MAGYAR ORVOSI ILLUSZTRÁCIÓK A X V I — X V I I I SZÁZ ADR AN írta:
Dr. J A N T S I T S
GABRIELLA
(Budapest)
t -a n u l latával m á n y o mfoglalkozom, b a n az orvostudomány és művészet kapcsomégpedig e témakör egy speciális részével: az orvosi illusztrációval. A művészet bizonyos irányú orvosi vonatkozásaival nem régiben találkoztunk egy közleményben, amely a Horus lapjain jelent meg. Ez a t a n u l m á n y a magyar orvosi ex libriseket ismer tette. Az ex librisnek csak annyiban van orvosi kapcsolata, hogy tulajdonosa orvos. Az ábrázolás azonban — bár esetleg utal az orvosi foglalkozásra — a k ö n y v t a r t a l m á t ó l teljesen független, amely nyugodtan beilleszthető a tulajdonos más, nem orvosi jellegű könyveibe is. Ezzel szemben most az orvostudomány és a m ű v é s z e t szorosabb kapcsolatát óhajtom vizsgálni : az orvosi k ö n y v e k b e n található olyan képekkel foglalkozom, amelyek a szöveggel szorosan összefüggenek és m á s , nemorvosi könyvben nem hasz nálhatók fel. Minden illusztráció feladata a k ö n y v szövegének szemlél tetése. Az illusztrációnak a tartalomhoz kell kapcsolódnia, még pedig alárendelt viszonyban, mert az nem lehet öncélú. K ü l ö nösen vonatkozik ez az orvosi illusztrációra, amelynek meg magyarázás, oktatás a fő rendeltetése. Az orvostudomány egyes részeinek — például az a n a t ó m i á n a k , pathológiának, gynükológiának — elsajátításához ugyanis az illusztráció annyira szük1
1
séges, hogy enélkül a szöveget helyesen értelmezni majdnem lehetetlen. Éppen ezért nagyok az igények vele szemben. A szépiro dalomban elég, ha szép a kép, az orvosinál azonban már k é t követelmény szükséges ahhoz, hogy feladatának megfelel hessen: legyen hiteles és művészi. Hiteles, azaz valósághűen ábrázolja t á r g y á t , s művészi oly jelleggel és mérvben, amit az ábrázolás specialitása megkíván. A hiteles orvosi ábrázoláshoz az egyéni megfigyelés elen gedhetetlen a t u d ó s és a művész s z á m á r a egyaránt. E t u d o m á n y t e r ü l e t é n ugyanis nem lehet elképzelés vagy leírás alapján ábrázolni. Szükséges, hogy az orvos maga boncoljon, s a művész is folytasson anatómiai t a n u l m á n y o k a t . Fontos, hogy az ábrázolás a tudományos szöveget jól illusztrálja. Ehhez viszont az szükséges, hogy a t u d o m á n y mindenkori fejlettségi fokának megfeleljen és kivitelezése a korabeli legjobb művészeti és technikai eszközök felhasználá s á v a l készüljön. Az ideális természetesen az, hogy a t u d o m á n y és művészet lépést tartson egymással, fejlődése párhuzamos legyen, mert ha csak az egyik is elmarad a másiktól, az ábrázolás nem lehet tökéletes. Végül pedig nélkülözhetetlen a jó ábrázoláshoz az is, hogy a t u d ó s és művész együttműködjék. A tudós személyesen irá n y í t s a , ellenőrizze a művészt. Ennek eredményeképpen világ h í r ű alkotások is létre jöttek. Ez az együttműködés akkor válik •a legszorosabbá, ha a tudós megfelelő művészi készség birtoká ban maga készíti illusztrációit — ami nem ritka eset. nak vagy laikusoknak). Az illusztráció rendeltetése ugyan egyféle, de kifejezési formája lehet, sőt kell, hogy különböző legyen, aszerint, hogy milyen célra használják és kiknek szánják (tudósoknak, tanulók nak vagy laikusoknak). Az orvosi illusztráció fejlődése folyalegyeháromféle ábrá zolási mód alakult k i : a sematikus, az egyedi és az eszmei átlagforma. A sematikus ábrázolás célja, hogy csak vázlatosan, kör vonalakkal állítsa egy vagy t ö b b szerv formáját a szemlélő
