Mary Jeanne kalandjai II.
Varga Patrícia
Marc-nak….
"Kérdezik sokan arcom miért halovány? Mert nem süt rám fényed soha tán. Minden éjjel megalkotlak. Nézek az éjboltra, ott kutatlak. Láttalak ezerszer holdas éjszakán. Minden fénysugárból te nézel rám. Vártalak már sokszor! Kínoz a láz. Lelkemet széttépi maró vágy. Tükörképed mindenhol ott ragyog De nem rám sugárzod mosolyod. Vágyaim veled az égig érnének
Most neked mondom nem az égnek. Kellesz nekem, mint tükörnek a kép Holdnak a nap, csillagnak az éj Mint tónak a folyó, Mint télnek a hó Mikor lesz, hogy csókodra ébredek fel? Mikor hajolhat ívbe testem testeddel? Mikor lesz, hogy mindig ott leszek veled? Mikor simítja arcom bársonyos kezed? Hideg és sötét van nélküled."
A betolakodó
-Jeanne kapitány!- szólították a matrózok a kabinjában tevékenykedő parancsnokukat. Mary felpattant az ágyról, lerakta a hajónaplót, amit éppen tanulmányozott. Bekötötte fejét piros kendőjével, felvette combközépig érő fekete velúr csizmáját, és ajtaját nyitva hagyva felment a fedélzetre.
-Igen? Valami baj van? -Egy úr keresi- közölte Thomas az első tisztje. Mary megfordult. Szemben vele egy 180 cm körüli magas, markáns arcú, szürkés szemű férfi állt. -Üdvözlöm, Mary Jeanne vagyok. -Már sokat hallottam Önről, Big Gamer a nevem, a parti őrségtől vagyok. Mary száján halvány mosoly suhant át. Nahát, ilyen nevet!- gondolta magában. Komolyságot erőltetve magára kezet nyújtott. -Örvendek Gamer úr. Mi járatban van? -A munkatársaim jelentették, Ön folyamatosan megszegi a szabályokat, szabályzatot. -Hm..meredt nagyra a kapitány szeme. -Milyen szabályokat pontosan? -Az Ön hajójának vitorláján egy szem díszeleg. Mary nem bírta tovább. Hangosan elnevette magát. -Értem. És ehhez Önnek mi köze van? Ja, mutassa csak az igazolványát! Mary megnézte az iratokat. A férfi volt rajta, hivatalosnak tűnt. Valaki megint szórakozik velem- gondolta, de nem baj, ha kiderül ki az, édes lesz a bosszú. -Szóval...szólalt meg Mary, miután visszaadta az iratokat a férfinek, ott tartottunk, hogy egy szem van a vitorlámon? -Igen. Jelentették. És ez szabálysértés. -Valóban? Erről nem hallottam.Tudja, ez az én hajóm. A tenger meg mindenkié. Egyedül csak Isten rendelkezhet vele. A hajómat én újíttattam fel, miután utoljára roncsként hozott haza egy kincskereső utamról. Ön nem szállt be egy fillérrel sem a javítási munkálatokba, ezért én rendelkezek vele, én döntöm el, hogy mit festek a vitorlavásznamra. Ez pedig egy mutatós, igéző, értelmes barna szem, mint az enyém. Nézze csak meg-és Mary közelebb lépett a férfihez. A férfi meglepődött. -Nézze kapitány, én nem mókázni vagyok itt, hanem hivatalos ügyben. Ön megsértette a szabályzatot, ezért lemoderálom, kimoderálom a vitorlafestményét. Mary nyugodt nő volt. Ettől komolyabb helyzeteket is megélt már. -Rendben. Bólintott. Moderálja csak nyugodtan. Ott az árbóchoz vezető kötéllétra, másszon fel, és hajtsa végre, amit szeretne. Ígérem, nem lököm a tengerbe. De, hagy jegyezzem meg: általában akik a szabályzatot hozzák, ők nem tartják be. Még egy észrevétel. Nézzen körbe a tengeren, több száz hajón van szemet ábrázoló vitorla. Úgyhogy lehet azokat is moderálgatni!
