Még kevesen gondolták 1989 januárjában, hogy az év végére Magyarország

„Magyarország kötelessége a Varsói Szerződésben maradni” – az 1989-es átmenet nemzetközi összefüggései magyar források tükrében Borhi László

M

ég kevesen gondolták 1989 januárjában, hogy az év végére Magyarország demokratikus választásokra készül majd, fontos lépéseket tesz a tervgazdálkodás leépítésére, önkéntes fegyverzetcsökkentésről határoz, lebontja a műszaki határzárat, engedélyezi, hogy a területén hazájukba visszatérni nem kívánó NDK-állampolgárok Ausztriába szökhessenek, szorgalmazza a területén állomásoztato szovjet fegyveres erők kivonását, és felveti a semlegességet. Vagyis azt, hogy megszűnhet az egypártrendszer és vele együ a Szovjetunió kelet-közép-európai uralma. Bár a szovjet vezetés látszólag belenyugodo a kommunista párt hatalmi monopóliumának megszüntetésébe, lemondo a Brezsnyev-doktrínáról, és beleegyeze a részleges csapatkivonásba, Mihail Gorbacsov nem gondolt a kontinens újraegyesítésére, nem kívánt lemondani katonai és gazdasági pozíciójáról, és aggaszto a a nyugati befolyás magyarországi térnyerése. A Nyugat biztonsági dilemmával állt szemben. Magyarországon alapvető politikai és gazdasági változásokra volt szükség annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a politikai és gazdasági válságot, az elégedetlenség ezzel együ járó tömeges megnyilvánulásait, amelyek kaotikus állapotokat idézhe ek volna elő az országban, annak minden káros hatásával a térség egészére nézve. Ugyanakkor a változások elszabadulása is veszélyekkel fenyegete . Emia a nyugati hatalmak keresték a kényes egyensúlyt: a reformoktól elvárták, hogy kielégítsék a demokratikus várakozásokat, és megelőzzék a gazdasági összeomlást, de nem lehe ek olyan radikálisak, hogy megbontsák a fennálló helyzetet és ezen keresztül a térség békéjét, stabilitását. 1989 júliusában Szokai Imre, az MSZMP KB nemzetközi osztályának helye es vezetője a következőképpen foglalta össze a pártvezetés részére a Nyugat viszonyát az átalakuláshoz: „Nyugat-európai partnereink határozo véleménye: az európai stabilitás, a történelmileg kialakult status quo megőrzése megköveteli, hogy Magyarországon ne legyen 2007. nyár–ősz

255

Borhi László

rendszerváltás, a magyar politikai mozgás ne sértse a Szovjetunió alapvető biztonsági és katonapolitikai érdekeit (a Varsói Szerződésből való kilépésünk gondolatát is veszélyes fikciónak tartják)… A nyugat-európai politikai erők kifejezésre ju a ák, hogy nem kívánnak az MSZMP rovására beavatkozni a magyar belpolitikai folyamatokba… Ezzel a magatartással ellentétes Palmer amerikai nagykövet és munkatársainak tevékenysége… A magyar diplomácia jegyzékben észrevételezte Palmer a magyar belpolitikában való túlzo jelenlétét.”1 Palmer ténykedése azonban nem feltétlenül tükrözte kormányának álláspontját. Utóbb elismerte, hogy, „nézeteltérései támadtak” a Bush-adminisztráció egyes tagjaival (és a magyar kormánnyal is), hogy milyen agresszíven és nyíltan támogathatja egy nagykövet az ellenzéket.2 Bár az Egyesült Államok által kidolgozo grand strategy arra irányult, hogy „a keleti fél békés, demokratikus átalakításával véget vessen a hidegháborúnak és Európa megoszto ságának”,3 kivitelezésében az amerikai külpolitika óvatos volt, és nem tért el gyökeresen az európaitól. A rendelkezésre álló levéltári anyagból kiderül, hogy ami a nyugat-európai politikát illeti, Szokai helyzetelemzése a valós helyzetet tükrözte. A nyugati hatalmak által tanúsíto óvatos magatartásnak az egyik alapvető oka az volt, hogy képtelenek voltak lépést tartani a változások sebességével. Példaként említhető, hogy Bush elnök néhány éves átmeneti időszak után lehetségesnek tarto a a teljes demokratizálódást, de ezen az 1989 elején még merésznek mondható elképzelésen hamarosan túlmentek az események. Főként politikai megfontolások álltak a nyugati hatalmak tartózkodó magatartása mögö . Bár Gorbacsov többször elismételte, hogy nem tekinti érvényesnek a Brezsnyevdoktrínát, elhatárolódása nem volt eléggé egyértelmű,4 ráadásul a szovjet politikai és katonai elit egy része elítélte a második világháborús győzelem gyümölcseként számon tarto , katonai és gazdasági befolyási övezetnek tekinte Kelet-Európa „elvesztését.”5 A szovjet beavatkozás veszélye rányomta a bélyegét az amerikai politikára. Bush óvakodni akart 1956 megismétlődésétől, részben ezért igyekeze körültekintő lenni. Bár a magyar reformok sikere kedvező befolyást gyakorolhato a szovjet peresztrojkára, Kelet-Európa elvesztése akár Gorbacsov elmozdításához is vezethete volna, véget vetve a belső reformoknak és a Nyuga al való megbékélés politikájának. Számolni kelle azzal, hogy a térségben érvényesülő és stabilizáló tényezőnek tekinte szovjet hegemónia megszűnése hátrányos következményekkel járhat, így például a német hegemónia vagy akár a helyi konfliktusok újjáéledésével. Végül, a gyors kelet-európai változások akadályozha ák az európai integráció éppen napirenden lévő elmélyítését. Az idő múlásával a magyar–szovjet kapcsolatokban fokozatos kiegyenlítődés történt. Budapest belpolitikai mozgástere melle – legalábbis nyugati viszonylatban – a külpolitikai is tágult, bár az alapvető korlátok nem változtak. 1989-ben Magyarország már ezeknek a kereteknek a megváltoztatását is napirendre tűzte. Világos jelzés érkeze , hogy az uralkodó nagyhatalom megrendült. 1988 nyarán Eduard Sevardnadze 256

Külügyi Szemle

„Magyarország kötelessége a Varsói Szerződésben maradni”

szovjet külügyminiszter sokkoló bejelentést te : „A Nyugat minden területen felülmúlt bennünket, az állandósult fegyverkezési versenyt nem bírjuk. A szovjet gazdaság válság elő i helyzetben van, súlyos gondokkal küzdenek más szocialista országok is. A fegyverkezési verseny megállításának abszolút prioritása van, minden adódó alkalmat fel kell használni megállapodások elérésére.”6 Ezzel együ leszögezzük, hogy 1989-ben Gorbacsov nem gondolt Magyarország elvesztésére, és abban reménykede , hogy a magyar vezetés „a szocializmus lehetőségeinek jobb kihasználásával” oldja meg a problémákat.7 A jelek szerint Moszkva nem is számolt azzal, hogy megbukhat a régi rend. Júliusban, már a demokratikus átmenetről szóló tárgyalások megkezdése után, Anatolĳ Dobrinyin, aki ekkor Gorbacsov tanácsadója volt, elmondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetének, hogy a szovjet vezetés még nem mérlegelte egy koalíciós kormány eshetőségét.8 Felvetődö a kérdés, hogy megérte-e a Szovjetuniónak Kelet-Európa megtartása? Tudjuk, hogy az 1945-öt követő évtized során a Szovjetunió akkori árfolyamon egymilliárd dollárt vont ki Magyarországról. Biztosra vehető, hogy a nyolcvanas évek végére Magyarország már nem termelt ekkora hasznot a birodalmi központnak, de az SZKP nemzetközi osztályának konkrét példákon alapuló elemzése szerint a Kelet-Európával folytato kereskedelem jelentősen kedvez a Szovjetuniónak.9 Továbbá Magyarországnak jelentős és egyre növekvő kereskedelmi többlete volt a Szovjetunióval szemben, és ezt transzferábilis rubelben számolták el. A gyakorlatban ez veszteséget jelente , hiszen a transzferábilis rubel nem volt szabadon felhasználható. Vagyis nem meglepő, hogy a magyar vezetés igyekeze gátat vetni annak, hogy további magyar többlet keletkezzék. A kiutat azonban nem volt könnyű megtalálni, hiszen a Szovjetunió egyes magyar termékeket dollárért ve meg, csökkentve ezzel a tőkés viszonylatban jelentkező hiányt. Budapest javasolta az á érést a dolláralapú elszámolásra, de számítások szerint ezzel Magyarországnak egy éven belül akár 1,2 milliárd dolláros hiánya is keletkezhete szovjet viszonylatban. Ez abból adódo , hogy a behozatali, illetve kiviteli termékeknél átlagban Magyarországnak kedvezően állapíto ák meg az áruk transzferábilis rubelben kifejeze világpiaci árát. Dolláralapon ezek a mesterséges árfolyam-kalkulációból adódó kedvezmények megszűntek volna.10 Érdekes módon tehát a szovjet, illetve a magyar szakemberek szögesen eltérő módon ítélték meg a kétoldalú kereskedelem mérlegét. A magyar–szovjet viszony tekintetében az számít, hogy míg Moszkva szempontjából a meglevő állapot fenntartása látszo indokoltnak, magyar szemszögből viszont úgy látszo , hogy a hatalmas volumenű kétoldalú áruforgalom mindenképpen a magyar félnek hátrányos. Bonyolíto a a helyzetet Magyarország energiafüggősége a Szovjetuniótól, és az, hogy a foglalkoztato ak jelentős hányadát a szovjet piac, illetve a KGST tarto a el. Az SZKP nemzetközi osztályának egy 1989-es elemzése szerint a kelet-európai országok a kezde ől fogva a Szovjetunió biztonsági zónáját alko ák, és alapvetően most is ezt a funkciót látják el,11 ezek szerint tehát a térség szerepe 1945 óta nem változo . 2007. nyár–ősz

