MAROSVIDÉK ÁPRILIS

Tartalom Hitélet 3 Gyarmati András 8 Orbán Imre Mihály Irodalom 12 Szenti Tibor 14 Szenti Tibor 16 Bogoly József Ágoston Elődeink 21 Medgyesi Pál 24

A Vallomástevő Új haikuk a darvakról Utak és kapcsolatok: Költészet, művelődéstörténet, megújulás Megemlékezések Galamb József születésének 132. évfordulóján Habsburg Ottó Makón

Halmágyi Pál

Határainkon túlról 29 Velcsov Margit 33

A falu, amelynek nincs temploma A makói nazarénus gyülekezetről

Tácsi Erika

Tanáraink 43 Forgó Géza 49 Varga Gyula 51 Siket István László Néprajz 54 Kiss Margit 56 Szabó JuliannaSzabó Katalin 58 Kiss Jakab József Önismeret 60 Puruczky József László 64 Vernyik Lilla

Magyar Királyi Földműves Iskola Nagyszentmiklóson Temesvári nyomdák Állami Levéltárban fellelhető forrásmunkái A 85 éves Tóth Ferenc köszöntése Tóth Ferenc köszöntése Emlékező visszatekintés Kalotaszegi népszokások Kiss Jakab János A száraz fa madarai Sors, mint döntés Emelkedés

MAROSVIDÉK 2013. ÁPRILIS

Kiállítás 66 Feledy Balázs

„Genius loci” Homage a Makovecz Imre Az ország arca ez a táj című kiállítás kedves Közönségének!

70

Vajnai János

Téka 71

Halász Tamás

73 75

Vízhányó Emőke Szilágyi Sándorné

Makó és Csanád vármegye régi képeslapokon Egy nap története A Marosvidék Baráti Társaság munkájáról

Vajnai János Rajza

Képeinkről Borítón: Sütő Ferenc: Hagyma szobor A nagylaki templom. Fotó:Gyarmati András Két kép a Marosvidék Baráti Társaság tagjairól. Fotó: Klembáczki Ferenc; Rajnai Károly Kelengyés szekér a Székely Múzeumban . Fotó: Mátó Erzsébet


HITÉLET ______________________________________________ GYARMATI ANDRÁS A falu, amelynek nincs temploma Nagylak Magyarország dél-keleti csücskében elhelyezkedő kistelepülés a Maros folyó jobb partján. Ismertsége elsősorban a kender és len feldolgozásának, másrészt a magyar-román határátkelőnek köszönhető. A magyar községekkel szemben ennek a kis falunak nincs többszáz éves történelme, sőt hazánk egyik legfiatalabb településeként tartjuk számon. Létrejötte – bármennyire furcsa – tulajdonképpen a trianoni békeszerződés következménye. A nagylaki kendergyárat 1903-ban alapították ugyan, de az építkezések 1904-ben kezdődtek, és 1905-ben fejeződtek be. Az 1920-as trianoni békediktátum a romániai Nadlac nyugati oldalán húzta meg a magyar-román határt, így a kendergyár magyar oldalon maradt, templomai pedig mind a határ túloldalán. A történészek szerint egyrészt a francia-angol érdekeltségű gyár, másrészt a Szeged-Mezőhegyes között húzódó vasútvonal befolyásolta alapvetően az új határ kijelölését. A sok embernek megélhetést biztosító gyár közelében egyre többen szerettek volna letelepedni, így a közösség elöljárói 1925-ben építési telkeket osztottak ki az addig Nadlac ugarként nyilvántartott területén. Az elöljáróságnak ugyanebben az évben sikerült elérnie, hogy Nagylak önálló települési rangot kapjon. Nagylak a többi magyar faluval szemben nagyon sok tekintetben lépéshátrányban volt, hiszen az itt élőknek nem jutott ideje az értékek felhalmozására, az épített örökség kialakítására. A falu történetében teltek az évtizedek, de a község vezetőiben soha föl sem merült az a gondolat, hogy a lakosság hitéletének gyakorlásához kérje az egyházak segítségét, különösen és nyilvánvalóan nem az 1945-1990 közötti időszakban. Ezt a célt egy lerobbant állapotú imaház töltötte, tölti be ma is, ami a XXI. században természetesen már nem felel meg a kor követelményeinek. 2007 júniusában – egy, a vallását rendszeresen gyakorló helyi hívő asszony közbenjárásával – kaptam egy üzenetet Petőfiszállásról. Az üzenet szerint Tölgyes Tibor Kálmán ferences rendi szerzetes atya értesült arról, hogy a falu élén változás következett be, és szeretné, ha meglátogatnám a kolostorban. Bár fogalmam sem volt, hogy milyen szándék vezérelte a meghívást, úgy döntöttem elmegyek. A néhány percig tartó ismerkedést követően elmondta, hogy ő 1972-74 között Csanádpalotán a katolikus templomban, ebből következően Nagylakon az imaházban is szolgált katolikus lelkészként. Lelkészi hivatását gyakorolva tudomása volt arról, hogy az „én falumnak” nemhogy temploma, de a mai napig 3


HITÉLET ______________________________________________ még egy tisztességes harangtornya sincs. Tett egy ajánlatot számomra, és azt javasolta, hogy gondoljam át és fogadjam el. Majd kérte, kísérjem el a kolostor mellett lévő nádashoz, ahol beszélgetésünk tárgya található. Sétánk során elmesélte, hogy Csengelén is szolgál, ahol a társadalmi összefogással épült harangtornyot lebontották, mert templom épült helyette. Megérkezésünkkor elborzadtam, mikor megláttam az idő vasfoga által alaposan megviselt tornyot. Fémszerkezetét a rozsda rágta, faborítású sisakja siralmasan szétkorhadt állapotban volt. Sírni tudtam volna a látványtól – hosszú perceken át, némán többször is körbejárva – az volt a véleményem, meg kell ezt gondolni, merjem e ilyen nagy fába vágni a fejszémet. A végsőkig vonakodtam az elfogadással, ellentétes érzelmek kavarogtak bennem a felajánlással kapcsolatban, hiszen a torony felrakása, szállítása és a talpra állítása különleges szállítóeszközöket igényelt. Az sem volt utolsó szempont, hogy a felújítására anyagi fedezet nem állt a rendelkezésünkre. Bár a szerzetes atya a szállítás költségeire, a petőfiszállási daru biztosítására is ígért gyűjtést (amit aztán meg is tartott), mindezek ellenére még sokáig vonakodtam. Vendéglátóm lelkesedése és az a tudat, hogy a makói kistérségben egyedül mi nem büszkélkedhetünk a közösség összetartozását jelképező szimbólummal, elbizonytalanított. Mardosott a lelkiismeret, hiszen oly szívesen, átszellemülten ajánlotta figyelmembe az elárvult tornyot, melynek még keresztje sem volt. Egyre jobban éreztem, ahogy áthat a lelkipásztor jósága, segítőkész hite, és megéreztem benne az emberi összefogás erejét és lehetőségét is. Hirtelen átsuhant rajtam a sokszor eszembe jutó saját gondolatom: nap mint nap magam is arra biztatom a falu lakóit, hogy összefogással, hittel és akarattal mindent meg lehet oldani. S egyszer csak valami azt súgta: fogadd el! Ma már érzem és tudom, hogy volt ebben a döntésben valami sorsszerűség. A képviselő-testület egyhangú támogatását élvezve még azon a nyáron elszállítottuk a tornyot a petőfiszállási kolostor mellől. A cél érdekében ismeretségeimet kiaknázva elindult a szervezkedés, és legnagyobb meglepetésemre nagyon sok segítséget kaptunk a felújításhoz. Egy Makón, még akkor aktívan működő gyár segítségével minden ellenszolgáltatás nélkül 120 cm-es krómozott keresztet kapott a torony. Nehéz helyzetünket látva a lakosság adománygyűjtésbe kezdett, hogy mindenre jusson forrás. Helyi önkéntes segítőkkel a sisak deszkázatát kijavítottuk, fedését megoldottuk, a fém tartószerkezetet rozsdátlanítottuk, újrafestettük, és kifényeztük a harangunkat is. A harangról meg kell említeni, hogy az 1904-1905-ben épült 4


HITÉLET ______________________________________________ kendergyár dolgozói saját adományaikból önttették Budapesten, s azt a falu lakói egy évszázadon át megőrizték. A felújítási munkákkal átcsúsztunk 2008 tavaszára, ezért a tél folyamán takarással kellett megvédenünk az addig beépített értéket. Mivel a szerkezet súlya megközelítette az öt tonnát, a torony biztonságos elhelyezése érdekében új kivitelezési tervet kellett készíttetni. Kérésemre Nagy Jenő makói tervező készségesen segített, munkáját adománynak tekintve. Nagy izgalommal, ugyanakkor félelemmel vártuk a napot, amikor be kellett emelni a tornyot a helyére. Ehhez egy speciális és nagyon értékes darura lett volna szükség, de a közelben sehol nem találtunk ilyet. Ekkor kerestem meg kedves ismerősömet, Nemesi Pál urat (a FERROÉP Zrt. vezérigazgatóját), kérve az ő segítségét. Nem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy én csak szépen tudok kérni és megköszönni, fizetni azonban nem. A nagyhírű szakember nem csak a segítségnyújtástól nem zárkózott el, de a kitűzött napon személyesen irányította a torony beemelését. A kis falu kiváncsiskodó lakóitól övezve, a fényképezőgépet folyamatosan kattogtatva néztem, ahogy a torony lassan, méltóságteljesen emelkedik a magasba, majd röviddel ezután az alapjába áll. Megható volt látni, hogy tizennyolc méter magasan a nap délutáni fénye megcsillan a csúcson lévő kereszten. Felemelő érzés töltött el valamennyiünket. Bizonyára voltak ennek az eseménynek ellenzői, de mi így is nagyon büszkék voltunk, hogy tervünket végül siker koronázta. Jó érzés volt azon a napon nagylakinak lenni. A szentelésre igyekeztünk egy olyan napot kiválasztani, ami egy közeli egy-házi ünnephez köthető, a pünkösd kézenfekvő volt. Az ünnepségre természetesen meghívtuk a három legnagyobb történelmi egyház püspökét, akik közül Kiss-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye katolikus püspöke személyesen jelent meg. Az evangélikus és a református egyház esperesi szinten képviseltette magát. Az ünnepi alkalom tiszteletére köszöntőmben megfogalmaztam, hogy „a torony számára kiszemelt területek közül azért gondoltuk e helyen felállítani, mert egy kistemplom építéséhez ideális helynek bizonyul, és én lelki szemeimmel látom, hogy itt, Nagylaknak egyszer még lesz temploma.” Püspök urat kértem fel a szentelésre, aki értékelve a település törekvését, összefogását, beszéde elején kijelentette: ”Amennyiben erkölcsileg támogatják, segítek álmodni az Önök polgármesterének.” Örömömet nem tudtam palástolni, amiről az arcomra kiülő halvány mosoly árulkodhatott. Nagyon boldog voltam, hiszen közel száz évig a falu korábbi vezetői közül ez a cél senkinek sem sikerült, talán most mégis esélyünk lehet rá. 5


HITÉLET ______________________________________________ Sokakkal együtt az álmaim megvalósíthatóságának jelentőségén felbuzdulva – anyagi támogatás reményében – tapogatózó megkereséssel éltem Bölcskei Gusztáv református püspök úrnál, majd személyesen találkoztam a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökével, Gáncs Péter úrral. Titkon bizakodtam, ami tanácskozásunk során valóra vált: egyikük sem zárkózott el a segítségnyújtástól, az ügyet mindketten fontosnak tartották. Teltek a hónapok, sőt az évek is, de a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökével folyamatos volt a kapcsolatunk. Képviselő-testületünk és magam is úgy láttam, hogy a folyamat felgyorsítható, ha mi is hozzájárulunk valamivel a templom felépüléséhez. Úgy döntöttünk, a tornyot körülvevő telket egy jelképes összegért (ezer forint) az egyház rendelkezésére bocsátjuk. Az erről szóló dokumentumot 2011. márciusában Kiss-Rigó László püspök úrral aláírásunkkal szentesítettük. Ezzel egy időben arra kértem, hogy a felépülő templom a másik két felekezetre való tekintettel ökumenikus lehessen. Püspök úr teljesen természetesnek tartotta, hogy egy ilyen kis településen minden felekezethez viszonylag kevés hívő tartozik, így rajtam keresztül ebben is támogatásáról biztosította a helyi híveket. Néhányan még ma is megkérdőjelezik a templomunk szükségességét, ugyanakkor többen jelezték, hogy a roggyant imaházban nem, de egy kulturált kistemplomban szívesen gyakorolnák a hitüket. Időközben a Germán Géza építészmérnök nevével fémjelzett tervek elkészültek, és 2011 végére az engedélyezési eljárás is befejeződött. A tervek szerint a Nagylaki Szentlélek Templom egy nemesen egyszerű, de látványos, hajó orrára hasonlító épület lesz. A Délvilág című napilapban Szabó Imre újságíró kérdésére az építészmérnök így válaszolt: „…Nagylak a lassan száz éve a történelem tengerén hánykolódó, az identitását, a védett kikötőt kereső hajót juttatja az eszébe. Olyan építészeti megoldást keresett, amely az ősi szakrális térformálás és a mai tömegformálás között teremt helyes egyensúlyt. Egyszerű anyagokat és színeket használt: a falak fehérek lesznek, a formák letisztultak, áttekinthetők.” A mérnök úr a bútorokat is megtervezte a templom számára. A lapnak azt is elmondta, hogy a nemes cél érdekében térítésmentesen vállalta az engedélyes tervek elkészítését. A tulajdonviszonyok rendezését követően 2012 tavaszán megkezdődött az építkezés. Mivel a katolikus egyház a Szentlélek templom befejezésére pályázni szeretett volna, így az elmúlt évben csak az alapozásra, illetve a falak felhúzására kerülhetett sor. Tudni kell, hogy a templom és harangtorony alapjának különböző mértékű süllyedése miatt a két objektum nem épülhetett egybe. Elkészülte után a két építmény mégis teljes harmóniába kerül egymással, így a szemlélő számára egyértelműen a harangtorony testesíti meg a templom tornyát. 6


HITÉLET ______________________________________________ Az egyházmegye által a partnerszervezetek tiszteletére minden évben megrendezésre kerülő Vízkereszti Koncerten (2013. január 6-án) ismét volt alkalmam találkozni püspök úrral, aki így köszöntött: „Polgármester úr, ha a jó Isten is úgy akarja, akkor idén templomot szentelünk.” Úgy legyen! Ámen!

A nagylaki templom belsejének látványterve

7


HITÉLET ______________________________________________ ORBÁN IMRE MIHÁLY A makói nazarénus gyülekezetről „…ha mindenki nazarénus volna a világon!” A nazarénus felekezet ez első kisegyház az újkori Magyarország, így Makó és Csanád vármegye történelmében, mely jelentős sikereket ért el, s a kor viszonyai között tömegek követték tanítását. A nazarénus felekezet tagjai a fönnálló viszonyokat utasították el, valami merőben újat hoztak az 1860-as és 70-es évek társadalmi, vallási életébe. Még ma is megdöbbentő a kor világi és egyházi viszonyaitól való teljes elfordulásuk, az általuk képmutatónak ítélt renddel szemben bátran, hitvallóan, egy gyökeresen új értékrend szerint fölépített világuk, a radikális becsületességre való törekvésük. Egy idealizált, az őskeresztényekhez kötött, talán sohasem létezett tökéletes közösség képe lebegett a szemük előtt. Előbb megmosolyogták őket, majd sikereik láttán határozott állami föllépést követeltek velük szemben, a 19-20. század fordulóján pedig erkölcsi rendjük alapján többen elismeréssel tekintettek rájuk. Nagy utat és sok hitvallást föltételez az erre az időre kialakult mondás, miszerint a napszámosokat alkalmazó egyik gazda így sóhajtott föl: „De jó is volna, ha mindenki nazarénus volna a világon!” Arról nem szól a fáma, hogy a gazda vajon betért-e a gyülekezetbe, mert azért tagnak lenni nem volt olyan könnyű, de annyi bizonyos, hogy a nazarénus napszámosainak nem kellett különösebben a körmére néznie. A nazarénus hit és mozgalom terjedéséről, a nazarénus gyülekezetről a makói nép elsősorban szóbeszédből és a makói újságok írásaiból értesült. Ezek a tudósítások sokszor inkább a színes, érdekes hírekre vágyók kielégítésének a szándékával születtek, mégis az általuk közzétett hírek, meg nem értett esetek mögül fölsejlett egy a kor szokásaitól nem egyszer markánsan elütő erkölcsi rend. 1896-ban a Maros című újság nagyterjedelemben ismertette a város határában esett tanyai történetet. E szerint egy, a férjét követve nazarénussá lett tanyai menyecske ugyan pírral az arcán, de szilárd elhatározással hűtlenségét megvallotta, „hogy mögtisztuljon a bűntől”, és így jelentkezhessen a gyülekezetbe. A nazarénus férj megbocsátott. Az asszony a megcsalt feleségnek visszavitte az ő férjétől, volt szeretőjétől kapott hosszúrojtos, piros, rózsás drága selyemkendőt, mondván „Visszahoztam ezt a kendőt, mert úgy vélekedem, hogy ez titöket illet.” Az újság ugyan elsősorban az érdekes, ma úgy mondanánk, hírértékkel bíró oldalalt, az asszonyok között a bevallást követő jeleneteket igyekszik kiemelni, de azért mindezek mögött érezhető a nem szokványos magatartás. 8


HITÉLET ______________________________________________ Hasonló hatású, de talán még meghökkentőbb esetről számolt be a Makói Hírlap a következő évben. Egy bizonyos Csóthi Gyapjas Mihály nazarénus vagy inkább nazarénussá válni akaró ember jelentkezett Pálfy szegedi polgármesternél, hogy bevallja, kilenc évvel korábban egy erdőosztással kapcsolatos nézeteltérést követően szíven lőtte kis Tóth Istvánt, csakhogy ő mindvégig mindent tagadott, vád alá nem helyezhették, hisz nem tudtak rábizonyítani semmit. Most azonban mindent bevall, „mert lelkével békülni akar.” Számos tudósítás jelent meg a fegyveres szolgálattal és az eskütétellel kapcsolatban. Mivel mindkettő tilos volt a nazarénusok számára, ez komoly összeütközést jelentett immár az államhatalommal. Nem emelték esküre a kezüket, a fegyvert nem érintették meg. Minden parancsnak, kényszernek ellenálltak. A fegyvert akár a nyakukba is akaszthatták, egész nap ott lóghatott, de nem fogták meg. Hosszú börtönnel való fenyegetés nyomására sem tették le a katonai esküjüket. Egyszerre váltottak ki értetlenséget, csodálatot, bírálatot, elítélést. Fanatikusnak tartották őket. A megértőbb parancsnokok megoldást kerestek, pl. egészségügyi szolgálatot, másutt gúny, kemény bánásmód, büntetés, sokszor börtön, háború idején kivégzés lehetett a sorsuk. Szuronyos fedezet mellett kísérték őket a honvédkerületi bírósághoz, hogy ítéletet mondjanak fölöttük. A „nazarénus rabok számosabban vannak, mint valaha” írta róluk 1899-ben a Makói Hírlap. További gondot jelentett, hogy nem vitték el a hivatalos vagy bevett vallások egyikéhez sem megkeresztelni a gyermekeiket, ugyanitt nem jelentették be halottaikat és házasságkötéseiket, ezzel kimaradtak a hivatalos anyakönyvi nyilvántartásból. Sokan magyarázatot kerestek magatartásukra, hitük terjedésének okaira. Nem értették őket. Jellemző eset történt 1875-ben. Többek között Kecskeméten is föltűnést keltett a nazarénus hit gyors makói terjedése. Ezért 1875-ben, ahogy a Kecskeméti Lapok beszámolt róla, az egyik kecskeméti városi törvényszéki tisztviselő a makói nazarénus gyülekezet vezetőjéhez fordult, „hogy küldjön számára olyan könyvet vagy írást”, melyből a nazarénus vallással kapcsolatban tájékozódni tudna, s talán ebben lelhetne magyarázatot a benne fölmerült kérdésekre. Frappáns válasz érkezett. A nazarénus főnök egy Károli-Bibliát küldött a tisztviselőnek mondván, „nekik egyéb valláskönyvük nincsen.” A nazarénus felekezet keresztény. Elfogadja az apostoli hitvallást. Elvetik a gyermekkeresztséget, tilos fegyvert viselni, esküdni. Papjaik nincsenek, kötött liturgiájuk nem alakult ki. A többi protestáns felekezethez hasonlóan a szentségek közül az úrvacsorát és a keresztségét ismerik el. Erős összetartozás, aktív közösségi és vallási élet, becsületességre törekvés jellemezte őket. Kerültek minden hivalkodást, igyekeztek egyszerűen, szerényen élni. Beszédükben, öltözködésükben visszafogottak, tilosak voltak számukra az élvezeti szerek, a dohányzás, az alkoholfogyasztás. Az elméleti tudományokat általában elve9


HITÉLET ______________________________________________ tették. Nem tartották sokra az iskolázást, azt vallották, hogy a szükséges tudás számára elegendő a Szentírás ismerete. Akik ezeket a tételeket elfogadták, tagjaik lehettek, de ha vétettek ellenük, kizárták maguk közül őket. A felekezet az 1830-as években jött létre Svájcban. 1839-től már nálunk is voltak követői. A hívek zöme ekkor városi iparosok és vallásos öregasszonyok. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után a nazarénus térítés az Alföld felé fordul, így a hívek az 50-es évektől döntően a parasztság soraiból kerültek ki, bár szervezői, összefogói továbbra is iparosok, vállalkozók voltak. Az 1850-es évek elején Makót még elkerülték a nazarénus eszmék. A változás az 1854-es évhez köthető. Ekkor vert gyökeret a nazarénus hit a Vajdaság földrajzi központjában, Pacséron, s vált a település a további misszionálás központjává. Szöllősi Antal makói református lelkész beszámolója érzékelteti azt az óriási lendületet, amelynek folyamatában az egyik állomás a makói gyülekezet megalakulása. Szerinte a pacséri meggyökerezés után, 1857-58-ban lépte át „e tan a Dunát és Tiszát, s áradatként kezdett terjedni délnek és különösen északnak. Pest, Heves, Kis-Kunság és Jászság, Torontál, Temes, Krassó, majd Csongrád, Arad, Békés és Bihar, az ország talán minden megyéi, sőt a király-hágón-túli részek is látták a Nazarénus térítőket… Annyi bizonyos, hogy 1863. évig észak felé Pest, Kunság, Jászság és Heves megyén át Borsod határáig terjedt. " A református egyház Makón végzett egyházlátogatásának jegyzőkönyve 1864-ben arról tudósít bennünket, „a nazarénusok tévtana hozzánk [ti. Makóra] is átszármazott s néhány követőre talált." A makói megtelepedés mögött a hódmezővásárhelyi gyülekezet térítő tevékenysége áll. Ácslegények hozták onnan 1864-ben a nazarénus tanokat Makóra. A gyülekezet tagjai főként a reformátusok közül kerültek ki. A református egyházzal hamar komoly konfliktusba kerültek, mivel nem vették igénybe szolgálatait a temetések és a keresztelések alkalmával, ezzel veszélyeztették az állampolgárok nyilvántartását, mely többek között a katonai sorozások alapját képezte. Kezdetben ezért Makón is voltak erőhatalommal végrehajtott keresztelések. Az új hit követői érthetően üldözésként élték át az eseményeket. A konfliktusos helyzetre a nazarénus gyülekezet válasza egyébként egyszerű volt: a föltételekhez valamelyest alkalmazkodva folytatta a maga életét tovább. Számuk folyamatosan gyarapodott. Az 1860-as évek végére anyakönyvi adataik (házasságkötés, születés, halálozás) közelítőleg azonosak voltak a több mint 400 fős evangélikus gyülekezetével. Az 1874-ben központilag elrendelt számbavétel szerint Makón 152 nazarénus élt. 1875-ben 191 teljes jogú tagot említenek. Ebbe a jelöltek és a gyermekek nem számítottak bele. A gyülekezet anyagi helyzete szilárd volt. Kiépült intézményrendszerük. Volt születési, halálozási és egybekelési anyakönyvük. Saját pecsétet 10


HITÉLET ______________________________________________ használtak. Ha kellett, anyakönyvi bizonylatot is kiadtak. 1871-ben temetőt nyitottak. 1875 februárjára elkészült új, tágas, égetett téglából épült, az akkori városban rangosnak számító gyülekezeti házuk. (Ma a Kossuth utcai csempebolt működik benne.) Tevékenységüknek köszönhetően megjelentek a felekezet hívei a környező falvakban, akik Makón keresztül intézték segélyakcióikat, gondoskodtak a Szentírások és énekeskönyvek beszerzéséről. Hódmezővásárhely után talán az ország második legjelentősebb nazarénus központja jött itt létre. Erejéből erdélyi, sőt távolabbi missziókra, ahogy ők mondták: munkára is futotta.

