Manna III. évf. 4. szám
A Budai Baptista Gyülekezet lapja
HÚSVÉT HAJNALÁN Alig várták, hogy jöjjön a reggel, s most bánatosan, illatos kenetekkel, sírva sietnek a sír fele hárman, epesztő, emésztő, roskasztó gyászban. Ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár és csattog az ének, száll által a légen fel, fel az ég felé ... Csak úgy, mint régen. Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék? Mikor a Mester előttük ment még, és ajkán az élet igéi fakadtak a szomjazóknak, a fáradtaknak! Volt-e valaha riasztóbb álom, mint ez a három nap, ez a három: mikor, aki folyvást csak életet mentett, vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet, viszik diadallal a főpap elébe, rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe és suhog a korbács és csattog az ostor, hol, aki megvédje, a hős, az apostol? És az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen s most hajnallik újra csak. Úgy ... úgy mint régen. Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt. S még volt, aki gúnnyal nevette Őt, amint a tövistől a vére kicsordul, s úgy kell felemelni az utcai porbul. Köpdösve, gyalázva a fára szegezték, de Ő ugyanaz volt, ott is szeretett még, ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót: könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót. Ó, jaj, a halálig, mindig szeretett! Viszik az illatozó kenetet, és sírva sietnek a sír fele hárman, nagypénteki gyásszal, húsvéti sugárban.
2007. április
Áldott húsvéti ünnepet kívánunk!
„Ámde Krisztus fel feltámadott!”
Számos esetben megfigyelhetjük, hogy egy-egy nagy textus árnyékába került igeszakasz az elhanyagolás méltatlan sorsára jut. Az ezt előidéző helytelen bibliakezelés egyik „áldozata” a sírra illetve a halott Jézusra vigyázó őrök története (Mt 28:11–15). Annál is inkább, mivel a megelőző szakasz (a feltámadás dicsőségesen ragyogó története) mellett a következő (a nagy misszióparancs) is üdvtörténeti léptékű, s ennél fogva a keresztyén szószékeken is gyakran felcsendülő textus. Pedig az őrök története nem azért került erre a helyre, hogy ezáltal árnyékban maradjon, nem is azért, hogy így elszigetelje a feltáHogy látnák szemükben keserű könnyekkel, madás történetét az ok-okozati összefüggés miatt tőle elszakíthatatmilyen csodálatos ez a reggel. lan, világmisszióra szóló felhívástól. És nem is az evangélista szerA pálmafák két szegélyén az útnak súgva-búgva valami titkot tudnak. kesztői munkájába figyelmetlenségből becsúszott hibáról van szó – A virágok át harmatkönnyeken mint némelyek gondolják. már látják felragyogni fényesen Ellenkezőleg! Jézus Krisztus feltámadásának arról az azonnal jeaz élet napját, s azt hirdeti minden: lentkező kettős hatásáról vallott ezzel Máté, amely az eseményt köA sírban nincsen! A sírban nincsen! vető teljes időszakra is jellemző (egészen a halottak feltámadásának Ők mégis mennek. Gyászolva, sírva. kettősségéig, tudniillik a hívők által vágyott örök üdvösségre, illetve Betekinteni egy üres sírba, az elkárhozók egyáltalán nem vágyott, de elkerülhetetlen örök káraz angyal előtt döbbenve megállni: hozatra történő feltámadásának kettősségéig – vö. Jn 5:28–29). feltámadott, élő Mesterre találni. De hogyan is jelentkezik ez a kettősség? Az örök kárhozatra törHúsvétkor ha nincs még húsvéti szíved, ténő feltámadás felé sodródók, illetve az örök üdvösségre történő a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed feltámadás felé igyekvők táborának élharcosaival ismerkedhetünk itt könnyesen, aggódón, búsan, amint van, meg. s keresd a Krisztust, keresd a sírban! Az egyik oldalon állnak a magas pozíciót betöltők (főpapok, véNem, úgysem fogod megtalálni ottan. Eléd fog állani feltámadottan. nek), akik a feltámadás jó hírével szemben a Jézus Krisztus halálban Túrmezei Erzsébet maradásának rossz hírére építenek. Ez persze nem más, mint a
2007. április
M A N N A feltámadást megígérő Úr Jézusnak és egyúttal Istennek (Jn 10:30) a meghazudtolása is. Az ellenség eme munkájához természetesen meggyőződéses eszközök kellenek. És ha ilyenek nem léteznek? Akkor a természetes meggyőződés helyett a mesterséges meggyőzés marad! A meggyőződés alapja az igazság. De hát éppen az őrök azok, akik mint a csoda tanúi tapasztalatból ismerik a feltámadás igazságát. Így aztán jogilag a leghitelesebb tanúk ők lehetnek a nép szemében. Egy baj van velük: ők tudják, hogy a rossz hír hazugság, a jó hír az igazság! Személyükre szükség van, meggyőződésükre azonban egyáltalán nincs! És itt kerül bevetésre az azóta is gyakran használt módszer: a pozitív meggyőződés negatív meggyőzéssel való helyettesítése. E meggyőzés eszköztára reményteljesnek tűnően bőséges és sokszínű: megvesztegetés (sok pénz előre!), ellenszegülés esetén jogi következményekkel járó presszionálás (a hazugság terjesztésére szóló parancs: „Mondjátok!”), elkerülhetetlen büntetőjogi felelősségre vonás alapját képező vallomás visszavonhatatlan elterjesztése egy esetleges ellenük irányuló per potenciális tanúi felé („elaludtunk!”), befolyásolhatatlan kiszolgáltatott helyzetbe szorítás a felsőség vonatkozásában („mi elhitetjük őt”, ti. a római helytartót), aggodalommentes jövő kecsegtető ígérete („tépelődésmentessé, gondtalanná fogunk tenni titeket”). Nem csoda hát, hogy létrejött a megállapodás. Máté a paktum hatékonyságának érzékeltetése céljából megjegyzi, hogy evangéliumának írása idején (mintegy fél évszád múlva) is tartotta magát (sőt – hozzátehetjük – mindmáig nem homályosult el!) a zsidók között a „halálban maradás rossz híre”. (Az más kérdés, hogy az őrökben időközben talán mégis felülkerekedett az igaz meggyőződés a hamis meggyőzésnek. Rajtuk kívül ugyan honnan értesült volna Máté a megbízókkal létrejött megegyezés ilyen titkos részleteiről?)
És a másik oldalon, a fenti táborral szemben áll a másik, egy maroknyi csapat (16. vers)! Micsoda különbség! Emberileg reménytelenül egyenlőtlen ez a párharc. A tizenegy nem volt jelen a feltámadásnál, mint az őrök. Küldetésük teljesítéséért senki nem ígért pénzt nekik. Nem élvezik a Szanhedrin védelmét. Nem a legfőbb zsidó méltóságoktól kapják küldetésüket. Nem kapnak ígéretet aggodalom-, illetve gondmentes életre nézve sem. Önmagukban és körülményeikben semmi garanciája nem érzékelhető a küldetés jövőbeli sikereinek. Megbízójuk viszont a dicsőségesen feltámadt Krisztus, aki önmagát állítja a középpontba, méghozzá páratlan módon: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Ő maga a feltámadásról szóló jó hír hitelességének bizonyítéka, és a halálban maradás rossz hírének élő cáfolata. És az ő hírnökei hisznek neki, és hisznek Benne. Önként hódolnak előtte, és készséggel vállalják ügyét. Tehetik ezt annál is inkább, mert nekik a jó hírnek nem a bizonyítása, még csak nem is a magyarázása, hanem csupán a hirdetése a feladatuk. A hitre épülő meggyőződést – ahogy bennük, úgy az ő beszédükre hallgatókban is – maga az élő Úr teremti meg. Munkájuk során mindig számíthatnak Reá, mert amíg ebben a követségben járnak, soha nem maradnak egyedül (20/b). Mindkét tábor utódai végzik a kétféle küldetést húsvét óta. Az ellentétes háttérerők feszültsége járja át a világ jelenét és jövőjét, egészen a végső nagy apokaliptikus drámáig, hogy azután Jézus Krisztus – az ő golgotai halálával és feltámadásával megalapozott – végső, nagy, Sátán feletti győzelmével háboríthatatlanná tegye a maga uralmát, és megváltoztathatatlanná ellenségeinek vereségét, illetve övéinek győzelmét. Dr. Almási Tibor lelkipásztor
AKTUÁLIS
Jézus sírja nem üres? Jeruzsálem külvárosában található az a sír, amelybe egykor a Názáreti Jézus, felesége és fia maradványait temették – jelentette be február 26-án egy amerikai filmes stáb. A régészek és történészek vitatják a felfedezés hitelességét. Az evangéliumi keresztyének kénytelenek megállapítani, hogy a Sátán ismét jól időzít: a Húsvét előtti hetekben támadja hitünk központi igazságát, a feltámadás reménységét.
