Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar
Magyarország kultúrája a XXI. század elején Agárdi Péter
Magyar filmművészet a mostani századfordulón
Hollós Attila Gábor Levelezős hallgató BA (Pécs) I. évf.
A magyar filmművészet a századfordulón
A magyar film története 1896.-ba nyúlik vissza. Ebben az évben vetítették a Lumiere testvérek filmjeit a Royal Szálló kávéházában. Ugyanebben az évben megnyílt az első magyar filmszínház, az Okonográf, ahol francia gépeken Lumiere filmeket vetítettek. Nem volt számottevő az érdeklődők köre, ezért bezárták a színházat. A filmvetítések azonban elterjedtek a kávéházakban, és 1911-re Budapest már 100 filmszínházzal büszkélkedett. Napjainkban a magyar filmrendezők egyre több produkcióval állnak elő, a mai magyar
társadalom
szinte
megköveteli
az
alkotóktól
a
filmgyártást.
Napjainkban a mozi szerepe megnőtt, a szubkultúránknak szerves részévé vált. Ha visszapillantunk a rendszerváltást megelőző magyar filmekre, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem alakultak ki új stílusirányzatok az 1990es éveket követően. Magyarország számára a rendszerváltás egy történelmi fordulópontot jelentett, amely azonban nem hozott változást sem a filmek esztétikáját, sem a témáját tekintve. Az „új kortól” joggal várhatnánk el, hogy a filmművészetben is történjen egy úgynevezett stílusváltás, amellyel
valami
más, valami egyedi jön létre. Ehelyett sajnos azt tapasztaljuk, hogy az alkotók hozzáállásán újszerűségnek nyoma sincs, műveikkel az 1960-as, 1970-es évek stílusirányzataihoz nyúlnak vissza. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem születtek remekművek (Például.: Tarr Béla- Sátántangó, Fehér GyörgySzenvedély, Jancsó Miklós- Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten stb.) napjainkban, csak hiányoznak a filmekből a személyes élmények, a derültség, a pozitív életszemlélet.
A magyar filmrendezők a romantika stílusjegyeit tartják szem előtt, vagyis a történetek az irracionalizmusra, misztikumra, kiábrándultságra épülnek. A romantika általában akkor jelentkezik, amikor az egyéni szabadságvágy megkérdőjeleződik. Mivel a rendszerváltás egy új korszak alapköve volt, a romantika stílusirányzat helyett egy derűsebb, jövőbelátóbb stílussal kellene illetni a mai magyar filmeket. Nézzünk néhány példát arra, hogy a filmrendezők milyen képet jelenítenek meg előttünk a filmeken: Jancsó Miklós a Kék Duna keringőben (1991) a régi-új Magyarország fondorlatos, politikai cselszövéseit ábrázolja. Egy letűnt világ, valamint egy új leplezetlen barbarizmus elegyét jeleníti meg. A szereplők a pillanatnyi érdek tekintetében változnak. A film záróakkordjaként kiderül, hogy az lesz az áldozat, aki a merényletet tervezte. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hatalom mindig erősebb az ellene lázadóknál. Tarr Béla a Sátántangóban (1991–1993) rémisztő képet fest az emberi lét csődjéről. Az emberek átgázolnak embertársaikon a saját céljaik elérése érdekében. Tarr művében a leépülés bekövetkezése elkerülhetetlen. A Werkmeister harmóniák (2001) című filmjében bemutatja az élet keserű körforgását. A hétköznapi szokások alakítják a szereplők életét, de eközben nem vesznek tudomást a külvilágról. A rutinná vált élet a reakcióképesség hiányát jelenti.
Fehér György Szenvedély című művében a halál fogja keretbe a történetet, az ördögi körből esélytelen a kijutás.
A rendezők sötétre festették előttünk a képet ahelyett, hogy egy reményteli jövőképet mutatnának be.
Akadnak azért kivételes filmek is, mint például a Nyócker. Az animáció segítségével egy poénokkal teli alkotást hoztak létre. Mind az ábrázolásmód, mind a cselekmény tekintetében kiemelkedő filmet kaptak végeredményül. A zenei aláfestésről (rap) sem feledkezhetünk meg, amivel a film büszkélkedik. A
bűnfilmek
kialakulásának
tekintetében
jelent
meg
új
motívum
a
rendszerváltás óta, amely maga a bűn. Ebbe a típusba sorolható filmek köre nagyon tág, ilyenek pl.: Céllövölde, Árnyék a havon, Woyzeck és még sorolhatnám. Ezekben a filmekben a szereplők akár tisztességtelen eszközök segítségével(emberölés, rablás) válnak szabaddá. Ennek a motívumnak a megjelenése
ehhez az
új
korszakhoz kötődik,
hiszen
a
szocialista
társadalomban a bűn gondolata sem kerülhetett szóba. Az 1990-es évek után ez a tabu leomlott. A rendszerváltás óta az új kor egy újabb problémát von maga után, mégpedig a valóságshow-k megjelenését. A játék- és dokumentumfilm készítők számára ez nagy kihívást jelent, mivel a nézők körében egyre nagyobb teret hódítanak ezek a show-k, és az igazi filmművészet iránti fogékonyságuk csökken. A bulvárdokumentum és a dokumentumfilm közti különbség az emberképben és a bűnértelmezésben is megnyilvánul. A bulvárdokumentum a leghétköznapibb emberből is médiahőst, sztárt „csinál”. A dokumentumfilm pedig a sztárból farag embert. .Balázs Béla állítása szerint a film szorosan összefügg a társadalommal, hiszen bizonyos értelemben a közönség teremti a filmet. A film lehetőségei korlátlanok, sorsa pedig a közönség kezében van.
A történelmi filmek hitelességéről gyakran folynak viták, amelyek elsősorban politikai tartalmúak, de abban egyetértenek a filmkészítők, hogy a filmekben a történelem bemutatását nemcsak átélhetővé kell tenni, hanem a nézők előzetes tudására építve kell elkészíteni az alkotást. Fontos szempont a művészi hitelesség, hiszen a nézők csak így tudnak igazán azonosulni a filmben történt eseményekkel. Mindenesetre elmondhatjuk, hogyha nem is új stílusban, de születtek kiváló magyar alkotások a XX. században, amelyekre, mi magyarok büszkék lehetünk. Amit még hozzáfűznék, hogy szerintem a mai magyar filmvilágban egy jelenség figyelhető meg. Én csak úgy hívom, hogy szélsőségek. Ha egy magyar film kerül a piacra, az vagy nagyon elvont lesz, szinte érthetetlen, de olyannyira, hogy a nézőnek kétszer meg kell nézni, hogy értsen valamit. A másik véglet, pedig a semmit mondó, üres filmek. Azt a következtetést merem levonni, hogy a magyar filmipar még nincs igazán kiforrva, nem találjuk a középutat, túlságosan mások után megyünk és nem a saját stílusunkat keressük. Persze vannak kivételek (Üvegtigris). De ez is értékrendek szerint változik. Remélem, a XXI. század kicsit optimistább, derűsebb, lendületesebb, de filmművészeti szempontból értékes filmeket eredményez.
_________________________________________________________________ Schubert Gusztáv : Szociohorror, reálfantasztikum Schubert Gusztáv : Rejtőzködő évtized – a magyar rendszerváltás filmjei Erőss Gábor : A magyar film emancipációja Mátyás Győző : Új és közönségfilm és magyar M.Lászlós Ferenc : Sok bába közt. A nemzeti filmvagyon sorsa Csákvári Géza – Varsányi Gyula : Ez nem a mozik éve volt. Völgymenetben a magyar filmek népszerűsége
