20.5
állítottat ,~~~lérje? ÉS nem fogj a-e a hot-bokl'os kutya - ha vezetoJet a megálIított bottal támadja meg - - az ellenféln~k. e,z által keletkezett fedetlenségét azonnal felh9.sznal~l es megl'~gad~i, tehát gazdájának ttgyanazon sz.olg~latot tenni, mmt az Ú. n. botszilárd kutya? .:6r•." n.":~i:,U tlsztaba~ kell lenniink, hogy a kutya hevességét XIX. u. ~: bots~llárdság annyira fokozza, hogy egy olyan t tobb kal·t okozhat, mint a mennyi hasznot hoz ,"'''7AC!'C!''''''~ által. BOT- ÉS ÜTÉS-SZILÁRDSÁG. Ha· előbb. azt mondtuk, az ütés veszélytelenségét a elebe kell ámítani, hogy minden iitő ellen Míg a kutyák pánczélt nem viselnek, addig , ne~imenjell, ezt nem olyképen értettiik, hogy lehet őket botszi1árddá tenni, mivel mát· egy jól ,.<>,,,,, ..... , kutyanak, e~e~ nem .szabad fájdalmat okozni. Egy zott iités elegendő őket harczképtelenné tenni. ,mertekig,tel'lllCsze:esen lehet az ütések súly át végtagokkal a kutya már nem lehet hasznos ve,ze.'tőjé..:~~ oktatas folyaman fokoZD1. Ez által azonban az állatnek. A rendőrkutya-vizsgákon tet'mészetesen csak vadat nevelünk, a mely az átlagos vezető kezében módon mutatják be a botszilárdságot, hogy II haszn rosszat ok?z~ ~l1nt hasznot és a me ly egy meglJot és az ittések súlya tekintettel legyen a kutya Nl.rl1ll;-:h elb?csatasara csak nagyon nehezen vehető rá. Jnha! Bot- és iités-szilárddá tehát egy ktttyát ;al~~á.g által tehat a rendőrkutya alkalmazásának csak szolhall tenni nem lehet! mivel teste nem bot- es utes- " " 5\:IlI.UW teszün~, hogy a kutyákat úgy idomítj ttk, hogy szllát'c1. Egészen más az, hogy a kutyának, mint a nem mozdulo emberekkel szemben bot-bokrosak malövé:mél oktatás közben, az ütés 'veszélytelenségét is ,......'.J ...... u,,"". kiilönösen akkor, ha ilyen embereket a veeléhe úmitsuk, hogy a valÓs~gban vaktában nekimenjén Jelenléte nélkül állítanak. meg. Ezen esetben az de _ fájdalom - azzal sokszor vesztébe szaladjon. mint II XVII. AJ, a XX. AJ és BJ szakaszban be· Mao'ától érthetőleg az ember annyira megy, " Ift"~ft~'''''k hagyjuk olyan tapasztalatokat csinálni ezt m~ndia: «Bizony, így a kutya csak kötelesse~~,;. ~ .m egálJított botja előtt tisEteletet parancsol~ teljea'íl,ette.)) Ezzel aztán megelégedhetii.nk. De nekl. használt-e azzal vezetőjének, ha őt - egy ember Jegyezzük meg e helyen, hogy némely kutyában tlO'orva _ mielőtt azt szilárdan tarthatta volna, be~ne van a vadállat, hogy még a legerősebb h , tő doronggal földre stíjtották? Most itt áll a veze 'U,'1T,,·C!,,·L~ lS, melynek II csontok ellenáll anak még kutya segélye nélkiil! Nem lenne-e sokkal fok~zzák II támadókedvet, II helyett, hogy ~ mint a ktttyát úgy beoktatni, hogy az a botjával naUUILlI1=~U_: 8zándekunkban volt - gyengítenék. Hogy az ilyen elöl kitél-jen és csak kÖl'ü1járja? Nem teljesen az :mber nemhal'apására beoktassuk, magágen
20j
. ,!gy muta~kozik az örökké egyforma ké ' lelonek, a kl a kutyák életét· .. l . P a szemutczáiban O"fi ' . es uze melt egy város y :el tuno képesíti, l1lindeniitt a ho; van az o nemeből, átokká lesz l" , " o ébren tartja benne '. ~~ nezve; allandóan .... az 011 a neml lllgereket, az ált..'1.1 csel'elolclezve, '1 " hogy az ember a z e'l etb en l lagyott , "e y szama altal, a kutya nemi ösztöneinek
k;tt~át ~ad~::at~~el~s ~ ~::~l~za!l:l~ál:~~éa~
teIJ"esítm~nyekre
xx.
~
ski~
MUNKA A NYOMON. A)
A keresés.
x. Általános rész.
Kellő méltósággal és komolysággal emeli lábát és odahelyezi illatos látogatójegyét ahhoz, a melyet másik visszahagyott. És így tovább a legközelebbihez szimatolva, ttgyanazon komolypággal ismétli, ugyan azon méltósággal a mindig egyfOl'ma üzemet. Ott a ház sarkán ál úgy látszik egy egészen kiilöllöS csapja meg aZ- orrát j szagol és szagol és nem Il. ábra. menekülni. Az egész talajt körösköriil átszaglasj~szli.i
?n.l'U
~
szül a. szag iránt érdeklődni, egy des ufuj. figyelmezjön hozzá. Mig a kifül'készésnél a kutyát úgy tetl, hogy a vágy kíllérzéssel van összekötve. A kutya " :_'ftl_',~ ..".. ,- hogy lég-szimat segélyével találjon, a nyomvadászkedvét macskák, mindenféle ragadozó után ke::(/ettö[ fogva azon szempont vezessen, sllabad feléleszteni, hanem mindig el kell csak talajszimat által szabad találnia. A kutyáA mi czéljainkra csak az emberi nyomok hánt httsába és vérébe kell hatolj on, hogy a ((Sztlll») Rzenvedélyét kell felkelteni és ébren tartani. . el csupán n lehetöségét adja annak, hogy a nyom Már a kifiirkészésnél és az elveszett -I< és talaj·szimut által találjon. Ezen kövekihaRználtuk a ktltya orrát a mi czéljainkra. A t. i. a valóság állítja; bokrok, házak, l'ejtekresésnél azonban nem hagy tuk a nyomon dol mentén, emberek és más nyomok mellett kell A kutyának a feltételeket úgy állítottuk oda, hogy kizárólag egy nyom sajátos szagál követni orron kívitl a szemeket is használhatta. Mihelyt a kidolgozni és csak a::t az embert luegugatni, a kivir) felhangzik, nem veszi orrát a fáIdre, először ' szaga egyezik a nyoin szagával. És ezt ilz előtte éjjel is - a szem lép cselekvésbe: megvizsgálja a esen ismeretlent a kutya csak ol'l'tíval ismel'fel! pet, Ha a kutya egy embert pillant meg, ezt megállítja és megugatja; ha senkit se lehet I Ezen körülmények figyelembevétele mellett kel akkor a kutya előtt fekvő rejtekhelyeket oktatónak a 1f.J1tyával szemben a feltételeket felMine/en embert, a kit a kutya előtalál, meg kell Először is a terep kiválasztásál'a kell figyell el'len tHekenységil<Ü ugatni, Most egy nyomrll fordítani. Emlékszünk, hogy a kifürkészés begyalyezve ezt ki kell dolgozni é,~ csak (/: ellnel.. ál egy meghatározott, sőt meglehetős sziíken hoz tar!():ú s=emél!J1 keresni és a:! meyllyalás állal helyet választottunk ki, hogya kutyát ne i~merlJelűvé lenni, A nyOlm\Zlmatnak a személyével ítsuk ana, hogy nyomokat vegyen fel. A keresésegyhehangzáFiát megállapítani, cRak az orral lehe épen az ellenkező gondolatnak kell bennünket r; tll'.ért a kutyút l1gy kell ueoktatnll nk, hogy csak . Ezen gyakodatnál a kutyának egy meghatányomon tamiljon dolgozni, hogy ennél cyyediil al'. nyom szagán csak talaj-szimattal kell dolgoznia, hasznúlja cR Remmi miis érzéket. Senllui 11esznek bá hogy ezt még egyszer hangsúlyozva kiszahad őt ál'l'a. cs:\bítani, hogy hsllgatózva em - semmi érzéket ne használjon, mint az és áz orr által közvetített érzéki benyomásokat k edjék, Renltlli ft nyom mentén fekvő arra hirni, hogy ott ft kereRendő tlt:í.ll fürkészszeQ. a használni, Ha e mellett egy meghatározott heA ki nincs egészen tisztában azzal, hogy fi ~ gyakoroln án k, akkor azonnal hatna a szem és nak a nyommt1nkánál semmi mást nem szabad ét'zék által a kutya emlékezete, mely őt arra kezését'e bocslÍtfini, mint az 01'1' által az agyhoz vetített érzéki henyomúsoknt az Rohasem fogja * Kerülöm azon kifejert<ést a nYOlll-«om, mert a kutya kihozni, hogy mit képes ő számunkra a el'€~se~lnett ·0 .: oldalszélllél nem nlindig közvetlcniU a nYOlll-«Ol1 elol ; ugyanazon okból an'ól iR hel'lzélek, hogya , kutya ('a cselekedni. szagiin lj dolgozik. .)':;c/'=ó. A nyommtltlkttnú1 még egy tovúhbi II
~
!lI!
~IO
által eszközöltetni. Ez által a kutyát al'l'a csábítjuk, Ci'lábítaná, hogya nyomról letérjen, hogy II kel'esenhogy először is a hangirányt, melyet jobban tud megdőt ott akal:ja megtalálni, a hol az tegnap vagy a minap volt elrejtve. Első követelmény tehát, a tel'epet hatál'ozni, mint az ember, kövesse és fiirkészszen és csak, ha talán ily módon nem talál semmit, vesse az mindig változtatni vagy pedig egy oly nagy terepOl'l'ot a nyoml·a. A ny01l1munkának mindig az 01'1' szakaszon gyakorolni, hogy az emlékezés egy meghahasználatával kell kezdődni és pedig - a mire ki.ilötározott rejtekt'e lehetetlen legyen, nős tekintettel kell lenni a talaj-szimat felvételével A kifiirkészés - a mint láttuk - magával hozza, Azon kiilönbséget, melyet talaj-szimat és lég-szimat az hogy a kutya minden rejtekhelyre figyelmet fordít. ' orr használatára nézve előidéznek érdemes, épen úgy, A keresésnél is hajlandó lesz kezdetben, hogy minden mint II szélnek a nyommttnkánál való jelentöségét cserjébe, minden bokorba betekintsen. Ennek legjobképletesen bemutatni. ban a magas erdőben való gyakorlás által dolgozha. A 12. ábl'ábó1 kivehető mily hatást gyakorol az tunk ellene, hol a fatörzsek egyforma képe semmi a kutya viselkedésére és orra használatára. szembeötlő rejtekhelyet nem nyujt, hol azonban méa kutya a nyomra helyeztetik és miután más gis a legjobb alkalma van a keresendőnek fatörzsek mögé rejtőzni. Mint további előny megkönnyíti a ku- _ ~,__ '_ áll rendelkezésére - mint a talajban visszahatyának az et'dőben való gyakorlás a nyom felvételét lábnyomok szimatja, orrát leveszi. Midőn L-nél és megtartását, mivel a talajviszonyok aszimatra ona fölemelkedik j az ellenszél a kerenézve előnyösek. l Legyünk nyugodtak arra nézve, ' - .:Dta,IUU ,testétől kiinduló szimatot a nyom {eletl a levemintha az e1'dőben a vadnyomok felvételére irányuló hajtotta. Eles szélnél ez meglehetős nagy távolhajlam felkeltetnék. Az első naptól fogva az oktatás megtörténhetík. Egészen értelem ellenes lenne módj::t által annyira kifejlesztetik, az e1l1berny01l1ok most az oktató azon törekvése, hogy a kutya iránt való szenvedély, hogya kutyának nemsokára a rendre kényszerítse j mert az állat mindig az az embernyolll iránt lesz nagyobb érdeklődése és a álláspontjából a:on pillanatban talált, midőn lesl'malol kap a keresettől a levegőben. Ezen légszimatot, vadnyomokkal többé nem is tÖl'ődik. Azon kutyák, a kutyának a test jelenlétét elárulja, fogja most melyeknél az a nyommunkára nézve nem áll, teljesen hasznavehetetlenek. Annak szi.iksége, hogy a ktttya 01"1'81 követni és néhány pillanat mulva megmegtanuljou csupán orrában bízni, kénysze1"Ít bennüna 'keresettet. Még akkor is, ha utóbbi til vagy ket - míg ezt el nem értük -- hogy magános viM- •• ~feks2dk. a kutya még mindig megkapná a lég-szimatot, keket keressiink föl, mivel ott lehető kevés zaj c~f orrát - - ellentétben a gyengébb talaj-szimatbítja a kutyát hallgatózni és it hang irányába tekipt- magasba tereli. Egészen más lesz a ktttyára nézve (wrrképll, ha a nyomot vagy II nyom végét széllel getni. Először is lehetőleg mindent ki kell kapcsolni, a mi hagyjuk jelezni. Mint a 13. ábra mutatja, II kutyát arra csábítaná, hogy más érzékeket hasza szél az egész test-szimatot a keresendő mögé náljon, mint az orrot. Hiba lenne p. o.: a kutyát leúgy hogy az (íllal magát az embert csak akkor fektetni] elbújni és most a keresést a kutya hívása akkor lalcilja me!! és akkor láUa S::CIIIl1Iel,
11*
.
... '"
Szélirá.ny
10
-,
?
=
Szélirány
= =
> =-
215
ha közvetlen előtte ál1. Ez által a kutya ineg vaíl fosztva azon képzelettől, hogya szem- vagy a lég-szimat által találhasson, úgy csak a talaj-szimatban bízik. Ezen különbségek a tanfolyaml'a nézve a legnagyobb jelentőséggel birnak. Először tudatába jön az oktatónak, hogy kuLyától nem követelhet talaj-szimatot, tehát az orrát mélyre venni, mihelyt valamely lég-szimat van -- ez által hibák a kutya kezelésében elkeriiltetnek. Másodszor ana hív fel bennünket az orrkép, hogy a tanuló kutyának a nyomot uagy a nyom. kezdetét mindig a széllel jeleztesse. Mihelyt t. i. neH llzon képzelete van, hogy szélben talál, minden pillanatban ana lesz csábítva, hogy a szélben szimatoljoll, mivel reá nézve a megtalálásnak ezen módja kényelmesebb. A további kellemetlen következmények, hogy · mihelyt az orr magasra megy, igen könnyen működ nek más él'zékek közre, a mi oly körülmény, mely a kuty át a nyomról sokszor eltereli. Ha az oktatás további folyamán ana tériink át, hogyanyomokat ívben vagy szögben jeleztessük, . akkor - mint a nyomUlttnkánál egyáltalában -- a szélirányt figyelembe kell venni és annak a kutyára való hatását számításba venni. Ha p. o.: egy hajlított nyomot - - mint a 14. ábrán látható - kell kidolgozni, akkol' az A-nál a nyomra helyezett kutya, ha a t\ivolság E-től L-ig nem elég nagy, mál' L-nél test-szimatot kap az E-nél levő keresendől'ől, ezt tehát midőn L-hez ért már megtalálla és ettől a pillanattól fogva - a nélkül, hogy a nyom ívhajlását kidolgozná --- közvetlen az R-nél elrejtőzötthöz siet. A kutyától tehát azt köve- ' telni, hogy a nyom ívhajlását tovább kidolgozza, daczára hogy a személyt már szimatolja, épen olyan ok nélkül való, n1Íntha egy embertől követelnénk, hogy egy személynek valamikép látható nyoma után siessen, Lbczúra aunak, hogy ezt a személyt múr hHja és őt
egy rövidített tlto11 tttólél'hetí. A nyolllllll1nkára nézve továbbá figyelembe jön, hogy a ktltyától épen azon képzelelet akarjuk elvenni, hogy a szélben találjon, hogy ez által elérjük, hogy az 01'1' kizárólagosan a
J4. ábra.
talaj-szimat számára használtassék. A nyom-hurkát tehát az ellenkező oldalra kellett volna tenni. A kutya onának megszemlélése mutatja, hogyan kell viselkedésének változni, mihelyt a szél oldalról jön, Mindkét orrczimpa oldalt van nyitva. Ha a kutya olda/szélnél mindkettőt akarná használni, akkor függő-
2t 7
legesen a nyomra kellene ál1ania, azt tehát ezen állásban nehezen követhetné. Azért olc1alszélnél csak egyik orrczimpáját használhatja é~ nem ll. nyomon, hanem attól oldalvást halad és pedig a szél alatt. Hogy a q. úbra megbeszélésénél azt ll10ndttlk, a nyom htlrkát az
V Q [)
Q lj Q
O Q
/1\ »
O
.&
Q
;ti
O
15. ábra.
