5 2 4 ' 5 4
• •
AJOV
LITIKAI, I R O D A L M I ÉS MŰVÉÉT! FOLYÓIRAT
:
Szerkeszti
:
Gonda József át. Il-ífe évfolyam. 19ti augusztus 20 : 8-9-ífc szám. : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hódmezővásárhely, Petőfi-utca 5.s z. Teíeíon Í62
•
TARTALOM
1. Magyar köztársaság. I r t a : Nagy György dr. — 2. Az ítélet után. Irta: Gonda József dr. — 3. Rodostó. (Vers.) Irta : Kaffka Margit. — 4. Wilde Oszkár alkonya. Irta : Halmi Bódog. — 5. Méray Horváth Károly és a magyar politika: politika-szociológia. I r t a : Dr. Gonda József. — 6. Májusi halleluja.(Vers.) I r t a : Szombati-Szabó István. — 7. Az értelmiségi középosztály bajai. I r t a : Ráoz Gyula dr. — 8. Physic-cultur. Irta: Keleti , Armand. — 9. Nagy György dr. lapja. Irta: Szatyr. —10. Irodalom. Tallózó évek. Kaffka Margit versei. Irta : g. j. — Somlyó Zoltán : Az átkozott költő. Irta: dr. — Csöndes sikátorok során. Versek. í r t á k : Nagy Ferenc és Györék József. — 11. Színház. K tók P é t e r abb6, I r t a : dr
-•jjJ^^V^iRAT ' VkQq.
' ~
-
Friss tavaszi újdonságok: •v
déligyümölcsök, borok, pezsgők, cukorkák, teák, ó Ír a legnagyobb V ík. választékban kád, xr
Jk
Dcutscíi Zoltán
János-téri nagy üzletében -:kaphatók. -:- -:-
PALÓCZ
PETER
PETŐFI-UTCA 8-1K SZÁM KOCSIRAKTÁRÁBAN
A
ALATT!
LEGÚJABB
KIVITELŰ MINDENNEMŰ K O C S I K , H I N T Ó K , F O G A T O K STB. KAPHATÓK A LEGJUTÁNYOSABB ÁRAKBAN. :: JAVÍTÁSOKAT IS VÁLLAL.
KISS LAJOS
Tíssa-ssáííodáfa .
a Deák Fcrencz-utcában, a legkellemesebb találkozási hely. :: Friss, tiszta
ÍZLETES ÉTELEK ÉS ITALOK,
á l l a n d ó a n készenlétben. Elsőrangú szállóhely, tiszta és olcsó szobák
Legolcsóbb bevásárlási forrás
hasa'b
és
bognár-
uágott és
tűzifában,
szersZámfában,
porosz és belfölfli szenekben, kokszban
B a l a s s a ]ózsef fa-, síén- és épitósi anyag-kereskedő Lázár-utca 6—8. Telefon 142.
Szegedi-utcai (Elkán-ház) üzletébe megérkeztek a l e g f r i s s e b b , l e g d i v a t o s a b b és a legolcsóbb
SOtlDÜ m
tavaszi újdonságon, f™* választék Aki egyszer ott vásárol, az az előzékeny kiszolgálásról és j u t á n y o s á r a i r ó l hires céget ismételve f"l fogja keresni.
Üréher-sör a uilághirü egyedüli lerakató fióőrnezővásárhelyen az R n ó r á s s y - u k á n , az . .. U r a s á g - h á z b a n . .. R L L f l n O Ó n n FR155 Á R Ú ! !
ÍDegbői/ült, friss, uj á r u k k a l berendezkedett
KÁCSER G Y U L A K á l l a y utcai (Csáky Ferenc háza) üzlete. FI ki ¡ól, olcsón, megbizhatóar>tökéletes á r u t a k a r ucnni. az csak keresse fel ezt az üzletet
Utazó kofferek ás iskolatáskák, női, férfi és gyermekcipők, férfi ingek, nyakkendők, női, férfi és gyermekharisnyák, férfi és fiukalapok,női és férfiernyők,'női és férfi fehcrnemüek, a ieg-. ujabb ruhadiszekésrtiindenféle rövidáruk legolcsóbb bevásárlási forrása
Schwarz Hermáimé üzlete (dr. Bakai-ház)
Szarkeiztölég ét kiadóhivatal:
Hódmezővásárhely, Petőfi-utca 5.
A Jövendő
PQLITIKRI, fOLYÓIRRT.
IRODRLmi
É 5
Szerkeszti G O N D R
162.
m Ü U É S Z E T I JÓZSEF
ör.
Il ik évfolyam.
Előfizetési árak: Egész évre 6 kar.
Telefonszám:
1911 augusztus ZO. :: 8 - 9 - i k sz.
Fél éure . . 3 kor.
MAÓYAR KÖZTÁRSASÁG.
Egyes szám ára 40 fillér.
Második közlemény. Irta: Dr. Nagy György.
