május XX. évf. 5. szám HU ISSN május

2009. május

9

www.uj-muveszet.hu

200 . május • XX. évf. 5. szám

ára

HU ISSN 08662185

635 Ft

uM-2009-05-majus-02-borito-kival1 1

Nemzetközi műtárgyak magyar magángyűjteményekben A szecesszió pin up girljei A múzeum mint land art A Kis Varsó halott, a legenda él

2009. 04. 29. 7:28:22

Molnár L á szló József H U N G A R T

Grafikusművész

ö s z t ön d í j a s

A HUNGART Egyesület 2007. évi ösztöndíj átadó ünnepsége

HUNGART EGYESÜLET 1055 Budapest, Falk Miksa u. 30., tel.: (06-1) 302-4386, tel./fax: (06-1) 302-3810, e-mail: [email protected], web: www.hungart.org

uM-2009-05-majus-02-borito-kival2 2

2009. 04. 29. 7:29:38

Friedensreich Hundertwasser:

Fortunato Depero: Plakát a Balli plasticihez, 1918

La lune en rodage, 1953

Alfons Mucha: Job, 1896

tar talom

Személyes viszonyok Gyűjtemények gyújtópontban

4

26

Kontextuskeresők Nemzetközi műtárgyak magyar magángyűjteményekben

9

Jovánovics György kiállítása

28

Balla Vivien, Gunics Dóra, Szederkényi Bella kiállítása

Fortunato Depero múzeuma Roveretoban

30

Kortárs művészek kapcsolatban

A Ludwig Múzeum új szerzeményei

32

Az Artus Kortárs Művészeti Stúdió képzőművészeinek kiállítása

Válogatás Offenbächer Ferenc gyűjteményéből Közép-európai radar

16

Kiállítás

35

Kovács Péter: Régebbiek, újabbak

Mucha-plakátok a Szépművészeti Múzeumban

38

40

MULADI BRIGITTA

A Kis Varsó halott, a legenda él

A tolerancia művészete – kortárs magyar-szlovák kiállítás

Két darab DÉKEI KRISZTA

A megsebzett föld fia

42

LÓSKA LAJOS

A kérlelhetetlen fürkésző

Slaven Tolj: Retrospektív cím nélkül

24

P. S Z A B Ó E R N Ő

Kettős világ Incze Mózes kiállítása

HUDRA KLÁRA

A múzeum mint land art

22

VÁRALJAI ANNA

Csupán közelíthetünk felé…

GELLÉR KATALIN

A szecesszió „pin up girl”-jei

19

SZEIFERT JUDIT

A fiúk a gyárban dolgoznak

BÁLVÁNYOS ANNA

Az értő szem diadala A borítón Incze Mózes Mennybemenet (2008, olaj, vászon, 110x90 cm) című festményének részlete látható. A kép a Forrás Galériában tekinthető meg.

HEGEDŰS ORSOLYA

Tandem

CSIZMADIA ALEXA

Rejtőzködő művek 14

BORDÁCS ANDREA

Kapcsolathiány


A futurista háza

12

HANS BELTING

Árnyékkal rajzol és fénnyel komponál

SPENGLER KATALIN

feLugossy László SZABÓ NOÉMI

Horvát anzix Kortárs horvát rajz

44

FELEDY BALÁZS

Vissza a feledésből Gáspár Aladár képtárgyai

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2009-05-majus-01.indd 1

Gunics Dóra: Születésem előtt, 2007

Kis Varsó: Bolondok hajója, 2008

feLugossy László: Torony, 2008

2009. 04. 28. 17:10:34

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Jordi Pallarés spanyol képzőművész tárlatát a Léna & Jordi Pallarés kiállítása Szentendrén Roselli Galéria rendezi meg. Régi Művésztelep, 2009. május 29–június 29. Reményeik szerint a kiállítás méltón reprezentálja a nemzetközileg is elismert alkotó egyetemes érvényű, filozofikus ihletettségű művészetét. Az életről és a halálról, az egyénről és a közösségről elmélkedő katalán művész a spanyol kultúrában gyökerező, monumentális hatású művei ősi rítusokat idéznek. Forma- és színszimbolikája, expresszív-dinamikus festőisége azonban több forrásból is táplálkozik: a szakrális hagyományoktól a 20. századi európai és amerikai avantgárd művészetig. A létezés problémáit, a komoly sorskérdéseket feszegető absztrakt művek mellett az érdeklődők megtekinthetik Jordi Pallarés egyes portréit és a bikaviadaloktól ihletett szenvedélyes alkotásait. A tárlat igazi szenzációja, hogy azon az új művek mellett a legfrissebb alkotás is helyt kap. A művész rendhagyó módon – a megnyitón (május 29-én, 17 órakor) – a meghívott vendégek előtt készíti el a képet, ezzel is támogatva a mű és a befogadó közt létrejövő dialógust.

HISPANIA

Jordi Pallarés: Mozart (részlet), 2005, olaj, vászon, 100x100 cm

Az impresszionizmus sodrában A magyar festészet plein-air törekvései 1830–1920 között KOGART, 2009. április 3– augusztus 2.

A művészettörténetben új fejezet a francia impresszionisták festészete, amely utat nyitott a modern művészetnek az évszázadokon átívelő akadémizmussal szemben. A szabadban való festés, a festmények atmoszférikus, fénnyel telített képi világa együtt járt a kötetlenebb témaválasztással.

mos más kiemelkedő művészének alkotásai új megközelítésben kerülnek egymás mellé a falakra. A kiállítás külön érdekessége, hogy a korai előzményeket is bemutatja: felsorakoztatja Barabás Miklós, id. Markó Károly vagy Kovács Mihály, Ligeti Antal és Telepy Károly napsütötte tájképeit.

A KOGART-ban nyíló új időszaki kiállítás a magyar festészetnek azt a vonulatát szeretné megismertetni a közönséggel, amelyek kapcsolatba hozhatók a Franciaországból kiinduló impresszionista és plein air festészettel. A kiállításon a magyar plein air olyan festőóriásai sorakoznak fel, mint Szinyei Merse Pál, Paál László, Munkácsy Mihály és Mednyánszky László. A nagybányai művésztelep új festőiségű törekvései, a szolnoki iskola művészeinek munkái mellett, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Csók István és a magyar festészet szá-

A KOGART három emeletén mintegy félszáz festő 136 munkája látható, több mint egy tucat közgyűjteményből és mintegy harminc magángyűjteményből válogatva. Ausztriából, Németországból és az Egyesült Államokból is érkezett néhány remekmű, közülük kiemelkedő jelentőségű az amerikai Salgó-gyűjteményből kölcsönzött két kép: Munkácsy Szénarakása és Szinyei Merse Pál Anya és gyermekei I. című képe. Ez utóbbi most először látható Magyarországon.

Csontvárytól a fiatal kortársakig Válogatás az Antal–Lusztig-gyűjteményből Székesfehérváron 2009. április 10–május 24.

Négy intézmény együttműködésével, négy helyszínen rendezik meg a debreceni Antal–Lusztig-gyűjteményből a Fehérvári válogatás című kiállítást Székesfehérváron: a Csók István Képtárban, a Volksbank Galériában, a Pelikán Galériában és a Városi Képtár Deák Gyűjteményében.

2


mintegy háromezer műtárgyból álló kollekció bemutatja a magyar képzőművészet fejlődését a 19. század végétől napjainkig: Csontváry, Rippl Rónai, Gulácsy, a Nyolcak és aktivisták csoportja, Anna Margit és Ország Lili munkáit, valamint kortárs műveket.

A négy helyszín egymást is kiegészítő válogatása lehetővé teszi, hogy több mint háromszáz műtárgy bemutatásával a látogatók átfogó képet kapjanak a jelentős értékeket magában foglaló magángyűjteményről. Az intézményekben a magángyűjteményből kiállított műtárgyak kapcsolódnak a város művészeti hagyományaihoz és a közgyűjteményeiben őrzött alkotásokhoz. Csontváry Kosztka Tivadar: Délutáni vihar Trauban, 1900 22x63 cm, olaj, vászon

2009. május

Antal Péter az egyik legjelentősebb magángyűjteményt építette fel az elmúlt évtizedekben. A tradíció adott volt, hisz már a nagyapa, Lusztig Sámuel is gyűjtött műtárgyakat; ez az anyagi és szellemi örökség alapozta meg a gyűjtemény további gyarapítását. A

Mészöly Géza: Halásztanya a Balaton partján (részlet), 1883

2009. 04. 28. 17:11:26

k i á l l í t á s ajánló

nös egyensúlyt teremt a lendületes vonal, a végletekig feszített fény-árnyék kontraszt, a forma köztes állapotként való megjelenítése és rafinált feloldása, az érzéki anyagkezelés és az expresszív kifejezésmód között. A struktúra és a gesztus egymásba szövődésének eleven párbeszédéből elementáris erejű, látomásos és mágikus művek születnek, amelyek egyre több nézőpontból engedik látni az alkotás belső folyamatát, és tömör nyelvvé sűrítik az önkifejezés gazdagodását.

Klimó Károly retrospektív tárlata Győrött Városi Művészeti Múzeum, Napóleon-ház, 2009. május 14–július 19.

Klimó Károly mögött következetes és egyenletesen kiemelkedő életpálya áll, amiről bárki meggyőződhet, ha ellátogat a művész győri kiállítására. A tárlat retrospektív, de nem törekszik az egyes alkotói korszakok terjedelmes bemutatására, inkább összegzésre, amely a legújabb alkotásokra is kiterjed. A színek kifejező erejére, formateremtő hatására, az anyag optikai minőségére, valamint a véletlenre és a törvényszerűre együttesen építő művész külö-

Klimó Károly: Villanások (részlet), 2008, vegyes technika, 70x100 cm

választ koruk kérdéseire, s Lengyelországban Lengyel és magyar grafika 1918–1939 között és Magyarországon Magyar Nemzeti Galéria, 2009. március 13–június 28. egyaránt megjelent a tradicionális és modern Ebben a lapszámban több írásunk is foglakozik formák művészi vegyítésének jelensége: az a közép-európai térség művészetével – a témáegyes témákon belül nyomon követhetők a hoz kapcsolódik a Varsói Nemzeti Múzeum és a korszak különböző irányzatai, az expresszionizMagyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményémus, a konstruktivizmus, a neoklasszicizmus, a nek közös kiállítása is, amely a sokszorosított verizmus, az art deco és a szürrealizmus, illetve grafika alkotásain keresztül mutatja be a két ezek egyéni variációi és keveredései. A különbövilágháború közötti időszak rendkívül összetett ző irányzatok szintézise a közép-európai régió lengyel és magyar művészetét. művészetének lényegi sajátsága. A tárlat együtt láttatja az avantgárd és az A kiállítás valódi csemege azoknak, akikhez azzal párhuzamosan élő más művészi kifejeközel áll a műfaj intimitása, a valósághoz való zésmódok képviselőit. A hagyománykereső, a részletes megfigyelést igénylő hozzáállása. klasszikus művészetből vagy a népművészet-

Párbeszéd fekete-fehérben

ből merítő alkotók a régmúlt művészetének tanulmányozásával, felelevenítésével kerestek

Moholy Nagy László: Konstrukció (Kestner mappa), papír, litográfia 60x44 cm

A nemzetközi vásárok összehangolása Bécs, Messegelände, 2009. május 7–10. következtében az idén nem áprilisban, hanem májusban kell Bécsbe utaznunk, hogy egy nagy nemzetközi képzőművészeti seregszemlét megnézhessünk. A hivatalosan május 7-től látogatható vásár előző este nyílik, és a sajtó számára már akkortól nyitva állnak a kapuk. A rendezők az ötödik Viennafair centrumába 2009ben a fiatal művészeket, valamint Kelet- és Közép-Európát helyezték, amely nagyban elősegítette, hogy a magyar kortárs képzőművészet a megszokottnál nagyobb arányban képviseltesse magát az osztrák fővárosban. A nagy intézmények közül a Budapest Galéria, a Kiscelli Múzeum, a Mai Manó ház, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, a Műcsarnok, a Fiatal Művészek Stúdiója, a galériák közül az acb, az Inda, a Kisterem, a Ráday és a Viltin állítanak ki.

Viennafair

Csontó Lajos: Godspeed – Közös nevező, 2008, fotósorozat, lambdaprint

2009. május

(Inda Galéria)


3

2009. 04. 28. 17:11:46

szerezzenek a szélesebb szcénára. Így elérkezett az ideje, hogy a szélesebb közönség is áttekintést kapjon a legjellem-

SPENGLER KATALIN

Kontextuskeresők Nemzetközi műtárgyak magyar magángyűjteményekben

zőbb gyűjtői koncepciókról. A privát kollekciók építése azonban nem feltétlenül a nyilvánosság előtt zajlik, ezért az általunk felrajzolt kép koránt sem teljes. Műtárgypiaci információk szerint az alább megkérdezett gyűjtőkön kívül hasonló utakon jár például Barabás Lajos, Feuer András, Horváth Béla, Hunya Gábor, Karvalits Ferenc, Ludman Lajos, Málnay B. Levente, Petrovszky Gábor és reményeink szerint még sokan mások. Az általam megkérdezett gyűjtők a hazai gyűjteményi anyagukból kiindulva, átgondoltan megformált koncepciók mentén vásárolnak nemzetközi műtárgyakat. Mindannyiuk

Bár a külföldi műtárgyak gyűjté-

célja, hogy kontextusba helyezzék a kortárs magyar

sének komoly hagyományai voltak

művészetet. Többségük tanácsadók segítségét is igénybe

a 20. század első felében Magyarországon,

veszi. A nagy művészeti vásárokon, a nemzetközi művé-

a rendszerváltás után újjászülető hazai

szeti sajtóból, könyvekből, külföldi és magyar múzeumok

műtárgy-kereskedelemben hosszú ideig nem

kiállításai alapján tájékozódnak, több külföldi galériával,

éledt fel a nyitottság a nemzetközi művészet

műgyűjtővel állnak kapcsolatban. Egybehangzó véleményük

iránt. A megfelelő tőke hiányában sem a

szerint a külföldi műkereskedelem jóval professzionáli-

múzeumok, sem a műkereskedők nagy több-

sabban működik a hazainál. Ez sok egyéb mellett a galériák

sége nem vezérelhette, nem befolyásolhatta

kitűnő programjaiban, magas szintű és kitartó marketing-

ezt a folyamatot. Az ezredforduló óta valami

tevékenységében, érdekérvényesítő erejében, a művészek hosszú távú, következetes menedzselésében, a vásárlókkal való kapcsolattartás minőségében s a műtárgyak iránti feltétlen tiszteletben nyilvánul meg. Egy vezető külföldi galériában maga a vásárlás aktusa is egyfajta tanulás a gyűjtő számára, hiszen a különböző területekre szakosodott galeristák mind a művésznek, mind a gyűjtőnek szellemi partnerei. A külföldi művek a gyűjtők szerint nem megfizethetetlenek, akár már 2-3 millió forintért világhírű művészek alkotásaihoz is hozzá lehet jutni. A nemzetközi művek gyűjtésében úttörő Vass László mintegy tíz éve vásárolt először külföldön, mert úgy érezte, kapcsolatba kell kerülnie azzal, amit addig csak könyvekből ismert, ami Magyarországon kívül történik. Geometrikus, konstruktív magyar gyűjteményéhez ugyanilyen stílusú nemzetközi műveket keresett. Legelső darabjához, Adolf Luther művéhez Konok Tamás közvetítésével egy külföldi gyűjtőtől jutott hozzá. Tájékozódási pontnak a Szépművészeti Múzeum Modern Gyűjteményét tekintette, s azokat a művészeket kezdte keresni, akiknek a művei a múzeum 20. századi anyagának részei. Válogatásának alapja lett, hogy olyan műtárgyakat hozzon Magyarországra, melyeket elfogadna a múzeum is. Ugyancsak a múzeumi kollekcióban látott példát arra, hogy ha nem engedheti meg magának egy-egy alkotó méregdrága festményeit,

Josef Albers: Allegro, 1963

mégis megváltozott, s bár lassan, de ma már

olaj, rétegelt lemez, 45,7x15,7 cm (Vass László gyűjteményéből)

észrevehetően elkezdtek beszivárogni nívós külföldi művek az országba. Néhány magángyűjtő ugyanis megelégelte a magyar művé-

4


2009. május

szeti színtér és a műkereskedelem belterjes

akkor rajzot, grafikát, végső esetben sokszorosított grafikát válasszon. Ez történt például Agnes Martin esetében, akitől a közelmúltban vásárolt. A nemzetközi művek gyűjtése során szerette meg a rajzot, a papírmunkákat; nemes példaképnek tekinti a Majovszky-gyűjteményt.

voltát, és kilépett a nemzetközi műtárgypi-

Művészbarátai, Konok Tamás, Haász István, Nemes Judit,

acra. S mivel a gyűjtők egymást is inspirálják,

Kovács Attila, Bak Imre, valamint Geskó Judit művészet-

egyre többen igénylik, hogy kitekintést

történész tanácsainak segítségével bővült az elmúlt évti-

2009. 04. 28. 17:12:12

Gyűjtemények gyújtópontban

zedben a gyűjtemény, melyet Veszprémben állandó kiállításon láthat a közönség.

David Schnell: Sávok, 2008

Idén negyedszer rendezi át a kiállítást, a korábbi monokróm válogatás után a május

olaj, vászon, 60x100 cm (Gerő László gyűjteményéből)

23-án nyíló új tárlat a svájci konkrét művészet tíz alkotója, köztük Max Bill, Richard Paul Lohse, Verena Loewensberg, Camille Graeser és néhány fiatal művész műveit

fotó: Jean Vong

albumban adja közre Vass László.


Matthias Weischer: A kert, 2007 cinkográfia, egyenként 52x62 cm (Gerő László gyűjteményéből)

2009. május

mutatja be a kollekcióból. A nemzetközi anyagot hamarosan egy reprezentatív

5

2009. 04. 28. 17:12:14

Somlói Zsolt a 90-es évek végétől rendszeres látogatója a legjelentősebb nemzetközi művészeti vásároknak, a kezdeti években azonban csak nézelődött, ismerkedett a művészekkel, a közeggel, a nemzetközi műtárgypiac mechanizmusaival. Gyűjteménye első külföldi darabját Budapesten vásárolta 2002-ben. A Knoll Galériában látta meg Tony Cragg szobrát, amelybe beleszeretett anélkül, hogy jobban ismerte volna a művészt. Kollekciójában mára húsz külföldi művész 35 alkotása kapott helyet, az elmúlt 2-3 évben a gyűjtő fokozatosan növekvő arányban, a hazai vásárlásait egyre inkább meghaladva költ nemzetközi művekre. Véleménye szerint a külföldön vett minőségi kortárs műtárgyak az ár-érték arányt tekintve nem drágák, hiszen a világ legrangosabb múzeumi gyűjteményeiben szereplő művészek alkotásai ugyanazon vagy mérsékeltebb áron megszerezhetők, mint a budapesti aukciósházak által árusított 20. századi magyar sztárművészek közepes művei. Somlói Zsolt a gyűjteménye magyar anyagával párhuzamba állítható, narratív jellegű, illetve konceptuális művek közül válogat. Motivációjában fontos szerepet kap a hazai műgyűjtés klasszikus történelmi hagyományainak továbbvitelére való törekvés, továbbá annak a ténynek a felismerése, hogy a magyar művészet nem maradhat izolált, a hazai alkotók munkái szélesebb, nemzetközi kontextusba Tomas Saraceno: Cím nélkül, 2008 c-print, egyenként 26,5x40 cm (Somlói Zsolt gyűjteményéből, a művész és a Tanya Bonakdar Gallery, NewYork jóvoltából)

kívánkoznak. Ezt egyébként szó szerint kell érteni, Somlói Zsolt elsősorban olyan művészekre figyel, akik nemzetiségüktől függetlenül erős nemzetközi relevanciával, beágyazottsággal rendelkeznek, világszerte ismert és meghatározó a személyiségük, művészetük. Számára a külföldi műkereskedelemben való tájékozódás lehetőséget kínál arra is, hogy kiemelkedjen, eltávolodjon a kis hazai piac olykor fullasztóan provinciális légköréből. Gyűjteményének jellemző darabjai például Tony Oursler videóinstallációja, Olafur Eliasson objektje, Dan Perjovschi budapesti notesze, Grayson Perry vázája vagy Tatsuo Miyajima ledekből komponált objektje. A múzeumnyi minőségű és méretű magyar gyűjteménnyel rendelkező Antal Péter negyvenegy éves gyűjtői múltja során többször is fölvetődött, hogy kiterjeszti

6


2009. május

a gyűjtést a határokon túlra, de elhatározását az elmúlt egy-két évben kezdte

2009. 04. 28. 17:13:07

fotó: Jean Vong


el megvalósítani. A gyűjtői koncepció átformálása annak

művészettörténész Tanja Weingartnerrel,

a következménye, hogy a 20. századi klasszikus modern

a német művészet szakértőjével, aki

magyar anyagot Antal Péter gyakorlatilag késznek, lezártnak

független tanácsadóként közvetít a galériák

tekinti. A jövőben elsősorban kortárs magyar és nemzet-

és a gyűjtők között. A művészettörténész

közi művekből építi tovább kollekcióját, melyet nem csak

a magyar gyűjtő tanácsadója lett. A hazai

bővíteni szeretné, de folyamatosan jobbá is tenni. Osztrák,

képzőművészethez Gerő László a német és

német, francia és amerikai aukciósházak kínálatát tanulmá-

az osztrák művészetben talál kapcsolódási

nyozva fedezte fel, hogy az európai festészet emblematikus

pontokat. Arra törekszik, hogy a gyűjteménye

alkotóinak műveit elérni nem lehetetlen, „csak” pénz

a közép-európai régiót a politikától függet-

kérdése. Ráadásul a magát túlértékelő magyar piacon túl,

lenül, egységes kulturális térként mutassa

külföldön kedvezőbb financiális feltételekkel lehet vásárolni.

be. Térbeli és időbeli párhuzamokat keres, az

alkotásait kezdte gyűjteni, akik meghatározó módon befolyásolták a század második felének festészetét. Egyedi és markáns művek megszerzésére törekszik, rövid idő alatt mintegy harmincdarabos kollekciót gyűjtött össze. Eddig Joseph Beuys, Dieter Roth, Arnulf Rainer, Friedensreich Hundertwasser, Hermann Nitsch, Mark Tobey, Rufino Tamayo, Yves Klein, Andy Warhol, Agostino Ferrari, illetve Ilja Kabakov munkái kerültek a gyűjteménybe olyan magyar származású művészek – Szenes Árpád, Kepes György, Hantai Simon és Reigl Judit – alkotásainak a társaságában, akik külföldön váltak jelentőssé. A megvásárlandó műveket a gyűjtő egy külföldön élő barátja segítségével kutatja fel az interneten, aukciós katalógusokban, ritkábban galériák weboldalán, aki a vásárlás lebonyolításában is segédkezik neki. Gerő László 2007 óta gyűjt nemzetközi műveket amerikai unokabátyja, a képzőművész és filozófus Robert Gero hatására, aki a Los Angeles-i művészkörben nőtt föl, s Paul McCarthyval közösen is kiállított. Az ő társaságában utazott Gerő László először az Art Baselre, s ő ismertette össze a


