Marton Tibor FÖLDMÉRÉSI TÉRKÉPEK SZERKESZTÉSE, RAJZOLÁSA

Marton Tibor FÖLDMÉRÉSI TÉRKÉPEK SZERKESZTÉSE, RAJZOLÁSA 2005 Tartalomjegyzék: 1

2

3 4

5

6 7 8

FÖLDMÉRÉSI RAJZOK, TÉRKÉPEK SZERKESZTÉSÉNEK SZABÁLYAI....................2 1.1 Mérési jegyzet (manuálé) készítése..................................................................................2 1.2 Mérési vázlatok készítése.................................................................................................2 1.3 Tömbrajz ..........................................................................................................................5 1.4 Egyéb földmérési rajzok kidolgozása ..............................................................................7 1.4.1 Utcarajzok szerkesztése............................................................................................7 1.4.2 Magasságmérés vázrajz............................................................................................7 1.4.3 Idomvázlat................................................................................................................7 1.4.4 Szintvonalterv készítése ...........................................................................................8 1.4.5 Helyszínrajzok..........................................................................................................8 TÉRKÉPSZERKESZTÉS ESZKÖZEI....................................................................................8 2.1 Koordinatográf .................................................................................................................9 2.2 Hálózatfelrakó sablon.....................................................................................................10 2.3 Nóniuszok.......................................................................................................................11 2.4 Hosszfelrakók.................................................................................................................14 2.5 Majzik háromszög ..........................................................................................................15 2.6 Poláris koordináta felrakók ............................................................................................17 MÉRETARÁNY VÁLTOZTATÁS ......................................................................................17 TÉRKÉPTISZTÁZAT ELŐÁLLÍTÁSÁNAK ALAPVETŐ MÓDSZEREI ........................23 4.1 Hagyományos eljárás .....................................................................................................23 4.2 Műanyagrajz eljárás .......................................................................................................23 4.3 Karcoló eljárás................................................................................................................24 RAJZHORDOZÓ ANYAGOK..............................................................................................25 5.1 Papír ...............................................................................................................................25 5.2 Műanyag.........................................................................................................................27 5.3 Rajzolás asztralonlemezre ..............................................................................................28 5.4 Poliészter alapanyagú rajzfóliák.....................................................................................29 5.5 Rajzolás poliészter fóliára ..............................................................................................30 RAJZESZKÖZÖK .................................................................................................................32 A KARCOLÓ ELJÁRÁS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI.....................................................36 KARTOGRÁFIAI TÉRKÉP ELŐÁLLÍTÁSÁNAK MUNKAFOLYAMATA....................45

Marton Tibor:

Földmérési térképek szerkesztése, rajzolása

.

.

1 FÖLDMÉRÉSI RAJZOK, TÉRKÉPEK SZERKESZTÉSÉNEK SZABÁLYAI Az egyes földmérési rajzokat a terepen végzett mérések adataiból szerkesztjük. A mérési technológia fejlődésével a mérés eredményeinek rögzítése is változik. Mi a "klasszikus" felmérés kötelező rajzi munkarészeit tárgyaljuk. Az itteni követelményeket kell alkalmazni egyéb eljárások - térképről készített másolat, fotó alapanyag ... stb. - esetében is.

1.1 Mérési jegyzet (manuálé) készítése A terepen a méréseket "mérési jegyzeten" tüntetjük fel. A mérési jegyzetet ceruzával, szabad kézzel alakhelyesen kell rajzolni. Minden lapra fel kell írni a község nevét, az északi irányt, a mérési jegyzet jelét és a mérés időpontját. Fel kell tüntetni minden esetben a mérési vonal kiinduló és csatlakozó pontjának a számát, vagy ha számuk nincs, akkor a meghatározásukra szolgáló méretet. Fel kell tüntetni a meghatározás alapjául szolgáló alap- vagy kisalappontok helyét is. A mérési jegyzeten nem ragaszkodunk a méretarányhoz, elsősorban az olvashatóságra kell törekedni. Ha a mérés a lejtőn történik és a hosszmérő eszközről a lejtőn mért adatokat olvassuk le, akkor a hajlásszöget is fel kell jegyezni ceruzával. A vízszintesre átszámított méreteket a lejtősen mért és ceruzával írt adatok fölé tintával kell kiírni, úgy azonban, hogy a ceruza-bejegyzések olvashatók maradjanak. A mérési jegyzeteket szelvényeként össze kell fűzni. Az eredeti mérési jegyzetekről tisztázatot készíteni tilos.

1.2 Mérési vázlatok készítése A mérési vázlatot a helyszínen készült (eredeti) mérési jegyzetből készítjük. A mérési vázlatot általában már ugyanabban a méretarányban kell szerkeszteni, mint majd a térképet. A mérési vázlat szerkesztésekor a következő általános követelményeket kell szem előtt tartani: a) A mérési vázlat minden vonalát és bejegyzését, amelyre más színű tus előírva nincsen, fekete tussal kell feltüntetni;

2

Marton Tibor:


.

.

b) A vázlat áttekinthető és világos legyen, a térképezéskor a bemérés minden mozzanata fennakadás nélkül követhető legyen; c) A mérési vázlaton a méreteket a már ábrázolt alap- és kisalappontok között lépték vagy mérce segítségével, megközelítő pontossággal kell felrakni. Értelemzavaró, könnyen téves térképezésre vezető elrajzolásokat elkövetni nem szabad. A bemért tárgyakat alakhelyesen, a részletpontokat egymáshoz viszonyított helyzetüknek megfelelően és helyes elrendezésben ábrázoljuk, bizonyos esetekben azonban - ha az a vázlat érthetőségét nem zavarja és azt az összezsúfolódó méretek szükségessé teszik - kisebb torzításokat hajtunk végre; d) A mérési módra vonatkozó jelöléseket mindenkor az előírásoknak megfelelően kell alkalmazni és ügyelni kell arra, hogy minden mérési jel pontosan a helyére kerüljön. Így a mérés kezdőpontját és irányát nyíllal kell megjelölni, az ordinátát jelző pontozott vonal elé - a mérési vonalnak arra az oldalára, amelyre a részletpont esik - a merőlegesség jelzésére jelet kell tenni; e) A méreteket jól olvasható számokkal mindenkor úgy kell beírni, hogy hovatartozásuk és számszerű értékük kétséget kizáróan megállapítható legyen. Ha a vázolt alakzat nem mutatja kétséget kizáróan, hogy a mérési adat melyik pontra vonatkozik, akkor a bemért helyet a vázlaton feltűnő ponttal kell megjelölni. A méreteket mindig úgy kell beírni, hogy azok a mérési vázlat elfordítása nélkül olvashatók legyenek. Az alappontok és a kisalappontok számát (nevét) kiemelkedő számmal, a kelet-nyugati szelvényvonallal párhuzamosan kell beírni; f) A részletpontok méreteit a következők szerint kell feltüntetni: A talppontra vonatkozó méretet a mérés haladási irányának megfelelően közvetlenül a merőlegesség jele előtt, a mérési vonalon, azzal párhuzamosan írjuk. A vízszintes méretet a mérési vonalnak mindig azon az oldalán tüntessük fel, amelyik oldalon a vízszintes mérethez tarozó merőlegességi méret van. Ha a vízszintes méretek igen sűrűn következnek egymás után, akkor a méreteket egymás fölé írjuk. A folytatólagos méretek után a folytonossági jelet ( - ) minden esetben fel kell tüntetni. A végméretet zárójelbe tesszük. Ha a mérési vonal meghosszabbításában is történt bemérés, annak talpponti méretét a végméretét után kell bejegyezni, de ennél a

3

Marton Tibor:


.

.

méretnél is fel kell tüntetni a folytonossági jelet. A végméret utáni utolsó méretet szögletes [ ] zárójelbe tesszük. A mérési vonalon lévő kisalappontra vonatkozó méretet a kisalappont előtt a mérési vonallal párhuzamosan jegyezzük fel és a méretet húzzuk alá. g) A mérési vonalon leolvasott esetleges átmetszés méretét ugyancsak a mérési vonallal párhuzamosan kell beírnunk, de a metszéspontra x-et kell rajzolni. A merőlegesek méretét a mérési vonalra merőlegesen kell bejegyezni mégpedig úgy, hogy a méret a merőlegességi vonal elé - lehetőleg a merőlegességet jelző vonal közepére kerüljön. Ha egy merőlegessel több részletpontot határoztunk meg, akkor az egyes méreteket (egymásután) egymás fölé írjuk. A folytonossági jelet itt is fel kell tüntetni, továbbá az utolsó méretet zárójelbe kell tenni. A méreteket mindig úgy kell bejegyezni, hogy a mérési vonal fölött lévő méretek talppal, az alatt lévők pedig fejjel essenek a vázlatlap déli oldala felé; h) A mérési vázlatba be kell jegyezni a művelési ágak: mező- vagy erdőgazdasági területek, utak, árkok,

stb. jelzéseit. A kirajzolással megjelölendő állandó

tárgyakat, mint pl. határdombokat, köveket, állandó kerítéseket, kutakat, továbbá az állami, községi határvonalakat az egyezményes jeleknek megfelelően kell kirajzolni. A lakóházak ábrájába a házszámokat is be kell írni. A földrész1etek határvonalait általában vastagabb (0,2), a művelési ágak határvonalait és az építmények keretvonalát pedig vékonyabb vonallal (0,1) kell feltüntetni. Ha azonban a földrészlet határvonala közterületnek, víz medrének határvonalával, vagy építmény keretvonalával esik egybe, akkor azt is vékonyabb vonallal kell kihúzni. A tervezett (eszményi) földrészlet-határvonalakat szaggatott vonallal kell feltüntetni. A vasúti vágányok középvonala két teljes vonallal húzandó ki. Az olyan tereptárgyat, amelynek csak a középponját kell bemérni, a mérési vázlaton az egyezményes jeleknél megadott méretű körrel ábrázoljuk; i) Az egyezményes jelek alkalmazásakor az előírtaktól eltérni nem szabad, a jeleknek a mintában megadott méreteit azonban a mérési vázlaton csak

megközelítően

kell betartani; j) A mérési vázlaton a kelet-nyugati irányú szelvényvonallal párhuzamosan kell beírni a

4

Marton Tibor:


.

.

dűlők, a puszták és majorok, továbbá a középületek, gyárak, romok, történelmi halmok, nagyobb erdőségek, hegyek és völgyek nevét. Az utak, utcák, folyók, tavak, patakok és csatornák nevét is be kell írni az alakzatban megfelelően elhelyezve. A vízfolyások irányát nyíllal jelöljük. A községi határvonalon kívül eső térbe a határvonallal párhuzamosan be kell írni a szomszédos község nevét, megye, illetve országhatár esetében pedig a szomszédos megye, illetve a szomszédos állam nevét is; k) A mérési vázlat minden lapjára, a lap északi szélére a kereten kívül rá kell írni középen - a méretarányt, jobboldalt pedig az ábrázolt község nevét,

továbbá

a térképszelvény számát. Az északi keretvonalnál a méretarány jelzése alatt a déli keretvonalnál pedig a keretvonal alatt középen fel kell tüntetni a csatlakozó mérési vázlatlap jelét.

