Médiafogyasztás, pártválasztás és a politikai involváltság A 2010 évi parlamenti választás előtt végzett kutatás adatai alapján
Bevezetés A DKMKA Magyar Választáskutatási Program keretében készült kutatás része annak a kutatás-sorozatnak, amelynek során a program keretében dolgozó kutatók panel- és keresztmetszeti kutatások révén tárják fel a magyar választók viselkedését és az azokat befolyásoló tényezőket. A panelkutatás első hulláma 2008-ban készült, a második 2009-ben az Európai Parlamenti választás előtt, a tanulmány alapjául szolgáló harmadik adatfelvétel keresztmetszeti jellegű volt, és a 2010-es országgyűlési választások előtt készült. A sorozat következő eleme a 2010-es önkormányzati választásokat megelőzően készül el. Az adatfelvételt két közvélemény-kutató intézet, az Ipsos és a Medián készítette, egymástól függetlenül, de azonos szabályok alapján készült, egyenként 750 fős minta személyes megkérdezése révén. A minta többlépcsős véletlen eljárással készült. A mintavételi pontok a panelkutatásban szereplő lakcímek voltak, amelyekről kiindulva szigorú agoritmust alkalmazva, úgynevezett „véletlen sétás”eljárással választotta ki a kérdezőbiztos azt a háztartást, amelyben megkísérelte elkészíteni az interjút. Többszemélyes háztartásban ugyancsak véletlen eljárással, az úgynevezett „születésnapos” módszerrel (az interjú készítésének időpontját leközelebb követő születési dátumú személyt kiválasztva) határozta meg azt a személyt, akit felkért az interjúra. A kérdőív tartalmilag azonos volt, csupán a két intézet kérdezéstechnikai standardjainak különbsége következtében, és – minimális mértékben - csupán ebben a tekintetben tértek el egymástól. Az adatfelvétel 2010. március 30-ika és április 9-ike között készült.
Részvételi szándék A Medián havonta 1200 fős országos reprezentatív mintán készülő omnibusz adatfelvételei alapján a 2006-os és a 2010-es országgyűlési választások között a részvételüket biztosnak mondó szavazópolgárok aránya 44 és 64 százalék között változott, az időszakban átlagosan 50 százalék volt. A maximális értéket a választást közvetlenül követő hónapban regisztráltuk, ezt követően a „választókedv” négy hónapon keresztül mérsékelten csökkent, és ez a tendencia az „öszödi beszéd” nyilvánosságra kerülése, illetve az önkormányzati választás
1
előtt fordult meg (57 százalék). A minimális értéket 2009 decemberében regisztráltuk, ezt követően folyamatosan, havonta átlagosan 3 százalékponttal nőtt a szavazók aránya, egykét héttel a választások előtt szavazásra jogosultak 56 százaléka mondta biztosnak részvételét a választásokon. A DKMKA Magyar Választáskutatási Program keretében készült kutatás adatfelvétele a választás időpontjához átlagosan egy héttel közelebbi időszakban, március 30-a és április 9e között készült. Ebben az időszakban a megkérdezettek 60 százaléka mondta azt, hogy biztosan elmegy majd szavazni április 11-én. A két adatfelvétel közötti egy hét során tehát 4 százalékponttal nőtt a biztos szavazók aránya. A tényleges részvételi arány (64 százalék) végül is nem esett túlságosan messze ettől az aránytól. Ami viszont némileg meglepő: a részvételi kedv nem különbözik számottevően az adatfelvételi időszak első és második felében, azaz a kampányfinis nem növelte kimutatható mértékben a részvételi szándékot (1. ábra). A pártválasztási szándékokat nézve először is azt látjuk, hogy a megkérdezettek 74 százaléka megnevezte azt a pártot, amelyikre szavazna, ha elmenne. Ez azért különösen figyelemreméltó, mert a kampány előtti időszakban készült felmérésekben több éven át mindig jóval 30 százalék fölött volt az úgynevezett „bizonytalanok” aránya. A kampány tehát viszonylag sok embert kötött valamelyik párthoz. A pártválasztók választásait a tényleges választási eredményekkel összehasonlítva az látszik, hogy a felmérés jelentősen felülbecsülte a Fidesz és az MSZP várható eredményét, miközben a Jobbik és az LMP várható eredményét alábecsülte. A választani tudó „biztos” szavazókra alapozott becslésnek ráadásul számottevően nagyobb a hibája, mint az egyszerű pártválasztásokra alapozott becslésnek. Ez azt sejteti, hogy a különböző pártok támogatói nagyjából azonos valószínűséggel mentek el szavazni.
