MAGYAR
NÖVÉNYTANI LAPOK SZEBKFSZTI É8 KIADJA
KANITZ ÁGOST. V. ÉVP. 54. 55. SZ.
1881. JÚNIUS. JÚLIUS.
MINDEN JOG FENNTABTATIK.
TARTALOM: Schleiden.— 0. BBEKBLD Penészvizsgilati tenyészmódszprek ford. SCHAABSCHMIDT GT. — Könyvismertetések: T H . VAN TIEGHEM Traité de botanique fasc. i. ii. W. PBBFFEE Pflanzenphysiologie I. SCHAABSCHMIDT Gr. A chlorophyll és a növényi sejtmag morphologiájához. E. T H . BAUMANN Darstelluog der Entwikkelungsgeschichte nnd des Baues der Samenschalen der Scrophularineen. DEMETER K. AZ Urticaceák szövettanához, különös tekintettel a Boehmeria bilobára. OBMANDY M. Adatok a Mirabilis Jalappa tömlősedényeinek ismeretéhez. A. et G. DB CANDOLLK MOnographiae Phanerogamarumlll. C. F. NYMÁN Conspectus Florae Europaeae III. KOCH-HALLIEB Taschenbuch der Dentschen nnd Schweizer Flóra 2. Anfi. V. CBSATI, G-. PASSBBINI, G. GEBEIJU
Compendio della Flóra italiana fasc. 27. K. DB VISIANI Florae Dalmaticae supplementum alterum, Pars ii. (posthnma). R. SCHOBCBUEGK South Australia, Report on the Progress and Condition of Botanic Garden and Government Plantations during the year 1830.— Tudós társaságok. — Halálozások. — Kinevezések, habilitatiók. — Személyi hirek.— Nyilvános intézetek. — Hirdetések.
SCHLEIDEN. Wie láng der Mensch gelebt, erhellt an geiner Bahre Aus dem, was cr gewollt, nicht aus der Zahl der Jahre.
Egy botanikus szállt a sirba, ki már régóta nem működött mint kutató a növénytan terén és kinek mindazonáltal ezen fekete keretes lapot a legnagyobb hálával szenteljük. Nem volt botanikus se előtte, se utána, ki oly nagy hatású lett volna korára nézve, mint SCHLEIDEX, ki a közvéleményt ugy fel tudta rázni, ki a növénytannak induktív úton mívelése mellett úgy szólván az első korteskedvén, számára számos gondolkozó barátot tudott megnyerni és ha igaza van azoknak, kik állítják, hogy talán működése nélkül is annyira jutott volna a modern botanika, nem f j Hagy. aüréují. l«ok V. M. 66.
senkisem tagadni, hogy ő munkáival és működésével előkészítette a talajt és nyert az ügynek oly számtalan barátot. Bárha saját kutatási eredményei sok változást, sőt tetemes helyreigazítást is igényeltek, mégis neki kell az érdem első koszorúját odaitélni. Tekintsünk csak körül, mily férfiak működtek akkor, kik szintén a növénytanért rajongtak, kik szintén sikeresen működtek, sőt részben őt eredményekre
nézve felülmúlták; csak HUGÓ VON MOHL, UNGER és
HABTIG
fényes neveire hivatkozom, de habár ezek több állandó becsű eredményt mutattak fel, mégis egyikük sem volt annyira praedestinálva a növénytannak barátokat szerezni, mint ő. Hozzá csatlakozott már korán a most élő botanikusok legkiválóbb dísze NÁGELI, ki egy Scm.EiD6rmei szerkesztett folyó iratban, melyet nagyobbrészt mint ifjú tudós maga írt, már megmutatta, mennyire tud önállóan gondolkozói a kutatás alapján nyert eredmények felett és azért ezen folyóirat az első, mely — az igaz, aránylag rövid pár évi élete alatt — , az induktiv botanika érdekében küzdött, akkor kevesen olvasták, de a hálás utókor eléveszi a majdnem negyvenéves folyóiratot és keresi és nem ritkán találja is benne oly érdekes tények nyo mait, melyek csak a legújabb időben váltak teljesen megvi tathatókká. SCHLBIDEN voít az első, ha nem csalódom, kinek vezetése alatt directe mikroskopijáltak egyes tanitványai, mint például SCH&CHT és RADLKOFEB.
0 volt a mai nap oly üdvös
hatású laboratóriumi rendszer kezdeményezője Németországban. A modern botanika alapthesisét, a sejtet ő definiálta először annyira helyesen, hogy az a modern histologia alaptételévé vált és pedig nemcsak a botanikában, hanem a zoológiában is, elég szépen és elég élénken ad annak hálás ki1 fejezést a tannak első zoológiái fejlesztője SCHWANN. 0 volt az, ki a fejlődéstant hangsúlyozta leginkább, habár ezen tekintetben nevezetesen a Franciák és ROB. BROWS részéről már több becses adatot ösmertek akkor ezen tekintetben, tehát a Németeknek csak annyiban van igazuk, hogy reájuk ő hatott leginkább ezen irányban, inert magyarázatai sok tekintetben fiem voltak szerencsések. Növényrendszere kissé különc, de atrayiban nagyórdekű, hogy rendszere az első rendszer, melyben a fejlődéstani eredmények öntudatosan értékesíttettek. MATTHIAS JACOD SCHLEIDBN szül. Hamburgban 1804 apr. 5.
Elébb jogi pályán működött és egy ideig ügyvédeskedett de úgy látszik különösen nagybátyja HOBKRL, egy kiváló észlelő, ki igen keveset írt éa Berlinben mint az élettan tanára mű "
' 1. MNL. IH. 154.
—
63 —
ködött az egyetemen, volt oly hatással reá, hogy magát egy ideig kizárólag a növénytannak szentelte, már a harmincas évek végén tanárkodott a Jenái egyetemen és ott írta a „Botanik als inductive Wissenschaft" című nagyszabású művét. A negyvenes évek végével, már megszűnt mint önálló kutató a növénytan terén működni, 1861-ben elhagyta Jenát ós Dorpatba ment, hol mindjárt áilamtanácsosi rangba helyeztetett, de csak kevés ideig működött ott, azután ismét Németországba tért vissza, hol mint magánzó elébb Drezdában, később Majna m. Frankfurtban és Wiesbadenben élt, néhanéha igen érdekes cikkeket közölvén az „Unsere Zeit" és WESTEHMANN'S „Monatshefte" című folyóiratokban, vagy egy nép r szerű munkát írván, mig ezen év június hó 23. Frankfurtban befejezte földi pályafutását. EKDMCHER egy Boraginacea-genust Schleideniáaak nevezett el. A növénytanra vonatkozó munkái: • * 1. Beitrage aur Kenntniss der Ceratophylleen. Linnaea XI. (1837) p. 513—542. * Berichtignngen und Nachtrage zur Kenntniss der Ceralophylle.cn Linnaea XII. (1838) p. 344—346. — 2. Einige Blicke anf die Entwickelungsgeschichto des végétig bilischen Organismus bei den Phanerogamen. Wiegmann Archív III. (1837) p.289—320, 414. Phil. Mag. XII. (1838.) p. 172— 189, 241—249. — * 3 . Notiz über die Einwirkung freier Kohlensáure anf die Ernahrnng der PflaDzen.Wiegmann Archív 111.(1837) p. 279—280. — *4. Bemerkungen über die Species von Pistia. OITO n. DIBTBICH Alig. Gartenzeitung (1838)n.3.— *5.Beitrage znrPhytogeneBis. M0Lf.BR Archív (1838) p. 137—177. Ann. se. nat. Bojt. XI.(1839)p. 242—252,362—370. TATLOR Scientif. Mem. 11.(1841) p. 281—312. — *u. Einige Bemerkungen über den vegetabilischen Faserstoff nnd sein Verhaltniss zam Stárkemehl. Poggend. Annál. XLIII. (1838) p. 391—398. — *7. Botanische Notizen: 1. Ueber Bodenstetigkeit der Pflanzen. 2. Ueber die Grübchen in der Epiderinis einiger Biatter. 3. Znr Geschichte der Metamorphoue. 4. Ueber das Vorkommen der Spaltöffnungen. 5. Harmlose Bemerkungen über die Natúr der Spaltöffnungen. 6. Einige Bemerkungen über die sogenannte Holzfaser der Chemiker. Wiegmann Archív IV. (1838) p. 49—66. — 8. Ueber Bildnng des Eichens und Entstehung des Bmbryo's bei den Phanerogamen. (1837) N. A. Gaes. Leop.-Oai\ Ac. XIX. (1839) p. 129—141. — *9. Bemerkungen über Spiralbildnngen in der Pflanzenzelle. Flóra XXII. (1839) p 321—334, 337— 344. Ann. Nat. Hist. VI. (1841) p. 35—45. Ann. se. nat. Bot. XIII. (1840) p, 364—377. — *10. Prodromus monograpbiae íemnacea6*
— 64 — ram. LinnaeaXIII. (1839) p. 385—392. Ann. Nat. Hiet. VI. (1841) p. 259—2G3. AIID. se. nat. Bot. XIII. (1840) p. 144—148. — * l l . Botanische Notizen: 1. Ueber die Biüthe der Loranthactm. 2. Ueber die morphologiscbeBedeatnngderFlacenta. 3. Andeutungen ttber die anatomisch-pliysiologischen Verschiedenheiten der Stengelgebilde. 4. Ueber die weibliche Biüthe der Cannabineae. 5. Einige Bemerkongen über die Hydropeltideae. 6. Ueber einige eigenthüraliche Basfczellen. 7. Ueber dio sogenannten Luftwurzola der tropischen Orchideán. Wiegman Archiv V. (Itj39) p. 211—234. Ann. Nat. Hist. IV. (1840) p. 236—246. Ann. se. nat. Bol. XII.(1839)p.373 —376, 381—382. — *12. Botanische Notizen: 1. Ueber BastardErzeugung und Sexualitat. 2. Ueber Crystalle in Cryptogamea. 3. Ueber das Verhaitniss des Cytoblasíen zom Lebensproeess der Pflanzenzelle. 4. Ueber die Ansdehnung der vegetabilischen Paser durch Feachtigkeit. 5. Ueber den Bau der Zellenmembran bei Moosen und Lebermoosen. 6. Zur Kenntniss von Pellia epiphylla. 7. Ueber den Bau des Eichens bei den Ericeen, Scleranthaceen, Ranunculaceen und Typhaceea. 8. Ueber das Zerfallen der Gonferven in ihre ein lelnen Olieder. 9. Ueber die Spiralzelleoschicht in der Frucht der Laurineen. 10. Spaltöffoangen auf Saamenintegumenten. 11. Ueber den Familiencharakter der EZaea^neae. Wiegmann Archiv V. (1839) p. 253—292. Ann. Nat. Hist. V. (1840) p. 73—75, 162—166. — 13. Vorlaufige Antwort auf HUGÓ VON MOHL'S Aufsatz ttber den Bau der Ringgefasse. FioraXXIH. (1840)p. 1—4. Ann. Nat. Hist. VIII. (1842)p.25—27.— *14.Nocheinige Bemerkungen über den vegetabilischen Membranenstoff und sein Verhaitniss zumStárkemehl. Flóra XXIII. (1840) p.737—748, 753—761. Liebig Ann. XLII. (1842)p. 298—306.— lö.Herr Dr.JüSTOs LitmoinGiessenunddiePfianzenphyaiologie Leipzig 1842.p.37.8. — 16.Grundzugederwissenscb.aftlichen Botanik, nebst einer methodológischen Einleitung als Anleitung zum Stúdium der Pflanze. Leipzig. 1842—43. 2 Thoile. 8. — I. 1842. Methodologische Einleitung. Vegetabilische Stofflehre. Die Lehre von der Pflanzenzelle. XXVI. 289 pp. — II. 1843. Morphologie. Organologie. XVIII. 564 pp. — Zweite gánzlich umgearbeitete Auflage. (Die Botanik als inductive Wissenschaft behandelt.) ib. 1845 —46. 2 Theile 8. — I. 1845. Methodologische Grnndlage. Vegetabilische Stofflehre. Die Lehre von der Pflanzenzelle. XX. 329 pp. 1. tab. — II. 1846. Morphologie. Organologie. XVI. 614 pp. 4 tab. — Dritte verbesBerte Auflage. ib. 1849—50. 2 Theile. 8. — I. 1849. X.342pp. ic. xyl. 1 tab. — II. 1850. XVI. 619 pp. ic. xyl. 4 tab.— Vierte Auflage. ib. 1861.8. XXIV. 710pp.— 17. Beitráge zur Botanik. Gesammelte Aufsatze. Erster Bánd. Leipzig. 1844. VIII. 242 p. 9 tab. 8. (Azon értekezéseket tartalmazta, melyeket csillaggal jeleztünk)
