A TARTALOMBÓL: Lovas István levele Pokorninak. . . . . . . . 2 A gyûlöletszavazó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Az MSZP elmulasztja a tériszonyt . . . . . . 6 A napranézõ és a másik . . . . . . . . . . . . . . 7 A miniszter félrelép . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Kívül palota, belül ócska viskó . . . . . . . . 9 Kuncze: kapitalista országot szeretnénk 14 Elfuserált demokrácia . . . . . . . . . . . . . . 15 Versenyre kelnek a multikkal . . . . . . . . 16 Népi naivitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Gazdasági dráma . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Eljár az idõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Kupa: Eszetlen liberális gondolat. . . . . . 26 Ijesztgetõk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Maszek kútra jár tankolni a magyar. . . . 27 Meddig süllyed a KSH? . . . . . . . . . . . . . 28 Nemzeti függetlenség, birodalmi politika . 29 Világgazdasági válság közeleg . . . . . . . . 32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout
„Akkori levelemet azzal fejeztem be, hogy ha önöknek az ellenfél nyálának letörlése továbbra is kampánystratégiájuk alapja marad – mint volt a korábbi kampányban – és ha önöknek mindegy az olyan emberek lelki állapota, akik itt végre mást szeretnének látni, mint amit eddig tapasztaltak, akkor meggondolom, hogy szavazás helyett netán otthon maradjak-e.” Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke „Amíg nem leszünk elég bátrak, hogy szembenézzünk a valósággal, amíg nem leszünk képesek újra közös célokat megfogalmazni, amíg nem találjuk meg a módját, hogy minden magyar részesévé váljon a közös céloknak, addig a magyar nemzet nem lesz erõs, addig nem lesz közös felemelkedés, addig nem leszünk urai az életünknek, addig csak túléljük és nem megéljük a saját életünket”. Orbán Viktornak 2005. augusztus 19-én a Szabad Európa Központban elhangzott beszédébõl Tárgy: Annak indoklása, hogy miért szavazok önökre Tisztelt Alelnök Úr! Ha Orbán Viktornak a fent idézett sorait úgy kell értelmezni, hogy a valósággal való szembenézés kritikátlan dicshimnuszok zengését jelenti saját magunkról és önökrõl, akkor nyilván én tévedek. Ugyanis én úgy szeretek olvasni egy szöveget, ahogyan azt írják vagy mondják. Rendkívül szégyellem magam, hogy 15 évvel 1990 után meg kell indokolnom – most elõször –, amiért nem maradok otthon és elmegyek szavazni. Mégpedig önökre, mert önök a jobboldal egyetlen pártja, amelyre ha szavazok, szavazatom nem vész el. Azt is hozzá kell tennem – mint a Demokrata augusztus 27-én, a Gesztenyés-kertben rendezett „Sajtóklubján” is elmondtam -, hogy önökre kell szavaznunk. Ugyanakkor az indoklás kötelességem, mivel az itt január közepén Habony Árpád kampánystratégájuknak írt nyílt levelem meglepetésemre erõs visszhangot váltott ki. Akkori levelem lényege az volt, hogy a Fidesz lagymatag magatartása olyan, amelynek következtében igen sok, korábban lelkes jobboldali szavazó megfáradt a politikától és ha a választásokról van szó, már csak legyint. Leírtam azt a véleményemet is, hogy a választók a világon mindenütt az erõt mutató pártokat kedvelik. Nyilván ön nálam e téren is jóval tájékozottabb és tudna ellenpéldákat felsorolni, amelyekre e lap olvasói is biztosan kíváncsiak lennének. Akkori levelemet azzal fejeztem be, hogy ha önöknek az ellenfél nyálának letörlése továbbra is kampánystratégiájuk alapja marad – mint volt a korábbi kampányban – és ha önöknek mindegy az olyan emberek lelki állapota, akik itt végre mást szeretnének 2
látni, mint amit eddig tapasztaltak, akkor meggondolom, hogy szavazás helyett netán otthon maradjak-e. Ennyit a fél évvel ezelõtti levélrõl. Most pedig annak indoklása, hogy miért megyek el mégis önökre szavazni, és miért kérem meg azokat ugyanerre, akiket elérek. De kezdjük az ön Gesztenyés-kerti rendezvény elõtti tévészereplésével. Tudjuk azt, hogy ön a Demokrata ugyanezen a helyen rendezett ünnepére tavaly eljött, ami miatt a balliberális média keményen megtámadta. Most önt a Nap-keltében a rendezvény elõtti napon megkérdezték, hogy elmegy-e a Gesztenyés-kertbe. Majd következett e folyóirat szapulása. Az egyik kérdezõ az adófizetõk pénzébõl mûködtetett köztévében „Hajrá MSZP!!!”-t kurjantó Fiala János volt. Ön szelíden elmondta, hogy nem jön el, mert nem kapott meghívót. Holott talán nem csak én, hanem más jobboldali szavazók is azt várták volna, hogy ön megdöbbenését fejezi ki egy ilyen kérdésen és visszakérdezi Fialát, hogy egy hajrá MSZP-zõ miként merészel egy ilyen kérdést feltenni? És netán azt is hozzá kellett volna tennie, hogy Fiala különösen örüljön, hogy egyáltalában fogadja egy olyan embernek a kérdését, akinek rádiómûsorában egyebek között az ön pártjának vezetõi és ismertebb jobboldali újságírók válogatott megölése volt napirenden. Ez elmaradt. Amit megszokhattunk. Pedig párttársai ezt a szolidaritást megérdemelték volna. Az újságírók is, akiket a Medgyessy-Gyurcsány kurzus idején közismert bírók ítélnek elzárásra és milliókra csak azért, mert a mai Magyarországon az ítéletek elõre sejthetõk a kiszignálás után, vagyis hogy melyik ügyet melyik bíró kapja, és a bíró a valóság bizonyításától is eltekinthet. Egyébként elsõ levelem megírása óta semmi nem változott. Ahogyan a jobboldalon az együttmûködés, az összjáték és a kemény fellépés fehér holló volt, most is az maradt. Miután ez nyílt magánlevél, emlékeztetem a jobboldali együttmûködés hiányának egy-két példájára. El tudja-e képzelni ön azt, hogy fordított esetben, vagyis ha például egy olyan népszerû Sajtóklubot sugároznak a másik oldalon, mint amilyet az ATV terjesztett annak be-
tiltásáig, akkor az MSZP/SZDSZ emberei nem gondoskodnának-e az elsõ pillanattól annak finanszírozásáról? Noha a Sajtóklubnak összetartó szerepérõl felesleges lenne vitatkozni: ha nem lett volna oly nagy ereje, a másik oldal nem támadta volna akkora vehemenciával, és nem tilttatta volna be. És önök e program szereplõit nem hívták volna meg a második forduló elõtti, hatalmas Kossuth-téri tüntetésen a Parlament elõtt emelt dobogóra, amikor oly nagy volt a tét. De önök sem akkor, sem a késõbbi és a Budapest TV-n ismét betiltott Sajtóklub miatt – amelyben az önök politikusai szerepeltek és kaptak fórumot – és érdekében egyetlen egyszer nem emelték fel a kagylót. Sem a betiltás elõtt, sem utána. Még egy „sajnálom”-ra sem. De nem szeretném, ha ezt a levelet sirámok töltenék be. Melyek mellesleg nem azok, csak példák, amelyek mutatják, hogy a mi oldalunk hatékonysága rendkívül gyenge. Nem beszélve a langymelegség kontraproduktivitásáról. Önöknek végleg el kellene dönteniük, hogy például vállalják-e azokat az újságírókat, akik arra igyekeznek rábírni a választókat, hogy ne ábránduljanak ki és menjenek el szavazni? A Fidesz vezetõi közül egyik sem volt jelen a Gesztenyés-kertben a Demokrata ünnepségén. Egy fideszes hölgy szerint azért, mert mindannyian Kõszegen voltak „továbbképzésen”. Nekem az az érzésem, hogy helytelen volt ijedelmet mutatni a sajtó múlt évi támadása után. Vagy netán oly fontos volt minden vezetõnek Kõszegen lenni egy több napos tanácskozáson, amelyen olyan urak kaptak bõ szót, mint Gerõ András, Vértes András, Sárközy Tamás és Markó Béla, miközben távollétükkel jelezték, hogy önöknek a Gesztenyés-kert kínos? De a Nap-kelte nem. Ugyanis ez a viselkedés elõre vetítheti egy újabb olyan négy éves kormányzást, amelyet a Martonyi-féle vonal jellemzett. Arra a külügyre gondolok, ahol az önök választási vereségének számomra még mindig meglepõen gyors (a nyilvánvaló csalásokra gondolok) elismerése után pezsgõt bontottak. Vajon ismét olyan négy évre számíthatunk, amikor az A Hét és hasonló mûsorok éppen a vegetáláshoz sem elegendõ pénzt jó ha figyelünk
BENCSIK „FÖLDALATTI TÉVÉT” INDÍT
Ezév októberében tévécsatornáknak kezdetben heti négy órányi mûsort kínáló „földalatti televíziót“ indít a Magyar Demokrata címû hetilap fõszerkesztõjének ügyvezetésével mûködõ társaság.
kapnak, míg Kende Péter, Medgyessy nevelt lánya, Vámos és Kepecs urak és a többiek zsebelik be a nagy pénzt? Olyan négy évre számíthatunk, amelyben az MSZP/SZDSZ és baráti szervezeteinek belföldi és nemzetközi sajtókampányai eredményeként (miután önök egyetlen nemzetközi sajtókonferenciát nem voltak képesek megrendezni, noha még ígérték is nem egy alkalommal) ismét hatalmasakat rúgnak majd önökbe? Olyan négy évre számíthatunk, amikor a napnál világosabban a másik oldallal összefonódott emberek kapják a pozíciókat és munkájukat senki nem értékeli majd ki az ellenféllel való összejátszás bizonysága után sem, helyükön hagyva õket? Olyan négy évre számíthatunk – és remélem e nyílt levél olvasói ha mást nem, ezt feljegyzik egy papírszeletre -, amikor Gerõ András Habsburg Intézete kapja évente a százmilliókat, de nem villamosítják a villany nélküli tanyákat? Olyan négy évre számíthatunk, amikor ismét azt fogják mondani, hogy nem tudnak lecserélni pedigrés gazembereket, mert „nincs kivel”, miközben százával hevernek majd asztalukon a több nyelvet beszélõ, fiatal, tisztesség diplomások önéletrajzai? Olyan négy évre számíthatunk ismét, amikor a barátaik ötleteire és leveleire szokásukhoz híven nem válaszolnak? Vagy amikor 150 milliárdos kárt okozóknak nem kell bíróság elé állniuk? Attól tartok, hogy lesz a dologban valami. Nem véletlen, hogy annyira elterjedt a szkepszis. Amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy a törvényellenesen és gyanúsan privatizált vagyonokat visszaveszik, a Magyar Nemzet augusztus 30-i számában Csermely Péter így kezdte vezércikkét: „Amit Orbán Viktor mondott, az kevés és gyenge”. Majd ezt írta: „Elõször Horn Gyula pendítette meg az 1994-es választási kampányban, hogy minden egyes tranzakciót jó ha figyelünk
felülvizsgálnak. Utána Orbán Viktor jelentette ki 1998-ban, hogy a gyanús ügyleteket felülvizsgálják. 2002-ben megint az MSZP vélekedett úgy, hogy a Fidesz által privatizált cégek esetében lépni kell. Most megint Orbán Viktor van soron. 2010-ben az akkori ellenzék pedig valószínûleg ismét elõ fog állni a koncepcióval. Történni ellenben eddig nem történt semmi”. Mint ahogyan alig történt valami az olyan intézmények építésében, amelyek kormányfüggetlenek, vagyis amelyeket nem lehet megfojtani azzal, hogy a jobboldal elveszíti a választásokat. Ma a jobboldalnak nincs egyetlen intézménye, amely például Nyugaton érthetõ nyelven képes lenne megfogalmazni és a megfelelõ helyre eljuttatni azokat az égbekiáltó jogsértéseket, amelyeket ma Magyarországon az emberi szabadság és a demokrácia szférájában elkövet a jelenlegi koalíció. És a Nyugat – ezért önöket rendkívüli felelõsség terheli – egyszerûen nem tudja, hogy mi folyik ma Magyarországon. De mindennek ellenére a 2006-os szavazáson egyszerûen nem tudnék otthon maradni. És másokat nem arra kérni, hogy szavazzanak önökre. Azokat is, akik már feladták és teljes apátiába süllyedtek. Ugyanis ez a banda, amelyik ma kormányon van, egyszerûen nem maradhat a helyén. Kár, hogy odáig süllyedtem, hogy most elõször nagyrészt e miatt, nem pedig egy jobb jövõ reményében megyek el szavazni. Ha egyetlen fideszes vezetõ eljött volna a Gesztenyés-kertbe, ahol több tízezer jobboldali szavazó fogadta volna õt kitörõ lelkesedéssel, akkor nem csak „ezek ellen” mentem volna el szavazni. Egyetlen egy. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem több, Pokorni úr.
„Markánsan jobboldali véleménymûsor Magyarországon ma nem kap teret“ - mondta a kezdeményezésükrõl Bencsik András, aki szerint „a vélemények tükrében van ma minimum ötmillió magyar állampolgár, aki ezt igényli“. Hozzátette: „A választási kampányban aktívan részt akarunk venni: igazából ez lesz a televízió referenciája“ - az arab nyelvû al-Dzsazíra hírtelevíziót nevezve mintaképüknek, amiért az sajátos nézõpontot felvonultatva tudott ellenpontot képezni a nagy amerikai hírcsatornákkal szemben. Azt nem kívánta elárulni, milyen módon terjesztik majd a mûsort, csak azt, hogy „nagyjából hetilap-árban“ kaphatják majd meg az érdeklõdõk. Mint mondta, a Demokrata Videó Televízió (DVTV) Kft. által készített és terjesztett programban „a betiltott mûsorok mind benne lesznek“, ezek közé sorolva a korábban általa is készített Sajtóklubot, vagy a Terítéken-t. Az új médium „õszinte, nyíltan a nemzeti, polgári értékrendet követõ“ lesz, és „eszünkben sem lesz kiegyensúlyozni“ a politikával, közélettel, tudománnyal és kultúrával foglalkozó mûsorokat - tette hozzá Bencsik. (MTI)
Forrás: Lovas István
3
– avagy Osztozkodni jó? – Részlet Lovas István Pokorni Zoltánhoz írott nyílt levelébõl: „De mindennek ellenére a 2006-os szavazáson egyszerûen nem tudnék otthon maradni. És másokat nem arra kérni, hogy szavazzanak önökre. Azokat is, akik már feladták és teljes apátiába süllyedtek. Ugyanis ez a banda, amelyik ma kormányon van, egyszerûen nem maradhat a helyén. Kár, hogy odáig süllyedtem, hogy most elõször nagyrészt e miatt, nem pedig egy jobb jövõ reményében megyek el szavazni.” Hát megtörtént. Immáron a jobbnak, polgárinak, nemzetinek nevezett oldal szavazói is elfáradtak, beleuntak, belefásultak abba a mocskos politikai adok-kapokba, melyet a szolgalelkû ölebmédia torz tükrén keresztül nap nap után közvetít a széles nézõközönség számára. Lehullt az utolsó csepp, betelt a pohár. Lovas István, újságíró, publicista a a polgári, a nemzeti, egyszóval a mi oldalunk egyik emblematikus alakja is bedobta a törülközõt. Kénytelen-kelletlen immáron õ is osztozik a számtalanszor megalázott, becsapott, átvert és félrevezetett baloldali szavazótábor sorsában, 2006-ban õ is már csak azért járul majd az urnák elé, hogy valami ellen szavazzon. Lovas István is gyûlöletszavazó lett. – ahogy én nevezem. Gyûlöletszavazó lett, mert nem hagytak neki más választást. Gyûlöletszavazó lett, mert minden ízében, minden porcikájával tiltakozik ez ellen a magánszocializmust harácsoló szánalmasan pitiáner ország-vesztõ bagázs ellen. A megbuktathatatlan magyarbálintok és bajaferik, a leválthatatlan egykori KISZ-es fiúk ellen. Ugyanakkor nincs más választása, nem látszik más reális alternatíva, mint a 2002-es választásokon oly ostobán és tutyi-mutyi módon saját kardjába dõlõ Fidesz. Az a Fidesz, amely úgy tûnik nem tud, vagy talán ami még nagyobb baj, nem is akar szembenézni a hibáival és tévedéseivel, és ami talán a legnagyobb baj, nem is akar tanulni azokból. Még most, másfél évtizeddel a módszerváltás után is görcsölve igyekszik megfelelni a szolgalelkû ölebmédia elvárásainak, ahelyett, hogy a lehetõ legnagyobb ívben elkerülné az Angol utcának még a környékét is. Emlékszem rá, a gyomorfekélyhez közeli állapotokat elõidézõ 2002-es választásokkor a különbözõ elemzések arról szóltak, hogy inkább az MSZP és az SZDSZ választóira jellemzõ a negatív szemlélet, a valami ellen való szavazás, a nemzeti oldalon lévõ választópolgárok többsége – talán az eltelt négy polgári esztendõ folytatásába vetett hitnek, vagy a jövõbe vetett bizalomnak köszönhetõen – inkább valami mellett, a fejlõdés folytatása mellett tették le a voksukat. 4
Nagyon úgy fest, hogy ebbõl mára semmi sem maradt. Ahogyan az Fidesz alelnökének írt nyílt levélbõl is kiérzõdik, ez a helyzet mára gyökeresen megváltozott. Vak az, aki nem látja, hogy e levél megszületésérõl nemcsak a Francisco vezette, központilag pórázon tartott és kézi vezérelt országvesztést módszeresen és sebészi precizitással végrehajtó KISZ-es fiúk tehetnek. Ebben bizony benne van a Fidesz is, méghozzá nyakig! Tétlenségével, az ölebmédia felé való görcsös megfelelni akarásával, tesze-toszaságával, langyosságával, és ami talán a dolog lényegi része, média offenziájának teljes hiányával. Az apró szurkapiszkák ide már nem elegendõk, leperegnek a vörös gólem testérõl A papírt lobogtató fiatal képviselõ uraknál csak addog terjed a bátorság, míg megjelenik a magyar first lady. Az imént még kõkemény csávók ijedt vadludakhoz hasonlóan azonnal szétrebbennek, már nem látják, amint Klára asszony magabiztos PR mosolyával közli a riporterekkel, hogy most a gyermekeivel megy programra. Profi módon porig alázva és hatástalanítva az ellenzéki médiahõbörgéseket. Az 1 a tábor, 1 a zászló hangzatos szlogen már az elején bukásra volt ítélve, a polgári, nemzeti oldal eleve sokszínûsége miatt. Ahelyett, hogy laza, bármikor mozgósítható független szervezetek szövetségében mindenki ahhoz járult volna hozzá, amiben a
legjobb, a radikális oldalt ellehetetlenítve, megvonva tõlük a média megjelenés lehetõségét, vagy bedarálták, vagy elsöpörték az útból. Hol van a MIÉP? Hova tûnt a Jobbik? Mindannyian tudjuk, hogy 2006-ban – legalábbis az elõrejelzések szerint – minden eddiginél mocskosabb és aljasabb kampány vár ránk. Már ízelítõt is kaphattunk belõle, õszintén mondom, nem irigylem a Fidesz elnökét. Kap õ hideget, meleget egyaránt. A majd’ négy esztendõvel ezelõtti országos méretû megmérettetésen többször is hallhattuk, nem úriemberekkel állunk szemben, nem is úgy kell küzdeni ellenük. Legyen elég csak megemlíteni ehelyütt a fatestápoló kontra szamurájkard esetét. Gyengébbek kedvéért: a szamurájkard olyan hatékony eszköz, melynek egyetlen, jól irányzott csapásával könnyedén kettészelhetünk egy baseball ütõt. Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, mivel volt már rá példa, hogy a magát szociálisan érzékenynek mondó párt (benne van a nevében is) önkéntes segítõi fatestápolókkal felszerelkezve glasszáltak az utcán,s aztán fizikai bántalmazásra is sor került, nem árt felkészülni 2006-ra. 2002-ben médiájukon keresztül elhitették a konzumidióta tömeggel, hogy a kokárdát viselõ szavazpolgárok ártottak a legtöbbet a parlamenti demokráciának. Az már senkit sem érdekelt, hogy a kékcédulás csajó ha figyelünk
lás világát megidézõ ún. „kocsmalánc” és az azelõtt sohasem alkalmazott „párhuzamos számítógéprendszer” ugyan vajon mit keresett a 2002-es választásokon. De nem esett szó Horn Gyuláról, a cölöpverõ pufajkásról sem, elegánsan túllépnek a problémán. Mondván, mindenki ismerte a múltját. És nem hördül föl egy emberként a média egyetlen szürke eminenciása sem, hogy Úristen, milyen moráltalan, erkölcstelen, reményvesztett nép él itt, ahol egy pufajkás és egy volt titokszolga tiszt miniszterelnök le-
sõbb aztán egy vasárnapi reggelen, amikor még a fél ország az igazak álmát aludta, a volt kancellária miniszter belesusogta a mikrofonba, tudtuk, hogy csaltak. Gratulálok. És állítólag ezek a mi embereink. Lovas Istvánnál elszakadt a cérna, és én ezen nem is csodálkozom. Lehet, Lovast szeretni vagy nem szeretni, de egy biztos, amit mond, arra bizony oda kell figyelni. Amikor hazánk egyik, ha nem a legjobb tollú és legfelkészültebb publicistája arra kényszerül, hogy megírjon egy ilyen hang-
het! Hogyan fordulhat elõ ilyen? Ez a fene nagy szabadság? Kinek a szabadsága ez? Újra, már megint, még mindig az egykori elnyomóink ülnek a nyakunkon, és még vágjunk is hozzá jó képet? A Fidesz pedig ahelyett, hogy az újraszámlálást követelõk élére állt volna, szépen elsompolygott. Jó fél esztendõvel ké-
vételû nyílt levelet a Fidesz alelnökének, akkor ott nagyon nagy baj van. Nagyon nagy baj van, mert ha a mértékadó, példakép számba menõ ember megnyilatkozásából ennyi keserûség és csalódottság érzõdik ki az ún. polgári elit tehetetlensége láttán, akkor vajon mit szóljon a kisember? Számtalanszor mondták nekünk, ne vegyük át az õ módszereiket, mert akkor olyanokká válunk, mint õk. Hát most eljött az idõ, olyanokká váltunk,mint õk. Gyûlöletbõl fogunk szavazni, mint õk. Ha pedig otthon maradunk, büntetünk. Helyén hagyjuk, tovább hagyjuk nyílni a romlás virágait. És mielõtt még valaki azzal vádolna meg, hogy indokolatlanul fényezem az ismert publicista glóriáját, sietve kijelentem, nem teszem, nincs is rászorulva erre Lovas István. A könyvei, a tettei és azt hiszem így túl a hatvanon, egész élete önmagáért beszél. De azt azért elmondom, hogy sokadmagammal én is ott szorongtam a tömegben néhány évvel ezelõtt a pécsváradi várban, ahol egy gombostût sem lehetett leejteni, mert annyi szabad hely sem volt. A Sajtóklubot vártuk. És jött a Sajtóklub. Az emberek nem hülyék, nem ostobák, a népet nem lehet lecserélni, leváltani. A Sajtóklubot be lehetett tiltani, le lehetett parancsolni a képernyõkrõl, de az emberek, ha tetszik, a nép, vagy ahogyan azt a Horn Gyula-díjas Horn Gyula szokta volt mondani kedvenc szavajárásával, a lakosság mindig megérzi, ha hazudnak neki.
