Magyarország működőtőke vonzása a nemzetközi tőkeáramlás folyamatában

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali – francia tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány

”Magyarország működőtőke vonzása a nemzetközi tőkeáramlás folyamatában”

Készítette: Durai Ádám

Budapest, 2006.

-2-

Tartalomjegyzék

Bevezetés 1. A nemzetközi tőkeáramlás folyamata 1. 1. Fogalmi meghatározás 1. 2. A működőtőke áramlás folyamatának közgazdasági magyarázatai 1. 3. A befektetések Dunning-szerinti felosztása 1. 4. A befektetők motivációi 2. A külföldi működőtőke befektetések általános hatásai a fogadó ország gazdaságára. 2. 1. Hiteltőke avagy működőtőke 3. A rendszerváltástól napjainkig Magyarországon eszközölt külföldi működőtőke áramlások 4. A működőtőke áramlás ösztönzését szolgáló állami eszközrendszer rövid, általános bemutatása 5. A befektetés-ösztönzés eszközei Magyarországon 5. 1. A társasági adótörvény módosulásai 5. 2. Változások az Európai Unióval 5. 3. Vámszabad területek 6. Magyarországi működőtőke behozatal főszereplője: Az ITDH 6. 1. ITDH – interjú 7. Példák a Magyarországi működőtőke behozatalra 7. 1. A Francia működőtőke 7. 2. ITDH példa cityinvest 3. programon keresztül. Befejezés

-3-

Bevezetés Szakdolgozatom

témája

a

külföldi

működőtőke

befektetések

áramlási

folyamatainak vizsgálata, Magyarország viszonya a külföldről beáramló tőkéhez, politikai, gazdasági, földrajzi helyzetéből adódó sajátságok elemzése, illetve annak a befektetői támogatási eszközrendszernek a bemutatása, melyet hazánk nyújtott és nyújt a külföldi vállalkozásoknak. A működőtőke befektetések általános vizsgálatát két oldalról közelítem meg. Egyrészt a befektető oldaláról motivációit elemezve, másrészt pedig a fogadó ország oldaláról, az arra gyakorolt gazdasági hatások és a befektetéseket ösztönző eszközrendszer vizsgálatával. Ezt követően térek rá a magyarországi közvetlen tőkeáramlás jellemzőire, megkísérlem felkutatni az okokat és motivációkat, melyek országunkba vonzzák a külföldi tőkét. Kiemelek egy országot, Franciaországot, melynek hazánkba irányuló működőtőke áramlását részletesebben elemzem. Mindannak ellenére, hogy Franciaország nem nevezhető hazánk egyik, volumenét tekintve legnagyobb tőkeexportőrének, a francia gazdasági jelenlét mégis biztos alapokon nyugvónak, erőteljesnek nevezhető. Tény és való, hogy a két ország közötti érdemi kapcsolatok megkésve érkeztek, sikerességüket és hatékonyságukat jelzi ellenben a bár lassú ütemben, de egyenletesen növekvő gazdasági jelenlét. A vizsgált ország választásának oka Franciaországhoz, a francia nyelvhez való erős kötődésem, a Főiskola külgazdasági szakát is a francia tagozaton, párhuzamos képzés keretében végeztem el. Dolgozatom első fejezetében az alapvető fogalmak magyarázatára összpontosítok, ezt követően kívánok röviden bemutatni néhány olyan közgazdasági elméletet, melyek a külföldi tőkeáramlás folyamatára keresnek magyarázatot. Ezen elméletekből kiindulva egy általános összefoglaló képet vázolok fel azokról a befektetői motivációkról, melyek szerepet játszhatnak egy befektetői döntés meghozatalakor. Ezt követően vizsgálom meg azt, hogy a fogadó országra milyen hatásokat gyakorolhatnak a külföldi tőkebefektetések, milyen pozitív, illetve negatív változások következnek be egy olyan gazdaságban, mely tárt karokkal fogadja a külföldről származó tőkét. Egy ország nyitottságát a külföldi befektetések felé legnagyobb mértékben az őket ösztönző eszközrendszer határozza meg, ezért külön fejezetben tárgyalom az általánosságban alkalmazható eszközök rendszerét.

-4-

Mindezen általános elemzések után kívánok rátérni hazánkra. A vizsgált időszak a rendszerváltástól

napjainkig

terjed.

Magyarországon

a

nagymértékű

külföldi

működőtőke beáramlás a rendszerváltozás után kezdődött meg. Hazánknak gyorsan kellett reagálnia a hirtelen bekövetkezett változásokra, s ahhoz, hogy gazdaságunk minél nagyobb ütemben legyen képes fejlődni, hamar alkalmazkodnunk kellett az új piacgazdasági feltételekhez. Ez a politikai, gazdasági, pénzügyi és szociális stabilitás és biztonság megteremtését jelentette. Szakdolgozatomban bemutatom azokat a legfőbb lépéseket, melyek ennek érdekében történtek, elemzem Magyarország helyzetét a külföldi tőkével szemben. Ezután elemzem az 1990-es évektől kezdve végbement külföldi tőkeáramlások folyamatait. Itt a legnagyobb hangsúlyt arra fektettem, hogy melyek azok az iparágak, amik leginkább vonzzák a tőkét, illetve, hogy a tőke származási országát tekintve kik Magyarország elsődleges működőtőke „beszállítói”. A statisztikai adatokat közlő táblázat a Magyar Nemzeti Bank kimutatásai alapján készültek. Részletesen szólok arról az eszközrendszerről és intézményrendszerről, melyet Magyarország alkalmazott és alkalmaz a külföldi tőkevonzás érdekében. Ezt a támogatási hátteret folyamatában vizsgálom, vagyis bemutatom a rendszerváltástól napjainkig végbemenő főbb változásokat, nagy hangsúlyt fektetve az uniós csatlakozással bekövetkezett módosulásokra. Az eszközrendszer és intézményrendszer kifejtése után térek rá a magyarországi befektetés-ösztönzés eszközeire, illetve az ITDH szerepvállalására a magyarországi működőtőke bevonásában Ezt követően térek rá a választott ország, Franciaország hazánkba irányuló tőkeáramlásainak vizsgálatára. Munkám során leginkább az ITDH a Francia-Magyar Kereskedelmi

és

Iparkamara,

illetve

a

Francia

Nagykövetség

Kereskedelmi

Kirendeltségének kiadványait használtam fel. A dolgozatomban szereplő, a francia gazdasági jelenlétre vonatkozó számadatok, táblázatok és diagramok is e két intézmény anyagaiból származnak. Kutatómunkámat Kereskedelemfejlesztési

nagymértékben Kht.-nál

segítette

(ITDH-nál)

a végzett

Magyar

Befektetési

gyakorlatom,

ahol

és a

befektetésösztönzési csoport mellett dolgoztam. Lehetőségem nyílt arra is, hogy több rendezvényen, befektetővel történő tárgyaláson vegyek részt, így betekintést nyerhettem

-5-

abba, hogy a befektetők milyen szempontok alapján döntenek egy-egy magyarországi befektetésről, milyen előnyök és hátrányok merülhetnek fel. Szakdolgozatom legutolsó részében egy az ITDH által szervezett befektetésösztönzési „City Invest 3” program összefoglalóját mutatom be.

-6-

1. A nemzetközi tőkeáramlás folyamata 1. 1. Fogalmi meghatározás A tőke nemzetközi áramlása két módon valósulhat meg, hiteltőke és működőtőke formájában. A hiteltőke nemzetközi áramlása esetén a tőketranszfer egy egyszerű hitelfelvétellel valósul meg, vagyis a tőkeimportőr csakis a hitel és a kamatok összegének visszafizetésére vállal garanciát. Ebben az esetben egy hitelviszonyról, egy előre meghatározott időre szóló „tőkehasználatról” van szó, melynek lejárta után a tőkeimportőr kamatostul fizeti vissza a felvett kölcsönt. Az így beáramlott tőke segíti ugyan egy ország gazdaságának fejlődését, versenyképességének növekedését, azonban a tőketranszferrel nem jár együtt semmi olyan másodlagos tényező, mely pozitív hatást fejthetne ki a gazdaság bármely szegmensére. Egy tőke szempontjából szegénynek mondható ország államkötvények kibocsátásával juthat hiteltőkéhez, mellyel leginkább a költségvetésben felmerülő „lyukakat tömködi”. Ezzel szemben a működőtőke-befektetések tulajdonosi viszonyt testesítenek meg egy vállalatban, vagyis egy külföldi befektető a fogadó ország egy vállalatának egy részét vagy egészét megvásárolja, s ott termelő tevékenységet folytat. A vállalatfelvásárláson túlmenően a működőtőke zöldmezős beruházás keretében is beáramolhat egy országba, ilyenkor egy teljesen új vállalkozás külföldön történő megvalósításáról, új termelési kapacitások létesítéséről van szó. A Magyarországon hatályos devizatörvény szerint külföldi érdekeltségű az a vállalkozás, melyben a külföldi tulajdonosi részesedés eléri a jegyzett tőke 10 százalékát. Ez egyidejűleg magába foglalja a tőke működése feletti irányítás és ellenőrzés jogát és ennek a jognak a gyakorlását. Ilyenkor a befektető fő célja a külföldi piacon való megjelenés és tartós fennmaradás, a vállalat versenypozíciójának erősítése, a minél nagyobb piaci részesedés elérése. Mindemellett természetesen számos egyéb tényező felmerül a befektető motivációit és a fogadó ország céljait illetően, ezeket alább részletesen tárgyalom. Ha az említett tulajdonosi részesedés nem haladja meg a tíz százalékot, akkor portfólióbefektetésről beszélünk. Ebben az esetben a tőke áramlásának csupán spekulatív okai vannak, cél a minél nagyobb profit elérése. A befektető részvényeket

-7-

vásárol, mellyel tulajdonába kerül a vállalat egy része, de nem elsődleges célja a vállalat irányításában és ellenőrzésében való aktív részvétel. Ők az úgynevezett stratégiai befektetők, akiket egy dinamikusan fejlődő vállalat hozamából való minél nagyobb részesedés vezérel. A külföldi beruházások legfőbb motivációja a kockázatok diverzifikálása és a minél magasabb hozam elérése. E két alapvető, globális szintű követelmény maximális teljesítése a vállalatok vertikális illetve horizontális integrációjával valósulhat meg leginkább. Vertikális integráció során a nyersanyag-kitermeléstől a végtermékgyártásig összekapcsolódó termelési fázisok egyesítéséről van szó egy tulajdonosi szervezetben, egységes irányítás és ellenőrzés alatt. Horizontális integráció esetében az azonos tevékenységet folytató vállalatok egyesítésével a cél a piac minél nagyobb lefedése. Ezen integrációk megvalósításának módja a nemzetközi nagyvállalatok. A

nemzetközi

nagyvállalatokat

két

csoportra,

a

multinacionális

és

a

transznacionális vállalatokra bonthatjuk. A multinacionális vállalatokban több nemzet befektetőinek együttműködéséről beszélhetünk. Olyan vegyes tulajdonú, működésüket tekintve több nemzetgazdaságra kiterjedő vállalatok ezek, amelyek működésében a tulajdonosi, nemzetgazdasági elkülönülés nem érvényesül, irányítása, üzletpolitikája egységes. A transznacionális vállalatok esetében is országhatárokat átlépő vállalati együttműködésről van szó, a különbség abban rejlik, hogy üzletpolitikájukban az „anyagazdaság” érdekei és céljai a meghatározóak. A cél természetesen itt is a vállalat eredményességének maximalizálása, ennek eszközei azonban egy központ által meghatározottak. Nem állíthatom azt, hogy, a közvetlen külföldi befektetéseknek „megvalósítói” csak és kizárólag a multinacionális és transznacionális vállalatok, tőkeerejüket tekintve azonban ők képesek a legnagyobb volumenű befektetések realizálásához, ezért tartom fontosnak részletesebb említésüket. A vállalatok további két csoportra oszthatók, melynek függvényében változnak főbb motivációik is. •

Tudás alapú vállalatok: kimondottan magasan képzett munkaerővel, fejlett technológiát alkalmazva erősen export-orientált termelést folytató vállalatok, melyek telephely választáskor a városi agglomerációt részesítik előnyben. -8-

•

Munkaintenzív vállalatok: a fogadó országban, régióban található olcsó erőforrásra, szakképzetlen olcsó munkaerőre alapozzák tevékenységüket. Kis hozzáadott értéket produkálnak, magas import hányaddal működnek, nem feltétlenül alkalmaznak világviszonylatban vett csúcstechnológiát. Elsősorban a minél alacsonyabb költség vezeti őket a telephely választáskor. 1. 2. A működőtőke áramlás folyamatának közgazdasági magyarázatai Adódik számomra a kérdés, mi magyarázza a külföldi működőtőke áramlás

folyamatát? A működőtőke áramlás motivációit tekintve számos elméleti magyarázat létezik. Közgazdasági tanulmányaimra, valamint a jelenleg elérhető szakirodalmi háttérre támaszkodva említek meg néhány ilyen elméletet. Csáki György A nemzetközi gazdaságtan alapjai című könyvében utal Lőrinczné Istvánffy Hajnára, aki szerint a befektetési döntés elemzésekor három fő motivációcsoport különböztethető meg. Ezek: • Ha feltételezzük, hogy tökéletes tőkepiacok léteznek, akkor a különböző nemzetgazdaságoknak az eltérő hozamlehetőségei, és a portfóliódiverzifikálásra való törekvés jelentik a portfólióbefektetések elsődleges motivációt. Működő tőke befektetések esetében a minél nagyobb kiterjedésű piac megszerzése és a maximális termelési kapacitás elérése a cél. • A tökéletlen tőkepiacok feltételezésén alapuló magyarázatok szerint a fő motiváció a lokális előnyök kihasználása. A tőke működési helyének kiválasztásakor legfontosabb tehát, hogy az adott ország helyzeti előnyeit a vállalat mennyire képes termelési kapacitásának növelésére, a profit maximalizálására fordítani. • A valutáris iskola magyarázata szerint egy ország tőkekiviteli képessége attól függ, hogy mennyire erős a valutája. Minél erősebb a valuta, annál inkább tőkeexportőrként, minél gyengébb, annál inkább tőkeimportőrként működik egy ország. Az egyik legklasszikusabb elmélet – a komparatív előnyök elmélete – szerint a termelési tényezők, a tőke mozgásának oka, hogy a hozzájuk kapcsolódó megtérülési ráták országonként különböznek. -9-

A tényezőárak kiegyenlítődésének elmélete alapján a tőke egy állandóan mozgó tényezőként fogható fel. Ez a mozgás egészen addig tart, amíg a megtérülési ráta az egyes országokban el nem éri az azonos szintet. A tőkének ilyenfajta mozgása mindenképpen egy kísérő tényezője az áruk mozgásának. Logikus számomra tehát, hogy egy tőkével jól ellátott ország tőkeintenzív termékeinek exportjával tőkekivitelt is megvalósít, amely növeli a tőke megtérülési rátáját. Ezzel szemben egy tőkeszegény ország, mint amilyen Magyarország is volt a ’90-es évek elején – ahol nincs lehetőség tőkeintenzív termékek előállítására és kereskedelmére – kénytelen olyan gazdasági környezetet teremteni, mely nem termeli, hanem vonzza a tőkét. Az elmélet szerint a relatíve jó tőkeellátottság a tőke és a tőkeintenzív termékek exportjával folyamatosan csökken, adott esetben meg is szűnhet, és igaz ez persze fordítva is; a tőkeimportőr, rossz tőkeellátottságú ország a beruházott külföldi tőke „gyümölcsének” következtében tőkeintenzívvé, tőkeexportőrré válhat. Megállapítható tehát, hogy az olyan mobil tényező, mint a tőke, mindig a kevésbé ellátott ország felé mozog. Ezt a mozgást természetesen befolyásolják az immobil termelési tényezők ellátottsága és ezek kihasználtsága. A

működőtőke

befektetés

motivációi

közé

tartoznak

az

olyan

piaci

tökéletlenségek, externáliák, melyeket a tőke befektetésével a vállalat internalizálni, vagy adott esetben megszüntetni tud. Azonban hogyha inkább vállalati és kevésbé közgazdasági szempontból vizsgáljuk a működőtőke befektetéseket, más tényezőket is figyelembe kell venni. Az egyes közgazdászok más és más megközelítésből vizsgálják ezeket a folyamatokat. Hymer (1976) definíciója szerint a vállalat egy olyan gazdálkodó szervezet, amely tárgyi illetve nem tárgyi értékekkel rendelkezik. Ezek a nem tárgyi értékek a tudás, a tapasztalat, a kultúra, a szokások, stb., melyek országonként, régióként, városonként, sőt mi több, vállalatonként is különböznek. Ezek a különbségek jelentik az akadályt, de ugyanakkor a motivációt is a tőke külföldön történő befektetésére. Két vállalat között nyilván a helyi versenytárs van előnyben, ő ismeri az alkalmazandó jogot, a nyelvet, az ízlést és kultúrát, tehát a külföldi szereplőnek ezeket valamilyen más módon kell ellensúlyoznia. Összefoglalva az mondható el, hogy a külföldi vállalatnak jobb teljesítményt kell nyújtania, hogy kompenzálja a hazai tulajdonú cégek előnyét a hazai piacon. Hymer szerint tehát több komponens együttes

- 10 -

hatása az, ami egy vállalatot a külföldi piac felé mozgat, és hogy melyik komponens lesz az, amelyik dominánssá válik, ez már egy specifikus, nem általánosítható kérdés. Vernon (1966) egy egészen más megközelítésből vizsgálja a tőkeáramlás folyamatát. Elméletének középpontjába az iparági életciklus görbéjét helyezte. Szerinte a fiatal iparágak kialakulására nagy valószínűség szerint a fejlett ipari országokban kerül sor, mégpedig azért, mert ezekben az országokban található megfelelő tőkeerő, szaktudás, tudományos kapacitás, szakképzett munkaerő és megfelelő vásárlóerő. Ahogy az iparági életgörbén előre haladunk, úgy lesz egyre több információnk a termékről, egyre több tapasztalatunk a termelésről, egyre több ismeretünk a piacról, tehát a termék standardizálódik. Ezzel párhuzamosan kialakul az előállítás optimális technológiája, a termelés és a fogyasztás tömegessé válik. A versenyelőny a kutatásfejlesztésről egyre inkább az árra helyeződik át, ami a termelési tényezők más kombinációját követeli meg. Vernon elmélete szerint tehát a termelést olyan országokba helyezik ki, ahol a termékekkel és a gyártással összefüggő ismeretek kellő szintje felhalmozódott, de a gyártás költségei jóval alacsonyabbak, mint az innovátor országban. Így a vállalat kihasználhatja a fogadó ország helyi termelési előnyeit, és tulajdonosi, illetve tranzakciós költségelőnyökre tehet szert. Aliber (1970) arra a következtetésre jutott, hogy a tőkeáramlások hátterében a nemzetközi tőke és valutapiacok ingadozása is szerepet játszik. Aliber állítása alapján a valutakonvertibilitás nemzetközi elterjedése jelentős pénzügyi műveletek előtt nyitott lehetőséget. Aliber úgy vélte, hogy a termeléshez szükséges kapacitások külföldre telepítésével a befektető ország tőkései saját valutájuk erejét akarják kihasználni. Ezért olyan országokban finanszíroznak beruházásokat, amelyekben a befektetők saját valutája

alulértékelt, és

így

az

olcsóbbá

vált

beruházásokkal

nagymértékű

költségmegtakarítást érhetnek el. A külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó, talán legelterjedtebb elméleti magyarázatot Dunning (1992) adta, aki három különböző irányzatot egyesített, amikor megalkotta az OLI-paradigmaként ismert elméletét. Ahogy a neve is mutatja, a három legfőbb tényező:

