Mercz Tímea Élménybeszámoló a nyári szemeszterről Landauban
Röviden utalnék élménybeszámolóm tartalmára. Szót ejtek az utazásról, érkezésről, a szállásról, fogadtatásról, majd kiemelném az ott tartózkodásom jelentősebb történéseit, a számunkra
megszervezett
programokat,
utazásokat.
Remélem,
ezáltal
felkelthetem
hallgatótársaim érdeklődését a külföldi tanulás, tapasztalatszerzés iránt! Az hazai teendők (vizsgák letétele, halasztása, papírmunkák stb.) után megkezdődött az utazás egy új és más világba… Az utazás fáradalmait három magyar hallgatótársammal egy kisbuszon vészeltük át. Jónak tartom, hogy busszal utaztunk, hiszen így megismerkedhettünk egymással! Ám három órás késésünk miatt tartottunk a fogattatás „szerénységétől”! Ám félelmünk alaptalan volt, hiszen (holott éjfélre érkeztünk meg) egy kedves nővér máris megmutatta a szobánkat és miután mindannyiunkat elszállásolt, másnap reggel egy kiadós reggelivel fogadott bennünket! A Vincentius Kórház Nővérszállójában lettünk elszállásolva, ahol már az első nap a Kórház épületében megkötöttük a szerződést. A kautio értéke 100 Euró volt, amelyet kiköltözésünk napján vissza is kaptunk, a szállásért és telefonért pedig 110 Eurót fizettünk havonta. A szobák két személyesek és nagyon barátságosak. Tartalmaznak egy-egy ágyat, íróasztalt, szekrényt és nem utolsó szempont, hogy minden szobához tartozott egy mosdó és zuhany is! Mindezek után megkezdődött az ismerkedés az iskola épületével, a várossal… Eleinte igen bizonytalanul mozogtunk az új környezetben, de meghazudtoltuk a női orientációról mondott tévhitet! Miután feltérképeztük új otthonunkat, meglátogattuk Blumenstock urat, aki egy végtelenül kedves, segítőkész, de - talán épp ebből adódóan - elfoglalt ember. Első találkozásunkkor válaszolt a tanulmányainkhoz szükséges kérdéseinkre, valamint kitartást és sok pozitív élményt kívánt mindannyiunknak. Ezt követően beiratkoztunk. A beiratkozáshoz 90 Eurót kellett befizetni. Sok problémát okozott, míg felvettük az óráinkat, hiszen otthon egyikünk sem a kredit rendszer szerint tanul, a fogadó intézményben azonban e szerint folyt az oktatás, ám nem telt bele egy hét és az új órarenddel a kezünkben léptük át az iskola küszöbét. A következő órákat látogattam: Német idegen nyelv, Assisi Szent Ferenc, Bevezetés az Ószövetségbe, Vallásos nevelés az Általános Iskolában,
Frazeológia, Bevezetés a személyiség-lélektanba, Bevezetés az irodalomba, Kerámia I. Sok segítséget jelentett számunkra Irene Latschartól, az Internationale Zusammenarbeit vezetőjétől kapott információs mappa, amelyet miden külföldi diák kapott. Ebben a különböző szakorvosok telefonszámai és címei mellett egy „Hol találom…?” című tíz oldalas nyomtatvány volt, amely az iskolán belüli tájékozódásban segített. Tartalma a következő volt: • egy lap a munkalehetőségekről, • egy 5 oldalas nyomtatvány azokról az előadásokról amelyek bennünket, külföldi diákokat érintenek, • egy lap, amely kifejti, miként tudjuk megigényelni a „Freitisch”-t, azaz az ingyen ebédet, • egy füzetecske, amely magában foglal mindennemű kulturális rendezvényt, kiállítást, partit és utazást.
