Lobbi-tevékenységi tájékoztató a 2009. 07.01 - 2009.09.30-a közötti időszakról A.) Lobbi tevékenységem célja A közhasznú Füstirtók a Gyermekdohányzás Ellen Alapítvány (1026 Budapest Gábor Áron út 54/A., bejegyzés sorszáma: Fővárosi Bíróság 8824) felkérésére és megbízásából, a gyermekdohányzás csökkentését érdemben segítő hatékonyabb jogszabályi környezet kialakítása, illetve a jelenleg hatályos törvények betartatásának előmozdítása a fő feladatom. Ennek érdekében a harmadik negyedévben arra kaptam megbízást, nézzek utána: ki ellenőrzi a Magyarországon, hogy a forgalomba hozott cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalma tényleg azonos-e a cigarettásdobozon feltüntetett mértékkel? Elképesztő eredményre jutottam! Ezen túlmenően lobbiztam a Parlament Egészségügyi Bizottságánál a nemdohányzók védelmére hivatott törvénymódosításuk finomítása érdekében, az egészségügyi tárcánál és a jövő nemzedéke ombudsmannál pedig a vendéglők, kocsmák diszkók légszennyezettségének katasztrofális mértékére hívva fel a figyelmüket. B.) Konkrét lépések 1.) Átfogó vizsgálat arról, ki ellenőrzi a Magyarországon, hogy a forgalomba hozott cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalma tényleg azonos-e a cigarettásdobozon feltüntetett mértékkel? Igazi lobbistának való feladatnak bizonyult a cigarettásdobozokon feltüntetett méreganyag tartalom hitelességére vonatkozó állami szabályozás, illetve ellenőrzés kiderítése. Az már a munka elején kiderült, hogy valamennyi, az ügyben szerepet vállaló hatóság a tisztánlátás ellen dolgozik, és próbálja megakadályozni a valóság feltárását. Némi internetes nyomozás után megállapítottam, hogy konkrét válaszokat a Heves Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatósága (Hevesi Megyei Igazgatóság) tud adni. Hosszú évekig ennek az Egerben működő hivatalnak a laboratóriuma volt az egyetlen kijelölt független hatósági laboratórium, amely a forgalomba hozott cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalmát ellenőrizhette. A dohányipar érdekeit igen csak szívén viselő agrártárca tehát látszólag felismerte az ellenőrzés fontosságát, de feltehetően már akkor is tudta, hogy az évi mintegy húszmilliárd szál belföldön elszívott cigaretta méreganyag tartalmának érdemi vizsgálatához legalább 15 akkreditált független laboratórium kapacitására lenne szükség. Valójában esze ágában sem volt az érdemi ellenőrzés beindítása. Mindössze eljátszotta, mintha folyna ellenőrzés, 1999-ben kialakíttatott Heves Megyében egy „potyemkin labort”, ahol ímmel-ámmal méricskélni kezdtek. Arra a kérdésre, miért pont az egri labort jelölték ki erre a célra, ma már senki sem tud válaszolni. Rossz nyelvek szerint az akkor még ott működő Egri Dohánygyár tulajdonosa, a Philip Morris szerette volna a szemét rajta tartani a folyamatokon, de ezt minden érintett cáfolta. 2009. 07.09-én felhívtam dr. Eperjesi Károlyt, a Hevesi Megyei Igazgatóság helyettes vezetőjét, aki kijelentette, csak írásos megkeresés esetén tudnak érdemben foglalkozni a kérdéseimmel. A még aznap megküldött levelemre azonban semmiféle választ nem kaptam. Érdeklődésemre Eperjes 2009. 07.19-én elmondta, hogy továbbították a levelemet Budapestre a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal központjába Harka Zoltán sajtófőnöknek. Ő dr. Bognár Lajos elnökhelyetteshez passzolt, aki titkárnőjén keresztül az Élelmiszer-, és Takarmánybiztonsági Igazgatóságot javasolta. Itt végre emberemre akadtam. Oravecz Márton ígéretet tett arra, hogy egy héten belül válaszol a kérdéseimre, ha azokat írásban eljuttatom hozzá. Még aznap megtettem ezt. Két hét múlva elismerte, hogy semmit nem tehet az ügyben, forduljak ismét
Bognár Lajoshoz. Az elnökhelyettes titkárságán megígérték, hogy utána néznek a „problémámnak”. 2009.08.04-i dátummal levelet kaptam dr. Busák Károlytól, a Hevesi Megyei Igazgatóság vezetőjétől, hogy Bognár engedélyezte számára a kéréseim megválaszolását. Mivel azonban lobbista vagyok, csak személyes megbeszélés esetén kerülhet erre sor. 2009.08.17-én utaztam Egerbe, ahol dr. Eperjesi Károly két órás megbeszélésen tájékoztatott a cigaretta méreganyag tartalom mérés szomorú történetéről. Kérésemre elmondta, hogy a szükséges dokumentumok sajnos még sem lettek összegyűjtve, de megígérte, hogy azokat majd postán küldi meg a számomra. Mindössze egy tíz soros levelet adott át a számomra, amelyről később kiderül, hogy szinte csupa hamis, illetve pontatlan adatot tartalmazott. 2009.08.30-án beszéltem Eperjes Károllyal, aki elmondta, meggondolták magukat, nem adnak ki adatokat a számomra. Végül sikerült annyi ígéretet kicsikarnom belőle, hogy ha ismét pontosan írásban rögzítem a megbeszélésünkkor részletesen megtárgyalt igénylistát, akkor „átgondolják a döntésüket”. A részletes kéréseimet tartalmazó levelet 2009.09.03-án küldtem meg Egerbe. Próbáltam a lehető legegzaktabban fogalmazni, ennek érdekében még üres táblázatokat is készítettem, arra kérve a Hevesi Megyei Igazgatóság vezetőit, írják bele az adatokat e táblázat rubrikáiba. Dr. Busák Károly 2009.09.22-i dátummal három használhatatlan, egymásnak ellentmondó sok helyen kifejezetten valótlan adatokkal kitöltött táblázatot tartalmazó levelet juttatott el a részemre. 2009.09.23-án ezért újabb levelet írtam Busáknak összefoglalva az addigi helyzetet. Levelem végén a következőket közöltem: „2001 óta rendelet írja elő, hogy az általam kért adatokat a kijelölt minisztérium honlapján évente közzé kell tenni. Megállapítható tehát, hogy közérdekű adatokról van szó, amit önöknek ki kell adniuk. Amennyiben ezeket az adatokat, valamint a dohánytermék vizsgálati adatokat és értékeléseket tartalmazó éves jelentéseket egy héten belül nem kapom meg, a következőket teszem: 1.) Fegyelmi eljárást kezdeményezek Ön ellen a budapesti vezetésüknél. 2.) MTI közleményt adok ki, név szerint Önt téve felelőssé az adatok kiadásának megtagadása miatt. 3.) Lobbi megbeszélésre időpontot kérek Dr. Oravecz Mártontól az adatok beszerzése érdekében. 4.) Ha ott sem járok eredménnyel, közérdekű adatok kiadása érdekében pert indítok Önök ellen. Ez hatott! Szeptember végén végre megkaptam éves bontásban a dohánytermékek ellenőrzési adatait tartalmazó értékelő jelentéseket. Első olvasatra is egyértelművé vált, miért próbálták meg Busákék megtagadni az érdemi információkat, illetve miért kísérleteztek pontatlan, sokszor hamis adatokkal ködösíteni. Az agrárár tárca 1999 áprilisában 42.201/2/1999 számon egy kétoldalas szimpla körlevélben szabályozta a dohányipari termékek ellenőrzési, vizsgálati rendjét. Ebben egy osztályvezető előírta, hogy melyik hónapban melyik dohánygyár termékeiből mennyi mintát kell az adott gyár székhelye szerint illetékes megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomásoknak megküldenie, az akkor még Heves Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás néven futó egri hatóság részére. A sátoraljaújhelyi dohánygyár termékeiből januárban és májusban 10-15 mintát, a hódmezővásárhelyiből januárban és júniusban 0-5 mintát, a debreceniből februárban és szeptemberben 15-20 mintát, a pécsiből márciusban és októberben 15-20 mintát, az egriből pedig áprilisban és novemberben 20-25 mintát kellett megvizsgálnia az egri labornak. A tól-ig határ már eleve nehezen volt értelmezhető, hiszen ezen belül a mintát begyűjtő állomás szabadon dönthetett. (Vajon a hódmezővásárhelyi gyár termékeire előírt 0-5 minta mit jelentett? Netán azt, hogy 0 számú minta is elég?)