Szupersztár, 2008 réz, színes üveg, acél, halogén izzó, 100x100x100 cm (Somlói Zsolt gyűjteményéből, a művész és a Tanya Bonakdar Gallery, NewYork jóvoltából)

érdekli elsősorban, hogyan függ össze az itt élő művészek működése. A gyűjteménynek van például egy olyan vonala, melyet a szürrealizmus hagyományain elinduló művészek munkái alkotnak, ebbe illeszkednek a német festészetből Neo Rauch, illetve El Kazovszkij, Kicsiny Balázs és Hajas Tibor művei. Az utóbbi mellé a gyűjtő két bécsi akcionista – Rudolf Schwartzkogler és Günter Brus – egy-egy fotóját illesztette. Brus informel festészettel is foglalkozott, így művészete a gyűjtemény egy másik pillérét jelentő alkotóéval, Klimó Károly munkáival is párhuzamba állítható. A kollekció ikonikus darabja Christoph Ruckhaberle Táncosa, valamint David Schnell és Matthias Weischer képei, illetve a fiatal Christine Streuli és Monica Baer festményei. A Műcsarnokban tavaly ősszel kiállított magángyűjtemények és az Irokéz kollekció bemutatása Gerő László számára egyrészt azt a felismerést hozta, hogy egy nagyon tudatos,

2009. május

Antal Péter olyan 1945 utáni, kortárs klasszikus művészek

Olafur Eliasson:

7

2009. 04. 28. 17:14:11

egységes, szűkebb koncepció mentén érdemes gyűjteni egyéni arcéllel. Másfelől azt is bizonyította, hogy széles keresztmetszetben csak nagyon sok pénzből és igen hosszú idő alatt lehet komolyabb gyűjteményt építeni. Kollekciója fő vonalának a jövőben a nemzetközi műtárgyak gyűjtését tekinti. A több évtizedes gyűjtői múltra visszatekintő Bán György kollekciója építésének legfőbb kritériumait egyfelől a minőségben, másfelől tematikus keretek között határozza meg. Geometrikus és lírai absztrakt gyűjteménye olyan kisebb-nagyobb képcsoportokat tartalmaz, melyek egymással erős szellemi, tartalmi, formai vonzásban vannak. Az aprólékos gonddal, rendkívüli odafigyeléssel válogatott műtárgyegyüttesben olyan hálózatok szövődnek a tárgyak között, melyek szinte megkérdőjelezhetetlenné teszik az egyes művek összetartozását az alkotók nemzetiségétől, földrajzi hovatartozásától függetlenül. A gyűjtő a maga által választott tematikán belül a kontextus, a kommunikáció lehetőségének megteremtésére törekszik azonos korszakokban alkotó művészek között az országhatárok figyelmen kívül hagyásával. Kollekciójának arculatát egyértelműen a magyar anyag határozza meg és a nemzetközi művek teljesítik ki, például jól megfér egymás mellett Hencze Tamás és Arnulf Rainer egy-egy 60-as években készült alkotása. Bán György az európai és amerikai kiállítótermek, galériák állandó látogatója, folyamatosan kapcsolatban áll számos galériával. Véleménye szerint a gyűjtőnek, ha tisztában van a saját ízlésével, nem kell mást tennie, mint nyitott szemmel járni Pesten és Budán, Bécsben és Párizsban. A K. und K. Monarchia történelmi, kulturális hagyományait szem előtt tartva, absztrakt magyar gyűjteményi anyaga mellé osztrák művészeket választott Szép Péter, aki három éve gyűjt külföldi műtárgyakat. Gaudens Pedit magyar és osztrák művészeket bemutató kollekciójában fedezte fel Gunter Damisch festészetét, s tőle vásárolt először. A továbbiakban aukciókon, elsősorban a Kinskynél és a Dorotheumban, illetve osztrák galériákban jutott hozzá hat művész, köztük Hans Staudacher, Hermann Nitsch, Franz Grabmayr és Rita Ernst összesen tíz munkájához – festményekhez, grafikákhoz. A gyűjtő tapasztalata szerint az aukciósházakban a 60-as évektől a 90-es évekig tartó időszakból szerencsés esetben olcsóbban lehet vásárolni, mint a galériákban, ha éppen felbukkan olyan műtárgy, ami számára érdekes. Ezért folyamatosan figyelemmel kíséri az aukciósházak kortárs árveréseit. Tervei szerint a gyűjtést a jövőben a régió más országaira is kiterjeszti, jelenleg leginkább a cseh és a szlovák művészet iránt érdeklődik.

8


2009. május

Hermann Nitsch: Herodiade, 1995, akril, vászon, 130x90 cm (Antal Péter gyűjteményéből) Damisch Gunter: Fejesek nyomulása, 1995, olaj, vászon, 110x70 cm (Szép Péter gyűjteményéből)

2009. 04. 28. 17:14:34

éppen ők ketten adták ki


a Riconstruzione futurista dell’ universo elnevezésű


manifesztumot, amelyben

A futurista háza

a futurizmus kiterjesztését sürgették a festészet és a

For tunato Depero múzeuma Roveretoban

szobrászat világából az élet

2009. VI. 7-ig

iparművészet, a közvetlen

minden területére, elsősorban természetesen az emberi környezet tárgyai felé. Már ez a kiáltvány is arról tanúskodott, hogy Fortunato Depero aligha

2009 a futurizmus éve. Éppen száz éve annak, hogy Párizsban a mozgalom motorja, szellemi vezére,

tekinthető „tipikusan harcias” futuristának, inkább a sokoldalúság, a gyakor-

Filippo Tommaso Marinetti publikálta manifesztumát (Le

latiasság jellemzi, egyféle „játékos, szemtelen,

Figaro, 1909. február 20.) Több kiállítássorozatra kerül sor az

felvidító, modern és merész” művészet létre-

évforduló alkalmából. Az egyiknek Róma, Párizs és New York

hozásának a szándéka, ahogyan azt a Depero

a három állomása, a másiknak Itália három városa, Rovereto,

Múzeum katalógusában olvashatjuk. Erre utal

Velence és Milánó ad otthont. Az olaszországi kiállítások

egy évvel korábbi, egyszemélyes manifesz-

egy olyan trilógia tárlatai, amelyek három különböző szem-

tuma is, amely kéziratban maradt, s amely a

pontból mutatják be a futurizmus történetét olasz földön és

Complessita plastica – Gioco libero futurista

a nagyvilágban, mindhárom kiállítás hangsúlyozza azonban

– L’ essere vivente artificiale, azaz a Plasztikai

a mozgalom nemzetközi jellegét s a kor más meghatározó

komplexitás – Szabad futurista játék – A mesterRészlet a Depero Múzeumból

áramlataival való kapcsolatait, rokonságát. A roveretói Martban, Itália egyik legjobb és legszebb modern és kortárs művészeti múzeumában június 7-ig tart nyitva az Illuminációk. Avantgárdok szembesítve. Olaszország–Németország– Oroszország című kiállítás, amelyet június 5. és október 4. között a velencei Museo Correrben az Absztrakciók című bemutató követ, majd a sort a milánói Palazzo Reale Szimultaneitás című tárlata zárja be (2009. október 15–2010. január 20.) A római Scuderia del Quirinale ad helyet a nemzetközi tárlatsorozatnak, a Futurizmus. Avantgárd-Avantgárdok című monumentális kiállítás február 20. és május 24. között látogatható. A roveretói kállítás egyik érdekessége az, hogy a futurizmus New York-i jelenlétét is hangsúlyozza Gino Severini és Stieglitz „291” elnevezésű galériája kapcsolatának bemutatásával. A másik az, hogy a mozgalom egyik legfontosabb helyszíne, Fortunato Depero műterme, a Casa dell’ Arte Futurista Depero rekonstrukció utáni újbóli megnyitásával átfogó képet ad a mozgalom e kiemelkedő jelentőségű, sokféle területen működött képviselőjének a munkásságáról. Olaszország első és egyetlen futurista múzeuma a Casa dell’ Arte Futurista Depero, a mozgalom fő képviselőihez kapcsolódó, eredeti állapotukban fennmaradt helyszínek egyike. A másik Giacomo Balla római háza, amelyet az 1913-ban az olasz fővárosba érkezett Depero gyakran látogatott. Balla közé, még abban az évben. Egy évvel később


2009. május

támogatásával került be hivatalosan is a futuristák 9

2009. 04. 28. 17:14:50

Ez az érdeklődés – utal rá a roveretói múzeum gyűjteményének legkorábbi része – hamarosan még szélesebb körűvé válik, hiszen a „plasztikai komplexitás” Depero számára olyan sajátos szobrászi műveket jelentett, amelyeket a plasztikai formálás mellett a mozgás és a hangeffektusok is jellemeznek, s amelyekhez egy saját maga által „feltalált” nyelven írt költészet is társult. Hamarosan koreográfusként is bemutatkozott a „mimismagia” mestereként, mobil, hang- és fényeffektusokat kibocsátó kosztümök tervezőjeként. Gyagilevvel való római találkozása után két díszlettervet készített az Orosz Balett számára, az egyiket Sztravinszkij Tűzmadár című művéhez, a másikat Cangiullo Botanikuskert című balettjéhez – egyik sem valósult meg, a tervek azonban színháztörténeti fontosságúak, jól jelezte ezt a roveretoi Mart néhány évvel ezelőtti nagyszabású kiállítása. Innen már csak egy lépés volt, hogy Depero, a svájci Gilbert Clavel költővel együttműködve létrehozza saját bábszínházát, a Teatro Plasticót, s 1918-ban Rómában bemutassa a Balli Plastici című darabot, amelyhez többek között (Chemenow álnéven) Bartók Béla írt zenét. A bábok foglalják el a Depero Múzeum egyik termének a fő falát. A másik, az előbbivel félig egybenyitott terem falain a művész nagyméretű, rendkívül látványos, intenzív színvilágú szőnyegei kaptak helyet, amelyek a 20-as években készültek Roveretóban, ahol a Trento melletti Fondóban született Depero a Scuola Reale Elisabettina nevű, iparművészeti ismereteket adó intézetben tanult, s ahová 1919-ben érkezett vissza, hogy létrehozza műtermét-műhelyét, amelyet ő maga keresztelt el Casa dell’ Arte Futurista Deperónak. Egészen 1960-ig, a művész haláláig működött ez a műhely, ahol faliszőnyegeket, függönyöket, bútorokat, reklámgrafikákat, iparművészeti tárgyakat készítettek Depero tervei szerint. Kisebb Fortunato Depero: Körbeforduló b és papagájok, 1917, olaj, vászon, 140,5x89,5 cm, Museo di Arte Moderna e Contemporanea di Trento e Rovereto, Deposito

séges élőlény címet viseli. A „rendhagyó” művészi személyiség kialakulásában nyilván a rendhagyó pályakezdésnek is szerepe volt: az Osztrák–Magyar Monarchiában 1892-ben született Depero először a bécsi képzőművészeti akadémiára jelentkezett (elutasították), ezután a torinói világkiállításon dolgozott dekoratőrként, majd egy (sírkő)szobrász segédje lett. Érdeklődése a különböző anyagok, illetve a plasztikus formálás iránt még innen eredeztethető.

megszakításoktól eltekintve (1928–30-ban illetve 1947–49-ben két-két évig élt az Egyesült Államokban) maga is itt élt feleségével, Rosettával, s a műterem múzeummá alakítását is ő maga kezdeményezte 1956-ban. Három év múlva, 1959 augusztusában jött létre a múzeum, szinte egy időben a futurizmus megszületésének ötvenedik évfordulóján rendezett nagy kiállítással, amelyen Depero is részt vett. Újabb évforduló: 1989 óta a Mart (Museo dell’ Arte Trent e Rovereto) intézményeként működik a Museo Fortunato Depero. A művész 1960-as halála után rendezett emlékkiállítások sorából kiemelkedik a Mart 1992-es, Depero

10


2009. május

születésének századik évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású tárlata.

2009. 04. 28. 17:14:58

Több mint háromezer műtárgy, hétezerötszáz kézirat képezi

Külön terem jut a múzeumban a Casa dell’ Arte

a múzeum gyűjteményét, ennek az anyagnak csak töredékét

Futurista Depero 1920–40 közötti működésének,

mutathatták be az elmúlt évtizedekben. Az arány most jelen-

az 1919–29 közötti (ön)reklámgrafikának, az 1928–

tősen megváltozott annak a bővítésnek (a múzeum melletti

30 közötti New York-i éveknek, valamint a művész

ház, a Casa Caden megvásárlásának) köszönhetően, amely

munkássága keltette sajtóvisszhangnak. A kiál-

az éveken át tartó rekonstrukciós munkához társult. A futu-

lítás utolsó egysége a Sala Rovereto elnevezést

rizmus megszületésének centenáriumán, az év elején nyílt

viseli. A bútorok, pannók, festmények, grafikák

meg a felújított-kibővített Depero Múzeum, amelynek közép-

együttesének kialakítását maga Depero tervezte

pontjában a már említett bábok, színházi, bábszínházi tervek

meg, már a majdani múzeumra gondolva. Ebben

mellett Depero a 20-as években készült faliszőnyegei kaptak

a teremben ma is minden az eredeti állapotot

helyet. Tervezőjük textil intarziáknak nevezte a műveket,

őrzi, ahogyan a ház egészén is csak minimális

amelyeket kivétel nélkül a nagy méretek, a tiszta, intenzív,

változtatásokat végeztek a rekonstrukció tervezői.


Fortunato Depero: A szék

foltszerűen egymás mellé helyezett színfelületek jellemeznek.

Egyetlen nagyobb beavatkozásra került sor: a

Ahogyan a korszakban készült festményei nagy része, e

második emelet födémét eltávolították, hogy

művek is szorosan kötődnek Depero színpadi, bábszínházi

mintegy galériáról szemlélhessék a látogatók a

munkáihoz. A textileken a bábok játszanak főszerepet, illetve

nagyméretű textilek és a Teatro Plastico időszakát

a népmesék világához és a környező alpesi táj embereihez,

megidéző bábok együttesét. Miközben lenéznek,

szokásaihoz kötődő történetek játszódnak le, amelyeket

fönt, a harmadik emeleten festmények, grafikák,

bábjáték formájában is előadott. A textilek geometrikus,

bútorok, plasztikák között mozognak, közvetlen

dinamikus formái a kubofuturizmus, és még inkább az art

közelségből megtapasztalva, hogy az indulásakor

deco sajátos válfajának is tekinthetők, ahogyan Depero

a múzeumokat lerombolni akaró futurizmusból

ebben az időszakban készült bútorai, lakberendezési tervei is.

egyik kiváló és máshoz nem hasonlítható képvi-

Jól érzékelték ezt kortársai is: műveivel aranyérmet nyert az

selője, Fortunato Depero műveinek köszönhe-

1925-ös párizsi Exposition Internationale des Arts Décoratifs

tően hogyan lett a szó legnemesebb értelmében

et Industrielles Modernes-en, a köztudatba a nagy Art Deco-

múzeumi értékű, de ma is aktuális, eleven

kiállításként bekerült szemlén.

művészet.


2009. május

ünnepe, 1927, textilintarzia, 330x257 cm, Museo di Arte Moderna e Contemporanea di Trento e Rovereto

11

2009. 04. 28. 17:15:34

gyűjtése. Egy múzeum gyűjteménye tulajdonképpen az intézmény ütőere, maga a raison d’ệtre, vagy ha úgy tetszik, a materializáló-

CSIZMADIA ALEXA

Rejtőzködő művek

dott „mission statement” – egy filozófiai alapvetés. Ez a Ludwig Múzeum esetében nem más, mint a kortárs hazai képzőművészet nemzetközi kontextusban való gyűjtése és bemutatása. A Ludwig Múzeumnak és a hozzá hasonló gyűjteményeknek a válla-

A Ludwig Múzeum új szerzeményei

lati gyűjteményekkel szemben nagyobb a szabadságfoka a

LUMÚ, 2009. III. 13–VI. 14.

szempontokat szem előtt tartva szelektálnia. A mérce „csupán”

beszerzések tekintetében, mengedheti magának az elfogulatlanságot, nem kell szükségszerűen vallási, politikai és más az időtálló érték, a korra legjellemzőbb tendenciák megjelenítése. A viszonylag kis, kb. 440 darabot számláló gyűjtemény nemzetközi mércével mérve is jelentős, a térségben kiemelkedő. A jelenlegi kiállítás jól illusztrálja a magyar művészet nemzetközi

A Ludwig Múzeum Új szerzemények – Rég nem látott művek címmel bemutatott tárlata kettős igényt elégít ki: az átláthatóság jegyében feltárul gyűjteményezési politikájuk legújabb iránya, mindemellett a gyűjtemény „elfekvő” anyagából is válogatást láthatunk. A kiállítás katalógusában mindennek az anyagi vetületével is szembesítik a látogatót, s a kirajzolódó kép nem túl rózsás. A szűkös anyagi lehetőségek már jó ideje nem követik a műtárgypiac árrobbanását, ezzel hátrányos helyzetbe sodorva a múzeumot, mely a művekre startolva anyagi korlátait a gyűjtemény presztízsével, az abba való bekerülés rangjának hangsúlyozására apellálva kompenzálhatja. Így nem meglepő, hogy a most kiállított anyagban is magas az ajándékok, adományok vagy letétek aránya.

kontextusba helyezésének igényét és gyakorlatát. Lakner Antal Passzív munkaeszközei jól rímelnek Kristof Kintera ún. Készülékeire. A szinte minden munkájában a modernitás szocializmusba ágyazott örökségét vizsgáló, nemzetközi sztárművésszé avanzsált David Maljkovic kollázsa illeszkedik Andreas Fogarasi remekül installált Kultur und Freizeit videójához, akárcsak Esterházy Marcell h.l.m.v. 2.0 című videójához is, jelezve a probléma aktualitását és különböző megközelítéseit. Altorjay Gábor, Ficzek Ferenc és Hajas Tibor munkáinak hangsúlyos megjelenésével a magyar neoavantgárd kanonizálása folytatódik, melyhez különös keretet és értelmezési tartományt kínál a 60-as években a Festivals of Free Expressiont szervező költő és happeningművész, Jean-Jaques Lebel kollázsa. A Ludwig Múzeumban bemutatott anyagot tekintve a happening, illetve performansz műfajában is egy érdekes ív rajzolódik ki Lebeltől Hajason és Altorjayn keresztül Geoffrey Hendricksig, aki egy 2008-as performanszdokumentummal van jelen. A tárlatról azonban performansz tekintetében fájóan hiányzik a bécsi akcionisták jelenléte, különösen azért mert az

Hagyományos értelemben a múzeum a nemzet

intézmény azt tűzte ki egyik céljául, hogy a gyűjtemény nagyobb

emlékezete, tevékenysége pedig Noééhoz

hangsúllyal reprezentálja térségünket.

hasonlóan a jellemző „állatfajok” bárkába

12


2009. május

Kiállítási enteriőr

2009. 04. 28. 17:16:34

Ugyanakkor a különböző műtárgyegyüttesekben való


megjelenés annak elemzésére is alkalmat adhat, hogy miképpen módosul/vagy nem módosul egy-egy mű olvasata pusztán a különböző gyűjtemények kontextusában való megjelenéssel. A Ludwig Múzeum új kiállítása sem szól másról. Szándéka szerint a tárlat olyan, mint egy nyílt nap az iskolában, amikor akár a szertárba is betekinthetünk. Valójában azonban a kontextusról beszél: egyrészt a nemzetközi kontextus megteremtésének égető szükségéről, másrészt a művek olvasatának irányításáról, aprócska elmozdulásokról a kontextusok függvényében. A kiállítással kapcsolatban talán a Ludwig Múzeum raktárából előkerült két bronzszoborról, Irene és Peter Ludwig portréiról esett a legtöbb szó, melyeket Hitler szobrásza, Arno Breker készített el a nemzeti szocialisták esztétikájára oly jellemző, „szépség érzékiség nélkül” jelzővel is gyakran illetett stílusban. Breker egyike volt annak a 21 művésznek aki „kiemelt nemzeti fontossága” miatt szerepelt egy Hitler által személyesen összeállított listán, így felmentést kapott hadikötelezettségei alól, miközben megrendelésekkel árasztották el.1 A Kancellárián elhelyezett Párt és Hadsereg című szobrait Hitler a „legszebbek” Sugár János Dirty Money című stencilezett graffitijének megjelenése a gyűjteményben a művészeti szcéna legaktuálisabb problémáira való gyors reagálást jelenti és egyben állásfoglalást is: a rongálási per egyik tárgyi bizonyítéka tehát immár hivatalosan is műtárggyá

Esterházy Marcell: H.L.M. v2.0, 2004 videó-animáció, DVD-loop

között tartotta számon, „melyeket Németországban valaha is készítettek”2. Breker művei rendszerint a klaszszikus görög szobrászat formavilágából merítettek, az arányok és a gesztusok eltúlzottsága miatt azonban inkább karikatúraként hatottak.

minősíttetett. Igaz, ez megtörtént már korábban is,

A múzeumalapító Ludwig házaspár raktárban lappangó

amikor a stencil a Műcsarnok magángyűjteményeket

portréinak előtérbe helyezése felveti a mindennél

bemutató kiállításán hangsúlyos helyre került. A mű,

időszerűbb kérdést, hogy mennyire vagyunk képesek

melyen a festék kis túlzással még meg sem száradt,

árnyaltan viszonyulni múltunkhoz, és vajon helyes-e

rövid időn belül két művészeti csúcsintézményben

a múltat végképp eltörölni még azelőtt, hogy annak

bukkant fel, ami ismét azt a régi tételt bizonyítja, hogy

feldolgozása megtörténhetett volna. Az említett szobrok

a művészet egy olyan terület, amelyben nagyobb a

politikai utalásokat hordozó munkák melleti bemutatása,

szabadságfok és a tolerancia, mint a való világban.

pl. a Kis Varsó Fogyóeszköz című neonmunkája melletti elhelyezése vitaindításként is értelmezhető. A múzeum tehát azt teszi, amit tennie kell: lehetőséget ad a közösségnek egy esztétikai kérdésfelvetés ürügyén az aktuális problémák megvitatásához. Terepet, de legalábbis alkalmat teremt ehhez. A kisebb horderejű, ám nem kevésbé nyugtalanító kérdés persze még mindig az, hogy a Ludwig házaspár miért éppen Brekertől rendelt portrékat, ennek megválaszolása azonban aligha a művészettörténészek vagy az esztéták feladata. Esterházy Péter egyik regényének mottójául a Trabant használati utasítását idézte, miszerint a Trabant útfekvése kitűnő, gyorsulása kifogástalan, ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson. Régóta tudjuk, hogy a Ludwig Múzeum útfekvése kitűnő, s új szerzeményeket (is) bemutató kiállítása arra utal, hogy gyorsulása is kifogástalan. Könnyelműség? Arra aligha telik. Jegyzetek

2 Uo. p 185


2009. május

1 Frederic Spotts, Hitler and the Power of Aesthetics. Hutchinson, London, 2002, p 86 13

2009. 04. 28. 17:19:46

BÁLVÁNYOS ANNA

Az értő szem diadala Vá l o g a t á s O f f e n b ä c h e r F e r e n c gyűjteményéből Francia Intézet, 2009. III. 20-ig Godot Galéria, 2009. V. 6–V. 30.