A filmesek állítása szerint 1980-ban egy izraeli építkezésen tíz osszáriumot (a kiürített sírokból származó csontok gyűjtődoboza, az ún. „csontház”) találtak. Az osszáriumok felirata és a bennük található parányi csontszövetek DNS-vizsgálata alapján a barlang egykor Jézus, női követője, Mária Magdolna és fiúk sírhelye lehetett. Amennyiben a hír igaz, a keresztyén evangélium állításai – amelyek szerint például Jézus soha nem nősült, nem volt gyermeke és keresztre feszítése után három nappal feltámadt –, alapjaiban dőlnek meg. A 90 perces, Jézus elveszett sírja című filmet március 4-én a Discovery
2
Channel tűzte műsorra. A filmet Simcha Jacobovici újságíró rendezte, producere pedig a többek között a Titanicot is jegyző James Cameron. A filmkészítők bejelentését tudományos és egyházi körök is támadják. Az elmúlt évtizedekben több ezer osszáriumra bukkantak Jeruzsálem környékén, csak az 1980-as évek ingatlan-boomja során több száz bukkant elő. Az osszáriumok többségéhez hasonlóan, a filmesek által hivatkozott, 1980-ban a külvárosi Talpiot-barlangban előkerült csontházak kora is 2000 évre tehető. A Talpiot-csontházak azonban a filmesek szerint különlegesek. A kődobozok közül hatra az Újszövetség híres személyeinek nevét vésték. Az ősi
2007. április
M A N N A arám nyelven írt feliratok között szerepel például: „Jézus, József fia”, „Mária” (feltehetőleg Jézus anyjára utal), „Mariamne” (valószínűleg Mária Magdaléna valós neve) és „Júda, Jézus fia”. Mit bizonyít a genetika? A kanadai, ontariói Lakehead Egyetem genetikusai a Jézusnak és Mária Magdalénának tulajdonított csontok tulajdonosairól megállapították, hogy nem voltak vér szerinti rokonok. Feltételezve, hogy a kor szokása szerint egy sírhelyre egy családot temettek, a férfi és a nő házastársak lehettek – vélik a film készítői. Ezzel egy, már számos fikciós műben körbefuttatott rókáról akarnak a film alkotói újabb bőrt lenyúzni, nevezetesen, hogy Jézus és az evangéliumokban Mária Magdalénaként szereplő tanítvány-szimpatizáns házastársak voltak. Hogy azonban ne ismételjék meg A Da Vinci-kód című könyv és film immár lejárt szavatosságú alaphelyzetét, az alkotók Jézust és Máriát egészséges fiúgyermekkel is megajándékozták, akinek természetesen a Júdás nevet adták ebben a sajátos antikeresztségben. Azzal az állítással pedig, hogy az osszáriumok az ő emberi maradványaikat rejtik, nem kevesebbet mondanak, mint hogy Jézus nem támadt fel, sírja nem üres, hanem örökre az Arimáthiai József által átengedett sziklasír foglya maradt. Egészen addig, amíg a producer és a rendező napvilágra nem hozza az ő csontjaikat… A régészek kételkednek Amos Kloner izraeli régész, a Talpiotsírban talált leleteket vizsgáló első archeológus úgy véli, hogy az osszáriumokon található neveknek nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani, hiszen 2000 évvel ezelőtt a zsidók körében gyakori nevekről van szó (egy rádióinterjúban ugyanígy fogalmazott az Angliában élő Vermes Géza régész-történész). „Nem fogadom el azt a hírt, mely szerint a sír Jézusé és családjáé volt.” – mondta a BBC-nek. „A dokumentumfilm készítői ezzel akarják eladni a filmjüket.” A régészek ugyancsak fenntartással kezelik a film készítőinek azon sejtését is, amely szerint innen származ-
hat az az osszárium is, amelynek felirata: „Jakab, József fia, Jézus testvére”. Jakab csontháza azért kiemelkedő jelentőségű, mert ez volt korábban az egyetlen, Jézus korából származó tárgyi-fizikai emlék, melyen egy felirat is tanúsítja Jézus létét. Az osszárium hitelességét azonban 2005ben megkérdőjelezték: négy izraeli régészt illetve műkincskereskedőt akkor azzal vádoltak meg, hogy több száz régészeti leletet, köztük az elmúlt húsz év két legnagyobb bibliai felfedezését – Jakab osszáriumát és egy Kr. e. IX. századi izraeli király, Jóás király kőtábláját – is meghamisították és eladták jóhiszemű vásárlóknak. Nincs új a nap alatt Néhány éve Holger Kersten Jézus Indiában élt című könyve számított bestsellernek a magyar könyvpiacon. Az is közismert, hogy a japánok is „megtalálták” már Jézus sírját. A helyiek vélekedése szerint Jézus 21 évesen érkezett egy Singo nevű falucskába, ahol megtanulta a helyiek nyelvét, majd 12 év elmúltával visszatért Júdeába. Amikor azonban megfeszítették volna, akkor testvére vállalta át a szenvedést, így Jézus visszatérhetett a felkelő nap országába, hogy feleségül vegyen egy Mijukó nevű hölgyet, akivel 106 éves koráig élt felhőtlen boldogságban. Ezekhez a legendákhoz képest sápadtnak tűnik az az újpogány vélekedés, amely Jézusban a pártus herceget látja. Szenzációhajhász koholmányok helyett vegyük elő az Újszövetséget. Olvassuk figyelmesen az evangéliumok beszámolóit az üres sírról és a húsvéti megjelenésekről, majd lapozzuk fel Pál apostol leveleit, ahol egyebek mellett ezt olvassuk: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben
3
reménykedünk a Krisztusban, akkor minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Kor 15,14–20). Ezért örömmel, reménységünkben megerősödve kérdezhetjük: „Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?”, mert a válasz azonnal érkezik: „De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1Kor 15,55 és 57). Kolozs Nagy János
HÚSVÉTI HIT Bármit beszéltek, hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzedelmes marad. Az Úr feltámadt, vallja millió szív, s nem roskad össze semmi súly alatt. Én nem hajlok a hitető beszédre, világcsalók előtt se hódolok, de tördelvén a titok néma zárát, csak azt hiszem, amit megtapasztalok. De mit nem érzek vak, süket kezemmel, s hová nem ér el káprázó szemem, lelkemmel látom azt, amely ha szárnyal, nem ér nyomába gyarló értelem. Én hallom, mit súg virág a virágnak, bár hangjának fülemben nincs nyoma. Értem a tavasz illatos beszédét, s érzem Istent, bár nem láttam soha. S bár győzött a bűn, mikor a keresztről lelkeket mosva hullt alá a vér, mégis hiszem a Krisztus diadalát, s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él! Ő áll mellettem könnyben és mosolyban, amíg az élet rögeit töröm, nyugodtan tűrök, mert tudom, hogy vár majd egy új élet s fenn mennyei öröm. E hit vigasztal minden megtiportat, özvegyet, árvát, sir felé menőt, gyermeket-vesztett, zokogó anyákat, s aki beteg is, ebből nyer erőt. Az Úr feltámadt, vallja millió szív s nem roskad össze semmi súly alatt. Bármit beszéltek hitetlen Tamások, a húsvéti hit győzelmes marad! Bódás János
2007. április
M A N N A
ISMERJÜK EGYMÁST? Legelső találkozásunkkor 1991-ben, még teljesen ismeretlenül meghívtak magukhoz egy cseresznyézéssel egybekötött vasárnapi ebédre. Azóta sokszor tapasztaltam, hogy másokat is nagy vendégszeretettel látnak otthonukban, nemcsak egy ebéd erejéig, hanem hosszabb időre is. Kiss Pali és Kati itt élnek közöttünk, teszik a dolgukat a gyülekezetben, de vajon ismerjük-e őket? Remélem az alábbi beszélgetés egy kicsit megmutatja életüket úgy is, ahogy eddig még kevesen ismerték közülünk.
