XI. évfolyam, 3. szám
2015. DECEMBER
A BSZC József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolája lapja
Megérkezett a karácsonyfánk! December 10-én megérkezett a JAGSZI karácsonyfája, másnap a díszek is felkerültek rá a 10. A osztály tanulóinak jóvoltából. Ahogy egy évvel ezelőtt, most is Tiszadobról hozhattuk el a karácsony legszebb ékességét Dopita György nyugalmazott iskolaigazgató és kedves felesége, Erzsike néni adományaként. Köszönjük szépen a kedves ajándékot, és boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
2015. DECEMBER
Ez történt
Az elmúlt hétvégén lezajlott a 2015-ös szalagtűző ünnepély, melyen a két végzős osztály volt az ünnepelt. Jómagam a 12. A osztály tanulója vagyok.
A jelvény, illetve a szalagok feltűzése után a két osztály műsora következett. Mindenki nagyon izgult, de amint kiléptünk a színpadra, máris elmúlt a félelmünk, hiszen ha már elkezdtük, be is kell mutatnunk a produkciót. A tizenkettedik évfolyamosok énekkel, tánccal, bemutatkozó videókkal, illetve egy paródiával szórakoztatták a közönséget. Egy-egy műsorszám után pedig bezsebelhettük a jól megérdemelt tapsot. A műsor megvalósítása példaértékű volt, mindenki maximálisan „odatette magát”, és emellett még jól is érezhettük magunkat. Mindezek után pár óra pihenés következett, majd jött a vacsora – utána mindenki csak pihegni tudott. Hamarosan meg is nyitotta a bált az Apollo Music Band együttes, illetve Hágen tanár úr, aki pár hölggyel karöltve parázs ritmusú táncba kezdett – gondolván, hogy mindenki követi majd példájukat. Ám így is lett, percekkel később egyre többen lettek a parketten, és kiváló hangulat mellett hajnalig tartó tánc folyt a művelődési ház nagytermében. Én úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, csak mosolygós arcokat lehetett látni ezen a kellemes estén. Szeretném megragadni itt is az alkalmat, hogy megköszönjük a végzősök osztályfőnökeinek, Pallagi Józsefné tanárnőnek és Hágen Zsolt tanár úrnak, a tizenegyedikes osztályfőnököknek, Gombos Lászlóné tanárnőnek és Kovács Tamás tanár úrnak, a pedagógusi karnak, a tizenegyedik osztályos tanulóknak a hatalmas szervezői munkát, az Ady Endre Művelődési Központ igazgató asszonyának, Radics Zoltánnénak a paródia betanítását és a helyszín biztosítását, hiszen nélkülük és mindezek nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre. És persze ne hagyjuk ki a végzős osztályokat sem, akik bemutatták a produkciókat.
A szalagavató minden végzős diák számára az utolsó közös, önfeledt ünnep, ahol közelebb kerülhetnek egymáshoz a tanárok és a diákok, ahol újraértelmezhetik a fiatal felnőttek az osztályközösség már vissza nem térő varázsát.