Mary megfordult, és faképnél hagyta a férfit. Visszament a kabinjába. Azon gondolkozott, hogy adja vissza ezt Gamer úrnak.Ugyanis az adok- kapok elmélet szerint élt. Abban hitt: amit Te adsz másoknak, azt kapod vissza. Ha jólesik moderálgatni irigy emberek üres bejelentgetéseikre, tedd azt. Ettől nagyobb örömöd ne legyen az életben! Elmosolyodott. Tudta, el fog jönni az ő ideje, amikor leszámol az ilyen Gamer urakkal. Gamer meglepődött. Micsoda engedetlen nőszemély! Én másszak fel leszedni a szemet? A matrózai meg lelőhetnek, vagy belelöknek a tengerbe és cápák martaléka leszek? Csak jussak vissza élve! Jelenteni fogom az ügyet! Sarkon fordult, és elhagyta a Rad Rainbowt. Mary visszament a fedélzetre. A lágy szellő megérintette az arcát. Felnézett az égre. Nappal révén nem látta a csillagokat, de érezte, Marc a lelki társa fentről figyeli....
A valóság
.. Mary átölelte férje vállát. Szerette a férfit. Csendes volt, megbízható, jól megvoltak itt a lakatlan szigeten. Csak ők éltek itt négyen. Megvolt mindenük. Itt béke és nyugalom honolt. Madarak, apróbb állatok, víz, csend...maga a paradicsom. Mary férjével együtt elnevezte a szigetetet: Peace lett a neve. A két gyermek szépen nőtt. Mary és Georgh megtanították írni- olvasni őket, és itt a szigeten a túlélés szabályaira. Georgh halászott, gyümölcsöket gyűjtögetett, vesszőből és nádból bútorokat készített. Marynek túl tökéletes volt itt minden. Túl nyugodt. Talán azért álmodott olykor kalózokról, ahol ő maga is kalóz volt. És szabad! Mert itt is szabad volt, de a családján kívül nem volt társasága, és neki bizony hiányzottak az emberek, a nyüzsgés, a kommunikáció. Főzött, takarított, mosott, gyümölcsöket aszalt, kenyeret dagasztott, és tanítgatta két gyermekét. Ha volt egy kis szabadideje, akkor játszott velük. Kagylókat gyűjtöttek, homokvárakat építettek, fürödtek a vízesésben, Pattyval babaruhákat varrtak...stb. De Mary belülről magányos volt. Ahogy nőttek a gyermekek, úgy nőtt Mary lelkében az üresség. Valami hiányzott neki...valami, amit nem tudott megfogalmazni. -Boldog vagy, Kedvesem?- zökkentette ki férje a gondolkodásból. -Igen. Megvan mindenünk. Nyugalom, béke, szeretet, gyermekek. Itt a szigeten nincs erőszak, nincsenek emberek- hiszen csak mi vagyunk. -Szerencsések vagyunk, hogy akkor hajótörést szenvedtünk, és véletlen, vagy Isten döntése, hogy csak mi ketten éltük túl. Gondolj bele, hány milliomos ember fizetne, hogy ilyen helyen élhessen. Na, meg hány bűnöző, hogy felszívódjon az adott helyszínről! Mary
elmosolyodott. Ez neki nem jutott eszébe. Hiába! Más a férfi és más a női gondolkodás. Mi nők többnyire érzékenyek, és érzelmesek vagyunk, a férfiak meg realisták. -Megyek , megnézem a gyerekeket- bontakozott ki Mary az ölelésből. A gyerekek azon vitáztak bent, hogy hova tegyék a kagylót, amit a tengerparton találtak. -Majd én eldöntöm- szólalt meg Mary. Egy vadcseresznyét tett az egyik markába, hátra tette a kezeit. Na, gyerekek, lehet csapni a kezemre. Aki eltalálja, az dönti el, hol legyen a kagyló helye. A gyerekek izgalommal készültek a játékra. Georghi találta el, így egy hétig ő helyezhette el a kagylót. Miután elhelyezték a kagylót, kimentek a homokba játszani. Mary elmosogatott, összepakolt, majd lepihent a függőágyában. Szemét lehunyta, gondolkodott. Legalább könyvek lennének! De nem voltak könyvek, így kénytelen volt írni. Egyfajta naplót vezetett. Szinte minden fontosabb eseményről bejegyzést készített. Mikor teljesen