mentem tanulni, így a csengődi gyülekezetben már csak akkor fordultam meg, amikor hazamentem látogatóba. Kati: Otthonunkhoz legközelebb a Nap utcai gyülekezet volt, így szüleimmel odajártunk. Ott nőttem fel. Bibliaköri tanítóm Welker Debóra néni és Páth Géza bácsi voltak Sok tanításuk még ma is bennem él. Gyakran gondolok arra, hogy amit én tanítok a gyerekeknek, abból vajon mi marad meg bennük. A főiskolás éveimet Szegeden töltöttem. Az ottani, akkori ifjúsággal jobban egybe forrtam. Rendszeresen meglátogattuk a környező kisebb gyülekezeteket és ott szolgáltunk közöttük (szavaltunk, énekeltünk, én hegedültem nekik). Ezek az alkalmak mindig kis ünnepek voltak a számukra. Feladatunknak tartottuk azt is, hogy azokat a betegeket vagy időseket, akik hosszabb ideje nem tudtak a gyülekezetbe eljönni, meglátogassuk. Máig is gyakran szembe jut az az idős testvérnő, aki Újszegeden lakott a vakok intézetében. Se nem látott, se nem hallott (mert teljesen süket is volt), és mégis mindig valahogy sugárzott az arca az örömtől. Érdekes volt az is, ahogyan kommunikált velünk. Tulajdonképpen barkóbázott. Fogtuk a kezét, s ha igen volt a válaszunk, függőlegesen mozdítottunk rajta, ha pedig nem, akkor vízszintesen. Csodáltam, hogy milyen logikusan tudott kérdezni. Ha pedig mi akartunk vele valamit közölni, akkor Braille írással írtunk egy sablon alapján. Mindig meghatott az a belső békesség és öröm, ami kisugárzott belőle. Nagyon szerettem a Nap utcai gyülekezetet, és a szegedit is. – Hogyan alakultak iskolás éveitek? Milyen szakmát tanultatok? Hol dolgoztatok? A világi munkahelye(i)teken hogy éreztétek magatokat? Pali: Szegeden végeztem el a villanyszerelői iskolát, utána egy évet még ott dolgoztam, majd Budapestre jöttem. Ezt kimondottan a jobb közlekedés miatt. (Szegedről Csengődre menet kétszer kellett átszállni.) Budapesten először a XVI. kerületi Tanácsnál dolgoztam, iskolai és óvodai elektromos karbantartóként. Ekkor munkásszállón laktam. Utána a XII. kerületbe jöttem át. 1988-ban váltottam ki az ipart, azóta kisiparosként dolgozom. Az elmúlt évek balesetei következtében már lassabban, de az is lehet, hogy öregszem. Kati: Érettségi után Szegedre, a Tanárképző Főiskolára jelentkeztem, méghozzá úgy, hogy kértem az Urat, hogy csak akkor vegyenek fel, ha Ő ott akar látni engem ezen a pályán. Felvettek, matematika-fizika szakra.
– Elsőként kérlek, hogy beszéljetek a családról, ahová születtetek, arról, hogy hogyan teltek gyermekéveitek? Pali: 1950. március 13-án születettem Kiskőrösön, hívő család első fiúgyermekeként, utánam Ilonka húgom következett. Édesapám, Kiss Pál, édesanyám Pivarcsi Ilona, mindketten szőlőművesek, földművesek voltak. Házasságkötésük után Kiskőrösről Csengődre jöttek, ott a nagyszülőktől kapott földön kinéztek egy alkalmas helyet, s építeni kezdték az otthonukat, ahogyan a fecskéket láttam az istálló gerendáján fészket építeni. Nagyon szép hely volt. Természetközeli életet éltünk. Volt patak halakkal, siklóval, teknősbékák és ezernyi vízibogár, mező rengeteg virággal, lepkével és iglicével (sokan azt sem tudják mi az). Volt erdő rókával és gombával, gabonatáblák lengedező kalásszal, ősszel édes szőlő és sok gyümölcs. Sok-sok kaland, élmény. Aki olvasott már Fekete Istvántól, az érti, hogy miről beszélek. Ebben a környezetben felnőve nem csoda, ha az ember szeretettel gondol hazájára. Kati: 1946. február 12-én születettem Zagyvarékason. Édesapám, Egyed Ferenc dieselmozdony-szerelő volt, édesanyám (aki most is tagja a gyülekezetünknek), Demecs Ezsébet, varrónő volt. Hívő családban nevelkedtem nővéremmel, Erzsivel együtt. Két éves koromban költöztünk Budapestre, mivel édesapám ott dolgozott, és megunta a naponkénti ingázást, ami 100 km-t jelentett oda-vissza. Jóformán minden szünetet valamelyik nagyszülőnél töltöttük, s ha a gyermekéveimre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy ott náluk az unokatestvérekkel játszunk. Harmincan vagyunk unokatestvérek, úgyhogy mindig voltunk ott öten-nyolcan együtt. Nagyon vidáman, jóhangulatban játszottunk, és közben tettük a dolgunkat (libákat őriztünk meg zöldet szedtük a malacoknak). – Milyen volt a gyülekezet, ahol felnőttetek, milyen volt akkoriban az ifjúsági élet? Pali: Csengődön, a faluban (kb. 3 km-re volt tőlünk) volt az imaház, eleven gyülekezettel. Az 50-es években második aranykorát élte, sok fiatallal, zenekarral és Barkóczi Pál lelkipásztor hosszú igehirdetéseivel (ekkor én a pad alatt a bibliát olvastam elejétől a végéig, csak a megkapó történeteire kaptam fel a fejem). A fiatalok és a gyülekezet alól a téeszesítés húzta ki a talajt. Minden fiatal elment a városba dolgozni. Ez volt a példa előttünk, erre készültem én magam is. 1964-ben Szegedre 4
2007. április
M A N N A Utána a IX. kerületben tanítottam több mint 26 évig, amikor szívproblémák miatt leszázalékoltak. Nagyon szerettem ott dolgozni, még máig is jó kapcsolatban vagyok az ottani kollégákkal. Van olyan kolléganőm, aki már több alkalommal volt itt velem a gyülekezetben. A leszázalékolásom óta itthon korrepetálok gyerekeket, így nem szakadtam el teljesen a pedagógusi munkától. – Hogyan történt megtérésetek, milyen út vezetett az Úr Jézussal való találkozásotokhoz? Hol és ki által történt a bemerítésetek? Pali: Szegeden az első évben jártam gyülekezetbe, majd elmaradtam. Hitem volt, de a hűtlenségem miatti nyomasztó érzés velem kelt és feküdt. Így volt ez évekig. Arra vártam, hogy valami elementáris élmény döntésre szorít. Már ide jártunk Budára, házasok voltunk Katikával, de még mindig nem döntöttem. Egyik alkalommal valaki bizonyságot tett a gyülekezetben arról, hogy mennyire beteg volt, és hogy Isten hogyan gyógyította meg ebből. Ez elgondolkoztatott. Olyan sok jó volt körülöttem, annyi szeretet és békesség. Hát ez nem elég? Szükség van még valami fantasztikus élményre is? Szükségem lenne egy rossz dologra, hogy Isten így figyelmeztessen? Egy nagyon is nekem szóló igehirdetés után, aminek központi gondolata az volt, hogy „Mire vársz?”, a mellettem ülő dr. Tóth Józsi bácsi az istentisztelet végén feltette nekem a kérdést: „Te mire vársz?”