magasabb rendû értelmében, öröm annak, aki jót tett valakivel önzetlenül

KÜRTÖS

s Q t r W k XIV. évfolyam 12. szám

Közéleti havilap

Sík Sándor:

Az öröm titkai Túl a 21. század második évtizedének felén a parttalan menekültáradat, a szörnyû terrorcselekmények, a világban tapasztalható, ártatlan emberek ezreinek halálát okozó háborús konfliktusok beárnyékolják mindennapi életünket és ünnepeinket is. Ebben a ki tudja hová fajuló, zilált, forrongó világban várjuk a karácsonyt. Te g y ü k most félre a megszokott, sablonos meghatározásokat, hogy mi is, mirõl is szól a karácsony. Olvastam valahol, hogy a kereszténység két legnagyobb ünnepe közül inkább a karácsony terjedt el az európai fogantatású kultúrákban. Eredeti vallási tartalma helyenként már feledésbe merült, mégis ünnep, sokaknak talán az év legnagyobb ünnepe: „valami ember fölötti, ezért mélyen emberi béke, szeretet és öröm csillan föl benne. ´Emberszeretõ Istenünk´ vele egylényegû, egyszülött Fiával ajándékozott meg minket. Ennek örömhírét hirdeti a karácsony.“ Az öröm azonban nemcsak Isten üzenetét kíséri. Egyik legfontosabb tartalma, gyakran hiányzó eleme emberi életünknek is. Életünket faggatva láthatunk csak

Ára 0,40 EUR 150,- Ft

2016. december

Karácsonyi álom

bele az öröm titkába. Borsos Miklós szobrászmûvész írja: „A lélek ereje áthatol a fizikai, idegrendszeri állapotokon, és a ´gyógyító csodák´ innen származnak. És ez öröm a fogalom magasabb rendû értelmében, öröm annak, aki jót tett valakivel önzetlenül - még akkor is, ha a viszonzás háládatlanság. Mert kevés ember tudja elviselni, hogy jótettre, segítségre szorult. De a keresztény örömet ez nem zavarhatja, mert a jótett fölemeli. /…/ A Poverello tanítása szerint az öröm azé, aki jót tett. Ez a lélek legnagyobb rendû megnyilvánulása. Felülemelkedni hiúságon, köznapi örömökön vagy sérelmeken, és akkor megismerjük az igazi örömöt, ami szellemi, lelki létünk egyetemes forrása.“ Vajon képesek vagyunk-e felülemelkedni nemcsak hiúságainkon, vélt vagy valós sérelmeinken, hanem ármánykodásainkon, önzõségeinken, irigykedéseinken, rágalmazásainkon, megszólásainkon és gyûlölködéseinken is? Amíg ezekre képtelenek vagyunk vagy leszünk, addig a karácsony minden lesz számunkra, csak nem az öröm ünnepe… Bodzsár Gyula

Magyar karácsony fekete-fakója És minden, ami mostani, múljon, Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, Csillagos álom pelyhes takarója. Álom, álom karácsonyi álom! Álom, álom… Betlehemben Kicsike Jézus megszületett. Szép Szûz Mária, egek ékessége, Mi bûnös lelkünk egy édessége Csókkal hajol a jászolka tövébe, Kicsi Jézuskára rájanevet. Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, Ügyefogyott népre, ránk mosolyog Csilló levegõ-égben, boldog fényességben Nekünk dalolnak angyali karok. „Dicsõség, dicsõség mennyben az Istennek, Békesség, békesség földön az embernek!“ Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus, Panaszkodjunk-e teneked? Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, Hiszen te jól tudsz mindeneket! S te, fényes szép angyalsereg, A békességet is ismered! A békesség - te jól tudod - meleg cipõ: És édesanyja a bánsági búza. A békesség a nagy hegyek nyugalma: És homlokukat a Tátra koszorúzza. A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: De máshol még nem látják szegény magyar szemek, Csak Pozsony õs Dunáján és Szent Anna taván, A békesség a kassai harangszó, S a székely falukon a pásztorok miséje Kétszerte szent!… Dicsõség a magasban… Kicsi Jézus, Tedd, hogy legyen békesség idelent! Dicsõség, dicsõség a magasságoknak, Békesség a földön, békesség, békesség Szegény magyaroknak.

ll

Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és mindenkinek szeretetben gazdag, boldog, békés új évet k í v á n a K ü r t ö s s z e r k e s z t ő s é ge!

2 Kürtös

Közélet

Magyar-magyar közös nyilatkozat az iskolákról A szlovákiai magyar kisebbség megmaradásának legfontosabb eszközét mint minden kisebbség esetében - egy erõs, a szlovákiai magyarok újabb és újabb nemzedékét felnevelni képes oktatási rendszer jelenti. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy kihasználva az adott lehetõségeket, megerõsítsük a szlovákiai magyar iskolaügy helyzetét. Okulva népességünk fogyásából, felismerve az anyanyelvi oktatás megtartó erejét, a szlovákiai magyar iskolák megmaradásának és fejlõdésének érdekében a következõ alapvetéseket fogadjuk el: A jó minõségû oktatás garanciája Fontos, hogy a szülõk tudják: a magyar tannyelvû iskola, az anyanyelvû oktatás versenyelõnyt jelent a szlovák iskolához képest. Fontos, hogy ezt közösen és nyomatékosan kommunikáljuk a szülõk irányába, magát a minõséget pedig jobb módszertani felkészültséggel, erõsebb szakmai munkával és folyamatosan fejlõdõ infrastrukturával garantáljuk. - Kisebbségi iskolaügy. Jelenleg a szlovák törvényi gyakorlat nem definiálja a kisebbségi iskolaügy fogalmát. Sikerült újjáalakítani a kisebbségi oktatási fõosztályt, de az is kiemelten fontos, hogy a kisebbségi iskolaügy fogalmát törvény rögzítse. Ez egy kisebbségi intézményrendszer komplex fejlõdésének alapelve. Ezért a közoktatási törvény megfelelõ cikkelyében, a Tanuló Szlovákia címû stratégiai-fejlesztési terv értelmében szorgalmazzuk a nemzetiségi iskolák hálózata fogalmának bevezetését (národnostné školstvo). A kisiskolák és kis létszámú iskolák sorsa Az oktatási törvény módosítása alapján sikerült megakadályozni a kisiskolák bezárását. Ez egy ideiglenes megoldás, mert a jövõben kérdéses a kisebb diáklétszámú iskolák fenntarthatósága és hatékonysága. Errõl a témáról õszinte vitát kell folytatnunk, elõállva egy hosszú távú koncepcióval. A kis létszámú nemzetiségi iskolák fennmaradásához nélkülözhetetlen a szükséges anyagi feltételek biztosítása, a pozitív pénzügyi megkülönböztetés. Ennek érdekében a nemzetiségi iskolahálózatot külön kell kezelni a finanszírozási eljárásban, és többletforrásokkal kell biztosítani további mûködését a kompenzációs támogatás megõrzése mellett is. A minimális osztályonkénti tanulói létszámot a nemzetiségi középiskolákban is meg kell szüntetni. Oktatásügyi önkormányzatiság Ahhoz, hogy hosszú távon jó döntések születhessenek a módszertan, az intézmények, a közös célok terén, a szlovákiai magyar iskolaügy önkormányzó irányítására van szükség. Ezen a téren is fontos a közösségi koncepció kidolgozása és érvényesítése. A nemzetiségi, esetünkben a magyar iskolák minõségi fejlõdésének feltétele az önálló kerettanterv megalkotása az iskolák minden szintjén (alsó tagozat, felsõ tagozat, középiskola), összhangban az állami mûveltségi célkövetelményekkel, de sajátos igényeinknek megfelelõen. A szlovák nyelv oktatásának minõsége A magyar szülõk egyik gyakori kifogása a magyar iskolákkal szemben a szlovák nyelv oktatásának minõségével kapcsolatos. Ezt azzal ellensúlyozhatjuk, ha a magyar iskolákban a szlovákot nem anyanyelvként, hanem második nyelvként oktatjuk. 2020-ig ez országszerte legalább 50 iskolában meg is valósulhat. Ennek feltétele a gyermekek anyanyelvi kompetenciáinak megfelelõ szintre fejlesztése, melyre az idegen nyelvek oktatása ráépül, valamint a szlovák mint idegen nyelv oktatásának a gyermek megfelelõ életkorában való bevezetése. A magyar ajkú romák helyzete Külön odafigyelést igényel a magyar anyanyelvû romák oktatása. A roma diákok a legtöbb esetben különösen hátrányos helyzetbõl fognak neki a tanulásnak, ezért fontos a pedagógiai asszisztensek munkája, a jobb diagnosztikai eszközök bevezetése és az óvodai látogatás kiszélesítése is. A magyar közösség elemi érdeke, hogy a magyar ajkú romák felzárkóztatása gyors ütemben haladjon elõre. Az innováció támogatása Az oktatásügy szerves része a kutatás, fejlesztés és innováció támogatása. Erre mind a fõiskoláink, mind az újonnan létrehozandó Kisebbségi Kulturális Alap mûködése esetében érdemes odafigyelni. Csak egy fejlõdõ, életképes közösség képes ugyanis a megmaradásra. Ezek azok az alapelvek, amelyek lehetõvé teszik egy erõs, fejlõdõ és a közösségünk fenntartására képes szlovákiai magyar iskolaügy mûködtetését. Az oktatásügy területén ezek képezik közös ügyeinket, közös erõfeszítéseink tárgyát. A Magyar-Magyar Párbeszéd résztvevõi Dunaszerdahely, 2016. november 21.

2016. december

Megrendülve kaptuk a hírt, hogy regionális laptársunk, a POKROK hetilap fáradhatatlan riportere, Peter Gašparoviè váratlanul elhunyt. 56 éves volt. Nyugodjék békében!

