A FELVILÁGOSODÁS • A polgárság forradalom előtti ideológiája. • Szellemi mozgalom, mely akarva, akaratlanul a forradalom kitörését, a polgári rend győzelmét készítette elő. • A „felvilágosodás” kifejezés a „sötét” középkorral szemben 18. századi öndefiníció
Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? (Immanuel Kant 1724–1804 gondolata) • “ felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. A kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmi fogyatékosságában, hanem abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. – Sapere aude!” • Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.
• A jelszó: Sapere aude! Merj gondolkodni! (Horatius)
Filozófiai háttér: • Az alapélmény, hogy az ész és a tapasztalat ellentmond mindannak, amit a világról vallottak és tanítanak. • A XVII–XVIII. századi filozófia alapkérdése, hogyan tesz szert az elme a fizikai világ dolgairól való biztos ismeretekre. • Két, egymással ellentétes választ adnak: racionalizmus <--> empirizmus.
racionalizmus (főleg Franciaország): • Ismeretelméleti irányzat. • Feltevése szerint ismereteink igen nagy része magából az értelemből (ráció) ered, az ismeretek igaz voltát kizárólag az értelem képes garantálni. • Képviselői: • Descartes, Leibniz, Spinoza • Descartes: “Cogito ergo sum” (=Gondolkodom, tehát vagyok) • Pascal: “Nádszál az ember, de gondolkodó nádszál”
empirizmus (főleg Anglia): • Ismeretelméleti irányzat. • Felfogása szerint ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat. • Képviselői: • Locke, Hume, Berkeley • Pascal:“Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazságot, minden becsapja. Az igazság két főoszlopa az értelem és az érzékek kölcsönösen becsapják egymást.”
A szentimentalizmus • (sentimental = érzelmes) • az egyoldalú és túlzott racionalizmussal és a klasszicizmus hűvösségével szemben az empirizmusra épülő - érzelmek elsőbbségét vallja • Tipikus szereplői: a szenvedélyes szerelmesek, akik különböző okok - többnyire a társadalmi, vagyoni különbségek - miatt nem lehetnek egymáséi; • a megsebzett lelkű hősök némi vigaszt a természetben lelnek;
• A műnemek közül a líra, a műfajok közt az elégia a legkedveltebb a szentimentalisták számára • Jellemző műfaj még: a napló- és levélregény
A stílus alapművei: • Rousseau: Júlia vagy Új Héloise (1761) • Goethe: Az ifjú Werther szenvedései (1774) • Kármán József: Fanni hagyományai (1794)
• Kvíz, párosítás
Felvilágosodás, Isten, egyház: • Mivel a felvilágosodás ideológiai mozgalom, szükségszerűen támadja a régi rend legfőbb ideológiai támaszát, az egyházat. • A különböző irányzatok közös jellemzője az antiklerikalizmus (=egyházellenesség).
Istenfelfogások: • – deizmus: • A legnépszerűbb felfogás. Természettudományos alapja Newton Principia (=alapelv) című művéből származik. Eszerint Isten megteremtette a világot, majd működését a természeti törvényekre bízta.
Istenfelfogások: • – panteizmus (Rousseau): • Isten feloldódott a világban, a világ minden jelenségében tetten érhető. • – ateizmus: • Isten létének tagadása. • Holbach, Helvetius, Diderot
Stílusirányzatai:
• 1.) A magas művészetben a klasszicizmus a meghatározó. Ismeretelméleti alapja a racionalizmus. Franciaországban ez a boileau-i esztétikán alapul; Németországban inkább világképi jellegű.
• 2.) Szentimentalizmus: • • • • •
Hátterében az empirizmus áll. Jellemzője a felfokozott érzelmi telítettség, a világhoz, önmagunkhoz való érzelmi viszony, ember és társadalom ellentéte elleni tiltakozás, fellépés a társadalmi konvenciók ellen az egyén szabad döntése értelmében. • Jellemző műfaja: levél, levélregény, elégia.
A Nagy Francia Enciklopédia: • A francia felvilágosodás legnagyobb szellemi teljesítménye. • A XVIII. század második fele ismeretanyagának (filozófia, társadalom, történelem, művészetek, életmód, technika) és a francia felvilágosodás eszméinek lexikonszerű összefoglalása.