. Ekkortájt volt egy álmom is, amelyben hogy mitől, nem tudom, de meghaltam, és láttam, hogy a lelkem különválik a testemtől. Felriadtam, napokig állandóan ez forgott a fejemben, nyugtalanított, és elgondolkoztatott. Mi lesz a lelkemmel? S ekkor szólt Tóth Józsi bácsi is. Hát döntöttem az Úr Jézus mellett, s hogy jó döntés volt, azt sok-sok megtapasztalás is igazolja. 1983 pünkösdjén Nagy József lelkipásztor testvér merített be itt, a budai gyülekezetben. Kati: Isten engem egy regény (Sienkiewicz: Quo vadis?) olvasása közben szólított meg. Ez volt az első olyan könyv, ami nem biblia és mégis Istenről lehetett belőle olvasni. Akkoriban az iskolában nagyon azt tanították, hogy Isten nem létezik, s az egész vallás csak a múltból itt maradt csökevény, ami majd magától el fog múlni. Egy felvilágosult, modern ember ilyen régi mesét nem hisz el. Otthon persze mást mondtak a szüleim, s bennem nagy volt a bizonytalanság. Én felvilágosult és modern ember akartam lenni, nem elhinni minden szamárságot. Viszont attól is féltem, hogyha mégis igaz lenne, amit az igehirdetésekben hallottam, hogy van üdvösség és van kárhozat, és van egy igaz, élő Isten, aki megítél mindenkit, akkor mi lesz velem. Nagyon a végére akartam járni, hogy mi az igazság. Ezt a regényt olvasva láttam, hogy azoknak a vértanuknak egyáltalán nem volt kétséges Isten létezése, s akkor úgy imádkoztam, hogy Istenem, ha vagy, akkor nekem is jelentsd ki valahogy magad. Erre az imádságra válaszolt nekem Isten. A bibliámat elővéve ennél az igénél nyílt ki: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal, jegyezlek el.
Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.” (Hóseás 2:18-19.). Ezután nem volt kétséges, hogy Istent választom. A Nap utcai gyülekezetben Szabadi Gusztáv lelkipásztor testvér merített be 1963 pünkösdjén. – Milyen szolgálat(ok)ba kapcsolódtatok be, miután a gyülekezet tagjai lettetek, ezek hogyan változtak az évek során? Pali: 1970 nyarán kerültem ide Budára. Szakmámból és adottságaimból következően szolgálataim technikai jellegűek. Évente egy lakás villanyszerelését megcsinálom bérmentve, ha van olyan, aki erre rászorul (eddig még mindig volt). 1988-ban lettem megválasztva a gyülekezeti ház gondnokának. Szeretem a zenét, de művelni nem tudom, így ezen a szolgálati területen nem tudok felmutatni eredményeket. Igei fejtegetésben, szószéki munkában sem veszek részt, mert nincs rá adottságom. Nekem már akkor is remeg a térdem, ha imaóra vezetésre megyek az Úr asztalához. Életem egyetlen felszabadult bizonyságtétele az elmúlt szilveszteri volt, de azt is inkább felolvastam. Kati: Életem során eddig három gyülekezetnek voltam a tagja (Nap utca, Szeged és Buda), mindhárom helyen szolgáltam-szolgálok az énekkarban. A vonós zenekari munkában is részvettem, itt Budán is, amíg volt zenekar. A Bibliaköri munkába itt kapcsolódtam be 35 éve. Amíg erővel bírom, szívesen viszem a gyülekezeti gyerekeket nyári táborba. A szeretetvendégségek lebonyolításában is örömmel veszek részt. – Mikor és hogyan találtatok egymásra? Hogyan vezetett Isten titeket a párválasztásban? Kati: Szegeden találkoztunk először. Közös albérletben laktunk. Én a gimnázium elvégzése után, ő pedig az általános iskola elvégzése után került oda. Nagyon kicsi vékony gyerek volt, egy kicsit anyja voltam az anyja helyett. Együtt étkeztünk, együtt olvastuk a bibliát igazi testvérként éltünk együtt. A következő tanévben mindkettőnket felvettek a kollégiumba, s mivel Palika elmaradt a gyülekezetből is, minden kapcsolatunk megszakadt. Mikor hat év múlva, már Budaörsön felkeresett, nem ismertem meg. Szép szál fiatalember lett. A régi testvérszeretettel beszélgettünk egymással. Többször is jött, én először nem gyanítottam semmit, csak akkor zavarodtam össze, amikor megkérte a kezem. Előtte, mint minden hívő fiatal, én is sokat imádkoztam a hozzám illő társért. Még azt is hozzátettem, hogy ne nekem kelljen a „sokból” választani, hanem Isten küldjön egyetlen egyet, akit ő jónak lát. És most, tessék! Itt van, de fiatalabb, mint én! Más szempontból mindenben megfelelt, de ezt nehezen akartam elfogadni. Hiába volt eleinte az elutasítás, ő nem tágított. Hát kitettem én is a gyapjút. Isten igent mondott és én sem tiltakoztam tovább ellene. Azóta megtapasztaltam, hogy Isten jobban tudta, hogy ki illik hozzám, mint én magam. 1971. április 24-én Csengődön kötöttünk házasságot, és eddig még egyetlen egyszer sem vesztünk össze. 5
2007. április
M A N N A
csonkaság, minden gyülekezeti tagnak kellene, hogy fájjon. A csonkaság arra kárhoztatja a gyülekezetet, hogy folyton csak gyógyítgatja magát, ahelyett, hogy igazán betöltené küldetését. Lehet, hogy mindenkinek elöljárónak kellene lennie? – Kérem, hogy beszéljetek életetek próbáiról, arról, hogy hogyan és milyen élethelyzetek által tanított titeket Isten eddigi hívő életetek során? Hát erről sokat lehetne írni és beszélni is, mert ilyen nem csak egy van, hanem több is. Amikor összekerültünk az első komoly megpróbáltatás és megtapasztalás az építkezésünkkel kapcsolatban volt. A telekvásárlás előtt elmentünk az önkormányzatba, amit akkor tanácsházának neveztek. Abban az időben még nem létezett a mi utcánk, de a városrendezési tervben igen. Így vettük meg a kiszemelt telket, ahol ma is élünk. Az építési engedéllyel viszont nem volt szerencsénk Mindig elutasították, különböző indokkal. Először, hogy még telekkönyvileg nem volt különálló a telek, aztán hogy az utcát majd tavasszal nyitják meg, utána meg azért, mert túl közel van a reptér. Közben az idő haladt, mert egyszerűen a fiókba elfektették az aktát, s mikor mentem érdeklődni, az ügyintéző vagy épp beteg volt, vagy szabadságon volt, vagy továbbképzésen, vagy csak egyszerűen házon kívül volt. Végén a tanácselnök mondta, hogy kezdjük el az építkezést, ne várjunk az engedélyre. A probléma csak az volt, hogy pénzünk viszont nem volt, és OTP kölcsönt csak építési engedélyre adtak, s mi ebből szerettünk volna építkezni. Sokat imádkoztunk érte, hisz mindenütt falakba ütköztünk. „Istenünk, előtted nincs lehetetlen, cselekedj velünk irgalmasan.” Persze mi úgy gondoltuk, hogy minél hamarabb megkapjuk az engedélyt, amivel mehetünk a bankkölcsönt intézni. De a mi Istenünk egészen másképpen intézte a dolgainkat. Kezdte azzal, hogy egy alkalommal szüleim lementek Tiszavárkonyra meglátogatni a nagynénéméket, s a beszélgetés közben Gábor bácsi így szólt anyukámhoz: „Te Bözsi! Te voltál summás! Emlékszel még azokra az énekekre, amit akkor énekeltetek?” Ő emlékezett, egy párat magnóra is énekelt. Gábor bácsi beküldte valahová (a Röpülj, páva mozgalom keretében gyűjtötték ezeket a dalokat), s anyukám díjat nyert. Azt nem tudom, hogy hányadik lett, csak azt, hogy a tévébe kellett neki elmenni a díj átvételére. Abból a pénzből, amit akkor kapott, meg tudtuk venni a téglák felét. Azzal folytatta, hogy az iskolában rám bíztak egy kísérleti matematika osztályt, amivel elég szép pénzt kaptam. Majd hogy a csengődi papától kaptunk egy darab szőlőt, amit megműveltünk. Jóformán minden szombaton lenn voltunk: nyitottuk, metszettük, kapáltuk, permeteztük, s három egymás utáni évben olyan rekordtermés lett, hogy sem azelőtt, sem azután nem volt annyi. Hogy biztosak legyünk abban, hogy ezek nem véletlen történtek velünk, amikor beköltöztünk a házunkba a következő két évben az egész szőlőtermést