Q
it'ányba kellett volna fektetni, t. i.: hogy fi kutya talaj-szimat ál tal találjon, helyreigazítást igényel. A 15. ábra mutatja a huroknak előbb követelt fekvését. A- E képezi az embernyomot, a- h a kutyának fi keresésnél megtett títját. Az állat az oldalszél miatt előbb csak alul követi fi nyomot, azuti'Lll egy l'övid
Q
~
t'l tIJ
D ellenkező
P
16. {Lbra.
!.l lU
I
[i
ideig a nyom-on tuegy, hogy az e'l hajiás l1tftn megint alatta dolgozzék. Ennek követ.keztí:!ben az E-nél eh'ejtőzöttet nem oit, hanem h-nál találja, mivel a nyom alalt dolgozva, h-nál kap lég-szimatot az E-nél levőről. Hogy tehát ezen esetben a kutyát talaj-szimat által hagyjuk találni, a nyom végét E-től h-n keresztiil, tehát a széllel kellett volna meghosszabbítani! A nyomnak úgynevezett túlhajtása annyiban ét'demel említést, a mennyiben az - különösen erős szagú nyomoknál - nem is tekintendő hibának. A 16, {tbra magyarázza ezt meg. A kutya A-tól kezdődőleg ledolgozza a nyomot és B-nél a nyomon túlhajt, mivel a szél annak szagát még egy darabig B-n túlhajtja. C-nél megsziinik a szimat és most a kutya horgot vet. ' E mellett igen könnyen előfol'dl1lhat, hogy a horgot nem D irányába, hanem azon oldalra veti, a hova a nyom nem megy, úgy hogy hosszabb keresés válik sziikségessé, míg a nyom szagát ismét megtaIálja. Mindebből az következik, mennyire fontos a szél hatásaÍ1'ól a nyommunkára világos képet alkotni. Egyenetlenségek a terepben sokszor befolyásolják a szélirányt. Hegyoldalakban, völgyekben, medenczékben, erdők mögött, utakon s i. t.: sokszor egészen más légáramlat van, mint a hogya szél fúj. Sokszor forgó mozgása keletkezik a levegőnek. Ezen körülm~nyek természetesen befolyásolj ák a kutya ol'rmunkáj át és őt néha láfs:=ólag letérni engedik a nyom szagál'ól. De nemsokára éleslátást fog elsajátítani az oktató arra nézve, hogy vajjon a kutyának a nyom szaga orrában van-e, vagy nem. Nemsokára tapasztalni fogja, hogy a klltya o1'1'át magasra veszi, hogy nézzen és 11ullgatózzon, vagy hogy az orr magasl'Rvétele annak n jele, hogy., az állat II kel'esendőről lég-szimatot, kapott-t!. SzdCSellUlld figyelemmel kell lenni urra, hogya
test szimatja még egy jó ldeig a levegőhen tartja magát. Azért a nyom felvételével még 20 30 pel'czig várni kell, hogy a ktttya .kényszerítve legyen, talajszimatot venni. Kis rajzok által - mint az itt bemutatottak - a legegyszel'tibb módon képletezhetjiik magunknak, hogy mily módon kell a kutya viselkedésének a különféle nyomelhajlásoknál és változó széliránynál változni. A kl1tyának a keresésnél felkeltett szenvedélyei magukkal hozzák, hogy kezdetben nagy hevességgel dolgozik. A tartós pórázmunka által hozzászokik idővel a kutya, hogy ezen gyakorlatot a szükséges nyugodtsággal vigye keresztül. Az első időben legjobb a kutya igyekezetét nem korlátozni j csak ha a kel'esés szenvedélye szokássá vált, hatunk úgy a kutyára, mint II VI, szakaszban leíl'tuk. 2.
~
A keresés lélektan ához.
A «Kosmos» czimti időszaki lap egy czikkében azon lelki okokat követtem, melyek a kutyát emberi nyo!nok felvételére bírják és kiemel tem, hogy II klttyának az oktatás által adjuk tapasztalatára, hogy valakit megközelítsen, a ki őt boszan~ja, épen úgy, mint ez a kifürkészésnél történik. Ezzel tényleg azt mondtuk, hogy az állatnak emellett nincs is azon tudata, hogy az emberne~ szolgálatot teljesítsen, sőt hogy - a mint látni fogjuk - az állatnak a mi akaratunk, hogy őt egy nyom követésére bitj uk, nem is jön tudatába. Miután ez az uralkodó nézetekbe nem illik, azt h,ták nekem azon czikkre, hogy nagy kerülőút az, ha II ktltyát csak bo szan tás által lehet annyira vinni, hogy egy nyomot felktttasson. Abban körülbelül azon nézet rejlett, hogy egy ((jÓ» kutya ((magától» vagy «l11'a iránt való szeretetbőh> végzi azon .lllunkát. Igen, megengedem, hogy kerülő utat csináltam és pedig a fennálló előítéletek
köt,itl, egy kerülő utat, mely annak következtében rövidített ttton vezet czélhoz, A míg a kutya önzetlen 8zel'etetéről és hűségéről képzelet él bennünk, addig persze nehéz azon ténye- , ket világosan felismerni, melyek egészen másképen szólnak. Annak, a ki szemét be akatj a kötni, egyetlen mentség az maradna, hogy a kutya a nyomot saját tehetségéből is felvenné. Egy ilyen tehetségnek bizonyára minden esetre lenni kell. Egy macskát nem lehet ecry nyom felvételére hírni. A tehetség egyediil azonh~ll nem lehet a cselekvés l'úgója, Azon ellenvetést hallom, hogy a kutya tehefségböl a vad nyomait is önállóan követi. Igenis, de itt az állat saját haszna után jál'. Szenvedélye 1.1.gyanis vadászni - a zsákmány miatt. Ezen hajlam mélyen rejtőzik benne, bizton mióta kutyák vannak, úgy hogyanyomnak egy ösztönszerú felvételéről beszélhetünk. Azon tehetséggel, hogy az ember nyomát kövesse, bít, a kutya. Most azonban ezen új tevékenységnek egy képzeleti tartalmat kell adni, mely a mt11lkút nz ő álláspontjából reá nézve kl/JlÍnalossá teszi; egy képzelmí tartalmat, a mely lelkén épitI fel, nem az embernek valamely képzeletén ; egy képzeImi tartalmat, mely oly igyekezettel követteti vele a nyomot, mint _ II vadászk1.1tyával a vadét. Két lehetőség kínálkozik nekiink erre; az egyik hogy a kutyában a bo szú l1tánj vágyat keltjHk fel és úgy hagyjuk őtet az ellenséget, üldözni; a másik, hogy felhasználjuk a kutya hozzátal'tozási érzését, melyet az oktatóval vagy egy ismert személylyel szemben érez, hogy magát az oktatót, vagy egy a kutya által ismerős személyt kere~;tel~su.nlC.,~iI'i., A kutyának mindkét esetben sem munkája eredménye az ember számára, sem annak akarata nem jön tudatába, Mosl mindkét eset ben
ben n szenvedély hajtja, hogy egy ellenséggel találkozzék, a mely az elébe csábított l'emények szerint a gyengébbiknek látszik j a második esetben egy ismerős után t'ohan, a kihez mint tál'saséletre hajlamosított állat ragaszkodik, tehát egy érzéssel, mint talán egy gyermek, a ki saját előnyére anyja után szalad. Itt tehát a cselekvés a kutyának az embel' iránt való hajlamából létesiil, persze saját előnye érdekében. Egy ismel'ősnek vagy a vezetőnek felkeresése azonban csak előgyakorlat marad. A k1.t.tya bizonyára emellett jól előkészíthető II nyom munka számára és . a mi a fődolog - sok költSég nélkiil, mely a kísérleti személyek beállítása által keletkezik. Eleinte tehát - - azon szempontból kiindulva, hogy a kutyát a nyomra bedolgozzuk - egy jó időre egyetlen segéddel ki lehet jönni és pedig azon képzel mi tartalommal, hogy a kutya részére egy barátot keresünk. Ezen esetben nzonban megállításról, megt.lgatásl'ól, ha szükséges, megragadásról szó sem lehet, úgy hogy épen csak az orr gyakoroltatnék II talaj-szimat számára. Vajjon a kutya egy barátot vagy ellenséget ket'es-e, mindkét esetben csak egy hangjel és pedig «SZ'tlU)) használtatik. A kutya részél'e a nyom az oktatás folyamán tlgyszólván csak eszköz lesz a ezéihoz, Hisz a nyom szagán azonnal ((szimatolja)), vajjon barátról vagy ellenségről van-e szó, A kifiirkészésnél és az ezen gyakorlattal összekötött munkánál az embet'en el nem kerülhető védöltözet használata következtében a ruha szagához és kinézéséhez lt1lnyira hozzászokik a kutya, hogy a nem abba a ruhába öltözött egyének megugatása új gyakorlatot képezett. A kifürkészésnél egy bizonyos szag megszokása nem esik oly hátrányosan latba, mivel a kutya minden embert, a klt talál, megugatni tanul és arra ~rilny1ag könnyen l'llR7.oktath:1tó. .ft., kel'eRéRnél n7.ot~-
I
·1
I
·1
l
ban egy lllcghrtfál'O;;olf t'zemély szaga jön tekintetbe, ktttyának a nyom szagából ft képzeleti tartalom az lt melyről a kutya a nyom által vagy egy a tettestől orron kel'esztiil az agyába megy. Az előre való boszantás nemsokára azért maradhat el, mert az állatot visszamaradt tárgy által kap szimatot. Csak ezen szatapasztalni hagyjuk, hogy az idegen nyomon mindig got kell a kutyának a nyomon megtal'tani és csak az előtalál valakit, a ki megint boszantja. Mindkét esetezen szaghoz tartozó személyt megttgatni, ha megben saját ösztönéből fog a kutya a nyom után rohanni. találja. Ha ehhez mindig egy meghatározott személyt Ott, a hol orrát a nyom szagára nyomjuk, mindig felhasználnánk, tehát egy meghatározott szagot, vagy épen az erősen illatozó védöltözetet, akkor a kutya hangzik a magas hangon mondott «szuu». Mint minegész gondolatvilágát egy meghatározott szagra állítaden tíj hang, ez sem fog .elején a legcsekélyebb benánk be, míg az állat épen a kel'esés alkalmával a folyást se gyakorolni a kutya cselekvésére. Csak fokoa finom l'észletezéseket az embel'Í sajátos szagoknál zatosan lesz a hangjel egy hangképpé, mely ugyanazon képzeleteket kelti, mint a «szUtt»-t mindig követő megkülönböztetni és megfigyelni tanlllja. Mert a valóRág követeli, hogy a kutya egészen ismel'etlen sajátos érzéki benyomások és ennek megfelelően vágyat kelt, szagokat kövessen és azok tulajdonosait megugassa. azon vágyat, mely ha egy idegent kell keresni, It Azért csak oly személyekkel kell gyakorolni, a kik boszantás és elszaladás által kell, hogy okoztassék. Mivel eddig azon döntő befolyás, melyet az érzéki nincsenek védöltözetben. A pórázon való munka vagy egy esetleges szájkosár használata lehetővé teszik benyomások a kutyára gyakorolnak, nem volt tttdatunkban, sőt inkább az emberi nyelvre - mely a ezen követelmény teljesítését. Továbbá változtassuk, fi mily gyakran csak lehetséges, a keresendő szemékutyára nézve nem is létezik - fektettiink súlyt, lyeket. más módon jártunk el, hogy a kutyát egy nyom felvételére bhjttk. Régebben úgy jártak el, hogy Ha már most régi kérdésünket felvetjük: «Mely megmutatták a ktttyának a nyom'ot, mely iránt eleinte érzéki benyomásoknak kell a kutyára hatni, hogy természetesen legcsekélyebb érdeklődése sem volt, benne a vágy egy nyom követésél'e felkeltessék?ll, akkor az egyszerű felelet így hangzik: (CHa a kutyá- ""'O''''''''''''et húzták mint vezették az elrejtett segédhez bábhoz. Csak midőn a kutya ide megérkezett, nak egy hal'átot kell keresni, akkor a vezető vagy a kutyának egy ismerőse szalad el j ha egy idegent kell az érdeklődés. A mozgó báb vagy a segéd keresni, ez boszantja a megkötött kutyát -I< és azután ' .."OL .... '
225
)lik, ha ügy járunk el, hogya kntyát ('16bb H megngatásra tanítjuk és azntán veszszük elő a munkát az emberen, Mert a mint az utolsó gyakorlat leírásánál :1 XVII, AJ szakaszban hangsúlyoztuk, a harapás után való vágy lJ;legint el'6sbítetl mér/ékben fog előidéz/ein i a megugatáshoz mindig csatlakozó események által: a szökési kísérlet, a vezetőre irányított támadás és a vaktöltényekkel való dtt1'1'ogtatás által. Ezen az emberen teljesített mnnka tttán átélt benyomásokat a kutya magától érthetően átviszi a keresésre és pedig csak kiképzése előnyére, A mint látni fogj nk, a találás ntán is szándékosan foglmk gyakrabban közbevegyíteni kísél'ést és szökési kísérletet; épen azért, hogy a kutya a találtrli pont.osan úgy állíttassék be, mint ez a kifiirkészésnél történt, Durva önámítást követiink tehát el, ha. azt vél-, jiik, hogy a megttgatás elsajátítása által az emberen való mnnka el6ft biztosítva van az álló embernek meg nem hal'apása, Nem, sőt épen előnyös a ktttyának áltahmk nem kívánt vágyát, hogyafeltaláltat megharapja, kc=deltől fogva kínér=éssel féken/ar/ani, hogy a kutya azt abbanhagyja, A ki egyszer világosan tndja, hogy az mindjárt a kutya (dogikájába)) illik, hogy cselek- . vést elmttlaszsznnk, amely kínél'zéssel van összekötve, az örömmel fogja a rövidített és- a. ktttya szellemi tehetségein felépített eljárást követni, Mihelyt tehát a ktttyállak emlékezetében van, hogy valamely idegen keresésénél a nyom végén további él'dekes dolgok várnak reá, az előzetes botizantást természetesen elhllgyja és most keres a kntya azon szép dolgok kép zeletében, melyek jönni fognak.