Hírműsor nézés Az m1, az RTL Klub, és a TV2 adásait gyakorlatilag minden felnőtt magyar tudja nézni az országban. Az m2 viszont csak a háztartások 90 százalékában fogható, a Duna TV a háztartások 89 százalékában, a Magyar ATV 87 százalékukban, a Hír TV 86 százalékukban. Az Echo TV viszont csak a háztartások 78 százaléka számára elérhető. A 18 évnél idősebb magyarok 96 százaléka valamilyen gyakorisággal nézni szokta a különböző csatornák politikai hírműsorait, és mindössze 4 százalék mondta azt, hogy
egyáltalán nem szokott politikai hírműsorokat nézni. A legnagyobb nézettséggel a két országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 hírműsorai büszkélkedhetnek. Ha az egyes műsorok nézésének gyakorisága alapján százfokú mutatót számítunk, amelynek értéke akkor érné el maximumát, ha mindenki minden nap nézné az adott műsort, és akkor lenne nulla, ha soha senki nem nézné, közvetlenül összehasonlíthatók az adatok. Az RTL Klub hírműsorai valamelyest nagyobb intenzitással követik az emberek, mint a TV2jéit, a köztelevíziók közül az m1 híradói a legnézettebbek, az m2 és a Duna hírműsorai közel azonos mértékben vonzzák a nézőket. A politikailag elfogultnak mondott csatornák hírműsorai közül a Hír TV-n láthatóak közönségaránya csak 9 százalékponttal marad el az ATV-jétől, de az előbbiek műsorait lényegesen intenzívebben nézi saját közönsége, mint az utóbbiét. Sőt, a Hír TV hírműsorainak közönsége a két kisebb köztévé műsorainál is nagyobb (1. táblázat). Az egyes csatornák nézettségi mutatói a legtöbbször pozitívan és viszonylag szorosan korrelálnak egymással. Ez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik sokoldalúan tájékozódnak, illetve azok is, akik ritkán és olyankor is többnyire alkalomszerűen csatornát választva tájékozódnak. Gyakorlatilag egyik csatorna hírműsorait sem más csatornák hírműsorainak a rovására nézi a közönség (csupán egyetlen szignifikáns negatív korrelációt találtunk, mégpedig az RTL Klub és az Echo TV között, ám ez a negatív együttjárás is nagyon gyenge: r=0,06). Ez azt jelenti, hogy kevesen nézik valamely másik csatorna rovására egy másik tévéadó hírműsorait. A „hol ezt hol azt nézem” a tipikus stratégia. Az eseti hírműsor nézés pedig majdnem bizonyosan aszerint történik, hogy egyébként éppen melyik csatornát nézik az emberek akkor, amikor a hírműsor következik, és kevesen vannak, akik előre eltervezetten kapcsolnak valamelyik csatorna konkrét politikai műsorára. Pártállás szerint nézve a nézettség átlagokat persze szignifikáns különbségek láthatók, de azért nem drámaian nagyok, és minden csatornának van nézője minden párt táborában (2. táblázat). Az MSZP támogatóinak körében is viszonylag sokan nézik a Hír TV-t és az Echo TV-t is, mint ahogy a Jobbik, és a Fidesz szavazótáborában is sokan vannak, akik belenéznek az ATV politikai hírműsoraiba. A 18-29 évesek körében mindössze 35 pont a közszolgálati m1 politikai hírműsorainak nézettségi átlaga, a 30-44 évesek körében 53 pont, a 45-59 évesekében 64 pont, a 60 évnél idősebbekében pedig 72 pont. A lakóhely annyiban függ össze a hírműsor-választással, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna hírműsorait kisebb valószínűséggel nézik a