Pali: Katika azt mondja, hogy nem tágítottam. Én annak idején úgy éreztem, hogy húzott-vonzott valami oda. Nekem a korkülönbség nem okozott gondot, hiszen az édesanyám öt évvel volt idősebb édesapámnál és láttam, hogy ettől még egy házasság nagyon jól működhet. A jó Atya akaratából enyém lett a legjobb feleség. Már 36 év van mögöttünk. – Hogyan indult közös életetek, ez hogyan változott az évek folyamán? Pali-Kati: Három évig laktunk Budaörsön, az Egyed szülőkkel. Először lakásvásárlással próbálkoztunk, de nem találtunk megfelelőt. Ami tetszett volna, ahhoz a pénzünk volt kevés, amit viszont meg tudtunk volna venni, az meg nem tetszett. Így, azon a pénzen amink volt, telket vettünk és nekifogtunk az építkezésnek. Pénzünk nem volt sok, így nagyon sok munkát csak magunk végeztünk, családi összefogással, de csodálatos dolog volt megtapasztalni, hogy Isten mindig kirendelt annyit, amennyire éppen szükségünk volt. 1975 pünkösdjén tudtunk beköltözni a házunkba. Nagyon hálásak vagyunk érte Istennek, mert az ő ajándéka ez számunkra. Budaörshöz a budai gyülekezet volt a legközelebb, így kézenfekvő volt, hogy ide járunk. Isten itt jelölte ki helyünket és munkánkat, és jól is érezzük itt magunkat. Szeretnénk a ránkbízott feladatot Isten segítségével a legjobb tudásunk szerint végezni. – Tudjuk, hogy Isten három gyermekkel áldott meg titeket. Hogyan alakult az ő életük mostanáig? Pali-Kati: Isten hamar megtanította nekünk, hogy egyik gyermekünk sem a mi tulajdonunk, tőle kaptuk őket ajándékba egy kis időre, s az sem a mi érdemünk, hogy mindhárman döntöttek Jézus Krisztus mellett. Ez kegyelem, de nagyon örülünk neki, és nagyon hálásak vagyunk érte. Zoli 1972-ben született, 2001-ben kötött házasságot Andival, három gyermekük: Máté, Zolika és Anna. Attila 1974-ben született, 1998-ban vette feleségül Irene-t, két kisfiúk: Dani és Márk. Ági 1984-ben született, és a múlt nyáron volt a menyegzője Miklóssal. Mindhárman itt Budán tagok, ki-ki a maga képességei szerint szolgál a gyülekezetünkben. Igaz, Attiláék most éppen Angliában élnek. Nagyon jó látni, hogy gyermekeink családjaiban is békesség és szeretet van. Annak pedig nagyon örülünk, hogy olyan társat választottak maguknak, akit nekünk is könnyű szeretni, mert szeretetre méltóak. A mi feladatunk pedig az, hogy naponta imádkozzunk értük, de gondolom, minden szülő ezt teszi. – Mit jelent számodra az, hogy diakónus vagy? Pali: Két évnyi elöljárósági munka után, 1988-ban Ádány Ferivel együtt avattak diakónussá. Addig jöttem, ha tudtam az igehirdetésekre. Az avatás óta azonban már kötelességből és fegyelemből is jövök, s úgy rendezem dolgaimat, hogy lehetőleg mindig itt legyek. Tudatosult bennem, hogy része vagyok a „testnek”. A „test” nem teljes, ha hiányzom, azaz a „test” csonka. A 6
2007. április
M A N N A elvitte a fagy. Isten tudta, hogy mikor volt rá szükségünk, s megmutatta, hogy nem a mi érdemünk, hisz a következő években is ugyanúgy dolgoztunk. Ez kifejezetten az ő ajándéka számunkra. Végül az építési engedélyt is megkaptuk, és elkezdhettük az építkezést. Nagyon csodálatos volt megtapasztalni, hogy Istenünk mindig kirendelt annyit, amennyire éppen szükségünk volt. A másik nagyon komoly próbatétel Ági betegsége volt. Amikor 7 hónapos korától 11 hónapos koráig 39° fölött volt a láza és az orvosok nem tudták megállapítani, hogy mi a baja. Mikor ki tudtuk mondani, hogyha eddig adtad, akkor is köszönjük és legyen meg a Te akaratod, akkor Isten visszaadta és „magától” meggyógyult. A kórházi jelentésen még ma is olvasható: „A láz közvetlen okát nem sikerült megállapítani.” Úgy jártunk, mint Ábrahám, mikor lemondtunk róla, és Istennek adtuk, akkor adta vissza. Megtanított bennünket Isten, hogy egyik gyermekünk sem a mi tulajdonunk, hanem az Övé. Megtanított arra is, hogy teljes egészében letegyünk mindent az ő kezébe. Az ő tudtával történik
minden a mi életünkbe, és ha nem is értünk mindent, ő nem téved. – Van-e kedves igétek, éneketek? Pali-Kati: Több is! Talán mégis azt mondjuk, amit közösen kaptunk a halálos ágyán fekvő Pivarcsi mamától, Pali nagymamájától. (Ő még ott lehetett a menyegzőnkön, de mire a nászútról hazajöttünk, már nagyon beteg volt, és utána nem sokkal haza is költözött az Úrhoz.) Mindkettőnk kezét megfogva a 34. zsoltár 9. versével búcsúzott tőlünk: „Érezzétek, és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik.”. Ennek az igazságát 36 éve tartó házasságunk alatt naponta tapasztaljuk. – Köszönöm a beszélgetést. Ezzel az igével kívánom, hogy további életeteket is Isten áldása kísérje! „Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek. Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” (Zsolt 31:24-25.) Ádány Judit
(IMA)HÁZUNK TÁJÁN Március 25-én, vasárnap délután rendeztük meg imaházunkban a Gyerekklub idei első alkalmát. A gyülekezeti gyermekek és Almásiné Gyopár segítségével zajlott az énektanulás. Ezután következett a rajzos történet, amelyet ismét Kiss László testvérünk adott elő. Ebből mindenki megtanulhatta, hogy Isten húsvétkor Jézus áldozatában a legnagyobb ajándékot küldte nekünk: szabadságot, szeretetet és az örök élet lehetőségét. Az alkalmat a szokásos ajándékozás és szeretetvendégség zárta. Ilyenkor a gyülekezetből jelenlévő segítő testvéreink beszélgetnek a családok felnőtt tagjaival is, így közvetítve Isten szeretetét feléjük. Szervező testvéreink mindenkinek köszönik a segítséget! Á. J.