elkészült a faházuk, a bútoraikról, a gyermekeik születéséről, a fejlődésükről, mindent feljegyzett. Tizenkét éve éltek itt a szigeten. Az bizony elég hosszú idő a civilizációtól. Eleinte Marynek nehéz volt megszokni az itteni dolgokat. Hiányzottak a megszokott modern dolgai: a telefonja, a laptopja, hűtő, vasaló, hajszárító, Tv, és a Cola. Voltak itt egzotikus gyümölcsök, amelyekből üdítőket készítettek, és a vízesésben hűtötték, hogy hideg legyen. Meg kellett szokni az örök nyarat, a meleget, a napot. De a víz és a növények miatt itt párás volt a levegő. Tényleg! Szegény gyermekeim nem is láttak havat! Nem tudják, mi az , hogy tél, hideg és fagy. Csak meséltem nekik róla. Nem láttak télapót. Nem szánkóztak soha, nem tudják, mi az, hogy hógolyózás. Maryben kezdett érlelődni egy gondolat, amely benne dübörgött egyre jobban, és ki akart törni. El kell hagyniuk a szigetet! A gyermekek miatt. Igaz, hogy itt a gyerekeknek is meglesz mindenük, ha felnőnek, de nem vonhatja meg tőlük, hogy lássanak mást is, hogy tanuljanak, mert a sziget maga a béke és a nyugalom, a biztonság, de meg kell ismerniük a másik oldalt is. A nagyvárost, a nyüzsgést, az embereket, a modern világot, és persze társat kell találniuk. Itt a szigeten nagyon kicsi az esély rá, hogy valaki idetéved, és persze hasonló korúak is érkeznek majd velük. Mary tudta, Georgh hallani sem akar róla, hogy elhagyják a szigetet. De meg kell győznie valahogy! A gyermekeket nem zárhatja el a külvilágtól. A gyerekeknek szabadon kell választani, hogy itt vagy a civilizált világban akarnak majd élni..
Angyalhajó
Csend volt, alkonyodott. A csendet csak a hullámok csapkodása törte meg. Mary a kabinjában tartózkodott. Hanyatt fekve feküdt az ágyon. A matrózok kiabálásainak foszlányai jutottak el hozzá. Nem akart ráfigyelni. Csak magában akart lenni. Konkrét célja nem volt mostanában, csak lézengett. Eszébe jutott Marc. Elmosolyodott. Hiányzott neki a férfi. Nem is volt azóta férfivel. Sőt! Nem is látta a férfiakat. Mindegyik egyforma volt számára. Szinte átnézett rajtuk. Marc..Édesem, egyetlen szerelmem, vajon most merre vagy? Letörölte a szeme sarkából legördülő könnycseppet. Kopogtak. -Igen, szabad! Thomas, az első tiszt volt az ajtóban. -Elnézést Kapitány, egy hajó közeleg. Mary felpattant az ágyról. -Milyen messze van, és milyen hajó? -Kb. egy mérföldre van, nem látni pontosan, de nem tűnik kalózhajónak. -Azonnal megyek- és Mary az első tiszttel együtt felment a fedélzetre. -Na, akkor lássuk csak- kukkantott bele látcsövébe. Igen, elég nagy hajó. Látom a zászlót, egy angyal van rajta, és a vitorlákon is. Ez egy angyalokat szállító hajó?-vonta fel Mary a szemöldökét. Vagy álca. Nem hitt az angyalokban. -Csodálom, hogy Big Gamer , a parti őrségtől még nem moderálta ki a vitorlafestményt! Thomas a kapitánya mellett elnevette magát. Milyen humoros is tud lenni a nő. -A férfi, aki a múltkor itt balhézott a "szem" miatt? -Aha- válaszolta Mary. Na jó, nézzük meg komolyabban! Áruszállító hajónak tűnik. A hajó csendesen közeledett a Red Rainbow felé. -Megtámadjuk?- kérdezte Thomas. Mary szemében egy pillanatra fellobbant valami fény, a küzdelem utáni vágy, a harc izgalma- elvégre kalóz volt. -Igen, támadunk- adta ki a parancsot a támadás felkészülésére. -Rendben. Thomas elment teljesíteni a kapitány parancsát. Vajon mit szállíthat a hajó? Élelmet, rumot, terményt? Vagy személyeket? De mi ez az angyalos image? Itt valami bűzlik- csóválta meg a fejét Mary.