A budapesti Francia Intézet immár második alkalommal ad teret magyar magángyűjteményt bemutató kiállításnak. A magángyűjtemények helyszínei kissé hagyomány nélküliek az országban, elsősorban azért, mert a második világháború után ittmaradt Szűcs Attila: Fruits, 2004 olaj, vászon, 120x120 cm

néhány gyűjtő egyáltalán nem vágyott arra, hogy kollekcióját a nyilvánosság

fotó: Offenbächer Ferenc

bemutatásának, közönség elé tárásának

elé tárja. Ma, amikor örvendetes módon megnőtt a képzőmű-

magángyűjtő több kiállítást, elsősorban a Miskolci Galéria

vészetet és különösen

tárlatait segítette a birtokában lévő műtárgyak kölcsönadá-

a kortárs képzőművé-

sával, de a tulajdonában lévő Kepes György-művek a párizsi

szetet gyűjtők száma,

Magyar Intézetben is szerepeltek már. A gyűjtő szenvedélyét

természetes az igény

édesapjától örökölte, aki a nagybányai festők munkáit vásá-

(mind a gyűjtő, mind a

rolta. Ez az első, de remélhetőleg nem az utolsó kiállítás,

közönség, mind a művé-

mely gazdag gyűjteményéből válogat.

szek részéről), hogy a magántulajdonban lévő műveket is láthassa a nagyérdemű időről időre. Magángalériák, önkormányzati galériák, de a Műcsarnok és a Magyar Nemzeti Galéria is helyet adott már ilyen jellegű kiállításnak, ám az ezzel kapcsolatos politikák még nem rajzolódtak ki tisztán: fotó: Offenbächer Ferenc

melyik gyűjteményt,

feLugossy László:

14


2009. május

A nő közelít, 1986 olaj, tempera, papír, 140x180 cm (részlet)

milyen nagyságrendben,

A Francia Intézet különböző helyiségeiben nagyszerű festményeket, remek képeket láthattunk. A kiállítás címének – Szín-kép (I-mages) – semmitmondó mivolta azonban a tárlat koncepciójának hiányosságairól árulkodik. A válogatás közös nevezője a kiállítás sajtószövege szerint Franciaország. Az egyes alkotók vagy ott éltek, élnek, vagy rövidebb ideig ott dolgoztak. Ez azonban csak néhányuk esetében áll. A kiállításon szereplő művészeket két nagyobb csoportra lehet osztani: néhány magyar származású, de fiatalon külföldre emigrált művész, illetve olyan magyar alkotók, akik a 80-as évektől a magyar művészet meghatározó alakjai, az élő klasszikusoknak számító művészektől a ma a negyvenes éveikben járó, már szintén jelentős karriert befutott magyar művészekig.

milyen időközönként és

Az első csoportba sorolható Vera Molnar, Paul Kallos és Simon

melyik intézmény mutat

Hantaï a húszas éveik elején jártak, amikor Franciaországba

be. Épp ezért örvendetes,

települtek át. Művészi karrierjük jelentős részét Párizsban

hogy a budapesti Francia

dolgozva futották be, munkásságuk tehát inkább tartozik

Intézet, amely állami

a francia, mint a magyar művészet történetéhez. A tőlük

pénzből gazdálkodó

kiállított kisméretű darabok igen szépek. Ritka kincs Hantaï

intézmény, felvállalja ezt a programot, mely

két, még itthon készült műve. Kár, hogy egy folyosó jellegű

fontos része a magyar kulturális életnek.

részen, ablak alá függesztve láthatók ezek a darabok.

A most kiállított művek Offenbächer Ferenc

Ehhez a generációhoz tartozik Kepes György, aki

gyűjteményének darabjai, akinek nevét talán

Magyarországról Amerikába emigrált, így a kapcsolata a

kevésbé ismerik, pedig a Nyíregyházán élő

francia kultúrával csak áttételes. Tőle három szép festmény

2009. 04. 28. 17:20:14

szerepel a tárlaton, egyik kissé méltatlanul, a lépcsőfor-

helyiség kettős funkciója. Adottságait tekintve

dulóban kitéve. Vera Molnar művei közelében szerepelt a

a terem inkább alkalmas szavazásra, mint kiál-

második csoporthoz tartozó Bak Imre korai (1964) vázlata,

lításra, bár ezek a munkák egész jól érvénye-

mely jól mutatja, hogy a vasfüggöny nem zárt hermeti-

sültek a falakon. Inkább a zsúfoltság zavaró:

kusan: Bak 1964-ben készült műve jól párhuzamba állítható

túl sok alkotás szerepel egy térben. A gyűj-

az akkortájt Párizsban készült művekkel, pl. Konok Tamás két

temény fotó alapú, számítógéppel készített

kis művével. Konok Tamás munkássága is erősen kapcso-

műveiből, a 90-es években fellépő fiatal

lódik Franciaországhoz, hisz 1961-től élt Párizsban, és csak a

generáció munkáiból látható nagyszerű

rendszerváltozás után települt haza. Ugyancsak a kis méretű

anyag, mely leginkább a harmadik évezred

művek között szerepel Szikora Tamás egy grafikája, aki

első éveiben keletkezett. Komoróczky Tamás,

szintén sokat dolgozott Párizsban.

Csontó Lajos, Németh Hajnal, Beöthy Balázs és

Ebben a kissé funkciótlan térben szerepel még Swierkiewicz Róbert két műve a 90-es évekből. Különösen a nem annyira tipikus, ám annál magával ragadóbb Nem enged a hold című munka keltheti fel az érdeklődést. Mellettük két feLugossy-

Szarka Péter elsőrangú képviselői azoknak a művészeknek, akik remekül domesztikálták a számítógépet a hagyományos művészi eszközök közé.

mű a 80-as évek végéről, melyek mintegy folytatásai a

Összegezve elmondhatjuk, hogy egy ritka

bejáratnál elhelyezett műveknek. Itt négy festmény kapott

kifinomult ízlésű gyűjtő kollekciójából

helyet, mintegy figyelemfelkeltő felütésként: Pinczehelyi a

láthattunk egy nem túl világos koncepció

magyar pop art egyik emblematikus sorozatának tartható,

alapján történt válogatást, melynek rende-

vörös csillagot és Coca Colát ötvöző műveinek egyike;

zése is hagy némi kívánnivalót. A kiállított

feLugossy egy nagyszerű műve a 80-as évek elejéről és két

darabok az előzménynek tekinthető emig-

erőteljes mű Gaál Józseftől. Épp az ilyen alkotások alapján

ráns művészek munkái mellett nagyszerű

tartjuk ezeket a festőket a magyar művészet jelentős

képet rajzolnak a kortárs magyar festé-

egyéniségeinek.

szetről a 80-as évektől kezdve. A váloga-

Az első emeleti, leginkább kiállítóterem jellegű helyi-


tásban szereplő művészeket valószínűleg

ségben, mindjárt a bejáratnál látható Nádler István, Vence című, 1970-ben készült munkája. A gyönyörűséges, ragyogó narancs uralta festmény jelképezi talán a legjobban a francia kultúra pezsdítő hatását: Nádler két alkalommal is dolgozott Vence-ban a Károlyi Alapítvány jóvoltából, ami abban az időben igencsak termékenyítőleg hatott rá, illetve megerősítette művészi hitvallását. Ez a mű nem szerepel Hegyi Lóránd Nádler Istvánról írt monográfiájában sem, így sokak számára újdonságként hat. Láthatunk még három szép Bukta Imre művet, bár csak kettő került egymás mellé. A három alkotás jól reprezentálja Bukta festészeti munkásságát. Kár, hogy a Leány a tehenészetben című művet szinte élvezhetetlenné világították: csak a kép egyik felére esik fény, de az is surló. Klimó Károlytól látható három mű a művész életpályájának reprezentálására is alkalmas, mivel három különböző korszakból való. Mellettük fiatalabb művészek egyegy alkotása, melyek a magyar festészet elmúlt tizenöt

is, ha az alkotásnak konceptuális alapjai vannak. Ádám Zoltán, Szűcs Attila, Hajdú Kinga, Koródi János, Erdélyi Gábor és Nagy Gábor egy-egy tipikus, jó munkája került a válogatásba. Mondanunk sem kell, hogy esetükben a francia kultúra hatása már nem releváns, meglehetősen önálló művészi utat járó alkotókról van szó.

Nádler István: Vence, 1970

A kiállítás élvezhetőségén sokat ront az első emeleten

egytől egyig megemlíti majd egy ötven év

hangosan rádiózó és zörgő zacskóból chipset majszoló

múlva a témában megírandó művészettör-

biztonságiőr hölgy viselkedése. Teremőr nem, viszont

téneti összefoglaló, és nem egynél lehet,

munkájukat végző alkalmazottak voltak a földszinti, „szava-

hogy éppen az itt szereplő alkotásokat

zóhelyiség” feliratú teremben, ahol kissé furcsán hatott a

hozzák majd fel példának.


olaj, vászon, 110x110 cm

2009. május

olyan alkotás, mely erősen hat a néző érzékeire akkor

fotó: Offenbächer Ferenc

évének különböző irányzatait reprezentálják. Mindegyik

15

2009. 04. 28. 17:21:13

de nálunk is – gyakran láthatók alkotásai. Más szecessziós mesterek plakátjaihoz hasonlóan jellegzetes motívumai a

GELLÉR KATALIN

Psychedelic Art dinamikus fantáziáiban is feltűntek. Mucha

A szecesszió „pin up girl”-jei

mindennapi álmokat kielégítő nőtípust teremtett, s kortár-

sikerének kulcsát nem nehéz megtalálni; szerethető, a

Mucha-plakátok a Szépművészeti Múzeumban 2009. III. 21–VI. 7.

saihoz hasonlóan felfedezte a szép, vonzó nőalakban a hatásos reklámeszközt. A cseh-morva mester Párizsban vált világhírűvé, a francia plakátművészek közül Jules Chéret-hez és Eugène Grassethoz hasonlóan az antik isteneket elhagyva a nőt helyezte a modern élet vágyképeit megtestesítő ábrázolások középpontjába. Kecses, hosszú hajzuhataggal ábrázolt nőalakjai a preraffaelita nőtípus hatását mutatják, Dante Gabriel Rossetti figuráinak mitologikus utalásai, szimbolikus

Alfons Mucha (1860–1839) plakátműAlfons Mucha: Művészetek, Festészet, 1898, színes litográfia, 60x40 cm Mucha Trust 2009, Prágai Iparművészeti Múzeum / UPM

tartalmai, súlyos melankóliája nélkül.

vészete rendkívül népszerű. A szeceszszió újrafelfedezése után, az 1960-as évektől

Hosszúkás, téglány alakú, ornamensekkel borított síkkom-

lakások falán, közintézmények irodáiban

pozícióit a felszín díszítettsége, a gesztusok harmóniája

– különösen az egykori Csehszlovákiában,

jellemzi. A körívvel kiemelt, plasztikusan ábrázolt figurák maguk is könnyed dekoratív ívbe, gyakran omegát idéző formába fogottak, a hajhullámok növényi indaként lengik körül a virágkoszorúval övezett csinos fejeket. Az egységesen kezelt dekoratív közegben maga a nőalak is ornamenssé vált. A virágok már nem attribútumok vagy érzelemek közvetítői, s nem elmékeztetnek a világ rejtett korreszpondenciáira sem, hanem csupán a figurával harmonizáló díszítő motívumok vagy adott kulturális közegben ismert allegóriák (pl. cseh történeti témájú plakátjain ezért szerepel hársfa). A plakátokon a kereskedelmi reklám utilitárius célját elrejtő, megszépítő, a természettel harmóniában élő hercegnőket látunk, akik az új fiatalos életstílust képviselik, de még a múlt minden nőies kellékével is felruházottak. Gazdagon díszített ruhákat, ékszereket viselnek, melyek különböző korok hangulatát idézik a bizánci művészettől a reneszánszig, a fejeket gyakran nimbusz övezi, s egyik plakátján a holdsarlós madonnák típusa is felismerhető. Mucha a történeti múlt töredékeinek az emlékezetben még fennmaradt elemeit, különböző kultúrkörökből, hitvilágokból származó szimbólumait (keresztény, szabadkőműves, számmisztikai és nemzeti jelképeket stb.) felszínes/felszíni mintává egységesítette. A szent és profán motívumok vegyítése már nem a művészet szentségének romantikus eszményét, hanem a századforduló polgárságának a múlt minden értékét bekebelező birtokés életvágyát, vagy egyértelműen a fogyasztást, az áru eladását szolgálja. A városi civilizáció nyújtotta szórakozásokat, kiállításokat, koncer-

16


2009. május

teket, luxuscikkeket hirdető Mucha-plakátok a századfordulós aranykort idézik, a modern ipari

2009. 04. 28. 17:21:18

társadalom optimizmusát. Vágyott árucikkeket, divatos regény- és drámahősöket, színésznőket, kabarécsillagokat reklámoznak, Henri de Toulose-Lautrec iróniája nélkül. Egyike volt azoknak, akik a magazinok, divatlapok, közkedvelt naptárkiadványok, reklámok illusztrátoraként, ahogy az irodalomban a polgári dráma és a kabaré írói, megteremtette műfaja hősnőit, azt az idilli nőképet, amelyről Halász Gábor A magyar századvég című esszéjében a következőket írta: „A nő … és a köréje font kérdések szövevénye pillanatra sem hagyja nyugton a polgári lelket. Egyrészt a lovagkor megújult tiszteletével közeledik feléje, másrészt… fürkészi érzelmi és ösztönéletének »problémáit«, »titkait«…, borzongva idézi meg a belőle kiáradó »romlást«, a »végzetet«, s e fojtott, izgatott képzelődésnek megfelelően öltözteti is tollba, prémbe, fátyolba, muffba, uszályba, legyező mögé rejti arcát, boudoirt talál ki számára rejtekhelynek és szinte befullasztja szalónja, vitrinjei, öltözőasztala semmiségébe, ahogy sóhajai, rosszullétei, hangulatai, szeszélyei szüntelen váltakozó áramába is.”1 Sarah Bernhardt fellépéseihez készült plakátjaival robbant be a művészeti életbe. A színésznőt Gismonda szerepében hirdető plakátján (Gismonda. Sarah Bernhardt. Théâtre de la Renaissance, 1894) az álló nőalak fejét glorifikációs fülkére emlékeztető háttér elé helyezte, melynek közepén arany mozaikból és ékkövekből készült bizánci kereszt látható. A plakát temperavázlatán a félkörívet is bizáncias keresztmotívumokkal díszítette. Egy italt reklámozó plakátján is felhasználta ugyanezt a motívumot (La Trappistine, 1897). Más munkáin is feltűnt a bizánci mozaikdísz (La Samaritaine. Sarah Bernhardt, 1897), ahogy spanyol-mór és reneszánsz kárpit motívumokat, héber betűket utánzó írást, egyiptizáló hátteret is többször alkalmazott. A bizánci művészetből kölcsönzött mozaikokat, ékszereket nem csak dekoratív, ünnepélyes hatása miatt alkalmazta, hanem a szláv művészet forrásának tartotta. A Párizsban tanuló, többé-kevésbé sikeres közép- és kelet-európai művészek többségéhez hasonlóan őt is foglalkoztatta a nemzeti mitologikus témák feldolgozásának a gondolata. 1910-ben, Amerikából hazatelepedve, Zbiroh kastélyába visszavonulva évekig dolgozott a Szláv eposz (1910–1928) hatalmas vásznain, melyhez etnográfiai tanulmányokat végzett (Horvát lány almákkal, 1920). A nagyméretű, jobbára akadémikus kompozíciókon pointillista technikát is alkalmazott, s plakátstílusa bombasztikus kellékeit is megőrizte. Slavia allegorikus figuráját és a pogány szláv isteneket Vitezlav Karel Masek Libussa prófétanő című (1893) vásznára emlékeztetve és korai történeti témájú illusztrációi előadásmódjához visszatérve fogalmazta meg. Hazai megrendelésre készült plakátjain az ornamensek ekleketikus egymás mellé helyezésének formai, a csupán a dekorativitás szintjén való egyesítésének módszere megegyezik a népművészeti motívumokat és nemzeti jelképeket beépítő lengyel, orosz, magyar alkotók megoldásaival. A népi ornamentikát ugyanúgy beépítette, mint a más korszakokból, stílusokból származó díszítő motívumokat. Bár ismertségét és széleskörű hatását a plakátoknak köszönhette, dekoratív pannókat, üvegfestményeket, ékszereket, épületet (Az Ember pavilonja az 1900-as párizsi világkiállításra, 1898) és enteriőrt is tervezett, valamint kiváló könyvillusztrációkat is készített. színes litográfia, 206x76 cm Mucha Trust 2009, Morva Galéria, Brno / MG Brno


2009. május

Alfons Mucha: Médée. Théatre de la Renaissance, Sarah Bernhardt, 1898, 17

2009. 04. 28. 17:22:10

fejek, illetve Barna és Szőke elnevezésű színes litográfiáinak (1897) inspirációját mutatja.2 Életművének sokszínűségét a budapesti tárlat nem mutatja be, a litográfiákon kívül csak néhány kréta- és pasztellrajza látható.3 Ezzel szemben a Szépművészeti Múzeum látogatói most két egymással szorosan összefüggő korszak művészetét képviselő mester műveit láthatják, egy szinttel feljebb a századforduló művészeire nagy hatást gyakoroló Gustave Moreau műveit, köztük a „tetovált Salomét”, melynek díszítettsége a későbbi szeceszsziós nemzedékre erősen hatott, és nőképét is befolyásolta. Mucha is merített a historizáló elődök munkáiból, néhány művének témája (Phaeton bukása, Salome, Salambo) a francia szimbolizmus mestereit idézi, de szemlélete, témavilága kialakulásában inkább Hans Makart festményei befolyásolták. A historizmustól soha nem is szakadt el, ahogy ezt a már említett Miatyánk-illusztrációi és különösen az élete végén festett Alfons Mucha: Fehér ruhás lány, 1935 olaj, farost, 50x49,9 cm Mucha Trust 2009

mintalapként használták. Az illusztrálandó

Együtt látva Mucha szecessziós stílus- és típusteremtésének

mű tartalmai, szimbolikus vonatkozásait

csúcsait, valamint a kecses és a giccses között könnyedén

hosszasan tanulmányozó illusztrációi a

egyensúlyózó munkáit, feltűnik modorossá válása is. Minden

jelképek és a figurális ábrázolás dekoratív

témában ugyanazt a bevált felépítési módot variálta, lassan-

összekapcsolásának csúcsteljesítményei

ként eltávolodva attól az eredetiségtől, melyet legjobb

közé tartoznak (lásd a Miatyánkhoz /1899/

plakátjai mutattak. A florális szecesszió kibontakozásának

és az Énekek énekéhez készült rajzait).

egyik reprezentatív útját megalkotó mester alkotásai a

Plakátjai, ahogy a korszak minden terü-

szecesszió népszerűségének és páneurópaivá váló stílusának

leten, minden technikában alkotott tárgyai,

csúcspontjaihoz tartoznak, de a csúcsok elérése utáni gyors

finoman, mívesen kivitelezettek, a rajzos

hanyatlásának oka is világossá válik. Távolabbról tekintve

részletek finomsága a mai nézőt is magával

nem tagadható, hogy a szecesszió szimbolikus tartalmainak

ragadja. A litográfia korabeli technikájának

elvesztése után is máig hatást gyakoroló, új tartalmakkal

kézműves jellege, apró „hibái” a sokszorosítási

telítődő ornamenskészletet teremtett. Más oldalról közelítve

technikák felívelésének egyik legjelentősebb

úgy tűnik, az utcákat és a mindennapi környezetet megszé-

hőskorába vezetnek vissza.

pítő színességre és a parfümös, rózsaszínes álomvilágra is

A Mucha-stílus hatása Magyarországon is érezhető volt, a plakátjairól ismertté vált, frontálisan ábrázolt, virágokkal övezett fej motívuma (Sarah Bernhardt. La Plume, 1896) a magyar könyvművészek szignetjeiben is feltűnik, Róth Miksa a A XX. Salon des Cent kiállítást hirdető plakát nyomán üvegfestményt készített. Basch Árpád 1900-ban


2009. május

készült Femmes Mondaines elnevezésű leve18

Szláv eposz tablói mutatják.

Documents Décoratifs című kiadványát (1902)

szükség(let) van. Jegyzetek 1 Halász Gábor, Magyar századvég. Officina Képeskönyvek 60/6. Budapest, 1944, p 14-15. 2 Basch Árpád, Képes levelezőlapok. „Femmes Mondaines” sorozat, 1900, nyomdai sokszorosítás, 14x9 cm, J: BASCH ÁRPÁD 1900, Iparművészeti Múzeum, ltsz.: MLT 1240/1-6 3 Születésének 120. évfordulójára rendezték meg Mucha általam ismert legteljesebb életmű-kiállítását, mely több helyszínen is látható volt. A katalógus német nyelvű változatát lásd Alfons Mucha. 1860– 1939. Matildenhöhe Darmstadt, 8. Juni bis 3. August 1980.

lezőlap-sorozata többek közt Mucha Bizánci

2009. 04. 28. 17:22:25

szembe, s mint multi- és

Közép-európai radar

interkulturális központ, 9 éve bizonyított krédója sem

HUDRA KLÁRA

lehetne más, mint a most

A múzeum mint land art

kimondott két szó. „Egy fedélzeten utazunk, egy hajón, egy tető alatt”– olvasható a Danubiana internetes

A tole ra nc ia művészete – kor társ magyar-szlovák kiállítás

ismertetőjén. Ebből az ismer-

Dunacsúny, Danubiana Meulensteen Art Museum, 2009. III. 16–IV. 26.

adó információhoz is hozzá-

tetőből több, a múzeum egyediségére magyarázatot juthatunk, melyek értelmezik ambiciózus múltját és jelenét. A múzeum abban

A nagyon szimbolikus szándékok a képzőművészetben épp annyira könnyítik meg a közlést, mint amennyire

az évtizedben épült, amikor az építészet

„tőkesúlyossá” teszik azt. Így történt ez a tavasz beköszöntével

önmagát a múzeumteremtés, „múzeumde-

a szlovák magyar „határmezsgyén”, és ugyanakkor a nemze-

sign”, annak 21. avagy 22. századi lehető-

teket összekötő Duna kellős közepére diszponált kiállításon,

ségeinek kidolgozásával állította a közép-

a Danubiana Meulensteen Art Museumban megrendezett,

pontba európaszerte (Hans Hollein, Mario

szlovák-magyar közös kortársművészeti bemutatkozáson.

Botta, Frank Gehry, Kisho Kurokawa, Jen

Jelzésértékű ebben az értelemben a kiállítás eredeti angol

Nouvel többek között a múzeum műfajának

címe, a Tolerance in Art és a magyar nyelvű fordítás közötti

sztárépítészei).

különbség, mely a tolerancia művészetét kívánja bemutatni. Legyünk stílusosak és ekként toleránsak az értelmezési lehetőségekkel: a lényeg – bármilyen házasításban is – a művészet és a tolerancia jelentéstartományainak feltárása, manifesztálása.