A mérési vázlatok szelvénybeosztásáról egy, esetleg több külön lapon átnézeti vázlatot kell készíteni. A szelvényvonalak és az egyes mérési vázlatlapok keretvonalainak koordinátáit ezen az átnézeti vázlaton fel kell tüntetni. A mérési vázlatokat - ha a bemérőknek kellő gyakorlata és rajzkészsége van a helyszínen kell készíteni, és a méreteket közvetlenül a mérési vázlatba kell beírni. Ha azonban a mérési vázlat a helyszínen áttekinthetően és szabatosan nem szerkeszthető meg, akkor a helyszínen leolvasott méreteket ceruzával és szabadkézzel szerkesztett mérési jegyzeteken (manuálén) a mérést követő egy héten belül kell megszerkeszteni. Megjegyzés: a felmérés technológiája egyéb mérési vázlat készítési eljárásokat is ismer. A hagyományos kidolgozás szabályait kell azonban ott is betartani.

1.3 Tömbrajz A tömbrajz lényegében a belterület felmérésének mérési vázlata. Szerkesztésének szabályai is csaknem a mérési vázlat szerkesztési szabályaival egyeznek meg. Lényeges különbség, hogy míg a mérési vázlat szelvényhatáros, addig a tömbrajz határait úgy kell kialakítani, hogy azokat vonalas létesítmények (utcák, árkok, vasutak), illetve a belterület

5

Marton Tibor:


.

.

határvonala határolják. Követelmény továbbá, hogy a tömb mérési oldalai egy lapon feljegyezhetők legyenek. Ha az utcákkal határolt teljes tömböt nem lehet egy lapon feltüntetni, akkor a tömböt a földrészletek határvonala mentén kell "tömbrészre" osztani. A helyszíni munka megkezdése előtt a tömbrajzot elő kell készíteni. Mindenekelőtt áttekintő vázlatot kell szerkeszteni, amely a belterület tömbök szerinti felosztását tünteti fel. A tömböket arab számokkal eggyel kezdődően kell számozni és a vázlat megfelelő helyén be kell jegyezni. A tömbrajzot általában 1: 250 méretarányban 40x60 cm méretű lapokon, közvetlen sokszorosításra alkalmas papíron, fekete tussal szerkesztjük. A tömbrajz szerkesztését a következők szerint célszerű végezni: A tömbrajz méretarányában egy külön papíron 50 vagy 100 m-es négyzethálózatot készítünk. A koordinátahálózatot tussal megrajzoljuk és a hálózaton belül felrakjuk az összes alap és kisalappontokat, koordinátáik alapján. A pontokat csak ceruzával tüntetjük fel. Ezután egy 40x60 cm-es rajzpapírt úgy helyezünk el a hálózaton, hogy rajta a tömb jól elférjen. Az így elhelyezett lapra a hálózatra felrakott pontokat a jelkulcs szerinti jellel tussal átrajzoljuk. A pontok számát ideiglenesen csak ceruzával tüntetjük fel. Az így kirajzolt pontokat a mérési jegyzetnek megfelelően a minta szerinti vonalakkal összekötjük. Ezután a tömbrajzot a derékszögű bemérés esetén egy ugyancsak a tömbrajz méretarányában készített 1 m-es négyzethálózatra helyezzük úgy, hogy a négyzethálózat egyik vonala a mérési vonallal, egyik sarokpontja pedig a mérési vonal kezdőpontjával fedésbe kerüljön. Az így elhelyezett négyzethálózat segítségével a részletpontok a mérési jegyzetben feltüntetett méretek alapján közvetlenül felrakhatók. (A felrakást meggyorsíthatjuk, ha az 1 m-es négyzethálózat minden ötödik vonalát zöld, minden tizedik vonalát pedig piros színnel húzzuk: meg.) A részletpontokat - a mérési jegyzetnek megfelelően - összekötve, az épületek alaprajzát és egyéb idomokat alakhelyesen meg lehet szerkeszteni. Az így megszerkesztett tömbrajzba a méreteket be kell írni, illetve azokat a mérési jegyzetből át kell másolni, majd az alappontok számát tussal meg kell írni a mérési vázlat szerkesztésében beírtak szerint. Ugyancsak fel kell tüntetni az utcaneveket, a földrészletek régi helyrajzi számát. Jelölni kell az épületek jellegét és szintszámát is.

6

Marton Tibor:


.

.

A tömbrajz felső jobb sarkába fel kell tüntetni a belterület nevét, a tömb (tömbrész) számát, továbbá az északi irányt. A tömbrajzot a bemérő, a vizsgáló, a térképező, valamint az a dolgozó, aki a tömbrajzot a manuáléval és a térképpel összehasonlította, aláírja.

1.4 Egyéb földmérési rajzok kidolgozása A földmérési munkák különbözősége az egyes rajzok kidolgozásában is megmutatkozik. Ez vonatkozik a pontosságra, a részletességre, a külalakra egyaránt. Természetesen minden egyes feladat rajzi megoldását nem tárgyalhatjuk; csak néhányat mutatunk be jellemzésül.

1.4.1 Utcarajzok szerkesztése Az utcarajzokat 1: 200 méretarányban 40x60 cm nagyságú rajzlapon kell szerkeszteni. Szerkesztésük lényegében megegyezik a tömbrajz szerkesztésével. Egy-egy utcáról lehetőleg egy lapon, egymás alatt folytatandó részekben kell az utcarajzot elkészíteni. Ha az utcarajz teljes hosszában nem fér el egy lapon és ezért azt újabb lapokon folytatnunk kell, akkor az egész útról kisebb méretarányban átnézeti vázlatot is készítenünk kel. Az utcarajzon fel kell tüntetni az utca határvonalait, az utcán lévő tereptárgyakat, a járda és a burkolat szélét, a közmű vezetékek felszíni

tartozékait,

csatornaszemeket,

csapokat,

aknafedlapokat,

lámpaoszlopokat,

telefonfülkéket, közúti vágányhálózatot, az épületek és kerítések út menti vonalait, továbbá az utca határvonalán lévő földrészletek határpontjait és az ezekből kiinduló határvonalakat; az út menti épületeknek az útra merőleges falsíkját 10-10 mm hosszúságban, továbbá mindazokat a méreteket, amelyeket a megrendelő kíván.

1.4.2 Magasságmérés vázrajz A magassági értelemben meghatározott összes pontot a térképlap méretarányának megfelelő méretarányban külön térképlapon, illetve a térkép egy másolati példányán kell felraknunk. A magassági térképről pontoleátát is kell készítenünk. A pont helyét a rajzon egy kis fekete pont jelöli, amely egyben a pont magassági értékének tizedes pontja. A magassági érték fölé a pont számát fekete színnel kell megírni.

1.4.3 Idomvázlat A topográfiai felmérésnél a terepen készülő vázlat, amelyen érzékeltetnünk kell a domborzatnak azokat az összefüggéseit, amelyeket a terepen látunk, hogy így helyes

7

Marton Tibor:


.

.

szintvonaltervet készíthessünk.

1.4.4 Szintvonalterv készítése A szintvonaltervet az idomvázlat alapján készíthetjük, ezért az idomvonalakat a magassági térképre ceruzával másoljuk át. A terepfelszínnek szintvonalas ábrázolására általában az 1 m-es szintköznek megfelelő alapszintvonalat alkalmazzuk. Síkvidéken segédszintvonalat is használhatunk. Az alapszintvonalakat pedig szaggatottan rajzoljuk. A szintvonalak magasságát a szintvonal megszakításába kell beírni úgy, hogy a számok lába mindig a lejtő felé nézzen. Nem rajzolunk szintvonalat beépítet területen, kettős vonallal ábrázolt utakon, utak, vasutak és csatornák töltésein, vízmosásokon, folyókon, árkokon keresztül. A szintvonalakat barna színnel húzzuk ki.

1.4.5 Helyszínrajzok A helyszínrajzokat az úton- és tömbrajzokkal azonosan rajzoljuk meg fekete tussal, az alaptérkép méretarányában, feltüntetve rajta a helyszínrajzzal kapcsolatos összes lényeges tudnivalókat. A különböző geodéziai munkákhoz különféle egyéb rajzi munkarészek szükséges. (Pontsűrítés esetén meghatározási terv, sokszögelési vázlat, stb.). Ezek kidolgozásának módját az ezekre vonatkozó utasítások, és szabályzatok, minták és mellékletei tartalmazzák.

2 TÉRKÉPSZERKESZTÉS ESZKÖZEI A térképtisztázatok előállításának első munkafázisa a szerkesztés. A hálózat, a sarokpontok és a koordinátával ellátott pontok szerkesztése során adhatjuk meg a térképnek azt a matematikailag meghatározott szilárd vázát, melyhez a térképi tartalmat viszonyítjuk. A numerikusan meghatározott pontokat koordináta felrakókkal szerkesztjük fel. A koordináta felrakókat két csoportba sorolhatjuk: a) a derékszögű koordináta felrakók és b) a poláris koordináta felrakók csoportjára. A derékszögű koordináta felrakók lehetnek: a) koordinatográfok 8

Marton Tibor:


.

.

b) felrakó sablonok c) felrakó vonalzók A poláris koordináta felrakók két csoportja ismert: a) a polárkoordináta felrakó műszereké és b) az egyszerű szögfelrakóké

2.1 Koordinatográf A térképek szelvényhálózatát, szelvénysarokpontjait és keretvonalait, valamint a derékszögű koordinátákkal jellemzett pontjait a legpontosabban koordinatográffal szerkeszthetjük fel. A koordinatográf asztalszerűen kiképzett szerkezet. Az asztalon hosszanti irányban sínen mozgó kocsiszerkezet fut. Nevezzük ezt az irányt +y iránynak. A kocsiszerkezet mozgatása csavarorsóval történik. A kocsi a csavarorsó mozgatásának hatására az y-tengely irányában más és más helyzetet vesz fel, tehát minden egyes kocsi helyzethez egy meghatározott y-érték tartozik. A kocsi hídján egy másik csavarorsós meghajtású, az y-irányra merőleges kényszerpályán mozgó x-kocsi halad. Az x-kocsi különböző helyzeteihez is meghatározott x-értékek kapcsolódnak. Az x-kocsin találjuk a szemlélő és leszúró berendezést. A csavarorsók egy teljes körülfordulásához meghatározott nagyságú x-, vagy y-irányú elmozdulás, koordinátakülönbség tartozik. A csavarorsó elmozdulásának értékét áttétel segítségével különböző skálákra vihetjük át, és így az y- és x-irányú elmozdulások közvetlenül a kívánt méretarányban olvashatók le. A pontok felrakása akkor lesz egyértelmű, ha az y és x értékének megfelelő skálaállást valamint a leszúró tű helyzetét egymáshoz rendeljük. Egy térkép felszerkesztése koordinatográffal a következőképpen történik: a) A fémbetétes rajzpapírt a koordinatográf két mozgási főirányával párhuzamosan a készülék asztalára helyezzük, és ott rögzítjük. b) A számlálószerkezeten beállítjuk a felszerkesztés méretarányát. c) A szelvény valamelyik célszerűen választott sarokpontját megjelöljük. d) A beállító kerekekkel a kiválasztott szelvénysarokpont fölé állítjuk a kocsikat. A pontra

9

Marton Tibor:


.

