ÖSSZEFOGLALÁS Kutatásaim során a 14. század elejétől a 17. század elejéig tartó időszakban készített földközi-tengeri hajózási (portolán) térképekkel foglalkoztam. Ez a téma magyar térképtörténeti szakirodalomban eddig nem kapott nagyobb figyelmet, ezért szükségesnek tartottam e speciális térképtípus részletes bemutatásával kezdeni a disszertációt. Az első fejezetben összegyűjtöttem a térképek különféle megnevezési formáit, amivel azt mutattam be, hogy ez a terület külföldi szakirodalomban sincs egységesen kezelve, ami bizonyos esetekben megnehezítheti a kutatást. A portolán térképek eredete máig nem tisztázott. Noha léteznek elfogadható elméletek, egyik sem tekinthető minden kétséget kizárónak, mert egyelőre nem ismertek olyan vázlatrajzok vagy e térképtípus fejlődési folyamatára utaló korai térképek, amelyek teljes mértékben igazolnák a feltételezéseket. A Földközi-tenger medencéjében sok helyen készítettek portolán térképeket. Az első jelentős térképkészítő központok a 14. században Itáliában, elsősorban Velencében és Genovában, valamint Mallorcán, Palma városában alakultak ki. Portugália a sikeres felfedező utak és az 1494-ben megkötött tordesillasi szerződés révén, a világóceán hatalmas területén szerzett jogot a közlekedésre és a kereskedelemre. A 16. században, a portugál gyarmatbirodalom kiépítésével egy időben Lisszabon lett a tengerészeti térképészet újabb, meghatározó központja. A portolán térképek két különböző rendeltetésre készültek: az egyszerűbb megjelenésű, díszítetlen darabok a navigáció segédeszközei voltak, míg a díszes, nem kizárólag tengerészeti információkat hordozó darabok a szárazföldön, uralkodók, gazdag kereskedők asztalán fontos döntések meghozatalát segítették. A portolán térképek tudományos kutatásának kezdetétől sok elmélet született a térképek vetületi hátterével kapcsolatban. A portolán térképek vetületének kérdése azért fontos, mert ezek az első olyan gyakorlati célokra készített térképek, amelyeket – a korabeli lehetőségekhez képest – pontos méréseken alapuló, tudományos módszerekkel állítottak elő. A második fejezetben összegyűjtöttem e térképtípus virágkorában ismert vetületeket, és bemutattam a portolán térképek vetületével kapcsolatban kialakult elméleteket. A leggyakrabban feltételezett vetületek (a négyzetes hengervetület, Marinosz meridiánban hossztartó hengervetülete, a sztereografikus vetület és a 110
Mercator-vetület) által meghatározott partvonalrajzot összehasonlítottam az OSZK Cod. Lat Medi aevi No. 353 jelzetű portolán térkép rajzolatával. Az összehasonlítás során a térképet először georeferálással a megadott vetületekbe torzítottam, majd georeferálás nélkül a vetületek által meghatározott partvonalrajzot a térkép fölé helyeztem. Végül a térképet összehasonlítottam Mercator 1569-ben készített világtérképével, amely az első Mercator-vetületben készített térkép volt. A két térkép rajzolatának különbségeit kontrollpont-párok felvétele után torzulási hálózattal jelenítettem meg. A vetületek vizsgálata során kiderült, hogy az OSZK név nélküli térképe a vonalszakaszonként látható részleges egyezések ellenére egyik vetülettel sem azonosítható teljes egészében, azonban a térkép rajzolatához jól illeszthető a sztereografikus vetület és a Mercator-vetület. Az is kiderült, hogy a Földközi-tenger keleti medencéjét és a Fekete-tenger területét kb. 7 fokos északi irányú elfordulással ábrázolták. Mindez azt az elméletet igazolja, amely szerint a térképeket planimetrikus módszerrel készítették. A harmadik fejezetben a középkori Magyar Királyság területét részletesen feltüntető portolán térképeket időrendben, rövid történelmi összefoglalás keretében mutattam be. A Magyarországra vonatkozó térképi adatokat azonosítottam és rendszereztem. Az egyes térképek névanyagának összehasonlításakor megállapítottam, hogy a 15. század elejétől a portolán térképek Magyar Királyságra vonatkozó információinak mennyisége jelentősen lecsökkent. Ennek egyik oka lehet, hogy a részletes térképek elvesztek, vagy elhasználódtak az idők során, de a változást Közép-Európa külpolitikai és Magyarország bel-politikai eseményei is okozhatták. Azok a térképek, amelyeken a Dunát és Közép-Európa egyéb folyóit is feltüntették, képet adnak a Földközi-tengertől és a Fekete-tengertől az Európa belső területei felé vezető folyami útvonalakról, vagyis ezeken az elsősorban tengerhajózási térképeken a korabeli nemzetközi kereskedelem folyami útvonalai is láthatók. A negyedik fejezetben a Magyarországon található portolán térképeket mutattam be. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában egy 15. századi Benincasa-atlaszt, egy 16. századi, név nélküli térképet, Térképtárában pedig két Hessel Gerritsz által, a 17. század első felében készített térképet őriznek. Ezek mellett további három portolán jellegű kéziratos térkép és öt fakszimile kiadású portolán térkép is a gyűjtemény részét képezi. Kutatásom szempontjából a 16. századi név nélküli portolán térkép kiemel111
