MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK

10-03-2011

Az Euròpai Parlament vitài

HU

MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: MIGUEL ANGEL MARTÍNEZ MARTÍNEZ alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 09.00-kor megnyitják.) 2. A magyarországi médiatörvény (benyújtott állásfoglalásra irányuló indítványok): lásd a jegyzőkönyvet 3. A nemzeti bér- és nyugdíjmegállapítási mechanizmusok tiszteletben tartása (vita) Elnök. – Az első napirendi pont a nemzeti bér- és nyugdíjmegállapítási mechanizmusok tiszteletben tartásáról szóló bizottsági nyilatkozat. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Meg szeretném köszönni a tisztelt képviselőknek a lehetőséget, hogy eloszlathatom az ír programmal kapcsolatban széles körben elterjedt félreértéseket. Az S&D képviselőcsoport e nyilatkozat alapjául szolgáló kérdése a tisztelt képviselők azon aggodalmának ad hangot, hogy az ír gazdasági kiigazítási programról szóló egyetértési megállapodásban meghatározott bizonyos gazdaságpolitikai feltételek jogi szempontból a Szerződés 153. cikkének (5) bekezdésébe ütköznek. Az említett bekezdés kizárja annak lehetőségét, hogy a 153. cikk hatálya alá tartozó díjazással – azaz a szociálpolitikával – kapcsolatos rendelkezések elfogadását. Az ír gazdasági kiigazítási program azonban nem szociálpolitikai program, és azt nem a 153. cikk alapján fogadták el. Ez egy pénzügyi segítségnyújtási program, amelyet az ír kormánnyal együtt azért fogadtak el, hogy helyreállítsák a belföldi és a külföldi bizalmat, és megszüntessék a költségvetési és a pénzügyi válság között keletkezett káros visszacsatolási spirált. Következésképpen ez a program a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésén alapszik, amely lehetővé teszi az uniós pénzügyi segítségnyújtást abban az esetben, ha egy tagállam általa nem befolyásolható rendkívüli események folytán súlyos nehézségek komoly veszélyével kerül szembe. Az egyetértési megállapodás szerepe abban áll, hogy meghatározza azokat a gazdaságpolitikai feltételeket, amelyek referenciaként szolgálnak az ír politika teljesítményének értékeléséhez a pénzügyi segítségnyújtási program során. A tagállam teljes felelősséggel tartozik e gazdaságpolitikai feltételek meghatározásáért és végrehajtásáért. E feltételek a tagállam részéről kötelezettséget jelentenek, amelyet ő maga vállalt. Itt nem az adott területeken tett uniós fellépésről van szó. Sőt, számos olyan feltétel van, így a minimálbér csökkentése is, amelyet már az ír kormány nemzeti gazdaságélénkítési terve is tartalmazott, amelyet a program indulása előtt, 2010. november 24-én tettek közzé. Írországban a munkaerő-piaci politikával kapcsolatos feltételek célja a munkahelyteremtés és a legkiszolgáltatottabb csoportok körében a tartós munkanélküliség elkerülése. A minimálbér csökkentése egy átfogóbb intézkedéscsomag része, és nem választható külön az aktiválási politikáktól és az ellátási rendszer korszerűsítésére irányuló erőfeszítésektől. Az Európai Unióban az egyik legmagasabbnak számító minimálbér csökkentésének értékelésekor – ez például a második legmagasabb az euróövezeten belül –, és habár jelentős

1

2

HU


bérkiigazításra került sor az ír gazdaságban a minimálbérek és ezzel együtt általában a bérek terén, reálértéken 3%-kal csökkentve azokat 2008-ban, amit 2009-ben egy 0,3%-os emelés követett, figyelembe kell venni, hogy a legtöbb munkaerő-piaci kiigazítás a munkahelyek elvesztésében nyilvánult meg. A minimálbér csökkentése tulajdonképpen csak visszaállította a 2007. január 1. előtti, azaz a válság előtti helyzetet. A kérdésben említett másik feltétel az ágazati kollektív tárgyalás független felülvizsgálata. A felülvizsgálat célja, hogy ágazati szinten a munkáltatók és a munkavállalók szempontjából egyaránt megvitassák a foglalkoztatási feltételek méltányosságát és hatékonyságát. Ki szeretném emelni, hogy Írországban régi hagyománya van a gazdasági és szociálpolitika terén folytatott háromoldalú konzultációnak, továbbá a kormány és a szociális partnerek között az 1980-as évek óta egymás után létrejött megállapodásokat széles körben az ír gazdaság fő sikertényezőjeként ismerték el. A felülvizsgálat lehetőséget teremt a szociális partnereknek arra, hogy hangot adjanak véleményüknek és formálják a politikát, és mint ilyet, örömmel fogadták annak bejelentését. Szilárd meggyőződésem, hogy az ír kormány a szociális párbeszéd fontosságát elismerve, az összes szociális partner bevonásával és a közösségi joggal összhangban fogja lefolytatni a felülvizsgálatot. Végezetül az egyetértési megállapodásban foglalt, strukturális reformmal kapcsolatos feltételek nem csak a munkaerőpiacot érintik. A termékpiacok megnyitására, így a túlszabályozott ágazatokra és szakmákra irányuló fontos intézkedéseket is magukban foglalnak. Ezek a reformok jelentős hatást gyakorolhatnak a háztartások vásárlóerejét meghatározó fogyasztói árakra és termelékenységre. Gay Mitchell, a PPE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! Én is szeretnék köszönetet mondani a biztos úrnak. Írországban a tegnapi szavazásokon egy új nemzeti kormányt bíztak meg a gazdaság helyreállításával. A Fine Gael és a Munkáspárt a PPE, illetve az S&D képviselőcsoport részét képezi e Parlamenten belül. Az új kormányprogram napirendjén kiemelt helyen szereplő egyik kérdés az EU/IMF által kidolgozott írországi támogatási program elemeinek újratárgyalása lesz. Jelenleg Írországban sokan tartanak attól, hogy a korábbi kormány által az EU/IMF támogatási programjában elfogadott feltételek túl szigorúak és nagy terhet rónak az átlagpolgárokra, és nekik kell fizetniük a bankok – mind az ír, mind az európai bankok – és a kormányok hibáiért. Megjegyzendő, hogy az új kormány beleegyezett abba, hogy visszafordítja a minimálbérek terén végrehajtott csökkentést. Tudjuk azonban, hogy a gazdaság helyreállítása nem lehet fájdalommentes. Írország hasonló utat járt be az 1980-as években. Az EU/IMF-programban megállapított számos nehéz feltételre szükség van, ha helyre kívánjuk állítani a rendezett államháztartást. Meg kell metszenünk a fát, hogy növekedhessen. Üdvözlöm a Bizottság kamatlábak csökkentésére irányuló javaslatát, ahogy azt Rehn biztos úr kifejtette. Ennek mielőbb be kell következnie, és arra kérem a Bizottságot, hogy rövid időn belül valóban vizsgálja meg a kérdést. A biztos úr hangsúlyozta, hogy minden intézkedés esetében mérlegelik azok növekedésre, versenyképességre és államháztartás fenntarthatóságára gyakorolt hosszú távú hatásait. Ezt elismerem; azonban nem tudjuk egyszerre viselni mindazt a terhet, aminek viselésére felkértek minket. Az ír polgárok szintén vállalták az ezzel kapcsolatos felelősség rájuk eső részét; ami azt illeti, a felelősség másokra eső részét is magukra vállalták, mert nem volt más választásunk. Amit tettek, azt nem csak Írországért tették, hanem Európáért és főként az euróövezetért is. Nincs

10-03-2011

10-03-2011

HU


szükségünk arra az utolsó cseppre a pohárban. Kérem, adják az ír nép kezébe az eszközöket; mi magunk elvégezzük a munkát, de kérem, nem várják az ír néptől, hogy olyan terheket viseljen, amelyeket nem bír el. Ezért azt kérem a biztos úrtól, hogy szívlelje meg ezeket az észrevételeket, különösen az előttünk álló napokban és hetekben. Stephen Hughes, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! E megállapodás értelmében óránként 1 euróval kell csökkenteni a minimálbéreket Írországban, valamint felül kell vizsgálni – ahogy hallottuk – a kollektív fizetési megállapodások rendszerét, amely védi az alacsonyabb béreket. Szerintem ez a beavatkozás nem lehet indokolt. A Szerződés értelmében a Bizottságnak támogatnia, nem pedig aláásnia kell a szociális párbeszédet. A 152. cikk előírja, hogy tiszteletben kell tartani a szociális partnerek önállóságát, és nem rendelkezik ilyen beavatkozásról, a 153. cikk pedig kifejezetten kizárja az uniós fellépést e téren. A Bizottság e tekintetben nem válogathat a cikkek hierarchiája között. A megállapodás továbbmegy, és ragaszkodik ahhoz, hogy csökkentsék a szociális juttatásokat, visszaszorítsák az alapvető közszolgáltatásokat, továbbá csökkentsék a közszférában foglalkoztatottak számát és a közszférában kifizetett nyugdíjakat. Hogyan lehetnek indokoltak az ilyen követelések a Szerződés szempontjából, amely az Unió számára előírja az egyenlőtlenségek felszámolását, a magas szintű foglalkoztatottság előmozdítását, a megfelelő szociális védelem biztosítását és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet? Az egyetlen becsületes válasz erre az, hogy ezeket a dolgokat nem lehet összeegyeztetni, és a probléma az, hogy ezek a dolgok jelenleg általánossá válnak – ahogy az az éves növekedési jelentés eredményéből is kitűnik. Az emberek el fogják utasítani az olyan Európa elképzelését, amely kizárólag megszorításokon alapul. Nem fogják tűrni, hogy az alacsony béreket, a szociálpolitikák alacsony foglalkoztatási védelemmel, erélytelen szociális normákkal, lecsökkentett közszolgáltatásokkal és magasabb nyugdíjkorhatár bevezetésével járó, messzemenő következményeit. Ha tovább akarjuk gyarapítani az Európa-ellenesek táborát, akkor csak rajta, folytassa a Bizottság. De ha nem, akkor kérem, most vessünk véget ennek a képtelenségnek! Marian Harkin, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr! A biztos úr azt állítja, hogy az egyetértési megállapodást a 122. cikk (2) bekezdése alapján dolgozták ki. Meg szeretném kérdezni a biztos úrtól, hogy mi történik, ha a Szerződés egyik cikke teljesen ellentmond a Szerződés egy másik cikkének; ahogyan Stephen Hughes is kérdezte, hogyan döntünk a hierarchiáról? Ez ellentétes a 153. cikkel. Ugyancsak ellentmond a 9. cikknek is, azaz a szociális záradéknak, amelyet már számos alkalommal idéztem ebben az ülésteremben az ír megszorító csomagról folytatott eszmecserék során, és amely kimondja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre stb. vonatkozó követelményeket. És mi a helyzet az Alapjogi Charta 28. cikkével, amelynek értelmében a munkavállalóknak joguk van arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve? Sok ír munkavállaló gondolná, hogy jelenleg ilyen helyzetben van. Hogyan kezeljük a Szerződés különböző cikkei között feszülő ellentmondásokat?

3

4

HU


A másik kérdésem Önhöz, biztos úr: Ön valóban azt állítja, hogy az egyetértési megállapodásért teljes egészében az ír kormány volt a felelős, és a Bizottság csupán beleegyezését adta, illetve elfogadta azt? Végül tegyük fel, hogy Önnek hatalmában áll mindezt megtenni – legalábbis Ön ezt mondja nekünk; ebben az esetben miért nem tettek semmilyen erőfeszítést arra, hogy csökkentsék vagy megszüntessék a banki bónuszokat? Miért nem tettek semmilyen erőfeszítést annak biztosítására, hogy a bértábla legmagasabb kategóriájába sorolt személyek méltányos részt fizessenek? Miért van az, hogy egy eurót levontak a minimálbérből? Teljes mértékben egyetértek azzal, amit Stephen Hughes mondott: ez az Európa-ellenes hangulatot táplálja. A polgárok látják, hogy mi történik. Látják, hogyan működik közre a Bizottság ebben az egész folyamatban, és amit látnak, az az, hogy a minimálbéren élők, a kollektív szerződésekben részt vevők azok, akiket a leginkább érintenek a tervezett megszorítások. Végezetül a legfőbb kérdésem, biztos úr: ki dönt? Az Európai Bíróság? Ki dönt abban az esetben, ha a Szerződés cikkei ellentmondanak egymásnak, vagy ha a Bizottság oly módon jár el, hogy azok ellentmondásba kerülnek egymással? Marije Cornelissen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Megértem, hogy a Bizottságnak sürgősen kezelnie kell a gazdasági válságot és a magas államadósságot, amely az euró stabilitását veszélyezteti. Megértem, hogy feltételeket szabtak azon országok számára, amelyek kénytelenek igénybe venni az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust. Nekem azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság elég válogatós abban a tekintetben, hogy milyen intézkedéseket és feltételeket tart megengedettnek ebben a válságban. Egyrészről szinte minden intézkedés legálisnak tűnik, ha a költségcsökkentéssel próbálják konszolidálni a költségvetést. Amint Írország igénybe vette a mentőcsomagot, az első változók, amelyeket ki kellett igazítani, a minimálbérek és a nyugdíjak voltak, annak ellenére, hogy ezek határozottan nem tartoznak az EU hatáskörébe. Másrészről a Bizottság az uniós hatáskörök hiányával takarózva érintetlenül hagyja a rendkívül alacsony ír társasági adót, jóllehet ennek emelése szintén jelentősen hozzájárulhatna Írország állami bevételeinek növeléséhez. Elvégre nem a költségcsökkentés az egyetlen módja a kiegyensúlyozott költségvetés elérésének. Megértem, hogy ez a válság rendkívüli intézkedéseket kíván, de miért siet annyira a Bizottság a minimálbérek kiigazításával, ami a legkevesebbet kereső munkavállalókat érinti, ugyanakkor miért kell várnunk azokra az intézkedésekre, amelyek a banki és pénzügyi szektort kényszerítik fizetésre? Egyre inkább az az érzésem, hogy a Bizottság nagyon egyoldalúan és – merem állítani – jobboldali módon értelmezi az uniós hatásköröket. Ez a csorba megközelítés az euroszkepticizmust táplálja. Úgy tűnik, hogy az EU kizárólag válság idején lép fel határozottan a foglalkoztatási és szociálpolitika terén, és ezt akkor is úgy teszi, hogy megnyirbálja a szociális kiadásokat és a béreket. Az EU csak akkor nyerheti vissza a bizalmat, ha a Bizottság ugyanilyen eltökéltséget mutat a megfelelő minimális szociális normák és a polgárokat érintő jelentős csökkentésekkel kapcsolatos szociális garanciák megállapításakor. Igen, akarjuk a gazdasági kormányzást, azonban kiegyensúlyozott kormányzást akarunk fenntartható költségvetéssel és szociális garanciákkal. Ha nem így lesz, a legkiszolgáltatottabbak fogják megfizetni a zűrzavar árát, amelyért nem ők a felelősek.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Thomas Händel, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! A mentőcsomag az uniós tagállamokat az államcsődtől hivatott megóvni. Ez a csomag azonban durva megszorító programokkal árasztja el a polgárokat, azt viszont hagyja, hogy az elkövetők büntetlenül megússzák. Ráadásul a Bizottság most még a nemzeti bérpolitikába is beavatkozik. Hahn úr! Abszurdnak tartom és könny szökik a szemembe, amikor az Önéhez hasonló hivatalos érveket hallom, miszerint ezt egyáltalán nem szociálpolitikai intézkedésnek szánták. Ez az álláspont teljességgel elfogadhatatlan. A bérpolitika nem az EU dolga! A Bizottság e politikája teljes mértékben ellentétben áll az Európai Unió elgondolásával. Az EU soha nem a bérversenyt és a szociális dömpinget volt hivatott szolgálni. E bizottsági politika a bérek merevségéről szól, amelyet mérsékelni kell. Azt állítja, hogy a béreknek a piaci feltételeket kell tükrözniük. Mintha egy vak mesélne a színekről. Azoknak, akik így fogalmaznak, fogalmuk sincs a kollektív szerződések rendszeréről. Beleavatkoznak a szabad kollektív tárgyalásokba, a szociális partnerek sokat emlegetett függetlenségét és a szociális párbeszédet pedig a képtelenségig csökkentik. Világossá szeretném tenni, hogy ez a Parlament köteles biztosítani az autonóm kollektív tárgyalási politika megőrzését, megvédeni a szociális párbeszédet és megelőzni a szociális biztonság további lerombolását. Olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek gátat vetnek az ellentétes hatású megszorító politikának, nem pedig megtorló intézkedésekre. Derek Roland Clark, az EFD képviselőcsoport nevében. – Elnök úr! Ez túlmutat Írországon. Alig egy hónappal ezelőtt emlékeztettem a Tisztelt Házat, hogy a nyugdíjak kizárólagos tagállami hatáskörbe tartoznak, és most a koordináció és a nyugdíjmegállapítási mechanizmusok tekintetében ismét ugyanazt a nyelvet használjuk. Jelenleg a nyugdíjak szinte mindig összekapcsolódnak a jövedelmekkel, tehát itt most egy bérharmonizációs kísérletnek lehetünk a tanúi? Remélem, hogy nem, mert a Szerződések is kimondják, hogy a bérek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Könnyű azt mondani, hogy az „egyenlő” egyenlő mértékű fizetést jelentsen, de vajon minden munkavállaló, aki ugyanazt a munkát csinálja, ugyanannyi fizetést kap szerte az EU-ban? Példaképpen gondoljunk az „éghajlatra”: egy otthon melegen tartásához a sarkkör közelében sokkal több pénzre van szükség, mint a mediterrán országokban. Ebbe beletartozik a téli ruházat, a hóeltakarítás és minden egyéb, és nyilvánvaló, hogy ha ugyanannyit fizetünk minden munkavállalónak, akkor egyeseknek több megtakarított pénzük marad, mint másoknak. Természetesen a bérek nem lehetnek egyformák. A Bizottság olyan tervek kidolgozására irányuló szándékai, amelyek célja, hogy a tagállamokat egy uniós minimálbér-politika bevezetésére és nyugdíjmegállapítási mechanizmusok meghatározására ösztönözzék, a Szerződésekbe ütköznek. Nem vagyok meglepve: ilyen az EU, amikor működik. A harmonizált bér- és nyugdíjpolitika nem csak egy álom; ez jogszerűtlen. Ezt meg kell hagyni – miként a Szerződések is előírják – a megválasztott kormányok, így például nálunk a Westminster vagy Írországban ír kormány hatáskörében. Hans-Peter Martin (NI). – (DE) Elnök úr! Írország egy tragikus történelmi tanmese. Kezdetben ezt az országot mindig élen járó országként dicsőítették és példaként állították az Unió új tagállamai elé, jóllehet akkoriban rendkívül rossz politikákat hagytak jóvá és támogattak. Ez ahhoz vezetett, hogy az ingatlanszektorban óriási, megoldásra váró buborékok keletkeztek, hagyták, hogy a bankszektor önállósítsa magát, továbbá az adózás terén nem figyeltek arra, hogy megelőzzék a dömpingverseny kialakulását.

5

6

HU


Biztos úr! Mindketten osztrákok vagyunk. Mindketten tudjuk, hogy például hány osztrák író jött rá hirtelen, hogy ő ír állampolgár, csak mert ott alig kellett adót fizetniük. Mit tettek akkoriban az állítólag módfelett Európa-párti erők? Abszolúte semmit! Azt mondták, hogy „ez az ország egy csodálatos példa”. Most pedig mindez összeomlott. Most kiderült, hogy ez a buborék pontosan az, amiről sokan mindig is beszéltek. És most megint olyan helyzetben vagyunk – és ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül –, amikor is Európa-ellenes érzéseket gerjesztenek azáltal, hogy ismét lehetővé teszik a rossz politikák követését, ebben az esetben e súlyos csomag terhét róva az írekre. Biztos úr! Ön azt állítja, hogy a tagállam saját maga vállalta ezt a kötelezettséget. Mindazonáltal a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap programjaival kapcsolatos tapasztalataink alapján jól tudjuk – és az Írországban jelenleg tapasztaltak nem sokban különböznek ettől –, hogy végül ezeknek az országoknak nem marad más választásuk. Ha hátrálunk egy lépést és azt mondjuk, hogy „kár, hogy az írek nem utasították el másodszor is a Lisszaboni Szerződést”, akkor egy egészen más gondolatmenetet követhetnénk. Abban az esetben azt látnánk, hogy ezen európai elképzelés keretében valami olyasmivel foglalkozunk, ami leginkább egy járműhöz hasonlítható, amely elölről egy Porsche, hátulról pedig egy kerékpár. E két dolog azonban nem illik össze. Ennél sokkal erősebb dologra van szükség. Ha meg akarjuk akadályozni, hogy ez az Európa darabokra hulljon szét, akkor valóban egy európai alkotmányhoz hasonló valamire van szükségünk. Egyértelmű mutatókra van szükségünk, amelyek valóban mindenkire vonatkoznak. Gazdasági kormányzásra van szükség. Ez az – elölről, hátulról, oldalról toldozgatott – fércmunka nem fog működni, és végül, biztos úr, sokkal valószínűbb, hogy katasztrófába fog torkollni, mint abba, amiért Ön, én és a Tisztelt Ház nagy többsége dolgozik, azaz egy békés, működőképes és egyben egységes Európába. Philippe Boulland (PPE). – (FR) Elnök úr! Emlékeztetőül: a válsággal, valamint az ingatlanés hitelbuborék szétpukkanásával az ír államnak be kellett avatkoznia, hogy támogassa a bankokat. Az ír költségvetési hiány, a központi és a helyi közigazgatási egységek – és különösen a szociális biztonsági igazgatási egységek – összesített államháztartási egyenlege 2010-ben a becslések szerint a GDP 32%-a volt. Amennyiben az ír kormány, amely nehezen tudta refinanszírozni magát a piacokon, kölcsönhöz szeretne jutni az európai pénzügyi stabilitási mechanizmusból és az európai pénzügyi stabilitási alapból, teljesítenie kell a szociális és költségvetési változásokkal kapcsolatos követelményeket, még akkor is, ha ezek a területek a szubszidiaritás kérdéskörébe tartoznak. Véleményünk szerint itt nincs semmilyen ellentmondás. Orvosként azt mondanám, hogy láz esetén felesleges nyakra-főre lázcsillapító szereket felírni anélkül, hogy kezelnénk az okokat. Ami az említett források elosztását illeti, ennek az államnak rendbe kell szednie a pénzügyeit ahhoz, hogy korrigálni tudja a túlzott költségvetési hiányt és orvosolja a múlt hibáit. Ez a megszorítási terv 10%-kal hivatott növelni a GDP-t az elkövetkező négy évben. Csakúgy, mint a magánszemélyek esetében, ahol a bank a személyi kölcsönt a hitelképességi feltételek teljesítésétől teszi függővé anélkül, hogy beavatkozna az illető személy magánéletébe és pénzgazdálkodásába, az Európai Unió kölcsönt nyújthat Írországnak konszolidált fizetőképességi mutató alapján. A bank anélkül, hogy beavatkozna a magánéletükbe, arra ösztönzi a magánszemélyeket, hogy tárgyaljanak például a fizetésemelésről, vagy hogy máshol vegyenek fel kölcsönt. Ily módon az Európai Unió –

10-03-2011

10-03-2011

HU


a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva – a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) közösen kidolgozott egyetértési megállapodás alapján úgy véli, hogy ehhez a hitelképességhez a költségvetési intézkedések mellett csökkenteni kell a törvényben meghatározott minimálbért és ki kell igazítani a nyugdíjakat. Az már Írországon múlik, hogy végrehajtja-e vagy sem ezeket az intézkedéseket. Ez nem tárja szélesre az ajtót az Európai Unió előtt, hogy beavatkozzon a szubszidiaritás kérdéskörébe tartozó területeken, lehetővé téve például az európai minimálbér bevezetését, ami veszélyes dolog lenne, sokkal inkább biztosítja az euróövezet stabilitásának megőrzését egy kölcsönös garanciaeljárás révén. Természetesen nehéz helyzetben – más országokhoz hasonlóan – Írországnak is segítséget kell nyújtanunk, ami minket is véd, de nem bármi áron, különösen, ha azt látjuk, hogy az adott állam nem képes visszafizetni a kölcsönöket, ami szegénységbe dönti az ország polgárait és az egész Európai Unió polgárait is. Elnök. – Mindenkinek jelezni szeretném, hogy ha nagyon gyorsan beszélnek, a tolmácsoknak nehézséget jelent, hogy lépést tartsanak Önökkel. Mivel én felelek a többnyelvűséggel kapcsolatos kérdésekért, ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Parlament Elnöksége jelenleg egy új rendszer bevezetését fontolgatja. A tolmácsok jelenleg az elnöknek jelzik, ha nem tudnak lépést tartani, azonban ekkor az elnökre hárul az a nehéz feladat, hogy félbeszakítsa Önöket. A most vizsgált rendszer szerint mindenki székénél lenne egy lámpa, amely figyelmeztetné Önöket, ha a tolmácsok nem tudják követni a felszólalást, így az elnöknek nem kell félbeszakítania Önöket, mégis azonnal értesülnének erről. Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök úr! A munkaerő-piaci kérdésekkel foglalkozó egyetértési megállapodás nagyon világosan azon a rendkívül egyszerű közgazdasági elméleten alapul, hogy az alacsony bérek „megtisztítják a piacot”, más szóval véget vetnek a munkanélküliségnek. Ez teljes és tökéletes képtelenség. Ezt a valóságban a gyakorlat nem támasztja alá. Felhívnám továbbá a Bizottság figyelmét az ír munkabérköltségek versenyképességével kapcsolatban a Forfás által tavaly készített beszámolóra is, amely szerint a cégek általában a bércsökkentések helyett előnyben részesítik a létszámleépítést, mert ez utóbbi kevésbé rontja a közhangulatot. Ha meg szeretnék érteni, hogy nálunk, Írországban miért van több elbocsátás, mint bércsökkentés, hát annak ez az oka. Azt kérném a Bizottságtól, hogy tartsa tiszteletben az európai jogot, illetve Írországban ne avatkozzon be a munkaerő-piaci kérdésekbe. Mint Ön is elmondta, nálunk, Írországban régi hagyománya van a szociális partnerségi megállapodásoknak. Valójában ez az oka annak, hogy Írország utcáin eddig nem került sor erőszakos cselekményekre: ez azért van, mert a szociális partnerek és a kormány leült és intézkedéseket hozott a munkaerőpiac és az annak biztosítását célzó feltételek kiigazítására vonatkozóan, hogy legyen némi reményünk a jelenlegi válságból való kilábalásra. Ez a hagyomány biztosította Írországban az előrehaladást, azonban a program többnyire nem azt teszi, amire hivatott, mégpedig azt, hogy segítse az ír gazdaság növekedését. Az nem növekszik. Valójában hanyatlik, és az említett programot általánosságban újra kell tárgyalni. Konkrétan azt javasolnám, hogy a munkaerő-piaci kérdéseket távolítsuk el a programból. Ahogy már elmondták, az ír kormány, amelynek a pártom is a tagja, kijelentette, hogy vissza kívánja fordítani az említett programban elfogadott minimálbér-csökkentéseket. Lehet, hogy ennek nem fognak örülni, de ez fog történni. Abban is biztosak lehetnek, hogy az arra irányuló kísérletük, hogy a több mint 50 éve hatályban lévő, kollektív szerződésekről

7

8

HU


szóló törvényen keresztül beavatkozzanak, nem lesz sikeres, mint ahogy remélik, mert a jelenlegi kormány eltökélt amellett, hogy a szociális partnerek gyakorolják hagyományos szerepüket, biztosítandó a békés munkakapcsolatokat és a haladást. Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Egyre fokozódik az arra irányuló uniós tendencia, hogy a válság ürügyén növeljék a tagállamokra gyakorolt nyomást azzal a céllal, hogy a gazdasági és pénzügyi csoportok számára az egyre nagyobb profit és nyereség biztosítása érdekében csökkentsék a béreket és egyre inkább kizsákmányolják a dolgozó embereket, feltárva ezáltal a kapitalizmus összes antiszociális kegyetlenségét. Ha azt vesszük, hogy a stabilitási paktum ésszerűtlen kritériumait – az úgynevezett gazdasági kormányzással és az úgynevezett versenyképességi paktummal kapcsolatos javaslatokkal egyetemben – nem fogadták el, különös tekintettel a bérek inflációval való emelésének megakadályozására és a törvényes nyugdíjkorhatár növelésére irányuló kísérletre, még ennél is súlyosabb támadásokra számíthatunk a munkaügyi és szociális jogokat tekintve. Az eddigi legsúlyosabb fejlemények ezen a téren már most is megfigyelhetők bizonyos országokban, így Portugáliában, Görögországban és Írországban, ami nem más, mint a bércsökkentések és a nyugdíjak befagyasztása, még a legalacsonyabb és a szegénységi küszöb alatti nyugdíjak esetében is. Portugália esetében a nemzeti minimálbér csökkentését már az év elejére tervezték. Úgy érezték, hogy a havi 500 EUR túl sok, ezért úgy döntöttek, hogy 15 euróval csökkentik, annak ellenére, hogy a portugál női munkavállalók több mint 13%-a csupán ennyit keres, míg a férfi munkavállalók esetében ez az arány csak 6%. Ez egy nagyon jó példa az intézményesített megkülönböztetésre és az úgynevezett megszorító intézkedések hatásaira, amelyeket a Bizottság a Tanáccsal és országaink kormányaival együtt hajt végre, aminek következtében egyre súlyosbodnak a társadalmi egyenlőtlenségek, fokozódik a megkülönböztetés, egyre inkább elértéktelenedik a munka és még inkább növekszik szegénység, miközben továbbra is szemet hunynak a pénzügyi spekulációk és az adóparadicsomok felett. Ezért szolidaritásunkat fejezzük ki a fiatal munkavállalók és a tanárok felé, akik az elkövetkező hétvégék során, többek között most vasárnap, március 12-én, illetve a Portugál Munkavállalók Általános Szövetségének (CGTP) március 19-i lisszaboni nagy nemzeti tüntetésén is tiltakozni fognak. Ez a szervezet tovább fog küzdeni az ilyen antiszociális politikák ellen. (A felszólaló beleegyezik, hogy az eljárási szabályzat 149. cikkének (8) bekezdése alapján kékkártyás kérdést intézzenek hozzá.) Hans-Peter Martin (NI). – Elnök úr! Annak fényében, amit Ön elmondott nekünk, megosztaná velünk itt, a Tisztelt Házban, hogy mennyiben változott Portugáliában az Európai Unió megítélése? Csökkent az európai uniós tagság mellett kiállók aránya? Hogyan változott meg az EU-val kapcsolatos általános hangulat? Portugália sok hasonlóságot mutat Írországgal – először is, az 1970-es években nagy eufória övezte a kilátásba helyezett csatlakozást, majd az ehhez kapcsolódó finanszírozást. Önök is hasonló ingatlanpiaci buborékkal szembesültek Portugáliában, mint amilyet mi tapasztaltunk Írországban? Ilda Figueiredo (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr! Nos, ebben az értelemben ez egy érdekes kérdés: nyilvánvaló, hogy ezek az uniós politikák nagy felháborodást váltanak ki Portugáliában is, és ezért a következő hétvégén a fiatalok és a tanárok az utcákra vonulnak, hogy tüntessenek e politika ellen. Március 19-én a Portugál Munkavállalók Általános Szövetsége (CGTP) nagy nemzeti tüntetést tervez Lisszabonban ezen antiszociális politikák ellen. Természetesen ez tükröződik a portugálok magatartásában is, hiszen az ország már a recesszió szakaszába lépett, a munkavállalók és a lakosság életkörülményei egyre

10-03-2011

10-03-2011

HU


rosszabbodnak, súlyosbodik az egyenlőtlenség, valamint növekszik a szegénység is. Az Európai Unió, a Bizottság és a Tanács… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Marita Ulvskog (S&D). – (SV) Elnök úr! Az alacsonyabb bérekre vonatkozó követelmények megállapításával a Bizottság aláásta a szociális partnerek tárgyalási jogát és a közvetlenül és közvetve egyaránt érintett bérképzést, amelyet kifejezetten kizártak a Bizottság hatásköréből. Ez nem kevesebb, mint egy frontális támadás a szociális partnerek befolyása ellen, és ellentétes az Alapjogi Chartával, amely magában foglalja a kollektív szerződések megkötéséhez való jogot. Ez nem egy egyedüli eset és nem csak Írországot érinti, hanem időről időre megismétlődik. Amikor a Bizottság a bérek helyett az „egységes munkabérköltségekről” beszél, akkor megpróbálja átlépni a Szerződés által húzott határokat. Az Európai Bizottság egész egyszerűen újrarajzolta a térképet. Új térképet készített és új szabályokat hozott, így a tagállamok és a szociális partnerek – miután megfosztották őket a feladataiktól – most olyan helyzetben találják magukat, ahol nekik diktálnak, ami minden szabállyal ellentétes. Erről szól ez a vita, és még épp csak elkezdődött. Ily módon eljárva az EU egyre eltávolodik a demokratikus alapoktól és a jogállamiságtól, amelyek egyébként általában a kulcsszavak szoktak lenni, amikor az EU jövőjéről beszélünk. Azt halljuk, hogy van néhány bajkeverő – a Parlamenten belül is –, aki már elkezdett halászni e zavaros vizeken. Biztos, hogy ez az egész nem erről szól. Cornelis de Jong (GUE/NGL). – (NL) Elnök úr! Hollandiában nagyon kevés embernek van bármi fogalma is arról, hogy mi itt Brüsszelben a béreikről és a nyugdíjaikról folytatunk eszmecserét. Jelenleg tanúi lehetünk annak, ami Írországban történik, ugyanakkor azonban azt is hallom, hogy az Európai Tanácshoz benyújtott, a bérindexálás eltörlésére és a béremelések maximalizálására irányuló mindenféle javaslat a munkatermelékenység növelésén stb. alapul. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy állandóan fülsüketítő csenddel találkozunk, amikor a minimálbérekkel kapcsolatos európai normákra vonatkozó megállapodásokról van szó, és nem hallottam olyan javaslatokról sem, amelyek garantálni kívánják, hogy a munkavállalók jól fizető munkát vagy teljes munkaidős állást találhassanak a darabszám alapján fizetett munka vagy a készenléti szerződések helyett. Tartok attól, hogy a jelenlegi vita milyen hatással lesz az átlagpolgárokra, de aggódok az Európai Unió megítélése miatt is. Csakugyan úgy néz ki, mintha kizárólag a pénzintézetek érdekeire, a spekulánsokra és nagyvállalatokra fordítanánk figyelmet. Biztos úr, szándékában áll a Bizottságnak lépéseket tenni annak érdekében, hogy megváltoztassák ezt a képet, és szándékában áll biztosítani, hogy olyan intézményként tekint rá, amely az átlagpolgárok érdekeit is képviseli? Sylvana Rapti (S&D). – (EL) Elnök úr, biztos úr! Ön egy olyan receptet adott nekünk, amely szerint két dolgunk van: először is el kellene törölnünk a kollektív szerződéseket, másodszor pedig még tovább kellene csökkentenünk a minimálbéreket. Ez az a recept, amelyet minden betegnek következetesen felírnak. A betegek egyike Görögország. Ön a szocialista párt által szervezett esemény keretében a közelmúltban Görögországban járt. Látta és érzékelte az ott uralkodó helyzetet, és a következő lenne a kérdésem Önhöz: úgy találta, hogy a felírt recept működött Görögország esetében? Én ott voltam, és annak a szocialista pártnak vagyok a tagja, amely az országot jelenleg kormányozza és teszi, amit tud annak érdekében, hogy kirántsa az országot a jobboldali

9

10

HU


kormányok által előidézett nehéz helyzetből, és engedményeket kellett tennie a kollektív szerződések kérdésében, és elmondhatom Önnek, hogy még semmilyen eredményt nem láttunk. Ön azt mondta, hogy mindezt az európai polgárokért, a fogyasztókért teszik, de ha a fogyasztók alacsonyabb béreket kapnak, akkor semmit sem fognak költeni, és így nem fogják elősegíteni a gazdaság fellendülését. Ön jobban tudja, mint én, hogy ez egy ördögi kör, mert ragaszkodnak ahhoz, hogy receptet írjanak fel nekünk, ami nem vezet sehova, csak lerombolja a munkavállalók méltóságát; ez egy olyan recept, amelynek eredménye a tisztességes és fenntartható munkahelyek hiánya. Azt kérem Öntől, hogy a gazdasági mutatók mellett a szociális mutatókat is vegyék figyelembe. Jutta Steinruck (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr! Néha úgy érzem, hogy minden ilyen receptet ki kellene próbálniuk egyszer magán a Bizottságon is, hogy lássák, valójában milyen hatást idéznek elő Európában. Felszólalását követve az volt a benyomásom, hogy a Bizottság igazából egy elefántcsonttoronyban ül. Valójában Európa polgárai – a női munkavállalók, a kis fizetésűek és a nyugdíjasok – fizetik a számlát, és Önök tetszésük szerint értelmezik a jogszabályokat és a hatásköröket. A Bizottsághoz intézett egyik kérdésemre tavaly október 19-én kaptam választ, amelyben határozottan megerősítették, hogy a minimálbérek és általában a bérek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. A válasz nagyon nyomatékosan ezt mondta ki. Kérem, olvassa el. Azt nem csinálhatja, hogy amikor a munkavállalóknak jó valami, akkor ilyen választ ad nekem, majd amikor úgy gondolja, hogy a másik oldalnak jó valami, akkor egyszerűen irányt vált. Így az európaiak tényleg nagyon elégedetlenek lesznek. Képviselőtársam épp az imént említette ezt. Önök újabb és újabb darabkákat vesznek el az együttdöntésből. Gyengítik a szakszervezeteket. Nem ez az út vezet ki a válságból, és ezt Önök is nagyon jól tudják. A válságért azoknak kell fizetniük, akik azt előidézték. (Taps) Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – (LT) Elnök úr! A gazdasági válság körülményeivel szembesülve az országok pénzügyi nehézségekkel küzdenek vállalt kötelezettségeik végrehajtása során. Nem kétséges, hogy a válság leküzdéséhez eltérő képességekkel rendelkeznek, és meg kell találni a módját, hogy miként tartható a költségvetés egyensúlyban, illetve miként csökkenthető a költségvetési hiány. Azonban Bizottságnak ezt valóban azok rovására kell csinálnia, akik a leginkább szűkölködnek? Vajon erkölcsileg helyes az Európai Bizottság részéről, hogy nyomást gyakorol a kormányokra a minimálbér, a nyugdíjak, illetve az egyéb szociális juttatások csökkentése céljából? Biztos úr! Elmondta véleményét az Írországgal kötött egyetértési megállapodásról. Azonban emlékeztetni szeretném Önt arra, hogy hasonló megállapodást írtak alá Lettországgal, ahol nyomást gyakoroltak a lett kormányra a már egyébként is nagyon alacsony nyugdíjak csökkentése érdekében. Lettországban csökkentették a nyugdíjakat, de a lett alkotmánybíróság kijelentette, hogy az ország alapjoga ezt nem engedi, és visszaállították a nyugdíjakat. Tehát az ilyen intézkedések meghozatalakor és az ilyen megállapodások aláírásakor alaposan meg kell vizsgálni mind a jogi, mind pedig a szociális következményeket. Evelyn Regner (S&D). – (DE) Elnök úr, Hahn biztos úr! A most előterjesztett javaslatokkal egy súlyos hátizsákot pakolnak mindazok vállára, akik már eddig is elég nehéznek találták a dolgokat, és felszólítják őket, hogy gyorsabban fussanak. Hogy képzelték, hogyan fog ez történni? A decentralizált bértárgyalásokra irányuló javaslatok méltánytalanok, nélkülöznek minden fantáziát és elterelő hadműveletet jelentenek, mert túl bonyolultnak találják, hogy megadóztassák a tőke- és pénzügyi spekulációkat, valamint a kormányfőknek nem sikerül

10-03-2011

10-03-2011

HU


valódi makrogazdasági koordinációt megvalósítaniuk. E tekintetben mi itt a Parlamentben ezen a héten a pénzügyi tranzakciós adó megszavazásával már egy egészen más mércét állítottunk fel. Emlékeztetni szeretném Önöket a szociális piacgazdaság valamennyi elvére, amelyet a Lisszaboni Szerződésben rögzítettünk. Én teljesen máshogy képzelem el a szociális piacgazdaságot – azaz szerintem ott nincs helye a decentralizált bértárgyalásoknak, épp ellenkezőleg. A decentralizált bértárgyalási rendszer ellentétes a szolidaritáson alapuló bérpolitikával, és ahhoz vezet, hogy tovább mélyül a gazdagok és a szegények közötti szakadék, ahelyett – hogy éppen ellenkezőleg – csökkenne. Más szóval az ellenkezőjét kellene csinálnunk. Ezért határozottan megismétlem, amit kollégám, Jutta Steinruck mondott – nem ismételhetjük el elégszer: a válság gyökerénél kell erőteljesebben fellépnünk, és azoknak kell a legnagyobb számlát fizetniük, akik a válságot előidézték, valamint jogalkotási eszközökkel is be kell őket vonni a problémák megoldásába. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Ami a fajlagos bérköltségek és a termelékenységi szintek összehangolását illeti, úgy vélem, sokkal inkább a keretfeltételekre kellene összpontosítanunk, mint a mutatókra. Nem egyértelmű, hogy meg tudjuk-e valósítani ezt az összehangolást. A termelékenység elsősorban olyan tényezőktől függ, mint a felhalmozott tőkeállomány, amely jelentős eltérést mutat. Egyértelmű különbség figyelhető meg Románia és Németország között. Ennek oka a gazdaságpolitikák minősége terén az idők során kialakult különbségben keresendő. Valójában az ilyen különbségeket nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni. Országom erőfeszítéseket tett a nyugdíjak és a szociális segélyek reformja terén. Ezért azt javasolnám, hogy a versenyképességi paktumba foglaljunk bele ilyen jellegű rendelkezéseket is. Alátámasztom annak szükségességét, hogy a nyugdíjkorhatár és a demográfiai tendenciák között korrelációt hozzunk létre. Figyelembe kell venni a következetes és reális nyugdíjpolitika államháztartásra gyakorolt hatását. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr! Nagyon jól értem a szubszidiaritás elvét, mégis úgy vélem, hogy a nyugdíjak többé már nem nemzeti megfontolás tárgyát képezik, lévén ma uniós szintű vitát folytatunk a kérdésről. A nyugdíjrendszereket vitatjuk meg, amelyek tarthatatlanná váltak a közös kihívások – mint például a pénzügyi válság, az elöregedő társadalom és a csökkenő születési ráta – következményeként. Fennáll a veszélye, hogy a generációk közötti szolidaritás elve elavulttá válik, mivel a polgárokat arra kényszerítik, hogy magánnyugdíj-hozzájárulásokat fizessenek. Mi történik azonban azokkal, akiknek már nincs elég idejük az ilyen nyugdíj-hozzájárulásokhoz? Az európai polgárok az állami nyugdíjaktól is függnek. Romániában a bruttó nemzeti minimálbér megközelítőleg 160 EUR. Ezért úgy gondolom, hogy a magánnyugdíj-pénztári megtakarítás csupán fantázia. Véleményem szerint az Európai Bizottságot jobban be kellene vonni az uniós minimálbérekre és nyugdíjakra vonatkozó javaslatok kidolgozásába. Első lépésként összehasonlító elemzést végezhetne a nyugdíjrendszerek tekintetében. Marisa Matias (GUE/NGL). – (PT) Elnök úr, biztos úr! Azért vagyunk ma itt, hogy megvitassuk a bérek kérdését és a nyugdíjkorhatárra vonatkozó javaslatokat, amelyeket a legkevésbé sem nevezethetjük méltányosnak. E javaslatok méltánytalanok, mivel az egynél már többször bevált receptekhez ragaszkodnak, hogy végül kudarcba fulladjanak. Ami Írországban, Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és még ki tudja hány országban történik – mert ez a felsorolás végtelen –, az minden egyes országban különbözik, csupán néhány közös vonásuk van. Az egyik ilyen közös vonás

11

12

HU


az, hogy a mérleg nyelve soha nem látott módon a munka értékéről a pénztőke oldalára billen át. Ez részünkről elfogadhatatlan. A másik dolog, ami közös ezekben az országokban, hogy a munkavállalók és a nyugdíjasok azok, akik fizetnek ezért a válságért bizonytalan munkahelyekkel rendelkező munkavállalók generációin át, akik semmilyen garanciával nem rendelkeznek abban a társadalomban, amelyben élnek. Ezért végezetül azt szeretném mondani, elnök úr és biztos úr, hogy nem folytathatjuk tovább, hogy az embereket szegénységre kárhoztatjuk. Őszintén remélem … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Liisa Jaakonsaari (S&D). – (FI) Elnök úr! Jelenleg egyre fokozódó európai tendencia a jobboldali populizmus, amelynek fő eleme az EU-ellenesség. Honnan erednek ezek az EU-ellenes érzések? Ezek az érzések abból fakadnak, hogy a szociális Európát egyre inkább beárnyékolja a „piaci Európa”. A Bizottság minden jelenlegi javaslata a bér- és a nyugdíjrendszert támadja. Úgy érezték, hogy a rugalmas bérek valamilyen módon segíthetnek. Nem fognak segíteni: éppen ellenkezőleg, deflációt fog eredményezni. Nagyon fontos, hogy minden jogszabályt egy állandó szociális záradékhoz kössünk, hogy a szociális Európa gondolata ismét előtérbe kerüljön. Fontos, hogy felismerjük, hogy a nyugdíjkorhatár akkor fog emelkedni, ha vonzóbbá tesszük a munka világát, azonban nem emelhető meg föntről, jogszabályokon keresztül. Alfreds Rubiks (GUE/NGL). – (LV) Elnök úr! Sajnálatos módon Írország nincs egyedül a problémával, és Görögország sem az egyetlen, amelyik ezzel küzd. Lettország volt talán az első olyan ország, amely keresztülment a bankok tevékenysége által előidézett megpróbáltatáson. Lettországban csökkentették a minimálbéreket, amely most a megélhetési szint alatt van. A nyugdíjakat is csökkentették a nem adóköteles minimumösszegekkel együtt. Az emberek tiltakoznak. Ez idő alatt Lettország elvesztetett lakosságának egyötödét; ez az egyötöd kivándorolt és külföldön dolgozik. A Nemzetközi Valutaalap, amely állítólag megmenti Lettországot, drákói feltételeket szab. Megengedte, hogy a pénzeszközökkel megmentsük a bankokat, egy kisebb pénzösszeget visszatartsunk a bankok esetleges következő megmentésére, de nem engedte meg ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Frédéric Daerden (S&D). – (FR) Elnök úr, biztos úr! Támogatásomról szeretném biztosítani De Rossa képviselőtársamat. A Nemzetközi Valutalap (IMF) Írország felé tett ajánlásai sajnos a legfelsőbb szintű döntéshozóink körében uralkodó megközelítést tükrözik, miszerint az európai munkavállalóknak kell fizetniük egy olyan válságért, amelyért nem ők a felelősek. A másik példa a Bizottság éves növekedési elemzése, amelyben azt javasolja, hogy a várható élettartammal összefüggésben emeljük meg a törvényes nyugdíjkorhatárt. A Parlament nemrégiben a nyugdíjakról szóló zöld könyvről szóló jelentésében rosszallását fejezte ki ezzel kapcsolatban. További példa a javasolt versenyképességi paktum, amely a bérek inflációs indexálásának eltörlését szorgalmazza, többek között saját országomban, Belgiumban is. Örömmel látom, hogy ezzel szembesülve – például tegnap Magyarországon, illetve szeptember 29-én Brüsszelben – felemelték a szavukat a szakszervezetek. Itt az ideje, hogy a biztosaink figyelembe vegyék az európai munkavállalók üzeneteit, ha nem szeretnék, hogy a köztük és a polgárok közötti szakadék tovább mélyüljön, akik így egyre kevésbé fognak hinni az európai projektben.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Először is szeretném mindenkinek megköszönni a hozzászólásait. Megígérhetem Önöknek, hogy mindegyiket komolyan fontolóra vesszük. Elsőként hadd szóljak pár szót a szociális párbeszéd fontosságáról és jelentőségéről. Teljes mértékben elismerjük a szociális párbeszéd és a konstruktív munkaügyi kapcsolatok jelentőségét. Folyamatosan együttműködtünk a szociális partnerekkel uniós szinten és az egyes országokban egyaránt. Példának okáért Rehn biztos november elején személyesen találkozott az ír szakszervezeti vezetőkkel, akárcsak a Bizottság, az EKB és az IMF tisztviselői, amikor november végén a programról tárgyaltak. Ők továbbra is részt fognak venni a következő, áprilisi tárgyaláson, illetve az ezt követő alkalmakon. Mellesleg az állításokkal ellentétben a Bizottság nem kényszeríti Írországot a minimálbérek vagy a szociális kiadások csökkentésére. Ezeket az intézkedéseket a korábbi ír kormány saját maga már korábban beterjesztette a nemzeti gazdaságélénkítési terve keretében egyéb költségvetési és strukturális intézkedésekkel együtt, amelyek célja a gazdasági stabilitás megteremtése, a növekedés előmozdítása és a munkahelyteremtés. A gazdaságpolitikai feltételek jogalapja az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló 407/2010/EU tanácsi rendelet 3. cikkének (5) bekezdése és az Írországnak nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról szóló 2011/77/EU tanácsi végrehajtási határozat. Megismétlem, hogy mindkét jogszabály az Európai Unió működéséről szóló szerződés 122. cikkének (2) bekezdésén alapszik. A puszta tény, hogy az egyetértési megállapodásban meghatározott egyedi gazdaságpolitikai feltételek számos szociálpolitikai kérdést is érintenek, nem kérdőjelezi meg a jogi aktus jogalapját. Semmi nem utal arra, hogy ellentétes lenne a 152. cikkel vagy a 153. cikk (5) bekezdésével. A 152. cikk egy általános rendelkezés, amely nem zárja ki a szociális következményekkel járó egyedi intézkedések szükségességének lehetőségét. Ezenkívül az említett rendelkezés nem teremt alanyi jogokat a szociális partnereknek. A 153. cikk (5) bekezdése korlátozza a 153. cikk alapján – azaz a szociálpolitikával kapcsolatban – elfogadható intézkedések tartalmát. Mivel az egyetértési megállapodást nem a 153. cikk alapján fogadták el, ezért ez a korlátozás arra nem vonatkozik. A 10. cím (szociálpolitika) rendelkezéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azokat figyelembe kell venni, ez azonban nem jelenti azt, hogy a 153. cikk (5) bekezdéséből fakadóan nem lehet a 122. cikk alapján olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek a béreket is érintik. A 122. cikk alapján elfogadott, Írországra vonatkozó intézkedések nem szabályozzák ezeket a kérdéseket, csupán az uniós segítségnyújtáshoz kapcsolódó feltételekről rendelkeznek. Ezt kifejezetten lehetővé teszi a 122. cikk (2) bekezdése. Következésképpen nincs semmilyen jogi probléma a hatáskör-átruházás elvét illetően. Általánosabban a gazdaságpolitikai feltételek kérdésének semmi köze az EU szociálpolitikával, illetve a bérekkel kapcsolatos hatásköréhez. A program keretében meghatározott feltételek szakpolitikai területek széles körét lefedik, amelyek közül a legtöbb tagállami hatáskörbe tartozik. A program gazdaságpolitikai feltételei tagállami kötelezettségvállalások, amelyek keretében az EU-val és az IMF-fel megegyeztek azokról az intézkedésekről, amelyeket a tagállamok az EU/IMF-finanszírozásért cserében fognak meghozni. Egy utolsó megjegyzés: a Bizottság teljes mértékben elismeri, hogy minden pénzügyi segítségnyújtási program természeténél fogva szociális következményekkel jár. Mindazonáltal a programhoz kapcsolódó egyedi gazdaságpolitikai feltételek fő célja, hogy

13

14

HU


elkerüljék a még súlyosabb szociális következményeket, visszaterelve az országot a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés útjára. Proinsias De Rossa (S&D). – Elnök úr! A segítségét kell kérnem annak megállapításához, hogy amikor egy biztos itt áll a Parlamentben és azt állítja, hogy egyrészről Írországot nem kényszerítették a minimálbérek, illetve a szociális védelem csökkentésére, majd azzal a kijelentéssel folytatja, hogy a megállapodás feltételeken alapszik; hogy ezek a segély igénybevételének a feltételei – nem jelent ez alapvető ellentmondást és nem félrevezető ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Elnök. – Bocsásson meg De Rossa úr! Tudja, hogy mélységesen tisztelem és nagyra tartom Önt, azonban nem tudjuk újra megnyitni a vitát. Az Ön véleményét – csakúgy, mint az ügyben érintett biztosét – tiszteletben tartjuk, és mindannyiunknak foglalkoznunk kell az esetlegesen felmerülő ellentmondásokkal. A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Silvia-Adriana Ţicău (S&D), írásban. – (RO) Az Eurostat szerint 2011 januárjában a havi minimáljövedelmek a bulgáriai 123 EUR, a romániai 157 EUR és a luxemburgi 1758 EUR között mozogtak. A 27 tagállamból 20-ban a minimáljövedelmet törvényileg vagy nemzeti ágazati megállapodásokkal szabályozzák. 11 tagállamban a minimumjövedelmek 100 és 400 EUR/hó között, 5 tagállamban 550 és 950 EUR/hó között mozognak, illetve 6 tagállamban a havi minimumjövedelmek meghaladják a 1100 eurót. A belső piac fejlődése és megszilárdulása a gazdasági vállalkozások számára Európában további 500 millió fogyasztó elérését teszi lehetővé. A tagállamok között a minimáljövedelem-szintek terén meglévő különbségek fenntartása azonban akadályozza mind az európai vállalatok európai fogyasztókhoz való hozzáférését, mind ez utóbbiak kiváló minőségű termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférését. Véleményem szerint a szociális párbeszéd rendkívül fontos abból a szempontból, hogy valamennyi európai polgár számára biztosítsák a társadalmi egyenlőséget és a tisztességes megélhetést. Felszólítjuk a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a belső munkaerőpiacon az egyforma munkáért garantálják az egyenlő béreket, számolják fel a munkavállalók szabad mozgásának akadályait, valamint vizsgálják meg a törvényileg elfogadott vagy kollektív tárgyalásokon alapuló minimálbérek biztosításának lehetőségét, amelyek garantálják az európai polgárok tisztességes megélhetését. 4. A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzése (vita) Elnök. – A vita következő napirendi pontja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság (O-000044/2011 - B7-0201/2011) nevében João Ferreira által a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatban. João Ferreira, szerző. – (PT) Elnök úr, biztos úr, két év telt el azóta, hogy a Bizottság 2009 februárjában közleményt tett közzé a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatban érvényben lévő közösségi megközelítés vonatkozásában. Ekkor fogalmazódott meg a kérdés fontos mivolta. Azóta számos katasztrófa sújtotta

10-03-2011

10-03-2011

HU


Európát, ezeknek rendkívül negatív következményei voltak a nyilvánosságra, a környező területekre, a gazdaságra, valamint a környezetre. Általánosságban véve a Bizottság közleménye megfelelően, ugyanakkor a Parlament álláspontja szerint nem kielégítő módon közelítette meg a kérdést. Emellett a Bizottság a szóban forgó közleményben rögzített kötelezettségvállalásokat még nem valósította meg. Ennek egyik példája az Európai Unió által finanszírozandó és a tagállamok által megvalósítandó, megelőző intézkedéseket tartalmazó lista összeállítására irányuló kötelezettségvállalás. Eltelt két év, de hol a lista? A Bizottság talán addig vár a lista bemutatásával, amíg a következő többéves pénzügyi keret meg nem születik? Újabb két évet? Eközben múlt év szeptemberében a Parlament ugyanezen ügy kapcsán jelentést fogadott el. A jelentés egy sor fontos ajánlást tartalmaz. Fontos megjegyezni, hogy a jelentést egy sokkal szélesebb körben lefolytatott vita előzte meg nem csak itt a Parlamentben, hanem különböző nemzeti, regionális és helyi szinteken, amelyek a katasztrófavédelem különböző szakaszaiban jutnak szerephez. A jelentés ezenfelül a múlt év során bekövetkezett katasztrófák által sújtott emberek számos tapasztalatát foglalta magába. Itt szeretnék említést tenni a jelentés számos konkrét mozzanata közül néhányról. A tagállamoknak nyújtandó különleges támogatáshoz számos intézkedést meghatároztak azzal a céllal, hogy ezáltal lehetővé váljék a kockázati helyzetek orvoslása például az erdőgazdálkodási területekhez kapcsolódóan, a tengerparti részek védelme és óvása, a folyómeder helyreállítása és védelme, azoknak a lakott területeknek a védelme és újratervezése, amelyek különösképpen ki vannak téve bizonyos fajta természeti csapásoknak, valamint a mezőgazdasági tevékenység folytatása az elnéptelenedés és természeti csapások által érintett területeken. A Bizottság milyen formában vette be, illetve szándékozik belevenni az intézkedéseket tartalmazó listába ezeket a területeket? A jelentés ezenfelül javasolja egy európai általános mezőgazdasági biztosítási forma létrehozását, valamint egy, a természeti csapások által érintett termelőkre vonatkozó minimális kompenzációs rendszer bevezetését. Látom, hogy ez igen jelentős mértékben eltér attól a jelenlegi alternatívától, amelynek értelmében a tagállamok belülről, a KAP állapotfelmérésének keretében szubvencionálják a biztosítást. A javaslat a katasztrófák elleni védelem vonatkozásában egy, a közösségi alapból az összes termelőre ugyanúgy érvényes, egyenlő módon finanszírozott biztosításról szól, függetlenül attól, hogy a termelők a leginkább rászoruló vagy gazdag tagországokban vannak-e. Amint tudjuk, a katasztrófák rendkívül igazságtalan helyzetet teremtenek, szinte mindig azokat sújtják legjobban, akik legkevésbé képesek magukat megvédeni, legyen szó akár emberekről, akár országokról. Ha létezik olyan terület, ahol az EU szolidaritása kézzelfogható módon juthat kifejezésre, illetve ahol biztosítani kell a kohézió elvének érvényesülését, ez a terület a lakosság, a gazdaság és a környezet katasztrófákkal szembeni védelme. Ezért az lenne tehát a kérdésem, mit szándékozik tenni a Bizottság az e területen az egyes térségek és a tagországok között meglévő egyenlőtlenségek csökkentése érdekében, más szóval hogyan kívánja javítani a megelőzést azokban a térségekben és tagországokban, ahol nagyobb a kockázatnak való kitettség és alacsonyabb a gazdaság teljesítménye. A jelentésben helyet kapó egyik terület a korai előrejelző rendszer megerősítése a

15

16

HU


tagállamokban, valamint a különféle korai előrejelző rendszerek közötti kapcsolatok kialakítása. Ezen a területen milyen lépések történtek eddig? Melyek lesznek a következő lépések? Végezetül, érdemes fölidézni, hogy a megelőzésből kiindulva és az utóbbi időben bekövetkezett katasztrófák során szerzett tapasztalatok figyelembevételével egyre sürgetőbbé válik a Szolidaritási Alap előírásainak fölülvizsgálata ennek az eszköznek a jelenleginél rugalmasabb és gyorsabb alkalmazása érdekében. Mi az, amit a Bizottság eddig megtett, és mit fog tenni ezután az említett fölülvizsgálat érdekében? Emlékszem, egy évvel ezelőtt Madeirát súlyos, halálos áldozatokat követelő katasztrófa sújtotta, ennek során komoly anyagi károk keletkeztek a stratégiai fontosságú infrastruktúrákban és alapvető fontosságú berendezésekben. A mai napig, egy évvel az események után, Madeira még egyetlen eurócent segélyt nem kapott az EU-tól. Mit szándékozik tenni a Bizottság azért, hogy ez a helyzet megváltozzon, miközben a Szolidaritási Alap jelenlegi előírásainak értelmében „hozzá kell járulni a normális életkörülmények gyors helyreállításához, valamint gyorsan és hatékonyan kell fellépni annak érdekében, hogy a mentőszolgálatok a lehető leggyorsabban mozgósíthatóvá váljanak?” Hol van mindez a gyorsaság akkor, amikor egy évvel a katasztrófa után Madeira még egyetlen eurócentnyi támogatást sem kapott az EU-tól? Végül – elnök úr – ismételten fölszólítom a Bizottságot, hogy azt a széleskörű konszenzust, amely a jelentés megszavazásakor és annak vitája során tapasztalható volt, nyilvánvaló jelzésnek fogja föl arra vonatkozóan, hogy a jelentésben foglalt ajánlások gyakorlati megvalósítása szükségessé vált. Számos ajánlás bekerült régebbi parlamenti határozatokba is, de sajnálatos módon semmi nem történt az ügyben, és a késedelemért a Bizottságot különleges felelősség terheli. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek, amiért lehetőséget biztosít a katasztrófamegelőzéssel kapcsolatos eszmecserére, valamint elsősorban Ferreira úrnak a téma iránt mutatott folyamatos érdeklődéséért. A tavalyi természeti csapások hasznos figyelmeztetést jelentettek arra nézve, hogy az EU-nak és a tagállamoknak fokozniuk kell a katasztrófamegelőzéssel kapcsolatos munkát. Igényesnek kell lennünk. Mindnyájan tudjuk, hogy a katasztrófamegelőzésbe történő befektetés kifizetődik. Ugyanakkor a költséghatékony és a jelenleginél jelentősebb mértékű beruházások biztosítását kihívásnak kell tekinteni. Most folyik az EU jelenlegi finanszírozási eszközeinek értékelése. Készül ezenkívül egy, a megelőzést célzó lépéseket magában foglaló katalógus, amelynek tartalmáról a tagállamok az EU általi finanszírozhatóság szempontjából mondanának véleményt. Célunk az uniós finanszírozás hatásának fokozása, valamint a Regionális Alap által nyújtott támogatás végrehajtásának meggyorsítása. Ezenkívül vizsgáljuk a megkötött biztosításhoz hasonló, kockázatmegosztó innovatív finanszírozási eszközök bevezetésének lehetőségét. A katasztrófák megelőzése során a hatékony beruházások segítenek bennünket életek megmentésében, a károk enyhítésében, végül pedig abban, hogy takarékosabban bánjunk a pénzeszközökkel. Előkészületben vannak azok az intézkedések, amelyeknek célja, hogy többet tudjunk a katasztrófákról. Létező együttműködés van közöttünk és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség között egy olyan jelentés elkészítése kapcsán, amelyik értékeli az európai környezeti katasztrófák bekövetkezésének gyakoriságát, valamint ezeknek az emberekre,

10-03-2011

10-03-2011

HU


az egyes országok gazdaságára, továbbá az ökológiai rendszerekre gyakorolt hatását. Szükségünk van ezenkívül a kockázatokra vonatkozó világos, átlátható értékelésekre. Múlt év december 21-én kiadtunk egy általános megállapításokat tartalmazó dokumentumot a nemzeti kockázatértékelésről és az ezzel összefüggő feltérképezésről, ezzel ösztönözve a tagállamokat egy átfogó kockázatkezelési magatartás kialakítására. A teljes körű kockázatkezelési politikák kialakításához szükség lesz az összes szereplő bevonására. Az európai természeti csapások növekvő gyakorisága és intenzitása is tovább kell, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy a felkészültséggel kapcsolatos beruházásokat elvégezzék, és növeljék ilyen irányú kapacitásukat. A megelőzés konkrét elemei mellett ugyanilyen fontos, hogy a tagállamok, valamint Európa egésze egyaránt képes legyen a lehető legjobban reagálni ezekre a helyzetekre. Múlt év októberében elkészítettük a katasztrófákra adandó uniós válasz kapacitással összefüggő politikájának kialakítására tett javaslatunkat. Célunk az, hogy javítsuk az EU katasztrófákra adott válaszának hatékonyságát, koherenciáját és láthatóságát. Richard Seeber, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a szolidaritás a helyénvaló kifejezés, amivel kezdeni kell. Amikor a katasztrófák bekövetkeznek – legyen szó akár ember okozta, akár természeti csapásokról –, Európában össze kell fognunk. Ez az európai integráció szempontjából központi jelentőségű feltétel. A második számú kulcsszó, amelyet itt meg kell említenünk, a sebesség. Fontos, hogy a segítségnyújtás gyorsan történjen, mivel a gyors segítség a segítségnyújtás leghatékonyabb formája. Harmadsorban hangsúlyoznom kell ugyanakkor, hogy ott, ahol ez lehetséges, elsősorban maguk a tagállamok felelősek a lakosság katasztrófák elleni védelméért. Meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet az európai forrásokat, valamint a rendelkezésre álló pénzalapokat hatékonyabban, hasznosabban fölhasználni. Ki szeretném hangsúlyozni azonban, hogy számos tagállamnak azért van szüksége az európai forrásokra, mert így akarják leplezni, hogy az általuk tett intézkedések nem megfelelőek. Mit tehetünk uniós szinten? Két alapvető fontosságú kiadási tétellel kell számolnunk: az első az Európai Regionális Fejlesztési Alap – ennek a felelőse Hahn biztos –, a másik pedig a Mezőgazdasági Alap, amelynél a már rendelkezésre álló alapokat jobban fel lehetne használni. A probléma kulcsa a megelőzés. Másképp fogalmazva: igen sok katasztrófa, különösen az árvizek, megfelelő területrendezéssel megelőzhető lenne. Van már egy árvizekkel foglalkozó irányelvünk, ennek kapcsán világos volt, hogy megfelelő intézkedések segítségével sokat tehetnénk a már meglévő források bevonásával – ilyen intézkedés a tereprendezés, a kockázatértékelés, harmadik lépésként pedig a megelőzést szolgáló akciótervek kialakítása. Szeretném, ha a Bizottság a már előkészített megelőző intézkedések mellett különös figyelmet fordítana a szárazság és vízhiány problémájára. Ezeken a területeken még mindig nem áll rendelkezésünkre egy, az árvízkockázatokkal foglalkozó irányelvhez hasonló eszköz, itt tehát sokat tehetnénk. Ami a megelőzést szolgáló intézkedéscsomagot illeti, azt kell mondjam, hogy az integrációs törekvés érvényre juttatása ebben a tekintetben alapvető fontosságú. Másképp fogalmazva lényeges, hogy próbáljuk ezeket a szempontokat egyéb politikai viszonylatokban is figyelembe venni. A Bizottság felügyelete mellett a tagállamoknak is minden területre kiterjedő kockázati térképeket kell készíteniük.

