III. évf. 3. szám
2014. október
„Békesség néktek!” A Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség időszakos kiadványa
Megbűnhődés – a reformáció hajtóereje? Himnuszunk egyik sora vonta magára a figyelmemet nagy erővel a Reformáció havában. Egy olyan szófordulat, olyan kijelentés, amelynek éneklésekor soha nem akad meg egy közösség, ám beszélgetésekben annál többször találkoztam már a kétkedés, a vita, vagy akár az elutasítás indulat- és gondolatvilágával. Evangéliumi hitű ember boldogan vallja: a Bárány megbűnhődött értem, méghozzá tökéletesen, a múltra, a jelenre, a jövendőre, az örökkévalóságra nézve is. Nemzeti imádságunk első versszakának utolsó sorai azonban zavarba ejtőn kapcsolják össze a megbűnhődés igei alakját a mondat alanyaként álló népünkkel. Jómagam is sokszor eltöprengtem ezen, de megnyugtató válasz helyett inkább arra tudtam, mertem hagyatkozni, hogy nálamnál sokkalta különb életű, Istentől többszörösen megpecsételt szolgálatú lelkipásztorok sokszor énekelték teljes szabadsággal a Himnusznak ezt a sorát is. Reformáció ünnepére készülve azt a gondolatmenetet szeretném megosztani az Olvasóval, amelyet a nem is olyan régen elhunyt Dr. Hegedűs Loránt, volt dunamelléki püspök egy igehirdetésében találtam. Nemzeti imádságunk biblicitásáról szóló prédikációja közel 19 éve hangzott el, de aktualitását és megvilágosító erejét nem vesztette el. Onnan idézem a nagyhatású igehirdető, egyházkormányzó és teológiai tanár szavait, ahol a „hozz rá víg esztendőt” kérést indokolja. „Mindennek alapja egy olyan megokolás, amelyet teológiailag és bibliailag tudatlanság homályába burkolózó fejek sohasem értettek meg. mindezt azért
kérjük, mert «Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt». Mindez teljes igazságtalanságot sugallna az emberi logika szerint Isten részéről. Hogyan lehet múltat megbűnhődni és egyszerre jövendőt is, amikor még a jelenben élünk, - ha Isten igazságos?! Úgy, hogy a matematikai igazság nem azonos a lélektani, élettani, egzisztenciális igazsággal. Kölcsey nem maga tért lelki-lélektani helyzetből matematikai rossz és igazságtalan utakra, amikor így ír, hanem igei ihletést vévén az Ézsaiás próféta 40. fejezetének 2. versére alapította mondanivalóját! «Szóljatok Jeruzsálem szívéhez – szól a babiloni fogság közepette, de annak végét látó próféta – vége van nyomorúságának, hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért.» A kétszeres sújtás számtanilag igazságtalan, de élettanilag lehet százszázalékosan igaz, életmentő, egyedül lehetséges és győzedelmes. Ha – gyakorló apaként mondom – figyelmeztetésem ellenére a gyermekem, vagy immár az unokám lerántja az asztalterítőt a rajta levő edénnyel és drága itallal és ezáltal még valami enyhe veszedelmet is hoz magára az üvegcserepek révén, a figyelmeztető szavakra dorgáló szavak büntetése, és talán kezére egy kézlegyintés is következik, hogy a közvetlen múlt bűnéért megbűnhődjék, és lelki erkölcsi világrendi egyensúlya a pillanat és a hely egységében helyreálljon. de ha ugyanez a gyermek és unoka figyelmeztetés ellenére égő gyufával játszik nyitogatva a gázpalackot, dulakodik az izzó fűrészporos kályha közvetlen közelében tulajdon testvérével, akkor olyan büntetésre szolgál rá saját érdekében, amelynek