jó ha figyelünk
Fáj, ha kimondják az igazságot? Bizony, sokszor nagyon fájdalmas ez. Ezért kellett mennie a Sajtóklubnak is. Túl sokszor túl sok fájdalmat okoztak a magánszocializmus felépítésén, pardon, megcsinálásán fáradozó elvtárs-uraknak Ennél nagyobb baj talán az, hogy úgy tûnik, a kényelmes két-párti váltóparlamentarizmusba most már ellenzéki oldalon sem passzol bele a radikális hangvétel. Mára a Fidesz számára is kényelmetlenné, vállalhatatlanná vált a keményebb hang. A négyéves ciklusokban ismétlõdõ politikai vetésforgó másfél évtized alatt kialakult és lassan megszilárdulni látszó alakzatában nincs szükség zavaró tényezõkre. Már a Demokrata rendezvényére sem látogat ki egyetlen Fidesz vezetõ sem, pedig annak idején még maga Orbán Viktor ajánlotta a lapot a szavazóknak a Heti Válasszal és a Magyar Nemzettel együtt. Amikor a 2002-es választások estéjén Megyó lányos zavarában csak ennyit tudott belehebegni a kamerákba: „Hát, ezt megnyertük.”, tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp az elõttünk álló négy esztendõ, de talán ilyen súlyos anyagi, erkölcsi és morális leépülésre senki sem számított. A 2002-es vereség jóval több volt mint egy választás elvesztése. A hatalomba újra beülõ posztkommunisták elvették az emberektõl a reményt. Mertek kicsik lenni, s azóta álmodozók helyett csak kimerült és álmos emberek taszigálják valahogy tovább, nagy nehézségek árán az ország szekerét a kátyúkkal borított fejlõdés rögös útján. A kocsis pöffeszkedve ül a bakon, ordít és szüntelenül csak az ostorát pattogtatja, mintha ettõl gyorsabban haladnánk. Mindeközben az ellenzék vezére, magára vonva az ellenfél tüzérségének minden lövedékét, szuper stratégaként próbálja gyõzelemre vezetni seregét. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e neki. Miközben a baloldalon az MSZP idejekorán, mindjárt az elején lepucolta a térfél ráesõ részét, megszabadult az összes potenciális konkurenstõl, a másik lassan éledõ gólem, amelyik általában mindig mindenben elõbbi után kullog, eben is csak mostanra végzett feladatával. Hamarosan nálunk is beköszönt az amerikai mintájú két-párti demokratúra, amely a választást szavazássá silányítja majd. Gyûlöletre nem lehet alapozni egy társadalom létezését, jólétét. Ha mindig csak azért megyünk el szavazni, hogy valami vagy valakik ellen voksoljunk, annak elõbb vagy utóbb, de rossz vége lesz. Inkább elõbb, mint utóbb. De talán abban még reménykedhetünk, hogy 2006-ban is elmondhatjuk, „Lovas” nemzet a magyar. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
5
Olvassa el nemiségtõl és nagypolitikai kontextusoktól sem mentes szakmai elemzésünket a szocialista párt új reklámkampányáról! Az MSZP elmulasztja a tériszonyt. Aki okosan szavaz, azt Hiller István anyaként a keblére öleli, viszont megdézsmálja az uzsonnáját. Az MSZP-re szavazni az olyan, mintha hirtelen ötlettõl vezérelve leszopnánk egy ismeretlen férfit. Akinek ráadásul égetõen csípõs a pénisze. A vörös szín a diszkót szimbolizálja. Ezeket az üzeneteket vélte felfedezni az MSZP új óriásplakát- és magazinhirdetés-kampányában az Index felkért szakértõje, a nyaralásból éppen hazatérõ Naiv Reklámfogyasztó. Nézzék végig a nagyobbik kormánypárt jó korán beindított kampányának meghökkentõ vizuális anyagait és olvassák hozzá Naiv Reklámfogyasztó kommentárjait! Eredeti ötlet kisgyereket ölelõ anyával reklámozni. Ha egy párt kijátssza a csecsemõkártyát, azért benne van az üzenetben az is, hogy a többi párt eszerint legszívesebben jól belenyomná a hüvelykujját a puha fejû kis választó kutacsába. A szemétládák. Szóval az MSZP ezek szerint az anyánk akarna lenni. Képzelje el, hogy éjszaka felkel, bemászik Hiller István ágyába, befészkelõdik az ölébe és elmeséli neki, hogyan akarta megerõszakolni Önt egy koraérett budakalászi ministránslány a hittantáborban, mi-
Üdvözlendõ, hogy ehhez a hívószóhoz a szocialista kampánymágusok nem egy kuratóriumi elnök, vagy egy állami cég igazgatóságába kooptált káder, hanem egy szertornásznõ sarkát társították. No, itt igazán nehéz volt a grafikus feladata. A szlogen ugyanis hazugság, és mint ilyen, ellenszenves állítás. Osztozni rossz, osztozzon, akinek öt függetlenített szakszervezeti bizalmi anyja volt, bár az a gyanúm, hogy õ már valahol a második kerület magasabban fekvõ villanegyedében osztozkodik. A kép mégis kifejezõ. A plakáton látható személy - akivel az empatikus reklámfogyasztó nyilván azonosul - láthatólag magának oszt, de legalábbis õ szabja meg az osztás szabályait. Csak az õ keze van jelen, meg a nemzeti gondolattól sem idegen, korszerû szociáldemokrata erõt szimbolizáló bugylibicska, amelynek nyelét nyilván maga Szili Katalin faragta csipkésre a könnyeivel. Akiknek oszt, azok nem játszanak. Elképzelhetõ, hogy az MSZP óriási trükköt bevetve a megvesztegetõen (haha) õszinte kampány fegyverével fog élni? Orális baloldal Nõi- és életmódmagazinokban jelenik meg októberben a kampány két, a módosabb, fiatal fogyasztókat megcélzó plakátja. Az
ütõsebbik darab értelmezése két lépcsõben zajlik. Elsõ körben felfogjuk a képet (nõi száj érzéki mozdulattal ráharap egy csilipaprikára, a jégkrémreklámokban szokásos leszopós utalás), elolvassuk a két hangsúlyos szót („csípem“ és „bátorság“), levonunk egy elhamarkodott következtetést ( akkor aki rájuk szavaz, az vagy õrülten bátor, vagy orálisan fixált), aztán belevetjük magunkat az apró betûs részbe. „Mi a bátorság? Amikor simán belekóstolsz, pedig tudod, hogy ez azért kicsit erõs. Ilyen egyszerû.“ Politológusok riadó! A képpel, illetve a megjelenés helyével együtt ez arra utal, hogy a legnagyobb baloldali párt a Linda Lovelaceszerû, közepesnél módosabb és iskolázottabb, 18 és 45 éves kor közötti lányok körében akarja megszilárdítani a pozícióit. „És mi a bátorság a politikában? Amikor hozzá merünk nyúlni ahhoz, amit mások 15 éve csak kóstolgatnak.“ Ez már direkt undorító. Csak azért nem felháborító, hogy politikai ellenfeleiket annak a 15 éve tartó kóstolgatásával vádolják, mert õk meg a dolog kézzel való megragadását ígérik. A kép mondjuk egyértelmûen bekapásra utal, de ha a szövegnek hihetünk inkább, 2006 a handjob éve lesz a magyar belpolitikában. Tisztára mint elõfelvételis koromban. Vidám színû pasztillák A vörös a buli színe - állítja ez a CKM-es megjelenésre váró hirdetés. Megpróbálom rekonstruálni a kreatívok gondolatmenetét: „Egy ekkora hülyeséget csak a szétekizett, és emiatt mindenkivel végtelen szolidaritást érzõ lakossági diszkósokkal lehet megetetni, de ha cserébe egy páran leszavaznak közülük, miért is ne.“ Kíváncsian várom, hogy a többi párt belemegy-e a rálicitálós játékba és ellepik-e az utcákat a kiütött ragasztósoknak, befordult heroinosoknak és viszketeg kokszosoknak szóló plakátok. Forrás: Szily László – Index
közben Ön 12 éves létére egy csók gondolatától is ájuldozik! Vagy inkább Gyurcsány miniszterelnök szuszog apánk mellett a franciaágyon? Ugye különös? Miért szavazzak pont az MSZP-re? Ez a plakát az sugallja, hogy Lendvai Ildikó és mondjuk Kiss Péter tartós közelsége elmulasztja a tériszonyt. De legalábbis bevállalósabbá teszi az embert. Ez ügyes üzenet, ki ne akarna magasban elhelyezett keskeny tárgyakon egyensúlyozni? És ha ezt a szuperképességet egyetlen ikszeléssel meg lehet szerezni, ki az a hülye, aki ne rájuk szavazna. A „megcsinálom“ szlogen kicsit a fideszes „merjünk nagyot álmodni“-ra hajaz, de annál gyakorlatiasabb hangulatú. 6
jó ha figyelünk
A NAPRANÉZÕ ÉS A MÁSIK Mottó: “Most jön fel a Nap, a világosság véres ostyája” Fekete István
Egy ember áll ingben a végtelen, virágos mezõn és nézi a napfölkeltét. Amint így áll, egyszerre mellette terem valahonnan egy feketeköpenyes másik. – Mit néz? – kérdi a köpenyes és szúrós tekintettel figyeli a másikat. – A felkelõ Napot. – válaszol az inges ember. – Én is nézni akarom! – kiált fel a köpenyes. – Nézze csak. – bólint az inges. Szemében az elsõ napsugár ragyogása. – Menjen odébb! – harsog a köpenyes. Sötét a tekintete. – Nem látom! Végtelen a mezõ. Sehol egy fa. Mindenhonnan mindent látni. Az inges ember tudja ezt, mégis enged a követelõzõnek. Odébb áll néhány lépéssel. – Csodálatos! – merül bele újra a látványba. – Mit bámul megint? – szól a másik. – A Napot. Mondtam már. – így az inges. – Csak magáé a Nap azt hisz? Nekem is jogom van, hogy lássak! – vág vissza a köpenyes. Mindkét kezével hadonászik, miközben ordít. – Menjen már odább! – veti oda még a másiknak undorral. Az inges ember szelíd arcát elönti a pír. Értetlenül áll. A köpenyes látja ezt. Gúnyosan rákiált. – Na mi van? Csak nem akar megverni, mert én is nézni akarom azt, amit maga? Ki akar rekeszteni abból, ami az enyém is? Amihez nekem is jogom van? – Én csak a Napra nézek és a helyemen állok. Milyen jogról beszél folyton? – kérdez vissza a fehéringes ember és széttárja két kezét. - Arról a jogomról, hogy ott álljak, ahol maga áll és azt lássam, amit maga lát! – sziszegi összeszorított fogakkal a másik. Kezét derékmagasságban lassan a köpenye mögé csúsztatja. Forrás: Cs. Szabó István
jó ha figyelünk
7
Immár bizonyos, hogy Magyar Bálintot nem azért védi görcsösen az SZDSZ – ahogy tréfásan nevezik õket: a szadisták –, mert valamilyen nagy, országhatárokon is átnyúló szervezõdésnek a helytartója, rezidense, mestere. Az a bõdületes dilettantizmus, amit a kémügyben elkövetett, egyértelmûvé teszi, hogy tökfilkóról van szó. Szánalmas az a lehallgatási jegyzõkönyv, amelyet egy román újság után egy erdélyi honlap tett közkinccsé. És méltán szégyellheti magát valamennyi magyar, az is, aki eleve viszolyog az SZDSZ-tõl, hogy ilyen minisztere van az országnak. Ez már gagyi színvonal. Magyarország jobbat érdemel – idézhetnénk egykori jelmondatát annak a politikai csoportnak, amely „koalíciós partnerként” az országra szabadította a szadistákat. Még 1996-ban – elsõ miniszterkedése idején – történt, hogy egyik párttársának nõvérét törvénysértõnek tûnõ módon – versenyelõnyhöz juttatta, kétes jogosultság alapján tankönyvkiadás dolgában. A nepotizmus a liberalizmus egyik ismérve – legalábbis a mucsai liberálisoknál. Második miniszterkedése idején furcsa utaztatásba keveredett: egy amerikai cég 8
pénzelte a tárca embereinek atlanti kirándulását. Mindenki bûnösnek találtatott a miniszter csapatában, egyedül maga a miniszter nem… És szinte minden héten történik valami Magyar háza táján, a házkölcsönétõl az érettségi botrányig, amihez persze semmi köze... Íme a környezetétõl független miniszter. Szabadság, egyenlõség, testvériség – olvashatnánk fejére a baloldal „szentháromságát” (ha szabad ezt a szót egyáltalán ilyen környezetben használni). A sok botrány közül azt hittük, az utolsó az érettségi bevált rendszerének széjjelverése lesz. Tévedtünk. A miniszter maradt. Talán mert másra nem bízható a rezidencia – gondolták a külsõ szemlélõdõk. De nem errõl van szó. Ahogy a mostani kémskandallumban belelépett a legprimitívebben fölállított csapdába, az egyértelmûen jelzi, hogy bornírt figura a budapesti – kapaszkodjunk meg – „oktatási (!) miniszter”. Miniszter, aki félrelépett. Elolvasva a kezdetleges gügyögést, amelyet egy szomszédos ország ügynökgyanús elemével folytatott, világossá teszi: Magyart
még futárnak sem használnák ott, ahol – a szervezetek nemzetközileg használt elnevezése szerint – intelligenciaszolgáltatást folytatnak. Magyart – jobb híján – bálványként alkalmazzák a szadisták. Éppúgy, mint Demszkyt. Demszky immáron elkerülhetetlen bukása mellé elviselhetetlen lenne Magyar felsülése is. Kiállnak mellette – jelentette be az elnök. Romboljon bár tovább, ártson dilettantizmusával az országnak – de a pártnak õ a fontos. A párttal, a néppel egy az utunk – énekelték az SZDSZ szellemi elõdei. Elöl a párt, utána a nép. Itt tartanak ma is. Itt, Esztergomban az emberek jobb része szánakozva nézi a politikai dilettánsok vergõdését, ám tudja: bálványaikhoz a primitív népek a végsõkig ragaszkodnak. Fõleg ha érzik: bálványuk ledöntése után õk is leesnek – a parlamenti küszöb alá. És az súlyos következményekkel járna. Mert megnyílnának a tevékenységükrõl gyûjtött nyomozati dossziék. Forrás: Tallér Krisztina – gondola
jó ha figyelünk
APEH: nyugtával dicsérd a napot, avagy fizess száz vagy kétszázezret! Százmilliós eltitkolt jövedelmek nyomában az APEH Az aktuális, APEH által sugalmazott hivatalos sajtó-hírek szerint jelentõsen növekedett a vagyongyarapodásos vizsgálatok hatékonysága az év elsõ hat hónapjában. Az egyes esetekben átlagosan csaknem tízmillió forintot tett ki a revizorok által feltárt nettó adókülönbözet, míg tavaly ennél jóval kevesebbet. Idén még 300 magánszemély számíthat ilyen típusú vizsgálódásra. Eddig fél év alatt 201 vagyongyarapodási vizsgálatot végzett a társadalom széles rétegeiben közutálatnak örvendõ adóhatósági apparátus. Ennek során csaknem kétmilliárd forint nettó adókülönbözetet tártak fel a revizorok. Ez, a tavalyi évhez képest számottevõ növekedést jelent, hiszen 2004-ben 2.7 milliárd forint volt ez az összeg. Az APEH béklyójában sínylõdõ sajtó soha nem tudósít arról, vajon az APEH által kiadott hivatalos sajtóközleményeken alapuló híradások mennyiben felelnek meg a vonatkozó törvényes kereteknek, vagy az alkotmányos garanciáknak, kiemelt példaként említve itt az állampolgári egyenjogúságot. A hivatalos sajtóban soha nem láttunk még olyan cikket, amely azt firtatta volna, hogy az APEH örökös elnökhelyettese, Vámosi Nagy Szabolcs, vajon milyen legális forrásból építette fel a dunaharaszti Duna parton lévõ luxus családi házát. Arról is hallgatnak a hivatalos források, vajon Horn Gyula volt kommunista miniszterelnök honnan szerezte a máriaremetei ingatlanát, megfizette-e utána az illetéket. Arról pláne nem szólnak a hivatalos APEH közlemények, ki vagy kik tussolták el a Horn Gyula vagyongyarapodását firtató állampolgári bejelentés érdemi kivizsgálását. Ki kérdezte meg a vörösbõl rózsaszínûvé változott dr. Polt Péter ex állampolgári jogok biztosát, jelenlegi legfõbb ügyészt, vajon a legális fizetésébõl hogyan kuporgatta össze a XVI. kerületi Farkasszõlõ utcai családi házát. Netán a Fõvárosi Ítélõtáblán bíróként ítélkezõ felesége bírói illetményébõl? Arról sem lehetett a hivatalos sajtóban olvasni, vajon a Legfelsõbb Bíróság elnöke, Dr. Lomnici Zoltán ügyvédként praktizáló unokahúga miként úszta meg az ügyvédi kamarai fegyelmi eljárását és a büntetõeljárást a lakás-panama ügyében. Vagy folytathatnák a sort a volt MDF-es miniszterelnök, Boross Péter rózsadombi ingatlanszerzésével. Soha nem írt a sajtó arról a többgyerekes családról, akit a „Hóbagoly” miatt költöztettek szükséglakásba. Úgy tûnhet, az APEH-revízió pallósa csak az átlagembereket, illetve a politikai kapcsojó ha figyelünk
latokkal nem rendelkezõ vállalkozókat sújtja, és erre is a jogállamiság keretein messze túlmutató alkotmányellenes közigazgatási jogalkotás alkalmazásával kerül sor. Az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII.törvény 172. § (1) bekezdés e pontja megengedi az adóhatóságnak, hogy a magánszemély adózót százezer, más adózót kettõszázezer Ft-ig terjedõ mulasztási birsággal sújthassa, ha akarja. A büntetés a számla vagy nyugta kibocsátási kötelezettség elmulasztásáért járhat. A jogalkotók szándéka egyértelmû és világos, a „sújtható” szóhasználat szerint. Ennek ellenére a hatóság minden esetben sújt, sokszor és notóriusan ismételve, ugyanoda! Vannak olyanok közöttünk, akikre a hatóság revizorai valósággal „rászálltak”, és vannak, akik soha nem kerülnek látókörbe. A megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése esetén az Állami Számvevõszék elnöke ellenõrzést rendelhet el, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy az adóhatóság a törvényben meghatározott ellenõrzési szempontok megsértésével mellõzi valamely adózó vagy adózói csoport vizsgálatát, illetõleg a lefolytatott ellenõrzés eredménytelensége mögött e fenti elv megsértése áll. A köznapi embernek nincs tudomása arról, hogy valaha is, az ÁSZ valamely elnöke, ilyen vizsgálatot elrendelt volna. Az állampolgárnak nincs, és nem is lehet tudomása arról, hogy a nyugtás ellenõröknek elhíresült revizorok milyen ellenõrzési szempontrendszer szerint szúrnak ki egyes vállalkozókat, nap-nap után, újra és újra, nyugtaellenõrzésre, és milyen indítékokkal mellõznek másokat. A képlet az ellenõrzött személyek tapasztalatai alapján egyszerûnek mondható. Ha valaki látta, milyen gránáttal halat fogni, az tudja, ahová a gránát becsapódik, ott minden hal elpusztul. A nyugtás revizorok mindig a gránátos módszert alkalmazzák. Az általánosnak nevezett megbízólevelükkel a legkisebb fizikai megterheléssel, a legnagyobb idõmegtakarítással, oda mennek ellenõrzésre, ahol néhány órácska közszolgálati munkaidõvel sok eredményt tudnak produkálni, és utána mehetnek haza. Mert produkció ez kérem a javából! Amikor egy vagy két ágrólszakadt ruházatú jövevény 8 Ft-ért megvásárol két borítékot, vagy 10 Ft-ért egy doboz gyufát vesz, és színleli, vásárló, olyan szánalmat keltõ, hogy talán nem is sajnálnánk e mutatványért a mulasztást rögzítõ jegyzõkönyvrõl az aláírásunkat. A vérünket szívó piócát is meg lehet érteni, igaz az hasznot is hajt, nemcsak saját prémiumáért vergõdik. A vérnyomásunk akkor kezd emel-
kedni, amikor a hatósági személyek széles szájjal, mint a béka, visszaugranak a pultunk elé, de már nem a vásárlási lázat szimulálva, hanem mint a hatóság képviselõi. A hatalom biztos tudatával a hátuk mögött, mutogatják papírjaikat, majd elemista írással, sokszor olvashatatlan és magyartalan mondattokkal teleírnak nyomtatványokat. A szóáradatuk közepette dugdossák orrunk alá a jegyzõkönyvnek nevezett irományaikat, és fenyegetõznek, ha az alkalmazott nem írja alá. Az alkalmazott a beszorított helyzetben együttmûködik, mert õt is megfenyegetik, ha nem teszi azért is jár bírság. Kérdezni, vagy tájékoztatást kérni nem lehet, a hivatkozás szerint arra nincs felhatalmazásuk, hogy megmondják mennyi lesz a büntetés, a jogaink, amivel mi élhetünk le van írva a jegyzõkönyvben, tehát viszontlátásra. Ilyenkor legszívesebben a nem szót is hozzátennénk, de ekkor a két madárka már pár méterre odébb áll, és újabb üzletben „vásárol”. Nézzük meg sorjában hogyan és miként ejtenek át minket az operatív ellenõrök és mi abban az ellentmondás, amit hiába keresünk a törvényben, ha az anomália éppen az adóhivatali titkos ügymenetben van elrejtve. A törvény 93. § (8) bekezdése szerint, az általános megbízólevéllel az adóellenõr az illetékességi területén kívül is jogosult ellenõrzésre. Ez egy hatalmasság, amivel akárki nem ruházhat fel bárkit. A törvényhely (7) bekezdése értelmében az általános megbízólevelet az adóhatóság vezetõje állíthatja ki, az egyes adókötelezettségek ellenõrzésére, illetõleg adatgyûjtésre irányuló ellenõrzés jogosítványaként. Egy ilyen jogosítvánnyal rendelkezõ ellenõr vihet magával egy másik revizort, akinek ugyan nincs általános megbízólevele, de a két személy együtt jogosult ellenõrzésünkre. Vajon hány olyan honfitársam van ebben az országban, aki már látott ilyen általános megbízólevelet vagy urambocsá el tudná mondani a látottak alapján, hogy mi annak a tartalma, illetõleg valóban a hatóság vezetõje adta-e ki? A revizorok még azt sem engedik meg, hogy a szolgálati igazolványuk hitelességét ellenõrizzük! Arra végképp nem mer senki vállalkozni, hogy az általános megbízólevelet nézegesse. Nincs is erre szükség, véli a hatóság, mert az adóellenõrök átadnak nekünk egy úgynevezett „azonosító adatlap”-ot, amely tanúsága szerint „az ellenõrzést végzõ adóellenõr(ök) igazolványaikat és általános megbízólevelüket bemutatták.” Ez egy igazi jogi garancia? Egy megelõlegezett, a nyomtatványra elõre gépelt tényállítás, a szánkba adva, mint egy nyalóka? Mivelünk mindent megetethet a hatóság? 9