budapestiek, mint a vidékiek. Ez feltehetően abból adódhat, hogy a fővárosban gyakorlatilag teljeskörű a Hír TV, az Echo TV és az ATV vételi lehetősége. Nemek és iskolai végzettség szerint nézve az átlagokat azt találtuk, hogy a férfiak és a diplomások az átlagosnál egy kicsivel nagyobb valószínűséggel nézik a Hír TV és az Echo TV hírműsorait. Ez azt jelzi, hogy a kisebb csatornák hírműsorainak nézése a vételi lehetőségek mellett kulturális mintázatokkal is összefügg. Az RTL Klub és a TV2 hírműsorainak nézése nem korrelál a politika iránti érdeklődéssel, az összes többi mutató esetében viszont szignifikáns és természetesen pozitív a korreláció, ám nem túlságosan szoros. A viszonylag legszorosabb együttjárást a Hír TV politikai hírműsorainál találtuk: r=0,31. A politikai iránti fokozott érdeklődés tehát a leginkább úgy hat a tévés hírműsorok nézési szokásaira, hogy az alternatív tematikus, és politikailag karakteres csatornák felé is nyitottá teszi az embereket. Tulajdonképpen mindegyik felé, de persze elsősorban azok felé, amelyek - az általános vélekedés szerinti - politikai irányultsága összhangban van a nézők személyes politikai preferenciáival. Olyan ember viszont nagyon kevés él az országban, aki kizárólagosan csak a saját politikai orientációjával szinkronban lévő csatornák tájékoztatására hagyatkozik. A legfontosabb tanulság tehát az, hogy a politikai hírműsor-fogyasztást nézve korántsem olyan megosztott a magyar társadalom, mint azt a pártok nyilvános szereplései, a médiaviták, illetve a tényleges politikai megosztottság alapján vélhetnénk. Egyszerre nézve a válaszokat négy tévés hírfogyasztási típus valamelyikébe sorolhatóak a válaszadók. Az alkalmazott klaszter-analízis algoritmus minden válaszadót besorol valamelyik csoportba, és persze minden csoportban vannak, akiknek a válaszmintázata elég messze esik saját csoportjának tipikus válaszmintázatától. Ugyanakkor az algoritmus optimalizálja a csoporthatárokat úgy, hogy maximalizálja a csoportok közti távolságokat, és minimalizálja a csoporton belüli, az egyes csoporttagok közötti távolságokat. Az emberek csupán négy százaléka nem néz egyetlen híradót sem. A többiek a különböző csatornák
hírműsorainak
nézési
gyakorisága
alapján
négy
csoportba
sorolhatók.
Legnagyobb létszámú csoportjuk (38 százalék) elsősorban a két nagy kereskedelmi csatorna műsorait nézi, 24 százalékuk sokoldalúan tájékozódik, 19 százalékuk számára különösen fontosak a jobboldali beállítottságúnak mondott csatornák hírműsorai, további 19 százalék pedig csak ritkán, alkalomszerűen néz hírműsorokat (3. táblázat). A politika iránt természetesen azok érdeklődnek a leginkább, akik sokoldalúan tájékozódnak. E körben +22 pont az érdekli– nem érdekli válaszok mérlege. A ritkán tájékozódók mérlege viszont -15 pont, és a kereskedelmi csatornákon tájékozódók átlaga is negatív: -9 pont.