Ezen információk alapján megigényeltük az ingyen étkezést és kb. két hét leforgása után meg is kaptuk a 30 db kártyácskát. Mint a darabszámból kiderül, ezt a támogatást minden hónapban meg kellett igényelni! Jónak találtam, hogy több menüből (4) lehetett választani. Ezek között szerepel a vegetáriánus is. Az ételt jónak találtam, azonban nem volt elég változatos a köret! Ám ennek is van jó oldala! Sült krumplitól nem fogok elhízni, ugyanis rá se bírok nézni! Viszont az automaták kávéja felért egy kávézós színvonallal… így nem sajnáltam rá a 60 Centet! Visszatérve az iskolára… első ismerkedési délutánunkra kb. egy hét után került sor. A találkozót az IPAS nevezetű hallgatókból álló közösség szervezte - mint minden félévben. Itt találkoztunk először a többi külföldi diákkal: Lucie-val a cseh lánnyal, Ola-val és Kasia-val a két lengyel lánnyal, valamint Ivanka-val és Juliával a két ukrán lánnyal. Sajnos a többiekkel ekkor még nem találkoztunk.
Itt különböző feladatokon keresztül ismerhettük meg egymást. Beszélgettünk arról, hogy mit várunk el ettől a félévtől és arról, hogy milyen félelmeink vannak. Miután oldódott a hangulat és kellően vegyes csoportok jöttek létre… sor került az utolsó – véleményem szerint legizgalmasabb – játékra! Kapott minden csoport egy főtt tojást. Ezzel a tojással ki kellett menni az utcára és valakivel valamire lecserélni. Utána a kapott új tárgyat ismét valaki mástól egy újabbra cserélni és így tovább… Az a csapat győz, aki a legtöbb cserét hajtja végre. Ez a játék feloldotta még azt is, akiben egy szemérnyi szerénység is volt és egyben nagyon jó volt a nyelv felidézésére, begyakorlására. Másodikak lettünk csapatommal. A két fő szervező két ötödéves hallgató lány volt: Jule és Andrea. Az egész félév folyamán nagyon segítőkészek voltak. Tőlük kaptuk a későbbiekben a hűtőnket is, ami sokat jelentett. A következő találkozó a landaui parkban történt, ahol a „belépő” egy láda sör volt, hiszen a találkozó lényege egy verseny… két ember nevezhet be egy láda sörrel. A starttól a célig (amely kb. 5 km) meg kellett inni a sört. A nyertes az, aki először ér be a célba és üres mind a 12 üveg. Én a két lengyel lánnyal vettem részt a versenyen… ahol nagyon sok új diákkal ismerkedtünk meg (köztük németekkel). Mivel mi hárman indultunk, nyolc sörös üveggel… egyértelmű volt, hogy a hangulat miatt veszünk részt a futamban. Természetesen nem csak mi gondolkodtunk így…voltak, akik 2 liter narancs-vodkával futottak…az pedig csak színében hasonló a sörhöz. A célban természetesen nem volt szükség oldani a hangulatot, hiszen az út folyamán mindenki hangulatba került… Itt grilleztünk. Nagyon jó volt a társaság és barátságok is szövődtek. Június 7-én, 19 órakor került sor az első nagyszabású rendezvényre, amely Internacionális Est néven futott. Ez egy alkalom arra, hogy a különböző országokból érkezett hallgatók egy csipetnyi jellegzetességet mutathassanak be a kultúrájukból, hogy a tévhiteket eloszlassák, az idegenforgalomnak plusz pontokat szerezhessenek, és kedvet teremthessenek az ország közelebbi megismeréséhez. Mindenki készült egy kisebb előadással. Az előadások sorozatát Magyaroszággal kezdtük. A lányokkal összeállítottunk egy ismertetőt, - vagy nevezhetjük „kedvcsinálónak” - az országunkról és ezt felolvastam. Ezt követően elénekeltük együtt a „Pancsoló kislány” dalt, amely határtalan nagy sikert aratott, vastapssal!
