MAGYAR FIGYELŐ SZÁZNEGYVENÉVES VERS ERDÉLY ÁLLAPOTÁRÓL Iklandi György László a Doboka megyei Árokalján, gróf Bethlen J á n o s uradalmában volt a jószágok »praefectusa«. 1801-től kezdve tíz éven keresztül készítgette unalmas téli estéken a birtok verses leírását 1 György László, n o h a s ű r ű n t á r s a l g o t t a klasszikus mitológia alakjaival, csak nagyon középszerű latin műveltségű u r a d a l m i intéző volt. Árokalji énekét azonban érdemes fellapozni m a is, m e r t a m a g a egyszerűségében az egykorú közvéleményt tükrözi E r d é l y népeiről, t a n u l s á g o s a d a t o k a t r e j t m a g á b a n a közel másfél századdal előttünk élő erdélyi m a g y a r s á g tisztánlátásáról, gondolkodásáról. Minden régi í r á s megbolygatása rendszerint kétféleképpen h a t r e á n k : n é h á n y egészen mainak h i t t problémáról, vagy annak eredményeiről l e r á n t j a az »új«-ság leplét, másodsorban bizonyos történelmi igazságra és ezzel s z á m a d á s r a figyelmeztet. E történelmi igazság az, hogy a r á n y l a g azonos problémák és gondok foglalkozt a t j á k az embereket századokon keresztül, csak időnként ú j köntösben jelennek meg. A számadás pedig azt m u t a t j a meg, a m i t azóta se hoztunk helyre a hibáktól. Székelyekről, szászokról, románokról és zsidókról így szól a régi vers: 2 Árokalján lakik mind szász és mind oláh A szász felül került s a más maradt alá! Kentelke pediglen -majd csak oláhból áll Közikbe sem zsidó, sőt még cigány sem száll. A zsidó szeretne odatelepedni, De az udvar őt nem akarja szenvedni, Így is pálinkáért viszi gabonáját Némely Magyarósra: hát ha a zsidóját Helybe kapná? Bizony, ha jól gondolkodom, A zsidó nemzetre méltán bosszankodom; Hogy széjjel keringjen, megvagyon átkozva, De bezzeg a nép is megvan ostorozva, Ahová megszállott, véres verejtékit Kiszívja s szegénység borítja vidékit. A szászok közt rosszabb az ő becsülete, Füstös gugyijánák nincs olyan kelete. Mert dolgosabb népet a szásznál nem találsz Bár minden nemzetet Erdélyben felszámlálsz: Hasonlítom székely nemzethez e pontba, Egyik sem nyomja le másikot a fontba. Igaz, hogy a székely tisztább és csinosabb, De a szász fösvényebb és takarékosabb: 1 Árokalyi énekek, a z a z : Mélt. Groff B. B e t h l e n J á n o s ú r ő n a g y s á g a N e m e s Doboka v á r m e g y e i Á r o k a l y i j ó s z á g a r i t k a s á g a i n a k , s z é p s é g e i n e k és n é m e l y t ö r t é n e t e i n e k v e r s e k b e f o g l a l t leírása. Kolosváron, 1311. 8 – r . 2 A közölt s z ö v e g e k e t a XIII., X V I I I . és köv. énekekből idéztem.
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
374
Még télbe is nem ül hiába jó szívvel, Mintsem, hogy heverjen, asszony-munkát mível, S minthogy a nagy fákból építni szereti, Erős emelésben magát úgy megveti, Míg erőlködésben a béle megszakadt; Mivel a szász (ez az oláhok jegyzése) Addig nem jó gazda, míg nincsen sérvése. Az oláh kényelmesebb, ritkán szakad meg ő, Árt néki mind meleg, mind hideg levegő, Ő télbe szereti ülni a pucikba És nyárba fekünni künn a jó árnyékba; Innen van, hogy fele parlag a határa, És szüksége vagyon mindég gabonára; Szereti a jó bort meginni, de mivel Sok munkába kerül, szőlőt ritkán mivel. Ilyen némely oláh (becsület a jóknak) Ki régen teteit lakta havasoknak, Ki félenn állott és magát félre vonta Mikor a magyar a hazáért vért onta, S mikor a hazáért magát feláldozta, Az oláhokat a fátum elé hozta S tovább-tovább nagyobb számra nevekedtek S már az oláh, mely másként is szapora, Úgy ellepte Erdélyt, mint a földnek pora; Be látom az oláh menyecske fenyeget, Azért fordítsunk már mi is köpenyeget, Adjuk meg, oláhok közt a fejérnépnek, Hogy azt jól öltözve, ítélhetjük szépnek, S valljuk meg a szászok fehér cselédjekről, Hogy kevés kedvesség ragyog személyekről. Választatott hely a Tyimaftyéj kertjibe Az hová az oláh templom építtessék, Nem volt akkor senki, akinek ne tessék: Mit gondolnak mit nem? változik az eszek, Nem tetszik a templom-hely, olyan hírt veszek, Jelentem a grófnak: felel ő nagysága: Oláhoknak mindjárt teljék kívánsága, Ahol nékik tetszik, oda építtessék Templomjok, legszebb hely erre rendeltessék. Ma a mozik, kávéházak és italok neveit m a g y a r o s í t j u k . Akkor a lovakét kellett. Az indíték azonban ugyanaz. Az elnevezésben a gróf szokása ez: Hogy idegen nyelven egy lovat sem nevez, Nincs istállójában tanácsa Rómának És parlamentuma nagy Britanniának, Minden ló magyarul igaz nevét kapta: Úgymint Csinos, Szárcsa, Gyémánt, Szennyes,
Erdélyi Magyar Adatbank
Lapta,
Magyar Figyelő
375
