MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
13.
ELEKFI LÁSZLÓ
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 2000
1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Markó Alexandra Módos Péter ISSN 1419–4481 ISBN 963 463 290 4
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc.
2
3
4
ELEKFI LÁSZLÓ VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1977. május 25-én a következő részletek látszanak fontosnak az életemből. Szeged városában kezdtem el élni, de második otthonom Miskolcon volt, a "28-as" városban – Sassy Csaba: 28-as könyv. Miskolc, 1929. (Írta: a 28-as ember) –, mert apai nagyszüleim ott laktak. A fonetika iránt már kis gimnazista koromban kezdtem el érdeklődni, mégpedig először játékosan. Próbálgattam, hogyan szól az a hang, az a mássalhangzó, amelyik se nem [p], se nem [t]. Próbálgattam a nyelvem hegyét a felső ajkamhoz illeszteni, s akkor ilyesmit kaptam, hogy [pté]. Rájöttem, hogy ez a hang a [p]- hez képest [t]-nek hangzik, a [t]-hez képest viszont a [p] hangszínével rokon. Azóta is mindig érdekeltek a kontraszthatások, a jelenségeknek a rendszerbeli helye. A magánhangzók sajátosságaira később, a zene tanulása közben lettem figyelmes. Antos Kálmán orgonaművész volt a szegedi zeneiskolában akkoriban a zeneelméleti tárgyak tanára. Egy szűk félév jutott a zeneesztétikára, de úgy, hogy ebbe voltak belezsúfolva az akusztikai alapismeretek is. Antos ismertetett meg a Helmholtz-féle felhangelmélettel és Stumpf kísérleteivel. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a beszéd magánhangzói voltaképpen zenei hangok. Hogy ez a tétel mennyire igaz és nem igaz egyszerre, azt későbbi tanulmányaim és kísérleteim során részleteiben megtapasztaltam. A beszéd hanglejtése és a zenei dallam közt minden hasonlóságuk ellenére is lényegbevágó a különbség. Az egyetemet mint Eötvös-kollégista Budapesten kezdtem és végeztem. Nyelvészeti hajlandóságomat egy ideig háttérbe szorította zenei érdeklődésem. Bármennyire is érdekeltek Laziczius fonetikai és általános nyelvészeti előadásai, ütköztek Kodály zeneszerzési óráival. Azokat pedig mint orgona főszakos, semmiképpen sem akartam elmulasztani. Évek múltán jöttem csak rá, hogy a jó zenéléshez hiányzik belőlem az előadás biztonsága, a zeneszerzéshez pedig az ötletek kellő gazdagsága. Viszont egyetemi tanulmányaim során rájöttem arra, különösen a nyelvtani anyagból való felkészülés során, hogy mennyire problematikus még sok mondattani kérdés. Ezeket sem az iskola, sem a tudományos igényű nyelvtan- könyvek nem tárták még akkor fel kellően. Sági István Brassai mondatszemléletére, Pais Dezső pedig a mondattan alapkérdéseire hívta fel a figyelmet a 30-as évek végén. Ekkor érlelődött meg bennem végleg, hogy a mondattan tanulmányozására 5
szánjam életem legjavát. Ahhoz azonban, hogy hivatásszerűen foglalkozzam nyelvészettel, újabb vargabetűk vezettek. Schwartz Elemér, aki Paison kívül talán legtöbbet tágította nyelvtörténeti ismereteimet, arra ösztönzött, hogy német karácsonyi dallamokat vizsgáljak. És ez megint évekre elvette időmet a mondattani kutatásoktól. A téma mégis alkalmas volt arra, hogy elmélyítsem zenei formaismeretemet és beletanuljak a néprajz alapkérdéseibe. Az irodalomból is a lírát, a verset kedveltem meg legjobban. Horváth János, Keresztury Dezső, Pukánszky Béla vezetett rá valójában, hogyan kell verset olvasni. Kilenc évi gimnáziumi és általános iskolai tanítás közben tanítványaim szóbeli és írásos megnyilatkozásaiból is anyagot gyűjtöttem mondattani megfigyeléseimhez. Két mondattani dolgozatomat felolvastam a Nyelvtudományi Társaságban. Ennek visszhangja és az 50-es évek elején nagy lendületet vevő szótárszerkesztés teremtette meg az alkalmat arra, hogy a pedagógiai pályát az értelmező szótárival cseréljem fel, s ennek révén bekapcsolódjam a Nyelvtudományi Intézet életébe. Ennyit pályám kezdő szakaszáról. A többi olvasható azokban a hivatalos önéletrajzokban, amelyeket azóta számos alkalommal meg kellett írnom. Most néhány szót szólok jelenlegi munkámról és terveimről. Elmondhatom, hogy szerkesztés alatt álló Nyelvművelő kézikönyvünk legalább tizedrészében az én munkám. Ennél nagyobb arányban vagyok benne a Kiejtési kézikönyvünkben, helyesebben a kézikönyv előtanulmányaiban, mely alaposan feltár sok kiejtési kérdést, sok célszerű tanácsot ad, de talán túl részletes ahhoz, hogy a nem nyelvész közönség könnyen eligazodhasson benne. Mondattani elgondolásaimnak eddigi legbővebb feltárása kandidátusi dolgozatom Petőfi költeményeinek versmondattani felépítéséről, melyet azonban csak jövőre kezdek sajtó alá rendezni. Folyamatban van egy másik nagyobb szabású dolgozatom a tagmondatok igazságértékéről. Mivel életem egyik fő célja az igazság kutatása és az érte való harc, igen fontosnak tartom az igazság nyelvi formájának feltárását és az ezzel kapcsolatos részletkérdéseket. Ez a munka Molnár Ilona és Kiefer Ferenc mondatjelentéstani vizsgálataival párhuzamosan, velük együttműködésben készült. Folyamatban van a magyar ragozási szótár előkészítése. Jövőre munkatársakkal, mintegy közösségi munkában 3 év alatt tervezzük elkészíteni. Ez a munka bemutat kb. 3 millió adatot, rendezve. A 3 milliót úgy kell érteni, hogy a 70 ezer kéziszótári címszónak kb. címszavanként 50 toldalékos alakját kellett paradigmatípusok szerint rendezni. Ez együttvéve nagyjából kiadja a 3 milliót, sőt valószínűleg annál több lesz. Ezzel tehát – mondjuk – azt a hajlamomat is érvényesíthetem, amelynek során szeretem rendszerben látni a dolgokat. 6
