Magyarország Vidékfejlesztési Minisztérium Környezetügyért Felelős Államtitkárság
TÁJÉKOZTATÓ Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és –tisztítási helyzetéről, a települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv Nemzeti Megvalósítási Programjáról Időszak: 2009. január 01. – 2010. december 31. 2012. november hó
1
Tartalom
Bevezetés ............................................................................................................... 3 Magyarország vizeinek védelme ....................................................................... 3 A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere .................................. 3 A Program általános ismertetése ........................................................................... 5 Magyarország településszerkezete..................................................................... 5 Szennyvízelvezetési agglomerációk .................................................................. 6 Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása ................................. 7 A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések ........................................ 7 Egyedi szennyvíztisztítás ...................................................................................... 7 Magyarország szennyvízelvezetési- és tisztítási helyzete ..................................... 8 Általános helyzet ................................................................................................ 8 A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete ............................................... 14 A szennyvíztisztítás helyzete ........................................................................... 18 A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése ................................................... 18 A Program megvalósításához szükséges beruházások........................................ 20 Összefoglalás ........................................................................................................................22
2
Bevezetés Magyarország vizeinek védelme Magyarország felszíni vizeinek 96 %-a az ország határain kívülről érkezik. Ennek következtében a vízkészlet mennyisége és minősége döntő mértékben függ a felvízi országokban végrehajtott beavatkozástól. Élővizeink szennyezettségéhez azonban jelentős mértékben hozzájárulnak a hazai ipari, mezőgazdasági és háztartási szennyező források is. A felszíni vizek terhelésében jelentős hányadot képvisel a tisztított kommunális szennyvíz. Felszín alatti vízkészleteink védelme hasonlóképpen stratégiai feladat, mivel az ivóvízellátás több mint 90%-a a felszín alatti vízkészletre támaszkodik. Ezek minőségét leginkább a mezőgazdasági (növényvédőszer-felhasználás), valamint a kommunális eredetű szennyező források veszélyeztetik. A csatornázatlan lakóterületeken az egyedi szennyvízelhelyezés hagyományos, elszikkasztásos módja jelentős terhelést okozhat a felszín alatti vizekben. Összhangban a Víz Keretirányelvvel, az elkövetkező évek fontos feladata a települések csatornázási, szennyvíztisztítási fejlesztéseinek folytatása, a szennyezések megállítása és megelőzése és a talajok fokozott védelme.
A Program kialakulásának története és jogszabályi háttere Magyarország európai uniós tagságával összefüggő feladatai közül a legtöbb fejlesztési igény a szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósításával kapcsolatos. Az Európai Közösség a települési szennyvizek kezelését a 91/271/EGK irányelvben (a továbbiakban: Irányelv) szabályozza, hogy megóvja a környezetet a települési és egyes ipari szennyvízkibocsátások káros hatásaitól. Az Irányelv 2.000 lakosegyenérték (LE)1 szennyezőanyag-terhelés felett kötelező feladatként írja elő a tagállamok részére a települések szennyvizeinek gyűjtését és tisztítását és az egységes végrehajtás érdekében meghatározza az alkalmazandó fogalmakat is. Az Irányelv a követelményeket a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyezőanyagkibocsátásának és a befogadó érzékenységének függvényében határozza meg. Előírásai szerint a teljesítendő feladatok és azok határidői Magyarországra vonatkozóan a Csatlakozási Szerződésben kapott átmeneti mentességre tekintettel a következők: - legkésőbb 2008. december 31-éig az érzékeny területeken fekvő 10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációkban biztosítani kellett a szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítás mellett a III. fokozatú tisztítást, azaz a tápanyag-eltávolítást (nitrogén és foszfor), - legkésőbb 2010. december 31-éig minden 15.000 LE szennyezőanyag-terhelésnél nagyobb szennyvízelvezetési agglomerációt el kellett látni szennyvízgyűjtő rendszerrel és legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztító teleppel, - legkésőbb 2015. december 31-éig minden 2.000 és 15.000 LE szennyezőanyagterhelés közötti szennyvízelvezetési agglomerációban meg kell oldani a
1
A lakosegyenérték (LE) azt a szerves eredetű, biológiailag lebomló terhelést jelenti, melynek 5 napos biokémiai oxigén igénye (BOI5) 60 g oxigén/nap.
