Magyar Nemzeti Víziközmű-rendszer A rezsicsökkentés állatorvosi lova
Már idén hétmilliárd forintba kerülhet a víz- és csatornadíjak árának csökkentése a költségvetésnek, az öt legnagyobb – állami érdekeltségű – regionális vízműcégnek legalábbis ekkora összeget juttat a kormány. A cégek többsége már tavaly veszteségesen vagy ahhoz közeli eredményt ért el, a többségében állami-önkormányzati tulajdonú társaságok talpon maradásához ezért – a hatékonyságjavulásból eredő, várhatóan nem magas megtakarításokkal együtt is – további állami, adófizetői támogatásra lesz szükség. Ez akár teljes egészében is elviheti a rezsicsökkentés becslések szerint 20-30 milliárd forint értékű transzferét. A mostani rezsicsökkentéssel – szemben a politikai üzenettel – az árak a két évvel ezelőtti szintre kerülnek, illetve várhatóan bizonyos területek felette is maradnak. Az átlagos víz- és csatornadíjak az elmúlt években meglehetősen hullámzóan emelkedtek, előbbi évi drágulási üteme jellemzően 5 és 13, utóbbié pedig 3-16,5 százalék között alakult, 2010 és 2012 között a víz éppen 10, a csatornaszolgáltatás pedig több mint 14 százalékkal lett drágább a KSH adatai szerint. „Idő előtt”, vagyis már idén adófizetői forintokba kerül a vízműszektor átalakítása, egy nemrégiben megjelent kormányhatározat értelmében ugyanis a kabinet egyetért azzal, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt., a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt., valamint az Északdunántúli Vízmű Zrt. összesen 7 milliárd forint forrásjuttatásban részesüljenek a költségvetésből, ami a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. tulajdonosi joggyakorlásával kapcsolatos kifizetéseket terheli. Emellett 2,2 milliárd forint egyszeri átcsoportosítását már el is rendelte a határozat, míg a nemzeti fejlesztési miniszter feladata a támogatáshoz szükséges közszolgáltatási szerződések kidolgozása, illetve az, hogy készítse elő és terjessze be a kormány részére a víziközmű-szolgáltatási és a közbeszerzési törvények módosításáról szóló kormány-előterjesztést. A tárcavezető emellett megvizsgálja a közérdekű üzemeltetéshez szükséges források 2013. év második félévében történő biztosításának lehetőségét is. A cégek pontos gazdasági állapotát megítélni nem egyszerű, hiszen sok esetben a korábban önkormányzati hatáskör meglehetősen szerteágazó „kreatív megoldásokat”, keresztfinanszírozást, szociális és politikai szempontok érvényesítését hozta magával.
Mit is jelent mindez? Az korábban is nyilvánvaló volt, hogy a rendszer átalakításra szorul. Az vízközmű-ágazatot szabályozó régóta várt törvény hatására a korábbinál „áramvonalasabb” szolgáltatói paletta állhat fel: a 350-400 szolgáltatói szám tizedére, 35-40-re csökkenhet. A nyilvánvalóan túlzottan szétaprózott rendszert ezzel egy potenciálisan hatékonyabb, a költségszintet indokolatlanul emelő párhuzamosságokat kiküszöbölő szisztéma válthatja fel, az azonban már vitatható, hogy az egyes szakpolitikai körökben felmerülő, akár 10 alatti szolgáltatói szám tovább növelné a hatékonyságot. Szakmai vélemények szerint az energiaszolgáltatókhoz hasonló szereplőszám az ágazat eltérő adottságai miatt – szakmai szempontból – már kontraproduktív lenne.