—18. Die neuern Einwttrfe gegen meine Lehre von der Befrachtang als Antwort auf Dr.THEODOR BÍARTiG'sBeitrage zur Eotwicklangsgeschichte der Pflanzen. Leipzig. 1844.38. pp. 8.— 19.BemerknngíurBMung«geschichte des vegetabilischen Embryo. Flóra XXVII. (1844) p. 787 —789.— 20. Ueber AHICISletzten Beitragzur Lehre von der Befrochtung der Pflanaen. Flóra XXVIII. (1845) p.593—600.— 2l.Beitráge zur Anatomie der Caeteea (1839) Mém. Sav. Étr. St. Pétersb. Acad. IV. (1845) p.335—380.— 22. Grundrias der Botanik zum Gebranch bei seinen Vorlesungen. Mit 16Holzschnitten. Leipzig 1846. VI. 214 pp. 8.— Zweite verbesserte Auflage. ib. 1850. VIII. 216 pp. ic. xyl. 8. (angolul is megjelent). — 23. Beit ragé zur KenntnisB der Sassáparille. Mit mehreron in den Text eingedruckten Holzschnitten and zwei illuminirten Steindrucktafeln. (Ans dem Archív der Pharmacie besonders abgedruckt.) Hannover (1847)42 pp. 2tab. col. 8. — 24. Die Pflanze und ihr Lében. Populare Vortráge. Leipzig (1847) 329 pp. 5 tab.col. 8. Sechste verbesserte Auflageib.( 1864)XXIV. p.396.ic. xyl. 19 tab. 8. megjeleni angolul, franciául s hollandul is. — 25. De notione folü et caulis. Programmá. Jena 1849. 12 pp.8. — 26. Ueber Früchte, Gemüse and Drogaen an der Westküste von Mexico. Jenaische Phys. med. Ann. I. (1850) p. 99—103. — 27. Die Pbyaiologie der Pflanzen and Thiere and Theorie der Pflanzenkultur. Braunschweig 1851. XII. 500 pp. ic. xyl. 8. Dritter Bánd von SCHLEIDEN und SCHMIDS Encyklopadie der Naturwissenschaftea. — 28. Handbuch der medicinisch-pharmaceatiachen Botanik und botanischen Pharmacognosie. Zwei Theile. Leipzig. 1862—57 8.— — 29. Observations on the diseases of Plants, as illustrated by the Potato murrain. Hortic. Soc. Journ. VII. (1852) p. 178—192. — 30. Studien. Populftre Vortrage. Leipzig 1855. VIII. 318 pp. 6 tab. 8. Zweite umgearbeiteto und vermehrte Auflage ib. 1857 X. 390 pp. 6 tab. 8. — 31. Für Baum und Wald. Eine Schutzschrift an Fachmanner und Laien gerichtet. Leipzig 1870. VIII. 144 pp. 8. — 32. Die Rose, Geschichte und Symbolik Leipzig 1873. 8. E. E. ScHMiD-del: 33. üeber die Vegetation der Futterwicke. Poggend. Annál. LXXI. (1847) p. 138—144. Froriep Notizen II. (1847) col. 65—70. TH. Vor,EL-lel: 34. Beitráge zur Entwickelungsgeschichte der Blüthentheile bei den Legnminosen (1838) N. A. Acad. Caes. Leop. XIX. (1839) p. 69— 84.— *35. üeber das Amyloid. Poggend. Annál. XLVI. (1839) p.327—329.— 36. üeber das Albumén, inabesondere der Legnminosen, nebBt einem Anhange. (1838) N. A. Acad. Caes. Leop. XIX. (1842) ii. p. 51—96.
— 66 — PENESZVIZSGÁLATI TENYÉSZMÓDSZEREK. Irta D R . OSCAB BBEFELD * . Fordította DR. SCHAARSCHMIDT GYULA.
A penészek vizsgalásánál alkalmazaudó tenyészmódszerek foBtosságára már a „Schiminelpilze" I. füzetében, mely a Zygömycelek osztálya 3 typicus képviselőjének teljes és áttekinthető fejlődésmenetét hozta, különös nyomatékkai rámutattam. Még mielőtt a Penicillium ra vonatkozó füzet megjelent volna, a Würzburgi1 „medicinisch-physikalische Gesellschaft" előtt egy előadást tartottam azon tenyésztnódszeri segédeszközökről, melyek a penészek vizsgalásánál előnyösen használhatók, ezen közleményem kissé részletest alakban a „Landwiríschaftl. Jahrbüchertt-ben a is megjelent. Az említett helyeken leírt tenyészmódszerek főleg kis sebb tenyészalakokra, névleg a szűkebb értelemben vett penészekre vonatkoztak; ezeken kivűl már nem voltak egész biztosan alkalmazhatók. Cserben hagytak majd lefelé, midőn a legkisebb penészalakokról volt szó, alakokról, melyek picinysége furcsa ellentétben áll pbysiologiai jelentőségükkel ; másrészt fölfelé a legnagyobb gombáknál, melyek tenyésztése majdnem nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a kicsiny hasadó penészeké. Az eközben elért eredmény, mely lehetővé teszi az exact vizsgálatot a tiszta tenyésztés útján mindkét irányban kiterjeszteni, késztet, azon élénk érdeklődéssel egyetemben, melylyel régibb, tenyészmódszerekrőii közleményeim a mycologia haladásai által közvetve vagy közvetlen érintett körökben találkoztak, arra, hogy a penészek tenyésztési és vizsgálati módszereit az elért tágabb határok között összeállítsam és sSchinimelpilzel<-imben jobban hozzáférhetővé tegyem. Midőn most ezeket munkálataim IV. füzetének elején közlöm, nem akarom elmulasztani egy a Berlini „Gesellschaft natur* A kitűnő szerző és a „Botanische Untersuchungen über Schimmelpilze" 4. füzetének kiadója, szívesek voltak megengedni, hogy ezen nagyfontosságú értekezés (Culturmethoden zur Untersuchung der Pilze. i. h. 1 —35 1.) magyarul a MNL-ban megjelenhessék és a szükséges fametszeteket is legeíőzékeayebben átengedték. Fogadják ezért őszinte köszönetünket. A MNL. szcrk. 1 BBEB'BLD Methoden zur üntersuctaungen der Pilze. Abh. der med.-phys. Gesellsch in Würzburg 1874. * Methoden zur Untersuchung der Pilze Landw. Jahrbücher IV. Jahrg. I. H:ft.
— 67
-
forschende Freunde" körében 1875 végén tartott rövid előleges jelentésemre is utalni. 1 A penészek vizsgálatára szükségeltető módszerek legegyszerűbben azon feladatban központosainak, hogy az egyént, legyen az kicsiny vagy nagy, egyetlen egy csírtól kezdve lépésről lépésre kövessük, élte minden phásisán át egészen vissza a kiinduló pontig a spóráig. A fejlődés egyes mozzanatai, a penész egész morphologiája ez alkalommal épúgy lehetnek a vizsgálódás tárgyai, mint a penész életével esetleg kapcsolatos physiologiai folyamatok és tünemények. Ezen feladat lényegében nem más, mint a mely valamennyi többi növénynél is előttünk ál!; csakhogy a penészeknél bizonyos sajátosságot nyer azáltal, hogy itt másodlagos mozzanatok sora oly szerepet játszik, mely máshol egyátalán nem vagy pedig c^ak alig jön tekintetbe. Ezek egyrészről a penész ólet-és fejlődósmódjában vannak adva, másrészről más, többékevésbé morphologiai sajátságokban p. a csekély nagyságban, az alakképzésben, a szaporító szervek termékenységében, s nevezetesen könnyű éa tág elterjedésükben, mely amazokkal a legszorosb összefüggésben van. A penészek a természetben nem élnek oly átlátszó közegekben, mint a morphologiai tekintetben velük legközelebb rokon zöld növények az algák átalán, s még kevésbé képeznek a kis alakoktól eltekintve, egységesen áttekinthető növénytesteket, melyek a magasbb növények módjára áüátszatlan közegekben csak némileg is elválaszthatók és megi telhetők volnának. Ebből kifolyólag egy penész morphologiai egészéről, mint ez a természetben előjön, csak tökéletlen vagy semmiféle fogalmat sem alkothatunk, habár épannyi türelemmel mint elővigyázattal észlelünk. Ebben rejlik természetesen annak az oka, hogy mindazon dolgok, melyek a régibb, sőt még az újabb mycologiai munkákban leírattak nem mind penészek, hanem csak részei a penészeknek, leginkább gyümölcstestek vagy gyiimölcstartók; és hogy a penészek kutatása és ismerete átalában még fölötte hiányos vala azon időben, midőn az algák morphologiája és biológiája, melyek vizsgálata elé. nagyobbrészt a tiszta, átlátszó vizek lakói lévén az észlelés nem gördített oly akadályokat, melyek egy jó lencsével és kellő türelemmel legyőzhetők ue lettek volna, már aránylag magas fejlettségi fokra ért volt. 1 BKEFELD Neue Culturmethoden aúr 'UnteEStrelítuig^der Pilie, Sitzungsber. der Ges. nat. Fr. in Berlin. December 1875.
Mintán a penészek a természetes viszonyok között az átlátszatlan közegben, melyben élnek alig vagy csak részben vizsgálhatók, önként következik, hogy fejlődésük számára a sub3tratu(not külön kell előállítnunk, — ha ezt áttekinthető és összefüggő alakban akarjuk földeríteni Ezen gondolat igen közeli volt, de a kivitel igen soká késett, úgy hogy nem lesz érdektelen egy pillanatra ezen fejlődésmenetnél időznünk. TOLASNE volt az elsőr ki a penészeket tenyésztette. 0 a spórákat vizben csiráztatá. Már ezen egyszerű eljárás mellett is számos érdekes észlelet került felszínre, főleg oly spóráknál, melyek a nyugalmi állapotra és a későbbi csírázásra gazdag tápkészlettel voltak ellátva, s melyeknél már a csirázási folyamatban, mennyiben az a saját tápszerekből lett fedezve már fontos életmozzanatok mutatkoztak, rövidített u. sz. öszszeszorított alakban ; ide tartoznak a parasit penészek állandó spóráinak csirázási folyamatai (p. Ustilagineae és Aecidiomycetes).1 DE BARY egy lépéssel tovább haladt. Ő megkisérté már a penészek fejlődését a mesterséges tápfolyadókokon túl vinni, megkisértó főleg a parasit penészek csiráit a tápláló növényen tovább követni és itt a csír behatolásának közvetlen észlelése által, az élődi penésznek a tápnövény, illetőleg a a gazdanövóny kórjelenségeivel való összefüggését felderíteni. A mesterséges culturák, melyeket DE BARY az előbbi irányban eszközölt primitívek voltak. Ő sem maga tévedéseit nem tudta kikerülni, sem a többi mycologok hibáit, melyek hosszú időn keresztül csak azért harapóztak el, mivel hiányzott az exact módszer, melylyel a hibás észleletek valódiakkal kiigazíthatók, 3 mint olyanokat nem tudta kimutatni. DE BARY Mucor Mucedo vizsgálata, melyben WOHOMN is segített, egyben a legrészletesebb, melyet ő saprophyt penészeken végzett, egészen eltekintve hiányosságától, semmi egyéb mint tévedések láncolata, melyek egyedül az általa használt primitív tenyészmód Szerekre vezetendők vissza. Az Eurotium Aspergillus * fejlődéstörténete már öszszefüggő és helyes, a peritheciumok fejlődésére fordított hónapokra terjedő fáradságos munka he1 V. ö. TULASNE munkáit az Ann. d. scienc. nat.-ben és Carpologiájában p. Ann. d. scienc. nat. 3-e Série. T. XII. 4-e Série T. II. * DB BABY Die Brandpilze 1853. Neue Untersuchungen über die. Uredineen Monatsber. der Akademie in Berlin 1865—66, Recherches s. 1. champignons parasites. Ann. d. se. nat. 1863. IV. Série T. XX. * D B BAŰX und WOBOKIN Beitráge zur Morphologie und Physiolugie der Pflze, II. Beihe, Mucor Mucedo p. 28—24. * Beitráge, III. Beihe, Eurotium p. 1—23.