3
-
szennyvízgyűjtő rendszer kiépítését és a legalább biológiai (II. fokozatú) szennyvíztisztítást, amennyiben 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti település, vagy szennyvízelvezetési agglomeráció is rendelkezik közműves szennyvízelvezetéssel és a befogadó felszíni víz, akkor a befogadónak megfelelő szennyvíztisztításra megállapított határidő 2005. december 31. volt. (Ez esetben az Irányelvben szereplő határidő a mérvadó.)
Az Irányelvben előírt kötelezettségek végrehajtására kidolgozásra került a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Program). A Program az Irányelvnek megfelelően a 2.000 LE szennyezőanyag-terhelést meghaladó szennyvízelvezetési agglomerációkat foglalja magába. Magyarországon a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezik a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületek kijelöléséről. E rendelet fő célja a felszíni vizek eutrofizációja elleni védelem. A tápanyagok (különösen a foszfor- és nitrogénvegyületek) vízben való feldúsulása (az algák és a magasabb rendű növényi életformák növekedésének felgyorsulása miatt) eutrofizációt eredményez. Ez előnytelenül befolyásolja a vízben lévő organizmusok egyensúlyi helyzetét, valamint a vizek minőségét. E kormányrendelet 1. sz. mellékletében az érzékeny felszíni vizeket (Balaton, Velencei-tó, Fertő tó), a 2. sz. mellékletében pedig az érzékeny felszíni vizek vízgyűjtő területén elhelyezkedő településeket sorolja fel. A Fekete-tenger eutrofizációval szembeni védelmével kapcsolatosan az EU a Duna vízgyűjtőjével érintett országokkal, így Magyarországgal szemben olyan elvárásokat támasztott, melynek értelmében szükségessé vált annak vizsgálata, hogy az ország egészét érzékeny területként kell-e kijelölni. A Fekete-tenger érzékeny területté való kijelölésének következményeként az Irányelv 5. cikk (5) bekezdése, valamint 9. cikke alapján Magyarország 2008 októberétől 2009 februárjáig kétoldalú tárgyalást folytatott az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága bevonásával Romániával a Duna-medence védelmének elősegítése érdekében. Az előzetes szakértői egyeztetéseknek megfelelően 2009. március 26-án miniszteri levélben értesítettük Romániát és az Európai Bizottságot az Irányelv 5. cikk (4) bekezdésére történő átállásról, amire kifogás nem érkezett a román féltől, illetve az Európai Bizottságtól. Az összes települési szennyvíztisztító telepre érkező teljes terhelés Irányelv 5. cikk (4) bekezdése szerinti - 75 % N és 75% P minimális csökkentési arányának elérését 2018-tól vállalta Magyarország. 2010. december 31-én 71,5 % N és 79,5 % P eltávolítási hatásfokot értünk el. Az eltávolítási hatásfokok megállapításánál a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep 2010. július végén befejeződött próbaüzemi eredményeit is számításba vettük. A Program első hazai változata 2000. december 31-i induló állapottal készült el. Az Irányelv 17. cikkében foglaltakkal összhangban a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény előírja, hogy a Programot a Kormány kétévente felülvizsgálja. Ennek megfelelően a Program felülvizsgálatára eddig összesen öt alkalommal került sor, amelynek keretében Magyarország Európai Uniós tagságának kezdeti időpontjára vonatkozó tagállami Program is kidolgozásra került. A jelenlegi, 2010. december 31-i alapállapot szerint kidolgozott Program már a harmadik olyan aktualizált változat, amelynél a Program felülvizsgálata az Irányelvhez kapcsolódó adatszolgáltatási kötelezettségekre kialakított Települési Szennyvíz Információs Rendszer (a továbbiakban: TESZIR) adatbázisára alapozottan történt. 4
Ez a kiadvány ezen felülvizsgált változat adatainak figyelembe vételével készült.
