MÁSODIK RÉSZ A GAZDASÁGI STÁTUSJOG

MÁSODIK RÉSZ A GAZDASÁGI STÁTUSJOG III. FEJEZET AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ

1. Az egyéni vállalkozásról általában A régebbi kereskedelmi jog alapegysége az egyéni kereskedı, aki individuálisan folytat üzletszerő vállalkozást. A Kereskedelmi Törvény ennek megfelelıen szabályozta 1875-ben az egyéni cég alatt mőködı kereskedıket (e fogalomba természetesen az iparos is beleértendı), még pedig együtt a „társas kereskedıkkel”, azaz a kereskedelmi társaságokkal. Ez a kettısség a szocializmus körülményei között megszőnt, tudniillik a kereskedelmi társaságokat a belsı gazdasági forgalomból praktikusan kiiktatták. A kisárutermelı tulajdont ugyanakkor - ha korlátozva is - a szocialista ideológia elismerte. Külön jogszabályok kerültek elfogadásra a kisiparra (1977. évi 14. tvr.), illetve a magánkereskedelemre (1977. évi 15. tvr.). A kisiparos, illetve a magánkereskedı csak olyan tevékenységet folytathatott, amit az állam jogszabályban kifejezetten megengedett, az alkalmazottak és az ún. segítı családtagok számát a jogszabályok viszonylag szorosan behatárolták. Érdekes módon, Magyarországon a társas vállalkozások hatottak vissza az egyéni vállalkozások hatókörének tágítására. Elıször a gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok lehetıségeinek 1970-es évek végi bıvítése segítette a kisipar magánkereskedelem kötöttségeinek oldását, majd az 1988-as „elsı” társasági törvény. A gazdasági társaságokkal való egyenlı feltételek biztosítása jegyében született meg az azonos versenyfeltételeket biztosító törvény. Az 1990. évi V. törvény volt az elsı, egyéni vállalkozást a rendszerváltást követıen szabályozó törvényünk ami húsz éven át volt hatályban.

2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégrıl szól, függetlenül attól, hogy a vállalkozás az ipar, a kereskedelem, a mezıgazdaság, avagy a szolgáltatások területén tevékenykedik. A törvény 2. §-a szerint egyéni vállalkozás egy természetes személy üzletszerő, tehát saját nevében és kockázatara, rendszeresen és vagyonszerzés céljából, saját kockázatvállalás mellett folytatott termelı vagy szolgáltató tevékenysége. Az egyéni vállalkozó tevékenysége Az egyéni vállalkozó bármely gazdasági tevékenységet folytathat, kivéve amelyet törvény ez egyéni vállalkozások körébıl kivesz. Az egyéni vállalkozó, ha óhajtja használhatja a kisiparos, magánkereskedı elnevezést, mestervizsgával rendelkezık pedig a „mester” megnevezést. A kivételek két esetkörét kell kiemelni: -

Több üzletszerő jövedelemszerzı tevékenység van, amely nem igényli egyéni vállalkozói státus kialakítását. Pl. az orvosok, közjegyzık, ügyvédek. A személyek külön törvény alapján tevékenykednek és jövedelmük alapján személyi jövedelemadót fizetnek.

-

Az egyéni vállalkozók számára tiltott tevékenységeket lényegében a koncessziós törvény (1991. évi XVI. törvény) sorolja fel. Azokat az állami (önkormányzati) monopóliumok (monopoltevékenységek) tartoznak ide, amelyek egyéni vállalkozás keretében nem folytathatok.

Az egyéni vállalkozásokról szóló törvény biztosítja az egyéni gazdálkodók számára is a vállalkozási szabadságot. Az egyéni vállalkozás formája Praktikusan háromféle módon lehet önállóan vállalkozni: - a gazdasági kamarához történı bejelentésre kapott vállalkozói igazolvány alapján. Ez az egyéni vállalkozás fı formája. (A mezıgazdasági termelı tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó szolgáltatás azonban vállalkozói igazolvány nélkül is folytatható.); - cégjegyzékbe bejegyzett egyéni cégként. A cégbejegyzést a már egyéni vállalkozói státusban lévı (tehát vállalkozói igazolvánnyal rendelkezı) személy kérheti; - egyszemélyes társaságként. Az elsı két esetben van szó szorosabb értelemben egyéni vállalkozásról. Az egyéni vállalkozó ugyanis - még ha egyéni cégként önálló kereskedelmi neve van - nem jogi személy, az egyéni cég tartozásaiért a vállalkozó közvetlenül magánvagyonával felel. Éppen ezért a törvény nem határozza meg az egyéni vállalkozáshoz szükséges vagyon minimumát. Az egyszemélyes társaság viszont önálló jogi személy, amelynek tartozásaiért az alapító (tágabb vett egyéni vállalkozó) nem felel. Egyéni vállalkozást – éppen a korlátlan felelısség miatt – jóval könnyebb alapítani, mint egyszemélyes társaságot. 2. Az egyéni vállalkozásra vonatkozó részletes szabályok Az egyéni vállalkozáshoz való jog alanyi jog. Mindenkinek ki kell adni az egyéni vállalkozói igazolványt, aki megfelel a törvényi elıírásoknak és nem állnak fenn nála a törvényi kizáró okok. Az egyéni vállalkozás alapításának törvényi elıfeltétele, hogy a vállalkozó természetes személy legyen, aki cselekvıképes, és nincs kizárva az egyéni vállalkozásból. Egyéni vállalkozó lehet a magyar állampolgár, az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes más államnak az állampolgára, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban nem részes más állam között létrejött nemzetközi szerzıdés alapján a letelepedés tekintetében az Európai Gazdasági Térségrıl szóló megállapodásban részes más állam állampolgáraival azonos jogállást élvezı személy, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezı személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó, a b) pontban nem említett olyan személy, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó bevándorolt vagy letelepedett jogállású személy, a keresıtevékenység folytatása céljából, családegyesítés céljából vagy tanulmányi célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezı személy, valamint a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkezı befogadott és hontalan.

A törvény tételesen szabályozza azt is, hogy ki nem kaphat vállalkozói igazolványt. - Nem kaphat vállalkozói igazolványt, aki korlátozottan cselekvıképes vagy cselekvıképtelen. - Nem kaphat vállalkozói igazolványt, akit a közélet tisztasága elleni vagy a nemzetközi közélet tisztasága elleni, gazdasági, vagyon elleni bőncselekmény miatt jogerısen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, amíg az elítéléséhez főzıdı hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül.

-

-

Nem kaphat vállalkozói igazolványt az, akit szándékos bőncselekmény miatt jogerısen egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztére ítéltek, amíg az elítéléséhez főzıdı hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. Nem lehet egyéni vállalkozó, aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelıs tagja. Egyszerre nem felelhet ugyanazzal a magánvagyonnal egyéni vállalkozóként is és gazdasági társaság tagjaként is. Így nem lehet egyéni vállalkozó, aki betéti társaság beltagja vagy közkereseti társaság tagja.

A vállalkozói igazolvány Az egyéni vállalkozás csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. Kivétel ez alól a mezıgazdasági termelı tevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (amelyhez nem kell igazolvány). Az igazolvány kiadásával, módosításával, visszavonásával kapcsolatos jogkört eredetileg a vállalkozás székhelye szerinti települési önkormányzat szakigazgatási szervei kapták meg. Idıközben - amint arra utaltunk - a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény létrehozta a kötelezı tagságú köztestületi gazdasági kamarákat és l998. június l-jétıl az említett feladatok kamarai hatáskörbe kerültek. Hasonlóan a cégbíróságokon bevezetett eljárási rendhez, a kamaráknál is megvalósul az ún. „egyablakos” rendszerő ügyintézés. Ez azt jelenti, hagy nem kell a vállalkozónak több hatóságnál eljárnia, hanem „egy ablaknál”, a kamarában intézik az ügyeit. A kamara szerzi be a kérelmezı helyett az adószámot, az adóazonosító jelet, a társadalombiztosítási folyószámla számot, valamint külön kérésre a statisztikai számjelet is. Az azonosító számokhoz szükséges adatokat a bejegyzési kérelem rögzítését követı két napon belül a kamara számítógépes úton továbbítja az érintett hatóságoknak. Az egyéni vállalkozói igazolványt egységes formanyomtatvány kitöltésével kell kérni. Ebben többek között fel kell tüntetni a jövendı vállalkozó nevét, a vállalkozás székhelyét, telephelyét, fióktelepeit, tevékenységi körét és tevékenységét. Az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásával kapcsolatban a kamarának nincs mérlegelési joga. Ha a törvényi elıfeltételeknek a kérelem és a kérelmezı megfelel, ki kell adnia az egyéni vállalkozói igazolványt. Erre tekintettel ha a kamara megtagadja az egyéni vállalkozói igazolvány kiadását, az elutasító határozat kézbesítésétıl számított 30 napon belül a kérelmezı a határozatot megtámadhatja a székhely szerint illetékes helyi (városi, fıvárosi kerületi) bíróság elıtt. A bíróság azt vizsgálja, hogy fennálltak-e az igazolvány kiadásának törvény elıfeltételei vagy sem. A vállalkozói igazolvány tartalmazza: a vállalkozó adatait, székhelyét, telepfióktelepét, tevékenységének megnevezését (fıtevékenysége), adószámát és kamarai azonosító számát, valamint a kiadás helyét, idejét, a kamara bélyegzıjét, továbbá a kiadó és a vállalkozó aláírását. Az egyéni vállalkozó tevékenységét csak az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg és csak az igazolványban meghatározott tevékenységet folytathatja.

Ha az egyéni vállalkozói igazolványban szereplı tevékenység gyakorlásáról szakmai jogszabály rendelkezik, akkor az egyéni vállalkozónak be kell tartania e jogszabály elıírásait. Ha a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez is köti akkor nem elegendı, hogy az adott tevékenység szerepel a vállalkozói igazolványban. A tevékenység megkezdésére és folytatására csak a hatósági engedély birtokában kerülhet sor. Ha jogszabály képesítési feltételeket ír elı (meghatározott végzettség, gyakorlati idı) a képesítéshez kötött tevékenységet a vállalkozó csak akkor végezhet, ha ı maga, vagy alkalmazottja, vagy segítı családtagja megfelel a feltételeknek. Lényeges eltérés az egyéni és a társas vállalkozások között, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közremőködni a tevékenység folytatásában. A törvény lehetıvé teszi, hogy egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítı családtagot és középfokú szakosítási intézményi tanulót foglalkoztasson. Ezeknek száma sem külön, sem együtt nincs korlátozva. Az egyéni vállalkozó felelıssége

Az egyéni vállalkozó a tevékenységébıl eredı kötelezettségéért teljes vagyonával felel minden korlátozás nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatja azt, hogy csak meghatározott mértékő vagyont „visz be” a vállalkozásba és csak ennyivel tartozik a hitelezıknek. Az egyéni vállalkozó teljes vagyona (az ún. magánvagyona is) fedezetül szolgálhat. A székhely Az egyéni vállalkozó székhelye a központi ügyintézés helye. Székhellyel minden egyéni vállalkozónak kell rendelkeznie, egyéni helyiség hiányában az egyéni vállalkozó lakóhelyét jelöli meg. (Az állandó lakóhely léte a vállalkozói igazolvány kiadásának feltétele.) A telephely az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának helye, ami az egyéni vállalkozó székhelyétıl különbözı címen, de azzal azonos területi gazdasági kamara illetékességi területén található. Fiókteleprıl viszont akkor beszélhetünk, ha a tevékenység gyakorlásának helyszíne más területi gazdasági kamara illetékességi területére esik és a helyi adókról szóló törvény hatálya alá tartozik. A fogyasztók védelme érdekében székhelyként, telephelyként vagy fióktelepként postafiók cím nem jelölhetı meg. Cég-cégtábla Az egyéni vállalkozó a nyílt árusítású üzletét, termelı-, szolgáltató egységét cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az ott folytatott alapvetı tevékenységet az egyéni vállalkozó nevét, székhelyét (ha másutt van mint az üzlet), valamint azt a kamarát, amelynek tagja. A cégtáblán szereplı üzleti elnevezésére a cégekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni Ezek közül a legfontosabb, hogy az elnevezés ne legyen megtévesztı, a valóságot tükrözze, ne legyen összetéveszthetı más, már mőködı hasonló vállalkozással, lehetıleg magyarul a magyar helyesírás szabályait követve nevezzék el az üzletet, termelı, szolgáltató egységet. Felügyelet A gazdasági kamara ellenırzi, hogy a vállalkozó tevékenysége megfelel-e az egyéni vállalkozói törvény elıírásainak és a vállalkozói igazolványban foglaltaknak. Fontos szabály, hogy a vállalkozói igazolványban szereplı adatok megváltozását a változástól számított 15 napon belül be kell jelenteni az illetékes kamarának. Az egyéni vállalkozás megszőnése Három esetet sorol fel a törvény, amikor megszőnik az egyéni vállalkozónak a tevékenység gyakorlásához való joga: - az egyéni vállalkozó visszaadja igazolványát, - a gazdasági kamara visszavonja az igazolványt, - az egyéni vállalkozó meghal, vagy elveszti cselekvıképességet. Az egyéni vállalkozói igazolvány visszaadása egy külön erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történhet. A formanyomtatvány a vállalkozás adatait tartalmazza, valamint a vállalkozó azon nyilatkozatát, miszerint bejelenti, hogy a vállalkozói tevékenységét egy adott napon megszünteti és vállalkozói igazolványát leadja. A kamara csak törvényben pontosan meghatározott esetekben jogosult az igazolvány visszavonására, de ezekben az esetekben sem mérlegelhet, hanem köteles is ezt a lépést megtenni. Három esetkört határoz meg a törvény: - olyan körülmény merül fel, amely az igazolvány kiadását kizárná, p1. a vállalkozói igazolvány kiadása után a vállalkozó olyan bőncselekményt követ el, amely miatt az általa gyakorolt foglalkozástól eltiltották,

-

a vállalkozó a vállalkozás mőködéséhez szükséges, a törvényben vagy a jogszabályban elıírt követelményeknek nem felel meg; vissza kell vonni a vállalkozói igazolványt attól a vállalkozótól is, aki az adófizetési kötelezettségét az adóhatóság felhívását megelızı legalább 12 hónapig nem teljesítette és/vagy a bejelentési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanezekkel a feltételekkel visszavonásig ok az egy évnél hosszabb ideje fennálló társadalombiztosítás járulék hátralék, illetve bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási mulasztás, amint a gazdasági kamarai tagdíj-tartozás, ha a vállalkozó ezeket n pótolja a felhívásban megjelölt határidıig.

A vállalkozó halálával, illetve cselekvıképessége elvesztésével megvállalkozói tevékenység gyakorlásának joga is. A magyar jogi szabályozásban hagyomány, hogy a vállalkozó özvegyét, örökösét nem kényszeríti a jogszabály arra, hogy elölrıl kezdje meg egy vállalkozás felépítését. Az egyéni vállalkozó halála esetén ugyanis özvegye, illetve örököse jogosult arra, hogy folytassa a vállalkozást, feltéve, hogy a vállalkozás egyéb feltételei (pl. képesítés) a jogutódnál is fennállnak. A vállalkozás egyéni cégként Már említettük: az egyéni vállalkozók bejegyezhetık a cégjegyzékbe egyéni cégként. Ez nem kötelezettség, csak egy lehetıség, amivel a vállalkozó bármikor, határidı nélkül élhet. Az egyéni cég nem válik a bejegyzéstıl jogi személlyé és korlátlan, teljes vagyoni felelıssége sem változik a bejegyzés tényétıl. Több okból mégis célszerő lehet ez a döntés: -

Bekerül a vállalkozó a közhiteles és bárki által megtekinthetı cégjegyzékbe. A bejegyzéstıl hirdetményt tesznek közzé a Cégközlönyben. Ez az üzleti partnerek bizalmát erısítheti anélkül, hogy a vállalkozónak partnert kellene maga mellé fogadnia, mint pl. betéti társaság eseten.

-

Az egyéni cég a cégekre irányadó szabályoknak megfelelıen cégnevet kap, amely – a vállalkozó döntésétıl függıen – nem feltétlenül tartalmazza a vállalkozó személynevét. Az egyéni vállalkozó személyneve mellett az egyéni vállalkozó, illetve – a korábban tárgyalt feltételek mellett – a kisiparos, a magánkereskedı vagy a mester megjelölés szerepelhet. Megemlítjük végül, hogy egyes tevékenységeknél a jogszabály megköveteli az egyéni cégként történı bejegyzést (p1. utazás szervezıi, közvetítıi tevékenységet folytató vállalkozásoknál)

-

Az egyéni cég a társasági törvény rendelkezései szerint átalakulhat egyszemélyes korlátolt felelısségő társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággal. Ilyenkor a felelısség már korlátozottá válik.

IV. FEJEZET A TÁRSASÁGI JOG ALAPJAI, ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK 1. A társasági jog funkciója, fejlıdése és helye a magyar jogrendszerben 1.1 A társaságok gazdasági funkciója A gazdasági életben elvileg minden tranzakciót megvalósíthatnának külön szerzıdésekkel, amelyeket egyének (egyéni vállalkozók) kötnek. Ez azonban nincsen így és a mai gazdaság lényegében a gazdasági társaságok mőködésére, azaz szervezetekre, nem pedig egyénekre és egyes ügyletekre épül. A gazdasági társaságok léte tehát kiemelten fontos, hiányukban a jelenlegi gazdasági fejlettség elérhetetlen lett volna. Ennek alapvetıen két oka van. Az egyéni vállalkozóhoz képest a gazdasági társaság nagyobb tıkét képes egyesíteni, amely a nagyobb beruházások elıfeltétele. A másik, hogy egy szervezeten belül a felelısség, illetve a gazdasági tevékenység kockázata megoszlik és azokat nem egyetlen személynek kell viselnie. Nem is beszélve arról, hogy a társasági jog lehetıséget biztosít nem csupán a tagok felelısségének szétterítésére, hanem annak korlátozására is. 1.2. A társasági jog történeti elızményei és a magyar fejlıdés 1945-ig A gazdasági társaságok joga – a magánjogban némiképp szokatlan módon – nem római jogi eredető, hanem a középkorban a városállamok jogában alakult ki. Ezzel együtt is természetesen a római jogban is megvoltak a mai társasági jog csírái, elıképei. A római jogi societas (társaság) azonban nem volt elkülönült szervezeti jogalany, hanem alapvetıen egy szerzıdéses többalanyú kötelmi kapcsolat a tagok között, ahol a tagok kötelesek voltak egymással folyamatosan elszámolni. A societasba bevitt „közös vagyon” nem került a társaság tulajdonába, hanem a tagok tulajdonközösségének rendelkezése alatt állt, de a tagra esı vagyonhányad a tag külön vagyonának részét képezte és az forgatható volt. A germán jogban alakult ki a társaságok másik ısi elıképe, amely jobban emlékeztet a mai formációkra. Az ún. Gesamthand ugyanis olyan szervezett vagyonközösséget jelentett, ahol a közösség vagyona elvált a tagok vagyonától. Ezzel a kötött közös vagyonnal pedig a közösség maga rendelkezhetett kollektív akaratképzési mechanizmusai révén, amely döntés az egyes tagoktól független volt. Amíg a társaság meg nem szőnt, a társasági vagyon és a tagi vagyon nem keveredett. A magyar társasági jog elsı forrásai már az 1800-as években megjelentek, ám kezdetben – a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyokból és a jogalkotás akkori körülményeibıl következıen – a jogi szabályozás nem fedte le azt az egész területet, amit ma társasági jognak nevezünk. Már 1840-ben törvény szabályozott egyes, a társasági joggal kapcsolatos kérdéseket (a kereskedık jogállásáról, a csıdületrıl, stb.) és egyes társasági formákat (közkeresetre összeállt társaság). Ezek a jogszabályok, ahogy a megalkotásuk évszáma is mutatja, a reformkorban születtek, és mivel megelızték a korabeli viszonyokat, elıfutárai voltak a késıbbi gazdasági fellendülésnek.

A magyar társasági jog elsı komplex jogforrása a Kereskedelmi törvény volt (1875:XXXVII törvénycikk), amely német mintára jött létre és ahogy neve is mutatja, az ún. kereskedelmi jogot szabályozta. A kereskedelmi jog sajátossága az volt, hogy a hagyományos magánjogi (polgári jogi) életviszonyokat és a kereskedelmi életviszonyok regulációjával párhuzamosan funkcionált, ennek következtében a magánjog mintegy megkétszerezıdött. A kereskedelmi jog és a polgári jog egymás melletti párhuzamosságát nevezzük a magánjog dualista rendszerének. Jelenleg is

ezt a modellt, azaz a magánjogi kódex és a kereskedelmi kódex egymás mellettiségét követi pl. Németország (Bürgerliches Gesetzbuch – Handelsgesetzbuch), Spanyolország (Código Civil – Código de Comercio) vagy Franciaország (Code Civil – Code de Commerce). A hazai jogfejlıdés a Polgári Törvénykönyv 1960-as hatályba lépésével a klasszikus kereskedelmi jog megszőnt, a magyar jogban nincs külön kereskedelmi jog, mint önálló jogág. Ezt a megoldást, amely a magánjog egységét vallja, nevezzük a magánjog monista koncepciójának. Természetesen a magyar jogban is megkülönböztethetünk olyan szabályokat, amelyek vagy a fogyasztói vagy az üzleti viszonyok szabályai, azonban ezeket a Ptk. általános szabályai foglalják keretbe. A kereskedelmi törvény alapvetıen két nagy területet karolt át. Az egyik a kereskedıkkel, mint sajátos személyekkel foglalkozott („státusjog”), a másik pedig a kereskedelmi ügyleteket fedte le. A kereskedelmi (ma: gazdasági) társaságok a kereskedık körébe tartoztak. A Kt. az alábbi négy kereskedelmi társaságot szabályozta: közkereseti társaság, betéti társaság, szövetkezet, részvénytársaság. A klasszikus társasági formák közül a korlátolt felelısségő társaság késıbb érkezett a magyar jogba. 1930-ban egy külön törvény szabályozta, amely egy a jogunkból azóta már eltőnt, sajátos társasági formát, a csendes társaságot is intézményesítette (1930:V. törvénycikk). A kereskedelmi törvény és a kft-törvény kiállták az idık próbáját, a kor színvonalán modern, korszerő jogszabályoknak számítottak, sıt, óriási hatásukat mi sem igazolja jobban, mint hogy mintául szolgáltak a késıbbi idıszakok társasági jogi kodifikációjához. Érdemes kiemelni, hogy az 1875-ös kereskedelmi törvényünk amellett, hogy óriási jelentıségre tett szert a II. világháború elıtti jogunkban, formálisan mind a mai napig hatályban van. A szocialista berendezkedés ugyanis nem helyezte hatályon kívül, ám természetesen az életviszonyok változásával a törvény hatálya látszathatállyá degradálódott. Az 1988-as társasági törvény hatályba lépése elıtt azonban a nyolcvanas évek végének elsı hazai gazdasági társaságai – jobb híján – a Kereskedelmi törvény alapján születtek. A korábban 566 §-ból álló kódexbıl jelenleg mindössze hat szakasz van formálisan hatályban (a kereskedelmi utalványokról), amelyek természetesen már nem hatályosulnak.

1.3 A szocialista berendezkedés és a társasági jog A negyvenes évek végére kiépülı szovjet típusú államberendezkedés elvei alapvetı ellentmondásban álltak a társasági joggal. A társasági jog ugyanis olyan dolgokat feltételez – mindenekelıtt piacot, azaz a vállalkozás jogát, a szerzıdési szabadságot és a tulajdonhoz való jogot – amelyek a szocialista gazdasági berendezkedésbıl hiányoznak, amelyek ellen a szocialista állam teljes offenzívát indított. A szocializmus négy évtizede alatt nem beszélhettünk piacról, hiszen a szabad piaci folyamatokat az etatista és dirigista állam regulálta. A magánérdek legteljesebb tagadásából fakadóan lényegében elvesztette tartalmát a vállalkozás szabadsága. A speciális szocialista tulajdoni koncepció, különösen a „személyi tulajdon” kategóriája kiüresítette a tulajdonjog szentségét. A szerzıdési szabadságot pedig a gazdaságban felváltotta a szerzıdéskötési kötelezettség és a tervutasítások teljesítése. A társasági jog ebben az idıszakban elsorvadt. Ennek a folyamatnak az érdekességét az adja, hogy nem a jogi szabályozást változtatták meg, hanem a társadalmi-gazdasági viszonyok változtak meg olyan nagy mértékben, hogy vált ennek következtében feleslegessé a gazdasági társaságok szabályozása. A tulajdonképpen teljes körő államosítások révén a kereskedelem eleve állami tevékenység lett, illetve az államosítás nem csupán a kereskedelmi társaságok állami tulajdonba vételét jelentette, hanem a társaságok átalakítását állami vállalatokká vagy szövetkezetekké. A klasszikus társasági formák közül

formálisan csak a szövetkezet élte túl a szocialista hatalomátvételt, ám ideológiával átitatva csak távolról emlékeztetett eredeti önmagára. A szocialista Magyarországon a szovjet érdekszféra más államaihoz képest azonban viszonylag korán érzékelték, hogy a tervutasításos, állam irányította gazdaság életképtelen, nagyobb teret kell engedni a vállalati önállóságnak. 1968-ban lépett életbe az „új gazdasági mechanizmusnak” nevezett gazdasági reformcsomag, amely némiképp oldotta az ötvenes-hatvanas évek kényszerzubbony jellegő merev gazdaságpolitikáját és kísérletet tett a „szocialista piacgazdaság” megteremtésére. A reformok arra is kiterjedtek, hogy a szinte egyeduralkodó állami vállalatok és szövetkezetek mellett új gazdálkodók is megjelenjenek. Az új típusú „gazdasági társulások” közé tartozott a közös vállalat és az egyesülés (1970. évi 19. tvr.). A reformokat követıen indult meg – csökevényes mértékben – a kisiparban és a kereskedelemben a magánérdek visszaszivárgása is. Ez a gazdasági keretrendszer a nyolcvanas évek végéig érdemben nem is változott. A nyolcvanas évek derekára a gazdasági szükségszerőség mellett a politikai helyzet is megérett azonban arra, hogy megkezdıdjék a társasági jog restaurációja. A gazdasági szükségszerőség (óriási államadósság, államcsıd reális esélye, a külföldi befektetésekre szomjazó hazai gazdaság, stb.) lassan felırölte az ideológiai ellenállást. Még a politikai rendszerváltás elıtt született meg a Társasági törvény (1988. évi VI. törvény; rövidítve: Gt.). Némi túlzással ez a jogszabály teremtette meg a politikai rendszerváltás alapjait és feltételeit. Ha szabad némi iróniával Marxhoz visszanyúlnunk, az alap, azaz a gazdasági helyzet 1988 után valóban meghatározta a felépítményt, azaz a politikai struktúrát, hiszen a piacgazdasági modellt kiépíteni szándékozó társasági törvény mellett életidegennek tőnt a hazai politikai berendezkedés. Az 1988. évi VI. törvénnyel társasági jogunk újjászületett és bár a törvény alapvetıen nem szakított a szocialista piacgazdaság koncepciójával, megkezdıdött a piacgazdaság „visszahódítása”: lassan felbomlott a szocialista gazdaság hosszú évek óta konzervált struktúrája.

1.4 Társasági jogunk 1988 után Az elsı társasági törvény (1988. évi VI. törvény) Az elsı társasági törvényünk még az államszocializmus korszakában született, amely sok szempontból rányomta a bélyegét a jogszabályra. A kereskedelmi jog teljes rehabilitálásáról szó sem lehetett, így a kereskedelmi társaságokról szóló rész külön kodifikálására került sor. Maga a „gazdasági társaság” elnevezés kompromisszumról árulkodik: a „burzsoá kor” kereskedelmi társaságai és az új gazdasági mechanizmus vívmányai, a gazdasági társulások elnevezéseinek keresztezésébıl született meg a gazdasági társaság kifejezés. Az elsı társasági törvény „húzótörvény” volt, mivel nem elsısorban a társadalmi viszonyok fejlettsége kényszerítette ki a megalkotását, hanem arra vállalkozott, hogy azok elébe menve maga formálja ezeket a viszonyokat. Jelentıségét nem lehet túlértékelni. Óriási hatást gyakorolt a jogalkotásra is, hiszen a társasági törvény léte arra szorította a jogalkotót, hogy létrehozza a társasági jog infrastruktúráját, háttéranyagát és fejlessze a kapcsolódó jogterületeket. Így e törvény hatása óriási volt a cégjog, a csıdés felszámolási jog, az értékpapírjog, a versenyjog vagy a számviteli jog fejlıdésében, nem is beszélve az egységes adórendszer megalkotásában játszott döntı szerepérıl. A törvény megalkotásakor valószínőleg még kevesen mertek a privatizációra gondolni, amire utal a törvény preambuluma is. A jogszabály megszületésekor ugyanis még nem ment végbe a tulajdoni reform és az 1949-es alkotmány akkori szövege az évtizedekkel korábban kialakult tulajdoni koncepciót tükrözte. Ezzel együtt, de facto a szabályozás lényegében legitimálta a magántulajdont, sıt döntı szerepet játszott a privatizációban is (az állami vállalatoknak a magántulajdonba kerüléshez elıször át kellett alakulniuk valamely társasági formává).

Ez a törvény hat társasági formát szabályozott, melyek: közkereseti és betéti társaság, korlátolt felelısségő társaság, részvénytársaság, közös vállalat és egyesülés. Ezek mellett a szövetkezeteket – alapvetıen ideológiai okok miatt – külön törvény szabályozta és így a mai napig tulajdonképpen relatíve önálló jogterületnek számít. Nagyrészben ez a törvény volt hivatott megteremteni a hazai vállalkozói réteget azzal, hogy szélesre tárta a társaságalapítás kapuit. Ebbıl kifolyólag elsı társasági törvényünk jórészt diszpozitív, azaz engedı jellegő jogszabály volt (a részvénytársasági részt kivéve, amely alapvetıen kogens szabályozást

kapott). Ez azt jelentette, hogy a társaság alapítói – szerzıdési szabadságuk alapján – a törvény rendelkezéseitıl egyezı akaratukkal fıszabály szerint eltérhettek. A szabályozás koncepciója az volt, hogy minél nagyobb számban és minél könnyebben alakuljanak társaságok és kezdjék el gazdasági tevékenységüket, váljék lehetıvé az egyéni megtakarítások legális közösségi hasznosulása, erısödjön a befektetési kedv, fokozódjon a jövedelemtermelı képesség a gazdaságban, serkenjenek a piaci kapcsolatok, stb. A szelekció ebben az olvasatban nem a jogi szabályozás feladata volt, hanem azt a piacnak kellett (volna) elvégezni. Tény, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sosem látott társaságalapítási láz zajlott le, amely mára jócskán csitult és konszolidálódott.

A Magyar Köztársaság 1991. decemberében írta alá az EGK-val és annak tagállamaival a társulási megállapodást (Európai Megállapodást), amely hazánkat a Közösség társult tagjává tette. Ezt a megállapodást a magyar jogalkotó az 1994. évi I. törvényben hirdette ki. Ez az óriási jelentıségő lépés teremtette meg jogi értelemben azt a kötelezettséget, mely szerint hazánk köteles jogszabályait a közösségi joganyaghoz közelíteni. Az acquis communautaire átvételére vonatkozó jogharmonizációs kötelezettség innentıl számítva valódi jogi kötelezettség is volt, nem is beszélve arról, hogy a harmonizáció a tagság feltételét is jelentette. A második társasági törvény (1997. évi CXLIV. törvény) Bár egyes vélemények szerint az elsı Gt-t nem kellett volna jogharmonizációs indíttatásból felülvizsgálni, mégis ez volt az egyik indoka annak, hogy 1997 végére elkészült a második társasági törvényünk (1997. évi CXLIV. törvény), amely 1998 nyarán lépett hatályba. Az új törvény megalkotásának további indoka az volt, hogy a korábbi jogszabály beváltotta a hozzá főzött reményeket, teljesítette történelmi rendeltetését. Nem csupán kialakult, de meg is szilárdult a társasági jog intézményrendszere: így a cégbíráskodás, a jogászi-könyvvizsgálói szakértıi gárda, sıt, kialakult egyfajta jogi kultúra is e téren. Lehetıvé vált egy új, korszerőbb jogszabály megalkotása.

