Menhelyi kutya örökbefogadása után hogyan tovább? Nagyon sok cikk szól arról, hogy hogyan, milyen kutyát válasszunk magunknak és miért érdemes menhelyről kutyát elhozni. Na, de mit csináljunk, miután már örökbefogadtunk egyet? Mire érdemes és kell különösen odafigyelni egy menhelyről örökbefogadott kutyánál? A következőkben az újdonsült örökbefogadóknak szeretnék segítséget nyújtani. Egy menhelyről örökbefogadott kölyök nevelése megegyezik egy tenyésztőtől elhozottéval, így erről bővebben nem is írnék, hiszen rengeteg könyv és írás áll a gazdik rendelkezésére. Az egyetlen dolog, amit kiemelnék, az a szocializáció különös fontossága náluk, hiszen viszonylag ingerszegény környezetben telnek napjaik a menhelyen. Míg más kölyöknek természetes pl. a porszívó hangja vagy a lépcső használata, addig ők ezekkel egy kennelben nem találkoznak. Nagyon fontos tehát, hogy minél hamarabb megismertessük vele azokat az ingereket (zajokat, hangokat, tárgyakat), amelyekkel élete során találkozni fog. Minden örökbefogadónak azt javasolnám, hogy ha teheti minél hamarabb látogasson el egy jó kölyökóvodába.
Felnőtt kutya esetében azonban több dolog is van, amire érdemes különösen odafigyelni hazavitel után. Sajnos sokakban él az a tévhit, hogy egy menhelyről örökbefogadott kutya csak tökéletes lehet, hiszen megmentettük az életét. Aztán jönnek a problémák és a dühös gazda, hogy hálátlan a kutya, pedig csak arról van szó, hogy a beilleszkedéshez idő, türelem és nem kevés odafigyelés kell mindkét fél részéről! Miért van az, hogy egyes kutyák szinte azonnal beilleszkednek, mintha mindig is velünk éltek volna, míg másoknak nehezebben megy? Egy kicsit nézzük meg a beilleszkedést a kutya szemszögéből. A menhelyen, bármilyen jó helyről is van szó farkastörvények uralkodnak: a gyengébb kevesebb élelemhez jut, nem jöhet ki a rácshoz a látogatókhoz vagy esetleg még a kutyaházból sem engedik ki. Nincs gazdája, aki megvédje őt, rákényszerül saját döntéseket hozni és megküzdeni az életteréért, az örökbefogadáskor pedig, erről kell átállnia. Vannak, akiknél szinte hallani a mázsás követ leesni, hogy most már van, aki gondoskodik róluk, vigyázz rájuk és rögtön beállnak a gazda mögé. Vannak azonban, akiknek idő kell, de egy biztos, minden menhelyi kutya nagy álma, hogy egyszer igazi, saját falkája, családja legyen! Mit tehetünk azért, hogy a beilleszkedést minél inkább megkönnyítsük számára? Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy még örökbefogadás előtt többször elmenjünk, elvigyük sétálni a kiválasztott kutyát, hogy már akkor egy bizonyos kötődés kialakuljon, mind a kutya, mind a gazda részéről és ne teljesen idegenként vegyük ki a kennelből és vigyük el új otthonába, ami amúgy is nagyon stresszes egy kutya számára. Hagyjunk időt és teret a kutyának, hogy nyugodtan fedezhesse fel új otthonát és találja meg a helyét! Ne az első napokban akarjuk rázúdítani az összes szeretetünket, hiszen egy teljesen új környezetbe kell beilleszkednie, ami rendkívül stresszes számára. Inkább hagyjuk nyugodtan, egyedül felfedezni új otthonát, miközben mi is nyugodtan végezzük a szokásos napi teendőinket, ezzel könnyítve meg, hogy minél gyorsabban átvegye új családja életritmusát és szokásait. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne foglalkozzunk vele, de semmiképpen se essünk túlzásokba! Néha nyugodtan hívjuk oda, simogassuk vagy dögönyözzük meg.