A Program általános ismertetése Magyarország településszerkezete Magyarország településszerkezetéről elmondható, hogy magas (76,2 %) a 2.000 fő alatti lélekszámú települések aránya, ezekben azonban a lakosságnak csak 16,8 %-a koncentrálódik. Kevés nagyobb lakosszámú városunk van, Budapesten kívül mindössze 4 településünk népessége haladja meg a 150.000 főt. Összességében ez a helyzet a települési szennyvizek összegyűjtése és tisztítása szempontjából nem kedvező, hiszen a térben koncentráltabban elhelyezkedő lakosság közművel történő ellátása hatékonyabb és kisebb költséggel jár. Magyarország településszerkezete Településcsoportok mérete szerint 2010. december 31. 3 500 000
3000
3 000 000
2500
2 500 000 2000 2 000 000 1500 1 500 000 1000 1 000 000 500
500 000
0
0 2.000 fő alatt
2.000-10.000 fő
10.000-15.000 fő
Lakosszám [fő]
Településcsoport 2.000 fő alatt 2.000-10.000 fő 10.000-15.000 fő 15.000-150.000 fő 150.000 fő felett Összesen:
Településszám [db]
15.000-150.000 fő
150.000 fő fölött
Településszám [db]
Települések aránya [%]
2395 615 53 86
76,2 19,2 1,7 2,7
8
0,2
3 157
100
5
Lakosszám [fő]
1 683 337 2 327 803 636 265 2 900 535 2 437 782 9 985 722
Lakosok aránya [%]
16,9 23,3 6,4 29,0 24,4 100
Szennyvízelvezetési agglomerációk A szennyvízelvezetés és -tisztítás megvalósítása sokszor gazdaságosabb, ha több település összefog, és közös rendszert valósít meg. Ez az elv az Irányelvben is érvényesül, amennyiben az abban foglalt kötelezettségek nem egyes településekre, hanem úgynevezett „szennyvízelvezetési agglomerációkra” vonatkoznak. A szennyvízelvezetési agglomerációkkal lehatárolásával kapcsolatos előírásokat a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet tartalmazza. A szennyvízelvezetési agglomeráció „olyan területet jelent, ahol a népesség és/vagy a gazdasági tevékenység elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy települési szennyvíztisztító telepre vagy végső kibocsátási pontra vezessék”. A szennyvízelvezetési agglomeráció állhat egy, vagy több közigazgatásilag önálló településből. Ez utóbbinál a szennyvíztisztító teleppel rendelkező települést az agglomeráció központjának nevezzük. Ilyen rendszer például a veszprémi szennyvízelvezetési agglomeráció, amely a következő térképvázlaton látható.
Előfordulhat, hogy egyes településrészek elkülönülve oldják meg a szennyvízelvezetésüket és -tisztításukat. Paksnak például önálló szennyvíztisztító telepe van, de a város PaksDunakömlőd nevű része mégis a Madocsa központú szennyvízelvezetési agglomerációhoz tartozik. Az agglomeráció tehát tartalmazhat közigazgatásilag nem önálló településrészt is (Lásd a fenti ábrát). Egy adott szennyvízelvezetési agglomeráció szennyvíztisztítási előírásai az általánosnál szigorúbbak, ha a tisztított szennyvíz befogadója eutrofizációra érzékeny. Vannak olyan szennyvízelvezetési agglomerációk is, amelyek ugyan érzékeny befogadó vízgyűjtőterületén találhatók, de a tisztított szennyvizeiket az érzékeny vízgyűjtőterületről normál befogadóba vezetik ki. Számos ilyen agglomeráció található a Balaton vízgyűjtő területén. 6
