Megújult üvegház a kutatás szolgálatában
2
2010/1
Eseménynaptár Fajtabemutatók • Május 27. és június 27. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 28 hazai, 4 romániai és 1 szlovákiai kalászos fajtabemutatón vettek részt, ismertették a martonvásári fajtákat. • Június 9-én, a területileg illetékes Agrárkamara és az MgSzH társrendezésével kiugróan nagy érdeklõdés mellett (270 látogató) tartottunk kalászos fajtabemutatót a Fejér megyei szakemberek részére. • Június 10-én és 11-én intézetünk, az Elitmag Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A több mint 900 érdeklõdõnek az intézet vezetõ kutatói a martonvásári kalászos gabona fajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl és a vetõmag kínálatról adtak tájékoztatást. A szakmai program tenyészkerti szemlével és a fitotron megtekintésével zárult, ahol a klímaváltozás búzatermesztésre gyakorolt hatásának kutatásával ismerkedhettek meg az érdeklõdõk. • Július 14-tõl október végéig különbözõ szervezésekben közel 100 rendezvényen mutatkozott be intézetünk és a Bázismag Kft. a martonvásári nemesítésû szemes- és silókukorica hibridjeivel és a napraforgó portfólióval. Határainkon kívül Szlovákiában Ekecs, Tardoskedd és Csenke, illetve Erdélyben Uzon, Köröstárkány és Sarmaság nevû településeken volt kukoricabemutató és szakmai tanácskozás. • Szeptember 2-án Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk a Közép-Dunántúli Bioenergetikai Klaszter és az Mv Bázismag Kft. munkatársaival közösen Martonvásáron. Az érdeklõdõ szakemberek meghallgathatták az intézet legújabb nemesítési és agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a kukorica vetõmagellátás helyzetérõl tartott tájékoztatást. Szántóföldi kísérletek szemléjével fejezõdött be a szakmai találkozó. Tudományos tanácskozások • Tizenötödik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete és a MAE Genetikai Szakosztálya a Növénynemesítési Tudományos Napokat.
Az MTA Székházában március 17-én tartott rendezvény plenáris ülésén résztvevõket Németh Tamás az MTA fõtitkára és Sirman Ferenc az FVM szakállamtitkára üdvözölte. Délután három-három szekcióban összesen 33 elõadás hangzott el. A résztvevõk 96 poszteren mutatták be legfrissebb kutatási eredményeiket. Munkatársaink közül 54 kutató 12 elõadást tartott, illetve 22 posztert állított ki. • Intézetünk május 13-án ünnepelte alapításának 60. évfordulóját. A tudományos ülésen Láng István akadémikus elnökölt, elõadást tartott Pálinkás József az MTA elnöke, Németh Tamás az MTA fõtitkára, valamint a házigazdák közül Bedõ Zoltán igazgató, Barnabás Beáta, Balázs Ervin és Veisz Ottó igazgatóhelyettesek. Méltatta az intézet munkáját és eredményeit Búvár Géza a KITE Zrt. vezérigazgatója, Nagy János a Debreceni Egyetem centrumelnöke, Rédey Ákos a Pannon Egyetem és Solti László a Szent István Egyetem rektorai, Neményi Miklós, a Nyugatmagyarországi Egyetem és Wachtler István, a Károly Róbert Fõiskola rektorhelyettesei valamint Tóth Béla, a Gyermely Zrt. igazgatója. A mintegy 300 vendég ezt követõen megtekintette az ez alkalomra készült videofilmet. • Szeptember 15-16-án Martonvásáron tartotta éves munkaértekezletét az Európai Növénynemesítõk Nemzetközi Szervezete (EUCARPIA) végrehajtó bizottsága. A kétnapos megbeszélésen beszámoló hangzott el a Martonvásáron már egy éve mûködõ EUCARPIA titkárság tevékenységérõl és értékelték a tudományos szekciók 2009. évi rendezvényeit. 2010-ben az EUCARPIA szekciók öt nemzetközi konferenciát fognak szervezni. A tervezett programokról a www.eucarpia.org
címen részletes információ kapható. • Október 21-én intézetünk adott otthont a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége soros közgyûlésének. Az elnökség beszámolóját követõen a tagok megvitatták az idõszerû kérdéseket és szavaztak a teendõkrõl. Személyi hírek • Augusztus 20-a alkalmából a földmûvelési és vidékfejlesztési miniszter a hazai növénynemesítés terén végzett kiemelkedõ genetikai munkásságának elismeréséül Fleischmann Rudolf díjat adományozott intézetünk nyugalmazott fõosztályvezetõjének dr. Sutka Józsefnek. A kitüntetéshez szívbõl gratulálunk és jó erõt, egészséget kívánunk. • Ünnepélyes körülmények között, június 6-án Gödöllõn vette át vasoklevelét dr. Kovács István, intézetünk Állami Díjas kukoricanemesítõje, aki osztályvezetõként több évtizeden át vezette a martonvásári hibridek elõállítását. Vendégeink • Fernando Schmidt Ariztía, a Chilei Köztársaság magyarországi nagykövete július 7-én látogatást tett intézetünkben, ahol Bedõ Zoltán igazgató tájékoztatta a vendéget az itt folyó kutatásokról, valamint a most már 15 éve Chilében végzett kukoricanemesítési programunkról. A látogatás során a felek véleményt cseréltek a jövõbeni agrárkutatások kibõvítésének lehetõségeirõl. •Ausztria, Hollandia és a Németországi Szövetségi Köztársaság mezõgazdasági attaséi látogattak el intézetünkbe november 11-én. A vendéglátók tájékoztatták a diplomatákat az intézet kutatási eredményeirõl, majd áttekintették a már folyamatban lévõ közös kutatási témákat és megtárgyalták a kapcsolatok kiszélesítésének lehetõségeit.
2010/1
3
Újonnan minõsített martonvásári hibridkukoricák
A
korábbi évek gyakorlatához hasonlóan az idén is folytatódott a martonvásári hibridkukorica fajtaszortiment megújítása (1. táblázat). Ennek keretében nemcsak új, hanem a változó környezethez jobban alkalmazkodó, korszerû hibridek kaptak állami minõsítést, és egyben esélyt arra, hogy további jó szereplés esetén a vetõmagprogram részeivé váljanak. Ez alatt a FIT (Fajtaértékelõ Innovációs Tanács) posztregisztrációs kísérleteiben és a Bázismag Kft. félüzemi, demonstrációs kísérleteiben 2010-ben mért eredményeket értjük. Ezek után indulhat a vetõmagelõállítás, ahogyan az az Mv 255, az Mv 343 és a Kamaria esetében is történt. 2009-ben 4 martonvásári kukoricahibrid kapott állami minõsítést Magyarországon. A hibridek közül 3 a szemes, 1 a siló kísérletekben szerepelt. Az Mv 270 (FAO 270) az igen korai érésû csoportban szerepelt Mv 267 kísérleti jelöléssel. Termése 5,2%-kal haladta meg a standardok átlagát, úgy, hogy minden standardnál nagyobb termést ért el a vizsgálat két évének átlagában. Virágzási ideje a standardoknál 2 nappal késõbbi, de igen gyors vízleadásának köszönhetõen betakarításkori szemnedvessége a standard átlagnál majdnem 1%-kal kisebb (a két év átlagában 14,36%) (2. táblázat). Az Mv 280 (FAO 270) is az igen korai éréscsoportban szerepelt, Mv 297 kísérleti jelöléssel. A kísérleti évek átlagában az Mv 280 termése 0,5%-kal volt nagyobb, szemnedvessége 0,3%-kal kisebb, mint a standard átlag. Mindkét igen korai érésû hibridünk kiemelkedõen jó hidegtûréssel rendelkezik, ezáltal alkalmasak a korai vetésre. Rövid tenyészidejüknek köszönhetõen megkésett vetés, vagy másodvetés esetén is jó termést adnak, idõben beérnek. Magyarországnál északibb kukoricatermesztõ területeken is alkalmasak szemes hasznosításra. Az Mv 350 (FAO 350) a legfontosabb tenyészidõcsoport közepén versenyzett – sikerrel – a hivatalos kísérletekben, Mv 3306 jelöléssel. A vizsgálati évek átlagában az Mv 350 relatív – a standardok termésének százalékában kifejezett – termése 0,58%-kal volt na-
1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek ajánlata 2010 Hibrid
új új új
új új
új
Típus
FAO szám
Virágzás nap
Hasznosítás Szemtípus
FAO 240-299 Mv 241 Mv 251 Mv 270 Mv 280 Mara Mv 255
TC TC TC DC TC SC
270 280 270 270 297 290
68 70 70 70 70 71
szemes/siló szemes szemes szemes szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
FAO 300-399 Amanita Mv 277 Somacorn Hunor Mv 350 Mv 343 Mv Tarján Norma Mv NK 333 Mv 355
SC MSC SC SC SC SC TC SC TC DMSC
310 310 340 350 350 360 380 380 390 390
71 70 70 73 73 73 72 70 70 71
szemes szemes szemes szemes szemes szemes szemes szemes siló/szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
FAO 400-499 Mv Koppány Mv Majoros Bogát Mv 434 Gazda Miranda Tisza
SC TC TC TC MTC SC SC
420 430 430 440 450 460 490
75 75 75 75 75 74 75
szemes szemes szemes szemes/siló szemes szemes szemes
lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú lófogú
FAO 500-599 Siloking Mv 500 Maxima
TC SC TC
530 510 580
76 76 79
siló szemes siló
lófogú lófogú lófogú
2. táblázat Az Mv 270 és Mv 280 kísérleti eredményei MGSZH FAO 240-299, 2007-2008 Hibrid t/ha
Termés %
Szemnedvesség %
Szárdõlés %
Mv 270
8,68
105,2
14,36
4,9
Mv 280
8,29
100,5
14,9
3,1
St. átlag
8,25
100
15,21
2,6
2010/1
4
1. kép Az Mv 350 látványos csövei gyobb, mint a standardok átlaga (3. táblázat). A verseny igen szoros volt, amit az is mutat, hogy az éréscsoport „leggyengébb” és legjobb standardjának átlagtermése között mindössze 3% volt a különbség. Az Mv 350-nél csak a DKC 4626 st. relatív termése volt több, de csak 0,6%-kal, amit azonban az Mv 350 0,6%-kal kisebb betakarításkori szemnedvessége bõven kompenzál. Az Mv 350 6-8 t/ha termésszinten – 2007-ben – 7%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok, s a 11-13 t/haos termés szinteken – 2006, 2008-ban – 2-3%-kal maradt el a standardok termésétõl. Az Mv 350 termesztésénél arra számíthatunk, hogy kiváló szárazság-, és hõtûrésének köszönhetõen szélsõséges idõjárás mellett is biztonságos, jó szintû termést érhetünk el, s kedvezõ évjáratokban sem fogja a hibrid genetikai potenciálja akadályozni a nagy termések elérését. Ezt bizonyítja, hogy az Mv 350 a hivatalos kísérletekben 2006-ban az 5 helybõl kettõben 14 t/ha feletti, 2008ban a 6 kísérleti helybõl háromban 13 t/ha feletti terméseket ért el (1. kép). A biztonságos betakarítást garantálja az Mv 350 standardokhoz hasonló szárszilárdsága. A kísérletekben az Mv 350 dõlt növényeinek az aránya 0,2%-kal volt kevesebb azok átlagánál.
3. táblázat Az Mv 350 kísérleti eredményei MGSZH FAO 300-399 2006-2008 Szemtermés (relatív %) 2006 2007 2008 átlag PR39D81 ást. DK 391 st. DK 440 st. DKC 4626 st. Mv 350 Célest st. st. fajták átlaga (relatív %) st. fajták átlaga (t/ha)
2002 US 2000 US 2001 US 2003 US ÁM 2009 2000 FR
H2O Szárdõlés % %
90,01 96,37 100,89 102,82 97,99 95,49
100,68 91,88 94,19 102,74 98,05 99,05 100,17 98,62 99,89 97,26 103,41 101,16 107,01 96,75 100,58 100,85 99,35 98,56
15,60 15,71 16,41 17,38 16,76 17,99
2,6 2,4 4,6 2,7 3,0 0,9
100,00
100,00 100,00
16,50
3,2
12,41
5,85
12,32
10,19
st. = standard; ást. = átmenõ standard Az Mv 241-et egyszer már állami minõsítésben részesítették szemes hasznosításra FAO 260 tenyészidõvel 2004-ben. Az elmúlt két évben az újraindult igen korai érésû silókukorica kísérletben szerepelt, s a standard átlagnál jobb teljesítményének köszönhetõen állami minõsítésben részesítették, ezúttal siló hasznosításra. Hazánkban az igen korai vetésekben, korán lekerü-
lõ elõveteményként, vagy a megkésett, esetleg másodvetésekben lehet szerepe az Mv 241-nek. Termõképességének, kedvezõ agronómiai tulajdonságainak köszönhetõen az Mv 241 minõsítése várható a nálunk északibb fekvésû országokban is. Marton L. Csaba – Pintér János – Hadi Géza
2010/1
5
A megújulás folyamatos: új termékek a martonvásári kukorica portfólióban
M
ielõtt a legújabb hibridek bemutatásába bocsátkoznánk, hasznos lehet szólni néhány gondolatban arról a közegrõl, környezetrõl, ahol a hibridjeinknek majd teljesíteni kell. Nincs két egyforma év. Ezt a gyakran hangoztatott szólamot megerõsíti, ha visszatekintünk a kukorica életfolyamatait, termését jelentõsen befolyásoló tényezõk szempontjából az utóbbi esztendõre. 2009-ben egy átlagos csapadékú telet követõen egy nagyon meleg, esõ nélküli áprilissal folytatódott a tavasz. A jó kelés és jó preemergens gyomirtó hatás feltételeit csak az õsszel elmunkált, idõben lezárt szántások utáni gondos magágy készítés biztosíthatta. Ahol ez a folyamat csorbát szenvedett, maradt a heterogén kelést okozó rögös magágy. „Aranyat érõ” májusi esõbõl nagyon kevés hullott, nem kompenzálta a rossz magágykészítéssel és késõbbi vetéssel elkövetett agrotechnikai hiányosságokat. Az ilyen területeken gyakori volt, hogy a Medárd hozta esõkkel tudott csak a kukorica kikelni, annak minden következményével. A „kettõs”, sõt a „hármas” kelésre is volt példa, azaz egymás mellett volt az állományban az idõben kikelt, közel már virágzó egyed a 6-8 levelessel. Az ilyen mértékû, fejlõdésbeli heterogenitásból adódó veszteséget jelentõsen mérsékelte a hosszú meleg õsz, amely hozzásegítette a késõbb kikelõ állományt a beéréshez, leszáradásához. A cikk írásakor, 2009. október végén elmondhatjuk, hogy a klimatikus tényezõk egy jó közepes országos kukoricatermést predesztináltak. A kiugró terméshez elsõsorban a júliusi esõk hiányoztak. A talajmunkákat, a repce és az õszi kalászosok vetését-kelését hátráltató szeptemberi és október eleji meleg és csapadéknélküli periódus kiváló volt a kukorica leszáradására. Az alacsony betakarítási szemnedvesség jelentõsen csökkentette a kukoricatermelés költségeit, javítva ezzel az ágazat jövedelmezõségét. Október közepétõl a jelentõs országos esõzések nyomán megkezdõdhetett a szántás, viszont a még lábon álló kukoricáknál ez 2-4% visszanedvesedést okozott. A termés szempontjából elfogadha-
tó év eredményét ugyanakkor beárnyékolja a kukorica alacsony felvásárlási ára. Az árakat jelentõsen felfelé mozdító keresletnövekedés csak várat magára. Az abrakfogyasztó állatállomány folyamatos csökkenése is keresletmérséklõ. Az energiacélú feldolgozás keresletet fenntartó, növelõ fejlesztései elmaradtak, részben halasztódnak. Mindezek ellenére Magyarországon a továbbiakban is várhatóan 1 millió ha felett lesz a kukorica termõterülete, mert éghajlati adottságaink erre alkalmasak, a magyar termelõ magas szinten mûveli ezt a tevékenységet, és az eszközei is megvannak hozzá. Az egymillió hektárt meghaladó területen megtermett kukoricának azonban csak akkor tudunk stabil piacot biztosítani, ha kiszámítható menynyiséggel, folyamatos beszállítói lehetünk a kukorica alapú bioenergia gyártásnak. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron, a kor színvonalának megfelelõ agrotechnikai és nemesítõi kutatómunka folyik. Elõbbiek adaptálása segíti a termelõt a biztonságos üzemi kukoricatermelési technológia kialakításában. A nemesítés eredményeit mutatják a Bázismag Kft. folyamatosan bõvülõ Marton Genetics
(MG) portfóliójában megjelenõ új, minõsített hibridek. A Bázismag Kft. kukorica vetõmag ajánlatában éppúgy megtalálhatók a termelõk igényeit kielégítõ, megbízható és közkedvelt hibridek, mint az újgenerációs hibridek csoportja. Ez utóbbiak részaránya folyamatosan növekszik, jelenleg több mint háromnegyede a Kft. összforgalmának. Folyamatosan keressük új termékeink megismertetésének és üzemi bevezetésének új lehetõségeit, melynek során azt tapasztaltuk, hogy mindenképpen segíti az üzemi megjelenésünket az új hibrid és a Termelõ direkt kapcsolata. Az ország fõ kukoricatermõ területein, továbbá a Csallóközben, Székelyföldön és Erdélyben mintegy 180 termelõnél állítunk be különbözõ nagyságú (5-16 hibrid/hely) bemutató sorokat. A szántóföldi kommunikáció másik fontos fóruma az üzemi próbatermelés, amikor is a gazdálkodó egy nála még nem termelt MG hibridet saját körülményei között vet el egy lehetséges versenytárs kukorica mellé. A 2009. évben az Mv 251, a Maros, a Kamaria, az Mv Tarján, az Mv Koppány, az Mv 500 és a Siloking vetõmagja került mintegy 250 Termelõhöz próbatermesztésre.