Ezen a napon hosszú próbák, végtelen civakodások és persze nevetéssel töltött percek, órák visszhangzanak a gondosan előkészített műsor minden egyes pillanatában. Az izgalom nemcsak a közönség jelenlétének szól, hanem annak a fáradságos munkának is, amiben mindannyian részt vehettek. Ezen az estén minden egy kicsit lelassul a végzős tanulók számára. Néhány órára megszűnik az iskola fárasztó, kötelességektől terhes intézmény lenni, és sokkal inkább tűnik az elmúlt években megélt, biztonságot nyújtó második otthonnak, ahol együtt teltek el a hosszú hétköznapok ugyanazokkal az ismerős arcokkal, azzal a mára már igazi közösségé formálódott osztállyal. Nem zajlott ez másként a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolájának szalagavató ünnepségén sem. Az ünnepséget végzős diákjaink versmondása, és Strubáné Fenyves Anita igazgató aszszony beszéde nyitotta meg. Ezt követte a kimagasló teljesítményt nyújtó tanulók emlékjelvényének átadása, majd a szalagtűzési ceremónia. A felavatott végzősök virágokkal köszöntötték a pedagógusi kart, ezzel köszönve meg áldozatos munkájukat, majd egy megható búcsúbeszéd zárta a megemlékezés perceit, hogy utána átadhassák magukat az önfeledt szórakozásnak és szórakoztatásnak az általuk készített műsorszámokkal. Ezen az estén a művelődési ház levegője telve volt izgatottsággal, várakozással, hiszen a szalagavató ünnepséggel a fiatalok átléptek egy bizonyos küszöbön, és elindultak az utolsó megpróbáltatások és a végleges búcsúzás felé. Kívánjuk nekik, hogy érjék el kitűzött céljaikat, valósítsák meg még a legmerészebb álmaikat is, és sikeresen vegyék majd az előttük álló akadályokat az életük során.
Sass Fruzsina, 12. A Tóth-Papp Józsefné
2
2015. DECEMBER
Ez történt
A Pénz7 rendezvényei iskolánkban
Hágen Zsolt 3
2015. DECEMBER
Ez történt
Lezajlott a Nyitott Kapuk Napja a JAGSZI-ban Mintegy száz érdeklődőt vonzott a BSZC József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolájába a 2015. november 26-án megtartott beiskolázási rendezvény, a Nyitott Kapuk Napja. A jó hangulatú és tartalmas délelőttön nem csupán Polgár, hanem távolabbi települések nyolcadikosai is képviseltették magukat.
A rendezvény egységei között találhattunk komoly, informatív előadásokat, de nem maradtak el a könnyedebb, szórakoztató jellegű műsorszámok sem. Mindenekelőtt egy látványos pályaválasztási kiállítást tekinthettek meg látogatóink az iskola ebédlőjében. Később Strubáné Fenyves Anita tagintézmény-vezető asszony részletesen ismertette a leendő kilencedikesek lehetőségeit Polgár középiskolájában. Tájékoztatást adott az intézmény képzési struktúrájáról, a megszerezhető végzettségekről, és természetesen színes szemléltetést nyújtott a tartalmas diákéletről, a tanórákon kívül folytatható, érdekes tevékenységekről is.
A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara képviseletében Kovács Gyula tartott rendkívül tanulságos pályaválasztási előadást, mely során a korosztályhoz közel álló példákon keresztül világított rá a felvételi előtt álló nyolcadikosok esetleges problémáira, az előttük álló döntések fontosságára. Hangsúlyozottan szólt a szakmatanulás előnyeiről és megkérdőjelezhetetlen fontosságáról mai világunkban.
Külön említést érdemelnek fellépő művészeink, akik rendkívül szórakoztató műsorszámokkal tették vidámmá a hozzánk ellátogató általános iskolások délelőttjét. Iskolánk két tanulója, Barnes Imogen Eve és Molnár Imre Antal (a 10. A osztály diákjai) szaxofonon, ill. citerán adott elő egy-egy rövid darabot, Megyesi Máté (12. B osztály) pedig egy somogyi kanásztánccal örvendeztette meg a közönséget.
JAGSZI tanulója volt egykor, most pedig – az egyetemi tanulmányok mellett – egyre nagyobb ismertséggel rendelkezik az illúziók mestereinek világában is. Látványos és megnevettető műsora emlékezetes marad mindazok számára, akik ott lehettek.
A rendezvény utolsó szakaszában bemutatóórákon vehettek részt az érdeklődő nyolcadikosok. Azok, akik a szakgimnáziumi felvételit tűzték ki célul, az informatika és a kereskedelem ágazat egy-egy elméleti és gyakorlati foglalkozását tekinthették meg, a szakközépiskolába igyekvők pedig eladó-, valamint pincérgyakorlaton vehettek részt.