Karácsonyi vásár Ipolynyéken Ipolynyéken is karácsonyi vásárt tartottak, hagyományosan a tájház udvarán. A sok érdeklõdõ jelenlétében Hrubík Béla polgármester nyitotta meg a jó hangulatú rendezvényt, majd kultúrmûsor következett, melyen felléptek a helyi óvodások, iskolások, a Csemadok felnõtt vegyes kórusa és a Karnevál énekesei A kirakodó vásáron számtalan ajándékvásárlási lehetõség adódott. Az idõ jobb múlását és a társalgások mélyítését az ingyenes finom forralt bor és káposztaleves még jobban elõsegítették. (-)

A Mikulás vonaton érkezett Az utóbbi években már rendszeressé vált a Mikulás-váró ünnepségek sorozata falvainkon. Ehhez nagyban hozzájárul a Mikulás-vonat szerepeltetése, amely Veresegyházról jön el kielégíteni az iránta való igényeket. Az idén 4én, vasárnap délután érkezett Csábról Ipolybalogra, hogy itt is megörvendeztesse a gyerekeket és felnõtteket egyaránt. A falu fõterén várták érkezését, és hogy jobban teljen az idõ, a gyerekeknek mesevetítés és különbözõ játékos foglalkozások voltak a Ria vendéglõ nagytermében. A felnõttek kint iszogatták a forralt bort, az asszonyoknak ott volt a tea és a kürtõs kalács, a gyerekeknek forró csoki. A Mikulás kiosztotta az ajándékcsomagokat, majd az érdeklõdõk vonatozhattak a falu fõutcáján. Szép, színes délután volt, köszönet elsõsorban az önkormányzatnak. BG

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván a Kürtös olvasóinak a Középsõ-Ipoly Mente Régiófejlesztési Ügynökség nevében: Lõrincz Mária, igazgató

2016. december

Közélet

Magas színvonalú műsor, telt ház előtt Röviden így jellemezhetnénk a Nagykürtösi járás magyarságának kulturális napját, amely immár második alkalommal került megrendezésre a Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége szervezésében 2016. november 20-án Nagykürtösön a kultúrház színháztermében. Nagy érdeklõdés mutatkozott a találó, Rajtunk is múlik címmel meghirdetett rendezvény iránt, amit az is bizonyít, hogy a 350 férõhelyes teremben alig akadt üres szék. A meghívott vendégek között volt többek közt Medvácz Lajos, Balassagyarmat és Dalibor Surkoš, Nagykürtös polgármestere is. A mûsor nyitányaként CD-rõl csendült fel elõször az 1967-es Táncdalfesztivál döntõjében Toldy Mária tolmácsolásában elhangzott, Rövid az élet címû dal, melynek refrénje adta a rendezvény címét. Erre utalt köszöntõjében Balík László, az MKP járási elnöke, mondván, „rajtunk is múlik, hogyan is múlik, hogy jó, vagy rossz, ha véget ér. Ha ezeket a sorokat nem két ember érzelmi kapcsolatára, hanem a szlovákiai magyarságra vonatkoztatjuk, akkor valóban nagy az egymás iránti felelõsségünk jelenünket és jövõnket illetõen.“ Továbbgondolásra érdemes köszöntõ beszédében hangsúlyozta, hogy elsõsorban rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e összefogni, megtartani anyanyelvünket, kultúránkat, múltunk értékeit. Rajtunk is múlik, hogy merünk-e élni anyanyelv-használati jogainkkal, törvény adta lehetõségeinkkel. A járási elnök beszéde végén találóan mutatott rá, hogy rajtunk is múlik, hogy jelent és jövõt illetõen jó vagy rossz irányt vesz-e a felvidéki magyarság, ezen belül is a Nagykürtösi járás magyarsága. Ami pedig magát a valóban sokszínû mûsort illeti, elmondhatjuk, hogy a szervezõk gyermekeknek, fiataloknak és felnõtteknek egyaránt biztosítottak fellépési lehetõséget. Elsõként Gömöry Eszter gimnazista diáklány lépett színpadra, és mély átéléssel tolmácsolta Sík Sándor papköltõ Az andocsi Máriához címû meghatóan szép költeményét, amelybõl most hadd idézzünk néhány sort: „Boldogasszony, ezer évig édesanyánk voltál /../ A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz-parton, három hegyen mindörökké magyar legyen a máriás ének.“ Tehetséges énekes az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola 7. osztályos tanulója, Hlavács Réka, aki az Ismerõs Arcoktól a Nélküled címû dalt adta elõ, nagyon is a rendezvény mondanivalójához igazítva az ének vissza-visszatérõ sorait, „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, Mi egy vérbõl valók vagyunk..“ Népdalokkal, népdalfeldolgozásokkal mutatkozott be Zatyko Veronika énektanár vezetésével az Ipolybalogi Mûvészeti Iskola csábi zenetagozatának gyermekénekkara. Ezután Baráz Ádám zeneszerzõ, zenetanár zongorán Bartókmûveket szólaltatott meg, a következõ mûsorszámban pedig Rimóci Gábor és Murányi Árpád nagycsalomjai citerások szórakoztatták a nézõket. Újra zongorajátékkal folytatódott a mûsor, és ezúttal Baráz Ádám a Japánból származó és a budapesti Zeneakadémián végzett zongoramûvésszel, Alisa Yajimával aratott hatalmas közönségsikert Liszt Ferenc 2. Magyar Rapszódiájának négykezesével. Felújított, de eredeti népviseletben álltak színpadra, és váltották ki repertoárjukkal a nézõk tapsát a Csemadok Kelenyei Alapszervezete Méhecske aszszonykórusának tagjai. A mûsor második felében a Pesti kabaré ismert színmûvészei, Ress Hajnalka, Beregi Péter és Udvardi Tibor örökzöld melódiákkal és kabaréjelenetekkel szórakoztatták a nagyérdemût. Köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon támogatta a rendezvényt, de külön is Csáky Pálnak, az MKP európai parlamenti képviselõjének, a szervezésben nyújtott segítségért pedig a zsélyi Victoria Kultúregyesületnek. B.Gy.

Kürtös 3

Villáminterjú Blanka Straňovskával „Nem véletlenül kerültem Inámba“ Mint arról beszámoltunk lapunk idei szeptemberi számában, Inámban augusztus utolsó vasárnapján kegyeleti megemlékezést tartottak Lénár Károly atyáról, valamint a meghurcolt felvidéki katolikus papokról és hívekrõl. Az ipolybalogi Szent Korona Kórus közremûködése tette még ünnepélyesebbé a szentmisét, melynek végén Blanka Straòovská, a prágai Nemzeti Színház elsõhegedûse szólaltatta meg J. S. Bach egyik legismertebb mûvét, a D-dúr szvitbõl az Air-t. A rendezvény után beszélgettem a mûvésznõvel. - Hogyan került Inámba? - Inámba nem véletlenül kerültem. Itt született a férjem édesapja, és szerettük volna megnézni a családját. - Honnan jött a hegedûjáték ötlete? - Amikor az önök gyönyörû templomába beléptem, mindjárt mondtam, szeretnék itt játszani. Hallottam magam is, hogy a kántor úr, Balázs Ottó kitûnõ zenész. Mellesleg, õ felel a zeneválasztásért, és néhány nappal elõtte vele egyeztettem a repertoáromat. Akkor még nem sejtettem, hogy ilyen ünnepi alkalomból fogok hegedülni. Egyébként magam is hívõ, a Csehszlovák Huszita Egyház tagja vagyok. - Mit tart fontosnak önmagáról elmondani? - Én egy kis szudéta, de egyben huszita városkából, Žatecból származom. Ötévesen kezdtem el zongorázni, hatévesen hegedültem. Tizennégy évesen Teplicébe, a konzervatóriumba kerültem, ahonnan zenei tanfolyamokra jártam át a volt Kelet-Németországba, egy aranyos bécsi professzorhoz, mert akkoriban az ember nem tudott eljutni Bécsbe... Aztán jött Prága, egy év a Kamara Operában, de azt a bársonyos forradalom után egy évvel megszüntették. Egy évig szabadúszó voltam, a harmadik évet pedig már, istennek hála, a Nemzeti Színházban töltöttem. Tavaly kezdtem a 26. évadot. - Hogy érzi magát Inámban? - Nagyon jól. Az emberekbõl árad az õszinteség... A madarak énekét, amit bevitt operáiba Leoš Janáèek, én itt a sétáimon hallom, de a méhek zümmögését is. És a csendet. Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna ilyen csendet. Szívesen vissza fogok jönni ebbe a faluba. -bégyé-

4 Kürtös

Kultúra - Közélet

2016. december

Nyugdíjasdélután „Száguldva vágtat, rohan az idõ, Sorra váltják egymást föl a hetek, Minden nyár gyorsabb, mint az elõzõ, Az idõnek nem mondhatsz „állj meg“- et...“ (Zsoldos Imre) Az idõsek napja az idõs emberekrõl, az õ tiszteletükrõl szól. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak kifejezését, hogy társadalmunknak õk is hasznos tagjai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis õk rendelkeznek, a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket. Már hagyománnyá vált Ipolyhídvégen, hogy december elején a Mikulás-napi nyugdíjasest kere-

tében fejezzük ki hálánkat, tiszteletünket, megbecsülésünket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után köztünk töltik nyugdíjas éveiket. A december 3-án megrendezett összejövetel a már megszokott formájában zajlott. Finom vacsora, ajándékcsomag és kultúrmûsor várta a nyugdíjasokat. Ú g y gondolom, hogy ez egy igen fontos és megtisztelõ esemény f a l u n k nyugdíjas polgárai számara. Õsi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert ezt fáradtságos életükkel kiérdemelték, nem is abból a józan elõrelátásból, hogy egyszer én is öreg leszek, hanem azért mert a lélek idõvel még érzékenyebbé, a szellem nyitottabbá válik. Az idõsek óriási élettapasztalatukkal, olyan értékeket kell hogy megjelenítsenek, amely a fiatalok számára vonzó, példamutató és megbecsülendõ lehet. Legyünk hát hálásak az idõsekkel szemben, hiszen tudjuk, nélkülük mi sem léteznénk. És mégis, ma is, így is örökké mennyit ad az élet. Csendesen adja, két kézzel a reggelt és a délutánt, Az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát. Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, Minden napszakban, minden pillanatban. Ajándék ez, csodálatos ajándék, a földig hajolok, úgy köszönöm meg. Záhorsky Zsuzsanna

Ipolyvarbó Község Önkormányzata 2016. november 20-án az idõsebbek iránti õszinte tisztelet kifejezéseként tartotta meg a „Szépkorúak estje“ c. rendezvényét. Az összejövetelre minden 60 év feletti ipolyvarbói lakos meghívásban részesült.

A rendezvénysorozat a helyi róm. kat. templomunkban szentmisével kezdõdött, amelyet Mgr. Zolcer György lelkiatyánk a községünk idõseiért ajánlott fel. A szentmisét követõen, kis pihenõ után, idõs embertársaink a kultúrházunk nagytermében találkoztak újra, ahol gazdag program várta õket. Elsõként Ipolyvarbó polgármestere köszöntötte az ünnepelteket. Köszöntõ beszédében hangsúlyozta, hogy a szépkorúak estje az idõs emberekrõl, az õ tiszteletükrõl szól. Rámutatott arra, hogy a fiatalabb generációk számára milyen fontosak az idõs emberek egy közösségben, akik átadják élettapasztalataikat, bölcsességüket, hiszen idõs koruk tapasztalatával tudják mi a jó, amit tovább adhatnak, s tudják mi az a rossz, amit el kell kerülni. Továbbá fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a fiatalabb generáció feladata támaszt nyújtani, vigyázni és segíteni az idõs embereket, hogy a hosszú évek kemény munkája után azok örömteli életet élhessenek. Beszédében kiemelte, ez a szép ünnep a szeretetrõl kell hogy szóljon, hiszen szeretni a legnagyobb öröm! Az ünnepélyes köszöntõ után kezdetét vette a kultúrmûsor, amelynek elsõ fellépõi testvértelepülésünk, Õrhalom község nyugdíjas klubjának az énekkara volt, akik csodaszép dalokkal és lelkesedésükkel kápráztattak el mindnyájunkat. Õket Ipolyvarbó büszkesége, tehetséges mesemondója, Fábián Flórika követte, aki egy szép és egyben tanulságos mesével ajándékozta meg az idõs vendégeket (természetesen nagy sikert aratva). A szép mesét követõen és a mûsor fináléjaként lépett színpadra, hogy még jobban fokozza a hangulatot és a jókedvet, a budapesti Madách Színház mûvésznõje, Ress Hajnalka. A fergetegesre sikerült elõadás után került sor az idõsek megajándékozására, majd a kerek évfordulójukat ünneplõ polgárokat - a polgármester úr személyesen egy emléklappal külön köszöntötte, jó egészséget és tartalmas, boldog életet kívánva nekik. A kiváló hangulat valamennyi résztvevõ arcára mosolyt csalogatott, amely nem apadt a finom vacsora fogyasztása közben sem. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az odaadó segítõkészségért, az önzetlen segítségért a képviselõ-testület tagjainak és családtagjainak, a szakácsnõ(k)nek (a finom vacsoráért), Mgr. Zolcer György lelkiatyának a technikai segítségért, a kultúrprogram fellépõinek a színvonalas elõadásokért, továbbá Ipolyvarbó község alkalmazottainak és közhasznú munkásainak az elõkészítõ munkálatokért. Kérjük a jó Istent, hogy jövõre minél többen találkozhassunk újra! Fagyas Marcel, Ipolyvarbó község polgármestere