7
2007. április
M A N N A
MEGTÉRÉSEM TÖRTÉNETE
A századik bárány templomba járók unalmas, állandó szabályok közé beszorított életét élni. Beilleszkedni sem tudtam /valószínűleg nem is nagyon akartam.../, így aztán elmaradtam. Közben megismertem a férjemet, akit a mai napig is nagyon szeretek. A társaságom, a barátaim köre ezzel még tovább bővült, és bár a szívem mélyén volt bennem bizonytalanság, nem gondoltam sokat Istenre. Teltek az évek, és én azt gondoltam az életem folyásának irányítása az én kezemben van, és nagyon jól is csinálom. 23 évesen férjhez mentem (az imaházban is megtartottuk a menyegzőt), és ezzel megváltozott minden. Eleinte csak a barátok maradtak el, meg a közös programok, mivel mindenki más is dolgozott, családot alapított. Eljött az életemben a „majd ha” időszak. Majd ha gyerekeim lesznek, majd ha több időm lesz, majd ha.. majd ha… . És lettek gyerekeim, megszületett Tamás, majd Eszter lányunk. Nagy öröm volt, de még mindig nem törődtem az Úrral. Igaz, néha-néha elmentem az imaházba, de nem történt semmi. Pár év múlva Isten teljesen összetört. Nagymamám fekvő beteg lett és ápolni kellett. A férjem rossz társaságba keveredett, eltávolodtunk egymástól. A nehézségek miatt alig-alig volt pénzünk. Eszter 18 hónapos volt, amikor vissza kellett mennem dolgozni. Édesanyám segített, hozta-vitte a gyerekeket oviba, bölcsibe. Én mint ápolónő három műszakban dolgoztam, sokszor hétvégén is, alig voltam velük. Komoly szorongásaim voltak, féltem, sírtam. Szerettem a férjem, de már alig-alig beszéltünk. Tanácstalan, és magányos voltam. Azután újabb csapás ért. Azt mondták, hogy anyám rákos, meg kell operálni. Bepánikoltam. Mi lesz a nagyival, mi lesz anyámmal, a gyerekekkel, hogyan fogok dolgozni??! Próbáltam érdeklődni egyműszakos állás után, de olyan keveset fizettek, hogy nem tudtam volna a számlákat fizetni. Közben próbáltam Istenhez menekülni. Minden eszembe jutott. Járogattam újra imaházba, de képtelen voltam megtérni. Úgy éreztem hogy a kétfele sántikálás miatt Isten elvetett engem, haragszik, és elutasít. Nem voltam képes átadni magam neki. Még mindig önfejű voltam. Amíg édesanyám a kórházban volt, állandó éjszakát vállaltam. Nappal elláttam a nagyit, a gyerekeket, éjjel dolgoztam. Anyám műtétje nem sikerült. Új műtét, újabb éjszakázás. Már rosszul voltam, és a szorongásaim a pánikig fokozódtak. Anyukám testvére besegített nekem, de ő férfi volt, és még nem volt nyugdíjas. Munka után odajött hozzánk, hogy pár órát alhassak, és segített vigyázni a nagyira. Anyám hazakerült, gyengén, betegen, de életerős volt, a lelke nem tört meg. Érdekes, hogy a régi beidegződések milyen erővel hatnak. A férjem is, én is szeretünk utazni. Mikor anyám kissé megerősödött, két hét nyaralás várt ránk. Rendbe akartam szedni a házasságomat, kapcsolatomat a gyerekekkel, elrohanni a félelmeim, a magány elől. A nyaralás azonban kútba esett, mert Eszter sajnos eltörte a lábát.
Mindig öröm és Isten iránti különös szeretet tölt el, ha visszagondolok megtérésem történetére. Gyerekkoromban olyan családban nőttem fel, ahol nemigen törődtek Isten dolgaival. Egyszerűen nem volt téma sem Isten, sem Jézus. Nem voltak a szüleim kifejezetten ateisták, de templomba sem jártak soha. Így én sem. Egyszer-kétszer ugyan hallottam édesanyámtól, hogy régen hívő volt, de nem tudtam mi az, és nem is érdekelt különösebben. Éltem a gyerekek hol jobb, hol nehezebb életét. Mivel meg voltam keresztelve, és a keresztanyám anyja nagyon vallásos volt, elsőáldozó is voltam, de nem is emlékszem az egészre, csak homályosan. Ha náluk voltunk, vasárnap mindig templomba kellett menni, ami számomra borzasztó nagy nyűg volt. Egyszer egy gyönyörű májusi napon nagy tragédia ért minket. Hirtelen, minden előzmény nélkül, 47 éves korában a lakásunkban meghalt az édesapám. Ma is emlékszem arra a hideg félelemmel teli üres érzésre, ami eltöltött. Jó kapcsolatunk volt, szerettem. Rossz érzések, és félelem kerített hatalmába, nem is tudom mitől, a magánytól, haláltól, nem tudom. Anyám összeomlott, és én abban az időben kezdtem társaságba járni, és barátokkal, programokkal vigasztalódni. Nem voltak a barátaim züllött alakok, gimnazisták voltak, akik tanultak, és sokat buliztak. Hétvégéken együtt voltunk, néha-néha elutaztunk, kirándultunk. Később, évekre rá persze mi is kipróbáltuk a szeszes italokat, és cigarettáztunk is. Tetszett ez az élet, belemenekültem az állandó társasági életbe. Használt. Addig sem kellett gondolkodnom, csak szórakozni, és élvezni a barátaim szeretetét. Gimnáziumba jártam, és tanultam is emellett, nem voltam épp kitűnő tanuló, de rossznak sem számítottam. Néha szemtelen és lázadó voltam, amit a tanáraim a gyásznak tudtak be, meg annak, hogy a nehéz korban levő "kislányt" egyedül neveli az anyukája, aki a három műszak miatt ritkán van otthon. Elnézőek voltak, és én azt gondoltam szép vagyok, ügyes, sok-sok ember szeretetét élveztem, és a szórakozás tökéletesen kielégített. Eközben nagy eseménynek számított, hogy édesanyám megtért. Nem egészen értettem mi is történik, de ekkor már 16-17 éves voltam és nagyon kezdett izgatni ez a dolog. Eleinte szívesen mentem vele imaházba, és a Budai Gyülekezet kifejezetten hatott rám. Így aztán bár ő nem itt volt tag, de látta rajtam, hogy ide szívesen eljövök, hát ide járogattunk. Sok-sok igehirdetését hallgattam Szakács bácsinak, és van amit ma is fel tudok idézni. Szép lassan megértettem, hogy minden IGAZ. Van Isten, Jézus meghalt értem, láttam a bűnös lényem minden mocskát, de nagy baj volt, hogy szerettem a világot, szerettem a szórakozós, bulizós éveket, és tudtam hogy a kettőt nem lehet egyszerre élni. Haragos voltam, és nem akartam emiatt új életet kezdeni. Próbáltam a kettőt egy darabig, de a lélek állandó döntésre sarkallt, és én döntöttem. Nem akartam a