J. A kísérleti személyek, azok, valamint az oktató
behatása a találás után. .
A nyom-munkánál s a ktttyának gyakran ehhez csattevékenységénél, a megállításnál, megttgatásn:í1, kell, a megragadásl1ál, nagy szereppel kell bírni a ~D"''L'''"' személyeknek. Hisz ők azok, a kiknek szánbeavatkozásuk által a kutyát első sorban megkell tenni. Egy szabadkeresésnél, hol az siető kutya a kel'esetteket előbb találja, mint II a vezető a helyre érkezik, utóbbinak a tm'tóf; adja a lehetőséget, hogy a megállítottak at megA hosszú fáradság arányában, a melyet arra fordítani, hogy egy vadászkt1tya az elejtett vad tásál'a birassék, csekélység a rendől'kutyát a megtanítal1i. Tudvalevőleg a vadászktttyát . kifeszített őzbőr elé szokták vezetni, annak látása és szimat jánál a kutya fülében már most foly tohangzik a dáttt» az oktató részéről. A szem és által az őzbőr közvetítésével előidézett érzéki beás tehát a fill által mindig egyformán közvetí«1átlt»-tal és annak az oktatás által elért bebatúRáaz l1gatásl'a, lesz egybekötve. Így végre a kttty.ún~k 'bőr látásánál és szimatjállál úgyszólván a lUlncltg bőrt követő «láttt)) akkor is fülében fog csengeni, nem lesz is kimondva. Az ttgatás a látásnál és szia ktttyának végtelen fál'adozás után szokásává fi nélkii.l, hogy egy kép:p.le/i tar/alom lett volna mely a kntyát maga-magából ugatásra bírta Azonban mily könnyen hagyja abba ezen lllingépies szokást, az abból tünik ki, hogy az elejte~t megugatói a legnagyobb l'itkaságok k~zé ta~'~zlla~. Mennyivel tet'mészetesebben lehet az ldol1l1taR elo• fi l'endőrktttyát a megngatásra betanítani. A szenbosszalltáR :Utal már llZ első naptól fogva van !ak()ZO
15
227
neki eg'y képzeleti tartalma az l1gatást'a. Most csak a tartós ugatásl'a kell bími, a melynek addig kell h angzani, míg a vezető meg nem ét'kezett. Két lehetőség kínúlkozik ene; az egyik, hogya ktltyát - hasonlóan mint az oktató a vadászkutyát az őzbőr előtt t artósan a talált előtt «láut)) által bÍ1:ja ugatásra i músik sokkal természetesebben és gyorsabban ezéIhoz v ez e tő, hogy a talált maga ad a kutyának egy kép~ zeleti tartalmat az l1gatáshoz és pedig a tartós ugatás"hoz j tehát épen tígy jár el, mint az a megtlgatás begyakorl ásához a kifiirkészésnél töt,tént. Mivel a kere: sésnél ft helyi viszonyok némileg mások, azért a kísérleti személyek közreműködését itt vázolni fogom. Elvileg úgy rejtőztetjük el a kísérleti személyeke (kezdetben fatöt'zsek mögé), hogya ktltya előbb ne pi1lanthatja meg, míg orrával meg nem találta. A szab ad ket'esésnél a kutya ne bukkanjon előbb fekvőkr~ vagy iilőkre, míg heves megngató nem lett, mível a két lttóbbi állás által könnyen keletkezhetik h ajlama. A Idsé1'leti személyeknek nem szabad előbb mozdulni, míg a kutya meg nem találta j előbb semmi' mozgásnak, selll1ni nesznek sem szabad őket elárulni mivel ellenesetben a kutya szeme és fiile is közremiiködnék. Csak miután a kutya már megtalált, kezdődik a kísérleti személy tevékenysége. Mivel a kutya fi keresésnél mindig a szíjjon gozik és ezért gazdája szorosan mögötte van, elej könnyen hajlandó az ugatásra és másként visel mint II szabadkeresésnél. Ha a kutya a megttgatja, a kísérleti személy legcsekélyebbet mozdítJ. Mihelyt azonhan nem ugat vagy az U~i"""""",l, felhagy, az álló kísérleti s~emély egy mindig hordott nádpálczával a fán vagy bokron kopog, a mögött áll éf' pedig oly erősen, hogya Imtya ugasson.
Mihelyt ezt elértük, a kopogás azonnal megszűnik, hogy megint mindjárt kezdódjék, ha a kutya elnémul. A szabály tehát így hállgzik: mindig akkor kopogni, ha a kutya nem ugat! Ily módon állandóan ugatásra bírjuk, úgy hogy aránylag rövid idő mulva akkor is ugatni fog és megmarad az ugatásban, ha a kísérleti személy kopogtatás nélkiil áll, azon képzeletben: «A legközelebbi pillanatban kezdődik a nádpálczll tevékenysége l» Mihelyt a kutya a megugatásban enged, azonnal vissza kell nyúlni a már leírt behatáshoz. Az oktató tevékenysége főként abból áll, a harapás utáni vágyat egy kínérzéssel ellátni. De a megugatásl'a is befolyhat. Ha a kísérleti személy kopogtat, akkor a kutya ugatása czélszerúen nem «láut», hanem «to-ibrá): által lesz támogatandó. Ennek oka a XIII. szakaszban van kifejtve. Ha az ok/aló dátttD által akar ugatás ra buzdítani, akkor a kisérleti személy töbhé ne kopogItt tehát egy összebeszélés sziikséges az oktató a kísérleti személy között. Az első időben a kutyák mindenkit megttgatnak, a ütközben tal:Hnak i az oktatás további folymnátl azon ét'zéki benyomások következtében, melyeket felmindinkább csak azon személyekre fordítanak kiz:írólag figyelmet, a kik a nyomot jelezték. Megmár, hogy magától érthetőleg az oktató is hathat a hangadásra, mihelyt a kutya talált. Sokkal fontosabb azonban az oktató befolyása a nemhal'apásrn. mindig, ügy itt is arról van szó: megértetni II kutyával, hogy az álló ember minden megharapása reá nézve jár hátránynyal. Az álló ember meghat'apása vágyat élesen határoltan egy erős kínérzéssel összekötni. Határozottan mondom: minden vágyat, sok oktató csak akkor lép közbe, ha a ktltya odakap. De itt azonnal meg lehet a kttiya magaOlllO"",'U, látni, ugatúsán hallan1, hogy megvan-e benne 15*
az akarat a harapásra és mát' ezen akal'atot ellenkell a kínél'zéssel. Tegyük fel, hogy az előzőleg boszantott ktttya a nyomot követte és a kísérleti személyt megtalálta. ~ MORt diihös ugatással l'á akar rohanni. Azonnal oly rövidre veszi az okt.ató a szíjat, hogya kutyát It pálczával elél'heti. A kutyát maga karhosszúságra tartja • II csendesen álló kísérleti személytől j az ugatás elnémul. MO::it aztán akár az oktató «látttl) által, akár a kisérleti személy kopogtatás által ingerel 1tgatásra j eleinie mindkét esetben il k1ltyának támadó magatartását fogják előidézni. Azonnal egy éles, a szíj nak egy ránc1ításától kísél't «fUjll következik az oktató részéről, s ha ennek nincs meg a kívánt eredménye, egy egyetlen duj» és szíj rándítás által követett ütés a pálczával. Az eredmény il legtöb b esetben az lesz, hogy n kutya elnémul: az iitést magára az ugatásra vonatkoztat.ta. Az oktató azonnal az ütés után egy (láutll-ot vagy fi kísérleti személy a kopogtatást hallathatja. Ha II kutya az ngatásnál most megint támadó mozdulatokat csinál, akkor pontosan ugyanazon módon járunk el. Ez általlehetővé válik, hogy a kutya egy idő mulva a kínél'zést az ő harapási vágyára vonatkoztatja. Eleintén nem kell igen hevesen eljá1'1li j csak ha ét'ezziik, hogy a ktltya megértett, ne idegenkedjiink, hogy minden harapási vágy pillanatában egy csapást húzz unk reá. Itt-ott - ha az ngatást nem kíséri támadó mozdulat - egy (fto-ibr á)l-val lehet ezen viselkedést kedvvel ellátni. Ajánlatos ezen gyakorlatoknál a kutyára . szájkosarat tenni, ha az oktatónál hiányzik a szükségeR biztosság a vezetésben. . A felett legyünk tisztában, hogy az ugatásnak II kel'esésnél csak akkor szabad bekövetkezni, ha a kere:-;ett a nyom-szimat tulajdonosa. Ennek következtében nv. ugatúsnak tulajdonképen nem szabad előbb be- ' ~tílyozni
következni, míg a klttya az összhangzást a nyom szagtl. és az ember között, a kire bukkan, Ol't'a által meg nem hattírozta. Az oktatás további folyamát tehát azon törekvéssel kell kezdeni, hogy a kutyának mindig akkor tagadjuk meg az ugatást, ba biztosan tudjuk, hogy a kutyának még semmi test-szimat sincs az onában. Mivel az oktatás egész folyama alatt a nyom végét mindig a széllel hagyjuk jelölni, a kutya a testszimatot nagyobbrészt csak akkor fogja kapni, ha oná, val szorosan a keresettnél van. Ha mál' 1110st a kutya azon törekvést mt1tatja, hogy szél alá menjen, mielőtt ugatna, akkor ezt kezdettől fogva támogatjtlk. A megugatás tartamára eleinte ne fecséreljünk hiábavaló időt j csak egészen fokozatosan hOBszabbítsuk azt, legjobban a kísérleti személy magatartása által Hogy a kutya épen úgy, mint az a kifürkészésből keletkező érzéki benyomásoknál történt, a megtaláltrtl. beállítva marad és ahhoz ragad, a találttal - mint el'II kifiÜ'készésnél történt néha egy ti. n. kísérést csinálunk és hagyjuk őt egy szökési kísérletet is csinálni, midőn tl. szíjon levő kutyával utána futunk, a menekiilőre rövid idő mnlva «állj hl-t kiáltva. Al'-utáll fi kuty:ít vigyázatosan odavezetjiik és még egyszer megl1ga.ttatj uk. , A szabadkeresésnél, mely mindig II pórlí.zt'ól boc~{tjtott kutyával történik, fi kisét'leti személyt'e háramlik majd kizárólag a feladat, a kutyát megltgatóv:í. éR nemharapóvá tanítani, mert a kutya _ . mielőtt nz oktató odajön - egy ideig egyedül áll a találttal szemben. Természetesen oly embel'eket kell választani, kik a kutya lényével teljesen megbizottak, hogya::.: oklaMs szellemében mliködő lellékenység legyen gyakorolható. A kutya viselkedése mát' 1110St - midőn 1t1'a és hajtúrsa nem áll mögötte egészen 111:ís teRz. Rtl. av. oktató maga akar megfigyelni és közhelépni, úgy jelez-
231
teti a nyomot, hogy annak végét egy rövidített títon elérhesse, mint II kutya. A kutya oktatása maga a kísérleti személy által a szabadkeresésnél a leggyorsabban és legbiztosabban czélhoz vezető. Azon tapasztalatot fogj1.tk csinálni, hogy a ktttya - bál' a pórázon most, midőn való mttnkánál mindig megttgatott · egyediil áll a kísédeti személylyel szemben, ezen maga- .. tartást megváltoztatja és ha a kísérleti személy egészen csendesen viselkedik, talán nem is fog ugatni vagy csak egy párszor vakkantani, vagy épen ha talált - az oktatóhoz fog visszatérni. Most már egyedül a kísérleti személy feladata, hogya kutyát magállO= bilincselje, nem ugyan símogatás által, hanem a vázolt módon j kopogtat fákon és bokrokon, ha a kutya nem szalad ugatva kö1'iile, némileg feltiinő módon a földön. A szabadkeresésnél a kísérleti személyl'e egyedül háramlik a további feladat, hogy a klttyát a nemharapásl'a megtanítsa. Mihelyt csak kísédetet tesz, hogy odakapjon, egy erőteljes iités következik, a melynek oly et'ősnek kell lenni, hogy a kutyának minden kedve elmuljék a további t;tmadáshoz. Sohasem szabad oly módon ütni, hogya kutya a talán enyhén intézett iitésekben csak egy további felhívást lásson a harapásra. A kutya képzeletébe tehát behatoljon: «Reám nézve egy csendesen viselkedő ember veszélyessé lehet, mihelyt gazdám nincs nálam!n Minden szükségessé váló ütés után fi kísérleti személy azonnal ismét csendesen áll, hogy csak akkor lépjen miiködésbe a megszokott módon, ha a ktttya nem ugat vagy tőle eltávozik vagy kísér- . letet tesz a harapásra. Soha sem szabad a ktttya nemharapására ily módon befolyni, ha a kutya a keresésnél szíjjon van. A kutyúnak elébe kell csábítani, hogy /lra jelel/Ié/ében mindig hntahnasabb a megtalúltnál. Azét't hagy tuk előbb
az oktatótól kiindulni a kínérzéseket, melyek a hampás abbanhagyását okozták a kel'eséslUH és ily módon szorítottttk a kutya emlékezetébe a találtat, mint nem Iti/hatalmast. Mihelyt most az oktató a szabadket'esésnél a megttgatotthoz é1'1rezik és a helyzetet áttekinti, a kutyára «plac))-ot kiált, mely őt ott készti let'oskadni, a hol épen van. Azonnal megszünik most a kísérleti személy minden behatása. Egy «hi-ir» által a kutyát magunkhoz rendeljiik, hogy őt azután megkössiik. Minél gyakrabban csinál a kutya ilyen élményeket, annál inkább lesz megugató, annál kevésbbé . harapó és annál csekélyebb lehet fokozatosan a megtalált befolyása, míg az állat egy napon megugat, de nem harap, ha a megtalált egész csendesen viselkedik is. Mihelyt II kutya valamelyik pontban enged, azonnal megint vissza kell nyúlni a sziikséges érzéki benyomásokhoz. 4. A tanfolyam.
IIangjel:
«(SZUt1)).
Könnyiiről
nehézl'e, ez II jelszó. Egy 3 G métel' hosszú szíjnak és egy megfelelő mellhámnak '" beszerzését'e, II 1l1ely a nyak és ennélfogva az orr szabad használatát megengedi, irányul első gondunk. Jó néhány csöpp izzadságba kerül ttgyan, sőt gyakt'an egy kificzamodott lábba is, ha arról van szó, hogya kutyút árkon-hokt'on át, réten és mezőn keresztiil, vágáson, mocsát'on gázolva kövessük. A kutyának a leggondosabb átdolgozása szijjon azonban elengedhetlen és ktttyának és embernek szokásává kell válnia. Kezde. . tétől fogva tekintse a vezető a nyomot egy bizonyos szentségnek, egy olyannak, mely azonnal megtöl'etik,
*
Lásd a
I I.
