Magyarországi triász fáciesterületek szekvenciarétegtani

Földtani Közlöny 132/1 17-43 (2002) Budapest

Magyarországi triász fáciesterületek szekvenciarétegtani elemzése Sequence stratigraphy of Triassic faciès areas in Hungary 1

2

1

3

H A A S J á n o s - B U D A I Tamás - H I P S Kinga - K O N R Á D Gyula - T Ö R Ö K Ákos

4

(5 ábra) Tárgyszavak: szekvenciasztratigráfia,

medence- és platformfejlődés, korreláció, Dunántúli-középhegység, Aggtelek, Mecsek

Keywords: sequence stratigraphy, basin and platform evolution, correlation, Transdanubian Range, Aggtelek Mis, Mecsek

Abstract In the territory of Hungary, Triassic successions of significantly different characteristics are known. They were formed relatively far from each other in various plate tectonic and palaeogeographic settings (Fig. 1). This situation provides good potential for distinguishing the local and regional controlling factors of the basin evolution and thus the possibility to improve the reliability of the sequence stratigraphie analysis and correlation. Sequences of the three studied facies areas are presented in Figs 2 to 4, while their correlation is shown in Fig. 5. In the depositional area of the Transdanubian Range unit (TR), a small amplitude sea-level rise at the beginning of the Triassic led to a significant transgression to the extent 100 km on the levelled alluvial plain. In the territory of the Aggtelek Unit (AG), a significant shift of the shoreline could not be evidenced in the earliest Triassic, and the Permian evaporite deposition continued in a restricted basin. The Induan and the Olenekian O l sequences show a fair correlation between the TR and the AG, whereas the 0 2 in the TR probably corresponds with two, less than 1 My range cycles. In the TR, enhanced terrigenous input (Campil event) is connected to 0 2 , whereas in the AG, the siliciclast deposition prevailed much earlier. The Campil event is generally explained by increasing humidity; however, it can be assumed that tectonic uplift of the source area may have contributed to this, too. "Main Conglomerate" and "2nd conglomerate horizon" of the Jakabhegy Sandstone in the Mecsek Mts, also indicate an intense uplift of the provenance which might be connected with tectonic phases controlling the Early Triassic deposition in the Germanic Basin. Deposits indicating arid climatic conditions in the early Anisian (cellular dolomite, rauwacke), and which are widely extended in the area, belonged to the Tethys self. In the TR, the Aszófő Dolomite represents this interval, while in the Mecsek Mts the Magyarürög Evaporite. T h e latter can be correlated with the "Salinarröt" of the Germanic Basin. In the AG, this peculiar lithofacies is missing, probably due to palaeogeographic causes. The sequences in the Mecsek Mts may have the best potential for recording the eustatic sea-level changes, since they were deposited on an equally subsiding ramp. The sequences of the Mecsek Mts and the TR can be fairly well correlated with each other, although there are biostratigraphic limits of the exact chronocorrelation with respect to the Mecsek Mts. Similarly detailed chronostratigraphic subdivisions of the AG are still not available.

г

2

3

4

МТА Geológiai Kutatócsoport, H-1117 Budapest Pázmány sétány 1/c M a g y a r Állami Földtani Intézet, H-1143 Budapest Stefánia út 14. Pécsi Tudományegyetem, H-7601 Pécs Ifjúság u. 6. Budapesti Műszaki Egyetem, H-1521 Budapest Sztoczek u. 2.

Földtani Közlöny 132/1

18

Összefoglalás A magyarországi triász fáciesterületek szekvenciasztratigráfiai elemzése és korrelációja kedvező a lokális és a regionális hatások szétválasztása szempontjából, mert az ország területén olyan rétegsorok ismertek, amelyek egymástól eredetileg viszonylag távoli és eltérő lemeztektonikai helyzetben képződtek (1. ábra). A vizsgált három magyarországi triász fáciesterület szekvencia-tagolását a 2—4. ábra, korrelációjukat az 5. ábra mutatja be. A Dunántúli-középhegység területén jól megfigyelhető a triász kezdetén lezajlott viszonylag kismértékű tengerszint-emelkedés hatása, amely a rendkívül sík morfológiai viszonyok közepette vezethetett 100 km nagyságrendű parteltolódáshoz az alluviális síkságon. Az Aggteleki egységben számottevő parteltolódás nem érzékelhető, a késő-perm bepárlódó medencekörnyezet fennmaradt a triász kezdetén. Az indusi és az olenyoki O l szekvencia a Dunántúli-középhegység és az Aggteleki egység között jó korrelációt mutat, míg a középhegységi 0 2 szekvenciának az Aggteleki egységben két, feltehetően 1 M évnél rövidebb időtartamú ciklus felel meg. A Dunántúli-középhegységben a terrigén üledékbeszállítódás felerősödése („campil event") az O l szekvenciához kötődik, míg az Aggteleki egységben a sziliciklaszt szedimentáció már korábban is uralkodó volt. A campili eseményt általában a klíma humidabbá válásával magyarázzák, azonban feltételezhető, hogy ehhez a lehordási területek tektonikus kiemelkedése is hozzájárult. A mecseki Jakabhegyi Homokkő „főkonglomerátumának" és а „ I I . konglomerátumnak" a durva törmeléke ugyancsak a lepusztulási háttér erőteljes kiemelkedésére utal, amely talán összefüggésbe hozható a Germán-medence kora-triász üledékképződését meghatározó tektonikai fázisokkal. Az anisusi elejének arid klímáját jelző üledékek (sejtes dolomit, rauwacke) általánosan elterjedtek a Tethys selfjén (Déli-Alpok: Carniola di Bovegno, Alsó Serla Dolomit, Keleti-Alpok: Reichenhalli rétegek, Dunántúli-középhegység: Aszófői Dolomit). Ennek a jellegzetes klímának az üledéke a mecseki triász rétegsorában a Magyarürögi Evaporit, a germán epikontinentális medencében pedig a „Salinarröt". Ez a jellegzetes litofácies az aggteleki fáciesterületen - feltehetően ősföldrajzi okokból hiányzik. Az anisusi eusztatikus tengerszintváltozások hatásait leginkább a Mecsek területén megfigyelhető szekvenciák tükrözhetik, amelyek az egyenletesen süllyedő aljzaton kialakult rámpán jöttek létre. A mecseki és a dunántúli-középhegységi anisusi szekvenciák viszonylag jól megfeleltethetők egy mással, bár a pontos időkorrelációnak biosztratigráfiai korlátai vannak a Mecseket illetően. Az Aggteleki egység anisusi rétegsorának hasonló részletességű tagolása ma még nem végezhető el.

Bevezetés A szekvenciasztratigráfia, illetve az e h h e z kapcsolódó fejlődéstörténeti e l e m z ő m ó d s z e r e k az elmúlt évtizedekben alakultak ki és n y e r t e k teret m i n d az elméleti alapozó,

mind

a közvetlenül

gyakorlati

célú k u t a t á s o k n á l .

Ez i d ő

alatt

a

m a g y a r o r s z á g i triász k é p z ő d m é n y e k rétegtani és szedimentológiai vizsgálata is jelentősen

előrehaladt.

rétegsorok

szekvencia-elemzését, tagolását

hozzájárulva

Lehetővé

vált

tehát,

hogy

megkíséreljük

a

hazai

és a s z e k v e n c i á k korrelálását

is,

ezzel a k ő z e t t e s t e k térbeli e l h e l y e z k e d é s é n e k , kapcsolatainak és

k é p z ő d é s i k ö r ü l m é n y e i k p o n t o s a b b m e g i s m e r é s é h e z . E h h e z j e l e n t ő s segítséget n y ú j t o t t a k t ö b b e k között a z o k a szekvenciasztratigráfiai elemzések, a m e l y e k a k ü l ö n b ö z ő hazai triász fáciesterületekkel rokon területeken az utóbbi időben láttak napvilágot ( A I G N E R & B A C H M A N N 1 9 9 2 , 1 9 9 7 ; D E Z A N C H E et al. 1 9 9 3 , 1 9 9 5 ; G I A N O L L A et al. 1 9 9 8 ; R Ü F F E R & Z Ü H L K E 1 9 9 5 ; S Z U L C 2 0 0 0 ) .

A szekvenciasztratigráfia e g y i k alapvető (sok esetben n e h e z e n megvalósítható) célja, h o g y az üledékes s z e k v e n c i á k kialakulásában m e g h a t á r o z ó j e l e n t ő s é g ű

HAAS ] . et al: Magyarországi

triász jáciesterületek

szekvencia-rétegtani

elemzése

19

lokális, regionális és globális hatótényezőket szétválassza. Ettől függ ugyanis a korrelálhatóság érvényességi tartománya. A hazai triász tanulmányozása ebből a s z e m p o n t b ó l k e d v e z ő n e k látszott, h i s z e n a K á r p á t - m e d e n c e b o n y o l u l t szerkezetfejlődése során olyan terrének kerültek egymás mellé, amelyek a triász idején jelentős távolságban és eltérő szerkezeti- és ősföldrajzi helyzetben voltak. E n n e k megfelelően dolgozatunknak az a célja, hogy megkíséreljük a különböző szerkezeti-kifejlődési e g y s é g e k h e z tartozó hazai triász képződmények s z e k v e n c i a - r é t e g t a n i tagolását, korrelálásukat és összevetésüket, a lokális, regionális és globális hatótényezők elkülönítése érdekében.

A szekvencia-elemzés módszere és problémái A r é t e g s o r t r e g i o n á l i s ü l e d é k h é z a g o k k a l ( u n k o n f o r m i t á s o k k a l ) tagoló szekvencia rétegtan az 1970-es években született, de természetesen n e m előz m é n y e k nélkül. Az üledékhézagokkal határolt rétegtani egységek fogalmát S L O S S et al. (1949) vezette be. C H A N G (1975) tett javaslatot az üledékhézagokkal határolt egységek rétegtani nevezéktanára. A szekvenciasztratigráfia közvetlen előz m é n y e a szeizmikus sztratigráfia volt, m e l y n e k módszertani fejlesztésében a V A I L által vezetett Exxon kutatócsoportnak volt meghatározó szerepe az 1960-as években. Az üledékes szekvencia (depositional sequence) - mint a szeizmikus rétegtan alapegysége - M I T C H U M et al. (1977) definíciója szerint „olyan genetikai kapcsolatban lévő, viszonylag folyamatos rétegsorból felépülő rétegtani egység, amit alján és tetején üledékhézag (unconformity), vagy korrelált réteghatár (correlative conformity) határol". A szekvencia rétegtan értelmezéséről és terminológiájáról jelenleg is folyó viták szempontjából n e m mellékes, hogy a módszer a szeizmikus értelmezésből alakult ki. A s z e k v e n c i a r é t e g t a n e g y i k a l a p k é r d é s e u g y a n i s , h o g y az üledékgyűjtők p e r e m é n kimutatható unkonformitások által határolt szekvenciák miként azonosíthatók a m e d e n c é k belsejében, ahol folyamatos (illetve közei folyamatos) a rétegsor. A VAiL-féle koncepció szerint a szekvencia-határok kor relálható konformitások, azok követése azonban csak a szeizmikus szelvények segítségével oldható m e g gyakorlatilag. A másik felfogás szerint az üledékes s z e k v e n c i á k a t e n g e r s z i n t h a r m a d r e n d ű változási ciklusait testesítik m e g , amelyeket a m e d e n c e p e r e m e k e n üledékhézag, a m e d e n c é k belsejében pedig az üledék-ciklusok inflexiója határol. A szekvenciákat létrehozó relatív vízszintváltozás az aljzat vertikális mozgá sának és az eusztatikus vízszintváltozásnak az eredője. A relatív vízszintváltozás hatásterületén belül a szekvenciák tehát a rétegtani korreláció alkalmas eszközei. Globális krono-korrelációra csak abban az esetben használhatók, ha van globális hatótényezőjük. E z a VAiL-féle koncepció szerint a millió éves nagyságrendű ( h a r m a d r e n d ű ) eusztatikus tengerszintváltozás. E n n e k b i z o n y í t á s á r a és a h a r m a d r e n d ű eusztatikus tengerszintváltozási görbe megszerkesztésére igen jelentős szellemi és anyagi erőfeszítéseket tettek az elmúlt évtizedekben. A h a r m a d r e n d ű tengerszintváltozások oka azonban továbbra is vitatott - ebből kifolyólag a globális korreláció elvi alapjai sem letisztultak ( M I A L L 1997), ugyan akkor az elemző m ó d s z e r hasznosságában egyetértés van.