lyett, mely csak újólagos erőlködések után lett bevégezve, fejlettebb tenyészmódszerek segélyével egyetlen reggel és egyetlen készítmény elegendő lett volna a kutatásra. Nemsokára ezután a Dietyoatelium * vizsgálatával első próbáját adtam a tenyészmódszereknek, melyeket később a „Schimmelpilzea-imben tökéletesítettem.a Teljes fejlődésmenetek előállítása, még a legmagasban differentiált penészalakoknál is, a spóráról spórára való folytonos észlelés, mi mellett minden tévedés, minden hibának forrása ki lesz zárva, mesterséges tápfolyadékok előállításával válik lehetővé, melyek a természetes substratum hiányait, átlátszatlanságát és az észlelés számára való hozzáfórhetlenségót kizárják, de mégis a buja táplálás minden előnyét magukban egyesítik. A mesterségs tápfolyadékok előállítása a penészek előfordulása által legtöbbször adva van. Egy olyan tápfolyadék, melyben azon anyagok vannak oldva, melyek a penésztől lakott szilárd substratumban foglaltatnak, minden valószínűséggel kedvezni fog a penész fejlődésének. Legtöbbször sikerül ily tápfolyadékot a substratum kifőzése által elő • állítni. így p. a növényevő állatok ganaja talán a leggazdagabb talaj a legkülönbözőbb penészalakok számára és fris ganajból készített decoctum, ha tiszta és penészmentes, kitűnő tenyészfolyadók, melyben igen sok, majdnem legtöbb penész tenyészthető. A ganajt vizzel sűrű péppé keverjük, s pár óráig gőzfürdőbe helyezzük; a kihűlés után tisztán leszűrt folyadék a kész tápoldat. Csak egy hiánya van még t. i. még nem penészmentes. Hosszabb főzéssel vagy hosszabb időközökben való felforralással vagy könnyebben s jobban egy napi gőzfürdőben való főzéssel segíthetünk ezen. Ha ez megtörtónt, akkor a decoctum eltartható, mivel élő penészcsírok nincsenek benne; s határtalan ideig * megmarad változtatlanúl, ha kellő elzárással meggátoljuk a penészcsírok bejutását. — Ily módon készíthetünk édes gyümölcsökből is állandó tápoldatokat. Ezeken leginkább oly penészeket tenyészthetni, melyek a természetben is gyümölcsökön találhatók, igy a legtöbb szorosb értelemben vett penész. Hogy ezen tápoldatokat tisztán állíthassuk elő legcélszerűbb a száraz felvagdalt gyümölcsö 1
BEBPELD Dictyostelium mucoroides Abh, der Senkenberg. Natúrt. Gesellschaft. Bánd VI. 9 BBERELD 1. a „Schimmelpilze" előbbi füzeteit. * Ily módon készített decoctum 6 év múlva is változatlan maradt, csak meglehetősen megsötétedett, minek különben az alkalmazásnál tekintettel a tenyészcsepp vékony rétegére, semminemű értelme nincs.
— TO — ket p. szilvát, malozsát stb. hideg vízzel kiszívatni; aztán a tisztán leszűrt kivonatot főzéssel a már jelzett módon penészmentessé tesszük. Ha a szabad savakat ezen folyadékban ammóniákkal közönbösítjük úgy sokkal jobban használhatók, mivel a gyümölcsökből származó savak sok penész fejlődésére gátlólag hatnak. — Igen könnyen nyerhetünk ilyen majdnem savmentes tápoldatokat a serfőzők nem erjedt seréből; csakhogy azt nehéz megtisztítani s kifőzve új csapadékot képez. A gyakorlati használatra igen kényelmes a tápoldatokat nagyban lombikokban, kicsinyben reagens üvegekben kifőzni. melyek már előbb a csepp kivételéra űvegpálcákkal vannak ellátva és többszörösen itatós papírral betakarvák; vagy kis fecskendező üvegekben főzni, melyekből könnyen kaphatni cseppeket. Rendesen elegendő minden használat után egyszeri kifőzés, hogy hosszabb ideig tiszták és penészmentesek maradjanak ; ezen fáradságtól is fölmentenek a csappal ellátott üvegek. — A gyümölcskivonatoknál tanácsos a kivonatot nagyobb tartósság kedveért syrup-sörűségig bepárolni. A tápanyagok concentrálás által gyakran egészen peuészmentesek maradnak; a ganajkivonat azonban csak akkor, ha előbb neutrálisáivá volt. A használat alkalmával ilyen, minden kü löuös ügyelet nélkül concentrált kivonatokból tetszésszerinti, az egyes kísérletekhez elegendő részt vizben feloldunk, s ezen oldatokat a körülményekhez képest majd tömörebben, majd különböző fokban hígítva kifőzés után azonnal használhatjuk. Hasonlóan, mint a gyümölcsökből készíthetünk tápoldatokat szárított növények vagy növényrészek főzése által p. szénából, gyökerekből, fából stb. A mesterségesen vegyített tenyészfolyadékok kőzűl az élesztő kivonat több vagy kéve sebb cukorral a körülményekhez képest szintén jó szolgálatokat teszen, épúgy erősen hígított húskivonat cukorral vagy a nélkül, végűi anorganicus és organicus táprészekből összetett compositiók, melyek tetszésszerint az egyes esetekhez mérten külön meghatározott arányokban készíthetők. Egy oldható szónhydrát miut a szőlőcukor stb., kén- vagy salétromsavas ammóniák és salétrom- vagy citromsavban lehetőleg oldott szivarhamú ilynemű tápoldatok igen alkalmas alkatrészei; ezek, főleg ha kissé savanyúak, erjedő penészek vizsgálatánál a többit felülmúlják. A tápoldatok vegyi alkatára vajon aljasak, savanyúak vagy közömbösek-e igen ügyelnünk kell, megjegyzendő, hogy hogy közömbös vagy gyengén savanyú oldatok rendkivűl alkalmatosak legtöbb nagyobb penész tenyésztésére. Ha lehet-
— 71 — séges, mindig a gyengén savanyú oldatoknak kell előnyt nyúj tanunk, igy a legtöbb sz. é. vett penésznél. — Más esetekben p. a magasb penészalakoknál a Basidiomyceteknél s másoknál gyakran a sav, mely bár csak nyomokban van jelen, meggátolja a fejlődést, sőt nem ritkán még a spoiák csírázását is. Tiszta, penészroentes tápoldatok alkalmazásával, melyekben a penészek direct vizsgálata époly könnyű szerrel végezhető, mintha tiszta és átlátszó vízben élnének, a mycologiai kutatás mintegy algologiaivá módosul, a tápoldatok által a penészfejlődés azon feltételei lesznek mesterségesen előállítva, melyek leginkább a vízben élő algákra nézve, természetesek. A mint azonban a mesterségesen ellőállított tápoldat segélyével a penészalakokat a gyakorlatban vizsgálni akarjuk, új nehézségek gördülnek elénk, s nemsokára meggyőződünk, hogy a mycologiai vizsgálatoknak még csak egy akadályát hárítottuk el. Egy p e n é s z v i z s g á l a t a t e n y é s z t é s ú t j á n , tov á b b á f e l t é t e l e z i első s o r b a n , hogy e n n e k t e n y é s z t é s é n é l m i n d e n más p e n é s z k i z á r a s s é k . Ez elméletileg igen könnyűnek látszik, de a dolog valóban máskép áll, s majd kitűnik, mily nehéz ezen egyszerű feltételeknek eleget tennünk. Itt rejik a mycologiai vizsgálatok súlypontja s a történelem mutatja, hogy legtöbb észlelet épen itt dőlt dugába, itt keveredett legtöbb hiba a vizsgálat menetébe. Hogy ezt jól megérthessük, szükséges leend a fen tebb említett morphologiai és physiologiai mozzanatokat, melyek különösen a penészek sajátjai, kissé behatóbban méltatni. A penészek chlorophyllmentes növények, melyek szerves táplálékukat nem maguk állítják elő, mint a zöld növények, hanem már meglevő más organieus anyagokra utalvák, melyek állat- vagy növénytől származzanak bár mégis zöld növényektől erednek. A penészek elterjedésze a természetben e szerint korlátolt. Ott élnek hol táplálékot találnak és eltűnnek, ha azt felemésztették, hogy újból más kedvezőbb helyre telepedjenek le. — Legtöbb penész szárazföldi csak kevés él vízben vagy amphibius. A víz csak úgy táplálja a penészeket, ha fogalmaink szerint tisztátlan vagyis ha elhalt állatok vagy növényektől származó organicus anyagokat tartalmaz. * A szárazföldiekre nézve a légkör azon közeg, mely spóráik eltera jedését eszközli. A levegő „porá -nak alkatrészeit a legkülönbözőbb penészcsírok képezik. A fejlődési telepekről vagy a ki' Eltekintünk itt egyelőre azon párasait penészektől, melyek vízben algákon és más vízi növényeken élnek.
7-7$
—
merült tenyészhelyekről légköri befolyások főleg szél által felkavart spórák poralakban úsznak a levegőben, mig a szélcsönddel lerakodnak vagy eső által a talajra leveretnek. Ha a bármely helyen lerakodott port megvizsgáljuk, benne mindenféle penészcsírokra akadunk. A levegőnek szilárd alkatrészeire illetőleg penészcsírokra való vizsgálata legjobban és legtisztábban a leszállott porban eszközölhető. Megkísértették ezt, szurokul alkalmazott gyapottdugókkal végezni, itt azonban a penészcsírokat más porrészecskék közül kell a gyapotton felkeresni, mig amott a porban tisztábban találjuk őket. A p e n é s z c s i r á k nagy e l t e r j e d é s e a levegőb e n és a l e v e g ő á l t a l nem volna különben lehetséges, ha csak bizonyos kedvező körülmények nem játszanának közre, melyek ismét a penészek morphologiai és biológiai sajátságain alapúinak. — A spórák annál könnyebben terjednek el, minél kisebbek ; s minél kevesb anyagkiadással képeztetnek az anyanövény által, annál nagyobb mennyiségben jöhetnek létre, így találjuk, hogy a spórák kicsinysége és a spórákban való nagy termékenység a penészeknél egymással s a spórák nagy elterjedésével a legszorosb kapcsolatban áll. A spórák, mint ezt bármely penész vagy gomba mutatja, oly kicsinyek, hogy a legtöbb esetben ezeket egyenkint szabad szemmel nem lehet megkülönböztetni, s igy a levegőben sem vehetők észre directe. Épen mivel ez nem lehetséges, maradhatott oly soká homályban a spórák elterjedése a levegőben, habár a kis penészcsírok természetes elterjedési módjának megfontolása már a priori minden kételyt kizárt volna. A cukortartalmú növénynedvekuek kezdetben talányos, spontán erjedési tűueményei, tehát az élesztő fellépése ezekben, a rothadás és hasonló felbomlások folyamatai, melyek a penészek fellépésével és működésével függnek össze, lassanként azon gyanút kelték fel, hogy a fellépő penészcsírok^ a levegőből származnának. A levegőnek penézzcsírokra való vizsgálata, mely egyideig nagy szerepet játszott, tényekkel bizonyítá a gyanút és megdönté ama kényelmes elméié tet, hogy a csírok ősnemzés által jönnének létre. Rámutatván a levegőre, mint egy hibaforrásra, nemsokára kísérletek s észleletek jutottak előtérbe, melyekkel közvetve ki lett mutatva, hogy a látszólag spontán fellépő penészcsírok egészen egyszerű és természetes módon a levegőből származnak, a mennyiben sohasem lépnek fel, ha a hiba forrása kizáratik vagyis a levegő csak megszűrt, penészcsíroktól tisztítva bocsáttatik be.