kedően fontos. Disszertációmban ezt a térképet több szempont alapján összehasonlítottam Battista Agnese, velencei térképkészítő mester két, 1546-ban és 1553-ban készített atlaszának térképlapjaival, megvizsgáltam a három térkép névanyagát, a partvonalak rajzolatát és a jellegzetes dekorációs elemeket. Megállapítottam, hogy a Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzetű térkép névanyaga és a partvonalak rajzolata, minimális eltérésekkel, megegyezik az Agnese-atlaszokban látható névanyaggal és partvonalrajzzal. A dekorációs elemek megjelenítése a két atlasz alapvető stilisztikai különbségei miatt csak Agnese későbbi munkájával mutatnak hasonlóságot, és bizonyos elemek esetén egyezést. Az összehasonlítás eredménye alapján kijelenthető, hogy az OSZK név nélküli portolán térképe ugyanazon térképszerkesztési és -díszítési elvek alapján készült, mint az Agnese-atlaszok vizsgált térképlapjai. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a név nélküli térképet Battista Agnese műhelyében készítették. A 15. századi Benincasa-atlaszt a rajzi szerkesztés részleteinek megismerése céljából vizsgáltam. A felnagyított részletek megfigyelésével megállapítottam, hogy az egyes térképi elemcsoportok milyen sorrendben kerültek fel a pergamenre. A kutatók egy csoportja úgy gondolja, hogy a portolán térképeken látható irányvonalak egyben a térképek szerkesztővonalai is. A Benincasa-atlasz lapjain megfigyeltem, hogy az irányvonalak hálózatát a partvonalak felrajzolása után szerkesztették fel a lapokra, így ezeket a vonalakat nem használhatták a partvonalak rajzolatának kialakításában. Térképtörténeti kutatásokban az egyszerű képfeldolgozástól a képpontok vetületi pontokká alakításáig egyre több területen lehet kihasználni a digitális eljárások által nyújtott lehetőségeket. Lehetőség van a térképek torzulási viszonyainak grafikus megjelenítésére, azonban jelenleg nem létezik olyan széles körben elterjedt számítástechnikai alkalmazás, amely a régi térképek vetületének vizsgálatát is lehetővé tenné. A portolán térképeken megjelenő magyar tartalom összetételének és a változás okainak elemzése további történeti kutatások tárgya lehet. Emellett szükségesnek tartom az OSZK Cod. Lat. Medi aevi No. 353 jelzetű térkép összehasonlítását további, Battista Agnese műhelyéből származó, értékelhető állapotban fennmaradt önálló térképekkel annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk az OSZK birtokában lévő portolán térkép eredetéről.
112
FÜGGELÉK 1. A porto és a lano latin szavak jelentése202 porto, 1. visz, hord, szállít (kül. valami nagyot és nehezet); 2. (átv.) hoz portus, 1. rév, kikötő; 2. folyó torkolata; 3. raktár, tárház; 4. ház, mint menhely lana, 1. gyapjú; 2. (költ.) gyapjúhoz hasonló tárgyak, pl. bizonyos gyümölcsök és levelek pelyhe, pihéje, lágy tollak, vékony fellegek s több effélék. Különösen: gyapot, pamut. lano, 1. gyapjút hord.
2. A bőr szó latin változatai:203 vellus, 1. lenyírt gyapjú; 2. gyapjas bőr, gyapjú; 3. minden állatbőr villus, 1. lombos szőr, állatokon coruim, 1. állatok lenyúzott, v. nyers bőre; 2. kikészített bőr; 3. növények kérge, héja; 4. borító, fedő, kemény réteg pellis, 1. rendesen nyúzott gyapjas és szőrös bőr; 2. katonasátor; 3. bőrköntös, bunda; 4. íróhártya, pergamen cutis, 1. bőr (finomabb, m. corium és pellis, többnyire ember bőre) tergum, 1. hát; 2. (átv.) bőr; 3. bőrből készült tárgyak aluta, 1. timsós bőr, jól kikészített lágy bőr 3. A disszertációban említett portolán térképek készítői Aguiar, Jorge de Battista, Agnese Beccari, Francesco Benincasa, Andrea Benincasa, Grazioso Bianco, Andrea Bremond család Cabot, Sebastian Canepa, Albino de Carignano, Giovanni Cavallini, Giovanni Battista
15–16. század 1514–1564 14–15. század 15. század 1420 k.–1482 15. század 17. század 1474 k.–1557 k. 15. század 13–14. század 17. század
202 203
FINÁLY (1884). Uo.