elé. Az ábrázolt t á r g y pontos rajzát nem tartja szükségesnek. Ennek az elnagyoltságnak oka az o r v o s t u d o m á n y fejlődésének különböző korszakaiban m á s és m á s . A korai korszak sematikus ábrázolásának még a tudatlanság, a részletek pontos ismeretének a h i á n y a az oka. De előfordul ez az ábrázolási m ó d az orvos t u d o m á n y legfejlettebb korszakában is, amikor a linearis rajz csak arra szolgál, hogy a m á r ismert részletre emlékeztessen vagy hogy az a n a t ó m i a i összehasonlításokat megkönnyítse. A forma pontos k é p é t nem tartja fontosnak, mert annak ismere t é t az olvasó részéről feltételezheti. Elitelesség szempontjából természetesen a korai és a fejlettség magas fokán álló sematikus ábrázolások között nagy különbség van. Az ábrázolás fejlődésének következő foka az egyedi jellegű ábrázolási mód. Jellemzője, hogy a részleteket összes külön legességükkel ú g y ábrázolja, amint azok az egyedi esetekben előfordulnak. Illusztrációfejlődési szempontból akkor jelenik meg első ízben, amikor a sematikus ábrázolás m á r nem elegendő és az újszerű, eddig nem látott részletek hű b e m u t a t á s a szüksé ges. Ennél is megkülönböztethetünk korai primitív kivitelezésű ábrázolási módot és későbbi fejlettet. Elterjedten alkalmazzák a pathológiai a n a t ó m i á b a n , ahol a t o v á b b i k u t a t á s o k számára pathológiás esetek egyediségükben v a l ó ábrázolása a cél. Az illusztráció fejlődésének legfelső foka az eszmei átlag forma. Sok előmunkálat, számos egyedi ábrázolás eredménye k é n t alakul k i . Szigorúan véve ilyen forma a valóságban tulaj donképpen nem is létezik, mert a valóságban sokféle, különböző egyedi forma t a l á l h a t ó . Az eszmei átlagforma ezekből éppen az egyedi sajátságok elhagyásával és a valamennyi egyediben szereplő általános jellegzetességek kiemelésével állítható elő. T u d o m á n y o s és művészi absztrakció eredménye. E z é r t t e r m é szetesen az orvostudomány fejlődésének csak egy magasabb fokán veszi kezdetét. Eddig ismertettem, mi az illusztráció feladata, milyenek ábrázolási módjai és m i k a követelmények vele szemben. Lássuk most m á r , milyen is a valóságban ? Nem akarok i t t részletes illusztrációtörténetet adni. de mégis szükséges egy rövid á t t e k i n t ő k é p e t nyújtani a külföldiek-
fői, ami a tájékozódáshoz és majd a hazai anyag értékeléséhez összehasonlítási alapul szolgál. M i n t mindottam, az o r v o s t u d o m á n y el sem képzelhető á b r á z o l á s nélkül. Ez a magyarázata annak, hogy m á r az ókori kéziratos orvosi k ö n y v e k b e n is megtaláljuk. A ma ismert leg k o r á b b i ábrázolás i . e. I . sz. közepéről a K i t i o n i Apolloniusnak a Hippokrates „ í z ü l e t e k " c. m ü v é h e z írt K o m m e n t á r j á b a n t a l á l h a t ó . A következő az i . u. I I . században Soranos görög nőorvos „ B á b a k a t e k i z m u s " - á b a n szerepel. Ezeken kívül fenn maradtak érvágási, köpölyözési és az egyes testrészek beteg ségeit b e m u t a t ó képek is. Valamennyi primitív sematikus ábrá zolás. Ezek az ókori á b r á k többszörösen átrajzolva maradtak fenn''évszázadok on keresztül. A középkor jóformán semmi újat nem adott. Nem adhatott, mert egyrészt a boncolást az egyház t i l t o t t a , másrészt az araboktól v e t t é k á t az orvostudományt, ahol pedig az Iszlám az emberi test ábrázolását tilalmazta. Például Galenus ( i . u . 130—200), a híres görög orvos, is csak majmot boncolt. Az orvostudomány évszázadokon keresztül a galenusi tanok alapján állt, s az antik ábrakészlet uralkodott egészen a középkor végéig. Jelentősebb változás a k ö n y v n y o m t a t á s idején követ kezett be. A könyvek példányszáma emelkedik és a k ö n y v e k így hozzáférhetőbbé v á l n a k . Az illusztráció előállításához szükséges sokszorosító eljárás, a fametszetes technika is m á r kialakult. A képek száma is emelkedik, bár ezeknek nívója a régi, s még most is a kéziratok tollrajzai nyomán készülnek. Jellegük sema tikus. Az ő s n y o m t a t v á n y korszak legkiemelkedőbb t e r m é k e k é n t J. Grüninger (Hortus Sanitatis, 1497. v . 