—n— Ezen hibaforrástól egy mycologiai kutatás sem ment. Egy penész vizsgálatánál idegen csírok minden képzelne;ő helyen nyomulnak a culturába, s alkalmat szolgáltatnak e g y i k a l a k n a k e g y m á s s a l ö s s z e t é v e s z t é s é r e , és különböző penészek, mint egy penésznek épannyi különböző fejlődési phasisa gyanánt való téves összeköttetésére. A növénytan más terén ily hibák ismeretlenek, és különböző alakoknak összetévesztése már kezdettől fogva alig lehetséges. Nagy növényeknél nem is lehet ilyesmire gondolni, algáknál pedig alig jöhetnek elő, mivel ezek már vegetatív állapotjukban jellemző sajátságokkal vannak ellátva, minőkkel a penészek legtöbbször nem bírnak. Meg akarjuk már most fontolni, mily m ó d s z e r i segédeszközökkel lehet tiszta culturákat előáll í t a n i , t e h á t az i d e g e n p e n é s z c s í r o k a t k i z á r n i . Minden tárgy, mely a penészek tenyésztésénél alkalmazva lesz mycologiailag tisztátlan, bármennyire tisztítjuk is, mégis a legkülönbözőbb penészcsírok tapadnak hozzá,ezért még ezektől is meg kell őket különösen szabadítnunk. Ez alig lehet máskép, mintha a csírokat melegség által megöljük. Ily eljárást könnyen követhetünk a tenyésztés összes segédeszközeinél, tehát az üvegek, tárgylemezek, tűk, kések, csipők stb.-nél továbbá a tápoldatoknál; két irányban nem alkalmazhatjuk azonban, először az elvetendő penészsporáknál és továbbá a dolgozó helyiségben levő levegőnél. E két helyen az idegen penészcsírok bejutásának és behatolásának hibaforrásai megmaradnak, s törekvésünk csak oda irányúihat, hogy más módon indirect úton kerüljük ki őket, vagy legalább a minimumra reducáljuk. A mi legelőször a t e n y é s z t é s i s e g é d e s z k ö z ö k t i s z t oigatását illeti, ez nem oly könnyű dolog, mint talán első tekintetre látszik. A forró víz nem ől meg minden penészcsírt, ezek még egy órai főzés után sem pusztulnak el. ^ Hogy mégis tönkre tegyük őket, forrponton felüli meleghez kell fordulnunk. Vaseszközöknek kiízítása könnyen megy, de a tárgylemezeknél s hasonló üvegtárgyaknál, mint tenyészedé* nyéknél s kamráknál ez alig vagy sehogysem lehetséges. Tisztítás végett ezeket 10 százalékos sósavba helyezzük, s aztán —• előbb pár óráig főzött destillált vízzel leforrázzuk. E célra külön tartókat használok, melyekben a tárgylemezek, kamrák stb. egyik culturától a másikig hetekig hígított sósavban álBEBFELD üeber Bacillus p. 11. Vortrag io der GeseUschaft naturf. Freunde am 19 Február 1878. 1. MNL. II. 74 sk. 11.
— 74 — lanak. S csak mióta ezt teszem maradnak culturáim mentek a b? adó penészektől, ez különben még azon előnnyel is jár, hogy a tenyószfolyadókok az üveg felületén könnyen elterjednek, mi ha nem sikerűi igen kellemetlen lehet. Hogy a t á p o l d a t o k a t penészmentesekké t e g y ü k , mint már említem, őket egy napig gőzfürdőben forraljuk. Az üvegpálcával és kétszeres itatópapir-elzárással ellátott tenyészfolyadékkal telt reagens üvegeket egy napig gőzfürdőben hevítjük, melynek átfúrt fedelén át egészen szélükig besülyeszthetők. A d o l g o z ó h e l y i s é g l e v e g ő j e minden nehézség nélkül penészmentessé tehető egy bizonyos fokig, melynél culturalis zavaroktól már kevésbé félhetünk. A kikerülendő penószsporák a levegőben poralakban úszkálnak. A por képződését főleg szárazság s a levegőnek mozgása segíti elő. A port tehát a lehetőségig úgy kerülhetjük ki, hogy a szárazság általi por képződését megnehezítjük, vagyis a kivülről jó! elzárt teuyészhelyet belül nedvesen tartjuk. A dolgozó helyiségnek s különösen a padolatnak tetszésszerint nedves ruhával való felmosása — jó szolgálatokat teszen. Minél kevesbet járnak a dolgozó helyiségben, minél inkább szolgál az kizárólag a penósztenyésztésnek, minél inkább ügyelünk a tisztaságra, annálinkább meg lesz gátolva a por képződése és annak behatolása kivülről Egy külön kiszemelt helyen, hol a célszerű berendezéssel a por keletkezését meggátolhatjuk, nem nehéz a 1 ev e g ő t m a j d n e m e g é s z e n p e n é s z m e t e s s é tenni és így a tisztátalan levegőt a penészculturák e nagy hibaforrását majdnem egészen kiküszöbölni. Mint a culturák kiinduló pontját, bővebb figyelmünkre kell még méltatnunk a l e h e t ő l e g t i s z t a s p o r a v e t ő a n y a g s z e r z é s é t . — A nagy gyümölcstestekkel biró penészeknél könnyen nyerhetni tiszta spórákat. Legtöbb esetben zárt tartókban képeztetnek, sokszor levettetnek, vagy nagyobb erővel kilöketnek, ha már most ezen spórákat tiszta tárgylemezen vagy óralemezen felfogjuk vagy egy napig 150°-ra hevített helyen tartott papirtokokba összegyűjtjük, oly tiszta anyagot nyerünk, minőt csak épen kívánni lehet. Hasonlóan a nagyobb szálpenészeknél, melyek spóráikat sporangiumokban képezik, ezekből igen tiszta tenyészanyag nyerhető. Kis pea észalakoknál, melyek spóráikat lefűzik, a dolog már kissé nehezebb, nevezetesen akkor, ha több alak nő összevissza, áz ezekből nyert sporaanyag nem tiszta. Hogy tehát tisztát nyerjtink, szilárd, táplálásra alkalmas substratumon cul-
túrákat állítunk be, — erre később még visszatérek. Menynyiben a culturák tiszta helyen végeztetnek ez űton rjudszerint már a 3. vagy 4-ik cultura után oly tiszta vetni való anyagot nyerünk min é r tisztábbat nem is kívánhatunk. Ha most a kispenészektől a sarj- és hasadó' penészekhez fordulunk a tiszta anyag szerzéséhez nagyobb kerülőútakon jutunk. — A sarjpeaészeknél (s épígy a szálpenészeknól) még gyakran lehet az egyes csírokat közvetlen isolálni és ezekkel a culturákat a tiszta anyag érdekében megkezdeni. A csíroknak vízzel bizonyos fokig való keverése, hogy bizonyos meghatározott mennyiségben egy cdr vagy épen egy se legyen, — szóval az egyes csírokra való elkülönítés egészen a legkisebb alakokig empirikuson keresztülvihető diract észlelés nélkül. 1 Hol azonban ezen szétválasztás ezen módja más Okokból nem alkalmazható, ott másodlagos mozzanatokhoz kell fordulnunk, melyek a különféle alakok eltérő életmódjából, más alak- és élettani sajátságokból következtethető . így a bbrvirágpenészek különösen a tápoldatok f e l ü l e t é n élnek, mig az erjesztő penészek a f o l y a d é k b a n . Ezáltal síkerűi már a szétválasztás, mely további culturákban folytatva, mindinkább tisztább anyaghoz vezet. — A tápoldat vegytani alkata vajon savanyú vagy közönbes e s összetétele szintén szerepel, mert némely alak a tápfolyadék ezen, mig más% újból más nemét kedveli, vagy jobban birja és a culturákban való bővebb szaporodása által egyedül vergődik uralomra. Eltekintve a substratum chemiai alkatának befolyásától, a különböző alakok fejlődésére kisebb nagyobb különbség mutatkozik az egyes alakok növési gyorsaságában is. Hosszabb, tiszta culturák által tehát a gyorsabban növő alakok a többit teljesen elnyomják és ideális tisztaságot érnek el. —Ezen kis alakok eltérő képességei, hogy majd csak a légben levő tiszta oxygenből élnek, majd pedig oxygen nélkül magas ösz szetéteh^ összeköttetések bomlási melegéből merítik erőiket, szintén egy eszköz az alakok elkülönítésére. Ezáltal p. az alcoholélesztő, erjesztő gyáraink ezen nélkülözhetlen tenyésznövénye a folytonos nagybani culturák által majdnem tökéletes tiszta állapotban tenyészik. Majdnem egyedül szaporodik levegő hozzájárulása nélkül a savanyú mustfolyadékban, mig 1
Ezen szétválasztási módszer feltételezi, bogy az egyes csirák egyenlően vannak elosztva a folyadékban. Ez aem érhető mindig könynyen el, és ha nem járunk óvatosan és kritikuson el könnyen csempészhetik We több sőt idegen csira is.
a többi a szőlővel behurcolt csírok nem, vagy csak alig birvási el a substratum savát, elnyomatnak az élesztő által, mely a cukor felbontásából levegő nélkül él, és a folytatólagos culturákban teljesen elenyésznek. A hasadó penészek elkülönítésére szintén áll az, a mit a sarjpenészekről általában és az alcoholpenészről részletesben mondottam. Eltekintve az egyes csíroknak isolálásától, vízzel hígítás által a különböző életmód és más physiologiai mozzanatok itt is igen különféle módon értékesíthetők az alakok szétválasztásánál. De a sarjpanészeknél még egy más elválasztási eszköz is járul ezekhez t. i. a külső befolyások főleg pedig a hő iránti merőben különböző ellentállási képesség. Vannak köztük alakok, melyek a forró meleget könnyen elbírják, ha már spórákat képeztek, mig másqk ellenben nem tűrik el; csak az előbbiek fejlődnek kifőzött tápoldatokban, mig az utóbbiak a főzés alkalmával megöletnek. Ha csak az itt kiemelt részleteket jól felhasználjuk, úgy nem leend nehéz a legkisebb alakokat is szétválasztani és tiszta tenyészanyagot nyerni. Ez tiszta papirtokokban száraz helyen hosszabb ideig is könnyen eltartható s a spórák csírképességöket gyakran évekig l megtartják (p. Aspergillusnál 6 éven túl). Ha a hosszas állás miatt csírerejük meggyöngült úgy lassabban, néha csak pár hét múlva csíráznak; ez úgy a csírképesseg tartamának megítélésénél, valamint a spóráknak tenyészanyagúl való felhasználásánál nem maradhat figyelmen kivűl. (Folyt.) KÖNYVISMERTETÉSEK: Traité de botanique par PH. VAN TIEGHKM merabre de l'Institnt, prof. au Muséum et a l'école centrale. Fascicule i—ii. Avec gravnrea dans le texte Paris F. Savy. 1881. p. 1—320. 8°. 30] A nyolc füzetre tervezett mánkénak e két, — egészben 20 ivre terjedő füzetében a külső Morphologia és Physiologia van megkezdve. Szerző munkáját két nagy részre az általános és részletes b. osztja s miután legtermészetesbnek tartja kívülről haladni befelá, az általánosról szállni a részletesre, a következő analyticus tervezet szerint állítja össze a Botanique généralet. 1
Kivétel alá esik sok „legszűkebb értelemben vett parasita," spórája, melyekre még visszatérek, úgy szintén ezen penészek néhány gyümölcsképzése és vegetatív állandó állapotai, melyek mindig a jövő tenyészidőben csíráznak p. anyarozs, mely csiraerejét veszti, ha a jövő év március haváig szárazon conserváltatik.