2 nyomán nemcsak a közvetlen múlt bűneiért kell megbűnhődnie, hogy erkölcsi világegyensúlya helyreálljon, hanem meg kell jegyeznie, hogy a jövőben sem szabad ezt a bűnt soha életében elkövetnie. Most jön a gyakorló édesapa és nagyapa: ugye testvéreim, inkább két fenekes, mint tűzvész, mint harmadfokú égési sebek, mint egy életre megnyomorító rettenet? Izráel népének – Ézsaiás próféta szerint – tudomásul kellett vennie, hogy ha még egyszer elköveti azokat a magaslatokon áldozó paráznaságokat, rémségeket, Istentől való elidegenedéseket és egymással szembeni gyűlöletaktusokat, amelyeknek következménye a babiloni fogság lett, visszatérhetnek ugyan, de új babiloni fogságot azonnal kibírni semmiképpen nem fognak. A mi magyar népünk is megbűnhődhette a múltat úgy, ahogyan el fogja mondani Kölcsey a maga Himnuszában. De napnál világosabb, hogy azokat a rettentő bűnöket, a magyarság cívódását, azt a rettenetet, hogy „visszavonás okozá mindezt és durva irigység egységünk törten-törve, hanyatla erőnk. A sorvasztó lánc így készüle hazánkra, nem, nem az ellenség, önfia vágta sebét.” úgy kell megbűnhődnünk, hogy a jövőt illetően is tudjuk: így menthetetlenül elpusztulunk. Ha egy édesapa egy életre megnyomorító bűn lehetőségével kapcsolatban is annyira gyenge szívű, hogy gyermeke, – nagyapának unokája, szinte kedvet kap az ön- és közveszélyes életet veszélyeztető bűn ismétléséhez és folytatásához – nem szereti, hanem zülleszti, pusztítja és haláláért felelős lesz. Ilyen Istenünk van, aki kétszeresen sújt minden bűnünkért azért, hogy megmaradjunk, hogy múltunk után tanuljunk jelenünkben jövendőnk számára.” A hosszabb idézet után egy felvetéssel a végéhez is érünk. Állítólag az okos más kárán tanul. De van, aki a sajátján sem. Áldja meg az Úr az Ő itt élő népét is úgy, hogy minden, az életünkre nehezedő terhet, fenyítést, csapást az isteni pedagógia eszközeként elfogadni tudjunk, azok által valódi életváltozásra, megtérésre, az Evangélium igazságában való megmaradásra felbuzduljunk. Kovács-Hajdu Albert
2014. október
Presbiteri percek „Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben!” Ef 6,11 Egy hívő, vagy akár az egész gyülekezet lelki élete gazdagodásának egyik fontos ismérve a Lélek gyümölcseinek megjelenése. Így ősszel különösebben nem kell ecsetelnem, milyen örömmel is jár a megtermett, ízletes és illatos gyümölcs szürete, egy utolsó „tankolás” Isten teremtett világának csodáiból a tél előtt. Azonban jól tudjuk, hogy mennyi minden veszély leselkedik ezekre a csodákra, ahogyan a Lélek gyümölcseire is, amiknek közös eredője a szétdobáló… Az utóbbi időben közvetlenül vélem felfedezni a Lélek gyümölcseit gyülekezetünk életében: egyre stabilabb gyülekezeti mag, gazdagodó alkalmak, növekvő igény igei tanításokra. „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket…” (Lk 3,8) Ezekért egyedül Istené a dicsőség! Azonban a lelki növekedést a sátán is figyelemmel kíséri, egyetlen célja, hogy Isten adományait