Mikor közelebb került, Mary kiadta a parancsot a támadásra. Ágyudörgések, pisztolylövések zaja törte meg az éjszaka csendjét. Elkezdődött a harc. Nem tartott sokáig. Mary legénysége győzelmet aratott az "Angyalhajó" felett. Utána tüzetesebben körülnéztek a leigázott hajón. Ami furcsa volt a hajónak nem volt kapitánya. Majd a matrózok egy fehér ruhában lévő nőt vonszoltak elé. -Ne bánjatok vele durván, hiszen nő- adta ki Mary az utasítást. A matrózok elébe vitték a nőt. -Üdvözlöm, Mary Jeanne vagyok. A nő alig mert ránézni, remegett. -Angel Girly- motyogta halkan a nő. -A hajónak, amit legyőztünk , hol van a kapitánya?-kérdezte Mary. -Nincs kapitánya, az első tiszttel keltünk útra. -Na, persze. Én meg tündérkirálynő vagyok- gúnyolódott Mary. -Hogy hívják az első tisztet? -Marcus Crown. Marybe egy pillanatra belenyilallt a fájdalom a név hallatán, mély levegőt vett, és folytatta. -Hol van ő? A börtönünkben? -Megmutatom, ha gondolja. Mary bólintott. Végignézte tüzetesebben a nőt. Semmi különös, átlagos. És nagyon félt- ez látszott rajta. -Ön milyen célból volt a hajón? -Utasként. Sokat hallottam Önről, de még nem volt alkalmam személyesen látni. Ön gyönyörű! Ne nyalizz nekem, úgysem hiszem el a hazugságaidat- gondolta Mary. -Nos, ez az este nem a bájcsevegésről szól. A hajót elfoglaltuk, a legénység az enyém, az áruval én rendelkezem, ahogy Önnel is. -Engedjen el, kérem-könyörgött a nő, én nem ártottam Önnek. -Nézze, kalóz vagyok, nem gyilkos. De nem hiszem el a meséjét. Reggelre kigondolom, mi legyen Önnel. Tegyétek külön cellába! - utasította a matrózait. Vizsgáljátok át a hajót tüzetesebben, a rakományt lehet áthordani. -Van egy közös ismerősünk- közölte a nő Maryvel. Mary viszafordult. -Igen? És ki lenne az? -Ethel Fury. Mary elmosolyodott. A férfi, aki sokat mosolyog a béke szigetén. -Mi van vele?-Üdvözli Önt, és szereti. Hoppá! -ötlött Mary agyába, akkor hazudsz aranyom.Tudtad, hogy erre hajózok, készültél, hogy átadd az üzenetet. Nem is vagy Te olyan ártatlan, amilyennek
mutatod magad. Hangosan csak ennyit mondott. -Reggel párbajozunk. Ha legyőz, elengedem. A közös ismerősünkre való tekintettel. -És mivel küzdünk meg? Karddal vagy pisztollyal?- kérdezte meglepődve a fogoly. Erre nem számított. -Karddal, azt imádom- közölte foghegyről Mary. -Én nem tudok kardozni! Nem vagyok kalóz! -Arról én nem tehetek! Miért tévedt az utamba? Vigyétek a cellájába! A matrózok elvezették a fehér ruhás nőt. Nem mertek szemtelenkedni vele, mert tartottak a kapitányuk haragjától. Különben is Mary Jeanne jó kapitány volt. Igazságosan osztotta el mindig a zsákmányolt kincseket, akin tudott segített, előleget adott nekik….stb. És persze munkaidőn kívül ihattak rumot bőven. Szerették és tisztelték. Sőt! Óvták. Mary elgondolkozott. Nem tud a nő kardozni. Eleve előnyben indulok vele szemben, könnyen legyőzöm. Ő jobban szeretett egyenlő eséllyel indulni. De mi van, ha a nő hazudik?És jól kardozik, csak így akarja elkerülni a párbajt? Kalóz vagyok, párbajozni fogunk!