257

Borhi László

1988-ban Gorbacsov egyoldalú haderőcsökkentést jelente be, amelynek a fele KözépEurópából és a nyugati katonai körzetekből került ki. Ezután Magyarország is bejelente e, hogy csökkenti fegyveres erőinek létszámát, és 1989. május 16-án az MSZMP Politikai Bizo sága úgy döntö , hogy tárgyalásokat kell kezdeményezni a „Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kérdésekről.” Gorbacsov elsiete nek tarto a azonban a terveze haderőcsökkentést, amelynek mértékét a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásoktól akarta függővé tenni. Utóbbin a magyar fél olyan megállapodást kívánt elérni, amely egyaránt lehetővé te e volna a magyar hadsereg, illetve a megszálló csapatok létszámának csökkentését. Bár a bécsi tárgyalásokon úgy tűnt, mintha a szovjet politikai vezetés már nem tekintené biztonsága előfeltételének, hogy a szomszédos országokban katonai kontingenst tartson,12 Moszkva álláspontja a hagyományos fegyverek csökkentéséről mégis csak lassan változo . Márciusban Gorbacsov elutasíto a a Varsói Szerződés felszámolását, a szervezetet inkább demokratizálni akarta.13 Októberben pedig Ivan Aboimov szovjet külügyminiszter-helye es azt mondta Horn Gyulának, hogy a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét Moszkva „az európai egyensúly fontos részének, garanciájának tekinti”, a moszkvai vezetést pedig zavarják a szovjet csapatok azonnali kivonására vonatkozó követelések.14 November 22-én Dmitrĳ Jazov szovjet védelmi miniszter a szocialista országok bécsi leszerelési küldö ségvezetőinek kifejte e, hogy a Varsói Szerződés az európai egyensúly záloga, és „erős marad, függetlenül a Kelet-Európában végbemenő folyamatoktól.”15 Gorbacsov „közös európai háza” nem feltételezte a kontinens egyesítését, a tömbök felszámolását. 1989 áprilisában a szovjet Külügyminisztérium részletes tájékoztatást ado a koncepcióról. E szerint Gorbacsov víziója az európai politikai és területi realitások tiszteletben tartására, a szövetségi rendszerek fenntartására épül az együ működés elve alapján. A németkérdés megoldását az egységes német identitásra, de két német államra alapozva képzelte el.16 Maga Gorbacsov a decemberi máltai csúcstalálkozóról ado szövetségesi tájékoztatójában beszélt arról, hogy miként gondolkodik Európa jövőjéről. Kĳelente e, hogy az Európa megoszto ságának felszámolására te erőfeszítések igénye „objektív”. „Elfogadhatatlan viszont – te e hozzá – az egységnek a szocializmus felszámolása és kizárólag a nyugati értékrend alapján történő megvalósítása, a Brezsnyev-doktrínának egyfajta Bush-doktrínával való felváltása.”17 Megállapítható, hogy Moszkva még 1989-ben is ragaszkodo a kelet-európai ütközőzóna fenntartásához, Kelet-Európa felszabadítását máshonnan kelle kezdeményezni. A nyugati álláspont szkeptikus volt. A semleges Ausztria kényes földrajzi és politikai helyzete, a szovjet csapatok közelsége és a potenciális menekültáradat mia érzékenyen reagált a magyarországi változásokra. Minden jel szerint Bécs a fennálló európai helyzet megőrzésében volt érdekelt. Mindössze két nappal azután, hogy a kész tényeket elismerve az MSZMP Központi Bizo sága elfogadta a többpártrendszer létezését, illetve az 1956-os forradalomnak az 258

Külügyi Szemle


uralkodó párt legitimitását megkérdőjelező átértékelését, február 13-án határ menti találkozóra került sor Németh Miklós miniszterelnök és Franz Vranitzky osztrák kancellár közö . Németh tájékozta a az általa vezete kormány céljairól, hogy Magyarország a jogállamiságon és szocialista piacgazdaságon nyugvó demokráciát akar. Vranitzky elmondta, hogy Ausztria a kétoldalú gazdasági együ működés terén tud segíteni, illetve közvetítő szerepet is vállal harmadik országok felé, egyben figyelmeztete , hogy „a reformeufória” veszélyes lehet. Kĳelente e, hogy „a magyarországi belső folyamatok felgyorsulásának és ellenőrizhetetlenné válásának veszélye komoly aggodalmat kelte az osztrák vezetésben”.18 Magyar diplomáciai értesülés szerint az SPOE nem érte e, miért tesz az MSZMP sorozatos engedményeket a szerinte tömegbázissal nem rendelkező ellenzéki erőknek, és azt sem, hogy mi indíto a 1956 átértékelésére, a többpártrendszer bevezetésére, a semlegesség feszegetésére. Úgy tarto a, hogy a reformok csak a belső stabilitás megtartása melle folytathatók, és nem tarto a elképzelhetőnek, hogy a változások odáig mehetnek, hogy „igazi választások” legyenek Magyarországon.19 Friedhelm Frischenschlaeger, az FPÖE parlamenti frakciójának tényleges vezetője kifejte e magyar diplomatáknak, hogy „pártja vezetése nagy figyelemmel és nyugtalansággal figyeli a semlegességgel, a finn utat követendő példaként történő beállításával kapcsolatos magyarországi megnyilvánulásokat”. Kĳelente e, hogy nézete szerint „Európa stabilitása a status quón, az egyre alacsonyabb szintre szállíto katonai erőegyensúlyon nyugszik”, ennek megbontása „beláthatatlan következményekkel” járna.20 Egyéb osztrák politikai körök részéről is ehhez hasonló aggályoskodás nyilvánult meg. Hangsúlyozták Gorbacsov nehéz helyzetét, és utaltak rá, hogy esetleges eltávolítása súlyos következményekkel járna. Ernst Baumgartnertől, a Wiener Allianz elnökétől eltekintve, aki a leninizmus alapelveihez való visszatérést javasolta Magyarországnak, az osztrákok a lassú, kiszámítható demokratizálási folyamat melle foglaltak állást.21 Thomas Klestil, az osztrák külügyminisztérium főtitkára az átalakulás határairól kérdezte Horn Gyulát, és arról, hogy vajon nem okoz-e feszültséget Magyarország és a Szovjetunió közö . Az osztrák politikusok tarto ak a reformok Ausztriára gyakorolt hatásától. Alois Mock külügyminisztert aggodalommal töltö e el az a februári döntés, hogy Magyarország eltávolítja a műszaki határzárat, mert a lépés következtében megnőhete az Ausztriába érkező kelet-európai menekültek száma. A rá nehezedő pénzügyi teherre hivatkozva Mock kilátásba helyezte, hogy Bécs megváltoztatja menekültpolitikáját.22 Július–augusztus táján az osztrák szocialisták aggodalmuknak adtak hangot, hogy széteshet az MSZMP, és eluralkodik az anarchia, amelyet ugyanolyan jelentős veszélynek lá ak, mint a visszarendeződést. Ausztria üzenete, magyar összefoglalásban az volt, hogy „Magyarország ne okozzon ismét fejfájást Ausztriának”.23 A jelek szerint Ausztria álláspontja a későbbiekben sem módosult, bár vezetői üdvözölték a köztársaság kikiáltását. Az ÖVP külügyi szóvivője, Andreas Kohl megerősíte e, hogy a Szovjetunió, illetve a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása fontos 2007. nyár–ősz