megrontsa, s bennünket szétszórjon, visszataszítson a keskeny útról a szélesebbikre. Sokszor nem is vesszük észre a „gyümölcsökben” dúskálva, hogy a „rothadás” milyen alattomosan halad a célja felé. Mi pedig ahelyett, hogy hálás szívvel Isten országát építenénk, elkezdünk sopánkodni és földi bűnbakokat keresni. Pedig a bűn bennünk lakozik, csak ezt – akarva vagy akaratlanul – nem látjuk be! Sokkal könnyebb belerúgnunk környezetünkbe, mintsem magunk felé fordulva, imádságos szívvel tükörbe néznünk, és benne meglátni óemberünket, amint a sátán zsinórok segítségével mint marionett bábot rángat bennünket. Higgyül el, kedves testvérek, hogy magunktól ennyik vagyunk! A sátán pedig nem pihen. Hála Istennek, hogy kegyelméből - megváltó Szent Fián keresztül, aki a sátán hatalmát megtörte – mi olyan tükörben látszódunk előtte, ahol bűnfoltnak nyoma, de még árnyéka sincs. Ez az újember is mi vagyunk, de már a Szentlélek erejétől, zsinórok nélkül, szabad akaratra hozva, egyetlen feladatra teremtve: minden erőnkkel, beszédünkkel, cselekedetünkkel, gondolatunkkal Őt dicsérni. Hagyjuk el mindazt, ami földi életünkben visszahúz bennünket, nehogy a diabolosznak engedelmeskedve, egymást marjuk és bántsuk, hanem mindinkább egymást segítsük, támogassuk a keskeny úton szeretetben megismerni és másokat megismertetni az egyetlen Értelemmel. Mészáros Ferenc
„Békesség néktek!”
2014. október
Reményik Sándor: Az óriás A wormsi birodalmi gyűlés 400 éves évfordulójára Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló, Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba! Ki hát az óriás? Az, kinek homlokán Ijesztőn tündököl a büszke bélyeg: Ha kell: egy világ ellen egyedül. Egyedül. Hallottátok ezt a szót? Úgy hangzik ez a szó mint egy sirám. De úgy is mint egy diadalkiáltás! Nézzétek őt. Ott áll a szörnyű körben, Egy vas- és aranygyűrű közepén. Sisakok, dárdák, kardok, koronák, Zászlók veszik körül. Egy embererdő, egy világvadon – És azzal szemben ő. Egy lélek. Milyen kicsi. – És milyen végtelen. Ó, mert a lelkében az Isten él. Valami, ami nála több, Amit meglátott önmaga felett. Amit nem lehet onnan kitörölni, És amit letagadni nem lehet, Ami tüzes korbáccsal kergeti Irgalom nélkül végig a világon És ösztökéli: tégy vallomást rólam.
3 S ő vallomást tesz: Nem tehetek másképp. A vasmaroknak, amely kinyílt előtte, Szívét odaveti: Szorítsd hát, világ! Állítsd el lassan minden dobbanását. Vajon amit dobog: azt is megfojtod-e? Istent dobogja – és az Isten él! Igazságot dobog – s az eszme él. Hitet dobog – s az nem hal meg soha. Szabadságot – s a szabadság örök. Látjátok nőni ezt az árva árnyat, A barát árnyát egy világ fölé? Hallotok döngő léptei nyomán Recsegni korhadt birodalmakat? Mert ami korhadt, az a korhadásé! És ami lélektől lett: megmarad. Lefojtott álmok, lenyűgözött vágyak, Zöldből szürkébe halványult remény, Kiábrándulás, te keserű füst: Oltárok romján imbolyogva szálló, Gyász, mely hamuban tépi önmagát, Gyengeség, melyre egy világ zuhant, Törpék mi mind, akiknek óriások álmát Álmodni adta Isten: Jertek ma velem. Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!
