Manna II. évf. 13. szám
A Budai Baptista Gyülekezet lapja
2006. karácsony
Karácsonyi üzenet Üzenem mindenkinek, Hogy a csillag fényéből semmit sem kopott, Értelme lett csak megszokott. Üzenem mindenkinek, Hogy a Gyermek ma is testté lett csoda, Isten jósága, mosolya. Üzenem mindenkinek, Hogy pásztor, király egyformán kedves ott, S előtte boldog lesz legott. Üzenem mindenkinek, Hogy a bölcsek serege most is útra kel, Elég nekik a régi jel. Üzenem mindenkinek, Hogy a szívem ma is repesve fut Felé, Ma is azé a Gyermeké. Füle Lajos
„Velünk az Isten!” Minden olyan korszakban, amelyre a korábbinál is nagyobb sötétség és félelem volt jellemző, fontos jel érkezett felülről, a Világosság Atyjától. A József álmában megjelenő angyal egyértelművé tette, hogy Jézusban az Immánuel-ígéret öltött alakot (Ézs 7,14). Isten elküldte Fiát, aki megüresítette önmagát, lemondva isteni dicsőségéről, majd megalázta magát, felvette az emberi, „szolgai formát” és vállalta annak minden következményét. Betlehemben mint gyenge gyermek jelent meg, s egyszerű körülmények között nőtt fel. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus adományát, hogy gazdag létére szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9). Működése idején hirdette az evangéliumot, betegeket gyógyított, éhezőket elégített meg, és gyötrelmes szenvedéseket kiállva halt meg a kereszten. A zsidók nem gondolták (s ma sem hiszik), hogy az „Úr szenvedő szolgájá”-nak leírása (Ézs 53) szervesen beletartozik a Messiásról alkotott képbe. Az Úr Jézus kortársai egészen más elképzeléseket tápláltak a várt Messiás felől. Olyat vártak, aki tekintélyes, gazdag, és meg tudja szabadítani népét a római elnyomástól. Az Üdvözítő fogadtatását nagyon találóan jellemzi János evangélista: „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,11). Ezért van az – kiterjesztve az értelmezést a zsidó-
kon túl minden emberre –, hogy oly sokan várnak megváltásra. S bár közben ateizmusba, materializmusba és nihilizmusba menekülnek, valójában Isten látható jelenlétének hiányától szenvednek. S ez nem csupán azért szomorú, mert nem hisznek a feltámadt és mennybe ment Jézus Krisztus által elküldött Szentlélek vigasztaló jelenvalóságában, hanem azért is, mert bennünk és rajtunk nem ábrázolódik ki elég felismerhetően Krisztus arca… Korunk embere, a „keresztény Európa” lakója, bár tud Istenről, a gyakorlatban mégis úgy él, mintha Ő nem létezne. A nagy többség jól ismert kifogása: „Ha volna Isten, nem engedné a pusztító háborúkat, járványokat, éhínségeket, mert hatalmában állna a gonoszt egy pillanat alatt megsemmisíteni!” Ez az elvárás testies gondolkodást tükröz, és valahol rokon Izráel hamis Messiás-váradalmával. Ugyanakkor sűrűn lakott földünkön egyre nő az emberek elmagányosodása, a „senki nem törődik velem” érzése. Hazánkban ehhez még társul a frissen bevezetett megszorító intézkedések várhatóan drámai hatása… Csoda-e, ha ebben a helyzetben embertársaink pótlékokhoz fordulnak, „alternatív megoldásokat” keresnek, hogy valamiképp betöltsék az „Isten-alakú űrt”. Van, aki alkoholban, kábítószerben lel társat; van, aki a pénznek hódol; míg mások a sikert, az érzéki gyönyö-
2006. karácsony
M A N N A