- 11 -

¾ a tulajdonosi, vállalatspecifikus előnyök (Ownership) Ezek olyan materiális (termékek, termelési eljárások) és immateriális (márkanév) javakat jelentenek, amelyek már a külföldön történő befektetési döntés meghozatala előtt is a társaság kezében vannak. ¾ a telephelyi előnyök (Locational) Ezen előnyöket a fogadó ország piaca nyújtja, és a külföldi befektetés végrehajtásakor jelennek meg. Ide sorolhatók az olcsó termelési tényezők, az alacsony bérköltségek, a nyersanyag és energiahordozók kedvező árai, stb. ¾ a költségek internalizációjára (Internalisation) vonatkozó előnyök Az internalizációs előnyök tulajdonképpen a vállalatspecifikus előnyökből származtathatók. Ha egy vállalat rendelkezik egy olyan termékkel, termelési eljárással, ami az ő nevét és pozícióját fémjelzi, akkor egy külföldi befektetés mérlegelésekor fontos szempont, hogy ezt az előnyt ne engedje át más kezébe. Tehát a licenc helyett a vállalat inkább a közvetlen megjelenéssel járó többletköltségeket vállalja annak érdekében, hogy a versenypozícióját biztosító előnyeit megőrizze. Az egyes elméletek tanulmányozása során szakdolgozatom szempontjából Dunning elméletének további kifejtését tartom fontosnak. 1. 3. A befektetések Dunning-szerinti felosztása Dunning alapján a fentebb említett tényezők (OLI) együttesen adják meg a külföldi tőkebefektetések elégséges és szükséges feltételeit. 4 csoportra osztotta a beruházásokat: a) A helyi erőforrásokat kiaknázó külföldi befektetések célja, hogy a termelési tényezők költségeiben meglévő nemzetközi eltéréseket kihasználja. A beruházó motívuma a tevékenység nyereségességének, versenyképességének növelése. Ennek elsődleges eszköze a természeti erőforrások megszerzése és folyamatos biztosítása a vállalat egésze számára, illetve a versenytársak kizárása az előnyt biztosító erőforrások használatából. Az erőforrások megszerzését célzó

- 12 -

befektetéseknél fontos motiváció az olcsó munkaerő alkalmazása. Gyakran olyan beruházások ezek, ahol nem a munkaerő képzettsége, hanem a tömege számít, minél nagyobb számú, minél kevesebb költséggel járó, a sokszor kvalifikálatlan munkaerő alkalmazása. Vannak viszont olyan vállalkozások is, amelyek ezzel ellentétben, kifejezetten a szellemi tőkét kívánják kedvező áron megvásárolni. Véleményem szerint erre az átalakuló közép-kelet európai régióban sok példát találhatunk, hisz szakképzett, magas színvonalú munkaerő, alacsony áron állt a befektetők rendelkezésére. Mindezek mellett további motivációt jelenthet a külföldön a befektetéssel megszerzett technológia, üzleti tudás, szervezeti tapasztalat, stb. A helyi erőforrásokat kiaknázó beruházások esetében a kihelyezett termelés exportra kerül, többnyire fejlett ipari országokba. b) A piacorientált beruházók célja a befogadó ország és közvetlen környezetének ellátása termékekkel, az áruexport felváltása külföldi termeléssel. Az ilyen jellegű külföldi működőtőke beruházásoknak több meghatározó oka lehet. Az egyik ilyen ok a folyamatos üzletmenet biztosítása. Ilyenkor a beruházó azokban az országokban létesít kapacitásokat, ahol a legfontosabb szállítói vagy vevői vannak. Erre azért lehet szükség, mert sok esetben költségesebb az áru elszállítása a célországba, mint a termelés odatelepítése. Egy másik ok a termékeknek a helyi igényekhez való igazítása, a helyi, speciális termelési tényezők bevonása a termelési folyamatba (pl. egy, az adott piacon megszokott alapanyag felhasználása). A helyi piacok ellátása lényegesen olcsóbb lehet helyben történő termeléssel, a termelési és tranzakciós költségek alacsonyabb szintje miatt. A piaci jelenlét és részesedés a globális stratégia fontos eleme, így okként léphet föl az is, hogy a globális versenyben a vállalatot versenytársai kényszerítik arra, hogy adott, fontosnak tekintett piacokon megjelenjen. Végül, de nem utolsó sorban fontos motivációt jelenthetnek a befogadó ország lépései, az adó- és vámkedvezmények, támogatások, az adminisztráció egyszerűsége is késztetheti a vállalkozót a termelés kihelyezésére. c) A

hatékonyságnövelő

beruházásokat

elsősorban

a

legnagyobb

és

legtapasztaltabb vállalkozások hajtanak végre. Fő motívuma az olyan, már létező erőforrás- vagy piacorientált beruházások racionalizálása, melyek jelentős hatékonysági tartalékkal rendelkeznek a földrajzilag eltérő helyeken működő leányvállalatok összehangolt irányításában. Vagyis a különböző helyeken

- 13 -

működő leányvállalatok olyan egységes irányításáról van szó, melynek köszönhetően a vállalat egészének hatékonysága növelhető, s ezáltal versenypozíciója javítható a konkurenciával szemben. Az egységes irányítás célja

a

tényezőellátottságban

mutatkozó

eltérések

kihasználása,

a

méretgazdaságossági előnyök kiaknázása, a kockázatmegosztás optimalizálása. A hatékonyságnövelő befektetések megvalósulásához közel azonos fejlettségű országok közötti tőkeáramlás szükséges, az ebből származó előnyök ugyanis csak így tudnak igazán érvényesülni. d) A stratégiai előnyök érvényesítése keretében a külföldi vállalatok értékeit vásárolják meg saját, hosszú távú stratégiai céljaik elérésére, főleg nemzetközi versenyképességük fenntartása, növekedése érdekében. Ilyen beruházásokat hajtanak végre az integrált globális stratégiát követő nagyvállalatok, de olyan kisebb cégek is, amelyek a nemzetközi tevékenység első lépéseként az ismeretlen

piacon

versenyképességet

biztosító

vállalatfelvásárláshoz

folyamodnak, ezzel a cég egyéb vagyona mellett megveszik a piaci ismereteket is. Dunning szerint a forrás- és piacorientált beruházások a bemutatkozó, első befektetések. A hatékonyságnövelő és stratégiai előnyökre törekvő befektetések általában pótlólagos jellegűek, tehát már létező kapacitásokat változtatnak meg. Ilyen pótlólagos beruházásnak tekinthető az újra befektetett profit is. Ez a Dunning-féle, rugalmasabb elmélet adhat magyarázatot az utóbbi másfél évtizedben Magyarországon végbe ment tőkebefektetésekre is. A beruházás létrejöttéhez a tulajdonosi előnyöknek és a költségek internalizációjának is lehetségesnek kell lennie. Mivel a technológiai haladás terén számottevő különbségek mutatkoztak hazánk és nyugat-európai partnereink között, így a befektetők sikeresen tudták fedezni kutatás-fejlesztési és egyéb költségeiket és szerepük lényegesnek bizonyult a hatékonyság alakulásában is. Valós tényezőként kell tehát említeni, hogy hazai piacon a külföldi tulajdonú vállalat magasabb technológiával rendelkezik, mint hazai konkurensei. Ám a folyamat itt nem áll meg. Ahhoz ugyanis, hogy ez az állítás fordítva is igaz legyen, vagyis a külföldi piacon a hazai tulajdonú vállalat magasabb technológiával rendelkezzék, mint külföldi konkurensei, a technológia folyamatos fejlesztésére van szükség és így, bizonyos idő elteltével a különbségek kiegyenlítődnek.

- 14 -

Kérdés, hogy mennyi ez az idő, illetve, hogy a hazai vállalatok képesek-e ugyanazt a teljesítményt elérni külföldön, mint a külföldiek hazánkban. 1. 4. A befektetők motivációi A fentebb tárgyaltak összefoglalásaképpen, az OLI-paradigma logikáját követve megpróbálok egy átfogó képet adni arról, hogy a vállalkozó a befektetési döntés meghozatala előtt milyen kérdéseket mérlegel, milyen tényezők motiválhatják, illetve hátráltathatják őt. Természetesen nem lehet különválasztani a cég saját, tulajdonspecifikus előnyeit és a fogadó ország lokációspecifikus előnyeit, hiszen ezek nagymértékben összefüggnek és egymásra hatnak. Nyilvánvaló, hogy a befektetési döntés előtti vizsgálat legnagyobb részben e két csoport összevetéséből áll, a külföldi vállalatnak adott esetben a fogadó ország függvényében kell változtatnia eddig alkalmazott módszerein, vonatkozzon az például a termékadaptációra, vagy a menedzsmentre. A tulajdonspecifikus előnyökből kiindulva az első szempont a külföldön befektetni kívánó cég mérete. A befektető felméri a célország piacának összetételét, nagyságát, szerkezetét, egységességét és telítettségét, megvizsgálja a piacon lévő versenyhelyzetet, a konkurens vállalatok pozícióját és piaci részesedését. Ennek függvényében saját cégét „belehelyezi” ebbe a vállalati környezetbe aszerint, hogy a mérete és ebből származó előnyei (méretgazdaságosság, termékdiverzifikáltság, stb.) hova rangsorolják őt. A piac kínálati oldala mellett vizsgálat alá veszi a keresletet is, megnézi milyen tendencia jellemző a kereslet alakulására, s ebből próbál meg következtetni beruházásának megtérülésére, lehetséges növekedési ütemére. Nagy hangsúlyt fektet a befektető a fogadó ország tényezőellátottságára is. Szektortól függ, hogy ezen belül mit vizsgál részletesebben, egy ipari termelő vállalat esetében például legfontosabb szempont a nyersanyag- és energiaforrások költsége, rendelkezésre állása. Mennyire lesz képes a vállalkozó a tevékenységét hazai (fogadó országbeli) erőforrásokból ellátni, vagy milyen mértékben kényszerülhet külső források bevonására, s e két lehetőség közül számára melyik a jövedelmezőbb? Nyilvánvalóan más a helyzet például egy szolgáltatói szektorba befektetni kívánó külföldi cégnél. Ebben az esetben, mint tényezőellátottság, nagyobb szerepet kap a szakképzett

- 15 -

munkaerő, az állam oktatási, képzési politikája, az elérhető lehetőségek és ezek megvalósításához szükséges eszközök nyújtása. Ezt követően a befektető vállalata további belső adottságainak és a fogadó ország jellemzőinek összekapcsolódását vizsgálja. A már említett munkaerő persze minden beruházásnál fontos szempont. Ami különbözhet, hogy az a szektor, tevékenység, melybe befektetni kíván, milyen mértékű és képzési színvonalú munkaerőt igényel. Természetes, hogy más és más befektetésnél más és más a munkaerőigény, vannak vállalkozások, melyeknél a munkaerőt tekintve a legfőbb kritérium annak alacsony ára és megfelelő ellátottsága. Máshol a bérköltség már csak másodlagos, nagyobb hangsúlyt fektet a befektető a dolgozók képzettségére. A célország munkaerő piacát ennek fényében veszi a befektető vizsgálat alá. Ha egy befektetni kívánó cég nagy vállalkozói szellemmel rendelkezik, - ami véleményem szerint elengedhetetlen a külföldi befektetések megvalósításához – akkor számára fontos az ország államának a vállalat-alapítást ösztönző stratégiája, a befektetési és kockázatvállalási kedv fellendítését elősegítő tevékenységei. A külföldi befektetőben ily módon egy dinamikusan fejlődő vállalkozói környezet és piackép alakul ki, amely hosszú távon az ő beruházásának növekedését is eredményezheti. Nem kevésbé fontos a vállalat menedzselési stratégiája sem. Meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazott vezetési gyakorlat milyen mértékben vihető át a másik országba, mennyire egyezik, vagy különbözik a két ország menedzsment kultúrája. Előfordulhat, hogy olyan speciális dolgok jellemzők egy országra, melyek megkövetelik a vezetési gyakorlat bizonyos mértékű módosítását. Ez Európán belül is igaz lehet, gondoljunk csak az északi, skandináv országok precizitására, néhol már merevségére, szemben a mediterrán országok „lazaságával”. Mindenképp fontos tehát a vállalati kulturális sajátosságok helyes ötvözése. Egy folyamatosan megújulni kívánó vállalat esetében nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a fogadó ország milyen mértékben támogatja az innovációs tevékenységeket, milyen pénzügyi segítséget és eszközöket kínál a külföldi befektetők számára. Ez a kritérium természetesen abszolút vállalatspecifikus, vagyis a befektetés tevékenységi körétől függ. Napjainkban azonban egyre fontosabbá válik, ugyanis a verseny kiéleződésével, felgyorsulásával a cégek szinte rá vannak kényszerítve a

- 16 -

folyamatos megújulásra, innovációk bevezetésére ahhoz, hogy a konkurenseikkel szembeni versenypozíciójukat megtartsák és erősítsék. A lényeg tehát, hogy a befektetni szándékozó vállalat saját adottságait és jellemzőit mennyire képes a fogadó ország adottságaihoz igazítani, illetve, hogy már meglévő értékeit meg tudja-e őrizni és tovább tudja-e fejleszteni a célország piacán. Vannak természetesen olyan mérlegelési pontok, ahol nem kapcsolódnak szorosan össze a vállalat tulajdonspecifikus és a fogadó ország lokációspecifikus előnyei. Ezeknél már csak az említett utóbbiak számítanak, amelyek függetlenül a cég jellemzőitől, további előnyöket, adott esetben hátrányokat jelenthetnek. A külföldi befektető számára rendkívül fontos, milyen a fogadó ország gazdasági és politikai helyzete. A befektető természetesen kockázatot vállal azzal, hogy tevékenységét külföldre helyezi, ezért biztos kíván lenni abban, hogy tőkéje egy olyan államba áramlik, ahol politikai, gazdasági, pénzügyi stabilitás van. Számba vesz minden egyes kockázati tényezőt, s ha ezek mértéke kielégítő, vagyis kevés bizonytalanságot mutat, meghozza befektetési döntését. A politikai stabilitást egy törvényekkel szabályozott, biztosan kormányozható demokratikus jogállam jelenti, amely kiegyensúlyozott, válságmentes gazdasági növekedést takar. A külföldi beruházó minden esetben megvizsgálja az ország stratégiai, gazdaságpolitikai célkitűzéseit, melyeket összevetve a makrogazdasági mutatószámokkal, képes megállapítani, hogy a kormány milyen irányban halad ezek megvalósításához. A külföldi beruházó bizonyosságot vár el a fogadó országtól a tekintetben, hogy a befektetés pillanatában életbe lévő törvények, szabályozások, támogatások és kedvezmények nem fognak-e egyik pillanatról a másikra megváltozni, esetleg megszűnni egy kormány- vagy politikai irányváltás következtében. Ezen felül garancia nyújtására is számot tart. Ezt szavatolják a kétoldalú beruházásvédelmi megállapodások, a nemzetközi és nemzeti beruházásbiztosítási ügynökségek. A politikai, gazdasági stabilitáshoz szervesen kapcsolódik a pénzügyi stabilitás, vagyis az állam pénzügyi piacainak és pénzügyi intézményrendszerének zökkenőmentes működése. Alapvető funkcióit, mint a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását folyamatosan biztosítani kell, a gazdasági célkitűzések elérése érdekében bizonyos korlátok között kell tartani a kormány

- 17 -

gazdaságpolitikáját, és ellenállónak kell bizonyulni az esetleges gazdasági sokkokkal szemben. A belső stabilitás mellett fontos a fogadó ország más államokhoz, nemzetközi szervezetekhez való viszonya, s a külföldiek általi megítélése. A befektető vizsgálja az ország külgazdasági és külkereskedelmi kapcsolatrendszerét, ezeknek sokrétűségét és nyitottságát, valamint a különböző gazdasági és biztonságpolitikai szervezetekben való jelenlétét. Az üzleti környezet vonatkozásában a befektető azt nézi, hogy az állam milyen keretfeltételeket teremt az üzleti vállalkozások működéséhez. E tekintetben a legfontosabbak: az adózási rendszer, a támogatások, az egyéb jogszabályi háttér, mint a gazdasági törvény, a vámjog, a versenytörvény. A konkrét szabályozások mellett az is sokat számít, hogy mekkora szerepük van a különböző gazdasági szervezeteknek, milyen az önkormányzati rendszer működése és működésének hatékonysága, s hogy mekkora mértékben és milyen minőségben állnak rendelkezésre a befektetőt segítő üzleti szolgáltatások. Összességében tehát úgy gondolom, hogy nagy vonzóerőt jelenthet a külföldi vállalkozó számára az ország befektető-barát hozzáállása, mely megjelenik mind a törvényi háttérben, mind a közigazgatási rendszerben, mind pedig az intézmények segítőkészségében. Semmiképp sem elhanyagolható szempont továbbá az ország infrastruktúrája. Ezt a befektetők a legszélesebb értelemben kezelik, vagyis azt a komplett tárgyi feltételrendszert vizsgálják, ami a befektetés hatékony működéséhez elengedhetetlen. Szükséges a közlekedési infrastruktúra ismerete; az országon belüli és a szomszédos országokkal való összeköttetést biztosító autópályák, egyéb út- és vasúthálózat és vízi közlekedési hálózatokra vonatkozó információk megléte. Ezen kívül fontos az energiaforrások infrastruktúrája, az iparterületek és telephelyek rendelkezésre állása és a kommunikációs infrastruktúra fejlettsége. A befektetés hatékonyságát és megtérülési idejét alapvetően a megvalósítással járó költségek határozzák meg. Ezért a külföldi befektető számba veszi a cégalapítással járó adminisztratív költségeket, az államnak fizetendő adók mértékét, a bérköltségeket és a vállalat egyéb működési költségeit. E kalkuláció alapján pontos tervet tud készíteni befektetésének megtérülési idejéről.

- 18 -

Mindezen felsorolt nemzetgazdasági aspektus mellé járul hozzá a befektetés közvetlen környezetének feltételrendszere, melyet a helyi önkormányzatok biztosítanak. Ezeknek teljes körű vizsgálata alapján a külföldön beruházni kívánó vállalkozó számára komplett kép alakul ki befektetésének megvalósíthatóságáról, tevékenységének várható hatékonyságáról és jövedelmezőségéről.