4
Hittantábor 2014. „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsolt 143,10) Előző táborunkról készített összefoglalómat azzal zártam, hogy néhány dolgunk Pakodon maradt, ezért vissza kell térnünk az Endes majorba. Nos, ezt az ígéretet nem volt nehéz teljesíteni, hisz mindnyájan visszavágytunk Pakodra. A major gazdái, a Mörk házaspár kedves ismerősként fogadott bennünket, s még a gyermekek nevére is emlékeztek a tavalyi táborból. Sőt, a házi kedvencek is: Mogyoró és Bogyó miután szagmintát vettek, boldog csaholással adták tudtul a maguk kutyanyelvén, hogy ismerősök vannak a portán. A szokásos érkezés utáni rutin feladatok végeztével (helyfoglalás, kipakolás) kialakítottuk a csapatokat, azzal az örömre és hálára szolgáló újítással, hogy a felnőttek helyett a konfirmandus korba lépő gyerekek közül választottuk ki a csapatkapitányokat. Az idén is három csapatot szerveztünk. A "Legokosabb osztály"-t Balavány Lőrinc pásztorolta, Gál Martin mentorálta a "Víz" nevet viselő csapatot, Váradi Zsóka pedig az "Atlantisz" csapatát vezette. Úgy vélem jó döntés volt az ifisekre bízni a csapatvezetést. Fiataljaink ügyesen helyt álltak, vita, veszekedés nélkül teljes egyetértésben végezték csapattagjaikkal együtt az éppen aktuális feladatokat.
Egyébként az egész táborunkat a csendes öröm, a béke, a nyugalom jellemezte. Mi, felnőttek eleinte izgultunk, hogy a lecsökkent segítői létszám ellenére
2014. október tudunk-e majd annyi munkában végig helytállni (reggeli torna, reggeli, ebéd, vacsora készítés, mosogatás, áhitat, előadás, délutáni programok előkészítése, vezetése, esti színdarab előadása).
De az Úr Isten most is kegyelmével úgy kipótolta hiányainkat, hogy még a számunkra elképzelhetetlennek tűnő pihenésre is volt időnk, és soha nem éreztük magunkat fáradtnak. A gyerekek pedig számtalan kedves meglepetésben részeltettek bennünket. Egy ilyen alkalommal történt, hogy sötétedés után a focipályán elrejtett papírhalacskákat kellett keresni és gyűjteni a gyerekeknek. Egy fiúcska, akinek volt zseblámpája, örömmel újságolta, hogy már hány darab halacskát sikerült összegyűjtenie. Mondtam neki, hogy örülök, de van egy kislány, akinek mivel nincs zseblámpája, nincs ilyen esélye, mint neki. Megkérdeztem, tudna-e ebben segíteni. Ő már futott is tovább. Úgy tett, mintha a sötétben nekimenne a kislánynak, és kipotyogtatta a kezéből a már összeszedett papírhalakat. Aztán úgy forgolódott a zseblámpájával, hogy a kislány is észrevegye a leejtett halacskákat. A lányka gyorsan fölkapkodta a földről, és oda akarta adni ennek a fiúnak, mondván "ezeket elhagytad". Erre a kisfiú ennyit mondott: - Te találtad, legyen a tiéd! - és gyorsan tovább szaladt. Döbbenten néztem ezt a kis jelenetet a sötétben, és hálát adtam azért, hogy láthattam, hogyan vezeti már ifjú korban is Isten Lelke az egyenes úton az Ő választottait. A hét során a délelőtti alkalmakon Pál apostol nyomába eredtünk, az ő útvonalát követtük, melyen az evangéliumot terjesztette. Pál utazásai kapcsán megvizsgáltuk, hogyan próbáltak Pál és munkatársai Jézus Urunk nyomdokaiban járni, és a missziós parancsnak engedve másokat is követőjének tenni. Saul megtérése kapcsán arról beszélgettünk, mennyire fontos Jézussal találkozni,
2014. október hogyan változik meg életünk útiránya a Vele való találkozást követően. Pál lisztrai fellépését mesélve arra hegyeztük ki üzenetünket, hogy mindnyájunknak vannak Istentől kapott ajándékaink, készségeink, képességeink, fontos, hogy ezekkel ne dicsekedjünk, hanem felelősen bánjunk. A dícséretet pedig továbbítsuk annak, akit érdemel. Ha pedig hitünk, ajándékaink miatt támadnak minket, ne hátráljunk meg, hanem vállaljuk következményeit. Pál Filippiben átélt élményeiből megtanultuk, mennyire fontos a keresztyén ember életében a helyes időbeosztás, pihenés, feltöltekezés. Ha ezeket beépítjük a napirendünkbe, olyan erőt nyerünk, amely segít szembe nézni a nem várt nehézségekkel is. Pál hajótörése, és csodálatos megmenekülése történetéből megértettük, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van. Pál élete utolsó római tartózkodásának történetéből pedig felismerhettük tanítványságunk titkát is. Pál megtérése után folyamatosan változott, Isten akaratát kereste, nem a saját feje után ment, s a Kegyelem formálta egyre inkább jézusi lelkületű emberré. Vonzó személyisége lett, úgy vonzotta Krisztushoz a kiválasztottakat, mint mágnes a vastartalmú anyagokat. Ezt a dicsőséges utat készítette el Isten mindnyájunk számára, akiket az Ő követésére hatalmasan elhívott.