259

Borhi László

tényezője az európai stabilitásnak. Valószínűsíthető, hogy Kohl kĳelentését az osztrák sajtóban is megszellőztete budapesti eredetű hír motiválta, miszerint Románia őszi időpon al katonai akciót készít elő Magyarország ellen.24 A Wandel durch Annäherung elvén nyugvó keleti politika jegyében az idő múlásával Bonn szoros kapcsolatot építe ki Magyarországgal. Különösen aktív volt a gazdasági tevékenység, és az NSZK Magyarország legfontosabb nyugati kereskedelmi partnere le . A bonni politika 1989-ben hozta meg a gyümölcsét, amikor a Németh-kormány segíte megásni a keletnémet állam sírját azzal, hogy megnyito a nyugati határait azoknak az NDK-állampolgároknak, akik nem kívántak visszatérni hazájukba. Németh elmondta Helmut Kohlnak, hogy Magyarország mindezt nem pénzbeli támogatásért teszi (amire Budapest egyébként számíto , és kapo is), hanem a németekkel való emberséges bánásmód a demokratizálódás próbaköve.25 1989 júniusában szovjet–NSZK közös nyilatkozat születe , amely megerősíte e a két állam elköteleze ségét az önrendelkezés és a kontinens megoszto ságának felszámolása iránt. Valójában Gorbacsov már korábban is hitet te az önrendelkezés melle , ugyanakkor, mint korábban rámuta unk, nem nyilvánosan a tömbök fenntartását szorgalmazta. Helmut Kohl pedig június 12-én úgy nyilatkozo , hogy nem destabilizálja Lengyelországot és Magyarországot azzal, hogy beavatkozik belügyeikbe. Két napra rá körvonalazta Magyarországra vonatkozó álláspontját: a magyaroknak nem szabad felgyorsítaniuk az eseményeket, mert elveszíthetik az irányítást, és a rendszer felszámolja magát.26 Amikor a német kancellár budapesti látogatása során 1989 decemberében Horn felvete e a szovjet csapatkivonás kérdését, Kohl nem reagált.27 George Bush kelet-európai ügyekben illetékes egykori különmegbízo ja, Robert Hutchings megjegyezte, hogy a régiónak „nemigen volt helye a francia stratégiában, egy távlati céltól eltekintve, amely egy szuperhatalmaktól mentes Európát vizionált”. Franciaország stratégiai célja Hutchings szerint az volt, hogy „lelassítsa a kelet-európai és felgyorsítsa a nyugati változások menetét”.28 Kelet-Európa csak rövid ideig játszo fontos szerepet Franciaország kül- és biztonságpolitikájában. 1920-tól Párizs a Kisantant mögé állt a keleti biztonság érdekében – Németország, illetve Oroszország ellen. De Franciaország nem mozgósíto kellő erőforrásokat ahhoz, hogy szembeszálljon a német gazdasági és kulturális terjeszkedéssel, és nem is kínált explicit biztonsági garanciát. A harmincas évek közepétől Franciaország fokozatosan magára hagyta a rendszert (melynek kudarca addigra már mindenki elő világos volt), noha a létrehozása fölö maga bábáskodo .29 Bár a hatvanas években Párizs újra felfedezte a térséget, nem vállalt hatalmi felelősséget érte, és o ani gazdasági szerepe elmaradt az NSZKétól. Mi errand nem fogadta el Kohl javaslatát, hogy dolgozzanak ki közös francia–német kelet-európai politikát, annak ellenére, hogy gyanakvással szemlélte Bonn terveit a kontinens keleti felében. Párizs túlságosan kockázatosnak tarto a, hogy olyan változásokat támogasson a vasfüggöny mögö , amelyek a térség stabilitását veszélyeztetnék. 260

Külügyi Szemle


A térségben érvényesülő szovjet dominancia még mindig előnyösebb volt, mint a káosz vagy a német uralom. A belpolitikai átalakulásnak pedig meg kelle felelnie a stabilitás és kiszámíthatóság kritériumainak. Mi errand 1988 novemberében az akkori állapotokhoz képest merészen fogalmazo , de az események hamarosan túlhaladtak az elképzelésein. Ekkor Grósz Károlynak arról beszélt, hogy túl kell lépni Jaltán, és az európaiaknak maguknak kell dönteniük saját sorsukról. Talán meglepő, de Mi errand az Egyesült Államokat helyezte a középpontba. Hangsúlyozta, hogy Európának együ kell működnie a japán technológia segítségével előre törő amerikai kulturális terjeszkedés ellen.30 Finoman talán arra utalt, hogy neki fontosabb Nyugat-Európát megszabadítani az amerikaiaktól, mint a Keletet a szovjetektől. 1989 elején francia üzleti körök kiemelkedő érdeklődést tanúsíto ak Magyarország iránt, de ezzel a bürokrácia nem tudo lépést tartani. A francia külkereskedelmi miniszter kabinetje nem tudta elérni, hogy félmillió frankkal emeljék a Magyarországnak háztartási porcelánra megállapíto 2,1 millió frankos kontingenst.31 Párizs óvatosan reagált a többpártrendszer bevezetésére. Egy diplomáciai jelentés szerint hivatalos francia körök „aggodalommal figyelik a hazai események felgyorsulását” és a Matra cég egyik vezérigazgatója erre hivatkozva lemondta a vegyes vállalat alapítását célzó budapesti programját.32 Február 15-én, vagyis Franz Vranitzky fent idéze , óvatosságra intő közlésével szinte egy időben Mi errand elnök tanácsadója, Loic Hennekine közölte Vass Lászlóval, hogy Párizs támogatja ugyan a magyar reformokat, de nem kívánja, hogy ezek destabilizálják a kontinenst, vagy hogy politikai-gazdasági válsághoz vezessenek.33 A francia nézeteket összegző egyik jelentés szerint elítélik az olyan „demagóg” nézeteket, mint Magyarország kilépése a Varsói Szerződésből vagy a bős-nagymarosi építkezés leállítása. Francia megítélés szerint az ellenzék nem volt koalícióképes, és Párizsban nem érte ék, hogy Lengyelországgal ellentétben az uralkodó párt miért hátrál meg fokozatosan az ellenzéki erőkkel szemben, hiszen a meghátrálás helye mérsékelt, kiszámítható reformfolyamatra lenne szükség.34 Bár Jacques A ali kifejte e, hogy tízéves távlatban Magyarország az európai közösség tagja lehet, 1989. február 28-án a francia tervezési miniszter, Lionel Stoleru arról beszélt Kemenes Ernőnek, az Országos Tervhivatal elnökének, hogy az EGK erődítmény akar lenni az Egyesült Államok és Japán elleni gazdasági harcban, és a kelet-európai átalakulási folyamat nem akadályozhatja meg „a tizenke ek erős és egységes uniójának kialakulását”. Az o ani reformok felgyorsulása, érvelt Stoleru, katasztrófához vezethet.35 De Gaullenak az Atlanti-óceántól az Urálig terjedő Európája távoli koncepció volt. Mi errand a lengyelországi választások után Varsóba utazo , ahol elmondta, hogy a közös európai ház a 12 európai uniós ország integrációjában testesül meg. Kifejtette, hogy a kezdeti szakaszban a megoszto Európán belül a kapcsolatok új modelljét lehet kialakítani, és ennek alapján elehet eljutni majd az egységesíte Európáig.36 Az MSZMP októberi feloszlatása után a francia szocialista párt aggodalmát fejezte ki 2007. nyár–ősz