~íbrút.
l
'I
I,
I~ I
a kutya Ol'l'át leveszi, egy «fuj)), ha ezt nem teszi, p. o. ha egy más szag eltakarja. Akkor t. i. jelentőségét II nézeget vagy hallgatózik; azonnal egy «to-ibl'á)) csatlakutya orrál'a nézve elvesztette. Soha se kövessük tehát kozik, ha az orr lemegy. uzon utat, melyet u kt1tya orra követ, tehát fl nyom Kezdetben a kutya életszokúsai következtében naRzagán, hanem mindig oldalt, oldalszélnél a szél alatt. gyon bőven fogja használni szemeit és orrát. Legyünk Ha a kutya a nyomot elveszti és kényszerülve vatürelemmel! Ha úgy állítjuk a feltételeket, hogy biO'yunk kezdetéhez vagy oda visszatérni, a hol látszózalmat nyel' orrához, akkor rövid idő mulva haladást lag orrából elveszítette, akkor a ktttyának a felvételt láthatunk. Egyelől'e csak friss nyomokkal kell dolgozni, llugyOll megnehezítettük, sőt sokszor lehetetlenné tethagyjuk azonban, azokat nemsokára egy félórásökká tük volna, ha a nyom szagán és nem ettől oldalt kölenni, hogyelkerüljük, miszerint még valami szimat vettük volna saját lábainkkal. Ivben és mindig szél legyen II levegőben. Ezt különösen szélcsendnél kell alatt kell oda visszatérnünk, a hol a kutyát másodszor megfigyelni. Soha sem szabad - mint jelt a keresés akarjuk nyomra tenni. Kezdetben ne jeleztessük II megkezdésében, egy füttyet vagy hivást használni a nyomot iO'en messzire és csak fokozatosan nagyobkeresendő l·észérő1. Be hU az órákat állítani s a megbítsuk a tftvolSágot. Különösen gondosan keriiljilk azt, kezdés t megbeszélni. Czik-czakban vagy éles szögben hoO'y a kutyát lég-szimat által hagyjuk keresni; megjelezni II nyomokat eleinte keriilendő, mert ez által a különböztetésül a fiirkészéstől, most egyediil II nyomszél következtében úgyszólván egy egész szagtcl'ület han keresse annak lehetőségét, hogy megtaláljoll. ~1'._A~.,,"~t:::t.Ut:K. mely a kutyát arra bírná, hogy egyiktől Hogy hol halad a nyom, azt az oktatónak mindig másikhoz átváltson a nélkiil, hogy B nyomot kidoltudnia kell; beszélje meg a kísérleti személylyel, hogy gozná. ez hova menjen. A nyom irányára bizonyos jelzések A valahol megkötött kutyát már most - ttgy mint vétetnek. Az embel'i szemre nézve látható nyomok 'r: .... ·. Lilll·P·VIlI< megól'zésénél - egy idegen ingel'eli és pedig eleinte a kísé1'1eti személy csoszogó járása által idézhogy az állat szimatot kapjon az ingel'lőtő1. Azutún hetók elő. Krétavonások fákon, vagyembermagasságaz előre megbeszélt it'ányban - széllel ban szeggel :t fákba vert pálczák jó nyomjelzések. menekiilés, melynek azonban c.mk az elsij lépésckllél Semmi eseke sem szabad oly jelzéseket választani, bad lálhalóknak lenni a kl/tlla részére. Ennek meO'melyek magának tt lwtyúnak támponttll szolgálhatná• b _ ,c,caut:u kell a ktltya álló helyét megválasztani. Előnak, p. o. a földbe dt1go1t pálczák, papirszeletek, stb. . rendszabály továbbá az, hogy a kísérleti szeHiba az is, hogy ha II keresendő talpát valamely eró-- mihelyt a kutya szemei elől eltünt --- más Ren illatozó folyadékkal kenj iik be, mivel ez tUtul a vegyen, továbbá, hogy az oktató - hogy II lékutya orra egy túlságosan könnyü feladat elé ál1íttlltzörejét túlhangozza - valamely zajt okoz, talún 11ék. Valamely kényszerrel a ktttya orrát a földre -' .... 'H! ...'ljl:ill beszél. húzni felesleges; erről egyediil anyakszél gondosko- • Ha egy ismeróst vagy magát az oktatót ken a kutyádik, mert mást, mint talaj-súmatot nem bít' az orra. ' keresnie, akkor ezek valamelyike elszalad, eltiintéAr. 01't' lehor.úsúra ugyan az élvezet- éR kínét'zés hangjai a kuty:it csalogtttva. Ha fi megheszélt idő el1l1tllt, által i8 lehet IHltni, lllid{ín egy «to-ihl'á,) bangr.ik, ha
23.'i 2:14
akkor a kutyát szijra veszsziik és rohan most lllagútól saját ösztöneit s nem fi mi put'ancsttnkat követve, ocl~, a hol a meneldi.1őt eltiinni látta. Ott a ktt~yát ráhe1yezziik a nyomra, melynek kezdete egy elejtett tárgy vagy a haraszt felkapal'ása által teendő az ~1~1' hel'Í szeml'e nézve láthatóvá. fogva szokJck az oktató ahhoz, hogy nemcsak hangjeit, hanem bizonyos, mindig egyformán marucló mozgási jeleket is használjon és a nyomratevés pillanatában alkalmazzon. Épen úgy mint a hang az oktatás folyamán, ez~k a kézmozdttlatok is látérzéki jelekké lesznek a kereses megkezdésére, tehát azon képzelet számára, hogy egy embert ken keresni. A mint látni fogjuk, czélszerűen lehet az elues:elt kel'esésénél más mozdttlatokat használni, ha a kt1tyát a nyomra teszszük. Szimat adható a kutyának egy a menekülőtől visszahagyott, anuak szagát magánhol'dó tál'gy vagy lábnyom által. A nyomnak a kísérleti személy által megjelölt kezeleténél megállunk a ktttyával és szél alatt a nyomhoz lépve, enyhén az egyik kézzel lenyomjttk a kutya orrát, míg a másik kéz a mellhámba kap. Ha a ktttya arra a tátgyat vagy a nyomot él'intette, akkor csak néhány pillanatig hagyunk szimatot venni; mert n szaglás természetében rejlik, hogy az első il1atSt1~l\l' legerősebben érezhető és hogy hosszabb szaglás nunelen szag ellen elél'zéktelenit. Azon pi11anatb~n, mi~ón a kutya orra a szimatot érinti, tehát az lllgedesre emlékeztettiik, felhangzik a ((szt1t1\), llytljtva és maga- : san kiejtve. Most már a kt1tyát ösztönére bízzt1k, mely őt az elmenekiilt után tereli. Az első Időben a szijat még meglehetős röviden tartjuk, hogy koronként a kutya. orrát ismét ((SZl1t1)) nu!11ett a nyom szagál'a nyomhas- . suk. Ha az oktató a nyom menetH nem ismeri, akkal' nem folylw,t be a kívánt módon és nem vezethcti min-
Kezdettől
dig ismét a nyom szagára. A l(Szttt1l>-t eleinte csak
akko~·. kell ~~asználni, ha a ktttya orrát a nyoml'a hel~ezzuk, . a tOl'ekvés buzdítása, hogy a menekii1ő tttán sl~s~en, 11lkább a kedvhang által történik. Később -
mldon a ((SZUU» a kt1tya emlékezetében van - csak nyom kezdetén használtatik, a keresés folya:nán csak ak~ol', ha a talán a nyomról eltávolodott kutya ismét ren helyezendő, vagy ha a kutya hosszú és kevésbbé szagos. nyomoknál enged jgyekezetéből. Ha a keresés al~tt 1gen _gyakran használnánk, akkor tüzelő értelmet elvesz1tené. Ha a kutya a nyom szagáról letér, ezt azon eset?en leh~t m~gengedni, midőn az állat más irányba 19yekezl~~ mmt abba, a hol a kísérleti személy van; akkor luaba keres és vissza kell vezetni a nyomra, De nem szabad a letérést megengedni ha az által a kutya kísél,!eti személyt véletlenül lég-szimat által n~~g~alalh~tna, l1:ert a~kor ezen törekvésében megel0s1tte~nek,.Feltetelezzuk természetesen, hogya kutya nem azert ter le a nyomról, mert már lég-szimatot kapatt. Eze.~ esetben már talált volna és nem kellett a nyomot .tobbé betartani. Nemsokát'a el lehet hagyni a ~?sz~lltast a kereRés előtt, nemsokára nem is sziikséges tobb~. a kutyát észleltetnl, hogy valaki eltávozik. ElegeMo a kutyát a lát- és hall-érzéki jelek mellett fi nyom szagára .he!yezni és ezt követni fogja, mert érdekes dolgok ele slet, A mint már említettük, a nyugodt munka csak fokozatosan jön a ktttyában (lásd a VI. szakaszt lS). Az első időben a s:elwedély hajtja a kutyát en a nyom után, a melyre pedig nagy sziikAévan. Csak. fo~ozatosatl nehezítjiik a köriilményeket a ', A"".) l'e~Zel'e .. A g~akodat tartama, az időviszonyok (ned.vess~g, s~arazsag, szél), a nyom hoszsza és többékevesbbe eros szaga, mely renelesen időtal'tall1ától
~
237 23(\
függ véO'!'e talajviszonyok és egynémely külső k~rül mén~ képezik a munka nehezítése.it. Ne h~g!J~n~ Ulindent eo'yszerre a kutyára zuhannl, hanem epltsttn~ lassan tovább. Gondoljttk meg először, hogy a kuty~t nagyon megel'őlteti a. munka II póráz?n; ~.z ..o~'~'nak lS Rokat kell mtiködni a nyommttnkánal, kul0.nos~n ha kedvezőtlen, pl. száraz időjárás megerőltetl. T~bbe .\ mint 3-4 nyomot nem kellene egy .. g~ako~'la~nal ktdolgoztatni. Az egyes keresések koze m11ldlg egy pihenőidő helyezendő. . Mihelyt a. ktttya orrát észrevehető blza1ol:n~al helyezi it nyomba, arra térünk át, hogy it ?y?mlrany~kat elgörbíttetjük, azok végét azonban m11ldlg fi .sze~lel jeleztetjük. Addig 'kell kedvező, kevésbbé j~rt t~laJol~ (erdő, rét, szántóföld; vigyázat a. csalánl'a ,~s Vlrágzo fűre l) gyakorolni, míg a kutya blztOS kereso let.t, ~ely más érzékben nem bízik, csak az ol'fábu~. Ml~lott a talajviszonyok nehezíttetnének, egy máSik kovetel- . ményre kell figyelemmel lenni. Sok kutya .már eg~ pár heti oktat.ás után oly kedvet. fog k~pnt embe,ri 'mok felvételére, hogy ezen tevekenyseget -'- a nel..d hogy az oktatótól valamely jelt ~apott :,olna lb"" egészen magától kezdi; minden ellene l11ato~? emb.e:nyomnak nekiesik. Tagadhatatlanul na!?y el~~y reJhk ebben: a kutya viselkedése által beblzonyttJa, hogy felébredt benne a kedv a nekiink annyira haszn08 cselekvésre' másrészt azonbaunagyon lehetséges, hogy az állat ész~'evétlenül ki~ön az oktató kezéből, hasonlóan a vadászkntyához, mely a vad nyomának nekimegy akkor is, midőn ez nincs a vadász é.rdekében. A kutyát tehát czélszerűen úgy kell nevelnl, hogy az. oktató maga tartsa kezében a keresés kezdetét. E?he.z Rziikséaes a nyom önálló megl'ohanásával szembelepnt: magátÓl érthetően nem az első időben, midőn ~z ébredő kedv igen könnyen elölethetnék az embert nyo-
mokra, hanem csak akkor, ha a szenvedély a kutyának már szokásává vált. Ezen eljáráshoz azonban nem egyedül azon kíváilság mérvadó, hogy a kutyát jobban kézben tartsuk, hanem annak a mérlegelése is: ne váljék a kutyában képzeletté az, hogy l'eá nézve minden embernyolll keresésre érdemes, sőt inkább arra kell törekednünk hogy igyekezetét csak azon nyomok iránt keltsük föl' melyekre mi helyezziik őt. Csak a hangjel «SZt1tll> é~ a~ ezen jellel llündig járó mozdulatok kell, hogy reá nezve egy nyomot keresésl'e erdemessé tegyenek. Mert mégis csak a legnagyobb jelentőségű a valóságban, hogy a ktltya csak azt keresse és tlgassa meg, a kinek a nyomára én helyezem. Ha benne azon képzelet tartatnék ébren, hogy minden nyom egy ellenséghez vezet, akkor, az által kérdésessé válnék egy határozott nyom betartasa. Hogy a kutya, a mennyire lehetséges, oly érthetően tapasztalja, hogy csak azok az ellenségek, a kiknek nyomál'a helyezziik, hogy tehát az állat csak a mondott nyomokra fordítson igyekezetet, csak azok tulajdonosait ugassa meg, a további oktatást it következőképen fogjuk alakítani: .. A mint még emlékezhetiink rá, kezdettől fogva osszhangba hoztttk a nyom szagát a találtéval. A kutya a~onban eddig nem tudta bebizonyítani azt, hogy mindtg csak azt ugatta meg, a ki a nyomszag tulajdoliosa volt. Sz~ndékosan gyakoroltunk magányos helyeken, hogy elobb az orr használatát elérjiik a talaj-szimat számára, most azonban - midőn a kutya megtanulta ~gy nyo11: . szagát követni, midőn mindig jobban és Jobban btzlk egy~dül onában - lehet külső viszonyok álta! nehézségeket támasztani. Uj kísé1'1etiinkhöz két kísérleti személyt alkalmazunk, és pedig olyanokat, fi kiket II kutya előző kíRél'kből nem ismer, tehát két semleges szagot. Ha
ugyanis a kutya valakit töbhször keresett és megugütott, egész különös lHljlamll. van «régi ismerősét») megngatni. Egy nem igen hosszú nyomot az egyik kísérleti személy által hagyunk jelezni, legjobban széllel. A második kísérleti személyt - a nélldil, hogy az elsőt megközelitené, annál kevésbbé az ntóbbit valahogyan él'intené - mintegy tíz lépésre ál1ítjnk az első nyom mellé (oldalszélnél : szél alá), úgy hogy a kntya, elhaladva a második ldsérleti személy mellett, azt ttgyan láthatja, de nem szagolhatja, tehát nem ismerheti fel, mint anyomhoz tartozót.. Most hagyjuk az elf'.ő személy által jelzett nyomot kidolgozni és megfigyeljük, hogyan viselkedik a kutya, ha a nyom mellé (t1lított kísél'leti személyt meglátja. Mintán őt, mint nem anyomhoz tartozót, csak a szag által ismerheti meg, talán a B-nél álló músodik kísél'leti személyre (lásd a 17. ábrát) fog - az A E nyomot elhagyva ~ sietni. Kezdetben ajánlatos lesz őt magára bízni. Ha . ezt azonban ngatva tenné, akkor azonnal meg kell akadályozni a hangadást egy erélyes (Ifu}) által; mert mielőtt megismert volna, nem szabad ügatnia. Most már alkalmat achtnk a kutyának a B-nél álló kísé1'1eti személy szagát szhnatolni. Ha annak llaczára ugat, ezt ismét megakadályozznk és őt az A-E nyomra visszavezetjiik, melyet kidolgozni hagyunk. Sohasem szabad a B nél álló kísérleti személynek mOzchtlni vagy magát a ktttya által kmönösen észrevétetni, vagy épen az állat után iitni, mivel ll. kutya haragjának semmi körülmény között sem szabad más szagl'a átvitetni, mint a melyre helyezve lett. Hogy azonban a ktttya által tapasztaltass1tk, melyik érdemes l'észére a keresést'e, az E-nél álló kísérleti személyt engedjiik miután ő jelezte a nyomot -- szökési kísérletet tenni, hogy így, miután a kutya őt megtalálja, az állat m1nden gondo1:ün. reá irányu1jon. fi fl II második kísérleti
E Q f)
Q /} Q
[)
Q [)
Q
O \I
B
O
Szélirány
-c:c:
Q
D Q !)