A ritkán tájékozódók lényegesen nagyobb valószínűséggel nézik az RTL Klub, mint a TV2 hírműsorait, és többek között ez is oka annak, az RTL Klub nézettsége összességében nagyobb. Ám az összefüggés inkább közvetve érzékelhető, vagiy a ritkán tájékozódók, azért nézik gyakrabban az RTL Klub hírműsorait, mert eleve többet időznek itt, mint a másik nagy kereskedelmi csatornán. A jobboldali beállítottságú csatornákat preferálók politika iránti érdeklődésének átlaga +19 pont, azaz nem kiugróan magas. Ugyanakkor a választási részvételi valószínűség-becslések átlaga éppen ebben a csoportban a legmagasabb, 73 pont, miközben a sokoldalúan tájékozódók átlaga csak 69 pont, a másik két csoporté pedig mindössze 59 pont. A Hír TV és az Echo TV politikai hírműsorai tehát valamivel jobban mozgósítottak a választási részvételre, mint a többi csatorna hírműsorai, vagy legalábbis ezeknek a csatornáknak a közönsége olyanokból áll, akik eleve aktívabbak politikailag. Másfelől, a mért összefüggések azzal is megmagyarázhatóak, hogy a balra, illetve liberális irányba nyitottak sokkal inkább elbizonytalanodtak az elmúlt években, mint a kétharmados győzelemre készülődő jobboldal hívei. Azok körében, akik egyáltalán nem szoktak politikai hírműsorokat nézni (a felnőtt lakosság 4 százaléka) -47 pont a politikai iránti érdeklődés mérlege, - bár az átlagosnál lényegesen alacsonyabb - de számottevő (42 pont) a részvételi valószínűség mutatója. A legmarkánsabban az MDF kevés támogatójának politikai hírműsor nézési szokásai térnek el másokétól, de nagyon nagy a kontraszt a Fidesz és az MSZP szavazótábora között is. Az utóbbiban magas a sokoldalúan tájékozódok aránya, az előbbiben pedig természetesen azoké, akik nyitottak a jobboldali csatornákra. A
jobboldali
beállítottságú
csatornákat
a
budapestiek
preferálják
a
legnagyobb
valószínűséggel. Ebben azonban szerepet játszik az is, hogy csak a fővárosban tekinthető gyakorlatilag 100 százalékosnak a Hír TV és az Echo tévé vételi lehetősége. A megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban élők körében viszont a sokoldalúan tájékozódók aránya magasabb az átlagosnál. A sokoldalú tájékozódás amúgy a 60 évnél idősebbekre a legjellemzőbb. A 18-29 évesek több mint harmada viszont nem néz vagy csak ritkán néz politikai hírműsorokat. Őket vagy kevéssé érdekli a politika, vagy inkább az interneten tájékozódnak. Iskolázottság szerint nézve az a legfeltűnőbb, hogy az érettségizettek és a diplomások sokkal kisebb mértékben tájékozódnak a kereskedelmi csatornákból, mint a kevésbé képzettek. Az érettségizettek és a diplomások szokásai között viszont nincsenek jelentős különbségek (2. ábra, 3. ábra, 4. ábra, 5. ábra).
