MAGYAR TÜKÖR BUDAPEST AZ ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA MCMXXII

KRÚDY

GYULA

MAGYAR T Ü K Ö R

BUDAPEST AZ

ATHENAEUM

IROD.

ÉS

NYOMDAI

— MCMXXII —

R.-T.

KIADÁSA

KRÚDY

GYULA

MAGYAR TÜKÖR (1921)

BUDAPEST AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA

1921

10179. — Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.

Az égett emberhez. N e h a j t s d b ú b á n a t n a k fejed, j ó m a g y a r o m ; a m i t elvettek tőled a hegyszorosban, a h o v á be­ k e r g e t t e k a viszontagságok, b a l s o r s o k : a m i t elvett a rossz szomszéd, n e m veszett el, m e r t n e m r e j t h e t i el sehová, m i n t a lopott subát, n e m á s h a t j a a föld alá, m i n t az o r g a z d a a kincset, el n e m viheti helyéről, h o g y t ú l a d j o n r a j t a , m i n t az elkötött lovat a v á s á r b a n . . . H e ­ lyén m a r a d m i n d e n . Ott állnak a tornyok, a városok, a hidak, ahol t e g n a p állottak. A teme­ tőkből n e m űzhetik k i ősi h a l o t t a i n k a t , d e m é g a házakból s e m eleven t e s t v é r e i n k e t N e m m o n d h a t j á k a dicsőséges korok h a r a n g j a i n a k , hogy másképen konduljanak a mennybéli szentekről elnevezett t e m p l o m o k felett, m i n t t a l á n I I . Rákóczi F e r e n c a l a t t k o n d u l t a k ; n e m m o n d h a t j á k a z ó r á k n a k , h o g y m á s időt m u t a s s a n a k , és n e m , az e l r e j t e t t szíveknek, h o g y ne é r e z z e n e k ; n e m f o r d í t h a t j á k ki a gondola­ tot, az álmot, de m é g a szót sem, a m e l y r e m á ­ tól fogva titkon, de halálos k o m o l y s á g g a l t a ­ n í t j á k a megszületendő g y e r m e k e k e t ; n e m t i l t h a t j á k m e g az ü n á d s á g o t , a m e l y évről-évre lázadozóbb, h o g y v é g ü l m e g o s t r o m o l j a az e g e t ; n e m égethetik el a K á r o l y i G á s p á r bib-

liájából J ó b szenvedéseit, n e m s e m m i s í t h e t i k m e g V ö r ö s m a r t y v e r s e i t ; n e m törölhetik a m e m ó r i á k b ó l ezer esztendő históriáját, s e m a k á l v i n i s t á k z s o l t á r a i t ; n e m tehetnek semmit, h o g y Szűz M á r i a e l v e g y e p á r t f o g á s á t a sze­ g é n y m a g y a r o k t ó l ; n e m mondhatják, h o g y Petőfi, m e g h a l t , és n e m kelhetnek v e r s e n y r e a m a g y a r k u l t ú r á v a l , a m e l y bizonyosan fokozott mórtékben, m i n d e n e r ő k megfeszítésével, min­ den gyümölcsöző e n e r g i a felhasználásával len­ dül új fejlődésnek, hisz o l y a n szegények let­ t ü n k , h o g y a t i h a n y i kecskekörmöt is m e g kell ezentúl becsülnünk. N e m lesznek á g y ú i n k , n e m m a r a d n a k fegy­ vereink, se g a z d a g b á n y á i n k , szövőgépeink, fü­ részmalmaink, a r a n y z ú z ó t hajtó h e g y i folyóink!, sem m e r e n g ő v á r r o m j a i n k , piros háztetős fel­ vidékeink, k a r á c s o n y f a e r d ő i n k , a h a t á r s z é l felé k a n y a r g ó fehér országutaink, — de v e l ü n k a lelkünk, a m a g y a r o k lelke, a m e l y n e k nincsen új o r s z á g h a t á r a , új v á m s o r o m p ó j a , m e r t az el­ m e g y a fináncok o r r a előtt a széllel, a m e l y a m a g y a r n e v ü v i r á g o k és fák h í m p o r á t i s h á t á n hordja egyik határból a m á s i k b a ; velünk a költészetünk, a m e l y a folyók h a b j a i n a k s a r k a n t y ú p e n g é s é v e l szökik á t az idegen vámosok hidjai a l a t t ; v e l ü n k a jövendő, a m e l y ott ra­ g y o g u g y a n a z o n csillagsugárban, a m e l y e t a kecskeméti p u s z t á k o n és az erdélyi h a v a s o k között e g y f o r m á n l á t u n k . V e l ü n k a z I s t e n b e ve­ tett bizodalom, h o g y zengő n y e l v ü n k e t t ü n d é r e k szőtték, n a g y s z a k á l l ú táltosok énekelték, kob­ zosok pengették, Tisza selyemvize susogta, K á r p á t mennydörögte, tatár-török nem bírta, m a g y a r költő k i s m é c s v i l á g á n á l i m á d k o z v a idézgette, m i n t az a r a n y v a r á z s l ó az ő szelle-

meit. E z t a n y e l v e t n e m t a n u l h a t j a m e g m á s igazi k o t t á j á n , csak a k i i t t született. E z t a n y e l v e t n e m felejtheti el, aki b e n n e nevelke­ dett, b á r kezét-lábát bilincsbe verik. N e h a j t s d b ú b á n a t n a k fejed, j ó m a g y a r o m , hiszen a m i t elvettek tőlünk, m i é n k m a r a d . N a g y a lopott s ü v e g a szomszéd fején, n e m viselheti m é g éjszaka s e m Csak egy k ő h a j í t á s n y i r a leszünk testvéreink­ től és m i n d i g h a l l j á k a h a n g u n k a t , a s z í v ü n k dobogását, a lélegzetvételünket^ a m i n t a töm­ löc falán á t m i i s m i n d v é g i g h a l l j u k a z ő sóhajtásukat. M i n t h a a r a b b á t e t t h i t v e s t a k a r ­ n á k kényszeríteni, h o g y felejtse el a z ő h i t e s jó u r á t . M i n t h a a g y e r m e k k e l a k a r n á k el­ hitetni, h o g y édesanyja n e m szereti őt. M i n t h a az e g y tőről f a k a d t v i r á g o k n a k m o n d a n á k , h o g y n e érezzék egymást. M i n t h a a Göncöl­ szekeréből szednék k i a csillagokat és azt mon­ d a n á k nekik, h o g y többé n e m tjartoznak egy­ máshoz.

Most legalább látjuk, h o g y m i k voltunk, k i k voltunk, a m í g a m a g u n k u r a i v o l t u n k Szűz M á r i a p a l á s t j a védelmében. Most látjuk, hogy n e m becsültük m e g m a g u n k a t , mostohák v o l t u n k hegyvidéki, messze élő testvéreinkhez, n e m h a l l g a t t u n k a furulyaszóra, a m e l y vérs z e r i n t való hűséggel h a n g z o t t a K á r p á t r ó l , a K i r á l y h á g ó r ó l , n e m is n a g y o n t u d t u k , h o g y kik l a k n a k ott, ahol a bércek k e z d ő d n e k . . . Most l á t j u k ellutrizott, a s o r s k o c k á j á r a do­ bott boldog g a z d a g s á g u n k a t , k o l d u s b o t r a j u t ­ t a t o t t szépszámú, derék c s a l á d u n k a t , lefitymált határszéli r o k o n s á g u n k a t , adófizető a l a n y n a k

t a k s á l t messzi a t y a f i s á g u n k a t . Most s í r u n k K a r t á g ó r o m j a i n , a veszendő, e l á r v u l t M a g y a r ­ ország felett, a m i k o r a z o r s z á g n é g y tája felől temetésre szólnak a h a r a n g o k . A l a t r o k osztoz­ n a k a megfeszített köpenyegén.

A lelkiismeret furdaló h a n g j á n á t a z o n b a n m é g m á s t is h a l l h a t a leégett m a g y a r . Elszerencsétlenedett, f é l á r v a s á g r a j u t o t t g y e r m e k e i között t á n észreveszi m o s t a legreménytelje­ sebbet, a k i n e k t e g n a p m é g h a m u p i p ő k e mód­ j á r a s a r o k b a n volt a helye. Észreveheti, h o g y m i n d e n g a z d a g s á g , n a g y h a t a l o m , önérzet m u ­ landó, csak a k u l t ú r a örök. A k u l t ú r á t n e m b í r h a t j a le m é g a h á b o r ú s á r k á n y a sem. A k u l t ú r a n e m éghet el, m i n t a v e t é s ; főnix­ m a d á r k é n t megszépülve, m e g n e m e s e d v e mene­ kül m e g a tűzvészből. A nincstelen o r s z á g n a k azért n e m kell koldusbotot v e n n i a kezébe, m e r t m a r a d t k u l t ú r á j a , a m e l y ezentúl pótolja b á n y á i t és v á r a i t . A j a v a i t ó l , kincseitől m e g ­ fosztott nemzet új h ó d í t á s a i t a s z o r g a l m a s a n percegő í r ó t o l l a k r a is bízhatja. Az irodalom, a t u d o m á n y , a költészet és a művészet az, a m i ezent/úl a n e m c s ü g g e d t m a g y a r s á g sors­ m o t o r j a lehet. E z e k a lenézett élesfogú egérkék s z a b a d í t j á k k i t a l á n bilincseiből az oroszlánt. A közömbös v á l l v o n o g a t á s , a m e l y b e n eddig a nemzeti i r o d a l o m n a k része volt, m o s t m a j d csendes csodálkozássá áhít. A k i s betűk át­ mennek, m i n t a fecskerajok a tömlöcfalakon, a dalok átszökdösnek a fellegekkel a h e g y h á t a ­ kon, a z ú j legátusok p e d i g k i f ú r t vándorbot­ j a i k b a n viszik tova a m a g y a r t u d o m á n y t .

E m e l h e t n e k f a l a k a t az, egykori és m o s t a n i Magyarorsizág közé az idegen k e z e k : a delizsáncok m e g t a l á l j á k a g á z l ó k a t a folyókon, a v á n d o r l e g é n y e k á t ú s z n a k a vizén a csillagta­ lan éjszakán, erdők, hágók, o r m o k m e d v e j á r t ösvényein viszik a t a r i s z n y á k b a n az új csitt­ v á r i k r ó n i k á k a t , az új dalokat és új tudomá­ nyokat, a m e l y e k e t az a n y a o r s z á g küldözget rabgyermekeinek.

Ének a végekről. H a l l o t t á t o k m á r a felvidéki h a r a n g o k a t ? M i l y e n m á s k é p e n szólnak a h a r a n g o k a Fel­ vidéken, m i n t az A l f ö l d ö n ! K ö z é p k o r i a s csen­ g é s ü k b e n t ö r t é n e l m i zenekarok szólalnak meg, kifinomodott h a n g j u k r a mindenféle látomán y o k t ű n n e k fel szemeink előtt, az ó-tornyok k ö r ü l eszünkbe j u t n a k h a z á n k históriájából való j e l e n e t e k ; m i n d e n h a r a n g ü t é s e g y va­ rázsló szó, a m e l y csengve, zengve, énekelve m o n d el borongó századokból való története­ ket. A z e m b e r e g y s z e r r e közelebb érzi m a g á t nemzeti históriájához, m i k o r a felvidéki v á r o ­ sok h a r a n g j a i t h a l l j a : ősei is u g y a n e z e n ha­ rangokat hallották, midőn az akkor még új k o c k a k ö v e k e n a t e m p l o m felé lépegettek, ke­ resztet vetettek, felfohászkodtak és u g y a n e z e n h a r a n g o k g y ö n y ö r ű zenéje mellett e l v o n u l t a k a v á r o s falai közül, h o g y i t t h a g y j á k n e k ü n k i z g a l m a s v a g y szomorú t ö r t é n e t ü k e t , egy n e v e t v a g y e g y évszámot a m ú l t időkből. — H a soha­ s e m j u t n a eszünkbe d r á g a l á t o s t ö r t é n e l m i mul­ t u n k : a felvidéki h a r a n g o k s z a v á r a megeleve­ n e d i k m i n d e n iskolai o l v a s m á n y , regény, ta­ n u l t s á g , a m i t h a z á n k történelméből s z í v ü n k b e z á r t u n k . A h a r a n g ö n t ő k t á n több ezüstöt ás

a r a n y a t k e v e r t e k a rézhez, mikor ezeket a ha­ r a n g o k a t öntötték. V a g y t a l á n az ősök lelke, fohászkodása, sóhajtása, öröme belevegyült a h a r a n g o k h a n g j á b a , m i n t e g y örökös vissz­ h a n g ? B á r m i n t m ú l i k az idő, a felvidéki h a ­ r a n g o k m i n d i g a m a g y a r középkorról beszél­ nek, m e r t a k k o r t a n u l t á k m e g az első h a n g o t , a m e l y e t kiejtettek. Az érc-zászlók a t o r o n y t e t ő n p o n t o s a n m u ­ t a t j á k a hegyekből fújdogáló szelek i r á n y á t , a v á r o s h á z á n a pecsétes levelek m e g m o n d j á k , h o g y k i a k i r á l y M a g y a r o r s z á g o n , a v á r o s i ze­ n e k a r , a m e l y néhol bányászok t a r s a s á g á b ó l , m á s h o l zenekedvelő polgárokból a l a k u l : m i n ­ den ü n n e p é l y e s a l k a l o m m a l elfújja a H i m n u s z t vagy a Rákóczit, olyan meghatottsággal, m i n t h a az e g y k o r i m a g y a r k i r á l y s á g m i n d a n é g y f o l y a m a mellől K é s m á r k r a i r á n y o d n a minden figyelem: mily zenedarabokat játszik Szent I s t v á n n a p j á n a t ű z o l t ó z e n e k a r ? Takácsok szövőgépe k a t t o g a téli d é l u t á n kókségébe b o r u l t házikókból, a m e l y szövőszékeken e g y k o r K r i s z t u s u r u n k ingecskéjét szőtték, h o g y ö r ö k k é az t a r t s o n s e g y ü t t növekedjen a g y e r m e k k e l . . . A r a n y m í v e s e k , régiségkereske­ dők, hímzéssel foglalkozó iparosok m a r a d t a k i t t a középkorból, akik oly szerelmesei mester­ ségüknek, m i n t messzi őseik, a k i k a k é t király­ s á g b a n (a l e n g y e l b e n is) megbecsültettók a szepességi ipart. A fensíkon, a m e l y e t a T á t r a merőlegesen h a t á r o l , m i n t v a l a m i o p e r a i dísz­ let : f u r m á n y o s o k n y a r g a l n a k a g r á n i c felé tokaji b o r r a l , bélai borovicskával, vászonnal és felpirul az a r c u k a m e g h a t o t t s á g t ó l , h a m a ­ g y a r n y e l v e n szól hozzájuk az utazó. E z az a t á j , az e g y k o r i szepesi grófság, ahol a lakosok

niólyen megenielintették a k a l a p j u k a t a m a ­ g y a r szó előtt. M i n t h a szegény l e á n y m e n t volna d ú s g a z d a g e m b e r h e z : o l y a n büszkék voltak h a t a l m a s u r u k r a , M a g y a r o r s z á g r a a P o p r á d p a r t j a i n . A k é s m á r k i t o r n y o k csengő, csilingelő, az örökös szélben foszladozott meló­ diájú h a r a n g s z a v a , ó r a ü t é s e a p e r g ő m a g y a r t ö r t é n e l e m s z á m á r a jelezte az elmúló órákat, esztendőket, — m i n t h a a közelben állottak volna a krónikások, akik m i n d e n a l k a l o m m a l feljegyzik a Szepesség h ű s é g é t a g y ö n y ö r ű M a g y a r o r s z á g i r á n t . Szegény l á n y volt ő, aki­ n e k á r t a t l a n s á g a és h ű s é g e a h o z o m á n y a . E h e g y e s háztetők alatti v a s r á c s o s ablakok körül, döngő k a p u b o l t o z a t o k m ö g ö t t o l y a n m a g y a r o k l a k n a k , a k i k életük büszkeségét, létezésük p o m p á j á t , s z í v d o b o g á s u k n a k egészségességét, lelkűknek m i n d e n reménységélt abba a h i t ü k b e vetették, h o g y v a n v a l a h o l egy igen h a t a l m a s , mindenekfölött való m a g y a r állam, a m e l y dicsőséges kezével s ú j t h a t és fel­ emelheti A h i v a t a l n o k - ü n n e p e k e t i t t oly pon­ tosan m e g t a r t o t t á k , m i n t h a a m i n d e n k o r i kor­ m á n y e l n ö k a g g o d a l m a s a n v á r n á a jelentést a k é s m á r k i a k viselkedéséről, a m á r c i u s tizenötödiki n a p c s a k n e m o l y a n ü n n e p n e k számí­ tott, m i n t a k a r á c s o n y , m i n d e n k i a legjobb ru­ h á j á t öltötte m a g á r a a k o r o n á z á s évfordulóján és a v á r o s i notabilitások ősz v a g y kopasz fe­ j ü k k e l m e g i n d u l t a n bólongattak, m i k o r a pol­ g á r m e s t e r a Méze-kertben (rossz idő esetén a k é t k ö v é r asszonyok vendégfogadójában) poha­ r á t F e r e n c Józsefre emelte. A v á r o s h á z a ta­ n á c s t e r m é b e n F e r e n c József képe u r a l k o d o t t t a l p i g olajban, p i r o s h u s z á m a d r á g b a n és mi­ előtt a h a v a s i legelők b é r b e a d á s á r ó l h a t á r o z t a k

volna a lojális szenátorok, t a l á n n é m e l y i k n e k m e g f o r d u l t a fejében, h o g y m i t szólna a ta­ nácsi h a t á r o z a t h o z őfelsége. Ebben a városban minden utcakő, minden cégtábla a boltok fölött, m i n d e n h a n g a p i a r c o n v a g y a gyülekezetben a r r ó l beszélt, h o g y a l e g h a t a l m a s a b b nemzet a világon a m a g y a r , amelyhez t a r t o z n i dicsőséges és jövedelmező állapot. A r o m j a i b a n a n d a l g ó Thököly-vár mö­ gött alföldi d i á k o k t a n u l t á k a leckét, a h á r s f a ­ leveles p r o m e n á d o n k a r ö l t v e s é t á l g a t ó cipcerkisasszonyok t ü n t e t ő l e g és h a n g o s a n fitogtat­ t á k a m a g y a r szót, a k i s v a s ú t i állomáson az esti v o n a t beérkezésekor korzózó hölgyek (a v á r o s b a n e g y e t l e n aszfalttal b o r í t o t t terüle­ ten), a m í g r o p o g v a sétáltak, m a g y a r d a l o k a t dúdolgattak, hogy a szárnyvonal masinisztája szívesen időzött a k é s m á r k i állomáson. Csak messze, a külső u t c á k b a n m a r a d t m e g egy-egy tábla, a m e l y n é m e t szóval emlékezetben t a r ­ t o t t a az u t c a r é g i nevét, kórkedve, büszkén m a g y a r u l beszélt i t t m i n d e n k i , h a a bérkocsi­ sok idegeneket hoztak az állomásról, a t á n c ­ i s k o l á b a n nemzeti öltözetben jelentek m e g a legjobb táncosnők, az öreg boltosok szégyen­ kezve h í v t á k elő fiukat v a g y l á n y u k a t , h a a vevő m a g y a r u l szólalt meg. M é g a v á r o s i dobos is m a g y a r u l p r o k l a m á l t a m o n d a n i v a l ó i t a külső telkeken és csak s u t t y o m b a n m o n d o g a t t a el az ö r e g t ó t o k n a k a n y a n y e l v ü k ö n a proklamáció t a r t a l m á t . É s a l í c e u m b a n keménykötésű, soviniszta, t ö b b n y i r e függetlenségi érzelmű professzorok nevelték az ifjúságot, m i n t h a m e g b í z a t á s u k a t m é g Rákóczi F e r e n c t ő l v a g y legalább is K o s ­ s u t h Lajostól n y e r t é k v o l n a az ifjú szívek fel-

v i l á g o s í t á s á r a . Sehol M a g y a r o r s z á g o n n e m sza­ v a l t á k bensőségesebb meggyőződéssel Vörös­ m a r t y és Petőfi költeményeit, m i n t a líceum önképzőkörében. Csak emlékezzetek, alföldi m a g y a r o k , kik n é h á n y ifjú esztendőtöket Kés­ m á r k o n v a g y m á s szepességi i s k o l á b a n töltöt­ tetek, m i l y r a j o n g á s a és földöntúli tisztelete volt i t t a m a g y a r s á g n a k . N e m z e t e t a végeken m é g n e m i m á d t a k ú g y m a g y a r hozzátartozói, minit itt, hideg, hosszútelű, h a v a s északon i m á d t á k a m a g y a r s á g o t szerény, félig-meddig m o s t o h a fiai, a szepességiek, a K á r p á t f a g y o t és nélkülözést t e r m ő fensíkján. A z esztendő n a g y o b b i k felét m é l y csendességben élte át i t t a l a k o s s á g a fürészporral betömött ablakok mögöttit, félméteres hóval b o r í t o t t háztetők a l a t t A b o r z a l m a s k á r p á t i tél foga a l a t t meg­ r o p p a n t a k a fenyőerdők, m é t e r e s hó b o r í t o t t a a piarcot, a vicinális-vonat n a p o k i g adós ma­ r a d t a pesti újságokkal, idegen h é t s z á m r a n e m érkezett a szép M a g y a r o r s z á g b ó l e t á j r a , á m a diákok bálján, a m e l y e t Vízkeresztkor t a r t a t ­ t a k , a tűzoltó-zlenekiar szinte f á r a d h a t a t l a n u l fújta el s z á m t a l a n s z o r a Rákóczi-indulót, a m e l y r e az ifjúság táncolt s az öregek k ö n n y e s szemmel bólongattak. Most m á r a szélvész fújja a t á r o g a t ó t a Thököly-vár bedőlt a b l a k a i n át.

A peleskei jegyző útján. P a r i s b a n n e m tudják, h o g y a s z a t m á r m e g y e i nemesség atyafiságban, v a g y legalább is k o m a ­ s á g b a n v a n a b i h a r i a k k a l , a szilágyiakkal, aki­ ket m o s t elrekesztenek e g y m á s t ó l iaz új tér­ képen ? Bizonyosan n e m t u d j á k P a r i s b a n , h o g y i t t egy nagjy d a r a b földön e g y m a g y a r család lakik (a h í r e s köznemesség m a r a d é k a i ) , m e r t h a t u d j á k , m á s h o l állították volna fel a h a t á r t . A mostani h a t á r annyira nem számíthat, mint a falusi h á z a k között levő g a r á d (amelyet ezen a v i d é k e n s á r b ó l építenek és góréval, n á d d a l födnek be). A g a r á d o n átbeszélget a szomszéd, m é g a p i p á j á t i s o d a á t füstölteti, áthajlik a l e á n y dereka, átnyúlik! ia kikapós menyecske két t e l i k a r j a , á t p ö r ö g a vénasszony nyelve. Csirke, t y ú k átbúvik, házőrző eb i t t csinálja m a g á n a k az u t a t , a m e l y e n k i u g r i k . . . H á t ilyen az a h a t á r , a m e l y e t a m a g y a r o k és m a g y a r o k közé v o n n a k kelet felé. N e m kell búsulni, h o g y m a g j a vész az atyafiságos érzelemnek, az év­ százados k o m a s á g n a k , testvériségnek. Csak h a d d m o n d j á k P a r i s b a n , h o g y Szilágyban, Bi­ h a r b a n , S z a t m á r b a n ezentúl r o m á n o k l a k n a k . J ó í z ű e n mosolyog ezen. a m a g y a r ember, m i n t h a a d o m á t h a l l a n a a Lidérc-kalendáriomból. K u n d

h a d n a g y ereszkedett e r r e h a d a i v a l , a m i k o r a tiszai n á d a s o k N a g y v á r a d i g t a r t o t t a k , tiszai esíkot fogtak a lápból S z a t m á r a l a t t és a Nyirség, H o r t o b á g y , ecsedi l á p egy s á t o r a l j a bir­ t o k a volt. Á r p á d v a l a h o l a D u n á n t ú l ütötte fel vezéri zászlaját, a h a d n a g y o k a T i s z á n t ú l a saját s z a k á l l u k r a és bölcsességükre k a l a n d o z t a k . U g y a n a z o k a kezek emelték a n y i r s é g i föld­ v á r a t , a m e l y e k a biharit. Századokon á t szapo­ r o d o t t i t t a honfoglaló m a g y a r s á g . Messzire n e m mehetett. N e m engedte a Tisza, a K i r á l y ­ hágó, u g y a n a z o n földön legeltette b a r m á t , épí­ t e t t e házát, az új k i r á l y o k legfeljebb megerő­ sítették a r é g i n e m e s i l e v e l e k e t I t t volt a leg­ erősebb a köznemesség az országban, m e r t min­ den e m b e r a honfoglalásból m a r a d t i t t Még országgyűlést i s t a r t o t t a k . J ó m a g y a r s á g ez, a m e l y m e g m a r a d o t t őseredeti a l a k j á b a n , m i n t a f a r k a s , mely a n á d a s o k a t j á r j a . A férfiak i n k á b b csontosak, szívósak, szárazak, n e m igen elhízottak, m i n t másfelé az Alföldön. Az árvíz­ zel, a l k o t m á n n y a l , honfibúval való küzdelemben m e g s z í j j a s o d t a k a z inaik. K i s t e r m e t ü k k e l , fe­ kete g u b á j u k b a n , m a g y a r o s b u n d á j u k b a n reg­ geltől n a p e s t i g g u g g o l n a k a rázós szekér olda­ lán. Gyalogszerrel is elbaiktatnak n a g y messziségekbe. A nevét m i n d le t u d j a í r n i , m e r t ma­ g y a r nemes. Az u d v a r h á z a k b a n a r r ó l beszél­ getnek, h o g y ősi a l k o t m á n y u n k s z e r i n t minden m a g y a r n e m e s e m b e r e g y e n r a n g ú a királlyal és í g y az új k i r á l y v á l a s z t ó gyűlésen kikiálthat­ n á k a k á r Költsey P á l t k i r á l y n a k , de lehetne a k i r á l y t y u k o d i ember, de s e m m i e s e t r e se kenézlői, m e r t az k ú n m a r a d ó k . A legjobb m a g y a r s á g l a k i k a Felső-Tiszától a Körösig, a m e l y e t most R o m á n i á n a k a k a r n a k