261

Borhi László

a fennálló rendszer gyors összeomlása mia , és úgy foglalt állást, hogy a jobboldal győzelme nem érdeke Nyugat-Európának és Magyarországnak sem.37 November 17én a francia elnöki palota, az Élysée főtitkára, Jean Louis Bianco megfogalmazásában is elhangzo az általános nyugati álláspont, miszerint a Magyarországnak szánt nyugati segítség nem zavarhatja a magyar–szovjet kapcsolatokat. Kifejte e, hogy a Nyugat elfogadta a Szovjetunió feltételeit a kelet-európai változások határát illetően, melyek a határok sérthetetlensége, illetve a szövetségi rendszerek fennmaradása voltak.38 Néhány nappal később a Quai d’Orsay egy magas beosztású tisztviselője a német orientáció veszélyeire figyelmeztete , és kĳelente e, hogy Franciaország képes a német befolyás ellensúlyozására politikai, gazdasági és kulturális tekintetben is.39 A francia jobboldal vezére, Valérie Giscard D’Estaing Pozsgay Imrével folytato megbeszélésén azt mondta, hogy egyetért a köztársasági elnök politikájával a szovjet zóna országai tekintetében, és úgy gondolja, hogy a magyarországi átmeneti időszak hosszú lesz. Hozzáte e, hogy az EGK-tagság csak kompatibilis gazdaságok és NATO-tagok részére lehetséges, ami még Ausztria belépését is kizárja.40 Mi errand kelet-berlini látogatása, amelyre a berlini fal leomlását közvetlenül megelőzően került sor, arra utalt, hogy Párizs viszonya az európai status quo átalakulásához meglehetősen ambivalens. Megbeszéléseiről a kelet-berlini francia nagykövetség ado tájékoztatót. E szerint az elnök német ügynek tekinti Németország egyesítését, de szeretné megtartani az NDK nemzetközi státusát. Az egyesítés nem destabilizálhatja Európát, és nem vezethet a határok megkérdőjelezéséhez.41 Budapesten Mi errand arról beszélt, hogy korábban a térség a nagyhatalmak egyfajta „felügyelete” ala állt, de ado a lehetőség ennek megszüntetésére, Málta anti-Jaltaként is értelmezhető. De elmondása alapján nem gondolt az 1945 után kialakult európai rendszer rövid távú meghaladására. A közelebbről nem definiált „európai konföderáció” létrejö ét „legalább” tízesztendős távlatban lá a lehetségesnek, és politikai, jogi jellegű szerződéseket javasolt Kelet- és Nyugat-Európa közö a biztonság és a gazdasági együ működés érdekében.42 Vagyis elmondása alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a francia elnök legalábbis rövid távon nem gondolt a kontinenst megosztó tömbök felszámolására. Nagy-Britannia Franciaország társszerzője volt a két világháború közö i közép-európai rend kialakításában. London igyekeze ellensúlyozni a francia regionális jelenlétet, és igyekeze megtalálni azt az államot, melyre o ani politikáját építheti, de sikertelenül. Hamarosan kiábrándult a győztes utódállamokból is,43 és a húszas évek közepe után többé nem folytato aktív külpolitikát a térségben. London háború utáni politikájáról szólva Geraint Hughes megállapíto a, hogy „a hagyományos brit kelet-európai politika… a stabilitásra helyezte a hangsúlyt az önrendelkezés rovására… az erőszakos felkelések pedig… veszélyt jelenthe ek az európai biztonságra.”44 Az 1989-es brit politika is hasonló veszélytől tarto , amennyiben a reformok túl messzire mennek. Robert Hutchings szerint „a britek… kevés esélyt lá ak a valódi változásra és számos kihívást 262

Külügyi Szemle


a Nyugat kohéziójára”,45 de emelle egyéb veszélyek is felrémle ek. Geoffrey Howe akkori brit külügyminiszter később elismerte, hogy a kelet-európai változások számos stratégiai problémát vete ek fel, különösen a Nyugat szovjetpolitikájában.46 Kezdetben Londonban úgy gondolták, hogy a magyarországi reformok kedvezően hatnak a gorbacsovi peresztrojkára. Margaret Thatcher brit miniszterelnök, aki visszaemlékezéseinek tanúsága szerint rendkívül szkeptikusan ítélte meg Kádár reformjait,47 1989 márciusában azt mondta Várkonyi Péter külügyminiszternek, hogy a magyar átalakulás befolyásolhatja Gorbacsov választási lehetőségeit, és a Szovjetuniónak is modellértékűvé válhat. Thatcher Várkonyi tudtára adta, hogy Gorbacsov elő Magyarországot muta a fel, mint a szocialista átalakulás mintáját.48 Az általa használt szocialista átalakulás kifejezés arra utal, hogy Thatcher figyelembe ve e a Szovjetunió véleményét. Néhány nappal korábban Appleyard brit nagykövet bekére e az ellenzék vezetőit, és arra figyelmezte e őket, hogy legyenek türelemmel a vezetés iránt, és ne okozzanak felesleges komplikációkat. Appleyard tájékozta a Borisz Sztukalin szovjet nagykövetet erről a lépésről.49 Szeptemberben Thatcher egyetértéséről biztosíto a az SZKP főtitkárát, hogy a reform nem kérdőjelezheti meg a Varsói Szerződést.50 A brit hivatalos körök ez után a magyar diplomácia tudtára adták, hogy Európa stabilitása a szovjet biztonságon nyugszik, amely elsőbbséget élvez a kelet-európai reformokkal szemben. Az ősz folyamán kiderült, hogy Nagy-Britannia külpolitikája hagyományainak megfelelően a nemzeti önrendelkezésnél is fontosabbnak tartja a kiszámíthatóság és stabilitás kritériumait. Októberben a Foreign Office tervező osztályának egy küldö sége érkeze Budapestre, ahol megbeszélést folytato a Külügyminisztérium megfelelő osztályának képviselőivel. A brit küldö ség kifejte e, hogy a kelet-európai reformok sorsa a ól függ, hogy mi lesz a Szovjetunióban, ahol a fejlődés nem lesz töretlen. Világossá te ék, hogy továbbra is a Szovjetuniót tekintik a térség legfontosabb államának, és fontosnak tartják, hogy Moszkva biztonságban érezze magát. Ennek érdekében fékezni kell a reformokat, amelyeknek békéseknek és kiszámíthatóknak kell lenniük. A szovjet biztonság érdekében meg kell őrizni a Varsói Szerződést, mert a felbomlása kiszámíthatatlan következményekkel járna. Brit részről nagy jelentőséget tulajdoníto ak a stabilitásnak, és óvatosságra inte ék a reformországokat: „nem szabad egyszerre megváltoztatni túl sok mindent”. Közölték, hogy szívesen látnának reformkommunistákat – Pozsgayt, Némethet, Hornt – a választások utáni koalíciós kormányban, amely hasonló segítségre számíthat a Nyugat részéről, mint a Szolidaritás.51 November végén Kovács László William Waldgrave államminiszterrel, David Ratford főcsoportfőnökkel és David Cradockkal, Thatcher külpolitikai tanácsadójával tárgyalt Németh Miklós és Thatcher találkozójának előkészítéséről. Angol részről megelégedéssel szóltak arról, hogy más szocialista országokkal ellentétben Magyarországon nem az „utca” kényszeríti ki a reformokat, hanem az uralkodó párt diktálja őket. Megfogalmazták a brit politika dilemmáját, mely abban állt, hogy miként lehet segíteni anélkül, hogy 2007. nyár–ősz