Ebben az időszakban jött létre a Danubiana, melynek építőit a különleges földrajzi adottságok viszont fölmentették az alól, hogy a múzeum építészeti vonatkozásait túlbonyo-

Ott Dunacsúny mellett, három exmonarchia-ország határ-

lítsák, a maximális truváj a minimalizmus lehe-

vonalai között, ez a félig mesterségesen, a múzeumalapító

tett: így a németalföldi üzletember-kollektor

holland üzletember, Meulensteen úr által megépített

és társa, a szlovák jogász, galériatulajdonos

félsziget – egy holland mit is tehetne mást, szárazföldeket

személyes álmaikhoz kerestek társat, s Peter

hódít el a víztől, effektíve eget-földet megmozgat és terü-

Pollag festő és Peter Žalman építészben

letrendez –, a maga furcsa mivoltában, az izoláltsággal száll

meg is találták azt. A múzeumnak, melynek


2009. május

fotó: Bordács Andrea

Lakner Antal: Kultúrhidak, 1994

19

2009. 04. 28. 17:22:43

valóban egy hajó a metaforája, fontos az exteriőrje azaz a szabadtéri szoborparkja, mely az antwerpeni Middelheim szoborpark által ihletve köztéri művekkel övezi a múzeum tubusszínekből és beton-üveg struktúrákból összeálló falait. Itt van Abakanowicz monumentális torzója, Jim Dine és Appel játékos vagy Arman mitologikus plasztikái, valamint a szlovák Vladimír Kompanek, Milan Lukač vagy a Giacomettit humorral továbbéltető Svetozár Ilovsky munkái és nem utolsó sorban Körössényi Tamás gyönyörű és szellemes plasztikája (My mind is running), valamint az Art in Promenade program keretében egyenesen a vízpart fölé, már-már a víz felszínére komponált Hans Van de Bovenkamp holland származású amerikai szobrász intenzív-kultikus metal-henge-ei. A Žalman által megtervezett, római evezősgályát formázó épületben egy nagy, a teljes belmagasságot kitöltő és üveghomlokzattal ellátott – ami persze klasszikus értelemben nem létezik, viszont a folyóval és a tág horizonttal való kapcsolat folytán annál átgondoltabban, több léptékében különböző kvázi homlokzatról beszélhetünk – központi hall található, mely oldalfolyosóval, rámpával és az emeleti galériával találja meg kapcsolódási pontjait, az áttekintés lehetőségét a többi, kisebb osztott térrésszel. A sok és igen szerteágazó értelemben a honi, modern művészetnek elkötelezett reprezentatív múzeumi rendszerünk gyakori színeváltozásait eszünkbe juttató intézmény a maga kiegyensúlyozottságával és egyértelműségével, aktuális kiállításával egy latin szót és fogalmat – tolerancia – mint összekötő jelet helyez a kortárs művészet, a szlovák és a magyar alkotók és egyáltalán a művészet közé. Talán a szerencsés adottságok is az okai annak, hogy a kiállítási projekt kurátorai egy nagy seregszemlében gondolkodtak. Ugyanakkor irányadó volt minden bizonnyal a Meulensteen-gyűjtemény lelkiségének elkötelezett követése. Gerard Meulensteen a 80-as évek közepén a Cobra csoport és az évtized nyugati nagy sztárjai mellett elsősorban az expresszionista, informel azaz új expresszionista, új festőiség művészeti irányzatait részesítette előnyben, mely tendencia többek között behatással volt a 100 szlovák és 100 magyar alkotó sokszólamú művészetének bemutatására. A kis híján 200 mű – mert végül nem fért ki az összes – nem mutat fel rigorózus szabályokat sem esztétikai, sem művészeti szempontból, vagyis a lehető legszélesebb merítéssel szolgált a két ország legjobbjait avagy leginkább számon tartott művészeit



20

2009. május

felmutatva. A magyar fél választásaiban meghatározó

a Danubiana Museum parkja Körösényi Tamás (fent) és Magdalena Abakanowicz szobrával (középen) Kiállítási enteriőr Juraj Melis szobrával az előtérben, mögötte Erdélyi Gábor, Birkás Ákos és Haász István munkái

2009. 04. 28. 17:22:58

volt, hogy a 80-as években húzza meg a korszakha-


tárt, és a három hagyományos, az épület adottságaihoz mért műfaj, a festészet, a grafika és a szobrászat példáit mutassa meg. A rendezés a magyar kurátort – N. Mészáros Júliát – igazolta annyiban, hogy a tárlat magyar kollekciója betöltötte szerepét, leltár helyett laza szövésű, de mégis számottevő nemzeti bemutatkozás lett. Nemzedéki és műfaji-stílusbeli keresztmetszetek vertikális és horizontális irányban jellemzőek a magyar (Konok Tamás, Schéner Mihály, Hetey Katalin, Keserü Ilona, Deim Pál, Bak Imre, Birkás Ákos, Pauer Gyula, Megyik János, Haraszty István, vagy a másik végén: Kovách Gergő, Kelemen Zénó stb.) mellett a szlovák „térfélre” is. A szlovákok a 80-as évektől kezdték ugyan a nemzedéki áttekintést, bevonva a neoavantgárd legjelentősebb művészeit friss műveikkel. A törzsanyagot az idősebb, iskolát teremtő mesterek (Juraj Melis, Jozef Jankovič, Vladimir Kordos és Andrej Rudavsky) mellett a középgeneráció adta – a két legnagyobb szlovák művészeti szervezet tagjai –, de jelen voltak a legfiatalabbak, így ifj. Róbert Jančovič és Robert Szittay szobrászok és a több műfajban tevékeny Peter Valach. Találkozhattunk a középgeneráció kiemelt sztárja, Peter Pollág jellegzetes, felfokozott kolorizmussal telített festményeivel, melyeken hol a bizánci mesterek reminisztenciáit, hol a néző képzelete számára nyitott történetként felfogható festőiséget élhettük át. S ha már befogadás, ugyan észlelhettünk a rendezők részéről némi közös akaratot, hogy a geometrikus és a realista avagy figurális képek, illetve a tájképek egy-egy térszegmensben egységesüljenek, a mennyiség mindenképpen megnehezítette a befogadást. Ugyanakkor a különbözőségeknek ez a mennyisége egyfajta generáló erőként is hatott az összhatás elérésében. Ez utóbbit, a generáló erőt prezentálták az irodalmi szövegek: ismert magyar és szlovák írók, költők, Spiró György, Kukorelly Endre, Daniel Hevier, Peter Jaros, Ladislav Torma, Kazo Kanala írásai a toleranciáról tárlókban voltak olvashatók két nyelven. A tolerancia terminus, mely oly gyakran hiányzik


gondolkodók, köztük Grendel Lajos, Heller Ágnes,

a kapcsolatokból, és nemcsak a művészet, hanem életünk megannyi szférájában. A kiállítás illusztratív

Kiállítási enteriőrök a megnyitón

típusú kiállítás lehetett volna, de nem az lett. Személyes találkozások és kultúrpolitikai gesztusok – pozitív üzenet ez a magán és állami mecenatúra jótékony összefogásának a zsilipeken túl, a Danubiana félszigetén. Magáért beszél, hogy a tárlat megnyitója egyben a Tegyük meg az első lépést – kultúrával a szlovákmagyar jó viszonyért elnevezésű kezdeményezés nyitórendezvénye is volt, amelyen az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében Bogyay Katalin szakállamtitkár Pro Cultura Hungarica emlékplakettet adott át Gerard Meulensteennek, a Danubiana múzeum tulajdonosának. Tavaly Közép-Európában először a Danubianában láthatta a közönség Kemény Zoltán magyar születésű svájci szobrászművész és felesége, Madeleine Kemény-Szemere festőművész összegyűjtött munkáit. A Danubiana a állítják ki, majd 2010 és 2012 között közös osztrák-magyar-szlovák képzőművészeti tárlatot terveznek.


2009. május

továbbiakban is törekszik a magyar művészet bemutatására, 2010-ben Keserű Ilona festőművész alkotásait 21

2009. 04. 28. 17:23:53

A Michal Koleček kurátor által jegyzett kiállítás előnye, hogy a tágasan elhelyezett művek elég időt és teret nyújtanak az elmélyedésre, hátránya viszont – bár ez manapság már álta-

DÉKEI KRISZTA

lános tendenciának mondható –, hogy több olyan munka

A megsebzett föld fia

is látható, melyek önmagukban nem vagy csak nehezen értelmezhetőek, mert kevéssé ismert művekre reflektálnak,

S l a v e n To l j : Retrospektív cím nélkül

esetleg mert annyira „elvontak”, hogy háttértörténetük

Ernst Múzeum, 2009. II. 21–III. 29.

Slaven Tolj a ready-made kitágított fogalmával dolgozik,

nélkül kilúgozódik belőlük a „jelentés”.

ahol nem maga a talált, hétköznapi tárgy, hanem a hozzá kötődő és rárakódó jelentések válnak fontossá. Ez a „bensőséges általánosítás” jelenik meg az ugyanabban a teremben elhelyezett, tükörlapocskáitól megfosztott, forgó diszkógömb (2005) és a Jadran Mozi című installáció A dubrovniki művész munkásságában kitörölhetetlen nyomot hagytak a Jugoszlávia felbomlását okozó délszláv háború, a szülővárosát 1991 végén sújtó, háromhónapos szerb-montenegrói tüzérségi ostrom borzalmai, s az értelmetlen öldöklésnek és az embertelen pusztításnak azok a nyomai, amelyek a mai napig mementóként megőrződtek nemcsak a kollektív emléke-

(1993–2007) esetében, melyek tárgyi mivoltukban idézik meg az elmúlás és az emlékezés fogalmát. Erejük pedig abban rejlik, hogy jóval általánosabb interpretációs mezőket is megmozgatnak, mint amennyit a lokális kontextus indukált. A mennyezetre szerelt, monotonul forgó fekete gömb – amely a horvát társadalom demokratikus fejlődésébe vetett hit kiürülését „szimbolizálja” – akár a gyászba és sötétségbe borult földgolyó kicsinyített mása is lehet. S míg a háború miatt bezárt dubrovniki mozi rekonstruált széksorai és fehéren villogó vetítővászna minden eltűnésre ítélt és végérvényesen megszűnt, már csak emlékezetünkben élő mozi képét is előhívhatja, alkalmas arra is, hogy – akár egy üres lapra – rávetítsük saját (film)emlékeinket. Ilyen minimalista és teljesen afunkcionális az üvegvitrinbe zárt, ide-oda forgó ventilátor is (Bubo-Bubo Maximus, 1994), amely persze lehet a „tabuk és a szövevényes kapcsolatrendszerek hálózta dubrovniki miliő” egyfajta metaforája, de éppúgy egészen másra is utalhat – például a semmibe hulló akaratra, a külvilágtól hermetikusan elzárkózó politikai vagy belterjes művészi csoportra stb. Szívszorítóan egyértelmű azonban a kiállítás virtuális kezdőpontjára állított, szintén

sajtófotó

„talált tárgyon” alapuló, 1993-ban készített feketefehér fotópár. A Megszakított játék egyik képén a dubrovniki katedrális előtt játszó Slaven Tolj: Megszakított játék,


2009. május

22

zetben vagy a felgyújtott és lerombolt házak

egy oszlopfő volutái közé

fizikai valóságában, hanem a horvát politikai

szorult teniszlabda, amely

élet balkanizálódásában is. A kiállítás kezdő-

az orvlövészek miatt kiürült

és végpontján így két olyan mű kerül egymás

téren a békés mindennapokra

mellé, amely erre az állapotra reflektál,

emlékeztet. A háború mint

beszédesen jelezve azt az utat, amelyet a

a patriarchális törzsi társa-

művész a 90-es évek neokoncept munkáitól

dalom alapállapota és ezáltal

a performanszokon keresztül a 2008-ban

értékként kezelt „macsó”

készült újrajátszott történetekig bejárt.

képe ötvöződik Tolj azon performanszában, ahol egy

sajtófotó

gyerekek láthatók, a másikon

1993, fotó

2009. 04. 28. 17:24:19

fejére szorított szarvasaganccsal végkimerülésig és az agancs széttöréséig ökleli a falon megjelenő árnyékát


(Természet és társadalom, 2002). A szarvasagancs egy, a második világháborúban Mussolininak szánt trófeaajándékból származik, amit a nagyapja egy kisebb darabbal helyettesített, és ily módon eltulajdonított, majd személyes örökségként a művészre hagyott. A keserű kép szerint a „testvérnépek” nacionalista ellenszenvéből fakadó, a másik kiirtását célzó háborúkat ugyanolyan, az állati létből fennmaradt ösztönök mozgatják, mint a nőstényért párzó szarvasokat, s a vetített képek előtt, a földön heverő, ép állapotú agancs pedig azt példázza, hogy a volt jugoszláv férfiak önképe és szerepfelfogása, ez a néhol vérbosszúba torkolló harci düh az idők folyamán sajnos semmit sem változott. Egy elsötétített kisebb teremben látható a Hazafi című installáció (2007), amelyben a fényforrás – sajátos visszacsatolásként – egy diszkógömb, amelynek fénye egyrészt egy képernyőt világít meg – ezen a művész egymás után imitálja a fasiszták, a partizánok, a volt jugoszláv és az utódállamok hadseregeinek üdvözlő gesztusait –, másrészt azoknak a férfiaknak az arcképét, akik a dubrovniki tüzérségi támadás miatt haltak meg. A felvillanó feketefehér portrék felfoghatók egyfajta vádbeszédként is – párhuzamként pedig kézenfekvően merülnek fel Christian Boltanski emlékezet-falai és alagútjai. Az idő és a föld nem temeti el nyomtalanul az egyébként máig kibeszéletlen délszláv háború súlyos bűneit. Tolj legfrissebb s a legkorábbi munkája mellé helyezett, két képernyőn futó műve a tavaly októberi merényletet „dolgozza fel”, amelyet Ivo Pukanić, a Nacional (Nemzet) című napilap tulajdonosa ellen követett el egy máig ismeretlen, motoros sisakot viselő férfi. Az egyik képernyőn a térfigyelő kamerák által felvett és az elkövető mozgását rögzítő képek futnak, míg a másikon Tolj zárt sisakban és Tomislav Gotovac 1971-es performanszának útvonalát megismételve, kontextusba helyezett, más médiumban és szereplővel „újrajátszatott” Vlado Martekmű inkább didaktikusnak tűnik, a csupán fotón dokumentált performansz, Luigi

sajtófotó

senki által sem háborgatva sétálgat Zágráb utcáin (Szeretem Zágrábot). Míg egy új

Ontani 1974-es Don Quijote-felolvasásának „megismétlése” a művész kérdésfelvetéseinek folyamatosságát jelzi.

Slaven Tolj: Természet és társadalom, 2002, videó

Az órákig tartó „szélmalomharc” ugyanúgy az ún. „teljesítmény”-darabokba tartozik, mint az agancsos harc vagy a kiállítás legprovokatívabb darabja, a 2001-ben, New Yorkban megvalósított Globalizáció, ahol whiskyt („Nyugat”) és vodkát („Kelet”) ivott az eszméletvesztésig. Az életveszély megkísértése nemzetközi kontextusban – Hajas Tibor sem kívánhatott volna többet. Ne irigyeljük; Tolj sajnos megszenvedett érte.

Slaven Tolj: Szeretem Zágrábot,

2009. május

2008, videó


23

2009. 04. 28. 17:24:33

Tonko Maroević művészettörténész, és az elmúlt három évben vándorkiállításként összesen 19 országban láthatta a közönség. A budapesti bemutatónak az ad további aktu-

SZABÓ NOÉMI

alitást, hogy a Zágrábi Művészeti Akadémia és a Magyar

Horvát anzix

Képzőművészeti Egyetem a közelmúltban állapodott meg az eddiginél még szorosabb együttműködésről. Így tehát

Kortárs hor vát rajz

hetven, különböző generációkat képviselő művész összesen

Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsayterem, 2009. III. 16–IV. 4.

horvátországi kortárs művészet színes összképébe.

Sopron, Nyugat-magyarországi Egyetem, Alkalmazott Művészeti Intézet 2009. IV. 29–V. 22.

A Barcsay-terem termeiben viszonylag sűrűn egymás mellé

140 munkáján keresztül kaphatott bepillantást a néző a

helyezett munkák rendezőelve nem kronológiai megközelítést alkalmazott, hanem tágan értelmezhető tematikai blokkokra osztotta az anyagot. A hat egység – A test metamorfózisa, Alakok a térben, A mélység sugallata, Az ösztönző

Az 1991-ben függetlenségét elnyerő Horvátország nagy hangsúlyt fektet kulturális értékeinek Európa felé történő közvetítésére, amelynek egyik eredménye

szín, Gesztusnyomok és Struktúrák – bizonyos téma- és felfogásbeli hasonlóság alapján osztja csoportokra a műveket, s inkább a befogadást elősegítő hangulati tartalmuk hangsúlyos, mint bármiféle koherens stilisztikai megközelítés.

a Magyar Képzőművészeti Egyetemen Zoltan Novak: Idős férfi, grafika, 100x70 cm

megrendezett Kortárs horvát rajz című kiál-

A válogatás egyik nagy kérdése az, hogy miért éppen ez

lítás. A válogatást 2005-ben állította össze

a hetven művész képviseli a 20. század második felében kibontakozó horvát művészetet. A bemutatkozók közül kétség kívül az egyik legnevesebb Edo Murtić (1921–2005), akinek az egész világon megtalálható munkái leginkább a Jackson Pollock és Willem de Kooning fémjelezte absztrakt expresszionizmus csurgatásos gesztusfestészetéből eredeztethetőek. Az informel hagyományok és a gesztusfestészet azonban Murtićon túl is erősen jelen van a kiállításon, sőt a legtöbb nívós alkotás pont az ilyen műveket tömörítő Gesztusnyomok és A mélység sugallata című blokkokból került ki. A zágrábi Akadémia tanára, a grafikus Miroslav Šutej (1936) érzékeny, finom faktúrájú rajza mellett Tihomir Lončar (1953) és Vesna Pavlaković (1955) vehemensen expresszív, vegyes technikájú festményei képeznek kontrasztot, de Duro Seder (1927) és Zlatko Keser (1942) munkáiban is egészen drámai módon ötvöződik a háború káosza a zaklatott ecsetkezeléssel. A neves idősebb és a középgeneráció mellett egyfajta ellentétként, a felfogásbeli különbségek markáns megjelenítőjeként szerepelnek a fiatalabb generáció tagjai. Tomislav Buntak (1971) szürreális, de formailag klasszicizáló lovasjelenete, Gordana Bakić (1972) szédítően aprólékos ceruzarajza vagy épp Ivana Franke (1973) geometrikus struktúrái igen széles palettán mozgó irányzatok egymásmellettiségéről árulkodnak. Az idei Velencei Biennálén Horvátországot képviselő művészek csoportja is részt vesz a kiállításon: Zoltan Novak (1963), Nikola Koydl (1939) és Matko Vekić (1970) egymástól nagyon eltérő rajzainak felvillantásával ültetnek bogarat a néző fülébe: mégis mit fognak produkálni a Biennálén? A kiállítás sokszínűsége valójában akkor válik terhessé, amikor olyan alapvetően különböző művészegyéniségek kerülnek egymás mellé, mint főleg a filmjeiről ismert Zlatko Bourek, akinek egyébként remek, ironikus cartoon-szerű munkái mellett nem túl szerencsések a naiv festő, Ivan Lackovic Croata rajzai, aki sikeres grafikusként számtalan


2009. május

mitológiai és bibliai témájú irodalmi művet is illuszt24

rált. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a pop-artos elemeket

2009. 04. 28. 17:24:55


Edo Murtić: Felirat, grafika, 91,5x66 cm

alkalmazó Vasko Lipovactól két kevéssé kvalitásos művet

progresszív művészei, pl.: Goran Trbuljak,

állítottak ki. Több karikatúra (Otto Reisinger, Joško Marušić

Braco Dimitrijević vagy a 80-as éveket megha-

és talán ide sorolható Vojo Radoičić), figurális kísérlet

tározó posztmodern teóriák hatása alatt

(Josip Zanki és Davorin Radić) és erőteljesen konceptuális

alkotó Sanja Iveković és Dalibor Martinis

munka (Vlado Martek, akinek izgalmas „poétikus objektjei”

alkotásai.

a képzőművészet filozófiai és irodalmi aspektusú megközelítéséből indulnak) bővíti az amúgy is tág kínálatot, továbbra sem jutva közelebb a kiinduló kérdéshez, hogy miért épp e hetven alkotó reprezentálja a horvát kortárs képzőművészetet.

A kissé eklektikus szelekciótól nem várható el, hogy átfogó módon mutassa be a horvát kortárs vizuális művészet legutóbbi ötven évére jellemző összes irányzatot, de tökéletes kiindulópontot nyújthat a Magyarországon

Talán könnyebb volna az anyag történeti és stiláris kontex-

amúgy is kevéssé ismert horvát képzőmű-

tusba helyezése, ha legalább egy-két mű erejéig felvillanna

vészet ismeretterjesztő jellegű, kiragadott

a világháború után induló, legendás és sokáig példaadó

példákkal illusztráló bemutatására.

„Exat ’51” csoport tevékenysége, vagy, hogy ne menjünk olyan messzire időben, hiányoznak a 70-es évek elejének


2009. 04. 29. 7:15:04

Giorgione Vihar c. műve szobrászi átirata előtt. A második izgalmas dialógusra itt, Budapesten, a Kiscelli Múzeumban került sor 1997-ben, ahol a Nagy Hasáb c. művét mutatták

HANS BELTING

be, mintegy summázataként akkori művészetének. Ez az

Árnyékkal rajzol és fénnyel komponál

alkotás a múzeum belső udvarán volt egykoron látható. A mai pedig a harmadik, talán a legszebb, mivel a művésszel a születésnapján még soha nem találkozhattam. Amit Önök ma mindjárt látni fognak, az egy Jovánovics- és egy Sassetta-

Jovánovics György kiállítása

mű párbeszéde. Jovánovics munkája egy egészen különös

Szépművészeti Múzeum Modern Gyűjteménye, 2009. IV. 3–VI. 3.

Múzeumban látható, eredetileg pedig az 1999-es nagy

mű, maga is majdnem ikerdarab. Hasonmása a Ludwig duisburgi kiállításra készült. Ez az itteni alkotás formátumát tekintve azonos a Ludwig Múzeumban található művel, mégis teljesen más. Nem másolat, nem replika, hanem, önálló,

Jovánovics egyike azoknak, akik

izgalmas alkotás. Engem mindenekelőtt a két mű képi vonat-

egyszerre úttörők és klasszikusok,

kozásai ragadnak meg.

egyike azoknak, akik áttörik a modern művé-

Nem csupán a mögötte látható szín gyönyörű, amelyet

szet határait, melyek munkájában a jelenbe

a művész külön erre az alkalomra tervezett, hanem az a

ívelnek át, törések nélkül. Ezért nagyon szép

fény is, amely a képre vetül. Mert, mint azt a művész maga

és jó ötlet a múzeum részéről, hogy a művész születésnapja alkalmából egy olyan kamara-

is oly sokszor elmondta berlini évei alatt, árnyékkal rajzol és fényben, fénnyel komponál. Önök ma – és erre egyéb-

kiállítást hozott létre, melyben egyszerre

ként csak igen ritkán nyílik alkalom – nyomon is követ-

mutatja be a kísérletezőt és a beteljesítőt, a

hetik mindezt itt, az ablak melletti pozícióban a délutáni

perspektíva kutatóját s továbbfejlesztőjét.

napfényben.