A nyelvtudomány jövőjéről való elképzelésem megjelent abban a füzetben, amelyet Gallasy Magdolna szerkesztett, egy vita anyagát állította benne össze a nyelvtudomány jövőjéről. Ebben különösen arra hívom föl a figyelmet, hogy a nyelvtudománynak törekednie kell az egzakt kutatási módszerre és tanulni más tudományágaktól azt, ami onnan elsajátítható. Ebben a jövőkutatási füzetben mégis két másik, nagyon alapvető tanulmányra szeretném fölhívni mindenkinek a figyelmét. Benkő Loránd olyan átfogó képet adott a nyelvtudomány egészéről, jövőjéről, hogy az kiindulása lehet a jövőtervezésnek. A másik pedig Róna-Tas Andrásnak az ugyancsak ennek a vitának a keretében elhangzott és írásban is hozzáférhető megnyilatkozása. Egy kisebb előadásban arról szándékozom még nyilatkozni, hogy a nyelvművelésünk is legyen tudományosabb. Befejezésül talán egy verssel búcsúznék a hallgatóimtól, amellyel Eötvös-kollégiumi bemutatkozásomat is kezdtem. Kosztolányi verse: A lámpagyújtó énekel. Egy szűk, kicsiny botban viszem a szent tüzet felétek, én örök újra bújtó, én kormos lámpagyújtó. Fölgyújtom a vak éjet. A rézkupaknak öblén halkan szitál a tört fény, ha jő az alkonyat s alélt kanócok, álmos utcalámpák szomjúhozzák piros tűzcsókomat. Ki sejti, hogy a réz-szitán egy vad tűztenger ég benn s a gyáva pillelángban egy lázadó világ van bebörtönözve mélyen? Csak én tudom, ha tűzsugáros vörös szemekkel int a város s rám hull a sűrü köd és tűzbotommal görbe utcasarkon én kormos ember csöndben eltünök. A videofelvétel 1977. május 25-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
7
ELEKFI LÁSZLÓ ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA Rövidítések: ALinguH = Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungariae, ÁltNyT = Általános Nyelvészeti Tanulmányok, EFF = Egyetemi Fonetikai Füzetek, I. OK = A Magyar Tudományos Akadémia (I.) Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, Ism. = ismertetés, Kny. = különnyomatban is, MNy = Magyar Nyelv, MTud = Magyar Tudomány, NyIK = A Nyelvtudományi Intézet Közleményei (kézi sokszorosítású folyóirat), NyIrK = Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények (Kolozsvár), NyK = Nyelvtudományi Közlemények, NymKk = Nyelvművelő kéziköny, Nyr = Magyar Nyelvőr
1936. (Eckerdt László néven:) Egy nap az Örök Városban. Utiemlék. Don Bosco I/4. 7–8. (Eckerdt László:) Pompéji. Don Bosco I/6–7. 8. p. 1941. (Eckerdt László:) Az esztergomi nyári egyetem tanulságai. Szegedi Új Nemzedék, júl. 19. 6. p. (Eckerdt László:) Szavojai Jenő herceg: Tudósítás a zentai csatáról. In: A német irodalom kincsesháza. Szerk. Keresztury Dezső. Budapest, 96–8. (Ford.) 1942. (G. Eckerdt László:) Az ómagyar Mária-siralom qui szava. MNy XXXVIII, 192–4. (G. Eckerdt László:) A Psalmus Hungaricusról. (Adalék Kodály "programmzenéjének" kérdéséhez. A formai felépítés kérdései). Magyar Zenei Szemle II, 334–43. (Gagybátori E. László:) Kodály Zoltán és kórusai. Hitel VII, 523–30. (Kny.) Stefan George: A felismerés. Jelenkor IV/9. 9. p. (Ford.) (Gagybátori E. László:) Kodály Zoltán hatvan éves. Jelenkor IV/23. 7. p. 1943. (Gagybátori E. László:) Uj magyar líra – németül. (Friedrich Lám: Neue ungarische Lyrik.) Magyar Csillag III, 45–51. (Ism.) (Gagybátori E. László:) Ős-Faust. Ford. Jékely Zoltán. Magyar Csillag III, 312. p. (Ism.) (L. E.:) Bicinia Hungarica. Pester Lloyd, okt. 12. Morgenblatt. (L. E.:) Die erste Kammermusik-Matinee im Ung. Nationalmuseum. Pester Lloyd, okt. 18. Abendblatt. 8
(L. E.:) Missa Solemnis mit dem Budapester Chor. Pester Lloyd, okt. 26. Morgenblatt. (L. E.:) Klavierabend Emmerich Ungár. Pester Lloyd, okt. 30. (Gagybátori Eckerdt László:) Német karácsonyi dallamok a magyar templom ban. Német néprajztanulmányok XII. Budapest. (Bölcsészdoktori értekezés) (L. E.:) Drei neue ungarische Musikbücher. ("Euphonetik" – "Von der Tonleiter bis zur Symphonie" – "Az antik világ zenéje"). Pester Lloyd, nov 5. Morgenblatt. (Ism.) (Gagybátori E. László:) Kodály Zoltán: Bicinia Hungarica. Magyar Zenei Szemle III, 263–6. (Ism.) (Gagybátori E. László:) Ádám Jenő: A skálától a szimfóniáig. Magyar Zenei Szemle III, 270–1. (Bírálat) (L. E.:) Klavierabend Maria Suhayda. Pester Lloyd, nov. 6. Morgenblatt. (L. E.:) Der Tschaikowsky Abend des Hauptstädtischen Orchesters. Pester Lloyd, nov. 7. Morgenblatt. (L. E.:) Schubert Konzert im Redoutensaal. Pester Lloyd, nov. 9. Morgenblatt. (L. E.:) Beethoven-Abend mit Georg Faragó. Pester Lloyd, nov. 11. Morgenblatt. (L. E.:) Von Palestrina bis Respighi. Pester Lloyd, nov. 14. Morgenblatt. (L. E.:) Liedermatinee Maria Basilides. Pester Lloyd, nov. 16. Morgenblatt. (L. E.:) Der II. Tschaikowsky-Jubiläumsabend. Pester Lloyd, nov. 17. Morgenblatt. (L. E.:) Schubert -- Liszt – Chopin. Pester Lloyd, nov. 21. Morgenblatt. (L. E.:) Nachmittagskonzert aus moderner Musik. Pester Lloyd, nov. 23. Morgenblatt. (L. E.:) Der erste Nachmittag der "Kleinen Philharmonie". Pester Lloyd, nov. 23. Morgenblatt. (L. E.:) Chopin-Abend Barbara Issakides. Pester Lloyd, nov. 24. Morgenblatt. (L. E.:) Violinmatinee Maria Kálmán. Pester Lloyd, nov. 30. Abendblatt. (L. E.:) Die Bach-Matinee des Budapester Konzertorchesters. Pester Lloyd, dec. 7. Morgenblatt. (L. E.:) Das I. Chorkonzert der Hauptstädtischen Volksbildungs-Kommission. Pester Lloyd, dec. 7. Abendblatt. (L. E.:) Klavierabend Tibor Bálint. Pester Lloyd, dec. 12. Morgenblatt. (L. E.:) Wiener Klassiker in der "Kleinen Philharmonie". Pester Lloyd, dec. 14. Morgenblatt. (L. E.:) Klavierabend Edmund Roesler. Pester Lloyd, dec. 16. Morgenblatt. (L. E.:) Das 8. Nachmittagskonzert des Hauptstädtischen Orchesters. Pester Lloyd, dec. 21. Morgenblatt. (Eckerdt László:) Karácsonyi népénekek Tápén. Délvidéki Szemle 538–47. (Kny. – Részben újraközölve a Magyar Népzene Tára II. Jeles napok 1955-ben: 385–8; 746–7; 666–7.) Stefan George: XIII. Leó. Jelenkor V/20. 10. p. (Ford.) 9
1944. (L. E.:) Beethovenkonzert der Kleinen Philharmonie. Pester Lloyd, febr. 22. Abendblatt. (L. E.:) Die V. Kammermusikmatinee im Nationalmuseum. Pester Lloyd, márc. 7. (L. E.:) Bartók-Klavierabend. Pester Lloyd, márc. 11. Morgenblatt. (L. E.:) Volksliedkonzert in der Kleinen Philharmonie. Pester Lloyd, márc. 14. Morgenblatt. (L. E.:) "Spinnstube" im Konzertsaal der Musikhochschule. Pester Lloyd, márc. 18. Morgenblatt. (L. E.:) Das XXI. Konzert des Hauptstädtischen Orchesters. Pester Lloyd, ápr. 4. Morgenblatt. (L. E.:) Klavierabend Margarete S. Lászlóffy. Pester Lloyd, ápr. 15. Morgenblatt. (L. E.:) Das Schlukonzert der Kleinen Philharmonie. Pester Lloyd, ápr. 25. Morgenblatt. (L. E.:) Orchesterkonzert. Pester Lloyd, ápr. 25. Morgenblatt. (L. E.:) Das XXIV. Konzert des Hauptstädtischen Orchesters. Pester Lloyd, máj. 9. Morgenblatt. (L. E.:) Klavierabend Julius Károlyi. Pester Lloyd, máj. 14. Morgenblatt. (L. E.:) Abend französischer Musik. Pester Lloyd, máj. 17. Morgenblatt. (L. E.:) Das Konzert der Musikhochschule für die Bombengeschädigten. Pester Lloyd, jún. 11. (L. E.:) Richard