1498) csontvázábrázolá sát, Magnus H u n d t lipcsei professzor Antropologiumának (Antropologium de hominis dignitate natura et proprietatibus. Leipzig, 1501) képeit említhetjük. A X V . században m á r némi lehetőség nyílik a boncolásra, aminek eredményeként az anatómia és ábrázolási módja is fejlődésnek indul. Az orvosi illusztráció szempontjából fordulópontot azonban •a X V I . század jelent Vesalius fellépésével. Ő az első, aki tudo-
m ä n y o s a n helytálló és művészileg szép illusztrációkat közöl. Anatómiai m ű v é n e k : (De humani corporis fabrica libri V I L Basileae, 1543) illusztrációi jelenítik meg először az eszmei átlagformát. E m ű egyszerre m e g d ö n t ö t t e Galenus addig meg ingathatatlan tanait és kiszorította az antik ábrakészleteL E z t pedig úgy é r t e el, hogy a kor szokásától eltérően személyesen boncolt, nem elégedett meg a sematikus rajzzal, hanem valósághű ábrázolást adott, ábráit művésszel készíttette. Ábráinak r a j zolója és metszője Jan Stephan v o n Galcar volt, Tizian kiváló t a n í t v á n y a , akinek munkáját személyesen i r á n y í t o t t a és szak mai szempontból ellenőrizte. Vesalius működésével megala pítója lett az itáliai anatómiai iskolának. Számos követője és utánzója akadt, de felülmúlni nem t u d t á k . Az u t á n a következők leginkább csak részletkutatásokat, végeztek. Vesalius művében a fametszetes technika csúcspontját, é r t e el. Ez azonban a későbbi, m i n d i n k á b b a finomabb részleteket feltáró k u t a t á s o k eredményeinek ábrázolására m á r nem volt megfelelő. Á t kellett tehát adnia a helyét a rézmetszetes techni k á n a k . A későbbiek G. Gasserio (Trattato iconografico, 1645), G. Bidloo (Anatómia corporis humani . . . . 1685), G. D . Santor i n i (Observationes anatomicae, Venetiis, 1724) művei már ezzel az új sokszorosító eljárással készültek, s bár művészi szempont ból igen, de t u d o m á n y o s szempontból nem érték el Vesalius művének színvonalát. A magyar orvosi illusztráció fejlődése az itthoni rendkívüli viszonyok m i a t t a külfölditől igen eltérő. Nálunk egyetlen illusztrált kéziratos orvosi könyv és ő s n y o m t a t v á n y sem maradt fenn. Hogy volt-e, nem tudjuk, de ha volt is, a török hódoltság alatt elpusztult. De számos oka van annak is, hogy kevés magyar eredetű orvosi illusztrációt találunk. Orvosi egyetemünk nincs egészen a X V I I I . századig, ezért ifjaink külföldön t a n u l j á k az orvos t u d o m á n y t . A külföldön tanulók pedig ott adják k i latin nyelven í r t t u d o m á n y o s műveiket. Ezekben ritkán van k é p , s ha van is, azt külföldi művészek készítik. Itthon magyar nyelvű orvosi szakkönyv m é g azért sincs, mert a X V I — X V I I . században nyomdáink leginkább csak
vallásos műveket adnak k i . E századokban sokszorosító m ű v é szetünk messze elmaradt a külföldiekhez viszonyítva, s nem volt alkalmas arra, hogy orvosi-anatómiai illusztrációkat készítsen. Az orvosi szakkönyvek hiányán t ö b b e n népszerű k ö n y v e k publikálásával igyekeznek segíteni. Mivel képzett orvos vagy egyáltalán nem, vagy csak elvétve található h a z á n k b a n — nem orvosok írják az első orvosi könyveinket. A legkorábbi szerzők közül Meliusz J u h á s z Péter lelkipásztor, Heltai G á s p á r nyomdász, Frankovith Gergely. E szerzők külföldi források n y o m á n készítik