csodának: a Jézus Krisztusban való élő hit. Attól kezdve, hogy szívünkbe fogadtuk az Üdvözítőt, megszűnt magányosságunk. Szentlelke által vigasztal, bátorít, tanácsol, gyümölcsöt érlel bennünk, és ajándékokkal halmoz el. Velünk van életünk gondjai között, a próbákban megtart, a kísértésekben megőriz. Jelenlétét érezzük a naponkénti vezettetésben, apró csodákban… Velünk van minden napon a világ végezetéig. Azután pedig? Eljön értünk Jézus Krisztus az ő dicsőségében, hogy vele lehessünk mindörökre! Ennek nyitányaként hangzott fel az angyalok éneke a betlehemi mezők felett…
röket hajszolják; vagy újabban a virtuális valóságba menekülnek. Sokakat vonz az okkultizmus, a New Age által felkínált lehetőségek garmadája. A spiritiszták (mai nevükön: szellemi búvárok) szellemekkel, az UFO-hívők kis zöld emberkékkel népesítik be környezetüket. Karácsony jelentősége éppen abban van, hogy hatalmasan bizonyítja Isten személyes jelenvalóságát kegyelmes lehajlása által. Szeretete arra indította, hogy egyszülött Fiát adja, akinek áldozatára tekintettel kész eltörölni minden megbánt bűnt (Jn 3,16). Mindez a napnál fényesebben jelzi: Isten az ember pártján áll, mellette van! Ő nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és éljen! Egyetlen feltétele van a
Kolozs Nagy János
(IMA)HÁZUNK TÁJÁN December 17-én két kedves alkalomért is hálát adhattunk Istenünknek. Közvetlenül a délelőtti istentisztelet után került sor időseink hagyományos karácsonyi összejövetelére. Dr. Almási Tibor lelkipásztor testvér igei köszöntője után éneklés következett, ezután Tapasztóné Teri néni verset mondott, Pomáziné Ilonka néni bizonyságtételét osztotta meg társaival, Fábián Béla bácsi karácsonyi élményeiről beszélt, majd a finom ebéd következett. Az imádkozást még éneklés és Kovácsné Anna néni versmondása követte. Végül azokról a testvérekről emlékeztek meg időseink, akik tavaly még ott lehettek a karácsonyi ünnepségeken. Köszönjük mindenkinek, aki szolgálatával kedveskedett, mert így hozzájárult ahhoz, hogy ezen az alkalmon is Isten neve dicsőíttetett meg! Délután a kerületi gyerekeknek tartottuk meg a szintén már hagyományossá vált karácsonyi Gyerekklub alkalmát. Örömmel tapasztaltuk, hogy a 24 gyülekezeti gyermek és szüleik mellé, 92 vendég gyermek érkezett családjukkal együtt. Így szép számú hallgatóság gyűlt össze, hogy részese legyen a karácsonyi örömüzenetnek. Nagy Péter testvérünk köszöntötte a résztvevőket, majd a „Kicsiny lettél értem” című ének megtanulása következett, amelyet Gulyásné Ádány Tímea vezetett, ebben két segítője Zsigovics Virág és Boda Gábriel volt. Kiss Laci bácsi már nagyon sokszor volt vendégünk a gyerekklubos alkalmakon, így izgatottan vártuk, hogy most mit talált ki nekünk karácsonyra. Rajzos előadásában karácsony igazi értelmére hívta fel a gyerekek és szüleik figyelmét. A világban legtöbbször a képzeletünk vágyai, a jó és finom ételek elfogyasztása és a szórakozás, a buli fogalmai kapcsolódnak legfőképpen a karácsonyhoz. De Isten nem így gondolkodott, hiszen a HIT ajándékát adta nekünk egyszülött Fia megszületésével, és azzal, hogy mi nemcsak a kisbaba Jézust ismerhetjük meg, hanem megváltó Urunkat is az Ő személyében. Ezután ismét éneklésre került sor, amelyet most az önként jelentkező gyerekek külön kis csoportja vezetett. Az alkalom végén pedig a várva várt ajándékosztás és a szeretetvendégség következett. Köszönjük a segítők munkáját, reméljük, hogy az elvetett mag egyszer ezeknek a kisgyermekeknek a szívében is életre kel!