• Hatása szinte felmérhetetlen az európai gondolkodás történetében, hiszen a szabad vizsgálódás és gondolkodás szellemét terjesztette. • Eredetileg egy angol lexikon fordításaként indult. • Hiányosságait felismerve született meg az igény az újra. 1751 és 1772 között 17 kötet, kb. 60000 címszóval. 1777ben 5 kötet függelék és két ábrakötet.
• Főszerkesztője és 1200 címszó írója 1772-ig Diderot, társszerkesztője D’Alembert, a kor legjelentősebb matematikusa. • Szemlélete nem egységes, de az egész mű kiadása a felvilágosodás eszmeiségét hirdeti. • Az enciklopédia jelen volt minden magyar arisztokrata könyvtárában a felvilágosult abszolutista uralkodóknál. Jelentős hatást gyakorolt az amerikai alkotmányra is.
Rokokó • A rokokó: művészeti stílus a 18. század első felében; • „rocaille” = kagyló • Jellemzi: könnyedség, játékosság, miniatürizálás • belsőépítészet (tükrök, kacskaringók, hajlatok) • festészet (erotika, Cupido, Ámor, „szép rendetlenség”) • szobrászat (porcelán, Meissen) • irodalom (bravúros játékosság, csengő-bongó formák, szabadszájú, szellemes, vidám) •
• Casanova (1725-1798): Emlékiratok • Pope (1688-1744): Fürtrablás (vígeposz) Csokonai (1773-1805): Anakreoni dalok • La Mettrie (1709-1751): Az élvezet művészete, A gyönyör iskolája
Az angol felvilágosodás: • Defoe és regénye, a Robinson Crusoe • Daniel Defoe (1660 k.–1731)
• Robinson Crusoe (1719) • Alexander Selkirk skót tengerész története szolgált alapul
• Nem kitaláció – „igaz beszámolás”, „hiteles történet” • Műfajteremtő– a robinzonád mint regénytípus • Vissza a természethez? (lásd: Rousseau: Emil számára egyetlen olvasmányként Defoe könyvét ajánlja)
• A főhős „átlagpolgár”, aki mégis „a jég hátán is megél” • A sziget felértékeli az elemi emberi tevékenységeket, az ember erejének, képességeinek próbája • Emberi „alapérték” az otthon és a hivatás – Robinson magárautaltságában találja meg és teremti meg ezt
Jonathan Swift: Gulliver utazásai (1726) • Swift: „Gyűlölöm és megvetem az embernek nevezett állatot.” • A Gulliver utazása a világirodalom legnagyobb szatírája • A szatíra célpontja: az önhittség, a nagyképűség, az ostobaság, a fontoskodás, az arányérzék-tévesztés
A főhős • (nem az író szócsöve, az író őt is iróniával ábrázolja): • átlagos műveltségű polgár, hajóorvos,
Liliput • az angol parlamentarizmus és pártharcok • (az alacsony és a magas sarkúak pártja – toryk és whigek) • Az ellenséges ország: Blefuscu • A casus belli: melyik oldalon törjük fel a tojást
Brobdingnag • a felvilágosult abszolutizmus országa • Az óriáskirály szavai: „Lám, milyen megvetendő dolog az emberi hiúság, hiszen ilyen apró férgek is utánozhatják! Fogadni mernék, hogy ezek között a teremtmények között is vannak kitüntetések és címek.”
Laputa • a Repülő Sziget, a tudósok országa • (a tudósok értelmetlen találmányokon törik a fejüket) • (A Repülő Sziget egy óriási gyémántdarab, amelyet az ég és a föld között a mágneses erő mozgat) • A tudósok egyik nevezetes „találmánya” a gyapjatlan juh
A Nyihahák országában • az emberek , azaz „a jehuk, úgy látszik minden állat közül a legkevésbé taníthatók – a legtöbb, amit képességeikkel egyáltalán elérhetnek: terheket cipelni, vagy ide-oda vonszolni. De szent meggyőződésem, hogy ennek oka kizárólag gyalázatos és konok természetük; nagyon ravaszak, alattomosak, mindenkit becsapnak, s rendkívül bosszúállóak; erősek és szívósak, viszont igen gyávák, minek következtében pimaszok, elvetemültek és kegyetlenek."