— 77 — Az E l s ő k ö n y v b e n a kész test külsejével és azon tüneményekkel foglalk ozik, melyek ezen állapotban a növény s közege közt fellépnek, ez a külső Morphologia és Physiologia. Először általában vizsgálja a növény testét, az összes alaki differentiátiókat s a munka felosztását, követi az tán a haladó differentiálódást. Ezek után vizsgálja fokozatosan a gyököt, szart, levelet s virágot, mint a differentiálódás fő eredményeit. A hat fejezet mindenike két alosztályra van osztva egyik a Morph. másik a Physiologia számára. A M á s o d i k k ö n y v a kész test structuráját és a benne fejlődő tüneményeket tárgyalja — szóval a belső Morphologiát és Physiologiát. A fejezetek berendezése teljesen megegyezik az első könyvével. A H a r m a d i k k ö n y v lépésről-lépésre követi azon változásokat, melyeken a test alakban s structurában keresztül megyén, mig a csírból eljut a kifejlett állapotig s a kifejlettől a halálig. Kutatja 8 összehasonlítni igyekszik itt is azon tüneményeket, melyek ezen különböző időszakokban a test belsejében vagy a test és közeg között fejlődnek. Egyszóval ez a fejlődés külső és belső Morph. és Physiologiája leend. Az első fejezet a növény, a második a faj fejlődésének van szentelve. Ez alapvonalaiban a Botanique générale terve, hol a Morphologia és Physiologia karöltve tárgyaltatik s egymást magyarázzak s világosítják fel. Rövid bonctani bevezetés után, melyben a külső és belső alak és munka tárgyaltatik, megkezdi az Első könyvet. Az e l s ő f e j e z e t a növény testéről, a II. növénytest progressiv differentiálásáról, a III. a gyökről, a IV. a szárrél, az V. a levélről szól — mely fejezet még nincs bevégezve. Ezen kézikönyv, nagy áttekinthetőséggel van szerkesztve. A fejezetekben az egyes tételek nagyobb nyomással vannak kiemelve, ez, továbbá a jól választott példákkal való felvilágosítás a kellemes irályú könyvet nagyon használhatóvá teszi. Sajnos, hogy az aránylag gyér ábrák nagyobbrészint régi kopott clichék ntán készültek,melyek részben már a SACHS francia kiadásánál szolgáltak s továbbá hogy a szakirodalom nincsen a jegyzetekben kellőleg feltüntetve, mely körülmény pedig a kezdőre nézve rendkívül fontos. SCH. GY. Pflanzenphysiologie. Ein Handbuch des Stoffwechsels und Kraftwechsels in der Pflanze von Dr. W. PFEFFER Professor an der Universitat Tübingen. Erster Bánd. Stoffwechsel. Mit 39 Holzschnitten. Leipzig W. Engelmann 1881. VIII. 383 pp. 8°. 31] „Az élettan feladata , az eleven szervezet folyamatait mérték és számszerint megállapítani, azokat okaikra visszavezetni és Hagy. növényt, lapok V, El, 66.
6
— 78 — jelentőségüket a szervezetre nézve megismerni. Nem csekély számú tüneményekbe, melyek morphologiai oldalról többé vagy kevésbé ösmeretesek ez idő szerint az élettani betekintés még annyira hézagos vagy korlátolt, hogy azok élettani tárgyalására nem lehet gondolni. De az élettani kutatás által bizonyos fokig tanulmányozható folyamatok is kizáratnak ezen könyvből, mely a sexualitást nem tárgyalja és a növényalakok létrejövetelének kérdését nem érinti. Csak a növény anyag- és erőcseréje, táplálkozása és munkája lesz nagyjában mostani ismeretünk szerint ezen könyvben előadva. Az élettani vizsgálás tárgya csak az eleven növény, de abban minden még nem eleven rész is, mely az élet szolgálatában működik." Ezen bevezető sorok mutatják nagyjában a munkában követett tendentiát. írója az újabb nemzedék legszorgalmasabb, legsz erencsésebb és legképzettebb phytophysiologja. A mű nem kezdők számára készült, a mennyiben szerző feltételezi, hogy olvasói a növény-bonc-, alak- és élettan, továbbá a természet- és vegytan alapvonalait ösmerik. Az első kötet tartalma: Einleitungp.l—9. Kap.I. P hy B i k a lische Eigenschaften u n d Molekularstruktur d e r o r g a n i s i r t e n K ö r p e r p . 10—38. § 1. Allgemeines p. 10—11. §2.Hypothese über die Mulekularstrukturp. 11 — 17. § 3 . Gestalt der Micellen p. 18—23. § 4. Die Mechanik der Quellungp. 23—27. § 5. Aendernng physikalischer Eigenschaften durch Quellung p. 27—29. § 6. Zerstörung der Molekularstruktur p. 29—31. § 7. Strnktur der Protoplasmasp. 31—38. I. Abschnitt D e r Stoffw e c h s e l i n d e r P f l a n z e . Kap. II. D i e M e c h a n i k d e s S t o f f a u s t a u s c h e s p. 39—84. § 8 . Uebersicht des ThemaB p. 39—42. § 9. Die diosmotischen Eigenschaften der Zelle p. 4 3 — 48. § 10. Die diosm. Eigensch. der Cuticula und des Korkes p. 48 —50. § 11. Die osmotische Druckkraft in der Zelle p.50—56. § 12. Das quantitative Wahlvermögen p. 56—66. § 13. Specifische diosmotische Befáhigung einzelner Organe p. 66—70. § 14. Eigenschaften und Bedeutung des Bodens p. 70—8f. Kap. III. M e c h a n i k d e s G a s a u s t a u s c h e s p . 85—113. § 15. Allgemeines p. 85 —86. § 16. Gasdurchtrittder Zellen und Zellh&ute p.86—91. § 17. Spaltöffnungen und Lenticellen als Gaswege p. 92—100. § 18. Die Gaswege in der Pflanze p.100—103. § 19. Druck- und Bewegungszustande der in der Pflanze vorhandenen Gase p. 103—113. Kap. IV. D i e W a s s e r b e w e g u n g i n d e r P f l a n z e p. 113— 179. § 2O.AHgemeine uebersicht p. 113—119.1. Der Wassertransport in der transpirirenden Pflanze p. 119 — 136. § 21. Art und Weise der Wasserbewegung p. 119—128. § 2 2 . Schnelügkeit der Wasserbewegung p. 128—131. § 23. Verhaitniss zwischen Aufaahme and Ausgabe von Wasserp. 131—136. II. Die Abgabe von Wasserdampf
_ 79 — ans der Pflanze p. 136—153. § 24. Abhangigkeit derTranspiration von den Eigensehaften der Pflanze p. 136—146. § 25. Einfluss S,U8serer Verhaltnisse auf die Transpiration p. 146—152. § 2 6 . Die Transpirationunter normalen Vegetationsbedingungen p. 162—163. III. Ausscheidung von flüssigem Wasser p. 154— 179. § 27. Uebersicht p. 154. § 28. Das Bluten aus verletzten Pflanzentheilenp.154 —157. §29. Ansflussmenge und Blutungsdruek p. 157—162. §30. Abhangigkeit des Blutens von áusseren Einfliissen p. 162—164. § 31. Periodicitat des Blutens p. 164 — 168. § 3 2 . Entstehnng deé Blutungsdruckes p. 168—172. § 33. Wasserabgabe aus unverletzten Pflanzentheilen p. 172—173. § 34. Hervorpressung von Wassertropfen durcb Blutungsdruek p. 174—176. § 35. Wasserausscheidung in Nektarien p. 176 — 179. Kap. V. D i e N á h r s t o f f e d e r P f l a n z e p . 179—266. § 36. Allgemeine Uebersieht p. 179— 182.1. Die Production Organischer Substanz p. 182—225. § 37. Allgemeines p. 182—189. § 38. Die Produkie der Kohlenstoffassimilation p. 189—198. § 39. Kohlensáure kann nicht vertreten werden p. 198—200. §. 40 Herkunft der Kohlensáure p. 200 — 203. § 41. Specifísche Assimilationsenergie und aassere Eiuflüssep. 201 —207. § 42. Bedeutung des Lichtes p. 207—211. § 4 3 . Wirknng farbigen Lichtes p. 211—218. § 44. Theoretisehes p. 218—221. § 45. Einige Eigenschaften des Chlorophyllapparates p. 221—226. II. Aufnahme organischer Nahrungp.225—237. §46.WelchePflanzen nehmen organische Stoffe auf? p. 225—230. § 47. Modus der Aufnahme und Werth der Náhrstoffe p. 230—237. III. DieSynthese stickstoffhaltiger Körper p. 237—246. § 48. Das nutzbare Náhrmaterial p. 237—244. § 49. Die entstehenden Produkte p. 244— 246. IV. Die Aschenbestandtheile der Pflanze p. 247—266. § 5 0 . Die nothwendigen Elementarstoffe p. 247—255. §.51. DieFnnktipü der unentbehrlichen Aschenbestandtheile p. 255—261. § 52. Die entbehrlichen Aschenbeetandtheile p. 261—264. § 53. Bodenqualitaet und Pflanzenvertheilung p. 264—266. Kap. VI. D ie S toffinm* w a n d l u n g e n in d e r P f l a n z e p . 266—317. § 54 Uebersicht p. 266 —274. § 55. Die plastischen Stoffe im Allgemeinen p. 274—277. §. 56. Die stickstofffreien plastischen Stoffe p. 277— —285. § 57. Das Matériái für Bildung der Zellhaut p. 286—289. § 58. Metamorphosen der Zellhaut p. 289—291. § 59. Die etickstoffhaltigen plastischen Stoffe p. 291—298. § 60. Die ürsachefür Ansammlung von Amiden p. 298—301. § 61. Anderweitige Stoffwechselproducte p. 302—310. § 62. Die Bedeutung der Wecheolwirknng von Organen für den Stoffwechsel p. 310—317. Kap. Vili S t o f f w a n d e r u n g p. 318—346. § 63.WanderuDgorganischer Náhrstoffe p. 318—327. § 64. Wanderungder Aschenbestandtheile
p. 327—331. § 65. Ursachen der Stoffwanderung p. 331—337. § 66. Spectelle Falle p. 337—346. Kap. VIII. A t h m u n g u n d G á h r u n g p . 346—383. § 67. Allgemeines p. 346—347. § 6 8 . Die Sauerstoffathmnng p. 347—353. § 69. Die Produkte der Athmung p. 353—360. § 70. Intramolekulare Athmung p. 3(50—363. § 71. Gahrung p. 363—370. § 72. Die Beziehung zwischen intramolekularer und normaler Athmung p. 370—374. § 73. Beeinflus$ang durch aussere Verháltoisse p. 374—377. § 74. Bedeutung der Athmung p. 378—383. A clloropliyll ésanövényi sejtmagmorphologiájáhozírta SCHAARSCHMIDT GYULA. Rajzokkal egy photogrammon. Kolozsvár. Nyom. K. Papp Miklós örök. 1881. 56 p. 16°. 32] Három kisebb tanulmány, mely egymással némi összefüggésben van, az 1. a chlorophyll oszlását tárgyalja. A zöld chlorophyllszemcsék egy része közvetlen oszlással vagyis befüződéssel szaporodik, midőn a szemcse egy haránt barázda által ketté metszetik — vagy közvetett szálas oszlással, melynél a középen fellépő színtelen övben plasmaticus szálak képződnek, melyek a szemek eltolásánál a magorsóhoz hasonló képet hoznak létre, igy oszlik az endochrom is (p. coccochrom : Odoníidium vulgare, placochrom : Himantiáium pec~ tinale). 2. kimutatja, hogy a hypochlorin a Cryptophyceak és Bacillartaceaknál is előfordul, hol PBINGSHEIM szerint előjövetele kétséges vala. 6 napig sósavban tartott példányokon apró szemecskék alakjában jelent meg a hypochlorin (Nostoc commune, Oscillaria (e.nuis, Microcoleus terrestris, Synedra Ulna, Pinnularia viridia, Cymatopleura Solea stb.). Végre ezen vizsgálatok alkalmával a Nostoc minden sejtjében erős nagyításokkal egy kerek gömböt talált sz., melyet oszlásának módija, s a festések iránti viselete miatt sejtmagnak tart. Daratellung der EntwickeltiiigsgescMclite und des Baues der Sa-
menschaleii der Scrophularineen von EWALD THEODOR BAUMANH
mit 4 Tafeln Nr. I—IV. Halle 1881. Leipzig Engelmann [Nova Acta der ksl. Leop.-Car.-Deutschen Akademie der Naturforscher Bánd XLIII. Nr. 1.] 179 p. 4°. 33] Az igen terjedelmes mű főeredmónyei körülbelül ezek, a maghój mikroskopiai structurája a systematikában csak feltételes értékű. Majdnem minden magban, tartozzék ez bármely családhoz, az iategumentum egykori szövetének egy része egy vékony lemezzé lesz
—
81 —
ősmeszorítva vagy resorbalva. A« öszszeszorítást vagy resorptiót, melyet az endospermium vagy embryo eszközölnek az illető szövet különböző változásai előzik meg, melyek a degeneráló folyamat nevezet alatt foglalhatók össze : ez abban áll, hogy a sejtek gömbölyödnek,mivel a Bejtközti űrök fellépésével összefügg a tartalom fogyatkozása, ez mindig centrifngalisan történik t. i. agy, hogy először a legbelsőbb réteg lesz megtámadva és már egészen össze van nyomva, midőn a kifelé fekvő sejtek még contourjaikat és egész tartalmakat mutatják; mintán ezek utoljára szoríttatnak össze. Ezt szerző annál is inkább kiemelésre méltónak tartja, mert régibb szerzők ábráin ezen körülményt gyakran láthatni, de a szövegekben erről nincs említés téve. A STRANDIBA un által kifejezett tétel, hogy a testa hiányzó védrétege a fehérnye vagy embryo rendkívül erős consistentiája által p6toltatik, több családra nézve áll és több Srrofulariacea-geuuankl is észleltetett; de különös, hogy a Pedicularis magjai, melyek igen kemény fehórnyét tartalmaznak, egyben az epidermis nem megvetendő resistentiáját és vastag hártyákat mutatnak fel, mely eset bizonyítja, hogy lehetnek magok, melyeknél mind a kettő együtt előjön. Ha a mag lapított és élekkel van el látva és általában a pete hengerded alakjától eltér, akkor ez a fehérnyében vagy a peteburkokban mutatkozó lokális növésfolyamatok prodnetuma. Ezen körülményre eddig keveset figyeltek. A Scrofulariacea-magok púpos és bordás felületére nézve következőket jegyzi meg szerző. Ha az integnmentum legbelső rétege védrétegként szerepel és a magon púpok jönnek elő, fejlődéstani észlelés nélkül is bizonyosan mondhatni, hogy ezt a fehérnye okozta. Ellenben, ha púpos endospermiummal ellátott érett magban az epidermis, mint védréteg szerepel, biztosan következtethetni, hogy a púpés bordaképzés az endospermium subepidermoidalis szövetéből származik.