Az 1997-es jogszabállyal megkezdıdött a társasági formák fogyása, hiszen az egyesülés, noha a törvényben helyt kapott, már nem minısült gazdasági társaságnak, csupán kapcsolt vállalkozásnak. Jelentısen módosult a cégbejegyzés jellege és a bejegyzést megelızı helyzet szabályozása az elıtársaság megjelenésével. Szintén nagy változásokon ment át a tag kizárásának szabályozása. Összességében azonban elmondható, hogy a két társasági törvény között forradalmi eltérések nincsenek. A magyar társasági jog fejlıdésére amúgy is a fontolva haladás jellemzı. A legnagyobb koncepcionális eltérés a szabályozás szellemében mutatkozott. Az 1988-as törvény szabályaitól lényegében bármikor el lehetet térni, kivéve azokat a szabályokat, ahol az eltérés lehetıségét a törvény kifejezetten kizárta. Döntıen hitelezı-és közérdekvédelmi indíttatásból viszont az 1997-es Gt. szabályaitól már nem lehetett eltérni, kivéve akkor, ha az eltérést maga a törvény tette lehetıvé. A korábbi „inkább diszpozitív” szabályozás helyébe egy „inkább kogens” szabályozás lépett. A törvénynek ez a jellegzetessége kezdettıl fogva számos kritika tárgya volt. Azért kárhoztatták e megközelítést, mivel sokszor indokolatlanul csorbította az alapítók/tagok szabadságát. A harmadik társasági törvény (2006. évi IV. törvény) A második Gt. alkalmazásának közel egy évtizede alatt megmutatkoztak a korábbi szabályozás hibái, emellett állandó mozgásban voltak a Gt. csatlakozó jogterületei, fıleg a számviteli és az értékpapírjog, nem is beszélve az állandó jogharmonizációs kényszerrıl. Jelenleg tehát nem látszik egyértelmően, hogy vajon a majdani Ptk. felöleli-e a gazdasági társaságok jogát. Ezzel párhuzamosan jelenleg nem változott a szövetkezetek státusa sem, mivel az új szövetkezeti törvény továbbra is külön kezeli ıket, míg az új Gt. továbbra sem terjed ki a szövetkezetekre.

Ezt az új társasági törvényt (2006. évi IV. törvény) az Országgyőlés 2005. decemberében elfogadta, amely 2006. nyarán lépett hatályba. A fentebb említett, a társasági formák csökkenésére vonatkozó trend az új törvényben is tovább folytatódott. Jelenleg már csak négy társasági formát szabályoz a törvény: közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelısségő társaság, részvénytársaság. A 2006-os szabályozás kiiktatta a közös vállalatot a társasági formák közül, az egyesülés pedig mint kooperációs társaság alapítható. Az országosan mőködı mintegy száz közös vállalat továbbra is mőködhet az 1997-es törvény szerint, ám újat már nem lehet alapítani. Az új szabályozás átfogó és széleskörő újításokat vezetett be, azonban a fontolva haladás jegyében tartózkodott a gyökeres változások megvalósításától, egyes vélemények szerint talán nem is lett volna szükség új törvényre, hanem novelláris úton is megvalósíthatók lettek volna a változtatások. A törvény szakaszainak mintegy 50%-a változott meg az 1997-eshez képest, ám az alapvetı koncepcionális megoldások nem. Kiemelendı azonban, hogy az új Gt. egy átfogóbb szabályozási koncepció részét képezi, amely egyrészt kiterjed a társasági és cégjogra, de felöleli a fizetésképtelenségi jogot (csıd- és felszámolási jogot), sıt a közszféra bizonyos mérvő átalakítását is. (Utóbbi tekintetében fontos megjegyezni, hogy e szabályozási koncepció jegyében a közhasznú társaságok 2007-tıl megszőntek, ugyanakkor lehetıséget adott az új jogszabály nonprofit társaság alapítására.) A társasági törvénybeli változások döntıen az alapítók/tagok szabadságfokának növelését célozzák és jelentısen átformálták a befolyásszerzés szabályait, az rt. ügyvezetésének és mőködésének normáit, stb. A kritikák hatására megváltozott a szabályozás módszere is, anélkül, hogy egyértelmően elkötelezte volna magát a jogalkotó a „diszpozitív kontra kogens” vitában. Az új társasági törvény kimondja, hogy az alapítók a létesítı okirat tartalmát a jogszabályok keretei között szabadon állapítják meg, ám a Gt. rendelkezéseitıl csak akkor térhetnek el, ha ezt a törvény megengedi. Roppant jelentıségő azonban az ehhez a szakaszhoz főzött kitétel, mely szerint nem minısül a törvénytıl való eltérésnek az olyan rendelkezés beillesztése a létesítı okiratba, amelyrıl a Gt. nem rendelkezik, amennyiben az nem áll ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, továbbá nem sérti a jóhiszemő joggyakorlás követelményét. 1.5 A társasági jog fejlıdésének várható irányai Az új Ptk. kodifikációjával összhangban napvilágot láttak olyan törekvések, mely szerint a társasági jogot be kellene integrálni a Polgári Törvénykönyvbe, és a készülı új kódex egyik könyvét a társasági jog kaphatná. A Ptk. kodifikációja azonban nem megy egyik pillanatról a másikra. A jogalkotás azt a pragmatikus megoldást választotta, hogy az 1997-es Gt-t újjávarázsolja, megújítja, összegzi az eltelt tizenöt év tapasztalatait, megkísérli a hazai társasági jogot versenyképesebbé tenni egy új törvény révén, mivel egyszerőbb és gyorsabb a társasági jogot a polgári kódextıl függetlenül kodifikálni. A társasági jog, mivel relatíve elkülönült szabályozási terület, jóval könnyebben és egyszerőbben kodifikálható. Az Kérdés azonban, hogy a jelenlegi külön törvénybeli szabályozás egyúttal annak a törekvésnek az elvetését is jelenti-e, amely a társasági jogot a magánjogi kódexbe törekszik integrálni. A Ptk. kodifikációjával párhuzamosan megjelentek azok a nézetek is, amelyek a szövetkezetek visszahelyezését szorgalmazták a társasági jogba. A szövetkezetek hagyományosan a társasági jogba tartoztak, amely besorolás fıleg sajátos ideológiai okok miatt változott meg, így védhetı álláspont visszahelyezésük a társasági jogba. Az új társasági törvénnyel egyidejőleg megjelent az új szövetkezeti törvény is, azaz az elkülönült szabályozás továbbra is fennmaradt, bár elvileg lett volna mód a társasági és a szövetkezeti jog magánjogi kódexen kívüli egybeolvasztására. A társasági jogot folyamatosan új kihívások elé állítja az európai uniós szabályozás. Ez egyfelıl azt jelenti, hogy a meglévı közösségi társasági jog is viszonylag gyakran változik, amely folyamatos

adaptációs kényszert jelent a tagállamok jogalkotásának. Másrészrıl viszont a közösségi társasági jog új, egységes társasági formákkal gazdagodik (európai gazdasági egyesülés, európai részvénytársaság, és a közeljövıben az európai szövetkezet). E körben prognosztizálható egyfajta áttörés, hiszen a jelenlegi közösségi társasági formák egyelıre még csak limitált lehetıséget rejtenek magukban. Így nem túlzás talán az az elırejelzés, mely szerint e körben elıbb-utóbb komoly változások várhatóak.

1.6 A társasági jog fogalma, forrásai és helye a magyar jogrendszerben A társasági törvény nem azonos a társasági joggal. A legfontosabb jogforrás természetesen maga a kódex, de közvetlen és közvetett módon egy sor más jogforrás is tartozik hozzá, amelyek a társasági törvény rendelkezéseit elmélyítik, kiegészítik vagy pontosítják. E körben elsısorban a Polgári Törvénykönyvet kell említeni, amit maga a Gt. emel társasági jogi jogforrássá, hiszen a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyvet kell alkalmazni (a Ptk. tehát a társasági jog anyajoga). Ez azt jelenti, hogy a társasági jogviszonyokra a társasági törvény rendelkezései vonatkoznak, viszont azokban a kérdésekben, amelyek nem társasági jogi jellegőek, ám amelyeknek akár társasági jogi jelentısége is lehet (pl. személyek cselekvıképessége, képviseleti szabályok, nyilatkozatok érvényessége, polgári jogi felelısség, stb.) a Ptk. szabályai megfelelıen irányadók. A Ptk. ezen kívül maga is tartalmaz rendelkezéseket a társaságokról, sıt az egyes társasági formák definícióját a Ptk. adja meg. A kft. és az rt. definícióját a személyi jogban, a jogi személyek között találhatjuk, míg a kkt. és a bt. szabályait a kötelmi jogban, a társaság cím alatt. Annak, hogy a két-két gazdasági társaság szabályai meglehetısen távol esnek egymástól, az az oka, hogy a kkt. és a bt. nem jogi személy. A Ptk. pedig meglehetısen mereven épít a jogi személyiséggel rendelkezı és nem rendelkezı formációk elválasztására. A Ptk. szerint tehát egy szervezet vagy jogi személy, vagy csupán egyszerő kötelem. A Gt. ezt az elvet meghaladja és a jogi személyiség elrelativizálásának elvét vallja, hiszen a jogi személyiség helyett a jogalanyiságra összpontosít.

Szintén kiemelten fontos mögöttes jogterületként említhetjük a munkajogot. A társasággal munkaviszonyban álló munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, továbbá a munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezen kívül is számos olyan jogszabály van, amely a társasági jogtól szinte elválaszthatatlan. E körben különös jelentıséggel bír a cégtörvény (Ctv.), amely mintegy a társasági jog eljárásjoga is. Más szavakkal, amit a Gt. megfogalmaz, az a Ctv. rendelkezései alapján megy át a gyakorlatba, mivel ez a jogszabály tartalmazza a társaságok alapításának és a létesítı okiratában bekövetkezı változások bejegyzésének, továbbá a cégbíróság törvényességi felügyeletének és a végelszámolásnak a szabályait. Kiemelendı, hogy a cégjog ugyanakkor több mint a társasági jog eljárásjoga, mivel a gazdasági társaság fogalma nem azonos a cég fogalmával, hanem annál szőkebb (erre a késıbbiekben még visszatérünk). A társasági jog legfontosabb forrásai tehát az alábbiak: -

2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (Gt.) 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvrıl (Ptk.) 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvérıl (Mt.) 2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról (Ctv.) 2006. évi X. törvény a szövetkezetekrıl

-

2000. évi C. törvény a számvitelrıl 2001. évi CXX. törvény a tıkepiacról (Tpt.) 1991. évi IL. törvény a csıdeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról (Cstv.) A jelenleg hatályos Gt. szerkezete az alábbi: I. A gazdasági társaságok közös szabályai 1. Általános rendelkezések 2. A gazdasági társaságok alapítása, a társasági szerzıdés módosítása a) A társasági szerzıdés b) A tag vagyoni hozzájárulása c) Az elıtársaság d) A társaság alapításának cégbírósági bejegyzése e) Szerzıdésmódosítás 3. A gazdasági társaság szerveire, vezetı tisztségviselıire vonatkozó közös szabályok a) A legfıbb szerv b) Az ügyvezetés c) A gazdasági társaság mőködésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenırzése (a felügyelı bizottság és a könyvvizsgáló) 4. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. Kisebbségi jogok védelme. Hitelezıvédelem 5. Befolyásszerzés. Elismert és tényleges vállalatcsoport 6. A gazdasági társaságok megszőnése a) A megszőnés esetei b) Jogutód nélküli megszőnés c) Az átalakulás közös szabályai d) Az egyesülés külön szabályai e) A szétválás külön szabályai f) Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok. II. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok 7. A közkereseti társaság a) A társaság belsı jogviszonyai b) A tagok győlése c) Üzletvezetés, képviselet d) A társaság külsı jogviszonyai e) A tagsági jogviszony megszőnése f) A társaság megszőnése 8. A betéti társaság 9. A korlátolt felelısségő társaság a) A kft. alapítása b) A társaság és a tagok közötti jogviszony c) A társaság szervezete d) A társaság megszőnése e) Egyszemélyes társaság 10. A részvénytársaság a) Általános szabályok b) Zártkörően mőködı részvénytársaság c) A nyilvánosan mőködı részvénytársaság III. A kooperációs társaság 11. Az egyesülés

2. A gazdasági társaság fogalma és jellemzıi A gazdasági társaság fogalmának törvényi definíciójával a társasági jogi jogalkotás az elmúlt tizennyolc esztendıben adós maradt, a fogalom kimunkálása így a tudomány feladata maradt. Alapvetésként meg kell ismerkedni néhány kapcsolódó fogalommal.

•

A gazdálkodó szervezet a Ptk. értelmezı rendelkezései között (685. § c) pont) szerepel. Eszerint gazdálkodó szervezetnek minısül az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdıbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó.

A gazdasági társaságok tehát a gazdálkodó szervezetek egyik csoportját képezik. Ennek értelmében a Ptk. alkalmazásában a gazdasági társaságokra is vonatkoznak mindazok a szabályok, amelyek a gazdálkodó szervezetekre vonatkoznak. • A cég fogalma már az elsı szabályozások egyik kulcsfogalma volt, lényegében az „önálló vállalkozó” szinonimájaként. A gazdasági társaságok a cégeljárás szemszögébıl cégnek minısülnek, viszont jogi értelemben a cég jóval tágabb fogalom. Minden, a Ptk-ban megnevezett gazdálkodó szervezet cégnek minısül, kiegészítve e kört egyéb jogalanyokkal. Minden cég közös vonása, hogy üzletszerő gazdasági tevékenységet végez és a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre (Ctv. 1. § (1) bekezdés). • A társaság fogalma sem azonos a gazdasági társasággal, bár a társaság meghatározásakor sem támaszkodhatunk jogszabályi definícióra. A társaság a gazdasági társaságnál jóval tágabb kategória, lényegében a társas vállalkozások győjtıfogalma. Felöleli a jogalanyisággal nem rendelkezı társaságokat (polgári jogi társaság, építıközösség), relatíve jogképes társaságokat (társasház), illetve jogalanyisággal rendelkezı társaságokat (egyesülés, 2007-ig a közhasznú társaság, továbbá – legjelentısebb alváltozataként – a gazdasági társaság).

A gazdasági társaság fogalmi elemeit hagyományosan az alábbiak szerint összegezhetjük: - A gazdasági társaság polgári jogi jogügyleten (megállapodáson, szerzıdésen) alapszik. Nem minısülhet tehát gazdasági társaságnak az a formáció, amely közjogi kényszeren alapulva jön létre vagy valamely közfunkció ellátására hozták létre (mint pl. az önkormányzati társulások vagy a vízgazdálkodási társulatok). A gazdasági társaságok létesítı okirattal, fıszabály szerint társasági szerzıdéssel jönnek létre. Ez alól kivétel az rt., amely alapszabállyal jön létre. Az egyszemélyes társaság, amely vagy kft., vagy rt. formában mőködhet, nem szerzıdéssel, hanem alapító okirattal jön létre, hiszen itt szükségképpen hiányzik a jogügyleti alap, mivel egyetlen alapító (tag) van. (Az egyszemélyes társaság tulajdonképpen áltársaság, a korlátozott tagi felelısség kiterjesztése az egyéni vállalkozóra.) - A gazdasági társaság szervezı jellegő, tipikusan többalanyú, illetve tartós együttmőködésre épült. A gazdasági társaság alapításának lényege a felek együttmőködése lehetséges megteremtése. A társaság is vagyonjogi intézmény, de a Ptk. kötelmi különös részében szabályozott szerzıdésekhez képest a felek eltérı érdekállása hiányzik. Kifelé a társaság elvi érdekközösségként jelenik meg, amit az sem ront le, hogy bár önkéntességen, mellérendeltségen és szolidaritáson alapul, a tagok jogai nem okvetlenül egyenlıek. Megjegyezzük, hogy a társaság már a római jogban is bona fidei (jóhiszemőségen alapuló) ügyletnek minısült, ahol a tagok mintegy „bajtársi közösséget” képeznek. - A gazdasági társaság közös, üzletszerő gazdasági tevékenység végzésére jön létre, vagyis a gazdasági tevékenysége révén haszonra törekszik. Ezt a jelleget nem töri le a Gt. újítása, mely szerint lehetıség nyílik olyan gazdasági társaság alapítására, amely nem jövedelemszerzı

gazdasági tevékenységet folytat (nonprofit gazdasági társaság). A nonprofit gazdasági társaság csak kiegészítı jelleggel folytathat gazdálkodó tevékenységet, az elért nyereség nem osztható fel a tagok között, hanem a társaság vagyonát gyarapítja. - Az üzletszerő gazdasági tevékenység végzése feltételezi, hogy a gazdasági társaság vagyont egyesít, amely vagyonnal nyereségre törekszik és amellyel vagyoni kockázatot vállal a tevékenységéért. Ez a jellemvonás határolja el a gazdasági társaságot a közös tulajdon alakzataitól (bár természetesen a közös tulajdoni mozzanat a gazdasági társaságban is jelen van), a polgári jogi társaságtól, az egyesületektıl és a szövetkezetektıl (hiszen ez utóbbinál a haszonszerzés nem kizárólagos cél). - A gazdasági társaság jogképes, holott a kft. és az rt. jogi személynek minısül, míg a kkt. és a bt. nem. A jogirodalomban így felmerült a dilemma, hogy vajon ez a különbségtétel milyen kihatással van a gazdasági társaságok jogalanyiságára. A kérdést maga a Gt. dönti el, amikor kimondja, hogy cégneve alatt a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes, azaz jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerzıdést köthet, pert indíthat és perelhetı. Ilyen módon a gazdasági életben valamennyi gazdasági társaság a jogalanyiság tekintetében korlátozásmentesen vehet részt. 3. A gazdasági társaság alapítása Elıre kell bocsátani, hogy a gazdasági társaságok alapításának folyamata és a vonatkozó elıírások csak fıbb vonalaiban azonosak az egyes társasági formációknál, különösen sok a speciális elem a részvénytársaságok esetében. Ezért az ebben a részben összefoglaltakat a többi formációról modelleztük, a részvénytársaságok alapításának részletes szabályait az rt-rıl szóló fejezetben ismertetjük. 3.1. A társaságalapítás korlátai Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát”. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a a vállalkozás joga alkotmányos alapjog, azaz ennek lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. A gazdasági társaság alapítása közvetlenül a vállalkozás jogának gyakorlását jelenti, ennek megfelelıen csak kis számú, a közérdek védelmébıl okvetlenül szükséges érdemi korlátozás érintheti a társaságalapítást. Formakényszer Gazdasági társaság csak a törvényben meghatározott formában alapítható. Jelenleg a fent említett négy társasági forma közül kell választani az alapítás során. Nincsen lehetıség arra, hogy az alapítók e szabályokat vegyítsék, sem arra, hogy az egyébként külföldön bevett, de a magyar jogban ismeretlen társasági formában (pl. betéti részvénytársaság vagy csendestársaság) alapítsanak társaságot. Ezt a szabályt így a társasági jog numerus claususának vagy típuskényszerének is szokták nevezni. Az alapítók Gazdasági társaságot külföldi és belföldi természetes személyek, jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságok alapíthatnak. Ez a kör lényegében felöleli a jogalanyok teljes körét. A külföldi tagokra lényegében azonos szabályok vonatkoznak, mint a belföldiekre.

Az alapítás alanyi korlátai Fontos jogalkotói törekvés a korlátlan tagi felelısség halmozódásának kizárása. Alanyi korlátozások így: - természetes személy egyidejőleg csak egy társaságban lehet korlátlanul felelıs tag, - kiskorú személy nem lehet korlátlanul felelıs tag, - kkt. és bt. nem lehet korlátlanul felelıs tag. Tárgyi korlátozások A társaságalapítás korlátozható a társaság tevékenységével összefüggésben is. Elıfordul, hogy a formaválasztás szabadságát a jogalkotó leszőkíti, és meghatározza, hogy az adott tevékenységet csak adott társasági formában lehet végezni. (Pl. biztosító csak rt., egyesület, szövetkezet, vagy harmadik országbeli biztosító belföldi fióktelepe formájában, bank csak rt. vagy fióktelep formájában mőködhet.) Arra is van példa, hogy törvény a társaság alapítását hatósági engedélyhez köti. Ez azt jelenti, hogy az állam a társaság létrejövetele felett gyakorol ellenırzést, ami egy erıs és direkt befolyás a társaságalapítás szabadságába, mivel a társaság csak akkor jegyezhetı be a cégjegyzékbe, ha rendelkezik alapítási engedéllyel. Ennek megfelelıen ez a korlátozás nem fordul elı tömegesen. (Alapítási engedélyezés alá esik a biztosító és a bank alapítása.) Ennél sokkal gyakoribb az a korlátozás-fajta, amikor az állam a tevékenységi kör gyakorlásához ír elı engedélyt. Ebben az esetben tehát a társaság létrejön az állami kontrolltól függetlenül, ám csak az engedély birtokában kezdheti meg a tevékenység gyakorlását. Arra is van példa, hogy a tevékenység gyakorlása nem kötött hatósági engedélyhez, azonban arra csak akkor nyílik mód, ha a társaság személyesen közremőködı tagja, munkavállalója vagy a társasággal tartós polgári jogi szerzıdéses viszonyban álló személy a jogszabályban megkövetelt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. 3.2. A létesítı okirat (társasági szerzıdés) a) Alaki kellékek Létesítı okirat A gazdasági társaságok alapításához létesítı okirat, fıszabály szerint társasági szerzıdés szükséges (rt. esetén alapszabályról, egyszemélyes társaság esetén alapító okiratról beszélünk). A társasági szerzıdéssel szemben támasztott alaki és tartalmi feltételek jócskán eltérnek a Ptk. szerzıdési szabályaitól. Fıszabály szerint ugyanis szerzıdést szóban, ráutaló magatartással és írásban lehet kötni a polgári jog szabályai szerint, ezzel szemben társasági szerzıdés kizárólag írásban köthetı. További feltétel, hogy a társasági szerzıdést minden tagnak alá kell írnia (kivéve a nyilvánosan mőködı rt. alapszabályát, amelyet az rt. közgyőlése fogad el). A társasági szerzıdés aláírása során helye van képviseletnek. A törvényes képviselet magától értetıdı (vö. kiskorú vagy jogi személy tagok), míg a meghatalmazáson alapuló képviseletnek sincs akadálya, amennyiben a meghatalmazást a tag közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba foglalja.

A legfontosabb formai feltétel az, hogy a leírt és a tagok által aláírt társasági szerzıdést közjegyzı által készített közokiratba, vagy – és ez a gyakoribb – ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. További alaki kelléke nincsen a társasági szerzıdésnek. A korábban a gyakorlatban kialakult követelmények (pl. a társasági szerzıdés lapjainak összefőzése) az évek során eltőntek. Iratminta alkalmazása A 2006-os szabályozás újdonsága, hogy kkt., bt., kft. és zrt. esetén lehetıség van arra, hogy a társasági szerzıdést a cégtörvény mellékletében szereplı iratminta kitöltésével készítsék el. Ennek formai feltételei természetesen megegyeznek a fent ismertetettekkel, azaz ebben az esetben sem küszöbölhetı ki az ügyvédi (közjegyzıi, jogtanácsosi) közremőködés. Az újítás jelentısége, hogy a kis vállalati mérettel rendelkezı, egyszerő struktúrájú társaságok esetén meggyorsulhat a bejegyzési-alapítási folyamat, ha az alapítók az iratmintát választják. Ez nem csupán az okirat megszerkesztése, hanem a cégbírósági kontroll fázisában is egyszerősítést és gyorsítást jelenthet. b) A társasági szerzıdés minimális tartalmi elemei A gazdasági társaság cégneve és székhelye Gazdasági társaság nem létezhet cégnév nélkül. A cégnév lényegében a társaság jogalanyiságának megtestesítıje. (A cégnévre vonatkozó szabályokat nem a Gt., hanem a cégtörvény tartalmazza). Eszerint a cégnév minimális kelléke a vezérszó és a cégforma megjelölése. Ez a változtatás a sok éves rendszert változtatta meg, hiszen a Gt. és Ctv. 2007. szeptemberi módosítása elıtt a vezérszó nem, hanem a tevékenységre utaló jelzı volt kötelezı. A gyakorlatban azonban szinte kivétel nélkül választottak vezérszót, amely a cégnévben mindig elsı helyen áll. A vezérszó szerepe, funkciója a cég megkülönböztetése és azonosítása a gazdasági életben. A vezérszó elısegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységő cégtıl való megkülönböztetését. A vezérszó a cégnévben az elsı helyen áll. Amennyiben egy cégnév vezérszót, tevékenységre utaló jelzıt és a cégforma megjelölését is tartalmazza, teljes cégnévrıl (vagy régies kifejezéssel cégszövegrıl) beszélünk. Rövidített névrıl akkor beszélünk, ha a társaság úgy dönt, hogy szeretne ilyet is használni, ebben az esetben a rövidített név a vezérszóból és a cégformából áll. A Kis Halász Szolgáltató Betéti Társaság (teljes cégnév) választhat rövidített cégnevet, amely ez esetben Kis Halász Bt. lehet.

A társaság bizonyos speciális létszakaiban köteles a cégnévben negyedik helyen ún. toldatot feltüntetni. A toldat feltüntetése kötelezı a bejegyzési eljárás során (bejegyzés alatt – „b. a.”), illetve a társaság megszüntetésére irányuló eljárás tartama alatt, az eljárás jellegétıl függıen „f. a.” (felszámolás alatt), illetve „v. a.” (végelszámolás alatt) formában. Más toldat nem szerepeltethetı, illetve más társasági létszakaszban bármilyen toldat feltüntetése tilos. A törvény rendelkezéseinek megfelelı cégnév-választást három elv szabályozza. • A cégvalódiság elve azt jelenti, hogy a cégnévnek a cég alapvetı tevékenységét és tényleges formáját kell tartalmaznia és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. Ebbıl kifolyólag a kizárólagosságra utaló vagy szuperlatívuszban (leg-…) fogalmazó cégnév csak akkor jegyezhetı be, ha a cégnévben foglaltak objektíve igazoltak. Így pl. az „INTERTRANS Nemzetközi Fuvarozó Kft.” cégnév csak akkor jegyezhetı be, ha a társaság valóban nemzetközi árufuvarozást végez, nem csak belföldit.

•

•

A vezérszó idegen nyelvő kifejezés, rövidítés és mozaik szó is lehet, amelyet latin betőkkel kell feltüntetni. A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelıen. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges. Ezt nevezzük a cégszabatosság elvének. A cégkizárólagosság elve szerint a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétıl a cégforma különbözıségén túlmenıen is egyértelmően különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetıen - megtévesztı. A bírósági gyakorlat szerint nem felel meg a cégkizárólagosság követelményének az a cégnév, amelynek a más cégnevektıl való megkülönböztetéshez speciális nyelvi ismeretek, készségek kellenek. (BDT.2009.2096) Így tehát a Kis Halász Szolgáltató Bt. bejegyzését kizárja, ha már bejegyzést nyert a Kis Halász Szolgáltató Kft. Két vagy több azonos nevő cég közül a választott név viselésének joga

azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsıként nyújtotta be. Ez a rendelkezés nem érinti a cégtulajdonosnak, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntethessék. Látható, hogy a cégkizárólagosság elve adott esetben gátja lehet a bejegyzésnek, ezért célszerő még az alapítás fázisában a bejegyzési kérelem benyújtása elıtt tisztázni, hogy a választott cégnév bejegyezhetı-e vagy sem. Ez a folyamat – a cégnév elsıbbségének kutatása – az ún. priorálás. Az Igazságügyi Minisztérium szervezetében mőködı Céginformációs és Cégnyilvántartási Szolgálat kérelemre - a cégbejegyzési kérelem benyújtása elıtt felvilágosítást ad arról, hogy a választott elnevezés a kérelem idıpontjában különbözik-e a cégnyilvántartásba már bejegyzett más cég elnevezésétıl. Lehetıség van azonban arra is, hogy az alapítók a kiszemelt cégnevet elıre lefoglalják és késıbb, amikor az alapítás többi részlete is tisztázódik, felhasználják. A cégbíróság a névfoglalási kérelem érkezését követı egy munkanapon belül megvizsgálja, hogy a választott elnevezéssel az információkérés idıpontjában a cégnyilvántartásban bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló, illetve névfoglalás hatálya alatt álló más cég szerepel-e. Ha a választott cégnév a cégnyilvántartásba bejegyezhetı, a cégbíróság végzésével a megjelölt cégnevet hatvannapos idıtartamra a kérelmezı részére lefoglalja és a cégnevek elektronikus úton vezetett nyilvántartásában feltünteti. Ez alatt az idı alatt más jogalany ezzel a cégnévvel a cégnyilvántartásba nem jegyezhetı be, illetve a cégnév nem foglalható le. A cégbíróságnak a nyilvántartásba vétel elutasításáról hozott határozata ellen jogorvoslatnak helye nincs. Ha a cég bejegyzésére, illetve a cégnév változásának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtására hatvan napon belül nem kerül sor, a névfoglalás megszőnik.

A cégnévben szerepelhet a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjainak neve. A cégkizárólagosság követelményét azonban ez sem törheti át, tehát a tulajdonos nevének feltüntetése sem tehet két cégnevet összetéveszthetıvé. A cégnévben a cég nonprofit jellegét a cégforma megjelölése elıtt fel kell tüntetni, a közhasznú szervezeti minıség pedig feltüntethetı. A cégnévben az „állami” vagy „nemzeti” kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkezik, vagy a cég a külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe tartozik. A történelem kiemelkedı személyiségének nevét a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével, olyan elnevezést pedig, amelyhez másnak jogi érdeke főzıdik, csak a jogosult hozzájárulásával lehet a cégnévben szerepeltetni. Székhely Minden gazdasági társaságnak kötelezı székhelyet létesítenie. A székhely sok esetben a központi ügyintézés helye, azonban 2007. szeptembere óta a székhely a cég bejegyzett irodája, amelyet cégtáblával kell megjelölni. A bejegyzett iroda a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, ırzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggı kötelezettségek

teljesítése történik. A cég létesítı okirata úgy is rendelkezhet, hogy a cég székhelye egyben a központi ügyintézés (döntéshozatal) helye, tehát a bejegyzett iroda egybeeshet a központi ügyintézés helyével. Amennyiben a cég székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítı okiratában és a cégjegyzékben fel kell tüntetni. A cégeljárás szempontjából székhelynek minısül a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint az európai gazdasági egyesülés telephelye is. A társasági lét természetesen nem feltétlenül zajlik egyetlen színtéren. A székhelyen kívül a társaság korlátlan számban hozhat létre telephelyeket és fióktelepeket, melyek a székhelytıl különbözı helyen találhatók. A telephely a társasági tevékenység gyakorlásának helye, amely ugyanabban a városban vagy községben van, mint a székhely. A cég telephelye a tevékenység gyakorlásának a cég társasági szerzıdésében, alapító okiratában, alapszabályában (a továbbiakban együtt: létesítı okiratában) foglalt olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a cég székhelyétıl eltérı helyen található, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más településen – magyar cég külföldön lévı fióktelepe esetén más országban – van, mint a cég székhelye. Ez a szabály irányadó a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve a külföldiek közvetlen kereskedelmi képviselete esetében is. Jogunk viszonylag új jelensége, hogy a cég székhelyeként a cégjegyzékbe annak az ügyvédnek (ügyvédi irodának) a székhelye is bejegyezhetı, amely – a külön jogszabályban foglaltak szerint – a cég megbízásából gondoskodik a cég üzleti és hivatalos iratainak átvételérıl, érkeztetésérıl, megırzésérıl, rendelkezésre tartásáról, valamint a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggı kötelezettségek teljesítésérıl, így különösen a cég székhelyéhez és a cégiratokhoz kapcsolódó hatósági kényszerintézkedések tőrésérıl. Ezt székhely szolgáltatásnak nevezzük. Az e törvény szerint a cégnyilvántartásba bejegyzett cég az Európai Unió más tagállamában is jogosult tevékenysége elsıdleges folytatására, illetıleg tevékenysége gyakorlása elsıdleges helyét az Európai Unió más tagállamába is áthelyezheti. A cég ezirányú döntése - külön törvény eltérı rendelkezése hiányában - nem igényli a székhelyére vonatkozó cégbejegyzés módosítását. A társaság tagjai A társasági szerzıdésben fel kell tüntetni a gazdasági társaság valamennyi tagját nevük és lakóhelyük (nem természetes személyek esetén cégnevük és székhelyük) szerint. Természetes személyek esetén fel kell tüntetni a tag anyjának nevét, gazdasági társaságok esetén a társaság cégjegyzékszámát is. A tagok személyében bekövetkezı változás módja és annak regisztrálása társaságonként eltér, alapvetıen a személy- vagy vagyonegyesítı jelleg függvénye (részletesebben a különös részben).