Jámbor javaslat • „Legkegyetlenebb pamfletja konkrét humánus politikai célokat szolgál: a meggyötört írek védelmét.
Jámbor javaslat • Az ír kérdést máig sem oldották meg, az ő Jámbor javaslata – mint minden Stift-mű – mindenesetre ad absurdum viszi a problémát: • „a fölös számban születő ír gyermekeket föl kell hizlalni és mint ízletes malacokat értékesíteni: a jómódú angolok szívesen megvennék és megennék őket...”
Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) • 1712. Genf – 1778. Ermenonville (lásd: Csokonai: A tihanyi Ekhóhoz) • Kispolgári családból származik. • Neveltetése és iskolázottsága hiányos. • Anyja halála után egy fiatal hittérítőnő, Warrenné veszi pártfogásba, s itt szerzi meg műveltsége alapjait.
• az Emile miatt menekülnie kell Franciaországból • Svájc, majd Anglia (üldöztetési kényszerképzetek) • 1770: újra Franciaország • 1777: Ermenonville (Csokonai: „... mint egy Russzó Ermenonvillében”) – 1778.
Az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól:
• “Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat.”
„Vissza a természethez!” • Rousseau gondolkodásának, munkásságának középpontjában a kultúrkritika áll. • Közhellyé vált jelszava: “Vissza a természethez!”, nem a természethez való visszatérést jelenti, hanem filozófiai indíttatású.
Emil vagy a nevelésről című nevelési regény • Emil és <-> Zsófia nevelésének irányítása • a civilizáció és természet kettéválása, mely döntésre kényszeríti az embert, választania kell melyik részének tekinti magát: ember lesz, vagy polgár • Minderről úgy ír, hogy összes gyermeke árvaházban nevelkedik…
Júlia vagy az új Heloise • – szerelem Júlia vagy az új Heloise. Középpontjában Saint Preux, a házitanító és tanítványa, Júlia bárókisasszony herceg szerelme áll, • Alapja a kultúrtörténet egyik leghíresebb szerelme, a férfiasságától megfosztott szerzetes, Pierre Abelard és Heloise középkori története.
Társadalmi szerződés: • Filozófiai, politikaelméleti munka, melyben a népfelség jogát hirdeti. • Felfogása szerint a természetes állapotban létezett egyfajta szerződés az uralkodó és a nép között, s ezt kellene felújítani. Az uralkodó csak megbízott személy, bármikor leváltható a nép által…
A német klasszicizmus • Sturm und Drang (=vihar és előretörés): • A fiatal Németország szellemi mozgalma a XVIII–XIX. század fordulóján. (kb. 1770– 80 között) • Az elnevezés Klinger 1755-ös hasonló című drámájából ered.
• Radikális szakítást a merev klasszicizmussal, mindenfajta kötöttséggel, a szabadság és az énkultusz jegyében. • A mozgalom eszménye: a „zseni” és a „természetes ember”
Johann Wolfgang Goethe (1749–1832): • Kiteljesedett életet és életművet hagyott hátra, • már életében klasszikusként tisztelték. • A XVIII., XIX. század eleje összes stílusirányzatában alkotott: • rokokó, Sturm und Drang, klasszicizmus, szentimentalizmus, romantika.
Faust • Az életmű központi műve. Többször is nekifut: 1775: Ős-Faust 1808: Faust 1. rész 1832: Faust 2. rész • A Faust az európai kultúra egyik jelképe • melynek lényege a meg nem elégedés, a teremtő nyugtalanság, az emberi kiteljesedésért vívott küzdelem.
• A téma nem saját lelemény. • A tudós, aki eladja lelkét az ördögnek, már a középkori német népkönyvekben szerepel, • s feldolgozta Marlowe is Doktor Faustus címmel.
