A Nyíreegyháza a-Kertváárosi Ref eformátu us Egyháázközség g templo omában elhangzzó igehirrdetésekk
20 017. jannuár 22. vasárn nap
I dkozzu Imád unk egym e másértt! S Szolgálattevő:
K Katona Béla lelkipássztor
www w.refnyirkertvaros.hu
Oldaal 1
Textus: 1Tim 2:1-6 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.
Kedves Testvérek! Az imaéletünk egy részére próbálja odafordítani a figyelmünket Isten Igéje. Az előbbi mondat feltételezi, hogy van imaéletünk, azaz szoktunk imádkozni. Mi jellemző az imaéletünkre? Gyakran, ritkán, alig-alig vagy naponta imádkozunk, esetlen naponta többször is? Ezt mindenki maga tudja, hogy hogy áll ezzel az életében. No, meg az Úr. Ő tudja igazán. Az imádkozás nem más, mint beszélgetés Istennel. Két személy között a beszélgetések mindig a kapcsolat milyenségét határozzák meg. Az, hogy kivel, mennyit és hogyan beszélünk, rámutat arra is, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az illetővel. S ez nemcsak embertársainkra, hanem az Úrra is igaz. Minél többet beszélgetünk valakivel, annál jobban megismerjük, annál közelebb kerülünk egymáshoz, annál jobban megismerjük az erényeit, ám persze a gyengéit is. Istennek nincsenek gyengéi és nagyon jól ismer bennünket, jobban, mint mi önmagunkat, mégis szeretne velünk egy egészen szoros kapcsolatot ápolni. Ám ez rajtunk múlik. Rajta sohasem. Ő mindig készen áll arra, hogy megszólítsuk és szóljon hozzánk. Mi nem vagyunk erre kész sokszor, vagy nem is akarunk kész lenni, netán megfeledkezünk Urunkról. Az alábbi írás elgondolkodtathat bennünket: Levél neked Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél, és reméltem, hogy beszélni fogsz hozzám, még ha csak egy pillanatra is, de megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azt a jót, ami tegnap történt veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál. Egyszer egy ideig várnod kellett, 15 percig tétlenül üldögéltél. Aztán láttam, beszélni akarsz velem, de te e helyett a telefonhoz rohantál, és felhívtad egy barátod, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Végső soron azt hittem, több dolgod volt annál mintsem, www.refnyirkertvaros.hu
Oldal 2
hogy szakítani tudnál rám egy kis időt. Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Mikor három vagy négy asztallal odébb néztél, láttad, amint néhány barátod röviden beszél hozzám, mielőtt enni kezdet. Te nem tetted. Hazamentél. Úgy tűnt, sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél, bekapcsoltad a tévét. Te csak ülsz, és gondolatok nélkül nézed a műsort. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál, de most sem szóltál hozzám. Lefekvéskor, túl fáradtnak látszottál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Ez érthető, mert talán fel sem tudod fogni, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Meg akarlak tanítani arra is, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára vagy a szíved hálatelt részére. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni. Nos, te ismét felkelsz és én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, ma szánsz rám egy kevés időt. Legyen szép napod! Barátod, Isten
Isten vár. Ránk vár. Hogy keressük, szólítsuk meg Őt, hogy időt szánjunk a Vele való kapcsolatra. Vajon milyen gyakran vár hiába? Hányszor okozunk csalódást Neki ezen a téren? Persze fontos tudnunk, hogy a szüntelen imádkozzatok apostoli felszólítás nem azt jelenti, hogy minden nap a felébredéstől az elalvásig csak imádkoznunk kell. Viszont jelent egy folyamatos Istenre hangolódást. Azt, hogy tudatában vagyok az Úr jelenlétének életem bármely szakaszában. Ha dolgozom, akkor sem feledkezem meg Róla. Erőt, áldást, vezetést kérek Tőle abban is. Imádkozva és dolgozva élek. Ha a családommal vagyok, akkor is tudom, hogy Isten velem van, hálás lehetek Neki szeretteimért. Ha örömöm van, Neki köszönöm meg, ha fáj valami, akkor segítségül hívhatom, mert abban sem hagy magamra. Isten