2
2006. karácsony
M A N N A
TÖRTÉNET
A három fa Egy hideg téli estén aztán egy csapásra megváltozott az első fa élete. Egy csecsemő született ezen az éjjelen – nyilvánvalóan nem közönséges gyermek. Angyalok énekeltek. Pásztorok és királyok jöttek, hogy meglátogassák. Kitalálod, melyik jászolt használta az édesanya bölcső gyanánt? Amikor az első fa felfogta, mi is történt, szíve megtelt örömmel. – Mégiscsak megvalósultak az álmaim – mondta. – Nem raknak ugyan tele arannyal és drágakövekkel, de én hordoztam a világ legnagyobb kincsét. Tovább telt-múlt az idő, összesen mintegy harminc év, és egy napon végre megváltozott a második fa élete is. Kint volt éppen a tó közepén, amikor szörnyű vihar kerekedett. Erősen fújt a szél, és olyan magasra csaptak a hullámok, hogy a kis csónak már azt gondolta, el kell süllyednie. Ám ekkor valami hihetetlen dolog történt. A rajta tartózkodó férfiak egyike felállt. – Hallgass el, némulj meg! – mondta a szélnek és a hullámoknak. És azok engedelmeskedtek neki. Amikor a második fa megértette, mi is történt, az ő szíve is megtelt örömmel. – Mégiscsak megvalósultak az álmaim – mondta. – Nem szállítottam ugyan nagy felfedezőt, de a menny és a föld Teremtőjét vihettem. Nem sokkal ezután a harmadik fa élete is megváltozott. Jött egy ács, és elvitte magával. Megrökönyödésére azonban nem valami szép dolgot készített belőle, még csak nem is valami hasznosat. Ehelyett durva fakeresztet ácsoltak belőle. – Az a fajta kereszt ez, amit a katonák használnak bűnözők kivégzésére – gondolta a fa rémülten. Valóban a vesztőhelyre vitték. Ott a dombtetőn rászögeltek egy halálra ítélt férfit. Tulajdonképpen ennek kellett volna a legborzalmasabb napnak lennie a fa életében, ha nem lett volna ott az a valaki: a rajta kínok kínját szenvedő férfi nem egy szokásos bűnöző volt, akinek a saját bűntettei miatt kellett bűnhődnie. Igazából ártatlan volt. Jézus Krisztus volt ő, Isten Fia, aki a világ bűneiért halt meg. Amikor a harmadik fa rájött, mi is történt, ujjongott a szíve az örömtől. – Mégiscsak megvalósulnak az álmaim – mondta. – Nem én leszek ugyan a legmagasabb fa az erdőben, de ettől a naptól kezdve mint Jézus Krisztus keresztje újból és újból Istenre fogom irányítani az emberek tekintetét.
Volt egyszer három fa. Egymás mellett nőttek az erdőben. Barátok voltak, és – mint többnyire a barátok – ők is sokat beszélgettek egymással. Továbbá – mint többnyire a barátok – ők is teljesen különbözőek voltak, bár ugyanazon a helyen nőttek fel, és mindhárman nagyjából egymagasak voltak. Az első fa szerette a szépet. A második fa szerette a kalandokat. A harmadik fa pedig szerette Istent. Egy napon fáink arról beszélgettek, mik szeretnének lenni, ha majd nagyok lesznek. – Ha felnövök, faragott kincsesláda szeretnék lenni, teli ragyogó drágakövekkel – mondta az első fa. A második fa nem ilyen dolgokra gondolt. – Ha felnövök, hatalmas hajó szeretnék lenni – mondta. – A kapitánnyal, egy nagy kutatóval együtt új országokat fogunk felfedezni. A harmadik fa közben az ágait rázta. – Én egyáltalán nem szeretném, hogy feldolgozzanak – mondta. – Szeretnék itt maradni, ahol vagyok, és minden évben egyre magasabbra nőni, hogy én lehessek az erdő legmagasabb fája. Ha aztán rám néznek az emberek, látják, hogy Istenre mutatok. Teltek-múltak az évek, és egyszer csak három favágó érkezett az erdőbe. – Végre! – kiáltott fel az első fa, amikor az első favágó kezdte kivágni őt. – Most fog valóra válni az álmom, hogy kincsesládika leszek. – Remek! – kiáltotta a második fa, amikor a második favágó őt kezdte kivágni. – Most megvalósulhat az álmom, hogy vitorláshajó leszek. – Jaj, ne! – kiáltott fel a harmadik fa, amikor a harmadik favágó őt kezdte kivágni. – Akkor nem tudom többé Isten felé irányítani az emberek tekintetét. A favágók elvitték a három fát, amelyek közül kettő számára sokat ígérőnek nézett ki a jövő. De nemsokára mindhármuknak el kellett temetniük az álmaikat. Ahelyett, hogy szép kincsesládikát faragtak volna belőle, az első fát állatoknál használatos csúnya etetővályúvá, jászollá dolgozták fel. Kecses vitorlás helyett egyszerű halászcsónak lett a második fából. A harmadik fából pedig semmi sem készült. Csak gerendát fűrészeltek belőle, és ott hagyták az építőmunkás kertjében. Az élet folyt tovább. Évek teltek el. A három fa lassacskán megtanult együtt élni széttört álmaival.