2016. december

Kultúra - Közélet

Vonaton érkezett a Mikulás Csábra Advent második vasárnapján délután 13:00 órakor megtelt a Csábi Alapiskola elõtti tér kicsikkel és nagyokkal. Idén elsõ alkalommal különleges jármû érkezését várták. Nemsokára meg is érkezett a három kocsit húzó Mikulásvonat. Utasok nem jöttek ezzel a vonattal, teljesen

üresen érkezett. Az iskola igazgatónõje, valamint a falu polgármestere szívélyesen köszöntötte a megjelenteket, és utazásra invitálta a jelenlévõk apraját-nagyját. Hamarosan

megtelt a vonat, és tele kocsikkal „pöfögött“ többször is le és föl Csáb egyre szebb utcáin. Egyszerre 45 személyt tudott szállítani. A helyszínen maradottak sem unatkoztak, hiszen nagyon ötletes és érdekes kézmûvesfoglalkozásokon mutathatták meg kreativitásukat, ügyességüket. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték a festést, rajzolást, papírhajtogatást. Nagyon szép karácsonyi díszek, gyertyatartók, betlehemek készültek, amik majd hangulatosabbá varázsolhatják otthonainkat és az idei karácsonyt. Kellemes zene mellett meleg teát és forralt bort is lehetett fogyasztani, ami kellemesebbé tette a várakozás pillanatait. Fél három tájékán hangos csengõszó jelezte, hogy a vonaton megérkezett a Mikulás. Nem egyedül érkezett. Két hófehér angyal kísérte, s ott volt a nyomában az ördög is a vasvillájával. Elfoglalta helyét a kényelmes kanapén, majd az alapiskola és zeneiskola tanulói színes programmal köszöntötték õt és a jelenlévõket. Volt itt zene, ének, vers, fotózkodás és persze jó hangulat. Az ünnepség végén minden csábi és nem csábi gyereket megjutalmazott a Mikulás. Nagyon sok csomagot osztott ki a gyerekek nagy örömére. A rendezõk remélik, hogy rendezvényükkel sikerül hagyományt teremteniük, és a következõ években ismét elindul a Mikulásvonat Csábon. /ZSz/

Kürtös 5

Életet az éveknek - nyugdíjasok találkozója Inámban Értékes estét töltöttek együtt a nyugdíjasok Inámban. A többéves hagyományt követve Inám Község Önkormányzata az idén is megrendezte a nyugdíjasok ünnepét, amelyre 2016. november 20-án került sor a helyi kultúrházban. A rendezvény sikerérõl tanúskodik, hogy minden évben gyarapodik azok száma, akik jelenlétükkel megtisztelik e rendezvényt. A polgármesteri köszöntõt Régi Zsolt mérnök elõadásában hallgatták meg a jelenlevõk. Beszédében méltatta a szépkorúak életútját, kihangsúlyozva élettapasztalatuk és bölcsességük fontosságát a fiatal korosztály számára. Zárszavában örömteli hírt közölt a falu idõsebb korosztálya számára, miszerint január elsõ felében megnyílik az idõsek napközi otthona, melynek a volt iskola ad otthont. Lehetõség nyílik, hogy a falu nyugdíjasai találkozhassanak, szót válthassanak közös dolgaikról és különféle kulturális tevékenységnek éljenek.

Ezután következett a már megszokott kultúrmûsor, hallhattunk szavalatot Buday Károly nyugalmazott esperesplébános elõadásában, aki Reményik Sándor, erdélyi református pap versét tolmácsolta. Ezután Jánoska Mátyás, tehetséges inámi ifjú adta elõ saját költeményét. Az inámi óvodások mûsora mindig tarka színfoltot jelent a színpadon. Egymás követték a verseszenés mûsorszámok. A kis tehetségek elvarázsolták a közönséget. A mûsort a helyi Csemadok mellett mûködõ Unicum kórus zárta, mely mint már annyi idõ óta megszoktuk, színvonalas elõadással szórakoztatta a megjelenteket. A jelenlevõk vastapssal jutalmazták a teljesítményüket. A helyi önkormányzat a rá nehezedett anyagi feltételek ellenére is színvonalasan megvendégelte a az idõsebb korosztályt, és értékes ajándékokkal lepte meg a falu nyugdíjasait. A vacsora alatt a meghívottak jó hangulatáról Bence Alfréd gondoskodott. A nótázásba szép számmal bekapcsolódtak az ünnepeltek is. Ez a délután mindannyiunk számára eseménydús volt, lehetõség nyílott beszélgetésre, kulturális feltöltõdésre. Elismerést érdemel a helyi önkormányzat, a polgármesteri hivatal és mindenki, aki bekapcsolódott, hogy e jelentõs esemény ismét sikeres legyen, hogy sikerült biztosítaniuk a rendezvény anyagi hátterét. Köszönjük. NMb

6 Kürtös

A magyar szórvány napja Lukanényén A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya a magyar szórvány napja alkalmából, központilag megszervezett rendezvényén, Lukanényén várta a vendégeit programjával.

A rendezvényt Balogh Gábor, a területi választmány elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a jelenlévõket és a meghívott elõadókat, Kiss Beátát, a Csemadok Országos Elnökségének a szórvánnyal foglalkozó frissen kinevezett tagját és Harrach Gábort, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külsõ munkatársát. A köszöntõt követõen Varga Emese mutatta be a járásban elsõként itt megtekinthetõ Márton Áron Emlékkiállítást, melyet elõzõ nap a Nagyjaink nyomában elnevezésû tanulmányi kirándulás során a járás alapiskoláinak kilencedikes tanulói tekintettek meg. A fórumon Kiss Beáta ismertette a szervezet álláspontját és megoldási stratégiáit a felvidéki szórványhelyzettel kapcsolatban. Harrach Gábor tudományos szemmel közelítette meg a témakört, mely után egy fórum következette, ahol az elõadóknak lehetett kérdéseket feltenni az elhangzottakkal kapcsolatban. Az est lezárása elõtt a lukanényei vendégek örömére a helyi hagyományõrzõ csoport elõadta többek között a magyar és a felvidéki himnuszt, az alapiskolás kisdiákokkal kiegészülve pedig az Örökségünk dal akkordjai is felcsengtek. Ezt követõen a vendégek megtekintették a kiállítást a szendvicsek, sütemény és bor kíséretében. A területi választmány tagjai számára pedig megkezdõdött az ülés, ahol ismertették az országos elnökségi ülés eredményeit a járásbeli képviselõkkel, lezárták a harmadik negyedévet, illetve többek között a 2017-es programok listájáról született döntés. Varga Emese

Közélet

2016. december

Emléktábla−avatás Bussán Végh Zoltán polgármester kezdeményezése által Bussa község méltó módon akart megemlékezni Varga Jolán elszármazott lakosáról, aki hõsi halált halt 1956. december 8-án a salgótarjáni sortûz által. Az esemény 60. évfordulója alkalmából 2016. december 10-én emléktáblát lepleztek le a helyi parkban, és gyászmisével emlékeztek meg hõsi halottukról. Az emléktábla a következõ szöveget tartalmazza: VARGA JOLÁN (1930-1956) Az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortûz Bussáról elszármazott áldozatának emlékére A megemlékezésen részt vett a lánya, Petrík Jánosné Vámos Ida Budapestrõl és unokája, Petrík Iván Pápáról. Farkas Sándor Varga Jolán rövid életútja: Varga Jolán 1930. május 30-án született Endrefalván. Bussán járt elemi iskolába, majd Losoncon végezte el a négy polgárit. A család (Nagy Mária, Varga János) 1947-ig Bussán élt. Ekkor a csehországi deportálás elõl szöktek át magyarországi rokonaikhoz, Ludányhalásziba. Varga Jolánt még Bussán jegyezte el a rárósmúlyadi Vámos József 1947. január 27-én, és akkor szöktek át a határon. Utána házasodtak össze 1947. április 12-én Ludányhalásziban. Az akkori szabályok szerint a kitelepített sváb lakosok megüresedett házaiban telepítették be az otthonukat elhagyni kényszerült magyarokat, így kerültek 1947 végén a Baranya megyei Jágónak községbe. Néhány hónap múlva itt született meg gyermekük. A család nem sokkal késõbb visszaköltözött elhagyott szülõföldjének közelébe, Nógrád megyébe. Endrefalván béreltek házat, ahol Vámos József hamarosan a közigazgatásban kezdett dolgozni. Elõször Endrefalván, majd távolabb Pest megyében kapott állást, végül a Tolna megyei Pálfára helyezték. Felesége ezeken a helyeken a háztartást vezette. 1953-ban visszaköltöztek Endrefalvára, ahol Varga Jolán is állást vállalt. Elõször Szécsényfelfalun a községi tanácsnál helyezkedett el, majd hamarosan a Karancssági Községi Tanácshoz került, itt dolgozott haláláig. Az 1956-os forradalom leverése után a forradalomban aktív szerepet vállaló Vámos Józsefet letartóztatták. Felesége elõször Balassagyarmatra, majd másnap, 1956. december 8-án Salgótarjánba utazott, hogy megtudja, mi történt a férjével. Mint utóbb a levéltári iratokból kiderült, Balassagyarmaton félretájékoztatták, s nem Salgótarjánba, hanem Budapestre vitték Vámos Józsefet. December 7-én ugyanis Balassagyarmaton a rendõrség elõtt tüntetés tartottak, ahol a politikai foglyok szabadon bocsátását követelték. Vámos Józsefet elõzõleg azonban olyan súlyosan bántalmazták, hogy a forradalmat eltipró karhatalmisták úgy ítélték meg, ki kell csempészni az épületbõl. Attól tartottak, hogy ha ebben az állapotában a tüntetõk elé kerül, a felháborodás a tüntetés radikalizálódásához vezetne. Vámos Józsefet Budapestre szállították, ott is ítélték el 1957-ben. Varga Jolán azonban a Gyarmaton kapott téves információ alapján december 8-án Salgótarjánba utazott. Ezen a napon a város munkásai tüntetést szerveztek a megyei tanács elõtti térre, ahol történetesen a buszmegálló is volt. Varga Jolánt a buszra várva érte a halálos golyó. A szécsényi temetõben helyezték örök nyugalomra.