- 19 -

2. A külföldi működőtőke befektetések általános hatásai a fogadó ország gazdaságára

A továbbiakban a külföldi működőtőkének a fogadó ország gazdaságára gyakorolt hatásait tekintem át. Nehéz lenne ezeket, a hatásokat egységes keretbe foglalni, az áttekinthetőség érdekében ezt mégis megkísérlem, hisz vannak olyan egyértelmű, pozitív és negatív változások, melyeket a tőkebefektetések idéznek elő. Ezek a következőképpen csoportosíthatók: a) Gazdaság növekedésére gyakorolt hatás b) Foglakoztatási hatás c) Struktúra átalakító hatás d) Szolgáltatásokra gyakorolt hatás e) Piaci versenyt erősítő hatás f) Beszállítói oldalon jelentkező hatás g) Technikai modernizációs hatás Amikor

a

működőtőke

gazdaságra

gyakorolt

hatásait

vizsgáljuk,

nagy

jelentősséggel bír az, hogy ez a gazdaság a fejlett vagy fejlődő országok körébe tartozik-e. Természetes módon a fejlődő országokba áramló külföldi tőke által idézett változások látványosabbak, dinamikusabbak. Arról van itt szó, hogy a külföldi működőtőke milyen mértékben járul hozzá egy gazdaság felzárkózásához, fejlődéséhez, modernizációjához. Ez minden, a fejlődés útján lévő gazdaság számára sarkalatos kérdés, és miután a rendszerváltást követően Magyarország is ebbe a körbe tartozott, dolgozatomban ezek vizsgálatával foglalkozom. A kérdés tehát, hogy milyen a működőtőke hozzájárulása egy fejlődő gazdaság jóléti szintjének alakulásához. Erre vonatkozóan kutatómunkám során mind a pozitív, mind a negatív vonásokat kiemelő tanulmányokkal találkoztam. Nem állíthatom egyértelműen, hogy kizárólag a pozitív vagy a negatív hatások érvényesülnek. Elképzelhető, hogy fejlődés, növekedés következik be az egyik oldalon, ami viszont a másik oldalon kedvezőtlen hatásokat eredményez. aspektusból elemezni a kérdést.

- 20 -

Megpróbálom tehát mindkét

a) Gazdaság növekedésére gyakorolt hatás Minden gazdaság, természetes módon, a GDP bővülését, a gazdasági fejlődés előmozdulását várja el egy külföldi befektetéstől. A GDP, vagyis a bruttó hazai össztermék a gazdasági termelés mérőszáma, megmutatja, hogy egy adott idő alatt mekkora a nemzeti össztermelés növekedése, annak értéke. A tőkeszegény országok esetében nagy a jelentősége annak, hogy a GDP növekedését hány százalékban adja a külföldi működő tőke, illetve, hogy a hazai vállalatok milyen mértékben tudják hasznosítani saját maguk számára a külföldi tőkét. Akkor a leginkább profitábilisak a külföldi tőkeberuházások a hazai gazdaság számára, ha az több szegmensben oszlik el és ez a több szektorban való megjelenés nem csupán a multinacionális nagyvállalatokon keresztül valósul meg. Egy átmeneti gazdaságú ország tőkeellátottság szempontjából szegénynek mondható. Nem rendelkezik elégséges hazai megtakarításokkal, így ezeket külföldről származó tőkével pótolja. Olyan beruházások valósulnak meg ezáltal, melyek a dinamikus növekedés útjára terelhetik a gazdaságot. A betelepült külföldi cégek munkaerő kereslete jótékony hatással lehet a bérek színvonalára, a külföldről beszivárgó technikai újítások, vezetési-szervezési ismeretek elérhető válhatnak a belföldiek számára is, összességében tehát a beáramló működőtőke növelheti a gazdaság hatékonyságát, termelékenységét és versenyképességét. A gazdaság dinamikus növekedésének eléréséhez a hazai termelési potenciálok feltárása és hatékonyságának növelése mellett elengedhetetlen az erőteljes exportorientáció. Ha egy fejlődő gazdaság csak a belföldi keresletre támaszkodik, nehezen tud átlagon felüli növekedési ütemet elérni. A cél márpedig egyértelműen ez. Mindenképpen olyan működőtőke-befektetésekre van tehát szüksége az országnak, melyek termelésüket nem kizárólag a fogadó ország, hanem a környező, esetleg távolabbi országok piacára is tervezik. Ha csak az adott piac ellátására törekvő külföldi vállalatok települnek be egy országba, akkor a hatások már kevésbé pozitívak, mi több, negatívak lehetnek. Az érem másik oldala tehát kevésbé fényes. A külföldi tőke oda áramlik a legszívesebben, ahol tudja, hogy tőkeerejénél és fejlettségi fokánál fogva messze megelőzi a fogadó országban lévő konkurenseit. Kihasználja a tökéletlen piaci verseny nyújtotta előnyöket, befészkeli magát a gazdaságba és élvezi az állam kínálta

- 21 -

támogatást anélkül, hogy a versenyhelyzet saját tevékenységének folyamatos megújulására késztetné. Ezzel a magatartással nem feltétlen mozdítja elő az ország fejlődését. Mondhatjuk természetesen, hogy javítja a folyó fizetési mérleg egyenlegét, csökkenti a költségvetési hiányt, de nem jelenti különösebben a társadalom jóléti növekedését. Negatív szemszögből nézve tekinthetjük a külföldi működőtőkét behozó vállalatokat „élősködőknek” is, akik maximálisan kihasználják a nekik nyújtott kedvezményeket. Ugyanakkor a piaci verseny tökéletlensége miatt nincsenek rákényszerítve a termelés korszerűsítésére, a hatékonyság növelésére és a technikai újításokra, így a gazdaság többi szereplői számára könnyen elmaradhatnak a kedvező gyűrűző hatások. Mindezen felsorolt hatások összetétele természetszerűleg függ a fogadó ország hozzáállásától. Egy átmeneti gazdaságú ország piacára beáramlott külföldi működőtőke által előidézett hatások a gazdaság által eszközölt intézkedések függvényében vizsgálhatóak. A külföldi működőtőke-befektetések áramlását bátorító gazdaságpolitika szükségszerűen bizonyos fokú liberalizmust kell, hogy mutasson, enélkül ugyanis elképzelhetetlen az olyan feltételek megteremtése, melyek becsalogatják a tőkét. Mint már említettem, a külföldi működőtőkével együtt fejlettebb technológiák is beáramlanak

a

fogadó

országba.

Ezért

a

növekedésben

gazdaságpolitikai

intézkedéseken felül a megfelelő humántőkének is jelentős a szerepe. Adott esetben hiába nagy fokú a liberalizáltság, ha a munkaerő képtelen eleget tenni a külföldi beruházások ilyen irányú igényeinek. Magas külföldi működőtőke-állomány tehát magas munkaerő- és humántőke-állományt igényel a magas növekedési ütem elérése érdekében.

b) Foglalkoztatási hatás A második legfontosabb kérdés a külföldi működőtőke-befektetések hatása a foglalkoztatottság alakulására. Itt sem lehet egyértelműen pozitív vagy negatív hatásokról beszélni. Egy nagy hatékonysággal működő külföldi nagyvállalat betelepülése mindig veszéllyel van az ágazatban működő kisebb hazai cégekre. Előfordulhat, hogy kiszorítja őket a piacról, így, még ha zöldmezős beruházásról van is szó, esetenként több régi munkahely szűnhet meg, mint amennyit a külföldi vállalkozás teremt. Zöldmezős - 22 -

beruházások természetesen mindig teremtenek munkahelyet, mindig fejtenek ki pozitív hatást, a kérdés csak az, hogy emellett milyen mértékben hatnak a másik oldalra. Vállalat felvásárlásakor is lehet a helyzet hasonló. A külföldi befektető egy alultőkésített, nem kellő hatékonysággal működő cég esetében minden bizonnyal csökkenteni fogja a foglalkoztatási szintet, a hatás tehát ismét negatív. Hosszú távon persze mindez kiegyenlítődhet. Egyrészről a kezdeti leépítést követően a külföldi vállalatban is teremtődhetnek új munkahelyek, másrészről pedig a belföldi tulajdonú vállalatokban is létrejöhetnek új munkahelyek, ha azok előremutató beszállítói kapcsolatokat tudnak kiépíteni a megtelepült külföldi vállalatokkal. Foglalkoztatási szempontból további befolyásoló tényező a befektetés motivációja is. Azok a befektetők, akik kifejezetten a nagy tömegű, olcsó munkaerőt akarják kihasználni a fejlődő országokban, idővel szembesülnek a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan végbemenő munkabérek folyamatos növekedésével. Ez versenyelőnyük csökkenéséhez vezethet, az ilyen befektetők sok esetben továbbhelyezik üzemüket egy olyan országba, ahol alacsonyabbak a munkaerő költségei. A magas humántőke-állományt megcélzó szakmai befektetőknek nem a munkaerő mennyisége és ára, hanem a minősége a fontos. Ők hosszú távon biztos munkahelyteremtőnek számítanak, ahhoz azonban, hogy ez a hatás maximálisan érvényesüljön, az állam támogató politikája elengedhetetlen. A mesterséges kormányzati beavatkozásoknak mindenképpen igazodniuk kell a gazdaság átalakulásához, a folyamatos szerkezeti váltásokhoz, melyet a fenntartható fejlődés generál. Legfontosabb feladata tehát az államnak a szükséges humántőke biztosítása megfelelő oktatási politikával, élethosszig tartó tanulási, képzési programok megvalósításával.

c) Struktúra átalakító hatás A működőtőke beruházások struktúra átalakító hatását két tényező befolyásolja. Egyrészt, hogy a befogadó országban milyen a már meglévő szerkezet, tehát, hogy az újonnan betelepült vállalatnak milyen struktúrába kell beilleszkednie. Másik tényező a betelepülni kívánó iparágak ágazati, technikai szerkezete. Abban az esetben, ha új iparági elem kerül a nemzetgazdaságba, az képes az addigi szerkezetet nagy mértékben megváltoztatni, hisz a hazai versenytársaknak alkalmazkodniuk kell és kénytelenek - 23 -

felvenni a harcot a versenytársakkal, tehát a folyamatos kölcsönhatás következtében valósulhat meg a szerkezeti átalakulás. Ezzel párhuzamosan nem csupán a gazdaság, de a külkereskedelem szerkezete is átalakul az egyes iparágak növekvő termelésének köszönhetően. Azonban itt is fellelhető egy negatív hatás. Azok az iparágak ugyanis, ahol a külföldi működőtőke befektetések száma elenyésző, vagy egyáltalán nincs, háttérbe szorulnak, stagnálnak, esetenként visszafejlődnek. Akkor beszélhetünk leginkább pozitív szerkezeti változásokról, ha általuk a gazdaság számára fontos ágazatok és térségek képessé válnak bekapcsolódni a nemzetközi folyamatokba, s ha a magasabb hozzáadott értéket nyújtó iparágakba való befektetés volumenének szintje folyamatosan növekszik. A külföldi befektetések tehát egyrészről segítik a közép-kelet-európai országok iparágait a nyugati termelési rendszerekbe való integrálódásában, másrészről viszont az általuk kiváltott termék és földrajzi koncentráció sebezhetővé is teszi őket.

d) Szolgáltatásokra gyakorolt hatás A külföldi működőtőke-befektetések az ipari szerkezetre gyakorolt hatásának napjainkban egyik leglátványosabb következménye a szolgáltatások ágazatának dinamikus bővülése, jelentőségének növekedése. Ennek következményeképpen a külföldi működőtőke beruházásokon belül a szolgáltató ágazatok aránya növekvő tendenciát mutat. A szolgáltatások jellegüknél fogva sokban különböznek a többi ágazattól, ugyanis ezek a termékek nem szállíthatók, nem exportálhatók. Ezen a piacon már nem csak a termelési kapacitás, olcsó munkaerő vagy nyersanyagforrás számít. A beáramló működőtőke modern jellege mutatja a hazai piac szolgáltatásokra gyakorolt vonzóerejét. A szolgáltatások egy része, az úgynevezett termelői szolgáltatások (pénzügyi, marketing,

menedzseri

tanácsadás,

információs

és

mérnöki

szolgáltatások)

tulajdonképpen tudást árusítanak, ezzel a tudással képesek dinamizálni a gazdaságot. Jótékony hatásuk különösen egy olyan gazdaságban számottevő, ahol a piacgazdaság kezdete nem régre nyúlik vissza, kialakulása még nem zárult le teljesen.

- 24 -

e) Piaci versenyt erősítő hatás A külföldről betelepült vállalatok fokozott versenyhelyzetet teremtenek, mely a tényezőpiacon és a termékpiacon is megjelenik. A belföldi vállalatokat rákényszerítik külföldi konkurrenciái, hogy hatékonyságukat növeljék, költségeiket pedig csökkentsék. Ezáltal nemcsak a hazai pozícióikat erősíthetik, de nemzetközi versenyképességük is nőhet. A belső termékpiacot tekintve a konkurrens termékek megjelenésével profittermelésük csökkenhet, ám a kikényszerített hatékonyságnöveléssel képesek lehetnek exportra termelni. Így a hazai profitkiesés kompenzálhatóvá válhat külföldön. Természetesen itt is figyelembe kell venni magát az ágazatot. Egy fejlődni már nem képes iparág ugyanis a külföldi know-how, technológia megjelenésével akár véglegesen is kiszorulhat a piacról.

f) Beszállítói oldalon jelentkező hatás Amikor egy külföldi befektető egy idegen országba valósít meg beruházást, termelést, mindig megvizsgálja, hogy milyen a helyi beszállítói ellátottság, és hogy ez milyen technikai színvonalú. Gyakran előfordul, hogy a betelepült vállalat saját beszállítóit részesíti előnyben, és ezeket telepíti be az országba. Ez az eset leggyakrabban

a

nemzetközi,

multinacionális

vállalatok

esetében

jelentkezik,

amelyeknek már megvan a kialakult, több országot keresztül ívelő szállítói rendszere. Ez a jelenség a helyi beszállítói kört versenyhelyzetbe kényszeríti, a fennmaradást az újítások, a kutatás-fejlesztés, az információ és a tudás- és technológiatranszfer jelenti. Létezik azonban egy másik eset is, amikor a külföldi vállalat tudatos együttműködés keretében erős kapcsolatot tud kialakítani a helyi beszállítói körrel, egymás kiegészítőivé válnak. Ez a jelenség pozitív hatásként értékelhető.

g) Technikai modernizációs hatás Az, hogy egy külföldi beruházás mennyira hat pozitívan a technikai fejlődésre, modernizációra, több tényezőtől függ. Egyrészt, hogy az adott ország milyen technikai fejlettségi szinttel rendelkezik a beruházás megindításakor. Másrészt, hogy a külföldi vállalat milyen mértékű hajlandóságot mutat a technikai transzferre, illetve, hogy a hazai cég milyen kapacitásokkal rendelkezik ennek átvételére. Ezek mellett egyéb

- 25 -

additív tényezők is szerepet játszhatnak, mint a tanulási készség, a kultúra, a munkavállalók szellemi tőkéje, az oktatási rendszer, stb. Nyilvánvaló persze, hogy a befektetés jellege is befolyásolja a technikai tudás áramlásának folyamatát. Egy zöldmezős beruházás esetében a külföldi befektető nem engedi át azt a cégspecifikus tudást, amivel tevékenységét elindította, hisz ez nyújtja számára a versenyelőnyt a konkurenciával szemben. Felvásárlás, privatizáció, akvizíció esetében viszont pont az ellenkezője áll fenn. Ebben az esetben a külföldi befektetőnek fontos, hogy birtokában legyen az a tudás és technológia, amivel a megszerzett vállalat rendelkezik, hiszen ez az a pont, ahonnan a fejlesztések, változások elindulnak. 2.1 Hiteltőke avagy működőtőke A külföldi működőtőke gazdaságra gyakorolt hatásainak vizsgálatán felül a fogadó ország szempontjából óhatatlanul felmerül még egy fontos kérdés. Mégpedig az, hogy egy átmeneti gazdaságú, tőkeszegény ország számára a működőtőke vagy a hiteltőke jelent előnyösebb finanszírozási formát. A hiteltőke az állami kötvények kibocsátása révén befolyt tőkét jelenti, tulajdonképpen egy egyszerű hitelfelvételről van szó, melyben az adós kötelezettséget vállal a hitelösszeg és kamatainak meghatározott időbeni visszafizetésére. A két finanszírozási forma persze nem zárja ki egymást, az azonban már vitatható, hogy melyik járul jobban hozzá a gazdaság növekedéséhez. Én azt gondolom, hogy a stabil, hosszú távú fejlődést sokkal inkább szolgálják a közvetlen működőtőke-befektetések, mint az állami értékpapírok. Egy átmeneti gazdaságú ország ugyanis nemcsak a tőke szempontjából nevezhető szegénynek. Nem rendelkezik mindazzal az elméleti tudással, gyakorlati tapasztalattal, technikai fejlettséggel, ami a tőke pénzbeli és más jellegű megtérüléséhez szükséges. Vagyis a gazdaság fejlődéséhez, felzárkózásához és növekedéséhez nem elegendő csupán a hiteltőkének, mint pénznek a megtérülése. Igenis elengedhetetlenek azok a további komponensek, additív tényezők, melyek együttesen idézhetik elő a valódi fejlődést. Gondolok itt mindazokra a működőtőke által kifejtett pozitív (és negatív) hatásokra, melyeket a fejezetben fentebb részletesen tárgyaltam, s melyeket véleményem szerint nem lehet pusztán állami értékpapírokkal helyettesíteni.

- 26 -

Mindezek ellenére a hiteltőke szerepe természetesen nem elhanyagolható. Egyrészről fontos az ország megítélése szempontjából, hiszen a kötvényekre a garanciát maga az állam vállalja. Minél stabilabbnak, megbízhatóbbnak tartanak egy gazdaságot, annál nagyobb hajlandóság mutatkozik állampapírjainak megvásárlására. Másrészről a kibocsátó ország számára az állami értékpapírok a külső államadósság csökkentésének egy eszközét is jelentik, mely javítja makrogazdasági mutatókat. Az adósságjellegű külső tartozás csökkentésére természetes módon a működőtőke-befektetésekből származó bevételek is fordíthatók, ám szerintem ezek ilyen jellegű felhasználása kevéssé indokolt. Sokkal inkább az ország belső kapacitásainak fejlesztése a cél.