A nemzet életösztönének parancsa a köztársasági eszme hirdetése. A hanyatlás korában sorvadunk. A lelkeken elnyújtózkodott a közöny. A kishitűség nagyhatalommá erősödött. Megsokasodtak a nemzeti függetlenség ellenségei. Erős, riasztó szóra van szükség! Férfiakat követel az ébresztés munkája! Ütött a cselekedetek órája! A köztársasági eszme kibontott zászlója harcot, önzetlenséget, vértanúságra kész elszántságot jelent. Gyöngelelkü jóakarók riasztgatnak, hogy hasztalan minden önfeláldozásom a mai önző, nemzetközi gondolkodású korban. Igyekeznek lebeszélni, hogy nem alkalmas az idő a köztársasági eszme hirdetésére. Eleven színekkel rajzolják azoknak sorsát, kik a múltban harcot üzentek az uralkodói önkénynek. . . . És én tovább megyek utamon. Naponként növekedik az egy úton járóknak tábora. A köztársasági eszme a maga hódító erejével toborozza harcosait. A becsületes emberek is kezdenek bátrak lenni. Nálunk eddig az volt a legsúlyosabb közéleti betegség, hogy a bátorságot valósággal kisajátították a hatalom banditái. A maguk silány érdekeikért viaskodásra készen állottak. Fegyvertáruk tele erőszakkal, törvénytiprással, mérgezett tőrökkel, orgyilokkal. Ezekkel rettegetté tették uralmukat. Az igazság félve elnémult. A becsület a maga tiszta fegyvereivel kerülte a mérkőzést. Ez hiba volt! A hibának az a politikai faja, mely a bűnnél is több. Mert mérkőzni kell! A harcot meg kell vívnunk! A becsületes embereknek ebben a megjött harci készségében látom én a köztársasági eszme első diadalát. Biztos tudatában vagyunk a reánk váró veszélyeknek, de szembenézünk azokkal. Ha a magyar nemzet alatt csak a mai romlott nemzedéket értenők, talán egy pillanatra töprengővé tenne a kétség, hogy érdemes-e ennek a szabadságáért küzdeni, érdemes-e feláldozni magunkat azért, hogy az ezeréves tölgy élősdije levegőhöz, világossághoz, napsugárhoz jusson ? De a nemzet alatt nemcsak a jelen romlottságát, hanem a mult dicsőségét, megszentelt hagyományait, a jövendőnek hitét, reménységét is értjük. Nemzetünk múltja parancsolja, hogy a jelen dacára is dolgozzunk, szenvedjünk egy szebb jövendőért.
162
A JÖVENDŐ
Igen, a jelen dacára ! Mert szent meggyőződéssel állítjuk, hogy a mainál romlottabb nemzedék nem élt még édes Hazánk földjén. Más időben, más korban is voltak, kik pénzre váltották lelkiismeretüket, de legalább titkolni igyekeztek bűnüket. Most hencegve csörgetik az árulók a Judás-pénzt. Ki minél drágábban adja el meggyőződését, annál többre tartja magát. Elvesz mindent nemzetétől, hogy semmit se tagadjon meg császárától, az urától, istenétől. Nem bánja, ha a nemzet millióinak könnyéből is támad az a tenger, melyen a császár hajója őt az érvényesülés földjére viszi. Lealázza nemzetét, hogy ő felmagasztaltassák. Bizony-bizony nehéz munka ilyen korban nemzeti függetlenségről prédikálni. Nehéz, de annál dicsőségesebb. Nem csüggeszt az, hogy kevesen vagyunk. Velünk az Igazság! Nem hátrálunk, mert pogányul ellenünk támadnak. Velünk az Isten! Belevisszük a nemzeti köztudatba a köztársasági eszme gondolatát. Ébren tartjuk a lelkeket! Hatalmas, örökéletű vezéreink vannak: Rákóczi és Kossuth! Szellemük fénye besugározza a függetlenség földjére vezefő utunkat! Lehetetlen, hogy ez a nemzet egyszer meg ne mozduljon. A milliók öntudatra fognak ébredni. Eloszlik az a halálos, nehéz köd, melybe négyszáz év óta belefulladt minden nemes gondolat, minden önzetlen áldozat. A köztársasági eszmének önkéntelenül is leghatalmasabb támaszai maguk a Habsburgok. Más nemzetnek is vannak idegen vérből való uralkodói. De ezek az uralkodók igyekeztek népükhöz simulni, a nemzet érzésvilágában megotthonosodni, a nemzet törekvéseivel egyetérteni. A Habsburgok nálunk ma is idegenek. Négyszáz év óta a habsburgi hálának még futó árnyékát sem láttuk. Úgy bánnak Magyarországgal, mint meghódított tartománynyal. Kegyből fűzik az alkotmányosdi játékot. Szabadságában áll a nemzetnek adót fizetni és katonát szolgáltatni. Mihelyt ez ellen az egyetlen „szabadsága" ellen vét, a „kedvelt híveket" szuronynyal verik ki a törvényhozás terméből. A jövő még kevésbbé kecsegtetőbb. Ferencz Ferdinánd még szóra sem érdemesít minket. Hát nem Isten ellen való bűn gyáván meghunyászkodni egy nemzetnek ? Hazugság, hogy nincs erőnk a tiltakozásra! Hiszen a föld, a levegő, az ember, minden a miénk! Ha egyszer felemelkednék a nemzet, árnyékba borulna a trónus. Ősi alkotmányunk szerint minden jog a nemzeté. A korona csak dísze, csak kalapja az élő nemzeti szervezetnek. Volt idő, hogy a kalap nagyon berzenkedett. A nemzet méltóságteljesen levette s hajadonfővel, a szabad ember szabadságszeretetével imádkozott az ónodi országgyűlésen s a debreceni nagytemplomban. Akkor vér pezsgett a magyar nemzet testében. Ennek a vérnek, az igazi magyar vérnek forrása mintha kiapadt volna! De nem! Évtizedekre eltűnhetett ez a vérforrás s a szárazság esztendőiben beteg, romlott nemzedék nőtt fel, de újra előtör az anyaföldből, hogy azt termékenynyé tegye. A köztársasági eszme az a mózesi csodavessző, melynek ütésén meghasad a szárazság évtizedeinek sziklája s újra vér gyűl a magyar erekbe, a magyar szivekbe. Vér, mely haragot követel, mely tetteket parancsol. Magyar vér, mely büszke, bízó, mely lázadni tud a szolgaság ellen, mely halálos szerelemmel szereti a szabadságot. Még gondolatnak is gyönyörű, hogy a nemzet saját maga igaz-