Pajkos, Nyalka, Kakas, Rendes, Dali, Bezzeg, Zúg, Forgó ménlovak, most ezek vagynak meg. A maga m e n t s é g é r e : Nem öntetett minden ember egyformára; Aki hát nem ilyen, ne vegye magára; Én amint érzettem, úgy is írtam rólok, Tapasztalásomból, nem másunnan szólok. Közli:
A NÉMETEK ERDÉLY GAZDASÁGI É L E T É B E N N a g y érdeklődéssel n y ú l t u n k Jinga Viktornak, a kolozsvári r o m á n kereskedelmi akadémia volt t a n á r á nak a nagyszebeni Transilvania c. folyóiratba f e n t i címen közölt tanulmányához.* J i n g a nemcsak a tudományos, hanem a politikai életben is tekintélyes szerepet játszott, s így a német és r o m á n nép együttéléséről való mondanivalói bizon y á r a érdeklődésre t a r t h a t n a k számot. A tanulmány olvasása közben sajnos, kiderült, hogy a cím igényesebb a tartalomnál, m e r t a szerző meg sem kísérli a németségnek a bécsi döntés előtti Románia gazdasági fejlődésére gyakorolt h a t á s á t felmérni, hanem megelégszik a szászok, s köztük is elsősorban a barcasági szászok gazdasági szerepének és erejének néhol nagyon is felületes vizsgálatával. Igaz, szinte lehetetlen a n n a k a megállapítása, hogy egy ország gazdasági életében m e k k o r a szerepe v a n egyik vagy másik nemzetiségnek. A szászok élete azonban valóban h á l á s terepet n y u j t ilyenszerű vizsgálódásokra, m e r t ennek a népnek céltudatos elzárkózása és hagyományos elkülönülési h a j l a m a Erdély* Victor Jinga: G e r m a n i i î n econom i a t r a n s i l v a n ă . N a g y s z e b e n , 1942. K ü l ö n l e n y o m a t a Transilvania 1942. évi 2 – 3 . számából.
SALAMON
SÁNDOR
ben külön felmérhető, öncélú szász gazdasági életet hozott létre. Alig van r á példa, – különösen a liberalizmus korában, – h o g y egy n é p gazdasági életét ennyire a közösségi élet szolgálatába t u d j a állít a n i s abban csupán eszközt lásson a r r a , hogy anyagi és szellemi önállóságát megőrizze. A szász gazdasági élet szigorúan nemzeti alapon állt a k k o r is, amikor e r r e alig volt példa E u r ó p á b a n , s a szociális elvet olyan mértékben sikerült megvalósítania, ahogyan azt a liberális szemléletű gazdaság-elmélet a m u l t b a n el sem t u d t a képzelni. Évszázadok a l a t t szerzett gyakorlotts á g edzette m e g őket e r r e a közösségi életformára, melyre az elmult k é t évtizedben mi is m i n t p é l d á r a hivatkoztunk. Bizonyára ennek a felismerése indította J i n g á t is a kérdés vizsgálatára, s h a nem f u karkodik a romániai németség dicséretével, az nem az ezidőszerinti szoros német-román kapcsolatokkal, hanem az erdélyi szászok szorgalmának és tehetségének elismerésével m a g y a r á z h a t ó . A román uralom – állítja J i n g a – az erdélyi gazdasági élet szám á r a sokkal kedvezőbb fejlődési lehetőséget biztosított, m i n t a magyar, s a szinte példátlan fejlődésnek előnyeit a r o m á n s á g és a nemzetiségek – elsősorban a gazdasági életben tevékeny szászság – e g y a r á n t élvezhették. E z t a merész megállapítást azonban sem t a pasztalataink, sem a felsorolt ada-
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
376 tok nem igazolják. Állítását a szövetkezeti és hitelélet, az ipar és kereskedelem adataival igyekszik bizonyítani, s h a vizsgálódása szűk t e r ü l e t r e is v a n korlátozva, mégis abban n é h á n y s z á m u n k r a is érdekes megállapítással és a d a t t a l találkozunk. A szövetkezeti szervezetekről közzétett számai elégtétellel töltenek el. A Romániához csatolt m a g y a r területek 2215 szövetkezetének 35 százaléka, a 361.014 főnyi t a g t á b o r 45 százaléka m a g y a r volt, s népességi a r á n y u k a t messze túlhaladó a németek részesedése is. A szászoknál inkább a hitelszövetkezetek t u d t a k gyökeret verni, nálunk nagyon erős volt a fogyasztószövetkezeti mozgalom is. A R a i f f eisen-jellegű hitelszövetkezetek – népi s a j á t s á g o k h o z és helyzethez f o r m á l v a a németországi példát – a középkori együvétartozás szellem é t erősítették meg a szászok között s olyan nemzeti jellegű gazdasági szervezetet teremtettek, amely különösen a szászok földbirtokpol i t i k á j á n a k volt legeredményesebb eszköze. F e l a d a t u k h á r m a s volt. Segíteniök kellett a b a j b a j u t o t t szász e m b e r t a talpraállításban. H a erre m á r n e m volt lehetőség, gondoskodniok kellett arról, hogy az eladó föld ismét szász kezekbe kerüljön. S végül a szövetkezetek f e l a d a t a volt aktív birtokpolitika kezdeményezése is: birtokszerzés és belső telepítés. A főhatalomváltozáskor m á r csaknem minden szász községben működ ö t t szövetkezet s az önálló gazdák n a g y többsége m á r szövetkezeti t a g volt, a r o m á n uralom t e h á t alig h o z h a t o t t változást a szász szövetkezeti életben, – a m i n t J i n g a megállapítja. Annál nagyobb elégtétellel foglalkozik a bankok fejlődésével, amelyek s z á m á r a a r o m á n uralom – szerinte –; h a t a l m a s fejlődés lehetőségeit t e r e m t e t t e meg. E r ről azonban nemcsak a Revisionsverband multban kiadott jelentései, de még a szerző által közölt adatok sem győznek meg. A mérlegek nyers számainak összehasonlítása