Strau-Liederabend: VIORICA URSULEAC. Pester Lloyd, jún. 8. Morgenblatt. (L. E.:) Eröffnungskonzert im Garten der Hauptstädtischen Bildergalerie. Pester Lloyd, jún. 18. Morgenblatt. (Elekfy László:) Gyorsírókör. In: A budapesti érseki kat. gimnázium és a Rákóczi Kollégium évkönyve az 1943–44. iskolaévről. Budapest, 28. p. (Tanárelnöki jelentés) 1947. A gyorsíró kör. In: A budapesti érseki kat. gimnázium és a vele kapcsolatos általános iskola, valamint a Rákóczi Kollégium évkönyve az 1946-47. iskolaévről. Szerk. Honti Jenő. Budapest, 14. p. (Vezetőtanári évi jelentés) Robert A. Hall: Hungarian Grammar. MNy XLIII, 230–2. (Ism.) 1948. Unesco-értekezlet az írástudás és nyelvtanulás terjesztése ügyében. MNy XLIV, 132–3. Ha csak egy mód van rá... Magyarosan XVII, 59–60. A gyorsíró kör. In: A budapesti érseki kat. gimnázium és a vele kapcsolatos általános iskola, valamint a Rákóczi Kollégium évkönyve az 1947–48. iskolaévről. Szerk. Honti Jenő. Budapest, 21–2. (Évi jelentés) 10
1949. Elfelejtsünk magyarul? Magyarosan XVIII, 28–30. 1950. Észrevételek az Ómagyar Mária-siralom három részletéhez. MNy XLVI, 45–50. A százötven éves Brassai Sámuel. MNy XLVI, 351–9. (Kny.) 1951. Vízerőmű. Nyr 75. 189. p. A nyelvjavító Brassai. Nyr 75. 401–7. 1953. Az ország határai. Nyr 77. 227–8. Nyelvtudományi előadások a MTA 1953. évi nagygyűlésén. Nyr 77. 253–7. Hozzászólás anyanyelvünk leíró nyelvtanához. I. OK IV, 89–93. A mondat elemzésének fő szempontjai (1–2. fej.). MNy XLIX, 69–76. (Kny.) A mondat elemzésének fő szempontjai (3–4. fej. és befejezés). MNy XLIX, 370–80. (Kny.) Újabb magyar verstanulmányok. NyK 55. 306–15. (Ism.) 1954. Hozzászólás Országh László előadásához. I. OK VI, 175–7. Popov: Ítélet és mondat. NyIK 5. 76–82. (Ism.) 1955. Az összes mint jelző. MNy LI, 349–54. Oldal, lap, levél. Nyr 79. 51–2. Az orosz helyesírás kérdéseiről. Nyr 79. 422–4. (Ism.) Popov: I. V. Sztálin tanítása a nyelv és a gondolkodás egységéről – és a logika feladatai. NyIK 6. 61–3. (Ism.) Molnár Imre: A magyar hanglejtés rendszere. A magyar énekbeszéd recsitatívóban és ariozóban. NyK 57. 332–5. (Ism.) 1956. Az ige alanya és az alanytalan igék. PaisEml 214–20. Hozzászólás Temesi Mihály referátumához a helyesírás ügyében (1955. okt. 27.). I. OK IX, 106–7. (Kny.) Hozzászólás Tompa József előadásához. I. OK IX, 363–6. Hozzászólás Tamás Lajos előadásához. Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet 80–1. Alekszejev–Kolsanszkij: A logikai és nyelvtani kategóriák összefüggéséről. NyIK 7. 48–52. (Ism.) Verstanunk fejlődésének újabb állomásai. Nyr 80. 255–61. (Ism.)
11
1957. A logika állítmány-fogalma és az állítmányi névszó. I. OK XI, 95–150. (Kny.) 1958. Nem fizetés vagy nemfizetés? Nyr 82. 33–9. Az MTA Nyelvművelő Bizottsága 1957. október 2-án tartott ülésének jegyzőkönyve. Nyr 82. 261–8. (Társszerző: Ruzsiczky Éva) Az MTA Nyelvművelő Bizottsága 1957. december 19-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Nyr 82. 268–72. (Társszerző: Ruzsiczky Éva) 1959. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (I–VII. kötet). Főszerk. Bárczi Géza– Országh László. 1959–1962, Budapest. (Társszerző, társszerkesztő) Vessző és kötőszó előtt. Nyr 83. 251–2. Gáldi László: Szenczi Molnár Albert zsoltárverse. Nyr 83. 362–5. (Ism.) 1960. Egy kis nyelvművelés. (Egyelőre szavunk kiejtése.) Élet és Tudomány XV, ápr. 27. 352. p. Köznyelvi kiejtésünk és az Értelmező Szótár. MNy LVI, 429. p. (Előadás kivonata) 1961. Köznyelvi ë hangunk és az Értelmező Szótár. Nyr 85. 159–65. Fónagy Iván: A költői nyelv hangtanából. NyK 63. 244–6. (Ism.) 1962. Vizsgálatok a hanglejtés megfigyelésének módjaihoz. NytudÉrt 34. A kiejtés jelölése. In: A szótárírás elmélete és gyakorlata az Értelmező Szótárban. Szerk. Országh László. NytudÉrt 36. 35–9. Az elválasztás jelölése. In: A szótárírás elmélete és gyakorlata az Értelmező Szótárban. Szerk. Országh László. NytudÉrt 36. 40. p. Az -ú, -ű képzős melléknevek helyesírása. MNy LVIII, 92–103; 216–22; 371–8. (Kny.) László Zsigmond: Ritmus és dallam. Nyr 86. 344–50. (Ism.) Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat! Nyr 86. 469–74. (Ism.) 1963. John Ries és mondattani elmélete. ÁltNyT I, 77–90. John Ries und seine syntaktische Theorie. Studien in allgemeiner Sprachwissenschaft I, 16–7. Wörterbuch der deutschen Gegenwartssprache. MNy LIX, 498–504. (Ism.) Wörterbuch der deutschen Gegenwartssprache. ALinguH XIII, 421–4. (Német nyelvű ism.) 12
Különírjuk? Egybeírjuk? Gyorsírók Lapja XIII, 9. p. Kötőjel vagy vessző? (Helyesírási tanácsadó) Gyorsírók Lapja XIII, 34. p. Kell-e kötőjel? (Helyesírási tanácsok) Gyorsírók Lapja XIII, 93. p. Kötőjel és egybeírás. (Ikerszók helyesírása). Gyorsírók Lapja XIII, 127. p. Még valamit a kötőjelről. (Mellérendelő összetételek helyesírása) Gyorsírók Lapja XIII, 155. p. A nagykötőjelről. (Tömör szókapcsolatok helyesírása) Gyorsírók Lapja XIII, 262. p. Egybe vagy külön? (Mondatból alakult szavak helyesírása) Gyorsírók Lapja XIII, 320. p. 1964. A nagykötőjel használata. Nyr 88. 131–5. Attila – Atilla. In: Nyelvművelő levelek. Szerk. Ferenczy Géza–Ruzsiczky Éva. Budapest, 21–2. Az aktuális mondattagolás egyik alapformája a magyarban. NyK 66. 331–70. (Kny.) A racionális mondatforma és főbb magyar változatai. MNy LX, 384. p. (Elő adás kivonata) Egybeírhatjuk-e? (Tárgyas szókapcsolatok képzése és fokozása) Gyorsírók Lapja XIV, 96. p. Szókapcsolat vagy összetett szó? (Határozó és ige kivételes egybeírása) Gyorsírók Lapja XIV, 98. p. Igekötő vagy határozószó? Gyorsírók Lapja XIV, 192. p. Még egyszer az igekötőfélékről. (Valódi és látszólagos igekötők) Gyorsírók Lapja XIV, 222. p. Szókapcsolat + képző = összetétel? (Határozós igék főnévi származékai) Gyorsírók Lapja XIV, 230., 254. p. 1965. Untersuchungen zu den Beobachtungsmethoden der ungarischen Sprech melodie. Zeitschrift für Phonetik und allgemeine Sprachwissenschaft XVIII, 9–32. Minőségjelzők, jelzős összetételek. (Külön- és egybeírási kérdések) Gyorsírók Lapja XV, 234–5. Edénybolt és helyesírás. (Összetett szók -s képzős jelzővel) Gyorsírók Lapja XV, 283. p. Melléknév vagy főnév? (Jelzős kapcsolatok írásmódja) Gyorsírók Lapja XV, 292. p. 1966. Az igék szótári ábrázolásáról. In: Szótártani tanulmányok. Szerk. Országh László. Budapest, 183–214. (Kny.)