A törvény 119. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkezõ adóellenõre próbavásárlást és leltárfelvételt olyan, legalább középiskolai végzettséggel rendelkezõ személlyel együtt is lefolytathat (ún. kisegítõ adóellenõr ), aki megfelel a köztisztviselõkre vonatkozó alkalmazás feltételeinek, és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejû munkaszerzõdést kötött. Tehát az elõrenyomtatott szöveg, nem gondolt a kisegítõ ellenõrök létezésére, mert annak nincs, és nem is lehet általános megbízólevele. Az „azonosító adatlap”, mint jogilag nem definiált fogalom zavaró, de nagyon! Ki találta ki? Hogyan lehetséges, hogy valaki csak úgy belecsempész a hatósági eljárásba egy nem definiált iratot? Alkotmányos alapjog, hogy az állampolgárokat mindennapjaikban érintõ megkívánt magatartást csak törvény szintjén lehet szabályozni. Van valaki az adóhatóságnál, aki ötletgyárosként jogot alkothat a törvény szintjére emelve? Emelkedjék már ki a köz szolgálatára hivatott tömegbõl, és látassa magát mielõttünk, hadd adjunk mi is nyakába egy „azonosító adatlapot”! Ne vesszen el egy ilyen kiváló, jogalkotó és jogalakító elme a hadból! A jegyzõkönyvet indigós papírra készíti a revizor. Erre is elõre rá van nyomtatva az iktatószám megjelölés, de oda semmiféle számot nem írnak, üresen marad. A jegyzõkönyv felvételének célja és tárgya rovatba „célvizsgálat” kifejezést rögzít az ellenõr. Megint fejbe kólintja ez a szó a jogszabályokhoz szokott agyakat. Milyen újabb, nem definiált jogi kategória ez? Akkor most nem az egyes adókötelezettséget ellenõrizték, illetõleg nem adatgyûjtésre irányult az ellenõrzés? Mi is az a célvizsgálat, ami célra vezet? Az adóhatóság jogait és kötelezettségeit az ellenõrzési eljárásban a törvény 97. § és 98. § szabályozza. Tételesen kimondja, hogy az adóellenõr, erre vonatkozó külön felhívás nélkül is, köteles az adózót az ellenõrzés típusáról, tárgyáról tájékoztatni. Ha az azonosító adatlapon is más van, meg a jegyzõkönyvben is más van az ellenõrzés tárgyára vonatkozóan, akkor melyik a hiteles, és melyiknek van bizonyító ereje a mulasztás mikéntjére nézve? Mit kezdhet ezután egy laikus azzal a mondattal, ami következik a jegyzõkönyvben, miszerint az adózó (alkalmazottja, képviselõje megbízottja) jogosult az ellenõrzést végzõ személyazonosságáról és megbízásáról meggyõzõdni. Úgy össze van már zavarva az ellenõrzött ember agya, mint a szicíliai lóé. Nagy bólogatásaink közepette saját halálos ítéletünket is aláírjuk. A tényállás és a megállapítások olvashatatlan szövege után mindjárt az ellenõrzés megállapításai, a mulasztás jogkövetkezményei jönnének, ha nem lenne nagy fordított S betûvel áthúzva. A jelenlévõ/adózó észrevétele, üresen hagyva, 10
az ellenõrök további megjegyzései, észrevételei rublika szintén üresen marad általában. A jegyzõkönyvi záradékban szerepel a jegyzõkönyv egy példányának átvétele, és az a mondat is, hogy az abban foglaltakat megismertem. A megállapításokra 15 napon belül észrevételt tehetek. Észrevételt kívánok/ nem kívánok tenni. (megfelelõ rész aláhúzandó!). Ha eddig volt idõnk eljutni a jegyzõkönyv végére az alatt az 5 perc alatt, amíg az ellenõrök foglalkoztak velünk, akkor bátran mondhatjuk: Nem az az ostoba, aki ostobaságot csinált, hanem az, aki azt nem tudja leplezni. A hiszékenységünket a revizori rutin jól ki és felhasználja. A nyugtaellenõr héthatáron túl jár, mire felfogjuk, hogy a gyors kérést lassan kellett volna teljesíteni. Hiába élünk észrevétellel. Az adóhatósági mechanizmusok és valamiféle ál-egyenlõség látszata kialakította azt a gyakorlatot, hogy árvíz vagy földrengés kivételével, a mulasztási bírságtól nem menekülhetünk. Ha magánszemélyek vagyunk minimum 40 ezret sóznak ránk, ha gazdasági társaságként mulasztottunk 60 ezer a minimum büntetés. Hiába a feltételes mód a törvény szövegében, a büntetés a mulasztás súlyával arányba nem álló mértékeket ölt. A szabad rablás hatósági eszközökkel biztosított. A törvény 172. § (12) bekezdése üres ígérvény, ami garanciát nem ad. Nem mérlegeli a hatóság a mulasztás súlyát, és a bírság kiszabását sem mellõzi. Egy db borítékért is kiszabhat százezret, de hogy ne legyen maximalista, csak 40 ezret vagy 60 ezret szab ki. Mert ugyebár nem mindegy a mulasztás súlyát tekintve, hogy egy szatócsboltban vagy egy szupermarketben üzemelõ vállalkozónál vett az ellenõr, nyugta nélkül, borítékot! Az ellenõrzést irányítók média nyilatkozataikban nagy mellénnyel hirdetik, hogy a nyugtaellenõrzések eredményesek, sok százmillió vagy milliárdos megállapításokat realizáltak. Csak azt nem szégyelli a hatóság nevében nyilatkozó, hogy a munkája eredményessége nem a büntetés mértékében kellene hogy megnyilvánuljon. Az ellenõrzés az önkéntes jogkövetésre való ösztönzéssel éri csak el célját. Nem gondolhatja józan ésszel senki, hogy ha ma 100 ezret kell kifizetni 4 forint összegû bevétel bizonylat kibocsátásának elmulasztásáért, akkor holnaptól minden forint bevételrõl nyugtát fognak adni. A büntetés nem ösztönöz az önkéntes teljesítésre, és eltúlzott mértéke azt eredményezi, hogy az oroszlánok is rókabõrbe bújnak. Az egyes adókötelezettségek ellenõrzését lezáró határozatban talán arról is lehetne rendelkezni, hogy a mulasztást elsõ esetben tárta fel a revizor, ezért szankciót nem állapít meg, de a mulasztót felhívja az önkéntes teljesítésre, melyet bizonyos idõszakonként ellenõrizni is fog.
Az adóhatóság nyugtaadást ellenõrzõ szervei magukra haragították a vállalkozások nagyobbik felét. Akik notórius ellenõrzések szenvedõ alanyai, mint a bölcsek, eszüket vesztve „halnak meg”, hagyják abba vállalkozásaikat, ellenben az ellenõrzést irányítók, mint az ostobák, torkig tele jó tanáccsal. A jegyzõkönyvek, de még a szankciót meghatározó döntések iratai sem tartalmazzák a legsúlyosabb következményt, amit a 108. § (4) bekezdése nevesít. A számla vagy nyugtaadási kötelezettség, adóéven belüli ismételt elmulasztása esetén, becslés alkalmazható. Ennek lesz majd visszatartó hatása, nem a mértéktelenül kiszabott mulasztási bírságoknak. A vállalkozók nagy része nem ismeri azt a PM rendeletet, amely a nyugta adóigazgatási azonosításáról szól, így a rendelet tartalma egy évtizede nem ment át a vállalkozói köztudatba és nem olvassa az elektronikus számláról szólót sem, mint ahogyan az üzletek mûködésérõl szóló jogszabályt sem ismerik. Alapvetõ ismeretek hiánya miatt az adóhatóság nem kérhet számon olyan szabályok naprakész betartását, amelynek megismertetéséért maga is felelõsséggel tartozik, legalább az intézmény szintjén. Úgy tûnik, a hivatalnak csak homlokzata van, mint a befejezetlen háznak. Hiába mutat palotát a bejárat, ha belül csak egy ócska viskó. A hatóság bizonyos elgondolásaiért tûzzelvassal fellép, harcol a jogtanácsosi képviselet egyes formáinak kiiktatásáért, miközben „kisegítõ adóellenõr” létrehívásával azokról is lehúzza a bõrt, akik mûbõrt hordanak. A pénztárgépek és taxaméterek 10 éves jubileumát éljük meg, de a köztudatban a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás minden szintjén elhangzik a bûvös kérdés: kér számlát?- mert ha igen akkor a végösszeg magasabb lesz. Kérdésként fogalmazódik meg sokunkban, miért kell fenntartani egy hivatalt, csak azért, hogy utána kullogjon a társadalmi folyamatoknak, és számon kérje azt, aminek elterjesztésére maga volt hivatott, de kudarcot vallott? Vagy milyen átszervezés segítene ezen a nünükékkel teli intézményen, mert a mostani aligha! Személyek más feladatra, más pozícióba állítása nem társul a szakmai ismeretek azonnali elsajátításával. Polihisztorok pedig ebben a szakmában sincsenek. Vagy mégis vannak? Adódhat olyan helyzet, hogy állami kitüntetést kap az, akit korábban elküldtek e magas hivatalból? Vagy talán, már maga a kérdés is költõi?
Forrás: Dr. Pécsi Kálmán Magyar Világ
jó ha figyelünk
A cím elsõ részét a liberálbolsevista kormány fogalmazta és forgalmazza, míg a második fele a nemzet sorvadására utal. Valamikor, az emigrációban úgy fogalmaztunk, hogy: ha elmennek az oroszok, a magyar nép felszabadul az elnyomástól, és akkor helyreáll az élet természetes rendje, mert mûködésbe lépnek a történelem tapasztalatai, és a nemzet emlékezete, az államalkotó géniusz, és a génekben rejlõ reflex helyreállítja mindazt, amit kisiklatott egy szerencsétlen háború még szerencsétlenebb következménye. Tizenöt év elmúltával itt áll elõttünk egy torz realitás, az eltávozott oroszokkal megyszûnt ugyan egyfajta rend, amiben a szocializmusnak nevezett kötött regula szabályozta a népet, és leplezte az ország anyagi és szellemi világa élõsködõinek tevékenységét. A szovjet eltávozása és az egypárturalom felszámolása nem a magyar nemzet felszabadulását hozta magával, hanem a pártállam kegyeltjeinek a felszabadulását a leplezés kötelme alól, hogy már nyíltan magánvagyonukká tegyék az általuk igazgatott állami vagyont, amely tevékenységnek a súlyát és értelmét a fásulttá ostobított társadalom nem is érzékelte. Azt az állami vagyont, amit részben magánosoktól raboltak el (komonizáltak, államosítottak), nagyobb részben amit az ország dolgozói létrehoztak a munkatábor-országban. A pártállam foloszlatásakor nem adták vissza sem a megraboltaknak, sem jó ha figyelünk
a kizsákmányoltaknak a javait vagy azokhoz való jogosultságot. Az eltulajdonításnak a többpártrendszerû demokrácia intézményrendjére emlékeztetõ közhatalmi rend felállítása által adtak törvényességet és gyakorlati lehetõséget, mégpedig olyan párt kormányzata alatt, amely párt a kommunista uralom eltakarítását ígérte a választások idején. A rendszerváltoztatás politikailag bolsevista cselekedet, az állami vagyon szétszedése törvényesített fosztogatás volt. Ez a mai magyar jogállam. A mai magyar jogállam nem érez felelsséget a nemzetért, de az ország népe jólétéért sem. Az ország további és folyamatos parlamenti demokráciás díszítményei mellé ideológiai bástyát is maga köré von a nemzet fölé emelkedett betyártársadalom, a szabadelvûség elvét. Ennek lényege: a gazdasági életben az érvényesülésnek szabad utat kell adni, az életképesség (a gyengék legázolása) kiválasztó mechanizmusa lendíti elõ a gazdaságot, ami végülis mindenkinek javára válik. Nos, ez a „végülis“ soha, sehol nem mutatkozott meg, ellenkezõleg, ahol hirtelen sok gazdag keletkezett, ott csak nõtt a szegénység. Az történik ma Magyarországon is, hogy a tõkés réteg kivonja magát a közösségi felelõsség alól, azt az állam nyakába varrja, miközben folytatja az állami vállalatok felszámolását, amelyek eddig megtermelték a szociális juttatásokat. A bolsevista tõkés társa-
dalom már a rendszerváltoztatással beépítkezett az államba és a törvényhozásba, amely ennek eredményeként kezdettõl fogva olyan törvényeket alkot, amik biztosítják az ország folyamatos kizsákmányolását. Ez biztosítja a lakosság nagyobb része szegénységben tartását, ami fontos az olcsó munkabér állandósításához. Nehéz eltekinteni a szimbólumok jelentõségétõl. A Szovjetunió jelvénye az ötágú villag, vörösben. Az Egyesült Államok harci gépein ugyanolyan ötágú csillagot láttunk, fehérben. A fehér bolsevizmus Magyarországon épp olyan nemzetellenes, mint a vörös volt. Ez ma növekvõ nyugtalanságot teremt a magyar nép körében. Lendületben az ország hirdeti a kormány. A gazdasági mutatók ezt valamelyest igazolják is. Csakhogy, a gazdasági mutatók a gazdasági vállalatok gyarapodását idézik, ám azok nagy része külföldi tulajdonú. Arról nem látunk kimutatást, hogy melyek a magyar, melyek a külföldi vállalatok, illetve a sorozatban tönkrement vállalatok elõbbi avagy utóbbi csoportba tartoznak. Arról viszont sokat hallunk, hogy régi neves magyar vállalatok megszûnnek. Például most éppen tönkrement a gyulai hentesárugyár, ahol a hungarikumnak számító csabai kolbászt gyártották. A tokaji borpincék nagyobb részét franciák vásárolták meg. (Nekik szabad, Orbán családjának nem.) 11
Országszerte látványos a házépítés. Budapesten különösen. A bérbeadás céljából birtokolt lakás ma nagyon vonzó jó befektetés a tõkefelesleggel bíró egyéneknek vagy vállalatoknak. És a nemzetköziségnek megfelelõen a külföldieknek. Arra haladunk, hogy magyar ember saját hazájában csak bérlõje lesz a a külföldiek honi ingatlanának. Az is igaz, hogy ebben a szép Unióban magyarok is vásárolhatnak ingatlant egyéb országokban is, spekulációs célra. Ez a nemzetköziség szebbik oldala, azonban ebben a kölcsönösségben a hamisság oszt rendet, itt is ott is a kiválasztottaknak jut lehetõség. „Luxuslakásdömping Pesten“ a címe a Népszabadság cikkének, amibõl az alábbiakat olvassuk: „A luxuslakás építése azért jó befektetés, mert a gazdagok biztos keresletet jelentenek, miközben valóban igényes lakásból meglehetõsen szerény a kínálat is. A luxuskategória elsõ lakásai természetesen a budai oldalon épültek: a legjobb helyeken, kevés lakásból álló igényes társas házakat húztak fel a befektetõk. Ám a megfelelõ helyszínek elfogytak, így eveztek át az ingatlanfejlesztõk a Duna másik oldalára, és a belvárosi területeket is felfedezték a befektetõk. Elõször persze leginkább a külföldiek. Pest egyik legértékesebb terétõl a Lánchídra futó Roosevelt tértõl néhány lépésnyire 1 millió forintos négyzetméterár körül keltek el a lakások. Méghozzá úgy, hogy azokat meg sem hirdették, a fejlesztõ külföldi 12
vevõknek adta el a zömét. Írek, izraeliek és újabban spanyolok érdeklõdnek a magyarországi lakáspiaci lehetõségek iránt nagy hévvel." Több kerületben, egészen látványosan a IX. kerületben utcatömböket bontanak, ahol szép, modern társasházak emelkednek. „Lendületben az ország“. Gazdaságilag egyesek és mások részére. Külföldi befektetõk részére, mert a világon mindenütt sok a pénz, ami országokat foglal, jobb kedvében USA-fegyverekkel. El kell ismerni, hogy ez a rendszer nagy lehetõséget ad a tehetõseknek, az elvtársilag kiemelkedõknek, a minden téren vállalkozó szellemûeknek. Õk teremtik meg a lendületet, de aki a nemzet egészében gondolkodik, az meglátja ennek a féloldalas fejlõdésnek a kártételeit is. Az esély nem általános. Ez a probléma, amikor az ország egészének felemelése lenne a történelmi feladat. Szocialista örökség, hogy a városok lakosságának fele, a vidék lakosságának kétharmada jövõtlenül tengeti magát, mialatt lebomlik a gondoskodó állam, amikor az államnak ma már az lett a szerepe, hogy a vállalkozók lehetõségeit maximálisan kiszolgálja. Ilyenkor pusztul a természet, szennyezõdik a táj, a bérért dolgozók kevesebbet kapnak, mint ami kellene munkában maradása feltételeinek újjátermeléséhez és a haladást által diktált fejlõdéshez. Romlik a közoktatás, az egészségügy, a jövõépítés. Aki
teheti, kivándorol, mindenütt másutt jobban értékelik a tudását. Családalapításra, gyermekvállalásra nincs mód, minden évben egy kisvárosnyi magyar eltûnik a statisztikai táblázaton. A szomorú összlétszámon csak az évi egy-két tízezer bevándorló javít, akiknek azonban csak egy részük magyar. Mindezek tetejébe rossz közérzetet keltenek a baloldali médiumok, legfõképpen a televíziós csatorák. Hírmûsoruk, szórakoztató mûsoruk nem a magyarság politikai és erkölcsi megerõsödését szolgálja, sokkal inkább megkedveltetõje mindenféle nyugati dekadenciának. Augusztus 20-a mûsora üdítõ kivétel volt a közszolgálati televíziós állomásokon. Magyar nap volt, a magyar nemzet napja. Szent István ünnepe az ország népe elé hozta azt a Magyarországot, amilyennek lenni kellene az év minden napján. Amelynek létre kellett volna jönnie 15 évvel ezelõtt. A tisztavatási ünnepséggel kezdõdött a nap. Elõször hangzott el a honvédtisztisztek esküszövege végén: Isten engem úgy segéljen. (A határõrök tisztavató esküjükben viszont még nem szerepelt.) De a fogalomzavar még tart, az eskü szövegében „Hazámat, a Magyar Köztársaságot megvédem...“ kifejezés hangzott el. Az egypárturalom idején keverték össze a fogalmakat, szándékosan, Magyarország helyett Magyar Népköztársaságot mondtak, a hûséget az iránt követelték meg. A Magyar jó ha figyelünk
Köztársaság politikai intézmény, amely Magyarországot igazgatja. Olyan intézmény, amelyet politikusok, politikai pártok és hatalmi szervezetek tartanak fenn, méltatlan eskü vételére. Sólyom László köztársasági elnök ünnepi beszéde helyre tette a fogalmakat, és remélhetõen példát ad a politikusoknak, a hatalom megvalósítóinak a dolgok lényegérõl. Már a megszólítás is súlyos üzenet: „Magyarország állampolgárai! A magyar nemzet tagjai! Ez a megszólítás illik és jár azoknak, akik a mai ünnepen a magyar államfõt hallgatják. Ez az a közösség, amelynek ünnep Szent István napja, amely képes meghallani ezer év távolságából is e nagy király üzenetét...“ Sólyom László tudta, hogy ezen a napon a szomszéd államok magyarsága és a távolabbra került magyar százezrek is vele ünnepelnek. Aki nem ünnepelt, az maga rekesztette ki magát a megszólítás érvényébõl. Az Európai Unióval kapcsolatban utalt, nem megnevezve, de félreérthetetlenül a magyarságot érintõ külön problémákra, és azokat az ország vezetõinek, a magyar érdekképviseletek, a civil szervezetek felelõsségébe helyezte: „Miért kellene nekünk nemzetközi kérdésekben mindig csak alkalmazkodni, mintát követni? Tanuljuk meg István királytól, hogy képesek vagyunk önálló hozzájárulásra, önálló teljesítményre Európa és a világ dolgaiban! Igenis elõállhatunk olyan megoldásokkal, amelyek talán szokatlanok, de amelyek a mi problémáinkra vannak szabva, és aztán türelmes munkával elismertethetjük õket. Valóban részesei vagyunk a nemzetközi jog jogrendjének, és kötelezettjei vagyunk az európai jognak.