Ip

2016. december

Oktatás - Közélet

Mi történik éjszaka az iskolában? A legkézenfekvõbb válasz lehet a semmi, pedig mi minden történhetne; sõt történt is november második hétében a Lukanényei Alapiskolában, ahol a talpraesett tanári gárda és a lelkes diáksereg egész éjszakát betöltõ színes és vidám programokkal várta a napfelkeltét. „Izgulsz?“ „Nagyon.“ Én is izgultam persze, de egy elsõ osztályos fülig érõ mosolya, kíváncsisága és lelkes csevegése elterelték a figyelmem. Na de mi is történt? Röviden: egész éjszakás nemalvás és vidámság; hetek óta várt esti tanóra; közös mozizás takaróba burkolózva; pizza, pizza, pizza… egyenesen Balassagyarmatról; díjkiosztó ceremónia: házi mûveltégi verseny gyõzteseinek; az iskola legszimpatikusabb fiúja és lánya megválasztása, sok-sok egyéb ajándék kiosztása a diákok között; diszkó a tornacsarnokban vaníliás füsttel és dübörgõ falakkal; büntetés nélküli szaladgálás a folyosón; focibajnokság, a lányoknak is; piknikezés hálózsákban, a tanteremben; hajnalig susmus és nevetés. A Lukanényei Alapiskola 2016-ban ünnepli fennállásának tízedik évfordulóját, ahol idén a 125 diákból 48 fõ vesz részt a magyar tannyelvû oktatásban. Az intézmény vezetõsége, az iskolai elfoglaltságokon túl, számos szabadidõs tevékenységgel várja a diákokat minden évben. „Van focicsapatunk, vannak kiváló sportolóink, rengeteg versenybe nevezünk be, rengeteg díjat, helyezést hoznak diákjaink az iskola számára“ - fogalmazott Balázs Éva igazgatónõ. Az Éjszaka az iskolában programot 2016 novemberében negyedik alkalommal rendezték meg, melyrõl az intézet vezetõje a következõket mondta: „…a gyerekek nagyon szeretik ezt a programot, együtt vagyunk, este tanulunk, nem kell aludni menni, szabad vacsorára pizzát enni, nincs percre kiszámított idõbeosztás, szóval minden más, minden jobb… még a tanárok is engedékenyebbek.“ Majd mikor a motivációról kérdeztem, a következõ választ kaptam: „Mindent a gyermekért. Azt akarjuk, hogy érezzék jól magunkat nálunk, nemcsak kötött programokkal, de kötetlenebb aktivitásokkal is kedveskedünk nekik. Mi is azt valljuk, tanítani csak fegyelemmel lehet, nevelni meg csak szeretettel… a szeretet… ez volt a fõ motiváló erõnk.“ Az 1-4. osztályosokkal, akikkel a tanítás után játszottam, húszan voltunk összesen, mégis az egész folyosót betöltötte önfeledt kacagásunk, énekünk. Az egyórás foglalkozás kilenctõl, amit eredetileg terveztem, olyan jól sikerült, hogy fél 12-kor azon vettem észre magam, hogy még mindig varázskarkötõket gyártunk, s már nem csak a kicsikkel. Különleges alkalom volt számomra az iskola falain belül, de mégis más lelki közegben megismerkedni a gyerekkel és a pedagógusokkal, akik elsõ perctõl barátsággal fordultak felém. A munkájuk mindenki számára példaértékû lehet: tanítani fegyelemmel és nevelni szeretettel magyarul, akár éjszaka is! Varga Emese

Kürtös 7

Zsélyi Aladár-emléknap Bussán

Mint minden évben, december elején emlékezünk meg Zsélyi Aladár gépészmérnök, aviatikusról. Ilyenkor ellátogatnak hozzánk Bussára és Csalárba a budapesti veterán pilóták és több ismerõsünk, hogy megkoszorúzzuk közösen Zsélyi sírját és emlékmûvét. Az idén is így történt. Reggel a vendégeink elmentek egy kis helyi kultúra után, meglátogatták a szentantali kastélymúzeumot, és ezt követõen elsõként Csalárban, majd Bussán koszorúztunk. Ezen a napon lett megszentelve és felavatva Varga Jolán emléktáblája, aki 1956. dec. 8-án a salgótarjáni sortûz áldozata volt. Az emléktábla a kopjafához lett téve, amelyet szintén Varga Jolán emlékére faragtattunk. A budapesti vendégekkel részt vettünk az emlékszentmisén, ahol Végh Zoltán polgármester úr mondta el Varga Jolán rövid életrajzát, majd fáklyás menet indult a kopjafához, ahol koszorúzással és gyertyagyújtással fejeztük be ezt a megemlékezést. Mivel igen hidegre fordult már estefelé az idõ, bizony nagyon jól esett a forró tea, egy kis forralt bor és a finom vacsora. Vacsora közben sokat beszélgettünk, új barátságok születtek, és mivel még a vendégek elõtt hosszú út állt, lassan elköszöntünk, és vendégeinknek szerencsés utat kívántunk. Az egész napos rendezvény a Csemadok Bussai Alapszervezete és a községi hivatal jóvoltából jött létre. Ezúton köszönöm mindenkinek a segítségét. Nemsokára itt a karácsony, ezért minden kedves olvasónak kívánok áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új évet. Bombor Ivett

Pillanatkép

Településeinken adventtõl vízkeresztig, de akár tovább is, karácsonyi díszbe öltöztek a családi házak, lakások és az utcák. Kétségtelenül szemet gyönyörködtetõk a korlátra, ablakokra, kerti fákra vagy éppen az utcai lámpák oszlopaira szerelt villogó neoncsövek, fényfüzérek, világító figurák. Tény, hogy se szeri, se száma az ötletes vagy giccses karácsonyi dekorációknak. A minap a kora esti órákban Ipolybalogon keresztül autóztam, és nem volt nehéz észrevenni a pompás utcai karácsonyi díszeket. Ezek között megakadt a szemem a faluba jövet egyik és másik irányból az út felett kifeszített, világító neoncsövekbõl készült dekorációra: Veselé Vianoce - Boldog Karácsonyt. Mindenképpen dicséretes példája a kétnyelvûségnek! -bégyé-

Oktatás

8 Kürtös

2016. december

Ipolyi Arnold Emléknap Ipolybalogon 2016. december 2-án az Ipolyi Arnold A l a p -

iskola neves névadója halálának 130. évfordulója alkalmából szervezett emléknapot, amely célja a 19. sz. jeles és sokoldalú személyiségére való emlékezés és munkássága, életmûve elõtti tisztelgés volt. Az intézményben ugyan minden évben rendezünk Ipolyi Arnolddal kapcsolatos programot: legyen az a hagyományok vagy a nyelvjárás gyûjtése, néprajzi jellegû kiállítás rendezése, népi gyermekjátékok, kézmûves-foglalkozások, táncoktatás, a tudós fõpap életérõl szól verseny stb., ám a kerek évfordulók alkalmából igyekszünk még kiemeltebben foglalkozni az iskola névadójának munkásságával. Sõt, amellett, hogy iskolánk tanulóinak figyelmét ráirányítjuk e témára, a szûkebb-tágabb régió tanintézményeit is bevonjuk az Ipolyival kapcsolatos rendezvényeinkbe. Ebben az évben a Bethlen Gábor Alaphoz benyújtott és díjazott pályázat segítségével nagyszabású és méltó emlékezésre kerülhetett sor, amely keretében Ipolyi Arnold Emlékversenyre hívtuk a környék és magyarországi testvériskolánk diákjait. Az emléknap egyes programjaiban részt vett az iskola összes tanulója, valamint meghívott vendégeink - köztük Bálint Péter polgármester úr, Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke, Szecsei Sándor mérnök úr, a helyi mezõgazdasági szövetkezet elnöke, a település tanintézményeinek igazgatói, a környékbeli iskolák igazgatói - továbbá elõadóink, a foglalkozások vezetõi, a versenyzõ diákok és felkészítõik, kísérõik. Az ünnepség az iskola igazgatója, Ing. Molnár Barnabás köszöntõjével és ünnepi beszédével vette kezdetét, amelyben felhívta a figyelmet az ünnepek funkciójára: a nevelésre, emlékeztetésre, a tudás átadásának, átültetésének fontosságára az egyén emlékezetében, valamint arra, hogy kisebbségben élve még fontosabb üzenetet hordoznak az ünnepek közvetítik a közösség értékrendjét, a tradíciók megbecsülésének fontosságát, s

ezek továbbélésünk alapfeltételei, de egyben az elõretekintés jelei is. Ezt követõen a diákok ünnepi kultúrmûsora következett, amelynek valamennyi programja kapcsolódott a jeles elõd hagyatékához, hisz helyett kapott benne a hagyományos népi kultúra: a népmese, a népi gyermekjátékok - amelyeket Kelemen Mária tanító néni néprajz körös kisdiákjai vittek színpadra - a népdal, a népzene, és mindez kicsit közelebb vitt Ipolyi életmûvéhez és szellemiségéhez, a nemzeti hagyományok ápolásának, megtartásának, megismerésének fontosságához legyenek azok szellemi vagy tárgyiasult értékek. A mûsort, mint már számos alkalommal, a Hugyecz Zolcer Erika tanító néni által vezetett iskolai énekkar fellépése tette feledhetetlenné. A kultúrmûsor után a meghívott vendégek és a felsõ tagozatosok Csáky Károlynak, a téma szakavatott ismerõjének, az iskola volt tanárának elõadását hallgathatták meg a régió jeles személyiségének életérõl, majd kézmûves-foglalkozásokon vettek részt a szülõi szövetség két aktív és segítõkész képviselõjének, Nede¾a Tímeának és Radoš Katalinnak az irányításával, valamint a felsõ tagozatos pedagógusok közremûködésével. Az elkészült ter-

mékek egyébként az iskola és a szülõi szövetség karácsonyi vásárára is készültek, amelyre a közeljövõben kerül sor. A kézügyességben kevésbé „élen járó“ diákok pedig a Szent Koronáról és a koronázási jelvényekrõl nézhettek meg egy dokumentumfilmet, ill. az iskolai könyvtárnak is helyet adó Ipolyi Arnoldteremben megtekinthették a maguk és iskolatársaik által összegyûjtött néprajzi kiállítást is. Ezzel párhuzamosan zajlottak az alsó tagozatosok programjai. Elsõként Lõrincz Sarolta Aranka néni tartott könyvbemutatóval egybekötött mesedélelõttöt, amely keretében saját, Mesekosár, csudakosár címû, az idei évben megjelent meséskönyvébõl szemezgetett, és a könyvben található megzenésített versekbõl/dalocskákból tanított a gyerekeknek néhányat. Ezt követõen Varga Emese Anna, a Petõfi Sándor Program ösztöndíjasa invitálta táncházba az iskola ifjabb tanulóit, hogy a tornateremben

játékos táncház keretében ismerkedhessenek a gyermekjátékokkal, a néptánc alapjaival, a népdalokkal és a népzenével. Lelkesen és kitartóan „vitte táncba“ a diákokat, s ebben segítségére voltak az

alsó tagozatos tanító nénik és nevelõnõk. Mindeközben egy másik csoport Molnár Margit, szintén az iskola volt pedagógusa segítségével készített szebbnél szebb karácsonyi díszeket, ajándéktárgyakat.