1191 AUGUSZTUS 20.
163
gassa sorsát, saját akarata szabja meg élettörvényeit. A magyar nemzetben élő őserő csodákat művelne. Oda állítanánk a nagy, szabad nemzetek sorába s a világtörténelemben megnyitnák Magyarország új lapját. Melyik nemzet négyszázéves Habsburg-uralom alatt nem veszítette el teljesen életképességét, azt az Isten is örökéletre teremtette. Kit négyszázéves sötétség, szolgaság nem tudott egészen megtörni, annak kifogyhatatlan az életereje, törhetetlen szabad ságszeretete. Melyik fát négy évszázadnak annyi gyilkos fejszecsapása sem tudott kiirtani, az meg kell, hogy érje igazi tavasztól, a szabadság tavaszát. Az az Isten, ki magyar Messiásokat : Rákóczit és Kossuthot ajándékozott az ő népének, nem kárhoztafhatja arra, hogy a Habsburgok szolgaságában haljon meg. Az az alkotmány, melynek habsburgi pátensek annyiszor hirdették halálos ítéletét, a köztársaság államformájában új életre támad. Ha a lelkek titkos vágya teljesülne, akkor hamar diadalt aratna a republikánus eszme. De minden egyeduralom körülbástyázza magát, ezer érdekből épít maga körűi várat. Csak kevesen, az igazán bátrak vállalkoznak az első ostromra. Mi törvényes fegyverekkel indulunk a küzdelembe. Napoleon lelkesítette volt katonáit az austerlitzi csata előtt: „Katonák! Ne féljetek a haláltól! Ki a halállal bátran szembeszáll, az ellenség sorai közzé veszi azt vissza!" Mi is minden támadás visszaverésére készen vagyunk. Erősekké tesz a nemzeti függetlenség gondolata. A népfelség országának el kell jönnie!
A Z ÍTÉLET
UTÁN*
Irta: Dr. Gonda József.
A vezércikkek a gyulai verdikt után csodamódon lepaktáltak a helyzettel és közvéleménnyel. Egyik-másik, nem is rég még, pallóst követelő orgánum á-mollra leszállított hangja szinte egyenesen meglepő. Közhely volt a sajtóban már az esküdtszéki intézmény és verdiktek lepogonyítása s most az Áchim gyilkosait felmentő igazmondás halk, melódiaszerű, mindenről beszélő, de semmit sem mondó sajtókórusa szinte ingerel, hogy keressük mélyebben is az okát a lehangfogózott sajtónyilatkozatoknak s a báránnyá szelídült társadalmi közvéleménynek. Hogy a verdikt jogi igazsága erőszakolt és kritikára sem méltó: az kétségtelen, de erről beszélni sem érdemes, lévén az esküdtszék olyan kivételes bírói fórum, amely jogi szabályokon és formákon felül, lelkiismerete szózatára hallgatva, magasabb erkölcsi szempontok figyelembevételével ítél. Bár a jelen esetben akkor, amidőn egy, a magán* E cikket még közvetlenül az itélet után, a Szeged, és Vidéke junius 30-iki számába írtam, de aktuálisnak tartom a leadását most azért, mert a felmentésen őrülve tomboló tömegek véleménye azóta hatalmasan lehiggadt s a komoly, megitélrii tudó közhangulat belátta már, hogy a gyulai verdikt, a legrettenetesebb joggyilkosság, melyet az esküdtszék fennállása óta Magyarországon elkövettek. Ezt a •felfogást fejezte ki már az itélet meghozatala után nyomban ez a cikk, közlését a kúriai döntés előtt azért tartja aktuálisnak a — szerkesztőség.