113
Cavallini, Pietro Caveri, Niccolo de Collin, Pierre Cosa, Juan de la Costa Miranda, José da Cresques, Abraham Cresques, Jafuda Dalorto (Dulcert), Angelino Freducci, Angelo Freducci, Ottomanno Gerritsz, Hessel Ghisolfi, Francesco Giroldi, Giacomo Gutierrez, Diego Homem, Etreas Homem, Diogo Homem, Lopo Huszain Raisz Szákin Yekí Csasmhar Lasso, Bartolomeu Luís, Lázaro Maggiolo család Maggiolo, Vesconte Martines, Joan Medina, Pedro de Mercator, Gerardus Millo, Antonio Oliva, Francesco Oliva, Joan Oliva, Salvatore Ollive, François Olives, Bartolome Olives, Domingo Olives, Jaume Pareto, Bartolomeo Pizigano, Francesco Pizigano, Marco Prunes, Matteo Prunes, Vicente Reinel, Jorge Reinel, Pedro Ribeiro, Diogo Roselli, Petrus
17. század 16. század 17. század 1460 k.–1509 17. század 1325–1387 15. század 13–14. század 16. század 15–16. század 1580/81–1632 16. század 14–15. század 1485–1554 16. század 1521 k.–1576 16. század eleje–1565 18. század 16. század első fele–1590 16. század 15–17. század 1475 k.–1549 16. század ?–1567 k. 1512–1594 16. század 1587–1610 k. 16–17. század 17. század 17. század 1538–1588 16. század 16. század 15. század 14. század 14. század 16. század 17. század 16. század ?–1542 k. 15–16. század 15. század 114
Roussin, Augustin Russo, Jacopo Russo, Pietro Santa Cruz, de Alonso Sideri, Georgio Soleri, Guillelmus Sparks, Edward Valseca, Gabriel Vaulx, Pierre de Vaz Dourado, Fernão Vesconte, Pietro Viegas, Gaspar Viladestes, Mecia de Virga, Albertin de Volcius, Vincentius Demetrei
17. század 16. század 16. század 1500–1572 1537–1565 14. század eleje–1399 18. század 15. század 16–17. század 1520 k.–1580 13–14. század 16. század 14–15. század 14–15. század 17. század
4. A portolán térképeken látható, déli és nyugati kereskedelmi útvonalak204
1. Budáról az Adria és Itália felé (szárazföldi és vízi út): Buda – Veszprém – Zákány – Zágráb – Zára – Velence
2. Egy részletesebb útvonal Velence és Buda között: Velence – Aquileia – Laibach (ma Ljubljana) – Pettau (ma Ptuj) – Muraszombat – Körmend – Castro Ferrum (ma Vasvár) – Veszprém – Alba Real (ma Székesfehérvár) – Buda vagy Strigonium (ma Esztergom)
3. Buda és Bécs között (vízi út): Buda – Győr – Moson – Bécs vagy Buda – Esztergom – Győr – Pozsony – Bécs
4. Velence és Bécs között: Velence – Aquileia – Laibach (ma Ljubljana) – Pettau (ma Ptuj) – Muraszombat – Körmend – Szombathely – Kőszeg – Sopron – Bécsújhely – Bécs
5. A Budáról induló, Bécset elkerülő útvonal: Buda – Esztergom – Nagyszombat – Holics – Brünn
204
MAGYAR KÓDEX (1999): 368. o.
115
5. Agnese fennmaradt portolán térképei az alábbi gyűjteményekben találhatók: 205 1. Franciaország
Párizs: Bibliothèque national de France Rés. Ge B 1134 (A Földközi-tenger keleti medencéje, 1540) Rés. Ge B 9945 (Földközi-tenger, Atlanti-óceán, 1543 k.) Rés. Ge B 2131 (1550 k. Földközi-tenger, Fekete-tenger és Észak-Afrika)
2. Németország
Göttingen:
Niedersächsische Staats- und Universitätsbibliothek
Cod. MS. Mapp. 9. (Földközi-tenger és Közép-Európa)
Wolfenbüttel:
Herzog August Bibliothek
(1514) Cod. Guelf. 100 Aug. 2º (Földközi-tenger)
3. Olaszország
Catania: Biblioteca Regionale Universitaria MS. U. 85 (1562)
Parma:
Arcivio di Stato A.S.Pr., Raccolta Mappe e Disegni, vol. 62, n. 60.
4. Amerikai Egyesült Államok
Arlington:
Universtity of Texas at Arlington Library
85-283 @ 50/1
205
ASTENGO (2007): 238–259. o.
116