Műfaja: • világdráma, emberiségköltemény ember és világ alapvető kérdéseit feldolgozó mű • drámai költemény vagy lírai dráma • nem a külsődleges drámai cselekmény a fontos • hanem a szereplők gondolatai, önmagukkal és környezetükkel folyatott vitája
Drámai költemény: • A 19. sz. jellemző műfaja • Olyan drámai mű, amely nem színpadi előadásra, hanem csupán olvasásra készült, középpontjában filozófiai kérdések állnak • Az emberi lét, a történelem végső kérdéseire keresi a választ
• Az elnevezés Shelley: Megszabadított Prométeusz című művének műfajmegjelöléséből ered. • (Calderon: Az élet álom; • Milton: Az elveszett paradicsom; • Byron: Manfred, Káin; • Ibsen: Peer Gynt)
A prózaíró: • 1774: Werther szerelme és halála – szentimentális levélregény • Wilhelm Meister tanulóévei • Wilhelm Meister vándorévei – nevelési ill. fejlődési regény • (nevelési regény = egy külsődleges pedagógiai szempont alapján történik meg a személyiség alakítása, formálása; • fejlődési regény = a személyiség önfejlődése a külső és belső hatásokra)
Lírája : Vándor éji dala (1780.): • Goethe egy vadászház falára írta fel a verset, s halála előtt elment még egyszer megnézni. • Szövegszint: A vándor alkonyatkor úton van a megpihenés, a cél felé.
Tágabb értelmezés: • – Az úton levés az életben való vándorlás jelképe • a születéstől a halálig tartó ív • az élet megpróbáltatásaiban megfáradt ember vágya szólal meg a végső megnyugvásra. • – Az ember halála a megnyugvás.
Balladák: • A Tündérkirály: Német népmondára építkezve ill. nemzetközi vándormotívum alapján készült a ballada. • A párhuzamosan futó párbeszédeket a kisfiú személye köti össze. • A vágtatás egyszerre menekülés a halál elől és rohanás a halálba.
Schiller (1759–1805): • Drámái: Haramiák – lovagdráma; Ármány és szerelem – polgári dráma; Tell Vilmos; Don Carlos • Schiller tragédiáinak alapvető kérdése a szabadság problémája. • A hősök számára a halál nem tragikus, hiszen éppen haláluk révén részesülhetnek az eszmék teljességéből, az istenek örökkévaló világából.
Voltaire (1694–1778) • • • •
Eredeti neve: Francois-Marie Arouet. Polgári családból származik. Jogot végez. 1717-ben egy gúnyverséért a Bastille-ba zárják. • 1728-ban összetűzésbe keveredik egy arisztokratával. Mikor elégtételt akar venni, a nemes megvereti szolgájával.
• El kell hagynia Franciaországot, Angliába utazik. • Itt alakítja ki magáról az egész Európában elterjedt Voltaire-képet. • Jellemzői: életművészet, aktivitás, hit az emberi értelem erejében, harc a zsarnokság és a dogmák ellen. • 1734–40 között Lady Chatelet pártfogását élvezi, kelet-franciaországi kastélyban él.
• 1750–53: II. Frigyes udvarában él. • 1758: Ferneyben települ le, a francianémet-svájci határon. • 1778: XV. Lajos halála után visszatér Párizsba, s belehal az ünneplésbe. • A kor írófejedelme. Uralkodók hódolnak előtte. • Névtelen ill. álnéven írt leveleivel izgalomban tartotta egész Európát.
• Műveit sziporkázó szellemesség és irónia jellemzi • Történelemszemlélete: „A világ eseményeinek története jóformán nem egyéb bűntettek történeténél.” • Deistaként vitatkozott az ateistákkal: • „ha isten nem volna, ki kellene találni.” • Szállóigévé lett mondata a dogmatizmusra, a vallás köntösében elkövetett bűnökre: • „Tiporjátok el a gyalázatost!” • • Ifjúkora optimizmusát élettapasztalatai s a történelem eseményei (pl. az 1755-ös lisszaboni földrengés, a hétéves háború kirobbanása 1756-ban) ingatták meg
Candide vagy az optimizmus
Regény: • Az ókori hagyományokra visszanyúlva a XVIII. század közepétől a meghatározó műfaj a regény lesz. • A polgárság igénye már saját mindennapiságára vonatkozik, ezt pedig a regény hivatott kielégíteni. (<-> a fenséges eposszal) • Egyszerre nyújtja a szórakozást, az önismeretet, az információforrást, az életmodell-állítást.