m ű v e i k e t . A könyveket a nép számára írják magyar nyelven, népszerű tartalommal. A hazai n y o m d á k b a n megjelent orvosi k ö n y v e k n e k illusztrációi a külföldi ábrázolások n y o m á n készülnek, de legtöbbször sokkal gyengébb kivitelben. Az alábbiakban a X V I — X V I I I . század magyar k é p a n y a g á t ismertetem. Ez az időszak mind a sokszorosító művészet, mind az orvosi illusztráció tekintetében egységes korszakot alkot. A X I X . század m á r m i n d k é t szempontból új fejezetet jelent. E három század magyar képanyagán azokat az illusztrációkat értjük, amelyek magyar szerzőnek magyar vagy idegen n y e l v ű orvosi, vagy orvosi vonatkozású könyvében jelentek meg. Magyar szellemi t e r m é k n e k tartjuk a magyar szerzők külföl dön megjelent orvosi k ö n y v e i t is, t o v á b b á a külföldi szerzők műveinek magyar fordítását és átdolgozását, t e h á t ezeknek képeivel is foglalkozom. Tárgyalásomban eltekintettem a könyvdíszektől ( c í m l a p keret, címkép, címlapvignetta, fejléc, záródísz stb.). De mellőzöm az állatorvosi, orvosbotanikai illusztrációkat és az orvosi k ö n y vek oly egyéb jellegű á b r á i t , melyek t á r g y u k folytán nem t a r toznak ide. Míg a külföldi anyag áttekintésénél válogattam, hogy a sok jó és szép k é p közül melyiket említsem meg, addig a tekintetbe jöhető hazai illusztrációk mindegyikét ismertetem, de nyomda technikai okok miatt csak a legfontosabbakat mutathatom be. A tárgyalandó anyagot k é t csoportba osztottam : a X V I — X V I I . és a X V I I I . századira. A X V I — X V I I . századból szár mazó képeket együtt ismertetem, mivel mind o r v o s t u d o m á n y i ,
m i n d illusztrációtörténeti szempontból egybefoghatok. Még pedig először a külföldön, majd az itthon k i a d o t t könyvekben megjelentekkel foglalkozom. Időrendben az első Kolozsvári Jordán T a m á s (1539—1585) Morvaország főorvosának k ö n y v e (Knyha o w o d á c h . . . B r ü n n , 1580). A m ű a morvaországi és trencsénteplici gyógyvizekkel
J. ábra. K o p o n y a rajza. J o r d á n T a m á s : K n y h a o w o d á c h . B r ü n n ,
1580.
foglalkozik. A képek közül az egyik fametszeten k o p o n y á t l á t h a t u n k elölről és hátulról ( 1 . kép). A k o p o n y á n a k csak kör vonalait és varratait t ü n t e t i fel a kép. Az ismeretlen rajzoló m ű v e az ő s n y o m t a t v á n y o k sematikus ábrázolási színvonalán áll. A másik k é p a gyógyvíz desztillálását mutatja be: kemence, rajta lombik, melyből a párlat a hűtőhordón keresztül egy másik lombikba folyik. A körvonalakkal rajzolt k é p csak magyarázó illusztráció, stílusában és kivitelezésében megfelel a X V I . századi hasonló ábrázolásoknak. Az ábrák készítőjét nem ismerjük. A következő anatómiai ábrázolást csak egy századdal később
találjuk Bausner Bertalan lelkész (De consensu partium corporis humani. Amstelodami, 1656) k ö n y v é b e n . Az ismeretlen külföldi művész finom technikájú rézmetszete a kar- és lábszárcsontot, valamint a nyak izmait ábrázolja. M i n d a négy kép művészi módon kivitelezett. Ezek közül k e t t ő t mutatok be (2—3. kép).
2. ábra. N y a k i z o m Bausner B e r t a l a n :
elölről
3. ábra. N y a k i z o m h á t u l r ó l
De consensu p a r t i u m corporis 1650
humani. Amstelodami,
Az izom- és koponyarészletek árnyékolásával, a fény- és árnyék ellentétek kihangsúlyozásával jól kiemeli azt a részletet, amelyet szemléltetni szándékozik. A korabeli külföldi illusztrációk szín vonalán álló, eszmei átlagformát a d ó anatómiai ábrázolás. Ezek u t á n lássuk, milyenek az i t t h o n készült, magyar kiadványok illusztrációi. 18 Orvostört. közi.