Ma nem csak egy olyan mű kerül kiállításra, amelyet a legtöbben Önök közül ebből a

A művész fejlődéséről viszonylag hosszan írtam a kataló-

szemszögből még egyáltalán nem láthattak,

gusban. Egyébként meg kell vallanom, az íróasztalomon,

egy láthatatlan alkotás, amely később

Karlsruhéban állandóan ott áll egy Jovánovics-mű, egy

láthatóvá válik, hanem az a publikáció is,

nagyon szép darab a Péri-bagatell c. sorozatból. Mindig

amely nem csupán katalógus, hanem egy

ezt néztem, miközben ezt a szöveget írtam a katalógusba.

olyan művészkönyv, amely a mű megszüle-

Jovánovics egyúttal nagy költő, ha valaki ezt nem venné rögtön észre, az észreveheti a művei címén. Így például: Trójai papírgyár, a Hommage à Sinan, az Ostgiebel, hogy csak egy párat említsek azok közül, melyek azonnal az imagináció hullámait keltik bennünk. Jovánovics nem csak műveket alkotott, hanem nagy projektek végiggondolója s kifejlesztője is. Ami ritkaság a hasonlóan finom eszközökkel operáló művészek esetében, hogy őt egyúttal több nagyszabású, a közösség szempontjait figyelembe vevő projekt is foglalkoztatta a szöuli olimpiai szoborparktól kezdve a budapesti Művészetek Palotája koncertteremének reliefjeiig. Irigylem Magyarországot azért, hogy központi temetőjében egy olyan mű áll az 1956-os forradalom mártírjainak emlékére, amely az egyetlen emlékmű az egész világon, ami engem fotó: Józsa Dénes

meggyőzött. Ez az emlékmű egyedülálló, olyan modell,

Jovánovics György és Hans Belting

melyhez hasonlót azóta sem sikerült senkinek alkotnia, pláne nem nyilvános pályázat alapján. De nem szeretném Önöket tovább abban akadályozni, hogy beléphessenek ebbe a titokzatos terembe és megtekinthessék a műveket, csupán Sassettáról szeretnék még néhány szót szólni.

tésének alkotói folyamatát teszi láthatóvá.

Nem lenne igazságos, ha róla megfeledkeznénk. Életében

Tulajdonképpen két alkotás kerül bemuta-

soha nem hívták őt így, egészen más volt a neve: Stefano

tásra: a mű, amely a falon függ és az, amely

di Giovanni. Ez a melléknév csak sokkal később ragadt

ebben a publikációban vált műalkotássá.

rá. Egy kis művet láthatnak majd itt tőle, néhányan Önök közül talán ismerik is ezt a képet. Ezt az alkotást a német

Számomra ez a harmadik emlékezetes talál26


2009. május

kozás a művésszel. Először 1995-ben a Velencei

romantika egyik jeles képviselője, Johann David Ramboux vásárolta meg 1840-ben Sienában, akkor, amikor a Santa

Biennálén találkoztunk a magyar pavilonban,

2009. 04. 29. 7:15:24

Személyes viszonyok

Stefano di Giovanni Sassetta: Aquinói Szent Tamás imája, 1423–1426, tempera, fa, 23x39 cm

Maria del Carmine nagy oltára darabjaira volt szedve, és tulajdonképpen mint oltár egyáltalán nem is létezett. Sassetta, ellentétben a mai művészekkel, nem választhatta meg a témáit. Aquinói Szent Tamásnak és más mecénásoknak festett. Ez a tábla csak egyike annak a hétnek, melyek csak az oltár alsó részén voltak láthatóak. Miért mondom mindezt? Ha Önök megtekintik Sassettának ezt a művét, azt fogják majd gondolni, olyan alkotás ez, mely önmagában is megállja a helyét. Ez természetesen nincs így. Hasonló a helyzet Jovánovics esetében. Hisz akik több művét is ismerik, tudják, hogy a mű, mely ma itt látható, nem egy különálló darab, hanem egy hosszú művészi fejlődés gyümölcse. Ez az, amire művészettörténeti szemszögből számomra fény derült, miközben a katalógushoz írtam a szöveget. Végül egy kívánsággal szeretném zárni mondandómat: a következőkben, akár a művész születésnapján, akár máskor, láthassuk újra egyszerre a magyar modernizmus e nagy klasszikusának műveit. Művészi pályafutása így egy új szemszögből kerülne megvilágításba, és ez talán még egy új fejezetet is nyitna munkássága elemzésében. Ezért mindenkit arra kérek, hogy segítsenek e kívánságom elérésében, hogy egy napon ne csak könyvformában, hanem a falakon és posztamenseken is együtt láthassuk a műveit! Jovánovics György:


Relief 08. 01. 07., 2008, gipsz, 128x178 cm

2009. május

fotó: Józsa Dénes

(A megnyitón elhangzott szöveg szerkesztett változata.)

27

2009. 04. 29. 7:15:29

Tatai Erzsébet mostani kiállításában is a kortárs személyesség egy metszetét járja

BORDÁCS ANDREA

Kapcsolathiány

körül, bár most koncentráltabban jelenik meg az emberi kapcsolatok kérdése, mint kilenc évvel ezelőtt. A személyesség számos magyar kortársművész munkáin fontos szerepet kap,

B alla Vivien, Gunics D óra, Szederkényi Bella kiállítása

így ebből a témából akár egy műcsarnoknyi

Óbudai Társaskör Galériája, 2009. III. 15-ig

építés három markáns típusát mutatja be

kiállítást is lehetne rendezni. Tatai a Társaskör terére koncentrálva a személyes kapcsolatBalla Vivien, Gunics Dóra és Szederkényi Bella hét-hét fotóján keresztül. Az első típust, a múlttal való kapcsolatot Gunics Dóra családi fotóival idézi meg úgy,

Pontosan kilenc évvel ezelőtt ugyanitt, ugyanezzel a címmel, ugyancsak Tatai Erzsébet Bozsogi Nóra, Erdei Zsuzsa, Heczeg Fanni, Héra Judit és Nagy Kriszta munkáit mutatta be. A Simone Weilt idéző cím, az Ami személyes és ami… újabb csoportos kiállításra sarkallta a kurátort, akit most is a kortárs művészetben tetten érhető személyes motívumok megjelenése foglalkoztatott. A cím azért is kifejezetten figyelemkeltő, mert elolvasva akaratlanul is folytatjuk a mondatot az eredeti weili, istenkereső cím szerint: Ami személyes és ami szent. Azonban az által, hogy nincs ott a szent szó, kimondatlanul is felerősödik a hiánya, szinte nagyobb súlya lesz a Szederkényi Bella:

hogy egymásra, egymás mellé vetíti a múlt és a jelen képeit. Ezáltal a családi „identitásának képi konstruálását célozzák” (Tatai Erzsébet kiállítási koncepciójából). Ugyanakkor még sincs igazi kapcsolat a múlt és a jelen, pontosabban az egymást követő generációk közt, mivel többnyire feltehetően ugyanannak a személynek a fiatalabb és idősebb kori mását láthatjuk egymáson. A múlt és a jelen egymásra vetítése által a bemutatott alak nemcsak külsőleg változott meg, hanem az idő múlása személyiségváltozást is vonhat magával, jól szemléltetve, hogy az individuumot befolyásoló családi, személyes múlt is folyamatos flukutáción megy keresztül.

távol maradónak.

28


2009. május

Fekve, 2008

2009. 04. 29. 7:15:37

A múlt és a jelen egymásba folyása s az ezáltali kapcsolatfelvétel más képzőmű-


vészeknél is előkerült már. Gondoljunk csak Karina Horitz Hibridmemóriáira, Asztalos Zsolt Tükörportréira, Gőbölyös Luca Lenticuláris képeire vagy Csáky Marianne családi emlékképeire. Nyilván nem véletlen, hogy az utóbbi időben ily sok alkotó fogalakozik a családi és önidentitás konstruálásával. A múlt és a jelen műveken való egybeolvadása explicitté tétele annak, hogy a múlt szerves részünk, őseink génállományát biológiailag is tovább hordozzuk, akárcsak a mémeket. Ezek a művek mintegy megkérdőjelezik a történelem objektivitását, hisz maguk a történészek, akik csak tudományos szempontból kutatják a múlt eseményeit, a tárgyi ismereteken kívül a motivációkról, hatásokról, a mozgatóerőről csak teóriákat gyártanak. A kapcsolatok kérdése a jelen társas viszonyaiban sem problémamentes. Balla Vivien Dátumok című naplóképeiben a személyességet egy fiatal pár kapcsolatában próbálja megragadni napról napra. Az együttélés, az együttműködés a hétköznapokban hosszú távon sohasem

Gunics Dóra: 1980, nyár, Tarnaörs, 2007, lambda print

egyszerű, de a konfliktusokhoz s azok megoldásához minimum a rendszeres együttlét szükséges. Ha a pár tagjai nem találkoznak egymással, azzal nem a konfliktusokat spórolják meg, hanem gyakorlatilag magát a kapcsolatot. Balla Vivien képein ugyanis e legintimebb viszonyban a pár tagjai sohasem láthatók együtt, talán nem véletlenül. Cetliken üzennek egymásnak egyik napról a másikra, s így tervezik a távolabbi jövőjüket is, amit azért ez a fajta kapcsolattartás erősen szkeptikussá tesz, mivel a bemutatott képekből épp a meghitt együttlét, pontosabban egyáltalán az együttlét hiányzik. Szederkényi Bella viszont az individuum és a

Balla Vivien: Dátumok, 2008

környezete közti kapcsolatot, pontosabban annak hiányát elemzi, igaz felettébb szokatlan helyzetekben. Szederkényi Bella ugyanis a legforgalmasabb helyeken – a járdán, a köztereken, az utcán – mindenhol ugyanabban az öltözetben és halott-alvó testtartásban fekszik. A kiválasztott helyek mindig olyanok, ahol kifejezetten észrevehető, sőt zavaró egy fekvő nő jelenléte, mégsem foglalkozik vele senki. Nincsenek rémült vagy épp kíváncsi érdeklődők, ami kissé irreálissá teszi a jelenetet, de így hangsúlyozza a képek pesszimizmusát, azaz az ember még e provokatív helyzettel sem tud nemcsak empátiát, de még minimális érdeklődést sem kelteni. A kiállítás kulcsszava valójában nem is a személyesség, hanem inkább annak a hiánya. Gunics Dóránál a múlt és a jelen egymásba mosódásáról igazából egy ugyanazon személy különböző korszakai révén beszélhetünk, hiányzik a különböző generációk közti kapcsolat. Balla Vivien képein a pár tagjai között nem létezik valós kapcsolat, Szederkényi Bella fotóin a fekvő alak és a környezete közti kapcsolat hiánya dominál. Így a kiállításon nem csak a címből hiányzó szent igazi személyesség hiányát demonstrálja.


2009. május

szó sugall hiányt, hanem minden egyes kép is az 29

2009. 04. 29. 7:15:54

sélési technikái közül a szereplőről szereplőre, jelenetről jelenetre, nézőpontról nézőpontra történő átmenetekben rejlő lehetősé-

HEGEDŰS ORSOLYA

Tandem

geket. A művész igyekszik elkerülni az európai és az amerikai képregények egyik leggyakoribb képszerkesztési stratégiáját, a cselekményről cselekményre váltó képkockák szerepeltetését, ellenben előszeretettel használja a logikai ugrás mozzanatát, ami

Kor társ művészek kapcsolatban

a mangák, a keleti filozófiából eredeztethető vizuális megjelenítési

Miskolci Galéria, 2009. III. 21-ig

konkrétabban bontakozik ki. Chlif egy ártatlan, mindenki számára

formák sajátossága, ezzel is erősítve a történések lelki aspektusait. A Brumival bármi megtörténhet (2005) ciklusban „B” esete ismert szereplő példáján mutatja be két ember egymáshoz való viszonyulását, vágyait, félelmeit, bűnbakkeresését, kahlói és populáris jelképekkel igazolt szenvedéstörténetét. Szabó Benke Róbert a társadalmi előítéletek kérdéskörét fesze-

Csatlós Judit és Somogyi Zsófia kurátorok játékos ötlettel álltak elő, amikor a tandemművészet fogalmának bevezetésére tettek kísérletet. A kiállítás figyelemfelkeltő, beszédes címe arra a viszonyrendszerre utal, ami meghatározza a művek létrehozásának aktusát, és előirányozza az alkotói stratégiák megújítására törekvő szándékot a hagyo-

geti a Hajadonok (2004–2005) fotóin, s megvizsgálja, fogyaszthatók-e a huszonöt év fölötti, a társadalmi normák szerint lejárt szavatosságúnak titulált ismerősei. A nőket menyasszonyi ruhában, saját életterükben örökíti meg, mondván: „Nem vének. Szabadok.” Szabó munkáinak ambivalensségét éppen ez adja: a menyasszonyi ruha mint szimbólum zárja a kiszolgáltatottság, a reménytelennek tűnő álmok börtönébe a lakásuk kedvelt szegmensébe merevedett „vénlányokat”.

mányos művész-múzsa nexus passzivitása

Szabó Benke Róbert: Hajadonok, 2004-2005, lambda print, egyenként 30x40 cm

helyett a közös részvétel, az aktív cselekvés

Kevéssé eredeti gondolati tartalmak hordozója Orbán György

mozzanatát állítva a középpontba. A kortárs

RandOmja (2008-2009), fényképei és képaláírásai egy internetes

művészek, Chlif Mária, Koronczi Endre, Majoros

randivonal chat szobájává alakítják az enteriőrt. Orbán a lehe-

Zita, Katarina Šević, Oravecz Tímea Anita, Orbán

tőségek felvonultatásával rámutat, hogy az egymással sokszor

György és Szabó Benke Róbert mindannyian

ellentmondásban álló vizuális elemek és textusok a megismerés

különböző értelmezését adják ebben a kontex-

torzító faktoraiként működő jelek, az elidegenített információk

tusban a személyközi kapcsolatoknak.

pedig nem pótolhatják a személyes kapcsolatok meglétét. Mindezt azonban olyan formában teszi, amely nem ad plusz

Chlif Mária harminckét darabból álló, vegyes

töltetet a jelenség átgondolásához.

technikával készült sorozata és hat akvarell-

30


2009. május

tablója a másik tényleges részvétele nélkül

Csoszó Gabriella próbál elrugaszkodni a valóság egysíkú, könnyű

létrehozott alkotások. A két naplóban a múzsa

értelmezési kereteket kínáló jeleneteitől. Hiányzó képek (2007)

(múzsák) csak elvont, fogalmi síkon kaphat

című leporellója egy fiktív történet illúzióját kínálja. A mű alkotói

(kaphatnak) szerepet, azaz a létezéshez, a

a közeledés-távolodás hullámzó aktusában, hiányos dialógusok,

kapcsolathoz való viszonyulás definiálásának

üres ágyakat, kopár tájakat, tárgyakat, természeti jelenségeket

eszköze (eszközei). A Napló (1997–1999)

ábrázoló fénylenyomatok segítségével alakítják lezárt történetüket

10x10-es négyzetei, mintegy képregényes

időben és térben elhelyezhetetlen, a vonzások érthetetlen, fontos

formátumban tudósítanak a mindennapok

monológjává. „A képpárok, levél- és sms-részletek az emberi

eseményeiről, kihasználva a comics történetme-

kapcsolatok tartózkodó, kibontakozni vágyó állapotait tükrözik.”

2009. 04. 29. 7:16:11

fotó: Koronczi Endre


Oravecz Tímea Anita az egyformaságban rejlő különbségeket, a különbségekben rejlő egyformaságot kutatja, s

Koronczi Endre: Kikényszerített

a közös jegyek, a másság kérdéseit feszegeti. Ezt a kettősséget legkézenfekvőbben az ujjlenyomat rejti magába

vallomás, 2007-2008 négycsatornás videóinstalláció

– ami mindenkinek van, mégis, minden ember egyedi ismertetőjegye. Az Ujjlenyomat I–II. (2006) tehát Oravecz és arab barátja, Magdi felnagyított testrészei, vonalaik a Biblia és a Korán egy-egy részletével rituális aktus

Majoros Zita és Katarina Šević: PP Contact, 2002, videóloop, 24 perc

során teleírt egyetemes jelek, attribútumok. Majoros Zita és Katarina Šević PP Contactja (2002) 24 perces videóloop. A két művész filmjében az intimitás határait feszegeti, kontaktlencséket cserélgetnek egymással (kiveszik, átadják, beteszik). A lencse intim, az ember testnedveivel érintkező, egészségügyi eszköz, közös használata szembetegség kialakulását eredményezheti, vakság okozója lehet. Videófelvételüket nézve fölmerül a kérdés: vajon kivel osztaná meg az ember a kontaktlencséjét, kiért meri kockára tenni egyik legfontosabb érzékszervének épségét, szeme világát? A kérdés

Koronczi Endre arra kíváncsi, kinek mennyi és milyen intenzitású szeretetre van szüksége, lehet-e hitelesen szerelmet vallani egy olyan embernek, akihez nem kötik az egyént mély érzelmek, és ha igen, hogyan, illetve a vallomás befolyásolja-e a meglévő kapcsolatok alaku-

fotó: Katarina Šević

átvitt értelemben értelmezhető.

Chilf Mária: Napló (részlet), 1997–1999, akvarell, papír, egyenként 70x100 cm

lását? Milyen értéke lehet egy Kikényszerített vallomásnak (2007-2008)? Koronczinak öt nő vall és öt nő nem vall szerelmet. A négycsatornás videóinstalláció érdekessége azonban nem a vallomás meglétének vagy hiányának ténye, hanem a szándék mögött rejlő érzések, történetek, indulatok feltárása. A néző két ember beszélgetésének titkos szemtanújaként betekintést nyerhet a megszólaló nők magánéletébe, gondolatvilágába. A Tandem sokrétűen próbálja megközelíteni a páros művészet kérdését, az alkotók azonban több esetben képtelenek túllépni be- és lejáratott kérdések felvetésén vagy egy jelenség bemutatásán, ezáltal a kiállításon megjelenő produktumok távol kerülnek a képzőművészet azon szándékától, hogy eredeti, váljanak. A tandemművészet ötlete tehát még kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában.


2009. május

megismételhetetlen vagy maradandó művekké 31

2009. 04. 29. 7:16:25

A hajdani gyár falai között működő tánc- és mozgásszínház, Goda Gábor társulta, és az itt alkotó képzőművészek létrehozták az Artus Kortárs Művészeti Stúdiót. A Stúdióban közel harminc

SZEIFERT JUDIT

művész dolgozik külön-külön és együtt, egymást inspirálva, apró

A fiúk a gyárban dolgoznak Az Ar tus Kor társ Művészeti Stúdió képzőművészeinek kiállítása Zikkurat Galéria, 2009. III. 12–V. 29.

műtermekben illetve óriási csarnokokban. Ez a hely elsősorban művészi közösség, amely egyszerre alkotóműhely, színház és kiállítótér is, ahol a Stúdió művészei dolgoznak és rendszeresen megmutatkoznak a nyilvánosság előtt. Az itt bemutatásra kerülő színházi, táncszínházi előadások, performanszok, kiállítások, koncertek művészi szellemisége elsősorban az eszmecserék és az emberi találkozások platformja. A gyár tereiben alkotó képzőművészek (természetesen nem csak fiúk, lányok is) közül most hatan mutatkoznak be egy közös kiállításon: öt festő és egy szobrász. Nehéz bármiféle közös nevezőt

A budai Fonó egykori gyárépületében több, a fiatalabb korosztályhoz tartozó művész alakított ki magának

találni egy nem éppen tematikai alapon szerveződő csoportos tárlat kapcsán. Mégis úgy érzem, hogy a genius loci, a hely szelleme működik. Szorosabban három festő, Fischer Balázs (1975),

műtermet. Valamikor 1998 őszén kezdő-

Nagy Géza (1968) és Nádor Tibor (1967) alkotásai mutatnak – elsősorban témaválasztásukban – rokonságot egymással, hiszen a gyárépület kopott, elhagyatott és csupasz architekturális valójukban feltáruló hatalmas terei inspiratívan hatottak mindhármukra. Főként a gyárcsarnok helyiségeit, azok szegmenseit, a kitört, befóliázott vagy üvegezett ablakaikon beszűrődő fényeket, a gerendák és oszlopok által vetett árnyékokat jelenítik meg olaj-, gouache-, tus-, illetve szén-pasztell képeiken megteremtve ezzel az ún. „indusztriális plein air” műfaját. Csató József: Növésben, 2007

dött. Nagy Géza és Nádor Tibor látták meg

Ezen belül azonban jelentős egyéni eltérések vannak

olaj, vászon, 135x110 cm

először a lehetőséget az ipari épületegyüt-

művészetükben. Nagy Géza képeire a környezet elsősorban

tesben. Nem épp ihlető festői környezet,

azzal hatott, hogy amióta itt dolgozik, azóta festi a gyár-

de őket megfogta. Kipróbálták a gyárban

épület omladozó tereit. Azaz itt talált egymásra a téma és

való festést, és ott is ragadtak. Közben csat-

a művész. Általában nagyméretű vásznakon jeleníti meg

32


2009. május

Király Gábor: Hárman, 2003 merített papír, vegyes technika, 52x67 cm

lakoztak hozzájuk a többiek, és a fűtetlen,

a csarnokok lenyűgöző ürességét (Kis kukkoldám, 2007).

hideg terekben műtermeket rendeztek be.

Egy-egy meglepő, kiugró színfolttal (Kék hencser, 2008),

Azóta a fiúk a gyárban dolgoznak.

fauve-os színekkel, különféle zöldekkel, lilákkal egyrészt

2009. 04. 29. 7:17:13

fokozza a terek rideg tágasságát, poros-


ságát és kietlenségét, másrészt el is távolítja általuk a valóságtól a látványt (Péntek este, 2008). A szürke falak festői faktúrákká változnak képein (Paraván karám, 2007). Míg Nagy Gézát a monumentális terek inkább terjedelmes vásznak megfestésére inspirálják, addig Fischer Balázs intimebb fogalmazású kompozíciókat készít (Beköltözés, 2008). Ez a hatás nem elsősorban a kisebb képméreteknek köszönhető, hanem a személyesebb hangvételű témaválasztásnak és a festésmódnak. Nála a hatalmas helyiségek diszkrét szobává szelídülnek (Hajnal, 2008), meghitt terekké válnak, amelyeket több rétegű faktúrával alakít ki. Saját tárgyai, műtermének zugai, képeinek sora, polcai, személyes terének rendezetlen kuszasága műveinek szereplői (Dib-Dáb műterem, 2006). Alapvetően a szürkék dominálnak, és gyakran használja a szenet és a tust, az általuk formálható fekete és fehér közötti gazdag árnyalatokat (Heverő műterem, 2007). Nádor Tibor képei is az őt körülvevő világot jelenítik meg. Egyrészt ő is a közvetlen környezetét ábrázolja, másrészt műveinek főszereplője a tágabb léptékű organikus közeg, a táj. Szinte mindegy, hogy enteriőrt (Újra ősz, 2006), hegyesdombos tájat (Vanyarc II., 2005), vagy háztetőket (Éjszakai tetők, 2001) ábrázolnak alkotásai. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ezek a helyek konkrétan létezők – a műterem, ahol fest, a vidékek, amelyeken járt. Magukon hordozzák ezeknek a valós tereknek a karakteres vonásait, olyannyira a látványhoz kötődnek festményei. Mégis időtlen és egyetemes helyek jelennek meg rajtuk, mert a képek valódi témája minden esetben a fény, illetve a levegő érzetének megragadása. Atmoszferikus festészet ez, minden képtárgy szfumátós derengésbe burkolózik (Éjszakai tető /Nagy felhő/, 2001). Nádor Tibor alkotásai légkört teremtenek, felidézik a vidékek, a helységek, illetve helyiségek fényeit, hangulatát és szellemiségét.