jelenlétének tudatában lenni, komolyan venni a közelségét – ez Isten gyermekeinek a feladata többek között. Milyen könnyű volt ez az Édenkertben még a bűneset előtti időben. Egy csodálatos, meghitt, szoros kapcsolatban élhetett az ember a Teremtőjével. Én úgy képzelem el ezt, mint ahogyan a számunkra legfontosabb emberi személlyel szoktunk beszélgetni, oldottan, őszintén, kedvesen, barátságosan, szeretettel, valami ilyesmi lehetett az Édenkertben. Mégis több volt még ettől is, hiszen az egyik fél maga az Úr volt, a másik pedig a bűnt még nem ismerő ember. A bűneset viszont tönkretette a Teremtő és a teremtmény kapcsolatát. Ahogyan Blaise Pascal fogalmaz, van bennünk egy Isten-alakú űr, ám az a kérdés, hogy engedjük-e ezt az Úrnak, hogy Ő töltse be? Egyik énekünk utalást is tesz erre: Megtörve és üresen, adom magam Neki, hogy újjá Ő teremtsen, az űrt Ő töltse ki, minden gondom, keservem, az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, eltörli bánatom…(459. dicséret 2. verse) www.refnyirkertvaros.hu
Oldal 3
Aki ezt a lelkünkben található Isten-alakú űr betöltését nem Istenre bízza, az nem szokott imádkozni, az nem az Úrnál keres oltalmat, segítséget, áldást, erőt, vezetést, hanem valahol máshol. Aki viszont kapcsolatban van az Úrral, az ezt egyfelől az imádkozás révén tudja megélni. Persze ugyanilyen fontos az igeolvasás és a gyülekezeti közösség, de ma csak az imádkozásról szeretnék szólni. Az imádság klasszikusan több összetevőből áll: dicsőítés, hálaadás, bűnvallás, kérés, közbenjárás. Ezek mindegyike megérne egy-egy igehirdetést, de én ma csak alapigénkből kiindulva az utóbbira szeretnék fókuszálni. Az imádság közbenjáró részének nevezzük, amikor valakiért könyörgünk, aki nem mi vagyunk. Amikor valaki más fontosabb lesz az Isten előtti fohászomban, mint én magam. Vagy legalább olyan fontos, mint én. Hiszen miért is tagadnánk, a legtöbbet önmagunkért imádkozunk. Valószínűleg mindnyájunkra igaz ez a megállapítás. Legtöbbet arról beszélünk, hogy nekem mit adott vagy mit adjon az Úr, hogy mi van velem, vagy mit szeretnék, hogy legyen velem. Ezeknek helye van az Úr előtt. De túl kell látni önmagunkon. Folyamatosan. Ha valaki nem lát túl önmagán, vagy csak nagyon ritkán, arra szoktuk azt mondani, hogy önző. Az önző ember szinte kizárólag csupán magára gondol. Az ilyen ember élete, életvitele, szavai és tettei is árulkodóak. Sőt, az imái is. Már, ha szokott az ilyen ember imádkozni. Isten gyermekei ne legyenek se önzőek, se önző módon imádkozó emberek. Vagyis halljuk meg a mai alapigéből jól kivehető üzenetet: imádkozzunk egymásért! Kikért szoktál imádkozni? – kérdezi az Ige tőled és tőlem is. Hány ember fér bele az imáinkba? Annyi, amennyi a szívünkbe tulajdonképpen. S ez mennyi? Néhány ember? Sok ember? Ez csak a szűk családi körünk, vagy azért attól bővebb kör? Hiszen bizonyára nem teher imádkozni a családunk tagjaiért. Vagy, ha mégis annak érezzük, akkor merítsünk erőt előttünk járó imádkozó emberek életéből. Ábrahám Isten előtti könyörgése egészen csodálatos lehet számunkra. Arra gondolok, amikor unokaöccséért, Lótért fohászkodik az Úrnak. Isten ugyanis elhatározta Sodoma és Gomora pusztulását, csakhogy éppen ott élt Lót, akinek az életét szívén viselte Ábrahám. „Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban?” – kérdezi Ábrahám az Urat a Lótért égő féltő szeretetével. Nem pusztítom el – szólt az Úr. Majd Ábrahám szinte megdöbbentő módon többször elmondja e szavakat Isten előtti fohászában, könyörgésében és egészen tízre leviszi az igaz emberek számát. Isten pedig megígéri, hogy ha talál tíz igazat, akkor nem pusztítja el az előbb emlegetett két várost. Az ókori egyházatya, Augustinus megtéréséért édesanyja 15 évig imádkozott. (Mások szerint 20 évig.) Megérte a buzgó, odaszánt ima? Bőségesen. Egy anya a gyermekéért egyébként is akkor teszi a legtöbbet, ha az Úrhoz vezeti, ha rendszeresen imádkozik érte.