Az Urtieaceák szövettanához, különös tekintettel a Boehmeria
bilobára, írta DEMETER KÁROLY Marosvásárhelyi ev. ref. collég, r. tanár. Két fényképnyomatú táblával. Kolozsvár. Nyom. K. Papp Miklós örök. 1881. 43 p. 8°.
34] Sz. a lomblevél regiot vizsgálta élő Boehmeria büoba (SIEB.)WEDD. és néhány másexotikus Urticacea példányain (1. MNL. V. 32. sk. 11.) Ezen Urtieaceák a rendes kétszikű typus szerint alkotvák. A bőrszövet gyenge fejlettségű, az epidermis helyét nemsokára a periderma foglalja el, mely a parenchymaticns collenchym által
— 82 — képeztetik. Az ékalakú collateral rostedénynyalábokat sklerenchymatikus nyalábhüvely burkolja (mely az Elatostemankl hiányzik). Ezen háncsrostok szép rótegzést és keresztező 2 sávrendszert mutatnak. A szitáscsövek (melyek előjövetelét DB BÁRT kétségbevonja) hosszúra nyúltak, gyengédek és „kisórő sejtjeik" is jól kivehetők. Kristálytömlők a Memorialis kivételével valamennyinél előjönnek, úgy csersavtömlők is, a csersav ezen külön tartókon kivül még valamennyi szövetben szétszórtan is előfordul. Az edényrész tompa háromszög alakjában ékelődik az alapszövetbe. Boehmeria celebicánü a többi faelemeken kivűl „fiókos sejtek" is találhatók. A bélsugarak sejtjei prosenchymaticns jellemmel birnak és „állók" nem „fekvők", ezen bélsugarak átmenetül tekinthetők azon esetekhez, midőn bélsugarat egyátalán nem lehet megkülönböztetni. A bélben is elszórva előjönnek a csersavtömlők ós a RoSABOPP-féle kristályhalmazok (1. MNL. V. 32 sk. 11.). Adatok a Mirabilis Jalappa tömlősedényeinek ismeretéhez. Növénytani tanulmány, írta ORMÁNDV MIKLÓS kegyes-tanitórendi főgymnasiumi tanár. Kolozsvár. Nyom. K. Papp Miklós örök. 1881. 32 p. 8°. 35] A Mirabilis Jalappa raphidokkal telt tömlősedényeinek fejlődéstani vizsgálata után a következő végeredményeket constatálhatni. A tömlősedények nem Bejtközti menetek, hanem valóságos tömlők, melyek a kisebb tömlők válaszfalainak megszűnése által jönnek létre. Előfordulnak már az ébrényben, a növény összes vegetatív részében, nincsenek bizonyos szövetrendszerekre szorítva, de hiányoznak a tenyészkúpban. Monographiae Phanerogaiüarum Prodromi nunc continuatio, nunc
revisio auctoribus ALPHOXSO et CASIMIR DECANDOLLE aliisque bo-
tanicis ultra memoratis. Vol. tertiura Philydraceae, Alismaceae, Butomaceae, Juncaginaceae, Cucurbitaceae cum tabulis VIII. Parisiis sumptibus G. Masson JunioMDCCCLXXXLl008pp.8°. [I. MNL. II. 160. III. 170.]
36] A már elébb említett tervezetek szerint vannak ezen kötetben is az illető családok tárgyalva. Az első rövid monographia Philydraceae auctore THEOD. CARUEI. p. 1 — 6. az elég bő családjellemzés után a kevés nemet és fajt adja meglehetős terjedelmes leírásokkal.— Ezt követik Alismaceae, Butomaceae, Juncagineae auctore MARCO MICHELI p. 7—112. Több új faj és két, genus az Alismaceae között 81 1. Burnatia a Svájci rhodolog tisztel. 32 1. Wtesneria a
— 83
-
Bécsi egyetemi tanár tiszteletére. — A kötet hátralevő nagyobb részét két terjedelmesebb monographia foglalja el: Commelinaceae auotore G. B. CIARKE p. i 13—324. (Új genusok : p. 233 Buforrestia, p. 238 Coleotrypé) és Cueurbitacées par ALFRÉD COGMAÜX p. 325 —951. Új genusok: 420 1. Edmondia BOISSIEB EDMOND tisztel, p.
630 Muellerargia, MUELLER ARG, Genfi egyet, tanár tisztel., p. 661 Trochomeriopsis, p. 726 Maximomiczia = Sicydium A. GRAY non al., p. 735 Selysia Belgium senatusa elnöke, a híres természetbúvár BABON DE SELYS-LONGCHAMPS tisztel. — Következnek még Addenda
952—954 és jó Indexek.
Conspectus Plorae Europaeae anctoro CARÜLO FRIDEB. NYMÁN. III.
Corolliflorae—Monochlamydeae. örebro (Sueciae) typis officináé Bohlinianae 1881. p. 493 — 677. 8° [1. MNL. II. 168. III. 156.]. 37] A harmadik füzet később jelent meg mint szerző remélte, ugy látszik, hogy a feldolgozandó nagy anyag még a szerkesztés alatt is mindinkább megnőtt. Miután már most az összes kétszikű családok fel vannak sorolva, remélhető, hogy ezen minden floristára nézve valóban nélkülözhetlen mű nem nagyon távol időben teljesen be lesz fejezve. DB. WILH. DAN. JOS. KOCH'S Taschenbucb. der Deutsonen und Schwei-
Z6r Flóra, enthaltend die genauer bekannten Phanerogamen und Gefösskryptogamen, welche im Dentschen Reiche, incl. Elsass, Lothringen und Posen, in der Schweiz, in Deutsch-Oesterreich und in Istrien wild wachsen und zum Gebrauche der Menschen in grösserer Anzahl gebauet werden, nach dem natttrlichen System geordnet, mit einem vorangehenden Schlüssel znr Aufsuchung der natürlichen Familien und dem Linné'schen Schlüssel znr Aufsnchung der Gattungen. Achte Auflage. Nen herausgegeben von ERNSTHALLIER. Zweite durch den Linné'schen Schlüssel vermehrte Stereotyp-Auflage. Leipzig 1881. Fues (R, Reisland) 1881. LXXIII. 802 p. 8°. 38] A ki ezen és az 1878-ban HALLiHistől eszközölt első kiadás címét (1. MNL. II. 72.) összehasonlítja, látni fogja, hogy az ismét változást szenvedett, vesztett egyet mást reclame-szerüségéből ésazanynyira ócsárolt Linnéi clavis mára címlapon is hirdettetik ; de észrevesz as olvasó még egy más lényeges megjegyzést, t. i. hogy ez egy stereotyp kiadás. Mélyen fájlalja bizonyosan minden szakember, hogy a KOCH könyvének kiadója nem tudott jobb átdolgozót találni, ezen valóban
-
84 —
classicns mű kiadására, mint HALMEEÍ, a ki eltekintve attól, hogy a Linuéi kulcs érdekében tett pressiónak engedett, e kiadásával világosan bebizonyította, hogy nem tudja KOCH szellemét felfogni és annak értelmében az új kiadást eszközölni, pedig ha csak ASCHEHSON nagytudomáuyú és sok szakértelmet tanúsító bírálatát figyelemmel átolvassa [1. Botanische Zeitung XXXVI. (1878) 729—735,743—752] és ezen a jelenleg működő Német floristák között legkitűnőbb tudós utasításaihoz alkalmazkodik, bizonyosan nem eszközöl egy ily stereotyp kiadást, mely nincs többé azon alakban, melyben KOCH a művet hátrahagyta és nem nyerte helyes pótlások és némi átdolgozás által azt az alakot, melyben a mai követeléseknek megfelelhet. Miután különben a Kocn-féie diagnosisokat nem lehetett elrontani — és végre ez a lényeges, mi reánk maradt —, miután a fajok folyószámmal vannak ellátva és igy az illető számokhoz törtalakban (például 317/1) könnyen lehet az illető sorrendben a KOCH területén hiányzó hazai fajokat pótolni és a mű aránylag olcsó, honi floristáink, kik nem juthatnak eredeti KocH-féle kiadásokhoz, ennek is vehetik hasznát. K. Á. Compendio della Plora italiana compilato per cura dei Professori
V. CtüATi, G. PASSERINI, G. GIBELLI con un atlante di circa 130
tavole eseguite sopra disegni tratti dal verő per opera pel prof. G. GIBELM. Milano Dott. F.Vallardi 188 i. Fasc. 27. Lex.8°. [i. MNL I. 29. sk., 70. sk. II. 29, 95. III. 41, 74, 157. IV. 92, 163. 11.] 39] A szövegben tárgyaltatr.ak a Saxifragaceák, Crassulaceák, Ficoideák, Cactuceák, Grossulariaceák, Portulacaeeák, Mollugineák, Paronychteák, Tamariscineák, továbbá a Myrtacaceák ból kőzöltetika Myrtus genus jellemének egy része. A LXXIX. táblán bevégeztetnek a Composilae Cynareae és megkezdetnek a Compositae Corymbiferae, melyek a LXXX. és LXXXI. táblán is folytattatnak. Florae Dalmatieae snpplementum alterum adjectis plantis in Bosnia, Hercegovina et Montenegró crescentibus. Pars secunda (posthuma) cum VII tabolis auctore Prof. ROBEBTO DE VISIANI. [A boríték hátulsó oldalán] Venezia 1881. 68p p. 8°. 40] A Plantagineáktől az Ambrosiaceákig lesznek a pótlékok felsorolva. Azonkívül a lithographiában elkészült két Campanulához PANTOCSEK ösmeretes munkájából kőzöltetnek a megfelelő diagnosisok. Igen sajnálatos, hogy szerző azért, mert a supplementumot szélesebb alapra fektette, azt nem készíthette teljesen el, pedig ki tudja mikor akad megint Dalmatiának oly botanikusa, mint VISIAM volt. A nem Dalmát adatok, igen hézagosak.
— 85 — South Australia. Report on the Progress and Condition of Botanle Garden and Government Plantations duringtheyear 1880. R. SCHOMBUBGK, Dr. Phil. Director etc. Adelaide 1881.21 pp.Fo).