Szeretetvendégség 1953-ban Makón

11


IRODALOM ______________________________________________ SZENTI TIBOR A Vallomástevő Hosszú út vezetett a pusztai tanyára. Amikor befordultam a bejárón, éles fogú kutyák kezdték támadni a kerékpáromat és féltem, hogy kiharapják a gumikat. Végre kijött egy idős parasztember, aki bizalmatlanul megkérdezte: – Mit akar? – Megengedné, hogy lefényképezzem a tanyáját? – Ki maga, összeíró, végrehajtó, rekviráló? Innen már nincs mit elvinni. – Félreértett, én nem vagyok hatóság – próbáltam magam tisztázni. – Csak idő kérdése, és tanya se lesz, de ha megörökíthetem, legalább néhány kép marad utána. – Minek az magának? – Nekem? – kérdeztem meghökkenve. – Azoknak próbálom menteni a tanya emlékét, akik utánunk jönnek, és már nem látnak tanyát. Talán könyv is lehet belőle… Csönd. Az öreg gondolkodik, tesz felém egy bizonytalan lépést, majd így szól: – Fotózzon. Elindul a munka. Közben igyekszem az embert is megörökíteni. Beszélgetni kezdünk. Kérdez: ki fia borja vagyok, mi műves, van-e családom? A gazdában oldódik a bizalmatlanság. Lesem a gépet, már kifogyott belőle a film, de még maradnék. – Szép a tanya, sok munka van benne. Jó lenne rajzban is megörökíteni. Leírni, mikor készült, ki építette, mióta lakják… – Ha nincs jobb dolga – veti oda. Pár perc múlva ő húzta a mérőszalagot a faltöve mellett, és a vázlathoz diktálta az adatokat. Közben a nap delelőre fordult. Egyre lassabban haladtunk. Ahogy papíron újrakészült a tanya, megannyi élmény bukkant elő, amely kikívánkozott az öregből. – Kerüljön beljebb. Igyunk egy kortyot. Ültünk az eresz alatt. A terítő nélküli asztalon két csorbult pohár és egy kancsó kútvíz állt. Öntött és kortyoltunk. Csalódás ért. Reméltem, hogy egy korty pálinkánál kötünk ki. – Nem tudom mással kínálni. Ennyi maradt – magyarázza. – Az asszonyt két éve temettem, a gyerekek, ahány annyifelé. Néha levelet írnak, valamelyik meglátogat.

12


IRODALOM ______________________________________________ A gondolat elakadt. Érzem, hogy várni kell, mert gyűlnek benne az emlékek, de még nem fogalmazódtak mondatokká. – Nem fáj a magány? – kérdem. Amikor nyomás alatt lévő csapot megnyitunk, és ömleni kezd a víz, az emberből úgy áradtak a szavak: – Nem fáj – mondta. – Életen át nem beszélgettünk annyit, mint amióta elment a párom. Azelőtt nem volt rá időnk. A munka, a család gondja ránk nehezedett, és fölfalta az időt. De most, hogy már semmi sem köt, egész nap ülök a lócán. A két kutyán kívül nincs, akire gondot viseljek, én meg nem számítok. Így egész nap együtt vagyunk. Nekem elég pár órai bóbiskolás, neki meg már nem kell az alvás. Élvezem az együttléteket, mert olyasmit is el merek neki mondani, amit életében nem mondtam. Támaszkodik a kemence oldalánál. Az arcát nem látom, hogy pironkodik, csak az alakját érzem és a hangját hallom. Már nem korhol. Jót nevetünk a butaságainkon. Gyakran hív, hogy menjek már, nagyon hiányzok. Azelőtt sohasem követelt, mindig én bújtam a takarója alá. A kemence nem volt olyan forró, mikor levettem szája elől az előtét, hogy a hamvadó parázsra újabb nyaláb szalmát vessek, mint amilyen a lehelete, amelyet a nyakamban éreztem. Most, hogy vége a tavasznak, az én kedvesem várja a nyári virágok nyílását. Sokat dolgozik a kertben, de nem érez fáradságot. Nevet rajta, hogy mennyit emelgettük a szerszámokat. Odaát semmire sincs szükség. Ki kell gondolni, és minden megvalósul. Kérdem tőle, látta-e már a jó Istent? Nevet és magyarázza, hogy a sorok között Ő jár elől a teremtésben. Kicsi a világ idelent, ott meg körülötte vannak, akik előtte mentek el. Kedvesek, szólítgatják. Nem éhesek és nem fáznak. Ilyenkor visszarévedek, és eszembe jut, hogy a fogolytáborban azt lestük, marad-e még a csalánlevesből, és mikor múlik el a fagy, amely kékre festette ízületeimet. Ma is ropog minden porcikám, ha mozdulni kell. Az asszony biztat, hogy ne féljek! Arra emlékszem, hogy ez az ember adatközlőből akkor alakult vallomástevő barátommá, amikor betessékelt egy pohár vízre. Sokat mesélt még, igaz történeteket, különös adomákat és hallomásait elevenítette meg. Évekig jártam, mert hozzá hazamentem. Egyszer azután nem leltem. De egymás kezét nem engedtük el! Vár a feleségével, akit nem is ismertem.

13


IRODALOM ______________________________________________ SZENTI TIBOR Új haikuk a darvakról (Tíz rímes, és ráadásként két rímtelen haiku)

Fázik a daru. Zord télben eteti a pusztai falu.

Lángban kél a nap, darvak zúgva szállnak föl, lent a tó apad.

Hajnalban tóról égbe szállnak a darvak. A Puszta hódol.

Micsoda szárnyak! A darvak földrészeket az égből látnak.

Isten tenyerén krúgogva röpülnek a felhőkből felém.

Jajdul a Puszta, a darvat megölte egy eldördült puska.

Jéghideg szélben éjszaka darvak állnak tóvízben, télben. Címermadarunk 14


IRODALOM ______________________________________________ a daru. Velük mi is égbe haladunk.

Pásztor kalapja darutollal magyarság fényes alapja.

Itt nem költenek, mégis mindnyájan magyar tollat öltenek.

Észak daruja települj vissza hozzánk. Itt van a hazád!

Egymással örök hűségben él a daru. Ez párszeretet.

15


IRODALOM ______________________________________________ BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON Utak és kapcsolatok Költészet, művelődéstörténet, megújulás Új utakat és hidakat építenek. Az M43-as autópálya az interregionális közlekedési és érintkezési világ távlatát, a megújulási képességet is jelképezheti. Az autópálya, településekhez, városokhoz vezető leágazásaival együtt, a SzegedHódmezővásárhely-Makó térségi háromszöggel és a távolibb, az országhatáron átnyúló, Araddal és Temesvárral útkapcsolatban lévő településekkel és területekkel van közvetett közlekedési kapcsolatban. A költészetet és művelődéstörténetet ötvöző kultúra élő emlékezetén keresztül is megismerhető a másik ember kulturális érintkezési világa. Az emlékezet kifejeződik a közös kultúra élményeiben, az öröklött hagyományokban, a felidézhető művelődéstörténeti környezetben. A változás folyamatos. Van elavulás. A régi kérdésekből csak néhány válik újra időszerűvé. A párbeszéd kultúráját előnyben részesítjük. A globális távlatra váltó racionális kultúra hétköznapjait éljük. Az érzelmi kultúra művészi megnyilvánulását az anyanyelvhez kötődő költői nyelv képviseli. Az Aradon született kortárs költő, Böszörményi Zoltán írja A szerelem illata című szonettkoszorújának első versmondatában: „Halkan mondom, s ha te is fogadod, / A nyári éjnek tűzből szállt sugarát, / Régvolt képek illatgőze messze száll, / Csobban az emlékek evezője ott // Az éteri térben, ahol a világ / Gondja karon fog, s mesékbe illőn / Megmotoz az útonálló gond, trillák / Sejtelmes foszlánya áthallik a köd // Puha falán, gúzsba kötött gondolat,(...)” A Makón diákoskodó József Attila A kozmosz éneke címmel 1923-ban alkotott szonettkoszorút. A szerelmes szonettje című második rész első és második versszaka így szól: „Kerengő bolygó friss humusza lelkem, / Nehéz ekével szántja milliárd / vad, barna fájdalom s hegyes vasát / mélyen lenyomva gázol át a telken. // Gőzös meleg barázdákon vetetten / kincses kalászok bólogatnak át / az út felé, hol kényes, büszke fák, / a szépség fái búgnak át a berken.” József Attila 1923. április 23-án írt Elköszönő szelíd szavak című versében Makó városától és makói barátaitól vesz búcsút, mielőtt útrakelne a “rideg Öröklét” felé. Arghezi-verseket az aradi Fekete Tivadar Szerelmes kert című 1924-ben kiadott antológiájában a Cuvinte potrivite (1927) (Illő igék) című nevezetes kötet megjelenése előtt lehetett már magyar fordításban olvasni. Az Erdélyi Helikon című folyóirat 1933-ban Tudor Arghezi Bőség című versét Dsida Jenő fordításában közölte. A második versszak így szól: „Málé, köles, zab, árpa, búza, rozs: / Egy mag se vész el, mind csírázni fog./ Az ekevas, míg fordul, a piros / Napba mered és mint a láng, lobog.” A fordítás a kultúrák között hidat épít, a kölcsönös megértést segíti 16


IRODALOM ______________________________________________ elő. A megértés hétköznapi alakzatai és a metaforák között milyen a kapcsolat? Az idézetek egymást is „elolvassák”. Értelmezői kapcsolatba kerülnek, közös szellemi térben találkoznak. A szellemi-földrajzi térben (common mental geography ) az ember nincs egyedül. Mentális kiterjedése és mélysége lenne a kultúrának? A térszerű kulturális látásmód az ismert dolgok közé tartozik. Ennek egyik hagyományos és közvetlen változatú formája az irodalmi-művelődési topográfia. Juhász Gyula Szeged című, “A Tiszaparton halkan ballagok/ És hallgatom, mit sírnak a habok?” kezdetű verse gazdag irodalmi-művelődéstörténeti háttérrel rendelkezik. Az egymás felé futó utak közlekedési táblái a Szeged-Makó autópálya útszakaszon található 600 méter hosszú és 30 méter széles, “extradosed”, azaz feszített technológiával épített Móra Ferenc-híd után a Makó-Arad-Temesvár útirányt jelzik. A Délvidék Szegedtől keletre és dél-keletre található regionális centrumait a történelmi emlékezet köti össze. A török kiűzése utáni időszakot a lassú talpraállás jellemezte. Ezután Szeged, Temesvár és Arad történelmi értelemben is szerves fejlődésű régióközponttá válhatott. Makó a dualizmus korszakában lett a dinamikus mezővárosi fejlődés egyik példája. Makó várostörténeti monográfiájának többszerzős köteteiből és Tóth Ferenc helytörténeti kutatásaiból kialakítható a históriai tablókép. A történelem és a jelen rétegei egymásba olvadnak. Ívelnek az évszázadok. A török kiűzése utáni időkre vonatkozóan Marjanucz László a nemzetiségek térnyerését feltáró történeti kutatásokat végzett és történelmi szempontból külön vizsgálta Szeged és Temesvár régiócentrum-szerepkörét. A Temesi Bánság közigazgatása Temesvárral együtt egy időben közvetlenül Bécshez tartozott. Szokás volt Temesvárt kis Bécsnek nevezni. Zakar Péter az 1848-1849-es szabadságharc és a Délvidék nemzetiségi konfliktusait kutatta és tárta föl. Külön elemezte az 18481849-es Aradi Ereklyemúzeum egyedi darabjait. Bodó Barna publikációiból kiderül, a több kultúrát vizsgáló kutatás eredményes lehet. Mi ebből a tanulság? A nemzetiségek nézőpontjai szerinti, az egymással szembesített és párhuzamosan megírt történelemkönyveké a jövő. A történelemértelmezés nem nélkülözheti a kölcsönös megértéshez szükséges tapintatot. Érdemes visszatekinteni, egymás távlatát megismerni, hogy élhető környezetben legyen esély közös jövőt építeni. A makói Maros-part égre meredő fehértörzsű nyárfáinak április eleji látványa a Maros-völgy hosszan elnyúló területeihez kapcsolódik. A kulturális régiókat összekötő szellemi-földrajzi térben a Szeged városától keleti irányban folytatódó autópálya Makó határába vezet. Makóhoz közeledve már egy világhírű zeneszerző művének hangzásvilágát eleveníthetjük fel. A Makói csárdás első két allegro-témáját Brahms a Magyar táncok című, először 17


IRODALOM ______________________________________________ 1869-ben megjelent összeállításának 9. magyar táncában dolgozta fel. A 19. század végi újító költők közül Makai Emilt, Makó szülöttét említhetjük. Tömörkény István kisdiák korában Makón élt. Juhász Gyula néhány évig a makói gimnázium tanára volt, és később Szegedről is gyakran visszajárt a városba. A Szegeden élő Móra Ferenc is látogatta makói barátait. A francia irodalomkritikában nemritkán magyar Rimbaud-ként aposztrofált József Attila ifjúkori verseinek egyik hányadát Makón írta, mivel itt volt középiskolás. Kecskeméti Pál és Vermes Géza Makón született. Denis Sinor (Zsinór Dénes) kamaszkorát töltötte Makón. Péter László és Tóth Ferenc a makói irodalom- és művelődéstörténet területén végzett feltáró munkát. Domokos Mátyás és Lator László a makói gimnázium diákja volt. Bécsy Tamás és Munkácsy Gyula Makón született, és itt járt gimnáziumba. Lantos Péternek és Hervay Gizellának is Makó a szülőhelye. Jámborné Balog Tünde itt él és alkot. Korábbi korokból születésük, életük vagy művük Csanád-megyei helyi vonatkozása miatt Makó őrzi még Szegedi Kis István, Marczibányi István, Dobsa Lajos, Hollósy Kornélia, Kelemen László, Szirbik Miklós, Pulitzer József, Justh Gyula, Návay Lajos, Espersit János, Galamb József, Mályusz Elemér, Páger Antal és Erdei Ferenc emlékezetét is. A magyar történelem szomorú eseménye, az aradi vértanúk kivégzése szerepel Jókai Mór történelmi regényeiben, és az előtörténethez tartozik Illyés Gyula Fáklyaláng című drámája, amely Kossuth és Görgey vitáját jeleníti meg. Aradon 1867-ben jött létre az Országos Dalárdaegyesület, és karnagyának Erkel Ferencet választották. A 19. századtól a 20. század közepéig visszatekintve Aradról és környékéről elmondható: a magyar kultúrának és irodalomnak sajátos architektúrája van. Sárosy Gyula, Jókai Mór, Odry Lehel, Csiky Gergely, Márki Sándor, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, Krenner Miklós (Spectator), Ady Endre, Rudnay Gyula, Bartók Béla, Kuncz Aladár, Tóth Árpád, Franyó Zoltán, Török Gyula, Olosz Lajos, Szántó György, Cziffra Géza, Horváth Imre, Réz Ádám és Réz Pál neve hozható kapcsolatba Araddal. Márai Sándor még az aradi Genius című avantgárd folyóiratban is publikált. Az Arad melletti Pécskán született Klebelsberg Kuno, a későbbi kultuszminiszter, aki a magyar tudományos és művelődési élet világát maradandó intézményekkel gyarapította. Arad magyar múltjáról olvashatunk Ficzay Dénes Aradi krónika című könyvében, Kovách Géza, Ujj János és Pávai Gyula munkáiban. Napjainkra jellemző módon egy aradi kortárs könyvbemutatón többek között Orbán János Dénes, Szőcs Géza, Böszörményi Zoltán, Nagyálmos Ildikó, Bréda Ferenc és Sántha Attila írásaival is találkozhatunk. Temesvár és környéke vonatkozásában Szekernyés János, Halász Ferenc, Vicze Károly és Bodó Barna Temesvárral és a Bánsággal foglalkozó munkái és a temesvári és bánsági magyar szépírók írásai is fontosak. Temesvár és a Bánság 18


IRODALOM ______________________________________________ őrzi a helyi magyar hagyományt: Révai Miklós, Bolyai János, Ormós Zsigmond, Pesty Frigyes, a Maderspach-család, Pontelly István Károly, Miletz János, Csiky Gergely, Szentkláray Jenő, Ortvay Tivadar, Gozsdu Elek, Berkeszi István, Geml József, Szabolcska Mihály, Herczeg Ferenc, Székely László, Kaffka Margit, Bartók Béla, Kós Károly, Markovits Rodion, Juhász Kálmán, Hauser Arnold, Kerényi Károly, Balogh Edgár, Méliusz József és Toró Tibor emlékezetét. A temesvári tudomány- és technikatörténet jeles képviselői között is ott vannak a magyarság képviselői. A modernitás kihívásaira választ kereső városok, Szeged, Hódmezővásárhely, Makó, Arad és Temesvár tudatosságának nyomán, az emlékezet éltető bőségre tehet szert a jövőben. A bartóki hídforma, az alkotás, a teremtmény szerkezetét jellemző aranymetszés aránytényezője ott lüktet mindenben, az élő és élettelen természetben és az optikai élményeinkben is. Az alkotás lehetősége mentén, a nagy szimmetriákat hordozó Maros-völgyében a kultúra életfája folyamatosan oldalágakkal gazdagodik. A nagy szimmetriákat kísérő, megújulást eszközlő kis asszimetriák ott vannak Bartók Cantata profana című zeneművében is. A kultúra medialitása jelen van a metaforikus térben. A kép, a látvány, a látás kreativitása és a zene egyre nagyobb szerepet visz. Az írás, a Gutenberg-galaxis jelentősége változatlanul érvényes. Kassák Lajos írta az Anyám címére című kötetben: „…aki lát, annak a képek talán még többet tudnak elmondani, mint a szavakba foglalt beszéd. (…) Szent hitünk és érvek légiójával alátámasztott meggyőződésünk volt, hogy kultúrfejlődésünk vonala hirtelen kitérővel az akusztikai területről az optika területére kanyarodott.” Kassák itt a modern művelődéstudomány (Cultural Studies) szempontjait némileg megelőlegezte. A szó és kép viszonya külön vizsgálatot érdemel. A régi makói, aradi és temesvári fényképeket és képeslapokat könyv formában, albumszerűen is kiadták. A városképi múlt összképzete felidézhető. A Makó-Arad-Temesvár művelődéstörténeti kapcsolathálóban, a három város körüli érintkező térségekből kiindulva, az egymás felé futó utakon a tegnap világának képei is feltűnnek még, de az élő találkozás a jelenben történik. Az ember életvilágában folyamatos a forgalom, a mozgás, a tudástranszfer. A térhasználatot átható jelenségkör sajátos dinamizmussal rendelkezik. Az állandóság és a változás elemei közötti mérkőzésben néha úgy tűnik, az utóbbié a győzelem. A mobilitás, az elszármazás, az elvándorlás, a megtelepedés, a bêtelepülés, a kitelepülés, az otthonra találás és a keresés mindennapos, egymást váltó jelenség. A lokalitás vonatkoztatási rendszere lehet egy egész ország, egy kontinens, de az egész földgolyó is. A helytörténeti kis determinizmusok a mai információs társadalomban viszonylag törékenynek bizonyulnak. A dolgok és 19


IRODALOM ______________________________________________ történések végtelen láncolatában az idő mindig keres magának az alkotó eredeti születési helyéről elszármazó nagy műveket és ezeken keresztül egy egész művelődési korszak mutatkozik be. A Nagyszentmiklóson született Révai Miklós a magyar nyelvészet és az irodalom, az ugyanitt született Bartók Béla a zeneművészet, a Szegeden született Kálmány Lajos a népköltészeti, népnyelvi gyűjtés, a Temesvárról származó Hauser Arnold a művészetbölcselet és a művészetszociológia, a Makón született Pulitzer József a modern üzleti szellemű újságírás, az aradi születésű Tóth Árpád pedig a költészet területén mutatott erre példát. Korszakunkban a történelmi színek és látványok formavilága gazdag. A megújuló létforgatag mindig újabb súlypontokat és pólusokat jelöl ki. A szélekről a centrumokba pörgő értékeket hordozó alkotók mobilitásigénye ezt mutatja. Nem annyira az utótörténet, hanem inkább a térségi jelen vált fontossá. A jelen horizontján újra és újra felértékelődik a múltismeret, de nem a letűnt korok és az antikváriusi szemlélet alapján, hanem az élő jelenalkotás, a megújulás szerint. Marosvári Attila: A makói kistérség című könyve a jelenkutatás módszerét alkalmazza, folyamatokat statisztikai adatokkal jellemez. Az egymás felé vezető utak kulturálisan is összekötnek bennünket. Az állandó elemek közötti változó viszony dinamizmusában ma is körvonalazódik valami, ami a korábbi megközelítésekben a bartóki modellnek nevezett kulturális emlékezetet idézi. A kultúrák, az életművek találkozása nem veszített időszerűségéből. A hagyomány és az európai egység modern összehangolása valósággá válik a régiók társadalmainak és kultúráinak életében. Az eltérő hagyományok önazonossága fennmarad, a viszonyítás távlata mindig fontos. Szükség van a kölcsönös megismerésre, az új hidak építésére. Keletet nyugattal, északot déllel köti össze az új híd, a közlekedési korridor, a gazdasági kapcsolat. Bridge, Pont, Brücke, Puente, Most, Мoст, Punte. Híd. Mindenki a saját nyelvén beszél róla, utak vezetnek rajta egymás felé.

20


ELŐDEINK ______________________________________________ MEDGYESI PÁL Megemlékezések Galamb József születésének 132. évfordulóján A Henry Ford által megálmodott, egyszerűen kezelhető, olcsón előállítható és elsősorban megbízható autó elkészítésekor a tervezőcsapat Galamb József irányításával jelentős műszaki újítások sorát alkalmazta. Galamb József találmánya volt a bolygóműves sebességváltó, és bevezették Farkas Jenővel a levehető hengerfejet is. 1913-ban tértek át a futószalagon történő sorozatgyártásra, ami az egész világ autógyártását forradalmasította. A Ford T-modell ezért lehetett az autógyártás első népautója, és egyben az első, a világon mindenütt változtatások nélkül értékesített globális modellje. 20 év alatt több mint 15 és fél millió példány készült belőle, és százezer darab ma is üzemképes. Ez év februárjában három rendezvényen is megemlékeztek a 20. évszázad autójává választott Ford T-modell makói születésű főkonstruktőre, Galamb József születésének 132. évfordulóján. Az első megemlékezésen, melyet a KLIK Makói Tankerülete Makói Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Pedagógiai Szakszolgálat, a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara, a József Attila Könyvtár és Múzeum, a Maros-parti Veterán Autós-Motoros Közhasznú Sportegyesület és a Makói Múzeumért Közhasznú Alapítvány szervezett, a következő szövegű emléktábla leleplezésére került sor: EZEN A HELYEN ÁLLOTT POLGÁRI FIÚISKOLÁBAN TANULT 1892-1895 KÖZÖTT GALAMB JÓZSEF (1881-1955) A FORD-T MODELL TERVEZŐJE, A FORD MŰVEK FŐMÉRNÖKE. Ünnepi köszöntőt Farkas Éva makói tankerületi igazgatóval mondtunk, majd együtt lepleztük le az emléktáblát. A rövid ünnepségen megjelent dr. Buzás Péter Makó város polgármestere, számos érdeklődő és az iskola tanulói, akik a város tulajdonában lévő és a múzeumban kiállított Ford Touringot ezúttal a helyszínen is megtekinthették. A második rendezvényre Szentendrén a Galamb József utcában, a Ford Közép- és Kelet-Európai Értékesítő Kft. központjában került sor, ahol Varga Zsombor PR és kommunikációs igazgató köszöntötte a megjelenteket, és méltatta az ünnepi esemény jelentőségét. A megnyitó után Péterffy Gábor a Magyar 21


ELŐDEINK ______________________________________________ Posta filatéliai igazgatója a Ford T-modell sorozatgyártása Galamb József vezetésével 1913 című alkalmi bélyeg kisívet mutatta be, majd dr. Gáti József az Óbudai Egyetem kancellárja tartott előadást a T-modellek összeszereléséről. Végül Marosvári Attila Makó város alpolgármestere mondott ünnepi köszöntőt, vázolva azokat a terveket, melyek Galamb József emlékezetének további lehetőségeit tartalmazzák. Varga Zsombor bevezetője után az épület aulájában a bélyegek mellett az erre a célra készített borítékokat, valamint szakkönyveket is megvásárolhatták, és az Óbudai Egyetem által felújított Ford T-modellt is megtekinthették a látogatók. A T-modellt és Galamb Józsefet ábrázoló bélyeg kiválóan alkalmas arra, hogy a XX. század egyik legnagyobb hatású magyar feltalálójának hírét elvigye a világ valamennyi országába. Szakmai és oktatási szempontból is kiemelkedő rendezvény volt a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán tartott konferencia, melyet prof. dr. Csizmadia Béla az MMK gépészeti tagozatának elnöke vezetett. Ünnepi köszöntőt prof. dr. Véha Antal az SZTE Mérnöki Kar dékánja mondott. Ezt követően a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara tiszteletbeli elnökeként Galamb József, a mérnök és az ember címmel tartottam átfogó, információkban bővelkedő előadást Galamb József emberi nagyságáról, mérnöki zsenialitásáról és Henry Forddal való különös viszonyáról. Előadásom végén szegedi ősbemutatóként lejátszottam egy néhány perces magyar feliratozású részletet Galamb József 1952-ben adott angol nyelvű interjújából. Általam a Ford Kutatóközpontból megszerzett több mint egy órás hanganyag egy-egy CD-jét pedig átadtam Makó város polgármesterének és a két egyetem dékánjának. Ezután dr. Mészáros György az SZTE MK docense Galamb József szegedi középiskolai éveire emlékezett, bemutatva azokat a ma is szemet gyönyörködtető ábrázoló geometrikai munkáit, melyeket a konferenciának helyt adó épület falai között készített. Végül dr. Horváth Sándor az Óbudai Egyetem Bánki Donát GBMK dékánja, Galamb József életének üzenetét elemezte abból a szempontból, hogy hogyan lehet az ő példáját az oktatásban és a mérnöki gyakorlatban is felhasználni. Ezt egyébként éppen ez a kar végzi példamutatóan. A nagy érdeklődés mellett lezajlott konferencia után az épület falán elhelyezett táblát dr. Véha Antal és jómagam lepleztük le, majd Dr. Buzás Péter Makó város polgármestere adott át a két egyetem dékánjának a dearnborni Ford Múzeumból származó egy-egy T-modell miniatúrát. A konferencia előtt és a konferencia idején is a vendégek, a kar hallgatói és a járókelők egyaránt nagy érdeklődéssel vették körül a kiállított eredeti Ford T Touringot és Renebautot.