nevezni. A peleskei n ó t á r i u s eleven a l a k b a n jár­ kol i t t n a p j a i n k b a n is az eldugott falvakban. A m a g y a r h i s t ó r i a i a r c o k lépten-nyomon feltü­ nedeznek e l ő t t ü n k a n á d d a l fedett h á z a k b a n . Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szat­ m á r i h e t i v á s á r o n , Rákóczi-arculatú férfiak egy­ k e d v ű e n nézik a t o r n á c r ó l a kocsin u t a z ó küz­ delmét a k e r é k a g y i g érő s á r r a l a z öregebb e m b e r e k az én g y e r m e k k o r o m b a n m é g fésűt viselnek a h a j u k b a n , a k á n t o r o k A r a n y J á n o s p i p á s k á n t o r a i és „nemes, nemzetes és vitézlő" p r e d i k á t u m o t v é s n e k a fejfára, m e r t a temető­ ben ez a divat. M a g y a r s á g , a m e l y századóveken á t e g y e t l e n férfias örömét az a l k o t m á n y o s har­ cokban, k ö v e t v á l a s z t á s o k b a n élte, h a épen n e m volt h á b o r ú . M a g y a r s á g , a m e l y b e n legerőseb­ ben élt a jogérzet, amely m i n t h a a honfoglalás óta m a r a d t v o l n a i t t e tájon. E z t a m a g y a r s á g o t a k a r j á k elszakítani az anyaországtól, a m e l y n e k „első foglalásból" való földjei feltalálhatók min­ den h a t á r b a n , a h o n n a n a legtöbb n e m e s e m b e r t m u t a t t a k i az e g y k o r i n ó g r á d i levéltáros, N a g y I v á n . A h o l m i n d e n e m b e r ügyvéd, politikus születésénél fogva, a m i k o r a legénytoll k i ü t ö t t állán. I t t a k a r j á k elhitetni a v i l á g g a l , h o g y N a g y - K á r o l y n á l végződik M a g y a r o r s z á g . (A n y í r s é g i e k n e k m i n d i g szerencséjük volt. Még a Tisza is j o b b a n á r a d t a Szamos felé.) A köd, a m e l y í g y télidőben e g y ü t t füstölög a k é m é n y e k f o g h a g y m á s - f ü s t j é v e l : d a r a b időre e l t a k a r h a t j a előlünk az a p r ó falvakat, a kétm e g h á r o m s z á z esztendős é v s z á m o k a t a ház­ tetők k é m é n y e i n , a történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereket, a k i k oly bölcsek és ta­ pasztaltak, m i n t h a B o c s k a y óta élnének egy­ folytában és m á r s e m m i n sem csodálkoznak,

semmitől s e m félnek, m e r t századokon á t meg­ ismerhették n e m z e t ü k e t . . . A dér, a fagy, a hó, a m e l y erős télen j á r h a t a t l a n n á teszi errefelé az u t a k a t , h o g y a vendégszerető g a z d a az orrossal k é n y t e l e n ö n m a g á t felköszöntem jóra­ való v e n d é g h i á n y á b a n , m a j d e l m ú l i k ; elindul­ h a t a h í r e s jegyző G v a d á n y i o r s z á g ú t j á n ; Bes­ s e n y e i összeomlott k ú r i á j á n nemcsaki az éjféli k í s é r t e t j á r á s b a n h a n g z i k m a g y a r szó és a szat­ m á r i p i a r c o n a j é z u s t á r s a s á g b e l i a t y á k ismét s é t á l n i viszik a kis m a g y a r fiúkat, a k i k e t i t t a legnagyobb g o n d d a l nevelgettek. — M á s k o r is volt tél, m á s k o r is e l m a r a d t a postakocsi, a n a g y h a v a k b a n h e t e k i g élte a m a g a elgondol­ kozó, tűnődő életét a falusi m a g y a r , a m i k o r bibliát v a g y H o r á c i u s t olvasott. E z a tél t a l á n hosszabb lesz, m i n t a r é g i teleki. De egyszer felszáll a köd a fehér n á d a s o k felett, a lápokon k i n y í l i k a sokszínű flóra, a k a n y a r g ó ország­ úton^ a feszület m e l l e t t p e r e g v e elhajt e g y k ö n n y ű szekér, a m e l y r ő l kis g u b á s ember u g r i k le a h í r r e l : m e g i n t csak M a g y a r o r s z á g va­ g y u n k . . . T a l á n m i r e a fecsegő n y í r f á k ezüst pecsétviaszkot ü t n e k üvegzöld leveleikre, t a l á n m i k o r a búskomoly, vén, e m b e r k é p ű fűzfák a folyók p a r t j á n hosszú u j j a i k r a finom csipkét szednek, m i r e az á r a d ó vizek elviszik az em­ berek rossz i n d u l a t a i t . . . a k e r e s z t ú t r a n a p r a ­ forgót ültetnek, m e r t ő m u t a t j a a v e g y e s n y e l v ű vidékeken a m a g y a r falvakat. Az emberek meg­ dörzsölik a s z e m ü k e t : — Milyen rosszat á l m o d t u n k !

A nemzet lelke északkeleten. Északkeleten, ahol a hegyszorosokat m u t a t j a a térkép, a m e l y hegycsúcsokon át e g y k o r a m a g y a r o k b e v o n u l t a k a t u r u l m a d á r u t á n és h e g y h á t r ó l , őserdőből, tlörtlénelmi völgyekből lefelé ereszkednek, m í g a tokaji Kopasz-hegy o r m á r ó l m e g p i l l a n t j á k a k a n y a r g ó Tiszát, a m e l y oly szeszélyesen fut a síkságon, m i n t h u l l á m a i között a j ó k e d v ű m a g y a r h a l : a kecsege, m e g p i l l a n t j á k a tiszai n á d a s o k o n t ú l elterülő Kanalánt, a folyókkal n é g y s z ö g e k r e osztott A l f ö l d e t . . . északkeleten, az ázsiai ú t o n r a b s á g b a v e t e t t t e s t v é r e i n k v á r j á k a szabadu­ lást. S á t o r a l j a ú j h e l y e n t ú l lakó m a g y a r s á g , a békében is legszegényebb m a g y a r s á t o r a l j a : idegen i g á b a n nyög, m e r t g a z d a g testvérei h á b o r ú t kezdtek. M i n t h a a m o s t o h a g y e r m e k fizetne az édesgyermeki a d ó s s á g á é r t . U n g v á r , M u n k á c s , Eperjes, M á r a m a r o s s z i g e t , a m e l y helyek a m a g y a r történelemnek m i n d i g a bá­ natos, veszteségteljes l a p j a i n s z e r e p e l n e k ; — i t t v o l t a k „Rákóczi földjei", a h o n n a n elmenti m i n d e n épkézláb ember, a m i k o r a g a z d a fegy­ v e r t fogott (a vonait ma is körülbelül e g y ó r a hosszáig i r a m o d i k népmondák, legendák, r e g é k tájképei között, az egykori Rákóczi-birtokon) :

az eperjesi h a v a s háztetők, a j a n u á r b a n hóv i h a r o s piarc, az öreg t e m p l o m m á r l á t t á k Karaffát, de l á t t á k a b r a n y i s z k ó i csatába far­ s a n g i bálból h a d r a k e l ő h o n v é d t i s z t e k e t ; a ga­ líciai piócák ennek a szegény n é p n e k s o v á n y l á b s z á r a i b a k a p a s z k o d t a k először és a világ­ h á b o r ú hitregéhez hasonlatos k á r p á t i h a r c a (amikor m é g a nemzet lelke harcolt, hisz területét, t e s t é t védelmezte 1914 borzalmas telén D u k l á n á l és a t ö b b i hegyszorosoknál), ezen a tájon gázolta m é g i n k á b b a sze­ génységbe a földhöz r a g a d t népet, — szinte a t ö r t é n e l e m könyvébe kell felírni, h a e g y falusi gazda disznót ölhetett ezen a t é l e n . . . Ungvár, Munkács, Eperjes, Máramarossziget: a m a g y a r s á g történelmi kálváriájának imádkozó-lépcsői. T á l á n m o s t j u t o t t a k a krisztusi k á l v á r i a legutolsó stációjához, m i d ő n az tör­ t é n i k velük, a m i ezer esztendő előtt sohasem, végleg elszakítani a k a r j á k a n e m z e t lelkét a nemzet testétől, középkori kegyetlenséggel és eszeveszett h a t a l m i e r ő s z a k k a l t é p i k k i az it­ teni m a g y a r o k szívét a gyűlölet tüzes h a r a p ó ­ fogóival, m i n t h a K a r a f f a ítélkezne n a p j a i n k ­ ban is az eperjesi piarcon, G i s k r a h o r d ó v á r a i rejtőzködnének a h e g y i u t a k melletlt... de n i n c s többé M á t y á s , a k i t v á r h a t n á n a k . Északkeleten, ahol az őserdőkben az ezer­ esztendős f á k n a k az a l k o n y i h o m á l y b a n olyan a l a k j u k van, m i n t h a fiatalkorukban megcsodál­ t a k v o l n a (terhes ifjú asszony m ó d j á r a ) egy m e d v é r e vadászó Á r p á d - k i r á l y t , a k i n e k a r c a a fa kérgébe vésődött, n a p j a i n k b a n is i r t j a a fát a r u t é n , de visszhangos fejszecsapásai többé n e m v o n j á k szemeink elé a t ö r t é n e l m i képeket, a m i k o r a honfoglaló m a g y a r o k n a k , a

k é t k e r e k ű szekereknek, táltosok fehér lovának, ázsiai, h o s s z ú f a r k ú lovakon érkező h é t sátor­ a l j á n a k v á g t á k az u t a t ezek a f e j s z é k . . . Északkeleten, a h o l a Tisza f o r r á s a i ú g y bugyg y a n t a k ki a hegyekből, m i n t a gazdag, vér­ bőséges m a g y a r s á g n a k v é r h u l l á m a i , a m e l y e k kelettől délig m e g t e r m é k e n y í t i k a z o k n a k a földjeit, a k i k e g y k o r a Tisza futását, v a k m e r ő z u h a n á s á t követték i t t a h e g y e k között, h o g y T o k a j n á l v é g r e ráeszméljenek a j ó s l a t ígéret­ f ö l d j é r e . . . északkeleten a hegyoldalról legör­ dülő t u t a j s á p a d t a r c ú m e n e k ü l ő m a g y a r o k a t hoz a b o r ú s éjjeleken, a h a r s o g ó jégtorlaszok között, a k i k n e k p a n a s z o s s z a v a ú g y hangzik, m i n t v a l a m e l y h i s t ó r i a i monda. N é h á n y h ó n a p előtt is j ö t t e k közénk m a g y a r o k , a k i k a hidegedő T i s z á n csónakon v a g y úszva keltek át, — Zabölch vezér átkelő helyén, Kenézlőnél m u ­ t a t t a az á r a d a t a s ű r ű éjszakában az u t a t a m e g m a r a d o t t M a g y a r o r s z á g felé, — á m d e most, jégzajláskor, csak a t u t a j t u d eligazodni a m a g y a r t e r ü l e t felé, a t o k a j i v a s h í d alá. Északkeleten, a h o l e g y k o r U n g v á r fénylő l á m p á s a i , G y ö n g y ö s s y - t á r s a s á g b e l i írói, a m á r a m a r o s s z i g e t i nemzeti színművészet v á n d o r apostolai, ősnemes birtokos u r a k ismeretségei v i d á m í t o t t á k az u t a z á s t ; a h o l a p e s t i d é l u t á n i g y o r s v o n a t éjfélkor elérte a z o r s z á g h a t á r t , az állomásokon medve-vadász b u n d á k b a n v á r t á k a v o n a t o t A n d r á s s y a k , Majláthofc és a perben y i k i v a d á s z a t o k o n oly m e g h a t o t t s á g g a l em­ legették a messze elterülő M a g y a r o r s z á g o t , m i n t Széchenyi és W e s s e l é n y i k o r s z a k á b a n emlékeztek m e g a m a g y a r H a z á r ó l ; ahol a falvak bocskoros n é p e kiegyenesítette m u n k á ­ tól m e g g ö r n y e d t derekát, h a magyarnak nevezte

öt a szolgabíró, adóvégrehajtó, csendőr, a k i v e l dolga volt ebből a t ü n d é r i , g y ö n y ö r ű , h a t a l m a s M a g y a r o r s z á g b ó l ; a h o l a v á r o s o k ú g y fénylettek, m i n t egy-egy k i s B u d a p e s t , a p e s t i mű­ veltség, divat, irodalom, művészet a f á r a d t ha­ társzéli v o n a t o n ú g y érkezett idáig, m i n t a k á r az i n d i a i g y a r m a t o k r a a londoni párfőm; ahol m é g á l l a n a k a multszázadbeli ú r i m a g y a r s á g kastélyai, u d v a r h á z a i , a m e l y e k b e n p i r o s b a és a r a n y b a k ö t t e t i k a m o d e r n m a g y a r könyveket, m i n t e g y k o r őseik K i s f a l u d y Regéit, a k a s s a i vagy eperjesi z á r d á k b a n n e v e l t kisasszonyok egy sohasem l á t h a t ó m a g y a r költőért rajonga­ n a k , a pesti s z é p i r o d a l m i ú j s á g o t (a N y u g a t o t ) e g y k o r l o v a s e m b e r r e l k ü l d t é k e g y i k faluból a m á s i k b a , feldobogott a szívük, h a e g y neveze­ tesebb m a g y a r p o l i t i k u s m o n d t a el beszédét a v á r o s i p i a r c o n ; ahol a nemzet lelke ú g y értel­ mezte a m a g y a r állameszme fogalmát, m i n t h a még mindig Árpád-királyok parancsolnának B u d á n , v a g y legalább is felsővadászi Rákóczi F e r e n c függesztené a l á a m u n k á c s i v á r b ó l mélabús tekintetét beláthatatlan birtokaira. Északkeleten: a n e m z e t lelke l a k o t t A fenyőóriásoktiól őrzött t ö l g y e r d ő k b e n a h i t r e g e csoda­ s z a r v a s a n y a r g a l t holdfényes éjjeleken, a z ung­ v á r i pincék k o r m o s f a l á r a bujdosó k u r u c o k n e v e volt felírva, az „ u n g h i b e r k e k " az idegén h a t a l o m elől „rejtezkedő m a g y a r o k a t " t a k a r n a k és m é g a szél s e m á r u l j a el őket, a m á r a m a r o s i m a g y a r g y é m á n t fénylett az e m b e r e k tekinte­ tében, h a M a g y a r o r s z á g r ó l beszéltek! és a m a ­ g y a r h a t ó s á g fülön fogta az orosz a g i t á t o r o k a t h a átszökdöstek a h a t á r o n . Kérdezzétek m e g őket a k á r n a p j a i n k b a n is, a m o s t o h a m a g y a r u r a l o m után, a m e l y v á n d o r b o t o t n y o m o t t a ki-

vándorlók kezébe: m a g y a r o k a k a r n a k m a r a d n i v a g y egyebek? — Én t u d o m , h o g y ez az ország­ rész felordítana, m i n t a megsebzett m e d v e a rengetegben. M a g y a r , m a g y a r a k a r i t t lenni mindenki. Ha j á r n a k kísértetek, a k k o r ez az északkeleti M a g y a r o r s z á g éjfélenkint telve v a n a vissza­ j á r ó n e m z e t i lélek búskomoly, s o h a el n e m felejthető kísérteteivel. A hósapkás hegycsú­ csok a v i h a r z ó széllel átkiabálják e g y m á s n a k , 'hogy mi ú j s á g M a g y a r o r s z á g o n , m i n t a pász­ t o r k ü r t ö k felelgetnek a h a v a s i legelőkön.

Tiszántúl. A v a d l u d a k m á r kelet felé szállnak, m i n d hosszabbodik a n a p j á r á s a az égboltozaton, e g y i k h a t á r b ó l a m á s i k b a ér az a láthatatlan, k i s dobos, a k i v i d á m szóval szerte hirdeti, hogy m á t ó l fogva s z a b a d megszólalni az énekes ma­ d a r a k n a k a m a g y a r népmesékből való hang­ j a i k o n , a füzesből á t f ü t t y e n t e n e k a szőke folyón t ú l r a , az akácosba, a fekete földről a h o m o k r a ; lehelet-finom á g ú n y í r f á k n a k , meglapuló, ijedt d ű l ő u t a k n a k , elnémult, elcsodálkozott t a n y a ­ házaknak, alig látható árnyékú tornyoknak, (mint a h a t á r csőszeinek,) á m u l ' szélmal­ m o k n a k , az i m é n t i tél b ú v á b a n - b a j á b a n elkese­ r e d e t t mezőknek, szótalan h i d a k n a k , elbujdo­ sott tekintetű, elásott k e d v ű m a g y a r o k n a k m o n d j a m e g a folyón á t h a n g z ó k u r j a n t á s , h o g y szabad m á r a m a d á r m a g y a r füttye a rekettyésben, költhet a r u c a a kenézlői n á d a s o k b a n , k a r é j b a fogózhatnak a g y e r e k e k a pázsiton, h o g y ősi t a v a s z i d a l a i n k a t énekeljék, sujtásos m a g y a r szóval k á r o m k o d h a t a télből ébredező öreg e m b e r a n á d a s h á z eresze alatt, k i á s h a t j a a föld alól áldott j á r á s ú ekéjét, b o r o n á j á t g a z d a ; kimerészkedhetik a mezőre Szűz M á r i a leánya, a m a g y a r menyecske, megszólalhat a Rákóczi­ h a r a n g , feldoboghat a szív a m a g y a r zsoltár-

b&n, m u t a t h a t j a a m á s n a p i szép időt az esti felhő, á l t a l m e h e t a Tiszán holló a fiához, mát­ kájához a j e g y b e n j á r ó , a n y a a lányához, mézes­ kalácsos a t a v a s z i v á s á r r a , g y a n t á z h a t a falu­ végi c i g á n y o l y a n nótákhoz, a m e l y e k eddig tilosak v o l t a k ; n e m f ü t t y e n t az őrszem golyója a h u l l á m felett az éjszakában, m i d ő n a révé­ szek h a l k k a l m e g i n d í t j á k a csónakot a túlsó p a r t felé, a t o k a j i v a s h í d o n k e d v é r e sípolhat a masiniszta, a m i d ő n az ú j r a viszontlátott Ma­ gyarországba á t m e g y . . . Az énekes m a d a r a k elzengik a t a v a s z i dalai­ k a t és a t ü n d é r i f u r u l y á z á s t m i n d e n t e r e m t e t t lélek m e g t a n u l j a egyszeri h a l l á s r a . A rejtőz­ ködők, a kemence mellé bújtak, a p a d l á s o n üldögélők, a v e r m e k b e n virrasztók, az idegen k a t o n á k lépteire figyelő álmatlanok, az elsöté­ t e d e t t k e d v ű hazafiak, a bátorító mesemondás­ b a n megöregedettek, a messzi idegenbe mene­ k ü l t e k e g y s z e r r e megértik, h o g y t a v a s z o d i k a T i s z á n t ú l h a j n a l i ködbe, v í z i - p á r á b a b o r u l t me­ zőségei f e l e t t ; a tétlenségre ítélt kocsikerekek és u t a z á s i k e d v e k n a g y o t n y ú j t ó z k o d v a fel­ ébrednek a gonosz v a r á z s l a t b ó l ; a reggeli kiál­ t á s bizakodva keltegeti a túlsó p a r t o n éjsza­ kázó r é v é s z l e g é n y e k e t ; a k á n t o r o k megköszö­ r ü l i k elnémult h a n g j u k a t a h á l a a d ó istentisz­ telethez ; a mélázó szabolcsi f ö l d v á r b a n meg­ m o z d u l n a k a föld a l a t t rejtőzködő honfoglaló s a r k a n t y ú k , k a r d o k , r é g i vasak, m a g y a r o k ta­ lálják m e g őket, h a a föld színére b á t o r k o d n a k ; a délibáb a H o r t o b á g y o n többé n e m m u t a t el­ lenséges k a t o n á t a felhők között; és a csillagok szeretettel p i l o n g a t n a k a l á r é g i p á s z t o r a i k r a , kerülőikre, fehér g u l y á i k r a , a m e l y e k e t ú j r a át­ hajt csordásuk a n a g y vizén. A t a n y a i komon4

dórok a régi h a n g j u k a t veszik elő, midőn a hold merőlegesen áll a t á j felett, a vándor­ legényt m a g y a r u l szólítja m e g a csendőr az országúton, a c s á r d á k b a h a n g o s szóval n y i t be az utazó, a földesgazda r e m é n y k e d v e számolhat a l k o n y i s é t á j á n földjei felett, a dohányos kocsik e l i n d u l h a t n a k a s á r o s o r s z á g u t a k o n és a p a p o k megint prédikálhatnak templomaikban harsogó m a g y a r szóval a m a g y a r s á g örökéletéről. A tiszai n á d a s o k m á r zöldülnek, a m e g g y f a és b a r a c k f a alig v á r j a , h o g y m e g m u t a s s a a n a p s u g á r n a k g y ö n y ö r ű h a j a d o n s á g á t , n a p r ó l - n a p r a későbben száll le az esti köd a vizes mezőkre és az ú j ­ hold h i v o g a t ó l a g m u t a t k o z i k az égboltozation, m i n t h a a g a z d á t h í v n á á l o m b a m e r ü l t földjei felébresztéséhez. A k i s falusi temetőkben meg­ m o z d u l n a k a régi, i d e g e n ő r j á r a t o k elől elbuj­ dosott kísértetek, nemzeti m u l t u n k dicsőségéről m o n d a n a k t a n í t á s t a falusi mesterek, ismét lát­ szik a k ú t á g a s a kitavaszodó messzi legelőkön, h e t y k é n d u r r a n a n y á j ő r z ő ostora, a kovács­ m ű h e l y b ő l messzire cseng a k a l a p á c s h a n g j a , a m i n t a z utazók lovait p a t k o l j á k , a falusi bak­ t e r t o v á b b kiáltja a m a g a százesztendős mon­ d a n i v a l ó j á t az éj csendjében és az ú t m e s t e r kipödrött bajusszal t a r t szemlét a lerongálódott m e g y e i u t a k felett. F é l i g elfelejtett nóták, zu­ golyba húzódott k e d v e s emberek, évfordulók és névnapok, r a b s á g r a ítélt d r á g a l á t o s hazai han­ g u l a t o k és szokások t é r n e k vissza. Messzi f ö l d r ő l . t é r m e g a régen l á t o t t t e s t v é r és a n é m a ölelésben k i m o n d h a t a t l a n fájdalom és öröm. (A megszállás után.)

Utazás Európa legszegényebb népei között. E u r ó p a legszegényebb népéről, az oroszm a g y a r o k r ó l , m á s n e v é n : r u t é n e k r ő l szól e z az í r á s . H í v j á k m é g ezt a n é p e t : kisoroszuak is, az ő n y e l v ü k ö n e z : ruszin-nek h a n g z i k ; külföldön uher-nek (magyarnak) m o n d j a ő m a ­ gát. N e v e t e h á t v o l n a elég e n n e k a népnek, a m i m á r j ó c s k á n jellemzi szegénységét. A milliomos E s t e r h á z y n a k sohasem kellett különösebben megjelölni m a g á t . D e a z e g y k o r i szegény k u r t a nemes f e l r a k t a n é v j e g y é r e összes v a l ó d i s köl­ csönzött p r e d i k á t u m a i t . A r u s z i n n é p a z o n b a n n e m h i v a l k o d i k szár­ m a z á s á v a l , a tudósok v i t a t k o z n a k felette. Ö sze­ gény megelégszik e n a g y v i l á g legkisebb címé­ vel, a m e l y m é g az e g y k o r i tisztelt címnél is kevesebb m a E u r ó p a n a g y s á g o s u r a i e l ő t t : szívesen, boldogan nevezi m a g á t : magyarnak. E z a n é p büszke a r r a , h a m a g y a r n a k m o n d j á k ; közmondása, e l r a g a d t a t á s a , dicsérete, h a vala­ kire azt m o n d h a t j a : — Olyan, mint egy magyar. A ruszinok földjén v a n legközelebb az I s t e n a néphez, m e r t messze v a n tőle a „király". Az I s t e n b e n v a l ó h i t t a r t j a a lelket századokon

át a n é p b e n ; száz évek m ú l n a k el s ő m i n d i g v á r j a a jobb esztendőt, a m e l y bizonyosan el­ következik. A d d i g is megelégedetten, csendben, j á m b o r a n éldegél, m i n t h a kiveszett volna lel­ kéből m i n d e n gonosz i n d u l a t a s a n y a r g a t á s ­ ban. A legszelídebb n é p ez. Á b r á n d o s , álmo­ dozó, boldogan böjtölő. Csak m e g kell nézni e g y igazi r u s z i n n a k a jóságos szemét, i n d u l a t , dac n é l k ü l i a r c á t , b á r á n y s z e l í d h o m l o k á t ! E z a faj n e m képes a gonoszságra. Igaz, h o g y él­ hetetlen, igaz, h o g y g y e r m e k m é g n a p j a i n k b a n is a megvénült, cinikus, e l k o r h a d t népek kö­ zött, igaz, h o g y a szenvedések, embertelen nyo­ m o r ú s á g o k a l á z a t t a l v o n u l t a k el f e l e t t e : de épen ezért) övé a jövő. E z az egészséges, sze­ génységében boldog, egyszerűségében bámula­ t o s a n megelégedett n é p egyszer m é g h a l l a t n i fog m a g á r ó l , ö a n n a k a kisorosznak az egyenes leszármazottja, a k i r ő l azt í r j a Csehov, a leg­ n a g y o b b orosz író, h o g y : e g y k o r beszélni fog r ó l a az egész világ. M i n d e n n e m e s e m b e r i tu­ lajdonság megtalálható a magyar-oroszban. Szeretni s e n k i s e m t u d úgy, m i n t ő. H ű s é g é t századok óta k i p r ó b á l t a mostoha­ apja, a m a g y a r . N a g y bűnök, árulások, gazságok n e m terhe­ lik e n n e k a k i s n e m z e t n e k a lelkiismeretét. E m e l t fővel á l l h a t a népek ítélőszéke előtt, ö n e m b á n t o t t senkit, n e m n y o m o r g a t o t t , kín­ zott, rabolt k i szomszédot. M i n d i g szegény volt és s o h a s e m á h í t o t t a a másét. Sziklás hegyeihez, k o m o r teleihez, fénylő folyóihoz és m é g fénylőbb tavaszaihoz ragaszkodott. K i s földecskéjét a t e n y e r é v e l védelmezte, m i n t kisdedét. Val­ l á s a ellen n e m vétett. A börtönöket alig isme­ rik a r u s z k á k t a r t o m á n y á b a n .

L á s s u k közelebbről e népet, a m i n t n é h a út­ közben megnézegettem őt régebbi u t a z á s a i m ­ ban.