S akik számára nemcsak szórakozás volt ez a nap, hanem felkészültségük, tudásuk, megszerzett ismereteik bemutatásának, bizonyításának az ideje, õk az Ipolyi Arnold Emlékverseny résztvevõi voltak. 9 iskola 10 csapata bizonyíthatta, hogy a legjobban felkészült ebben a témában, azaz Ipolyi Arnold életérõl, munkásságáról és egyik népmesegyûjteménye néhány darabjának ismeretérõl

tehettek tanúbizonyságot. Nagy örömünkre minden megszólított iskola elfogadta meghívásunkat, így a csábi, dejtári, erdõkertesi, ipolynyéki, ipolysági - egyházi és állami - ipolyvarbói, lukanényei és természetesen az ipolybalogi iskola diákjai mérték össze tudásukat. Legjobban az Ipolysági Fegyverneki Ferenc KIKI csapata teljesített, második helyen az Ipolynyéki Balassi Bálint MTNYAI tanulói, a harmadikon pedig a Csábi AI diákjai végeztek. Természetesen a versenyrõl nemcsak õk térhettek haza ajándékokkal, hiszen a legfontosabbon, a megszerzett tudáson kívül valamennyi résztvevõ és felkészítõ kis jutalomban részesült. Folytatás az 9. oldalon

2016. december

Oktatás

Kürtös 9

A BALASSI BÁLINT MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ALAPISKOLA ÉLETÉBŐL Az elmúlt hónap is mozgalmasan telt iskolánkban. Diákjaink rengeteg, élményekkel teli programon vehettek részt. Bekapcsolódtak az Ipolybalogon megrendezett asztalitenisz-csapatversenybe, ahol a dobogós 3. helyezést érték el, és szintén itt, az Ipolyi Arnold Alapiskola szervezésében került sor az Ipolyi Arnold Emléknapra 2016.december 2-án, melyen hetedikes lányaink - Cseri Annamária, Greòo Linda, Rusòák Rebeka vettek részt, akik sikeresen teljesítve, másodikok lettek. A versenyeken kívül a tanulók különféle tanulmányi programokon, kirándulásokon szereztek új információkat, gazdagították élménytárukat. Ezekrõl bõvebb élménybeszámolót a 9. osztályos tanulóink tartanak. Cs.B.

1956-os emlékünnepség Október 21-22-én a Rákóczi Szövetség jóvoltából részt vettünk a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gloria Victis elnevezésû 1956-os emlékünnepségén. Izgatottan vártam ezt a napot, hiszen bár a magyar- és a történelemórákon felelevenítettük már az 56-os eseményeket, de örömmel és kíváncsisággal töltött el, hogy ezúttal testközelbõl, a helyszínen lehettem részese a közös megemlékezésnek.

Nagyjaink nyomában November 16-án a lukanényei, az ipolybalogi és ipolyvarbói kilencedikesekkel együtt részt vettünk egy irodalmi körúton. Az elsõ megálló Zs. Nagy Lajos sírjánál volt, ahol megkoszorúztuk a síremléket. Innen a Madách-kastélyba mentünk, Alsósztregovára, ahol megtekintettük a kiállítást, és bekapcsolódtunk Az ember tragédiájának eljátszásába is. Utunk 3. állomása Csesztve volt, ahol új információkat tudtunk meg Madách Imrérõl. Mohorát, vagyis Mauks Ilonának, Mikszáth Kálmán szerelmének faluját látogattunk meg ezek után, ahol a

Ezzel egy idõben az alsó tagozatos tanulók ügyességi és mûveltségi vetélkedõkön vettek részt. A nap végén beleülhettünk a rendõrautóba, megtekinthettük a veterán autók kiállítását, és ezekbe az autókba szintén bele is ülhettünk. Számomra élményekben gazdag nap volt. Azt sajnálom, hogy jövõre már nem lehet benne részem. Brezovský Nikolett, 9.o.

Ipolyi Arnold Emléknap templomot és az emlékházat is megnéztük. Innen ellátogattunk a horpácsi Mikszáth-kúriába. A körút utolsó állomása Lukanénye volt, ahol a Márton Áron Emlékkiállítás várt minket. Örülök, hogy részt vehettem ezen az irodalmi körúton, mert élményekkel megtelve tértem haza. Remélem, lesz majd még hasonló jellegû kirándulás. Magyar Ronald, 9.o. Diáknap

Az 1956-os eseményekre való megemlékezés délután 3 órakor kezdõdött a Budapesti Mûszaki Egyetem nagytermében, majd ezt követte a zászlós felvonulás a Bem térre. Rengeteg érdekességet tudhattunk meg, elképesztõ látvány volt, amint a sok fiatal együtt emlékezett azokra, akik félelem nélkül kimondták, amit helyesnek gondoltak, azokra, akik készen álltak harcolni a szabadságért. A felvonulás után a Parlamentbe vettük utunkat, ahol a nagy pompa és gazdagon díszített termek elkápráztattak bennünket. Számomra ez volt az eddigiek közül a legjobb és legszebb tanulmányi kirándulás. Marko Evelin, 9.o.

érkezéséig minden elõ legyen készítve a büfében. Nagyon sok finomsággal készültek, azt kell hogy mondjam, igazán kitettek magukért. Miközben a 8. osztályos tanulók a büfében várták a vásárlóikat, addig a tornateremben a többi diák számára a rendõrök tartottak bemutatót fegyvereikrõl, egyenruhájukról. Majd ezt követõen a felsõ tagozatosoknak tartottak elõadást arról, milyen következménnyel járnak a különféle bûntények.

Iskolánk minden évben megrendezi a diáknapot. Idén a mi osztályunk rendezésében visszarepítettük tanárainkat a kommunizmus idejébe, így újra átélhették az úttörõvé avatás emlékezetes perceit, felidézhették az úttörõdalokat, és nem maradhatott el a mozgás, a tánc, a kor ruháinak bemutatása és a fogadalomtétel sem. A 8. osztályos tanulóknak ez egy igen kemény nap volt, hiszen kora reggeltõl azon fáradoztak, hogy a diákok iskolába

Folytatás a 8. oldalról

Az eredményhirdetés és az ebéd után sem ért véget még az emléknap, hiszen vendégeinkkel elõbb az ipolybalogi, majd az ipolykeszi templomot is megtekintettük. Elõbbiben György Ferenc lelkiatya beszélt a templomról és az ott található Szent Korona-másolatról, utóbbiban pedig Hutár Márk atya mutatta be a templomot. Ipolykeszi település és természetesen a templom is sok szálon kötõdik Ipolyi Arnoldhoz; az emlékezés részeként a templom külsõ falán található emléktáblát a helyi Csemadok nevében Böjtös Ildikó és az iskolák képviselõi is megkoszorúzták. Élményekben gazdag ünnepnapot zárhattunk, amely szervezésében ismét megmutatkozott egy közösség akarata és összefogásának ereje, hisz az iskola vezetésén és pedagógusain kívül a szülõi szervezet, az elõadók, a lelki atyák, a foglalkozásvezetõk önzetlensége, segítõkészsége és tenni akarása is kellett ahhoz, hogy eredményes és sikeres lehessen törekvésünk. Németh Ágota

10 Kürtös

Közélet - Kultúra

„E két szív régóta egymásért dobog…“ A magas életkort megélõ emberektõl szinte sohasem felejtik el megkérdezni, mi a hosszú élet titka. Ritka lehetõség viszont rákérdezni a hosszú, boldog házasság titkára, mert bár az arany- és gyémántlakodalmak ugyan még gyakoriak, de a platina házassági évfordulókkal bizony ritkán találkozni. Érdemes egy kis kitérõt tenni a platinával, a fémek királyával kapcsolatban. A platina - spanyol eredetû szó, kicsi ezüstöt jelent - elsõ pillantásra, fõleg az avatatlan szem számára olyan, mint az ezüst. Mégis sokkal értékesebb annál, sõt az aranynál is. Ráadásul méregdrága, mert hihetetlenül ritka. Igen, hihetetlenül ritka, mint a 70. házassági évforduló. A Galábocson élõ Ádám házaspár ez év októberében elõbb otthon, meghitt családi körben - gyerekek, unokák, dédunokák - ünnepelte házasságkötésük hetvenedik évfordulóját. Természetesen a község önkormányzata sem feledkezett meg a jubilánsokról, virágcsokorral, ajándékkosárral köszöntötték a megilletõdött idõs házaspárt. A ma 88 éves Jolika néni és a 89 éves Jani bácsi, ahogy találkozásunkkor elmondták, 1946. október 6-án kötöttek házasságot az óvári templomban. Amikor szeretettel kicserélték házassági gyûrûiket, hûséget és tiszteletet ígértek egymásnak. Adott ígéretüket nem vonták vissza a hosszú hetven év alatt sem, és házasságkötésük 70. évfordulóján pedig a hálaadó szentmisén megújították házassági fogadalmukat a galábocsi kápolnatemplomban. Annak ellenére, hogy kedves fiuk, János barátom jóvoltából immár negyven éve ismerem Jani bácsit és kedves nejét, Jolika nénit, igazából csak most, hogy nemrégiben hosszú idõ után ismét meglátogattam õket, ismertem meg közelebbrõl is küzdelmektõl, nehézségektõl sem mentes életútjukat. Ahogy Jani bácsi mesélte, jó egy évvel a második világháború után kötöttek házasságot, és bizony akkoriban nem volt könnyû az élet, otthon a gazdaságban dolgozott, katonaság után az állami gazdaságban elõbb fejõként, majd a traktorvezetõi tanfolyam elvégzése után traktorosként dolgozott, késõbb megszerezte a tehergépkocsi vezetésére szóló jogosítványt is. Az óvári földmûves-szövetkezet megbecsült dolgozójaként a traktor nyergében eltöltött 33 év után vonult megérdemelt nyugdíjba. Jolika néni rátermettségénél, ügyességénél fogva harminc esztendeig vezette a Jednota helyi vegyesboltját, amelyet a környéken amolyan „kis Tuzexként“ emlegettek, mert olyan árucikkek is kaphatók voltak benne, amelyeket máshol nem lehetett megvenni. Amikor látogatásomkor azt kérdeztem tõlük, mi a hosszú és boldog házasság titka, Jani bácsi így foglalta össze: - Az egymás iránti õszinte szeretet, tisztelet, megértés jóban és rosszban. És nem lehet eléggé megköszönni a Jóistennek ezt a nagy ajándékot, hogy hetven év óta együtt lehetünk, hogy örülhetünk két fiúgyermekünknek, két fiúunokánknak és a négy fiú dédunokánknak. Menyeinket, unokamenyeinket leszámítva mi egy ilyen fiús család vagyunk. Jolika néni mosolyogva, egyetértõen bólogat, de bizonyára ugyanígy örülnének, ha akadna egy-két leány is az unokák között. Házassági évfordulókra szóló verseket böngészve bukkantam az alábbi sorokra: „E két szív régóta egymásért dobog, / e két kar 70 éve egymásba fonódott. / Jóban-rosszban kitartottak, /egymás felé õszinték voltak. / Ti ketten egymás részei vagytok, / 70 éve egymáshoz tartoztok. / A bánatban egymásnak vigaszt nyújtottatok, / örömben együtt vigadtatok. / Bár az élet sok akadályt gördített elétek, / szerelmetekkel mindet legyõztétek.“ Hiszem, hogy Jani bácsi és Jolika néni a teremtõ és gondviselõ Istentõl az egymásért való szeretetükért, hûségükért, kitartásukért kapták cserébe a hosszú, boldog házasság ajándékát. B.Gy.

2016. december

Gál Tamás elhúzta a csábiak nótáját

Második alkalommal járt Csábon Gál Tamás a Csavar Színházzal, és ismét lenyûgözte a helyi közönséget. A Csábi Színházi Esték sorozat ötödik bemutatója ezúttal Arany János A nagyidai cigányok címû alkotása volt, melyet egy zenés, humoros, interaktív elõadásban élvezhettek a jelenlévõk.