20

Földtani Közlöny

132/1

A viták során a szekvenciák elemzésének módszerei is változtak, finomodtak. A korai modelleket elsősorban sziliciklasztos rendszerekre dolgozták ki. Később jött létre a karbonátos rendszereket elemző módszer, amely az előzőtől jelentősen eltér. Természetesen m é g bonyolultabbak a vegyes, t ö b b k o m p o n e n s ű , illetve a szerkezeti o k o k miatt mobilis rendszerek. A sziliciklasztos rendszerekben a szárazföldről beszállított terrigén („extrabazinális") ü l e d é k halmozódik fel. Az üledékbeszállítódás intenzitásának a m a x i m u m a ezért az alacsony tengerszintű szakaszokban van, amikor a pusztuló háttér és az erózióbázis közötti reliefkülönbség a legnagyobb. A karbonátos r e n d s z e r e k b e n viszont az üledék termelődése is az üledékgyűjtőben történik („intrabazinális"), ezért az uralkodóan biogén karbonátkiválásnak meghatározó j e l e n t ő s é g e van („karbonátüzem"). A tengerszint csökkenése során a sekély, j ó l átvilágított platformok egyre nagyobb része kerülhet szárazra és ezért a sekély tengeri karbonát-termelődés jelentősen lecsökken. Az iszap- és h o m o k m é r e t ű k a r b o n á t s z e m c s é k m e d e n c é b e szállítódásának m a x i m u m a tehát a magas víz szintű periódusokra esik, amikor a platformokat sekélytenger borítja ( S C H L A G E R 1992). Karbonátos és sziliciklasztos üledékeket egyaránt befogadó rendszerek m ű k ö d é s é n e k megértése természetesen újabb problémákat vet fel, hiszen a sziliciklaszt és a karbonát-komponens különböző forrásterületről érkezik a lerakódás helyszínére. További értelmezési problémát jelent, h o g y az igen kis szög alatt egyenletesen lejtő aljzatú r á m p á k o n és a sík tetejű, m e r e d e k e b b lejtőjű karbonátplatformredszerekben a relatív tengerszintváltozás hatása eltérő m ó d o n nyilvánul meg. A r á m p á k o n a tengerszintváltozás folyamatos fácies-eltolódáshoz vezet, itt tehát a W A L T H E R - f é l e fáciesszabály egyértelműen érvényesül. M á s a helyzet a plat formokon, ahol a zátonyos platformperem növekedési sebessége jelentősen meghaladhatja a platform-rendszer más részeiét. E n n e k e r e d m é n y e k é n t egyrészt igen m e r e d e k lejtők j ö h e t n e k létre, másrészt érvényesülhet az ún. kosár hatás, azaz a platform belsejében is létrejöhet üledékek befogadására alkalmas m e d e n c e ( S C H L A G E R 1992). A m e r e d e k lejtőkön n e m rakódik le üledék (eróziós lejtő), a platform eredetű karbonátszemcsék a lejtő lábánál h a l m o z ó d n a k fel. Kisebb hajlásszögű lejtők esetén viszont a lejtőn is folyik üledék-felhalmozódás (épülő lejtő), a lej tő—lejtőlábi üledékek a medenceüledékekre települnek és a platform p e r e m a m e d e n c e felé tolódik el (platform progradáció). Kevéssé fejlett platform p e r e m e k esetén, vagy sziget-platformok szélvédett oldalán igen kis hajlásszögű lejtők alakulhatnak ki, melyek szedimentációs jellegei átmenetet k é p e z n e k a r á m p á k felé. A szekvenciák kialakulásának elemzése során nyilvánvalóvá vált, hogy az ü l e d é k k é p z ő d é s i r e n d s z e r e k viselkedését, az üledékes rétegsorok literacies jellegeit az éghajlat, illetve a n n a k változása is alapvetően befolyásolja. A klíma szoros, k ö l c s ö n h a t á s o s kapcsolatban v a n a tengerszintváltozásokkal, és a tektonikai változások is jelentősen befolyásolhatják. A klímaváltozások globális, regionális és lokális hatásának az elemzése tehát szorosan összekapcsolódott a szekvencia-elemzéssel, együtt alkotva a dinamikus fácies- és rétegtani elemző m ó d s z e r alapját.

HAAS J. et al: Magyarországi

triász fáciesterületek


elemzése

21

A hazai triász szekvencia-elemzés és korreláció sajátosságai A magyarországi triász rétegsorok vizsgálatánál a fent vázolt megközelítést próbáltuk következetesen alkalmazni. A feltártsági h e l y z e t n e k megfelelően felszíni és fúrási rétegsorokból indulhattunk ki. Az analízis szempontjából megfelelő szeizmikus szelvények n e m álltak rendelkezésünkre. Első lépésként a l e g j o b b a n feltárt, biosztratigráfiailag is l e g a l k a l m a s a b b s z e l v é n y e k fácieselemzését v é g e z t ü k el, meghatározva a vízszint és a klíma változásainak a rétegsorban rögzült nyomait. Kedvező esetben több szelvényből egy-egy kifejlődési egységre vonatkoztatható összetett szelvény szerkeszthető. A következő kérdés az, hogy az egy-egy rétegsorban meghatározott változási tendenciák, ciklusok milyen területen érvényesek, azaz a változást létrehozó hatásnak milyen a hatáskörzete. Ebből következtethetünk ugyanis a hatótényező jellegére. H a például egy transzgressziós-regressziós ciklus hatókörzete n e m terjed ki e g y szerkezeti e g y s é g e g é s z é r e , akkor azt v a l a m i l y e n lokális h a t ó t é n y e z ő (például helyi tektonikai mozgás) hozhatta létre. H a a jelenség több szerkezeti egységben is nyomozható, akkor regionális hatóról lehet szó (például regionális éghajlatváltozás). Globális hatót akkor feltételezhetünk, h a a hatást igen sok, egymástól lényegesen k ü l ö n b ö z ő helyzetű szerkezeti egységben észlelték. A magyarországi triász vizsgálata bizonyos szempontból k e d v e z ő n e k látszott a lokális és a regionális hatások szétválaszthatósága szempontjából, mert az ország területén olyan rétegsorok ismertek, amelyek - a rekonstrukciók szerint e g y m á s t ó l e r e d e t i l e g v i s z o n y l a g távol, eltérő l e m e z t e k t o n i k a i h e l y z e t b e n k é p z ő d t e k a Pangea szuperkontinensbe benyúló, felnyílásban lévő Neotethysóceán nyugati elvégződésénél (2. ábra). A Dunántúli-középhegységi egység a Pangea p e r e m egy széles szegmensét tartalmazza úgy, h o g y a kifejlődési egységek, belső m e d e n c é k eredeti kapcsolatai is megállapíthatók. Az egységen belül tehát a lokális változások jól elemezhetők. Bizonyos m é r t é k b e n vizsgál h a t ó k a lokális változások a mecsek-villányi régión belül is, bár ott az eredeti kapcsolatok n e h e z e b b e n rekonstruálhatók. A regionális h a t ó t é n y e z ő k vizsgálatát elvileg lehetővé teszi a Dunántúli-középhegység, a Tiszai e g y s é g (a mecseki és villányi régió), továbbá a bükki és az aggteleki régió rétegsorainak összehasonlító elemzése. A helyzet azonban n e m ennyire kedvező a valóságban, mert a rétegsorok bizonyos részei, különböző okok (feltárások hiánya, tektonizáltság, metamorfózis stb.) miatt n e m alkalmasak részletesebb szekvencia-elemzésre, v a g y n i n c s e l é g s é g e s független adat a m e g b í z h a t ó k o r r e l á c i ó h o z . Teljes rétegsorok a Dunántúli-középhegység egyes részeiről állnak rendelkezésre. Ezekről részletes e l e m z é s e k készültek ( B U D A I & H A A S 1997; H A A S & B U D A I 1999),

a m e l y e k n e k itt c s a k fő elemeit és e r e d m é n y e i t ö s s z e g e z z ü k . E z e k k e l az e r e d m é n y e k k e l vetjük össze az aggteleki rétegsorok szekvencia elemzéssel kiértékelhető részeit, azaz az alsó-triász-alsó-anisusi intervallumot. Hasonló m ó d o n e l e m e z z ü k a mecseki triász alsó és középső szakaszát. A különböző területeken kimutatott szekvenciák korrelálhatóságának egyik lényeges feltétele a kellő részletességű és megbízhatóságú kronosztratigráfiai skála. E b b e n a vonatkozásban a magyarországi triász fáciesterületek lényegesen


22

1. ábra A magyarországi triász kifejlődési területek ősföldrajzi helyzete a késő-triász idején (HAAS et al. 1995 rekonstrukciója szerint). 1. lepusztulási terület; 2. szárazulati üledékgyűjtő (keuper fácies); 3. kar bonát platformok (dachsteini fáci es); 4. pelágikus karbonátok (hallstatti fácies); 5. óceáni aljzat. Rövi dítések: Ag - Aggtelek; BÜ - Bükk; D K H - Dunántúli-középhegység; D R - Drauzug; JU - Juli-Alpok; M Mecsek; SZ - Száva-egység Fig. 1 Paleogeographic position of the Hungarian Triassic fades areas in the Late Triassic (reconstruction after HAAS et al. 1995). 1 terrestrial source area; 2 terrestrial basin (Keuper fades) 3 carbonate platforms (Dachstein fades); 4 pelagic carbonates (Hallstatt fades); 5 oceanic basement. Abbreviations: Ag Aggtelek; BÜ - Bükk; DKH - Trans danubian Range; DR - Drauzug; fU Julian Alps; M - Mecsek; SZ - Sava Unit eltérnek egymástól, ugyanakkor az egyes kifejlődési területeken belül is változó l é p t é k ű a k ü l ö n b ö z ő k o r s z a k o k biosztratigráfiai felbontása. A Dunántúli k ö z é p h e g y s é g és a M e c s e k alsó-triász összlete palinosztratigráfiai alapon jól tagolható és korrelálható, az indusi/olenyoki és az olenyoki/anisusi határt mindkét területen ugyanazok a markáns flóraváltások definiálják ( B A R A B Á S - S T U H L 1981; G Ó C Z Á N et al. 1986; B R O G L I O L O R I G A et al. 1990; B A R A B Á S N É S T U H L 1993). Az aggteleki fáciesterületen n e m áll rendelkezésre palinosztratigráfiai zonáció, a biosztratigráfiai skála kagylókon és ammoniteszeken alapul. Az alsó-anisusi r é t e g s o r kronosztratigráfiai felosztása - rétegtani é r t é k ű ő s m a r a d v á n y o k hiányában - az összes vizsgált magyarországi triász fáciesterületen meglehetősen bizonytalan és sok esetben ellentmondásos (pl. a mecseki Röt). A középsőanisusitól a karni aljáig terjedő rétegtani intervallum azonban a Dunántúli k ö z é p h e g y s é g b e n igen jól tagolt biosztratigráfiai szempontból, az ammonitesze ken alapuló ortosztratigráfiai zonációhoz ( V Ö R Ö S 1987, 1993, 1998) különböző ő s m a r a d v á n y - c s o p o r t o k o n alapuló parasztratigráfiai felosztások társulnak ( D O S Z T Á L Y 1993;

GÓCZÁN &

O R A V E C Z - S C H E F F E R 1993;

K O V Á C S 1993;

K O V Á C S et

al.

1994 stb.). A mecseki fáciesterület lényegesen szegényesebb ősmaradvány e g y ü t t e s e m i n d ö s s z e a pelsoi/illyr határ k ö r n y é k é r ő l ad m e g b í z h a t ó korbesorolást ( D E T R E 1973; K O V Á C S & P A P S O V Â 1986). Az anisusi krinoidea-zonáció ( H A G D O R N et al. 1997) a standard biosztratigráfiai skálával meglehetősen vitatható m ó d o n korrelálható ( B U D A I et al. 2001a), a ladint illetően pedig gyakorlatilag n e m áll rendelkezésre rétegtanilag értékelhető őslénytani adat. A h a g y o m á n y o s r é t e g t a n i m ó d s z e r e k k e l n e m m e g f e l e l ő e n korrelálható rétegsorok esetében megkíséreljük a szekvenciák és a klímaváltozási e s e m é n y e k korrelációs eszközként való alkalmazását is. Ezekben az esetekben feltételezzük,


triász Jáciesterületek szekvencia-rétegtani

elemzése

23

hogy a h a t á s o k legalábbis regionálisak, u g y a n a k k o r tudatában v a g y u n k a korreláció bizonytalanságának. A B ü k k h e g y s é g lezárulóban lévő térképezéséhez kapcsolódó rétegtani, őslénytani és szedimentológiai vizsgálatok e r e d m é n y e k é n t a korábbinál lénye gesen árnyaltabb és pontosabb k é p alakult ki a terület triász fejlődéstörténetéről az elmúlt é v e k során ( V E L L E D I T S 1 9 9 9 , 2 0 0 0 stb.). A rendelkezésre álló adatok pontszerű jellege, a platform-medence kapcsolatok tisztázatlansága és n e m utolsó sorban a kronosztratigráfiai skála bizonytalansága miatt azonban a bükki rétegsorok szekvenciasztratigráfiai elemzésétől egyelőre el kellett tekintenünk.