Nagyon örültünk a szép számú résztvevőnek, reméljük, mindenki jól érezte magát nálunk! Bízunk benne, hogy mindenkit meggyőztünk róla: érdemes a JAGSZI-t választani a felvételi eljárás során! A szórakoztató műsorok sorát Fenyves Csaba bűvészelőadása zárta. A fiatal bűvész ugyancsak a 4
Kerényi György
2015. DECEMBER
Ez történt
Ismét véradás volt a JAGSZI-ban
Csibeavató a JAGSZI-ban
2015. szeptember 16-án ismét megrendezésre került iskolánkban a hagyományosnak számító véradás.
Délutánig várták a Vöröskereszttől érkező szakemberek és az őket segítő diákjaink a tornateremben a véradókat, akiket virslivel és meleg teával kínáltak. Intézményünk dolgozói és tanulói közül többen is kötelességtudatuknak érezték, hogy vérüket adják a jó ügy érdekében. A véradók között meglepetésként kisorsolásra került egy futball-labda, amelyet Juhász Petra Tünde, 12. A osztályos tanulónk nyert meg. Gratulálunk neki! Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki „vérét adta”, illetve segített az esemény létrejöttében és lebonyolításában! Véradóink: Domány Csaba, Kiss Sándorné, Kis Beáta (11. A), Juhász Petra Tünde (12. A), Répási Márk (12. B), Pelyhe Patrik András (12. B), Kovácsné Garamvölgyi Ágnes, Farkas Károly Richárd (11. B), Tóth István Ferenc, Nagy Ferenc, Kóródi Éva, Szilvási József. Gulyás Éva
2015. szeptember 25-e. Egy nap, amit minden kilencedikesnek meg kell élnie a József Attila Gimnázium és Szakképző Iskola padjai között. 13 órakor kezdődött az az esemény, a csibeavató, amelytől minden „tojás” feljebb léphet, igazi JAGSZI-s diákká válhat. Az idei kilencedikesek között két olyan diák is van, akik tízedikes testvéreket tudhatnak magukénak, ám ez sem mentette meg őket a „bajtól”. A csibeavatás valójában sohasem akkor kezdődik, mikor maga a rendezvény. A hagyományoknak megfelelően a kilencedikesek az avatás hetének hétfőjén kapnak egyegy „ajándékot” és egy szabályt, amit a hét végéig be kell tartaniuk. 2015-ben egy „kukazsák-mellényt” kellett viselniük, amin egy becenév és egy csibe díszelgett, emellett pedig nem volt szabad sminkelniük magukat. A hét alatt sokan megszegték a szabályt, de elenyésző mértékben kaptak büntetést érte. Szeptember 25-e volt a napja annak, amikor „csibéink” igazi JAGSZI-s diákokká váltak. Az előkészületek még a nap elején elkez5
dődtek, és egészen 13 óráig tartottak. Délután egykor pedig elkezdődött az avatás, amit a kilencedikesek műsora nyitott meg. Lenyűgöző volt látni a változást, a fejlődést, mivel az első pár gyakorláson magam is jelen voltam. A műsorukat mindössze öt nap alatt hozták össze. A műsorvezető ezután felkérte az új (és „régi-új”) pedagógusainkat, hogy teljesítsék az igazi JAGSZI-s tanárrá válásuk feltételeit. Egy esküt kellett tenniük, majd egy papírlapon táncolniuk, hogy „hivatalosan” tanárokká válhassanak. Ezután az avatandó osztálynak kellett esküt tennie. Miután ez megtörtént, a két műsorvezető (Bérces András és Orosz Vivien) elkezdték az avatást. Az első (vagy inkább „nulladik”) feladat egy humoros produkció volt, melynek elsődleges célja a feszültségoldás lehetett. A tényleges feladatok, amelyek ezután következtek, több-kevesebb eredménnyel, de sikerrel jártak. Végül az összes kilencedikes „átment a vizsgán”, innentől kezdve tyúkokként és kakasokként folytathatják „karrierüket”. Molnár Imre, 10. A