164
A JÖVENDŐ
lakásba fegyveresen és kutyakorbácsosan betolakodott, támadó fellépésű egyének fegyvertelen visszaverésének elhárítására irányult az a jogos önvédelem, amely Browningot használ: legalább is paródikus és megkacagni való mesterkéltség. Ám, kapcsoljuk ki mindazonáltal a kérdés jogi vonatkozásait e cikk keretéből s helyezkedjünk elsőbb is az előkelő védő, Kenedi Géza esküdtkerítő társadalmi és etikai okoskodásába, amelynek értelmében felmentendők voltak a vádlottak, mert Áchim eltávolításával a társadalom békéjét adták vissza. A közmorál megvédése, az erkölcsi és társadalmi rend helyreállítása követelte ezt s a Zsilinszky-fiúk csak eszközök voltak az örök igazság, a végzet kezében. Hatalmasan elmennydörgött frázis. A védő brillírozhat is ily eszközökkel; védence érdekében a jogi és erkölcsi falláciák láncolatát veheti igénybe, de nekünk meg kell vizsgálni azoknak az esküdtpolgároknak a lelkét, a gondolkozását, a viszonyokat, amelyek között élnek, mérlegelni kell az intelligenciájukat, a társadalom hatalmi és tényező köreihez való függési helyzetüket, érdekeltségük fokát és mértékét, a reájok ható közéleti nyomást, — akik azután ilyen hangzatos védői erkölcsfilozófiának és társadalmi okfejtésnek azonnal be is adják a derekukat. Mert uramisten hova lennénk, ha ennek az állandó közéleti viaskodásoknak aranykorát élő mi magyar hazánknak minden városában így és ehhez hasonlóképen végeznének minden — mondjuk — rabiátus népvezérrel. Mert állítom, hogy Áchim András a maga veszekedő néptribunságával, demagógiájával épenséggel nem állott olyan egyedül, hogy vele szemben ilyen kivételes, ekszekucionális eljárás volt volna foganatosítható. Minden vármegyében, minden törvényhatósági városban, sőt minden nagyobb városban, községben vannak Achimok, akik ekszponált radikalizmussal hajtják, gyúrják a közéletet, izgatják, gyújtogatják az enervált, konzervatív társadalmi életet, kiélezik, ütközőkbe állítják a politikát, sürgetik, követelik, provokálják a nyomorban levő emberi tömegek gazdasági és kulturális sorsának megoldását; minden városban vannak Achimok, forró vérű, nagy indulatú, rendesen kisebb intelligenciájú népagitátorok, akik ellenségei a mai rendnek, szidják és gyűlölik a nagy urakat, nagy papokat, mint az agrikultur ország legjobb, legfőbb jövedelemforrásának, a földnek korlátlan urait, mint a gyönyörűségek, életörömök, emberi boldogságok egyedüli haszonbérlőit és élvezőit; mindenütt vannak Achimok, akik forró vérükkel, tobzódó indulatukkal elégedetlenek lévén a meglevő renddel, nyugtalanságukban, kíméletlenségükben, elkeseredettségükben faltörő kosokként döngetik évszázados falait a rendiségnek és osztályuralomnak s miután tulajdonképpen mégis csak az evolúció, a társadalmi továbbfejlődés, a meglevő helyzeten való változtatás a céljuk, tehát nem gonoszak, nem erkölcstelenek; a harcuk és temperamentumuk mindenesetre lokalizálandó, de a félelmesen elszánt, veszedelmesen erős harcost ebként kiirtani — a gyávaság és erejében való megcsüggedés jele a társadalom részéről. A társadalom, ha összetart, ha nemes célt munkál, ha előkelő lelkű vezérei vannak, a forrongó, keretekbe nem férő elemek vissza-
1191 AUGUSZTUS 20.
165
éléseit és túlkapásait a kellő mederbe, a közigazgatási, igazságügyi és erkölcsi szervei és intézményei révén általában képes visszaszorítani, őket jogi és etikai eszközökkel lehetetleníteni s nincs szükség rá, hogy kulturáltságával merőben ellenkező barbárizmussal, hazafias, erkölcsi, vagy családi érzelmek ekszaltációjának örve alatt, drasztikus merényletekre fölhatalmazzon kellő belátással nem bíró elemeket s ily középkorba sem méltó stikliket utólag mindenféle köpenyegnek előkerített lirai érvek, nagy érzések és szenvedélyek előtérbe állításával — utólag szankcionáljon. Bármily erőszakos, összeférhetetlen, zabolázhatatlan volt is az az Áchim, a tárgyaláson bemutatott nacionáléja tanúsága szerint, tizenöt esztendei szakadatlan, izgatott, élére állított közéleti harcai dacára is, néhány jelentéktelen kihágásért volt csupán elmarasztalva, már pedig ha oly közveszélyes, oly bandita, oly ember- és becsületvadász lett volna, mint aminőnek a tárgyaláson festették, súlyos, törvényekbe ütköző deffektusoknak kellett volna elrondítani konduit lisztáját. Ezt a típust ismerjük a vidékről, ha talán nem is éppen achimi kiadásokban. Kevesebb tehetséggel, szintelenebbül, erőtlenebben, de annál több alattomossággal és opportunizmussal dolgoznak ezek a kis demagógok s minél kevésbbé veszik észre akarnokoskodásukat, minél kisebb jelentőséget tulajdonít a társadalom egyéniségüknek, annál hamarább merülnek el az érvényesülési lehetetlenség szürke semmiségébe. Hatalmasan elhajította tehát a jeles védő a sulykot, amidőn