273
Időrendben az első magyar nyelven megjelent illusztrált gyógyászati t á r g y ú k ö n y v Frankovith Gergely m ű v e (Hasznos és fölötte szikséges k ö n y v . Monyorókerék, 1588). Korai volta és k ö n y v t ö r t é n e t i érdekessége m i a t t a könyvvel t ö b b e n foglalkoz tak — e folyóirat hasábjain is. E z é r t mi csak a teljesség kedvéért említjük i t t meg, mivel ez tartalmazza a legkorábbi hazai orvosi illusztrációt. A könyvet számos fametszet és rézmetszet díszíti, amelyek közül i t t csak azt az egyet emeljük k i , amelynek orvosi vonatkozása van. A H jelű rézmetszeten betegvizsgálat l á t h a t ó . Szobában, ágyban fekvő beteg mellett orvos áll és pulzusát fogja, másik kezével orvosságot n y ú j t neki. A k é p valószínűleg Frankovithot ábrázolja, aki egy személyben orvos és gyógyszerész is. A rézmetszet művészi értéke jelentős, kompozíciója jó, kidolgozása finom. Látszik, hogy gyakorlott kezű művész m u n k á j a , akit azonban nem ismerünk. Az orvosi tevékenység hasonló ábrázolásával a későbbiekben is t a l á l kozunk. A X V I I . század közepén jelenik meg Vveber János eperjesi gyógyszerész m ű v e (Janus Bifrons. Lőcse, 1662). Ennek egyetlen orvosi vonatkozású képe a borbélyműhelyt mutatja be Artibus Ingenuis felirattal. E században a borbély-sebészeknek a g y ó gyászat terén m é g nagy szerepük volt. Céhekbe tömörültek és i t t képezték k i tagjaikat. A tanulóidő és vándorévek u t á n a mester előtt vizsgát tettek a gyógyászat elméletéből és a gyakor lati részből. Ennek során p l . flastromot kellett készíteni. Csak a vizsga sikeres letétele u t á n kaphatott a segéd mesterlevelet, nyithatott m ű h e l y t — officinát — és tehette k i a céhjelvényt, a borbélytányért, s kezdhette meg működését. Ezt a m ű h e l y t ábrázolja az ismeretlen művésztől származó finom kivitelű rézmetszet is, amely a felvidéki sebészcéhek fejlett német k a p csolatai révén bizonyosan n é m e t minta u t á n készült. Az elő térben l á t h a t ó a széken ülő beteg, akinek lábsebére a borbély vászonra kent tapaszt (flastromot) ragaszt. A falon a céhjel vények : szelence és tányér, bal oldalon a h á t t é r b e n szekrényben polcokon kenőcsök és sebmosó folyadékot t a r t ó üvegek és tégelyek l á t h a t ó k . 2
3
Mint bevezetőmben
előadtam,
azokat az
illusztrációkat
is bemutatom, melyek nem orvosi könyvekben szerepelnek, de orvosi vonatkozásúak. Ilyenek közé tartozik A . Comeniusnak, a hosszú időn keresztül h a z á n k b a n m ű k ö d ö t t világhírű pedagó gusnak m ű v e (Orbis sensualium pictus. Lőcse, 1685). A m ű
4. ábra. I z o m és belső r é s z e k . Bubenka J ó n á s fametszete. Orbis sensualium pictus. L ő c s e , 1685
Comenius,
tankönyvnek készült ugyan, de a benne levő képek közül tíz. a m i szempontunkból is figyelemre méltó. Ezekből h á r m a t bemutatok, a többit csak ismertetem. A fametszeteket a fel vidéki származású Bubenka Jónás készítette, aki k o r á b a n elis mert fametszőnek számított, de ábrái anatómiai szempontból csak a sematikus ábrázolások közé sorolhatók. Az Orbis Pictus orvosi képei részint a n a t ó m i a i ismeretek terjesztését, részint az orvosi tevékenység b e m u t a t á s á t célozzák. Külön-külön 18*
275
képen láthatók a csontváz és az érrendszer, az izmok és a belső részek (4. kép). Ennek készítésénél az ő s n y o m t a t v á n y o k n a k az antik hatás alatt készült ún. ,,situs"-képe szolgált mintául. Egy másik képen az érzékszervek, a fej részei és a kezek, egy
5. ábra. A b o r b é l y m ű h e l y . B u b e n k a J ó n á s fametszete.