i t t keveset mond, hiszen a valuta értéke egészen m á s volt 1912-ben, mint 1930-ban. Az egykor 40 milliós s a j á t tőkék 811,3 millió lejre, a 120 millió k o r o n á s betétállomány 3,139.8 millió lejre emelkedett u g y a n e tizennyolc év alatt, de a l e j értéke az a r a n y k o r o n á n a k csak harmincadrésze volt s így tényleges fejlődésről beszélni nem lehet. S a Revisionsverband jelentéseinek ismeretében azt is t u d j u k , milyen súlyos panasza volt a szász bankszervezetnek, hogy a Román Nemzeti Bank nem egyenlő mértékben biztosítja s z á m u k r a a viszleszámítolási hiteleket, 1920-ban a szász bankok s a j á t tőkéi 91,1 millió lejt jelentenek, a részükre engedélyezett viszleszámítolási hitel pedig csak 2,3 millió lej. A r o m á n bankok viszleszámítolása u g y a n a k k o r messze felülmulja s a j á t tőkéik öszszegét. A helyzet csak 1929 után, a l e j stabilizációjával kezd javulni, amikor a Nemzeti Bank üzleti politikájában a nacionalista szempontok mellett a kereskedelmi szempontok is érvényesülnek. De még a legkedvezőbb időpontban, 1931ben sem a n n y i r a méltányos a Nemzeti Bank, hogy nagyobb viszleszámítolást biztosítana a szász bankoknak, m i n t azok s a j á t tőkéi. Az előbbi összege ebben az évben 578 millió lej, utóbbié viszont 848 millió lej. Hogy mennyire nem egyenlő a mérték, azt egy p á r évvel későbbi a d a t eléggé bizonyítja. A nagyszebeni Albina 100 milliós alaptőkével 186 millió viszleszámítolást élvez, a 82 milliós alaptőkéjű Nagyszebeni Általános Takarékpénztár, a legnagyobb szász bank, mindössze 32 millió lejt. Igaz, a 40 milliós alaptőkéjű Kolozsvári Takarékpénztár – ez a m a g y a r intézet – csak 3 millió 600 ezer lejt. De a szászok m á s okból sem volt a k b a n k j a i k n a k a román uralom alatti szerepével megelégedve. Félix Liess könyvében, melyet az erdélyi szász bankokról írt, panaszolja, hogy ezek eredeti hivatásuktól eltértek s azon az úton vannak, hogy
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
377
népi szervezetek helyett közönséges üzleti vállalkozásokká v á l j a nak, magukévá téve az ország többi b a n k j a i n a k k a m a t - és osztalékpolitikáját. A bankok a szász társadalom legszélesebb rétegeinek érdekeivel és életével voltak összefonva s f e l a d a t u k n a k a m u l t b a n a népi szolgálatot tekintették, 1918 u t á n viszont ennek a t u d a t a egyre halványul s az általános gazdasági morál sűlyedése következtében egyre távolabb kerülnek régi, nemes célkitűzéseiktől. Kedvezőbb volt a bankokénál az ipar fejlődése, hiszen E r d é l y számára, amely nyersanyagokban, tőkében, képzett munkáselemben és üzleti szakértelemben a román Ókirályságnál sokkal gazdagabb volt, a szinte kizárólag a g r á r i u s Romániában n a g y ipari és kereskedelmi lehetőségek t á r u l t a k fel. E z a szakértelem, tőke, munkáselem és szervezet azonban nem a románok kezében volt – J i n g a panaszkodik, hogy m a is kevés a román érdekeltség az iparban – s így a román kormányok egyik legfontosabb megoldandó f e l a d a t u k n a k tekintették, hogy ezt az i p a r t megfosszák m a g y a r v a g y n é m e t jellegétől és r o m á n n á tegyék. Mivel azonban ehhez nem állt rendelkezésükre a szükséges tőke, a kitűzőt célt csak erőszakosságig menő állami beavatkozással lehetett elérni. Így indult meg a nacionalizálás jelszavával előbb a kisebbségi, m a j d általában az erdélyi gazdasági élet ellen az az eredményes hadjárat, melynek c é l j a : az összes gazdasági erőknek Bukarestben való összpontosítása. Az erdélyi jellegű román nemzeti p á r t és a liberális p á r t között kiélesedő harcn a k részben gazdasági rugói volt a k : védekezés az ellen, hogy E r dély összes gazdasági j a v a i a liberális p á r t t a g j a i n a k v a g y intézményeinek birtokába kerüljenek. A J i n g a által közölt adatokból a r r a kell következtetnünk, hogy ez a nacionalizálási folyamat n e m j á r t teljes sikerrel. 1938-ban megvizs-