Az agglomerációk névleges terhelésének meghatározása Az Irányelv az agglomerációkat a lakosegyenértékben kifejezett összes névleges szennyezőanyag-terhelésük alapján osztályozza, ez alapján rögzíti a követelményeket. A lakosegyenérték (LE) a szennyvíz szennyezőanyag-tartalmának nemzetközileg elfogadott mértékegysége, 1 LE azt a szennyvízben lévő, szerves, biológiailag lebontható szennyezőanyag-mennyiséget jelenti, amelynek ötnapos biokémiai oxigén igénye 60 g BOI5 naponta. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy egy lakos egy nap alatt kibocsátott szennyvizében lévő szerves szennyezőanyag-terhelése 60 g BOI5-nek felel meg. A számításoknál figyelembevételre került, hogy Magyarországon az egy főre jutó szennyezőanyag-terhelés a tapasztalatok szerint még nem éri el ezt az értéket, a vizsgált időpontban átlagosan ennél kevesebb. A Program a tervezett célállapoti fejlesztési szükségletek megállapítása során a megcélzott 1 fő = 1 LE adattal számol, ezért a szennyvízelvezetési agglomerációk agglomerációs osztályonkénti besorolása különbözhet alap-, ill. célállapotban. A szennyvízelvezetési agglomerációk névleges szennyezőanyag-terhelése a területükön képződő összes biológiailag lebontható kommunális szennyvíz szennyezőanyag-terhelésének összege, a következők szerint: Az agglomeráció összes névleges szennyezőanyag-terhelése (LE) = A szennyvízelvezetési agglomeráció állandó lakosszáma + Minden egyéb szennyezőanyag-terhelés (közcsatornába vezetett ipar + közintézmények + turizmus + szezonális ingadozásokból származó terhelés)
A Programba foglalt feladatok, szükséges fejlesztések A Program áttekinti az ország 2.000 LE-nél nagyobb szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető szennyvízelvezetési agglomerációit, és felméri ezekben a csatornázás és szennyvíztisztítás helyzetét 2010. december 31-én. A Program meghatározza szennyvízelvezetési agglomerációnként a kitűzött célok eléréséhez szükséges fejlesztéseket, hogy mit kell teljesítenie hazánknak az Irányelvben foglalt feladatok teljesítése érdekében. Rögzíti az Irányelv által előírt határidőkre, azaz az agglomeráció névleges terhelésétől és érzékenységétől függően a 2010. december 31.-i állapot, és a 2015. év végére elérni kívánt megfelelő gyűjtőrendszer-ellátottsági és szennyvíztisztítási szintet, valamint a becsült beruházási költségeket.
Egyedi szennyvíztisztítás A szennyvízcsatornán történő gyűjtés és szállítás gazdasági és környezetvédelmi szempontból nem mindenhol megfelelő megoldás. Ilyen területek a nagyon alacsony lélekszámú települések (aprófalvak), az olyan településrészek, amelyek a település központjától távol helyezkednek el, továbbá a külterületeken elszórtan fekvő lakóépületek (pl. tanyák, tanyabokrok az Alföldön). 7
Ezeken a területeken a költség-, és környezetkímélő, szakszerű egyedi szennyvízkezelő létesítmények megvalósítása és üzemeltetése tekintetében az egyedi szennyvíztisztításra vonatkozó általános szabályokat is megfogalmazó, a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról szóló 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat. Az egyedi szennyvíztisztítás megoldása környezetvédelmi és vízgazdálkodási szempontoktól, illetve a beépítési szokásoktól függően lehet egyedi szennyvízkezelő létesítmény (pl. tisztítómezővel ellátott oldómedencés létesítmény, egyedi szennyvízkezelő berendezés) és egyedi zárt szennyvíztároló. Az egyedi szennyvízkezelő létesítmények megvalósítása esetén alapvető környezetvédelmi és vízgazdálkodási követelmény, hogy ellenőrizhető módon ne romoljon a felszíni és felszín alatti vizek minőségi és mennyiségi állapota, alkalmazásuk esetén valójában azok javulása legyen várható. Megjegyezzük, hogy 2.000 LE alatti szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető területekre az Irányelv sem a gyűjtőrendszer és szennyvíztisztító telep kiépítésére, sem az azokkal azonos szintű környezeti védelmet biztosító egyedi szennyvízkezelő művek kiépítésére vonatkozóan nem tartalmaz határidős kötelezettségeket, mert tagállami hatáskörként kezeli a szennyvízelvezetést és –tisztítást ebben a méretkategóriában