Ki a főnők? Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy az első napokban elárasztják szeretetükkel a „szegény kis árvát”, követik minden lépését és lesik minden kívánságát. Mit gondolnánk, ha bekerülnénk egy új munkahelyre és mindenki körülöttünk ugrálna? Azt hiszem nem tévedek sokat, ha mindenki úgy hinné, ő lett az új főnök és ez a kutyáknál sincs másképp. Nem is hinnénk azonban, hogy egyes kutyákra milyen nehéz terhet teszünk ezzel! Idáig a menhelyen még falkája sem volt, most meg hirtelen egy egész családról kényszerül gondoskodni, mert úgy véli nincs vezetője. Legyünk türelmesek, lesz még időnk eleget szeretgetni, de ehhez jó alapokat kell építeni. Ne kövessük mindenhová és semmiképpen se körülötte forogjon minden! A kutyának a családi rangsor legalján a helye és ezt a kezdetektől tudtára kell adni a felállított szabályok betartatásával. Neki is sokkal könnyebb megszokni az új otthonát, ha tudja a helyét a falkában. Már az elejétől kezdve tiszta szabályokat állítsunk fel és ezekhez legyünk következetesek! Még örökbefogadás előtt beszéljük meg a családdal, hogy mit szabad és mit nem a kutyának (pl. asztalnál etetés, melyik szobába mehet be) és ezeket az első naptól kezdve következetesen tartsuk/tartassuk is be. Találkoztam már olyan örökbefogadóval, aki azért szidta a kutyáját, mert követelődző, válogatós és csak egy adott szőnyegről hajlandó megenni az ételét. A kutya csak annyit enged meg magának, amennyit hagynak neki! A menhelyi kutyákban rendkívül nagy a gazdának való megfelelni vágyás. Ha következetlenek vagyunk (ugyanazért egyszer megdicsérjük, máskor, pedig leszidjuk), akkor csak összezavarjuk, hiszen nem tudja eldönteni, hogy mit várnak el tőle. Egyre inkább szeretne megfelelni, ezért egyre szokatlanabb viselkedéseket fog produkálni, amiről azt hiszi, az az elvárt, a gazda részéről pedig egyre inkább negatív választ kap és kialakul a Jojó effektus. Könnyítsük meg a beilleszkedést tiszta szabályokkal és következetességgel! Az egész családot vonjuk be a beszoktatásba! Szervezzünk minél több közös programot, kirándulást, sétát, ahol az egész család jelen van, hogy minél jobban megismerjük egymást és növeljük a kötődést. Félős vagy domináns kutyáknál különösen fontos ez, mert hajlamosak nagyon gyorsan egygazdássá válni. Ha csak egy családtag foglalkozik a kutyával, sőt esetleg még többször ki is áll a kutya mellett más családtagokkal szemben, a kutya, pedig dominanciára hajlamos, akkor előfordulhat, hogy szembefordul a másik családtaggal és „bevédi” a gazdáját. Fontos tehát, hogy minden családtag részt vegyen a beszoktatásban és mindig kiálljanak egymás mellett! Séta Az első 1-2 hónap általában az ismerkedésről szól mindkét fél részéről. A gazda dolga megfigyelni, hogy az újdonsült kutyája az egyes szituációkban hogyan reagál, míg a kutyánk minket fog vizsgálni. Talán szívtelen dolognak fog tűnni, de kerti kutyáknál, ahol megtehetjük, inkább azt tanácsolnám, hogy az első héten ne is vigyük sétálni, amíg úgy nem látjuk, hogy viszonylag megszokta új környezetét, megnyugodott. Másfelől az 1 hét alatt már bizonyos fokú kötődést tudunk otthon kialakítani, sőt gyakorolhatunk már néhány alapengedelmességi feladatot is. Amikor végre elmegyünk sétálni, legalább az első 1-2 hétben ne engedjük el pórázról , mert bármennyire ragaszkodó kutyáról is van szó, lehet olyan helyzet, pl. megjelenik egy macska, egy gyerek, egy másik kutya, megijed valamitől, hogy nem fog visszajönni. Szerezzünk be egy flexi pórázt vagy egy 10 méteres hosszú pórázt, hogy biztosítsunk számára szabad mozgást és közben nagyszerű lehetőségünk is adódik a behívás gyakorlására. Ezen kívül mindenkinek tudom tanácsolni, hogy frissen örökbefogadott kutyájára rakjon névbilétát a biztonság kedvéért! Ne várjuk el tőle, hogy rögtön tökéletes legyen! Türelmesen mutassuk meg neki, hogy mit várunk el tőle! Senki sem tökéletes, így a kutyának is joga van hibázni. Ne legyünk türelmetlenek, mutassuk meg neki, hogy mit
várunk el tőle, ha pedig jól viselkedett, akkor ne fukarkodjunk a dicsérettel! Lehet, hogy ugyanúgy, mint egy kölyöknek, meg kell tanítani a behívást, a pórázon való közlekedést, a tömegközlekedésen vagy autóban való utazást, más kutyával való helyes viselkedést, hogy ne ugráljon fel, esetleg a szobatisztaságot vagy éppen az alapvezényszavakat. Ha előtte ezt senki sem tanította meg neki, akkor a menhelyen sem tanulta meg magától. Jó hír viszont, hogy a menhelyi kutyáknak nagy a megfelelni vágyásuk, ezért általában nagyon gyorsan tanulnak.