- 27 -

3. A rendszerváltástól napjainkig Magyarországon eszközölt külföldi működőtőke áramlások.

Magyarország történelme során a gazdasági és politikai felzárkózást mindig valamilyen nagyhatalom árnyékában kísérelte meg. A történelmi és az ehhez kapcsolódó politikai változások alapvetően meghatározták a Magyarországon eszközölt külföldi működőtőke áramlások folyamatait1. Ezeknek sikertelensége a függetlenségünk korlátozásával magyarázható, illetve azzal a történelmi ténnyel, hogy a korlátozó nagyhatalom a kísérlet beindulását követően megszűnt. Számos európai ország a politikai függetlenség és a nemzetállami önállósság eszközeit jól kihasználva tudott elindulni a felzárkózás útján. Hazánk 1987-től, az adótörvények, a gazdasági társaságokról szóló és a külföldi befektetésekre vonatkozó törvények megalkotásával indult el ezen az úton, ekkor kezdődött a piacgazdasági átmenet. Tartós és elsődleges cél természetesen a belső erőforrások minél hatékonyabb kihasználása, a hazai piac fejlesztése, a humán tőke színvonalának emelése, a fizetőképes kereslet növelése és nem utolsósorban a magyar kis- és középvállalkozói szektor bedolgozói részarányának növelése. Ahhoz azonban, hogy ezt a belső stabilizációt külső eszközökkel is segíteni és biztosítani lehessen, az egyetlen lehetőség, ami hazánk előtt kínálkozott, a világgazdaságba és a szabad piacgazdaság globális rendszerébe való integrálódás. Ez az egyetlen út, ami megalapozhatja az életszínvonal növekedését, a jóléti társadalom kialakulását, az emberek lehetőségeinek és kilátásainak bővülését. Az elmúlt tizenöt év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy egy kezdeti recessziót követően megvalósuljon a magánszektor dominanciája, a külkereskedelmi teljesítmény megsokszorozódása, az intézményrendszer megszilárdulása és nem utolsó sorban az európai uniós csatlakozás. Az, hogy Magyarország másfél évtized alatt ilyen eredményeket tudott elérni, nagymértékben köszönhető annak a gazdasági nyitásnak, amivel a külföldi működőtőkét vonzani tudta. Én úgy gondolom - és elemzések is azt mutatják -, arra a tételre, hogy az elmúlt évtizedben azok az országok tudtak felzárkózni, váltak 1

A számadatok a Gazdasági Minisztérium honlapján található dokumentumokból származnak: www.gkm.gov.hu

- 28 -

gazdaságilag sikeressé, feltörekvő piacgazdaságú nemzetgazdasággá, amelyek jelentős tőkebefogadók voltak, majd - gyakran a náluk létesített külföldi vállalatokon keresztül maguk is tőkeexportőrré váltak, Magyarország átalakulása az egyik legjobb példa. A Közép-kelet európai térség és Magyarország helyzetének sajátossága, hogy a rendszerváltozás után a tőkefelhalmozás mértéke alacsony volt, viszont hirtelen gyorsasággal jelentek meg a fogyasztói igények, melyek elsődleges csábító feltételei a külföldi tőke számára. Magyarország bizonyos szempontból kivételt képezett a térség többi országához képest. Ő nyitotta meg elsőként kapuit a külföldiek előtt, itt kerültek elsőként elfogadásra azok a törvények, melyek kialakították a megfelelő befektetői környezetet. Hazánkban már 1972 óta volt lehetőség vegyes vállalat alapítására, 1982-ig azonban mindössze 3 ilyen létesült. 1988-ra már 176 ilyen vállalat működött Magyarországon. Ekkor megszülettek az első liberalizáló törvények, amelyekben már adó jellegű kedvezmény nyújtását is kilátásba helyezték. 1989-től a vállalati vezetés még olyan külföldi partnert keresett, amely tőkeemeléssel készpénzt, vagy új technológiát hoz a vegyes vállalatba. A szerződéseket a külföldi fél igényei szerint fogalmazták meg, a magyar fél apport formájában vállalati eszközöket, ingatlanokat vitt be a társaságba. A törvényi keretek megteremtésének előrehaladását és a külföldi működőtőke vonzásához szükséges kedvező gazdasági környezet kialakulását nagymértékben segítette Magyarország 1989-es csatlakozása az OECD világszervezethez, amely megalakulása óta igyekszik a nemzetközi tőkemozgásokat megszabadítani a jogszabályi korlátoktól, valamint hazánk jelenléte a WTO2, OECD, UN ECE3, ITC4, UNCTAD5, UNIDO6 nemzetközi szervezetekben, a későbbiek folyamán pedig az 1999-es NATO csatlakozás. Ily módon hamar liberálissá vált a jogi normarendszer, gyorsan átvettük a nyugati pénzügyi szabályozási rendszert és hamarabb kialakult az a vállalatvezetői viselkedési kultúra, mely megteremtette a kellő piacgazdasági alapot, fejlesztette, építette a vállalatközi és kereskedelmi kapcsolatokat. 2

World Trade Organization United Nations Economic Commission for Europe – ENSZ Európai Gazdasági Bizottság: Magyarország 1955.december 14-én csatlakozott 4 International Trade Centre 5 United Nations Conference on Trade and Development: az ENSZ külföldi befektetéssel is foglalkozó szervezete 6 United Nations Industrial Development Organization 3

- 29 -

A rendszerváltás után megindult egy dinamikus külföldi működőtőke beáramlás, ami éves szinten körülbelül 2 milliárd forintnyi értéken állandósult, 1995-ig csaknem annyi tőke érkezett hazánkba, mint a térség országaiba együttvéve. A 90-es évek első felében a tőkebeáramlás fő formája a privatizáció volt, 1991 és 1994 között a befektetések mintegy egyharmada magánosítás keretében történt, 1995-ben pedig a privatizáció – számos stratégiai fontosságú energetikai vállalat értékesítésével – elérte csúcspontját, ebben az évben a részvény és egyéb részesedés formájú működőtőkebeáramlás 66%-a a privatizációból származott. Két évvel később ez az arány már csak 19%-ot mutatott. A 90-es évek elejétől megvalósult magánosítás keretében 4,7 milliárd euró áramlott hazánkba. Innentől kezdve a privatizáció már nem volt számottevő, a befektetések hajtóereje megváltozott. Körülbelül az évtized felénél tehát lezárult egy korszak, melyre a legjellemzőbben azt mondhatjuk, Magyarország a külföldi működő tőke vonzásában alkalmazott gazdaságpolitikai eszközöket tekintve tipikusan a szegény országok útját követte. Vagyis az állam legkönnyebben arról mondott le, amivel egyébként sem rendelkezett, az adó-, vám- és áfa-bevételekről, ezáltal a külföldiek számára legnagyobb vonzóerőt a kedvező feltételeket teremtő fiskális ösztönzők jelentették. A privatizáció mellett jelentős mértékű zöldmezős beruházások is megvalósultak a rendszerváltás után. A 90-es évek első felében a fő vonzerőt természetesen az olcsó és jól képzett munkaerő jelentette. 1990-1995 között 5,2 milliárd euró értékű zöldmezős beruházás történt Magyarországon. Ágazati megoszlást tekintve 1995-ben a külföldi tőke legjelentősebb arányban a feldolgozóiparban összpontosult (41%), ezt követte villamosenergia, gáz-, gőz- és vízellátás ágazatai (14%). A területi eloszlás nagyon koncentrált, 57% volt a főváros részesedése, a befektetők által legkevésbé preferált terület Dél-Dunántúl (3,8%) volt. Jellemző volt erre az időszakra, hogy az állam ahhoz, hogy jó nevű nagybefektetőket megnyerjen, és ezáltal referenciákat szerezzen az országnak, bizonyos esetben egyedi alkuval, nem normatív módon ítélte oda a támogatásokat, s biztosította a befektető számára, hogy az általa kiválasztott helyen vámszabad területet létesítsen, egyidejűleg mentesülve az import vám- és áfa-fizetési kötelezettség alól. Így került Magyarországra a General Motors, a General Electric, a Suzuki és a Ford is.

- 30 -

Összességében elmondható tehát, hogy a kilencvenes évek első felében a magyar állam befektetés-ösztönző eszközrendszeréből hiányzott mind a normativitás, a transzparencia és a regionalitás is. A privatizációs folyamatok lezárultával, 1996-tól indultak meg a változások e téren, s változott meg a hazai befektetői környezet. Kiszámíthatóbbá vált a magyar gazdaságpolitika, javultak a makrogazdasági mutatók, kialakult a piacgazdasági szabályozó- és intézményrendszer. A kedvezőbb hosszú távú befektetői perspektívák, mint a jól képzett, megfizethető munkaerő, a külföldieknek nyújtott támogatások, az ország jó földrajzi helyzete, a viszonylag fejlett infrastruktúra, mind mind elősegítették a befektetések felfutását. Egyre inkább láthatóvá váltak a regionális különbségek is, bizonyos területek szinte „telítődtek”, máshol egyáltalán nem jelentek meg a befektetők. Mindennek köszönhetően körvonalazódott az az irány, amely felé az államnak indulnia kellett, hogy megfeleljen a nemzetközi szervezetek által előírt normáknak, és hogy a tőkebevonásra hazánkban is érvényesüljön végre a normativitás és transzparencia elve. Megváltozott a külföldi tőkeáramlás szektoriális megoszlása is, egyre inkább a magas hozzáadott értéket termelő vállalkozások, mint az autóipari és elektronikai, valamint a szolgáltatóipari, legfőképpen pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó vállalatok települtek hazánkba. Ez utóbbiak, a gazdasági és pénzügyi szolgáltatásokat végző vállalatok részaránya a működőtőke-állományból 2000 végére elérte a 22%-ot. Nem változott viszont a területi koncentráció, az élen továbbra is Budapest áll a külföldi tőkeállomány 58%-ával, a második Nyugat-Dunántúl 11%-kal, az utolsó pedig a legfejletlenebb Dél-Dunántúl 2%-kal. Ami a tőkebefektetők származási országát illeti, 1995 és 2000 között hazánk legnagyobb befektetője Németország volt (37,4%), Őt követte Hollandia (14,6%), majd Ausztria (8,9%), a negyedik helyet pedig az Egyesült Államok (7,6%) foglalta el. Magyarország kedvező befektetői környezetét igazolja az a tény is, hogy 1997-től kezdve egyre jelentősebbé vált az újrabefektetett jövedelmek aránya. A külföldi cégek a realizált hasznukat nem vitték ki az országból, hanem további bővítés céljából újra befektették azt. Az 1997 és 2000 közötti időszakot vizsgálva az ilyen formájú tőkebeáramlás értéke elérte az évi átlag közel 1,1 milliárd eurót, ami a részvénytőkebefektetések kétharmadát jelentette.

- 31 -

Az ezredfordulóig a gazdasági növekedés 5, illetve 5% feletti értéket mutatott. Ennek fényében a magyar gazdaságpolitika arra számított, hogy ez a tendencia hosszú távon is megmarad; a realizált profitot egyre nagyobb mértékben fogják visszaforgatni a termelésbe, hogy csökkenő importfedezettel dinamizálják a magyar exportot, és ezáltal növelik a hazai kis- és középvállalkozói szektor bedolgozói tevékenységét. Az ezredfordulót követően a tőkeáramlás globális szintű megtorpanásáról beszélhetünk. Világviszonylatban nézve 2001-ben 41%-kal, 2002-ben 21%-kal csökkent a működőtőke-beáramlás értéke. 2002-ben az Európai Unióba a két évvel azelőtti beáramlásnak mindössze 45%-a érkezett. Ez köszönhető a lassuló gazdasági növekedésnek, a világ tőzsdei hanyatlásának, a vállalatok nyereség-csökkenésének. A kelet-közép-európai térséget ez nem érintette ilyen nagymértékben. Ennek a régiónak a gazdasági növekedése gyorsabb volt a világátlagnál, így nem esett ennyire vissza a tőkeáramlás. A jelentősebb lefékeződés itt 2003-ban történt, ekkor az előző évihez képest 58%-kal esett vissza a működőtőke-áramlás értéke, de emögött inkább a privatizáció lezajlása húzódott meg. A

stabilnak

mondható

pénzügyi,

jogi

és

politikai

környezet

ellenére

Magyarországon is lelassult a gazdasági fejlődés. A privatizációs folyamat elérte célját, de be is fejeződött. A piaci verseny megerősödött ugyan, de kimerült a privatizálható vállalatok száma. Ettől kezdve a tőkeáramlások forrása leginkább a zöldmezős beruházások és az újrabefektetett jövedelmek voltak. A térség többi országához képest magas lett a munkaerő ára, ami nem állt egyenes arányban a hatékonyság és termelési kapacitás növekedésével. Az uniós csatlakozási folyamattal egyre csökkent a nyújtható adókedvezmények mértéke és az állami támogatások száma, ezekből kifolyólag hazánk vesztett vonzerejéből, s megkezdődtek a működőtőke-kivonások, a nagyvállalatok tevékenységeiket sok esetben keletebbre helyezték át. A tőkekivonás oka a már említett, globális szinten érzékelhető tőkeáramlás lassulása mellett a folyamat regionális átrendeződése. A tíz újonnan belépő tagállamra a konverziós időszakot követően az EU egészére érvényes jogszabályok vonatkoznak, s ezáltal az Unión kívül maradt kelet-európai országok olyan helyzeti előnyre tehetnek szert, mely megváltoztatja a tőke mozgásának irányát. Ezek mellett pedig számolni kell az ázsiai térség, legfőképpen Kína versenyhelyzetének dinamikus növekedésével is.

- 32 -

Azok a nemzetközi nagyvállalatok, melyek hazánkban exportra termeltek, a forint erősödésével vesztettek versenyképességükből, ezáltal a beruházott külföldi tőke értéke is csökkent. Ez szintén ösztönözheti a külföldi vállalatok kivonulását hazánkból, illetve termelési folyamataik és üzemeik áthelyezését egy másik országba. Erre volt példa 2002 novemberében a székesfehérvári IBM üzem bezárása, vagy a Philips szintén székesfehérvári üzemének 2001 áprilisi áthelyezése Kínába. 2001 és 2003 között a közvetlen tőkebefektetések értéke elérte a 3,7 milliárd eurót, ennek legnagyobb része Németországból (24,4%), Ausztriából (17,6%), Japánból (9,8%) és az Egyesült Államokból (8,1%) érkezett. Ezen befektetések legjelentősebb része, 70,3%-a a feldolgozóiparba áramlott, de ekkor már számottevő volt a gazdasági, pénzügyi szolgáltatás ágazataiba áramlott tőke részaránya (8,4%) is. 2004-ben újabb fellendülés volt tapasztalható, összesen 3 708 millió euró értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezett hazánkba, ez 2001 óta a legmagasabb éves beáramlást jelenti. 2005 szeptember végére a külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya elérte az 53 milliárd eurót, ebből 42 milliárd euró részvény, egyéb részesedés és az újrabefektetett jövedelem formájában valósult meg, a maradék 11 milliárd euró az újonnan bejövő külföldi működőtőkét és az egyéb tőkemozgásokat jelentik. Ezzel a közép-kelet-európai térségben az egy főre jutó működőtőke-állomány tekintetében (5.265 euró) Magyarország az élen áll. A származási országot vizsgálva továbbra is Németországból érkezik a tőke legnagyobb (29%) része. Meghatározó szerepe van Hollandiának (20%), Ausztriának (11%), az USA-nak (5%) és Franciaországnak (4%). Összességében a működőtőke-befektetések közel 80%-a az Európai Unióból származik. Szektoriális megoszlásban továbbra is a feldolgozóiparba áramlott a legtöbb tőke (45,8%), ezen belül is a legversenyképesebb ágazatokba, mint a járműgyártás, villamosgép-gyártás és vegyipar. Jelentősen emelkedett a szolgáltató ágazatokba áramlott tőke aránya, ez 2005 szeptemberének végére elérte a 47%-ot. Az ez év első három negyedévében regisztrált adatok szerint 2.800 millió euró értékű közvetlen tőkebefektetés valósult meg hazánkban, amely nem nagy ütemű, de stabil növekedést jelent az előző évekhez képest, s szakemberek ennek a tendenciának a megmaradását jósolják az elkövetkezendő évekre is. Magyarországon a kilencvenes évektől kezdve a gazdasági növekedés mértéke messze meghaladta a világ- és európai viszonylatban mért átlagot. Véleményem szerint hiba lenne azonban azt remélni, hogy ez a fejlődési ütem hosszú távon fenntartható és

- 33 -

realizálható. Hisz nem meglepő az öt százalék körüli növekedés egy olyan ország esetében, amely évtizedekig el volt zárva a nyugati piacoktól, s amely hirtelen gyorsasággal tárta nagyra kapuit előttük. A privatizációnak vége, az ország szinte mindenét eladta, amit eladni lehetett, a lehetőségek kimerültek. Innentől kezdve nem lehet csupán a külső forrásokból, extenzív módon fenntartani, és előrébb vinni a gazdaság fejlődését. Meg kell teremteni azokat a gazdaságpolitikai, pénzügyi politikai és szociálpolitikai eszközöket, stratégiákat, melyek képesek a meglévőből táplálkozni, képesek a növekedés alapjául azt venni, ami az országban van, nem pedig folyamatosan arra támaszkodni, ami nincs. Ez a megfogalmazás talán túlontúl utópisztikus, és persze nem tisztem eldönteni, hogy melyik gazdaságpolitikai irány lenne a legkedvezőbb Magyarország számára, mégis azt gondolom, hogy hosszútávon előnyösebb a lassabb, de biztosabb, hazai potenciálokat erősítő út. A működőtőke-beáramlás összefoglaló táblázata Magyarországon, millió euró Közvetlen tőkebefektetések (egyenleg), ebből: Részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem Egyéb tőkemozgás (tulajdonosi hitelek)

1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 244

1186 1142 2039 966

3696 2625 3681

244

1186 1142 2039 966

3399 2143 3165

0

0

297

0

0

0

482

516

Magyarországon, millió euró

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005

Közvetlen tőkebefektetések (egyenleg), ebből: Részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem Egyéb tőkemozgás (tulajdonosi hitelek)

2988 3106 2998 4391 3185 1887 3708 2800

IIX.hó

2381 2489 2645 2575 3068 1123 3236 n.a.

607

617

354 1816 117

764

472

Forrás: MNB – Magyarország fizetésimérleg-statisztikái (2006)

- 34 -

n.a.