Lynda Neilands
BIZONYSÁGTÉTEL 3
2006. karácsony
M A N N A
Karácsonyi fények ja közül háromnak ekkorra esik a születésnapja. Szenteste előtt, 23-án Kornél fiunk, 22-én felesége, Gyopár született. Az ünnepeltek körébe én szintén beletartozom, hiszen éppen karácsony másnapjára esik születésnapom. Tavaly óta pedig december 27. is ünneppé vált számunkra, mert akkor született ötödik unokánk, Dániel. Így már négyre növekedett családunkban a születésnapjukat karácsony idején ünneplők száma! A gyertyafényre révedő tekintettel szeretteimre gondolok és hálát adok értük. Ezekben a meghitt napokban elsősorban mégis karácsony legnagyobb szülöttjére, az Úr Jézusra tekintek, csendes csodálattal. Őreá, aki a „világ világosságaként” elhalványít minden más – egyébként kedves – ünnepi fényt. „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,15).
Elkápráztató ünnepi ragyogás vesz körül bennünket karácsony idején. Az üzletközpontokban, tereken, utcákon csillogó fény vonja magára a járókelők érdeklődő tekintetét. Egyre több családi ház kertje is hasonlóan pompázik. Néhol az ablakszemekből a „betlehemi csillag” fénye ragyog, vagy éppen „angyalszemek” mosolyognak ránk. Régi hagyomány – családunkban is szép szokás –, hogy karácsonykor otthonunkban gyertyát gyújtunk. A lobogó láng és a kellemes illat meghitt, ünnepi hangulatot áraszt. Ám a mi családi asztalunkon nem csak karácsonyi díszként, hanem születésnapi torta dekorációjaként is lobog a gyertyaláng. És ilyen ünnepből nálunk több is van karácsony táján. Ugyanis családunk hat felnőtt tag-
Dr. Almási Tiborné
Éppen 15 éve történt 1991. december 22. örökre emlékezetes nap marad számomra. Karácsony előtti vasárnap volt, úrvacsorai alkalom az újkígyósi gyülekezetben. Ott éltünk, a feleségemmel abba a gyülekezetbe jártunk. Mindenki ünnepi hangulatban készült az alkalomra, teli várakozással, boldog szívvel. Bennem viszont ott motoszkált valami, amit igazából nem tudtam soha megmagyarázni. Arra határozottan emlékszem, hogy nem szerettem azokra az alkalmakra elmenni, amikor úrvacsorát osztottak. Feszengtem mindig, vágytam én is a jegyeket venni, de valami visszatartott a döntéshozataltól. Az volt a legrosszabb, amikor meg kellett fogni egymás kezét, és együtt énekelni, hogy: „Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt Krisztus által szeretetben! Szilárd ez és örök.”. Éreztem, hogy ez nem igaz rám nézve, én nem kötöttem szövetséget Jézussal. Én nem vagyok Krisztus által szeretetben testvére azoknak, akiknek a kezét fogom. Elmentem mégis ezekre az istentiszteletekre, de egy dologhoz ragaszkodtam, hogy az utolsó sorba a kispadra ültem. Aznap mellettem ült a sógorom a kisfiával, Armanddal (ez a későbbiekben fontos lesz). Elkezdődött az istentisztelet, pásztorunk (Papp János tv., jelenleg a Nap u. gyülekezetben szolgál ) a közelgő ünnepről és az Úr Jézus Krisztusról beszélt, arról, hogy megszületett a világnak, de a világ nem fogadta be. A feszengésem egyre csak nőtt, nem hagyott nyu-