A társaság fıtevékenysége A jelenlegi Gt. egyik újítása, hogy nem kell valamennyi, a társaság által gyakorolni kívánt tevékenységi kört a társasági szerzıdésben feltüntetni, mint korábban. Amennyiben minden társaság jogképes, ez azt jelenti, hogy bármely jogot megszerezhet és bármely kötelezettséget vállalhat, más szavakkal bármely tevékenységet végezhet. Ezt a Gt. meg is erısíti, amikor kimondja, hogy a gazdasági társaság bármely tevékenységet végezhet, amit törvény nem tilt vagy korlátoz. Jelenleg csupán a fıtevékenységet kötelezı feltüntetni, ezen kívül azokat a tevékenységeket, amelyeket a tagok feltüntetni szeretnének.

A cégjegyzék nyilvánossága miatt célszerő lehet a ténylegesen gyakorolt tevékenységeket feltüntetni, de ez immár nem jogszabályi kötelezettség, hanem a tagok döntése. A korábbi rendszerben a társaságok a KSH által kiadott, a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszerérıl szóló nomenklatúra (TEÁOR) alapján voltak kötelesek tevékenységi köröket választani. Ez a kötelezettség szőnt meg 2006 nyarán, ám várhatóan a TEÁOR szerepe nem fog csökkenni.

A vagyoni hozzájárulás A társaság fogalma kapcsán érintettük, hogy nincsen gazdasági társaság saját vagyon nélkül, amely a gazdasági tevékenység elıfeltétele és kockázatának elsıdleges fedezete. A jegyzett tıke a számviteli jogból a társasági jogba került fogalom, lényegében a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás. A jegyzett tıkét kkt. és bt. esetén a társaság „induló vagyonának”, míg kft. esetén törzstıkének, rt. esetén alaptıkének nevezzük. A jegyzett tıke a társaság saját tıkéjének állandó eleme, amelyet nem befolyásol a társaság gazdálkodásának eredményessége vagy eredménytelensége, az csak a tagok akaratának függvényében változhat (pl. rt. esetében az alaptıke felemelésével vagy leszállításával). A társaság alapításakor a tagok a jegyzett tıke szolgáltatására kötelesek, tehát – elvileg – az alapítás pillanatában a saját tıke és a jegyzett tıke megegyezik. A társaság valamennyi tagja köteles tehát a társaság vagyonához hozzájárulni. Amennyiben a tag nem szolgáltatja vagyoni betétjét, vagy a társasági szerzıdésben meghatározott idıpontig nem szolgáltatja azt, az ügyvezetés harminc napos határidı tőzésével felszólítja a teljesítésre és egyúttal felhívja a figyelmét arra, hogy a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása a tagsági jogviszony megszőnését vonja maga után. Amennyiben a határidı eredménytelenül eltelik, azaz a tag nem fizeti meg a vállalt vagyoni hozzájárulását, a határidı elteltét követı napon a tag tagsági jogviszonya minden külön eljárás, felszólítás, kizárás nélkül, automatikusan, a törvény erejénél fogva megszőnik. Ezt a rendkívül szigorú jogkövetkezményt csak tetézi, hogy az a tag, akinek a tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése miatt szőnt meg, a polgári jog általános szabályai szerint felelıs a társasággal szemben a vagyoni hozzájárulás elmulasztása miatt keletkezett károkért is. A társaság jegyzett tıkéje és a tag vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásokból (készpénzbetétekbıl) és nem pénzbeli hozzájárulásokból (apportból) állhat. Az apport kifejezést a társasági törvény nem használja, ám ez a nem pénzbeli hozzájárulás gyakorlatban elterjedt elnevezése. Apport lehet bármilyen vagyoni értékkel bíró dolog, szellemi alkotáshoz főzıdı vagy egyéb vagyoni értékő jog, illetve az adós által elismert vagy jogerıs bírósági határozaton alapuló követelés. A tag munkavégzésre vagy más jellegő személyes közremőködésre, szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalása nem lehet apport tárgya. Az apportálással kapcsolatos legfontosabb kérdés az apport értékelése. Követelmény ugyanis, hogy az apport tárgya akkora értéken szerepeljen a társaság vagyonában, amekkora értéket ténylegesen képvisel. Amennyiben az apport feltüntetett értéke elmarad annak tényleges értékétıl, azaz az apportot alulértékelik, ez sértheti az apportáló tag érdekeit, mivel a tagsági jogok gyakorlása a teljesített vagyoni hozzájárulások arányában történik és a tag, bár nagyobb vagyonhányadot szolgáltatott, kevesebb tagsági jogot gyakorolhat. Az alulértékelés azonban csak az apportáló tag érdekeit sérti, az nem csorbítja harmadik személyek, különösen a hitelezık érdekeit. Ebbıl kifolyólag a nem pénzbeli hozzájárulás alulértékelése nem tilos. Ezzel a helyzettel ellentétes, ha az apportot felülértékelik, azaz a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a szolgáltatáskori értéket meghaladó értéken tüntetik fel a társasági szerzıdésben. Ez a helyzet két szempontból is aggályos. Elıször, torzíthatja a társaságon belüli viszonyokat, mivel a felülértékelt apport alapján az apportáló tag olyan mérvő tagsági jogokat gyakorolhat, amelyek mögött nem áll vagyoni hozzájárulás. Mégis, az apport

felülértékelésének a tilalma alapvetıen azért alakult ki, mert fiktív jegyzett tıkét képez és így fokozottan sérti a hitelezık érdekeit.

Az apport értékét fıszabály szerint az a tag jelöli meg, amelyik azt szolgáltatja. Amennyiben a többi tag az így megjelölt értéket elfogadja, az apport tárgya ezen az értéken kerül a társaság vagyonába. Az apportáló tag az apport szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a társaságnak azért, hogy az apport tárgyának társasági szerzıdésben feltüntetett értéke nem haladja meg az apport szolgáltatáskori értékét. Ez az apport felülértékelésének objektív jogkövetkezménye, azaz független a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag szubjektív tudattartalmától. Más a helyzet, ha az apport felülértékelése tudatos tevékenység eredménye. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, az apportáló taggal együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek az ebbıl származó károkért. Ez egy rendkívül szigorú felelısségi szabály, amely alkalmas arra, hogy a kft. és az rt. egyébként korlátozott felelısséget vállaló tagjai is korlátlanul feleljenek a keletkezett károkért.

A Gt. az egyes társasági formák kapcsán meghatározhatja a jegyzett tıke minimális összegét. Jelenleg a kft. törzstıke-minimuma ötszázezer, a zártkörően mőködı részvénytársaság alaptıkéjének minimuma ötmillió, a nyilvánosan mőködı részvénytársaság jegyzett tıkéjének minimuma pedig húszmillió forint. A hatályos új szabályok szerint csak apporttal is lehet kft-t vagy zrt-t alapítani, készpénzbetétek nélkül. A másik két társasági formánál (kkt., bt.) nincs jegyzett tıke minimum elıírás. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának módját és idejét is szabályozni kell a társasági szerzıdésben, mert a jogszabály módot ad arra, hogy ne kelljen a teljes vállalt vagyoni hozzájárulást már alapításkor befizetni. Amennyiben a tagok ezzel a lehetıséggel élni óhajtanak, a társasági szerzıdésben kell szabályozniuk a vagyon szolgáltatásának mikéntjét és ütemezését. (Az erre vonatkozó részletesebb szabályokat a különös részi szabályok kapcsán tárgyaljuk.) A társaság képviselete és a cégjegyzés módja A gazdasági társaságok képviseletét az ügyvezetés látja el. Az ügyvezetésre jogosult személy törvényes képviselıként képviseli a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, illetve bíróságok és más hatóságok elıtt. A képviselet tehát kiterjed valamennyi jogviszonyra és minden elképzelhetı nyilatkozati formára. Ehhez képest a cégjegyzés jóval szőkebb kategória, mivel csupán a társaság képviseletében az elıírt formában tett írásbeli nyilatkozatokat jelenti A cégjegyzés módja kétféle lehet. Együttes a cégjegyzési jog, ha a nyilatkozat érvényességéhez legalább két, cégjegyzésre jogosult személy egyidejő nyilatkozata szükséges. Önálló a cégjegyzési jog, ha a cégjegyzésre jogosult személy nyilatkozata elegendı a nyilatkozat megtételéhez. A vezetı tisztségviselık, továbbá a cégvezetı (az a munkavállaló, aki a vezetı tisztségviselık rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos mőködését) cégjegyzési joga fıszabály szerint önálló, egyéb képviselık cégjegyzése viszont csak két cégjegyzésre jogosult személy együttes aláírásával érvényes. A cégjegyzés módjáról a társaság bejegyzési kérelméhez kötelezıen csatolni rendelt aláírási címpéldány vagy aláírás-minta tanúskodik. Az aláírási címpéldány közjegyzıi okirat, amely a cégjegyzés módján kívül a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját tanúsítja hitelesen. Ugyanezt a funkciót tölti be és ezzel a cégeljárásban egyenértékőnek minısül az ügyvéd által ellenjegyzett aláírás-minta.

A vezetı tisztségviselı(k), a felügyelı bizottság és a könyvvizsgáló A vezetı tisztségviselık nevét, lakóhelyét és az anyja nevét kell feltüntetni a társasági szerzıdésben. A bejegyzési kérelem mellékleteként csatolni kell a vezetı tisztségviselı nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a vezetı tisztségviselıi pozíciót elfogadja. Az elfogadó nyilatkozat feltétele a vezetı tisztségviselı bejegyzésének.(A vezetı tisztségviselıkkel külön pontban, a társaság szerveinek tárgyalásakor foglalkozunk.) A felügyelı bizottság tagjait és a könyvvizsgálót név és anyja neve adat szerint, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén cégjegyzékszám szerint kell feltüntetni. A társaság mőködésének idıtartama A gazdasági társaság alapítása történhet határozatlan idıre és határozottra egyaránt. Amennyiben a társaságot határozatlan idıre hozzák létre, a társaság mőködésének idıtartamát nem kell a társasági szerzıdésbe foglalni. Amennyiben a mőködés ideje az alapítók szándéka szerint határozott idıre szól, úgy ezt az idıtartamot a társasági szerzıdésben kell rögzíteniük. Lehetıség van arra is, hogy a társaság mőködését valamilyen bontó feltétel bekövetkezéséhez kössék, ebben az esetben a társaság szintén határozott idıre jön létre. További tartalmi elemek Az elızıekben felsoroltak nélkül nem születhet meg egyetlen társaság létesítı okirata sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a lista tartalmazná valamennyi társasági forma összes, társasági szerzıdésre tartozó szabályozási kérdéskörét. A különös részi szabályok ezt a listát tovább bıvítik társasági formától függıen, így ezekkel késıbb foglalkozunk. c) A bejegyzési kérelem A társaság alapításának centrális dokumentuma a társasági szerzıdés, ám a cégeljárás szemszögébıl ez csupán egy melléklete az ún. cégbejegyzési kérelemnek. Mivel a bejegyzési eljárásban valamennyi melléklet egyformán fontos, célszerő számba venni, mely dokumentumok szükségesek a társaság cégbejegyzéséhez. Valamennyi cég bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges okiratok: - létesítı okirat, - hiteles cégaláírási nyilatkozat (aláírási címpéldány), - ha a bejegyzési kérelem erre vonatkozó adatot tartalmaz: - a vezetı tisztségviselık, felügyelı bizottsági tagok, a könyvvizsgáló elfogadó nyilatkozata, - a vezetı tisztségviselı képviseleti jogának egyes ügyekre vagy ügycsoportokra vonatkozó átruházása esetén az errıl szóló okirat, - a külföldi személy magyarországi kézbesítési megbízottjának a megbízására, illetve a megbízás elfogadására vonatkozó okiratot, - külföldi cég részvétele esetén a külföldi cég cégkivonata és annak magyar nyelvő hiteles fordítása, illetve annak hiteles fordításban történt igazolása, hogy a céget a hazai joga szerint kereskedelmi nyilvántartásba vették, - ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történı szolgáltatása esetén az ingatlan - három hónapnál nem régebbi - tulajdoni lapját, melybıl az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható, - jogszabályban meghatározott mértékő közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása, kivéve, ha a közzétételi költségtérítést elektronikus úton, a Szolgálat elektronikus ügyfélszolgálatán fizetik meg, - a jogi képviselı meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása, - az adószám megállapításához szükséges, az általános forgalmi adó alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével összefüggı nyilatkozat.

3.3. A társaság cégbírósági bejegyzése és az elıtársaság A cégbírósági bejegyzés A gazdasági társaság a cégbírósági bejegyzéssel, a bejegyzés napján, azaz ex nunc hatállyal jön létre. A cégbíróság döntése konstitutív, jogkeletkeztetı, mert a döntés révén születik meg a gazdasági társaság. A Gt. elıírja, hogy a társasági szerzıdés megkötésétıl számított legfeljebb harminc napon belül be kell nyújtani a bejegyzési kérelmet a cégbírósághoz. Ha ehhez hozzávesszük a cégbírósági bejegyzési eljárás határidejét (nem jogi személyek esetén nyolc nap, jogi személyek esetén harminc munkanap), illetve az esetleges hiánypótlási felhívásokat és így meghosszabbodó elintézési határidıket, jól látszik, hogy a társasági szerzıdés megkötése (aláírása és ellenjegyzése), illetve a társaság megszületése (azaz bejegyzése) között lényeges idıbeli eltérés lehet. Ez a közbeékelıdı idıszak folyamatosan csökken és további csökkenése várható. A nyolcvanas évek végén a bejegyzési eljárás a sajátos infrastrukturális anomáliák (cégjogi kultúra hiánya, cégbírák hiánya, számítógépes nyilvántartás hiánya, stb.), illetve a cégalapítási láz miatt ad absurdum egy-másfél évig is húzódhatott. Ez a helyzet folyamatosan konszolidálódott, de még jelenleg is kezelendı kérdés, hogy mi történjék a társasággal a szerzıdéskötés és a bejegyzés között. Az elsı Gt. azt a megoldást választotta, hogy – összhangban a szerzıdési jog elveivel – a társaság a szerzıdéskötést követı napon megkezdhette tevékenységét, a cégbírósági bejegyzés pedig bár jogkeletkeztetı határozat, visszaható (ex tunc) hatályú a szerzıdés megkötésének napjára. Az akkori modell tehát úgy próbálta meg áthidalni a szerzıdéskötés és a bejegyzés közötti függı helyzetet, hogy szabad utat engedett a társaság mőködésének, amit mintegy utólag szentesített azzal, hogy a bejegyzı határozat visszahatott a szerzıdéskötés idıpontjára. Ez a logikailag egyébként védhetı modell abban a sajátos közegben azonban visszaélésekre adhatott okot, nem is beszélve a jogbiztonság hiányáról.

Az elıtársaság Az elıtársaság 1997-tıl – jelenleg is - társasági és cégjogunk a jövıre nézı hatályú bejegyzés elvét követi, amit kiegészít a társasági szerzıdés megkötése és a cégbírósági bejegyzés közötti idıszakra alkalmazott jogintézmény, a német jogból átvett elıtársaság (Vorgesellschaft). A gazdasági társaság a társasági szerzıdés ellenjegyzésének napjától a létrehozni kívánt társaság elıtársaságaként mőködhet. Ez azt jelenti, hogy az elıtársaság ugyanannak a gazdasági társaságnak egy másik, speciális létszaka. Ugyanarról a társaságról van szó, a bejegyzés, azaz a „végleges” gazdasági társaság megszületése nem jelent megszőnést, átalakulást vagy jogutódlást, csupán a társasági lét egy újabb szakasza kezdıdik. Más szavakkal, amennyiben a cégbíróság bejegyzi a társaságot, úgy az elıtársasági létszakban kötött jogügyletek a bejegyzett gazdasági társaság jogügyleteinek minısülnek. A bejegyezni kívánt gazdasági társaság társasági szerzıdésben kijelölt vezetı tisztségviselıi a cégbejegyzésig a bejegyezni kívánt társaság nevében és javára járnak el. Ebben a szakaszban az elıtársasági jelleget a cégnévben a „b. a.” (bejegyzés alatt) toldattal külön jelezni kell. Amennyiben e körülményt nem jelzik a toldattal, úgy a megkötött ügyletek, amennyiben a cégbíróság nem jegyzi be a társaságot, az alapítók által együttesen kötött jogügyletnek minısülnek.

Az elıtársaság üzletszerő gazdasági tevékenység folytatására jogosult, ám csak a cégbejegyzési kérelem benyújtását követıen. Ez a lehetıség azonban nem terjed ki azokra a tevékenységekre, amely gyakorlásához hatósági engedély szükségeltetik, mivel engedélyhez kötött tevékenységet az elıtársaság nem végezhet. Az elıtársaság is, akárcsak a bejegyzett társaság, jogképes. Az elıtársaság mőködése azonban az alábbiak szerint korlátozott: • tagjainak személyében nem állhat be változás (kivéve a törvény által elıírt eseteket), • a társasági szerzıdést nem lehet módosítani (kivéve, ha erre a cégbíróság hiánypótlási felhívása miatt kerül sor), • nem kezdeményezhetı tagkizárási per, • hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet, • jogutód nélküli megszőnés, társasági formaváltás, egyesülés, szétválás, közhasznú társasággá alakulás nem határozható el, • az elıtársaság nem alapíthat más társaságot, illetve nem vehet részt benne tagként.

Az elıtársaság vonatkozásában az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mi történik abban az esetben, ha a társaság bejegyzési kérelmét a cégbíróság jogerısen elutasítja. Ebben az esetben ugyanis nem születik meg az a gazdasági társaság, amelynek „betudhatnánk” az elıtársaság által kötött jogügyleteket, az elıtársaság mint sajátos formáció pedig értelemszerően megszőnik. Elıször is, a törvény kimondja, hogy amennyiben a bejegyzési kérelmet a cégbíróság jogerısen elutasítja, az errıl való tudomásszerzést követıen az elıtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat és köteles mőködését haladéktalanul megszüntetni. Amennyiben e kötelezettségnek nem tesznek eleget, az ebbıl fakadó károkért az elıtársaság vezetı tisztségviselıi korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. Ezen túlmenıen az elıtársaság után maradó ki nem egyenlített tartozások viselésére a gazdasági társaságok megszőnésére irányadó szabályokat kell alkalmazni. Ez a szabály azt mondja, hogy az elıtársaság tagjai felelnének az elıtársasági tartozásokért ugyanolyan feltételekkel, mintha bejegyzett társasággal állnánk szemben. Amennyiben tehát a tag felelıssége korlátlan lett volna a társaság bejegyzése után, az elıtársaság megszőnése esetén is korlátlanul tartozik helytállni azokért az elıtársasági tartozásokért, amelyeket az elıtársaság vagyona nem fedezett. Amennyiben a tag felelıssége korlátozott lett volna a társaság tartozásaiért a társaság bejegyzése esetén, akkor az elıtársasági vagyon által nem fedezett tartozásokért szintén korlátozottan felel, ilyen esetben sincs magánvagyonára kiterjedı korlátlan felelıssége. Ha azonban a korlátozottan felelıs tagok helytállása ellenére az elıtársaság után ki nem egyenlített tartozások maradnak, e tartozásokért harmadik személyek felé a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezetı tisztségviselıi korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.

3.4. A társasági szerzıdés érvénytelensége A társasági szerzıdés alapján a cégbírósági bejegyzı határozattal egy új jogalany születik, amely a gazdasági életben számos jog és kötelezettség alanya lesz, számos jogügyletnek válik az alanyává. Éppen ezért a társasági szerzıdés érvénytelensége rendkívül kényes kérdés, hiszen amennyiben megdıl a társasági szerzıdés, az nem egyszerően egy szerzıdés érvénytelenségét jelenti, hanem megdıl miatta a szerzıdéssel létrehozott jogalany léte is és rendkívül komplikált helyzeteket idéz elı a hátramaradó jogviszonyok elvarrása, megítélése. Mindaddig azonban, amíg nem lesz jogerıs a cégbejegyzési határozat, nem születik új jogalany sem. Éppen ezért a jogerıs cégbejegyzı határozat meghozatala elıtt a társasági szerzıdés érvénytelensége az általános, Ptk-beli szabályok szerint alakul. Amennyiben a jogerıs cégbejegyzı végzés megszületik, a társasági szerzıdést többé nem lehet megtámadni. Az érvénytelenség közrendi alakzatára, a semmisségre lehet csak hivatkozni, azonban a semmisségi okokat a Gt. szabályozza, a semmisség megállapítására vonatkozó per speciális szabályait pedig a cégtörvény. Az alábbi okok adhatnak alapot a társasági szerzıdés semmisségének megállapítására: - elmaradt a társasági szerzıdés ellenjegyzése vagy közokiratba foglalása

-

a társasági szerzıdés nem tartalmazza a társaság cégnevét, fıtevékenységét, jegyzett tıkéjét, ideértve a tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét is - a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik - valamennyi alapító cselekvıképtelen volt vagy megszegték a társaság minimális taglétszámára vonatkozó szabályokat - kft. vagy rt. esetén a jegyzett tıke minimumára vonatkozó szabályokat megsértették. Amennyiben a bíróság megállapítja az érvénytelenséget, elsısorban törekszik az érvénytelenség kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, akkor a határozatában megjelölt idıpontig az érvénytelen szerzıdést hatályossá nyilvánítja és felhívja a cégbíróságot a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. A hitelezık szempontjából fontos szabály, hogy a társasági szerzıdés esetleges érvénytelensége nem érinti az érvénytelenség megállapítása elıtt keletkezett, a társaság javára vagy terhére fennállt jogok és kötelezettségek fennállását.

4. A gazdasági társaság szervezete 4.1. A gazdasági társaság legfıbb szerve A gazdasági társaság legfıbb szervének mőködésében a társaság valamennyi tagja részt vesz. Ez a szerv elsısorban arra hivatott, hogy a társaság alapvetı, stratégiai ügyeiben döntsön. A legfıbb szerv a napi üzletvitel, ügymenet körébe tartozó kérdésekkel fıszabály szerint nem foglalkozik. A legfıbb szerv elnevezése társasági formánként eltér. Kkt-ban és bt-ben tagok győlése (vagy taggyőlés), kft-ben taggyőlés, rt-ben közgyőlés mőködik. Egyszemélyes társaságban nincsen sem taggyőlés, sem közgyőlés, a legfıbb szerv hatáskörében az egyetlen tag jár el. A legfıbb szerv hatáskörébe tartozó kérdések társaságról társaságra változhatnak, de tipikusan és – fontos kiemelni – fıszabály szerint az alábbi ügycsoportokra terjednek ki, melyek egyúttal a legfıbb szerv kizárólagos hatáskörét is jelentik: - vezetı tisztségviselık kijelölése, visszahívása; - felügyelı bizottság tagjainak kijelölése, visszahívása; - könyvvizsgáló választása és visszahívása; - társasági szerzıdés módosítása; - tag kizárására irányuló per megindítása; - megszőnésrıl vagy átalakulásról döntés, - a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása, - egyes lényeges ügycsoportok A legfıbb szerv fıszabály szerint ülésen határoz. Személyes részvétel helyett, amennyiben a társasági szerzıdés így rendelkezik, a tagsági jogokat a tagok elektronikus hírközlı eszközök révén is gyakorolhatják. A beszámoló elfogadásának kivételével ülés nélkül is határozhatnak a tagok, amennyiben a társasági szerzıdésben meghatározzák ennek mikéntjét. Az ülés összehívásának módját szintén a társasági szerzıdés szabályozza. Szabálytalanul összehívott ülés esetén csak abban az esetben lehet határozatot hozni, ha valamennyi tag jelen van és az ülés megtartásához hozzájárul. Amennyiben olyan napirendi pont merül fel az ülésen, amely nem szerepelt a meghívóban, a legfıbb szerv szintén csak fenti esetben határozhat. A legfıbb szerv határozatait rendszerint szótöbbséggel hozza, amely szabály alól a törvény számos esetben kivételeket fogalmaz meg és minısített többségi szavazást ír elı. Ha a társaság valamely tagja törvény vagy a társasági szerzıdés rendelkezései alapján nem szavazhat, a határozathozatalnál a határozatképesség szempontjából figyelmen kívül marad.

A Gt. szerint nem szavazhat az a tag, akit a tervezett határozat érint, vagyis kötelezettség vagy felelısség alól mentesít, vagy a társaság rovására másfajta elınyben részesít, továbbá az sem, akivel a tervezett határozat szerint szerzıdést kell kötni vagy aki ellen pert kell indítani, illetve az sem, akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára vagy megszőnésére vonatkozik a tervezett határozat.

A legfıbb szerv lényegében bármely tárgyban határozhat. E szabadság korlátját képezi bizonyos fokig az a szabály, mely szerint a vezetı tisztségviselı a tagok által nem utasítható, illetve a hatáskörébe tartozó feladatok csak annyiban vonhatók el, amennyiben arra a társasági szerzıdést felhatalmazást ad. A tagok speciális felelısséggel tartoznak a társasági határozat tartalmáért. Azok a tagok ugyanis, akik tudták, vagy általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy olyan határozatot hoztak, amely a gazdasági társaság jelentıs érdekeit nyilvánvalóan sérti, hacsak a törvény nem tesz kivételt, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebbıl eredı kárért.

4.2. Az ügyvezetés A vezetı tisztségviselık Az ügyvezetés a társaság napi üzletviteli tevékenységének ellátását jelenti. Negatíve fogalmazva a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala minısül ügyvezetésnek, amelyek törvény vagy a társasági szerzıdés alapján nem tartoznak a legfıbb szerv vagy más testület hatáskörébe. Az ügyvezetési feladatokat a vezetı tisztségviselık látják el, akár egyszemélyi, akár testületi pozícióként. Kkt. és bt. esetén vezetı tisztségviselı az üzletvezetésre jogosult tag, kft. esetén pedig az ügyvezetı. Rt. esetén fıszabály szerint testületi ügyvezetés mőködik, az igazgatóság. Kivételesen a vezetı tisztségviselıi pozíciót betöltheti egyetlen személy (vezérigazgató; kizárólag zártkörően mőködı rt-ben) is. A 2006-os jogszabály jelentıs újítása, hogy a nyilvánosan mőködı rt. alapszabálya lehetıvé teheti, hogy az rt. egységes irányítási rendszerő részvénytársaságként mőködjön. Ez azt jelenti, hogy egy egységes szerv, az igazgatótanács látja el a társaságban az ügyvezetési és az ellenırzési funkciókat. (Ebben az esetben a nyilvánosan mőködı rt-k hagyományos szervezeti struktúrája – amelyet a közgyőlés, az igazgatóság és a felügyelı bizottság hármas modelljeként Drei Eck-rendszernek is hívnak – helyett az angolszász board-rendszer mőködik, ahol az igazgatótanács mint ügyvezetı szerv egyúttal a felügyelı bizottság funkcióját is ellátja, ennél fogva az egységes irányítási rendszerő rt-kben nem mőködik felügyelı bizottság.

Vezetı tisztségviselı – a kkt-t és a bt-t kivéve – csak természetes személy lehet. Feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincsen helye. (2006-tól megszőnt az a szabály, mely szerint egy személy egyidejőleg csak három társaságnál lehetett vezetı tisztségviselı). A vezetı tisztségviselı e feladatát munkaviszonyban nem láthatja el. A társaság és a vezetı tisztségviselı közötti jogviszony egy speciális sui generis jogviszony: eszerint a vezetı tisztségviselıt illetı jogokra és terhelı kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogviszony irányadó, azzal, hogy ennek mögöttes szabályanyagát a Ptk. megbízási szerzıdésre vonatkozó rendelkezései adják. A vezetı tisztségviselı megbízatása fıszabály szerint határozott idıre, de legfeljebb öt évre szól, a tagok ettıl a társasági szerzıdésben eltérhetnek. Ha nem rendelkeznek a tagok a társasági szerzıdésben errıl az idıtartamról, akkor a vezetı tisztségviselı megbízatását öt

évesnek tekintjük. A poszt, ahogy ez fentebb már kiderült, elfogadással jön létre. A határozott tartamú jogviszony ellenére a vezetı tisztségviselıt a legfıbb szerv bármikor indokolás nélkül visszahívhatja. Személyi korlátok (kizáró okok) A vezetı tisztségviselıi pozíciót nem töltheti be olyan személy, akivel szemben valamilyen kizáró ok forog fenn. Ezek: • Nem lehet vezetı tisztségviselı, akit jogerısen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg nem mentesül a büntetett elıélethez főzıdı hátrányok alól; • Akit a vezetıi tisztség gyakorlásától eltiltottak, nem lehet vezetı tisztségviselı; akit valamely foglalkozástól tiltottak el jogerısen, az ítélet hatálya alatt az eltiltással érintett tevékenységet fıtevékenységként gyakorló társaságban nem lehet vezetı tisztségviselı; • Amennyiben a gazdasági társaságot megszüntetési eljárásban törölték, ezt követıen három évig nem lehet más társaságban vezetı tisztségviselı az, aki a törlést megelızı naptári évben a társaságnál vezetı tisztségviselı volt. • Nem lehet más gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje az a személy, akinek - mint a felszámolással megszőnt gazdálkodó szervezet vezetı tisztségviselıjének vagy legalább többségi befolyást biztosító részesedéssel rendelkezı tulajdonosának – felelısségét a felszámolás során ki nem elégített követelésekért a bíróság a csıdeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény szerinti eljárásban jogerısen megállapította, és a jogerıs bírósági határozat szerinti helytállási kötelezettség alapján a fizetési kötelezettségeit nem teljesítette. A tilalom hatálya a vele szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelenségétıl számított öt év. Az összeférhetetlenség A kizárási okoktól élesen megkülönböztetendı az összeférhetetlenségi okok halmaza. A kizárási okok ugyanis a vezetı tisztségviselıi pozíció betöltését kizárják, míg az összeférhetetlenségi okok éppen azt feltételezik, hogy az érintett személy már megszerezte a vezetı tisztségviselıi minıséget és arra vonatkoznak, hogy ennek birtokában mit nem tehet. Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének szankciója, hogy az így okozott kárért a vezetı tisztségviselı felel a társasággal szemben. Az igény érvényesítésére nyitva álló idı a kár bekövetkezésétıl számított egy év. Az összeférhetetlenségi okok a következık: • A vezetı tisztségviselı nem szerezhet részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet fıtevékenységként megjelölı más gazdálkodó szervezetben (tehát nem csak gazdasági társaságban!). Ez alól generális kivétel a nyilvánosan mőködı rt-ben a részvényszerzés. Egyébként pedig ez alól az összeférhetetlenségi ok alól maga a társasági szerzıdés is tehet kivételt, sıt, a legfıbb szerv is hozzájárulhat ahhoz, hogy a vezetı tisztségviselı részesedést szerezhessen a versenytárs vállalkozásban. • A vezetı tisztségviselı, közeli hozzátartozója és élettársa nem köthet a saját nevében vagy javára a társaság fıtevékenysége körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerzıdés megengedi. A társasági szerzıdésben a tagok e két összeférhetetlenségi okot tovább szigoríthatják azzal, hogy nem csak a társaság fıtevékenységére, hanem bármely, a társaság által végzett tevékenységére kiterjesztik. • A vezetı tisztségviselı, közeli hozzátartozója, illetve élettársa nem választható ugyanabban a társaságban felügyelı bizottsági taggá.