E szabályozás alibi jellegéről már ránézésre sok minden árulkodott. Nehezen hihető például, hogy az agrártárcával rendkívül szoros munkakapcsolatot ápoló dohánygyárak, illetve azok érdekvédelmi szervezete a Magyar Dohányipari Szövetség ne tudta volna megszerezni a körlevelet, így a dohánygyárak pontosan tudhatták, melyik két hónapban lesz minden évben a mintavétel. Az is látható a dokumentumokból, hogy az évente előírt legfeljebb 165 minta aligha reprezentálja a kezdetben mintegy 20 milliárd szálas belföldi gyártást, ráadásul az import cigaretták vizsgálata ab ovo kimaradt. Egy minta 70 darab 20 szálas csomagot, azaz 1400 szál cigarettát jelentett, ebből választottak ki vizsgálatra mintánként 250 szálat. Optimális esetben évi 41 ezer szál vizsgálatával kellett volna megállapítani, hogy a forgalomba hozott cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalma tényleg azonos-e a cigarettásdobozon feltüntetett mértékkel (0,0021 %-os mintavétel). Valójában azonban egyik megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás sem vette komolyan a mintabeküldési kötelezettséget. Még az alsó határtól is alaposan elmaradtak. Az államilag előírt és a tényleg beküldött hatósági minták száma 1999-2006 között a nikotin és kátránytartalom vizsgálata
Év
Ténylegesen bekülelőírt vizsgáladött hatósági minta ti szám (db)
Eltérés 10 és 20 százalék közötti mértékben
1999
120-165
102 (85-61,8%)*
2000
120-165
89 (74,1-53,9%)*
13 nikotin és 2 kátrány
2001
120-165
76 (63,3-46,0%)*
14 nikotin és 3 kátrány
2002
120-160
78 (65,0-47,3%)*
11 nikotin
2003
120-160
110 (91,7-68,8%)*
29 nikotin és 3 kátrány
2004
120-160
70 (58,3-43,75%)*
10 nikotin és 3 kátrány + 2 nikotin 20% felett
2005
nem volt
0
0
2006
nem volt
0
0
*A ténylegesen beküldött minták aránya a minimálisan és maximálisan előírt mintaszámhoz képest Az államilag előírt, és a tényleg beküldött hatósági minták száma 2003-2006 között a szénmonoxid tartalom vizsgálata
Év
előírt vizsgála- Ténylegesen bekül- Eltérés 10 és 20 % közötti Eltérés 20 % ti szám dött hatósági minta mértékben feletti mértékben
2003**
kísérleti év
94
29
5
2004
120-160
70 (58,3-43,75%)
13
0
2005
120-160
0
0
0
2006
120-160
0
0
0
** 2003. december 17-én a Nemzetközi Akkreditáló Testület a szénmonoxid mérésére is kiterjesztette az akkreditált státuszt a Heves megyei laborra.
A legdurvább év 2004 volt, amikor a minimálisan előírt 120 helyett mindössze 70 mintát küldtek be a kijelölt szervek. Ráadásul kettő esetben több mint 20 százalékkal haladta meg a cigaretta nikotintartalma a deklarált mértéket. (A szabvány szerint 20 százalék többlet még megengedett!) Érdeklődésemre Egerben elmondták, tudomásuk szerint a mintabeküldés szabotálása és a túlzottan magas méreganyag tartalom miatt soha senkinek még a haja szála sem görbült. Sőt akkor sem, amikor például 2002-ben és 2004-ben a pécsi dohánygyár termékeiből októberben a minimum 15 helyett egyetlen egy mintát sem küldtek be. Közel öt évig ebben a mederben folyt az alibi ellenőrzés, ez után valakik valamiért úgy döntöttek, hogy miniszteri rendeletben kell szabályozni a dohánytermékek ellenőrzését. Ezért a 86/2003 évi FVM-ESZCSM-GKM együttes rendeletben már erre is kitértek. Valójában azonban érdemi változás nem történt, az 1999-es osztályvezetői körlevélben foglaltak maradtak az irányadó utasítások. Nem módosult a helyzet a 86/2003 évi rendeletet váltó 102/2005 számú FVM rendelet esetén sem. Az álságos szabályozás legárulkodóbb momentuma mégis az, hogy az ominózus 1999. évi osztályvezetői körlevelet – benne az egyes gyárak termékeire vonatkozó minták előírt számával - az egri szakemberek szerint mindössze egyszer pontosították. 2003-ban a maximális minta mennyiségét 165-ről 160-ra csökkentették, noha korábban egyetlen évben sem fordult elő, hogy akár a minimális mintaszámot beküldték volna a kijelölt hatóságok. Eközben egyre-másra zártak be a dohánygyárak! A hódmezővásárhelyi már 2001-ben, a debreceni 2004. május 1-én, az egri pedig 2005. május 31-én. Noha a belföldi gyártás 2004 tavaszára több mint 30 százalékkal csökkent 1999-hez képest, az agrártárcánál a kutyát sem érdekelte a körlevél elavulása. A 2004-ben hatályos miniszteri rendelkezés alapján elvben a már nem létező dohánygyárak termékeiből is mintát kellett volna küldeni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy 2005 közepétől egy aktuális átszervezés során szélnek eresztették a Hevesi Megyei Igazgatóság akkreditált dohánylaboratóriumának valamennyi dolgozóját. A minisztériumi rendelkezések szerint a dohányipar megrendelésére 2005-2006ban még mérhetett a kémiai labor dolgozói, mivel a nemzetközi akkreditációt éppen 2005 elején három évre meghosszabbították. A vég 2006 decemberében következett be, amikor a kémiai labor is megszűnt. Ezért a Hevesi Megyei Igazgatóság vezetése becsomagoltatta az elszívó berendezést és az elemzéshez használt kromatográfokat. Megállapítható tehát, hogy 2006 januárja óta egyetlen szál cigaretta kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalmát sem ellenőrizte hivatalból hatóság, a dohánygyárak tehát azt írhatnak rá a cigarettásdobozaikra, amit akarnak. Márpedig aki egy kicsit is ismeri a dohánygyárak menedzsmentjeit, annak aligha lehet kétsége afelől, hogy kihasználták ezt a lehetőséget. A Harvard közegészségügyi intézetének (Harvard School of Public Health) kutatói 2007 januárjában közzétett publikációjukban bebizonyították, hogy 1998 és 2005 között az USA-ban