Fischer Balázs: Dib-dáb müterem 2006 papír, pác, tempera, szén, tus, 100x150 cm Nagy Géza: Kék hencser, 2008 Nádor Tibor: Újra ősz, 2006 papír, akvarell, pasztell, szén, tus, pác, 140x210 cm


2009. május

vászon, olaj, 252x142 cm 33

2009. 04. 29. 7:17:40

Turcsány Villő: NELL álma, 2009 acrystal héj, 124x44x40 cm

Más felfogásban készülnek, a groteszk

primitivizmus, az ősi barlangrajzok, az antik falfestmények

figurativitás világába vezetnek Csató József

vagy a középkori miniatúrák figurái éppúgy felfedezhetők

(1980) és Király Gábor (1979) festményei.

lényeiben, mint korunk graffitijeinek világa. Ezekben az

Ilyen szempontból az ő műveik egy másik

emblematikusan fogalmazó megjelenítésmódokban keresi

szorosabban összetartozó csoportot alkotnak.

az egyetemes, az univerzális s ezáltal közérthető vizuális

Bár Csató József képeinek egy részén szintén

nyelvi kódokat. Ezeket – hol tudatosan, hol nem – anali-

megjelennek városrészletek (Találkozás a

zálja, szintetizálja és új minőséget hoz létre, egy újszerű,

Gépolaj utcában, 2008), házak, illetve szoba-

sajátosan egyedi festői nyelvezetet alkot általuk.

belsők, de ezek élénkebb színvilágukban, ábrázolásmódjukban alapvetően eltérnek az előbbi három alkotó enteriőrjeitől. Másrészt nála hangsúlyos szerepet kapnak az ember jelenlétére utaló jelek, illetve több képén maga az ember is megjelenik. Csendéletei belső terekből kihasított részletek, amelyekben kókadozó növények (Megint puha, 2007), legtöbbször kaktuszok, a túlélés szimbólumai is láthatók. Gyakran emberi alakok tűnnek fel szokatlan kivágatokban, növényekkel együtt, vagy egzotikus, főként afrikai öltözékekben (Gitáros, 2007). Minden festménye alapvetően archaikus naivitást sugall, ami fanyar humorral párosul.

Turcsány Villő (1972) szobrai jelek, nyomok, lenyomatok. Fő motivációja az antropomorf és a természetben fellelhető egyéb formák, például kövek, kavicsok, sarjadó termések általános érvényű plasztikai értékeinek feltárása. A női test nyak és combközép között lévő részét jeleníti meg – hol üreges öntvénytorzóként (Nell, 2008), hol bandázsolt testlenyomat nyitott héjszerkezeteként (Nell álma, 2009). A betekert, drapériába kötözött női testszegmens, ősi termékenységszobrocskák vagy Vénusz-ábrázolások asszociációját kelti. Ugyanakkor szándékosan utal egy fel- és levehető ruhadarabra vagy páncélra. A női test mint befogadó forma, mint az új élet keletkezésének helye és rejteke. Ezt az összefüggést erősítik tovább a kisméretű csírázó növényekre emlékeztető műgyantaöntvények is (Párna-torzó, 2008; Termés Testek 2-3-4., 2008). Turcsány Villő

Király Gábor a régies hatást keltő, lírai

élettelen anyagokból alkotott organikus plasztikái az élet és

faktúraképzésből indulva jutott el mostani,

a titok metaforái.

expresszívebb színvilágú, alakos képeihez. A töredékesség továbbra is fontos szerepet játszik festményeiben, de jelenlegi munkáin már nem az archaizálás metaforája. A kopott, málló, roncsolt részletek az ép elemek ellensúlyozását és kiemelését szol-

A gyár a munkahely. Szó szerint, a munka helye. Kiállítóink itt alkotnak, s töltik meg a kihalt gyárépület-komplexumot élettel és művészettel. A gyárban dolgoznak. A művészetgyárban. Művészetet gyártanak. De, mint azt a tárlaton is láthatjuk, természetesen és szerencsére nem futószalagon.

gálják (Reggel, 2008). Képeinek fő témája az ember (Városban, 2004). Megjelenített karak-

34


2009. május

terei bumfordiak, eltorzítottak, kedvesen groteszkek (Vásáros, 2008). A gyermeki

2009. 04. 29. 7:18:16

érzem. Nem ijesztő, hanem

Kiállítás

megdöbbentő felfedezés ez. Alakjai biologizmusukkal, s

VÁRALJAI ANNA

egyben absztrakt jellegükkel

Csupán közelíthetünk felé…

múmiákra vagy totemekre emlékeztetnek, szabadon mozgó, dinamikus vonalai azonban apró csatornák

K o v á c s Pé t e r : Régebbiek, újabbak

tucatjait lövellik szét, melyek

Aulich Art Galéria, 2009. IV. 24-ig Váczy Péter Gyűjtemény, Győr, 2009. V. 10-ig

időben való végtelenség

nem a végességet, hanem a folyamatosságot, a térben, reményét, egy új létformába való szublimálódás lehetőségét villantják fel. Mintha

A nemtelen lény lehajol, lehajol, s fölemelkedik. Szépsége feleslegesebb és fontosabb egy elnökválasztásnál.

szét akarná vetni az energia ezeket az egyébként vergődő alakokat, erejük pókhálóként szétterjed a keret nélküli képsíkon, átszövi a

Sárga haját megérinti a szél, szövetséget kötök vele, a gyönyörű fej elgondokodik, s úgy néz szembe, hogy nem látni szemét.

teret, a mi terünket. A pusztuló, foszló test

Kovács Péter: Előkép, 1993, vegyes technika, papír, vászon, 200x120 cm

Pilinszky János írta ezt a verset Schaár Erzsébet 1975-ös kiállítása alkalmából. A kiállítóteret nemtelen, időtlenségbe merevedett alakok töltötték be, nyomasztó installáció közé szorítva. A költő a szobrok előtt meg-megállva szavalta el aktuálisan nekik szánt verseit. Akkor még meg sem születtem, de most, harmincöt évvel később, Kovács Péter képei között állva szerencsésnek érzem magam, hogy jut nekem is ebből a kimondhatatlan élményből. Annak a megtapasztalásából, amikor a művészi érzékenységgel absztrahált emberi test látványával egy másik, élő testet szembesítenek. A dohányos tüdejű Pilinszky Schaár patyolat szobrai előtt. A fiatal nő Kovács bomló testű torzói előtt. Egy test, melyet nem imádunk ugyan, de kibékültünk vele. Tudjuk, hogy életfogytiglani társunk, s ezért léptéke, ritmusa sosem, egy pillanat töredék részéig sem hagyható figyelmen kívül számunkra. Lélegzésünk, szívverésünk ritmusa alapján vontuk le azokat a következtetéseket, melyek hatására a műalkotásokat megítéljük. Fejünk testhez való viszonya szabja meg a mintát az összes többi arányviszonyunk megítéléséhez. Az absztrakt formákat, a négyzetet és a kört hímneműnek, illetve nőneműnek látjuk. Éppen ezért kerülünk biológiailag is determináltan az antropomorf művek, így Kovács Péter alkotásainak hatása alá. Winckelmann így írt a Laokoón csoportról: „A fájdalom, mely a test minden izmában és inában megmutatkozik, amelyet teljesen egymagában a fájdalmasan behúzott alsóteste, anélkül hogy az arcra és más részekre tekintenénk, csaknem mi magunk is érezni vélünk…” A görögök még azért tökéletesítették aktjaikat, hogy istenekhez hasonlónak érezzék magukat. Az erős művek közelében néha a mai embernek is megadatik, hogy közel érezze magát az égiekhez, mikor

alakjaiban önmagam részét, saját esetlen testemnek csápszerű folytatásait, feszült idegszálaim folyondárjait


2009. május

Kovács Péter görcsbe rándult, összegörnyedő, kafkai

fotó: Berényi Zsuzsa

saját teste révén egyetemes rendnek ébred tudatára.

35

2009. 04. 29. 7:18:20

Kovács Péter: Kettős kép, 1993, vegyes technika, papír, farostlemez, 205x148 cm

látványa egzisztenciális elmélkedéssé alakul.

jeleníti meg. Munkáinak nyomasztó hangulatára saját beval-

Felboncolja, megnyúzza alakjait, s csak azt

lása alapján nehéz gyermekkora, édesanyjának betegsége

hagyja meg, ami nélkülözhetetlen: a torzók

is rányomta bélyegét. Édesapja emlékezése szerint három-

formáit, és a lendületet, mely nem engedi,

éves korától folyton rajzolt, „csak úgy kitalált dolgokat vagy

hogy halottnak tekintsük őket.

létezőket, de úgy, ahogyan ő látta őket, ahogyan a ceruzájára

A kiállítás címe, Régebbiek és újabbak, lehetőséget kínál az összegzésre, különösen, hogy a művész tevékenységét tavaly Kossuth-díjjal jutalmazták. Akár retrospektív kiállítás is lehetne, persze az anyag összeválogatásánál itt sokkal fontosabb volt egyfajta szimbolizmus egységének az érzékeltetése, mintsem az időbeni folyamatosságé. Ő maga ezt mondja erről: „Szeretnék a gyermekekhez hasonlatosan egységes világot látni és megvalósítani munkáimban. Látszólag különböző dolgokat egy egésszé ötvözni. Lehetetlen-e? – a lehetetlen megkísértése a legizgalmasabb. Hogy modern? Vagy konzervatív? Hogy milyen stílusú? – Nem

36


2009. május

érdekel; úgy hiszem, realista vagyok.”

kerültek.” Ez a belső késztetés, az ösztönösség máig meghatározza munkáit. Leginkább talán az a rajztechnika jellemző rá is, amely Rembrandtra, Kondorra: a lazán felrakott rajz egy-egy részletét a feketék kavargásának határáig dolgozza. Pályája kezdetén olajfestményeket és gyermekkönyv-illusztrációkat készített, de már akkor is előtérben volt nála az autonóm rajz, a grafikai komponálás. Kovács Péter nem csábult el a 70-es években divatos avantgarde újjáéledő áramlatai által, s bár alakjai expresszívek, nem hagyták el a valóság jelenségeire vonatkozó formarend tartományát. Harminc éve munkáinak központi figurája a meggyötört, kiszolgáltatott, kegyetlen próbákra kényszerített emberalak. A 80-as évektől eltűnnek a tárgyak, a környezeti elemek képeiről, s marad az ember valamiféle légüres térbe vetve, kiszolgáltatva, felkoncolva. Példaképei, Goya Menhely-képe és Rembrandt koponyalékelést ábrázoló műve számára a

Főiskolai tanára, Barcsay Jenő ehhez a legjobb

festészeti expresszió csúcsteljesítményei. Ő azonban az

támpontot nyújtotta, talán az emberi test

emberi meghurcoltatás drámája fölött érzett haragját nem

ábrázolásához való vonzódása is innen

képi jelenetben beszéli el, hanem sejtésszerűségbe kulminá-

eredeztethető, de ő a Barcsay-féle tanulmá-

lódó gesztusokban. Művei előtt állva az az érzésünk támad,

nyokhoz képest alakjait utolérhetetlen szen-

hogy olyan rendszerrel állunk szemben, amelyet nem vehe-

zibilitással, s egyben brutális expresszióval

tünk birtokunkba, csupán közelíthetünk felé.

2009. 04. 29. 7:18:34

A test testtel való találkozásának letaglózó élményén túl mégis hogyan közelítsünk objektíven Kovács Péter

Kiállítás

műveihez? Lehet-e, kell-e tartalmi és formai vonatkozások, stiláris szempontok alapján vizsgálni? Gadamer szavai jutnak eszembe: „nem a módszertani magabiztosság, hanem a tapasztalásra való készség az, amire szükség van egy alkotás megítéléséhez.” S ezek előtt a képek előtt bátran hagyatkozhatunk megérzéseinkre, hiszen a jó művek megteremtik a saját törvényeiket. Mit tapasztalunk itt elsősorban? Vad vöröseket, izzó sárgákat, túlexponált fehéreket és pocsolyaszürkéket, spontán hatású, lazán felhordott rajzzal, néhol fedőfehérrel plasztikussá domborítva. A kezeletlen, gyűrött, hatalmas vásznakra felhordott szénrajzok a legkisebb huzatra is megrezzenek. A vászonnak ezt az állapotát is meg kell szokni, érintetlenül szép és kiszolgáltatott, nincs elnehezülve az alapozástól, olajrétegektől, az érzékeny vonalakat, a szenet, mintha le lehetne fújni róluk. Ez az organikus anyag képezi az antropomorf lények bőrét, sokszor festetlenül villan elő a szén-, a festék- vagy a pasztellrétegek közül egy-egy lábszár, csípő, bordaív. Amikor a szemünk már megtelt színekkel és vonalakkal, elkezdünk technikázni. Talán hunyorgunk vagy látcsövet formázunk a kiállításkatalógusból, szeretnénk felerősíteni a sejtelmeket, határozottabbá tenni a körvonalakat. A röntgenleletet nézi így az ember, közelítve, távolítva, egyre fokozódó izgalommal, vajon felbukkan-e rajta valami. Hans Castorp látta bár szerelme olajjal, festékkel reprodukált képmását, szakrális tisztelettel mégis annak röntgenképét, testének feltárt belsejét imádta. Ez arc híján volt ugyan, de „megmutatta felsőteste finom csontozatát, a hús halványan, kísértetiesen sejlő puha formáitól körülvéve, és hozzá a mellüreg belső szerveit…” Kovács Péter lüktető, életteli színekre felhordott gubancos, „érhálós” rajzai a húst, a vért, az életet idézhetik. Ez a líraibb megközelítés. Egy másik értelmezési lehetőség a holbeini hagyományt követő Munch Haláltánc-ciklus: az egzisztenciális magányba belesoványodott, testileg-lelkileg meggyötört ember képmása mögött felsejlik saját csontváza. A haláltánc középkori témája juthat eszünkbe, sírgödrük felé táncoló csont-bőr halottak, túlvilági ködbe burkolózó, halotti torukhoz készülődő tetemek. Abakanowicz fej nélküli, halott embertömege, biomorf hatású szobrai, Jürgen Klauke morbid röntgen önportréi. A hazai művészek közül talán csak Gaál József akvarelljei, megnyúlt, gyökérszerű alakjai szembesítenek esendőségünkkel hasonlóan érzékeny megfogalmazásban. Három terem és egy lépcsőforduló. Kovács Péter rajzai, régebbiek és újabbak. A régebbiek tömörebbek, súlyosabbak. Az újabbak légiesebbek, oldottabbak. „Ahhoz, hogy lássunk, előbb ki kell mosni a szemünket sötétséggel,” javasolja Hans Castorp a röntgenképek vizsgálatakor. Talán ezeknél a műveknél is beválik a módszer.


2009. május


Kovács Péter: Címtelen kép, 1990, vegyes technika, papír, vászon, 200x138 cm

37

2009. 04. 29. 10:08:57

nyílásán át fölsejlik a táj, furcsa módon azonban egészen más részletek jelennek meg a két különböző helyen. Nem is ugyanarról a tájról van szó: az egyik a „valóságos”, az itt és


most megjelenő natúra, a másik, a kereten keresztül látható,

Kettős világ

egyfajta ígéret, ha úgy tetszik, eszményi világ. A kép felülete, rajta a félig bepólyált figurával mintegy a kétféle univerzum

Incze Mózes kiállítása

találkozásának a síkja, lehetséges és lehetetlen történések kezdetének vagy éppen befejeződésének a színtere.

Forrás Galéria, 2009. IV. 29–V. 16.

Szinte mindegyik új Incze Mózes-festményt a fentihez hasonló felépítés jellemzi. A felületen megjelenő emberi figurák határterületen helyezkednek el, az itt és az ott terrénumának találkozásán, a föld és az ég, víz és a föld, a magas és a mély, a mozgás és a mozdulatlanság, a látható és a láthatatlan, a sejthető és a megfejthetetlen, a kimondható Kettős világ – Incze Mózes Forrás Galériában rendezett kiállításának címadó festménye éppen a két világ határát idézi meg. A kép középtengelyében álló

és a kimondhatatlan metszéspontjában. A szabadság és a kiszolgáltatottság kettős állapotában látjuk őket – vagy éppen a szabadulás folyamatának valamely, pontosan meg nem határozott fázisában.

figura mintha barlang bejáratánál állna, nézne

Incze Mózes: Kettős világ, 2009 olaj, vászon, 140x120cm

befelé, fürkészné, mi is rejlik az áthatolha-

Az erdélyi Baróton 1975-ben született, a marosvásárhelyi

tatlan sötét mélyén. Mögötte, a megnyílt

művészeti gimnáziumban murális festő szakon, majd a buda-

térben s a kezében tartott keret négyzetes

pesti Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett művész munkássága jól ismert azok számára, akik figyelemmel kísérik az élesdi művésztelep tevékenységét, vagy látták Incze néhány évvel ezelőtti egyéni tárlatát az Art9 Galériában, tavalyi bemutatkozását a Forrás Galériában. A művésznek alapélménye e kettős világ, ha úgy tetszik egzisztenciális élmény, amelyben folytonosan egybejátszik a megélt élmények és a képzeletben megteremtett értékek kettőssége, s az ellentétek, feszültségek abban a látomásos festészetben oldódhatnak fel, amelyet művel – a félig reális, félig metafizikai világban, amelynek tágas, üres tájainak részletei az emberi dráma helyszínéül szolgálnak. Különböző vonatkozási pontok miatt figyelemre méltó ez a munkásság, hiszen a lét egyetemes kérdései, a művészet belső problémái mellett szorosan



38

2009. május

összekötődik KözépKelet Európa emberének sorskérdéseivel is.

2009. 04. 29. 10:09:39

A kiindulást jelentő helyzetképet ő maga így fogalmazta meg: a főiskola elévégzésekor eljutott abba a stádiumba, ahol a figurativitásra már csak a kép aránykiosztása, a vonalak, felülethatárok dinamikája emlékeztetett. Ezt a képi szerkezetet a valóságra utaló színkombinációval töltötte meg (vagy robbantotta szét), így maradt – Ariadné fonalaként – egy a klasszikus piktúrához kötődő elem, amely identitása „mind művészi, mind emberi megítélésében szerepet játszott.” Csomagolt tárgyakat festett, kódolt üzenetekben „álruhás transzcendens fragmentumokban” fogalmazott az első években. 2003 után viszont korábbi, becsomagolt tájai helyét magának a tájnak, a figurának az együttese foglalja el. Miután felfedezte a táj részleteinek inspiráló erejét, szimbolikus értékét, a legutóbbi években készült műveiben egyféle magánmitológiát teremtve, különös történetek kulisszáiként, az elveszett aranykor értékeit őrző rejtelmes világként jelenítette meg az újra felfedezett táj részleteit. Ezzel a lépéssel a tradíció és kortárs értékek, korszerűség viszonyára vonatkozó kérdésre akceptálható festményei sorolhatók, újabb lépést jelent azoknak az alapigazságoknak a megtalálása felé, amelyek a festészet klasszikus nyelvén kifejezhetők. A művész mára kiérlelt, karakteres világot teremtett. Mondhatnánk, az ember, a történelem és a természet talál-


választ adott. Az új tárgyiasság, amelyhez Incze Mózes

kozásáról, a mítikus ősidők, az aranykor szépségéről beszél. Azzal azonban, hogy a képi történés szinte kivétel nélkül a kettős világ felezővonalán játszódik le, állítás helyett kérdésként, a kétely kifejeződéseként fogalma-

Incze Mózes: Halláspróba, 2009 olaj, vászon, 150x130cm

zódnak meg mondatai. A Halláspróba dobozából üzenetet várnak a mű szereplői, amelynek tartalma azonban ugyanolyan kétséges, mint a Jövendőmondó vagy a Jövőkérdezők válaszaié. Nárcisszusz tükörként szolgáló vízfelület fölött játszódó drámájának a végkifejletét jól ismerjük, az azonban, hogy valóban megérdemelte-e a büntetést, éppen annyira eldöntetlen marad, mint a mű párképeként is tekinthető Tükör által című kompozíción önmagával szembesülő magányos figura számvetésének, a Térben és időben ülő alakja meditációjának az eredménye, vagy éppen az,

Incze Mózes: Jövendőmondó, 2009 olaj, vászon, 140x200 cm

hogy az Álompart alvó figurájának nyomasztó álmai a halált vizionáljáke vagy a gyötrő képek eltűnése utáni ébredést. Újra és újra a kettős világgal – vagy a világ kettősségével – szembesülünk. Ugyanakkor a két rész összetartozásával is, amire a hol béklyóként, hol kötelékként szolgáló gyolcsdarabok utalnak, amelyek árnyéka egyszerre jelent védelmet és iránymutatást az Úton lévők számára. Mennybemenet és Földrejövet – hogyan alakul az emberi élet minősége, hogyan alakul a jövő a harmadik évezred elején KözépKelet Európában? Ezt kérdezik Incze Mózes kettős világának emberei, s aki a művekkel szembesül.