Ezek után a lengyelek adták elő műsorukat… egy történetet mutattak be bábjátékkal. Pontosabban Lengyelország keletkezésével kapcsolatosat. Nagyon vidám és találó előadás volt! Amit még kiemelnék, az a taiwani lány előadása volt. Bemutatta két „önkéntesen”, hogy miként öltözködnek náluk otthon a nők és a férfiak. Egy kendőből különböző ruhadarabot varázsolt elő! Érdekes volt! Az előadások után sor került a különböző kultúrák ételeinek megkóstolására. Mi paprikás – krumplit készítettünk. Eleinte mindenki azt hitte, édes, de felvilágosításunk után el is fogyott az egész. Nagyon sok jó ételből ehettünk, ám ennek a mellékhatása csak másnap jött el, amikor is a hasfájástól és rosszulléttől alig bírtunk felkelni! Itt ismerkedtem meg Alex-szel, aki részt vett az Est megszervezésében. Elárulta, hogy minden csütörtök este kosarazásra van lehetőség az egyetem sportcsarnokában. Már attól a héttől kezdve csütörtökönként eljártam a két lengyel lánnyal kosarazni. Eleinte megrémültünk a 2 méteres fiúktól, de miután megismerkedtünk velük bátran mertünk játszani. Közölték, hogy örülnek nekünk, mert ha vannak lányok, akkor nem olyan „durva” a játék! Sajnos az utolsó két héten nem tudtam játszani, mert nagyon kiment a bokám és kihasználtam a betegbiztosítási igazolásomat is! Tudásomat felmérhettem a kórházban is! ☺ Az utolsó héten egy búcsú - partit is szerveztek a kosarasok részére, ahol nagyon jó volt a hangulat! Ezen túl minden szerda reggel lehetőség nyílott arra, hogy közösen reggelizzünk az Evangélikus Hallgatói Közösség épületében. Ez a közösség volt az, amely folyamatosan tartotta a kapcsolatot velünk, külföldi diákokkal! Ők szervezték első kirándulásunkat is, amelynek célállomása Strassbourg volt. Ezen út alkalmával ismerkedhettünk meg a többi külföldi diákkal, mint a két görög lánnyal és az amerikai (Kendra) és olasz lánnyal (Silvana). Ezen túl német hallgatókkal is. A fuvart önkéntes hallgatók vállalták. Az utazás összesen 7 Euróba került személyenként, ami nagyon jó ár véleményem szerint! Strassbourgban megtekintettük a nevezetességeket és megnéztük az Európai Konzulátust is. A lengyel lányokkal: Kasia, Ola, a cseh lánnyal: Lucka és egy másik lengyel lánnyal: Júlia, aki már 5 éve él Németországban olvastuk egy plakátról, hogy Gospel – koncert lesz Mörzheimban (Landautól kb. 6 km-re). Szereztünk bicikliket és nekivágtunk az útnak.