jó ha figyelünk
De mégis új egyensúlyra van szükség, egyrészt a megszokott mintákhoz való alkalmazkodás, másrészt pedig a jól megalapozott saját kezdeményezések között. És igen, ezzel a határon túli magyarok ügyéro›l is szólok. Az õ magyar állampolgárságuk fájdalmasan félresiklott. És ez nem maradhat így! Megoldást kell találnunk annak tudatában, hogy ez nem puszta jogi kérdés, hanem politikai is. Én egész életemben a jog fejlõdését kutattam, azt, miként születnek új jogi megoldások, aztán miként terjednek, miként ismerik el õket. Higgyék el nekem, a jogban is vannak találmányok, vannak nagy felfedezések, és máris léteznek olyan jogi újdonságok, amelyek arra figyelemmel is születtek, hogy a magyarság határokkal van szétszabdalva. Például ilyenek az anyaország jogai határon túli nemzetrészei azonosságának fenntartásában, amely máris a nemzetközi elismerés útján van. De ismétlem, ez nem csak jogi kérdés. S meg kell ismerni szomszédainkat, az ottani magyarokat ahhoz, hogy békességes megoldást találjunk. Így tudjuk csak belátni, mi az, ami sértheti, ami jogosan sértheti az ottani népek érzékenységét, és mi az, ahol nem engedhetünk a magunk igazából. És aztán kellõ tudással és empátiával nyugodtan nézhetünk Európa szemébe, amikor új megoldásokat javasolunk." Legyen ez a Szent István napi beszéd a magyar nemzetpolitika uj „Húsvéti beszéd“-je. Ha lenne még Ausztráliai Magyar Szövetség, Memorandumot küldenénk a magyar köztársasági elnöknek, üdvözlendõ a támogatásunkat elnyerõ gondolatokat, megkérve õt, hogy javaslattevõ hatáskör-
ében kezdeményezzen olyan törvényeket a magyar országgyûlés részérõl, amelyek a javasolt kérdés tanulmányozását és a megoldás gyakorlatba tételét megvalósítja. Néhányszor már javasoltuk, hogy hozzon a magyar országgyûlés olyan törvényeket, amik törvényes és jogi keretet adnak az egész magyar nemzetnek az államhatároktól függetlenül. Mert miért ne lehetne felemelni a nemzet fogalmát olyan köztudati, közjogi és alkotmányjogi szintre, mint amivel felszerelte a polgári liberális államfelfogás az állampolgár fogalmát. Ne legyen megemlékezés a Szent István-i magyar államra annak felidézése nélkül, hogy a magyar jogfejlõdésben soha nem volt olyan szégyenletes példa, országunk nem egy szétdaraboltatása során, hogy valamely országrész idegen megszállásakor a magyar nemezettesttõl elszakadt testvéreket a maradék ország eltaszította, tõlük a nemzethez tartozás minden jogi és érzelmi kötõdését megtagadta volna. Ezt a Szent Korona eszmerendje nem engedte. A fogalmak tisztázása ott kezdõdik, hogy megértsék fõleg az illetékesek, hogy a Magyar Köztársaság, tehát a magyar állam nem azonos Magyarországgal, és az állampolgárok összessége nem azonos a nemzettel. Éppen ideje megtagadni és meghaladni a trianoni szemléletet, és felépíteni helyette az élet azon realitásán nyugvó új nemzetpolitikát, amely tudomásul veszi a nemzet egységét, és lebontja a nemzetet szétválasztó államhatárok magyarellenes hatásait. Forrás: Csapó Endre Magyar Élet
13
Orbán Viktor visszaállamosítási adót szeretne bevezetni Kuncze Gábor szerint. Az SZDSZ programjában meghirdeti az állam gyámkodását, Kóka János pedig az amerikai álomról beszélt. Két hónap múlva bemutatjuk az SZDSZ választási programját, mondta Kuncze Gábor a párt székházában tartott keddi sajtótájékoztatóján. A bejelentésen részt vett Kóka János gazdasági miniszter is, aki a program egyik szerzõje.
A program a 2000-ben meghirdetett Korszakváltás Programjára épül. Az akkor közel 130 pont hetven százaléka megvalósult, ezért jó alap lehet a 2006-os tervek kidolgozásakor, mondta Kuncze. Kiemelte a sorkötelezettség eltörlését, az adók csökkenését, és az internet elterjedését. Jelentõs eredmény, hogy a liberális irányítás alatt álló Környezetvédelmi Minisztérium körül nincsenek botrányok. Már ez is elõrelépés, mondta a pártelnök. Az új választási program egy kapitalista Magyarországot képzel el. Az SZDSZ szerint az állam és a politika még mindig sok mindenbe akar beleszólni. A szocialista és a konzervatív elképzelésekkel szemben nem arra kell törekedni, hogy egy emberek felett gyámkodó állam mûködjön. Mi jobban hiszünk az emberekben, mint az államban, mondta Kuncze Gábor. A liberális elképzelés szerint hosszú távon semmi ésszerû oka nincs annak, hogy az államnak légitársasága, könyvkiadója, vagy vasútja legyen, ezért ezeket az ágazatokat minél hamarabb magánkézbe kell adni. Ezzel kapcsolatban a pártelnök kitért Orbán Viktor hétvégi, privatizációval kapcsolatos kijelentésére. „Ha Orbán Viktor államosítani akar, azt csak visszavásárlással teheti meg. Ehhez pedig visszavásárlási adót kell bevezetni, ami csak a reptér esetében 40 ezer forint adótöbbletet jelentene minden magyar embernek, mondta Kuncze Gábor. Ezért az SZDSZ parlamenti vitanapot kezdeményez a Fidesz államosítási terveirõl. A magyar gazdaság jó helyzetben van, de növelni kell a privatizáció ütemét, mondta Kóka János. Szerinte a ferihegyi reptéren kívül a MÁV-ot, a Volánt, és a korházakat is magánkézbe kell adni, mert az állam rossz gazda. „Az a cél, hogy minél több embernek legyenek megtakarításai, és magánvagyona. Ez az amerikai álom“ - mondta Kóka. Forrás: Index
14
jó ha figyelünk
„Horn Gyula szimbóluma a magyar rendszerváltás elfuseráltságának, aztán innentõl kezdve Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc már csak következmény" – mondta Kövér László a hétvégén Kõszegen, az Új Nemzedék Ifjúsági Találkozón egy kerekasztal-beszélgetés résztvevõjeként. A Fidesz választmányának elnöke „erkölcsileg elviselhetetlen állapotnak” nevezte, hogy négy évvel az elsõ szabad választások után „olyan ember került Magyarország miniszterelnöki székébe, aki fegyvert fogott a saját hazájára idegen állam zsoldjában". A posztkommunistákra utalva mondta, hogy „ezek” három olyan miniszterelnököt adtak az országnak, akik mindegyikének „ilyen, olyan, vagy amolyan módon van köze a kommunizmus legaljasabb, legrohadtabb szegmenséhez, az erõszakszervezetekhez, a pufajkásokhoz, a III-as fõcsoportfõnökséghez vagy oldalági módon szintén a III-as fõcsoportfõnökséghez.” Kövér kifakadása részben jogos, részben féloldalas, részben megkésett. Jogos, mert Horn valóban ott volt a Nyugati pályaudvari sortûznél. Igaz, állítása szerint még civilként. Vélhetõ, hogy az a tiszaújfalusi nyugdíjas könyvelõ, aki szintén ott volt, és egy kék pufajkás, hátán dobtársa géppisztolyt „viselõ”, társai által Gyulának szólított fiatalembert látott, és errõl hivatalos vallomást tett tíz évvel ezelõtt, tévedett. Az is igaz, hogy Medgyessy titkosrendõr fõhadnagy volt, és ebbéli tevékenysége ho-
mályos maradt ez idáig. Nem tudjuk, hogy a kisebbik koalíciós párt azon a bizonyos éjszakán, 2002 nyarán, miért fogadta el, hogy a D209-es maradhasson egy 1100 éves közép-európai ország miniszterelnöke. És az is igaz, hogy Apró Antal 1956. október 6-án „Elvtársak, soha többé!” felkiáltással ígérte meg, hogy a Rajk-kivégzéshez hasonló politikai gyilkosságokat nem követnek el, kevesebb mint két év múlva, 1958 nyarán a Parlamentben õ maga jelentette be, hogy az elõzõ napon Nagy Imrét kivégezték (Soha többé!-t ezúttal már nem
kiáltozott). És kétségtelen, hogy Gyurcsány Ferenc ebbe a családba házasodott be a harmadik nõsülésével. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy 1994 kora tavaszán Nyékládházánál egy különös baleset történt: egy SAAB nekirohant a kivilágítatlanul ott álló pótkocsinak. A sofõr, Mosolygó István sértetlen maradt a volánnál, egy politikus azonban megsérült, és fején vaskoronát kellett viselnie késõbb egy darabig. Egy év múlva ez utóbbi férfi tanúként volt jelen a miskolci bíróságon, amikor Mosolygó Istvánt elítélték. Tudjuk, a D209-es a magyar érdekeket védte a KGB és a CIA ellen, de a kilencvenes években már 35 millióért a Gresham eladásán fáradozott, ugyancsak 35 millióért Pécsnek készített soha föl nem használt városfejlesztési dokumentumot. S azt is tudjuk, hogy egy volt KISZ-, majd Demisz-vezetõ elõnyösen nõsült, de azt is, hogy valakit két bûnözõ „Gyurcsányi” néven emlegetett 2003 júniusában egy telefonbeszélgetésben, s a lehallgatási jegyzõkönyvet nemrég megsemmisítették. Nem szabad tehát a régmúltba feledkezni – ahogyan ezt Kövér Kõszegen tette. Van értékes információ a félmúltban, sõt a jelenben is. Itt, Esztergomban arra is emlékeznek az emberek, hogy a múlt feltárása kormányzati feladat is lehetett volna egykoron, nem pedig néhány magyar újságíró önkéntes kedvteléseként kellett volna tisztázni a rémtörténeteket. Amely feladatot most Kövér, igaz, lényegbe vágó éleslátással, Kõszegen részben végrehajtotta. Horn esetében tizenegy, Medgyessyében három, Gyurcsány esetében egy év késéssel. Forrás: Tallér Krisztina – gondola
jó ha figyelünk
15
A Hangya utódjának szánják – Hazai ízek baranyai kistermelõktõl Házi sajtot, mangalica sertésbõl készített füstölt árut, magyar mézet és bort, mi több, házilag sajtolt olajat értékesítenek a Pécsett a napokban megnyílt Magyar Áruk Boltjában. Az alapítók az egykori „Hangya” múltra gondolva, a valódi ízekkel kelnek versenyre a multikkal. Több mint százötven szövetkezeti taggal az év elején alakult meg egy pécsi szövetkezet. Arra adták fejüket az alapítók, hogy az egykori Hangya szövetkezetek mintájára a hazai áruk piacra jutását, és ebben is legfõképpen a környékbeli kistermelõket segítik. Gyõr Sándor szövetkezeti tag, a szervezet megalakításának egyik kovászolója szerint az a legfontosabb, hogy a termék elõállítóit ismerjék, s ezzel garantálható minõség kerüljön a pultra. Eredeti, jó ízû, semmiféle adalékanyagot nem tartalmazó áru. És persze ki tudják kapcsolni az értékesítési láncból a nagykereskedõt, aki lefölözi a hasznot. Az „Érték” Termelési, Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet elnöke, Helesfai Sándor mindehhez hozzátette: már megyén túli kapcsolatokkal is rendel16
keznek. Azt szeretnék, ha minél frissebb árukkal tudnák bombázni a pécsieket: aznap leszedett zöldséget, frissen fejt tejet, garantáltan eredeti mézet, lekvárt, savanyúságot, miegymást kínálni. Ezért minden kistermelõt, õstermelõt, élelmiszer-elõállítót szeretettel fogadnak a szövetkezetben – természetesen megfelelõ engedélyek birtokában. Jellemzõ, hogy Hoffer József nagyárpádi tehéntartó gazda is a Magyar Áruk Boltja felé kacsintgat, heti három alkalommal árulna ott friss tejet, túrót és tejfölt. Üdvözölte a baranyai kezdeményezést Pásztóhy András, az agrártárca államtitkára is. Amint azt lapunknak elmondta, éppen az ilyen vállalkozások elterjesztését szorgalmazva rövidesen módosítják az élelmiszertörvényt, s emellett négy miniszteri rendelettel szeretnék megtámogatni a magyar gazdák termékeit piacra segítõ törekvéseket. Egerágról étolaj, Gyöngyfáról gazdasajt Egerágról étolajat, Gerdérõl, Pécsudvardról füstölt árut, Versendrõl bort, Pécsváradról
gyógy- és gyümölcsteákat, Pécs környéki 30 méhésztõl mézet, kistermelõktõl zöldség-gyümölcsöt, Pécsrõl száraztésztát, Kiskunhalasról lisztet, az Alföldrõl almacsipszet, Szabolcsból natúr almalét, Gyöngyfáról gazdasajtot árulnak, ám a lista így sem teljes. Például külön mangalica sertésbõl készült áru kerül a boltba Pellérdrõl, lekvár, savanyúság Szigetvár és környékérõl, sõt a mindennapi kenyeret is maszek pék süti. Az induláshoz kell az ÁNTSZ segítsége Dr. Brázay László, Baranya és Tolna megyék tiszti fõorvosa szerint egyre gyakoribb ma, hogy mielõtt bárki bármilyen vállalkozásba kezdene, az ÁNTSZ-hez fordul elõzetes információkért. Ezt különösen azok számára ajánlja a tiszti fõorvos, akik élelmiszer-feldolgozásba, tésztagyártásba, lekvárfõzésbe vagy esetleg káposzta-savanyításba kezdenek. Hiszen kollégái minden segítséget megadnak a tevékenység beindításához szükséges egészségügyi feltételek megteremtéséhez. Forrás: UDN – Kozma Ferenc
jó ha figyelünk
A bolttal kapcsolatos hozzánk érkezett kérdésekre válaszolva, röviden: – A szövetkezeti bolt a Petõfi utcában reggel fél 7-tõl este fél hétig tart nyitva minden hétköznap, szombaton pedig fél 7-tõl 13 óráig. Vasár-és ünnepnapokon zárva tartunk - abból a megfontolásból ugyanis, hogy a bolt alkalmazottai normális családi életet tudjanak élni, a potenciális vásárlók pedig a vasárnapot lehetõleg ne „shoppingolással“ töltsék... – Sokan kérdezték, hogy a házitej-dologról végleg letettünk-e. Nem. Folyamatosan keressük a megoldást és vannak is ötleteink, egyelõre viszont teljes erõbedobással azzal foglalkozunk, hogy a boltot „bevezessük“ a piacra: megismertessük és megszerettessük a környék lakóival is. – Többen kérték, hogy a bolt akcióit, és a különleges termékekrõl rövid bemutatót, leírást olykor tegyünk fel a listára. Azt hiszem, ennek semmi akadálya. – A legnépszerûbb termék egyelõre az ormánsági gazdasajt, ebbõl a nyitás hetében már több „karikával“ vittek. Népszerû a gerdei füstölt kolbász és az egyéb füstölt áru is. A kaposvári rozsos és magvas kenyeret is nagyon viszik, a legnépszerûbb gyümölcs pedig a szilva volt. Az almachips-bõl ma estig kereken 100 zacskóval vásároltak, de szeretik a mecseki gyógynövényekbõl készült Fogyi Teát is. – Ezen a héten jönnek bio-zöldségek is! (krumpli, hagyma, gyümölcs) – A szövetkezeti tagok a tagkártyájuk nélkül is tudnak kedvezménnyel vásárolni, elég ha a kasszánál bemondják a nevüket.