működő dohánygyárak szándékosan 10-11 százalékkal növelték a cigarettákban található nikotin mennyiségét, és "kiterjedt dohányzási járványt" idéztek elő, megnehezítve a leszokást. A tanulmány azt állítja, hogy a dohánygyárak a vizsgált hétéves időszakban minden évben 1,6 százalékkal több nikotint adagoltak termékeikbe, mint a korábbiban. Bár a tanulmány megállapításait számos magyar médium is közzétette, az agrártárca nem rendült meg a hallottaktól. Csak 2008. december 15-én következett be az ügy szempontjából jelentéktelen formai változás, amikor a 158/2008 FVM rendelet elvette a Hevesi Megyei Igazgatóságtól az akkor már közel 2 éve egyáltalán nem végzett munkát és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot (NFH) jelölte ki arra, hogy hivatalosan megállapítsa a cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid „hozamának értékeit”. Az agrártárca tehát rendeleti úton kötelezte a szociális tárca irányítása alatt álló Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot a feladat átvételére, amihez egyetlen fillér forrást sem rendelt. A 158/2008 FVM rendelet 2009. január elsején lépett hatályba, de labornak azóta sincsen se híre, se hamva. Az NFH-nál értelemszerűen nem kívánják nagydobra verni, hogy – ha objektív okok miatt is – megszegik a rendeletet. Az elszívó berendezés elvben már üzemképes, de
az Egerből elküldött kromatográfokat még javítják. Nagy valószínűség szerint még 2010-ben sem indul meg a mérés, hiszen az egri labor bezárásával annak nemzetközi akkreditációja is megszűnt, azt újra kellett kezdeményeznie az NFH-nak. Az is kétséges miként fog működni az új labor. A hatósági mérések számát, módját és finanszírozását ugyanis jelenleg egyetlen jogszabály, vagy utasítás sem tartalmazza. Ennek hiányában legfeljebb a dohányipar megrendeléseit teljesítheti majd a labor, ami a korrupció melegágya lenne. Ha ugyanis a laboratórium anyagilag függő viszonyba kerülne a dohányipartól, hiszen léte attól függne, hogy a cigarettagyárak megrendeljék tőlük a méréseket, aligha lehetne objektívnek minősíteni az általa kihozott eredményeket. Már az egri laboratórium esetében is aggályos volt, hogy miközben hatósági mérésekkel ellenőrizték a dohányipari termékek kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalmát, addig ugyanezen cégeknek privát megrendeléseit is teljesítette, pénzért. Magyarán a hatósági ellenőr pénzt fogadhatott el az ellenőrzöttől! Különösen veszélyes lenne ez a gyakorlat az NFH-nál, amely nem csak a cigaretták beltartalmi értékeinek vizsgálatát végzi, hanem szankcionálja a dohányipari cégeket a gyerekeknek szóló jogellenes reklámjaik miatt, és a kereskedelmet, a cigaretta kiskorúaknak történő kiszolgálás esetén. Megtenne-e mindent ezen a téren, ha gyümölcsöző üzleti kapcsolatban állna a jogsértőkkel? Érdeklődtem a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál, jogi szabályozás híján hogyan kívánják majd működtetni a labort. Horváth Sándor főosztályvezető-helyettes közel 10 hónappal azután, hogy az irányítása alatt álló NFH-nak már ellenőriznie kéne a cigaretták méreganyag tartalmát, érdekes felvetésnek minősítette a kérdésemet. Arra kért írásban vegyem fel vele a kapcsolatot, majd válaszolnak az aggodalmaimra. Összefoglalva megállapítható: a cigaretták kátrány-, nikotin-, és szénmonoxid tartalmának ellenőrzésére kialakított állami rendszer 1999 óta annak leplezését szolgálja, hogy Magyarországon az aktuális kormányokat egyáltalán nem érdekli, mennyi méreganyagot juttat a dohányipar a termékeibe. Egy olyan országban, amelyben legalább 3,3 millióan dohányoznak rendszeresen, köztük legalább öttszázezer 18 éven aluli. Az egészségügyi tárca soha egyetlen szóval sem kommentálta ezt az álságos gyakorlatot. Tavaly a költségvetés 270 milliárd forint jövedéki adó bevételhez jutott a dohánytermékek eladása után. És ez az egyetlen dolog, ami igazán számít. 2.) A nemdohányzók védelméről szóló XLII. törvény módosításával kapcsolatos lobbizás fejleményei az egészségügyi tárcánál. Előzmények: A Füstirtók Alapítvány egyéni lobbistájaként azért szerveztem demonstráció-sorozatot még 2008. szeptember 29-től a tárca székháza elé, mert a minisztérium korábbi írásos ígéretét megszegve nem foglalkozott a nemdohányzók egészségét védő 1999. évi XLII. törvény (Ndtv.) beharangozott szigorításával, megtagadta a 10 ezer fős mintás dohányzási felmérést, nem dolgozta ki a beltéri légszennyezettségi normaértékeket és megtagadta a személyes konzultáció lehetőségét. Miután Székely Tamás október 1-én átvette a petíciómat, jelezte, hogy hajlandó fogadni. 2008. október 3-án került sor a megbeszélésre, a miniszter titkárságvezetőjének Csilinkóné Szűr Anikónak felmutattam a lobbi igazolványomat, és kértem, hogy a megbeszélést jegyzőkönyvezze valaki. Székely a lobbi tevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvényt súlyosan megsértve megtagadta, hogy szabályos lobbi megbeszélésre kerüljön sor, informális beszélgetéssé minősítette a találkozót, s a jegyzőkönyvvezetőt kiküldte a teremből. Az esetet jelentettem az Igazságügyi Hivatalnál. Az ezt követően lefolytatott megbeszélésen Székely kérdésemre azzal magyarázta az Ndtv. módosításának elmaradását, hogy az nem szerepelt a tárca 2008 második félévi jogalkotási munkatervében. Számítva egy ilyen válaszra, bemutattam