2009. május

velük ismétli a kérdést nyilván az is, 39

2009. 04. 29. 10:09:55

címet viselő film két korábbi, egy irodalmi és egy festői műre utal. Egy versre Sebastian Branttól (akit Hornyik Sándor „a lettristák és a szituácionisták szellemiségétől áthatottan”

MULADI BRIGITTA 1

A Kis Varsó halott , a legenda él

idéz a tranzitblogon) és egy művészettörténeti legendára, H. Boschra, akik így kerültek egy „lapra”. Az alapötlet egy negyedik személytől származik, nevezetesen a 2008-as Manifesta egyik igazgatójától, Adam Budaktól. A minden második évben más helyszínen lezajló, szakmailag

Két darab

rangos kortárs képzőművészeti esemény egy soknemzetiségű,

Kiscelli Múzeum, 2009. II. 19–III. 29.

politikailag pezsgő, ellentétektől, önállósodási törekvésektől sem mentes itáliai tartomány, Trentino több városában került megrendezésre, közöttük Roveretoban, ahol Havas, Gálik és Erhardt kiállítottak. A projekt érdekessége – ami miatt Budaknak eszébe jutott – az, hogy az évek óta üresen álló

A művészcsoport neve egy 1996ban a Lengyel Intézetben rendezett kiállításuk címéből ered, ahol Havas Bálint és Gálik András a valóságos Varsó (Warsaw), a „semmiből” utópisztikusan épülő szocialista nagyváros középületeinek szimbolikus makettjeiből alkották meg a Kis Varsót (Little Warsaw). „Csakúgy, mint a tevékenységüket és az elnevezést inspiráló város, a Kis Varsó is a túlélés-megőrzés-átmentés metaforája, ugyanakkor annak utópiája is.”2 A 90-es évek magyar művészetében meglehetősen egyedi jelrendszerrel és megközelítési módokkal dolgozó alkotók számára a művészet nyilvánossága, annak reprezentációja, kommunikációja, szocializálódása vált központi kérdéssé. Ebben a kontextusban a műveik nemcsak a művészetnek a közbeszédbe való bekerülését célozták meg, hanem a társadalmi-politikaikulturális szisztémának a kritikájaként is meghatározhatók. Az alkotások, szinte minden esetben túlmutatva az erős fogalmi meghatározottságon, tárgyiasult formában jelennek meg, sokszor mint pszeudo műemlékek (Kis Varsó, 1996; Tulajdonság [Tornasor], 2001; Zászló, 2002; Az utolsó Biennále emlékműve, 2002) és nem a magas kultúra által esztétikailag meghatározott, elfogadott nyelvezettel, a kulturális kontextusból kiemelve reflektálnak a nyilvánosan megjelenő művészetnek az általuk kiemelt szegmenseire (pl. a Nefertiti teste, 2003 és a Hódmezővásárhelyről az amszterdami Stedelijk Múzeumba áthelyezett Somogyi

gyárépületet egykor helyi, ma is élő anarchisták foglalták el, majd kilakoltatták őket. A házfoglalási akció „megihlette” a három felkért művészt, és azonnal egy film ötlete körvonalazódott bennük, amely a rekuperáció (műfaji, módszertani?) megjelölést kapta. Az álomkutatók a rekuperációs fázist helyreállító, visszaépítő szakasznak tartják, amikor az agy az elszenvedett károsodásait orvosolja. Ebben az állapotban az ember teljesen öntudatlan. (A „bolond lét” valószínűleg éppen ilyen, habár manapság alig különböztethető meg a normális létállapottól.) A mű címének és a fenti eszmefuttatásnak nem lehet köze egymáshoz, hacsak nem abban, hogy a film szereplői sem mutatnak nagy aktivitást. A nagyon szűk körű castingolás eredményeképpen a művészeti szakma mindennapi szereplői nem keltik az „ismeretlenség” érzését, ami a hazai közönség szempontjából jót tett volna a cél elérése érdekében, vagyis a hitelességet kölcsönözte volna a filmnek. Így a rekuperáció, visszaszerzés helyett a néző egy barátokból verbuválódott színjátszókör első tétova lépéseit kényszerült követni. A Manifestán ez valószínűleg teljesen okafogyott kijelentéssé vált volna, ott azonban más problémák nehezítették a befogadást. A roveretói üzemépület hosszú oldalfalába épített, hátulról, a falüregből vetített kép elhelyezkedése nem segítette az átélést, noha egy padra leülhetett elé a látogató, és angol feliratos volt, de a más művek keltette zajban a film hangtalanul mozgó alakjai között valójában a néző számára nehezen értelmezhető kommunikáció zajlott. Amikor odaérkeztem éppen nem is működött a projekció, mert mint a teremőr hölgy elmondta, éjszaka betörtek, és a „legenda” szerint a még élő helyi anarchisták, akikről a fikció szólt, maguk rabolták el a vetítőt és a filmet (valójában nem derült ki semmi az elkövetőkről). Mindenesetre a Kis Varsólegendárium oldalai ezzel is gazdagodtak a művészek maguk által írt történetei mellett.

József: Szántó Kovács János emlékműve, 2004). A Kiscelli Múzeumban látható másik mű, egy a templom A Kiscelli Múzeumban rendezett kiállításuk (kurátor: Sasvári Edit) visszavezet a kezdetekhez. Mindkét „darab” a túlélésmegőrzés-átmentés gondolatfüzérre épül fel. A templomtérben elhelyezett központi műalkotás egy film, amelyet egy korábbi alkotótárssal, Erhardt Miklóssal együtt készí40


2009. május

tettek el, kiemelve, hogy az aktivista tematikának ő a szakértője. A Bolondok hajója

téglafala elé beépített fehér gipszkarton falon mint faliújságon elhelyezett fekete/fehér fénymásolt lapok installációja volt látható, amelyet feliratok hiányában csak a szakmailag és a Kis Varsó-történetből jól felkészült néző értett meg. Havas és Gálik 2007-2008-ban dolgozott együtt az Innen független budapesti kiadóval, akikkel 150 példányban kiadtak egy A/5ös méretű, világoskék papírra nyomtatott füzetet. „A kiadvány szubjektív, poétikus válogatás a Kis Varsó archívumából, az 1993 és 2007 közötti időszakból. Az együttműködés folytatá-

2009. 04. 29. 10:10:48

saként a Kis Varsó közös koncepcióra

Kiállítás

épülő installáció tervét javasolta, amely a kiadvány tartalmát, az eredeti grafikák (rajzok, fotók) különféle méretű, fénymásolt kópiáit mutatja be a kiállítási térben.”3 Olvashatjuk a Kiscelli Múzeum honlapján. A kérdés az, hogy egy műalkotás létrejöttéhez elegendő-e egy fénymásolt füzet újrafénymásolt lapjait felgombostűzni egy faliújságra? Tekinthető-e műalkotásnak egy, az átlag kiállításlátogató számára értelmezhetetlen, egymással látszólag semmilyen összefüggést nem mutató képinstalláció? Ha Havas és Gálik célja a már többször említett túlélés-megőrzés-átmentés, akkor talán igen. Ennek megértéséhez azonban nélkülözhetetlen a Kis Varsó teljes munkásságában való jártasság, mint ahogy egy mitológiai jelenet képeinek „olvasásához” a mítosz ismerete. Így számomra a legszükségesebb maradt el a kiállításon, a megfelelő mennyiségű információ közlése. A felkészült látogató lehetséges, hogy megérti a művészek szándékát, és valóban képes a jelentéktelen műtárgyakban felfedezni – a Kis Varsó számos korábbi művében megfogalmazott – a köztéri emlékművek észrevehetetlenségének gondolatát, a saját archívum kihelyezésének ellentmondásos aktusában a kollektív emlékezetnek a hatalom által kényszerűen fenntartott kontinuuitását, a filmben pedig felismeri a kollektív emlékezet kiüresedésének és egyben az egyéni emlékezet fontosságának manifesztációját, ami a nyilvános tereken talált töredékek és a személyes emlékképek összekeveredésének gesztusában áll, s a Kis Varsó-logó ismétlésében meglátja az öniróniát, a Death–Birth– Cool–Shit ábrában pedig a minden művükben megbújó (művészet- és ön-) kritikai felhangot. Jegyzetek 1 A Kis Varsó halott a Műcsarnokban Na mi van? címmel 2008. VI. 21–VIII. 31. között rendezett kortárs képzőművészeti helyzetképet bemutató kiállításon szerepelt mű.

Kis Varsó: Bolondok hajója, 2008, videó


2009. május

3 http://www.btmfk.iif.hu/2009.html

fotó: Bakos Ágnes

2 Páldi Lívia: Logó a valóságos térben, In Páldi Lívia, Gács Anna: Kis Varsó, Műcsarnok, 2005, p 10.

41

2009. 04. 29. 10:10:52

puszta személyében is műalkotásnak számított. Ezt nem lehet csinálni, az ilyesmi magától érkezik, mint a fogfájás és elég sok szenvedéssel is jár” –, írja róla a VLS jubileumi tárlatát méltató

LÓSKA LAJOS

Perneczky Géza (Új Művészet, 2002/12).

A kérlelhetetlen fürkésző

A kor abszurditásait kiemelő vagy egyszerűen csak bemutató, a társadalom visszásságain ironizáló, bújtatott szexualitással fűszerezett alkotásmódja ma is olyan friss, mint régen, az átkosban, csak a mondandója más. Most elsősorban a

feLugossy László

rendszerváltás utáni társadalom olyan torzulásaira reflektál,

MűvészetMalom, Szentendre, 2009. III. 7–IV. 13.

mint a pénzimádat, a fogyasztói szemlélet, a plázalét. Erről tanúskodik jelenlegi, szentendrei kiállítása is, melynek mottója a Vakajtó (2008) című szöveges munkáján olvasható. „KIFÜRKÉSZHETETLEN/ az a valóság, amely /látszatokból áll össze,/ és ezek a /KIFÜRKÉSZHETELEN/ látszatok azt sugalmazzák,/ hogy

A tömegkultúra nem ismeri a hitelességet,

ez maga a valóság (egy ismeretlen töménységkutató).

csak a közhelyet és az ismétlést. Hans Belting

feLugossy László Kifürkészhetetlen című tárlatát láthatták az érdeklődők idén tavasszal Szentendrén a MűvészetMalomban. feLugossy László a Vajda Lajos Stúdió egyik alapító tagja, a 70-es évek eleje óta modern művészetünk meghatározó személyisége. Festő, performer, zenész, író, videó- és installációművész, az egyesülés legsokoldalúbb alkotója. A dadától és a pop arttól is megérintett, karakteres, a gányoltságot, a kommerszet, a kiürült folklórt, az utcaművészetet magába olvasztó stílusa a késő Kádár-korszak meghatározó kifejezésmódja. Laca „…besorolhatatlan és interpretálhatatlan a javából. Az én szememben ő a korszak egyetlen magyar művésze, aki – Beuyshoz feLugossy László: Pamflettálcák (részlet), 2007 fém, műanyag, 34x50 cm x 12db

hasonlóan – több mint két évtizeden át már

Az már csak ráadás, hogy a művész a látszatok mögött megtalálja a valóságot, „az össznépi elsorvadás”-t és azt, mintegy tükörként, elénk is tárja. Ha belépünk a földszinti terembe, közvetlen az ajtó melletti fekete széken egy feketefehér kockás bohóckalap fogad. Felette vörös felirat: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Itt található a fémsúlyokat bemutató sorozata, a Nemcsak szavak I-III (2008), illetve a sokkal direktebb Álönvallomások (2008). Ez utóbbi négydarabos széria mindegyikén a művész mellképe látható, a nyakába madzaggal felakasztott papírlapon a következő feliratokkal: nyertes vagyok, imádom a pénzt, akartam a hatalmat, önzőnek születtem. A szövegek mind vad kapitalista, „szabad”-versenyes korunk jellemzőire utalnak, egy olyan világ visszásságaira, melyben úgy akarták/akarják igazgatni az országot a vezetői, mint egy számukra nyereséget termelő üzemet. A következő installációs munka a manipulált információról szól az én olvasatomban. Az installáció része egy fekete posztóval letakart asztal, rajta középen műanyag bögre és tányér, tőlük jobbra és balra egy műanyag gömb és egy műanyag karika. Az asztal fölött a falon két előember portréjától közrefogva Mona Lisa. A képek alatt szöveg: Óvakodj az információktól! A lényeg nem változik. Légy kifürkészhetetlen! A printek azt sugallják: nyilvánvaló, hogy van visszafejlődés. A terem másik felében a fogyasztást, a márkaőrületet kifigurázó térberendezés simul a falhoz. Tizenegy szék. A székek mindegyikén hátulról ábrázolt vörös sapkás nőt látunk egy-egy betűvel. A betűk olvasata a következő: Márkás semmi. A terem többi részét kétértelmű szexuális szimbólumokkal elegyített női képek foglalják el, szám szerint 16: Rád



42

2009. május

vagyok kíváncsi (2008), Ketten kettőt akarunk (2008) stb.

2009. 04. 29. 10:11:34

Az első emeleten három térbe lógatott zöld színű retikül, a falon hat darab

Kiállítás

burokba zárt figuratorzó, valamint két ugyancsak zöld színű installáció fogad bennünket. Az Ivóvíz (2008) című térberendezésnek nemcsak a színe, de a mondanivalója is zöld. Úgy tűnik, a vízért − joggal – ma már nemcsak a természetvédők, de a művészek is aggódnak. És ez természetes is, ugyanis az ivóvíz, a vízvagyon problémája nemcsak a világban, hanem nálunk, Magyarországon is nagyon aktuális, megoldásra váró kérdés. A Lottó pingpong (2008) című installáció viszont nem elsősorban aktuális mondandójával, hanem abszurditásával, a „most, hogy jön ez ide?” érzés keltésével hökkenti meg a nézőt. E teremben, noha utolsónak említem, nekem a csillogó fém, krómacél tálcákból és más konyhai kellékekből összeállított fali installáció, a Pamflettálcák (2007) tetszett a legjobban. Ebben véltem megtalálni a feLugossy munkák esszenciáját, a közönségesség apológiáját, mely abszurd mítosszal gyakran operál a művész. Műveinek jellemző, célzatosan alkalmazott alapanyaga a legsilányabb „trabantkék” vagy rózsaszín műanyag. Jelen esetben a műanyag tárgyakat a ma ugyancsak nagyon közkedvelt, krómacél háztartási eszközökkel helyettesítette: ovális és téglalap formájú fémtálcákra applikált háztartási kellékekből (kanál, műanyagtányér, bögre, kés, villa, szűrő citromfacsaró, ővdarabok stb.) rakott össze különböző csillogó-villogó tárgyegyütteseket, melyek a falon mintegy közrefogják „Az önmagunkra fordítható időfejadag folyamatosan csökken.” feliratot. A fémreliefeket szemlélve nekem Daniel Spoerri csapdaképei (tableaupiége-ei) villantak fel, de egy kis idő elteltével rájöttem, hogy ezek a fényes, fémes, steril tárgyak, melyekkel feLugossy dolgozik, már 21. századiak, és tele vannak közép-európai létünkre utaló mondanivalóval. A legfelső emeleten szoborobjektekkel és számos formázott vászonnal találkozhatott az érdeklődő. Sőt már a folyosón megállásra késztette egy bizarr, rózsaszín műanyag tárgy, egy női táska és egy magas sarkú csatos csizma hibridje, mely csizmatáskába egy darab hasított fát dugott a művész (Kordon nélkül (2009). A terembe lépve ugyanez a rózsaszín csizmatáska köszönt vissza egy másik objekt részeként, egy fejjel lefelé a posztamensre applikált szék egyik lábára akasztva (Torony, 2008). A terem falain körben festményeket helyeztek el. De míg a földszinten látható képek kétértelműen erotikusak, addig az emeleten kiállítottak latin vagy Andráskereszt formájúak és misztikusak vagy horrorisztikus hangulatúak, például törzs-, láb- és fejdarabok láthatók rajtuk (Valld be, 2008, Ízig-vérig, 2008). Kilépve a malomból a főtér felé indulok. Az utca két oldalán egyre több a butik, egyre több a turista és a kommersz áru: óriás ceruzák, matricázott pólók, bögrék, feLugossy László: Kordon nélkül, 2009 műanyag, fa, 110x30 cm

többen – Wahorn András, Bukta Imre és természetesen feLugossy László is – elköltöztek a Duna parti városkából. Még szerencse, hogy feLugossy sokszor abszurd művészete most itt van, találkozik az élettel és felülírja a kommerszet.

feLugossy Laszló: Falhoz ültetve (Márkás semmi), 2008 installáció, 550x190cm

2009. május


hungaricumok: piros paprika, barackpálinka. A Vajda Stúdió tagjai közül pedig


43

2009. 04. 29. 10:11:54

képeken. A festő eredeti formálása húz először hatókörébe, vizsgálgatjuk munkái sajátos technikai ízeit, unikális voltát, aztán a technika fokozatosan feltárja a vizuális értékeket, s

FELEDY BALÁZS

egy mélyen gondolati piktúra (vagy annál több) tárul elénk.

Vissza a feledésből

A művek egyaránt szembesítenek minket nagy emberi létproblémákkal és az intim magánszféra történéseivel. Sok

Gáspár Aladár képtárgyai

végletet rejtenek magukban, melyek óhatatlanul növelik a

OTP-Bank Galéria, 2009. III. 23–IV. 16.

feszültséget. Képei reáliákban fogantak és egyben absztraktak is. Mindig van bennük valóságfogódzó, ám mindig van bennük elvontság, sejtetés. Jellemzően analitikusak (érzékeljük elemző módszerét, amikor részekre, elemekre bontja tételeit, nézőpontját), mellyel azonban mindig szemben áll egy szintetizáló hajlam,

Gáspár Aladár felkészült művész, hosszú évtizedek óta a pályán (inkább: a pálya közelében) él és dolgozik, s mégis a közelmúltban rendezte meg első budapesti önálló kiállítását. 1968-ban végzett az egri tanárképző főiskolán olyan kollégákkal együtt, akik közül kiemelhetjük Haász Istvánt és Türk Pétert. Később

szándék és törekvés. Képeinek józan nyugalma, meditációs objektum jellege s mélyről töltekező indulatjellege van. Gáspár Aladár ugyan képet készít Az utolsó utáni pillanat címmel, de munkássága inkább az utolsó előtti pillanatokat dolgozza fel, szinte baudrillard-i értelmezésben. Állapotrajzai azt az utolsó előtti pillanatot jelenítik meg, amelyben még lehet értelem, de már felsejlik valamiféle végveszély. Aggodalmakkal teli művi világa azért különösen eredeti, mert szemlélete nem expresszionista (nem is lehetne ilyen képkészítési technikával!), színépítkezése egyáltalán nem harsány, mégis a kifejezés ereje, hevülete is vezérli, miközben műveinek van egy sajátos nyugalma is, mely a rálátás, a nagy dimenziók biztonságos távlatából következik. Ezt a sajátos képi atmoszférát hosszú rákészülési időszakában kidolgozott módszerével éri el. Természetesen festi is képeit, de inkább készíti, csinálja, építi őket, mely hasonlít is a kollázs módszeréhez, meg el is tér tőle. A hagyományos kollázs technika része nagyobb dimenziójú képépítkezésének, melyben különböző matériák egyesülnek, szintetizálódnak, majd szublimálódnak egymásban, egymással. A hordozó, a faelemek, a papír, a gyűrt papír, az applikáció, a ragasztás, festés együttessége megnemesedik, s végül is tiszta képi konstrukciók jönnek létre. Ezekben fontos tényező, hogy nem síkban érvényesülnek, hanem síkplasztikák, domborított képek, melyekben döntő jelentősége és fontossága van a harmadik dimenziónak, a téri koncipiálásnak és hatásnak. A felület izgalma anticipálja, megelőlegezi és involválja a mű később feltáruló tartalmai karakterét. Végezetül egyik ars poetica-szerű verséből álljon itt egy rövid idézet, mely utal művészi módszerére, szemléletére is a rész és egész dilemmájáról szólva: …az összképhez

Gáspár Aladár: Az utolsó utáni pillanat, 2008, vegyes technika, farost, 80x80 cm

1979-ben a Képzőművészeti Főiskolán is diplomát szerzett. Hosszú évek óta

44


2009. május

Dunaújvárosban él és dolgozik.

mindegyik rész-kép kell, közöttük egy-egy kis falfehér csend-közzel.

Kiállítása a tér bontottsága, töredezettsége

A „kép-rés-kép”-sorból

ellenére is feltűnő volt. Gáspár Aladár képei

így lesz

– képtárgyai – olyan erősek, hogy legyőznek

érvényes kép-történet-végkifejlet:

minden akadályt. Első pillantásra azt érezzük:

részekből kiteljesedés

történik velünk valami, mert történik valami a

hiányból keletkezés.

2009. 04. 29. 10:12:21

Művészet gyerekszemmel Múzeumlátogatás az E.ON-nal 2009. április 25-én az E.ON rendhagyó múzeumlátogatásra várta munkatársai gyermekeit a Műcsarnokban és a veszprémi Művészetek Házában. A Művészet gyermekszemmel elnevezésű programmal a vállalat olyan eseményt szeretne létrehozni, ahol szülő és gyermek egy kreatív és tartalmas délutánt tölthet el a képzőművészet csodálatos világában. A cégcsoport által támogatott két hazai kiállítóhelyre az E.ON az ország valamennyi részéről várta családos munkatársait. A múzeumkommunikációs programok nemcsak a kultúra megismertetése szempontjából kiemelt fontosságúak a gyermekek számára, hanem a kreatív, önálló gondolkodás és a személyiségfejlesztés terén is fontos szerepet játszanak. A fiatalok amellett, hogy játékosan ismerkednek a műtárgyakkal és elméleti tudásuk bővül, a különféle technikák elsajátításával, a kiállítás jellegéből adódó anyagok, eljárások megismerésével közelebb kerülnek a képzőművészethez, a különféle művészi alkotó folyamatokhoz, valamint a művészek gondolkodásmódjához is. Ezek a programok fejlesztik a tanulók érdeklődését, kíváncsiságát és segítségükkel fogékonyabbá válnak a művészetek iránt. A tavalyi évben az E.ON kapta a Summa Artium Kortárs művészetért díját, melyet minden évben annak a nagyvállalatnak ítélnek oda, mely következetesen, kitartóan és lehetőségeihez képest jelentős arányban támogatja a kortárs kultúrát, és a legeredetibb módon használja ki a kortárs művészetekkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket. A díjátadó utáni árverésen a vállalatok különböző projektekre licitálhattak, köztük a Műcsarnok Alkoss Te is! elnevezésű múzeumkommunikációs foglalkozására. Az E.ON „elvitte” a tételt, így a 6 és 18 év közötti gyermekek számára szervezett múzeumpedagógiai foglalkozások főszponzora lett. A Műcsarnok Alkoss Te is! gyermekeknek szóló programsorozatának mintájára az E.ON hasonló foglalkozásokat szervezett munkatársainak két magyarországi múzeumban. A nyolc éve rendszeresen megrendezett Alkoss Te is! sikere adta az ötletet, hogy a vállalat munkatársainak gyermekei játékos foglalkozásokkal egybekötve találkozhassanak a kortárs műalkotásokkal szerte az országban. Az E.ON idén a Műcsarnok mellett a Veszprémi Művészetek Házának működését is segíti mint főtámogató, a munkatársak így a hozzájuk legközelebb eső kiállítóhelyre látogathattak el április 25-én, szombaton egy interaktív múzeumjárásra. Az E.ON szponzorként támogatja a Műcsarnok Mi Vida – Menny és pokol című kiállítását is, melynek műtárgyai munikációs programsorozatot általános és középiskolás diákok részére. A kiállítóhely – első alkalommal – a programsorozat részeként iskolákba kihelyezett múzeumi órák megtartását is tervezi.


2009. május

a spanyolországi MUSAC-gyűjtemény részét képezik. A galéria az új kiállítás kapcsán is szervez múzeumkom45

2009. 04. 29. 10:12:34

B UDAPEST acb Kortárs Művészeti Galéria (VI. Király u. 76.) Braun András kiállítása IV. 17–V. 29. APRoPODIUM Galéria (IX. Ráday u. 9.) Ráday Andrea kiállítása IV. 3–V. 15. Artitude Galéria (VI. Andrássy út 32. II/12.) Laár Balázs: Hétköznapi képek IV. 24–V. 24. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Holdfény (Családi Album) IV. 23–V. 30. Bartók 32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Kondor Attila kiállítása IV. 20–V. 22. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Bartha C. Ernő kiállítása IV. 24–V. 24. Huszár Andrea szobrászművész kiállítása III. 31–V. 17. Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.) Rozsda Endre álmai IV. 20–V. 17. Kortársak lőegylete V. 21–VII. 5. Csepel Galéria Művészetek Háza (XXI. Csete Balázs u. 15.)