– A boltvezetõt Jónásné Évának hívják. Nagyon kedves, talpraesett teremtés. Õ is várja az észrevételeket, kérdéseket a boltban. Az eladók mindannyian szakképzett, gyakorlott emberek, ugyanakkor az új helyet, az új pénztárgépes programot most szokják. – Az elsõ hetek izgalmai után nekiállunk több szálon is reklámozni, népszerûsíteni a boltot és a szövetkezetet. Kérjük, hogy aki tud, ebben is legyen segítségünkre! A mellékletben csatoltunk néhány fotót a boltról, ízelítõ gyanánt. Kérjük mindazokat, akik komolyan gondolják megõrizni a magyar föld értékeit, hogy jöjjenek és a heti bevásárlást intézzék az ÉLÉSTÁRból! Füleki Jolán
jó ha figyelünk
17
– avagy Vak vezet világtalant? – (Tûnõdések az államszocializmus iránti múlhatatlan nosztalgia érzésérõl a magánszocializmusban.) Kezdek komolyan aggódni. Most már tényleg nem tudom, mit gondoljak. Újra meg újra visszakerülünk a kályhához. Újra meg újra bebizonyosodik, hogy a rendszer- és gengszterváltó „magyar” politikum végérvényesen elfáradt. Képtelen arra, hogy szakítson a múlt szemléletével, a múlt gondolkodásmódjával. Sajnos az is újra meg újra bebizonyosodik, hogy tényleg ilyen ostobák és buták vagyunk, mert nem vesszük észre, nem ismerjük fel, hogy az orrunknál fogva vezetnek bennünket és mi még mindig hiszünk nekik. Ahelyett, hogy leráznánk magunkról ezt a megfáradt, megújulásra képtelen, parazita módjára rajtunk élõsködõ parlamenti „elitet” és végre új gondolatoknak, új szemléletnek engednénk teret az ország házában, görcsösen ragaszkodunk a múlthoz. Egyik oldalon ragaszkodunk a négy esztendõre reményt és hitet adó, ám pozícióját könnyelmûen, már-már ostobán, játszi könnyedséggel feladó, mára mindenkit maga alá gyûrõ tömegpárttá terebélyesedett Fidesz18
hez, míg a másik oldalon, nemhogy megtûrjük, de lassan már dicsõítjük is egykori elnyomóinkat és azok ideológiai örököseit, a vadkapitalistaként reinkarnálódott egykori internacionalistákat, és hûséges fegyverhordozóikat a szintén gyökértelen kozmopolitákat. Ez kétségbeejtõ. Nézzünk szembe a tényekkel, mondjuk ki, buták vagyunk. Elõször, az újabban csak „az ellenzék vezérének” titulált Orbán Viktor jött azzal, hogy ha kormányra kerülnek, megkérik a stratégiai ágazatokhoz hozzájutott külföldi cégeket, hogy ugyan már, lennének szívesek visszaadni azt, ami a mienk. Mer’hogy õk, mármint a kormány kéri ezt, és hát ennek ugye foganatja kell, hogy legyen. Most meg a másik erõsember, Francisco, aki volt KISZ-fõmufti létére egész idáig a tõke és a piac feltétlen uralma mellett állt ki, gagyog bele a mikrofonba, hogy hát akkor igentisztelt MOL, teccenének mán átalakulni néhány perc erejéig szociális intézménnyé, mer’hogy a kormány egymaga nem bírja az
iramot, amit ez a cudar piacgazdaság diktál. Fletó valószínûleg arra gondolhatott – gondolom most is az egyik legfõbb szociáldemokrata érték, a szolidaritás lebegett lelki szemei elõtt –, hogy a MOL, mint a piac egyik fontos szereplõje, méltóztatna lemondani talán profitja egy részérõl, kisegítendõ a szorult helyzetben lévõ kormányt. Igen ám, csak Fletó elfelejtkezett egy apró részletrõl. A MOL felelõs vezetõi nem Magyarország Részvénytársaság érdekeit tekintik elsõdleges fontosságúnak, hanem a MOL-ét, és annak részvényeseiét. Ugyanis tõlük kapják a fizetésüket. Jó reggelt kívánok! Mi ez itt?! Hol vagyunk, az óvodában?! Óvó néni kérem, ez a csúnya Fidesz elprivatizálta a 12 állami gazdaságot. Tessék rászólni, hogy adja vissza! Óvó bácsi kérem, az a csúnya MSZP elkótyavetyélte a stratégiai ágazatokat. Tessék rászólni, hogy adja vissza! Ez már nem is nevetséges, ez már egyenesen röhejes. Le sem tagadható a szocializáció, egyik oldalon sem. jó ha figyelünk
DÕZSÖL A KÉTPÁRTI ELIT
A Jobbik birtokába került, megdöbbentõ dokumentum szerint az MSZP és a Fidesz legfõbb önkormányzati vezetõi együtt, a legnagyobb titokban, királyi dõzsölésben vettek részt tanulmányút címén, közpénzen!
Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnõk! Hölgyeim és Uraim! Manusok és Gentlemanusok! Kedves Barátaim! (És akkor ebben asszem tényleg mindenki benne van.) Erre tetszettek szavazni 2002-ben! Ez a vadkapitalista magánszocializmus. Ez Magyarország Részvénytársaság! Jó Ha Figyelünk! Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc a két Boss, a két fõnök. Úgy tûnik, ezúttal mindketten elrúgták a pöttyöst. Franciscón mondjuk nem csodálkozom, már az elsõ megnyilvánulásainál érezhettük, hogy itt nem egészen stimmel minden. Már akkor látszott, hogy nem valami nagy talentum, maximum egy gátlástalanul törtetõ karrieridióta. A polgári kormány egykori fején azonban csodálkozom. Talán emlékszik még a kedves Olvasó, tõle magától hallhattuk a 20002-es kampányban, hogy mire számíthatunk, ha ezek visszajönnek.
És akkor adják szépen vissza? Hát hol élünk mi? Ez nem így mûködik. Különben is, ezt már egyszer elsütötték 1998—ban és akkor sem lett belõle semmi. Sokéves tapasztalat most már, hogy amit egyszer kis hazánkban privatizáltak, azt élõ ember vissza nem szerezheti, talán az egyetlen üdítõ kivétel ez alól, ami a szabályt erõsíti, a csillebérci úttörõ komplexum. Megáll az ember esze és támaszkodik. Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc a két Boss, a két fõnök. Ha ilyen a két fõnök, milyenek lehetnek a beók? Isten irgalmazzon Magyarországnak! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.
A megyei közgyûlések elnökei, valamint a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal vezetõje Izlandra és Norvégiába utazott július 5-10-ig, hivatalosan azért, hogy az elektronikus közigazgatást vizsgálják. A hat napos „tanulmányút“ alatt azonban mindössze egy órányi szakmai elõadáson vettek részt. A részletes program szerint a delegáció tagjai a ferihegyi kormányváróban találkoztak, Reykjavíkban már svédasztal (hal és a tenger gyümölcsei) várta õket. Másnap autóbuszos kirándulás keretében ellátogattak Skálholtba, a középkori Izland vallási központjába, majd felkeresték a Nagy-gejzírt és az Arany-vízesést is. Még jó, hogy a skandináviai kirándulás szervezõi felhívták a „szakmai“ részvevõk figyelmét: fürdõruhát feltétlenül vigyenek, így „felejthetetlen élményt“ biztosítanak. A nap fáradalmait szaunázással enyhítették, majd este elõételként rántott rákkarikákat és homárt kaptak, folytatásaként bárányt ehettek béarne-i módra, végül palacsinta vanília fagylalttal zárta a vacsorát. Oslóban - a jól megérdemelt ebédre - többek közt sült lazac és szûzpecsenye volt terítéken. A hatnapos programban szerepelt lávamezõ, nemzeti park, különbözõ városok, viking falu és hajómúzeum megtekintése, sõt bálnalesre is elmehettek a magyarországi kétpártrendszer politikusai. A szakmai program viszont egy órában kimerült: július 7-én 13-14 óráig tanulmányozták a reykjaviki e-közigazgatást. A Jobbik Magyarországért Mozgalom belügyminisztériumi vizsgálatot vár a feltárt ügyben, továbbá felszólítja az MSZP-t és a Fideszt, hogy a nekik juttatott, évi több milliárdos állami támogatásból fizessék ki a közpénzbõl finanszírozott, tízmilliós nagyságrendû álomutazást. Nagy Ervin, a Jobbik országos választmányi elnöke
Csábítás Az indiai Tripura államban a szeparatista lázadók profi pornóiparosokkal szexfilmeket készítettek, hogy ezek hasznából fedezzék a forradalmi mozgalom költségeit. Az ázsiai példa kis módosítással nálunk is honosítható volna. A téma az utcán hever: házaspárnak maszkírozott kémduó hölgy tagja (fedõneve: Mucus), aki egyaránt jártas a valódi és a telefonszexben, sorra elcsábítja a munkásmozgalom régi, kipróbált harcosait... Forrás: Magyar Nemzet, 2005. augusztus 30.
jó ha figyelünk
19
2006 õsz: Gyurcsány Demszky ellen Az MSZP-nek jelenleg nincs olyan politikusa, aki eséllyel vehetné fel a harcot Demszky Gáborral szemben, ezért a szocialisták elhalasztották fõpolgármester-jelöltjük megnevezését. Egy tavaszi vereség esetére az MSZP-ben erõsen tartja magát az a – meg nem erõsített – híresztelés, hogy legerõsebb emberüket, Gyurcsány Ferencet indítanák a fõpolgármesteri posztért. Tanácstalanok a szocialisták a párt majdani fõpolgármester-jelöltjét illetõen, és egyre inkább arra hajlanak, hogy Demszky Gábort támogassák az önkormányzatok 2006 õszi kampányában. A Hírszerzõ információi szerint ezt támogatja Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is, aki az MSZP országos választási bizottságának augusztus közepi ülésén állítólag megtiltotta, hogy a baloldalról bárki is támadni merje a jelenlegi fõpolgármestert.
20
A kormányfõ egy, az MSZP számára készített, nem nyilvános elemzésre hivatkozott, amely szerint a szocialisták részérõl nincs olyan személy, aki ismertsége alapján joggal aspirálhatna a fõpolgármesteri posztra. A felmérés adatai alapján a 12 lehetséges városvezetõ-jelölt közül a budapestiek Demszky után Schmitt Pált, a 2002-ben vesztes jobboldali támogatottságú jelöltet tartják alkalmasnak a fõváros vezetésére. Harmadik helyezett Gy. Németh Erzsébet, ám a három éve csak 13 százalékot szerzõ frakcióvezetõ jócskán megelõzi az MSZP többi posszibilis jelöltjét. A szocialisták eltolták a fõpolgármester-aspiráns megnevezését idén októberrõl jövõ tavaszra, a választások utánra. Elemzõk szerint ekkor már csak arra van mód, hogy az országos vezetés valamelyik ismert politikusa induljon el. Korábban a budapesti szocialisták Hiller István pártelnökben láttak erre
hajlandóságot, de megpróbálták kapacitálni Lendvai Ildikó frakcióvezetõt, illetve Mandur László, parlamenti alelnököt, korábbi fõvárosi elnököt is, de Demszky ellenében egyikük sem vállalná a jelöltséget. A Hírszerzõ egy informátora szerint Demszky leváltása csak egy stabil országgyûlési koalíciós gyõzelem esetén képzelhetõ el. „Tavaszi vereség esetén a balliberális oldal számára létfontosságúvá válik a fõvárosi gyõzelem; illetve, ha az SZDSZ nem érné el a parlamenti küszöböt, akkor számukra a túlélést jelentheti Budapest, a liberális szavazatokat pedig nem engedhetjük elveszni" – mondta a szocialista prominens. Vereség esetére az MSZP-ben erõsen tartja magát az az – informátorok által is ismert, de meg nem erõsített – híresztelés, hogy legerõsebb emberüket, Gyurcsány Ferencet indítanák a fõpolgármesteri posztért. (Forrás: hirszerzo.hu/fideszfrakcio.hu)
jó ha figyelünk
Magyarország fele soha nem is keres munkát – „Lassan elnyel bennünket és gyermekink jövõjét is az államadósság örvénye, miközben napról-napra nõ a munkanélküliség és a családok százai veszítik el nap, mint nap a kenyérkereset lehetõségét“ - mondta Orbán Viktor a napokban a Szabad Európa Központban. Mennyire reális ez a gazdasági helyzetelemzés? Papanek Gábor egyetemi tanár, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezetõ igazgatója:- Egyik részrõl ezek valóban nagyon szomorú tendenciák, igazán nyugtalanító közöttük a költségvetési hiány - ezzel pillanatnyilag jobboldal, baloldal egyaránt egyetért -, de van néhány ennél pozitívabb jelensége is a gazdaságnak. Végül is még élünk, a temetés még ráér. – Bod Péter Ákos egyetemi tanár, volt jegybankelnök. Bod Péter Ákos: – Ha mindent beszámolunk az államháztartásba, akkor a folyó hiány az majdnem annyi, mint a csúcsesztendõben volt 2002-ben ez meglepõ szám, és ennek megfelelõen az államadósság állománya is valószínûleg túllépte azt a hatvanszázalékos szintet, a nemzeti jövedelemhez mérve, amit a nemzetközi szakmában és különösen az EU-n belül határértéknek számítanak. De én azt mondom, hogy valószínûleg, mert azt hiszem, hogy nincs ember most az országban, beleértve talán még a pénzügyminisztert, aki igazából tudná, hogy mennyi is az annyi. – A gazdasági sajtóban mindenestre megjelent, hogy négy hónappal az év vége elõtt már teljesült az év egészére kitûzött költségvetési hiány. – Ezt egyébként a Pénzügyminisztérium hivatalos adatai is alátámasztják, hiszen a központi költségvetésnek a hiánya már félévkor bõven túllépte az év végére elõirányzott szintet, ehhez azonban hozzá szokták tenni a Pénzügyminisztériumban, hogy az év vége felé ilyen, és olyan okok miatt szufficit lesz, tehát többlet lesz, ami helyreállítja ezt az éves tervet. A héten a kormányülés keretében a kormányzat egy 550 milliárd forintos pénzvisszatartásról határozott, ami azt jelenti magyarul, hogy a minisztériumok, a tárcák, a mögöttük álló intézmények ugyan tartoznak pénzzel, de nem fogják kifizetni, mert nem tudják az egészet kifizetni. Jól tudjuk, hogy ezek a problémák nem fognak elmúlni, mert ha nem fizetik ki a számlát novemberben, akkor azért januárban az illetõ még mindig várni fogja a pénzét. Papanek Gábor: – Az igazi problémát az fogja okozni, hogy egy jelentõs tétel kerül át a jövõ évre, ahol már egyébként is súlyos bajok vannak, mert megígértek sok mindent, adócsökkentést, mindenféle támogatásokat, és nincs forrás. – Amikor a balliberális kormány átvette a hatalmat akkor 8280 milliárd volt az államadósság most pedig a tizenháromezer milliárd forintot közelíti. Ez aggasztó adat, vagy egy lendületes fejlõdésnek a jele? Bod Péter Ákos: – Ha nagyobb lett volna az infláció, akkor mondhatnánk, hogy azért nagy ez a szám, mert a forint értéke csökkent, de szerencsére idõközben a magyar inflációs ráta a korábbi, olyan tíz százalék körüli szintrõl most már úgy látszik, tartósan a három-négy százalék körüli szintre jött le. A másik kérdés, hogy mennyivel nõtt a magyar gazdaság: mert ha gyorsan növekszik egy gazdaság, akkor nem olyan nagy baj, ha az adósság növekszik. Ha a két tényt az asztalra teszem, akkor azt kell mondanom, hogy súlyos adósságnövekedés következett be, a nyolcezerrõl a tizenháromezerre való felfutás mindenképpen sokkal gyorsabb, mint a gazdaság növekedése, és ebbõl az következik, hogy a nemzeti jövedelemhez mérve a magyar eladósodottság nõtt. – Fekete János a hetvenes-nyolcvanas évek híres bankárja, aki a „Magyarország jó adós!“ jelmondattal eléggé nagy adósságot halmozott fel, a közelmúltban, az állami televízióban azt mondta, hogy nem is olyan veszélyes az ország eladósodottsága, ha az arányokat tekintve mondjuk Itáliával hasonlítjuk össze. Hogyan látja ezt ön? Papanek Gábor: – A magyar adósságot igazából nem is nekünk kellene minõsíteni, mert ehhez öregek vagyunk, hanem az unokájó ha figyelünk
inknak; az unokáink pedig biztosan soknak fogják találni, vissza kell fizetni kamatostul. És azért õszintén szólva, ezeknek a kamatterhe ma is sok, és az unokáink idejében is sok lesz. – Kalapács alatt van a Porcelángyár Hollóházán, eladás elõtt áll a Tokaj Kereskedõház, Kutatóintézeteket adnak el, idegen kézre jut a Malév, a Ferihegyi repülõtér. A Kincstári Vagyonigazgatóság harminckétmilliárd forint értékben ad el állami tulajdonban lévõ ingatlant; ez mintha azt sugallná, hogy óriási a baj, és a kamatfizetésekre minden forintra szükség van. Bot Péter Ákos: – A privatizáció Magyarországon most már nem olyan típusú kényszer, mint volt a kilencvenes évek elején. Most valóban döntés kérdése, hogy melyik intézményt adják el. Papanek Gábor: – Egy-egy darabot mindig lehet értékelni, de igazán az zavar, hogy nincs hozzá stratégia. Nem tudjuk megmondani, hogy most tulajdonképpen miért is célszerû valamit megtartani, vagy eladni, nincs amibe beleépül az egész, nem tudjuk, hogy mik az igazán fontos indokok. – A Határõrség Országos Parancsokságának központját, kilencmilliárdosra becsült épületegyüttest el akarja adni a Belügyminisztérium, holott a katolikus egyház azért mondott le errõl az értékes ingatlanról, mert azt látta, hogy a határõrségnél, kiváló nemzeti érdekeket szolgáló intézménynél van, és inkább maradjon ott. Most pedig ugyanezt költségvetési kiegészítésként eladja a Belügyminisztérium. Elfogadhatjuk-e ezt a fejleményt? Papanek Gábor: – Jogászi kérdés; ismerni kellene az egyház adományozó levelét. Ez nem gazdasági kérdés. – Járai Zsigmond jegybankelnök a héten egy eléggé váratlan bejelentést tett, nullára kellene csökkenteni az államadósságot, ez jól hangzik, de többen is azt mondták, hogy ez inkább egy tudományos-fantasztikus regénybe illik, mint gazdasági stratégiába. Bod Péter Ákos: – A jegybankelnök azért felelõs, hogy az ország fizetõeszköze, nemzeti valutája értékálló legyen, és ezt a feladatát akkor tudja könnyen teljesíteni, ha az állam nem halmoz fel adósságot. Úgyhogy a jegybankelnöktõl ne vegye senki se zokon, hogy pénzügyi értelemben konzervatív, sõt akár ortodox nézetet képvisel. Valóban, a mai világban elég meglepõnek hangzik, ha azt mondja valaki, hogy nulla legyen az államadósság; bár például Észtország államadósságát tekintve csöpp kis szinten van, ha jól emlékszem, a nemzeti jövedelme öt százalékát tudja kimutatni, mi pedig hatvan százalékát. Magyarország szempontjából azonban ez természetesen valóban inkább a science fiction világa, hiszen nálunk az újonnan csatlakozó volt szocialista országok közül a legnagyobb arányú az államadósság, és a tendencia inkább növekvõ. Papanek Gábor: – Tulajdonképpen az adósságállományunk az évezredforduló tájékán nem volt magas. Az elmúlt évek trendje az, hogy hirtelen megint megugrott és ma még ez a 60 % körüli szint nemzetközi színvonalon nem tragikus, a tragikus benne a hihetetlen gyors növekedése, és a rossz felhasználása. – Járai Zsigmondnak a napokban közzétett 14 pontjában szerepel, hogy a hazánkban a tízmilliós lakosságnak kevesebb mint negyven százaléka foglalkoztatott, és ez az egyik legalacsonyabb arány az Európai Unióban. Papanek Gábor: – Pontosítanám a dolgot, amit általában mérni szoktak az, az aktivitási arány, Magyarországon ötvenhárom százaléka dolgozik a munkaképes korú lakosságnak, a másik fele a lakos21
ságnak nézi. Mindenképpen elítélendõ, az EU központja többször elítélte már, igen gorombán. – Mit ítélt el az unió központja? Papanek Gábor: – Azt, hogy az ország lakosságának a fele nem dolgozik és nem is keres munkát. – Tehát nem azokat ítélték e, akik szeretnének dolgozni, de nincs munkájuk. Papanek Gábor: – Nem, szó sincs róla a munkanélküliség egy európai probléma, és azok nem elítélendõ, hogy valaki éppen nem talál magának munkát, de Magyarországon az a népesség magas, aki nem is keres munkát. Ennek egy igazán kellemetlen része egy ilyen 600 ezer fõnyi régóta munka nélkül lévõ és soha munkát nem keresõ állomány, amivel a magyar gazdaság, és általában egy ország gazdasága nem is tud kezdeni semmit, ez a probléma. – Másfél évtizede a rendszerváltozás többek között azért történt, hogy a közérdekû adatokat a társadalom megismerhesse. Most nemrég pedig az államelnöknek azért kellett találkozni a kormányfõvel, hogy a valódi gazdasági helyzetrõl kapjon képet egy bizalmas beszélgetésben. Tulajdonképpen mi történt itt másfél évtized alatt a rendszerváltozással? Bod Péter Ákos: – „90 elõtt a Nemzetközi Valutaalapból a belépéstõl a magyar állami pénzügyi adatokat folyamatosan meghamisították, és ezért 1989 végén mindenfajta következményekkel kellett szembenéznie a kormánynak és a belépõ Antall kabinetnek is. Azóta rengeteget javult az adat minõsége, rendelkezésre állása, gyorsasága, megbízhatósága, úgy általában, de ami az államháztartást illeti, ott nagyon nagy tere van a különbözõ, mondjuk így kreatív megoldásoknak, trükköknek, könyvelési megoldásoknak, ügyeskedéseknek. – Ez európai jelenség? Bod Péter Ákos: – Görögország, ha európai már pedig az akkor bizony ott is elõfordult, kicsit hasonló, Olaszországban is merültek
22
fel kétségek, és Amerikában is elõfordul, egy nagyvállalat hamis adatokat tesz közzé, ámbátor ilyenkor börtönbe szoktak menni az illetõk. – A gazdaságkutatók világosan látják a helyzetet? Papanek Gábor: – Legnagyobb hiányosságot az adatok terén abban látom, hogy nincs nemzeti vagyonstatisztika, ez még Magyarországon is volt a két háború között. Vannak statisztikáink, amik egészen kitûnõen pontosak, igazán korrektül meg vannak csinálva, közéjük tartozik pillanatnyilag az infláció. Sajnos a költségvetési számok nem nagyon. – Európába, de mindahányan – mondta Csengey Dénes másfél évtizeddel ezelõtt. Mégis azt látjuk, hogy itt, a magyarok fõvárosában több tízezer a hajléktalan, ugyanakkor a városvezetõ fényûzõ villát építtetett a horvát tengerparton. Ez a gazdaság egészséges mûködésének a jele? Papanek Gábor: – A villát tekintsük homályos kérdésnek, mert azt nem láttam. Szegények minden országban sajnálatosan vannak. Sajnos, nagyon keveset tudunk róluk, nincs igazán világos képünk arról, hogy honnan jöttek. – Ebbe beletörõdhetünk? Papanek Gábor: – Nem szabadna beletörõdnünk, de hát ez már nem is kifejezetten gazdaságkutatói feladat, hanem a szociálpolitikusoknak lenne a feladata kiverni néhány vizsgálatot. Úgy gondolom, hogy szegényeink egy része nem is az országon belüli származású, hanem sokan betelepültek. Egy másik jelentõs réteg az öregek, akik között tragikus életsorsok is találhatók. Finoman célzok a lakásmaffia által megkárosítottakra, ahol, azt kell mondanom, elvárható lett volna, hogy az állam védje õket, de hát ezt a védelmet nem kapták meg. Sajnos vannak naplopóink, és nincs hatékony eszközünk a kezelésükre, pedig ezen a téren is tanulhatnánk Európától. Minden fõvárosban lehet látni, Párizsban éppúgy, mint Londonban utcán kéregetõket de ilyen arányban a belvárosban sehol Európában. Forrás: Kossuth Rádió / Vasárnapi újság
jó ha figyelünk
Bródy János, az Illés együttes szövegírója a rendszer-ellenességrõl, a zenekari belviszályról és Szent István igazságáról. Erdélyben és Budapesten is elbúcsúzott a színpadtól az Illés. Az együttes szövegírója, Bródy János a Heti Válasznak a kezdetekrõl, a hatalommal való viszonyról és Szent István igazságáról is beszélt. - Az Illéssel a fiatalságát is temette? - Az Illés utolsó fellépései bizonyították, hogy sikerült maradandót alkotnia ebben a tiszavirág-életû mûfajban. Megrendítõ fogadtatásban volt részünk, de már - jövõre leszek hatvanéves - nem érzem, hogy enyém a világ, és az idõ lassan-lassan eljár felettem is. - Negyven évvel ezelõtt nemigen becsülték az elõzõ korszak elõadóit, most pedig három nemzedék búcsúzott önöktõl. Meghatotta? - Persze. De a helyzet negyven éve más volt. Akkor új mûfaj született, amely kifejezõjévé vált a nemzedéki lázadásnak. A fiatalok tömegei szerte a világon hangot adtak annak a vágynak, hogy másként akarnak élni, mint a szüleik. Magyarországon mi voltunk az elsõ nemzedék, amely nem volt érintett 56-ban. Én akkor elhittem, hogy olyan forradalom következik, amely távol tartja magát az erõszaktól - de nincs az az erõszak, amely megakadályozhatná a gyõzelmét. - Tudatosan írt rendszerellenes szövegeket? - Eleinte ösztönösen cselekedtünk, aztán a közönség ujjongása és a hatalom idegeskedése tudatosította bennünk, hogy valamit nagyon eltaláltunk. 1965-ben írtuk elsõ saját számainkat, és amikor egy év múlva a Kissta-
dionban rajtunk kívül kifütyültek minden más, magyarul éneklõ fellépõt, már tudtuk, hogy jó úton járunk. A „sáncdalbizottság“ sanzonés táncdalbizottság -, melynek engedélye nélkül nem kaphatott nyilvánosságot egyetlen dal sem, folyamatosan kötözködött. Az utcán címû dalt például azzal utasította vissza, hogy nem elég derûlátó. „A mai ifjúság nem téblábolhat céltalanul az utcákon“, mondták, úgyhogy kellett írni egy optimista versszakot a végére. - Az 1968-as Illés-klubokban is megjelent a politika. Kényszerültek-e alkura? - Ahol egyetemi klub vagy kultúrház befogadott egy zenekart, ott önszervezõdõ társaság alakult ki. Az ifjúság erkölcsi nevelésével foglalkozók érezték, hogy ez az õ nagy lehetõségük, hiszen azelõtt ilyen csapatok leginkább az utcákon, bandákba verõdve, ellenõrizhetetlenül töltötték az idõt. Ám nem tudtak mit kezdeni velünk, mert ezt a mûfajt nem a kultúrpolitika virágoskertjében tenyésztették, hanem afféle vadvirágként, magától nõtt. Mire kialakult az ideológia, hogy milyen formára nyírjanak, nagyra nõttünk, és népszerûek lettünk. Voltak persze konfliktusok, de a közönség kitartott mellettünk. Ehhez hozzátartozik, hogy Magyarország volt a legvidámabb barakk, és sokan érezték úgy, a rendszer képes a megújulásra. - Mi vetett véget ennek? - 1968-ban az Amikor én még kissrác voltam elõadásával elnyertük a táncdalfesztiváldíjak felét, s úgy éreztük, feltartóztathatatlanok vagyunk. Akkoriban a táncdalfesztiválok egyébként jóval többet jelen-
tettek, mint ma a Megasztár. A közönségszavazások az elsõ szabad választások voltak, bár késõbb manipulálták õket. A döntõ augusztus 18-án volt. Két napra rá jött a kijózanodás. Országos turnéra indultunk, és az úton találkoztunk a tankokkal. Éppen Csehszlovákia felé tartottak. Rádöbbentem: lehet, hogy áttörtük a mûfaji korlátokat, az igazi falakat viszont nem is látjuk. Hatvannyolc után megint hidegebb szelek fújtak. - A zenekar 1973-as feloszlásához is ez vezetett? - Voltak belsõ feszültségek is, de a titkosszolgák is erõsen dolgoztak az ellehetetlenülésünkön. 1973-ban a mis- kolci popfesztiválon mondtam néhány mondatot, s annak alapján a hatalom eljárást indított ellenem. Elsõ fokon államellenes izgatásért még hét év fegyházat kért rám az ügyész. Hogy engem kivontak a forgalomból, nem segítette a zenekari problémák megoldását. - Beszervezni nem próbálták? - Két évvel késõbb útlevelet igényeltem, mert édesanyámat szerettem volna meglátogatni Franciaországban. A hivatalban mondták, hogy másutt is várnak. Két alak fogadott, utaltak rá, hogy voltak már velem problémák, biztosan disszidens barátaimmal is találkozom majd. Azt válaszoltam: „Édesanyámat megyek meglátogatni.“ Végül megígértem, hogy ha ellenséges tevékenységbe akarnának beszervezni, azt jelentem. Miután hazajöttem, felhívtak, van-e mondanivalóm. „Édesanyámat voltam meglátogatni“ - feleltem. Többé nem zavartak.