Gál Tamás ezzel az elõadással 2010-ben jelölve volt a Magyar Színikritikusok Díjára, illetve 2011ben megkapta a 6. Gyermek- és Színházi Szemle Fõdíját. Az egyszemélyes darabban Tamás különbözõ személyeket formált meg kiváló módon. Autentikus cigányzenék is felcsendültek magyar és cigány nyelven, melyeket Tamás gitáron és zenésztársa, ifj. Mester András hegedûn adott elõ. A dalokat Bodonyi András gyûjtötte Szepsi környékérõl.

Az elõadás alatt nagyon aktív volt a közönség is, így gyakran a színpadra került egy-egy fiatal színészpalánta, akik játéka még humorosabbá tette a darabot. A felejthetetlen estét ismét nagy tapssal köszönte meg az elismert színésznek a hálás közönség. A szervezõknek köszönhetõen az elõadás elõtt és után megtekinthetõ volt a 120 éve született Márton Áron (az erdélyi katolikus egyház püspöke) emlékkiállítása is. Za ko Ervin, aTEMPO.sk

2016. december

Évfordulónaptár - Programajánló

Jónás Márton tanár, tankönyvíró 1895. december 11-én született a Nógrád megyei Kislibercsén (¼uborieèka). Uradalmi gazdatiszt édesapja öt gyermeke közül õ volt a harmadik. A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán folytatta. Közben megjárta az I. világháborút, ahol fejlövést szenvedett, ennek nyomát és a kapott golyót élete végéig hordta. Már tanulmányai alatt óraadóként Aszódon tanított, késõbb a kiskunhalasi Református Gimnáziumba került. A harmincas években az új tanterv bevezetése körüli szakmai vitában több alkalommal kifejtette véleményét a Protestáns Tanügyi Szemle hasábjain az általa ideálisnak vélt tankönyvrõl és tanítási módszerrõl. Véleménye szerint a jó tankönyv egy jól összeállított példatár, a tanítás alapja pedig a példadolgoztatás. Minden más felesleges. Egyszerû nyelven, röviden kell tiszta gondolatokat közölni. A szabályok és a definíciók másodrangúak, a cél a logikus gondolkodásra szoktatás. Szakmai ismertsége és elismertsége alapján õt bízták meg a református gimnáziumok számára készülõ matematika tankönyvek megírásával. Pontos és precíz fogalmazás, egyszerû és áttekinthetõ mondatok és a magyar nyelv igényes használta jellemezte az általa írt tankönyveket. Az egyes témaköröket rövid bevezetõvel és rövid elméleti résszel kezdte, majd ezt bõséges feladatanyag követte. Abszolút tekintély volt tanítványai és kollégái szemében. Egykori tanítványai szigorú, de rendkívül igazságos tanárként jellemezték, akinek az udvariaskodás nem tartozott a tulajdonságai közé. Óráin rendkívül nagy gondot fordított a magyar nyelv szabatos használatára. 1949-ben helyezték Celldömölkre az 1947ben alapított Állami Gimnáziumba (1957-tól Berzsenyi Dániel Gimnázium). Áthelyezésének oka valószínûleg az lehetett, hogy nem törõdve sem felettesei, sem a mindenkori politikai elvárásokkal, kizárólag a saját maga által felállított erkölcsi mércének megfelelõen viselkedett. 1954-tõl váratlan nyugdíjazásáig, 1957. március 9-ig igazgatója volt a gimnáziumnak. Ezt követõen még tíz évig tanított szerzõdéses tanárként. Jónás Márton 1987. január 22-én halt meg Celldömölkön. Internetes források alapján: szerk.

Kürtös 11

Könyvajánló Csáky Károly: TEMETÕJÁRÁS I. Csáky Károlyt olvasóinknak nem kell külön bemutatni. Könyveivel, írásaival gyakran találkozunk lapunkban. Mivel témáiban fõleg a honti, nógrádi régiók települései szerepelnek, ezért ebben a térségben is közkedveltek. Az idén megjelent könyvében huszonhárom helységben (ebbõl 13 járásunkból) található temetõrõl ír, mutatja be ezeket. „A temetõ nyitott könyve, megszentelt helye, csendes, de mégis beszédes kertje egy-egy település múltjának. A középkorban a templomok köré temették halottaikat az õsök, aztán a temetõk kikerültek a lakott területrõl, annak jól látható, általában magasabb pontjára. Ha a templom is a falun kívül volt, a temetõ maradt mellette (lásd pl. Ipolyszécsénykén, Inámban stb.). A kegyelet helyét gyakran felkeresik az elhunytak hozzátartozói, de eljönnek ide a múlt kutatói, a hagyományok tisztelõi is. Eme szakrális helyek sok mindenrõl tanúskodnak és vallanak. Õsi szokásokról, jeles elõdökrõl stb. Látnivaló is akad bõven temetõinkben. Található még itt-ott néhány értékes régi sírjel, mûvészien megmunkált központi kereszt, építészeti szempontból is kiemelkedõ temetõkápolna, régi dinasztiák tagjait rejtõ kripta stb. A települések közt vannak magyar és szlovák, illetve vegyes lakosságúak, katolikus, református és evangélikus vallásfelekezetûek is. Remélem, eme kötetünk is jó szolgálatot tesz közösségünknek“ - írja a szerzõ könyve bevezetõjében. Ezzel mi is egyetértünk, és kíváncsian várjuk a második kötet kiadását. Balogh Gábor

Balga Zoltán könyvbemutatója és karácsonyi koncert Csábon Különleges eseményre kerül sor Csábon december végén. Balga Zoltán prágai magyar lelkész elsõ könyve kerül bemutatásra. A szerzõvel szülõfalujában beszélget N. Tóth Anikó, ipolysági prózaíró, egyetemi tanár. Az estét különleges karácsonyi koncert is színesíti, ahol Baráz Ádám magyarországi és Alisa Yajima japán zongoramûvészek, Híves Boglárka szólóénekes és a helyi zeneiskola diákjai állnak színpadra. Balga Zoltán Remény-sugarak címû kötetében a szerkesztõ, Albán József atya véleménye szerint valódi reménysugarak kerültek átnyújtásra - szó szerint, mivel a Remény címû felvidéki katolikus hetilapban hétrõl hétre „sugárzott“ írásait gyûjtötte egybe, és nyújtja át szeretettel a kedves olvasónak. A könyv válogatás - nem minden cikket tartalmaz. Követi az egyházi és polgári év menetét egyaránt, rávilágítva ezzel arra a sokszor elfeledett tényre, hogy a keresztény ember sem légüres térben él. Nem „lebeg“ a földi dolgok felett, hanem része azoknak. Nemcsak elszenvedi az életet, hanem képes és köteles azt alakítani is. Nagy szeretettel várunk minden érdeklõdõt 2016. december 30-án (péntek), 18.00 órai kezdettel Csábon, a helyi alapiskola közösségi termében. A helyszínen az új kiadvány megvásárolható lesz, melyet a szerzõ dedikálni is fog.

12 Kürtös

Hitélet

2016. december

Krisztus Király ünnepe Kozma atyával Ipolybalogon

„És lett Világosság“

Krisztus Király vasárnapján az ipolybalogi hívek Kozma Imre atyát köszönthették templomukban. Kozma atya irgalmasrendi szerzetes, több mint 50 éve szentelték pappá, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke. A 80-as évek végén befogadó tábort nyit a keletnémet menekülteknek. A romániai forradalom után kormányzati megbízásból a magyarországi segélyszállítmányokat szervezi. A jugoszláviai háború sebesültjeit szállítja magyarországi kórházakba, a menekültek magyarországi elhelyezését intézi. 2000-ben a Betegápoló Irgalmasrend magyarországi szolgálatát újraindítja. Tizenkilenc kitüntetés és díj tulajdonosa, többek közt 1996-ban Az év embere Európában, 2010 - Francia Becsületrend, 2016 - Európai Civil Díj, díszpolgárság - Budapest, Gyõrzámoly, Tata. A szentmise végén, melyet õ celebrált, élménybeszámolót is tartott. Az alábbiakban az evangélium igéje után mondott prédikációjából idéznék néhány szép gondolatot, amely a ma emberének szól. „Krisztus Király ünnepe fiatal, mintegy száz éves (1925-tõl). Miképpen ünnepeljük 2016-ban a trónjától megfosztott királyt? Egy Domonkos-rendi szerzetes egy könyvet írt Krisztus Királlyal kapcsolatosan. Volt neki egy sajátos megközelítése, úgy illette az ünnepeltet, hogy szolga formájú király. A nagy hittudós arra gondolt, amit Krisztus nyilatkoztatott ki az utolsó vacsorán tanítványainak: nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak nektek. Ez a hatalomnak a legcsodálatosabb isteni értelmezése. Akinek hatalma van, annak lehetõsége van arra, hogy szolgáljon. A hatalomnak az egyetlen magyarázata. Akit magunk fölé helyezünk akár választás útján, vagy bármi módon a fejünk fölé tesznek, egyetlen lehetõsége van, ha méltó akar lenni a helyzetéhez, hogy szolgál. A biblia azt mondja a királyról, hogy pásztor király. Akár azt is mondhatnánk ezen az ünnepen, Krisztus a pásztor király. Pásztor, aki ismeri az övéit. És értük van. Jézus azt mondja, ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem. Ma Európában egyre többen nem is ismerik Jézust. Ma már egy Isten nélküli emberkép a meghatározó. Itt, Kelet-Európában harcos ateizmus zárta be az eget felettünk, Nyugaton pedig az élhetetlen materializmus. Zárt ég van felettünk. Azt gondolják, hogy Isten nélkül is lehet élni. Egy erkölcsi válságban élünk. Ez is Krisztus trónfosztásának a következménye. Az erkölcs a lélek egészsége. Beteg a lelkünk, öntörvényûek lettünk. Abszurd ez a világ. A szurdusz azt jelenti süket. Abszurd világ, az azt jelenti, hogy süketek vagyunk egymás számára. Nem halljuk egymást. Azzal hitegetnek bennünket, hogy jön a jólét. Mi a jólét? A gondtalan anyagi helyzet. Megvalósul? Én jobban hiszek Jézusnak, aki azt mondja, szegények mindig lesznek veletek. Vissza kell hozni világunkba Krisztust. Ez a gyógymód, hogy nyissuk ki az eget. Az ember, ha élni akar, akkor lelki, isteni értékekre van szüksége. Ezek tesznek bennünket emberré. Imádkozni kell azért, hogy ép testben ép legyen a lélek. Ez a világ akkor szûnik meg, ha rádöbbenünk arra, hogy az életünk nem a miénk. Az életünk a másiké. Ha ezt megértjük és felfogjuk, és ezt vállaljuk, akkor majd lesznek ép házasságok, akkor majd lesznek családok, akkor majd lesznek újra igazi baráti kapcsolatok, lesznek igazi munkaerõ közösségek és még sorolhatnám. Mikor Krisztus Királyt ünnepeljük, akkor ezek a lehetõségek jönnek elõ. Kárpát-medencét járva azt tapasztalom, hogy itt, a Felvidéken is a magyarok elvesztették az önazonosságukat. Úgy gondolom, hogy magyarságunkra jobban kellene vigyázni, és nagyobb büszkeséggel kellene hordozni magyarságunkat, mert ha leadjuk, ettõl nem leszünk jobb állampolgárok Szlovákiában, de legyünk jó kapcsolatban velük. Nincs más út.“ Még számtalan példát hozott fel a szeretetszolgálat tevékenységérõl és a magyar segítségnyújtásokról a nagyvilágban. Megköszönte az ipolybalogi plébániához tartozó három falu pénzbeli adományát, melyet a kárpátaljai rászorultaknak fog továbbítani. Köszönjük, hogy eljött közénk. Balogh Gábor