g á l j a 441 erdélyi r é s z v é n y t á r s a s á g igazgatóságának, felügyelőbizotts á g á n a k és cégvezetőinek – 3854 személynek – nemzetiségi összetételét. A románok száma mindössze 1079, a tényleges kereskedelmi vezetést végző 391 cégvezető között pedig csak 56. A románok számára valamivel kedvezőbbek ennél azok az adatok, amelyek a Romániához került m a g y a r terület e k összes egyéni cégeinek nemzeti megoszlását m u t a t j á k . A 68.913 cég közül r o m á n n a k volt tekinthető 23.631, egyéb nemzetiségnek 27.587, zsidónak 17.695. Az egész terület gazdasági életére vonatkozó nemzetiségi a d a t a azonban nem sok v a n a szerzőnek, figyelemreméltóak azonban a B r a s s ó helyzetét bemutató számok. A v á r o s lakosságában az 1941. évi népszámlálás még mindíg 27.600 m a g y a r t talál, igaz, a románok száma 47.600-ra emelkedett, a szászok lélekszáma pedig 17.500. A v á r o s kereskedőinek és iparosainak nemzetiségi megoszlását J i n g a az alábbiakban a d j a : 1916
1937
kereskedő magyar román szász zsidó
73 77 307 86
453 424 535 276 iparos
magyar román szász zsidó
362 180 405 58
661 185 587 72
A román iparosok száma tehát, az állam t á m o g a t á s a ellenére sem emelkedett, s a szerzőnket is meggondolásra készteti. A brassói székhellyel bíró részvénytársaságok tőkéjében a szászoké a döntő túlsúly 65.7% -os részesedéssel, a m a g y a r o k t ő k e a r á n y a csupán 8.1%, a románoké 6.3%. S mégis Brassó n a g y i p a r a m a túlnyomóan r o m á n n a k mondható, m e r t számos, többnyire állami jellegű s
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
378 b u k a r e s t i székhellyel bíró vállalat létesített Brassóban gyártelepet. Szerzőnk sajnálkozik u g y a n azon, hogy a helyi r o m á n kezdeményezések vállalkozási kedv, tőke és hagyományok hiányában nagyon szerények, mégis n e m kis elégtétellel szögezi le, hogy Brassó n a g y i p a r a a r o m á n uralom következtében mérhetetlen fellendülésnek indult, s ez
1919 1939
Ipartelepek száma
Befektetett tőke (1000 lej)
Alkalmazott energia (HP)
Munkáslétszám
1,161 1,760
1,048 26,948
182,000 333,894
81,539 154,921
Természetesen a m i a b e f e k t e t e t t tőkét és a termelés értékét illeti, ezek az a d a t o k semmit n e m mondanak, hiszen m á s volt a pénz értéke 1919-ben, mint 1939-ben. A vállalatok száma azonban 52%-kal, a felhasznált lóerő 84%-kal, a munkáslétszám pedig 90%-kal emelkedett húsz év alatt. Kétségtelen, hogy a román g y á r i p a r különösen az utolsó években jelentősen fejlődött, igen n a g y mértékben volt foglalkoztatva – s ennek a gyáriparn a k közel fele a megszállt m a g y a r t e r ü l e t r e j u t o t t . Ezek az adatok azonban a k k o r válnak igazán értékesekké, h a összehasonlítjuk őket a magyar gyáriparnak ugyanerre a k é t évtizedre vonatkozó adataival.
1921 1939
a város m a a román termelő munkának, k i t a r t á s n a k és szorgalomn a k valóságos példaképét n y u j t j a . De nemcsak Brassó esetében, han e m Erdélyre vonatkoztatva is n a g y súlyt helyez a n n a k megvilágít á s á r a , hogy az elszakítás két évtizede mekkora h a t á s s a l volt a n a g y i p a r fejlődésére. E n n e k a fejlődésnek a d a t a i t alábbiakban a d j a : Termelés értéke (1000 lei)
A trianoni Magyarországon az első években – s ez egészen természetes – úgyszólván s t a g n á l t a nagyipar, s az 1921-es a d a t o k a szűkreszabott ország vergődését m u t a t j á k . A pénzügyi szanálás u t á n azonban h a t a l m a s fejlődésnek indult a m a g y a r ipar, s m a az országban jóval több ipari üzem van, mint volt 1913-ban, s természetesen jóval nagyobb kapacitás, lóerőszám mellett sokkal több m u n k á s t is foglalkoztatnak. A munkabérek összege pedig az 1921-es béreknek csaknem tízszeresére emelkedett. Az alábbi összehasonlítás élénken mutatja iparunk fejlődését u g y a n a b b a n az időszakban, amelyre J i n g a adatai is v o n a t k o z n a k :
Ipartelepek száma
Munkáslétszám
Termelés értéke (P)
Alkalmazott energia (HP)
2,124 4,334
152,591 341,636
979,388 3,767,605
825,795 1,171,971
Magyarországon t e h á t a g y á r a k száma 104%-kal, a munkáslétszám 124%-kal, a lóerő 42%-kal emelked e t t tizennyolc év alatt. H a ezeket az a d a t o k a t J i n g a erdélyi a d a t a i v a l összehasonlítjuk, természetesen egészen m á s megállapításokra f o g u n k jutni, mint ahogy ő j u t o t t . Mert h a azt a kérdést nem is v e t j ü k fel, milyen mértékben fejlődött E r d é l y iparához viszonyítva az Ókirályság ipara, s mennyi hasznot húztak a fejlődésből a kisebbségek, a k k o r is
4,447 33,559