neki Medgyaszai részemre 2008.07.10-én éppen az ő nevében írt levelét, amelybe kijelentette, hogy „a törvény módosításának jogi akadálya nincs”, és az „szerepel a Kormány és a tárca 2008. II. félévi munkatervében az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításának részeként.”. Székely zavarba jött, szemmel láthatóan nem volt képben, amit kínos hallgatás után el is ismert. Végül azt ígérte, felkéri Medgyaszai Melinda szakállamtitkárt, fogadjon, és szakmai kérdéseimre adjon választ. Első lépésként Csilinkóné Szűr Anikó lekísért az államtitkár irodájában, ahol azt közölték, hogy Medgyaszai csak október 15-én érkezik vissza Magyarországra, ezt követően adnak időpontot. Bízva Székely Tamás ígéretében felfüggesztettem a demonstráció sorozatot. Menet közben folyamatosan időpontot kéretem Medgyaszai titkárságától, de ezt korainak minősítették 2008. 10. 10-én végül közölték Medgyaszai titkárságán, hogy az államtitkár nem kíván személyesen fogadni, kérdéseimet adjam be írásban. Bebizonyosodott tehát, hogy Szélely Tamás miniszter szándékosan félrevezetett annak érdekében, hogy abbamaradjanak a demonstrációk. Ezért újra kezdtük azokat a tárca előtt. 2008.10.16-án Székely Tamás 577-31/2008-0003EGP számon írásban válaszolt október 1-i Petíciómra, valamint október 3-i és október 6-i leveleimre. Ebben - hülyére véve a figurát ismételten azzal indokolta az Ndtv. módosításának elmaradását, hogy az önálló törvényként nem szerepelt a tárca 2008 második félévi jogalkotási munkatervében. Egyben tájékoztatott arról, hogy a tárca fontosnak tartja a széles körben egyeztetett és szakmailag megalapozott törvény megszületését, ezért tovább folytatja a szakmai egyeztetéseket és a társadalmi vitát. 2008.10.20-án felhívtam Kökény Mihályt a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnökét aki rugalmasan elszakadva szeptember 4-i ígéretétől kijelentette: ezt a törvénymódosítást kizárólag öt párti konszenzus esetén terjesztik be, ami nyilvánvaló képtelenség. Mikor azt kérdeztem tőle, hogy nem azért marad el a törvénymódosítás, mert az önálló törvényként nem szerepelt a tárca 2008 második félévi jogalkotási munkatervében, azt felelte, hogy nem, elsősorban a FIDESZ fúrja a konszenzust. 2008.09.29 és 2008.11.26 között összesen huszonkilenc egyórás demonstrációt tartottunk a minisztérium előtt, mindössze azt követelve, hogy Székely Tamás tartsa be ígéretét, és utasítsa Medgyaszai Melindát egy velem folytatandó lobbi beszélgetésre: Annál is inkább, hiszen a tárca állítólag „tovább folytatja a szakmai egyeztetéseket és a társadalmi vitát”. Székely azonban hajthatatlannak bizonyult. Még akkor sem tört meg, amikor 2008.12.06-án diósdi háza előtt is demonstrációt tartottunk. Ehelyett informális - véleményem szerint olykor törvénytelen - hadjáratot kezdeményezett ellenem a demonstrációk megakadályozása érdekében. Ennek fejleményei a következők: 2008.10.13-án Győri Sándor az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézetének zaj-, és rezgésvizsgáló laboratóriumának csoportvezetője jelent meg a demonstráció ideje alatt a tárca székháza előtt és hangerőméréseket végzett. Kérdésemre kijelentette a zajmérést Gál Ildikó környezet egészségügyi osztályvezető, egy névtelen bejelentés alapján rendelte el. A procedúrát Győri Sándor október 14-én is megismételte. 2008.10.22-én sikerült elérnem Gál Ildikót, aki kijelentette nem folyik ellenem az ÁNTSZ-nél eljárás. Arra a kérdésre, hogy ebben az esetben miért végeztek zajmérést, nem volt hajlandó válaszolni. Néhány órával később egy informátorom figyelmeztetett arra, hogy az ÁNTSZ átadta a zajvédelmi jegyzőkönyvet Székely Tamásnak, aki ezt egy kísérőlevéllel átküldte a Budapesti Rendőr-főkapitányságra azzal, hogy oszlassák fel a demonstrációmat. Ezért még aznap felhívtam Csaba Károly regionális tisztifőorvost, aki elismerte, hogy Gál az ő utasítására rendelte el a zajmérést. A helyzet tisztázására lobbi megbeszélést kértem Csaba Károlytól. 2008.10.27-én került sor a lobbi megbeszélésre, ahol Csaba Károly megerősítette, hogy kiadta a tárcának a jegyzőkönyvet. Kijelentésemre, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. év III. törvény hatály alatt tartott, a rendőrség által tudomásul vett demonstrációkra nem vonatkozik a kerületi zajrendelet, ő csak széttárta a karját. Amikor kérdeztem, ezek szerint eljárás zajlik-e
ellenem, ő határozottan tagadta ezt. Mikor felvetettem, hogy ebben az esetben milyen jogon adta ki az általam szervezett demonstráció hangerejére vonatkozó jegyzőkönyvet, azt válaszolta, hogy erre joga van. Véleményem szerint azonban egy hatósságnak meg kellene semmisíteni azt a jegyzőkönyvet, amely alapján nem indítanak hatósági eljárást, és semmiképpen nem adható ki az olyan személynek aki nem ügyfél a vizsgálatban. Márpedig névtelen bejelentő volt a kezdeményező, amit a jegyzőkönyv is tartalmazott, Székely tehát nem volt ügyfél. Annyit sikerült csak elérnem, hogy Csaba Károly nekem is kiadta a jegyzőkönyvet. Ebből megállapítható, hogy a mérések időpontjában csukott ablak mellet nem lépte túl a demonstráció a kerületi 55 decibeles zajvédelmi határértéket. 2008.10.28-án érdeklődtem a BRFK-nál, tényleg kezdeményezte-e Székely a demonstráció sorozat feloszlatását. A rendőrök csupán annyit közöltek velem, hogy ez igaz, de Székely követelését, annak jogszerűtlensége miatt elutasították. Álláspontom szerint Székely Tamás politikai nyomást gyakorolt mind az ÁNTSZ-re, mind a BRFK-ra, hogy a demonstrációink megszűnjenek. 