1. ábra Forrás: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapja, www.gkm.hu Külföldi működőtőkebefektetések Magyarországon

A külföldi működőtőke-állomány megoszlása országok szerint Egyéb országok 31%

Németország 29%

Franciaország 4% Hollandia 20%

USA 5%

Németország Hollandia Ausztria USA Franciaország Egyéb országok

Ausztria 11% 2. ábra – 2003. év végi adatok Forrás: www.gkm.gov.hu Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról

- 35 -

A külföldi működőtőke-állomány megoszlása ágazatok szerint

Járműgyártás 9%

Villamos gép, műszer gyártása 9%

Egyéb feldolgozóipar Kereskedelem, javítás

11% 9%

10%

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Pénzügyi tevékenység Szállítás-távközlés

25% 17% 10%

Egyéb ágazatok

3. ábra – 2003. év végi adatok Forrás: www.gkm.gov.hu Áttekintés az aktuális működőtőke-beáramlási folyamatokról

- 36 -

4. A működőtőke áramlás ösztönzését szolgáló állami eszközrendszer rövid, általános bemutatása

Amikor azt vizsgáljuk, hogy egy országnak milyen mértékű a tőkevonzó képessége, sok szempontot kell figyelembe venni. Döntő szerepe van a külföldi befektetők és a fogadó ország gazdasági érdekazonosságának. Mint ahogy azt dolgozatom első fejezetében kifejtettem, a betelepülő vállalat számára fontos a politikai és pénzügyi stabilitás és kiszámíthatóság, a vállalat működésére vonatkozó törvények, az állami támogatások rendszere, a munkaerő ára és képzettsége, valamint az ország nyitottsági foka a külföldi befektetők felé. A külföldi vállalkozások – leginkább a nemzetközi nagyvállalatok – a globális piaci feltételek és tendenciák hordozói és formálói. Minden ország számára fontos, hogy ezek a tendenciák megjelenjenek a gazdaságban és a globális „trendnek” megfelelően átalakítsák azt. Ehhez az államnak olyan feltételeket kell teremtenie, melyekre a külföldi befektető nehezen tud nemet mondani. Sajnos általában ez azt is jelenti, hogy az ilyen kedvezményes feltételek igénybevétele a hazai vállalkozások számára szinte elképzelhetetlen. Az állam tehát igyekszik minél kedvezőbb feltételeket biztosítani a külföldi vállalatok számára, amelyek viszont tiszteletben tartják, és némileg adoptálják az ország helyzetéből adódó sajátosságokat. A cél a tőkebeáramlás folyamatosságának fenntartása és a már működő külföldi vállalatok helyben tartása. Az 1990-es évektől kezdve azok az országok, melyek versenyeztek a külföldi működőtőke megszerzéséért, folyamatosan enyhítették a külföldi befektetések szabályozására vonatkozó törvényeket. A legjellemzőbb tendencia a liberalizáció volt, melynek következtében folyamatosan eltűntek a tőkebehozatal előtti akadályok, és nőttek a nyújtható és igénybe vehető kedvezmények száma. A befektetés-ösztönzési eszközrendszer bővítésének számos célja van. Elsődleges és legfontosabb a gazdasági versenyképesség

növelése,

valamint

a

külföldi

és

hazai

vállalatok

közötti

együttműködés hatékonyságának javítása. Természetesen más és más célok, érdekek vezérlik a fejlett és az átmeneti gazdaságú országokat. Mivel Magyarország ez utóbbiak közé tartozik, a befektetés-ösztönzés eszközrendszerét az átmeneti gazdaságú országok sajátságaiból kiindulva kívánom általánosan bemutatni.

- 37 -

A működőtőke vonzására alkalmazott eszközöket két nagy csoportra oszthatjuk. Vannak azok az ösztönzők, melyek közvetlenül és kizárólag a külföldi tőkére hatnak, és vannak azok a gazdaságpolitikai módszerek, melyek az általános befektetési környezetre hatnak kedvezően. Elsőként vizsgálom az első csoportba tartozó ösztönzők körét. Egy, a nyugat-európai társaihoz képest fejletlenebb gazdasággal rendelkező ország számára a felzárkózás egyik legdinamikusabb és leglátványosabb módja a külföldi működőtőke nagy mértékű „becsalogatása”. Miután a fejlődés átmeneti szakaszán lévő ország ezt nem tudja csupán a kedvező befektetési klímával elérni, mindenképp olyan feltételeket kell, hogy teremtsen, mely a külföldi vállalkozó számára számottevő előnyt jelenthet a versenytársaival szemben. Az ezen előnyöket leggyakrabban biztosító ösztönzők pedig az adókedvezmények. Az adókedvezmények és egyéb pénzügyi támogatások a szűkebb értelemben vett ösztönzők csoportjába tartoznak, legfőbb céljuk a befektetés megtérülésének javítása, költségeinek és kockázatainak csökkentése. Az adókedvezmények nyújtásakor, alkalmazásakor a befektetések ösztönzésén túl természetesen egyéb gazdaságpolitikai célokat is figyelembe kell venni. Ennek fényében az ösztönző eszközöket nem általánosan vezetik be, hanem szem előtt tartják a regionális és szektoriális fejlődési célokat is. Ezért a beruházásokat a nyújtható kedvezmények mértékének változtatásával megpróbálják olyan irányba terelni, hogy az hozzásegítse az elmaradottabb régiókat és szektorokat a fejlődéshez, illetve megtartsa, növelje a húzó ágazatok már meglévő versenyelőnyét. Az adókedvezményeken keresztül ható ösztönzők leggyakoribb fajtája a vállalati nyereségadó mértékének csökkentése, vagy az adó befizetésének teljes elengedése. Az adókedvezményeken kívül számos egyéb ösztönző eszköz létezik; mint például az importvám elengedése, a vámvisszatérítés, az apport vámmentesítése, a vámszabad területek létesítése, az adózott nyereség nagyságának csökkentését lehetővé tevő kedvezmények, a nyereség újra befektetésekor nyújtott kedvezmények. Az ország gazdasági helyzete természetesen nagymértékben befolyásolja, hogy mely ösztönzők kerülnek előtérbe. A rendszert változtató, átmeneti gazdaságú országok, mint amilyen hazánk is volt, az adó- és vámmentességeket és kedvezményeket alkalmazták leginkább, ugyanis az ország pénzügyi helyzete, szűkös költségvetési forrásai még nem tették lehetővé egyéb pénzügyi támogatások nyújtását. A fejlett

- 38 -

országokban gyakoribbak az állami szubvenciók, vissza nem térítendő támogatások nyújtása, ezek igénybevétele természetesen szigorú feltételekhez van kötve. A gazdasági fejlődés előrehaladtával persze változik a befektetés-ösztönzők összetétele is. Egyre inkább háttérbe kerülnek a teljes vám- és adómentességet biztosító kedvezmények, s nagyobb szerephez jutnak az egyéb beruházásösztönzők, mint például a technikai fejlesztés, a befektetői tanácsadás és menedzselés. Ezeknek célja a minél szélesebb körű információnyújtás, a külföldi befektetők eligazodásának segítése, az adminisztratív tevékenységek leegyszerűsítése és gyorsítása. Jelentőségük az elmúlt években megsokszorozódott, ugyanis a külföldi vállalkozó számára ma már kevésbé fontos a társasági adó mértéke, mint a befektetői döntést segítő hiteles információkhoz való hozzájutás, a vállalkozói környezet minél jobb megismerése, s olyan felkészült tanácsadói szervezetek megléte, melyekhez bátran fordulhat a külföldi befektető. Hasonlóan fontos motiváló illetve hátráltató tényező lehet a vállalkozás alapításához szükséges idő, az adminisztratív költségek mértéke, a vállalat fenntartási költségei. A vállalkozószellem fenntartásához és előrelendítéséhez fontos, hogy egy vállalkozást pár nap alatt el lehessen indítani, hogy alacsonyak legyenek az adminisztratív költségek, s hogy rövidüljenek és egyszerűsödjenek a szükséges procedúrák. Nyilvánvaló, hogy a befektetés-ösztönző eszközök alkalmazása egy ország gazdasága számára bevétel kiesést, illetve közvetlen kiadást jelent. A kiemelt szektorok támogatásával torzíthatja a termelési struktúrát, bizonyos régiók erősebb támogatásával növelheti a régiók közötti gazdasági fejlettség szintjét, előnyben részesítheti a nagybefektetőket a kisebbekkel szemben. A gazdaságpolitikának tehát e téren egyrészt törekednie kell a belső egyensúly megteremtésére, a nagy mértékű torzulások elkerülésére, ugyanakkor meg kell állnia helyét a kialakult ösztönzési versenyben is, hisz a fejlődő országok általában azonos eszközöket alkalmazván megpróbálják folyamatosan „túllicitálni” egymást annak érdekében, hogy a befektetéseket eltérítsék egy adott országtól saját piacuk felé. A második, tágabb értelemben vett ösztönzők csoportjába tartozónak tekintem azokat az eszközöket, melyek nem közvetlenül és kizárólag a külföldi működőtőkére hatnak, ugyanakkor szerepük meghatározó abból a szempontból, hogy egy ország mennyire vonzó a külföldi tőke számára.

- 39 -

Egy külföldi befektetést fontolgató vállalkozó legelőször a célország politikai, gazdasági stabilitását vizsgálja meg. Több évre visszamenőleg megnézi, hogy a mindenkori kormány milyen gazdaságpolitikai célokat tűzött ki maga elé, milyen eszközöket alkalmazott a teljesítés érdekében, és hogy a kitűzött célok elérése milyen mértékben valósult meg. Ebből kifolyólag fontosnak tartom a makrogazdasági politikának befektetés-ösztönző eszközeinek rövid áttekintését. A monetáris politikán belül ez a befektetők szempontjából is legfontosabb árfolyam-politika. Ez befolyásolja az értékpapírok árait, a profit nagyságát, az exporta termelő vállalatok termékeinek versenyképességét. Emellett a költségvetési politika az, amely meghatározza a nyereségadó mértékét. A strukturális politika szabályozza az ipari szerkezet összetételét, a kutatás-fejlesztés helyzetét. Ezeken kívül áttételes hatásai lehetnek a munkaerő-piaci intézkedéseknek, az oktatási-képzési politikának is. A két eszközcsoportot elkülönítő különbség tehát érzékelhető. Míg a szűkebb értelemben vett ösztönzők a befektetéseknek nyújtott kedvezményekkel próbálják vonzani a működőtőkét és aztán ezekből kiindulva kíván az ország elindulni a fejlődés útján, addig a tágabb értelemben vett ösztönzők a gazdaság egészét fejlesztik, megteremtve ezáltal a minél kedvezőbb, minél stabilabb befektetői környezetet. Egy átmeneti gazdaságú országtól természetesen nem várható el, hogy pusztán a környezet legyen az, ami vonzani képes a külföldi tőkét, a fejlődés előrehaladtával azonban megteremtődik az átmenet a tágabb értelemben vett szabályozási eszközök alkalmazása felé. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál kevésbé szorul rá az adókedvezményeken alapuló ösztönzőkre, és annál inkább saját gazdaságának jellemzői, adottságai, fejlettsége fogja meghatározni a külföldi működőtőke áramlás volumenét.

- 40 -

5. A befektetés-ösztönzés eszközei Magyarországon

Mint már fentebb említettem, Magyarországnak létre kellett hoznia egy olyan komplex, a beruházást ösztönző eszközrendszert, amely vonzza és országon belül tartja a külföldi tőkét. Ez természetesen az elmúlt 16 év során sokban változott, alkalmazkodnia

kellett

a

világszervezetek

és

elsősorban

az

Európai

Unió

kritériumaihoz, ám filozófiája ugyanaz maradt. A rendszerváltás utáni cél az állami hatalom fokozatos leépítése volt, a piacgazdaságban kialakuló minél kedvezőbb versenyfeltételek megteremtése, és ennek a versenynek a védelme. Ennek egyik alappilléreként az állam a külföldi működőtőkét kiterjedt adómentességgel, adókedvezménnyel vonzotta. Ez természetes és logikus lépésként értékelhető egy olyan országban, amely a modernizáció útját a külföldi működőtőkével kívánta kikövezni. A gazdasági társaságokra, külföldi vállalatokra és társasági adóra vonatkozó első törvények 1989-ben léptek életbe. 5. 1. A társasági adótörvény módosulásai •

A külföldi tőkebefektetéseket szabályozó 1988-as törvény egységesen és időbeli korlátozás nélkül, a nyereségadó 20%-ára kiterjedő adókedvezményt nyújtott minden olyan vállalkozásnak, amelyben a külföldi tulajdoni részesedés elérte a 20%-ot, vagy az 5 millió forintot. Preferált tevékenység esetén ez az adókedvezmény az első 5 évben 100%-os volt, amennyiben az alapítói vagyon meghaladta az 50 millió forintot, a külföldi részesedés pedig elérte a 30%-ot.

•

1991-ben hatályba lépő társasági adóról szóló törvény értelmében a külföldi részvételű gazdasági társaságot az első öt évben 60%, ezt követően a tizedik év végéig 40% nyereségadó-kedvezmény illette meg, ha a külföldi részesedés hányada legalább 30%, az alapító vagyon meghaladta az 50 millió forintot és ha éves árbevételének több, mint a fele termék előállításból származott. Ha a vállalat

tevékenysége

nemzetgazdasági

szempontból

a

legfontosabb

7

területeken folytatódott, akkor az első öt évben 100%, az ezt követő öt évben 7

Az 1991. évi 86. törvény 4. számú melléklete szerint a legfontosabb területek: elektronika, számítástechnika, járműalkatrész-gyártás, közútigépjármű-gyártás, szerszámgépgyártás, mezőgazdasági

- 41 -

pedig 60% adókedvezmény biztosított számára. Ezt a törvényt változatlan feltételek mellett kellett alkalmazni, ha a gazdasági esemény 1996. december 31-ig megvalósult. Tehát a nyereségadó-kedvezmény 2006-ig fennmarad. •

1996-tól

a

társasági

adótörvény

adókedvezményt

nyújt

mindazon

vállalkozásoknak, amelyek az alapvető gazdaságpolitika célokhoz, a gazdasági növekedést elősegítő beruházások megvalósításához, a munkahelyteremtéshez, valamint az elmaradott térségek felzárkózásához hozzájárulnak. Eszerint tíz évre szóló, 100%-os adókedvezmény illeti meg az elmaradott térségekben legalább 3, egyéb területen legalább 10 milliárd forint értékű beruházást végrehajtó olyan vállalatot, mely legalább 500 munkahelyet teremt. Ezt kihasználva persze számos olyan nagyberuházó jelent meg hazánkban, akik a 10 év lejárta után csöndben kivonultak. •

A társasági adó 50 százalékának megfelelő adókedvezmény illeti meg azt a 1995. december 31-ét követően megkezdett vállalkozást, amely legalább 1 milliárd forint értékű termelő beruházást valósít meg és árbevételét a beruházás mértékének legalább 5 %-ával megegyező összeggel növeli az előző évhez képest. Ez a kedvezmény a beruházást követő öt éven belül azokban az években vehető igénybe, amelyben a vállalat eléri a törvényben előírt 25%-os, de legalább 600 millió forintos árbevétel növekményt.

Láthatjuk tehát, hogy a rendszerváltás után a befektetés-ösztönzést szinte csak az adókedvezmények és adómentességek jelentették. Abban az időben Magyarország még nem rendelkezett olyan adottságokkal, melyek önmagukban ki tudták volna alakítani a külföldi befektető számára kedvező környezetet. Pont ellenkezőleg, hazánk a külföldről idejövő szakmai befektetőktől remélte azon feltételek megteremtését, melyek aztán a fejlődés útjára vezetik az országot. Ez bizonyos fokig be is igazolódott, a tőkével egyidejűleg beáramlottak a nyugati, modern kultúrák, technológiák, ismeretek.

és élelmiszeripari tevékenységek, gyógyszer- és növényvédőszer-gyártás Forrás: Lentner Csaba: Rendszerváltás és pénzügypolitika 13. fejezet: Az igazságos közteherviselés, mint egyedüli alternatíva

- 42 -

5. 2. Változások az Európai Unióval 1994-ben Magyarország beadta felvételi kérelmét az Európai Unióba, így a kilencvenes évek második felétől, a csatlakozási tárgyalások előrehaladtával az addig életben lévő törvények gyors ütemben, folyamatosan módosultak. Az Európai Unió versenypolitika részeként közösségi szintű szabályok vonatkoznak az állami támogatásokra, melyek a befektetés ösztönzés legtöbb eszközét érintik. A cél minden esetben az egyenlő esélyek és a diszkriminációmentes verseny megteremtése. Az EUalapszerződés értelmében az állam, vagy egy általa kijelölt szervezet semmi olyan közvetlen támogatást nem nyújthat, amely a kapó fél számára közvetett vagy közvetlen előnyt jelent, befolyásolva ezzel saját versenyhelyzetét és torzító hatást gyakorolva az integrációs szintű versenyre. A közösségi állami támogatási szabályokkal való fokozatos harmonizációt Magyarország már 1991-ben, az Európai Megállapodás aláírásakor vállalta. Eszerint hazánk kötelezettséget vállalt arra, támogatási szabályait olyan módon alakítja ki, hogy az összhangba kerüljön az Európai Közösség szabályaival. Magyarország 2004. május elseje előtt a külföldieknek az adókedvezményt úgynevezett működési támogatás keretében nyújtotta. A működési támogatás azt az adókedvezményt jelenti, ami nem egy konkrét projekt, beruházás megvalósításához kapcsolódik, hanem a vállalat egészére vonatkozik, anélkül, hogy a kedvezmény összege arányos lenne a befektetés összegével. A jogharmonizációs intézkedésekkel az ilyen fajta adókedvezmény igénybevételére a csatlakozás után már nem lehet jogosultságot szerezni, nem korlátozza azonban a módosítás a már megszerzett jogon alapuló adókedvezmények igénybevételét. Az Európai Unió „közösségi szabályozása szerint az adókedvezmények is állami támogatásnak minősülnek, ezért kizárólag a közvetlen támogatás nyújtásával megegyező feltételek mellett biztosíthatók”.8

Az állami támogatások nyújtása az

Európai Bizottság felé való bejelentési kötelezettséggel jár. Léteznek olyan esetek, amikor az állami támogatások nyújtása bizonyos fokú közvetlen előnyt jelent a versenytársakkal szemben, ezek szükségessége gazdasági

8

Lentner Csaba: Rendszerváltás és pénzügypolitika 8.fejezet: Magyar adópolitikai reformtörekvések a piacgazdasági átmenetben – 2001.évi adópolitikai korrekciók (Akadémia Kiadó, 2005)

- 43 -

szempontból mégis indokolt. Így a szabályozás alól kivételt képezhetnek az alábbi esetekben nyújtott állami támogatások: ¾ Regionális támogatások: elmaradott régiók fejlődését célzó állami támogatások ¾ Horizontális támogatások: K+F, foglalkoztatási, oktatási, környezetvédelmi támogatások ¾ Szektoriális támogatások: érzékeny szektorok támogatása 2000-ben az Európai Unió két fontos változtatást léptetett életbe. Az első a de minimis szabály, melynek értelmében a bármely vállalatnak nyújtott, három év alatt 100.000 eurót meg nem haladó támogatások nem minősülnek a Bizottságnak bejelenteni köteles állami támogatásnak. A második új szabály a csoportmentességi szabályok bevezetése, ami annyit jelent, hogy az ez alá tartozó területek támogatása esetén a Bizottság eltekint az előzetes bejelentéstől és engedélyeztetéstől, csakis utólagos ellenőrzést végez. •

Az 1996-os társasági adóról és osztalékadóról szóló törvényt az uniós elvárásoknak megfelelően tehát a következőképpen módosították: minden olyan külföldi vállalkozás, amely legalább 3 vagy 10 milliárd forint értékű termék-előállítást szolgáló beruházást hajt végre Magyarországon, a tevékenységéhez kapcsolódó korábbi adókedvezményeket 2011-ig veheti igénybe. A csatlakozás időpontjától az adókedvezmény csak egyedi engedélyezési eljárás keretében vehető igénybe. Ennek feltétele, hogy a vállalat által kidolgozott fejlesztési program egy legalább 10, gazdaságilag hátrányos térségekben 5 milliárd forint értékű, nemzetgazdasági szempontból jelentős beruházást tartalmazzon. Követelmény ezen felül, hogy a beruházás új munkahelyeket teremtsen, a hazai kis-és középvállalkozói kört bevonja a beszállítói tevékenységbe, illetve, hogy a beruházás értékének legalább a felét új eszközök beszerzésére, előállítására fordítsák.