E u r ó p a á r v á j a , M a g y a r o r s z á g mostohagyer­ meke, a m a i r u t é n vidék földrajzilag KözépE u r ó p a legszebb t á j a i közül való. A z orosz költő (Lermontoff) a v a d K a u k á z u s r ó l világ­ h í r ű m ű v e t í r t . A m i r u t é n v i d é k ü n k szépségé­ ben hasonlatos a m u s z k a K a u k á z u s h o z , á m d e a n a g y v i l á g keveset t u d e helyről, ahol a Tisza ered, a m á r a m a r o s i só terem, ahol legzordabb a K á r p á t , hosszú, alig elviselhető a tél, aszú n y á r s o v á n y k e b l ű földet fonnyaszt, m e d v e bőg a r e n g e t e g b e n és közel az o r s z á g h a t á r h o z fénylő k i s v á r o s , egy második k i s B u d a p e s t csillogtatja l á m p á s a i t , U n g v á r nézegeti m a g á t az U n g folyóban. Ahol a P o p r á d elbúcsúzik M a g y a r o r s z á g t ó l , hogy a r é g i történelemben Gácsországnak ne­ vezett Galíciában folytassa robogó ú t j á t : otfl v a n a r u t é n s é g legészakibb h a t á r a . A t é r k é p P o p r á d - R e m e t é n e k nevezi a határközséget. A K á r p á t i t t a z égbe nyúlik, sasok útja, t u r i s ­ t á k szédülete, m i n d e n n a p i j á r á s k e l é s e a szepesi furmányos-szekereseknek, akik a P o p r á d völ­ gyéből itt vitték ki a vásznat, b o r t az e g y k o r i lengyel városokba. E z e n a vidéken m i n d e n utánozza a h e g y e k növekedését. A fenyő h o s s z ú r a n y ú l i k , h o g y a hegyek á r n y é k á b ó l n é h a m e g p i l l a n t s a a n a p ­ s u g a r a t . A férfiak szálasak, megtermetttek, m i n t a fenyőfa, a m e l y e t ú g y fuvaroznak, m i n t h a á g y ú t vinnének. A fenyőfa-szállító szekérnek elől v a n két kereke, a z t á n hosszan n y ú l i k a 1

fenyő szála, m í g a végesre i s m é t k é t kereket köt a fuvaros. Ezek a hosszú, n y i k o r g ó szekerek j ö n n e k lefelé százesztendők óta a K á r p á t - h e g y ­ ségből. A k i s t e r m e t ű hegyilovak, n é h a m é g a t e h é n k é k is, csodálatos s z o r g a l o m m a l v o n j á k a nehéz t e r h e t E g y i k szekér követi a m á s i k a t , m i n t a k a l e n d á r i u m b a n a napok. A fenyőfa­ v á g ó késő vénségéig m e g m a r a d a m e s t e r s é g e mellett, h o g y h a l á l a u t á n á t a d j a mesterségét a fiának, aki a z u t á n u g y a n c s a k n e m tesz egye­ bet, m i n t fenyőfát szállít a hegyekből. A hegy­ s é g felett n y o m t a l a n u l m ú l n a k az évszázadok. Az erdők észre s e m veszik, h o g y az e m b e r e k fejszével vagdossák. N y i k o r o g a hosszú szekér. K i d ő l n e k a fák, m e g h a l n a k a favágók. D e min­ dig t e r e m új fa és új ember, aki a fát k i v á g j a . H a felfelé h a l a d s z a P o p r á d völgyében, e g y ü t t a folyóval, felfelé, s z á m t a l a n faszállító szekérnél találkozhatsz a m a g a s r a k a n y a r g ó országúton. A lovak csengői messzi. 31 jelent­ keznek az ú t k a n y a r u l a t o k n á l . K e s k e n y az or­ szágút. A hegyek között k o r á n sötétedik. N a g y messziségből, m é l y völgyből pislog i d á i g e g y kis v ö l g y i falu mécsese. T á n a g a z d á t v á r j á k haza, a k i elment fát v á g n i a h e g y e k közé. A lovak csengői l a s s a c s k á n közelednek, nagyo­ k a t n y i k o r o g a kerék, a m e l y eszi a kocsikenő­ csöt a h e g y i úton. N é h a m é g h o l d v i l á g n á l i s mennek, mendegélnek a fenyőfás szekerek. A fenyőtörzsek n y u g o d a l m a s a n feküsznek a kerekes r a v a t a l o n . Bevégezték életüket fenn a hegyen, szemközt néztek ezer h i d e g széllel, vadállat-kedvű v i h a r r a l , á l l t a k a felhők bal­ j ó s l a t ú á r n y é k á b a n , v i l l á m kísérteties zengésében, h a l á l o s dermedtségében a hosszú télnek, patakcsörgésében a t a v a s z n a k .

A r u t é n e k f á j a : a fenyőfa. Ez a s u d á r , szép­ séges, délceg fa borítja a r u s z i n o k földjét. A völgyekben gyermekcipőben j á r , bokor, cserje, törpefenyő a l a k j á b a n zöldül, m í g fenn a h e g y e k k ö z ö t t : a hősök v i h a r o s , m o g o r v a , m a g á n y o s életét éli a fenyőóriás. Sötétzöld szoknyájában, hideg, h e g y e s levelével, s z á r a z g a l l y á v a l , m a d á r h a n g t a l a n sűrűségeivel, belát­ h a t a t l a n rengetegeivel végig benövi a K á r p á t ­ hegyláncot. Kőből, sziklából t e r e m , g y ö k e r e i t mólyen és messzire küldi, h o g y t á p l á l é k á t meg­ szerezzék a széllel vívódó k o r o n á n a k ; m i n d tá­ v o l a b b r a fut a z e m b e r l a k t a vidékektől, a hegy­ vidék lemondó remetéje, életéről a l i g t u d u n k , de h a l á l á b a n g y o r s a n ellobogó l á n g j á v a l , p i r o s melegével, h i r t e l e n tüzével m i n d n y á j u n k n a k jó ismerőse. O l y a n hevesen szereti a tüzet, m i n t a szűz a s z e r e l m e t Tisztasága, hűvössége, ma­ g á n y o s s á g a a l a t t vészes szenvedély lakik, old­ h a t a t l a n v á g y a a tűz i r á n t M i n t h a a fenyő­ fában, a m e l y a legtovább őrzi a tél h a l o t t ha­ vát, viseli a h i d e g évszak dermesztő köpenye­ gét, a fenyőfában egy szenvedélyes szív lakna, a m e l y alig v á r j a , h o g y e l h a m v a d h a s s o n az egész életében nélkülözött hőség k a r j a i között. Sokszor ü l t e m k á l y h á m n á l , a m e l y b e n vete­ kedve, r o h a n v a s e m m i s ü l t e k m e g a fenyők ha­ sábjai. E l g o n d o l k o z t a m e h i d e g t e r e m t m é n y e k t ű z i m á d a t á n . Oly n a g y l á n g o t gerjesztenek, m i n t a szegények szívei, amidőn egyszer r á j u k s ü t a z élet melegsége. A m e r r e a r u t é n e k l a k t a vidék fekszik, min­ d e n ü t t fenyők védelmezik a h e g y e k csontos, köves h á t á t . K ö z ö t t ü k vonul az országút, le­ b á t o r k o d n a k a f a l v a k h a t á r á i g , sötét rengete­ geikben b á r s o n y - p u h á n őrzik m e g a talajt, az

évről-évre e g y m á s r a hulló m a g o k a t , g a l l y a k a t , leveleket. A szerzetesi csend, a m e l y az erdőben honol, messzire visszhangozza a fejsze h a n g ­ j á t O l y a n k o r az egész erdő figyelni látszik, a m i n t favágók kezdik m u n k á j u k a t az erdő­ szélen s a n a g y fák p a n a s z t a l a n u l dőlnek le a földre, a m e l y n e k érintését azelőtt sohasem ismerték. I t t h ú z ó d n a k a r u t é n v i d é k legészakibb részén (hol a P o p r á d folyó M a g y a r o r s z á g o t elhagyja), azok a m é l y erdőségek, a m e l y e k s ű r ű b b e k a B a k o n y n á l , n e m e s e b b e k Svájc fáinál, d ú s a b bak, m i n t a K a u k á z u s k o p á r hegyláncai. B á r ­ m i l y e n m a g o s a k itt a hegyek, a fenyő meg­ hódítja őket. Felkúszik ez a zöld h a d s e r e g az áthághatatlan hegyláncokra. Nyugodalmasan v á r j a a nyolchónapos tél u t á n a r ö v i d k e n y a ­ r a t . G y e r m e k e s örömmel visszhangozza a fu­ v a r o s o k csengetyűinek h a n g j á t , pedl,. azok az ő e l p u s z t í t á s á r a j ö n n e k fel a völgyekből. Bol­ d o g a n lebeg el a fenyőerdők felett a k i s falucs­ k á k n a k h a r a n g s z a v a . O l y a n szelíd a fenyőfa, m i n t az emberek, a k i k ezen a t á j o n laknak.

A r u t é n e k földjének északi h a t á r á n h í r n e v e 3 folyó a P o p r á d , a m e l y körülbelől a „Magos T á t r á b a n " e r e d s i n n e n veszi a z t a csodálatos i r a m o d á s t , h o g y p á l y á j a legvégéig — t ú l Ma­ g y a r o r s z á g h a t á r a i n — m i n d i g felfélé, észak felé t u d folyni. Átlép h e g y e k e t , v á r o s o k a t , vízi­ m a l m o k a t , m i n d v é g i g siet s ú g y öleli m e g az o r s z á g h a t á r t , m i n t h a búcsúcsókot n y o m n a ked­ ves Szepesmegyéje h o m l o k á r a . A n n y i m e s é i n i v a l ó j a v a n ennek a folyónak, h o g y el sem készül vele az o r s z á g h a t á r i g . "Régi

kolostorok á r n y á b a n szalad el, a h o l e g y k o r szakállas barátok, fegyveres szerzetesek szol­ g á l t á k h ű b é r e s u r a i k a t , a lengyel hercegeket. Kedves, színes, m e s e h a n g u l a t ú kisvárosok mel­ lett l a p p a n g , ahol a háztetők pirosak, és k é k e k a női szemek. J u h á s z o k e g y h a n g ú n ó t á i t hall­ g a t j a a h e g y e k között. E g y boldog kis országon szalad át, a m e l y b e n v a s o r r ú bábák, l e n h a j ú lányok, j á m b o r menyecskék m o s s á k r u h á i k a t a h i d a k alatt, k é k k a l a p o s N e p o m u k i Szent J á ­ nosok őrködnek a városvégeken, m i n d e n em­ ber keresztet veti, h a megszólal a h a r a n g s z ó , a kísértetek s o h a s e m j ö n n e k vissza a temetők­ ből, m e r t b ű n n e m t e r h e l i l e l k i i s m e r e t ü k e t Tánciskolák, h a r a n g l á b a k , k u n y h ó k és temetők mellett igyekszik a P o p r á d h e g y m á s z ó ú t j á b a n . E g y j ó k e d v ű v á n d o r l e g é n y ő, a m e l y szívesen m e g á l l m i n d e n vendégfogadó, m i n d e n paraszt­ h á z mellett, a h o n n a n a nép-ének m é l a b ú s dalla­ m a i h a n g z a n a k . K a l a u z o l j a ú t j u k b a n a tollask a l a p ú varázslókat, m e d v e t á n c o l t a t ó k a t , szilva­ á r u s o k a t , v á s á r o s o k a t , a k i k Lengyelországból j ö n n e k és az e g y k o r i k i r á l y s á g pénzeit eldug­ ják tarisznyáikba. H a pedig történelemről kezd m e s é l n i a P o p r á d : G i s k r a cseh rablóról, Rákóczi F e r e n c n y a l k a k u r u c a i r ó l a n n y i mon­ d a n i v a l ó j a van, h o g y n a p e s t i g lehet hallgattat P a r t j a i n hol lengyel fejedelmek, hol m a g y a r királyok uralkodtak. Minden város, minden falu, m i n d e n v á r o m l a d é k messzi néz bele a t ö r t é n e l e m mélyeibe. Szelíd füzesekben szláv melódiáit dúdolja a nép. A t á j k é p e k a fensíkon olyanok, mintiha Oroszországból v o l n á n a k ki­ metszve. A n á z á r e t i szelídség ül a n é p g y e r ­ mekszemében. A P o p r á d j ó e m b e r e k t ő l v á l i k el, a m i k o r v é g r e elhagyja a h a t á r t .

A r u t é n vidéknek h á r o m n a g y o b b v á r o s a v a n : M u n k á c s (székváros), U n g v á r és M á r a marossziget. A többi része falvakból áll, hol j á m b o r egyszerűségben éli életét a j ó r a v a l ó ruszin-nép. A falvak olyan e g y f o r m á k , m i n t a k á r Orosz­ országban. A házak fából épültek, t e t e j ü k szalma, az egyetlen n a g y o b b épület a korcsmárosé. B i b l i a i szegénység és megelégedettség l a k i k a ruszin­ falukban. A z élet m i n d e n n a p i s á g á t a vörös­ b e t ű s egyházi ü n n e p e k váltogatják. A r u s z i n hitbuzgó. Görögkatholikus vallásához h í v e n ragaszkodik. P a p j a i és t a n í t ó i u g y a n o l y a n egy­ szerű emberek, m i n t ő m a g a . A p a p megfogja az eke-szarvát, a t a n í t ó é j s z a k á r a az iskolába köti tehénkéjét s vele együttalszik. Az egyszerű k u l t ú r a hősei i t t a lelkipásztorok s a ta­ nítómesterek. A l e g n a g y o b b e r e d m é n y , a m i t elérhetnek, h o g y í r n i m e g olvasni t a n í t j á k m e g a népet. Az évszázados babonáktól, hegyvidéki népek szokásaitól, gyermekességeitől n e m té­ r í t h e t i el a n é p e t s e m m i ékesszólás. A k o r c s m á ­ ról n e m t u d n a k lemondani. A dermesztő telek, csontigjáró hidegek, az életinek e g y h a n g ú s á g a i szinte természetszerűleg m e g k í v á n t a t j á k e nép­ pel az alkoholélvezet m á m o r á t , melegét, felej­ tését. M i n d e n tiszteletet m e g é r d e m e l az anti­ alkoholisták bölcs prédikációja, de a ruszin­ n é p n e k is i g a z a van, a m i k o r n e m t u d lemon­ d a n i az alkoholról. A d j a t o k m á s h a z á t e n n e k a népnek, ahol v é r e s verejték, végsőkig feszí­ t e t t t e s t i m u n k a n é l k ü l is m e g t a l á l h a t j a bol­ dogulását. A d j a t o k n e k i a k o p á r , kegyetlen h e g y e k h e l y e t t d ú s a n t e r m ő s í k s á g o k a t . Adja­ tok n e k i ennivalót, a m e l y a p á l i n k á t pótolja.

Adjatok neki k u l t ú r á t , papot, tanítót, elöljárót, aki j ó p é l d á v a l j á r a n é p előtt és n e m t e k i n t i m a g a is b ü n t e t é s n e k az életet, a m e l y a K á r ­ p á t o k m e l a n k o l i k u s v i l á g á b a száműzte őt. A d j a t o k n e k i rövidebb telet, a m e l y szörnyeteg t a r t ó s s á g á v a l , j á r h a t a t l a n országutaival, kő­ k e m é n y hidegségével, m i n d e n életet m e g á l l í t ó k o n o k s á g á v a l a z esztendő felénél többet bebör­ tönöz a ruszin-életből. A k i s k u n y h ó k , betapasz­ tott a b l a k a i k k a l , r i t k á n nyíló ajtóikkal, két­ ségbeesetten őrzött belső melegségükkel, k o r a i estéikkel, lassú v i r r a d á s a i k k a l , tömlöc-életükkel ú g y á l l n a k a K á r p á t között dúló hófergetegben, m i n t a z emberiség utolsó őrházikói. Lehetséges, h o g y é s z a k a b b r a m é g kegyetlenebb a téli szél, gyilkosabb a hideg, zordabb az ég­ h a j l a t : á m d e M a g y a r o r s z á g o n mégis csak a szegény ruszinok állják k i a s z i b é r i a i n a k ne­ vezett telet, — rossz esztendőben h é t h ó n a p i g i s — a m í g ismét k i b ú j h a t n a k házikóikból, ame­ lyekben b a r m a i k k a l és g y e r m e k e i k k e l e g y ü t t végigszenvedték a tél kísérteties szakát. Északi írók, a j ó s z e m ű Lagerlöf Zelma, valamint J a kobsen is, í r n a k telekről, földbebujt, elrejtőzött elszerencsétlenedett emberekről, a k i k „álom­ szuszékok" m ó d j á r a n e m veszik észre a n a p o k fordulását. A m i r u t é n - n é p ü n k n e k nincsenek v i l á g h í r ű költői, a k i k e l p a n a s z o l h a t n á k a bol­ dog emberiségnek, h o g y m i t szenvednek kelet­ észak lakosai M a g y a r o r s z á g o n . M e g kell nézni ezeket a k i s falvakat, csűrjeikkel, földbebujt igénytelenségükkel, ősemberi félelmükkel, szem­ rehányásnélküli megnyugvásukkal, jámbors á g u k k a i és j ó s á g u k k a l , m i d ő n beköszönt a K á r p á t b a a tél v i h a r a ! N é h a m á r az október meghozza a h a v a t , m á s k o r m é g á p r i l i s b a n is 1

1

d a g a d n a k a h e g y i folyók a hólétől. A hóesés úgy szakad r á e tájra, hogy imádkozva hajt a kocsis a z elszánt utazóval, k é t l é p é s n y i r e n e m l á t h a t n i előre, az u t a k eltűnnek, falvak egyenlőkké lesznek a földdel, csak az o r s z á g ú t i keresztfán l á t n i n é h a a fekete v a r j ú t , m e g ­ semmisül élet, gondolat, n a g y r a v á g y á s , eszme. A sors i g a z s á g t a l a n büntetéséből északkeleti M a g y a r o r s z á g legjobb n é p e megfosztédik a z élet örömeitől, emberiség, m ű v e l t s é g , gondol­ kozás a d o m á n y a i t ó l . Á l m o s k ö n y v és kalendár i o m j á r j a itt. Közeli r o k o n a e n é p n e k az orosz melankólia, amelyből P u s k i n született. Mit t e g y e n t e h á t e nép, h a az életet elbutító alko­ hollal n e m gerjesztheti m a g á t új r e m é n y e k r e , j ö v e n d ő színes terveire, beköszöntő t a v a s z a i r a ? H a l o t t a k l a k n a k i t t zordon télidőben, a m i d ő n a h e g y h á t a k m ö g ö t t legélesebb Lángjait p r ó ­ bálgatja a tél zenésze, a hó fehér fergetegében e l v a k u l a szem, a szívdobogás mólyen elhalkul, kis á r i s t o m á b a n s z á r n y a i t is elfelejti próbál­ g a t n i a lélek színes m a d á r k á j a ; csak csend van, ereszekről n a g y puffanással leszakad a hó, c s a t t a n a jégcsap, r e k e d t e n u g a t a házőrző, a t e h é n k e n e m bődül, m e r t c s a l á d t a g lett, az á l o m n a k tömj én-füstjében h a j t j a le fejét csak­ n e m egymillió e n b e r ! A d j a t o k a m a g y a r - o r o s z n a k az esztendő 250 b ö j t n a p j a h e l y e t t u g y a n a n n y i evőnapot, ami­ kor legalább megszokott t á p l á l ó k á t : a tengeri­ ből készült m á l é k e n y e r e t , a szegény b u r g o n y á t , a s o v á n y p a s z u l y t m a g á h o z vehesse oly bősé­ gesen, h o g y n e legyen szüksége testének az alkohol p i l l a n a t n y i , k e s e r v e s k a m a t ú erejére. A r u t é n e m b e r j ó f o r m á n kétszer lakik jól életében.

E l ő s z ö r : m i k o r megházasodik. E g y hétig is t a r t n é m e l y v i d é k e n a lakodalom. Másodszor : j ó l l a k i k a h a l o t t i toron, amit az elhalt h á z a s t á r s é r t t a r t . A temetés m a j d n e m olyan ünnepély, m i n t a lakzi. I l y e n k o r n e m s a j n á l j a a m a g y a r - o r o s z a t e r í t e t t asztalt sem m a g á t ó l , sem háznépétől, sem falujától. Jófor­ m á n m i n d e n t megesznek egy esztendőre előre. R á n t o t t a (szalonnával), f o r r a l t édestej, teper­ tős g a l u s k a , ttöltött t y ú k , töltött káposzta, kaszásló, g o m b a k e r ü l az asztalra. F é l l i t e r s z á m r a isszák a mézes p á l i n k á t , m í g végül m i n d n y á j a n lerészegednek. A z evés és az i v á s boldog m á ­ m o r a u t á n j ö n a k e m é n y böjt, a m e l y e t p a n a s z nélkül visel az orosz ember. Cifra és körül­ m é n y e s görög-katolikus e g y h á z a s z i g o r ú böjt­ n a p j a i t m é g megtoldozza. Böjtöl ősszel, amikor közeleg az első hó, bevégződik a mezei m u n k a . Azok a g y ö n y ö r ű s é g e s k á r p á t i őszök, amelyek az utazó előtt a legszebb M a g y a r o r s z á g o t t á r ­ j á k fel, — a néma, s á r g u l ó erdők, a r ő t hegy­ oldalak, a h a l l g a t ó völgyek, M e d n y á n s z k y vi­ l á g h í r ű őszi tájképei a bennszülött s z á m á r a a böjt kezdetét jelentik. A m é l y vízmosásokban, völgyekben meglapuló kis f a l v a k b a n a leg­ öregebb e m b e r e k k i m o n d j á k a böjt kezdését. — E l v i t t e a g ó l y a az ebédet. A m a d á r h a n g e l h a l k u l á s á v a l , a vízimalmok messzire h a n g z ó kel epelésével, az á r n y é k hoszszabbodásával, a n a p rövidebb l á t o g a t á s á v a l , m i n t e g y a közelgő, szomorú, hosszú téli sötét­ ség b e á l l t á v a l a m a g y a r - o r o s z ismét megkezdi a böjtöt, m i n t h a gyászolná a k o r á n elröppent, boldog n y a r a t . E z e n t ú l csak kétszer esznek n a p j á b a n a r u t é n e k földjén, délelőtt és délután. Beáll a zordon évszak, m i h a m a r j á r h a t a t l a n o k

az u t a k a v i h a r o k s z á r n y á n megérkező h ó t ó l ; a m a g y a r - o r o s z népével, b a r m á v a l behúzó­ dik k u n y h ó j á b a és félálomban h a l l g a t j a a postaszán csilingelését. Milyen bús, embe­ r i e t l e n élet folyik télidőben a r u t é n fal­ v a k b a n : a r r ó l csak a n n a k lehet fogalma, aki m á r e l a k a d t útközben a hófergetegben ilyen r i n g y e s - r o n g y o s f a l u c s k á b a n ! Az e m b e r i és állati t r á g y a közvetlenül a lakóház a j t a j a elé k e r ü l , m e r t meleget t a r t az is, m i n t a be­ t a p a s z t o t t ablak. N a p k ö z b e n alig látni v a l a k i t a s z a b a d b a n , u t c á n , k o r c s m á b a n . Az eresz a l a t t füstölgő h á z i k ó k b a n bújik el a falu n é p e s álmaival,, b a b o n á i v a l foglalkozik. K ö n y v n e k , ú j s á g n a k p e r s z e h í r e - h a m v a sincs. Az asszo­ nyok, l á n y o k d é l u t á n fonnak, szőnek. A ház­ tetők felett zúgó v i h a r alatt/ összebújnak a fiatal nők egy-egy k i v á l a s z t o t t háznál, mesét m o n d a n a k és fonják, szövik egyszerű r u h á j u ­ kat, az i n g e t H a egy idegen férfi b e t o p p a n n a az ajtón, n y i l v á n az ördögnek néznék. P e d i g az o r o s z - m a g y a r nők, a m í g fiatalok: oly üdék, m i n t a v a d v i r á g o k . Szőke hajuk, l e n v i r á g sze­ m ü k , g y e n g é d s é g ü k megigézi az u t a z ó t N e k e m m i n d i g a s z e r é n y kis nefelejts j u t o t t eszembe, h a u t a z á s a i m közben e r d ő k szélén, p a t a k o k p a r t j á n fiatal r u t é n nővel találkoztam. Á m d e n e m s o k á i g bírják e n é p tavaszi v i r á g a i az élet­ m ó d z o r d o n s á g á t a sorvasztó böjtöt. A sava­ n y ú r é p a és káposzta, amelyet télidőben közös hordóból, k a n á l n é l k ü l fogyaszt a h á z n é p : s i l á n y t á p l á l é k az életerő fenntartásához. Az orosz-magyar azt mondja, h o g y télen ú g y sincs szüksége testi erejére s ezért n e m táplálkozik, m i n t a k á r a föld bogara, a m e l y d e r m e d t m o z d u l a t l a n s á g b a n tölti a telet. N e m r i t k a

az olyan fiaital orosz-magyar férfi v a g y haja­ don, a k i m é g sohasem e v e t t h ú s t életében, de p á l i n k á t ó l m á r részeg volt az a p j a temetésén. Az egyház á l t a l kiszabott és az önként vál­ lalt böjtölést kell rendszabályozni e n n e k a sze­ líd, csendes n é p n e k a történelmében. M e g kell t a n í t a n i enni, táplálkozni, e r ő t és v i d á m s á g o t g y ű j t e n i n e m c s a k a z alkoholból. M e g kell taní­ t a n i őt a könyvek, o l v a s m á n y o k örömére, az életnek sok színére, az e m b e r i boldogság pá­ l i n k a m e n t e s részeire. M e g kell t a n í t a n i őt j á r n i , m i n t a g y e r m e k e t . Beszélni, érezni, ör­ vendezni, mosolyogni, h o g y az öregség r á n c a i t eltüntethessük e népnek arculatáról, amely b ú s a n m e g h ú z ó d i k m á r a g y e r m e k ajkszögleté­ ben, e l h e r v a s z t j a az ifjú nőket, k o r a v é n s é g r e ítéli a m é g életerős férfiakat. M e g kell m e n t e n i e n é p e t az önkéntes éhezéstől, a borzalmas böj­ töléstől, h o g y ifjúsága n e egy-két esztendeig t a r t s o n csupán. A m u l t n y á r o n m é g üde, sza­ gos h a j a d o n m o s o t t a p a t a k n á l . A z idén fonyn y a d t vénasszony mereszti r á fénytelen sze­ m é t az utazó kocsijára. A temetők telve sírok­ kal, a m e l y e k b e életerős e m b e r e k temetkeznek, a k u c k ó k o n k o r a i a g g a s t y á n o k lesik a g y ö n g e melegeit, a nők alig képesek s z o p t a t n i g y e r m e ­ keiket. Életet kell a d n i ennek a n é p n e k : m i ­ előtt a p á l i n k á r ó l a k a r j u k leszoktatni. H a most, n y o m b a n m e g v o n n á n k az orosz-magyar­ tól az alkoholt, rövidesen k i p u s z t u l n a az egész néptörzs.