Magyarország szennyvízelvezetési- és tisztítási helyzete Általános helyzet Magyarországon a települési szennyvizek közcsatornán történő elvezetése az 1990-es évek elejére jelentősen elmaradt a fejlett európai országokétól. Az ellátottság a bekötött lakások tekintetében alig haladta meg a 40 %-ot, az elvezetett szennyvizeknek pedig több mint a fele gyakorlatilag tisztítás nélkül került a befogadókba. A települési szennyvízelvezetés és -tisztítás intenzív fejlesztése 1993-ban kezdődött el, amikortól a települési csatornázási és szennyvíztisztítási fejlesztések támogatása nagyobb lendületet vett a címzett- és céltámogatási rendszer keretében. A Program első, 2000. évi változatáig jelentős fejlesztések valósultak meg, sokat javult az ország csatornázottsága. Az önkormányzati törekvések és az állami támogatások eredményeként 2000. óta a Program folyamatosan bővült. Az önkormányzatok kezdeményezései számos esetben vezettek új szennyvízelvezetési agglomeráció létrehozásához, illetve a meglévő agglomerációk bővítéséhez. Az Irányelv követelményeinek teljesítésére figyelemmel a Programhoz kapcsolódó jelenleg is hatályos agglomerációs szabályozás a további 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés alatti települések Programba kerülését 2015. év végéig felfüggesztette, ezért a határidős kötelezettségek teljesítése során a Program bővülésére már nem kerülhet sor. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 55. § (1) és (2) bekezdése alapján rákötési kötelezettség áll fenn annál az ingatlantulajdonosnál, akinél az ingatlan használata rendszeres emberi tartózkodáshoz kötődik és a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás biztosításához szükséges víziközmű-rendszer a közterületen az ingatlanról műszakilag elérhető módon kiépült és műszakilag rendelkezésre áll. A környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény 11. § (1) bekezdése alapján talajterhelési díjfizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés hatálya alá tartozó szennyvízelhelyezést, ideértve az egyedi zárt szennyvíztározót is, alkalmaz. 8
A szennyvízelvezetési agglomerációk száma és lakosegyenértékben kifejezett szennyvízterhelése, agglomerációs csoportonként 2010. december 31. 5000,0
1400
4500,0
1000
3500,0 3000,0
800
2500,0 600
2000,0 1500,0
400
1000,0 200 500,0 0,0
0 2.000 LE alattiak EU kötelezettség nélkül
2.000-10.000 LE
10.000-15.000 LE
Agglomerációk összes terhelése [ezer LE]
Agglomeráció csoport 2.000 LE alattiak EU kötelezettség nélkül 2.000-10.000 LE 10.000-15.000 LE 15.000-150.000 LE 150.000 LE felett Összesen:
15.000-150.000 LE
150.000 LE fölött
Agglomerációk száma [db]
Agglomerációk Agglomerációk száma [db] aránya [%]
Összes szennyvíz terhelés [ezer LE]
Összes szennyvíz terhelés aránya [%]
1046
70,0
729,9
6,0
385 57 113 12 1 613
20,4 3,0 6,0 0,6 100,0
1795,8 714,0 4430,1 4694,7 12 364,5
14,5 5,8 35,7 38,0 100,0
9
Agglomerációk száma [db]
Agglomerációk összes terhelése [ezer LE]
1200 4000,0
Agglomerációk 150 000 LE-nél nagyobb szennyvízterheléssel - kiépítési határidő 2010. 12. 31. 2010. december 31-i állapot szerint
Összes szennyvízterhelés [LE]
3 000 000
2 500 000
2 000 000
1 500 000
1 000 000
500 000
0
A következő térképeken a Program szerinti szennyvízelvezetési agglomerációkat tüntettük fel, agglomerációs csoportonként, az érzékeny területek jelölésével.
10
11
Az alábbi térkép az ország szennyvízelvezetési agglomerációit mutatja be LE besorolás szerint 2010. december 31-én.
12
Az alábbi térkép az ország szennyvízgyűjtő hálózattal való ellátottságát mutatja be 2010. december 31-én.