Dunántúli-középhegység A Dunántúli-középhegység triász fejlődéstörténete n é g y n a g y o b b szakaszra osztható fel: - a sekélytengeri rámpa kialakulása a triász elején és fejlődése az anisusi közepéig; - a m e d e n c é k és platformok kialakulása az anisusi k ö z e p é n és fejlődésük a ladinban; - egyes m e d e n c é k feltöltődése és új m e d e n c é k kialakulása a karniban; - egységes karbonátplatform kialakulása a késő-karniban, majd tagolódása a késő-noritól. Az üledékgyűjtő fejlődése a Neo-Tethys kinyílásához kapcsolódó lemez tektonikai folyamatok következménye és e folyamatok által meghatározott m á s o d r e n d ű ciklusként értelmezhető, m e l y n e k időtartama mintegy 4 3 millió év. Ezen a m a g a s a b b r e n d ű cikluson belül több h a r m a d r e n d ű üledékciklus szekvencia - különíthető el ( 2 . ábra).

A sekélytengeri

rámpa fejlődése

(indusi-pelsoi)

A p e r m / t r i á s z h a t á r o n b e k ö v e t k e z e t t eusztatikus t e n g e r s z i n t - e m e l k e d é s e r e d m é n y e k é n t a késő-perm alluviális síkság és az a h h o z kapcsolódó árapályövi síkság területén széles, e n y h e lejtésű, sekélytengeri rámpa jött létre a z indusi k o r s z a k b a n ( H A A S et al. 1 9 8 8 ; B R O G L I O L O R I G A et al 1 9 9 0 ) . A kora-triász során az

üledékképződést a sziliciklasztok és karbonátok együttes lerakódása jellemezte, míg a kora-anisusiban túlnyomórészt karbonátképződés zajlott. A mérsékelt sebességgel egyenletesen süllyedő aljzaton az üledékképződés jellegét alap vetően az eusztatikus tengerszintváltozás és az éghajlat változása határozta meg. Az indusi szekvencia (I) Az indusi j e l e n t ő s transzgresszióval, 1 0 0 kilométert m e g h a l a d ó parteltoló dással kezdődött. A Dunántúli-középhegység DNy-i részén a tengeri alsó-triász a szárazföldi felső-perm k é p z ő d m é n y e k erodált felszínére települ. A szekvencia jellegzetes bázisrétegeit oolit alkotja. A Dunántúli-középhegység ÉK-i részén a ciklusos peritidális-szubtidális dolomitra sekély szubtidális m é s z k ő települ (Alcsútdobozi E ) , a m i D N y felé uralkodóan finom sziliciklasztos, peritidális-

24



triász fáciesterületek szekvencia-rétegtani

elemzése

25

szubtidális fáciessel fogazódik össze (Arácsi E ) . Tovább D N y felé lagúna fáciesű dolomit válik dominánssá,

finom

terrigén

sziliciklasztos b e t e l e p ü l é s e k k e l

(Köveskáli E ) . A transzgresszió előrehaladását a sziliciklaszt finomodása és a kagylófauna

diverzitásának

a növekedése jelzi a rétegsorban

felfelé.

Az

evaporitok megjelenése a Köveskáli Dolomit felső szakaszán az üledékgyűjtő sekélyülésére és a klíma szárazabbá válására utal ( H A A S & B U D A I 1 9 9 9 ) . Az olenyoki első szekvenciája ( O l ) Az i n d u s i - o l e n y o k i határ k ö r n y é k é n a sziliciklaszt beáramlás felerősödése ami valószínűleg lepusztulás

a háttérterület

emelkedése

nyomán

e r ő t e l j e s e b b é váló

és a klíma csapadékosabbá válásával h o z h a t ó

kapcsolatba -

a

litofácies j e l e n t ő s megváltozását e r e d m é n y e z t e a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g egész területén.

A felső-indusi Z á n k a i Tagozat t ú l n y o m ó r é s z t

v ö r ö s , lilásszürke

aleurolit rétegsorában felfelé n ő a kagylófauna diverzitása ( B R O G L I O L O R I G A et al. 1 9 9 0 ) , ami a transzgresszió előrehaladásaként értelmezhető ( B U D A I & H A A S 1 9 9 7 ) . Szárazabb klímára és az üledékgyűjtő sekélyebbé válására utal a

Hidegkúti

Tagozat evaporitos dolomitjának a megjelenése a szekvencia felső szakaszán (highstand systems tract = H S T ) . Az olenyoki második szekvenciája ( 0 2 ) A Hidegkúti Dolomit fedőjében települő Csopaki Formáció háromosztatú, és l é n y e g é b e n szimmetrikus felépítést mutat. Alsó szakasza szürke, molluszkákban gazdag (Natiria

spp., Costatoria

spp., Tirolites spp.), bioturbált, krinoideás, ooidos

m é s z k ő betelepüléseket tartalmazó márga. A gyakori viharrétegek a közép r á m p a a vihar hullámbázis fölötti környezetére utalnak, a rétegsor felfelé mélyülő tendenciát tagozatát

m u t a t (transgressive systems tract alkotó vörös aleuritos

=TST).

márga, ammonitesz

A formáció faunával

középső (Dalmatites

<— 2 . ábra A Dunántúli-középhegység triász litosztratigráfiai egységeinek tér-idő szelvénye a transzgressziós-regressziós ciklusok (T-R) feltüntetésével (HAAS & BUDAI 1 9 9 9 alapján). Jelmagyarázat a 2 - 4 . ábrához: 1. pelágikus medencefáciesű mészkő; 2 . platformfáciesű mészkő; 3 . platformfáciesű mészkő-dolomit váltakozása; 4 . platformfáciesű dolomit; 5 . sekélytengeri mészkő (rámpa, lagúna, elzárt medence); 6 . sekélytengeri dolomit (rámpa, lagúna, árapály-síkság); 7 . pelágikus medencefáciesű márga; 8. sekélytengeri márga (rámpa, lagúna, elzárt medence); 9 . édesvízi mészkő; 1 0 . édesvízi márga; 1 1 . mocsári üledék; 1 2 . sekélytengeri sziliciklasztit (rámpa, lagúna); 1 3 . terresztrikus sziliciklasztit; 1 4 . konglomerátum; 1 5 . vulkánit; 1 6 . evaporit; 1 7 . onkoidok, zátony szervezetek; 1 8 . üt okiasztok; 1 9 . üledékképződési szünet; 2 0 - 2 2 . a szekvencia határ típusa: 2 0 . lepusztulási felszín; 2 1 . a regresszió maximuma; 2 2 . a platform progradáció vége. Rövidítések: RD Rezi Dolomit Formáció; SH F. - Sándorhegyi Formáció. Fig. 2 Chronostratigraphic chart of the Triassic lithostratigraphic units of the Transdanubian Range (after HAAS & BUDAI 1999) with the trangressive-regressive cycles (T-R). Legend for Figs 2 - 4 : 1 pelagic limestones of basin fades; 2 limestones of platform fades; 3 limestone-dolomite alternation of platform fades; 4 dolomites of platform fades; 5 shallow marine limestones (ramp, lagoon, restricted basin); 6 shallow marine dolomites (ramp, lagoon, tidal flat); 7 pelagic marls of basin fades; 8 shallow marine marls and carbonates (ramp, lagoon, restricted basin); 9 freshwater limestones; 10 freshwater marls; 11 paludal deposits; 12 shallow marine siliciclastics (ramp, lagoon); 13 terrestrial siliciclastics; 14 conglomerates; 15 volcanites; 16 evaporites (sabhka); 17 oncoids, reef fossils; 18 lithoclasts; 19 gap; 2 0 - 2 2 type of sequence boundaries: 20 subaerial exposure horizon; 21 maximum regression; 2 2 end of platform progradation. Abbreviations: RD - Rezi Dolomite Fm.; SH F. - Sándorhegy Fm


26

morlaccus) jelzi a legnagyobb kimélyülést, míg a formáció felső, krinoideás mészkő és h o m o k k ő betelepülésekkel jellemzett regresszív szakasza (HST) az alsó tagozatéhoz hasonló környezetben képződött. Az anisusi első szekvenciája (Al) Az anisusi első szekvenciáját képviselő Aszófői Formáció felépítésére jellemző, hogy az alsó szakasz sekély-szubtidális fáciesű dolomitját (TST) felfelé fokoza tosan szabka-fáciesü dolomit váltja fel (HST), m e l y n e k jellegzetes üledék szerkezetei (madárszem-, chicken-wire-, teepee-szerkezetek, gipsz utáni kalcit pszeudomorfozák stb.) egyértelműen arid klímát jeleznek. Az anisusi második szekvenciája (A2) A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g karbonátos r á m p á j á n a k k ö v e t k e z ő fejlődési szakaszában az elzáródás elsősorban oxigénhiányos környezet kialakulásában nyilvánult meg. A szekvencia alsó határa annak a dolomit-mészkő-breccsának a m e g j e l e n é s é h e z k ö t h e t ő („rauwacke"), a m e l y az Aszófői D o l o m i t és az Iszkahegyi M é s z k ő között települ. Az Iszkahegyi Formáció alsó szakaszának bitumenes laminitje a karbonátos rámpa korlátozott vízcirkulációjú lagúnájában képződött. A monospecifikus Ostracoda-együttes ( M O N O S T O R I szóbeli közlése szerint) túlsós fenékvíz-réteg kialakulására utal (lowstand system tract = LST). Felfelé bioturbált pados, viszonylag gazdag molluszka- (Costatoria, Bakevellia, Natiria) faunával jellemzett mészkő válik jellemzővé. A bioturbáció, vagyis az inbentosz szervezetek nyomainak megjelenése egyértelműen a tengerfenék szellőzöttebbé válását jelzi. Ez a fáciesváltozás a súrűségkülönbségből adódó v í z r é t e g z e t t s é g m e g s z ű n é s é v e l , és a vízcirkuláció i n t e n z í v e b b é válásával magyarázható, amit a tengerszint emelkedésének tulajdoníthatunk (TST). A formáció felső szakaszán megjelenő sztromatolitok és evaporit-nyomok az üledékgyűjtő sekélyülésére utalnak (HST).

Medencék

és platformok

kialakulása

és fejlődése

(pelsoi-ladin)

A középső-triász m á s o d i k felében a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g fejlődés történetét az üledékgyűjtő differenciálódása határozta meg. A korábban egysé gesen fejlődő sekélytengeri rámpa a pelsoiban induló szerkezeti mozgások eredményeként széttagolódott ( B U D A I & V Ö R Ö S 1992, 1993). A megsüllyedt területeken m e d e n c é k , míg a kiemelt helyzetben maradt blokkokon platformok jöttek létre. A késő-anisusitól v a n n a k nyomai vulkáni működésnek. A távoli centrumokból származó vulkanoklaszt tenger alatti felhalmozódásából kelet kezett tufa-tufit r é t e g e k s z á m o t t e v ő vastagságban az anisusi-ladin határ környékén j e l e n n e k meg. A tengerszint a ladin során tovább emelkedett, amivel a kisebb Balaton-felvidéki platformok n e m tudtak lépést tartani ( V Ö R Ö S et al. 1997). A Dunántúli-középhegység keleti részén kialakult „Budaörsi-platform" a transzgressziók i d e j é n hátrált, a magas vízállású s z a k a s z o k b a n p e d i g előrenyomult a „Füredi-medence" felé ( B U D A I et al. 2001a).