8
2007. április
M A N N A Fura, de ezen annyira kiakadtam, úgy éreztem, hogy nem akarok többé senkit sem ápolni. Nekem ez a nyaralás járt volna. Emlékszem, hogy amikor anyukám az Igével akart vigasztalni, ezt kiabáltam neki: „Nem akarok hallani erről soha többet, nem is igaz az egész, ha Isten személyesen meg nem keres, nem hiszek el semmit!!!”. Elhatároztam, hogy öngyilkos leszek. Komolyan is gondoltam, és megírtam a nagybátyámnak, aki igen jó anyagi körülmények között élt, hogy nevelje fel a gyerekeket. Aztán leültem és vártam, hogy este legyen. De nem este lett, hanem mennyei fény! Alighogy a levelet befejeztem, megcsörrent a telefon. Egy régi ismerősöm volt a régi társaságunkból, aki annak idején majdhogy nem züllöttnek volt mondható. Kábítószerezett, alkoholista lett, és elmaradt a társaságból. Ő hívott fel, és ez a hívás megváltoztatta az egész életemet. Elmondta, hogy megtért, hogy Svédországban él és ott lelkipásztor egy magyar gyülekezetben. Azért hív, mert Isten azt mondta neki, hogy baj van velem, és most azonnal bizonyságot kell tennie. Elmagyarázta, hogy Isten szeret engem, megbocsát, csak fogadjam el a kegyelmet. Csak álltam és néztem. 20-25 perc volt. Dehogy akartam már meghalni! Nem győztem ujjongani. Isten ennyire szeret engem! Megbocsát, utánam nyúl, és megmutatja magát nekem. Ez olyan élmény volt, amitől napokig nem tudtam aludni. Újra jártam imaházba. Dehogy féltem már Istentől, igazi atyámmá lett! Beilleszkedtem a gyülekezetbe, már
nem voltam pökhendi, örültem minden jó szónak. Dehogy akartam már az életemet én irányítani, Isten akaratát akartam beteljesíteni. A körülményeim is megváltoztak. A nagyi pár nap múlva csendben elhunyt. Anyukám meggyógyult, és ma is aktív. A férjem vállalkozó lett, és a kapcsolatunk helyreállt. Szerettünk volna még egy gyermeket, és 37 éves koromban Isten megajándékozott még egy kislánnyal, Annával. Anyagilag mindig annyi volt, amennyi kellett. Néha még előfordul, hogy félelmek, szorongások gyötörnek, de Isten megerősít, és nem hagyja hogy ezek teljesen eluralkodjanak rajtam. Én pedig fogom a kezét, és remélem, hogy soha többé nem engedem el! Sonkolyné Nagy Ágnes
REJTVÉNY A márciusi számban megjelent feladványra (mindössze) 4 megfejtés érkezett. Nehezítette a megfejtők dolgát, hogy nem írtuk meg előre, hogy melyik bibliafordítást használják, de talán egyértelművé vált a szókeresések során, hogy a Károli-fordítás szerinti tulajdonnevekről volt szó. Beleütköztünk ugyanakkor a magyar nyelv sajátosságai miatti néhány örökzöld problémába, így például, hogy elfogadhatók-e a hosszú és a rövid magánhangzók miatti ékezetbeli eltérések. Úgy bíráltuk el, hogy általában igen (pl. Rúth vagy Ruth), kivéve az A és Á betű esetén, így nem fogadtuk el Árd-ot pedig Ard-nak (1Móz 46,21) és Asá-t Asa-nak. Eltekintettünk azonban attól a problémától, hogy a hangtalan „h”hangzó szükséges-e vagy sem (pl. Nafthali vagy Naftali). Természetesen azokat a szavakat, amelyek részei egy másiknak, külön szónak fogadtuk el (pl. Samária-Mária). Néhány nem általánosan ismert – még az értékelést végzőnek is meglepetést okozó – szó mellé odaírtuk az előfordulási helyet is. Ezek között vannak olyanok is,
amelyek a szövegben többször is benne foglaltatnak – ezeket csak egyszer vettük figyelembe. Így tehát a szövegbeli előfordulások az alábbiak (olyan sorrendben és úgy, ahogy a szövegben találhatók): Zif, Áser, Er (1Krón 4,21) Akháb, Samária, Amária (Neh 12,2), Mária, Ar (4Móz 21,15), Barnabás, Ir (1Krón 7,12), Más (1Móz 10,23), Ái (Ezsd 2,28), Bertalan, Ér (4Móz 26,19), Rúth, Illés, Elihú, Úz, Úzza, Sára, Dorkás, Filep, Anna, Péter, Jósa (1Krón 4,34) Jósafát, Adá (1 Móz 36,4), Ér (4Móz 26,19), Eszter, (Jakab), Tamás, Gedeon, On (1Móz 41,45 vagy 4Móz 16,1) Lea, Naftali, Márk, Húr, Úr (Neh 9,7), Hóseás, Elifáz, Kis (1Sám 9,3), Jónás, Lód (Neh 7,37), Ezékiel, Elimás, Orpa, Aggeus, Malakiás, Lévi, Éli, Nátán, Belsazár, Éva. A felsorolásból látható, hogy aki a nemzetségtáblázatok, meg egyéb ószövetségi részek mélyére ásott, az sok, eddig talán ismeretlen nevet talált. A bíráló sem állítja, hogy nincs több elrejtett név, de a tökéletességre ezen a földön úgysem tudunk eljutni… Köszönöm a megfejtők fárado-
9
zását, remélem, nemcsak a nemzetségtáblázatok újraolvasása jelentett élményt. Az eredmény pedig: minden megfejtő nyertes, ezen belül – az előre megadott Jakabon kívül – Mikes Benjámin azt az 52 helyesnek ítélt megfejtést adta meg, amit az előbb felsoroltunk, Zsigovics Gézáné, Éva 43, Pomázi Lászlóné, Ilonka 23, Szadeczki Hajnalka 21 elrejtett nevet talált. Ádány Mihály
Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre! Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el. Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet! Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát! ... Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált. (Zsolt 119,11-18, 162.)
2007. április
M A N N A
GYERMEKOLDAL
Kedves Gyerekek! A múlt havi rejtvények megoldásait a lépcsőházban lévő táblán láthatjátok. Együtt örülünk a márciusi megfejtőkkel, akik: Almási Rubina Ádány Anna Ádány Balázs, Szilvia és Zsófia Boda Gábriel és Péter Zsigovics Benjámin, Dorina és Virág Most pedig következzenek az új feladatok, amelyeket a szokásos módon, Isten előtti jó lelkiismerettel, és ha nagyon szükséges egy kis szülői segédlettel oldjatok meg. Megfejtéseiteket április 29-ig dobjátok be a piros dobozba. Á. J.
Boldog születésnapot! Szeretettel köszöntjük az áprilisi születésnaposokat! Boda Péter (ápr. 4.) Egyed-Kiss Márk (ápr.18.) Örömmel tudatjuk, hogy március 19-én megszületett Gulyás Csaba és Ádány Tímea gyermeke, Johanna. Isten áldását kívánjuk az egész család életére!