2015. DECEMBER
Ez történt
Iskolai ünnepség
Ismét részt vehettünk az
október 23-a tiszteletére
OperaKalandon
1956 hőseinek emléke előtt minden esztendőben ünnepi műsorral tisztelegnek iskolánk tanulói és pedagógusai. A 2015ös megemlékezésre október 22-én került sor. A Tóth-Papp Józsefné tanárnő által szervezett ünnepségnek az Ady Endre Művelődési Központ és Könyvtár adott otthont. A program egy hagyományos és egy újszerű egységből állt: az ünnepi gondolatok és versek elhangzása után a Szabadság, szerelem című, a témához közvetlenül kapcsolódó, kiváló filmet tekinthették meg diákjaink. Köszönjük szépen a műsor résztvevőinek szép szereplését, és köszönjük az Ady Endre Művelődési Központnak, hogy – iskolánkat továbbra is Polgár város fontos intézményének tekintve – térítésmentesen biztosította számunkra megemlékezésünk helyszínét. Kerényi György
Újra paintballoztunk Iskolánkban már hagyomány, hogy októberben, nagy szervezkedések után paintballozni megy egy társaság. Így történt ez most is, amikor húsz fiú és négy lány vállalkozott rá, hogy kiáll egymás ellen ebben a lövöldözős játékban. Reggel szomorú időre ébredtünk, esett az eső egész éjszaka, és nem akarta abbahagyni. Az időjárás nem tántorított el bennünket, útnak indultunk Füzesabonyba. Útközben kértük az égieket, hogy nézzenek le ránk, és álljon el az eső. S lám, lett csoda, mert mire odaértünk, már nem is esett. Tudunk valamit. J A megérkezés után a beöltözés következett. Mindenki védőruhát kapott, és természetesen fegyvert. A kiképzés után pedig elkezdődhetett a játék. A terep egy régi tsz-telep, ahol az irodaház hatalmas, többszintes volt. Most ez van kialakítva a játékhoz. Amíg a gyerekek játszottak, mi, kísérők paprikás krumplit főztünk. A játék pihenőjében meg is rohamozták az üstöt a fiúk. Mindenki jóízűen fogyasztotta el az elkészült ebédet. Még egy rövid játék, és már indultunk is haza. A nap gyorsan eltelt, kellemesen elfáradt mindenki. A buszon a „harcosok” még megosztották egymással a játék közben megélt sztorikat. Jövőre megint megyünk! Reméljük, többen csatlakoznak hozzánk! Gulyásné Lovász Mária
Az OperaKaland elnevezésű program az utóbbi évek legnagyobb szabású közművelődésiköznevelési kezdeményezése, amely a Magyar Állami Operaház szervezésében valósul meg. A fő céljuk megszeretetni a fiatalokkal az operát, mint műfajt. Ebbe a programsorozatba már a kezdetektől bekapcsolódott intézményünk, így ősszel és tavasszal, több éve minőségi, elsőrangú, teljes opera- ill. balettélményben részesülhettünk. A most bemutatott darab a West Site Story volt, egy olyan mű, ami az eddig látottak közül a legközelebb áll a középiskolás korosztályhoz. A történet a Rómeó és Júliához hasonló. A zenekarral kísért ének és a fergeteges tánc mindenkit magával ragadott. Az előadás után az Iparművészeti Múzeumba látogattunk el. Itt egy