Áchim bukását, láb alól való eltevését a társadalom nyugalmának, békéjének, az erkölcsi rendnek érdekében történő végzetszerűségnek tartotta, mert — s ezt hangsúlyozom — ha Áchim közéleti bűnei akkorák lettek volna, hogy maga a köz kívánta volna a fórumról való letaszítását, ha mind igazak lettek volna azok a durva vádak, panamák, fölbujtások, erőszakosságok, sértések, visszaélések, amelyeket rákentek, mire való volt épp akkor ez a súlyos retorzió, miért kellett vadállatként kiirtani, hiszen ezen deffektusok nyilvánossá tételével, a megfelelő megtorló eljárások folyamatba tételével egyszerű lett volna őt mint embert is, mint képviselőt is lehetetlenné tenni ? Ezek az érvek fölöttébb sántítanak. Megfestették a rabiátus Áchim alakját, de hogy azokba a nagyon is mindennapi csatákba, amelyet apró személyi tekintetekből, az otthon előtti érvényesülésért vívnak kisvárosi nagyságok, miért kellett beledurrantani a revolverrel, erre a magyarázatot rosszul, torzítva, fölfujt frazeológiával adta meg Kenedi védő. Messze se kell menni. Csak egy évtizeddel ezelőtt is még például az egész Csongrádvármegye közélete, közigazgatása, politikája, egy fáradhatatlan demagóg, a szentesi képviselő erőszakos terrorjának igáját nyögte. Súlyos bűnei önmagukban találták bűnhődésüket s az ő sorsa igazán végzetszerű volt, anélkül, hogy valakinek is eszébe jutott volna a kegyetlen élet-halál harcban, hogy veszett eb módjára életét oltsa. Azt is bizonyitgatá a védelem a tárgyalás alatt, hogy Áchim demagógiája nem a meggyőződés fanatizmusa volt, őt nem proklamált forró eszméinek átértése és akarása űzte prófétai hitben és elszántságban, de a durva önzés, a vagyon- és hatalomszerzés vágya, a szereplési visz-
166
A JÖVENDŐ
ketegség, szóval még etikailag sem voltak tiszteletreméltóak, vagy elfogadhatóak az általa provokált személyi és közéleti harcok. Neki nem az eszme kellett, de az érdek s tevékenységét, befolyását mindenkor megfizettette magának. Ez állítások bizonyítása azonban szintén nem sikerült, De ha sikerült volna ? . . . Mivel esett volna alább az Áchim értéke viszonyítva a közélet általános nivójához ? Hiszen a mai szomorú közélet egyik legnagyobb erkölcstelensége az a mételyes rendszer, amely meggyőződésből mitsem tesz s hatalmat, befolyást, sikert eredményt — a legcsekélyebbet is — önzőén megfizettet. Sajnos, hogy ott tartunk, hogy opportunus társadalmunkban és közéletünkben mindennek folyó ára van s az ily irányú demoralizáció a legfelsőbb helyeken talán a leggrandiózusabban virágzik. Épp az utóbbi hetek egyik hirhedt parlamenti botránya, egy munkapárti képviselő szenzációs leleplezései adtak fogalmat oly visszaélésekről, amelyeket a hatalom égiszében előkelő, nagy, bálványozott férfiak követtek el az ország érdekeinek sérelmére. Láttuk a bünt és nem láttuk a — bűnhődést. A rendszer bűneiért büntetni tehát Achimot, szintén nem igazság, mert hiszen ő még talán csak apró-cseprő kis élősdije volt annak a közéleti posványnak, amelyben hatalmas emésztő erejű, falánk szörnyek kényelmes biztonságban hempergőznek és töltik a bendőiket. Hogy mindezek után megállapítsuk az Áchim András bűneit és az esküdtszéki verdikt motívumait, ahhoz egyet szükséges különöskép előtérbe helyezni. Áchim az útban állott. Nagyon agresszív, nagyon veszedelmes, nagyon egyéni, nagyon vakmerő, elszánt, erőszakos vezére volt a hatalmas alföldi városban és környékén mind nagyobb és nagyobb arányokban fejlődő radikális szociális mozgalmaknak. Halálos ellensége volt a mai rendnek és sok tekintetben: mint az általános választói jog, a hitbizományok eltörlése, a szekularizáció, a földadó arányosítása, szóval a mai nagy politikai és gazdasági ütközők tekintetében akkora sikerrel és oly félelmes mozdulatokban mozgatott embertömegeket, amelyek már öt, egy fenyegetően erős hatalom birtokosa gyanánt tüntették föl, állították be a számításokba. És Áchim tajtékos haraggal mutatta, hogy ő hatalmával élni is akar és élni is fog. Mint az egész mai társadalmi rend és politikai fölfogás ellensége állott szembe Áchim a hatalom birtokosaival, akik aggódva látták cézáromániáit és gőgös álmait s letörése, agitációinak elfojtása, a politikai és egyéni diszkvalifikálása, pártjának megsemmisítése nemcsak lokális, de bizonyos tekintetben országos szempontokból is politikai céllá és föladattá vált irányadó hatalmi tényezők részéről. Az ő nyers, erőszakos, prepotens paraszti vérmérséklete pedig éppen kapóra jött. Magára lázította a városa egész intelligenciáját, akik viszont úri gőgből, fenhéjázásból nem voltak képesek, hogy a normális, közéleti fegyverekkel vívják meg a harcot az elszánt és ravasz „parasztkirály"-lyal. Ostoba, kis városokban dívó személyes ujságheccek jelentéktelen-