2008.11.18-án váratlanul megjelent a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás tisztviselői és parkolójegyet követeltek a demonstráció műszaki berendezéseit tároló gépkocsim után, amely a bejelentetteknek megfelelően negyedpályás útelzárással parkolt a demonstráció helyszínén. Korábban a bírságolás ötlete fel sem merült, most azonban a társulás emberei nagy erőkkel láttak neki a megfélemlítésünknek. Hiába hivatkoztam arra, hogy a bíróság 2008. július 18-án egy korábban éppen az egészségügyi tárca előtt tartott demonstrációm során kivetett parkolási bírságra kimondta, hogy az jogellenes, mégis megbüntettek. Sőt, bírságoltak 19-én, 20-án és 21-én is. Arra a kérdésemre, hogy a korábbi demonstrációkon miért nem bírságoltak, pedig az ellenőr tízpercenként haladt el a kocsim előtt, nem válaszoltak, csak annyit mondott az egyikük, hogy magamnak kerestem a bajt. 2008.11.27-én a tárca egyik velem szimpatizáló tisztviselője közölte, hogy a minisztérium birtokvédelmi eljárást indít ellenem a demonstrációm zaja miatt, mert zavarom a minisztert. Kénytelen voltam emiatt felfüggeszteni a demonstrációkat, mivel a Belváros-Lipótváros Polgármesteri hivatal 2006-ban már határozatban állapította meg a birtokháborítás tényét a minisztérium előtti demonstrációm esetén. Az akkori határozat arra hivatkozott, hogy túlléptem a zajvédelmi határértéket, és annak megismétlése esetén akár 500.000 forintos bírság kiszabását is kilátásba helyezte. A Fővárosi Bíróság ezt a határozatot másodfokon is jóváhagyta (!), így én vagyok Magyarországon az egyetlen demonstrátor, aki ezek szerint az utca alapzajánál is halkabban - magyarán értelmetlenül - demonstrálhat csak. 2008.12.04-én érdeklődtem a Belváros-Lipótváros Polgármesteri Hivatalnál, hogy igaz-e ez a hír, de nem adtak választ. 2008. 12.08-i keltezéssel határozatot kaptam a polgármesteri hivataltól, amely elutasította az egészségügyi tárca birtokvédelmi kérelmét. E határozatból kiderült, hogy a minisztérium közpénzen ügyvédet fogadott az elnémításomra. A határozat részletesen indokolja, hogy a gyülekezési jogról szóló 1989. év III. törvény hatály alatt tartott demonstrációkra nem vonatkozik a birtokvédelem, ezért az önkormányzat jegyzője ilyen demonstrációk esetén nem jogosult vizsgálatot folytatni. 2008.12.23-án az Egészségügyi Minisztérium közpénzen pert indított az önkormányzat határozata ellen, annak érdekében, hogy a tárca előtt ne lehessen érdemben demonstrálni. Május elején már foglalkoztatni kezdett, mikor lesz a birtokháborítási perem a tárcával. A Pesti Központi Kerületi Bíróságon többszöri megkeresésemre 2009. 05.13-án azt közölték, hogy május 19-én. Erről azonban a bíróság engem elfelejtett értesíteni. 2009.05.19-én úgy került sor a tárgyalásra, hogy előtte még a keresetet sem láthattam, azt a bíró a tárgyalás előtt nyomta a kezembe. A per kb 30 pec után befejeződött. 2009. május 29-én a bíróság ítéletet hirdetett, és megállapította, hogy 2-3 fős demonstrációim birtokháborítást valósítottak meg, mert zavartam a minisztériumot a munkavégzésben. Így Magyarországon továbbra is én vagyok az egyetlen
olyan, a gyülekezési jog alapján demonstrációt szervező, aki a hangosítás miatt lett eltiltva a szólásszabadság gyakorlásától.
3. negyedévi fejlemények Eltökélt szándékom, hogy a gyülekezési és szólásszabadság gyakorlásnak birtokvédelmi kifogásokkal történő durva korlátozása ellen akár Strasbourgig is elmenjek. Ennek finanszírozása azonban meghaladja szerény anyagi lehetőségeimet. Ezért felvettem a kapcsolatot Dénes Balázzsal, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vezetőjével, aki segítségéről biztosított. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést már a TASZ szakjogászai készítették és nyújtották be a Fővárosi Bíróságon. A Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztályának Vagyonvédelmi Alosztálya (!) 2009. augusztus 12-én idézést küldött a számomra, mert Székely Tamás miniszter, rágalmazás miatt feljelentést tett ellenem. Azt kifogásolta, hogy néhány demonstráción a „ne hazudj Székely” és a „korrupt tárca” jelszavakat skandáltam. Gyanúsítotti kihallgatásomra 2009. augusztus 24-én került sor. Rabosítás nem történt. Az ügyészség a gyanúsítás ellen tett panaszomat szeptember 11-i dátumú határozatával elutasította. A rendőrség vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást. Október elején értesítettek, hogy megtekinthetem a nyomozás iratait. A TASZ , ha az ügyészség pert indítana, vállalná a képviseletemet. Összefoglalva: Kétszer is gondolja meg magát civilként valaki, ha a gyermekdohányzás ellen kíván fellépni. Csak a 2008 őszi demonstráció-sorozat miatt három pert és három hatósági eljárást indítottak ellenem. 3.) A nemdohányzók védelméről szóló XLII. törvény módosításával kapcsolatos lobbizás fejleményei a Parlament Egészségügyi Bizottságánál. Előzmények: A tárca 2008. február 28-án tette fel a honlapjára az Ndtv. társadalmi vitára bocsátott módosító javaslatait, s mindössze 8 napig lehetet arra észrevételeket küldeni. Az anyag hemzsegett az ellentmondásoktól, amire - lobbistaként - részletesen rámutattam. 2008.03.21-én három szakértő köztisztviselő bevonásával - a Füstirtók Egyesület elnökeként - fogadott Egresits Tímea a tárca helyettes kabinetfőnöke és másfél órán keresztül szövegszerű módosítási lehetőségekről beszélgettünk. Ez volt az első valóban konstruktív szakmai megbeszélésem a tárca képviselőivel. A második negyedév elején, telefonon számtalan alkalommal érdeklődtem, hogy áll a törvénytervezet, de kiderült, hogy teljesen ejtették a témát a tárcánál, ahol a minisztercserével és az ennél „fontosabb” törvények módosításával magyarázták a fejleményeket. 