Q f)
Q /) ~
()
!J
A
17. úb m.
Z4 I
személyt szél fölé h~lyezziik, akkol' fi kutya ál~al, me1lette elhaladva, szimatolható és ennélfogva, mtnt nem a nyomhoz tartozó, azonnal felismerhető lesz, Ezen esetben a kutyára nézve láthatatlanttI, talán egy b OkOl' mögé állíthatjuk fel. Ha a kutya elhaladás közben nem szimatol, ez nem hiba, csak meggyc>::ődik az oból, de ebben az esetben a nyomot, a melyre tétetett, azonnal megint fól kell vennie kiilönben úgy járunk el, mint épen mondottuk. Mindig buzdítja a kedvhang, mihelyt készül az első kísérleti személy nyomát felvenni. Ezen gyakorlatok melyeket további személyek jelenléte által fl nyon; mellett nehezíteni lehet, addig mindig is~étle~ dők idegen szagokkal, míg a kutya magát a nyomrol eltereltetlü nem hagyja. A fektetett nyomokat e mellett nem lehet még más személyek által kereszteztetni. Ha a ktttya a keresésnél kizárólag a talajszimatban bizik úgy hogy mindig csak akkor veszi orrát a nyom szagából, ha már talált, akkor - de. csak k,ivétel~ ~en - azon személyt, ki a nyomot jelezte, allva IS lehet vele találtatni. Ha ez nem marad kivétel, szenved az orr kizárólagos használata - tehát elővigyázat! Eddig a kt1tya a nyom végén mindig csak egy személyt talált. De ebben is - ha II kutya a nyom mellett álló emberebe többé nem figyel - változro.t:íst fogtlnk tenni. Egy nyomot széllel jeleztetiillk, melynek véo'én három, a kutyára nézve ismeretlen személy :m fe1. hA nyomszemély - így nevezzük fl jövőben azt, II ki a nyomot jelezte a saját nyoma végén áll fel, a másik kettő jobbról és balról mellette, de mlis il':Ínyból, mint a nyomszemély jött - úgy hogya fóIve~ndő nyom ne kel'eszteztessék - mindhál'man közel egymásho7. álló fák mögött ehejtve. A kutyára gyakol'olt b ~ folyás, mihelyt most talált, kiílönül' részletezésre SZ01't11. Először tisztúzZllk azt,
hogy
II {(SZt1U),
hangjelt azon l)illanattól fogva nein
sza~ad használni, lnidőn a klttya egy szeméJyt lnegtalalt vagy megllgatott, akál' a hamis, akár l~ valódi
volt az. ~ «szl1uJl-nak csupán képzeImi tartalomnak kell Ie,nnt, hogy egy embert a nyomon keresni kell. I!a meg akkor alkalmaznánk, midőn a kutya valakit lat, ak~ol' lass~n.lassan a «revír» jelentőSégét kapJU\. kutyara ~alo befolyás a következö: ha megtalálja es l~legugatja, a nyomszemélyt, akkol' ezen cselekvést ~ elv~ze,tes~eg ha~?:iával .látjuk el, ellenben egy «(fujh altaI kll~erzest keltunk, mlhelyt egy más személyhez fordul. Epen úgy járunk el, ha a kutya már kezdettől ~0l§va hamis .személyt ugat meg. Most a kutya az első ldobe~ a «(fuJ»-t nem - a mi álláspontunkból _ hamis ~zemelyre vonatkoztatja, hanem magára az ugatásra cs - el fog némttlni. ,Hogy él'tésél'e adjuk, mire vonatkozik a kínén:és szel alatt :e,zetjük őt a kisérleti személy szagállOZ. H~ most ~.agat?I uga,t, ~zonnal az élvezetérzés hangját haszl~~lJuk es tovab bl buzdításul a r
J:
f{clldőr- és vedökUl}d.
·1 /
243
megint ugyanazon személyt kellene nyornjelzőnek használni, mint az első alkalommal, miután a kutya annak iSZ agát, mint törekvésre érdemest, még emlékezetében tartotta, és azét't uündig az a hajlama van, hogy ezen szagot megugassa. Megzavarná a ~utya képzeletét, ha ennek daczára ulindjárt egy máslknak megugatását akarnánk kierőszakol ni. Ha azonban Ilz~n nal megint ugyanazon személylyel gyakorolunk, mmt _ nyomjelzővel, tudatában kell annak lenniink, hogy már most a kitalálás és megugatás a kutya részére azért fekszik sokkal közelebb, mivel a szag még mint boszúsággal összekötött van emlékezetében. Annak daczára a gyakorlat ugyanazon nyomjelző személylyel, mint először, azonnal ismételhető, mivel II kutya csak egy személyre lesz iskolázva, más szóval anlt lesz szoktatva, hogy több személy álljon a nyomon. Legyiink azonban azzal tisztában, hogy a kutya csak akkor fogja a gyakorlatot biztosan és helyesen végrehajtani, ha három vagy töhh, előtte leUesen iS1J1eJ'ellen s-:agból a= elsö bevcígásra a nyomszemélyt kitalálja és megugatja. Azért kell mindig ismét idegen személyekkel gyakorolni. Ezen gyakorlattal lassan kell haladni. Sohasem ajánlatos egy napon a kísérletet valamely új nyomszemélylyel ismételni. Nem felejtendő el, a nyomszemély helyét mindig a mellette álló személyek közepén választani ki, hanem azzal cserélni kell. N e kereszteztessék azonban a keresendő nyom más személyek nyomai által. A szélirány változására és II ~ kutyának az által feltételezett viselkedésére szintén kell gondolni. Igen czélszerií az is, ha az oktató mihelyt II kutya a nyomszemély megugatásábnn biztosságot él't el nem is tudja, melyik a nyomszemély, hogy a kutyának minden öntudatlan befolyásolása kikapc~oltasst!k. Kii1önö~ell finom érzés l~ívánato~ II
kutyának ezen gyakorlatnál való kezelésében. Sohasem szabad ennél a kutyát túlfárasztani. Hosszabb ideig tart, míg akikel'esésBen megbízhatófin dolgozik. Az állatot állandóan azon képzeletben kell tal'tani, hogy fi nyomszemélylyell'endesen egy «hadd-el-hadd)) lesz - - ktltyamódl'a; mert csak ebben a képzeletben fogja épen a nyomszemélyt megugat.ni! Eddig egy bizonyos gondossággal fát'adoztunk azon, hogy II nyomokat aképen jelezzük, miszerint azok mások által ne kereszteztessenek. Örültünk, mikor odajutottunk, hogya ktltya orrát a nyom szagán tartotta és hogy lassankint mint tapasztaJatot, megtartotta : csak a nyomszemély elérésreméltó ! Most arról van szó, hogy mindig jobban közeledjünk a valósághoz. Ez nem óvakodik annyira attól, hogy fi nyomokat érintetleniil hagyja. Azon út, melyet a gonosztevő Vlílaszt, sokszor már nyomok által van keresztezve, Azért meg kell kísérelnünk a kutyát nyomtisziára okt.atni. ~~ln szabad más nyomra átváltania, így szól az új kovetelmény. Még mindig kedvező talajon vagyunk, el'dőben, ré~en és szántóföldön. Mert csak ott, a hol a nyom ~lndeniitt el'ősen visszaillatozik, a hol pontosan tudjuk, hogy a kuty~ minden lépésnél orrában tarthatja, ott lehet vele leglnkább megértetni, hogy más nyomra ne váltson át. A következő gyakorlatok számiit'a nlindenek előtt azon lehetőséget kell megszerezniink, hogy pontosan megfigyeljük, vajjon a kutya, hol a felveendő nyomot mások ~ltal kereszteztettiik, eltérni próbál·e? Ez legegyszeru bben az által történik, hogy a keresztező ?ontot odahe1yezziik, a hol a terepben már meglevő Jelek ezen megfigyelést lehetővé teszik j p. o.: vakondtúrás, kövek, fák, stb. Sohasem szabad a keresztező pontokat mestel'séges jelek által felismerhetővé tenni, 16*
~4-t
mivel :lZ által egyidcjiileg a kllt,ya l'ész~l'e tel'mé3ZeL• ellene:;:-;l'gek alkottatlHín~tk. A llyotntisz~asá~ első kís0r1eténél, egyidejiileg két egymást cler~kszogbell keI'esztező nyomot hagyunk jelezni és pedi?, a~t, l1~elyet II kut.yának felvenni kell, széllel. Mint m~~cllg ~t~~cle~ gyakorlatnúl, hol több személynek kel: kozl'en~ukodnl, két a kut.ya előtt i!'\meretlen szagot valnsztunk. .\z idol11itásnak egész eddigi felépítése e~en. g~H korlatoknál llugyon kapórD; jön nekünk: Mlllcllg 111káhh ttílnyomó lett a kutyában azon kepzel~t, hogy csak az megngatásra érdemes, a kinek nyomal'a. helyeztetett. A ktüyát továbbá azon személye~, a. kt~ a nyom mellett vagy annak végén állottak, m~nd111~abb ana oktatták, hogyafelismerésnél .egye.~t11 ol'raban híZz0k. Most ha a nyomsze1l1é1y sZlmatjal'a helyeztiik a legtölJh esetben oa nuí.sik szagsugál't, mely mint :t két nyom kel'esztezőpontja jön onáb:l, talán c:-;ak mint akt'.dályt fogja érezni, amely .az ált~la ~t1Z gÓHn követett nyomot IUl. csak egy pl11an~tlg 1~. eltakarja. Így kellene mindazok tüán, a n~lk . e?ol'ementek, feltdelezni. De talán mát' ezen elso klser1~t nél, biztosan azonban a további gyakorlatok foly.aman, a:1,011 tapusztalatot fogjt}k tenni, hogy a kutya hajl~~~~ mutat, néha a nyomot., melyre helyezve van . ez j VŐl'e a keresett nyomnak nevezziik elhagynt, hogya keresztező vagy pál'hl1ZamOsan futó nyomra váltso~ .~t. Ennek oka az el'ő és egyéniség tekintetében k111~n böző emberi szagokhan van, Mint az embernél hajlamot vagy ellenszenvet az embertál'sa~kal, szemben az illető arcza vagy kinézése befolyásolja, tgy a kutya is több vagy kevesebb ingel't, hajlamot vagy elle.~ sí\envet a szagok bizonyos nemére visz át. Tételezz~~ fel, hogy két nyom van! A keresett ny~.m vélet~enttl hasonló ,;zagtí, mint a gazcláé, a kel'esztezo hasonlo egy elll heréhez, a Idt a kutya mát' gyakrabban kcreflett i '
ÚI~:~'
igy tehAt könnyen Illéglllagyanízható, hogy az uak a maga álláspon~jából azon képzelete van, a ke-" f res ett nyom nem az ellenséges, Vagy pedig fi? is meg- ' lehet, hogy a keresett nyom tetemesen gyengébb .szagú, mint a keresztező -- a mi kiitőnösen akkO!' lehet, ha az l.1tóbbi ttjabb, mint a keresett nyom. Látjtlk tehát, hogy így egyszcl'llen «semlegN;1) f;j',ag'l'ól tulajdonképen nem is beszélhetünk. Legkönnyebben sj',erezhetiink nzonhan n ktttyúllak «semleges» szagokat, ha lehető gyakl'an c:-:el'éltiik aj', egész eddigi nyommttnkánál a kel'esenclő személyeket, továbbá ha megmal'adunk azon gondolutnúl, hogy csak a nyomszemély léphet a kutya képzeletébe, mint el.lenség és ha a most következendő meg leit"Ul1dó gya· korlatokra figyelmet fOl'dít1.1l1k. A dolog tel'mésj',etéhen fekszik tehát - ez először ·is kiemelendő - hogy a kutya tízszer megtartja a keresendő nyomot;, t,eluít nem csiuál hihát, de a tizenegyedik eHet,nél átv:i1t. Aj', utóhbi esetben il keresj',tező személy szaga volt reú nézve "helyesehb". A valóságban W:()1I köriilmény jőn segítségünkre, hogy a gonm;ztevö izgatottH:íg és megel'öltett:R következtéhen töbhnyire izz:lll:ísha jön és ezért egy kiiJönösen (fnyoll1atéko~1) RZilO'ot h'I<1\' • to•. visHza. MásréslIlt el kell legyiink késj',ii1ve azon tényl'e, hogy némely szag egymá:-:hoz all1lyim ha:-;onHt. hogy a ktltya nem képes megkmönböztetni. Két lehetőség kínálkozik, hogy II kutyával megél'. tessük, hogya nyomot, ll. melyre helyeztük megtal'tsn, ,Ar. egyik az élvezetél'zéR éH kínérzés hangjának husr.!lúblbiban :Ul. Azon pillanatban, midőn :t kutya le nkm' térni, a «fuj») következik Le, melyher. azonnal egy «to-ibl'ÚIl csatlakozik, mihelyt beáll az általunk akart vágy, hogy II keresett nyomot felvegye, midőn Hr.iikség esetén a póráj',on való htíj',lÍS által segítjiik n ke-, t'eRett nyomra, '"~
Hogy ez kel'esztiilvihető 1egyen, az oktató előtt mint ezt. hangsúlyozt1.1k - a keresztezési pontoknak tiizetesen ismerteknek kell lenni, valamint a kel'esett nyom menetének is. Egy második lehetőség az által kínúlkozik, hogy a kutya últal hibát csinúltatunk. A kntya a keresztező nyomot dolgozza ld s ennek :lkkor mindig úgy kell jelezve lenni, hogy egy oly tel'eprészre jöjjön, a hol további betartása lehetetlen. Így a kutyának a nemtalálás által elmegy a kedve oly ny01l10któl. Ezen esetben a keresendő nyomot kezdetétől fogva még egyszer ki kell dolgoztatni és ha szükséges azon helyen, hol a kutya először eltért, egy ((fuj )l-al kell közbelépni. Hisz könnyen elgondolható, hogy fi kutyára nézve a keresztező nyom :í.ltal a ket'esendő nyomon való munka a legváltoza- . tOfolubh módon nehezíthető, ak ál' a szélirány; akár a keresendő nyomnak kiiJönféle keresztezései egy vagy különböző személyek segítségével, akár az által, hogy II keresendő nyomot frissebb nyomok által kereszteztetjiik. Ezen kii1önféleségekre figyelemmel kell lenni, hogy ne állítsuk a kutyát egyszerre az összes nehézségek f!lé. Egyelől'e csak egyidejűleg jelzett nyomokkal, tehát egykori akkal dolgozunk és nehezítjiik fl teljesítményt a szélhány által és kiitönböző kel'esztezésekkel I>ay és aztttán több személy által. Ha II keresendő , tlvomnakfrissehb nyom által való kel'esztezését akatjuk h~vezetni, megint a legkönnyebben kezdjük, úgy hogy II keresendő nyomot csak egyszel' hag)-juk keresz~O
tűzni.