www.refnyirkertvaros.hu
Oldal 4
Vajon számíthatnak ránk a családunk tagjai? Szoktunk imádkozni a házastársunkért, a gyermekeinkért, a testvéreinkért, a szüleinkért? S vajon hány ima száll az Úr felé a gyülekezetünkért, annak tagjaiért, lelkészeiért, presbitériumáért, valamennyi tagjáért? Azokért, akik ezután lesznek tagjaivá? És a szomszédokért, barátainkért, ismerősökért, munkatársakért? Feljebbvalóinkért mennyit imádkozunk? Igénk azt mondja, hogy imádkozzunk a királyért és minden feljebbvalóért. A mindenkori feljebbvalókért imádkozunk-e? Hiszen szidni őket a legkönnyebb, gyakran megtesszük, kijön belőlünk az ember, ha valami nem tetszik számunkra az intézkedések miatt. De kijön-e belőlünk a hívő ember, akitől azt kéri az Ige, hogy imádkozzunk a feljebbvalókért? Imádkoznunk kell a feljebbvalókért, „hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.” Ha ezt megtesszük, akkor valami olyat teszünk, amiről Igénk azt mondja, hogy „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” Isten olyan Úr, aki minden embert szeretne üdvözíteni, de nem a beleegyezésünk nélkül. Vagyis senki nem fog üdvözülni, aki nem akar. Aki nem kér Istennek a Krisztusban kínált kegyelméből. Hiszen az igazság megismerése egyenlő Jézus megismerésével. A közbenjárás tulajdonképpen nem más, mint, amikor valakinek valamilyen jót akarok. Szokott ilyen közbenjárás történni emberek között is. Nagyon rendes ember. Segíts már neki! – mondjuk röviden, de sokkal hosszabban is elő tudjuk adni, ha kell. Mert ismerünk valakit, közel áll hozzánk és szeretnénk segíteni rajta, s ha közvetlenül nem tudunk is, közvetve mégis sikerülhet. Valami hasonló a közbenjáró ima is. Csak ott mindig a legnagyobb hatalmasságot, az élő Istent kérjük, hogy valakin segítsen. Áldja meg, gyógyítsa meg, vigasztalja meg, vezesse, és még lehetne sorolni, hogy miket szoktunk kérni. Ne legyünk restek egymásért imádkozni! Mások megtérése mennyire fontos számunkra? Ebben is túl kell látni egyfelől saját magunkon, másfelől a földi dolgokon. Hiszen, ha mi már megtértünk, akár elégedettek is lehetünk mondván, mi úgyis üdvözülni fogunk. De attól még érdekeljen mások üdvössége! Valamint ne csak földi dolgokat kérjünk az Úrtól. Jézus mondta: Mit ér az embernek, ha a világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Előfordul, hogy Isten gyermekei nem látnak el a mennyországig. Mi azok közé tartozzunk, aki az élet földi szakaszán is túllátnak. Ma van a Himnusz „születésnapja”, tehát különösen hangsúlyos, hogy lehetőségünk van könyörögni népünkért. S nemcsak ilyenkor kérhetjük Urunkat, hogy áldja meg a magyart, hanem megtehetjük ezt rendszeresen, ettől függetlenül is.
www.refnyirkertvaros.hu
Oldal 5
S amíg sokan szörnyülködnek egy-egy tragédia kapcsán, mi imádkozhatunk a bajba jutottakért és hozzátartozóikért. A tegnapi tragikus buszbalesetre gondolok, melyben 16 középiskolás fiatal halt meg az olaszországi Veronában… S ott van az Igében még egy csodálatos üzenet: nemcsak mi lehetünk egymásért közbenjárók, hanem van valaki, aki ezt folyamatosan megteszi értünk. Jézus Krisztus az, a mi Megváltónk. Jézus közbenjár értünk az Atyánál. Ott ül mennyei Atyánk jobbján és fohászkodik értünk. Felmutatja engesztelő áldozatát, mely elég nekünk a bűnbocsánat és az üdvösség kapcsán. De gyarló esedezéseinket is kipótolja, hiszen nem tudjuk mi azt úgy Urunk elé vinni, ahogyan kellene. Ám Ő kipótolja minden hiányosságunkat. Erre viszont csak Ő képes. Senki más. Egyetlen közbenjáró van Isten és emberek között: Jézus Krisztus. Ne keress mást, mert nincs! A közelmúltban hallottam egy prédikációban – igaz, nem református lelkész ajkáról – hogy elhunytjainkért és elhunytjainkhoz is imádkozhatunk. A Biblia viszont azt mondja, hogy ne tegyük. Se értük, se hozzájuk ne imádkozzunk. Értük azért nem, mert örökkévaló sorsuk már eldőlt haláluk pillanatában, azt semmi nem tudja megváltoztatni. Hozzájuk pedig azért nem imádkozunk, mert egyedül az Úrhoz imádkozzunk, a Szentháromság Istenhez, akihez egyetlen közbenjárónk van, az Úr Jézus Krisztus. Éljünk rendszeresen az imádság lehetőségével, de gyakoroljuk azt biblikusan, az egyetlen közbenjáróban, Jézusban bízva! Ámen
Énekek: 15, 483, 156, 474, 475
www.refnyirkertvaros.hu
Oldal 6