godni a gondolat. Én is azok közé tartozom, akik nem fogadták be? Elérkezett az úrvacsoraosztás, én mindenfelé néztem, csak Krisztus megtört testére nem. Mikor mellettem tovább mentek, Armand oldalba bökött, és megkérdezte: „Géza, te miért nem vettél?”. Mint kétélű kard hasított szívembe a kérdés, tudtam, hogy most az Úr egy gyermeket használ arra, hogy kimozdítson ellenállásomból. Igazán elfogadható, értelmes választ nem tudtam adni a kérdésére, viszont ott égette a lelkemet továbbra is, míg meg nem hozták a poharat. Amikor elhaladtak mellettünk, a fiatalember ismét megbökött a könyökével: „Te miért nem veszel?”. Akkor döbbentem rá, hogy én vagyok gátja a szövetségkötésnek. Egy pillanat alatt megtört lelkem ellenállása, mintha összezúztak volna, nem volt már tovább kellemetlen megfogni testvéreim kezét, és énekelni velük: „Áldott legyen a frigy…”. Alig vártam, hogy vége legyen az istentiszteletnek, tűkön ültem a helyemen, amit pásztorunk észre is vett, mert ezt mondta: „Úgy látom, Géza barátunk mondani akar valamit.”. És végre elmondtam, hogy szeretném az Úr Jézust követni, szeretnék az Ő gyermeke lenni, és ebbe a gyülekezetbe tartozni. Mint mikor egy nagy teher leesik a kerékpárunk csomagtartójáról és könnyű lesz tovább tekerni, ilyen érzés volt számomra ez a perc. Megszabadultam egy nagy tehertől, ami nyomta a lelkemet. Hálás vagyok Istennek, hogy értem nyúlt a világba, mint a pásztor azért az egy juháért, aki szakadékba esett. Nem hagyott elveszni, nem mondott le rólam. Há4
2006. karácsony
M A N N A lás vagyok az újkígyósi testvérekért, akik, mivel akkor még nem volt bemerítő medence az imaházban, egy lélekért is elhozták a Jordánt. A következő hónapokban megépítettek bemerítő medencét. Nem harc nélküli az életem, a küzdelmektől sem mentes, de mindig ott van velem az Úr Jézus Krisztus, aki vigyáz rám, akihez for-
dulhatok minden gondommal, örömömmel. Úgy szeretném élni az életem, ahogy azt a bemerítéskor kapott igében olvashatjuk: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Jel 2,10b). Zsigovics Géza
Karácsonykor – özvegyen egy első karácsony, de egyedül! Elképzelni sem tudtam, hogy az milyen lesz. Most már a negyedik, társ nélküli karácsonyra készülök, egyrészt abban a tudatban, hogy párom a mennyben ünnepel, másrészt pedig, hogy nekem még feladatom van, vagy Istennek még faragnivalója van rajtam. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy azért vannak kellemes gondjaim is, az ajándékozásra készülődve. Hiszen magányomat oldandó, a mindennapi problémák megoldásához kaptam egy kedves fiatal párt, akik úgy gondoskodnak rólam, mint jó gyermek a szülőjéről, és én mint egy mami szeretem őket. Ha mindezek ellenére néha elcsüggedek, igyekszem szilárdan ráállni arra az igére, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban…”, és a mindenkor aktuális feladatra koncentrálni, hogy útmutató lehessek azoknak, akiknek csak Jézuskájuk van, hogy mielőbb a feltámadt Krisztust, személyes megváltójukat ünnepeljék.