22


ELŐDEINK ______________________________________________ Galamb József mérnöki zsenialitását a T-modell mint a „XX. század autója”, a mezőgazdaságot forradalmasító Fordson traktor és 27 találmánya méltóképpen reprezentálja. Emberi nagyságát 1921. január 1-jén Petrovics György makói polgármesternek írt levele fémjelzi:„Messze idegenből fájó szívvel nézem szegény hazám keserves vergődését. Hogy újra talpra álljon, ahhoz minden magyar megfeszített, egyetértő munkájára lesz szükség. Nekünk, idegenbe szakadt magyaroknak az a meggyőződésünk, hogy az ország újjáépítésében mindenkinek részt kell vennie, aki magyarnak született, bárhová is juttatta a sors szeszélye. Ennek a kötelezettségnek akarok részben eleget tenni, mikor egy, vagy több makói születésű felső ipariskolai tanuló segélyezésére Makó városánál 100 000 koronás ösztöndíjat teszek.” (Makói Friss Újság 1921. február 6.)

Emléktáblaavatás Makón

23


ELŐDEINK ______________________________________________ HALMÁGYI PÁL Habsburg Ottó Makón E történet több mint másfél évszázada kezdődött. 1857-ben a fiatal és gyönyörű Erzsébet császárné férjével, I. Ferenc Józseffel körutazást tett Magyarországon. A felséges pár május 25-én Szegedről indulva délután 6 óra tájban ért Gyulára. Ekkor voltak legközelebb vidékünkhöz, és ott találkoztak először makóiakkal. Az uralkodót a Békés-csanádi nemesurak díszbandériuma várta zászlókkal és zenekarral. A feldíszített városon keresztül az uralkodói menet a vendéglátó gróf Wenckheim József és felesége Jankovich Stefánia kastélyához hajtatott. Az épület előtt fehérruhás leányok sorfala vezetett föl a bejáratig. Ferenc József itt szemlét tartott a lovas bandérium fölött, és fogadta a hatóságok tisztelgését. Este hét órakor udvari ebéd volt a kastélyban, amelyen a főurak, továbbá a nemesség, papság és a hatóságok előkelőbbjei vettek részt. A rendezvényre tíz makói menyecskét meghívtak, hogy süssenek a vendégeknek a híres makói túróslepényből. E jellegzetes sütemény annyira ízlett a császári párnak, hogy köszönetük jeléül minden makói asszonynak egy tízkoronás aranyat adtak. A makóiak halálukig őrizték az aranyakat, s e történetet még ma is ismerik a városban. Regénybe illő az a szeretet és megértés, mellyel a fiatal császárné fordult Magyarország és a magyarok felé. Ha a birodalomban rosszul mennek a dolgok, azt nagyon sajnálom, de ha Magyarországon történik mindez, abba én belehalok… mondotta egyszer a császárnak. A történelem kerekei bár lassan, de forogtak és egyre közeledett a kiegyezés. Amikor végül a történelmi egyezmény megköttetett, következhetett az uralkodó pár magyar királlyá és királynévá történő megkoronázása. Erzsébet királyné 1867. június 8-án, a koronázáskor pontosan harmincéves, és szépsége teljes fényében ragyogott. Az eseményről készült képeken az egyiken szebb, mint a másikon. Így van ez a makói múzeumban őrzött két hatalmas festménnyel is. Az ősi magyar szertartás szerint megtartott koronázásra Erzsébet csodaszép magyar ruhában érkezett. Akinek addig még nem hódította meg a szívét, most mindenkit rabjává tett. A királyné láttán a honfiúi keblekből felszakadt az elragadtatás kiáltása. Ez az elismerés, üdvözlet nem a királynénak, hanem a nőnek szól idézi egyik tanulmányában Katona Tamás kiváló történész. Csanád megye felkérésére 1869-ben készült el Székely Bertalan híres festménye Erzsébet királynéról. Hosszú évtizedekig a megyeháza közgyűlési termében

24


ELŐDEINK ______________________________________________

25


ELŐDEINK ______________________________________________ őrizték e képet, míg Karlovszky Bertalan 1900-ban festett, szintén Erzsébet királynét ábrázoló alkotása a vármegyeháza főispáni szalonját díszítette. A II. világháború után mindkét kép szomorú sorsra jutott. Szerencsére Péter László múzeumigazgató átmentette őket a múzeum raktárába, és az 1950-es évektől ott várták sorsuk jobbra fordulását. 1987-ben, Erzsébet születésének 150. évfordulóján Szegeden kiállítással emlékeztek meg a magyarok szeretett királynéjáról. Erre az alkalomra Tóth Ferenc múzeumigazgató felkérésére szakavatott kezek restaurálták a két festményt és kalandos sorsú harmadik társukkal - a szintén a makói múzeum raktárában őrzött, Zala György által készített Erzsébet mellszoborral együtt - kiállították Szegeden. Az események után Makóra visszaszállított műtárgyak már nem a raktárak mélyére, hanem a látogatók elé kerültek. A szobrot az igazgatói irodában, a képeket pedig az előtte húzódó folyosón helyeztem el. Ahogyan közeledett a rendszerváltás, mind erősebbé vált bennem az elhatározás, hogy Erzsébet királyné szobrát a múzeum kertjében felállítsuk, és nyilvános felavatására Habsburg Ottót kérjük fel. 1991 nyarán kezdtük meg régóta dédelgetett tervem megvalósítását. Kiss Jenő Ferenc makói szobrászművésszel kiválasztottuk a helyet, hamarosan elkészült a talpazat, és meglett a posztamens is. Közben Tóth Ferenc nyugdíjas múzeumigazgató a Keresztény Értelmiségi Szövetségen keresztül a város és a múzeum nevében felvette a kapcsolatot Habsburg Ottó titkárságával. Sánta Sándor polgármester, Mihály Zoltán országgyűlési képviselő, Katona Pál esperes és a múzeum együttműködésével kialakult - a makói meghívást örömmel elfogadó Habsburg Ottó - első makói látogatásának programja. A Páneurópai Unió elnökét és Európa parlamenti képviselőt 1991. október 31-én délután a városháza kapujában Mihály Zoltán fogadta. A díszteremben Sánta Sándor köszöntötte és ünnepélyesen átadta Makó Város Díszpolgári oklevelét a neves vendégnek. A Páneurópai Unió elnöke Magyarország jövője európai szemmel című előadásával köszöntötte, és elvarázsolta a nagytermet és a folyosót zsúfolásig megtöltő makóiakat. Ezután a múzeum kertjében megható beszéddel leleplezte Erzsébet királyné mellszobrát, majd megtekintette az erre az alkalomra készített Habsburg-kiállítást. Este a Szent István téren, a belvárosi katolikus iskola névtáblaavató ünnepségén, szintén ő mondta az avatóbeszédet, majd részt vett az iskolakápolna Gyulay Endre megyéspüspök általi felszentelésén. A tartalmas program a belvárosi plébánián adott díszvacsorával ért véget. Másnap reggel kilenc órakor a ferencszállási Julianus vendéglőben, Sarkadi Ernő és neje által adott villásreggelin búcsúzott el a neves vendég – kíséretében György fiával - makói vendéglátóitól. Habsburg Ottó második makói látogatására már a következő év őszén sor került. 1992. szeptember 28-án Eckhardt Tibor (1888-1972) kisgazda politikus ha26


ELŐDEINK ______________________________________________ lálának 20. évfordulóján, tudományos üléssel és táblaavatással emlékezett szülővárosa a 20. század neves politikusára. A Keresztény Értelmiségi Szövetség szervezésében a városháza dísztermében Habsburg Ottó felidézte Makó híres – ám hosszú ideig elfeledett - fiához fűződő barátságát, és ismertette közös küzdelmüket a független Magyarországért. A II. világháború éveiben Eckhardt Tibor a kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök támogatásával az Egyesült Államokba utazott. Washingtonban többször találkozott - a már korábban ismert – Habsburg Ottóval, és együtt próbálták a nyugati szövetségeseket a magyar ügynek megnyerni. Az ünnepség után Habsburg Ottó Eckhardt Tibor Teleki utcai szülőházán leleplezte a pártelnök, a kitűnő diplomata és a hű barát emléktábláját. Ezután Katona Pál esperes és Héja Alíz igazgatónő felkérésére felavatta a Csanád vezér téren az egyházi iskola Szent Gellért Diákotthonát. Az ünnepi rendezvényekről Tóth Ferenc szerkesztésében megjelent Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei 10. száma részletesen beszámolt. Habsburg Ottó mint Makó város díszpolgára mindig kötelességének érezte, hogy ha teheti, meglátogassa városát. Aradra, Temesvárra vagy Erdélybe utaztában rendszerint szerét ejtette, hogy Makón is megálljon. 2000 tavaszán Walburga leánya is elkísérte útjára, s ekkor Buzás Péter polgármesterrel és a feleségünkkel, örömmel fogadhattuk őket a múzeumban. Az államalapítás 1000. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségek során ismét Makón köszönthettük Habsburg Ottót. A Belvárosi Római Katolikus Plébánia, a Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium, a Keresztény Értelmiségi Szövetség, a Máltai Szeretetszolgálat és a Jobb Makóért Egyesület meghívását elfogadva részt vett 2000. december 13-án délután az új helyen felállított Immakuláta-szobor megáldásán a templomkertben. Ezt követően előadást tartott az iskola dísztermében a népes közönségnek. Este a plébánián meleg baráti körben ünnepelte meg 88. születésnapját az európai közélet megbecsült alakja. Másnap délelőtt Kristóffy József (1857-1928) belügyminiszter emléktábláját avatta fel Habsburg Ottó a Teleki utca 7/b számú házon. (A dualizmus utolsó évtizedeinek neves politikusa ugyanabban a házban lakott, ahol Eckhardt Tibor született.) Az ünnepség után a Páneurópai Unió elnöke még meglátogatta a katolikus egyházi iskolát, majd kora délután elbúcsúzott kedves vendéglátóitól. A makóiak és a volt uralkodóház tagjainak kapcsolata Habsburg Ottó 2011. július 4-én bekövetkezett halála után sem szakadt meg. Legutóbb 2012. november 13-án ismét Makón járt fia, Habsburg György. Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Szent István Egyházi Általános Iskola és Gimnázium homlokzatán leleplezte a SZIGNUM nyelvvizsgacentrummá válását hirdető névtáblát. Az avatás után nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az iskola diákjainak és válaszolt az általuk feltett érdekes kérdésekre. 27


ELŐDEINK ______________________________________________ Alkalmasabb személyt nem is találhatott volna az iskola e feladatra, hiszen Habsburg György édesapja példáját követve – aki németül, magyarul, franciául, angolul, spanyolul, portugálul, olaszul (sőt még latinul is) beszélt – szintén kitűnően beszél hat nyelven.

Habsburg Ottó és Halmágyi Pál

28


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ VELCSOV MARGIT Magyar Királyi Földműves Iskola Nagyszentmiklóson A nagyszentmiklósi földműves iskolát még 1799- ben alapította végrendeletileg gróf Nákó Kristóf (?-1800.04.12.) azzal a meghagyással, hogy ott évente uradalmának tizenkét jobbágyát részesítsék ingyenes oktatásban. Ezzel korának első és egyetlen jobbágy szakiskoláját teremtette meg. Dáné Tibor Kálmán Felnőttképzés Erdélyben című munkájából: „A mai Erdély területén a nagyszentmiklósi uradalmon jött létre az első mezőgazdasági iskola, melynek kivitelezője, tervezője ugyanaz a Tessedik Sámuel evangélikus lelkész volt, aki a szarvasi iskolát is igazgatta. Az intezmény első vezetője pedig Incze János lett, aki a nagyváradi tankerület hallgatójaként vett részt Tessedik tanító továbbképző tanfolyamán Szarvason, és került Nagyszentmiklósra a mester ajánlására.” Benkő Samu Mezőgazdasági szakoktatásunk története című műve foglalkozik a Nákó családdal és annak ténykedésével a mezőgazdasági oktatás megvalósításával kapcsolatban. „A nevelési munkát Tessedik három személyre bízta: a vezető tanárra, annak feleségére és a segédtanárra. A jó gazdálkodás és céltudatos munka érdekében arról is gondoskodik a tervezet, hogy a nevelők és tanulók egyaránt részesüljenek a tangazdaság jövedelméből. A tiszta jövedelem egy negyede a vezető tanáré,egy nyolcada a feleségé, egy nyolcada a segédtanítóé, egy negyede az ösztöndíjas dolgozó tanulóké legyen, egy negyede pedig önálló alap, tanszerek, felszerelés beszerzésére fordítandó.” Werner Jakab tanfelügyelő 1801. október 24-én keltezett jelentéséből megtudjuk, hogy Tessedik nagyszentmiklósi látogatásakor magával vitte tanítványát, Incze Jánost. A megye részéről kirendelt szervezőbizottságnak bemutatta tanítványát, és javasolta, hogy az új iskola vezetését bízzák rá. A bizottság a javaslatot elfogadta és határozatot hozott, ha a tankerületi főigazgatóságnak nem lesz ellenvetése, Inczét fogják alkalmazni. Ugyanakkor abban is megállapodtak, hogy a fiatal szakembert Bécsbe küldik tanulmányozni egy újfajta kenderfeldolgozó gépet, melynek nagy hasznát látják az iskolában. Az 1801. év május 20-án kelt szarvasi szakiskolában lezajlott vizsga jegyzőkönyve részletesen felsorolja a tantárgyakat és Incze János feleleteit. A helytartó tanács Tokodi György királyi tankerületi főigazgatóhoz beadott felterjesztésben megvan Incze János kinevezése (családi irattár). Incze János 1802-ben beiratkozott a keszthelyi Georgikon mezőgazdasági osztályába és Pristadellumba, szerepel a volt hallgatók névjegyzékében. A Georgikon (alapította gróf Festeteics Kristóf) a mai magyarországi egyetemek elődje, akkor Európa első mezőgazdasági felsőoktatású iskolája volt. Incze János (1775-1844) 29


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ volt az első igazgató 1801-től haláláig. Ismeretlen helyen született, Nagyszentmiklóson élt és dolgozott, itt is van eltemetve. Foglalkozása szerint földműves, iskolai igazgató és gazdatiszt. Felesége Rátz Rozália, róla több adat nem ismert. 18o8. január 1o-én kötöttek házasságot Nagyszentmiklóson. Gyermekeik: Amália Terézia Johanna Franciska Franciska Sándor György Stephanus

1808. X. 14. (további sorsa ismeretlen) 1810. III. 2. +1811. VII. 12. ekkor temették 1811. IX. 26. +1812. XI. 10. ekkor temették 1813.VII. +1814. IV. 6. ekkor temették 1817. IV. 20. +1887. III. 23. 1819. III. 2. +1889. X. 5. 1921. XII. 8. (további adat nincs)

Incze János tankerület főigazgatóságához küldött jelentéséből megtudjuk, hogy Nagyszentmiklóson a 12 tanuló közül öten németek, négyen szerbek, hárman pedig románok. Tíznek az apja jobbágy, eggyé zsellér, egy másiké molnár. Incze rendszeresen küldi jelentéseit. Munkáját becsülettel végezte, és igyekezett megfelelni a követelményeknek. Gróf Nákó Kálmánt (1822. febr. 22. – 1902. dec. 22.) arra kényszerítették a körülmények, hogy újra életre keltse az általa elsorvasztott nagyszentmiklósi földműves iskolát. A tanári székre kiírt nyilvános versenyvizsgán részt vett Bartók János (1816-1877) kincstári intéző, s ő lett a dirigens docens, vagyis igazgató–tanító. Bartók Jánosra várt az 1963. november 3o-án kiállított új alapítólevéllel újralétesített uradalmi agráriskola megszervezése és beindítása. A következő év őszén, október 1-jén megkezdődött az oktatás. A tangazdaság megteremtésére mintegy 13 hektár földet s több épületet bocsátott a Nákóuradalom az iskola rendelkezésére, amelyben évente 12 nagyszentmiklósi fiút ingyenesen, tandíjmentesen vettek fel. Bartók János példás hozzáértéssel szervezte meg a tájegység egyedüli mezőgazdasági szakiskoláját. A tanszerek beszerzésére a növendékek fejenként 16 forint 8o krajcárt kaptak. A végzettek, akik saját gazdaságukban kezdtek el dolgozni, a szükséges felszerelések beszerzésére 42 forintos támogatásban részesültek, míg a kiváló tehetségűek tanulmányaik folytatására 24 éves korukig évente 126 forintos stipendiumot élveztek. Már három esztendeje működött az újra megnyitott földműves iskola, amikor felkereste az ismert bánátkomlósi hírlapíró és szerkesztő, Iulian Grozescu, akinek a nevét főleg a Kisfaludy Társaság kiadásában megjelent népköltészeti gyűjtemény tette ismertté. Látogatásáról az Albina című politikai lap 1866. szeptember 7-i számában számol be. Kifogásolja a szakemberoktatás kezdetlegességét, éppen ezért nagyra értékeli a nagyszentmiklósi iskola kezdeményező szellemét. Bartók Jánosról többek között a következőket írja: “Magyar nemzetisé30


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ gű, de beszél románul, szerbül és németül is. Annak ellenére, hogy nem olyan tökéletes ezekben a nyelvekben, mégis megtesz mindent, hogy tanítványainak anyanyelvükön magyarázhassa el a tantárgyakat.” Bartók János 1877. január 21-én meghalt. Rák vitte el 61 éves korában. A nagyszentmiklósi iskolába fia állt be, a 22 éves Bartók Béla (1855-1888), mégpedig először segédtanárként, nem sokkal később pedig igazgató-tanárként. A kolozsvári Gazdasági Akadémia elvégzése után még egy évet töltött állami ösztöndíjasként a magyaróvári mezőgazdasági főiskolán is. Előzőleg Pesten fejezte be középiskoláit a kegyesrendi gimnáziumban. Katonai szolgálatát vagy ennek egy részét talán a péterváradi helyőrségben töltötte le. A fiatal igazgató egy évtized alatt újjávarázsolta a tanintézetet: szinte nem lehetett ráismerni. Az intézet két fizetett alkalmazottja az igazgató meg egy kocsis. Az állatgyógyászatot egy helybeli állatorvos ingyen tanítja. Hogy az intézet mégis fennáll, sőt némi sikert tud felmutatni, ez egyedül az ott alkalmazott jeles képzettségű igazgató-tanár buzgalmának, önfeláldozásának köszönhető. 1887-ben az iskola már állami kezelés alatt van, nyilvános intézet lett, 50-60 tanuló látogatja. A tanidő három év, a gazdálkodás, a gyakorlati oktatás 1oo holdas birtokon folyik. Az igazgató mellett egy rendkívüli tanár, egy segédtanár, egy kertész és még néhány alkalmazott dolgozik. Fiatalon bekövetkezett haláláig termékeny hét-nyolc év következik id. Bartók Béla életében. Mindennapjaiban az első helyen továbbra is az iskola állt. Diákjait még tanulmányi kirándulásra is elvitte. 1884 júniusában Krassó-Szörény bányavidékét, ipartelepeit tekintették meg. A semmeringihez hasonló hegyi vasút felvitte őket az aninai hámoriparhoz is, ahol a helyszínen kibányászott fémet vízi erőre berendezett vaskalapácsokkal, pörölyökkel munkálták meg. 1883. november 25-én szakértői minőségben Bazuk Lajos zsombolyai uradalmi tiszttartóval együtt részt vett Rónay Ernő kiszombori birtokán megtartott nyilvános próbacséplésen, amelyet az angol Marchall gépgyár budapesti képviselete rendezett. A két ismert torontáli szakember véleményét a Szegedi Napló közölte 1884. május 11-én a vasárnapi szám hirdetési oldalán. Közíróként egyik cikke (Torontál, 188o. aug. 26., szept.2.) a fölművesek társadalmi helyzetéről ad képet. A parasztság felemelkedésének útját a műveltségben és a mezőgazdasági ismeretek birtokbavételében látja. Egyik leginkább figyelemre méltó vállalkozása a Gazdasági Tanügy című nagyszentmikósi folyóirat megindítása 1884-ben, saját kiadásában és szerkesztésében. A folyóiratnak mindössze négy száma jelent meg id. Bartók Béla egészségi állapota miatt. A folyóiratot harmadik számától kezdve helyettese, Lessenyi Béla tanársegéd szerkesztette, s ő veszi át ideiglenesen az iskola vezetését is. A folyóirat munkatársi köréhez a kor néhány ismert szakembere tartozott: Dr. Rodiczky Jenő, a kassai Gazdasági Akadémia 31


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ igazgatója, gazdasági író, magyar, német, francia lapok munkatársa, szakkönyvei Kolozsvárott és Budapesten jelentek meg. Domonkos Kálmán, a debreceni Gazdasági Felsőbb Tanintézet igazgatója. Itt tette közzé egy hosszabb munkáját, amelynek címe: Miként szervezzük meg az alsóbb gazdasági szakoktatást Magyarországon. Emlékirat a földműves iskolák érdekében; beterjesztette az Országos Gazdasági Egyesülethez Bartók Béla. A nagyszentmiklósi és környékbeli gazdakörök titkáraként is dolgozott. 1866-ban a Torontál megyei küldöttség tagjaként Budapesten részt vett a Gazdasági Egyesületek Országos nagygyűlésén. 1879-ben archeológiai ásatásokat végzett. 1887-ben egyik alapító tagja a nagyszentmiklósi Zene - és Dalegyletnek, amely még abban az éven megtartotta első hangversenyét a Fekete Sas Szállodában. Tevékeny életének 33. évében ragadta el a halál. Az özvegy és két gyermeke még egy évig tartózkodott Nagyszentmiklóson. A Voit-Bartók házaspár együtt alapozta meg a kis Bartók egyéniségét, gazdagon felbatyuzva fiát a nagy útra.