„el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra...” jó ha figyelünk
23
- Mégis kiegyezett a hatalommal: 1981-ben elhatárolódott a rendszerkritikus zenekaroktól. - Régi félreértés ez. A lengyel Szolidaritás sikerein felbuzdulva zenészszakszervezetet akartunk tetõ alá hozni akkor egy tatai tanácskozáson. A jelen lévõ Tóth Dezsõ kulturális miniszterhelyettes kirohanást intézett a mûfaj ellen, s a Neoprimitív szövegeivel, a Bizottság zenekarral példálózott. Az ordítozás után mindenki rám nézett, mert én voltam a szervezkedés vezetõje, én meg annyit mondtam, hogy akiket emlegetett, nem hozzánk tartoznak. Vagyis nem tartoznak ahhoz a zenészkörhöz, amely a szakszervezetbe akar belépni. Ez nem elhatárolódás volt, hanem ténymegállapítás fõleg, hogy barátaim zenéltek azokban a zenekarokban is. - Pedig a szamizdatértelmiség is meghunyászkodónak tartotta 1983-ban: az István, a királyból Kádár János erkölcsi felmentését olvasták ki. - A mû alapötlete Boldizsár Miklósé. Õ pedig nem Kádárt, hanem a saját apját akarta megérteni. Boldizsár Iván volt ugyanis 56 után az államhatalom közvetítõje az Írószövetség felé. Egyrészt börtöntõl mentett meg írókat, másrészt rávette õket a hírhedt, a forradalmat megtagadó nyilatkozatra. De az is lehet, hogy a rendezõ Koltay Gábor politikai magatartásából következtettek a mû szándékaira. A lényeg, hogy a darabban sikerült fölmutatni a történelmünkön végigvonuló, a nemzeti önrendelkezés és az európai integráció vágya közötti feszültséget. - És van, akinek Koppány, van, akinek István a hõs. - Úgy látom, pontosan fogalmaztam meg a Koppány-tábor indulatait, vágyálmait. És a nagy magyar valóság az, hogy más igazságra jutunk, ha az érzelmeinket követjük, és másra, ha a józan eszünket. Az emberek jelentõs
24
része ma is Koppánnyal tart. A történelmi igazság pedig kétségtelenül Istváné. Alakjában benne van minden, ami naggyá tesz egy államférfit. Még a hatalmat is átadná, ha a másik nem a katasztrófa felé vinné az országot - ez Kádárra aligha volt igaz. Nem szólva arról, hogy Koppány patetikus szövegei mögött érezhetõen átüt a hatalomvágy. - Mintha a darab a Szörényi-Bródy páros elmérgesedett viszonyáról is szólna. - 1990-ben szükség volt rá, hogy a pártok egy-egy közismert arc által mutassák meg, kik õk. Nekem az SZDSZben voltak barátaim, Levente az MDF mellé állt. A szakadást az idézte elõ, amikor Csurka elõjött a dolgozatával, s kiderült, hogy másként ítéltük meg az abban foglaltakat. Az Atilla írásánál pedig egyértelmûvé vált, hogy nincs meg köztünk a közös nevezõ. - Ha Csurka önöket el is távolította egymástól, az MSZP és az SZDSZ összeölelkezésére jó alkalmat adott. Ahhoz mit szólt? - Nem biztos, hogy a Demokratikus Charta tagjai egyformán gondolkoztak, de úgy éreztük, mindent meg kell tenni a szélsõjobb ellen. Mindenesetre nem voltam boldog az 1994-es választások után. - Pedig jól járt: az SZDSZ-es Várszegi Gábor cége, a Fotex igazgatóságában találta magát. - Annak a politikához semmi köze. Várszegi még a Gemini együttes vezetõjeként lett jó barátom. A nyolcvanas évek elején voltam is nála Los Angelesben, õ már cégbirodalmát tervezgette, úgy volt, nekem is lehet benne szerepem. Egy lány is akadt, aki férjül vett volna, hogy kint maradhassak. - Miért nem élt a lehetõséggel? - Azért, amit Vörösmarty ír a Szózatban. Úgyhogy nem szeretem, ha egyesek lehazaárulóznak vagy a magyarságukkal kérkednek. Ha valamit bizonygatni kell, az gyanús. A sumér-magyar rokonságot ugyanúgy agy-
rémnek tartom, mint a dákoromán történelemhamisítást. Mindenféle nacionalizmusról rossz véleményem van, mert a személyes szabadságjogok és a kulturális sokszínûség híve vagyok. - Jól állna önnek a középen álló értelmiségi szerepe, 2002-ben azonban baloldali kampányrendezvényeken énekelte, hogy „Lucifer legyõzhetõ“. - A jobboldali értelmiségieket sem csupán értékeik, sokkal inkább a baloldal iránti ellenszenv tartja össze. Az én világképembe pedig nem fér bele a tekintélyelvû vezér által irányított társadalom víziója, nem szeretem az egységben az erõ jelszavát. Márpedig akkor úgy láttam, a Fidesz a hatalom érdekében a MIÉP-pel is összefogna. De lehet, hogy tévedtem, mert fideszes barátaim azt állítják, hogy éppen a Fidesz-vezetésnek köszönhetõ, hogy az ország megszabadult Torgyántól és Csurkától. - Nem elõször járt Erdélyben. Hogyan érintette, amikor tavaly a kormánypártok a kettõs állampolgárság ellen kampányoltak? - Elkeserített, hogy a határon túli magyarok is a politikai játszmák eszközévé váltak. Senki sem lehet büszke magára. Ha Orbán Viktor nem írja alá a Magyarok Világszövetségének ívét, lehet, hogy össze sem gyûlik a szükséges számú aláírás, s a kormánypártok sem kényszerültek volna ilyen kampányra. - Még e mögött is Orbánt látja?! - Én így látom, sokan nyilván nem értenek velem egyet. De ha van tanulsága az Illés-búcsúkoncertnek, akkor az: a színpadon minden ellentét semmivé lett most is, mint akármikor, amikor megszólaltattuk a régi számokat. A közéletben is jó volna ilyesmit látni. Nem kell mindenben egyetérteni ahhoz, hogy együtt tudjunk mûködni értelmes célok érdekében. Forrás: Stumpf András – Heti Válasz
jó ha figyelünk
Komáromi: El kellene gondolkodni a koalíciós partnerrõl „Ha elveszítjük a 2006-os választásokat, számolnunk kell azzal, hogy az MSZP kettészakad“ – állítólag ez volt a legerõteljesebb megjegyzés a „népi baloldal" pénteki, balatonszárszói konferenciáján. Nagy Sándor szerint azonban erre gondolni sem szabad. A balatonszárszói politikai beszélgetést Suchman Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára és Alföldi Albert Bács-Kiskun megyei országgyûlési képviselõ hívta össze – a választott helyszínnel az 1943-as szárszói konferenciára utalva. A találkozón több mint százan vettek részt, fõként az MSZP úgynevezett népi baloldalához sorolt politikusok. Közülük sokan a reformkörökbõl, illetve a társadalompolitikai tagozat rendezvényeirõl ismertek. – A nemzetnek mindenkire szüksége van, kezdte beszédét Gyurcsány Ferenc. A mi-
jó ha figyelünk
niszterelnök szerint a baloldal addig lesz sikeres, ameddig képesek lesznek egyben tartani. Hangsúlyozta: a magyar szociáldemokráciára nem a konzervativizmus jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem a populizmus. – Elsõsorban mindannyian magyarok vagyunk, és csak az-után szociáldemokraták, liberálisok vagy konzervatívok – mondta a kormányfõ. Majd úgy fogalmazott: napjaink nemzeti sorskérdése az, hogy a politikai elit megosztottsága végleges és végzetes társadalmi megosztottsággá alakul-e. A magyar baloldal erénye mindig az volt, hogy benne egymásra talált és szintézisre jutott sokféle áramlat. Szerinte aki élet és halál harcaként állítja be a baloldal és a jobboldal sorsát, az felmentést ad a demokratikus és az erkölcsi normák betartása alól. Kijelentette: Szárszó fontos üzenete, hogy azt keresse, ami összeköti a modern szociáldemokratákat a konzervatívokkal, ami összeköti õket a
szabadelvûekkel, ami összeköti a határon belül élõket a határon túliakkal. A pécsi Komáromi István azt vetette föl: számolni kell azzal is, hogy az MSZP elveszti a választásokat. Ebben az esetben kettészakadhat a párt. A kampány azonban még hátravan. Komáromi szerint történelmi pillanat adódott: a nemzeti érzelmek jobbról és balról is egymásra találhatnak. Ugyanakkor el kellene gondolkodni a koalíciós partnerrõl: az SZDSZ szerinte úgy viselkedett a köztársaságielnök-választás idején, mint az a menyasszony, aki megcsalja a võlegényét annak szeme láttára. Nagy Sándor azt hangsúlyozta: pártszakadásra még csak gondolni sem szabad! A gyakorlati politizálásban kell erõsíteni – például a vidékre nem úgy kell tekinteni, mint problémák halmazára, hanem mint nemzeti tartalékra. Forrás: Népszabadság
25
Amnézia. Horn: Sehol senki, semmilyen formában kormányzati szinten nem vállalta az ingyenes tankönyvet. Kuncze: jövendöl. MDF állítás: Janus-arcú az SZDSZ! Centrum: a kormány helyben rokizik, szerencsétlen Gyurcsány, most a 100 lépéssel próbálja a lyukakat befoltozni… Amnézia Az ember csak néz, nem hisz a fülének, s pirul a politikus helyett is, ha már õ elvesztette ezt a képességét, midõn beszélye közben szeme sem rebben. Az ingyenes tankönyvellátás ebben a tanévben, mintegy 800 ezer diákot „nem érint”. Azt mondja erre Horn Gábor az SZDSZ ügyvivõje, a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs politikai államtitkára, midõn a Fidesz a választási ígéretekre próbálta emlékeztetni: „Sehol senki, semmilyen formában kormányzati szinten nem vállalta az ingyenes tankönyvet, nagyon nagy bajnak tartanánk a magunk részérõl az ingyenes tankönyv bevezetését“. Kuncze jósolt Nem tudni hány honpolgár képes megfizetni a gyógyulás árát. Kuncze Gábor az SZDSZ elnöke midõn a kórházak privatizációját szorgalmazta, látványos képsorokkal, grafikonokkal és számokkal „igazolta”, jósolta a közszolgálati televízióban: „az egyetlen megoldás a magánosítás.” Szép példa a Budapest melletti Telki Magánkórház. Itt a legegyszerûbb vakbélmûtét összes költsége elérheti a 400 ezer forintot is. Az operációt igénylõ beavatkozások közül ez tán a legszolidabb összeg az 1400 tételt tartalmazó kórházi árlistán. Szállás nélkül a szülés 400 ezer, a mellnagyobbítás 800 ezer, a hasplasztika 670 ezer, egy egyszerû mandulamûtét pedig 150 ezer forint. Komolyabb mûtétekrõl ne beszéljünk… A kezelés költségén túl a betegnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia a szálloda szintû szolgáltatásért is. Egy nap ellátása adott esetben elérheti az ötvenezer forintot. Volt olyan beteg, aki az orvosi beavatkozásokért, valamint az ellátásért több mint tízmillió forintot fizetett. Bár Kucze Gábor a gyógyulás jövõbéli útját ecsetelve nem említette, de azóta már tudjuk: Magyarország elsõ magánkórházban kedvezményt is adnak. Hitelre is lehet gyógyulni. - Akit hitelképesnek igazolnak késõbb részletfizetéssel törleszthet… A többieknek marad az állami gyógyulás. Állami színvonalon, állami ellátással. Bíztató, hogy az alulfinanszírozott magyar egészségügyben jelenleg harminc olyan kórházat tartanak számon, melyek a csõd szélén leledzenek… Döntés Politikai hirdetés. Helye: Zuglói Lapok. Hirdetõ: SZDSZ, a magyar liberális párt. Fõcím: ÕK MÁR DÖNTÖTTEK! 26
A hirdetésben 5 személy „mondja el“, hogy miért az SZDSZ mellett döntöttek. Ezek között szerepel Attila, aki 61 éves és nyugdíjas. Nyilatkozza: „A barátom azt mondta, ha megöregszünk, õ bármilyen beteg is lesz, bármilyen erõs fájdalmai is lesznek, az utolsó pillanatig élni akar. Én sohasem bírtam a fájdalmakat, s ha egyszer már gyógyíthatatlan beteg lennék, a szenvedést nem kívánnám a legvégsõkig húzni. Azért szavazok az SZDSZ-re, mert ránk kívánják bízni, hogy dönthessünk a saját életünkrõl.“ Csend… Másság Nem ily melankólikusan szemléli a liberálisokat a Magyar Demokrata Fórum. Külön nyilatkozatban rögzítik: - A Janus-arcú politizálás nem csak a kormányzati munkát hátráltatja, hanem zavart idéz elõ a politikai közéletben. Nem az a baj, hogy az SZDSZ hitelét veszíti, hanem az általa keltett zavar a pozitív politikai, és gazdaságpolitikai folyamatokat is hátráltatja. A Magyar Demokrata Fórum szerint az SZDSZ ismét jelesre vizsgázott képmutatásból az elmúlt napokban. Rendkívül álságos ugyanis, hogy a liberálisok úgy tesznek, mintha nem lennének tagjai a Gyurcsány-kormánynak, és ellenzéki hangon bírálják a magánorvosok receptfelírási jogát korlátozó rendelkezést, vagy a kormány SMS kampányát. Úgy vélik: a szabaddemokratáknak nem szabadna elhárítaniuk a kormányzati felelõsséget és a médián keresztül üzengetniük, hi-
szen minden lehetõségük megvan arra, hogy akaratukat demokratikus úton érvényesítsék. A Magyar Demokrata Fórum szerint, amikor az SZDSZ a saját kormányát bírálja, akkor lebecsüli az embereket. Az emberek ugyanis átlátnak a „liberális szitán” és 2006ban a kormány gyenge teljesítményéért õket is meg fogják büntetni. Az SZDSZ-t szemlátomást nem hatotta meg e fölöttébb gyengéd aggódás, mondván: sokkal, de sokkal több a lyuk az MDF-szitán. Eszetlen liberális gondolat... A parlamenten kívül is van élet. - Az adócsökkentés szajkózása egy eszetlen liberális gondolat – mondja Kupa Mihály a Centrum Párt elnöke. - Attól nem lesz versenyképesebb Magyarország. Azt a terméket kevesebb adótartalommal sem tudom eladni, amit ma nem tudok eladni. Az sem megy, hogy a költségvetésbõl a bevételeket elengedem, másik oldalon meg vakon próbálok csökkenteni. A közgazdász ex-pénzügyminiszter - kirõl ismerõi a gazdasági tárca vezetõjétõl eltérõen azt tartják, neki nem térkép e táj, a földön is messze lát – állítja: - Egy szakadékot nem lehet két ugrásból átugrani! A 100 lépés programja olyan, mintha valaki felnõtt fejjel dicsekedne azzal, hogy egyedül köti be a cipõjét. Néhány kivételtõl eltekintve olyan intézkedések terveit tartalmazza, amelyek egy tisztességesen mûködõ kormány napi feladataiba tartozik. Az ország politikai elitjének szégyene, hogy ezekre csak most, és nem már évekkel korábban került sor, mint ahogy az sem dicsõség, hogy ha végre tesznek valamit, azt szenzációként kommunikálják. Az ember legfeljebb háromévesen dicsekszik azzal, hogy egyedül köti meg a cipõfûzõjét, késõbb ez már elvárás, kötelesség… - A kormány egy tenyérnyi parketten rokizik, ami egyszerre bosszantó és szomorú. Ha nincs mozgástér, akkor elõször alakítsuk ki ahelyett, hogy helyben táncolnánk…Volt három éve rá, hogy reformokat hajtson végre az államháztartás rendszerében. Az agyonreformált oktatáson kívül azonban máson érdemben nem változtattak. Szerencsétlen Gyurcsány most ezzel a 100 lépéssel próbálja a lyukakat befoltozni… Pártjáról is szól Kupa Mihály. - A következõ választásokon egyedül indul a Centrum. Elõször ellenzékben politizál, s csak öt év múlva kíván kormányra kerülni. Önhittség volna feltételezni, hogy ugyanezek a pártok képviselik 7-8 év múlva is az országot. Forrás: Bartha Szabó József – gondola
jó ha figyelünk
Másfél évtized elteltével, négy parlamenti választással a hátunk mögött azóta, hogy a csõdbe jutott – és a Magyarországot csõdbe juttató – pártrendszer megbukott, bámulatos politikai mutatványoknak lehetünk tanúi a hazai baloldalon. A momentán kormányzó szocialisták vezetõinek és szócsöveiknek verbális kapacitását az elmúlt héten az kötötte le, hogy a polgári ellenzék vezetõje által a privatizációról mondottakat kommentálták. Mit kommentálták! Keresetlen szavakkal gúnyolták, hisztérikusan kikacagták Orbán Viktort, amiért a Fidesz elnöke nyilvánosan szóba merte hozni egyes állami javak magánkézbe juttatásának esetleges felülvizsgálatát. A privatizáció lovagjából kormányfõvé avanzsált Gyurcsány azt óhajtotta, minél elõbb felejtsük el, amit Orbán mondott (ez a részérõl duplán érthetõ), a beosztottai felelõtlenségrõl, azonnali kármentésrõl sipítoztak, a kezükbõl falatozó sajtó (vissza)államosítóként aposztrofálta a polgári kormány miniszterelnökét. A baloldali újságok címlapjain napokon át a rossz emlékû államosítás szó harsogott. Van abban valami perverz báj, amikor azok, akik 1990 elõttig az állampárt csecsein csüggtek, most az „államosításra készülõ” polgári politikussal riogatják a népet. A sajnálatos történelmi valóság ugyanis az, hogy
a szovjet fegyverek segítségével 1945-ben hatalomba fészkelõdött kommunisták egyik fõ fegyvere (a politikai reakció elleni harcban) éppen az államosítás volt. Még dörögtek az ágyúk az ország nyugati felén, amikor „köztulajdonba” vették a 100 holdnál nagyobb úri birtokokat, illetve a 200 holdnál nagyobb paraszti földeket. Ez akkor még sokak számára jól hangzott, de amikor alig pár év múlva, a sztálini módszert utánozva már az apró, háztáji gazdaságokat is beverték a kolhozokba, világosan látszott az új rendszer viszonya a magántulajdonhoz. 1948-ra államosították a 100-nál több személyt foglalkoztató üzemeket, egy évvel késõbb már a 10 fõsnél nagyobb magáncégeket is elvették a gazdáiktól. A törvény megengedte a kisebb vállalkozások államosítását is, ha azt a népgazdaság érdekei szükségessé tették. A gazdasági célok forradalmi végrehajtását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) munkatársai segítették. 1950-re gyakorlatilag az egyszemélyes, elnyomorított kisiparos mûhelyeken kívül minden privát vállalkozást felszámolt a Rákosi és Gerõ vezette kommunista pártállam. Államosították az iskolákat, óvodákat és intézeteket; szállodákat, panziókat, magánkórházakat, klinikákat és patikákat; színházakat, mozikat, kabarékat; nyomdákat, újságés könyvkiadókat, taxikat, bérkocsikat és