17

18

HU


Edite Estrela, az S&D képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, visszatérő vita ez a Parlamentben. Sajnos a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák egyre gyakoribbak és egyre pusztítóbbak. Bár a katasztrófamegelőzés elsősorban az egyes tagállamok felelőssége, az Európai Unió ebben lényeges szerephez juthat. Léteznek bizonyos uniós eszközök, amelyek segítséget nyújthatnak a katasztrófamegelőzésben. A hiányosságok meghatározásához azonban fontos, hogy értékeljük ezeket az eszközöket. Emellett javítani kell a finanszírozási mechanizmusokat is. Már itt is elhangzott, de azért én is szeretném megismételni, hogy Madeira esetében a segítségre vonatkozóan a mai napig semmiféle ígéret nem hangzott el, az pedig világos, hogy ennek a katasztrófának az áldozatai nem várhatnak örökké. A Bizottságot számos alkalommal fölszólították, hogy állítson össze a kockázati térképek elkészítésére vonatkozó közösségi irányelveket. Szeretném kihangsúlyozni annak fontosságát is, hogy az információforrásokra vonatkozóan rendelkezzünk egy teljes listával, mivel a megfelelő lépések megtétele csak pontos információ birtokában lehetséges. A Ferreira-jelentésben bemutatott javaslatok közül néhány belekerült a Parlament által 2006-ban elfogadott jelentésembe is, a Bizottság azonban sok itt megfogalmazott javaslatra még nem reagált. Ezért azt szeretném kérni a biztostól, számoljon be az európai aszálymegfigyelő-központ létrehozása kapcsán eddig végzett munkáról, valamint az erdőtüzekkel kapcsolatos irányelvről. Catherine Bearder, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, a nyarak egyre melegebbek, a viharok pedig egyre keményebbek. Az esőzés egyre kiszámíthatatlanabb, egyre több a szárazság, amely életveszélyes tüzeket okoz kontinensünk minden részén. Alig van olyan ország, amelyet az elmúlt néhány év során elkerültek volna a természeti csapások, és ebben nincsenek benne a Csernobilhoz hasonló, ember okozta katasztrófák, illetve a nemrég Magyarországon bekövetkezett, gátszakadás okozta, mérgező vörösiszap-katasztrófa. A polgárok választott képviselőiktől várják, hogy a védelmüket szolgáló tervezés hatékonyan, megbízható módon és pontosan történjen. Számos ígéretet és jelentést kaptunk a Bizottságtól, viszont kevés konkrét lépés történt. Előmozdulást ígértek a tagállamok kompetens nemzeti szolgálatait magában foglaló hálózat fölállításának vonatkozásában. 2009-ben ígéretet kaptunk egy, a katasztrófák idején rendelkezésre álló és azonnal igénybe vehető forrásokat tartalmazó rendszer összeállítására. Szükséges, hogy a nemzeti hatóságok most a kulcsfontosságú berendezéseket készenlétbe helyezzék, hogy azok szükség esetén egy gyors európai segélyakcióban rendelkezésre álljanak. Szűkebb hazámban, Bracknellben van a világszerte ismert középtávú időjárás-előrejelző központ. Az onnan származó információk a világ számos valós idejű információforrásának köszönhetően segítik a tengerészeket, repülőgépeket és a segélyakciók szervezőit, de ennél többre van szükségünk. Tudnunk kell, hol vannak a szakképzett segélycsapatok. Tudnunk kell, hol vannak a segélyhelyzetekben használt élelmiszerkészletek, sátrak és pokrócok. Tudnunk kell, hol vannak azok az eszközök, amelyek szükség esetén megmentik az Unió polgárainak életét. A Bizottság mutassa be ezeket a terveket, mégpedig ma. Lehet, hogy már küszöbön áll a holnapi katasztrófa.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Marisa Matias, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (PT) Elnök úr, először is szeretném elmondani, hogy teljes mértékben egyetértek azzal, amit képviselőtársam mondott. A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzése rendkívüli és egyre nagyobb jelentőséggel bír, a Bizottság pedig rendszeresen eljuttat hozzánk számos, a megvalósítás folyamatához és időzítéséhez kapcsolódó célkitűzést. Ugyanakkor van itt egy rendkívül bonyolult probléma, amelyről már tettem említést. A szolidaritási alap az az eszköz, amely normális körülmények között választ jelent az ilyen helyzetekre, ez a válasz azonban egy rendkívül hosszú időszak elteltével – amely kilenc hónaptól akár egy évig is eltarthat – következik be, mindez úgy, hogy ezt megelőzte egy természeti csapás. Már volt róla szó – és én is addig fogom ismételni, amíg szükség lesz rá –, hogy Madeira esetében, ahol komoly katasztrófa következett be egy évvel ezelőtt, a sziget még semmiféle segélyt nem kapott. Szeretném tehát még egyszer nyomatékosítani a következő kérdést: nincs vajon itt az ideje annak, hogy a Bizottság felülvizsgálja saját pénzügyi és finanszírozási modelljének eljárási szempontjait? Hogyan lehet egy olyan alapot fönntartani, amelynek egyre drasztikusabb, szélsőségesebb helyzetekben kell megoldást biztosítania? Nem tudjuk, hol, de tudjuk, hogy ezek be fognak következni, bizonyíték rá a klímaváltozás. Nem nevezhetünk kivételesnek olyan helyzeteket, amelyek rendszeresen bekövetkeznek. Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr, a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésének jelenlegi mechanizmusait illetően sok még a javítanivaló. Míg a természeti csapások megelőzése kapcsán tett intézkedéseknél különösképpen a természeti jelenségeket figyelő rendszerek vonatkozásában kell megpróbálnunk javulást elérni – legyen szó akár időjárásváltozásról, akár tektonikai változásokról –, ezután pedig meg kell próbálnunk tökéletesíteni az időjárásváltozásokat értékelő és előrejelző matematikai modelleket és az azokból levonható következtetéseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó jelzőrendszereket, illetve a katasztrófákat követő evakuációt, addig az ember okozta katasztrófák esetében sokkal hatékonyabb munkát lehet végezni. Mivel tisztában vagyunk a különféle emberi tevékenységekhez kapcsolódó kockázatokkal, különösképpen a környezetet veszélyeztető kereskedelmi tevékenységek esetében, tudjuk, jól működő szabályozó intézkedésekkel hogyan kell megelőzni egy esetleges, bármely kockázati tényezőt jelentő tevékenység hatására bekövetkező katasztrófát. A megelőző szabályozási keretnek – akárcsak az ellenőrző, vizsgáló, szankcionáló és mérsékelő rendszereknek – átfogónak kell lennie, és annak alkalmazását teljes alapossággal és hangsúlyozottan kell végrehajtani. Polgáraink egészsége és élete védelme érdekében a katasztrófákkal szembeni védelmet biztosító mechanizmusok javításáért tehát rendszeres munkát kell végeznünk. Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök úr, támogathatónak tartjuk azt, ami itt elhangzott. A katasztrófák száma tovább emelkedik. Az EU tényleg sokat tehet ezen a téren: információcserével, támogatással és szolidaritással. Itt persze megvan az a hozzáadott érték, amely az Uniótól csak ezekben a kérdésekben várható el. Én magam ugyanakkor szeretném kihasználni ezt a lehetőséget, és felteszek egy kérdést a biztosnak. Három-négy évvel ezelőtt hatalmas erdőtűz ütött ki Oroszországban, amely Finnországban, saját országomban is komoly füstkárokat okozott. A füstnek köszönhetően sokaknak adódtak komoly egészségügyi problémái. Akkor az Európai Parlament úgy

19

20

HU


döntött, felszólítja a Bizottságot, hozzon tető alá egy megállapodást Oroszországgal annak kapcsán, milyen módon és formában nyújthat segítséget az EU ilyen esetekben – erre a segítségre Oroszországnak akkor szüksége volt, de azt nem fogadta el. Szeretném tudni, a Bizottság tudott-e haladást elérni, és hajtott-e végre intézkedéseket ebben az ügyben. A katasztrófák nem korlátozódnak az EU területére: azok határainkon túl is bekövetkeznek, és hatásuk gyakran érezhető az EU tagállamaiban. Szeretném tudni tehát, ebben a kérdésben milyen előrelépést sikerült elérni Oroszországgal. Mario Pirillo (S&D). – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, az elmúlt tizenöt évben a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák száma jelentősen nőtt, és látjuk azokat a jelenségeket, amelyek szinte minden uniós országban súlyosabbá és gyakoribbá váltak, és amelyek a gazdaság, az infrastruktúra és az ökológiai rendszerek szempontjából súlyos következményekkel járnak. Az EU-nak sürgősen ki kell alakítania a megelőző politikákat, valamint meg kell határoznia és alkalmaznia kell az ezekhez kapcsolódó pénzügyi eszközöket. Az Európai Unió Szolidaritási Alapja, valamint a nemzeti alapok egyedül már nem képesek megbirkózni a gyakran bekövetkező katasztrófákkal. Azt kérdezném a most jelenlévő biztostól, mikor állnak majd rendelkezésre adatok és térkép a kockázatos térségekről, amint azt 2009. február 23-án kiadott közleményében bejelentette? Végezetül pedig sajnálatomnak adok hangot, amiért a Tanács egy ideje késlelteti a területrendezés javítását célzó talaj-irányelv elkészülését. Daciana Octavia Sârbu (S&D). – (RO) Elnök úr, a múlt októberben Magyarországon bekövetkezett ökológiai katasztrófa után több alkalommal fölhívtam a Bizottság figyelmét a katasztrófavédelem problémájára a bányászatban. A bányászati szektor esetében a baleseteknek gyakran van hatása a határokon túli területekre. Az EU-nak ezért tehát még inkább feladata, hogy minden lehetséges intézkedést megtegyen annak érdekében, hogy csökkenjen a balesetek bekövetkeztének kockázata, illetve a balesetekre adandó válasz sebességének és hatékonyságának növelése érdekében, amennyiben ezek a balesetek mégis bekövetkeznek. A Bizottság kérdéseimre adott válaszában megerősítette, hogy a magyarországi baleset során a környezetbe – többek között a Dunába – került hulladékanyag valóban mérgező volt, bár kezdetben ezt a hatóságok tagadták. Tökéletes példája ez annak, amikor a szabályokat nem alkalmazzák, olyan helyzet ez, amelyen a lehető leggyorsabban változtatni kell. Az Európai Bizottság feladata az, hogy sürgős intézkedéseket tegyen a Parlament által tavaly elfogadott határozatot követően, amely határozat a cianidos technológiák bányászatban történő használatának megtiltására szólít föl, mivel ezek a technológiák hatalmas fenyegetést jelentenek az ökológiai rendszerek számára. Rareş-Lucian Niculescu (PPE). – (RO) Elnök úr, a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatos, 2010 szeptemberében elfogadott közösségi állásponttal kapcsolatos jelentés néhány olyan, fontos hivatkozást tartalmaz, amely kifejezetten a mezőgazdaságot célozza meg. A jelentés kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelés olyan időjárási jelenségeknek van kitéve, amilyen például a szárazság, fagy, jégeső, erdőtüzek, áradások, földcsuszamlások és egyebek. A jelentés ezenkívül e problémák hatásának enyhítését célzó számos javaslatot tartalmaz. A jelentés szerzője már említette azt az elképzelést, amely szerint a mezőgazdaság valamilyen biztosítékokat kapna.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Szeretnék rávilágítani arra, milyen fontos ezeknek a kihívásoknak a hatékonyan történő kezelése, különösen egy jövőbeni közös agrárpolitika szemszögéből, amelynek célja, hogy az agrárpolitika az élelmiszergyártás területén szerepet kapjon, ugyanakkor a környezetvédelem területén is fontos szerephez jusson. Csaba Sándor Tabajdi (S&D). – (HU) Tavaly októberben Magyarországon a vörösiszap-katasztrófához szakembereket és kármentést szolgáló anyagi eszközöket kaptunk az uniós tagállamoktól. Érdemi segítséget azonban nem. Rendkívül nehéz volt elmagyarázni az embereknek, hogy mitől lehet humanitárius segélyt adni az Unión kívüli országok polgárainak és az uniós tagállamoknak viszont nem. Nyilvánvaló, hogy ipari katasztrófák esetén a „károkozó fizet” elvnek kell érvényesülnie, ezeknek a cégeknek legtöbbször azonban nincs elég pénze. A Bizottság azt ígérte, hogy kötelezővé teszi a veszélyes üzemeknek a környezetvédelmi biztosítást. Ugyanakkor fölvetném, hogy megfelelő szabályozással a szolidaritási alapot nyitottá kéne tenni ipari katasztrófák részleges enyhítésére is, még egyszer említem, részleges ... (Az elnök megvonja a szót a képviselőtől) Franz Obermayr (NI). – (DE) Elnök úr, a katasztrófavédelem koncepciója – különösen amennyiben ez magyar barátainkat érinti – tényleg nagy figyelmet igényel, mivel a tavaly októberi mérgező vörösiszap-katasztrófa során nem sikerült megbirkózni a problémával. A bizottsági jelentés szerint a helyi hatóságok egyértelműen hibáztak, mivel nem megfelelően osztályozták a veszélyes szennyvizet, valamint jelentős hibákat követtek el a tározó építése során. A Bizottság megállapította azt is, hogy az európai hulladékkatalógus – a bányászati hulladék irányelvei – nem kerültek át a magyar jogalkotásba. Ezért fontos tehát, hogy az egyes tagállamok jogrendszere kötelező érvénnyel vegye át az európai szabványokat. A katasztrófavédelem mellett fontos ezeknek az európai szabványoknak a megfelelő alkalmazása, akárcsak a legjobb gyakorlatok cseréje, valamint a tagállamoknak az önálló cselekvésben nyújtandó segítség. Különösen az önkéntesség idei európai éve alatt fontos és helyénvaló, hogy a tagállamok valamennyire kövessék azon tagállamok példáját, amelyek rendelkeznek önkéntes tűzoltóalakulatokkal, mentőalakulatokkal stb. Iosif Matula (PPE). – (RO) Elnök úr, az Európai Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a természeti csapások súlyosságának és azok utóhatásainak erősödése. A statisztikák szerint az elmúlt 20 évben Európában 953 katasztrófa történt majdnem 90 ezer ember halálát okozva, a gazdasági veszteség pedig 269 milliárd dollárt tesz ki. E jelenség hatásainak ellensúlyozásához szükség van egy kockázati térképre, emellett szükséges egy, a környezeti tényezők kezelésére vonatkozó koherens terv is. Az erdővel borított területek, valamint a városi zöldövezetek megőrzése és kiterjesztése mindnyájunk számára elsődlegesen fontos szempont kell, hogy legyen. Elengedhetetlen, hogy a katasztrófák utóhatásainak elkerülése érdekében a nyilvánosság információkkal történő ellátása és oktatása a kérdést megillető hangsúlyt kapjon. Jó példa erre a természeti csapások következményei csökkentésének nemzetközi napja. Véleményem szerint az összes szükséges eszközt hatékonyabbá kell tenni. (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Luís Paulo Alves (S&D). – (PT) Elnök úr, a katasztrófák megelőzése és kezelése kapcsán említett aggályok igen érzékeny és rendkívül fontos problémát jelentenek azoknak az embereknek, akiket nem lehet és nem is szabad várakoztatni.

21

22

HU


Nagyon érzékeny helyzetekről beszélünk, amelyekben emberek és vagyonuk biztonságáról van szó, és ez gyakran az emberi veszteségek, a családok, valamint az emberek megélhetésének tönkretétele miatt mindnyájunkat érint. Ugyanakkor a demonstrációink nem sokat számítanak, ha összehasonlítjuk azokat az olyan tragédiákkal, amelyek a médián keresztül hozzánk eljutva mindnyájunkat érintenek, és tudatosítják bennünk, hogy az ilyen helyzetek elkerülése, minimalizálása, illetve a hatékonyabb segítségnyújtás érdekében nem maradhatunk le az elvégzendő munkával. Biztos úr, képviselőtársaim nagyon jól megvilágították ezt a problémát. Olyan ügy ez, amelyben az EU még inkább demonstrálhatja a nyilvánosságnak, hogy a helyén van, segít a katasztrófák megelőzésében és, ami mindennél fontosabb, felajánlja segítségét akkor, amikor arra a legnagyobb szükség van, és amikor az emberek – ha ezek a katasztrófák valóban bekövetkeznek – a legkiszolgáltatottabbak. Andreas Mölzer (NI). – (DE) Elnök úr, biztos úr, mindnyájan ismerjük azokat a tényezőket, amelyek az elmúlt években a katasztrófák számának emelkedéséhez vezettek: tudunk a klímaváltozásról, a fejlődő országokban robbanásszerűen végbemenő iparosításról, valamint – többek között – a világ népességének növekedéséről. Ugyanakkor igaz az is, hogy sok esetben a katasztrófákat egészen egyszerűen az ember okozza, ebben a vonatkozásban azt kell tehát mondanunk, hogy „aki szennyez, az fizet” elvét kell alkalmazni. Nem az a helyes út, ha mindig rögtön az Unióhoz fordulunk segítségért. Az európai szolidaritásra ezzel együtt természetesen szükség van ott, ahol a vis major károkat valódi természeti csapások okozzák. Ebből a szempontból az európai szolidaritásnak kétséget kizáróan a megelőzésnél kell kezdődnie – például a lavinák megakadályozásánál, az árvízvédelem, a leképezési és ellenőrző rendszerek területén. Emellett valóban szükség lenne egy európai „katasztrófaszolgálatra” amely rendkívül gyorsan bevethető lenne annak érdekében, hogy a legsúlyosabb következmények elkerülhetőek legyenek. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, ma itt sokat beszélünk a kulcsszavakról, de az igazi kulcsszó a megelőzés. A mondás szerint „a gyógyításnál jobb a megelőzés”, nekünk tehát természetesen az utóbbi időszak fejleményeire alapozva valamilyen erőjelezéssel, illetve megelőző intézkedések foganatosításával meg kell kísérelnünk megakadályozni a természeti csapásokat. Szükség van ezenkívül valamilyen transzeurópai biztosítási mechanizmusra, mert e nélkül a katasztrófák által érintett területek nem lesznek képesek finanszírozni a biztosítási költségeket. Saját körzetemben, Clonmel városában például az árvízveszély miatt hatszorosára nőtt a biztosítás. Végezetül azt kérdezem, hány ország állíthatja magáról, hogy betartotta a Bizottság ajánlásait, különös tekintettel az árvizekről szóló irányelvekre? Tudom, hogy ezeket az irányelveket országomban nem megfelelően alkalmazzák. Az egyes országok felelősségvállalása a Bizottságéhoz hasonló módon kell, hogy működjön. Közös munkával legalább enyhíteni tudjuk a nehézségeket. Georgios Koumoutsakos (PPE). – (EL) Elnök úr, biztos úr, egy érvényes következtetést mindenképpen levonunk azokból a tömeges, katasztrofális tüzekből, amelyek majdnem minden nyáron sújtják a dél-európai tagállamokat, és amelyek Görögország számára borzalmas, traumatizáló tapasztalatot jelentettek: a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák gyors és hatékony kezelésében a kulcsszó a „szolidaritás”. Mi több, a Lisszaboni

10-03-2011

10-03-2011

HU


Szerződésbe bekerült egy szolidaritási záradék, amely a természeti csapások következményei miatt szenvedő tagállamoknak nyújtandó segítséggel foglalkozik. Fel kell készülnünk ennek a záradéknak a megfelelő és hatékony alkalmazására. E nélkül úgy tűnhet majd, nem veszünk tudomást az európai polgárok 70 százalékáról, akik várják azt a segítséget, amelyet az Európai Unió jogszabályban rögzített arra az esetre, ha országukat természeti katasztrófa sújtaná. Fontos annak megakadályozása, hogy a költségvetési nyomás befolyásolja akár a politikát, akár a katasztrófamegelőzés kapcsán a polgároknak nyújtandó anyagi forrásokat. Fontos továbbá … (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – (DE) Elnök úr, először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, amiért ilyen intenzíven vettek részt a vitában. Minden, kollégámat, Georgieva asszonyt érintő közvetlen szakmai kérés kapcsán – ilyen például az Oroszországgal az információk átadása és az ellenőrzés kérdésében folytatott tárgyalások helyzete – írásban fogunk válaszolni. Ugyanakkor szeretném megragadni a lehetőséget – miután az Európai Szolidaritási Alap az én hatásköröm – és elmondani Önöknek, hogy ez az alap egy olyan eszköz, amelyet hét-nyolc évvel ezelőtt hoztak létre, és annak finanszírozása nem a költségvetésből történik. Valamely természeti csapás bekövetkeztekor egy igen összetett procedúrát kell végigjárni – először is, lezajlik a felmérés, majd ezt követi az Európai Parlament és a Tanács közös döntéshozatala –, amely késleltetheti a folyamatot. Konkrétan Madeira esetében azt tudom Önöknek mondani, hogy a következő 14 napban meglesz az engedély és a kifizetés. A késlekedést részben az okozta, hogy a szükséges információk egy jelentős része igen későn érkezett meg az érintett tagállamtól. Ezt is figyelembe kell venni. Végül pedig be kell mutatnunk, és ennek igazolhatónak is kell lennie, hogy ténylegesen mire használták föl a forrásokat. Ezzel együtt a Szolidaritási Alap szerkezetén is tovább kell javítanunk. Ebben a vonatkozásban is folynak tárgyalások a Bizottságon belül. A szárazságok hatásai felmérésének problematikája ebbe a körbe – hogy egészen őszinte legyek – viszonylag nehezen bevonható. A technológiai katasztrófák esetében például más a helyzet. Ezeket a kérdéseket az utóbbi években szerzett tapasztalatok fényében kell újraértékelnünk. Ami például a strukturális alap keretében rendelkezésre álló alapot illeti, a jelenlegi költségvetési időszakban katasztrófamegelőzésre és az ezzel összefüggő környezetvédelmi intézkedésekre Európa-szerte összesen 7,5 milliárd EUR áll rendelkezésre. Eddig ennek mintegy 20 százalékát kapták meg konkrét projektek. Képviselőtársaim, Önök mind egy adott választókörzetet képviselnek, tehát ugyanolyan jól tudják, mint én, hogy az egyes régiók és a tagállamok között gyakran keletkeznek adminisztratív problémák, mivel nem világos, ki miért felelős. A gyakorlatban ez a projektek megvalósítása során késedelmet okoz. Fontos eredmény lenne ezeknek a problémáknak a leküzdése, mivel az emberek és az egyes régiók érdekét szolgálná, ha ténylegesen felhasználnánk a rendelkezésre álló pénzt, nem pedig az történne, hogy adminisztratív, illetve a bürokráciával kapcsolatos problémák miatt holtpontra jutnak ügyek, vagy engedjük, hogy ezek a problémák késedelmet okozzanak.

23

24

HU


Végezetül azt szeretném mondani, hogy ez év végén jogalkotási javaslattal szándékozunk előállni abban a kérdésben, hogyan lehet célirányosabban figyelni, illetve reagálni Európa-szerte a természeti csapásokra. Szeretnék még egyszer köszönetet mondani Önöknek az ebben az ügyben tanúsított elkötelezettségükért és kitartásukért, és arra kérném Önöket, hogy továbbra is – és ezzel fejezem be mondanivalómat – ilyen komoly figyelmet szenteljenek a tagállamokban elvben rendelkezésre álló források alkalmazására és felhasználására. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Ádám Kósa (PPE), írásban. – (HU) A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló 2009. február 23-i közleményében a Bizottság – többek közt – vállalta, hogy a megelőzési intézkedésekkel és a katasztrófákkal kapcsolatban rendelkezésre álló, meglévő információforrásokat összegyűjti. Itt és most szeretném megragadni az alkalmat, hogy jelezzem, Új-Zélandon figyelemre méltó és követendő gyakorlat volt tapasztalható a siketek és súlyos nagyothallók tájékoztatására a legutóbbi katasztrófa alkalmából. Új-Zéland kormányzata ugyanis 2010 végén kiadott több információs segítséget és egy olyan DVD-t is, amely felkészítette az érintett és hatáskörrel rendelkező szereplőket és a jelnyelven beszélő lakosságot egy esetleges katasztrófára. Ennek gyümölcse életekben és vagyontárgyakban mérhető kármentés volt, amelynek sikerére – a sajnálatos módon mégis bekövetkezett tragédiák ellenére – még a helyi civil szervezetek, valamint a siketek világszövetsége (wfdeaf.org) szerint is büszke lehetett a queenslandi kormányzat és az Ausztrál Kommunikációs és Médiahatóság (Australian Communications and Media Authority (ACMA)) a kiváló előkészítés és együttműködés, különösen a siketeket elérő élő és azonnali kommunikáció megvalósítása miatt. Mindezek fényében remélem, hogy a Bizottság megvizsgálja ezt a nem EU-tagállambeli jó gyakorlatot és népszerűsíteni, ösztönözni fogja a tagállamok, illetve az EU-s források felhasználása körében is. ELNÖKÖL: LIBOR ROUČEK alelnök 5. A vulkáni hamuval kapcsolatos válság (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a vita: - Marian-Jean Marinescu és Mathieu Groscháltal az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a vulkáni hamuval kapcsolatos válságról (Christian Democrats) (O-0198/2010 - B7-0015/2011); - Saïd El Khadraoui által az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a vulkáni hamuval kapcsolatos válságról (O-000052/2011 - B7-0204/2011); - Gesine Meissner által a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a vulkáni hamuval kapcsolatos válságról (O-000049/2011 - B7-0202/2011); és

10-03-2011

10-03-2011

HU


- Roberts Zīle által az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja nevében a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdés a vulkáni hamuval kapcsolatos válságról (O-000051/2011 - B7-0203/2011). Marian-Jean Marinescu, szerző. – (RO) Elnök úr, a tavaly áprilisi vulkánkitörés eredményeképp az európai légtér számos szektorát le kellett zárni. A kitörés nyomán keletkező válság több mint tízmillió utast érintett, és súlyos gazdasági következményekkel járt. A vulkáni hamuval kapcsolatos válság kezelése sok kívánnivalót hagyott maga után az intézmények közötti együttműködés és a specifikációk, ill. a rugalmasság hiánya miatt, nem is beszélve arról, hogy nem tudtuk megfelelően kihasználni a technikai forrásokat. Akkor azt mondtam, és ezt továbbra is fenntartom, hogy kiemelkedően fontos a szükséges intézkedések meghozatala annak biztosítása érdekében, hogy egy újabb vulkánkitörés ne járjon hasonló következményekkel. A repülésbiztonsággal kapcsolatos felelősség, amely kiterjed a hamuval szennyezett területek elkerülésére is, az üzemeltetőt és a legénységet terheli. Az üzemeltetőknek pontos adatokkal kell rendelkezniük, hogy a legjobb megoldásokat tudják végrehajtani. A pilótákat kiképzik, hogy megbirkózzanak a különleges légi körülményekkel, és megfelelő tapasztalattal rendelkezzenek a kockázat értékelését és a járat átirányítására vonatkozó döntés meghozatalát illetően. A következő elemek szükségesek ennek a folyamatnak a leghatékonyabbá tételéhez: a felügyeletet és előrejelzést fejleszteni kell, valamint több pénzt kell fordítani a szárazföldi és légi felszerelésekre. A műszaki struktúrának pontos, valós idejű adatokat és folyamatos előrejelzéseket kell biztosítania, amelyeket a jelenlegi technológia segítségével meg lehet tenni. Az ilyen információk összegyűjtésére és biztosítására szolgáló számos központ használata javítani fogja a kockázatértékelést és a vonatkozó menetrend kialakítását. A válságkezeléssel foglalkozó intézmények szerepét tisztázni kell annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltetők megkapják a döntéshozatalhoz szükséges információkat. A szabályozó szervezet felelős a felügyeletért, míg a vulkáni hamuval foglalkozó tanácsadási központok felelősek a léginavigációs szolgáltatók tájékoztatásáért a vulkánkitörésekkel és a magas kockázatú területekkel kapcsolatban. A szolgáltatóknak tájékoztatniuk kell a légi személyzetet, hogy melyek azok a területek, ahol nagy a kockázata a hamuszenyezettségnek. Az érintett feleknek képzésben kell részesülniük a hatékony válságkezelésről szimulációs gyakorlatok alkalmazásával. Véleményem szerint abszolút követelmény az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség számára a felelősségi körök meghatározására és az operatív szintű irányításra vonatkozó előírások pontosítása. Az egységes európai égbolt létrehozása és az „egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás végrehajtása jelentősen megkönnyítené a döntéshozatali folyamatot, továbbá nagymértékben csökkentené a hatást válsághelyzet esetén. Ezeket tartom a legfontosabb kérdéseknek, amelyeket meg kell oldani annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben sikeresen tudjunk egy ilyen helyzetet kezelni. Brian Simpson, szerző. – Elnök úr, üdvözlöm a lehetőséget, amelyet ez a szóbeli kérdés nyújt számunkra, hogy újra foglalkozzunk a tavalyi izlandi vulkánkitörés miatt bekövetkezett válság során az utasok és a tágabb értelemben vett légiközlekedési ágazat által tapasztalt problémákkal. Tavaly egyértelművé vált, hogy a tagállamoknak és az EU-nak nem volt terve egy ilyen eshetőség esetére, a felhasznált adatok hiányosak voltak, a meteorológusok nem tudtak

25

26

HU


vagy nem akartak segíteni, mindenki a másik hibáztatásának művészetét tökéletesítette, valamint a kockázatkezelés helyett a kockázatkerülés politikáját alkalmazta. Ha őszinték akarunk lenni, elnök úr, a tagállamok tavaly nem cselekedtek időben. Ez azonban, elnök úr, tavaly volt. Mi lesz a jövőben? Van átfogó tervünk a következő vulkánkitörés kezelésére? Ha ez bekövetkezik, a tagállamok uniós szinten együtt fognak működni a jövőben? Legfőképpen, be fogják vonni a légiközlekedési ágazatot és különösen a légitársaságokat, mielőtt tanácsot adnak? El kell kerülnünk a tavaly elkövetett hibákat, amelyek azt a képtelen helyzetet teremtették, hogy míg egy ország lezárta a légterét, addig a szomszédos ország nyitva tartotta az övét, ami káoszt, felfordulást és súlyos gazdasági következményeket eredményezett. Végül, elnök úr, az izlandi vulkán egy fontos dolgot kihangsúlyozott: bármely politikusnál jobban megerősítette az egységes európai égbolt mellett szóló érvelést. A mostani szerepünk ennek a mielőbbi létrehozása és megteremtése, annak ellenére, hogy mint általában, a tagállamok visszatértek azon régi szokásukhoz, hogy nem a megfelelő elszántsággal cselekednek ezt a nagyon szükségszerű projektet illetően. Gesine Meissner, szerző. – (DE) Elnök úr, épp most beszéltünk a természeti katasztrófákról az előző napirendi pontban. Ebben az esetben a természet ereje juttatta holtpontra a légi közlekedést. Az Eyjafjallajökull − mostanra valószínűleg már mindenki ismeri ezt a vulkánt − tavaly tört ki, és a légi közlekedés nagy részét teljesen leállította. Mellékesen, az előző beszéd során ismét azt tapasztaltam, hogy kitűnő elnöke van a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak, mert az általa elmondottak nagyon hasonlóak ahhoz, amit én akartam mondani. Próbálok most kicsit változtatni a beszédemen. Valóban káosz alakult ki − ezt Simpson asszony már elmondta. Európaiakként, csúcstechnológiai képességekkel és már igen sok együttműködéssel valójában tehetetlenek voltunk, amikor meg kellett volna birkózni a katasztrófával és megoldásokat kellett volna találni. Ráébredtünk, hogy nagyon kevés megállapodás született. Ekkor létrehoztunk egy munkacsoportot. Az ennek az ügynek kapcsán minket érintő kérdések a következőek voltak: a munkacsoport valójában rendelkezik-e már bármilyen érvényes eredménnyel, amelyet meg lehetne vitatni, és közzétettek-e bármilyen tanulmányt? Én legalábbis semmi ilyenről nem tudok. A vulkánkitörések valamennyi nemzetközi szakértőjével konzultáltak-e? Végül is, ahogy azt tavaly egy plenáris ülésen megvitattuk, vannak olyan helyek a világon, ahol sokkal gyakoribbak a vulkánkitörések, mint Európában, és ott valamilyen módon rendelkeznek aktuális információkkal, és képesek kezelni a helyzetet. Még valami aggaszt engem. Május 4-én a Közlekedési Miniszterek Tanácsában említésre került, hogy egy összekapcsolt európai közlekedési rendszerre van szükség. Ez természetesen segíthet ilyen helyzetekben. Milyen fejlődést értünk el azt illetően, hogy jobban tudjunk reagálni egy jövőbeli vulkánkitörés esetén? Ezt természetesen nem tudjuk megjósolni. Ez majd kiderül. Még egy kérdést szeretnék feltenni: tudjuk pontosan, hogy milyen technológiára van szükség a helyzet megfelelőbb kezeléséhez? Németországban jelenleg megfelelő eszközök állnak rendelkezésre valamennyi meteorológiai állomáson, amelyek adatokat gyűjtenek, és ezeket az aktuális adatokat nagyon gyorsan tudják továbbítani a légitársaságok illetékes személyeinek, valamint a pilótáknak, hogy azok el tudják dönteni, hogy biztonságos-e repülni vagy nem.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Még egy további dolog, amely eddig nem került említésre, de amely szerintem fontos ebben az összefüggésben, a következő: a hamuval kapcsolatos válság és az abból következő problémák, amelyek a légiközlekedési ágazatot érintették, tízmillió utast és természetesen számos céget is érintettek. Sok utas nehéz helyzetbe került és nem tudta folytatni útját. Felmerül éppen ezért a kérdés, hogy mi a helyzet az utasok jogait illetően. A légi utasok rendelkeznek jogokkal, azonban az a benyomásom, hogy ebben az esetben ezekkel nem tudtak teljes mértékben élni. Esetleg még egyszer felül kéne vizsgálnunk az utasok jogait. Sok kérdés merül fel. Hahn úr, nem tudom, hogy meg tudja-e ezeket most válaszolni, mivel a közlekedés nem kifejezetten az Ön területe. Máskülönben biztos vagyok benne, hogy ezeket az írásbeli kérdések mellett általam felvetett kérdéseket a későbbiekben is meg lehet válaszolni. Tapasztalni fogja, hogy ez a téma nagy jelentőséggel bír számunkra. A légiközlekedési ágazat végtére is nagyon fontos, és éppen ezért szükségünk van az egységes európai égboltra. Roberts Zīle, szerző. – (LV) Elnök úr, nem nagyon akarom megismételni a képviselőtársaim által már elmondottakat, de valójában miért is tesszük fel ezt a kérdést? Majdnem egy év telt el az említett események óta, és lehetséges, hogy azokat egyszerűen elfelejtjük. Biztosítani akartuk azonban, hogy ez a kérdés továbbra is fontos legyen a Bizottság számára, és a tavalyi vulkánkitörés kapcsán levont tanulságként várjuk a biztos úr fellépését ezekkel a megígért kérdésekkel kapcsolatban. Ez valójában bebizonyította, hogy a légiközlekedési piac talán az Európa Unió hazai piaca olyan mértékben, ahogy a közlekedés más formája Európában nem az. Ez másfelől azt jelenti, hogy a döntések meghozatala, illetve azok előkészítése esetlegesen olyan folyamatot követel meg, amely eltér a közlekedés más módjai által megkövetelt folyamatoktól. Ez az adatok hiányának és az üzemeltetők döntéshozatali folyamatból való kimaradásának, valamint azon ténynek a kérdése, hogy a döntést a tagállamok szintjén hozzák meg. Ennek mindazonáltal elvben természetesen megvan a jogi alapja. Annak ellenére azonban, hogy egy olyan képviselőcsoporthoz tartozom, amely mindig támogatja a szubszidiaritás elvét, ebben az esetben úgy gondolom, hogy tekintettel a tavalyi valós helyzetre, ennek a példának az alapján meg kell gondolnunk, hogy a döntéseket nem kéne-e nagyobb mértékben európai szinten meghozni. Az utasok is aggódnak amiatt, hogy a különböző légitársaságok különböző módon kezelik az utasokat, és nem a legegyszerűbb dolog folyamatosan bírósági úton kártérítést követelni ezektől a légitársaságoktól. Egyértelmű, hogy nem állhat elő olyan helyzet, amikor a különböző légitársaságok különböző módon kerülnek ki a válságból, különböző költségek terhe mellett. Végül a harmadik pont, amelyet szeretnék hangsúlyozni, a válságból levonható tanulság, nevezetesen az, hogy az Európai Unióban különböző „szigetek” léteznek, amelyek nem kapcsolódnak a közlekedés különböző módjai által az Európa Unió tagállamaihoz. Ez azt jelenti, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat ütemtervének, a következő pénzügyi tervre vonatkozó transzeurópai közlekedési hálózat költségvetésének, valamint a kohéziós politika költségvetésének idei tervezése során figyelembe kell vennünk a más közlekedési módokra vonatkozó befektetéseket, hogy ezeket a „szigeteket” hozzá tudjuk kapcsolni az Európai Unió többi részéhez. Köszönöm. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, az izlandi Eyjafjallajökull vulkán 2010. áprilisi kitörése rendkívüli hatást fejtett ki, amely sürgős cselekvést követelt meg az EU-tól. A Bizottság éppen ezért azonnali cselekvéseket javasolt az EU állásfoglalásának összehangolására és a szabályozási keret megerősítésére. Ez globális szinten erősebb partnerré teszi Európát.

27

28

HU


A Bizottság aktívan részt vesz a közlekedésben használatos, a meglévő vulkáni hamu elkerülésére szolgáló módszerek finomítását célzó gyakorlati munkában. A Bizottság például külön felhívást tett közzé a hetedik keretprogram keretében „A légiközlekedési rendszer számára nyújtott válságkoordináció technológiai támogatása jelentős zavarok esetén” címmel. Ezzel párhuzamosan az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) szabályokat dolgoz ki a vulkáni eredetű szennyeződéssel sújtott légtérben való biztonságos repülés légi alkalmassági követelményeit és kockázatértékelését illetően. Operatív szempontból az EASA-val való szoros együttműködés révén egy megközelítés került kidolgozásra. Ez a megközelítés tükrözi a világ egyéb részein alkalmazott gyakorlatokat. Az irányadó elvek a következőek: először is, a légitársaság felelős a biztonságos üzemeltetésért. A vulkáni hamuval szennyezett légtérben való üzemeltetést megelőzően a légitársaságnak biztonsági kockázatértékelést kell végeznie, és azt a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia. Ezt a folyamatot fontos változások esetén meg kell ismételni. Másodszor, a légitársaságnak bizonyítania kell, hogy az általa a biztonsági kockázatértékelés során használt információforrások helyesek. Bizonyítani kell továbbá saját kompetenciáját és képességét ezen adatok helyes értelmezését illetően. A működés megkezdése előtt a légitársaságnak konkrét információkat kell kérnie a gyártóktól a repülőgépnek a levegő által hordott hamura való érzékenységére vonatkozóan és az ilyen hamunak a légialkalmasságra gyakorolt hatását illetően. Ennek szerepelnie kell a biztonsági kockázatértékelésben. Az ilyen jellegű működési zavarok kezelésében a legfontosabb elem a tagállamok és az iparág közötti együttes döntéshozatal. Az átfogó és összehangolt cselekvések biztosítása érdekében a Bizottság a Közlekedési Miniszterek Bizottságának 2010. május 4-i ülését követően az Eurocontrol nevű szervezettel közösen létrehozta az európai légiközlekedési válságkoordinációs egységet. Létrehozása óta az egység számos alkalommal találkozott, hogy kialakítsa szerkezetét és eljárási folyamatát. Időszerű funkcionalitásának tesztelése és igazolása érdekében ez az egység a 2011. április 13-ra és 14-re tervezett vulkáni gyakorlat része lesz az ENSZ légiközlekedési hatósága, az ICAO égisze alatt. A vulkáni hamu által okozott válság kihangsúlyozta az egységes európai égbolt rendkívüli jelentőségét. A Bizottság éppen ezért felgyorsította annak végrehajtását többek között az egységes európai égbolt teljesítményrendszerének és az ehhez kapcsolódó európai uniós szintű teljesítménycélok elfogadása, a hálózatkezelési funkciókra vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadása, a hálózat üzemeltetőjének kinevezése, a funkcionális légtérblokkokra vonatkozó útmutató anyagok és végrehajtási szabályok elfogadása, az egykori EP-képviselőnek, Georg Jarzembowski úrnak a funkcionális légtérblokkok irányítójává való jelölésének révén, valamint az EASA-nak a légiforgalmi szolgáltatás területén a biztonsági szabályozásra vonatkozó kompetenciája kiterjesztésének előreláthatólag 2011. április végéig megtörténő véglegesítése révén. Hadd fejezzem be azzal a következtetéssel, hogy a Bizottság folytatja az ezekkel a nagyon összetett és műszaki kérdésekkel kapcsolatos munkát. A Bizottság együtt dolgozik az EASA-val, az ICAO-val, a tagállamokkal és az iparággal a biztonságos európai légtér biztosítása érdekében. Mathieu Grosch, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, Hahn úr, az Ön által adott választ egyértelműen a Bizottság által adott válaszként értelmezem, és nem várom Öntől azt sem, hogy a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság által ma feltett konkrét kérdéseket megvitassa.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Egy dolog egyértelmű volt: több mint tízezer járatot töröltek, 300 repülőteret és több mint tízmillió utast érintett a válság. Le kell vonnunk a tanulságokat egy ilyen eseményt követően. Ez az oka az általunk ma feltett kérdésnek is, mert nagyon gyors együttműködésre volt szükség, és ez egyértelműen nem történt meg. Nem lehetséges összehangolt cselekvést improvizálni 24 órán belül. Ezekre a kérdésekre akarunk ma választ kapni, és nemcsak a Parlament akarja ezeket a válaszokat, hanem az európai polgárok is. Az első dolog, amit tudni szeretnénk, hogy az ilyen jelenség hatásaira és helyére vonatkozó tájékoztatás javult-e vagy sem? Másodszor, az EU szervei milyen szerepet fognak betölteni ebben a tekintetben a jövőben és milyen döntéshozatali hatáskörük lesz? Továbbra is 27 párhuzamosan meglévő döntés lesz, vagy a Bizottságnak már vannak egyéb javaslatai, és a légitársaságok milyen mértékben lesznek bevonva? Ez a kérdés nagyon gyakran felmerül. A Válságbizottságnak üléseznie kell – ülésezik és teszteket is végre fog hajtani. Rendkívül fontos lenne ezen Parlament és ezáltal az európai polgárok számára is, hogy tájékoztassák őket ezeknek a teszteknek az eredményeiről. A koordináció kapcsán fontos, hogy ez az EU-n kívül is megvalósuljon. Nemzetközi szinten is megállapodásra kell jutnunk a struktúrát illetően, mivel a légtér és egyes katasztrófák nem ismernek határokat ebben az összefüggésben. Egy másik fontos tényező a részünkről az utasok kérdése. Tízmillió utasról van szó, ez a tízmillió utas azonban nemcsak turista volt, akiknek meg kellett hosszabbítaniuk vagy örömmel meghosszabbították nyaralásukat, hanem olyanok is voltak köztük, akiknek sürgősen haza vagy valahova máshova kellett volna jutniuk. Ebben az esetben nem utalhatunk egyszerűen az utasok jogaira, kötelezettségünk, hogy összehangoltan dolgozzunk, alternatívákat nyújtsunk, valamint biztosítsuk az egyéb közlekedési módok nagyobb mértékű használatát. Szükség esetén például a vasúti útvonalak gyorsabb rendelkezésre állását kell biztosítanunk. Ezt sem lehet 24 órán belül rögtönözni. Ezeket a kérdéseket a polgárok és az utasok nevében is fel akarjuk vetni. Nemcsak a jogaik elmagyarázásának kérdéséről van szó. Végül, de nem utolsósorban – és ezt már említette – a légtérblokkok, vagy amit funkcionális légtérblokknak is nevezünk: a javaslat 27 helyett 7 légtérblokkot tartalmaz. Ez működhet. Bátorkodom megjósolni azonban ma, hogy ezt 2012-ig nem fogjuk tudni létrehozni, mert a tagállamok ezt nem akarják. Ebben a tekintetben rendkívül egyértelmű kifelé irányuló jelzést kell közvetítenünk, hogy a légtérblokkok számának csökkentése nélkülözhetetlen. Ez is működhet. Hahn úr, meghívom, hogy jöjjön el Maastrichtba − ez nem túl hosszú út az Ön számára. Ott már létezik a három vagy négy ország közötti együttműködés a légtér felső rétegére vonatkozóan. Az országok által felvetett valamennyi probléma ott kerül megoldásra. Menjen oda, javasolja ezt a Bizottságnak, és használja ezt modellként Európa esetében a hét légtérblokkra vonatkozóan. Akkor tizenkét hónapon belül képesek leszünk ennek a szabályozására. Edit Herczog, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, mivel nem vagyok tagja a Közlekedési Bizottságnak, képviselőtársaim eltűnődhetnek azon, miért akarok ennyire erről a kérdésről beszélni. Másokhoz hasonlóan én is a hamufelhő áldozata voltam. Bakuba utaztam, és csak nagy nehézségek árán tudtam visszajönni. Ez valamennyi európai polgárt érint. Ez egy lehetőség volt Európa számára, hogy megmutassa hozzáadott értékét − és kudarcot vallottunk. Úgy gondolom, hogy az európai

29

30

HU


polgárok megértették, hogy az EU még nem állt készen egységes fellépésre, azonban biztosítanunk kell, hogy a következő hasonló esetben készen álljunk erre. Úgy gondolom éppen ezért, hogy az egységes európai égboltra vonatkozó projekt sürgető. Ebben mindannyian egyetértünk. Annak ellenére, hogy nem vagyok a Közlekedési Bizottság tagja, szeretném megemlíteni, hogy nemcsak az egységes európai égboltra van szükség, hanem az ehhez kapcsolódó egységes európai infrastruktúrára is. Itt ezen a plenáris ülésen éppen ezért fel szeretném hívni a figyelmet a Galileo és az európai Föld-megfigyelési program − mivel azok potenciálisan kiváló európai infrastruktúrát jelentenek, ha létre tudjuk őket hozni − ezen célból való létrehozásának szükségességére. Ezért dolgozunk, hogy megkapjuk a költségvetési tételeket ezekre az ügyekre, azonban jobban el kell magyaráznunk az európai polgároknak, hogy miért van szükség ezekre a projektekre. Ezért akartam felszólalni, hogy elmondjam, hogy az európai politikák mellett európai infrastruktúrára is szükség van ezen a területen. Nathalie Griesbeck, az ALDE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr, biztos úr, kicsit kevesebb mint egy évvel ezelőtt 300 repülőteret zártak le Európában az Unió 27 tagállamából 23-ban. Ez jelentős pénzügyi veszteségeket okozott, és mindenekfelett, ahogy az előző felszólaló hangsúlyozta, több mint tízmillió utasnak, akik közül nem mindenki nyaralt, kellett elhalasztania utazását és egyéb közlekedési módot keresnie. Ez egy teljes mértékben természeti esemény által előidézett pusztítás eredménye volt, amely fontos összefüggésbe helyezett minket a természettel kapcsolatban, és amely az Európa feletti légterek példa nélküli megbénulását okozta. Természetesen nehéz megjósolni egy vulkánkitörést, és még ennél is nehezebb megjósolni egy vulkáni hamufelhő kialakulását − nehezebb természetesen mint egy hóval kapcsolatos esemény megjósolása. A felhő által előidézett válság ugyanakkor kiemeli az Unión belüli légi közlekedés irányításának valamennyi hiányosságát és hibáját, valamint számos irányítási eszköz gyenge pontját és hiányát. Ezen három tényező alapján három helyreállítási javaslatot szeretnék tenni: először a sürgető komodalitásra vonatkozóan, másodszor, az ilyen kihívásokra való válaszadást érintő közösségi módszer szükségességét illetően, harmadszor, és természetesen ez a legfőbb aggodalmunk, az utasok jogaira vonatkozóan, ez a legfontosabb számunkra. Ami az első elemet illeti, a válság kihangsúlyozta azt a tényt, hogy teljes mértékben elengedhetetlen a komodalitás megerősítése az európai közlekedésben, mivel a felhő előtérbe hozta nemcsak az európai szintű légiközlekedési rendszerek korlátait, hanem ami még fontosabb, a vasúti közlekedés korlátait is, mivel számtalan utas képtelen volt alternatív közlekedés módot találni. Az elmúlt egy év során készített tanulmányok bizonyították, és könnyen el is lehet képzelni, hogy nagyobb fokú komodalitás esetén a válság mértéke nem lett volna ilyen nagy, és a bénultság is valamivel kisebb fokú lett volna. Ami a második elemet illeti, a pénzügyi válság kapcsán és a kormányközi műveletekkel összehasonlított közösségi módszerrel kapcsolatos vita során, itt, a közlekedés területén, nem a kormányközi műveletek vagy a 27 tagállamtól érkező töredezett válasz fogja megoldani a tapasztalt és esetleg visszatérő nehézségeket, hanem egy hiteles közösségi módszer. Ez egy közösségi rendszerben az Eurocontrol kompetenciáinak megerősítését, és természetesen, ahogy azt már hangsúlyoztuk, az egységes európai égbolt létrehozásának sürgős befejezését követeli meg.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Harmadszor, ott vannak az utasok, akik miatt a legjobban aggódunk ... (Az elnök félbeszakítja a felszólalót.) Ahogy a bevezetőben elmondtam, rájöhettek, hogy amit utoljára hagytam, az a legfontosabb téma. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, először is köszönetet szeretnék mondani a Bizottságnak – ezt nem gyakran teszem –, amiért nagyon következetesen a biztonságra helyezi a hangsúlyt, a légitársaságok tiltakozása ellenére is, amelyek megpróbálták bagatellizálni a problémát, mert az ilyen jellegű problémák pénzügyi hatást vonnak maguk után. Azonban továbbra is a biztonságnak kell a vezérelvnek maradnia a jövőben. Néhány, európai szinten elérhető fejlesztésre azonban szükség van. Mit gondolnak például a közös mérési rendszerek fejlesztéséről? Léteznek olyan stratégiák, hogy hogyan és milyen munkamegosztással lehet ezeket a szennyezési eseteket mérni, hogy gyorsabban tudjunk legalább félig megbízható nyilatkozatokat tenni? Tudom, hogy ez rendkívül nehéz, különösen a meteorológiai körülmények miatt, azonban tudni szeretném, hogy történt-e bármilyen fejlődés a koordináció kapcsán, hogy legalább ugyanazon feltételeknek megfelelően végezzünk méréseket és értékeljük azokat. Általánosságban, a vulkáni hamu által okozott válság rávilágított, hogy jól felszerelt légiközlekedési rendszerünk jelenleg mennyire sérülékeny – ez mindannyiunk számára egyértelmű már a repülőtereinken is. Már a szokásos működés során is következmények sorozatát eredményezi két vagy három késés, ezáltal már a szokásos működés során is egyre nehezebbé válik a szolgáltatás igénybevétele, arról nem is beszélve, ha további probléma lép fel a külső időjárási viszonyok vagy a vulkáni hamu által előidézett válság miatt, a helyzet ilyen esetben teljes zűrzavarrá válik. Nincsen hibatoleráns rendszerünk, és ezen a területen is fejlődést kell elérnünk, hiszen egy rendszer éppen annyira jó, amennyire hibatoleráns módon képes reagálni adott esetekben. Az is egyértelművé vált, hogy komoly hiányossággal állunk szemben, nevezetesen a vasúti, a közúti és a légi közlekedés közötti koordináció általános hiányával. Éppen a nem megfelelő együttműködés miatt volt nehezen kivitelezhető a megfelelő kompenzációs intézkedések elvégzése a szárazföldön. Az egységes európai égboltra tekintettel, amely egyértelműen szükségessé vált − mivel az összehangolt intézkedések minden esetben megfelelőbbek lettek volna −, azt mondanám, hogy amíg minden egyes tagállam meg van arról győződve, hogy ő képes leginkább saját légterének hatékony irányítására, és az összes többi tagállam erre teljesen képtelen − és most a közép-európai légtérről beszélek −, nem fogunk fejlődést elérni ezen a téren. Ez az önteltség rongálja az európai együttműködést és ezáltal az európai eszmét is. Ezt egyértelműen látnunk kell. Jacqueline Foster, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, a vita során már elhangzott, azonban megismétlem, hogy mindannyian tisztában vagyunk a vulkáni hamufelhő által okozott jelentős mértékű zavarral. Ahogy az már elhangzott, több mint 100 000 járatot töröltek, több tízmillió üzleti utas és nyaraló nem tudott a tervek szerint utazni, áruk és rakományok késtek vagy nem kerültek szállításra egyáltalán, a válság ezenkívül üzleti vállalkozásokra is hatással volt, valamint európai fuvarozók és repülőterek katasztrofális pénzügyi veszteségeket szenvedtek. Összességében több mint 2 milliárd euróba került ez az európai légitársaságoknak. Az európai és tagállamokbeli intézmények, amelyek felelősek

31

32

HU


voltak az ilyen helyzetek kezeléséért, teljesen lebénultak, és őszintén szólva, ha a helyzet nem lett volna ennyire komoly, akkor gyakorlatilag nevetséges lett volna. A káoszban egy dolog volt egyértelmű. A légi közlekedés rendkívül fontos az európai gazdaság számára, és mint egyének, a jól működő és hatékony légiközlekedési ágazattól függünk, amelyben a legénység és az utasok biztonsága a legfontosabb prioritás. Örömmel támogatom ezt a szóbeli kérdést, nemcsak azért, mert az ezt a kérdést érintő előző plenáris ülés során lezajlott vitában arra szólítottam fel az Európai Uniót, hogy nézze meg a vulkáni hamu kezelésére vonatkozó nemzetközi legjobb gyakorlatot, és különösen kiemeltem Amerikát, amely mindig is jobban átgondolt megközelítést alkalmazott ebben a tekintetben. Mindenképpen üdvözöltem azt a tényt, hogy a Bizottság a válság értékelése folyamán elismerte, hogy Európának felül kell vizsgálnia eljárásait a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezeten keresztül. A nemzetközi legjobb gyakorlat szerint a vulkáni hamuval kapcsolatos potenciális kockázatok kezelésének felelősségét át kell adni a légitársaságok üzemeltetőinek a biztonságirányítási rendszereik részeként. A hatóságok szerepe a légitársaságok biztonságirányítási rendszereinek ellenőrzése annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek a megkövetelt biztonsági előírásoknak. Ezt az eljárást alkalmazza az Egyesült Államok és más országok, amelyek a légi közlekedés jelentősebb zavara nélkül tudták kezelni a vulkánkitörést. Az egyértelmű és határozott közös vezetés nélkülözhetetlen, és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek biztosítania kell, hogy az uniós tagállamok jelenlegi eljárásaikat alkalmassá tegyék annak garantálására, hogy a légitársaságok üzemeltetői vállalják a felelősséget, és támogatást élvezzenek az ilyen döntések meghozatalakor a jövőben. Végül, a tavaly áprilisi és májusi válság teljesen egyértelművé tette, hogy az egységes európai égbolt és az egységes európai égbolt légiforgalmi szolgáltatási kutatás teljes körű végrehajtása prioritás. Az európai ipar és az adófizetők egyaránt jelentős összegeket fektettek már be ezekbe a projektekbe, és európai jogalkotókként tovább kell dolgoznunk a kiegyensúlyozott, költséghatékony és strukturális reformokért. Üdvözlöm a biztos úr mai észrevételeit. Bízzunk benne, hogy pozitív módon haladunk most előre. Juozas Imbrasas, az EFD képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök úr, mivel ma ismét a vulkáni hamu által okozott válságról beszélünk, úgy tűnik, hogy ez a téma még mindig releváns, és egyes kérdések megválaszolatlanul maradtak. Értjük, hogy a vulkánok nem követnek semmilyen szabályokat, és nem tudunk kizárni előreláthatatlan körülményeket. Ez mind a légiközlekedési ágazat túléléséről szól, azonban a légi járműveket nemcsak a vulkánok, hanem viharok, hó és ehhez hasonló jelenségek is akadályozzák. Érthető módon lehetetlen kizárni, megállítani vagy megelőzni mindent, ami a légi közlekedés során történhet. Egyértelmű, hogy a légi járművek biztonságának, az emberek életének és mobilitásának szerepelniük kell a legfontosabb szempontjaink között. Örömömre szolgál, hogy egy átfogó programot folytatunk az európai egységes égbolt kezdeményezés végrehajtása révén a légiforgalmi szolgáltatás modernizálása érdekében. Egyetértek képviselőtársammal, aki épp most mondta el, hogy közös infrastruktúrát is létre kell hozni. Ezen téma kapcsán el szeretném mondani azonban azt is, hogy ma át kell gondolnunk és meg kell vitatnunk az alternatív közlekedés fejlesztését. Jelentősebb fejlődést kell elérnünk ezen a területen. Ez a válság különösen hatással volt az Európai Unió keleti tagállamaira, amelyek továbbra is elkülönülnek Nyugat-Európa egy részétől, és az Európai

10-03-2011

10-03-2011

HU


Unió más tagállamaival ellentétben nem volt elegendő lehetőségük az alternatív közlekedési módok igénybevételére. Ma már tudjuk, hogy sürgősen létre kell hoznunk egy alternatív másodlagos mobilitási rendszert, transzeurópai hálózatokat, vasúthálózatokat és a légi közlekedés alternatíváit, ahogy azt bölcsen tettük a villamosenergia-hálózatok és a távközlési hálózatok esetében. Tekintettel a pénzügyi perspektívákra, éppen ezért ambiciózusabb célokat kell meghatározni a transzeurópai hálózatok felülvizsgálata során. A szárazföldi közlekedésnek és mindenekfelett a vasutaknak zökkenésmentesebben kell tudniuk helyettesíteni a légi közlekedést, amennyiben az utóbbi működésképtelenné válik. Elérkezett az idő a konkrét alternatívák átgondolására és azok minél gyorsabb végrehajtására. Diane Dodds (NI). – Elnök úr, egyes képviselőtársaimhoz hasonlóan én sem vagyok a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagja, azonban Észak-Írországból, az Európa szélén elhelyezkedő szigetről jövök. El tudja képzelni éppen ezért, hogy mennyire életbe vágóan fontosak a jó légi és tengeri útvonalak, nemcsak gazdaságunk, hanem az egyének utazása szempontjából is. Az elmúlt hónapok során, sőt még ezen a héten is olyan egyéni választók megoldatlan eseteivel foglalkoztam, akiket érintett ez a válság. A vulkáni hamu által okozott válság idején a becsült költségek meghaladták a napi 200 millió fontot egyedül az Egyesült Királyság járataira vonatkozóan. Ennek elkerülése érdekében éppen ezért sokkal nagyobb fokú együttműködésre és a legjobb gyakorlat fokozottabb figyelembe vételére van szükség, hogy létrehozzunk egy tervet a jövőbeli fennakadások és a gazdaságra gyakorolt ilyen szörnyűséges hatás megelőzése érdekében. Ahogy mondtam, számos panasz érkezett az egyéni választóktól, amelyek közül sok a légitársaságokra összpontosított, arra, hogy hogyan kezelték az egyéneket, valamint arra, hogy nem tettek eleget gondoskodási kötelezettségüknek. Azt szeretném kérni a Bizottságtól, hogy ezzel is foglalkozzon. Ville Itälä (PPE). – (FI) Elnök úr, természetesen ismerjük ezeket a szomorú történeteket, amelyeket a hamufelhő kialakulásakor hallottunk. Sokan nem tudtak eljutni rokonaik temetésére, gyermekeik esküvőjére vagy hasonló eseményekre. Ezek nagyon személyes, sajnálatra méltó incidensek voltak, nem beszélve a tízmillió ember szenvedései során keletkezett pénzügyi költségekről. Ahogy Ön is látja, semmi sem működött igazán. Nem tudtuk azt mondani, hogy az EU-nak volt megoldása ezekre a helyzetekre, és itt a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság elnöke helyesen mondta, hogy ezt a kockázatot nem lehetett előre látni, nem lehetett irányítani, és az egész helyzet inkább egy teljes káoszhoz hasonlított. A Bizottságnak most a lehető leghamarabb meg kell adnia a közvélemény számára az általa várt válaszokat: a válaszokat, hogy vannak-e műszaki megoldásaink, vagy vajon a légitársaságok fogják-e ezeket a megoldásokat megtalálni. Ha vannak, akkor azok mik lehetnek? Milyen jogaik lesznek a jövőben az utasoknak egy hasonló helyzet esetén, amikor nem tudnak repülni vagy hazajutni? Mikorra hozunk létre egy hatékony közös európai légteret? A válasz, amit az emberek hallani akarnak, természetesen az, hogy minél előbb, így ez nem folytatható már sokáig. Mi az alternatív terv? Milyen közlekedési módokat kell használni? Ebben a helyzetben az emberek tanácstalanok voltak. Mások taxit rendeltek Spanyolországból Finnországba, és több ezer euró menetdíjat fizettek ki. Ez a helyzet nem ismétlődhet meg a jövőben: rendelkeznünk kell egy tervvel arra vonatkozóan, hogy hogyan tudjuk jobban szolgálni az embereket ezeket az alternatív megoldásokat illetően.