Újságolvasás A felnőtt magyarok 56 százaléka azt mondta: szokott napilapot olvasni. Ez az esetek döntő többségében a helyi, megyei lapot jelenti. A Blikk az újságolvasók 61 százalékának a kezében szokott megfordulni valamilyen gyakorisággal, a többi napilapot viszont kevesebb mint a harmaduk szokta „ólegalább időnként kézbe venni. Napi rendszerességgel mindössze a 18 évnél idősebbek alig több, mint negyede olvas napilapot, és ebből csak 3 százalék néz bele nap mint nap több újságba is (4.táblázat). Pártpreferencia szerint csak a Népszabadság és a Magyar Nemzet olvasási gyakorisága eltérő. És ami igazán meglepő: egyik napilap olvasási gyakorisága sem korrelál szignifikánsan a választási részvételi valószínűséggel. Ez persze főleg azért van így, mert kevesen olvassák a napilapokat. Ugyanakkor a politikai iránti érdeklődéssel is csak nagyon gyengén korrelálnak az olvasási gyakoriságok. Az újságolvasás tehát sokkal inkább szokások, hagyományok és életstílus dolga, mint a politika iránti érdeklődésé. A politika iránt fokozottan érdeklődő fiatalok inkább az elektronikus médiákat preferálják, és a napilapok helyett egyre inkább az internetről tájékozódnak. Politikai hetilapokat is csak kevesen olvasnak. A 18 évnél idősebbek 86 százaléka egyáltalán nem olvas ilyeneket, 9 százalékuk csak egy hetilapot szokott legalább időnként olvasni, 4 százalékuk kettőt, és mindössze 1 százalék azok aránya, akik három vagy több politikai hetilapot is olvasnak valamilyen gyakorisággal. A legnépszerűbb hetilap a HVG. Ez a felnőttek 8 százalékának a kezében fordult meg az elmúlt három hónapban. A Heti Válasz-t 4 százalék, az ÉS-t, a Magyar Narancsot és a Figyelőt 3-3 százalék olvassa, a Barikádot pedig mindössze 2 százalék vette a kezébe az elmúlt három hónapban. A Barikád olvasói gyakorlatilag mind a Jobbik támogatói, míg a többi hetilap olvasói között mindenféle pártállású ember megtalálható. A legtöbb hetilapot az LMP támogatói olvassák (6. ábra 7. ábra, 8.ábra).
Internet A felnőtt magyarok mindössze 37 százaléka szokott internetes oldalakon híreket olvasni, és ebből csak 8 százalék naponta. Másik 8 százalék hetente olvas az interneten híreket, 21 százalék pedig csak havonta vagy ritkábban. A 100 fokú skálára vetített válaszok átlaga így mindössze 19 pont. Az LMP-támogatók átlaga azonban 31 pont, és a Jobbik támogatói is az átlagosnál valamivel nagyobb valószínűséggel
olvasnak híreket internetes oldalakon. A bizonytalanok és az MDF-támogatók körében viszont mindössze 14 pont az átlag. A legtöbben az origo.hu és az index.hu web helyek politikai témájú oldalait szokták látogatni (5. táblázat).
Médiahasználat A felnőtt magyarok 52 százaléka mindennap, vagy majdnem minden nap figyelemmel kíséri a politikai híreket a televízióban. A rádiókból 19 százalékuk, a napilapokból pedig 18 százalékuk tájékozódik napi rendszerességgel a politikáról. Hetilapokból mindössze a megkérdezettek tizede tájékozódik heti rendszerességgel, az internetet pedig 9 százalék használja naponta vagy majdnem minden nap a politikai hírekről való tájékozódásra. Végül 7 százalék azok aránya, akik egyik médiatípust sem használják a politikáról való tájékozódásra. Ha a válaszokat 100 fokú skálára vetítjük, a tévé tájékozódásban betöltött szerepét mutató skála átlaga 75 pont, a rádióiét mutatóé 45 pont, a napilapokét mutatói 37 pont, az internet jelentőségét mutató skálának pedig 21 pont az átlaga. (A hetilapok átlaga 11 pont, de ez nem összevethető a többi médiával.) (6. táblázat, 9. ábra) Az MSZP és a Fidesz média típus használati profiljai gyakorlatilag egyformák, az LMP és kisebb mértékben a Jobbik támogatói körében azonban az átlagosnál lényegesen nagyobb az internet jelentősége. Az MDF támogatói használják a legkevésbé az online hírforrásokat, de ebben a körben a legnagyobb a rádióból tájékozódók aránya. Végül a bizonytalanokra a leginkább jellemző az, hogy sehonnan sem, vagy csak ritkán tájékozódnak a politikai hírekről. Ha megnézzük a politika iránti általános érdeklődés korrelációit a médiatípus-használati mutatókkal, akkor azt találjuk, hogy van ugyan szignifikáns kapcsolat, de csak laza. A viszonylag legszorosabb együttjárást a tévés tájékozódással találtuk: r=0,33.