Nagyon szép volt a táj arra felé. Beláthatatlan mennyiségű szőlő mindenhol! Le se tagadható, hogy a borút erre húzódik! A koncert felejthetetlen élmény marad! De a bicikli is – aminek sajna akkora volt az ülése, hogy nem ért le a lábam, így felváltva tekertem és pihentem. Talán itthon is veszek egy ilyet… olyan unalmas most szimplán tekerni… A következő kirándulás 14 Eurónkba került és célpontja Luxemburg és Trier volt. Ezt az utat azonban vonattal tettük meg, de a hangulaton ez nem rontott! Luxemburgban sajnos nem volt idegenvezető, így magunknak kellett felfedezni a várost… Elmentünk (Lucka, Ola, Kasia, Júlia és én) először az óvárosba, lementünk a várromok földalatti járataiba, megnéztük a nevezetességeket (pontosabban, amit annak gondoltunk) és sétáltunk az utcákon. Mivel tikkasztó hőség volt, érdeklődésünk leszűkült a szökőkút – keresésre… és amint találtunk egyet sikeresen lehűtöttük egymást igazi – luxemburgi szökőkutas vízzel! Ezek után, kicsavartuk ruháinkból a vizet és mivel már elmondhattuk, hogy nyomot hagytunk a városban … legalább is addig amíg fel nem szárad a földről … elindultunk a vasútállomás felé… ugyanis késésben voltunk… mint mindig és mindenhonnan…de ez már csak így van…főleg egy országban ahol az emberek a pontosságukról híresek (Németországra gondolok, nem Luxemburgra). Ez szombati nap volt… az estét azonban már Trierben töltöttük. Itt közösen ettünk egy kisebb vendéglőben, majd elmentünk egy ismertebb discóba. Másnap egy igen barátságos hölggyel vágtunk neki a kisváros rengetegének és hagytuk magunkat „idegenvezetni”. Most már azt is tudom, hogy ez Németország legöregebb városa és maga Augusztus császár építette! Itt két szép templomot néztünk meg. Az egyikben – azt mondták – maga Jézus ruháját őrzik, de nincs bebizonyítva!
Megnéztük a Porta Nigrát, amelynek történetét hosszú percekben
fejtegette az idegenvezető… mivel ismét nagyon meleg volt, és előző este nem hagytak a szellemek aludni - ezen információ kifejtése iránt, kérem, ne érdeklődjenek… A szabad program alatt fontos feladatunknak éreztük összehasonlítani a fagyi minőségét a landauival! Ezt követően találtunk egy parkot, ahol rögtön készítettünk egy közös fotót egy gyönyörű pázsiton. Arról nem tehettünk, hogy a legszebb fű ott nő, ahova tilos rálépni…☺ Ez a kirándulás csak jobban összekovácsolta a csapatot!
Az iskola udvarán június 27-től három napig Sommer Café rendezvénysorozat volt, aminek keretein belül megismerkedtem egy játékkal, aminek a nevét elfelejtettem, szabályát leírni nem tudom, de nagyon ajánlom, mert rendkívül szórakoztató! Július 5-én latin estet szerveztek nekünk, amikor is megismerkedhettünk a latin tánc változatos formáival, mint például a Merenge, Szalsza, Bachata stb.. Ezen az estén az étel is alkalomhoz illő volt. A helyszín pedig az Evangélikus Hallgatói Közösség épületének nagyterme. Mivel Luckának (cseh lány) ott volt a barátja is és ők rendszeresen járnak is szalsza – estekre bemutatták, hogy mit tudnak. Luckával majdnem minden szerda este eljártunk a Magazinba, amely egy nagyon híres Szalsza – klub. Ott tanultam meg én is ezt a táncot. Ez egy életre szóló élmény volt … és ez indított arra a döntésemre, hogy itthon is szeretnék ilyen helyekre eljárni. Utolsó nagyobb rendezvény, amelyet számunkra tartottak az a július 21-ei búcsú – parti volt. Visszatérve az iskolához… a kerámia óra keretein belül agyagból készítettünk vázákat, bögréket és kisebb dísztárgyakat. Ezeknek a kiégetésére pedig egy előre megbeszélt hétvégén került sor (július 9 – 10). A kiégetéshez felépítettünk egy agyag – kemencét, amit később macskává formáltunk. Ez egész szombaton égett, majd vasárnap lebontottuk. A többi kerámiát egy erre használatos kemencében égettük ki. A kiégetett tárgyakat először kivettük a kemencéből, letakartuk homokkal, majd vízzel leöntöttük. Ezt követően már csak le kellett tisztítani őket. Nagyon érdekes és élményekben gazdag hétvége volt!
Természetesen ez csak töredéke mindannak amit átéltem és ahol még jártam, de úgy érzem ennyi információ épp elég annak érzékeltetésére, hogy mennyire jól sikerült utazás volt és hogy mennyire nehéz lett volna nem jól éreznem magam…