2008.06.08-án levelet írtam Székely Tamás miniszternek, mikorra várható a törvénytervezet újabb társadalmi vitája és annak tárcaegyeztetése, de érdemi választ nem kaptam a tárcától. A minisztériumi demonstrációk sikertelensége miatt úgy döntöttem, hogy a Parlament előtt is tartunk egy figyelmeztető demonstrációt. A petíciót a demonstráció napján 2008. 11.12-én Szili Katalin házelnök egyik munkatársa át is vette. Petíciómra 2009. január 22-én I-1/461/3/2009 es iktatószámon kaptam érdemi választ a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetőjétől Dr. Fótiné dr. Bárdos Zsuzsannától. Ebben leírta, hogy az egészségügyi tárcától kapott tájékoztatás szerint „az 1999. évi XLII. törvény módosítására irányuló szándék töretlen; a joganyag tervezete 2008 februárjában elkészült, lezajlott a társadalmi vita. A társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációk során felmerült kérdések
miatt további egyeztetések váltak szükségessé.”. A minisztérium tehát becsapta a Miniszterelnöki Hivatalt is, hiszen aligha lehet társadalmi vitának nevezni azt, ha a tárca 2008. február 28-án felteszi a honlapjára az általa elképzelt módosító javaslatot, majd az arra beadott észrevételekre egyetlen szót sem válaszol senkinek, senkivel semmiféle konzultációt nem folytat, hanem politikai nyomásra jegeli a törvénymódosító javaslat benyújtását a kormányhoz. Huszonkilenc demonstráció sem volt elég Székely Tamás miniszternek, hogy akár egyetlen érdemi mondattal tájékoztasson, hogy áll a törvénymódosítás helyzete. A válaszlevélben viszont konkrét fejleményről is információt kaptam. Eszerint: „Miután kérelmét (?) az Országgyűlés Elnökéhez nyújtotta be, rögzítjük azt is, hogy az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának 2009. évi I. félévi munkaprogramja februári munkarendjében szerepel a nem dohányzók védelméről szóló törvény módosításához bizottsági önálló indítvány előkészítése.”. A Bizottságnál megtudtam, hogy február helyett március elején tárgyalnak a kérdésről, ahová meghívást is kaptam. 2009.03.04-én került sor az Egészségügyi Bizottság azon ülésére, amely a nemdohányzókat védeni hivatott 1999. évi XLII. törvény módosításával is foglalkozott. Az erről készült jegyzőkönyvből kiderült a szaktárca pillanatnyi álláspontja. Ábrahám Atilla miniszteri megbízott ugyanis kijelentette. „Fontos lenne szerintem a további munkához néhány alapvetést rögzíteni. Ez a jelenlegi tervezet, ami a nemdohányzók védelméről szóló törvényt szigorítaná, ezt az Egészségügyi bizottság jegyzi, az Egészségügyi Minisztérium pedig technikai segítőként, szakmai segítőként ebben közreműködik. Ahhoz, hogy a további segítségnyújtás a részünkről működhessen, tudni kellene a segítségnyújtás várt irányát, tehát hogy miben segítsünk.”. Ez viszont azt jelenti, hogy a tárca kifarolt a törvény előkészítési munkából, nem a kormánynak terjeszti be az általa kidolgozott törvénymódosító javaslatot, hanem a társadalmi vitát megkerülve az Egészségügyi Bizottságnak végez háttérmunkát. Így a civil szférát megint megfosztják az érdekérvényesítés minden formájától. A tárca első lépésként elkészítette a Bizottság számára a módosító javaslat „A” és „B” verzióját, amelyeket hivatalosan csak a bizottsági tagok kaphatták meg. Így a civil szervezetek képviselői a bizottsági ülésen csak néztek, mint a moziban fogalmuk sem volt arról, miről is van éppen szó. A március 4-i bizottsági ülésen Kökény Mihály elnök meglepetésemre hozzájárult, hogy én is szót kapjak. Kettő percre. Az Egészségügyi Bizottság 2009.03.04-i ülésén már világossá vált, hogy az egészségügyi tárca évek óta tartó ígérgetése a nem dohányzók érdekében tervezett törvénymódosításról (Ndtv.) csak egyszerű politikai blöff volt. Soha nem is kívánták a kormány elé terjeszteni a javaslataikat, a civilekkel pedig - mint mindig - csak a bolondját járatták. Kökény Mihály- a törvény elszabotálásában talán a legnagyobb szerepet játszó politikus egyértelművé tette, hogy nem kíváncsiak a civilek véleményére, számára csak az az elfogadható, ha öt párti konszenzus alakul ki a módosításokról. Ezért kiadta egyeztetésre a frakcióknak és a társbizottságoknak a civil egészségvédők elől eltitkolt anyagokat. Legnagyobb megdöbbenésemre 2009.05.27-én Kökény egy komplett törvénytervezetet nyújtott be a Parlamenthez az Egészségügyi Bizottság nevében. Ekkor láthattam először azt az elaborátumot, amely még az egészségügyi tárca dilettáns törvénymódosítási tervezetét is teljesen kiherélte. A parlamenti képviselők a továbbra is fent kívánják tartani a tanárok dohányzási lehetőségeit az általános-, és középiskolákban, az orvosokét a kórházakban, továbbra is elkülönítés nélkül lehetne dohányozni a kocsmákban, diszkókban, egyszóval minden olyan helyen ahol a kiskorúak rászokhatnak a cigarettára. Semmilyen szigorításra sem kerülne sor a munkahelyeken, és azokon a fogalom meghatározásokon sem pontosítanának, amelyeket az ÁNTSZ 10 éve nem képes értelmezni. A civil szervezetek Európában egyedül álló módon továbbra sem kapnának ügyféli jogállást sem egészségvédelmi, sem fogyasztóvédelmi ügyekben. A fogyasztóvédelmi, egészségvédelmi hatóságok továbbra is ellenérdekeltek maradnak az ellenőrzésekben, és a civil szervezetek sem részesülhetnek az általuk kezdeményezett eljárások után befolyt bírságokból.