•

2003. január elsejétől számítjuk a konverziós időszakot, ekkor lépett életbe a közösségi joggal összhangban lévő szabályozási rendszer. Innentől kezdve fokozatosan csökkentették az állami támogatások mértékét, igazodva az EU

- 44 -

alapelveihez. Ennek értelmében 75 %-s a támogatási intenzitás9 azoknál a vállalatoknál, amelyek 2001. január 1. előtt kezdték meg a beruházást. Ötven százalékos a támogatási intenzitás azoknál a cégeknél, amelyek 2001. január 1. és 2002. december 31. között kezdték meg a beruházást. 30 %-s a plafon azoknál az ún. érzékeny szektorba (autóipar, acélipar) tartozó vállalatoknál, amelyek 2001. január elseje előtt fogtak a beruházásba és 20 %-s a maximálisan nyújtható támogatás azoknál az érzékeny szektorba tartozó vállalatoknál, akik 2001. január elseje után indították el beruházásukat. •

Az 1996. évi társasági és osztalékadóról szóló törvény módosításai következtében 2006. január elsejétől érvényes változások:10 o A társasági adó mértéke a pozitív adóalap 5 millió forintot meg nem haladó összegéig 10%, az e feletti összegre 16%. E tekintetben Magyarország az Európai Unión belül még mindig élen jár, a hazánkban működő vállalatok összesített adóterhelése mintegy 5 százalékponttal kisebb az EU átlagnál. o Azok a vállalkozások, melyek az ország gazdaságilag elmaradott térségeiben 1996. december 31-ét követően kezdték meg beruházásukat, s ennek értéke legalább 3 milliárd forint volt, az üzembe helyezést követő tíz naptári évben az adó teljes összegét beruházási adókedvezményként vehetik igénybe. o A legalább 10 milliárd forint értékű, termék-előállítást szolgáló, 1996. december 31. után létesült beruházásra az adózó az adó teljes összegét

10

naptári

éven11

keresztül

beruházási

adókedvezményként veheti igénybe.

9

„a támogatás intenzitás mutató azt jelenti, hogy a különböző formában kapott preferenciákat jelenértéken számolva összegezni kell, és ezek nagysága nem haladhatja meg a befektetés meghatározott hányadát.” Forrás: Voszka Éva – Versenyteremtés-alkuval, Akadémia, 2003 10 Forrás: HVG 2005 novemberi különszáma – Adó 2006 11 Ez a törvény korábban 10 adóévre vonatkozott.

- 45 -

5. 3. A vámszabad területek A fiskális ösztönzők mellett fontosnak tartom megemlíteni a vámszabad területek, mint tőkevonzó tényezők jelentőségét is. A vámszabad terület egy ország vámterületén belül olyan raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített terület, ahol mentesség illeti meg a vállalatot adófizetési (áfa, vám) kötelezettségei alól. 2004. május elseje előtt ezt a lehetőséget számos külföldi beruházó kihasználta, s megalapította exportra termelő vállalatának „saját” vámszabad területét. Ezt bárhol megtehette, amennyiben az alapítási követelményeket teljesítette, ugyanis hazánkban – egyedülálló módon - nem voltak földrajzilag erre a célra elkülönített területek. Európai Uniós csatlakozásunkkal azonban Magyarország területe a közösségi vámunió területének részévé vált, s ezzel megszűnt a vámszabad-terület alapítás korlátlan lehetősége az importból exportra termelő külföldi beruházók számára. Az Európai Uniós szabályozás szerint a vámszabad területeket a tagállamok közigazgatási szervei egyoldalúan jelölik ki, és ezekről tájékoztatják a Bizottságot. Bejelentési kötelezettség nélkül az államok vámhatóságai a gazdálkodó kérelme alapján engedélyezhetik vámszabad raktárak létrehozását, amennyiben azonban egy vállalat a raktározáson túl termelési célú tevékenységet is folytatni kíván ezeken a területeken, úgy azt külön engedélyeztetnie kell, s ez az engedélyeztetés közösségi szintű hatáskörbe tartozik. Ez az a szabályozás, amely leginkább érinti a Magyarországon működő külföldi termelő cégeket. Hozzá kell tenni azonban, hogy leginkább azok a vállalatok kerültek veszélybe, amelyek nem uniós importból termeltek uniós exportra. Azok a cégek ugyanis, amelyek EU-importból EU-exportra termeltek, uniós belföldivé váltak, így számukra csak a kevés adminisztrációval és költséggel járó belföldiesítés a feladat. Ha egy vállalat termelő tevékenységét az uniós piacon kívüli importból ugyanilyen irányú exportra folytatja, könnyebben megkapja működési engedélyét, mint a nem uniós importból uniós exportra termelő vállalat. Ez utóbbi ugyanis ronthatja a közösségi termelők versenyhelyzetét, így a csatlakozás utáni fennmaradásuk esélye is jelentősen csökkenhet. Az idő és a fejlődés előrehaladtával tehát egyre inkább láthatóvá vált az adókedvezményeken nyugvó magyar ösztönző rendszer problémája. Azok a cégek, melyek maximálisan ki tudták használni az adókedvezményeket, uniós partnereikkel

- 46 -

szemben olyan versenyelőnyre tehettek szert, melyek nem feleltek meg a tisztességes piaci, és legfőképpen uniós szabályozásnak. Az Európai Unión belül a befektetett összeghez viszonyított támogatásintenzitást szigorúan szabályozzák, s előnyben részesítik a nyílt támogatási rendszert. Ma már ezt alkalmazza Magyarország is, melynek kulcsszava a fejlesztési támogatás. Elkerülhetetlen a felvetés, hogy az uniós adó-jogharmonizációt követően, vagyis az adókedvezmények leépítése után milyen intézkedések születnek a külföldi tőke vonzására és helyben tartására. Az Európai Unióban ugyanis vállalat és vállalat között nem lehet különbséget tenni, sem a tulajdonosi viszony, sem a tőke és a beruházás nagysága szempontjából. Véleményem szerint egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak a külföldi vállalatok a pusztán adóösztönzőkön keresztül ható befektetési támogatásnak. Sokkal fontosabbá váltak számukra a tágabb értelemben vett ösztönző eszközök, melyek alapvetően meghatározzák, hogy egy adott ország mennyire jelent vonzó befektetési környezetet. A befektetési döntés meghozatalakor ma már nagyobb hangsúllyal esnek latba az olyan tényezők, mint az ország gazdasági állapota, tényezőellátottsága, politikai stabilitása, szemben a csupán vállalati megtakarítást jelentő adókedvezményekkel. A cél tehát szerintem Magyarország adottságainak továbbfejlesztése, versenyelőnyt biztosító adottságainak minél hatékonyabb kihasználása.

- 47 -

6. Magyarországi működőtőke behozatal főszereplője: Az ITDH

Az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.-t 1993-ban alapította a magyar kormányzat azzal a céllal, hogy előmozdítsa a kereskedelem, elsősorban az export ügyét, s segítse a befektetőket magyarországi projektek megvalósításában. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium háttérintézményeként működő ügynökség szerteágazó tevékenységet folytat, kapcsolatokat teremt a belföldi vállalkozók, az állami és regionális közigazgatási intézmények és a külföldi partnerek között. Az elmúlt évek során kiépült, államigazgatáshoz és a piaci szereplőkhöz fűződő formális és informális kapcsolataival, megszerzett gazdasági és piaci ismereteivel egyedülálló szolgáltatást nyújt mind a hazai, mind pedig a külföldi üzleti körök számára. Az

ITDH

budapesti

központja

koordinálja

az

ügynökség

szerteágazó,

folyamatosan bővülő tevékenységét. A cél az ügyfelek minél színvonalasabb kiszolgálása, aminek a központban dolgozó mintegy nyolcvan szakember a záloga. A központ munkatársai teremtik meg az ország különböző pontján és a külföldön dolgozók számára azt a biztos bázist, amelyre építve képesek ellátni feladatukat. A központ részeként működő Befektetési Igazgatóság egyablakos rendszerrel szolgálja ki a befektetőket, az Üzletfejlesztési Igazgatóság a kereskedelemfejlesztés területét fedi le, a Beszállítói és Tanácsadó Központ a magyar beszállítókat és a beszállítóvá válni készülő cégeket segíti, míg az Euro Info Központ a hazai kis- és középvállalatok, eligazodását támogatja az Európai Unió működése terén. Magyarországon a hét irodából álló regionális hálózat szakértői tudnak helyi ügyekben (is) segíteni, a kibővült külföldi hálózatban dolgozó kollegák – az adott piac kiváló ismerői – pedig a külpiacokon való könnyebb eligazodásban állnak az ügyfelek rendelkezésére. Magyarországon a korábbi megyei alapon szervezett irodahálózat ma már – a kor igényeinek megfelelően – regionális alapon szerveződik. Így a befektetésösztönzéssel összefüggő feladatokat a létrehozott hét regionális központ a korábbinál hatékonyabban

- 48 -

tudja ellátni, míg a kereskedelemfejlesztés terén a helyi partnerekkel – így a helyi kamarákkal, szakmai szervezetekkel – szorosan együttműködve állnak az ügyfelek rendelkezésre. A 2006-os évtől egységes külpiaci hálózatban a külföldi nagykövetségeken a Külügyminisztérium szakdiplomatáiként tevékenykedő külgazdasági attasék, illetve az ITDH külföldi kereskedelmi szolgálati irodahálózatának egyes tagjaiban dolgozó szakemberekhez egyaránt fordulhatnak a külpiacok iránt érdeklődő vállalatok. Az 56 külpiaci képviseletből álló hálózatban összességében 79 külgazdasági szakdiplomata, 25 fős adminisztratív személyzet és 29 helyi alkalmazott segíti a magyar export- és befektetési célok minél hatékonyabb megvalósulását. Az ITDH évente mintegy 400 szakmai programot bonyolít le, melyek között befektetési konferenciák, tőkekihelyezési konferenciák, kiállítások, ki- és beutazó delegációk programjának szervezése szerepel. Emellett évente közel 45.000 vállalati megkeresést kezel a szervezet bel- és külföldi hálózata. 1998. és 2005. között az ITDH közreműködésével 5,6 milliárd euró tervezett értékű pozitív befektetési döntés született hazánk vonatkozásában, összesen 73.200 fő tervezett foglalkoztatásával.

6. 1. ITDH - interjú - Mi az ITDH? Hungarian Investment and Trade Development Agency ND TRADE DEVELOPMENT AGENCY

- Mivel foglalkozik az ITDH? A ITDH alapfeladatai a magyarországi befektetések ösztönzése és a kereskedelem fejlesztése.

- 49 -

- Mi az ITDH küldetése, mi az a cél, aminek érdekében tevékenykednek? Egyrészt a magyarországi befektetések ösztönzése. Magyarország ideális befektetési helyszínként való promotálása, annak érdekében, hogy hazánkba minél több működőtőke áramoljon. A magyarországi befektetések megvalósulásával együtt közvetett célunk a befektetések által létrehozott új munkahelyek számával a foglalkoztatás szintjének növelése. A magyar kis és középvállalkozók összekapcsolása a multinacionális cégekkel, beszállítóként való alkalmazásuk által a hazai vállalkozások fejlesztése. A kereskedelemfejlesztés terén célunk elsősorban az export ügyének előmozdítása, azaz a hazai vállalkozások termékeinek, szolgáltatásainak külpiacra segítése. - Egyáltalán van ezen a területen olyan, hogy elérnek egy végső célt? Munkánk folyamatos, akár a hazai kis- és közepes vállalkozások fejlesztéséről, akár a hazánkban már megtelepedett külföldi vállaltok fejlesztéseinek segítéséről, bővítéséről, akár a magyar vállalatok külpiacra lépésének segítéséről beszélünk. Hiszen mindig vannak hazánkba újonnan érkezett vállalkozások, újonnan létesült kis és közepes cégek, külpiacokra először lépők, akiket segíthetünk. Természetesen

mindkét

nagy

területen

–

működőtőke

vonzás

illetve

kereskedelemfejlesztés – vannak elérendő céljaink. Utóbbinál elérendő a cél a vállalkozások számára való gyakorlati segítségnyújtás (pályázati lehetőségek, naprakész tájékoztatás, tanácsadás a külkereskedelem-technikai, vámügyi, jogi, adózási, valamint a különféle állami támogatási rendszerekkel kapcsolatos kérdésekben, külföldi vállalatalapítás, adatbázisokat működtetünk, partnertközvetítünk). A befektetésösztönzés terén célunk, hogy a Magyarországra érkező átlagos FDI beáramlást ebben az évben is elérjük, továbbnöveljük. Célunk ma már elsősorban a magas hozzáadott értéket foglalkoztató beruházások megnyerése. Kitűzött cél az információs egyablak működtetése is, mely leegyszerűsíti a külföldiek tájékozódását, a befektetési lehetőségeket illetően, és felgyorsítja a potenciális befektetők döntési folyamatait. Segítő, tájékoztató, kapcsolatépítő, problémamegoldó

- 50 -

szerepet játszunk a befektetés minden fázisában – a döntést megelőzően, majd azután a projekt előkészítése és megvalósítása, majd nyomon követése során. Ez a segítség kiterjed akár a különféle szakhatósági és egyéb engedélyek beszerzésére is. - Milyen kapcsolatban állnak a minisztériummal? Hogyan oszlanak el a feladatok? Miért volt szükség egy külön Kht létrehozására ezen feladatok ellátására? Talán úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy az ITDH a gazdasági tárca értékesítési és marketing részleg. Aktívan keressük a lehetséges partnereket, segítséget nyújtunk azoknak a cégeknek, amelyek Magyarország iránt érdeklődnek. Míg korábban a minisztérium csak akkor vállalt szerepet a befektetésösztönzésben, ha a projekt értéke meghaladta az 50 millió eurót, addig ma már azok a projektek is eljutnak a tárcához melyeknek tervezett befektetési értéke eléri a 10 millió eurót, hiszen e fölött az érték fölött kaphat egy beruházás egyedi kormánydöntéssel támogatást. Az 50 millió euró alatti befektetéseket korábban teljes egészében az ITD bonyolította.

- Kik a Kht ügyfelei? Hogyan alakul az ügyfélkör? Kik és hogyan kerülnek kapcsolatba Önökkel? A gazdasági élet szereplői az ügyfeleink, partnereink. A legkisebb cégektől a legnagyobbakig, legyen szó hazai vagy külföldi vállalatokról. Kapcsolatban állunk és együttműködünk a magyarországi és külföldi szakszövetségekkel, kamarákkal, gazdaságfejlesztésen dolgozó szervezetekkel, az ITDH-hez hasonló feladatokat ellátó társszervezetekkel. A nagykövetségek részeként működő Külgazdasági Szolgálatban dolgozó kollegáink által egy-egy adott ország diplomáciai testületeivel is élő kapcsolataink vannak.

- 51 -

- Milyen konkrét projektek futnak? Az ITDH jelenleg mintegy 350 folyamatban lévő aktuális külföldi beruházókhoz köthető projektkezdeményezést kezel. Az ITDH közreműködésével folyamatban lévő projektek között nem minden esetben ismert a beruházások által generálásra kerülő új munkahelyek száma (a folyamatban lévő projektekből mintegy 150 esetben ismert csak), de a befektetők által megadott adatok alapján a tervezett új alkalmazotti létszám elérheti 48.600 főt. A beruházók jellemző tőkeexportőr országokból érkeznek. §

Európából: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Ausztria,

Belgium, Írország, Olaszország., Svájc, Spanyolország., §

Távol-Keletről: Japán, Dél-Korea, Tajvan, Kína

§

Tengerentúlról: USA, Kanada

A gazdasági szektorokat tekintve továbbra is vezető szerepet tölt be az autóipar, gépipar, elektronika, ICT, de előkelő helyen állunk a szolgáltató központok, a megújuló energetika, a logisztika és a turisztika területén is. Mivel a folyamatban lévő projektjeink bizalmasak, azokat üzleti titokként kezeljük, nem tudunk konkrét cégekhez köthető projekteket megemlíteni.

- Melyek az ITDH legnépszerűbb szolgáltatásai? Szolgáltatásunkat a piaci szereplők igényeihez igazítjuk, így nem emelnék ki egyet sem ezek közül legnépszerűbbként.

- 52 -

- Mennyire sikeres az a fajta segítségnyújtás? Hogyan tudják mérni a sikereiket? Fontos kiemelni, hogy az ITDH PARTNERKÖZVEÍTŐ INTÉZMÉNY. Feladatunk, hogy a tárgyalópartnereket összehozzuk, de hogy a tárgyalásokból mennyi és milyen mértékben zárul sikerrel, ez már az ITDH hatás- és feladatkörén kívül áll. Feladatainkkal kapcsolatban, hatékonyságmérésről beszélhetünk. Az ITDH hatékonyságának mérése a befektetésösztönzés tekintetében, egy régóta működő monitoring rendszer valamint új fejlesztésként a napokban debütáló CRM rendszer segítségével történik, amely a befektetői szándék beazonosításától kezdve, végigkíséri a fejleményeket egészen a döntési fázisig. Tavalyi és ez évi eredményeink magukért beszélnek. A kereskedelemfejlesztési rendezvények hasznosságát, hatékonyságát kérdőíves formában mérjük, azaz a rendezvényeket követően kérdéseket teszünk fel a résztvevő vállalatoknak, akik értékelik annak üzleti hasznosságát és szervezését, valamint az ITDH közreműködését. Ennek a területnek a mérése aggregát számokkal igen nehéz, mert Magyarország összexportjának nagyobbik részét multinacionális cégek adják, így ezeket a számokat magyarországi vállalatokra vetíteni igen nehéz. - A honlap szerint az Euro Info Központ az EIC hálózat tagja. Mit jelent ez a hálózati tagság? Az Euro Info Központok hálózatát (EIC hálózat) az Európai Bizottság alapította, jelenleg mintegy 300 ilyen központ működik Európában és néhány más földrészen. A hálózat működésének célja az uniós kis- és közepes vállalkozások támogatása: nemcsak információ átadással, hanem a kkv-k együttműködését elősegítő programok szervezésével is. Az Euro Info Központok hálózatként működése a vállalkozások számára azért előnyös, mert a más tagállamokat érintő kérdéseikről gyorsan, pontos információkat kaphatnak, az EIC-k közösen hajtanak végre programokat, szerveznek üzletember találkozókat, szemináriumokat.

- 53 -

Az

EIC

hálózat

vállalkozásfejlesztéssel

központjai

nem

foglalkozó

önálló

intézmény

szervezetek, (kamara,

hanem

egy-egy

kereskedelemfejlesztési

ügynökség – mint az ITDH – vagy alapítvány) mellett működnek, így ügyfeleik profitálhatnak a befogadó szervezet speciális szakértelméből is. Magyarországon az ITDH Euro Info Központja mellett (mely a legnagyobb magyarországi intézmény) további 8 városban (Salgótarján, Szeged, Szolnok, Szekszárd, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Pécs és Székesfehérvár) működik EIC.