beszédes bizonyítékát k a p j u k annak, hogy a m a g y a r ipar a vizsgált időszakban nagyobbarányú fejlődésen m e n t át, mint Erdély ipara, s így ez utóbbi minden látszólagos fejlődés mellett is kedvezőtlenebb körülmények közé került Romániában, mint h a Magyarországhoz tartozott volna. A trianoni Magyarországon európai színvonalú ipar támadt k é t évtized a l a t t s ma ú t b a n vagyunk a nyugati értelemben vett iparosodás felé. Jinga ada-
Erdélyi Magyar Adatbank
379
Magyar Figyelő t a i számunkra nem egy h a t a l m a s fejlődés bizonyítékait n y ú j t j á k , hanem a r r ó l győznek meg, m i t veszít e t t ü n k az ipari fejlődésben is az elszakítás következtében. Jinga céljául annak a bizonyítás á t tüzte ki, hogy Romániában a németség gazdasági felemelkedésének semmi nem állta ú t j á t , sőt ennek feltételei kedvezőbbek voltak, mint Magyarországon. A fejlődés a d a t a i t is – érthetően – ebből a szempontból csoportosítja s n e m vesz t u d o m á s t azokról az állami és t á r s a d a l m i tendenciákról, amelyek ennek a felemelkedésnek a k a r t á k több-kevesebb sikerrel ú t j á t állani. Lehet, hogy az uralomváltozás első idejében kedvező lehetőségek kínálkoztak, de ezek részben elmultak, részben veszendőbe mentek. Új és nehéz helyzetbe kerültek a szászok is, s azok az eszközök, amelyek régebben a kisebbségi életharcban h a tásosok voltak, lassan kicsorbultak vagy kettétörtek. 1937-ben gazdasági tanácsuk h a t á r o z a t i j a v a s l a t o t f o g a d el, mely így szól: „A gyűlés felszólította legfőbb politikai testületünket, hogy a legkeményebb ellenállást t a n u s í t s a a nekünk még m e g m a r a d t életlehetőségek területeire tervezett állami beavatkozás ellen, m e r t ebben az esetben m á r dolgozó népünk legszélesebb rétegeiről van szó, akiket nem szabad egyszerűen az u t c á r a dobni és kenyértelenné tenni. Ebben a kérdésben nincs semmiféle m e g h á t r á l á s és megalkuvás, m e r t az ilyen m a g a t a r t á s népünk halálát jelentené.” Határozott, kemény, félreérthetetlen szavak ezek, s olvasásuk még jobban meggyőz arról, hogy J i n g a nagyon is egyoldalúan ítéli m e g a romániai szászok helyzetét. Könyvét mégsem f o g a d j u k ellenérzéssel, m e r t törekvést l á t u n k benne a r r a , hogy az Erdélyben élő nemzetek érdekeit és törekvéseit, s a románsághoz való viszonyukat komoly r o m á n tényezők is tudomán y o s vizsgálat t á r g y á v á tegyék. Vita
Sándor
MAGYARORSZÁG A D U N A TÉRSÉGÉBEN Az európai ú j nacionalizmusok t é r h ó d í t á s a óta, s különösen a második világháborúval j á r ó önellátásos gazdasági berendezkedés következtében az európai vezető h a t a l m a k részéről az eddiginél sokkal nagyobb m é r t é k ű érdeklődés nyilvánul meg Délkeleteurópa i r á n t . A politikai és gazdasági t é r f o g a l m á n a k hangsúlyozottsága s a t o t á l i s háború kifejlése és az európai politikai helyzetre gyakorolt hatása nyomán a délkeleteurópai, pontosabban a dunai térség vált e földrész legfontosabb területévé. Jelentőségét azonban nemcsak a benne rejlő politikai, gazdasági és k a t o n a i előnyök, a d o t t s á g o k és lehetőségek szabják meg. Legalább ily mértékben figyelemreméltó a vezető hatalm a k szemében az a számos, bonyolult probléma, amely e térségben a kiegyensúlyozatlan népesedési, nemzetiségi, vallási, művelődési és gazdasági viszonyok következtében rendkívül n a g y feszítő erővel jelentkezik. Az ú j olasz impérium, f ő k é n t azonban a nemzeti szocialista h a r madik birodalom é r t h e t ő módon, valóságos szenvedéllyel v e t e t t e r á m a g á t a dunai t é r s é g problémáinak t a n u l m á n y o z á s á r a . A német intézményes és m a g á n k u t a t á s n a p j a i n k i g e kérdésnek szinte b e l á t h a t a t l a n kit e r j e d é s ű irodalmát t e r e m t e t t e meg. Nem csodálatos, h a ebben a sokfelé ágazó, különféle szempontú irodalomban n é h a a k a r a t l a n u l is t á r g y i tévedések és ezek a l a p j á n felületesnek tetsző véleménynyilvánítások f o r d u l n a k elő. Kézenfekvő, h o g y a m a g y a r s á g n a k , mint a dunai t é r s é g legrégibb, állandó államalkotó nemzetének, szintén hallatnia kell szavát, nemcsak tárgyilag, de s a j á t népi és nemzeti érdekei tisztázás á r a és védelmében is. E n n e k a m a g y a r , de egyben európai gondolatnak szolgálatában áll a Gál István kitűnő szerkesztésében
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar
380 m e g j e l e n t ú j kiadvány,* a Magyar K ö n y v t á r című németnyelvű sorozat első kötete. Tizennégy cikkíró m a g y a r szempontból b o n c o l g a t j a ebben a kötetben M a g y a r o r s z á g és a m a g y a r s á g helyzetét, szerepét, eddigi és jövőbeni alkotó m u n k á j á t a Duna térségében. A műhöz Magyarország és Európa címen Kállay Miklós miniszterelnök í r t előszót. Jánossy Dénes a magyar élettérről ír széles történeti alapvetéssel és világosan kimut a t v a az ezeréves m a g y a r állam- és művelődésalkotás különféle összetevőit. László Gyula a Dunamedence euráziai kereskedelmi útjait ism e r t e t i a népvándorlás korától (L. Hitel VII. 1942. 8. sz.). Ujpétery Elemér a Duna-balkáni tér geopolitikáját ismerteti. Suhay Imre a Duna stratégiai jelentőségéről, Wulff Olaf Magyarországnak a dunai forgalomban való szerepéről ír, előre vázolva a háború utáni sürgős teendőket. A német víziúthálózat és a magyar gazdaság öszszefüggéseit Rohringer Sándor t á r j a fel. Borotvás-Nagy Sándor Egy keleteurópai csatornarendszer magyar terve címen a 18. század második felében élt n a g y m a g y a r közgazdának, Berzeviczy Györgynek m a is időszerű terveit ismerteti. Álgyay Pál A magyar közlekedésügy az új Európában címen, S z u rovy Géza Budapest, a magyar tengeri kikötő, Ruisz Rudolf Magyarország – Délkeleteurópa rendezőpályaudvara, Keresztes Károly Budapest az euráziai légi forgalomban, vitéz Surányi-Unger Tivadar Magyarország délkeleti gazdasági értéke címen í r t a k tanulmányokat. Igen gondolatébresztő a szakcikkek mellett Ziegler Vilmosnak általános érdekű t a n u l m á n y a a dunai térség fejlődési keresztmetszeteiről, valamint Siposs Sándornak Élettér és a magyar állameszme című cikke. Szabó * Ungarn i m Donauraum, Budapest-Leipzig.
István Danubia
Figyelő
VÉRBAJMEGBETEGEDÉSEK A SZÉKELYFÖLDÖN A jól megfontolt nemzetpolitikai érdek érvényesül abban a törekvésben, amely a székelység népi energiáinak felfokozását tűzte ki célul. A székelységnek jóvátételt kell kapnia a legutóbbi két rosszemlékű évtizedért, valamint elmult századok mulasztásaiért. De távlatnélküli, t e h á t hibás volna az a gazdasági és kultúrpolitika, amely a Székelyföldön csak jóvátételben nyilvánulna meg. A végső cél: a székelység biológiai a d o t t s á g a i n a k a m a x i m u m r a való fokozása. Ma m á r t u d j u k , hogy a nemzetmentés, a jövőépítés elsőrendű feltétele a t á r g y i adottságok pontos számbavétele, osztályozása é s nyilvántartása. Felismertük annak szükségességét, hogy a honszerző m a g y a r s á g n a k be kell fejeznie a honfoglalás n a g y művét, számbelileg gyarapodnia kell és a gazdasági, kultúrális, valamint egészségügyi vonatkozású intézkedéseknek ezt elő kell segíteniök. N e m véletlenül említettük az egészségügyi kérdést. Senkisem v o n h a t j a kétségbe, hogy a magyars á g középdunamedencei térhódítását sorsdöntő mértékben befolyásolja az: milyen népességének egészségügyi állapota? A nemzet értéke a nemzetet alkotó egyének egészségügyi értékétől is f ü g g , m e r t az egészségügyi állapotok döntő kihatásuak a fajszaporulatra. Ha t e h á t a székely terjeszkedésről beszélünk, feltétlenül meg kell vizsgálnunk a székely vidékek lakóinak egészségügyi állapotát. A továbbiakban a számok könyörtelen világosságánál megvizsg á l j u k a f a j s z a p o r u l a t szempontjából legveszedelmesebb népbetegségnek, a v é r b a j n a k székelyföldi elterjedtségét. * Az 1940. évi VI. t. c., illetve ann a k 888/1940 B. M. számú végreh a j t á s i u t a s í t á s a kötelezően előírta a nemibeteg-gondozó intézetek meg-
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
381
szervezését és felállítását. A törvényhozó éppen azért tartotta szükségesnek e törvénycikk életbeléptetését, m e r t felismerte, menynyire fontos a jövő t á r s a d a l o m szempontjából a nemzettest egészségének megóvása. A törvény az egyén cselekvési szabadságának korlátozása á r á n is előírta a fertőzés továbbterjedésének m e g a k a d á lyozását. A házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat bevezetésével, valamint a nemibetegség terén az orvosi t i t o k t a r t á s kötelezettségének felfüggesztésével közegészségügyi igazgatásunk h a t a l m a s lépéssel jut o t t közelebb a végső célhoz az eugénika irányába. Erdélyben a román megszállás idején a nemibetegségek elleni küzdelem intézményes f o r m á j a szinte teljesen ismeretlen volt, jobbára csak néhány jóérzésű és praxisáb a n valóban hivatást látó orvos lelkiismeretességére volt bízva, központi irányítás nélkül. A m a g y a r Szent Koronához visszacsatolt városok közül ötben volt u g y a n olyan intézmény, amelyet sok jóa k a r a t t a l nemibeteggondozónak lehetett volna nevezni, ezeket azonban a korszerű követelményeknek megfelelően át-, illetve ú j j á kellett szervezni, azokon a vidékeken pedig, ahol nem működtek, felállításuk halaszthatatlan volt.