Comcnius i . m .
további á b r á n a borbélyműhely látható, ahol az egyik mester beretvál, a másik eret v á g (5. k é p ) . A borbély-sebészek céhébe tartoztak a fürdősök is, akiknek ugyanazokat a t a n u l m á n y o k a t kellett elvégezniök, mint a borbélyoknak, hogy a fürdőben ne csak hajnyírást és beretválást, hanem sebészi m u n k á t is végez hessenek. A következő kép a fürdőt mutatja be. A belső részen a fürdés u t á n törülköző alakot, az előtérben pedig a víz melegí-
tését és a masszírozást láthatjuk. Végül az utolsó k é p négy részes kompozícióban az orvosi és gyógyszerészi tevékenységet mutatja be (6. k é p ) . L á t j u k az orvost a beteg ágyánál, pulzusát fogja, mellette az asztalon orvosságos üvegek; a másik oldalon a „sebgyógyító orvos" flastromot készít. A kép alsó részében a
6. ábra. A z orvosi t u d o m á n y . Bubenka J ó n á s fametszete. Conienius i . m .
patika l á t h a t ó a gyógyszeres tégelyekkel és fiókokkal, valamint a gyógyszerész, amint mozsárban gyógyszert kever. A X V I I I . század elején még csaknem változatlan a hazai egészségügyi helyzet és az orvosi illusztráció terén is csak a század második felében látunk jelentősebb fejlődést. Mindkét szempontból a döntő fordulatot az jelentette, hogy 1770-ben Mária Terézia megszervezte a nagyszombati egyetem orvoskarát. Az orvostudomány fejlődésével a tudo-
m á n y o s könyvkiadás is fellendül, mert tan- és szakkönyvekre van szükség. A század második felében a könyvillusztrálás is fejlődésnek indul, s így nemcsak t ö b b , de jobb képeket is találunk. A X V I I I . században a t u d o m á n y o s irodalom m á r sok r é t ű b b lesz, s ezért i t t m á r szakok szerint tárgyaljuk az anyagot, de azon belül mindig elkülönítve az 1770 előtt és u t á n készül teket. Külföldön a X V I I I . században S. Albinus (1697—1770) működése jelentős, aki megalapítja a leydeni a n a t ó m i a i iskolát. Most m á r nem az egyed boncolása alapján való ábrázolás a cél, hanem a sok megfigyelés n y o m á n az élő formák ábrázolása. Ennek az iskolának egyik kiváló t a n í t v á n y a Albrecht von Kaller (1708—1777). I r á n y m u t a t ó t o v á b b á P. Camper (1722—1789) és S. Th. Soemmering működése (1755—1830), akik Albinus elgondolásait k ö v e t t é k rajzaikon: az élő test t u d o m á n y o s a n pontos, de ugyanakkor művészien szép ábrázolását, vagyis nem úgy, ahogy azt a boncoló kés a hullából preparálja. Itthon a X V I I I . század első anatómiai ábrázolásait a nagyszombati egyetemnek még az orvoskar felállítása előtt publikált két k i a d v á n y á b a n találjuk. Mint tudjuk, az egyetemen m á r az orvosképzést megelőző időben is előadtak t e r m é s z e t t u d o m á n y t . Ilyen t á r g y ú t a n k ö n y v e k b e n található n é h á n y orvosi vonatkozású á b r a is, amelyek a hallgatók részére készültek, oktatási célzattal. Az első kép Jaszlinszky A n d r á s könyvében található (Institutionum Physicae, Pars Altera seu Physica Particularis, Tyrnaviae, 1756) (7. kép). Kezdetleges módon mutatja be a fej és az agy részeit, az érzékszerveket és a gerinc velőt. Ugyancsak ezen a képen l á t h a t ó a c s o n t v á z is, amely mind primitív rajza miatt, mind pedig anatómiai szempontból is a X V . század sematikus csontvázábrázolásainak nívóján áll. A másik a n a t ó m i a i t á r g y ú k é p Reviczky A n t a l m ű v é b e n (Elementa Philosophia Naturalis, Pars Altera seu Physica Particularis. Tyrnaviae, 1758) t a l á l h a t ó . Kivitelben és tarta lomban hasonló az előbbihez. A képen o k t a t ó falitáblák is láthatók, amelyeken az agyat, t o v á b b á a mellkasi szerveket és beleket, valamint a szem működését ábrázolták. A k ö n y v egy
m á s i k íézmetszetes o k t a t ó tábláján emberi csontváz és koponya képe látható, amely azonban kezdetleges kivitelezése és ábrázo lási módja miatt m é g az ősnyomtatványok színvonalát is alig m ú l j a felül. Az orvoskar megszervezése u t á n az első a n a t ó m i a i rajzot R á c z Sámuel k ö n y v é b e n találjuk. 1777-ben, az egyetem Budára helyezésekor rendkívüli tanszéket szerveznek, s R á c z Sámuel főorvost bízzák meg, hogy a borbélyok részére gyakorlati
7.