HAAS /. et ai: Magyarországi



elemzése

27

Az anisusi harmadik szekvenciája (A3) A szekvencia alsó határa az Iszkahegyi Mészkő és a M e g y e h e g y i Dolomit határán ismert üledékes breccsához köthető. Fölötte elzárt m e d e n c e fáciesű b i t u m e n e s pados dolomit települ (LST). A pelsoi szinszediment tektonikus m o z gások differenciálták az addig lényegében egységes környezetet. A lezökkent b l o k k o k területén az akkomodáció nőtt, itt tehát transzgressziós medencefáciesű rétegsort találunk (Felsőörsi M é s z k ő ) . A relatíve kiemelt h e l y z e t b e került b l o k k o k o n viszont csökkent az akkomodáció és platformkarbonátok rakódtak le (a M e g y e h e g y i Dolomit felső szakasza - Tagyoni Dolomit). A m e d e n c é k területén a l e g n a g y o b b elöntés a Balatonitesés pelágikus kagylófaunával jellemzett b i t u m e n e s laminit megjelenéséhez köthető. A platformokon a lofer-ciklusos Tagyoni M é s z k ő ( B U D A I et al. 1993), míg a m e d e n c é k b e n a b r a c h i o p o d á s k r i n o i d e á s allodapikus m é s z k ő (Binodosus z ó n a ) m e g j e l e n é s e jelzi az üledékgyűjtő sekélyülését (HST). Az anisusi n e g y e d i k szekvenciája (A4) Ez a szekvencia a Keleti-Bakony kiemelt helyzetű self-területén különíthető el ( B U D A I et al. 2001b), ahol a Megyehegyi (illetve a jelenlegi értelmezés szerinti Tagyoni) Dolomit pelsoi platformkarbonátjára (A3 H S T ) települő brachiopodás m é s z k ő (Felsőörsi Formáció) jelzi a következő transzgresszió kezdetét. Az a m m o n i t e s z e k megjelenése a rétegsorban felfelé (Trinodosus zóna) a vízszint további relatív emelkedésére utal az illyr második felében. Az ammoniteszes m é s z k ő fölötti platformkarbonát (Budaörsi Formáció, Piramitai Tagozat) az ezt követő m a g a s vízállású szakaszban jött létre az illyr végén, illetve a ladin elején (HST). E n n e k a szekvenciának a magasvízi rendszeregysége Balaton-felvidéki m e d e n c e fokozatosan mélyülő rétegsorában n e m mutatható ki, és a Veszprémi fennsík platformján is csak valószínűsíthető ( B U D A I et al. 2001a). E n n e k alapján felvetődhet az a lehetőség is, h o g y a Keleti-Bakony felső-anisusi üledékciklusa n e m h a r m a d r e n d ű szekvencia, h a n e m annál alacsonyabb r e n d ű ciklusként értelmezendő. Az anisusi-ladin határ szekvenciája (A4-L1) A szekvencia alsó határát a pelsoi platformok területén a peritidális fáciesű Tagyoni Formációra éles fáciesváltással és jelentős üledékhézaggal települő felsőillyr krinoideás mészkő (Vászolyi Formáció, „faunás mészkő", V Ö R Ö S et al. 1997) bázisa jelöli ki a Balaton-felvidéken ( B U D A I & H A A S 1997), és a Veszprémi fennsíkon ( B U D A I et al. 2001a). A m e d e n c é k folyamatos rétegsorában a Felsőörsi M é s z k ő felső szakaszára (Trinodosus zóna) viszonylag vastag tufa következik (Vászolyi Formáció, „pietra verde", V Ö R Ö S et al. 1997) kovás mészkőlencsékkel (Reitzi z ó n a ) . A l e g n a g y o b b elöntést a tengeralatti magaslatok területén a „vászolyi m é s z k ő " alsó szakasza képviseli (Secedensis zóna), amelyet foszforitos keményfelszín ( B U D A I & H A A S 1997) és kondenzált ammonitesz-együttes jellemez ( V Ö R Ö S 1998), míg m e d e n c é k területén vörös gumós mészkő jellemző ( B u c h e n s t e i n i F o r m á c i ó , N e m e s v á m o s i M é s z k ő Tagozat). A t e n g e r s z i n t stagnálását a „vászolyi mészkő" megjelenése jelzi a Balaton-felvidéken (HST),


28

amely a „Budaörsi-platform" első progradációjával hozható öszefüggésbe a Veszprémi-fennsík területén ( B U D A I et al. 2001a). A ladin második szekvenciája (L2) A Balaton-felvidék központi platformján a ladin második szekvenciája a Vászolyi Mészkő fölött települő kovás márgával kezdődik. A vörös gumós tűzköves mészkő (Nemesvámosi Mészkő) a m e d e n c e mélyülését jelzi (TST), míg a legnagyobb elöntés (mfs) a kovás posidoniás-daonellás mészkő megjelenéséhez köthető (Buchensteini Formáció, Keresztfatetői Tagozat). A szekvencia magasvízi e g y s é g e a Füredi M é s z k ő (HST), a m e l y n e k átülepített karbonáta nya ga a „Budaörsi-platform" fő progradációs p e r i ó d u s á h o z k ö t h e t ő (highstand shedding). A m e d e n c é k belső területein (Balatonfüred tágabb környékén) az á t h a l m o z o t t mésziszap, m í g az E K felől p r o g r a d á l ó platform közvetlen környezetében (Sóly-Hajmáskér környékén) gradált lejtőlábi üledék jellemző (Füredi M é s z k ő Formáció, B e r e k h e g y i Tagozat). A „Budaörsi-platform" fő progradációjának kezdete a ladin végére tehető ( B U D A I & H A A S 1997; H A A S et al. 2000b).

Medencék

feltöltődése

és új medencék kialakulása

a karniban

A karniban a középső-triász riftesedéssel felnyílt m e d e n c é k egy része finom sziliciklaszttal töltődött fel, ugyanakkor új m e d e n c é k is létrejöttek a Dunántúli középhegység ÉK-i, az egykori Neotethys-óceánhoz közelebb levő részén. A karni első szekvenciája ( C l ) Az alsó-karniban (a korábbi h á r o m o s z t a t ú tagolás szerinti cordevolei alemeleten belül) jelentős fáciesváltozás észlelhető mind a medencékben, mind a p l a t f o r m - m e d e n c e közti átmeneti övezetekben, de helyenként a platformok területén is. A Balaton-felvidék és az Eszaki-Bakony karni m e d e n c é j é b e n a Füredi Mészkövet a Veszprémi Márga váltja fel, amelynek rétegsora felfelé mélyülő t e n d e n c i á t m u t a t (TST). A finom terrigén t ö r m e l é k beszállítódásának a f e l e r ő s ö d é s e a korábbi (cordevolei) száraz klíma n e d v e s e b b é válásának tulajdonítható. Az átmeneti övezetben - azaz a platformlejtő zónájában - a „Budaörsi-platform" második progradációját képviselő dolomit fölött megjelenő márga (Veszprém-1 fúrás - H A A S 1994) jelzi a transzgressziót. A magas vízszint idején (HST) a platform ismét a m e d e n c e felé terjeszkedett („Sédvölgyi-platform" 1. progradációja). Feltehetően a lejtő előrenyomulásához, illetve az azt követő vízszinteséshez köthető a Buhimvölgyi Breccsa lejtőlábi fáciesének megjelenése. A m e d e n c e belsejében a magas vízszintú szakaszt a Nosztori Mészkő Tagozat közbetelepülése jelzi a márgaösszleten belül (highstand shedding). A Gerecse déli előterében a Budaörsi Dolomit felett medencefáciesű márga jelenik m e g a juli transzgressziós szakaszban. A Vértes és a Budai-hegység területe között tehát a platform megfulladt, és intraplatform m e d e n c e alakult ki ( „ Z s á m b é k i - m e d e n c e " ) . A m e d e n c e kialakulása valószínűleg a tektonikus süllyedés és a vízszintemelkedés együttes hatására vezethető vissza, az átvilágítottságot u g y a n a k k o r drasztikusan csökkentette a finom terrigén anyag




elemzése

29

beáramlása. A márgás szakaszt követő tűzköves m é s z k ő és dolomit jelzi a magas vízszintet, amikor a platformról a karbonátiszap beszállítódása megnőtt. Valószínűleg a „Zsámbéki-medencével" egy időben alakult ki a Budai-hegység területén a „Hármashatárhegyi-medence" ( H A A S et al. 2000a), és talán a „Csővári m e d e n c e " is (bár itt a legidősebb bizonyított medencefáciesű k é p z ő d m é n y tuvali korú, H A A S et al. 1997). A karni második szekvenciája (C2) A platform-progradációt újabb transzgresszió követte a késő-juliban, amit a m e d e n c é b e n a Nosztori Mészkő fölött megjelenő Csicsói Márga Tagozat, és a platformok egyidejű retrogradációja jelez. A magas vízszintű szakaszban ismét megfigyelhető a platformok előrenyomulása a m e d e n c é k belseje felé („Séd völgyi-platform" 2. progradáció). A „Füredi-medence" területén a vízszint emelkedés megtorpanása a m á r nagyrészt feltöltődött m e d e n c é k elzáródásának fokozódásához, bitumenes mészkő képződéséhez vezetett (Sándorhegyi Formáció, Pécselyi Tagozat) A karni h a r m a d i k szekvenciája (C3) A „Füredi-medence" területén a Sándorhegyi Formáció felsőbb része önálló szekvenciaként értelmezhető. A Pécselyi Tagozat legfelső padja (Cornucardia kokvína) és a felette megjelenő márga képviseli a transzgressziós szakaszt, majd a felfelé egyre sekélyebb fáciesű Barnagi Tagozat jelzi - a vízszintemelkedés megtorpanása u t á n - a m e d e n c e végső feltöltődését (HST). Egyes szelvényekben a Sándorhegyi Formáció felső határán eróziós, szárazföldi mállás nyomai is m e g f i g y e l h e t ő k ( B U D A I & H A A S 1997).

A „ Z s á m b é k i - m e d e n c é b e n " a C 2 és C3 n e m különíthető el egyértelműen, a medence-feltöltődés végső stádiuma feltehetően a C3 szekvenciával korrelálható. A karni n e g y e d i k szekvenciája (C4) A tuvali folyamán tehát mind a „Füredi-", m i n d a „Zsámbéki-medence" feltöltődött, így a Dunántúli-középhegységi egység uralkodó részén teljesen kiegyenlített morfológiájú térszín alakult ki. A m e r e d e k törésekkel határolt „Hármashatárhegyi-" és „Csővári-medence" viszont továbbra is fennmaradt. A késő-tuvali tengerszint emelkedés során a sík térszínen széles árapálysíksággal szegélyezett, sekély platform-lagúna jött létre. Az egyenletesen süllyedő aljzaton a nagy frekvenciájú, kis amplitúdójú vízszintingadozás ciklusos, karbonát üledékekből felépülő rétegsor lerakódását eredményezte (Fődolomit F.). A platform tenger felőli p e r e m é h e z tartozó Csővári blokkban foltzátonyosonkoidos Dachsteini M é s z k ő , valamint a Csővári Formáció m e d e n c e és lejtőlábi fáciese ismert. Az utóbbi rétegsorban a karni legvégén turbidites lejtőlábi fáciesek előrenyomulását lehetett kimutatni ( H A A S et al. 1997), ami magas vízszint helyzetet valószínűsít.


30 Késő-triász

platformfejlődés

és intraplatform

medencék

A tuvali végén kialakult platformrendszer („Dachsteini platform") fejlődése jellemzi a triász fejlődéstörténet utolsó szakaszát, miközben a Dunántúli k ö z é p h e g y s é g E K részén (a Neotethys riftesedéséhez k ö t h e t ő e n ) kialakult intraplatform m e d e n c é k fennmaradtak. A középső-nori végén a Dunántúli k ö z é p h e g y s é g i egység DNy-i oldalán alakult ki egy j e l e n t ő s kiterjedésű medencerendszer („Kösseni-medencék"), amely már a Liguriai-Pennini óceánág felnyílásával hozható kapcsolatba. Ugyanakkor a Dunántúli-középhegység ÉK-i részén is v a n példa ú j , tektonikus m e d e n c e kialakulására („Feketehegyi m e d e n c e " ) , ami a Neotethys további aktív riftesedésére utal. A nori első szekvenciája (N1) Az igen nagy kiterjedésű platform belső részén keletkezett ciklusos, korai diaganetikus dolomitból álló rétegsorban - az adott feltártsági viszonyok mellett - h a r m a d r e n d ű szekvenciák felismerése nehéz. Erre a nagy frekvenciájú ciklusok sorozatának elemzése (Fischer-diagramm elemzés) teremtett lehetőséget ( B A L O G et al. 1997). Az Eszaki-Bakonyban mélyített U g o d U t - 8 alapfúrás elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy e területen a Fődolomit legfelső részén határozott akkomodáció-csökkenés volt, és az átmeneti egység (Fenyőfői Tagozat) alsó határán számottevő üledékhézag valószínűsíthető. Ezt tekintettük feltételesen a N1 szekvencia felső határának ( H A A S & B U D A I 1999). A „Csővári-medencét" reprezentáló C s v - 1 fúrásban viszont nem látszik markánsabb változás a felsőkarnitól a felső-noriig terjedő szakaszon, a fáciesváltozási tendencia folyamatosnak tűnik a belső medencétől a lejtőlábig. A nori második szekvenciája (N2) E szekvencia elkülönítése ugyancsak a n a g y frekvenciájú (Lofer) ciklusok Fischer-diagramm elemzésén alapul ( B A L O G et al. 1997). Az Ugod U t - 8 fúrás rétegsorának vizsgálata szerint a Fenyőfői Tagozat egyetlen h a r m a d r e n d ű ciklust képez, alsó részén növekvő (TST), majd csökkenő akkomodációval (HST). E szekvencia pontosabb korbesorolása a platform-fáciesben található fosszíliákon (megalodontidák, foraminiferák) alapuló biosztratigráfia korlátozott felbontó képessége miatt problematikus. Az kétségtelen, hogy az Északi-Bakonyban a Fenyőfői Tagozat és a felette lévő Dachsteini Mészkő jelentős vastagságú része is a n o r i b a s o r o l h a t ó ( V É G H N É N E U B R A N D T 1982;

ORAVECZNÉ

SCHEFFER

1987).