N a p f é n y b e n és h ó v i h a r b a n eleget, utazgat­ t a m e tájon. Örvendeztem a faluszéli csűrök szalmatetőinek, e m b e r i h a n g o n szólott hozzám

az első k u t y a , a m e l y kocsimat v a g y s z á n o m a t m e g u g a t t a , sok m i n d e n t g o n d o l t a m az ablak­ ról, amelyet házikókon l á t t a m fürészporral és s á r r a l betapasztva, a n é m a u d v a r o k r ó l , ame­ lyeknek h a v á b a n m a g á n y o s g y a l o g ö s v é n y t ta­ pos a gazda. Ü g y m e n t e k , mendegéltek t o v a u t a m mellett a k i s falvak, m i n t az e m b e r i nyo­ m o r ú s á g , az örök szegénység változatlan, min­ dig e g y f o r m a képeoskéi. N a g y o n ismerősnek kell l e n n i ezen a tájon, a k i e g y i k embert m e g t u d j a különböztetni a m á s i k t ó l . A ruházkodá­ s u k egész v á r m e g y é k r e kiterjedően egyforma. Bús, s z ü r k e halina-posztóban, kopott g u b á b a n , bocskorban v a g y mezítláb j ö n n e k ők elő az országutakon. A férfiak b o r o t v á l j á k az a r c u k a t , r ö v i d r e n y í r j á k a bajszukat, m e r t n e m szeret­ n e k s z a k á l l t viselni, m i n t rokonaik, a n a g y ­ oroszok, a k i k e t bakkecskének csúfolnak. Szé­ les, v a s t a g , zsíros k a l a p j a i k elpusztíthatatla­ nok, örökségbe m e g y e g y i k nemzedékről a m á ­ sikra. Még téli b á r á n y b ő r s ü v e g ü k e t is csak n a g y r i t k á n cserélik. S z ü r k e v a g y fekete gu­ b á i k b a n , derékszíjjal ai derekukon, bőrtarisz­ n y á v a l az oldalukon i t t élnek évszázadok óta és látszólag s e m m i t s e m változtak. N e m lehet észrevenni, h o g y a r é g i e m b e r k i m e n t a r u h á ­ ból a temetőbe, új e m b e r büszkélkedik a réz­ szeggel, g o m b o k k a l k i v e r t t a r i s z n y á v a l . Még t á n a n e v ü k is u g y a n a z m a r a d . A szegénység örökké t a l p o n álló h a d s e r e g e , lelkek, a m e l y e k m á r eleven testtel elkárhoztak a m i n d i g u g y a n ­ olyan, egyforma életre, emberek, akikkel n e m tör­ ténik semmi, m i n t a p á i k k a l , élnek, h o g y észre sem vették, h o g y elmúlott életük, böjtölnek, lerészegednek, k a r á c s o n y t , esküvőt t a r t a n a k , a z t á n elmennek a temetőbe. U g y a n a z o k most

is, a k i k száz esztendővel előbb voltak. Ott to­ l o n g a n a k a határszéli v a s ú t i állomásokon, hosszú h a j u k a t h á t r a f é s ü l v e , fedetlen fejjel á l l n a k ú r , szolgabíró előtt, a r c u k o n a z örök alázat, lemondásos szürkeség, fénytelen élet. Mennek, mendegélnek g i r b e - g u r b a országutaikon, m i n t h a sohasem g o n d o l n á n a k s e m m i r e , céltalanul b a r a n g o l n a k hegyeik között, elme­ n e k ü l n e k a városokból, s ő t f a l v a i k a t is nyom­ b a n e l h a g y j á k , a m i n t enged a szigorú idő. K ü n n élnek a havasokon, h e g y h á t a k o n , réte­ ken, fészekaljban, m i n t a v a d m a d a r a k . A ház­ nép r i t k á n bomlik fel. Gyerekek, öregek, aszszonyok és háziállatok lehetőleg e g y ü t t van­ n a k , addig, a m í g élnek. E g y test, e g y lélek m i n ­ den család. H a v a l a k i m e g h a l k ö z ü l ü k : meg­ siratják, a holttest jelenlétében, szinte részvé­ t e l é v e l : lerészegednek, a z t á n g y o r s a n felej­ tenek. E g y s z e r e g y faluba érkeztem h a t á r s z é l i bo­ l y o n g á s a i m b a n , ahol a p a p (régi ismerősöm) elvezetett e g y házhoz, a h o v á ő h a l o t t i t o r r a volt hivatalos. A halott, a k i n e k t o r á r a készülődtünk, m é g élt, de az á g y a m á r a m e s t e r g e r e n d a a l á volt tolva, égő g y e r t y á t a d t a k a kezébe és a k á n t o r fejére t e t t e az e v a n g é l i u m i k ö n y v e t és a k ö n y v olyan lapon n y í l t ki, a h o l alig volt vörös betű. M i n d e n jel m e g volt a r r a , h o g y a beteg rövi­ desen m e g h á l . ö r e g e m b e r volt a beteg. E g y k e d v ű e n t a r t o t t a kezében a g y e r t y á t , hisz m á r d é l u t á n meg­ k a p t a az utolsó kenetet. T a l á n eszébe se jutott, h o g y reggelig éljen s résztvegyen a saját ha­ lotti t o r á n , a m e l y r e a háznép m á r u g y a n c s a k serénykedett. Az asztalt m e g t e r í t e t t é k vászon-

nal, m e r t a h a l o t t n a k a helye a l á d á n lesz. P á l i n k á t , k e n y e r e t készítettek a p a p n a k , kán­ t o r n a k , h a r a n g o z ó n a k . Á m d e senkisem n y ú l t a v á r v a v á r t elemózsiához, m e r t az öregember még mindig tartotta a gyertyát. Lassan múlt a z idő. A k á n t o r időtöltésül m e g p r ó b á l g a t t a az e v a n g e l i u m o s k ö n y v e t az ö r e g e m b e r kopasz homlokán. V á l l á t v o n o g a t v a jelezte, h o g y n e m t e h e t róla. A k ö n y v m i n d i g u g y a n a z o n l a p o n nyílik, ahol kevés a vörös betű. A harangozó, m i n t e g y unatkozó s t r á z s a , egyik l á b á r ó l a m á s i k r a nehezedett. A p a p székre ült és h a l k a n kopogott az asztalon. — B á t y u s k a , n e m félsz a h a l á l t ó l 1 — kér­ deztem. Az öregember szemét az égő g y e r t y á r a me­ resztette, m i n t h a azt nézte volna, h o g y m e d d i g tart még a gyertyaszál. Aztán hangtalanul m e g c s ó v á l t a a fejét. A h á z n é p tett-vett a szobában. E g y öreg­ asszony, e g y fiatal n ő és egy közömbös s u h a n c v o l t a k az ö r e g hozzátartozói. N é h a m e g t a p o ­ g a t t á k az ö r e g e m b e r k e z é t : v á j j o n elkezdhe­ tik-e m á r a s í r á s t ? K ü n n a h a v a s estében lá­ b a k topogtak, suttogások hangzottak, szom­ szédok, akik m a j d zsoltárt énekelnek. M i k o r h a n g o s o d o t t a beszélgetés o d a k ü n n , a h a r a n ­ gozó, m i n t h i v a t a l o s személy, k i n y i t o t t a a z ajtót és kiköpött. A b á t y u s k a p e d i g nézte, k i m e r e d t szemmel leste a kezében égő g y e r t y á t . M á r n e m figyelt s e m m i r e , a m i k ö r ü l ö t t e történik. N e m is i g e n l á t o t t t á n egyebet, m i n t a piros nyelvecskét. Szinte p i l l a n a t o k a l a t t m e g v á l t o z o t t az a r c a . M i n d kisebb lett a feje. V é g ü l kicsiny lett, m i n t a b b a n az időben, amikor a n y j a szíve a l a t t élte

életét. Az élet visszafelé futott az a r c á n . T a l á n á t s u h a n t előtte minden, a m i t ö r t é n t véle, m i n t egy v á n d o r m a d á r képe v o n u l á t az alkonyodó éghajláson. A g y e r t y a r e s z k e t n i kezdett. I n g a ­ dozott, hajladozott, felágaskodott, m e g leha­ n y a t l o t t . Az élet volt ez, amely m o s t válik el a fiatalkor zöld erdőitől s a k o m o r vénség her­ v a d t mezőitől. Képektől, arcoktól, melegségek­ től, ölelésektől, a z életben m a r a d ó s z a v a k t ó l s a t o v á b b pirosló h a n g o k t ó l e l m ú l i k e g y k i s lehelet. A g y e r t y a n a g y o t k o p p a n t a földön, az ö r e g e m b e r feje h á t r a h a n y a t l o t t és sötétebb lett a szobában egy lélekkel. A h á z i a k n e k i l á t t a k , h o g y az öreget a z ágy­ ból a l á d á r a cipeljék. K i m e n t e m a házból. J a n u á r i u s i éjszaka volt, tiszta, szélmentes, csillagsugáros, a m i l y e n r i t k a s á g i t t a K á r p á ­ tok között. A csillagok az é g b o l t o z a t r a f a g y t a k . I l y e n h i d e g éjszakákon senki sem v á g y ó d i k a csillagokba. A h e g y i p a t a k a m a l o m g á t n á l sustorgott, m i n t a főtt víz. T a l á n ezen az éjszakán d e r m e d t jéggé a z u h a t a g , a m e l y e t i d á i g n e m t u d o t t gyeplőjébe k a p n i a tél. H a l o t t a k a hegyek, a hótól szikrázó erdők. Mélyek a völgyek, h o g y feneküket s e m l á t h a t n i . Áll a n a g y éjszaka a v i l á g felett, m i n t h a többé n e m lenne feltáma­ dás. A b á d o g K r i s z t u s a falu végén e l á r v u l t a n terjeszti k i k a r j a i t . Az o r s z á g ú t néptelen és a b e l á t h a t a t l a n messziségbe visz. A h a l á l éj­ szakája. N e m v o l n a csoda, h a j é g g é fagyott, lepedős kísértetekkel találkoznék a gyalogúton.

Debrecen. A m ú l t j a oly sok legendával, m e s e m o n d á s s a l v a n telve, m i n t h a századokig m i n d e n Debrecen­ ben t ö r t é n t volna, a m i t a költőknek feljegyezni érdemes. A K i r á l y h á g ó n t ú l Kolozsvár, a Tisza m e n t é n Szeged, a H o r t o b á g y o n Debrecen v o l t a k azok a m a g y a r városok, ahol a legendák, tör­ ténetek összegyülekeztek a t o r n y o k o n , m i n t vándormadarak. Jókai egy láda könyvet írt Debrecenről, — m i n t h a kétszáz esztendeig min­ den t r é f á s v a g y r e g é n y e s m a g y a r férfiú a deb­ receni k o l l é g i u m b a j á r t volna. Mikszáth és m á ­ sok is elfuttatják mesemondó k e d v ü k e t a Péter­ fiára Osokonai óta a kollégium m ö g ö t t i város­ részből lépnek ki az o l v a s m á n y o k hősei, akik­ nek regónyességét m á r azért is elhiheti az ol­ vasó, m e r t Csokonai Debrecenjéből s z á r m a z n a k . S í g y az a m a g y a r , a k i a költők m ű v e i b ő l is­ m e r i m e g Debrecent, azt hiheti, h o g y a v á r o s ­ b a n csupa felsrófolt idegzetű, r o m a n t i k á b a n laboráló asszony és férfi j á r k á l a piacon, holott a debreceni n é p oly józan, m i n t az egyszeregy. Lehetséges, h o g y régebbi korokban, amelye­ ket dohos könyvekből v a g y az ó-temető fejfái­ ról ismerhetünk : valóban laktak itt józantalan regényhősök, á m b á r én csendesen azt gondo-

lom m a g a m b a n , hogy a k i n e k i t t h a j l a m a volt a r e g é n y e s k e d é s r e : r ö v i d ideig s z i p p a n t g a t o t t a H o r t o b á g y felől szálló porfelhőkből. Petőfit a v á n d o r l á s i kedv, J ó k a i t a s z a b a d s á g h a r c bal­ szerencséje hozta e v á r o s b a . Csokonai p e d i g épen a Q u e k k e r - p u r i t á n s á g ú j ó z a n s á g miatt; volt k é n y s z e r í t v e v á n d o r b o t o t v e n n i a kezébe, hogy esztendőkre e l h a g y j a a nádfödeles várost. — H a egész M a g y a r o r s z á g oly j ó z a n és bölcs v é r m é r s é k l e t ű lett volna, m i n t Debrecen, tör­ ténelmünkből t á n hiányoznának a nagyszerű lendületek és v é r t a n ú i m e g p r ó b á l t a t á s o k , de az ország g a z d a g és szerencsés lett volna* A mélyen­ szántó, h o l n a p r a i s néző, g y a r a p o d á s r a való cívis-észjárás m á r a t ö r ö k h ó d o l t s á g a l a t t meg­ m u t a t t a , h o g y a n lehet g a z d a g o d n i és épségben m a r a d n i i d e g e n rabbilincsben. B o c s k a y és Rá­ kóczi s z a b a d s á g h a r c a i n e m r o m b o l t á k m e g a v á r o s t g a z d a g o d á s á b a n . Szerencse és bölcs mér­ séklet ó v t a m e g a v á r o s t a t ö r t é n e l m i t r a g é ­ diáktól. A n a g y t e m p l o m b a n detronizált h a b s b u r g i F e r e n c József is vizitbe, b é k ü l n i m e n t Debrecenbe, m e r t hisz a trónfosztást K o s s u t h és a „jött-mentek" földjéről összesereglett kö­ vetek v i t t é k véghez, n e m pedig a n y u g o d a l m a s t e m p e r a m e n t u m a debreceniek. Az alföldi h o m o k t e n g e r n e k H a m b u r g j a a cívis-város. N e m c s a k M a n c h e s t e r b e n élnek j ó ­ zan kereskedők, h a n e m e r r e kelet felé is, ahol a kereskedőknek és termelőknek elsősorban e g y á l l a n d ó a n h a r c b a n és b a j b a n álló ország g y ú j ­ togató v i s z o n t a g s á g a i ellen kellett védelmez­ niük v á r o s u k é p s é g é t ; k á l v i n i s t a n y a k a s s á g g a l és m e g n e m szűnő m a g y a r e l s z á n t s á g g a l óvni a lelkeket és v a g y o n o k a t a nemzeti könnyel­ műségektől, a r o s s z i n d u l a t ú politikai lázaktól.

a m e g g o n d o l a t l a n m a g y a r kalandosságoktól. A m í g a kollégiumi ifjúság tüzet n y e l t és v é r t ivott a m a g y a r t ö r t é n e l e m t a n í t á s a i b ó l , a m í g költők é s politikusok r a g a d t á k m e g f a r k á t a b i z o n y t a l a n á l l o m á s ú üstökös-csillagoknak, a m e l y e k időről-időre á t s z á g u l d o t t a k a m a g y a r égboltozaton: Debrecenbe istenfélelemmel h a n g ­ zik a zsoltár és győz a bölcs mérséklet a hóbor­ tos e l r a g a d t a t á s o k hullámzásain. A tiszta er­ kölcs, a honszeretet védte Debrecen v a g y o n á t századokon á t . . . É s m o s t meglepték a z oláh r a b l ó k és k i r a b o l t á k a m a g y a r s á g , a m a g y a r vagyon k a p t á r á t !

Egy öreg ember elbeszélése. A m a i öregek, akik! a m ú l t századból j ö t t é n e k á t : l á t t a k o l y a n dolgokat, amelyekről a z ifjú­ s á g legfeljebb m e m o á r o k b a n olvas. E g y k o r éltek emberek, a k i k Napóleont, Kos­ suthot, Petőfit a v a l ó s á g b a n látták. Megbámul­ t u k őket, m i n t kivételes lényeket és mesemon­ dásaikait s o k á i g h a l l g a t t u k . A m a i öregek be­ szélnek m a j d a r r ó l a M a g y a r o r s z á g r ó l , a m e l y e t többé n e m l á t h a t u n k v i s z o n t ; a kedves r é g i Pestről, a m e l y r e rá n e m i s m e r h e t ü n k ; a j á m ­ bor p o l g á r o k r ó l , akik a fülükre h ú z t á k a p a p ­ lant, ha e l c s a t t a n t egy pofon a v á r o s b a n . . . Mesemondásaikba belefoglalják, h o g y ebben az o r s z á g b a n m i n d e n k i fehér k e n y e r e t evett, m é g a v á n d o r l ó l e g é n y is, a faluzó k o l d u s is és az ég m a d a r a , a m e l y m e g e t t e a m é r f ö l d m u t a t ó ­ k ő r e helyezett s z á r a z k e n y é r s z e l e t e t ; a b o r t gödrökbe öntötték s z ü r e t u t á n , m e r t n e m volt elég e d é n y ; e g y k r a j c á r t a d t a k szegénynek és az i m á d s á g o t m o n d o t t é r t e ; kilencvenesz­ tendős k o r u k i g éltek a m a g y a r o k és m é g a k k o r s e h a l t a k m e g k ö n n y e d é n ; a n n y i g y e r e k ter­ mett, m i n t s u b a g a l l é r ; b i r k á n a k , disznónak időt a d t a k a j á r v á n y o s betegségben k e d v é r e el­ pusztulni, n^ui siettek őt l e v á g n i ; a cseresznyea

a

i á k oly bőséges terméssel h a j o l t a k az ország­ ú t r a , m i n t h a K r i s z t u s u r u n k j á r n a m é g a föl­ dön ; a h a l a t i n g y e n a d t á k a n a g y folyamok p a r t j a i n ; a nők ifjúságuktól öregségükig ál­ dott állapotban v o l t a k ; a k a l e n d á r i u m o k és az e m b e r i szívek telve tréfaságokkal, nevetnivaló­ s á g o k k a l ; a férfiak r a g a s z k o d t a k politikai el­ veikhez és főbelőtték m a g u k a t , h a tisztesség­ telen dologba keveredtek, g y e n g e k a r a k t e r n e k volt ereje tovább élni és A m e r i k á b a v i t o r l á z n i ; az adott szó szent volt és a r á g a l o m é r t börtön j á r t ; a t á r s a d a l o m egy n a g y család volt, amely­ nek ítéleteit n e m lehetett m e g f e l e b b e z n i ; és a g y e r m e k e k e t ú g y nevelték, h o g y n e m kellett m i a t t u k szégyenkezni, h a idegenbe vetődtek.

É s h a a r é g i P e s t r ő l szól az a g g m e s e m o n d ó : szavai szinte h i h e t e t l e n ü l h a n g z a n a k . P e s t erkölcsös v á r o s volt, ahol n a g y tisztelet­ ben t a r t o t t á k a b a r á t s á g szentségét, a családi élet érintetlenségét, a nők h í r n e v é t és a v a l l á s rendelkezéseit. A v á r o s i m a g i s z t r á t u s m i n d i g azon t ö r t e a fejét, h o g y a n lehetne szebbé, fino­ m a b b á építeni B u d a p e s t e t . H o g y a n lehetne azt elérni, h o g y i t t a l a k o s s á g boldog és büszke életet éljen, h o g y m á s o k n a k is k e d v ü k legyen megtelepedni a v á r o s b a n és m u n k á j u k k a l hoz­ z á j á r u l n i a v á r o s fejlesztéséhez. M i n d e n n e k ör­ vendeztek az öregek, a m i t e v á r o s érdekében tehettek. Ü n n e p é l y volt, m i d ő n a D u n a p a r t r ó l többé n e m szállott be a p o r a városhat, midőn évről-évre újabb p a l o t á k emelkedtek a n a g y ­ körúton, m i d ő n a t r a m w a y csengetett, m i d ő n a p o l g á r m e s t e r k i r á l y i t a n á c s o s lett. Az utca-

kövezők felfedeztek m i n d e n kis l y u k a t , amely­ nek betömésólfez n y o m b a n felállították m u n k á ­ saikat. A locsoló-ember oly u d v a r i a s a n for­ g a t t a csövét a körúton, m i n t h a Mazzantini is­ kolájában végezte volna a kurzust. A n a g y zöld kocsik a m e l l é k u t c á k a t m o s t á k oly tisztára, a m e l y tisztaságot m a n a p s á g a lakók a r c a sem közelíti meg. A h á z m e s t e r t a r e n d ő r s é g r e taszi­ g á l t á k , h a szemetes volt az u d v a r . A h á z i u r a t megbüntették, h a n e m világított. A hentes­ legény kezet csókolt a szakácsnéknak, a k o r a reggeli pék örvendezett az új vevőnek, a boltos úgy dörzsölgette a kezét, h o g y k é n y t e l e n voltál n á l a hitelben v á s á r o l n i . Szodomát kiáltottak, h a egy nő n a g y o n festett arccal k i b á t o r k o d o t t az u t c á r a , az öregebb és g y a k o r l o t t a b b szemű férfiak m e g i s m e r t é k a foltot a nők homlokán. A tisztességes nők pedig csak o l y a n m o n d á ­ sokat h a s z n á l t a k a t á r s a s á g b a n , a m e l y e t anyáik­ tól, azok p e d i g n a g y a n y á i k t ó l hallottak. Az ő lábukat, v á l l u k a t n e m igen l á t t a s e n k i a v á ­ roson végig, o l y a n bő és hosszú r u h á b a n j á r t a k , hogy a cipőjük s a r k á t s e m tették k ö z p r é d á v á . A sétatereken megelégedett, büszke n y u g d í j a ­ sok üldögéltek, lenézték az egész világot, a m e l y n e m élvezett penziót. A l e á n y o k jövendőbeliéit már a korai gyermekségben kiválasztották a gondos szülők, igen k a p ó s vőlegény volt az á l l a m i tisztviselő. A h á z a k belsejében boldog, megelégedett családok v o n t á k m e g m a g u k a t , a k i k a p o l g á r i jólétben, a csendességben, a tiszta erkölcsben lepergették az éveket, m i n t gyöngyszemeket. F u r c s a , szigorú öregasszonyok éltek, a k i k az ifjúság erkölcseit ellenőrizték. És v i r á g v a s á r n a p o n a templomok k ö r n y é k é n tavaszi r u h á b a n és tavaszi arccal m i n d i g egy

megifjodott P e s t m u t a t k o z o t t . M i n d e n l á n y n a k volt új cipője, új kalapjai, m i n d e n asszony szebb lett és a c s a l á d a p á k a b u d a i hegyek rétjeit gusztáltáfo, a h o v á h u s v é t v a s á r n a p j á n k i r á n d u l a família. P e s t csak az idegenek és vidékiek előtt t ű n t fel a m a m u l a t s á g o s és k ö n n y e l m ű a l a k j á b a n , a m i l y e n n e k a m u l t s z á z a d b a n elhíresztelték. A t i v o r n y á s v á r o s l á m p a g y ú j t á s u t á n kezdte m e g hentergését, a r e n d ő r s é g s z i g o r ú a n v i g y á ­ zott, h o g y a* t e m p l o m b a m e n ő tisztességes nők n a p k ö z b e n n e kényszeríttessenek szemük lesüté­ sére. A Kossuth-utcából, a korzóról elzsuppol­ t á k a szemérmetlen, feltűnően öltözködő nőszemélyeket. A polgárasszonyok j ó i l l a t a töl­ tötte m e g v a s á r n a p o n k i n t a várost, szelid, alat­ t o m o s s á g m e n t e s mosoly t ü n d ö k ö l t a leányok a r c á n és a p o l g á r kidüllesztett mellel m e h e t e t t v é g i g a városon, erkölcs, r e n d és tisztelet u r a l ­ kodott itt.

Ábrándos városok. . . . A t o r n y o k o n kereszt v a g y k a k a s van, a l u t e r á n u s o k mohos zsindelyfedelű t e m p l o m a i á l l n a k szűk, n e d v e s utcákon, — a h i d a k n á l k é k r e v a g y p i r o s k á s r a kopott N e p o m u k i a k t a r t ­ j á k fenn a rendet, h o g y az ú t o n j á r ó k ne k á r o m ­ k o d j a n a k túlságosan, — v a s t a g f a l ú , örökéletre épített vendéglők e x t r a s z o b á i b a n papok, honoráciorok, a m u l t század a d o m á s k ö n y v e i b ő l i t t maradott tréfás emberek keverik parádival a bort, tót szóval a m a g y a r beszédet, — állomá­ sok, m e g y é k , országrészek, ahol m i n d e n k i büszke a r r a , h o g y m a g y a r (nem i s ú r i e m b e r , aki n e m olvas m a g y a r újságot, az, asszonyok u g y a n miég csak tótocskáznak, de h á t m á s k é p e n n e m érte­ nék m e g őket a cselédeik, a p i a r o i n é p e k ) : ez voltt v a l a m i k o r a felvidéki, a h o v á behavazott vasutakon, kacskaringós szánutakon annyit j á r t u n k v a l ó s á g b a n é s képzeletben. Szerelmesek v i l á g a volt a felvidék. I t t m i n d e n k i szerelmes volt — M a g y a r o r s z á g ­ ba. O l y a n l á g y a n , szláv-odaadással, szinte epe­ kedve m e g nőkről is rittkán beszélnek a férfiak, m i n t a felvidéki intelligencia M a g y a r o r s z á g r ó l gondolkozott, ö, a legkedvesebb, a legdúsabb, a legszebb és az elérhetetlen. K i r á l y n ő , akibe Krrtdy : Magyar Tükör.