A vezetı tisztségviselık feladat- és jogköre A vezetı tisztségviselık feladata az ügyvezetés, amely, ahogy fent láttuk, minden olyan ügyre kiterjed, amely nem tartozik más szerv hatáskörébe. Így nem is lehet kimerítıen felsorolni, hogy milyen feladatok tartoznak a vezetı tisztségviselı tevékenységébe. Néhányat – különös fontosságuk miatt – azonban a törvény maga nevesít. • A vezetı tisztségviselık képviselik a társaságot harmadik személyek, bíróságok és hatóságok irányában. • A vezetı tisztségviselık gyakorolják a társaság munkavállalói tekintetében a munkáltatói jogokat. • Jellemzıen a vezetı tisztségviselık irányítják a társaság gazdasági tevékenységét. • A vezetı tisztségviselık kötelesek a társaság üzleti titkait megırizni, de kötelesek a társaság ügyeirıl a tagokat, kérésükre, tájékoztatni, amennyiben a tag joggyakorlása rendeltetésszerő és nem sérti a társaság méltányos üzleti érdekeit vagy titkait. • A vezetı tisztségviselı köteles a cégbíróság felé a társaság alapítását, a társasági szerzıdés módosítását, illetve e bejegyzett tényeknek, jogoknak és adatoknak a változását bejelenteni. (A társasággal szemben korlátlanul és egyetemlegesen felelnek, amennyiben a bejelentett adat, tény vagy jog valótlanságából, a bejelentés késedelmességébıl vagy elmulasztásából kár keletkezett). A vezetı tisztségviselık felelıssége A vezetı tisztségviselı köteles feladatait az ilyen tisztséget betöltı személyektıl általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsıdlegessége alapján ellátni. A polgári jog általános szabályai alapján felelnek a társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerzıdés, illetve a gazdasági társaság legfıbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik megszegésével a társaságnak okozott károkért. Harmadik személynek e minıségében okozott kárért nem a vezetı tisztségviselı, hanem a társaság felel. A vezetı tisztségviselık felelıssége a társaságnak okozott kár tekintetében együttes cégjegyzési jog esetén egyetemleges, amelyre a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Testületi ügyvezetési konstrukció esetén mentesül a felelısség alól az a vezetı tisztségviselı, aki a döntésben nem vett részt vagy a kérdéses határozat ellen szavazott. A vezetı tisztségviselıvel szembeni potenciális igényérvényesítésnek szab gátat a társasági jogunk régi-új intézménye, a felmentvény. A társasági szerzıdés elıírhatja, hogy a legfıbb szerv évente tőzze napirendjére a vezetı tisztségviselı munkájának értékelését és egyúttal határozzon a felmentvény kiadásáról. A felmentvénnyel a legfıbb szerv azt igazolja, hogy a vezetı tisztségviselı a vizsgált idıszakban a gazdasági társaság érdekeinek elsıdlegessége alapján járt el. Ha a bíróság utólag megállapítja, hogy a felmentvény alapjául szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak, a felmentvény hatályát veszti. A megbízatás megszőnése Megszőnik a vezetı tisztségviselıi jogviszony - a megbízás idıtartamának lejártával, - ha a vezetı tisztségviselıt a legfıbb szerv visszahívja, - ha valamely kizáró ok felmerül, - ha a vezetı tisztségviselı lemond, - ha a vezetı tisztségviselı meghal. 4.3 A tagok (részvényesek)

4.3.1 A tagsági jogviszony keletkezése, tartalma és megszőnése. A kizárás. A tagsági jogviszony A társulási szabadságból fakadóan a társaság alapítása és így a taggá válás csak és kizárólag a tag döntése, illetve a többi taggal való megállapodás függvénye. Alapításkor a tagi jogviszony a társaság bejegyzéséhez igazodva keletkezik. A mőködı társaságba szintén be lehet lépni és ki lehet onnan válni. Mivel az új tag érkezése a korábbi tagi rendet megbolygatja, a társaságok korlátozhatják a belépés lehetıségét. Ezt ki lehet zárni, illetve a legfıbb szerv beleegyezéséhez lehet kötni a társasági szerzıdésben. A csatlakozó tagra pedig ugyanúgy vonatkozik a társasági szerzıdés, mint az alapítókra. Még a zártkörően mőködı részvénytársaságok szabályaiban is megjelenik a „belépés” korlátozhatósága. Igazából csak a nyilvános részvénytársaság az, ahol viszonylag szabadon lehet részvényessé válni. A megszorítás indokolt, mert bizonyos körülmények mellett a részvényvásárlás itt sem teljesen szabad (lásd befolyásszerzés). Az egyes társaságokban a belépés lehetıségei mások, amelyet a különös rész szabályoz. A tagsági jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelezettségek teszik ki, amely a tagságból fakadnak. A jogosultságok egyrészt vagyoni természetőek. A tag jogosult az adózott eredmény rá esı és felosztani rendelt részére, az osztalékra (esetlegesen osztalékelılegre), illetve a kilépéskor a társaság saját tıkéjének a betéte alapján ıt megilletı része. A tagsági jogok másik részét a mőködéssel kapcsolatos jogok teszik ki. Így a tag fı szabály szerint jogosult részt venni a legfıbb szerv ülésén, amelynek napirendjére indítványt tehet, felszólalhat, észrevételt tehet, kérdést tehet fel és szavazhat (ez utóbbi alól az rt-ben lehet kivétel). A tag legfontosabb kötelezettsége a vagyoni betétének a szolgáltatása. Amennyiben külön egyéb kötelezettség nincs a társasági szerzıdésben kikötve (pl. mellékszolgáltatás, pótbefizetés, személyes munkavégzés, stb.), akkor lényegében a tagot egyéb kötelezettség a tagsági jogviszonyból fakadóan nem terheli. A mőködéssel kapcsolatos jogokkal ugyanis nem kötelezı élnie a tagnak, azaz teljesen passzív, visszahúzódó magatartást is tanúsíthat. A tagsági jogviszony megszőnése jellemzıen a tag döntésének a függvénye. Azt, hogy az egyes társaságoktól hogyan lehet megválni, a különös rész szabályozza. A társaságtól való megválás számos formája létezik, de a legtipikusabb a társasági részesedés elidegenítése. A tag akaratától függetlenül szőnik meg tagsági jogviszonya elhalálozása esetén, illetve akkor, ha kizárják. A kizárás Mivel a kizárás adott esetben az érintett tag akaratával kifejezetten ellentétes, így érthetı, hogy különös garanciákkal kell övezni a szabályozását. Az elsı társasági törvény a tag kizárásának szabályozása során a társasági autonómia elvébıl kiindulva azt az álláspontot követte, mely szerint a tagok maguk dönthetnek a kizárásról, azaz a legfıbb szerv jogosult volt arról határozni, hogy valamely tagját kizárja soraiból. Mivel a kizárt tag érdekein is védelemre érdemesek, a kizárt tag bírói jogvédelemért fordulhatott a bírósághoz és amennyiben a kizárás alaptalan volt, a bíróság restaurálta tagi minıségét. Ez a logikus és védhetı rendszer azonban nem volt kellıen hatékony és nem védte a kizárással érintett tag érdekeit, mivel a perek elhúzódtak és indokolatlanul hosszú ideig tartott, amíg eldılt, hogy a kizárás végül fennmarad vagy sem.

A hatályos Gt. eltérıen szabályozza a tagkizárás intézményét. Jelenleg a legfıbb szerv nem jogosult a tag kizárásáról dönteni, csupán arról dönthet, hogy óhajt-e bírósághoz fordulni a tag kizárása iránt. A korábbi rendszer két fı eleme (legfıbb szerv döntése, bírói kontroll) tehát helyet cserélt: jelenleg a bírói döntés nem utólagos, hanem elızetes. A tagot ugyanis csak peres eljárásban, a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján a bíróság zárhatja ki, amennyiben a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. Nem indítható kizárási kereset a részvényes ellen, nem zárható ki egyik tag sem abból a társaságból, amelynek két tagja van; nem zárható ki az a tag sem, aki a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik a társaságban.

A perindításról a legfıbb szerv határoz, a határozathozatalban az érintett személy nem vehet részt. Ez a döntés háromnegyedes többséget igényel. A kizárási pert a határozat meghozatalát követı tizenöt napon belül meg kell indítani. Ez a határidı jogvesztı. A kizárási per megindítása az alperes tagi jogviszonyát nem érinti, ám a tagsági jogok gyakorlását a bíróság kérelemre az eljárás jogerıs befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés nem érinti a tag jogát az adózott eredmény felosztása során a rá esı részre vonatkozóan. Amennyiben a tag felelıssége korlátlan, a felfüggesztés alatt keletkezett társasági tartozásokért a korlátlan felelıssége nem áll fenn. Mindaddig, amíg a kizárási per tart, a társaság mőködése bizonyos mértékben korlátozott, hiszen - a társasági szerzıdést nem módosíthatja, - újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, - nem dönthet átalakulásról, - illetve jogutód nélküli megszőnésrıl sem.

4.3.2 A kisebbségi jogok Minden döntésben, hacsak nem egyhangúsággal dıl el, elvileg beszélhetünk többségrıl és kisebbségrıl. A társasági jog kisebbségvédelmi szabályai azonban nem akármilyen kisebbségre vonatkoznak. A kisebbségi jogok gyakorolhatósága szempontjából kisebbségnek minısül az a tagi kör, amely a szavazatok legalább öt százalékával rendelkezik. A kisebbség mindenekelıtt az ok és a cél megjelölésével bármikor kérheti a legfıbb szerv összehívását. E jogot a társasági szerzıdés alacsonyabb (pl. legalább öt százalékos) szavazati joggal rendelkezı tagi körnek is biztosíthatja. Amennyiben az ügyvezetés a legfıbb szerv összehívására vonatkozó kérelemnek harminc napon belül nem tesz eleget, a kisebbség a cégbírósághoz fordulhat. A cégbíróság vagy összehívja harminc napon belül a legfıbb szervet, vagy az indítványtevıket erre feljogosítja. Ennek feltétele, hogy a legfıbb szerv összehívását kérıknek kell elılegezniük az ülés összehívásával kapcsolatos költségeket és kötelesek biztosítani az ülés megtartásának további feltételeit is. A költség tényleges viselésrıl a legfıbb szerv határoz. Az elılegezés szabályai e kisebbségi jog gyakorlásának jelentıs korlátját képezhetik, mivel nagyobb társasági méret (nagy taglétszám) esetén a legfıbb szerv ülése komoly költségekkel jár.

A kisebbségnek fontos jogai vannak a társasági gazdálkodás ellenırzésével kapcsolatban. Amennyiben ugyanis a legfıbb szerv elvetette azt az indítványt (vagy a bejelentett indítványról nem szavazott), hogy az utolsó számviteli törvény szerinti beszámolót vagy az utolsó két év ügyvezetésében elıfordult valamely eseményt könyvvizsgáló vizsgálja meg, a kisebbség kérelmére a könyvvizsgálatot a cégbíróság elrendeli, egyúttal kirendeli a

könyvvizsgálót is. A költségeket e jog gyakorlása tekintetében a gazdasági társaság köteles elılegezni, azonban a költségviselésrıl a legfıbb szerv dönt. Még jelentısebb a kisebbség jogosultsága a tagok és a vezetı tisztségviselık felelısségét illetıen. Ha a gazdasági társaság legfıbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezetı tisztségviselık vagy a felügyelı bizottsági tagok, illetve a könyvvizsgáló ellen valamely követelést a társaság érvényesítsen, a kisebbség a legfıbb szerv ülésének napjától számított harminc napos jogvesztı határidın belül a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik. Ebben az esetben a perindítás költségeit a gazdasági társaság elılegezi. Mivel itt peres eljárásról van szó, a perköltség viselése a perjogi szabályok szerint alakul. (A felügyelı bizottsággal, illetve a könyvvizsgálóval e jegyzet más része foglalkozik.) 5. A gazdasági társaság és a gazdaság többi szereplıjének viszonyai 5.1 A társaság konzorciális viszonyai 5.1.1 A befolyásszerzés A befolyásszerzés azt jelenti, hogy a társaság valamely tagja (vagy tagjai) az alapítást követıen további részesedés révén olyan szavazati fölényt szerez, amely számára meghatározó rendelkezési jogosultságokat biztosít a társaság ügyeiben. Nyilvánvaló, hogy ennek a helyzetnek az üzleti partnerek számára átláthatónak kell lennie, illetve az is, hogy a belsı viszonyokban az erıfölénnyel szembeni kiszolgáltatottság kiküszöbölésére is lehetıséget kell biztosítani. E kettıs követelményt az egymást követı szabályozások mindegyike – eltérı mértékő és mélységő regulációval – kezelni kívánta. Az új Gt-ben a befolyásszerzés szabályai bizonyos fokig leegyszerősödtek, ugyanis a korábbi három fokozatú rendszer helyett jelenleg a törvény csak a minısített többséget biztosító befolyásszerzésrıl rendelkezik. Minısített többséget biztosító a befolyás, ha akár közvetlenül, akár közvetve a befolyásszerzı az ellenırzött társaságban a szavazatok hetvenöt százalékával rendelkezik. (A befolyásszerzést nyilvánosan mőködı részvénytársaságok tekintetében a részvényfelvásárlás szabályaival (take-over jog) a tıkepiacról szóló törvény rendezi.) Amennyiben kft-ben vagy zrt-ben annak tagja az alapítást követıen, akár közvetlenül, akár közvetetten minısített többséget biztosító befolyást szerez, köteles a befolyásszerzı a befolyás tényét követı tizenöt napon belül a cégbíróságnak bejelenteni. Késedelmes bejelentés vagy annak elmaradása esetén a cégtörvény szerinti törvényességi felügyeleti eljárás intézkedései alkalmazandók a befolyásszerzıvel szemben. Az ellenırzött társaság tagjai az új helyzettel szemben úgy védekezhetnek, hogy a befolyásszerzés közzétételétıl számított hatvan napon belül kérhetik, hogy a befolyásszerzı az üzletrészüket vagy részvényüket vásárolja meg tılük. A tagok egyhangú szavazással a társasági szerzıdésben kizárhatják e szabályok alkalmazását. A befolyásszerzés szabályozása a tulajdonosi jogok gyakorlásának egyfajta keretek között tartását is jelenti, s biztosítja, hogy a tulajdonosi szabadság ne szolgáljon az azzal való visszaélés álcájául. Amennyiben ugyanis a minısített befolyással rendelkezı tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat az ellenırzött társaság tekintetében és ezáltal az ellenırzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentısen veszélyezteti, az ellenırzött társaság

kérelmére a cégbíróság kötelezheti a befolyásszerzıt arra, hogy adjon megfelelı biztosítékot, sıt, vele szemben a törvényességi felügyeleti intézkedések is alkalmazhatók lehetnek. Amennyiben a befolyásszerzı tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt az ellenırzött társaságot fel is számolják, a minısített befolyásszerzı korlátlan felelısséggel tartozik az ellenırzött társaság azon kötelezettségeiért, amelyekre nem nyújt fedezetet az adós ellenırzött társaság vagyona. Ennek a szigorú felelısségi szabálynak a feltétele, hogy az ellenırzött társaság hitelezıi a felszámolási eljárásban sikeres keresetet nyújtsanak be a bírósághoz. 5.1.2 Elismert vállalatcsoport Jogunk új eleme a vállalatcsoport társasági jogi szabályozása, amely a formálisan önálló társaságok összefonódásának transzparenciáját és szabályozott együttmőködését biztosítja. A vállalatcsoport definiálása azért fontos, mert a jog sokszor érzéketlen bizonyos gazdasági – ténybeli körülményekkel szemben: a jog ugyanis jogalanyokban gondolkodik, nem pedig az egyes jogalanyok mögött húzódó tulajdonosi vagy más érdekekben. Ez a megközelítés azonban könnyen konfliktusba kerülhet a valósággal, hiszen az egységes tulajdonosi akarat által irányított, de formálisan és jogi értelemben független, önálló vállalkozások nem szükségképpen fognak egységes gazdasági stratégiát vagy piaci magatartást követni. Ez a probléma a versenyjogban már jó ideje felmerült és tisztázódott (lásd a nem független vállalkozások közötti megállapodások versenyjogi megítélését), 2006-tól egy másik vetülete a társasági jogban is jelen van. A konszolidált éves beszámoló készítésére a számviteli törvény szerint köteles társaság mint uralkodó tag és az az rt. vagy kft., amely felett a számviteli törvény szerint meghatározó befolyással rendelkezik egységes üzleti céljaik megvalósítása érdekében határozhatnak arról, hogy uralmi szerzıdést kötnek és elismert vállalatcsoportként mőködnek tovább. Az ellenırzött tag önállóságának korlátozására a vállalatcsoport céljainak eléréséhez szükséges mértékben kerülhet sor. Az elismert vállalatcsoportkénti mőködést a cégjegyzékben fel kell tüntetni. Fontos kiemelni, hogy az egységes vállalatcsoport nem érinti a tagok jogi önállóságát, jogalanyiságát, és nem hoz létre a részes társaságoktól elkülönült új jogalanyt sem. Az uralmi szerzıdés tervezetét az uralkodó tag köteles a Cégközlönyben közzétenni. Az uralmi szerzıdésben rendelkezni kell az alábbi kérdésekrıl: - a részt vevı társaságok cégnevét, székhelyét, cégjegyzékszámát; az uralkodó tag feltüntetését, - az egységes üzleti koncepció megvalósítását szolgáló együttmőködés módját és annak lényeges tartalmát (különösen azt, hogy az uralkodó tagnak milyen jogai vannak a vállalatcsoport egészére kiható döntések meghozatala és végrehajtása során, illetve e tekintetben milyen kötelezettségek terhelik az ellenırzött társaságok szerveit), - az ellenırzött társaság tagjainak és hitelezıinek védelme érdekében szükséges az vállalatcsoportkénti mőködésbıl származó elınyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztását biztosító rendelkezéseket, - azt, hogy határozott vagy határozatlan idıre jön létre a vállalatcsoport, - a szerzıdésszegés jogkövetkezményeit. Az uralmi szerzıdést az érintett társaságok legfıbb szerveinek háromnegyedes határozatukkal jóvá kell hagyniuk, majd ezt követıen tizenöt napon belül meg kell küldeni bejegyzés és közzététel végett a cégbíróságnak. A vállalatcsoportban részes vállalkozások hitelezıi biztosítékot követelhetnek le nem járt követeléseikre. A vállalatcsoportban részes ellenırzött társaságok tagjai kérhetik, hogy részvényeiket vagy üzletrészeiket az uralkodó tag vásárolja meg.

Az elismert vállalatcsoport bejegyzésének legfıbb következménye, hogy az uralkodó társaságot bizonyos többletjogok illetik meg. Az uralkodó tag az ellenırzött társaság ügyvezetését utasíthatja, a társaság mőködésére vonatkozó kötelezı határozatokat hozhat. Ha az uralmi szerzıdésben kikötötték, személyes ügyekben közvetlen jogosultságai lehetnek: az ellenırzött társaság legfıbb szerve helyett az uralkodó tag jogosult az ellenırzött társaság vezetı tisztségviselıinek, felügyelı bizottsági tagjainak kinevezésére, visszahívására, díjazásuk megállapítására, sıt, az ellenırzött társaság cégvezetıjévé választható az uralkodó tag munkavállalója is. Az uralkodó tag vezetı tisztségviselıje, felügyelı bizottsági tagja az ellenırzött társaságnál is elláthatja ugyanezeket a funkciókat. Az ellenırzött társaság vezetı tisztségviselıi a társaság ügyvezetését nem a társaság érdekeinek elsıdlegessége, hanem az elismert vállalatcsoport egészének üzleti érdekei elsıdlegessége alapján köteles folytatni. Ezek a speciális szabályok akkor is alkalmazhatóak, ha nincsen ugyan uralmi szerzıdés, illetve a cégbíróság sem jegyezte be a vállalatcsoportot elismert vállalatcsoportként, ám az uralkodó tag és az ellenırzött társaságok közötti tartós, legalább három éves, megszakítatlan együttmőködés során a vállalatcsoport tagjai egységes üzleti koncepció alapján végzik tevékenységüket és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportkénti mőködésbıl fakadó elınyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztását. Ebben az esetben nem elismert, hanem tényleges vállalatcsoportról beszélünk, jogunk tehát elismeri a formálisan be nem jegyzett, ténylegesen azonban mőködı vállalatcsoportokat is. Amennyiben az ellenırzött társaság tagja, vezetı tisztségviselıje vagy hitelezıje azt kéri, a cégbíróság az uralmi szerzıdés megsértése esetén az alábbi intézkedéseket teheti: - felhívja az uralkodó tagot az uralmi szerzıdésben foglaltak megtartására - a cégtörvény szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz - eltiltja a vállalatcsoportot az elismert vállalatcsoportkénti mőködéstıl. Ez utóbbi eseten kívül az elismert vállalatcsoport akkor sem mőködhet tovább elismert vállalatcsoportként, ha - az uralmi szerzıdésben kikötött idıtartam letelt vagy feltétel bekövetkezett - a vállalatcsoportban részes társaságok legfıbb szervei háromnegyedes többséggel így rendelkeznek - az uralkodó tag már nem készít konszolidált beszámolót.

Az uralkodó tag az elismert vállalatcsoportként való mőködés során vállalt kötelezettségeinek a teljesítéséért a vállalatcsoport megszőnését követıen is helytállni tartozik. 5.1.3 A társaság és a hitelezık A hitelezıvédelem, ha a finalitás oldaláról nézzük, a társasági jog egyik alapvetı célja, amirıl az új Gt. preambuluma is tanúskodik, nevezetesen a társasági jognak összhangban kell állnia a hitelezık méltányos érdekeivel. Ennek megfelelıen a hitelezıvédelem rendkívül komplex kérdéskör, hiszen nagyon sok szabályban ráismerhetünk a hitelezıvédelmi gondolatra. Ennek tükrében elmondható, hogy a hitelezıvédelmi szabályok szétszórva, a társasági törvény rendszerét át- meg átszıve jelennek meg. Az új Gt. ezen felül külön cím alatt is foglalkozik e kérdéskörrel, és lefektet néhány, rendkívül fontos, tisztán hitelezıvédelmi normát.

Az elsı ilyen szabály a társaság jogutód nélküli megszőnésével kapcsolatos. Eszerint a társaság jogutód nélküli megszőnése esetén nem hivatkozhat korlátozott felelısségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelısségő társaság azon tagjai és azon részvényesek, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelısségével a hitelezık rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszőnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Ilyennek minısül különösen, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy

csökkentették, hogy tudták, illetve kellı gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ez által a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. Ezek a normák 2006-tól a bt. kültagjára is kiterjednek. Ezek a szabályok szoros rokonságban állnak az apport „tudatos” felülértékelése kapcsán tárgyalt szabállyal. A kapcsolat lényege, hogy mindkét szabály megsértıivel szemben lehetıség nyílik a „felelısség-átvitelre”, más szavakkal: a korlátolt felelısség áttörésére (Durchgriffshaftung; piercing the corporate veil).

A másik roppant fontos szabály a társaságok tıkevédelmével foglalkozik. A jegyzett tıke, ahogy errıl fent már volt szó, a saját tıke állandó eleme, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodástól függetlenül a jegyzett tıke mindig ugyanakkora. Hitelezıvédelmi szempontból azonban aggályos, ha a társaság nem rendelkezik annyi saját tıkével sem, mint amennyi a jegyzett tıke elıírás szerinti mértéke. Amennyiben az éves beszámolókból az derül ki, hogy a társaság két egymást követı üzleti évben nem rendelkezik a társasági formára kötelezıen vonatkozó jegyzett tıkének megfelelı összegő saját tıkével és a tagok a második számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül nem biztosítják a megkövetelt mértékő saját tıkét, akkor a társaság köteles elhatároznia átalakulását (olyan társasági formává, amely tıkekövetelményeinek meg tud felelni, azaz rtbıl kft-vé alakul; illetve olyan társasági formává, ahol nincsen tıkelimit: kkt. vagy bt.). Ha nem akarnak a tagok az átalakulásról dönteni, kötelesek a társaság megszőnésérıl rendelkezni.

6. A gazdasági társaság megszőnése 6.1 A gazdasági társaság megszőnése általában A gazdaság szereplıinek belsı viszonyai ugyanúgy, mint a külsı mőködési körülmények, folyamatosan változnak, melyre a társaságnak – a rugalmas gazdálkodáson túlmenıen – esetenként a belsı struktúra módosításával, a társaság egészének átalakításával, végsı esetben megszüntetésével kell reagálni. Ebbıl következıen a gazdasági társaságnak is vannak létszakaszai. A vállalkozás megindítása (alapítás) szakaszát a stabilizáció, jó esetben a dinamikus fejlıdés követi, végül pedig – hosszabb-rövidebb idı elteltével – minden vállalkozás megszőnik. A megszőnés az alapítók (tulajdonosok) érdekei mellett a gazdasági partnereket (hitelezıket, szállítókat, megrendelıket) is érinti, ezért szabályozása garanciális jelentıségő. A megszőnés általános részi szabályai azokat a tényállásokat foglalják össze, amelyek függetlenek a gazdasági társaság konkrét társasági formájától. Az esetleges, csupán az egyes társasági formákra vonatkozó speciális megszőnési szabályokat a társasági jog különös része, az egyes társaságokra vonatkozó normaanyag tartalmazza. A megszőnés történhet jogutód nélkül, amikor a gazdasági társaság egyszer és mindenkorra megszőnik, kikerül a forgalomból anélkül, hogy bármely jogalany bármilyen formában „továbbvinné” a megszőnt társaság jogait és kötelezettségeit. A jogutódlással történı megszőnés ezzel szemben arra az esetre vonatkozik, amikor megszőnik ugyan az adott gazdasági társaság, de jogutódja a megszőnt társaság jogainak és kötelezettségeinek alanya lesz, azaz e téren a jogutód a „folytatója” a megszőnt társaság mőködésének.

Éppen úgy, ahogy a társaságok létrejötte is a cégbíróság konstitutív aktusa, a bejegyzés révén történik, a megszőnés szintén a cégbíróság határozatához kötött: a gazdasági társaság a megszőnés mindkét változatánál a cégjegyzékbıl való törléssel valósul meg. 6.2 A társaság megszőnése jogutód nélkül Amennyiben a jogutód nélküli megszőnéssel érintett gazdasági társaság vagyona meghaladja a tartozásait, végelszámolásnak van helye, ha azonban a társaság vagyona passzív, úgy felszámolási eljárást kell lefolytatni. Jogutód nélkül szőnik meg a gazdasági társaság, ha • a társasági szerzıdés tartamát határozott idıre állapították meg és ez az idı eltelt vagy megszőnési feltételhez kötötték és ez a feltétel bekövetkezett; • a legfıbb szerv elhatározza a megszőnést; • ha a társaság létszáma egy fıre csökken (értelemszerően ez alól kivétel az egyszemélyes formában is mőködtethetı kft. és rt.); • a cégbíróság a cégtörvényben meghatározott okokból így dönt; • jogszabály így rendelkezik. Amennyiben a társaság jogutód nélkül szőnik meg, a megszőnt társaságot terhelı kötelezettségekért a társaság tagjai – a társaság jellegétıl függı módon – felelnek. Ha a tag felelıssége a társasági tartozásokért a társaság fennállása alatt korlátlan és a többi taggal egyetemleges volt, úgy a felelısségének ezt az alakzatát nem érinti a megszőnés, ebben az esetben is korlátlan és egyetemleges a helytállási kötelezettsége. Érdemes megjegyezni, hogy a kötelezetti egyetemlegesség ebben az esetben csak „kifelé”, azaz a hitelezık felé értelmezendı, mivel a törvény szerint – a társasági szerzıdés eltérı rendelkezése híján – egymás közötti viszonyukban a tagok a társaság után maradt tartozást a társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik. Amennyiben a tag felelısége a társasági tartozásokért a társaság mőködése során korlátozott volt, ez a korlátozott felelısség (a fent részletezett kivételekkel) a megszőnésre is irányadó. Ez azt jelenti, hogy a korlátolt felelısségő tag a társaság megszőnése esetén sem felel magánvagyonával, a megszőnéskor felosztott társasági vagyonból rá esı rész erejéig felel a megszőnt társaság ki nem egyenlített tartozásaiért.

6.3 A társaság megszőnése jogutódlással, az átalakulás A megszőnésnek e formája egyetemes jogutódlást jelent, azaz ebben az esetben a jogelıd társaság megszőnik, de minden joga és kötelezettsége mint egész a jogutód társaságra száll. Ez annyit tesz, hogy a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelıd gazdasági társaság jogai és terhelik annak kötelezettségei. Jogutódlással szőnik meg a gazdasági társaság átalakulás esetén • társasági formaváltás (szőkebb értelemben vett átalakulás), illetve • egyesülés és szétválás eredményeként. Társasági forma-változtatás Társasági formaváltásnak minısül, ha egyetemes jogutódlás során a gazdasági társaság más társasági formát választ. Egyesülésrıl akkor beszélünk, ha két vagy több gazdasági társaságból egy gazdasági társaság alakul. Az egyesülés két változata az összeolvadás és a beolvadás. Szétválásról akkor beszélünk, ha a gazdasági társaság két vagy több gazdasági társasággá válik szét. A szétválás történhet különválással vagy kiválással.

Jogutódlás esetén a jogelıd tartozásaiért – az egyetemes jogutódlásból következıen – a jogutód társaság felel. A jogelıd társaság tagjainak a felelıssége csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogutód társaság nem tudott eleget tenni a helytállási kötelezettségének. Az átalakulás Gazdasági jelentıségére tekintettel részletesen kell foglalkozni a jogutódlást (és egyúttal megszőnést) keletkeztetı intézménnyel, az átalakulással. A társaságok átalakulására alapvetıen az alapítás szabályait kell alkalmazni a társasági törvényben foglalt eltérésekkel. Az alapításhoz képest a legfontosabb eltérések az alábbiak: • Nem alakulhat át a gazdasági társaság, amennyiben felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt áll. • Csak abban az esetben lehet átalakulásról határozni, amennyiben az átalakulni szándékozó társaság tagjai vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében befizették. • Átalakulás esetén nincsen elıtársasági létszak. Ebbıl következik, hogy az átalakulás jogerıs bejegyzéséig az átalakulással érintett gazdasági társaság az eredetileg bejegyzett társasági formájában mőködik tovább, mivel az új társaság a cégbírósági bejegyzésével jön létre. • Az átalakulás folyamatában könyvvizsgáló közremőködése kötelezı. Az átalakulásról fıszabály szerint a gazdasági társaság legfıbb szerve két alkalommal határoz. Az elsı döntés alkalmával a vezetı tisztségviselık azt mérik fel, hogy a társaság tagjai egyetértenek-e az átalakulással, milyen társasági formára kívánnak átalakulni, illetve hogy a tagok közül ki óhajt az átalakulással létrejövı társaság tagjává válni. Amennyiben a tagság egyetért az átalakulással, úgy a legfıbb szerv meghatározza a vagyonmérleg-tervezetek fordulónapját, dönt a könyvvizsgáló személyérıl és megbízza a vezetı tisztségviselıket a vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezetek elkészítésével. A vagyonmérleg-tervezet elfogadásáról a legfıbb szerv a társaság átalakulásáról véglegesen döntı ülésen határoz. Ez a legfıbb szerv második határozathozatala az átalakulás során. Az átalakulást a gazdasági társaság köteles a Cégközlönyben közzétenni. Mivel az átalakulás következtében nem következik be vagyongyarapodás – legfeljebb a társaság vagyonának idıközben bekövetkezett értéknövekedését regisztrálják, s tranzitálják a társaság jegyzett tıkéjébe – az átalakulás adómentes. Ez a körülmény az átalakulás „népszerőségének” egyik okozója. 7. A gazdasági társaság mőködésének ellenırzése 7.1 A gazdasági társaság tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenırzése 7.1.1 A felügyelı bizottság A felügyelı bizottság létesítése mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy elvileg a társaság szerveiben (legfıbb szerv – ügyvezetés) megoszlik a tulajdon statikus és dinamikus oldala. A tulajdonosi kör, azaz a legfıbb szerv viseli a gazdasági tevékenység kockázatát, míg a rendelkezı tevékenységet a vezetı tisztségviselık végzik. Ahogy a gazdasági tevékenységek egyre bonyolultabbak, áttekinthetetlenebbek, sokrétőbbek és egyúttal kockázatosabbak lettek, a tagoknak (tulajdonosoknak) egyre kevesebb érdemi rálátásuk lett a társaságuk ügyeire. Nem

csak a kockázatviselés és a rendelkezés vált el egymástól, hanem szakértelem és a tıke is. Emiatt szükség lehet a társaságban olyan szervre is, amely szakértelmével képes az ügyvezetés tevékenységét a tagok érdekében ellenırizni. Ez a szerv a felügyelı bizottság. Bármely társaság létesíthet felügyelı bizottságot, amennyiben ezt szükségesnek ítéli, viszont bizonyos esetekben kötelezı felügyelı bizottságot létesíteni. Ezek az alábbiak: • • • •

nyilvánosan mőködı rt-ben; kivéve, ha egységes irányítási rendszer alapján mőködik, zártkörően mőködı rt-ben akkor, ha a szavazati jogok legalább 5%-val rendelkezı tagok ezt kérik, ha a felügyelı bizottság létesítését törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság tevékenységére tekintettel megköveteli, ha a társaság teljes munkaidıben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a 200 fıt meghaladja. Ezt az utolsó esetet hívjuk a munkavállalók részvételi jogának, más kifejezéssel munkavállalói participációnak. Ebben az esetben a felügyelı bizottság egyharmadát a munkavállalói küldöttek teszik ki. Ha a nyilvánosan mőködı részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint mőködik, a munkavállalókat a társaság ügyvezetése ellenırzésében - az alapszabályban foglaltak szerint - megilletı jogok gyakorlásának módjáról az igazgatótanács és az üzemi tanács állapodik meg egymással. Az alapszabály az igazgatótanácsnak a megállapodás megkötésére vonatkozó jogosultságát a cégvezetıre ruházhatja át.