A nori harmadik szekvenciája (N3) Az Eszaki-Bakonyban mélyített Porva Po-89 alapfúráson végzett Fischer diagramm elemzés szerint, a Fenyőfői Tagozat fölött a Dachsteini Mészkő r é t e g s o r á b a n ismét a k k o m o d á c i ó n ö v e k e d é s r e , majd c s ö k k e n é s r e lehet következtetni. Az így kirajzolódó szekvencia-ciklus felső határa nagyjából a nori/rhaeti határnál vonható m e g ( B A L O G et al. 1997), bár a kor megállapítása itt is bizonytalan a fent említett biosztratigráfiai korlátok miatt. Pontosabb adatokkal rendelkezünk a m e d e n c é k területéről. A Dunántúli k ö z é p h e g y s é g DNy-i részén a Fődolomitra az elzárt sekély medencefáciest




elemzése

31

képviselő Rezi Dolomit települ. A Rezi Dolomit k é p z ő d é s é n e k kezdete a középső/felső-nori határa közelébe tehető ( B U D A I & K O V Á C S 1 9 8 6 ) . E területen tehát az extenziós m e d e n c é k („Kösseni-medencék") kialakulása az akkomodáció n ö v e k e d é s h e z vezetett a késő-nori során. A nori legvégén - valószínűleg a klíma csapadékosabbá válása miatt megnövekedett terrigén beszállítódás k ö v e t k e z t é b e n - a dolomit k é p z ő d é s é t m á r g a l e r a k ó d á s a váltotta fel. A tektonikus süllyedés által kiváltott relatív vízszintemelkedést tovább növelhette a t e n g e r s z i n t rhaeti elején f e l t é t e l e z h e t ő eusztatikus e m e l k e d é s e , amikor megindult a medencefáciesek terjeszkedése a platformok rovására ( H A A S 1 9 9 3 ) . A „Csővári-medence" rétegsorában a nori v é g é n m e g n ö v e k s z i k a platformról származó h o m o k méretű bioklasztok mennyisége, ami platform progradációra utal a m a g a s tengerszint idején. A rhaeti elején viszont a szárazföldi növényi törmelék m e n n y i s é g e növekszik m e g számottevően, a m i a közeli platform szárazra kerülését jelzi ( H A A S et al. 1 9 9 7 ) . A biosztratigráfiailag pontosabban tagolható rétegsorban tehát a szekvencia-határ a rhaeti legalsó részére tehető. A rhaeti szekvencia (R) A platform-fáciest képviselő Tata T - 5 fúrás és a tatai felszíni szelvény Fischer diagramm elemzése szerint a rhaetiben egyetlen szekvencia mutatható ki. E z e n a területen azonban a Dachsteini Mészkő legfelső része erodált és a hettangi alsó része is hiányzik. A „Kösseni-medence" területén a transzgressziós tendenciát egyértelműen jelzi a platform hátrálása a rhaeti korai szakaszán ( H A A S 1 9 9 3 ) . A transzgresszió csúcspontja a korszak k ö z e p é r e tehető, majd a rhaeti v é g é r e feltöltődött m e d e n c é t a gyorsan előrenyomuló Dachsteini-platform hódította m e g (HST). A platforménál teljesebb és j o b b a n datált a lejtőlábi- és medencefáciesű csővári rétegsor, a m e l y b e n a fent említett, szárazföldi növénymaradványokban gazdag, agyagos réteg felett a rhaeti alsó része uralkodóan turbidites lejtőlábi kifejlődésű (LST), megabreccsa (debrit) betelepülésekkel ( H A A S et al. 1 9 9 7 ) . Ez a fácies felfelé disztális, n a g y o n disztális turbiditbe, majd a triász/jura határintervallumban pelágikus m e d e n c e f á c i e s b e m e g y át ( P Á L F Y & D O S Z T Á L Y 2 0 0 0 , P Á L F Y et al. 2 0 0 1 ) . A

transzgresszív tendenciát mutató rétegsort, hirtelen fáciesváltozással, platformról áthalmozott grapestone-ból álló rétegek követik (HST?), m e l y e k m á r az alsóhettangiba sorolhatók.

Aggtelek-Rudabányai-hegység Az A g g t e l e k - R u d a b á n y a i - h e g y s é g triász k é p z ő d m é n y e i egyes tektonikai egységekben metamorfózist szenvedtek az alpi hegységképződés során ( L E S S 2000;

FODOR

& KOROKNAI

2 0 0 0 ) , ezek a rétegsorok

szekvenciasztratigráfiai

elemzésre n e m alkalmasak. A n e m m e t a m o r f Szilicei-takaró rétegsora viszont legalább részben alkalmas szekvenciasztratigráfiai kiértékelésre ( 3 . ábra). A kora triászban - feltételezhetően az egyenletes (vagy egyenletesen növekvő) süllye dési sebesség k ö v e t k e z m é n y e k é n t - a relatív tengerszintváltozás közvetlen hatással volt az üledékképződés jellegére, továbbá a klíma változására utaló


32

Ma

P S

О

N

W

Z

_

< 240

-

-

Ci

OLENYOKI

H 245

ANISUSI

К

Ö

É

235

-

О w

< INDUSI

CL

3. ábra. Az Aggtelek-Rudabányai-hegység alsó- és középső-triász litosztratigráfiai egységei a transzgressziós-regressziós ciklusok (T-R) feltüntetésével (jelmagyarázat a 2. ábrán). Fig. 3 Lower and Middle Triassic lithostratigraphic units of the Aggtelek-Rudabánya trangressive-regressive cycles (T-R). For legend see Fig. 2

Mts with the

b é l y e g e k is ismertek ( H I P S 1998). A középső-triászban k e z d ő d ő riftesedés idején ( K O V Á C S 1984) a t e k t o n i k a s z e r e p e vált m e g h a t á r o z ó v á a self fejlődés történetében. M í g a selfperemi Aggteleki fáciesterületen a karbonátos üledék képződés lépést tudott tartani az aljzat mérsékeltebb süllyedésével, addig a Bódvai fáciesterület több szakaszban és gyors ü t e m b e n a fotikus zóna, majd a karbonát-kompenzációs szint alá süllyedt. Az egyes fáciesterületekről n e m rendelkezünk olyan részletes ismeretekkel a középső- és felső-triász rétegsorok felépítéséről, a m e l y e k alapján m e g k í s é r e l h e t n é n k a szekvenciasztratigráfiai elemzést. Az alábbi elemzést a Szilicei-takaró Aggteleki fáciesegységében végeztük. A Bódvai fáciesterület rétegsora is hasonló kifejlődésű, de a Szini Márga felsőbb részétől (G fácies-egységétől felfelé, H I P S 1996; K O V Á C S et al. 1988) tendenciák n e m ismerhetők fel részben a m o n o t o n litofácies, részben diagenetikus elválto zások miatt. Az üledékgyűjtő területe a k é s ő - p e r m b e n vált tengerparti sekélytengeri környezetté, ahol anhidrit, dolomit és finomszemcsés terrigén üledékek rakódtak le száraz, félszáraz klímán (Perkupái Evaporit Formáció). Az alsó-triász Bódva szilasi H o m o k k ő vörös, f i n o m s z e m c s é s terrigén üledékei v i s z o n y l a g éles litológiai váltással települnek a feküre, az üledékképződés színtere azonban továbbra is sekély, tengerparti belső rámpa lehetett. Az indusi szekvencia (I) Az indusi szekvenciát a Bódvaszilasi H o m o k k ő Claraia sp. kagylófaunával jellemzett, m i n t e g y 100 m vastagságúra becsült alsó szakasza alkotja. A formáció




elemzése

33

bázisához köthető éles litológiai váltás valószínűleg markáns klímaváltozást jelez. A tengerszint relatív emelkedésére utal, h o g y a d o m i n á n s árapálysíksági finomhomokos agyagpalát a szakasz középső részén fokozatosan felváltják a mélyebb szubtidális homokkő rétegek (TST). A rétegsorban felfelé azután ismét m e g j e l e n n e k az árapály síkság üledékei (HST). Az olenyoki első szekvenciája ( O l ) Az alsó-olenyoki szekvenciát a Bódvaszilasi H o m o k k ő felső, mintegy 150 m-re becsült szakasza alkotja, amely Eumorphotis sp.-t tartalmaz. Átmenete az előző s z e k v e n c i á b ó l n e m ismert feltárásokban. A felfelé m é l y ü l ő t e n d e n c i á t a hullámbázis alatt lerakódott finomhomokos viharleplek megjelenése jelzi (TST), a maximális tengerelöntés intervalluma pedig a viharleplek és a mélyebb zónában, a viharbázis alatt lerakódott aleurolit és agyagpala rétegváltakozásánál jelölhető ki. A szakasz felső részén a vízszint relatív csökkenését a rétegsorban ismételten m e g j e l e n ő vastag viharleplek, az üledékgyűjtőbe áthalmozódott f i n o m h o m o k m e n n y i s é g é n e k növekedése (vízkiszökési párna-szerkezetek), valamint a felettük települő ooidos homokzátonyok és elzárt lagúna üledékek jelzik (HST). Az olenyoki második szekvenciája ( 0 2 ) Az olenyoki középső szekvenciáját a Szini Márga Formáció alsóbb ( A - C ) fáciesegységei alkotják, kb. 160 m vastagságban ( H I P S 1996). A Bódvaszilasi H o m o k k ő vörös agyagpala rétegeire a Szini Márga Formációhoz sorolt szürke mészkő éles szín- és litológia-váltással települ. A transzgressziós felszínt az ammoniteszek (Tirolites cassianus) megjelenése jelzi a formáció bázisán. A transzgressziós rétegsorban a legalsó, A fáciesegység ooidos h o m o k d o m b üledékeire а В fáciese g y s é g k ö z é p s ő r á m p a f i n o m h o m o k o s viharleplei, majd - a maximális tengerelöntést képviselő - külső rámpa viharbázis alatt leülepedett agyagmárga Diaplococeras sp. tartalmú rétegei húzódnak rá fokozatosan (TST). Fentebb, а В fáciesegység felső szakaszán, a fokozatos sekélyebbé válás jeleit észlelhetjük a külső rámpa ammonitesz tartalmú mudstone rétegeitől (Dalmatites morlaccus, Dinarites dalmatinus), a középső rámpa krinoideás-finomhomokos viharleplein keresztül e g é s z e n а С fáciesegység krinoideás-ooidos homokzátony üledékéig (HST). Az olenyoki harmadik szekvenciája ( 0 3 ) Az olenyoki felső szekvenciáját a Szini Márga felsőbb, kb. 110 m vastag rétegcsoportja alkotja (a D fáciesegységétől az F felső részéig, H I P S 1996). A D fáciesegység viszonylag éles litológiai váltással települ a feküre. A vörös f i n o m h o m o k - a g y a g p a l a rétegsor a terrigén beszállítódás felerősödését jelzi a lagúnában, ami inkább az erózióbázis süllyedésével értelmezhető (LST), mint klímaváltozással. Felfelé, a belső rámpán lerakódott ooidos h o m o k z á t o n y mészkő rétegeitől kezdődően (E fáciesegység), fokozatos mélyülés észlelhető egészen a külső rámpa viharbázis alatt leülepedett m á r g a - m u d s t o n e (F fácies egység) rétegekig (TST). Ez utóbbi - elzárt külső rámpa fáciesű - ammonitesz (Dinarites dalmatinus) tartalmú rétegek képviselik a legnagyobb vízmélységet.