2009.05.28-án kértem először időpontot Kökénytől, hogy kifejthessem neki a Füstirtók Egyesület álláspontját arról, mely változtatásokat tart a legégetőbbnek. 2009.06.02-án és 12én ismét jeleztem tárgyalási szándékomat, de Kökény nem kívánt fogadni. Eközben a dohányipari lobbi - amelynek informálisan kiadták az egészségügyi tárca által javasolt módosítási elképzeléseket, miközben azokat eltitkolták az egészségvédelmi civil szervezetek elől - erős tiltakozásba kezdett, amiért a társadalmi vitát antidemokratikusan meghiúsította az Egészségügyi Bizottság. Kökény a kétoldalú nyomást úgy kívánta tompítani, hogy egy álmegbeszélést hív össze ahol kisírhatják magukat az érintett civilek, majd minden úgy marad, ahogy ő eltervezte. 2009.06.22-én lobbi megbeszélést folytattam az Ndtv. tervezett változtatásairól Végh Erzsébettel az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális intézetének főigazgató helyettesével. 2009.07.26-ára hívta össze az Ndtv-ről az úgynevezett „szakmapolitikai konzultációt”, amelyen rajta kívül egyetlen bizottsági tag sem jelent meg! A Füstirtók egyéni lobbistáján kívül civilként egyedül az egészségügyi tárca fantom szervezetének a Szövetség a Dohányzás Viszszaszorításáért egy tagja kapott meghívást. A dohányipari lobbit viszont négy szervezet képviselte. Kökény bevezetőjében arra tett ígéretet, hogy két héten belül a bizottság honlapjára kerül a megbeszélés jegyzőkönyve, valamint azok az egyetemi háttéranyagok, amelyek az Ndtv. módosítás kapcsán születtek a bizottság felkérésére. Kökény a szokásos formáját futotta: azok az egyetemi háttéranyagok, amelyek az Ndtv. módosítás kapcsán a bizottság felkérésére születtek nem lettek kitéve a honlapra. Feltehetően azért, mert azok kifejezetten ellentétes javaslatokat fogalmaztak meg a Bizottság által benyújtott módosításhoz képest. Már a megbeszélés elején erős gyanúm támadt, hogy Kökény csak azért hozta össze az „értekezletet”, hogy a későbbiek során ezzel igazolja, volt társadalmi vita. Szokásos technikája szerint minden hozzászóló mindössze öt percet kapott, egy bulvár újság színvonalára silányítva a megbeszélést. Vitára, reagálásra, közös álláspont kialakítására nem adott lehetőséget. Ennek hangot is adtam, amit a jegyzőkönyv is tartalmaz: „ FÉLIX PÉTER (Füstirtók Egyesület): (…) ha egy ember mondjuk, három éve ezzel foglalkozik, ezzel kel és fekszik, és átnéz egy törvényt, nem tudja öt percben összefoglalni a mondanivalóját. Azt kérem a bizottságtól, egyszer az életben vegyük végig a problémákat. Engem még soha senki nem hallgatott meg ebben az ügyben egy állobbi-megbeszélést kivéve, nem is hívtak meg soha sehova. Ha azt akarjuk, hogy érdemben legyen ebben a kérdésben döntés, akkor vegyük végig, ne csak az legyen, hogy mi egy fedőszervezet vagyunk arra, hogy volt társadalmi vita, hanem legyen érdemi vita! ELNÖK: Ne haragudjon, Félix úr, egyrészt mindenki érdekében ragaszkodnom kell az önmérséklethez. Másrészt pedig mindent be lehet nyújtani írásban is, erre külön felhívtam a figyelmet.”. A minisztériumból és annak háttérintézményeiből behívott köztisztviselők – feltehetően egzisztenciális okokból- inkább smúzoltak, mint tiltakoztak a szakmailag csapnivaló bizottsági törvénymódosítási javaslatról beszélve. Az egyik OEFI-s csoportvezető – Demjén Tibor – még családias fotókat is készített Kökényről. 3. negyedévi fejlemények Bár Kökény Mihály a „szakmai konzultáción” önmérsékletre intett azzal kapcsolatban, hogy hangot adtam félelmemnek, miszerint az egész megbeszélés csak azért hívta össze, hogy ezzel igazolja volt társadalmi vita, utólag bebizonyosodott, hogy tényleg ez volt a szándéka. Az egészségügyi tárca honlapjára 2009.09.24-én „Társadalmi vita a nemdohányzók védelméről” címmel több dokumentum is fel lett téve. Az egyikben Kökény a tárca honlapjának olvasóit köszönti és elmondja, milyen remek módosítást nyújtottak be a Parlamentbe. A másik a 2009.06.26-i „szakmapolitikai konzultáció” jegyzőkönyvének szövege, a harmadik pedig a még 2009. május 27-én benyújtott törvénymódosítás szövege. A „szakmapolitikai konzultáci-
ón” elhangzott egyetlen észrevételt sem vettek azóta sem figyelembe, hiszen október közepéig mindössze egyetlen lényegtelen módosító javaslatot nyújtott be Béki Gabriella az eredeti szöveghez. Informálisan lobbizni próbáltam három parlamenti képviselőnél, nyújtsanak be módosításokat, de mindannyian értelmetlennek tartották, mivel szerintük ebben a ciklusban nem is fogják tárgyalni már a törvénymódosítást! Utána nézve az ügynek azt állapítottam meg, hogy valóban jó esélye van ennek. Október 26-ig sem az Emberi jogi-, sem a Gazdasági és informatikai-, sem a Sport- és turisztikai bizottság nem tárgyalta meg még a javaslat általános vitára alkalmasságát, és információim szerint legalább november közepéig már nem is fogják. Ebből viszont az következik, hogy december közepe előtt nem kezdődhet meg az általános vita, s így január elsejétől nem léphet életbe a módosítás. A dohányipari és vendéglátó-ipari lobbi megint elérheti a szigorítás elmaradását. Annak ellenére, hogy a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 20. § (1) c) pontja szerint nem nyújtható szponzorálás dohánytermékre vonatkozóan politikai pártok rendezvényéhez vagy tevékenységéhez. És ez a kitétel éppen Kökényék módosító javaslatára került elfogadásra. Azóta többször próbáltam nyilatkozatot kérni az MSZP-től fogadtak-e el pénzt a dohányipartól, de semmilyen választ nem kaptam. Az egészségügyi tárca honlapján Kökény Mihály olvasókhoz szóló levelében arra biztatta az érintetteket, hogy október 9-ig írásban még benyújthatják javaslataikat a Bizottsághoz. Ennek komolyságát erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy Kökény a levelében már az ötpárti konszenzus megszületését ünnepelte. Ha tehát egy civil javaslatot elfogadna, az az ötpárti konszenzus felrúgását jelentené. Ennek ellenére 16 oldalas tanulmányt írtam és adtam át a Bizottság titkárságának október 9-én. Sejtem hova került egy heti munkám gyümölcse. 