- döntötte el Mary, nincs érzelgősség! Ahogy így töprengett magában felnézett az égre. Megkereste a legfényesebben ragyogó csillagot, Marc csillagát. Lehunyta a szemét. Érezte Marc jelenlétét. Mintha ezt mondta volna: Veled vagyok Sedé, nem hagytalak el! Mindenhova követlek, és örökké érezni foglak! Marc, vigyél magaddal! Kérlek szépen! Nélküled meghaltam, csak lézengek. Boldogtalan vagyok! Nem Sedé, még nem jött el az az idő. Még célod van itt ez evilági életben. De ha eljön, magammal viszlek, és soha többé nem választódik el az utunk. Egyesülni fogunk! Ne sírj Sedé, szeretlek! Mary kinyitotta a szemét. Már nem látta a legfényesebben ragyogó csillagot. Letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából és bevonult a kabinjába. Miért, miért, miért?- és pici öklével verte a párnáját. Ez igazságtalanság! Megtaláltam a lelki társamat, az egyetlen embert, akit elfogadtam lelkileg és testileg is. Az egyetlen embert, akit szerettem, és még szeretek mindig. Uram, miért vetted el tőlem? Mary- szólt hozzá valaki belülről, ahhoz, hogy fejlődj, hogy tovább tudj haladni a számodra kijelölt úton, meg kell tanulnod elviselni, feldolgozni a
fájdalmat! Majd egyszer megértesz mindent. De még nem most. Mary elaludt. Reggel nyúzottan ébredt, eszébe jutott a párbaj. Na, akkor ideje, hogy gyakoroljak. -Thomas- kereste meg az első tisztjét. Jöjjön velem, edzünk egy kicsit. Itt a kard, vegye el! Thomas kérdőn nézett rá. -Mindjárt párbajozom a fogollyal, a nővel. Girly kisasszonnyal. Vagy asszony, mit tudom én! Thomas elmosolyodott. Tudta, Mary nagyon jól forgatja a kardot. Kevés ember van, aki legyőzné. Edzettek. Thomasnak nagyon kellett összpontosítania, hogy méltó ellenfele legyen Marynek. A végén a kapitány győzött. -Köszönöm Thomas, ez jólesett. Egész ügyes volt. -Kapitány, örültem- és visszament a kormányhoz. Mary lement a konyhába. Csak csipegetett egy- két falatot. Mit is mondott a nő? Ja, Ethel Fury üdvözli. Elmosolyodott. Felötlött benne a férfi vigyorgó képe amikor utoljára Waiti szigetén találkoztak. A férfi elhalmozta mindennel. Gyümölcskoktélokkal, kávéval, ékszerekkel, gyémántokkal. Még hogy szeret! Ha-ha! A nő azt hitte, ha nyalizik, majd elengedem. Elengedem, de először párbajozunk. Utána csónakba teszem, és mehet. Esetleg magával viheti egyik matrózukat a börtönből. Lerí róla, hogy szerelmes Ethelbe. Hagy menjen! Nekem nem kell több férfi! Csak Marc..mivel ő meghalt, így számomra már nem léteznek a férfiak. Meghalt? Nem! Nem! Marc bennem él! A részem! Itt lakik bennem! Ketten vagyunk egy testben! Benne van minden sejtemben, minden gondolatomban.. De úgy hiányzik a csókja, az ölelése! Mary- figyelmeztette ismét a hang, vonatkoztass el a testtől, Marc-ra ne férfiként gondolj, tudod nagyon jól, hogy az ember jóval több a testnél, és fizikális vonzalmaknál. Igen..de mégis hiányzik. Na jó, megyek párbajozni. -Kéretem a fogolyt, a nőt!- szólt matrózainak Mary.
