Magyar Választáskutatási Program „Részvétel és képviselet…” kutatás
Szabó Andrea (MTA PTI):
Az „Ifjúság” nagymintás ifjúságkutatási sorozat legfontosabb politikai részvétellel kapcsolatos adatai összehasonlítva a DKMKA MVP 2010-es tavaszi kutatásának eredményeivel
Módszertani tanulmányok és kutatási jelentések
2011. március
Demokrácia Kutatások Magyar Központja Közhasznú Alapítvány „A politikai részvétel és képviselet kutatása a demokrácia-kapacitás növelése érdekében” című, az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus program, 0089/NA/2008-3/ÖP-9 referenciaszámú projekt támogatásával 1
Tartalomjegyzék TARTALOMJEGYZÉK........................................................................................................................................ 2 BEVEZETÉS...........................................................................................................................................................3 EREDMÉNYEK......................................................................................................................................................3 CIVIL SZERVEZETI TAGSÁG..........................................................................................................................................3 DIREKT POLITIKAI AKTIVITÁS...................................................................................................................................... 6 IRODALOM............................................................................................................................................................8
2
Bevezetés Az elmúlt évtizedben három nagymintás, 8000 fős, 15–29 éves fiatalra reprezentatív ifjúsági kutatás készült Magyarországon a Magyar Köztársaság Kormányának támogatásával. Az Ifjúság2000, az Ifjúság2004, valamint az Ifjúság2008 vizsgálatok mindegyike különös hangsúlyt fektetett a magyar fiatalok politikai aktivitásának és a részvétel különböző dimenzióinak elemzésére.1 A
Demokrácia
Kutatások
Magyar
Központja
Közhasznú
Alapítvány
Magyar
Választáskutatási Program szempontjából fontos azon kutatási eredmények bemutatása, valamint a különböző társadalomtudományi kutatói műhelyekben folyó munkálatok jelzése, amelyek elősegíthetik a Program szélesebb szakmai disszeminációját, a jövőbeli kutatási irányok kijelölését, valamint az esetleges szakmai együttműködések irányainak orientációját. Az alábbiakban röviden bemutatjuk az Ifjúság vizsgálatok legfontosabb eredményeit, jelezve és javasolva, hogy a Magyar Választáskutatási Program 2011–2015-ös kutatási programja külön is szánjon kutatási alprogramokat a fiatal generációk demokrácia deficitjét jelző politikai magatartását alapos, mély és szisztematikus feltárására. Az adatokat összevetjük a Magyar Választáskutatási Program 2010-es országgyűlési választásokat megelőző időszakban készített országosan reprezentatív lakossági mintájának eredményeivel.2
Eredmények Civil szervezeti tagság A politikai aktivitás fontos dimenziója a különböző politikai és/vagy civil szervezetekhez való kapcsolódás. Azt a hipotézist alakítottuk ki az Ifjúság vizsgálatok elkészítése előtt, hogy 2000 óta alapvetően változott meg a fiatalok részvételi struktúrája. Egyrészt ma már nem a formális tagság (tagdíj, tagszervezeti gyűlés, választás, stb.) a bevett, hanem a laza, informális kötődés, másrészt a fiatalok nem formális szervezetekhez, hanem informális csoportokhoz, baráti és egyéb társaságokhoz kötődnek.