34

Földtani Közlöny

132/1

Ettől felfelé (F fáciesegység felső szakasza) a középső r á m p a finom krinoideah o m o k o s viharleplei jelzik az üledékgyűjtő fokozatos sekélyülését (HST). Az olenyoki-anisusi határ szekvenciája ( 0 4 - A 1 ) A szekvencia a Szini Márga felső részétől (az F fáciesegység közepétől), a Szinpetri Mészkővel együtt a Gutensteini Formáció közepéig tart, kb. 320 m vastagságban. Az F egység felső részében települő, belső r á m p á n lerakódott ooidos viharleplek üledékeit (LST?) rövid szakaszon belül felváltják a külső r á m p á n l e r a k ó d o t t f i n o m s z e m c s é s k a r b o n á t ü l e d é k e k (TST). Fácieséből, m o n o t o n kifejlődéséből és ősmaradvány szegénységéből a d ó d ó a n a Szinpetri M é s z k ő Formáció elzárt külső r á m p á n lerakódott üledékein belül ciklusokat n e m lehet elkülöníteni. Az alsó tagozatra jellemző g u m ó s - l e m e z e s mészköveket fokozatosan felváltják a felső tagozat finoman laminált mészkövei, ami a külső r á m p a fokozatos, egyre erőteljesebb elzáródását jelzi. A tengervíz viharbázis alatti sűrűségi rétegződése a tengerfenék szellőzetlenségét idézte elő, ami az üledékgyűjtőbe j u t ó terrigén sziliciklaszt m e n n y i s é g é n e k egyidejű drasztikus csökkenésével együtt a klíma szárazabbá válásra utal. A Gutensteini Formáció rétegsorában felfelé egyre gyakoribbá váló disztális viharrétegek (krinoidit), majd a középső r á m p a viharlepleire települő árapálysíksági üledékek a vízmélység fokozatos csökkenését jelzik (HST). Az anisusi első szekvenciája (Al) Az anisusi alsó szekvenciája a Gutensteini Formáció k ö z é p é n kezdődik, ahol n e m csak az árapály síkság felsőbb zónájában képződött laminált és breccsás dolomit rétegek, h a n e m a fekvő szubtidális fáciesű kőzetek mélyreható korai diagenezise (evaporit kiválás, dolomitosodás) is a vízszint relatív süllyedésére (és e g y b e n száraz klímára) utal (LST). A formáció efölötti finomszemcsés mészkőből és d o l o m i t b ó l álló szakasza n a g y frekvenciájú ciklusokból felépülő transzgressziós rétegsorként értelmezhető, amely n a g y kiterjedésű árapály síksággal rendelkező rámpa („flat-topped ramp") belső zónáiban rakódott le (aggradáló platform). Az evaporit-kiválás, a korai d o l o m i t o s o d á s , a korai c e m e n t á c i ó , az ooidok képződése, a terrigén törmelék beszállítódásának szinte teljes hiánya arid, szemi-arid klímát valószínűsít a formáció képződése idején. A fedő Steinalmi Formáció egy része képviseli feltételezhetően a H S T - L S T szakaszt. Az anisusi második szekvenciája (A2) A Steinalmi Formáción belül az árapályövi, sekély lagúna- és zátonyfáciesű kifejlődések mellett ismertek ammonitesz és brachiopoda tartalmú rétegek, valamint durva krinoideás szakaszok is (pl. baradla-barlangi szelvény, vörös-tói feltárás, P I R O S et al. 1989a, b ) , amit mélyebb, középső rámpa üledékeinek értel m e z h e t ü n k (TST). Az Aggteleki fáciesterület rétegsorában ettől felfelé a fedő karbonátplatform k é p z ő d m é n y e k szekvenciasztratigráfiai értelmezése m é g n e m történt m e g . A Bódvai fáciesterületen a Steinalmi Mészkőre éles határral települő lejtő- és m e d e n c e f á c i e s ű m é s z k ö v e k j e l z i k a k a r b o n á t p l a t f o r m fokozatos feldarabolódását és a fotikus öv alá süllyedését, ami több szakaszban játszódott le a pelsoi folyamán ( K O V Á C S 1984).

HAAS /. et ai: Magyarországi



elemzése

35

Mecsek A -

M e c s e k triász fejlődéstörténete n é g y nagyobb szakaszra osztható fel: szárazföldi, majd litorális üledékképződés a kora-triászban; e n y h e lejtésű sekélytengeri rámpa kialakulása és fejlődése az anisusiban; az üledékképződés szünetelése, illetve sekélytengeri-tavi üledékképződés a ladinban; - szárazföldi üledékképződés a késő-triászban. Szárazföldi-tengerparti

üledékképződés

a

kora-triászban

A mecseki alsó-triász üledékciklust a Jakabhegyi Formáció ciklusos törmelékes összlete képviseli. A korábbi palynosztratigráfiai beosztástól eltérően ( B A R A B Á S S T U H L 1 9 8 1 ) és az ú j a b b é r t e l m e z é s e k szerint ( H A A S et al. 1 9 8 8 ; B A R A B Á S N É S T U H L

1993) a Kővágószőlősi Formáció lerakódása a kora-triász elején is folytatódott. A Jakabhegyi Formáció k é p z ő d é s é n e k kezdete pontosan n e m határozható meg, mivel biosztratigráfiai értékű pollen-együttes csak a formáció felső h a r m a d á n a k bázisáról került elő ( B A R A B Á S N É S T U H L 1993), amely a Dunántúli-középhegység b e n a Zánkai H o m o k k ő és a Hidegkúti Dolomit határán lép fel, és az indusi/ o l e n y o k i h a t á r t j e l z i ( G Ó C Z Á N et al. 1986; H A A S et al. 1 9 8 8 , B R O G L I O L O R I G A et al.

1990, K O L O S Z Á R & T Ó T H N É M A K K 1993). N e m kizárt tehát, h o g y a triász üledékképződés a kora-triász k ö z e p é n kezdődött ( K O Z U R & М о е к 1987), és a Jakabhegyi Formáció lerakódását m e g e l ő z ő e n jelentős lepusztulás zajlott a M e c s e k területén az indusi során. A Jakabhegyi Formáció települési helyzete is ezt a feltételezést erősíti, hiszen a bázisát képező „főkonglomerátum" ( B A R A B Á S S T U H L 1981; H A A S et al. 1988), illetve a legújabb értékelés szerint a második ciklus báziskonglomerátuma ( B A R A B Á S N É S T U H L szóbeli közlése szerint) - túlterjedve a közvetlen rétegtani fekün - jelentős üledékhézaggal és eróziós diszkordanciával települ a különböző k é p z ő d m é n y e k b ő l felépülő paleozoos aljzatra (4. ábra). A Jakabhegyi Formáción belül négy, durva törmelékkel induló és felfelé finomodó szemcsemérettel jellemzhető „nagyciklust" különítenek el ( M A D E R 1992), bár a ciklusok lehatárolása az egyes szerzőknél bizonyos fokú eltérést mutat ( K O N R Á D 1997, Fig. 10). Tekintettel arra, hogy a kora-triász időtartama mintegy 6 M é v ( G R A D S T E I N et al. 1994), a „nagyciklusok" millió é v nagyság r e n d ű e k l e h e t n e k és talán tengerszintváltozásokkal is kapcsolatba hozhatók. Biosztratigráfiai a d a t o k h i á n y á b a n a z o n b a n m é g közelítőleg s e m tudjuk korrelálni e ciklusokat a Dunántúli-középhegységben, illetve más területeken meghatározott szekvenciákkal. A J a k a b h e g y i Formáció felsőbb részén a „vörös és barna aleurolit és h o m o k k ő " felfelé f i n o m o d ó ciklusai é s a z o k o n belül a f i n o m s z e m c s é j ű r é t e g e k vastagságának a növekedése a vízszint relatív növekedésére, illetve a relief energia csökkenésére utal. A formáció felső részén, a mintegy 3 0 - 7 0 m vastag, vörös-szürke-zöld, ferderétegzett h o m o k k ő és intraformációs konglomerátum regressziós tendenciát jelez az árapály uralta deltán.


36

4. ábra. A Mecsek triász litosztratigráfiai egységei a transzgressziós-regressziós ciklusok (T-R) feltüntetésével (jelmagyarázat a 2. ábrán). Rövidítések: HeD - Hetvehelyi Dolomit Formáció; KáD Káni Dolomit Formáció; KiM - „Kisréti Mészkő"; Knt - Kantavári Formáció; KoM - Kozári Mészkő Formáció; LaM - Lapisi Mészkő Formáció (Lapisi és Tubesi Mészkő T.); MáR - Mánfai Tagozat; MüA - Magyarürögi Anhidrit; PaA - Patacsi Aleurolit Formáció; RóD - Rókahegyi Dolomit Formáció; ViM - Viganvári Mészkő; ZuM - Zuhanyai Mészkő Formáció (Bertalanhegyi és Dömörkapui Mészkő T.). Fig. 4 Triassic lithostratigraphic units of the Mecsek Mts with the trangressive-regressive cycles (T-R). For legend see Fig. 2. Abbreviations: HeD - Hetvehely Dolomite; KáD - Kán Dolomite Fm; KiM - „Kisrét Limestone"; Knt - Kantavár Fm; KoM - Kozár Limestone Fm; LaM - Lapis Limestone Fm (Lapis and Tubes Limestone Mb.); MáR - Mánfa Member; MüA - Magyarürög Anhidrite; PaA - Patacs Siltstone Fm; ROD Rókahegy Dolomite Fm; ViM - Viganvár Limestone; ZuM - Zuhanya Limestone Fm (Bertalanhegy and Dömörkapu Limestone Mb)

Sekélytengeri

rámpa kialakulása

az

anisusiban

Az anisusi első szekvenciája ( A l ) A kora-anisusi transzgresszió e r e d m é n y e k é n t j e l e n t ő s m é r t é k ű parteltolódás rögzíthető

a m e c s e k i triászban. A J a k a b h e g y i H o m o k k ő r e

települő Patacsi

HAAS ] . et al: Magyarországi



elemzése

37

Formáció vörös aleurolit-homokkő és zöld agyagkő ciklusos váltakozásából felépülő rétegsorában felfelé csökken a sziliciklaszt szemcsemérete. A formáció felső szakaszán a ciklusok vastagságának csökkenése ( N A G Y 1968) és a karbonát m e n n y i s é g é n e k a növekedése a vízszint relatív csökkenésére utal ( T Ö R Ö K 1998). Az efölött települő evaporitok (Magyarürögi Anhidrit) - amelyek a kora-anisusira általánosan jellemző arid klímán, árapálysíkságon rakódtak le - a m a g a s vízszint (HST) késői, illetve az alacsony vízszint (LST) korai szakaszát képviselik. Az anisusi második szekvenciája (A2) A következő szekvencia a Hetvehelyi Formáció lemezes dolomit és márga r é t e g e k váltakozásából álló rétegsorával kezdődik, amely a vízszint relatív n ö v e k e d é s é r e utal. A szekvencia alsó határát a Hetvehelyi Dolomit bázisán lévő breccsa jelöli ki ( N A G Y 1968). Az efölött települő lemezes, b i t u m e n e s Viganvári M é s z k ő jellegzetes, Pedert-, Costatoria, Gervilleia, és Mocfío/ű-félékből álló kagyló együttese szubtidális középső rámpa környezetet jelez a legnagyobb vízmélység idején. A szekvencia magasvízi egysége (HST) a Rókahegyi Dolomit, a m e l y n e k peritidális fáciesét száradási repedések, teepee szerkezetek, és sztromatolitok jellemzik. Az anisusi h a r m a d i k szekvenciája (A3) A következő szekvenciát a Lapisi Mészkő képviseli, a szekvencia alsó határa a R ó k a h e g y i Dolomit felső szakaszát alkotó rauwacke tetejére tehető ( K O N R Á D 1997). A formáció alsó szakaszát sekélyvízi környezetre utaló üledékszerkezetek, pl. száradási repedések, eolikus homokszemcsék, áramlási csatornák, durva intraklasztitok jellemzik ( T Ö R Ö K 1993). A relatív vízszintemelkedést a disztális t e m p e s z t i t e k a r á n y á n a k n ö v e k e d é s e jelzi a r é t e g s o r b a n felfelé a Lapisi M é s z k ő b e n (TST). A szekvencia magasvízi egységét a vastagpados Tubesi Mészkő képviseli, a m e l y b e n gyakoriak a krinoideás-ooidos grainstone p a d o k és lencsék, valamint a v é k o n y dolomit-betelepülések (HST). Az anisusi n e g y e d i k szekvenciája (A4) A vízszint újabb - feltehetően szinszediment blokktektonika által is befolyásolt ( K O N R Á D 1998) - relatív e m e l k e d é s é n e k e r e d m é n y e k é n t jött létre a mecseki triász m á s o d r e n d ű üledékciklusának legnagyobb vízmélysége a kora-illyrben ( T Ö R Ö K 1 9 9 7 , 1 9 9 8 ) . A Bertalanhegyi Mészkő (Zuhanyai F.) pelágikus medencefáciesének a m m o n i t e s z - és conodonta adatai alapján a legnagyobb elöntés a Binodosus Z ó n á b a n rögzíthető ( D E T R E 1973; K O V Á C S & P A P S O V Â 1986). Az üledékgyűjtő ezt

követő sekélyülésére utalnak a fedőben települő „sárgabetétes" D ö m ö r k a p u i M é s z k ő evaporit-indikációi ( K O N R Á D 1997). A tengerszint további csökkenésének e r e d m é n y e k é n t a N y u g a t i - M e c s e k b e n ciklusos felépítésű platformkarbonát r é t e g s o r j ö t t létre (Káni D o l o m i t ) , a j e l l e g z e t e s ü l e d é k s z e r k e z e t e k és az evaporitok alapján arid klímaviszonyok között. E n n e k heteropikus fáciese a M e c s e k központi területén a Kozári Mészkő ( R Á L I S C H N É F E L G E N H A U E R & T Ö R Ö K 1993), a m e l y n e k rétegsora felfelé sekélyülő jellegeket mutat (HST). A karbonátos rámpa fejlődése valószínűleg szárazra kerülés miatt szakadt m e g a ladinban (4. ábra). A szárazföldi lepusztulás mértéke és időtartama n e m ismert,

38


az üledékhézag fölötti transzgressziós rétegsor kora bizonytalan. A lepusztulási időszak egyetlen ismert üledékének a feltehetően lápi fáciesű Mánfai Sziderit T. tekinthető (korábban ezt a k é p z ő d m é n y t a ladin vulkánitok megfelelőjének tartották, N A G Y & R A V A S Z N É B A R A N Y A I 1 9 6 8 ) . A következő transzgresszió kezdetét

a sekélytengeri onkoidos majd kagyló-lumasellás és csigás rétegek megjelenése jelzi (Kisréti Mészkő), amelyek üledékfolytonosan m e n n e k át a tavi fáciesű Kantavári Formációba. A felső-triász folyóvízi-, delta-, lápi fáciesű Karolina völgyi H o m o k k ő k é p z ő d é s e humid klímán, feltehetően a Juliban kezdődött. Tekintettel arra, h o g y a késő-karni-középső-nori intervallumot szélsőségesen száraz klíma jellemezte az egész régióban, felvethető, h o g y a terrigén sziliciklasztos szedimentáció a k é s ő - k a r n i t ó l szünetelt (vagy l é n y e g e s e n visszaszorult), és csak a klíma h u m i d a b b á válásának e r e d m é n y e k é n t indult m e g ismét a késő-noriban (Mecseki Kőszén Formáció alsó része).