1

szerelmesek megkopott, messzire lakó g á r d i s ­ t á k a K á r p á t alatt. Szürcsölve, m i n t Tokaj b o r á t isszák, ejtik k i itt a szájak a m a g y a r nevet. F e l p i r o s o d n a k az arcok, a m i k o r a his­ t ó r i á r a fordul a beszélgetés. M i k o r a felvidéken c s i n á l t á k M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e l m é t . . . „Azóta, sajnos, mellőznek!" — m o n d t á k , m i n t h a ú j ked­ vese volna H u n g á r i á n a k . R a j o n g ó k földje ez. A z adóhivatalnok, a tan­ felügyelő, az a l i s p á n és m i n d e n k i , aki a ma­ g y a r á l l a m o t szóigálja, oly büszkeséggel tölti be h i v a t a l á t , m i n t h a éjjel-nappal a szíve felett viselné a m a g y a r c í m e r t Ezekből a furcsa, á b r á n d o s városkákból, télen e l t e m e t e t t falvak­ ból, k o r a i estékből, k i s a b l a k o k b ó l : oly gyö­ n y ö r ű n e k látszott a messzi igazi M a g y a r o r s z á g , m i n t a t ü n d é r v i l á g . I n n e n figyelték epedő sze­ m e k az esti v o n a t o t a m e l y pesti h a v a t hoz v a g o n j a i n , p o s t a k o c s i j á b a n budapesti újságot. E z e k b e n a télben h a l k a n pirosló t ü z ű házakban, v a r j a s , e l h a g y o t t k a s t é l y o k b a n olvasták rajon­ g á s s a l az írók m u n k á i t A helybeli kereskedés k i r a k a t á b a n (a levéldobozok között) v a l ó b a n feltűnést k e l t e t t egy-egy új m a g y a r k ö n y v és „beszéltek" r ó l a m é g a k a s z i n ó b a n is. A leg­ több v á r o s n a k volt i r o d a l m i t á r s a s á g a . Mily lelkesedő ú r i h ö l g y e k l á t o g a t t á k p é l d á u l az u n g ­ v á r i G y ö n g y ö s s y - T á r s a s á g koncertjeit! A k a s s a i Kazinczy-kör oly ünnepélyesen fogadta a „fő­ v á r o s i vendégeket", m i n t h a eleven főhercegek j ö t t e k volna látogatóba. E z e k b e n a vendég­ szerető, d r á g a l á t o s v á r o s k á k b a n egy n a p a l a t t m e g i s m e r k e d e t t m i n d e n k i v e l az utazó, b a r á t a i , kedveskedő ismerősei a k a d t a k a z idegennek. S büszkén m u t a t t á k m e g t ö r t é n e l m i emlékeiket és élő nevezetességeiket. F r i s s pezsdülés, izga-

lom, költekezés, h a vendég j ö t t a fővárosból. A szemek, arcok ú g y figyeltek a messzi földről jött v á n d o r s z a v a i r a , m i n t h a a legnagyobb titkok d e r ü l n é n e k fel. F e l v i d é k ! Az egyetlen t á j a földgömbön, hol a m a g y a r t ú g y tisztelték, m i n t h a m i n d e n m a ­ g y a r h á t a m ö g ö t t Á r p á d állna vitéz népével. A m a g y a r faj i t t m u t a t t a meg, h o g y m e n n y i erő és báj lakik benne, s m i l y csodálatos von­ zása v a n n y e l v e e z ü s t p a t a k j á n a k . A k i egyszer ivott a m a g y a r szó forrásából, n e m felejtette el h o l t a n a p j á i g . D a l a i n k , m e s e m o n d á s a i n k , i r o d a l m i kincseink olyan megbecsülésben éltek itt, m i n t sehol a tiszta m a g y a r s á g között. A h i á b a n epekedő szerelmes á h i t a t o s s á g á v a l tisz­ telte a m a g y a r s á g m i n d e n lépését, cselekedetét a felvidék. I t t n e m volt k r i t i k a , kifogás, ellen­ mondás, csak a m a g y a r fensőbbség i r á n t i tisz­ teletnek olyan foka, a m e l y tisztelet n e m okos­ kodik, h a n e m k i u g r i k az ablakból, h a az imá­ dott í g y kívánja. A hódoló szeretet és sokszor indokolatlan bámulat a magyarság iránt: tette, h o g y a felvidék t ö b b n y i r e leghűségesebb szolgája volt a m i n d e n k o r i m a g y a r k o r m á n y ­ zatnak. Csak m a g y a r l e g y e n . . . A m i n t hűvösödött a h e g y e k levegője Miskol­ con túli, a szívek a n n á l melegebbek. K a s s a , S á t o r a l j a ú j h e l y , Beregszász, U n g v á r , a Szepesség, a honfoglaló folyók völgyei, a H e r n á d ­ mente, a L a t o r c a völgye, a F e l s ő - T i s z a . . . Ü g y következtek a képek, m i n t h a a h i s t ó r i á b a n la­ p o z g a t n á n k . Deresbaj szú, p i r o s a r c ú , recsegő h a n g ú u r a k m ó k á s jókedve, jóságos t e k i n t e t ű asszonyságok vendégszeretete, tót lelkületű l á g y s á g a a b a r á t s á g n a k , büszke, h i ú testvóriesség, az atyafiasságos érzületnek pompáza-

tossága fogadta, az utazót. M i n t h a csak azt a k a r t a volna m e g m u t a t n i m i n d e n k i , h o g y m i l y n a g y r a t a r t j a a szerencsét, h o g y m a g y a r n a k számít Mintha tanúbizonyságot tenne város és falu, h o g y n e m felejtette el a r é g i m a g y a r e r k ö l c s ö k e t : i t t v a l ó b a n ól m é g a z a n a g y s z e r ű m a g y a r báj és kedvesség, a m e l y e t m a h o l n a p csak a n e k d o t á s könyvekből i s m e r ü n k . A piroshassú t o r n y o k , m o h o s b á s t y á k , százesztendős bolthajtások e g y r é g i m a g y a r n e m z e t rokon­ s á g á t hitték. I t t m é g egy évtized előtt is azt vélték, h o g y él valahol, az alföldön tán, az a büszke, fejedelmi, g y ö n y ö r ű nemzet, amelyhez t a r t o z n i a l e g n a g y o b b g y ö n y ö r ű s é g . Ök m é g t ö r t é n e l m i festmények p o m p á j á b a n nézték he­ gyeik közül a m i n d i n k á b b leromló m a g y a r s á ­ got. H a l á t t á k volna, h o g y pusztul, szakad, züllik a m a g y a r s á g alföldjein, városaiban, B u d a p e s t j é b e n : k i á b r á n d u l t a k v o l n a és n a g y o n szerencsétlennek érzik v a l a m a g u k a t . A z a büszke, honfoglaló, hatalmas! nemzet, amely­ nek fiaikul ők oly dicsekedve vaillották m a g u ­ k a t : e z a l a t t szerencsétlenül r o h a n t v á n d o r l ó ú t j á n m é l t a t l a n s í r j a felé. F e l v i d é k ! A m e l y e g y k o r ú g y r a j o n g t a a le­ züllött M a g y a r o r s z á g o t , — m i l y h á z t e t ő m a g a s l á n g ú szerelemmel fordul az ú j o n n a n éledt m a g y a r s á g felé! Hiszen h a valaha lehetett valóban rajongani a m a g y a r nemzetért: most v a n a n n a k ideje, a m i k o r a m a g y a r hősiesen, oroszlán-erővel emeli fel a k ö v e t s í r j a felett. Most j ö n az idő, a m i k o r m i n d e n nemzetek ideája lehet a m a g y a r .

Akiket többé nem látunk. A p e s t i nők v a l a h a oly csinosak és tiszták voltak, h o g y s e n k i n e k se kellett elkívánkozni a városból, a k i i t t n y u g d í j á b ó l é l d e g é l t : in­ gyen legeltette a s z e m é t A z e m b e r bizalommal v á r t a ö r e g s é g é t Lehe­ tőleg teljes penzióval visszavonul a h i v a t a l á ­ ból, v a g y életjáradékot vesz, h o g y m i n d e n es­ hetőségre biztosítva legyen. E l h o r d j a r é g i r u h á i t , a s z a l o n k a b á t o k a t , a h í m z e t t fehérmellényekéit az ünnepélyeikre t a r t o g a t o t t kö­ csögkalapot : a n y u g d í j a s ö n m a g á t ünnepli, senkitől sem f ü g g többé, senki ellőtt s e m kell meghajolni, gőgösen v á g j a könyvecskéjét a h ó n a p elsején az a d ó h i v a t a l elé. F ü g g e t l e n s é g é s szabadság, m i n d e n n a p . A z e m b e r szert t e t t v a l a m e l y r e n d j e l r e v a g y címre, a m i é r t elnökké választják e g y a s z t a l t á r s a s á g b a n , ahol kedé­ lyes b u t a s á g o k k a l telük az idő. H a z a m e n e t amíg a bütykös, fáradt lábak megszabadíttat­ n a k a l á b t y ü t ő l : m á r kezdődik az elbeszélése a m a m á n a k , h o g y m i t m o n d o t t ez v a g y amaz, öreg p a j t á s , r é g i b a r á t . . . É s í g y a m a m a i s kiélvezi a m a g á é t , m i n t a k á r fiatalkorában, m i d ő n azok a pajtások, b a r á t o k m é g buzgón u d v a r o l t a k , szépeket h a z u d t a k és jószagú

p e d r ő v e l l á t t á k el bajszukat. H a némi szeren­ cséje és összeköttetése v a n a n y u g d í j a s n a k : kaszinó-elnök lehet valahol. M i l y e n hatalom, tekintély, sőt ü n n e p é l y volt e g y kaszinó-elnök p é l d á u l a Józsefvárosban, a m i k o r a p o l g á r s á g m é g j a v á b a n v i r á g z o t t ! A trafikban a legjobb s z i v a r t k a p t a . A hentes, mészáros, fűszeres kedvében j á r t Visszaköszöngetésekkel, kéz­ szorításokkal telt el s é t á j a P á r t ü g y e k b e n ta­ nácskozott, k i s t a n í t ó n ő k tőle v á r t á k meg­ v á l a s z t á s u k a t , e z ü s t l a k o d a l m á n a polgármes­ ter- m o n d t a a p o h á r k ö s z ö n t ő t és h a olykor éjfélig a k a s z i n ó b a n m a r a d t , a família otthon m e g volt győződve, legalább is m e g b u k o t t a kormány. A n y u g d í j a s volt a legboldogabb e m b e r a v á r o s b a n . A szép időnek, hamjiskodó tavasz­ n a k , r é g i szeretős ősznek ő volt a legnagyobb élvezője. N é k i építették a Halász-bástyát, a z ő részére t a r t o t t á k a zenés miséket, a p r o m e n á don ő r e á m o s o l y o g t a k a gyermekkertésznők, a börze előtti j á t s z ó t é r e n a nevelőnők a z ő kedvóért vetették keresztbe a l á b u k a t , h o g y a t é r d ü k látszott. A S e f á n i á n k o r a i t a v a s z k o r a n y u g d í j a s t a r t o t t szemlét és elefántcsontfejű s ó t a p á l c á j á v a l i n t e t t a v á r o s i őrnek, h a vala­ m i t n e m t a l á l t r e n d b e n . A ligetben l e v e t t e a kalapját, a m i n t a n a p sütni kezdett Hiába harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyug­ díjas csak a k k o r i n d u l t el hazafelé, a m i k o r az ő ó r á j a m u t a t t a a delet. E z t az ó r á t a mű­ e g y e t e m i órához igazította és h e t e n k é n t ellen­ őrizte pontosságát, a m i csak e g y k i s s é t á b a k e r ü l t ö volt az, aki sohasem d o b t a el újság­ j á t , m i u t á n kiolvasta. Gondosan összehajto­ g a t v a eltette zsebébe. Milyen bolond a világ,

ha az újságból nézi az e m b e r ! Szerencsére n e m m i n d e n igaz, amit} a h í r l a p ír. Az í r ó k p e d i g kötözni valók. N é m e l y i k e t m e g s e m lehet é r t e n i Ő volt az, a k i s o h a s e m sietett Pesten, ebben a r o h a n v a élő v á r o s b a n . A ci­ pője m i n d i g fényesre volt kefélve, a n a d r á g j á t otthon a m a m a vasalta, a k a l a p j á r ó l a könyö­ kével dörzsölte le a p o r t . A borbéllyal vitá­ zott, h a n e m b o r o t v á l t a elég lassan és alapo­ san, — hiszen ő r á é r t . M é r e g b e g u r u l t , h a v a l a m e l y p o r t é k á n a k a z á r a egy k r a j c á r r a l emelkedett. Ö t u d t a a messzi boltokat, ahol olcsón lehet v á s á r o l n i É s ő t u d t a a z o k a t a r é g i anekdotákat, nótákat, a m e l y e k r e m á r s e n k i sem emlékezett a v á r o s b a n . M á r csak ő t a l á l t a m e g az ősz-utcát, az ö t p a c s i r t a - u t c á t , a Zergeu t c á t D e n e m t u d t a teljes biztonsággal, h o g y m e r r e v a n a Lipót-körút. A mosóintézetet fel­ jelentette, h a k i r o j t o s o d t a k a gallérjai. A szabó­ n a k öt forintot küldött m i n d e n elsején, — t á n m é g az e s k ü v ő i frakkját, a h i v a t a l n o k i F e r e n c József-kabátját, a tanácsosi b u n d á j á t törlesz­ tette, ő volt az, akinek az „idejében", „ k o r á b a n " m i n d e n m á s k é p e n volt. A nők vallásosak s er­ kölcsösek. A férfiak tisztelettudók. Mindenki­ nek kijár a respektus vagyona vagy rangja u t á n . Ö volt az, a k i büszke a r r a , h o g y har­ mincöt esztendeig ü l t a h i v a t a l á b a n és s e m m i t sem csinált, ö volt az, a k i k i t a l á l t a az újság­ papirosból v a l ó ü l ő p á r n á t , a m e l y t ő l n e m fényesedik a n a d r á g , ő j á r t k a r o n f o g v a az öreg é l e t t á r s á v a l temetésre, esküvőre s egyéb in­ g y e n m u l a t s á g r a . Ö j á r t k o r á n r e g g e l vizet i n n i az artézi-forráshoz, térzenét h a l l g a t n i (a bos­ n y á k z e n e k a r e l ő a d á s á b a n ) a császárfürdői p l a t á n o k alá. Ő m e n t fel a Gellérthegyre n a p -

föl-keltét nézni, ö r á n d u l t ki g y a l o g MáriaRemetére, ő szaladgált a kormányhoz, hogy a n y u g d í j a s o k n a k is a d j a n a k félárú v a s ú t i je­ gyet, p e d i g s o h a életében n e m u t a z o t t sehová. Ő t u d t a k r a j c á r i g \a. bélyegilletéket, a tiszt­ viselői fizetéseket, h á n y k r a j c á r v a n egy fo­ r i n t b a n és m e n n y i t k e r e s a főpincér a borra­ valóból. Ö volt az, aki a szájától v o n t el min­ den k r a j c á r t , h o g y öregségére g y ű j t s ö n . . . R a k t a , r a k o s g a t t a h a r m i n c - n e g y v e n esztendeig a forintocskákat. És m o s t i t t áll megöregedve, n y u g d í j a s á n , élvezni v á g y ó a n a t a k a r é k o s s á g , m u n k a gyümölcsét. S ráeszmélt, h o g y egész éle­ tének elvonultsága, garasfogdosása, kielégületlen g y o m r á n a k k o r g á s a , aszkéta n y o m o r ú s á g a m i t s e m ért. E g y j ó k a l a p o t s e m vehet azon a pénzen, a m i t azelőtt egy egész esztendeig m e g t a k a r g a t o t t . É r d e m e s volt í g y é l n i ! (1920.)

Polónyi Géza kalapja. O l y a n n a g y feje volt, hogy s e n k i sem visel­ heti u t á n a a kalapot. Ez a fej — t á n m é g a k a l a p is — a tizenkilencedik századbeli Ma­ g y a r o r s z á g b ó l j ö t t és mindvégig m e g á l l o t t a a helyét a n a g y m é r e t ű k o p o n y a s a k a l a p sem m e n t ki a divatból. H e t v e n h á r o m esztendős volt, 1

M i k o r E ö t v ö s K á r o l y m e n t el, azt í r t á k róla a m e g h a t o t t tollak, h o g y az utolsó t á b l a b í r ó b a l l a g el az ősök által k i t a p o s o t t országúton. Í m e , mielőtt végleg l e z á r u l n a a k r i p t a a r é g i M a g y a r o r s z á g felett, m é g jelentkezik m á s is, aki k o p o g t a t á s á v a l helyet k é r a tizenkilencedik század m a g y a r j a i n a k s o r á b a n ; ott, ahol xígy feküsznek h a l o t t a i n k n a g y m e g g o n d o l t s á g g a l , k a r b a t e t t kézzel, m i n d e n t t u d ó bölcsességgel, — m i n t á l t a l á b a n a m u l t századbeli m a g y a r poli­ t i k u s o k a t l á t t u k , elképzeltük, emlékezetünkbe véstük. Ezek a századvégi m a g y a r politikusok közvetlen elődeiktől (sőt a m é g v e l ü k karon­ fogva j á r ó öregektől) tlanulták a tempót, a megjelenést, a hazafias lendületet, a mellet da­ gasztó nemzeti önérzetet, — t a n u l t á k a mély,

bölcsenjáró tábliabíráktól. E ö t v ö s is, P o l ó n y i Géza is fiatalkori ideáljait olyan r é g i m a g y a ­ r o k r ó l választotta, a k i k r ő l m i m á r csak a his­ t ó r i á b a n o l v a s h a t t u n k . S ezért t ű n t föl sze­ m e i n k előtt n é h a félszegnek, m á s k o r érthetet­ lennek, de m i n d e n k o r i m p o n á l ó n a k P o l ó n y i és E ö t v ö s is. P o l ó n y i Géza fiatalsága p é l d á u l abba a kor­ szakba n y ú l i k vissza, a m e l y m é g n e m s o k b a n különbözött V a s Gereben r e g é n y e i n e k légköré­ től. A szegénysorsú, tehetséges diák (aki a „ J u r á t u s - é l e t b e n " csizmatisztítással kezdi és a n e v e „audiat"), P o l ó n y i Géza fiatalkorában is a nélkülözés és küzdelem emberfölötti iskolá­ j á t j á r j a , a m i t t a l á n n e m is b í r n a m e g egy h u s z a d i k századbeli fiatalember csüggedés, m e g t ö r é s nélkül. Az a k k o r i fiatalemberek (akikből később v a l ó b a n e m b e r lett) n e m riad­ t a k m e g semmiféle viszontagságoktól. A sze­ gény d i á k n a k h é t k á s a h e g y e t kellett keresztül­ rágni, amíg tanulmányaiban előrehaladhatott; a r o n g y o s csizmák, pókhálós-vékony köpenye­ gek, esztendőkig viselt s ü v e g e k f á r a d h a t a t l a ­ n u l m e n t e k egyik v á r o s b ó l a m á s i k b a , r é g i iskolából az újba, egyik küzdelmes megélhetés­ ből, koplalásból, v i d á m a n viselt n y o m o r ú s á g ­ ból a m á s i k s o r s t r a g é d i á b a , a m í g g a z d á j u k legalább a h á z i t a n í t ó á l m o d o t t á l l o m á s á i g el­ juthatott. A f a g g y ú - g y e r t y a p i s l a v i l á g í t á s á n á l , a ron­ gyos szalmazsákon a kietlen években fogyott egyik t a n k ö n y v a m á s i k u t á n , m ú l o t t egyik osztály kitüntetéssel, m i n t a másik, a derék megfeszült, a korgó g y o m o r p a r a n c s s z ó r a hall­ g a t o t t es a diák-kenyérnek, a s a v a n y ú brugón a k m e n n y e i ízt t u l a j d o n í t o t t az erős a k a r a t .

A v á n d o r - d i á k sziget-felfedező ú t j á t j á r t a m e g ifjú l á b a i v a l a z öreg P o l ó n y i . Bolyongá­ s a i b a n bizonyosan l á t t a a tétlenségében her­ vadozó M a g y a r o r s z á g o t jó közelről, l á t h a t t a a düledező u d v a r h á z a k a t , a m e l y e k b ő l félig m á r kilicitálták a t u n y a g a z d á t ; az o r s z á g ú t o n ta­ lálkozhatott a t a n u l a t l a n m a g y a r földesuraság­ gal, a k i utolsó lovát h e t y k e homokfutóban, kutyabőr-keztyűben hajtotta a vásárra eladni; és d i á k p a j t á s a i t ó l h a l l h a t t a az előkelő állású atyafiakat felsorolni, a m e l y a t y a f i a k b a n biza­ k o d v a (nem p e d i g t u d o m á n y o s s á g á r a támasz­ kodva) v á g o t t neki az életnek a legtöbb m a ­ g y a r ifjú.

A m i t P o l ó n y i Géza a r é g i M a g y a r o r s z á g b ó l l á t o t t : az m i n d csak a r r a s e r k e n t e t t e a sze­ g é n y diákot, h o g y eszét kimívelje, önerejére, t a l á l é k o n y s á g á r a , b á t o r s á g á r a a p p éli ál v a v á r j a , midőn r á k e r ü l a sor e t u d a t l a n o k országában. Még éltek u g y a n a bölcs, nagykoncepciójú öre­ gek, a k i k a n a g y s z e r ű tizenkilencedik századot M a g y a r o r s z á g o n m e g t e r e m t e t t é k , de m á r bú­ csúzóban v o l t a k és h e l y e t t ü k n e m j ö t t e k új ko­ p o n y á k . A meddő, e g y e d ü l a p r o t e k c i ó b a n lélekző Tisza K á l m á n - k o r s z a k j á r t a . E g y éles elme k ö n n y e d é n v á g o t t m a g á n a k u t a t az a k k o r i fiatalok között, h a az öregek kivesző erényeit t a r t o t t a pajzs g y a n á n t . P o l ó n y i Gézán késő öregségéig meglátszott, h o g y fiatal k o r á b a n jól m e g t a n u l t a a t á b l a b í r á k t e m p ó j á t — szinte az ő gondolataikat, r a v a s z s á g a i k a t , okoskodá­ s a i k a t folytatta, figyelmen k í v ü l h a g y v á n m a g a k ö r ü l az elléhásodott nemzedéket. S í g y egye­ nes u t ó d a volt azoknak a m a g y a r politikusok-

nak, a k i k egykor az ész és furfang fegyverei­ vel védelmezték M a g y a r o r s z á g o t a töröktől, p a k t á l t a k franciával, t ú l j á r t a k az osztrák e s z é n : — amilyenek a tizenkilencedik század­ beli m a g y a r t á b l a b í r á k is voltak, akik b á r kö­ r ö m s z a k a d t á i g t a r t o t t á k v á r m e g y é j ü k e t , belenyugodtlak K o s s u t h b a , m e g a l k u d t a k D e á k k a l a h a z a és a n e m z e t e g y s é g e érdekében. H a m a j d eltávolodnak t ő l ü n k a m a i évek és a n a g y e s z ű P o l ó n y i Gézát messzebbről láthat­ j u k : ráeszmélünk, h o g y évtizedeken á t a le­ p e r g ő p a r l a m e n t i évek szálait a z ő kezei irá­ n y í t o t t á k . Olykor fiskális furfanggal, m á s k o r a F r á t e r G y ö r g y eszélyességével, m a j d a tör­ vénykönyv káprázatos ismeretével vágott közbe az a l a n t a s napi-politikától az orrok he­ g y é i g s e m látó k o p o n y á k g o n d o l a t a i n a k . Meg­ á l l í t o t t a a hájfejű politikusok b i r k a n y á j á t , m i n t a farkas. V i h a r t élesztett, i n d u l a t o k a t kel­ t e t t fel, szenvedélyek a l á g y ú j t o t t tüzet, v a d j u h á s z k u t y á k a t eresztett szét, forgószélt h í v o t t segítségül, a m i k o r ölhetett kézzel, f á r a d t szem­ h é j j a l bóbiskolt k ö r ü l ö t t e a p a r l a m e n t . E g y ­ szer o l y a n volt, m i n t e g y k e s e r ű bujdosó, más­ k o r döngette az asztalt, m i n t e g y erőszakos vidéki kortes. Összevont szemöldökkel figyelt, héja m ó d j á r a lecsapott, furfangos ú t o n bizto­ s a n h a l a d t , — m a j d kedélyes volt, m i n t h a egy n e g y v e n e s évekbeli k a l e n d á r i u m b ó l v á g t á k volna ki. H e t y k e b e g y ű r t k a l a p j a a l a t t ú g y vi­ tázott az utcán, m i n t egy t ü n t e t é s r e készülő j o g á s z ; m á s k o r l e k o n y u l t ez a kallap, m i n t e g y csatavesztett kortlesé. E z a k a l a p m u t a t t a , mi­ lyen a p o l i t i k a i helyzet. M i n d i g m a g y a r volt és k i t a l á l á s a i b a n , ötle­ teiben, t á m a d á s a i b a n és m e g g o n d o l t s á g a i b a n a

m a g y a r élet ú t j a i n haladt, azon az útion, amit egy szegény, n a g y e s z ű ifjúnak a tíz körmével, az e r e j e megfeszítésével kellett m e g á s n i , h o g y v é g ü l M a g y a r o r s z á g i g a z s á g ü g y m i n i s z t e r e le­ hessen. Verbőczy volt a t ö r v é n y t a n í t ó j a és ú g y fogta kezében a m a g y a r t ö r v é n y t á r a t , m i n t a buzogányt. P o l ó n y i Géza küzdelme, törekvése, győzedelmessége példa a r r a , h o g y M a g y a r o r s z á g o n a z eszes e m b e r is boldogulhat. Alakja lehetne egy regénynek, a m e l y b e n a z igazi M a g y a r o r s z á g o t í r n á m e g egyszer valaki, a közelmúlt országát.

Az ember, aki mindig vizitbe járt. I g e n jól hallom az A t h e n a e u m lelkes igazga­ tóinak, a k ö n y v c s i n á l á s művészeinek és m á s kiváló n y o m d á s z o k n a k p a n a s z k o d á s á t : nincs papir, nem tudunk könyvet nyomtatni. „Egy hónap múlva nemhogy könyvet, de egyszámla­ cédulát s e m készíthetek!" — m o n d j a P e s t e g y i k legelőkelőbb k ö n y v n y o m t a t ó j a Az írók, a k i k m a g u k a d j á k k i könyveiket, m a g u k szerzik m e g hozzá a p a p i r o s t . Tízezer p é l d á n y b a n m á r az á l m o s k ö n y v e t s e m m e r i k n y o m t a t n i . Közép­ k o r i idők j á r n a k fölöttünk, G u t e n b e r g száz p é l d á n y b a n n y o m j a a Bibliát, a k ö n y v r i t k a ­ m a d á r és á r a oly m a g a s , h o g y csak a leg­ g a z d a g a b b a k v e h e t i k m e g az új könyveket, m i n t e g y k o r a fejedelmek, hercegek, rablóvezérek. A k ö n y v d r á g á b b a francia parfőmn é l ; a könyv drágább a selyemszoknyánál; a k ö n y v d r á g á b b a lisztnél, a bornál, a szivarnál, a m i n d e n n a p i ennivalónál. A könyv, m i n d e n i d ő k n e k legtudósabb ó r a m u t a t ó j a , nemzetek f é n y k o r á n a k v a g y b a l s o r s á n a k h a n g o s hír­ vivője : a k ö n y v r i t k a lesz, m i n t a fehér holló. A d r á g a l á t o s k ö n y v g y ű j t ő k , akik egy-egy csi­ nosabb, ú j o n n a n m e g j e l e n t k ö n y v e t ú g y v i t t e k

haza a h ó n u k alatt, m i n t m e n y a s s z o n y u k a t ; az a m a t ő r - p é l d á n y o k , a r i t k a s á g o k szenvedé­ lyes v á s á r l ó i ; az éjjeli o l v a s m á n y o k t ó l s á p a d t a r c ú fiatal n ő k ; az új r e g é n y k ö n y v e k rajongói, fénylőszemű a s s z o n y o k ; a betegek és lábtöröt­ tek, a k i k m i n d e n új k ö n y v b e n s z o m o r ú életük m e g v i g a s z t a l ó d á s á t r e m é l t é k ; a lemondok, a k á l y h a mellett üldögélők, világcsalódottjai, k u n y h ó k és k a s t é l y o k lakói, a m a g á n y o s o k , a sebzett szívűek, az okosok és a j á m b o r o k , a k i k m e g v á l t á s t , s z í v ü k r e , életükre, fájdalmukra r ö p p e n ő f e h é r m a d a r a t , a legbölcsebb t a n á c s ­ adást, a m i n d e n t u d ó j ó b a r á t o t keresték egyegy új k ö n y v b e n : 1920-ban m e g i s m e r k e d n e k a szükséggel. E b b e n az esztendőben n a g y o n kevés új m a g y a r k ö n y v e t k í n á l n a k a könyvesboltok­ ban, a n y o m t a t ó m ű h e l y e k elhalkulnak, m i n t h a G u t e n b e r g tétovázó keze vezetné a sajtógépet, az í r ó k az asztálfiókjuk részére í r j á k m e g azt, a m i eszükbe j u t . . . A nemzet, a m e l y n e m r é g i ­ ben gőgösen v e r t e a mellét, h o g y k u l t ú r á j á v a l (amelyre ezelőtt v a j m i keveset gondolt), szel­ lemi fennsőbbségéveL m i n d e n e u r ó p a i népek között k i m a g a s l ó , r é g i és m o d e r n i r o d a l m á v a l , versengő t u d o m á n y á v a l : bármely ellenség m e g s z á l l á s á n a k , elhatallmasodásának, beolvasztó s z á n d é k á n a k e l l e n á l l h a t : a nemzet m a eljutott a szegénység azon állapotába, h o g y kalendá­ r i u m a i t s e m n y o m t a t h a t j a . A (könyvnyomtató m ű h e l y e k b e n n a p r ó l - n a p r a n a g y o b b h á l ó t fon­ n a k a pókok. A könyvespolcokról e l m e r e n g v e nézegetnek a l á a t e g n a p i szép könyvek, ame­ lyeknek u t ó d a i n e m születtek.