.

állást a rajzolócsúcs helyére tett mikroszkóp központjelével ellenőrizzük. e) A számláló szerkezeten és a kézikerék házán beállítjuk a koordináták előjeleit. f) Szabadra állítjuk a számlálószerkezetet, és beállítjuk a kiválasztott sarokpont y- és x-koordinátáit. g) Ismét rögzítjük a kocsit. A mikroszkópot a paránycsavarok segítségével pontosan a sarokpontra állítjuk, majd a mikroszkóp helyére leszúró tűt helyezve a sarokpont helyét leszúrjuk. h) Ezután a térkép szelvény területére eső hálózati pontokat, valamint a koordinátával jellemzett pontokat a kézikerekek mozgatásával felszerkesztjük.

2.2 Hálózatfelrakó sablon A hálózatokat hálózat felrakó sablonok segítségével is felszerkeszthetjük. A hálózat felrakó sablonok tulajdonképpen derékszögű koordináta felrakók azzal a megszorítással, hogy velük csak a szelvény négyzethálózatának őrpontjait szerkeszthetjük fel a kívánt méretarányban. A hálózat felrakó lemezek vékony, a hőmérséklet változására minimális a reagáló sík, fémből vagy műanyagból készült négyzet alakú lemezek. A lemezeken a méretaránynak megfelelő négyzethálózat sarokpontjai helyén igen kicsiny, 0,2 - 0,3 mm átmérőjű lyukak vannak. E lyukakba illeszthető központosan a leszúró tű.

1. ábra

10

Marton Tibor:


.

.

A hálózat felrakó sablonokkal történő felrakás munkaütemei: a) A fémbetétes rajzpapírt sík asztalfelületre helyezzük. b) Kijelöljük a szelvénykeret helyét. (Ez történhet kisegítő szerkesztéssel is.) c) Illesztjük és rögzítjük a hálózat felrakó sablont. d) A leszúró berendezéssel rendszeresen haladva a négyzethálózat sarokpontjainak helyét leszúrjuk. A koordináta hálózat vonalait a felszerkesztett hálózati pontok alapján rajzoljuk meg, majd valamilyen egyszerű koordináta felrakó szerkezet segítségével a hálózat vonalaiból kiindulva a koordinátákkal adott pontokat szerkesztjük fel. A felrakó vonalzóknak sok fajtája ismert. Mi most csak néhány fontosabb típust tekintünk át. Mielőtt azonban az egyszerűbb hosszfelrakó vonalzókkal foglalkoznánk, meg kell ismerkednünk a nóniusszal és annak használati szabályaival!

2.3 Nóniuszok Egy rajzi távolság hosszának meghatározásához, a mérést hosszmérő eszközzel hajtjuk végre. Mérésünk pontosságát a mérőeszközünkön található beosztások - nevezzük ezeket főbeosztásoknak - értéke, szemünk leolvasó képessége és becslési képességünk határozza meg. Pontos értéket csak akkor tudunk leolvasni, ha a megmérendő hosszúság két végpontja pontosan valamelyik főbeosztással esik egybe. (Pl.: ha 65 cm-es hosszúságot mérünk egy cm-es főbeosztással ellátott mérőeszközzel.) Méréseink alkalmával azonban az esetek többségében a mérendő hossz a főbeosztások jelei közé esik, és így a valóságos távolságot csak becsléssel határozhatjuk meg. Ebben az esetben mérésünk egy főbeosztásokkal mért távolságból (F) és egy maradék, becsült távolságból (b) tevődik össze.

2. ábra

A becsült érték mindig pontatlan, és a mérő személy látásától, gyakorlottságától, valamint 11

Marton Tibor:


.

.

szemének mérési ponthoz viszonyított helyzetétől függ. Azért tehát, hogy a főbeosztás tört részét a becslésnél pontosabban határozhassuk meg, egy segédbeosztást, úgynevezett nóniuszt alkalmazunk.

3. ábra

A nóniusz egy olyan segédbeosztás, ahol: a) a nóniusz beosztás legkisebb része (b) a főbeosztás legkisebb részénél (a) kisebb vagy nagyobb, de azzal semmi esetre sem azonos. b) a nóniusz beosztás legkisebb osztórészének egész számú többszöröse a főbeosztás legkisebb osztórészének egész számú többszörösével egyenlő. n*b=m*a

(n és m pozitív egész számok)

c) a leolvasáshoz szükséges indexet zérussal jelöljük. Ha a nóniusz indexét és a főbeosztás egy osztásvonását egy egyenes mentén összeillesztjük, akkor a nóniusz utolsó vonása is egybeesik a főbeosztás valamelyik osztásvonalával. A nóniusz legkisebb osztásrésze és a főbeosztás legkisebb osztásrésze közötti különbség: a - b = a – a * m / n = a * (n – m) / n A nóniuszokat általában kétféle m értékkel készítik: a)

m=n-1

Ezek az n-l-es nóniuszok, melyeknél a főbeosztást számozási értelme a nóniusz számozási értelmével azonos, ezért ezeket a nóniuszokat egyértelmű nóniuszoknak nevezzük. b)

m=n+1

Ezek pedig az n+l-es nóniuszok, ahol a főbeosztás és a nóniusz beosztásának számozási értelme ellentétes.

12

Marton Tibor:


.

.

A nóniusz pontosságát, más néven leolvasó képességét a következő képlet adja meg: |a – b| = a / n Vagyis a főbeosztás (a) és egy nóniusz beosztásrész (b) közötti eltérés abszolút értéke a főbeosztás és a nóniusz osztásvonásai számának hányadosával egyenlő. A nóniusz alkalmazása: A mérés elvégzése előtt megvizsgáljuk a nóniuszt.

4. ábra

a) Megállapítjuk, hogy a főbeosztás legkisebb része milyen értéket jelent. Példánkban (a), azaz a legkisebb osztásrész 5 mm. b) Megvizsgáljuk, hogy a nóniusz n-1-es, vagy pedig n+1-es-e? Ezt a vizsgálatot úgy végezzük el, hogy a nóniusz első osztását (indexét) fedésbe hozzuk a főbeosztás első osztásjelével. Azután megállapítjuk azt a t távolságot, melyet a nóniusz indexe és utolsó osztásvonása fog közre úgy, hogy a két kezdővonás egymással, és a nóniusz utolsó osztásvonása valamelyik főosztásbeli osztásvonással fedésben áll. Megszámláljuk a t távolságra eső főbeosztások és nóniuszi osztások számát. Ha a főbeosztás osztásainak száma azonos t távolságon belül a nóniusz osztásainak számánál eggyel kevesebb, n-l-es, ha pedig annál eggyel több, n+ 1-es nóniuszról beszélünk. (Példánkban n = 10, és a nóniusz n-1-es.) c) Meg kell állapítani nóniusz leolvasó képességét, a/n értékét. A példában a=5 mm, n= 10, tehát a/n = 5/10 = 0,5 mm. A leolvasó képesség tehát 0,5 mm.

13

Marton Tibor:


.

.

d) Először a főbeosztást (F) olvassuk le úgy, hogy megállapítjuk a nóniusz indexét megelőző főbeosztást értékét. Példánkban a főbeosztás értéke 4, azaz 4*0,5 mm.= 2 cm e) Előre megbecsüljük az egybeeső nóniusz- és főbeosztás-vonások helyét. f) Megállapítjuk, hogy hányadik nóniusz-vonás esik egy egyenesbe a főbeosztás-vonások valamelyikével, és kiszámoljuk a csonka leolvasás értéket (cs). A példában a nóniusz ötödik vonása esik egybe a főbeosztás 9-es értékű vonásával, a csonka beosztás értéke tehát 2,5 mm. g) A főbeosztás és a csonkabeosztás leolvasási értékeit összeadjuk. F + cs = 2 cm + 2,5 mm = 2,25 cm. A mért távolság tehát 2,25 cm.

2.4 Hosszfelrakók A hosszfelrakó vonalzók általában 5 mm vastag, 5-6 cm széles, 1100-1150 mm hosszú szabatos osztásokkal megjelölt fémvonalzók, melyekhez nóniusszal ellátott, egyenlőszárú, derékszögű háromszögek tartoznak. A fémvonalzó egyik oldalán a főbeosztások vonásait látjuk. A segédháromszög egyik befogóján nóniusz osztások vannak, a másik befogón, pedig a főbeosztásokkal azonos értékű osztásvonások találhatók. A hosszfelrakó vonalzókat távolságok mérésére és felrakására használjuk. Egy egyenes hosszát úgy határozzuk meg, hogy: a) A fémvonalzót a megmérni kívánt egyenessel párhuzamos helyzetbe hozzuk. A fémvonalzó akkor párhuzamos az egyenessel, ha a segédháromszöget nóniuszos oldalával a vonalzóhoz illesztve és amellett elcsúsztatva a segédháromszög főbeosztásának illeszkedő osztásvonása az egyenesen marad.

14

Marton Tibor:


.

.

5. ábra

b) A segédháromszög vonalzóra merőleges élét a megmérni kívánt távolság egyik végpontjával (A) fedésbe hozzuk, és elvégezzük a leolvasást.

6. ábra

Példánkban A-nál a leolvasás 10,00. A leolvasás után a segédháromszöget a vonalzó mentén addig csúsztatjuk, amíg a mérőél B-vel fedésbe nem kerül. Ismételten leolvasunk. A leolvasás értéke B-nél 57,20. AB = 57,20 - 10,00 = 47,20. A keresett távolság tehát 47,2 mm. A távolságokat az előzőekben leírtakhoz hasonlóan szerkesztjük fel azzal a különbséggel, hogy az A és B pont értékeinek beállításakor a segédháromszög vonalzóra merőleges éle mentén az egyenest éles ceruzavonallal metsszük el.

2.5 Majzik háromszög Részletpontjaink felszerkesztéséhez a koordinátahálózatot már megszerkesztettük. Ha koordinátával rendelkező pontokat akarunk felszerkeszteni vagy mérési vonalakra merőlegesen mért adatokat szeretnénk térképezni, e feladatokat Majzik háromszögek segítségével oldjuk meg. Két egyenlőszárú derékszögű fémháromszög alkotja a Majzik-féle háromszögpárt. Az egyik háromszög átlóján találjuk a választott méretaránynak megfelelő beosztás

2-

szeresét, melyet főbeosztásnak nevezünk, míg a másik háromszög átlóján a főbeosztáshoz tartozó 15

Marton Tibor:


.