A felügyelı bizottság egy minimum három, legfeljebb tizenöt tagból álló testületi szerv. Tagjai kötelesek személyesen részt venni a bizottság munkájában, a tagok által nem utasíthatóak. Testületként jár el, szótöbbséggel határoz. Határozatképességének feltétele, hogy a tagság kétharmada, de legalább három fı jelen van. Ügyrendjét maga állapítja meg. A bizottság a vezetı tisztségviselıktıl felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. Amennyiben mőködik felügyelı bizottság, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról írásbeli jelentése nélkül nem határozhat a legfıbb szerv. Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, társasági szerzıdésbe vagy a legfıbb szerv határozatába ütközik, vagy egyébként sérti a társaság vagy a tagok érdekeit, összehívja a legfıbb szervet és javaslatot tesz a napirendre. A felügyelıbizottsági tagok – a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint – korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társasággal szemben a társaságnak az ellenırzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért, ideértve a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállításával és nyilvánosságra hozatalával összefüggı ellenırzési kötelezettség megszegését is.

Zártkörő rt. alapszabálya, illetve a kft. társasági szerzıdése egyes, a legfıbb szerv hatáskörébe tartozó hatásköröket a felügyelı bizottságra delegálhat: a vezetı tisztségviselık megválasztásának, visszahívásának, díjazásuk megállapításának jogát ruházhatják át. Ezen kívül ún. ügydöntı felügyelı bizottságot is létrehozhatnak, amelyben egyes ügydöntı határozatok meghozatalát elızetes felügyelı bizottsági jóváhagyástól teszik függıvé. Ebben az esetben az ügyvezetési funkciók tekintetében a felügyelı bizottság tagjai is vezetı tisztségviselınek minısülnek. Ha az ügydöntı felügyelı bizottság határozata kárt okoz a társaságnak, a vezetı tisztségviselık és a felügyelı bizottság tagjai egyetemlegesen felelnek a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint.

7.1.2 A könyvvizsgáló Míg a felügyelı bizottság szervezeten belüli szerv és a tulajdonosi ellenırzés testülete, a könyvvizsgáló közérdekvédelmi funkciót tölt be a társaságban és ennél fogva külsı kontrollt jelent, ezért a könyvvizsgálót nem is szoktuk a társaság szervei között számon tartani. Feladata, hogy gondoskodjon a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzésérıl és

állapítsa meg, hogy a társaság beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, megbízható és valós képet ad-e a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetérıl, mőködésének eredményérıl. Közérdekvédelmi szerepe miatt nem nyújthat a társaság részére olyan szolgáltatást, amely e feladatának tárgyilagos és független ellátását veszélyezteti. Tilos olyan szakmai együttmőködést kiépítenie az ügyvezetéssel, amely a pártatlan könyvvizsgálatot veszélyeztetheti. Nem kötelezı minden társaságnak könyvvizsgálót alkalmazni. A Gt. szerint ez csupán rt. esetén kötelezı, illetve akkor ha ezt a köztulajdon védelme miatt törvény elıírja, illetve ha a számviteli törvény ezt kötelezıvé teszi. Könyvvizsgálót a könyvvizsgálók nyilvántartásából lehet választani, amelyet a pénzügyminiszter vezet. Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, tagja, a társaság vezetı tisztségviselıje, felügyelı bizottsági tagja, ezen személyek közeli hozzátartozója, élettársa. Nem lehet továbbá a társaság munkavállalója könyvvizsgáló mindaddig, amíg e minısége fennáll, illetve az annak megszőnésétıl számított három évig. Könyvvizsgálót határozott idıre, de legfeljebb öt évre lehet választani. A megbízatás ideje nem lehet rövidebb, mint az az idıszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották. A könyvvizsgáló a társaság könyveibe betekinthet, a vezetı tisztségviselıktıl, munkavállalóktól felvilágosítást kérhet, a társaság bankszámláit, ügyfélszámláit, könyvvezetését, szerzıdéseit megvizsgálhatja. Köteles a tudomására jutott üzleti titkot megırizni. Ha a könyvvizsgáló megállapítja vagy tudomására jut, hogy a társasági vagyon jelentıs csökkenése várható, vagy ha olyat tényt észlel, amely a vezetı tisztségviselık vagy a felügyelı bizottság tagjainak felelısségét vonná maga után, köteles kezdeményezni a legfıbb szerv összehívását. Ha a legfıbb szerv nem ül össze vagy a kellı határozatokat nem hozza meg, a könyvvizsgáló a cégbírósághoz fordul. 7.2 A bíróságok szerepe a gazdasági társaságokkal kapcsolatban 7.2.1 A cégbíróság A cégbíróság a megyei bíróság szervezetén belül mőködik. A cégbíróság bírói fórum, amelyben hivatali és igazságszolgáltatási funkciók egyesülnek. A cégbíróság nem peres bíróság, feladata a cégügyekre korlátozódik: a cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás lefolytatása, a cégjegyzék vezetése és annak adatairól tájékoztatás adása, a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása, egyes, a kisebbség jogaival kapcsolatos, illetve a hitelezık jogvédelmét célzó kérelmek elbírálása. A cégbírósági eljárás ún. nemperes eljárás. Sajátos feladata a törvényességi felügyeleti eljárás, melynek célja, hogy a cégbíróság intézkedésével a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cég törvényes mőködését kikényszerítse. Csak okirati bizonyításnak, kivételesen személyes meghallgatásnak van helye. Az eljárás történhet hivatalból is és kérelemre is. Sor kerülhet az eljárás megindítására akkor is, ha a cégjegyzékben szereplı adat törvénysértı, illetve ha nem tartalmaz olyan adatot, amelyet jogszabály elıír, s akkor is, ha a cég a mőködése során nem tartja be a szervezetére és mőködésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Amennyiben az eljárás alapján a cégbíróság megállapítja az eljárás alá vont cég törvénysértését, a törvényes állapot helyreállítása érdekében az alábbi intézkedéseket hozhatja: • ismételten felhívja a céget a jogszerő mőködés helyreállítására; • a vezetı tisztségviselıt 100. 000 Ft-tól 10. 000. 000 Ft-ig terjedı pénzbírsággal sújthatja;

• • •

megsemmisíti a cég jogszabálysértı vagy létesítı okiratba ütközı határozatát, szükség esetén új határozat hozatalát írja elı; összehívja a cég legfıbb szervét, ha elıreláthatólag így biztosítható a törvényes mőködés; ha más mód nincs a törvényes mőködés helyreállítására, legfeljebb kilencven napra felügyelı biztost rendel ki.

Ezeket az intézkedéseket együttesen is, a pénzbírság kiszabását ismételten is lehet alkalmazni. A cégbíróság belátásán múlik, mérlegelve a jogsértés jellegét és súlyát, hogy melyik eszközt alkalmazza a törvényességi felügyeleti eljárás során. Amennyiben egyik eszköz segítségével sem áll helyre a törvényes mőködés, a cégbíróság eltiltja a céget a további mőködéstıl, megszőntnek nyilvánítja és kezdeményezi felszámolását (végelszámolását). Fentieken túlmenıen lehetıség van különleges törvényességi felügyeleti eljárások lefolytatására is, melyek az alábbiak lehetnek: zárgondnok kirendelése, más hatóság eljárásának kezdeményezése, a beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének kikényszerítése, a cégjegyzékbe bejegyzett személynek a céggel kapcsolatos jogviszony törlésére irányuló kérelme, az ismeretlen székhelyő cég megszüntetésére irányuló eljárás.

7.2.2 A rendes bíróságok Az igazságszolgáltatást megvalósító állami szervek a rendes (per)bíróságok. A rendes bíróságok szerepe két ponton merülhet fel. Az egyik, ahogy azt már fentebb tárgyaltuk, a tag kizárása, a másik pedig a társaság törvénysértı (vagy annak vélt) határozatainak bírói kontrollja. A társasági határozatok bírói felülvizsgálatának lehetısége hivatott garantálni, hogy abban az esetben se lehessen jogellenes határozatot hozni egy társaságban, ha azt egyébként a tagság többsége megszavazta. Társasági határozatnak minısül a társaság bármely szerve (legfıbb szerv, ügyvezetés, felügyelı bizottság) által hozott határozat. Bármely tag jogosult arra, hogy bármely szerv határozatát bíróság elıtt megtámadja arra hivatkozással, hogy az a Gt-be, más jogszabályba vagy a társasági szerzıdésbe ütközik. Amennyiben a felülvizsgáltatni szándékozott határozatot a legfıbb szerv hozta, úgy a tagokon kívül keresetindításra jogosult bármely vezetı tisztségviselı és felügyelı bizottsági tag is. Az ilyen perekben nem a cégbíróság, hanem a rendes bíróság jár el, amely peres eljárás keretében, kontradiktórius eljárási szabályok szerint jár el. A jogbiztonság és a határozat alapján végbement jogviszonyok bolygathatatlanságához főzıdı érdek miatt a felülvizsgálat iránti pert szigorú határidık megtartása mellett lehet megindítani. A szubjektív határidı – amely a keresetindításra jogosult személy tudomásszerzésétıl kezdıdik – harminc nap. A határidı azért nem válhat parttalanná, mert a szubjektív határidıt kiegészíti egy objektív (záros, szigorú) határidı is, amely kilencven nap és a határozat meghozatalától számítjuk. A határozat megszületését követı kilencven napon túl tehát akkor sem lehet a határozatot megtámadni, ha azt az érintettel nem közölték vagy arról késıbb szerzett tudomást. A keresetindítás joga a tagi jogviszony szerves része, azt érvényesen kizárni nem lehet. Nem illeti meg azonban ez a jog azt a személyt, aki a tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés eseteit kivéve a határozat meghozatalát támogatta szavazatával. A keresetindítás önmagában nem eredményezi a jogsértınek vélt határozat végrehajtásának felfüggesztését, ezt a bíróság külön kérelem esetén azonban elrendelheti. A bíróság, amennyiben a per eredményeként úgy ítéli meg, hogy az jogsértı, a jogellenes határozatot hatályon kívül helyezi. A társasági autonómia tiszteletben tartása tükrében ez egy rendkívül fontos szabály, mivel a bíróság nem rendelkezik az ilyen eljárásokban reformatórius jogokkal, csupán a jogellenesség tényét állapíthatja meg és a jogegység védelmében hatályon kívül helyezheti a határozatot. A bíróságnak azonban semmi beleszólása a társaság ügyeibe, így nincs joga a jogsértı határozatot megváltoztatni.

V. FEJEZET A KÖZKERESETI ÉS A BETÉTI TÁRSASÁG

1. A közkereseti társaság 1.1 A közkereseti társaság fogalma A közkereseti társaság (kkt.) az egyik legrégebbi társasági forma, melyet hazai jogunk már 1840-ben szabályozott „közkeresetre összeállt társaság” néven. Jelenleg a törvény az alábbiak szerint definiálja e formációt: „A kkt. létesítésére irányuló társasági szerzıdéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelısségük mellett üzletszerő közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják.” A kkt. legfontosabb jellemzıi az alábbiak: nem jogi személy, de jogképes; gazdasági tevékenységét általában kis volumenben végzi, és a tagokat mögöttes felelısség terheli a társaság tartozásaiért. A közkereseti társaság alapvetıen személyegyesítı társaság. Ez azt jelenti, hogy a kkt. jellemzıen a kis mérető, családi vállalkozások számára alkalmas társasági forma, ahol nagy szerepet játszik a tagok közötti személyes bizalom, kapcsolat. Társasági jogunk tradicionális eleme, hogy a kkt. nem minısül jogi személynek. Ezt a hagyományt, amely a XIX. századtól él, a modern törvényhozás következetesen tiszteletben tartotta, így ezen a ponton az új törvény sem hozott változást, bár idırıl idıre felmerül az igény arra, hogy valamennyi gazdasági társaság egységesen minısüljön jogi személynek. E törekvés alapja, hogy a jogi személyiség léte vagy hiánya nem hat ki a gazdasági társaság jogalanyiságára, hiszen annak terjedelme társasági formától függetlenül azonos. A kkt. legfontosabb jellemvonása a tagok korlátlan felelıssége. Ez azt jelenti, hogy a tagok a magánvagyonukkal is felelnek a társaság tartozásaiért. Nem szabad elfeledni azonban azt, hogy a társaság önálló jogalany, azaz tartozásaiért elsısorban saját vagyonával felel. A tagok korlátlan felelıssége csak abban az esetben merül fel, ha a társaság vagyona nem fedezi a társaság tartozásait. Más szavakkal: a kkt. tagjainak felelıssége korlátlan ugyan, de ez a felelısség mögöttes felelısség, amely csak akkor kerül elıtérbe, ha a társaság vagyona nem nyújt kellı fedezetet a társaság tartozásaira. A tagok korlátlan felelısségének a társaságalapítás során a partnerválasztás fontos szempontjának kell lennie, annál is inkább, mert a tagok felelıssége ráadásul egyetemleges. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a fizetıképes tag teljesítése esetén a többi (szintén korlátlanul felelıs) tag mentesül a kötelembıl. Természetesen a tartozást ténylegesen kiegyenlítı tag követelheti a saját hányadára esı részt meghaladó összeget a többi tagtól. Az azonban a teljesítı tag kockázata, hogy a többi tag képes-e (hajlandó-e) a kérdéses részt a számára megfizetni.

Amennyiben a társaságba annak mőködése során lép be új tag (azaz nem alapító tagról beszélünk), a belépı tag felelıssége egységes a korábbi tagokéval: felelıssége kiterjed a csatlakozás elıtt keletkezett társasági tartozásokra is. A tagok természetesen szabályozhatják a csatlakozó tag felelısségét ettıl eltérıen, jellemzıen akként, hogy az csak a jövıben keletkezett tartozásokra áll fenn, ám ez a korlátozás harmadik személyekkel szemben nem hatályos, legfeljebb a társaság tagjainak belsı elszámolása során lehet támpont. 1.2 A kkt-re vonatkozó szabályozás módszere A tevékenység jellegét és a tagok közti bizalmi viszonyt modellezve a tagok belsı jogviszonyai tekintetében – így a társaság szervezetének kialakítása során is – fı szabály, hogy a törvény lényegében teljesen szabad kezet ad a kkt. tagjainak. Néhány kivételtıl eltekintve a törvény rendelkezésitıl a társasági szerzıdésben szabadon el lehet térni. Jó példa erre, hogy a nyereség és a veszteség viselése a tagok között fı szabályként a bevitt vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg, ám ettıl is el lehet térni. Az eltérés szigorú korlátja, hogy semmis az a megállapodás, amely valamely tagot a veszteség viselésébıl vagy a nyereségbıl kizár. Ezt az elvet, amely a római jogból eredeztetett, nevezzük a societas leonina tilalmának. A szabályozási autonómia hasonló fokú a társaság szervezete, üzletvezetése, cégjegyzése, stb. tekintetében is. A tagok személyesen közremőködhetnek a társaság tevékenységében, amelyért díjazás is megilletheti a tagot. Nem minısülhet azonban a törvény alapján személyes közremőködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, továbbá a munkaviszony vagy polgári jogi szerzıdés alapján teljesített munkavégzés. 1.3 A közkereseti társaság szervezete 1.3.1 A legfıbb szerv A kkt. legfıbb szerve a tagok győlése, amelyben minden tag jogosult részt venni. A társasági szerzıdésben célszerő rendezni a legfıbb szerv összehívásának és határozathozatalának szabályait, mert ez megelızheti a késıbbi vitákat, nézeteltéréseket. Minden olyan kérdés eldöntésében a legfıbb szerv határoz, amelyrıl a törvény vagy a társasági szerzıdés így rendelkezik. Ezen kívül, a tagok győlése a tagok háromnegyedes többségével hozott határozatban bármely kérdés eldöntését a legfıbb szerv hatáskörébe utalhat. A szavazás során minden tagnak – fıszabályként – azonos mértékő és értékő szavazata van, amitıl természetesen el lehet térni a társasági szerzıdésben. Legalább egy szavazat azonban minden tagot meg kell, hogy illessen. Törvény vagy a társasági szerzıdés bizonyos kérdésekben elıírhat minısített többségre vonatkozó határozathozatalt (háromnegyedes többség: pl. üzletvezetési vagy képviseleti jog megvonása; vagy egyhangú szavazás: pl. a társasági szerzıdés módosítása, döntés az átalakulásról vagy a jogutód nélküli megszőnésrıl), ám a fı szabály az, hogy a kkt. legfıbb szerve szótöbbséggel határoz. A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását kivéve a társaság legfıbb szerve ülés tartása nélkül, a tagok írásbeli szavazatai alapján is határozhat. 1.3.2 Üzletvezetés és képviselet A kkt. üzletvezetésére minden tag, méghozzá idıbeli korlátozás nélkül jogosult. A tagok ettıl eltérhetnek, rendelkezhetnek akként a társasági szerzıdésben, hogy üzletvezetésre és képviseletre csak valamely tag(ok) jogosult(ak). Ebben az esetben csak ıket illeti meg ez a jog, a többi tagot nem. A kkt. üzletvezetésének sajátossága, hogy nem természetes személy

tag is lehet vezetı tisztségviselı. Ebben az esetben a jogi személy tag az üzletvezetést az általa erre a célra kijelölt természetes személy révén képviselettel látja el. Minden kérdést az üzletvezetésre jogosult tagok döntenek el, ami nem tartozik a legfıbb szerv hatáskörébe. Az üzletvezetésre jogosult tagok önállóan járnak el. Mivel elképzelhetı, hogy a több üzletvezetésre jogosult tag között nincs összhang, az egyik ilyen tag a másik tervezett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tagok győlése mondja ki a végsı szót, a még meg nem tett ilyen vitatott intézkedés a legfıbb szerv döntéséig nem hajtható végre. A társasági szerzıdésben ki lehet kötni az üzletvezetésre jogosult tagok együttes eljárását is. Ebben az esetben egyetértés híján szintén a legfıbb szerv hivatott dönteni. 1.4 A tagsági jogviszony megszőnése Megszőnik a kkt. tagjának a tagsági jogviszonya • ha a tag felhívás ellenére sem teljesítette a társasági szerzıdésben vállalt vagyoni hozzájárulását; • a tagok közös megegyezésével; • a tag kizárásával; • rendes felmondással; • azonnali hatályú felmondással; • a társasági részesedés átruházásával; • a tag halálával (jogutód nélküli megszőnésével) • ha a tagsági jogviszony fenntartása jogszabályba ütközik. Mivel az általános szabályok tárgyalása során a megszőnés eseteit már tárgyaltuk, ekörben csupán az alábbiakat érdemes kiemelni: Valamennyi tagot megilleti a tagsági jogviszony rendes felmondásának joga. E jog kizárása vagy korlátozása semmis. A felmondást írásban kell megtenni, a felmondási idı (azaz a nyilatkozat megtétele és a tagsági jogviszony tényleges megszőnése között eltelni rendelt idı) három hónap. Amennyiben a felmondás alkalmatlan idıre esik, a többi tag a felmondási idıt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. Valamennyi tagot megillet a tagsági jogviszony azonnali felmondásának joga is, amellyel azonban csak és kizárólag akkor lehet élni, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerzıdést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való együttmőködést vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Ebben az esetben nincs felmondási idı, hiszen a felmondás kvázi szankciós jellegő és azonnalra szól. A tárasági részesedés átruházása a tagok befektetését mobillá teszi. Az új törvény újdonsága éppen az, hogy immár a kkt-ben (és a bt-ben) is forgalomképes a tagot megilletı társasági részesedés. Mivel az 1988-as törvény lényegében diszpozitív volt abban az értelemben is, hogy megengedte a társasági formák vegyítését, annak hatálya alatt lényegében szintén lehetıség volt arra, hogy a bevitt vagyonhányadot kkt-ban vagy bt-ben értékesítsék. Az 1997-es törvény szigorú formakényszere azonban ezt kizárta, mivel fogalmilag a kkt-ben és a bt-ben erre nem volna lehetıség. A gyakorlat a korábbi jogszabály merev szemléletét meghaladta, így a törvényhozó szakított korábbi álláspontjával.

Írásbeli szerzıdés útján a tagsági részesedés átruházható akár a társaság más tagjára, akár külsı személyre is. Az átruházás hatályához azonban szükséges a társasági szerzıdés módosítása is (szemben a kft.-vel, amelynél az üzletrész átruházása nem minısül a társasági szerzıdés módosításának). A társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonyának megszőnésekor el kell számolni a megválás idıpontjában fennálló állapot szerint. Ez azt jelenti, hogy a „távozó” tag igényt formálhat a társaság saját tıkéjébıl arra a vagyonhányadra, amely a jegyzett tıkéhez való hozzájárulása alapján ıt megilleti. Az elszámolás során a forgalmi értéket kell figyelembe venni. Ez is egy olyan speciális rendelkezés, amelyet a kkt-ra jellemzı rugalmas szerkezet, laza együttmőködés és a felelısség jellege is indokol. 1.5 A közkereseti társaság megszőnése Mivel a kkt. nem mőködhet egyszemélyes társaságként, a társaság megszőnésére vezet(ne) a tagi kör egy fıre apadása. Ténylegesen azonban ez a körülmény csak akkor idézi elı a társaság megszőnését, ha hathónapos (jogvesztı) határidın belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Ez a megszőnési ok tehát orvosolható. Abban az idıszakban, amíg csupán egy tag szerepel a társaságban, ez a személy akkor is üzletvezetésre és képviseletre jogosult, ha korábban egyébként ez a jog nem illette meg. Mivel a betéti társaságra a kkt. szabályai irányadók megfelelıen, a kkt. és a bt. közötti (bármely irányú) átalakulás egyszerően a társasági szerzıdés módosításával történhet, nem kell az átalakulás bonyolult szabályait és folyamatát alkalmazni. 2. A betéti társaság 2.1 A betéti társaság fogalma A betéti társaság a kkt-hoz hasonlóan tradicionális társasági formának tekinthetı, hiszen gyökerei az 1840-es szabályozásig nyúlnak vissza. A bt. specialitását az adja, hogy ellentétben a többi formációval, a bt-ben a tagok felelıssége (jogállása) nem egységes, hanem kültagi vagy beltagi pozíció szerint különbözik. Jelenleg a bt. fejezete a legrövidebb a törvényben, aminek az az oka, hogy a jogalkotó mögöttes szabályanyagként a kkt. szabályait rendeli alkalmazni, így a fentebb írtak a bt-re is megfelelıen irányadók. A törvény a következık szerint definiálja a bt-t: „A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerzıdéssel a társaság tagjai üzletszerő, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelıssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerzıdésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban – a törvényben meghatározott kivétellel – nem felel.” 2.2 A felelısségi viszonyok A definícióból látható, hogy a bt. beltagjai szemszögébıl a társaság lényegében megfeleltethetı a kkt-nek, hiszen a beltag felelıssége és a kkt. tagjának a felelıssége között nincsen különbség: mögöttes, ám korlátlan és egyetemleges. A kültag azonban csak bevitt vagyonát kockáztatja és felelıssége csak e vagyonnak a szolgáltatására terjed ki, a társaság

tartozásaiért magánvagyonával fıszabály szerint nem felel. Ez indokolja a rendkívüli „népszerőségét”, mert integrálja a „vállalkozót” (beltag) és a „befektetıt” (kültag). A kültag és a beltag helyzetének szabályozása korábban e két pozíciót mereven elkülönítette. Ez mindenekelıtt azt jelentette, hogy 2006 júliusa elıtt a kültag nem volt jogosult üzletvezetésre és képviseletre, az kizárólagosan a beltag jogállásához tapadt. A kültag lényegében csak a legfıbb szerv tagjaként vehetett részt a társaság mőködésében. Az új szabályozásban azonban ez a helyzet fellazult. Fıszabály szerint ugyan a kültag jelenleg sem jogosult üzletvezetésre és a társaság törvényes képviseletére, ám a társasági szerzıdés ettıl a szabálytól eltérhet, azaz a társaság tagjainak döntésén múlik, hogy a kültagot felruházzák-e üzletvezetési és képviseleti jogokkal. (Ez az újítás meghaladottá tette a korábbi jogszabály egy sajátos szabályát, mely szerint a kültag a beltaggal azonos módon felel, ha a neve szerepel a társaság cégnevében.) 2.3 A társaság megszőnése A megszőnés egy speciális esete is figyelmet érdemel még a bt-vel kapcsolatban. Mivel a bt. struktúrája eltérı tagi pozíciókra épül, az általános részben ismertetett megszőnési ok, mely szerint megszőnik a társaság, ha tagjainak száma egy fıre csökken, itt más tartalmat nyer. Nem az a lényeg ugyanis, hogy a bt-nek összesen hány tagja van, hanem az, hogy a kültagi és a beltagi pozíció sem lehet üres. Más szavakkal, ha a társaság egy beltaggal és több kültaggal bír, akkor a beltag kiesése az általános szabály szerint nem vezetne megszőnéshez, mivel nem egy tagja marad a társaságnak. Mégis, ez az eset a bt-nél megszőnési ok, mivel az egyik tagi pozíció kiüresedik. Bármely pozíció kiüresedésétıl számított hat hónapos határidın belül a társaság tagjai azonban orvosolhatják e megszőnési okot azzal, hogy új tagot keresnek az üressé vált pozícióba vagy abban az esetben, ha a kültagok esnek ki, a továbbiakban kkt-ként folytathatják gazdálkodó tevékenységüket. Egyebekben a bt-re a kkt. szabályait kell alkalmazni.

VI. FEJEZET A KORLÁTOLT FELELİSSÉGŐ TÁRSASÁG

1. A korlátolt felelısségő társaság fogalma A korlátolt felelısségő társaság a „legfiatalabb” társasági forma jogunkban. Az 1875-ös Kereskedelmi Törvény négy társasági formát (közkereseti és betéti társaság, szövetkezet, részvénytársaság) szabályozott, ám egyiket sem a Kt. intézményesítette, mert azok már korábban is léteztek. Ezzel szemben a magyar jogban a kft. csak 1930-ban jelent meg egy külön törvénnyel, ami a kft-n kívül az azóta jogunkból már kikopott csendes társaságot is szabályozta. A kft. kodifikálása német hatásra és mintákat követve történt, sokak szerint az elsı kft-törvényünk egy rendkívül színvonalas és nagyhatású jogszabálymő volt. Ezt alátámasztja, hogy 1988 óta a modern társasági jogunk kft-szabályai óriási mértékben merítenek az 1930-as kft-törvénybıl.

A kft. tulajdonképpen valahol „félúton” áll a csaknem tisztán személyegyesítı közkereseti társaság és a tıkeegyesítı társaság prototípusa, a részvénytársaság között. Ez már önmagában is magyarázza nagy népszerőségét. Jellemzıen azonban a kis- és középvállalkozások

mőködési formája, ám alkalmas arra is, hogy igazán nagy vállalkozások szervezeti kereteit és mőködési formáját is kínálja. Mégis, alapvetıen egy zárt, személyközösségen alapuló formációról beszélünk, amit remekül illusztrál az a szabály, hogy a kft. tagjait tilos nyilvános felhívás útján győjteni. Társasági jogunk az alábbiak szerint határozza meg a korlátolt felelısségő társaságot: „A korlátolt felelısségő társaság olyan gazdasági társaság, amely elıre meghatározott összegő törzsbetétekbıl álló törzstıkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerzıdésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a tag nem felel.” A definícióból látszik, hogy a társaság elnevezése – amely a német Gesellschaft mit beschränkter Haftung fordítása – bizonyos fokig megtévesztı lehet, ugyanis arra vonatkozik, a tag felelıssége korlátozott a társaság tartozásaiért, nem pedig a társaság felelıssége korlátozott. A társaság felelıssége mindig „korlátlan”, azaz mindig teljes saját tıkéjével felel a tartozásaiért.

2. A korlátolt felelısségő társaság alapítása. A vagyoni hozzájárulás A tagok kötelesek az általános részben ismertetetteken túlmenıen a társasági szerzıdésben szabályozni az egyes tagokat megilletı törzsbetétek, illetve a szavazati jog mértékét is. A definícióból is látszik, hogy minden tagot megillet egy törzsbetét. A törzsbetét minimális összege százezer forint és tízezerrel maradék nélkül osztható kell hogy legyen. A törzsbetét állhat közös tulajdonban is, ebben az esetben a tagi jogok és kötelezettségek szempontjából ez a tulajdonosi kör a társasággal szemben egy tagnak számít. Képviselıjét meg kell jelölni a társasági szerzıdésben, illetve a tagjegyzékben. A társaság jegyzett tıkéje, amelyet a kft-ben törzstıkének nevezünk, a tagok törzsbetéteinek összege. A törvény megszabja a törzstıke legkisebb összegét, amely nem lehet kevesebb ötszázezer forintnál. Az 1988-as Gt. a törzstıke-minimumot egymillió forintban, az 1997-es valorizációs megfontolásokból hárommillió forintban határozta meg. A 2006. évi IV. törvény eredeti szövege ezt a limitet nem változtatta meg, az ötszázezer forintra történı módosítás 2007-tıl lépett hatályba. Ennek az volt a magyarázata, hogy a hárommilliós összeg nemzetközi összehasonlítás alapján meglehetısen magas (leszámítva a germán jogcsalád tagjait) volt, így a törvény-elıkészítés fázisában felmerült az a koncepció is, hogy az akkor még készülı társasági törvény hagyja el a kft. kötelezı törzstıkeminimumát, illetve azt kösse bizonyos tevékenységek végzéséhez. Ez nem lett volna teljesen új jelenség, hiszen az angol jogban a private company (amely nem azonos a kft-vel, de lényegében a zártkörő rt. és a kft. funkcióját fedi le) a tagjainak korlátozott felelısséget biztosít anélkül, hogy kötelezı jegyzett tıke limitet fektetne le. Végül az elkészült törvényben nem látszanak már ezek az „avantgarde-ista” törekvések, a törvényhozó megtartotta a hárommilliós törzstıke-limitet. Az újító tendenciák legfeljebb abban nyilvánulnak meg, hogy a korábbi szabályozásban szereplı, a társaság törzstıkéjében a készpénz/apport arányra vonatkozó kötelezı elıírás (lásd fent) eltőnt. Végül azonban felülkerekedtek a törzstıke-minimum leszállítását szorgalmazók érvei.