1191 AUGUSZTUS 2 0 .
167
sége volt a göröngy, amelybe megbotlott a nagyakarású, energikus parasztvezér s buta golyótól találva, dicstelenül, állatként esett el. A hatalom, amelynek útjában állott mindig, megérezte, hogy vértanúkra nincsen szükség, hogy a vértanúk véréből csak annál szívósabb erővel sarjadzik fel az eszmék fája. Achimot tehát becstelenné kellett tenni, akkor, amikor már meghalt, igazolni kellett a gyilkosait, hogy Áchim ne vértanú, de verekedő, összeférhetetlen, paraszt-halott legyen, akit utcai eb gyanánt le kellett lőni. Így történt. Gyula város esküdteivel, akik maguk is nyakig ültek a békésvármegyei béka-egérharcban, urak és parasztok egymásra lihegő elkeseredett küzdelmében, könnyű volt elhitetni a tárgyalás körmönfont elnökének, pláne a bizonyítás mikéntjébe abszolúte be nem folyó ügyészi puhaság mellett, hogy a földúlt társadalmi és közéleti béke az Áchim műve s hogy ő sorsára szolgált. Sokkal közelebb van Gyula Csabához és sokkal inkább azonosak a gyulai állapotok a csabaiakkal, semhogy a tizenkét kevésbbé intelligens esküdt elég erkölcsi erővel rendelkezett volna ahhoz, hogy az iiélöbiró piedesztáljára emelkedni képes legyen. Emberek maradtak ők a bírói székben is, haragvó, gyűlölködő, befolyásolható és befolyásolt emberek, akik siető készséggel bocsátották a maguk polgári meggyőződését és esküdti igazmondását a közvéleményt elárasztó hatalmi akarat terrorjának. Az esküdtek szubjektív érzése és nem objektív kritikája működött közre e verdiktnél, bizonytalan, erőszakolt hangulatok uralkodtak a lelkük fölött, kormányozta őket a főtárgyalási terem egész beállítása és közönsége : minden oldalról a részvét és könny, két remegő, önérzetes fiú, egy összetört, részvétért könyörgő öreg apa, az ügyvédi pátosz és frazeológia, a terem díszes, a vádlottakért remegő, fölmentésükért epedő hölgyközönsége, kik szinte juksznak tekintették a babyfiúk merényletét s derűs, rózsás arccal, csillogó tekintettel ünnepelték már a tárgyalás alatt a bizonyára pompásan és sneidigül kokettező Zsilinszky-babykat. No meg a háttér, a mindenütt ott settenkedő politika, követelték, hogy ezeket a fiúkat föl kell menteni, mert szolgálatot tettek Békésmegyének, az országnak! . . . Azután ezek a hangulatok mind egyszerre, egyetlen napra úgyszólván koncentráltattak ; ki gondolt már ott szegény Áchimra, aki olyan szennyes, antikarakter volt Kenedi úr szerint. Az ő véres árnyéka beleveszett a tárgyalóterem tavaszi napfényébe, ahol illat, virág, remény és élet volt minden . . . Mit keresne ott a halál, a börtön ? Jól van, hát amidőn egy-egy véres tény, egy-egy lelki aberációkból, forró, nagy szenvedélyektől motivált szerelmi, családi dráma véreskezű szerzője fölött hangulat ítél: megérthető ; talán indokolt is. Még a Szőke Jenő dr., e szerelmi pozőr felmentését is értettem, ebből az Achim-pörből azonban ki kellett volna zárni — ha máskép nem, hát más törvényszék delegálásával — a nagyon is befolyásolt, nagyon is érdekelt, nagyon is szuggerálható fűszeres társadalom hangulatkritikáját. Mert ez a véres dráma a társadalom titkos, mély örvényeiből fakadó előcsatározás volt. A szűkölő, a hatalmáért remegő, azt görcsösen megtartani akaró gentry és nagyúri elem fegyverei villantak meg itt a társadalom és politika méhében már erősen izzó radikálizmus megfojtására.
168
A JÖVENDŐ
Nem Achimék és Zsilinszkyék csatája volt ez, csak egy szomorú, de nagyon jellemző akkord abból a nagy koncertből, amelyet a közel jövőben a rohanó, előretörő evolúció, a radikalizmus vív meg a konzervatív és rendi osztályuralom birtokosaival, vagy mint Gyulán és Csabán mondják, „a paraszt az úrral!" Ezt a harcot pedig az eszmék tüzében, a tudás, a kultura jegyében kellene megvívni, az emberi lélek nemes tüzét, az intelligencia teljes kulturarzenálját, gondolatgazdag szellemi forradalmát kontemplálván harci eszközök gyanánt és nem is a Zsilinszkyekkel, de a társadalom, a politika, a kultura kimagasló titánjai vezérsége alatt. Azért kár volt, véghetetlen kár volt a tömeg előtt törvényszéki verdikttel demonstrálni, hogy a jövő nagy kultúrharcaiban helyet foglalhat a fegyverek és eszközök között a brutalitás és a — Browning-revolver! Nagyon kár volt. Veszedelmes precedens lehet a gyulai — igazmondás (?)
Rodostó. Mikor beköltözött az örmény negyedbe, Gyér udvarát kemény regulába szedte. Jóreggel harangszó, mise nyáron, télben, Rendre sorakozott kiki az ebéden; Ö maga ült fejtül... Nagymesszire nézve, Nem látta, hogy keshedt az urak mentéje. Ir, olvas napestig — vadászgat gyakorta — Francia gróf izent — be sem bocsátotta, Mert a titulusbau esett vala vétség, Fejedelmi személye várta, megkövessék. — Gőgös magyar úr volt. Aztán évek szálltak. Fakóbb a reménység, Megritkul az udvar, gyérebb a cselédnép — Ő a kályhatűznél, kis faragószéken Fúr, csiszol, vesződik — átizzad egészen — Gyönyörű szakála faforgácscsal teli, Csendesen elfordul. . . maga is neveti. De néha megborzong hűs, tengeri szélben, Fáradt lesz, elszunnyad forró, nyári délben, Fiát emlegeti; jön-e már, hol késik? Hogy ott van, reszketve simogatja végig . . . — Csendes öregúr lett. Évszázadok mú'tak. S egyszer — mért, miért nem — Ócska sírt bolygatnak messze tengerszélen, Avatag koporsót felkapja ölébe Fújó gőzparipa — lihegve fut véle. „Diadal!" S kigyúlnak kérkedve a máglyák. „Diadal — hazajön!" seregek kiáltják.
169
1191 AUGUSZTUS 20.
Sok drága puskaport égbe lövöldöznek. Farsangos látásra asszonyok öltöznek, Tort ülnek, lakoznak, harsog a szó szörnyen. Benn a koporsóban halkan Egynéhány reves csont.
összezörren Kaffka
Margit.
czi WILPE OSZKÁR
ALKONYA.*
Irta: Halmi Bódog. III.