33

34

HU


Ebben az összefüggésben szeretnék megemlíteni még egy itt már említett kérdést és egy másik természeti zavart: a havat. Decemberben több tízezer ember ragadt az európai repülőtereken, amikor havazott. Az én országomban, Finnországban folyamatosan erősen havazik és kemény fagyok vannak, azonban a dolgok működnek. El kell érnünk éppen ezért, hogy az európai repülőterek is megfelelően működjenek. Ez nem túl nehéz, és egyszerűen nem adhatjuk fel: kezelnünk kell a problémákat, hogy biztosítsuk a polgárok számára az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Silvia-Adriana Ţicău (S&D). – (RO) Elnök úr, az izlandi vulkánkitörés és a tavaly hullott nagy mennyiségű hó komoly fennakadásokat okozott az európai légi közlekedésben, és jelentős gazdasági és társadalmi következményekkel járt. Az ilyen helyzetek jövőbeli megismétlődésének elkerülése érdekében azt szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy milyen fontosabb új szabályozásokat fontolgat a légi közlekedést igénybe vevő utasok jogaira vonatkozó jogi keret javítása érdekében. A Londonban és Toulouse-ban található, vulkáni hamuval foglalkozó tanácsadó központok, amelyek az ICAO által létrehozott kilenc hasonló központból álló nemzetközi hálózat részét képezik, valamint a vulkáni hamufelhőre vonatkozó kockázati táblázatokat készítő londoni speciális központ működése ellenére is javítanunk kell az európai infrastruktúrát a vulkáni hamufelhők koncentrációjának valós idejű értékelését végző rendszer bevezetésével. Az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének javításáról szóló 1070/2009/EK rendelet megköveteli a tagállamoktól a funkcionális légtérblokkok végrehajtásának biztosításához szükséges intézkedések meghozatalát 2012. december 4-ig. Meg szeretném kérdezni a Bizottságtól, hogy az egységes európai égbolt létrehozása összeegyeztethető lesz-e a megállapított ütemtervvel. Az Európai Uniónak továbbá komodalitást, valamint a számos közlekedési módot magába foglaló európai útvonalakra vonatkozó foglalási és jegykibocsátási rendszert kell biztosítania. Az Európai Uniónak szüksége van egy nagysebességű vasúti rendszerre, amely összeköti Európa fővárosait és városait. Liam Aylward (ALDE). – Elnök úr, a vulkáni hamu által tavaly okozott válság nyomán közel 100 00 járatot kellett törölni, ami teljes felfordulást jelentett az utasok számára. A válság utasokra gyakorolt hatására szeretném felhívni ma a Bizottság figyelmét. Több mint tízmillió embert érintett a válság és a járattörlések jelentős gazdasági költségeket róttak utasok ezreire. A repülőtereken vannak ugyan figyelmeztetések és információs füzetek, amelyek tájékoztatják az utasokat jogaikról, ezeknek azonban gyakran kevés a hasznuk járattörlések vagy az utazás jelentős fennakadása esetén, mint amilyet a hamufelhő is okozott. Az uniós jogszabályok értelmében az utasoknak joguk van a tájékoztatáshoz és a légitársaság által biztosított segítségnyújtáshoz. A valóságban azonban az utasok többsége, akiknek az utazása félbeszakadt, sok időt és pénzt költ az információ felkutatására, alternatív jegyek keresésére vagy a légitársaságoktól való kártérítés követelésére. Ezt a kérdést illetően a Bizottságnak hatékonyabbnak kell lennie. A legnagyobb frusztráció, amivel az ilyen helyzetekben az utasok szembesülnek, az információ megszerzése és a légitársaságokkal való kapcsolatfelvétel. Annak ellenére, hogy tisztában vannak a jogaikkal, ez nem sok segítséget nyújt számukra, ha egy repülőtéren ragadtak, vagy ha egy légitársaságot akarnak elérni.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Miközben elismerem, hogy a hamu által előidézett válság idején a légitársaságok példa nélküli nyomás alatt álltak, hogy a több ezer utassal foglalkozzanak − és el kell ismernem, egyes társaságok ezt bámulatra méltóan meg is tették −, általában véve az emberek nagyon nehezen tudnak tájékoztatáshoz és segítségnyújtáshoz jutni, amikor arra szükség van. A rossz időjárás miatt 2010 decemberében kialakult utazási káosz is ez bizonyítja. Az utasoknak naprakész információkra van szükségük, de el kell tudniuk érni a légitársaságokat ahhoz, hogy gyakorolni tudják jogaikat. A légitársaságoknak, a repülőtéri ügyfélszolgálatoknak és tájékoztatásnak jobban hozzáférhetőbbnek kell lenniük azon utasok számára, akiknek az utazása félbeszakadt. Nem elegendő tájékoztatni az Európa Unió polgárait az utasként őket megillető jogokról, hanem segíteni kell őket azok gyakorlásában egy utazási káosz esetén. Michael Cramer (Verts/ALE). – (DE) Elnök úr, ez egy természeti katasztrófa volt, amely sok ember esetében szörnyű következményekkel járt. Ha azonban ezt összehasonlítjuk az áradásokkal és az azokkal párhuzamosan bekövetkező hurrikánnal Ausztráliában, vagy az új-zélandi Christchurch városában bekövetkező földrengéssel, akkor látjuk, hogy valamennyien sértetlenül vészeltük át az eseményeket. A biztonság volt a legfőbb prioritás, és ez így volt helyes. Kallas biztos úr az EU tagállamainak közlekedési minisztereivel egyetértésben helyes döntést hozott. Nem értem a légitársaságokat érintő kritikát. Egyértelműen veszteséget szenvedtek − 2 milliárdos összeget említettek. Nem helyes azonban a felelősséget a légitársaságokra hárítani azt illetően, hogy a járatok folytathatják-e útjukat. Ezt a döntést politikai szinten kell meghozni. A biztonság elsődleges prioritású. Képzeljük el, hogy egy repülőgép balesetet szenvedett volna a vulkáni hamu miatt. Ebben az esetben egy teljesen más vitát folytatnánk, nevezetesen, hogy mennyire felelőtlen volt akár egy repülőgép számára is engedélyezni a felszállást. Szükségünk van egy B tervre, ahogy az igen helyesen elhangzott, és a vasúti rendszer jelenti az alternatív megoldást. Az üzemanyag-adóztatás alóli mentességük miatt a légitársaságok évente 30 milliárd eurót kapnak az európai adófizetőktől. Ezt a pénzt a vasúti rendszerbe kell fektetni, legalábbis annak egy részébe, hogy egy ilyen jellegű katasztrófa esetén legyen egy alternatív megoldás. A biztonság az első – ezt kérik az emberek, és ezt helyesen teszik. Ugyanennek kell történnie a jövőben is. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, a helyzet rávilágított, hogy Európa valójában nem volt felkészülve erre a válságra. Annak ellenére, hogy mit hallunk itt az ülésteremben, a szakértők azt mondják, hogy a reakció a mi részünkről túlzott volt, és egyes járatokat minden bizonnyal engedélyezni lehetett volna. Ez azonban szintén rávilágít a bénultság vitathatatlan mértékére, amelyben találtuk magunkat. Az előző felszólalóknak természetesen, akik egy bizonyos alternatíváról beszéltek a vasúthálózat fejlesztésének formájában, igazuk van. Ez egyértelmű. A légi közlekedés terén az erre a problémára adott válasz mindenképpen a jobb összehangolás és az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség szerepének megerősítése. Mindemellett jó, hogy novemberben az Európai Parlament egy megfelelő rendeletet fogadott el ezt a kérdést illetően. Ez a helyes irányba tett lépés volt. Béla Kovács (NI). – (HU) Elnök úr! A vulkánkitörés apropóján át kell gondolni a közlekedési prioritásokat. Ideje a közepes távú közlekedésben 1500 km-ig a vasutat favorizálni. Ehhez szükség szerint támogatások, adók és egyéb szabályzók használhatók

35

36

HU


fel. Fontos szempont, hogy jelentős belső piaci kereslet tapasztalható a pályakorszerűsítés és vasútiszerelvény-gyártás kapcsán. Számos új munkahely is teremthető ezáltal. A nagy sebességű vonatokhoz képest a repülőgép – tekintettel a becsekkolásra, a reptéri transzferre – nulla minimális időelőnyt nyújt hatalmas szén-dioxid és zajszennyezés mellett. A vulkánok kitörését megakadályozni nem áll módunkban, azonban a kitörések előrejelzése és a kialakult helyzet értékelése javítható. De tényleges megoldást csak a közlekedés, energetikai iparpolitika és az iparpolitika átalakításától remélhetünk, mert a vulkánkitörés a vasúti közlekedést nem, illetve csak nagyon lokálisan zavarja. Christine De Veyrac (PPE). – (FR) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, ahogy sokan elmondtuk most itt, az izlandi vulkán tavaly áprilisi kitörése fájdalmas példája volt az európai égbolt széttöredezettségének és működésképtelenségének. Az esemény mindannyiunkat közvetlenül érintett itt, a Parlamentben. Állampolgáraink közül ötmillióan maradtak valódi alternatív közlekedési megoldás nélkül. Egy évvel ezt a kivételes eseményt követően még mindig nem születtek új európai intézkedések. Biztos úr, azt mondta, hogy a vulkáni hamuhoz kötődő első válságkezelő gyakorlatot április 13-ra és 14-re tervezik, az Eurocontrol, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), és a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség (IATA) koordinációjában, létfontosságú azonban, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) töltse be az igazi vezető szerepet az európai szintű biztonsági intézkedések koordinálásában. Biztos, hogy a londoni és toulouse-i látvamegközelítési térképek (VAC) által nyújtott információt finomítani kell modernebb technológiák felhasználásával. Ahogy láttuk ugyanakkor tavaly áprilisban, az adatok ellentmondásosak lehetnek, és olyan döntések meghozatalára késztethetik a tagállamokat légterük bezárásával kapcsolatban, amelyet kevésbé az információk, mint az érzelmek irányítanak. Ebben az összefüggésben az EASA szerepe létfontosságú az adatok összehangolt értelmezésében, valamint az információ centralizációjának és disszeminációjának biztosításában. Az egyes VAC-térképek által nyújtott információk mellett az EASA-nak be kell vezetnie egy mechanizmust a meglévő adatok begyűjtésére, szoros együttműködésben a tagállamokkal, a légitársaságokkal és azok pilótáival. Az információ centralizálása, valamint az összes érintett koordinálása meg fogja akadályozni a káosz kialakulását és a tavaly tapasztalt következetlenségeket. Elvárom tehát a Bizottságtól, az EASA-val együtt, hogy konkrét javaslatokat nyújtsanak be a közeljövőben, amelyet teljes mértékben integrálni fognak az egységes európai égbolt bevezetésébe. James Nicholson (ECR). – Elnök úr, a vulkáni hamufelhővel kapcsolatos válság nagy zavart okozott tavaly április és május között. Ahogy Foster asszony mondta, sokan rájöttünk, mennyire függünk a modern légi közlekedéstől. Egyértelmű, hogy ha valaki olyan helyről származik, ahonnan én, ahol gyakorlatilag lehetetlen repülőgép nélkül a munkahelyre menni, akkor ez eléggé egyértelművé teszi ezt a függést. Valószínűleg mindenkinek van valami története, aki abban az időben utazott, és néhány embert igazán rosszul érintett. Emellett a légitársaságoknak és más vállalkozásoknak a földön maradásra kényszerített repülőgépek és a várakozásra kényszerített utasok miatti gazdasági veszteségei is jelentősek voltak. Az emberek azt mondták, ez újra megtörténhet. Szerintem ez az, amire fel kell készülnünk, mivel úgy tűnt, rengeteg a bizonytalanság. Engedjék meg, hogy nagyon őszinte legyek: olyan emberként, aki hetente repül, amikor fent vagyok 39 000 láb magasan, akkor

10-03-2011

10-03-2011

HU


mindenekelőtt biztonságban akarok lenni, és ezért sohasem érvelek a biztonsággal szemben. Biztosnak kell lennünk abban, hogy az utasok biztonsága a legfontosabb. Véleményem szerint ezt az alapvetést kell támogatnunk. Artur Zasada (PPE). – (PL) Elnök úr, megismétlem: 100 000 törölt járat, tízmillió utas, akik nem értek el célállomásukra, 2 milliárd EUR veszteség a légitársaságok számára. Nem emlékszem, hogy valaha hasonló mértékben megbénult volna a légi közlekedés Európában. Az Európai Bizottság a nyilvánosság és a légi szolgáltatási iparág nyomására gyors és döntő lépések meghozatalát jelentette be már tavaly áprilisra. Sajnálatos módon, ahogy a vulkáni hamu elszállt, úgy szállt el a Bizottság ambíciója is. Mostanáig nem hoztak létre európai válságkezelési tervet hasonló helyzetek kezelésére. Szintén nem sikerült eddig közös álláspontra jutniuk a biztonsági szakértőknek, a repülőgépgyártóknak, a légitársaságoknak és a piacellenőrző hatóságoknak. Fontos tehát feltenni ma a következő kérdést: mi történt ez ügyben az elmúlt évben? Ha egy hasonló vulkánkitörés történne ma, másképp reagálnánk, mint egy éve? Mikor terjesztenek elő speciális intézkedéseket? Hosszan tartó párbeszédet folytatunk az egységes európai égboltról, a testszkennerekről és a palackozott folyadék vizsgálatához szükséges berendezésekről, valamint az olyan természeti katasztrófák esetén alkalmazandó eljárásokról, mint a vulkánkitörés vagy a különösen hideg tél. Mindeközben az Európa fölötti légi közlekedés mértéke évről évre nő. Lassan vége a tárgyalásokra szánt időnek. Az európai égboltnak azonnali és jó megoldásokra van szüksége a jövőre nézve, és erőteljesen biztatom a Bizottságot ennek a munkának a befejezésére. Nagyon köszönöm. Ismail Ertug (S&D). – (DE) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, a múlt évi vulkáni hamu hatásosan mutatta be gyengeségeinket. Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan kellene a hasonló helyzeteket kezelnünk a jövőben. Elsősorban természetesen a repülőgép fedélzetére szálló utasok biztonsága a legfontosabb. Természetesen azonban azzal is foglalkoznunk kell, hogy hogyan kezeljük a pénzügyi veszteségeket. Kérdésem a Bizottsághoz tehát – Hahn úr, esetleg közvetíthetné Kallas úrnak is –, hogy mit is tervezünk pontosan? Véleményem szerint különösen fontos, hogy átvegyük a koordinációt repülési tesztek esetén és határértékek meghatározásakor. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy tudjuk, mely repülőgépek szállhatnak fel és mikor. Lenne egy másik megjegyzésem, biztos úr: rendkívül fontos – és erre már számos alkalommal utaltunk – egy egységes európai égbolt létrehozása. Mit kíván tenni a Bizottság annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljon a tagállamokra, hogy tényleg teljesítsék kötelességüket ezen a téren? Végül is, aláírták a megállapodást. Egy másik fontos pont, amely több alkalommal elhangzott ma, az az, hogy mi történik most az utasok jogaival a légi közlekedés terén. Létezik a 2004. évi 2061. számú EK-rendelet. Mit szándékozik tenni a Bizottság ebben a tekintetben? Tisztában vagyunk a különböző légitársaságok számára okozott pénzügyi veszteségek problémájával. Szeretném továbbá ismételten hangsúlyozni, hogy szükségünk van a légi közlekedés alternatíváira, és ez alatt a vasúti fuvarozási rendszert értem. Egyetértek azokkal is, akik szerint össze kell kötni a nagyobb városokat – Európa fővárosait. Ebben az esetben is az a válasz, hogy nagyobb európai részvételre, és nem kevesebbre van szükség. Örülnék, ha a Bizottság figyelmet szentelne ezeknek a kérdéseknek. Carlo Fidanza (PPE). – (IT) Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim, először is szeretnék köszönetet mondani Marinescu úrnak, hogy határozottan támogatta ezt a vitát.

37

38

HU


Közel egy évvel az esemény után azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük ezt a kényes kérdést, amely jelentős károkat okozott az érintett utasok és vállalkozások számára, mind a légiközlekedési ágazatban, mind egyéb ágazatokban. Szükségesnek tartom ezért egy kétágú megközelítés alkalmazását. Egyrészről meg kell erősíteni a hatóságok és az érdekeltek közötti együttműködést, foglalkozva végre az Eurocontrol reformjával, amely természetesen nem egy közvetlenül az európai intézmények számára jelentő testület, mindenesetre azonban létfontosságú szerepet játszik a válságkezelésben és ennek a válságnak a nem hatékony kezelésében. Beigazolódott a tisztán matematikai modellek nem megfelelő volta, amelyek a légtér majdnem teljes lezárására indították az egyes országok hatóságait, amikor erre nem is volt szükség. Egy, a helyszínen tesztelt és modern technológiákat alkalmazó modell hiányában a túlzott óvatosság súlyos károkhoz és kellemetlenségekhez vezetett. Döntő lépéseket kell tennünk továbbá az egységes európai égbolt elérésének irányába, a lehető leggyorsabban kialakítva az összes funkcionális légtérblokkot a légtér kezelésében tapasztalható széttöredezettség csökkentése érdekében, és biztosítanunk kell hatékonyabb kezelésüket is. Másrészről fontos, hogy biztosítsuk az utasok jogait. Ebben az összefüggésben remélem, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb be tudja nyújtani a szervezett utazásról szóló irányelv felülvizsgálatát, hogy tisztázni lehessen a garanciák és felelősségek keretét rendkívüli körülmények esetén, valamint a rendeletnek az utazók jogaival kapcsolatos változásait, amennyiben a rendkívüli körülmények tartósan fennmaradnak. Szintén fontos lenne – más képviselőtársaim is ugyanezt mondták – egy vészhelyzeti terv kidolgozása, amely alternatív mobilitást biztosít, alternatív közlekedési lehetőségeket, ha újra hasonló eset történne. Dominique Riquet (PPE). – (FR) Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani korábban felszólalt képviselőtársaimnak, hogy kihangsúlyozták az európai légi közlekedés integrációjával kapcsolatos összes hiányosságot a légtér használata, a repülőterek szerkezete és a kereskedelmi hálózatok terén. Hangsúlyozni szeretném emellett még kifejezettebben a nem légtérrel kapcsolatos vonatkozásokat, amelyekre a vulkánnal kapcsolatos válság rávilágított; vagyis a légi közlekedést helyettesíteni képes hálózatok, és különösen a vasúthálózatok hiányára, ahogy azt már említették ma reggel, és mindenekelőtt az integrált információs rendszerek hiányára, amelyek lehetővé teszik az utasok számára, hogy gyorsan tájékozódhassanak az alternatív közlekedési lehetőségekről. Ennek az eseménynek arra kell késztetnie minket, hogy alternatív, hatékony és versenyképes közlekedési módokat dolgozzunk ki. Ebben az összefüggésben az első vasúti csomag felülvizsgálatának, valamint az infrastruktúrával kapcsolatos szakpolitikáknak a transzeurópai közlekedési hálózatokon keresztül való új életre keltésének is ebbe az irányba kell haladnia. Felszólítom továbbá a Bizottságot, hogy komolyan vegye fontolóra egy egységes információs és helyfoglalási interfész létrehozását az összes összekapcsolt közlekedési mód esetében. Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz (PPE). – (PL) Elnök úr, Európa nem volt felkészülve ilyen káoszra, és a válságkezelésért felelős intézmények nem tudták elvégezni feladatukat. A légiközlekedési embargó miatt a légitársaságok 400 millió dollárt vesztettek naponta.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A kieső jegyeladáshoz még hozzá kell adni a repülőtereken rekedt utasok szállás-, étkezési és utazási költségeit. A szeizmikus és vulkáni aktivitás nem újdonság a világban, és a jövőben is történhetnek vulkánkitörések. Sajnálatos módon nincs megfelelő orvosság ilyen helyzetekre. Ilyen helyzetekben az Európai Uniónak arra kellene összpontosítania, hogy biztosítsa polgárainak a repülés mellett az alternatív közlekedési lehetőségeket. Jó megoldás lenne vasúti csomópontok közös hálózatának kialakítása az Unióban felállított TEN-T hálózat részeként, valamint a nagy sebességű vasúti közlekedés fejlesztésére való összpontosítás. Ez minden bizonnyal hatékony lenne az ilyen típusú problémák megoldásában. Köszönöm. Karin Kadenbach (S&D). – (DE) Elnök úr, Hahn úr, nem vagyok tagja a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak én sem, de úgy gondolom, mindannyiunk számára fontos, hogy tanuljunk a hamu okozta válságból. Ahogy már elhangzott a mai nap folyamán, az „első a biztonság” elvnek kell irányítania a megfelelő megoldás megtalálását a jövőben. Vasutakat kell kialakítanunk, és létre kell hoznunk egy európai vasúthálózatot. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy kialakítsuk a személy- és teherfuvarozás átfogó koordinációjának egy formáját földrengések, hamufelhők, árvizek és hasonló katasztrófák esetére, függetlenül attól, hogy légi, vasúti vagy közúti közlekedésről van-e szó. A nemzeti kapcsolattartó pontok, mint amilyeneket most alakítunk ki az egészségügyi ágazatban a határokon átnyúló egészségügyi ellátás terén, szinte magától értetődő megoldásnak tűnnek – nemzeti kapcsolattartó pontok, amelyeket az összes generáció igénybe tud venni. Az igazság az, hogy látok jelenleg bizonyos generációk közötti egyenlőtlenséget a légi közlekedésben. Manapság szinte lehetetlen információhoz jutni internet nélkül. Ennek a problémának a megoldása érdekében is erőfeszítéseket kellene tennünk. Pat the Cope Gallagher (ALDE). – Elnök úr, ahogy sok kolléga már kijelentette, a vulkáni hamu okozta válság jelentős zavart okozott a légi közlekedésben, és jelentős gazdasági kárral járt 2010-ben, a kár mértéke még most sem meghatározható. Tízmillió utast érintett közvetlenül, és 100 000 járatot töröltek egész Európában. Írországból származom, és az ír légi utasoknak nagy nehézségekkel kellett szembenézniük a hamufelhő következtében, mivel Írországnak nincs szárazföldi útja az európai kontinensre. Át kellett kelnem a tengeren; vasúton, taxikkal és autókkal jöttem Strasbourgba, ami több mint 24 órába tellett, alvás nélkül. Természetesen ez nem annyira nagy ár, és biztosítanunk kell, hogy a biztonság legyen az elsődleges. A helyzet ugyanakkor rávilágított arra, hogy mennyire nagy szükség van egy közös politikára. Üdvözlendőnek tartom Kallas biztos úr közelmúltbeli kezdeményezését az egységes európai égbolt bevezetéséről és egy funkcionális légtér létrehozásáról. Szintén üdvözlendőnek tartom Hahn biztos úrnak a mai napon itt tett bejelentését, és teljes mértékben támogatom ezeket az intézkedéseket, mivel a vulkáni hamu nem ismer sem politikai, sem földrajzi határokat. Ádám Kósa (PPE). – (HU) Tisztelt képviselőtársaim! Amint azt Marinescu képviselőtársam is említette, a vulkáni hamu során Európa stratégiailag és technikailag nem volt felkészülve erre a helyzetre. Szeretném felhívni a Bizottság figyelmét arra, hogy ez a tájékoztatáshoz és az információhoz való hozzáférésre is rányomta a bélyegét. Olyan hátrányos helyzetű csoportok, mint a kisgyerekes családok, fogyatékos emberek érezték ennek a hátrányát a kommunikációs káosz miatt. Nem tudtak élni a lehetőséggel. Kérdezem a Bizottságot,

39

40

HU


hogy 2010 áprilisa óta hasonló válsághelyzetben minden utazópolgár hozzáférhet-e majd a megfelelő tájékoztatáshoz, hogy megfelelően élhessen az információhoz való jogával. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a tisztelt képviselőknek megértésükért, mivel tudják, hogy nem vagyok jártas ebben a témában. Tisztelt képviselők, igazuk van, hogy kollégám, Siim Kallas elnökhelyettes úr kiváló munkát végez, és amennyiben szükséges, írásbeli választ fognak kapni egyes kérdéseikre. Ezzel kapcsolatban szeretném megköszönni Önöknek ezt az érdekes vitát, különösen, mivel ahogy Önöket, engem is személyesen érintettek az események. Ezért a következő kijelentéssel szeretném zárni a vitát. A vulkáni hamuval kapcsolatos tavalyi válság egyértelműen rámutatott arra, hogy együttműködve megoldást kell találnunk a tavalyi légtérzárlat megismétlődésének elkerülése érdekében. Ezt figyelembe véve – és ahogy az tavaly áprilisban is történt – az ennek érdekében tett intézkedéseknek nem szabad csökkenteniük a magas szintű biztonságot, amelyről a légiközlekedési ágazat az egész világon híres. A válsághelyzetek nem jelentenek újdonságot az Európai Unió számára, és az EU-nak a válságra adott válasza jól időzített és hatékony volt. Megmutatta a centralizált európai cselekvés fontosságát kiterjedt válsághelyzet esetén. Kifejezetten az Eyjafjallajökull vulkánnal kapcsolatos esetben előtérbe került az egységes európai égbolt fogalma, az erre vonatkozó kezdeményezés törekvései és célkitűzései. Ahogy az Európai Unió Tanácsa is felismerte, fontos a végrehajtásának felgyorsítása, hogy minél hamarabb részesülni lehessen az alkalmazásából eredő előnyökből. A Bizottság szempontjából a hangsúly továbbra is egy összehangolt megközelítésen, valamint a jövőbeni válsághelyzetek esetére megállapított intézkedések alkalmazásán van. Ez hasznára válik az összes európai állampolgárnak. Szándékunkban áll a légi utasok jogainak felülvizsgálata 2012-ben. Végül, de nem utolsósorban, létfontosságú az ipar részvétele, hogy megkönnyítse egy koordinált döntéshozatali folyamat kialakítását. Elnök. – A vitát lezárom. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) David Martin (S&D), írásban. – Az Izlandon történt vulkánkitörés következtében az európai légtér jelentős részének lezárása tavaly áprilisban és májusban súlyos közlekedési zavarokat, valamint gazdasági károkat okozott, és tízmillió utast érintett közvetlenül. Úgy gondolom, hogy elsősorban a működtetőké a járatok biztonságáért való felelősség. Ezért pontos adatokkal kell ellátni őket. A pilótákat kiképezték a rendkívüli repülési körülmények kezelésére, a kereskedelmi légitársaságok biztonsági előírásait felülvizsgálták, ellenőrizték és jóváhagyták a szabályozó hatóságok, és a légitársaságok rendelkeznek a vulkáni területek fölötti üzemeltetéshez szükséges tapasztalatokkal, ahogy azt biztonsággal kapcsolatos eredményeik is jelzik. Ezért a repülőgépet működtető személynek (a pilótának) kell értékelnie a kockázatot, és biztosítania a járatok biztonságát, például az útvonalak megválasztásával, vagy annak eldöntésével, hogy szükséges-e az út újratervezése, figyelembe véve az összes hozzáférhető információt (több információ nyújtása, fejlettebb technikai felszerelések a repülőgépek fedélzetén). Remélem, hogy a Bizottság egyeztetni fog a megfelelő hatóságokkal annak biztosítása érdekében, hogy a jövőben lehetővé tegyük számukra munkájuk végzését. Wojciech Michał Olejniczak (S&D), írásban. – (PL) A vulkáni hamuval kapcsolatos válságról folytattak ma vitát a Parlamentben. A tavalyi izlandi vulkánkitörés komoly

10-03-2011

10-03-2011

HU


fennakadásokat okozott a légi közlekedésben egész Európában. Jelentős gazdasági veszteséggel járt, és tízmillió utast érintett közvetlenül. Természetesen nem érdeke az Uniónak, hogy szembeszálljon a természet erőivel, de ha jobban előre lehetne jelezni egy hasonló válság előfordulásának lehetőségét a jövőben, akkor az minden bizonnyal lehetővé tenné a gazdasági veszteségek csökkentését, és nagyobb kényelmet jelentene Európa állampolgárai számára is. A vita során szó volt a technológiai felszerelésekbe való beruházások, valamint a valós idejű időjárási információk nyújtását célzó adattovábbítási rendszerek bevezetésével kapcsolatos fejleményekről is. Kérdéseket intéztek az Európai Bizottsághoz az együttműködésen alapuló döntéshozási folyamatok átláthatóságát és a válaszok jobb koordinálását illetően. Megvizsgálták továbbá a légi forgalom jövőbeni növekedésének esetleges következményeit, valamint hogy milyen intézkedéseket kell meghozni ahhoz, hogy az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség felelős legyen az operatív változások elvégzéséért. Nuno Teixeira (PPE), írásban. – (PT) A természeti katasztrófák intenzitása és gyakorisága is folyamatosan nő. Az Izlandon tavaly áprilisban és májusban kialakult vulkáni hamufelhő a teljes európai légtérre hatással volt: a repülőtér-hálózat 75%-a nem működött, a válság jelentős gazdasági veszteségeket okozott, és körülbelül tízmillió utast érintett. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk a légi közlekedés további fennakadását, sürgősen foglalkoznunk kell válságkezelési intézkedésekkel. Ez azt jelenti, hogy beruházásra van szükség a technológiai felszerelések terén a földön és a levegőben egyaránt a megfelelő valós idejű információ biztosításához. Létfontosságú továbbá a különböző intézmények válságkezelésben betöltött szerepének és funkciójának meghatározása, hogy a megfelelőbb koordinációval elkerülhető legyen a különböző szereplők nagyobb vesztesége. Ez az esemény megmutatta, hogy rendkívül fontos az európai légtér integrációjának véghezvitele az egységes európai égbolt kezdeményezésen keresztül. A légi közlekedés volumenének folyamatos növekedése, az európai légtér széttöredezettsége, valamint az olyan előre nem látható események, mint például a vulkáni hamufelhő, azt mutatják, hogy az EU-nak koordinálnia és harmonizálnia kell a légi közlekedéssel kapcsolatos eljárásait, hogy hozzáadott értéket nyújtson az európai légiközlekedési ágazatnak. (Az ülést 11.35-kor felfüggesztik, és 12-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: JERZY BUZEK elnök 6. Az elnök nyilatkozata Elnök. – Kollégák, hölgyeim és uraim, kedves vendégek, holnap, március 11-én lesz a terrorizmus áldozatainak hetedik európai emléknapja. Ezen a napon a terrorizmus több mint 5 000 európai áldozatáról emlékezünk meg. A terroristák háborút hirdettek a polgárok ellen. Olyan helyekre csapnak le, ahol a hétköznapi embereknek biztonságban kellene érezniük magukat saját hazájukban. Ez szégyenteljes, álnok és gyáva dolog. Ezért nem lehet soha felmenteni a terrorizmust. Mi, európaiak erősek és egységesek vagyunk. Nincs olyan terrorista vagy bűnszervezet, amely képes lenne meggyengíteni az egységes Európát megalapozó értékekbe vetett hitünket.

41

42

HU


Hölgyeim és uraim, kérem Önöket, hogy egy perces csönddel emlékezzünk a terrorizmus áldozataira. (A Ház feláll és egy perces csenddel emlékezik az elhunytra) 7. A kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozása (írásbeli nyilatkozat): lásd a jegyzőkönyvet 8. A nehéz tehergépjárművek ütközéses balesetei (írásbeli nyilatkozat) Elnök. – Először is, két írásbeli nyilatkozatot olvasok fel Önöknek. Az elsőt Tarabella úr, Bastos asszony, Canfin úr, Vergiat asszony és Weber asszony nyújtotta be a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok európai statútumának létrehozásáról. Ezt a Parlament képviselőinek többsége aláírta, így azt az eljárási szabályzat 123. cikkének megfelelően továbbítják a címzettekhez, és az aláírók nevének feltüntetésével közzéteszik a mai ülésen elfogadott szövegek között. A második írásbeli nyilatkozatot Hall asszony, Ayala Sender asszony, Durant asszony, Koch úr és Wils asszony nyújtotta be a nehéz tehergépjárművek ütközéses balesetivel kapcsolatban. Ezt a Parlament képviselőinek többsége aláírta, így azt az eljárási szabályzat 123. cikkének megfelelően továbbítják a címzettekhez, és az aláírók nevének feltüntetésével közzéteszik a mai ülésen elfogadott szövegek között. Mike Nattrass (NI). – Elnök úr, figyelembe véve, amiről az imént beszéltünk, szeretném elmondani, hogy fokozták a biztonságot ebben az épületben, és szeretnék köszönetet mondani a minket védő férfiaknak és nőknek. Kérem megerősítését, hogy Brüsszelben a biztonság megsértésével kapcsolatos ügyek kivizsgálását – amelyek némelyikét lőfegyverrel követték el – szigorúan véghezviszik. Ezek az esetek komoly veszélynek tették ki munkatársainkat, vendégeinket és minket magunkat is. Kaphatnék biztosítékot arra is, hogy adott esetben a felelős vezetés lesz felelősségre vonható, és ezeket a katonákat nem áldozzák fel a tábornokok védelme érdekében? (Taps) Elnök. – Szeretném megnyugtatni, hogy az ügyet folyamatosan vizsgálják a Parlament biztonságának megerősítése érdekében. Marc Tarabella (S&D). – (FR) Elnök úr, hölgyeim és uraim, a 84/2010. számú írásbeli nyilatkozat aláírásával kapcsolatban természetesen szeretnék köszönetet mondani az összes aláírónak: Bastos asszonynak az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoporttól; Canfin úrnak a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportjától; Vergiat asszonynak az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportjától; és Weber asszonynak a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoporttól. Együtt képesek voltunk megszerezni az aláírások többségét. Köszönet a szociális gazdaság szereplőinek, akik cselekedtek, és lehetővé tették, hogy a Parlament egyértelmű üzenetet küldjön a Bizottságnak, hogy végre elismerje a kölcsönös önsegélyező egyesületek, társaságok és alapítványok egységes európai statútumát. (Taps)

10-03-2011

10-03-2011

HU


9. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 9.1. A magyarországi médiatörvény (B7-0191/2011) (szavazás) - A szavazás előtt: Joseph Daul, a PPE képviselőcsoport nevében . – (FR) Elnök úr! A magyarországi médiatörvényről szóló állásfoglalásról tervezett szavazás előtt szeretném felhívni a képviselőtársak figyelmét a helyzet legújabb fejleményeire, egyúttal előterjesztenék egy konkrét javaslatot. Négy nappal ezelőtt a magyar parlament – az egyébként a magyar szocialista és zöld képviselőktől származó negatív szavazatok ellenére – elfogadta az Európai Bizottság által kért módosításokat – az összes módosítást. Kroes biztos jelen volt a szavazáson, és bejelentette, hogy a törvény módosított változata összhangban van az európai joggal, és különösen az Alapjogi Chartával. A baloldali képviselőcsoportok állásfoglalása, amelyet délben szavazásra fognak előterjeszteni, mégis teljességgel figyelmen kívül hagyja ezeket a tényeket. A szöveg gyakorlatilag megegyezik a három héttel ezelőttivel, és egy szóval sem említi a magyar parlamentben lezajlott szavazást. A kérdésem a következő: hol él ez a Parlament, a való világban vagy egy képzelt világban? Ki ellen irányul ez az állásfoglalás, a magyar kormány ellen vagy az Európai Bizottság ellen, amelynek a továbbiakban már nincs semmilyen problémája a törvénnyel? (Taps) Különösen a Liberális Képviselőcsoport elnökétől kérdezném: Ön megbízik Kroes biztosban, vagy nem bízik meg benne? Az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport úgy gondolja, hogy ez a Parlament elveszítené a hitelességét, ha olyan szövegeket fogadna el, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Tényleg szükség van arra, hogy a nemzeti politikai csatározások megrendezésére szolgáló színház legyen belőlünk? (Taps) Tekintettel a vázolt körülményekre, a PPE Képviselőcsoport visszavonja saját állásfoglalását, és a többi képviselőcsoportot is ugyanerre szólítja fel. A Parlament hitelessége forog kockán. Elnök. – Hölgyeim és uraim, a javaslat teljesen világos. Ha jól értem, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) Képviselőcsoport visszavonta állásfoglalását. Ezért tehát csak egy állásfoglalás van előttünk, amelyet több képviselőcsoport közösen nyújtott be. Szeretném felkérni a képviselőcsoportok képviselőit, hogy tegyék meg észrevételeiket ezzel kapcsolatban. Hannes Swoboda, az S&D képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Daul úr a valóságról beszélt. Nos, a valóság az, hogy a magyar kormány vagy a magyar parlament módosította a törvényt, és ez jó, mert még jól emlékszem arra a vitára itt a Házban, amikor néhányan azt mondták – köztük Ön is, Daul úr –, hogy semmilyen módosításra nincs szükség, minden rendben van. Most hirtelen mégis módosítani kellett.

43

44

HU


(Taps balról) A valósághoz azonban az is hozzátartozik – és ezt is elolvashatják –, hogy mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadságért felelős képviselője, mind az Európa Tanács képviselője azt mondja, hogy ezek a módosítások nem megfelelőek. Ez a valóság, Daul úr. Ez az igazság. (Taps balról) A képviselőcsoportunk tegnap esti ülésén, amelyen én voltam az elnök, megvitattuk a törvényt és a módosításokat, és az EBESZ-hez és az Európa Tanácshoz hasonlóan arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek a módosítások nem megfelelők. Bármilyen döntés is születik a mai napon – akár Önök győznek, Daul úr, akár mi győzünk –, a médiaszabadságért folyó harcot nem adjuk fel, Lange úr. Ha Önök feladják, az az Önök dolga. (Taps balról) A média szabadsága a demokrácia egyik sérthetetlen eleme. Mi demokráciát akarunk és médiaszabadságot akarunk. Ezért azt kérjük Önöktől, hogy ma ennek megfelelően szavazzanak. Tudjuk, hogy az Önök képviselőcsoportjában is akadnak olyan képviselők, akik egyetértenek velünk. Harcolnunk kell a média szabadságáért – Magyarországon és máshol is. (Taps balról) Elnök. – Hölgyeim és uraim, tisztelt képviselőtársak! Ha jól értem, a négy képviselőcsoport nem vonja vissza a nyilatkozatát. Itt be is fejezhetnénk a vitát és áttérhetnénk a szavazásra, de úgy tudom, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Európai Parlamenti Képviselőcsoport is szeretne nyilatkozatot tenni. Önöké a szó. Alexander Graf Lambsdorff, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Az imént külön meg lettünk szólítva. Természetesen bízunk Kroes biztos asszony munkájában. A másodlagos joggal foglalkozó vizsgálata példamutató volt. Azt szeretnénk, ha az elsődleges jogot vizsgáló biztos is ugyanígy végezte volna a munkáját, mivel itt van a probléma gyökere. (Taps balról) A tényleges helyzethez hozzátartoznak azok a dolgok is, amelyekről Swoboda úr épp az imént beszélt, azaz hogy az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyaránt azon a véleményen van, hogy a módosítások nem megfelelők. Magyarország miniszterelnök-helyettese, közigazgatási és igazságügyi minisztere, Navracsics úr maga is beismerte, hogy ezzel nem módosítottak jelentősen a médiatörvényen. Itt említhetném az újságírói források védelmét, ami továbbra sincs szabályozva, vagy a médiahatóság összetételét és hatásköreit. Ezek mind olyan kérdések, amelyeket még meg kell vitatni. Ezért a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport nevében szeretném kijelenteni, hogy nem fogjuk visszavonni az állásfoglalásra irányuló indítványunkat, hanem inkább kérjük a szavazás lebonyolítását. Elnök. – Hölgyeim és uraim, szavazni fogunk a négy képviselőcsoport állásfoglalásáról.

10-03-2011

10-03-2011

HU


9.2. A déli szomszédság és különösen Líbia, beleértve a humanitárius szempontokat is (B7-0169/2011) (szavazás) - A szavazás előtt: Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök úr! Van egy újonnan bekövetkezett elem, amely nem tükröződik az állásfoglalásban, ezért a Parlamentet arra szeretném kérni, hogy fejezzük ki együtt felháborodásunkat és aggodalmunkat. Ez arra vonatkozik, ami a BBC-nek dolgozó újságírók csoportjával történt, akiket jogellenesen őrizetbe vettek és megkínoztak, eljátszották, hogy kivégzik őket, és akik sok más líbiait láttak börtönbe zárva, teljességgel embertelen körülmények között. Ez egyben azt is mutatja, hogy Líbiában az újságíróknak nem teszik lehetővé, hogy munkájukat szabadon végezhessék. Ez fontos kérdés, ezért a Parlamentet arra kérem, csatlakozzon hozzánk, és adjunk hangot együtt felháborodásunknak és aggodalmunknak, amit a Tanács felé is közvetítenünk kell. Elnök. – Gomes asszony, volna valamilyen konkrét módosítása? Csak konkrét módosításokat tudunk mérlegelni, általános kéréseket nem. Ana Gomes (S&D). – (PT) Elnök úr, én azt az információt kaptam, hogy a Liberális Képviselőcsoport szeretné javasolni a szóbeli módosítást, amelyről megállapodás született, de ha nem ez a helyzet, boldogan továbbadom. Elnök. – Rendben van, értettem. Ez egy általános megjegyzés. Köszönöm. Michał Tomasz Kamiński (ECR). – (PL) Elnök úr, tisztelettel kérem, hallottuk, amikor azt mondta, hogy az állásfoglalást elfogadtuk, de nem láttam az eredményeket, legalábbis az én képernyőmön, illetve az előttem lévő helyhez tartozón sem. Szerintem az eredményeket is meg kellene tudnunk, mármint most ennek a szavazásnak a konkrét eredményére gondolok. Elnök. – Az eredmények a következők: 316 fő szavazott mellette, 264 fő szavazott ellene, 33 fő tartózkodott. József Szájer (PPE). – Elnök úr, szeretném emlékeztetni a Tisztelt Házat arra, hogy kettős mércét alkalmazunk. A magyar médiatörvény esetében egy hétfőn történt esemény nem tükröződött az állásfoglalásunkban. Most ellenben egy olyan dolgot próbálunk beemelni, amely csak tegnap történt meg. Ez nyilvánvalóan kettős mérce, amit a Parlament alkalmaz, ez pedig elítélendő és elfogadhatatlan. - A 11. módosításra vonatkozó szavazás előtt: Guy Verhofstadt (ALDE). – Elnök úr! Ezt most az összes képviselőcsoport vezetője és a koordinátorok többsége nevében teszem, mert tegnap a vita után támadt egy olyan általános érzésünk, hogy a 11. bekezdést meg kellene erősíteni. A szóbeli módosítás, amelyet most bemutatok, a következőképpen szól: „kéri a Bizottság alelnökét az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy alakítson ki kapcsolatokat Líbia Átmeneti Nemzeti Tanácsával és kezdje meg azok hivatalossá tételét a demokrácia irányába való átmenet elősegítése érdekében, biztosítva a líbiai társadalom széles körét képviselő személyek bevonását és a nők és a kisebbségek szerepvállalását az átmenet folyamatában, és támogassa az Átmeneti Nemzeti Tanácsot a felszabadított területen annak érdekében,

45

46

HU


hogy csökkentse a helyi lakosságra nehezedő nyomást, és eleget tegyen az alapvető humanitárius szükségleteknek, beleérte az orvosi segítségnyújtást is”. Ez a szóbeli módosítás a hét képviselőcsoport vezetője, illetve az összes koordinátor nevében, akikkel megállapodtunk róla. (A szóbeli módosítást elfogadják) 9.3. Az EU Iránnal kapcsolatos megközelítése (A7-0037/2011, Bastiaan Belder) (szavazás) - A 6. bekezdésről szóló szavazás előtt: Bastiaan Belder, előadó. – (NL) Elnök úr! A Szocialisták és Demokraták Európai Parlamenti Képviselőcsoportjának kezdeményezésére és a többi képviselőcsoport jóváhagyásával és beleegyezésével a következő szóbeli módosítás beszúrását javasolom a 6. bekezdés után: előadó. – „Mélységesen elítéli Mir Hossein Mousavi és Mehdi Karroubi iráni ellenzéki vezetők és feleségeik az iráni biztonsági erők általi illegális fogva tartását és felhív azonnali és feltétel nélküli szabadon engedésükre; rámutat hogy a fogva tartás az iráni törvények megsértésével történik; elítéli az iráni hatóságok a tüntetéshez való törvényes jogát gyakorló ellenzékhez való hozzáállását és az iráni nép demokratikus szándékaival való szolidaritását fejezi ki és elítéli az iráni kormány álszentségét, amely túlzott erőt, megfélemlítést és önkényes letartóztatásokat alkalmazott 2011. február 14-én az egyiptomi néppel szolidaritást vállaló békés tüntetőkkel szemben, miközben azt állítja, hogy támogatja a szabadságot Egyiptomban”; (A szóbeli módosítást elfogadják) - Az N. preambulumbekezdésről szóló szavazás előtt: Anna Ibrisagic (PPE). – (SV) A szóbeli módosítás egyetlen szó módosítására vonatkozik, és ez az „és” szó. Felolvasom a szöveget angolul, és utána el fogom magyarázni, hogy miért: – „mivel Irán és Törökország kapcsolata jelentősen elmélyült;” a következő szó az „és”, ami kimarad, és a preambulumbekezdés így folytatódik: „mivel Irán a régió destabilizálására használja a vele szövetséges államokat és egyéb szervezeteket (Szíriát, a Hezbollahot és a Hamászt, valamint a moszlim testvériséget)”. – (SV) Azért szeretnénk elhagyni a középső „és”-t, mert nem akarjuk kapcsolatba hozni a Törökország és Irán közötti kapcsolatokat a Hezbollahhoz és a Hamászhoz fűződő iráni kapcsolatokkal. (A szóbeli módosítást elfogadják) 9.4. Az Emberi Jogi Tanács 16. ülése (Genf, 2011. február 28–március 25.) (B7-0158/2011) (szavazás) - A szavazás előtt: Heidi Hautala, az Emberi Jogi Albizottság elnöke. – Elnök úr, nagyon jó hírem van az emberi jogok területéről. A Szaharov-díjra jelölt Haitham al-Maleh, 80 éves szíriai emberi jogi ügyvéd kegyelmet kapott, és két nappal ezelőtt szabadon bocsátották. Ez gyönyörű példa arra, hogy az Európai Parlament hogyan képes megerősíteni az emberi jogokat.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Most, hogy ismét szabad, Haitham al-Maleh tele van életerővel, és minden igyekezetével a szíriai politikai foglyok ezreinek szabadon bocsátását próbálja elősegíteni. (Hangos taps) Elnök. – Köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a hírt. Bizonyosan nagy lendületet meríthetünk belőle a munkánkhoz. - A 8. bekezdésről szóló szavazás előtt: Jean-Pierre Audy (PPE). – (FR) Elnök úr, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor az eredeti szöveg 8. bekezdését terjesztette elő szavazásra, a francia fordítás azt jelezte, hogy a 19. bekezdésről van szó. Azaz volt némi félreértés a szavazási utasítások körül. Elnök. – Utána fogunk nézni. Köszönjük az észrevételt. ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök Fiona Hall (ALDE). – Elnök asszony! Csak szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak annak a 400 kollégánknak itt a Parlamentben, aki aláírta a 81-es számú írásbeli nyilatkozatot; ugyancsak szeretném megköszönni a munkatársaimnak az eddigi kemény munkát, valamint az írásbeli nyilatkozatok szolgálatainak a támogatásukat, de mindenekelőtt azoknak a korteseknek szeretnék köszönetet mondani, akiknek az elhivatottsága ezt lehetővé tette. Büszke vagyok arra, hogy egy olyan Parlament képviselője lehetek, ahol a hétköznapi emberek is elmondhatják a problémáikat, és ahol az európai parlamenti képviselők odafigyelnek és meggyőződéssel cselekszenek. Ez a demokrácia legjobb formája, és ez azt mutatja, hogy az Európai Parlament nem távolodott el az emberektől. 10. A szavazáshoz fűzött indokolások Elnök. – Most rátérünk a szavazáshoz fűzött indokolásokra. A szavazáshoz fűzött szóbeli indokolások Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0191/2011) Monika Flašíková Beňová (S&D). – (SK) Elnök asszony! Főként azért szavaztam mellette az Európai Szocialisták Képviselőcsoportja által közösen benyújtott állásfoglalásnak, mert az állásfoglalás fontosságát és időszerűségét tekintve nem sok változás történt, még ha az állásfoglalás megírása és a róla tartott mai szavazás között eltelt időben történtek is bizonyos változások Magyarországon. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, mennyire csalódottak vagyunk amiatt, hogy a Bizottság kezdettől úgy határozott, hogy az ellentmondásos magyar médiatörvénnyel kapcsolatban csak három területre kíván koncentrálni. Ragaszkodunk ahhoz, hogy miután a magyar kormány és parlament viszonylag elfogadható módon foglalkozott ezzel a három területtel, a Bizottságnak folytatnia kellene a szoros ellenőrzést a tekintetben, hogy a magyar médiatörvény mennyire felel meg az európai jogszabályoknak – és különösen az Alapjogi Chartának.

47

48

HU


Arra is szeretnénk felkérni a magyar hatóságokat, hogy a törvény jövőbeni módosításaiba vonják be nagyobb mértékben az érintett feleket, köztük a civil társadalmat, mert egy igazán demokratikus országban egy törvény elkészítésének ez az egyetlen módja. Ezáltal bizonyosan ösztönzőleg fognak hatni a hozzászólások és az ajánlások, akár a mi részünkről – az Európai Parlament, a Bizottság vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet részéről –, akár az Európa Tanács emberi jogi biztosa részéről. Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Itt a Parlamentben mindazok, akik helyeslik az Európai Unió elveit, bizonyára úgy gondolják, hogy a média szabadsága nagyon fontos. Ez a szabadság természetesen felelősséggel is jár. Én mindazonáltal ellene szavaztam ennek a javaslatnak. Az ügyről kapott információ, amelyen itt is végigmentünk, azt mutatja, hogy a Bizottság kéréseket intézett Magyarországhoz, Magyarország reagált ezekre, és ennek megfelelően módosította a médiatörvényét. Véleményem szerint ennek elégnek kellett volna lennie. Ebben a tekintetben azon a véleményen vagyok, hogy ebből nem kellene ilyen módon politikai kérdést csinálni, hogy a baloldal látszólag a jobboldal ellen van, vagy bármi is a helyzet: ebben az ügyben mindenkire ugyanazoknak a normáknak kellene vonatkoznia. Ha a Bizottság elfogadta ezt a módosítást Magyarországtól, akkor én is elfogadom. Úgy gondolom, hogy itt alapvető elvekről van szó, ezért attól tartok, hogy a saját képviselőcsoportom jelentése vagy annak elgondolása ellen szavaztam, mert úgy hiszem, Magyarország pontosan azt tette, amit a Bizottság kért tőle. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Mielőtt nyilatkozunk a magyarországi médiaszabadságról, talán azt is érdemes lenne megnéznünk, mit teszünk parlamenti minőségünkben. Talán érdemes eszünkbe idézni azt a több százezer eurót, amit állami támogatás formájában az Európai Újságíró Szövetségnek juttatunk; esetleg gondolnunk kellene arra a több tízezer euróra, amit hétről hétre elköltünk a helyi riporterek repülőjegyeire, különösen Brüsszel és Strasbourg irányába, hogy megmutassuk nekik ezt a jó mulatságot; és talán érdemes lenne azon is eltűnődnünk, hogy a Brüsszelbe akkreditált tudósítók tucatjai hogyan jutnak pluszfizetéshez azzal, hogy másodállásban médiaügyi tanácsadóként vagy az uniós finanszírozású ingyenes kiadványok szerkesztőiként vagy szerzőiként működnek. Ha én magyar lennék, nemcsak a médiatörvénnyel kapcsolatban lennének nagyon komoly kérdéseim, hanem a kormány lappangó önkényuralmi hajlamaival kapcsolatban is; de mivel nem vagyok magyar, semmi közöm hozzá. Ellenben képviselő vagyok ebben a Parlamentben, és úgy gondolom, hogy az adófizetők pénzének ilyen nyíltan propagandisztikus felhasználása olyan dolog, ami elméletben sérti a tisztességről, a méltányosságról és a demokráciáról szóló alapelveinket. Jobb lenne, ha előbb kivennénk azt a nagy gerendát a saját szemünkből, és csak utána kezdenénk el aggódni Magyarország szálkája miatt. Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0169/2011) Lara Comi (PPE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Igennel szavaztam erre a fontos állásfoglalásra. Létfontosságú, hogy az Európai Unió a lehető leggyorsabban tegyen meg minden tőle telhető erőfeszítést a vészhelyzet megszüntetésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsával összehangoltan.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A jogsértések egyértelmű elítélése, a repülési tilalmi övezet előterjesztése, a fegyverembargó és más szankciók bevezetése, a humanitárius segítségnyújtás, az európai polgárok evakuálása, az érintett polgári lakosságnak nyújtott segítség azonban egytől egyig utólagos intézkedések, amelyek pusztán arra irányulnak, hogy szembeszálljanak a katasztrófával. Az Európai Uniónak ellenben határozottabb politikai szerepet kell vállalnia a nemzetközi színtéren, és képesnek kell lennie a komoly kihívások kezelésére. Miután szembenéztünk a vészhelyzettel, szerintem meg kellene állnunk elgondolkozni azon, hogy az EU a jövőben mit tud tenni az olyan helyzetek megelőzésére, amikor a gyenge demokráciák összeomlása humanitárius katasztrófába torkollik. Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony! Természetesen az állásfoglalás mellett szavaztam. Úgy gondolom azonban, hogy a holnap ülésező Európai Tanácsnak sürgősen lépnie kellene, mégpedig a lehető leggyorsabban és határozottabban, először is a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozása érdekében, hogy a kormány ne gyilkolhassa tovább saját polgárait, másodszor pedig hogy kapcsolatot alakítson ki az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal. Ezt a felhívást felvettük az állásfoglalásunkba. Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy az állásfoglalásban egy passzust kellene kihangsúlyozni: hogy az Észak-Afrikában zajló forradalmi változások világossá tették, hogy a térségben az EU pozitív hatása és hosszú távú megbízhatósága azon múlik, hogy képes lesz-e olyan következetes közös külpolitikát folytatni, amely az értékeken alapszik és egyértelműen a demokratikus erők mellé fog helyezkedni. Pino Arlacchi (S&D). – Elnök asszony! Igennel szavaztam az állásfoglalásra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Bizottság által a közelmúltban indított „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” kezdeményezés figyelemre méltó első lépés a helyes irányba. Az EU nagyrészt lemaradt az észak-afrikai válság kezdeteiről és a demokráciába való átmenetről, de úgy tűnik, hogy most kezd aktívabban és hatékonyabban fellépni ezen a téren. Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök asszony! A líbiai népnek mindenki másnál több joga van dönteni a saját országa jövőjéről. Mivel az igazi demokrácia és szabadság fogalma a néptől származik, ezeket nem lehet kívülről rájuk kényszeríteni. Az Európai Tanács holnapi rendkívüli ülésén megállapodásra kell jutni az EU szerepéről a régióban. Az EU-nak minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy támogassa az arab világban megindult demokráciahullámot. Nincs vesztegetni való időnk: a szavak után tovább kell lépnünk a tettek mezejére. Az EU-nak következetes politikát kell folytatnia, és fel kell vállalnia a rá jutó felelősséget a térségben most és hosszú távon egyaránt. Ha folytatódnak a polgári lakosság elleni támadások – márpedig úgy tűnik, hogy folytatódnak –, az EU-nak tárgyalni kell egy ENSZ-megbízatásról és a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozására irányuló intézkedésről, hogy el lehessen kerülni az emberi katasztrófát. Ebben a helyzetben a katonai beavatkozás lehetőségét is fenn kell tartanunk. Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! Szemtanúi lehetünk annak, ahogy a háború utáni történelem utolsó hosszan tartó rezsimjeinek egyike véget ér. Moamer al-Kadhafi azonban nem tudta rászánni magát a méltóságteljes leköszönésre, és diktátori uralmának fenntartása érdekében hadat üzent a saját népének. Azzal, hogy saját polgárai ellen fordította fegyvereit, a modern civilizáció alapjait vonta kétségbe. Emberiesség elleni bűncselekményt

49

50

HU


követett el. Kötelességünk ezért, hogy támogassuk a líbiai népet a szabadságért, demokráciáért és alapvető emberi jogokért vívott harcában. Az ENSZ-szel együttműködésben kell cselekednünk, hogy helyreállítsuk Líbia stabilitását és megbüntessük a bűncselekmények elkövetőit, köztük Kadhafi ezredest. Különösen sürgős szükség van arra, hogy a civil lakosság humanitárius segítségnyújtásban részesüljön, és a líbiai menekültek menedéket kapjanak. Immár 25 év eltelt azóta, hogy Reagan elnök kormánya megpróbált véget vetni Kadhafi uralmának. Ma minden, a nemzetközi jog szerint megengedhető intézkedést meg kell tennünk, hogy eltávolítsuk a hivatalából, ezért támogatom a Parlament állásfoglalását. Anneli Jäätteenmäki (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Mellette szavaztam ennek az állásfoglalásnak, bár úgy gondolom, tartalmaz bizonyos aggályos vonásokat. Először is azt szeretném mondani, hogy a képviselőcsoportom a héten találkozott a líbiai ellenzéki erők képviselőivel, akik azt mondták, hogy nem akarnak semmilyen fegyveres beavatkozást a Nyugat részéről. Ezt elég világosan megmondták. Úgy gondolom, az EU-nak nem kellene agitátorként fellépnie ebben az ügyben, de együtt kellene cselekednie az ENSZ-szel és az arab országokkal. Ennek ellenére az állásfoglalás humanitárius beavatkozásról beszél, ami sajnos gyakran fegyveres beavatkozást jelent. A Parlament voltaképpen a beavatkozás mellett foglal állást, jóllehet finom retorikai köntösbe csomagolva. A másik aggályom ez a repülési tilalmi övezet, mert attól tartok, hogy ez Líbia bombázásához fog vezetni. Úgy gondolom, hogy ennek egy ENSZ vezette missziónak kellene lennie, az egész arab világ, Afrika és az EU összefogásával. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Azoknak, akik katonai beavatkozást kérnek – márpedig a repülési tilalmi övezet természetesen a katonai beavatkozás egy formája, mivel azt feltételezi, hogy készek vagyunk csapást mérni a földön lévő légi berendezésekre – három dolgot kellene észben tartaniuk. Először is, mint hallottuk, a líbiai ellenzék nem akar külföldi beavatkozást. Bengáziban lépten-nyomon látni az erről szóló plakátokat. Másodszor, a Kadhafi-rezsim viszont akarja a külföldi beavatkozást, mivel ez alátámasztaná a diktátor érvelését, miszerint ő a hazáját védi a külföldi megszállókkal szemben. Harmadszor, nem engedhetjük meg magunknak. Miután a humanitárius válság megkezdődött, az első hajó a térségben az én országomból származó HMS Cumberland volt, amely azért tartózkodott a térségben, mert éppen a roncstelepre tartott! És a mi haditengerészetünk még mindig felkészültebb, mint a tagállamok többségéé. A Kadhafi-rezsim elleni közvetlen csapások mellett szólhatott egy érv az 1980-as években, amikor nyíltan részt vett a nemzetközi terrorizmusban. Meglepő, hogy azok, akik ma valamilyenfajta beavatkozást követelnek, nem pártolták az ilyen fellépést, amikor még meg lehetett volna indokolni a nemzetközi jog normái alapján. Van abban a látványban valami gusztustalan, ahogy mindezek az európai vezetők csúsznak-másznak e visszataszító rendszer előtt. Éppen elég bajt csináltunk magunknak az eddigi beavatkozásainkkal. Szerintem már éppen eleget tettünk. Anna Záborská (PPE). – (SK) Elnök asszony! Örülök az állásfoglalásnak, és ezért támogattam is. Egy állásfoglalás elfogadása azonban még nem elég. Egyiptomban a múlt héten négyezer muszlim megtámadott egy Kairó közelében lévő kopt falut. Két templomot felgyújtottak, a tűzoltókat pedig nem engedték be a faluba. A hadsereg eleinte nem akart beavatkozni. Amikor végül mégis beavatkoztak, a muszlimok képviselői