ábra. É r z é k s z e r v e k és c s o n t v á z . Jaszlinszky I n s t i t u t i o n u m Physicae. T y r n a v i a e , 1756
András:
orvostant adjon elő magyar nyelven. Ilyen t a n k ö n y v azonban eddig nem volt. E z é r t írja meg k ö n y v é t (A physiológiának rövid sommája. Pest, 1789), amellyel megalapítja a magyar nyelvű anatómiai irodalmat. Művéhez képanyagát Vesaliustól
8. ábra. E m b e r i c s o n t v á z a k (Ismeretlen m ű v é s z )
veszi. A nagy a n a t ó m u s rendkívüli h a t á s á t mutatja, hogy még 200 évvel később is felhasználják képeit. A csontvázképekhez Vesalius: „De humani corporis fabrica libri V I I . " (Basileae, 1543) c. m ű v é t használja fel. Az eredeti fametszetekről az ismeretlen művész rézmetszeteket készített (8. k é p ) . Azokon csak annyit v á l t o z t a t o t t , hogy az eredetileg k ü l ö n lapokon levő képeket egyetlen metszeten egyesítette, s a korszerűítést
azzal vélte megoldani, hogy elhagyott egyes díszítő elemet.
4
Az emberi test részeinek b e m u t a t á s á h o z ugyancsak Vesaliustól veszi a képanyagot, mégpedig „Suorum de humani corporis
9. ábra. Női és férfi alak. R á c z S á m u e l : A p h y s i o l ó g i á n a k r ö v i d s o m m á j a . Pest, 1789.
fabrica librorum epitome" (Basileae, 1543) c. művéből. A női alak azonos az eredetivel (9. kép), csak fejtartása eltérő. Azonban mind a k é t illusztrációnak a kivitele, különösen a végtagok ábrázolása — elmaradt Vesalius képeinek pontossága és finom sága mögött. Az a n a t ó m i á n belül kell megemlítenünk a pathológiai
a n a t ó m i á t is. Mivel a X V I I I . században az anatómia t u d o m á n y a m á r annyira kifejlődött, a k u t a t ó k érdeklődése a kóros eltérések felé fordul. Ekkor alakul k i a pathológiai anatómia, amely tulajdonképpen Morgagni művével (De sedibus et causis morborum. 1761) kezdődik, de az illusztrálás virágkora csak a X I X . században következik be. N á l u n k az egyetlen pathológiai k é p Csapó Józsefnek, Debrecen híres városi orvosának a gyermekbetegségekről kiadott könyvében (Valetudinarium infantile Elungaricum novum, sistens morbos infantium centenos. . . Pestini, 1794) t a l á l h a t ó . A k é p a Szőnyben született összenőtt ikerpárt m u t a t j a be. Az ikrekkel Csúzi Cseh J á n o s győri orvos egész E u r ó p á t b e j á r t a és pénzért mutogatta őket. Közben egy rézmetszetet á r u s í t o t t , amely az ikreket ábrázolta. E magyar rendkívüliségnek egész irodalma és számos ábrázolása keletkezett. Csapó k ö n y v é b e n a fejezetcím felett elhelyezett, ovális keretbe foglalt n ö v é n y és szalagdísszel k ö r ü l v e t t kompozícióban látjuk az ikrek k é p é t (10. k é p ) . Az ábrázolás sematikus jellegű, amelynél nem a pontos pathológiai b e m u t a t á s a fontos, hanem inkább csak az eset érdekessége. Utolsónak említem a szülészeti t á r g y ú illusztrációkat. Ilyenekről eddig azért nem esett szó, mert a magyar anyagban a X V I I I . századig egyetlen ilyen v o n a t k o z á s ú képet sem talá lunk. A külföldiben szintén igen kevés az ábrázolás, s ezek is i n k á b b az anatómián belül találhatók. A szülészet külföldön is hosszú ideig elhanyagolt t u d o m á n y s csak a X V I I I . században igyekeznek az elmaradottságot szakoktatással pótolni. Szülésznő képző iskolákat létesítenek, sőt a század közepén a gynakológiát m á r az orvosi t u d o m á n y keretébe t a r t o z ó n a k ismerik el és t ö b b külföldi egyetemen önálló t a n s z é k e t is kap. Ez a fejlődés t ö b b e k között azt is eredményezi, hogy a század második felében a valósághoz hű és művészien szép kivitelű szülészeti ábrázolások kerülnek a könyvekbe. Ezek közül különösen kitűnik Smellie (1754) és W . Hunter (1774) illusztrált szülészeti m ű v e . A század elején a szülészet nálunk is rendkívül elmaradott még, s egyetlen szülészeti k ö n y v ü n k sincs. Az egyetem megszer vezése előtt az első és egyetlen ilyen t á r g y ú Weszprémi István
ábra- A s z ő n y i i k r e k k é p e . C s a p ó J ó z s e f : Valetuclinarium
infantile H u n g a r i c u m
novum
Pestini,
1794
debreceni városi orvos 1776-ban Debrecenben megjelent könyve (Bába mesterségre tanító k ö n y v ) . A fametszetes képeken bemu tatja a női medencét, az embryo különböző fekvését, valamint azt, hogyan kell a bábának a szülésnél segédkeznie. Az á b r á k a t
]
11. ábra. N ő i medence. L . Assner r é z m e t s z e t e . Steidele, J . R . : Magyar b á b a m e s t e r s é g . B é c s , 1777
Endrédi József készítette. Mivel a "Weszprémi k ö n y v illusztrá cióival egy másik t a n u l m á n y o m b a n részletesen foglalkoztam, ezért e h e l y ü t t b e m u t a t á s u k a t és t á r g y a l á s u k a t mellőzöm. A másik szülészeti ábrázolást a század végén találjuk J. R. Steidele bécsi szülészprofesszor magyarra fordított k ö n y 5
vében (Magyar bábamesterség. Bécs, 1777). A k ö n y v b e n az embrió helyzetéről 26 rézmetszetes á b r a látható, rendeltetésük elsősorban o k t a t á s . A képeket Leopold Assner Pozsonyban m ű k ö d ő osztrák rézmetsző készítette. Az illusztrációk finom technikával készültek, mind művészi, mind szakszempontból külföldi színvonalon állnak. Közülük egyet bemutatok (11. kép). Befejezésül megállapítom, hogy a magyar orvostudomány és az orvosi illusztráció igyekezett mindig lépést t a r t a n i a külföldivel, ami ugyan a rendkívüli hazai viszonyok — török hódoltság, nemzeti elnyomás, sokszorosító művészet és nyom dászat helyzete — következtében nem mindig sikerült. Azzal, hogy e három század minden magyar orvosi illusztrá cióját összegyűjtöttem, nem az volt a célom, hogy a kiváló külföldi eredmények mellett a magyar illusztrációk é r t é k é t csökkentsem, hanem bemutatni azt, hogy a mostoha körül mények k ö z ö t t egyáltalán ilyen és ennyi illusztráció is talál ható. J E GY ZE T 1. Aradv K á l m á n : Magvar orvosok ex librisei. Orvosi Hetilap. 1959." 8., 10. szám. 2. Borsa Gedeon: Frankovith Gergely. Az Országos Orvostörté neti K ö n y v t á r Közleményei. 1956. 3. sz. 3. A kép közölve Borsa fenti tanulmányában. 4. Vesalius művében az egyik csontváz kezében ásót tart, a másik asztalra támaszkodik. A harmadik teljesen azonos az eredetivel. 5. ,,Az első magyar bábakönyv illusztrációi". Az Országos Orvos történeti Könyvtár Közleményei. 1960. 18. sz. IRODALOM Choulaní, L . : Geschichte und Bibliographie der anatomischen Abbildung. Leipzig, 1852. Gortvay György : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészség ügy története. Budapest, 1953. I . köt. Gyury Tibor: Az orvostudományi kar története 1770 — 1935. Budapest, 1936.
Győri] Tibor: Magyarország orvosi bibliográfiája 1472 — 1899. Budapest, 1900. Leveling, H. P.: Anatomischen Erklärung der Original—Figuren von Vesalius. Ingolstadt, 1793. Lexikon des Buchwesens. Stuttgart, 1953 — 35. I — I V . köt. M agyarg Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek. Budapest, 1929 — 1940. I - I V . köt. Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története. Budapest, 1951. Sudhoff, K. : Zur Geschichte der Anatomie im Mittelalter. Leipzig, 1908. Szabó Károly: Régi Magyar K ö n y v t á r . Budapest, 1879. Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891. Weindler, F. : Geschichte der gynäkologisch-anatomischen Abbil dung. Dresden, 1908.