A k ö n y v e k szomorú esztendőjében gondola­ t o m elszáll azokhoz a vadászkalapos, t a r k a ­ b a r k a beszédű, p i r o s a r c ú , f á r a d h a t a t l a n k e d v ű férfiakhoz, akik újesztendő hetében ú t r a k e l t e k , f a r k a s - b u n d á t és árjegyzéket vittek m a g u k k a l , ú t r a k e l t e k M a g y a r o r s z á g b a , m i n t az a r a n y á s ó k K a l i f o r n i á b a : k ö n y v e t m e n t e k eladni. Mily boldog- ország volt ez, a h o l a k ö n y v ü g y n ö k ö k e t , a k u l t ú r a r e t t e n t h e t e t l e n s ü r g ö n y h o r d ó i t : szél­ h á m o s o k n a k bélyegzett a sajtó, közvélemény, m e r t m ű k ö d é s ü k s i k e r é b e n furfangos beszélge­ téssel segítették p o r t é k á j u k a t ! Mentek vona­ ton, kocsin, gyalog. A legkisebb falu s e m ke­ r ü l t e el figyelmüket. V á g t a t t a k csengős szánon az égbenyúló K á r p á t o k között, erdélyi renge­ tegben u t a z t á k oláh fuvarossal, vicinális vo­ n a l a k a p r ó á l l o m á s a i n b u k k a n t a k fel, m a g á ­ n y o s kastélyok, u d v a r h á z a k remete-llakóihoz állítottak be olly előkelőséggel, m i n t eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis falvakba n y o m a k o d t a k a búbos kemence mellett szen­ dergő honoráeiorhoz, ők vitték M a g y a r o r s z á g n a g y képes történetét a nemzetiségi vidékeken e l r e k e d t m a g y a r o k h o z , v i t t é k a Műveltség K ö n y v t á r á t falusi jegyzőknek, a Természet­ t u d o m á n y i K ö n y v t á r a t a világtól elzárt körorvosnak, a m a g y a r í r ó k r e g é n y e i t az unatkozó falusi ú r i a s s z o n y s á g n a k . . . Á r v a t a n y a h á z a k mellett t a r t o t t a k stációt, n y a k i g s á r o s b r i c s k á n u t a z t a k a n y í r s é g i vadvizek között, h o g y meg­ kérdezzék e g y álomszuszék komposszesszortól, h o g y n e m rendelné-e m e g K r ú d y G y u l a össze­ g y ű j t ö t t m ű v e i t h a v i k ó t k o r o n á s részletfize­ tésért, behatoltak m i z a n t r ó p o k lezárt ajtaján, világtól elvált, s e n k i n e k s e m j ó salabakterek­ hez n y i t o t t a k be vígtan, fürgén, frissen, m i n t

előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, grófok, bárók, képviselők, sohasem hallott bókot mond­ t a k a háziasszonynak, m e g h a l l g a t t á k a g a z d a p a n a s z a i t az idei termésről, behatolitafc félvad m á r a m a r o s i falvakba, m u n k á c s i zsidókhoz, sza­ tócsokhoz és bérlőkhöz, p a r a s z t o k h o z és erdé­ szekhez, k ö n y v e t sohase l á t o t t vakondokhoz, m é r g e s és j ó k e d v ű emberhez, h o g y m a g y a r k ö n y v e t sózzanak a n y a k á b a h a v i két-három k o r o n a részletfizetésért. És m i l y g y ö n y ö r ű könyvelkiet k ü l d t e k a könyvcsinálók a m e g r e n d e l ő k n e k ! Bőrbe, vászonba, selyembe v o l t a k kötve a könyvek, a legfino­ m a b b p a p i r o s r a n y o m t a t t á k , h o g y századok m ú l v a is használható, épséges á l l a p o t b a n le­ gyen, m ű g o n d d a l választották a hozzávaló be­ tűt, k i p r ó b á l t á k a festéket, h ó n a p o k i g tervez­ gettek, k a l k u l á l t a k egy-egy n a g y o b b m u n k a megjelenése előtt, a könyv-író oly i z g a l m a t érzett, m i n t e g y vőlegény s az ü g y n ö k ö k bör­ zéjén, a r é g i N e w y o r k - k á v é h á z b a n n e m búsul­ t a k többé a h á z b é r t a r t o z á s m i a t t Felnyergel­ tek, n e k i v á g t a k a r é g i g a z d a g M a g y a r o r s z á g ­ n a k , a h o l m i n d e n r e volt költekező-kedv, csak k ö n y v e k r e nem. Á m hiszen a z e g y k o r i k ö n y v ­ ü g y n ö k s e m a dologtalan, k ö n n y ű m u n k á h o z szokott e m b e r e k sorából k e r ü l t ki. ő volt az az ember, a k i örökösen vizithez volt öljtözve. #

A dobott, megvetett, s e n k i n e k s e m kellő por­ téka: a könyv, a csontig leszegényedett M a g y a r ­ o r s z á g b a n elérkezett a ritkáságokj közé. Igaz, hogy m é g n a p j a i n k b a n n e m a k a d vállalkozó, hogy értékcsökkenőben lévő pénzét k ö n y v e k b e Krúdy : Magyar Tükör.

5

„fektesse", m i n t p é l d á u l d i v a t most bélyeget v a g y perzsa szőnyeget v á s á r o l n i . D e bizonyosan feleszmélnek r ö v i d i d ő n belül a k a l m á r o k és k a l m á r k o d ó k , észreveszükj a h o l d v i l á g k é n t fo­ g y ó m a g y a r k ö n y v t e r m e l é s t és az új regénye­ ket, t u d o m á n y o s k ö n y v e k e t lánckereskedők á r u l j á k majd, m i n t a gyapjúszövetet.

Balaton révészei. A k i megelevenedett bibliai festményt a k a r látni, az keljen á t Z a m á r d i és S z á n t ó d között a kompon. A h a j ó t azok az embereik hajtják evezőikkel, a k i k m á r J é z u s t a t e n g e r e n hajó­ káztak, a k i k n e k a r c m á s a i t r é g i t e m p l o m o k fél­ h o m á l y o s boltozatain l á t t u k . Az evező ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott e m b e r e g y f o r m a a biblia ezer esztendőinek messziségében és a z a m á r d i kompon. A fárasztó testi m u n k a a z Üdvözítő közelségébe v o n j a az em­ b e r i arcoklat, a t ú l v i l á g r a m e g y az a r c fé­ nyekért, színekért, a h a l á l o s a n elfárasztott test­ ből k i v á l i k a lélek és k i ü l a szemekbe, m i n t h a elrepülni készülne. R é g e n l á t t a m szebb embe­ reket, m i n t az evező révészeket. B ú s t a k t u s a a m u n k á n a k a legősibb. Az eve­ zés u g y a n a z volt ezeróvek előtt is. H a t legény, a k i h a j t j a a nehéz kompot, e g y m á s m e l l e t t ü l p á r o s á v a l . Mielőtt m e g h ú z n á k a hosszú, nehéz lapátot, felemelkednek a deszkáról, a m e l y e n ülnek, a z t á n u g y a n a b b a n a m á s o d p e r c b e n v e t i k hátra magákat, amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy test, egy izom v o l n a v a l a m e n n y i . N e m késhet senki egy szempillantást, n e m p i h e n h e t e g y i k sem egy másodpercet, n e m t a k a r é k o s k o d h a t a 1

m u n k á v a l egy verejtékcseppet sem. M i n t egy emberfölötti t á n c , ösi ringiatása a testnek, meg­ feszülő és engedő kötele az izomzatnalki, a testi m u n k a csodálatossága : folyik a z evezés a kom­ pon. S z a k a d a t l a n u l , m e g á l l á s n é l k ü l attól a perctől kezdve, a m i n t az evezőket a vízbe me­ r í t i k : r i n g a t ó z n a k a testek, k ü l ö n életet kez­ denek élni a lábak, a k a r o k , de legfőkópen a fejek, amelyek l a s s a n k i n t oldalvást dőlnek a kimerültségtől. A z evező e m b e r e k testmozgá­ s á b a n v a n n é m i n y o m a a n n a k a legmodernebb festőművészetnek, a m e l y e t k u b i z m u s n a k , futur i z m u s n a k neveznek. Az evező e m b e r testrészei v a l ó b a n szótválani l á t s z a n a k e g y m á s t ó l a moz­ g á s következtében. E g y p i l l a n a t b a n csak h á t r á l feszülő k a r o k l á t s z a n a k : az e m b e r e k e l t ű n n e k a k a r o k m ö g ö t t A t e s t többi része elmúlik, levegővé, l á t h a t a t l a n n á válik. Tizenkét k a r lát­ szik c s u p á n a h a t evezőn. A m á s i k p i l l a n a t b a n : a k a r o k v á l n a k levegővé és h e l y ü k e t elfoglal­ j á k az e m b e r i törzsek, a m e l y e k á t r i n g a n a k e g y m á s o d p e r c r e a hajó o r r á b a n , m i n t elvonuló színészek a szinpadon. A z t á n legvégül a fejek m a r a d n a k c s u p á n helyükön. E z e k a z önfeledkezett, álarc, festéknélküli fejek, a m e l y e k olyan pírhoz, fényhez j u t n a k , m i n t a szentek fejei, amelyeket e g y k o r r é g i t e m p l o m o k b a n l á t t u n k . N e m lehet l e í r n i azt a változást, a m e l y e n a róvészlegények á l t a l m e n n e k , a m i r e a B a l a t o n közepéig h i n t á z t a t j á k a k o m p o t A szélmarta, esőtépte, v i h a r o s arcok elveszítik m i n d e n földi d u r v a s á g u k a t . M e g n e m e s e d n e k a homlokok, belső fényekben égnek a szemek, alkonyati a r a n y p í r b a n fürdőznek a felhevült arcok. Az a fiatal legény ott az ifjú J á n o s próféta, m i d ő n jelenéseket lát. Ez a r o n g y o s k a t o n a az első

padon, olyan, m i n t a N e p o m u k i , a k i n e k szob­ r a i t a n n y i t l á t t u k vizek felett, h i d a k bejárá­ sánál. Bibliai e m b e r e k ők v a l a m e n n y i e n , a m i n t itt a h a r a g o s víz fölött, zöld ég alatt, sötét h e g y mögött a hajót vonják, húzzák, m e g s z a k a d á s i g eveznek, n e m is néznek e g y m á s r a , m e r t mind­ egyik a z t csinálja, m i n t a másik}, a s z e m ü k a t á v o l s á g fátyolképeire szegeződik : v á j j o n m i t l á t n a k ott e nedves, örömtelen, f á j d a l m a s sze­ m e k 1 Fel, le, fel, le. Í g y folyik a m u n k a meg­ állás nélkül, nekivetetten, szinte életre-halálra, a n a g y víz közepén, távol a h e g y e k visszhang­ j a i t ó l messzi a mezők dalaitól, földi életek t a r k a b a r k a s á g a i t ó l . Fel, le, fel, le. A n a g y víz­ n e k n i n c s e n vége, a h u l l á m n e m változik, vég­ telen szövetje a víznek e g y f o r m a kedvvel fogadja a r á v o n u l ó g á l y á t m i n d e n evezőhúzás után, a szél n e m t u d új nótát, m i n d i g csak egyet fuj, a h a l n e m d u g j a k i a fejét, h o g y i t t énekeljen az e v e z ő k n e k ; k o m o r az ég, zord a víz, reménytellen a csillag, a m e l y a felhők ab­ l a k á n átpillant, m o z d u l a t l a n a köves p a r t , igérettelen a hoÜnap, a m e l y a n e m s o k á r a be­ köszöntő éjszaka u t á n következik, a h o m á l y b a borult p a r t o k o n a szél t u d j a a j á r á s t : — ők a vizet ismerik) csupán, a m e l y h a l l g a t v a fogadj a őket n a p r ó l - n a p r a , n e m m o n d j a nekik, h o g y őket szeréti, n e m ölelgeti, dédelgeti őket, holott m i n d i g vele s benne v a n n a k , csak t ű r i , viszi őikét, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró u t a s a i k a t , a k i k n e k idegen s á r s z á r a d a lábukon, a k i k m a j d i n n e n n e m s o k á r a k i k ö t n e k s örökre felejtik a hajósdklat, a k i k a víz közepén m i n d e n izmuk megfeszítésével dolgoznak értük. H á t r a sem f o r d u l n a k többé a p a r t r ó l , vissza s e m néznek a messziből, s z ü r k e homokszemként p e r d ü l le

az ó r a a többi közé, e l h a l a v á n y o d i k az emlék, m i n t a felhő a t á v o l b a n , e l s n h a n a szél, m i n t az á l o m s a h a j ó s n a k nehéz, megszakadó m u n ­ k á t ó l átnemesedett arcából, ez eleven t ü n e m é ­ nyekből a n n y i s e m m a r a d m e g az emlékezés s z á m á r a , m i n t a g y u f a ellobbant l á n g j á b ó l a v a k éjszakában. Fel, le. Fel, le vonják! a k o m p o t a legények, a t i h a n y i t a n í t ó m i n d i g a h u l l á m közepének i r á n y í t j a a k o r m á n y r u d a t , m e r t a h u l l á m kö­ zepét kell k e t t é v á g n i a hajó o r r á n a k , h a céljá­ hoz egyenes v o n a l b a n a k a r j u t n i , a kocsilovak tűnődve, ijedt m o z d u l a t l a n s á g g a l állanak, is­ m e r e t l e n p a r t felé t é t o v á n kalandozik az utazó szeme, erőlködik a szél, m i n t h a megérkeztek v o l n a segédei a z a l k o n y a t t a l , m é l y vízből j ö n fel a h u l l á m fehér t o r k á v a l , a közelgő hegye­ ken m á r l á b u j j h e g y e n fut az a l k o n y a t pásztorfia ; ásítozva b u k n a k be az esti h o m á l y b a az eddig fehérlő p a r t i házikók, v a d k a c s a - p á r vo­ nul a tó felett éji t a n y á r a , lomposan r o p p a n v a száll e g y n a g y m a d á r , m i n t h a m e g u n t a volna m á r az életét, a csend h í r n ö k e i f u t n a k szét mindenfelé a kegyelemlevéllel,— csak! a révész­ legények dolgoznak a végkimerülésig, i n u k r o g y t á i g , az é g r e nézve, földet, vizet n e m látva, közelgő p a r t o t n e m érezve, fel, le, m i n t az örökös dologban álló e m b e r i nedvek, a v e r e j ­ t é k n e k k i n e m fogyó forrása, m o z g á s n a k m e g n e m állása, á l o m n a k leszállhatatlan kerengése, a m u n k á n a k e l h a l l g a t á s nélküli bugása, más­ v i l á g i g érő e v e z ő c s a p á s a . . . A m í g felsivít a révészgazda s i r á l y h a n g j a . Állj. S a k k o r szökkenve, nyögve, feljajdulva áll­ n a k m e g az örök evezők, messzi ú t r ó l t é r n e k vissza a régi e m b e r i a r c u l a t o k , l á t n i kezdenek

a k i m e r ü l t szemek, a víz alól b u k k a n n a k fel a levegő u t á n nyíló szájak, e r n y e d t e n z u h a n n a k le a k a r o k , p a r t r a fut a nehéz a l k o t m á n y és oly f ü r g é n helyezkedik e l az ú t i r á n y á b a n , m i n t e g y táncosnő. Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak r o b a j j a l r o n t a n a k le a k ö n n y ű kocsival a ve­ szedelmes helyről, a révészgazda beszedi az úti­ költséget a k é k n a d r á g o s suszterkétől, aki n e m segített a k o m p v o n á s á b a n , a legények moz­ d u l a t l a n u l m a r a d n a k helyükön, evezőik mel­ lett, m i n t h a n e m t u d n á n a k m e g v á l n i a fára­ d a l m a k n a k e k e m é n y deszkájától. L e p i h e n n e k a szíjas, v a d m a d á r - c s o n t ú karok, fekete kezek r e m e g v e t a p a d n a k a hídhoz, izmos d e r e k a k fáj­ d a l m a s a n összegörnyednek, m e g m e r e v ü l t fejek b á g y a d t a n a m e l l r e hanyatlanakl, bajuszok h a l l g a t v a lekonyulnak, szemek m e g m e r e v e d v e a v í z r e néznek, a kemény, csontot törő, izmokat végsőkig megfeszítő m u n k a u t á n szinte ijedt ez a n y u g a l o m . Evezni, húzni, h a l a d n i : ez az élet, n e m p e d i g egy h e l y b e n á l l a n i a köves, vén p a r t o k o n . V a d m a d á r m ó d j á r a belevágódni a szélbe, a h u l l á m b a , a baljóslatú B a l a t o n b a : ez az öröm, n e m pedig t u n y á n p i h e n n i a deszka­ padon. R e p ü l n i , utazni, u t ó i é r n i az este le­ n y ú l ó köpenyegét, v a g y a n a p s u g á r utolsó sar­ kantyúját elkapni a h u l l á m o n . . . Fütyülve venni a lélekzetet, p r ó b á r a tenni a szívet, bir­ kózni az ellenálló vízzel, legyőzni a vasvillás szelet, küzdeni, felragyogni, g y ő z n i a v i z é n . . . Ez a z élet, n e m az üldögélés a kikötőben. Most e g y s z e r r e szegény m u n k á s e m b e r e k k é v á l o t t a k az a p o s t o l o k . . . A bibliai k é p helyett a m i n d e n n a p i s á r o s o r s z á g ú t következik. A balatoni z ú g á s helyett

kerekiek e g y k e d v ű p e r g é s e viszi g o n d o l a t u n k a t . Az eső n y a k u n k közé csap az út fordulójánál, m i n t e g y lesben álló v á n d o r l ó . A z a l a n t m a r a d t t a v o n h a l o t t k é n t m a r a d a fekete komp. A vizion á r i u s arcok h e l y e t t f á r a d t legények ácsorog­ n a k a p a r t o n . H ö r ö g a szél a h e g y n e k kapasz­ kodó úton. M i n t h a a boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő élet m a r a d t v o l n a odalent a vizén az egyszerű, szótalán, igénytelen víziemberekkel, akikl n e m t u d n a k egyebet az egész világról, m i n t az evezőik, v a g y a halak, oda­ lent a h u l l á m o k b a n . Az ifjú J á n o s apostol, a r o n g y o s k a t o n a és a többiek, a k i k egy órah o s s z n y i r a ú g y megszépültek, megnemesedtek a n a g y út m é l y e i n : e l m a r a d n a k a sötétségben. A bibliai csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott n y i k o r g á s á t félváltja a s a n d a o r s z á g ú t i é l e t ; a fájdalom és b á n a t , e két fütyörésző szegényDegény kapaszkodik fel a kocsira az első e m b e r i háznál. A halszemű bib­ liai e m b e r e k h e l y e t t csigavonalialakú szemek j ö n n e k szemközt az országúton.

Vándorlegények. Gyógyszerész m i n d e n é t m a g á v a l hordta, m i n t a csiga. T ö b b n y i r e gyalogszerrel utazgatott, de szük­ ség esetére volt egy v a s ú t i m e n e t r e n d is a zsebében, amelyből! tanácsot útbaigazítást mondott, ha a v á r o s o k végén a v á n d o r l ó k ta­ n y á j á n megszállott. I l y e n k o r n a g y élvezettel ejtette ki s z á j á n P ü s p ö k l a d á n y és m á s állo­ mások nevét, amelyek mellé a n y o m d á s z ke­ resztbe villát és kést helyezett. De n e m kevésbé örült az állomásoknak, a m e l y e k n e k n e v e mel­ lett ü v e g p o h á r s i l b a k o l t : évekig, változatlanul, a m í g Gyógyszerész az á l l o m á s o k r a k í v á n k o ­ zott, de oda s o h a el n e m jutott. Gyógyszerész nevét v a l a m e l y tömlöcben kapta, a h o v á s o k a d m a g á v a l volt b e z á r v a és a rabok u n a l m u k b a n mindenféle n e v e k k e l l á t t á k el e g y m á s t . Ö : Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját 1 E g y s z e r egy n a g y alföldi mezővárosba k e r ü l t Gyógyszerész, a h o l m é g d i v a t b a n volt az a v á r o s v é g i h e r b e r g , a m e l y b e n mindenféle v á n ­ dorlegények n é h á n y rézpénzért k v á r t é l y t k a p ­ tak. H a r m a d m a g á v a l v e r t i t t t a n y á t Gyógy-

szerész, szaunazsuppon, egy szálában, amely­ nek az egyik vége m á r bedőlt volt s a hold­ v i l á g a v á n d o r l e g é n y e k fölött himbálódzott, m i n t h a c s u p á n az ő k e d v ü k é r t mászott volna az é g r e . Gyógyszerész előcsalogatta a t ü c s k ö t odvából s az féllábon h e g e d ü l t a legényeknek. Meglehetősen felhős volt az ég, a v a s ú t i menet­ r e n d b ő l n e m lehetett olvasni, előadni szép uta­ zások történetét, p i p á r a g y ú j t a n i sem volt ta­ nácsos a h e r b e r g tulajdonosnéja, e g y á l m a t l a n vén h á n y a m i a t t , Gyógyszerész t e h á t azzal m u l a t t a t t a ú t i t á r s a i t , a m i v e l t u d t a : az előcsalt tücsökkel. Az e g y i k h á l ó t á r s azt m o n d t a m a g á r ó l , h o g y suszter, de sehol n e m t u d m u n k á t k a p n i Ma­ g y a r o r s z á g o n . Füttyösszájú, szurokszínű, helyes legényke volt. Gyógyszerész n e m s o k á i g fog­ lalkozott vele. V é l e m é n y e s z e r i n t : a s u s z t e r m a j d fennakad egy asszonykötényen és a z t á n helyben m a r a d . A m á s i k ú t i t á r s klútmesternek m o n d t a m a g á t , de a beszélgetés s o r á n k i t ű n t , h o g y é r t a disznóheréléshez, káposzta-gyaluüáshoz, harmonikajavításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz is. E z az e m b e r i n k á b b k e d v é r e volt Gyógy­ szerésznek, m e r t szikár, elvadult, farkas-szakál­ las, h a l l g a t a g férfiú volt, a k i lehetett ötven esztendős, de h a r m i n c is. N e m csodálkozott, m i d ő n közbiztonság szempontjából a vén b a n y a r á c s u k t a az ajtót a v á n d o r l ó k r a . Lehet, h o g y m á r többször r á z á r t á k k í v ü l r ő l az ajtót. Bizal­ m a t l a n volt a tücsökkel szemben. B i z a l m a t l a n az állomások nevével, a m e l y e k e t Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből felsorolt. A v i ­ l á g é r t s e m m o n d t a , h o g y m á r m e g f o r d u l t vala­ hol a városokban.

— H á t m é g P ü s p ö k l a d á n y b a n s e m volt 1 — fakadt k i türelmetllenül Gyógyszerész, A k ú t m e s t e r n é m á n csóválta a f e j é t — T a l á n n e m engedték kiszállni a vonat­ ból ! — v a k k a n t o t t közbe a kis suszter, de tré­ fáján csak e g y m a g á b a n nevetett. Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Meg­ szokta, h o g y ú t i t á r s a i , a k i k k e l mindenfelé m e g ­ ismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe elegyed­ tek vele. N e m h i á b a h o r d o z t a a cók-mókjában a v a s ú t i m e n e t r e n d e t B e n n e volt a b b a n min­ den v á r o s , ahol v a l a k i m e g f o r d u l h a t o t t Mind­ j á r t megkezdődhetett a beszélgetés. D e ez a k ú t m e s t e r k e m é n y d i ó n a k l á t s z o t t O l y a n egy­ k e d v ű e n feküdt a szalmán, m i n t h a n e m is saj­ n á l n á az á l m a t l a n é j s z a k á t Gyógyszerész p e d i g m i n d i g h a r a g u d o t t az á l m a t l a n s á g é r t Szerette m a g á t rendesen k i p i h e n n i a szálláspónzért. A k u t y á k t ú l s á g o s a n s o k a t u g a t t a k ezen az éj­ szakán. A z t á n n a g y o n csendesen, lépésben m e n t el e g y koesi az úton, h o g y a l i g zörögtek a kerekei. V á j j o n m i t visznek azon a kocsin ? Majd m e g e g y csizmásember b a n d u k o l t el a v á r o s v é g é n . . . Tétofvázgatotit meg-megáil|lott, nézelődött, m e g k e r ü l t e a h á z a t krákogott, dünnyögött, de zörgetni n e m m e r é s z e l t — V a l a m i v á n d o r l ó v a n o d a k ü n n , aki e r r e a t a n y á r a v a n szokva. E l k é s e t t az útban. M e r t nem m e r k o p o g t a t n i — szólt Gyógyszerész a kútmesterhez. A k ú t m e s t e r csak v á l l a t vont. — P e d i g , h a a t e t ő r e fölkapaszkodna, be­ m á s z h a t n a . V a n m é g i t t hely e g y e m b e r ré­ szére — f o l y t a t t a Gyógyszerész. H a n e m a csizmás megfontolta a dolgot, el­ baktatott, mielőtt Gyógyszerész j ó t a n á c s o t ad-

h a t o t t volna. (Hej, lett v o l n a r e g g e l haddel­ hadd, a vén b a n y a tüzet kiáltozik a negyedik vendég láttára.) — Ú g y látszik, m a g á n a k n a g y o n jó szíve v a n — á s í t o t t a kfútmester és h á t a t fordított Gyógyszerésznek.

M á s n a p a suszter e l m a r a d t , ketten folytatták az ú t j u k a t . N a p v i l á g n á l m é g i n k á b b tetszett Gyógysze­ résznek az ú t i t á r s a . Volt a n n a k különösen egy mellénye, a m e l y zöld posztóból volt v a r r v a s a p r ó r é z g o m b o k k a l felpiperézve. D e ott volt a k a l a p j á n a k á p o s z t a g y a r u l ó k j e l v é n y e : a zergek ö r ö m is. A k a b á t j a a l a t t mindenféle drótokkal m e g r a k o t t b ő r t á s k a volt. A t á n c m e s t e r s é g e t t á n a pepitanaidrág jelentette. A k ú t m e s t e r n e m szólt s e m m i t , csak h a g y t a m a g a m e l l e t t lépe­ g e t n i Gyógyszerészt, M a j d e l m a r a d , ha m e g ­ unja magát. Még a l i g reggeledett, dó az o r s z á g ú t m á r népes volt. — V á s á r v a n valahol — j e g y e z t e m e g Gyógy­ szerész. Őt m i n d e n és m i n d e n k i érdekelte. A lobogóhajú v á n d o r c i g á n y o k a t , keszeg vámsze­ dőket, t u l i p i r o s k e n y e r e s kofákat, jószagú p e csenyés-asszonyokat, fürge koldusokat, komoly p a r a s z t o k a t , v a r j ú h a n g ú vénembereket, recsegő, h a n g o s útmesterdkét ú g y s z e m ü g y r e vette, mint­ h a először l á t t a v o l n a őket. Megjegyzéseit kö­ zölte iái k ú t m e s t e r r e l , de az ü g y e t sem v e t e t t Gyógyszerész s ü r g ő s m o n d a n i v a l ó i r a . Komo­ lyan, hosszant lépkledett, m i n t h a legalább is üzleti ü g y b e n v a g y h i v a t a l o s dologban j á r n a .