A v é r b a j elterjedtségének megállapítására országos viszonylatban n e m állanak rendelkezésünkre számszerű, pontos adatok, hiszen ehhez meg kellene vizsgálni az ország összes lakóit. A h á z a s s á g előtti kötelező orvosí vizsgálat bevezetésével ugyan a törvényhozó azt k í v á n j a elérni, hogy fokozatosan az ország egész népessége á t m e n j e n egy szűrővizsgálaton, de a jelenlegi vizsgálatok természetéből következik, hogy a v é r b a j elterjedtségére nézve abszolut számokat nem k a p h a t u n k , legfeljebb csak következtethetünk rá. A törvény ugyanis nem m o n d j a ki kötelezően minden házasulandó egyén vérének megvizsgálását, hanem e vizsgálat megejtését a hatósági orvos elbírál á s á r a bízza. Most m á r a h a t ó s á g i orvos v a g y a beteg bevallása alapján, v a g y pedig a n n a k a szervezetében észlelt betegség-tünetek m i a t t határozza el a vérvizsgálatot. Természetesen az felelne m e g a törvényhozó intencióinak legjobban, h a minden egyéb szempontot félretéve, az orvos minden egyes esetben v é r t venne a házasulandótól és azt megvizsgálná, illetve a vizsgálatra intézményesített Országos Közegészségügyi Intézet állomásaihoz beküldené. Persze, hogy ez megtörténhessék, a közvélemény általános megváltozására volna szükség a vérvizsgálatra vonatkozólag.
A nemibeteggondozás t e r é n a megszállás ideje a l a t t különösen siralmas állapotban volt a Székelyföld. A hivatalos szervek teljesen elhanyagolták a Székelyföldön a népbetegségek elleni küzdelmet. Csak most, amikor m á r elkészültek az első hivatalos kimutatások a Székelyföld egészségügyi viszonyairól, t á r u l föl szemünk előtt egész döbbenetes sivárságában a mult pusztítása ezen a téren is és megborzadunk még puszta gondolatától is annak, mi lett volna néhány nemzedéken keresztül a testileg, lelkileg erős, életrevaló székely f a j t á ból, h a kétévtizedes közállapotai meg nem változnak.
A négy székely vármegyében a v é r b a j és általában a fertőző betegségek elleni küzdelmet az Országos Közegészségügyi Intézet Marosvásárhelyen működő állomása irán y í t j a . Az 1942. évben az állomás összesen 26.050 v é r a n y a g o t vizsgált meg, ebből 1981 (7.6%) volt pozitív. Ezzel szemben a trianoni ország területén lévő állomások hasonló adataiból az derül ki, hogy a megvizsgált véranyagoknak általában 3 – 4 százaléka pozitív. Mivel pedig a Székelyföldön az elmult évben főleg szűrővizsgálatok voltak, nem ú g y mint a trianoni ország állomásain, ahol nagyrészt inkább
Erdélyi Magyar Adatbank
Magyar Figyelő
382
zett terhességi vérvizsgálatok, valamint a házasulandók vérének vizsgálatából is az derül ki, hogy a székelyföldi vérbajmegbetegedések másfél-két százalékkal nagyobbak, mint az országos átlag. Ime az állom á s elmult évi terhességi vizsgálatainak k i m u t a t á s a :
csak a g y a n u s egyének vérét vizsg á l t á k meg, szomorúan, de joggal következtethetünk a r r a , hogy a vérbaj-megbetegedések a székely vidékeken sokkal jobban el vannak terjedve, mint m á s u t t . A dr. Kovács Elek vezetése alatt álló marosvásárhelyi állomáson vég-
– Törvényhatóság
vizsgálatok száma
Csík vármegye Háromszék vármegye Marostorda vármegye Marosvásárhely thj. Udvarhely vármegye Összesen:
%
816 486 352 1260 761
41 27 22 59 26
5.0 5.6 6.3 4.7 3.4
775 459 330 1201 735
95.0 94.4 93.7 95.3 96.6
3675
175
4.8
3500
95.2
előtti
Törvényhatóság
vérvizsgálatok vizsgálatok száma
Csík vármegye Háromszék vármegye Marostorda vármegye Marosvásárhely thj. Udvarhely vármegye Összesen:
Összesen:
férfiaknál: –
+
%
% (negatív)
(pozitív) 51 28 8 5 27
6.1 4.4 2.3 2.7 4.0
786 615 345 183 657
93.9 95.6 97.7 97.3 96.0
2705
119
4.4
2586
95.6
eredménye
nőknél: –
+ (pozitív)
%
753 687 420 57 690
54 46 18 2 26
7.2 6.7 4.3 4.5 3.8
699 641 402 55 664
92.8 93.3 95.7 95.5 96.2
2607
146
5.6
2461
94.4
vizsgálatok száma
Csík vármegye Háromszék vármegye Marostorda vármegye Marosvásárhely thj. Udvarhely vármegye
eredménye
837 643 353 188 684
Házasság előtti vérvizsgálatok Törvényhatóság
(negatív)
nak g y a n u s a k n a k . Örvendetes, hogy az anyaszékről származó véranyagok pozitív eseteinek százaléka az országos átlagnak megfelelő, u g y a n a k k o r elszomorító, hogy a f a j s z a p o r u l a t szempontjából országos viszonylatban első vármegyében, Csíkban igen n a g y a vérbajosok száma. E z egyébként kitűnik a házasulandók vérvizsgálatára vonatkozó alábbi kimutatásokból is.