Megrohamozták az olcsó benzinkutakat az újabb áremelési nap elõtt az autósok. Az egyik fõvárosi diszkontbenzinkút-hálózatnál 1500-1800 autó fordul meg ezeken a napokon. A legismertebb maszek benzinkút töltõállomásain naponta több mint tízezer liternyi üzemanyagot adnak el. A gombamód szaporodó diszkontkutak forgalma egyre nagyobb mértékben növekszik azóta, hogy a MOL már bejelenteni sem hajlandó a következõ üzemanyagár-emelés idejét és mértékét. Egyre nagyobb forgalmat bonyolítanak le az országos bevásárlóközpontok által üzemeltetett benzinkutak, amelyek szinte önköltségi áron adják az üzemanyagokat. Hozzájuk csatlakoznak a magánkézben lévõ benzinkúttársaságok, amelyek párhuzamosan több töltõállomást üzemeltetnek. Az egyik Pest megyei benzinkúthálózat tulajdonosa szerint nem érdemes a MOL-tól vásárolni annak, aki olcsón szeretné adni az üzemanyagot. – A MOL 20 forintos literenkénti haszonnal dolgozik, a viszonteladóknak így jobban megéri közvetlenül Ausztriából behozni a benzint és gázolajat – mondta a Blikknek Budai József (45), a Budai Benzinkutak ügyvezetõje. – Mi három nyerges tankerral és egy kisebb tartálykocsival szállítjuk a schwechati olajfinomító mellõl az üzemanyagot, és még így is, a teherautók vásárlási árát, üzemeltetését is beszámítva, olcsóbban tudjuk adni az üzemanyagot, mint Magyarország hivatalos szállítója”, a MOL. jó ha figyelünk
közlekedési magáncégeket, a privát tulajdonú vállalatokat és üzemeket minden iparágban, a kis- és nagykereskedelmet, az élelmet, fûszert, illatszert, zöldséget-gyümölcsöt, húst, hentesárut, mûszaki cikkeket stb. árusító kisboltokat; a fodrász- és divatüzleteket, áruházakat, éttermeket, kávéházakat és kocsmákat, a mezõgazdasági feldolgozóüzemeket: vágóhidakat, konzerv-, tej-, cukor-, édesség-, szesz- és sörgyárakat; szõlészeteket és borgazdaságokat. Magánházakat és villákat, történelmi családok kastélyait; kertészeteket, erdõgazdaságokat, fa- és bõrfeldolgozó üzemeket. Természetesen mindent kártalanítás nélkül. A vidéken ’56-ra forradalmi hangulatot gerjesztõ, erõszakos téeszesítést 1959-tõl folytatták, megint karhatalmi segítséggel. Az államosítás szinonimája – csak halkan kimondva – a kommunizálás szó volt, jelképe a gumibot, ideológiai háttere a tõkés kizsákmányolás elleni osztályharc. Az új köztársaság tizenötödik évében most az államosítás szándékával rágalmazzák Orbán Viktort az MSZP és társutas pártjának politikusai. Ehhez kell egy jókora adag arcátlanság. És ha valaki azt mondaná a felsoroltakra, hogy ezek már régi dolgok, van egy frissebb: a jelenlegi kormány tavaly, ha úgy tetszik, visszaállamosította az M5-ös autópályát. Forrás: Ludwig Emil – MNO
Ugyancsak tankerekkel szállítják Ausztriából az üzemanyagot a Castrol benzinkúthálózathoz. – Kútjainknál naponta kétszer fordulnak a tankerek az áremelés elõtti napokon, ilyenkor 1500-1800 autót és motort töltünk tele üzemanyaggal – mondta lapunknak Terjék János (31) kútvezetõ. Telt ház fogadta a Blikket az Auchan üzletházláncolat Budakeszi közelében lévõ diszkontbenzinkútjánál. – Nem mindegy, hogy 15 forinttal olcsóbban tankolom-e az autómat, vagy pedig MOL-áron – mondta tankolás közben Nagy László (48). – Amióta elszabadultak az üzemanyagárak, azóta kifejezetten ez a töltõállomás a törzshelyem. A komolyabb motorral rendelkezõ motortulajdonosok is régóta megkezdték már a takarékoskodást. – Évek óta tankolok diszkontkutaknál – mondta Vona Tibor (32), akinek két kedvenc kútja is van. – Vagy itt, a zuglói Castrolkútnál állok sorba, vagy pedig a kerepestarcsai Auchan-töltõállomáson. Hat litert fogyaszt a gépem, nem mindegy tehát, hogy mennyiért jutok hozzá a naftához”. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyelõre nem tervez lépéseket a benzinár mérséklésére, mivel ezt uniós törvény szabályozza. Lapunk megpróbálta utolérni a Mol illetékesét is, ám ez lapzártánkig nem sikerült. Forrás: G. B.-H. L. L.
27
– a PM kézi vezérlésre fogta az intézményt – sem tették vissza - kommentálta az eseményeket az ellenzéki honatya, aki felhívta a kormány az uniós befizetéssel kapcsolatos ellentmondásaira is. Mint fogalmazott, Gyurcsány Ferencék egész évben azt hangoztatták, hogy több pénzt fogunk kapni az EU-tól, mint amennyit befizettünk.
A Központi Statisztikai Hivatal mára odáig süllyedt, hogy kézi vezérléssel, a Pénzügyminisztériumból irányítják - közölte Révész Máriusz, aki az intézmény dolgozóira hivatkozva azt is elmondta, még a szocializmus idején sem volt ekkora a nyomás és a befolyás a KSH dolgozóin. Egyre súlyosabb a helyzet a Központi Statisztikai Hivatal körül - állította a KSH épülete elõtt szombat délelõtti sajtótájékoztatóján Révész Máriusz, a Fidesz szóvivõje, hozzátéve: a nagy múltú intézet a Pénzügyminisztérium teljes befolyása alá került. Mint fogalmazott, Katona Tamás - a Pénzügyminisztérium államtitkára - kézi vezérlés alá vette a KSH-t, minden fontosabb döntést õk hoznak meg, és a fontosabb kiadványok is csak Katona jóváhagyásával láthatnak napvilágot. Emlékeztetett arra is, hogy a napokban a KSH leírta a PM-bõl kapott adatokra hivatkozva, hogy az éves költségvetési hiány teljesült. Ennek hatására Katona Tamás óriási balhét csapott, mert nem tetszett a megfogalmazás módja, így Pukli Péternek, a KSH jelenlegi elnökének áldozatot kellet hoznia és elbocsátotta a tájékoztatási osztály két vezetõjét, Szabó Istvánt és Friss Pétert. Még a szocializmusban sem volt ekkora befolyás Révész Máriusz közölte: „annak idején még Mellár Tamást is berendelte Katona több munkatársával együtt. Valószínûleg Mellár Tamás elbocsátásának a fõ oka az lehetett, hogy nem mutatott kellõ rugalmasságot a 28
megfelelõ instrukciókkal kapcsolatban“. Szintén a KSH munkatársaira hivatkozva mondta Révész Máriusz, hogy az ott dolgozók „az elmúlt évtizedekben nem emlékeznek ilyenfajta befolyásolásra, pedig az 1980-as évek végén is nagy nyomás alatt voltak, hogy bizonyos adatokat ne hozzanak nyilvánosságra, de hogy az adatokat megváltoztassák, olyanra nem emlékeznek“. Mint hozzátette, idõközben a KSH-nak az a munkatársa is beadta felmondását, aki a költségvetési hiányt számolja. Vitába keveredett Katona Tamással és a PM-mel azzal kapcsolatban, hogyan kell a PPP-beruházásokat a költségvetési hiányba beszámítani. Ami a KSH-ban folyik az nem teljesen egyedülálló - vélekedett a fideszes politikus, majd így folytatta: ha szétnézünk az országban, döbbenetes példákat látunk arra, hogy nemzetközi szinten miért tartják teljesen hiteltelennek a magyar számokat. Révész kiemelte például az az esetet, mikor a Pénzügyminisztérium honlapjára kikerült egy elemzés, mely szerint a zárszámadás tavalyi hiánya nem 5,4 százalék, hanem 5,8. Valami véletlen folytán kerülhetett ki, ugyanis fél órán belül az anyagot leszedték és azóta
A külföldi elemzõk nem hisznek a kormánynak Ehhez képest - folytatta -, az Állami Számvevõszék jelentésébõl minap kiderült, a 2004-es költségvetésben megjelenõ tételeket vizsgálva uniós egyenlegünk mínusz 27 milliárd forintot tesz ki. A számvevõk összefoglalójukban azt is megállapították, hogy az uniós támogatások koordinációjáért felelõs Nemzeti Fejlesztési Hivatalnál az együttmûködési problémák és a szakmai tapasztalat hiánya is közrejátszott abban, hogy a támogatások igénybevétele hosszadalmassá vált. „Így legalább megtámogattuk többek között a rászoruló Angliát, Franciaországot és Németországot“ - összegezte elsõ uniós évünk pénzügyi mérlegét az ellenzéki képviselõ, aki szerint ez különösen azután botrányos, hogy egész évben ennek az ellenkezõjét állították. Nem csoda, hogy a külföldi elemzõk nem hisznek a magyar számoknak - érvelt Révész, kiemelve, hogy az elmúlt évek tapasztalatai és a fiskális politika alacsony hitelessége alapján két londoni elemzõ is kétségbe vonta, hogy a kormány valóban meglépi a Gyurcsány Ferenc által bejelentett 300 milliárd forintos minisztériumi kiadáscsökkentést. Azt sem hiszik, hogy akár idén, akár jövõre sikerül teljesíteni az államháztartási hiány tervezett mértékét. Az egész lakosságon csattan az ostor „Pártállásra való tekintet nélkül, demokratának, liberálisnak, bal- és jobboldalinak egyaránt az az érdeke, hogy a KSH valós számokat tegyen közzé a magyar gazdaság állapotáról“ - hangoztatta Révész Máriusz, aki szerint az elmúlt napok eseményei után joggal rendül meg mindenkiben a bizalom. Sokan joggal vélik úgy, hogy a Központi Statisztikai Hivatal feladatát nem tudja teljesíteni, és az intézet mára odáig süllyedt, hogy kézi vezérléssel, a Pénzügyminisztériumból irányítják munkáját - fûzte hozzá. A Fidesz szóvivõje végül leszögezte: ennek a folyamatnak a levét nem az ellenzék nem, de még nem is a kormány, hanem az egész magyar lakosság fogja meginni, ha nem is rövid, de hosszútávon mindenképp. Forrás: Bencze Áron – Gondola.hu
jó ha figyelünk
Magyarország nemzeti függetlenségének szempontjából rendszerváltás nem is volt. A hatalmi elit egyszerûen átállt a gyõztes birodalom oldalára, és továbbra is hátszéllel kormányoz. Ezért túl korai arról álmodozni, hogy kimentek a törökök, kimentek az osztrákok, a németek, az oroszok, - és nem jött be senki. Mindig bejön valaki. Magyarországon, ma az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikája érvényesül. Az Amerikai Egyesült Államok többek között, azért támogatja, a kelet európai „rendszerváltókat“, mert: - A (volt) Szovjet Unióban, és a kelet európai országokban megvalósult „rendszerváltás“ következtében, a szóban forgó országok nyersanyag, és más jövedelmi forrásainak jó része amerikai tulajdonba kerültek. - A gazdaságilag is érdekelt, vagy függõ viszonyban lévõ politikai elitet könnyebb, befolyásolni. A rendszerváltó elit, pedig azért támaszkodik Amerika , mert újonnan szerzett vagyonának törvényesítése, és „szalonképessége“ az Amerikai Egyesült Államok elismerésétõl függ. Ha egy országon belül, az ország lakosainak érdekei, tehát a nemzeti érdekek kerülnek elõtérbe, akkor az szembe kerül az Amerikai Egyesült Államok nemzeti érdekeivel, mert az illetõ ország azáltal korlátozza az Amerikai Egyesült Államok gazdasági terjeszkedésének lehetõségét. Minél nagyobb a valószínûsége annak, hogy egy ország nemzeti törekvései megvalósuljanak, és azzal a környezõ országok számára is példaként szolgáljanak, az illetõ ország annál nagyobb veszélyt jelent az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikája számára. (A birodalmi politika alapjaiban nem változik: Lásd: Magyarország1848, Magyarország 1956.) „A MAGYAR GAZDA VÉGÉT JÁRJA, NÉMETH MIKLÓS TANÁCSÁRA“ (Tábla felirat, a 2005. február 23. gazdatüntetésen) Az Amerikai Egyesült Államok politikájának egyik meghatározó eleme az amerikai mezõgazdasági, és élelmiszeri ipari termékek külföldi értékesítésének, a megfelelõ áron való biztosítása. Ezen a téren az Európai Unió, sem volt képes elfogadható megállapodást létrehoznia tagországai számára. Ez azt jelenti, hogy a gabona, és más mezõgazdasági termékek forgalmazásának kérdésében, az Európai unión belül, és világszerte is az Amerikai Egyesült Államok akarata érvényesül. Más szóval; az Európai Unión belül, és a világpiacon is az amerikai gabona, és élelmiszeripari termékeké az elsõbbség. Az Amerikai Egyesült Államoknak ezt a kiváltságos helyzetét sem közvetve, sem közvetlenül egyetlen ország, vagy érdekszervezet sem veszélyeztetheti. (A másik ilyen védett terület, az olajforrásokhoz való hozzáférhetõjó ha figyelünk
ség.) Tehát a magyar gabona, és más mezõgazdasági termékek értékesítése, az Európai Unión belül is az Amerikai Egyesült Államok hajthatatlan mezõgazdasági politikájának a függvénye. A jelenlegi magyar kormány, az amerikai érdekekkel összhangban mindent megtesz a magyar gazdák, és a magyar mezõgazdaság háttérbe szorítása érdekében. Az az ország, amely önálló nemzetpolitikát igyekszik folytatni, tehát nem vásárol Amerikától, illetve nem Amerikától vásárol, és feltételeket szab a beáramló amerikai árú, és tõke számára, ellenséges országnak minõsül, és a legújabb külpolitikai retorika alapján, az ilyen országot le kell bombázni, vagy „fel kell szabadítani.“ A fentiek alapján, „Amerikai barát“ kormányok azok, amelyek nem igyekeznek önálló nemzeti politikát folytatni. George W. Bush: „Aki nincs velünk, az ellenünk van“ azt is jelenti, hogy elfogadható, s önálló nemzeti érdekei csak az Amerikai Egyesült Államoknak lehetnek. Egy új, birodalmi gyarmatosító politikáról van szó, ahol nincs középút. Minden út Rómába vezet. Az Amerikai Egyesült Államok birodalmi politikáját Magyarországon a hatalmi elit értékrendjével azonosuló értelmiség hisztérikusan védelmezi: TINA „There Is No Alternative. “nincs más lehetõség" „Ha nem mi vagyunk itt hatalmon, akkor a nyilasok kerülnek hatalomra.“ Ez minden ide vonatkozó újságcikk, kijelentés, és filozófiai traktátum, és külföldre kijuttatott fordítás, és interjú örökösen ismétlõdõ mondanivalója. Az Amerikai Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Nancy Goodman Brinker, Bush elnök személyes barátja, közvetlenül a magyar országgyûlési választások elõtt nyíltan kijelenti, hogy Amerika melyik két párt uralomra jutását tartja kívánatosnak Magyarországon. És lõn este, és lõn reggel, és Magyarországon ma is ez a két párt kormányoz. Más szóval; a demokrácia fontos, de
csak akkor, ha a választások eredményei megfelelõek. Az önálló nemzetpolitika szempontjából az Európai Unió nem jelent új lehetõséget, és nem csak azért, mert az Európai Unió önmagában is egy birodalmi keret, hanem azért, mert az Európai Unió sem képez az amerikai birodalmi politikától független egységet: 1. Az Európai Unió pénzegysége, az euró, nem képez az amerikai dollártól különálló valutarendszert, hanem az aranyfedezet nélküli, tehát az amerikai költségvetési hiányhoz, igazodó amerikai dollárhoz kötõdik. Ez azt eredményezi, hogy az Európai Unió, és annak minden tagországa is olyan mértékben járul hozzá az amerikai költségvetési hiány törlesztéséhez, mint azt az Amerikai Egyesült Államok központi pénzintézetei meghatározzák. Vagyis, az Amerikai Egyesült Államok költségvetési hiányának terhét, illetve Amerika háborús költségeit az egész világ fizeti. Ez pedig a nemzetközi fizetõeszközként használt dollár árfolyamának a belsõ irányítása, és az Amerikai Egyesült Államok külföldi tartozásai ellenében kiadott állami kötvények beváltására vonatkozó korlátozások árán történik. 2. Az Amerikai Egyesült Államok önmaga határozza meg, hogy mikor, és milyen körülmények között fizeti vissza nemzetközi tartozásait, - egyszerûen azért, mert megteheti? 3. Az európai nyersanyagforrások, és vállalatok nagy része közvetlenül is az Amerikai Egyesült Államok tulajdonát képezik, s ez önmagában is korlátozza az Európai Unió gazdasági önállóságát. 4. Az Amerikai Egyesült Államoknak a Nemzetközi Valuta Alap, és a Világbank határozatai felett való vétójog, és az alaptõke meghatározó nagysága alapján is az Amerikai Egyesült Államok érdekeit szolgálja. Az amerikai birodalmi érdekek szempontjából a „nacionalizmus“ az egyes országok önállóságát meghatározó gazdasági fogalom. A fentiek alapján, „Amerikai barát“ kormányok azok, amelyek nem igyekeznek önálló nemzeti politikát folytatni. George W. Bush: „Aki nincs velünk, az ellenünk van“ azt is jelenti, hogy elfogadható, s önálló nemzeti érdekei csak az Amerikai Egyesült Államoknak lehetnek. Egy új, birodalmi gyarmatosító politikáról van szó, ahol nincs középút. Minden út Rómába vezet. Erre alapult, az Osztrák-Magyar Monarchia, és a Szovjet Unió birodalmi politikája is. 1848.-ban, a márciusi ifjak ezt világosan látták, amikor a nemzeti függetlenség feltételeként Nemzeti bankot követeltek. A felelõs minisztériumról ne is beszéljünk. Jó lenne idõrõl idõre a márciusi tizenkét ponton lemérni, hogy több mint százötven év után hogyan vizsgázunk nemzeti függetlenségbõl. Kaslik Péter
29
HILLER ISTVÁN HAZUDIK Hiller István szerint a választópolgárok bölcsek. Hiller István hazudik. Értem én, persze, hogy meg kell simogatni a leendõ ikszelõk buksi fejecskéjét, de nem érdemes túlzásba vinni, hiszen nyilvánvaló, hogy a színes, mozgóképes, hangosan éneklõs kampány csak elenyészõ részben szól a bölcseknek, és majd’ teljes egészben azoknak, akiknek minden reggel súlyos problémát okoz megkülönböztetni a két lényeges testnyílásukat egymástól. A bölcsek tudniillik nem a színes plakátok és a még színesebb ígéretek alapján választanak, de még csak nem is szlogenek vagy ajándék golyóstollak hatására szavaznak valamelyik pártra, hanem meggyõzõdésük szerint, vagy egyáltalán nem. A kampány mindig a hülyéknek szól. Forrás: Para-Kovács Imre, Magyar Hírlap, 2005. szeptember 6.