13
Köznyelvi kiejtésünk és az Értelmező Szótár. In: Szótártani tanulmányok. Szerk. Országh László. Budapest, 227–78. (Kny.) Forog-e a forgószél? (Igenévi jelzők egybeírása) Gyorsírók Lapja XVI, 49–50. A predikatív viszony. Nyr 90. 62–75. (Kny.) 1967. Semantic Links of Verbal Entries. Computational Linguistics VI, 1–26. A racionális mondattagolás stilisztikai szerepe Petőfi verseiben. In: A magyar nyelv története és rendszere. (A debreceni nemzetközi nyelvészkongreszszus előadásai) Szerk. Imre Samu–Szathmári István. NytudÉrt 58. 734–9. Javaslat egy kiejtési szótár megtervezésére. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. (Az egri kiejtési konferencia anyaga) Szerk. Grétsy László–Szathmári István. Budapest, 194–8. Főnév is lehet jelző. (Egybeírási kérdések) Gyorsírók Lapja XVII, 39. p. 1968. Mondatformák és mondathangsúlyok fonetikai vetülete. NyK 70. 329–49. Satzperspektive und Satzakzent im Ungarischen. Phonetica XIX, 170–97. (Kny.) Szabadi Béla (1898–1968) – Lengyel Lajos (1900–1968). Nyr 92. 359–60. Beszédhangjaink kapcsolódása. Nyr 92. 379–89. Mennyiségjelzős főnevek. (Mértéknevek stb. különírása) Gyorsírók Lapja XVIII, 64. p. Ajándék-e az ajándék ló? (Minőségjelző főnevek). Gyorsírók Lapja XVIII, 267–8. Sprachen – Zuordnung – Strukturen. Festgabe seiner Schüler für Eberhard Zwirner. ALinguH XVIII, 442–5. (Ism.) 1969. Kriterien der aktuellen Satzgliederung in ungarischen "Kernsätzen". Zeitschrift für Phonetik, Sprachwissenschaft und Kommunikationsforschung XX, 335–51. 1970. Beiträge zur Prädiktabilität des satzbeginnenden Akzents im Ungarischen. Proceedings of the Sixth International Congress of Phonetic Sciences. Prague, 1967/1970. Ezeket mindig egybeírjuk! (Helyesírási tudnivaló) Gyorsírók Lapja XX, 66. p. Mikor jelző a számnév? (Különírási tanácsok) Gyorsírók Lapja XX, 112. p. 1971. Internationales Symposium über die Probleme der aktuellen Satzgliederung. ALinguH XXI, 191–4. (Kny.) Nemzetközi tanácskozás az aktuális mondattagolásról. Nyr 95. 126–8. 14
Kiejtési norma és változatok. Nyr 95. 147–58. Napkelte és a nap kelte. (Szóvá tömörült szószerkezetek) Gyorsírók Lapja XXI, 206–8. 1972. Norm und Varianten in der Aussprache. ALinguH XXII, 181–90. Felfordult ékezetek és írásjelek. Magyar Grafika XVI/3. 17–8. Magyar értelmező kéziszótár. Szerk. Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor–Kovalovszky Miklós. Budapest. (Társszerző) A magyar szóragozás alapmintái. In: Magyar Értelmező Kéziszótár. Szerk. Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor–Kovalovszky Miklós. Budapest, XIII–XV. Magyar szóvégek és toldalékok rendszere. (Bevezetés és alapminták) MNy LXVIII, 303–9. Magyar szóvégek és toldalékok rendszere. (Toldalékolási típusok) MNy LXVIII, 412–29. 1973. Petőfi-szótár I. A–F. Budapest. (Társszerk.) Közléselmélet, grammatika, aktuális mondattagolás. ÁltNyT IX, 65–85. (Kny.) 1974. Jelentéskategóriák a nyelvtani alakrendszerben. Jelentéstan és stilisztika. (A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusának előadásai). Szerk. Imre Samu–Szathmári István–Szűts László. NytudÉrt 83. 125–8. (Ism.) Fekete ribizli. Nyr 98. 119–20. Általános iskolai nyelvtankönyveink. In: Anyanyelvünk az általános iskolában. Szerk. Szathmári István. Budapest, 221–3. Methodische Probleme der Sprecherziehung. ÁltNyT X, 217–24. (Ism.) Jelzős és összetett melléknevek. Gyorsírók Lapja XXIV, 194–5. 1975. Petőfi költeményeinek versmondattani felépítése (különös tekintettel az aktuális mondattagolásra) I–II. Budapest. (Kandidátusi értekezés, kézirat) Petőfi költeményeinek versmondattani felépítése (különös tekintettel az aktuális mondattagolásra) Budapest. (Kandidátusi értekezés tézisei) 1976. Hangképzés, kiejtés. In: Mai magyar nyelvünk. Szerk. Grétsy László. Budapest, 33–8. Textliche und intonatorische Faktoren der Sprechwirkung. Szerk. Eberhard Stock–Jutta Suttner. Halle, 67–74. (Társszerző: Wacha Imre)
15
Hozzászólás a magyar nyelvészet jövőjéről rendezett Bokor-vitához. In: Vita a nyelvtudomány jövőjéről. Szerk. I. Gallasy Magdolna. Budapest, 22–6. (Nyelvészeti Dolgozatok 21.) Különleges helyesírási esetek. Magyar Grafika XX/1. 43–9. Helyesírási hibák és vétségek. Magyar Grafika XX/5. 66–71. Beszédkultúránk időszerű kérdései. Nyr 100. 358–64. Rónai–Kerekes: Nyelvművelés és beszédtechnika. Nyr 100. 242–5. (Ism.) 1977. Nehezebb helyesírási kérdések. Magyar Grafika XXI/6. 53–8. 1979. Kötőjelek és helyesírási hibák. Magyar Grafika XXIII/2. 61–6. Hogyan utalunk vissza: őket? azokat? Nyr 103. 21–6. Föltámadott a tenger (Hangsúlyozás és mondanivaló a versben és zenei áttételeiben). Magyar Zene XX, 391–422. (Kny.) 1980. Hozzászólás Schlachter Wolfgang előadásához (Das Verb und seine Satzlehre). In: Congressus Quartus Internationalis Fenno-Ugristarum, Pars II. Budapest, 106. p. Hozzászólás Szomjas-Schiffert György előadásához. (Geschichte und Ergebnisse der finnisch-ugrischen vergleichenden Volksmusikforschung). In: Congressus Quartus Internationalis FennoUgristarum, Pars II. Budapest, 167. p. Azokat – őket. (Nyelvművelésünk tudományosságáért) I. MNy LXXVI, 176–87. (Kny.) Azokat – őket. (Nyelvművelésünk tudományosságáért) II. MNy LXXVI, 323– 31. (Kny.) Zame`ani/ k frazovoj ritmike nekotoryh perevodov stihotvoreni/ Petőfi "Föltámadott a tenger..." (Vosstalo more). In: Congressus Quintus Internationalis Fenno-Ugristarum Turku 20–27 VIII. 1980. Pars II. 172. p. Az egybeírás újabb terjedése. Magyar Grafika XXIV/2. 69–76. Előszó Ferenczy Géza Magyarán c. kötetéhez. Budapest, 5–13. + forrásjelzések és lap alji jegyzetek. Ferenczy Géza irodalmi munkássága. In: Ferenczy Géza: Magyarán. Budapest, 297–339. Nyelvművelő kézikönyv I. kötet (A–K). Főszerk. Grétsy László–Kovalovszky Miklós. Budapest. (Társszerk., társszerző) Terjedelmesebb szócikkek: beszédhangok kapcsolódása, beszédszünet, betűejtés, birtokos szerkezetek szórendje, csak, e és ë hang, ejtésvál tozatok, érzelmi hanglejtés, fonetikus írás, halmozott mondatrészek hangsúlyozása és hanglejtése, hanglejtés, hang16