263

Borhi László

„gondot okoznának Gorbacsovnak”. Békés, fokozatos reformokat sürge ek, amelyek nem veszélyeztetik Európa stabilitását. Elmondták Kovácsnak, hogy a Bush elnökkel folytato legutóbbi megbeszélésén Thatcher azzal érvelt, hogy a kelet-európai változások által kelte bizonytalanságot a két katonai tömb megőrzésével lehet ellensúlyozni, miközben bővíteni kell a közö ük levő kapcsolatokat. Javasolták, hogy Németh kérje Thatcher támogatását, és egyben nyilvánítsa ki, hogy elköteleze a szabad választások és a demokratikus jogállam kiépítése melle , és hogy a reformok nem taktikai jellegűek. Magyarország EGK-tagsága tekintetében a brit miniszterelnök társulási szerződést tarto lehetségesnek, de a teljes körű tagságot az európai struktúrák hosszú távú átalakuláshoz kötö e.52 December 13-án lezajlo találkozójukon Németh igyekeze eloszlatni a brit kormányfő aggályait. „Most először látunk komoly esélyt arra – magyarázta –, hogy fejlődésünk magunk választo a irányát nem fogja külső beavatkozás zavarni.” Álláspontja szerint a legfontosabb tényező Gorbacsov sikere. Bár támadások érik, Németh szerint a „KGB és a hadsereg mögö e áll”. Kifejte e, hogy nyugati segítség híján az átalakulás nem járhat eredménnyel. Azzal érvelt, hogy a magyar siker megerősítheti Gorbacsov helyzetét és más szocialista országok reformjait is, míg a kudarc fordíto hatást gyakorolhat. Kifejezte köszönetét, hogy mind Bush, mind pedig Thatcher elkerülte még a látszatát is annak, hogy hasznot húz a helyzetből. A maga részéről Thatcher elmondta, hogy szükség van Magyarországra mint pozitív példára, szemben Lengyelországgal, amely nézete szerint válság felé tart katasztrofális gazdasága mia . Hangsúlyozta, hogy a magyar ellenzéknek felelős magatartást kell tanúsítania. A brit kormány Némethet biztosíto a a támogatásáról, amely egy 25 millió fontos know how fundban öltö testet.53 Magyar megítélés szerint London még 1990 elején is tarto a ól, hogy a keleteurópai radikális változások megbontják a kontinensen uralkodó egyensúlyt, elismeri a szovjet biztonsági igényeket, és a két szövetségi rendszer révén tartja fenntarthatónak az európai stabilitást.54 1990 márciusában Horn Gyula külügyminiszter felvete e brit kollégájának, Douglas Hurdnek, hogy Magyarország a biztonság új, reális kereteit keresi, és így a semlegesség is felvetődik, hiszen a Szovjetunió az o ani bizonytalanság mia már nem kínál megfelelő biztonsági garanciát. Válaszában Hurd a NATO fontosságát hangsúlyozta az Egyesült Államok európai jelenlétének biztosítása, illetve Németország „féken tartásának” szempontjából, amit „európai érdeknek” neveze .55 Az EGK részéről Jacques Delors az Európai Bizo ság elnöke 1989 januárjában az egységes európai piac előnyeiről beszélt, de kiderült, hogy erre csak távlatosan kerülhet sor. 1989 júliusában az EGK döntést hozo , hogy koordinálja a Magyarországnak és Lengyelországnak szánt segítséget az átalakulás támogatása érdekében, de ennek konkrét formája a következő hónapokban még nem alakult ki. Ezzel egy időben az EGK politikai együ működésért felelős főtitkára, Giovanni Januzzi nagykövet körvonalazta a szervezet Magyarországra vonatkozó elvárásait, amelyek a fennálló struktúra konzer264

Külügyi Szemle


válását jelente ék. E szerint az EGK üdvözölte Magyarország közeledését, ugyanakkor nem várta, hogy feladja a szocializmust és átvegye a „vadkapitalizmust”. Az EGK-nak megfelelő, ha Magyarországon a kommunista párt vezető szerepének jegyében működő kormány lesz, s az is, ha Budapest a VSZ olyan státusú tagjává lesz, mint Párizs a NATOnak. Januzzi kĳelente e, hogy Magyarországnak „nemcsak lehetősége, hanem feladata is a Varsói Szerződés tagjának maradni”, mert ezt kívánja az európai stabilitás.56 Ezzel együ az EGK támogatásáról biztosíto a a reformokat annak reményében, hogy megszűnhet Európa megoszto sága olyan módon, hogy a múlt rivalizálását a kelet–nyugati együ működés hálózata váltja fel.57 Kovács László külügyminisztériumi államtitkár júniusi madridi tárgyalásain felvete e, hogy az EGK 1992-re hozza előre a magyar termékekre vonatkozó mennyiségi korlátozás feloldását, vegye fontolóra Magyarország teljes jogú GATT-tagságát, illetve egy jugoszláv mintájú aszimmetrikus kereskedelmi megállapodás aláírását. Júliusban a Quai d’Orsay egy illetékese közölte, hogy a menynyiségi korlátozás feloldása 1995 elő semmiképpen sem lehetséges, és a többi kérés teljesítésére sem lát Franciaország lehetőséget. Ugyanakkor szeptemberben háromszázmillió ECU segélyt szavaztak meg Magyarország és Lengyelország javára (a magyar részesedés ennek egyharmada volt), novemberben döntés születe a GSP megadásáról, majd 1990-ben elindulhato a PHARE program, és az ipari termékekre megszünte ék a mennyiségi korlátozást. Az EGK novemberi, párizsi csúcstalálkozóján pedig kialakult az a vélemény, hogy a kelet-európai átalakulás Gorbacsov bukása esetén sem lenne viszszafordítható. Az igazsághoz tartozik, hogy a GSP csak a termékek egy részét érinte e, és a magyar kivitelnek csak néhány százalékát képviselte, míg a mennyiségi korlátozás eltörlését biztonsági klauzulák kísérték az EK-termékek védelmére.58 A hidegháború kezdeti szakaszában az Egyesült Államok igyekeze aláaknázni a kelet-európai kommunista rendszereket. De 1956 után az amerikai vezetők elvete ék a felszabadítást, és kész tényként elismerték a térség szovjet megszállását, bár Washington nem adta fel a reményt, hogy hosszú távon, evolúciós folyamat eredményeként, elérkezhet a demokratikus átalakulás. Ez nem a tétlenség politikája volt, hanem a hídépítésé, amelytől azt várták, hogy fokozatosan kikezdi a diktatúrák alapjait. Az 1956-os kudarc óvatosságra inte : 1972-ben William Rogers külügyminiszter azt mondta Kádár Jánosnak, hogy az Egyesült Államok úgy kívánja fejleszteni a kétoldalú viszonyt, ahogy az Magyarországnak megfelel, anélkül hogy zavarná Magyarország és harmadik országok viszonyát. A Bush-adminisztráció 1989. február 13-án hivatalosan feladta a feltartóztatás politikáját. Véget akart vetni a hidegháborúnak, o , ahol elkezdődö , Kelet-Európában, és a térséget a nemzetközi kapcsolatok gyújtópontjába helyezte. A szovjet–amerikai viszony javulását a kelet-európai fejleményektől te e függővé.59 Bár a magyar–amerikai viszony normalizálódo az évtizedek során, 1989-ben még mindig jellemezték a hidegháborús szembenállás elemei. Amerikai részről a kereskedelmi korlátozás, magyar részről a tilto technológia illegális beszerzése és a Szovjet2007. nyár–ősz