Ez a két szóból álló mondat szomorúságot áraszt, és így valakiből sajnálatot, másból pedig részvétet vált ki. Igazán együtt érezni mégis csak az tud, aki szintén ebben az élethelyzetben van. Amikor párommal, Sanyival elkezdtük közös életünket, jöttek a hétköznapok, az ünnepnapok, és hamarosan elérkezett az első karácsony is. Természetesen szeretetben, örömben teltek az ünnepnapok. Hálásak voltunk Istennek, hogy mindkettőnk szívében már kora ifjúságunkban megszületett Krisztus, és így a világ sok-sok kísértésével szemben védettek lettünk. Így volt ez mind a 26 együtt töltött karácsony alkalmával. Aztán az Úr úgy döntött, hogy hazahívja beteg, megfáradt gyermekét, az én Tőle kapott segítőtársamat. És újból elölről kezdődött a számolás, és megint lett
Kosztán Sándorné, Magdi
VELÜNK TÖRTÉNT
Híradás a Leánykör első alkalmáról Az elmúlt időszakban kezdett teret hódítani látáskörünkben az a tény, hogy az ifjúságon, sőt a gyülekezeten belül elég nagy szétszóratottságban vagyunk, s alig ismerjük egymást. Először csak ötletként vetődött fel, majd elhatározásként erősödött meg, rövid időn belül pedig a tettek mezejére lépve december 2-án, szombaton, 17 órakor sor kerülhetett az első LEÁNYKÖR-i alkalomra. A Sonkoly család kedvességét és vendégszeretetét élvezhettük ezen a délutánon. Tizenegyen vettünk részt ezen a beszélgetős és játékkal fűszerezett találkozón, de reményeink szerint a jövőben bővülni fog e kis csapat létszáma. Ahogy körben ülve elkezdtük megosztani egymással a gondolatainkat, tapasztalatainkat, rádöbbentem arra, hogy mennyire szükségünk van a mély és őszinte
lelki beszélgetésekre. Egymás bátorítása, erősítése által Isten összefogó szeretetét éreztem. Az első alkalom befejezéseként egy olyan játékot kerestünk elő, amely során beleláthattunk, hogy mit is gondolunk egymásról, milyennek ismertük meg a másik személyiségét a gyülekezetben eltöltött évek, hónapok, hetek során. Természetesen nem tagadtuk meg magunkat abban, hogy a gyülekezeti szokásokhoz hűen készítettünk egy kis szeretetvendégséget, süteménnyel, gyümölccsel és üdítővel. Elmondhatom, hogy sok apró áldást nyertem a frissen induló LEÁNYKÖR csoportjában eltöltött órák alatt. Hiszem (hisszük), hogy az Úr áldása lesz közöttünk minden alkalomkor. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat. Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben. (Péld 27,17,19). Vadas Márta
5
2006. karácsony
M A N N A
GYERMEKOLDAL
Kedves Gyerekek! kapnak e névsor láttán, és lelkesebben fejtik majd meg az elkövetkező rejtvényeket.
Amikor kezetekbe veszitek ezt a mostani újságot, már mindenki boldogan mesélhet a karácsonyra kapott ajándékairól. Örüljünk együtt annak, hogy az Úr Jézus azon a régi, első karácsonyon minden emberért megszületett! Kívánjuk, hogy a ti szívetekben is szülessen meg a Megváltó, hogy azután Vele együtt tudjatok járni a keskeny úton! A múlt havi rejtvények megoldásait a lépcsőházban lévő táblán láthatjátok.
Boda Péter 11 Zsigovics Benjámin 10 Ádány Balázs 9 Zsigovics Virág 9 Ádány Szilvia 8 Boda Gábriel 8 Almási Rubina 7 Uri Imre 6 Ádány Anna 4 Ádány Rebeka 4
A decemberi helyes megfejtők: Antal Nikolett Ádány Anna Ádány Balázs Ádány Zsófia Boda Péter
Uri Benjámin Uri Imre Zsigovics Benjámin Zsigovics Dorina Zsigovics Virág
Sonkoly Anna 4 Uri Benjámin 4 Ádány Zsófia 3 Kiss Máté 3 Zsigovics Dorina 3 Ádány Máté 2 Sztasák Ábel 2 Antal Nikolett 1 Nagy Máté 1 Sztasák Zsófia 1
A Bibliából tudjuk, hogy „méltó a munkás a maga jutalmára”, ezért 26-án délelőtt, a gyerekkarácsony után mindenki megkapja az egész éves munkájáért járó jutalmát. Most pedig szokás szerint következzenek az új feladatok, amelyeket a szokásos módon, Isten előtti jó lelkiismerettel, és ha nagyon szükséges egy kis szülői segédlettel oldjatok meg. Megfejtéseiteket január 28-ig dobjátok be a szokásos piros dobozba.