5 Természetesen nemcsak képzeletben jártuk a világot, hanem magunk is felkerekedtünk, és gyönyörű helyekre juthattunk el idén is. A KisBalaton Tüskevárját barangoltuk be, megcsodálva védett növény- és állatvilágát, majd pedig a pusztakápolnai Bivalyrezervátum izgalmas terepét jártuk körbe. Az idén is volt számháború – közkívánatra háromszor is –, egyesek dzsungelharcosokat megszégyenítő bátorsággal küzdöttek csapatuk győzelméért. 2014-ben is folytattuk esti "színházbérlet" sorozatunkat Nika herceg fordulatos történetének előadásával a Váradi házaspár jóvoltából.
Nagy sikere volt a kézműves alkalmainknak, nagyon szép ókori papírhajó makettek, keresztszemes bibliatokok születtek. Ebben az évben a háziak segítségével a kerti kemencében még langallót is süthettünk. Táborunkat ezúttal is egy vidám "Ki mit tud?"-dal zártuk, melyre előválogatást szerveztünk, így elképesztően színvonalas produkciók születtek. Végül szeretném megköszönni a szülőknek, hogy ránk merték bízni gyermekeiket, a gyerekeknek, hogy annyi szeretettel vettek minket körül, a Pintér házaspárnak a rengeteg előkészítői munkáért, Pintér Erinek a gyönyörű aranymondásokért, a Váradi és Horváth-Szamosfalvi házaspárnak, hogy erőt, anyagiakat, szabadságot nem kímélve hittel és humorral, kitartóan végigdolgozták ezt a hetet, Pintér Esztinek a gyerekek közkedvencének, hogy nemcsak nappal, de ha kellett még éjjel sem pihent, csak hogy felügyelje, megnyugtassa, betakarja a gyerekeket. Sipos Csabának, a Sipos fiúk édesapjának, hogy a visszaúton lerobbant autónkat egy szóra kész volt a Balatontól felhúzni. Minadzoknak, akik imádságban hordozták a hetünket. Soli Deo Gloria! Kovács-Hajdu Anita „Békesség néktek!”
6
2014. október
Lipcsei Zoltán: Pesszimista vers
Énektanítás
A kultúrát temetik, Egy jeltelen sírba, Kik szépet szeretik, Búcsúztatják sírva.