Ha második vagy sokadik kutyának fogadunk örökbe Nagyon fontos, hogy a menhelyen, semleges területen még örökbefogadás előtt találkozzanak a kutyák egymással (több kutya esetén külön-külön!). Ha abszolút nem szimpatikusak egymásnak, akkor az azonnal ki fog derülni, ilyenkor inkább válasszunk másik kutyát. Minél többször találkoznak hazavitel előtt semleges területen, annál könnyebb dolgunk lesz otthon. Hazavitelkor érdemes először laza (!) pórázon összeengedni őket.
Ha nincs semmi probléma, akkor engedjük el őket és kísérjük figyelemmel viselkedésüket. Lehetőleg ne avatkozzunk bele, ne simogassuk meg egyiket sem, ne nyugtassuk őket szóval és főleg ne idegeskedjünk, mert az a kutyákra is kihat! Ha az egyik megadja magát és a másik ezt elfogadja, akkor onnantól kezdve nem szokott probléma lenni. Általánosságban elmondható, hogy ha nem két azonos fizikumú, méretű, dominanciára hajlamos kutyáról van szó, akkor nem szokott gond lenni, legjobb, ha magukra hagyjuk őket, hiszen jelenlétünkkel is befolyásolhatjuk egyik-másik viselkedését. Ha a meglévő kutyánk kötekedőbb, hiányosan szocializált vagy netalán többen vannak, akkor viszont érdemes résen lenni. Az otthoni kutyák részéről bármilyen agresszív megnyilvánulást azonnal tiltani kell! Lássák, hogy a főnök akarata, hogy új taggal bővül a falka, akit el kell fogadni. Több kutya esetében különösen figyeljünk, mert ha valamelyik elkezdi, akkor mindegyik egyszerre ráronthat. Ha túl tolakodó azonban az új jövevény, akkor a meglévő kutya kulturált helyreutasítása teljesen helyén való. A kutyák általában észrevétlenül kialakítják a rangsort maguk között, ebbe ne avatkozzunk bele, viszont üdvözléskor, etetésnél tartsuk tiszteletben mi is. Ne akarjuk a rangsor legalján lévőt pátyolgatni, különös figyelemmel kitüntetni. Fontos továbbá, hogy a korábbi kutya ne érezze úgy, hogy a jövevény miatt őt hanyagoljuk, foglalkozzunk vele
továbbra is ugyanannyit, mint előtte. Ha túlzottan elhalmozzuk szeretettünkkel és figyelmünkkel az új kutyát, akkor bizony a kutyáink kapcsolatát is tönkretehetjük! A menhelyi kutyáknak sokszor keményen meg kell küzdeniük az élelemért, ezért tanácsos lehet az első etetéseknél pórázra venni (főleg, ha ő került feljebb a rangsorban a másikkal szemben), ezzel előzve meg az esetleges konfliktusokat.
Összefoglalva Nagyon fontos, hogy a menhelyi kutyák sem tökéletesek. Legyünk velük türelmesek, megértők, de egyben következetesek is. Az első probléma jelentkezésekor ne rohanjunk velük vissza a menhelyre, hiszen akkor csak újabb sebeket ejtünk rajtuk, hanem törekedjünk azokat megoldani. A teljes beilleszkedés ideje kutyánként eltérő, de nagy átlagban olyan 2 hónapot vesz igénybe számukra, hogy teljesen belakják új otthonukat.