Gyógyszerész szeretett volna m e g á l l a n i min­ den c s á r d á n á l , szóbaereszkedni a szájtátókkal, az u d v a r o n lézengőkkel, álmos udvaroslegé­ nyekkel, részegeskedő fuvarosokkal. — N e m m e n n é n k be 1 — kérdezte. — N e m — felelt a k ú t m e s t e r . Gyógyszerész kedvelője volt a b a r á t k o z á s n a k útközben. T r é f á s a n v a g y k o m o l y a n megszólon­ g a t o t t m i n d e n k i t . Menyecskék mellé oldalgott, a k i k liba-lábbal k o s a r a t vittek a fejükön, v a g y fehér b a t y u t a h á t u k o n . J ó í z ű e n nevetett, ha az asszonyok szidták vénségéért. Babonák­ k a l szeretett t r a k t á l n i hiszékeny p a r a s z t o k a t . A planéta-kereskedőtől üzlete felől tudakozó­ dott. A szélescsípőjű, v é n v a r j ú m ó d j á r a kocsin­ ülő csizmadia-asszonyoknak t r é f a s á g o k a t kiál­ t o t t E g y darabig egy hintóra kapaszkodva tette m e g az u t a t , aztán b e v á r t a a k ú t m e s t e r t egy k ő r a k á s o n . — M a g a olyan rendes, józan e m b e r n e k lát­ szik — kezdte Gyógyszerész. — V á j j o n m i n e k v á n d o r o l az ilyen e m b e r ? — Dolgom v a n — felel az ú t i t á r s . — Sok dolgom van. — Csak a h a l á l n a k v a n sok dolga — köteke­ dett Gyógyszerész. — A z t á n m é g az s e m végzi r e n d e s e n a dolgát. A n n y i e m b e r v a n a vilá­ gon, h o g y m a h o l n a p helye se lesz v a l a m e n n y i ­ nek. A k ú t m e s t e r n e m felelt. Bizonyosan n e m tar­ totta érdemesnek a szót vesztegetni. E g y f o r m a , k a t o n á s , f á r a d h a t a t l a n léptekkel ment. Gyógy­ szerész t i t o k b a n i r i g y k e d e t t is. Milyen jó dolga v a n a z ilyen embernek, a k i t valahol v á r v a l a m i tennivaló !

D é l t á j b a n t ú r ó t evett a k ú t m e s t e r . Esjjére m e g i n t e g y v á r o s v é g i h e r b e r g b e p i h e n t e k le, négy-öt falun i s keresztülmentek. A k ú t m e s t e r sehol se próbálkozott a mesterségeivel. És m e n t e k m á s n a p , m e n t e k harmadnap. Gyógyszerész ballagott a n é m a k ú t m e s t e r mö­ gött, m i n t egy k u t y a . E l f á r a d t m á r a kérdezösködésben, t a l á l é k o n y s á g a megállott, a t r é f á k a t rosszul m o n d t a el, elfelejtett megjegyzést t e n n i az o r s z á g ú t v á n d o r l ó i r a ; csak rászegezte a sze­ m é t a k ú t m e s t e r r e , m i n t e g y m e g b a b o n á z o t t és ment, m e n t a n n a k n a g y t a l p a i u t á n . Az p e d i g egy pillantást sem vetett rá. N e g y e d n a p r a visszaérkeztek ahhoz a herberghez, a m e l y n e k be volt dőlve a tetője, a vén b a n y a a k a p u b a n állott, a hold m e g i n t csak bevilágított a s z a l m a z s u p p r a , a küs suszternek ott feketéllett a n e v e („itt j á r t P á l c z a J á n o s " ) a falon, a h o v á f e l í r t a . . . Gyógyszerész m o s t m á r n e m kérdezett s e m m i t . A v a s ú t i kalendá­ r i u m o t eszeágában s e m volt fölnyitni, meg­ b u k o t t a t u d o m á n y á v a l , elnyújtózott a szal­ m á n , n e m csalogatta elő a tücsköt, m é r g e s volt. A k ú t m e s t e r s z á r a z sajtot evett. Becsattan­ t o t t a a bicskáját és félszemmel Gyógyszerészre nézett: — M a g a n a g y o n k í v á n c s i e m b e r n e k látszik, Gyógyszerész, szeret szimatolni, leskelődni, az o r r á t mozgatja, m i n d e n b e beleártja m a g á t . Gyógyszerész f á r a d t a n bólintott. A k ú t m e s t e r e l t e r ü l t a s z a l m á n és a követ­ kező t ö r t é n e t e t m o n d t a el (amin Gyógyszerész ezután s o k á i g gondolkozott) : — Volt nekem v a l a h a feleségem, a k i n e k az volt a kedvére, h o g y leszoktasson engem a ván-

doréletről. Ü g y i s történt. Otthon üldögéltem, m a d a r a t neveltem, k u t y á t t a n í t o t t a m szolgálni, k i j a v í t o t t a m a kerítést m e g a tetőt. J ó volt-e? N a g y o n j ó volt. Á m d e n e m h a g y o t t békében a természetem. Menni k í v á n t a m . Fölébredtem, h a szél fujt. Mikor esett, forgolódtam a z á g y a m b a n . Szegény feleségem i l y e n k o r m i n d i g és m i n d j á r t meg­ betegedett. D e n e m ú g y tréfából, a m i n t az aszszonyok szokták, h a fejükbe vesznek v a l a m i t . H a n e m komolyan, bajosan, á g y n a k esve, h o g y m i n d i g lekerült a t a r i s z n y a a v á l l a m r ó l . Volt forrósága, volt hideglelése, volt köhögése, volt mindenféle baja, m e r t olyan g y ö n g e volt, m i n t a m a d á r t o l l . É s csak a k k o r g y ó g y u l t meg, h a én mellette voltam. H a k a r o m b a vettem, h a m e g s i m o g a t t a m , h a mellette m a r a d t a m . Elszállott a forrósága, a k u t y a k a p t a kölcsönbe a köhögést, m é g n e v e t n i is csak velem tudott. E g y s z e r n a g y o n belómbujt az ördög, mehet­ nékem támadt. Az asszony m e g i n t köhögött, p i r o s l e t t a for­ róságtól, á g y n a k esett és összetett kézzel kö­ n y ö r g ö t t , h o g y m a r a d n é k otthon. De ez egyszer n e m h a l l g a t t a m r á . Elmenteni, lehajtott fej jel, m é r g e s e n és m e n t e m h á r o m na­ pig, u g y a n a z o n az úton, m i n t most. Mentem, p e d i g m i n d e n megállított. A j a j g a t ó szél, a m e l y feldönteni a k a r t , a s z o k n y á s ország­ ú t i n a g y fa, a m e l y a k a l a p o m u t á n n y ú l k á l t , a felhő, a m e l y a v á l l a m r a t á m a s z k o d o t t sötétsé­ gével, a s z a m á r t ö v i s , l á b a m n a k , t é r d e m n e k aka­ dálya. A k o r m o s b i k a a mezőn felém bődült, a pirosfoltos tehén m e g v a d u l v a k e r g e t e t t föl a fára, j á r o m á b ó l az ökör p i r o s szemmel döfött

felém a s z a r v á v a l K u t y á k h e m p e r e g l e k felém a p o r o s széllel, feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptakj a l á b s z á r a m u t á n . Mögöttem le­ ültek a h a l o m r a és a d d i g vonítottak, a m í g lát­ tak. E g y korcsmaasztal, a m e l y a l a t t az éjszakát töltöttem, bedőlt, csaknem m a g a a l á temetett. A gyalogúit elbódorgott velem, m i n t v a l a m i eszeveszettel. Vércse v i s í t o t t fejem fölött, jár­ v á n légi t á n c á t , h u h o g o t t a bagoly az erdő­ szélen, a m i k o r beléptem az erdőbe, a n a g y fák ellenségesen m é r t e k végig, m i n t h a v a l a m e n y n y i e n t u d t á k volna, m i l y e n h i t v á n y e m b e r va­ gyok, odahaza s í r a feleségem. A korcsmák, a m e l y e k b e beléptem : m i n d ü r e s e k volttaiki mint­ h a elszöktek v o l n a előlem a v i d á m , beszédes, m i n d e n t elfelejtető cimborák, a k e m e n c e odújá­ ból k i m á s z o t t a r o n g y o s v é n c i g á n y és négy­ kézláb m e n e k ü l t előlem, m i n t v a l a m i veszett e m b e r elől. A z t hiszem, v a l a m i baljóslatú jel volt ezekben a n a p o k b a n a h o m l o k o m r a í r v a , h o g y m i n d e n k i elkerült, a k i v e l úton-útfélen találkoztam. M i n t h a a feleségem j á r t v o l n a előttem s í r v a , j a j g a t v a , p a n a s z k o d v a , á r u l ­ kodva ; a m e r r e m e n t e m : komor, sötétlő a r c a i ­ k a t fordították felém a z e m b e r e k . A kilincs Betépte a k a b á t o m a t , a k e r í t é s a n a d r á g o m a t , szeg b u j t a csizmámba, az eső u t ó i é r t és jeges korbáccsal v e r t e a n y a k a m a t , a h á t a m a t . A t ű z n e m g y u l l a d t m e g a kezemben, az elszabadult kocsikerék a z országúton n e k e m lódult és az árokíba taszított. Mégsem f o r d u l t a m vissza. M e n t e m k ö n y ö r t e l e n ü l , m i n t egy gyilkos. Senkivel s e m t a l á l k o z t a m , a k i n e k k i n y i t h a t ­ t a m volna a szívemet. Az o r s z á g ú t megszökött előlem az éj sötétjében, h a panaszkodni kezd-

tein. A mezőre tévedtem el, ahol a szél haho­ tázott. M i r e h a z a é r t e m : az asszony h a l o t t volt. K i volt t e r í t v e , jéggé volt fagyva, h i á b a szólongattam, h í v t a m , h i t e t l e n ü l r á z t a m . El­ m e n t tőlem, i t t h a g y o t t . Most m á r a z t á n vándo­ rolhatok k e d v e m r e . Nem szabad m e g n ő s ü l n i az embernek.

Szemere de genere Huba. A sors csak a n n y i t engedett meg* néki, hogy egy r ö v i d k e p i l l a n t á s t vessen a halottaiból fel­ t á m a d t , m é l y sírjából l e g y e n g ü l t i n a k k a l ki­ szálló hazája felé, a z t á n m e g h a l t Bécsben, a u g u s z t u s h a v á b a n , n é h á n y n a p p a l a Veresek uralkodásának bukása után. N a g y és bús hazafi, bánok, zászlósurak, ázsiai fejedelmek i v a d é k a : b ú s k o m o l y Szemere Mik­ lós m e g h a l t oly egyedül, m i n t hatvanöteszten­ dős k o r á i g élt. Tailán az utolsó g o n d o l a t a is a hazája volt, m e r t p e d i g r é j e s z e r i n t azoknak a b ú s m a g y a r o k n a k a r a n y vonalából származott, a k i k a X I X . század M a g y a r o r s z á g á t m á r egy­ szer m e g m e n t e t t é k az elsülyedéstől. Mindennél j o b b a n szerette hazáját, n e m az olvasókönyvek iskolai rövidlátásával, hanem fájdalmasan, n y i t o t t szemmel, á l m a t l a n u l , a m i n t egy bűnbe­ esett asszonyt szeretnek t o v á b b a férfiak. I f j ú s á g a azon a P e s t e n kezdődik, amelyen m é g n e m cserélik fel a g y a l o g j á r ó t , a m e l y e t Széchenyi és Wesselényi (ideáljai) lába t a p o ­ sott. A belvárosi u t c á k girbe-gurbák, az ú j ­ világ-utcai A r a n y S a s b a n (ahol lakott) vidéki u r a k r e g g e l i g h ú z a t j á k a p e s t m e g y e i csárdást, de ő n e m vesz részt e korszak (a kiegyezés

u t á n i időszak) d u h a j m u l a t o z á s a i b a n , a l á b r a k a p ó P e s t vidékieket h e v í t ő örömeiben, n a g y célok felé halad, m i n t egy trónkövetelő, olyan ambíciók hevítik, a m i l y e n e k e t csak egy zemplén­ v á r m e g y e i m a g y a r nemes ifjú h o z h a t m a g á v a l haza Oxfordból. A m o g y o r ó - o r r ú Szűcs p u t r i ­ v a l és a későbbi függetlenségi követtel, L u k á t s G y u l á v a l , az e g y e t e m i ifjúság öblös vezéreivel b a r á t k o z i k és k a r d o t visz K o n s t a n t i n á p o l y b a a m u s z k a v e r ő pasának.. Milyen n a g y dolog volt ez a r é g i M a g y a r o r s z á g o n ! Csak azok tudják, a k i k h a l l o t t á k felmelegedni e k o r s z a k szerep­ lőit ifjúkori emlékeiken. A nemzet aggódó és r e m é n y k e d ő á l m a kísérte a pesti jogászokat E á k ó c z i F e r e n c útján. S az E g y e t é r t é s v é r m e s olvasói ú j t ö r ö k - m a g y a r szövetségben remény­ kednek. Á m d e P e s t m é g n e m t u d feleszmélni a dabasi, n y á r e g y h á z i felrándulók virtuskodásaiból, to­ v á b b p a t t o g a p e s t m e g y e i csárdás, az ambició­ zus ifjak legfeljebb h o n i b á l a t rendezhetnek a R e d o u t b a n , a p o l i t i k a i p á l y á n a b i h a r i eredet a kvalifikáció, v a g y a s z ü r k ü l ő zekszer a fül mellett, amelyet á t m e n t e t t e k m a g u k k a l az öre­ gek a kiegyezés u t á n i M a g y a r o r s z á g b a . K o r ­ szak, a m e l y többé n e m szül Széchenyieket, Koss u t h o k a t ; ú g y n e v e z e t t önmagukkal megbékélt és az ősi boldogulás felé a r a n y középúton bal­ lagó hazafiak nevei, m i n t a borsószemek hul­ l a n a k k i a szitából, h a e korszak történetét megrázzuk. A legmérgesebb hazafiak, akik m a ­ g u k a t igaz m a g y a r o k n a k nevezik : m á r elkez­ dik azt az évtizedekre terjedő vitát, a m e l y n e k az a m a g v a : á r u l ó volt Görgei, v a g y n e m ? Á m d e a n a g y többség, a „ m i n d e n t elfelejtő", lojális M a g y a r o r s z á g d í s z m a g y a r o k a t v a r r a t . 1

G*

rendjeitekről álmodik s azon gondolkozik, hogy m i t m o n d I. F e r e n c Józsefnek, h a egyszer Bu­ d á r a hivatja. A szélsőbaloldalon m i n d több az á r u l ó és a S u g á r - ú t o n olyan p o m p a kerekedik, m i n t h a Bécset a k a r n á lefőzni. E z t az országot h a g y t a itt Szemere Miklós, a m i k o r megkezdi szolgálatát a császári és k i r á l y i nagykövetség­ nél R ó m á b a n , P a r i s b a n , S z e n t p é t e r v á r o t t . Pest­ ről legfeljebb emlékét viszi el n é h á n y uszály­ nak, a m e l y e t a n ő k a Drótszigeten táncközben ü g y e s e n emeltek, a „ n a g y Róza" alig tizennyolc esztendős és szalonja falai m é g n e m telteik m e g búskomoly, a m u l t időkből elhailaványodva visszatekiutgélő g a v a l l é r o k a r c k é p e i v e l . . . Százezer forint a n y a i a j á n d é k v a n a tar­ solyában, a m e l y e t szerencsésen elveszít R ó m á ­ b a n e g y este a nemesek kaszinójában a fiatal magyar. F é r f i k o r á b a n : m i d ő n jellegzetes szakállával, kerecsen o r r á v a l , m ó l y e n b e n t ü l ő f á r a d t sas­ szemeivel (amilyen típusuk v a n a m a g y a r hon­ foglaló családok fiainak, í g y p é l d á u l a szabolcsi K á l l a y a k n a k is), meglehetős szóles vállaival, közepesnél v a l a m i v e l (tán egy-két centiméter­ rel) alacsonyabb termetével, n a p s ü t ö t t e , sápadt, e g y k e d v ű , h a l l g a t a g a r c á v a l , e r ő s mellkasával, tétova, f á r a d t n a k látszó lépéseivel ( m i n t h a ázsiai p a p u c s viseléséhez völtna szokva a lába), halk, szinte lefojtott i n d u l a t ú h a n g j á v a l , fehér k a l a p j á b a n , a r a n y - és ezüstszínű nyakkendőjé­ vel, b a r á t a i és ismerősei i r á n t t a n ú s í t o t t bő­ kezű áldozatkészségével, olykor szinte fejedelmi p a z a r l á s á v a l , m i n t h a legalább is a k í n a i falig terjednének t a r t o m á n y a i Ázsiában, — fórfikoráb a n viszontlátta őt P e s t és szinte egy n a p a l a t t m e g h ó d í t o t t a a lakosságot ebben a v á r o s b a n ,

amely szerette őt anélkül, h o g y t u d n á , m i é r t ? Csak az u t ó b b i évtizedek s a j t ó t á m a d á s a i , ta­ r a n t e l l a csípései z a v a r t á k meg" a pesti közönség szeretetét Szemere i r á n t . A sajtónak, az emlé­ kezetes képviselőházi beszéde m i a t t , a m e l y b e n a n a g y n a p i l a p o k p a u s á l é i t leplezte le, volt is oka h a r a g u d n i Szemerére. (Később m a g a Sze­ m e r e belátta, h o g y az í r ó k és h í r l a p í r ó k n e m felelősek a l a p k i a d ó k üzleteiért és épen e sorok í r ó j a ú t j á n keresett többször érintkezést az akkori Otthon-kör íróival, m i d ő n persze n e m m a r a d t el a pezsgő és a h i d e g buffet. Szemerét v é g i g k í s é r t e a f r a n c i a pezsgő egész életén át, holott ő m a g a csak kis k o r t y o k b a n s keveset ivott.) A közönség azonban tovább szerette őt a turfon, m i n t egyklor a bécsi G r a b e n e n ked­ velték a kedélyes bécsiek „a m i főhercegünket". Utcán, — legfeljebb a Váci-utcában, — kávéház­ ban, — egyszer a nemzeti ellenállás idején a Balaton-kávéház t ö r z s a s z t a l a mellett, — szín­ h á z b a n P e s t e n r i t k á n l á t h a t t a őt a közönség az utolsó évtizedekben. A g y e p volt az ő szalonja, ahol a g g l e g é n y i furcsaságokkal és különc em­ berekkel teli fogadói l a k á s a h e l y e t t csevegett hölgyismerőseivel, m i n d i g volt n é h á n y finom bókja az öregebb grófnők s z á m á r a , h ó d o l á t a az ifjú szépeknek, ancien regime-ből i t t m a r a d o t t i d ő s l u r a k l r é s z é r e megbeszélnivaló t é m á j a , poli­ t i k u s o k n a k friss külföldi s ü r g ö n y e , h í r l a p í r ó k ­ n a k és színésznőknek tipje, b u k m é k e r e k n e k el­ veszíteni való tízezer koronája, s á r k á n y - n y a k ú v e r s e n y p a r i p á k n a k m ű é r t é s e és az eső ellen széles esernyője, v a s t a g felöltője. És m é g i s m i n d i g e g y e d ü l volt. Mondják, h o g y a z elhalt H a d i k gróf, aki olyan szép e m b e r volt, m i n t h a régi balatonfüredi bálról v á g t á k volna ki, bizal-

m á s a i közé tartozott Pesten. Míg- bécsi k v á r ­ t é l y á n m i n d i g ott t a l á l t a m K i n s k y grófot, a m i n t a c s e r é p k á l y h a mellett m e l e n g e t t e h á t á t . Á m d e én m é g i s azt hiszem, h o g y igazán bizal­ mas, nyilt, m i n d e n t feltáró s e n k i előtt sem lehetett, S h o g y m i é r t m a r a d t agglegény, m i k o r ú g y tisztelte a nőket, m i n t h a v a l a m e n n y i édes­ a n y j a v a g y h ú g a lett v o l n a ? E z t talián sok esztendő m n l v a e g y r e g é n y b e n lehetne meg­ í r n i , k ö n n y e d o l v a s m á n y u l s okulásul fiatal hölgyeknek, m e d i c i n á u l szerelem m i a t t elkomo­ r o d o t t férfiaknak. A m a g á n y o s s á g : ez volt Szemere Miklós. A n a g y v i l á g volt az eleme. — A t á r s a s á ­ g á b a n : hol világos-zöld, h a b k ö n n y ű és sósízű szellők által b e j á r t a n g l i a i v e r s e n y p á l y á k o n , a p r ó v i r á g o s k a l a p o t és u l t r a m a r i n k é k cilin­ d e r t hordó lordok és l a d y k szomszédsá­ g á b a ; hol m e g esőverte, v a r j ú k á r o g á s o s , mé­ lázó u d v a r h á z a k b a Z e m p l é n és U n g v á r m e ­ g y é k b e képzeltem m a g a m , — p e d i g sokszor vol­ t a m t á r s a s á g á b a n . R e g g e l t ő l estig kilincseltek a j t a j á n a látogatók. E r d é l y i G y u l a öreg ma­ g y a r író totyogott k ö r ü l ö t t e p i r o s lovászmel­ lényben és m i n d i g ú j s á g a l a p í t á s i tervekkel, sok ezer e m b e r r e l i s m e r k e d e t t m e g h a t v a n ö t esz­ tendős k o r á i g : m é g i s m i n d i g e g y e d ü l volt. Z o r d a n , komolyan, megvetőleg, gőgösen egye­ dül : a m i csak kevés e m b e r n e k a d a t i k m e g a földi életben. Sohasem érezte szükségét a n n a k , h o g y b á r k i t bevonjon panaszaiba; legbensőbb életébe. Zárkózott és titokzatos volt, m i n t va­ l a m i ázsiai fejedelem, a k i t n y o m b a n megbuk­ t a t n a k alattvalói, a m i n t g y e n g e s é g e n r a j t a ­ k a p j á k . Állítólag sohasem volt beteg, p e d i g sokat szenvedett testi fájdalmaktól z á r t ajtó

mögött, amíg- k ü n n a zöldben m a j á l i s volt és az ifjú s elszánt szép pesti l e á n y o k a r r ó l áb­ rándoztak, h o g y megédesítik öregségét a ma­ g y a r n á b o b n a k . A n y a g i gondja a n n y i sincs, m i n t a p e r z s a s a h n a k , — pedig m i n d e n forintjá­ ról t u d . É s a m a g á n y o s s á g b a n olyan l á t o m á n y a i van­ n a k , m i n t i d e á l j á n a k : Széchenyi I s t v á n n a k . B á r e l k e r ü l t e őt a döblingi a l k o n y a t , Szemere csaknem oly vátesze volt hazájának, m i n t ez a szentek v a g y őrültek a d o m á n y a . M á r évtized előtt e l b o r u l v a látja az ország p u s z t u l á s á t , a m a g y a r s á g r o m l á s á t , az erkölcseit cserélő nem­ zet m i n d e n t ü n e t é t . Tehetetlenül, e g y e d ü l áll az összeroskadó házban, hisz s e n k i n e k sincs ideje és k e d v e a haza dolgaival törődni, — csak em­ lékezzünk, m i n t futottunk önös érdekeink, a p r ó céljaink, m a m á r nevetséges ambícióink u t á n ! M i n d e n k i szaladt az u t c á n , a v á r o s b a n , az élet­ ben, m i n t h a n e m a k a r n á észrevenni a haldokló ország sápadozó a r c á t . Szemere m e g i n d u l t a n , niáskor elkeseredéssel, szinte kétségbeeséssel l á t t a M a g y a r o r s z á g r o h a n á s á t s í r j a felé. N e m akartuk meghallgatni aggodalmait. Egymás­ u t á n í r t a r ö p i r a t a i t , — de ez a k o r n e m volt a Széchenyi kbra. S e n k i s e m o l v a s t a a röpirato' k a t A sajtónak legfeljebb egy v i g y o r i mosolya volt a próféciákra. Az ifjúság, akihez Szemere felebbezett, olyan r o m l o t t kezdett lenni, m i n t az öregek. N a p j a i n k b a n szinte k ö n n y b e l á b b a d a s z e m ü n k e n n e k a legendás férfiúnak vergő­ désén, a k i n y i t o t t szemmel l á t t a h a z á j a rom­ l á s á t és n e m segíthetett legszentebb szerelmén. Tréfa, g ú n y , éle volt a j u t a l m a a legromlott a b b korszaktól, a m e l y v a l a h a volt M a g y a r ­ országon, a m e l y a h á b o r ú t előidézi. M i n t N i n i v e

felé a v é g z e t : ú g y közeleg az öldöklések an­ g y a l a az ország* felé, m á r leszakadóban v a n az ötesztendős éjszaka, amelynek hajnalodása előtt a csecsemőket is m e g g y i l k o l j á k és P e s t mulat, tobzódik, a b í r á k n e m győzik elítélni a csalókat, a vénasszonyok t é r d i g érő szoknyát viselnek és esténként az aszfalton táncol végig a b ű n lidérclángja, m é g s e m eszmél senki. Csak e g y ö r e g ú r ü l m a g á n y o s fog adói szobájában é s l á t o g a t ó i előtt ú g y szidja az országot, m i n t a bokrot. „Kielégítetlen ambíciók", gondoljuk m a g u n k b a n m i is, a k i k szeretjük. A z t á n felnyílott a lap a jóslatok könyvében és kezdődött a csontok tördelése. (1919.) -

Elveszett Miatyánk. A zugligeti r é g i k a t o n a i temetőben a sisakos fejfa a l a t t azt m o n d j a magálban a m a j o r : „Már n e m s z e r e t . . . " A k e r e p e s ! s í r k e r t b e n a családi k r i p t á b a n h i á b a v á r j a az e g y k o r i bel­ v á r o s i p o l g á r p a z a r l ó unokáját, h o g y m e g ­ húzogassa a fülét. Az édesanyák, a d r á g a jó apák, a j á t é k a i k mellől i s t e n k e k e r t j é b e tévedt k i s g y e r m e k e k e g y e d ü l m a r a d n a k azon a z estén, a m e l y r e p e d i g m á r r é g e n s z á m í t o t t a k (mint a z élők az ő k a r á c s o n y u k r a ) , m i d ő n boldog csa­ ládi k ö r b e n p e r e g n e k le az órák. A s o k a t szen­ vedett jó hitvesek elhaláványodott, bús a r c á t , g o n d b a b o r u l t szívvel m e g v á l t a p á k homlokát, k a r j a i n k b a n utolsót sóhajtó k e d v e s e i n k emlé­ két n e m v i l á g í t h a t j á k m e g a k i s lámpások, g y e r t y á c s k á k . Az este épen olyan b ú s a teme­ tőn, m i n t közönségesen. A szenvedők, a gyászolók!, a v e s z t e s e k : — mindnyájan, akik Magyarországon átéltük a szörnyűséges éveket — e n n e k az estének k o m o r sötétségével is részletet fizetnek a m e g m é r h e ­ tetlen adóból, a m e l y e t a végzet a m a g y a r s á g r a rótt. M á r a l i g emlékezünk a régi h a l o t t i estékre, amelyek oly szeretetteljesen b a n d u k o l t a k be az