1. kép Mv 255
2010/1
6
Szemtermés t/ha
Szemnedvesség (%)
2. ábra Mv 255 teljesítménye „FIT” minõsített hibridek kísérletében (Kivonat, 2008)
Szemtermés t/ha
Mv 255 (FAO 310) Lófogú szemtípusú, korai érésû, szemes hasznosítású kukoricahibrid, melyet 2008-ban minõsítettek az igen korai tenyészidõcsoportban. Termése kiemelkedõ, a minõsítés eltérõ idõjárású éveiben a sztenderdekhez viszonyítva 5,8%-kal termett többet (1. ábra). A 2007-es igen száraz évben termése a legmagasabb volt a kísérletben vizsgált hibridek közül. A Fajtaértékelõ Innovációs Tanács (FIT) minõsített hibridek kísérletében a 2008. évben 11,28 t/ha termésével tenyészidõcsoportjában a második helyezett volt (2. ábra). 2009-ben az Mv 255 bekerült az üzemi kísérleti hálózatunkba is, ahol terméseredményei nagyon meggyõzõek voltak (1. táblázat). A hivatalos vizsgálatok éveiben az
Szemnedvesség (%)
1. ábra Mv 255 teljesítménye minõsítõ kísérletekben (OMMI, 2005-2007)
A bemutató sorok és a próbatermesztések eredményeit, továbbá az üzemi termésadatokat és tapasztalatokat termékkatalógusunkban helyezzük el és adjuk közre. Ezúton is köszönjük Partnereink pótolhatatlan együttmûködését a szántóföldi termékfejlesztési tevékenységünkben. 2009-ben az Mv 255 (FAO 310) és a Kamaria (FAO 370) új hibridjeinkkel indítottunk vetõmagtermelési programot, továbbá jelentõs területen vetettek elsõ alkalommal Mv 343 (FAO 360) hibridet a termelõk. Leendõ új vásárlóink döntését szeretnénk ezért megkönynyíteni az Mv 255, az Mv 343 és a Kamaria hibridekhez kapcsolódó új információk és termesztési tapasztalatok átadásával.
Mv 255 betakarítási szemnedvessége 17,87% volt, ami 0,87%-kal magasabb a FAO 200-as sztenderdek szemnedvességénél. A termelõ szempontjából ezen – egyik legfontosabb – tenyészidõ jellemzõ alapján a korai tenyészidõcsoport elejére pozícionáljuk, 310-es FAO számmal. Az IKR Zrt. 2007. évi üzemi kísérleteiben az Mv 255 szemnedvessége
16,4% volt a betakarításkor, a legalacsonyabb a korai hibridek közül. Az Mv 255 vízleadási dinamikáját a 3. ábrán mutatjuk be. Az állomány vetése mindkét évben április 15-20. között történt. Az Mv 255 szeptember elejére elérte a 25% szemnedvességet, az elsõ dekád végére 20%-ra száradt le. A vízleadás szempontjából kedvezõ években, ahogy 2008-ban és 2009-ben is,
1. táblázat Mv 255 termése üzemi kísérletekben (2009) Megye
Termõhely
Termés (t/ha)
Víz (%)
Békés
Kunágota
8,09
13,8
Csongrád
Fábiánsebestyén
9,03
17,4
Gyõr-Moson-Sopron
Kóny
9,70
17,4
Komárom-Esztergom
Ászár
10,13
16,2
Komárom-Esztergom
Bakonyszombathely
9,69
15,3
Nagyszombat
Lúcs
11,67
17,3
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Rakamaz
9,26
15,0
Vas
Celldömölk
9,61
14,5
Vas
Chernelházadamonya
10,58
14,5
Vas
Vasszécseny
8,45
14,5
Veszprém
Devecser
9,22
27,0
Veszprém
Románd
9,69
17,8
2. kép Mv 255
2010/1 3. ábra Mv 255 vízleadása (Simonpuszta, 2008-2009) Szemnedvesség (%)
hibridünk szemtermése szeptember végéig 15%-ra száradt le. Az Mv 255 szilárd szárú hibrid, szántóföldön biztonsággal leszárítható alacsony szemnedvességig. Szemsorainak száma 14-16, soronként 40-42 szemmel. A csõ szárazanyag tartalmának 85-86%-a a szemhányad. Optimális idõben elvetve biztonsággal, alacsony szemnedvességgel takarítható be, jó õszi kalászos elõvetemény. Ajánlott termõtõszáma 65-75.000 tõ/ha. Az Mv 255 az átlagosnál jobb területen képes magas hozamokra, meghálálja a gondoskodást. Rövid tenyészidejébõl és jó vízleadásából adódóan megkésett vetéseknél is számíthatunk alacsony betakarítási szemnedvességre. Azon termelõknek ajánljuk nagy területi arányban, akik a kukoricatermesztést az ökológiai peremterületen folytatják és kielégítik a kukorica technológiai igényeit.
Szemnedvesség (%)
4. ábra Mv 343 vízleadása (Kenderes, 2008-2009)
3. kép Mv 343 2. táblázat Mv 343 termése üzemi területen (2009) Megye
Termõhely
7
Terület
Termés
Víz
(ha)
(t/ha)
(%)
Békés
Gyula
25,00
8,5
13,5
Békés
Gyula
6,00
8,4
15,3
Békés
Kondoros
10,00
8,4
12,5
Békés
Kunágota
100,00
7,9
13,5
Fejér
Alap
10,00
8,2
14,6
Fejér
Sárbogárd
8,00
8,6
20,0
Fejér
Szabadbattyán
10,00
8,2
15,5
Nagyszombat
Dunaszerdahely
3,00
10,3
21,0
Nagyszombat
Várkony
5,00
10,6
17,4
Tolna
Dunaföldvár
35,00
8,0
16,1
Mv 343 (FAO 360) A termelõk által leginkább kedvelt korai tenyészidõ csoportba tartozó, lófogú szemes kukorica. A 2009. évben az országban 57 termõhelyen vizsgáltuk üzemi kísérletekben az Mv 343 termõhelyi alkalmazkodóképességét. Az adott hely kukoricatermelésének színvonalát az üzemi kísérletek átlagtermésével jellemeztük. A kísérletek fõátlaga 7,91 t/ha volt 15,4% szemnedvességgel. Az Mv 343 termése rövidebb tenyészideje ellenére elérte a fõátlag szintjét, szemnedvessége 15% volt. Az átlag feletti és az átlag alatti termõhelyeket elemezve arra következtethettünk, hogy az Mv 343 nem válogat a termõhelyek között, sõt a gyengébb adottságú helyeken kismértékben az ottani átlagok felett termett. Üzemi területeken is jól debütált az Mv 343 (2. táblázat). A 8-10 t/ha-os táblaszintû termésekhez alacsony betakarítási szemnedvesség is társult, az átlagos víztartalom 15% alatt volt. Vízleadása gyors és dinamikus. Az érés elsõ, intenzív szakaszában a szemnedvesség csökkenés elérheti a napi 1%-ot is. Az elmúlt két év õsze nagyon kedvezõ volt a kukoricák leszáradására. Az Mv 343 érésdinamikai karakterét a kenderesi platform sorunk mérési adataival mutatjuk be (4. ábra). A hibrid a technikai érettséget jelentõ, 25% körüli szemnedvességét szeptember
2007/1
8
KAMARIA (FAO 370) A korai éréscsoport harmadik harmadában érõ, szemes hasznosítású kukoricahibrid. A figyelmet elsõ alkalommal a minõsítõ kísérletekben elért 12,91 t/ha-os termése keltette fel. Pozícióját tovább erõsítette, hogy kiegyenlítetten termett, az eltérõ évek terméskülönbsége mindössze 0,51 t/ha volt. A Kamaria bevezetés elõtti tesztelését tovább folytattuk a Bázismag Kft. hálózatában. A hibrid kiemelkedõ ter-
4. kép Kamaria
Szemtermés t/ha
5. ábra KAMARIA termõhelyi alkalmazkodóképessége (2009)
6. ábra KAMARIA vízleadása (Kenderes, 2008-2009)
Szemnedvesség (%)
elejére mindkét évben elérte. Késõbb is intenzíven száradt, hamar elérte a 20%ot. A száraz, meleg szeptemberben realitás volt a 15% szemnedvesség „lábon” történõ elérése, erre az Mv 343 is képes volt a hónap második dekádjában. A hibrid morfológiai felépítése is a gyors vízleadás-leszáradás szolgálatában áll, csuhélevelei éréskor fellazulnak, segítve a minél kisebb betakarításkori szemnedvesség elérését. A kukorica leszáradására kedvezõ évjáratban biztonsággal számíthatunk alacsony nedvességtartalmára, hiszen az Mv 343 FAO száma ellenére a korai tenyészidõcsoport elejének megfelelõ szintig képes leszáradni. Ajánlott termõ tõszáma 60-70.000 tõ/ha, átlagos vagy gyengébb termõhelyeken a mérsékeltebb tõállomány javasolt. Tenyészidejébõl adódóan az ország minden kukoricatermõ területén ajánljuk termesztését. Aki költségtakarékos technológiában (alacsony szárítási költség) gondolkodik, annak az Mv 343 kiváló választás.
3. táblázat KAMARIA termése üzemi kísérletekben (2009) Megye
Termõhely
Termés (t/ha)
Víz (%)
Bács-Kiskun
Nagybaracska
10,61
17,0
Baranya
Bóly-Töttös
11,67
16,7
Békés
Kunágota
10,20
16,0
Fejér
Aba
10,86
15,8
Fejér
Aba
10,48
16,8
Fejér
Székesfehérvár
10,75
17,3
Gyõr-Moson-Sopron
Kóny
12,40
19,1
Hajdú-Bihar
Hajdúböszörmény
12,40
16,0
Komárom-Esztergom
Ászár
13,73
18,1
Komárom-Esztergom
Bakonyszombathely
11,83
18,0
Nagyszombat
Lúcs
15,45
19,8
Pest
Kóka
12,48
17,5
Szabolcs-Szatmár-Bereg
Rakamaz
11,63
18,4
Tolna
Várong
12,70
22,6
Vas
Celldömölk
11,59
14,5
Veszprém
Pápa
10,80
15,8
Veszprém
Románd
10,75
19,6
2010/1
9
5. kép Kamaria mõképességgel rendelkezik (3. táblázat). Termõhelyi adaptálódó képességét mintegy 60 mérési hely adatai alapján elemeztük (5. ábra). A Kamaria a termõhelyek átlagához viszonyítva jelentõsen többet termett, ez vonatkozik mind a jobb, mind a szerényebb adottságú helyekre is. A hibrid vízleadása gyors, a tenyészidejére jellemzõ (6. ábra). A kukorica vízleadására kedvezõ években a Kamaria szeptember elsõ dekádja végéig elérheti a 25%-os szemnedvességet, a második dekádban 20%-ig is leszáradhat, sõt további jó idõben 15% alatti
szemnedvességet is elérhet. Az érés folyamán fellazuló csuhélevelei is segítik a nedvességvesztést, valamint a relatíve nagy szemfelülete is ebbe az irányba hat. A Kamaria stabilan áll a „lábán”, szárszilárdsági hibája mindössze 1,5% volt a minõsítés alatt. A hibrid csövei végig termékenyültek, a csõvégek is jól benõttek. A szemsorok száma 16-18, a szemsoronkénti magszám 38-40. A csõ nagyon generatív, összes szárazanyagának 87-88%-át a szemhányad képviseli. A hibridet 60-70.000 tõ/ha növény-
állománnyal javasoljuk termeszteni. A Kamaria az ország kukoricatermõ vidékein mindenhol biztonsággal termeszthetõ. Jobb termõhelyeken az igényeit kielégítve kimagasló termésekre képes. További termékeinkrõl kiadványainkból, valamint területi képviselõ munkatársainktól kaphatnak Partnereink információt, forduljanak hozzájuk bizalommal! Ismerjék meg a megújult martonvásári kukorica vetõmag portfóliót, válasszanak az új martonvásári hibridek közül! Bodnár Emil
Harminc generáció 15 év alatt Martonvásári tenyészkert az Andok lábainál
I
ntézetünk az elmúlt évben ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját. A dr. Pap Endre nevéhez fûzõdõ elsõ martonvásári hibridkukoricát (ami egyben Európa elsõ hibridje is volt), az Mv 5-öt 1953-ban regisztrálták Magyarországon. Ezt azóta közel 170 államilag elismert szemes- és silókukorica követte, melyek jelentõs mértékben járultak hozzá mind a hazai, mind pedig az európai hibridkukorica termesztés fejlõdéséhez. A XXI. század elsõ évtizedének végére a világ jelentõs cégei a piacok minél nagyobb arányú megszerzéséért – a szin-
te már teljesen kiegyensúlyozott versenyhelyzetben – kénytelenek tovább növelni az évente elõállított új genetikai anyagok és a kísérleti kombinációk számát. Szintén jelentõsen bõvítik tesztelési hálózatuk rendszerét és méretét, hogy ezek eredményei alapján minél nagyobb biztonsággal tudják kiválasztani a legjobbakat. Az elmúlt évtizedekben a növénynemesítés elõrehaladásának segítése érdekében a konvencionális nemesítési módszerek mellett – fõleg a hatvanas évek közepétõl, végétõl – számos új technológiát vezettek be (monoploid módszer,
szövettenyésztés, dihaploidizáció, markerszelekció, géntranszformáció stb.). Ezek célja elsõsorban az volt, hogy a nemesítés igen hosszadalmas folyamatát valamelyik módszer, vagy azok együttes felhasználásával lerövidítsék, illetve hogy egy-egy kívánatos agronómiai tulajdonságot – a minõség, vagy valamilyen tolerancia területén célirányosan – bevigyenek a nemesítési anyagok génállományába. Az újabb és újabb technológiák bevezetése ellenére a beltenyésztett kukorica vonalak elõállításánál azonban még min-
10 dig legalább 10 generációval kell számolniuk a nemesítõknek. E hosszadalmas idõ lerövidítése céljából talán a legegyszerûbb megoldásnak az évenkénti többszöri generáció felnevelése tûnt. Az üvegházi, majd fitotroni, ún. „második”, vagy „téli” generációs programok – a kukorica mesterséges körülményekre történõ igen érzékeny reakciója (hõmérséklet, páratartalom, megvilágítás erõssége és hossza stb.), s fõleg a helyhiány okán, a kis egyedszámok miatt – nem váltották be a hozzá fûzött reményeket. A Földünk északi féltekéjén dolgozó nemesítõ cégek, egyetemi és intézeti projektek ezért azt a gyakorlatot alakították ki, hogy az évenkénti második, esetenként az évi harmadik generáció felnevelésére a téli hónapokban olyan meleg helyre, fõleg a Föld déli féltekéjére vonulnak, ahol közel hasonló vegetációs periódus nyújt biztonságos körülményeket a következõ generáció felnevelésére. Mindezzel lehetõség nyílik a nemesítési idõ lényeges lerövidítésére. Bizonyos érésidejû genotípusokkal, s elsõsorban trópusi körülmények között (pl. Puerto Rico, Hawaii) egy évben három generáció felnevelése is lehetséges. Ezek az ún. gyors programok gyakorlatilag csak a beltenyésztett vonalak öntermékenyítésére (self), illetve visszakeresztezésre (BC) jók, szelekció egyidejû végzésére azonban nem alkalmasak. A hagyományos, évi két generációs programokkal azonban erre is lehetõség nyílik, amennyiben mind a nyári, mind pedig a téli program megközelítõen hasonló ökológiai feltételek között folyik. Itt kell még megemlítenünk a mexikói székhelyû CIMMYT (Nemzetközi Kukorica és Búza Nemesítési Központ) által is használt speciális, évente szintén két generációt adó rendszert, melyben ökológiai szempontból más-más helyszínek „váltják” egymást. Mindkét helyen komoly szelekciót végeznek, bízván abban, hogy a program végén a kikerülõ nemesítési anyag ennek következtében feltehetõen nagyobb adaptációs képességgel fog rendelkezni (Shuttle breeding program). A martonvásári kukoricanemesítési munka keretében a nemesítõk – látván, hogy az évi két generáció nélkül a versenytársakkal szemben nem lehet felvenni a versenyt – már a hetvenes években lépéseket tettek kétgenerációs felnevelésére. Az elsõ próbálkozás Vietnam-
2010/1
1. kép Nyári és téli generációk útja a martonvásári kukorica nemesítésben
2. kép Barázdás öntözés helyi módon
2010/1 1. ábra Martonvásári kukoricák parcelláinak száma Chilében
parcellaszám
ban volt, de a trópusi körülmények között a mérsékelt égövi klímához adaptálódott anyagaink sajnos nem „mûködtek” rendesen. Hasonlóan jártunk Zambiában, majd a hawaii Molokai-szigeten is. E „tanulóévek” egyértelmûvé tették számunkra, hogy az európai és corn-belt adaptációjú anyagok nemcsak klíma-függõek, hanem igen érzékenyen reagálnak az eltérõ nappalhosszúságra és egyéb helyi körülményekre is. Emellett még megemlíthetnénk azt is, hogy anyagaink az eltérõ ökológiai viszonyok között másként viselkedhetnek egyes „számukra ismert, vagy eddig nem ismert„ betegségekkel és kártevõkkel szemben. Mindezen negatív tapasztalatok figyelembevételével döntöttünk úgy, hogy a Déli-féltekén keresünk egy olyan országot, ahol anyagaink a téli program során a hazaihoz közel hasonló ökológiai körülmények közé kerülnek. A számításba jöhetõ Argentína, Új-Zéland, és Chile közül végül is az utóbbit választottuk (1. ábra). Az elmúlt év októberében immáron a 15. téli generációs programot kezdtük Magyarországtól több mint 10.000 kilométerre, a fõváros Santiago de Chilétõl délre, közel a 33. déli szélességi fok vonalához (1. kép). Az ottani ökológiai körülmények a termékeny öntéstalaj, a mérsékelt, mediterrán jellegû klíma, a kb. 450 m tengerszint feletti magasság, a Csendes-óceánban Chile partjainál végigvonuló Humboldt-áramlat okozta anticiklon találkozása az Andok hegyvonulatai felõl érkezõ nyugati szelekkel, viszonylag kiegyenlített klímát eredményezve, ideális viszonyokat teremtenek az ország központi részében fekvõ Hosszanti-völgy mezõgazdaságának. Chilében a kukorica tenyészidõszakában (október-március) az átlaghõmérséklet sokéves adatok szerint szinte ugyanannyi, mint Magyarországon (2. ábra) április és szeptember között (l8,2 °C). Az Egyenlítõhöz való közelebbi elhelyezkedés miatt viszont a napsugárzás beesési szöge meredekebb, ezért egységnyi területre nagyobb sugármennyiség jut, ami végsõ soron nagyobb hõsszeget is jelent. A tenyészidõszak során gyakorlatilag nem esik az esõ, de a viszonylag nagy éjszakai lehûlés és az erõs nappali felmelegedés speciális mikroklímát eredményez; reggelre a növények levelei erõsen párásak, így a napi minimum nedvesség ez által már valamelyest biztosítva van. A hófödte Andokból induló folyók, ugyanakkor hozzák az életet és a bõ ter-
3. kép Segítõink a tenyészkertben
11
2010/1
12
hõmérséklet (°C)
2. ábra Maximum és minimum hõmérsékletek alakulása a nyári és a téli tenyészkertben (Martonvásár tszf. 115 m, Buin tszf. 450 m)
mést biztosító öntözõvizet. A Buin mellett lévõ kísérleti farmot, ahol kísérleteink és szaporításaink vannak, a közeli Rio Maipo táplálja, ami a nagyszerûen kiépített öntözõrendszereken jut el a növényekhez (2. kép) feltétlenül dicsérettel kell szólnunk chilei partnerünkrõl is, valamint a tenyészkertünkben segítségünkre álló igen szorgos chilei segítõinkrõl, akik közül néhánnyal már másfél évtizede dolgozunk együtt (3. kép). A mai modern kukoricanemesítéshez, így a mi martonvásári programunk sikeréhez is egyértelmûen hozzátartozik az évenkénti két generáció felnevelése. A hazai és a külföldi piacokon forgalomban lévõ, illetve fajtajelölt hibridjeink szülõi komponenseinek zöme „megszületésük” elõtt hosszú és többszöri utat jártak, s járnak be Európa és Dél-Amerika között. Bízzunk benne, hogy a jövõbeni munkánk eredményességét sem a klímaváltozás (a vele együtt járó El Nino jelenség, a globálisan növekvõ átlaghõmérséklet stb.), sem pedig egyéb gazdasági nehézség nem fogja fékezni, így Intézetünk évtizedek óta folytatódó sikeres kutatói és nemesítõi tevékenységének eredményeként újabb és újabb versenyképes hibridekkel fogunk rendelkezni. Munkánkat az Európai Regionális Fejlesztési Alap, illetve a GOP-1.1.107/1-2008-0080 sz. pályázata, valamint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal OM-00064/2008 számú pályázata támogatta. Pintér János –Marton L. Csaba – Hadi Géza – Pók István
4. kép Növényállomány a megporzás után
A pályázat honlapjának internetes címe: www.agrisafe.eu Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól, információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.