A beszoktatás idején jelentkező leggyakoribb problémák Nem őrzi a házat! Minden kutya valamilyen szinten őrzi a területét, de csak akkor, ha azt már sajátjának érzi! Ne várjuk el tőle, hogy már az első hét után hevesen ugassa a járókelőket, hagyjunk neki időt! Nem bírok vele, kezelhetetlen! Ilyen indokkal a naiv gazdák szoktak visszahozni kutyát, akik azt hiszik, hogy egy menhelyi kutyát már nem kell nevelni és képezni, csak azért mert már felnőtt. Ahogy a gyerekünktől sem várjuk el, hogy rögtön írni és olvasni tudjon, úgy a kutyától se várjuk el, hogy magától megtanuljon a menhelyen „rendesen” viselkedni, ha előtte erre senki sem tanította meg. Felnőtt kutya esetében sem úszhatjuk meg a rengeteg foglalkozást, főleg, ami a kezdeti, összecsiszolódás időszakát illeti. Visszamorogott rám! Ahogy már korábban írtam, ha a beilleszkedés időszakában folyamatosan a kutya körül ugráltunk és nem tudtuk felé közvetíteni, hogy a falka legalján van a helye, akkor bizony előfordulhat, hogy a kutya néhány hét után elkezdi felállítani a maga szabályait, amit akár morgással is a tudtunkra adhat. Ebben az esetben mindenképpen forduljunk szakemberhez vagy menjünk el egy jó kutyaiskolába! Megmorogja azokat, akik közelíteni akarnak felém! Sok menhelyi kutya, ahogy végre lesz saját gazdája, őt az élete árán is meg akarja védeni. A legtöbb gazda sajnos az első morgásokon még jót is szórakozik, sőt büszke kedvencére, ráadásul még sokszor meg is dicséri, hogy „ennyire” szereti. Amikor azonban már egyre durvábban és egyre több embernek odamorog, kezdik átérezni a probléma komolyságát. Fontos, hogy már az első ilyen megnyílvánulást azonnal tiltsuk és büntessük meg, akár csak azzal, hogy magára hagyjuk! Ha a probléma már elmérgesedett, akkor pedig keressünk fel szakembert vagy egy jó kutyaiskolát! Féltékeny a másik kutyámra és folyton elkergeti tőlem! Az ok szinte ugyanaz, mint az előzőnél. Végre van egy saját gazdája, akit mindentől meg akar védeni és senkivel sem akar osztozni a szeretetén. A gazda feladata, hogy tudtára adja, hogy ez neki nem tetsző viselkedés, sőt ezzel nemhogy azt éri el, hogy többet foglalkozunk vele, hanem ilyenkor otthagyjuk. Kezdetektől figyeljünk rá és tiltsuk a hasonló megnyilvánulásokat. A simogatásokkor, üdvözléskor fontos, hogy tiszteletben tartsuk a kutyáink között kialakult rangsort és mindig a feljebb levőt részesítsük előnyben! Mindenhová követ! Itt is az ok hasonló, mint az előbbieknél. Végre van egy saját gazdája, akit ebben az esetben teljes mértékben elfogad főnökének és nem szeretné soha többé elveszíteni. Legjobb ilyenkor, amit tehetünk, hogy nem foglalkozunk vele, hagyjunk neki időt, hogy megnyugodjon és rájöjjön, hogy nem fogjuk elhagyni őt. Szökik! Első és legfontosabb dolog, hogy hiányos kerítés mellett ne fogadjunk örökbe kutyát! Ha mégis szökik, annak általában