nagyon kedves tárlatvezető fogadott bennünket, és felfedezhettük az iszlám kiállítás legérdekesebb mozzanatait. Játékos feladatokat kaptunk, amelyek során egy-egy csapatnak meg kellett keresnie egy kiállított tárgyat, és bemutatni azt a többieknek. Sokkal érdekesebb volt, mint csupán passzívan hallgatni, figyelni. A délután többi része szabad program volt, este vonattal jöttünk haza. A vonatozás is nagy élmény volt tanulóinknak, sokan csak ilyenkor ülnek vonaton. A csapat - harminc diák és kísérőik - fáradtan, de kulturálisan feltöltődve érkezett haza. Várjuk a tavaszt, amikor ismét részt vehetünk ezen a hasznos és kellemes rendezvényen. Gulyásné Lovász Mária
Éjszakai túra szeptemberben
Különös kaland volt éjszakai túránk a Bükkben. Késő délután, 6 órakor indultunk bükki túránkra, amit régóta, érdeklődve várt már mindenki. Útközben megcsodáltuk a lillafüredi kastélyszállót, majd buszunk egy darabig felvitt minket, a hegyek közé. Innen – a már besötétedett erdőben – megkezdtük túránkat. Hédi néni – vezetőnk – segítségével és lámpáinkkal két órát sétáltunk a kidőlt fákkal teli, göröngyös föld-
6
úton. Amikor felértünk az erdészházhoz, ott egy kicsit kipihentük magunkat, mindenki elfogyasztotta a magával hozott ennivalóját, majd elindultunk lefelé. Visszafelé még egyszer megálltunk, és megfigyeltük az erdő éjszakai csendjét. Utunkat ezután már pihenő nélkül folytattuk, leérkezésünkkor felszálltunk a buszra, ahol mindenki csendesen, fáradtan és álmosan pihent. Tunyi Mária, 11. A
2015. DECEMBER
Fogjuk a hasunkat
A pápua törzs főnökét úgy hívták, hogy Puapó. Puapó már nagyon öreg volt, meghalt, ezért a törzs tagjai elhatározták, hogy választanak egy pót Pápua Puapót. Ez a pót Pápua Puapó nagyon szeretett pónilovakra vadászni, a popójukat levágta, megsütötte és megette, ezért elnevezték Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. A sok póniló popótól már nagyon meghízott, ezért elnevezték, Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Az elhízás már kezdett veszélyessé válni, ezért a törzs varázslója azt tanácsolta neki, hogy szopogasson pimpógyökereket. Ezért elnevezték Pimpógyökeret-szopó Puhapopójú-Pónilópopót-lopó Pótpápua Puapónak. Mivel a törzs a Limpopó környékén élt, a törzsfőnök teljes neve így hangzott: Limpopói Pimpógyökeret-szopó PuhapopójúPónilópopót-lopó Pótpápua Puapó. Fontos! Átverés a számítástechnikai boltokban! Ne vegyétek meg a japán TDK együttes CD-jét! Én már végighallgattam többször is, és TÖK ÜRES!
Egy jótékonysági akció végén, amikor kinyitják a perselyeket, az egyikben a nagyobb címletek mellett három darab egypennyst is találnak. - Na, ezeket biztosan egy skót dobta be - jegyzi meg valaki. - Egy? Három! Egy vendég állandóan a legerősebb altatókat kéri a szállodai orvostól, mégis minden éjjel nőkkel szórakozik a bárban. Egyszer meg is kérdezi tőle az orvos: - Nem hat az altató amit adtam? - Dehogynem, doktor úr, a feleségem úgy alszik tőle, mint a bunda. - Mi az alföld? - kérdezi a tanárnő. - Sajnos nem tudom - feleli a gyerek. - Sanyika, segíts Csabának! - Az alföld nagy kiterjedésű síkság. - Hallod, Csaba? Ez egy pontos meghatározás. Tehát mi az alföld? - Az alföld egy pontos meghatározás...
Egy dajdajozó, részegekből álló társaság csönget be egy lakás ajtaján. Amikor kijön a háziaszszony, a legkevésbé részegnek tűnő fickó megkérdi tőle: - Ön a Kovács Béláné? - Igen, én vagyok. - válaszolja a nő. - Miért kérdi? - Ha Ön Kovács Béláné - csuklik egyet a szóvivő válassza ki, legyen szíves, közülünk Kovács Bélát, hogy aztán mehessünk tovább...