.

nóniusz helyezkedik el. A pontok felrakásának módja: a) A nóniuszos háromszög egyik befogóját a már felszerkesztett hálózat kiválasztott y-koordináta vonalához illesztjük. b) A főbeosztással ellátott háromszöget a nóniuszos háromszöggel átlóik mentén érintkeztetjük. c) A főbeosztásos háromszöget addig csúsztatjuk el a másik háromszög átlója mentén, amíg a főbeosztás 0 vonása a nóniusz 0 vonásával egybe nem esik. d) Ezután a nóniuszos vonalzót sorra ráállítjuk azokra az x-értékekre, amelyekhez egy-egy bemért pont tartozik, és a nóniuszos vonalzó y-tengellyel párhuzamos befogója mentén az abszcisszákhoz tartozó ordináták magasságában kemény ceruzával éles vonalat húzunk. e) Az abszcisszák felrakása után az ordináták felrakása következik. A nóniuszos háromszög másik befogóját illesztjük a felszerkesztett hálózat kiválasztott x értékének vonalához. Most az előbbiekhez hasonlóan, de az x-tengellyel párhuzamos befogó mentén szerkesztjük fel az ordináta-értékeket, és az egyes ordináta-értékekhez tartozó már megrajzolt abszcissza vonalakat elmetsszük. Példánkban A pont értékei: y= 31,3 m és x= 17, 7m

7. ábra

16

Marton Tibor:


.

.

2.6 Poláris koordináta felrakók A poláris koordináta felrakó műszerek precíz szerkezetek, melyek a polárisan mért részletpontok szabatos felrakását teszik lehetővé. Az egyszerű felrakók közül csupán a celluloid szögfelrakót említjük meg, mint a legegyszerűbb eszközt a poláris pontok felszerkesztésére. Ezzel az eszközzel csupán 1,0 vagy 0,5 fok pontosság érhető el. A felrakó kör alakú plexi vagy celluloid lap, amelynek kerületén fokbeosztás, közepén, pedig egy lyuk helyezkedik el. A poláris koordinátával megadott részletpont felszerkesztésének ütemei: a) A felrakót az álláspontot jelző tűszúrás helyére illesztjük. Ez úgy történik, hogy a felrakó középpontján lévő lyukba leszúró tűt helyezünk, és a pontot

jelző

tűszúrásra állunk. b) A szögfelrakót úgy forgatjuk el a tű körül, hogy a tájékozó irányra mutasson. c) Ebben a helyzetben a felrakni kívánt szögértékeket egymás után a szögfelrakó kerülete mentén finom tűszúrással megjelöljük. d) Ezután a szögfelrakót félretéve az álláspont és a leszúrt pontok helyét összekötve éles vonalakkal megrajzoljuk az egyes iránysugarakat. e) Az irány sugarakra a mért távolságokat léptékkel vagy mérőkörzővel a kívánt méretarányban fel szerkesztjük. Ez a módszer azonban nem szabatos, és csupán vázlatok készítésére vagy egyes részletpontok felszerkesztésére alkalmas.

3 MÉRETARÁNY VÁLTOZTATÁS Gyakran előfordul, hogy nagyobb méretarányú térképeket használunk fel alapanyagként kisebb méretarányú térképek készítéséhez. A nagyobb méretarányú térképek tartalma általában gazdagabb, részletesebb, mint a kisebbeké. A kicsinyítés következtében a nagy méretarányú térkép rajzi vonalai, jelkulcsi jelei és névrajzi elemei vékonyodnak, egyúttal a kicsinyített térkép

17

Marton Tibor:


.

.

tartalma megnő. A kicsinyítés mértéket meghatározó tényezők: a) A nagyobb méretarányú térkép tartalmának sűrűsége. b) A kicsinyítésre szánt térkép jelkulcsi jeleinek finomsága. c) A kicsinyített térképekkel szemben támasztott kartográfiai és műszaki igények. Néha kisebb méretarányú térképet nagyítunk fel nagyobb méretarányúra. A nagyítás során a rajzi vonalak minősége romlik. Az említett hibalehetőségek miatt térképkészítéshez a nagyítás módszerét csak a legszükségesebb esetben alkalmazzuk. Tekintsük át a kicsinyítésre és nagyításra szolgáló eszközöket és módszereket! A méretarány változtatásának legkorszerűbb eszköze a fényképátalakító (transzformátor), mely a terepről készített légifénykép negatívot nagy pontossággal, szabatosan alakítja át a kívánt méretre. A méretváltoztatás szabatosságát koordinátákkal adott illesztőpontok biztosítják, melyeket a kívánt kicsinyítés vagy nagyítás méretarányában fémbetétes lapra szerkesztünk fel, és melyeknek megfelelőit a negatívon finom tűszúrással jelöljük meg. A kép átalakító egyes beállítási elemeinek módszeres változtatásával a negatív síkjának és a vetítési síknak a helyzetét addig változtatjuk, amíg a negatív kivetített illesztő pontjai a nekik megfelelő felszerkesztett illesztőpontokra nem illeszkednek. Ezután a fémbetétes szerkesztési lemez helyére fényérzékeny anyagot teszünk, melyet a negatívon keresztül megvilágítunk. Előhívás, rögzítés, kimosás és szárítás után szabatos kisebbítést vagy nagyítást kapunk. Az említett módszert alkalmazhatjuk térképek méretarány változtatása esetében is úgy, hogy az eredeti térképről először felvételt készítünk, majd a negatív anyag kivetítésének segítségével elvégezzük a kép méretarányának átalakítását. Pontos eredményt kaphatunk fényképészeti úton történő méretarány változtatás esetén is. Ekkor az eredetire, két egymásra merőleges oldalával párhuzamosan kerek cm értékű egyenes vonalszakaszt rajzolunk, és mellé írjuk, hogy a vonalszakasz hossza méretarány változtatás után mekkora legyen. A kivetített kép méretarányát addig változtatjuk, amíg két egymásra merőleges vonalszakasz hossza azonos nem lesz az előírt hosszal. A méretarány változtatásnak egy másik eszköze az optikai pantográf. A készülék megadott méretarány változtatási határértékek között tetszőleges nagyítási illetve kicsinyítési lehetőséget nyújt. Az eredeti képét homályos üvegre vetítik, melyre transzparens papír vagy fólia

18

Marton Tibor:


.

.

helyezhető. A kivetített kép alapján ezután a transzparens anyagon kirajzolják a megváltozott méretű térképet. A mechanikai elven működő pantográfoknak két fajtáját alkalmazzák. Az első típus egyszerű pantográf néven ismert.. A készülék rudakból és csuklóból áll. Jellemző részei: a használat közben mozdulatlan P pólus, a Q vezetőcsúcs és az R rajzolócsúcs. Az A, B, Q és C csuklók szabályos paralelogramma sarokpontjai. AC oldal meghosszabbításában R-t és AB meghosszabbításában P-t úgy jelölik ki, hogy a két pont: R és Q ponttal egy egyenesre essen.

8. ábra

Amíg A és B mérete állandó, addig x és y méretei különbözőek lehetnek. A Q vezetőcsúccsal megtett tetszőleges úttal arányos és párhuzamos utat tesz meg R rajzolócsúcs is, ha a P pólus mozdulatlan.

A méretarányváltoztatás arányszámát m/n viszonyszám adja meg. Az m/n viszonyszám állandó a paralelogramma bármely alakja mellett. A nagyítás vagy kicsinyítés arányszámát az x és y méretek változtatásával állíthatjuk be. y = b * (m/n - 1) x = a * (m/n - 1) A képletek alapján kiszámíthatjuk, hogy adott m/n esetén a P és R pontokat milyen x és y távolságokra kell beállítani. Az aránykörző a méretarányváltoztatásnak egyszerűbb eszköze.

19

Marton Tibor:


.

.

9. ábra

A körző szárainak hossza a szárak mentén mozgatható csukló segítségével változtatható. A szárak mindkét végén leszúró tüskét találunk. A körző felső nyílása (a') és alsó nyílása (a) arányos a csuklótól mért távolsággal (c' és c). a' : a = c' : c Az egyik száron skálát találunk. Ha a skála mentén a központi csuklót egy csavarral elmozdítjuk a körző két végén lévő távolság egymáshoz viszonyított arányát beállíthatjuk. Használat során a körző egyik felével körzőnyílásba vesszük a kicsinyítésre vagy nagyításra szánt távolságot, majd a másik felével az arányosan változtatott távolságot felmérjük. A méretarány változtatás egyszerűbb segédeszközei közé tartoznak a réselt redukciós vonalzók és a csuklós redukciós vonalzók.

10. ábra

A réselt redukciós vonalzó közepén vékony hosszanti rés van. A rés mindkét oldalán osztásvonásokat találunk, melyek közül az egyik az eredeti méretarányának, a másik pedig a kicsinyítés vagy nagyítás méretarányának felel meg. Ezzel az eszközzel igen egyszerűen változtathatjuk a méretarányt. Az átszerkeszteni kívánt hosszakat az eredeti méretaránynak megfelelő skálán leolvassuk. Ezután az eredetivel párhuzamos helyzetű egyenes szakaszokat szerkesztünk.

20

Marton Tibor:


.

.

A réseit redukciós vonalzót a szerkesztett egyenes szakaszokhoz illesztjük és az eredetin leolvasott értékeket a kicsinyítés vagy nagyítás skálájának megfelelő értékénél pikírtűvel megjelöljük. A méretarány változtatás igen jól használható eszköze a háromszög keresztmetszetű léptékvonalzó is, amely hat különböző méretarányskálát tartalmaz.

11. ábra

Kisebb

térképrészletek

más

méretarányban

való

átszerkesztését

négyzethálózat

segítségével is végezhetjük. Az átszerkesztés módszere a következő: a) Az átszerkesztésre kiválasztott területet a térképen célszerűen megválasztott sűrűségben négyzethálózattal látjuk el. A négyzethálózat sűrűsége a térképi tartalom összetettségének függvénye. b) Ezután egy rajzhordozó anyagra a kicsinyítés vagy nagyítás kívánt méretének megfelelően

az

eredeti

hálózat

oldalhosszánál

kisebb

vagy

nagyobb

oldalhosszúságú hálózatot szerkesztünk.

12. ábra

c) A térképi tartalom átmásolása ezután szabadkézzel történik, de a síkrajzi vonalak és a hálózati vonalak metszéspontjait az eredetin lemérve a méretarány változtatás

21

Marton Tibor:


.

.

értékének megfelelően átszámítva körzővel vagy vonalzóval mérjük fel.

A méretarány változtatásnak egy másik módszere a sugársorral való kicsinyítés és nagyítás. E módszer alkalmazásánál a térkép egy jellemző pontját választjuk ki a sugársor középpontjának. A jellemző ponton keresztül először az x- és y-koordináta tengelyeket rajzoljuk meg, majd az átszerkesztésre kiválasztott pontok felé a koordinátarendszer középpontjából iránysugarakat /0/ rajzolunk. Az iránysugaraknak a koordinátarendszer valamelyik tengelyévei bezárt szögeit szögmérővel mérjük meg. Ezután külön fehér lapra szerkesztjük fel a koordinátahálózat két tengelyét. A kiválasztott pontokon keresztülmenő iránysugarakat a szögmérő segítségével rajzoljuk meg. A sugarakra pedig O pontból a kicsinyítés vagy nagyítás méretarányában felmé1jük a térképről lemért távolságokat. Az irány sugarak felszerkesztését célszerű az óramutató járásával megegyező sorrendben elvégezni. A felszerkesztett pontokat a térképi tartalomnak megfelelően összekötve kirajzoljuk a változtatott méretarányú térképet.