Ígéretünkhöz híven most értékeljük az egész éves munkátokat. Az alábbiakban azok neveit olvashatjátok, akik helyes megoldásokat dobtak be 2005 novembere és 2006 decembere között. A név mellett a helyes megoldások számát láthatjátok. Reméljük, hogy akik eddig még nem, vagy csak ritkán ültek neki a feladatoknak, azok nagyobb kedvet
Kisiskolások (7-11 év) A mostani feladatotok az lesz, hogy Lukács és Máté evangéliuma alapján találjátok ki, hogy az első karácsonykor
Ki mondta kinek? 1. 2. 3. 4. 5.
„Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” „Ímé, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” „Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?” „Üdvözítő született ma néktek, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” „Menjünk el egész Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.” 6. „Hol van a zsidók királya, aki most született?” 7. „A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.” 8. „Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!”
A megfejtéseket odaírhatjátok az igeversek után is, de külön papírra írva is elfogadjuk. A neveteket sem lefelejtve, dobjátok be a szokásos piros dobozba.
Nagy iskolások (11 év felett) 6
2006. karácsony
M A N N A
Íme, a karácsonyi történethez nagyon is kapcsolódó két igevers, jól összekeverve. Megfejtésül nemcsak a helyes sorrendben leírt verseket kérjük, hanem az igehelyeket is. A megoldásról ne felejtsétek le a neveteket sem, utána irány a piros doboz!
IZRÁEL MERT ÁLDOTT MEGTARTÓM ERŐS ÍME ÉN NÉPÉT ENGEM HÁZÁBÓL MEGALÁZOTT NEKÜNK SZOLGÁLÓLEÁNYA FOGVA DÁVIDNAK MINDEN URAT ÉS ÜDVÖZÍTŐT MAGASZTALJA SZERZETT BOLDOGNAK LELKEM SZOLGÁJÁNAK UJJONG NEKI MOSTANTÓL AZ ISTEN NEMZEDÉK AZ MEGLÁTOGATTA ÉN HOGY LELKEM ÉS ISTENE ELŐTT AZ MOND RÁTEKINTETT VÁLTSÁGOT VOLTÁRA AZ TÁMASZTOTT ÉS ÚR
Ovisok:
Boldog születésnapot!
Biztosan kitaláltátok már, hogy kik vannak a képen. Színezzétek ki, majd anyuék írják rá a neveteket, és dobjátok be a piros dobozba.
Szeretettel köszöntjük (most előre) az egyetlen januári születésnapost, Ádány Zsófiát (jan. 15.)!
HÓPELYHEK „Ne várj nagy dolgot életedben! kicsiny hópelyhek az örömök.” Túrmezei Erzsébet
Kicsiny „hópehelynek” tűnik, de nekem mégis nagy örömöt jelentett, amikor egyik nap Szilvi unokám eljött hozzám iskola után. Abból pedig, hogy a következő héten egyik osztálytársát is magával hozta, arra következtettem, hogy jól érezte magát nálam. Az meg különösen kedves színfoltja volt ez utóbbi látogatásának, hogy a falon függő fotót, így mutatta be az osztálytársának, hogy „a mi családunk”. Ezt a nagy fotót gyermekeinktől kaptuk, a 40. házassági évfordulónkra, ami 2003. április 3-án volt. Csabi még nem volt Timi férje, Barni pedig még nem született meg, ezért ők nincsenek rajta. Sőt, férjem meg én sem, mert meglepetésnek készült. Szilvi engem felüdített a látogatásaival, s közben ő is jól érezte magát. Ehhez hozzájárult az is, hogy egy időre Barni is ott volt, és lehetett vele hancúrozni. Ez az ige visszhangzik bennem: „…és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11, 25/b). Ádány Mihályné, Annuska
7
2006. karácsony
M A N N A
SZÜLETÉSNAPOSOK
Szeretettel köszöntjük (most előre) januárban született testvéreinket!
Zsigovics Gézáné (jan. 4.) Kiss Gyula (jan. 5.) Tokaji István (jan. 20.) Uri Imréné (jan. 21.) Magyar Sándorné (jan. 25.) Horpácsi Tivadar (jan. 27) Ökrös Sándorné (jan. 27.) Magyar Sándor (jan. 28.) Tóthné Jusztin Anikó (jan. 30.)