A Betlehem közelében tanyázó pásztorok körében nagy csodálkozást váltott ki az égen megjelenõ szokatlan csillag. Ez a leereszkedõ Csillag mintha azon az éjjelen belehullott volna az emberiség életébe. Nem csak a pásztorok szívében lobbantotta lángra a sejtés örömét, hanem az egész világ számára valami újat hozott, eddig még soha nem látott örömet: egy Gyermeket, mely megismerésétõl számítanak mindent. Azon az éjszakán Fény jött az addig sötétben botorkáló világba. Izaiás próféta szavai, mely szerint „a nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát“ (vö. Iz 9,1), beigazolódtak. Már tisztán kellene látnunk, a betlehemi fénynek kellene átjárnia szívünket. Mégis teljesen más fények határozzák meg életünket. Karácsonyra készülõdve sajnos nem az adventi koszorú fénye világítja be hétköznapjainkat. Helyette a bevásárlóközpontok szemfényvesztõ varázsa az, amelynek teret biztosítunk. Díszvilágítást kap épület, kerítés, utcai fenyõ, minden más lesz, fényárban úszik a környezetünk, de ott, legbelül mégis sötétség van. Mintha hiába kértük volna advent reggelein: „törd át az éj zárt ajtaját“. A belsõ éjszaka nem múlik. Még mindig vakon állunk (belsõ)világunk közeli és távoli jelenségei elõtt. Ha mernénk körültekinteni, önmagunkba nézni, könnyen felismernénk, hogy nem látunk messzire, mert hiányzik belõlünk valami: a világosság, melynek belülrõl kell megvilágítania mindent, onnan kell utat mutatnia. Amíg a külsõ fények uralnak minket, és azok határozzák meg életünket, addig nem tudunk õszinte, gyermeki szívvel rácsodálkozni a belsõ Fényre. Így maradunk továbbra is sötétben botorkálók, akik nem képesek meglátni a „nagy fényességet“. Pedig Karácsony arra hív meg bennünket, hogy lássunk, hogy bennünk is a Világosság gyõzedelmeskedjen. Amint Isten egyetlen szóval teremtette a világosságot a teremtés elején - „egyet szólt az Isten“ (Zsolt 62) -, úgy a mi lelki életünkben is egyetlen apró impulzussal, a karácsonyi Fénnyel szeretne valami újat létrehozni, nagyot alkotni. Legyünk ebben partnerei. Hagyjuk, hogy Karácsonykor Isten alkotó szava a mi életünkbe is Fényt hozzon! A betlehemi Fényt csodáló pásztorok hite követendõ példa számunkra, ugyanis Karácsonykor minden pásztorszívû ember ugyanazzal a hittel, a pásztorok hitével szemléli azt a megfoghatatlan és leírhatatlan Világosságot, melyet a János evangélium szerzõje így fogalmazott meg: „a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel“ (Jn 1,5). Karácsonykor bennem is világítania kell a Fénynek, a bennem levõ sötétséget is le kell gyõznie! Befogadom? Balga Zoltán

Közélet

2016. december

Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:

Kürtös 13

Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 17. alkalommal rendeztük meg a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk azzal, hogy minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni.

Az ünnepekrõl Az önkéntes fogadalmakról A lélekrõl és a hatalomról

Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nõk, válogatott étkek, vérpezsdítõ és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsõbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betûs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. Az önmagunknak tett önkéntes fogadalmakat - „holnaptól nem teszem ezt vagy azt, így vagy úgy élek, ezzel vagy azzal foglalkozom“ - talán még alaposabban meg kell fontolni, mint az embereknek adott szavunkat. Mert az embereknek adott szót vissza is vonhatjuk, ha úgy látjuk, hogy a világ változik szavunk körül, másképpen helyezkednek el az emberi dolgok az egyszer igazságnak megismert és fogadalomban megvallott eszme körül. Az igazság is változik. De az önmagunknak adott szó annyit jelent, hogy szerzõdést kötöttünk jellemünkkel, mely nem változik, s ezért a vele kötött szerzõdést sincs módunk megváltoztatni. Ha a világ megvet, mert valamilyen lelkiismereti okból nem tudtuk megtartani adott szavunkat, ezt a megvetést túl lehet élni, mert a világ sem erkölcsös szerzõdõ fél. De ha jellemünket csaljuk meg, akkor is van ugyan módunk továbbélni, de belsõ magatartásunk bizonytalan lesz, bûntudatos és ingadozó. Minden régi bölcselet égetõ kérdése volt: „Mi van az ember hatalmában?“ S egyhangúan felelték mind: „Csak a lelke.“ Ez a legrégibb, igen, az egyetlen igazság, melyet az ember értelme megismert és föltétlen igaznak elfogadott. Az idõ, a tapasztalás, az érzékelés és a tûnõdés nem változtatta meg ezt az igazságot. Csak lelkünk van hatalmunkban, semmi más. De ez a hatalom korlátlan. Nem sértheti meg senki, nem veheti el tõlünk senki a lelkünk fölött gyakorlott hatalmat, nincs az a zsarnok, nincs az a társadalmi rendszer, természeti törvény, mely megakadályozhatná, hogy lelkünkben szabadok legyünk. Ez a szabadság föltétlen. S ehhez a szabadsághoz odamérve minden más szabadság, melyet a társadalom, a hatalom és a pénz adhat nekünk, töredékes és viszonylagos. (Márai Sándor: Füves könyv)

Elhervadt már a régi kert, kicsim, vigyázz, jön a tél. Nemsokára lehull a hó, avar lesz a zöld levél. Szállnak a végzet fellegek felém búsan, feketén. Göndör hajad széjjel szórva, tépi a szél szerteszét. Elsuhan az õsz búcsúzva, hull a fáról a levél. Felsóhajt a lelkem hozzád, kicsim, vigyázz, jön a tél. /:Szép kertünkben nincs már virág, nincs szerelem, nincs remény. Göndör hajad széjjel szórva, tépi a szél szerteszét.:/

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen, Hogy a babám büszkén állt elõttem, Olyan büszkén, mintha sosem látott volna, Mintha a szeretõje sosem lettem volna! Csak, csak, csak azért is járom az utcáját, Nem kerülöm el a kapufáját, Hadd pletykáljon minden vénasszony felõle, Hej, csak, csakis én vagyok az igaz szeretõje! Csak, csak, csak egy csillag ragyog fenn az égen, Mert a többi ott ég a szemében, Két szemének égi csillag ragyogása, Csak, csakis azt ragyogja, én vagyok a párja. Nézd, nézd, nézd a szeme ragyog, mint a csillag. Akkor gyere hozzám, mikor hívlak! Jössz Te még majd sírva a mi kis utcánkba, De csak, csakis akkor leszel majd igazán árva. Rá, rá, rászállott a fecske a vasútra. Jártam hozzád egész világ tudja. Jártam hozzád, de nem fogok járni. Tudom, szép szeretõm, fog a szíved fájni. ELÕZETES Farsang idején bálozni szeretõk figyelmébe: 2017. január 28 ., szombat, IV. PALÓC BÁL Helyszín: Dolina Szálló, Nagykürtös Zene: JOKER /Salgótarján/ és a balassagyarmati cigányzenekar Sztárvendég: Ress Hajnalka, a budapesti Madách Színház mûvésznõje

14 Kürtös

Életmód - Közélet

Ünnepek és szimbólumok A magyar nép életében az ünnepnapokon azt a mélyen gyökerezõ hitet jelenítették meg, hogy az ember körül lévõ, az ünnep kulisszáit jelentõ tárgyak befolyással vannak a jövõ történéseire. Karácsony ünnepén ezeknek a tárgyaknak és ételeknek a jelenléte adott biztosítékot arra, hogy a következõ évben bõségesen lesz táplálék a család és a jószágok számára. A magyar néphitben szerencsét hozó és egészséget biztosító erõt tulajdonítottak a karácsonyfára felrakott diónak, almának és gyertyának is. Ugyanígy a karácsonyi ünnepi asztalt körülülõ családtagok mágikus erõvel ruházták fel a fokhagymát, borsot, lencsét és gabonaféléket. A karácsonyi asztalra helyezett tárgyak, ételek és a fenyõfára felrakott díszek a néphagyományban az érkezõ esztendõt jelképezték. A növényi eredetû táplálékban, a gyümölcsökben a természet visszatérõ ereje jelenik meg minden évben. A dió, az alma az egészség, a termékenység és a szerelem szimbólumai, mivel a gyümölcsök magvaiból élet sarjad. Vannak vidékek, ahol a gyümölcsök magvainak megevése a hiedelem szerint teherbe esést eredményez, és ezt különösen hiszik az almával kapcsolatban. A férges, romlott dió vagy alma betegséget hoz az almát vagy diót feltörõ számára a következõ évre. Az alma az egyik legerõsebb élet- és termékenységszimbólum, a népi vallásos énekekben az aranyalma a gyermek Jézus jelképe. A gyümölcs ebben az értelemben a szerelem eredményét szimbolizálja, és magában hordja a jövõ ígéretét. A karácsonyfára felrakott alma Krisztus születését jelképezi. A karácsonyi asztalnál azonban elsõsorban az összetartozást jelenti, annyi felé vágták, ahány tagja van a családnak, hogy összetartsanak, aki pedig távol van, hazataláljon. A gabonafélék közül fõleg a búza az élet és termékenység jelképe, hiszen a belõle készült kenyér a táplálkozás alapját képezi, a rozs és a zab pedig az állatok takarmányának a legfontosabb része. A néphit szerint a búzamag élet ereje a földi léten túlra mutat, ezért a kenyér- és kalácsfélék az örök élet jelképeivé váltak. A búza nemcsak a hétköznapok táplálékaként jelenhet meg az étkezések során, hanem gyakran kitüntetett figyelmet kaphat az emberi élet fordulóihoz és a jeles napokhoz fûzõdõ ünnepek alkalmával is. A keresztény szimbólumok között a kenyér vagy ostya Krisztus-jelkép ugyanúgy, ahogy a bor is. Az ostya mint Krisztus testét jelképezõ étel nemcsak az egyházi szertartásokon, hanem a családi ünnepeken is megjelenik. A kenyérnek és az ostyának gonosz- és betegségûzõ szerepe is lehet, mivel a karácsonyi morzsát több vidéken az állatok táplálékába szórták, hogy óvja meg azokat a betegségtõl. A népi hiedelem szerint a karácsonyi asztalon hagyott morzsa táplálékul szolgálhat az arra tévedõ lelkeknek. A fény a pozitív értékek jelképe, az egyetemes hit szerint az istentõl származik, és az isten világát jellemzi. A gyertya, mint fényforrás, központi keresztény jelkép, az isteni fényt és az értelem megvilágosodását is szimbolizálja. A keresztény hitvilágban Krisztus a „világ világossága“, az örök élet forrása, ahogy a gyertya a fény forrása. Ezért a gyertya már az ókeresztény hitben Jézust jelképezte. A gyertyát azért is kapcsolták Krisztus életéhez, mivel szimbolikájában az áldozati elem nagy jelentõségû: másoknak világít, és önmagát emészti fel. A harangok és a csengõk a régi hitvilág fontos szimbólumainak emlékét õrzik. A néphit szerint hangjuk elûzi a rossz szellemeket, a gyertyával és a csillagszóróval együtt pedig tisztító hatásuk van. A legenda úgy tartja, hogy a harangok azért is fontosak, mert a jó hírt a harangszó viszi, a hang rezgése pedig pozitív energiával tölti fel a környezetünket. A magyal a természet örök megújulását és a reményt jelképezi. Alapvetõen az angolszász karácsony egyik legjellemzõbb motívuma, de ma már nálunk is igen népszerû, az asztaldíszek, koszorúk állandó szereplõje. Az ókori rómaiak is különleges jelentõséget tulajdonítottak a növénynek. A téli napforduló idején magyalcsokrokat ajándékoztak egymásnak a rómaiak, és az ebbõl az alkalomból megválasztott 'király' jogara is magyalból készült. A keresztény legenda szerint Krisztus lábnyomában magyal nõtt, amikor a keresztet vitte, vörös, mérgezõ bogyói a vércseppeket, tüskés levelei pedig a töviskoszorút szimbolizálják. Ezért sok helyen „Krisztustövisnek“ is hívják. Nem csak a régi korok karácsonyain jelenhetnek meg az élet, a termékenység, az újjászületés és az egészség jelképei. Amikor az ünnepi asztalra tesszük ezeket az ételeket, jusson eszünkbe ezeknek az ételeknek a jelentéstartalma is. A tárgyak szimbolikájának ismerete segíthet abban, hogy mélyebben éljük meg a karácsonyt, és bensõségesen meleg környezetet teremtsünk szeretteinknek. -ber-