súly és szórend, határozók sorrendje, idegen elöljárós szerkezetek ,idegen földrajzi név magyar megfelelője, igenévi szerkezetek szórendje, írásjelek és kiejtés, jelzős szerkezet szórendje, kötőszók sorrendi helye. Névmási elemek visszautaló (anaforikus) használata. In: A magyar nyelv grammatikája. (A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusának előadásai). Szerk. Imre Samu–Szathmári István–Szűts László. NytudÉrt 104. 299–305. (Kny.) 1981. Satzrhythmische Bemerkungen zur Übersetzung eines Gedichtes von Petőfi. In: Congressus Quintus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars VII. Turku, 165–71. Különírás, egybeírás, főnévi jelző. Magyar Grafika XXV/5. 60–7. 1982. Beszédütem, versütem. Nyr 106. 129–38. (Kny.) Verstani elemzések vitája és a Zrínyi-kutatás. Nyr 106. 374–6. Kelemen József 1910. febr. 12.–1982. nov 9. Nyr 106. 502–4. Helyesírásunk szabályai és gyakorlata. Magyar Grafika XXVI/5–6. 108–16. 1983. Hangjelek és ideogrammák helyesírásunkban. (Gondolatok a magyar helyesírásról). MNy LXXIX, 200–11. 1984. Zrínyi Miklós: Az idő és hírnév. In: "Az idő és hírnév." Zrínyi három epigrammájának ritmikája. Budapest, 17–8; 41–7; 123–8. Hamarosan elkészül a magyar ragozási szótár. Nyr 108. 349–60. 1985. Nyelvművelő kézikönyv II. kötet (L–ZS). Főszerk. Grétsy László–Kovalovszky Miklós. Budapest. (Társszerk., társszerző) Terjedelmesebb szócikkek: magánhangzó-illeszkedés, mellékmondatok sorrendi helye, régies helyesírású családnevek, rövidítések, spájz – spejz, statika – sztatika, státusz – sztátusz, számok írása, személynevek elemeinek sorrendje, személynek intézmények és áruk nevében, szókapcsolatok hangsúlya és szórendje, szórend, szövegejtés énekléskor, tájnyelvi hanglejtés, utcanevek, versmondás. Mi a jambus? In: A magyar vers. Szerk. Béládi Miklós–Jankovics József–Nyerges Judit. Budapest, 77–81. József Kelemen (1910–1982). ALinguH 33. 277–82. Vessző a mondatban 1. Magyar Grafika XXIX/1–2. 132–7. 17
Vessző a mondatban 2. Magyar Grafika XXIX/3. 66–70. 1986. Petőfi verseinek mondattani és formai felépítése, különös tekintettel az aktuális mondattagolásra. Budapest (Nyelvészeti tanulmányok 27.) Homályos írásjelezés. 1. rész. Magyar Grafika XXX/3. 52–7. Homályos írásjelezés. 2. rész. Magyar Grafika XXX/5–6. 129–31. Megjegyzések egy metrikai kezdeményezéshez. Nyr 110. 202–11. Kecskés András–Szilágyi Péter–Szuromi Lajos: Kis magyar verstan. Nyr 110. 357–67. (Ism.) Leila Behrens: Zur funktionalen Motivation der Wortstellung: Untersuchungen anhand des Ungarischen. NyK LXXXVIII, 356–61. (Ism.) 1987. A magyar helyesírás szabályai. Tizenegyedik kiadás. MNy LXXXIII, 297–314. 1988. Bárczi Géza: A nyelvi eszmény (Részlet). Elemzés. EFF 1. 71–82. Zolnai Béla: Visszapillantás (Részlet). Elemzés. EFF 1. 132–6. 1988. A második finnugor fonológiai tanácskozás néhány tanulsága. MNy LXXXIV, 95–101. (Társszerző: Zaicz Gábor) A szaknyelvi szókincs nemzetközi rétegéről. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. Budapest, 275–83. Siker és kudarc. (Hozzászólás az egységes magyar gyorsírás történetéhez). Gyorsírók és Gépírók Lapja XXXVIII, 148–9. Magyar szavak ragozási paradigmái és a ragozási szótár. Műhelymunkák a nyelvészet és társtudományai köréből IV, 41–70. 1989. Eckerdt Elek 1889. május 12--1959. május 6. Gyorsírók és Gépírók Lapja XXXIX, 54–5. Számok írása. Magyar Grafika XXXIII/4. 48–9. Nagy Adorján, a beszédpedagógus. – Nagy Adorján beszédművelő munkássága. Színház XXII/7. 29–30. Nagy Adorján beszédművelő munkássága. Színháztudományi Szemle 26. 200– 10. prozódia 3. In: Világirodalmi Lexikon XI. Budapest, 174–6. 1990. Beszélt nyelvi tanulmányok. Szerk. Kontra Miklós. Nyr 114. 249–56. (Ism.)
18
1991. Kerülő utakon – előre. In: A nyelvészetről egyes szám első személyben. Szerk. Sz. Bakró-Nagy Marianne–Kontra Miklós. Budapest, 19–30. A 'mondat' fogalmának alakulása Brassai mondatszemléletében. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. Budapest, 150–5. Schwartz Elemérről. (A tanítvány visszaemlékezései). In: Schwartz Elemér emlékére – Elmar von Schwartz zum Gedächtnis. Szerk. Mollay Károly. Budapest, 51–7. 1992. A kiejtési kézikönyv munkálatai: A magyar hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai. Budapest. (Linguistica Series A, 10.) Észrevételek egy nyelvész lírai vallomásairól. (Makkai Ádám: Jupiter szeme). Nyr 116. 287–97. Soo-Young Park: Vergleichende Analyse der Satzgliederung im Deutschen, Ungarischen und Koreanischen. NyK XCIII, 201–4. (Ism.) Klaudy Kinga: Fordítás és aktuális tagolás. NyK XCIII, 205–10. (Ism.) 1993. Egy nyelvtudós, a múzsa cimborája. Makkai Ádám: Jupiter szeme.POLISZ 8. 22–4. Wortartbezeichnungen in deutsch–ungarischen Wörterbüchern. In: Im Zeichen der ungeteilten Philologie. Festschrift für Professor Dr. Karl Mollay. Budapester Beiträge zur Germanistik 24. 73–84. Eltűnőben van-e a magyar birtokos részeshatározó? In: Állapot és történet – szinkrónia és diakrónia viszonya a nyelvben. Budapest, 35–43. Emlékezés Lőrincze Lajosra. Zeneszó III/9. 6. p. Félig jelölt birtokos szerkezetek hibás használatának okai. Nyr 117. 447–51. Hozzászólás Deme László megjegyzéséhez. Nyr 117. 429. p. 1994. Magyar ragozási szótár. Budapest. Megjegyzések helyesírási szójegyzékeink néhány adatához. MNy XC, 72–4. Szófajjelölési kérdések német–magyar szótárakban. In: Harmadik Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia II. Szerk. Klaudy Kinga. Miskolc, 21–9. Mindennapi nyelvművelés – és még néhány gondolat. (A Mondd és írd! c. kötet ismertetése kapcsán). Nyr 118. 15–26. Igen szép könyvek – néhány csúnya hibával. MNy XC, 349–55. Helyreigazítás. MNy XC, 512. p.