90. zsoltár
Kik a szépet, s jót keresik, Vajon hova mennek, Meddig lesz még tiszta szíve, Itt az embereknek. Meddig lesz még becsület, S igazság a földön, Sok-sok szívbe a gonoszság, Nehogy beköltözzön. Beköltözött a gonoszság, Nem is vettük észre, Nem akarunk hinni már, Drága Istenünkben. A 90. genfi zsoltár Béza Tódor zsoltároskönyvéből származik, zenéjét Loys Bourgeois szerezte. A 17. század elejétől kezdve Szenczi Molnár Albert fordításában a magyar reformátusok énekei közé is bekerült, ettől kezdődően a református magyaráság hitvalló néphimnuszként énekelte. Az ének különösen akkor vált népszerűvé, amikor a hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén Bocskai István megindította az idegen osztrák uralom elleni szabadságharcot. A zsoltárt a "Pro Deo et Patria" feliratú zászlók alatt a harcba induló hajdúk énekelték. A határon túli magyarok körében a korábbi, elnyomó évtizedekben az akkor betiltott nemzeti himnusz helyét töltötte be ünnepi alkalmakkor. Benedek Elek a legszebb és legnehezebb zsoltárnak tartotta. Mészáros Ferenc
Nem akarunk hinni benne, Nem akarunk útján járni, Nem akarjuk Őt keresni, Nem akarjuk Őt szeretni. Nem akarunk félni tőle, Nem kérünk hát belőle. Az ördögöt „ki tudja mért”, Befogadjuk a szívünkbe. Fogadnánk be Jézus Krisztust, Ki meghalt egykor értünk, Nem akarta, hogy mi tovább Szennyes bűnben éljünk. Bűnben élünk mégis, Nem változott semmi. Mit az Úr meg parancsolt, Miért nehéz megtenni?
2014. október
7
Tábitha-kör
4 évesek lettünk
Örömmel írok néhány sort a szeptemberben megalakult Tábitha-kör eddigi munkájáról. Nevünket a Bibliából ismert keresztyén nőtől, Tábithától kölcsönöztük, aki jótékonyságáról, árvák, özvegyek támogatásáról lett híres. Ő volt az, akit Péter apostol által Isten feltámasztott a halálból. Ezt az új rétegalkalmat nők számára indítottuk azért, hogy mélyebb közösségre jussunk egymással, hasznossá tegyük magunkat, hordozzuk egymás terhét, és otthonossá tegyük ezt a gyülekezetet, ahová Gazdánk helyezett. Alakuló ülésünket szeptember 12-én tartottuk, akkor 9-en voltunk együtt. Egy rövid ismerkedés után megbeszéltük, hogy a következő néhány alkalmon Ruth könyvéből keressük együtt életünk örömei és nehézségei között Isten vezetését. Megállapodtunk, hogy együtt készítjük el a gyülekezeti Karácsonyunkra szánt ajándékokat. A kezdeti lelkesedés októberben sem tört meg. Október 17-én Banadicsné Katika irányítása mellett már 36 szorgos kéz munkálkodott közösen, oldott, vidám hangulatban.
Októberben ünnepeltük gyülekezeti Kisharang színjátszókörünk negyedik születésnapját. Ez az alkalom hálaadás, és visszaemlékezés volt az eddig megtett utunkra. Felidéztük azt a több, mint 24 színdarabot, melyeket az elmúlt évek során megtanultunk, számba vettük a helyszíneket, ahová Isten kegyelméből eljuthattunk.
Aki szívesen csatlakozna a Tábitha-körhöz, szeretettel várjuk következő összejövetelünkre, mely november 7-én 17 órától lesz a templomban.
Így szolgáltunk már a Kolibri Színház színpadán, a Halacska, és a Fehér Kavics református óvodákban, a Budafoki Borfesztiválon, az Őrbottyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonban, a váli református gyülekezetben, a Bartók Béla MagyarAngol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. a Cziffra Művelődési Házban és szeretett gyülekezetünk előtt. Az idén nagy fába vágtuk a fejszénket: saját színdarabbal készülünk gyülekezeti Karácsonyunkra, melyet december 21-én délután tartunk a Cziffra Művelődési Házban. A próbák folynak, a díszletek készülnek, a gyerekek lelkesedése még töretlen. Kérem a híveket, hordozzák ezt a munkát imádságban, hogy gyermekeink szolgálata által is Isten Országa épüljön.
Kovács-Hajdu Anita
„Békesség néktek!”