Már ebből a f e n t i kimutatásból is világosan kitűnik, hogy Marosvásárhelyen általában sokkal több t e r h e s asszony vérét vizsgálják meg, m i n t a székely megyékben. Ez nem a k a r kifogás lenni a székely megyék hatósági orvosainak működése ellen, de tény, hogy h a a törvény szellemében a k a r u n k eljárni, m é g azoknak vérét is meg kell vizsgálni, akik egyébként nem látszaHázasság
%
+ (pozitív)
Erdélyi Magyar Adatbank
(negatív)
%
Magyar Figyelő
383 Férfi
Törvényhatóság
és nő
összesen:
vizsgálatok száma
Csík v á r m e g y e Háromszék vármegye Marostorda vármegye Marosvásárhely thj. Udvarhely vármegye Összesen:
+
– %
% (negatív)
(pozitív)
1590 1330 773 245 1374
105 74 26 7 53
6.6 5.6 3.4 2.9 4.9
1485 1256 747 238 1321
93.4 94.4 96.6 97.1 95.1
5312
265
5.0
5047
95.0
Kíséreljük meg kiértékelni a fenti számokat. R á m u t a t t u n k m á r arra, hogy a törvény az orvos belát á s á r a bízza a házasságkötéshez szükséges bizonyítvány kiadása előtt a házasulandó vérének megvizsgálását. Vannak orvosok, akik minden esetben vesznek v é r t és megvizsgálják, illetve megvizsgált a t j á k azt, mások viszont ezt nem teszik. A megvizsgált v é r a n y a g százalékban kifejezett pozitív számarányából éppen azért, mivel a vizsgálatok általában szűrőjellegűek, azaz nemcsak a g y a n u s véranyagok kerülnek vizsgálatra, következtetni lehet a r r a , hogy a Székelyföld népességének 5 százaléka valóban a v é r b a j betegségében szenved. Mit jelent ez számokban kifejezve ? A Székelyföld lakossága körülbelül 740 ezer ember. Az ötszázalékos megbetegedéseket véve alapul, m a j d n e m 40 ezerre becsülhető a székelyföldi vérbajosok száma. Hogy ez népesedési szempontból mit jelent, annak illusztrálására elég tudni azt, hogy a v é r b a j b a n szenvedő megfertőzi é l e t t á r s á t is, gyermekük nem születik, v a g y h a számos elvetélés u t á n születik is egy, és az fel is nő s nem hal meg csecsemőkorában, akkor sem lesz teljes értékű t a g j a a társadalomnak. Mi a teendő? E z a kérdés foglalk o z t a t j a mostanában a székelyföldi egészségügyi szerveket. É s joggal. Elvégre, h a a székelység öntudatos vezetői nem mondanak le a n n a k a szerepnek betöltéséről, amely a
nemzeti élet m e g ú j í t á s á b a n a székelységre vár, nemcsak a gazdasági és kulturális megerősödést kell s ü r getniök, h a n e m aggódó szeretettel kell gondoskodniok arról, h o g y a székelység terjeszkedését minden úton-módon biztosítsák. Legelsősorban a felvilágosítás fegyverével kell felvenni a harcot a pusztító kór ellen, hogy a n n a k továbbterjedését megakadályozzuk, ugyanakkor pedig egyuttal a szükséges gyógykezelést is lehetővé kell tennünk. A továbbiakban azután gondoskodni kell arról, hogy a vérvizsgálatot mennél szélesebb körben lehessen bevezetni. Természetesen az volna a legcélravezetőbb megoldás, h a általános szűrővizsgálatnak lehetne alávetni a négy székely vármegye egész lakosságát. E n n e k azonban leküzdhetetlen akadályai vannak. Nem áll rendelkezésre ugyanis megfelelő vizsgáló személyzet, sőt a vizsgálathoz szükséges a n y a g sem. Ahhoz, hogy 740 ezer ember v é r é t egy év a l a t t meg lehessen vizsgálni, n a p o n t a két ezer vizsgálatot kellene elvégezni. Ebből világosan kitűnik, hogy hosszú évek tervszerű m u n k á j á r a van m u l h a t a t l a n u l szükség s ebben a m u n k á b a n össze kell fogniok a lelkészeknek és orvosoknak. N e m elegendő szomorúan megállapítani a tényeket, aztán napirendre térni felettük, a kollektív életszemlélet feltétlenül megköveteli, hogy mindn y á j a n felelősséget érezzünk egym á s i r á n t s felelősségérzetünk tettekben is megnyilatkozzék.
Erdélyi Magyar Adatbank
Jakab
Antal