Válóperes tárgyalás, bíró a feleségnek: - És miért akar elválni a férjétől? - Ez kérem, egy perverz disznó! Az a mániája, hogy odabilincsel az ágyhoz, és miközben a „Jingle Bells”-t kell énekelnem, egy korbáccsal agyba-főbe ver! - Ez szörnyű - hüledezik a bíró. - Igen bíró úr! Nem is gondolja, mennyire utálom a „Jingle Bells”-t!
A székely farmer legjobban tejelő tehene eltűnik, ezért elmegy egy ügyvédhez, bepereli kártérítésre a vasutat, mondván, hogy a sínek a földjén mennek át, és a vonat valószínűleg elütötte a tehenet. Még mielőtt elkezdődne a per, a vasúti társaság ügyvédje elmegy a farmerhez, és megpróbál vele egy bizonyos összegben megegyezni, de csak a felét adják neki, mint amennyit kért. Az öreg köti az ebet a karóhoz, de az ügyvédje tanácsára végül elfogadja a kisebb összeget. Ahogy a vasúti társaság ügyvédje elment, a farmer ügyvédje mondja az ügyfelének: - Tudja, megmondom őszintén, nem sok esélyünk volt megnyerni a pert... - Hogy őszinte legyek - mondja a farmer -, én is kezdtem kételkedni benne, amikor láttam azt a hülye tehenet besétálni a kapun.
7
2015. DECEMBER
Ez történt
Kirándulás Nagykárolyba A nemzeti ünnepnapjainkhoz kapcsolódó megemlékezések az iskolai programok szerves részét képezik. Az október 23-ai eseményekről most különleges módon emlékeztünk meg. Ez egy olyan nap volt, ami évek múlva is felidéződik majd bennünk, és emlékeztet minket magyarságunkra. Iskolánk, a BSZC József Attila Gimnáziuma és Szakképző Iskolája a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően támogatást kapott arra, hogy negyvenöt diák és négy pedagógus egy felejthetetlen napot tölthessen el egy határon túli, magyarlakta településen. A mi választásunk Nagykárolyra esett. A választást több minden indokolta. Egyrészt városaink testvér-települési kapcsolata, másrészt korábban, a határtalanul program keretében már jártunk ebben az iskolában, ismertük az igazgató urat. A kirándulási lehetőséget a 12. osztályosoknak ajánlottuk fel, akik örömmel fogadták el ezt, hiszen nekik már több alkalmuk nem lesz iskolai időben tanulmányi kirándulásra menni. A várva várt nap, október 21-e, végre elérkezett. Korán indultunk, álmosan gyülekeztünk a buszváróban. Szerencsére ezen a napon nem esett az eső, pedig az előző időszakban rossz idő volt. Reménykedtünk, hogy az égiek ránk kacsintanak, és jó kirándulóidőt adnak. Felszállva a buszra mindenki bevackolta magát, és megpróbált még kicsit szundikálni. A társaság a határig csendben szunyókált, a határhoz érve éledezni kezdett. Hágen tanár úr rögtönzött történelemórát tartott, megtudtuk minek köszönhetjük, hogy itt húzták meg Magyarország új határát, hogyan került a magyarság nagy része idegen országok fennhatósága alá. Romániába lépve nemcsak a határt léptük át, hanem egyfajta időutazást is tettünk, hisz’ rögtön egy órával többet mutatott az óránk. Pár perc, és megérkeztünk az iskolához, a Simion Barnutiu Szakképző Líceumhoz. Az igazgató úr az ebédlőbe vezetett bennünket, ahol előkészültünk a műsor bemutatásához. Megérkeztek a helyi diákok, és a két iskola tanulói félszegen pillantgattak egymásra. A helyi igazgató úr és a mi köszöntőnk után bemutattuk rövid műsorunkat. A