Magyar Királyi Földműves Iskola Nagyszentmiklóson

32


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ TÁCSI ERIKA Temesvári nyomdák Állami Levéltárban fellelhető forrásmunkái “Az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll.” (Hunyadi Mátyás) A XVIII. század derekán Temesvár jelentőségét ”gazdagságát”minősíti a következő megállapítás: „Temesvári liszttel süt a németországi háziasszony, temesvári cipőt hord az angol gentleman, temesvári harang kong Romániában, temesvári szeszt mérnek Törökországban, temesvári kalapot hordanak Franciaországban, Belgiumban, temesvári cukorkát majszol a gyerek Bulgáriában, temesvári szilvóriumot iszik az orosz és kanadai, temesvári kocsit hajtanak Szerbiában, temesvári gyapjúfonalból is készül a kisázsiai szőnyeg, temesvári vajat fogyasztanak az Egyesült Államokban, temesvári illatszert is használ a svéd, temesvári gyújtóval gyújt cigarettára az egyiptomi. „ 1717-ben - a törökök elleni harcok befejeztével - gróf Mercy tábornok kormányzóként 53 új falut alapít betelepítéssel a Temesi Bánságban, iparpártolásának köszönhetően lesz Temesvár nagyipari központ, délmagyarországi metropolisa, kereskedelmi gócpont. Írásos dokumentumok bizonyítják a céhek szerepét, pl. 1727- ből a posztónyírókét, de legtöbb céh majd 1815-ben létesül, 17 „czéhlevél” s számos pecsét maradt fenn. 1720-ból irat bizonyítja a „Keleti Társaság” kereskedelemben betöltött szerepét. 1733-ban Mercy az olasz csatatérre távozik, megcsappan a nagyipari vállalkozások száma. A kiegyezés után nyeri vissza pénzügyi erejét, szerepe van ebben az idegen tőkének is – bizonyítják ezt az Osztrák-Magyar Bank temesvári fiókjának kimutatásai is. 1850-től már nyílvántartva a ( Handels und Gewerbekammer) Kereskedelmi és Ipari Kamara. A felsoroltak következménye a pénzintézetek megjelenése, közlekedés, posta fejlődése. A nagyipar támogatása, kisipar fejlődése teszi szükségessé a szakoktatást, pl. fa- és fémipari szakiskola, de esti tanfolyamokat is szerveznek, pl. nyomdászok képzésére. Megalakulnak a munkásjóléti intézmények (lakás, étkező, fürdő, segély, ismeretterjesztő lapok.) 1911-ben 1996 iparost, 60 gyárat tartanak nyilván a városban. Az 1868-ban újraszervezett Kereskedelmi és Ipari Kamara Temes -Torontál megyében a magyar törvények szerint működött, kereskedelmi és ipari szakosztállyal, célja az érdekvédelem, javaslatok továbbítása a minisztériumnak, ipari fejlődés szorgalmazása, panaszok orvoslása, statisztika készítése - 1918-ig hatott. Az 1919 előtti anyaghiányos, a visszavonuló szerb csapatok igen sokat vittek el 33


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ belőle. 1948-ban felfüggesztették tevékenységét. Az Állami Leváltár 1957. október 19-én vette át a meglévő dokumentumokat. 1990-ben alakult újra. (Az egykori épületért folytatott küzdelme egyelőre eredménytelen.) Temes megye Prefektúrája rendelkezik az 1778-1849, illetve 1861-1918 közötti adatokkal, amikor a Magyar Koronához tartozott, illetve, amikor a 12 esztendős szerb fennhatóság alól visszakerült Magyarországhoz. 1876-1918 között Temes-Torontál megyében a Törvényszéken 1353 társaságot jegyeztek be, legtöbbet 1897-1900 között (106). Külön tanulmányt érdemelne a kereskedelem, illetve szolgáltatások különböző területeinek rohamos fejlődése, ügynökségek, közvetítőirodák megjelenése. Jellemző, Budapestnek, Bukarestnek voltak kirendeltségei, s a megye kis helységei is élénk kereskedelmet folytattak. Külön jegyzékbe kerültek a fizikai személyek cégei ugyanabban a periódusban. Mindjárt 1876-ban 315-öt jegyeztek be (1876-1938 között 3597 szerepel). A fent jelzett fejlődés tette szükségessé a gazdasági, közigazgatási, művelődési központban a”teljességet„ például a nyomda megjelenését, fejlődését is. 1771-1871 között 78 német nyelvű kiadványt tartanak számon. Jelentős Heimerl Matthäus Josef nyomdája 1771-78 között, Trottner Johann 1784-, Slovatzek Josef Anton (1785-90), Fried G. (1882), Stern Gusztáv (1893-95), Roschek József és Eichler József (1898-1904) nyomdák, de bizonyító irataik nagy része hiányzik. Josef Beichel nyomdája (1830-57) 70 alkalmazottal dolgozott, számos napilapot, folyóiratot jelentetett meg osztrákhű szellemben, fiókot működtet Aradon (1830-48), Engel Jenő nyomdája (1910-14) Beregszászon (1895-1939). Freund Gyula nyomdája (1883-1909) Pakson rendelkezik fiókkal (1878-79), amelyet közösen működtet Rozner Dáviddal. Klapka Károly József nyomdája (18081830) is rendelkezik aradi fiókkal 1826-1830). Jelentős 1873-1913 között a Belvárosban, Régi vár utca 3. szám alatt magas nyomdatechnikával működő Csanád-egyházmegyei Könyvnyomda. Amikor Temesvár nyomdáiról, nyomtatványairól beszélünk, figyelembe kell vennünk, a kezdet német nyelvű, majd két- és háromnyelvű a lakosság aránya, de politikai helyzet függvényében is. Pl. 1900–ban ötvenezer lakost tartanak számon, ennek 60% német, 27 % magyar, 9 % román, 4% szerb. Hazay Ernőé az első magyar nyomda Temesváron az 1848-as törvények szellemében. 1867. március 19-én Hazay Róza levele utal arra, hogy „Temesváron szerződésileg Stéger Ernő nyomdász úrra átruházta nyomdaüzlet cégét”, aki azután a követelmények szerint 1867. április 5-én az egyéni cégek jegyzőkönyvébe iktatást a Pester Telegraf, Sürgöny, Amtsblatt Wiener Zeitung, Budapesti Közlöny című lapokban magyarul és németül hirdette. Végzések, jegyzőkönyvek, váltók, adóigazolások bizonyítják a formaságok intézését, a bejegyzést 1876. július 24-i 34


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ jegyzőkönyv ismét igazolja Leöwi Samu cégbíró és Hönig Mircsa, a cégbíróság aljegyzője aláírásával. Stéger halála következtében Hazay Róza hirdeti, a cég megszűnt a királyi Törvényszék 613 /1902. novemberi végzésével. Stéger utódai a Belvárosban, Balázs tér 1. szám alatt nyitnak majd nyomdát. (Stéger Jenő nyomdász 1875-1909 ). Uhrmann – nyomda családi vállalkozás a Belvárosban, Uhrmann Henrik nyomdász ( 1869-1910 ), Uhrmann Henrik és Társa ( 1910-13 ), papírkereskedése is van Uhrmann Erzsébetnek 1876-tól. Uhrmann Márton jónevű újságíró lapszerkesztéssel egészíti ki 1864-ben a nyomdai vállalkozást, de börzespekuláció áldozataként 1873-ban meghal. Délmagyarországi Nyomdai és Kiadói Szövetkezet 1887. május 3 - 1897. december 31. között működött, neve, alapszabályzata németül és magyarul jelent meg, Délmagyarországi Lapok és Neue Temeswarer Zeitung hirdeti a könyv-és újságkiadót. Cél: ”könyvnyomdák alapítása és megszerzése, hírlap és más könyvkiadói üzlet folytatása, az egyes lapok keresete a közös üzletkezelés alapján előmozdíttassék”. A fent maradt dokumentumok lépésről lépésre példázzák a vállalkozással kapcsolatos gondokat, de tükrözik a társadalmi– gazdasági problémákat is, a megmaradásért folytatott küzdelmet. Elnöke ifj. Steiner Károly gőzmalom-igazgató. Dr.Rottmann Miksa ügyvéd az igazgató, helyettese Adamovici Velizar kereskedő, igazgatósági tagok: Krayer József kereskedő, Rosztoczky Károly lakatos mester, Neumann György Temesvári Népbank igazgatója, Fischl Lajos Dávid kereskedő, Hoch Ignácz kereskedő, Reusche Frigyes lapkereskedő, Gartner Rezső Ferenc építőmester, Steiner Ferenc okleveles gyógyszerész temesvári lakosok. Joanovici György ügyvédet bízták meg a bejegyeztetéssel. Többször is visszautasítják, hol az iratok nincsenek rendben, hol a bélyegilletéket nem fizették be idejében, illetve az alakuló ülés 53 résztvevőjének aláírás jegyzéke hiányos, a huzavona alatt egyes tagok kilépnek, így október 25. lesz, mire bejegyzik. A fennmaradt jegyzőkönyvek tanúskodnak a szervezési gondokról is. 1888. február 25-i jegyzőkönyv tanúsága szerint a gyárvárosi Fekete medvéhez címzett „sördében” 135 részvényes 330 szavazatot képvisel, beszámolót olvasnak fel, Klein Nándor „könyvelő és pénztárnok” jelentését, az igazgatótanácsot és ellenőrző bizottságot felmentik, de aznap nincs eredménye a választásnak. Másnap alapszabályzatot módosítanak, egy évre választják a vezetőséget 152 szavazattal. 153-ból Schlichting Ede az igazgató (10 tagú igazgatótanács 3 póttaggal, 3 felügyelő bizottsági tag 2 póttaggal.) Javaslatokat szavaznak meg: „ saját kiadású hírlapok és időszaki lapok politikai és közgazdasági iránylatának megállapítása, szerkesztőségi személyzet és nyomdavezető felvétele és elbocsátása az igazgatóság hatáskörébe tartozik”. Dr. Ehrenfest Mór jegyzőkönyvvezető előterjeszti, a 35


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ szövetkezeti szabályzat egyetlen magyar példányban sem létezik a szövetkezeti irodában, a közgyűlés határozata: „utasíttatik az igazgatótanács egyelőre száz magyar nyelvű példányban nyomtassa, jövőre minden szövetkezeti hatáskörre vonatkozó nyomtatvány magyar és német nyelven állíttatnak ki.” Alig két hónap múlva, április 24-én a Városi Vigadóban tartott közgyűlésen, ahol a 196 részvényesből csak 84 jelent meg, az anyagi helyzetről számol be Schatteles Mihály helyettes vezérigazgató. Gartner Rezső tag, írásban javasolta a szövetkezet felszámolását. „ifj. Steiner Károly a szövetkezet további fenntartása mellett nyilatkozik: életképes intézmény, csak a vezetést kell oly férfi kezébe adni, akinek komoly törekvése a szövetkezet érdekeit minden tekintetben emelni.” Döntenek: a Neue Südungarische Zeitung kiadását átengedik Reusche Frigyesnek. A visszalépett igazgatósági tagok helyett újakat választanak. Klein Nándor indítványozza a részvényjegytulajdonosok felszólítását, fizessék be esedékes részeiket, ellenkező esetben bírósági úton hajtják be - ez többször visszatér majd. Ekkor a kimutatás szerint 220 fő képvisel 307 részvényt, kivált 52 tag. Pontos kimutatásaik vannak Temesváron kerületenként, de ekkor 10 budapesti, 10 módosi részvényes is szerepel. A következő évek törzskönyvei a „megmaradandó tagokról” számolnak be, nyilvántartásban szerepelnek, akik nem fizették részleteiket, okok: csőd, halálozás, elköltöztek, sőt az 1889-es áprilisi ellenőrzéskor az is kiderül, volt aki nem írt alá belépési nyilatkozatot. A választásokon is kevesen jelennek meg, 1890 augusztusában Lobmayer József elvállalja az igazgatóságot, 92-ben újraválasztják. Az igazgatótanács jelentése szerint „ a vagyoni helyzet nem kedvező,” „ 5419 forint a veszteség, de a szövetkezet jó hírnévnek örvend”, „nyomdánk teljesen felszerelve, minden követelménynek megfelelni képes”. Jelenleg csak három lapot nyomtatnak, pl.: Südungarischer Reform. 1893-ban. Lobmayer csődbejutása miatt lemond, helyette Grün Adolfot választják meg. A következő években is küzdenek a fennmaradásért, az esedékes igazgatóválasztásokon többen nem fogadják el a tisztséget ( Weiterschütz Géza, Gartner Rezső). Az 1894-es beszámoló nyereségről szól: „lelkiismeretes kezelés és pontos ügyvitel mellett a szövetkezet életképességét bizonyítja, dacára annak, hogy a Temesváron folyton keletkező új nyomdákkal szemben magasabb versenynek vagyunk kitéve…,gépekben és betűkben nagyobb rendelések eszközöltetnek, indokolttá válik az áremelés. A román újság nyomtatásával több fontos ok miatt felhagytunk, veszteséget azonban nem szenvedtünk”. Der Freimütige és Landwirth hetilapok, Stenographische Zeitung heti kettő, Állatvédő folyóirat havonta jelenik meg. 1895. április 1-től új napilap a Temeswarer Zeitung, /tulajdonképpen 1852-től jelenik meg más-más nyomdában/, új betűkre van szükség, 600-800 forint költség szükségeltetik, de „állandó munkát és biztos nyereményt nyújt”. 1895 októberében Radonczay István és Grüner Adolf magánvagyonából rendezte az adósságokat. Egy budapesti betűöntöde s Csendes Jakab helybeli nyomdai cég pert folytat a 36


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ szövetkezet ellen követelései érvényesítésére. Elkerülhetetlen a szövetkezet felszámolása, pedig a részjegyekről is lemondanak, a meglévő vagyont értékesítik, a tartozásokat kiegyenlítik. Nem jelent megoldást új részvények kiadására vonatkozó javaslat sem, egyhangúlag megválasztják a felszámolókat. Radonczay István és Pápaffy Szever 1896. február 6-án teszi közzé „vagyoni mérleg, nyereség és veszteség számlája, pénztári főkönyv pénztári mellékletek vizsgálatának eredménye: mindenben megegyező és helyesnek találtuk”… „a szövetkezet részjegyei semmit sem érnek, a nyomdai üzlet pangott, a hitelezők folytonos végrehajtásokat vezettek és csőddel fenyegetőztek…” „1896-ban eladtuk a nyomdát és nyomdai felszerelést Csirovits D.Tomának, ...aki kötelezte magát a 11.217 ft. tartozást megfizetni” - ezt meg is tette, „A részjegyek érvénytelenek és érték nélküliek, mert nem maradt felosztás alá kerülő vagyon...” Közben Radonczay meghal, dr. Schwarz Lajos Budapestre költözik. A cég megszűntéről a hivatalos végzés csak 1902-ben jelenik meg, a dokumentumokat tíz évig kötelesek őrizni - 1912. III. 24-én a Temesvári Királyi Törvényszék kiadja irattárba helyezés céljából. A nyomda Guttenberg nyomda néven működött tovább 1901 - 04 között az Erzsébet városban Stefánia út 16. szám alatt, magas nyomdatechnikával, tulajdonosa Wettel Ferenc. Ez a Posaune nyomdából alakult 1898-ban, 1901-ben Lechenmayer József Károly vette meg. 1916-ban szűnik meg. Délmagyarország első játékkártyagyára az egyéni cégek jegyzékében 1881. IX.1-ji bejegyzéssel szerepel Brüch Simon nevén, a társaságok jegyzékében 1882. november 30-án jegyeztek be egy céget Tarnóczy és Társa nevére. Számos rövidéletű nyomda bukkan fel, pl. Diemer Károly (1867-78), Stern Gusztáv (1893-95), Rácz M. ( 1893-97), Magas nyomdatechnikájú Bayer Róbert nyomdája a Báthory utcában (1898-1901), Dévai és Reif Nyomda (1907-14), Reif Henrik külön is működtet a belvárosi Lonovits utca 5. szám alatt (1910-14), Kartye/Kartje Mihály Könyvnyomda és Kiadó Intézete az egyéni cégek jegyzékében Unio néven szerepel a Zápolya utca 2. szám alatt, mindössze 1908.I. 291910. július 15. között. Klein Frigyes 1907-09 között. Keller János, Prégler János a Szabadság téren, Lackinger Károly a Mehalában, Heim Antal (1912–13) nyomtat. Nyomdát működtet Mangold Sándor a Gyárvárosban Főutca 19. szám alatt. József városban a Kossuth utca 23. szám alatt található a Patria, Csatáry és Ádám tulajdona (1900-1903). Schulz Antal és Perl István nevén a Minerva könyvnyomda, papírkereskedés és irodalmi vállalat a Belvárosban D/52-es és E/ 22-es iparigazolvánnyal ( 1904. V.-16- VIII. 3). Hunyadi Könyvnyomda 1912. XI. 13-án kiadott E/ 45-ös Iparigazolvánnyal Pogány Mihály, Kosztiener Samu szerkesztők, Neumann Károly nyomdász tulajdona, a Lenau utca 2. szám alatt működik 1913. I. 1. -1916. II. 4. között, ekkor Neumann kilép, 1922-ben a társas cégből egyéni lesz, Pogány Mihály tulajdona. Gyakorlati hasznú a román és magyar nyelven szerkesztett Almanach Adresse Timişoara/Temesvári címtár. 37


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ Oberländer Józsefné született Stern Emília Gyárváros Körte utcai lakos papír-, könyvkereskedő, könyvkötő céget, nyomdát működtet. Fennmaradt iratai a hivatalos eljárások bizonyítékai. Minden egyes foglalkozáshoz jogosultságát kellett bizonyítania, az Iparigazolványt a város főkapitánya, „mint elsőfokú iparhatósági főnök”adta ki 1890. március 4-én. „Iparigazolvány – Oberländer Józsefné, született Stern Emília temesvári lakos kellően bejelentette, hogy a gyárvárosi Főutca 26. szám alatt könyvkötő ipart szándékozik űzni. Az A/10-es számú igazolvány tanúsítja, hogy az 1884/XVII. 1-es számú törvény által előírt ipar űzésére jogosult”. Nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét, bizonyítja a Budapesti Közlönyben, Wiener Zeitungban közölt cégbírósági döntés : „A Temesvári Királyi Törvényszék 1891. január 17-én a 685/1890-es számú végzéssel Oberländer József cégvezető és Emília tulajdonos ellen annak összes vagyonára a csőd megnyittatott.” 1893 februárjában hivatalból törölték a cégjegyzékből, a rendőrségi jelentés szerint tartózkodási helye ismeretlen, elköltözött vagy meghalt. A Csendes testvérek hol társaságként működnek, hol egyéni vállalkozók. Csendes Jakab „Belvárosi lakos papír- és könyvkereskedő, gyorsnyomda- tulajdonos – főtelepe a Belváros 96. szám -, bejegyezni rendeltetik 1890. augusztus 4én „-1918. február 23-án megszűnt.” „Csendes Lipót papír, könyv, könyvkötés, kereskedés„ bejegyezve 1905. március 11-én, üzletvezetője Váczy Imre.” A Csendes Testvérek néven Dávid és Leopold könyv- és papír kereskedése 1918-tól működik, Dávid 1924. I. 18-án kilép, helyette felesége, született Naschitz Ilka lép be, a név marad. Érdekes dokumentum a nemzetiség igazolása, amelyet a polgármesteri hivatal bocsátott ki 1920-as számmal 1925.V. 20-án : „Mi, Temesvár város polgármestere tanusítjuk, hogy özv. Csendesné szül. Naschitz Ilka, Temesvár II. kerületében Coronini utca 13. szám alatt foglalkozása kereskedő, 1871. V. 6-án született, román nemzetiségű, a C. II. kötetben iktatva 4-es szám alatt. Nemzetisége megállapítva az 53–as rendelet szerint s a nemzetiség megállapítására vonatkozó szabályok szerint” dr. Georgevici polgármester -s.k., dr. Bugariu s.k. P.H. 1928 januárjától ismét nyomdájuk is van, az özvegy kilép, belép Csendes Jenő nyomdász, kőnyomdát működtet, társtulajdonosok az öt évre szóló szerződés értelmében. Népszerűek a húszas években az általuk szerkesztett német és magyar nyelvű kalendáriumok. ( pl.Arbeiter Kalender ). A hitelezők sürgetésére 1930 szeptemberében bírói eljárás indul a cég ellen. Klein Frigyes 1906-februárjában bejegyzett nyomdája „hivatalosan bizonyíttatik bejegyzése a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe” E / 43-as iparigazolványa alapján. Feljegyezték, a Püspök úton lakott a Weisz szövőgyárban. Schulz Antal és Perl István könyvnyomda és papírkereskedők 1904. V. 16-án jegyzik be cégüket a Belvárosban, a Minerva könyvnyomda, papírkereskedés és irodalmi vállalatot augusztus harmadikán megszűnik. 38


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ Sikeresebb családi vállalkozás Magyar Testvérek nyomdája Belváros 32. szám alatt. Elnevezése és valamennyi dokumentum magyar és német nyelvű. Az 1864. november 13-i jegyzőkönyv tartalmazza a Magyar Dávid Salamon és Magyar József között megkötött társasági szerződést, 1865. január 12-én engedélyt kapnak papír- és írószer kereskedésre is. József halála után, felesége Lilla beleegyezésével, 1875. március 22-től egyedüli tulajdonos Magyar Dávid Salamon, a cég neve változatlan. December 23-án Salamon felesége, Ilona és József felesége, Lilla (született Russo) Társasági Szerződése révén visszakerül a társas cégek jegyzékébe, 1878.VI. 27-én Lilla kilép, Ilona az egyéni tulajdonosok jegyzékébe kerül. 1888. V. 19-én Magyar Salamon Dávid betegségére hivatkozva, 1865-ben született fia nagykorúsítását kéri, „az atyai hatalom alól felszabadíttatik”, megbízza fiát és testvérét, Izsákot cégvezetői együttes üzletvezetéssel, képviseleti joggal. 1888 októberében meghal, az örökösök: felesége, fia és kiskorú lánya, ismét társas cég anya és fia vezetésével. Bővítik foglalkozásukat, 1891. VI. 13-tól Könyvnyomda és vonalzó intézet foglalkozás-körrel Báthory utca 4. szám alatt, (E/13-as Igazolás), üzletvezető Magyar Izsák, valamint Báthory utca 3. szám alatt Iparigazolással (A/43) könyvkötő ipart űznek Ritter Henrik üzletvezetése mellett. 1893. V. 26-i nyilatkozat szerint Magyar Salamon Dávid kilép, ismét egyéni cégek jegyzékébe kerül. Adásvétellel 1895. március 27-i jegyzőkönyv tanúsága szerint Baruch Miksa és Rezső beltagokká váltak, a közben Krajovára férjhez ment kiskorú Zsófia román nyelvű nyilatkozattal beleegyezik. Ilona eladósodik (majdnem 61 ezer forint). Ilona halálával 1902. november 1-jén felszólítják Baruch Rezsőt nyilatkozzon, marad-e a cég. 1902. XII. 3- án kérik a cég törlését a jegyzékből, 1912. II. 23- i jegyzőkönyv igazolja az iratok ellenőrzését, kiadását. 1912. december 7-i alakuló ülés eredménye a Délmagyarországi Könyvnyomda Részvénytársaság. Az alapítók, id. Anheuer János, Wettel Ferenc, dr. Gábriel József ügyvéd, három évre igazgatótanácsot neveznek ki. A Kereskedelmi Kamara többször is kéri a dokumentumok bemutatását (1913, 1924, 1929). Anheuer József újpécsi lakos tulajdona az Ungureanu utcában működik, a német nemzetiséget szolgálta, társasággá alakult, de magántulajdon maradt. Az 1914. VI. 5-i közgyűlésen fogalmazzák meg a döntést: kötelesek a Délmagyarországi Közlöny című polgári napilapot 1915. december 31- ig nyomtatni. (A lap 1872-1919 között jelent meg, 1872–88 között Temesi Lapok címen ) Anheuer eladja a háború kitörésekor, mert veszteséges volt, az adósságot kifizette, a maradékot művelődési célokra költötte. Anheuer meghal, a társaság iratait nem találják - a fentiek a rendőrség 1937. december 5-i jelentéséből derülnek ki. A Raiffeisen cég – akinek adósa volt - adta el Pilger János és Frecot József temesvári lakosoknak, akik 1921 júniusában nyitnak nyomdát a Losonczy téren Pilger et.Company néven az E/60/1921-es iparigazolvánnyal. 39


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ Igen rövid életű a Hansa ügynökség 1920 februárjában iktatott nyomdája és kiadója is. 1923 áprilisában Carol Herbeck, Dózsa utca 24. szám alatti lakos kéri törlését a kereskedelmi iktatóból, jelezve sikertelen voltát ( „cu daune mari„) 1919. IV. 15-én Hiller Károly és Wratil Frigyes nyomdatulajdonosok egyenlő jogokkal jegyzik be a „Hiller és Wratil” céget, 1922. I. 17-én Wratil kilép, tulajdonosok Hiller és Gabrik József „Hiller et. Company” néven működnek a Kinizsi utca 7. szám alatt. A Guttenberg Nyomdát tíz személy hozza létre (Hollinger et Company). 1921. augusztus 30-án iktatják közös iparigazolással az I. kerületi Semenic utca 6. szám alatt, a tagok kérésére 1922. november 1-jén törlik a jegyzékből. A társaság három tagja az Eminescu utca 6. szám alatt alapítja a Landbote című nyomdát: dr. Duraszil / Durazsil et. Compannie 1922 októberében (August Gieszer, Petru Lorisz, Matei Goschy) az E/105-ös számú nyomdaigazolással, 1925-ben M. Goschy kéri törlésüket a jegyzékből, de erről csak 1932 V. 31-én bocsátják ki a döntést. Az 1921. III. 30-án jóváhagyott Gerő és Társa gépi erővel dolgozó gyárként bejegyezve, nyomda, könyvkötő, vonalzó, füzeteket is készítő, 22 munkást foglalkoztató, a III. kerületben a Holló utca 6. szám alatt. Gerő Ilona, férjezett Harmath könyvet, papírt, kottát, írószert forgalmaz. 1932. február 9-én csődöt jelentenek a Temes-torontáli törvényszéken. A Moravetz nyomda is különféle változatban marad fenn. 1898- 1902 között Gyula egyedül vezeti a József városban, Kossuth utca 31. szám alatt, 1903-09 között Moravetz és Weisz, 1910-től Moravetz Testvérek. Jelentős a nyomda mellett 1904-től kiadójuk is, amely különösen 1919-28 között számos zeneművet jelentet meg, 1923-ban Moravetz Album két- és négykezes zongoradarabokat, népszerű bánsági és erdélyi népdalokat, 1924-ben a Faust operát, klarinétra írt műveket, népdalfeldolgozásokat tartalmaz, 1926-ban jelenteti meg a Film Albumot. Szép jövedelemre tesznek szert hirdetésekkel. Papírkereskedést is működtetnek. A két világháború között egyik legjelentősebb nyomda és kiadó. (Nyomda Avram Iancu utca 4., litográfia Berthelot utca 3. szám alatt ) 1920. december 12-i alakuló ülésen jön létre a „Helikon„ Bánáti Nyomda Részvénytársaság/„Helicon” Societatea Bănăţeană. A fennmaradt iratok nyomon követik hullámzó változásait, alakulását a politikai, gazdasági események függvényében az 1948-as államosításig. A társasági tőkét a Temesvári Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságba fizetik be. A 3 évre kinevezett igazgatóság tagjai: Szana Zsigmond, Lukács László, Moravetz Gyula temesváriak, dr.Ioan Stănescu bukaresti. A felügyelő bizottság tagjai: Moravetz Mór, Basch Dezső, Kállay Sándor. A Temesvári Hírlap és Banatul Românesc hasábjain hirdeti célkitűzését: grafika, litográfia, könyvnyomtatás, könyvkötés, zeneművek, hirdetések, reklám megjelentetése, hasonló jellegű üzemek létesítése, részvétel ezekben. 1922 már40