„Hiszen a bűn nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek.” (Róma 6,14). Ha kegyelem alatt vagytok, akkor a sátán nem uralkodik felettetek. Átadtátok az uralmat az Úrnak, aki átvitt a sötétségből a világosságba, elnyomásból szabadságba, az Ő Fiának országába. Ez a váltás forradalmi változással jár mindenkinek az életében. A sátán uralma véget ért, és megkezdődött Jézus Krisztus uralma. Bármikor is volt ez az átalakulás, őrizzétek meg ezt az állapotot, soha ne történjen visszarendeződés. Figyeljetek mindig arra, hogy ki jut szóhoz életetekben, kinek adtok felhatalmazást a kormányzásra. Hozzatok jó döntést! Lukács Edit
Gyülekezeti alkalmak −
− −
Vasárnap: 9,15 óra: imaóra, gyerekeknek bibliakör 10 óra: Istentisztelet 17 óra: Istentisztelet, kivéve 3. vasárnap Csütörtök: 18,30 óra: Bibliaóra Péntek: 18 óra: ifjúsági alkalom
Ünnepi program: − December 25-én, hétfőn: imaóra 9,15 óra, karácsonyi istentiszteletek 10 óra és 17 óra − December 26-án, kedden: gyermekkarácsony 10 óra − December 31-én, vasárnap: imaóra 9,15 óra , istentisztelet: 10 óra, óévi Istentisztelet, 17 óra, szeretetvendégség − Január 1-én, 10 órakor újévi imaóra
Betegeink Gál Dezső Horpácsi Tivadar Kádárné Kőszegi Mariann özv. Láda Sándorné özv. Takács Sándorné (Kiskőrösi Szeretetház) Imádkozzunk kedves testvéreinkért! Kérjük mennyei Atyánkat, hogy Ő legyen velük testi-lelki szenvedéseikben!
„Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. (Zsolt 84: 6-8.).
Postaládánkból
„Az Úr eljövetele” A várakozás, a készülődés szent karácsony ünnepére, eszembe jutatta a gyermekkor árvaházi karácsonyait. A szentesti ünnepségre a mai napig is nagyon jó érzés visszaemlékezni. A sok szép karácsonyi ének, közülük is a „Csilingelő harangocskák” kezdetűt emelném ki. A versek! És végül persze az ajándékok. Számunkra parányi örömöt adó kincsek. Emlékek. Az árvaházban tanultak, a mindenkire vonatkozó igazságos fegyelem példaértékű volt! Az igazságérzetem sokszor bajba sodort később. Saját mércém az volt, hogy nincs nagyobb fájdalom a ki nem mondott igazságnál. Hányszor dúdoltam magamban: „Ami most rejtve végbemegy, napfényre jönni fog…”. Az imádkozzál és dolgozzál „ige” napirenden volt. Az iskolai dolgokon túl mindent megtanultunk ami a mindennapi életben, mint munka adódott. Volt jószág, kony-
hakert, gyümölcsös, házimunkák, konyhai teendők; a krumplihámozást, mi fiúk végeztük. Ezekben mind segítettünk, így tanultuk. De nagy hasznát is vettem ezen tudományoknak későbbi életemben! Békességes ünnepet kívánok a gyülekezetnek! Pálinkás Ferenc, volt árvaházi növendék
Újévi recept (2007) Vegyél 12 hónapot. Gondosan tisztítsd meg a keserűségtől, kicsinyességtől, félelemtől, haragtól. Ezután oszd fel a hónapokat 30 vagy 31 napra. Minden napot készíts el egy rész munkából, három rész jóakaratból, és egy gyűszűnyi derűből. Mindehhez adj egy csipet iróniát és egy késhegynyi tapintatosságot. A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel. A kész ételt mindig díszítsd apró figyelmességgel és tálald fel mosolygó arccal. Szeretettel: Nagy Rezső
Szerkesztette: Ádány Judit és Kolozs Nagy János Grafika: Sztasákné Gulyás Boglárka. Fotó: Zsigovics Géza Kiadja a Budai Baptista Gyülekezet, 1118 Budapest, Alsóhegy utca 38. 8