műsor az iskolánk tanulói szereplésével készített, az október 23-ai eseményeket bemutató filmmel zárult. A helyiek meglepetéssel kedveskedtek nekünk, finom fánkkal kínáltak meg mindenkit. A gátlások oldódtak a két iskola tanulói között, és pár szót váltottak is egymással. Sajnos a tanítás szigorúsága miatt hamar elköszöntünk egymástól, a nagykárolyi diákok órára siettek, mi pedig megköszönve a vendéglátást a város megismerésére indultunk. Első utunk a nagykárolyi kastélyba vezetett. A város közepén található kastély az elmúlt években lett kívül-belül felújítva. Gyönyörű. Az előtérbe lépve az idegenvezetőnk fogadott, és elmesélte a kastély történetét teljes részletességgel. Az izgalmasabb rész ezután következett, amikor is körbejárhattuk azokat a szobákat, amelyekben egykor a Károlyi-család tagjai élték mindennapjaikat. A kornak megfelelően berendezett szobák, helyiségek szemet gyönyörködtetőek voltak. A bálteremben, a hatalmas tükrök előtt számtalan szelfi készült. Mennyit is változik a világ… Az épületből kilépve a parkban is tettünk egy sétát. A gyönyörű fák között sétálva elgondolkoztunk, hogy ezek egy része már akkor is itt volt, amikor a Károlyi-család még itt élt. A gyönyörű platánfa biztosan, melynek törzsét hét ember tudta csak körbeérni. A park része a pálmaház is, ahová sikerült betérnünk, több különleges trópusi növényt láthattunk itt. A lovarda, amely a felújítás utolsó állomása volt, sajnos nem volt nyitva. A lovak illata a levegőben szállt, és többen fájdalmasan vették tudomásul, hogy itt most nem fogunk nemes paripákat látni. A délelőtti program után egy kis kikapcsolódás következett: szabad program, a város
felfedezésére. Több nevezetességet is a figyelmükbe ajánlottak, majd mindenki útnak indult. Nagy előny volt, hogy bár nem Magyarországon voltunk, mégis mindenki beszélt magyarul. A délutánt Érmindszenten, más néven Adyfalván folytattuk. Az út, ami ide vezetett nem mondható jónak, olyan érzésünk volt, mintha a világ vége felé közelednénk. A múzeum azonban elfeledtetett minden kellemetlenséget. Elsőként Ady szülőházát néztük meg, ahol a gondnoknő mesélt a családról, a házról, a berendezésről. Megmutatta az ágyat, amelyben Ady Endre született. A kis házból átsétáltunk az Ady által kúriaként emlegetett későbbi házukba. Ennek a rekonstruálása az elmúlt évben fejeződött be, igyekeztek az eredeti állapotába visszaállítani. A korabeli képeket felhasználva, a festéstől a bútorokig ugyanúgy van kialakítva, mint a család idejében. Sétáltunk szobáról-szobára, s teljesen átjárt bennünket a kor szelleme. Búcsúzóul készült pár közös kép a parkban, a szobornál és a kúria előtt. A faluba vezető út mentén számtalan csipkebogyóbokor volt. Még maradt időnk, így közös csipkeszedésbe kezdtünk. Körbeálltuk a bokrokat, s érdekes hangok jöttek a túloldalról. Jajgatás, sziszegés és persze nevetés. Vérző kézzel, számtalan sebbel, kicsit ziláltan szálltunk fel a buszra, és folytattuk utunkat haza. Nagyon elfáradva, de rengeteg élménynyel gazdagodva érkeztünk haza. Az utazásunk során beszélgettünk a nap eseményeiről, a tapasztalatokról. Felejthetetlen volt számunkra ez a nap, sokáig fogunk még róla beszélgetni. Köszönjük, Rákóczi Szövetség! Gulyásné Lovász Mária
DiákZsemle A Polgári József Attila Gimnázium és Szakképző Iskola lapja. Szerkesztőség: Polgár, Kiss Ernő út 10. Megjelenik 60–70 példányban. Főszerkesztő: Kerényi György. A szerkesztőbizottság tagjai: Gulyás Éva, Gulyásné Lovász Mária, Hágen Zsolt, Molnár Imre, Sass Fruzsina,
Tóth-Papp Józsefné, Tunyi Mária.
8