Látomás
A matrózok felvezették a fogolyt a fedélzetre. Mary már várta. Megvárta, hogy levegyék a nőről a bilincset, majd két kardot nyújtott felé. -Válasszon! Angelina megnyomkodta csuklóját, amely a bilincs szorításától kissé elgémberedett. -Mindegy. Nem tudok kardozni. -Ön a vendég, válasszon- szólt erélyesebben Mary. Nem fogok itt vele bájologni, amúgy sem bírom a nőket! A nő félénken elvette az egyik kardot. Egyet- kettőt suhintott a levegőbe, de olyan ügyetlenül fogta, hogy a kard kiesett a kezéből. A nő vagy túl jó színésznő, vagy egyáltalán nem tud kardozni. Majd mindjárt elválik. Mary várt. Közben a nőt nézte. Próbált belé látni. Olyan átlagosnak tűnt ellenfele. Nőként sem szép nem volt, sem kihívó, de még nőies sem. Vajon Ethel-nek tetszik ez a jelentéktelen nőszemély?- futott át Mary agyán. Mit érdekel engem, hogy ki tetszik Ethelnek! A szigeten kedves volt velem, udvarias, előzékeny. Megígérte, máskor is szívesen fogad, ha arra járunk. Ennyi és semmi több! A nő felvette a kardot. És várta, hogy Mary támadjon. Mary szeme résnyire szűkűlt és a pisztolylövés után támadásba lendült. Angelina védte magát, próbálta védeni, de Mary gyakorlott kardforgató volt, és az első összecsapásnál néhány perc után a penge Angelina nyakánál landolt. -Győztem, de nem ölöm meg, nem ártott nekem. Elengedem. Hozzatok fel egy matrózt az Angyalhajóról! Öt napra való élelmet és italt kap, és egy csónakot- fordult a nő felé. Ha kijutnak a partra, szerencséjük lesz, ha nem, az lesz Isten akarata. Jó utat!-és leeresztették a nőt a csónakba a választott matrózzal együtt. -És üdvözlöm Ethelt-kiabált utánuk Mary. Végre megszabadultam tőle! Bevallom, valamiért zavart a jelenléte, mintha kutatna utánam, kémkedne- és Mary hátat fordított a távolodó csónaknak. Innentől már nem érdekelte a nő sorsa. Megszűnt számára létezni. Thomas lépett mellé. -Kapitány, milyen könnyen legyőzte a nőt! -Mert nem tudott vívni. Valami mást akart, talán kémkedni utánam, vagy
információkat begyűjteni. De nem tudott meg semmit. Folytassa mindenki a munkáját! Thomas, merre tartunk? -Nem sokára elérjük a Cooper nevű szigetet. Ott veszünk fel élelmet? -Igen. Néhány napot a szigeten töltünk. Mary határozott léptekkel lement a kabinjába. Hanyatt dobta magát a kényelmes francia ágyon. Lehunyta a szemét, és csak élvezte a hajó ringatózását. Ez volt az otthona, a társa, a mindene...a Red Rainbow. A hajó hozzánőtt. Hogy hazahozta őt a viharból! Amikor Marc...odaveszett. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot! Csak azt nem értem, én miért éltem túl? Élnem kell még, de miért? Milyen célom, feladatom van még itt? Kopogás zavarta meg az ábrándozásban. - Tessék - szólt ki Mary. Thomas volt. - Kapitány, hajó a láthatáron! - Felénk tart? - Igen. Kb. két mérföldnyire van, elég gyorsan halad. - Milyen hajó? - Elég nagynak tűnik, de pontosan nem látni, hogy személyszállító vagy kalózhajó-e.- Rögtön megyek, megnézem. Mary megigazította a ruháját és felment a fedélzetre. A hajó tényleg gyorsan haladt. A nevét még nem tudták leolvasni. De mintha fehér zászlót tűztek volna ki. Hm..érdekes, békével közelednek. Mary azért nem dőlt be ilyennek. Volt már rá példa, hogy fehér zászló kitűzve, utána meg kalóz zászló, és támadás. - Mindenesetre legyünk óvatosak- közölte az első tiszttel. Lehet, hogy csapda. - Mi nem támadunk? - Még nem - közölte Mary. Tegnap zsákmányoltunk eleget. Mindig nem támadhatunk! Vártak. Ahogy a hajó közeledett, el tudták olvasni a nevét: Blue Eyes...Kék Szemek... Szemek! Milyen érdekes- ötlött Mary agyába, a mi zászlónkon is szem van fent. Gyönyörű, mélybarna szem. Amit Big Gamer a parti őrségtől ki akart moderálni. Ha-ha!- nevetett fel Mary, azóta eltűnt a kis mitugrász! A közeledő hajóról lebocsátott csónak elérte a Rad Rainbowt. Két férfi ült benne. Leengedték nekik a kötéllétrát. Mary várakozóan fogadta őket. -Üdvözlöm Uraim! Remélem, ez nem valami csapda. Mary Jeanne vagyok, a hajó kapitánya.