19
1995. A mondat és vele rokon fogalmak előzményei Brassai Sámuelig. In: Emlékkönyv Szathmári István hetvenedik születésnapjára. Budapest, 120–7. Magyar ragozási szótár. (Szerzők a művükről). Édes Anyanyelvünk 17/3. 14. p. Elekfi László pályájáról szól. (Az 1977. május 25-i hangfelvétel szövege). EFF 15. 73–5. Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. MNy XCI, 385–401. (Ism.) 1996. Csiszta. Nyr 120. 118–9. Részleges szóhasadások mint határesetek I–III. MNy XCII, 151–8. Részleges szóhasadások mint határesetek IV. MNy XCII, 286–97. Kis és nagy hibák a számok írásában. In: Helyesírási kultúránk fejlesztéséért. Eger, 41–6. 1997. Mit tartalmaz a Szókincsünk nyelvtani alakrendszere című gyűjtemény? MNy XCIII, 63–8. Nagyszótári tervek és lehetőségek I–II. MNy XCIII, 183–99. A századelő német humanista költője: Stefan George. Új Ember február 2. 8. p. Stefan George: A tanítványok kétsége. (Versford.). Új Ember február 2. 8. p. Stefan George: A fény. (Versford.). Új Ember február 2. 8. p. Számjegyek és számnevek írása 1–3. Magyar Grafika XLI/1. 39–40. Számjegyek és számnevek írása 4–9. Magyar Grafika XLI/2. 163–4. Nagyszótári tervek és lehetőségek. (A II. rész folytatása). MNy XCIII, 296–311. Stefan George: Frankhon. (Versford.). POLISZ 26. 37. p. Stefan George: Litánia. (Versford.). Jel IX, 184. p. Semmiség? In: Emlékköny B. Lőrinczy Éva hetvenedik születésnapjára. Budapest, 13–8. (Linguistica Series A, 21.) Békesség. In: Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Budapest, 94–8. Magyar ragozási szótár. Dictionnaire morphologique du hongrois. Études Finno-Ougriennes 28. 225–7. (Ism.) A Magyar ragozási szótár és "Szókincsünk nyelvtani alakrendszere". Nyr 121. 213–21. "Határozó" és "jelző" Brassainál és azóta. NyIrK XLI/2. 131–41. (Klny.) 1998. Tagmondatok szubjektív igazságértéke kételemű tételkapcsolatokban. Kísérleti mondatjelentéstani tanulmány. Budapest, 1997–1998. (Linguistica Series A, 20.) Ajánlás verseskötethez. Kelemen Erzsébet: Sarutlanul. Budapest, 5. p. Melléklet a Nagyszótári tervek és lehetőségek c. közleményhez: út. MNy XCIV, 233–53. 20
Kell-e új magyar nyelvtan? Nyr 122. 182. p. Eltérő toldalékokban mutatkozó jelentéskülönbségek. Nyr 122. 305–17. Nagyszótári tervek és lehetőségek III. MNy XCIV, 374–8. Büky Béla 1928–1998. MNy XCIV, 378–9. Kell-e új magyar nyelvtan? Magyartanítás XXXIX, 435–6. Kelemen Erzsébet: Sarutlanul. Könyvajánló. Görögkatolikus Szemle IX/7. 12. p.
21
KORTÁRSI MÉLTATÁSOK ELEKFI LÁSZLÓRÓL WACHA IMRE ELEKFI LÁSZLÓRÓL Az e sorozatban megjelenő tudósi önvallomások és tudósi pályaképek azért fontosak, mert alkalmat adnak, sőt rákényszerítenek bennünket arra, hogy egy-egy jeles tudós életművét, tudósi és emberi magatartását megvizsgáljuk: példát merítsünk belőle a magunk, a kortársak számára, és példát állítsunk általuk az utánunk következőknek. Azt hiszem, korunkban – e tudományokat és főleg a társadalomtudományt, benne pedig a nyelvtudományt oly kevéssé megbecsülő és honoráló korban – éppen a tudósi, emberi magatartás a legfontosabb. Úgy gondolom, Elekfi László tudósi és emberi magatartásából három fontos jellemzőt kell kiemelni. Az egyik visszahúzódó, rejtőzködő szerénysége. Hosszú éveken, évtizedeken át voltunk közvetlen munkatársak, remélem barátok is, és természetesen szakmai vitatársak, olykor nagyon éles vitákban. S noha pályáját, munkásságát, eredményeit figyelemmel kísértem, számos szakmai kérdést megbeszéltünk, megvitattunk, együtt dolgoztunk ki, alig-alig hallottam tőle azt a – bizonyos hangsúlyos én-nel és sajátos dallammal kimondott – mondatot, hogy “Én ezt már megírtam...”. Pedig van, mire “szerény” legyen, hiszen kutatói, tudósi pályafutása alatt sok mindenről írt, sok mindent megírt, sok mindenben időt álló módon, s gyakran elsőként “tette le a garast”, s körültekintő módon fejtve ki szilárdan megalapozott, sok részletre is kiterjedő álláspontját, legyen az kicsi, de mégis fontos állásfoglalást kívánó kérdés vagy a magas tudománynak, ezen belül a helyesírásnak, kiejtésnek, verstannak, stílusnak, mondattannak vizsgálatával kapcsolatos alapvető, elvi vagy gyakorlati (gyakorlati célokat szolgáló) problémája. És gyakran milyen hosszú, szívós kitartással – bizony éveken, sőt évtizedeken át tartó, aprólékos és következetes munkával – végzett el olyan feladatokat, melyekben teljesítménye szinte láthatatlan. (Gondolok a hét kötetes értelmező szótárban a nyílt és zárt e hang, vagy a hangkapcsolatok kiejtésének jelölésére, vagy az értelmező kéziszótárban a ragozási táblázatok összeállítására.) S ez a második jellemző tulajdonsága Elekfi Lászlónak. Rejtőzködő szerénysége nagyarányú szorgalommal, kitartással és céltudatossággal párosul. A Szegeden, 1920. április 24-én született Elekfi László párhuzamosan végezte a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakát (1938–43) és a Zeneművészeti Főiskolát (1938–41). Mint sok más jeles tudósunk, pályá22