A valóságban gyakran lehetetlen lesz lábnyomo- ' _ kat emheri szemmel felismerhetni. Akkor az egyetlen ~egédeszköz marad számunkra: a ktttyának valaIIlcl~' II tetteRtől visRzfimaradt szimatot adttnk. Ez után vegye :ur,t:í.n fel :l hozzútat'tozó nyomot. Ezt gynkorla-
tunk l'észére minden körülméllyek között figyelembe kell vennünk. Először is széllel két egymás mellett futó egynemíí n!~mot. hagyttnk 2-3 métel' közzel jelezni. Az egyik k~scrlett személy egy túrgyat, mely szimatát hordja, Visszahagy, de nem közvetlen a nyom kezdetén ha, h ' n~m ugy, ogy a tárgyat az ellenkező irányba dobja 11l1nt a hogy később menni fog. Most a kutya szillla~ tot kap a t~rgyról és a hozzátartozó nyomot - melynek kezdetet az oktatónak pontosan ismel'nie kell _ fell kell vennie, A kutya hibái kínérzési hangok által az.onnal megakadályoztatnak. Ebben az esetben a ham~s ny?mot kidolgozfatni semmiképen sem ajánlatos, mlvel ltt nem a keresendő nyom betm'tásáról van szó, hanem annak felvételéről; itt a kutyának könynyebben érthetővé lesz, ha azonnal közbelépünk és n helytelen nyom felvételét kínérzésekkel kísét:jiik. Ezen gyakorlatot is különböző módon lehet nehezíteni. . A,llyomegYSég begyakorl:í.sállál a legnagyobb e](ívlgyazattal kell eljárni j egyáltalában csak akkor kell a~ ol'l'tnll11kával továbbhaladni, I.Ul a ktttya az egy:;;zcru bbet már htísába és vérébe felvette, Soha se üssünk, ha a kutya egy más nyomot vesz fel', mert ez:or '"fi kttt ' yat ez~~ esetben nem a I(másik» nyomra, hanem nll~YOll konllYen a nyomkel'esésre . vonatkoztathatníí. é~ tgy llmnkakedvét elveszíthetné, Egy ((fuj», ha a hamis nyomot veszi fel és egy «to-ibrá», ha késziil felvenni a helyei' nyomot, a melyre helyeztetett vagy melynek s~agát adtttk neki, nlinden esetben elegendő. A valós:~.gbal1 a kutyát - ba csak valamennyire lehetséges kozvetlen a nyomra kell helyezni és csak szilkség e~etén ,kell neki ~zimatot adni egy visszahagyott tl,ll'gyrol. Melt nagyon is könnyen eltakm:ja az ezen targ?,akhoz tapadó tulajdonszag (hő l', vas) az emberi tUlajdonszagot, lllely a birlalótól hozziitapac1t.
'. '.\.1,
.\ tnlajvif'7.onyok nche7.íté!"ére f'ol'dítstlk 1ll0~t fi~yel miinket. Továbbá mindig hosszabb nyomok altal kell a kutya O1'1'át gyakorolni. Utakon és patakokon keJ'Cf'zti.Ü talán már jeleztük a nyomot i most utak hosz~z:í.han történik ez, homokos talajon és oly helyeken ke: ]'c:;ztiil, a melyeken sok ember jál'. A kutyát szok~ut1l1 kell, hosszabb, járt tttakon jelzett nyomokat kldolgozni. A valóságban sokszor házakb~n fognak ,a nyo: l1Jok véo·ződni. Ezen körtihuénynyel lS ken szamol m . Dc ki:il~~lÖS elővigyázattal kell e mellett eljárni; mert mihelyt a nyomot gyakrabban hagyjuk házak~an végződlli, azon nagy veszély forog fenn, ho~y mlU~l júrt más érzékek miiködnek kÖzl'e. A kutyat azután 'igen könnyen vonzza minden ház, mel~et táv.ol ról éf'zrevesz, valósággal maga felé. Itt tehat 1U~gtnt! Kzem és az az által közvetített érzéki benyom as mtlködik' közre, ll. mely a kutyának ezt mondja: uItt lehet :1 keresett elhújva h) Ugyanazon megfigyelést fog.ink tenni, ha :1 nyomot többször egy~nás t:t:í.n patakokon és folyókon ket'e!"ztill fogjuk Jelezt11. A ktttya eimt:í.lI út fog úszni, akkor is, ha II nyom szoro!"an. a l.art mentén jeleztetett. Nagy h:.'ltrány k~l~tke~hetlk :1hhól is, ha gyakl'an lllászatjttk fákt'u a ktserletl személyt. Nagyon könnyen hozzászokik II kutya, hogya: 01'1' 'helyett a szemet használja. Mindenütt, h?l ,egy btzonyos helyiség cSÍ\bíthatja a ktttyát, c,sak,kl~etelese.n kell gyakorolni, hogy orra helyett mas erzekeket IS h:1szllúljon. Nőket a ny011lmttnka kezdet~n nem kellene nlkaltnazni, mivel a női ruhák által Vlsszfihfigyott nyom túlságos széle!"en mutatkozik n ku ty.ún ak, .. Fontos - mint c:: szakasz elején már klemeltnk 1l1indiO' felismerhet.ővé tétetni a nyom kezdetét vagy h eg:.' visszahagyott tárgy által vagy azzal, 1lOg~ a nyot~ a t.erepnek egészen hatá1'ozott jelei nél kezdodtk. MIhelyt azonban fi kutya egy bizonyos magnsintoll Vlln,
melyen perSl:ie csak a gyakor1at álta1 tart.ható meg, a vezetőnek is inkább kell II valósághoz alkalmazkodni és magának is megtanttlni, lábnyomokat találni vagy a kuty~ által találtatlli. Feltétlelliil sZlikséges egy harmadtk által maga-magúnak feladatokat szabatni. Eddig a nyom irányát és menetét mindig tttdtuk, most - midőn a kutya dolgozni tud - úgy mint ez a való;;;úgban is történik, benne egyediil kell megbízni. A leczkeadónak magának azonban a nyom menetét mindig ismerni kell, hogy közbeléphessen, mihelyt a nyomtól eltérések fordulnak elő. A leczkeadó azonban ne lépjen mindig azon pillanatban közbe, midőn fl. lntt:ya letét'. Sokszor az állat magától is ismét megtalálja a nyomot. Épen azon gyakorlatok fontosak II legnagyobb mértékben, melyeknél az oktató a nyomot llem ismeri, mivel most minden - még öntudatlan - segély is ki van kapcsolva a ktttya részére, .segély természetesen c!"ak oly értelem ben, II mennytben a nyom hetal'tásám vonatkozik. Az oldatónak itt is közhe kell lépni, mihelyt II ktttya nellJ egyediil orriival dolgozik. Rögtön megtudjn és 'a kutya tI1a~~ü:trtÍLs:'ill észreveszi, hogy ti kutyn n nyomot hetat·tJa-e vagy elveszítette. . H fi eddig csak friss nyomokkal dolgoztunk, most azon követelmény lép elénk, hogy l'égi nyomok kidolg~zás:ha helyezzünk nagy súlyt. Azon egyszerIlokból, :lll~:l a valóság a kutya orrát nagyon is gyakran alhtJfi ezen feladat elé. Anyomoknak umelegek ))-I'e és ClhidegekiH'e fölosztás án bizonyára azon vélemény alapul, hogy az előbhi - miután fl'issebb - el'ősel~ ben illatozik mint a l'égi, vagyis a hideg. Ez azonban nem :íll mindig; mert egy régi nyom bizonyo!" ködil~ények ~~özött erősebb szagot terjeszthet, mint egy tlJuhh, tntvel talajvis?;onyok, időjú1':Ísi hefolyások és fi szag egyél1iessége e mellett kÖzl'ejtÍtFlz:1l1ak. (Izzndó lúb.)
2iiO
A "Pl'omethettsll (időszaki lap) egy czikk~böl (lAz emberi test szagál'óh a következő részletezeseket veszem ki erre vonatkozólag: ., {lMinden ember egy különös, reá néz~e SR)atos, többé-kevésbbé erősen kifejezett szagot terjeszt, mel~ más emberek szagától világosan .egy ku~ya ~l·~'.a nak kmönösen világosan - különböz1k, l~abnr kozottiink ezen szagot túlnyomó sokan a legtöbb es~~~.en éSZl'e sem veszik és más em berek szagától m~~~~~on böztetni nem is tudj ák. Vannak azon ban kul?llosen jól képzett szaglási érzékkel b~l'Ó en~ber~k, kl~. ~r~'.e képesek. A testszag okailll az lzzadsag es. ~ ~)Ol kl: párolgásai tekintendők; a mint ezek é~zekl. es .l_elkl benyomások alatt el'ős~bben .",!~~y. k~vesbb,e e,10se~ lépnek fel (megerőltető lzommukodes, lz~aszto. mergt:!~, magas testihőfok, féle1mi izzadás stb.) ugy v:\ltoztatJfi a testszag is szívósság át. A napszak, az ~ltal~llos ha~l O'ulat az idegrendszer állapota és sokfel~ clets~okl~S ~ hefolyásolhatják a testszagot. A llQ.~S:lll sz~rtnt IS különböző lehet a testszag, - vagy talan a haj ma~a az, mely szine szerint egy sajátos s~ago~ okoz cs. ez által a testszagot befolyásolja? MIndket .nembcl1 vöröshlljúaknál a testszag különösen erősen .le,pne. fel, és dr. Galopin, a ki az emberi test. szaga ll'anya~atl beható ktttatásokat végzett, azt állítja, hogy pl. szoke hajú nők gyakran egy könny{i am~ra- v~gy ~osusz szagot terjesztenek, míg II barna!Uljú~knal az l~oly~ f;zag egy neme túlnyomó, mely hlszte.rlk~s szemely~k uél is gyakran észlelhető lenne. Mmtan. a t~stszag forrását a bőr kipál'olgásában kell kel'esU1, azert. azt tet'1l1észetszeriíen bizonyos betegségek is befolyásolják így pl. az aszkór már nagyon korai stá~hlmá?an sok.szor a testszag által felismerhető. A tohbnylre I'~SsZ kigőzölgések más betegségekllél is ist11el'e~esek, 1.ntVe~· , sokszor oly erőscn lépnek fel, hogy meg kevesbb e >
:finom 01'1' által is eszl'evehetök. Az egyén testszaga mellett, mely csak kiilönösen képzett szaglási érzék által ismerhető fel, még egy testszagot kell megkülönböztetnünk, II mely egy faji .~ajáfosságot képez és oly erősen jut kifejezésre, hogy meglehetősen általnnosan észlelhető. A fehérnek a néger testszaga, mely a kecskebak szagára emlékeztet, valamint a mongoloké éR mulattoké nagyon kellemetlen és fordítva gyakran állítják négerek és khinaiak, hogy az európaiak egy üres hullaszagot át'asztanal<. A japánok sem kedvelik n fehérek, kii1önösen II fehér nők szagát)). Ezen részletezésekből egész világosan kitűnik, hogy tulajdonképen csak a ktttyaorr szólhat «meleg)' vagy Ilhideg)) nyomról. Mi emberek nem is vagyunk azon helyzetben, hogy megálIapíthasSltk. vajjon egy l'égi, tehát ((hideg)) nyom erősebb-e, mint egy friss, tehát {(meleg) nyom. Mivel meleg nyomnál erős szagú, hideg , nyomnál gyenge illatú nyomot várunk, ebből tévedé!'! keletkezik, mely teljesen elfeledi, hogy a kutya teljesítményei nem mindig kizárólag o1'1'ától vagy kizárólag a nyom régiesség étől fiiggnek, hanem nagyré. zt az emberi szag egyéniességétő1. Mi emberek csuplí.n azon helyzetben vagyunk, hogy egy nyom régiségét megjelöljük, tehát friss vagy régi nyomokról beszélhetünk a nélkül, hogy ezzel egyszersmind megjelölhetnénk, milI/en egy szagnak az erlissége. Az eddig gyiíjtött tapasztalatok megtanítottak bennünket, hogy még jó talajviszonyok mellett is a kutYao1'l' részére egy 48 órásnál régibb nyom a legtöbb esetben nem áraszt elegendő szagot. Ttílzásoktól ezen a téren nem lehet elég szorgos an inteni! Gondoljuk meg, hogy a yendőrkl1tya sokkal nehezebb orrfeladat elé van állítva, mint a vadászkutya. Ennek egy meghatározott vad sokkal erősebb szagát kell követnie, egy szagot, mclyet sokszo\' a vérzés tetemeRen erősbbít és a
mely ilag'yobbl'él:!zt egy oly tel'e~en kCl'e~z~ii1 vezet, mely az orr-munka részét'e fi. legjobb talaJvt8zonyok. , gyakranl k~tll ren d e lk-ez!'k , A l'endől'ktltyának azon ban a legrosszabb talaj viszonyok mel1ett,~mb~1'1 es sok~a kevésbbé illatozó szagokat, ezenfel~l .. lU~? egy. blzo!'; embel'i kiiliin s:agof kell megknlonboztetll1, ny o , " 1" ok A gyakorlatokat l'égi nyomoko~l, ,j~ ta aJvlszony kal bíró terepen kezdjük meg, Klvaloan f?ntos, hog,y :lZ oktató vagy II leczkeadó :1. .. nyOl;1 egeRz me~let~t ismetje llOo'y szükség esetén kozbelephessen. Mmtun a hsél'leti ~zemély nem állhat órák hosszát a nyo~l . " ", " títon , a nel\"C' l't vegcn, : " " n1tlnk'\. kezdeten egy mas '11 ' kül, hogy II régi nyomot megközeIítené, ,a ~ega ap1~ tott idő után megint odamegy n nyom vegel~, melye mindig széllel kellene jelezni. ,A ktltyának t, 1, "a ?y~ ko1'1atoknál a keresettet mindIg meg ke~l t~l.lln1 es "t tl O'atn i , l11'iskiiJönben elvesz1tene a kedIlleg k-e11 O h'" . " , 1'l ' vét a kereséshez, Azon ee;etek, 1111don nem t.t II , <1 valóságnak mamdnak fenntartva éK a, gya,k~r~,atok 'Ital __ midőn úgyis mi1ldig tal:H meg111t kltOl'ultet:~ek a kutya emlékezetéből. Ne kepzeljiik tehát t:tl:h~, hogy a kutya tudja, vajjon ((gyakol'oln-e vagy «v:llohall ket'e::;ll. Az emberllek kell azonb::n, vele (/g~nk?'. o"t t"I""111' IlaO'ylli II ValoRagbnll lllItIdIg 1'0 III ·O) t!8 ... c. < .." , hoO'y h II kl:!I'essenD. , Ha a kutya l'égi nyomoknál soha sem tnla1tl~, azon képzeletet kapná, hogy ~'s(/k friss llyomo~, teh:l~ l'et~~
BJ A
s~abadkercsés.