A kft. tagja köteles a pénzbetétét befizetni, nem pénzbeli hozzájárulását pedig a társaság rendelkezésére bocsátani. A befizetés alól a tagok nem mentesíthetık és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A társaság cégbírósági bejegyzésének a feltétele, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig a tagok minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét befizették és ezt a társaság ügyvezetıje igazolja is a cégbíróság felé. Amennyiben a társaság él ezzel a lehetıséggel és nem bocsátja a társaság rendelkezésére az összes

készpénzbetétet, úgy a társasági szerzıdésben rendezni kell a fennmaradó betétrészletek befizetésének módját és esedékességét. E körben az alapító tagoknak szabad kezük van, ám a cégbejegyzéstıl számított egy éven belül a tagok kötelesek a hiányzó törzsbetét-részleteket befizetni. A tag a nem pénzbeli hozzájárulást (apportot) pedig köteles a társaság rendelkezésére bocsátani. Ami ezt a fajta hozzájárulást illeti, az új Gt. rendkívül rugalmas szabályozást választott. A korábbi szabályozás egyöntetően megkövetelte, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásával egyidejőleg a tagok igazolják, hogy a teljes nem pénzbeli betét-állományt a társaság tulajdonába adták, azaz a bejegyzés feltétele volt, hogy a társaság tulajdonába kerüljön az összes nem pénzbeli hozzájárulás. E rendelkezés nyilvánvalóan hitelezıvédelmi indíttatású volt, viszont bizonyos esetekben nem volt ésszerő. Képzeljünk el egy társaságot, amely tervei közt szerepel a bejegyzést követı években tevékenységének kiterjesztése pl. árufuvarozásra is és ezért már alapításkor a törzstıke egy részét apportként egy tehergépjármővel jegyzik le. A korábbi rendszerben akkor is a társaság tulajdonába kellett adni e vagyontárgyat, ha a tagok tudatosan csak lényegesen késıbb akartak foglalkozni a vagyontárgy mőködtetésével. Éppen ezért e rendelkezés a kritikák kereszttüzébe került, mivel a közösségi társasági jogi irányelvek ennél rugalmasabb rendelkezést is lehetıvé tettek volna.

A korábbi merev rendszer nagyban oldódott az új törvényben. Az apportálás mikéntjét (módját és idejét) a társasági szerzıdésben kell szabályozni és aszerint teljesíteni. Abban az esetben, ha az apport aránya a törzstıkében meghaladja annak felét, akkor a nem pénzbeli betéteket teljes egészében már az alapításkor a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Ha azonban az apport aránya kisebb, mint a törzstıke fele, akkor azt nem kell a társaság rendelkezésére bocsátani alapításkor, hanem azt a társasági szerzıdés rendelkezései szerint, legkésıbb a társaság cégbejegyzésétıl számított három éven belül kell a társaságnak juttatni. 3. A társaság és a tagok közötti vagyoni viszonyok 3.1 A mellékszolgáltatás A kft. definíciója szerint a tag arra köteles, hogy törzsbetétét befizesse, illetve az esetlegesen vállalt egyéb vagyoni hozzájárulását szolgáltassa. Ezt a bizonyos egyéb vagyoni értékő szolgáltatást hívjuk mellékszolgáltatásnak. Mellékszolgáltatás lehet tulajdonképpen bármi, aminek vagyoni értéke van. A tagok személyes munkavégzése, (hacsak nem választott tisztségviselıként végzik), is minısülhet mellékszolgáltatásnak, amennyiben nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul. A tag a mellékszolgáltatásért külön díjazásban is részesülhet. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerzıdésben kell szabályozni. Fıszabály szerint az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, azaz a szerzıt az átruházó által vállalt e tárgyú kötelezettség nem köti. A mellékszolgáltatási kötelezettség csak akkor köti a szerzı felet, ha az e kötelezettséget a társaság hozzájárulásával átvállalja. Az átvállalásra a tag, a hozzájárulásra pedig a társaság természetesen nem köteles. 3.2 A pótbefizetés Amennyiben a tagok ezt fontosnak tartják, a társasági szerzıdésben feljogosíthatják a kft. taggyőlését arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elı a tagok számára. Ennek azért lehet szerepe, mert a pótbefizetés lehetısége nélkül deficites gazdálkodás esetén – lévén a kft. önálló jogalany és a tag korlátozott felelısségő – a társaság

csak külsı forrásból tudja biztosítani a veszteség fedezetét vagy egyéb, súlyos intézkedéseket kell tenniük (átalakulás, megszőnés). A pótbefizetési kötelezettséget a társasági szerzıdésben kell szabályozni, meghatározva mindenekelıtt azt a legmagasabb összeget, amelynek fizetésére e címen a tagok kötelezhetık, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét. A pótbefizetés nem növeli a tag törzsbetétét. Akkor is elıírható pótbefizetés, ha a tagok még nem fizették be teljes egészében törzsbetétüket. A pótbefizetés mértéke rendszerint a tag törzsbetétjéhez igazodik, azzal arányos, azaz akinek nagyobb a részesedése a társaságban, az a pótbefizetés során is többet köteles teljesíteni. A pótbefizetési kötelezettség elmulasztása esetén ugyanazok a jogkövetkezmények alkalmazandók, mint amikor a tag az alapításkor nem fizeti meg esedékességkor a vállalt vagyoni hozzájárulást. Amennyiben a pótbefizetések révén befizetett összeg egésze nem szükséges a veszteség pótlására, az így megmaradt összeget a tagok részére vissza kell fizetni. Visszafizetésre azonban csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor. Nem kell visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést. 3.3 Az üzletrész A társaság cégbejegyzését követıen a tagok jogait és a társasági vagyonból ıket megilletı hányadot az üzletrész testesíti meg, másként fogalmazva az üzletrész a társaság vagyonából a tagra esı (virtuális) hányad. Fıszabály szerint az üzletrész mértéke a törzsbetétekhez igazodik. Ez azt jelenti, hogy a bejegyzés pillanatában a törzsbetét és az üzletrész „értéke” megegyezik, de csak ebben a pillanatban. A társaság mőködése során ugyanis, a gazdálkodás eredményességétıl függıen az üzletrész értéke a törzsbetét értéke alá csökkenhet vagy azt akár sokszorosan meghaladhatja. A törzstıke és a törzsbetét mértéke független a gazdálkodás eredményétıl, azokat a gazdasági siker vagy veszteségek nem befolyásolják, lényegében csak a társaság tagjainak akaratából változhatnak meg. Az üzletrész értéke ezzel szemben nem állandó, az a gazdálkodás eredményétıl függ. Ezen kívül az üzletrész nem csak vagyoni jogokat, hanem a tagsági jogviszony alapján a tagot megilletı egyéb jogokat és kötelezettségeket is magába foglal. Fıszabály szerint azonos mértékő üzletrészhez azonos mértékő tagsági jogok tartoznak, de lehetıség van eltérı tagsági jogokat biztosító üzletrészek kialakítására is.

Minden tagnak egy üzletrésze lehet. Egy üzletrésznek azonban lehet több tulajdonosa is. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselıjük útján gyakorolják, a tagot terhelı kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. Az üzletrész forgalomképes, azaz adásvétel tárgya lehet. A kft-ben a társaságtól megválás tipikus formája ez: az üzletrészt elidegenítı tag megválik a társaságtól, az üzletrész megszerzıjének – ha a szerzı fél is tag – a korábbi üzletrésze a megszerzett üzletrész mértékével növekszik. Ha kívülálló személy vásárolja meg az üzletrész, úgy ı a társaság tagjává válik. Az üzletrész „házon belül”, azaz a tagok között teljesen szabadon átruházható, sıt, a tagok egymásnak elıvásárlási jogot is biztosíthatnak a társasági szerzıdésben. Az üzletrész átruházása harmadik személyre nem zárható ki, azonban korlátozható vagy feltételhez köthetı. Így pl. a társasági szerzıdésben kiköthetı, hogy a társaság üzletrészét akkor szerezheti meg kívülálló személy, ha ebbe a társaság beleegyezik. A társasági szerzıdésben kizárható vagy korlátozható az üzletrész adásvételi szerzıdés jogcímén kívüli bármely más átruházás (pl. ajándékozás) is, amellyel az elıvásárlási jog kijátszása elızhetı meg.

Az üzletrész akkor ruházható harmadik személyre, ha az elidegenítésre törekvı tag a törzsbetétét teljesen befizette. Emellett a törvény maga biztosít elıvásárlási jogot az üzletrészre, amennyiben a vételi ajánlat kívülállótól érkezik, a következı sorrendben • a tagnak, amennyiben tizenöt napon belül ezzel nem él vagy nem nyilatkozik, akkor • a társaságnak amennyiben harminc napon belül ezzel nem él vagy nem nyilatkozik, akkor • a taggyőlés által kijelölt más személynek. Csak abban az esetben hatályosulhat a harmadik személlyel kötött adásvétel az üzletrészre, ha egyik elıvásárlási jogosult sem él e jogával. Ez az elıvásárlási jogosultakat rögzítı sorrend érvényesül a bírósági végrehajtás során történı értékesítésnél is. Az elıvásárlási jog átruházása semmis. Ahogy az a polgári jogi szabályokból következik, az elıvásárlási jog megsértésével kötött szerzıdés nem érvénytelen, hanem hatálytalan. Ennek megállapítása csak a szerzıdéskötést követı egy éves jogvesztı határidın belül indított perben lehetséges.

Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredı jogai és kötelezettségei az üzletrészt megszerzı személyre szállnak át. Az átruházás alakszerőséghez kötött, vagyis csak írásbeli szerzıdéssel lehetséges. Az üzletrész átruházása nem igényli társasági szerzıdés módosítását, ezért azt csak a tagjegyzéken kell átvezetni. Amennyiben a tag meghal vagy jogutódlással megszőnik, az üzletrész átszáll a jogutódra. Ezt az átszállást a társasági szerzıdés kizárhatja, viszont ebben az esetben a jogutód kompenzálásáról külön rendelkezni kell. Az üzletrészt csak átruházás, öröklés (jogutódlás) valamint a házastársi közös vagyon megosztása esetén lehet felosztani. A felosztáshoz fıszabály szerint taggyőlési hozzájárulás szükséges. Mivel a kft. önálló jogalany, az üzletrész pedig forgatható, semmi akadálya annak, hogy a társaság megszerezze a saját üzletrészét. A saját üzletrész tehát a társaság olyan üzletrésze, amelynek tulajdonosa maga a társaság. Ezt a társaság csak a törzstıkén felüli vagyonából vásárolhatja meg akkor, ha az alapul szolgáló törzsbetét egészét befizették. Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalékfizetésrıl sem határozhatna. A saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat és így a legfıbb szerv ülésein a határozatképesség megállapítása során figyelmen kívül marad. Osztalékfizetés esetén a saját üzletrészre esı osztalékot a tagok juttatásának tekintjük, akik erre a részre törzsbetéteik arányában jogosultak.

A saját üzletrész tulajdonlása ideiglenes állapot. A megszerzéstıl számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni, vagy azt a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni, vagy bevonni azt a törzstıke leszállításának szabályi szerint. Az üzletrész bevonására akkor kerülhet sor, ha ezt a társasági szerzıdés kifejezetten megengedi. Árverés lebonyolítása érdekében, amennyiben a tag tagsági jogviszonya a törvény erejénél fogva, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt vagy bírósági kizárása következtében szőnt meg, az üzletrészt társasági szerzıdésbeli kikötés nélkül is be lehet vonni. A bevonásról a taggyőlés dönt. A bevonás elrendelésével a törzsbetét megszőnik, értékével a törzstıkét csökkenteni kell.

3.4 Az osztalék

A tagot a társaság felosztható és a taggyőlés által felosztani rendelt tárgyévi adózott eredményébıl a törzsbetétek alapulvételével számított rá esı arányos hányad illeti meg. Ezt nevezzük osztaléknak. Az osztalékra a tagnak nincsen a tagsági jogviszonyból fakadó alanyi joga, hiszen csak akkor történik osztalékfizetés, azon túl természetesen, hogy annak a törvényi feltételei megvannak, ha a taggyőlés errıl dönt. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésrıl döntı taggyőlés idıpontjában szerepel a tagjegyzékben. Osztalékfizetésre csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejőleg kerülhet sor. Két beszámoló elfogadása közötti idıszakban nem lehet osztalékot fizetni, azonban osztalékelıleg fizetésére mód van. Ennek feltétele, hogy e célból a társaság közbensı mérleget készít, amelybıl kitőnik, hogy a társaság rendelkezik az osztalékfizetés fedezetével, az osztalékelıleg összege nem haladja meg az utolsó beszámoló óta képzıdött eredmény összegét és a kifizetés révén nem süllyed a saját tıke a törzstıke alá. További követelmény az osztalékelıleg fizetésével kapcsolatosan, hogy a tagok kötelesek nyilatkozni arról, hogy amennyiben utóbb arra derül fény, hogy osztalékfizetésre nem lenne lehetıség, vállalják a felvett osztalékelıleg visszafizetését. Az ügyvezetınek ezen kívül írásban nyilatkoznia kell a taggyőlésnek arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti a társaság fizetıképességét, illetve a hitelezık érdekeinek érvényesülését. A nyilatkozat megtételének elmulasztásával történı kifizetéssel, illetve valótlan nyilatkozat tételével okozott károkért az ügyvezetı a vezetı tisztségviselıkre vonatkozó általános rendelkezések szerint felel. Az ügyvezetı köteles a nyilatkozatot a cégbírósághoz is benyújtani.

4. A korlátolt felelısségő társaság szervezete 4.1. A taggyőlés A taggyőlés kizárólagos hatásköre egy terjedelmes felsorolás az új törvényben (a) – x) pontig). A leglényegesebb hatásköri elemek az alábbiak: • számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása, • osztalékelıleg elhatározása, • pótbefizetés elıírása, • tag kizárásának kezdeményezése, • személyügyi kérdésekben döntés (vezetı tisztségviselık, felügyelı bizottsági tagok, könyvvizsgálók megválasztása, visszahívása és díjazásuk; velük szemben követelés érvényesítése) • olyan szerzıdés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetıjével vagy ezek közeli hozzátartozójával köt, • átalakulásról, megszőnésrıl való döntés, • társasági szerzıdés módosítása (fıszabály szerint ez háromnegyedes többséggel döntendı el, ám amennyiben a határozat a tagok kötelezettségeit növeli, új kötelezettséget állapít meg vagy egyes tagok külön jogait csorbítja, egyhangú döntéssel lehetséges csak a módosítás), • törzstıke felemelése és leszállítása, stb. A taggyőlés akkor határozatképes, ha azon a törzstıke legalább fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. A tagot meghatalmazott is képviselheti a taggyőlésen. Nem lehet meghatalmazott az ügyvezetı, a cégvezetı, a felügyelı bizottság tagja és a könyvvizsgáló. Amennyiben határozatképtelenség miatt megismételt taggyőlést kell tartani, azt az eredeti taggyőléstıl számított három napon túl, de tizenöt napon belül kell megtenni.

Ilyenkor fıszabály szerint a megismételt taggyőlés a megjelentek számától és arányától függetlenül határozatképes. A taggyőlést az ügyvezetı hívja össze. A taggyőlés helye a társaság székhelye vagy telephelye. Ettıl a tagok határozata alapján el lehet térni és a taggyőlés máshová is összehívható. A tagokat meghívóval (benne a napirend közlésével) kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyőlés között tizenöt napnak el kell telnie. Bármely tag jogosult arra, hogy az általa javasolt napirendi pont megtárgyalását kérje, amennyiben javaslatát legalább három nappal a taggyőlés elıtt közli a tagokkal. Lehetıség van arra is, hogy a taggyőlést ne a tagok személyes jelenlétével, hanem elektronikus hírközlı eszköz útján bonyolítsák le. A taggyőlés írásban is határozhat, kivéve a beszámoló elfogadását. Ebben az esetben a tagok a határozattervezetet írásban megkapják, amelyet követıen legalább nyolc nap áll rendelkezésükre a döntésre, majd döntésüket írásban közlik az ügyvezetéssel. A határozat az utolsó írásbeli szavazat beérkezésének napján születik meg. Amennyiben erre módot ad a társasági szerzıdés, a tagok a taggyőlés hatáskörébe tartozó kérdésekben taggyőlés tartása nélkül is határozhatnak. A taggyőlésrıl az ügyvezetı jegyzıkönyvet készít, amiben fel kell tüntetni a taggyőlés helyét és idejét, a jelenlévıket és a szavazati joguk mértékét, a legfontosabb eseményeket, nyilatkozatokat, határozatokat, a szavazatok és ellenszavazatok alakulását. A taggyőlési határozatokról az ügyvezetı nyilvántartást vezet (Határozatok Tára). 4.2 Az ügyvezetés A kft. vezetı tisztségviselıje(-i) az ügyvezetı(k), akik tagok közül és harmadik személyek közül is választható(k). Az ügyvezetı fontos feladata, hogy ı vezeti a társaság tagjegyzékét. A tagjegyzékben fel kell tüntetni a tagok nevét és lakóhelyét (székhelyét), a törzstıke mértékét, illetve a pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra vonatkozó esetleges kötelezettségeket. A tagi körben beálló bármilyen változást az ügyvezetı köteles átvezetni a tagjegyzéken és az aktualizált tagjegyzéket a cégbíróságra benyújtani.

5. A törzstıke felemelése és leszállítása 5.1 A törzstıke felemelése A törzstıke felemelésére jellemzıen akkor kerül sor, ha a társaság további tıkét kíván bevonni, vagy a jegyzett tıkén felüli vagyonát kívánja „tıkésíteni”, és ezzel hitelképességét növelni. Ennek megfelelıen a tıkeemelés megvalósulhat pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulások teljesítésével, illetve a törzstıkén felüli vagyon terhére is. Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával csak akkor lehet törzstıkét emelni, ha a törzsbetéteket a tagok maradéktalanul befizették. Ebben az esetben a társaság tagjainak a tıkeemelés elhatározását követı tizenöt napon belül elsıbbségi joguk van arra, hogy részt vegyenek a

törzstıke felemelésében. Fıszabály szerint a részvétel a törzsbetétek arányához igazodik. Ha új tagok lépnek be a társaságba a tıkeemelés következtében, úgy nyilatkozniuk kell arról, hogy a társasági szerzıdést kötelezınek ismerik el magukra nézve. A törzsbetét legkisebb mértékére, megfizetésének módjára, a késedelem jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok tıkeemelés során is alkalmazandók. A törzstıkén felüli vagyon terhére is határozhat a társaság a törzstıke felemelésérıl. Ekkor közbensı mérleget kell készíteni, hogy kiderüljön, megvan-e a tıkeemelés fedezete és hogy a tıkeemelés következtében a törzstıke nem fogja-e meghaladni a társaság saját tıkéjét. Ennél a tıkeemelési módozatnál a tagok törzsbetétei arányosan növekednek és a tagoknak nem kell semmilyen térítést vállalniuk. A törzstıke felemelésérıl a táraság egyszerő szótöbbséggel dönt. 5.2 A törzstıke leszállítása A törzstıke leszállítást jellemzıen az indokolja, hogy a társaság tartósan veszteséges, ezért a jegyzett tıkét a társaság tényleges vagyonához kell illeszteni (csökkenteni), vagy pedig a tagok a társaságból tıkét kívánnak kivonni. A törzstıke leszállítása is a taggyőlés döntésének következménye, ám bizonyos esetekben – amint említettük - a leszállítás kötelezı. A hárommilliós törzstıke-limit alá azonban a törzstıke nem szállítható le. Ez alól egyetlen kivétel van, az ún. feltételes tıkeleszállítás. Ebben az esetben a törzstıke leszállítása hatályosulásának elıfeltétele, hogy a törzstıke leszállításával egyidejőleg elhatározott tıkeemelés megtörténjen és így a törzstıke legalább a hárommilliós szintet elérje.

Amikor a taggyőlés dönt a törzstıke leszállításáról, a taggyőlési határozatban meg kell határozni a tagokat megilletı törzsbetétek nagyságát, valamint a törzstıke leszállításának indokát: tıkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tıke más elemeinek növelése miatt került-e rá sor. E határozatot be kell nyújtani a cégbíróságnak és kétszer, a megjelenések között legalább harminc napos idıtartammal a Cégközlönyben megjelentetni. E közleményben egyúttal fel kell hívni a társaság hitelezıit, hogy a hirdetmény elsı alkalommal való közzétételét megelızıen keletkezett és ezen idıpontig esedékessé nem vált követeléseik után biztosítékra tarthatnak igényt. Nem követelhet biztosítékot a hitelezı, ha már rendelkezik megfelelı biztosítékkal, vagy ha a társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan. A második közzétételtıl számított harminc napos jogvesztı határidın belül kérhetnek a hitelezık biztosítékot. A társaság az igény bejelentésétıl számított nyolc napon belül köteles biztosítékot adni. Ennek teljesüléséig a törzstıke leszállítását nem jegyzi be a cégbíróság.

5.3 Eljárás veszteség esetén A szükséges intézkedések meghozatala céljából az ügyvezetı köteles összehívni a taggyőlést, ha tudomására jut, hogy a társaság saját tıkéje veszteség folytán a törzstıke felére csökkent; vagy a társaságot fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona a tartozásait nem fedezi. Az ilyen okból összehívott taggyőlésen a tagoknak az összehívás alapjául szolgáló körülmény orvoslásáról kell rendelkezniük. E körben az alábbi eszközöket vehetik igénybe: - ha társasági szerzıdés ennek a lehetıségét tartalmazza, pótbefizetésrıl rendelkezhetnek,

-

dönthetnek arról, hogy a törzstıkét más módon (pl. kölcsönnel) biztosítják, leszállíthatják a törzstıkét, amennyiben ennek a törvényi feltételei fennállnak, ha egyik eddig említett eszköz sem vehetı igénybe, akkor dönthetnek arról, hogy átalakulnak olyan társasági formává, ahol nincsen kötelezı jegyzett tıke minimum, - vagy a jogutód nélküli megszőnésrıl döntenek. Bármely határozat születik is, azt három hónapon belül végre kell hajtani. 6. A társaság megszőnése A társaság megszőnésérıl a taggyőlés háromnegyedes többséggel dönthet. Amennyiben a társaság vagyona meghaladja a tartozásait, a megszőnt társaság után maradó vagyonból elıször a pótbefizetéseket kell visszafizetni, majd a maradékot a törzsbetétek arányában felosztani. Amennyiben a végelszámolási vagy felszámolási eljárás megindításakor a társaság törzstıkéje nincsen teljes egészében befizetve, a végelszámoló vagy a felszámoló jogosult az erre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni, azaz a tagok kötelesek a hiányzó részt befizetni, amennyiben arra a tartozások fedezésére szükség van. 7. Az egyszemélyes kft. A kft. egy taggal is mőködhet. Ez a formáció logikailag ellentmond a „társaság” fogalmának, egyes esetekben azonban indokolt lehet mőködése (pl. az állami vagyon egyes elemeit egyszemélyes társaságok kezelik). Egyszemélyes kft-t alapítani is lehet, de akként is létrejöhet, hogy az összes üzletrész tulajdonát egy tag szerzi meg. Ha a tagok száma egy fıre csökken és egy éven belül nem jelentenek be új tagot, a társasági szerzıdést alapító okirattá kell átalakítani. Az egyszemélyes társaságra a kft. mőködésének általános szabályi vonatkoznak az alábbi eltérésekkel: • • • • • •

Az egyszemélyes társaság alapító okirat és nem társasági szerzıdés alapján mőködik. Alapításkor a teljes pénzbeli hozzájárulást teljes egészében be kell fizetni és az apportot a társaság rendelkezésére bocsátani. Nem mőködik taggyőlés, a taggyőlés hatásköreit az egyedüli tag gyakorolja. Az egyszemélyes társaság és az egyetlen tag közötti szerzıdések érvényességéhez a szerzıdés közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba foglalása szükséges. Az egyszemélyes társaság nem szerezhet saját üzletrészt. Egyszemélyes társaság alapítása esetén a cégbírósághoz történı bejelentés elıtt a nem pénzbeli hozzájárulás egészét a társaság rendelkezésére kell bocsátani, míg a pénzbeli hozzájárulást illetıen az alapító okirat ilyen rendelkezése esetén elegendı százezer forint pénzbeli hozzájárulásnak a cég javára történı befizetése. Ez nem jelenti azt, hogy az egyszemélyes kft. törzstıke-követelményei eltérnek a nem egyszemélyes kft. szabályozásától, ez a szabály csak a törzstıke rendelkezésre bocsátására vonatkozik.

VII. FEJEZET A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 1. A részvénytársaság fogalma. Az értékpapírok és a részvény

1.1 A részvénytársaság fogalma A részvénytársaság a tisztán tıkeegyesítı társaságok alaptípusa. Nagyobb vállalati méret jellemzi, formalizált szervezeti struktúrákkal és személytelenebb, a tagok személyes interakciójára kevésbé építı üzletmenettel. A (nyilvánosan mőködı) részvénytársaság különösen alkalmas arra, hogy a befektetık roppant széles körétıl győjtsön össze és koncentráljon tıkét. Nem véletlen, hogy történelmi távlatokban visszatekintve a korai nagy „multinacionális” vállalatok, mint pl. a holland Kelet-Indiai Társaság vagy Nyugat-Indiai Társaság már részvénytársasági formában mőködtek, sıt, a Lánchíd megépítéséhez szükséges tıkét is ezzel a társasági formával sikerült összegyőjteni. A részvénytársaság tıkekoncentráló potenciálja és a részvényesek (tulajdonosok) korlátozott döntési lehetısége miatt ez a szabályozás a legterjedelmesebb és a legszigorúbb. Még az elvileg – jobbára – diszpozitív 1988-as Gt. is kogens szabályokat tételezett az rt-re. A jelenlegi szabályozás ebben a fejezetben biztosítja a legkevesebb eltérést engedı szabályt. Lényeges azonban, hogy a zártkörően mőködı rt-k tekintetében a részvényesek szabadságfoka és így a törvénytıl való eltérés lehetısége meglehetısen nagy. A nyilvánosan mőködı rt. szabályozása viszont tisztán kogens. Az részvénytársaságnak tehát két alaptípusa van, s ennek megfelelıen zárt körben vagy nyilvánosan alapítható és mőködtethetı, amely megkülönböztetést a cégnévben fel kell tüntetni (zrt. illetve nyrt.). Nyilvánosan mőködik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba, illetve az az rt. is, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követıen nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették. Zártkörően mőködik a részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra vagy a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeket már nem értékesítik nyilvánosan, illetve kivezették a szabályozott piacról. A zártkörően mőködı rt. részvényeseit, illetve jegyzett tıkéjét tilos – a kft-hez hasonlóan – nyilvános felhívás útján győjteni. A részvénytársaság tehát szintén klasszikusnak mondható társasági forma, amelyet jelenlegi társasági jogunk az alábbiak szerint definiál: „A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely elıre meghatározott számú és névértékő részvényekbıl álló alaptıkével (jegyzett tıkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a részvényes nem felel.” Az rt. alaptıkéje az összes részvény névértékének összege. A részvények névértéken aluli kibocsátása semmis, hiszen ezáltal fiktív alaptıke képzıdne, az így keletkezett károkért harmadik személyekkel szemben a cégbejegyzés megtörténte elıtt az alapítók egyetemlegesen felelnek, míg a cégbejegyzés után maga a társaság felelıs, azonban a kibocsátási érték meghaladhatja a névértéket. Az rt. e jellegzetessége alkalmassá teszi arra, hogy már alapításkor nagyobb tıkét győjtsön össze, mint a jegyzett tıke. A részvény névértéke meghatározható az alaptıke meghatározott hányadában. A névérték azért is kiemelten fontos, mert fıszabály szerint ehhez igazodik a részvényes által gyakorolható szavazati jog mértéke, kivéve, ha a szavazati jogot az rt. alapszabálya kizárja vagy korlátozza, azonos névértékő részvények azonos szavazati jogot biztosítanak.

A részvénytársaság alapvetı jellegzetessége a részvényes korlátolt felelıssége és az, hogy a tagi hozzájárulásokról a társaság köteles értékpapírt, méghozzá részvényt kiállítani. Ez utóbbi igazán unikális, hiszen a korlátolt felelısség a kft-nél már megjelent, ám míg az rt. köteles részvényt kiállítani, a kft-ben az üzletrészrıl kifejezetten tilos értékpapírt kibocsátani. E körülmény miatt érdemes egy rövid kitérıt tenni az értékpapír és a részvény fogalmának tisztázására. 1.2 Az értékpapír Az értékpapír az az okirat vagy más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kibocsátását (megjelenítését) jogszabály lehetıvé teszi. Az értékpapír lényege az, hogy valamilyen jogot (követelést) testesít meg. A benne meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Az értékpapír ún. absztrakt jogügyletnek minısül, azaz az értékpapír jogosultjának tekintendı jóhiszemő személynek az értékpapírból eredı jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt.

A megtestesített jog természete szerint az értékpapírokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: •

•

•

Pénzkövetelést megtestesítı értékpapírok (kötelmi értékpapír; „pénzpapír”): az ilyen értékpapír kiállítója feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ı maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának. Ebbe a csoportba sorolhatjuk pl. a kötvényt, a csekket, a váltót vagy az állampapírok nagy részét. Tulajdonjogot megtestesítı értékpapírok (dologi értékpapír): az ilyen értékpapír megtestesíti a benne foglalt dolog tulajdonjogát, azaz az értékpapírban írt dolog tulajdonosa az értékpapír jogosultja. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a tengerhajózási okmányok egy részét (bill of lading, delivery order, FIATA FCT), illetve – bizonyos fokig vitathatóan – a közraktári jegyet. Tagsági jogot megtestesítı értékpapírok: az ilyen értékpapír valamely gazdálkodó szervezetben fennálló tagsági jogviszonyt és így az abból fakadó vagyoni és tagsági jogokat testesíti meg és így a tagsági jogok gyakorlására az értékpapír jogosultja jogosult. Ebbe a körbe soroljuk a szövetkezeti üzletrészt és a részvényt.

1.3 A részvény A részvény tagsági jogokat megtestesítı, névre szóló, névértékkel rendelkezı forgalomképes értékpapír, amely fıszabály szerint szabadon átruházható. A nyomdai úton elıállított részvény átruházása – összhangban az értékpapírok átruházásának általános szabályaival – a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt toldatra felvezetett teljes vagy üres forgatmánnyal történik. Teljes a forgatmány, ha az az átruházási szándékon túlmenıen annak a személynek a nevét is tartalmazza, akire a részvényt forgatják. Az üres forgatmány az új jogosult nevét nem tartalmazza. Elıállítási mód szerint a nyomdai úton elıállított részvény mellett megkülönböztetünk még dematerializált részvényeket. Az utóbbi elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott kellékekkel rendelkezı, sorszám nélküli adathalmaz. A részvényes nevét, mivel a dematerializált részvény egy számítógépes adat és fizikai, tárgyiasult formában nem létezik (csak elektronikus jel), az

értékpapír-forgalmazók által vezetett értékpapír-számla tartalmazza. Így az átruházása is az e számlán való terhelés és jóváírás révén történik. Nagyon fontos megjegyezni, hogy nyomdai úton elıállított részvények csak a zártkörően mőködı rt-ben bocsáthatók ki, mert a törvény kifejezetten elıírja, hogy a nyilvánosan mőködı rt. részvényei csak és kizárólag dematerializált részvények lehetnek. A nyomdai úton elıállított részvényeknek az alábbiakat kell tartalmaznia: - a társaság cégnevét és székhelyét - a részvény sorszámát, sorozatát és névértékét, - a részvényhez kapcsolódó jogokat, - a kibocsátás idıpontját, az alaptıke nagyságát és a kibocsátott részvények számát, - a cégjegyzésre jogosultak aláírását és az értékpapír kódját, - amennyiben a részvényátruházás korlátozott vagy az rt. beleegyezéséhez kötött, e körülményt.