2010/1
13
Kukoricahibridek kukoricabogárral szembeni toleranciájának értékelése 1. ábra A gyökérkártétel mértéke a hibridek átlagában (2007-2008)
(Iowa skála)
agyarországon a kukoricatermesztés eredményességét eddig is több kórokozó és kártevõ befolyásolta, amit csak tovább rontott az amerikai kukoricabogár 1995-ös megjelenése. Ma már évente körülbelül 100.000 ha a károsított terület becsült nagysága, melynek 1/3-án súlyos növénydõléssel járó kártétel is tapasztalható. A termésveszteséggel kapcsolatban pontos adatok nincsenek, de ez az érték az éves hazai termés mintegy 5-10%-a lehet. Kártételének következményeként a termésveszteség nagysága tág határok között mozog: néhány százaléktól, akár 70-80% is lehet tábla szinten. Amerikai adatok szerint a termésveszteség a kémiai védekezés költségeivel együtt körülbelül 1 milliárd dollár árbevétel kiesést jelent évente. Megjelenését és kártételének mértékét nagymértékben befolyásolja az adott év idõjárása és a rovarpopuláció nagysága. Az agrotechnikai, a kémiai és biotechnológiai védekezési eljárások mellett már több évtizede próbálnak a kártevõvel szemben rezisztens kukoricát nemesíteni. A konvencionális nemesítés a tolerancia szintjét tudja növelni. A tolerancia esetében a különbség fõleg a hibridek eltérõ növényi habitusából adódik (erõsebb szár, nagyobb, masszívabb gyökértömeg, erõteljesebb gyökérregeneráció). A toleranciaszint meghatározása céljából 2007-2008-ban három termõhelyen, három ismétléses kísérletet állítottunk be 41 martonvásári nemesítésû hibriddel. A termõhelyek kiválasztásánál az elõzõ évi természetes kukoricabogár fertõzöttség mértékét és a talajadottságokat vettük figyelembe. Az elõzõ évi gyökérdõlési értékek a három termõhelyen a következõképpen alakultak: Kõszárhegyen 55%, Lászlópusztán 40%, míg Martonvásáron 30%. A kétsoros parcellák 6 m hosszúak, míg a sortáv 0,7 m, a tõtáv pedig 0,2 m volt. Mindegyik helyen két alkalommal (06. 22. és 09. 15.) gyökérellenállás-mérõ segítségével, parcellánként 5 növényen mértük a 41 genotípus gyökérellenállását, majd Iowa skála segítségével (1=nincs kártétel, 6=3 vagy több gyökérszint pusztult) bonitáltuk a gyökéren látható kártételt, és mértük a gyökérátmérõt. A kapott értékek segítségével meghatároztuk a gyökérregeneráció mértékét (második felvé-
2. ábra A regenerálódás gyakorisági eloszlása (Kõszárhegy, 2007)
gyökérátmérõ cm
M
-1-0,5 -0,49-0 0,1-0,49 0,5-1 1,1-1,49 1,5-2 2,1-2,49 2,5-3 3,1-3,49 3,5-4
Gyakorisági csoportok
3. ábra A különbözõ termõhelyeken mért gyökérellenállás nagysága a hibridek átlagában (2007-2008)
2010/1
14
4. ábra A különbözõ termõhelyeken mért gyökérméret nagysága a hibridek átlagában (2007-2008)
5. ábra A termésmennyiség különbözõ termõhelyeken a hibridek átlagában (2007-2008)
telezett érték – elsõ felvételezett érték). A gyökérellenállás meghatározása egy rugós erõmérõvel felszerelt kétkarú emelõvel történt, amellyel mértük a gyökér kiemeléséhez szükséges erõt. Betakarítás elõtt felvételeztük a megdõlt növények számát, ezt követõen pedig a parcellák 2 m-es szakaszáról betakarítottuk a termést. A vizsgált hibridek gyökérkárosodásának mértéke a vizsgált két évben, illetve a termõhelyek között jelentõs különbséget mutatott. A legerõsebb fertõzést 2007-ben Kõszárhegyen tapasztaltuk, ezt követte a lászlópusztai, majd a martonvásári kísérlet. 2008-ban a martonvásári területen volt a legjelentõsebb a gyökérkártétel. A lászlópusztai terület ebben az évben is a második volt, míg a legkisebb mértékben a kõszárhegyi területen károsodott a kukorica. Jelentõs különbség volt 2007-ben a
gyökérkorhadás mértékében az elsõ és a második felvételezés között. A második felvételezés alkalmával Kõszárhegyen jelentõs csökkenés volt megfigyelhetõ az elsõ felvételezési értékekhez képest, melyben feltehetõen a gyökérregenerációnak volt szerepe (1. ábra). A gyökérregeneráció egyrészt a megfelelõ idõben lehullott csapadéknak, másrészt a hibridek eltérõ mértékû regenerációs képességének volt köszönhetõ (2. ábra). Az ábra szerint három hibrid igen jelentõs gyökérregenerációs képességgel rendelkezik. 2008-ban viszont egyik termõhelyen sem kaptunk az elsõ és a második mintázás között szignifikáns különbséget. Feltételezhetõ, hogy mivel jelentõs különbségek voltak a gyökérellenállás értékek között, a 41 vizsgált genotípus eltérõ szintû toleranciával rendelkezik a károsítóval szemben (3. ábra). Különösen szembetûnõ a két év közötti nagy kü-
lönbség, noha az Iowa skála szerinti fertõzöttség mértékében a két év nem különbözött jelentõsen egymástól. A különbség okát a két év eltérõ csapadékellátottságában kereshetjük: 2007-ben szárazság korlátozta a növények fejlõdését, míg 2008-ban jóval kedvezõbb volt a kukorica számára a csapadékellátás. Ezt támasztja alá a gyökérátmérõ értékeinek az alakulása is (4. ábra). 2008-ban a károsítás ellenére a megmaradt gyökerek átmérõje lényegesen nagyobb volt, mint 2007-ben. A kísérletekben mért termésmenynyiségek is a két év klimatikus viszonyainak a különbözõségét mutatják (5 ábra). 2008-ban a fertõzöttség az elõzõ évhez hasonló volt, de a több csapadéknak köszönhetõen jobb volt a talaj vízellátottsága, aminek eredményeként a hibridek termésátlaga közel 50%-kal haladta meg a 2007. évit. Bár a termés kialakulására a klimatikus viszonyok döntõ hatással voltak, a fertõzöttség (Iowa skála) és a termésmennyiség között 2007-ben r=0,703***, míg 2008-ban r= 0,409*** szintû negatív korrelációt találtunk. A nagyobb kártétel miatt kisebb lett a termés. A gyökérellenállás és a termés közötti kapcsolat csak 2007-ben volt megbízható (r=0,673***). Ezek az értékek a kukoricabogár terméscsökkentõ hatását mutatják, s rávilágítanak arra is, hogy a károsítás száraz klíma esetén még súlyosabb mértékû lehet. A gyökérellenállást jó mutatónak találtuk a gyökérkártétel jellemzésére. Az évek és a kísérleti helyek átlagában az értékek széles tartományban mozogtak (72–126 kp) és közepesen szoros korrelációban álltak (r=0,615***) az Iowa skála értékekkel (1,2–2,4) (6. ábra). A nagyobb gyökérellenállási értékkel rendelkezõ hibridek gyökérkárosodása szignifikánsan kisebb volt, mint a kisebb gyökérellenállással rendelkezõ hibrideké. A szárazabb kísérleti évben (2007) a korreláció szorosabb (r=0,768***), míg a csapadékosabb évben (2008) lazább (r=0,378***) volt. Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált 41 kukoricahibrid eltérõ toleranciaszinttel rendelkezik az amerikai kukoricabogárral szemben. A tolerancia fõleg a hibridek eltérõ morfológiai jegyeibõl adódik, mint például az erõsebb, nagyobb regenerációra képes gyökérrendszer. A vizsgált anyagok közül három hibrid esetében kiemelkedõen jó volt a gyökérregenerálódási képesség. A gyökérregeneráció
2010/1
15
(Iowa skála)
Gyökérellenállás kp
6. ábra A kukoricahibridek gyökérellenállási és -fertõzöttségi (Iowa skála) értékei (3 hely, 2 év és 2 mintázás átlagában)
mértéke egyrészt az adott hibridtõl, másrészt a környezeti tényezõktõl is függ, s az elõbbit a szelekció során figyelembe lehet, és kell is vennünk. Az általunk alkalmazott gyökérellenállás-mérésen alapuló szelekciós módszer – kiegészítve gyökérdõlés- és Iowa-skála szerint értékelt gyökérkártétel felvételezéssel – megfelelõ lehet arra, hogy nagyszámú kukorica genotípus toleranciaszintjét viszonylag gyorsan megállapíthassuk. A kutatásokat a Jedlik Ányos (Projekt szám: KUKBOGMV OM00063/ 2008) NKFP pályázat és az AGRISAFE Project (EU-FP7-REGPOT 2007-1 No. 203288) támogatta. Marton L. Csaba – Szõke Csaba – Rácz Ferenc – Pintér János – Bodnár Emil
A kukorica válaszol
A
úgynevezett polifaktoriális kísérletek 50, illetve 30 éves adatsorai Martonvásáron és Debrecenben is azt igazolták, hogy a trágyázás, a növények megfelelõ táplálása meghatározó jelentõségû a változó évjáratnak tulajdonított termésingadozások mérséklésében. A sok pénzen vásárolt trágyák felhasználója ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a talajba dolgozott, növényre permetezett tápanyagok érvényesülését, hasznosulását is bonyolult hatások, kölcsönhatások segítik, vagy gátolják.
A kiszolgáltatottság tompítása Eleink „törõdés”-rõl írva, kortársaink „inputok”-ban fogalmazva utalnak a termés növelésének és legfõképp magas szinten történõ stabilizálásának lehetõségeirõl. Ezek mértékének kimutatására az olyan kísérletek a legalkalmasabbak, amelyeket több éven, évtizeden keresztül, a legelkerülhetetlenebb, minimális változtatásokkal folytatnak ugyanazon helyen. A tartamkísérletek gazdag adatsorai egyebek mellett azt is megmutatják, hogy a változékony idõjárás hatásait az ember által alkalmazott és sokféleképpen vizsgált kezelések milyen mértékben enyhíthetik. A több termesztési tényezõ hatásának egyidejû elemzésére alkalmas,
1. ábra A kukorica vetésterülete és szemtermése – Magyarország, 1990-2009
Vetésterület 1000 ha
A tápelem-ellátottság és az elõvetemény 1960-ban 3% humuszt tartalmazó, „igen gyenge” foszfor- és „közepes” kálium-ellátottságú (AL-P2O5=30-40
ppm, ill. AL-K2O=150-200 ppm) erdõmaradványos csernozjom talajon indult Martonvásáron az a kísérlet, amelyben kétévenként váltva, búzán és kukoricán vizsgáljuk a mûtrágyák hatását. A trágyázatlan parcellákon a P- és K-ellátottság napjainkig az induláskor mért szinten maradt. Ugyanakkor a növények igényét meghaladó, évenként adott 80-80 kg/ha P2O5- és K2O-hatóanyagnak köszönhetõen a trágyázott talajok P-ellátottsága öt évtized után „közepes” (NP, NPK kezelések), vagy jó (P), míg K-ellátottsága „igen jó” (PK, NK, NPK) szintûre változott (AL-P2O5=120-160 ppm, illetve ALK2O=350-400 ppm). A kukorica elõvetemény szerint csoportosított termései (2. ábra) azt mutatják, hogy a N-nel nem trágyázott talajok
Szemtermés kg/ha
környezet változásait minden élõlény, így a helyhez kötött növény is jelzi a figyelmes szemlélõdõnek. Az ember által tudatosan nevelt, termesztett kultúrák – ahogy a kukorica is – széles eszköztárral, színekkel, formákkal, fejlõdésük gyorsaságával mutatják meg közérzetüket, amit a gazda a termés mennyiségével, esetenként minõségével, de legfõképp a végsõ mérleg kiadás és bevétel „serpenyõinek” egyenlegével számszerûsít. Ez az érzékenység az elmúlt két évtized hazai kukoricatermesztésének egészét (1. ábra) tekintve is tapintható, hiszen ebben az idõszakban a hét tonnát meghaladó rekordok mellett ugyanilyen gyakorisággal – öt alkalommal – voltak olyan évek is, amikor a „nagy” átlag hármassal kezdõdött.