1
Az Ifjúság vizsgálatok részletes eredményeiről lásd Laki– Bauer–Szabó 2001; Bauer– Szabó 2005, Bauer– Szabó 2009, (Szabó–Kern 2011) 2 A DKMKA Magyar Választáskutatás Program (MVP) Részvétel és képviselet projekt keretében 2010. március–április folyamán 1500 fős reprezentatív személyes kérdőíves vizsgálatot készített az Ipsos és Medián bevonásával. Az adatgyűjtés EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus program, 0089/NA/2008-3/ÖP-9 referenciaszámú projektjének keretén belül történt. 3
2000-ben a fiatalok kevesebb mint egyhatoda, 2004-ben 15 százaléka volt valamilyen módon tagja civil, társadalmi, politikai, vallási, jótékonysági, sport- vagy kulturális szervezetnek, közösségnek, klubnak, körnek. A legpreferáltabb szervezet a sportegyesület, sportklub és az egyházi szervezet volt. 2008-ban négy kategória segítségével igyekeztük feltérképezni a fiatalok szerveződésekhez való viszonyát. Lehetett valakinek hagyományos, formális tagsága, részt vehetett egy szervezet munkájában, a lazább kötődés jegyében elmehetett egy-egy szervezet rendezvényére, és végül külön megkérdeztük azt is, hogy kötődik-e valamilyen civil szervezetekhez hasonló, de nem formális, nem bejegyzett közösséghez, mozgalomhoz. Ahogy a Gyorsjelentésben is jeleztük, a kapott eredmények roppant érdekeseknek bizonyultak. 2008-ra a fiatalok formális tagsága egyértelműen visszaszorult, a 15–29 évesek mindössze 6 százaléka számolt be arról, hogy a felsorolt 20 féle szervezettípus bármelyikének tagja lenne. 9 százalékuk vett részt valamilyen szervezet munkájában, és 7 százalékuk járt el a szervezetek rendezvényére. Öt százalékot képviseltek a mintában azok, akik vagy mindhárom módon kötődtek, kapcsolódtak valamilyen formális szervezethez, vagy legalább kétféle kötődés volt rögzíthető esetükben. A fiatalok szervezeti preferencia-sorrendje lényegében állandó. Sportklubokhoz vagy sportegyesületekhez kapcsolódnak a legtöbben (15), ezt követik a diák és hallgatói szervezetek, valamint a szabadidős organizációk mintegy 10-10 százalékkal. Teljesen konstansnak tekinthető a három adatfelvétel alapján a valamilyen szervezetekhez valamilyen módon kötődők szocio-demográfiai karaktere. Ahogy a közéleti, politikai kérdéseknél egyébként korábban is jellemző volt, a kibocsátó család egzisztenciális körülményeinek
és
kulturális
tőkéjének,
valamint
a
politikai
szocializációs
mechanizmusoknak van meghatározó jelentősége a szervezeti kötődés kialakulásakor. Az átlaghoz képest magasabb az organizációkhoz való kötődés a férfiaknál, a fiatalabb, tehát még iskolába járó korcsoportba tartozóknál, a magas iskolai végzettségű és jó státusú szülők jól képzett gyermekeinél. Megjegyzendő, hogy ezen rétegek rendelkeznek a legtöbb szabadidővel, így az időbeni kötöttséggel járó szervezeti kötődés kötelezettségeit ők képesek a
legnagyobb
mértékben
akceptálni.
Amint
azonban
kikerülnek
a
fiatalok
az
iskolarendszerből, szervezethez való kötődésük jelentősen csökken.
4
Az Ipsos és a Medián3 közreműködésével készített 1500 fős reprezentatív vizsgálat során a 18 éven felüli magyar polgárok 13 egyesület, társaság, önkéntes szervezeti típusból választhatták ki, melyiken tagok, viselnek tisztséget, illetve melyik munkájában vennének részt.4 A magyar választókorú népesség négyötöde 2010 tavaszán semmiféle civil, társadalmi kötődése nem volt, egyheted egy szervezetnek, 4 százalékuk kettőnek, 2 százalékuk pedig három vagy több egyesületnek, társaságnak, önkéntes csoportnak volt tagja. Az MVP kutatásból tehát kitűnt, hogy a magyar állampolgárok alulintegráltak, sőt dezintegráltak, a politikai társadalom alóli egyértelmű kivonulás jelei mutathatók ki körükben (Kern‒Szabó 2011, 40–42).5 Hasonlóan a fiatalokhoz a legnépszerűbb a sport, természetjáró, horgász- stb. klub (6 százalék), a vallási, egyházi szervezet (5 százalék), valamint a kulturális és hobbi, továbbá a szakszervezet (3-3 százalék). Az adatokból kitűnt, hogy minél idősebb volt a megkérdezett, annál kevésbé integrálódott és minél fiatalabb relatíve annál szervezettebbnek bizonyult. A szervezettség azonban – mint látható – valóban rendkívül relatív fogalom. A közvélemény-kutatási adatok alapján bizonyítható, hogy Magyarországon a társadalmi szervezeti hálóhoz való kötődés kifejezetten az egyébként is az átlagosnál jobb érdekérvényesítő-képességgel rendelkező, magas státusú, magasabban iskolázott polgárok sajátossága, ami – ahogy az Ifjúság adatokból kitűnik – a politikai szocializáció révén öröklődik és áthagyományozódik a fiatalok számára. 