Nagy iskolások (11 év felett) Mostani rejtvényetekben a különböző állítások mellett lévő három lehetséges megoldás közül kell kiválasztani az igazat. (A megfejtéshez Máté evangéliumának leírását vegyétek figyelembe!) Karikázzátok be az általatok jónak ítélt választ, majd vágjátok ki a rejtvényt, és nevetekkel ellátva dobjátok be a piros dobozba április 29-ig! 1. Hányszor szólt előre az Úr Jézus tanítványainak a szenvedéseiről? a.) kétszer b.) háromszor c.) hétszer 2. Mennyi ezüstpénzért árulta el Júdás az Úr Jézust? a.) 30 b.)20 c.) 100 3. Melyik városban fogyasztotta el tanítványaival az Úr Jézus az utolsó vacsorát? a.) Betániában b.) Názáretben c.) Jeruzsálemben 4. Hol ígérte meg Péter az Úr Jézusnak, hogy sohasem tagadja meg Őt? a.) a Gecsemáné kertben b.) a Golgotán c.) az Olajfák hegyén 5. Kiket vett maga mellé az Úr Jézus a Gecsemáné kertben, amikor az Atyához imádkozott? a.) Pétert és a Zebedeus két fiát b.) Pétert és Mátét c.) Jánost és Fülöpöt 6. Mi volt a jele annak, hogy Júdás elárulta az Úr Jézust? a.) megfogta a kezét b.) megcsókolta c.) rámutatott 7. Hogy hívták a főpapot, aki kihallgatta az Úr Jézust? a.) Annás b.) Nikodémus c.) Kajafás 8. Mit kérdezett (többek között) Pilátus az Úr Jézustól? a.) Mit vétettél ezek ellen? b.)Te vagy a zsidók királya? c.) Te vagy az Isten fia? 9. Hogy hívták azt a rabot, akit a nép választott az Úr Jézus helyett? a.) Barabbás b.) Balthazár c.) Barnabás 10. Hogyan segítette cirénei Simon az Úr Jézust a Golgotára vezető úton? a.) inni adott Neki b.) bekötötte a sebeit c.) vitte helyette a keresztjét 11. Melyik esemény nem játszódott le, amíg az Úr Jézus szenvedett a kereszten? a.) a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt b.) a főpapok megbánták tettüket, de már nem tudtak közbeavatkozni c.) a római százados felismerte Jézusban Isten Fiát 12. Ki nem volt ott, amikor az Úr Jézus meghalt? a.) a két lator b.) a magdalai Mária c.) József, az ács 13. Kik őrizték az Úr Jézus sírját? a.) a főpap emberei b.) Pilátus katonái c.) a tanítványok +1. Hová ment a tanítványok előtt a feltámadt Úr Jézus? a.) Samáriába b.) Galileába c.) Betlehembe
10
2007. április
M A N N A
Kisiskolások (7-11 év) Vajon jól ismeritek a húsvéti történetet? Ez kiderül, hogyha az alábbi állításokról el tudjátok dönteni, hogy igazak vagy hamisak. Karikázzátok be a mondatok utáni igaz (I), vagy hamis (H) oszlopban lévő betűt, majd a végén olvassátok össze a bekarikázott betűket. A húsvéti örömüzenettel kapcsolatos szó lesz a jó megfejtés. Írjátok be a kipontozott vonalra, írjátok rá a neveteket, végül az egész rejtvényt kivágva április 29-ig dobjátok be a piros dobozba! I H 1. Az Úr Jézus többször beszélt tanítványainak arról, hogy neki szenvednie kell. 2. Az utolsó vacsorán mind a 12 tanítvány részt vett. 3. A Gecsemáné kertben Péter, Jakab és János együtt imádkoztak az Úr Jézussal. 4. Júdás csókkal árulta el az Úr Jézust. 5. Péter háromszor tagadta meg az Úr Jézust. 6. Pilátus sok bűnt talált az Úr Jézusban. 7. Az Úr Jézus ezt kiáltotta a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” 8. A főpapok nem engedték, hogy a sírt bárki is őrizze. 9. A nyitott sírnál angyal adta hírül, hogy az Úr Jézus feltámadt. 10. Az Úr Jézus csak Jánosnak jelent meg, miután feltámadt.
F E C T Á T A Z Á O
A D L S K M E D K S
A megfejtés: …………………………………………..
Ovisok: Húsvétkor minden hívő ember örül az Úr Jézus feltámadásának. Örüljetek ti is úgy, hogy kiszínezitek ezt a képet, majd kérjétek meg anyut vagy aput, hogy írja rá a neveteket, és a kész műveket dobjátok be a piros dobozba.
11
2007. április
M A N N A
SZÜLETÉSNAPOSOK
Szeretettel köszöntjük áprilisban született testvéreinket!
Szabó Sándorné (ápr. 3.) Tapasztó Istvánné (ápr. 3.) Bányai Jozefina (ápr. 4.) Uri Ildikó (ápr. 6.) Nagy Lajos (ápr. 8.) Ádány Ferencné (ápr. 10.) Tokaji Istvánné (ápr. 14.) Ádány Orsolya (ápr. 15.) Menyhért Béláné (ápr. 16.) Kóródi Mária (ápr. 17.) Simon Erika (ápr. 21.) Zákány Csaba (ápr. 26. Juhász Béla (ápr. 28.) Sztasák Mihály (ápr. 30.)
„az istenfélő élet mindenre jó, mert a jelen és a jövendő élet ígérete kapcsolódik hozzá.” (1Tim 4,8/b.) (Kat. ford.) Az istenfélelem nemcsak az örökéletre készülődésünket segíti, hanem földi életünkben is hasznos. Ne úgy nézzetek életetek menetére, hogy valahogy elviseljük annak viszontagságait, aztán majd csak vége lesz, és örökség vár ránk. Gondoljátok át, hogy mekkora ajándék, hogy Jézus Krisztus eljött, és nemcsak megváltást hozott, hanem bennetek él és ti Őbenne, közösségben vagytok Vele, igazgatja utatokat, hitet kaptatok, amire csak itt a földön van szükségetek. Gyarapodást ad, aminek itt kell láthatóvá válnia. Legyen nyilvánvaló életetekben Isten munkája, megmutatva a világnak, hogy a kegyes élet az értelmes élet. Lukács Edit
Gyülekezeti alkalmak −
− − − − − − −
Vasárnap: 9,15 óra: imaóra, gyerekeknek bibliakör, törekvők alkalma 10 óra: Istentisztelet 17 óra: Istentisztelet, kivéve 3. vasárnap Csütörtök: 18,30 óra: Bibliaóra Péntek: 17 óra Biztos Szikla Klub – tiniknek 19 óra: ifjúsági alkalom Húsvéthétfőn az imaházban nem lesz alkalom. Április 10-én 10 órakor: Nyugdíjasok alkalma Április 10-én 18 órakor: Mamaköri alkalom. Április 11-én 18,30 órakor: Elöljárósági tanácskozás
Betegeink dr. Doktor Sándorné Gál Dezső özv. Gál Sándorné Kádárné Kőszegi Mariann özv. Láda Sándorné Szabó Sándorné özv. Takács Sándorné (Kiskőrösi Szeretetház)
„Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad meginogjon; nem szunnyad őriződ.”(Zsolt 121:1-3.)
Programajánló Tv-műsor: MTV 1: Április 9. hétfő 11 óra: Húsvéti istentisztelet Április 29. vasárnap 9,55 óra: Örömhír PAX TV: Április 30. hétfő 19 óra: Békesség Hírnöke. Ifjúsági istentiszteletek: Februártól keddenként 18 órakor a Nap utcai imaházban. Pécsi ifjúsági konferencia: április 27-29.
Közlemények A bibliaköri tanítók egyéb szolgálata miatt április 15-én, vasárnap, az óvodások bibliaköri foglalkozá-
sa elmarad. Ugyancsak elmarad a gyermekek énektanulása is. * Az április 16-21. közötti hétre ütemeztük a kápolnánk ablakcseréjének munkáját elvégeztetni. Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg ezt a nem kis munkát, hogy az időre, minden baj nélkül elkészüljön (amellett szép és jó is legyen a végeredmény)! Azon a héten a csütörtöki bibliaórát majd az alagsori kisteremben tartjuk meg. A tervek szerint vasárnapra minden kész lesz, de akárhogy is alakul, mindenképpen összejövünk, hiszen a délelőtti istentisztelet keretében Manci néni 100. születésnapját is megünnepeljük! Előre is készüljünk, mert a szombat délutáni-esti takarításhoz valószínűleg szükség lesz néhány dolgos kézre… * Ha valaki nem tudná… A gyülekezet új misszióadománybeszedő testvérnőket bízott meg: Ádány Ferencné, Marikát és Gulyás Jenőné, Estillát. A „régiek” mellett (Ádány Béláné, Ádány Mihályné, Kőszegi József, Zákány Gábor) misszióadományainkkal forduljunk bizalommal hozzájuk is!
Szerkesztette: Ádány Judit és Kolozs Nagy János Grafika: Sztasákné Gulyás Boglárka. Fotó: Zsigovics Géza Kiadja a Budai Baptista Gyülekezet, 1118 Budapest, Alsóhegy utca 38. www.budaibaptista.hu 12