Véleményvezérek A felnőtt magyarok 5 százaléka azt mondta, gyakran fordul elő, hogy megpróbálja meggyőzni a barátait, ismerőseit, munkatársait a saját álláspontja felől olyan politikai kérdésekkel
kapcsolatban,
amelyekről
valamilyen
határozott
álláspontja
van.
A
megkérdezettek 16 százalékával néha, 24 százalékukkal pedig ritkán szokott ez előfordulni. 47 százalék azt mondta, hogy soha sem akar másokat meggyőzni a saját álláspontjáról, 9
százalék
pedig azt, hogy nem szokott saját álláspontja lenni. Azt nem tudhatjuk, hogy
mennyire sikeresek ezek a meggyőzési kísérletek, de azt azért megállapíthatjuk az adatokból, hogy mindössze pár százalék az aktív vélemény-vezérek aránya a politikai témákban. Ha a válaszokat 100 fokú skálára vetítjük, mindössze 23 pont az átlag. Az így képzett mutató r=0,2 körüli szinten, azaz gyengén de azért szignifikánsan és pozitívan korrelál a hetilapból tájékozódással, az interneten tájékozódással és a rádióból tájékozódással is. A véleménybefolyásoláshoz saját vélemény kell, ehhez viszont nem árt tájékozódni. Mindez azt jelenti, hogy a médiában megjelenő politikai üzenetek, illetve vélemények a személyes csatornákon keresztül előbb-utóbb eljutnak olyanokhoz is, akik egyébként nem nagyon szoktak a médiában tájékozódni a politikáról. Ugyanakkor a családi, baráti, szomszédsági és munkahelyi beszélgetésekben nem túl gyakori beszédtéma a politika, és csak kevesen vannak, akik aktív szereplői ezeknek a diskurzusoknak, ha mégis terítékre kerül a téma. A konkrét médiumok közül a kurucinfo, a Hír TV, illetve a Magyar Narancs és a HVG korrelál r=0,2 körüli szinten a „vélemény-vezérség” mutatóval. Főleg azért, mert a kisebb pártok támogatói az átlagosnál nagyobb valószínűséggel próbálnak meggyőzni másokat a saját álláspontjukról.
A
Fidesz
és
az
MSZP
táborában
átlagos
mértékben
találunk
véleményvezéreket, a Jobbik átlaga 35 pont, az MDF-é 34 pont, az LMP átlaga pedig 32 pont., míg a bizonytalanok körében természetesen jóval a főátlag alatt van (10 pont). Ezek a számok azt is jelzik, hogy a Jobbik nem kis részben annak is köszönhette azt, hogy az előzetes várakozásokhoz képest viszonylag sokan döntöttek a radikális párt mellett, mert az ő híveik próbálták a leginkább meggyőzni környezetüket, és ez eredményes is lehetett, elsősorban azok körében, akik a Fidesz és a Jobbik között ingadoztak. A sokoldalúan tévézők és a jobboldali adókat preferálók körében is 32-32 pont a mutató átlaga, szemben a 23 pontos főátlaggal. Általában az átlagosnál nagyobb valószínűséggel a azokból lesznek véleményvezérek, akik tájékozottak a politikában. Az viszont a valószínűleg az aktuális politikai erőviszonyokkal, illetve a stílusok különbözőségeivel magyarázható, hogy a jobboldali üzenetekre nyitottak aktívabbak, a politikai diskurzusokban, mint azok, akik jelenleg kisebbségben lévő baloldali és liberális nézeteket képviselnek. A legnagyobb gyakorisággal a 45-59 éves férfiak, illetve a középkorú diplomások próbálnak meggyőzni másokat a saját politikai álláspontjukról. A 60 évnél idősebb diplomások viszont már semmivel sem nagyobb valószínűséggel győzködnek másokat, mint az idős érettségi nélküliek (10. ábra, 11. ábra).