Fenyvesi Márta, Gergely Nóra kiállítása V. 7–V. 29. Benedek Barna kiállítása V. 11–V. 29. Deák Erika Galéria (VI. Jókai tér 1.) Kupcsik Adrián: A szív működése IV. 17–V. 16. Dorottya Galéria (V. Dorottya u. 8.) Köztes idő: A Galéria V. 6–VI. 14. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) „Retesz” V. 15–VI. 27. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Vérité Exposée: Az emlékezetről IV. 11–V. 31. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Kass Eszter textilművész kiállítása IV. 28–V. 28. Zhenia Bozukova: Hányszor voltam itt! IV. 29–V. 15. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) www.forrasgaleria.hu Incze Mózes kiállítása IV. 29–V. 16. Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum (III. Kiscelli u. 108.) Bada Dada V. 8–VI. 7. Francia Intézet (I. Fő u. 17.) Rozsda Endre, festő-fotográfus IV. 22–V. 22. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth L. u. 39.) 40. Tavaszi Tárlat V. 6–VII. 18. Galéria Lénia (II. Széher út 74.) Fekete László kiállítása IV. 25–VI. 28. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Kortárs magángyűjtemények XIV.: Offenbächer Ferenc gyűjteménye V. 6–V. 30. G13 Galéria (VII. Király u. 13.–Gozsdu Udvar) Kovács Tamás László – Wolsky András: Lebegő és véletlen struktúrák III. 27–V. 16. Haas Modern Művészeti Galéria (V. Falk Miksa u. 6.) Papp Oszkár: Sorsképek V. 7–V. 30. Hamilton Aulich Art Galéria (V. Aulich u. 5.) Völgyi Miklós kortárs gyűjteménye V. 4–V. 14. Jószay Zsolt szobrászművész retr. kiáll. V. 25–VII. 2. HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) MIMÉZIS – csoportos kiállítás V. 6.–VI. 12. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Wa: A mindennapok harmóniája – Kortárs japán design IV. 9–V. 31. Kaukázusi szövött szőnyegek az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből V. 15–XII. 31.

Anna Margit kiállítás

2009. május

Válogatás az Antal-Lusztig gyűjteményből 2009. május 21–július 26. Kaposvár, Vaszary Képtár Megnyitó: 2009. május 22., 17 óra 46


Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) –Fogadó Pódium Mesélő képek – gyermekkönyv-illusztrációk az 50-es évektől napjainkig V. 2–V. 31. –Park Pannonia 3 keréken – fotókiállítás IV. 28–VI. 1. –Pixel Galéria Komoróczky Tamás: Káprázat akkordkísérettel III. 27–V. 17. EIKE V. 21–VIII. 20. –Teátrum, Piros Fekete galéria Czabán György Kolbász: New York, New York V. 19–VI. 21. K.A.S. Galéria (V. Váci u.36) Németh Melitta kiállítása IV. 30–V. 22. Gáyor Tibor kiállítása V. 28–VI. 20. Karinthy Szalon (XI. Karinthy Frigyes út 22.) Radnóti emlékére: Töredékek V. 5–V. 29. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10.) Nemes Csaba: Puhányok – Minden nap ’56 III. 26–V. 23. KogArt (VI. Andrássy út 112.) Az Impresszionizmus sodrában IV. 03–VII. 26. Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1) Új szerzemények és rég nem látott művek III. 13–V. 31. Anton Corbijn kiállítása IV. 29–VII. 5. Magyar Nemzeti Galéria

Várfok Galéria –XO Terem (I. Várfok u.11.) Rozsda szürrealizmusa – Rozsda a II. világháború után IV. 21–V. 23. –Várfok Terem (I. Várfok u.14.) Rozsda Endre korai papírmunkái (1935-1955) IV. 21–V. 23. Várnegyed Galéria (I. Batthyány u. 67. – a Várfok Galériával szemben)

Korai festmények – Rozsda Endre a II. világháború előtt IV. 21–V. 23. VILTIN Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Koncz András: Fétis / Fetish IV. 16–V. 23. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) „Befogadó kultúra” V. 20–VI. 10. Volksbank Rt. Galériái –Budaörsi Galéria (Budaörs, Szabadság út 86.) Gólya Edit grafikus kiállítása III. 12–V. 30. –Ráday utcai Galéria (IX. Ráday u. 42-44.) Bornemissza Rozália és Pataki Tibor képzőművészek kiállítása V. 30–IX. 30. –Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a.) Nőművészeti kiállítás IV. tárlata: Jakatics-Szabó Veronika, Könyv Kata, Udvardy Emese kiállítása V. 26–IX. 1.

B ALASSAGYARMAT Szerb Templom Galéria (Szerb u. 5.) Nagy Márta festőművész kiállítása IV. 3–V. 28.

D EBRECEN

(I. Budavári Palota, Dísz tér 17.)

MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Lengyel és magyar grafika 1918–1939 III. 13–VI. 28. Nagy István munkái az Antal–Lusztig-gyűjteA Művészház 1909–1914 III. 27–VII. 26. ményben I. 15–VII. 5. Modern magyar litográfia 1890–1945 IV. 7–XII. 31. Return: Az Antal–Lusztig-gyűjtemény pécsi Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16) válogatása I. 15–VII. 5. 1848 –„Ilyen tavasz csak egy volt életemben” III. 13–VI. 30. Új magyar templomépítészet III. 19–VI. 28. D UNAÚJVÁROS Szkíta aranykincsek III. 25–V. 31. Kortárs Művészeti Intézet (Vasmű út 12.) MissionArt Galéria és a Pintér Aukciósház Dunaújvárosi Fotóbiennále IV. 29–V. 29. (V. Falk Miksa u. 10.) Tavaszi képzőművészeti aukció kiállítása V. 7–V. 18. E SZTERGOM Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Keresztény Múzeum (Mindszenty tér 2.) Martus Éva …csak veled, Édes… IV. 24–V. 29. Soproni Horváth József emlékkiállítása IV. 4–V. 31. G YŐR Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) A MUSAC-gyűjtemény Budapesten III. 28–V. 17. Városi Művészeti Múzeum Képtára – Esterházy palota (Király u. 17.) Nessim Galéria (VI. Paulay Ede utca 10.) Gadányi Jenő (1896–1960) festőművész kiállíEperjesi Ágnes: Semmi a szín alatt V. 5–VI. 5. tása III. 19–V. 24. NextArt Galéria (V. Aulich u. 4–6.) – Napóleon Ház (Király u. 4.) Chilf Mária: A mélység periszkópja V. 22–VI. 26. Klimó Károly gyűjteményes tárlata 2009. V. 14–VII. 19. OktogonArt Galéria (I. Várfok u. 7–9.) K APOSVÁR Szabó Eszter: Gyűjtött emberek IV. 22–V. 22. Vaszary Képtár (Fő u. 12.) Óbudai Kulturális Központ (III. San Marco u. 81.) VII. Országos Groteszk Képző-, és Iparművészeti Tenk László festőművész kiállítása V. 4–V. 17. és Fotóművészeti Pályázat III. 27–V. 10. Csuta György festőművész, Várkonyi János KECSKEMÉT festőművész és Zajácz Tamás bőrműves-iparKecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) művész kiállítása V. 18–V. 30. Farkas István: „Végzet” III. 19–V. 10. Platán Galéria (VI. Andrássy út 32.) M OHÁCS Bogna Burska kiállítása V. 4–VI. 5. Volksbank Rt. Galéria (Szabadság u. 3/a) Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) Németh Andrea: „Tükör által homályosan” II. 24–V. 31. Bikácsi Daniela festőművész kiállítása V. 11–VI. 28. PÉCS Ráday Galéria (IX. Ráday u. 8.) Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Lajta Gábor kismonográfiájának bemutatójával PTE MK Doktori Iskola DLA-sok bemutatkozó egybekötött kiállítás V. 12–VI. 8. kiállítása V. 15–VI. 6. Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Alfons Mucha: A nő dicsérete III. 20–VI. 7. Gyécsek József kiállítása V. 8–V. 31. Sassetta – Jovánovics: A 19. és 20. századi Gyűjtemény Volksbank Rt. Galéria (Király u. 66. (Királyház)) kabinettkiállítása IV. 3–VI. 3. Körtvélyesi László fotókiállítása III. 26–V. 20. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) S ALGÓTARJÁN Próbálj tenni valamit, még Nógrádi Történeti Múzeum (Múzeum tér 2.) ha csekélység is! IV. 8–V. 24. 30. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat IV. 27–VIII. 29. Újlipótvárosi Klub-Galéria S OPRON (XIII. Tátra u. 20/b)

Hohner Katalin szobrászművész kiállítása IV. 30–V. 22. A Magyar Keramikusok Társaságának kiállítása V. 13–V. 29. Lőrincz Edina fotóművész kiállítása V. 28–VI. 19.

Artner Palota (Templom u. 18.) Koppány Attila: „Tudósítás a Föld nevű bolygóról” V. 23–VI. 18.

S ZEGED Regionális Összművészeti Központ (Tisza L. krt. 56.) 35. Nyári tárlat V. 15–VII. 11. Szilard Clairee szoborkiállítása V. 15–VI. 27.

2009. 04. 29. 10:12:50

Volksbank Rt. Galéria (Klauzál tér 1-3.) Zajácz Tamás bőrművész kiállítása V. 7–IX. 16.

S ZENTENDRE

Korai itáliai táblaképek Musée Jacquemart-André, VI. 21-ig A bécsi akcionizmus Staatsgalerie, VII. 5-ig Kiállítások U LM Blake 100 rajza Musée de Petit Palais, VI. 28-ig Klee és a romantika Ulmer Museum, V. 17-ig Athosz, a szent hegy Musée de Petit Palais, VII. 5-ig

VERSAILLES MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) Dedukció – I. Orsz. Szobrász Biennálé V. 16–VI. 21. Udvari ünnepek, királyi ceremóniák Kastély, VI. 28-ig Ferenczy Múzeum (Fő tér 6.) G ÖRÖGORSZÁG Lombard Reneszánsz II. 27–VIII. 30. ATHÉN Dialógus – Lucien Hervé (1910–2007) fotói II. 26–VIII. 30. Shirin Neshat National Museum of Contemporary Art, V. 31-ig S ZÉKESFEHÉRVÁR Helmut Middendorf Benaki Museum, V. 31-ig Szent István Király Múzeum (Országzászló tér 3.) Art Athen kül. helyszínek, V. 21.24. Antal–Lusztig-gyűjtemény: A fehérvári válogaH OLLANDIA tás IV. 10–VII. 19. A MSZTERDAM Városi Képtár–Deák Gyűjtemény: A fehérvári Van Gogh és az éjszaka színei Van Gogh Museum, VI. 7-ig válogatás IV. 10–VII. 19. H AARLEM Volksbank Rt. Galéria (Táncsics Mihály utca 7.) Holland művészet a Kramer-gyűjteményből Antal–Lusztig-gyűjtemény: A fehérvári válogaFrans-Hals-Museum, VI. 14-ig tás IV. 10–VII. 19. Noé bárkája. Úton Darwin felé Teylers Museum, V. 30–IX. 6. S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) Kincsek Kelet-Szlovákiából III. 20–V. 31. Biczó Antal: Színek és fények IV. 24–V. 31.

VESZPRÉM

H ÁGA

Művészpárok: szerelem és szenvedély Gemeentemuseum, VI. 1-ig

R OTTERDAM

Selyemtörténetek. A kimonó Kunsthal, VI. 21-ig Művészetek Háza – Csikász Galéria (Vár u. 17.) Isteni képmások. Spiritualitás Kelet-Ázsiában Kelemen Marcel festőművész kiállítása IV. 3–V. 31. Kunsthal. VI. 14-ig Modern Képtár – Vass Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) L ENGYELORSZÁG Barcsay Jenő festőművész kiállítása V. 2–VII. 19. VARSÓ Dubniczay Palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Kortárs művészet – 5. Kiadás CSW Zamek Ujazdowski, IX. 6-ig Deli Anett festőművész kiállítása V. 8–VI. 5. Hanginvázió. Zene és vizualitás Zachęta, VIII. 2-ig

Z ALAEGERSZEG

WROCŁAW

Keresztury Dezső ÁMK–Kiállítóterem (Ady u. 14.) Nemzetközi Médiabiennálé kül. helyszínek, V. 5–VI. 7. Európai párbeszéd című koll. nemz. kiállítás V. 8–VI. 4. N AGY -B RITANNIA A USZTRIA E DINBURGH B ÉCS Turner és Itália National Gallery, VI. 7-ig A fotográfia és a láthatatlan 1840–1900 Albertina, V. 24-ig L ONDON Rembrandt kora Albertina, VI. 21-ig Picasso: a múlt kihívása National Gallery, VI. 7-ig Picasso: Mítoszok és modellek Kunsthaus, VII. 5-ig Van Dyck és Britannia Tate Britain, V. 17-ig A pornó-identitás: expedíció a sötétbe Kunsthalle, VI. 1-ig Rodcsenko és Popova Tate Modern, V. 17-ig Barlach és az expresszionizmus szobrászata A barokk 1620-1800 V&A, VII. 19-ig Leopoldmuseum, V. 25-ig Anette Messager Hayward Gallery, V. 25-ig Georges Adéagbo MAK, IX. 11-ig Útlevél. A British Council egykori vásárlásai Lovis Corinth Oberes Belvedere, VII. 19-ig Whitechapel Art Gallery, VI. 14-ig Az ornamens hatalma Unteres Belvedere, V. 17-ig Le Corbusier Barbican, V. 24-ig Maria Lassnig MUMOK, V. 17-ig O XFORD Az átvitel megszakadt. A reprezentáció problémái B REGENZ a kortárs művészetben Museum of Modern Art, VI. 21-ig Lothar Baumgarten Kunsthaus, VI. 21-ig G RAZ N ÉMETORSZÁG B ADEN -B ADEN Diana Thater: Gorilla, gorilla! Kunsthaus, V. 17-ig K REMS 7x14: a művészet térhez kötöttsége Kunsthalle, VII. 12-ig B AYREUTH Otto Dix: Paradicsom és bukás Kunsthalle, VII. 12-ig S ALZBURG Toulouse-Lautrec Kunstmuseum, VI. 7-ig B ERLIN Georg Baselitz Museum der Moderne Mönchsberg, VI. 21-ig Andreas Feininger: New York a 40-es években Nancy Spero Museum der Moderne, VI. 14-ig Bauhaus-Archiv, V. 18-ig Alfred Kubin rajzai Museum der Moderne, VII. 12-ig A modernség születése: Rogier van der Weyden B ELGIUM és a Flémalle-i mester Gemäldegalerie, VI. 21-ig A NTWERPEN A kálvinizmus – Németország és Európa Groteszk: Goya, Redon, Ensor Deutsches Historisches Museum, VII. 19-ig Museum voor Schone Kunsten, VI. 14-ig Dak’art. A kortárs afrikai művészet biennáléja Eizenstein mexikói rajzai MUHKA, VI. 21-ig ifa-Galerie, VI. 21-ig B RÜSSZEL John Flaxman és a reneszánsz Bode-Museum, VII. 12-ig Luc Tuymans Wiels- Centrum voor Hedendaagse Kunst, VIII. 2-ig Dionüszosz: átváltozás és extázis Pergamonmuseum, VI. 21-ig Paul Bury Museum Van Buren, V. 21-X. 18. B ONN

G ENT A festőiségen túl SMAK, VIII. 23-ig C SEHORSZÁG

P RÁGA Picasso grafikái Narodná Galerie, VI. 7-ig IV. Prágai Biennálé Karlin-csarnok, V. 14–VII. 26. F RANCIAORSZÁG

Cseh fotográfia a 20. században Bundeskunsthalle, VI. 27-ig

F RANKFUR T Michelangelo rajzai Städel, VI. 7-ig

H AMBURG Manet grafikái Kunsthalle, VII. 19-ig

K AISERSLAUTERN

WEIMAR A Bauhaus találkozása a Bauhaussal Neues Museum, VII. 20-ig O LASZORSZÁG

A REZZO A Della Robbiák: dialógus a reneszánsszal Museo Statale d’Arte Mediovale e Moderna, VI. 7-ig

FERRARA Morandi Palazzo dei Diamanti, VI. 2-ig

F IRENZE Bernini és a barokk születése Bargello, VII. 12-ig Az antikvitás emlékezete a 20. században Museo degli Argenti, VII. 12-ig Galilei és az univerzum Palazzo Strozzi, VIII. 30-if

M ILÁNÓ Futurizmus 1909-2009 Palazzo Reale, VI. 7-ig

N ÁPOLY Nők a 18-19. sz.-i nápolyi festészetben Pio Monte della Misericordia, V. 30-ig

PERUGIA Alberto Burri Galleria Nazionale, VII. 26-ig

R ÓMA Az isteni Vespasianus Colosseo, XII. 31-ig Futurizmus Scuderie del Quirinale, V. 24-ig Fra Angelico Musei Capitolini, VII. 5-ig Vissza Rómába! MACRO, V. 17-ig

TORINO Ekhnaton, a Nap fáraója Palazzo Bricherasio, VI. 14-ig Wolfgang Laib Fondazione Merz, VI. 7-ig

U RBINO Raffaello Urbinóban Palazzo Ducale, VII. 12-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Kiki Smith Fundació Miró, V. 31-ig

M ADRID Az árnyék Museo Thyssen-Bornemisza, V. 17-ig

VALENCIA Határok a művészetben IVAM, V. 28-XI. 15. S VÁJC

B ÁZEL Afrika, Óceánia és a modernek Fondation Beyeler, V. 24-ig

B ERN Tracey Emin retrospektív Kunsthalle, VI. 14-ig A Kelet keresése – Bellinitől Kleeig Zentrum Paul Klee, V. 24-ig Álom és valóság. Kortárs közel-keleti művészet Zentrum Paul Klee, VIII. 16-ig

G ENF Körhinta MAMCO, V. 24-ig

M AR TIGNY Az erotikus Rodin Fondation Pierre Gianadda, VI. 14-ig

Z ÜRICH Giacometti, az egyiptomi Kunsthaus, V. 24-ig Hermann Obrist Museum Bellerive, VI. 7-ig Tino Sehgal Haus Konstruktiv, V. 31-ig S VÉDORSZÁG

S TOCKHOLM A preraffaeliták Nationalmuseum, V. 24-ig S ZLOVÁKIA

É RSEKÚJVÁR Ernest Zmeták Galeria umenia, V. 16-ig

N AGYSZOMBAT Fiatal cseh és szlovák művészek biennáléja Galeria Jana Koniarka, V. 14-VI. 21.

POZSONY

Adolph Gottlieb Museum Pfalzgalerie, VI. 1-ig

2009. május

Robert Combas Dunacsúny/Danubiana, V. 2-VIII. 30. KÖLN N IZZA Mexikói grafika: 19-20. sz. Galeria mesta, Pálffy-paloBlossfeldt növényfotói SK Stiftung Kultur, VI. 7-ig ta, V. 17-ig Triviális absztrakció Villa Arson, V. 24-ig M ÜNCHEN Jozef Čapek Galeria mesta, P ÁRIZS Calder: párizsi évek Centre Georges Pompidou, VII. 20-ig Frans Hals és Haarlem aranykora Hypo-Kunsthalle, VI. 7-ig Mirbach-palota, VI. 21-ig 47 A 80-as évek. A szlovák posztZoe Leonard fotói Pinakothek der Moderne, VII. 5-ig Warhol világa Grand Palais, VII. 13-ig modern SNG, VIII. 30-ig Daumier Museum Villa Stuck, VI. 28-ig Rodin árnyékéban. Francia szobrászat 1905–14 S TUTTGAR T Musée d’Orsay, V. 31-ig A német informel Staatsgalerie, VI. 7-ig


2009. 04. 29. 10:12:57

Impresszum Főszerkesztő: Szerkesztők:

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA P ATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ

e-mail: [email protected] [email protected] A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Fotó: Lapmenedzser:

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

e-mail: [email protected] Szerk. titkár:

O LLÁRI B ARBARA

e-mail: [email protected] Tudósító:

U HL G ABRIELLA (Baltikum) FORGÁCS É VA (Los Angeles)

Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:

PÉTER S INKOVITS

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. Szerkesztőség: Telefon/fax:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. +36 1 341 +36 1 479

5598, +36 1 479 0232 0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó:

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Terjeszti a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-

Következő számunk tartalmából: A mindenség modellje – V ÁMOS

D OMINIKA Emlékezés a kortárs művészetben – B ORDÁCS A NDREA Művészeti díjak a baltikumban – U HL G ABRIELLA Művészház 1909–14 – K OPÓCSY A NNA Menny és pokol a Műcsarnokban – N AGY E DINA Németh Hajnal hangjai – V ÁRALJAI A NNA Számunk szerzői:

S PENGLER K ATALIN : irodalomtörténész, művészeti szakíró, a Műértő munkatársa, a radiocafé szerkesztője, műgyűjtő.

C SIZMADIA A LEXA : művészettörténész, kurátor. B ÁLVÁNYOS A NNA : művészettörténész. G ELLÉR K ATALIN : művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa. Kutatási területe a szimbolizmus és a szecesszió. F. m.: Bonnard (1975); Nagy Sándor (1978); Gödöllői művésztelep [Keserü Katalinnal] (1987); Zichy Mihály (1990); Szikora Tamás (2001); Mester, hol lakol? Nagy Sándor művészete (2003); A magyar szecesszió (2004).

H UDRA K LÁRA : művészettörténész, az OKM munkatársa. F. m.: Gerber (2004).

D ÉKEI K RISZTINA : művészettörténész. S ZABÓ N OÉMI : művészettörténész. H ANS B ELTING : művészettörténész, médiumelméletet és művészettudományt tanít a karlsruhei Hochschule für Gestaltungon, Németország, az Egyesült Államok és Franciaország legfontosabb egyetemeinek vendégoktatója. Magyarul megjelent munkái: Giovanni Bellini: Pietá (1989); A művészettörténet vége (1995); Kép és kultusz (2000); Képantropológia : képtudományi vázlatok (2003).

H EGEDŰS O RSOLYA : művészettörténész. S ZEIFERT J UDIT : művészettörténész, a MNG főmuzeológusa. F. m.: Bene Géza (2001); Bátai Sándor (2003); Jánossy Ferenc (2004); Gaál József (2005); Molnár Péter (2005); Baksai József (2007).

V ÁRALJAI A NNA : művészettörténész.

02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egy példány ára: 635 Ft. Előfizetési díj egy évre: 7400 Ft. Előfizetési díj fél évre: 3700 Ft. Batthyány KulturPress Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. telefon/fax: +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés: K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu Nyomdai munka: BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Felelős vezető: Fekete Attila A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat

nka

Nemzeti Kulturális Alap

gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem

Gábriel Ajna

Udvardy Emese

Schaller István

Mészáros Szabolcs

Zsédely Teréz

huba művészcsoport

Gábriel Ajna, Mészáros Szabolcs, Schaller István, Udvardy Emese, Zsédely Teréz festőművészek csoportos kiállításai: 2009. május 6-tól június 12-ig: MIMÉZIS 2009. szeptember 9-től szeptember 30-ig: ATARAXIA HUBA Galéria (NÉZHELY) Bp. I. Attila út 133. utcai bejárat, Nyitva: sze. és p. 14–19 www.hubagroup.hu; www.hubaart.hu; 06/30/9663303

vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet, © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu

HU ISSN 08662185


2009. 04. 29. 10:12:58

május XX. évf. 5. szám HU ISSN május

Recommend Documents