A magyarországi szennyvízgyűjtő hálózatok teljes hosszát 2010. december 31-i állapot szerint, a Programban tervezett fejlesztéseket 2015. december 31-ig a következő ábra szemlélteti.
13
Az alábbi diagram Magyarország szennyvízelvezetési és tisztítási helyzetéről ad átfogó képet 2010. december 31-én. A szennyvízelvezetés és tisztítás helyzete 2010. december 31-én [ezer LE] 16 000 14 000 12 000 10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0
2010. dec. 31.
Magyarország települési szennyvízterhelése összesen
Szennyvízelvezetési agglomerációk terhelése
Megfelelő gyűjtőrendszerek kapacitása
Megfelelő szenyvíztisztító kapacitások
12 364,545
11 634,670
10 314,522
13 747,334
A szennyvízgyűjtő csatornahálózatok helyzete A települések, illetve a szennyvízelvezetési agglomerációk szennyvízgyűjtő csatornahálózattal történő ellátottságának értékelésekor mindig jól meg kell különböztetni két alapvető mérőszámot: 1. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózattal kiszolgált terhelése (LE) Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, mely az agglomerációban már kiépített meglévő gyűjtőrendszer által ellátott területen keletkezik összesen. Beleértendő az a terhelés is, amely ráköthető lenne a gyűjtőrendszerre, de a rákötés még nem történt meg. 2. A szennyvízelvezetési agglomeráció csatornahálózatra rákapcsolt terhelése (LE) Azt a szennyezőanyag-terhelést jelenti, melyet ténylegesen összegyűjt a meglévő gyűjtőrendszer, és amely így eljut a szennyvíztisztító telepre. Az összes kiszolgált terhelés és az összes rákapcsolt terhelés között a különbség az a terhelés, amely azért nem jut el a tisztítótelepre, mert nincs bekötve a gyűjtőhálózatba. A következő ábrák Magyarország különböző település-típusainak szennyvízgyűjtő hálózattal való ellátottságát mutatták be egyrészt 2004., 2006., 2008. és 2010. év végén, másrészt a Program megvalósulása esetén, 2015. év végén, külön megjelenítve a csatornahálózatra rákapcsolt (bekötött) lakások és a csatornahálózattal kiszolgált lakások közül azokat, amelyek nincsenek bekötve a gyűjtőhálózatba:
14
Közigazgatásilag önálló települések ellátottsági adatai településtípusonként Csatornába bekötött és beköthető lakások aránya [%] Beköthető lakás [%] Csatornába bekötött lakás [%] 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Csatornázottság Magyarországon 2010. december 31-én
20,0%
7,5%
72,5%
Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%] Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%] Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]
15
A gyűjtőrendszerek kiépítésének az Irányelv szerint - a Csatlakozási Szerződésben előírt határidőkig - be kell fejeződnie minden 2.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti szennyvízelvezetési agglomerációban.
Tervezett csatornázottság a Programban foglalt fejlesztések befejezésekor 2015. december 31-én
2,7%
8,1 %
89,2%
Csatornabekötéssel rendelkező lakások aránya [%] Csatornára nem bekötött lakások aránya az ellátott területen [%] Csatornázatlan területen lévő lakások aránya [%]
Az alábbi táblázat régiók szerint mutatja be az országban a települési szennyvízcsatornázottság helyzetét 2004. december 31-től 2010. december 31-ig a kétévenkénti előrehaladásnak megfelelően, valamint a 2015-ig elérni szükséges célokat.