ját ő is tanárként kezdte: 1943–49 között a budapesti Érseki Katolikus Gimnázium, majd a Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára, 1949–52 között pedig általános iskolai tanár, 1952-től az Akadémiai Kiadó szótári értelmezője, s csak 1952-től munkatársa, majd 1976-tól nyugdíjba vonulásáig (1985-ig) főmunkatársa, s utána is “külső” munkatársa az MTA Magyar Nyelvtudományi Intézetének, oszlopos tagja a mintegy száz éve készülő akadémiai Nagyszótárnak. Elekfi László ugyanis pályájának nagy részében kollektív munkálatoknak, különféle szótárak, kézikönyvek szerző- és szerkesztőgárdájának volt a munkatársa. Szótáraknak, kézikönyveknek gályarabjaként dolgozott – s dolgozik –, mert a szótárírás rabszolgamunka, még ha akadnak is olyan “gályák”, melyeknek kollektívája a rabszolgamunkát is elviselhetővé, sőt olykor üdítővé teszi. 1960–62 között az értelmező szótár, 1962–64-ben a Petőfi-szótár szerkesztőségének tagja, 1965–85 között a Nyelvművelő kézikönyv és a Magyar értelmező kéziszótár társszerzője és munkatársa volt, majd már nyugdíjasként a több mint száz éve készülő, halódó, újraéledő (történeti) Nagyszótárnak szerkesztési elvein munkálkodott. Mindeközben hatszáznál több kisebb-nagyobb cikkben (kritikában, ismertetésben, tanulmányban), nem egy nagyobb lélegzetű könyvben fejtette ki a magyar és a német nyelvvel, általános nyelvészettel, fonetikával, verstannal, mondattannal, lexikográfiával kapcsolatos nézeteit, gondolatait, ismertette megállapításait. (A 600-nál több tételt tartalmazó bibliográfiájában a szótárakon végzett munkák csak egy-egy tételként szerepelnek.) És – hogy a hasonlatnál maradjak – a gályákon Elekfi László nemcsak az evezőt húzta. Azt is becsülettel, végezvén a szótárírás aprólékos, pepecselő munkáját (pl. az ÉrtSz.-ban a kiejtés jelölése, az ÉKSz.-ban a paradigmatáblázatok, a ragozási rendszer bemutatása a címszavak – több mint 65 000 címszó – ragos alakjainak összegyűjtése alapján). Időnként a kormányosi állásról is körül-körültekintett, s az aprómunkát nagyobb összefüggésekbe illesztette bele, illetőleg a gyűjtött, szótárakban rejtve közölt anyagot, a tudományos szakirodalomban is ritkán található összegező jellegű munkába foglalva adta ki. Így pl. összefoglalta nézeteit, tapasztalatait a szótárírással kapcsolatos néhány elvi és gyakorlati kérdéséről: Az igék szótári ábrázolásáról, Köznyelvi kiejtésünk és az Értelmező szótár (Szótártani tanulmányok 183–214, 227–78). Önálló műként jelent meg 1993-ban A magyar hangkapcsolódások fonetikai és fonológiai szabályai (MTA Nyelvtudományi Intézete, Linguistica, Series A.). 1994-ben a Magyar ragozási szótár (MTA Nyelvtudományi Intézete). Mindkettő világviszonylatban is egyedülálló teljesítmény mind kutatási témájában, mind feldolgozási módjában, hiszen csak ez utóbbihoz – mint maga is mondja – mintegy 3 millió adatot kellett rendszereznie. Ez utóbbi munkák is tükrözik a harmadik olyan tudósi tulajdonságát, amelyet említenünk kell: Elekfi László mindig rendkívüli – olykor már-már
23
túlzott – alapossággal, lelkiismeretességgel (sőt aggályossággal), nagyarányú tájékozottsággal és szívós kitartással dolgozta ki mind választott témáit, mind azokat, amelyeknek elvégzését valamilyen intézeti tervmunka “részfeladatául” kapta, s melyekből mindig valamilyen nagyarányú, önálló mű is kikerekedett. Így mind az ÉrtSz. címszavai kiejtési alakjainak bemutatásához, mind az ÉKSz. ragozási rendszerének összeállításához széles körű adatgyűjtést, “felmérést” végzett: az előbbinél legalább 10-15, különböző tájegységhez tartozó kolléga ejtése alapján állapította meg, melyek a köznyelvre jellemző, a sztenderd ejtésváltozatok vagy paradigmatikus alakok. E munkálkodásának eredményét egyrészt a szótárakban találhatjuk meg elszórtan “elrejtve” az egyes szócikkekben és táblázatokban, összesítve, rendszerbe összefoglalva pedig a magyar hangkapcsolódási szabályokat és a magyar ragozási rendszert bemutató – már említett – két könyve tartalmazza őket. Elekfi László munkásságának jelentős részét alkotják a kritikák, recenziók, ismertetések is. Ezek azonban nemcsak a tájékozódást segítették elő neki és a szakma művelőinek. Elekfi Lászlót számtalanszor a kérdés továbbfejlesztésére, kibontására, új eredmények kimunkálására ösztönözték. – Ennek jó példája az 1987-ben megjelent nagy munkája a Petőfi verseinek mondattani és formai felépítése, különös tekintettel az aktuális mondattagolásra (Nyelvészeti tanulmányok 27. 1986. [1987]). Erről egyik méltatója, M. Korchmáros Valéria a következőket írta: “[Ez a munka] egy rendkívüli felkészültségű nyelvész több évtizedes munkájának az eredménye: átgondolt, koherens rendszerben látja és láttatja a nyelvi valóságot, annak a Petőfi költészetében adott vetületét. Sine ira et studio veszi számba a sajátjával rokon vagy ellentétes véleményeket, példamutató korrektséggel építve fel a maga elméletét; patikamérleggel mért megállapításaival nehéz vitatkozni.” (AUSz SEL XXXI/XXXII, 1987/88, 263.) Ez a könyv azonban más szempontból is érdekes. Bizonyítéka annak is, hogy Elekfi László életét, munkásságát bizonyos témakörök vizsgálata búvópatakként végigkíséri, s így mintegy párhuzamos munkákat eredményez. Hisz ebben a könyvben – hátterében, melyre Korchmáros Valéria a több évtizedes jelzővel utalt – az is benne van, hogy – noha az elmélet kidolgozása a prágai nyelvészeti iskolához fűződik, s nálunk egyik előfutára Brassai Sámuel volt – Magyarországon Elekfi László volt az egyik, aki ráirányította a figyelmet az aktuális mondattagolás kérdéseire. Idevágó jelentős “előtanulmányai”: A százötven éves Brassai Sámuel (MNy XLVI, 351–9); A nyelvjavító Brassai (Nyr LXXVII, 401–7); A 'mondat' fogalmának alakulása Brassai mondatszemléletében. In:Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Budapest, 1991, 150–5); A logika állítmányfogalma és az állítmányi névszó (I. OK XI, 1957, 95–150); John Ries és mondattani elmélete (ÁltNyT I, 1963, 77–90).