őszi n a p t á r lapjain, m i n t a vigasztaló, jólelkű b a r á t o k g y e n g é d szavai s z í v ü n k gyásszal be­ vont h a j l é k á b a . . . M á r alig emlékszünk a te­ metőben töltött n o v e m b e r i estékre, m i d ő n az a v a r t , a z ősz-piros f á k a t és a n y u g o d a l m a s s í r h a n t o k a t a l á m p á c s k á k , mécsesek százai vi­ lágították. A gyászmenet, amely a temetői feszületig vonult, ahol a k a r i n g e s p a p vezérletével m i n d ­ n y á j a n e l m o n d t u k M i a t y á n k u n k a t , többé n e m közeleg a nedves, b ú s estében, m i n t az élők k ö n y ö r g ő küldöttsége a h o l t a k boldog n y u g a l ­ m á é r t . A világosság, a m e l y a n a g y v á r o s i teme­ tők kőfalai m ö g ü l bőségesen omlott, m i n t e g y n a g y s z a b á s ú ü n n e p é l y fénye, az ifjak tisztel­ gése az ország n a g y férfiainak h a m v a i n á l , a megsokasodott t e m e t ő l á t o g a t ó k m e g h a t o t t mendegélése, az élők vetélkedése kedveseik sírjai­ n a k m e g v i l á g í t á s á v a l , de m é g a kis falusi te­ m e t ő k barátkozó, i n t e g e t ő g y e r t y a f é n y e i is, m i d ő n v o n a t u n k a ködös t á j o n á t h a l a d t : mindez a felséges m u l t i r á n t i tisztelet n y i l v á n í t á s a volt Az élők megbecsülték h a l o t t a i k b a n azt az életet, a m e l y e t ők a n n a k i d e j é n éltek és t e r m é ­ szetesen : boldogabban élték, m i n t m i a ma­ gunkét. S e l m o n d j u k é r t ü k ez estén M i a t y á n ­ k u n k a t , m e r t ők m á r átléptek azon a sötét k a p u n , a m e l y t ő l m i borzadozva húzódozunk. B á r m i legyen is e k a p u n túl, m i segítségére v o l t u n k h a l o t t a i n k n a k ez estén a M i a t y á n k k a l . B á r m i l y e n sors v á r t r á j u k a m á s v i l á g o n : m i e l j ö t t ü n k hozzájuk az örök siralomházba, h o g y m e g ú j í t s u k a g y ö n y ö r ű m u l t időket, amelyek az ő életüket k ö r ü l r a g y o g t á k , k ö r ü l a n d a l o g t á k , l á g y a n h i n t á z t a t t á k , mielőtt a s i r a l m a k h á z á b a

j u t o t t a k . S h a m e g á l l o t t u n k egy-egy sírkő előtt, a m e l y r e a k ő f a r a g ó vésője a m u l t század számjegyeit r ó t t a fel, h a l k a n felisóhajtottunk : m i l y e n boldog k o r s z a k b a n éltek ő k . . . A felséges mult, b á r n e m v i l á g í t u n k neki, m e g t a l á l j a az u t a t a temetőből a v á r o s b a . Ezen az estén beszállingóznak o t t h o n a i k b a a boldog­ talanok, a k i k a n e m r é g e n e l m ú l t esztendők c é l t a l a n s á g á b a n és e l m e z a v a r o d o t t s á g á b a n if­ j a n , kínosan, e r ő s z a k o s a n lelték h a l á l u k a t (ha­ l o v á n y a r c u k bús s z e m r e h á n y á s , szomorú em­ lékezetük k e s e r ű v á d ellenünk, é l v e m a r a d o t t a k ellen, m i n t h a v a l a m e n n y i e n részesei v o l n á n k ifjú h a l o t t a i n k m e g g y i l k o l á s á n a k ) , de eljönnek ez estén a boldog h a l o t t a k is a n a p r ó l - n a p r a t ü n d é r i b b n e k látszó tizenkilencedik századból, a k i k békében s megerőltetés nélkül, e n e r g i á j u ­ kat, agyvelőjüket, m u n k a k e d v ü k e t takatrélkos a n beosztva éltek csöndes életet. M e g l á t t u k azokat az ö r e g embereket, a k i k télpiros arccal, izmosan, az élettől késő v é n s é g ü k r e s e m meg­ erőltetve, r u g a l m a s lélekkel és l á b b a l m e n t e k a kuglizóba,! a b u d a i k o r c s m á b a , a n y u g d í j a s o k t i s z t á r a kefélt cipőjében és k a b á t j á b a n , m i n t h a csak a k k o r kezdtek v o l n a i g a z á b a n az élet örö­ meihez, m i d ő n h i v a t a l i szolgálati évük betelt, hajuk kihullott vagy megfehéredett F á j d a l m a s s o r s a az emberiségnek, h o g y évszázadról-évszázadra többet k e l l dolgoznia, h o g y helyét megőrizhesse, m e l e g é t és élelmét feltalálhassa a kihűlő, m i n d ridegebbé váló földgolyón. Ök — a multszázadbeliek felényi t e r h é t sem v i t t é k e n n e k a m a g y a r életnek, amely n a p j a i n k b a n , a m á s o d i k Mohács u t á n a l i g elviselhető. M i t t u d t á k ők, a k i k n e k sike­ r ü l t jóidőben születni és m e g h a l n i , hogy mi-

lyen élete v a n most a m a g y a r n a k ! A régi pesti polgár, aki a m a g a g i r b e - g u r b a belváro­ s á b a n h a l k a n totyogott a k e s k e n y g y a l o g j á r ó n és nyolcvanesztendős k o r á b a n v e t t b ú c s ú t Pest­ jétől ; a vidéki ember, a k i a m a g a h á z i k ó j á b a n g o n d t a l a n u l nézett a f a r k a s t o r k ú tél elé (csak a m i n d e n k o r i lengedező v á n d o r l ó k és l á b u j j ­ h e g y e n didergő v a g a b u n d o k fütyörésztek a hidegtől, éhségtől) — a multszázadbeli m a g y a r e m b e r j ó v a l szegényebb v o l t t u d o m á n y o k b a n , dicsőségekben, e m b e r i jogokban, politikai sza­ b a d s á g o k b a n , de volt m i t ennie, volt tűzhelye, volt j ó tölgyfakoporsója, a m e l y b e n egy m á s i k nemzedék e l m ú l á s á t is k i v á r h a t t a a föld alatt. A n e m z e t i élet szelíd m a j á l i s a v o l t az esz­ méknek, vérbenforgó szemmel senkii s e m jár­ k á l t a v á r o s b a n éhségtől v a g y politikától gyö­ történ, e g y t ü n d é r v i l á g v o l t a multszázadbeli m a g y a r életének m ú l d o g á l á s a , s í r j u k b a egy megelégedett lefolyású, csöndesen átlapozott, h a l k a n szürcsölgetett, békésen megemésztett életnek az emlékét vitték és a v e t e r á n z e n e k a r m e g n y u g t a t ó a n fújta a h a l o t t i m'arsot, a m í g a temetésrendező befejezte k ö r ü l m é n y e s szertar­ tását. Ó, felséges és tekintetes mult, a k i bandaszóvaí, e g y szép élet l a n g y o s s á g á b ó l , a fel­ t á m a d á s t ö r h e t e t l e n b i z a l m á v a l és az él n e m felejtés bizonyos hitével szállott s í r b a , a m a ­ g y a r t e m e t ő k b e ! Ó, n a g y s á g o s mult, aki jól t u d t a , h o g y a halottak! k a r á c s o n y á n n e m feled­ kezik m e g r ó l u k az élő nemzedék, s í r j a i k meg­ világosodnak, h a n t j a i k r a érző szívek b o r u l n a k és a M i a t y á n k o k a g y e r t y á k l á n g j a i v a l e g y ü t t szálldosnak az ég f e l é . . . Az emlékezet gyön­ g é d e n v i s s z a h í v o g a t j a őket a befűtött szobákba, az öregek karosszékeibe, a családi k ö r szerető

l á m p a f é n y e mellé, a homokként szitáló ál­ mokba, a t a r k a - b a r k a elbeszélésekbe. M i l y jó volt a m u l t században éldegélni, csak tekintetes ú r n a k is és a s z ö r n y ű esztendők bibliai bekövetkezése előtt a h a l o t t i papucsot felvonni s benne e l o s o n n i . . . Lehetséges, hogy a k k o r is v o l t a k boldogtalanok, küzdelmesek, halálosan gyötröttek, de mi volt az ő szenve­ désük e korszak kínjaihoz m é r t e n ! Éz a korszak m i n d e n k i n e k a d ó s a m a r a d . A h a r c o s o k n a k győzelem p á l m á j á v a l , a tudósok­ nak, az í r ó k n a k az elismerés j u t a l m á v a l , az államférfiaknak az építés örömével. Tüzelővel, élelemmel, a g y e r m e k e k tejével, a családi élet csendjével, a férfiak m u n k a k e d v é n e k kielégí­ tésével. Az általános a d ó s s á g c s i n á l á s b a n m o s t adósok l e t t ü n k hallottjainknak is a nekik j á r ó Miatyánkklal.

Esti olvasmányok. Átjön a szomszédasszony esténkint, — csak nagykendőben, csak e g y percre, m i n t falu­ helyen szokás, m i k o r elkövetkeznek ezek az á d v e n t i idők, ezek a k a r á c s o n y - i n n e n i esték, a szegény v á n d o r l e g é n y k é n t bokázó, fütyörésző szelek, a 'kályha melletti h o s s z a d a l m a s üldögélések, a p i p a f ü s t b e való csendeskedvű m e r e n ­ gések : m i l y e n jó volna m o s t v a l ó b a n falun, e g y o l y a n régi, v a s t a g f a l ú , kevésablakú, bolt­ hajtásos, birsalma-illatú házban, amilyenben a g y e r m e k k o r u n k telt el s a szél csak messziről hallatszik a pusztán, m i n t m e n e k ü l ő vándor­ c i g á n y o k k o c s i j a . . . M i l y e n k á r volt a n n y i időt elpazarolni a n a g y v á r o s b a n , c s a k n e m húsz esz­ tendőt eltölteni lóhaságokklal, c i g a r e t t a s z i p p a n t á s n y i ambíciókkal, kedélytelen emberekkel üldögélni, a k i k t ő l a n n y i t s e m t a n u l t u n k , m i n t a vasúti restauráció vásárosaitól; milyen hiba volt a gőzfűtéssel és a v i l l a n n y a l megismer­ kedni, a m i k o r a p e t r ó l e u m l á m p a a leghívebb b a r á t és a k á l y h á b a n ropogó fa m o n d j a a leg­ szebb tündérmeséket, amelyeket az e r d ő n t a ­ nult. (Vájjon a fejfák, sírkeresztek, amelyek­ kel m o s t a n á b a n a t e m e t ő k ö r ü l t ü z e l n e k : elmondják-e e g y k o r i g a z d á i k élettörténetét,

amíg- n a g y o k a t p a t t a n n a k az élők m u l a t t a t á ­ s á r a ?) K o r á n esteledik, a köd ú g y e l t a k a r j a Pestet, m i n t a f e l e j t é s . . . Elővesszük a „Víg c i m b o r a " n a p t á r á t , a m e l y e t az 1902-ik é v r e a d o t t k i M é h n e r Vilmos. (Legalább is i t t kellene tar­ t a n i m é g az időnek, h o g y n é m i l e g j ó l erezhes­ s ü k m a g u n k a t . ) E b b e n a k a l e n d á r i u m b a n is keddi n a p r a esett M á r t o n , m i n t az idén, de m é g a k k o r a hitközség hízott l u d a t v i t t a bécsi B u r g b a F e r e n c Józsefnek, és a n a p t á r a k a t a r a n n y a l , pirossal, zölddel, kékkel n y o m t a t ­ ták. A n n a k a „Víg cimborának", a k i p i r o s b o r r a l teli p o h á r r a l köszönt a k a l e n d á r i u m borítékáról, olyan egészséges, n y á r - s z í n ű az arca, m i n t h a örökké élne M é h n e r Vilmossal, a n a p t á r k é s z í t ő v e l e g y ü t t í g y is volt ez a régi M a g y a r o r s z á g o n , „Víg c i m b o r a " s í r j a k i g kí­ sérte a kalendárium-vevőket, ő m a g a sohasem v é n ü l t . . . m í g m o s t az u t ó b b i években a z t á n r á k e r ü l t a sor. A n a p t á r újabb évfolyamain m á r h i á n y z i k az a r a n y o s n y o m á s , f a k u l t a k a színek, kopott, h a l o v á n y a boríték. „ V í g cim­ bora" a h á b o r ú a l a t t évről-évre k o p o t t a b b a n jelent m e g a n a p t á r o n . A nevetős k é p ű jegyző, a terjedelmes bíró, a csacsi-hasú plébános, a B l a h á n é s bírónó asszonyom, de m é g a piros­ n y e l v ű k o m o n d o r is, a k i k V í g c i m b o r a körül helyet f o g l a l n a k : évről-évre vénültek, szür­ kültek, rongyosodtak, a m i n t a n y o m t a t ó m ű ­ helyekben h i t v á n y u l t a p a p i r , a f e s t é k . . . V í g c i m b o r a k ö r ü l b e l ü l n e g y v e n esztendeig m a ­ r a d t m e g p i r o s a r c ú n a k , a r a n y o s n a k , boldog­ nak, n e m b í r t vele az idő : m í g v é g r e az utóbbi évek őt is összetörték. Az idén t á n m á r n e m is l á t j u k viszont őt.

S hová lettek ők, a többiek a kalendáriumból, a k i k a m a g y a r e m b e r t körülvették, elmulat­ t a t t á k a téli estéken ? H o v á lett az a k é t b a r n a vadász, a k i l ő p o r s z a r v v a l d e r e k á n N y i l a s ha­ v á n a k képében, e g y szalmatetős k u n y h ó körül m u t a t k o z i k % E g y i k m i n d i g csak céloz a fe­ nyőfa-erdőre, a másik m i n d v e r i a töltény­ vesszőt a p u s k a c s ő b e . . . M í g m o s t ötven esz­ t e n d ő u t á n n y u g a l o m b a k ü l d t e őket a korszak. H o v a lett az „öreg gazda", a k i évről-évre jós­ l a t a i t közölte a k a l e n d á r i o m m a r g ó j á n % „ H a M i n d s z e n t k o r hideg, M á r t o n n e m lesz hideg." — m o n d t a az „öreg gazda", de m a n a p s á g m á r s e n k i sem h a l l g a t r á . A „100 éves" n a p t á r , a m e l y p o n t o s a n jósolja ezt a m a i c u d a r szelet, h o v á lett ? A lugosi „ F e h é r sas"-patika hirde­ tései, a m e l y e k m i n d e n betegséget m e g g y ó g y í ­ t o t t a k , h o g y szinte örökélet látszott bizto­ s í t o t t n a k a vevőnek 1 H o v á lett aiz adomázó zsidó, cigány, K ö v ó r i és S o v á n y i , az aggszűz, a v í g k á n t o r 1 H o v á lett a r é g i Magyarországmosolya és h a h o t á j a , b a r n a p i r o s arca., pocakja, egészsége 1 — K ö d vatn a szigeten, a fák el­ távolodnak, m i n t szellemalakok. F á t teszek t ü z e m r e és n a g y o t hallgatok. (1919.) 1

A történelmi osztály. Kedves, r e g é n y e s és k o r s z a k u n k a t szép ro­ m a n t i k á v a l sugárzó ötletről h a l l o t t a m a napok­ ban. , E g y mélyérzésű, m a g y a r e m b e r kigondolta, h o g y egyesítsük a t ö r t é n e l m i M a g y a r o r s z á g családjait, — hisz ú g y i s atyafiak v a g y u n k ! — ne feledkezzünk m e g a királyválasztó, az országf e n n t a r t á s á t ezeresztendőn á t viselő m a g y a r n e ­ messég m a r a d é k a i r ó l , a d j u n k kenyeret, iskolát, p á l y á t az ősnemes családok fiainak, a k i k föld nélkül m a r a d t a k az a p á k hibájából, az apák önfeláldozásából, a s o h a m e g n e m h á l á l h a t ó nagylelkűségéből, m i d ő n a m a g y a r n e m e s s é g a m u l t s z á z a d b a n lemondott mindenéről, h o g y megmentse a magyarságot. N a g y o n érdekes jelensége k o r u n k n a k , hogy ez a t é m a (amelyet egy félszázadon keresztül szemérmetesen k e r ü l t e k azok, a k i k m i n d e n ü k e t feláldozták) most f e l b u k k a n t az ú j j á a l a k u l ó Magyarország forrongásaiban. E g y másodper­ cig olyan messzire lévő emberek a l a k j a i t ü n e ­ deznek fel előttünk, m i n t h a penzionált öreg k a t o n á k r ó l v o l n a szó, a k i k e g y k o r m e g n y e r t é k a nemzet l e g n a g y o b b diadalát, — de vénsé­ g ü k r e persze n e m törődik velük senki. A m a i Krúdy : Magyar Tükör.

7

v u l k á n i k u s i d ő j á r á s kellett ahhoz, h o g y fel­ kotorja a csaknem századéve h a m u a l a t t fekvő a r a n y a t és értéket. A m a g y a r s á g végső n a g y c s a t á j á n a k m i n d e n segedelmet összevonó erő­ feszítése lökte fel ezt a t é m á t az elmúlt idők avarjából. A legnagyobb küzdelembe induló m a g y a r s á g t é t o v a ötlete ez a mozdulat, a/melylyel a z elfelejtett, r o z s d á r a ítélt, sokszor szinte k i g ú n y o l t r é g i k a r d j a u t á n n y u l a nemzet, — a m a g y a r nemességhez, amelyet hetven eszten­ dőn á t ú g y elfelejtett, m i n t h a n e m is m u t a t n á a történelem e n n e k a nemességnek ezereszten­ dős m u n k á s s á g á t . Most v a l a k i n e k v é g r e eszébe jutott}, hogy hol is v a n az a m a g y a r nemesség, amely a n n y i vészben, égzengésben, földindulásban fenntar­ t o t t a és védelmezte ezt a d a r a b földet ? Hol v a n a z ezeresztendős erő, a m e l y levegőt, vizet, kenyeret, életet adott a n é g y folyam országá­ n a k 1 H o l v|annak az ősök fiai, a k i k n e k ereiben az Á r p á d o k , H u n y a d i a k , R á k ó c z i a k vérsejtjei keringenek, m i n t soha el n e m m ú l ó éltetői a honszerelemnek, az önfeláldozásnak ? Hol v a n a m a g y a r nemesség ?

Az íróasztalomon e g y a r c k é p áll n a g y o n ré­ gen, Szemere Miklós a r c k é p e ; a könyvespolcom legtetején, a h o v á csak a szállongó p o r ér, köny­ vek f e k ü s z n e k : N a g y I v á n könyvei, a m e l y k ö n y v e k b e n u t o l j á r a sorolja fel szármaizása szerint a m a g y a r n e m e s c s a l á d o k a t az egykori n ó g r á d i levéltáros. J ó l tudjuk, h o g y m e n n y i g ú n y és részvétlenség volt osztályrésze Szemere Miklósnak, m e r t a legmodernebb huszadik szá-

z a d b a n is m a g y a r nemességük s z e r i n t kezelte az embereket. Ö volt az utolsó m a g y a r ember az e l m ú l t évtizedekben, a k i r e n d ü l e t l e n ü l , szinte ázsiai f a n a t i z m u s s a l hitte, h o g y a m a g y a r ne­ messég n e m halit meg, ennek a nemességnek örökké kell élni és ú j r a k i r á l y t v á l a s z t a n i a Rákoson. M á r csak az u d v a r i k a n c e l l á r i á b a n számít a nemesi p r ó b a a k a m a r á s i - k u l c s szem­ pontjából, — Szemere Miklós ú g y beszél, í r és cselekszik, m i n t h a még élne szerte a folyamok mentén, a h e g y e k ölén az a n e g y v e n e z e r m a ­ g y a r nemes, a k i a honfoglalás óta f e n n t a r t ó j a volt az országnak. Az ő ideálja volt (mint m o s t e mélyórzésü k o r t á r s u n k é ) , h o g y a m a g y a r ne­ messég n e h a g y j a szétforgácsolni testét, ne mondjon le végleg, ezeresztendő f á r a d t s á g á v a l a h o n f e n n t a r t ó j o g á r ó l . . . „Lesz m é g k i r á l y ­ választás M a g y a r o r s z á g o n ! " — m o n d t a jövőbe látó h a n g s ú l l y a l . — É s í m e közeleg a k i r á l y ­ v á l a s z t á s ideje, egy g y ö n g e h a n g m á r h í v o g a t j a is a m a g y a r nemességet. K i tudja, m e g h a l l ­ ják-e, megértik-e a m a r a d é k o k , h o g y alig het­ ven esztendő e l m ú l t á v a l vissza kell t é r n i ö k a felejtésből, a n y u g a l o m b a vonulásból ? Csak m o s t látjuk, a n a g y veszedelem tisztán­ látásában, hogy e történelmi napokban, midőn minden percben m e g n y í l h a t a l a t t u n k a föld . mily szükség v a n a bölcs, n y u g o d t , m o n d j u k : m a r a d i e r é n y e k r e , m i l y életetadó a m é r s é k l e t a sietésben, az elgondolkozás a z ű r z a v t r b a n , a p í p a f ü s t n e k z a v a r t a l a n fodra a v i h a r b a n . . . Most látjuk, h o g y m i l y bölcsek voltak őseink, mily m a g a s z t o s a k apáink, mily s u g á r z ó érzésűek nemeseink, a k i k ezer esztendőn á t meg­ őrizték ezt a földet. Hol v a n h á t az a sokszor gúnyolt, figurázott m a g y a r nemesség, amely

ennek a nemzetnek f u n d a m e n t u m a és b á s t y á j a volt ? Ó, h a e l i n d u l n á n a k a N a g y I v á n könyveiből az ősi n e v e k viselői (mindegyik név egy d a r a b h a z a i történelem), h a j ö n n é n e k a messziségekből lóháton és gyalog, forsponton v a g y delizsáncon (hisz ez m i n d a l k á l m a t o s a b b az u t a z á s ­ hoz, m i n t a vonat), h a összegyülekeznének a R á k o s o n a zászlók r e p k e d ő nyelvei a l a t t : m i l y szomorú v o l n a viszontlátás ! Hetvenesztendő szegénysége, m e g n e m érettsége, elhidegülése az a r c o k o n és a szívekben. M á r régen n e m élnek az öregek, a k i k a m a g y a r nemesi köte­ lességekre nevelték az ifjakat. A r é g i k i r á l y o k pecsétes leveleit m e g e t t é k az egerek, az egykor v é r r e l szerzett neveket mások viselik, az ősök sírjait idegen eke szántja fel, a legközelebbi atyafiak, dókon á t volt szomszédok n e m i s m e r i k fel egymást, a s ü v e g e k a l a t t bojtorjánozó g o n d o l a t o k a t idegen földről hozta az ide­ gen szél, a kézszorításban, a b a r á t i szóban alig van erő és a t ö r t é n e l m i h i v a t á s , a m e l y oly bő­ ségesen buzgott m i n d e n m a g y a r n e m e s ember­ ben, h o g y egyenlőnek érezte m a g á t a k i r á l l y a l (nem lehetett t u d n i , m i k o r k a p j a vissza a n e m ­ zet r é g i k i r á l y választási jogát, a m i k o r k i r á l y lehet a legkisebb nemesből is), a t ö r t é n e l m i h i v a t á s á t a l a k u l t érvényesülési, kenyérszerző küldetéssé, a m e l y n e k a l a p j á n az ezeresztendő óta itt élő m a g y a r helyet kér m a g á n a k az or­ szágában. A mélyérzésű álmodozó is, aki m o s t bizonyos szövetséget, régi r o k o n s á g i felújítást tervez a m a g y a r nemesi famíliák k ö z ö t t : u g y a n c s a k n e m a k a r h a t egyebet, m i n t p á l y á t és megélhe­ tést biztosítani a nemesi családok fiainak. Az a

egykori Teréziánum, a Ludovika-Akadémia, a minisztériumok, a v á r m e g y é k , a m e l y e k eddig szívesen befogadták a n e m e s i f j a k a t : a kis M a g y a r o r s z á g b a n aligha t ö l t h e t n é k be a r é g i feladatot. Az a p á k n a k új p á l y á k r ó l kell gon­ doskodni fiaik részére. S többet ne is v á r j u n k ez új egyesüléstől. E l é g furcsa á l o m kószál most a m a g y a r o k között, a m e l y álmokon idő m ú l t á v a l m o s o l y g u n k v a g y szégyenkezünk. N e ábrándozzunk, h o g y a r é g i alaíkban k i l é p h e t n é n k önként választott sírboltunkból, m a g y a r neme­ sek ! Sőt egészen új alakot kell öltenünk, — az éjjel és n a p p a l dolgozó, c s u p á n a megélhetéssel törődő, a tízkörömmel verejtékes m u n k á t végző m a g y a r a l a k j á t — hogy életben m a r a d h a s s u n k . H e t v e n esztendeig kell dolgozni m i n d e n m a g y a r n e m e s embernek, h o g y helyrehozza a h i b á k a t , amelyeket h e t v e n esztendő alatt elkövettünk.

TARTALOM MUTATÓ. Oldal

Az égett emberhez Ének a végekről A pe'eskei jegyző útján A nemzet lelke északkeleten Tiszántúl Utazás Európa legszegényebb népei között Debrecen Egy öreg ember elbeszélése Ábrándos városok Akiket többé nem látunk Polónyi Géza kalapja Az ember, aki mindig vizitbe járt Balaton révészei Vándorlegények Szemere de genere Huba Elveszett Miatyánk Esti olvasmányok A történelmi osztály

* 8

13 17 2 2

25 ^ 45 *® 53 57 62 67 73 82 2

89

94 97

KRÚDY LEGÚJABB

GYULA KÖNYVEI:

ÁLMOSKÖNYV RÉGI ÉS ÚJ ÁLOMFEJTÉSEK. BABONÁK MAGYA­ RÁZATA". TENYÉRJÓSLÁS. FÉLIG TRÉFA, FÉLIG TUDOMÁNY. N Ő K ÖRÖME. ÁRA 8 0 KOR.

A BETYÁR ÁLMA AZ ÍRÓ LEGÚJABB ELBESZÉLÉSEINEK GYŰJTEMÉNYE

ÁRA 24_KOR.

Sajtó

alatt:

N. N. Regény

A

VÖRÖS BARÁT Regény

AZATHENAEUM

KIADÁSAI.