16
2010/1 2. ábra A kukorica elõveteménytõl függõ NPK-reakciói Martonvásár, 1960-2009
3. ábra Az õszi búza után vetett kukorica évjárattól függõ trágyareakciói Martonvásár, 1960-2009
4. ábra A kukorica után vetett kukorica évjárattól függõ trágyareakciói Martonvásár, 1960-2009
(P, PK) növényeinek termésében a P- és K-ellátottság javulása nem eredményezett igazolható többleteket. Ugyanakkor – a búzánál tapasztaltakkal azonos módon – a N-hiányos parcellákon a kukoricánál is megmutatkozott a búza elõvetemény kedvezõbb hatása, azaz az elõvetemény betakarításától a kukorica keléséig eltelt hosszabb, és a N feltáródásának kedvezõbb idõjárású, nyárvégiõszi periódus elõnye. Terméstöbblet esõben és aszályban A kezelések terméskülönbségei alapján mérve az eltérõ tápláltság hatását, az eredmények azt mutatják, hogy az évenként adott 160 kg/ha adagú N-trágya átlagos csapadékú években P- és K-ellátottságtól, valamint elõveteménytõl függetlenül bizonyíthatóan növelte a kukorica mennyiségét. A többletek azonban búza elõvetemény esetén (3. ábra) jóval kisebbek voltak, mint az önmagát követõ kukoricában (4. ábra). Búza után, száraz években csak a foszforral és káliummal is trágyázott talajokon volt hatásos a mûtrágyával adott nitrogén. A kukorica-kukorica váltásban az extrém idõjárású években is 1 tonna feletti többletek igazolták a N szükségességét. Csapadékos években a 160 kg hatóanyag termésnövelõ hatása a közepes Pés igen jó K-ellátottságú talajon meghaladta 2 tonnát. A P-trágyákra a kalászos gabonáknál kevésbé reagáló kukorica fejlõdését a tápanyagok feltáródását, felvehetõségét nehezítõ száraz, aszályos években a talaj javuló P-ellátottsága egyértelmûen segítette. Kísérletünkben az átlagos, vagy az annál nedvesebb években a kukorica a foszforral gyengén ellátott talajokból is képes volt felvenni a számára szükséges P-t, a termésnövekedést más tényezõ korlátozta. Martonvásáron, az „igen jó” és a „közepes” K-ellátottságú parcellák kukoricáinak terméskülönbségei alapján csak búza után, csapadékos évjáratban volt bizonyítható a jobb kálium-tápláltságból eredõ elõny. Ugyanakkor az is szembetûnõ, hogy a N- és P-trágyák a kukorica K-reakciójára is kedvezõen hatottak. A közlemény megjelenését az AGRISAFE 203288 sz. EU-FP7REGPOT 2007-1 pályázat támogatta. Árendás Tamás – Bónis Péter – Molnár Dénes – Micskei Györgyi – Berzsenyi Zoltán
2010/1
17
A kukorica gyomirtó szer érzékenységi kísérletek 2009. évi eredményeirõl
A
növénytermesztõ minden tenyészidõszak végén, az értékeléskor „besorolja” az évet számára kedvezõ, vagy kedvezõtlen címkével ellátva azt. Bár a megítélés sok tekintetben szubjektív lehet, a 2009. esztendõ a kukorica szempontjából Martonvásáron kedvezõtlennek mondható. A csaknem csapadékmentes április és május, a 30 éves átlagot
2-3 °C-kal meghaladó átlaghõmérséklet gyorsan kiszárította a talajfelszínt és a tartalékok hamar elfogytak a mélyebb rétegekbõl is. A június végén érkezõ, átlagot meghaladó csapadékmennyiség (1. táblázat) segített a kukorica fejlõdésének, és kedvezett az ezidáig talajban elfekvõ gyommagvak csírázásának is. A fent leírt idõjárási körülmények
1. táblázat A kukorica tenyészidõszak kezdetének fõbb idõjárási mutatói Hónap
Dekád 1. 2. 3. 1. 2. 3. 1. 2. 3.
IV.
V.
VI. Σ, ill. átlag
Csapadék (mm) 2009 30 éves átlag 0,1 2 0 0,6 0,7 11,3 7,4 12,5 49,9 84,5
12 13 18 18 16 22 26 22 25 172
Átlaghõmérséklet (°C) 2009 30 éves átlag 13,5 14 14,4 14,8 17,2 16,8 17,7 18,9 18,8 16,2
10,4 10,8 12,6 14,8 17 17,3 19,1 19,5 20,6 15,8
2. táblázat Beltenyésztett kukorica törzsek herbicid tolerancia kísérletében alkalmazott gyomirtó szer hatóanyagok és mennyiségük Hatóanyag 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.
klórmezulon mezotrion + terbutilazin tembotrion + izoxadifen etil nikoszulfuron topramezon proszulfuron + dikamba tritoszulfuron + dikamba bentazon + dikamba dikamba petoxamid + terbutilazin
Egyszeres dózis Kétszeres dózis g hatóanyag/ha 600 140 + 660 99 + 49,5 40 50,4 20 + 258,8 50 + 240 960 + 270 336 1200 + 750
1200 280 + 1320 198 + 99 80 100,8 40 + 517,6 100 + 480 1920 + 540 672 2400 + 1500
fitotoxicitás %
1. ábra Posztemergens gyomirtó szerek okozta fitotoxikus hatás beltenyésztett törzsek átlagában
között a gyomirtó szer érzékenységi kísérlet vetése május 14-én történt, a posztemergens kezeléseket (2. táblázat) június 9-én végeztük. A kukorica fejlettségi állapota 5-6 leveles volt. A herbicidek engedélyokiratában szereplõ maximális dózisát és annak kétszeresét juttattuk ki. A kísérletben olyan készítmények is szerepeltek, amelyek vetõmag elõállításban nincsenek engedélyezve. A vonalak reakcióira azonban azért is kíváncsiaknak kell lennünk, hogy szükség esetén, a vetõmag elõállító táblán elõforduló, nehezen irtható gyomnövények visszaszorítására eseti megoldást, használható javaslatot tudjunk adni. A látható fitotoxikus tünetek értékelése a kezelés után 20 nappal történt. A felvételezést követõen mintát gyûjtöttünk egy törzs néhány kezelésének legfelsõ kifejlett levelébõl és mértük a karotinoid- és klorofill tartalmat. A beltenyésztett törzsek fitotoxicitás felvételezésének eredményeit az 1. ábrán mutatjuk be hatóanyag szerint összesítve, a törzsek átlagában. A vizsgálatban szereplõ 36 beltenyésztett törzs közül egy csemege vonal, valamint 4 árukukorica törzs volt, amelyeken a károsodás mértéke meghaladta a mérsékelt, 10-25%-os szintet. Ezek közül kettõ igen érzékeny volt csaknem valamennyi általunk vizsgált herbicidre, különösen a szulfonilurea típusú gyomirtókra. Ezeken a növényeken láttuk a legerõteljesebb tüneteket is. A kísérletben szereplõ szulfonilkarbamid készítmény a vetõmag elõállításban nem engedélyezett. Az említett két szülõi komponens átlagosnál magasabb fitotoxicitás értékei az oszlopdiagramban is megmutatkoznak. A gyomirtó szerek egyszeres dózisai e két genotípuson kívül egyik esetben sem okoztak 15%-ot meghaladó látható fitotoxikus károsodást, és ezek is maszkírozódtak, eltûntek a tenyészidõszak folyamán. A hibridek herbicid tolerancia vizsgálatának agrotechnikai mûveletei, a kezelések idõpontja megegyeztek a törzsekével. A vizsgált 21 martonvásári hibridkukoricát négy gyomirtó szerrel kezeltük, a törzseknél alkalmazott, 2. táblázatban felsorolt szerek közül az el-
2010/1
18
fitotoxicitás %
2. ábra Martonvásári kukoricahibridek gyomirtó szer érzékenysége, négy posztemergens herbicid átlagában
klorofill %
3. ábra Egy beltenyésztett törzs klorofill tartalmának változása posztemergens gyomirtó szer kezelések hatására, a kontroll %-ában
karotinoid %
4. ábra Egy beltenyésztett törzs karotinoid tartalmának változása posztemergens gyomirtó szer kezelések hatására, a kontroll %-ában.
sõ néggyel. A fitotoxicitás felvételezés eredményeit a 2. ábrán tüntettük fel, a herbicidek átlagában. A gyomirtó szerek gyakorlatban alkalmazott „egyszeres” dózisa egyik hibrid esetében sem váltott ki tüneteket, a kétszeres mennyiségek is legfeljebb „igen enyhe”, „enyhe” károsodást okoztak. A látható tünetek felmérésén túlmenõen kíváncsiak voltunk a kukorica növényben történt olyan változásokra is, amelyek szemmel nem, vagy nem minden esetben érzékelhetõek. Ezért laboratóriumban meghatároztuk a legfelsõ kifejlett levél karotinoid- és klorofill tartalmát is. A méréséhez egy olyan beltenyésztett törzset választottunk, amelyen a három vizsgált kezelés (2., 3., 8.) nem okozott látható fitotoxikus károkat. A 2. jelû herbicid kombináció a hatását a plasztokinon bioszintézis és a fotoszintézis gátlásán, a 3. csak a plasztokinon szintézis gátlásán keresztül fejti ki. A 8. jelû egy hormonrendszerre ható és egy fotoszintézist gátló hatóanyag kombinációjából áll. A plasztokinon bioszintézist gátló herbicid hatóanyagok hatásukat úgy fejtik ki, hogy a hidroxi-fenil-piruvát-dioxigenáz (HPPD) gátlásával sérül az érzékeny gyomnövények karotinoid rétege, amely a klorofillt védi a napfény káros UV sugaraitól. A klorofill gyorsan lebomlik, a gyomnövény elpusztul, a kukorica azonban a hatóanyagot enzimatikusan bontja. A levélminták klorofill- és karotinoid tartalmát (µg/g zöld növény) acetonos kivonás után spektofotometriásan határoztuk meg. Az eredményeket a 3-4. ábrán mutatjuk be. A herbicid kezelések okozta változásokat a kontroll %-ában tüntettük fel. A levélminták klorofill-(a+b) tartalma a gyomirtó szerek egyszeres dózisának hatására nem változott statisztikailag igazolhatóan. A kétszeres mennyiség azonban a 2. és 8. gyomirtó szeres kezelésben is szignifikáns csökkenést okozott. A karotinoid tartalomban a 3. kezelés normál dózisán kívül mindegyik herbicid egyszeres és kétszeres mennyisége igazolható csökkenést idézett elõ. A vizsgált három gyomirtó szer közül az okozta a legkisebb élettani beavatkozást, amelyben egy hatóanyag szerepelt, egyféle hatásmechanizmus mûködött. Bónis Péter – Árendás Tamás – Jócsák Ildikó – Micskei Györgyi – Berzsenyi Zoltán – Marton L. Csaba
2010/1
19
Silókukoricából biogáz
A
mai formában a második világháború után kezdõdött el a biogáz gyártás széles körben, mint kedvezõ és legegyszerûbben hasznosítható eljárás. A biomasszán alapuló energiatermelés nagy elõnye, hogy évrõl-évre újratermelõdik, tehát megújuló energiaforrás. Az energia célra felhasználható biomassza származhat közvetlenül mezõgazdasági növénytermesztésbõl, itt elsõsorban azok a növények jöhetnek szóba, amelyek nagy keményítõtartalommal bírnak (kukorica, burgonya). Közös jellemzõjük, hogy bennük az erjesztés alapanyaga szemcsés keményítõ formájában található. A biogáz gyártása silókukoricából, különösen leafy (leveles) silókukoricából látszik elõnyösnek, mivel ezek a fajták nagy zöldtömeget adnak, és emellett a keményítõtartalmuk is kiváló. Hazánk fosszilis energiákban szegény, viszont jó mezõgazdasági adottságokkal rendelkezik. A vidékfejlesztésen is nagyot lendíthet az energianövények termelése, mivel ezáltal a földek – jelenleginél nagyobb része – gondozott kultúrállapotban tartható. A biogáz célját szolgáló energianövények megtermelése, betakarítása, majd feldolgozása az emberek számára munkahelyet teremt és megtartó hatása van a mezõgazdaságra. A biogáz elõállítása több szempontból is különleges helyet foglal el a megújuló energiaforrások között. Ez az a biomassza felhasználási mód, amely a legsokoldalúbban elégítheti ki a felhasználók igényeit, mivel a biogáz (fûtés, hûtés, gázmotorok meghajtása) elõállítása során értékes melléktermékek is keletkeznek. Ezek közé tartozik a biotrágya, amely értékesebb, mint a szerves trágya, illetve a kommunális hulladék, valamint a szén-dioxid, a biogáz tisztításának a mellékterméke, amit üvegházak szén-dioxid trágyázására is használnak. Martonvásáron évek óta folynak a kísérletek az úgynevezett leafy (leveles) silókukorica hibridekkel, amelyek föld feletti zöldtömege nagyobb, mint a hagyományos nemesítésû silókukorica hibrideké. 2008-ban kísérletet állítottunk be abból a célból, hogy leafy és nem-
1. táblázat A kísérletben vizsgált leafy és nem-leafy silókukorica hibridek Leafy silókukorica hibridek
FAO szám
Nem-leafy silókukorica hibridek
FAO szám
Limasil
380
Mv 241
260
Dunasil
390
Mv 298
300
Kámasil
510
Mv 352
330
Mv Siloking
580
Maros
330
Mv Massil
610
Mv NK 333
390
Mv TC 434
480
Maxima
580
1. ábra A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek növénymagassága és fõcsõ feletti levélszáma (Martonvásár, 2008)
leafy silókukorica hibridekbõl (1. táblázat) elvégeztessük a biogáz vizsgálatot. Ennek során a hibridek különbözõ tulajdonságait is mértük szántóföldön és laboratóriumban, annak érdekében, hogy feltárjuk, megállapítsuk a különbözõ paraméterek és a biogáz kihozatal közötti összefüggéseket. Ezért virágzás után megmértük a növények magasságát, fõcsõ magasságát, valamint a fõcsõ feletti levélterületet. A tenyészidõszakban a kísérleti térre 482,7 mm csapadék hullott, 170,7 mm-rel több, mint a 30 éves átlag. Ennek köszönhetõ, hogy a hibridek elérték genetikailag determinált magasságukat. A nem-leafy hibridek átlagos magassága 267,46 cm, a leafy hibrideké 283,93 cm volt (1. ábra). A leafy hibridek nagyobbra nõnek, a leafy génnek köszönhetõen a csõ feletti in-
ternódiumok száma nõ. A hagyományos nemesítésû hibrideknél a fõcsõ feletti levélszám 6,6 volt, ugyanez az érték a leafy hibrideknél 10,4. A nagyobb levélszám nagyobb levélterületet is eredményez. A leafy hibridek fõcsõ feletti levélterülete 0,54-0,88 m2, a nem-leafy hibrideké 0,38-0,47 m2 közötti intervallumban változott. A nagyobb asszimiláló levélfelület következtében a leafy hibridek nagyobb hatékonysággal tudják megkötni a fotoszintézishez szükséges fényenergiát, így több asszimiláta termelõdik a leveleikben. Vegetatív periódusuk rövidebb, mint a nem-leafy típusoké, a szemtelítõdés idõszaka pedig hosszabb. Mindez a termésre és a szemek minõségére pozitív hatással van. Kísérletünkben a leafy kukoricák egyedi csõtömege igazolhatóan nagyobb volt (306 g), mint a nem leafy
2010/1
20 kukoricáké (274 g), amit elsõsorban a hosszabb csövek és a nagyobb ezerszemtömeg eredményezett (2. táblázat). A növényenkénti csövek számában igazolható különbséget nem mértünk. Laboratóriumban, NIR készülékkel megvizsgáltuk a szemek minõségét. A sok csapadéknak köszönhetõen a keményítõ beépülése a szemekbe ideális volt. A leafy hibridek átlagos keményítõtartalma 72,4%, a nem-leafy hibrideké 71,7% volt (2. ábra). A kukoricaszemben lévõ keményítõtartalom az endospermiumban halmozódik fel, és ugyanitt található a szem összes fehérjetartalmának 80%-a is, e két paraméter egymással tehát negatív korrelációban van. A leafy hibridek fehérjetartalma kisebb volt (9,48%), mint a nem leafy hibrideké (10,09%). Augusztus folyamán 4 leafy (Limasil, Dunasil, Mv Siloking, Mv Massil) és 4 nem-leafy (Maros, Mv NK 333, Mv TC 434, Maxima) fajtából mintát vettünk, föld feletti részeiket szecskáztuk (1-3. kép), ezekbõl végezték el a biogáz kihozatali vizsgálatokat Sopronhorpácson, a BETA Kutató Intézetben. A biogáz képzõdés alapvetõen két szakaszból áll, egy fermentációs és egy metán képzõdési szakaszból. A fermentációs fázisokban (hidrolízis, savas fázis) a nagy molekulájú szerves anyagok lebontása, feltárása történik enzimek és fermentációs baktériumok közremûködésével. A maximális lebomlásra törekedve a különbözõ hibridek gázkihozatalát és a termelt biogáz mennyiségét alacsony szárazanyag tar-
2. ábra A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek keményítõ- és fehérjetartalma (Martonvásár, 2008)
3. ábra Az Mv Limasil (leafy hibridkukorica) biogáz kihozatali vizsgálata
l/kg sza.