10-03-2011

10-03-2011

HU


elküldték őket, azt állítva, hogy minden rendben van. A faluban élő 12 000 keresztényt kijárási tilalom alá helyezték. Volt idő, amikor Európa még tudta, ki a jó, ki a rossz, és miért. A jó emberek támogatásának köszönhetően az olyan vezetők, mint Havel, Walesa és Čarnogurský fel voltak készülve a kommunizmus bukására. Ma viszont az uniós politikusok paroláznak a diktátorokkal, és szemet hunynak a keresztényüldözés felett. Nem a jó és a rossz fogalmában gondolkoznak, mert a pragmatizmus nem ismeri az ilyen kategóriákat. Amíg ez nem változik meg, Észak-Afrikának többet ártunk, mint amennyit használunk. Jelentés: Bastiaan Belder (A7-0037/2011) Pino Arlacchi (S&D). – Elnök asszony! Mellette szavaztam ennek a jelentésnek, mert egyértelműen különbséget tesz a két, Iránnal foglalkozó kérdéskör között: a jelenlegi kormány emberi jogi visszaélései és az iráni nukleáris program között. A jelentés támogatja a Tanács kettős megközelítését a nukleáris üggyel szemben: az egyik oldalon a szankciókat, ugyanakkor a másik oldalon a párbeszéd felkínálását. Elengedhetetlenül szükséges, hogy elítéljük az Iránban manapság előforduló, rendkívül súlyos emberi jogi jogsértéseket. Az elkövetők, akik többnyire állami intézményekhez tartoznak, büntetlenül járnak el. Ugyanakkor el kell kerülnünk a jelenlegi zsarnok elleni nemzetközi fegyveres beavatkozásra irányuló felelőtlen felhívásokat. Az emberi jogok nevében Irán ellen indított fegyveres támadást politikai álláspontjuktól függetlenül minden iráni az ország elleni támadásnak és az alapvető jogaik újabb megsértésének tekintené. Egy ilyen eshetőség egyetlen nyertese Ahmedinezsád elnök lenne. Tunne Kelam (PPE). – Elnök asszony! Miután az állásfoglalás mellett szavaztam, úgy gondolom, itt az ideje, hogy a teheráni rendszerrel szemben ugyanazt a megközelítést alkalmazzuk, mint amit Líbiával és Kadhafi ezredessel szemben alkalmazunk. Más szóval, a bizalom építéséről szóló remények táplálása már nem tartozik a reális választási lehetőségek közé. Több ellenzéket kell támogatnunk Iránban. Különösen aggódom az ashrafi ellenzéki tábor miatt, amely 2009. július óta áll ostrom és nyomás alatt. A táborban uralkodó humanitárius helyzet tűrhetetlen. A Parlament 2009. áprilisban állásfoglalást, tavaly novemberben pedig írásbeli nyilatkozatot fogadott el az említett tábor ügyéről, és Ashton bárónőnek azt ajánlanám, hogy ezt a komoly üzenetet adja át holnap az Európai Tanácsnak. Adam Bielan (ECR). – (PL) Elnök asszony! Irán, Mahmúd Ahmedinezsád kormánya alatt súlyos aggodalomra ad okot uralkodóinak nukleáris ambíciói miatt. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való együttműködés folyamatos elutasítása és az iráni atomprogram ellenőrzésének kapcsolódó hiánya szükségessé teszi, hogy mérlegeljük a nyomatékos fellépést Irán tekintetében. Tekintettel arra, hogy egy önkényuralmi rendszerről van szó, számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy más országokra, különösen a szomszédos országokra is fenyegetést jelenthet. Különösen félelemkeltők az iráni elnök által egy ideje hangoztatott Izrael-ellenes szólamok. Az iráni hatóságok ez ügyben elfoglalt álláspontját elfogadhatatlannak találom, és kategorikusan elítélem. Az állásfoglalásra adott szavazattal azt fejeztem ki, hogy ellenzem Irán agresszív külpolitikáját, és követelem a politikai foglyok szabadom bocsátását, az

51

52

HU


emberi jogi jogvédők üldöztetésének beszüntetését és a nemzetközi szervezetekkel, köztük az ENSZ szerveivel való együttműködés megkezdését. Ugyancsak támogatom Törökország és Brazília diplomáciai erőfeszítéseit a nukleáris kérdés rendezésére. Daniel Hannan (ECR). – Elnök asszony! Az 1979-es iráni forradalomra egy nap úgy fognak tekinteni, mint az 1789-es francia forradalommal vagy az 1917-es orosz forradalommal egyenrangú korszakalkotó eseményre. Az említettekhez hasonlóan ez a forradalom is rögtön átlépte a határokat, és igyekezett megismételni magát szerte a világban; hozzájuk hasonlóan ez is figyelmen kívül hagyta a nemzetközi jog, a nemzeti szuverenitás, a területi joghatóság összes bevett normáit. Melyik esemény lett a forradalom jelképe? Az amerikai követség ostroma. Akkor most álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el azon, hogy ez milyen rendkívüli volt, figyelembe véve az országok közötti kapcsolatok előzményeit. Még a második világháború idején is, amikor kölcsönösen szembenálló ideológiák küzdöttek azért, hogy gyökerestül kiirtsák egymást a föld színéről, a diplomatákat akkor is békésen evakuálták a semleges országokon keresztül. Ha az Egyesült Államok holnap meg akarná szállni Kubát, feltételezhetően békésen kicserélnék diplomáciai személyzetüket. Az irániak akkor azt jelezték, hogy a szabályaik nem azonosak a mieinkkel; a továbbiakban nem törődtek az állami szuverenitás fogalmával, és úgy folytatták, ahogy kezdték, a milíciáik támogatásával a Selyemút kánságaitól a Balkánig, sőt olyan messzi távolban is, mint Buenos Aires. Erősebb pozícióban lennénk az ilyen rendszerek elítéléséhez, ha itt az Európai Unióban kicsit jobban ügyelnénk a nemzeti szuverenitás elvére és a nemzeti önrendelkezés elvére. Gianni Vattimo (ALDE). – (IT) Elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretném megmagyarázni, miért tartózkodtam az Iránról szóló jelentés végső szavazásán, mert miközben egyetértek minden olyan bírálattal, amely az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztását kifogásolja Iránban, különösen a halálbüntetést, a szexuális kisebbségek üldözését és az iskolai és egyetemi tanítás szabadsága iránti tisztelet hiányát illetően, ennek ellenére meggyőződésem, hogy az ebben a jelentésben szereplő hírek és információk nagy része közvetlenül az amerikai propagandagyárból származik, és ebben én nem tudok megbízni. Végül, liberális demokrata lévén – bár természetesen meggyőződésem, hogy Iránnak teljes mértékben jogában áll folytatni a békés célú nukleáris kutatások fejlesztését – az atomfegyverekhez való jogot sem szeretném elvitatni tőle egy olyan régióban, ahol az egyetlen atomfegyverrel rendelkező hatalom, amelynek megengedték ezek birtoklását, egy olyan rasszista, gyarmatosító állam, mint Izrael. Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0158/2011) Hannu Takkula (ALDE). – (FI) Elnök asszony! Ezzel az ENSZ emberi jogi állásfoglalással kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy nagyon fontos, hogy mi itt, az Európai Unióban a végsőkig kiálljunk az emberi jogokért. Sajnos ez az emberi jogi állásfoglalás nem lett elég kiegyensúlyozott. Ha az ember végigolvassa – és különösen a 19. pont alapján –, az a benyomása támad, hogy egy államot – Izraelt – túlzottan is elítéli, és hogy itt az emberek megpróbálják az említett országra hárítani a felelősséget. Mindnyájan tisztában vagyunk a Közel-Kelet jelenlegi helyzetével. A térség országaiban felkelések támadnak, és ezekben ártatlan emberek ezrei vesztették életüket. Emiatt ennek az állásfoglalásnak az emberi jogokról kellett volna szólnia, nem a Közel-Keletről. Ha az egyensúly megtalálása lett volna a cél, nem pedig az Izrael elleni elfogult vádaskodás, talán

10-03-2011

10-03-2011

HU


meg lehetett volna említeni Gilad Shalit izraeli katona ügyét, akit a palesztin arabok vagy a Hamász 1720 napja tartanak fogva, emberi jogaitól megfosztva. Amikor ezeket az emberi jogi nyilatkozatokat készítjük, kiegyensúlyozott, igazságos megközelítésre kell törekednünk. Csak így lehet fenntartható előrehaladást elérni, és ez teszi lehetővé azt is, hogy megőrizzük hitelességünket az emberi jogok őreként Európában és határain túl. Seán Kelly (PPE). – (GA) Elnök asszony! Örülök, hogy az emberi jogokról szóló állásfoglalásra irányuló indítványokat elfogadták, és ez helyes döntés volt az Európai Uniótól. Szeretnék azonban röviden megmagyarázni valamit. – Elnök asszony, ami a 8. bekezdést, illetve a 2. módosítást illeti, a képviselőcsoportunkból ír kollégáim és én azért szavaztunk mellette, mert a szennyvízelvezetéshez és mindenekelőtt a tiszta vízhez való jogot alapvető emberi jognak tekintjük, és amikor Afrikában dolgoztam önkéntesként, saját magam tapasztaltam, hogy milyen különbséget jelent az emberek életében az ivóvízhez való hozzájutás. Úgy érzem ezért, hogy azzal, hogy alapvető emberi jognak ismerjük el, talán sürgető üggyé tesszük, hogy a világon minden ember hozzájusson a tiszta ivóvízhez. – (GA) Ezért örülök, hogy ezt elfogadták – ennyit akartam mondani. A szavazáshoz fűzött írásbeli indokolások Állásfoglalásra irányuló indítvány (B7-0191/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Ezt az állásfoglalásra irányuló indítványt a magyarországi médiatörvény aggasztó állapota miatt fogadtuk el, mivel ez a törvény kétségbe vonja a valamennyi audiovizuális médiaszolgáltatóra vonatkozó kiegyensúlyozott tájékoztatási kötelezettséget, az arányosság elvének tiszteletben tartását és a véleménynyilvánítás és a tájékozódás alapvető jogát. Ez azt jelenti, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és a Parlament joggal találják aggályosnak azt, hogy ez a jogszabály ellentmond a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló nemzetközi normáknak, hogy megszünteti a közszolgálati média politikai és pénzügyi függetlenségét, illetve hogy meddig terjed a hatálya. Ezek az aggályok még tovább fokozódtak az Európa Tanács emberi jogi biztosa által kiadott figyelmeztetés fényében. A fenti megállapítások alapján ennek az indítványnak az ajánlásait el kellene fogadni, mivel ezek a médiáról szóló jogszabály felülvizsgálatára vonatkoznak a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács észrevételei alapján, és szorgalmazni kellene, hogy a Bizottság az év végéig készítsen irányelvtervezetet a média szabadságáról és pluralizmusáról, hogy ezáltal kezelje a nem megfelelő uniós jogszabályi keret problémáját, és így a jövőben elkerülhesse a hasonló helyzeteket. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) A média pluralizmusa és szabadsága az EU alapelvei közé tartozik, és ez garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát és annak szabadságát, hogy a hatóságok ellenőrzése, beavatkozása vagy nyomása nélkül szerezzünk vagy tegyünk közzé információkat. A nemzetközi szervezetek aggodalmuknak adtak hangot a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban, az Európai Bizottság pedig egy vizsgálat elvégzése után azt állapította meg, hogy összeegyeztethetetlen az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel és általában véve az uniós vívmányokkal. Egyetértek az állásfoglalásban tett javaslattal, hogy a magyar hatóságoknak tovább kell folytatniuk a médiatörvény felülvizsgálatát az Európai Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács emberi jogi biztosa, az Európa

53

54

HU


Tanács Miniszteri Bizottsága és Parlamenti Közgyűlése által tett észrevételek alapján, hogy a törvény megfeleljen az uniós jognak és az európai értékeknek, valamint a média szabadságával, pluralizmusával és függetlenségével kapcsolatos normáknak. Ivo Belet (PPE), írásban. – (NL) A magyar kormány jó munkát végzett a tekintetben, ahogyan kezelte az egész felzúdulást, ami ezt az ellentmondásos törvényt övezte, mivel eközben világossá tette, hogy a sajtószabadságot és a médiapluralizmust Magyarországon eddig és ezután is alapvető pillérnek tekintik. Az Európai Bizottság nagyszerű munkát végzett e téren. Emellett a Bizottság – nagyon helyesen – a továbbiakban is figyelemmel fogja kísérni ezt a kérdést, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió valamennyi államában. Fontos előrelépés a Kroes biztos által bejelentett kezdeményezés, miszerint a különböző érdekeltek összefogásával egy szakértői csoportot fognak létrehozni, és az ő feladatuk lesz a médiapluralizmus európai helyzetének kezelése. Ez a csoport támogatni fogja a Bizottságot a média érdekében megteendő új lépések felvázolásában. A mi feladatunk, hogy garantáljuk a média pluralizmusát és a sajtószabadságot Európában. Feltételezem ezért, hogy az Európai Parlament aktívan hozzá fog járulni ehhez. Jean-Luc Bennahmias (ALDE), írásban. – (FR) A demokráciát semmi esetre sem lehet adottnak venni. A demokrácia alakul, fejlődik és sajnos idővel vissza is fejlődik. Ezen a szinten azonban a médiáról szóló magyar intézkedés komoly visszalépést jelent. Kezdetben az európai progresszívek megállapodása tette lehetővé, hogy a kérdés kiemelt helyre kerüljön az európai politikai napirenden, ami jó dolog. Most az a kérdés, hogy pontosan és szilárdan kell kiállni azoknak a pontoknak az ügyében, amelyek még mindig problémát jelentenek. A média irányításának függetlensége és a véleménynyilvánítás szabadsága nem lehet alku tárgya. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra irányuló indítványra, mert a magyar médiatörvényt fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács észrevételei és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az teljes mértékben megfeleljen az uniós jognak és a média szabadságával, a médiapluralizmussal és a független médiairányítással kapcsolatos európai értékeknek és normáknak. Az Európai Parlament ezen túlmenően emlékeztet arra, hogy az uniós tagság feltételeit képező, az 1993. júniusi koppenhágai Európai Tanács által rögzített koppenhágai kritériumoknak a sajtószabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos elemeit mindegyik uniós tagállamnak tiszteletben kell tartania, és azok betartását a vonatkozó uniós jogszabályok révén kell biztosítania. Az Európai Parlament ezért felszólítja a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a médiairányítás függetlenségét, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságára és a „kiegyensúlyozott tájékoztatásra” vonatkozó állami beavatkozásnak. Úgy vélem továbbá, hogy a média túlszabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel veszélyezteti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust. A Parlament ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy még az év vége előtt terjesszen elő egy jogalkotói kezdeményezést a média szabadságáról, pluralizmusáról és irányításának függetlenségéről annak érdekében, hogy meghatározza legalább az alapvető, minimális normákat, és biztosítsa, garantálja és előmozdítsa a megfelelő szintű médiapluralizmust és a független médiairányítást az EU tagállamaiban. Jan Březina (PPE), írásban. – (CS) A média pluralizmusa és szabadsága egyértelműen a demokratikus jogállamiság egyik fontos pillére. A magyarországi médiatörvény megérdemli

10-03-2011

10-03-2011

HU


a kritikát, ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a magyar kormányt elhamarkodott, megalapozatlan támadásokkal vették célba, és ennek nem lett volna szabad megtörténnie, különösen az Európai Unió magyar elnökségének kezdetén. Annak azonban örülök, hogy a magyar parlament a közelmúltban jóváhagyta az ellentmondásos médiatörvényének módosításait, hogy kezelje az Európai Unió által javasolt pontokat, és ezzel kifogta a szelet a feszültségeket szító ideológusok vitorlájából. Eleget tettek a fő követelésnek, azaz hogy a „kiegyensúlyozott tájékoztatás” kötelezettsége ne vonatkozzon a weboldalakra, blogokra, vitafórumokra és külföldi hírlevelekre. Az Európai Bizottságnak most folyamatosan ellenőriznie kell a törvény alkalmazását. Hitelt kell adni a Magyarország és az EU között lezajlott konstruktív párbeszédnek, amely a jogalkotási módosítások jóváhagyásához vezetett. A külföldi médiát és a Magyarországon dolgozó újságírókat a továbbiakban nem fenyegetik a magyar médiatörvény megsértéséért járó nagy büntetések, de vannak „más jogi következmények”. A magyar médiatulajdonosok azonban továbbra is ki vannak téve a büntetéseknek, köztük azok is, akik formailag az EU más országaiba helyezték át székhelyüket, hogy elkerüljék a magyarországi médiatörvényt. Bár esetleg nem értünk egyet ezzel a módosítással, teljes mértékben a magyar parlament hatáskörébe tartozik, és az uniós képviselőknek ezt tiszteletben kell tartaniuk. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A minden embert megillető véleménynyilvánítási szabadság, az információ szabad áramlása és a média szabadsága és pluralizmusa az európai integráció sarokköve és alapvető értéke. A médiára vonatkozó szabályozási keret kidolgozásában és végrehajtásában tiszteletben kell tartani a kommunikációs rendszerek szervezésének és irányításának demokratikus normáit. Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy állítsák vissza a média független irányítását, és vessenek véget a véleménynyilvánítás szabadságába való állami beavatkozásnak. A média túlzott szabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel sérti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust. Felszólítom a magyar hatóságokat, hogy a médiatörvény reformjába vonjanak be minden fontos érdekelt felet, így az ellenzéki pártokat és a civil társadalmat is, hogy ténylegesen részt vehessenek azoknak a jogszabályoknak a felülvizsgálatában, amelyek a demokratikus társadalom működésének ilyen alapvető vonatkozását szabályozzák. Carlos Coelho (PPE), írásban. – (PT) A média szabadsága és pluralizmusa alapvető jog, amely biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát és annak szabadságát, hogy a hatóságok beavatkozása vagy nyomása nélkül szerezzünk vagy tegyünk közzé információkat. Az Európai Bizottság mint a Szerződések őre aggodalmának adott hangot, és tájékoztatást kért Magyarországtól e jog lehetséges megsértéséről, azaz arról, hogy a magyar médiatörvény esetleg nem felel meg az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvnek. Örömmel értesültem róla, hogy a magyar parlament március 7-én elfogadta a kormány és a Bizottság között egyeztetett módosításokat, noha azt nem tudom megérteni, hogy a szocialisták és a magyar zöld párt miért szavaztak ellene. Tekintettel Kroes biztos asszony nyilatkozatára, úgy tűnik, a továbbiakban nem fér hozzá kétség, hogy Magyarország követte a Bizottság ajánlásait, és hogy a szóban forgó törvény módosított változata tiszteletben tartja az európai jogszabályt. Marielle De Sarnez (ALDE), írásban. – (FR) A sajtószabadság nem tűr meg kompromisszumokat; a Parlament ezt az üzenetet akarta közvetíteni, nemcsak Budapest

55

56

HU


felé, hanem az Európai Bizottság felé is. Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben arra szólítja fel a magyar kormányt, hogy az ellentmondásos magyar médiatörvény-csomagot függessze fel és vesse alá „sürgős felülvizsgálatnak”, noha a közelmúltban már az európai partnereinek nyomására módosították. Még mindig vannak azonban aggályos kérdések, különösen ami a média felügyeletéért felelős Médiatanácsot illeti, amely kizárólag olyan személyekből áll, akik kapcsolódnak Orbán úr pártjához. Ez a felügyeleti szerv valójában tökéletes eszköz a média cenzúrázására. Ezért a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, amely szavatolja a polgárok véleménynyilvánítási szabadságát az EU-ban és a világ többi részén egyaránt, az állami beavatkozás megszüntetésére szólított fel, hogy helyreálljon a média függetlensége. Ioan Enciu (S&D), írásban. – (RO) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert úgy gondolom, az Európai Uniónak gyorsnak kell lennie a demokrácia alapvető értékeit érő esetleges támadások megelőzésében és leküzdésében, és a véleménynyilvánítási szabadság is ezen értékek közé tartozik. Véleményem szerint létfontosságú, hogy Magyarország és más tagállamok, köztük Románia is, az EU Alapjogi Chartájában és az emberi jogok védelméről szóló európai egyezményben rögzített demokratikus elvekkel összhangban felülvizsgálják a sajtóhoz való viszonyulásukat. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Mellette szavaztam a magyarországi médiatörvényről szóló állásfoglalásnak, mert a sajtószabadság az EU alapvető értékeinek egyike. Úgy vélem, a Bizottságnak részletesen meg kellene vizsgálnia, hogy a magyar médiatörvény megfelel-e az európai jogszabályoknak, különösen az Alapjogi Chartának. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Szerintem a Parlament részéről értelmetlen véleményt kiadni erről a kérdésről akkor, amikor a véleménynyilvánítási szabadság minden biztosítékát megadták, többek között maga Orbán úr, a magyar miniszterelnök. Ráadásul elvi kérdésről van szó, ezért tartózkodni fogok azoknak a politikai, jogalkotási és joghatósági aktusoknak a méltatásától, amelyek szigorúan belül vannak egy, a saját országomtól eltérő tagállam jogalkotási, végrehajtási és bírói hatóságainak hatáskörén. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága – beleértve a szólásszabadságot és a beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól mentes tájékozódás és tájékoztatás szabadságát – olyan társadalmi értékek, amelyekért az évek folyamán sokan küzdöttek, többek között Portugáliában is. A kommunisták korábban és most is az élvonalban küzdenek ebben a harcban. Sajnos az EU különféle országaiban még mindig indokolt e harc folytatása. A média pluralizmusa és szabadsága továbbra is aggodalmat kelt az egyes tagállamokban. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy ehhez olyan tényezők is hozzájárulnak, mint például az, ahogy a médiumok tulajdonjoga egy maroknyi nagy vállalatcsoportnál koncentrálódik, a médiaszemélyiségek jogai elleni támadás és az egyre bizonytalanabb munkaviszonyok megléte. Mindehhez még hozzáadódik a politikai hatalmak beavatkozása, ami sok országban még mindig előfordul, és aggodalomra ad okot. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, valamint a média ebből eredő pluralizmusát, beleértve a szabad véleménynyilvánítást és a hatóságok beavatkozásától vagy nyomásgyakorlásától mentes tájékozódás és tájékoztatás szabadságát a civilizációnak sikerült kivívnia. Sajnos azonban az EU különböző országaiban gyakran tapasztalhatjuk, hogy ezeket az alapvető jogokat támadások érik. A média pluralizmusa és szabadsága továbbra is aggodalomra ad okot több tagállamban, különösen Magyarországon, Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Észtországban és máshol. Még Portugáliában is számos esetben

10-03-2011

10-03-2011

HU


beszámoltak a média pluralizmusát ért támadásokról, amelyek igazán nem válnak a demokrácia dicsőségére. Azzal azonban nem értünk egyet, hogy az EU az egyes országok kormányzásába való állandó politikai beavatkozás politikáját folytatja, amint az bizonyos bekezdésekben áll. Mindezek figyelembevételével szavaztunk a magyarországi médiatörvényről szóló állásfoglalásról, a pozitív és a negatív aspektusait egyaránt számításba véve. Mathieu Grosch (PPE), írásban. – (DE) Meggyőződésem, hogy az Európai Parlament nagyon nagy többsége ki fog állni a média alapvető jogai mellett. Ezeket a jogokat most egy állásfoglalás keretében követeljük, noha ebben nem vették figyelembe a törvény módosításait, amelyeket a magyar parlament ezen a héten fogadott el. Ezért szerettem volna, ha a budapesti szavazás előtt készült állásfoglalásokat mind visszavonták volna, hogy először aktualizálják őket, és csak utána vitassuk meg és bocsássuk szavazásra. Ebből következően az Európai Parlamentben tartott szavazásnak már semmi köze nem volt a sajtószabadsághoz, amelyet abszolút kiemelten kell kezelni, hanem egyszerűen csak a képviselőcsoportok közötti erőpróba lett. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Teljes mértékben támogatom az európai baloldaltól származó állásfoglalás elfogadását, amely bírálja a Magyarország által a médiatörvényében tett módosítások alkalmatlanságát, miközben a jobboldal üdvözli a módosításokat. Bár úgy tűnik, Kroes asszony szintén elégedett ezekkel a módosításokkal, az Európai Parlament úgy gondolja, hogy a Bizottság csak néhány technikai szempontra koncentrált, az Alapjogi Charta rovására. Emellett az állásfoglalásunk nemcsak Magyarországnak szól, hanem azt is megjegyzi, hogy sajnos a média szabadsága és pluralizmusa veszélybe kerülhet a konzervatív kormánnyal rendelkező országokban. Ebben az értelemben az Európai Parlament képviselői megmutatták, hogy ügyelnek az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartására, mivel ezek jelentik a demokráciák és az Európai Unió leglényegesebb elveit. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Mellette szavaztam ennek a dokumentumnak, mert a magyar hatóságoknak vissza kell állítaniuk a médiairányítás függetlenségét, és véget kell vetniük a véleménynyilvánítás szabadságára és a kiegyensúlyozott tájékoztatásra vonatkozó állami beavatkozásnak. A média túlszabályozása az elérni kívánt célok ellenében hat, mivel veszélyezteti a közszférában fennálló tényleges pluralizmust. Timothy Kirkhope (ECR), írásban. – Az ECR szívből támogatja a szabad és plurális médiát az Európai Unió egész területén, és hangsúlyozza a tájékozódás szabadságának fontosságát valamennyi európai polgár számára. Tekintettel azonban a magyar médiatörvényt körülvevő helyzet folyamatos változására és arra, hogy a törvény e héten elfogadott új módosításai után nem volt lehetőség a Bizottsággal való találkozásra, úgy érezzük, hogy nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy még egy állásfoglalás szülessen az ügyről. Az ECR képviselőcsoport ez okból tartózkodott. David Martin (S&D), írásban. – Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra, mert úgy gondolom, hogy a magyar médiatörvényt sürgősen fel kellene függeszteni, és a Bizottság, az EBESZ és az Európa Tanács észrevételei és javaslatai alapján felül kellene vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen az uniós jognak és a média szabadságával, a médiapluralizmussal és a független médiairányítással kapcsolatos európai értékeknek és normáknak.

57

58

HU


Iosif Matula (PPE) , írásban: – (RO) Támogatom a Bizottság által kevésbé demokratikusnak tartott magyarországi médiatörvény rendelkezéseinek módosítását, és üdvözlöm a szabályozási aktusnak a budapesti kormány általi módosításait. Mindazonáltal nem szavaztam meg a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport, a Zöldek/ az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja által jegyzett állásfoglalást, mert úgy érzem, hogy a javasolt intézkedések túlzóak, ha figyelembe vesszük más tagállamok hasonló törvényeit, amelyeket azonban nem illettek nyilvános szankciókkal. A szabad sajtó cáfolhatatlanul a demokrácia szintjének egyik mércéje egy társadalomban. Köztudott, hogy az Európai Unióban gyakorlatilag korlátlan a véleménynyilvánítás szabadsága. Ezt az alapvető jogot azonban nem szabad összekevernünk azzal a szabadsággal, hogy következmények és felelősségvállalás, valamint döntő bizonyítékok nélkül bármilyen információ kimondható legyen. Pontosan ezért van szükség egyértelmű törvényekre, amelyek megszabják azokat a határokat, amelyek között minden újságírói tevékenységnek működnie kell. A magyar médiatörvény ilyen kontextusban született, egy e területre irányuló európai uniós irányelv nyomában. Úgy vélem továbbá, hogy a magyar médiatörvény kérdését az információk teljes birtokában kell megvitatnunk, tekintettel arra, hogy a részrehajló érdekek és politikai viták félrevezetőek lehetnek. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalásra irányuló indítvány időzítését és formáját tekintve nem megfelelő, mivel mindenki tudja, hogy a magyarországi médiatörvényt ért kezdeti bírálatok és a Bizottság által tett ajánlások nyomán a magyar kormány felülvizsgálta az álláspontját, és mindent megváltoztatott a törvénnyel kapcsolatban, ami a Bizottság bírálatának tárgyát képezte. Ezért a magyar parlamentben március 7-én szavazásra bocsátott törvény egy olyan változat volt, amely tökéletesen megfelelt az európai jogszabálynak. Ezért nem értem a baloldal ragaszkodását az indítványról szóló szavazáshoz, úgyhogy ellene szavaztam. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Igennel szavaztam a B7-0191/2011 számú állásfoglalásra, mert úgy gondolom, hogy az új magyarországi médiatörvény nem nyújt kellő garanciát a véleménynyilvánítási szabadságra és a pluralizmusra, és ezért a közszféra valódi pluralizmusának megvalósítása szempontjából az elérni kívánt célok ellenében hat. A magyar kormánynak tényleges biztosítékot kellene nyújtania a média szabadságára és pluralizmusára, és ezért vissza kellene vonnia a törvényt, vagy jelentős mértékben módosítania kellene az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Európa Tanács emberi jogi biztosa és az Európai Unió Tanácsának észrevételei és javaslatai, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján, nyílt, átlátható vita révén, amelyben minden érdekelt fél, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és a polgárok egyaránt részt vehetnek. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A véleménynyilvánítás szabadsága és ezáltal a sajtószabadság a legfontosabb alapjogok közé tartozik. Fáradhatatlanul kell dolgoznunk ezek megőrzésén, még akkor is, ha bizonyos vélemények kinyilvánítását esetleg zavarónak találjuk. Ez a szabadság a mi szabadságunk is, és ez a megbízatásunk szabad gyakorlásának biztosítéka. Az átláthatóság szabad média nélkül nem lehetséges. Nagy a csábítás arra, hogy megpróbáljuk ellenőrzés alá vonni a tájékoztatást és az újságírókat, és ez alól a mi nyugati demokráciáink sem jelentenek kivételt. A szabad, professzionális tájékoztatás mindig jobb, mint a „szóbeszéd”, amely gyakran átveszi a sajtó helyét, ha ez utóbbit elhallgattatják.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A modern tömegtájékoztatási eszközök teljességgel meghatározó szerepet játszanak a demokratikus életben, és alapvető fontosságúak a tudáshoz, a szórakozáshoz és a társadalmi élethez való egyetemes hozzáférés biztosítása szempontjából. Ezért az én szóhasználatomban az „igazságos államnak” felelősséget kell vállalnia a szabad média fejlődéséért belföldi és nemzetközi szinten egyaránt, a tájékoztatás sokszínűségének és a kulturális alkotás gazdagságának elősegítéséért és a felsorolt tartalmakhoz való általános hozzáférés megkönnyítéséért. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Köztudott, hogy az Európai Bizottság, az EBESZ és az Európai Tanács észrevételei és javaslatai szerint a magyarországi médiatörvényt a lehető leghamarabb felül kellene vizsgálni, hogy biztosított legyen az uniós jogszabályoknak és a tömegtájékoztatás szabadságával, pluralizmusával és függetlenségével kapcsolatos európai értékeknek és normáknak való megfelelése. Az új törvényt azért vádolják, mert az következik belőle, hogy egyetlen személyt fognak kinevezni a nemzeti tömegtájékoztatás és telekommunikáció irányításának felelősévé. Az új jogszabály veszélybe sodorja a tömegtájékoztatás pluralizmusát és szabadságát, és megszünteti a politikai és pénzügyi függetlenségét. Meg kell vizsgálni minden okot, amely ilyen negatív eredményre vezet. Elképzelhető, hogy az EU-tagállamok némelyikében uralkodó kormányok engedékenysége keltette azt az illúziót Magyarország kormányában, hogy az általánosan elfogadott szabályokat cinikusan meg lehet szegni. A lett kormány például még mindig nem hajtotta végre az Európai Parlament 2004. március 11-i állásfoglalását. És mi történt ennek eredményeképpen? Egyelőre semmi. Lehet, hogy a magyar kormányt a lett „függetlenség” inspirálta. Igennel szavaztam abban a reményben, hogy ezzel megtörik a jég. Tiziano Motti (PPE), írásban. – (IT) Az európai baloldal támadásait a sajtószabadságról szóló, nemrég elfogadott magyarországi törvény ellen egy színdarab keretei között kell értelmezni, ami által az intézményeink rendelkezésére álló eszközöket gyakran használják fel helytelen módon, eszköz gyanánt a nemzetközi vagy belföldi politikai és médiabeli dezinformációs kampányok támogatására. Ebben az esetben az ilyen támadások teljesen rosszul irányzottak, mivel a vita ahogy megkezdődött, úgy le is zárult: a magyar kormány készségesen elfogadta az Európai Bizottság megjegyzéseit, Orbán miniszterelnök pedig még a 2011. januári kezdetekkor megmondta, hogy a médiatörvényt az említett észrevételekkel összhangban fogják módosítani. Ha támadás indul az Európai Unió soros elnökségét betöltő ország ellen, amikor éppen hogy támogatni kellene a feladatai ellátásában, ez az Unió egészét is gyengíti és elvesz a tekintélyéből. A sajtószabadság hiányának állandó ismételgetése lejárt lemez, ahogy az olasz helyzet folyamatos és anakronisztikus felemlegetése is, mivel itt paradox módon a nagyobb újságok a baloldal felé hajló médiacsoportok kezében vannak, az információ pedig szabadon – néha túlontúl szabadon is – áramlik a neten. Georgios Papanikolaou (PPE), írásban. – (EL) A magyar parlament által múlt héten elfogadott módosítások után a magyar törvény most már teljes mértékben összhangban van az uniós joggal és az emberi jogi rendelkezésekkel, amint azzal az Európai Bizottság is egyetértett. Ilyenformán a közös állásfoglalási indítvány mostanra feleslegessé vált, ezért szavaztam ellene. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Mint a magyar elnökség prioritásairól szóló vitában való részvételem alkalmával elmondhattam, ezek Magyarország belügyeinek olyan aspektusai, amelyeket a korábbiakhoz hasonlóan, a Bizottság és a magyar kormány és

59

60

HU


parlament közötti egészséges, rendes kapcsolat keretében lehet szabályozni. A szabadság, és különösen a véleménynyilvánítási és sajtószabadság híveként csak örülni tudok az eredményeknek. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ezt a törvényt ténylegesen azzal a szándékkal állították össze, hogy korlátozzák a magyarországi médiatevékenységeket, és a magyarországi pluralizmus tágabb értelemben vett korlátozása keretében határt szabjanak a kormány kritikus ellenőrzésének. Ez közvetlenül ellentmond a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában meghatározott uniós alapelveknek. A Bizottságnak és a Tanácsnak tovább kell törekednie arra, hogy ennek alapján elérjék a törvény teljes átdolgozását vagy visszavonását. A Parlament világosan kimondta, hogy a Bizottságnak nem szabadna egyszerűen megadni magát és engedni a magyar kormánynak ebben a kritikus kérdésben. A magyar médiatörvényt úgy is kell tekinteni, mint a legfrissebb próbálkozást az európai médiaszabadság korlátozására. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak sürgősen elő kell állnia egy erőteljes jogalkotási javaslattal ennek az alapvető uniós értéknek a védelmére. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Ellene szavaztam ennek az állásfoglalásnak, mert úgy gondolom, hogy e Parlament baloldali képviselőcsoportjai egy nemzeti politikai kérdést használtak ki, amely egyébként már meg is oldódott, amiről a magyar kormány és az Európai Bizottság között nemrég létrejött megállapodás tanúskodik. Véleményem szerint az ilyen nemzeti kérdéseket nem kellene megkérdőjelezni itt a Parlamentben, mivel ezek az egyes tagállamok közvetlen felelősségi körébe tartoznak. Ami az ügy érdemi részét illeti, helyes és helyénvaló a tájékoztatás szabadságának és pluralizmusának védelme az Európai Unió országainak alapértékei között, de a média szabadsága nem mondhat ellent a közerkölcsnek, és mindenekelőtt nem tolakodhat be senki magánéletébe. A híriparnak jobban tudatában kellene lennie annak, hogy hatalmának és befolyásának kiegyensúlyozatlan használata milyen következményekkel járhat a polgárok életére és szabadságára nézve. Azért, mert túl sokszor történt már, hogy a személyes szabadságot semmibe vették a sajtószabadság nevében. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Nagyon örültem annak, hogy elfogadtuk ezt az állásfoglalást, amely nyomatékosítja az Európai Parlament elkötelezettségét a véleménynyilvánítási szabadság és a média függetlensége iránt szerte a tagállamokban. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam a közös állásfoglalási indítványra. Bár Magyarország és az Európai Bizottság megállapodásra jutott a Bizottság által előterjesztett pontokról, támogatom képviselőtársaim felhívását, miszerint a törvény szövegét alaposan meg kell vizsgálni. A Bizottság által elért javítások feltűnően szelektívek, és a Parlament, illetve a különböző nemzetközi szervezetek, köztük az EBESZ és az Európa Tanács jelzett aggályait nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Ezek közül médiahatóság kinevezésével, összetételével és hatásköreivel kapcsolatos aggály tökéletesen érthető. A sajtószabadság túl fontos része a demokráciánknak ahhoz, hogy jogilag korlátozó értelmezések tárgya legyen. Joachim Zeller (PPE), írásban. – (DE) Nem szavaztam meg ezt az Egységes Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja, a Szocialisták és Demokraták Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, a Zöldek/az Európai Szabad Szövetség Képviselőcsoportja és a

10-03-2011

10-03-2011

HU


Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Képviselőcsoport által beterjesztett állásfoglalást. Az állásfoglalás szerzői nem annyira az európai médiaszabadság miatt aggódnak, mint inkább arra törekszenek, hogy rossz hírét keltsék egy polgári kormánynak, amelyet az ország népének túlnyomó többsége választott meg, és amelyre az a nehéz feladat vár, hogy újjáépítse az előző szocialista kormány rossz gazdálkodását nagymértékben megszenvedő országot. Még az Európai Bizottság sem tudta megtalálni a médiaszabadság semmilyen súlyos megsértését a magyar törvényben, amelyet mellesleg már módosítottak is. Az európai baloldal nagyon gyorsan meglátja a szálkát a nem szocialista kormányok szemében, de ostoba módon cseppet sem ügyel a szocialista kormányok szeméből kilógó gerendára. Nehéz megérteni a német liberálisok álláspontját, akik ezzel az állásfoglalással európai szintű szabályozást kérnek a média terén, miközben a német és európai médiaképviselők ezt a javaslatot konkrétan a médiaszabadság korlátozásának és a szubszidiaritás megsértésének tekintik. Állásfoglalásra irányuló indítvány (RC-B7-0169/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom ezt az állásfoglalási indítványt, mert szerintem Kadhafi rendszerét haladéktalanul fel kell számolni, tekintettel arra, ahogy elnyomja a líbiai lakosság politikai tiltakozásait, illetve hogy meg lehessen előzni a további haláleseteket. Emlékeztetnék arra, hogy a nemzetközi közösség az ENSZ Biztonsági Tanácsában teljesen egyhangúlag szavazott a rendszer elleni szankciók bevezetéséről. Határozottan támogatom az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970/2011 sz. határozatát és a Biztonsági Tanács által meghozandó intézkedéseket, köztük az embargót, a belső elnyomásra használt felszerelések betiltását és az emberi jogi visszaélésekben érintett személyek vagyonának befagyasztását, és felhívom a figyelmet az EU–Afrika határozat elfogadásának szükségességére, amely lehetővé teszi a törvénytelen úton szerzett vagyon befagyasztását. Az európai pénzintézetek és a tagállamok részéről szükség van egy ilyen gesztusra a zsoldosok tevékenységének tilalma érdekében. Az EU és az ENSZ részéről gyors és hatékony humanitárius intézkedésre van szükség. Befejezésül azt szeretném mondani, hogy a Líbiában, Egyiptomban és Tunéziában zajló események paradigmaváltást tesznek szükségessé az európai külpolitikában a dél-mediterrán országokkal kapcsolatban, továbbá szeretném kimutatni a líbiai lakossággal való szolidaritásomat. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Igennel szavaztam erre az állásfoglalásra. A tömeges tüntetések számos arab országban megmutatták, hogy a nem demokratikus és önkényuralmi rendszerek nem biztosíthatnak megbízható stabilitást, valamint a demokratikus értékek meghatározó jelentőségűek a gazdasági és politikai partnerségek szempontjából. Az EU-nak elemi érdeke, hogy Észak-Afrika demokratikus, stabil, virágzó és békés térséggé váljon, de a közelmúlt líbiai, egyiptomi és tunéziai eseményei rávilágítottak arra, hogy sürgősen szükség van a földközi-tengeri térség felé irányuló uniós külső fellépések felülvizsgálatára. Az Európai Uniónak felül kell vizsgálnia a demokrácia és az emberi jogok támogatására vonatkozó politikáját, hogy végrehajtási mechanizmust alakítson ki a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan. Egyetértek azzal, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kiemelten kell kezelni az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, a pluralizmus, a sajtószabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat. Dominique Baudis (PPE), írásban. – (FR) Mellette szavaztam az állásfoglalásnak, amely egy lépés a helyes irányba, ami az Európai Unió által a polgárháborúba forduló líbiai

61

62

HU


forradalomra adott reakciót illeti. A forradalom mindig egy álom megvalósulása, a polgárháború viszont rémálom. Most, hogy a felkelők kezdik elveszteni a lábuk alól a talajt Kadhafi csapatainak és zsoldosainak támadásai hatására, és az ezredes a rendszerének megmentésére törekedve titkos megbízottakat küld az európai fővárosokba, meg kell mutatnunk a líbiai népnek, hogy mi mellettük állunk. Hallottuk az Átmeneti Nemzeti Tanács március 5-i kérését. Kötelességünk, hogy támogassuk ezt az alternatívát és megvédjük a líbiai népet a rezsim erőivel szemben. Líbiai területen való közvetlen katonai jelenlét nélkül egy repülési tilalmi övezet bevezetését kellene mérlegelni. A döntés azonban az ENSZ-re vár. Ezt a lehetőséget viszont csak az Arab Liga kifejezett beleegyezésével lehet előterjeszteni. Politikai és diplomáciai szinten gondoskodnunk kell Kadhafi ezredes elszigeteléséről, és segítenünk kell a líbiai népet, hogy végre visszanyerjék szabadságukat. Sergio Berlato (PPE), írásban. – (IT) A Líbiában és Észak-Afrikában zajló drámai fejlemények továbbgyűrűznek az európai határok felé: a líbiai humanitárius válság valójában a történelemben előzmény nélkül álló migrációs hullámot indíthat el. Friss becslések szerint az észak-afrikai politikai zűrzavar folyományaként mintegy 300 000 menekült érkezhet az Unió déli partjaira. Ezért egyetértek az EU hat földközi-tengeri tagállama által kiadott kéréssel, hogy létre kellene hozni egy szolidaritási alapot, amely segítene a bevándorlás hatásainak enyhítésében. Támogatom a közös európai menekültügyi rendszer létrehozását és a bevándorlással kapcsolatos költségek igazságos felosztását a tagállamok között. Emellett az Európába irányuló tömeges bevándorlás korlátozása érdekében az érintett népcsoportoknak szóló humanitárius segély küldésének megfontolására szólítok fel, ami egyaránt támogatná a demokratizálódás folyamatát és a gazdasági növekedést a régióban. Ezért szorgalmazom, hogy a Bizottság készítsen szükséghelyzeti tervet, amelyben azt is mérlegeli, hogyan kezelhetjük akár a legrosszabb eshetőséget is, amennyiben a bevándorlók nagyon nagy számban döntenének úgy, hogy északnak indulnak, az európai partok felé. Véleményem szerint egy ilyen szükséghelyzeti tervet az uniós tagállamok közötti szolidaritás elvének kell alátámasztania. Maria Da Graça Carvalho (PPE), írásban. – (PT) A közelmúltban több arab országban megkezdődött tiltakozások azt mutatják, hogy a nem demokratikus és önkényuralmi rendszerek nem biztosíthatnak megbízható stabilitást, valamint hogy a demokratikus értékeknek meghatározó szerepük van a gazdasági és politikai partnerségek szempontjából. Szeretnék szorosabb közreműködést kérni a Líbiában és a földközi-tengeri térség egyéb régióiban kialakult válságra adott választ koordináló munkacsoport munkájában. Az Unió a Mediterrán Térségért feladata, hogy alkalmazkodjon az új időkhöz és körülményekhez, és mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban – Líbiát is beleértve – a demokrácia, az emberi jogok előmozdítására és a lehetséges reformokra vonatkozóan leginkább alkalmas javaslatokat, hogy erősítse, valamint koherensebbé és hathatósabbá tegye saját szerepét. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Mellette szavaztam „A déli szomszédság és különösen Líbia, beleértve a humanitárius szempontokat is” című állásfoglalásnak, mert úgy gondolom, hogy Kadhafi ezredesnek haladéktalanul le kellene mondania a hatalomról, hogy lehetővé tegye a békés politikai átmenetet, és elkerülje a további vérontást. Erőteljesen elítélem az emberi jogok líbiai megsértéseit, és különösen a demokráciát követelő tüntetők, újságírók

10-03-2011

10-03-2011

HU


és az emberi jogok szószólóinak erőszakos elnyomását, továbbá szeretném kifejezni szolidaritásomat a líbiai néppel. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Ezen a napon, amikor szavazunk erről az állásfoglalásról, még mindig nem világos, hogy mivé fognak fejlődni a forradalmak, amelyek megpróbálták megdönteni a Földközi-tenger térségében régóta hatalmon lévő önkényuralmi rendszereket. Líbia esetében ellentmondásos hírek érkeznek a lázadók sikereiről és kudarcairól és a diktatórikus Kadhafi-rezsimet még mindig támogató erőkről, és úgy tűnik, az ország valódi polgárháború elé néz. Sok forrás mindazonáltal elítéli a líbiai rendszer részéről tapasztalt, példa nélkül álló kegyetlen erőszakot és elnyomást, valamint a nagy számú áldozatot, amit mindez feltételezhetően okozott. Maga az ENSZ is joggal bírálta az elkövetett atrocitásokat. Mára világossá vált, hogy a lázadók nem akarnak olyan rendszerben élni, amely nem tartja tiszteletben a jogaikat, és amely kismértékben sem tiszteli a demokrácia szabályait és a jogállamiságot. Az Európai Unió nem távolodhat el a történésektől. Először is, követelnie kell, hogy vessenek véget az erőszaknak, nem szabad engednie a bírálatból és a felelősökre kiszabott szankciókból, támogatnia kell azokat, akik a közös értékeinkért harcolnak és szolidaritást kell tanúsítania velük, továbbá szorosabban nyomon kell követnie és jobban meg kell ismernie a változásért indult mozgalmak törekvéseit, kívánságait és tendenciáit. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Ez az állásfoglalás aggasztó és elfogadhatatlan. Különösen igaz ez a legfrissebb líbiai eseményekkel összefüggésben, amelyek minden korábbinál jobban megmutatták a békés politikai megoldás sürgősségét, külső beavatkozás nélkül. A fellépések veszélyessége és szigora ellenére, amelyek a feszültség enyhítése helyett arra szolgálnak, hogy előkészítsék az USA és a NATO Líbia elleni agresszióját, a Parlament többsége jóváhagyja a Líbia elleni beavatkozást, agressziót és megszállást. Az országgal szembeni agresszió azonban – bármilyen ürüggyel és felhatalmazással is történik – komoly következményekkel járna arra a népre, amely már most is nagy feszültségben és bizonytalanságban él. Mélységesen rombolóan hatna mindazokra a líbiaiakra, akik tovább harcolnak a jogaikért, a demokráciáért, a szuverenitásért és a békéért, és súlyos instabilitást és konfliktust idézne elő a régióban. Egy Líbia elleni katonai támadás, amely elválaszthatatlan lenne a líbiaiak természeti erőforrásai feletti ellenőrzés céljaitól, nemcsak a líbiai nép ellen irányulna, hanem a régió minden lakosa ellen, akik fellázadtak és folytatják harcukat a szociális és politikai jogaikért, a szabadságért, a demokráciáért és országaik valódi szuverenitásáért és függetlenségéért. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szeretnénk mélységes aggodalmunknak hangot adni a legfrissebb líbiai események miatt, mi azonban a békés politikai megoldás pártján vagyunk, külső beavatkozás nélkül. Sajnos a Parlament állásfoglalása most a katonai beavatkozást támogatja, mivel repülési tilalmi övezetet nem lehet bevezetni katonai beavatkozás nélkül. Úgy tűnik ezért, hogy ez az állásfoglalás a békés megoldás előmozdítása helyett arra törekszik, hogy előkészítse az USA, a NATO és esetleg az EU agresszív fellépését Líbia ellen. Emiatt szeretnénk jelezni, hogy határozottan ellenzünk mindenfajta külső katonai beavatkozást az országban. A Líbiával szembeni agresszió azonban – bármilyen ürüggyel és felhatalmazással is történik – komoly következményekkel járna arra a népre, amely már most is nagy feszültségben és bizonytalanságban él; mélységesen rombolóan hatna mindazokra a líbiaiakra, akik tovább harcolnak a jogaikért, a demokráciáért, a szuverenitásért és a békéért, és súlyos instabilitást és konfliktust idézne elő a régióban.

63

64

HU


Egy Líbia elleni katonai támadás az USA és szövetségesei részéről, amely elválaszthatatlan lenne a líbiaiak természeti erőforrásai feletti ellenőrzés céljaitól, nemcsak a líbiai nép ellen irányulna, hanem a régió minden lakosa ellen, akik fellázadtak és folytatják harcukat a szociális és politikai jogaikért, a szabadságért, a demokráciáért és országaik valódi szuverenitásáért és függetlenségéért. Támogatjuk ezeket a harcokat, ezért az állásfoglalás ellen szavaztunk. Sylvie Guillaume (S&D), írásban. – (FR) Ez a nagy többséggel elfogadott állásfoglalás, amelyhez én is hozzájárultam, azt mutatja, hogy az Európai Parlament nem nézi csendben a líbiai helyzetet. Épp ellenkezőleg, állásfoglalásával arra szólítja fel az Európai Uniót, a tagállamokat és Ashton bárónőt, hogy támogassák a javaslatait. Támogatást ígér a líbiai népnek, és többek között az Átmeneti Nemzeti Tanács elismerését és repülési tilalmi övezet létrehozását ajánlja az ENSZ megbízatásának megfelelően, az Arab Ligával és az Afrikai Unióval egyeztetve. Emellett a leghatározottabban elítéli az emberi jogok megsértését a líbiai rezsim részéről, és azonnali lemondásra szólítja fel Kadhafi ezredest. Egyedül a menekültek és a migránsok ügyét sajnálom, mivel ezt szerintem nem vették kellőképpen figyelembe, holott közös kihívást jelent ezen országok és az Európai Unió számára. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) Mellette szavaztam ennek a dokumentumnak, mert az EU-nak részt kell vennie a déli szomszédságot érintő uniós szerepvállalásban és támogatnia kell azt, különös tekintettel a térségben a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, valamint a stabil, pluralista és békés demokrácia alkotmányos és választásokkal kapcsolatos előfeltételeinek kialakítására. Az Unió a Mediterrán Térségért feladata, hogy alkalmazkodjon az új korszakhoz és körülményekhez, és mérlegelje az elmúlt időszak eseményeit, tegyen ezekkel kapcsolatban lépéseket, és terjesszen elő tagállamaiban és a régióban – Líbiát is beleértve – a demokrácia, az emberi jogok előmozdítására és a lehetséges reformokra vonatkozóan leginkább alkalmas javaslatokat, hogy erősítse, valamint koherensebbé és hathatósabbá tegye saját szerepét. Filip Kaczmarek (PPE), írásban. – (PL) Támogattam a déli szomszédságról szóló állásfoglalást, amely külön figyelmet szentel a líbiai helyzetnek. Líbiában embereket ölnek meg, akik az ország szabadságáért harcolnak. Segítenünk kell nekik. Az állásfoglalásunk segít is nekik, mert egyhangúlag elítéli a diktátort, és támogatja azokat, akik mélyreható változást akarnak elérni Líbiában. Nem tudjuk, a polgárháború mikor és hogyan ér majd véget. Szeretnénk, ha gyorsan véget érne, és a demokráciapárti erők győzelmével zárulna. Az Európai Uniónak haladéktalanul kapcsolatba kell lépnie az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, és meg kell kezdeni a hivatalos elismeréséhez szükséges folyamatot. Emellett bátorítania kell a líbiaiakat, hogy indítsák el a változásokat, és lépjenek tovább a demokrácia felé. Köszönöm szépen. David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm a demokráciáért folyó harcot Líbiában és a szomszédos országokban. Az emberi jogok teljes mértékű tiszteletben tartására szólítok fel a régióban. Az állásfoglalás ügyében azonban tartózkodtam, a repülési tilalmi övezetre vonatkozó felhívása miatt. Egy repülési tilalmi övezet kikényszerítéséhez bombáznunk kellene a légvédelmi rakétaállásokat, ami civilek életét is veszélyeztetné. Ezzel egyúttal lehetővé tennénk a rezsimnek, hogy azt állítsa, hogy a Nyugat megtámadta Líbiát, és nem azt, hogy megpróbálta megvédeni a líbiai népet. Jiří Maštálka (GUE/NGL), írásban. – (CS) [A Líbiában] kialakult helyzet miatt szükségessé váló tárgyalásokat körültekintően és megfelelő módon kell lebonyolítani. Ezt követően további megfelelő intézkedéseket lehet hozni, a helyzet alapos elemzésére építve. Ezek az

10-03-2011

10-03-2011

HU


intézkedések lehetőséget kínálhatnak a közvetlen megoldásra és a szociális szféra és más területek támogatására. A cél egy olyan megoldás megtalálása, amely mögött világos, jól megalapozott, hosszú távú elképzelés áll, amely segít megőrizni az ország szuverenitását, és amely megfelelően toleráns lesz a hagyományaival szemben. A sokat tárgyalt repülési tilalmi övezet esetleges létrehozása olyan lépés, amelyet – mint már elhangzott – elsősorban a civil lakosság védelme érdekében kell megtenni. Ezzel összefüggésben fontosnak tartom, hogy a megbízatást a lehető legtöbb ország egyértelműen fogadja el, és különösen azt, hogy összhangban legyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízatásával. Amikor állásfoglalásra irányuló indítványokat készítünk, az ország természeti erőforrásainak gazdagsága nem lehet az egyedüli befolyásoló tényező. Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), írásban. – (FR) Megszavaztam a szöveget és a légtérrel kapcsolatban javasolt intézkedéseket, hogy segítsük az emberek fellépését a zsarnok ellen, aki bombázza őket. A szavazatomat a következő szigorú keretek között adtam le: mindenfajta háborús cselekményről – így a repülési tilalmi övezet létrehozásáról is – csak és kizárólag az ENSZ dönthet. Ezt a fellépést az ENSZ és egyedül az ENSZ katonai parancsnokságának felügyelete alá kell helyezni. Minden döntést az Afrikai Unió és Arab Liga szervezeteivel egyeztetve kell meghozni. Teljes mértékben ellenzem a megelőző bombázásról szóló amerikai elgondolást, és ugyancsak ellenzem a NATO beavatkozását. Minden más fejlemény egy ettől eltérő szöveget és más rendelkezéseket tenne szükségessé. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Ami Líbiában történik, teljességgel elfogadhatatlan, a nemzetközi közösségnek pedig konkrétabb intézkedéseket kellene tennie, amelyek a civil lakosság elleni támadások minden típusának automatikus felfüggesztését jelentik. Úgy tűnik, hogy Líbia fenyegetően közel áll a polgárháborúhoz, és ezt mindenáron el kell kerülni. Az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia ebben a folyamatban, és közre kell működnie az olyan megoldások megkeresésében, amelyekkel megelőzhető az országban jelenleg fennálló konfliktus elmérgesedése. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Ellene szavaztam az Európai Parlament Líbiáról szóló közös állásfoglalásának, mert egy repülési tilalmi övezet kialakítására szólít fel az ország felett, ami az első lépés a katonai beavatkozás felé. Semmiképpen nem támogathatjuk a líbiai válság vagy bármely más válság katonai megoldását. Irak és Afganisztán esetében hangosan bíráltuk a katonai beavatkozást, most nem szabad elkövetnünk ugyanezt a hibát. Az említett két ország példájából azt kellene leszűrnünk, hogy az erőszak csak újabb erőszakot szül, ami végül megsemmisítő következményekkel jár a polgári lakosságra nézve. Líbia esetében én is elítélem a Kadhafi által a népe ellen alkalmazott erőszakot, és együtt érzek az emberek tiltakozó mozgalmaival. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a líbiai megoldást az erőszak beszüntetése révén, diplomáciai csatornákon keresztül kell elérni. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) A líbiai forradalmat a szabadság, méltóság és demokrácia nevében fiatalok indították el, az államiság érzésétől vezetve. Ezt a csodálatos, bámulatra méltó törekvést csak támogatni lehet, határozottan elítélve mindazokat, akik erővel próbálják elnyomni, és civilek ezreit ölik vagy sebesítik meg habozás nélkül. Nagyon remélem, hogy az ENSZ az Arab Ligával és az Afrikai Unióval egyeztetve megbízatást ad a Líbia feletti repülési tilalmi övezet létrehozására, hogy megvédje a lakosságot az esetleges támadásoktól. Ugyancsak remélem, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Ashton bárónő minél előbb kapcsolatba fog lépni az Átmeneti Nemzeti Tanáccsal, hogy a demokratikus választásokig legitim tárgyaló félnek lehessen elismerni.