13. ábra

22

Marton Tibor:


.

.

4 TÉRKÉPTISZTÁZAT ELŐÁLLÍTÁSÁNAK ALAPVETŐ MÓDSZEREI A tisztázatkészítés - a sokszorosítási eredeti térképtechnikai előállítása - felmérés vagy térképtervezés alapján történik. A tisztázatokat általában háromféle eljárással készíthetjük: 1. Hagyományos eljárással 2. Műanyagrajz eljárással 3. Karcoló eljárással A teljesség kedvéért meg kell említeni a legújabb eljárást, amely elektronikus, optikai, mechanikai elven működő automata gépek alkalmazásával teszi lehetővé a térképtisztázatok gyors és pontos elkészítését.

4.1 Hagyományos eljárás A hagyományos eljárás hordozóanyaga a papír, eszköze az acéltoll, a különféle rajzeszközök (Graphos, Rotring, Standardgraph, Foliograph... stb.), kihúzók és tusok. A térképet, melyet tisztázatban kívánunk kirajzolni, lefényképezzük, és cyanotipiai módszerrel vagy nyomással rajzpapírra visszük. Így a szerkesztett térkép, vagy a terepmunka kékszínű képét kapjuk meg. A tisztázati rajzot úgy állítjuk elő, hogy a rajzpapíron látható kék vonalakat rajzeszközeinkkel a megadott jelkulcsnak megfelelően átrajzoljuk. Ha a térkép többszínű, akkor a színek számának megfelelő számú rajzpapírra rajzoljuk a térképi elemeket - színekre bontva a térképi tartalmat -, vagy pedig a térkép minden elemét egyetlen rajzpapírra rajzoljuk, s ezt a lefényképezés után a negatívon litográfiai eljárással bontjuk színeire.

4.2 Műanyagrajz eljárás Az eljárás hordozóanyaga átlátszó és mérettartó műanyaglemez. Eszköze az acéltoll, a kihúzó, a különböző speciális rajzeszközök (lásd a hagyományos eljárás eszközeit!) és a műanyagokhoz alkalmas tus.

23

Marton Tibor:


.

.

A transzparens műanyaglemezt közvetlenül a terepmunkára vagy a tervre helyezzük, és a megadott jelkulcs előírásait alkalmazva a térképet kirajzoljuk. Többszínű térkép készítésénél színbontást alkalmazunk, azaz annyi műanyaglemezt rajzolunk meg, ahány színűre tervezzük a térképet. Minden színelem külön műanyaglapra kerül. A színelemek együttesen adják a teljes térképi színtartalmat.

4.3 Karcoló eljárás A

karcoló

eljárásnál

a

térképtervről

vagy

a

terepmunkáról

fényképfelvételt,

reflexmásolatot vagy diazomásolatot készítünk, melyet egy karcréteggel felöntött műanyag vagy üveg lemez fényérzékenyített rétegére másolunk. A karcréteg nem engedi át a fényt. A rétegre másolt térképi vonalak helyét karctűkkel és karckésekkel távolít juk el. Eredményül negatívot kapunk. A negatívot fényérzékenyített műanyaglemezre illesztjük, megvilágítjuk és előhívjuk. Az előhívott vonalak helyét befestékezzük, és a lemezt lemossuk, így egy a műanyaglemezen lévő pozitív tisztázati rajzhoz jutunk. Egy másik módszer szerint az átlátszó karcréteggel fedett műanyaglappot közvetlenül a térképtervre vagy a terepmunkára helyezzük, és kihasználva a karcréteg átlátszóságát - anélkül, hogy a térképi képet a karcrétegre kellene másolnunk - a karcolást közvetlenül végezzük el. Az így nyert karcnegatívot befestékezzük. A kikarcolt vonalak helyén a festék megköt, a többi helyen viszont a karcréteg megvédi a festéktől a műanyag felületét. A felesleg festéket valamint a karcréteget ezután oldószerrel eltávolítjuk, így a műanyag felületén csak a térképrajzot alkotó pozitív vonalak maradnak meg. Színes térképeknél itt is többlemezes színbontást alkalmazunk. Az ismertetett három eljárás közül a legjobb minőségű eredményt a karcoló eljárás adja.

24

Marton Tibor:


.

.

5 RAJZHORDOZÓ ANYAGOK A rajhordozók azok az anyagok, melyekre tisztázati rajzokat rajzolással vagy karcolással készítjük el. Kartográfiai célokra a következő rajzhordozókat alkalmazzuk: 1. Papír 2. Műanyag 3. Üveg

5.1 Papír Anyagát vékony, összekuszált növényi rostok alkotják. A rostkötegek szálai szétágaznak, és rojtszerű kötegei a szomszédos kötegekkel összefonódnak. Minél nagyobb az összefonódás, annál nagyobb a papírlapot összetartó erő, a papír annál szilárdabb. Azokat az anyagokat, melyeket különálló rostok összekuszálódása tart össze, nemezeknek hívjuk. Mondhatjuk tehát, hogy a papír rostokból nemezelt vékony, lapszerű termék, mely celullóze faköszörület, töltő-, színező- és enyvező-anyagok váltakozó arányú keveréke. A papír alapanyagát, a cellulózt fából (pl.: lucfenyő) nyerik. A fát csiszoló berendezés köszörűivel rostjaira bontják, és a finomra zúzott nyersanyaghoz őrlőberendezésben töltőanyagot adagolnak. A töltőanyag finom szemcséi kitöltik a rostok közötti hézagokat, miáltal egy tömör anyag jön létre. A pépet enyvvel keverik, szitára téve a benne lévő vizet eltávolítják, majd meleg hengereken szárítják, préselik és simítják. A papír felületét a felhasználás céljának megfelelően kezelik. A kezelés egyik formája a simítás. Felületmentesítésről akkor beszélünk, amikor a felületet enyvezik vagy krétázzák. A jó rajzpapírok tiszta rongyanyagból vagy rongyanyag és cellulóze keverékéből állnak. A rajzpapíroknak általában csak az egyik - enyvezett - oldalára rajzolunk. Magyarországon térképrajzolásra leggyakrabban a Schöllers-Hammer rajzpapírt használják. A mérettartás javítására a műanyagrostokat tartalmazó térképpapírt állítottak elő. Mérettartósági szempontból a legkedvezőbb eredményt a poliészter rostokból és rongyból 25

Marton Tibor:


.

.

50-50%-os arányban kevert papírnál érték el. A Zürich-i Papírgyár szintetikus térképpapírt hozott forgalomba, melyeknek a syntosil nevet adta. A syntosilt alkotó textilrostok kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek. Térképészeti, főleg felmérési eredetik készítéséhez méretállandóság biztosítására a fémbetétes és műanyagbetétes rajzpapírokat alkalmazzák. A papírok méretét nemzetközileg elfogadott szabvány határozza meg. A szabvány két papírméret sorozatot ír elő: az "A" és a "B" méretsorozatot. Az "A" sorozat alapnagysága 841x1189 mm, A0-val jelölik, a "B" sorozat alapnagysága pedig 1000xl414 mm, jele: B0. A további nagyságokat az alapnagyságból kiindulva mindig a nagyobb méret oldalhosszának felezésével nyerik. A nagyságok jelölésére szolgáló betű indexe pedig azt jelenti, hogy az alapnagyságot hányszor felezték meg. (Pl.: A2 az alapnagyság kétszeri felezését jelenti.)

14. ábra

A papírt súly szerint is osztályozzák. A grammsúlyérték 1 m2 felületű, azaz 1 ív A0-ás papír súlyára vonatkozik. A térképeket 80-240 grammos ofszet papírra, illetve kartonra nyomják.

26

Marton Tibor: .


.

5.2 Műanyag A műanyagok szerves eredetű óriásmolekulájú anyagok, melyeket szintetikus úton, vagy természetes nagymolekulák átalakításával műszaki eljárások segítségével hoznak létre. A számtalan műanyagfajta más és más tulajdonsággal rendelkezik. Kartográfiai célokra olyan műanyagokat kell kiválasztani, melyek az előírásoknak legjobban megfelelnek. Főbb követelmények: kis fajsúly, mérettartóság, alaktartóság, állandó hő szilárdság, rugalmasság, jó nyomó-, hajlító- és ütőszilárdság. A rajzoláshoz kiválasztott lemezek kemény, sima és kopásálló felülettel rendelkeznek. Fényáteresztő képességük közelítse meg az üvegét. Dörzsölés hatására elektrosztatikus feltöltődésük minimális legyen. Mechanikai, optikai és elektromos tulajdonságaik hosszú időn keresztül ne változzanak. Kartográfiai célokra alkalmas műanyagokat ma már az egész világon nagy választékban gyártanak. A térképkészítéshez felhasználható műanyagokat az alábbi táblázat szerint csoportosíthatjuk:

Magyarországon kartográfiai célokra a legelterjedtebben jelenleg az asztralon lemezt alkalmazzák. Az asztralon vinil-kopolimerből készült. Egyaránt alkalmas térképtisztázat, rajzi másolás, fényérzékeny réteggel való érzékenyítés, karcréteggel való bevonás, és nyomatkészítés céljaira. Hőtágulási együtthatója 65 * 10-6 m, ez az érték a többi műanyaghoz viszonyítva igen jó. Az asztralon másik fontos tulajdonsága az átlátszóság, a rábocsátott fény 92%-át átengedi. A kartográfiában alkalmazott technikai eljárások megkívánják, hogy különböző felületű 27

Marton Tibor: .


.

asztralonlemezek készüljenek. Az asztralont előállító gyár ennek megfelelően fényes-fényes, fényes-matt és matt-matt felületű lemezeket készít. Az asztralon gyártási vastagságai: 0,15 mm; 0,20 mm; 0,25 mm; 0,30 mm; 0,40 mm; 0,50 mm Gyártási méretek: 60 x 140 cm, 80 x 160 cm; 100 x 200 cm; 110 x 210 cm

5.3 Rajzolás asztralonlemezre Az asztralonlemezeket rajzolás előtt meg kel tisztítani. A sima felületre behelyezett asztralonlemezt vagy a Pelikán-cég által készített "Reinigungsmittel" elnevezésű tisztító folyadékkal, vagy pedig Caola szappan vizes oldatával tisztítjuk meg. A tisztítás viszkóza szivaccsal történik. A tisztító folyadékba, vagy szappanoldatba mártott szivaccsal a lemez felületét egyenletesen lemossuk, majd száradni hagyjuk. A szappanoldat használata esetén a szappanos felületet vizes szivaccsal még egyszer le kell dörzsölni. A lemosást pormentes körülmények között végezzük. A megtisztított asztralon lemezt védőpapírral takarjuk le, munka közben pedig kézalátét papírt használjunk. Kezünk a rajzolás közben mindig tiszta legyen! A rajzfelület tisztaságát akkor védjük a legjobban, ha a lemez egész felületét védőpapírral bontjuk be, és a rajzolást kivágott "munkaablakon" keresztül végezzük. Rajzoláshoz Rotring "K" vagy Pelikán "K" jelű, műanyag fóliára alkalmas asztralontust használunk. Az asztralontus az asztralonnal kémiai kapcsolatba lép, ez magyarázza a vonalaknak a felülethez való erős tapadását. Az asztralontus az asztralon felületén lassabban szárad, mint a vizes tus a rajzpapíron. A rajzeszközöket használat után gondosan meg kell tisztítani a megfelelő oldószerekkel pl. aceton/, mert csak így biztosítható a folyamatos és jó minőségű munka. A hibás rajzot az asztralon felületéről vakarókéssel kell eltávolítani vigyázva arra, hogy a felületet minél kevésbé sértsük meg. Minél kisebb szöget zár be a vakarókés az asztralon felületével, az annál kevésbé károsodik. A vakarókéssel nem szabad az asztralonon mély árkot hagyni, mert az újrarajzolásnál a tus szétfolyik. Az asztralon kiváló tulajdonságai mellett rá kell mutatni néhány, - a sok éves felhasználás 28

Marton Tibor:


.