CH4 (%)
CO2 (%)
4. ábra Az Mv Dunasil (leafy hibridkukorica) biogáz kihozatali vizsgálata
2. táblázat A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek egyedi termése és néhány terméseleme, 2008. Tulajdonságok
2008 Leafy Nem-leafy
Egyedi csõtömeg, g
306,00
274,00
SzD5%=6,89 Csõhossz, cm
21,64
20,03
SzD5%=0,58 Ezerszemtömeg, g 360,63
348,88
SzD5%=9,85 Csõ/növény, db
1,96
1,90
SzD5%=0,08
l/kg sza.
CH4 (%)
CO2 (%)
2010/1
1. kép Mv Limasil
21
2. kép A szecskázáshoz elõkészített silókukorica
3. kép A biogáz vizsgálathoz szecskázott silókukorica 5. ábra A Maros (nem-leafy hibridkukorica) biogáz kihozatali vizsgálata
l/kg sza.
CH4 (%)
CO2 (%)
talom mellett, mezofil körülmények között vizsgálták. A silókukorica fajták anaerob fermentációja során a Limasil, a Dunasil és a Maros fajtákból termelõdött a legtöbb biogáz (495, 490, 481 l) egy kg szárazanyagra vonatkoztatva (3–5. ábra). A legjobb minõségû biogáz kb. 60% metántartalmú, a vizsgált fajták közül az Mv Limasil fajtánál volt a legnagyobb a biogáz metántartalma (56,7%). Mind a két leafy hibrid (Mv Limasil, Mv Dunasil), mind a hagyományos nemesítésû silókukorica hibrid (Maros) a korai-közép éréscsoportba tartoznak. A termelt gáz menynyisége és a FAO szám közötti korreláció értéke -0,64, ami közepes erõsségû negatív, szignifikáns összefüggést mutatott. A. kigázosodás mindhárom fajtánál három hét alatt lezajlott. A vizsgált hibridek átlagában a kigázosodás mértéke 87,37% volt. A legnagyobb értékeket az Mv Limasil (89,5%), illetve a Maros (88,63%) fajtáknál mérték. A silókukorica kísérletet 2009-ben is elvetettük, ugyanazon paramétereket felvételeztük, mint az elõzõ évben. Megtörtént a fajtákból a mintavétel, ezeket szecskáztuk, és jelenleg már folyik a biogáz kihozatali vizsgálat a sopronhorpácsi BETA Kutató Intézetben. Hegyi Zsuzsanna – Potyondi László – Rácz Ferenc – Pintér János – Marton L. Csaba
2010/1
22
Tavaszi zabfajták Martonvásárról
A
zab vetésterülete az elmúlt években 55 és 63 ezer hektár között alakult Magyarországon. Szakemberek körében változatlanul az egyik legértékesebb takarmánynövénynek számít a tenyész- és fiatal állatok, illetve a lovak számára. Magas fehérje-, keményítõ- és zsírtartalma, valamint a benne lévõ oldható dietikus rostnak köszönhetõen kitûnõ az étrendi hatása, ami nagyban elõsegíti az emésztést, és ezzel javítja a takarmány tápanyag hasznosulását. Nemcsak magas fehérjetartalma, hanem annak biológiai értéke is a legkedvezõbb a gabonafélék között. Kanadában, ahol nagy mennyiségben termesztenek zabot, elsõsorban a baromfi- és a sertéstápokban a szójadarát – részben, vagy egészben – zabdarával helyettesítik és az ilyen abrakkal etetett állatoknál jobb súlygyarapodást értek el. Minden lehetõségünk adott arra, hogy a takarmányozási célra importált szójadara egy részét zabdarával váltsuk fel Magyarországon is. A zab diétás rosttartalmának körülbelül 40%-a oldható, s ezen belül a ßglukán tartalom 75%-ra tehetõ. Valószínû ez az egyik legértékesebb beltartalmi összetevõje a zabszem-
1. táblázat Az Mv Pehely tavaszi zabfajta szemtermése és beltartalmi értékei (Martonvásár 2002-2009) Év
Szemtermés t/ha* %**
2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 Átlag
4,35 2,05 8,68 6,25 4,98 3,61 6,87 5,42 4,73
16,66 17,60 13,96 15,50 14,89 15,78 13,80 14,76 15,37
Fehérje t/ha
ß-glükán %
0,623 0,310 1,042 0,833 0,638 0,490 0,948 0,800 0,730
4,6 5,0 3,7 4,3 4,0 4,7 3,9 4,1 4,3
*14%-os nedvessségtartalomnál ** szárazanyag %-ra vetítve nek, mely egészségesebbé és kitartóbbá teszi a zabbal etetett állatokat. Az elmúlt években egyre több gazdaságban ismerték fel a zab szemes- és szálastakarmányként történõ hasznosításának pozitív hatását. Kutatóintézetünkben 1992-óta foglalkozunk a zab tanulmányozásával és nemesítésével. Az Állami Fajtaminõsítõ Tanács 2006 tavaszán Mv Pehely néven állami elismerésben részesítette az elsõ martonvásári nemesítésû tavaszi zab genotípust. A minõsítés során e
fajta bizonyította kiváló termeszthetõségi tulajdonságait és alkalmasságát a humán célú felhasználásra is. Azóta a gyakorlati termesztésben is igazolta kiváló képességeit és felzárkózott a korábban minõsített Kwant, Komes és Hetman martonvásári honosított zabfajták mellé. Termesztésre ajánlott fajták 2010 tavaszára Az Mv Pehely termõképessége meghaladta a standard fajtákét az elmúlt nyolc évben a különbözõ termõhelye-
2010/1 2. táblázat Martonvásári nemesítésû és érdekeltségû zabfajták agronómiai és fajtajellemzõi, termesztési információi Megjegyzés Mv PEHELY KWANT Fajtainformáció Életforma Termõképesség Növénymagasság Bugahányás idõpontja
-
Tavaszi Tavaszi ++++ ++++ 5 6 Középérésû (5) Középkésõi (5)
Agronómiai tulajdonságok Ezerszemtömeg gramm Ajánlott csíraszám optimális vetésidõben (termelési körülmények: jó/átlagos) csíra/m2 Bokrosodóképesség Szárszilárdság Állóképesség Érésidõ Vetésidõ ajánlás Korai Optimális Kései
29-33
450/500 400/450 Jó Kiváló Kiváló Jó Kiváló Jó Középérésû (5) Középérésû (5)
II. 20 –II. 28. III. 1 –III. 20. III. 21 –III. 31.
Betegség ellenállóság Lisztharmat (Blumeria graminis) 9=ellenálló Koronarozsda (Puccinia coronata Cda f.sp. avenace Erikss.) 9=ellenálló Minõség Nyersfehérje tartalom szárazanyagra ß-glükán tartalom
27-32
% %
Vetõmag információ Elérhetõség 2010. tavaszán (II. fok)
++ +++ +
++ +++ +
8-9
7-8
6
6
13,9-17,6 12,3- 15,7 3,7-5,0 3,1-4,7 ++++
+++
+-ek száma a tulajdonságok jellemzõ mértékét jelzi ken végzett kísérletek átlagában. Jó termõképessége kiváló beltartalmi értékekkel párosult. Fehérjetartalma 13,8% és 17,6% között, pelyva nélkül mért ß-glukán tartalma 3,7% és 5,0% között alakult (1. táblázat). Erõsen bokrosodó, jó állományképzõ, kiváló alkalmazkodóképességû fajta. A jelenleg köztermesztésben lévõ fajtáknál kissé alacsonyabb növényállományt fejleszt. Kísérleteinkben még a 160 kg/ha N hatóanyagú fejtrágyázás hatására sem dõlt meg. Erõs szára miatt a keverék zöldtakarmányokban jó támasztónövény (2. táblázat). Megfelelõ termesztéstechnológia és kedvezõ agroökológiai körülmények között ezzel a fajtával lehet egységnyi területen a legtöbb fehérjét tartalmazó szemtermést elõállítani úgy, hogy az állomány nem dõl meg. Nagy elõnye a zabnak, hogy zöldtakarmányban nem vénül el, még bugahányás után is szívesen fogyasztják az állatok. A különbözõ kórokozókkal szemben jó a szántóföldi
ellenállósága. Megfelelõ termesztéstechnológia és kedvezõ agroökológiai körülmények között potenciális termõképessége 6–7 t/ha. A Kwant lengyel származású tavaszi zabfajta, melynek egy évtizedes köztermesztésbe vétele óta évrõl-évre kiváló termõképessége és hl-tömege teszi az egyik vezetõ fajtává (2. táblázat). Termesztési javaslatok Intenzív típusú, nagy szemtermés elérésére képes zabfajtáink genetikai termõképességének jobb kihasználása érdekében a következõket javasoljuk figyelembe venni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezek a fajták hazánkban mindenütt sikeresen termeszthetõk. A szárazságot és a meleget bírják, de a csapadékosabb éghajlatot és a mérsékelten hûvösebb fekvést nagyon meghálálják. Annak ellenére, hogy valamennyi gabonafélénk közül a zab a legigénytelenebb, hu-
23 muszban és nitrogénben gazdag talajon jelentõsen többet teremnek és mûtrágyázás hatására sem dõlnek meg. A zab az elõveteményre általában nem érzékeny, de önmaga után nem tanácsos vetni. Lucernavagy gyeptörésbe is vethetõ, de napjainkban leggyakrabban kukorica után következhet. A talajelõkészítési, vetési, növényápolási tennivalói nagyban megegyeznek a tavaszi árpáéval. Vetésénél arra kell törekedni, hogy tavasszal mielõbb földbe kerüljön a vetõmag, mert csak a korai vetéstõl várhatunk teltszemû, nagy hektolitertömegû, bõ termést. Valamivel mélyebbre kell vetni, mint az árpát, mert csírázásához több vizet igényel. Gabona sortávolságra, folyómétereként 55–60, hektáronként 4,0–4,5 millió csirával vessünk. Ez ezerszemtömegtõl függõen hektáronként 150 kilogramm körüli vetõmag-szükségletet jelent. A fajtáink potenciális termõképességének jobb kihasználása és a nagyobb fehérjetermés elérése érdekében – a talaj feltöltöttségétõl függõen – a bokrosodás kezdetén 80–120 kg/ha N hatóanyag kijuttatását ajánlunk. A zab a levélbetegségekkel (koronarozsda, lisztharmat) szemben általában ellenállóbb, mint a többi gabonaféle, a vetésfehérítõ viszont – éppen a zöld tömegben is jelenlevõ, magasabb oldható szénhidráttartalom miatt – jobban kedveli. A vetésfehérítõ tömeges megjelenése esetén vegyszeres védekezés szükséges. A zab a nyári melegben gyorsan érik, ezért ha a külsõ, legfejlettebb szemek érettek, meg kell kezdeni a betakarítást. Az idõben elvégzett aratással megelõzhetõ a szeles idõben elõforduló szemkiverõdés, valamint a szalma is jó minõségû szálastakarmányként takarítható be és adható a kérõdzõ állatoknak. A fajták vetõmagjának kereskedelmi forgalmazását az Elitmag Kft. végzi. 2010 tavaszán az Mv Pehelybõl és a Kwantból minden szaporulati fokon rendelkezésre áll a minõsített vetõmag. Veisz Ottó – Vida Gyula – Láng László – Bedõ Zoltán
2010/1
24
Érdemes-e tavaszi búzát vetni? 1. ábra Tavaszi búzák produktivitása az õszi fajták termésével összehasonlítva (100%= õszi fajták átlaga) Martonvásár, 2005-2009
H
azánkban a tavaszi búza termesztése másodlagos jelentõségû az õszi búzához képest, és vetésterülete is csak néhány ezer hektárra tehetõ. Az õszi búza túlsúlyát nagyobb termõképességének és jobb termésbiztonságának köszönheti. A tavaszi búza termesztése a világ azon búzatermesztõ régióiban indokolt, ahol hideg hiányában az õszi típus nem tud vernalizálódni, vagy ott, ahol olyan hideg a tél, hogy a növények biztonságosan nem telelnek át. Az olyan vidékeken – mint hazánkban is – ahol mindkét életformájú termeszthetõ, az õszi búza azért produktívabb, mert mélyebbre ható és fejlettebb gyökérzetet képes fejleszteni, jobban bokrosodik, és korábban beérik, mint a tavaszi búzák. Fagypont feletti hõmérsékleten – kora õsszel és késõ tavasszal egyaránt – fejlõdik a gyökérzet, még akkor is, ha látszólag a növény nyugalomban van, és ez késõbb, a szárazság beálltával, behozhatatlan elõnyt biztosít az õszi búzának. A sekélyebb gyökérzet miatt a tavaszi búza jobban ki van téve az idõjárási hatásoknak, ezért termésingadozása is sokkal nagyobb, mint az õszieké. Innen ered a „tavaszbúza – ravasz búza” mondás, ami jól szemlélteti, hogy tavaszi búza vetése esetén idõnként komoly meglepetés is érheti a termesztõt, mely lehet pozitív és negatív is. Az õszi és tavaszi búzák teljesítményét öt éven keresztül, egymás közelében beállított fajtakísérletek összehasonlításával szemléltetjük (1. ábra). Az õszi búzafajták kísérletében az adott évben a nemzeti fajtajegyzékben lévõ Mv búzák, míg a tavaszi fajták kísérletében a minõsített fajták mellett hazai és külföldi törzsek is szerepeltek. A fajtaszám a kísérletekben 25-30 között változott. A bemutatott rövid idõszak eredményei jól mutatják, hogy az õszi búzákhoz képest a tavaszi búzák termése szélsõséges határok között változhat. Kedvezõ tavasz és nyár esetén (2006 és 2008) az õsziek átlagtermésének 8085%-át is elérhetik, míg kedvezõtlen években alig haladják meg azok átlagtermésének felét. Az utolsó öt évben a tavaszi búzák átlagosan 30%-kal kisebb termést értek el, mint az õsziek. A tavaszi búza termesztésének nagyobb kockázata ellenére egyes üze-
%
mekben és bizonyos években létjogosultsága lehet. Elsõsorban olyan területeken javasolható termesztése, ahol a helyi adottságok – mikroklíma, domborzati viszonyok – között korábban már kedvezõ tapasztalatokat szereztek a tavaszi búzákkal. Máshol kipróbálásuk csak kisebb területen ajánlott. A martonvásári tavaszi búza ajánlatban két jóminõségû fajta szerepel. Produktivitásával kiemelkedik a tavasziak mezõnyébõl a tar kalászú Vánek fajta. Termõképessége kedvezõ feltételek között eléri, esetenként meghaladja az 5 t/ha-t, száraz tavasz esetén azonban meg kell elégednünk 3-3,5 t/ha terméssel. Sütõipari minõsége nagyon jó, stabil „A” farinográfos minõségû és nedvessikér tartalma is megbízatóan meghaladja a 30%-ot. A Lona régóta termesztésben lévõ javító minõségû szálkás kalásztípusú tavaszi búza. Több aszályos évet követõen is visszatérõ termelõi kör keresi vetõmagját, és viszonylagos termésstabilitása miatt jelentõsége a következõ években sem csökken. Kedvezõ évben 4-4,5 t/ha termésre számíthatunk a fajta termesztésekor, alacsonyabb termésszinten pedig nincs hátrányban a nála bõtermõbb fajtákhoz képest. Kitûnõ minõség elérésére képes, nedvessikér tartalma a 35-40%-ot is elérheti, miközben A1-A2 (B1) farinográfos minõségre és optimális alveográfos értékekre számíthatunk.