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ ciusában iktatják, de ekkor már Lukács László helyett dr. Friedl Alfréd a vezetőség tagja, bekerül dr. Brüch Eduárd is. Az elnevezés három nyelvű, német is, „Helikon Banater Druckerei Aktiengesellschaft” elnevezéssel egészül ki. Alapszabályzata román nyelvű, 1923 júliusától megbízott ügyvezető Schipper Gyula. Részvényesek a Temesvári Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság 4000, Blanc et. Comp. Részvénytársaság Bukarestből 3000 részvénnyel, és 12 magánszemély (7 magyar, 3 német, 2 román). Az 1923. február 20-i közgyűlés két újság, több folyóirat nyomtatásáról számol be, szerződéseket kaptak a Városházától, területet szándékoznak vásárolni, nyereséggel zárták az évet. 1922. december 28-án a Hivatalos Közlönyben jelentik be, országos hatáskörre kívánnak szert tenni. 1927-ig az évi közgyűlések fellendülésről számolnak be, ekkor már 17.577 részvénnyel rendelkeznek, Szana változatlanul elnök, több eddig ismert nyomdász a vezetőség tagja: Moravetz testvérek, Pilger, krajovai taggal is bővül, Milcoveanu N. A gazdasági válság káros hatásáról számol be Szana Zsigmond vezérigazgató, az alaptők felére csökkentéséről döntenek 1928. IV. 18-i közgyűlésen az 1927-es év több mint 2 milliós vesztesége következtében. 1928 novemberében vezetőségi tag ifjú Szana Zsigmond is, módosítják az alapszabályzatot, tőkeemelésről döntenek (5 millió lej), ekkor tíz személy rendelkezik 20718 részvénnyel. 1929. március 19-én a közgyűlés Szana Zsigmond és fia, ifjú s idősb Jávor, Moravetz Pál mellett dr. Jávor Béla zsebelyi lakost, Magyar Pál és Radványi Miklós budapesti lakosokat választja a vezetőségbe, utóbbiaknak „idegen„ állampolgárságukat kell igazolniok”. Az 1930-as év újabb veszteséggel zárul, de még megmarad a haszon kétharmada. 1931 februárjában többen kilépnek, idősb Szana, Magyar Pál, Radványi Miklós is. A Kereskedelmi Kamara többször is figyelmezteti a céget, nem nyújtották be a közgyűlés jegyzőkönyvét, mérleget, kötelesek a Hivatalos Közlönyben közölni 1932. augusztus 10 -ig. A korabeli helyzetről tanúskodik a cég telefonszáma: 10. 1932 augusztusában a Temes –Torontál Törvényszéken 1286-os számmal iktatják szándékukat: nyomdagépekre licitálni, miután 1931-ben tízmillióra emelték a törzstőkét és 1930-ban az osztalékot sem vették fel. Új részvényeket adtak ki 1931-ben, összesen húszezret: a Temesvári Bank tíz-, Jávor József öt, budapesti Globus Nyomda ötezret vásárolt. Az 1932-es jegyzőkönyv ennek ellenére katasztrofális gazdasági helyzetről panaszkodik, amely helyzetüket is befolyásolta, az árak csökkentek, nem fedezik a költségeket sem, a veszteségeket a következő évre írják. 1934-ben nyomdagépet vásárolnak, 639.54.000 lej a veszteség. 1936 márciusában jegyzik, csak kisebb változás észlelhető, nagy az adó. 1937 áprilisában a gépállomány bővítéséről számolnak be, közben csökken a veszteség az előző évekhez viszonyítva. A vezetőségben lényeges változás nem történik. 1940. II. 27-én Szana Zsigmond a megbízott cégvezető, finanszírozza a céget, nyereségről számolnak be. A beruházásoknak köszönhetően a 41


HATÁRAINKON TÚLRÓL ______________________________________________ magánrendelések mellett az állam tankönyveket rendelt, az üzem megerősödött, a kartonrészleget fejlesztették. Az 1940. december 19-i rendkívüli közgyűlésen bekerül a vezetőségbe dr. Mircea Munteanu, dr. Laurenţiu Florin, számos ismert személyiség ( Szana Zsigmond, dr. Heller László, dr.Ioan Băltescu, dr.Octavian Crâsmariu, dr. Jávor Adalbert, dr. Anton Bogdan, Moravetz Gyula, Jávor József ) kilép. A negyvenes években állandóan változik a vezetőség, 1942 márciusában dr.Cornel Grofşoreanu, dr.Ion Veverca, dr.Mircea Munteanu kerülnek be egy évre, 1943 áprilisától Jávor József a technikai igazgató. A szeptember 24-i ülésen módosítják az alapszabályzatot, az elnevezést: „Helicon” S.A. Institut de Artă Grafică din Timişoara/„Helikon” Temesvári Grafikusművészeti Intézet. Októberben a törzstőke növeléséről döntenek, Észak-Erdélyből próbálnak rendeléseket szerezni. 1945-ös jelentés szerint nagyobb megrázkódtatások nélkül sikerült átvészelni a háborút, papírt, kartont sikerült szerezni, volt tartalék. Kevés a nyereség, de szociális megvalósításról is szólnak, napközi otthon létesült az alkalmazottak gyerekeinek. 1947 márciusától az állam is részvényes (20), 1948. V. 10-én jóváhagyják az előző év mérlegét. Gondokról számolnak be: az infláció következtében csökkent a rendelés, de eleget tettek kötelezettségeiknek, a papírt is nehezen szereztek, év végére javult a helyzet, gépeket vettek, kis nyereségüket a tartalékalapba utalják - mindezt alig egy hónappal az államosítás előtt, amellyel kapcsolatos iratokat nem sikerült találnom. 1989 után ez az állami vállalat megszűnik, de számos hazai és külföldi vállalkozás kínálja szolgálatait többnyire a korszerű követelményeknek megfelelően, jelenleg mintegy 25 szerepel nyilvántartásban, s versenyez megrendelésekért. A temesvári nyomdaipar fejlődését próbáltam meg dióhéjban összefoglalni, utalva a gazdasági háttérre, mely lehetővé és szükségessé tette, s amelynek eredményeként - a Bánságra jellemzően - három nyelven, (román, magyar, német, sőt , szerbül is) születtek a különféle nyomtatványok.

42


TANÁRAINK ______________________________________________ FORGÓ GÉZA A 85 éves Tóth Ferenc köszöntése „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!” Egy kisvárosi múzeum „olyan, mint embernek a tükör: magát látja benne, amint fölnövekszik, öregszik, s ha emlékezetében összegyűjtötte múltjának arcképeit, fölidézheti benne múltját. Más kérdés, tanul-e belőle. Biztosan vannak, lesznek, akik a város, község múltjából, történetét alakító kiváló közéleti személyiségeinek életéből tudnak leszűrni alkalmazható tanulságokat” – véli Péter László professzor, a makói múzeum egykori igazgatója. Igen, egy múzeum lehet egy közösség emlékezetének őrzője, mindenféle gazdasági, társadalmi és politikai vihar közepette, mert jövő mindig van, és egyszer tükörbe kell nézni. Kellenek olyan személyiségek, akik vigyáznak széthulló örökségünkre. A makói József Attila Múzeum élén ilyen volt Tóth Ferenc. Huszonhárom éves igazgatói és tudományos tevékenységével – igazi alkotómunka volt – érdemelte ki azt a tiszteletet, amelyet nemcsak barátai, pályatársai között élvezhet, hanem azok körében is, akikkel személyesen nem is találkozott. A múzeumigazgatói székig hosszú út vezetett. A kezdeteket Újvároson kell keresnünk, ahol Tóth Ferenc és Elek Julianna házasságából 1928. január 4-én született meg a kis Ferenc. A szülők boldogan és büszkén mutatták be az új jövevényt a rokonoknak és ismerősöknek. A fiatal pár mindent elkövetett, hogy békés és tisztességes életre indítsák gyermeküket. Milyen büszkék lehettek volna, ha a jövőbe látnak… Tóth Ferenc szülei tisztviselők voltak, mégis ismerték a kertészek világát, hiszen Makó-Újvárost – ahol született – többségében hagymakertészek lakták, akikből sugárzott a büszkeség, a 48-as hagyományok és Kossuth Lajos tisztelete. Jó barátja ekkoriban Varga Jóska volt. „Máig felejthetetlen élmény maradt számomra, hogy náluk kutyaólat is építettünk, ami a sár előkészítéséből, a vályogverésből, a falazásból, tapasztásból, tetőépítésből állt. Itt kaptam az első indítást a népi építészet iránt. Nem is tudtam, hogy a barátom cigány” – emlékezett vissza Tóth Ferenc. 1938-as tanévtől a Csanád Vezér Gimnázium diákja lett. A térség egyik legjobb intézetében tekintélyt sugárzó, humánus pedagógusok dolgoztak. Talán a legelevenebb hatást, a helytörténeti kutatásairól is ismert Giday Kálmán tette Tóth Ferencre.

43


TANÁRAINK ______________________________________________ Tanulmányait a szegedi tudományegyetemen folytatta, amely régiónk szellemi központjaként működött. Oktatói kara jól képzett, az ország tudományos életében élenjáró személyekből állt. Bálint Sándor néprajzi, Roska Márton régészeti, Klemm Antal nyelvészeti és Felvinczi Takács Zoltán művészettörténeti előadásai érdekelték legjobban, amelyek elindították a muzeológia felé. Baróti Dezső professzor az első irodalmi óráján megkérdezte, ki miért jelentkezett bölcsészhallgatónak. Tóth Ferenc válasza, hogy helytörténeti kiadványokat szeretne készíteni. „Magam is meglepődtem kijelentésemen, mert ez addig sohasem fogalmazódott meg bennem. Az indoklás már egyszerűbb volt, hiszen könyvespolcomon akkor már ott sorakoztak a Csanádvármegyei könyvtár kötetei, amelyeknek József Attila osztályfőnöke, Eperjessy Kálmán volt a gondozója.” Legszorosabban Bálint Sándorhoz kötődött. „Etikai magatartást sugárzó személyisége különösen magával ragadott. Idegen volt tőle a modorosság és a kivagyiság. Közvetlen volt és mindenekfölött ember” – írta tanáráról Tóth Ferenc az Emlékeim Bálint Sándorról címmel, 2004-ben megjelent füzetében. A népi építészetről és a szegedi paprikáról hallgatott előadások késztették arra, hogy doktori értekezését Makó népi építészetéről, a makói monográfia egyik kötetét a makói hagymáról fogalmazza. Tóth Ferenc nyaranta a szegedi Móra Ferenc Múzeum ingyenes gyakornoka volt. Egyetemi tanárai és a múzeumi tapasztalatai elindították a tudományos kutatások és gyűjtések útján. A makói hagyma, a talicska, a makói ház stb. mind később értek publikálandó dolgozatokká és váltak a Makói Múzeumi Füzetek meghatározó köteteivé. Az 1952/53-as tanévben a makói Szántó Kovács János Gimnázium tanára lett. Az egykori diák visszatért tanítani oda, ahol előtte már József Attila és Erdei Ferenc is koptatta a padokat, ahol Juhász Gyula vagy későbbi tanárai közül Eperjessy Kálmán és Tettamanti Béla is dolgozott. A következő két évet 1953-tól 1955-ig Szegeden töltötte. Az egyetemen volt tanársegéd és könyvtáros. Szoros kapcsolat szövődött a kollegákkal, és a tanszéki könyvtár olyan lehetett, mint a Vészi könyvesboltja Makón, ahol Juhász Gyula, Espersit János vagy Gorcsa Péter stb. vitatták meg a világ dolgait… és ez a közösségteremtő magatartás a későbbiekben majd visszatér. Az egyetemi karriert mégis feladta és hazajött szülővárosába. Miért? Tehetjük fel a kérdést. A választ ő maga adja meg. „Egyetemistaként kezdetektől vonzalmat éreztem háziasszonyom unokája, Bernátsky Sára iránt, akinek a Vedres István építőipari technikumban igazgatója, az egykori osztályfőnököm, Giday Kálmán volt. A Dugonics téren 1955. júniusában Kálmántól hallottam, hogy a menyasszonyom kitűnően érettségizett. Tőlem tudta meg, hogy egy héttel érettségi után tartjuk az esküvőnket.” A makói nagyszülői ház megüresedett, ezért a közös otthon is meg44


TANÁRAINK ______________________________________________ volt. Felesége hűséges és türelmes társként ma is viseli a helytörténeti- és néprajzi élet gyakran kibogozhatatlan nehézségeit. A makói múzeum az ötvenes évek második felében a város mostohagyermeke. Nincs igazgató, egyéb alkalmazott. Így az intézmény nem lehetett részese a helyi kulturális életnek, pedig Péter László megindította tudományos munka folytatása közérdek lett volna. Tóth Ferencet 1964. november 1-től kinevezték igazgatónak. „Nagyon komolyan foglalkoztatott, hogy 36 évesen vállalkozhatom-e erre a feladatra, hiszen egy muzeológus ebben az életkorban már sok mindent letett az asztalra. Kétnapos tépelődés után múzeumi álmaim megvalósítása mellett döntöttem azzal, éjt nappallá téve fogok dolgozni, és behozom a lemaradásomat” – emlékezik vissza. Szerinte „a makói múzeum élére nem egyetlen tudománnyal elkötelezett szakkutató, hanem Makó-kutató kellett.” Az álmok valóra váltásához támogatókra volt szükség, ezért létrehozta a Múzeumi Baráti Kört, amely a „városban társadalmi jelentőségre tett szert. Mindezt az igazgató a múzeum érdekében tudta hasznosítani. A múzeum a város szívévé nőtte ki magát” – Draskóczy Ede emlékei szerint. Raffai István pedig így írt: „Jóízű és szenvedélyes viták emlékét őrzöm […] Az elégedetlenség és a tenni vágyás közös hullámhosszán szót értett tanár, tisztviselő, jogász, pap és más olyan barátok, akik tudtak is, mertek is a napi munkájuknál mélyebbre nézni, és messzebbre látni.” Az aprólékosan megindított munka eredménye, hogy a múzeum kulturális-szellemi műhely lett. Búzás László 1966-ban mutatta be Erdei Ferencnek, aki kézfogáskor ennyit mondott: „tiszteltem apádat, dolgozz az ő szellemében.” A Szülőföldem Makó c. film készítésekor többször találkoztak, mert Tóth Ferenc feladata volt az előzetes szervezés. „Erdei feltette a kérdést, hogy hol készüljön a film? Valaki azt mondta, a Kálvária utcában. Erdei válasza: igen, a Kálvária utca nagyon szép, de ez a katolikusok főutcája, legyen a reformátusok főutcáján, az Aradi utcában.” Hagymatermeléssel főleg reformátusok foglalkoztak és Erdei Ferenc 1950-től a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. Tóth Ferenc szerint „Ő volt az egyetlen országgyűlési képviselő, aki érdeklődésből eljött múzeumunkba […] Egyik alkalommal jácint, máskor Hézső Ferenc festő kiállítását nyitotta meg. Egy múzeumi baráti köri összejövetelen megválasztottuk tiszteletbeli tagnak, székfoglaló beszédét a hagymáról tartotta.” A baráti körnek legfőbb hozadéka pedig az új múzeumi épületek létesítése volt. 1971-ben lebontották a régit, de a város állami és politikai vezetése között komoly ellentét feszült múzeumügyben is. „A múzeum udvarán épült új raktárhelyiséget 1976-ban kiállítás keretében Apró Antal avatta fel. Ezt követően az országgyűlés elnöke megkérdezte a tőle távolabb álló Komócsin Mihály megyei párttitkártól, mikor épül fel az új múzeum; erre azt a választ kapta: Aki lebontotta, majd felépíti. Erre Forgó István elindult pénzt szerezni. Erdei Ferenc tisztelőitől sike-rült 45


TANÁRAINK ______________________________________________ összeszednie a beruházás összegének felét” – emlékezik Tóth Ferenc. A múzeum új épületét 1981-ben adták át. Az Espersit-házat mint irodalmi kiállítóhelyet 1979-ben Espersit János születésének centenáriumán nyitották meg. Az Ópusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékpark hagymásháza Tóth Ferenc javaslatára lett kiválasztva, felépítve- és berendezve a múzeumi gyűjtemény darabjaiból 1980-ban. A városi skanzen megvalósítására pedig így emlékezik: „Mivel a múzeum állandó kiállítása ’papírízűnek’ tűnt, kezdeményeztem a városi skanzen kialakítását.” Sikerrel, mert a város támogatta a megyei tulajdonú múzeum gyarapodását. A miértre Tóth Ferenc adja meg a magyarázatot: „Amikor egy-egy múzeum felépült Makón, a város első számú vezetője azt mondta, ez akkor is Makóé lesz, ha a telekkönyvben nem mi szerepelünk.” A múzeumban folytatott kultúraszervező és tudományos munkának a gyűjteménygyarapítás, a kiadványok és a kiállítások a legfőbb bizonyítékai. Nemcsak egy kisváros kulturális sokszínűségének fontos akkor és most, hogy az ország jeles művészei mutatkozzanak be, de fontos ez az alkotóknak is. Idézzük Bodor Zoltánt, a kortárs festőművészet neves alkotóját: „A kisvárosi múzeum az a hely, ahol érintkezésbe léphetek a város és a környék múltjával. Időnként meglepő műalkotásokra bukkanhatok, amiknek ott, a központoktól távol sajátos jelentésük van.” A József Attila Múzeum kiállításainak sokszínűsége az ország művészeti sokszínűségét hozta és hozza el Makóra. „Szerencsém volt, hogy munkatársaim éppúgy lelkesedtek a múzeumért, mint én. Ha kellett, mindent megoldottunk házilag. Amikor péntek délután a Bánffy-ház bontásakor a tanácselnök-helyettes azt mondta, tietek a filagória, ha vasárnap estig elbontjátok. Két lelkes lokálpatriótával szét is szedtük a csodálatos épületet, és a bontási anyagot taligával áthordtuk az Espersit-ház udvarába, felállítására már ácsot fogadtunk.” A dolgozók létszáma is bővült, amely az intézmény működésének elismerését mutatja. Felföldi László, Halmágyi Pál és Markos Gyöngyi is ebben az időszakban került a múzeumba. Tóth Ferenc megindította munkát segítette ismertsége és szakmai műveltsége. A néprajzi tárgyak gyűjtését az életmódváltozás miatt fel kellett gyorsítani. „[…] magam gyűjtöttem padlásokon, színekben, hombárokban, és Trabanttal szállítottam a múzeumba […] Gyűjtés szempontjából hősi korszak volt az az évtized, amíg a múzeum le volt bontva” – véli Tóth Ferenc. A makói múzeum hatvanezres darabszámot meghaladó gyűjteményének nagy része a 70-80-as években került a raktárba. Különleges kincse a József Attila kéziratok, a térképtár, a történeti festmények, plakátok, művésztelepi grafikák… Az új múzeumépület hatalmas kiállítótere méltó helyet adott pl. a Makói Művésztelep alkotóinak. A kiállítások rendezésénél Tóth Ferenc számára a Makóhoz kötődés, a színvonal, az újszerűség volt a legfontosabb. Jó kapcsolat 46


TANÁRAINK ______________________________________________ ápolt Pogány Ö. Gáborral a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójával és Solymár István főigazgató-helyettessel. „Az volt számunkra a legnagyobb elismerés – írja – amikor Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező grafikáiból vagy Fáy Lóránt egykori rajztanárom műveiből rendezett kiállításaimat Makó után a Magyar Nemzeti Galéria is bemutatta.” Tóth Ferencnek volt-van egy szenvedélye: a kiadványok szerkesztése. Megindította a Makói Múzeumi Baráti Kör Értesítőjét, a Makói Múzeum Forráskiadványai és a Makói Múzeum Adattára sorozatot és folytatta a Makói Múzeumi Füzetek sorozatot. Nyugdíjazása után sem tudott e „szenvedélyéről” lemondani és elindította a Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei, a Szirbik Miklós Társaság Füzetei, a Makói Életrajzi Füzetek, a Földeáki Füzetek sorozatot. Az általa írt és szerkesztett tanulmányok és kiadványok száma a négyszázhoz közelít. Nyugdíjba vonulása után készültek a nagyobb terjedelmű összefoglaló munkái: a Makói Monográfia kötetei, Csongrád megye építészeti emlékei, József Attila makói évei, Makó képzőművészete, a száz magyar falu kincsesháza sorozatban Apátfalva. Arra a kérdésre, hogy melyiket tartja legfontosabbnak, így válaszol: „Most úgy érzem, hogy Makó néprajza kötet a maradandó, készülhetnek kitűnő résztanulmányok, de több szintetizáló munka aligha. Valójában annak különösen örülök, hogy a világhálón az általam írt és szerkesztett munkákból mintegy hétezer oldalnyi elérhető.” Halász Péter, a Honismeret főszerkesztője szerint Makó büszke lehet sorozataira, legfőképpen a múzeumi füzetekre: „Kevés olyan 20–30 ezer lelkes nagyságrendű városunk van, amely azzal büszkélkedhet, hogy 1952 óta folyamatosan kiadványsorozatot jelentet meg. Mert a Makói Múzeum Füzetei valójában nem a makói múzeum füzetei, hanem valóságban az egész városé”. Tóth Ferenc munkásságát kitüntetésekkel ismerték el 1970-től napjainkig. 1988-ban Móra Ferenc Emlékérmet kapott, 1990-ben Makó Város Díszpolgára címet, 1994-ben a Tömörkény-díjat, 1998-ban a Csongrád Megyei Alkotói Díjat, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A 2003-as esztendő a Bél Mátyás Emlékérmet és a Szentatya Apostoli Áldását hozta el, 2006 pedig a Fraknói Vilmos-díjat. 2008-ban a Nagy György-alapítvány díjával, a Csongrád Megyei Príma Díjjal és a Makói Nemzetközi Hagymafesztivál Aranyhagyma díjával ismerték el tevékenységét. Minden kitüntetésnél többet jelent, hogy a Makóra látogatók elismeréssel távoznak az általa megteremtett múzeumból, örömmel ismerkednek a skanzennel és a hagymatörténeti kiállítással. Az Espersit-ház mára a helyi irodalomtanítás része lett. Tanulmányait és kiadványait diákok, kutatók és egyszerű érdeklődők naponta lapozzák fel. Péter László, amikor 1964-ben megtudta, hogy barátja lett az igazgató,

47


TANÁRAINK ______________________________________________ Petőfi Sándort hívta segítségül, s csak ennyit üzent: „Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, / Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!” Ma már tudjuk: Petőfi Sándor szavai beteljesültek.