1. tábla. A civil szervezeti tagságra vonatkozó eredmények stilizált, összefoglaló sémája Nem tagja semmilyen szervezetnek 30 évnél idősebbek Alacsonyabb iskolázottságúak Vidékiek Önmagukat az alsó közép- vagy a munkásosztályba sorolják Inaktívak Ideológiailag elkötelezetlenek
Legalább egy szervezetnek tagja 18–29 évesek (Főleg egyetemi) diplomásak Budapestiek Önmagukat a közép- vagy a felső középosztályba sorolják Jelenleg iskolába járnak Van Ideológiai kötődésük
Forrás: (Kern‒Szabó 2011, 42)
3
A DKMKA Magyar Választáskutatás Program (MVP) Részvétel és képviselet projekt keretében 2010. március–április folyamán 1500 fős reprezentatív személyes kérdőíves vizsgálatot készített az Ipsos és Medián bevonásával. Az adatgyűjtés EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmus program, 0089/NA/2008-3/ÖP-9 referenciaszámú projektjének keretén belül történt. 4 Sportklub (illetve természetjáró, horgász- stb. egyesület); kulturális vagy hobbikör (tánc, színjátszó stb.); szakszervezet; szakmai (gazdasági, tudományos) kör, társaság; politikai (párt és egyéb) szervezet; társadalmi mozgalom, civil szervezet; vallási, egyházi szervezet; helyi kör, településszépítő stb. társulat; segítő (karitatív) szervezet; kaláka, házépítő közösség; környezetvédő, zöldmozgalom, egyesület; helyi esemény, közösségi megmozdulás (például falunap, búcsú, karnevál) szervezése; helyi sportesemény (foci-, kézilabda- stb. meccs, bajnokság) szervezése. 5 A maximum hat párhuzamos tagság lehetett. 5
Direkt politikai aktivitás Az Ifjúság2004 valamint az Ifjúság2008 vizsgálat eredményei alapján a magyar 15–29 évesek mintegy háromtizede vett részt valamilyen direkt politikai aktivitásban (a 2004-re vonatkozó konkrét adatokat lásd Bauer–Szabó 2005, 97). 2008 folyamán legtöbben valamilyen legális tiltakozásban vettek részt, ezt a kampányaktivitás, illetve e kettő kombinációja követi. A kérdésre választ adók mindössze 3 százaléka az igazán aktív, ők azok, akik a mindenféle direkt demokratikus aktivitásban mobilak voltak. Nagyon fontos leszögezni, hogy a különböző tiltakozási és kampányaktivitások között jelentős személyi átfedés figyelhető meg, azaz ha valaki egyféle cselekvésben részt vett, akkor várhatóan könnyebben mobilizálható más tevékenységek irányába is. Időponttól függetlenül megállapítható, hogy a magyar fiatalok a kevés személyes involválódással járó, viszonylag kicsiny személyes kockázattal bíró akcióformákat részesítik előnyben, mint az aláírások gyűjtése, petíciók, tiltakozó levelek aláírása. 2. tábla. Egyes kollektív cselekvésekben való részvétel, (kérdésre választ adók, százalék) 2004 2008 aláírások gyűjtése 25 14 politikai nyilatkozatok, kezdeményezések aláírása – 11 engedélyezett politikai demonstráció, tüntetés 5 5 engedélyezett sztrájk 4 4 ajánlócédula gyűjtés – 4 személyekkel szembeni erőszak alkalmazása 4 3 politikai plakátok ragasztása – 3 nem engedélyezett politikai tüntetés 1 2 utcai zavargás – 2 köz- vagy magántulajdon megrongálása 3 2 félpályás útlezárásban 3 2 jelszavak falra festése 2 2 személyek megdobálása (például tojással) – 1 bérleti díj, adófizetési díj megtagadásában 3 1 egészpályás útlezárásban 2 1 nem engedélyezett sztrájk 2 – gyárak, üzemek, épületek, lakások elfoglalásában 1 – polgári kezdeményezésekben 7 – szórólap terjesztése** – 16 *Megjegyezzük, hogy a szórólap terjesztése félreértésre adhatott okot, mert a nagyvárosokban bevett diákmunka a kereskedelmi célú szórólaposztás. Forrás: Ifjúság2004, Ifjúság2008.