Korai regény • 1.) Próbatételes kalandregény: A regény kezdő és végpontja adott. A kezdőpont: a főhőst kimozdítják addigi állapotából, végpont: felkötik vagy megjavul. Közte tetszőlegesen növelhető számú, kalandok sorozata. • 2.) Hétköznapi kalandregény: a színhely a társadalmi élet perifériája, a bűnözők, a nyomorvilág. Fölerősödik a környezetrajz, hiteles a szociális háttér. (Mark Twain: Koldus és királyfi; Dickens: Twist Oliver) • 3.) Fiktív életrajzi regény: Megjelenik a jellemfejlődés, a lélekábrázolás csírája.
Candide műfaja • Tézisregény • Utaztatóregény
Tézisregény • • •
•
• •
Egy filozófiai bölcselet, etikai állítás igazolása vagy cáfolása a műben. A tézis a mű folyamán nem változik, a szereplők viszonya statikus az állításhoz. Kiindulópont: Leibniz (1646–1716) német filozófus Teodicea (=istentan) című művéből kiragadott állítás: “Az adott világ a lehetséges világok legjobbika, máskülönben nem lett volna ésszerű Istennek, hogy egyáltalán teremtse” –ez a lex optimi, az optimizmus törvénye. A szövegkörnyezetből kiragadott állítást Voltaire könnyedén cáfolja.
Leibniz • a gondolkodástörténet egyik legjelentősebb alakja, • filozófus, • matematikus, • fizikus, • a formális logika megalkotója.
Utaztatóregény • •
pikareszkregény (=csavargóregény) próbatételes kalandregény.
szereplők • A főhős Candide • („tiszta, ártatlan, jámbor, együgyű”), • szerelme Kunigunda (Candide reményeinek a megtestesítője), • nevelője Pangloss mester (Leibniz együgyű szócsöve), • Kunigunda bátyja a nemesi gőg megszemélyesítője, • Martin a pesszimizmus képviselője, • Cacambo Candide hűséges kísérője
Kiindulópont: • Vesztfáliában kezdődik, Törökországban fejeződik be. Helyszínek: Bulgária, Hollandia, Lisszabon, Cádiz, Buenos Aires, Paraguay, Fülesek országa, Cayenne, Eldorádó, Surinam, Bordeaux, Párizs, Portsmouth (Anglia), Velence, Konstantinápoly
A szereplők életkora: • Candide, Pangloss – nem változik.; Kunigunda – változik Candide számára Kunigunda jelenti az eszményt, életének, küzdelmének értelmét. Életkora, szépségének elvesztése azt jelzi a mű végén, hogy mi lesz az eszméből, eszményből mire eljut hozzánk, mire sajátunkká lesz.
Eldorado problémája: • Az ideális társadalom, az anyagi jólét világa. A társadalmi szintű lex optimi megvalósulása. • Candide mégis elvágyik innen, s ez nem csupán a próbatételes kalandregény poétikai következménye, hanem annak a felismerése, hogy önmagában a tökéletes társadalom nem biztosítja az ember boldogságát, amennyiben hiányzik a személyes motívum, a boldogság egyéni átélése.
A regény zárlata: vitatott. • Ironikus. Groteszk távolság van a kalandok sorozata és a befejezés hétköznapisága között. Szarkasztikus módon állítja elénk a kispolgári életformát, mint az élet értelmét.
• A “műveljük meg kertjeinket!” felszólítás a célirányos emberi munkát dicséri, hiszen a világban a káosz, az ésszerűség és a gondviselés hiánya uralkodik, ezért legalább a magunk szabta szűk keretek között próbáljuk megvalósítani a rendet és a harmóniát.
• Voltaire válasza: a tevékenység dicsérete • „Vár a munka a kertben” • A három rossz, amitől a munka távol tartja az embert: • az unalom, • a bűn, • a nélkülözés