1. ábra A választáson való részvételüket biztosnak mondók aránya (százalék)
80
70 64 61 59
60
60 57 56 56 55
50
52
56 54 53
52 5252 51 51 51 51 50 50 50 49 4949 49 48 48 48 48 48 47 4747 4747 4747 474747 46 46 46 45 45 45 45 45 44
51
48
40
30
20 1. 2006
4.
7.
10.
1. 2007
4.
7.
10.
1. 2008
4.
7.
10.
1. 2009
4.
7.
10.
2. ábra A politikai hírműsor-nézési típusok – pártpreferencia szerint (százalék) jobboldali
nt/nm
11
MDF
8
Jobbik
8
19
Fidesz
3
5
40
29
37
15
43
20%
17
44
19
2
sokoldalú
42
10
27
0%
kereskedelmi
50
13
5
ritkán néz
22
6
LMP
MSZP
nem néz
19
40%
19
34
30
60%
22
80%
100%
1. 2010
4.
3. ábra A politikai hírműsor-nézési típusok – lakóhely szerint (százalék) jobboldali
18
kistelepülés
kisebb város
3
16
Budapest
ritkán néz
14
5
15
nagyváros
nem néz
16
29
5
0%
18
40
19
24
sokoldalú
44
18
5
kereskedelmi
32
25
20%
25
40%
60%
21
80%
100%
4. ábra A politikai hírműsor nézési-típusok – életkor szerint (százalék) jobboldali
15
60+ év
45-59 év
2
17
18-29 év
4
4
20
0%
ritkán néz
15
21
30-44 év
nem néz
20%
sokoldalú
38
12
30
36
21
8
kereskedelmi
27
40
27
40%
18
31
60%
14
80%
100%
5. ábra A politikai hírműsor nézési-típusok – iskolázottság szerint (százalék) jobboldali
nem néz
diplomás
22
6
érettségizett
22
6
nincs érettségi
15
3
0%
ritkán néz
kereskedelmi
21
17
sokoldalú
23
28
29
19
26
43
20%
40%
20
60%
80%
100%
6. ábra A Népszabadság olvasása – pártpreferencia szerint (százalék) naponta
Jobbik
hetente többször
3
ritkán
nem olvassa
53
nem olvas napilapot
44
nt/nm 11 4
50
44
Fidesz 11 5
49
44
MDF
LMP
11
5
MSZP
7
0%
45
5
5
44
13
33
44
10
34
44
20%
40%
60%
80%
100%
7. ábra A Magyar Nemzet olvasása – pártpreferencia szerint (százalék) naponta
hetente többször
ritkán
nem olvassa
nem olvas napilapot
MSZP 1 5
50
44
nt/nm 11 4
50
44
LMP
6
6
44
Jobbik 11 4
MDF
3
44
50
5
Fidesz 2 4
44
48
8
44
42
0%
44
20%
40%
60%
80%
100%
8. ábra Hetilapok olvasása az elmúlt 3 hónapban – pártpreferencia szerint (százalék) HVG
Heti Válasz
Figyelő
ÉS
Magyar Narancs
Barikád
30 27 25
20 17 15
15
13 10
11
10
10
8
7 6 5 2
3
4
4
4 2 2
1
7
5
4 1
7
2 2
2
3
3 1 1
2
0
MSZP
Fidesz
Jobbik
LMP
MDF
nt/nm
1
9. ábra A különböző médiumok szerep a tájékozódásban – pártpreferencia szerint (százalék) tévé
rádió
napilap
internet
100 90
81
82
81
80
73
70
65
60 50
64
63 53
48
47 40
42
43
39
40
34
45 37
35
31
29
30 21
19
20
15
12
10 0
Fidesz
MSZP
Jobbik
LMP
MDF
nt/nm
10. ábra A vélemény-vezérség mutató átlaga nemek és életkor szerint (százfokú skála) férfiak
nők
50 45 40 35 30