- Más országokban is működik hasonló szervezet, mint az ITDH, vagy inkább a felzárkózó országokban van szükség effajta segítségre a vállalkozásoknak? Természetesen

más

országokban

is

léteznek

az

ITDH-hez

hasonló

befektetésösztönzéssel és kereskedelemfejlesztéssel foglalkozó szervezetek. Jellemzően viszont a fejlett országok rendelkeznek ilyen szervezetekkel, míg a felzárkózó országok most alapítják ilyen feladatokat ellátó szervezeteiket. A különbség e nemzeti szervezetek között „csupán” annyi, hogy van, ahol e feladatok különválnak, így két külön szervezet látja el a feladatokat és vannak olyanok – ilyen az ITDH is – ahol a két feladatot egy ügynökség végzi. A befektetésösztönzéssel foglalkozó nemzeti ügynökségeket – összesen 186 ügynökséget, 147 országból – tömöríti a WAIPA, a befektetésösztönzési ügynökségek nemzetközi szervezete, melynek célja fejleszteni az együttműködést a nemzeti ügynökségek

között

regionális

és

globális

szinten

egyaránt,

javítani

az

információáramlást a tagok között, segíteni a külföldi működőtőke áramlást, ösztönözni az országok és régiók tapasztalatcseréjét valamint konkrét technikai segítséget, képzési lehetőséget nyújtani.

- 54 -

Az együttműködés nyilvánvaló, hiszen a befektetési (és kereskedelemfejlesztési) ügynökségek természetes partnerei egymásnak, hiszen a tőkekihelyezések tekintetében is eljáró szervezetek, mindkét oldalról támogatják a működőtőke globális áramlását. A szervezetnek egyébként elnökségi tagja és egyben a Közép-Kelet Európai régió igazgatója is 2006. márciusa óta az ITDH vezérigazgatója, Rétfalvi György. Vezérigazgató úr megbízatása 2 évre szól, így 2008. márciusáig látja el a két poszttal járó feladatokat. - A honlapon a szolgáltatások között szerepel, hogy az EU-s szabályozással kapcsolatos problémák közvetítésében is segítenek. Milyen szabályozással kapcsolatos problémák merülnek fel? Hogyan oldhatók meg ezek? Nekünk kell idomulni, vagy alakulhatnak a nemzetközi szabályok is? A honlapunkon szereplő szolgáltatás az Európai Bizottság kezdeményezése az uniós jogalkotás és jogalkalmazás működési hibáinak feltárása. A mechanizmus elnevezése SME-Feedback: a Bizottság az Euro Info Központok közvetítésével összegyűjti azokat az eseteket, amikor a vállalkozások valamilyen kereskedelmi akadállyal találták magukat szemközt, és az akadály oka közösségi jogszabály, vagy a közösségi joggal ellentétes hatósági gyakorlat volt. Egy korábbi példa: egy magyar importőr itthon nem tudott forgalomba hozni egy Dániában gyártott gépet, mert a helyi hatóság nem fogadott el egy dán megfelelőségi tanúsítványt. Az uniós jogszabály szerint ezt nem tehette volna, a magyar vállalkozó pedig e mechanizmus révén jelezte a jogalkalmazási problémát a Bizottságnak. Az EB azt ígéri, hogy a hasonló esetek összegyűjtése után vagy fellép a hibás gyakorlatot folytató tagállam ellen, vagy kezdeményezi az uniós jogszabály megváltoztatását, esetleg új jogszabály elfogadását. Nem arról van szó tehát, hogy csak a magyar vállalkozásoknak kellene idomulni az uniós előírásokhoz. Az SME-Feedback mechanizmussal párhuzamosan egy olyan programunk is folyik, amely készülőben lévő uniós jogszabálytervezetekről kéri ki az adott témában érintett kkv-k képviselőinek véleményét. Mindkét kezdeményezés lényege a közvetlenség, az uniós szabályok közelebb vitele a vállalkozókhoz.

- 55 -

- Milyen nehézségekkel néznek szembe a hazai vállalkozók, cégek a külföldi piacon való megjelenéssel és a külföldi partnerekkel való együttműködéssel? Mik a leggyakoribb problémák - amikre esetleg megoldási javaslatok is léteznek már? A hazai kis- és közepes vállalkozások egyáltalán nem esélytelenül indulnak a külföldi piacokon, ugyanakkor tapasztalataink szerint sok – előre látható és váratlan – nehézséget kell legyőzniük a sikeres exportőrré váláshoz. A megfelelő partnerek megtalálása önmagában is bonyolult, sok időt és energiát kíván a cégektől. A legfontosabb tapasztalataink szerint, a gond az, hogy a vállalkozók maguk pontosan nem fogalmazzák meg elvárásaikat: disztribútort keresnek, közös fejlesztéshez keresnek partnert, vagy pénzügyi befektetőre lenne szükségük, esetleg leányvállalatot alapítanának? A célország kiválasztásánál is számításba kell venni, hogy milyen speciális helyi ismeret (piaci információk, nyelv és üzleti kultúra, jogi környezet) szükséges a külföldi piacon való megjelenéshez. A potenciális versenytársakról is tájékozódni kell. A már exportáló, de exporttevékenységüket bővíteni kívánó vállalkozások támogatására indítottuk

el

2006-ban

Export

Klubunkat.

Szintén

2006-ban

indult

az

exporttevékenységüket még csak most elindítani kívánó kis és közepes vállalkozások segítésére az Európa Export Klub elnevezésű programsorozatunkat. Az Európa Export Klubnak a tagjai (már mintegy 60 vállalakozás) kéthavonta egy-egy exportot érintő témában hallgathatnak meg előadást, személyes konzultáción kaphatnak tanácsot, és igénybe vehetik a hálózat nemzetközi partnerkereső, vagy tenderfigyelő szolgáltatását is.

- 56 -

7. Példák a Magyarországi működőtőke behozatalra

7. 1. A francia működő tőke Magyarországon

Franciaország és Magyarország az elmúlt évtizedekben csekély érdeklődést tanusított egymás iránt. Franciaország a huszadik század során szinte mindvégig meglehetősen ellentmondásos viszonyban állt a közép- és kelet-európai térséggel. Mindazok ellenére, hogy a történelmi hagyományokra visszatekintő német jelenlét ellensúlyozásaképpen szerettek volna jelentős befolyásra szert tenni a régióban, a francia külpolitika összességében nem volt sikeres. Ez a tendencia a rendszerváltással megszűnt, a térség, köztük hazánk is stratégiai fontosságúvá vált Franciaország számára, s ma már a kétoldalú kapcsolatok fejlődését óriási dinamizmus jellemzi. A 90-es években Párizs igyekszik hangsúlyozni, hogy számára fontos a jó kapcsolatok kialakítása a közép- és kelet-európai térség országaival. A hagyományos történelmi szempont - Németország ellensúlyozása a térségben - mellett a rendszerváltás után a jelenlétet nem kevésbé fontos gazdasági indokok is motiválják. A gazdasági kapcsolatok a 90-es évek közepén több országban - köztük a hagyományosan nem kifejezetten frankofilnak számító Magyarországon - biztató fejlődésnek indultak. Ehhez azonban mind Franciaországban, mind Közép- és Kelet-Európa országaiban túl kellett jutni a múlt visszaidézésén. A 80-as-90-es évek fordulójától a franciák Közép- és Kelet-Európával

kapcsolatos

álláspontjának

változása

nemcsak

a

politikusok

nyilatkozatain, hanem konkrét gazdasági lépéseken is érződött. A két ország közeledése kezdetben politikai és pusztán diplomáciai volt. Ennek első jele kevéssel az első szabad választások után, 1990 januárjában Francois Mitterand államfő látogatása volt hazánkban. Ezt követően akkori miniszterelnökünk, Antall József is többszöri látogatást tett Párizsban, melynek eredményeképpen 1991 szeptemberében megtörtént a két ország közötti baráti szerződés aláírása, amely 1992 novemberében lépett életbe. Az ezt követő szinte minden évben történtek ezekhez hasonló államfői, miniszterelnöki látogatások, melyek folyamatosan mélyítették a politikai, gazdasági kapcsolatokat. Mindkét fél látta, hogy a Közép-Kelet-Európai régióban Magyarország a legdinamikusabban fejlődő ország, és nem kevés olyan potenciállal rendelkezik, - 57 -

melyeket francia partnereik maximálisan ki tudnak használni. Mindenképp fontos előrelépésnek mondhatóak azok a törvénymódosítások, illetve törvényalkotások, melyek a piacgazdaságba való átmenettel születtek. A pénzügyi rendszer átalakítása, az üzleti jog, a számviteli törvény módosítása mind elősegítették a közeledést a két ország között. A kedvezőn alakuló politikai kapcsolat mellett a 90-es évek legelejétől előbb óvatosan, majd egyre bátrabban a francia vállalati szféra is érdeklődni kezdett a térség által kínált gazdasági lehetőségek iránt. A kezdeti óvatosság oka elsősorban a vállalatok korábbi kapcsolatainak hiánya volt, amely a kereskedelem dinamikus fejlődésének beindulásában csak kisebb, a francia befektetések Közép- és Kelet-Európába áramlásában azonban több éves késést okozott. Az óvatossághoz jelentős mértékben hozzájárult a franciák Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos általános ismereteinek átlagosan igen alacsony szintje. A 90-es évek közepére már a múlté volt az a francia felfogás, amely a térséget kizárólagos német gazdasági övezetnek tekintette, s számos francia cég - túlnyomórészt az ismeretlen, ezért kockázatosabbnak tartott térségben megtett első lépések rizikóját könnyebben felvállaló nagyvállalatok - jelentős beruházásokat eszközölt a térség országaiban. Ha ezen beruházások aránya eddig és várhatóan a későbbiekben is jelentősen el is marad más nyugat-európai országok befektetéseitől, a francia gazdasági jelenlét immár jelentősnek mondható. A francia befektetések térségen belüli megoszlásából az is kivehető, hogy a gazdasági kapcsolatok logikája képes felülbírálni a korábbi, történelmi, kulturális és érzelmi kötődésekből táplálkozó irányvonalat.12 Minden feltétel adott tehát, hogy a magyarországi francia befektetések tovább növekedjenek. Számos ágazat, illetve terület kínál befektetési/üzleti lehetőséget a franciaországi cégeknek. Ennek megfelelően a folyamatban lévő francia beruházási elképzelések változatlanul nagyszámúak, a leginkább érintett ágazatok, illetve szektorok: az alumíniumipar, a gépipar, a fémtömegcikk gyártás és a felületkezelés. Aktív

lehet

a

francia

részvétel

az

autópálya

építéseknél,

a

vasúthálózat

modernizációjában, a budapesti villamos rekonstrukciós programban, valamint a 4-es metró építése esetében. 12

Forrás: http://europa.kontextus.hu Szemlér Tamás: Az Európai Unió elmélyítése és kibővítése a francia-német kapcsolatok tükrében (Külgazdaság, 2000/4)

- 58 -

Gazdasági, kereskedelmi vonatkozásban a legnagyobb szerepet a Francia-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Francia Nagykövetség Kereskedelmi Kirendeltsége tölti be. Ennek a két intézménynek a dokumentumait és kiadványait használtam fel szakdolgozatom francia vonatkozású részének elkészítésekor. Az első jelentősebb francia befektetői hullám 1991 és 1992 közöttre tehető, kihasználván a privatizációs folyamatokat, felvásároltak számos, főleg az ipar és az élelmiszeripar körébe tartozó nagyvállalatot. A főbb francia befektetők az 1995-1996 utáni időszakban jöttek Magyarországra. Ekkorra ugyanis nagyjából lezajlott az állami szektorok privatizálása, nyitottá vált a piac a külföldi működő tőke befogadására, a jogi szabályozás közelített az EU normáihoz, fokozatos fejlődést mutatott az infrastruktúra kiépülése, ösztönzőleg hatottak a közvetett és közvetlen állami támogatások formájában biztosított kedvezmények, tehát egy politikai és gazdasági stabilitás és kedvező befektetői környezet jellemezte hazánkat. Ez az az időszak, amikorra a második nagyobb francia befektetési hullám tehető. Az ezredfordulóra a közép- és kelet-európai térségbe áramló francia működőtőke közel 40%-a hazánkba érkezett, ekkor már jelentős számban zöldmezős beruházásokat is valósítottak meg. Ennek köszönhetően ma Franciaország az ötödik helyen áll a külföldi befektetések rangsorában Németország, Hollandia, Ausztria és az Egyesült Államok után. A francia működő tőke áramlása hazánkba számos akadályba ütközött. A tíz évvel ezelőtti időszakban még problémát jelentett például az adminisztráció lassúsága, a közbeszerzési eljárásokról szóló csekély információmennyiség, vagy a bankrendszer, a pénzügyi feltételek és az infrastruktúra lassú fejlődése, átalakulása. Ezzel szemben mindig is vonzó volt a kedvező földrajzi elhelyezkedés, a jó természeti adottságok és az olcsó, jól képzett munkaerő. Franciaország, a franciák és elsősorban a francia vállalatok számára hazánk tehát egy abszolút célpont, már ami a befektetéseket illeti. A főbb motivációk változtak az elmúlt évek során. Míg a kilencvenes évek elején az olcsó munkaerő és a privatizációs folyamatok leghatékonyabb kihasználása volt a fő cél, mára már ezek szinte teljesen eltűntek. A magánosítás szinte teljes mértékben végbement és a munkaerő is drágábbá vált, így a figyelem egyre inkább a zöldmezős beruházások felé fordult.

- 59 -

Számos francia befektető véleménye szerint ma már Magyarország vonzereje abban rejlik, hogy feldolgozóipari és logisztikai központ szerepét tölti be más középeurópai, illetve távolabbi keleti országok számára. Az 1996 óta letelepedő vállalatok kettős célkitűzéssel érkeztek hazánkba: egyfelől a belföldi és regionális piac lefedése, másfelől a nemzetközi, leginkább keleti piacok felé exportáló központ létrehozása. Magyarország vonzerejét vitathatatlanul a kedvező üzleti környezet jelenti. Jelentős vonzó tényező az alacsony, 16%-os társasági adó, szemben a Franciaországban alkalmazott

33,3%-osnál.

Fontos

motiváció

a

befektetés

magyarországi

megvalósításánál a számos szektorban elérhető kedvezmény és állami támogatás, a megbízható bankrendszer, a hatékony tőzsde, a bizonyos fokú rugalmasság a munkaerő felvétel és elbocsátás terén, a magas színvonalú oktatás és a nyugat-európai országokhoz képest a még mindig alacsony magyar bérek. Ha a magyarországi francia gazdasági jelenlétet vizsgáljuk, elmondható, hogy biztos alapokon nyugvó és hosszú távú befektetésekről van szó. A francia vállalatok befektetései évente 200 és 250 millió euróra tehetők és a Franciaországból érkezett közvetlen befektetések értéke a 2005-ös év végére elérte a 3,5 milliárd eurót, ami a közvetlen külföldi befektetések állományának 8,4%-a. A francia érdekeltségű vállalatok száma Magyarországon 350-re tehető, ezek csaknem 60 000 munkavállalót foglalkoztatnak és 7,5 milliárd euró éves árbevételt teljesítenek. Az első 25 legnagyobb magyarországi befektető között négy francia vállalat található: Auchan, GDF, Sanofi és EDF.

- 60 -

A francia vállalatok megoszlása ágazatonként 2% 4%

8% 8% 6%

45% 25% 2% Környezetvédelem és energiaipar Építőipar Ipar Fogyasztási cikkek és kereskedelem Autóipar és szállítás Magánszemélyeknek és cégeknek nyújtott szolgáltatások Kommunikáció Idegenforgalom

4. ábra – 2005. év végi adatok alapján Forrás: Francia jelenlét a magyar gazdaságban – A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa (2005)

Ha megvizsgáljuk a tőkebeáramlás ágazatok szerinti megoszlását (3. ábra) és ezt összehasonlítjuk a hazánkban jelen lévő francia vállalatok ágazatok szerinti megoszlásával, a következőket láthatjuk. Összevonva a második ábra számadatait, a szolgáltatások ágazatába áramlott a befektetett tőke közel 50%-a, ez az arány körülbelül azonos a francia viszonylatban is. A szolgáltatások szektora egyre fejlődő és bővülő iparág, ezen a területen tevékenykedik a legtöbb hazánkban lévő francia kis- és középvállalat is. Ennek folyamatos fejlődése, növekedési üteme mutatja egyrészről, hogy a befektetői kedv már nem csupán a nagyvállalatokat jellemzi, uniós csatlakozásunkkal, az adminisztráció és a vállalatalapítási költségek lecsökkenésével, a vámok megszűnésével és a közös piacra való belépésünkkel a francia kis- és középvállalatok is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak hazánk iránt. A földrajzi közelség és a szorosabb történelmi kapcsolatok miatt természetes, hogy például a német vagy osztrák kis- és középvállalatok száma magasabb, de a fejlődő gazdasági,

- 61 -

kereskedelmi kapcsolatok tartóssága érdekében feltétlen fontos tényező ezen vállalati szektor növekedése. Általánosan jellemző a francia kis- és középvállalatokra a nyugateurópai társaikénál alacsonyabb külföldi befektetési és kockázatvállalási hajlandóság, azonban a francia nagyvállalatok magyarországi jelenléte mindenképp ösztönzően hathat a kisebb befektetésekre, csakúgy, mint az, hogy a Francia Külkereskedelmi Biztosító Társaság kedvező véleményt alkotott a magyar piaci viszonyokról. Ágazati megoszlásban a második legnagyobb francia jelenlét a fogyasztási cikkek és kereskedelem szektorában van. Ebbe a mezőgazdaság, fa- és papíripar, az élelmiszeripar valamint a nagy- és kiskereskedelem tartozik. Ez szintén igazodik az általános működőtőke-beáramlási tendenciákhoz, az összes működőtőke-állomány 35%a a feldolgozóiparba és a kereskedelembe áramlik. Ezekben az ágazatokban a francia jelenlét leginkább a nagyvállalatokon keresztül valósul meg, amelyek még a kilencvenes években a privatizációs folyamatok idején érkeztek hazánkba. Így jelent meg a Danone, a Bongrain és a Bonduelle az élelmiszeriparban, illetve a Cora és Auchan hipermarketek, melyek a nagykereskedelmi ágazat vezető szereplői. Összességében nézve a francia befektetések jellege megegyezik az általános tendenciákkal, ami azt jelenti, hogy a versenyképes ágazatokba áramlik a legtöbb tőke, tehát a szolgáltatások ipara, a mezőgazdaság és élelmiszeripar, az építőipar és bányászat, az autóipar illetőleg az energiaipar területén mondható különösen jelentősnek a francia jelenlét. Ezt támasztja alá a vállalatok Top 20-as listája is:

- 62 -

-

Groupe Cora

-

Auchan Magyarország Kft.

-

Groupe EDF

-

Groupe Suez

-

Groupe Renault

-

Groupe GDF

-

Groupe Sanofi

-

Magyar Lapterjesztő Rt. (Hachette)

-

Michelin Hungary

-

Groupe Servier

-

Groupe Colas

-

Groupe Peugeot

-

Groupe Accor

-

Total Hungaria Kft.