Sipos László grafikája

48


TANÁRAINK ______________________________________________ VARGA GYULA Tóth Ferenc köszöntése Tóth Ferenc makói múzeumigazgató – talán nem is tudják és ismerik ezt igazán a makóiak és a szegediek – immáron évtizedek óta országos léptékű tudományos személyiséggé vált. Mindenek előtt saját írásainak, és mérhetetlenül gazdag szerkesztői tevékenységének köszönhetően olyan „intézmény” lett ő, aki régóta, és még ma is, éppen a 80. és a 90. esztendők felezőjében, mozgatja, serkenti – és a maga nagyon szelíd módján – próbálja rendre jó irányba terelgetni városa értelmiségét. Teljesítményével messze túlnőtt már városa határain, noha ő sose kívánkozott azt, nem mellékesen, szülővárosát elhagyni. Az általa igazgatott – és egyre gazdagabb anyaggal és számos jó hírű kiállítással büszkélkedő – Makói József Attila Múzeum az ő vezetésével tudományos műhellyé vált. Helytörténeti munkásságának kiemelkedő teljesítménye a „Makó monográfiája”, amely magas színvonalú és primer kutatási eredményeket is tartalmazó öt vaskos kötetével egy szebb időket látott magyar várost mutat be, s egyúttal példát is ad másoknak, miként tekintsenek saját településeik múltjára, értékeik megőrzésére és bemutatására. És ott vannak A Makói Múzeum Füzetei, ez a páratlanul színes kiadványsorozat, amely ma már valahol a 100. kötet körül jár, s egykori makói hírességek, helyi szerzők, de jó nevű, kortárs tudósok írásainak tárházát kínálja. A Makói Múzeum Adattára és a Makói Múzeum Forráskiadványai című sorozatnak is szerkesztője volt, bizonyítékául annak, hogy Tóth Ferenc egykori múzeumi igazgatói szobája – amiként valaha Szegeden, Móra igazgató úré is – igazi tudományos kutatói műhely volt, 25 éven át nyitott a világra az új dolgok iránt, s őrizve a múlt értékeit. Tóth Ferenc múzeuma tehát nem néhány évszázados cserepet, egykor használt kapát-kaszát és avítt tárgyakat vitrinjeiben őrző, szokványos gyűjteményként alakult és fejlődött, hanem szellemi központ, „alkotóház” lett, amit ennek megfelelően illik értékelni és őrizni. Erdei Ferenc egykori munkatársaként kerültem Tóth Ferenccel kapcsolatba, s azóta tart a szoros szakmai együttműködésben kialakult barátságunk is. Ő szerkeszti egyesületünk kiadványait – az Erdei Ferenc Társaság Füzeteit – amelynek éppen a napokban jelent meg a 24. kötete. Számosat ő maga írt közülük, s többnek volt serkentő és biztató mentora. És mintegy „mellékesen” – már leírni is csak bátortalanul merem, mert annyira hihetetlen –, A Makói Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei, a Makói Életrajzi Füzetek, a Szirbik Miklós Társa49


TANÁRAINK ______________________________________________ ság Füzetei, a Földeáki történetek és a Makói Újságok Bibliográfiája című sorozatoknak is az örökifjú Tóth Ferenc a gazdája. Néhány hónappal ezelőtt, 2012 decemberében mutatták be a makói könyvtárban a Tóth Ferenc szerkesztette Dr. Csepregi Imre makói katolikus lelkész kilenc éven keresztül naponta írott naplójának 2. – ugyancsak vaskos – kötetét. Kívánom, legyen ereje Tóth Ferenc kedves barátomnak a napló még hátra lévő további öt esztendeje feldolgozásához is.

Tóth Ferenc

50


TANÁRAINK ______________________________________________ SIKET ISTVÁN LÁSZLÓ Emlékező visszatekintés A mi kedves tanárnőnk, Dr. Szentpéteriné Hollaky Ilona a találkozóinkra szóló meghívást mindig szívesen fogadta. Szeretett beszélgetni megöregedett diákjaival. A találkozókon gyakran beszélgettünk arról, hogy nevelésben és lelkiekben nyolc év alatt mennyi értéket adott nekünk az iskola. A komoly szavak után a régi vidámságokból is átmentettünk egy keveset. Szepi néni mosolyogott a diákcsínyeken, a korábban eltitkolt történeteken. 2002-ben nagyon készültünk az ötvenéves jubileumi találkozónkra. Örültünk, hogy a tanárnő, ha kissé fáradtan is, de megtisztelt a jelenlétével bennünket. Gazdag életútja a Székelyföldön, Háromszékben, az ország tündérkertjének csücskében kezdődött, ott, ahol a Keleti-Kárpátok havasai az égig érnek. A tájon, amelynek szépsége párját ritkítja, átvezet a székely királyfi "csillagösvénye". Erről a vidékről Orbán Balázs népismereti író A székelyföld című munkájában így emlékezik: "Az Olt által szegett háromszéki lapály valami kerthez hasonlít, melly mindennel meg van áldva, mit az éghajlat csak nyújthat, s mellyet sok székely falu ellep." Ezen ősi Hétfalu egyikében, Tamásfalván látta meg a napvilágot 1918. október 14-én. Szülei földműveléssel foglalkoztak, mert a termékeny folyóvölgy megélhetést biztosított a családnak. A kis Ilonkát a falu református templomában tartották keresztvíz alá. A törékeny kislány az iskolai tanulmányait a szomszédos Brassó város református elemijében kezdte meg. A forgalmas iskolaváros, a Barcaság központja a Keletiés Déli-Kárpátok találkozásánál települt - Ilonka itt tette meg életének első önálló lépéseit. Megtanulta a betűvetést, közben megérintette Háromszék dicső szelleme. Kálvinista hitében megerősödve 1929-ben szerzett végbizonyítványt. Fogékonysága és szorgalma eredményeként tanulhatott tovább. Egyre távolodott a szülői háztól, mert beiratkozott a híres Sepsiszentgyörgyi Református Kollégiumba. Néhány tanév után a Kolozsvári Református Kollégium és Leánygimnázium tanulója, ahol sikeresen érettségizett. Az érettségi után tanulmányai fontos szakaszához érkezve, és végleg elszakadva az otthoni köteléktől, 1939-ben felvették a kolozsvári I. Ferdinánd Román Királyi Egyetem matematika-fizika szakára. Kolozsvár a Mezőség székhelye, egyetemi város, kulturális lehetőségeivel élményt jelentett a kezdő egyetemista Ilonkának. A város polgárai a visszacsatolás reményében éltek, ami 1940. 51


TANÁRAINK ______________________________________________ augusztusában meg is valósult. Ezután a magyar egyetemen tanult tovább. Kiváló eredménye miatt a korábbi iskolájában, a református leánygimnáziumban óraadóként taníthatott, ami könnyített anyagi helyzetén. Sikeresen fejezte be tanulmányait a nevében változott, kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, ahol a diplomáját 1944. május 12-én kapta kézhez. Ebben az időben ismerkedett meg a makói születésű Szentpéteri Imre joghallgatóval. Az egyik egyetemi bálban a közös barát, a szintén makói Szanyi Elemér mutatta be őket egymásnak. A kapcsolat egyre mélyült, míg 1944. december 29-én már az óhazában, Győr-Sopron megyében, Téten házasságot kötöttek. A friss diplomás fiatalasszony ügyvéd férjét követve, messzire távolodott szülőföldjétől, a sziklás havasoktól. A rövid dunántúli tartózkodás után a férj szülővárosába, Makóra költöztek. A háború utáni időben nehezen tudott el-helyezkedni. 1945. május elejétől ideiglenesen a református fiú polgáriban kapott állást, azután a kereskedelmi szakközépiskolában tanított. A rövid megbízatások után végre, 1946. január 1-től kinevezték a makói Magyar Állami Csanád Vezér Gimnáziumba szaktárgyainak oktatására. Tanítványa lettem, mert megkapta az Ecsődi Ákos vezette II/B osztályban a matematikaórákat, valamint egy felsős csoport osztályfőnöke lett. A tanítás során azonnal érvényesült kiemelkedő szakmai felkészültsége. Mindig arra törekedett, hogy minden diák értse az alapokat, és ismereteit alkalmazni is tudja. Igazságos értékeléséhez vita nem férhetett, a kis notesz jelei mindent elárultak. Generációk sokaságát vezette a matematika világába. A nevelés, fegyelmezés területén sem voltak gondjai. Maga volt a példakép puritán egyszerűségével, választékos, halk szavaival. Egyénisége magában hordozta a Székelyföld, a szülőhely kristálytiszta szellemét. Hosszú munkaviszony után, 1982-ben ment nyugdíjba. Férjével, Imre bácsival, a járásbíróság nyugalmazott elnökével élték megérdemelt nyugdíjas éveiket a maguk tervezte családi házban. Imre bácsi Erdély nagy rajongója volt, már egyetemista korában bejárta hegyeit-völgyeit, ismerte történelmét, irodalmát és minden műemlékét. Nyugdíjas korában, a rendszerváltás után számos csoportot vezetett Erdély csodálatos tájaira, városaiba. Még arra is volt energiája, hogy a helyi nyomda kiadásában Utazás Erdélyben címen, 1997-ben útikalauzt adjon ki, a könyv címlapját a kolozsvári Mátyás- szobor fotója díszíti. Ilonka néni nyugdíjas éveiben sem tudott a tanítástól elszakadni, magántanulókat fogadott, örült nekik. "Amíg tanítok, semmim sem fáj" – mondogatta gyakran. A gyerekeket felnőttként kezelte. Boldog volt, hogy 1994-ben megérte az aranydiplomát. Betegsége fokozatosan legyengítette, 2000-ben nagyon meg52


TANÁRAINK ______________________________________________ rendítette a férje halála. Nehezen viselte a kort, az egyedüllétet. Kedves tanárnőnk, Ilonka néni a tavaszt meg sem várva, 2004. január 26-án befejezte földi életét, itt hagyta tanítványait, a Teremtőjéhez távozott. A gimnázium égi tantestülete fogadta nemes lelkét. „Nem múlnak ők el, Akik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.” (Juhász Gyula: Séta a múltban)

Szentpéteri Imréné Hollaky Ilona (1918-2004)

53


NÉPRAJZ ______________________________________________ KISS MARGIT Kalotaszegi népszokások Az Erdélybe tartó utazók zöme a Királyhágón kelt át. A Királyhágó évszázadokon át nem csak az egykori Bihar és Kolozs megye, hanem az anyaország és Erdély határa is volt. A hágóról leereszkedve, a Sebes-Körös szakaszát elhagyva kitárul a vidék, széles medencébe érünk, Kalotaszegre. Ez a hangulatos dimbesdombos táj faragott kapuival, kopjafás temetőivel, fiatornyos templomaival, színpompás népviseletével és népszokásaival igazi kincsestár, Erdély ékessége. Területileg Bánffyhunyadtól Kolozsvárig terjed mintegy 45 kilométer hosszúságban és 25 kilométer szélességben. Települései meghaladják a 41-et, ezeket többségében református vallású magyarok lakják. Kalotaszeg nem csak gyönyörű és változatos népviseletében, fafaragászatában, egyedi kézimunkáiban gazdag, hanem ősi népszokásokban is, melyeket az emberi élet fontosabb állomásainak a megünneplésére alakított ki: a keresztelő, konfirmálás, házasságkötés, temetés, kaláka, kukoricafosztás, szilvaízfőzés, a fonó, a farsangolás, továbbá a vallásos ünnepekhez, a karácsonyhoz kötődő népszokások (kántálás, táncház, sütés-főzés), készülődés az újévre, a húsvétra (tojásfestés, locsolók fogadása és megvendégelése), a pünkösdhöz kapcsolódó pünkösdi király és királynő megválasztása. Ezek a népszokások részben ma is élnek ott, ahol a fiatalok ragaszkodnak a régi szokásaikhoz. Az idős korosztály pedig igyekszik ezeket átadni, hogy mindez ne menjen feledésbe. Az újszülött érkezését a kalotaszegi ember az egyházi keresztelővel szentesíti, melyet a hat hetet betöltött gyermek esetében az egyháznál bejelentetett napon végeznek. Régen csak egy keresztszülőpár volt, ma sok komát hívnak meg a legények soraiból. Az újszülöttet a keresztanya pólyapárnában viszi a templomba kézbevaló keszkenővel letakarva. Este a meghívottak pánkót, pálinkát és ajándékokat hoznak magukkal, s részt vesznek a reggelig tartó mulatságon. A konfirmálás vallási szertatás, a tizenhatodik évét betöltött ifjak hitben nagykorúvá válnak. Előtte kátéórára járnak a paphoz, a hit elsajátításáról ezután tesznek bizonyságot az egyház vezetői és gyülekezete előtt. Az ifjak feldíszítik a templomot zöld ágakkal, mohából zsámolyt készítenek, melyre a fogadalomtételkor letérdelnek. Ez alkalomból kötelező a lányoknak és a fiúknak a szép színes népviseletet magukra ölteni. Az ünneplés otthon a meghívott vendégek körében díszebéddel folytatódik. A házasságkötés (esküvő), párválasztás régen a falubeliek között történt. Ma már ez ritkán fordul elő a fiatalok elvándorlása miatt. Amikor a fiatalok bejelentik házassági céljukat, kitűzik az esküvő napját, és előtte egy hónappal 54


NÉPRAJZ ______________________________________________ megtörténik a jegyváltás. Ezen részt vesznek a családtagok, a kijelölt násznagy, aki megkéri a lány kezét. Miután a lányt az apa odaígéri, a fiú felhúzza a lánynak a jegygyűrűt, a fiús anya zsebkendőt ad a lánynak. A lány cserébe csipkés zsebkendőt és gyöngyös bokrétát (amit a kalapjába tűz) ad a fiúnak. Az esküvő napját bejelentik a papnak, aki ezt többször is kihirdeti a templomban. A lakodalom előtti napon (pénteken) sirató estet tartanak a lányos háznál, a jegyespár elbúcsúzik az ifjaktól, a barátaitól. A lakodalom előtti vasárnap a násznagyok hívogatni mennek az esküvőre, majd ökörszekérrel viszik a menyasszony gúnyáját (hozományt) a legény házához. Az asszonyok a vőlegény házánál csigatésztát (levesbe) és süteményeket készítenek. Az esküvő napján délelőtt a jegyespárt a násznagyok – akik tanúk is lesznek – feldíszített szekéren viszik a polgári esküvőre. Délután az esküvő az első harangozással veszi kezdetét, mely a gyülekezést jelenti. A második harangozás után a vőlegény a násznéppel megindul a menyasszony háza felé zenével, énekléssel. A násznagy kikéri a lányt a kiadó násznagytól, közben elhangzanak a szép régi kikérő versek is. Előbb egy kislányt kínálnak fel, ezután egy öregasszonyt, majd egy fiatal lányt; a násznagy mindegyiket visszautasítja, mígnem hozzák az igazi menyasszonyt, akit a vőlegény nevében a násznagy elfogad. A menyasszony elköszön a szüleitől, megköszönve, hogy felnevelték, ezt követően elindul a násznép, együtt kísérik a fiatalokat a templomba. Innen kijövet a vőlegény házához mennek, ahol kaláccsal, pálinkával és zenével fogadják a megjelenteket. A menyasszony öltözete fátyolos párta, szép színes kalotaszegi népviselet, piros csizma, a vőlegény öltözete szintén népviselet. Az esküvői vacsora az előző nap levágott disznó-, barom- és tyúkhúsból készül, természetesen csigatésztás húsleves. Nem hiányzik a hagyományos töltött káposzta, a sütemények sem, újabban a torta, amit a meghívottak hoznak - a férfiak egy liter pálinkát visznek. Másnap, vagyis vasárnap a menyasszony felkontyolva gyöngyös főkötővel, pántlikás fehér fátyollal megy a templomba, az új ember pedig szűrrel.

55


NÉPRAJZ ______________________________________________ SZABÓ JULIANNA – SZABÓ KATALIN Kiss Jakab József Dédnagyapánk, Kiss Jakab József ismeretlen parasztköltő 1870-ben született Makón. Feleségével, Papp Juliannával 15 gyermekük született, közülük tízet tudtak felnevelni, mert öt gyermekük csecsemőkorában vagy kisgyermekként meghalt. A négy elemit végzett Kiss Jakab József Makó Járandón volt földműves. Első fennmaradt versét 1911-ben dátumozta. A tanyai kiskonyha kredencének egyik fiókjában tartották dédszüleink a papírokat meg a plajbászt. Dédapánk néha a legváratlanabb pillanatokban kapott elő egy darabka papírt, hogy hirtelen jött gondolatait megőrizze. Főleg este, éjszaka írt, amikor a nagy család nem zavarta, vagy télen, amikor ideje is több volt. Az elsárgult, töre dező papírokat, kis cetliket most is nagy élmény böngészni. Még a hivatalos értesítések szabadon maradt részére is írt verseket. A Makói Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság értékpapír-letétszámlájának a hátoldalán is találtunk írásokat, ezek nagyon jól olvashatóak, mert még most is erős a papírjuk. Földműves családban szokatlan dolog az írás, csak a közvetlen családtagok tudtak erről a szenvedélyéről, elfogadták, de afféle mániának tartották. Dédapánk halála után - A száraz fa madarai című versben is megénekelt három legkisebb leány egyike -, Kiss Jakab Viktória, majd unokája, a mi édesanyánk őrizte a költeményeket. Az ő dédunokájának a felesége, Kiss Jakabné Tóth Ibolya szánt rá közel egy évet, hogy az eredeti helyesírást megőrizve szabadidejében legépelje, rendszerezze az irodalmi hagyatékot. A sok különböző papír a munka után egy kis kötetté állt össze: közel 90 vers és a töredékek. Dédapánk eredeti egyéniségét a családi hagyomány is megtartotta. Szájról szájra járt például a vallásosságához kapcsolódó történet. Dédszüleink reformátusok voltak. Kiss Jakab József 35-40 éves lehetett, amikor aratáskor jégeső verte el a búzáját, ő pedig nagy káromlások közepett vasvillával fenyegette az eget. Ekkor közvetlen mellette lecsapott a villám. Ez elég volt ahhoz, hogy az ő kifejezésével éljünk, megtérjen. Ha csak tehette, olvasta a Bibliát, történeteit értelmezte, verseiben párhuzamot vont a mindennapi élet és a bibliai történetek közt. Szenvedélyesen szerette a földet, érdeklődött a politika iránt is, ugyanakkor esetenként elragadtatta magát, s a sárga veszedelemmel riogatta a családját, vagy olyasmivel, hogy a tudomány tönkreteszi a világot.

56


NÉPRAJZ ______________________________________________ Ti tudosok, ti tudosok Az á, b, cz, ét tanuljátok Ott rejlik az élet kulcsa Bizonyitja töb próféta Mert egy elpusztitot templom Ezen épült fel egykoron Meg lássátok Bukfenczet vet A ti minden tudományotok. Lásd Nehémiás proféta könyve V rész 9.-13. vers (Kiss Jakab József: A tudomány) Hagyatékát böngészve jöttünk rá, hogy ismerte Asztalos P. Kálmánt, esetleges levelezésükre nem találtunk bizonyítékot. Ha volt ideje, a korábban sietve, ceruzával leírt sorokat átmásolta szebb papírra, fekete tintával, mártogatós tollal. Így néhány versnek több példánya is megmaradt. A nagy családból csak kevesen ismerik a versíró előd műveit, de azok, akik megtehették, hogy olvassák, ízlelgessék a szavakat, mind kifejezték a tetszésüket. Nagyöregapánk 1940-ben halt meg, de a verseivel most is itt van köztünk. Mi különösen egyedi szókincsét, rímeit kedveljük, s a versek által kirándulást tehetünk a múltba, dédszüleink életébe.

Kiss Jakab József

57


NÉPRAJZ ______________________________________________ KISS JAKAB JÓZSEF A száraz fa madarai Szaraz fán aldogalnak De nem el hagyottan Három szarka röpkod rajta Egész napon vígan Bánatomba örömömbe Öket nézagetem A színházba menni nékem Soha nincsen kedvem Miért Azért mert van nekem Önálló szinházam Vidám csörgö dallamat Én ingyen halgatok A fáimnak nincsen töve Rég le van az vágva Kanapé asztal és széknek Meg van az már gyártva Ezen ugrándozik három Csörgö szarka Akiknek neveik Eta Rozi Vicza Bennök mutatkozik Az Isten áldása Igen Három kislányom Akikben én egész szinházam Találom Dallamukat pedig nagy gonddal hallgatom A nagy gondom könnyü Vigasztal a tudat Ha én meg halok is az Isten Megmarad Reá bízom magam Éltem haltom után 58


NÉPRAJZ ______________________________________________ Fel fogja nevelni három Csörgö szarkám Ezt hiszem Mert idáig is mindég Töle volt életem Azért kérem ha majd meg Jön az eszmétek Éltetek fojásán az urnak csörögjetek 920/II 20,

Kiss Jakab József: Tükör szoba című verse a szerző kézírásával

59


ÖNISMERET ______________________________________________ PURUCZKY JÓZSEF LÁSZLÓ Sors, mint döntés „Az emberek hercegnek és hercegnőnek születnek… (és legtöbbször béka válik belőlük)” E. Berne Önt foglalkoztatja a saját sorsa? Ha Ön élete egy-egy fontos fordulópontján már elgondolkodott, hogy sorsa miért pont így alakult, pedig másképp szerette volna, mindenképpen olvasson tovább. Az ember kisgyermekkorában saját maga dönt a sorsáról, és a túlnyomó többség ehhez a döntéshez élete végéig ragaszkodik. Ez a döntés leegyszerűsítve arról szól, hogy nyertesként vagy vesztesként fogja leélni az életét. A dolog rossz oldala, hogy ez a gyermekkori döntés az esetek egy részében nem túl szerencsés, és életük fordulópontjakor sokan úgy érzik, mégsem ezt szerették volna. Legtöbbször sajnos pontosan ez a gyerekkori döntés fogja megakadályozni abban, hogy ezt felismerje, erről gondolkodjon, és ezt megváltoztassa. A dolog jó oldala, hogy ezt a döntést meg lehet változtatni, és a változtatás soha nem késő. Mi a TA? Mi a sorskönyv? A sorskönyv a tranzakcióanalízis (TA) központi fogalma. A tranzakcióanalízis (TA) Eric Berne (1910-1970) kanadai származású, amerikai pszichiáter által megalkotott, személyiség- és pszichoterápiás elméletet, illetve az ezen alapuló terápiás módszert jelöli. Jellemzője, hogy viszonylag kisszámú és közérthető fogalom segítségével írja le a személyiség szerkezetét és működését, amelybe a szakember rendszerint bevonja magát a klienst is. A TA és benne a sorskönyv egy személyiség- és pszichoterápiás elmélet, hasonlóan más elméletekhez (pl. newtoni fizika), ez is a valóságot (ez esetben az emberek viselkedését) kívánja modellezni. Az elmélet sikerességének mércéje, hogy az általa előre jelzett viselkedés mennyire közelíti a valóságban megfigyeltet. A TA alapelvei az alábbiak: Minden ember OK (rendben van, mint ember); mindenki képes gondolkodni; minden ember a saját sorsáért felelős, a sors könyvi döntések megváltoztathatóak. A sorskönyv Berne meghatározásában „…egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy választott alternatívában teljesedik ki”. Mit jelentenek az egyes elemek a sorskönyv definíciójában? A kisgyermek döntést hoz arról, hogyan fog élni és hogyan fog meghalni, és életét eszerint a döntés szerint éli. A döntés nem tudatos, hanem korai érzésekből származó 60


ÖNISMERET ______________________________________________ tapasztalatokon alapul. A sorskönyv egy életre vonatkozó stratégia, amit a gyermek az ő szempontjából szó szerint a túlélés érdekében dolgoz ki. A szülők/fontos személyek általi megerősítés lehet verbális (felszólítás, tiltás, elismerés, stb.) és nonverbális (pl. modellnyújtás) információ arról, hogy milyen a világ, milyen ő maga és hogy ebben a világban milyen eszközökkel lehet boldogulni. A gyermek ezt készséggel elfogadja, és annak valóságtartalmát a továbbiakban nem vizsgálja. A gyerek elsősorban a szüleitől tanulja meg, hogy milyen a világ. A szülői előírásokat rend-szerint nem ellenőrzi, hanem kritika nélkül elfogadja. Ez kiváló stratégia a legtöbb helyzetben (ne nyúlj a konnektorba, nézz szét az úttes-ten, stb.), de az egzisztenciális fenyegetettség érzése válogatás nélkül fennáll olyan esetekben is, ahol a tiltások valójában nem az élet vagy a testi épség megóvására irányulnak. A sorskönyv kialakulási folyamat alapját a gyermeki érzések és a valóság tesztelése adják, mivel a gyermek szélsőségesen éli meg az érzéseit, döntései is szélsőségesek lesznek. Az egyediből az általánosítás felé halad. (Pl.: ha az édesanyja nem elégíti ki szükségleteit megfelelően (elhagyja, elhanyagolja, bántalmazza), ez a tapasztalat akár az egész világ ellenségességét is jelentheti a gyermek számára.) A sorskönyv a terv, az életút a terv megvalósulása. Az életutat a sorskönyvön kívül az öröklés, a külső események és az autonóm elhatározások befolyásolják. A sorskönyv típusai (a cél elérésének szempontjából): Nyertes: akinek céljai vannak, és azt eléri Nem nyertes: nincsenek céljai és látványos eredményeit Vesztes: elszabotálja a céljait és tönkreteszi az életét A sorskönyv ebből a szempontból nem egydimenziós; nem kizárt, hogy valaki óriási nyertes a munkájában, és óriási vesztes a magánéletében. Klasszikus példa erre Elvis Presley vagy Michael Jackson, akik betegen, szegényen és egyedül haltak meg annak ellenére, hogy életük-ben világszerte irigyeltek voltak. A szülők/fontos személyek verbálisan és nonverbálisan adnak tiltásokat, engedélyeket és előírnak viselkedéseket, gondolatokat, érzéseket a gyerekeiknek, akik ezt saját gyermeki értelmezésük szerint építik be személyiségükbe. Gátló parancs: a legfontosabb negatív, korlátozó szülői üzeneteket hordozó sorskönyvi tényező, amely egy fatális egzisztenciális fenyegetettség élményében csúcsosodik ki. A gátló parancs az egyént arra serkenti, hogy a túlélése érdekében mindent megtegyen, hogy elkerülje a tilalmak megszegésének a következményeit. Hagyományosan a „Ne…” szócskával kezdődik. A tranzakcióanalitikus szerzők (korai döntéselmélet) 12 olyan gátló parancsot találtak, amelyek jellemzően és ismétlődően előfordulnak a korai döntések elemzése során Michael Jackson gátló parancsai vélhetően a „Ne létezz!” (önpusztító életmód), a „Ne nőj fel!” (saját vidámpark), és a „Ne légy közel!” (életen át magányos). 61