265

Borhi László

unió javára folytato kémkedés. Bár a magyar fél erősen szorgalmazta a Cocom-korlátozások enyhítését, a legnagyobb kedvezményes elbánásra vonatkozó időkorlátozás eltörlését és egy kereskedelmi képviselet megnyitását Kaliforniában, az amerikaiak elzárkóztak ezek teljesítésétől. E helye , bár az ország az összeomlás szélén állt a fizetési mérleg hiánya és az adósságtörlesztések mia , az amerikaiak panaszkodtak, hogy Magyarországnak többlete mutatkozik a kétoldalú kereskedelmi forgalomban.60 A State Department illetékese közölte, hogy Magyarország nem számíthat jelentős pénzügyi támogatásra, bár a politikai fejlemények alapján akár jogosult is lehetne rá.61 Május közepén ugyancsak a State Department részéről kĳelente ék, hogy egy semleges, Nyugathoz kötődő Magyarország hosszú távon képzelhető el.62 Palmer nagykövet arról beszélt, hogy az Egyesült Államok nem akarja leválasztani Magyarországot a Szovjetunióról. Washington a kiszámítható, békés és fokozatos átmenetben volt érdekelt, amelyet a kormány képes az ellenőrzése ala tartani, és kiszámíthatatlannak gondolta Moszkva türelmi küszöbét.63 Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helye es elismerőn nyilatkozo az osztrák határnyitásról, és szimpátiájáról biztosíto a a reformokat.64 Májusban bejelente ék, hogy Bush elnök Lengyelországba és Magyarországra látogat. A moszkvai reakció vegyes volt. Egy május 11-én lezajlo Sevardnadze–Bakertalálkozón a szovjet külügyminiszter üdvözölte a bejelentést, és közölte, hogy országa tiszteletben tartja más nemzetek jogát, hogy megválasszák saját útjukat.65 Ugyanakkor a magyar pártvezetés számára készíte bizalmas jelentés egy konzervatív fordulat esetére nem zárta ki egy fegyveres beavatkozás lehetőségét.66 A szovjet hadsereg lapja, a Krasznaja Zvezda május 12-én Manki Ponomarjov tollából cikket közölt, amelyben a szerző megvádolta az amerikai vezetést, hogy éket akar verni a szocialista országok közé, igyekszik megbontani a kontinentális erőegyensúlyt, és kifejte e, hogy Bush lehet az első amerikai elnök, aki kétségbe vonja a történelmileg kialakult európai realitásokat.67 Július 4-én Gorbacsov személyes üzenetet küldö az amerikai elnöknek, melyben kérte, „legyen megértőbb, ha segíteni akar.”68 Magyarországi tárgyalásain Bush a be nem avatkozást hangsúlyozta. Nyers Rezső, az MSZMP elnöke igyekeze meggyőzni, hogy Magyarország mozgástere 1947 óta nem volt ilyen jelentős. Németh Miklós egyenesen azt állíto a, hogy a Brezsnyev-doktrína halo , és mint Thatchernek néhány hónappal később, arról beszélt, hogy a magyar reformok megerősíthetik Gorbacsovot. Magyar feljegyzés szerint az elnök kĳelente e, hogy nem akar problémát okozni sem a magyar vezetés, sem Gorbacsov számára, és nincs szándékában zavart okozni Magyarország és szövetségesei viszonyában69 – ez utóbbi kĳelentés kísértetiesen hasonlít Rogers 1972-es közléséhez. Vagyis az amerikai politika továbbra is nagyon óvatos volt, óvatosabb, mint a Bush-adminisztráció egyes tagjai által írt visszaemlékezések, amelyek az amerikai külpolitika központi elemeként tüntetik fel a rendszerváltás elősegítését. Bush tanácsadójának, Robert Hutchingsnak a verziója szerint az elnök utalt arra is, hogy tudja, minél jobb a szovjet–amerikai viszony, annál jobb 266

Külügyi Szemle


Magyarországnak is.70 Ezt úgy is lehete értelmezni, hogy a magyarországi változásokat csak közvetve tudja segíteni. Bush az ellenzékkel is találkozo , de memoárjában leírja, hogy kedvezőbb benyomást te rá az MSZMP reformokért elköteleze vezetése.71 Bush szerény – 25 millió dolláros – gazdasági csomaggal érkeze , és Nyers Rezső nyilván erre utalt, amikor Gorbacsovnak azt mondta, hogy a Bush-látogatás nem hagyo illúziókat. Nyers arról is beszámolt az SZKP főtitkárának, hogy Bush hangsúlyozta semlegességét a magyar belpolitikában, hozzátéve, hogy magyar részről ezt tekintik a kétoldalú viszony alapjának.72 Szeptember végén Szűrös Mátyás találkozo Brent Scowcro nemzetbiztonsági tanácsadóval, egyben Bush legközelebbi bizalmasával, és körvonalazta elképzeléseit Magyarország esetleges semlegességéről. Scowcro válaszában arra szorítkozo , hogy megismételje, az Egyesült Államok segítőkész akar lenni, de nem provokatív.73 A peresztrojka jövője, a Brezsnyev-doktrína, illetve az európai integráció melle felvetődö a regionális konfliktus, illetve a német hegemónia veszélye is. Egy szeptember 13-i, az American Foreign Service Association által szponzorált előadásában Eagleburger külügyminiszter-helye es arra figyelmeztete , hogy „a szovjet tömbön belül végbemenő reformok és a Kelet-Európában érvényesülő szovjet ellenőrzés enyhülése régóta elnyomo etnikai ellenségeskedéseket és nemzeti rivalizálásokat hozo a felszínre, és ismét a nemzetközi politika napirendjére tűzi a németkérdést”. A diplomata beszédében arra is figyelmeztete , hogy az átmenet békés jellegéről az európaiaknak maguknak kell gondolkodniuk.74 A jelek szerint a helyi konfliktusoktól való félelem nem volt teljesen megalapozatlan. A magyar–román viszony drasztikusan megromlo , Budapest többé már nem engedhe e meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a romániai magyarok üldözését. A Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közös márciusi előterjesztésében javasolta az MSZMP Politikai Bizo ságának, hogy kezdeményezzen bizalmas konzultációt a Szovjetunióval, illetve az Egyesült Államokkal „a vegyi fegyverek lehetséges romániai gyártásáról és alkalmazási területeiről”.75 Június 19-én a Belügyminisztérium Tájékoztató jelentése figyelmezte e az MSZMP elnökségét, hogy Románia katonai akciót készít elő Magyarország ellen őszi időzítéssel.76 Ennek fényében a magyar politikai vezetés, illetve a legnagyobb ellenzéki párt részéről Antall József is megerősíte e Magyarország tagságát a Varsói Szerződésben. Horn Gyula Ivan Aboimovval folytato megbeszélésén leszögezte, hogy „hazánk tagsága a Varsói Szerződésben nem kérdéses, ezt a felfogást józan ellenzéki politikai erők is osztják”. Őszi István külügyminiszter-helye es a magyar „biztonság külső garanciájának, az európai stabilitás meghatározó elemének” nevezte a szervezetet, és az utóbbi megállapítás megfelelt az uralkodó szovjet és nyugati felfogásnak is.77 Antall a román veszéllyel indokolta a tagság fenntartását. Biztosíto a a szovjet külügyminiszter-helye est, hogy bár komolyan veszi a semlegesség gondolatát, erre csak a megfelelő nemzetközi feltételek teljesülése esetén kerülhet sor. Hozzáte e, hogy a Varsói Szerződés keretein belül „szeretnénk garanciát kapni szomszéd országok esetleges támadása ellen. Nem félünk 2007. nyár–ősz