41] A jelentés takarmány- és gyógynövényekkel tett cultur kísérletek ereményeiről, a különböző üvegházak és a szabad kert állapotáról szól, továbbá a gyűjteményekről és nevezetesen aMuseum of Economic Botany-ról, a melynek egy szép nagy képe is közöltetik. Valóban ezen Dél-Ausztráliában épített múzeum megszégyenit nem egy Európait. A kertnek egy szép zoológiái osztálya is van. A gyarmat intelligens lakói közt meglehetősen sok szerepel mint adományozó. TUDÓS TÁRSASÁGOK. Société Linnéenne de Paris. 1880. nov. 3. ül. H. BAILLON „Sur le Cremixora, nouveau type de Rubiacées11 (p. 265). Egy Diego-Suarés-ben az Amboutehi hegyekben BfiRsiER-től (2-e envoi, n. 263) gyűjtött szép fa melyet B. Ixora (Cremixora) Bernierimanak nevez.— „Sur le génre Amphoricarpos" Sz. egy példányt vizsgált, melyet PIGHLEB a Lovcsenhegyen gyűjtött. A növény külleme és levelei egyXeranthemumrai emlékeztetnek,de a genusjellemek is egyeznek ; csak: „l'aigrette difere un peu de celle dn X. annuumen ceci que ses soies sönt plus nombreuses, plus étroites et trésfinementdendenticulées sur les bords." Chardinia, Siebera az A. által oly közel jutnak a X.- hoz, hogy generice el nem választhatók. Az A. tehát a X. egy sectióját képezi és a növény neve jövőre X. Neumayeri.— „Sur les Crupina" (p. 2G6—267). Ez a Centaurea egy kissé anormal sectiója. — „Sur l'insertion de la fleur des Eupatorium" (p. 267). — „Sur VEupatorinm spicatum Lm." (p. 267—268).— „Sur le veritable Piptocomau (p. 268). — „Sur le Podophania" (p. 269). 1880. dec. 7. ül. H. BAILLON „Sur le Pleurocoffea" (p. 270). P. Boivíniana nn arbuste de la baie de Eigny (Boivin n. 2418). — „Sur les stipules des Fuchsia á feuilles alternes (p. 270).— „Les genres de CASSINI Glydderas et Henricia (p. 271 - 272). Sz. mind a kettő genus jogát tagadja. 1881. jan. 5. ül. H. BAILLON „Sur un nouveau type de la flóra de Madagascar, á ovules orthotropes" (p. 273 —274). Madagascar flórája a leggyakorlottabb botanikusnak is nagy meglepetéseket szerez, így előjöhetnek kétszikű növénycsaládok, melyek több petés ova riumai orthotrop petékkei vannak ellátva, mint azt néhány Aroideánál látni. Szerző az új typust következőleg jellemzi franciául: Ajontons a cela qo'il s'agit ici d'une plante a ovaire libre et á 5 placentas
pariétaux snr chacun desquels s'insére de chaque coté, un peu au-dessus de la base, un funicnle gréle qui remonte vers le haute de la loge et supporte Povule a micropyle supére dönt nous parlons. Autour de l'oyaire est un petit disque cupuliforme qui subsiste autour du fruit. Le périanthe etl'androcée sönt hypogynes. Le dernier se compose de deux verticilles de 5 étamines libre, dönt 5 grandes et 5 petites, avec des anthéres iutrorses et une sorté de manchon á la base du filet, formé par des expansions dönt la signification nous est inconnue. Le calice est formé de 5 Bépales concaves, imbriqués en quinconce, et les pétales sönt 5 languettes lancéolées, alternes, enveloppant légérement dans leur coneavité, quoique bien étroites, l'étamine correspondante. II n'y a qu'un pétit style a extrémité stigmatifere capitellée. Le fruit, oblong et glabre est une petité drupe á 5 noyaux incomplets; c'est a-dire qu'ils sontbéants en haut de leur angle interné, et quelquefois aussi tout á fait en bas. Ces noyaux, étroits et aliongés, ne sönt pas tous fertiles; il y en a ordinairement de 2 á 4 qui sönt vides. Les autres renferment ou 1 graine dressée, ou 2 graines superposées, ascendantes; et comme leur micropyle est en haut, c'est Iá aussi quese trouve la radicule de l'embryon qui est charnu, verd&tre et qui a des cotylédons elliptiques ou oblóngs et inférieurs. Nous ne saurions pour le moment attribuer une place définitive á ce type. Par ses ovules orthotropes et son ovaire supére il nous paraít se rapprocher á la fois et des Loranthées et des Olacinées qui sönt certainement des plantes d'un seul et mérne groupe naturel. Mais la placentation nettement pariétale en fait un type á part; petit-étre devra-t-il constituer une nouvelle famille. Le port n'est pas moins singulier; il est celui des Ephedra et aussi de quelques Loranthées. Qu'on se figure un arbuste noueux, rabougri, á rameaux cylindriques opposés, articulés au niveau des noeuds et se disloquant facilement par la dessication II n'y a pas de feuilles, au moment de la floraiaon du moins. Les fleurs forment de petites grappes rigides et láches. A növényt GRANDIDIER fedezte fel, B. azt PIERRB tiszteletére, ki oly sokat fáradozott a trop. Ázsia botanikai átkutatása érdekében, nevezte el, de miután már egy Homaliea Pierrea-n&b el van nevezve, ezen Madagascarigenus neve, mely valószínűleg egy nj család typusa Petrusiamadagaseariensis.—„Surle Dimero8temma(p.27&—276). Febr. 2. ül H. BAILLON „Sur un Polycardia nouveau" (p. 276 — 2 7 7 ) = P. Hildebrandtii (HILDEBHASDT Madag. n. 3082), — „Sur des Composées a gynécée complet" (p. 277—278). Cnltivált Vernoniák 3 vagy 4 bibével lehetnek ellátva; EupatorieáknéX gyakran van több mint kettő; egy cult. Brickelliáa gyakran volt 4, de igen gyakran legalább 3, az Eupatorium triplincrmurn (mely bizonyosan rokon a Brickelliáv&Y) egész virágzatai minden virága 3, 4 söt 5 bibét is mutatott. Az igaz, csak cultivált példány, mely ugyanannyi sssámó bibét, mint szirmot, mely superpoűált volt, mutatott. így a Composila virágnál is helyre lett állítva a „symétrie compléte" a mennyiben minden kör penlamer volt. Pete csak e g y maradt egyfiókos ovariumban. A Gwnde/iának is gyakran van két bibéje. — „Sur le Taloha an hombé de Madagascar" (p. 278—279) = Synchodendron Bernieri (BERNIER 1 env. n. 119), mely talán
— 87 — közel rokona a S. ramiflorum Boj.-nak. — Emendanda I. (p. 279 -H-280). Ily cím alatt akar B. jövőre „lapsus" vagy hiányos anyag alapján létrejött inesact jellemzéseket helyreigazítani. Márc. 2. ül. H. BAILLON „DU choix d'nn sol artificiel homogéne pour les expériences physiologiques" (p. 281). — ,Sur le génre Pseud9serisu (p. 282). Új Cichoriea-genus Madagascarról.— „Sur le génre Placus" (p. 282—283). Apr. 6. ül. H. BAILLON „La gamopetalie ei les fleurs doubles" (p. 284—285). Az esetek elég gyakoriak, igy Convolvulus, Calyslegia pubescens vagy chinensis, Datura, Petúnia, Sambac, Jasminum, Gardénia florida, Primula acaulis, P. Auricula, Campanula Médium, 0. persicifolia sat, Lobelia, Syringa, Vinca, Nerium, Clerodendron ; Hyacinlhus, Polyanthes luberosa, Narcistus. A nálunk előjövő Malvaceák nem dialypetalok és azért a telt virágú Hi' biscus syriacus és Althaea rosea mégis régóta ismeretesek. Aránylag kevés a sokhimes gamopetal és ez talán oka a fennemlített körülménynek. A 2- és 4-hímes szabálytalan typusoknál, mint a Labiatak-, Scrofularieak-, Bignoniaceak- és Acanthaceákn&,\ a duplicatura valóban ritka, de kevéjSSzirmű dialypetaloknál sem gyakori, igy a RosaceákkaX annyira rokon PapilionaceákuéX igen ritka, de ez attóbbiak irregalaritása nem szolgálhat argumentum gyanánt, mert a Pelargoniumok gyakrabban telnek, mint a Linum, Oxalis, Geránium; a. telt Violák pedig szabályos szirmúak lesznek. — „Sur un WunderlichiaduBrésil" (p. 285—286) — „Sur une Balsamine de Madaga8carB (p. 286). = ímpatiem Humblotiana. Máj. 3. ül. H. BAILLON „Sur VHecubaea" (p. 286—287). — Emendanda II. (p. 287—288). (BSL.) Linnean Sooiety London. Máj. 24. AnniversaryMeeting. Közlünk néhány általános érdekű adatot. A társulat vagyona 3868 font 4 sh. 6 p. A múlt évi tagdijjak 928 fontot tettek. KIPPIST aquarellskizzekben ajándékozta R. BBOWS szülőhelyének, Londoni lakásának, továbbá BANKS könyvtárának képét. JOHN MIERS arcképét fia ajándékozta a társulatnak. Az ötvenéves működés után visszalépett társulati könyvtárnoknak KiuppiST-nek nyugdíj szavaztatott meg. A társulat elnökének Sir JOHN LUBBOCK Bárt. lett megválasztva. (EJ.) R. Accademia dei Lincei. Jul. 19. ül. BKIOSI G. Intorno ad un organo fínora non avvertito, di alcuni embrioni vegetali. (BAL.T.)
HALÁLOZÁSOK.
JOHANNES KUNZE tanító Eislebenben f
1881 máj. 13. Szárí-
tott gombagyüjteményéből, melyet nagyon dicsértek több centuria jelent meg.
JOH. MÁRIA HILDEBBANDT a híres Afrikaútazó, a nagyrabecsűlt tör-
téneti festő THBODOB H. fia [Hildebrandtia VATKE Convolv.] * Düsseldorfb. 1814. márc. 19. egy a Berl. tud. akad.-hoz intézett sürgöny szer. f Antananarivobau Madagascar fővárosában 1881 máj. 29. H. kezdetben gépépítészettel foglalkozott, de ezen foglalkozása közepette egyszer szerencsétlenül járván egyik szemét vesztette és más életpályára lépett, kertész lett és mint ilyen a Hallei és Berlini növénykertekben működött, hol szép ismeretei által feltűnt, ezen időben kísérleteket tett ózonnal, ennek befolyását a vegetatióra tanulmányozandó. 1872 márciushavában igen csekély összeggel ment első kutatási és gyűjtési útjára Keletafrikába; ezen időtől 1874. augustns haváig beutazta Égyptomot (Alexandria, Suez), Dél-Arabiát, Abyssinia, Danakil, Somali és Sansibar parti országait és az átellenben fekvő szárazföldöt. 187ő kezdetétől 1877 őszéig tartott második útja, ismét átkutatta a Somali partokat (és különösen a tömjén és myrrha felkeresésére 1 irányozta figyelmét), továbbá a Gomoro'kat, Sansibar és Suakeli partjait ; kísérlete a Eenia hóhegyre feljutni, emberei megbizhatlansága miatt meghiúsult, midőn csak pár napnyi út választá el őt attól. Alig egy évi szünetelés után harmadszor kelt útra 1879 január havában és pedig Madagascar szigetére ment, melynek nyngoti, éjszakiés centralis tartományait n. a. év áprilhava óta beutazta, 188C nyarán egy nagy betegségen szerencsésen átesett, de fájdalom, néhány hónappijl később a hivatásával összekötött nagy fáradozások áldozatául esett. Mint természetrajzi gyűjtő H. elsőrangúnak mondható; nevezetesen növény-és rovargyűjtései gazdagságra és jó conserválásra nézve versenyeZnekAuCHBRElOY,W.ScHIMPEB,KoTSCHY,WELW!TSCH ésScHWEINPÜBTH
hasonló gyűjtéseivel; mint geographiai és ethnographiai vizsgáló nagy érdemeket szerzett; igen tanulságos és érdekes irályú jelentései nagyobbrészt a Berlini geographiai és anthropologiai társulat közlönyeiben jelentek meg. A két első utazás részletes áttekintése az irodalmi közlések és az addig (nagyobbrészt W. VATKE-től) leírt új fajok felsorolásával (a Verhandl. des bot. Vereins der Prov. Brandenburg 1877. III—IX. 11.) Dr. F. KuBiz-tól lett összeállítva. A. P. SZABÓ LÁZÁB oki. középtanodai tanárjelölt * Tarcsafalván (Ud-
varhelym.) f hosszú szenvedés után u. o. 1881. juniushó 25. 29 éves korában. Sz. L. az első volt, ki a Kolozsvári m. k. tud egyetemen 1 Sitzungsber. Gesellsch. naturf. Freunde Berlin 1878. 195—197 <•' JÍNL. III. 29-30.