Az õszi vetések elhúzódása, vagy részbeni meghiúsulása miatt 2010 tavaszán a megszokottnál nagyobb igény lehet a tavaszi búzafajták iránt, ugyanakkor a vetõmag készletek nem igazodnak a várhatóan megnövekvõ kereslethez. A martonvásári érdekeltségû tavaszi búzafajták vetõmagja a korábbi évekhez hasonlóan korlátozott mennyiségben az Elitmag Kft.-nél rendelhetõ meg. Láng László – Bognár Zoltán – Bedõ Zoltán
2010/1
25
Növekvõ érdeklõdés, változatlan siker
A
harmadik továbbképzõ tanfolyam, melyet az EU 7. keretprogramban elnyert AGRISAFE pályázatunk támogatásával rendeztünk meg szeptember 7-11. között Martonvásáron, a klímaváltozás növénytermesztésre gyakorolt hatásait foglalta össze. Ez alkalommal 27, az alkalmazott növénybiológiával foglalkozó fiatal szakember vett részt a továbbképzésen, s közülük tizennyolcan a környezõ országokból, így a Szlovák és Cseh Köztársaságokból, Ukrajnából, Romániából, Németországból, és Bulgáriából. A továbbképzõ tanfolyam sorozat sikerét bizonyítja, hogy többen már ismerõsként tértek vissza Martonvásárra. A konferenciát a már megszokott forgatókönyv szerint Veisz Ottó igazgatóhelyettes, a pályázat koordinátora nyitotta meg, a program eddig elért eredményeit ismertetve. A megnyitót követte Németh Tamás akadémikusnak, az MTA fõtitkárának átfogó elõadása a precíziós növénytermesztés szerepének ismertetésével a környezetbarát mezõgazdaságban. Várallyay György akadémikus a klímaváltozás hatásait részletezte a talajra és a vízkészletre koncentrálva. A braunschweigi intézet igazgatója, HansJoachim Weigel a megemelkedett széndioxid koncentráció hatásait foglalta össze, különbözõ növénykultúrákra vonatkozóan. Jolánkai Márton professzor a klímaváltozás és növénytermesztés kapcsolatát világította meg. Szalai Sándor doktor, a FAO szaktanácsadója a Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Szervezet regionális aktivitását mutatta be, kiemelve a klímaválto-
zás hatásainak kárenyhítésére tett szakpolitikai törekvéseket. Ehhez az elõadáshoz igen jól illeszkedett Birkás Márta professzor aszszony elõadása a közép európai regionális kárenyhítési törekvések szükségességének bemutatásával. A továbbképzés keretében a résztvevõk két szakmai kirándulással a helyszíneken tanulmányozhatták a magyar tartamkísérleteket Debrecenben és Keszthelyen. Mindkét egyetemen igen magas színtû bemutató elõadásokkal gazdagították ismereteiket, így Debrecenben Nagy János professzor, centrumelnök bevezetõje után, Gyõri Zoltán professzor ismertette a tartamkísérletekhez kapcsolt laboratóriumi vizsgálatok módszereit, valamint Pepó Péter professzor a búza tartamkísérletek eredményeit foglalta össze. A Georgikon Karon, Keszthelyen, Anda Angéla professzor asszony a globális felmelegedés helyi hatásainak modellezését a kukorica növény példáján vezette le. Kismányoky Tamás profeszszor a klímaváltozás hosszú távú hatásait mutatta be a keszthelyi tartamkísérletek adataival. Kocsis László professzor a kertészeti kultúrák és a klímaváltozás kapcsolatát ismertette. Mindkét szakmai kirándulás jól segítette a tanfolyam résztvevõinek ismerkedését a magyar mezõgazdasági kutatások eredményeivel. A martonvásári elõadássorozat foglalkozott a klímaváltozásnak a gyomvegetációra gyakorolt hatásaival, melyet a Kaposvári Egyetem professzor asszonya, Kazinczi Gabriella foglalt össze,
melyhez dr. Pinke Gyula a NyugatMagyarországi Egyetem tudományos munkatársa adott további adatokat a mezõgazdasági területek gyomnövényeinek élõhelyeirõl. A klímaváltozás és rovarfauna összefüggéseit Basky Zsuzsa professzor asszony, a Növényvédelmi Kutatóintézet tudományos tanácsadója szemléltette. A madridi egyetem professzora, Ion Lizaso a szimulációs modellezés alkalmazásának jelentõségét mutatta be. Csathó Péter professzor, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója a nitrát kérdést taglalta a klímaváltozás függvényében. Dr. Harnos Noémi intézetünk tudományos fõmunkatársa a növény-éghajlat modellezés rejtelmeibe avatta be a hallgatóságot. A továbbképzõ tanfolyam utolsó napján Berzsenyi Zoltán professzor, intézetünk tudományos tanácsadója a tartamkísérleteket mutatta be, színvonalas diasorozatával illusztrálva azokat. Dr. Fodor Nándor, az MTA Talajtani és Agrokémia Kutatóintézetének fõmunkatársa interaktív elõadásában a modellezés szerepét hangsúlyozva kötötte le a hallgatóság figyelmét. A továbbképzõ tanfolyam utolsó, záróeseménye a martonvásári tartamkísérletek megtekintése volt, szabadföldi mérésekkel kiegészítve. Ez alkalommal a továbbképzésen résztvevõk megismerhették és összehasonlíthatták a három helyszínen folyó magas szintû tartamkísérletek eredményeit és hasznosságát a klímaváltozással összefüggésben. Balázs Ervin
2010/1
26
A búza hidegedzõdése és a reaktív oxigénszármazékok
A
z õszi gabonafélék genetikailag meghatározott maximális fagytûrésének eléréséhez szükséges a növények hidegedzése. Ez a szántóföldön õsszel, a hõmérséklet fokozatos csökkenése során megy végbe. Az edzõdési folyamatot természetes körülmények közt azonban a hõmérsékleten kívül számos egyéb tényezõ (nappalok hossza, megvilágítás erõssége) is befolyásolja. Fitotroni növénynevelõ kamrákban az egyes tényezõk hatása külön-külön is vizsgálható. A hidegedzés következtében lelassulnak, vagy megállnak a növekedési és fejlõdési folyamatok, és a növények anyagcsere-folyamatai az alacsony hõmérséklethez történõ alkalmazkodás céljából jelentõsen módosulnak. Számos gén kifejezõdése és fehérje aktivitása megváltozik. Cukrok, szabad aminosavak és poliaminok felhalmozódása figyelhetõ meg, melynek következtében módosul a sejtek ozmotikus potenciálja, így alacsonyabb hõmérsékleten kezdõdik meg a jégkristályok képzõdése a sejtben, s csökken a kifagyással járó, káros mértékû vízvesztés. Az edzési folyamat egyik fontos következménye a reaktív oxigénszármazékok (ROS) felhalmozódása, és ennek eredményeként a sejtek redoxállapotának megváltozása. A ROS-ok (szuperoxidgyök, hidroxilgyök, H2O2) az oxigén részleges redukciójából származnak. Fõ keletkezési forrásuk a sejtekben a fotoszintetikus és a légzési elektron-transzportlánc, valamint a fénylégzés, a sejtek közti térben pedig a sejtfalban lévõ oxidázok mûködése. A ROS-ok menynyiségének szabályozásában az antioxidáns rendszer tölt be fontos szerepet, melynek mind enzimatikus (kataláz, szuperoxid-dizmutáz, aszkorbát-peroxidáz, glutation-reduktáz), mind nem enzimatikus (aszkorbinsav, glutation, karotinoidok) összetevõi is vannak. Az antioxidánsok egyrészt megakadályozzák a ROS-ok nagy mennyiségben történõ, káros hatású felhalmozódását, másrészt szintjük finomszabályozása révén, a ROS-okkal kölcsönhatva részt vesznek a stresszhez történõ alkalmazkodást biztosító jelátviteli utakban. Kísérleteinknek az volt a célja, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés a ROS-ok hidegedzés során bekövetkezõ
1. táblázat Összefüggés a fagytûrés mértéke, a H2O2 és az antioxidánsok mennyisége közt, 3 hét hidegedzést követõen a koronában H2O2 Fagytûrés 0.96 H2O2 Aszkorbát Aszkorbát/DHA GSH GSH/GSSG
Aszkorbát Aszkorbát /DHA 0.95 0.97 0.97 0.98 1.00
GSH 0.96 0.81 0.81 0.83
GSH/ GSSG 0.95 0.83 0.81 0.83 0.99
GSH redox potenciál -0.96 -0.82 -0.86 -0.87 -0.97 -0.97
A biokémiai paramétereket a fagytûrõ Ch és CS(Ch5A) és a fagyérékeny CS, Tsp és CS(Tsp5A) búza genotípusokban hasonlítottuk össze 4 hét 18/15°C-on történt nevelés, majd 3 hét 2°C-on végzett edzést követõen. A vastag számok a szignifikáns összefüggést jelzik (p<0,05). DHA: dehidroaszkorbát, GSH: glutation, GSSG: glutation-diszulfid.
felhalmozódása, az antioxidánsok mennyiségének és redoxállapotának változása, valamint a búza fagytûrésének mértéke közt? Vizsgálatainkban egy speciális genetikai rendszert használtunk fel, mely a fagytûrõ Cheyenne (Ch) õszi kenyérbúzafajtából (Triticum aestivum ssp. aestivum), a mérsékelten fagyérzékeny Chinese Spring (CS) tavaszi kenyérbúzafajtából, egy fagyérzékeny tavaszi tönkölybúzavonalból (T. aestivum ssp. spelta), és a belõlük elõállított fagytûrõ CS(Ch5A) és fagyérzékeny CS(Tsp5A) 5A kromoszóma szubsztitúciós vonalakból állt. Az 5A kromoszóma szubsztitúciós vonalakat azért vontuk be kísérleteinkbe, mivel ezen a kromoszómán található gének jelentõs hatást gyakorolnak a fagytûrés mértékére. A bokrosodási csomó és a benne elhelyezkedõ hajtástenyészõcsúcs különösen fontosak a búza fagytûrésében. Ha a növény ezen részei nem sérülnek meg, a növény képes a fagyok elmúltával regenerálódni. Így kísérleteinkben a 3 hetes hidegedzés során a bokrosodási csomóban és a hajtástenyészõcsúcsban mértük a ROS-ok és az antioxidánsok mennyiségét. Az õszi búzafajtákban a hidegedzés nem csupán a fagytûrés mértékének növeléséhez, hanem a vegetatív/generatív átmenethez is szükséges. Így a fagyérzékeny generatív szervek kialakulása csak akkor kezdõdik meg, mikor az alacsony hõmérséklet már nem károsíthatja azokat. Kísérletünkben a vegetatív/generatív átmenet két tavaszi genotípusban, a Tsp-ben és a CS(Tsp5A)-ban már a hidegedzést megelõzõ 4 hetes nevelés végére is végbement, ahogy ezt a kalászkezdemény, illetve a zárójellel kiemelt kettõs befûzõdés megjelenése jelzi (1. kép: AIV-V.). A 3 hetes hi-
degedzés végére ez az átalakulás a CS(Ch5A) genotípusban is bekövetkezett (1. kép: CII.), míg a Ch és a CS fajták továbbra is a vegetatív fázisban maradtak (1. kép: CI., CIII.). A hajtástenyészõ csúcsban a H2O2 felhalmozódását egy fluoreszcens festékkel követtük nyomon. A 3 hetes hidegedzés végére a H2O2 csak a fagytûrõ Ch és CS(Ch5A) hajtás-tenyészõcsúcsának felsõ részén volt kimutatható (1. kép: DI-II.). A vegetatív/generatív átmenet és a H2O2 felhalmozódása közt nem találtunk összefüggést. A bokrosodási csomóból készült kivonatban, a hajtástenyészõcsúcshoz hasonlóan, több H2O2 volt a két fagytûrõ genotípusban, mint az érzékenyekben a 3 hetes edzés végén. A H2O2-hoz hasonlóan az aszkorbát (C-vitamin) és glutation mennyisége, redukált és oxidált formájuk aránya, és a glutation redox potenciálja szintén összefüggést mutatott a fagytûrés mértékével 3 hét edzés után (1. táblázat). A bemutatott eredmények a hidegedzés hatására bekövetkezõ redoxváltozások fagytûrésben betöltött fontos szerepét jelzik. A tanulmányozott biokémiai paraméterek több eltérõ fagytûrésû genotípusban történõ ellenõrzésük után alkalmasak lehetnek a fagytûrésre történõ szelekcióra. Ezen kívül a sejtek redoxállapotának módosítását (pl. vegyszeres kezelés, génkifejezõdés szabályozása) használni lehetne a fagytûrés növelésére. Ez a lehetõség a tavaszi gabonák generatív szervkezdeményének védelme mellett a gyümölcsfák virágrügyeinek tavaszi fagyoktól történõ védelmében is fontos lehet. Kocsy Gábor – Vashegyi Ildikó – Szalai Gabriella – Galiba Gábor
2010/1
27
1. kép A hidegedzés hatása a hajtástenyészõcsúcs morfológiájára és a hidrogén-peroxid mennyiségére A fagytûrõ Ch (I) és CS(Ch5A) (II) és a fagyérékeny CS (III), Tsp (IV) és CS(Tsp5A) (V) búza genotípusokat hasonlítottuk össze 4 hét 18/15°C-on történt nevelés (A és B), majd 3 hét 2°C-on végzett edzést követõen (C és D). A vegetatív/generatív átmenetet a kettõs befûzõdések megjelenése jelzi (nyíl és zárójel az AV és CII fotókon). A hajtástenyészõcsúcsok H2O2 felhalmozását (nyíl a DI és DII fotókon) fluoreszcens festéssel mutattuk ki (B és D).
2010/1
28
Tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében Jubileumi tudományos konferencia Martonvásáron 2009. október 19-én az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet és a Debreceni Egyetem AMTC egy napos jubileumi tudományos konferenciát rendezett Martonvásáron, az 50 éves martonvásári tartamkísérletekrõl. A konferencia témaköre a „Tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében” volt. A konferencián több, mint 130 fõ vett részt. A résztvevõk többsége az agráregyetemekrõl, kutatóintézetekbõl, valamint más tudományos intézményekbõl és szakigazgatási szervektõl, valamint a mezõgazdasági termelõk körébõl került ki. Valamennyi elõadás, illetve poszter témája a tartamkísérletekhez kapcsolódott. A részvételi díj nélküli konferencián minden résztvevõ kézhez kapta az elõadások és poszterek teljes anyagát tartalmazó kiadványt, melynek megjelentetését a TÁMOP és az NKTH támogatta. Az elõadások és poszterek szûkebb körét az Acta Agronomica Hungarica angol nyelvû tudományos folyóiratban jelenteti meg az intézet. A konferencia plenáris ülésén, melyen Láng István akadémikus elnökölt, négy elõadás hangzott el. Várallyay György akadémikus „A szabadföldi tartamkísérletek eredményeinek tér- és idõbeni kiterjeszthetõsége”, Nagy János professzor „A tápanyagellátás és vízgazdálkodás kölcsönhatásának értékelése debreceni tartamkísérlet alapján”, Jolánkai Márton professzor „A tartamkísérletek szerepe a növénytermesztési kutatásban és oktatásban” címmel tartott elõadást. Ugyancsak a plenáris ülés keretében az intézet Növénytermesztési Osztályának részérõl Berzsenyi Zoltán „Az ötven éves martonvásári tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében” címmel foglalta össze a tartamkísérletek eredményeit. A plenáris ülés után az elõadások a „Növénytermelés” és az „Agrokémia” szekciókban folytatódtak, melyeket a „Poszter” szekció egészített ki. Az egyes szekciókban 10-12 elõadás hangzott el, illetve 15 poszter bemutatására került sor. Az ország különbözõ termõtájain beállított tartamkísérletekhez kapcsolódó elõadások és poszterek témái a talajtermé-
kenység, a tápanyagellátás, a talaj tápelem-tartalma, a talajmûvelés, a vetésváltás, a trágyázási rendszerek, az évjárathatás és klímaváltozás, a herbicidek tartamhatásai, a termésmodellek, valamint a kultúrnövények agronómiai reakciói voltak. Az 50 éves martonvásári tartamkísérletek Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron, az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején Gyõrffy Béla (1928-2002) állította be azokat a tartamkísérleteket, amelyek az országban a legrégebbiek közé tartoznak és teljes mértékben megfelelnek a módszertani követelményeknek. A mai napig folyamatosan fenntartott és nemzetközileg is nyilvántartott martonvásári tartamkísérletek parcellaszáma több, mint 700, területük mintegy 15 ha. A legfontosabb tartamkísérletek: a vetésforgó vs. monokultúra kísérletek, a trágyázási rendszerek összehasonlító vizsgálata, a szerves- és mûtrágyák kölcsönhatásának és utóhatásának vizsgálata, mûtrágyázási dóziskísérletek, valamint a polifaktoriális kísérletek. E kísérletek alapján lehet megalapozottan értékelni a földmûvelési és növénytermesztési rendszerek hatékonyságát. A martonvásári tartamkísérletekbõl igen értékes tudományos eredmények származnak a monokultúrás termésdepresszió okairól, illetve a vetésforgók termésnövelõ hatásáról, a szerves- és mûtrágyázás hatásának összehasonlításáról, a genotípusok agronómiai reakcióiról, a termesztési eljárások fenntarthatóságáról és termésstabilitásáról, továbbá a különbözõ növénytermesztési tényezõk kölcsönhatásairól. A tartamkísérletek eredményei a kukorica- és búzatermesztés fejlesztését szolgálják, beépülnek a szaktanácsadási rendszerekbe.