30 25
27 25
20 15
32
21
23 20
14
10 5 0
18-29 év
30-44 év
45-59 év
60+ év
11. ábra A vélemény-vezérség mutató átlaga iskolázottság és életkor szerint (százfokú skála) nincs érettségi
érettségizett
diplom ás
50 45 40
38
35
33
30
30
25
27 27
25
24
22
20
22 21
15
15 10 5 0
18-29 év
30-44 év
45-59 év
60+ év
1. táblázat Milyen gyakran szokta nézni a következő tévéadók politikai hírműsorait? (szinte százfokú a hírműsort nézők minden hetente hetente ritkábban ) skála körében nap többször soha átlaga RTL Klub
46
31
7
10
6
76
TV2
39
33
8
12
8
70
MTV1 (m1)
25
29
10
22
14
57
Hír TV
13
16
9
19
42
35
MTV2 (m2)
9
15
11
25
40
32
Duna TV
6
13
13
28
40
29
Magyar ATV
6
9
8
26
51
23
az Este (m1)
4
9
9
24
54
21
Echo TV
5
5
7
16
67
16
2. táblázat A politikai hírműsorok nézettség átlagai pártprefrencia szerint a hírműsort nézők körében
Jobbik
Fidesz
nt/nm
LMP
MDF
MSZP
RTL Klub
74
76
74
76
90
77
TV2
70
71
67
77
79
74
m1
50
55
56
51
83
69
m2
28
31
29
29
38
39
Duna TV
27
30
26
34
37
35
Hír TV
36
44
25
28
25
24
Magyar ATV
19
20
20
28
35
39
az Este
21
20
16
29
34
30
Echo TV
20
20
10
16
11
13
3. táblázat A politikai hírműsor nézési típusok (az egyes változók átlagai a csoporton belül) kereskedelmi sokoldalúan „Jobboldali” ritkán a hírműsort nézők körében csatorna tájékozódók csatorna tájékozódók RTL Klub
88
84
75
42
TV2
86
84
65
29
m1
63
87
39
28
m2
24
71
20
11
Duna TV
17
68
24
11
Hír TV
9
60
79
12
Magyar ATV
13
53
23
7
az Este
14
44
17
10
Echo TV
4
31
34
5
38%
24%
19%
19%
a csoport aránya
4. táblázat Milyen gyakran olvassa Ön a következő lapokat? (százalék) minden nap
hetente többször
ritkábban
helyi, megyei lap
19
8
8
Blikk
5
13
16
Metropol
2
6
8
Népszabadság
2
2
6
Magyar Nemzet
1
2
6
Magyar Hírlap
1
1
5
0,5
0,5
4
Népszava
5. táblázat Hírportálok olvasása (százalék) naponta
hetente
ritkábban
soha
nem olvas net híreket
origo
6
13
8
10
63
index
5
10
7
15
63
Hír TV on-line
1
5
4
27
63
Magyar Nemzet on-line
1
3
4
30
63
iwiw politikai témák
1
3
3
30
63
stop
1
2
3
31
63
hirszerzo
1
2
3
31
63
Népszabadság on-line
1
2
3
31
63
kurucinfo
1
2
3
31
63
facebook politikai témák
1
1
1
34
63
6. táblázat Milyen gyakran kíséri figyelemmel a politikai híreket, milyen gyakran informálódik a következő forrásokból? (százalék) minden nap vagy hetente hetente soha vagy ritkábban szinte minden nap többször egyszer kétszer szinte soha televízióból
52
24
8
7
9
rádióból
19
19
12
19
31
napilapokból
18
16
8
12
46
internetről
9
8
8
8
67
hetilapokból
1
3
7
19
70