.

alatt tapasztalt - hiányosságára is. Az egyik a lemezek dörzsölés hatására létrejövő elektrosztatikus feltöltődése, amely a folyamatos, egyenlő minőségű vonalképzést akadályozza. A feltöltődés következtében az asztralon vonzza a port, és a felületi szemcsék között megtapadó por nehezíti a jó minőségű vonalak rajzolását. Az elektrosztatikus hatást úgy lehet közömbösíteni, hogy ANTI-STAUB nevű készítménnyel az asztralon lemez egyik oldalát bekenik. Néha előfordul, hogy a kirajzolt asztralonon a térképi vonalak bizonyos idő eltelte után megkékülnek és elmosódnak. A jelenség oka az asztralon tisztátalan kezelése. A kékülés legtöbb esetben arra vezethető vissza, hogy az asztralon folyékony vagy gőz halmazállapotú acetonnal érintkezett. (pl.: acetonos vatta, vagy nyitott acetonos üveg.)

5.4 Poliészter alapanyagú rajzfóliák Hazánkban, az utóbbi időben a poliészter rajzfóliák kezdenek elterjedni, sőt az asztralont előbb vagy utóbb ki is szorítják a kartográfia területéről. A poliészter alapú rajhordozók kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek: A hőmérséklet és a relatív páratartalom változásának hatására csak igen kis mértékben változtatják méretüket. Szakítás és törési szilárdságuk kitűnő, így a kezelés során fellépő mechanikai hatásoknak jól ellenállnak. Tulajdonságaik

állandóak,

mert

nem

tartalmaznak

lágyító

anyagokat,

melyek

migrálhatnak. Felületük rajzhordozó réteggel vonható be, melyre ceruzával és tussal egyaránt rajzolhatunk. Rajzhordozó felületük vízzel szemben közömbös, így a tisztítást és a hibás vonalak törlését vízzel is végezhetjük. Fényáteresztő képességük 70-80%-os. A poliészter rajzfóliák választéka igen nagy. A rajzhordozó felület kiképzése többféle lehet:

29

Marton Tibor:


.

.

a) A rajzfelület lehet vékony lakkréteg, melyet a poliészter fóliára visznek fel. b) A poliészter felületét mechanikai vagy kémiai úton érdessé tehetik. Az érdes felület biztosítja a grafit és a tus tapadását. c) Olyan fóliákat is ismerünk, melyek anyaguk teljes keresztmetszetében homályosítottak, ezek fényáteresztő képessége azonban sokkal kisebb, mint a másik két fajtáé.

5.5 Rajzolás poliészter fóliára A rajhordozó réteggel ellátott poliészter fóliákra rajzoláshoz a vízben oldódó tusok a legalkalmasabbak. Ezért a fóliák felületén lévő hibás rajzok eltávolítása vízzel vagy vízben oldódó vegyszerrel történhet. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor a javítás helyén a rajzhordozó felület nem sérül meg, és erre a területre ismételten kiváló minőségű vonalakat rajzolhatunk. Ha viszont a hibás vonalak eltüntetése mechanikus úton történik, akkor a rajzhordozó réteg könnyen megsérül, és a sérült helyre tisztázati értékű rajzvonalat már csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudunk rajzolni. A rajzolást a lemezek előkészítése előzi meg. Az előkészítés során a poliészter lemezeket a kívánt méretre vágjuk, majd sík lapra fektetve letisztítjuk. A tisztítást enyhén savas vagy szalmiákos víz segítségével viszkóza szivaccsal végezzük. Gyári készítményekkel is tisztíthatjuk a fóliákat. A tisztítószerek között por alakúakat is ismerünk (pl.: Günther Wagner Pelikan 333), mellyel a fólia felületét egyenletesen bedörzsölik. A por alakú tisztító anyag a fólia felületén lévő szennyeződéseket magába szívja, magába tapasztja. A szennyeződött tisztító port ezután filctamponnal vagy kefével eltávolítjuk. A megtisztított, zsírta1anított fólia felületén megkezdődhet a rajzolás. A rajzfelü1etre ceruzával vagy speciális tusokkal egyaránt rajzolhatunk. A sokféle gyári készítmény közül célszerű néhányat megemlíteni: Ceruzák: Eagle filmograph (Eagle Pencil Co Ltd) Mars Durograph (J.S.Staedtler Ltd) Mifa 30 (W.H.Hayden Ltd)

30

Marton Tibor:


.

.

Mifa 45 (W.H.Hayden Ltd) Faber Castell 9600 (Faber-Castell) Pental PG (GAF Ltd) Pental PS7 (GAF Ltd)

Tollak: Rotring (Rotring- Werkw RIEPE KG) Mars 500-700 (J.S.Staedtler Ltd) Pelikan graphos (Günther Wagner)

Tusok: Koh-i-lar No 3080 (EaglePencil) Pelikan T vagy TT (Günther Wagner) Mars Staedtler 72023 (J.S.Staedtler Ltd) Uninq (Ozalid Ltd) Rotring (Rotring-Werkw RIEPE KG)

A rajzolásnál vigyázni kell arra, hogy a rajzeszközök egyenletesen adagolják a tust. A rajzhordozón a megszáradt tus nem teljesen fekete - mint ahogyan az asztralontusoknál megszoktuk - hanem kissé szürkés tónusú. Ezért nagy figyelmet kell szentelni arra, hogy a rajzolt vonalak egyenletes sötétszürke tónusúak legyenek. A hibás vonalakat vízzel vagy vízben oldódó vegyszerrel távolítjuk el. Tekintettel arra, hogy gyakran igen kis rajzrészletek eltávolítása válik szükségessé, filcheggyel ellátott, vízzel vagy vegyszerek vizes oldatával töltött törlőeszközt használunk a felesleges tusrajz feloldására, melyet ezután itatóspapírral itatunk fel. A tusvonalak eltávolítására nedvesített törlő gumikat is használhatunk. Ilyen többek között: a Koh-i-lar rajzfilm-radír, a Magic, a Rub és a Plastó radír

31

Marton Tibor:


.

.

készítmény.

6 RAJZESZKÖZÖK A térképtisztázatok rajztechnikával való elkészítéséhez sokféle eszközt használunk. A legegyszerűbb rajzeszköz a rajztoll. Kartográfiai célokra finoman megmunkált kiváló acélból készített tollakat alkalmaznak. Ilyenek a Gilotte, a Brandauer, a Soenecken, a Heintze, a Sommerwille, az Oranienburg és a VEB Berlin készítmények, melyeket kisméretű tollszárakba rögzítve használunk. Betűket és vastag vonalakat redisz tollakkal és csőtollakkal egyaránt rajzolunk.

15. ábra

Vonalas térképi elemek rajzolására kiterjedten alkalmazzák a tuskihúzókat. A vastag egyenes vonalak kihúzására leginkább a svéd kihúzót,

16. ábra

a vékonyabb vonalak rajzolására pedig a keskeny kihúzót használjuk.

17. ábra

Szintvonalakat, görbe vonalakat legkönnyebben az úgynevezett csuklós kihúzó segítségével rajzolhatunk.

32

Marton Tibor:


.

.

18. ábra

A tuskihúzót a graphosz készítmények helyettesítik. A graphosz töltőtollszerűen tölthető szárbél és különféle tollhegyekből áll. A tollhegyek közül: az A jelzésű

0, 1-0,6 mm értékű

finom vonalak kihúzására

a T jelzésű

0,8-10,0 mm értékű

széles vonalak kihúzására

az Ő jelzésű


szabványbetűk írására

az N és Z jelzésű


szalagszerű vonalak rajzolására

az R jelzésű


sablonbetűk írására alkalmas.

19. ábra

A térképek körformájú jeleit nullkörzővel készítjük. A nullkörzők általában 0,3 - 10,0 mm átmérőjű körök rajzolására alkalmas kicsiny szerkezetek. Térképészeti célokra jó eredménnyel használják a Riefler, Richter és Wild nullkörzőket.

33

Marton Tibor:


.

.

20. ábra

Szerkesztéshez a normál méretű rajzoló és mérőkörzőket,

21. ábra

távolságok pontos felmérésére az osztókörzőket,

22. ábra

Igen nagy sugarú körívek rajzolására pedig a toldalékkal ellátott rúdkörzőket használjuk.

23. ábra

Térképészeti célokra hazánkaban a Wild-, Nestler-, Rotring, Staedtler-, és Richterféle körzőkészletek a legelterjedtebbek. A poliészter rajzhordozók térhódításával párhuzamosan a Rotring márkájú töltőtollszerű csőtollak is megjelentek.

24. ábra

A Rotring-eszközöknek többféle változata ismert: a) Az m jelű Rotring micronom készletek főleg a gyáriparban használatosak, olyan

34

Marton Tibor:


.

.

szakrajzok és tervek készítéséhez, melyekről mikrofilm felvételeket készítenek. A készlet csőtollai a következő méretekben készülnek: 0,13; 0,18; 0,25; 0,35; 0,5; 0,7; 1,0; 1,4; 2,0. Színe borvörös. b) A Rotring variant mindenféle rajzhoz használható. Csőtollméretei: 0,1; 0,15; 0,2; 0,3; 0,4; 0,5; 0,6; 0,8; 1,0; 1,2. Színe fekete. c) A Rotring varioscript készlet a sablonnal történő írások elkészítésére szolgál. A csőtoll sorozatvastagságai megegyeznek a variant vastagságaival. Színe fekete, szürke fedőrésszel. d) A Rotring foliograph készletek olyan anyagból készültek, melyek ellenállnak a vegytusok oldó hatásának. A foliográfokat "K" jelzésű tusokkal is tölthetjük anélkül, hogy anyaguk a legkisebb mértékben károsodna. A foliográf csőtollak az előzőekben említett normál és m jelzésű méretsorozatban egyaránt beszerezhetők. Színe szürke. e) A Rotring rapidomat egy a Rotring készlet csőtollai számára készített tartóberendezés, melyben nedves levegő cirkulál. A tartóberendezésbe helyezett csőtollakban a tus a nedves levegő hatására nem szárad be, és az eszközökkel így folyamatosan dolgozhatunk.