3 oka van: unatkozik és nem alakult még ki erős kötődés a családjához, úgy gondolja, hogy nincs elég erős falkavezér, aki biztosítaná a túlélést számára, vagy túlzottan ragaszkodik. Mindhárom esetre igaz, hogy ha nem érjük tetten a kutyát szökés közben, hanem már csak az utcán találkozunk vele, akkor ne bántsuk! Ekkor már csak azt büntetjük meg, hogy örömmel fut hozzánk és ha ezért kikap, akkor legközelebb már oda se fog jönni. A három ok közül, kezdjük talán a túlzott ragaszkodással. A kutya annyira fél, hogy elhagyjuk, hogy minden áron utánunk akar menni. Ebben az esetben nincs más dolgunk, mint megmutatni neki, hogy mindig visszajövünk hozzá és neki az a dolga, hogy minket türelmesen megvárjon. Menjünk el eleinte csak nagyon rövid időre, majd ha szépen viselkedett, visszajövetelkor nagyon dicsérjük meg. A távollét idejét, pedig mindig toljuk egyre kijjebb. Segítség lehet továbbá, ha ilyenkor van otthon egy családtag, aki figyeli a kutya reakcióit. Ha látja a pánik első jeleit és hogy keresi a szökés útját, akkor szóljon hozzá, terelje el a figyelmét játékkal vagy néhány engedelmességi gyakorlattal. Ha viszont hosszabb időre kell elmennünk és nincs otthon senki, akkor zárjuk el biztos helyre (hosszú láncra, lakásba vagy zárt kennelbe). Ha hazajöttünk, akkor pedig dicsérjük meg nagyon. Néhány hét alatt szinte minden kutya megérti, hogy mit várunk el tőle. Ha a kutya unalomból szökik („buli az egész élet”), akkor a gazdának több elfoglaltságot kell számára kínálni, jobban le kell fárasztani, akár több sétával, kirándulással, kutyaiskolába vagy kutyás társaságba járással. Fontos, hogy a kutyák nemcsak a fizikai, hanem a szellemi lefárasztást is igénylik. Tanítsunk neki otthon új dolgokat, trükköket. Ha viszont sokat vagyunk távol, akkor találékonyabbnak kell lennünk, például rágócsont odaadásával vagy ma már lehet olyan labdákat kapni, amibe étel tehető és a kutya a labda forgatásával tud csak a falatokhoz hozzájutni. Menhelyi kutyáknál továbbá előfordulhat, hogy a kötődés még nem elég erős. Ezt növelhetjük, ha a kutya napi élelem adagját különböző feladatok elvégzéséért kis adagokban tőlünk, a kezünkből kapja meg a nap folyamán az első hetekben. És végül, ha nincs rendben a falkasorrend, akkor érdemes felkeresni egy szakembert vagy ellátogatni egy jó kutyaiskolába, ahol megfelelő tanácsokkal és útmutatásokkal tudnak minket segíteni. A szökés kapcsán még néhány szóban, hogyan tudom büntetni, ha tetten érem. Ez bizony sokszor a gazda türelmét követeli, hogy lesben állva elkapja azt az adott pillanatot, amikor kutyája szökni próbál. Ilyenkor jól jöhet 3-4 db fél literes, negyedéig valami nehezékkel (pl. rizs, bab) megtöltött műanyag palack, amit hozzá tudunk vágni akár ablakból is, miközben lehordjuk a sárga földig. Ha tudjuk, hogy a kutyánk távozásunk után szokott lelépni, akkor állíthatunk csapdát is. Úgy csinálunk, mintha elmennénk, de a következő utcasarokról folyamatosan figyeljük, úgy, hogy ne vegyen minket észre. És, ha ki próbálna szökni, akkor…. Mindentől fél! Azoknak a kutyáknak, akik a menhelyen nőttek fel a külvilág ismeretlen, tele félelmetesnek tűnő dolgokkal, hangokkal és zajokkal. Aki ilyen kutyát fogad örökbe, az jó, ha tisztában van azzal, hogy a szocializációjukhoz rengeteg idő és türelem kell, anélkül, hogy nagy elvárásaink lennének. A hangokhoz, zajokhoz való szoktatást csak nagyon lassan, fokozatosan végezzük olyan mértékben, amit még látunk, hogy elbír a kutyánk. Emellett nagyon fontos, hogy falkavezérként tudjuk fellépni kutyánk előtt és nyugodtan, higgadtan reagáljunk a különböző, számára félelmetes szituációkban. Mindenképpen tanácsos egy szakembert is felkeresni, aki sok hasznos tanáccsal láthat el minket.
Szita Boglárka