Korreláció és összegzés Az elemzés alá vont egységek a triász idején felnyíló Neotethys nyugati e l v é g z ő d é s é n e k a környezetében helyezkedtek el, ahol a hosszú periódusú m á s o d r e n d ű - fejlődéstörténeti ciklusokat uralkodóan a riftesedési, óceánfelnyílási folyamatok határozták m e g . A Neotethys riftesedése a pelsoiban kezdődött m e g a régióban, és a ladinban érte el a csúcspontját. A késő-triászban viszont m á r az Atlanti-óceán felnyílásához kapcsolódó Liguriai-Pennini óceánág riftesedése is megindult, ami a régió egyes részeinek fejlődésére is hatással volt. Az egyes egységek egykori helyzetének megfelelően (1. ábra) a Neotethys riftesedése (és az azt kísérő vulkanizmus) az üledékgyűjtő bükki területén volt a legerősebb, a Dunántúli-középhegység és az Aggtelek-Rudabányai-hegység területén is számottevően befolyásolta az akkomodációt (jóllehet az utóbbi részét képező Aggteleki fáciesegységben e hatás jóval csekélyebb volt). A Mecseki e g y s é g b e n csak a késő-triász riftesedés hatása számottevő. A t e k t o n i k a i hatásra s z u p e r p o n á l ó d i k az a m á s o d r e n d ű eusztatikus tengerszintváltozási ciklus, melyet a H A Q et al. ( 1 9 8 8 ) által szerkesztett görbe jelez, kb. 1 0 0 m-es amplitúdóval és késő-karni-kora-nori maximummal. A hosszú időtartamú ciklusra illeszkedő h a r m a d r e n d ű ciklusok is különböző hatótényezők eredőjeként j ö t t e k létre, és e n n e k megfelelően tükrözhetnek globális, regionális v a g y lokális hatásokat. A vizsgált h á r o m magyarországi triász fáciesterület szekvencia-tagolását és korrelációját az 5. ábra mutatja be. A Dunántúli-középhegység területén jól meg figyelhető a triász k e z d e t é n lezajlott viszonylag k i s m é r t é k ű tengerszint emelkedés, amely a rendkívül sík morfológiai viszonyok közepette vezethetett 1 0 0 k m nagyságrendű parteltolódáshoz az alluviális síkságon. Az Aggteleki egységben számottevő parteltolódás n e m érzékelhető, a bepárlódó m e d e n c e k ö r n y e z e t fennmaradt a triász kezdetén. Az indusi és az olenyoki O l szekvencia a Dunántúli-középhegység és az Aggteleki egység között j ó korrelációt mutat, m í g a dunántúli-középhegységi 0 2 szekvenciának az Aggteleki egységben két, feltehetően 1 M évnél rövidebb



elemzése

39

5. ábra. Magyarországi triász fáciesterületek transzgressziós-regressziós ciklusainak szekvenciasztratigráfiai korrelációja (SQ). Rövidítés: DKH - Dunántúli-középhegység. Fig. 5 Sequence stratigraphie correlation (SQ) between transgressive-regressive fades areas. Abbreviation: DKH - Transdanubian Range

cycles of Hungarian

Triassic

40


időtartamú ciklus felel m e g . A két terület között az olenyoki/anisusi határt illetően m u t a t k o z ó eltérés a különböző ő s m a r a d v á n y - c s o p o r t o k o n alapuló biosztratigráfiai skáláknak tulajdonítható (dunántúli-középhegységi palinosztratigráfia vs. aggteleki ammonitesz-sztratigráfia). A Dunántúli-középhegységben a terrigén üledékbeszállítódás felerősödése („campil event") az O l szekvenciához kötődik, míg az Aggteleki egységben a sziliciklaszt szedimentáció m á r korábban is uralkodó volt. A campili eseményt általában a klíma humidabbá válásával magyarázzák, azonban feltételezhető, h o g y e h h e z a lehordási területek tektonikus k i e m e l k e d é s e is hozzájárult ( B R O G U O L O R I G A et al. 1990). A mecseki Jakabhegyi H o m o k k ő „főkonglomerát u m á n a k " és а „II. konglomerátum" durva törmeléke ugyancsak a lepusztulási háttér erőteljes kiemelkedésére utal, amely talán összefüggésbe hozható a G e r m á n - m e d e n c e kora-triász üledékképződését meghatározó tektonikai fázisok kal, az indusi Pfalzi, vagy a kora-olenyoki Hardegsen fázissal ( F U G L E W I T Z 1980). Az anisusi elejének arid klímáját jelző üledékek (sejtes dolomit, rauwacke) általánosan elterjedtek a Tethys selfjén (Déli-Alpok: Carniola di B o v e g n o , Alsó Serla Dolomit, Keleti-Alpok: Reichenhalli rétegek, Dunántúli-középhegység: Aszófői Dolomit). E n n e k a jellegzetes klímának az üledéke a mecseki triász rétegsorában a Magyarürögi Evaporit, a g e r m á n epikontinentális m e d e n c é b e n pedig a „Salinarröt" (megjegyzendő, hogy utóbbi korolása j e l e n l e g is vitatott, vö. O R L O W S K A - Z W O L I N S K A 1985; G Ó C Z Á N et al. 1986; K O Z U R & М о е к 1987; S Z U L C 2000).

Ez a jellegzetes litofácies az aggteleki fáciesterületen - feltehetően ősföldrajzi okokból - hiányzik. Az anisusi eusztatikus tengerszintváltozások hatásait leginkább a Mecsek területén megfigyelhető szekvenciák tükrözhetik, a m e l y e k a z egyenletesen süllyedő aljzaton kialakult rámpán jöttek létre. A mecseki és a dunántúli-közép hegységi anisusi szekvenciák viszonylag jól párhuzamba állíthatóak egymással, bár a p o n t o s időkorrelációnak biosztratigráfiai korlátai v a n n a k a Mecseket illetően. Az Aggteleki egység anisusi rétegsorának hasonló részletességű tagolása m a m é g n e m v é g e z h e t ő el.

Köszönetnyilvánítás J e l e n dolgozat а T.029797 számú OTKA projekt ( H A A S J.) kutatási eredményeit foglalta össze a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj ( B U D A I T.) támogatásával. További támogatást biztosított az F.029790 ( H I P S К . ) , valamint az F.026401 számú OTKA p r o j e k t ( T Ö R Ö K Á.).

Irodalom AIGNER, T. & BACHMANN, G. H. 1992: Sequence-stratigraphic framework of the German Triassic. Sedimentary Geol. 8 0 , 1 1 5 - 1 3 5 . AIGNER, T. & BACHMANN, G. 1997: Sequence stratigraphy and facies models of Triassic carbonates, evaporites and elastics in North-Württemberg (South-German Basin). - 18th I A S Regional European Meeting of Sedimentology, Excursion В., 101-111. BALOG, A., HAAS, J., READ, J. F. & CORUH, C . 1997: Shallow marine record of orbitally forced cyclicity in a late Triassic carbonate platform, Hungary. - Journ. Sedim. Res. 67/4, 661-675.




elemzése

41

BARABÁS-STUHL, Á . 1981: Microflora of the Permian and Lower Triassic sediments of the Mecsek Mountains (South Hungary). - Acta Geol. Hung. 2 4 / 1 , 49-97. BARABÁSNÉ STUHL A. 1993: Jakabhegyi Homokkő Formáció. - In: HAAS J. (ed.): Magyaroszág litosztratigráfiai alapegységei. Triász. Földtani Int. kiadv., 226-231. BROGLIO LORIGA, C , GÓCZÁN, F., HAAS, ] . , LENNER, K., NERI, С., ORAVECZ-SCHEFFER, A., POSENATO, R., SZABÓ, I. & TÓTH MAKK, Á . 1990: The Lower Triassic sequences of the Dolomites (Italy) and Transdanubian Mid-Mountains (Hungary) and their correlation. - Mem. Sei. Geol. 4 2 , 61-113. BUDAJ T. & KOVÁCS S. 1986: A Rezi Dolomit rétegtani helyzete a Keszthelyi-hegységben (Contributions to the stratigraphy of the Rezi Dolomite Formation [Metapolygnathus slovakensis (Conodonta, Upper Triassic) from the Keszthely Mts (W Hungary)]). - Ann. Rep. Hung. Geol. Inst. 1 9 8 4 , 1 7 5 - 1 9 1 . BUDAI, T. & HAAS, J. 1997: Triassic sequence stratigraphy of the Balaton Highland, Hungary. - Acta Geol. Hung. 4 0 / 3 , 307-335. BUDAI, T. & VÖRÖS, A. 1992: Middle Triassic history of the Balaton Highland: extensional tectonics and basin evolution. - Acta Geol. Hung. 3 5 / 3 , 237-250. BUD AI, T & VÖRÖS, A. 1993: The Middle Triassic events of the Transdanubian Central Range in the frame of the Alpine evolution. - Acta Geol. Hung. 3 6 / 1 , 3-13. BUDAI T, CSILLAG G., VÖRÖS A. & DOSZTÁLY L. 2001a: Középső- és felső-triász platform- és medencefáciesek a Veszprémi-fennsíkon. - Földt. Közi 1 3 1 / 1 - 2 , 37-70. BUDAI T , CSILLAG G., V Ö R Ö S A. & LELKES G Y . 2001b: Középső- és felső-triász platform- és medencefáciesek a Keleti-Bakonyban. - Földt. Közi 1 3 1 / 1 - 2 , 71-95 BUDAI, T, LELKES, GY. & PIROS, 0 . 1 9 9 3 : Evolution of Middle Triassic shallow marine carbonates in the Balaton Highland (Hungary). - Acta Geol. Hung. 3 6 / 1 , 1 4 5 - 1 6 5 . CHANG, K. 1975: Unconformity-bounded stratigraphie units. - Geol. Soc. Amer. Bull. 8 6 , 1 5 4 4 - 1 5 5 2 . DETRE CS. 1973: A mecseki triász legjobb megtartású és első rétegtanilag értékelhető ammonoidea lelete. - Földt. Int. Évi. Jel. 1 9 7 1 , 277-282. D E ZANCHE, V , GIANOLLA, E, MIETTO, E, SORPAES, CH. & VAIL, P. 1993: Triassic sequence stratigraphy in the Dolomites (Italy). - Mem. Sei. Geol. 4 5 , 1 - 2 7 . D E ZANCHE, V , GIANOLLA, P, MANFRIN, S., MIETTO, E & ROGHI, G. 1995: A Middle Triassic back-stepping carbonate platform in the Dolomites (Italy): sequence stratigraphy and biochronostratigraphy. Mem. Sei. Geol. 4 7 , 1 3 5 - 1 5 5 . DOSZTÁLY, L. 1993: The Anisian/Ladinian and Ladinian/Carnian boundaries in the Balaton Highland based on Radiolarians. - Acta Geol. Hung. 3 6 / 1 , 59-72. FODOR, L. & KOROKNAI, B. 2000: Ductile deformation and revised lithostratigraphy of the Martonyi Subunit (Torna Unit, Rudabánya Mts.), Northeastern Hungary. - Geol. Carpathica 5 1 / 6 , 355-369. FUGLEWITZ, R. 1980: Stratigraphy and palaeogeography of Lower Triassic in Poland on the basis of megaspores. - Acta Geol Volon. 3 0 / 4 , 417-468. GIANOLLA, E, D E ZANCHE, V. & Мштто, E 1998: Triassic sequence stratigraphy in the Southern Alps (Northern Italy): definition of sequences and basin evolution. - In: Mesozoic-Cenozoic Sequence Stratigraphy of European Basins, SEPM Spec. Publ., 6 0 , 723-751. GÓCZÁN, F. & ORAVECZ-SCHEFFER, A. 1993: The Anisian/Ladinian boundary in the Transdanubian Central Range based on palynomorphs and foraminifers. - Acta Geol. Hung. 3 6 / 1 , 73-143. GÓCZÁN, F., ORAVECZ-SCHEFFER, A. & SZABÓ I. 1986: Biostratigraphic zonation of the Lower Triassic in the Transdanubian Central Range. - Acta. Geol. Hung. 2 9 / 3 - 4 , 233-259. GRADSTEIN, F. M., AGTERBERG, F. E, OGG, J. G., HARDENBOL, J., VAN VEEN, E, THIERRY, J. & HUANG ZEHUI 1994: A Mesozoic time scale. -Journ. Geophys. Res. 9 9 / B 1 2 , 24.051-24.074. HAAS J. 1993: A „Kösseni-medence" kialakulása és fejlődése a Dunántúli-középhegységben. - Földt. Közi 1 2 3 / 1 , 9-54. HAAS, ] . , 1994: Carnian basin evolution in the Transdanubian Central Range, Hungary. - ZW. Geol. Paläont. Teil 1. 1992 H. 1 1 / 1 2 , 1 2 3 3 - 1 2 5 2 . HAAS, J. & BUDAI, T. 1999: Triassic sequence stratigraphy of the Transdanubian Range, Hungary. - Geol. Carpathica 5 0 / 6 , 459-475. HAAS, J., GÓCZÁN, F., ORAVECZ-SCHEFFER, A., BARABÁS-STUHL, к., MAJOROS, Gy. & BÉRCZI-MAKK, A. 1988: Fermian-Triassic boundary in Hungary. - Mem. Soc. Geol. It. 3 4 , 221-241. HAAS, J., KOVÁCS, S., KRYSTYN, L & LEIN, R. 1995: Significance of Late Permian-Triassic facies zones in terrane reconstructions in the Alpine-North Pannonian domain. - Tectonophysics, 2 4 2 , 1 9 - 4 0 .