Lehet valami a Hír tv stúdiójának levegõjében, amitõl nem nyelvész beszélõ fejek heves ingert éreznek a nyelvápolásra. Most is mit hallok egy óvatlan távirányító-mozdulat nyomán: Seszták Ágnes éppen felszólítja Gyurcsány Ferencet, hogy „fejezze be ezt a csinál igét”. (Megfigyelték?, mostanában imádnak bizonyos politikusi és megmondóemberi körökben felszólítani – sõt errõl a helyrõl felszólítani –, lehetõleg olyasvalakit, akinek a felszólító se inge, se gatyája.) Fejezzen be egy igét! Mindig elönt az éteri derû, amikor olyan harcosban buzog fel a nyelvtudomány, aki képes az ilyen sílusbravúrra (S. Á. egyébként kétmondatonként képes rá). Mer’hogy magyar ember tesz vagy készít valamit, ez a Gy. F. meg folyton csinál meg megcsinál. Ami rettenetes. Borzalmas. Nicsak, egy eleven Word-nyelvhelyességellenõrzõ! Engem speciel a guta üt meg, hogy még nem tudtam kikapcsolni a Wordnek azt az eszement funkcióját, amelyik minden nyavalyás csinál-ra beüzeni: „Kerülendõ szó vagy kifejezés. Javaslatok: tesz, készít, formál vagy javít.” Túrót! Lehet, hogy azt a nyelvhelyesség-ellenõrzõt jól megcsinálták, de ezzel a kerülendõvel azért csínján bánnék. És a kegyelemdöfés: S. Á. még meg is magyarázza. Az a baj ezzel a csinálással, hogy az „egy Amerikából jött (mint a Word – a szerk.) divatos kifejezés”. Új idõk új szelei. Sokat hivatkozott nyelvoltalmi pörölyünk, a Nyelvmûvelõ kézikönyv huszonöt éve még a né-
met machen igét kárhoztatta csinálügyekben (fertig macht – készre csinál). De hát mi a fészkes fene baj van ezzel a szerencsétlen csinállal? Magával az igével nyilván semmi. Rendes ómagyar szláv jövevényszó, már 1372-ben leírták a Jókai-kódexben: „monda egÿ barat pappnak: hogÿ czÿnalna egÿ ekes helyet”. És van az ómagyar irományokban czÿnaltattnÿ, chinalmanyi, czanaltata, ekechenalo sat. Azóta folyamatosan dokumentált használatban van. Jelentése ‘készít, javít, tesz, cselekszik, rak, helyez’. Meg ‘gerebenez’. Sõt: ‘baszik’. (Nekem S. Á.-t hallva egyébként az elsõ magyar népdalgyûjtemény jutott eszembe, a Pálóczi Horváth Ádámé, 1813-ból: Ó és Új, mintegy Ötödfélszáz Énekek, ki magam csinálmánya, ki másé. Meg az, hogy mekkorát böffenne erre a nekem annyira kedves csinálmány-ra a Word.) Különben a csinál szláv eredetijének õsszláv – ‘rend’ jelentésû – alapszava is átjött, abból lett a csín, azt már 1181-ben leírták pannonhalmi Benedek-rendiek (és 1273-ban már chyntolon-kodtunk is). Jó szavak ezek, egytõl egyig. Hanem hát a csinál-os kifejezések! A NymKk. bõ két lepedõn foglalkozik velük. Így kezdi: „csinál Általános jelentésköre révén más igéket kiszorítva, gyakran német hatásra, sûrûn elõfordul különféle kifejezésekben. Sokszor színesebb, kifejezõbb szavakkal helyettesíthetjük.”
Vagyis nyelvoltalmi pörölyünk sem azt mondja, hogy a csinál „kerülendõ”, pláne nem, hogy „rettenetes”. Csak azt, hogy a hibát elkövet „szebb”, mint a hibát csinál (azt nem mondja meg, miért), az adósságba keveredik „egy fokkal választékosabb”, mint az adósságot csinál. Sõt a nem csinál titkot belõle „szintén jó” (ez édes), de „valamivel szebb” a nem titkolja. És így tovább, „szintén jó”, „egy fokkal”, „valamivel”. „Egyszerûbb, köznapibb, bizalmasabb” – többnyire ez minden „baj” a csinál-lal. A bolondot csinál vmibõl „elfogadható, de lapos kifejezés”. Lapos. Jó, mi? Vagy az, hogy a tréfát csinál vmibõl-t „nem helyteleníthetjük határozottan, de...”. Én az ilyesmit határozatlanul helytelenítem. Nem nyújtom tovább, ilyen ez a nyelvoltalom. A „tudós” stilisztikailag elemez és óvatosan értékelget valami nyelvi jelenséget, enyhén fejet csóvál gyanított német hatásokra, népszerûsíti a változatosságot és a választékosságot; aztán, ki tudja, milyen úton-módon, az lesz belõle, hogy egy hülye szoftver naponta tunkolja milliók arcába, hogy egy tökéletesen ártatlan és ártalmatlan magyar szó „kerülendõ”. A tévében meg vörös fejjel csesztetik a... mindegy kit, hogy az „amerikai divatot” magyartalankodja itt összevissza. (Mellesleg ha megkérdezne, azt javasolnám Gy. F.-nek, fütyüljön S. Á. felszólítására, viszont csináljon végre valamit.) Forrás: don B – Index
ECHO TV, DEMOKRÁCIA CSATORNA Még elõtte vagyunk az Echo TV indulásának. Hogy Széles Gábor gazdasági tévéjéhez miként passzol Fiala János, Kóczián Péter vagy Szegvári Katalin és Kocsi Ilona, nagy kérdés. Még nagyobb kérdés, hogy a lánykori nevén Demokrácia csatornaként emlegetett politikai képzõdmény mennyiben lesz a Magyar Televízió valóban demokratikus leányvállalata. Az MTV politikai mûsorait tekintve semennyiben. Melyik az a megátalkodott kormány, amelyik arra adja a pénzét, hogy saját fogyatékosságaira is becsületesen felhívják a figyelmét? Gyurcsány Ferenc kormánya biztos, hogy nem ilyen. Ilyen hülyék csak a polgári kormányok, amelyek mazochistán tûrték, hogy ellenzékük értelmiségi holdudvara naponta megvesszõzze és pellengérre állítsa õket. Mert a sajtó hivatalból mindig a regnáló kormányt bírálja. Csak nem itt, nem most, és nem ezt a kormányt. Forrás: Seszták Ágnes – Magyar Nemzet, 2005. augusztus 30.
30
jó ha figyelünk
TAKARODJON MIND A 386 MEGÉLHETÉSI, PARLAMENTI KÉPVISELÕ! Szeptember 1-én jogerõre emelkedett a Magyar Önvédelmi Mozgalom bejegyzése, ezért azonnali cselekvésbe kezdünk. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, nemzetmentõ céllal össze kell fognunk s a Kárpát-medencét önvédelmi akciókkal megvédenünk! Szembe kell néznünk a valósággal: Magyarország minden problémája abból adódik, hogy a mai napig nem történt rendszerváltás! A múlt tisztázása, történelmi igazságtétel nélkül nem lehet a megfelelõ úton járni, esély sincs a magyar életre! Éppen ezért, aki elindul a 2006-os országgyûlési választásokon, elfogadja a sztálini Alkotmányt, legalizálja az ál-alkotmányos törvénytelenséget, beáll a hazaárulók sorába, a rendszer részévé lesz. Megítélésünk szerint választásokon indulni csak akkor szabadna, ha reális esély kínálkozik az abszolút többség megszerzésére. A csonkaországi magyarság több, mint 50%-a elutasítja a parlamenti pártokat, ezért a rendszerváltást a hiteltelenné vált politikai elit megbuktatásával kell kezdeni és Magyarország évtizedes kiszolgáltatóival, kizsákmányolóival, megalázóival szemben minden eszköz megengedett! Az elszámoltatásnál természetesen az 1990 elõtti bûnök méltóképpen elbírálásra kerülnek. A szervezetek által kiadott közleményekkel fel lehet hívni a figyelmet, de valódi, az ország létére is kiható eredményt íróasztal mellõl nem lehet elérni! A Magyar Önvédelmi Mozgalomnak nem szabad attól rettegnie, hogy mit beszélnek majd rólunk a liberálisok, hiszen a közvéleménnyel most is azt hitetnek el, amit akarnak. Könyörtelen harcot kell indítanunk banán-köztársasággá züllesztett nemzetünk felszabadításáért! Hamarosan minden magyarra szükség lesz közös céljaink megvalósulásának érdekében! „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“ Magyar Önvédelmi Mozgalom Budapest, 2005. szeptember 2.
A német nyelvterület sajtószemléje A megsemmisülés felé vezet az Ifo Gazdaságkutató Intézet vezetõje szerint, ha a német gyártók tovább folytatják azt az utat, mely szerint üzemeiket az új tagállamokban – többek között Magyarországon – alapítják – írja a Handelsblatt. Schröder már csak a bajorországi árvízben „bízik”– cikkez a Der Spiegel. Handelsblatt (handelsblatt.com) A német gazdasági lap a német gazdaság válságáról ír. A cikk címe (Made in Germany? Eine Sinn-Krise) lefordíthatatlan szójáték, mely arra alapul, hogy a szerzõ beszélgetõ partnere, Hans-Werner Sinn a müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet vezetõje, de a Sinn értelmet is jelent, így a cím a Made in Germany fogalom értelmének megkérdõjelezõdéseként is értelmezendõ. Sinn egy VW Touareg vezetése közben fejtegeti téziseit a riporternek. Az Ifo vezetõje nevezte el a mai Németországot „bazárgazdaságnak”, amivel számos kollégája felháborodását váltotta ki. Mivel Németországban a bérek túlzottan magasak és minimális flexibilitást sem mutatnak, ezért növekvõ mértékben települ ki az országból az ipari értékelõállítás és vándorol olyan országokba, ahol a bérek sokkal alacsonyabbak és a munka minõsége mégis magas: így települnek át a termelõ üzemek az új EU-tagállamokba, Magyarországra, Csehországba, vagy éppen Szlovákiába. Németország csak eladja ezeket a termékeket külföldön, amint az a bazárban is történik. A professzor számára a legjobb példát a „német” autók jelentik, például a Porsche Cayenne, melyet a Volkswagen pozsonyi gyárában majdnem teljesen összeszerelnek és Lipcsében csak a motort és az erõátviteli berendezéseket építik be. A VW Touaregnél ez még inkább így van, hiszen azt teljesen Pozsonyban rakják össze. A motor a gyõri Audi gyárból származik. Ott ötezren dolgoznak a VW leányvállalatánál, Gyõrben készül az összes Audi motor, de a nagy Volkswagen dízelmotorok is. Az Audi tavaly több, mint egymillió motort gyártott Magyarországon, és a számuk folyamatosan nõ – írja a lap. A Szlovákiában gyártott Porschéval és VW-val megmagyarázható – folytatta Sinn
–, miért növekszik az óriási exportsikerek ellenére a németországi munkanélküliség. A német munka mennyisége folyamatosan csökken azokban a termékekben, melyek a Made in Germany feliratot viselik magukon. S mindenek elõtt: a folyamat még gyorsabban zajlik, mint más ipari államok esetében. Miközben a német ipar az elmúlt években százezrével teremtett új munkahelyeket az új uniós tagállamokban, addig a németországi foglalkoztatás folyamatosan csökken, a munkanélküliség új rekordokat dönt. Csak Szlovákiában a VW több, mint egymilliárd eurót fektetett be és 8200 munkahelyet teremtett, a beszállítókat nem is számítva. A külföldi részesedés a német exporttermékekben az elmúlt években jelentõsen, 27 százalékról 39-re növekedett. Minden egyes, az exportban megkeresett euróban már 55 centnyi külföldi teljesítmény található. Sinn szerint ez a folyamat elsõdlegesen a rendkívül magas béreknek köszönhetõ. Óvatosan fékez a Touareg V6, a fékeket a Conti Teves gyártja, melynek beszállító üzemei vannak Magyarországon és Szlovákiában. S nem sokára újabb 60 milliós befektetést tervez a hannoveri vállalat Szlovákiában, ami újabb 500 munkahelyet jelent. Legkésõbb 2010-ben Szlovákia a világ egyik vezetõ autógyártó országa lesz. A Német Autógyártók Szövetségének (VDA) adatai szerint tagvállalataik jóval több, mint 200 üzemet alapítottak az új tagállamokban. A tavalyi esztendõben már több, mint 160 000 embert foglalkoztattak ezek a gyárak, s maguk a cégek összesen 10 milliárd eurót fektettek be. „Természetesen folytathatjuk még vagy 15 évig ezt az utat, ez azonban egyenesen a megsemmisülés felé vezet” – véli Sinn. Pozsonyban a VW 3,50 eurót fizet órabérként, ami alig tizede a németországi béreknek, mégis a teljesítményben alig mutatkozik eltérés. Az utazás végén Sinn professzor a VWjében még a gépjármû eredetét igazoló jelzést keres. Nem talál, csak a kutatás legvégén, jobbra alul az ajtónál. Ott fityeg egy kis fehér cetli, melyen a Webasto felirat áll, ez az álló autó fûtését szolgálja, s ezen valóban az áll: „Made in Germany“. Forrás: Keresztes Lajos – MNO
KOMMUNISTÁK BÖLCSESSÉGE A mi exkommunista kapitalistáink ideálja azonban a cigány lova, amelyik már éppen kezdte megszokni az éhezést, amikor megdöglött. Ezeknek ennyi a bölcsességük. Forrás: Tõkéczki László, Magyar Nemzet, 2005. szeptember 7.
jó ha figyelünk
31
Kevesebb munkaerõ, több nyugdíjas, alacsony oktatási színvonal és kevés diplomás - ezek a legfontosabb kiváltó okai annak a válságnak, mely a Deloitte szerint néhány éven belül eléri a fejlett világot, az USA-t, Németországot, Olaszországot, Spanyolországot és Japánt. Eközben az olcsó és nagytömegû munkaerejével hódító Kína már az egyetemi képzésben is elõz. 2008-tól kezdõdõen jelentõs mennyiségû szakértelem és tapasztalat tûnik el a világ munkaerõpiacáról - állítja a Deloitte tanulmánya. A második világháború után született úgynevezett „baby boom“ generáció elsõ tagjai ekkor lesznek 62 évesek, ez az átlagos nyugdíjkorhatár a fejlett észak-amerikai, európai és ázsiai gazdaságokban. Az elkövetkezõ 15 évben a fenti országok munkaerõ növekedésének 80 százalékát teszi ki az 50 éves vagy idõsebb generáció. 2050-re Európa teljes népességének 40 százaléka és aktív korú lakosságának 60 százaléka 60,8 évesnél idõsebbekbõl áll majd. Az egyre növekvõ nyugdíjkiadások és csökkenõ munkaerõ miatt Németország, Olaszország, Spanyolország és Japán gazdasági válságra számíthat. Az idõskorúak számának növekedése és ezzel párhuzamosan a fiatalok számának csökkenésére utoljára a Római Birodalom hanyatlása idején volt jellemzõ Európára. VERSENY A DOLGOZÓKÉRT Különösen négy ágazat számíthat a munkaerõ tömeges kivonulására: az egészségügy, a termelés, az energetikai és az állami szektor. Az ausztrál egészségügyi szektorban például várhatóan 31.000 betöltetlen munkahely lesz 2006-ra. Az Egyesült Államok több mint 1 milliós nõvérhiánnyal számol 2012-ig. Az amerikai termelõ cégek több mint 80 százaléka küzd munkaerõhiánnyal a képzett gépészek, szakmunkások és technikusok körében. A probléma méretét jelzi, hogy a Termelõ Vállalkozások Országos Egyesülete (National Association of Manufacturers) már most figyelmeztette tagjait a fenyegetõ munkaerõválság veszélyeire. Mivel a termelõ vállalatok, csakúgy mint a többi ágazat, már most is versengenek a tehetségekért, egymástól veszik el a rendelkezésre álló munkaerõt.
5 százalék. Németországban - amely egykor híres volt innovációjáról és Nobel díjasairól - mára a mûszaki végzettséget szerzõk száma az 1995-ös adat alig egy harmadára, kb. 36.000 fõre csökkent. Ez a kínai egyetemeken hasonló fakultáson végzõ hallgatók 10 százalékának felel meg. A német hallgatók csökkenõ érdeklõdése volt az egyik oka annak, hogy a Siemens a közelmúltban úgy döntött, hogy Pekingben fogja kifejleszteni új mobiltelefon-modelljeit. Ez a tendencia várhatóan folytatódik, magával hozva a globális tehetségpiacok további térnyerését. Talán az egyik legfájóbb tényezõ ugyanakkor az oktatás színvonalának csökkenése - állapítja meg a tanulmány. Sok iskola nem tart lépést a vállalkozásokat a modern gazdaságban jellemzõ egyre növekvõ komplexitással és gyors technológiai változásokkal. Más egyetemeken pedig egyszerûen nem végez elég diák. Az Egyesült Államokban a diákok mindössze 70 százaléka végzi el a középiskolát, és mindössze 32 százalékuk tesz emelt szintû érettségit, ami a 4 éves egyetemi kurzus elõfeltétele. Az afro-amerikaiak és spanyol-amerikaiak körében az érettségit megszerzõk aránya 50 százalék körülire tehetõ, és mindössze 20 százalékuk szerez olyan végzettséget, amely feljogosítja õket az egyetemi szintû továbbtanulásra. Az eredmény: egyre kevesebb és egyre rosszabb minõségû munkaerõ, különösen a nagy szakértelmet és magas képzettséget igénylõ területeken. A munkaerõ-bázisukat hazai forrásból bõvíteni és erõsíteni kívánó nagyvállalatoknak magukra kell vállalniuk a szakértelem-hiány leküzdését. Forrás: Index
NEM CSAK A LÉTSZÁM, A SZAKÉRTELEM IS HIÁNYZIK A munkaerõhiány nem kizárólag a hamarosan nyugdíjba vonuló Baby Boom generáció miatt lépett fel. A szakértelem hiánya tovább rontja a helyzetet. Ennek megdöbbentõ példáját láthatjuk a természet- és mûszaki tudományok területén. A NASA elõrejelzése szerint az Egyesült Államok egyetemei mindössze 198.000 frissen végzett hallgatót bocsátanak ki, akik betölthetnék az 1998 és 2008 között nyugdíjazott Baby Boom generáció munkahelyeit. Ezt megerõsíti a Munkaerõ Statisztikai Hivatal (Bureau of Labor Statistics) elõrejelzése is, mely szerint az 1996 és 2006 között létrejövõ 1,3 millió IT munkahelybõl több mint 300.000 betöltetlen marad. Miért nem tudják orvosolni az egyetemek a szakértelem-hiányt? A probléma gyökere a hallgatók csökkenõ érdeklõdése, az intézményi kapacitás hiánya és az oktatás minõsége. KÍNA A KÉPZÉSBEN IS NYERÕ A nagy és fejlett gazdaságokban kevés a természettudományi és mérnöki pályát választó diákok száma. Míg Kínában az összes felsõoktatásban tanuló diák 42 százaléka szerez természettudományi vagy mûszaki oklevelet, az Egyesült Államokban ez az arány mindössze 32
jó ha figyelünk