16
2004. 2006. december 2008. december 2010. december Terv: 2015. december 31-én 31-én 31-én 31-én december 31-én Régió neve
Lakásszám
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Csatornahálózatba kötött lakások száma
%
Dél-Alföldi
598 101
241 362 40,8
260 188 44,0
311 392 52,4
328 728 55,0
504 934 84,4
Dél-Dunántúli
403 969
213 983 53,7
232 814 58,4
252 016 62,9
268 115 66,4
351 492 87,0
Észak-Alföldi
619 098
274 937 45,5
299 131 49,5
359 812 58,4
376 997 60,9
535 080 86,4
Észak-Magyarországi
512 199
275 165 54,2
296 628 58,5
327 199 64,1
337 611 65,9
418 610 81,7
Közép-Dunántúli
444 621
293 122 66,9
315 986 72,2
342 416 77,6
350 629 78,9
398 682 89,7
Közép-Magyarországi Nyugat-Dunántúli Összesen:
1 350 205 1 013 255 78,7 1 098 547 85,3 1 136 834 85,8 1 187 902 88,0 1 289 009 95,5 420 762
273 343 66,6
297 397 72,5
314 975 75,8
328 986 78,2
381 876 90,8
4 348 955 2 585 167 61,0 2 800 691 66,1 3 044 644 70,8 3 178 968 72,5 3 879 683 89,2
A szennyvíztisztítás helyzete
17
Magyarországon korábban a szennyvíztisztítás tekintetében még a csatornázottságnál is nagyobb volt az elmaradás. 2010. december 31-én azonban a csatornán összegyűjtött szennyvizek már csak 1,8 %-a került csak mechanikai tisztítást követően a befogadókba (azaz a szennyvíztisztítás hiányzik). Fontos kiemelni, hogy a tisztítási arány közel 100%-ra történt javulását az új Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep üzembe helyezése eredményezte.
Összegyűjtött szennyvizek tisztítási aránya Magyarországon [%] 2010. december 31-én 3,5%
96,5% Tisztított szennyvizek
Nem, vagy csak mechanikailag tisztított szennyvizek
A szennyvíziszapok kezelése és elhelyezése A szennyvizek megfelelő tisztításának természetes mellékterméke a szennyvíziszap. Amennyiben a csatornába vezetett szennyvizek jogszabályoknak megfelelő minőségűek és a mai kor követelményeinek megfelelő tisztítás-technológiákat alkalmaznak, a keletkező iszap mezőgazdasági szempontból értékes szerves tápanyag, amelyet célszerűen vissza kell forgatni a termőtalajba. Az EU vonatkozó irányelvével harmonizáló hazai szabályozásnak megfelelően fokozatosan csökkenteni kell a biológiailag lebomló szerves anyag tartalmú hulladékok lerakókon történő elhelyezését. A szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének előírásait a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendeletnek megfelelően a mezőgazdaságban csak megfelelően kezelt, a határértéknek megfelelő szennyvíziszap helyezhető el. A mezőgazdasági hasznosítás engedélyhez kötött tevékenység, megszerzése talajvédelmi tervhez kötött, amelynek alapján az engedélyt talajvédelmi hatósági jogkörben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal illetékes területi szerve adja ki, a közegészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi, valamint vízügyi szakhatóság bevonásával.
A Program a tápanyagok természeti körfolyamatba való visszaforgatását, a szennyvíziszapok mezőgazdasági területen történő elhelyezését támogatja, de szigorú feltételekhez köti a talajok fokozott védelme és a környezetbiztonság fokozása érdekében. A jövőre nézve fontos az egészségre ártalmatlan szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának további ösztönzése, tekintettel arra, hogy a felhasználás e formája komoly szerepet kaphat a talajok 18
tápanyagpótlásán kívül a klímaváltozás hatásainak enyhítésében, az iszapok víztartalmának helyszínen tartásával. A Települési Szennyvíz Információs Rendszer (TESZIR) keretében 2009-től részletes adatgyűjtés indult, mind a keletkező szennyvíziszap adatok, mind a megújuló energiatermelés és energetikai hasznosítás vonatkozásában. A 2010. évi összesített kinyert megújuló energia-adatok a szennyvíztisztító telepeken: biogáz helyben felhasználása 360 948 550 MJ/év, biogáz energia 253 625 270 MJ/év, villamos energia 9 752 710 MWh/év.
A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása [tonna szárazanyag] 2010. december 31-i állapot szerint 400 000 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 -50 000 Elhelyezés - egyéb
2004.12.31
2006.12.31
2008.12.31
2010.12.31
2015.12.31
0
26 148
23 849
9 241
33 338
Elhelyezés - égetés
0
0
3 873
2 837
12 002
Elhelyezés - lerakók
67 085
50 479
69 134
35 294
31 005
Hasznosítás - egyéb
0
6 385
11 136
16 553
40 339
50 608
133 416
158 666
172 118
216 699
Hasznosítás - talaj és mg.