A direkt politikai tevékenységi formákban résztvevők szocio-demográfiai karaktere érdemben nem különbözik a szervezeti aktivitást mutatókétól. Elsősorban tanulók, ezen belül is felsőfokú intézményekbe járók, illetve a már diplomával rendelkezők, az önmagukat a felsőbb
6
társadalmi csoportokba sorolók, valamint a kibocsátó családot illetően a magas státuszúak voltak mobilizáltabbak. Az ideológiai karakterüket tekintve átlagot meghaladó részvételi igényt a különböző ideológiai mezőben szélső pozícióba helyezők, ezen belül is leginkább a jobboldaliak, és a radikálisak mutattak. E csoport tagjai tehát nemcsak a kiélezett, konfliktusokkal terhelt tiltakozási formákat, de a hagyományos tiltakozási típusokat, valamint a kampányaktivitást is előnyben részesítik. Ezek alapján nem meglepő, hogy 2000–2008 között az önmagukat jobboldalinak és/vagy radikálisnak mondó fiatalok politikai aktivitása és politikai affinitása volt a legkiemelkedőbb. Ha a kapott eredményeket viszonyítjuk az idősebb, felnőtt lakosság körében mért tiltakozási potenciállal megállapítható, hogy a magyar lakosság – a fiatalokkal megegyező módon – alapvetően elutasítja a rendszerellenes megmozdulásokat, és az aktivitását a rendszerkonform jelleg (Kern–Szabó Andrea 2011). Ugyanakkor megállapítható, hogy a 18 éven felüliek 70 százaléka nem folytatott semmiféle nem választási típusú tevékenységet a 2010-et megelőző években, a magyar felnőtt társadalom még a 15–29 évesekhez képest is jóval passzívabb. 6 15 százalékuk egyféle nem választási akcióban, 8 százalékuk kettőben, míg további 8 százalékuk három vagy annál többféle direkt politikai akcióban vett részt. Az egész lakosság egészére igaz egyébként, hogy a politikai szempontból aktívak szociológiai karaktere érdemben nem különbözik a civil szervezeti tagság esetében leírtaktól. Túlreprezentáltak közöttük a budapestiek, a főiskolát vagy egyetemet végzettek, kifejezetten magas státusúak: felső vagy középosztálybelinek vallják magukat, és erőteljes az ideológiai kötődésük.
6
A DKMKA MVP Részvétel és képviselet projektje keretében 2010. március–áprilisban készített reprezentatív személyes felvétel kérdőíve 14 politikai cselekvési formát tartalmazott egy kérdéssorozaton belül. 7
Irodalom Bauer Béla – Szabó Andrea (2005) Ifjúság2004 Gyorsjelentés Budapest, Mobilitás. Bauer Béla – Szabó Andrea (2009) Ifjúság2008 Gyorsjelentés Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet. Kern Tamás – Szabó Andrea (2011) „A politikai közéleti részvétel alakulása Magyarországon, 2006–2010” In: Tardos Róbert – Enyedi Zsolt – Szabó Andrea (szerk.): Részvétel, képviselet, politikai változás Budapest, DKMK. Laki László – Bauer Béla – Szabó Andrea (2001) Gyorsjelentés Ifjúság2000 Budapest, NKI. Szabó Andrea – Kern Tamás (2011) „Az ifjúság politika aktivitása” In: Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk.): Arctalan nemzedék Budapest, Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet.
8