Megszűnik a keresztfinanszírozás Az átalakulás a korábban felvázoltnál gyorsabban megy majd végbe, a szereplők többségének ugyanis ez az érdeke (a cégek már tavaly elindították az integrációs folyamatot, az ebből eredő költségek miatt érdemes minél előbb „letudni a feladatot”), egyedül az önkormányzatok – egy része – ellenérdekelt a folyamatban. A 2012 elején elfogadott ágazati törvény hatályba lépésekor még 2015 végéig lezáruló integrációs folyamat rajzolódott ki a szektorban. A jogszabály alapvetően hosszabb távú célként fogalmazta meg a 150 ezer fogyasztói egyenérték – a bekötések, azaz kvázi a fogyasztók számának – elérését, a szereplők azonban ennél gyorsabb összeolvadásokban gondolkodtak. A történelmi és önkormányzati finanszírozási hagyományok „felhízlalta” magyar vízműrendszer egyfajta állatorvosi lóként mutatott rá számos anomáliára: az önkormányzatoknak korábban egyszerre kellett eljátszaniuk az ellátásért felelős, a (profitban érdekelt) tulajdonos és a rezsiköltségeket mindig is kampányeszköznek tekintő politikai formáció szerepét, ami rányomta a bélyegét a víziközművekhez való viszonyra is (az összes közszolgáltatás közül talán ez a terület szenvedte meg leginkább a helyhatóságok „többes személyiségét”). Az önkormányzatok – részben a lakosok „védelme”, részben saját finanszírozásuk miatt – a szükségesnél és a nemzetközi példáknál is jóval kevesebbet költöttek az infrastruktúra rekonstrukciójára, egyes számítások szerint ez árbevétel-arányosan jóval tíz százalék alatti mértéket tett ki átlagosan (szemben a német ötven vagy a svájci hatvan százalék feletti mértékkel). Ebből adódik, hogy a magyarországi rendszer felújítási intenzitása, vagyis az az idő, amennyi a teljes infrastruktúra megújításához szükséges, a mostani változások előtti tíz év átlagát tekintve irreálisan magas, közel három és fél évszázad volt – miközben a rendszerek különböző elemeinek élettartama harminc és száz év között mozog. A hosszabb távon megtakarításokkal és így a cégek számára eredményjavulással kecsegtető integrációval ellentétes folyamatot jelent a július elsejével hatályba lépett rezsicsökkentés. Az
Opten összesítése1 rámutatott, a vízművek 26, a csatornaműveknek pedig 40 százaléka már a központi díjcsökkentés előtt is veszteséggel működött. A mostani rezsicsökkentéssel – szemben a politikai üzenettel – az árak „csupán” a két évvel ezelőtti szintre kerülnek, illetve várhatóan bizonyos területeken felette is maradnak. Az átlagos víz- és csatornadíjak az elmúlt években meglehetősen hullámzóan emelkedtek, előbbi évi drágulási üteme jellemzően 5 és 13, utóbbié pedig 3-16,5 százalék között alakult, 2010 és 2012 között a víz éppen 10, a csatornaszolgáltatás pedig több mint 14 százalékkal lett drágább a KSH adatai szerint.
Víz- és csatornadíjak Magyarországon (forint köbméterenként)
Forrás: KSH A rezsicsökkentés ugyanakkor nem azonos módon és mértékben érinti a szolgáltatókat: olyan területeken, ahol az ipari fogyasztók száma magasabb, értelemszerűen jóval kisebb kieséssel számolhatnak a vízművek, míg – a jellemzően egyébként sem a fejlettebbek közé tartozó – olyan régiókban, ahol szinte kizárólag a lakosságnak szállítanak cégek, sokkal komolyabb mínuszokkal
1 Kukásoknak, vízműveseknek fáj a rezsicsökkentés. Index, 2013. június 4. Elérhető: http://index.hu/gazdasag/2013/06/04/kukasoknak_vizmuveseknek_faj_a_rezsicsokkentes/
lehet számolni (ezt természetesen a formálódó integrációk tompító hatása szerencsés esetben legalább részben ellensúlyozza).
Rezsicsökkentés a vízszektorban Víz
Csatorna
Hány céget érinthet?