267

Borhi László

Romániától, de a támadás veszélyét kizárni nem tudjuk.” De Aboimov tudatában lehete , hogy Magyarország más lehetőségek iránt is érdeklődik. Figyelmeztete , hogy az európai stabilitás megbontása veszélyes helyzetet teremtene.78 E rövid kitérő után visszatérünk az amerikai politikára. Gorbacsov tájékoztatót tarto a szövetségeseknek a máltai találkozóról. Beszámolója szerint Bush elfogadta a politikai-katonai szervezetek stabilizáló szerepét és azt is, hogy óvatosságra van szükség a külföldön állomásoztato csapatok kivonása tekintetében is.79 A máltai találkozón Gorbacsov ígéretet te a be nem avatkozásra, a csapatkivonásra és arra, hogy KeletEurópa maga választhatja meg a politikai rendszerét. Cserében Bush vállalta, hogy nem él vissza a helyze el.80 1989 végén úgy tűnt, hogy az 1945 után létrejö európai rendszer alapjai, legalábbis időlegesen, a kelet-európai átalakulási folyamat eredményeként sem változnak. A State Department egy tisztviselőjének szavaival: a katonai tömbök „az európai biztonság oszlopai lesznek”.81 Nyugati részről a hidegháború, legalábbis részben, a kontinens újraegyesítéséről, a Szovjetunió kelet-európai jelenléte által okozo feszültség megszüntetéséről, a vasfüggöny mögö i országok demokratizálásáról, szuverenitásuk helyreállításáról szólt. Amikor elérkeze a pillanat, a Nyugat visszahőkölt a váratlan lehetőség lá án. Egy mesterségesen stabilizált, kiszámítható és a gorbacsovi új európai politika mia kevésbé veszélyes világ látszo összeomolni. Az á érés egy kiszámíthatatlan rendre kockázatokat hordozo magában, ezért 1989-ben a nyugati hatalmak politikájukban a stabilitás, az európai béke megőrzését tekinte ék legfontosabb feladatuknak. Ennek érdekében lassítani kívánták az átalakulási folyamatot, és az 1945-ben kialakult struktúrát a konfrontáció helye az együ működés alapjaira kívánták helyezni, mert annak teljes felszámolására még nem tarto ák elérkeze nek az időt. Egyrészt azért nem, mert tarto ak Gorbacsov bukásától, ami visszafordítha a volna a kelet-nyugati közeledést. Másrészt a szovjet katonai jelenlétet stabilizáló tényezőnek tekinte ék, amelynek híján regionális konfliktusok kirobbanásától lehete tartani, és felvetődhete a német hegemónia kérdése is, különösen a német egyesülés napirendre kerülésének fényében. Szovjet részről több alkalommal is kinyilváníto ák, hogy nem kívánnak beavatkozni a reformországok belügyeibe, de nem hagytak kétséget afelől, hogy a Varsói Szerződést az európai biztonság pillérének tekintik, és a teljes csapatkivonás csak hosszabb távon lehetséges. Gorbacsov európai háza, akárcsak Mi errand hasonló koncepciója, továbbra is két Európát feltételeze , de már az együ működés talaján. Bármilyen furcsának tűnik, az európai politika alapkérdéseiben, 1945 óta először, nézetazonosság mutatkozo a Szovjetunió és a Nyugat közö . Az a tény, hogy másfél éven belül a szovjet térség országai visszanyerték nemzeti önrendelkezésüket, annak köszönhető, hogy kihasználták a Szovjetunió összeomlása által kínált történelmi lehetőséget, és a saját kezükbe ve ék sorsuk rendezését. Mikor a nyugati hatalmak észreve ék, hogy a kelet-európai változásokat nem lehet visszafordítani, és Moszkva sem képes ellenük tenni, kész tényként elfogadták az új helyzetet. 268

Külügyi Szemle


Jegyzetek 1 Javaslat az MSZMP Politikai Intézőbizo sága részére, 1989. július. Magyar Országos Levéltár (MOL) KS, 288. f., 5. cs., 1078. ő. e.. 2 Lásd Bodzabán Antal–Szalay Antal szerk.: A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. Budapest: Pelikán Kiadó, 1994. 131. o. 3 Robert L. Hutchings: American Diplomacy and the End of the Cold War. An Insider’s Account of U.S. Policy in Europe, 1989–1992. Washington, D.C., Baltimore and London: The Woodrow Wilson Center Press, The Johns Hopkins University Press, 1997; Michael R. Beschloss–Strobe Talbo , At the Highest Levels: The Inside Story of the End of the Cold War. Boston: Li le and Brown Company, 1993; George Bush and Brent Scowcro : A World Transformed. New York: Knopf, 1998; Magyarics Tamás: „Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatai a Vasfüggöny lebontásától a Szovjetunió felbomlásáig”. In: Gyarmatokból impérium (szerk.: Frank Tibor). Budapest: Gondolat Kiadó, 2007. 217–235. 4 Békés Csaba: Európából Európába – Magyarország konfliktusok keresz üzében. Budapest: Gondolat Kiadó, 2004. Békés a Brezsnyev-doktrína lebegtetéséről ír, de lehet, hogy a homályos fogalmazás nem a tudatos megtévesztést szolgálta, hanem inkább a szovjet külpolitika irányveszte ségére utalt. 5 Mark Kramer: „The Collapse of East-European Communism and the Repercussions within the Soviet Union (Part 3)”. Journal of Cold War Studies, Vol. 7. No. 1. (Winter 2005). 1–24. o. 6 Beszámoló a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének varsói ülésszakáról, 1988. július 15–16. MOL, KS, 288. f., 5. cs., 1032. ő. e.., 1988. 7 Jelentés az MSZMP Politikai Bizo ságának Grósz Károly 1989. március 23–24-i moszkvai látogatásáról. Közli Baráth Magdolna–Rainer M. János szerk.: Gorbacsov tárgyalásai magyar vezetőkkel – dokumentumok az egykori SZKP és MSZMP archívumaiból 1985–1991. Budapest: 1956-os Intézet, 2000. 178–185. o. 8 Barabás János jelentése Anatolĳ Dobrinyin és Mark Palmer kĳelentéseiről, 1989. július 25. MOL, Külügyminisztérium (KÜM), XIX-J-1-j, SZU tük., 1989. 83. doboz, 001245/3. 9 Az SZKP nemzetközi osztályának feljegyzése, 1989. február. Baráth–Rainer: i. m. 250–251. o. 10 Lásd erről: A Kereskedelemfejlesztési és Pénzügyi Főosztály feljegyzése, „Az 1988 évi árszintek öszszehasonlítása a magyar–szovjet forgalom reprezentatív termékkörére, 1988. december 29; az Országos Tervhivatal feljegyzése a magyar–szovjet viszonylatú konvertibilis deviza elszámolásra való á érés hatásairól, 1989. január 6. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 85. doboz, 002564. 11 Az SZKP nemzetközi osztályának elemzése, Baráth–Rainer: i. m. 250. o. 12 Nagy János jelentése a szovjet álláspontról a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon, 1989. január 15. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Európa 1989. 96. doboz, 00139/4. 13 Jegyzőkönyv Mihail Gorbacsov és Németh Miklós 1989. március 3-i találkozójáról. Baráth–Rainer: i. m. 156–168. o. 14 A Külügyminisztérium feljegyzése Ivan Aboimov szovjet külügyminiszter-helye es magyarországi látogatásáról, 1989. október 20. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 84. doboz, 003982. 15 A bécsi nagykövetség jelentése a Külügyminisztériumnak, 1989. november 23. MOL, KÜM, XIX-J-1j, Európa tük. 1989. 97. doboz, 00275. 16 Feljegyzés moszkvai konzultációról, 1989. április 24. MOL, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 84. doboz, 002112. 17 Jelentés a Minisztertanácsnak a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek tanácskozásáról, 1989. december 4. MOL, KÜM, XIX-J-1-r, 177/HGY, 94. doboz. 18 Jelentés a Minisztertanácsnak Németh Miklós és Franz Vranitzky határ menti találkozójáról, 1989. február 15. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 00342/2. 19 A bécsi nagykövetség számjeltávirata, osztrák vélemények az átalakulásról, 1989. február 21. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 001225. 20 A bécsi nagykövetség számjeltávirata, osztrák vélemények az átalakulásról, 1989. március 3. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 001225/3. 21 A bécsi nagykövetség jelentése, beszélgetés Dr. Pra nerral, 1989. április 25. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 00225/10; Beszélgetés Ernst Baumgartnerrel, 1989. április 13, uo.