A tartamkísérletek adatokat szolgáltatnak a kultúrnövény termése és az idõjárás közötti összefüggés, illetve a klímaváltozás hatásának tanulmányozásához. Egyúttal tesztelõ helyet képeznek a modern kísérleti módszerek alkalmazásához. A tartamkísérletekben végzett részletes vizsgálatok (termés és terméskomponensek, növény- és talajvizsgálatok, növekedésanalízis) alapul szolgálnak a predikcióhoz és ahhoz, hogy az eredményeket interpretáljuk a talaj és klimatikus viszonyok szélesebb körére (pl. termésmodellek). A tartamkísérletek költségesek. A martonvásári tartamkísérletek fenntartását az tette lehetõvé, hogy a kukorica- és búzakutatások integrált részét képezték és tesztelõ helyet biztosítottak a kukorica hibridek és búzafajták agronómiai reakcióinak vizsgálatához. A konferencia résztvevõi megfogalmazták azt a szakmai igényüket, hogy a növénytermesztés színvonalával (fajta, trágyaadagok, növényvédelem, növényápolás) lépést tartó, de alapelveiben (kezelések, talaj- és növény-vizsgálatok) maradandó, sok évtizedes hazai tartamkísérletek továbbvitelének a kutatási feladatok között prioritást kell kapniuk. Felelõsek vagyunk az ország különbözõ kísérleti helyein (Martonvásár, Keszthely, Nagyhörcsök, Debrecen, Kompolt, OMTK hálózat stb.) meglévõ tartamkísérletek megõrzéséért és folytatásáért, hogy azok szolgálhassák a következõ évtizedek kutató generációit is. „A tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében” c. tudományos konferencia megrendezése lehetõséget nyújtott a hazai tartamkísérletekben folyó kutatások áttekintésére, értékelésére és a jövõbeni kutatási prioritások megvitatására. Berzsenyi Zoltán – Árendás Tamás – Bónis Péter
2010/1
29
A növényi stresszbiológia kutatója
A
z elmúlt év szeptember 11-én Kocsy Gábor „Az abiotikus stressz hatása a transzkripciós mintázatra és az antioxidánsokra néhány gabonafélében és szójában” címmel beadott akadémiai doktori értekezését sikeresen megvédte és elnyerte az MTA doktora címet. Kocsy Gábor az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológus szakán végzett 1989-ben. Diplomamunkájában a búza szárazságtûrését vizsgálta kallusztenyészetekben Martonvásáron, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Galiba Gábor irányításával. A kapcsolódó biokémiai méréseket a Budapesti Mûszaki Egyetemen végezte, Simonné Sarkadi Livia laboratóriumában. Az eredményekbõl készített dolgozat 1988-ban az OTDK-n II. díjat nyert. Az egyetem elvégzése után az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetébe került, ahol a Sutka József vezette Genetika Osztályon folytatta az egyetemistaként elkezdett stresszbiológiai kutatásokat. PhD-dolgozatát Svájcban, a Berni Egyetem Növényélettani Intézetében készítette Christian Brunold vezetésével, 1992 és 1995 közt. A hidegkezelés szulfátredukcióra és glutationszintézisre kifejtett hatását hasonlította össze eltérõ hidegtûrésû kukoricavonalakban. 2003-tól a Növényi Stresszélettani projekt vezetõje. Kutatásában kiemelt szerepet töltött be az oxidatív stressz, illetve a glutation abiotikus stressztolerancia szerepének vizsgálata. Az
utóbbi években transzkriptomelemzéssel is tanulmányozta a stresszválaszt. Hazai és külföldi laboratóriumokban különbözõ molekuláris biológiai módszereket sajátított el a növények stresszválaszának komplex tanulmányozása céljából. 1998-ban 3 hónapot töltött Németországban, 2000-ben és 2001-ben 1-1 hónapot a Dél-Afrikai Köztársaságban, 2002-ben 4 hónapot az USA-ban, 2005-ben pedig 10 hónapot Németországban. Eddig 5 OTKA-pályázatnak és két kétoldalú nemzetközi együttmûködési pályázatnak volt a témavezetõje. Több mint egy évtizede kapcsolódott be a graduális és a posztgraduális képzésbe. Elõadásokat tartott a Pannon, a Szent István és a Corvinus Egyetemen. Vezetésével öt egyetemi hallgató készítette el diplomamunkáját Martonvásáron, és jelenleg egy PhD-
hallgató külsõ konzulense. A Pannon Egyetem doktori képzésében egy választható tárgy témafelelõse. Rendszeresen véleményez egyetemi és PhDdolgozatokat, tudományos közleményeket, valamint pályázatokat. Az MTA Veszprémi Területi Bizottsága Biotechnológiai és Növényélettani Munkacsoportjának elnökeként 2002-tõl rendszeresen szervez tudományos üléseket. Az MTA Agrártudományok Osztálya Mezõgazdasági Biotechnológiai Bizottságának 2006-tól, a Magyar Növényélettani Társaságnak 1991-tõl, a FESPB-nek 2000-tõl és a Magyar Rovartani Társaságnak 1980tól tagja. 2008-ban részt vett az OTKA Agrár1 Zsûri és az OTKA Posztdoktori Bizottság Agrárszekciójának munkájában, utóbbiban egy alkalommal elnökként. Kutatási eredményeit eddig 50 – túlnyomórészt angol nyelvû – tudományos dolgozatban tette közzé, melyek összesített impakt faktora 50, a kapott független hivatkozások száma pedig 360. 1991-ben elnyerte az MTA Veszprémi Területi Bizottsága pályázatának II. díját, 1998-ban az Akadémiai Ifjúsági Díjat, 2002-ben pedig a Frank–Helianthus Alapítvány I. díját. 1998 és 2001 közt Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesült. Gratulálunk Kocsy Gábornak az MTA doktora fokozat elnyeréséhez, további kutatásaihoz pedig sok szerencsét és jó egészséget kívánunk. Galiba Gábor
Fölfelé a tudományos ranglétrán
P
ál Magda 2001-ben szerzett biológus diplomát a Debreceni Egyetem Természettudományi Karán. Az év szeptembere óta dolgozik intézetünkben. Munkájával mindvégig nagy hasznára volt a Növényi Stresszélettani Csoportnak. PhD tanulmányait 2002ben kezdte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, a Biológia Doktori Iskola Kísérletes Növénybiológia Doktori Programjának keretében. Munkája során nagy gyakorlatra tett szert mind a növényi stresszélettani vizsgálati mód-
szerek alkalmazásában, mind pedig egyes analitikai mérések, különös tekintettel a nagyfelbontású folyadékkromatográfia felhasználásában. A „Kadmium által indukált élettani változások kukoricában” c. doktori értekezését 2009. június 16-án védte meg „Summa cum laude” minõsítéssel úgy, hogy mindeközben két gyermeknek is életet adott. A PhD fokozat megszerzéséhez szívbõl gratulálunk, és további sok sikert, kitartást és jó egészséget kívánunk. Janda Tibor
2010/1
30
Hogy a tudás tõkét termeljen
A
z MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet, a Magyar Növénynemesítõk Egyesületével és a Pannon Biotechnológiai Egyesülettel konzorciumot alkotva sikeresen pályázott „A felsõoktatási szektorban jelenlévõ MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete új tudományos eredményeinek népszerûsítése” (TÁMOP-4.2.3/08/1) címmel. A pályázat beadásával és a támogatás elnyerésével célunk a konzorciumi tagok új tudományos eredményeinek népszerûsítése, melynek révén növelni tudjuk az intézmény és az egyesületek társadalmi ismertségét, elismertségét, az innovációs lehetõségek iránt érdeklõdõ, vállalkozói partnerek számát. Ez utóbbit segíti elõ, hogy kutatóintézetünk tagja két, a KözépDunántúl régióban létrejött társulásnak, a Zöld Klaszternek és a Bioenergetikai Klaszternek, illetve a közép-magyarországi régióban szervezõdött Térségfejlesztési és Bioenergetikai Klaszternek is. E szövetségek révén máris kiterjedt vállalkozói és kutatóintézeti kapcsolatrendszer alakult ki. A projektben kitûzött célokat tudományos, technológiai és innovációs ismeretterjesztõ rendezvények, PhD hallgatói
és tudományetikai fórumok, valamint nemzetközi konferenciák szervezésével, illetve az új tudományos eredményeket népszerûsítõ kiadványok és filmek elkészítésével, honlapok fejlesztésével kívánjuk megvalósítani. A hosszú távú cél egyrészt a szemléletváltás, vagyis a gazdaság piaci szereplõivel annak elfogadtatása, hogy hosszú távú sikeres mûködésük alapja a kutatás-fejlesztés (K+F) eredményeinek hasznosítása, másrészt a társadalom érdeklõdésének felkeltése a tudomány és annak eredményei iránt. A projektek az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulnak meg. Gémesné Juhász Anikó
Megszépülhet a park
A
z MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet 2009 tavaszán pályázatot adott be a Martonvásári Kastélypark felújítására KEOP-2009-7.3.1.3. „A történeti Brunszvik Kastélypark degradált élõhelyeinek rekonstrukciója” címmel. A pályázat kétfordulós. Az elsõ fordulón a kutatóintézet pályázata nyert. Az intézet a Brunszvik kastélypark degradált vízi és szárazföldi élõhelyeinek rekonstrukciós projektjét két feladatkörbõl állította össze. Az elsõ a tó és mellékvizeinek kotrását, tisztítását és a mûtárgyak, zsilipek helyreállítását, a második az idõs fák megóvását és a kijelölt területeken a fás szárúak pótlását tûzte ki célul. A tó tisztítását legutóbb 1974-ben, a Vízügyi Tervezõ Vállalat tervei alapján végezték el. Az elmúlt 35 év alatt a tómeder és a vízellátó csatornák egyaránt jelentõsen eliszaposodtak. Ennek következményeként, fõként a nyári idõszakban nem biztosított a tó vízpótlása. A vízminõség különösen a nyári idõszakban rossz, oxigéntartalma alacsony, a tóban káros algaszaporodás és idõszakos halpusztulás tapasztalható. A feltöltõ, túlfolyó, elvezetõ csatornák és a tó medrének tisztításától a vízminõség jelentõs javulását várjuk. A kastélypark 1770-es évektõl gyarapodó parkerdejének alapja tölgy-köris-szil-éger ligeterdõ, melyet az évszázadok során tulajdonosai ritka növényfajok (vérbükk, feketedió, mocsári ciprus, tulipánfa, nyugati platán, atlaszcédrus stb.) betelepítésével gazdagítottak. A 70 hektáros parkban közel 100 erdei növényfaj talált menedéket (összehasonlításul az egész Tiszántúl flórája kb. 200 erdei növényfajból áll). A változatos élõhelyet kínáló flórához gazdag madárfauna is társult. Az „ex situ” védelemben részesített egyedek száma közel 500. A „Faállomány állapotfelvétel” tanulmány megállapította, hogy a közel 500 db díszfa állapota igen változó, a fák egy része kezeletlen, megdõlt, odvas törzsû, rajtuk
száradó ágak, csúcsszáradás, kártevõk, kórokozók károsításai láthatók. Az idõs fák mellett növekszik a spontán nõtt, vegyes állományú magoncok tömege, melyek részben az értékes idõs fák életterét is elveszik. A közel 500 díszfa favédelem-kezelésével állagmegóvást érnénk el. A kijelölt területekre történõ fatelepítések – például a szigeten – az egykor jelenlévõ vízi növénytársulás helyreállítását szolgálnák. A bozóttól megtisztított területekre esztétikus, az eredeti állapotot tükrözõ, 5-7 darabból álló facsoportok kialakítását tervezzük. A projektek az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósulnak meg. Gémesné Juhász Anikó
2010/1
31
Teleki Blanka édesanyja: Brunszvik Karolina [Tavaly nyáron felröppent a hír: Párizsból hazakerülnek az 1862-ben ott elhunyt Teleki Blanka földi maradványai, és az október 6-diki pesti központi rendezvény másnapján koporsója Martonvásáron, a Brunszvik Mauzóleumban fog helyet kapni. Mindezt, mint köztudott, az egyik de GérandoTeleki leszármazott az utolsó percben meghiúsította. Teleki Blanka a nagyanyja, Seeberg Anna és Brunszvik Ferenc családjának vendégeként számos alkalommal idõzött Martonvásáron. A Teleki de Gérando család sírjainak zöme a mai Románia területén mostanára „elenyészett”, ezért is merült fel az az ötlet, hogy koporsója a martonvásári családi sírboltba, Brunszvik Terézé mellé kerüljön.] A négy Brunszvik testvér közül Teréz mint a kisdedóvás és nevelés apostola, Jozefin pedig mint Beethoven „Egyedüli Kedvese” ismert. Ferencet, a jeles csellistát, Beethoven barátját és mecénását, mint kiváló gazdát az agrártörténet is számon tartja. Ugyanakkor a kishúguk, Karolina csak mint mellékszereplõ bukkan fel a család tagjaival kapcsolatos munkákban. Az alábbiakban tehát róla, „a kufsteini mártír” Teleki Blanka anyjáról emlékezünk meg. Ifj. Brunszvik Antal gróf és Seeberg Anna legkisebb gyermeke, Karolina Sarolta (Lotte) 1782. október 25-én, Pozsonyban született, hároméves korától azonban telente Budán, tavasztól õszig pedig Martonvásáron laktak. Apja elhunytakor Lotte mindössze 11 éves volt. Anyját a gazdaság ügyei teljesen lekötötték, így õ a nõvérei védõszárnyai alá került. Egy korlátolt házitanító, egy osztrák nevelõnõ és a telente Budán felfogadott zene-, rajz- és tánctanárok – ennyi volt az egész, amit a nõvérek oktatás címén kaptak. Mivel Brunszvikné Martonvásárt egyetlen fiának akarta biztosítani, arra törekedett, hogy a lányait mielõbb vagyonos kérõhöz adja. Ez a cél motiválta akkor is, amikor 1799 májusában a 24 éves Terézt és a 20 esztendõs Jozefint felvitte Bécsbe, hogy õket az ottani fõúri társaságba bevezesse. Ez
sudár termetû, szelíd és mosolygós arcú szép leány” 1804 nyarán megismerte a külföldi tanulmányútjáról hazafelé tartó Teleki Imrét, akivel egymásba szerettek. A hír hallatára a gróf anyja Bécsben termett, s a fia házassági tervére áldását is adta, de egy év várakozási idõt kötött ki, amit a fiataloknak egymástól távol kellett eltölteniük. Lotte tehát továbbra is Bécsben maradt, s így õ lett a koronatanúja és – a Terézhez írt, s azóta többször közlésre került levelei révén – krónikása Jozefin és Beethoven szerelemmé mélyülõ kapcsolatának. Újévre a zeneköltõ egy kis üdvözlõ lappal lepte meg „a huncut Brunszvik Charlotte grófnõt”, aki e jelzõre bizonyára rászolgált, mivel mindent megtett annak érdekében, hogy Beethoven és Jozefin ne maradhassanak kettesben. Karolina az 1805. szeptember 26án, a martonvásári templomban tartott esküvõjük után Erdély peremére, a Koltóhoz közeli Hosszúfalvára került. „A minket elválasztó nagy távolság megöl engem; egy örökkévalóság, míg a levelünkre a választ megkapjuk” – panaszolja pár hónappal késõbb. „A férjem mindig jó és szeretet-
az út, amelybõl Lotte még kimaradt, két szempontból is sorsdöntõ volt. Egyrészt ekkor kezdõdött a Brunszvikok és Beethoven életre szóló barátsága. Másrészt megismerték a királyi tanácsos Joseph Deym grófot, a Müller-féle mûcsarnok 50 éves tulajdonosát, aki megkérte a szépséges Pepi kezét. „Tõled függ édesanyád és testvéreid boldogsága” – ismételgette Brunszvikné, aki a lelki kényszertõl sem riadt vissza, hogy lánya a (gazdagnak hitt) kérõjének igent mondjon. Jozefin, aki antik tragédiákon és szentimentális regényeken nõtt fel, sírva, zokogva, de meghajolt anyja akarata elõtt. Ezt követõen Bécsbe került, és négy év alatt négy gyermeket szült. Amikor a legkisebbet a világra hozta, a férje már nem élt. Ekkor a huszonöt éves, tapasztalatlan asszony a jövõjük és zilált anyagi helyzetük feletti aggodalmában idegileg összeomlott. Karolina ekkor kapta meg élete addigi legnagyobb megbízását, Jozefin ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy támaszul a kiegyensúlyozott és derûs kishúga legyen mellette. Anyjuk ekkor már az õ férjhezadására is terveket szõtt, neki azonban sikerült elkerülnie nõvére sorsát: a (Teréz szerint) „fekete hajú, Brunszvik Jozefin és Karolina