A L'art pour l'art-os fanatizmus nagyon szép hangulatos és színes dogmát követ. A kiváltságosán ragyogó márvány egyéniségek képesek a szépségímádás arra az ormára lépni, hol csak a gyönyörűség ragyogó palotáira reagál a látásuk s az emberi ihlet ritka alkotásai dobogtatják meg csak szivüket, s a gond, a küzdelem és a vergődés sikátorai a fájdalmak alacsony sötét viskói nem ütköznek a szemük sugarába. A gyönyörű önzők bíbortógás csoportját tárják fel klasszikus kor történelmi legendái, a tisztán derülten élvezőkét, akik a legragyogóbb és értékesebb anyagokból, az elefántcsontból, aranyból és ékkövekből épített bálványok előtt mondták el a klasszikus poémák tiszta verssorait. Nemesen metszett arczuk vonásait nem torzítatta el, hatalmas homlokuk fehér, sima lapján nem vont keserű barázdákat, hideg fényű tiszta szemeikből nem sajtolt könnyeket a szánalom, a szeretet, a gond. De jött a fehér lepelbe burkolt mester hirdetése és vele beköszöntött az emberiség lelkébe az artisztikus önzés nagy, diadalmas ellenfele, a kereszténység. Az emberek lelkében felébredtek a szociális összesímulások vágyai, dogmává lett a lemondás az érzéseknek, vágyaknak az új erkölcs aszkézisével való leküzdési törekvése, az életnek egyetemes céljai keletkeztek és az epikuri mámor káprázatos orgiáit megzavarták azok a szomorú, mély, komoly csengésű emberhangok, amelyeknek zenéje eloszlatta a kéjek mámorát és az érzékek részegségébe a csókos suttogásokba merült emberpárok lelkébe és elméjébe új vágyakat, sóhajokat hozott. Jóvá lenni, megváltójává a bűnnek, feltámasztójává az elhagyott és Iegörnyesztett életeknek, megértőjévé a szenvedésnek, hősévé vagy vértanújává az emberiségnek. A kereszténység a társadalmi, gazdasági és erkölcsi tendenciáknak ezreit sugározta az eddig olyan közömbös hideg lelkekbe és ezek a tendenciák, ezek az érdekes szándékok, célok megtelitették az egész levegőt, reánehezedtek minden napra, órára és percre. A klasszikus pogány önző, mindentől független, csakis a gyönyörért való gyönyör megszűnt a földön. Ezt a szellemet követte a művészet is, mert annak szövegét a legnagyobb, a leginvenciózusabb librettista az élet írja. A céloktól és tendenciáktól állandóan sohasem emancipálhatta magát az irodalom.
f 170
A JÖVENDŐ
A nagy Guy de Maupassant a XIX. század Bocacciója és Verlaine, a költő, valamint a köréjük csoportosuló dekadensek egy ideig ugyan sikerrel propagálták az irodalomban a művészet, mint öncél tételét, de ezt az artisztikus dogmát Maupassant kidőlte után legyőzték a gyönyörű szenzációkat, hatalmas rejtelmeket és megrendítő törvényszerűségeket megukban rejtő események, az élet szolgáltatta csodás témák, amelyekben reprodukálódott a legérdekesebb, megrázóbb, hatalmasabb teremtménynek, az embernek sok-sok nagystílű és intim vonása. Wilde Oszkár fiatalkori műveiben szintén az élet hatalmas problémái képezik a vezérmotívumot. Az ő szivét is megindítják a körülmények ütötte sabek és „Vera" című drámája a proletárszenvedések feletti meghatottság könycseppjeit szép jelenetekben ontja. Ez a darab az élet szomorúságaiból sarjadzott, benne vonaglik az ember az ő nagy bűneivel, gyengeségeivel, 1-tiportságával és gyötrelmeivel és hiába minden artisztikus anarchízmusnak és függetlenségi harsonáknak még mindig ez a legérdekesebb, igazabb és művészethez méltóbb sujet, ami az alkotókat megihletheti. Wilde Oszkár azonban gyorsan kibontakozott az élet aktuálitásaiból. Mikor szépségét és zsenijét körülölelte a színes nagyvilág és gyönyörért nyújtott karjaiba a kéjnek és szépségnek legpompásabb virágai hulltak és a londoni szalonok illatos levegőjében a legszebb és legelőkelőbb ajkak suttogták rajongással nevét. Az élet mámora a gyönyörűségnek olyan trubaduros imádatát váltotta ki Wilde Oszkár lelkéből, hogy dacos gőggel fordult el a nála boldogtalanabb, színtelenebb és vergődésesebb sorsú emberektől és hátat mutatva a diszharmóniával, kínnal teljes reális életnek, jóságnak, meghatottságnak, megbocsátásnak és testvériségnek, teljesen a szellemesség, ízlésesség és ragyogás lantosává lett. Kigúnyolta a könnyezőket, az érzelmeseket, a humanistákat. Egy modern enterieurbe helyezett Petronius a Sienkievicz tömjénszagú „Quo Vadis"-ából, ez Wilde Oszkár a readingi fogház előtt. A mámor művésze a ki mondatai muzsikásságával, környezetrajzainak virtuózitásával, ötleteinek elegánciájával mámorba vonta a közönséget. De a mámor e l s z á l l t . . . és az ébredés az élettel együtt érző testvéreké, akik a társadalom vérző sebeket ejtő szenvedéseire keresnek orvosságot és az élet és természet kínzó rejtelmeihez akarnak hozzáférni megértéssel jószándékkal és hittel. Az ébredésnek a nyitott szemű kijózanodás időszakának — amely mégis csak az igazi élet — Emil Zola, Anatole Francé és a zord Ibsen Henrik az írói. Wilde Oszkár csak az exaltációs pillanatoké. A readingi fogház után! Ez az epochája Wilde Oszkárnak az, amidőn a szenvedések megmorzsoiták a testét és a lelkét és a szenvedés, a szomorúság gyönyörű lírája fakadt megsebzett szivéből. Igaza van Sidney Cartonnak abban, hogy a büntetlen előéletű Wilde Oszkár egész egyéniségével ellentétesek a „De Profundis" lapja, hogy az ötleteknek és a bravúrosan összecsendülő szavaknak nagy jongleurje teljesen eltűnt, vagy talán csak félénken elrejtőzött a „taposó malomban" töltött gyötrelmek folytán.