65

66

HU


Az elmúlt néhány hétben a geopolitikai keret látványos és ígéretes felbolydulásának lehettünk szemtanúi ebben a rendkívül érzékeny régióban. Meggyőződésem, hogy soha nem látott távlatok nyílnak meg, ami megteremti a szükséges feltételeket az Izrael és Palesztina közötti konfliktus békés rendezéséhez. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget, hogy a Közel-Kelet megszabadulhasson egy olyan konfliktustól, amely már eddig is túl sok fájdalmat, tragédiát, sértődést és félreértést okozott. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Le vagyok nyűgözve a zajos nyilatkozatok és bírálatok számától! Önök korábban hol voltak? Kadhafi netán tegnap született? Eddig nem volt terror Líbiában? Az EU vezetőinek mostani cinizmusa egyszerűen undorító! A legnagyobb EU-tagállamok vezetői egészen a közelmúltig nem győztek törleszkedni a líbiai vezetőhöz, hogy elnyerjék a kegyeit. Ma pedig készek lennének keresztre feszíteni Kadhafit! Jobb, ha nem avatkozunk be más országok belügyeibe, vagy nem? Hagyjuk a líbiaiakat, oldják meg maguk a problémáikat, máskülönben akár teljes körű lázadást is láthatunk az arab országokban! Tartózkodtam a szavazástól. Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A hatalom megtartásáért vívott harcban Kadhafi egyre nehezebb tüzérséget vet be (így például a lázadók bombázását), és a halottak nagy száma sem riasztja vissza. Ezeket az intézkedéseket a külvilág a lehető leghatározottabban elítélte, az Európai Parlament pedig repülési tilalmi övezet kialakítására szólít fel, hogy Kadhafi bombázói ne tudják tovább támadni a civileket, továbbá kéri az Átmeneti Nemzeti Tanács és a demokráciáért küzdő mozgalom elismerését a líbiai nép legitim képviselőjeként, valamint a Kadhafival való kapcsolatok teljes megszakítását. Még eztán fog kiderülni, hogy az állam- és kormányfők eleget tesznek-e ennek a felhívásnak. Számolva a migránsok esetleges európai áttelepedésével és eloszlásával, tartózkodtam a szavazástól. Claudio Morganti (EFD), írásban. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Igennel szavaztam a jelenlegi líbiai helyzetről szóló közös állásfoglalásra. A Kadhafi-rezsim már túl sok visszaélést és súlyos jogsértést követett el a lakosság ellen, és úgy vélem, kötelességünk közös, határozott európai álláspontot elfogadni ez ügyben. Az elfogadott állásfoglalásban javasolt intézkedésekkel tettünk egy lépést a helyes irányba, kezdve a Líbia feletti légtér kért lezárásával, azaz egy repülési tilalmi övezet kialakításával, hogy a rezsim ne támadhassa a civil lakosságot az égből. Érzésem szerint a nemzetközi közösségnek és mindenekelőtt az Európai Uniónak kötelessége, hogy kapcsolatokat alakítson ki a felkelők Átmeneti Nemzeti Tanácsával, hogy segítsen elindítani az ország demokratizálódásának folyamatát. Eljött az idő, amikor Európának szilárdan ki kell állnia és fel kell emelnie a szavát, hogy véget vessen ennek a drámai helyzetnek, amely az EU egész területén súlyos következményekkel járhat, mivel tömeges migrációs hullám indulhat konkrétan Olaszország és általában Európa felé. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) A halálesetek, sebesültek és menekültek tömegét eredményező Kadhafi-rezsim erőszakos elnyomásának áldozatul esett líbiai nép most olyan súlyos helyzettel néz szembe, amely a nemzetközi közösségtől elszánt, összehangolt fellépést követel, az EU-nak pedig vezető szerepet kell vállalnia, és határozott álláspontra kell helyezkednie az elkövetett atrocitások felelőseinek elítélésében, a szankciók és megfelelő intézkedések elfogadásában és végrehajtásában, valamint a nép jogos demokratikus törekvéseinek támogatásában. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Úgy vélem, hogy ebben a szövegben különösen fontos a (módosított) 10. és 11. bekezdés:

10-03-2011

10-03-2011

HU


„10. hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak a líbiai polgári személyek ellen intézett nagyszabású fegyveres támadások megakadályozása érdekében eleget kell tenniük a védelem biztosítása tekintetében fennálló felelősségüknek; rámutat arra, hogy így nem zárhatók ki az ENSZ-chartában biztosított lehetőségek; felkéri a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy álljanak készen az ENSZ Biztonsági Tanácsának a további intézkedésekre vonatkozó határozatára, beleértve a repülési tilalmi övezet kialakításának lehetőségét is, annak megakadályozása céljából, hogy a rezsim a civil lakosságot vegye célba; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által meghozott bármely intézkedésnek meg kell felelnie az ENSZ megbízatásának, és az Arab Ligával és az Afrikai Unióval való egyeztetésen kell alapulnia, a nemzetközi erőfeszítések irányítására bátorítva mindkét szervezetet; 11. kéri a Bizottság alelnökét / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy alakítson ki kapcsolatokat Líbia Átmeneti Nemzeti Tanácsával és kezdje meg azok hivatalossá tételét a demokrácia irányába való átmenetet elősegítése érdekében, biztosítva a líbiai társadalom széles körét képviselő személyek bevonását és a nők és a kisebbségek szerepvállalását az átmenet folyamatában, és támogassa az Átmeneti Nemzeti Tanácsot a felszabadított területen annak érdekében, hogy csökkentse a helyi lakosságra nehezedő nyomást, és eleget tegyen az alapvető humanitárius szükségleteknek, beleérte az orvosi segítségnyújtást is”. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Az Európai Parlament ezzel az állásfoglalással arra szólítja fel az EU kormányait, hogy ismerjék el az Átmeneti Nemzeti Tanácsot mint a líbiai ellenzék hivatalos hatóságát. A jóváhagyott állásfoglalás szorgalmazza, hogy az EU készüljön fel egy repülési tilalmi övezet esetleges létrehozására, hogy megakadályozza, hogy Kadhafi ezredes csapást mérjen a lakosságra, és támogassa az erőszak elől menekülők visszatelepülését. Úgy vélem továbbá, hogy az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Ashton bárónő számára stratégiailag fontos lehetőség, hogy kapcsolatokat alakítson ki a lázadók Átmeneti Nemzeti Tanácsának képviselőivel, hogy felgyorsítsa az említett szerv hivatalos elismerésének folyamatát. Ideje, hogy Kadhafi ezredes lemondjon a hatalomról, és véget vessen az emberi jogok szisztematikus megsértésének, ami az országában zajlik. Ernst Strasser (PPE), írásban. – (DE) A 15. bekezdéssel kapcsolatban: ami az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkét illeti, továbbra is az a helyzet, hogy én – az osztrák kormányhoz hasonlóan – az önkéntes alapú szolidaritás pártján vagyok. A tagállamokra kell bízni, hogy – saját képességeik szerint – döntsenek arról, meddig terjedhet ez a szolidaritás. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Igennel szavaztam az Európai Parlament Líbiáról szóló állásfoglalására, amely a líbiai forradalom iránti politikai támogatás világos üzenetét hordozza. Az Európai Parlament mindenekelőtt kifejezte a líbiai néppel való szolidaritását, és elítélte a Kadhafi-rezsim által elkövetett emberi jogi jogsértéseket és erőszakos elnyomást. A repülési tilalmi övezetet az állásfoglalás 10. bekezdése irányozza elő annak megakadályozása céljából, hogy a rezsim a civil lakosságot vegye célba, és ezt az ENSZ keretébe helyezi, egyeztetve az Arab Ligával és az Afrikai Unióval. Ezt a bekezdést azonban többféleképpen lehet értelmezni. Egyesek számára egyszerűen arról szól, hogy meg kell akadályozni, hogy Moamer al-Kadhafi repülőgépei a civil lakosságra lőjenek. Ez az értelmezés megelőző szerepben tüntetheti fel a fellépést, ami akár odáig is terjedhet, hogy

67

68

HU


meg kell akadályozni, hogy az említett gépek orvul gyilkolják a líbiai lakosságot. Mások számára ez az első lépés egy esetleges katonai beavatkozás felé. Tartózkodtam ennek a homályos bekezdésnek a kérdésében. Ezért tehát üdvözlöm az állásfoglalás elfogadását, bár azt sajnálom, hogy nem ismeri el az Unió által a Líbiával való kapcsolatokban, többek között a bevándorlás kérdésében elkövetett hibákat. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Igennel szavaztam a közös állásfoglalási indítványra. Közvetlen szomszéd lévén, továbbá a nemzetközi jog elveinek betartására szóló kötelezettség értelmében – amelyek között a népek önrendelkezési joga is szerepel – alapvető fontosságú, hogy segítséget nyújtsunk Észak-Afrika lakosságának. Ennek módszerét azonban gondosan kell megválasztani: tiszteletben kell tartani a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács azon kérését, hogy tartózkodjunk a közvetlen katonai beavatkozástól, azért is, hogy nehogy tovább rontsuk a civilek humanitárius helyzetét. Jelentés: Bastiaan Belder (A7-0037/2011) Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Támogatom a jelentést, mivel úgy vélem, hogy az iráni kormánynak tiszteletben kell tartania népének az alapvető szabadságok, valamint a gazdasági és társadalmi feltételek javítása iránti, jogszerű igényét, továbbá az az iránti vágyat, hogy Irán együttműködjön a nemzetközi közösséggel. Az EU által elfogadandó megközelítésnek – egyfelől – alapvető fontosságú tényezőként kell kezelnie az emberi jogok kérdését, és – másfelől – azzal a feltétellel kell elismernie Iránnak a régióban betöltött stabilizációs szerepét, hogy Irán normalizálja a szomszédaival és a más nemzetközi szereplőkkel való kapcsolatait, felhagy nukleáris programjával, és javítja az emberi jogi és demokratikus feltételeket. Egyetértek a Bizottság álláspontjával a nukleáris program esetében alkalmazott kettős megközelítést illetően, azaz hogy egyfelől szankciókat kell alkalmazni, de másfelől fel kell ajánlani a párbeszédet. Záró megjegyzésként azt szeretném közölni, hogy az EU-nak nem szabad leegyszerűsítenie a dolgot azzal, hogy a kérdést kizárólag nukleáris programjára hivatkozva veti fel Iránnak, hanem figyelembe kell vennie az emberi jogi kérdéseket és az országnak a régióban betöltött stabilizációs szerepét is. Roberta Angelilli (PPE), írásban. – (IT) Tisztelt elnök úr! Az Irán-kérdés fájdalmas részét jelenti az emberi jogok súlyos megsértése, különösen a halálbüntetés büntetési módszerként való alkalmazása. Noha az EU 2010. május 12-én ismételten felszólította Iránt a halálbüntetés alkalmazásának felfüggesztésére – összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 62/149 és 63/168 határozatával –, továbbra is Irán tartja a világrekordot a gyermekek és asszonyok kivégzésében, valamint a szexuális irányultság alapján történő kivégzésekben. Az ellentmondásos nukleáris program szintén komoly aggodalmat kelt az átláthatóság és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való együttműködés hiánya, továbbá az atomsorompó-szerződés szerinti kötelezettségek betartásának elmaradása miatt. Egy másik probléma a távközléshez és az internethez kapcsolódik, amelyek működését rendszeresen megszakítják, az információ szabadságának védelmére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek kárára. Ennélfogva támogatom a jelentést, és remélem, hogy a helyzet nagyon rövid időn belül javulni fog.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az Iráni Iszlám Köztársaság (a továbbiakban: Irán) számos kormányzási kihívással küzd – kezdve az ország uralkodó elitjében versengő frakciók közötti csatáktól a bénító társadalmi és gazdasági problémákig, a régió gondterhes biztonsági helyzetéig és a lakosság növekvő lakossági elégedetlenségéig. Az iráni rezsim által folytatott politika nem felel meg az iráni polgárok indokolható követeléseinek. A rezsim hatalmon maradása előtt álló legnagyobb kihívást a lakosság iráni kormánnyal szembeni elégedetlensége jelenti, amely a nehéz társadalmi és gazdasági helyzet eredménye, és amelyet tovább súlyosbít a szabadság és az emberi méltóság elemi tiszteletének hiánya. Ráadásul továbbra is nagyon sokszor sértik meg az emberi jogokat az országban. Az Iránban végrehajtott halálbüntetésekről szóló éves jelentések szerint a kivégzések száma 2009-ben volt a legmagasabb az elmúlt 10 évben, ami révén Irán a világon az egy főre eső kivégzések számát tekintve az országok között az első. Egyetértek azzal, hogy a jelentés felszólítja Iránt, végleg törölje el a halálbüntetést a 18 éves kor előtt elkövetett bűncselekményekért és módosítsa jogszabályait, amelyek sértik az Irán által ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményeket, köztük az gyermekek jogairól szóló egyezményt és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. Azzal a felszólítással is egyetértek, hogy Irán adjon ki hivatalos statisztikákat a halálbüntetés alkalmazásáról. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) A jelentés mellett szavaztam, mivel véleményem szerint Iránnak véget kell vetnie a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának, amelyek különösen a nőket érintik. Az emberi jogokat és az alapvető jogokat továbbra is büntetlenül sérthetik meg Iránban. Az iráni hatóságoknak a jogszabályokban és a gyakorlatban is meg kell szüntetniük a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen bánásmód valamennyi formáját. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Irán nagy múltú és gazdag történelmű ország, és olyan különleges identitással rendelkezik, amelyet figyelembe kell venni akkor, amikor egyre nagyobb az országban zajló politikai és szociális fejlemények miatti aggodalom. Úgy vélem, ha nem akarunk lemondani az európai értékekről és a demokráciának és az emberi jogoknak biztosított kitüntetett figyelemről, akkor nem szabad lezárnunk a Teheránnal folytatott párbeszédet, és ilyen módon kísérletet kell tennünk azoknak a változásoknak a motiválására, amelyekre ennek az országnak oly nagy szüksége van. Aggodalommal értesültem az ellenzék tagjai elleni közelmúltbeli támadásokról, és remélem, az iráni rendszer megérti, mennyire célszerűtlen ez a hozzáállás, amely valószínűleg nemzetközi elszigetelődéshez vezet. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Szeretnénk ismételten leszögezni, hogy nem osztjuk, hanem elítéljük az emberi jogok korlátozott és alapszintű megközelítését. Az EU – hogy a legkülönfélébb célkitűzéseit palástolni tudja – gyakran hipokrita módon jár el az emberi jogokkal kapcsolatban. Ha nem így lenne, akkor az itt felvetett szempontok és kritikai észrevételek közül sok a régió más országaira is kiterjedne, például Izraelre vagy Szaúd-Arábiára, és ugyanazok a kritériumok vonatkoznának rájuk, mint most Iránra. Fontos megjegyezni, hogy addig nem lehet béke és biztonság a régióban, amíg Izrael folyamatosan megszállva tartja a palesztin területeket, illetve amíg Izrael támogatást kap az USA-tól és a NATO-tól, az EU pedig bűnrészességet vállal ebben. Az állásfoglalás ezt elmulasztja megemlíteni. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az emberi jogok megsértése súlyosan elítélendő cselekedet Iránban és a világ bármely más országában is. Ebben a jelentésben a Parlament többsége a szokásos képmutatását gyakorolja, amikor az emberi jogok állítólagos

69

70

HU


védelmével azt a tényt igyekszik elpalástolni, hogy célja a nagyhatalmak stratégiai gazdasági – különösen az olajhoz fűződő – érdekeinek védelme, és nem pedig az iráni nép szabadsága melletti kiállás . E szabadság számonkérése csupán ürügy. Ha a célkitűzés az emberi jogok tényleges tiszteletben tartása és a régió biztonsága lenne, akkor a térség más országai – például Izrael és Szaúd-Arábia – esetében is fel kellene tárni a helyzetet, és ugyanezeket a kritériumokat kellene alkalmazni az említett országokra. A jelentés ezenkívül hallgat a régió békéje és biztonsága felé tornyosuló fenyegetésről, amely a palesztin területek izraeli megszállásából, valamint az USA és a NATO által Izraelnek nyújtott támogatás politikájából ered. Minden ország esetében ellenezzük a belügyekbe való beavatkozást, függetlenül attól, hogy a nemzeti szuverenitás vagy a nemzetközi jog megsértéséről van-e szó. Ennélfogva elutasítjuk a bizonyos erők, illetve az iráni ellenzéki pártok manipulációját vagy felhasználását, és elutasítjuk az olyan kampányokat, amelyek az EU és az EU szövetségesei érdekeinek megőrzésére, nem pedig az iráni nép érdekeinek védelmére irányulnak. Lorenzo Fontana (EFD), írásban. – (IT) Belder úr jelentése pragmatikus módon emeli ki az összes olyan tényezőt, amelyet az EU-nak Iránnal kapcsolatban figyelembe kell vennie. Az ellenőrizetlen nukleáris kísérletekről, az alapvető szabadságok hiányáról, a külföldi beruházások ellenséges fogadtatásáról, a kormány által elkövetett visszaélésekről, valamint a vezetők és civil társadalom egymástól való eltávolodásáról van szó. Úgy vélem, ezek elegendő indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy a mellett szavazzunk, hogy az EU pragmatikus megközelítést alkalmazzon a Közel-Kelet jelentős regionális szereplőjével szemben, és támogassuk Belder úr jelentését. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel a demokratikus változást nem lehet kívülről vagy katonai eszközökkel kikényszeríteni, hanem békés, demokratikus folyamat révén kel elérni. Amint azt Önök is tudják, a nukleáris fegyverek elterjedésének kockázata továbbra is komoly aggodalomra ad okot az Európai Unió és a nemzetközi közösség számára, ahogyan azt az Egyesült Nemezetek Szervezete Biztonsági Tanácsának számos állásfoglalása is nagyon egyértelműen fejezte ki. Az a stabilizáló befolyás, amelyet Irán visszanyerhet, hasznos lenne az egész régió számára, feltéve, hogy különösen szomszédaival normalizálja nemzetközi kapcsolatait, egyszer és mindenkorra eloszlat minden, atomprogramjának valódi céljaival kapcsolatos aggodalmat, valamint garantálja az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását. David Martin (S&D), írásban. – Az emberi jogok iráni helyzetét elítélő és az Irán atomhatalommá válásának megelőzésére irányuló intézkedések meghozatalára felszólító jelentés mellett szavaztam. Aggodalommal tölt el, hogy az állásfoglalás elismeri, „Iránnak joga van az urániumdúsításhoz”, ami természetesen helyénvaló a NAÜ szabályai alapján, de – figyelemmel arra, hogy a tárgyalások folyamatosan holtpontra jutnak – ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival. Clemente Mastella (PPE), írásban. – (IT) Ahmedinezsád elnök rendszere továbbra is büntetlenül tiporja sárba az iráni emberek alapvető jogait, maga a kormány pedig több alkalommal is válsághelyzetbe került. A lakosság egyfelől demokratikus változásban reménykedik, másfelől pedig az iráni kormányt és a parlamentet az eliten belüli, a hatalomért versengő frakciók nyugtalanítják. Kétségtelen azonban, hogy a demokratikus változást nem lehet kívülről rákényszeríteni, az egy demokratikus és békés folyamat része kell hogy legyen, eleget téve végül a közelmúltbeli iráni tömegmegmozdulások jóléttel és szabadsággal kapcsolatos követeléseinek. Az atomkérdés továbbra is problematikus. Ami bennünket

10-03-2011

10-03-2011

HU


illet, az EU-nak diplomáciai megoldásra kell törekednie, a nyomást a rendes párbeszéddel ötvöző megközelítésre alapozva. Célszerű volna, például, ha az Európai Tanács hozzájárulna az Irán nukleáris és fegyverkezési programjához kapcsolódó személyek vagyonának befagyasztásához. A jövőben az EU és Irán közötti kapcsolatoknak a számos emberi jogi jogsértés elemzésére kell összpontosulniuk. Az Uniónak minden rendelkezésre álló eszközét az egyhangú európai uniós álláspontot kialakítására kell felhasználnia, és az irániak tudtára kell adnia, hogy foglalkozunk a jövőjükkel. Az ő emberi jogaik a mi emberi jogaink is. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) Irán jelenlegi politikai és társadalmi helyzetének megközelítésében figyelembe kell vennünk az ország múltját és kultúrtörténetét is. Az emberi jogok folyamatos iráni megsértése aggodalomra ad okot, de nem akadályozhatják meg, hogy azzal a céllal folytassunk párbeszédet az országgal, hogy vége szakadjon az ilyen eseményeknek; proaktív módon kell megtalálnunk azokat a megoldásokat, amelyek véget vethetnek az emberi jogok megsértésének. Az ellenzék tagjai elleni közelmúltbeli támadások aggasztóak, és az iráni rezsim tudtára kell adni, hogy az ilyen viselkedés csupán még nagyobb nemzetközi elszigeteltséget eredményez. Alajos Mészáros (PPE), írásban. – (HU) Irán az elmúlt időszakban komoly kormányzati kihívásokkal küzd, melynek eredményeként egyre növekszik a lakosság elégedetlensége. A biztonsági erők súlyos csapással válaszoltak és önkényesen letartóztatták a békés tüntetőket. A bíróság tömegével indított kirakatpereket diákok, tudósok, nőjogi aktivisták, ügyvédek, újságírók és egyházi személyek ellen. Számos iránit végeztek ki politikai okokból és számtalanok ülnek jelenleg is börtönben. Irán egyike a három azon országoknak a világon, ahol a legtöbb kivégzést hajtják végre. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy mihamarabb vége legyen az országban a hátrányos megkülönböztetésnek és a társadalmi elnyomásnak. Így tudjuk majd biztosítani, hogy az ország elindulhasson a demokratikus változás útján. Ezt azonban nem lehet kívülről vagy akár katonai eszközökkel elérni. Békés, demokratikus folyamat révén kell tudnunk ezt megvalósítani. Ezért is támogattam szavazatommal én is ezt a javaslatot. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Annak ellenére, hogy a jelentésen számos módosítást követően kisebb módosításokat eszközöltek, ellene szavaztam, mivel a szankciók olyan politikáját mozdítaná elő, amely – véleményem szerint – nem javítaná az iráni emberek helyzetét – sőt, épp ellenkező hatást érne el. Véleményem szerint az Európai Parlament jelentésének enyhítenie, nem pedig fokoznia kellene a feszültséget, mivel ha a diplomáciai csatornák kimerülnek, az tovább súlyosbítja a már amúgy is bonyolult helyzetet Irán népe számára. Véleményem szerint a nemzetközi közösség Iránnak szóló fenyegetései nem a legjobb megoldást jelentik a nukleáris programmal kapcsolatban folytatott vita ésszerű kompromisszummal való lezárására. Ezért szavaztam nemmel a jelentésre. Louis Michel (ALDE), írásban. – (FR) Támogattam az állásfoglalást, mert – az atomkérdésen túl – az előadó nem riadt meg attól, hogy az ország nemzetközi helyzetével, a nép több demokrácia iránti igényével és az emberi jogi helyzettel is foglalkozzon. Kötelességünk, hogy ne okozzunk csalódást a fiatal népességnek, amely demokráciában szeretne élni, és amely egymás gondolatainak tiszteletben tartására vágyik. Támogatnunk kell azt a népet, amelynek célja a jogállamiság kialakítása annak érdekében, hogy a tolerancián, a szabadságon, az igazságosságon és a gyarapodáson alapuló sorsot biztosíthasson a jövő generációiak. El kell ítélnünk a nemi erőszakot, gyilkosságot, az azonnali kivégzéseket, önkényes letartóztatásokat és a zaklatást.

71

72

HU


Az emberi jogok mindennemű megsértése elfogadhatatlan. Ahmedinezsád elnök 2009. júniusi újraválasztása óta azonban az ilyen erőszakos cselekmények számának növekedését láthatjuk. Az egy főre eső kivégzések számát tekintve Irán a világon a legelsők között található. A – megkövezés általi – halálbüntetés alkalmazásában a kivégzések számát tekintve Irán a második Kína mögött, az egy főre eső halálbüntetések számát tekintve pedig az első. Itt az ideje, hogy Irán eleget tegyen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya szerinti kötelezettségeinek, amelyet saját akaratából ratifikált. Miroslav Mikolášik (PPE), írásban. – (SK) Irán, amely aláíró fele az atomsorompó-szerződésnek, hosszú ideje arrogáns módon figyelmen kívül hagyja kötelezettségvállalásait, különösen az általa folytatott nukleáris tevékenységek eltitkolásával. Amennyiben Irán jó viszonyt kíván fenntartani az EU-val és a többi demokratikus állammal, akkor minden kételyt el kell oszlatnia nukleáris programjának célját illetően. Irán és Törökország kapcsolatainak konszolidációja arról biztosítja az Uniót, hogy Törökország az EU-tagság megszerzésére tett erőfeszítései részeként elismeri a közös értékeket, ám ugyanakkor nyílt szimpátiát mutat az iráni rezsim iránt, amelyre viszont aggodalommal tekint az EU. Szeretném megemlíteni, hogy a világon Iránban végzik ki a legtöbb fiatalkorút, illetve Iránban a legnagyobb az egy főre eső kivégzések száma. A politikai ellenfelek kirakatperei és a megkövezés rendkívül kegyetlen büntetése – amelyre Iránban a törvény még ma is lehetőséget ad –, valamint a kínzás, vallatás és büntetés egyéb kegyetlen és embertelen formái jellemzik azt a rezsimet, amelyet nagyon határozottan, erkölcsi alapon kel elítélni. Függetlenül a korábban említettektől, az EU prioritásai között kell szerepelnie annak, hogy következetesen ragaszkodunk a kivégzéseknek a halálbüntetés eltörléséig való felfüggesztéséhez, az emberi jogi jogsértések büntetlensége felszámolásához és – természetesen – a régió destabilizációja befejezéséhez. Alexander Mirsky (S&D), írásban. – Mulatságos és egyben nagyon szomorú dolog a jogoknak és szabadságoknak egy olyan országban való tiszteletben tartásáról beszélni, amelyet olyasvalaki irányít, aki az Egyesül Államok, Európa és Izrael lakosainak lemészárlásával fenyeget. Nincs értelme annak, hogy ezzel az emberrel az emberi jogokról, az értékekről és a szabadságokról tárgyaljunk. A hozzá hasonlók csak az erőből értenek. Itt az ideje, hogy felhagyjunk a körülményeskedéssel, és a szócséplést tettekkel váltsuk fel. A teljes elszigetelés, a szigorú szankciók, valamint az egyértelmű és következetes fellépés majd meghozza a maga eredményét. Mahmúd Ahmedinezsád veszélyt jelent a globális közösségre nézve. Cristiana Muscardini (PPE), írásban. – (IT) Az, hogy az iráni kormány híján van az átláthatóságnak, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel pedig csak korlátozott mértékben működnek együtt a nukleáris programmal kapcsolatban, természetesen távolról sem megnyugtató. Az alapvető emberi jogok helyzetének romlása és az, hogy a Hezbollahon és a Hamászon keresztül destabilizálni tudja a régiót, olyan további tényezők, amelyek súlyosbítják az Irán miatt világszerte érzett aggodalmat. A választási csalás, a demonstrációk erőszakos szétoszlatása és a kivégzések, amelyekből 2010-ben 680 volt (kétszer annyi, mint az előző évben), valamint az ellenzéki vezetők letartóztatása semmilyen kétséget nem hagy a hatalomnak és erőszaknak a rezsim általi alkalmazását illetően. Az EU 2010. július 26-i szankciói – az ENSZ szankcióival összhangban – helyénvalók és szükségesek voltak. Az

10-03-2011

10-03-2011

HU


Uniónak nagyobb figyelmet kell fordítania Irán nukleáris politikájára annak érdekében, hogy figyelemmel kísérhesse a konfliktus területén adódó fejleményeket. Az EU-nak az emberi jogok védelme érdekében támogatnia kell a nemzetközi diplomáciát. Az ikerpályás megközelítés nyitva hagyja az ajtót a párbeszéd előtt, de a párbeszédhez legalább két fél kell, és amennyiben Irán részéről hiányzik a jó szándék, a szankciókat súlyosabbá és célzottabbá kell tenni. Nem fogadhatjuk el, hogy a kivégzések száma továbbra is ilyen mértékben növekedjen, továbbá hogy Irán nukleáris politikája kívül essen a nemzetközi közösség ellenőrzésén. Mariya Nedelcheva (PPE), írásban. – (FR) Belder úr jelentése mellett szavaztam. Túlságosan régóta várakozunk az iráni rendszerváltásra. A jelenlegi rezsim agytrösztjei állandóan megsértik az emberi jogokat, legyen szó akár azokról a szégyenletes körülményekről, amelyek között az ellenzékiek asráfi gyűjtőtáborának lakóit tartják, akár a nők jogainak folyamatos megsértéséről, a homoszexuálisok hátrányos megkülönböztetéséről, a művészek cenzúrázásáról stb. Európai szinten azt tehetjük, hogy hatékony szankciókat léptetünk érvénybe a rendszer vezetőivel szemben. A szankciók alkalmazása azonban nem elegendő. Az ország emberi jogainak védelme érdekében küzdelmet folytató népét is bátorítani kell. Előfordulhat-e, hogy az Európai Unió nem támogatja az emberi jogok valamennyi iráni védelmezőjét? Az Észak-Afrikában a demokrácia megteremtése érdekében kifejtett erőfeszítéseket Iránra is ki kell terjeszteni. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Igennel szavaztam a jelentésre, amely körvonalazza az Iránban fennálló súlyos helyzetet, elítéli az elnyomás gyakorlatát és az emberi jogoknak az iráni hatóságok által elkövetett rendszerese megsértését, és kiemeli annak szükségességét, hogy komolyan diplomáciai megoldást kell találni a nukleáris kérdésre. Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik kimutatják az iráni néppel való szolidaritásukat, amely a 2009-es elnökválasztást követően jogosan követeli hazája demokratikus átalakulását. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – A 2001-es Gahler-jelentés óta ez az első Iránnal foglalkozó jelentés a Parlamentben. Mivel az EU és Irán közötti megállapodásról folyó tárgyalások évek óta holtponton vannak, a Zöldek javaslatán keresztül elindított saját kezdeményezésű jelentés képviselte az egyedüli módját annak, hogy a Parlament kiterjedtebb módon is hangot adjon álláspontjának. A feladatot az EFD kapta. 4 képviselőcsoport (a Zöldek, az S&D, az ALDE és a GUE képviselőcsoportja) közös módosításokat készített a tervezethez, amelyet – noha csak kis többséggel – elfogadtak. A főbb kérdések a következők: az EU kapcsolatai Iránnal ((32) bekezdés), amely esetében – az azzal kapcsolatos vita hátterét illetően, hogy az EP iráni küldöttsége számára engedélyezhető-e az Iránba való utazás – a szöveg most az előadó kívánalmaival ellentétben a küldöttségre való közvetlen hivatkozás nélkül az érdekeltek széles körével való kapcsolatteremtésre szólít fel; a szankciók ((42) bekezdés), amelyekben a szöveg az emberi jogokat a legnagyobb mértékben megsértőkkel szembeni célzott szankciókra szólít fel – eddig kizárólag a nukleáris dokumentumcsomaghoz kapcsolódó személyek elleni szankciók vannak; és az EU teheráni nagykövetségének megnyitása – az országban egyébként majdnem valamennyi tagállam rendelkezik képviselettel. Licia Ronzulli (PPE), írásban. – (IT) Támogatom a jelentés szövegét, mivel azokat a fő aspektusokat emeli ki, amelyek Iránt a nemzetközi porondon az egyik legveszélyesebb országgá teszik, mind humanitárius, mind pedig politikai értelemben.

73

74

HU


Az országot a porba sújtja a békés tüntetőkre könyörtelenül lesújtó, a demonstrálók ezreinek letartóztatásával reagáló biztonsági erők által önkényesen alkalmazott erőszak. Az erőszak önkényes alkalmazása az iráni nép alapvető emberi jogi helyzetének folyamatos romlását okozta. Az iráni nép az ember polgári és politikai jogaira vonatkozó valamennyi egyezmény ellenére folyamatosan ki van téve egy erőszakos rendszer kényének-kedvének. És ha ez még nem lenne elég, az országban még mindig hatályban van a megkövezés általi halálbüntetés, a kivégzések száma pedig egyre növekszik, és akkor azt a tényt még nem is említettük, hogy továbbra sem áll rendelkezésünkre az azt alátámasztó bizonyíték, hogy az ország nukleáris létesítményeit kizárólag békés célra használnák. Oreste Rossi (EFD), írásban. – (IT) Támogatjuk a jelentést, mivel a szükséges szívóssággal és szigorral kezeli az iráni kérdést, kiemeli az országon belül meglévő ellentéteket és annak elfogadhatatlanságát, hogy ez a helyzet folytatódhat. Az iráni rendszer folyamatosan elnyomást alkalmaz mindenkivel szemben, aki lázadni mer az abszolutizmus ellen: rendszerint halálbüntetést szabnak ki rájuk. Irán az az ország, amely első a világon kivégzett gyermekek száma, illetve az egy főre eső kivégzések száma tekintetében. Tudomásunk van arról is, hogy a halálbüntetést kisebb bűnök, például házasságtörés vagy hittagadás vádja esetén gyakran megkövezéssel hajtják végre. A jelentés kiemeli a keresztények és a bahá’i közösség elnyomását is. Irán nemzetközi szinten is hitelét veszti alkalmazott politikai retorikája és az iszlám fundamentalizmus agresszív támogatása miatt. Szeretném kiemelni azt is, hogy az asráfi táborban élő menekültek folyamatosan lelki és fizikai erőszak éri az iráni kormány részéről. Peter Skinner (S&D), írásban. – Megelégedésemre szolgál, hogy Belder úr a Parlament elé tudta terjeszteni ezt a jelentést, és sikerült megtartani a jelentésben az emberi jogok iráni helyzetével kapcsolatos elemeket, különösen a Mir Hossein Mousavi és Mehdi Karoubi iráni ellenzéki vezetők, valamint feleségeik fogva tartásának nagyon határozottan való elítélését. Nem értek egyet azonban azzal, hogy Iránnak „joga van az urániumdúsításhoz”. Az urán dúsítását a NAÜ szabályai ugyan megengedik, de figyelemmel a tárgyalások folyamatos holtpontjára, ez ellentétes az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Támogattam a jelentést, mivel határozott meggyőződésem, hogy az iráni kormánynak kedvezően kell reagálnia az iráni nép alapvető szabadságokkal, valamint a jobb szociális és gazdasági feltételekkel kapcsolatos igényeire. A jelentés révén az Európai Parlament elítéli a halálbüntetés alkalmazását, valamint az emberi jogok számos másféle módon való megsértését. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Belder úrnak az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló jelentésének elfogadása mellett szavaztam. Osztom az európaiak többségének az iráni nukleáris programmal, valamint az iráni rendszer azon ígéreteivel kapcsolatos aggodalmát, hogy a nukleáris programot kizárólag polgári célra használják majd fel. Ennek ellenére azon a véleményen vagyok, hogy – a harmadik országokkal az energiaágazatban való együttműködése keretében – az Európai Uniónak éghajlatvédelmi célkitűzéseivel összhangban kizárólag fenntartható, környezetbarát és biztonságos energiaforrásokat szabadna felhasználnia. Támogatom képviselőtársamnak azt a véleményét is, hogy az EU-nak szélesebb körű stratégiát kell alkalmaznia Irán esetében, amely túlmutat az atomkérdésen, és kitér az emberi jogok helyzetére és más egyéb fontos kérdésekre is.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Iva Zanicchi (PPE), írásban. – (IT) Belder úr jelentése mellett szavaztam, mivel – az iráni bel- és külpolitikához kapcsolódó számtalan probléma, például az atomfegyverek esetleges használata, az egyes kormánydöntések átláthatóságának hiánya, valamint bizonyos esetekben az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása ellenére – én úgy vélem, hogy a kizárólag a szankciókon alapuló politika nem hozhat jelentős eredményeket. Ennélfogva úgy vélem, hogy az Európai Unió számára fontos, hogy megőrizze és – amennyiben az lehetséges – fenn is tartsa a párbeszéd különféle formáit a teheráni kormánnyal. Állásfoglalási indítvány RC-B7-0158/2011 Luís Paulo Alves (S&D), írásban. – (PT) Feltétel nélkül szavazok erre a közös állásfoglalásra, amely kiemeli a kisebbségekhez tartozó személyek jogai és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmének előmozdítása, valamint a gyermek jogai és ugyanakkor a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében megvitatott kérdések fontosságát. Szeretném felhívni a figyelmet a következtetésekre, és egyetértek azzal, hogy az EU-nak nagyobb teret kell adnia annak a gyakorlatnak, hogy egységes hangon szólal meg, mivel ez hangsúlyosabbá és befolyásosabbá tenné globális szereplőként, a genfi és New York-i küldöttségeknek pedig növelniük kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének Emberi Jogi Tanácsán (UNHRC) belüli európai uniós fellépés koherenciáját, láthatóságát és hitelességét. Egyetértek az állásfoglalással, amely azt jelzi, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kell az UNHRC-t arra, hogy fordítson azonos mértékű figyelmet a megkülönböztetés valamennyi formájára, így például a nemi, faji, kor szerinti, szexuális irányultság, vallási vagy hitbeli meggyőződés alapján történő megkülönböztetésre. Egyetértek a felülvizsgálattal is, amely kiemeli annak szükségességét, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a korai előrejelzés és megelőzés mechanizmusaként tevékenyebbé váljon, különleges eljárásokat tartson fenn és őrizze meg az emberi jogok főbiztosa hivatalának függetlenségét, továbbá regionális irodái megtartása érdekében biztosítsa a szükséges finanszírozást. Zigmantas Balčytis (S&D), írásban. – (LT) Az Európai Unió és tagállamai elkötelezettek az iránt, hogy saját politikáikban garantálják az emberi jogok tiszteletben tartását. Ennélfogva nagyon fontos az EU számára, hogy a nemzetközi szervezetekben, és így különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában erős és befolyásos pozíciókat tudjon betölteni, így biztosítva az emberi jogi politika nemzetközi szinten történő hatékony és következetes végrehajtását. Egyetértek azzal, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkáját és megbízatását felül kell vizsgálni, lehetővé téve a tanács munkamódszereinek értékelését és továbbfejlesztését, hogy aztán az emberi jogok megsértésére a lehető leghatékonyabban és legkövetkezetesebben tudjon reagálni. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a megfelelő eszközök hiánya miatt több ízben is képtelen volt sürgősen és kellő időben kezelni súlyos emberi jogi helyzeteket. Több eszköznek kellene a tanács rendelkezésére állnia ahhoz, hogy az állandósult és a sürgős helyzeteket is kezelni tudja, az emberi jogi eszköztár kiszélesítése segítségével, azáltal, hogy a bizottságok nemcsak az ülésszakok során, hanem azok között is összeülnek. Az EU-nak pedig prioritássá kell tennie az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, továbbá növelnie kell a tagállamok közötti összhangot, ami lehetővé tenné az EU számára, hogy befolyását hatékonyabban érvényesítse az ENSZ rendszerének egészében, valamint előmozdítaná a koordinációt és a döntéshozatalt az emberi jogok területén. Vilija Blinkevičiūtė (S&D), írásban. – (LT) Az állásfoglalási indítvány mellett szavaztam, mivel az Európai Uniónak és tagállamainak garantálniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását saját politikáikban, az Európai Uniónak pedig határozottabban és hatékonyabban

75

76

HU


kell fellépnie az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában. Szükség van az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa ülésszaka prioritásainak megállapítására és a 2011-es felülvizsgálat elvégzésére, mivel csupán ezt követően tudjuk értékelni azt, hogy az Emberi Jogi Tanács hogyan látta el feladatát, illetve ekkor tudjuk meghatározni az annak érdekében továbbfejlesztendő munkamódszereket, hogy a tanács eredményesebben tudjon működni, az emberi jogok megsértésére pedig gyorsabban tudjon reagálni. Az Európai Parlament sajnálja, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a megfelelő eszközök hiánya miatt több ízben is képtelen volt sürgősen és kellő időben kezelni súlyos emberi jogi helyzeteket, és síkraszáll amellett, hogy a tanács hozzon létre kifejezetten olyan mechanizmusokat, amelyek rendeltetése a gyors fellépés biztosítása olyan emberi jogi válsághelyzetekben, mint amelyekre például a Közel-Keleten, Iránban vagy Belaruszban került sor. Emellett nagyon fontos, hogy több eszköznek kellene a tanács rendelkezésére állnia ahhoz, hogy az állandósult és a sürgős helyzeteket is kezelni tudja, esetleg az emberi jogi eszköztár kiszélesítése segítségével, azáltal, hogy a bizottságok nemcsak az ülésszakok során, hanem azok között is összeülnek. A Parlament az EU tagállamait is felszólítja arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának adott megbízással való összhang megerősítése érdekében tevékenyen vegyenek részt annak 2011-es felülvizsgálatában. Edite Estrela (S&D), írásban. – (PT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel úgy vélem, hogy az Emberi Jogi Tanács tizenhatodik rendes ülésszakának napirendje különösen fontos témákat foglal magában. Szeretném kiemelni a napirend fontosságát, amelyen ott szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés, az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, továbbá számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés is. Diogo Feio (PPE), írásban. – (PT) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszakára egy különösen viharos történelmi időszakban kerül sor, amely a tanács egészére is negatív hatással van, tekintve hogy tagjai közül néhányan távolról sem tesznek eleget az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt rendelkezéseknek, illetve nem tartják tiszteletben az emberi jogokat, és nem segítik elő azok érvényesülését, ahogy azt egyébként a tanács küldetésével összhangban tenniük kellene. Az Európai Uniónak tevékenyen kell részt vennie ezen az ülésszakon, és lehetőség szerint mindent meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az egyén méltóságán alapuló emberi jogokra vonatkozó egyetemes nézetei a világ minden országában széles körben elterjedjenek és hatékonyan végrehajtsák őket. Az európai emberi jogi főképviselő kinevezése hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Unió nézetei és a Tanács tagállamainak az „egyetlen, de több szólamban előadott üzenet” stratégiájához való ragaszkodása ismertebbekké váljanak, és magában hordozza annak a lehetőségét, hogy az európai uniós álláspontok nagyobb támogatást kaphatnak. João Ferreira (GUE/NGL), írásban. – (PT) Az Európai Parlament emberi jogi politikája már régóta egy kettős mérce mentén alakul. Közismert az is, hogy a Parlament szűklátókörűen és önösen értelmezi az ENSZ Közgyűlése által 1948-ban elfogadott nyilatkozatot, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az, ahogyan a jelentésbe a különböző országokat beválogatták, egyértelművé teszi a megkülönböztetés alkalmazását. Azok az országok, amelyekkel az EU gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, illetve amelyeknek stratégiai jelentőséget tulajdonít, az általuk szolgált stratégiai érdekek miatt annak ellenére kimaradtak, hogy súlyosan megsértik az emberi jogokat. Ezen országok közé tartozik például Izrael, Kolumbia és Marokkó – hogy csak három, különböző

10-03-2011

10-03-2011

HU


kontinensen találhatót említsek közülük. Ami bennünket illet, nekünk nincsenek korlátozott nézeteink az emberi jogokat illetően. A nyilatkozat egész tartalmát komolyan vesszük, és úgy érezzük, politikai beavatkozásunkat is a nyilatkozat inspirálta. Végezetül: azon egyszerű okból utasítjuk el annak gondolatát, hogy az Európai Unió állandó tagja legyen az ENSZ Közgyűlésének, hogy ennek a szervezetnek az ENSZ Alapokmányában megfogalmazott szellemének és elveinek fényében semmi értelme nem volna. Az ENSZ független és önálló államok szervezete, és ennek így is kell maradnia. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. – (PT) A jelentésben bírált országok önkényes kiválasztása és a vita önös jellege egyértelmű. A jelentés képmutató módon való felhasználása egyértelmű, mivel azokat az országokat, amelyekkel az EU jó gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat tart fenn, és amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak, nem éri bírálat, annak ellenére sem, hogy megsértik az emberi jogokat. Gondolok itt például Kolumbiára és Hondurasra. Nem szólít fel a jelentés a Nyugat-Szahara marokkói megszállásának, illetve Palesztina izraeli megszállásának megszüntetésére. Emellett nem tudjuk támogatni azt az elképzelést sem, hogy az Európai Unió állandó tagja legyen az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésnek, mivel az ENSZ önálló és független államokból álló szervezet, az ENSZ Alapokmánya szerint pedig az Európai Unió nem állam. Az emberi jogok védelme – azzal együtt, hogy az emberi jogok oszthatatlanok és nem rangsorolhatók, továbbá előfeltételét jelentik az emberek jogai tiszteletben tartásának, valamint a valódi társadalmi igazságosságnak, a békének, a szabadságnak és a demokráciának – politikai tevékenységünk keretét alkotja. Számíthatnak ránk, ha az emberi jogok védelméről van szó, de nem számíthatnak ránk, ha a képmutatást kívánják gyakorolni. Juozas Imbrasas (EFD), írásban. – (LT) A dokumentum mellett szavaztam, mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa az egyetemes emberi jogokra specializálódott egyedülálló testület, valamint az ENSZ rendszerén belül az emberi jogokkal foglalkozó speciális fórum, és mivel a tanácsot azzal a jelentős feladattal bízták meg, hogy az egész világon támogassa az emberi jogok előmozdítását, védelmét és tiszteletben tartását. Szeretném hangsúlyozni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakának, és különösen a tanács felülvizsgálatának jelentőségét, amely egyedülálló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el a feladatát, és lehetőséget biztosít a tanács számára munkamódszereinek javítására annak érdekében, hogy hatékonyabb és szisztematikusabb válaszokat tudjon adni az emberi jogok megsértésére. Üdvözlöm, hogy a tizenhatodik ülésszak napirendjén többek között szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés és az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, valamint számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés. Petru Constantin Luhan (PPE), írásban. – (RO) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszaka egyedülálló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el a feladatát, és – ezzel egyidejűleg – lehetőséget biztosít a tanács számára munkamódszereinek javítására annak biztosítása érdekében, hogy hatékonyabb és szisztematikusabb válaszokat tudjon adni az emberi jogok megsértésének eseteire. Úgy vélem, hogy alapvető fontosságú egy olyan, brüsszeli központú emberi jogi munkacsoportnak – az EU Tanácsa részeként való – felállítása, amelyben mind a 27 tagállamból helyet foglalnának.

77

78

HU


Szintén rendkívül hasznos volna az emberi jogokkal foglalkozó, magas szintű különleges képviselő kinevezése is. Remélem, hogy az EKSZ, és különösen a genfi és New York-i európai uniós küldöttségek az EU-nak az interregionális szintű beavatkozásra és együttműködésre való képességének továbbfejlesztésével a jövőben az EU-nak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli fellépése vonatkozásában elő tudják mozdítani a következetesség kérdését, láthatóbbá és hitelesebbé teszik az uniós álláspontot. Thomas Mann (PPE), írásban. – (DE) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó európai parlamenti állásfoglalás mellett szavaztam. Állásfoglalásunk azért is különösen fontos, mert ma emlékeztünk meg a Tibet 52 évvel ezelőtti erőszakos elfoglalása elleni békés tiltakozások leveréséről. A mai napon a dalai láma bejelentette a politikai élettől való visszavonulását – ez történelmi vereséget jelent. Nagyon kevés olyan ember van, akit saját népe és a világ is ilyen nagyra becsül, és akit ugyanakkor olyannyira nagyon is szeretnek, mint őszentségét. A politikai élettől való visszavonulása ellenére a dalai láma semmiképpen nem mond le felelősségéről. Kijelentette, hogy továbbra is elkötelezett a tibeti nép szellemi vezetőjeként betöltött szerepe iránt. Őszentsége a tibeti alkotmányban megállapított politikai hatalmat a szabadon választott, száműzetésben lévő kormányra ruházza át. Ilyen módon ismételten megerősíti az elűzött, a világ különböző földrészein szétszórva élő tibeti emberek demokráciáját. Március 20-án a tibetiek új miniszterelnököt és parlamentet választanak. A Svájcban lebonyolított választásokat megfigyelőként kísérem figyelemmel. Nekünk, európaiaknak a tibeti nép érdekében tovább kell erősítenünk a demokrácia és az emberi jogok helyzetét. David Martin (S&D), írásban. – Üdvözlöm az állásfoglalást, amely hangsúlyozza a polgári, gazdasági, szociális és kulturális jogok egymástól való függőségét, és rámutat arra, hogy a vízhez való hozzáférés emberi jog. Különösen örülök a Goldstone-jelentés nyomon követését kérő 19. módosítás elfogadásának. Nuno Melo (PPE), írásban. – (PT) E nehéz idők közepén, különösen, ami az észak-afrikai régiókat illeti, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszaka kiemelkedő fontossággal bír. Az Európai Uniónak ennélfogva ténylegesen tevékeny szerepet kell játszania az ülésszak során, és minden lépést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy az ember méltóságán alapuló emberi jogokra vonatkozó egyetemes nézeteit a világ minden országában kövessék. Fontos az EU számára az is, hogy az emberi jogok védelmével kapcsolatos nézeteinek minél szélesebb körben való terjesztése érdekében sor kerüljön az európai emberi jogi főképviselő kinevezésére. Willy Meyer (GUE/NGL), írásban. – (ES) Sajnos nem tudtam igennel szavazni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó európai parlamenti állásfoglalásra, mivel számos olyan pontot tartalmaz, amelyekkel nem értek egyet. Az állásfoglalás felszólít az Egyesült Államokkal az emberi jogok területén való együttműködés összehangolására, üdvözli Marokkónak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa közvetítőjeként való kinevezését, és arra bátorítja az EU-t, hogy bizonyos országok tekintetében képviseljen közös álláspontot. Állást foglal az EU pénzügyi eszközeinek előnyei mellett, amelyek pusztán annak példáját jelentik, ahogyan az EU egy olyan fontos kérdést, mint az emberi jogoké is manipulálni igyekszik az olyan csoportok finanszírozása révén, amelyek garantálják a harmadik országokbeli európai érdekeket. Véleményem szerint a felsoroltak elegendő indokot szolgáltatnak ahhoz, hogy ne szavazzak az állásfoglalásról, ezért tartózkodtam.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Andreas Mölzer (NI), írásban. – (DE) A Maghreb-országokban bekövetkezett zavargások nagyon határozottan arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberi jogok védelme nem könnyű, és ráadásul gyakran ütközik a gazdasági és/vagy katonai érdekekkel. A terrorizmus elleni küzdelem nevében is születnek olyan intézkedések, amelyek nem összeegyeztethetők az emberi jogokkal. Ezzel összefüggésben az EU-nak át kell gondolnia saját viselkedését – például az illegális CIA-átrepülések esetében. E hiányosságok ellenére az EU számára különösen fontos marad, hogy az emberi jogok védelmének szentelje magát. A kisebbségek jogai védelmének – különösen a mohamedán országokban élő keresztények és más vallási kisebbségek helyzetének javításának – az Európai Unió különösen fontos feladatának kell maradnia, mivel különösen a keresztényeket sújtja az üldöztetés, és ők a vallási erőszak fő áldozatai. Erre figyelemmel igennel szavaztam. Rolandas Paksas (EFD), írásban. – (LT) Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa szerte a világon nagyon fontos szerepet játszik az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések rendezésében. A felülvizsgálati folyamat kiváló alkalmat kínál annak értékelésére, hogy a tanács hogyan látta el feladatát. Egyetértek a javaslattal, hogy az EU-nak egyetlen, közös hangon kell megnyilvánulnia a tárgyalt kérdésekkel kapcsolatban. Emellett a tagállamoknak tevékenyen részt kell venniük a tanács munkájának felülvizsgálatában. Üdvözlöm azt, hogy a tizenhatodik rendes ülésszak napirendjén ott szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés, a gyermek jogairól szóló jelentés és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló jelentés. Az emberi életkörülmények javítása érdekében azonban az ülésszak folyamán foglalkozni kell a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való joggal is. Hatékony mechanizmust kell biztosítanunk az alapvető emberi jogok érvényesítéséhez és védelméhez. Minden erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az e területen tett kötelezettségvállalásokat nemzetközi szinten is végrehajtsák, és hogy mindenki hozzáférhessen a biztonságos ivóvízhez és a higiéniás létesítményekhez. Paulo Rangel (PPE), írásban. – (PT) Az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió jogi, etikai és kulturális vívmányainak fontos részét, valamint az európai egység és integritás egyik alapkövét képezi. Ezért minden erőfeszítést meg kell tenni az Európai Unió és a tagállamai részéről tett intézkedések láthatóságának és hatékonyságának növelése érdekében, és alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az Európai Unió elkötelezett legyen az Emberi Jogi Tanács (UNHRC) e fontos, tizenhatodik ülésszakán, valamint az ENSZ Emberi Jogi tanácsának 2011-ben sorra kerülő felülvizsgálati folyamatában való tevékeny részvétel mellett. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE), írásban. – Ez egy jó jelentés, amelyben a Parlament – többek között – üdvözli, hogy a tizenhatodik ülésszak napirendjén szerepel a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó személyek jogairól szóló jelentés és az emberi jogok és az alapvető szabadságok terrorizmus elleni küzdelemmel egy időben történő előmozdításáról és védelméről szóló jelentés, valamint számos, a gyermekek jogaival foglalkozó megbeszélés; üdvözli az e kulcsfontosságú témákkal foglalkozó idei különleges előadók kiválasztását, és felhívja a figyelmet a különleges előadók által a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésről, a vallás és a hit szabadságáról, valamint az emberi jogok védelmezőinek helyzetéről készítendő jelentésekre; felszólítja az Unió tagállamait, hogy tevékenyen járuljanak hozzá ezen eszmecserékhez. Catherine Stihler (S&D), írásban. – Az állásfoglalás mellett szavaztam, mivel kiemeli azt a fontos szerepet, amelyet az EU tölt be az Emberi Jogi Tanáccsal való együttműködése révén. Figyelemmel a közelmúlt líbiai eseményeire, alapvető fontosságú, hogy nemzetközi

79

80

HU


szinten is folytassuk az emberi jogok melletti kampányt, illetve megvédjük az emberi jogokat. Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), írásban. – (FR) Tartalmi és eljárásbeli okokból is tartózkodtam az állásfoglalásról való szavazáskor. Az állásfoglalás szövege alátámasztja azt a megközelítést, amely szerint az EU politikája kettős mércét alkalmaz az emberi jogok kérdését illetően, különösen a megszállt palesztin területeken elkövetett emberi jogi jogsértések kérdése esetében. Az e kérdéssel kapcsolatban előterjesztett néhány módosítás – amelyeket támogattam – nem titkolja azt, hogy az Unió elutasítja a Goldstone-jelentés iránymutatásainak végrehajtását. Az Egységes Európai Baloldal/az Északi Zöld Baloldal Képviselőcsoportja saját, az emberi jogok egyetemességét valamennyi szociális, gazdasági és kulturális területen támogató állásfoglalást terjesztett elő. Az állásfoglalással kapcsolatos másik problémát pedig az jelentette, hogy szavazni kellett volna az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tizenhatodik ülésszakára küldött európai uniós küldöttség mandátumáról, noha az ülésszak február 28-án már megkezdődött, Ashton bárónő pedig már több beszédet is mondott. Az állásfoglalásról való szavazásnak akkor, amikor az Emberi Jogi tanács ülésszaka már megkezdődött, már nem sok értelme van; az Európai Parlamentnek magyarázatot kellett volna adnia a dolgok menetével ellentétes megközelítésére. Angelika Werthmann (NI), írásban. – (DE) Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tizenhatodik ülésszakára vonatkozó prioritásokkal foglalkozó állásfoglalás mellett szavaztam. Osztom azt a véleményt, amely szerint az Emberi Jogi Tanács rendkívül hasznos lehet mint egyfajta előrejelző rendszer és megelőző mechanizmus, és azt várom a külügyi szolgálattól, hogy ennek megfelelően vegyen részt ebben a testületben. Ami az Emberi Jogi Tanács tevékenységének felülvizsgálatát illeti, természetesen én is támogatom a mindenre kiterjedő és – mindenekelőtt – átlátható folyamatra irányuló felhívást. Elnök. – Ezzel lezárom a szavazáshoz fűzött indokolásokat. 11. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet (Az ülést 12.55-kor felfüggesztik, és 15.00-kor újra megnyitják) ELNÖKÖL: RAINER WIELAND alelnök 12. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 13. A bizottságok tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 14. Vita az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről (vita)

10-03-2011

10-03-2011

HU


14.1. Pakisztán – a kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti meggyilkolása Elnök. – A következő napirendi pont hat állásfoglalási indítvány vitája Pakisztánról, Shahbaz Bhatti kisebbségügyi miniszter meggyilkolásáról (1) . Jean Lambert, szerző. – Elnök úr, azt hiszem, hogy mindannyiunkat mélyen megrázott és felháborított Shahbaz Bhatti miniszter meggyilkolása, nem utolsósorban azért, mert itt a Parlamentben ismertük őt: ellátogatott hozzánk, sokunkkal találkozott; de azért is, mert ez egy újabb kifejezetten szimbolikus gyilkosság volt, olyan valakire csaptak le, aki a pakisztáni kisebbségek közti megbékélést és együttműködést kereste. Nemcsak az ő családjának kell részvétünket kifejeznünk, hanem mindazok családjának, akik terrortámadásban vesztették életüket Pakisztánban. Ezen a héten két ilyen támadást láttunk, amelyekben többen haltak meg és sérültek meg, mint például a londoni bombarobbantásokban. Az egész népesség szenved, és a megfélemlítés aláássa a demokráciát Pakisztánban. Bizonyos választókörzetekben, például Kvettában, demográfiai változásokat tapasztalunk, mert a megfélemlítés távozásra kényszeríti az embereket. Állásfoglalásunk fontos a munka folytatása és támogatása, valamint a tolerancia és a kölcsönös megértés szempontjából. Szeretném elmondani, hogy minderre az Európai Unióban is szükségünk van, ahol – véleményem szerint – bizonyos utóbbi időben elhangzott miniszteri nyilatkozatok nem segítették ezt elő. Tehát jó vezetést várunk el Pakisztánban – és az Európai Unióban. Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, noha Shahbaz Bhatti, a vallási kisebbségekért felelős pakisztáni miniszter az őt ért sorozatos fenyegetéseket követően kérte, hogy erősítsék meg a védelmét, március 2-án merénylet áldozata lett. Részvétünket nemcsak szeretteinek, hanem minden olyan pakisztáninak is küldjük, aki türelmesebb társadalomban szeretne élni. Valódi csapás érte Pakisztánt és az egész emberiséget. Miért utasították el a pakisztáni hatóságok a miniszter kérését, hogy páncélozott hivatali autót kaphasson, és hogy olyan testőröket választhasson magának, akikben megbízik? Azzal, hogy az istenkáromlással kapcsolatos embertelen törvények megváltoztatására szólított fel, maga is az emberi jogok védelmezője volt. Ugyancsak szeretnénk leróni a tiszteletünket a pakisztáni emberi jogi bizottság elnökének, Naeem Sabir Jamaldininek a munkája előtt is, akit március 1-jén gyilkoltak meg. Gyakorlati cselekvésre van szükség, például – a kormánykörökre is kiterjedő – vizsgálatokra. Mindennek a nemzetközi normákkal összhangban kell történnie, mert a büntetlenségnek véget kell vetni. Az Európai Uniónak figyelemmel kell kísérnie a helyzetet, és meg kell próbálnia pénzügyi támogatást nyújtani a civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének segítségével. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök úr, az elmúlt 10 hónapban az Európai Parlament összesen három állásfoglalást fogadott el, amelyek a vallásszabadság helyzetével foglalkoztak a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban.

(1)

Lásd a jegyzőkönyvet

81

82

HU


2010 májusában erről a témáról beszélgettünk itt Strasbourgban a kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti társaságában. Ma a halálának körülményeit vitatjuk meg a Parlamentben. Egy magas rangú állami vezető meggyilkolása, ami március 2-án következett be, egyetlen dolgot jelent: Pakisztánban senki sem érezheti biztonságban magát a radikális iszlamistáktól. Nemcsak azok vannak veszélyben, akik bírálják az istenkáromlást halálbüntetéssel sújtó ősi törvényt, de azok is, mint például Bhatti úr, akik nyilvánosan kiállnak a vallási türelmetlenség áldozatai mellett. Tíz hónap után látható, hogy az Európai Unió jelenlegi Pakisztánnal kapcsolatos politikája nem hozza meg a várt eredményeket. Ezért támogatom azt az állásfoglalásunkban szereplő javaslatot, hogy tartsunk kerekasztal-tárgyalásokat a pakisztáni kisebbségek helyzetéről. Úgy vélem, hogy az újonnan létrehozott Európai Külügyi Szolgálatnak határozottan kell reagálnia az Iszlámábádban történt eseményekre, mielőtt még több ember esik áldozatul, és mielőtt már túl késő lesz. Eija-Riitta Korhola, szerző. – (FI) Elnök úr, Shahbaz Bhatti és az egész családja bámulatos példája annak, hogy bátor, elvhű és lojális emberek mire képesek. Alig hat hónapja töltötte be hivatalát, amikor a pakisztáni parlament elfogadott egy jelentős reformot, amely a közhivatalokban 5%-os kvótát határozott meg az ország kisebbségeinek. Ez csak egyike a demokratikus reformoknak, amelyeket Bhatti úr kezdeményezett, és amelyekre a pakisztáni kormány nagyon büszke lehet. A legjelentősebb közülük talán a „vallások közti harmonikus párbeszéd”, amelyet helyi szinten indított el, és amely a terrorizmust kiváltó feszültségek és problémák megoldását tűzte ki célul. Úgy látom, hogy az ötlet megalapozhatja a Nobel-békedíjat, és remélem, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdításának munkája nem áll le Pakisztánban, noha a szélsőségesek átmenetileg győzelmet arattak, amikor végeztek az ország leginkább stratégiai módon gondolkodó emberi jogi aktivistájával. Ha sikerül párbeszédet teremteni egy olyan országban, amely a radikális iszlám központja, akkor ennek pozitív hatásai az egész világra kiterjednek. Alig egy hónapja találkoztam Bhatti úrral. Beszéltünk arról, hogy meghalhat. Nem volt naiv. Nagyon jól tudta, hogy a vakmerőség hová vezethet. Nemsokára meghalok, mondta, de addig megpróbálom megváltoztatni az igazságtalan törvényeket, amennyire csak tőlem telik. Meghalok, de a törvény fennmarad, és milliók életére lesz hatással. (Taps) Peter van Dalen, szerző. – (NL) Elnök úr, attól tartok, hogy Pakisztánban egyre romlik a helyzet. Egymást követik a támadások, és úgy tűnik, hogy a kormány már nem akar közbeavatkozni. A múlt év januárjában Taszír kormányzó ellen követtek el merényletet, múlt héten pedig az egyetlen keresztény szövetségi minisztert, Bhatti urat is meggyilkolták. Az Európai Unió és a tagállamok számos különböző módon tartanak fenn kapcsolatot Pakisztánnal. Afganisztánnal kapcsolatban folyik az együttműködés, sok százmilliónyi segély ömlik az országba oktatásra és újjáépítésre, és erőfeszítések történnek a felekezetek közti párbeszéd előmozdítására. Itt az ideje azonban leszögezni valamit. A pakisztáni oktatási rendszert meg kell reformálni, és véget kell vetni annak, hogy a kisgyerekekbe gyűlöletet oltsanak a keresztények ellen. Az árvíz utáni helyreállításra szánt segélyeket igazságosan kell elosztani, vagyis a nem-muszlimoknak is részesedniük kell belőlük. Ez nem csak a Nyugat érdeke. Ha a pakisztáni kormány és a biztonsági szolgálatok nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a

10-03-2011

10-03-2011

HU


helyzetet, az ország a szélsőségek mocsarába süllyed. Nagyon kevés idő van ennek a trendnek a megfordítására. Rui Tavares, szerző. – (PT) Elnök úr, gyakran csak alig valamit tudunk elérni itt az Európai Parlamentben a sürgős ügyekről szóló állásfoglalásainkban, de az ilyen esetekben, ahol legalább két kérdés merül fel a szólásszabadsággal és a vallásszabadsággal kapcsolatban a Pakisztánhoz hasonló országokban, ott legalább két dolgot kell elérnünk, hogy hallathassuk a hangunkat. Mindenekelőtt azt szeretném mondani a tolerancia és a vallásszabadság védelmezőinek Pakisztánban, hogy nincsenek egyedül. Ez egy nagyon szerény cél, de azt hiszem, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy némi méltóságot és tiszteletet érjünk el a vitában, és ez az üzenet el fog jutni Pakisztánban azokhoz, akik támogatják a vallásszabadságot, tehát először is el szeretném mondani nekik, hogy nincsenek egyedül. Másodszor, világossá szeretném tenni a pakisztáni kormány számára, hogy nem akadályozhatja meg, hogy a pakisztáni szélsőségesek azt higgyék, mindenki nevében beszélnek, mert ez egy olyan ördögi kör, amelybe az istenkáromlással kapcsolatos törvények kapcsán az államok gyakran beleesnek, amint ez most Pakisztán vagy korábban például Indonézia esetében történt. Egy lármás kisebbséggel állunk szemben, amely nagy hangon beszél, és amely végső soron azt kezdi hinni, hogy mindenki nevében szól, mert sikerül megfélemlítenie a társadalom többi részét. Következésképpen ebben az esetben, ha a kormányok nem járnak élen a szabadság megvédésében hazájukban, és nem harcolnak a büntetlenség ellen, nem emelnek bástyát a méltóságnak, félő, hogy egész országukat megfertőzi a türelmetlenség. A pakisztáni kormánynak ezért minden részletre kiterjedően ki kell vizsgálnia Shahbaz Bhatti meggyilkolását, és a nyomozást addig kell folytatni, amíg az eredmény meg nem születik, amint ez Pandzsáb kormányzójának esetében történt. Semmiképpen sem engedheti meg, hogy a nyomozást tönkretegyék azok a praktikák, amelyeket a rendőrség és a pakisztáni titkosszolgálatok alkalmazni szoktak, és amelyek már kisiklattak vizsgálatokat, többek közt a korábbi miniszterelnök, Benazir Bhutto meggyilkolásával kapcsolatos nyomozást is. Ezért létfontosságú, hogy a pakisztáni kormány elérje, hogy ne a szélsőségesek uralják a közbeszédet, nekünk pedig fenn kell tartanunk a szolidaritásunkat a tolerancia védelmezőivel az országban. Mario Mauro, a PPE képviselőcsoport nevében. – (IT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, Shahbaz Bhattit az úgynevezett istenkáromlással kapcsolatos törvények nevében egy fundamentalista csoport gyilkolta meg, amely – amint az mostanában egyre gyakoribbá válik – isten nevét saját hatalmi tervei előmozdítására használja. Ezzel az állásfoglalással elismerésünket és köszönetünket akarjuk kifejezni azért a példáért, amelyet Shahbaz Bhatti az évek során mutatott nekünk. Remélem, hogy ez a fájdalmas áldozat figyelmeztetésül szolgál az Európai Unió kormányainak és a külügyi főképviselőnek, hogy konkrét cselekedeteknek kellene felváltaniuk az eddigi néhány erőtlen megszólalást. Az elmúlt hónapokban ugyanis az Európai Unió, vagyis inkább a Tanács és a Bizottság, a Parlamenttel ellentétben, arra a vitára pazarolta az időt, hogy szerepeljen-e a „keresztény” szó erőtlen elítélő nyilatkozataikban, miközben továbbra is brutális módon mészárolták a keresztényeket, gyakran azért, mert kapcsolatba léptek a Nyugattal, bár semmi nyugati nem volt bennük. Ezért azt hiszem, hogy a Bizottság és a Tanács jobban tennék, ha ezúttal példát vennének a Parlamenttől.