Néha fennáll a lehetőség, hogy a friss tett elkövetése után menekülő gonosztevőt utólérheti a kutya, midőn a kutyát a szökevény nyomára helyezzük, mely nyomot már most a szabadon bocsátott kutya gyors menetiitemben dolgozza ki. Természetesen nem választhatnak el mértföldek a gonosztevőtől j mert ebben az esetben nem is lennénk azon helyzetben, hogy a kutyát futásában követhessiik, Azon feltevésben kell tehát lenniink, hogya kutya megugatását még halljuk, hogy lehető gyorsan kövessük a hangot, ElősZÖl' is jegyezzük meg, hogy a kutyát mindig nyakörv és mellhám nélkiil kell a szabadkeresésre kiildeni, elkeríi· lendő azt, hogy valahol megakadjon, Ne hagyjuk a ktttyánál a szabadkel'esést szokál:!sá válni, mivel az által '- a nélkiil, hogy a szíj kényKzet'ében lenne, nagyon is könnyen futó lenne és nem pontos keresésre csábíttatnék. Előrelátással mindig úgy kell a nyomot ívekben és szögekben jeleztetni, hogy legkevésbbé se képzelhesse az irányt, hogy hol végződik a nyom és ezért kényszerítve legyen mindig t.alaj-szimattal találni. A mi a megállítás, megugat.ás tekintetében a szabadkel'esésnél figyelembe veendő, már az A- 3, szakaszban felemlítettii.k. Egyehekben ugyanazon szempontok mérvadók, mint a keresésnél. Ennek megfelelően ugyanazon hangok és mOZd1.1latok használandók, mint ott. A szabadkeresésnél gyakrabban fordul elő, mint a szíjjon, hogy a póráz által nem akadályozott kutya a nyomon túlcsap és azt elveszíti. Ne lépjünk azonban a kutya n1Índen letérésénél közbe! Ha a szíjjon jól képeztük, akkor majdnem mindig ismét fel fogja venni a nyom szagát, melyre helyezve lett.
.
~
C)
Az, elvesz,tett keresése.
HangJel: ((Fedo-oren t'. (Elveszett.) Mint a keresés a kifHrkészéssel, úgy áll az elveszett fiirkészése az elveszett keresésével szem ben. Míg a kutya az elveszett fürkészésénél nyom használata.né~ kül találja meg a tárgyat, ezt most. a nyo~ ~egelye vel kell megtalálni tanulnia és pedlg a nelkul, hogy annak szagáról letérne. A mint épen a valóság meg követeli, tárgyakat, elveszettet fürkésztetni va~y elveszettet kerestetni fogt11lk. Egy olyan helyen peldául, a hol sok személy jál't össze-vissza, nem lehet ~z elveszett tárgyat az elveszítő nyomán ket'estetm; ez csak kifiirkészés által lesz lehetséges. Ugyanez forog fenn, valahányszor a tárgy el dob atott vagy v.alam~~y körülmények által a nyomt'ól elkel'ii.1t. Tehát m11ldenutt azon helyen elveszettet ·- fiirkésztetünk, ll. hol a _. tárgy megtalál ása a nyom szagán nem lehetséges vagy ,. ,. nem volt lehetséges. A valóságban a legkevesebb esetben fog az elveszett keresése czélhoz vezetni, egYl'észt mivel elveszett ~ál'gyak nagyobbára nem ll. nyom párakörében feki~sz ti ek, másrészt, met't nagyobbára ott vész el valaml, a hol mát' sokszorosan kereszteződnek a nyomok. Ennek daczát'a egészen különös jelentőséggel bir az elvesztett keresése gyakodási czélokra, mivel a kutyát ~ ~yomok kidolgozásában továbbképezi és tökéletesbbttl. A ke· resésnél a kutya azon tapasztalatot szerezte, hogy mindig találnia kellett, hacsak a nyom menetét bet:u-totta. A szag, melyet a kere~enclő személyek árasztanak, oly erős, hogy II kutya azt (I túl nem szagolhatja)), hacsak - mint jeleztük - betartja II nyom menetét. Egy csapásra megváltozik azonban a kép, mihelyt tárgyak, talán épen kicsiny tárgyak, melyek sokkal
gyengébb illatot árasztanak, mint az ember, a nyomon feküsznek valahol. Most talán egy vágta tlgt'ásnak vagy egy sarok elmulasztott kidolgozásának az a következménye, hogy a tárgyat a kutya «túlszagolja)). Azért l'á kell szorítani a kutyát, hogy az elveszett kel'esésénél orrát gondosabban használja, mint a keresésnél. Ez a körülmény a kutya kiképzésénél a nyommunkában előnyünkre van, Az elveszett keresésének gy~tkor1atánál észlelni fogjuk, hogy a kutya a nyommt11lka kivitelében tényleg haladást csinál j oly körülmény ez, mely megint a keresés javára esik. Persze épen úgy, mint a keresésnél, már elejétől arra keH törekednünk, hogy a kutyát orra egyedüli használatára és pedig talaj-szimatra szorítsuk. Törekvésünknek továbbá oda kell iránytt1ni, hogy a kutyát az elveszett keresésénél úgy beoktasst1k, hogy épen úgy, mint a keresésnél, egy pillanatig se veszítse a nyom szagát az orrából. Ehhez csatlakoznék a további követelmény: hogy a keresendő tárgyak mindig a nyomon, legfeljebb oldalszeleknél valamivel a nyom felett feküdjenek; mert másként nem találhatná meg a mindig a nyommal dolgozó kutya. Ezen követelményt azért kell fenntartani, mert különben azon veszélyben lennénk, hogy az állat biztos nyommunkájának sírját ássuk, ha az elveszett keresésénél a tárgy nem a nyom párakörében feküdnék s következőleg a kutya - hogy találjon - kényszerülve lenne fi nyom szagáról eltérni. A kutyába bele kelt hatolni annak, hogy neki az «áPP01't» fiirkészést és találást jelent nyom nélkül, viszont a «fedo-oren)) keresést és találást közvetít a nyom szagát'a. Hagyjuk azután a kutyát a valóságban a nyomon ket'esni s ha nem talál, próbáljnk meg fürkészés által elérni szándékunkat. 'rartsuk a kutyának mindig e két különbséget élesen eléje, a mi pedig csak fi grakorlatnál használt érz~ki
257 2fí6
rohanni, ha póráz nélkiil dolgozik és ttílszagoljn II henyomások által lcheb:ieges, teháL nem csupán a künyomon fekvő tárgy at. lönböző hangjelek áll al. Hogy a kutyának azon különbséget, hogy vajjon Az oktatásnál IlZ elveszett kereöéséhez, épen úgy, egyembet' vagy egy tárgy keresendő-e, egészen érzékmint a kel'esésnél történt, először is oly tel'epet haszszerúvé tegyük, először is különbségeket kell teremllálunk, ll. mely az orl'mttllka részére nehézségeket tenünk a használandó hangjelek tekintetében a ket'esés nem nyujt. Az, a mit a XX. rt) és B) szakaszokban .a és elveszettkel'esés között. Míg a kel'esésnél egy magas szélhány befolyásáról mondtunk, az elveszett keresehangon ~o~dott «SztlU))-t hangoztattunk, azon pill aöére nézve is érvényes. Az utóbbi gyakorlatot csak llatban,.~ldon a kutyát az elveszettkel'eséshez a nyomt'a akkor kezdhetjiik, ha a kutya biztos hozó lett. Ezen helyezzuk, egy mélyen kiejtett «ferlo-oren))-t hasznáelőfeltétel alatt azonban az elveszett kere:;ését ezéllunk. De; a mozdulatokat illetőleg is érzékszet'ú kiilönbszeriien csak akkol' kezdhetjük, ha a ktltya a keresésségeket kell alkalmazni. A keresésnél a kutya orrát nél megtanulta a nyomokat kidolgozni. Ezen esetben «szuu» mellett a «nyomt'a» szorítottuk . az elveszettmint egyetlen újdonság jönne hozzá az állat l:észére: keresésnél hajlott állásban a kutya ~ellett állva, :t nyomon tál'gyat keresni, találni és felvenni, .tehát uferlo-oret}))-t mondva egy odamutató karmozdulatot c;;upún egy kapcsolat az eddig tanulthoz. Az ed~hg.oly . csinálunk a nyom felé, míg kezünk szorosan II föld gyakran hallott vélemény, hogy a kut~a kel'escs~. ~(~e :elett, a ._ nyom irányába csúszik. Ezen kii1önbségek gen nyomon v~lami nehezebb lenne, ml11t a gazdap\Cu, .. altal . a ktltya a mozdulatokban pontosan észlelni nem is éln'ed többé fel benniink, mivel a kutya mát' t~~ulJa, hogy ember vagy tárgy keresendő. Ez külöli legnagyobb bllzgalommal keresett idegen nyomon. nosen kezdethen szükséges, midőn a ktltya melyA kel'esésnél a nyomot mint aZ011 eszközt ismerte meg, nek nagyobb szenvedélye rejlik abban, hogy embert mely őt az emherhez vezeti. keressen - könnyen hajlik arra, hogy ember keresését Azon kii1önhség, hogy múr most :lZ oktató maga képzeli el, mi1~el~ ugyal!aZOn mozdulatokat használjuk, vagy valamely idegen jelzi a nyomot az dpes::e/l/~efe~ tn1t~t. ~ keresesnel. Tovabbá a kutyát azon képzelethez st!lIdle::, H ktltya l'éRzére abban áll, hogy az elobbl • segltJuk, hogy egy tárgyat keressen ha kezdetben esetben azonnal azt képzeli, hogy nem gazdáját magát mindig annak ,testén, a ki valamit elv~szített, vagy az kel'esi, mert hisz az oktató mindjg testén ad az ánatelveszettket'eseshez a nyomra tett, adunk szimatot. nak szimatot. Ha ellenben az elveszett kel'eséséhez ll. . Czélszerüen mindig ívben kell a nyomot jeleztetni nyomot egy idegen jelzi és a ktüyánnk nem annak hogy az oda- és visszamenésből ne keletkezzék kettő~ testén hanem talán egy visszahagyott tárgyon vagy t}~om, mel! erős szaga által a kutyának a nyommun1llagál~ a nyomon adunk szimatot, akkor az el~ő idő kat, valamlllt a találást is rendkívül megkönnyeb bíhen könnyen előfordulhat, hogy a kutya egy idegen . • tené. Ha t. i. a nyomjelző egyenesen oda- és visszanyom szag ánál, a keresési gyakorlatok ~eny?mása megy és a tárgyat mindig a nyom végére teszi akkor alatt ezt képzeli: egy embert kell kel'esl11. Mivel a • ll. kutya kitapasztalja, hogy a tárgy mindig ott fekszik klltyára nézve ezen cselekvés miucllg az él'dekeseb~ ll. hol a nyom végződik j neki tehát cAak futólag keli m:lt':Hl, ('llen felt.eyéflhen ldili.·,tlö;;en :lklwl' fog neklI
Rendör- és
v édőkutya,
!t'iS
a nyom menetét követni és mindig ott fog találni, hol a nyom szaga megsziinik. Ebben az esetben tehát nincs is rá sziiksége, hogy magát a nyomot gondosan kidolgozza. Ezt a fogást azután vizsgáknál gyakran alkalmazzák is, a nélkiil, hogy a nézők e kis csalást észrevennék. Hogy az állatot a nyom gondos kidolgozására bírjttk, mint mondottuk, a nyomot mindig ívben jeleztetjiik, később szögekben és négyszögben és a tárgyat soha a nyom végén, hanem vala~ol ~. nyomon, a távolságokat gyakl'an változtatva tetetjuk !e, hoO'y a kutya mindig bizonytalan legyen abban, mlly tá';olságban fogja a tárgyat megtalálni. Továbbá szíO'Ol'úan óvakodjunk attól, hogy a kutya lássa, miként ~llegyiil1k a nyomon ; mert igen könnyen működi~ közre ezen esetben a szem is. Akkor gyakran a nyomjelző mozchtlatain lá~ia, hogy hova tette ez a tárgyat. Ha oly módon gyakorolunk, hogy egy vonalon, " melyen épen a pórázon levő kutyával vé~igment~~k, .: ál tala észrevétleniil elejtett tál'gyat kerestetunk, legyunk tisztában azzal, hogy az állatnak a bejárt vonal emlékezetében van és nem kizál'ólag az ot'rával keres, a mi ldiJönösen akkol' lesz jelentőssé, ha egy úton mentiink vele. Ez az út már most inkább lesz útmutató a kutyára nézve mint a nyom, A valóságban termé~ szetesen gyakran fog előfordulni, hogy épen utakon kell elveszettet kerestetni. Mielőtt azonban ezt gyakorolnánk az orr kizárólagos használata kell hogy. , k . ~zokásává váljék a kutyának az elveszett eres esénél. Kérem az olvasó t, nézze meg a 15. ábrát. AJ legyen ll. kiindulási pontja II nyomjelzőnek, a ki EJ-ig ment. Valamely tetszés szerinti helyen fekiidnék a tárgy: Mivel most a valóságban fl nyomot többnyire hátrafele kell lddolgoztatni, midőn elveszett tál'gyak kerestet-
~ek, akkol' a kutyával E-l'e megyiink és ott helyezzük
ot a nyom szagára. Magától érthetően A-nál is a nyomra
. helyezhetjiik a kutyát, de akkor arról kell gondoskodn~tnk, ~?gy a ?yomj~l~ő az ívet E) alatt befejezve, vlsszaterJen a ki111dulasl ponthoz. Mert soha sem szabad ~z e~veszett keresésénél a nyomjelzőnek II nyomon megallam, hogy II kutya - ha a tárgyat tt'ílhaladva ~z egész nyomot kidolgozza - a nyomjelzőre bttkkanJon. Mert a kutyát rendkívül elterelné és ártana a nyugodt ket'esésnek, ha az elveszettkeresésnél, tehát a (ferIo-orem felhangzásánál azon embert taIálná a nyomon, a ki ennek szagával bír. Gyakorlatainkat kezdetben a szijjon levő kutyával fogjuk kezdeni. Az oktató maga megy vagy valaki által egy egé'sz rövid nyomot jeleztet széllel, a ktttyának il nyomjelző kezén vagy csizmáján szimatot ad és a . megb~szélt mozdulatok és a ((fedo-orem egyidejii klmond~sa ~ mellett a nyom szagára helyezi. A kutya, a keresesboI a nyom azonnali felvételéhez szoktatva a legtöbb esetben követni fogj~ ennek szagát. Mos~ már pontosan figyeliink arra, hogyan viselkedik, ha:1. nyomo? f~kvő tárgyat észreveszi. Ha felveszi, il. hogy a .. "hozas?ob> megszokta, akkor az élvezet-él'zés hangja k~y:tkezlk, ha ezt nem teszi, akkor azon pillanatban, 'mtc1on magatartása felismerhetővé teszi, hogy a tárgyat észrevette, felhangzik a segédjelként használt «ápport», a mely őt minden körülmények között felvételre készti. Soha sem szabad azonban ezt a jelt az elveszettkeresés kezdetén adni, hanem csak akkor, ha II kutya a tárgyat, daczára annak, hogy észrevette, fel nem veszi. A segédjel tehát egészen rövid idő mulva elesik és többé sohasem hangzik fel az elveszettkeresésnél. Hogy vajjon a kutyából JO elveszettkereső lesz-e, ona mellett és annak rendszeres iskolázúsa mellett a I7*