ÖNISMERET ______________________________________________ Az engedély nem felszólítás, hanem választási lehetőséget ad az üzenet vevőjének, hogy valamit csináljon vagy ne. Hagyományosan az „Oké, ha…” kifejezéssel kezdődik. Michael Jackson főbb engedélyei: „Lehetsz sikeres!”, „Lehetsz fontos!”. Az előírások kitüntetett szülői üzenetek arról, hogyan lehetünk OK-k, mit várnak el, hogyan kell viselkednünk ahhoz, hogy elfogadjanak bennünket … …amelyeknek engedelmeskedve elkerülhető a gátló parancsokból következő fenyegetettség. Ezek a „Tégy erőfeszítést!”, „Szerezz örömet!”, „Légy erős!”, „Siess!” és „Légy tökéletes!”. Jackson legfőbb előírásai: „Légy tökéletes!” (gyermekkorától a popzene legjobbja), „Légy erős!” (ezt emberfeletti munkával érte el) és „Szerezz örömet!” (saját igényei háttérbe szorításával). A program olyan üzenetekből áll, amelyek meghatározzák, hogyan kell csinálni dolgokat. Jellemzően „Így kell…” kifejezéssel kezdődik (… mulatni, tanulni, dolgozni, örülni, viselkedni, ha rosszul mennek a dolgok, stb.). Michael esetében ez úgy hangozhatott, hogy „Úgy lehetsz a legsikeresebb, ha ennek minden igényedet maximálisan alárendeled!”. A továbbiakban az alkoholizmus leegyszerűsített példáján keresztül mutatom be a sorskönyvi rendszer működését. Azért ezt a példát választottam, mert sajnos a tágabban vett családok legnagyobb részében valamilyen formában előfordul az alkoholprobléma. Milyen az alkoholizmus? S. Forward a következőképpen jellemzi az alkoholizmust: „Ha Richárd Nixon emberei a Fehér Házban falazásból leckét vettek volna bárkitől, aki alkoholistával él együtt, a Watergate ma is csak egy washingtoni szálloda lenne. Akik alkoholistákkal élnek egy fedél alatt, azok esetében a tagadás szinte határtalan méreteket ölt. Az alkoholizmus olyan, mint egy dinoszaurusz a nappali szobában. Egy kívülálló számára a dinoszauruszt lehetetlen nem észrevenni, de azokat, akik együtt élnek vele, a szörny eltávolításának kilátástalansága arra kényszeríti, hogy úgy tegyenek, mintha nem is létezne.” Steiner szerint az "alkoholista" esetében a tiltás így hangzik "Ne gondolkozz!", a mértéktelen ivás pedig az a program, miképpen is kell "nem gondolkodni". A gondolkodás hiányát jól mutatják az "Alkoholista" játékosok és szimpatizánsai körében uralkodó köz-helyszerű, lapos beszélgetések, amelyek azt sugallják, mintha az alkoholisták nem is valódi emberek volnának, ám ez nem igaz. A valódi én megtalálásához ki kell kapcsolni az agyban azokat a szirénhangokat, amelyek az ivás folytatására biztatják. Valószínűleg a szorongásoldó szerek részben azért olyan hatékonyak, mert lehalkítják az olyan Szülői hangokat, amelyek "Ne tedd!" gátló parancsaikkal és "Haha!" gúnyolódásukkal állandó feszültségben tartják a páciens Gyermeki énjét. Hogyan öröklődik az alkoholista sorskönyv? – Az alkoholista család, avagy hogyan neveljünk alkoholistát? Az alkoholista családban a probléma, a 62


ÖNISMERET ______________________________________________ szülő alkoholizmusának tagadása, a nagy Titok, amelyet a közös ellenség, a külvilág felé a család egybehangzóan eltit-kol; kifelé normális család képét mutatja. A Titok megőrzése rengeteg energiát emészt fel, a gyermek szükségleteire nem marad erőforrás, a gyermeket levegőnek nézik, nem reagálnak az észrevételeire („Ne gondolkozz!”). A Titok megőrzése érdekében a gyerekek gyakran elszigetelődnek, nem barátkoznak, mert nem hívhatnak otthonra senkit („Ne légy közel!”). A gyermek felelősséget érez más érzelmeiért („Apa biztos megint miattam dühös!”), teljes erőből küzd a konfrontáció elkerüléséért, nem akar fájdalmat okozni senkinek, így magának sem („Ne érezz!”). Az alkoholista szülők gyerekei azt tanulják meg első és legmeghatározóbb kapcsolatukban, hogy akiket szeretnek, azok bántják őket, és félelmetesen kiszámíthatatlanok. („Ne bízz!”). Mi ebből a tanulság? Ha ön „véletlenül” alkoholisták felnőtt gyereke, úgy lehet ura saját életének, ha ön változik meg, anélkül hogy a szüleit meg akarná változtatni. A saját lelki békéje nem kell, hogy a szüleitől vagy másoktól függjön. Úgy is leküzdheti a gyerekkor traumáit és felnőttkori hatásaikat, ha a mások semmit sem változnak. Csak kötelezze el magát, hogy elvégzi az ehhez, szükséges munkát. Persze ez nem csak az alkoholizmusra vonatkozik…

Sipos László grafikája

63


ÖNISMERET ______________________________________________ VERNYIK LILLA Emelkedés "Csúfban, szépben a teljesség." (Szarka Tamás) Annyira szeretné, hogy ne legyen kívülálló! Csak normális ember, aki a teljességre vágyik. Ha minden lépése után húznánk egy vonalat, megállapíthatnánk, hogy nem egyenesen, hanem kissé hullámozva haladt: hiába ment a jobb oldalon, egy másodperc múlva már a balon volt, majd újra a jobbon, de középen sohasem. Nem szeretett az utcán sétálni. Nehezére esett lazán lépkednie, mikor annyi ember rá és az ide-oda bicsakló lábára szegezte a tekintetét. A lány kitért - ő úgy érezte – a vádló pillantások elől, és lesütött szemmel, sietve menekült a biztonságba: haza. Az otthon számára olyan volt, mint hívő embernek a templom, mindig hálát mormogott el magában, mikor belépett a házba. A nyugalmat jelentő otthon meleg, békés illatától újra életvidám, boldogságot sugárzó lány lett. A családja iránt érzett szeretete erősebb volt a messzejáró fájdalmánál. Alig várta, hogy édesanyjával leüljön, és vele kibeszélje magából a szomorúságát. Már tudta, hogy csak ezzel tud könnyíteni a lelkén. Megtapasztalta, milyen érzés, mikor magába fojtja a bánatát. Már régen is így volt, elvonult a szobájába egy teher önsajnálattal a vállán, és nem gondolkozott, csak sírt. Bár minden egyes könnycsepp hozott egy kis megkönnyebbülést a számára, mégsem járta át a nyugalom. Mindenki azt keresi a világban, a békét hozó, tiszta nyugalmat… ami talán nincs is. És önmagunkkal szembeni nyugodtság érzése? Az talán lehetséges? Hogyan? Hogyan? Mikor annyi mindent érez – főként dühöt, keserűséget – de nyugalmat… És szeretetet? Na, jól van, inkább ugorjunk. Ugorjunk vissza a jelenbe. Mégis jobb, mint a múlt. Mikor először találkozott a Ghymes zenéjével, nem is sejtette, hogy ennyire fontos és meghatározó lesz számára, mint mostanában. Hát persze hogy nem. Miért érezné annak, ha először közömbösen reagált rá, majd zavarodott lett tőle? Majd… csak állt a tévé előtt, és érezte, hogy hatást gyakorol rá. Üres fejjel, pár pillanatok múlva gondolatok, érzések tömkelege zúdult rá, és le kellett ülnie. Mi ez? Zene, ami kifejezi az érzéseimet? És ki ez az ember, aki tudja, hogy mit érzek? Honnan tudja? Újra zavarodott lett. Sokat olvasott a zenekarról, a véleményekről, tapasztalatokról, benyomásokról, és megnyugodva konstatálta, hogy csak számára szokatlanok a hirtelen, minden átmenet nélküli, erős érzések a zenekar iránt. Eddig nem nagyon hallgatott mást, csak musicalek zenéit, és bele sem gondolt még a miértjébe. A musicalek zenén keresztül közvetítik a prózában

64


ÖNISMERET ______________________________________________ kimondott gondolatokat… és úgy tűnik, ez a zene is, ami egyáltalán nem hasonlított az általa kedvelt stílushoz. Anya! Mutathatok neked valamit? Magával ragadónak és különlegesnek találta édesanyja is, de olyan hatást nem vett észre rajta, mint saját magán. Édesanyjának nem voltak hasonló problémái, ő nyugodt ember, és régen megtalálta önmagában a jót. Megértette őt, megértette azt is, hogy ez a zene a lányának erőt és bizalmat ad. Rengeteget hallgatta, táncolt és dúdolta őket. Amikor a Ghymest hallgatta, nem érzett ürességet, nem érezte elveszettnek magát, mert a bánatát és elfojtott, ki nem mondott gondolatait megtalálta a szövegeikben. Együtt sírt a hangszerrel, ami egyszerre nyugtatta meg és kavarta fel őt. Éltél át már katarzist zenehallgatás közben? Különös érzése volt, mikor sok idő után újra kiállt az osztály elé. Nem remegett a lába, nem izzadt a tenyere, a gyomrában sem érzett idegen lényeket fickándozni. Egyszerűen szembefordult velük, és próbálta felidézni a Ghymes szövegeit, amivel otthon megnyugtatta magát. Sikerült. Visszafordíthatatlanul elkezdődött a dolog, amitől annyira tartott. Húsz percen át beszélnie kell. A dolog rettenetes. Éppen akkor jutott eszébe, hogyan lehetséges az, hogy fél attól, amitől… amit az emberek általában könnyedén vesznek. Az okáról még sohasem gondolkozott el. Most meg pont ekkor jut ez eszébe, mikor koncentrálnia kellene…! Rászegeződő tekintetek nézték, hogy tűnődik. Türelmesek voltak, amiért hálás volt nekik. Nem tudták, mi zajlik benne, biztosan azt hitték, az előadás miatt állt meg egy pillanatra, de a dolog fontosabb volt. Nem akarnak nekem rosszat. Mindenki segít, aki nem akar elnyomni. Mi az oka? Semmi értelme. Hé! Mi is az előadásod címe? Tapsolnak. Megkönnyebbült, szinte sírt miatta. Nem azért, mert túl volt rajta: most először fordult elő vele, hogy nem foglalkoztatta az emberek sokasága. Rémületet okozott ez neki egészen kisgyerekkorától kezdve, és most büszkeség töltötte el. Kis dolog, nem kis dolog, ő hatalmasnak érezte, hazarohant, és újra sírni kezdett. S ez a sírás most úgy kellett neki, mint az éjszakának a Hold. Tisztult.

65


KIÁLLÍTÁS ______________________________________________ FELEDY BALÁZS „Genius loci” Hommage a Makovecz Imre Hamvas Bélától kitűnő idézetet talált Karsai Ildikó, a művésztelep szervezője. „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér – hacsak nem kivételes – minden esetben pontos vonalakkal lehatárolható, területe négyzet milliméterre kiszámítható és alakja körzővel és vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint az egy. A térnek képlete, a helynek géniusza van.” A tér tehát egzakt, a hely a művészeté (festmény, rajz), s géniusza van. Ez is utal a művésztelep ez évi szlogenjére: „genius loci”, a hely szelleme. A régi rómaiak vallásában a Genius az egyén, majd egy-egy közösség, intézmény védőistensége volt. De meg volt a maga géniusza, - védőszelleme – minden helynek, vidéknek, városnak, háznak. A genius loci ma már éppen azt a sajátos szellemiséget, légkört jelenti, amelyet egy-egy nevezetes helyszín sugároz ki magából. Ilyen helyszín lehet egy-egy történelmi városrész, de egy város is. Nos, Makó egészének, de egyes részeinek, környezetének, Maros partjának földfeletti, földalatti részeinek van genius loci-ja, amelyre valóban fel lehet fűzni egy művésztelep gondolatiságát. S ezen a kiállításon végig is vonul a hely szelleme gondolata, hol tágabb értelemben – Alföld –, hol ragaszkodva Makó közvetlen élményszerűségéhez. S a genius loci köthető Makovecz Imre emlékéhez, akire szintén erősen inspiráló hatású volt e hely szelleme. A művésztelepi munka során van aki távolabbról, van aki közelebbről kapcsolódott a genius loci gondolathoz. Távolabbról közeledett Barabás Márton, Nacsa Zoltán, Molnár Imre, Sipos László és László Dániel. Közelebbről Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Bíró Gábor, Karsai Ildikó, Szabó Ábel és Mágori Dániel. Sajátosan köztes Fodor Ilda és Mészy ráhangolódása. S ez így jó, mert e kiállításon nincs semmi monotónia, a kiállítás változatos, gondolatilag, művészileg egyaránt. Barabás Márton ebben az évben először vett részt a művésztelepi munkában, de előtte már művésztelepet vezetett is ugyanitt, mint főiskolai tanár. Nemrég DLA fokozatot szerzett (Paizs László képzőművész életművét dolgozta fel szakdolgozatában). Mindig gondolkodó, töprengő, erős intellektusú művész volt, s mint eredendően festő: a tér bűvöletében. Itt látható képe is e művészi ars poetica érzékeny folytatása. Balogh Gyula szinte folyamatos részvétele öröm, hiszen ő a művészeti vezetője a gyulai művésztelepnek, ami igen karakteres és következetes szellemben működik évtizedek óta. Három új, itt a telep időszaka alatt készült akva66


KIÁLLÍTÁS ______________________________________________ rellje „adja mi lényege”, bravúros munkák. Talán az egész van ábrázolva akkor, amikor a Szent István tér 13. szám alatti kaput festi meg lenyűgözően, s fontosak a részek is, amikor látjuk a 13-as számot, ám látjuk az antennákat, drótokat, zsinórokat. Balogh Gyula pontosan azt festi meg, amit lát, s ezzel némi iróniát is csempész képébe. Bodor Zoltán is folyamatos résztvevő. Makó őt is folyamatosan megihleti. Megtalálja a hozzá közelálló motívumokat. Ebben az évben egy igen bukolikus környezetben dolgozhatott, s így születhettek meg a Draskóczyék kertje című munkái, amelyek a közhelyek világából emelkednek ki az igazi, valóságos műtárgyak világába. Sajátos borongósságával, a virágok plaszticitásával képes a személyes atmoszféra megteremtésére. Kicsit szoció-festmény az általa megörökített Szent István tér 15. A csúnyaság esztétikumát teszi képre, különös lebegést is megteremtve. Ugyancsak öröm, hogy a kortárs magyar látványalapú festészet egyik fiatalabb évjáratú húzóereje Szabó Ábel folyamatos résztvevője a telepnek. Ő a magyar művészeti élet sűrűjében van, mint a Sensaria csoport tagja. Radikális realizmusa mindig figyelmet keltő. Nagy trouvaille, hogy most két nagyméretű papír egybe illesztésével egy 100x140 méretű szénrajzot készített, amely azonban egy totálisan szuverén mű. A rajz – nagyon leegyszerűsítve – lehet vázlat (a krokitól a karikatúráig), s lehet önálló értékű műalkotás, de ezek közös jellemzője, hogy mindig a vonal a fontos. Nos, e munkában kitüntetetten fontos helyre kerül a folt, a tónus is. Persze ebben döntő szerephez jut a választott technika: a szén, amelynek igényes alkalmazója összetett hatások elérésére képes. Ebben az évben tehát Szabó Ábel „kiment a határba”, kiválasztott egy olyan látványt, amelyben szintén benne van a határ szépsége és a civilizáció pusztuló (?) maradványa, s mindebből egy szénfestményt készített (szójátékkal is élnék: tehát nem színfestményt, hanem szénfestményt készített! Egy betű a differencia és micsoda különbség!). László Dániel most nem tudott részt venni a művésztelepi munkában, de hogy lélekben itt van azt az is bizonyítja, hogy kiállítja Tokaji szőlők című képét, melyen a tőkék szinte egy spirituális, szent utat jelölnek ki a néző számára. Viszont itt van Mészáros Gábor, Mészy, akinek épp most zárult – feleségével közös - kitűnő kiállítása e falak között, de plasztikái még továbbra is a múzeumpark ékességét jelentik, s most látható tárgyai jelzik a folyamatos önmegújítás attitűdjét. A parkban látható kollekció utalás munkássága múltjára, s amit itt látunk az esszencia a jelenből. A jelenből, mert e művek az utóbbi év szülöttei, melyek azonban utalnak a hagyományra, a történelemre. Papír samott plasztikái rendkívül eredetiek, ugyanakkor atavisztikus mélységekből jelenítenek meg értékeket. Kor-kór-kép-e pedig utal a jelen súlyos gondjaira, mintegy a haj67


KIÁLLÍTÁS ______________________________________________ léktalan felmagasztosulásával (?). Tóth Menyhértet felidéző síkplasztikái pedig egyben emlékezést hordoznak Makovecz Imre életművére is. S jó, hogy most is itt vannak az erdélyiek, a délvidékiek. Sipos László Felvincről ez évben is aktívan dolgozott, s még élénken emlékezhetünk tavalyi, sikeres makói, könyvtárbeli kiállítására. Itt most igényes tusrajzaival van jelen, melyek között találunk súlyosabbat és könnyedebbet. Meghatóan emlékezik Makovecz Imrére, elkerülve a sablonokat. Jó, hogy nem idézi a makoveczi formákat vagy csak nagyon áttételesen, de érzékeljük a makoveczi levegőt. Álom és valóság elegye, valóság és szürrealitás jellemzi munkáit. Bíró Gábor Székelyudvarhelyről érkezett. Pasztellben ritka az a drámai hatás, amire ő képes. A Maros partján sem szépeleg, nem érzékenyül el. K-ladikja című műve pedig Kháronra utalva megadja a lehetőséget arra, hogy egy képen belül evilág és túlvilág között teremtsünk kapcsolatot. Makói cédulák sorozata a rá jellemző ironikus vizuális jegyzetek. Molnár Imre Szabadkáról érkezett, akinek munkássága összetettségére szintén jól emlékezhetünk elmúlt évbeli, a Városház Galériában megrendezett kiállítása kapcsán. Most bemutatja drámaian groteszk A világűr fura ura című ofszet litográfiáját, s a kissé más szellemet képviselő, ívekre építő remek akvarelljeit, melyek nekem egyben szerves Makovecz hommage-ok is. S örömmel látjuk a könyvtárban is a délvidéki Aracs című folyóiratot, melynek utolsó száma az ő munkásságának szenteli illusztrációs oldalait. S természetesen ez évben is igen erős a makói különítmény. Fodor Ilda kitűnő társkiállítója volt Mészynek. Anyaga változatos, sokféle, friss. Félporcelán „lapjai” színben visszafogottak, formában, érzelemben gazdagok, s e kettősség erős hatást kelt, s e munkákat belső tájakká avatja. Festményei, vegyes technikájú képei szintén egy mély fantáziadús belső világ alkotói projekciói, eleven, villódzó világban. Kerámia ékszerei, tárgyai, azok arany árnyalatai emelkedett minőséget adnak a látszólag hétköznapi tárgyaknak. Nacsa Zoltánnak most látható igényes egyéni kiállítása a József Attila Könyvtárban, melyet nemrég nyitottunk. Itt most nagyon szuggesztív művek csatlakoznak a jeles kollekcióhoz, jellemzően visszafogott színekkel. Igen asszociatív munkák ezek is. Izzó rétegei, gyűrődései rávezetik a nézőt egy organikus világ vizuális lehetőségeinek szépségeire, s mindezt csúcs technológiával teszik XXI. századi módon, digitális képalkotási technikával. Karsai lldikó a művésztelep lelke és motorja, akinek – Novák István építésszel közösen jegyzett - kis könyve (Makó, a Marosmenti Konstantinápoly) bemutatója most volt pár hete a könyvtárban (látható is még egy-kettő ott, a könyvhöz készült munkákból). Ő igazi, valóságos lokálpatrióta művész, akinek 68


KIÁLLÍTÁS ______________________________________________ sokoldalúságát mutatja, hogy köztéri plasztikáját is nem rég adták át itt a városban. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a kortárs magyar művészetben a színes ceruzát kevesen alkalmazzák úgy, mint ő. Olyan kreatívan és gazdagon. Tónusgazdagság jellemzi munkáit, s még a szürke-fekete határain belül is finoman áttételes színélmények érik a nézőt. S amikor egy letámasztott kerékpár is megjelenik az esztétikus architektúrális közegben, akkor nála is egy pici iróniát érzünk. Mágori Dániel igen jó döntést hozott, hogy amikor közvetlenül kapcsolódik Makovecz Imre életművéhez (környezetnek is adott esetben felhasználva az ő épületeit) akkor csak fekete-fehérben dolgozott, illetve fekete-fehér műveket állított ki. Képei nem épület-fotográfiák, hanem egy beállított személy és az épület viszonyát jelenítik meg. A világítás, a fény-árnyék jelenségek fontos szerephez jutnak. Izgalmas fővárosi szociófotója. Így a kiállítás valóban emlékezés is Makovecz Imrére. Aki tavaly szeptember végén elhunyt, s akinek – ha jól tudom – Makón, ha köztér-rekonstrukcióit is bele számoljuk tizenegy munkája valósult meg. Makó és Makovecz - szellemi és valóságos értelemben - összeépült, ahol jelenlegi utolsó nagy munkája a Hagymatikum ez év eleji avatással megvalósult, s amely a Város és a Mester találkozásának csúcsa. Az organikus építészet kimagasló mestere jótékony, forradalmasító hatással volt az egész magyar építészetre, sőt: művészetre, s így ez a nagy és jelentős kisugárzás hatott és hat az egész kortárs művészetre. Tudjuk, hogy két nap múlva országos főépítészi konferencia kezdődik Makón, s jó, hogy az ő munkáiból is lesz dokumentációs kiállítás, s így találkoznak a megvalósult itteni művek a Kárpát-medencében sokfelé megvalósult Makovecz-épületek fotográfiáival. Öröm, hogy a megújult Natura Marosmenti Művésztelep immár ötödik alkalommal hirdeti az Önök, Makó mecenatúrájának és a kortárs művészetnek együttesen jelentős értékeit. A hely szelleme átitatja ezt a kiállítást, s a művészet, s Makovecz Imre szelleme bizonyítja annak nélkülözhetetlenségét. A kiállítást nagy szeretettel nyitom meg. (Elhangzott 2012. augusztus 20-án a József Attila Múzeumban)

69


KIÁLLÍTÁS ______________________________________________ VAJNAI JÁNOS Az ország arca ez a táj című kiállítás kedves közönségének A szívem, mely bár Önökkel van, és kíván lenni, némi ritmuszavarában engem megakadályoz a személyes megjelenésben. Ha banálisan hangzik is, de ott vagyok a rajzaimban, romos tanyák, lombos és lombjukat vesztett fák között, kedves költőink szépen csengő sorai mögé bújva. És legyen szabad egy rövidke személyes, csak a makóiaknak szóló szöveggel szólni Önöknek. 1955 nyarán a sors úgy hozta, hogy az óföldeáki gépállomás egyik traktoros brigádjával a makó-hatrongyosi határt jártuk, hol cséplőgépeket hajtva, hol tarlókat ugarolva. A hármas határnál nagyon megkapott egy szélmalom a Zelenka-dűlőben. Rákos bácsi öreg Chormik traktorjával szántogatta az ott elterülő földeket. Déli pihenőben a szélmalom árnyékában üldögélve hallgattuk a régi szélmalmokról szóló történeteket. Hát én akkor elhatároztam, hogy majd egyszer, ha elvégzem az egyetemet, író leszek, és első művem címe a Zelenkadűlő lesz. Az egyetemet sikerült is elvégeznem, de író, az nem lettem, csak tanár, akinek rengeteg egyéb gondja, álma is volt. Aztán, hogy a korom, a korunk, meg a szívem is nyugdíjba küldött, támadt idő és kedv egy gyerekkori vágy kiteljesedésére. Újra bejárhattam fiatal korom tájait, és rajzolhattam kedvemre. Így – ha nem írásban, csak rajzban – de megörökíthettem az azóta nyilván elporladt Zelenka-malmot is. A rajz helyet kapott Az ország arca ez a táj című sorozatomban, itt látható a kiállított rajzok között, majdnem középen Áprily Lajos szavaival szépítve: „Zöld és virágos végtelen Tört szárnyú, furcsa szélmalom Négy csorba házfal. Csárdarom?” Kérem, nézzék szeretettel a Zelenkát és a többi rajzot is, amely egy halvány eget fenn, s annak halvány tükrét lenn – próbálja ábrázolni: a víg, a végét járó végtelent. Figyelmüket és érdeklődésüket hálás, kissé zavart ritmusú szívvel köszönve: hálás hívük, Vajnai János