24
De benne vannak Elekfi László munkáiban kutatói pályájának más “rejtett és kevésbé rejtett”, korai-korábbi, de egész tudósi pályáján végighúzódó áramlatai is. Kevesek számára ismeretes, hogy “közírói tevékenységét” zenekritikák írásával kezdte fiatal korában. 1943–44-ben a Pester Lloyd zenekritikusa volt. Talán innen nagy affinitása a nyelv zenei oldalának: a verstannak és a mondatfonetikai eszközök használatának vizsgálatához, mely azután nyelvészeti munkásságában egyrészről számos verstani kérdéssel foglalkozó cikkében és az imént emlegetett könyvnek egyik korai “melléktermékében” is tetten érhető (Föltámadott a tenger. Hangsúlyozás és mondanivaló a versben és zenei áttételeiben. Magyar Zene XX, 1979, 391-422). De innen is eredhet érdeklődése a fonetikai, a mondatfonetikával kapcsolatos kutatások iránt. Már 1962-ben cikket jelentet meg a kérdésről Vizsgálatok a hanglejtés megfigyelésének módjaihoz címmel (NytudÉrt 34.). Ez utóbbi területnek egyik jelentős eredménye számos eddig megjelent munkája. Így például a Nyelvművelő kézikönyvnek a hangsúlyozással és hanglejtéssel, a helyes kiejtés kérdéseivel, nyelvhelyességgel foglalkozó összegező jellegű szócikkei, valamint egyéb, a nyelvi helyesség és a helyes kiejtés kérdéseit is taglaló, folyóiratokban megjelent cikkei. De ennek eredménye az a kiadásra váró, mintegy 600 gépelt lap terjedelmű közös munkánk is, amely a mondatfonetikai eszközök használatának törvény- és szabályszerűségeit próbálja összefoglalni előtanulmányként a kiejtési kézikönyv számára. A korábban említett könyvben – talán éppen a vizsgálati anyagban – ott van a szerzőnek Petőfi-szótáros múltja is. Mint ahogy megtaláljuk “szótáros priuszát” más munkálatokban is, hiszen életének a szótárak szerkesztőségében töltött idejéből táplálkozik például a már említett ragozási szótár. S még nem szóltunk arról az “aprómunkáról”, melynek eredménye a szinte megszámlálhatatlanul sok helyesírási, nyelvhelyességi, verstani, mondattani kérdésekkel foglalkozó – rövidebb-hosszabb – cikk, tanulmány. Ezeknek felsorolása, nemhogy méltatása is szétfeszítené egy kutatói pálya és életmű bemutatásának szűkre szabott keretét. A már publikált életmű és a megjelenésre váró munkák is méltán bizonyítják, hogy Elekfi László jelentős személyisége a magyar nyelvtudománynak.
25
Amíg tehetjük, ápoljuk... A tudós nyelvész tizenegy évvel ezelőtt járt Zalában a névtudományi konferencián. Nagyon szép emlékeket őriz, lenyűgözi a tiszta levegő, a természetközeli-ség, az egyéni ízekkel gazdagított építkezés. A napokban újra itt járt, immár azért, hogy a zalai származású tanára, professzora, majd kollégája emlékére alapított díjat átvegye. A megyei önkormányzat Pais Dezső-díját idén dr. Elekfi Lászlónak, a nyelvtudomány kandidátusának ítélték oda. * Elekfi László részt vett a hétkötetes értelmező szótár írásában és szerkesztésében, a Petőfi-szótár szócikkeinek írásában, s nemrég jelent meg az egyik nagyszabású munkája, a Magyar értelmező kéziszótár kiegészítése, a Magyar ragozási szótár. Részt vett a Nyelvművelő kézikönyv megírásában is. Legjelentősebb elméleti tételeit az aktuális mondattagolásról szóló tanulmányában fejtette ki. Pais Dezsővel 1938-ban egyetemi évei alatt került kapcsolatba, akitől a nyelv történeti szemléletét tanulta meg, s ő indította arra is, hogy a legrégibb nyelvemlékek mondattanával foglalkozzon. A tudóssal a díj átvételekor nyílt módunk beszélgetni. **
– A szüleim is tanárok voltak, már otthon, az asztalnál is sokat vitatkoztunk nyelvhelyességi problémákról. Nem dőlt el persze akkor mindjárt, hogy nyelvész leszek, hiszen érdekelt a zene is, orgona-tanszakra jelentkeztem a főiskolára, kilenc évig zongoráztam. Az egyetemen először úgy nézett ki, hogy irodalomból írom a szakdolgozatomat. De végül a nyelvészeti professzorok, köztük Pais Dezső hatására kötöttem ki a nyelvészetnél. A mondattan érdekelt elsősorban. A doktori értekezésemet mégsem nyelvészetből írtam, hanem vallási néprajzból, a "Német karácsonyi dallamok a magyar templomokban" címmel. Az első tanári állásomat a mostani Rákóczi Gimnázium elődjében, az érseki katolikus gimnáziumban foglaltam el, s közben tartottam a kapcsolatot Pais Dezsővel, aki 1946-ban meghívott engem a Kruzsokba. Ez olyan helye volt a nyelvészeknek, mint a művészeknek a Fészek. Itt szaktémákról folyt eszmecsere, folyóiratok születtek, pezsgő szellemi élet folyt fehér asztalnál. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ide járhattam, s az is, hogy Pais Dezső hamarosan elfogadta egyik mondattani tanulmányomat közlésre. Elekfi László a nyelvi divatok elleni küzdelemről úgy gondolja, csak akkor lehet hatásos, ha sikerül valamit pellengérre állítani úgy, hogy elmenjen az emberek kedve a hibás használattól. Ezért szereti a rádiós nyelvművelő műsorokat. Határozottan állítja, hogy az idegen szavaktól tartózkodni kell, épp ezért a környezetünk egy-egy új jelenségét leíró idegen kifejezésre idejében kell
26
megfelelő magyar szót alkotni. Jó példaként említette a Heltai Jenő alkotta mozi szót. – Mai, zsugorodó világunkban talán felmerülhet a kérdés, miért is fontos, hogy őrizzük a nyelvünket, ne használjunk idegen szavakat, noha a bennünket érő hatások más nyelvekből érkező szavak felbukkanását jelentik. – A világ valóban zsugorodik, mondhatni, angolnyelvűsödik, de értékeinket mégis őriznünk kell. A magyar nyelv van olyan jelentős, hogy érdemes a fenntartásán fáradozni. Kölcseyre gondoljunk, aki azt mondta, idegen nyelveket tudni szép, de az anyanyelvet művelni kötelesség. Nem mindenáron kell persze magyarítani az idegen szavakat, csak azokat érdemes alkalmazni, amelyek beleillenek a nyelvünkbe. – Arra kérném, beszéljen mesteréről, Pais Dezsőről, s arról, Önt hogyan ragadta meg az ő személyisége. – Ő azért lett nyelvtörténész, sőt egyetemi tanár, mert több évtizeden át folytatott helynévtörténeti, levéltári kutatásokat, s a régi helyesírással találkozott. Ennek eredménye lett az új Anonymus-fordítása és az Ómagyar olvasókönyv. A nyelvészet iránt érdeklődők körében óriási népszerűségnek örvendett a professzor, s amikor én egyetemista voltam, sok olyan hallgató gyűlt össze, akit különösmód foglalkoztatott a nyelv és annak tudománya. Lőrincze Lajost, Deme Lászlót, Bencédy Józsefet említeném. Sokat elárul az, hogy az egyetemi tanárnak katalógust, azaz névsorolvasást kell-e tartania az előadásain, hogy számba vegye hallgatóit. Nos, Pais Dezsőnek soha nem kellett ehhez folyamodni, zsúfolásig volt a terem az óráin. A száraz előadásmód, a szárazabbnak tűnő tudományág ellenére közvetlenül, kedvesen tudott magyarázni. – Ön szerint a magyar nyelvnek mi lesz a sorsa? Lesz még ezer év múlva, vagy felolvad a hatásokban? – Minden erővel azon kell lennünk, hogy őrizzük, ápoljuk a magyar nyelvet. Amíg az általunk befogható nemzedékekre befolyásunk adódik, törekednünk kell arra, hogy a magyar nyelvet minél többen, minél tovább ápolják. Jósolni nem szeretnék, nem vagyok jó jós. Elmondta Teller Ede is, nem tudhatjuk, mi vár ránk, olyan fordulatok következhetnek be a világpolitikában. Én abban bíztam, hogy a nyelvtudománynak központi szerepe lesz a tudományok között, s volt is egy korszak, amikor úgy tűnt, van erre esély. Mára azonban azt kell tapasztalnom, hogy a tíz évvel ezelőtti elképzelések nem valósulnak meg. Nem jó kifejezés az, hogy a nyelv romlik, inkább a nyelv használata. És ez nem mást jelent, mint azt, hogy az emberek egymás iránti figyelmessége vész el. Arany Horváth Zsuzsa Zalai Hírlap 1997. március 22.
27
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
28
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY ***
29
folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 11., 12., 13., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59., 62.
30