2010/1
32 reméltó, és egy pár gyengeségétõl eltekintve õ a világ legjobb embere” – írja, és Imrét a szerelmének és barátjának nevezi. Karolina hamarosan áldott állapotba kerül, és a kis magzat, akit a szíve alatt hordoz, hozzájárul ahhoz, hogy az új életét megszokja. A kis Blanka 1806. július 3-án jött a világra. „Lotte kimondhatatlan kínokat szenvedett, és már azt hittük, õ is meg a gyermek is elpusztul” – írta Teréz, aki Jozefinnel együtt már korábban Hoszszúfalvára érkezett. Ekkor látták meg, hogy Teleki Imre a fiatal feleségét micsoda istenhátamögötti faluba vitte, ahonnan „orvos, patika, pap, templom két órajárásra csak halálos veszedelmek közt kereshetõk fel, mert a kõvári járásban ismeretlen fogalom a híd a sebes vizû folyók fölött, sõt gázló sincsen, kivéve a Szamoson…” Az egész ottani életmód idegenül hatott rájuk, a sógoruk szeszélyei úgyszintén. Ki is élezõdött a viszony közte és a nõvérek között, akiket felháborított „az a teljes
megsemmisülés, önmegtagadás és behódolás, amelyben a szép fiatalaszszonynak ura oldalán élnie kellett”. Miután nemtetszésüknek hangot adtak, Teleki Imre „erkölcsi értelemben” szinte elûzte õket. Lotte azonban – mint Teréz írja – egészen más természetû volt, mint mi. „Húgom a maga határtalan türelmével s elnézésével igen boldoggá tette urát… Valóságos angyal volt egész életén át: csupa türelem és szelíd jóság.” És Karolina Blankán kívül még két gyermekkel (Emma, Miksa) ajándékozta meg a férjét, akivel harmonikus házasságban éltek. „A házas hivatás – a trappista szerzetes Thomas Merton szerint – olyan természetfölötti egységre szól, amelyik megszenteli, fenntartja és továbbadja az emberi életet.” Brunszvik Karolina ’csak’ feleség és anya volt. Tegyük hozzá: rajongott feleség és hõn szeretett anya, aki mindvégig szerényen a háttérben maradva töltötte be hivatását. A családi krónika szerint 1843. január 11-
én „halt meg gróf Teleki Imre felesége, a szelíd erkölcsû, feddhetetlen életû korompai gróf Brunsvik Karolina mellbeli nyavalyából eredt hosszas és kínos szenvedések után… Temetési pompa helyett a kolozsvári kisdedóvó intézetnek ötszáz váltóforint, a hosszúfalvi református oskolának ötszáz forint fizettetett ki.” Férje 1848 végén hunyt el. Két évvel késõbb Brunszvik Teréz viszontlátta Hosszúfalvát. „Kedveseink sírja a Koltó nevû tölgyerdõben” – jegyzi naplójába. Azóta az erdõ eltûnt, a kis sírkert azonban most is ott látható a kastéllyal szembeni dombtetõn. A négy robusztus terméskõ síremlék egyikén, amelynek hátoldalára keresztet véstek, „széki gróf Teleki Imréné született korompai Brunszvik Karolina” neve olvasható. Alatta pedig a minden bizonnyal Imre gróf által fogalmazott sorok: „Nyugodj csendes sírodban / Áldozó életed egyszerû napjait / Bánat nem zavarta.” Hornyák Mária
„Köröttem minden Angliára emlékeztetett” Írásos és képi adalékok a martonvásári angolkert 19. századi történetéhez „Gyönyörû”, „csinos”, „ízléses”, „tapintatos, mûvészi rendezetû”, a községet „ékesítõ”. „Eszményi”, amelyben „a növényzetet a környék legvarázsosabb képeivé rendezve találjuk”. A 19. századi leírások szerzõi ilyen jelzõkkel és dicséretekkel illették a Brunszvik család martonvásári angolkertjét, amellyel kapcsolatban a legnagyobb elismerést 1815-ben egy angol utazó fogalmazta meg, mondván: „Köröttem minden Angliára emlékeztetett, olyanynyira, hogy szinte a hazámban képzeltem magamat.” A martonvásári parképítés kezdetei a kastély elkészülte (1785) körüli évekre, vagyis a hazai kertépítészet franciakerttel szakító, stílusváltó idõszakára nyúlnak vissza, amikor az új parkok (bizonyos barokk elemekhez még kötõdve, de) már a természetesség elvét
valló, s az egyéni ízlésnek és fantáziának teret engedõ angol kertépítészeti stílus jegyében születnek. Ennek általános ismérvei a festõien elrendezett fa- és bokorcsoportok, kanyargós ösvények, tágas pázsitok és a lombok közül kivillanó víztükrök stb. Az angolkert-mûvészet három nagyobb idõszakát három faféleség – a szomorúfûz, a platán és a fenyõ – szimbolizálja. A szentimentalizmustól átitatott, kezdeti évtizedek (a „szentimentális kert”) elmaradhatatlan tartozékai: a hangulati hatásra törekvõ (idilli, melankolikus stb.) kertrészletek, sírhantok, síremlékek és a különbözõ országok és korok mûvészeti stílusait megjelenítõ építmények (kínai teaház, piramis, antik templom, középkori mûrom). A szomorúfûz mellett a kor kedvelt fái még pl. a tölgy, a vadgeszte-
nye, a hárs és a jegenye. Az 1800-as évek elején a hazai angolkert-mûvészetben új korszak kezdõdik: ezentúl a fáké a vezetõ szerep (a korábbi, fantázia szülte kerti építmények sorra eltûnnek), a fokozottan természethûségre törekvõ épített kert pedig észrevétlenül simul bele az érintetlen, szabad természetbe. Erre a dendrológiailag platánkornak nevezett idõszakra emlékeztetõ fafajták a tulipánfa, a japán akác, a kanadai nyár, a fekete dió, a vasfa stb. Az angolkert 19. század derekán kezdõdõ harmadik korszaka az Európát meghódító mamutfenyõ, Douglasfenyõ, ezüstfenyõ után a fenyõkor elnevezést kapta. A fentiek elõrebocsátása után, Brunszvikék 19. századi angolkertjének felidézése céljából, négy kevéssé ismert képet szeretnénk bemutatni.
Boldog Karácsonyt és eredményekben gazdag új esztendõt kívánunk minden kedves Olvasónknak!
2010/1 Az 1. kép egy martonvásári mûkedvelõ akvarellje a két világháború közti idõkbõl, amely egy jóval korábbi keletû festmény másolata lehet, mivel az ábrázolt parkrészlet még a déli vaspálya építése (1850-es évek) elõtti, háborítatlan állapotában látható. A timpanonos parki építmény és a nagy szigethez kapcsolódó kis „dombsziget”, (ezeket 1836-ban egy írásos forrás is mint meglévõket említi), a „szentimentális kert” korából maradt fenn. Ebbõl az idõbõl való Brunszvik Teréznek az apja emlékére felállított vörösmárvány obeliszkje (s egyben „az Igazság oltára”) is, amely hajdan a park egy kies pontját díszítette. (Most a Beethoven Múzeumban látható.) Akkoriban a parkosítást elsõsorban Teréz korán elözvegyült anyja, Seeberg Anna irányította. A 2. képen (egy 20. század eleji képeslapon) egy parkrészlet látható birkákkal, birkapásztorral, itatóval és azzal a vörösmárvány kúttal, amely után a Vöröskúti rétet elnevezték. A kút, a park mohos kõpadjai és a háromlyukú híd is a martonvásári angolkert második idõszakába („platánkor”) vezetnek vissza bennünket. Az elsõ itteni, valóban szakszerû parkrendezés a jeles német kerttervezõ, Heinrich Nebbien nevéhez fûzõdik, aki az 1810-es években „Brunszvik Ferenc gróf lakóhelye környezetét” (beleértve a majorsági üzemeit is) „teljes egésszé” formálta, miközben a park mûvészi kialakításánál az esztétikum és a hasznosság elvének egyesítésére törekedett. Erre példa a festõi látványt nyújtó erdõszéli rét is, amely egyben birkalegelõül szolgált. A 3. rajz, jóllehet 1894-bõl való, a megörökített építménnyel az 1830-as évekbe vezet vissza bennünket. Közel két évtizede annak, hogy a Nebbien nevével fémjelzett kertrendezés megtörtént, s az 1820-as évek második felében a barokk és földszintes kastély emeletessé és klasszicista stílusúvá alakítására és a képtári szárny hozzátoldására is sor került. Utána kezdõdött el a képen látható, monumentális birkahodály felépítése, amelynek hátsó traktusán a kõmûvesek még 1836ban is dolgoztak. Az egykorúak szerint az építmény messzirõl inkább kastélynak tûnt, mint birkaistállónak. Volt benne egy tükrökkel „bélelt” helyiség, ahol az uraság a nemesített birkákat jól körbeszemlélhette; innen (az 1940-es évek végén lebontott) épület, sõt az egész hajdani major (ma: kísérleti tenyészkert) neve is: Tükrös.
33
2010/1
34 A 4. kép Cserna Károly rajza az 1890-es évekbõl, amelyen az 1870-es évek óta neogót kastély és a néhai képtárépület is látható. Az angol stílusú kert esetében az épületek és a park építõmûvészeti egysége viszonylag laza. Ez tette lehetõvé, hogy miközben Martonvásáron az eredetileg barokk kastély két stílusváltáson is átesett, az angolkert lényegében változatlan maradt. Vagy mégsem? Cserna rajzán, a kastély tó felõli frontja elõtt van egy kör alakú virágos rész (pleasure ground), amely jelzi, hogy az angolkert által az üvegházakba számûzött virág a 19. század végén kezdi visszakövetelni jogait a szabad ég alatt. Hornyák Mária
Köszönet Kükedi Endrének
A
hely, ahová 1919-ben született, a Család, amelyben nevelkedett, beléoltotta a Kárpát-medencei rög szeretetét, tiszteletét. A középparaszti sors a ’30-as évek világválsága idején azonban csak a verejtékes kétkezi munkával, kaszával, kapával megszerezhetõ tudás gyarapítására adott lehetõséget a gazdálkodás fortélyaira mindig nyitott kisalföldi fiatalembernek. A késleltetve kezdett, hadifogsággal szabdalt középés felsõfokú tanulmányok befejezése után 1951. július 15-én került Martonvásárra, ahol nyugdíjazásáig, 1981-ig kereste a tudományos igényességû válaszokat a szántóföldi növénytermesztés gyakorlati szempontból fontos agrotechnikai, növényvédelmi kérdéseire. Intézetünkben kezdetben a kettõstermesztéssel foglalkozott, majd a cirokfélék technológiájának kidolgozásán, korszerûsítésén fáradozott. Az ebbõl született kandidátusi értekezés új tudományos eredményeit – a forradalmi idõszakban vállalt cselekedetei és véka alá nem rejtett elvei okán – ha késlekedve is, de értékelte a Tudományos Minõsítõ Bizottság. Késõbb a kalászos gabonák növényvédelmét tökéletesítve
Jelen kiadványunkat az
elsõk között volt, aki a ’70-es években tudományos alapossággal hívta fel a figyelmet a hazai õszi búza kalászfuzárium epidémiák ok-okozati összefüggéseire. Figyelmét mindig megragadták a búzatermesztést nehezítõ kedvezõtlen hatások, ezért vizsgálta érdeklõdéssel az élet által tálcán kínált
feladatokat: a torsgomba, a lisztharmat, a kõüszög, az ugarlégy és a gyomok okozta károk mérséklésének lehetõségeit. A nyugdíjas élet elsõ évtizedének mindennapjait is szeretett hivatása töltötte ki, tudásával segítve a velencei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakembereit. Jóval túl a hetvenediken – kihasználva a szellem és a test frissességét – készítette el a vadgesztenyéket károsító aknázómoly kártételének országos felmérését. Ezt követõen látott napvilágot a magyar nyelv értékének, a szakmai nyelvezet tisztaságának megõrzését szolgáló írása, amelyben évtizedes, megfontolandó tapasztalatait foglalta össze. Bandi bácsi, intézetünk egykori tudományos fõmunkatársa, 90. életévéhez közeledve elköszönt tõlünk. ’A föld csak kölcsön ad’ – idézte olykor a fenntarthatóság fogalmáról mit sem sejtõ, azt „csak” megvalósító kisalföldi gazdák évszázados bölcseletét. A Teremtõ is visszavette most a kölcsönt. A Por Páliban visszatért a porba, amelybõl vétetett, de megsokszorozott tálentumok maradtak utána… Árendás Tamás
pályázat támogatásával jelentettük meg
2010/1
35
Oravecz Sándor Életének 67. évében, 2009. július 3-án tragikus hirtelenséggel hunyt el intézetünk egykori ügyvezetõ igazgatóhelyettese. A martonvásári fajták menedzselését, fajtaoltalmi és vetõmagértékesítési feladatait 1989. október 1. és 1992. április 30. között látta el nagy szakmai hozzáértéssel, lelkiismeretességgel. Miután visszakerült korábbi munkahelyére a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba, mindenkor élveztük körültekintõ segítõkészségét és szakmai tanácsait. Személyében a szántóföldi növénytermesztés, de tágabb értelemben a hazai agrárium egy elkötelezett tagját veszítettük el, aki nemzetközi viszonylatban is szaktekintélynek számított. Emberségét, szakmaszeretetét, szókimondó egyéniségének emlékét kegyelettel megõrizzük!
A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a www.mgki.hu címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját.
TARTALOMJEGYZÉK Címfotó: Vécsy Attila Eseménynaptár 2 Dr. Marton L. Csaba – Dr. Pintér János – Dr. Hadi Géza: Újonnan minõsített martonvásári hibridkukoricák 3 Dr. Bodnár Emil: A megújulás folyamatos: új termékek a martonvásári kukorica portfólióban 5 Dr. Pintér János – Dr. Marton L. Csaba – Dr. Hadi Géza – Pók István: Harminc generáció 15 év alatt 9 Dr. Marton L. Csaba – Szõke Csaba – Rácz Ferenc – Dr. Pintér János – Dr. Bodnár Emil: Kukoricahibridek kukoricabogárral szembeni toleranciájának értékelése 13 Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter – Dr. Molnár Dénes – Micskei Györgyi – Dr. Berzsenyi Zoltán: A kukorica válaszol 15 Dr. Bónis Péter – Dr. Árendás Tamás – Jócsák Ildikó – Micskei Györgyi – Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Marton L. Csaba: A kukorica gyomirtó szer érzékenységi kísérletek 2009. évi eredményeirõl 17 Dr. Hegyi Zsuzsanna – Potyondi László – Rácz Ferenc – Dr. Pintér János – Dr. Marton L. Csaba: Silókukoricából biogáz 19 Dr. Veisz Ottó – Dr. Vida Gyula – Dr. Láng László – Dr. Bedõ Zoltán: Tavaszi zabfajták Martonvásárról 22 Dr. Láng László – Bognár Zoltán – Dr. Bedõ Zoltán: Érdemes e tavaszi búzát vetni? 24 Dr. Balázs Ervin: Növekvõ érdeklõdés, változatlan siker 25 Dr. Kocsy Gábor – Vashegyi Ildikó – Dr. Szalai Gabriella – Dr. Galiba Gábor: A búza hidegedzõdése és a reaktív oxigénszármazékok 26 Dr. Berzsenyi Zoltán – Dr. Árendás Tamás – Dr. Bónis Péter: Tartamkísérletek jelentõsége a növénytermesztés fejlesztésében 28 Dr. Galiba Gábor: A növényi stresszbiológia kutatója 29 Dr. Janda Tibor: Felfelé a tudományos ranglétrán: Pál Magda 29 Gémesné dr. Juhász Anikó: Hogy a tudás tõkét termeljen 30 Gémesné dr. Juhász Anikó: Megszépülhet a park 30 Dr. Hornyák Mária: Teleki Blanka édesanyja: Brunszvik Karolina 31 Dr. Hornyák Mária: „Köröttem minden Angliára emlékeztetett” 32 Dr. Árendás Tamás: Köszönet Kükedi Endrének 34 Oravecz Sándor (1943-2009) 35
MartonVásár az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének közleményei. Felelõs kiadó: DR. BEDÕ ZOLTÁN Felelõs szerkesztõ: DR. VEISZ OTTÓ Szerkeszti a szerkesztõbizottság. A szerkesztõbizottság elnöke: DR. SZUNICS LÁSZLÓ A szerkesztõbizottság titkára: DR. MOLNÁR DÉNES A szerkesztõbizottság tagjai: DR. BALÁZS ERVIN, DR. BARNABÁS BEÁTA, DR. BEDÕ ZOLTÁN, DR. BERZSENYI ZOLTÁN, DR. BÕDY ZOLTÁN, DR. MARTON L. CSABA, DR. OROSS DÉNES, DR. VEISZ OTTÓ. Rovatvezetõk: DR. GALIBA GÁBOR (stresszgenetika, élettan), DR. LÁNG LÁSZLÓ (kalászos gabona nemesítés), DR. LÁNGNÉ DR. MOLNÁR MÁRTA (biológia), DR. MOLNÁR DÉNES (hírrovat), DR. PÁLDI EMIL (növényélettan, biokémia), DR. PINTÉR JÁNOS (kukoricanemesítés, vetõmagtermesztés), ÜVEGESNÉ DR. HORNYÁK MÁRIA (kultúrtörténet), DR. VEISZ OTTÓ (rezisztencia nemesítés) Lektorok: DR. ÁRENDÁS TAMÁS, DR. KÕSZEGI BÉLA ISSN: 1217-5498 Megjelent a Csoma Kiadó Kft. gondozásában
36
2010/1