70


TÉKA ______________________________________________ HALÁSZ TAMÁS Makó és Csanád vármegye régi képeslapokon Makói gyűjtők szerkesztésében hamarosan megjelenik a makói „képeslapos könyvsorozat” befejező része, a Makó és Csanád vármegye régi képeslapokon című album. A kötet 1945 előtti képeslapokon mutatja be Makót és Csanád – Arad – Torontál vármegyéhez tartozó településeket. Az első kötet a Makó régi képeslapokon a millenniumtól 1945-ig összeállításakor, gyűjtőtársaimmal 2010 tavaszán az volt a célunk, hogy a városunkról készült régi képeslapokon keresztül mutassuk be városunkat. A képeslap gyűjteményeink nagy darabszáma miatt, erre egy kötetben nem volt lehetőség, mivel akkor egy igen vaskos könyvet kellett volna kiadnunk. Ezért 2010 telén került kiadásra a folytatás, a Makó képeslapokon régen és most című kiadvány. Ebben a kötetben már gyűjteményeink minden képeslapját sikerült elhelyeznünk. Azóta eltelt több mint két esztendő és gyűjtőtársaimmal (Börcsök Ernő, Szilágyi Imre, Tóth Tamás) azt vettük észre, hogy gyűjteményeinket sikeresen gyarapítottuk és igen sok olyan, 1945 előtti képeslapot szereztünk be, melyek az előző két kötetben nem szerepeltek. Nagyon örültem annak, hogy az új kötet amelyik a Makó és Csanád vármegye régi képeslapokon címet viseli, - szerkesztéséhez sikerült megnyernem, Szabó Jenő makói gyűjtőt is, akinek Makón talán a legnagyobb képeslapgyűjteménye van. Így az öt főre bővült csapat gyűjteményeiből több mint száz, eddig még be nem mutatott makói képeslapot válogatott össze. A makói 1945 előtt kiadott képeslapok tekintetében ezennel kijelenthetjük, hogy a könyv megjelenésével a három kötet tartalmazza az eddig megjelent 1945 előtti makói lapok szinte száz százalékát. Egy önálló kötethez ez a darabszám azonban kevés lett volna, így a másik régi álmunk, egy Csanád vármegye könyv megjelenése is körvonalazódni látszott. Felmerült bennünk, hogy akkor lenne teljes a történet, ha nem csak Csanád vármegye, hanem a trianoni határok megváltoztatása után 1923-ban ideiglenesen Csanád vármegyéhez csatolt aradi és torontáli járások is bekerülnének a könyvbe. Újból elővettük gyűjteményeinket és a Csanád–Arad–Torontál megyei lapokat kiválogatva megállapítottuk, hogy a makói lapokon kívül közel háromszáz képeslap áll rendelkezésünkre, s így a kötetben több mint négyszáz képeslapot fogunk bemutatni, Makón kívül az alábbi településekről: Almáskamarás, Ambrózfalva, Apátfalva, Battonya, Csanádalberti, Csanádapáca, Csanádpalota, Deszk, Dombiratos, Elek, Földeák, Kevermes, Királyhegyes, Kiszombor, Kunágota, Kövegy, Kübekháza, Magyarbánhegyes, Magyarcsanád, 71


TÉKA ______________________________________________ Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Mezőhegyes, Mezőkovácsháza, Nagykamarás, Nagylak, Nagymajlát, Óföldeák, Ószentiván, Pitvaros, Püspöklele, Reformátuskovácsháza, Szőreg, Tornya, Tótbánhegyes, Újszentiván, Végegyháza. Ezután felvettem a kiadóval a kapcsolatot, melynek vezetője arról tájékoztatott, hogy a könyvet - az előzőekhez hasonlóan - akkor adja ki, ha a minimum ötszáz előrendelést össze tuduk gyűjteni. Az előző kötetektől eltérően viszont, ebből a kötetből csak annyit nyomtatnak ki, amennyi előrendelés érkezik. Ebben az esetben sajnos, aki nem rendeli elő, az a későbbiekben már nem tudja majd beszerezni a kötetet. Az első két kötethez hasonlóan a precíz, lényegre törő és ahol kell humoros képaláírásokat dr. Tóth Ferenc készíti. Teszi ezt úgy, hogy jelenleg is számos íráson dolgozik.

Régi képeslap

72


TÉKA ______________________________________________ VÍZHÁNYÓ EMŐKE Egy nap története A helyszín Indonézia, Nyugat-Pápua, Raja Ampat. Átlagosnak éppen nem mondható reggel volt a hétfői. Ez alkalommal újabb tanúbizonyságot szereztem arról, hogy a hatalom és a fejlődés nem jár együtt észérvekkel és szilárd, előremutató koncepcióval. Viszont az arrogancia annál inkább jelen van, talán, mert az egyenruha kötelez… Kis motorcsónakunkon a hullámok hátán vágtattunk. Hajunk lobogott a kellemes sós tengeri szélben, vakítóan sütött a nap, itt-ott felbukkantak a delfinek, egy teknős úszott a felszínen, és vadásztak a jackfishek. Már-már idilli a kép. Másfél óra gyomorrázó vízi út után vágtánk végéhez értünk egy szűk tölcsértorkolaton behajózva, ’welcome to Waisai’, Raja Ampat adminisztrációs központjába. Az idill szertefoszlott, helyette orrfacsaró bűz fogadott a „kikötőben”. A bűz forrása a piac volt, ami kicsit sem lepett meg. Egy-két gyors fotó, mert ezt meg kell mutatni. Hatalmas szemétkupac tornyosult a kuka körül (ez akár még ismerős is lehet), mellette a betonon, ponyvára kipakolt second-hand shop. A nap elviselhetetlenül égetett, egy menekülési eszköz volt csak a motor-taxi, vagyis ojek (ejtsd: odzsek). Felpattantunk egy-egy rozoga paripára, és már száguldottunk is jövetelünk első állomása felé. Elsőként, fontos megbeszélés a rendőrfőnökkel. A rendőrörs körül modern serifek hada – látszólag – lébecolt: cigi, kávé, sms. Szívélyes fogadtatásban volt részünk a rendőrfőnök személyében, aki egy 35 körüli helyesnek mondható férfi. Meghallgatta, hogy mi járatban vagyunk, ellátott néhány jótanáccsal, bekért még egy tucat okiratot, majd utunkra engedett. Csalódás: semmi csillag a mellkason, még sarkantyú sincs a csizma sarkán, pedig kinéztem belőle, hogy a pisztolyát kétszer-háromszor megpörgeti az ujja körül, mielőtt rálőne a banditákra. Második körben a titkosszolgálati iroda, ahol egy bölcs öregúr homlokát ráncolva hallgatott végig bennünket, átadott néhány iratot, majd beszédbe elegyedve kedélyesebb vizekre eveztünk. Képzeletbeli békepipa szaga terjengett, a törzsfőnök egyértelműen azt mondta „uff”. Ezt követően gyalogszerrel, paripánk nélkül kellett átgázolnunk két sekélyebb folyószakaszon, mivel a fapallókból összeállított hidat a huligánok szükségtelen eszköznek tartották, és használhatatlanná rongálták. A ’piranja van-e?’ kérdésemre a kísérőm felhúzott szemöldökkel válaszolt. A kormányzó rezidenciája felé haladtunk, miközben eddigi rövidke életem talán legmeghökkentőbb látványa tárult elém. Európai mértékkel nézve egy négysávos, félig kész betonút nyílegyenesen szelte át a dzsungelt, amin a forgalom elérte a három motoros per tíz perc átlagot, tehát nyugodt szívvel sétálhattunk 73


TÉKA ______________________________________________ az út közepén. Elmorfondíroztam, hogy miért nem használnak egy kis logikát az eredményhez… A kormányzó egyébként egy 60 év körüli pocakos fazon, aki, amikor legutoljára protokolláris rendezvényen láttam, fekete kitaposott bőrcipőt, fekete bokaverdesős nadrágot, lila-zöld suhogós melegítőfelsőt, baseball sapkát, replika D&G napszemüveget és egy háromujjnyi vastag ezüstnek tűnő nyakláncot viselt. Itt ez a norma, kérem… Ezúttal semmi dolgunk nem volt őkormányzóságával, puszta kíváncsiságból néztük meg az újonnan épült gigantikus kormányzósági épületet, amely tekintélyt parancsolóan, ám annál magányosabban áll egy sivár telek közepén. Nem zavar, mert már régen rájöttem, ha elkezdek párhuzamot vonni itt és ott között, vagy elkezdek panaszkodni, netán szörnyülködni, akkor annak csak kétkezes fejfogás lesz a vége, és semmi sem segít reggel kikelni az ágyból. Így végső konklúzióként levonom és elfogadom, hogy itt - mint ahogy másutt is - minden úgy jó, ahogy van, megvan a rendje mindennek. Ezért olyan csodálatos, magával ragadó, titokzatos, humoros, meghökkentő, elgondolkodtató és természetes. És én ilyennek szeretem. Így hát kalandra fel, ugrás ki a karosszékből, hiszen mindenkit vár a Világ az Óperenciás-tengeren innen és az Üveghegyen túl.

Tájkép az indonéz szigetvilágból

74


TÉKA ______________________________________________ SZILÁGYI SÁNDORNÉ A Marosvidék Baráti Társaság munkájáról „Makó, a város, ahol a hagyma bárhol szembeötlik, főleg, ha jó a termés. Az erős, csípős hagymaszagot csak az idegenek érzik, pedig mindenütt terjeng. Errefelé a szél kedve szerint fúj ide meg oda, nem állják útját erdőségek, hegyek. Makón folyik át a Maros, a folyó, amelynek látszólag méltóságteljesen hömpölyög a vize tovább és tovább, de alattomos ám, mert aki hisz neki könnyen ráfizet. Most veszem észre, hogy emlékeim megint elragadtak, gondolatban megint ott állok mezítláb a naptól izzó homokban a Maros partján és egyik lábamról a másikra ugrabugrálok, mert nagyon süti a talpamat a forró homok…” Tatjána Mária Poljakova írásából idéztem, amely a Marosvidék című folyóiratban jelent meg. Diákéveit az írónő a makói gimnáziumban töl-tötte, ahol édesapja igazgatóhelyettesként dolgozott. Jelenleg Osztravában él, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetségének aktív tagja. A kulturális civil szervezetnek Prágán kívül hét helyen van még alapszervezete. „Korkülönbség, valláskülönbség – nincs! – Magyarok vagyunk, ennyi!” – írja levelében. A másik civil szervezet - a Bükki Barátok Köre Egyesület - tagjai Dédestapolcsányból látogattak el hozzánk. „A város gyönyörű, értékes épületei az ott lakókat is dicsérik. Megmaradó élményekkel tértünk haza. Sokat olvastam Makóról, sokszor hallottam, hogy a makói embereknek nagy szíve. Most már tudom, hogy mindez igaz is.” - vélekedik Szabó Éva az egyesület elnöke levelében. 2012-ben újabb két kulturális szervezettel vettük fel a kapcsolatot. Az utóbbi csoport tagjai júliusban néhány napot töltöttek városunkban. A turisztikai nevezetességek megtekintése után közös beszélgetésre, tapasztalatcserére volt lehetőség. A József Attila Városi Könyvtárban került sor a nyitó és egyben évértékelő taggyűlésre február 28-án. A társaság 2011-es évi munkájáról Szilágyi Sándorné és Vargáné Nagyfalusi Ilona számolt be, a gazdasági évet Lévai Tünde értékelte. A civil kapcsolatainkat bemutatta Mátó Erzsébet, ezt követően Neparáczki László filmvetítéssel egybekötött előadását hallgattuk meg a moldvai csángókról. Társaságunk tagjai az elmúlt években több alkalommal ellátogattak Erdélybe, Bánátba, Moldvába. Megismertük a népszokásokat, a családok mindennapi életét, megkóstoltuk a helyi ételeket, recepteket gyűjtöttünk. Így került sor az Erdélyi tálas című néprajzi szakácskönyv megjelentetésére a Marosvidék füzetek sorozatban. Ezt a József Attila Városi Könyvtár és a Hagymavirág Foltvarró Egyesület a Marosvidék Baráti Társasággal közösen március 25-én mutatta be a 75


TÉKA ______________________________________________ Korona dísztermében. A százharminc fős közönséget gyönyörű kiállítás és terített asztal várta. A húsvét előtti hangulatot idézte a foltvarrók kiállítása, valamint Vargáné Nagyfalusi Ilona színes festett tojásokat, asztali dekorációkat készített. A kiadványt Gerzanits Nikoletta ajánlotta, közreműködött Pálfi László operaénekes, a Földeáki Szárazér Néptáncegyüttes és Tóth Tamás citerázott. Gyógyító fűszernövényeket ajánlott Juhász-Nagy Bálintné és Csapó Gabriella, akik Hódmezővásárhelyről érkeztek. Az új szakácskönyvből próbasütést vállaltak: Bálványos Józsefné, Bogdán Károlyné, Berki Józsefné, Kurunczi Lajos, Lévai Tünde, Mátó Erzsébet, Oláh Gyuláné, Olasz Tiborné, Szabó Gábor, Puruczky Józsefné, Varga Istvánné, Zámbó Ildikó, Vajka Péter, Némethné Koczka Edit, Klembáczki Ferencné, Lakatos Tóth Pálné, Orkonyi Károlyné, Siposné Szappanyos Éva. Munkájukat egy-egy szál virággal köszöntük meg. A kulturális műsor, a néprajzi kiállítás és a vásár, a kézimunkák, a gyógyteák, fűszerek, a finom sütemények kellemes vasárnap délutáni szórakozást jelentettek a résztvevők számára. A József Attila Múzeumban volt április 26-án az első folyóiratbemutatónk, ami kapcsolódott a költészet napjához. A vendégeket köszöntötte Halmágyi Pál múzeumigazgató, a 2012-es év első Marosvidék számát Farkas Éva, a Galamb József Szakközépiskola tagintézmény vezetője ajánlotta az olvasók figyelmébe. Az alkalomhoz illő értékes, szép műsorral közreműködött a Makói Oktatási Központ Irodalmi Színpada. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, az Udvarhelyi Népművészeti Egyesület és Halász Péter néprajzkutató meghívására Székelyföldre utaztunk. „A buszos kirándulásoknak mindig megvan a maga varázsa. Amikor elindulunk, még mindenki egy kicsit tartja a távolságot; még nem zökkentünk ki a hétköznapokból, még alszunk ilyenkor. Aztán egy ízletes házi készítésű főzőtökpálinka mellett – amiről a busz egyetlen utasa sem tudja kitalálni, hogy milyen alapanyagból készült – megkezdődnek a beszélgetések. Az ember egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a buszon már nem a csönd honol, hanem élettel telik meg és a tavalyi kirándulás alkalmával abbamaradt beszélgetésektől hangos.” – emlékezik Szabó Gábor Utazás az erdőn túlra című cikkében. A június 25-28-ig tartó időszak sajnos rövidnek bizonyult arra, hogy minden nevezetességet, magyar történelmi emlékhelyet felkereshessünk. Néhány a látottak közül: Segesvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Csíksomlyó, Sepsiszentgyörgy, Korond, Farkaslaka és a Gyimesek. „A madarak éneke, a virágok illata – színe nélkül lehet-e élni? Szükség van-e a festők – szobrászok alkotásaira? Mindezek hiányában természetesen lehet élni szerintem, csak nem érdemes. Az érdek nélküli gyönyörködtetés teszi Emberré az embert.” – ezek a gondolatok jutottak eszembe a történelmi Magyarország határánál a Tatros 76


TÉKA ______________________________________________ völgyében. Sipos László erdélyi festőművésztől idéztem, aki gyakori vendége a makói művésztelepnek. Baráti találkozóra került sor Kiszomboron a Kiss Mária Hortenzia Honismereti Kör tagjaival, valamint Földeákon augusztus 11-én. A Mentálhigiénés Egyesület meghívására negyedik alkalommal érkeztünk, a nyári rendezvényre a művelődési házba. Hódmezővásárhelyről, Apátfalváról, Makóról is ellátogattak nagy létszámmal társaságunk tagjai. Vargáné Nagyfalusi Ilona bemutatta az apátfalviak lovas túráját Ópusztaszerre, levetítettük Bogdán Károly útifilmjét a székelyföldi kirándulásról. Ördögh Pista bácsi Wass Albert-verssel még hangulatosabbá tette a filmvetítést. A közös szalonnasütés, az apró tüzek mellett hatvan bátor sütögető füstölődött, igazán jól sikerült, kellemes este volt. Köszönjük Hajnal Istvánnak és feleségének, valamint az egyesület tagjainak a szervezőmunkát. Az augusztus huszadikai városi ünnepségen az a megtiszteltetés ért, hogy átvehettem dr. Buzás Péter polgármester úrtól a Makó Város Közművelődéséért kitüntető oklevelet, amellyel társaságunk 12 éves munkáját is értékelték. Köszönjük az elismerést. Zenész kávéházi estet a Kelemen Házban augusztus 26-án rendeztünk, vendégünk volt a makói születésű Háry Ferenc zenetanár – bárzongorista. Bejárta a világot Norvégiától a Balti-tengerig, volt zeneszerző, karvezető, nagybőgős és szimfonikus zenekarok karmestere. Esténként öröm és bánat csendült fel zongoráján a szegedi kiskocsmáktól a németországi hangversenytermekig. Emlékeit könyvbe is rendezte fotókkal és plakátokkal Zene három műszakban címmel, amit szintén bemutattunk az esten. A zeneszámok között részleteket olvastak fel a Marosvidékben megjelent írásokból: Farkas Éva, Halmágyi Pál, Mátó Erzsébet, Pál Lászlóné, Rozsnyai János, Szabó Gábor, Vargáné Nagyfalusi Ilona. Milyen a makói ember mentalitása? – tettük fel a kérdést és a városhoz kötődő emberek írásaival válaszoltunk. Idéztünk Jókai Anna Makón mondott gondolataiból, néprajzi írásokból, elbeszélésekből, Dégi István színművész Makó az én Bakonyom című írásából. A hangulatos irodalmi est háziasszonya Badicsné Szikszai Zsuzsanna volt. A folyóiratbörzén az elmúlt 12 évben megjelent Marosvidéket csökkentett áron lehetett megvásárolni. A 2012-es év második számát itt adtuk az olvasók kezébe. A bogárzói búcsút a hagyományokhoz híven szeptember 2-án szervezte meg több civil szervezet támogatásával Puruczky József és felesége. Az egésznapos rendezvényt dr. Buzás Péter, Makó polgármestere nyitotta meg, az ünnepi szentmisét Pálfai Zoltán plébános celebrálta. Karsai Ildikó Jelek című kiállítását Gilinger Katalin nyitotta meg a bogárzói templomban. A délutáni kulturális műsort Szabó Gábor vezette, közreműködött a Maros Táncegyüttes, a 77


TÉKA ______________________________________________ Visszér Táncegyüttes és a Bartók Béla Zeneiskola Fúvószenekara Deák Sándor karnagy vezetésével. A szentmise, a kirakodó vásár, a kézműves foglalkozások, kiállítás, a kulturális műsor és a borház változatos étkei visszacsalogatták az érdeklődőket a pusztába, az elhagyott tanyák világába. Társaságunk meghívást kapott a Korona étterembe szeptember 16-án Gasztroperett estre, ahol kellemes dallamok mellett ételkülönlegességeket is megkóstoltunk. Novemberben Márton-napon ápoltuk a népi hagyományt: libát ettünk, villányi borokat ittunk. A vidám műsorban közreműködött Badicsné Szikszai Zsuzsa, Szabó Gábor, a Szarkaláb néptánc csoport Földeákról, tánctanáruk Szilágyi Réka. Köszönjük a tagságnak a jótékonysági estre felajánlott tombolatárgyakat. A József Attila Városi Könyvtárban 2012. december 14-én mutattuk be a Marosvidék 13. évfolyamának 3. számát. Az adventi gyertyák fényénél karácsonyi hangulatot idéztek a nagy létszámú közönség elé a műsor összeállítói: Vízhányó Jánosné, Bozsoginé Kovács Tünde, Csávás Sándorné, Tóth Ferencné. Közreműködött még Nagy Dóra, Papp Zsófi, Petrovics Máté. A folyóiratot Vízhányó Jánosné ajánlotta az olvasók figyelmébe. Az est háziasszonya Mátó Erzsébet volt. A műsoros adventi estünket a városi televízió is közvetítette. A Hagymavirág Foltvarró Egyesület tagja, Klembáczki Ferencné apró csizmákat varrt karácsonyi ajándékul, amit szaloncukorral béleltünk. 2012-ben a Marosvidék folyóiratot három alkalommal jelentettük meg és egy különszámot, a néprajzi szakácskönyvet. Az Erdélyi tálas nagyon népszerűnek bizonyult az olvasók körében. Halász Péter néprajzkutató, gyimesi idegenvezetőnk így jellemezte munkánkat. „A Marosvidék Baráti Társaság közösség megtartó szerepet vállalt a kulturális, helytörténeti rendezvények, kiállítások szervezésével és a folyóirat kiadásával. Kiváló emberekre, kétkezi és szellemi munkás férfiakra, nemesen gondolkodó és mindent megérző nőkre, magukkal ragadó közösségekre emlékezem a Marosvidék lapjait forgatva, azután nagy árvizekre, emberi szenvedésekre, galamblelkű ifjakra…” A dicsérő szavak a két éve jól együttműködő szerkesztő bizottságnak szólnak. Köszönöm, hogy mindig igényesen és készségesen támogatják munkámat: Csonka Sándor, Galamb Katalin, Mátó Erzsébet, Puruczky Józsefné. A nemzeti kultúránk megismerése, értékeink megőrzése és átörökítése közben olyan ismereteket, tapasztalatokat, élményeket szerezhetünk, amelyek örömet okoznak nekünk és gazdagabbá tesznek. Ezt bizonyította az elmúlt évben a rendezvényeinken megjelent nagy létszámú közönség is. Igénylik a közös együttlétet, a tartalmas beszélgetéseket, a szórakozást, a jó kirándulásokat. Rendezvényeinkre a makói József Attila Városi Könyvtár esztétikus, szép 78


TÉKA ______________________________________________ meghívókat készített, Ruttkay Sándorné és Török Józsefné a pénztárosi teendőket látták el. Köszönjük a munkájukat. 2012-ben sajnos szomorú események is történtek a társaság életében. Elvesztettük Lator Istvánné Ida nénit, Vas Istvánt, Szalma Istvánné Éva nénit, aki a Marosvidék füzetek második számát szerkesztette. Emléküket fényképek, írások őrzik a Marosvidék lapjain. A Marosvidék Baráti Társaság köszönetet mond az önkormányzatoknak, cégeknek, magánszemélyeknek a 2012-ben nyújtott támogatásért.

A decemberi Marosvidék est közreműködői

79


SZERZŐINK Bogoly József Ágoston Makó Feledy Balázs Budapest Forgó Géza Makó Gyarmati András Makó/Nagylak Halász Tamás Makó Halmágyi Pál Makó Kiss Margit Kolozsvár Medgyesi Pál Makó Orbán Imre Mihály Makó Puruczky József László Budapest

Siket István László Makó Szabó Julianna Makó Szabó Katalin Makó Szenti Tibor Hódmezővásárhely Szilágyi Sándorné Makó Tácsi Erika Temesvár Vajnai János Kiskunlacháza Varga Gyula Budapest Velcsov Margit Nagyszentmiklós Vernyik Lilla Makó

Köszönetet mondunk az Apátfalvi Takarékszövetkezet, a ContiTech Fluid Automotive Hungaria Kft-nek, Csanádpalota, Földeák, Kiszombor Önkormányzatának, hogy támogatásukkal lehetővé tették a Marosvidék megjelenését.

HONLAPUNK: www.marosvidek.hu E-MAIL: [email protected] Nyelvileg ellenőrzött, elektronikus formátumú kéziratot fogadunk el, amely tartalmáért a szerző vállal felelősséget.

A MAROSVIDÉK BARÁTI TÁRSASÁG SZÁMLASZÁMA: 56400049-10000290


MAROSVIDÉK ÁPRILIS

Recommend Documents