Kovács-Hajdu Anita
8
2014. október
Hirdetések: Gyülekezeti újság: szívesen veszünk minden javító szándékú észrevételt, gondolatot, javaslatot és további cikkötleteket, valamint bizonyságtételt, képes riportot, történetet. Köszönjük az adományokat, amit a kiadás költségére fogunk fordítani. Céladakozás: továbbra is a Rákóczi utcai gyülekezeti ház felújításához várunk céladományokat, valamint várjuk azon testvérek jelentkezését, akik a kivitelezés fizikai munkájából is kivennék részüket. Templomtakarítási szolgálat: az önkéntes szolgálatot eddig rendszeresen végzők közé szeretettel várjuk újak jelentkezését is. „Fontos kérdések”: minden hónap második vasárnapján délután 5 órai kezdettel a hit szemszögéből tekinthetünk rá életünk dilemmáira az előadássorozat következő alkalmán a Nagyvárad téri református templomban a Biblia Szövetség szervezésében. Gyülekezeti kirándulás: november 1-jén a Dobogókőt vesszük célba, a kirándulás résztvevői reggel 8 órakor a templom előtt gyülekeznek. Presbitérium: szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva vesszük tudomásul, hogy Pintér Tiborné presbiter testvérünk hazatért Megváltónkhoz, elhívva az örök életre. Isten vigasztaló kegyelmét kérjük minden hátramaradt szerettének. A nyári időszak egyetlen presbiteri határozata (2014/05. sz.) a Klauzál utcai ingatlan értékesítésre való meghirdetésének folytatásáról szólt. Átalakítás: az egyházmegyei építési alap terhére új lépcsőfeljáró épül a harangtoronyban a karzatra, az eddigi falépcső elbontása után pedig az előtérben felszabaduló helyet kihasználva, fallal leválasztott helyiség kerül kialakításra. Az átalakítás ideje alatt kérjük a testvérek szíves figyelmét és türelmét.
Rendszeres alkalmaink: Istentisztelet: minden vasárnap 10 órakor, előtte énektanulás. Úrvacsora minden hónap első vasárnapján. Gyermek-Istentisztelet és gyermekőrzés: minden vasárnap 10 órakor. Bibliaóra: minden csütörtökön 18 órakor. Imaközösség: Istentisztelet előtt, ill. csütörtök 17:30 (Bibliaóra előtt), a Tanácsteremben. Konfirmáció előkészítés: minden szerdán és pénteken 18 órakor az iskolai tanév ideje alatt. Gyülekezeti Bibliaiskola: minden hó harmadik szombatján 10 órakor. Tábitha-kör: asszony testvérek számára minden hó második péntek, 18 órai kezdettel. Férfi óra: minden hó harmadik kedd, 18 óra. Ifjúsági óra: minden második vasárnap 16 óra. „Örökifi” találkozó: felnőtt testvérek számára minden második héten vasárnap 16 órakor. „Nyugis” kör: az érettebb korosztálynak minden hó utolsó hétfő, 10 óra (változó helyszínen). "Kisharang" színjátszó kör gyermekeknek: szombaton 9 órakor. Presbiteri gyűlés: minden hónap harmadik vasárnapján, 15 órakor. Elérhetőségek: Lelkipásztor: Kovács-Hajdu Albert Beosztott lelkész: Kovács-Hajdu Anita Telefon/Fax: 06-1-207-1880 Mobil: 06-30-537-0160 Cím: 1225 Budapest, Angeli utca 13. Drótposta:
[email protected] Lelkészi fogadóórák: kedd: 9.00-10.00 szerda: 14.00-16.00 csütörtök: 14.00-15.30 A gyülekezet internetes honlapjának címe: www.refnagyteteny.eoldal.hu
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak.” Róm 8,28 Kiadó: Budapest-Nagytétényi Református Egyházközség Felelős kiadó: Kovács-Hajdu Albert lelkipásztor 2014 „Békesség néktek!”