nyom számál'U, mindenek előtt attól fiigg, hogy. jó hozó-e. Sok ktttyánál fogjuk azt tapasztalni, hogy , az elveszettkeresést nem ugyanolyan kedvvel végzi, mint a keresést. Hisz az könnyen is magyarázható meg, mivel bennük II keresésnél 1.1ralkodó képzel etek' természetüknek inkább megfelelnek. Soha se alkalmazzunk azonban tettleges erőszakot, pl. ütést, hogy ((j avulást» ét'j ünk el. Ez nagyon. ~amal' me?,boszulná magát. Ha a kutyát hosszabb ldon keresztul pórázon dolgoztatjuk, már olyan kényszerben ,van, llOO'y egy «fuj» vagy «(to-ibrá»-nak meglesz a ktvánt hatása. Hagyj1.1nk előbb egészen rövld nyomokat jelezni és csak akkor meghosszabbítani, ha a kutya II gyakorlatban már nem lát többé ~emmi szoka~la~t. Épen úgy kell tehát felépíteni, m111t a keresesnel. Több mint 3-4 nyomot soha se hagyjllnk egymásután kidolgozni. A kutyánR;k sokszor fejében :og ~otosz: káIni a keresés, kiilönösen akkol', ha a nyomjelzo szemel előtt tiint el és töbhé nem tért vissza a kiindt1.lá~i ponthoz. Akkor nyugtass1.1.k meg dánkáám»)-mal a póráz egy visszahúzása mellett (lásd VI. szakaszt); továbbá néha jó mélyen kimondott «ferlo-oren»-nel. Mihelyt arra tét'ünk át, hogy a kutya póráz nélkül keressen, a mi végt'e az elveszettkeresésnél majdnem szabálylyá lesz, akkor figyeljünk arra, hogy a munka ne váljon igen sietőssé_ Sokszor fog eleinte a póráznélküli elveszettkeresésnél előfordulni, hogya kutya n tÚl'gyat túlszagolja. Hagyjuk ezen esetben a nyomot egészen végig kidolgozni, ne hívjttk tehát el, ha a kutya II nyom mellett elhaladt, a nélkiil hogy észrevenné. Figyeljük őt meg! Sokszot· visszafelé menet azounal ki fogjn dolgozni n nyomot. Ha nem, akkor flityHljiik őt szeretetteijesen magunkho;!, (tehát csak nkkor, ha az egész nyom ki van uolgozvn) és helyez-
zük még egyszer a nyomra. Nem sokára megtantl1ja, hogy csak akkol' találhat, ha a nyomot egész pontosan kidolgozza. Mivel a felsol'olt okokból a tárgyat mindig a nyomra helyezziik, a kutya a legtöbb esetben találni fog. Azonban gyakran nem találhal a nyomot pontosan betartó kutya, p. o.: ha a tárgy oldalszél mellett egy talajemelkedés (vakondtúrás) mögött fekszik vagy a szélnek valamely forgó mozgása következtében ft szag, az oldalszeleknél a nyom mellett dolgozó kutyától távol tartatik. Itt egynémely él'dekes megfigyelést lehet tenni a szélviszonyok tekintetében. A legnagyobb hiba lenne a kutyának - ha nem talált - valamely kinél'zéseket okozni. Ha ezt tennénk, akkOl' azonnal kézbokrossá lenne, mert verésre várna, ha a tál'gyat nem találja. A vágy, hogy ezen veszélyböl meneküljön, az oktató magatartása szerint kisebb vagy nagyobb, de mindig jelen volna, úgy hogy a k1.ttya egy l1apon megugrik s egyáltalában nem tél' vissza áz oktatóhoz. Ha a kutya többszöri pÓl'áznélkiili kidolgozás után nem talált, hívjuk mindig és állandóan egész but'útsá,gosnn magunkhoz és hagyjuk őt pórázon kidolgozni II nyomot, a mellett mindjárt azon fi helyen, a hol tl tárgy fekszik, meggyőződve, hogy volt-e lehetőség, II szél- és talaj viszonyokhoz képest hogy a kutya a nyom folytonos betartása mellett nem talált. Vegyük tekintethe továbbá azt, a mit a kel'esésnél és a szabadkeresésnél a kutyának a nyomtól való látszólagos eltéréséről mondottunk. Hosszabb nyomoknál kövessük eleinte a kutyát némi távolságban, koronkéitt~ «(ferlo-orem és II kedvhangot mondva. A talajtól szín által elütő tát'gyakat csak kivételesen keresteRsünk. Elúsott tárgy feltalálása addig nem okoz a kutyának llehézséget, sőt ellenkezőleg könnyebb tal:l1:ist,
T'
míg a tát'gyat kézzel vagy lábbal kapartuk be, mivel az emberi szag azon helyen, hol ez történt, még jóval el'ősebb, Ha a tárgyakat ásóval ásták el, az illető hely bőven van lábnyomoktól körülvéve, Az tebát csak va- . lami új dolog, de nem nehéz a kutyára nézve, ha bizonyos köt'ültnények között tát'gyakat ki kell kaparnia, hogy felvehesse őket.
,I
XXI. A VÍZMUNKA. " -'.
Olyan kutyák, melyek már természetüknél fogva félnek II víztől, alig akadnak j legfeljebb, ha valámely betegség az oka. Szívbaj ok p. o.: szorongást okozhatnak II vízben. Víztől félénkké a ktltya nagyobbára hibás bánásmód következtében lesz. Nem szabad erő szakot alkalmazni, úgy szól az első szabály. Iszonyú félelmet kapna a kutya a víztől, ba beletaszítanák vagy beledo bnák. Egy jó meleg nyári nap a legjobb alkalmat .nyujtja, hogy a vízhez szoktassllk. Akkor a forróság a hűsítő nedvbe kerget. Eleinte lehetőleg csak álló és sekély vizet keressiink fel, hol a klltya a lábaival a feneket ét'heti, enyhén esó partok is alkalmasak. Jól hat, ha az oktató előre lép a vízbe. Egy másik kutya, mely már a vízbe megy, szintén jó szolgálatokat tesz, ha fi a tanulóval jól fér össze. Előbb csak a sekély vízben lubiczkoljon. Az oktató nem mint előljáró áll mellette, hanem mint állatbarát figyelő. Fontos a vízben való tartózkodás idejét kezdetben rövidre szabni j fontos továbbá, a vízi munka után a kutyának kiadós szabad mozgásra alkalmat adni, őt tehát soha azonnal pórázra venni. Otthon a még esetleg nedves kutyát alaposan szárazra kell dörzsölni és neki egy teljesen léghuzatmentes fekhe-
., . -
vízben gyakorol unk j a kutya természetesen a bábot csak addig húzhatja, míg az fenékre jut. V égre egy segéd d el is kell gyakorolni, a ki magát qkimenteni» hagyja, A kutya akár valami tárgyat, a bábot, akár egy embert hoz a vízből: a hangjel természetesen marad «ápport I»
lyet adni; máskiUönben igen könnyen ke1etkezhetnek könnyü hiilések. Egy néhány ismétlés után II legtöbb kutya forró időben magától megy a hüsítő vízbe. Hogyamélyebb vízhez szoktassuk őket és így tíszásm birjuk, különféle lehetőségek vannak. N e l'agaszkodjunk ahhoz: ma kell a kutyának úszni; legyünk megelégedve azzal, ha csak egy kissé méJyebben megy a vízbe, mint II multkori gyakorlatnál, Ki lehet p. o.: a kt1tyállak hozókeclvét használni. Egy másik befolyás: egy csónakban kievezünk a parttól II kutyát visszahagyva, vagy még jobban két kutyát, melyek köztit az egyik már úszni tud. Vagy egy széles ároknak tulsó oldalára 111 együnk, melyet a kutya nem tud átugrani és egy segéd által tartatj-uk. Mindkét esetben azutáll magunkhoz csalj uk. A k 11tya először nem fog nyugodtan tíszni, «kapál )l. A mellső lábak nagyobbára a vízre csapkoclnak, a helyett hogy abban eveznénele Ezen ügyetlen, még félénkséggel egybekötött úszás által igen sok erő használódik el. Kezdőleges ügyetlenségéhen a kutya sok izmot hagy közreműködni, melyek biztos tíszásnál pihe1111ének. Épen úgy mint, az ember, ha tíszni tanul! Így a vízinl1lllka eleinte nagyon fá1'asztóan hat. Azért az első úszási kísédeteket csak egész l'övid ideig végeztetjük, lehetőleg mindig álló vízben. Csak ha II kutya már teljesen biztosan és nyugodtan úszik, a mellső lábak tehát nem kel'iilnek a víz fölé, kezdünk rencls:eresen tál'gyakat hozatni a vízből. Azután kezdődhetik a mttnka a vízibábbal. Úgy kell oktatni, hogy a kutya annak felső karját ragadja meg. Ezt legkönnyebben úgy érjük el, ha a felső kart kényelmes megl'agadásra l'elldezzük be, talán zsinegek által a knl'okat lllozgathatókká is teszRzük. Előbb sekély
i. \
1·
;
• F r ;'
.:
".
,
..•. :
;
'.
.
XXlf.- ...... .
ZÁRSZÓ. Mint «állat-ellenségeb lesznek azok rövidesen letát'gyalva, a kik «elvitatdák, hogya magasabb állatok erkölcsi képzeletekre képesítve vannak, vagy llOgy azok cselekvéseinek erkölcsi jelentősége lehetne)). (Grüser Rust «Az állatok képzeleteÍ1'őh), Ennek következtében engem ezen «állat-ellenségek)' közé kellene számítani. Ennek ellenében fölemIítem, hogy én fiatal korom óta nagy állatbarát voltam és mindig mindenféle állatse-:,'eglettel vettem magamat körül; azok sajátosságait megfigyelni mindig nagy kedvem volt és van ma is. Azon naplóban, melyet anyám vezetett rólam, olvasom: (cFelti'ínő volt rajta a nagy ét'deki8Ms is, melyet mát' a gyel'mekczipőben kis állatkák iránt 1llutatott. Rovarokat, legyeket s egyebeket addig és oly következetesen szemlélt, hogy bennünket sokszor csodálatba ejtett. Néha ez izék oly kicsinyek voltak, hogy alig 1áthattam , míg ő tele a legfesziiltebb figyelemmel követett minden mozdttlatot. Midőn kissé idő sebb lett, sokszor, ki tttdja milyen hosszasan, feküdt a földön és megfigyelt bogarakat és hernyókat)). A természetnek és tel'emtményeinek nagy szeretete egész életemen keresztül megmal'adt bennem. Mindig kutyák voltak körülöttem s azokkal - tülzás nélkül - ügy bántam, mint magamszől'űekke-J. liig y vándorlás erdőn-mezőn keresztHl kutya nélkül,
(.
·•,, .f.
·.
l I I
I I
r
nekem csak félélvezet, . Daczára az állati cselekvések tartós megfigyelésének vagy talán épen azért, sohasem 'jöttem azon következtetésekhez, melyek az állatot emberesítik és neki gondolatoJtat, érzéseket 'és képes~égeket tulajdonítnak, melyekről 'gyermekes , lelke, mit sem tud. És mivel az állat tel'mészetes, egészséges 0nzésél'e építettem; azért' «értettek meg)) kutyáim mindig jól, azért szerettek engem, a ki egész önzésü-· -ket magaml'a állítottam be. - Ta~án , ~zol,gá~hatok a ny~as olvasónak egy kis bizonyítékkal. :Az 1908. évi julius hó végén Saarbrücke,n hen ll?-~g~artott l;endőrkutya-vizsgánál egy kutyát vez,e ttem elő. CJausen, szolgálaton kíviili százados, régi ktttyabar!it és ismerő, ki fl. vizsgán ál jelen volt, elő v~zetésem benyomásáról a «Detttsche Tageszeitttngllb,an így nyilatkozott: «habár ezen vázolatok nincsenek hivatva tudósítás jellegét viselni, nem akarnám felemHtés nélkiil hagyni, hogy Most, saarbl'ückeni kir. rendőrbiztos teljesen mintaszerű alak:1:lan vezetett elő egy Doberlllannpincset, mely még a ' legtapasztaltabb idpmítók előtt is, mint mintamutatvány tunt fel. Itt ll~~g volt oldva a probléma, a mely így szól: Úl' és kutya a. legteljesebb egybehangzásban, egy akarat lelkesítette mindkettőt -és meglátszoft a még :fi(/tal kutyáll, hogy milyen öl'ömmel -teljesítette kqtelességét.)) Meg van tehát az a látszat mintha kutyám engemet tökéletesen megértett volna, Nem engedi ez meg azt az ellenkövetkeztetést, hogy minden esetre nekem kelletett az állatott megérteni, hogy egyál~a]ában azon helyzetben legyek, hogy magamat vele megél'tessem ? : És végre egy kérdés: Elveszünk az állati állattól , egyáltalában valamit, ha csak saját előnye lehet szemében? A kinek kevese van, attól keveset is fogtlnk követelni. Az állatok hoz való szeretet megmaud benniink azért, mert nem tudják mit cselekesznek. ...
, ,.., o,·J.
--r--. -
TARTALOM. Lal'
A fordító észrevételei ._. 1. Az idomításr61_ ." _ _ II. Az idomítás lélektanához _ _ _ _ _ _ _ III. Az ember és a kutya közti megértés ._ _ _ IV. Az idomítás gyakorlatához _ - ._ _ _ - _ A) Általános dolgok _ _ _ _ _ _ _ B) A gyakorlatok beosztál'a - - - - - .... V. Valamely cselekvés folytatására vagy abbanhagyására való behatás hangjelek által - - ..- -VI. Amenetnem gyorsítására és lassítására való befolyás VII. A pórázonvezetés .... _. _. _ 0."_ _ _ VIII. Szabadon követés láb mellett IX. Az előrefutás o. X. Az ugrás - - - ._. - - - .- - - XI. A leülés _. _ _ ._ __ ._ _ .... _ _ _ _ XII. A lefekvés és «hozzám»-jövés ._ _ _ _ _ ..l) A lefekvés _ _ _ _ _ _ ._ _ _ _ B) ((Hozzám»-jövés _ _ .- - _ .... -XIII Hangadás.i eIre .- - '- '- _.. - - - - XIV. A hozás _ _ _ ..- .__. _ _ _ _ _ XV. Tárgyak megőrzése .... __ ._ _ ._. _ _ _ _ XVI. Az -élelem megtagadása .- _ _ _ _ _ XVII. A fürkésző munka ._. _ ... _ _.. .... _ _ _ A) Megállítás, kifürkészés és a munka az emberen JJ) Az elveszett fürkészése _ _ _ __ _ _ _ XVIII. Lövés-szilárdság .... - - _ _ _. _ _ _ XIX. Bot- és ütés-szilárdság _ _. _ _ ._ _ _ _ XX. Mttnka a nyomon _.. ._ •. _. _ _ _ _ _ A) A keresés _ _ _ _ _. _ _ _ _ _ B) A szabadkeresés _ - _ _. _ _ _ _ c) Az elvesztett keresése _. - - .- _ _ XXI. A vízmunka _ _ _ _. _ _ _ _ _ _ XXII. Zárszó _ _ _ _ _ ... ... . _ _ _ _ _ .0'
.0'
-
-
_
_
-
_
-
_
-
-
8 5 II ~2
41 4I 47 54 59 6[
71 74 77 SI 83 84 95 97 II7 146 15~
160 160
195 199 204 206
206 253 254 ~63
~66