A dematerializált részvénynek nincs sorszáma és az aláírásokat sem a részvényen, hanem a kibocsátó által kiállított és a központi értéktárban elhelyezett okiraton kell feltüntetni. Amennyiben a részvényesek a társaság bejegyzését követıen a részvények névértékének (kibocsátási értékének) egészét befizették, igényelhetik a részvényeik kiadását (dematerializált részvény esetén az értékpapír-számlán történı jóváírást). Amennyiben mindezt nem igénylik, a társaság akkor is köteles a részvények elıállításáról haladéktalanul intézkedni. Az a részvény, amit a társaság cégbírósági bejegyzése elıtt vagy a teljes névérték (kibocsátási érték) megfizetését megelızıen állítanak ki, semmis. Az rt. igazgatósága a részvényesekrıl részvénykönyvet vezet. Ebben tartják nyilván a részvényes (vagy részvényesi meghatalmazott) nevét, a részvényállomány adatait és egyéb adatokat. Az igazgatóság elszámolóházat, központi értéktárat, befektetési vállalkozást vagy pénzügyi intézményt bízhat meg a részvénykönyv vezetésével, a részvény átruházása akkor hatályos a társasággal szemben és a társaságban az új részvényes tagsági jogait csak akkor gyakorolhatja, amennyiben ıt a részvénykönyvbe bejegyezték. Nem jegyezhetı be a részvénykönyvbe, aki így rendelkezett vagy aki a részvényt a törvény vagy az alapszabály részvényátruházásra vonatkozó szabályainak sérelmével szerezte meg. A részvényes betekinthet a részvénykönyvbe és a rá vonatkozó részrıl másolatot kérhet. A zártkörően mőködı rt. alapszabálya elıírhatja, hogy a részvényátruházáshoz a társaság belegyezése szükséges. E beleegyezést az igazgatóság adja meg. A beleegyezést csak fontos okból lehet megtagadni. Ilyennek minısül különösen, ha a társaság részvényeit az rt. versenytársa akarja megszerezni vagy ha azt egyéb, az alapszabályban meghatározott ok indokolja. Ha a részvényes az átruházáshoz az igazgatóság beleegyezését kéri, ám az harminc napon belül nem nyilatkozik, azaz hallgat, a beleegyezés a törvény szerint megadottnak tekintendı. Az alábbi részvényfajtákat különböztethetjük meg: a) törzsrészvény b) elsıbbségi részvény c) dolgozói részvény d) kamatozó részvény e) visszaváltható részvény

Az elsıbbségi részvényfajtán belül további alosztályok, ún. részvényosztályok vannak, amelyek eltérı tartalmú és mértékő tagsági jogokat testesítenek meg. Egy részvényfajtán vagy –osztályon belül több részvénysorozat bocsátható ki. Az azonos tartalmú és mértékő tagsági jogokat megtestesítı részvények tartoznak egy részvénysorozatba, névértékük és elıállítási módjuk nem térhet el egymástól. 1.3.1 A részvény alaptípusa, törzsrészvény Az a részvény minısül törzsrészvénynek, amely nem minısül a fenti b) – e) pontok egyikében említett részvénynek sem, azaz amelyhez különleges tagsági jogok nem tartoznak. Az rt. által kibocsátott törzsrészvények névértéke mindenkor meg kell haladja a társaság alaptıkéjének a felét. 1.3.2 Az elsıbbségi részvények Az elsıbbségi részvény sajátossága, hogy más részvényfajtával szemben a részvényesnek valamely meghatározott elınyt biztosít. Az alábbi részvényosztályokat különböztetjük meg: • osztalékelsıbbségi részvény • likvidációs hányadhoz főzıdı elsıbbséget biztosító részvény • szavazatelsıbbségi részvény • vezetı tisztségviselı vagy felügyelı bizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsıbbséget biztosító részvény • elıvásárlási jogot biztosító elsıbbségi részvény •

külön törvényben meghatározott egyéb elsıbbséget biztosító részvény

A fenti listában szereplı elsıbbségi részvények által biztosított elınyök kombinálhatók. Lehetıség van tehát olyan elsıbbségi részvény kibocsátására, amely egyszerre több elsıbbséget biztosít. Ez a szabály nyilvánosan mőködı rt-ben korlátozottan érvényesül, ott ugyanis csak az osztalékelsıbbségre és a likvidációs hányadhoz főzıdı elsıbbségre vonatkozó jogosultságokat lehet „összepárosítani”, az egyéb kombinációs lehetıségeket a törvény kizárja. Az osztalékelsıbbségi, a likvidációs hányadhoz főzıdı elsıbbséget biztosító és az elıvásárlási jogot biztosító részvény kapcsán pedig az alapszabály a névérték szerint számított szavazati jogot korlátozhatja, sıt ki is zárhatja. A nyilvánosan mőködı rt. nem bocsáthat ki vezetı tisztségviselı vagy felügyelı bizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsıbbséget biztosító részvényt.

Osztalékelsıbbségi részvény Az osztalékelsıbbségi részvény a részvényesek közt felosztható adózott eredménybıl a más részvényfajtába, illetve -osztályba tartozó részvényeseket megelızıen vagy azoknál kedvezıbb mértékben jogosítja osztalékra a részvényest. Ha valamelyik évben az rt. nem fizet osztalékot, akkor a következı évben csak akkor lehet osztalékot fizetni, ha az osztalékelsıbbségi részvényesek javára maradéktalanul megfizették az elmaradt osztalékot. Amennyiben az osztalékelsıbbségi részvényhez tapadó szavazati jogot az alapszabály korlátozza vagy kizárja és az rt. valamelyik évben nem vagy nem teljesen fizeti meg az elsıbbségi részvényre jutó osztalékot, úgy az osztalékelsıbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jog kvázi „feléled” és a részvényes mindaddig szavazati jogot gyakorolhat, amíg a társaság meg nem fizeti az elmaradt osztalékot.

Likvidációs hányadhoz főzıdı elsıbbségi részvény Ez a részvényosztály a részvényes számára a társaság jogutód nélküli megszőnése esetére a felosztásra kerülı vagyonból való részesedés tekintetében biztosít többletjogokat. A

részvényes másokat megelızı sorrendben vagy kedvezıbb mértékben férhet hozzá a rá esı vagyonhányadhoz. Szavazatelsıbbségi részvény A szavazatelsıbbségi részvényes e részvény alapján az alapszabályban meghatározott mértékő többszörös szavazati jogot gyakorolhat. E többszörös szavazati jog nem haladhatja meg a névértékhez igazodó szavazati jog tízszeresét. Az alapszabály akként is rendelkezhet, hogy bizonyos kérdések eldöntése során a közgyőlési határozat csak a szavazatelsıbbségi részvényesek egyszerő többségének támogatásával vagy ha csak egy szavazatelsıbbségi részvényt bocsátottak ki, úgy e részvényes igenlı szavazata mellett hozható meg. Az egyetlen kibocsátott szavazatelsıbbségi részvényt a köznyelv „aranyrészvénynek” nevezi. Az aranyrészvények kialakítása a kilencvenes évek elején privatizációs technikaként az állam befolyását volt hivatott biztosítani bizonyos, magánkézbe került, de stratégiailag fontos társaságok irányításában. A szavazatelsıbbségi jogok ilyen jellegő gyakorlása a piacgazdaság viszonyaiba való jelentıs állami intervencióként is értékelhetı, így az állam már hosszú évek óta nem él aranyrészvényesi jogosítványaival.

A nyilvánosan mőködı rt-ben a szavazatelsıbbségi részvény által biztosított többletjogok csak az egyszerő többséggel eldöntendı kérdések tekintetében érvényesülhetnek. A minısített többséggel eldöntendı kérdések esetén a szavazatelsıbbségi részvények elveszítik elsıbbségi jellegüket és a részvényes a névérték szerint leadható szavazati jogokat gyakorolhatja. A vezetı tisztségviselık és felügyelı bizottsági tagok kijelölésére vonatkozó elsıbbségi részvény A gyakorlatban sok (a részvényesek együttmőködését szabályozó, írott) szindikátusi szerzıdés megszületésének az indoka kizárólag vagy elsısorban az volt, hogy ilyen módon biztosítsák egyik vagy másik tag befolyását a vezetı tisztségviselık kijelölésére. Mivel ez a hatáskör a közgyőléshez tartozik, így egyetlen részvényes, hacsak nem rendelkezik a szavazati jogok több mint felével, nem tudja a saját akaratát érvényesíteni. Az új törvény e részvényosztály kodifikálásával lehetıséget (és társasági jogi védelmet!) biztosít arra, hogy az elsıbbségi részvényes az alapszabályban meghatározott eljárási rendben kijelölhesse az igazgatóság vagy a felügyelı bizottság egy vagy több tagját (de legfeljebb az igazgatósági tagok egyharmadát). A kijelölést biztosító részvény az igazgatósági (felügyelı bizottsági) tag visszahívását is biztosítja. Amennyiben a zártkörő rt. ügyvezetését igazgatóság helyett vezérigazgató látja el, ilyen részvény nem bocsátható ki. Elıvásárlási jogot biztosító elsıbbségi részvény E részvényosztály a részvényest az rt. által kibocsátott, adásvétel útján átruházni szándékozott részvényre elıvásárlási joggal ruházza fel, amely joggal az átruházási szándékról és annak feltételeirıl való tudomásszerzést követı tizenöt napon belül élhet a részvényes. 1.3.3 A dolgozói részvény Az alapszabály rendelkezési alapján az rt-nél foglalkoztatott munkavállalók számára ingyenesen vagy kedvezményesen dolgozói részvényeket lehet kibocsátani. Lehetıség van arra is, hogy a dolgozói részvény egyúttal osztalékelsıbbségi részvényként is funkcionáljon. A dolgozói részvény kibocsátására kizárólag alaptıke-emeléssel egyidejőleg, legfeljebb a felemelt alaptıke tizenöt százalékának erejéig van mód. A dolgozói részvény átruházhatósága korlátozott, mivel csak az rt. munkavállalóira vagy azon személyekre forgatható, akik tekintetében ezt az rt-vel fennállt

korábbi jogviszonyuk alapján az alapszabály biztosítja. Más személyre a dolgozói részvényt nem lehet átruházni, az semmis ügyletnek minısül.

1.3.4 A kamatozó részvény A kamatozó részvény jellegzetessége, hogy a részvény névértéke után a társaság adózott eredményébıl a részvényben feltüntetett mértékő kamatra jogosítja fel a részvényest, kivéve ha a kifizetés következtében a saját tıke az alaptıke alá süllyedne. E részvény a részvényesnek minden, a részvényhez kötıdı jogot biztosít, beleértve az osztalékhoz való jogot is. A kamatra való jogosultság tehát ezeken felül illeti meg a részvényest. A kamatozó részvények állománya nem haladhatja meg az rt. alaptıkéjének tíz százalékát.

1.3.5 A visszaváltható részvény A visszaváltható részvény olyan részvény, amelyre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest a részvénytársasággal szemben eladási jog illeti meg az alapszabályban rögzített feltételek szerint. A visszaváltható részvények állománya nem haladhatja meg az alaptıke tíz százalékát. A vételi, illetve eladási jog csak olyan részvényre gyakorolható, amelyre vonatkozóan a részvényes a teljes névértéket (kibocsátási értéket) megfizette. Tilos e jogok gyakorlása, ha az rt. osztalékfizetésrıl sem határozhatna. A vételi vagy eladási jog gyakorlását haladéktalanul jelezni kell a cégbíróság felé is.

1.3.6 Egyéb, a részvénytársasággal kapcsolatos értékpapírok és okiratok Átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvény Az rt. kötvénykibocsátásra is jogosult. Alaptıkéjének feléig forgalomba hozhat olyan névre szóló kötvényt, amelyet a kötvényes kívánságára részvénnyé kell átalakítani. Ezt nevezzük átváltoztatható kötvénynek. Olyan névre szóló kötvényt is ki lehet bocsátani, amely utóbb, alaptıke-emelés esetén a kötvényesnek a részvényeseket követıen jegyzési jogot biztosít az újonnan kibocsátott részvényekre. Ezt nevezzük jegyzési jogot biztosító kötvénynek. A részvényutalvány és az ideiglenes részvény A részvényutalvány a társaság cégbírósági bejegyzését megelızıen a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás mértékérıl kiállított névre szóló okirat. Nem ruházható át, mivel nem minısül értékpapírnak. Ellenkezı bizonyításig igazolja az okiratban megnevezett személynek az rt-vel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit. Az rt. cégbírósági bejegyzését követıen a társaság az alaptıke, illetve a részvények kibocsátási értékének maradéktalan megfizetéséig terjedı idıszakra köteles ideiglenes részvényt kiállítani. Az ideiglenes részvény a részvényes által átvenni vállalt részvények mértékét, illetve az ez alapján teljesített vagyoni hozzájárulás összegét igazolja. Értékpapír, amely forgatható, azonban átruházása esetén az átruházó személy az új részvényes készfizetı kezeseként felel a még teljesítendı vagyoni hozzájárulás szolgáltatásáért. Többszöri átruházás esetén e kötelezettség valamennyi korábbi részvényest egyetemlegesen terheli. A részvényes az ideiglenes részvény alapján a teljesített vagyoni hozzájárulás arányában gyakorolhatja részvényesi jogait. Semmis az az ideiglenes részvény, amit a társaság bejegyzése elıtt vagy a ténylegesen teljesített vagyoni hozzájárulást meghaladó értékben állítottak ki.

2. A zártkörően mőködı részvénytársaság (zrt.)

2.1 A zrt. alapítása Az alapítás folyamata nagyon hasonlít a kft. létrehozásának módjához, hiszen az alapítók nem fordulnak a nyilvánossághoz annak érdekében, hogy biztosítható legyen a szükséges alaptıke, hanem arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság valamennyi részvényét átveszik. Az alaptıke minimális mértéke ötmillió forint, ám mivel eltőnt a korábbi, készpénz és nem pénzbeli hozzájárulás arányára vonatkozó elıírás, a társaság pénzbeli hozzájárulás nélkül, kizárólag apporttal is alapítható. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi Gt. eredeti szövege – az 1997-es törvényhez hasonlóan – megtartotta a húszmilliós limitet, amit a kft. törzstıkéje csökkentésének tendenciájával 2007-tıl csökkentettek a jelenlegi ötmillióra. Az alapszabályban az általános követelményeken kívül az alábbiakat kell meghatározni: - alaptıke, az alapításkor fizetendı pénzbeli hozzájárulás és a fizetés egyéb feltételei, - az alapítók nyilatkozatát arról, hogy a társaság valamennyi részvényét átveszik, illetve a részvények megoszlását az alapítók között, - a kibocsátandó részvények számát, névértékét, elıállításuk módját, - az elsı igazgatóság tagjainak a nevét, - az elsı könyvvizsgáló adatait, - a közgyőlés összehívásának módját, illetve a szavazás szabályait. Szükség esetén az alapszabályban kell rendezni (ez azt jelenti, hogy ha az alapítók az alábbi tárgyak bármelyikében rendelkezni óhajtanak, azt az alapszabályban kell megtenniük, de egyébként ezek az elemek nem kötelezıek): - az apport tárgyát, értékét, szolgáltatásának idıpontját, az ellenében adott részvények leírását, az apportot értékelı könyvvizsgáló adatait, - az egyes részvényfajtákhoz, -osztályokhoz, -sorozatokhoz kapcsolódó jogokat, egyes jogok esetleges korlátozását, - a kötvényekre vonatkozó rendelkezéseket, - a részvényátruházás korlátozását vagy igazgatósági beleegyezéshez kötését, - az igazgatóság felhatalmazását közbensı mérleg elfogadására, - vezérigazgató választása esetén a vezérigazgató adatait, - felügyelı bizottság létesítése esetén a tagok megjelölését.

A társaság cégbejegyzésének feltétele, hogy valamennyi apportot a társaság rendelkezésére bocsássák az apportáló alapítók a bejegyzési kérelem benyújtásáig. Amennyiben az apport aránya az alaptıkében kevesebb, mint huszonöt százalék, akkor az apportot a társaság cégbírósági bejegyzésétıl számított öt éven belül kell az rt. rendelkezésére bocsátani. Az apportálás feltétele a nem pénzbeli hozzájárulás könyvvizsgáló általi értékelése. Ez alól csak akkor lehetséges kivétel, ha a részvényes az apportálás idıpontjához képest három hónapnál nem régebbi beszámolóval rendelkezik, amely az apport tárgyának értékét tartalmazza, vagy ha a nem pénzbeli hozzájárulás tárgya olyan értékpapírokból áll, amelynek a piaci értéke megállapítható.

Ami a pénzbeli hozzájárulásokat illeti, a bejegyzés feltétele, hogy az alapítók az átvenni vállalt részvények névértékének (kibocsátási értékének) legalább huszonöt százalékát befizették. A fennmaradó rész befizetése az alapszabály szerint történik, azonban legkésıbb a társaság bejegyzésétıl számított egy éven belül kell teljesíteni azt. Az rt. cégbejegyzésétıl számított két éven belül a társaság és az alapító, illetve a társaság és a szavazati jogok legalább tíz százalékával rendelkezı részvényes közötti vagyonátruházási szerzıdés létrejöttéhez, amennyiben az rt. által teljesíteni vállalt ellenszolgáltatás értéke meghaladja az alaptıke egytizedét, a

közgyőlés elızetes jóváhagyó nyilatkozata szükséges. Ezt a szabályt az alapszabályban tovább szigoríthatják a részvényesek, tartamát két évnél hosszabb idıre és a tíz százalékos szavazati jogot el nem érı részvényesekre is kiterjeszthetik. Ezek a szabályok irányadók akkor is, ha az rt-vel az alapító, illetve a részvényes közeli hozzátartozója, élettársa vagy olyan személy köt szerzıdést, amelyben az alapító közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik. Ezek a szigorú követelmények nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a szerzıdés a társaság tevékenységi körébe tartozó szokásos nagyságrendő ügylet, hatósági határozat vagy érverés alapján kötik, illetve tızsdei ügyletek esetén sem.

2.2 A zrt. szervezete 2.2.1 A közgyőlés A közgyőlés az rt. legfıbb szerve, amely a részvényesek összességébıl áll. Kizárólagos hatáskörébe tartozik többek között: - döntés az alapszabály elfogadásáról és módosításáról (3/4-es többséggel) - mőködési forma megváltoztatása (3/4-es többséggel) - átalakulás vagy megszőnés elhatározása - személyügyi kérdések (igazgatósági, felügyelı bizottsági tagok és a könyvvizsgáló tekintetében) - beszámoló elfogadása - osztalékelıleg fizetésének elhatározása - alaptıke felemelése és leszállítása (utóbbi 3/4-es többséggel). A közgyőlés szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik. Az igazgatóság hívja össze. A részvényeseket a közgyőlésrıl meghívóval kell értesíteni a közgyőlés elıtt legalább tizenöt nappal. A meghívó tartalmazza a közgyőlés helyén, idején kívül a szavazati jog gyakorlásának feltételeit, a napirendet és a megismételt közgyőlés lebonyolításának rendjét. A közgyőlés akkor határozatképes, ha a leadható szavazatok több mint felét kitevı részvényes jelen van. A megismételt közgyőlésen, amelyet az elsı közgyőléstıl számított három napon túl, de huszonegy napon belül kell megtartani, nincsen határozatképességi küszöb. Az alapszabály módot adhat arra, hogy a közgyőlést felfüggesszék. Egy közgyőlést csak egyszer lehet felfüggeszteni és ez esetben harminc napon belül folytatni kell. A közgyőlésrıl jelenléti ív és jegyzıkönyv készül. Lehetıség van arra, hogy a részvényesek a beszámoló elfogadását kivéve írásban, közgyőlés tartása nélkül határozzanak. Az új törvény a részvényesek szabadságát tovább növeli, ugyanis lehetséges közgyőlés tartása nem közvetlen személyes jelenléttel, hanem lebonyolítható elektronikus hírközlı eszköz segítségével is. Az alapszabály elıírhatja, hogy a részvényesek a közgyőlés hatáskörébe tartozó kérdésekben közgyőlés tartása nélkül írásban vagy más, a döntéshozatal során tett jognyilatkozatok bizonyítására alkalmas eszköz felhasználásával is határozhatnak.

2.2.2 Az igazgatóság Az igazgatóság az rt. ügyvezetı szerve, amely a társaság operatív irányítását rendkívül széles jogkörrel végzi. Testületi szerv: minimálisan három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Az igazgatóság ügyrendjében kell rendelkezni az igazgatóság tagjai közötti hatáskör- és feladatmegosztásról. Az igazgatósági tagok a közgyőlésen tanácskozási joggal részt vesznek. Az igazgatóság köteles a számviteli törvény szerinti beszámolót elıterjeszteni.

Az ügyvezetésrıl, a társaság vagyoni helyzetérıl, üzletpolitikájáról évente legalább egyszer a közgyőlés, háromhavonta a felügyelı bizottság részére jelentést készít. Az igazgatóság köteles nyolc napon belül a közgyőlést összehívni, ha a tudomására jut, hogy • az rt. saját tıkéje veszteség következtében az alaptıke kétharmadára csökkent, vagy • a saját tıkéje húszmillió forint alá csökkent, vagy • az rt-t fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette vagy vagyona a tartozásait nem fedezi. Az így összehívott közgyőlésen a részvényesek az alaptıke biztosításáról kötelesek határozni (befizetés révén, alaptıke leszállításával, illetve átalakulásról, megszőnésrıl dönthetnek). 2.3 A részvényesek A részvényes(ek összessége) az rt. tulajdonosai. A társaság operatív irányítását illetıen nem rendelkeznek valódi lehetıséggel, elválik tehát a tulajdonlás és az irányítás. A részvényes „beleszólására” a közgyőlésen keresztül, közvetetten van csak lehetısége. Ezt úgy érvényesítheti, hogy jogosult a közgyőlésen - részt venni, - felvilágosítást kérni, - észrevételt és indítványt tenni, - szavazni, amennyiben szavazati jogot biztosító részvénye van. A részvényest a társaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli. E kötelezettségének megszegésével okozott károkért a részvényes az rt. irányában a Ptk. szerzıdésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai szerint felel. Azok a részvényesek, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tőzzön napirendre. E jogát a részvényes a közgyőlési meghívó kézhezvételétıl számított nyolc napon belül gyakorolhatják. A részvényes fenti jogait a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás birtokában, a részvénykönyvbe történt bejegyzést követıen jogosult. A dematerializált részvényrıl az értékpapírszámla vezetıje köteles tulajdonosi igazolást kiállítani. Letéti igazolást az értékpapírletét-kezelı állít ki a nála elhelyezett nyomdai úton elıállított részvényekrıl.

A részvénynek több tulajdonosa is lehet. A részvénytársasággal szemben e személyek egy részvényesnek számítanak, a részvényest terhelı kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. A részvényes ezen kívül jogait képviselı útján is gyakorolhatja. Nem lehet képviseleti meghatalmazott a könyvvizsgáló, az igazgatóság tagja, a vezérigazgató, a cégvezetı, az rt. vezetı állású munkavállalója és a felügyelı bizottság tagja. Egy képviselı több részvényest is képviselhet, egy részvényesnek azonban csak egy képviselıje lehet. A képviseleti meghatalmazás egy közgyőlésre, de legfeljebb tizenkét hónapra szólhat és közokiratba vagy teljes bizonyító erejő magánokiratba kell foglalni. A részvényes lényegében egyetlen kötelezettség teljesítésére köteles: a jegyezni vállalt részvény névértékét (kibocsátási értékét) köteles a társaság részére megfizetni. 2.4 A társasági vagyon védelme A társaság saját tıkéjének védelmére vonatkozó szabályok a zrt-re (és így közvetetten a nyrtre is) vonatkozóan nagy hasonlóságot mutat a kft-vel kapcsolatban említett normákkal. E körben az alábbi hasonlóságokra hívjuk fel a figyelmet:

- Az rt. a részvényesnek saját tıkéjébıl kifizetést csak a törvényben meghatározott esetekben realizálhat. Akárcsak a kft, az rt. sem teljesíthet kifizetést, ezáltal vagy ennek következtében a saját tıke a jegyzett tıke alá süllyedne. Az alapszabály elıírhatja, hogy az igazgatóság írásban nyilatkozzon arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti az rt. fizetıképességét és a hitelezıi érdekeket; a nyilatkozat elmulasztásával vagy valótlan nyilatkozattal okozott károkért az igazgatóság tagjai felelnek.

-

-

Kifizetés a pénzbeli és a nem pénzbeli juttatás is. A felvett kifizetést, amennyiben annak törvényi elıfeltételei hiányoztak, a részvényes akkor köteles visszafizetni, ha a társaság bizonyítja a részvényes rosszhiszemőségét. A részvényes osztalékra jogosult, amennyiben az osztalékról döntı közgyőlés idıpontjában a részvénykönyvben szerepel. Az osztalékfizetésrıl az igazgatóság javaslatára a közgyőlés dönt a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejőleg. Osztalékelıleg akkor fizethetı, ha a közbensı mérleg szerint ennek megvan a fedezete és nem csökken a saját tıke az alaptıke alá, illetve ha a részvényesek vállalják a visszafizetést, amennyiben utóbb kiderül, hogy az osztalékelıleg fizetésének nem volt jogszabályi alapja.

Az rt. megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket. Erre azonban az alapítás során nem jogosult, kizárólag mőködése során és az alaptıkén felüli vagyonból szerezheti meg; csak olyan részvényeket vásárolhat meg az rt., amelyek kibocsátási értékét maradéktalanul megfizették. Ha az osztalékfizetés törvényi feltételei hiányoznak, akkor az rt. nem szerezhet saját részvényt sem. A saját részvények állománya nem haladhatja meg az alaptıke tíz százalékát. A saját részvény megszerzésének feltétele, hogy erre a közgyőlés az igazgatóságot felhatalmazza. E felhatalmazás vagy egyszeri idıtartamra szólhat, vagy legfeljebb tizennyolc hónapos periódusra. Az alapszabály rendelkezhet akként, hogy amennyiben a saját részvény megszerzését az rt-t közvetlenül fenyegetı súlyos károsodás elkerülése indokolja, nem kell a közgyőlés elızetes felhatalmazása. Az alapszabályi rendelkezésektıl függetlenül nincs szükség a közgyőlés általi elızetes felhatalmazásra, ha a részvények megszerzése az rt. követelésének kielégítését célzó peres vagy nemperes eljárás során kerül sor.

A saját részvény után nem gyakorolható szavazati jog, a rá esı osztalék a részvényeseket illeti részvényeik arányában. 2.5 Az alaptıke felemelése és leszállítása Az alaptıke felemelését az indokolja, hogy ennek révén egyrészt növekszik a társaság hitelképessége, másrészt közvetlenül vagy közvetetten emelkedik a részvényesek vagyonának értéke. Az alaptıke felemelése a közgyőlés hatásköre. A közgyőlés azonban, hacsak ennek lehetıségét az alapszabály kizárta, közgyőlési határozatban felhatalmazhatja az igazgatóságot az alaptıke felemelésére. A felhatalmazásban meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amellyel az igazgatóság az alaptıkét felemelheti, legfeljebb öt éves idıintervallum alatt. Ezt a kikötött legmagasabb összeget nevezzük jóváhagyott alaptıkének. Az alaptıke felemelésének négy módja lehetséges. a) Alaptıke-emelés új részvények forgalomba hozatalával

(Amennyiben az rt. valamennyi forgalomba hozott részvényének a kibocsátási értékét teljes egészében befizették, lehetıség van az alaptıkét új részvények kibocsátásával felemelni.) b)

Alaptıke-emelés az alaptıkén felüli vagyon terhére (Amennyiben az alaptıke-emelés fedezete biztosított, illetve ennek következtében a saját tıke nem haladja meg a jegyzett tıkét, lehetıség van arra, hogy e módon növeljék az rt. alaptıkéjét. Ebben az esetben a felemelt alaptıkét megtestesítı részvények a részvényeseket térítés nélkül illetik.)

c) Alaptıke-emelés dolgozói részvény forgalomba hozatalával (Amennyiben ez ingyenes, úgy a tıkeemelés fedezete a társaság alaptıkén felüli vagyona. Amennyiben ez kedvezményes részvénykibocsátás, úgy az alaptıke-emelés fedezet a társaság alaptıkén felüli vagyona, illetve a részvényesek vagyoni hozzájárulása.) d)

Alaptıke-emelés átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával (Feltételes alaptıke-emelést jelent, mivel átváltoztatható kötvények kibocsátását jelenti. A kötvényesek a futamidı alatt a kötvényeknek az igazgatósághoz való benyújtásával a ötvények helyett részvényre tarthatnak igényt.)

Az alaptıke leszállítására jellemzıen akkor kerül sor, ha a részvényesek a tıkét (részvényük értékét) kivonják, úgymond „pénzzé teszik”, illetve a veszteség esetén az alaptıkét a társaság vagyonával arányosítják. Errıl a közgyőlés dönt. A leszállítás korlátja, hogy nem csökkenthetı az alaptıke e törvényi minimum alá. Alaptıke-leszállítás során mindenekelıtt az rt. tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni. Az alaptıke leszállításáról szóló közgyőlési határozatban meg kell jelölni a leszállítás okát (tıkekivonás, veszteségrendezés, saját tıke más rovatainak emelése), azt az összeget, amennyivel az alaptıke csökken, illetve a leszállítás végrehajtásának módját. Ez utóbbi lehet a részvény kicserélése, lebélyegzése vagy a részvények számának csökkentése. 3. A nyilvánosan mőködı részvénytársaság (nyrt.) Társasági jogunk rendszerében a zártkörő rt. a „fıszabály”, a nyilvánosan mőködı pedig ehhez képest a speciális. Ez azt jelenti, hogy a nyilvános rt-vel kapcsolatban a jogalkotó csak a zrt-hez képest eltérı szabályokat fekteti le, mivel egyébként a fent ismertetett szabályok irányadók. 3.1 A nyilvánosan mőködı rt. alapítása A nyrt. nyilvános eljárással, részvényjegyzés révén alapítható. Ez egy jóval hosszadalmasabb, bonyolultabb eljárás, mint a zrt. alapítása, amelyben sokkal nagyobb az állam ellenırzı szerepe. Ennek az a magyarázata, hogy a nyilvánosan mőködı rt. óriási tıkét koncentrálhat, számos befektetı pénzét felszívva, amelynek a kockázata a részvényesek érdekein, sıt az egyes társaságok mőködésének eredményességén is túlnı. Nem ritkán a gazdasági válságok, (mint pl. a nagy gazdasági világválság) a nyilvános rt-ken keresztül törnek felszínre. Alapvetı jogpolitikai cél tehát a szédelgı alapítás kiküszöbölése, ehhez pedig szigorú állami kontroll szükséges. Ezt az ellenırzési funkciót elsısorban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Az alapítás elsı forrása az ún. tájékoztató, melynek melléklete az alapítási tervezet. Az alapítás az alapítók által készített alapítási tervezetben rögzített feltételeknek megfelelıen történik. A tájékoztatót a PSZÁF engedélyezi. Az alapítási tervezet, amelyet valamennyi alapító köteles aláírni, az alábbiakat tartalmazza: - a tervezett rt. cégnevét, székhelyét, tevékenységét, idıtartamát, - az alapítók nevét, - a tervezett alaptıkét, - a részvények számát, névértékét,

-

-

az alapítókat megilletı elınyöket (ezek az alábbiak lehetnek: apportálás, elsı igazgatósági és felügyelı bizottsági tagok és a könyvvizsgáló kijelölésének a joga, a túljegyzés elfogadása vagy visszautasítása), az esetleges apportálással kapcsolatos tényeket, a túljegyzés esetén követendı eljárást, a jegyzési minimumot, az alakuló közgyőlés összehívásának a módját, az alapítás várható költségeit.

A második fázis a részvényjegyzés, amely a jegyzési ív aláírásával történik. Mivel az apportálás csak az alapítók privilégiuma lehet, a részvényt jegyzı személy csak pénzbeli hozzájárulás révén jegyezhet részvényt. A jegyzéssel egyidejőleg a részvényjegyzı köteles a jegyezni vállalt összeg legalább tíz százalékát befizetni. A meghatározott jegyzési idıszak végére a tervezett alaptıke nagyságához képest a lejegyezni vállalt részvények teljes állománya háromféle eredményt mutathat. • •

•

Ugyanannyi részvény jegyzésére vállaltak kötelezettséget, mint amennyit az alapítók az alapítási tervezetben kikötöttek, ez nem fordul elı sőrőn. Több részvényt jegyeztek, mint amennyit az rt. az alapítási tervezet szerint kibocsátani szándékozik, ekkor túljegyzésrıl beszélünk. A túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról vagy az alapítók, vagy az alakuló közgyőlés dönt. Visszautasítás esetén a visszautasított összegeket a részvényjegyzıknek tizenöt napon belül levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és az alapításban közremőködı befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek. Aluljegyzés történik, ha az alapítási tervezetben megjelölt tervezett alaptıkének megfelelı részvény jegyzésére a jegyzési idıszakban a részvényjegyzık nem vállaltak kötelezettséget. Ebben az esetben az alapítás meghiúsul és a befizetett összegeket a részvényjegyzıknek tizenöt napon belül levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és az alapításban közremőködı befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek. Aluljegyzés esetén az alapítás „megmentésére” azonban két eszköz is rendelkezésre áll: az egyik az alapítási tervezetben jegyzési minimum kikötése, amely lényegében egy alternatív, csökkentett összegő tervezett alaptıke. Ha az aluljegyzés révén összegyőlt tıke a tervezett alaptıkét nem, de a jegyzési minimumot eléri, úgy a társaság a jegyzési minimumnak megfelelı alaptıkével jön létre. A másik lehetıség aluljegyzés esetére a jegyzési garanciavállalás. Ennek lényege, hogy egy pénzügyi vállalkozás kötelezettséget vállal arra, hogy aluljegyzés esetén a ténylegesen jegyezni vállalt és a tervezett alaptıke különbözetét szolgáltatja.