83

84

HU


Catherine Stihler, az S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, én is szeretném leróni tiszteletemet Shahbaz Bhatti bátorsága és munkája előtt. Tudom, hogy a Házban sok képviselőtársam találkozott vele személyesen, és a pakisztáni kisebbségi közösségek érdekében, jogaik fenntartásáért végzett elkötelezett munkája példaként szolgál mindannyiunk számára. Ténylegesen kockáztatta az életét, tudta, hogy a fenyegetések szaporodnak, bátorságát el kell ismernünk. Ő az életét vesztette, mi pedig itt a Házban elvesztettünk egy barátot. Mi tehetünk hát? Úgy vélem, hogy több fontos pont van ebben az állásfoglalásban. Létfontosságú a 13. bekezdés, amelyben felszólítjuk az illetékes uniós intézményeket, hogy népszerűsítsék a vallási türelem ügyét a társadalomban. A Bizottságot is felszólítanám, hogy a tárgyalások során és a kereskedelmi ügyekben is vesse fel az emberi jogok kérdését. Az intézményekről és Pakisztán kormányáról szóló 19. bekezdés is fontos, akárcsak a demokrácia és az emberi jogok elismerésére irányuló felszólítás. Úgy vélem, hogy végül mindannyian biztosak szeretnénk abban lenni, hogy részvétnyilvánításunkat elküldik, és remélem, hogy a Parlament elnöke személyes levelet küld Shahbaz Bhatti édesanyjának. Múlt héten volt a temetés, és azt hiszem, hogy ez is fontos. Anneli Jäätteenmäki, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, két hónapon belül Bhatti úr a második magas rangú pakisztáni állami vezető, akit meggyilkolnak. Mind Bhatti úr, mind Szalman Taszír kormányzó meggyilkolását alaposan ki kell vizsgálni, és az elkövetőket bíróság elé kell állítani. Bhatti úr meggyilkolásán kívül szeretnék még egy égető pakisztáni emberi jogi ügyet felvetni, nevezetesen a Beludzsisztán tartományban kialakult helyzetet. A beludzs kisebbség üldözése folytatódik, és az Amnesty International szerint legalább 90 beludzs aktivistának – tanárnak, újságírónak és ügyvédnek – nyoma veszett, vagy meggyilkolták őket. Más emberek, mint például a segélyszervezetek munkatársai, tanárok, újságírók és kormányzati hivatalnokok is üldözésnek és fenyegetésnek vannak kitéve. Az Európai Parlamentnek és az EU-nak világos üzenetet kell küldeniük Pakisztánba, és sürgetniük kell a pakisztáni kormányt, hogy tegyen meg mindent az ilyen helyzetek elkerülése érdekében. Nicole Kiil-Nielsen, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében. – (FR) Elnök úr, ezek a merényletek természetesen tűrhetetlenek, ami azonban még ennél is elfogadhatatlanabb, az a büntetlenség légköre, amely a támadások szaporodásának ellenére fennáll. A pakisztáni állampolgárok és az áldozatok családjai sajnos nem várhatnak sokat egy olyan igazságszolgáltatástól, amelyet a korrupció, a megfélemlítés, a gyengén képzett nyomozók és ügyészek romba döntöttek. A nyomozások évekig elhúzódnak, és diszkriminatív törvények alapján folytatják le őket. Az igazságszolgáltatás büntetőjogi része különösen reformra szorul, és mind belföldön, mind külföldön meg kell alapoznia hitelességét. Egy közvélemény-kutatás szerint, amelyet a Heinrich Böll Alapítvány végeztetett el az egyetemeken, a fiatal pakisztániak úgy vélik, hogy az ország fennmaradása szempontjából az igazságszolgáltatás hitelessége fontosabb a haderőnél és a parlamentáris rendszernél. Az Európai Uniónak ezért minden rendelkezésére álló eszközzel erősítenie kell az igazságügyi együttműködést Pakisztánnal.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Charles Tannock, az ECR képviselőcsoport nevében. – Elnök úr, Pakisztánban egymás után hallgattatják el a reform és a haladás hangjait. Shahbaz Bhatti tudta, hogy veszélyben van, úgy is mint keresztény egy olyan országban, ahol általános a vallási türelmetlenség, és úgy is mint kisebbségügyi miniszter, aki félelmet nem ismerve elítélte hazája istenkáromlással kapcsolatos drákói törvényeit. Mégsem volt hajlandó megjuhászkodni azok előtt az iszlám fanatikusok előtt, akik halálosan megfenyegették. Mindössze két hónappal ezelőtt Pandzsáb kormányzóját, Szalman Taszírt meggyilkolták saját testőrei. Bhatti azonban még testőröket sem kapott, ezért rendkívül könnyű célpontjává vált az állig felfegyverzett terroristáknak, akik akkor végeztek vele, amikor a kabinetülésre tartott. Miért nem követték Bhatti urat felfegyverzett kormányőrök? Ez az egyik a sok kérdés közül, amelyet Zardari elnöknek fel kell tennünk. Remélem, hogy tud rá válaszolni. Azt is remélem, hogy az alelnök/főképviselő rábírja arra, hogy mutasson példát a pakisztáni társadalom ijesztő radikalizálódásának megakadályozására. Ez elsősorban egy emberi tragédia. Egy rendkívül bátor és elvhű ember életét vesztette, és mi demokrataként tisztelettel adózunk és meghajlunk a neve és életműve előtt ebben a mai vitában. Részvétünket nyilvánítjuk szeretteinek a gyász óráiban. Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr, az iszlám saria törvény szó szerint úgy rendelkezik, hogy bárkit, aki megsérti az iszlámot, halálra kell ítélni. Nem tudom, hogy az iszlám világban milyen cselekedeteket tartanak az iszlám megsértésének, de az emberi jogok és a vallásszabadság védelmezőinek meggyilkolása Pakisztánban és más iszlám országokban azt mutatja, hogy néhány iszlám spirituális vezető civilizált értékeinket, amelyek nagy döntési szabadságot adnak az embereknek, hitük elleni fenyegetésnek tart, és kész habozás nélkül fetvát mondani bárkire, aki területén nyíltan hirdeti, hogy támogatni kell az emberi és polgári jogokat. Shahbaz Bhatti, a pakisztáni kormány minisztere, Szalman Taszír, Pandzsáb tartomány kormányzója és Sabir Jamaldini, a pakisztáni emberi jogi bizottság koordinátora számunkra az iszlám törvény fanatikus alkalmazásának ártatlan áldozatai. Ezeknek az áldozatoknak a példájával nemcsak a pakisztáni embereket akarják elriasztani attól, hogy nagyobb szabadságot keressenek, hanem az országot vezető politikusokat is attól, hogy megváltoztassák a politikai rendszert, hogy így aztán továbbra is olyan szabályokat tiszteljenek, amelyek a középkorba nyúlnak vissza. Ha azonban nem akarjuk, hogy az iszlám országok reformista politikusai konfliktusba kerüljenek vallási hatóságaikkal, akkor véleményem szerint arra kell törekednünk, hogy megtaláljuk a konstruktív párbeszéd alapját az iszlám spirituális vezetőivel a civilizációk békés egymás mellett élése tekintetében… (Az elnök félbeszakítja a felszólalót) Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr, egy miniszter meggyilkolásáról beszélünk, egy olyan emberéről, aki nyíltan hangoztatta keresztény gyökereit, és aki katolikus volt. Egy újabb pakisztáni gyilkosságról tárgyalunk, ami azt mutatja, hogy a hatóságok nem urai a helyzetnek, és ez gond. Ezen a ponton nem azt mondjuk, hogy az elnök vagy a pakisztáni kormány rosszindulatúan járt el. Mi azzal vádoljuk őket, hogy nem képesek garantálni azoknak a kormányzati embereknek a biztonságát, akiknek a vallása eltér az ország többségétől. Ez ennek az országnak a tragédiája, amely lépésről lépesre egyre

85

86

HU


agresszívebbé válik, és egyre inkább megtelik gyűlölettel a nem-iszlám vallások iránt. Ez egy valós probléma. Biztos vagyok abban, hogy nyíltan kell beszélnünk róla. Elnök. – A „catch-the-eye” eljáráshoz érkeztünk. Nagyon sok képviselő jelezte nekem – és mivel a képviselőcsoportok vezetői és helyettesei közül többen itt vannak, ezért említem meg ezt most –, hogy egy kicsit több rugalmasságra volna szükségünk, amikor olyan sürgős vitákra kerül sor, melyek esetén nyilvánvalóan sok képviselő érdeklődik egy meghatározott téma iránt. Most valamennyire figyelembe fogom venni azt, hogy a képviselők milyen mértékben iratkoztak fel felszólalóként a későbbi vitákban. Michael Gahler (PPE). – (DE) Elnök úr, meggyilkolása előtt egy héttel beszéltem Shahbaz Bhattival iszlámábádi irodájában, és tudta, hogy veszélyben van. Sokkal jobban aggódott azonban amiatt, hogy észrevette, hogy különösen az elmúlt hónapokban és Szalman Taszír pandzsábi kormányzó meggyilkolásával kapcsolatban sok ember visszariadt attól, hogy szembeszálljon a szélsőségesekkel. Minisztereknek, parlamenti képviselőknek, újságíróknak, ügyvédeknek, akik korábban mindig szerepet vállaltak, már nem volt bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak a szélsőségesek kihívásaival. Úgy vélem, hogy mindenkit fel kell szólítanunk Pakisztánban, hogy vegye fel a harcot az intoleranciával, mert ellenkező esetben együtt vagy külön-külön félresöprik őket. Sherry Rehman, ez a bátor politikus, aki módosító javaslatokat terjesztett be az istenkáromlással kapcsolatos törvényekhez, különösen veszélyben van. Ezért felhívom a pakisztáni parlamentet, hogy védje meg őt azzal, hogy végre módosítja az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket a javaslata alapján. Ez a szélsőségek elleni közös fellépés világos jele volna. George Sabin Cutaş (S&D). – (RO) Elnök úr, Pakisztán kisebbségügyi miniszterét, Bhatti urat azon vita közepette gyilkolták meg, amelyet az istenkáromlást halálbüntetéssel sújtó törvény általa is támogatott módosítása váltott ki. Úgy vélem, hogy az az intolerancia, amelyre az istenkáromlást büntető törvények épülnek, szintén szerepet játszott azoknak a vezető személyeknek a döbbenetes meggyilkolásában, akik a szólás- és vallásszabadságért harcoltak Pakisztánban. Ugyanakkor a Bhatti úrral kapcsolatos incidenst a pakisztáni politikai vezető réteg nagy része, a média és különböző etnikumú és vallású emberek elítélték, ami jó jel. Ezért ennek a kormánynak kötelessége, hogy megakadályozza az intoleranciára épülő erőszakos incidenseket, és folytatnia kell a pakisztáni alkotmányba ágyazott demokratikus értékek, az egyetemes emberi jogok és a gondolatszabadság elveinek tiszteletben tartására tett erőfeszítéseit. Constance Le Grip (PPE). – (FR) Elnök úr, engem is mélyen megrázott a pakisztáni kormány kisebbségi ügyekért felelős keresztény minisztere, Shahbaz Bhatti úr ellen 2011. március 2-án elkövetett gyáva merénylet. Ez a terrorista támadás számos más bátor, toleráns pakisztáni ellen elkövetett merénylet sorába illeszkedik, akik szenvedélyesen kiálltak az emberi jogok és az emberi jogok védői mellett, legyenek azok akár férfiak, akár nők. Ismételten felszólítjuk a pakisztáni kormányt, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg ennek a gyáva merényletnek a felderítésére, és biztosítsa, hogy a vallási fanatikusok által fenyegetett emberek valóban hatékony védelemben részesüljenek. Természetesen elsősorban, de nem kizárólag Sherry Rehman asszonyra gondolok.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Ismét határozottan felszólítom az Európai Unió valamennyi illetékes intézményét, hogy a tárgyalások során, tekintettel a készülő együttműködési szerződésekre, beleértve az Unió és Pakisztán közötti együttműködési szerződésre, kössenek ki egy, a vallásszabadság és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó záradékot. (Taps) Joanna Katarzyna Skrzydlewska (PPE). – (PL) Elnök úr, ismét az emberi jogok megsértésének ügyéről beszélünk Pakisztánban, ezúttal azért, mert nemrég meggyilkolták Shahbaz Bhatti minisztert, aki bírálta az ország istenkáromlással kapcsolatos törvényeit, és védte a vallási kisebbségek jogait. Szembeszállt az intoleranciával és a vallási diszkriminációval. Az Európai Parlament erről a brutális gyilkosságról szóló állásfoglalásával fejezi ki ellenállását a Pakisztánban fokozódó, brutális vallási tisztogatással szemben, és egyhangúan tanúsítja, hogy nem hagyja, hogy a vallási kisebbségek, akiknek a jogai nagyon gyakran sérülnek, egyedül maradjanak. Kötelességünk elítélni azokat a jogtalan cselekedeteket, amelyek más emberek szabadságát és életét fenyegetik. Ezért hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire fontos, hogy támogassuk az emberi jogokért harcoló nem kormányzati szervezetek erőfeszítéseit, hogy Pakisztán demokratikusabb ország legyen, és megszűnjön az erőszak. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, januárban elítéltük Pandzsáb kormányzójának, Szalman Taszírnak a meggyilkolását. Néhány héttel később az erőszakos események Shahbaz Bhattinak, a pakisztáni kormány kisebbségügyi miniszterének 2011. március 2-ai meggyilkolásával folytatódtak. Ashton alelnök erőteljesen elítélte a gyilkosságot, és mély aggodalmát fejezte ki az intolerancia és az erőszak Pakisztánban uralkodó légkörével kapcsolatban, amely az istenkáromlással kapcsolatos törvényekről szóló heves vita nyomán alakult ki. Bhatti úr a pakisztáni kormány egyetlen keresztény tagja, és az emberi jogok és a vallásszabadság tiszteletben tartásának jól ismert szószólója volt. Azon kevesek közé tartozott, akik fel merték emelni a szavukat, bár tudta, hogy Szalman Taszír meggyilkolása után életét veszély fenyegeti. Ez mégsem akadályozta meg abban, hogy védje a jogait, amelyek végső soron a pakisztáni alkotmányba vannak foglalva. Ashton alelnök felszólította a pakisztáni kormányt, hogy tegye a dolgát, és nyújtson megfelelő védelmet azoknak az állami hivatalt betöltő embereknek és a civil társadalom tagjainak, akiket fenyegetések érnek. Az EU üdvözli Jamali miniszterelnök kijelentését, hogy a kormány mindent megtesz az elkövetők bíróság elé állítása érdekében. Jamali úr tiszteletet érdemel, hogy részt vett Bhatti úr temetésén. A kormánynak most be kell tartania ígéreteit, és ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetőit és felbujtóit bíróság elé kell állítania. Bhatti és Taszír urak nyíltan bírálták az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, és élen jártak a módosításokra tett erőfeszítésekben. A Taszír-gyilkosság után kialakuló légkörben azonban a módosításokat visszavonták a parlamentben. Az istenkáromlással kapcsolatos törvények, amelyek megsértése halálbüntetéssel jár, nem egyeztethetők össze azokkal a közös értékekkel, amelyeket a Pakisztánnal való

87

88

HU


viszonyunkban elő szeretnék mozdítani. Ezek a törvények justizmordhoz és a vallási kisebbségek elleni megkülönböztetéshez is vezettek már. Bár erőteljesen támogatjuk Pakisztán demokratikus kormányát, és minden erőnkkel segítjük, hogy megbirkózzon a terrorista támadások példátlan hullámával, a kormány tagjainak is fel kell lépniük a vállalt elvek érdekében. A vallás- vagy lelkiismereti szabadság egyetemes emberi jog, amelyhez a gondolatszabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága elválaszthatatlanul kapcsolódik. A Tanács éppen most fogadott el olyan következtetéseket, amelyek emlékeztetik az EU-t arra a kötelezettségére, hogy megvédje ezeket az alapvető jogokat, és fokozza erőfeszítéseit ezeknek a jogoknak a terjesztése és megvédése érdekében mindenütt és mindenki számára. Elnök. – Hat állásfoglalási indítványt (2) kaptam, amelyeket az eljárási szabályzat 110(2) szabálya alapján nyújtottak be. A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 149. cikke) Krzysztof Lisek (PPE), írásban. – (PL) Szeretném részvétemet nyilvánítani a meggyilkolt pakisztáni kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti családjának. Remélem, hogy a bűncselekmény elkövetőit rövidesen letartóztatják, és megfelelően megbüntetik. Ez a brutális incidens, amelynek az áldozata egy magas rangú állami tisztviselő volt, aki a kisebbségek egyenlő jogaiért harcolt Pakisztánban, újabb bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz helyzetben van ez az ország. Jelenleg folytatott politikánk sajnos nem hozta meg a várt eredményeket. Ezért az Európai Uniónak olyan meghatározott lépéseket kell tennie, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy a törvény betűjének és a demokráciának nagyobb tisztelete legyen a Pakisztáni Iszlám Köztársaságban. Véleményem szerint, ha jelentősen növeljük munkánk intenzitását – megszervezzük és megtartjuk az éves EU-Pakisztán találkozókat a pakisztáni kisebbségek helyzetéről az Európai Parlament bevonásával –, kézzelfogható eredményeket érhetünk el. A ma elfogadott állásfoglalás szövegével összhangban teljes mértékben támogatom, hogy általunk nyújtott pénzügyi támogatást olyan szervezeteknek adjuk, amelyek az emberi jogokat védik, és harcolnak az istenkáromlással kapcsolatos törvények ellen. Remélem, hogy növelni tudjuk ennek a támogatásnak a mértékét. Abban is bízom, hogy a megfelelő diplomáciai eszközök alkalmazásával képesek leszünk rábírni a pakisztáni kormányt arra, hogy tartsa tiszteletben az Európai Unió és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság közti együttműködési szerződés demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos záradékába foglalt rendelkezéseket. Monica Luisa Macovei (PPE), írásban. – Shahbaz Bhatti, pakisztáni kisebbségügyi miniszter az ország istenkáromlással kapcsolatos törvényeinek megváltoztatására törekedett, és megölték. A jelentések szerint a pakisztáni tálibok vállaltak felelősséget a gyilkosságért, és bejelentették, hogy ugyanez a sors vár az istenkáromlással kapcsolatos törvények más kritikusaira is. Itt az ideje annak, hogy határozott lépéseket tegyünk a reformerek és az emberi jogi aktivisták védelme érdekében, akik a szabadságért kockáztatják életüket. Felszólítom a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy érje el, hogy a többi, veszélyben lévő emberi jogi aktivista védelmet kapjon, és hogy a Shahbaz (2)


10-03-2011

10-03-2011

HU


Bhatti miniszter elleni merényletet hatékonyan és rövid időn belül kivizsgálják. Az elkövetőket bíróság elé kell állítani, és a kormánynak keményen kell fellépnie, hogy elrettentő hatást érjen el. Kristiina Ojuland (ALDE), írásban. – A vallásszabadság egy szószólóját elveszíteni szerencsétlenség, kettőt elveszíteni viszont egyértelműen gondatlanság. Amikor Szalman Taszír kormányzó meggyilkolását vitattuk meg, figyelmeztettem, hogy a vallási szélsőségesség előretörhet Pakisztánban. Nem telt el két hónap, és újabb tragédia történt. A pandzsábi tálib mozgalom vállalta a felelősséget Shahbaz Bhatti meggyilkolásáért. A pakisztáni hatóságok visszautasították a miniszter kérését, hogy páncélozott autót használhasson. Ez a hanyagság bűnrészessé teszi a hatóságokat a gyilkosságban. Azt szeretném remélni, hogy az Európai Unió felveti a magas rangú állami tisztviselők meggyilkolásának ügyét a pakisztáni hatóságoknál, és felszólítja őket, hogy helyezzék hatályon kívül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket, amelyek a vallási erőszak eszkalálódását kiváltották. Tadeusz Zwiefka (PPE), írásban. – (PL) Két hónappal ezelőtt a plenáris ülésen, amikor szintén egy emberi jogi kérdést vitattunk meg, elítéltük a Pandzsáb kormányzója, Szalman Taszír ellen elkövetett támadást. Akkor és most ugyanarról vitáztunk: az istenkáromlással kapcsolatos, sokat vitatott törvények megváltoztatására tett kísérletekről. A két tragikus esemény szorosan összefonódik egymással, mert az áldozatok együtt dolgoztak a pakisztáni nemzeti és vallási kisebbségek érdekében, és azok védelmében, akik áldozatul estek a vallási türelmetlenség tálibok által terjesztett ideológiájának. A nyugati világ sajnos csak a vélemények radikalizálódásának előretörését figyelheti meg abban az országban, ahol nem egészen egy évtizede Benazir Bhutto demokratikus reformokat vezetett be. Pakisztán káoszba süllyed – a tálibok terrorizálják az országot, és egyre gyakrabban követnek el olyan támadásokat, mint ami például március 8-án Pandzsábban történt, ahol is 25 embert öltek meg. Már jelentések szólnak a következő emberről, akit a szélsőségesek halálra ítéltek: a pakisztáni parlamenti képviselőről, korábbi újságíróról, a nők és vallási kisebbségek jogainak szószólójáról, a szólásszabadság védelmezőjéről, Sherry Rehmanról. Ő terjesztette be a pakisztáni parlamentben az istenkáromlásért kiszabott büntetések módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A következő ülésen az ellene végrehajtott támadást fogjuk elítélni? 14.2. Belarusz, és különösen Alesz Mihajlovics és Natalja Radina esete Elnök. – A következő napirendi pont a Fehéroroszországgal kapcsolatos állásfoglalásokra irányuló hat indítvány, különös tekintettel Alesz Mihajlovics és Natalja Radina (3) ügyére. Raül Romeva i Rueda, szerző. – (ES) Elnök úr, úgy vélem fontos emlékezni arra, hogy ebben a Parlamentben nem először beszélünk Fehéroroszországról, és ebből a szempontból fontos ez az állásfoglalás, amennyiben az egyértelműen elítéli az ellenzék tagjainak letartóztatását és bebörtönzését, valamint az alapvető jogok megsértését, amelyet az embereknek el kell viselniük. A Fehéroroszországhoz hasonló országokban a szólásszabadságnak, valamint a gyülekezési és szabad mozgáshoz való jognak kiemelt fontossággal kell bírniuk, ezért szükséges az a

(3)


89

90

HU


követelés, hogy ezeket az embereket – akiket nem lehet másnak tekinteni, mint politikai foglyoknak – azonnal és feltétel nélkül bocsássák szabadon. Másodszor, szerintem fontos az is, hogy a lehető legerőteljesebb, legkeményebb, legvilágosabb és leghatározottabb módon elítéljük – és ezt teszi az állásfoglalás – a kínzás módszerének alkalmazását ezekben az országokban és más országokban egyaránt, még akkor is, ha mindez az Európai Unióban történik, ami sajnálatos módon néha előfordul. Ha viszont a bebörtönzöttekkel szembeni bánásmód részeként az emberek kínzása egy olyan országban történik, amellyel jószomszédi kapcsolataink folyamatosan erősödnek, a kínzásokra – különösképpen akkor, amikor azok politikailag motiváltak – teljes elutasítással kell válaszolnunk, és azokat teljes mértékben el kell ítélnünk. Végezetül szeretnék az elutasítás hangján, nyilvánosan reagálni arra a börtönbüntetése, amelyet egy fiatal aktivistára mértek ki csak azért, mert részt vett a 2010. szeptember 19-i demonstrációkban. Szerintem a Parlament joggal helyezkedik szembe ezekkel a módszerekkel, és én amellett vagyok, hogy hallassa hangját. Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr, sokakat az ellenzékiek közül, köztük régebbi elnökjelölteket, újságírókat és az emberi jogok védelmezőit letartóztattak a 2010. december 19-i minszki események után, és azóta is fogva tartják őket a KGB börtöneiben. Eljutottak hozzánk olyan jelentések, amelyek a KGB által végrehajtott kínzásokról és erőszakkal kikényszerített vallomásokról szólnak. Ezek a fejlemények beleillenek abba a mintába, hogy az ellenzéki aktivistákkal, a civil társadalommal, a médiával és az emberi jogok védelmezőivel szemben mind a mai napig az elnyomás és a politikailag motivált perek módszerét alkalmazzák. Sürgősen felszólítjuk a fehérorosz hatóságokat, ne akadályozzák a politikai ellenzék és a civil társadalom tevékenységét, a szólásszabadságot, valamint a média pluralizmusának megnyilvánulását. Ragaszkodni kell a jogállamiság elvéhez. A fehérorosz hatóságok akkor válnának szavahihetővé, ha ezekben az ügyekben a nemzetközi joggal összhangban, nemzetközi szakértők bevonásával haladéktalanul megkezdődnének a vizsgálatok. Fontolóra kell vennünk korlátozó intézkedések bevezetését, többek közt a fehérorosz állami tulajdonban lévő vállalatokkal szembeni gazdasági szankciókat, bár reméljük, minderre nem lesz szükség. Örülnénk neki, ha a nemzetközi közösségen belül több ország csatlakozna az ilyen típusú akciókhoz, mivel a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan. Kristian Vigenin, szerző. – Elnök úr, Fehéroroszország igen gyakran szerepel a napirenden, mindez azért van, mert odafigyelünk rá, mert egy olyan, demokratikus Fehéroroszországot akarunk látni, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat. Az a benyomásom ugyanakkor, hogy nem hallják meg azokat az üzeneteket, amelyeket igen gyakran továbbítunk a fehérorosz hatóságok felé – sem az Európai Parlament, sem pedig a Tanács jelzéseit. A Tanács határozatai eddig semmilyen hatással nem voltak a fehérorosz helyzetre. Egy évig tartó igen mérsékelt haladást követően 2010. december 19-e fordulópont lett Fehéroroszország számára. Azóta az ország az elszigetelődést választja: ez ideig-óráig még fönntarthatja a rezsimet, mindez azonban a fehérorosz nemzet jövőjének a rovására történik. Ezt meg kell érteni, és erre mindig föl fogjuk hívni Lukasenko és barátai figyelmét. Remélem, hogy Lukasenko elnök odafigyel azokra az eseményekre, amelyek országa déli szomszédainál zajlanak, és megérti, hogy az egyetlen felelős magatartás a demokratizálás, valamint az ország társadalmi-gazdasági reformja.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Mi itt az Európai Parlamentben nem adjuk föl, követeljük az összes fogva tartott tiltakozó azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, valamint az összes politikailag motivált vád ejtését. Ugyanakkor még mindig hiszünk abban, hogy Fehéroroszországnak van ideje a változások megkezdésére; együttműködésünk a többi öt keleti szomszéddal arra irányul, hogy egy, a demokratizálódáshoz vezető megoldást találjunk, valamint, hogy olyan helyzetet teremtsünk Fehéroroszországban, amelyben ez év végén vagy a jövő év elején szabad és igazságos választásokat lehet tartani. Jacek Protasiewicz, szerző. – (PL) Elnök úr, sokkoló volt az az őszinte és megható nyilatkozat, amelyet majd két héttel ezelőtt adott ki Alesz Mihajlovics, és amelyben nyilvánosságra hozta a fehérorosz KGB által az Alekszander Lukasenko politikai ellenfeleivel szemben alkalmazott kínzási módszereket. Döbbenetes, hogy a 21. században egy olyan ország, amely a keleti partnerség részeként együttműködést kezdett az Európai Unióval, a nácizmusra és sztálinizmusra jellemző módszereket alkalmaz. Állásfoglalásunk megdöbbenésünk és felháborodásunk kifejezése, valamint szolidaritásunké az üldözöttekkel. Ma erről a helyről háromféle üzenetet szeretnék küldeni. Az első üzenet Alesz Mihajlovicsnak, ugyanakkor a bebörtönzött Anatolij Labiedzkának és Mihail Statkievicsnek is szól: csodáljuk bátorságukat, Önökkel vagyunk, és nem fogjuk Önöket magukra hagyni. A második üzenet Alexander Lukasenkónak szól: eljött az ideje az Ön országa által is ratifikált nemzetközi szerződések – ilyen többek közt a keleti partnerséggel foglalkozó prágai csúcstalálkozó együttes nyilatkozata – tiszteletben tartásának, és annak, hogy véget érjen országa polgárainak üldözése. A harmadik üzenet Ashton asszonynak szól: eljött az ideje a gazdasági szankcióknak, mivel ez az egyetlen módja annak, hogy az ellenzék üldözésével kapcsolatban kialakult helyzet megváltozzon Fehéroroszországban. Köszönöm. Ryszard Czarnecki, szerző. – (PL) Elnök úr, bár Fehéroroszországnak közös határai vannak az Európai Unióval, az ország mégis 1000 fényévnyi távolságra van tőlünk. Olyan ez, mintha Fehéroroszországban olyan emberek élnének, akiket egész más értékek mozgatnak. Ez azonban nem így van. Élnek ott is európaiak – olyan emberek, akik érezni akarják, hogy egy közös Európában élnek. A problémát az ország elnöke jelenti, aki a Szovjetunióból több évtizeddel ezelőttről ismert eszközöket vet be – Lukasenko elnök egyedi időutazást kínál nekünk. Az imént felszólaló Vigenin úrral ellentétben szerintem hinnünk kell saját európai hangunkban és abban, hogy a Parlament és az EU képes nyomást gyakorolni a fehérorosz hatóságokra, hogy azok tiszteletben tartsák az emberi jogokat. Ez nem annyira politikai, mint inkább alapvető erkölcsi és etikai kérdés. Azt kell ma üzennünk fehérorosz barátainknak, hogy nincsenek egyedül. Rui Tavares, szerző. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim, mindig is léteztek az Európai Unió határain kívülről szóló jelentések emberi jogi ügyekkel kapcsolatban, így aztán megengedem magamnak, hogy ennek a sürgősségi vitának a keretében először a magyarországi sajtószabadsággal összefüggő szavazással kezdjem, vagy inkább az Európai Uniós sajtószabadsággal, mivel az alapvető jogoknak az e Házban történő tiszteletben tartása és az emberi jogok Európai Unión kívüli tiszteletben tartása elválaszthatatlanul összekapcsolódik.

91

92

HU


Tekintve, hogy sikerült az Európa Unión belüli problémáinkat egy, a Házat megosztó szavazással megvitatnunk, ami az elmúlt két hónap során sok munkát adott nekünk, emelt fővel szállhatunk szembe a fehérorosz Lukasenkóval. Megmondhatjuk neki, hogy országában abba kell hagynia a demonstrációk elfojtását, ellenfelei és a sajtó elnyomását, mert ő maga egy olyan kormányt képvisel, amelyik azt gondolja magáról, monopóliummal rendelkezik a tekintetben, hogy jogában áll eldönteni, mi a jó, és mi a rossz, mi a kiegyensúlyozott, mi a semleges, és mi az objektív, nemcsak saját állításait tekintve, hanem az ellenzék és a külföldi sajtó állításait tekintve is. Még azt is láttuk, mekkora arroganciával ment neki Lukasenko elnök a külföldi sajtónak a decemberi demonstrációk elfojtását követően. Ezért hiszem, hogy reménykedhetünk abban, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács hangját meghallják majd Fehéroroszországban, és hogy emellett lesz erkölcsi tekintélyünk is, amelyet e Ház falai között példát mutatva meg kell őriznünk. Eduard Kukan, a PPE képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr, a visegrádi országok múlt heti, pozsonyi találkozóján a szlovák külügyminiszter, aki jelenleg a visegrádi országok elnöki tisztét tölti be, egyértelmű üzenetet küldött Lukasenko fehérorosz elnöknek. Mindaddig, amíg akár egyetlen politikai fogoly ül a fehérorosz börtönökben, az ország Európában teljes elszigeteltségre számíthat. Sajnos még ma, három hónappal az elnökválasztás után is kritikus a helyzet az országban. Nyomozás folyik demokratikus gondolkodású emberek ellen, akiket letartóztatnak, bebörtönöznek, és embertelen körülmények között tartanak, amiről már beszéltünk ma; embereket, akiknek nincs módjuk jogi segítséget kérni, és akiket nem látogathatnak meg családtagjaik. Ezért az is fontos tehát, hogy az EU az utolsó európai diktátorral szemben keményebb álláspontot képviseljen. Lehet, hogy bővíteni kell a bevezetett gazdasági szankciók körét, mivel bizonyítottnak látszik, hogy a szavak, bármennyire kemények legyenek is, nem javítják a fehérorosz emberek helyzetét. Justas Vincas Paleckis, az S&D képviselőcsoport nevében. – (LT) Elnök úr, ez a határozat világos jelzés a fehérorosz hatóságoknak, hogy az Európai Unió nem tudja és nem is akarja eltűrni a demonstrációkhoz való jog megnyirbálását, ezenkívül azt sem fogja eltűrni, hogy az országban politikai foglyok legyenek, különösképpen pedig a büntetés-végrehajtási intézetekben tapasztalható kínzásokat nem tűri. Brüsszel egyre nagyobb mértékben segíti a fehérorosz civil társadalmat, a nem kormányzati szervezeteket, a független médiát és a diákokat. Emellett sürgősen el kell törölni azokat a drága vízumokat, amelyek megakadályozzák a fehérorosz állampolgárok Európai Unióba történő utazását, csökkentenünk kell a vízumdíjakat, és enyhítenünk kell a vízumrendszert. Úgy érzem, hogy ebben a helyzetben még mindig lenne értelme annak, hogy a fennálló akadályok ellenére európai parlamenti delegáció utazzon Fehéroroszországba, és amennyiben egy egész delegáció beutazása nem lehetséges, ebben az esetben az Európai Parlament képviselői egyénileg kell, hogy odautazzanak, hogy ezáltal jobban megértsék az ottani helyzetet, és próbáljanak hatást gyakorolni az ottani állapotokra. Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, januárban fogadtunk el egy határozatot Fehéroroszországról. Egyáltalán nem tekinthető jó jelnek, hogy ismételten aggodalmunknak vagyunk kénytelen hangot adni az ottani helyzet kapcsán anélkül, hogy pozitív visszajelzést kapnánk a fehérorosz hatóságoktól.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Bár az Európai Unió újra szankciókat léptetett életbe, és kemény vonalat képvisel a Lukasenko-rendszerrel szemben, még mindig megsértik és semmibe veszik az olyan alapvető jogokat, mint amilyen a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság. Emellett a politikai foglyok folyamatos lelki és fizikai kínzásáról, valamint a KGB-nek dolgozó informátorok toborzásáról szóló jelentések világos jelzést adnak az Európai Uniónak arra nézve, hogy a Lukasenko-rendszer nem értette meg korábbi üzenetünket. Talán hangosabban kéne hallatni a hangunkat, és még világosabbá kéne tennünk, hogy a fehérororszországi helyzet elfogadhatatlan. Arra szeretném kérni a Bizottságot, készítsen jelentést a Lukasenko-rendszerrel szemben megtehető további intézkedésekre vonatkozóan. Szeretném továbbá felszólítani az európai vállalatokat és befektetőket, hogy vonuljanak ki Fehéroroszországból, amennyiben nem kívánnak olyan pénzzel üzletelni, amelyhez vér tapad, és nem akarják közvetlen vagy közvetett módon támogatni a Lukasenko-féle bűnös rendszert. Marek Henryk Migalski, az ECR képviselőcsoport nevében. – (PL) Elnök úr, Ojuland asszonynak igaza van, amikor azt állítja, az a benyomása, hogy mindig ugyanarról beszélünk, és soha nem látjuk a várt eredményeket. Ugyanakkor sajnálatos módon téved, amikor azt mondja, hogy ebben a vonatkozásban mindnyájan ugyanazt tesszük. Szeretnék megkérni mindenkit, hogy egy hangon beszéljünk, és olyan határozottan tegyük ezt, mint Protasiewicz úr, aki a Fehéroroszországban a szabadságért és demokráciáért harcolóknak azt a világos üzenetet küldte, hogy velük vagyunk, és aki egyértelmű figyelmeztetést adott a fehérorosz rezsimnek, hogy amit tesznek, elfogadhatatlan. Nos, e mellett a hang mellett, amelyet mindenkinek támogatnia kellene, vannak más vélemények is: sajnálatos módon az indítvány egyik szerzőjének véleménye szerint Fehéroroszországban, akárcsak bizonyos európai országokban és az Európai Unió bizonyos tagállamaiban, előfordulnak kínzások. Ez elfogadhatatlan. Ojuland asszonynak igaza van, hogy odafigyelnek ránk, és nemcsak mi figyelünk egymásra, hanem van másvalaki is, aki odafigyel ránk. Ha továbbra is ilyen eltérő vélemények fogalmazódnak meg, akkor véleményem szerint továbbra sem leszünk hatékonyak. Köszönöm szépen. Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr, Lukasenko, az utolsó európai diktátor több mint 16 éve vasmarokkal tartja kezében a hatalmat Fehéroroszországban. Az országban a média és az igazságszolgáltatás az elnök közvetlen irányítása alá tartozik, aki nem is habozik használni ezeket az eszközöket a politikai ellenzék eltiprására, amint ennek a legutóbbi, csalással lebonyolított elnökválasztás során decemberben tanúi voltunk. Ekkor a különleges alakulatok és persze a rendőrség erőszakos módon feloszlatták a tüntetéseket, és emberek százait tartóztatták le, többek közt majdnem az összes ellenzéki elnökjelöltet. Az EU politikai foglyok szabadon bocsátására és a polgárok elleni erőszak megszüntetésére irányuló követeléseit a Lukasenko-kormányzat teljesen figyelmen kívül hagyta. Ma fontos, hogy az EU erőteljesebb gazdasági szankciókat vezessen be, mivel Lukasenko egyszerűen kihasználta a keleti partnerség programot és a szomszédságpolitika minden előnyét. A világon sehol nem fogadhatjuk el az emberi szabadságjogok ilyen brutális megsértését, legkevésbé Európa távolabbi vidékein. Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr, nem kell elhagynunk Európa határait ahhoz, hogy olyan országokat találjunk, amelyekben megsértik az alapvető jogokat. Fehéroroszországban már azért vádat emelhetnek emberek ellen, és börtönbe juttathatják őket, ha részt vesznek egy tüntetésen, indulnak a választásokon, vagy elmondják véleményüket. Az emberek

93

94

HU


politikai tudatossága és a polgári cselekvőkészség a társadalom számára nem teher: olyan tényezők ezek, amelyeknek gazdagítaniuk kell a társadalmat. Nehezen hihető ugyanakkor, hogy a demokrácia pusztán az EU nyomására megerősödhet. Szükség van párbeszédre helyi szinten is, valamint a civil társadalom részvételére. Az EU-nak támogatnia kell a fehérorosz demokratikus fejlődést, és tovább kell szerveznie a közös kulturális és oktatási projekteket. Az Európai Külügyi Szolgálat feladata, hogy aktívan figyelje a fehéroroszországi eseményeket, és támogassa a fehéroroszokat az európai értékek ottani beépülésében. (Taps) Cristian Dan Preda (PPE). – (RO) Elnök úr, két nappal ezelőtt, március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon Natalja Radina nem tudott ünnepelni, mivel házi őrizetben volt. Ugyanazon a napon Alesz Mihajlovics a börtönben ünnepelte 53. születésnapját. Azon egyszerű oknál fogva, hogy szabad emberként volt bátorsága részt venni az elnöki hivatalért folytatott versenyben, és a Fehéroroszországhoz hasonló diktatúrákban a szabadság irányában tett ilyen gesztusokért járó büntetés az egyén mozgásában történő korlátozása, illetve a börtön. Szeretnék indítványunk két pontjára kitérni, amelyet rendkívül fontosnak tekintek. Úgy érzem, oly módon kell támogatnunk az Európai Unió által bevezetett szigorító intézkedések kiterjesztését, hogy összeállítunk egy listát, amely tartalmazza az utóbbi időben az emberi jogok megsértése kapcsán Fehéroroszországban szerephez jutó ügyészeket, bírákat és a titkosrendőrség tagjait. Másodszor, hiszem, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy támogassuk a civil társadalmat ebben az országban, ami némi reménnyel tölthet el bennünket. (Taps) Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr, szeretném hozzászólásomat azzal kezdeni, hogy felszólítom a fehérorosz hatóságokat, hagyjanak fel a demokratikus erők és a független sajtó cenzúrázásával. Javaslom továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet fehéroroszországi irodájának ismételt megnyitását. Az emberi jogok 2010 decemberében komoly csorbát szenvedtek. Az ellenzék által a választási csalás ellen szervezett tüntetéseket a biztonsági erők kegyetlen módon elfojtották. A letartóztatottak között van az egyik elnökjelölt, Alesz Mihajlovics. Nyilvánosságra hozta, milyen kínzásoknak vetették alá a börtönben, ezt a tényt a hatóságok ugyanakkor tagadták. Az ellenzékhez közel álló újságírók is az erőszak céltáblái lettek. Annak ellenére, hogy tilos nyilatkozatot tenniük, megerősítették Mihajlovics állításait abban a reményben, hogy felhívják az EU figyelmét a Fehéroroszországban uralkodó kritikus helyzetre. Nem tisztázottak a letartóztatások körülményei, de a bánásmód az állítások szerint kimerítette az emberi jogok súlyos megsértését. Krzysztof Lisek (PPE). – (PL) Elnök úr, biztos úr, szeretnék nagyon őszintén köszönetet mondani azért, amiért lehetőséget kaptam a felszólalásra, mivel néhány nappal ezelőtt, amikor Alesz Mihajloviccsal beszéltem, akivel volt lehetőségem megismerkedni, és több mint egy évtizede tartó, megtisztelő barátságot kötni, megígértem neki, hogy mindent megteszek azért, hogy ma felszólaljak. Tudom, hogy ez nem az a hely, ahonnan személyes üzeneteket küldünk, most mégis a következőt szeretném mondani: „Alesz, Protasiewicz úr szavait idézve, veled vagyunk”. Szerintem ma nagyon fontos elmondani az ellenzéknek, hogy támogatni fogjuk őket – és ezt nem csak az ellenzéknek kell elmondanunk. Fontos ezt azoknak is elmondanunk, akik

10-03-2011

10-03-2011

HU


részt vesznek az üldöztetések végrehajtásában – a nyomozást vezető ügyészeknek, akik mindezt a kapott utasításoknak megfelelően teszik, a bíráknak, akik igazságtalan ítéleteket hoznak, a munkahelyek igazgatóinak, akik politikai tevékenységük miatt bocsátanak el embereket, az egyetemek rektorainak, akik azért távolítanak el hallgatókat, mert azok részt vettek a demonstrációkban – mindezeknek az embereknek el kell mondanunk: „Emlékezni fogunk. Emlékezni fogunk mindarra, amit Önök ma tesznek, és arra is, ahogyan ezt teszik, és eljön majd az idő, amikor Önök mindnyájan elszenvedik mindazt a büntetést, amit megérdemelnek. Corina Creţu (S&D). – (RO) Elnök úr, én is szeretnék csatlakozni azokhoz, akik felhívást intéznek a Tanácshoz és a Bizottsághoz, valamint a nemzetközi közösséghez, hogy a 2010 decemberében lezajlott eseményekre válaszul fokozzák a fehéroroszországi civil társadalom és demokratikus ellenzék támogatását. A több mint 600 polgári aktivista, újságíró, tanár és diák, a legtöbb elnökjelölt és a demokratikus ellenzék vezetői többségének letartóztatása és fogva tartása, mindemellett a Lukasenko megválasztását követő demonstrációk során az aránytalan erőszak alkalmazása mind jellemzői a diktatúrának, és az emberi jogok tiszteletben tartásával szembeni mély megvetésről árulkodnak. Lukasenko egyik ellenfelének, Alesz Mihajlovicsnak az esete, akit vád alá helyezését megelőző fogva tartása során megkínoztak, valamint az, ami Natalja Radinával történt, fontos események a jelenlegi helyzetben, amikor a demokrácia erősítése érdekében a fehérorosz társadalom, a független sajtó és az ellenzék erőfeszítéseinek támogatásával kötelességünk ellenlépéseket tenni. Charles Tannock (ECR). – Elnök úr, az, hogy Fehéroroszországban Lukasenko elnök titkosrendőrségét még mindig KGB-nek hívják, mindent elmond arról, amit Lukasenko mentalitásáról és módszereiről tudnunk kell. Húsz évvel a Szovjetunió összeomlása után ő maradt a homo sovieticus archetípusa, az erős ember, akinek hataloméhsége ugyanolyan erős, mint az ellenzékiség szétverésére irányuló ösztöne. Lukasenko a KGB-t politikai eszközként az emberek tiltakozásának elnémítására használta, illetve használja, többek közt Alesz Mihajlovics és Natalja Radina esetében a tavaly decemberben tartott újabb, választási csalással tarkított, kiábrándító elnökválasztást követően. Több mint 700 embert tartóztattak le. Számos történetet ismerünk elrabolt, törvényes eljárás nélkül fogva tartott, majd a KGB által lelki és pszichológiai kínzásoknak alávetett ellenzéki aktivistákról. Fehéroroszország igen fontos nekünk, mivel európai ország, amely közvetlen mellettünk lett a kontinens Kubája. Ha az EU arra törekszik, hogy a demokrácia, az emberi jogok kérdésének, valamint a jogállamiság elvének előmozdításával bármilyen erkölcsi értelemben vett befolyása legyen a világban, mindezt legelőször Európán, saját kontinensünkön kell kezdeni. Nem vitatom a Lukasenko-rendszerrel kapcsolatos szerepvállalásunk szükségességét. A kirekesztés politikája kontraproduktív lenne az EU számára, azonban fokoznunk kell a fehéroroszországi ellenzék támogatását, és célzott szankciókat kell alkalmaznunk Lukasenkóval és KGB-s barátaival szemben. Eija-Riitta Korhola, szerző. – (FI) Elnök úr, az elmúlt hónapok fehéroroszországi eseményei egyértelműen mutatják, mennyire szisztematikusan és folyamatosan sérti meg a kormány a polgári és politikai jogokat. Az ellenzék támogatóinak decemberi letartóztatása jelzés a tekintetben, hogyan próbálják meg erőszakos eszközökkel elhallgattatni Lukasenko ellenfeleit.

95

96

HU


A politikai jogok egyértelmű megsértése Alesz Mihajlovics és hat másik ellenzéki elnökjelölt letartóztatása azzal az alaptalan ürüggyel, hogy ezek a személyek erőszakos tüntetéseket provokáltak. Hasonlóképpen Natalja Radina újságírónő több mint egy hónapja tartó fogva tartása is egyre valószínűtlenebbé teszi, hogy Fehéroroszországban érvényesülhet a véleménynyilvánítás szabadságának elve. Komolyan kell vennünk Mihajlovics, Radina és mások azon állításait, amelyek a KGB börtöneiben zajló embertelen bánásmódról és kínzásokról szólnak, ezeket az ügyeket egy pártatlan testületnek kell kivizsgálnia. Emlékeztetni kívánom Fehéroroszországot az ENSZ polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányának és az ENSZ kínzás elleni egyezményének ratifikálása kapcsán vállalt nemzetközi kötelezettségeire, valamint ennek következményeképp a nemzetközi közösséggel és különösen saját polgáraival szembeni felelősségére. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr, aggodalommal tölt el bennünket a rosszabbodó fehéroroszországi helyzet, amely sajnálatos módon nem ér meglepetésként bennünket. A civil társadalom számos aktivistájának a választások utáni időszakban bekövetkezett letartóztatása és vád alá helyezése – ebbe a körbe tartoznak az elnökjelöltek is – arra engedtek következtetni bennünket, hogy a majdani büntetések szigorúak lesznek. Ma már tudomásunk van négy ügyről, amelyekben az érintett személyek több év börtönbüntetést kaptak. Attól tartunk, hogy a következő hónapokban sok ehhez hasonló ítélet lesz még, akár 40 vád alá helyezett személy esetében. Mi több, megdöbbenve értesültünk azokról a jelentésekről, amelyek a politikai alapon fogva tartott emberek kínzásáról és a nem megfelelő bánásmódról szóltak, ezek közt van Mihajlovics volt elnökjelölt is. Ezek a visszataszító események újabb reakciót kívánnak az EU-tól. Ma a helyzet a következőképpen néz ki: amint erről tudomásuk van, az EU a december 19-i, csalásokkal tarkított választásokra és az azt követő elnyomásra mintegy 160 ember szankciólistára helyezésével válaszolt. Ez igen világos és határozott üzenet a hatóságok felé, amelyben elítéljük ezeket a cselekményeket. Ugyanakkor a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat késedelem nélkül új, célzott támogatási eszközöket hozott létre, amelyekkel az elnyomás áldozatainak, azok családjaiknak és a civil társadalomnak kíván 1,7 millió eurós segítséget nyújtani. Ez a segítség először leginkább a jogi segítségnyújtásra irányul, és az elnyomás áldozatainak jogi tanácsokkal történő ellátását célozza, valamint a civil társadalom szervezeteit és polgári kampányokat kíván segíteni. Közeledünk a Fehéroroszországnak nyújtandó, a civil társadalom fokozott támogatását célul kitűző, középtávú támogatás újraorientálásának befejezéséhez. A Bizottság négyszeresére, 15,6 millió euróra emeli a fehérorosz civil társadalomnak a 2011-2013 közötti időszakban nyújtandó támogatás összegét, különös figyelmet fordítva a független média megerősítésére és a diákok támogatására, egyebek mellett az Európai Humán Tudományok Egyetemének további támogatásán keresztül. Ideje azon elgondolkoznunk, kell-e ezenkívül másképpen is reagálnunk. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője azonnal nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a február 18-án kihirdetett első ítéletet, és emlékeztetett rá, hogy törvényes eljárásban politikai motivációnak nincs helye. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben az EU is kemény szavakkal ítélte el a szigorú büntetéseket és kínzásokat, ezenkívül az ügyben tárgyalásokat folytat az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Végül az Európai Unió megvitatja, vajon a legutóbbi események szükségessé teszik-e további nevek hozzáadását a már meglévő szankciólistához, olyanokét, akik a mostani ítéletek kihirdetéséért és a hatalom közelmúltbeli fellépésében vállalt vezető szerepükért felelőssé tehetők. Az EU az együttműködés minden területén kész további célzott intézkedések megfelelő módon történő megtételére. A Parlament döntése bizonyára hasznosan és megfelelő időben egészíti ki az üggyel kapcsolatos gondolatainkat és vitáinkat. Köszönöm a képviselőknek a figyelmet. Elnök. – Az eljárási szabályzat 110. cikke (2) bekezdésének értelmében hat állásfoglalásra irányuló indítványt (4) nyújtottak be A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. 14.3. A Kashgarban kialakult helyzet és a város kulturális öröksége (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) Elnök. – A következő napirendi pont a Kashgarban kialakult helyzetről és a város kulturális örökségéről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló hat állásfoglalásra irányuló indítványról szóló vita (5) . Tunne Kelam, szerző. – Elnök úr, az ujgurok gyakorlatilag kisebbségbe kerültek saját történelmi hazájukban. Kultúrájuk és identitásuk megőrzéséhez nemzetközi segítségre van szükségük. Valóban: Kashgar ősi városának sorsa a kérdés. A modernizációs program keretében Kashgar hagyományos óvárosának 85%-át akarják elpusztítani. Meg kell akadályoznunk, hogy a történelmi erőd helyére modern tömbházak épüljenek. Amennyiben a kínai hatóságok komolyan meg akarnak minket győzni arról, hogy minden rendben lesz, először is az észak-turkesztáni őslakosokat kell meggyőzniük afelől, hogy kulturális örökségüket valóban tiszteletben tartják, és hogy az iskolákban az ujgur nyelvet a kínai nyelvhez hasonló színvonalon tanítják majd. Felszólítom a kínai hatóságokat arra, hogy fogadják el a segítséget az ICOMOS-tól, amely komoly tapasztalattal rendelkezik a városi történelmi tájak kezelésében, és arra kérem a kínai kormányt, hogy engedélyezze Kashgar UNESCO világörökséggé való nyilvánítását. Hasonló státuszba kerül majd több, az ősi Selyemút mentén elhelyezkedő kulturális nevezetesség. Marietje Schaake, szerző. – Elnök úr! A reform és a fejlesztés ürügyével az ősi Selyemút mentén elhelyezkedő Kashgar városát lerombolják. Ez nem csupán a kulturális világörökségre nézve jelent csapást, hanem – ez a leglényegesebb – a város igen fontos az ujgur és a hui népesség szempontjából, valamint egész Kína kulturális sokszínűsége szempontjából, amely most ki van téve a pusztulásnak. Kína egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a kulturális diplomácia eszközével az egész világon fejlessze kapcsolatait, de senkit nem fog érdekelni egy kulturálisan ilyen sokszínű ország homogenizált, marketingeszközökkel népszerűsített kultúrája. (4)


(5)


97

98

HU


A gazdasági lehetőségek és a világ többi részével való fenntartható kapcsolatok szempontjából elengedhetetlen az emberi jogok és a kisebbségek legtágabb értelemben vett tiszteletben tartása. Arra szólítjuk fel a kínai kormányt, hogy vegye fontolóra Kashgar városának bevételét abba a pályázatba, amelyet Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal közösen nyújt be a Selyemút UNESCO világörökségi státuszának elnyerése érdekében. A főképviselőnek intenzívebbé, valamint cselekvésorientáltabbá és hatékonyabbá kell tennie a Kínával az emberi jogokról folytatott párbeszédet. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, szerző. – (PL) Elnök úr! A Kínában élő etnikai kisebbségek jogairól szóló mai vita éppen egy nappal azután folyik, hogy a dalai láma hivatalosan bejelentette, hogy lemond tibeti politikai szerepéről. A következő hónapokban alapos figyelemmel kell kísérnünk a politikai helyzet alakulását. Ma azonban egy másik olyan kisebbségről beszélünk, amelynek tagjai diszkriminációnak vannak kitéve Kínában – ez a muszlim ujgur népesség. Kína a terrorizmus elleni harccal igazolja velük szembeni politikáját; a kínai hatóságok számára az ujgurok üldözése egyet jelent az ujgur kulturális örökség elpusztításával. Különösen aggasztóak a Kashgar városának rekonstrukciójáról szóló jelentések. Ez a gyakorlatban a város történelmi központjának lerombolását jelenti, amely a közép-ázsiai muszlim építészet egyik legérdekesebb és legjobb állapotban fennmaradt emléke, évente több mint egymillió turistát vonz, és – amennyiben Kína pályázna erre – felkerülhetne az UNESCO világörökségi listájára. Biztos vagyok abban, hogy az Európai Unió diplomáciai szolgálata hatékonynak bizonyul majd a kínai hatóságokkal folytatott tárgyalások során, és emlékeztetni fogja őket arra, hogy az etnikai kisebbségek jogait tiszteletben kell tartani és kulturális örökségüket védeni kell. Köszönöm. Frieda Brepoels, szerző. – (NL) Elnök úr! Egyértelmű, hogy Kashgar az ujgur kulturális identitás par excellence szimbóluma a kínai Hszincsiang tartományban. Január 27-én konferenciát szerveztem Brüsszelben, ahol információkat szereztem arról, hogy a kínai destruktív urbanizációs tervek milyen hatással vannak az ujgur népességre. Valójában az a helyzet, hogy a közbiztonság és a modernizáció ürügyével Kína az eredeti városnak csupán a 15%-át hagyná meg, mintegy hatalmas szabadtéri múzeummá változtatva Kashgart. Itt az ideje annak, hogy határozottan reagáljunk erre, mielőtt túl késő lesz. A 2009. júniusi urumqi demonstrációk erőszakos leverése után az Európai Parlament felszólította a kínai hatóságokat arra, hogy mindent tegyenek meg az ujgurokkal folytatott nyílt, folyamatos és egymást tiszteletben tartó párbeszéd érdekében, és olyan integráltabb és átfogóbb gazdaságpolitikát folytassanak a térségben, amelynek célja a helyiek bevonása és mindenekelőtt az ujgur kulturális identitás védelme. Sajnálatos módon a Kashgarban jelenleg folytatott kínai politika ezzel éppen ellentétesnek bizonyult. Nem csupán az szemlélteti jól a Kínai Kommunista Párt kulturális sokszínűséghez való viszonyát, hogy lerombolják Kashgart és a helyi lakosoknak nem engednek beleszólást, hanem az is, hogy nem engedélyezik Kashgar számára az UNESCO világörökségi státusz kérelmezését. Charles Tannock, szerző. – Elnök úr, az EU mottója: „Egység a sokféleségben.” Sajnálatos módon ez nem jelent semmit a Kínai Népköztársaságban, ahol a kommunista vezetők az egység megszállottjai, és nem foglalkoznak a sokféleséggel. Kétségtelen, hogy a világ legnépesebb országában sok feszültséget és sérelmet okoz, hogy a han kínai többségi kultúrát ráerőltetik az apró kisebbségekre. Tudjuk, hogy az ősi

10-03-2011

10-03-2011

HU


buddhista tibeti kultúrát már 60 éve elnyomják, és most azt kell látnunk, hogy Hszincsiang tartományában Kashgar városát ugyanez a veszély fenyegeti. Kashgar gazdag és egyedi közép-ázsiai kultúrával rendelkező, kétezer év óta virágzó város a Selyemút mentén, amelyet most teljesen le akarnak rombolni, és át akarnak építeni. Nehéz nem arra gondolni, hogy ez Peking kísérlete az ujgur szeparatisták megtörésére. Személy szerint nem szimpatizálok a szeparatisták ügyével, amelynek támogatói – attól tartok – kapcsolatban állnak az al-Kaidával, de arra szólítom fel a kínai kormányt, hogy még egyszer gondolja át a kérdést. Kashgar ősi városának lerombolása egyszerűen csak megerősítené azok elhatározását, akik erőszakkal akarnak fellépni az állam ellen. Rui Tavares, szerző. – (PT) Elnök úr, hölgyeim és uraim! Az igazat megvallva a ma délutáni viták közül ez az, amelyben a leginkább tehetetlenek vagyunk. Beszéltünk Pakisztánról és Fehéroroszországról, és van okunk úgy vélni, hogy az Európai Uniónak nem csupán erkölcsi tekintélye, hanem más országok hatóságaival szemben olyan ereje is van, hogy legalábbis kísérletet tehet annak garantálására, hogy e hatóságok a jó úton járjanak. Kínáról tudjuk, hogy ez a befolyás kisebb, hiszen az, amit ebben a Parlamentben mondunk, sokszor ellentétben áll azzal, amit az európai kormányok a fővárosainkban tesznek: Sarkozy úr, Merkel asszony és hazám, Portugália politikusai, például Sócrates úr, aki a közelmúltban máshová vezényelt egy, a kínai hatóságok elleni tüntetést, hogy a Lisszabonba látogató kínai miniszterelnök ne találkozzon azokkal, akik a rendszere ellen tüntetnek. Más szóval Európa maga is újra meg újra eljátssza a maga szerepét ebben az álomvilágban vagy fantáziavilágban, amelyet a kínai vezetők kreáltak maguknak, amelyben nincs ellenzék, és amelyben egy és ugyanazon fejlődési modell mindenki számára megfelelő, Pekingben, Shanghaiban, Guangzhouban, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen és Tibetben egyaránt. Ezért nagyon nehéz kimondania az Európai Parlamentnek azt, ami ma ki fog mondani, és ami az állásfoglalásunkban is szerepel: felszólítjuk a pekingi hatóságokat, hogy hagyjanak fel az ujgurok ellen folytatott demográfiai népirtással; felszólítjuk őket arra, hogy őrizzék meg Kína régióinak kulturális és etnikai sokszínűségét; és felszólítjuk őket arra, hogy őrizzék meg az építészeti vagy örökségi szempontból értékes helyeket. Azonban az európai országok vezetői a kínai vezetők karjába vetik magukat, megbocsátanak nekik mindent, amit Kínában elkövettek, és szabad kezet adnak nekik arra a fejlődési modellre hivatkozva, amelyet mi végső soron alig-alig tisztelünk. Ismét bebizonyosodott, hogy az erkölcsi erő itthon alakul ki, hogy amikor mi itt az Európai Unióban másokról beszélünk, akkor mindenekelőtt saját magunkról beszélünk, és hogy felül kell vizsgálnunk a Kínához való hozzáállásunkat. Bernd Posselt, a PPE képviselőcsoport nevében. – (DE) Elnök úr! Ahogy az már elhangzott, az ujgurok nem kisebbség, hanem egy olyan, az ősi Selyemút kultúrájához tartozó nép, amely fokozatosan került a kezdetben igen laza kínai uralom alá. Az ujgurokat különösen a müncheni székhelyű Ujgur Világkongresszus, a kashgari világörökséget pedig a Kék Pajzs elnevezésű mozgalom védi, amelynek elnöke, Karl von Habsburg a héten itt járt Strasbourgban, és tájékoztatott minket. Amennyiben támogatni akarjuk az ujgurokat, tegyük ezt úgy, hogy baráti kéréssel fordulunk a kínaiak felé, mert az ujgur kisebbséget a kulturális népirtás veszélye fenyegeti. Emellett Kína a világ legősibb kultúrával rendelkező nemzete, és ezért világosan fel kellene ismernie, hogy a kultúrával bíró népek egyik jellemzője, hogy védik és tiszteletben tartják a többi

99

100

HU


kultúrát, különösen a hatalmas birodalomban található kis kultúrákat. A kínaiaknak nem kell többet tenniük, mint hogy alkalmazzák saját alkotmányukat, amely három helyen is előírja, hogy ezt a kulturális örökséget védeni kell. Szeretném nagyon világossá tenni, hogy szeretnénk együttműködni kínai partnereinkkel – el akarjuk érni az ujgurok kulturális örökségének védelmét. Corina Creţu, az S&D képviselőcsoport nevében. – (RO) Elnök úr, személyes véleményem szerint ebben az esetben óvakodnunk kell az egyoldalú ítéletektől. A kontraproduktív elfogultság kockázata áll fenn, a tényleges kashgari helyzet, valamint az Európai Unió és a Kína közötti partnerség vonatkozásában egyaránt. A Hszincsiangban utóbbi években tapasztalható véres erőszak egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az erőszak alkalmazása a lehető legkedvezőtlenebb lehetőség. Ezért gondolom úgy, hogy feladatunk előmozdítani az etnikumok közötti dialógust. Véleményem szerint az Európai Parlament állásfoglalása nem befolyásolhatja a kínai hatóságok azon jogát, hogy országuk integritását és polgáraik biztonságát védjék, különösen a terrorista fenyegetéssel szemben egy olyan régióban, ahol az al-Kaida próbálja megvetni a lábát. Egyértelmű, hogy a gazdasági és demográfiai szempontból egyaránt kiegyensúlyozott nemzeti fejlődést kell előmozdítanunk. (Taps) Kristiina Ojuland, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Elnök úr, jól tudjuk, hogy Ujguria nagyon hamar második Tibetté válhat. A Kínai Népköztársaság bejelentette, hogy megindítja a „kashgari veszélyes épületek” elnevezésű városmodernizációs programot, amelynek célja a kashgari óváros 85%-ának lerombolása. Ezt a képmutatást nem fogadhatjuk el, és az Európai Uniónak azon kell lennie, hogy a Kínai Népköztársaság ne rombolja le az ősi Selyemúton elhelyezkedő fontos kulturális helyszínt. A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot és a Kínai Népköztársaság alkotmányát egyaránt tiszteletben kell tartani, még Kínának is. A Kínai Népköztársaság egyre erősebben gyakorolja az etnikai kisebbségek, például az ujgurok és a tibetiek sinizációját. A 21. században zajló kulturális népirtásról van szó, amelyet egyszerűen nem fogadhatunk el. Jaroslav Paška, az EFD képviselőcsoport nevében. – (SK) Elnök úr! A kínai hivatalos körök kellemetlennek tartják, ha bárki is utalást tesz azokra az ősi és fontos kultúrákra és civilizációkra, amelyeknek emlékei ma kínai területen találhatók. Kashgar a muszlim ujgurok – Kína egyik legnépesebb kisebbségének – központja. A kínaiak évezredeken keresztül próbálták megszállni az ujgurok földjét, több esetben sikertelenül. Ezért jellemzi ma is bizonyos kívülállás a kínai kormány hozzáállását, valamint az arra tett erőfeszítés, hogy megpróbálják elnyomni az ujgurokkal és Kashgar városával kapcsolatban álló gazdag kulturális mozgalomhoz kapcsolódó kulturális hagyomány és identitás minden megnyilvánulását. Nem vagyok biztos abban, hogy a kínai hatóságok ma képesek elfogadni azt a filozófiát, hogy a jelenlegi kínai állam nem csak a kínai birodalom hagyományaira és történelmére épül, hanem más népek hagyományaira és történelmére is. Az, ahogy a kínaiak viszonyulnak Tibethez, valamint a kashgari ujgur mozgalmakhoz, inkább azt mutatja, hogy a mai Kína

10-03-2011

10-03-2011

HU


nem képes méltányolni azt a gazdagságot, amelyet a többi nép és a többi kultúra jelent ebben a közös államban. Ezért itt most ki kell jelentenünk, hogy – a kínai hatóságokkal ellentétben – becsben tartjuk és értékeljük a Kínai Népköztársaság területén, többek között Tibetben és Kashgarban található fontos kulturális emlékeket. Seán Kelly (PPE). – Elnök úr, Kashgar városában három és fél millió ember lakik, kicsit kevesebb, mint Írország teljes népessége. Közelebb van Bagdadhoz, mint Pekinghez. A Selyemút, e jelentős kereskedelmi útvonal mellett található, és az iszlámhoz kötődő építészeti helyszínek közül itt vannak a legjobb állapotban fennmaratottak, többek között olyanok is, amelyeket betemetett a sivatag homokja. Kínában itt áll a legnagyobb mecsetsír. Hatalmas kincsről van szó, efelől nincs kétség. Azonban – ahogy az már elhangzott – hatalmas veszélyben van, mert a kínaiak a földrengésveszély miatti fejlesztés keretében át akarják alakítani a várost. Ez nem elfogadható számunkra, mert úgy hisszük, hogy hatalmas kincs pusztulna el. Mit tehetünk? Talán csak nagyon keveset. De az is fontos, hogy ma itt legalább felhívjuk rá a figyelmet. Ahogy már említettük, kérhetjük azt, hogy vegyék fel a Selyemút mentén található világörökségi helyszínek közé. Talán felhívhatnánk az emberek figyelmét arra, hogy micsoda kincsek ezek, hogy a jövő számára megőrizhessük azokat. Nagy veszteség lenne a világ számára, de még nagyobb veszteség Kína számára. Mitro Repo (S&D). – (FI) Elnök úr! Ez az állásfoglalás egy fontos kulturális örökség megőrzéséről, valamint egy kisebbség kulturális idenititásához való jogáról szól. Kashgar ősi városa az egyik legjobb állapotban fennmaradt közép-ázsiai iszlám város. Gazdag történelme a kínai Han dinasztiára vezethető vissza; a város fontos pihenőhely volt a Selyemút mentén. Összekötő kapocs volt Ázsia és Európa között. Kulturális szempontból az egész Xinjian régió hatalmas jelentőséggel bír az egész világ számára. Kínának lépnie kell annak érdekében, hogy Kashgar UNESCO világörökségi helyszín legyen, és meg kell őriznie a területet a jövő nemzedékei számára. Az európai külügyi szolgálatnak is biztosítania kell azt, hogy a helyi stratégiák a kulturális identitáshoz való jogra is kiterjedjenek. Az Európai Unió kínai delegációja emellett elkülöníthetne forrásokat a kashgari kisebbségek hagyományainak és kulturális identitásának támogatására. Monica Luisa Macovei (PPE). – Elnök úr! A jövő generációjának sorsa függ attól, hogy mit teszünk ma a Kashgarhoz hasonló időtlen helyek megőrzésére. Kashgar az iszlám kínai történelmének egyik legfontosabb pillére. 2009-ben a kínai kormány bejelentett egy olyan városmodernizációs programot, amely Kashgar óvárosa 85%-ának elpusztítását és modern tömbházak felépítését foglalja magában. A rombolást meg kell állítani. A várostervezőknek olyan fejlesztési programot kell összeállítaniuk, amely megóvja Kashgar óvárosát. A kínai Selyemutat egész hosszában pályáztatni kell az UNESCO világörökségi programja keretében történő védelemre – e programhoz Kína 1985-ben csatlakozott. Arra kérem fel a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a kínai hatóságok felé jelezze a problémát. Raül Romeva i Rueda (Verts/ALE). – Elnök úr! A kulturális örökség kulcsfontosságú az identitás megőrzésében. Ezt Európában, Kínában és bárhol máshol világosan látják, és a kínai hatóságok tudják ezt. Azonban láttuk például azt, hogy szándékosan elpusztítják ezt az örökséget, amely egyenlő ezzel az identitással. Így tesznek például Tibetben, és most ugyanezt teszik az ujgur területeken, például Kashgarban.