2016. december

ÜNNEPVÁRÓ ADVENTI KARÁCSONYI VÁSÁR

Advent a várakozás ideje, a kereszténység második legnagyobb ünnepének elõestéje. Ahogy az ünnepek elõtti várakozás hangulatát tükrözi egy-egy karácsonyi vásár, úgy varázsolt meghitt ünnepi és vidám hangulatot mindenki szívébe, aki eljött és együtt volt velünk Ipolyhídvégen, december 10-én az idei karácsonyi vásárban.

A buzgó szervezõk forralt bort, karácsonyi puncsot és hagymás zsíros kenyeret kínáltak, és láthatóan mindenki nagyon jól érezte magát. Az ünnep az együttléttõl lesz tökéletes, attól, hogy egymásra mosolygunk, hogy meghallgatjuk egymást, hogy együtt nevetünk, és együtt emlékezünk azokra, akik nem lehetnek velünk. Az ünnep az összetartozás, és attól igazi, hogy észrevesszük egymásban a csodát.

Az ünnepekhez hozzátartozik az ajándékozás öröme is. A vásárban megtalálhattuk a megfelelõ kis ajándékot szeretteink számára, hiszen igen sok színes portékából válogathattunk. Van az ajándék… mindegy, hogy mi. Nem számít, hogy nagy vagy kicsi, drága vagy olcsó, az ajándék valódi értékét nem ez határozza meg. A lényeg, hogy szíved minden melegével adod. És ennél többet nem adhatsz, mert a szíved te magad vagy. Költözzön be mindenki szívébe a béke és a szeretet. Záhorsky Zsuzsanna

2016. december

Közélet

A Szlovák Kormányhivatal kisebbségi kultúrát támogató pályázata 2017. január 16-áig lehet pályázni a Kormányhivatalnál a Kisebbségi Kultúrák 2017 elnevezésû támogatási programra. A 2017-es állami támogatásokra polgári társulások, alapítványok, történelmi egyházak, települések, valamint megyei és helyi önkormányzati fennhatóság alatt mûködõ szervezetek pályázhatnak. A pályázatok benyújtási határideje: 2017. január 16. A benyújtás feltételeiben nincs változás. Gazdasági szervezetek továbbra sem pályázhatnak. Az 500 eurótól 150 000 euróig igényelhetõ támogatások egyik alapfeltétele az 5 százalékos önrész. Ahogyan a korábbi években, 2017-ben is három programban lehet pályázni. Az elõzõ idõszakhoz képest az alprogramok sem változtak. Az alábbi három kategóriában várják a pályázatokat: a nemzetiségek identitását megõrzõ és fejlõdését szolgáló, valamint kulturális értékeit ápoló pályázatok. A másik programban a kisebbségi jogokat támogató projektek kaphatnak támogatást, köztük olyan tanfolyamok is, amelyek a jogérvényesítést erõsítik. A harmadik kategória a nemzetiségek közötti kapcsolatok erõsítését hivatott támogatni. Részletes információ: http://narodnostnemensiny.gov.sk /kultura-narodnostnych-mensin-2017/

Kürtös 15

Közönségtalálkozó a „Hazajáró“ szerkesztõivel Úgy gondolom, hogy akik rendszeresen, hétrõl hétre vagy idõrõl idõre figyelemmel kísérik a Hazajáró, a Duna Televízió Magyar Örökség-díjas honismereti magazinmûsorának adásait, azok túlzás nélkül elmondhatják, szívet melengetõ, szemet gyönyörködtetõ, lelket emelõ élményt jelentenek ezek a hiánypótló kisfilmek a Kárpátmedence elfeledett, ritkán járt tájairól. A „Hazajáró“ hétrõl hétre bakancsot húz, és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje Magyarország természeti és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élõ emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Õrvidéken és BelsõMagyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitõl, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezõkön át, patinás városokig - megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró“ soha véget nem érõ útját.

Mindennapok Tudománya Újabb rész jelent meg a Mindennapok tudománya címû tudományos-ismeretterjesztõ sorozatból. Ezen a héten Konkoly László arról beszél, hogyan építették fel Szlovákia település-adatbázisát, amelybe 1890-tõl az összes népszámlálási adat be van építve. A teljes beszélgetés itt érhetõ el: https://www.youtube.com /watch?v=DnnGIbaX7XQ&list=PLxUoXzneg2q_t2Ta2qDrEKXl J5XpZ7UsJ&index=6 A sorozat többi részét itt lehet megtekinteni: https://www.youtube. com/playlist?list=PLxUoXzneg2q_t2Ta2qDrEKXlJ5XpZ7UsJ Október 28-án elindult a Felvidéken is a magyar nyelvû lelkisegély-telefonszolgálat. A Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatot a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) mûködteti a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségével karöltve. A szakmai kérdésekben több szakértõ is segíti a munkát: Buza Domonkos, a Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatok Szövetségének szakmai alelnöke; Németh Gabriella, Pozsony megye önkormányzatának alelnöke; Bauer Edit, közgazdász szociológus, szakpolitikus, dr. Rácz Jolán, református lelkész, a Diakónia Reformata nonprofit szervezet volt elnöke; Puss Sándor SJ, jezsuita szerzetes, a Jóindulat Polgári Társulás elnöke; Tóth Erika, a Carissimi Nonprofit Alap elnöke; valamint Pásztor Csaba, a Mátyusföldi Nagycsaládos Egyesület elnöke. Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálat, a megértõ magyar szó: már nincs egyedül a bajban! Ha bajban van, ha kétségbeesésében egy kívülálló személy névtelen segítségére van szüksége, hívja a Felvidéki Lelki Elsõsegély Telefonszolgálatot! Éjjel-nappal, magyar nyelven fogadják hívását! A minimálisnak számító helyi tarifával hívható szolgáltatás a 0904 500 338-as (T-Mobile) és a 0918 500 333-as (Orange) számokon érhetõ el. A felvidéki magyarok hívásait egy különleges technikai berendezés segítségével díjmentesen fogadják Magyarországon, ahol jelenleg 500 önkéntes dolgozik a segélyközpontokban. A segítõk komoly tapasztalattal rendelkeznek a mentálhigiénés prevenció, a lelki egészség védelme, a krízisintervenció és az öngyilkosságok megelõzése területén.

Advent 3. vasárnapjának délutánján az ipolybalogi iskola aulájában nagyszámú érdeklõdõ várta a „Hazajáró“ szerkesztõit, a tesmagi Jakab Sándort és a Vácon élõ Kenyeres Oszkárt. A Magyar Közösség Pártja Ipolybalogi Helyi Szervezete Súth Ákos elnök kezdeményezésére szervezte meg a „hazajárókkal“ való közönségtalálkozót, melynek keretében a két szerkesztõ hol szóban, hol filmvetítéssel elevenítette fel Kárpát-medencei barangolásaik egyes színhelyeit. A mûsor végén, megköszönvén a meghívást és kedves fogadtatást, elárulták, hogy ez volt a 241. közönségtalálkozójuk. A rendezvény nyitányaként az ipolybalogi Bukréta színvonalas, énekekkel díszített irodalmi összeállítása váltotta ki a közönség tapsát. /Br/ Zárszó: A szervezõ, helyi MKP nevében tisztelettel megköszönöm a Hazajáró szerkesztõinek, hogy elfogadták meghívásunkat, a kedves közönségnek, hogy megtisztelte jelenlétével a rendezvényünket. Kívánjuk, hogy még sok-sok folytatása legyen a magazinmûsornak, a szerkesztõit pedig máskor is szívesen hazavárjuk ide, Ipolybalogra és az Ipoly mentére forgatni és közönségtalálkozókra is.

Kantár Csaba Ifjú Alkotók Találkozója A Csemadok Szímõi ASZ jelentkezõket vár a Kantár Csaba Ifjú Alkotók Találkozójára, amelyet 2017. január 14-én szerveznek meg Szímõn. A találkozó célja, hogy fiatal íróink, alkotóink, közéleti személyiségeink bemutatkozzanak, ismerkedjenek egymással és a közönséggel. Várjuk olyan fiatal írók, költõk jelentkezését, akik szívesen megmutatnák alkotásaikat a közönségnek. Célunk a fiatalon elhunyt Kantár Csaba emlékének ápolása mellett a fiatal tehetségek felkutatása és felkarolása. Jelentkezni a találkozóra január 7-éig lehet. További információk és jelentkezés: [email protected]; [email protected]

16 Kürtös

S z i L v E s Z t E r I H U M O R PA R Á D É

2016. december

Az év elsõ napjának reggelén egy részeg férfi a járda szélén ül. Egy rendõr lép hozzá: - Biztos úr, miután a Föld forog, elüldögélek itten, mígnem a házam ideér.

Két rendõr beszélget: - Tudtad, hogy idén péntekre esik a szilveszter? Mire a másik: - Remélem nem tizenharmadika...

- Na, vadász úr, jól fölültetett minket! - Hogyhogy? - Hát nem azt ígérte, hogy szilveszterre küld nekünk egy nyulat? - Nem ment el? Ó, az anyja! Pedig mennyire küldtem! Még a lakcímüket is odakiáltottam! - A meghívottak közül egyedül csak ti nem jöttetek el a szilveszteri partinkra. Miért maradtatok távol? - Mert a feleségemnek rossz volt a hangulata. - És miért volt rossz a hangulata? - Mert nem akartam magammal hozni.

Szabóék falun töltik a szilvesztert. A hajnali órákban hazafelé menet egy kecske szalad feléjük, és körülugrálja Szabónét. - Apa, egy kecske! - visít föl az asszony. Ments meg, segíts! Mire a pityókás Szabó bosszankodva: - Hát mi vagyok én? Torreádor?

E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva, telefon: 0907/85 62 96. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: c sema [email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.