428,00
365,00
Ágazat foglalkoztatottjai (fő)
21 839
2869
Ágazat összárbevétele (mrd. forint)
224,39
62,48
Ágazat nyereségessége (százalék)
1,90
5,33
Forrás: Opten
A számokból egyértelmű: a szereplők csak költségcsökkentéssel reagálhatnak a díjak visszavágására, ami – elsősorban politikai okokból – elbocsátást nem, a beruházások további visszafogását mindenképpen jelentheti. A közműadó első részletének megfizetése már idén – de még a rezsicsökkentés konkrét hatása előtt – több társaságnak is nehézséget okozott. A helyzeten az sem javít, hogy az ágazat alapjellemzőiből adódóan a fogyasztói tartozások más közműterületeknél is komolyabb hatással lehetnek a vízművekre, a szolgáltatás lekapcsolására ugyanis itt kevésbé van mód, mint az áram- vagy a gázszolgáltatásnál. Jelenleg nagyjából 20 milliárd forintra teszik azt az összeget, amivel a fogyasztók tartoznak a vízműcégeknek. Az összesen nagyjából 300 milliárd forint árbevételt jelentő ágazat idei eredményeit több tényező is befolyásolja, a profilbővítési lehetőségek, illetve a helyettesítő termékek hiányában a rezsicsökkentés nagyjából 30 (mivel a rendelkezés július elsejével lép hatályba, a hatás nagyjából 15-20 milliárd forint lehet), a közművezetékek után fizetendő, méterenként száz forintot jelentő új adó pedig több mint tízmilliárd forinttal terhelheti a szektort. Az integrációk kezdeti költségei pedig összességében szintén milliárdos nagyságrendet érhetnek el, ami a szektor jövedelmezősége alapján önmagában is nehezen viselhető teher lesz a cégeknek. Az eredmények alapján tömeges leállásokra is sor kerülhet(ne) az ágazatban, ami nyilvánvaló ellátási problémákat is jelentene, a kormány azonban stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánított 210 vízműcéget áprilisban, ami – kiegészítve az erős energiahivatali engedélyezési jogkörrel – azt is jelenti, hogy bár szinte minden vízmű negatív eredményekre számít, az
esetleges fizetésképtelenné váló szolgáltatók sorsát egyrészt az állami felszámoló rendezné, másrészt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) szinte azonnal kijelölne egy másik céget a rendszerek működtetésére – a finanszírozást természetesen ebben az esetben is állami pénzből kell megoldani. A május végi határidőre beérkezett működési engedélyért folyamodó pályázatokban a szolgáltatók a magyarországi települések 95 százalékát fedik le, 133 – jellemzően kisebb – azonban nem szerepel egyik engedélyért folyamodó cég anyagában sem. A kimaradás oka lehet, hogy a helyhatóságok igyekeznek az utolsó „cseppet” is kitermelni saját szolgáltatójukból, vagyis amíg lehet saját üzemeltetésben tartva a korábbiaknak megfelelő keresztfinanszírozást folytatni.
Javulhat a minőség? A beruházási adatok alapján látható, hogy 2012-ben több mint tíz százalékkal maradtak el az ágazatbeli fejlesztések az előző évitől, ehhez képest az idei első negyedévben már több mint harmadával bővült év/év alapon a volumen.
Beruházások a vízellátásban, szennyvízkezelésben 2012. I–IV. negyedév
2013. I. negyedév
Folyó áron, mrd. Ft.
Volumenindex*
122 260
89,4
Folyó áron, mrd. Ft. 21 122
Volumenindex* 138,7
* előző év azonos időszaka=100 Forrás: KSH
A növekedés oka vélhetően nem a növekvő aktivitás, sokkal inkább az uniós finanszírozású projektek adják. Az integrációs időszak beruházásokra nem, több tíz-, esetenként több száz milliárd forint többletköltség felhasználására azonban lehetőséget ad, számos olyan ráfordítást igényel a cégek egyesülése, beolvadása, amely egyszeri tételként idén, illetve a következő években tovább csökkenti a minőség- és szolgáltatásjavító fejlesztésekre fordítható összegeket.