101

102

HU


Ezért olyan fontos, hogy ismételten kifejtsük álláspontunkat, és felhívjuk a kínai kormányt, hogy azonnal vessen véget a kashgari épületek fennmaradását veszélyeztető rombolásnak, és készíttessen átfogó szakértői jelentést a helyreállítás kultúra-érzékeny módjairól. Ennek jó oka van: egy kormány hitelessége attól is függ, hogy hogyan bánik kisebbségeivel. Ha Kína hiteles akar lenni a nemzetközi színtéren, akkor fontos, hogy a kisebbségeket, például az ujgurokat megfelelő módon kezelje, méltó tisztelettel és emberiességgel. Paul Rübig (PPE). – (DE) Elnök úr, Hahn biztos úr! A kultúrát és az identitást egyaránt középpontba kell helyezni globális szinten. Karl Habsburg éppen ezen a héten magyarázta el nekünk, hogy az identitáskeresés során milyen fontos az, hogy ez a kulturális örökség ne csupán az ujgurok számára legyen elérhető, hanem közös kincs legyen. Kínának gesztust kell tennie: engednie kell ebben az ügyben. Például nemrég megállapodtunk Wenzhou városával abban, hogy a jövőben közvetlen befektetéseket lehet dollárban eszközölni. Úgy látom, van lehetőség arra, hogy a régióra helyezzük a hangsúlyt, valamint hogy a kínai városokban és régiókban élő emberek egyforma jogokkal rendelkezzenek. A nemzetközi kapcsolatok e téren igen hasznosak lehetnek. Sari Essayah (PPE). – (FI) Elnök úr! Kínában nem tartják tiszteletben az etnikai kisebbségek jogait, legyen szó akár a tibetiekről, akár az ujgurokról. Tipikus, hogy a Kínai Kommunista Párt nem hajlandó támogatni Kashgar városát abban, hogy az pályázzon az UNESCO világörökségi státuszra. Az utóbbi években Kína segítséget nyújtott egy olyan nemzetközi projektnek, amelynek célja az, hogy a Selyemút mentén elhelyezkedő kulturális helyszíneket adjon hozzá a világörökségi listához, azonban Kashgar nincs a listán, mivel ez Kína egyik legnépesebb kisebbségének, az ujguroknak a hazája. Kínának más céljai vannak – a városban nagy területeket le akar rombolni a lakók biztonságára hivatkozva, azonban a kulturális, civil és emberi jogi szervezetek szerint ez a terv kegyetlen kísérlet az ujgur kultúra összezúzására. A Kínai Kommunista Pártnak el kell ismernie, hogy Kína polgárai kulturális szempontból sokfélék, és hogy jogot kell biztosítani számukra a kulturális identitáshoz. Elena Băsescu (PPE). – (RO) Elnök úr! Kashgar óvárosa veszélyben van, és vele együtt a Kínában élő ujgurok történelmi jelképe is. Az úgynevezett városmodernizációs politika következtében fokozatosan megszűnik e népcsoport identitása, amely a Selyemút mentén épült erőd környékén alakította ki kultúráját. Úgy vélem, hogy ha az ujgurokat kiköltöztetik hagyományos lakóhelyeikről, és elpusztítják Kashgart, azzal megsértik a kisebbségek jogait. Emellett Kashgart tekintik az egyik legjobb állapotban fennmaradt közép-ázsiai iszlám városnak. Kashgar utcáit és épületeit fel lehet úgy újítani, hogy javuljanak az ott élők életkörülményei. A kérdés az, hogy a hatóságokat miért nem érdekli az ilyen típusú tevékenységekbe történő beruházás. Javaslom, hogy a város régi központja a Selyemút részeként kerüljön fel az UNESCO világörökség-listájára. Arra kérem továbbá a kínai kormányt, hogy hagyja abba a város pusztítását, és keressen alternatív megoldásokat. Eija-Riitta Korhola (PPE). – (FI) Elnök úr! Annak köszönhetően, hogy Kashgar messze, Kína nyugati határán van, a városnak és az ott élő ujguroknak évszázadokon át sikerült megőrizniük ősi hagyományaikat. A városba ezért évente több százezer turista látogat el. A város stratégiai elhelyezkedése miatt a kínai kormány most megpróbálja hatékonyabban ellenőrzés alá vonni a területet, annak érdekében, hogy jobb hozzáférése legyen a közép-ázsiai energiapiacokhoz. Kínának természetesen joga van a gazdasági fejlődéshez, de a kisebbségek jogait – hiszen olyan sérülékenyek – védeni kell. Kashgar fejlesztése megoldható úgy, hogy az ujgurok a

10-03-2011

10-03-2011

HU


jövőben is folytathassák hagyományos életmódjukat. Az épületek és az infrastruktúra földrengésbiztonsága javítható anélkül is, hogy végrehajtanák az óváros 85%-ának lerombolására és az ujgurok új lakóövezetekbe költöztetésére irányuló terveket, ami társadalmuk széthullását jelentené. Meg kell tehát állítani az ősi város kegyetlen elpusztítását, és az ujgurokkal konzultálni kell arról, hogy milyen módon fejleszthető hagyományos lakhelyük. Máskülönben egzotikus, színes kultúrájukat a teljes pusztulás veszélye fenyegeti. Ryszard Czarnecki (ECR). – (PL) Elnök úr! Szeretném elmondani, hogy dicséretes, hogy az Európai Parlament ismét szól az ujgurokról, e Kínában élő, diszkriminációnak kitett muszlim kisebbségről. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a kérdéssel kapcsolatban már született egy európai parlamenti állásfoglalás, és hogy hangot kell adnunk véleményünknek a többi vallási kisebbséggel – például a keresztény kisebbséggel – kapcsolatban is, amelyet üldöznek a Kínai Népköztársaságban. A katolikusok igen súlyos diszkriminációnak vannak kitéve. A pekingi kommunista hatóságok olyan egyházi struktúrákat vezettek be, amelyeket a hivatalos katolikus egyház nem ismer el. Úgy vélem, hogy ezzel a nagyon is szükséges és fontos vitával ma felszólalhatunk a Kínában élő összes vallási kisebbség védelmében. Azt hiszem, hogy erre nagy szükség van. Johannes Hahn, a Bizottság tagja. – Elnök úr! Kétségtelen, hogy a kulturális örökség megőrzése kulcsfontosságú egy kisebbség hagyományainak és életmódjának megőrzésében és fenntartásában. Emellett e fontos kulturális érték elpusztítása súlyos csapást jelenthet nemcsak az érintett kisebbség öröksége és régészeti emlékei szempontjából, hanem az általában vett kulturális örökség szempontjából is. Ezért az Európai Unió aggodalommal figyeli Kashgar óvárosának fejlesztését a kínai Hszincsiang autonóm tartományban. Nem lehet eléggé hangsúlyozni Kashgarnak, az ujgur kisebbség kulturális központjának fontosságát. Kashgar éppoly jelentős, mint Jeruzsálem a zsidók, a muszlimok és a keresztények számára. A kínai kormány 2009-es fehér könyve tartalmazza, hogy Kashgart a földrengések és a tűz elleni védelem érdekében át kell építeni. Ez dicséretes cél. A civil társadalom Kínában és nemzetközi szinten is kifejezte aggodalmát az alkalmazott módszerekkel kapcsolatban. Komoly a veszélye annak, hogy az óvárosnak nem kevesebb, mint 85%-át lerombolhatják. Úgy tűnik, hogy több fontos épületet már leromboltak, többek között az egyedülálló Xanliq medreszét. Aggasztó az is, hogy körülbelül 200 000 embert telepíthettek ki hagyományos otthonaikból, és láthatólag alig-alig vagy egyáltalán nem konzultáltak az érintettekkel. Félő, hogy ha elpusztulnak az épületek, amelyek sok száz év óta jelentik az ujgur kultúra alapjait, az komoly hatással lehet az ujgur kultúra jövőbeni megóvására. Sajnálatos az is, hogy Kína úgy döntött: a város egyedülálló státusza ellenére nem javasolja Kashgar felvételét a világörökségi listára, mivel ez lehetőséget adna az UNESCO-nak arra, hogy részt vegyen a fejlesztésben. Tudjuk, hogy az UNESCO mindettől függetlenül jelezte a kínai hatóságoknak, hogy a fejlesztés milyen hatással lesz a kashgari hagyományos örökségre és kultúrára. Az Európai Unió teljes mértékben osztja ezeket az aggályokat, és felhívja a kínai hatóságokat arra, hogy működjenek együtt az UNESCO-val, és így biztosítsák azt, hogy Kashgar fejlesztése mindenképpen megfelel az e téren alkalmazott nemzetközi gyakorlatnak. Az Európai Unió emellett annak garantálására is felszólítja a kínai hatóságokat, hogy a kashgari lakosokkal részletesen tárgyaljanak a város jövőjéről, és vegyék számításba a véleményüket.

103

104

HU


Elnök. – Hat állásfoglalásra irányuló indítvány (6) került benyújtásra az eljárási szabályzat 110. cikke (2) pontjának megfelelően. A vitát lezárom. A szavazásra a vita végén kerül sor. 15. Szavazások órája Elnök. – A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményekért és a szavazásra vonatkozó egyéb részletekért lásd a jegyzőkönyvet) 15.1. Pakisztán – a kisebbségügyi miniszter, Shahbaz Bhatti meggyilkolása (RC-B7-0166/2011) 15.2. Belarusz, és különösen Alesz Mihajlovics és Natalja Radina esete 15.3. A Kashgarban kialakult helyzet és a város kulturális öröksége (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) Elnök. – A szavazást lezárom. 16. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 17. A Tanács álláspontja az első olvasatban: lásd a jegyzőkönyvet 18. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 19. Egyes dokumentumokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 20. Nyilvántartásba vett írásbeli nyilatkozatok (az eljárási szabályzat 123. cikke): lásd a jegyzőkönyvet 21. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 22. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 23. Az ülésszak megszakítása Elnök. – Az Európai Parlament ülését berekesztem. (Az ülést 16.30-kor berekesztik)

(6)


10-03-2011

10-03-2011

HU


MELLÉKLET (Írásbeli válaszok) A TANÁCSHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK (Az alábbi válaszokért az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége kizárólagos felelősséget visel) 1 . kérdés, előterjesztette: Georgios Papanikolaou ( H-000060/11 ) Tárgy: A soros elnökség javaslata a családok európai évének kijelölésére A magyar elnökségi program szociális politikájának keretében szóba került, hogy a soros elnökség szándékában áll javaslatot tenni egy, a családoknak szentelt európai évre. A Tanács emellett már kinyilvánította készségét, hogy a családi élet és a munka összeegyeztetésére helyezze a hangsúlyt. Melyik évet javasolják e konkrét fellépésre és milyen politikák keretében tervezik azt megvalósítani? Rendelkezésre állnak-e tanulmányok és adatok a gazdasági válság harmonikus családi életre gyakorolt hatásáról? A fenti kezdeményezés és az európai demográfiai problémák közötti kapcsolatra tekintettel milyen programokat javasol az elnökség a nagycsaládosok megsegítésére? Figyelembe véve, hogy az Európai Szociális Alap finanszírozza a tagállamok általában a családvédelmi politikákra irányuló kezdeményezéseit, rá kívánja-e bírni a Tanács a Bizottságot, hogy olyan kezdeményezést javasoljon, amely – a görög jogszabályok értelmében legalább négy gyermeket nevelő – nagycsaládosokra irányul? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Tisztelt képviselők, hadd köszönjem meg e kérdést, amely különös fontossággal bír a magyar elnökség számára. Amint arra Önök is helyesen rávilágítottak, a magyar elnökség több tevékenységre is javaslatot tett a családügyi politika terén a „Demográfiai változás és a családügyi politika” címszó alatt. Közéjük tartozik a – 2014-ben megrendezésre kerülő – családok európai évére irányuló kezdeményezés is, amely a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) eredményeire épül. Az elnökségnek szilárd meggyőződése, hogy a családok különleges figyelmet érdemelnek. A családok szociális helyzetének javítása kedvező hatást gyakorolhat a jelenlegi demográfiai trendekre, és mindenképpen hozzájárul majd a társadalmi kohézió erősítéséhez. Ami a válságnak a családok szociális helyzetére gyakorolt hatását illeti, az elnökség érdeklődéssel tanulmányozta a családügyi politikákról rendelkezésre álló információkat, különösen a szociális védelemmel foglalkozó bizottság és az Európai Bizottság által készített különféle jelentésekben elérhetőket. Az említett kérdésekben szerzett ismeretek elmélyítése érdekében a magyar elnökség március 28–29-én szakértői konferenciát szervez „A munka és a családi élet összeegyeztetésének hatása a demográfiai folyamatokra” címmel, április 1-jén pedig az elnökség informális találkozót rendez a családügyi és demográfiai kérdésekért felelős miniszterek számára. Ennek keretében megvitatják majd a családokhoz és az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kérdéseket, valamint a családügyi politikák terén folytatott együttműködés elmélyítésének lehetőségeit. A magyar elnökség a demográfiai kihívással

105

106

HU


foglalkozó, szóban forgó intézkedések égisze alatt készíti elő a „Családok európai éve, 2014” elnevezésű kezdeményezést. Jóllehet a családügyi kérdések elsősorban tagállami hatáskörbe tartoznak, a családügyi politikák szilárdan beágyazódtak közös értékeinkbe és hagyományainkba, így az uniós szintű együttműködésre is komoly lehetőség nyílik. Az olyan jellegű intézkedések, amelyeket a magyar elnökség is javasol, nemzeti szinten hozzáadott értékkel is szolgálhatnak az egyes szakpolitikai lehetőségek és megoldások számára. Az elnökség azt reméli, hogy a „Családok európai éve, 2014” elnevezésű kezdeményezés széles körű támogatásra tesz szert. A családok európai évének részletes célkitűzéseit és intézkedéseit természetesen egy későbbi szakaszban kell majd megvitatni és eldönteni. * * * 2 . kérdés, előterjesztette: Marian Harkin ( H-000062/11 ) Tárgy: A társaságiadó-kulcsok összehangolása Ismertetné-e véleményét a magyar elnökség bizonyos országok azon felhívásával kapcsolatban, hogy össze kellene hangolni a társaságiadó-kulcsokat? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A közvetlen adózás továbbra is javarészt tagállami hatáskörbe tartozik. Néhány esetben azonban előfordult, hogy a társasági adózás uniós jogszabályok hatálya és uniós szintű koordináció alá esett, amennyiben az a belső piac működése szempontjából szükségesnek bizonyult. Ami az uniós jogszabályokat illeti, a Tanács a múltban irányelveket fogadott el a határokon átnyúló jövedelmek (az anya- és leányvállalatokról szóló 90/435/EGK (7) irányelv, valamint a kamat- és jogdíjfizetésekről szóló 2003/49/EK (8) irányelv) és a nemzetközi vállalatcsoportok határokon átnyúló egyesülésének tárgyában (az egyesülésekről szóló, 1990. július 23-i 90/434/EGK (9) irányelv). Továbbá elfogadta a kölcsönös segítségnyújtásról szóló 77/799/EGK (10) irányelvet. Ami a koordinációt illeti, a Tanács magatartási kódexszel foglalkozó csoportja 1998 óta rendszeresen ülésezik azzal a céllal, hogy értékelje az üzleti adózás területén potenciálisan ártalmas intézkedéseket. Ennek eredményeként jelentős számú ártalmas adóügyi intézkedést sikerült azonosítani és felszámolni. Végezetül, 2010 júniusában a Tanács elfogadott egy állásfoglalást az ellenőrzött külföldi társaságokra és az alultőkésítésre vonatkozó szabályoknak az Európai Unión belüli összehangolásáról, amelynek szintén az a célja, hogy összehangolja a tagállamok közvetlen adózás terén érvényesített politikáit.

(7)

HL L 225., 1990.8.20.

(8)

HL L 157., 2003.6.26., 49. o.

(9)

HL L 225., 1990.8.20., 1. o.

(10)

HL L 336., 1977.12.27., 15. o.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A társasági adózás területén végzett jövőbeli tevékenységeket illetően érdemes tudni, hogy a 2011. évi munkaprogramjában a Bizottság a tervek szerint javaslatot kíván előterjeszteni a közös konszolidált társaságiadó-alapra vonatkozóan, amelyről az Európai Parlamenttel is konzultál majd. Mindezek ismeretében érdemes megjegyezni, hogy a társasági adókulcsokra vonatkozó elképzeléseket csupán néhány tagállam emlegeti. A Szerződés értelmében az adózás területén végrehajtott uniós jogszabályi intézkedésekhez a Bizottság által benyújtott javaslatra és a Tanácson belüli egyhangúságra van szükség, a Tanács pedig az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően fogadhat el irányelveket. * * * 3 . kérdés, előterjesztette: Jim Higgins ( H-000064/11 ) Tárgy: A magyar elnökség prioritásai A magyar elnökség olyan időszakban kezdődik, amikor a gazdasági kilábalás még csupán változó mértékben valósult meg, és megszilárdításra vár az Unión belül. Az euróövezeten belüli problémák megoldása érdekében a tagállamok megállapodtak abban, hogy módosítani fogják a Lisszaboni Szerződést, a Görögország és Írország megsegítésére létrehozott pénzügyi stabilizációs mechanizmus állandóvá tétele céljából. Az új elnökség egyik prioritása, hogy előrelépés történjen e tárgyalások terén. Tudná-e vázolni a Tanács az erre irányuló, tervezett intézkedéseket? A magyar elnökség tervei között szerepelnek a tagállamok gazdaságpolitikáinak összehangolása felé tett további lépések, köztük az „európai szemeszter” elnevezésű kezdeményezés elindítása, amely hat hónapos időszak alatt az egyes országok költségvetési tervezetét az Unió felülvizsgálja az esetleges egyensúlyhiányok kimutatása érdekében. Tudná-e vázolni a Tanács azokat a kritériumokat, amelyeket a tagállamok költségvetési egyensúlyhiányának megállapításához alkalmaznak majd? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Az Európai Tanács 2010. december 16–17-i ülésén határozat született az Európai Unió működéséről szóló szerződés módosításáról azzal a céllal, hogy elismerjék az euróövezetbeli tagállamok arra irányuló hatáskörét, hogy állandó válságkezelési mechanizmusokat hozzanak létre az euróövezet pénzügyi stabilitásának megóvása érdekében. Az ülésen továbbá felkérték az euróövezetbeli tagállamok pénzügyi minisztereit és a Bizottságot, hogy fejezzék be a jövőbeli európai stabilitási mechanizmust 2011 márciusára kialakító kormányközi megegyezéshez kapcsolódó munkát. Mivel ez a tevékenység kormányközi jellegű, a magyar elnökség hatályán kívül esik. Ami az úgynevezett európai szemesztert illeti, azt a Tanács 2010. szeptember 7-i következtetéseiben támogatta. Ez egyebek mellett magában foglalja a tagállamok költségvetési politikáinak és strukturális reformjainak egyidejű felügyeletét a közös szabályoknak megfelelően, éves szinten egy hathónapos időszak keretében. Az európai szemesztert idén valósítják meg először.

107

108

HU


A tagállamok már 2010-ben benyújtották nemzeti reformprogram-tervezeteiket, a Bizottság pedig időközben 2011. január 13-én a Tanács elé terjesztette első éves növekedési jelentésének (11) legfőbb következtetéseit. Az említett jelentés felvázolja a tagállamok által meghozandó kiemelt intézkedéseket, és az alábbi három fő területen határoz meg prioritásokat: a makrogazdasági stabilitás növelése, a foglalkoztatás fellendítésére irányuló strukturális reformok, valamint az Európa 2020 stratégia keretében végrehajtott, növekedést elősegítő intézkedések. 2011. január 18-án a Tanács elvégezte a nemzeti reformprogram-tervezetek felülvizsgálatát, valamint eszmecserét tartott a Bizottság által benyújtott éves növekedési jelentésről. Február 15-én a Tanács következtetéseket fogadott el a makrogazdasági és fiskális iránymutatásokról. A magyar elnökség által meghatározott útitervnek megfelelően a Tanács február 28-án ismertette a Bizottság által benyújtott éves növekedési jelentéssel kapcsolatos észrevételeit, és a közös foglalkoztatási jelentést várhatóan március 7-én, a kutatási és fejlesztési célkitűzést március 10–11-én, az éghajlatváltozást pedig március 14-én vitatja meg. Az elnökség március 21-én felkéri majd a Tanácsot, hogy adja támogatását egy összefoglaló jelentéshez, amely az érintett tanácsi formációk által végzett munka alapján meghatározza majd a főbb üzeneteket, mindezt azzal a céllal, hogy azt a későbbiekben az Európai Tanács elé terjesszék. Ami a tagállamok költségvetését illeti, a Tanács február 15-én megállapodott a tanácsi ajánlások szigorú betartásáról a túlzott hiány esetén követendő eljárás összefüggésében. Azon tagállamok esetében, amelyek igen nagymértékű strukturális költségvetési hiánnyal, illetve kifejezetten magas vagy gyorsan növekvő államadóssági szintekkel szembesülnek, tanácsos lenne előtérbe helyezni a költségvetési konszolidációt. Továbbá a bevételi oldal diszkrecionális intézkedéseinek hatásától megtisztított kiadásnövekedést minden tagállamnak a középtávú GDP-növekedés potenciális mértéke alatt kell tartania mindaddig, amíg el nem érik középtávú költségvetési célkitűzésüket. Ugyanakkor kezeljék prioritásként a fenntartható, növekedésbarát kiadásokat, és mozdítsák elő a közkiadások hatékonyságát. * * * 4 . kérdés, előterjesztette: Bernd Posselt ( H-000067/11 ) Tárgy: Csatlakozási tárgyalások Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal Mennyi esélyt lát a Tanács arra, hogy Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság még ebben az évben megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, illetve hogy kitűzzék számára a tárgyalások megkezdésének időpontját? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) 2010. december 14-i következtetéseiben a Tanács megerősítette határozott elkötelezettségét a nyugat-balkáni országok európai perspektívája iránt. A térségre (11)

18066/10. sz. dokumentum

10-03-2011

10-03-2011

HU


vonatkozó kilátásokat a 2010. június 2-án Szarajevóban megrendezett, Nyugat-Balkánról szóló magas szintű találkozón is megerősítették, és azok továbbra is elengedhetetlenek a térség stabilitása, megbékélése és jövője szempontjából. A Tanács egyúttal ismételten megerősítette a tisztességes és szigorú feltételrendszer szükségességét a stabilizációs és társulási folyamat keretében, összhangban az Európai Tanács által 2006. december 14–15-én jóváhagyott, megújított bővítési konszenzussal. A Tanács arra emlékeztetett, hogy a gazdasági és politikai reformok terén elért folyamatos előrehaladással, valamint a szükséges feltételek és követelmények teljesítésével a fennmaradó potenciális nyugat-balkáni tagjelölt országoknak saját érdemeik alapján kell megszerezniük a tagjelölt státuszt, miközben a végső cél maga az európai uniós tagság. Az EU számára fontos tényező a tagfelvételi kérelmek elbírálásakor, hogy az ország kielégítően halad-e előre a stabilizációs és társulási megállapodás értelmében fennálló kötelezettségeinek végrehajtásában, a kereskedelmi vonatkozású rendelkezéseket is ideértve. A Tanács üdvözölte Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által a kulcsfontosságú reformterületeken, így például a rendőrségi reform terén elért előrehaladást, noha arra változó ütemben került sor. Az ország továbbra is eleget tesz a stabilizációs és társulási megállapodás értelmében vállalt kötelezettségeinek. A Tanács várakozása szerint a reformprogram lendületét a továbbiakban is sikerül majd fenntartani. További előrelépésre van szükség olyan kérdésekben, mint a politikai szereplők közötti párbeszéd, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformja, a korrupció elleni küzdelem, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az üzleti környezet javítása. Az Ohridi Keretmegállapodás végrehajtása továbbra is elengedhetetlen tényező a demokrácia és a jogállamiság szempontjából az országban. A Tanács nagy általánosságban osztozik a Bizottság véleményén, miszerint az ország kellőképpen teljesíti a politikai kritériumokat, és megjegyzi, hogy a Bizottság ajánlásában elismételte, hogy csatlakozási tárgyalásokat indíthatnának Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal. A Tanács következtetéseiben kifejtette, hogy kész visszatérni a kérdésre a magyar elnökség idején. A Tanács egyúttal megismételte, hogy elengedhetetlen a jószomszédi kapcsolatok fenntartása, ideértve az elnevezéshez kapcsolódó kérdés közösen megtárgyalt és elfogadott megoldásának elérését is az ENSZ égisze alatt. A Tanács továbbá üdvözölte a folyamatban lévő magas szintű párbeszédet, és remélte, hogy az rövid időn belül eredményeket hoz. (12) * * * 5 . kérdés, előterjesztette: Ryszard Czarnecki ( H-000069/11 ) Tárgy: Radikális iszlám Egyiptomban és Tunéziában Meg tudja-e mondani a Tanács, hogy mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy megakadályozza a szélsőséges iszlamisták hatalomra jutását Egyiptomban és Tunéziában? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során.

(12)

Az Általános Ügyek Tanácsának következtetései, 2010. december 14., 18. o., 1. bekezdés

109

110

HU


(EN) Tekintettel az egyiptomi és tunéziai fejleményekre, amelyekre a tisztelt európai parlamenti képviselő a kérdésében hivatkozik, a Tanács (FAC), továbbá az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnöke, valamint a főképviselő egy közös nyilatkozatban üdvözölte, hogy a tunéziai és az egyiptomi nép békésen és méltósággal juttatta kifejezésre legitim, demokratikus, gazdasági és társadalmi törekvéseit, amelyek összhangban állnak az Európai Unió által is vallott és világszerte képviselt értékekkel. Hangsúlyozta, hogy az állampolgárok demokratikus törekvéseit párbeszéd és politikai reformok, valamint tisztességes és szabad választások útján, az emberi jogok és az alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megvalósítani. A Tanács kész arra, hogy teljes körű támogatást nyújtson ahhoz az átmenethez, amelynek eredményeképpen létrejöhet a demokratikus kormányzás és a pluralizmus, növekedhetnek a gazdasági prosperitás és a társadalmi befogadás lehetőségei, továbbá fokozódhat a térség stabilitása. 2011. február 4-én az Európai Tanács kifejtette, hogy elkötelezett egy olyan új partnerség kialakítása mellett, amely a jövőben hatékonyabb támogatást biztosítana a politikai és gazdasági reformokat végrehajtó országoknak. Ebben az összefüggésben az Európai Tanács felhívta a főképviselőt, hogy dolgozzon ki egy intézkedéscsomagot, amelynek célja, hogy uniós támogatást nyújtson az átmenet és az átalakulás folyamatához (a demokratikus intézmények megszilárdítása, a demokratikus kormányzás és a társadalmi igazságosság előmozdítása, valamint a szabad és tisztességes választások előkészítése és lebonyolítása terén), és az eddiginél nagyobb mértékben vegye igénybe az európai szomszédságpolitika és az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés kereteit. * * * 6 . kérdés, előterjesztette: Vilija Blinkevičiūtė ( H-000074/11 ) Tárgy: A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek 2010. július 7-én az Európai Bizottság kiadta „A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” című zöld könyvet. Az Európai Parlament szintén állást foglalt ebben a kérdésben. Az Európai Unió Tanácsa magyar elnökségének erre a félévre vonatkozó programja nem említi a nyugdíjak kérdését, amikor pedig az egyike a prioritásoknak és az aktuálisan jelentkező legfőbb kihívásoknak, mind nemzeti szinten, mind pedig az Európai Unió szintjén. Ráadásul a magyar kormány egy új határozatot fogadott el: a nyugdíjrendszer második pillérének megtakarításait átirányítják az első pillérbe. A Tanács soros elnökségét ellátó Magyarországnak szándékában áll-e hasonló kezdeményezéseket előterjeszteni a többi tagállam számára? Gondolja-e, hogy ezek a kezdeményezések lehetővé teszik a nyugdíjak fenntarthatóságát? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A Tanács 2010 júniusában következtetéseket fogadott el a Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) és a Szociális Védelmi Bizottság (SPC) által kidolgozott, nyugdíjakról szóló időközi közös jelentésről. Következtetéseiben a Tanács ismételten megerősítette a fenntartható és

10-03-2011

10-03-2011

HU


megfelelő nyugdíjakra irányuló közös célkitűzések, valamint a népesség idősödéséhez kapcsolódó gazdasági és költségvetési következmények kezelésére szolgáló hárompilléres stratégia iránti elkötelezettségét. Ennek célja az adósság gyorsabb ütemben történő csökkentése, a foglalkoztatási arány és a termelékenység növelése, valamint a nyugdíjrendszerek, illetve az egészségügyi ellátási és a tartós gondozási rendszerek reformja. A Bizottság zöld könyvét és az EPC–SPC közös jelentésének véglegesítését követően a Tanács 2010. november 17-én megvitatta a kérdést, és hangsúlyozta, hogy az idősödő népesség hosszú távú kihívást jelent a nyugdíjak fenntarthatósága és megfelelősége szempontjából, amit tovább súlyosbít a jelenlegi gazdasági helyzet. Az EPSCO Tanács decemberi ülésén tanácsi következtetéseket fogadtak el ezzel összefüggésben. A nyugdíjrendszerek fejlesztése hosszú távú feladat. Ezért annak jelenleg és a jövőben is folyamatosan napirenden kell maradnia. Ezzel magyarázható, hogy az EPSCO Tanács március 7-i ülésén megvitatta a zöld könyv által a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek témájában kezdeményezett konzultációra vonatkozó előzetes következtetéseket. A Tanács gyümölcsöző eszmecserét folytatott az európai nyugdíjrendszerek legégetőbb kérdéseiről. A nyugdíjkorhatár mellett a főbb kérdések közé tartoznak még a megfelelőség, a fenntarthatóság és a biztonság egymással összefüggő problémái, valamint azon sajátos feltételek, amelyeket a költségvetési megszorítások alakítanak. A vita legfőbb következtetése az volt, hogy noha a legtöbb tagállam a nyugdíjrendszerek terén szükségesnek találja az uniós szintű koordináció további megerősítését, azt is egyértelművé tették, hogy a nyugdíjak és a nyugdíjkorhatár kérdése a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Tanács hangsúlyozta, hogy sürgős szükség van a strukturális reformok további végrehajtására, összhangban az Európa 2020 stratégiával, annak érdekében, hogy támogassák a költségvetési konszolidációt, javítsák a növekedési kilátásokat, megerősítsék a foglalkoztatási ösztönzőket, biztosítsák a rugalmas munkaerőpiacokat és meghosszabbítsák a munkával töltött időszakot. Összességében tehát noha szükség van a nyugdíjpolitikák átfogó jellegű vizsgálatára a meglévő, uniós szintű szakpolitikai koordinációs keretek felhasználásával, a nyugdíjrendszerek kialakítása, csakúgy, mint a nyugdíjak biztosítása továbbra is a tagállamok hatáskörét képezi. * * * 7 . kérdés, előterjesztette: Claude Moraes ( H-000078/11 ) Tárgy: Az áldozatok jogairól szóló csomagok A bűncselekmények áldozatainak hatékonyabb támogatása fontos részét képezi a stockholmi programnak. Különösen a határokon átnyúló bűnözés áldozatainak nyújtott segítséggel kapcsolatos nehézségek jelentenek tényleges aggodalmat az uniós polgárok számára. Kevés olyan gyakorlati eljárás van azonban, amely segítséggel vagy tanáccsal szolgál a külföldön bűncselekmény következményeinek áldozatául esett vagy komoly sérülést szenvedett áldozatok, illetve családok számára. Jelenleg egy olyan polgárnak nyújtok segítséget, akinek a fia krétai nyaralása közben erőszakos támadás áldozata lett. A polgárok Európája ígéretének betartása érdekében valós igény van az Unió beavatkozására ezen a területen.

111

112

HU


Reding biztos bejelentett egy a bűncselekmények áldozatául esett személyek védelmére irányuló intézkedéscsomagot. Ezenkívül, a Tanács magyar elnökségének programja is említést tesz a bűncselekmények áldozatainak védelméről. Ki tudná-e a Tanács ezt fejteni, továbbá tudná-e részletezni, hogy milyen intézkedéseket kíván hozni a bűncselekmények áldozatainak védelme tekintetében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A Tanács soros magyar elnöksége nagy jelentőséget tulajdonít a bűncselekmények áldozatai védelmének, ami a stockholmi programban („A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa”) is központi célkitűzésként szerepel az Unió számára. Az említett programban az Európai Tanács csakugyan hangsúlyozta annak szükségességét, hogy különleges támogatást és jogi védelmet nyújtsanak a legkiszolgáltatottabbak, illetve a különösen veszélyeztetett helyzetűek számára, amilyenek például a családi kapcsolataikban ismétlődő erőszaknak kitett személyek, nemi alapú erőszak áldozatai, illetve azok, akik egyéb típusú bűncselekmény áldozatául esnek egy olyan tagállamban, amelynek nem lakosai vagy állampolgárai. Az elnökség hangsúlyozza, hogy az áldozatokkal kapcsolatban integrált és koordinált megközelítésre van szükség, összhangban a stockholmi programmal és a 2009 októberében elfogadott, a bűncselekmény áldozatává váló személyek jogainak érvényesítését és támogatásuk javítását szolgáló stratégiáról szóló tanácsi következtetésekkel. Egy ilyen integrált megközelítés előkészületeként az elnökség egy átfogó szemináriumot rendez Budapesten „Áldozatvédelem az EU-ban: merre tovább” címmel, amelynek tervezett időpontja 2011. március 23–24. A szeminárium keretében témák széles körének megvitatására kerül sor a szóban forgó területen indított jövőbeli jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések vonatkozásában. A Tanács továbbá várakozással tekint az áldozatok védelméről szóló bizottsági intézkedéscsomag elé, különösen a büntetőeljárások összefüggésében, amelynek ismertetésére a Bel- és Igazságügyi Tanács 2011. április 12-i ülésén kerül sor. Amint megtörtént az említett javaslatok körének hivatalos előterjesztése, a Tanács azok vizsgálatát prioritásként elvégzi, és elkészíti azon intézkedések átfogó jegyzékét, amelyeket a tagállamoknak kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy eleget tegyenek a stockholmi program keretében vállalt kötelezettségüknek, miszerint megerősítik az áldozatok uniós védelmét. Az említett jegyzék a küszöbön álló bizottsági javaslatok köré összpontosul, különös tekintettel a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felülvizsgálatát érintőkre, de túl is mutat azokon. Az elnökség egy útitervbe kívánja foglalni a szóban forgó intézkedéseket, ily módon biztosítva a kérdéses területen indított jövőbeli kezdeményezések egységességét, jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések révén egyaránt. Az elnökség tervei szerint az útiterv elfogadására várhatóan a Bel- és Igazságügyi Tanács 2011. június 10-i ülésén kerül sor. * * *

10-03-2011

10-03-2011

HU


8 . kérdés, előterjesztette: Jörg Leichtfried ( H-000083/11 ) Tárgy: Az energiatakarékos izzók Ismert-e a Tanács előtt a német Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal azon tanulmánya, amely szerint a háztartásokban használt energiatakarékos izzók az általuk tartalmazott higany miatt széttörésük esetén mérgezést okozhatnak? Milyen következtetéseket von le a Tanács e tanulmányból? Készen áll-e a Tanács arra, hogy újragondolja a hagyományos izzók forgalomból való kivonására vonatkozó határozatát? Mi a véleménye a Tanácsnak arról, hogy a hagyományos izzókra vonatkozó tilalmat legalább a magánháztartásokra vonatkozóan fel kellene függeszteni? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A Tanács elkötelezett amellett, hogy megóvja az emberi egészséget és a környezetet a higany és vegyületeinek kibocsátásaitól, és tudatában van a tisztelt képviselő által e kérdésben felvetett aggályoknak. A Tanács jelenleg vizsgálja a higanyra vonatkozó közösségi stratégia felülvizsgálatát, a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett, 2010. december 7-i közleménye (13) alapján. A felülvizsgálat a 8. intézkedés keretében részletesen ismerteti mindazon fellépéseket és intézkedéseket, amelyek az energiatakarékos izzók higanytartalmával foglalkoznak. Az ilyen izzók uniós szintű bevezetésére azt követően került sor, hogy a 2009-ben módosított, a környezetbarát tervezésről szóló 2005. évi irányelvvel az izzólámpákat fokozatosan kitiltották az EU piacáról. A felülvizsgálat továbbá hivatkozik az Egészségügyi és Környezeti Kockázatok Tudományos Bizottságának (SCHER) a bizonyos energiatakarékos izzókban előforduló higanyról szóló véleményére, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőttek egészségére valószínűleg nem jelent kockázatot, ha az ilyen lámpák eltörnek. A Tanácsnak pillanatnyilag nincs tudomása olyan tanulmányról, amely ennek ellenkezőjét állítja. A Tanács ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a tagállamok és a Bizottság további tanulmányokat végezzenek, valamint felhívják valamennyi érdekelt fél figyelmét – a tágabb értelemben vett lakosságot is ideértve – a higany egészségügyi és környezeti hatásaira, és információkat terjesszenek az említett területen folytatott uniós tevékenységekről. * * * 9 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-000087/11 ) Tárgy: A kkv-k támogatása az euróövezetben Az EU kisvállalkozói intézkedéscsomagja szerint „A virágzó kkv-k révén Európa felkészültebbé válik napjaink globalizált világának bizonytalanságaival szemben”. A kkv-k rendkívül fontosak, mivel az euróövezetben a teljes foglalkoztatás 70%-át biztosítják. (13)

COM(2010) 723 végleges

113

114

HU


Tudná-e vázolni a Tanács, hogy milyen intézkedésekkel kívánja támogatni a kkv-kat az EU-ban? A kkv-k számára jelenleg a finanszírozáshoz való hozzáférés jelenti a legnagyobb buktatót. Milyen lépésekre kerülhet sor uniós szinten annak érdekében, hogy a kkv-k segítséget kapjanak fennmaradásukhoz és versenyképességük fenntartásához? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálatáról szóló, 2011. február 23-i bizottsági közlemény intézkedéseket sorol fel az adminisztrációs terhek csökkentésére, az egységes piacon belül a határokon átnyúló hatékony műveletek akadályainak felszámolására, a kkv-k üzleti tevékenységének fellendítésére a globális piacon, valamint a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására. Az elnökség is erre a közleményre kíván összpontosítani, és 2011 májusában elfogadás céljából következtetéstervezeteket kíván a Tanács elé terjeszteni az alábbi kérdésekben: a „csak egyszer” elv alkalmazása, ily módon elkerülve azt, hogy a hatóságok többször is ugyanazon kérdéseket tegyék fel a kkv-k számára, a tagállami „túlbuzgóság” mérséklése az „intelligens szabályozás” elveivel összhangban, a jogszabályok hatásának módszeres felmérése egy „kkv-teszt” alkalmazásával, minden év meghatározott időpontjában a vállalkozásokra vonatkozóan hatályba lépő jogszabályok előzetes ütemezésének előterjesztése, a kkv-kat érintő közigazgatási eljárások esetében is a „gondolkozz előbb kicsiben” elv alkalmazása. A jelenlegi fellépéseket is továbbfejlesztik majd az Európa 2020 stratégiával összhangban, az alábbi területeken: az intelligens szabályozás megvalósítása az európai kkv-k számára, a kkv-k piacra jutási lehetőségeinek bővítését elősegítő átfogó megközelítés, a kkv-k segítése az erőforrás-hatékony gazdasághoz való hozzájárulásban, valamint a vállalkozói készség, a munkahelyteremtés és az inkluzív növekedés ösztönzése. Ami a finanszírozáshoz való hozzáférést illeti, mostanra több olyan eszköz is hatékonynak bizonyult, amelyeket a tagállamok vezettek be a bankkölcsönökhöz való egyszerűbb és méltányosabb hozzáférés érdekében. Uniós szinten a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) – amelynek teljes költségvetése a 2007–2013-as időszakra 1,1 milliárd euró – pénzügyi eszközei lehetővé teszik a pénzügyi intézmények számára, hogy mintegy 30 milliárd eurót biztosítsanak. Ezenfelül az Európai Beruházási Bank (EBB) csaknem megduplázta az európai kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsönök mértékét, 30 milliárd eurós célt tűzve ki a 2008–2011 közötti időszakra vonatkozóan. Végezetül, a kutatásra és technikai fejlesztésre (RTD), valamint a kkv-k innovációs törekvéseire (így például a hetedik kutatási keretprogram, valamint a versenyképességi és

10-03-2011

10-03-2011

HU


innovációs keretprogram égisze alatt megvalósított, célzott kkv-tevékenységekre) irányuló támogatási eszközök fontosak és hatékonyak versenyképességük javítása szempontjából, amint arra az Európai Tanács 2011. február 4-i ülésén is rámutattak. * * * 10 . kérdés, előterjesztette: Robert Sturdy ( H-000089/11 ) Tárgy: Az üvegszálra kivetett dömpingellenes vámok (AD549) A Tanács a COREPER-en belül az üvegszálra vonatkozó dömpingellenes vámokról (AD549) szóló bizottsági javaslat elfogadására készül. Az üvegszál a fő alkotóeleme a szélerőműveknek, amelyek kiemelt szerepet játszanak az EU éghajlatváltozás elleni küzdelmében, és amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a 20-20-20 célok eléréséhez. Egyetért-e a Tanács azzal, hogy hiányzik az összehangolt gondolkodás, mivel egyfelől a tagállamokban bátorítja és támogatja, másfelől viszont pénzügyi szankciókkal sújtja a szélenergiát? Elégedetten szemléli-e a Tanács, hogy egy intézkedést valamely munkacsoportban a 27 tagéból négy támogató szavazattal is el lehet fogadni? A támogatottság és az intézkedés hatásairól való megfelelő tájékoztatás nyilvánvaló hiányának ismeretében kíván-e a munkacsoportban a kilenc ellenszavazatot leadó tagállam egyikét képviselő magyar elnökség olyan ajánlást tenni, hogy ezt az intézkedést vitassák meg megfelelően a COREPER keretében, vagy utalják vissza a bizottsági szakaszba? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (dömpingellenes alaprendelet) 9. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy a bizottsági „javaslatot a Tanács elfogadja, hacsak a javaslatnak a Bizottság által történt benyújtását követő egy hónapon belül egyszerű többséggel a javaslat elutasítása mellett nem dönt”. Ez annyit jelent, hogy legalább tizennégy tagállamnak kell elleneznie a javaslatot ahhoz, hogy azt elutasítsák. A tisztelt képviselő által említett kérdésben informális konzultációs eljárást indítottak, amely február 24-én zárult le azzal az eredménnyel, hogy a tagállamok többsége nem utasította el a javaslatot. Ebből adódóan az elnökség sem látja szükségét a kérdés további megvitatásának, illetve a bizottságok szintjére történő visszautalásának. Ezért javasolni fogja, hogy az európai uniós jog tiszteletben tartása érdekében a Tanács fogadja el a Bizottság javaslatát. A szélerőművek, illetve szélerőműlapátok gyártóitól (továbbfelhasználó iparág) a vizsgálat során korlátozott és kifejezetten általános jellegű információk érkeztek. Az írásos beadványok arra engednek következtetni, hogy az adott felhasználó ágazat által Kínából importált üvegszálas termékek nagy része a szóban forgó eljárás termékkörén kívül esik. Továbbá a közvetlen felhasználó iparág vonatkozásában a költségek és a jövedelmezőség elemzése – a javasolt rendelet 119–126. preambulumbekezdéseiben összefoglaltak szerint – megnyugtató eredményeket hozott, és a későbbi felhasználókra gyakorolt hatások várhatóan minimálisak lesznek.

115

116

HU


A dömpingellenes intézkedések célja az egyenlő feltételek visszaállítása az uniós piacon. A tágabb kérdésekre, így például az éghajlatváltozás elleni küzdelemre már olyan egyedi jogszabályok is kitérnek, amelyek a közérdekű megfontolásokat is magukban foglalják. Általános szabályként a kereskedelmi védelmi vizsgálatok során az uniós érdekek elemzése az egyes intézkedéseknek az érintett gazdasági szereplőkre gyakorolt gazdasági hatásaira összpontosít. Az EU-n belüli iparágak nem foszthatók meg abbéli joguktól, hogy védelmet kérjenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. A tágabb megfontolások figyelembevétele egyúttal ellentétes lenne az ilyen vizsgálatok szigorúan szakmai jellegével. Ezért az egyéb szempontokat érintő aggályokkal más, erre megfelelő eszközök és intézkedések útján ajánlatos foglalkozni. * * * 11 . kérdés, előterjesztette: Pat the Cope Gallagher ( H-000093/11 ) Tárgy: Az Európai Unió sportpolitikája Körvonalazná-e a Tanács, hogy milyen kezdeményezéseket tesz majd a sportpolitika területén 2011 folyamán? A Lisszaboni Szerződés elfogadását követően a sporttal kapcsolatos ügyekben való együttműködés uniós hatáskörbe tartozik, és 2011-et az önkéntesség európai évének nyilvánították. Tervezik-e, hogy az EU konkrét fellépéseket hajt végre a sportstruktúrákkal kapcsolatban, nevezetesen a 2011-es önkéntes tevékenységeken keretében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Noha a Tanácsra nem hárul konkrét szerep az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évének megvalósításában vagy az ahhoz kapcsolódó előkészítő intézkedésekben, mivel a Bizottság és a tagállamok valósítják azt meg, a Tanács több alkalommal is – nevezetesen 2010. májusi (14) és novemberi (15) ülésein – eszmecserét folytatott a sportügy lehetséges jövőbeli prioritási területeiről. A Tanács májusi ülésén a miniszterek különösen hangsúlyozták az alulról szerveződő sportba történő befektetés fontosságát, a szabadidős és az egészségjavító sportokra összpontosítva. Az alábbi területeken javasoltak lehetséges uniós fellépést: - a sport társadalomban és nevelésben betöltött szerepe, például a sporton és az egészségjavító testmozgáson keresztül megvalósuló társadalmi befogadás, valamint a sportolók kettős pályafutása; - sportszervezetek, kiváltképpen az önkéntes tevékenységen alapulók; - a sport tisztasága és nyitottsága, ideértve a fajgyűlölet, a megkülönböztetés és az erőszak elleni küzdelmet; - a sportolók fizikai és szellemi épsége, különös tekintettel a doppingellenes küzdelemre és a kiskorúak védelmére; (14)


(15)


10-03-2011

10-03-2011

HU


- a sportmozgalommal folytatott párbeszéd és szoros együttműködés. 2010 novemberében a Tanács állásfoglalást fogadott el egy magas szintű strukturált párbeszéd elindításáról a sportban érdekelt felekkel. (16) Egy ilyen párbeszéd lehetővé teszi a sport terén folytatott uniós szintű együttműködés prioritásairól, megvalósításáról és nyomon követéséről szóló folyamatos eszmecserét. Ugyanazon ülés alkalmával a Tanács következtetéseket fogadott el a sportról mint az aktív társadalmi befogadás eszközéről és ösztönzőjéről. (17) A következtetések három közös prioritást határoznak meg a sport révén megvalósuló társadalmi befogadás ösztönzése érdekében: a sporttevékenységek hozzáférhetősége valamennyi polgár számára (a „mindenki sportja” elv), a sportban rejlő lehetőségek jobb kiaknázása a közösség építéséhez, a társadalmi kohézióhoz és a növekedéshez való hozzájárulásként, valamint a stratégiák és módszertanok nemzetek közötti cseréje. Az elnökség a továbbiakban szeretné felkérni a Tanácsot arra, hogy egy állásfoglalás májusi elfogadásával válaszoljon a „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című bizottsági közleményre. Egy ilyen állásfoglalás keretében sor kerülhetne korlátozott számú prioritási területek kijelölésére, valamint egy uniós munkaterv kidolgozására a sport terén az elkövetkező három évre vonatkozóan. A jelenlegi és a soron következő tanácsi elnökség továbbá arra készül, hogy több konferenciát és rendezvényt is szervez majd a szóban forgó év témája köré. * * * 12 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-000095/11 ) Tárgy: Az iskolai lemorzsolódás arányának csökkentése Milyen intézkedéseket kíván a Tanács hozni az iskolát alapképesítés megszerzése nélkül elhagyó fiatalok számának csökkentése érdekében? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A Szerződésben foglaltak szerint – különös tekintettel az EUMSZ 165. és 166. cikkére – az oktatás és a képzés olyan nemzeti hatáskörbe tartozó területnek minősül, ahol az Európai Unióra alapvetően csupán támogató szerep hárul. Ebből adódóan az uniós szintű intézkedések és cselekvések elfogadásának lehetőségei rendkívül korlátozottak. Mindenesetre annak elismeréseként, hogy a tagállamok közös kihívásokkal szembesülnek ezen a területen, és mindannyiuk előnyére válhat a tapasztalatok cseréje, az elmúlt évtized során az Unió fokozatosan elmélyítette az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködést. A megerősített együttműködés folyamata 2009 májusában érte el csúcspontját az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keretrendszer (18) Tanács általi (16)


(17)


(18)

Lásd a Tanács 2009. május 12-i következtetéseit az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) – HL C 119., 2009.5.28.