Az alapítás utolsó mozzanata az alakuló közgyőlés megtartása, és az alapító okirat elfogadása. Ha tehát eredményes a részvényjegyzés, annak zárónapjától számított hatvan napon belül az alapítók kötelesek megtartani az alakuló közgyőlést. Ha az alapítók elmulasztják e határidıt, a részvényjegyzık minden további fizetési kötelezettségük alól mentesülnek és követelhetik a befizetett összegek visszafizetését. A visszafizetési kötelezettség teljesítéséért az alapítók egyetemlegesen felelnek. A részvényt jegyzı személy köteles az alakuló közgyőlés napjáig befizetését a jegyzett részvény névértékének (kibocsátási értékének) huszonöt százalékára kiegészíteni.

Az alakuló közgyőlésen megállapítják a részvényjegyzés eredményességét, és megállapítják az alapszabályt. Az alakuló közgyőlés határozatképességénél azokat kell számításba venni, akik fizetési kötelezettségüknek a törvények megfelelıen eleget tettek. E kitétellel az alakuló közgyőlés határozatképességi küszöbje a leadható szavazatok ötven százalékát képviselı részvényesek jelenléte. Az alakuló közgyőlés háromnegyedes szótöbbséggel dönt. Az alakuló közgyőlést követıen kell a cégbírósághoz fordulni a társaság bejegyzési kérelmével. 3.2 A nyilvánosan mőködı részvénytársaság szervezete A közgyőlés az nyrt. legfıbb szerve Hatásköre a zrt-hez képest: - döntés a saját részvényre kapott vételi ajánlatról, - döntés a nyilvános vételi ajánlattételi eljárás megzavarására alkalmas lépések megtételérıl, - döntés az audit bizottság megválasztásáról - döntés a vezetı tisztségviselık, felügyelı bizottsági tagok, vezetı állású munkavállalók hosszú távú díjazásának és ösztönzési rendszerének kereteirıl. A közgyőlést nem meghívóval, hanem hirdetményi úton kell összehívni. 3.3 Az ügyvezetés Szervezeti formája eltérhet a zártkörően mőködı részvénytársaság szervezetétıl (igazgatóság), mert az angolszász board-rendszer hatására a magyar jogban is megteremtıdött az igazgatótanács felállításának lehetısége. Ebben az esetben nem mőködik külön felügyelı bizottság, hanem az rt ügyvezetése egységes irányítási rendszerben mőködik. Legalább öt, legfeljebb tizenegy természetes személy alkotja. Az igazgatótanács többségét ún. független személyek kell, hogy alkossák. Függetlennek az minısül, aki igazgatótanácsi jogviszonyán kívül egyéb jogviszonyban nem áll a társasággal. Nem minısül függetlennek • az rt. munkavállalója (vagy volt munkavállalója a munkaviszony megszőnését követı öt éven át), • aki az rt-nek vagy a vezetı tisztségviselık számára és javára ellenérték fejében szakértıi vagy más megbízás alapján végzett tevékenységet fejt ki, • az rt. részvényes, ha a leadható szavazatok legalább harminc százalékával rendelkezik, illetve közeli hozzátartozója, • a nem független vezetı tisztségviselı vagy vezetı állású munkavállaló közeli hozzátartozója, • aki a társaság eredményes mőködése esetén vagyoni juttatásra jogosult, • aki az rt. nem független tagjával más társaságban olyan viszonyban áll, amelyben a nem független tagnak irányítási, ellenırzési joga van, • a társaság könyvvizsgálója (jogviszonya alatt, illetve megszőnését követı három évig).

A nyilvánosan mőködı rt-ben legalább háromtagú audit bizottságot is fel kell állítani. Tagjait a közgyőlés választja az igazgatótanács vagy a felügyelı bizottság független tagjai közül. Hatáskörébe tartozik: - a beszámoló véleményezése, - javaslattétel a könyvvizsgáló személyére és díjazására, - a könyvvizsgálóval kötendı szerzıdés elıkészítése, aláírása, - a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények és összeférhetetlenségi szabályok érvényesülésének ellenırzése,

-

a pénzügyi beszámolási rendszer mőködésének értékelése, az igazgatóság, illetve felügyelı bizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelı ellenırzése céljából.

4. Az egyszemélyes részvénytársaság Az egyszemélyes rt-re ugyanaz vonatkozik, mint az egyszemélyes kft-re, néhány speciális szabállyal kiegészítve: • • • • • •

Az egyszemélyes rt. mindig zártkörő. Ha a nyilvánosan mőködı rt. részvényeit egy részvényes szerzi meg, a társaság zártkörőként mőködik tovább. A cégbejegyzési kérelem benyújtásáig a teljes alaptıkét rendelkezésre kell bocsátani. A közgyőlés hatásköreiben az egyedüli részvényes dönt. A részvényes és az rt. közötti szerzıdések csak írásban érvényesek. Az egyszemélyes rt. nem szerezhet saját részvényt. Az egyedüli részvényes felelısségére a minısített befolyással rendelkezı részvényes felelısségére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell.

VIII. FEJEZET AZ EGYESÜLÉS Az egyesülés sajátos társasági forma, mert bár társaság, nem minısül gazdasági társaságnak. Jelenleg jogunk a Gt. XI. Fejezetében, mint kooperációs társaságot szabályozza. Az egyesülés 1988 és 1997 között gazdasági társaságnak minısült, e jellegzetessége az 1997-es törvénnyel szőnt meg, azonban azóta is a társasági törvény szabályozza. A kooperációs társaságok jellegzetessége, hogy nem elsısorban haszonszerzésre, hanem a tagok gazdálkodásának elısegítésére törekszenek. Ilyen értelemben a kooperációs társaság maga nem, de közvetve tagjain keresztül törekszik eredményes gazdálkodásra. Az egyesülés a magyar jogban az új gazdasági mechanizmushoz tapadóan jelent meg 1968 után, ám nem „magyar vívmány” a kooperációs társaság, hiszen a francia jogban régóta bevett és elterjedt a groupement d’intérêt économique (gazdasági érdekcsoport) társasági forma. Ez a mi egyesülésünkre emlékeztetı formáció aztán nagy befolyást gyakorolt a közösségi jogi európai gazdasági egyesülés (másképpen: érdekcsoport) szabályozására. Jogunk az egyesülést a következık szerint határozza meg: „Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének elımozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkezı kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.” Az egyesülés tehát jogi személyiségő alakzat, ahol a tagok felelıssége korlátlan. Ennek azért van fontos szerepe, mert az egyesülés a definícióban szereplı célokon, funkciókon túlmenıen kiegészítı gazdálkodási tevékenységet folytathat, ami tulajdonképpen nem más, mint az egyesülés azon szolgáltatási és közös gazdálkodó tevékenysége, amely az összehangolási feladatok teljesítését segíti. Ezen kívül az egyesülés nem végez gazdálkodó tevékenységet. A törvényi szabályokban több elem visszaköszön a „valódi” gazdasági társaságok, fıleg a kft. szabályozásából. Az egyesülés sajátos kooperációs jellegbıl fakadóan a társasági szerzıdésben kell meghatározni a tagok gazdálkodásának elımozdítására, összehangolására vonatkozó, illetve érdekképviseleti feladatokat, továbbá a társasági vagyonra vonatkozó rendelkezéseket (pl. kilépéskori elszámolás), illetve szükség szerint a kiegészítı gazdasági tevékenységrıl, az e körben számított szavazati jog mértékérıl, e tevékenység eredményének tagok közti elszámolásáról, az esetleges mellékszolgáltatásokról. Az egyesülés legfıbb szerve a taggyőlés, amely szabályai a kft. taggyőlésének szabályozása jegyében születtek. Sajátos szabály, hogy a határozatképesség a leadható szavazatok háromnegyed részét képviselı tagok jelenlétéhez igazodik. A kooperációs tevékenység tekintetében minden tagnak egy szavazata van. Ettıl a társasági szerzıdés eltérhet, de egy tag sem gyakorolhat egyedül szavazattöbbséget. A kiegészítı gazdálkodási tevékenység tekintetében, illetve néhány kulcsfontosságú kérdésben (jogutód nélküli megszőnés, az egyesüléshez csatlakozás, tag kizárásának kezdeményezése, stb.) a szavazati jogok a bevitt vagyon mértékéhez igazodnak. A fıszabály a többségi szavazás, amely alól számos kivétel van. Háromnegyedes többség kell pl. a megszőnésrıl, a formaváltásról, a tag kizárás kezdeményezésérıl, a társasági szerzıdés módosításáról, stb. szóló döntéshez. Ennél is szigorúbb, egyhangúsághoz kötött szavazással dönthetnek a tagok az egyesülés tárgyának megváltoztatásáról, a szavazati arányok és a határozathozatali feltételek megváltoztatásáról. Az egyesülés ügyvezetését a taggyőlés határozatainak kereti között az igazgató látja el. A társasági szerzıdésben ehelyett a tagok igazgatóságot is felállíthatnak, amely legalább három, legfeljebb hét tagból áll. Az egyesüléshez a társasági szerzıdésben foglalt feltételek szerint bárki beléphet. A belépés elfogadásához a taggyőlés határozata kell. A csatlakozó tag fıszabály szerint felel a csatlakozását megelızıen keletkezett tartozásokért. Ezt azonban kizárhatja, amennyiben a taggyőlés csatlakozást elfogadó határozata elızetesen nem mentesíti. Mivel e körülményt a cégjegyzékbe is be kell, jegyezni, e felelısség-korlátozás harmadik személyekkel szemben is hatályos.

IX. FEJEZET A TÁRSASÁGI JOG EURÓPÁBAN 1. A fıbb európai jogcsaládok társasági jogi rendszere Napjainkban, amikor az Európai Unió immár több mint két tucat tagot számlál, felmerülhetne a kérdés, hogy vajon mennyi terep jut a jogalkotások nemzeti sajátosságainak fenntartására. Bár az Európai Unió jogegységesítési és jogközelítési törekvései a tagállamok jogrendjének egészét át- meg átjárják, mintát adva a tagságra csak kandidálóknak vagy arról legfeljebb csak álmodozóknak is, a társasági jog területén az Unió csak részleges jogharmonizációs programmal rendelkezik. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a társasági jog a tagállamok jogalkotásának alakulása szerint változik, alapvetıen tagállami alapon az egységesülı Európában is. A Közösség léte, illetve a globalizálódó gazdaság természetesen kikényszeríti, hogy a különbözı jogok valamelyest „egy irányba húzzanak”, ám a társasági jog sajátos nemzeti jogi karaktere jelenleg megmaradt. Egy mélyebb és szélesebb egységesítés feltételei még nem teremtıdtek meg, azonban egy jóval egységesebb struktúra (és szabályozás) létrejötte csak idı kérdése.

1.1 A francia jogcsalád A francia jog azért különösen jelentıs, mert a kontinensen elıször jelent meg benne a társaságok szabályozásának három rétegő szabályozása, amelyet a magánjogi kódex (Code Civil), a kereskedelmi törvénykönyv (Code de commerce) és a külön törvényekben szabályozott társaságok triásza alkot. A francia jogban jelent meg a kooperatív társaságok egyik legnagyobb hatású alakja is (lásd egyesülés). A francia társasági jog jellemzıje az állami beavatkozás viszonylagos jelentıs jelenléte, amelyet a társasági formák között az olyan sajátos alváltozatok is jeleznek, mint a nemzeti vállalat (enterprise national) és a közüzemi részvénytársaság. A francia jog az alábbi alapvetı gazdasági társasági formákat ismeri: • közkereseti társaság (société en non collictif) • betéti társaság (société en commandité) • korlátolt felelısségő társaság (société a responsabilité limitéé) • részvénytársaság (société anonime) • betéti részvénytársaság (société en commandité par action) Fenti társasági formák mindegyike jogi személy. A jogunkban is megjelenı kettısség, mely a személyegyesítı társaságok jogi személyiségének hiányát és a tıkeegyesítı társaságok jogi személyiségét fekteti le, a francia jogban ismeretlen. A francia társasági jog a belga, a holland, a görög és az olasz jog fejlıdésére gyakorolt számottevı hatást.

1.2 A német jogcsalád A német jogterület a francia jogban kialakult hármas szerkezetet követi (kivéve Svájcot, ahol nincs külön kereskedelmi törvény), ám számos ponton gyökeresen eltér a francia dogmatikától, alapvetıen a szabadabb megközelítés és a visszafogottabb állami „jelenlét” miatt. A polgári jogi társaság a francia megközelítés szerint egyszerő kötelem, míg a német jogban a tulajdonközösség egy sajátos formája, azaz szilárdabb, kollektív érdekeken alapul: a társaságok elıszobája. A német jog cizelláltabb annyiban, hogy a „fekete-fehér” jellegő jogi személy társaságok – nem jogi személyek megkülönböztetés helyett ismeri a nem jogi személy társaságokat, illetve nem húz áthághatatlan falat az egyesületek és a társaságok közé. Sıt, vannak bejegyzett és be nem jegyzett egyesület-típusok is, amelyek gazdálkodó tevékenységet is elláthatnak. Bár a társasági jog egyik alaptétele a formakényszer, a német jog maga több ponton utat enged a társasági formák keveredésének. Ennél fogva a félig-meddig már klasszikus (de legalábbis nem egyedi) betéti részvénytársaságon kívül lehetséges a betéti és a korlátolt felelısségő társaság vegyítése is. Ahogy fentebb már érintettük, a német jog dolgozta ki a részvénytársaságok irányításának hármas modelljét, amit drei Eck-nek nevezünk és a közgyőlés, az igazgatóság és a felügyelı bizottság tagolásán alapszik. Más szavakkal, az ügyvezetés mellé annak ellenırzése is bekerül az irányítási modellbe,

méghozzá a munkavállalói részvétellel együttesen. Továbbmenve, a német jogban az rt-k nem egyszerően tıkepiaci konstrukciók, hanem érdekpluralista uralmi struktúrák, ahol a befektetırészvényesi érdekek mellett a kisebbség, a hitelezık és a munkavállalók érdekei is hangsúlyosan megjelennek. A német társasági jog különösen úttörı és fejlett területe a konszernjog. A német társasági jog az alábbi fıbb (gazdasági) társasági formákat szabályozza: • közkereseti társaság (offene Handelsgesellschaft – OHG) • betéti társaság (Kommanditgesellschaft – KG) • csendestársaság (stille Gesellschaft – stG) • hajózási társaság (Partnerrederei) • polgári jogi társaság (Gesellschaft bürgerlichen Rechts – GbR) • korlátolt felelısségő társaság (Gesellschaft mit beschränkter Haftung – GmbH) • részvénytársaság (Aktiengesellschaft – AG) • betéti részvénytársaság (Kommanditgesellschaft auf Aktien) A német jog Európa szerte óriási hatást gyakorolt az utóbbi másfél évszázadban a társasági jog fejlıdésére. Jó példa erre, hogy a magyar kereskedelmi jog a XIX. század második felétıl kezdve német hatásra alakult és formálódott, amely társasági jogunk újjáéledését követıen is folytatódik. Így természetesen a német jog hatása nem csak történeti távlatokban mutatható ki pl. a portugál, spanyol vagy a legtöbb skandináv ország jogfejlıdésén, hanem a politikai változások is új lendületet adtak a német társasági jog befolyása kiterjesztésének, hiszen számos rendszerváltó ország jogalkotás követte mintaként a német jogot. Így a magyar társasági jog, mint idıben és tartalmilag is úttörı jogalkotás mellett a lengyel (a rendszerváltáskor az 1934-es kereskedelmi törvényt élesztették fel), a cseh és a szlovák (1991, azaz akkoriban még csehszlovák), a román (1990), a bolgár (1991), az albán (1992), a szlovén (1993), a horvát (1993), szerb (1996) vagy macedón (1996) jogalkotás is német hatásra hozta meg saját társasági (kereskedelmi) törvényeit.

1.3 Az angol-amerikai jogcsalád A common law rendszerbıl fakadó sajátosság, hogy sokáig az angolszász társasági jog esetjogi úton fejlıdött, ám a XIX. század derekától kezdve kodifikált jogterületté vált. Ez a momentum jól jelzi a kontinentális és az angolszász rendszerek közeledését, hiszen amióta az angolszász jogban a törvények szerepe nıttön nı, a kontinentális bírói gyakorlat egyre több társasági jogintézményt hoz világra (lásd pl. korlátolt felelısség áttörése). Az angolszász jog nem igazán tesz különbséget magánjogi és közjogi társaságok, illetve kereskedelmi vagy egyéb társaságok között. Az általánosan uralkodó társasági forma a részvénytársaság, amelynek zárt formája fedi le azt a funkciót, amit a kontinentális jogokban a korlátolt felelısségő társaság valósít meg. A nyilvános rt. nem érdekpluralista struktúra, hanem a tıkepiac intézménye, ahol nincs helye a drei Eck-szisztémának. Az angolszász modell egységes board felállítását tételezi (lásd fent; vö. igazgatótanács). Az angolszász társasági jog kiemelt területe a vállalatfelvásárlási jog (take-over), amely a konszernjog egy speciális területe. Az angolszász modellben a kontinentális jogokban kialakult cégbírósági bejegyzési és nyilvántartási rendszer hiányzik. A társaság nem egyszerően regisztrálással, hanem minisztériumi alapítási jóváhagyással jön létre. Ráadásul nincs egységes létesítı okirat sem, mivel a memorandum „kifelé”, harmadik személyek és a hatóságok felé rögzíti a társaság legfontosabb tényeit, míg az articles „befelé”, a társaság tagjai irányába rendezi a tagok egymás közötti viszonyrendszerét. A kettı tulajdonképpen együtt teszi ki azt, amit mi társasági szerzıdésnek nevezünk. Az angol jog az alábbi társasági formákat ismeri (a kontinentális és az angolszász terminológia eltérései miatt eltekintünk a fordítástól): • company limited by shares (részvénytársaság, amely mőködhet public vagy private formában; elıbbi megfeleltethetı a nyilvánosan mőködı rt-nek, utóbbi a zártkörően mőködı rt-nek és valamelyest a kft-nek is) • company limited by guarantee (a részvényesek egy meghatározott összegre vonatkozó garanciavállalása mellett mőködı társaság) • unlimited company (korlátlan felelısségő társaság) • general partnership (nagyjából a közkereseti társaságnak felel meg)

•

limited partnership (nagyjából a betéti társaságnak felel meg)

2. Az Európai Közösség társasági joga A kezdetben Európai Gazdasági Közösségnek, jelenleg Európai Uniónak nevezett államközösség céljai bár rendkívül sokfelé ágazóak voltak és az évtizedek alatt rendkívül kibıvültek, a célok között kezdettıl fogva központi szerepet töltöttek be a gazdasági természető célok. Nem véletlen, hogy ez a jelleg kezdetben az EGK nevében is megjeleníttetett. A gazdasági indíttatás annak ellenére sem halványult el, hogy e célkitőzés mellé mások járultak. A személyek, a tıke, a szolgáltatások és az áruk szabad áramlása alapköve a jelenlegi, immár egységes belsı piacnak. Ahhoz, hogy ez megvalósult, a tagállamoknak nagyban össze kellett hangolniuk saját belsı joguk gazdasági szférát érintı szabályait. Mit sem ér ugyanis a hangzatos négy szabadságra vonatkozó alapelv, ha a gyakorlatban a gazdálkodók tagállamonként gyökeresen eltérı jogi, pénzügyi, adózási feltételekkel találnák szembe magukat. Ennek megfelelıen a közösségi jog szükségképpen kiterjed a társasági jogra is. Itt a társasági jog kategóriája felölel olyan területeket is, amelyet hazai jogunk szerint nem sorolnánk a társasági jogba, legfeljebb annak csatlakozó jogterületeihez. Ilyen elsıdlegesen a számviteli jog, amely a közösségi jogban részben a társasági jogi jogharmonizáció részét képezi.

2.1 Az irányelvek A közösségi jog a társasági jog területén elsısorban irányelvekkel operál. Ez nem jelent teljes egyöntetősítést, jogegységesítést, az irányelv ugyanis lényegében csupán kötelezıen elérendı célokat fogalmaz meg, ám a cél eléréséhez üdvös eszközök kimunkálását és kodifikálását a tagállami jogalkotóra bízza a közösségi jog. Ebbıl fakadóan az irányelvek „puha” harmonizációs eszközök, hiszen belılük sem jogok, sem kötelezettségek nem háramlanak a közösség polgáraira, azok csupán a tagállamokat kötik és így – közvetetten – a tagállami jogalkotás révén hatályosulnak a polgárok felé. Az irányelvbıl tehát harmonizált, nem pedig egységes belsı jog válik. A közösség társasági jogalkotása elsısorban az irányelvet preferálta a harmonizáció során, amely folyamat sikeresnek bizonyult, hiszen megmaradt a tagállami jogok sokszínősége, azonban az irányelvek révén lefektetett minimum-szabályok miatt kiküszöbölhetı lett az, hogy egyes tagállamokban a többihez képest a társaságok kedvezıbb szabályok szerint mőködhessenek, mivel az irányelvben megfogalmazott szinthez képest a tagállamok enyhébb szabályokat nem, szigorúbbakat viszont elfogadhatnak. Tizenhárom társasági jogi irányelv-tervezet látott napvilágot, amelybıl kilenc irányelv született. Ezek az irányelvek jórészt a társaságok mőködését érdemben befolyásoló területeket érintik, ám csak ritkán szabályozzák a társasági jog „kemény magjának” kérdéseit. E jogszabályok az alábbi területeket fedik le: - elsı irányelv: 68/151/EGK irányelv a tıkeegyesítı társaságok alapító aktusáról (a társasági határozatok közzétételérıl, a vezetı tisztségviselık által vállalt kötelezettségek érvényességérıl, a társasági szerzıdés semmisségérıl) - második irányelv: 77/91/EGK irányelv a részvénytársaságok alaptıkéjének védelmérıl (alaptıke-minimum, alaptıke felemelése és leszállítása, nyereség elosztása, saját részvények megszerzése) - harmadik irányelv: 78/855/EGK irányelv a részvénytársaságok egy tagállamon belüli fúziójáról - negyedik irányelv: 78/660/EGK irányelv a korlátozott felelısségő társaságok éves beszámolójáról - ötödik irányelv (tervezet) a részvénytársaságok szerkezetérıl - hatodik irányelv: 82/891/EGK irányelv a a részvénytársaságok egy tagállamon belüli szétválásáról - hetedik irányelv: 83/349/EGK irányelv a társaságcsoportok konszolidált beszámolójáról - nyolcadik irányelv: 84/253/EGK irányelv a könyvvizsgálói tevékenység engedélyezésének feltételeirıl - kilencedik irányelv (tervezet) a társaságcsoportokról - tizedik irányelv (tervezet) a nemzetközi fúziókról - tizenegyedik irányelv: 89/666/EGK irányelv a fióktelepekre vonatkozó közzétételi kötelezettségekrıl

-

tizenkettedik irányelv: 89/667/EGK irányelv az egyszemélyes korlátozott felelısségő társaságokról tizenharmadik irányelv (tervezet) a nyilvános vállalatfelvásárlási ajánlatokról.

2.2 A rendeletek Az irányelvek segítségével megvalósuló jogharmonizáció mellett a közösségi jogalkotás egyes területeken rendeleti úton is beavatkozott a társasági jogba. A rendelet lényege, hogy külön tagállami jogalkotási aktus nélkül is közvetlen hatállyal bír a tagállamokban, a tagállamok polgárai számára jogokat és kötelezettségeket keletkeztethet. Ezt az eszközt vette igénybe a közösségi jogalkotó akkor, amikor nem a meglévı, nagy különbségeket mutató társasági jogok egy-egy aspektusát akarta közelíteni, hanem egységes, közösségi jogintézményeket akart meghonosítani. Ez a társasági jogban a szupranacionális, közösségi társasági formák megalkotását jelentette. Ilyenek: az európai gazdasági érdekcsoport (egé), az európai részvénytársaság (Eurt.), az európai szövetkezet, az európai egyesület és az európai kölcsönös biztosítási egyesület. Utóbbi két alakzat tekintetében azonban egyelıre nem beszélhetünk konkrét eredményekrıl, hiszen nem születtek meg az ezeket szabályozó rendeletek, azok tervezet stádiumban maradtak. Az európai gazdasági érdekcsoportot és az európai részvénytársaságot szabályozó jogforrásokat azonban elfogadták, így jelenleg ez a két formáció jelenti a sui generis közösségi társasági formákat, amelyeket a következı pontban tárgyalunk. (Az európai szövetkezetet a szövetkezeti jogot tárgyaló részben érintjük.)

2.2.1 Az európai gazdasági érdekcsoport (EGÉ) 1989. július 1-én lépett hatályba a Tanács 2137/85/EGK rendelete, amely francia mintára létrehozta az európai gazdasági érdekcsoportot. Bár a szakirodalom gyakran az érdekcsoport megjelölést használja, a rendelet belsı jogba transzformálásáról szóló 2003. évi XLIX törvény az európai gazdasági egyesülés fogalmat használja, jobban megteremtve az összhangot a magyar társasági jogi terminológiával. Azért volt szükség külön törvényben rendelkezni a tanácsi rendelet alkalmazásáról, mert Magyarország a törvény megalkotásakor még nem volt az Unió tagja, ennél fogva rá a rendeletbıl egyébként a tagállamokra fakadó kötelezettségek nem vonatkoztak. A magyar jogszabály egyes, a cégeljárással kapcsolatos rendelkezést leszámítva pusztán azt mondja ki, hogy az EGÉ alapítására, szervezetére és mőködésére a Tanács rendeletét kell alkalmazni. Az EGÉ jogalany, de a tagállami jogok eldönthetik, hogy egyúttal jogi személy-e vagy sem. Célja, hogy a tagok gazdasági tevékenységét fejlessze, eredményességüket növelje, azaz a belsı jogban megismert egyesüléshez hasonló célokat szolgál. Elsıdlegesen nem törekedhet haszonszerzésre, gazdálkodó tevékenysége csak másodlagos lehet, bár a rendelet nem tiltja, hogy az EGÉ tevékenysége gazdasági hasznot is hajtson. Ezen kívül, az érdekcsoport nem ellenırizheti semmilyen módon a tagjai gazdálkodását, mőködését, nem szerezhet részesedést valamely tagjában, sem más EGÉ-ben, nem foglalkoztathat több mint ötszáz munkavállalót, nem használható arra, hogy egy társaság hitelt nyújtson igazgatójának. Az európai dimenzióba lépés feltétele a rendelet alkalmazásának: legalább két, eltérı állam joghatóság alá tartozó tag részt kell vegyen a társaság tevékenységében. Az EGÉ nem feltétlenül rendelkezik saját vagyonnal, ám a vezetı tisztségviselık és a tagok felelnek a csoport nevében vagy javára kötött jogügyletért. A csatlakozás, illetve a csatlakozó tag felelıssége, továbbá annak kizárása a belsı jogban ismertetett módon alakul. Szintén a hazai jogban alkalmazott módon alakul az EGÉ szervezet és a szervek mőködése, ami jól mutatja, hogy a hazai jogalkotó a lehetı legnagyobb mértékben követte a rendeletet már abban az idıben is, amikor Magyarország még csak társult tagja volt az Uniónak.

2.2.2 Az európai részvénytársaság (societas europae) A Közösségben bejegyzett multinacionális vállalatok bürokratikus és költségterheit csökkentı európai részvénytársaság megszületése meglehetısen nyögvenyelısen zajlott. A Bizottság már 1970-ben elkészítette az erre vonatkozó tervezetet, ám a sorozatos viták, módosítások, átdolgozások, kompromisszumok és patthelyzetek miatt a Tanács a rendelet végleges szövegét csak 2001-ben fogadta

el (2157/2001/EK rendelet), és 2004-ben lépett hatályba. Az Eurt. szabályozása ugyanis legalább két kényes kérdést vetett fel, ami kizárta gyors jogalkotási eredményt. Az egyik a közösségi társaságok székhelyáthelyezése. A székhelyáthelyezés hívei azt szorgalmazták, hogy a Közösség bármely tagállamában bejegyzett társaság szabadon változtathassa meg a székhelyét anélkül, hogy ez kihasson jogalanyiságára. A bírói gyakorlat viszont következetesen gátolta a szabad székhelyáthelyezést, amely az Eurt. rendelet hatályba lépése elıtt csak úgy mehetett végbe, hogy a székhelyét másik tagállamba áttevı vállalkozás a bejegyzés szerinti államban megszőnését köteles kérelmezni, a másik tagállamban pedig egy lényegében új alapítási eljárást kezdeményez. Ezt a döcögıs modellt végül a rendeletben szabályozott kompromisszum oldja fel. A másik érzékeny pont a munkavállalói participációval volt kapcsolatos, amely végsı soron az angolszász és a kontinentális társasági jogok vállalatkormányzási koncepciójának gyökeres eltérése miatt került a figyelem középpontjába. A német hatásra a kontinentális Európában nagyjából a fent ismertetett drei Eck-modell érvényesül, amely természetszerőleg – ahogy a magyar jogban is – lehetıséget teremt, sıt, kötelezettséget ír elı a munkavállalók részvételének biztosítására (Mitbestimmung). Az angolszász board azonban nem ismeri a felügyelı bizottságot, ennél fogva a munkavállalói részvétel is értelmezhetetlen – ennek mellesleg további magyarázata, hogy az angolszász jogi gondolkodás a társaságban csak a tulajdonosok érdekeit tételezi megtestesíthetınek, amibe szintén nem fér bele a munkavállalói beleszólás a vállalatkormányzásba. E két koncepció, mivel gyökeresen eltér, nehezen volt közös nevezıre hozható, de a hosszas vajúdás eredményeként úgy-ahogy sikerült a gordiuszi csomót átvágni. Hasonlóan az EGÉ kodifikálásához, a magyar jogalkotó külön törvényben rendelkezik a societas europea szabályozásáról (2004. évi XLV. törvény az európai részvénytársaságról) azzal a különbséggel, hogy az Eurt. törvény nem egyszerően utaló szabállyal rendeli alkalmazni a tanácsi rendeletet, hanem a részletes szabályokat magában foglalja. Ezt a társaságot csak részvénytársasági formában lehet alapítani. Természetes személyek nem, csak jogi személyek hozhatnak létre Eurt-t. A társaság kizárólag az alábbi módok valamelyikén jöhet létre: - több, a Közösség területén székhellyel és központi ügyvezetéssel rendelkezı rt. fúziójával, amennyiben ezek közül legalább kettınek a székhelye két tagállamban van, - több rt. vagy kft. által létrehozott holdingként, amennyiben az alapítók közül legalább kettınek a székhelye két tagállamban van, - közös leányvállalat alapításával, amennyiben az alapítók közül legalább kettınek a székhelye két tagállamban van, - egy már létezı rt. átalakulásával, amennyiben van olyan leányvállalata, amely más tagállamban van, - egy már létezı Eurt. és egy másik Eurt. vagy tagállami rt. közötti fúzióval, új holdinggal vagy közös leányvállalattal. Az Eurt. szabadon áthelyezheti a székhelyét a Közösség egyik tagállamából a másikba. Minimális jegyzett tıkéje 120. 000 euró. A dualista (drei Eck) és a monista (board) vállalatirányítási modellek között az alapítók szabadon választhatnak. A közösségi jogban a munkavállalói participáció kérdését egyszerően leválasztották az Eurt. rendelettervezetrıl a könnyebb elfogadhatóság érdekében és a részvételrıl külön jogforrásban, a 2001/86/EGK irányelvvel rendelkeztek. Ez az irányelv azonban elválaszthatatlan egységet képez a rendelettel, nem véletlen, hogy a magyar jogalkotó már „egybeolvasta” a két jogforrást és belföldi törvényünk egyszerre szól mindarról, amit a közösségi jog két aktussal szabályozott. A fenti ismertetett módon sikerült egy régóta húzódó problémát – kompromisszumterhesen ugyan, de – végre lezárni és megoldani a székhelyáthelyezés dilemmáját. A gyakorlatban azonban a kézirat lezárásáig nem történt igazi áttörés e téren, a magyar cégbíróságok pl. egyetlen Eurt. bejegyzésérıl döntöttek mindeddig.