19
A települési szennyvíztisztításból keletkezett iszapelhelyezés és hasznosítás arányának tervezett változása a Program megvalósítása során 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2004.12.31 Hasznosítás - egyéb
2006.12.31 Hasznosítás - talaj és mg.
2008.12.31
2010.12.31
Elhelyezés - lerakók
2015.12.31
Elhelyezés - égetés
Elhelyezés - egyéb
A Program megvalósításához szükséges beruházások Az Irányelv követelményeinek a teljesítéséhez, azaz a Programba tartozó szennyvízelvezetési agglomerációk megfelelő csatornázottságának eléréséhez, valamint a hiányzó szennyvíztisztítási kapacitások kiépítéséhez, a nem megfelelő szennyvíztisztítás és iszapkezelés előírásoknak megfelelő szintre történő fejlesztéséhez Magyarországon jelentős fejlesztési program végrehajtására van szükség, amelynek összes költsége 2010. évi árakon nettó 795,7 milliárd Ft (2,6 M EUR). A fejlesztések ütemezését a Csatlakozási Szerződésben rögzített határidőkhöz kell igazítani. A csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztéséhez már eddig is jelentős európai uniós forrásokhoz jutottunk, ehhez a Programhoz azonban hazánk a 2014-től kezdődő költségvetési időszakban is számít az EU pénzügyi támogatására. Az alábbi táblázat a Programban szereplő szennyvíztisztítás- és gyűjtőrendszer-fejlesztési beruházások költségtervét mutatja be:
Időszak
Gyűjtőrendszerek és szállítóművek Mrd Ft
M EUR
1 EUR = 299,4 Ft Települési szennyvíztisztító és iszapkezelő telepek Mrd Ft
M EUR
2009. január 1.-2010. december végéig 2011. január 1-ől- 2015. december végéig
191,1 242,2
638,3 809,3
281,5 80,8
942,7 270,0
Összesen
433,4
1 447,6
362,3
1 210,7
A legkiemelkedőbb fejlesztés a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep megvalósítása volt, melynek eredményeként a tisztítatlanul befogadóba vezetett szennyvizek aránya országos szinten is jelentős mértékben csökkent. 20
A normál területeken a 15.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti agglomerációk esetében 2010. december 31-én lejárt a kötelezettségek teljesítésére előírt határidő. A 135 db érintett agglomerációról megállapítható, hogy hiányzó rendszer nincs. Az egyes agglomerációk kiépítettségében előfordulnak még hiányosságok, a megfelelőség eléréséhez bizonyos esetekben még további fejlesztés szükséges. Az EU szabályozás szerint határidős teljesítési kötelezettséggel nem terhelt 2.000 LE alatti szennyezőanyag-terheléssel jellemezhető települések, illetve szennyvízelvezetési agglomerációk gyűjtőrendszereinek és tisztítótelepeinek indokolt fejlesztése várhatóan a 2015-ös időhorizonton túlmutat, illetve a megalapozott önkormányzati igényekre figyelemmel a hazai prioritásoknak megfelelően alakulhat.
21
Összefoglalás A Program az Irányelv követelményeinek teljesítését szolgálja, magába foglalja Magyarország összes 2.000 LE feletti szennyezőanyag-kibocsátású szennyvízelvezetési agglomerációjának közműves szennyvízelvezetését és II. fokozatú biológiai tisztítását, a 10.000 LE szennyezőanyag-terhelés feletti, szennyvíz befogadásra érzékeny területeken pedig a III. tisztítási fokozatot is. A Program végrehajtása komoly erőfeszítést kíván az országtól, de a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztése, valamint a tisztítás során keletkezett szennyvíziszap egyre nagyobb mértékben történő hasznosítása javítja életminőségünket és a környezet állapotát, hozzájárul az ország jobb nemzetközi megítéléséhez, és komoly részét képezi a fenntartható fejlődés feltételei teljesítésének.
Budapest, 2012. november
22