2007. nyár–ősz

269

Borhi László

22 Jelentés Thomas Klestil látogatásáról, 1989. március 7. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 00125. 23 A bécsi nagykövetség jelentése, osztrák vélemény az átalakulásról, 1989. július 6. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, Ausztria tük. 1989. 19. doboz, 001225/11. 24 A bécsi nagykövetség számjeltávirata, 1989. augusztus 3. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Ausztria tük. 1989. 20. doboz, 003390. 25 Lásd erről Horn Gyula: Cölöpök. Budapest: Zenit könyvek, 1991; Horváth István–Németh István: És a falak leomlanak. Magyarország és a német egység 1945–1990. Budapest: Magvető, 1999. 26 Lásd Békés: i. m. 301–302. o. 27 A Külügyminisztérium feljegyzése Helmut Kohl látogatásáról, 1989. december 21. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, NSZK tük. 1989. 65. doboz, 004164. 28 Hutchings: i. m. 15–17. o. 29 Lásd Ádám Magda: A Kisantant és Európa, 1920–1929. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1989; Anthony Adamthwaite: Grandeur and Misery: France’s Bid for Power in Europe, 1914–1940. London: Arnold, 1990. 30 Tájékoztató Grósz Károly franciaországi látogatásáról, é. n. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 00547. 31 A Külügyminisztérium feljegyzése, é. n. (1989. január) MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 00428. 32 A párizsi nagykövetség rejtjeltávirata, 1989. február 17. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 0070/1. 33 A párizsi nagykövetség rejtjeltávirata, 1989. február 15. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 00104. 34 A párizsi nagykövetség rejtjeltávirata, 1989. április 25. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 001104/1. 35 A francia nagykövetség rejtjeltávirata, Jacques A ali közlései 1989. február 17. MOL, KÜM, XIX-J-1j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 001104/6; A párizsi nagykövetség jelentése, francia vélemények az átalakulásról, 1989. február 28. Uo., 001104/8. 36 Roska István nagykövet jelentése Mi errand varsói látogatásáról, 1989. június 26. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 002970/1. 37 A párizsi nagykövetség jelentése a francia szocialista párt véleményéről, 1989. november 3. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük, 1989. 35. doboz, 001104/1. 38 Feljegyzés Jean Louis Bianco és Vass László megbeszéléséről, 1989. november 17. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 00724/8. 39 Feljegyzés a Blot külügyi főigazgatóval folytato megbeszélésről, 1989. november 22. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 001104/9. 40 Feljegyzés Pozsgay Imre és Giscard D’Estaing megbeszéléséről, 1989. december 6. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, Franciaország tük. 1989. 35. doboz, 001104/9. 41 Jelentés Mi errand NDK-beli látogatásáról, 1990. január 2. A Külügyminisztérium Ira ára (KMI), NDK SZT 1990, 51. doboz, 108–13. 42 Jelentés Mi errand látogatásáról, 1990. január 23. A Külügyminisztérium Ira ára (KIT), Franciaország SZT 1990, 26. doboz, 00160/6. 43 Lásd Gabor Batonyi: Britain and Central Europe, 1918–1933. Oxford: Clarendon Press, 1999. 44 Geraint Hughes: „British Policy Towards Eastern Europe and the Impact of the ’Prague Spring’ 1964–1968”. Cold War History, Vol. 4. No. 1. (January 2004). 134. o. 45 Hutchings, i. m. 14. 46 Bodzabán–Szalay: i. m. 153. 47 Margaret Thatcher: The Downing Street Years. London: HarperCollins Publishers, 455–457. o. 48 Jelentés Várkonyi Péter londoni látogatásáról, 1989. március 17. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Anglia tük. 1989. 15. doboz, 00412/13.

270

Külügyi Szemle


49 Várkonyi Péter feljegyzése Horn Gyulának, 1989. március 11. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 83. doboz, 001245/1. 50 Memorandum of Conversation, 1989. szeptember 23. In: Rendszerváltozás Magyarországon 1989–1990 (szerk. Békés Csaba et. al.). Kiadatlan iratgyűjtemény, 1999. 51 A Külügyminisztérium Politikai Elemző Főosztályának feljegyzése a Foreign Office Politikai Tervező Osztálya delegációjával folytato konzultációjáról, 1989. október 11. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Anglia tük. 1989. 15. doboz, 003852. 52 Kovács László konzultációja a brit kormány képviselőivel, 1989. november 27–28. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, Anglia tük. 1989. 15. doboz, 004387. 53 Jelentés a Minisztertanácsnak, 1989. december 14. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Anglia tük. 1989. 15. doboz, 003935/1. 54 A londoni nagykövetség jelentése, 1990. február 8. KIT, Anglia SZT 1990, 11. doboz, 00835; A Külügyminisztérium feljegyzése, 1990. február 21. Uo., 003935/1. 55 Jelentés Douglas Hurd látogatásáról, 1990. március 5. KIT, Anglia SZT 1990, 11. doboz, 0010801/1. 56 A brüsszeli nagykövetség feljegyzése a Külügyminisztériumnak, 1989. július 24. MOL, KÜM, XIX-J1-j, nemzetközi szervezetek 1989 tük. 111. doboz, 00743. 57 Frank Andriessen közlését lásd: Peter Van Ham: The EC, Eastern Europe and European Unity – Discord, Collaboration and Integration since 1947. London, New York: Pinter 1993, 167. o. 58 Uo. 173. o. 59 Hutchings: i. m; Bush–Scowcro : i. m. 60 Kovács László jelentése Whitehead külügyminiszter-helye es látogatásáról, 1988. október 21. MOL, KÜM, USA tük. XIX-J-1-j, 17. doboz, 4-135-002278/5-1988. 61 A washingtoni nagykövetség rejtjeltávirata Pataki megbeszéléseiről, 1989. április 12. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, USA tük. 1989. 9. doboz, 00625/5. 62 A washingtoni nagykövetség jelentése, 1989. május 15. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, USA tük, 1989. 10. doboz, 002245. 63 A washingtoni nagykövetség feljegyzése, 1989. május 15. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, USA tük. 1989. 10. doboz, 002245/3. 64 A washingtoni nagykövetség rejtjeltávirata, 1989. május 11. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, USA tük. 1989. 9. doboz, 0016/2. 65 Szovjet tájékoztatás a Külügyminisztériumnak, 1989. május 12. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 83. doboz, 0015057/1. 66 Lásd erről Békés: „Európából Európába”. 67 Megjegyzések a Krasznaja Zvezda cikkéhez, 1989. június 30. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, SZU tük. 1989. 86. doboz, 003062. 68 Jack Matlock: Autopsy of An Empire – The American Ambassador’s Account of the Collapse of the Soviet Union. New York: Random House, 1995. 198. o. 69 Feljegyzés George Bush amerikai elnök látogatásáról. MOL, KS 288. f., 11. cs., 4460. ő. e. 70 Hutchings: i. m. 66. o. 71 Bush–Scowcro : i. m. 126. o. 72 Jelentés az MSZMP PIB-nek Nyers Rezső és Grósz Károly 1989. július 24–25-i moszkvai látogatásáról. Gorbacsov tárgyalásai, 194. o. 73 Az Országgyűlés elnöki titkárságának jelentése, 1989. szeptember 26. MOL, KÜM, XIX-J-1-k, USA admin. 1989. 24. doboz, 4243-4/T. 74 Eagleburger beszédét, amelyet az American Foreign Service Association által szerveze előadássorozat keretein belül mondo el, a washingtoni nagykövetség terjeszte e fel a Külügyminisztériumnak 1989. szeptember 14-én. MOL, KÜM XIX-J-1-j, USA tük. 1989. 9. doboz, 001335/89. 75 A Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium közös előterjesztése az MSZMP Politikai Bizo ságának, 1989. március 6. MOL, KÜM, XIX-J-1-j, Varsói Szerződés 1989. 107. doboz. 76 Az MSZMP KB NKO javaslata a pártelnökség számára, 1989. június 30. MOL, KS 288. f., 59. cs., 1. ő. e.

2007. nyár–ősz

271

Borhi László

77 Lásd: Jelentés Ivan Aboimov látogatásáról, lásd a 14. sz. jegyzetet. 78 Feljegyzés Ivan Aboimov találkozójáról ellenzéki politikusokkal, 1989. október 17. MOL, KÜM, XIXJ-1-j, SZU tük. 1989. 84. doboz, 003982. A Fidesz részéről Hegedüs István felte e a kérdést, hogy a Szovjetunió ragaszkodik-e Magyarország VSZ-tagságához? 79 Jelentés a Minisztertanácsnak a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek tanácskozásáról, i. m. 80 Matlock: i. m. 272. o. 81 A washingtoni nagykövetség feljegyzése Várkonyi, Kamman, Hornblow és Swihart megbeszéléséről, 1990. KIT, USA SZT 1990 9. doboz, 0050.

272

Külügyi Szemle

Még kevesen gondolták 1989 januárjában, hogy az év végére Magyarország

Recommend Documents