-

Groupe Veolia Environnement

-

Groupe Danone

-

Groupe Bouygues

-

Hídépítő Rt. (Vinci)

-

Groupe Saint-Gobain

-

Groupe Bongrain

- 63 -

Francia jelenlét a főbb ágazatokban az üzleti forgalom alapján 0,94%

2,23%

4,40%

20,67%

14,30%

10,60% 12,82%

34,04%

Környezetvédelem és energiaipar Építőipar Ipar Fogyasztási javak és kereskedelem Autóipar és szállítás Magánszemélyeknek és cégeknek nyújtott szolgáltatások Kommunikáció Idegenforgalom

5. ábra- 2005. év végi adatok alapján

Forrás: Francia jelenlét a magyar gazdaságban – A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa (2005)

Az üzleti forgalom alapján történő felosztás természetesen más képet mutat. Míg a szektoronkénti

megoszlásnál

a

magánszemélyeknek

és

cégeknek

nyújtott

szolgáltatásokat végző vállalatok az összes Magyarországon jelen lévő francia vállalat mintegy felét tették ki, addig az 5. számú ábrán láthatjuk, hogy az árbevételt illetően részarányuk igen elenyésző. Itt a fogyasztási javak és a kereskedelem ágazata áll az élen, melyen belül is természetesen a húzó ágazat a nagykereskedelem. A szektor 54 vállalata mintegy 11 180 főt foglalkoztat, az elmúlt év során árbevétele elérte a 2,5 milliárd eurót. Az ezt követő, legtöbb bevételt termelő ágazatok a környezetvédelem és energiaipar, az építőipar és az autóipar. Ezekben a szektorokban legnagyobb részt azok a nagyvállalatok vannak jelen, akik még az első beruházási hullám, a privatizáció idején jelentek meg hazánkban. A legcsekélyebb árbevételt a már említett szolgáltatások szektora, a kommunikáció és az idegenforgalom adja. Ezek az úgynevezett újabb

- 64 -

ágazatok, melyek a társadalmi, gazdasági fejlődéssel együtt bővülnek. Itt nem jellemző a nagyvállalati megjelenés, a legtöbb Magyarországon lévő francia kis- és középvállalkozó ezen szektorok valamelyikében tevékenykedik. A francia jelenlétnek egy gyenge pontja van: ez pedig az ágazati koncentrálódás, ezen belül is a nagyvállalatokon keresztüli megjelenés. Ez némileg módosulni látszik, uniós csatlakozásunkkal ugyanis nagyobb tér nyílt meg a francia kis- és középvállalatok előtt. Változtak a motivációk és a hazánkhoz kapcsolódó előnyök is. Háttérbe szorultak a termelési tényezők alacsonyabb árából fakadó előnyök és előtérbe kerültek a minőségi tényezők, mint a képzett munkaerő, a fejlett infrastruktúra, a földrajzi elhelyezkedés, a technológiai fejlődés, az oktatás színvonala, így a kisebb hozzáadott értékkel bíró vállalatok is megjelenhettek a magyar piacon.

Magyarországot tehát már nem

„ugródeszkaként” említik a franciák, hanem mint egy, az egységes piac szerves részét képező, az európai gazdasági és kereskedelmi folyamatokban aktívan részt vevő fejlett állam. Másik jellegzetessége a francia jelenlétnek a területi koncentrálódás. „ A francia beruházások Magyarország valamennyi régiójában jelen vannak (Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld). Ennek ellenére a beruházások leginkább Budapestre és környékére összpontosulnak. A francia leányvállalatoktól származik az üzleti forgalom 77 %-a, melyet Budapesten és környékén realizálnak, a leányvállalatok alkalmazottainak 72 %-a dolgozik itt, a törzstőke 73 %-át Közép-Magyarországra települt vállalkozások adják. A francia érdekeltségű vállalatok üzleti forgalmuk 95,2 %-át Közép-Magyarországon, Dél-Magyarországon és Dunántúlon bonyolítják le.”13 A Francia Nagykövetség Gazdasági Missziójának (Mission Économique) legutóbbi, 2005-es adatai szerint a hazánkban működő 351 francia vállalat, melyek között

vegyes

vállalatok,

felvásárolt

és

újonnan

alapított

leányvállalatok,

magánvállalkozások is szerepeltek, körülbelül 60 000 embert foglalkoztat, melynek egy csekély hányada, mindössze 271 fő az idetelepült francia állampolgár. A legjelentősebb francia befektetők Magyarországon: -A befektetés volumenét tekintve: Auchan, Bonduelle, Cora, EDF, GDF, Michelin, Sanofi, Servier, Total-Fina Elf, Vivendi. 13

Forrás: Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa, A francia jelenlét a magyar gazdaságban, Budapest 2003

- 65 -

-Üzleti forgalom alapján: Accor, Auchan, Cereol, Cora, Danone, EDF, GDF, Hachette, Michelin, PSA, Renault, Sanofi, Servier, Vivendi. -Az alkalmazott létszám függvényében: Accor, Auchan, Cora, EDF, GDF, Hachette, Michelin, Sanofi, Servier, Suez, Vivendi. 14 Az alábbi táblázatban a legújabb, 2004-2005 folyamán megvalósult befektetések listája található.15 VÁLLALAT NEVE

SZEKTOR

CEVA-PHYLAXIA

gyógyszeripar

AUCHAN CORA BRICOSTORE DECATHLON SANOFI-AVENTIS RENAULT/NISSAN EDF GDF

KLEPIERRE (BNP PARIBAS) MICHELIN LE BELIER GL EVENTS

PROJEKT

Vakcinatermelő laboratóriumok megnyitása kereskedelem Két új értékesítési pont nyitása kereskedelem Új üzlet nyitása kereskedelem Új üzlet nyitása kereskedelem Első, 4000 négyzetméteres üzlet nyitása. gyógyszeripar Kutatóközpont létrehozása autóipar 15.000 négyzet-méteres logisztikai központ nyitása energiaipar Nagyberuházás energiaipar A MOL kisebbségi részvényeinek felvásárlása az Égazban és Dégazban szolgáltatás iparág Plaza Center bevásárlóközpontok felvásárlása autóipar Új autógumigyártó üzem autóalkatrész Új üzem létrehozása gyártás szolgáltatás A Hungexpo iparágazat privatizálása kapcsán öt éves befektetési projekt

BEFEKTETÉS HELYSÉG ÖSSZEGE Nincs adat Budapest Nincs adat Nincs adat Nincs adat Nincs adat

Savoya Park Solymár Szolnok Székesfehérvár Budaörs

15 millió EUR

Nincs adat

Nincs adat

Győr

55 millió EUR 45 millió EUR

Kelenföld

Nincs adat 60 millió EUR 12 millió EUR

Szolnok

30 millió EUR

Budapest

Ez a táblázat természetesen a teljesség igénye nélkül készült és a legnagyobb volumenű francia beruházásokat tartalmazza. Megfigyelhető, hogy itt is a már említett szektorok szerepelnek, tehát a nagyberuházások tekintetében nincs változás, azok a versenyképes szektorok fejlődnek tovább, ahol az első francia beruházások történtek. 14

Forrás: www.gkm.gov.hu Magyar-Francia Gazdasági Miniszteri Találkozóról szóló jelentés, 2005.05.02. Letöltés időpontja: 2005. november 1. 15 Forrás: www.missioneco.org Fiche de synthèse – Investissements français et présence française en Hongrie 2004 – 21/10/2005

- 66 -

Más azonban a stratégia, hisz az újonnan jövők, mint a Decathlon már egy jobban ismert, versenytársaik által kitaposott útra lép, vagy a GL Events, aki a privatizációs folyamat egy utolsó hullámát elkapva telepszik le hazánkban.

7. 2. ITDH példa „City Invest 3.” programon keresztül. Az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. 2006. november 8-án, immár harmadik alkalommal rendezte meg „CITYINVEST” elnevezésű előadássorozatát melyen ezúttal Gyöngyös, Pécs és Veszprém városvezetésének nyílt lehetősége bemutatni városuk befektetési lehetőségeit, konkrét befektetési helyszíneket és projekteket a Magyarországra akkreditált követségek gazdasági diplomatáinak; a külföldi, gazdasági érdekeltségű intézmények, képviseletek, ügynökségek, vállalkozási tanácsadó irodák képviselőinek. Az ITDH által tavasszal útjára indított rendezvénysorozat célja, hogy az eddig fókuszban lévő, infrastrukturálisan kedvező elhelyezkedésű települések mellett a rendezvénnyel a bemutatkozó városokra és környezetükre irányítsa a külföldi befektetőkkel kapcsolatban álló gazdasági szakemberek figyelmét. Hiesz György, Gyöngyös város polgármestere prezentációjában a város és térsége előnyei között említette a képzett munkaerő meglétét, az ipari munkakultúra hagyományát, a térség kedvező fekvését és elérhetőségét valamint jó infrastruktúráját. A városvezető konkrét befektetési projekteket is említett, ilyenek például a Dél – Nyugati Szolgáltató és Kereskedelmi Centrum, Gyöngyös nyugati gazdasági övezete, a gyöngyösi víztározó és környéke, a városi laktanya, valamint az M3-as autópálya mellett lévő Ipari Park. Ezeket elsősorban ipari, kereskedelmi, szolgáltatási illetve turisztikai beruházásokhoz kapcsolódóan kívánják hasznosítani. Az önkormányzat különböző kedvezményekkel is elősegíti a cégek letelepedését ilyenek, például a nyelvi és szakmai átképzési lehetőségek, közlekedési, letelepedési támogatások, illetve a beruházás nagyságától függő egyedi kedvezmények. A letelepedni

szándékozó

vállalatok

előnyét

- 67 -

élvezhetik

a

2003-2007

közötti

városfejlesztési program keretében megvalósuló fejlesztéseknek, így a nyugati elkerülő út megvalósulásának is. Gonda Tibor, Pécs város alpolgármestere előadásában nemcsak a rendelkezésre álló jól képzett, idegen nyelveket beszélő munkaerőt, a pécsi ipari parkban elérhető közművesített területeket emelte ki, hanem azt is, hogy mindezek a főváros és annak vonzáskörzetéhez képest alacsonyabb árszinten biztosítottak. Ezek mellett a város vállalkozásbarát önkormányzattal is segíti a befektetni szándékozókat, ahogy Pécs és a régió hosszú- és rövid távú fejlesztési programjai is törekednek vonzó lehetőségeket nyújtani az újabb befektetők számára. Az önkormányzat a város közigazgatási területén elhelyezkedő, elsősorban termelő, környezetkímélő, illetve munkahelyteremtő beruházásokat ösztönzi, ezek mellett pedig előnyben részesíti és támogatja „Pécs - Az életminőség Pólusa” fejlesztési koncepció kapcsán az egészségügybe, a környezetvédelembe és a kultúrába befektetni kívánó cégeket és vállalkozásokat. Teszik mindezt a legkülönbözőbb támogatási formák ötvözetével, ilyen például a munkaerő képzéséhez nyújtott támogatás. Debreczenyi János, Veszprém város polgármestere a város előnyei között nemcsak oktatási hálózatát emelte ki, mely a kutatás-fejlesztéshez, a magas hozzáadott értékű termeléshez biztosít kvalifikált munkaerőt, hanem Veszprém és térségének földrajzi adottságait is. Több nemzetközi forgalmú repülőtér megközelíthetősége mellett adott a kiváló közúti és vasúti elérhetőség, a várostérintő, az ország nyugat-keleti irányú közúti közlekedési folyosóját alkotó M8 autópálya fejlesztése pedig a jövőben a térség gyorsabb elérését ezáltal pedig szorosabb gazdasági kapcsolatok, kialakítását teszi lehetővé. A kiépült infrastruktúra, a meglévő pénzügyi szolgáltató hálózat, s számos közigazgatási központ megfelelő hátteret nyújt a befektetőknek, akik több helyszínen, kedvező áron találnak telephelyet, barna- vagy zöldmezős beruházásra alkalmas területet – tette hozzá a városvezető, aki ezekre példaként említtette Veszprém Déli Intézményi Központját, illetve az Északi Iparterületet. Összességében Veszprém az informatikai technológia, valamint a környezetipar klasztereinek kiindulópontjává kíván fejlődni.

- 68 -

Befejezés

Dolgozatomban alapvetően a külföldi működőtőke áramlási folyamatával foglalkoztam. Ezt a folyamatot erősen befolyásolják mind a fogadó ország, mind a befektető érdekei és céljai. Kutatómunkám során több olyan kérdés felmerült, melyekre mindkét fél szemszögéből megpróbáltam választ találni. Ezek a kérdések: Milyen befektetés-ösztönző eszközök állnak egy gazdaság rendelkezésére? Ezen eszközök közül melyek alkalmazása tekinthető előnyösebbnek? A külföldi befektető számára mik a főbb vonzó tényezők? Mit mérlegel egy beruházó a befektetői döntés meghozatalakor? A fogadó ország által hozott intézkedések – jogi, pénzügyi, gazdasági – alapvetően hatással vannak a külföldi működőtőke beáramlására. Meghatározzák a külföldi tőke volumenét és irányát. Egyfajta kölcsönösségi viszony áll fenn a fogadó ország befogadó készsége és a befektető szándéka között. Jelen dolgozatomban egyrészt a fogadó ország részéről vizsgáltam ezt a kölcsönösségi viszonyt, ami alapvetően kialakította, meghatározta a külföldi működőtőke beáramlásának motivációit. De mivel pontosan a kölcsönösségi viszony az, ami magyarázatot adhat az áramlási folyamatokra, nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy befektetői szempontból is vizsgáljam a kérdést. Felvázoltam néhány olyan – általam kiindulópontnak tekintett - ismert és elfogadott közgazdasági elméletet, melyek segítségemre voltak a célok, érdekek és motivációk megértésében és általános ismertetésében. Dolgozatomban részletesen ismertettem a magyar piac jogi és egyéb szabályozási kereteit ugyanúgy, mint a külföldi befektetők legfőbb motivációit. Mindezen tényezőket egy általam kiválasztott országon – Franciaországon keresztül is megkíséreltem bemutatni annak érdekében, hogy egy konkrét ország konkrét befektetésein keresztül hogyan valósulnak meg az elméletek. Franciaország iránti érdeklődésemet magyarázza, hogy a főiskolát francia tagozaton végeztem és szakmai gyakorlatom az ITDH-nál is ezen országhoz kötődött. Természetesen a motivációk okairól sokkal árnyaltabb képet kaphattam volna, ha több francia befektetővel lett volna lehetőségem interjút készíteni. Az elméletek igazolásához jó lett volna több tényszerű tapasztalatot gyűjteni, azonban Magyarország gazdasági palettáján a franciaországi vállalkozások kis hányadot tesznek ki.

- 69 -

Mindezek ellenére az általános közgazdasági elméletek számomra igazolást nyertek. Leendő pályafutásom során remélem lesz alkalmam mélyebb információkat gyűjteni arról, milyen érdekek mozgathatják az egyes külföldi befektetőket hazánk felé. Közgazdasági szempontból azt gondolom, nem szükséges annak magyarázata, hogy mennyire fontosak a külföldi vállalkozások jelenléte hazánk fejlődésében, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a külföldi tőke érdekében hozott intézkedések a magyarországi vállalkozásokra is hatással vannak. Ez további kutatást igényelne, melyre ennek a dolgozatnak a keretei nem adtak lehetőséget.

- 70 -

Irodalomjegyzék: ¾

Antalóczy Katalin – Működőtőke befektetések és befektetés-ösztönzés Magyarországon (JATE Press, Szeged, 2003) www.ec.u-szeged.hu

¾

Antalóczy Katalin – Befektetésösztönzés és Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz (Külgazdaság 2003. 47.évf. 4.szám)

¾

Antalóczy Katalin – Működőtőke-áramlások, befektetői motivációk és befektetésösztönzés a világgazdaságban és Magyarországon (Közgazdasági Szemle 2000. 47.évf. 5.szám)

¾

Csáki György – A nemzetközi gazdaságtan alapjai (Napvilág Kiadó, 2002)

¾

Des investissements dopés par l’élargissement Publi – supplément au Moci nº 1630, 25 décembre 2003 (Chambre de Commerce et d’Industrie de Paris – Direction des actions et de la coopération internationales, LA HONGRIE – Enjeux et opportunités dans l’Europe élargie, 2004)

¾

Diczházi Bertalan – Külföldi beruházások Magyarországon 1995 végéig (Valóság 1996. 49. évf. 10.szám)

¾

Évkönyv 2005-06/ Annuaire 2005-06 – A Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara kiadványa, 2005

¾

Francia jelenlét a magyar gazdaságban (Magyar-Francia Kereskedelmi és Iparkamara és a Francia Nagykövetség Kereskedelmi Kirendeltségének közös kiadványa, 2005)

¾

Gilpin, Robert – Nemzetközi politikai gazdaságtan (BUCIPE Nemzetközi Politikai Gazdaságtan Könyvek, 2004)

¾

INFO Magazine (A Magyar – Francia Kereskedelmi és Iparkamara újsága, 1-7. szám)

¾

ITDH interjú

¾

Le Moci – Hongrie Une valeur ajoutée à l’Europe, 2005

¾

Lentner Csaba – Rendszerváltás és pénzügypolitika (Akadémia Kiadó, 2005)

¾

Lukács Gábor András – Az állami szabályozás szerepe a külföldi tőkebefektetések alakulásában (Pénzügyi Szemle 2004. 49. évf. 12.szám)

¾

Novák Csaba-Buzás Sándor – A vállalati teljesítmény és a külföldi tulajdonos technológia-transzfere (Fejlesztés és finanszírozás, 2004/3)

¾

Oszlay András – Elméletek és tények a külföldi működőtőke befektetésekről (Bankszemle 1999/11)

- 71 -

¾

Principaux indicateurs économiques, Notation pays, Risques pays, Points forts et points faibles, Appréciation du risque Coface 2004 (Chambre de Commerce et d’Industrie de Paris – Direction des actions et de la coopération internationales, LA HONGRIE – Enjeux et opportunités dans l’Europe élargie, 2004)

¾

Szanyi Miklós – Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában (Közgazdasági Szemle 1997. 44.évf. 6.szám)

¾

Une situation très favorable pour les investisseurs Publi – supplément au Moci nº 1630, 25 décembre 2003 (Chambre de Commerce et d’Industrie de Paris – Direction des actions et de la coopération internationales, LA HONGRIE – Enjeux et opportunités dans l’Europe élargie, 2004)

¾

Voszka Éva – Versenyteremtés – alkuval (Akadémia Kiadó, 2003)

¾

www.gkm.gov.hu

-

Áttekintés

az

aktuális

működőtőke-beáramlási

folyamatokról ¾

www.itd.hu

¾

www.ksh.hu

¾

www.kulugyminiszterium.hu/archivum

-

A

kereskedelemfejlesztés

és

befektetés-ösztönzés intézményrendszere ¾

www.missioneco.org - Investissements directs étrangers et présence française en Hongrie en 2003, 2004, 20005

¾

www.mnb.hu

-

Magyarország

fizetési-mérleg

tőkebefektetés statisztikái

- 72 -

statisztikái,

Közvetlen