A Rotring csőtollakat eredményesen alkalmazzák körzőkbe és nullkörzőkbe beépítve is.

25. ábra

35

Marton Tibor: .


.

RAJZESZKÖZÖK KARBANTARTÁSA A tisztázati rajzokkal szemben támasztott minőségi követelmények kielégítése érdekében, nagy gondot kell fordítanunk eszközeink karbantartására. Azokat az eszközöket, melyekbe tust töltünk, gondosan meg kell tisztítani. A tollakat, tuskihúzókat, graphoszokat még akkor is meg kell tisztítani, ha csak rövid időre szakítjuk meg munkánkat. A vízben oldódó tusok alkalmazása esetén nedves szivacsot és tisztító rongyot használunk tisztító eszköznek, míg a vegytusos eszközök tisztítását ezek gyári vagy kémiai oldószerével végezzük. A csőtollszerű eszközök üzemképességét jól biztosítja az előzőekben leírt Rapidomat berendezés. A csőtollak tisztítását az előírt oldószerben való áztatás és kimosás, illetve a tustartály kiürülése után a tartály többszöri oldószeres kimosása teszi lehetővé. A használat során vigyázni kell arra, hogy az eszközök rajzhegyei meg ne sérüljenek. Célszerű ezért az eszközöket tartó állványra helyezni, vagy védőkupakkal ellátni.

7 A KARCOLÓ ELJÁRÁS MÓDSZEREI ÉS ESZKÖZEI Míg a rajzoló eljárásnál a rajzhordozóra tussal és rajzeszközzel pozitív tisztázati rajzot állítunk elő, addig a karcoló eljárás alkalmazása esetén karctűkkel és karckésekkel réteghordozóra felöntött fényzáró réteget távolítunk el. A kikarcolt vonalak helyén áthaladhat a fénysugár, tehát a karcolás eredményeképpen negatívot kapunk. A karcréteget először centrifugával visszük fel a réteghordozó üveg- vagy műanyaglemez felületére. Ezután fényképészeti vagy másolási módszerrel a térképtervről, illetve a terepmunkáról másolatot készítünk, s ezt a karcrétegre másoljuk. A másolt térképi vonalak helyén karceszközök kései és a tűi segítségével eltávolítjuk a fényzáró karcréteget. A karcolt vonalak helyén tehát a fény áthaladhat, míg a karceszközzel nem érintett területeken a karcréteg a fény útját állja, a fénysugarakat nem engedi át. Tulajdonképpen egy pozitív eredetiről egy karcolással nyert negatívhoz jutottunk el. A karcoló eljárásnak ezt a változatát negatív karcoló eljárásnak nevezik. A negatívról érintkező másolás útján pozitív másolatot kapunk. A karcoló eljárás a kézi kidolgozás és a gépi mechanikus munka elemeinek szintézise. A kézi kidolgozás a vonalas domborzat- és síkrajzkarcot értjük, amely a szakembertől a rajzolással azonos jellegű munkát igényel. Itt a merev és csuklós karceszköz, ott pedig a tuskihúzó és a

36

Marton Tibor:


.

.

csuklós kihúzó végez azonos feladatokat. A gépi mechanikus munka pedig a célszerűen kialakított karceszközök és karc gépek alkalmazását jelenti.

A KARCOLÓ ELJÁRÁS ELŐNYEI: a) Az eljárás egyöntetű és kiváló minőséget eredményez. A nagyfokú sablonhasználat és mechanizált munka eltűnteti azokat a szubjektív jegyeket, melyek a tusrajznál fellelhetők. Jó karcréteg alkalmazása esetén 5-10-szeres nagyítás után is ép, éles szélű - tisztázati rajznak megfelelő - rajzi vonalakat kapunk. b) Az eljárás másik előnye, hogy a tisztázatkészítés kevesebb munkaidőt igényel. Hiszen nem kell a rajzeszközöket állandóan tölteni, nem kell figyelemmel lenni a tus sűrűségére, minőségére és párolgási sebességére. A karckésekkel folyamatosan és gyorsan távolíthatjuk el a réteget. c) Javításnál a hordozó felülete nem sérül meg, mert a hibás felületet javítólakkal fedjük be, mely száradás után ismét karcolható. d) A karcolt alapról szinte korlátlan mennyiségű másolat készíthető közvetlen másolással, így pontosabb méretű végterméket kapunk, mintha azt fényképészeti úton állítottuk volna elő. e) A karctisztázatból közvetlenül nyomólemezt is készíthetünk.

KARCRÉTEGEK HORDOZÓANYAGAI Azokat az aktinikus sugarakat átengedő és a karckéseknek ellenálló anyagokat, melyeket valamilyen karcolásra alkalmas, kémiai úton előállított réteggel vonunk be, hordozóanyagoknak nevezzük. A hordozóanyaggal szemben a következő követelményeket támasztjuk: a) A hordozóanyag áttetsző vagy átlátszó legyen. Minél kevesebb

veszteséggel engedje át

az aktinikus sugarakat. b) A hordozóanyag szilárd szerkezetű legyen. c) Felülete sík legyen, biztosítsa a karckések és a tűk akadálytalan siklását.

37

Marton Tibor:


.

.

d) Méretét ne változtassa a hőmérséklet és a páratartalom változásának hatására. e) Álljon ellen a hordozó élettartamát rövidítő kémiai és fizikai hatásokkal szemben. f) Alkalmas legyen karcréteggel való bevonásra.

A fenti céloknak az üveg és a polivinilklorid, valamint a poliészter csoporthoz tartozó műanyagok felelnek meg leginkább.

KARCRÉTEGEK A karcréteg kémiai együttes. Vékony fényzáró réteget alkot, melyet a hordozóanyagra visznek fel. Ha a fényzáró réteget eltávolítjuk, a kikarcolt vonalak helyén a fény áthaladhat. A karcolni kívánt térképi kép vagy fénymásolás útján, vagy közvetlen rajzolás útján kerül a karclemezre. Átlátszó karcréteg alkalmazása esetén a réteggel ellátott lemezt a terepmunkára, vagy a vonalas terve illesztik fel. A karcréteg előállítását igen sok kísérlet alapján kémikusok, fizikusok, térképészeti és nyomdaipari szakemberek együttes munkával oldották meg. Eredményeképpen a különböző kémiai és fizikai tulajdonságokkal rendelkező és különböző célokat szolgáló karcrétegek egész sorát alkották meg. Vizsgáljuk meg, hogy a jó karcréteggel szemben, milyen követelményeket kell támasztanunk! a) A réteg finom szemcsézettsége biztosítsa a karcolt vonalak élességét. b) A réteg homogén és egyenletes színezésű legyen. c)A rétegnek nem szabad ridegnek lennie, nehogy a karcvonalak széle kitöredezzen. A réteg túl lágy se legyen, hogy a karcolt vonalak ne nyomódjanak szét, és a vonalak között maradt karcforgácsok ne tapadjanak a hordozóhoz. d) A réteg szilárd és rugalmas tulajdonságokkal rendelkezzék a mechanikai behatásokkal szemben. Álljon ellen a karceszközök mozgatáskor fellépő mechanikai igénybevételnek.

38

Marton Tibor:


.

.

e) A réteg kémiai és fizikai sajátságait hosszú időn keresztül tartsa meg. (6-12 hónap) f) A réteg fény-, hő- és vegyi hatásokkal szemben közömbös legyen, a testmeleg és az átvilágító asztal hőmérsékletének hatására ne lágyuljon. g) A réteg álljon ellen a légköri nedvesség és a víz oldó hatásának. h) A réteg vastagsága 5-10 µ legyen, és egyenletesen fedje a lemezt. A túlzottan vékony karcréteg hamar kiszárad, és jó karctulajdonságait elveszti. Így az aktinikus sugarak könnyebben áthaladnak rajta. A vastag réteg nehezebben karcolható, feloldó képessége kisebb, és hajlékony hordozó esetén könnyen lepattogzik. i) A réteg feloldó képessége érje el a 0,1 mm-t, azaz 0,1 mm oldalhosszúságú négyzetek kikarcolására legyen alkalmas. j) A réteg ne bocsássa át az aktinikus sugarakat, tehát fényképészeti másolásra alkalmas legyen. k) A karcréteg jól tapadjon a karcoló anyaghoz. Műanyag réteghordozó esetén álljon ellen a réteghordozó hajlítása közben fellépő feszültségnek. l) A rétegre lehessen ceruzával rajzolni, és felülete radírozható legyen. m) A karcolni kívánt rajzot a réteghordozóra, a rétegek közé vagy a réteg felületére lehessen másolni. n) A réteg színe ne fárassza a karcolást végző dolgozó szemét.

A karcrétegeket különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Fényáteresztő képességük alapján megkülönböztetünk: a) Átlátszatlan karcréteget b) Átlátszó karcréteget Átlátszatlanok azok a karcrétegek, melyeket az eredeti rajzra helyezve a térképi vonalak nem látszanak át. Ezekre a rétegekre a térképi képet általában másoljuk, ritkábban ceruzával szerkesztjük fel. Átlátszónak (transzparensnek) nevezzük azt a réteget, melyet az eredetire helyezve a 39

Marton Tibor:


.

.

térképi vonalak jól látszanak és jól olvashatók. A transzparens rétegek előnye, hogy a réteget az eredetire helyezve, átvilágító berendezés segítségével vagy anélkül karcolhatók. A réteg hordozóját figyelembe véve ismerünk: a) Üveghordozóra alkalmas réteget b) Műanyaghordozóra alkalmas réteget

Kémiai összetételüket tekintve beszélhetünk: a) Bitumen típusú karcrétegekről b) Gyanta típusú karcrétegekről c) Pigment típusú karcrétegekről d) Viasztípusú karcrétegekről e) Diazo típusú karcrétegekről f) Polivinil alkohol típusú karcrétegekről g) Az előző típusú rétegek különböző kombinációiról.

A rétegelemek számát tekintve megkülönböztetünk: a) Egy rétegelemből álló karcréteget b) Két rétegelemből álló karcréteget c) Több rétegelemből álló karcréteget

A különböző karcrétegeket az egész világon szabadalmak védik. Előállítási módjuk és kémiai összetételük gyártási titok. A Magyarországon használatban lévő karcrétegek a következők: a) A Németh F.-féle "KoFc" elnevezésű bitumen alapanyagú negatív réteg, b) A Németh F.-féle két komplex réteges "Aszko" jelzésű negatív réteg, 40

Marton Tibor:


.

.

c) A Németh F.-féle szabadalmaztatott Diavür elnevezésű hidrolizált viasz alapanyagú pozitív réteg, d) A Wienecke-féle pozitív karcréteg, e) Az Ozalid-cég Scribeline elnevezésű színes pigment alapanyagú rétegei, f) Az Ozalid-cég fényérzékeny Diazopaque elnevezésű karcrétege.