117

118

HU


elfogadásával, amelynek keretében a tagállamok beleegyeztek abba, hogy nemzeti szintű lépéseket hoznak néhány közös megállapodással kijelölt stratégiai célkitűzés elérésére. Annak érdekében, hogy ösztönözzék e célkitűzések teljesítését, a tagállamok egyúttal megállapodtak az európai átlagteljesítményre vonatkozó referenciaszintekről (ismertebb nevükön „referenciaértékek”), amelyek közül az egyik kifejezetten a korai iskolaelhagyás mérséklésére vonatkozik, vagyis arra a célra, miszerint 2020-ig 10% alá csökkentik a korai iskolaelhagyók arányát. A közelmúltban az Unió legmagasabb szintjein is elismerték e kérdés kezelésének fontosságát. 2010 júniusában az európai állam- és kormányfők elfogadták az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégiát. Elismerve, hogy az oktatásnak és képzésnek e stratégiában alapvető szerepet kell játszania, megállapodtak abban, hogy az Unió prioritásként kezeli a képzettségi szint növelését, valamint – az „Oktatás és képzés” keretrendszer égisze alatt elfogadott referenciaértéket tükrözve – meghatároztak egy kiemelt uniós célt, miszerint 2020-ig 10% alá csökkentik a korai iskolaelhagyók átlagos arányát. Ami az említett nagyra törő célkitűzés (jelenleg az uniós átlag 14,4%) elérése érdekében megfontolt konkrét intézkedéseket illeti, a Tanács már megkezdte egy, a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákra vonatkozó tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslat vizsgálatát. A javaslat alapvető iránymutatásokat állapít meg olyan egységes, átfogó és bizonyítékokon alapuló stratégiákra vonatkozóan, amelyek elfogadására és végrehajtására a tagállamok nemzeti reformprogramjainak keretében kerül sor, finanszírozásuk pedig az egész életen át tartó tanulás programján, a kutatási és innovációs keretprogramon, valamint az Európai Szociális Alapon keresztül valósul meg. A javaslatot március és április folyamán vizsgálják majd a Tanácsban, annak érdekében, hogy azt az elnökség májusban a Tanács elé terjeszthesse elfogadásra. Tágabb értelemben az „európai szemeszter” keretében minden év első felében rendszeresen ellenőrzik majd a korai iskolaelhagyók arányának 10% alá történő csökkentését szorgalmazó kiemelt uniós cél elérése terén tett előrelépéseket, az Európa 2020 stratégia valamennyi célkitűzésének és céljának viszonylatában elért haladással együtt. * * * 13 . kérdés, előterjesztette: Zigmantas Balčytis ( H-000102/11 ) Tárgy: A szolgáltatási irányelv által előírt egyablakos ügyintézési pontok létrehozása a tagállamokban A 2006-ban elfogadott szolgáltatási irányelv előírja az egyablakos ügyintézési pontok létrehozását a tagállamokban. Ez az irányelv hatékony alkalmazásának egyik legfontosabb eleme, valamint az információk alapvető forrása a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtani vagy egy másik tagállamban letelepedni kívánó szolgáltatók számára. Különösen a kis szolgáltatókat érinti, akik gyakran nem rendelkeznek megfelelő pénzügyi eszközökkel ahhoz, hogy egy másik uniós tagállamban hatályos munkajoggal és adójoggal, vagy a letelepedéshez szükséges eljárásokkal stb. kapcsolatban tanácsadási szolgáltatást vegyenek igénybe. Egyes tagállamokban egyáltalán nem hoztak létre egyablakos ügyintézési pontokat, vagy azok nem működnek elég jól, vagyis nem biztosítják a szolgáltatók számára szükséges

10-03-2011

10-03-2011

HU


teljes körű tájékoztatást. Nem véli-e úgy a Tanács, hogy az említett egyablakos ügyintézési pontok létrehozásával kapcsolatos késlekedés alapjában akadályozza meg, hogy a szolgáltatók igénybe vegyék a közös piac által kínált lehetőségeket, és lehetetlenné teszi, hogy a kis- és középvállalkozások az Európai Unió más tagállamaiban nyújtsanak szolgáltatásokat? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) Az egyablakos ügyintézési pontokat (PSC) a szolgáltatási irányelv hozta létre pontosan azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a vállalkozók életét azáltal, hogy minden szükséges információt egyablakos ügyintézés keretében bocsátanak rendelkezésre, ezért fontos gondoskodni azok kialakításáról és lehető leghatékonyabb működéséről ahhoz, hogy eleget tehessenek céljuknak. A munka egy jelentős részét már el is végezték. Jelenleg 22 tagállamban állnak rendelkezésre egyablakos ügyintézési pontok. Abban az öt tagállamban, ahol a PSC-k még nem működőképesek, komoly előrelépések figyelhetők meg, és többségük úgy tervezi, hogy azokat 2011 folyamán elérhetővé teszi. 17 PSC már lehetőséget biztosít bizonyos kulcsfontosságú eljárások internetes elvégzésére. Az ilyen irányba történő elmozdulás közvetlen kapcsolatot teremtene a „gondolkozz előbb kicsiben” elv, az egységes piaci intézkedéscsomag, valamint az európai digitális menetrend között. A Tanács az elmúlt évek során állandó és rendszeres figyelemmel kísérte e három szempont alakulását, a szolgáltatási irányelv végrehajtásának felügyeletével egyetemben. Összességében a PSC-k kialakítása nem ér véget a szolgáltatási irányelv végrehajtásával. Többet is tehetünk még a meglévő PSC-k tökéletesítése érdekében, hogy azok fokozottan felhasználóbaráttá és a vállalkozások számára hasznosabbá váljanak, mind az információk hozzáférhetősége és közvetítése, mind pedig az egyes eljárások zökkenőmentes internetes lebonyolítása szempontjából a tagállamokon belül és kiváltképpen határokon átnyúló jelleggel. Ezzel összefüggésben az elnökség tanácsi következtetéseket kíván a Tanács elé terjeszteni annak 2011. március 10-i ülésén, a szolgáltatások jobban működő egységes piacáról. A szóban forgó következtetésekben a Tanács várhatóan hangsúlyozza majd a szolgáltatási irányelv teljes körű végrehajtására irányuló erőfeszítések fokozásának fontosságát, miközben üdvözli az eddig elért eredményeket, a kölcsönös értékelés eredményeit is ideértve. * * * 14 . kérdés, előterjesztette: Georgios Toussas ( H-000104/11 ) Tárgy: Ellenzékiek és szakszervezeti aktivisták letartóztatása és meggyilkolása Kolumbiában A Kolumbiai Munkásszövetség és a Szakszervezeti Világszövetség hírül adta, hogy ismételten ellenzékieket és szakszervezeti aktivistákat tartóztatott le és gyilkolt meg a kormányzat és

119

120

HU


kormányközeli csoportok Kolumbiában. Február 5-én meggyilkolták Carlos Alberto Ayala tanárt, a Kolumbiai Tanári Szakszervezet tagját. Csak 2010-ben 25 tanárt gyilkoltak meg. Meg tudná-e válaszolni a Tanács a következő kérdéseket: Elítéli-e a kolumbiai szakszervezeti aktivisták meggyilkolását? Követeli-e a felelősök megbüntetését? Válasz Ezt az elnökség által kidolgozott és sem a Tanácsra, sem annak tagjaira nézve nem kötelező választ nem ismertették szóban az Európai Parlament 2011. márciusi első strasbourgi ülésszakán a Tanácshoz intézett kérdések órája során. (EN) A Tanács mindig is a lehető leghatározottabban kifejezésre jutatta, hogy elítéli és elutasítja a Kolumbiában elkövetett gyilkosságokat és egyéb emberi jogi jogsértéseket. A kolumbiai hatóságokkal folytatott politikai párbeszédének összefüggésében, és különösen a magas szintű, célzott emberi jogi párbeszéd keretében az EU mindig is sürgette Bogotát, hogy fokozza a legveszélyeztetettebb népességi csoportok, köztük a szakszervezeti vezetők és tagok védelmére irányuló erőfeszítéseit. Elengedhetetlen, hogy teljes körűen kivizsgálják a szakszervezeti aktivisták gyilkosságának ügyét – csakúgy mint a Kolumbiában öt évtizede dúló belső konfliktus különféle szereplői által elkövetett emberi jogi jogsértéseket –, és megbüntessék az elkövetőket. Az EU hosszú ideje támogatja a büntetlenség elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket, mégpedig együttműködési programján keresztül, amelynek egyik kiemelt területe az igazságszolgáltatás és a jogállamiság. Az EU üdvözli a Santos elnök vezetésével működő új kolumbiai kormány elkötelezettségét az emberi jogok, valamint különösen a szakszervezetekkel ápolt jobb kapcsolatok iránt, ami Angelino Garzón, Kolumbia legnagyobb szakszervezete egykori vezetőjének alelnöki kinevezésében is megmutatkozik. A Tanács azt reméli, hogy az elkövetkező években elkezdődhet a kolumbiai társadalomban húzódó ellentétek feloldása, amelyek az ország belső konfliktusainak és a belőlük fakadó emberi jogi jogsértések forrásai. * * *

A BIZOTTSÁGHOZ INTÉZETT KÉRDÉSEK 20 . kérdés, előterjesztette: Sarah Ludford ( H-000097/11 ) Tárgy: Adóparadicsomok Mi az EU adóparadicsomokra és igazságos adózásra vonatkozó politikája? Válasz (EN) Az EU bevált politikával rendelkezik az adóügyekben folytatott felelősségteljes kormányzás előmozdítása terén, amely három elven alapul: az adórendszerek átláthatósága, az adóügyi információk cseréje és a tisztességes feltételek mellett zajló adóverseny. Jóllehet tényleges hatóköre az úgynevezett adóparadicsomokra is kiterjed, az említett szakpolitika nem ezekre irányul, hanem a jó adóügyi kormányzás általános javítására.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A Bizottság aktívan törekszik a 2009. és 2010. évi, „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén”, illetve az „Adók és a fejlesztés” című közleményeiben meghatározott cselekvések végrehajtására, hiszen az e téren végrehajtott politikája az említett dokumentumokon alapul. A gyakorlatban ez a következőket jelenti: az átláthatóság és az információcsere vonatkozásában annak biztosítása, hogy az adóhatóságok hozzáférnek, feldolgozhatják és egymás között hatékonyan megoszthatják az adófizetőkről szóló lényeges (adóügyi) információkat; a káros adóverseny terén mindazon adórendszerek felszámolása, amelyeket úgy alkottak meg, hogy azok tisztességtelenül odavonzzák más országok adófizetőit, mindeközben fenntartva annak lehetőségét, hogy az adózást tisztességes versenyeszközként alkalmazzák az egységes piacon. A szóban forgó stratégia nemzetközi vonatkozása is világosan tetten érhető. A Bizottság a harmadik országokkal történő uniós megállapodások megtárgyalása során az adóügyekben folytatott felelősségteljes kormányzásra irányuló kötelezettségvállalások felvételét is szorgalmazza az említett dokumentumokba. Továbbá az egyéb nemzetközi fórumokon, így például a G20-ak, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, valamint az ENSZ keretében tett közös erőfeszítésekre épít. Ami a megtakarításokból származó jövedelem adóztatását illeti, a Bizottság – a harmadik országokkal fennálló megállapodásokon túl – igyekszik aktívan előmozdítani saját előírásait, többek között az automatikus információcserére vonatkozóakat is, az uniós tagsággal nem rendelkező európai országokkal, valamint az egyéb fontos pénzügyi központokkal, így például Szingapúrral, Hongkonggal és Makaóval folytatott megbeszélései során egyaránt. Ami az igazságos adózás kérdését illeti, az nem tartozik a Bizottság hatáskörébe. A Bizottság elismeri, hogy elsődlegesen az egyes országok feladata, hogy saját gazdasági és politikai körülményeik és döntéseik alapján fejlesszék bevételi rendszereiket és politikáikat. * * * 21 . kérdés, előterjesztette: Brian Crowley ( H-000100/11 ) Tárgy: KKTA Az Ernst & Young által egy közös konszolidált társasági adóalap (KKTA) európai üzleti életre gyakorolt hatásáról készített közelmúltbeli kutatása kimutatta, hogy a KKTA magasabb átállási költségekkel, magasabb tényleges adómértékekkel, az adómértékek körüli bizonytalansággal járna és kárt okozna az Európai Uniónak mint befektetési helyszínnek. Nyilatkozna-e a Bizottság válaszul ezen eredményekre? Válasz (EN) A Bizottság is értesült a tisztelt képviselő által említett tanulmányról, amely értékes kiegészítő elemzésként adalék a kérdésben folytatott vitához. A tanulmány megállapításait azonban megfelelő kontextusba kell helyezni, mivel az 5 vállalkozáscsoport körében elvégzett vizsgálatokon alapul. A Bizottság elkötelezte magát az egységes piac kialakítása előtt álló akadályok felszámolása mellett, a KKTA pedig fontos eszköz, amely közelebb visz bennünket e cél eléréséhez. A várakozások szerint a biztosok testülete 2011 márciusában egy későbbi időpontban vitatja meg elfogadás céljából a KKTA-ról szóló javaslatot. A javaslathoz részletes hatásvizsgálat

121

122

HU


is társul több kiadott tanulmány kíséretében, amelyek alapján a Bizottság felmérte, hogy melyik rendszer a legalkalmasabb annak biztosítására, hogy a KKTA hozzájáruljon a növekedés és munkahelyteremtés szempontjából leginkább kedvező üzleti környezet kialakításához az EU-ban. * * * 23 . kérdés, előterjesztette: Jim Higgins ( H-000065/11 ) Tárgy: Az ír pénzügyi válság Úgy gondolja-e a Bizottság, hogy az uniós intézmények némileg gondatlanul jártak el, amikor elkerülték figyelmüket az ír szabályozó hatóságok mulasztásai? Tájékoztatna-e arról, hogy milyen feltételek mellett lenne lehetőség az ír mentőcsomag újratárgyalására? 24 . kérdés, előterjesztette: Gay Mitchell ( H-000082/11 ) Tárgy: Írország által az EU-tól, illetve az IMF-től kapott hitel kamatlábai Az Írország által az Uniótól és az IMF-től kapott hitelre vonatkozó jelenlegi 5,8%-os éves kamatláb azt jelenti, hogy Írországnak majdnem 30 milliárd eurós kamatot kell törlesztenie az elkövetkező hét és fél évben. Ekkora mértékű törlesztés következtében a gazdasági növekedés súlyosan megrendülhet. Bár egyértelmű, hogy a kamatlábat az Európai Unió és az euróövezet tagjai közötti megállapodás által megváltoztatható képlet alapján határozták meg, véleményezné-e a Bizottság egy alacsonyabb kamatláb alkalmazásának lehetőségét? * * * 25 . kérdés, előterjesztette: Pat the Cope Gallagher ( H-000094/11 ) Tárgy: Az Írország, az EU és az IMF közötti szándéknyilatkozat esetleges módosítása Tájékoztatást tudna-e a Bizottság nyújtani arról, hogy az állandó európai stabilitási mechanizmus létrehozására irányuló, folyamatban lévő, és a tervek szerint az Európai Tanács márciusi ülésén lezáruló tárgyalások befolyásolják-e az ír kormány, az EU és az IMF közötti szándéknyilatkozat, illetve szükségessé teszik-e annak módosítását? Együttes válasz (EN) A Bizottság és a Tanács 2000 óta – rendes költségvetési felügyeleti eljárásainak keretében – többször is rávilágított az írországi ingatlanpiac robbanásszerű fellendüléséhez kapcsolódó, lefelé mutató költségvetési és makrogazdasági kockázatokra, később pedig 2007-ben és 2008-ban is a lisszaboni stratégia égisze alatt. Ennek ellenére a Bizottság felismerte, hogy a makrogazdasági felügyelet hatókörét a jövőben valamennyi tagállamban bővíteni kell, felügyeleti megbízatását pedig oly módon kell kiterjeszteni, hogy az a magánszférában felhalmozódó kockázatokra is kiterjedjen. Ami a kamatlábat illeti, a Bizottság elviekben támogatja az EFSM és az EFSF keretében megvalósuló hitelfelvétel európai hányadára vonatkozó kamatrés csökkentését. A végső döntés azonban e kérdésben a Tanácsra és az euróövezet tagállamaira hárul, és azt egy olyan átfogó intézkedéscsomag keretében kell vizsgálni, amely kiterjed az euróövezetben megvalósuló gazdasági kormányzással kapcsolatos előrelépésekre, az új európai stabilizációs

10-03-2011

10-03-2011

HU


mechanizmusra (ESM) és a tagállamok által hozott kiigazítási intézkedésekre. Írország számára a kamatköltségek csökkentése sem változtathat a megállapodott konszolidációs pályán, amelynek célja, hogy Írország államháztartási hiánya 2015-ig a GPD 3%-ára csökkenjen. Ami az EU–IMF pénzügyi segítségnyújtási program hatályának módosítását illeti, az említett program főbb alkotóelemeit, illetve támpontjait nem ajánlatos újratárgyalni. A programban meghatározott politikai irányvonal megfelelő a célok eléréséhez. A program negyedéves felülvizsgálatai lehetőséget kínálnak annak felméréséhez, hogy a változó körülmények indokolttá teszik-e a program bizonyos elemeinek módosítását. Ugyanakkor valamennyi intézkedésnek figyelembe kell vennie a növekedésre, a versenyképességre és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt saját hatásait. A szélesebb körű gazdasági kormányzás kérdését illetően meg kell jegyezni, hogy önmagában egyetlen európai szintű megállapodás sem vezetne az Írországgal közösen megállapodott politikai irányvonal megváltoztatásához. * * * 26 . kérdés, előterjesztette: Georgios Papastamkos ( H-000066/11 ) Tárgy: Európai versenyképességi paktum A gazdasági válság és az eurózóna válsága az övezet tagállamai által folytatott gazdaságpolitikák káros mivoltán túl azt is nyilvánvalóvá tették, hogy szerkezeti problémák vannak az EMU felépítésében. Igaz, hogy a válság kezdete után a Bizottság egy sor javaslatot tett az EMU felépítményének stabilizálására és megerősítésére, különösen ami a gazdasági unióval kapcsolatos, rendkívül tökéletlen első pillért illeti. Ugyanígy igaz az is, hogy az EMU működésének tíz éve következtében a gazdasági versenyképesség tekintetében voltak nyertesek és vesztesek is. Meg tudja-e mondani a Bizottság, hogy az európaibb gazdaságirányítást célzó javaslatai közé fel kíván-e venni egy, a strukturált versenyképességről szóló európai chartát? Válasz (EN) A Bizottság hosszú ideje szoros figyelemmel kíséri a versenyképességi tendenciák alakulását az euróövezetben. Ezek elemzése adalékként szolgált a gazdasági kormányzásra irányuló jogalkotási javaslatokhoz, amelyeket a Bizottság 2010 szeptemberében ismertetett, és különösen a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok esetén követendő új eljáráshoz, amelynek célja, hogy a korai szakaszban felismerje a káros versenyképességi fejleményeket, és éves rendszerességgel szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzon meg az érintett tagállamok számára. Ami az EU egészét illeti, a versenyképesség növelése számos uniós kezdeményezés – így például a lisszaboni stratégia és a közelmúltban elindított Európa 2020 stratégia – régóta fennálló célkitűzése. A Bizottság 2011. január 12-én közzétette első éves növekedési jelentését, amely ismerteti a Bizottság véleményét az EU gazdasági reformjára irányuló azonnali prioritásokról. Horizontális szakpolitikai iránymutatást is tartalmaz az EU és az euróövezet számára, tíz kiemelt szakpolitikai cselekvésre építve, amelyek konkrét hatást gyakorolhatnak a versenyképességre, a növekedésre és a makroszintű pénzügyi stabilitásra. A kiemelt cselekvések magukban foglalják a növekedés makrogazdasági előfeltételeit, a foglalkoztatás növelésére irányuló munkaerő-piaci reformokat és a növekedést serkentő

123

124

HU


strukturális reformok előtérbe helyezését. Az említett szakpolitikák végrehajtását az európai szemeszter keretében felügyelik majd. * * * 28 . kérdés, előterjesztette: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou ( H-000101/11 ) Tárgy: Eltérés a költségvetési célkitűzésektől Görögországban és privatizációk Kérem a Bizottságot, hogy válaszoljon egy kérdésre a görögországi költségvetés-szanálási program végrehajtásának alakulásával, valamint a privatizációk szerepével és célkitűzéseivel kapcsolatban. A privatizációs programból eredetileg 3 milliárd euró bevételt terveztek 2011–2012-ben. Később ezt az összeget 7 millió euróra módosították. Mára az összeg 15 milliárd euróra nőtt a két szóban forgó évben, illetve 35 milliárd euróra a 2013 és 2015 közti időszak vonatkozásában. Minek köszönhetően kell ily módon felértékelni a privatizációs bevételeket? Mi az a tényező, melyet eredetileg nem láttak előre megfelelően? Mi nem zajlott le megfelelően? A görög kormány költségvetés-szanálási programja eltért-e célkitűzéseitől? A Bizottság szerint lehet-e növeli az államháztartás bevételeit Görögországban, különösen privatizációk révén? Mely területeken (közszolgáltatások, közjavak)? Milyen eljárásokkal (használat, eladás)? Válasz (EN) A Bizottság (EB), az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) munkatársaiból álló csoportok 2011. január 27. és február 11. között Athénba látogattak a kormány gazdasági programjának harmadik felülvizsgálata alkalmából, amely az euróövezet országaitól származó, 80 milliárd EUR értékű hitel, valamint az IMF-fel létrejött, 30 milliárd EUR összegről szóló készenléti megállapodás formájában is támogatásban részesül. A Bizottság felhívja a tisztelt képviselő figyelmét, hogy az egyetértési nyilatkozat 2011. téli frissített változata, valamint a Bizottság megfelelőségi jelentése elérhető az Európai Bizottság honlapján. (19) Általánosságban arra a megállapításra jutottak, hogy a program további előrelépéseket tett célkitűzéseinek elérése terén. Jóllehet egyes területeken késedelmek jelentkeztek, a program középtávú célkitűzéseinek teljesítéséhez szükséges költségvetési és szélesebb körű reformok megvalósítása folyamatban van. Konkrétabban: Görögországnak látványos költségvetési kiigazítást sikerült véghezvinnie 2010-ben. A 2010. évi költségvetési hiány a becslések szerint a GDP 9,5%-ának felelt meg, ami hat százalékpontos csökkenés 2009-hez képest. A hiány azonban jóval meghaladta a programban megállapított, a GDP 8%-ának megfelelő célt. Míg ez a csúszás javarészt a statisztikák 2010. őszi felülvizsgálatához kapcsolódott, a költségvetés végrehajtása néhány problémába ütközött. Az adócsalás elleni küzdelem (egyelőre) még nem hozta meg a remélt eredményeket, és a kiadások ellenőrzése terén továbbra is jelentős problémák mutatkoznak. 2011 viszonylatában a cél az, hogy a költségvetési hiány elérje a GDP 7,5%-át, ami továbbra is összhangban áll a program célkitűzésével. Ez annyit jelent, hogy a 2010-ben mért, várakozásoknál gyengébb költségvetési teljesítmény ellenére a kormány elkötelezte magát amellett, hogy 2011-ben behozza a lemaradást, és az eredeti tervek szerint folytatja a

(19)

http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2011/pdf/ocp77_en.pdf

10-03-2011

10-03-2011

HU


költségvetési kiigazításra irányuló törekvését. A program költségvetési céljainak felülvizsgálatára nem került sor. A kormány jelenleg dolgozik középtávú költségvetési stratégiáján, amelynek célja, hogy 2014-ben a hiányt a GDP 3%-ának megfelelő érték alá csökkentse. Az említett középtávú stratégia összefüggésében a kormány úgy döntött, hogy jelentős mértékben bővíti kezdeti privatizációs és ingatlanfejlesztési programját, az adósságszintek fenntarthatóságának javítása érdekében. A cél az, hogy mostantól kezdve egészen 2015-ig 50 milliárd EUR értékű privatizációs bevételre tegyenek szert. A privatizációból befolyt bevételt az adósság visszafizetésére kell fordítani, és az nem váltja ki a költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket. Ebben ott rejlik annak lehetősége, hogy az elkövetkező öt évben az adóssághányadot a GDP több mint húsz százalékpontjának megfelelő értékben csökkentsék. Amennyiben sikeresnek bizonyul, a szóban forgó új kezdeményezésben megvan annak lehetősége is, hogy jelentős mértékben javítsa a Görögországgal szembeni piaci hangulatot. A Bizottságnak és euróövezetbeli partnereinek arra kellene ösztönözniük Görögországot, hogy lépjen fel határozottan privatizációs programjának ügyében. A privatizációs és ingatlanfejlesztési program részleteinek és megvalósítási módjainak megtervezése, eldöntése és kihirdetése a kormány feladata. * * * 29 . kérdés, előterjesztette: Anni Podimata ( H-000103/11 ) Tárgy: Az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) hatásköreinek megerősítése és kiszélesítése A gazdaságirányítás erősítése és a tartós stabilitási mechanizmus létrehozása két olyan alapvető reform, amelyek célja a stabilitás, a versenyképesség és a valódi konvergencia biztosítása az euróövezet országaiban. Mindazonáltal, az Európai Tanács tavaszi ülésén prioritás kell, hogy legyen az adósságválság megoldására adott jelentős és globális válasz. A fentiek figyelembevételével megmagyarázná-e a Bizottság a következőket: Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy az EFSF tevékenységi körét, hatásköreit és a rendelkezésére álló valódi tőkét növelni kell ahhoz, hogy a válságból való kilábalás folyamatát fel lehessen gyorsítani, és elő lehessen készíteni a terepet egy valódi és azonnali gazdasági konvergencia megvalósítására az euróövezetben? Pontosabban, támogatja-e a Bizottság a másodlagos piacon történő kötvényvásárlások lehetőségének intézményesítését, vagy finanszírozás biztosítását a tagállamok számára, hogy visszavásárolhassák adósságukat? Egyetért-e a Bizottság azzal, hogy Görögország és Írország esetében csökkenteni kell a hitelkamatlábakat? Továbbá, figyelembe véve az Európai Parlament által 2010. december 16-án elfogadott állásfoglalást, milyen konkrét intézkedéseket tervez hozni a Bizottság arra a kérésre válaszul, miszerint alapos értékelést kell készíteni az eurókötvények kibocsátásának tervezett rendszeréről?

125

126

HU


Válasz (EN) Az európai stabilitási mechanizmus (ESM) 2013. júniusi bevezetésére várva az európai pénzügyi stabilitási eszköz (ESFS) kulcsfontosságú szerepet játszik az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosításában. Ahhoz, hogy e szerepét megfelelően tudja ellátni, a Bizottságnak szilárd meggyőződése, hogy az ESFS-t meg kell erősíteni annak érdekében, hogy növeljék hatékonyságát, hitelességét és rugalmasságát. Különösen fontos lenne, hogy az EFSF általános és tényleges hitelnyújtási kapacitása ismét elérje a 440 milliárd EUR teljes összeget, a garanciák általános szintjének növelése révén. A Bizottság támogatja egy rugalmas és kiterjedtebb eszköztár elképzelését az EFSF (és a jövőbeli ESM) számára. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a szóban forgó területen érvényesített fokozott rugalmasságnak hozzá kell járulnia a mechanizmus hatékonyságának javításához, valamint a tagállamok sajátos helyzeteire adott, személyre szabott válaszok kidolgozásához. A Bizottság az EFSF hitelfeltételeinek javítására irányuló törekvéseket is támogatja. * * * 30 . kérdés, előterjesztette: Georgios Koumoutsakos ( H-000105/11 ) Tárgy: Európai kötvények létrehozása (eurókötvény-projektek) Egy éve küzdünk a válsággal az euróövezetben. A különféle felmerült és megvitatott javaslatok között szerepel az eurókötvények létrehozása is. A vita ezidáig nem vezetett semmilyen eredményre, annak ellenére, hogy a javaslatot számos tagállam, a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso és az eurócsoport elnöke, Jean-Claude Juncker is támogatta. E háttér ismeretében tudna-e a Bizottság az alábbi kérdésekre válaszolni: Létezik-e valamiféle definíció az eurókötvények meghatározására, például bizonyos fejlesztési programokhoz kapcsolódó tevékenységek finanszírozását célzó európai kötvényekként (eurókötvény-projektek), ami lehetővé tenné egy elfogadható konszenzus kialakítását? Ha létezik ilyen meghatározás, mi az? Válasz (EN) A Bizottság elnökének a Parlament előtt 2010 szeptemberében elmondott, az Unió helyzetéről szóló beszédében elhangzott bejelentését követően a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) intenzív munkába kezdett annak érdekében, hogy végül is kidolgozza az uniós projektkötvények programját. Az érdekelt felekkel folytatott konzultációt kísérő, a javasolt terveket ismertető dokumentum hivatalos közzétételére 2011. február 28-án került sor, a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztossal, valamint Maystadt úrral, az EBB elnökével rendezett sajtótájékoztató keretében. A konzultáció 2011. május 2-ig tart – az utolsó konferenciát 2011. április 11-én rendezik meg –, és célja annak lehetővé tétele a Bizottság számára, hogy 2011 júniusában javaslatot terjeszthessen elő a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan. Az általános törekvés az, hogy lehetővé tegyék a projektben részt vevő társaságok számára, hogy forrásokat szerezzenek infrastrukturális projektekhez a tőkepiacokon, a hitelfelvétel hagyományos módszerein túl kötvénykibocsátások révén is.

10-03-2011

10-03-2011

HU


A megfelelőnek ítélt projekteknek összhangban kell állniuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel, így például olyan hosszú távú infrastrukturális projektek jöhetnek számításba, amelyek fontos közérdekhez kapcsolódnak, valamint bevételi potenciállal rendelkeznek. A kellő mértékű finanszírozás biztosítása nehéz feladat, az ilyen projektek hosszú távú jellegéhez kapcsolódó kockázatok miatt. A finanszírozási hiányosságok áthidalása érdekében az EU és az EBB átvállalná a kockázat egy részét, azzal a céllal, hogy könnyebbé váljon a magánszféra adósságfinanszírozása, a hosszú távú tőkepiaci befektetők pedig vonzónak találják az ilyen hosszú lejáratú kötvényekbe történő befektetést. Ilyen hosszú távú befektetők például a biztosítótársaságok és a nyugdíjalapok. Említést érdemel, hogy az EBB és az EU osztozna a kapcsolódó kockázatokon és az ellentételezésen, azonban nem bocsátanának ki kötvényeket. Más szóval, ez a kezdeményezés nem összetévesztendő az úgynevezett eurókötvényekkel, ami közismerten a tagállamok közös adósságkibocsátására utal. * * * 32 . kérdés, előterjesztette: Silvia-Adriana Ţicău ( H-000081/11 ) Tárgy: „Az EU-Mercosur társulási megállapodás” 2010-ben a Mercosur világszinten a negyedik legnagyobb gazdasági tömbként volt számon tartva, GDP-je mintegy 1300 milliárd dollárra, népessége pedig 240 millió főre volt tehető. A Mercosur legnagyobb gazdaságának Brazília számít, aki az össz-GDP 79%-át teszi ki, őt követi Argentína 18%-kal, míg Uruguay 2%-ot, Paraguay pedig 1%-ot tesz ki. Az Európai Unió számít a Mercosur legnagyobb befektető és kereskedelmi partnerének, és a legfőbb beruházások a banki, távközlési, pénzügyi, illetve feldolgozóipari ágazatban jönnek létre. Ezzel összefüggésben az EU–Mercosur társulási megállapodásról szóló tárgyalások rendkívül fontosak és szerepet játszanak mindkét fél gazdasági fejlődésében. Tudna-e a Bizottság válaszolni arra, hogy hol tartanak jelenleg a tárgyalások, illetve melyek a tárgyalási folyamat során előforduló fő nehézségek, továbbá milyen lépések és milyen menetrend alapján kívánják megkötni az EU–Mercosur társulási megállapodást? 33 . kérdés, előterjesztette: Liam Aylward ( H-000088/11 /változat 1) Tárgy: EU-Mercosur kereskedelmi tárgyalások Mivel idén márciusban az EU és a Mercosur-országok között ülésre kerül sor, ismertetné-e a biztos a három legutóbbi forduló eredményeit? A Bizottság állítása szerint ez a megállapodás átfogó és nagyra törő lesz, amely túlmutat majd a WTO-kötelezettségeken és figyelembe veszi a termelési és ágazati érzékenységeket is. Tud-e a Bizottság további információkkal szolgálni arról, hogy miképpen kívánja elérni, hogy az európai gazdálkodók érdekei – ideértve a szarvasmarha- és haszonállat-tenyésztőkéit is – megfelelő figyelmet kapjanak? Mit kíván tenni a Bizottság annak garantálása érdekében, hogy az európai gazdálkodók ne szoruljanak ki a piacról – az alacsonyabb szintű környezetvédelmi, növény- és állatjólléti, valamint egészségügyi elvárások mellett folyó előállítás következtében – olcsóbb behozatali lehetőségek miatt?

127

128

HU


Együttes válasz (EN) Az EU jelenleg egy társulási megállapodásról tárgyal a Mercosurral, amely három – politikai, gazdasági és kereskedelmi – fejezetből áll. A tárgyalásokat tavaly májusban indították újra az EU–Mercosur csúcstalálkozón. Azóta három tárgyalási fordulót rendeztek. Egyelőre azonban a megbeszélések során bizonyos szabályokra – így például a higiéniai követelményekre –, a műszaki akadályokra, a kereskedelmi védelmi eszközökre, vagy pedig a szolgáltatásokra és a kormányzati beszerzésekre vonatkozó általános szabályokra összpontosítottak. A piaci hozzáférés kérdésének megvitatására még nem került sor. Az egyes fordulókat követően írásbeli jelentéseket és aktualizált szövegeket küldtek a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak (INTA) és a Tanács Kereskedelempolitikai Bizottságának. Noha még túl korai lenne azonosítani e tárgyalások főbb nehézségeit, egyértelmű, hogy a piaci hozzáférésről folytatott vita – különösen a mezőgazdaság terén – komoly kihívások elé állítja majd a feleket. A Bizottság biztosítani kívánja a Parlamentet afelől, hogy teljes mértékben tisztában van az európai mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok érzékeny pontjaival. Ezért is tette mindig világossá a Mercosur számára – már a tárgyalások kezdetétől fogva –, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek esetében nem áll módunkban lehetővé tenni a Mercosurral folytatott kereskedelem teljes körű liberalizálását. A marhahús is e termékek közé tartozik. Ugyanakkor fontos emlékeztetni arra, hogy az EU-t offenzív érdekek is fűzik a mezőgazdasághoz, ezért törekednie kell az agrárélelmiszer-ipari termékekre a Mercosur által jelenleg kivetett behozatali vámok eltörlésére is. Még ha a mezőgazdaság nehéz tárgyalási területnek bizonyul is a jövőben, a Bizottság várakozásai szerint hasonló helyzet állhat elő akkor is, amikor megvitatják az EU ipari termékeinek és szolgáltatásainak a Mercosur piacaihoz való hozzáférését. Jelenleg az EU és a Mercosur – azaz mindkét fél – saját piaci hozzáférési javaslatain dolgozik. Amint e javaslatok készen állnak, döntés születik majd azok egyidejű cseréjének legmegfelelőbb időpontjáról. Végezetül, a Bizottság teljes mértékben tudatában van a tisztelt képviselő által felvetett aggályoknak, valamint azoknak is, amelyeket az EU-ban tevékenykedő mezőgazdasági termelők jutattak kifejezésre annak szükségességét illetően, hogy a behozatali termékek ugyanazon minőségi előírásoknak feleljenek meg, mint az EU-ban előállított termékek. Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az EU piacán forgalmazott valamennyi mezőgazdasági terméknek meg kell felelnie az élelmiszerbiztonsági, valamint állat- és növény-egészségügyi követelményeknek, illetve bizonyos állatjóléti szempontoknak. Így az ilyen behozatali termékek biztonságosnak minősülnek. A Bizottság garanciát vállal arra, hogy az EU–Mercosur megállapodás – minden egyéb kétoldalú kereskedelmi megállapodáshoz hasonlóan – nem vezet majd az uniós behozatali követelmények lazításához. A harmadik országokkal folytatott kereskedelemhez kapcsolódó, állat- és növényvédelmi, illetve élelmiszerbiztonsági előírások különös figyelmet érdemelnek, és teret is kapnak majd a tárgyalások során. A Bizottság elkötelezett amellett, hogy elérje uniós szabványok

10-03-2011

10-03-2011

HU


felvételét a jövőbeli EU–Mercosur társulási megállapodásba, valamint technikai együttműködési programok elindítását is annak keretében. A következő három tárgyalási fordulót 2011. márciusra, májusra és júliusra ütemezték, váltakozva Brüsszelben és Paraguayban. A Bizottság jelenlegi célja továbbra is az, hogy a tárgyalások 2011 végére lezáruljanak. * * * 34 . kérdés, előterjesztette: Robert Sturdy ( H-000090/11 ) Tárgy: A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok az EU-India közötti szabadkereskedelmi megállapodásra vonatkozó tárgyalásokon Az Unió kereskedelempolitikája fontos szerepet játszik az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében, többek között szabadkereskedelmi megállapodások megkötése révén. A világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságaként India az elkövetkező években kiemelkedően fontos stratégiai partnere lesz az Uniónak. A szabadkereskedelmi megállapodás tovább növeli az európai társaságok indiai beruházási lehetőségeit, és javítja mind az európai, mind az indiai vállalatok piachoz való hozzáférését. A kereskedelemből származó haszon több millió indiait segíthet kiemelni a szegénységből. Ahogy India továbbra is a tudásalapú gazdasággá való átalakulás felé halad, és az innováció egyre nagyobb szerepet játszik az indiai gazdaságban, az innovatív európai vállalatok beruházásai szintén elő fogják segíteni az innovációt. Az innováció azonban a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok szilárd keretén alapszik. Ha az innováció eredményeit nem lehet megvédeni, nincs elég ösztönző erő az innovatív vállalatok beruházásaihoz. Miként veszi figyelembe a Bizottság a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat az innováció terén az Indiával kötendő szabadkereskedelmi egyezmény jelenlegi tárgyalásai során? Válasz (EN) A Bizottság egyetért azzal, hogy az EU kereskedelmi politikája – a növekedés és munkahelyteremtés ösztönzése révén – kulcsfontosságú szerepet játszik az Európa 2020 stratégia céljainak megvalósításában. Az Indiával megkötendő szabadkereskedelmi megállapodásról folytatott tárgyalás fontos lehetőséget kínál e célok eléréséhez. Az Indiával megkötendő szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) komoly gazdasági és stratégiai jelentőséggel bír. A világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságaként India fontos kereskedelmi partner az EU számára, és egyre erősödő globális gazdasági hatalom. Indiában az 1 milliárd embert is meghaladó, egyre bővülő piac 8–10%-os növekedési rátával párosul. Saját szellemi tulajdonjogaink (IPR) megfelelő védelme külső versenyképességi stratégiánk elengedhetetlen alkotórésze. Amennyiben az EU versenyképes gazdaság kíván maradni, kénytelen lesz az innovációra, a kreativitásra és a márkakizárólagosságra támaszkodni. Ez az EU egyik fő komparatív előnye a világpiacon. Ezért az EU-nak eszközökre van szüksége annak biztosításához, hogy e komparatív előny megfelelő védelemben részesüljön legfontosabb kiviteli piacainkon, Indiát is ideértve.

129

130

HU


Az EU célja a szellemi tulajdonjogokról szóló tárgyalásokon annak elérése, hogy az európai innovátorok egy jogilag biztonságos és megkülönböztetésmentes környezetben versenyezhessenek és fejthessék ki tevékenységüket, valamint annak garantálása, hogy az innovációk, találmányok és alkotások megfelelő szintű védelmet élvezzenek. Ez egyúttal növeli majd az európai és indiai vállalatok piaci hozzáférését, és lehetővé teszi India számára, hogy fokozza saját innovációs kapacitását és a globális gazdasághoz való hozzájárulását. Ebben az összefüggésben nem szabad megfeledkeznünk egy fontos tényezőről, nevezetesen India szerepéről a generikus gyógyszerek kulcsfontosságú beszállítójaként a fejlődő világban. Ezért az EU a továbbiakban gondoskodik arról, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásban foglalt, szellemi tulajdonjogokról szóló rendelkezések kiegyensúlyozottak legyenek, és semmilyen formában ne gátolják a megfizethető árú gyógyszerek hozzáférhetőségét Indiában és más fejlődő országokban. Fontos, hogy a szellemi tulajdonjogok hatékony védelme és a gyógyszerek hozzáférhetősége egymást kölcsönösen támogató tényezőkként működjenek. Ezért az EU-nak és Indiának egyaránt érdeke, hogy a szellemi tulajdon területén megbízható és kiegyensúlyozott környezetet teremtsen, ami elősegíti a növekedést, megkönnyíti az üzleti tevékenységet és munkahelyeket teremt mindkét gazdaságban. * * * 36 . kérdés, előterjesztette: Gilles Pargneaux ( H-000072/11 ) Tárgy: Újabb tanulmány az aszpartám alapú édesítőszerek hatásairól Az aszpartám növelheti a koraszülések, a máj- és tüdőrák kialakulásának kockázatát. Erre a következtetésre jutott két európai kutatócsoport. Meg tudja-e nekem mondani a Bizottság, hogy a következő hetekben az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) fog-e véleményt vagy jelentést készíteni az aszpartámról? Amennyiben szándékában áll, nem lehetne-e ehhez a véleményhez egy erről az édesítőszerről szóló új, naprakész, átfogó tanulmányt csatolni, mivel a Hatóság legutóbbi véleményét 2002-ben adták ki. Válasz (EN) A Bizottság értesült T. Halldorsson (20) és M. Soffritti (21) közelmúltban megjelent tanulmányairól az édesítőszerek és különösen az aszpartám emberi egészségre gyakorolt potenciális hatásairól. Amint azok a tudomására jutottak, a Bizottság azonnal felkérte az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA), hogy haladéktalanul végezze el az említett tanulmányok értékelését.

(20)

Intake of artificially sweetened soft drinks and risk of preterm delivery: a prospective cohort study in 59334 Danish pregnant women [Mesterséges édesítőszert tartalmazó üdítőitalok fogyasztása és a koraszülés kockázata: 59 334 dán várandós nő közreműködésével végzett prospektív kohorszvizsgálat], Am J clin Nutr 2010, 92:626-33, Thorhallur I Halldorsson,

(21)

Aspartame administered in feed, beginning prenatally through life span, induces cancers of the liver and lung in male Swiss mice, [A születést megelőző időszaktól kezdve a teljes életcikluson át takarmányban alkalmazott aszpartám máj- és tüdőrákot okoz a laboratóriumi egerek hím példányainál] Morando Sofritti, Wiley-Liss, Inc 2010

10-03-2011

10-03-2011

HU


Az EFSA 2011. február 28-án egy közleményben (22) tette közzé az értékelés eredményeit, amelyben kifejtette, hogy a szóban forgó tanulmányokban foglalt információk nem teszik indokolttá az aszpartámra vagy egyéb édesítőszerekre vonatkozó korábbi biztonsági értékelések újragondolását. Az EFSA rendszeresen felülvizsgálja az édesítőszerek – és különösen az aszpartám – biztonságosságát. Amióta az EFSA 2002-ben közzétette az aszpartámról szóló első véleményét, a hatóság több, a szakirodalomban megjelent, aszpartámmal foglalkozó tanulmányt is megvizsgált, amelyek mindig megerősítették az aszpartám biztonságos használatát. Az EFSA a továbbiakban is figyelemmel kíséri majd a tudományos szakirodalmat annak érdekében, hogy azonosítsa az édesítőszerekre vonatkozó új tudományos bizonyítékokat, amelyek esetleg az emberi egészségre jelentett lehetséges kockázatokra engednek következtetni, vagy más szempontból befolyásolhatják az édesítőszerek biztonsági értékelését. E megállapítások alapján a Bizottság nem tartja helyénvalónak, hogy felkérje az EFSA-t az aszpartám új, teljes körű értékelésének ismételt elvégzésére. A jelenleg engedélyezett összes élelmiszer-adalékanyag újraértékelési programjának keretében – amelyet a 257/2010/EU (23) bizottsági rendelet hozott létre – előirányozzák az összes édesítőszer 2020. december 31-ig történő újraértékelését. * * * 37 . kérdés, előterjesztette: Justas Vincas Paleckis ( H-000073/11 ) Tárgy: Támogatás az innovatív vállalkozások részére az Unió új tagállamaiban Az innováció fejlesztése egyike azoknak az eszközöknek, amelyek lehetővé teszik, hogy az Európai Unió versenyképes maradhasson, azaz hogy jelentős hozzáadott értéket teremtsen. Az Európai Unió új tagállamaiban számos innovatív kisvállalkozás fejleszt ki olyan termékeket, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, de nem rendelkeznek hosszú időre visszanyúló hagyományokkal az értékesítés területén, és ez megakadályozza őket abban, hogy versenyképesek legyenek, úgy az Unión belül, mint azon kívül. Szándékában áll-e a Bizottságnak lépéseket, vagy egyedi támogató intézkedéseket ajánlani ezeknek az innovatív vállalatoknak, akik szeretnék az Unión belül és azon kívül létrehozni, vagy megerősíteni kis- és középvállalkozásaikat? Milyen konkrét eredményeket várnak ezen a területen? Válasz (FR) Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (SBA) egyik alapvető elve elősegíteni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, hogy hatékonyabban élhessenek az egységes piac kínálta lehetőségekkel. Ez az SBA 2011. február 23-án elfogadott felülvizsgálatában is kiemelt cselekvés maradt. Emellett az „Innovatív Unió” egyike az Európa 2020 stratégia (22)

Statement of EFSA on ‘the scientific evaluation of two studies related to the safety of artificial sweeteners’ [Az EFSA nyilatkozata a mesterséges édesítőszerek biztonságos használatához kapcsolódó két tanulmány tudományos értékeléséről]; EFSA Journal 2011; 9(2):2089; http://www.efsa.europa.eu/en/press/news/ans110228.htm

(23)

A Bizottság 2010. március 25-i 257/2010/EU rendelete az élelmiszer-adalékanyagokról szóló 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerint jóváhagyott élelmiszer-adalékanyagok újraértékelésére kidolgozott program létrehozásáról, HL L 80., 2010.3.26.

131

132

HU


kiemelt kezdeményezéseinek. 2010. október 6-i közleményében (24) a Bizottság egy intézkedéscsomagot terjesztett elő, amelynek célja az innovatív ötletek hatékonyabb kiaknázása a piacon, amilyen például az egységes innovációs piac megteremtése, valamint a komoly kreatív potenciállal rendelkező iparágak támogatása. Ezenfelül az innovatív vállalkozások tevékenységéhez nyújtott támogatás egyik leghatékonyabb eszköze a finanszírozáshoz való hozzáférésük javítása. A 2007–2010 közötti időszakban a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) – azon ágának köszönhetően, amely megkönnyítette a jelentős innovációs potenciállal rendelkező vállalkozások kockázati tőkéhez való hozzáférését – 129 rohamosan növekvő vállalkozásba történő befektetést eredményezett, és tőkemozgató hatása az uniós költségvetési hozzájárulások hétszeresének felel meg. Sőt mi több, a JEREMIE kezdeményezésnek köszönhetően a strukturális alapok szintén hozzájárulnak az innovációs potenciállal rendelkező kkv-k finanszírozásához. Először is a hetedik keretprogramban való részvételükkel maguk a kkv-k alakíthatják ki saját hálózatukat annak érdekében, hogy könnyebben hozzáférhessenek a nemzetközi piachoz, valamint hatékonyabban együttműködhessenek más innovatív szereplőkkel. Másodsorban 20 000 kkv közvetlen támogatásban részesülhet, amelynek összege eléri az 5 milliárd eurót. A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan a Bizottság azt a célt tűzte ki önmaga előtt, hogy pénzügyi eszközöket vezet be annak érdekében, hogy elősegítse a magánfinanszírozás jelentős növekedését, valamint orvosolja a kutatásba és innovációba történő befektetések terén jelentkező piaci hiányosságokat. Az uniós költségvetési hozzájárulásoknak komoly tőkemozgató hatást kell kiváltaniuk, és tovább kell vinniük a hetedik keretprogram és a CIP sikerét. A Bizottság együttműködik majd az Európai Beruházási Bank Csoporttal, a nemzeti pénzügyi közvetítőkkel és a magánbefektetőkkel annak érdekében, hogy először is befektessenek a tudásátadásba és az induló vállalkozásokba, másodsorban hogy kockázati tőkét biztosítsanak az uniós és a globális piacon terjeszkedő, gyorsan növekvő cégek számára, harmadsorban pedig hogy hiteleket nyújtsanak az innovatív kkv-k részére. Ebben az összefüggésben azt is érdemes felidézni, hogy a Bizottság 2011. február 9-én zöld könyvet tett közzé az alábbi címmel: „Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatásés innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé” (25) . A Bizottság felkéri mindazon érdekelt feleket, akik ismertetni kívánják észrevételeiket, hogy 2011. május 20-ig vegyenek részt a kérdésben rendezett nyilvános konzultációban, az alábbi címen: http://ec.europa.eu/research/csfri/index_en.cfm#" . Más jellegű intézkedések is megfigyelhetők, amelyek célja, hogy transznacionális szinten szorosabbra fűzzék az innovatív vállalkozások és a megfelelő befektetők közötti kapcsolatokat, valamint lehetővé tegyék a bármely adott tagállamban létesített kockázatitőke-alapok számára, hogy 2012-ig Unió-szerte szabadon befektethessenek. Emellett a kis- és középvállalkozói finanszírozási fórum összefüggésében a Bizottság egyebek mellett foglalkozik majd az innovatív kisvállalkozások által tapasztalt konkrét finanszírozási problémákkal is.

(24)

COM(2010)546 végleges

(25)


10-03-2011

10-03-2011

HU


Az új egységes piaci intézkedéscsomag szintén felismeri egy olyan környezet kialakításának szükségességét, amelyben a kkv-k felvirágozhatnak. Javaslatot tettek olyan egyedi intézkedésekre is, amelyek javítják a kkv-k tőkepiaci hozzáférését, valamint egyszerűsítik az igazgatási környezetet. Sőt mi több, a Bizottság ismertebbé kívánja tenni a tájékoztató és támogató szolgáltatásokat a kkv-k körében, hogy elősegítse a határokon átnyúló kereskedelmi tevékenységekhez való hozzáférésüket. E célból a meglévő hálózatokat és eszközöket mozgósítják majd, így például az alábbiakat: Enterprise Europe Network, Solvit, Európa Önökért – Vállalkozások portál és az Európai kkv portál. Egy olyan közlemény elfogadására, amely a kkv-k támogatottságának erősítésére irányul az EU-n kívüli piacokon, várhatóan 2011 negyedik negyedévében kerül sor. * * * 38 . kérdés, előterjesztette: Nikolaos Chountis ( H-000076/11 ) Tárgy: A Bizottság következtetései az állami kórházakat érintő Siemens-botrány kapcsán az egészségügyi felügyelő testületek által végzett ellenőrzésről Egy, a Bizottságnak 2010. július 29-én feltett, a Siemens vállalat és a kórházak közötti szerződések körüli botránnyal foglalkozó kérdésben azt kérdeztem a Bizottságtól, hogy szándékában áll-e igényt formálni az egészségügyi felügyelő testületek következtetéseihez való hozzáféréshez, azért, hogy az illetékes szolgálatok megvizsgálhassák azt és erről tájékoztassák az OLAF szolgálatait. A Bizottság 2010. szeptember 28-i válasza így hangzott: „A Bizottság szándékában áll, hogy a görög hatóságoktól hozzáférést kérjen az egészségügyi felügyelő testületek által a Siemens AG-vel kötött közbeszerzési szerződésekre vonatkozó megállapításokhoz. A Bizottság értékelni fogja az így kézhez kapott információkat és meg fogja hozni a szükséges intézkedéseket.” Meg tudná-e válaszolni a Bizottság a következő kérdéseket: Véleménye szerint indokolt volt a közbeszerzési eljárások széles körű alkalmazása? Folytat-e vizsgálatot annak kiderítésére, hogy a berendezések beszerzése és a szolgáltatások nyújtása során alkalmaztak-e túlszámlázást és homályos eljárásokat? Milyen intézkedéseket hozott a Bizottság a fenti következtetések elemzését követően? Válasz (EN) A Bizottság tájékoztatni kívánja a tisztelt európai parlamenti képviselőt, hogy már vizsgálja a kérdésben felvetett ügyet. Az ügy összetettsége miatt azonban a vizsgálat még folyamatban van. A Bizottság mihamarabb tájékoztatja majd a tisztelt képviselőt a vizsgálat eredményéről. * * * 39 . kérdés, előterjesztette: Marina Yannakoudakis ( H-000077/11 ) Tárgy: A kínai egy gyerek politika A Bizottság előtt minden bizonnyal nem ismeretlen Kína ellentmondásos egy gyerek politikája. Egy választópolgár a dél-kínai Kuangtung tartományban található Puning városban bekövetkezett sorozatos aggasztó eseményekre hívta fel a figyelmemet. Állítólag megjelentek az állami családtervezési hivatal tisztviselői, akik azt az utasítást kapták, hogy

133

134

HU


vegyék őrizetbe azoknak a nőknek a rokonait (beleértve a gyerekeket és időseket is), akik egynél több gyermeknek adtak életet. Az őrizetbe vett családtagokat embertelen körülmények között fogva tartották, míg a célzott nők súlyos érzelmi kényszer hatása alatt bele nem egyeztek, hogy egy orvosi központban „helyrehozó sebészeti beavatkozásnak” vetik alá magukat, ami valójában kényszersterilizálást jelent. Tehet-e észrevételeket a Bizottság azzal kapcsolatban, ahogyan Kína ellentmondásos egy gyerek politikáját alkalmazza, és egyetért-e a Bizottság azzal, hogy a kínai hatóságok egyértelműen megszegik a nemzetközi humanitárius jog számos rendelkezését? Válasz (EN) Az EU több alkalommal is felvetette a kínai hatóságok előtt a Kínában érvényesített születésszabályozási politika és a kényszerű meddővé tétel kérdését, legutóbb pedig a 2010 májusában rendezett EU–Kína emberi jogi párbeszéd keretében Kína megjegyezte, hogy a kényszerű meddővé tétel nem kormányzati politika, és az ilyen beavatkozásokat helyi szinten elrendelő tisztviselőket haladéktalanul fegyelmi intézkedéseknek kell alávetni. Az EU mégis aggasztónak találja, hogy továbbra is nagy számban hallhatók beszámolók az egyének kényszerű sterilizációját elrendelő helyi tisztviselőkről, ideértve Kuangtung tartomány Puning városának esetét is. A kényszerű meddővé tétel egyebek mellett a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 16. cikke (1) bekezdése e) pontja megsértésének minősül, amely egyezménynek Kína is részes fele. Az EU nem támogatja a születésszám erőszakos csökkentésére irányuló kínai politikát. Szándéka, hogy a következő EU–Kína emberi jogi párbeszéd keretében is felveti majd a kényszerű meddővé tétel kérdését. * * * 40 . kérdés, előterjesztette: Ismail Ertug ( H-000080/11 ) Tárgy: Egy folyami információs rendszer végrehajtása Az európai intézmények ismét elkötelezték magukat a jelentősebb európai vizek átfogó védelme mellett. Ez annak a nyilvános tudatosítását jelenti, hogy mindenfajta építkezés visszafordíthatatlan és fokozott beavatkozást jelent az UNESCO világörökség részévé nyilvánított folyó biológiai sokféleségébe – ami újabb indok arra, hogy e kérdést nagy politikai érzékenységgel kezeljük. Ennek ismeretében tervezi-e a Bizottság, hogy idejekorán, még mielőtt a kotrógépek megjelennek, olyan finanszírozási és ütemtervet terjeszt elő, amely szavatolja a hajózhatósági információk átfogó kezelését és az erőforrás-kímélő közlekedésoptimalizálást, az ökológiai és szociális vonatkozások érintett régiókban való figyelembevételével? Hogyan magyarázza a Bizottság, hogy a cselekvési tervben arra a megállapításra jutott, hogy a VI. kategóriába tartozó hajóknak általánosságban közlekedni kell tudniuk a Dunán, ami ellentmondásban áll például a Vilshofen–Straubing területét érintő azon törekvéssel, hogy kíméletesebb megoldást találjanak a kiépítésre? Válasz (EN) Ami a hajózhatóságot és a forgalom optimalizálását illeti, a Bizottság támogatja a folyami információs szolgáltatások kialakítását és alkalmazását, amelyek részletesebb tájékoztatást nyújtanak a hajósok és a parti hatóságok számára a vízi útvonalak hajózhatóságáról, egyúttal forgalomirányítási célokat is szolgálva.

10-03-2011

10-03-2011

HU


Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló közlemény (26) megemlíti az alábbi célkitűzést: „a folyami hajózást akadályozó szűkületek eltávolítása 2015-re, hogy a VIb típusú hajók a folyamot egész évben hajózhassák.” A „VIb típusú hajók” elnevezés az UNECE (27) által kidolgozott, európai belvízi hajóutak nemzetközi osztályozásából ered, jelentése pedig „tolt kötelékek egy tolóhajóval és négy bárkával”. A Dunán javarészt ilyen típusú hajók fordulnak elő. A Duna legtöbb szakaszán biztosítottak a VIb típusú hajók számára szükséges hajózási feltételek. Ugyanezen dokumentum az alábbiakat is kimondja: „A Bizottság meggyőződése, hogy a célok kitűzése alapvető fontosságú az erőfeszítések összpontosításához és rangsorolásához.” Az említett célok részletesebb kidolgozása pillanatnyilag is folyik a tagállamok és az érdekelt felek bevonásával, és azok véglegesítésére még az Európai Tanács 2011. júniusi ülését megelőzően sor kerül majd. Így aztán a közleményben foglalt célok példaként szolgálnak. A tisztelt képviselő által említett hajózhatósági cél konkrét esetében a Bizottság már elindította a kérdés kiterjedt megvitatását az érintett partnerországokkal, az olyan sajátos helyzetekkel szembeni rugalmasabb megközelítés kialakítása érdekében, amilyen a Straubing–Vilshofen szakasz esetében is előállt, amint azt a Duna-medencében a belvízi hajózás és a környezetvédelem fejlesztésére vonatkozó vezérelvekről szóló közös nyilatkozatban is kérik. Másrészről a szűk keresztmetszetek megszüntetésére irányuló intézkedéseket egy környezeti hatásvizsgálatban értékelni kell, a kérdéses szakasz természeti adottságai, valamint morfológiai és víztani jellemzői alapján. A jobb hajózhatóság megoldásait összhangba kell hozni más célkitűzésekkel, amilyen például a jó vízminőségi állapot elérése, valamint a vízfolyás folytonosságának kisebb mértékű megszakítása a vándorló halak érdekében. Ez a törekvés az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájáról szóló közleményben és cselekvési tervben is megjelenik. A Straubing–Vilshofen közötti konkrét szakaszról jelenleg egy tanulmány készül a Bizottság támogatásával, amely alapot szolgáltat majd minden további döntéshez. * * * 41 . kérdés, előterjesztette: Olle Schmidt ( H-000092/11 ) Tárgy: Az idei budapesti melegfelvonulás engedélyének visszavonása A magyar rendőrség visszavonta az idei budapesti melegfelvonulásra (Budapest Pride) kiadott engedélyt. A melegfelvonulás szervezői az útvonal módosítására kértek engedélyt, hogy elvonuljanak a Parlament előtt, de e kérésüket megtagadták. Néhány nappal később a rendőrség a felvonulás egészére vonatkozó engedélyt is visszavonta. Kér-e magyarázatot a Bizottság arra, hogy miért vonták vissza a budapesti melegfelvonulás engedélyét? Annak az uniós jelentésnek az ismeretében, amely a közelmúltban megállapította, hogy az EU-ban továbbra is előfordul mind gyűlöleten alapuló erőszak, mind pedig megkülönböztetés, ismertetné-e a Bizottság, hogy milyen intézkedéseket tervez elfogadni

(26)


(27)

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága.

135

136

HU


annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam tiszteletben tartsa a leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek jogait? A melegfelvonulás szervezői szándékaik szerint nyíltan kritizálni kívánták az új magyar médiatörvényt. Befolyásolja-e ez a Bizottságnak a magyar médiatörvény körüli fejleményekkel kapcsolatos álláspontját? Válasz (EN) A békés célú gyülekezés szabadsága – amint arról az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikke, valamint az emberi jogokról szóló európai egyezmény is rendelkezik – része azon elveknek, amelyekre az Unió épül. Az Alapjogi Charta 51. cikke értelmében a tagállamok csak annyiban címzettjei az abban foglalt rendelkezéseknek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. A tagállamokban szervezett nyilvános összejövetelekhez, valamint az ilyen rendezvények során az egyének biztonságához kapcsolódó kérdések tagállami hatáskörbe tartoznak. A Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy beavatkozzon a nyilvános összejövetelek tagállami megszervezésébe. Ezért ilyen kérdésekben kizárólag a tagállamokra hárul annak biztosítása, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos, nemzetközi egyezményekből és nemzeti jogszabályaikból eredő kötelezettségvállalásaiknak eleget tegyenek. A Bizottság úgy értesült, hogy a budapesti Fővárosi Bíróság 2011. február 18-án megsemmisítette a rendőrség február 11-i határozatát, amelyben ez utóbbi visszavonta a 2011. június 18-ára tervezett budapesti melegfelvonulás engedélyét. A Bizottság teljes mértékben bízik abban, hogy a magyar hatóságokban és az összes tagállamban egyaránt megvan a hajlandóság arra, hogy biztosítsák az alapvető jogok tiszteletben tartását, amint arra saját alkotmányuk és nemzetközi kötelezettségvállalásaik is kötelezik őket. A Bizottság ismételten hangsúlyozza a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem iránti elkötelezettségét, teljes körűen élve a Szerződések által ráruházott hatáskörökkel. Ami az e tekintetben hozott intézkedéseket illeti, a Bizottság a tisztelt képviselő figyelmébe ajánlja a Cashman úr által előterjesztett, P-338/11. sz. írásbeli választ igénylő kérdésre adott választ. (28) A melegfelvonulás megrendezése kapcsán kialakult helyzet nem befolyásolja a magyar médiatörvény vonatkozó rendelkezéseinek értékelését. * * * 42 . kérdés, előterjesztette: Ivo Belet ( H-000096/11 ) Tárgy: Béranyaság Az EU-ban számos orvosi kutatóintézet nyújt segítséget a pároknak abban, hogy a béranyaság révén megvalósíthassák gyermek utáni vágyukat. Egyes tagállamok engedélyezik vagy jogszabályban szabályozzák ezt a reprodukciós technikát, míg más tagállamokban törvény tiltja azt, így büntethető. Ez az Unión belüli egyenlőtlen jogi megítélés kedvez a béranyákkal való, többek között és különösen a harmadik országokat érintő kereskedelemnek. Összehangolt álláspontra lenne szükség az Unión belül ezzel a kényes kérdéssel kapcsolatban. (28)

http://www.europarl.europa.eu/QP-WEB

10-03-2011

10-03-2011

HU


Tud-e a Bizottság áttekintést adni a béranyasággal kapcsolatos jogi helyzetről az EU 27 tagállamában? Kész-e a Bizottság arra, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva kezdeményezze annak vizsgálatát, hogyan lehetne rövid időn belül nagyobb összhangot teremteni az Unión belül? Mi a Bizottság véleménye arról az álláspontról, amely szerint a béranyaság csak orvosilag indokolt esetekben elfogadható? A Bizottság véleménye szerint az örökbe fogadott gyermekekéhez hasonló jogi védelmet kell-e biztosítani a béranyaság révén világra jött gyermekek számára? Válasz (EN) Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés nem ruházza fel az Európai Uniót arra vonatkozó hatáskörrel, hogy jogszabályt fogadjon el a béranyák segítségével megvalósuló reprodukciós módszerekről szóló nemzeti jogszabályok harmonizálásáról. Ezért az egyes tagállamokra hárul annak feladata, hogy az említett kérdést saját társadalmi és kulturális hagyományaiknak megfelelően szabályozzák. Tekintve, hogy a szóban forgó kérdés kívül esik a Bizottság hatáskörén, a Bizottság nem gyűjt információkat a béranyasághoz kapcsolódó jogi helyzetről a 27 tagállamban, ezért nem is áll módjában áttekintést nyújtani a vonatkozó nemzeti jogszabályi keretekről. A Bizottság nem tervez behatóbban foglalkozni a béranyaság kérdésének Unión belüli koordinálásával. Mivel a kérdés kívül esik a Bizottság hatáskörén, a Bizottságnak nem áll módjában megjegyzéseket fűzni a tisztelt képviselő által feltett harmadik és negyedik kérdéshez. A Bizottság tájékoztatni kívánja a tisztelt képviselőt, hogy mivel az Európai Unió a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia teljes jogú tagja, figyelemmel kíséri a béranyasággal kapcsolatos nemzetközi fejleményeket. A kérdés 2010 júniusában is felmerült a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadás vonatkozásában történő együttműködésről szóló, 1993. május 29-i hágai egyezmény gyakorlati alkalmazásával foglalkozó különbizottság munkája során, amely javasolta, hogy a Hágai Konferencia készítsen további tanulmányokat a béranyaságot övező jogi kérdésekről. * * * 43 . kérdés, előterjesztette: Charalampos Angourakis ( H-000099/11 ) Tárgy: Szociális jólét Görögországban Az Egészségügyi Minisztérium szerint az országban működő 97 szociális intézmény súlyos hiányosságokkal küzd, a 6 203 álláshelyből 3 244 (azaz 52,12%) beöltetlen. Idén a szociális jólétre fordítható állami finanszírozás 168 millió euróval csökkent. Az egészségügy és a szociális jólét vonatkozásában a közelmúltban elfogadott törvény kórházi térítési díjakat állapít meg a szociális jóléti intézményekben és a fogyatékkal élő személyek önállóságát támogató intézményekben, ami azzal a közvetlen veszéllyel jár, hogy sok ilyen ember szó szerint az utcán találhatja magát.

137

138

HU


Elítéli-e a Bizottság a Görögországban az egészségügyi és szociális jóléti területen bevezetett költségvetési megszorítási politikát, a privatizációkat és az állami elkötelezettség hiányát e területen? Válasz (EN) A Bizottság fontosnak tartja a tisztelt képviselő által felvetett kérdéseket. Először is arra kíván emlékeztetni, hogy az egészségügyi és szociális jóléti politikák kialakítása – az azokra elkülönített költségvetési forrásokat is ideértve – továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörét képezi. Emellett a Bizottság felidézi, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája a következőképpen rendelkezik: „Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.” A Bizottság tisztában van mindazon megszorító intézkedések állami szociális intézményekre gyakorolt hatásával, amelyeket Görögország kénytelen meghozni. Ezért a Bizottság határozottan arra ösztönzi Görögországot, hogy teljes mértékben éljen a strukturális alapokból lehívható forrásokkal az egészségügyi és szociális jóléti politikák fejlesztésének támogatása érdekében. Görögországban az EU társfinanszírozza a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti stratégiai referenciakeret (NSRF) operatív programjain keresztül megvalósuló tevékenységeket, amelyek az alábbi területekhez kapcsolódnak: egészségügyi és jóléti infrastruktúra kiépítése, a mentálhigiénés rendszer korszerűsítése, a veszélyeztetett csoportok társadalmi integrációjának előmozdítása, az életminőség javítása és a társadalmi kohézió erősítése. Végezetül pedig a szociális védelemre és a társadalmi befogadásra irányuló nyílt koordinációs módszer összefüggésében a Bizottság kitartóan támogatja a tagállamokat arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy közelebb kerüljenek az egészségügyi ellátáshoz és a hosszú távú gondozáshoz kapcsolódó közös célkitűzések eléréséhez. * * *

10-03-2011

MÁRCIUS 10., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents