MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
79.
Klaudy kinga
Budapest 2008 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
ISSN 1419–4481 ISBN 978–963–9559–38–7
©
Bolla Kálmán
Kiadja a Zsigmond Király Főiskola. Felelős kiadó: Dr. Bayer József rektor. Hozott anyagról sokszorosítva. ROBINCO Kft. Felelős vezető: Kecskeméthy Péter. 2
KLAUDY KINGA
3
4
KLAUDY KINGA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Önvallomás Bombazáporban próbáltak szüleim átjutni a Vérmezőn a Szieszta szanatóriumba 1945 februárjában, de ott annyi volt a sebesült, hogy szülő nőket nem fogadtak, így egy Attila utcai ház óvóhelyén láttam meg a napvilágot a második világháború utolsó napjaiban. Egész életemben budai maradtam, a Kékgolyó utcában nevelkedtem, a Németvölgyi út, a Bíró utca, a Városmajor utca volt általános iskoláim színhelye, középiskolába pedig a Mészáros utcába jártam, az énekkaráról híres Szilágyi Erzsébet leánygimnázium utolsó nem koedukált osztályába. Nagy élmény volt Pestre villamosozni, amikor felvettek az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Még nem volt Erzsébet híd, építését a Pesti Barnabás utcai épület harmadik emeleti nagyelőadójának ablakából néztük végig Hahn István professzor történelem előadásainak szünetében. A történelem mellett az egyetemen oroszt, japánt és angolt tanultam, de eszembe sem jutott, hogy nyelvész is lehetnék. Különösnek hangzik talán, de nem is érzékeltem, hogy mi lenne itt a kutatnivaló. Világosabban láttam, mit csinál egy történész. Dolmányos Istvánhoz írtam a szakdolgozatomat, és levéltári kutatásokat végeztem a harmincas évek japán–magyar kapcsolatainak feltárásához. A két világháború közötti magyar diplomácia megsárgult, gépírásos iratait tartalmazó dossziék kibontásakor éreztem meg először a kutatás izgalmát, azt, hogy olyan jelenségekre lehet bukkanni, olyan összefüggéseket lehet feltárni, amelyeket előttem más nem fedezett fel. Történészként azonban nem sikerült elhelyezkednem, a középiskolai nyelvtanárkodást nem szerettem igazán, tehát mint a bölcsészek nagy része fordítással próbálkoztam én is. Dolmányos István ajánlott be a Gondolat Kiadóhoz, Herzen leveleinek fordítása volt az első munkám, majd Bahtyin, Uszpenszkij, Zsirmunszkij, Eihenbaum tanulmányaival folytattam. Olyan munkahelyet is sikerült találnom, ahol maradt idő a fordításra, a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének Könyvtárában helyezkedtem el könyvtárosként, esténként pedig a TIT József Attila Szabadegyetemének Budapesti Nyelviskolájában tanítottam orosz nyelvet, és tanultam japán és angol nyelvet. Mindkét színhely fontosnak bizonyult későbbi pályafutásom szempontjából. Kezdjük a TIT-tel. A ’70-es évek elején a TIT Budapesti Nyelviskolája rendszeresen szervezett továbbképzéseket a nyelvtanárok számára. Az előadá5
sokat a kiváló nyelvészek tartották: Szépe György, Dezső László, Hegedűs József, Fülei-Szántó Endre, Ferenczy Gyula, akiknek a munkásságáról az egyetemen nem is hallottam, de nem hallottam azokról a modern nyelvészeti irányzatokról sem, melyeket előadásaikban ismertettek. Akkor került kezembe először a Modern Nyelvoktatás című folyóirat is, amelynek tanulmányait kezdetben csak azért olvastam, mert jobb nyelvtanár akartam lenni, de fokozatosan feltámadt az érdeklődésem a nyelvoktatás nyelvészeti háttere iránt. A TIT nyelviskolájának akkori vezetői: Simonné Tudóssy Margit, Hegedűs Józsefné, Szentiványi Ágnes a nyelvtanfolyamokból bejövő pénz egy részét konferenciák szervezésére, ösztöndíjakra, kiadványok szerkesztésére, kutatások finanszírozására fordították, így történhetett, hogy nyelvtanárként egyszerre két kutatási programba is bekerültem: a William Nemser vezette kontrasztív nyelvészeti kutatásba, és a Dezső László vezette Szituatív dialógusok és nyelvi szerkezetek című kutatásba. Itt válik fontossá, hogy közben egy akadémiai kutatóintézetben dolgoztam. Igaz, hogy a vegyészet messze esik a nyelvészettől, de alkalmam nyílt megismerni a tudományos kutatók életformáját, láttam, hogy rendszeresen követik a hazai és nemzetközi szakirodalmat, konferenciákra járnak, előadásokat tartanak, eredményeiket publikálják, láttam, hogyan kell igazán elmélyedni egy kutatási témában, láttam mennyi munkával jár, ha valaki egy témában eredményt akar elérni, de láttam a kemény munka jutalmát is. Kissé irigykedve néztem őket, én is szerettem volna sokat dolgozni, és eredményeket elérni. Körülöttem kristályszerkezeteket kutattak, de én a nyelvi szerkezeteket éppoly kutatásra méltó tárgynak éreztem. Intenzívebben kezdtem el nyelvészeti munkákat olvasni, miközben folyamatosan fordítottam is, és valamikor valahogy összekapcsolódott bennem a két dolog. Arra emlékszem, hogy még a Központi Kémiai Kutatóintézet könyvtárában dolgoztam, amikor elolvastam Dezső Lászlónak A jelzős főnévi csoport kérdései a magyarban című tanulmányát, és úgy éreztem nyelvtipológiai fejtegetései sok mindent megmagyaráznak az én fordítási problémáimból. Akkor még nem tudtam, hogy fordításnak elmélete is van. A fordításelmélet létezéséről csak később, 1972-ben értesültem, amikor Hegedűs Józsefnek köszönhetően tudományos segédmunkatársként bekerültem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetébe, és ott valaki kezembe adta Revzin és Rozencvejg Osznovi obscsevo i masinnovo perevoda című művét. Az ő irodalomjegyzékük alapján kezdtem hozzá az orosz és az angol szakirodalom olvasásának, és alighogy megismerkedtem a fordításelmélet alapjaival máris kipróbálhattam tudásomat a gyakorlatban is, mert 1973-ban Ferenczy Gyula meghívott az ELTE akkor alakuló Fordító- és Tolmácsképző Csoportjába orosz–magyar fordítástechnikát oktatni. 1973 ősze fordulópont volt az életemben, szeptember 21-én délelőtt volt a frissen alakult tanszék évnyitója, és délután volt az esküvőm. Férjem, Bart Ist6
ván kiváló műfordító, akivel úgy ismerkedtem meg, hogy gyakorló fordítót kerestem az újonnan alakuló tanszék számára. Ő a tanszéken nem akart tanítani, helyette engem tanított egy életen át. Tőle tanultam a fordítói gondolkodást, az ő műfordítói kompetenciájának nyelvészeti leírása máig is kimeríthetetlen ihletforrás kutatásaimhoz. Ami az új tanszéket illeti a folytatás nem volt ilyen idillikus. Mivel a fordító- és tolmácsképzésben semmiféle előzményre nem támaszkodhattunk, mindent nekünk kellett kitalálni, többek között az elmélet és gyakorlat arányát is, és ebben óriási viták voltak a tanszék alapítói között. Ezek a viták ma is folynak a világ fordítóképző intézményeiben, hiszen sok helyen csak gyakorlati képzés van, és fölöslegesnek sőt néhol kifejezetten károsnak tartják a kontrasztív nyelvészeti tudatosítást. Én természetesen a nyelvészeti tudatosítás pártján voltam, ma is hiszek benne, de már nem vagyok olyan harcias, mint pályám kezdetén, és elfogadom azt, hogy más úton is lehet fejleszteni a fordítói készséget, és a fordításkutatás eredményességét nem azon mérem le, hogy a kutatási eredményeket mennyire lehet visszaforgatni a gyakorlatba. Utólag visszatekintve ezek a szakmai viták nagyon hasznosak voltak, hozzásegítettek ahhoz, hogy pontosabban megfogalmazzam álláspontomat, és azt hiszem, első könyvem az Orosz–magyar fordítástechnika sem született volna meg, ha nem kell állandóan bizonygatnom, hogy lehet valamiféle rendszert vinni a fordítástechnika oktatásába. A hetvenes éveket életemben a végleges munkahely és a családi boldogság megtalálása, két fiam, Dániel és István születése és édesanyám állandó otthoni segítségének köszönhetően pezsgő szakmai élet jellemezte. Részt vettem minden alkalmazott nyelvészeti konferencián, melyen szakfordításról, szaknyelvoktatásról, szaknyelvkutatásról volt szó. Ezek akkoriban jórészt feltáratlan területek voltak. A bölcsészkarokról kikerült filoszok egy része, akik szakegyetemek lektorátusain helyezkedtek el, olyan feladatokkal találták szembe magukat, amelyekre az egyetem nem készítette fel őket. A Közgazdasági Egyetemen, a Külkereskedelmi Főiskolán, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Idegen Nyelvi Intézetében szinte évente rendeztek nyelvoktatási és alkalmazott nyelvészeti konferenciákat, melyeken a fordítás elméletéről és oktatásáról szóló előadásaim mindig érdeklődő hallgatóságra találtak. Az alkalmazott nyelvészeti konferenciák mellett 1975-től a russzisztikai konferenciák sorozata jelentett állandó szellemi ösztönzést. Papp Ferenc, a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetemen) professzora 1975-től kezdve minden év januárjában összehívta a russzistákat az ország minden egyeteméről és főiskolájáról. Itt hallottam először a számítógépes nyelvészetről, a szóvégmutató szótárakról, Melcsuk és Zsolkovszkij „értelem-szöveg” modelljéről, a szemantikai operátorokról, és itt tartottam először előadást az aktuális tagolás és a fordítás viszonyáról, ami később kandidátusi disszertációm témája lett. Sok helyen és sokat írtam már Papp Ferencről és a russzisztikai konferenci7
ákról, legyen most elég annyi, hogy a legtöbbet adták, amire egy fiatal kutatónak szüksége lehet: a megmérettetést az idősebb pályatársak és a kortársak szemében. Akit itt elfogadtak, számíthatott arra, hogy felkészültségét, tudását, gondolatait, eredményeit máshol is elfogadják. Csak a hazai pályáról beszélek, mert külföldi konferenciákra akkor még alig jártunk. Egyszer egy moszkvai fordítástudományi konferenciára készültem, amikor Ferenczy Gyula kezembe adta Papp Ferenc egyik cikkét, amely az idegen nyelvet jól tudó nyelvtanulók beszédének kvázi-helyességéről szólt. Egyenként minden mondatuk helyes, szövegük egészében véve mégis idegenül hangzik az anyanyelvi beszélők fülében. Ez az, gondoltam, így lehet megragadni az én posztgraduális hallgatóim magyar fordításainak jellegzetességeit is: nem a mondatok szintjén, hanem a téma-réma tagolás, a funkcionális perspektíva eltolódásának leírásával. Így született meg kandidátusi disszertációm, a Fordítás és aktuális tagolás, amelyet a nyolcvanas évek elején védtem meg. A nyolcvanas évek tudományszervezéssel teltek. Biztos, hogy nem fogalmaztam meg ilyen világosan, de ösztönösen éreztem: ahhoz, hogy egy tudományterületet művelni lehessen, szükség van a szakemberek egy kritikus tömegére, akik ugyanazt a szakirodalmat olvassák, követik az adott tudományterület legújabb fejleményeit, figyelemmel kísérik egymás eredményeit. Egyszóval, szükség van a fordításkutatók összefogására. Abból indultam ki, hogy Magyarországon folyik egy óriási méretű fordítási tevékenység, vagy úgy is fogalmazhatnánk kétnyelvű beszédtevékenység, mely egyáltalán nincs nyelvészetileg leírva, feldolgozva. Össze kell tehát fogni a fordítókat, fordítást oktató tanárokat, lektorokat, a nyelvészet iránt érdeklődő műfordítókat, és elkezdeni a fordítás eredményének, folyamatának és funkciójának rendszeres tudományos feldolgozását. Szerencsém volt abban, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottsága – élén Papp Ferenccel és Szépe Györggyel – hajlandó volt befogadni ezt az új tudományterületet, és hozzájárult ahhoz, hogy az 1983-as debreceni russzisztikai konferencián létrehozzuk az Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottság Fordításelméleti Szekcióját. 1983-tól kezdve hat éven keresztül minden évben rendeztünk egy fordítástudományi konferenciát, s az érdeklődők megtöltötték a Roosevelt téri MTA székház Nagytermét. A konferenciák előadásait sikerült publikálni is a Fordításelméleti Füzetekben. Ezzel a szegényes kivitelezésű stencilezett kiadvánnyal, ma már aligha büszkélkedhetünk, de az akkori számítógép nélküli világban ezt sem volt könnyű véghezvinni. A kilencvenes évek rendszerváltása az Egyesült Államokban töltött félév közben ért, és több nagy változást hozott az életemben. Elutazásom előtt itthon még írógéppel dolgoztam, a kis vidéki amerikai egyetemen már csak számítógépet lehetett használni. Hazatérésem után a számítógépes szövegszerkesztés nagyon megkönnyítette régen készülő fordításelméleti könyvem befejezését, és 8
az átváltási műveletek korábban cédulákon gyűjtött anyagának gépre vitelét, könyvvé formálását. A másik nagy változást a személyes nemzetközi szakmai kapcsolatok létrejötte jelentette. Elméleti tájékozottságunknak köszönhetően a tanszéken és az akadémiai bizottságban egyaránt jól ki tudtuk használni a nemzetközi együttműködés hirtelen feltáruló lehetőségeit. A kilencvenes években elnyert pályázati pénzekből bekapcsolódhattunk a nemzetközi fordítástudományba, nemcsak mi jártunk külföldre, hanem meg is tudtuk hívni Magyarországra a fordítástudomány legnevesebb szakembereit: Eugen Nida, Gideon Toury, Jose Lambert, Peter Nemwark, Mona Baker, Anthony Pym és még sokan mások jártak tanszékünkön, konferenciáinkon. Két nemzetközi fordítástudományi konferenciát is rendeztünk, egyet Szombathelyen, egyet Budapesten és az utóbbival sokat tettünk azért, hogy Magyarország felkerüljön a nemzetközi fordítástudomány térképére. De a hazai pályán is annyi minden történt a kilencvenes években, hogy a puszta felsorolás is hosszadalmas lenne. Csak a legfontosabbak: 1990-ben a Fordító- és Tolmácsképző átköltözött a Ménesi úti Eötvös Kollégiumból az Amerikai útra, és sokkal jobb körülmények közé került. Kialakíthattuk a számítógépes termet, a konferenciatolmács-termet és az új épület nagy előadótermében elkezdhettem Bevezetés a fordítás elméletébe és Bevezetés a fordítás gyakorlatába című előadásaimat az összes nyelvi csoport számára. Ennek az volt az eredménye, hogy az átváltási műveletek rendszeres leírását, amelyet kezdetben csak angol-magyar és orosz-magyar irányban végeztem el, német-magyar és francia-magyar irányban is kiterjesztettem és egy átfogó indoeurópai-magyar átváltási tipológiává fejlesztettem. Nagy vállalkozásba kezdtünk az MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottságán belül is: 1991-ben elindítottuk a Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferenciák sorozatát, amelyet 18 éve minden évben más város egyeteme vagy főiskolája rendez meg. 1993-tól a konferenciasorozat a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének (MANYE) hivatalos kongreszszusa lett. Bizonyára ennek a konferenciasorozatnak a szervezésében kifejtett munkámnak köszönhetem, hogy 2008-ban nagy megtiszteltetés ért: a leköszönő Szépe György után megválasztottak a MANYE elnökének. De térjünk vissza a '90-es évekhez. 1992-ben Gárdus János meghívott a Miskolci Egyetemre az akkor alakuló bölcsészkar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének megalapítására és vezetésére. A miskolci évek jelentősen kitágították repertoáromat, mivel a fordításelméleti előadások mellett alkalmazott nyelvészeti és pszicholingvisztikai előadásokat is tarthattam. 1992-től 2002-ig vezettem a tanszéket, lelkes munkatársaimmal Simigné Fenyő Saroltával, Dobos Csillával, Bodnár Ildikóval és Urbán Annával máig is sikeresen működő alkalmazott nyelvészeti műhelyt hoztunk létre. 9
1994-ben Kiefer Ferenc bíztatására beadtam, és 1996-ban megvédtem nagydoktori értekezésemet A fordítás elmélete és gyakorlata címen. 1996 decemberében habilitáltam a Pécsi Egyetemen. 1997-ben Szépe György meghívott oktatni a Pécsi Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjába. Ez a meghívás adta az ösztönzést, a Bevezetés a fordítás kutatásába című előadássorozat kidolgozására. Saját doktori programom csak hat évvel később lett, de itt kezdtem rá felkészülni. 1997-ben vettem át a Fordító- és Tolmácsképző Csoport (később Központ, majd Tanszék) vezetését, és munkatársaimmal Szabari Krisztinával, Kurián Ágnessel, Láng Zsuzsával, Boronkay Roe Zsuzsával keményen és sikeresen dolgozó csapatot alkotunk azóta is. Mindkét vezetésemre bízott intézményben arra törekedtem, hogy munkatársaim az oktatómunka mellett tudományos kutatást is végezzenek, és tudtam, hogy ennek két fontos feltétele van: a publikálási lehetőség megteremtése, és szakmai konferenciák rendezése. 1999-ben két magyar nyelvű tudományos folyóirat alapító főszerkesztője lettem, az egyik a Fordítástudomány a Fordítóés Tolmácsképző Központ, a másik a Modern Filológiai Közlemények a Miskolci Egyetem Modern Filológiai Intézetének folyóirata lett. 2000-ben az Akadémiai Kiadótól megbízást kaptam egy angol nyelvű fordítástudományi folyóirat az Across Languages and Cultures megindítására. Létrejött a konferenciasorozat is, 1999 óta minden év tavaszán megrendezzük a Fordító- és Tolmácsképző Központ tudományos konferenciáját, de a fordításkutatók számára az Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszusok fordítástudományi szekciója is minden évben lehetőséget nyújt a fellépésre. 1997-ben neveztek ki egyetemi tanárrá Miskolcon, 2000-ben pedig az ELTE-n, és ezzel már át is léptünk ebbe az évtizedbe, amikor ezeket a sorokat írom. Újabb költözéssel indult az új évtized, tanszékünk a Trefort kert F épületének első emeletén kapott helyet, brüsszeli támogatásból felszerelt tolmácsfülkéink még tágasabb konferenciaterembe kerültek. Örököltünk egy szépen berendezett könyvtárat is, melyet folyamatosan töltünk fel friss fordítástudományi szakirodalommal. Ez a könyvtár lett színtere a Fordítástudományi Doktori Programnak, amely 2003-ban indítottunk részben a tanszék munkatársai (Szabari Krisztina, Kurián Ágnes, Láng Zsuzsa), részben sok tanszéken kívüli kolléga (Nyomárkay István, Bańczerowski Janusz, Károly Krisztina, Gósy Mária, Heltai Pál, Váradi Tamás, Prószéky Gábor, Hell György, Hidasi Judit, Papp Andrea, Fóris Ágota, Szili Katalin, Jászó Anna, Dróth Júlia, Kis Balázs, Horváth Péter) önzetlen segítségével. A programnak több mint ötven hallgatója van, ők már szervezett képzés keretében tanulják a fordítástudományt, van magyar és idegen nyelvű fordítástudományi folyóirat, ahol publikálhatnak, és vannak fordítástudományi konferenciák, ahol előadhatják eredményeiket. Hatvanéves születésnapomon pályatársaim és tanítványaim két kötettel is megleptek. Az egyiket, amely negyven magyar kollégám tanulmányát tartal10
mazza, 2005-áprilisában a Miskolci Egyetemen rendezett XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson nyújtották át a szerkesztők: Dobos Csilla, Kis Ádám, Lengyel Zsolt, Székely Gábor és Tóth Szergej. A másik tanulmánykötet idegen nyelvű, részben magyar, részben külföldi kollégáim írásai találhatók benne (köztük Andrew Chestermané, Anthony Pymé, Ieva Zaubergáé, Cay Dollerupé, Zuzana Jettmarováé, Sonja Tirkkonen-Condité és Don Királyé). Ez utóbbi kötetet az Akadémiai Kiadó adta ki Károly Krisztina és Fóris Ágota szerkesztésében, és 2005 szeptemberében vehettem át Kiefer Ferenc bevezető szavai után a Magyar Tudományos Akadémián szervezett ünnepségen. Mindkét kötetet folyamatosan olvasom és használom. Örülök, hogy ennyi kollégám tart barátjának, hálás vagyok nekik, hogy így fejezték ki rokonszenvüket, és büszkeséggel tölt el, hogy ennyi értékes gondolatot tudtam inspirálni. Mit várok a jövőtől? Minél tovább szeretnék a szenvedélyeimnek élni: az oktatásnak, a kutatásnak, és folyóirataim szerkesztésének. Feladat is van elég. A Fordító- és Tolmácsképző Tanszék 2009-ben új képzési formát indít: a fordító és tolmács mesterszakot, ami azt jelenti, hogy harmincöt éve sikeresen folytatott képzési struktúránkat kell újjal felváltanunk. Sok megoldandó kutatási kérdés is vár még rám a fordítási univerzálék, az explicitációs és implicitációs fordítási műveletek aszimmetriájának bizonyítása terén. Doktorandusz hallgatóim pedig még csak mostanában kezdenek szigorlatozni, ami azt jelenti, hogy 2010 körül fogják megvédeni az első fordítástudományi disszertációkat. Minél tovább szeretném segíteni pályafutásukat. Most már azonban versenytársaik is vannak, négy unokám is részt kér az életemből, de így kerek a világ. Budapest, 2008. július 13.
Klaudy Kinga pályaképe évszámokban 1945: Megszületik Budapesten 1963: Érettségi a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban 1963−1968:Elvégzi az ELTE BTK történelem, valamint orosz nyelv és irodalom szakát 1968–1969: Középiskolai tanár a Vörösmarty Gimnáziumban 1969−1971: Az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének könyvtárosa 1971: Az MTA Tudományszervezési Tájékoztató munkatársa 1972: Tudományos segédmunkatárs a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nyelvi Intézetében 1973: Egyetemi adjunktus az ELTE BTK Fordító és Tolmácsképző Csoportjában 11
1981: A Magyar Tudományos Akadémián megvédi kandidátusi értekezését (Fordítás és aktuális tagolás) 1983: Megalapítja a MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottságának Fordításelméleti Szekcióját 1986: Kinevezik egyetemi docensnek az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Csoportjában 1983−1989: Fordítástudományi konferenciákat rendez az Akadémián (I–VI) 1983−1989: A Fordításelméleti Füzetek elindítása és szerkesztése 1990: Egy szemesztert az Amerikai Egyesült Államokban tölt 1991−1993: Elvégzi az ELTE BTK angol nyelv és irodalom szakát 1991: Tevékenyen részt vesz a Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferenciák (később Kongresszusok) sorozatának elindításában 1992: Meghívást kap a Miskolci Egyetem újonnan alakuló Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének megalapítására és vezetésére 1993−1996: Az MTA Alkalmazott Nyelvészeti Bizottság Fordításelméleti Munkabizottságának elnöke 1994–1997: Az MTA közgyűlési képviselője 1995: Tagja lesz a St Jerome Kiadónál megjelenő The Translator című folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának 1995: Megválasztják A MANYE (Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének) alelnökévé 1995−1996: Egy év alatt több nemzetközi konferencián tart előadást: Varsó, Maastricht, Helsingőr, Prága, Nashville Tennessee, Melbourne 1996. június: A Magyar Tudományos Akadémián megvédi nagydoktori értekezését (A fordítás elmélete és gyakorlata) 1996. szeptember: Transferre Necesse Est 2. Második nemzetközi fordítástudományi konferencia megrendezése Budapesten 1996. december: Megtartja habilitációs előadását a Pécsi Egyetemen ( Fordítástudomány és szövegnyelvészet) 1997: Oktatni kezd a Pécsi Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjában 1997: A Modern Nyelvoktatás című folyóiraton belül új rovatot indít A fordítástudomány műhelyéből címmel 1997: A Miskolci Egyetemen kinevezik másodállású egyetemi tanárnak 1997: Kinevezik tanszékvezetőnek az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Csoportjában 1998−2002: A Miskolci Egyetem Modern Filológiai Intézetének igazgatója 1999: Az I. Fordítástudományi Konferencia és öregdiák találkozó megszervezése a Fordító és Tolmácsképző Központ megalakulásának 25 éves jubileumának alkalmából 1999: Megalapítja a Fordítástudomány című tudományos folyóiratot 12
1999: A Miskolci Egyetemen megalapítja a Modern Filológiai Közlemények című tudományos folyóiratot 2000: Az Akadémiai Kiadónál megalapítja az Across Languages and Cultures című nemzetközi tudományos folyóiratot 2000: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának kinevezik főállású egyetemi tanárnak 2001: Papp Ferenc akadémikus halála után létrehozza a Papp Ferenc Baráti Kört 2001–2004: Fordításelméleti előadásokat tart Kolozsváron a Babeş Bólyai Tudományegyetemen 2002: Brassai Sámuel díjat kap alkalmazott nyelvészeti munkásságáért a Szegeden rendezett XII. MANYE Kongresszuson 2003: V. Fordítástudományi Konferencia és Öregdiák találkozó az FTK 30 éves jubileuma alkalmából 2003: Megalapítja a Fordítástudományi Doktori Programot az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktoriskoláján belül 2004: A Fordítástudományi PHD Konferenciák megindítása az FTK éves konferenciasorozatán belül 2005. április: Magyar pályatársaktól köszöntőkönyvet kap a XV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszuson 2005. szeptember: Angol nyelvű köszöntőkönyvet kap a Magyar Tudományos Akadémián 2006: Akadémiai Nívódíjat kap az Across Languages and Cultures című nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztéséért 2007: Az MTA Közgyűlési képviselője 2007−2008: Képviseli a magyar fordítóképzést Brüsszelben az Európai Bizottság Fordítási Főigazgatóságának konferenciáin 2007: Megválasztják a Modern Filológiai Társaság alelnökévé 2008: Kitüntetik a Miskolci Egyetemért érdeméremmel 2008: Megválasztják a MANYE (Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének) elnökévé
13
KLAUDY KINGA ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA (1975−2008.) Rövidítések: AkK = Akadémiai Kiadó, ÁltNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, ATA = American Translators Association, AUB SLingu = Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös Nominante. Sectio Linguistica, BDTF = Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, BGYTF = Bessenyei György Tanárképző Főiskola, BME = Budapesti Műszaki Egyetem, FIT = Fédération Internationale des Traducteurs , FPK = Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont, FOSz = Felsőoktatási Szemle, FTCs = Fordító- és Tolmácsképző Csoport, INyT = Idegen Nyelvek Tanítása, ism. = ismertetés, ITI = Institute of Translation and Interpreting, ITK = Idegennyelvi Továbbképző Központ, JGYTF = Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, JPTE = Janus Pannonius Tanárképző Főiskola, KJF = Kodolányi János Főiskola, KLTE = Kossuth Lajos Tudományegyetem, MNy = Magyar Nyelv, MANYE = Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesülete, MAPRJAL = Mezsdunarodnaja Asszociacija Prepodavatyelej Russzkogo jazyka i lityeratury, ME = Miskolci Egyetem, MKKE = Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ModNyOkt = Modern Nyelvoktatás, Mtud = Magyar Tudomány, Nyr = Magyar Nyelvőr, Mtud = Magyar Tudomány, ModNyOkt = Modern Nyelvoktatás, NytudÉrt = Nyelvtudományi Értekezések, szerk = szerkesztette, TankK, NemzTankK = Tankönyvkiadó, Nemzeti Tankönyvkiadó, VAPRJAL = Vengerszkaja Asszociacija Prepodavatyelej Russzkogo jazyka i lityeratury, VE = Veszprémi Egyetem, UMB = Univerzita Mateja Bela.
1975. Beszámoló a moszkvai szövegnyelvészeti konferenciáról. ModNyOkt XII, 315−21. Szosztavlenyije szpecialnovo szlovarja dlja perevodcsikov. Matyeriali konferencii „Tyeorija perevoda.” Maurice Thorez Idegen Nyelvi Főiskola, Moszkva, 164−7. 1976. Orosz-magyar fordítási segédanyag a Fordító- és Tolmácsképző Csoport hallgatói számára. ELTE BTK FTCS kiadványa. Budapest, 150 p. (Kézirat) A szövegnyelvészet néhány alapkérdése. ÁltNyT XI. 313−22. (Társzerző: Ferenczy Gy.) 14
1977. Altyernatyivi v posztrojenyii ucsebnovo matyeriala na perevodcseszkih kurszah. Slavica XV, 19−23. Szókincsfejlesztés az állami nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamokon. ModNyOkt XV, 86−95. 1979. Fordítás és aktuális tagolás. In: A fordítás elmélete és gyakorlata. Szerk. Ferenczy Gy. FPK, Budapest, 81−93. Fordítás és aktuális tagolás. Nyr 103. 282−7. 1980. Orosz–magyar fordítástechnika. TankK, Budapest, 151 p. Fordításelméleti szöveggyűjtemény. TankK, Budapest, 263 p. (Társzerző: Bart I.) Orosz szövegek mondatszerkesztési sajátosságainak hatása a magyar nyelvre. Nyr 104. 411−7. Az idegenszerűség mérése az oroszból fordított magyar szövegekben. In: Szaknyelvkutatás – szaknyelvoktatás. Szerk. Gárdus J. Tanulmányok a felsőoktatás köréből. FPK, Budapest, 129−34. Ob odnoj szfere szoposztavlenyija russzkovo i vengerszkovo jazikov. AUB SLingu XI, 101−4. 1981. Idegenszerűség az oroszból fordított magyar tudományos szövegek mondatainak tematikus szakaszában. In: Fordítás és Nyelvoktatás. Szerk. Nyomárkay I. TIT, Budapest, 81−107. Fordítás és aktuális tagolás. Kandidátusi értekezés. Budapest: Kézirat. Quasi Correctness – an experimental and statistical approach. In: The Mission of the Translator Today and Tomorrow. Proceedings of the IX-th World Congress of the International Federation of Translators. Eds. Kopczyński, A. et al. FIT, Warsaw, 481−4. 1982. Aktualnoje cslenyenyije i perevod sz liszta. In: Dokladi vengerszkoj delegacii. Ed. Gárdus J. MAPRJAL, Budapest, 62−6. Kvazipravilnoszty perevoda i perevodcseszkij jaziki In: Hudozsesztvennij perevod. Voporoszi tyeorii i praktyiki. Eds. Joper P. M.–Mkrtcsan, L. M. Izd. Jerevanszkovo Unyiverszityeta, Jerevan–Moszkva, 131−6. 15
1983. Hogyan alkalmazható az aktuális tagolás elmélete a fordítás oktatásában? ModNyOkt XX/l. 105−16. Fordításelmélet – fordításoktatás. In: Nyelvoktatás Felsőfokon IV. Szerk. Berényi P. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 24−36. Fordításelméleti Füzetek I. MTA. Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottság, Budapest, l24 p. (Szerk.) 1984. Orosz-magyar fordítástechnika. TankK, Budapest, 151 p. (2. kiadás). Orosz szövegek mondat- és szövegszerkesztési sajátosságainak hatása a magyar nyelvre. In: Anyanyelv – idegen nyelv. Szerk. Székely G. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola kiadványa, Nyíregyháza, 99−107. Original Hungarian text vs. text translated from Russian into Hungarian. In: Contrastive Studies Hungarian-Russian. Ed. Papp F. AkK, Budapest, 127−39. Hogyan alkalmazható az aktuális tagolás elmélete a fordítás oktatásában? Nyr 108. 325−33. Szoposztavityelnoje izucsenyije nacsala predlozsenyij v russzkih i vengerszkih tyeksztah. Bolgarszkaja Russzisztyika II. évf. 73−6. Oszobennosztyi russzkoj naucsnoj recsi predsztavljajuscsije trudnoszty dlja vengerszkih sztugyentov nyefilologov. Russzkij jazik za rubezsom 3. 53−6. Fordításelméleti Füzetek 2. MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottság, Budapest–Debrecen, 74 p. (Szerk.) 1985. Van-e a magyarban általános tudományos nyelv? In: Fordításelméleti Füzetek 4. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 235−9. Fordításelméleti Füzetek 3. MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottság, Budapest–Debrecen, 92 p. (Szerk.) Fordításelméleti Füzetek 4. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 168 p. (Szerk.) 1986. A fordítás pragmatikai aspektusa. In: Nyelvpedagógiai írások. VIII. Szerk. Papp F. MKKE Nyelvi Intézet, Budapest, 124−30. A fordítás tudománya. Válogatás a fordításelmélet irodalmából. TankK, Budapest, 365 p. (Társszerző: Bart. I.) Vibor zaloga pri perevogye sz vengerszkovo na russzkij. In: Nyelvpedagógiai Írások. Lingua 808–2. Russzkij. Szerk. Magyar M.. MKKE Nyelvi Intézet, Budapest, 5−15. 16
A fordítás helye és szerepe a nyelvoktatásban: a „valódi” fordítás a középiskolai nyelvoktatásban. In: Az idegen nyelvi nevelés-oktatás néhány iránya és lehetősége. Oktatáskutató Intézet. Szerk. Lengyel Zs.–Klaudy K. Budapest, 353−71. Az idegen nyelvi nevelés-oktatás néhány iránya és lehetősége. Tanulmánygyűjtemény. Budapest, Oktatáskutató Intézet. 375 p. (Társszerk. Lengyel Zs.) A fordítás oktatásának elméleti alapjai. FOSz XXXV/5. 277–83 Perevodcseszkije transzformacii, napravlennije na vossztanovlenyije szvjaznosztyi tyekszta pri perevogye sz russzkovo na vengerszkij. In: Lingvisztyika,lityeraturovegyenyije i metogyika. Ed. Papp F. VAPRJAL, Budapest, 36−49. Az idéző mondategység igéiről. Nyr 110/2. 214−23. Fordításelméleti Füzetek 5. Budapest, Külkereskedelmi Főiskola. l90 p. (Szerk.) 1987. Fordítás és aktuális tagolás. Budapest, AkK 136 p. (NytudÉrt 123.) A fordítás helye és szerepe a nyelvoktatásban. INyT 4. 65−77. A szenvedő szerkezetről. In: A nyelvoktatás korszerűsítéséért. Szerk. Lengyel Zs. JPTE, Pécs, 58−73. A kontextus szerepe a cselekvő és a szenvedő igealakok közötti választásban. Hungarológiai Közlemények 19/4. 353−61. 1988. Foreigness, foreign flavour, quasi correctness. In: Semantik, Kognition und Åquivalenz. Übersetzungswissenschaftliche Beitrage 11. Eds. Jäger, G.– Neubert, A. VEB Verlag Enzyklopedie, Leipzig, 165−71. A magyar tudományos nyelvhasználat az orosz nyelv tükrében. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss J.–Szűts L. AkK, Budapest, 565−73. A frazeologizmusok szó szerinti fordításáról. Nyr 112. 305−14. A fordítás folyamatának nyelvészeti modelljei. Nyr 112. 406−19. A fordítási ekvivalenciáról. Hungarológiai Közlemények 20/4. 383−97. O lakunah. In: Nyelvpedagógiai Írások. Lingua 808.2. Russzkij. Szerk. Papp F. MKKE Nyelvi Intézet, Budapest, 29−37. Fordításelméleti Füzetek 6. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 217 p. (Szerk.) 1989. Az ekvivalencia fogalma a fordításelméletben. Nyr 113. 84−93. Prevodilacka ekvivalencija. Prevodilac 7/1. 18−31. Koszvennaja interferencija pri perevogye sz inosztrannovo jazika na rodnoj 17
jazik. In: Interferenz in der Translation. Ed. Schmidt, H. VEB Verlag Enzyklopedie, Leipzig, 81−8. Izmerenyije grammatyicseszkih oszobennosztyej vengerszkih tyeksztov perevegyennih sz russzkovo jazika. In: Translatologia Pragensia. Ed. Hrala, M. Univerzita Karlova, Praha, 229−35. 1990. Orosz szólások és közmondások képekben. Budapest, TankK. 346 p. (Társszerző: Dubrovin, M.) Perevod i informacionnaja sztruktura predlozsenyija. In: Übersetzungswissenschaft und Sprachmittlerausbildung. Akten der I. Internationalen Konferenz. Band. II. Ed. Salewsky,H. Humboldt Universität, Berlin, 146−51. Átváltási műveletek a fordításban. INyT 2. 33−45. 1991. Átváltási műveletek a fordításban. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 166 p. In Defence of a Linguistic Theory of Translation. In: Hovory o prekladu a tlumoceni. Ed. Hrdlicka, M. Interlingue Servis, Praha, 136−56. Topic, Comment and Translation. In: Empirical Research in Translation and Intercultural Studies. Ed. Tirkkonen-Condit, S. Narr, Tübingen, 165−71. Merre tart ma a fordítástudomány? In: Az Első Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia anyaga. Szerk. Székely G. BGYTF, Nyíregyháza, 729−34. Linguistic Theory of Translation – LTT (A survey). In: Könyv Papp Ferencnek. Tanulmánygyűjtemény Papp Ferenc 60. születésnapjára. Szerk. Hunyadi L., et al. KLTE, Debrecen, 91−103. Könyv Papp Ferencnek. Tanulmánygyűjtemény Papp Ferenc 60. születésnapjára. KLTE, Debrecen, 444 p.(Társszerkesztők: Hunyadi L., Lengyel Zs., Székely G.) Magyar fordítástudomány a XIX században. (Brassai Sámuel nézetei a fordításról.) In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Szűts L.–Kiss L. AkK, Budapest, 387–94. Fordításelmélet és szövegnyelvészet. In: Nyelvpedagógiai Írások. Szerk. Máté J. MKKE Nyelvi Intézet, Budapest, 31–51. 1992. Merre tart ma a fordítástudomány? MNy LXXXVIII, 304−14. Just enough Hungarian. How to get By and Be Easily Understood. D.L. Elis and A. Cheyne. Hungarian version. Budapest, Corvina. 147 p. 18
1993. Fordításelmélet és szociolingvisztika. Nyr 117. 343−47. A III. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia előadásai. I–II. kötet. Miskolci Egyetem, Miskolc,. 493 p., 503 p. (Szerk.) Fordítástudomány a világban – fordításoktatás Magyarországon. In: A III. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia előadásai. I. kötet ME, Miskolc, 17−23. (Társszerkesztőkkel) A Harmadik után – a Negyedik előtt. Beszámoló a III. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferenciáról. Nyelv-Info 1. évf. 2. szám, 21−2. Optional additions in translation. In: Translation the vital link. Proceedings of the XIII. FIT World Congress. Volume 2. ITI, London, 373−81. Vissza a szöveghez! In: Szemiotikai szövegtan 6. A verbális szövegek szemiotikai megközelítésének aspektusaihoz. Szerk. Petőfi S. J. JGYTF Kiadó, Szeged, 133−45. On explicitation hypothesis. In: Transferre necesse est... Current Issues of Translation Theory. In honour of György Radó on his 80th birthday. Eds. Kohn J. Klaudy K. et al. Dániel Berzsenyi College, Szombathely, 69–79. Transferre necesse est... Current Issues of Translation Theory. In honour of György Radó on his 80th birthday. Dániel Berzsenyi College, Szombathely, 282 p. (Társszerkesztő: Kohn J.) 1994. A fordítás elmélete és gyakorlata. Angol, német, francia, orosz fordítástechnikai példatárral. Scholastica, Budapest, 400 p. Fordításelmélet és pszicholingvisztika. Nyr 118. 75−82. Fordítástudomány a világban - fordításoktatás Magyarországon. Nyelv-Info 2/1. 4−7. Fordításelmélet és szociolingvisztika. In: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Tudományos Közleményei. Szerk. Lendvai L. F. ME, Miskolc, 78−88. Fordítás és nyelvi norma. In: A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában. Szerk. Kemény G.–Kardos T. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 57−61. Empirikus kutatások a fordításelméletben. In: A II. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia Anyaga. Szerk. Lengyel Zs. VE, Veszprém, 35−42. 1995. A fordítás elmélete és gyakorlata. Angol, német, francia, orosz fordítástechnikai példatárral. Scholastica, Budapest, 400 p. (2. kiadás) Német–magyar fordítástechnika. A fordítás lexikája és grammatikája. 1. NemzTankK, Budapest, 293 p. (Társsszerző: Salánki Á.) 19
Számítógépes korpuszok felhasználása a fordításkutatásban. In: A IV. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia Anyaga. Szerk. Aradi A.–Sturz Z.– Szőllősy S.A. BME, Budapest, II. 420−26. Lexical Operations in Translation. Segmentation and Integration of Meaning. In: Proceedings of the 36th Annual Conference of the American Translators Association. Ed. Krawutschke, P. ATA, Nashville, Tennessee, 181−90. 1996. Angol fordítóiskola. Corvina, Budapest, 250 p. (Társszerző: Bart I., Szöllősy J.) Angol–magyar fordítástechnika. A fordítás lexikája és grammatikája. 2. NemzTankK, Budapest, 322 p. (Társszerző: Simigné Fenyő S.) Concretization and Generalization of Meaning in Translation. In: Proceedings of the 2nd International Maastricht-Lodz Duo Colloquium on „Translation and Meaning”. Ed. Thelen, M. EUROTERM, Maastricht, 141−51. Egy átváltási tipológia körvonalai. In: Absztrakció és valóság. Tanulmányok Békési Imre köszöntésére. Szerk. Rozgonyiné Molnár E. JGYTF Kiadó, Szeged, 183−91. Quality Assessment in School Translation and in Professional Translation. In: Dollerup, C. et al. (eds.) New Horizons. Proceedings of the III. Third Language International Conference on Teaching Translation and Interpreting. Amsterdam, Benjamins. 198−204. Changing Status of Translators in Hungary. An European Union Enlarged Towards the East. What Role for Translation. In: Ulrich, M. et al. (ed.) Libri e Riviste d'Italia. Rasegna di informazione culturale e bibliografica. Trieste, Instituto Poligrafico e Tecca Dello Stato. Tipologia operacji przeksztalcajacych. In: Tłumaczenie rzemiosło i sztuka. Ed. Snopek, J. Węgierski Instytut Kultury, Warszawa, 46−57. Translation Studies in Hungary. (eds.) Budapest: Scholastica. 208 p. (Társszerkesztők: Lambert, J., Sohár A.) Back Translation as a Tool for Detecting Explicitation Strategies in Translation. In: Translation Studies in Hungary. Scholastica, Budapest, 99−114. (Társszerkesztők: Lambert, J., Sohár A.) Translation and Translators in Hungary. Introduction. In: Klaudy K., Lambert, J., Sohár A. (eds.) Translation Studies in Hungary. Scholastica, Budapest,. 26−39. (Társszerző: Bart I.) Jelentésfelbontás és jelentésösszevonás a fordításban és a kétnyelvű szótárakban. In: Nyelv, Nyelvész, Társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65 születésnapjára. Szerk. Terts I. JPTE, Pécs, 142−6. A fordítástudomány műhelyéből 1. A második nemzetközi „Transferre necesse est” konferenciáról. ModNyOkt II/4. 38−43. 20
1997. A fordítás elmélete és gyakorlata. Angol, német, francia, orosz fordítástechnikai példatárral. Scholastica, Budapest, 500 p. (3., átdolgozott, bővített kiadás) Fordítás I. Bevezetés a fordítás elméletébe. Scholastica, Budapest, 247 p. (4., átdolgozott kiadás). Fordítás II. Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Angol, német, orosz fordítástechnikai példatárral. Scholastica, Budapest, 285 p. (4. átdolgozott kiadás). Német–magyar fordítástechnika. A fordítás lexikája és grammatikája. 1. NemzTankK, Budapest, 293 p. (2. kiadás, társszerző: Salánki Á.) Barátságtalan nyelvpárok. A jelzős főnévi csoport viselkedése a fordításban. In: Könyv Dezső Lászlónak. Szerk. Mihalovics Á. et al. BGYTF, Nyíregyháza, 87−105. A fordítástudomány műhelyéből 2. Cay Dollerup és Daniel Gile tanulmánya elé. ModNyOkt III/1−2. 57-60. Ambiguities in translation, or rationalizing editor's corrections. In: Perevod i kommunikaciya. Ed. Riabtseva, N. Institut Yazikoznaniya Russkoy Akademii Nauk, Moscow, 179−83. Médiafordítás és interkulturális kommunikáció. ModNyOkt III/3. 42−6. Transferre necesse est. Proceedings of the 2nd International Conference on Current Trends in Studies in Translation and Interpreting. Scholastica, Budapest, 570 p. (Társszerkesztő: Kohn J.) 1998. Explicitation. In: Routledge Encyclopedia of Translation Studies. Ed. Baker, M. Routledge, London, 80−4. A magyarországi fordítóképzés. ModNyOkt IV/1. 17−28. A drámafordítás helye a fordítástudományban. ModNyOkt IV/2−3. 102−6. A magyar fordítástudományi terminológiáról. In: A nyelv mint szellemi és gazdasági tőke. A VIII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia előadásai. Szerk. Balaskó M.–Kohn J. BDTF, Szombathely, 149−55. Empirical Research in Translation Studies. In: Translatologica Pragensia VI. Ed. Hrala.M. Univerzita Karlova, Praha, 19−25. 1999. Bevezetés a fordítás elméletébe. Scholastica, Budapest, 205 p. (5., átdolgozott kiadás). Bevezetés a fordítás gyakorlatába. Angol, német és orosz fordítástechnikai példatárral. Scholastica, Budapest, 285 p. (5. átdolgozott kiadás). Translational behaviour of languages. In: Anovar/Anosar. Estudios de 21
Traducción e interpretatción. Proceedings of the Vigo Conference. Lugris. Vol. 1. Eds. A.A.–Ocampo, A.F. University of Vigo, Vigo, 53−65. A magyarországi fordító- és tolmácsképzés 25 éve. Jubileumi évkönyv 1973−1998. Scholastica, Budapest, (Szerk.) Fordítóképzés és fordítástudomány Magyarországon az ezredfordulón. In: A magyarországi fordító- és tolmácsképzés 25 éve. Jubileumi évkönyv 1973−1998. Scholastica, Budapest, 9−22. (Szerk.) Fordítástudomány’1999. Bevezető tanulmány. Fordítástudomány I/1. 5−12. Új folyóirat indul. Modern Filológiai Közlemények. 1/1. 5−8. Az explicitációs hipotézisről. Fordítástudomány I/2. 5−21. Fordítástudomány I/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények I/1-2. Az ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa, Miskolc, 300 p. (Főszerk.) 2000. Német–magyar fordítástechnika. A fordítás lexikája és grammatikája. 1. NemzTankK, Budapest, 222 p. (3. kiadás, társszerző: Salánki Á.) Angol–magyar fordítástechnika. A fordítás lexikája és grammatikája. 2. NemzTankK, Budapest, 322 p. (2. kiadás, társszerző: Simigné Fenyő S.) The Text-Organizing Function of Lexical Repetition in Translation. In: Intercultural Faultlines. Research Models in Translation Studies I. Textual and Cognitive Approaches. Ed. Olohan, M. St.Jerome Publishing, Manchester, 143−61. (Társszerző: Károly K.) Fordítástudomány II/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények II/1–2. Miskolc, A ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa. 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 1. No. 1–2. Budapest, AkK, 300 p. (Főszerk.) A fordítás oktatásának elvi kérdései –25 év után. In: Papp Ferenc akadémikus 70. születésnapjára. Szerk. Klaudy K.–T. Molnár I. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 87−94. (Társszerkesztő: T. Molnár I.) Papp Ferenc akadémikus 70. születésnapjára. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 361 p. (Társszerkesztő: T. Molnár I.) Explicitation Strategies within Lexical and Grammatical Translational Operations. In: Applied Russian Studies in Hungary. Ed. Lendvai E. Krónika Kiadó, Pécs, 101−13. 2001. Fordítástudomány III/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények III/1–2. ME, A ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa, Miskolc,. 300 p. (Főszerk.) 22
Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 2. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Grammatical Specification and Generalisation in Translation. In: Színes eszmék nem alszanak… Szépe György 70. születésnapjára. Szerk. Andor J. et al. Lingua Franca Csoport, Pécs, 679−90. Mit tehet a fordítástudomány a magyar nyelv „korszerűsítéséért”. Nyr 125. 145−52. Opponensi vélemény Valló Zsuzsa „A drámafordítás pragmatikai aspektusai” című doktori értekezéséről. Fordítástudomány III/2. 108−13. Mindennapos nyelvi közvetítés. In: A nyelvi mérce. Szerk. Fekete H. ITK, Budapest, 20-4. Az aszimmetria hipotézis. In: A X. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia előadásai. Szerk. Bartha M. KJF, Székesfehérvár, 371−8. 2002. Evaluation of Education and Research of Slavonic and Baltic Studies. Finnish Higher Education Evaluation Council. Helsiniki, 177 p (Társszerzők: Baran, H,. Gladrow, W., Toivakka, P., Moitus, S.). Ekspertiza obrazivaniya i nauchno-issledovatelskoy raboti v oblasti slavistiki i baltistiki. Perevod: Nikolay Grintser. Publikatsiya Finskovo attestatsionnovo soveta po visshemu obrazovaniyu, Helsiniki, 216 p. (Társszerzők: Baran, H,. Gladrow, W., Toivakka, P., Moitus, S.) Fordítástudomány IV/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények IV/1–2. A ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa, Miskolc, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 3. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Lexical repetition in professional and trainees’ translation. In: Teaching Translation and Interpreting 4. Benjamins Translation Library, Vol. 42. Ed. Hung, E. Benjamins, Amsterdam, 99−113. (Társszerző: Károly K.) A lexikai ismétlés szövegalkotó szerepe a fordításban. In: Szöveg az egész világ: Petőfi S. János 70. születésnapjára. Szerk. Andor J.–Benkes, Zs.–Bókay, A. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 318−28. (Társszerző: Károly K.) Opponensi vélemény Pápai Vilma „Az explicitációs hipotézis vizsgálata angolmagyar és magyar angol párhuzamos korpuszok egybevetésével” című doktori értekezéséről. Fordítástudomány IV/1. 107−12. A fordítási univerzálékról (különös tekintettel az egyszerűsítésre). In: A nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye Szerk. Fóris Á. et. al. Lingua Franca Csoport, Pécs, 481−6. 23
2003. Languages in Translation. Lectures on theory, teaching and practice of translation. With illustrations in English, French, German Russian and Hungarian. Scholastica, Budapest, 473 p. EU-fordítóiskola. Európai uniós szövegek fordítása angolról magyarra. Corvina, Budapest, 220 p. (Társszerző: Bart I.) Fordítástudomány V/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények V/1–2. A ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa, Miskolc, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 4. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Fordítás és tolmácsolás az ezredfordulón. 30 éves az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Központja. Jubileumi évkönyv. Scholastica, Budapest, 186 p. (Szerk.) A Ménesi úttól a Múzeum körútig. In: Fordítás és tolmácsolás az ezredfordulón. 30 éves az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Központja. Jubileumi évkönyv. Szerk. Klaudy K. Scholastica, Budapest, 7−8. Dinamikus kontrasztok. In: Fordítás és tolmácsolás az ezredfordulón. 30 éves az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Központja. Jubileumi évkönyv. Szerk. Klaudy K. Scholastica, Budapest, 11−22. Dinamikus kontrasztok. In: Szaknyelv és szakfordítás. Szerk. Dróth Júlia SZIE, Gödöllő, 106−21. Iszpolzovanyie elektronnih tyeksztovih korpuszov v isszledovanii perevoda. In: Tyekszt i russzkij diszkursz szevodnya – Materilai X. Kongressza MAPRJAL. Eds. Kazakova V.P.–Rogozsina N.O. Politechnika, Szankt Peterburg, 596−602 A fordítások értékelése és javítása. In: A XII. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásai. Szerk. Tóth Szergej. JGYTFK, Szeged, 324−7. 2004. Fordítástudomány VI/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Modern Filológiai Közlemények VI/1–2. A ME Modern Filológiai Intézetének kiadványa, Miskolc, 260 p. Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 5. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Az implicitációról. In: Nyelvészet és interdiszciplinaritás. Köszöntőkönyv Lengyel Zsolt 60. születésnapjára. Szerk. Navracsics J.–Tóth Sz. Generália, Szeged, 70−5. Fordítástudomány az ezredfordulón. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica. Tomus IX, Fasc. 1. ME, Miskolc, 158−70. 24
A kommunikatív szakaszhatárok eltűnése a magyarra fordított európai uniós szövegekben Nyr 128. 389−407. Az EU-szakszövegek fordításának oktatása. In: Miskolci nyelvi mozaik. Szerk. Dobos Cs. Eötvös József Kiadó, Budapest, 11−24. 2005. Fordítástudomány VII/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 6. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p (Főszerk.) A nyelvészet és a magyar felsőoktatás modernizációja. Mtud 50/4. 449−57. (Társszerző: Fóris Á.) Implicitation in Translation: Empirical Evidence for Operational Asymmetry in Translation. Across Languages and Cultures. Vol. 6. No. 1. 13−29. (Társszerző: Károly K.) Európai uniós szövegek fordítása. Mondatszintű fordítási problémák. In: Irodalmi és nyelvi kölcsönhatások az integráció folyamatában. Szerk. Alabán F. UMB, Banská Bystrica, 120−31. Back to Translation as Language. Panel Discussion. Across Languages and Cultures. Vol. 6. No. 2. 143−72. (Társszerzők: Mossop, B, Gutt, E-A., Peeters, J., Setton, R.,Tirkkonen-Condit, S.) Általános fordítástechnika idegen nyelvről magyarra. Módszertani útmutató a tantárgy oktatásához. ModNyOkt XI/1. 57−64. Az EU-szövegek „kemény” és „rugalmas” részei. In: MANYE XIV. Nyelvek és nyelvoktatás Európa és a Kárpát medence régióiban. A MANYE Kongresszusok előadásai.Vol.1/1. Szerk. Cs. Jónás E.–Székely G. Bessenyei Kiadó, Nyíregyháza, 244−51. A nyelv világa és a világ nyelvei. MANYE XV. XV Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia összefoglalók kötete. Miskolci Egyetem Kiadványa, Miskolc, 184 p. (Társszerkesztő: Kegyesné Szekeres E.) A fordítási hibák értékelése az életben, a képzésben és a vizsgán. Fordítástudomány VII/1. 76−84. Párhuzamos korpuszok felhasználása a fordításkutatásban. In: Nyelvészetről változatosan. Szerk. Lanstyák I.–Vanconé Kremmer I. Gramma, Dunaszerdahely, 153–85. 2006. Fordítástudomány VIII/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 7. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.), A műveleti aszimmetria fogalma a fordításkutatásban. In: MANYE XV. A nyelv világa és a világ nyelvei. A MANYE Kongresszusok előadásai. 2./1. 25
ME, Miskolc, 414–9. (Társszerkesztő: Dobos Cs.) MANYE. XV. A nyelv világa és a világ nyelvei. A MANYE Kongresszusok előadásai Vol. 1, Vol. 2. ME, Miskolc, 555 p., 439 p. (Társszerkesztő: Dobos Cs.) Szövegszintű műveletek a fordításban. In: A mondat kaland. Hetven tanulmány Békési Imre 70 születésnapjára. Szerk. Galgóczy L.–Vass. L. JGYTF Kiadó, Szeged, 204−11. Papp Ferenc olvasókönyv. Papp Ferenc válogatott nyelvészeti tanulmányai. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 334 p. (Szerk.) The Role of Translation Theory in Translation Training. Letölthető: ec.europa.eu/dgs/translation/events/emt 2006/presentations/kinga_klaudy_en.pdf Mi történik a mondatkezdő tematikus alannyal a fordításban. In: Tanulmánykötet a nyolcvanéves Hegedűs József születésnapjának tiszteletére. Szerk. Zelényi A. Corvinus Egyetem, Budapest, 39–47. 2007. Nyelv és fordítás. Válogatott fordítástudományi tanulmányok. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 269 p. Fordítástudomány IX/1–2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 8. No. 1–2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Hipotézisalkotás a fordítástudományban. In: MANYE XVI. Nyelvi modernizáció. Szaknyelv, fordítás, terminológia. A MANYE. Kongresszusok előadásai. Vol. 3. No. 1. Szerk. Heltai P. SZIE, Gödöllő, 173–81. Languages in Translation. Lectures on theory, teaching and practice of translation. With illustrations in English, French, German Russian and Hungarian. Scholastica, Budapest, 473 p. (2. kiadás) 2008. Fordítástudomány X. évf.1., 2. Scholastica, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Across Languages and Cultures. A Multidisciplinary Journal for Translation and Interpreting Studies. Vol. 9. No.1., 2. AkK, Budapest, 300 p. (Főszerk.) Tizenöt tézis a fordítástudományról. In: MANYE XVII. Kommunikáció az információs technológia korszakában. A MANYE Kongresszusok előadásai. Vol. 4. No. 1. Szerk. Sárdi Cs. 41–51. Károly Krisztina: Szövegtan és fordítás. Budapest, AkK, 2007. ModNyOkt XIV/1–2. 122–4. (Ism.)
26
TISZTELETÉRE MEGJELENT KÖNYVEK New Trends in Translation Studes. In Honour of Kinga Klaudy. Eds. Krisztina Károly and Ágota Fóris. AkK, Budapest, 2005, 218 p. Mindent fordítunk és mindenki fordít. Értékek teremtése és közvetítése a nyelvészetben. Szerk. Dobos Csilla–Kis Ádám–Lengyel Zsolt–Székely Gábor–Tóth Szergej. Szak Kiadó, Budapest, 2005, 318 p. Lezárva 2008 júliusában.
27
KORTÁRSI MÉLTATÁSOK A fordítástudomány nagyasszonya A Kutatásról nyelvészeknek címmel készülő egyetemi tankönyvem nyomdai előkészítése során ért a megtisztelő felkérés, hogy pályatársi méltatást írjak a könyv egyik bírálójáról, Klaudy Kinga professzorról. A gyorsan kimondott igen után azonban rögtön felvetődött bennem a kétely, mit is tudok én írni egy eredményekben gazdag életpályáról, hogyan tudom megfogalmazni azokat a benyomásokat, amelyeket a közelében eltöltött több mint egy évtized alatt tett rám? Megnyugtató válaszhoz akkor jutottam, amikor rájöttem, hogy írásainkban valamilyen módon mindig szerepelnek azok a hatások, amelyek munkánk során érnek bennünket. A készülő könyv természeténél fogva sok kérdést boncolgat a kutatás során iránytű szerepet játszó tényezőkről, a kutatás szerveződéséről, a kutató egyéniségéről stb., és ezeknek a fejtegetéseknek az egyik forrását éppen a környezetemből szerzett benyomások adják. Úgy döntöttem, azt próbálom megfogalmazni, hogy a könyvben általam leírt kutatói modellhez mennyiben járult hozzá Klaudy Kinga professzor asszony hatása. A tudományos kutatás a társadalom kollektív tevékenysége, amelynek művelésére azonban csak azoknak van lehetősége, akik tehetségüket sok áldozatot kívánó felkészüléssel bontakoztatják ki, és vállalják a sikeres tevékenységhez szükséges folyamatos erőfeszítéseket. A sikeres kutatói pályához az egyéni felkészültség és elhivatottság mellett szükséges, hogy a kutató olyan tudományos környezetbe kerüljön, amelyben könnyen felismerhetőek a jelentős megoldandó tudományos kérdések, és a feltételek is megvannak azok megoldására. A tudományos kutatás időben és térben hatalmas méretűre kiterjedő hálózatának működésében kiemelt szerepet töltenek be azok a kutatók, akiknek a környezetében tudományos iskola alakul ki. Az iskolateremtő tudós továbbviszi az elődök tudományos szemléletét, felismeri a kutatás új tendenciáit, átadja a tapasztalatait a következő nemzedékeknek, és a pályán induló fiatal kutatókat felkészíti a tudományos problémák megoldására. A vezető tudóst tekintélye, sokoldalú felkészültsége, ismeretei, tudományos előrelátása alkalmassá teszik arra, hogy meghatározó legyen a társadalom bonyolult hálózata és az abba beépülő kutatási hálózat gyümölcsöző kapcsolatainak kialakításában. A tudományos iskolák, a vezető tudósok eszméi, tudományos eredményei évszázadok, évezredek óta időben és térben való korlátozás nélkül szabadon áramlanak, és ez a szellemi transzport a tudósok kapcsolatrendszerén valósul meg. A kiemel28
kedő tudós a kutatás hálóján az időbeli folytonosságot, a térben kiterjedt kapcsolatrendszert, valamint a társadalom hálójához való sokoldalú összeköttetéseket jeleníti meg. Ilyen kiemelkedő, a tudományos kapcsolatrendszer központjában levő személyiség Klaudy Kinga. Napjainkban a tudományos kutatások során kidolgozott módszerek jelentős része az eredményekkel együtt gyakorlati hasznosításra kerül, másrészről a kutatás volumene és ezzel együtt a kutatók létszáma sokszorosára növekedett a korábbinak, aminek az lett a következménye, hogy a tudomány kérdései több szinten jelennek meg. Ebben a helyzetben a tudományos szemlélet terjesztése és a tudományos hagyományok szellemében való tevékenység kibontakoztatása különleges jelentőségű. A tudományos kutatók hálóján az iskolateremtő tudósok középpont szerepe a kutatás eredményes művelésének meghatározója. A gyors változásokkal tele XXI. század azzal a lehetőséggel ajándékozta meg az új ismeretek feltárásán dolgozó tudósokat, hogy az új elvek, folyamatok, törvények első felismerése után maguk is részesei lehetnek a felfedezés teljes kibontását szolgáló további kutatásoknak, a felfedezett elvek, törvények felhasználásának. Míg korábban a nagy felfedezések diadalútja a kutatás után több évtizedes késésekkel kezdődött meg, addig napjainkban a kutatással feltárandó ismeretre vonatkozó sürgető igény sok esetben megelőzi a munka kezdetét. Ebben a helyzetben a vezető tudós nemcsak saját eredményei kibontakozását, hanem tanítványai tudományos karrierjének felfele ívelését is láthatja. Melyek azok a jellemzők, amelyekben Klaudy Kinga vezető kutatói szerepe kidomborodik? Első helyre a tudományos előrelátása kívánkozik. Korán felismerte, hogy az alkalmazott nyelvészet, ezen belül a fordítás teljesen új helyzetbe került, és új, megválaszolatlan gyakorlati és elméleti kérdések sora vetődik fel, akkor, amikor ez a felismerés még újnak számított. Azon kevesek közé tartozik, akik meglátták, hogy az évezredes gyakorlaton alapuló fordítás napjainkban csak tudományos megalapozottsággal tudja betölteni szerepét. A tudósokat jellemző makacssággal kezdett elképzelései keresztülviteléhez. Kezdettől fogva vezetőségi tagja, a kongresszusainak lelke, jelenleg elnöke a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének; az alkalmazott nyelvészet szak bevezetője a Miskolci Egyetemen. Megszervezte a fordítók egyetemi képzését az ELTE-n, a tudományos utánpótlás nevelésére fordítástudományi doktori programot alapított, két nemzetközi lektorált fordítástudományi témájú folyóiratot hozott létre, amelyeknek főszerkesztője. A nyelvészet alkalmazásából adódó problémák mögött elsők között fedezte fel a tudományos kérdéseket, és ezek egy részének mélyebb megismerését és megoldását ő és tanítványai színvonalas kutatásokkal végzik. Második helyre a tudós iskolateremtő szerepét helyezem. A nyelvtudomány iskolái a tudományos érintkezés hagyományos szálai mentén szövődnek. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások sorozat 38. füzetében Klaudy 29
Kinga leírja, hogyan működött a Papp Ferenc körül kialakult iskola. A tudós nemcsak emlékezik a tudományt előrevivő dolgokra, hanem ápolja, továbbviszi és továbbadja azokat. Ezért is tartom fontosnak a Klaudy Kinga által megszervezett Papp Ferenc Baráti Kör eseményeit: a szakmai beszélgetésekre lehetőséget adó közös vacsorákat azokkal a ma már vezető nyelvészekkel, akikkel együtt indult tudományos pályáján, és az év végi tudományos szemináriumokat. A fiatal nyelvész generáció tagjainak nagy megtiszteltetés, ha a volt Papp-tanítványok körébe meghívást kapnak. A tudományos szemlélet időben való továbbadására az is jó példa, ahogy Klaudy Kinga kezdeményezésére és szerkesztésében Papp Ferenc olvasókönyv címmel a volt tanítványok saját megjegyzéseikkel kiegészítve kiadták, és ezzel könnyen hozzáférhetővé tették a fiatal nemzedék számára a mester legjelentősebb tudományos munkáit. Harmadik helyre a tudós tudományos-közéleti szerepe kerül. Klaudy professzor asszony a hazai és nemzetközi egyetemi oktatás és tudományos kutatás fórumain fáradhatatlan szorgalommal munkálkodik tudományos elképzelései megvalósítása, az alkalmazott nyelvészet tudományterületének kibontakoztatása érdekében. A professzori, vezető kutatói habitus fontos vonása a tiszteletet parancsoló megjelenés. Rám azok a professzorok voltak nagy hatással, akiknek a külsejükön is átütött az egyéniségük, és puszta megjelenésükkel is kiemelkedtek környezetükből. Azok, akik a fárasztó munkanap utolsó perceiben is elegánsak tudtak lenni. Klaudy Kinga különleges egyénisége, az alkalmazott nyelvészet és a fordítástudomány hálóján játszott középpont szerepe megjelenésében, eleganciájában is tükröződik. Tudományos súlyát, különleges női egyéniségét fejezi ki kedveskedően megtisztelő ragadványneve: „a fordítástudomány nagyasszonya”. Fóris Ágota
Klaudy Kinga szellemi szárnyain Doktori tanulmányaim során nem volt könnyű konzulenst találnom diskurzuselemzés témában. Varga László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol Nyelvészet Doktori Programjának vezetője volt ebben a segítségemre. Klaudy Kingát kérte fel a feladatra, aki fordításkutatóként szövegnyelvészettel is foglalkozott. Mindez 1996 őszén történt. Akkoriban az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Központja (FTK) még az Amerikai úti campuson működött, ott kerestem fel először Klaudy Kingát. Temérdek kérdéssel a fejemben és három tanulmányommal a hónom alatt léptem be az ajtaján, akkor még nem is sejtve, 30
hogy milyen meghatározó találkozás előtt állok. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatott végig és azonnal áttanulmányozta a dolgozataimat. Repültek velünk a percek, és mikor kiléptem a szobájából, már nem a nehézségeket láttam magam előtt, hanem egy szép, feladatokkal teli, új utat. Tudtam, melyik folyóiratnak nyújtsam be publikálásra tanulmányaimat, milyen kurzusokat vegyek még fel, milyen konferenciákra menjek el, hogyan folytassam a munkám. Mindezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert első találkozásunk jól mutatta Klaudy Kinga kivételes oktatói és tudósi habitusát: felkarolja, ösztönzi tanítványait, és fáradhatatlanul segíti munkájukat. Nagyon sokunknak vannak hasonló történetei vele kapcsolatban. Óriási szaktudása, a fordítástudomány iránti tisztelete és szeretete, iskolateremtő munkája, elhivatottsága, szervezőképessége és embersége példaként áll előttünk és – hálánk mellett – szüntelenül arra sarkall bennünket, hogy továbbvigyük mindazt, amit tőle megtanulhattunk. Bár széleskörű hazai és nemzetközi szakmai tevékenysége nem csupán a fordítás oktatására és kutatására korlátozódik, én mégis elsősorban pályájának ezt a területét szeretném most kiemelni, hiszen Klaudy Kinga tudományos és oktatói munkásságát a magyar fordítástudomány megteremtésének, az országszerte elszigetelten folyó fordítástudományi kutatások összefogásának, a magyar fordítástudományi kutatások nemzetközi megismertetésének és az utánpótlás felnevelésének szenteli. 1973-ban alapító tagja az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Csoportjának (2000-től Fordító- és Tolmácsképző Központ, 2006-tól Fordító- és Tolmácsképző Tanszék), amely jelenleg is a munkahelye. Tudományos pályafutásában fontos szerepet töltött be, hogy az itt végzett fordítástechnikai oktatómunka egyben kutatói tevékenység is volt a számára: gyakorlati fordítói tapasztalatait igyekezett általánosítani és tananyaggá szervezni a fordítástudományi szakirodalom integrálásával. Kandidátusi értekezését Papp Ferenc akadémikus vezetése alatt készítette el Fordítás és aktuális tagolás címmel, amelyben azt vizsgálta, hogy a fordítás eredményeképp létrejött magyar szövegek grammatikai és értelmi tagolása hogyan tér el az autentikus magyar szövegekétől. Ezt a jelenséget nevezte el – Papp Ferenc nyomán – „kvázi helyességnek”. Kezdetben a fordított szövegek nyelvészeti leírásával foglalkozott, majd egyre inkább a fordítók által végzett átváltási műveletek rendszerezése iránt kezdett érdeklődni. A fordítástudomány modern szemléletének megfelelően vizsgálódásai nem a fordítási hibák elemzésére összpontosítottak, hanem az intuitíven vagy ösztönösen végzett átváltási műveletek leírására, rendszerbe foglalására és magyarázatára. Ebből a témából született meg A fordítás elmélete és gyakorlata című akadémiai doktori disszertációja, amelyet 1996-ban védett meg. Ugyanebben az évben habilitált Fordítástudomány és szövegnyelvészet című előadásával. 2000-ben nevezték ki egyetemi tanárnak az ELTE Fordító- és Tolmácsképző 31
Központjába, amelynek tevékenységét vezetőként 1997 óta irányította. Munkatársaival kidolgozta a Központ alaptevékenységét jelentő szakfordító és tolmácsképzés képesítési követelményeit. Elkészítették a nemzetközi együttműködés keretében működő négy féléves Európai Uniós szakfordító és konferencia tolmácsképzés tervezetét és képesítési követelményeit, amelyet 2000ben a MAB akkreditált. Az FTK-ban végzett oktatómunka mellett 1992-ben megalapította, és tíz évig vezette a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékét, az ELTE-n belül előadásokat tartott az Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszékén folyó Műfordítói Program hallgatói számára is. 1997-től 2004-ig előadóként, témavezetőként és opponensként részt vett a Pécsi Tudományegyetem Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjában, 2000–2004-ig pedig a Szegedi Tudományegyetemen folyó fordító- és tolmácsképzésben. Klaudy Kinga és a körülötte kialakult iskola napjainkra a nemzetközi fordításkutatásnak is fontos részévé vált. Az MTA Alkalmazott Nyelvészeti Munkabizottságának tagjaként létrehozta a Fordításelméleti Szekciót, amely 1991-ben Fordításelméleti Munkabizottsággá lépett elő. Ennek elnökeként fő célja az volt, hogy bekapcsolja a magyarországi kutatókat a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe. Két nemzetközi fordítástudományi konferenciát szervezett: az egyiket Kohn Kánossal együtt 1992-ben Szombathelyen, a másikat 1996-ban Budapesten (Transferre Necesse Est I-II), amelyeken több száz résztvevő mellett Eugene Nida, Gideon Toury, Mary Snell-Hornby, Peter Newmark, Daniel Gile, José Lambert, a fordítástudomány legnagyobb élő nemzetközi képviselői vettek részt. Alapító tagja a European Society for Translation Studies-nak, valamint a The Translator című folyóirat nemzetközi szerkesztőbizottságának. Az FTK a fordítással kapcsolatos kutatások központjává vált nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is. 2003-ban az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskoláján belül Klaudy Kinga megalapította a Fordítástudományi Doktori Programot, amelynek öt évfolyamán ma – az ő közvetlen szakmai irányítása alatt – mintegy 50 hallgató foglalkozik különféle fordítástudományi témák kutatásával. Az FTK központi szerepe az 1999 óta minden év tavaszán „A magyar fordítók és tolmácsok napja” rendezvénysorozat keretein belül megrendezett fordítástudományi konferenciáknak is köszönhető, valamint a szintén 1999-ben alapított Fordítástudomány és a 2000-ben alapított, angol nyelvű Across Languages and Cultures című nemzetközi, referált folyóiratnak, melyek mindegyikének alapító főszerkesztője. A két folyóirat hazai és nemzetközi publikációs lehetőséget teremt a fordításkutatók számára. Nagy jelentőségűek a Papp Ferenc Baráti Kör találkozói is, amelyet Papp Ferenc akadémikus halála után alapítottak barátai, tanítványai és tisztelői, és amelynek tevékenységét Klaudy Kinga koordinálja. A Társaság minden decemberben szakmai találkozót tart az FTK könyvtárában, ahol – a karácsonyi készülődés örömteli hangulatában 32
– előadások, izgalmas szakmai viták és kötetlen, baráti beszélgetések során a fiatal kutatók és doktoranduszok is megismerkedhetnek az alkalmazott nyelvészet és a fordítástudomány nagy alakjaival és fő vizsgálódási területeivel. Az én figyelmemet is Klaudy Kinga írásai és közös beszélgetéseink irányították a fordítás kutatása felé. Nagy öröm volt számomra, amikor már nemcsak mint tanítványa dolgozhattam vele, hanem bevont saját kutatásaiba is (ilyen az explicitáció és az implicitáció vizsgálata, valamint az ún. „aszimmetria hipotézis” tesztelése) és a Fordítástudományi Doktori Program munkájába. Sokan érezhetjük magunkénak megtisztelő szakmai bizalmát a programban, ahol a közös tudományos munka révén olyan kollégákkal is kialakulhatott közelebbi kapcsolatunk, szakmai barátságunk, akik más egyetemeken, más városokban dolgoznak. A csütörtöki doktori napokon igazi tudományos műhellyé, iskolává alakul az FTK könyvtára, ahol Klaudy Kinga szellemi irányításával egyben a magyar fordítástudomány utánpótlása nevelkedik. A fordítás interpretáció, és a zene is az. Ezért szinte törvényszerű volt, hogy Klaudy Kingával a beszélgetéseink nem ritkán az Operaház nézőterén folytatódtak. Közös operaélményeink nyomán Szabolcsi Bencének a WagnerLiszt kapcsolatról írt sorai idéződnek fel bennem: Wagner „műve megszilárdulását, pályája felemelkedését köszönhette Liszt Ferenc gondolatainak, kezdeményező bátorságának és emberi nemességének. Az a szellemi központ, amelyet Liszt kialakított, kiterjeszthette szárnyait egész Európára, (…) tanítványai lehettek Nyugattól Keletig (…)”.1 Mi sem kaptunk kevesebbet Klaudy Kingától. Az összes tanítvány és kolléga nevében szeretnék köszönetet mondani mindezért és kívánom, hogy még nagyon sokáig munkálkodhassunk együtt Vele. Károly Krisztina
1
Szabolcsi B. (1974). A zene története. Budapest: Zeneműkiadó. (466. old.) 33
34
35
36
Borítólapok: Elülső külső borító (1) belső borító (2 fülszöveggel) 1-4.
37
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
79.
Klaudy Kinga
Budapest 2008
38
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg az elmúlt század második felében teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy az itt bemutatkozó/bemutatott pályatársakat reálisan ítélhessék meg. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videóanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztem 1986 és 2000 között. A szándék ma is töretlen, a munka folytatódik – kissé megváltozott keretek között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az intézetben, mind az egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezésekkel, szakmai értékelésekkel, méltatásokkal járultak hozzá a nemes szándék és cél megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemre. A videofelvételeken megörökített „külsőből”, a lélek tükreként megjelenő arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva még nagyobb időtávlatban is „megelevenednek”, emberi közelségbe kerülnek. Egy „rázós”, emberpróbáló történelmi kornak voltak/vagyunk szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. – 2004. január 29. Bolla Kálmán
39
Hátsó belső borító (3) külső borító (4)
40
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ 63. SZÉPE GYÖRGY 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 67. ADAMIK TAMÁS 69. WACHA IMRE 71. BÜKY BÉLA 73. BENCZE LÓRÁNT 75. ZIMÁNYI ÁRPÁD 77. FÖLDI ÉVA 79. KLAUDY KINGA 81. É. KISS KATALIN 83. KAKUK ZSUZSA 85. JUHÁSZ DEZSŐ 87. ZOLTÁN ANDRÁS 89. MOLNÁR ZOLTÁN
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY 64. SZABÓ JÓZSEF 66. SZENDE TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF 70. BOLLA KÁLMÁN 72. BALÁZS GÉZA 74. KEMÉNY GÁBOR 76. HAVAS FERENC 78. CS. JÓNÁS ERZSÉBET 80. LENDVAI ENDRE 82. AGYAGÁSI KLÁRA 84. NYIRKOS ISTVÁN 86. KESZLER BORBÁLA 88. BAKRÓ-NAGY MARIANNE 90. GULYA JÁNOS
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 21., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 45., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 66., 67., 68., 69., 70., 71., 73., 74., 75., 76., 77., 78, 79.
41
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
42