42


HAAS, } . , TARDI-FILÁCZ, E., ORAVECZ-SCHEFFER, A., GÓCZÁN, F. & DOSZTALY, L. 1997: Stratigraphy and sedimentology of an Upper Triassic toe-of-slope and basin succession at Csővár, North Hungary. -Acta Geol. Hung. 4 0 / 2 , 1 1 1 - 1 7 7 . HAAS J . , KORPÁS L., TÖRÖK Á . , DOSZTÁLY L., GÓCZÁN E, HÁMORNÉ VIDÓ M . , ORAVECZNÉ SCHEFFER A., TARDINÉ FILÁCZ E. 2000a: Felső-triász medece- és lejtőfáciesek a Budai-hegységben - a Vérhalom téri fúrás vizsgálatának tükrében (Upper Triassic basin and slope faciès in the Buda Mts. - based on study of core drilling Vérhalom tér, Budapest). - Földt. Közi. 1 3 0 / 3 , 3 7 1 ^ 2 1 . HAAS ] . , BUDAI T., DOSZTÁLY L., ORAVECZNÉ SCHEFFER А. & TARDINÉ FILÁCZ E. 2000b: A „Budaörsi platform" (felső-ladin-alsó-karni) előtéri lejtőfáciese Veszprém környékén. A Berekhegyi Mészkő hajmáskéri alapszelvényének vizsgálata. - Földt. Közi 1 3 0 / 4 , 725-758. HACDORN, H., KONRÁD, Gy. & TÖRÖK, Á. 1997: Crinoids from the Muschelkalk of the Mecsek Mountains and their stratigraphical significance. - Acta Geol. Hung. 4 0 / 2 , 391-410. HAQ, B.U., HARDENBOL, J . & VAIL, P R. 1988: Mesozoic and Cenozoic chronostratigraphy and eustatic cycles. - In: WILGUS, С . K., HASTINGS, B. S . & KENDALL, C . G . S T . C . , POSAMENTIER, H., ROSS C. A. & VAN WAFONER, J . (eds): Sea-level changes: an integrated approach. Soc. Econ. Paleont. Mineral. Spec. Publ. 4 2 , 71-108. HIPS, К. 1996: Stratigraphie and facies evaluation of the lower Triassic formations in the Aggtelek-Rudabánya Mountains, NE Hungary. - Acta Geol. Hung. 3 9 , 369-411. HIPS, K. 1998: Lower Triassic storm-dominated ramp sequence in northern Hungary: an example of evolution from homoclinal through distally steepened ramp to Middle Triassic flat-topped platform. - In: WRIGHT, V E & BURCHETTE, T E (eds.) Carbonate Ramps. Geol. Soc. London, Spec. Publ. 1 4 9 , 315-338. KOLOSZÁR L. & TÓTHNÉ MAKK Á . 1993: Hidegkúti Formáció. - In: HAAS J . (szerk.): Magyarország litosztratigráfiai egységei. Triász. MÁFI Kiadvány 26-29. KONRÁD Gy. 1997: A DK-dunántúli alsó- és középső-triász képződmények szedimentológiai vizsgálatának eredményei. - Kézirat, kandidátusi értekezés. Orsz. Földtani. Szakkönyvtár, 118 p. KONRÁD, Gy. 1998: Synsedimentary tectonic events in the Middle Triassic evolution of the SE Transdanubian part of the Tisza Unit. - Acta Geol. Hung. 4 1 / 3 , 327-341. KOVÁCS, S. 1984: North Hungarian Triassic facies types: a review. - Acta Geol. Hung. 2 7 / 3 - 4 , 251-264. KOVÁCS, S. 1993: Conodonts of stratigraphical importance from the Anisian/Ladinian boundary interval of the Balaton Highland, Hungary. - Riv. Ital. Pal. Strat. 9 9 / 4 , 473-514. KOVÁCS, S. & PAPSOVÁ, J . 1986: Conodonts from the Paraceratites binodosus zone (Middle Triassic) from the Mecsek Mts., Southern Hungary and from the Choc Nappe of the Low Tatra Mts., Czehoslovakia. - Geol. Zbornik - Geol. Carp. 3 7 / 1 , 59-74. KOVÁCS S., LESS GY., PIROS О. & ROTH L. 1988: Az Aggtelek-Rudabányai-hegység triász formációi. Földt. Int. Évi Jel. 1 9 8 6 , 1 9 ^ 3 . KOVÁCS, S., DOSZTÁLY, L., GÓCZÁN, E, ORAVECZ-SCHEFFER, A. & BUDAI, T . 1994: The Anisian/Ladinian boundary in the Balaton Highland, Hungary - a complex microbiostratigraphic approach. Albertiam 1 4 , 53-64. KOZUR, H. & Моек, R. 1987: Remarks to the occurence of „Germanic Triassic" in the Mecsek Mts. (Southern Hungary) and to the relations between the Germanic and Carpathian Keuper. Mineralia Slovaca 1 9 / 6 , 481-497. LESS, Gy. 2000: Polyphase evolution of the sructure of the Aggtelek-Rudabánya Mountains (NE Hungary), the southernmost element of the Inner Western Carpathians - a review. - Slovak Geol. Mag. 6, 260-268. MADER, D. 1992: Evolution of Palaeoecology and Palaeoenvironment of Permian and Triassic Fluvial Basins in Europe. - Gustav Fischer Verlag, Stuttgart-New York, 746-852. MIALL, A . D . 1997: The geology of stratigraphie sequences. - Springer, 433 p. MITCHUM, R. M., VAIL, E R. & THOMPSON, S. 1977: Seismic stratigraphy and global chenges of sea-level. Part 2: the depositional sequence as a basic unit for stratigraphie analysis. - In: PAYTON, C. E. (ed.): Atlas of seismic startigraphy, Am. Assoc. Petr. Geol. Geol. Stud. 27/2, 206-212. NAGY E. 1968: A Mecsek hegység triász időszaki képződményei. - Földt. Int. Évk. 51/1,198 p. NAGY E. & RAVASZNÉ BARANYAI L. 1968: Tufás kaolinit és sziderit telepek a mecseki ladini összlet alján. - Földt. Közi. 1 0 8 / 1 , 213-217.

HAAS } . et al.: Magyarországi


elemzése

43

ORAVECZNÉ SCHEFFER A. 1987: A Dunántúli Középhegység triász képződményeinek Foraminiferái (Triassic Foraminifers of the Transdanubian Central Range). - Geol. Hung. ser. Paleont. 5 0 , 331 p. ORLOWSKA-ZWOLINSKA, T. 1985: Palynological Zones of the Polish Epicontinental Triassic. - Bull. Polish Acad. Sei. Earth Sei. 3 3 / 3 - 4 , 1 0 7 - 1 1 7 . PÁLFY, J . & DOSZTÁLY, L. 2000: A new marine Triassic-Jurassic bondary section in Hungary: preliminary results. - In: HALL, R. L. & SMITH, E L . (eds.): Advances in Jurassic research 2000, TransTech, Zürich, 173-179. PÁLFY, J., DEMÉNY, A., HAAS, J., HETÉNYI, M., ORCHARD, M. J . & V E T Ő , I. 2001: Carbon isotope anomaly and other geochemical changes at the Triassic-Jurassic boundary from a marine section in Hungary. - Geology 2 9 / 1 1 , 1 0 4 7 - 1 0 5 0 . PIROS О., SZILÁGYI F. & BORKA Z S . 1989a: Aggteleki-karszt, Jósvafő, Baradla-barlang, Sárkányfej. Steinalmi Mészkő Formáció. - Magyarország geológiai alapszelvényei, Földt. Int. Kiadv. 4 p. PIROS О., BORKA Z S . & SZILÁGYI F. 1989b: Aggteleki-karszt, Jósvafő, Baradla-barlang, főág 5700. Steinalmi Mészkő Formáció. - Magyarország geológiai alapszelvényei, Földt. Int. Kiadv. 4 p. RÁLISCHNÉ FELGENHAUER E. & TÖRÖK A. 1993: Patacsi Aleurolit Formáció, Hetvehelyi Dolomit Formáció, Rókahegyi Dolomit Formáció, Lapisi Mészkő Formáció, Zuhanyai Mészkő Formáció, Csukmai Formáció, Kantavári Formáció. - In: HAAS J. (szerk.): Magyaroszág litosztratigráfiai alapegységei. Triász. Földtani Int. kiadv., 232-254. RÜFFER, T. & ZÜHLKE, R. 1995: Sequence stratigraphy and sea-level changes in the Early to Middle Triassic of the Alps: a global comparison. - In: H A Q (ed.): Sequence stratigraphy and depositional response to eustatic, tectonic and climatic forcing, 161-207. SCHLAGER, W . 1992: Sedimentology and sequence stratigraphy of reefs and carbonate platforms. Continuing education course notes series, AAPG 3 4 , 71 p. SLOSS, L. L., KRUMBEIN, W . C. & DAPPLES, Е. C. 1949: Integrated fades analysis. - In: LONGWELL, C. R. (ed.): Sedimentary fades in geologic history, Geol. Soc. Am. Mem. 3 9 , 91-124. SZULC, J. 2000: Middle Triassic evolution of the northern Peri-Tethys area as influenced by early opening of the Tethys Ocean. - Ann. Soc. Geol. Poloniae 7 0 , 1 - 4 8 . TÖRÖK, Á. 1993: Storm influenced sedimentation in the Hungarian Muschelkalk. - In: HAGDORN, H. & SEILACHER, A. (eds.): Muschelkalk Schöntaler Symposium 1991,133-142, Stuttgart. TÖRÖK, Á. 1997: Triassic ramp evolution, Southern Hungary and its similarities to Germano-type Triassic. - Acta Geol. Hung. 4 0 / 4 , 367-390. TÖRÖK, Á. 1998: Controls on development of Mid-Triassic ramps: examples from southern Hungary. In: WRIGHT, V P & BURCHETTE, T. P (eds.): Carbonate Ramps. Geol. Soc. London, Spec. Puhl. 1 4 9 , 339-367. VÉGHNÉ NEUBRANDT E. 1982: Triassische Megalodontaceae. - Entwicklung, Stratigraphie und Paläontologie. Akadémiai Kiadó, 526 p. VELLEDITS F. 1999: Anisusi szárazföldi üledékek az észak-bükki rétegsorokban (Az alsó-sebes-vízi alapszelvény anisusi-ladin rétegei, és a Miskolc-10. fúrás=Zsófiatorony). - Földt. Közi. 1 2 9 / 3 , 327-361. VELLEDITS F. 2000: A Berva-völgytől a Hór-völgyig terjedő terület fejlődéstörténete a középső-felső triászban. - Földt. Közi. 1 3 0 / 1 , 49-94. VÖRÖS, A. 1987: Preliminary results from the Aszófő section (Middle Triassic, Balaton area, Hungary): a proposal for a n e w Anisian ammonoid subzonal scheme. - Fragm. Min. et Pal. 1 3 , 53-64. VÖRÖS, A. 1993: Redefinition of the Reitzi Zone at its type region (Balaton area, Hungary) as the basal zone of the Ladinian. - Acta Geol. Hung. 3 6 / 1 , 1 5 - 3 1 . VÖRÖS A. 1998: A Balaton-felvidék triász ammonoideái és biosztratigráfiája. - Studia Nat. 1 2 , 1 0 5 p. VÖRÖS A., BUDAI T , LELKES G y , MONOSTORI M., & PÁLFY J. 1997: A Balaton-felvidéki középső-triász medencefejlődés rekonstrukciója üledékföldtani és paleoöklógiai vizsgálatok alapján. - Földt. Közi. 1 2 7 / 1 - 2 , 1 4 5 - 1 7 7 . A kézirat beérkezett: 2001. 07. 09

Magyarországi triász fáciesterületek szekvenciarétegtani

Recommend Documents