—
80 —
növénytani pályadíjt nyert, pályamunkája a növényplacenta morphologiai értékének meghatározásával foglalkozott. Munkája sokkal uiöbb készült el, mint CELAKOvsKvé és adatai alapján ő iekább a HANSTEIN HoiSGBN-féle álláspontot foglalta el. Aránylag rövid idő alatt szép eredményekhez jutott. Munkáját mindig ki akarta adni, mig végre öt év előtt, tekintettel roncsolt egészségére azon szándékától határozottan elállt. Azt reméltem, hogy a dicséretes eredménynyel kiáliott tanár vizsga után, ismét kedvet nyer a munkához és midőn tőlem elbucsozott meg is ígérte, hogy placenta-tanúlmányait ismét felveendi és tudori értekezésnek el fogja készíteni, de habár vidáman és a legjobb reményekkel telve hagyott el, már egy pár hét múlva egy levele szomorított meg, melyben megírta, hogy az úton nagy vérhányása volt, hogy nem tér vissza Székely-Udvarhelyre hol mint köztanító működött az ev. ref. collegiumban, hanem hogy kis jószágán gazdálkodni szándékozik és tudományos segédeszközök hiányában lemond az önálló vizsgálatokról. Ez volt utolsó hozzám intézett levele. Még mindig reméltem, hogy visszatérhet a kutatáshoz, annál is inkább kecsegtettem magam a hiú reménynyel, mert egyszer-másszor munkakedvének nyomait véltem felismerhetni, így midőn a nem alkalmazott okleveles középt. tanárj. ügyében ügyesen felszólalt. Ezen ötletből ismét írtam neki és buzdítottam, hogy pályamunkája átdolgozásához fogjon, mely ha elkészül, bizonyosan nem lett volna szégyenére hazai tudományosságunknak. Kevés oly szép eszű haligatóm volt, mint SZABÓ LÁZÁR, szorgalma és tudománya a legszebb reményekre jogosítottak. K. Á. P. JOSEF ESGHFAELLEB SJ. ki sokat fáradozott Pozsony phanerogamflorája átkutatása körül és még június 2. Dévénybe rándúlt ott HieraeiumokaX gyűjtendő f Pozsonyban 1881 jun. 8. 68 éyes korában tudőgynladás következtében. (OBZ.)
KINEVEZÉSEK, HABILITATIÓK.
E. TANGL a növénytan r. k. tanára a Czernowic-i egyetemen, rend. ny. tanárrá lett kinevezve. G. BEBTHOLD Göttingenben, K. GOEBEL Lipcsében egyetemi ma*
gántanárokká habilitáltattak. (BC.)
SZEMÉLYI HÍREK. DR. GEORG WINTER a Zürichi tud.- és mű egyetemen magánta-
nár, kinek Kryptogamenflora-járói már igea előnyösen emlékeztünk meg, a RáBENHOBST-féle gyűjtemények folytatását magára vállalta és 1881 augustus havától 1882 ápril haváig ezen célból Lipcsében (Leip-
zig, Emilienstrasse 18) fog lakni, reméljük, hogy ezen idő alatt nagy mna'ája is a befejezéshez tetemesen fog közeledni.
NYILVÁNOS INTÉZETEK. A Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására kiküldött országos bizottság jelentéséből.
A fentnevezett bizottság feladata lérén a magyar Nemzeti Múzeumnak személyi és dologi ügyeit megvizsgálni, ebben első Borban akként járt el, nogy felszólította az igazgatóságot, valamint az egyes osztályokat: adnák be írásban panaszaikat és a javítást célzó javas lataikat. Ezen jelentéseket átvévén a bízottság, egyik üléséből saját határozata folytán testületileg átment a Nemzeti Múzeumba, hogy ezen intézetünk szervezetének hiányairól az egyes osztályokban magának személyes meggyőződést szerezzen. A vizsgálatból kitűnt, hogy oly sok a hiány és a javítani való ezen intézetben, hogy aet bizottsági ülésekben elintézni nem célszerű; ennélfogva a bizottság alulírott jegyzőt bízta meg, az összes jelentésekből — a személyesen tapasztalt hiányokkal bővítve — egy a Nemseti Múzeum újjászervezésére vonatkozó javaslat kidolgozásával. Ezen javaslatot az országos bizottság üléseiben letárgyalta és elfogadta s a következő módok szerint kívánja a Nemzeti Múzeum bajait orvosolni: I. A t i s z t v i s e l ő k
javadalmazása.
A bizottság figyelme legelőször is azon anomáliára irányúit, hogy más tudományos intézetek hasonrangú tisztviselőinek fizetése sokkal nagyobb, mint a Múzeum igazgatójáé, őreié (custodes), segédőreié és őrsegédeié. A múzeum igazgatójának és irattárnokának fizetései azonban időközben, az 1881. évre megszavazott budgetben már is felemeltetett, ezek tehát nem képezhetik többé javaslatunk tárgyát. A többi tisztviselők állapota azonban érintetlen maradt, és az őrök, segédőrök és őrsegédek jelenlegi javadalmazása nemcsak hogy más intézeteink hasonrangú tisztviselőinek fizetésével nem helyezhető párhuzamba, hanem magában a Múzeumban sem egyenlő; így például az állattári őr, az ötödéves pótlékkal együtt kap, évi 3500 frtot, lakást természetben; a néprajziosztály őre lakpénzzel és ötödéves pótlékkal együtt 2300 frtot; a régiségtár őre az ötödéves pótlékkal együtt 1600 frtot, a könyvtárőr 1400 frtot; az ásványtár, füvószettár és képtár őrei 1200—1200 frtot, lakást természetben és megfelelő ötödéves pótlékokat.
Nemzetünk méltán megkívánhatja azt, hogy egyik első tudományos intézetének tisztviselői összes szellemi erejöket azon íutézet emelésére s felvirágoztatására szenteljék, a melyben foglalkoznak. Nemzetünk kultur-áüása pedig még azt is követeli, hogy tudományos intézeteink ne csak hazánkban vigyenek vezérszerepet, hanem hogy Európa többi népeinek hasonló intézetei között is méltó helyet foglalhassanak. Ezen kívánalmaknak e ezek között a Nemzeti Múzeum is csak ugy felelhet meg, ha gazdag gyűjteményeit oly tudományos tisztviselők kezelik, kik necsak a meglevőt legyenek képesek megtartani, hanem a tudományos szinvonalat is emelhessék. De ha ily szigorú tudományos qualificatiót követelünk a tisztviselőktől, adjunk akkor módot nekik a megélhetésre is, ennélfogva legalább is nem illő, hogy kényszeritsük őket csekély fizetés mellett szükséggel küzdeni. Miután az egyes osztályok őreinek tudományos qualificatiója megfelel az egyetemi tanárokéval, s a segédőrök és őrsegédek munkaköre legalább is oly qualificatiót igényel, a minővel az egyetemi rendkívüli és középtanodai tanárok birnak, méltányos a kívánság tehát, hogy javadalmazások is qualificatiójuknak megfelelő legyen. Mindezeknél fogva ajánljuk, hogy: 1. a Nemzeti Múzeum minden egyes osztályának élén álló igazgató-őr (custos dirigens) rendes egyetemi tanárifizetést,vagyis évenként 2500 frtot és 400 frt lakbért (vagy lakást természetben); 2. a segédőrök rendkívüli egyetemi tanári, vagyis 1600 frtot ós 300 frt lakbért vagy lakást természetben; 3. az őrsegédek pedig évi 1200 frtot és 200 frt lakbért kapjanak fizetésűi ezentúl. Ezenkívül a segédőröknek őri és az őrsegédeknek segédőri (adjunctusi) cím és rang adandó; az assistensi cím és rang pedig félreértések elkerülése végett törlendő; 4. a tisztviselők teljes nyugdíj élvezetére nézve megállapítandó a 30 évi szolgálati idő, ugy a mint ez az egyetemnél vau; 5. a tisztviselők száma az egyes osztályokban egyáltalában véve nem elegendő. Ezentúl minden osztály élére egy igazgató-őr B ezenkivííl még megkivántató számban szakőrök, segédőrök és írnokok legyenek alkalmazandók. Hogy minő szaporitások szükségesek, azok az egyes osztályoknál lesznek előadva; 6. az egyes osztályokban alkalmazott szolgáknak száma is kevés ; és miután a Nemzeti Múzeumban összegyűjtött kincsek érdeke azt követeli, hogy jó, értelmes, bizonyos fokú szakképzettséggel biró és teljesen megbízható szolgák legyenek itt alkalmazva, okvetlenül szükséges az összes szolgák fizetésének felemelése. II. H á z i r e n d és az á l t a l á n o s d o t a t i o . l : Szükséges volna a Múzeum minden osztályára nézve egy házirendet alkotni, hogy micsoda módozatok mellett legyenek aasznél*
hatók a Múzeum gyűjteményei és egyes tárgyai a látogatók és a ku tat ni akaró tudósok által. 2. Azonkívül kívánatos egy hivatalnoki szabályzat, mely a tisztviselők jogát és kötelességeit szabályozná egymás között és a közönséggel szemben; mely azonban a tudományos foglalkozás követelte lehető szabad mozgást tekintetbe vegye. Ezeknek kidolgozásával minden osztályban a többi őrök hozzájárulásával az igazgató-őr lenne megbízandó, mely munkálat azután a közoktatási ministerium elé lenne terjesztendő megerősítés végett. 3. A Nemzeti Múzeum dologi kiadásai között az egyes osztályok gyűjteményeinek és kézi könyvtárának szaporítására adott évi dotatio akként különítendő el, hogy egyik osztály a másik osztálynak illetékéből csak rendkívüli esetekben, és csakis az igazgató beleegyezésével költhessen el, és csak azon esetben, ha valamely osztály javadalmazásában felesleg mutatkoznék. 4. Az általános költségvetést illetőleg a N. Múzeumnak egyik legnagyobb sérelme az, hogy mig más ministeriumoknál legföllebb 2 % szokott levonatni lehetséges megtakarítások fejében a személyzetnél, a N. Múzeumnál, melynek rendes kiadása 99,000 frttal megszavaztik, mégis 8000 frt huzatik le remélhető megtakarítás fejében, a mint a költségvetés előirányzata fejezi ki magát. Miután azonban a személyi járandóságok 158,626 frtot tesznek, az alapítványi illetékek, — melyeket rendeltetésüktől elvonni nem lehet,— 1182 frtot, az épület fentartására előirányzott 4000 frt pedig a lépcsőház díszítésére több évre le van foglalva, s a házi szükségletek a megszavazott 5,780 frtot nemcsak felemésztik, hanem — különösen a fűtés — még nagyobb sommát is igényel, a 8738 frt kizárólag a 47,950 frt dologi kiadásokból levonandó, vagyis teljes 16°/,. Ily megtakarítás egészen lehetetlen, ha az országgyűlés teljes számokkal megszavazza a könyvtárnak 8 a gyűjteményeknek szaporítását, könyvkötést, a Múzeum kiadványait s a szükséges bútorozást, — nem illő, hogy utólagosan eb bői 16°/0-ot, vagyis egy teljes 1je részt ismét levonjon. 5. Ezen levonás tehát az előirányzatból már csak azért is törlendő, mert ez a Múzeumnak tevékenységét nagyrészben megbénítja, és a gyűjtemények szaporításának lehetőségét majdnem kizárja. (Folyt.)
H I R D ETÉSEK-
_,
— Stöcke,— Mappen,— Büch s e n , —' S p a t e n , — P f l a n z e n p r es s e njeder Art,Auerswaldsche Gitterpressen a M.3.50 Botaniker-Microscope und Loupen, Pincetten, Práparirnadeln etc. Illustrirtes Preisverzeichniss gratis franco.
Friedr. Ganzenmtiller in Nürnberg.
Nyomatott K. E«>p Hiklóa örököseinél Kolcovfet.
(2)