KARCESZKÖZÖK A karceszközök olyan egyszerű vagy összetett szerkezetek, melyek tűk, illetve kések befogására alkalmasak, s melyekkel a karcrétegre másolt vonalak helyéről a karcréteget maradéktalanul eltávolíthatjuk. Vizsgáljuk meg, hogy egy jó karceszköznek milyen követelményeket kell kielégítenie: a) Az eszköz súlya tegye lehetővé az eszköz biztos vezethetőségét, és a karckésen keresztül egyenletes nyomást gyakoroljon a rétegre. Az eszköz súlya nem lehet túl nagy, mert a nagyobb súlyú eszközök megnyomják a karcréteget, és a kikarcolt vonalak szélét deformálják. A készülék súlya és a karctű nyomóereje legyen összhangban a karcolni kívánt réteg keménységével. b) A készülék legyen stabil. c) A készülék vezetése könnyű legyen. d) A készülék pontra állíthatósága egyértelmű legyen. e) A készülék szerkezeti megoldása olyan legyen, hogy a térkép szemlélését és az eszköz vezetését ne akadályozza. f) A készülékek tű-, illetve késcseréje egyszerűen és gyorsan legyen végrehajtható. g) Az eszköz szerkezeti megoldása biztosítsa a karekések és tűk precíz befogását, valamint a tű tengelyének a réteg síkjához viszonyított merőleges állását. h) Az eszköz konstrukciója olyan legyen, hogy az eszköz kiigazítást, javítását és karbantartását könnyen és gyorsan hajhassuk végre.

41

Marton Tibor:


.

.

A KARCESZKÖZÖK CSOPORTOSÍTÁSA A karceszközök családját a következő csoportokra oszthatjuk. 1. egyszerű karceszközök 2. univerzális vonalkarcoló eszközök 3. kör-és pontkarcoló készülékek 4. karcpantográfok 5. gyakran előforduló jelek karcolására készített céleszközök a) épületkarcoló eszközök b) fésüsfogkarcoló eszközök c) betűkarcoló eszközök

Az egyszerű karceszközök csoportjába tartozó karctűbefogók nyeles vagy csúszó állványos kiképzésűek, és merev vagy csuklós megoldásúak. Ezek a készülékek valamilyen célszerű formatervezéssel kialakított befogó eszközök.

26. ábra

A karctűket a vezetőtest befogójában helyezzük el és rögzítőcsavarral, szorítógyűrűvel vagy más rögzítő-eszközzel fogjuk be. Az eszközök mozgatását úgy végezzük, hogy a tű tengelye mindig merőleges legyen a karcfelületre, a kés éle pedig merőleges legyen a húzás irányára. Az univerzális vonalkarcolók egyenes és görbe vonalak karcolására egyaránt alkalmasak. Az

excentrikusan

elhelyezett

karckés

különleges

befogóba

kerül,

amely

golyóscsapágyban futó tengelyhez kapcsolódik, és a görbe vonalak karcolásakor csuklómozgást

42

Marton Tibor:


.

.

végez. E készülékek között olyanokat is találunk, amelyekkel egyszerre két, illetve három párhuzamos vonalat is karcolhatunk.

27. ábra

A kör- és pontkarcoló: Precíz kivitelű pontok és körök karcolására használják. Ennek az eszköznek sok változatát ismerjük. Általában talpon vagy gördülő golyókon nyugvó állványzat tartja azt a hengeres kiképzésű csapágyházat, mely különböző változó excentricitású karctűtengelyek befogására alkalmas. Gyakran az állványra függőleges tengelyhelyzetű motort helyeznek el, mely áttétellel függőleges helyzetű tengelyt forgat. A rúgós szerkezettel ellátott tengely végére karctű erősíthető, melyet billentyű segítségével süllyeszthetünk a karcrétegig. A billentyű nyomásának megszüntetésével a karctű elfoglalja eredeti helyét. A karctű excentricitása változtatható. A pontra állást és irányzást optikai berendezéssel vagy szabad szemmel végzik. A motort elemmel vagy átalakított kisfeszültségű árammal hajtják.

43

Marton Tibor:


.

.

28. ábra

Karcpantográfok: A pantográfok a karcolóeljárás legfontosabb eszközei. Ezek a jelkarcoló készülékek figurális jelek, számok, és betűk karcolására szolgálnak. A pantográfok két csoportba oszthatók: a) Horizontális karcpantográfok

29. ábra

Felépítésük a milánói pantográfhoz hasonló. A pantográfszerkezet széles, súlyos fémtalpakon nyugszik. A fémtalpon fogantyúkat találunk, melyek a készülék mozgatására szolgálnak. A mélyre mart jelsablonokat sablontartóba helyezzük, és a kiválasztott jelet index segítségével beállítjuk. A letapogató csúcsot a sablon mélyre mart vájatába eresztve ott végigvezetve a karckés is a karclemezre ereszkedik, és a jelet a kicsinyítés arányában a karcrétegbe karcolja. A pantográfok egy részénél a kicsinyítés aránya állítható, a többieknél nem.

44

Marton Tibor:


.

.

b) Vertikális karcpantográfok:

30. ábra

Ezek a készülékek a sablonok letapogatásából származó mozgást egy fix pont körül mozgatható vezetőkarral közvetítik a karcoló csúcsnak, amely a sablon minden egyes pontjának egy pontra, a középpontra való tükrözésévei karcolja ki a térképjeleket.

8 KARTOGRÁFIAI TÉRKÉP ELŐÁLLÍTÁSÁNAK MUNKAFOLYAMATA A kartográfiai térképtisztázatokat felmérési térképek, vagy a felmérés méretarányánál kisebb méretarányú kartografált, szerkesztett térképek alapján készítjük. Tekintsük át a térképkészítés munkaszakaszait! a) Az alapanyag gyűjtés Az első fázis az alapanyag gyűjtés. A térképek előállításához a következő alapanyagokat használhatjuk fel: - földrajzi koordináták, geodéziai alappontok-, és sokszögpontok koordinátái; - légifényképek, légifénykép kiértékelések; - felmérési térképek, ezek tisztázati rajzai vagy nyomatai; - a kartografálás méretarányától eltérő, de többnyire annál nagyobb méretarányú térképek; - terepvázlatok, útleírások, útikönyvek, földrajzi leírások, statisztikai adatok,

45

Marton Tibor:


.

.

menetrendek, tervek, szerkesztői utasítások, műszaki tervek, technológiai előírások, törzskönyvek és más írásos vagy rajzos kiegészítő alapanyagok. b) Általános irányelvek meghatározása Az irányelvekben tisztázni kell a térkép rendeltetését és a térképpel szemben támasztott követelményeket. Meg kell határozni a térkép vetületét, szelvényezését, méretarányát, méretét és címét. Elő kell írni, hogy mit tartalmazzon a térkép. Meg kell állapítani a kinyomásra kerülő térkép színezését, papírméretét és példányszámát. Az általános irányelveket az általános szerkesztési terv tartalmazza. c) Előkészítés Az alapanyagok összegyűjtését azok gondos és kritikus tanulmányozása követi. Majd ki kell dolgozni a jelkulcs alkalmazására vonatkozó általános elveket. d) Szerkesztés Az előkészítés eredményeként össze kell állítani a részletes szerkesztési tervet, amely tartalmazza: - a vetületszámítás menetének előírását; - a térkép sarokpont koordinátáinak megadását; - a numerikusan megadott pontok koordinátáinak összegyűjtésére vonatkozó megjegyzéseket, és a hálózat felszerkesztésének módját; - a térképterv készítéséhez szükséges összeállításának módszerét; - az alapanyagok kiválasztásának, kiértékelésének és felhasználásának módjait; - a térképi elemcsoportok ábrázolásával kapcsolatos követelményeket; - a jelkulcs részletes kidolgozását; - a kiemelés és összevonás alapelveit; - a térkép színeinek meghatározását; - a névrajzra vonatkozó szerkesztési igényeket; - a keretrajz kivitelezésére vonatkozó előírást.

46

Marton Tibor:


.

.

e) Tervezés Amíg a szerkesztés az alapanyagok gyűjtésévei, azok kiértékelésével és a térképkészítés szabályainak elvi tisztázásával foglalkozik, addig a tervezés a térkép valóságos megjelenítését már kézzelfogható közelségbe hozza. Vizsgáljuk meg, hogy a tervezés fázisában a tervező kartográfusnak milyen feladatokat kell megoldania! - Több térképből álló térképmű alkotásánál az általános szerkesztési terv alapján kiegészítő szerkesztési tervet készít, mely az egyes térképek sajátos tervezési kérdéseire ad választ. - Elvégzi az előírt vetületszerkesztést. - Összeállítási lemezt készít, melyre felszerkeszti a koordinátahálózatot, a sarokpontokat, az illesztőpontokat, és kirajzolja a keretvonalakat A szerkesztés helyességét ellenőrizni kell! - Az összeállítási lemezen elkészíti a montázst, melynek ellenőrzése után fényképészeti vagy egyéb másolási módszer segítségével tervezési alaplapot állít elő. - Végrehajtja a tervezést. Az elkészült térképtervet az általános és kiegészítő szerkesztési terv alapján ellenőrzik f) Tisztázatkészítés A tisztázatkészítés alapja vagy a felmérési eredeti, vagy a térképterv. A tisztázatkészítési munkafeladatok a következők lehetnek: - Többszínű térkép előállítása esetén alkalmazott színeknek megfelelő számú lemez szerkesztése, illesztő jelek elhelyezése, keretvonalak kirajzolása. - A tisztázati rajz vonalas elemeinek színenként külön tisztázati lemezen való kirajzolása vagy kikarcolása. (Színbontásos eljárás.) - Névrajz készítés kézi megírással, sablon segítségével papíron vagy filmen. Más módszert alkalmazva öntapadós diazonium sóval érzékenyített poliészter fóliák, illetve fényképészeti úton előállított fényszedés felragasztásával. - Ellenőrzés.

47

Marton Tibor:


.

.

g) Nyomdai előkészítés: Az előkészítés a nyomás előtti munkálatok összefoglaló munka üteme. Ezek: - Az egyenes állású tisztázati rajzok vagy karcpozitívok oldalfordított helyzetű transzparens másolatainak elkészítése. - A negatívok oldalfordított helyzetű pozitív másolatainak előállítása. - Színfelületek készítéséhez szükséges raszterfelü1etek másolása. - Színes eredetik fényképészeti úton való színekre bontása. - Árnyalatos eredetik rácspontokra bontása. - Fényképészeti árnyalat javító és színjavító eljárások alkalmazása. - Fényképészeti nagyítás és kicsinyítés. . -

Vonalas

elemeket

és

raszterfelü1eteket

egyaránt

tartalmazó

egyesített

oldalfordított állású színlemezek készítése. - Fényképészeti felvételek és transzparens másolatok retusálása. Kolor retus. - Szerelés, nyomdai jelek elhelyezése. - Nyomólemez készítése. h) Nyomás: A nyomás munkafázisai: - Papír előkészítés, festék keverés. - Próbanyomat készítése. - Sorozatnyomás i) Kötészeti munkák: - A nyomatok körülvágása. - Hajtogatás. - Kasírozás. - Kötés. 48

Marton Tibor FÖLDMÉRÉSI TÉRKÉPEK SZERKESZTÉSE, RAJZOLÁSA

Recommend Documents