4.) A zárt terek levegőminőségi normáira vonatkozó lobbizás az egészségügyi tárcánál E jogszabály kidolgozására azért lenne szükség, mert az éttermi dohányzás bizonyítására ez az egyetlen megoldás. A dohányzás tényét csak akkor tudnák objektíven bizonyítani az ÁNTSZ-ek szakemberei, ha meghatároznak egy nikotin-, és egy szénmonoxid koncentrációs határértéket, amelyet átlépve bírságolható lenne a katasztrofális mértékű illegális éttermi dohányzás. E határértékek megállapítása - a tárca tájékoztatása szerint az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) feladata, s azokat „Az építmények tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi következményeiről” szóló egészségügyi miniszteri rendelet tartalmazza majd. Az ÁNTSZ-ről szóló 1991. évi törvény már előírta e normaértékek kidolgozását az OTH-nak, de 18 év sem volt rá elegendő. A tárca két éve hiteget a normaértékek kidolgozásával, de nem tesz semmit. A minisztérium vezetése még 2008. augusztus 25-én fogadta az Amerikai-Magyar Orvosok Szövetségének delegációját, amelynek tagjai ismertették Székely Tamással, egy 2008 nyarán két orvostanhallgató által Budapesten végzett vizsgálat előzetes eredményét. Az erről szóló erősen kozmetikázott minisztériumi közlemény elolvasható a http://www.eum.hu/hirekesemenyek/hirek-kozlemenyek/egeszseg-ugyi-080827 linken. Azóta a részletes anyag is publikálásra került, amelyről a minisztérium mélyen hallgat. E tanulmány ismeretében könnyű belátni, hogy Magyarországon százezrek vannak kitéve nap, mint nap súlyos egészségkárosodásnak a vendéglátóhelyeken, nem csak a legalább 30 ezer ott dolgozónak munkaköri kötelessége az egészségre ártalmas levegő belélegzése, de a vendégek is komoly kockázatot vállalnak. 2009.04.22-én Szmogriadót kellene elrendelni a magyarországi vendéglők, diszkók és kocsmák jelentős részében az Amerikai Magyar Orvosszövetség próbaméréseinek ismeretében címmel MTI közleményt adott ki a Füstirtók Egyesülete, de egyetlen médium sem reagált rá. 2009.06.03-án megkaptam a szerzőktől a tanulmány magyar nyelvű változatát, s ezt követően számos alkalommal próbáltam felhívni arra a tárca
figyelmét. Kiderült azonban, hogy a minisztériumban senki sincsen képben hogy hol tart a beltéri légszennyezettségi normaértékek kidolgozása. Radnóti Gábor az Egészségpolitikai Főosztály munkatársa volt az egyetlen, aki egyáltalán hallott a dologról, de ő is csak annyit tudott javasolni, hogy forduljak az Országos Tisztifőorvosi Hivatalhoz. Ez meg is történt, de egyszerűen nem volt fellelhető felelőse a témának. Az ügy tisztázása érdekében a következő levelet írtam Székely Tamás miniszternek: „Egészségügyi Minisztérium
Hivatkozási szám: Félix Péter 2009/11/ lobbi
Budapest Dr. Székely Tamás miniszter részére Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 4.§ (1) bekezdése szerint: "4. § (1) Az egészségügyi államigazgatási szerv környezet- és településegészségügyi feladata különösen a) a légszennyezettség (immisszió) egészségügyi határértékeinek kimunkálásában való közreműködés, a légszennyezettség rendszeres közegészségügyi értékelése, valamint a zárt terek légszennyezettségi határértékeinek kimunkálása és a zárt terek légszennyezettségének közegészségügyi vizsgálata;” Ennek a törvényi kötelezettségének az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 18 éve nem tesz eleget. A törvény nem írja elő, hogy a zárt terek légszennyezettségi határértékeinek kimunkálása csak egy más területeket is szabályozó jogszabály részeként törtéhet, az egészségügyi tárca mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a több társtárcát is érintő, "Az építmények tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi következményeiről” szóló egészségügyi miniszteri rendelet részeként jelenjen az meg. De nem jelenik meg. Emiatt évente sok százan halnak meg. Kérdéseim: 1.) Konkrétan hol tart a zárt terek légszennyezettségi határértékeinek kimunkálása? 2.) Mikorra várható a rendelet hatálybalépése. Kérem, hogy kérdéseimre, azok sorrendjében, konkrét választ szíveskedjék adni. Külön is kérem, hogy jelen levelemre NE Gyebnár Brigitta válaszoljon az ön nevében, ha lehet, e munkába őt semmilyen formában ne vonják be. Ha mégis sor kerülne erre, úgy arra kérem Gyebnárt, hogy a Global Youth Tobaco Survey felmérés eredményeiről egy szót se ejtsen. Budapest, 2009. szeptember 17. Üdvözlettel: Félix Péter egyéni lobbista igazolvány szám: 07147” A tárca szépen kivárta a 30 napos válaszadási határidőt, és október 16-i dátummal, de csak 19-én postázva érdemben a következő választ adta a miniszter 12267-3/2009-1000MIN számú levelében: „Tekintettel arra, hogy 2007-től az ÁNTSZ hatásköreit érintő hazai változásokon túl, számos a Szolgálat hatáskörét érintő jogszabályi rendelkezés került közösségi rendeleti szintre a korábbi irányelvi szabályozás helyett, ilyen például a kémiai biztonság hatósági ellenőrzési rendjének meghatározása, amely a szóban forgó tárgyú jogalkotás során szintén nem hagyható figyelmen kívül. A jelenleg folyamatban lévő az egyes egészségügyi törvények módosításáról szóló tervezet erre tekintettel a következőket tartalmazza: A Kbtv. 34. § (4) bekezdése a következő új b) ponttal egészül ki: (Felhatalmazást kap) „b) a Kormány, hogy e
törvény, a végrehajtására kiadott rendeletek, valamint a REACH és a CLP végrehajtásának ellenőrzésében érintett szervek együttműködésének módját, valamint hatósági feladatok megosztását,” (rendeletben szabályozza). Fentiekre tekintettel második kérdésére miszerint mikorra várható a tárcarendelet hatálybalépése, az a korrekt válasz adható, hogy ez nem prognosztizálható, mivel számos objektív tényező befolyásolja.”. Ez Székely Tamás nyelvéről magyarra fordítva azt jelenti, hogy még kezdeti stádiumban sem tartanak, a vendéglőkben, kocsmákban továbbra is életveszélyes körülmények között kell dolgoznia mintegy harmincezer leszedőnek, pincérnek, csaposnak, pultosnak, valamint naponta a soktízezer vendég is súlyos egészségügyi kockázatot vállal, ha betér. Ezt a tarthatatlan helyzetet ÁNTSZ-ek továbbra sem tudják majd feloldani, a jogsértőket bírságolni. Tájékoztattam a fejleményekről az Egészségügyi Bizottság néhány tagját, akik kértek, ne nevezzem meg őket, mert nem akarnak lobbi jelentést írogatni, de semmilyen módon nem reagáltak később a problémára. A jelek szerint sem az egészségügyi minisztert, sem a parlamenti képviselőket, sem az Országos Tisztifőorvost nem érdekli, milyen súlyos közegészségügyi problémát észleltek a kutatók a vendéglátásban. 5.) A zárt terek levegőminőségi normáira vonatkozó lobbizás a jövő nemzedékek ombudsmanjánál Mivel Székely Tamás láncdohányos egészségügyi minisztertől nem sok jót remélhet a „kocsmák népe”, hivatalos vizsgálat elindítását kezdeményeztem még 2009. május 6-án a témában a jövő nemzedékek ombudsmanjánál. Fülöp Sándor biztos dr. Mogyorósi Dorottya nevű munkatársával vettem fel telefonon a kapcsolatot, akinek kérésére 2009. szeptember 17én megküldtem a Magyar-Amerikai Orvostársaság felmérésének eredményeit összefoglaló tanulmány magyar nyelvű változatát. Másnap azt az üzenetet kaptam tőle, hogy:„A benyújtott panaszával foglalkozunk, a válaszig türelmét kérjük.”. Október 22-ig nem kaptam értesítést, úgyhogy türelmesen várakozok tovább.
Félix Péter egyéni lobbista