1191 AUGUSZTUS 20.
171
Wilde Oszkár, az emberi erkölcscsel dacoló pogány ifjú meggörnyedt az élet terhétől és lelkében a szépségideálok imperiálizmusát felváltotta a bajba jutott ember kétségbeesett, kapkodó boldogságkeresése. Az iróniájának acélos keménysége, önbizalmának fölényes biztonsága helyet adott a reszkető kételkedéseknek és művészetében emberi gyöngeségek, zokogások, érvényesülési célok, sőt humanista reformok. Publicisztikai dolgozatokat ír az angol igazságszolgáltatás, illetve a börtönrendszer bűneiről, egészen propagatív újságcikkeket, amelyeknek egészen kézzelfogható, sőt megvalósítható gyakorlati tendenciájuk van. Wilde Oszkár az ő szép férfi testének megkínzottságán, gőgös lelkének megtiportságán keseregve, alázatossá, megértővé, hivővé válik és a sors kegyetlen szatírája, hogy attól kezdve vesztette el benne való hitét a környezete, mikor ő maga hinni kezdett. Az emberi elgyengülés lirája a „De Profundis" és a „Readingi fogház balladája", de lelkűnkhöz simuló magasztos poéma mind a kettő. Nem vonja mámorba az elmét, de könnyfátyolos szemekkel olvassuk a régen oly gőgös, olyan belátástalanul és kegyetlenül fiatal szárnyalási géniusznak, Wilde Oszkárnak rezignált sóhajait. Ezek az írások emberiek, szépek és ezeket a mélységesen emberi vonásokat a virulásban, aranyban és csókban fürdő Wilde Oszkárnál igen sokszor nélkülöztük. Még a „Doryan Gray arcképé"-ben is vannak olyan részletek, amelyek szinte fizikai csömört váltanak ki az egészségesen érzékelő ember lelkéből. Az az Urning líra, amelylyel Bazil, a festő eped Doryanért, nélkülözi az ízlésnek és a diszkréciónak a művészet által feltétlen megkövetelt mértékét, amelynek hiánya kínzóan érezteti hatását. Csak a környezettől gőgös felfuvalkodottsággal kiemelkedő és önmagában féktelenül szerelmes művész-őrület lehetett az, amely nem érezte a diszharmóniát, ami Bazil szentimentális románcaiban hangzott föl. Bár semmi sincs távolabb az ízlésemtől, mint morális professzorszemüvegen nézni a művészeket és az emberen keresztül szemlélni a munkát, bár lelkem megértő rajongással kereste a nagy „betegek" Poe Edgár, Baudelaire és Werlanie lázálmait, a Wilde Oszkár urning-romantikája, amely legdiadalmasabb művén, a Doryan Gray arcképén vonul végig, elszomorító, sőt émelyít. Nem az etikai lázongás ez, hanem ízlésbeli, valami sajátos, egész szervezetre ható undor, amely érzésben igen sokan osztoznak velem a művészet világának elfogulatlan szemlélői közül. Az utolsó években Bemard Saw csillaga ragyogott fel, akinek paradoxonjai szintén besugározzák a szint, aki szintén mestere a szkeptikus glossáknak és elegáns mosolylyal képes belevilágítani az érzések és törekvések tragikomikus összevisszaságába, a nyárspolgár-erkölcs groteszk kinövéseibe. Frank Wedekind sikoltó cinizmusa is reá nehezedik démoni erővel a közönség agyára és lelkére és úgy az angol, mint a német poéta dacára gyilkos iróniájuknak és szkeptikusságuknak, megtartják a kapcsolatot valami vonatkozásban azzal a fölséges, gyalázatos, előretörő, lebágyadó, lüktető és haldokló mindenséggel, amit életnek neveznek. Ezek az együttérzők, akik a korszellem stílusához fonódva bírálják, támadják, gyűlölik és ölelik az életet és az embert, detronizálták Wilde
172
A JÖVENDŐ
Oszkárt, aki megvetette a jóságot és kikacagta, sőt perhorreszkálta az önfeláldozást. Gerhardt Hauptmann lelkekbe markoló életdrámái. Henri Bernstein idegeket lenyűgöző színpadi mesterfogásai, amelyekben az élet körútjainak és sikátorainak sóhajtó és sikoltó hangja reszket, kikezdték a g ő g ö s epikur, az élet királyának nimbuszát. Wilde Oszkárnak már kell a márványsiremlék és rajongó pagéának Sydney Cartonnak könyvei* . . . mert kezd igazán . . . meghalni. (Vége.) tm NIÉRAY HORVÁTH
KÁROLY
És
A MAGYAR POLITIKA: POLITIKA-SZOCIOLÓGIA.
Megjelent a Modern Könyvtár 71—73. számában.
A politika függönyei mögé belátással biró, gondolkozó intellektuellek előtt szenzációszámba esik ez a könyv, bár aki írta: Méray Károly, hosszú időkön keresztül, mint politikai időjós, komikus mezben, kigúnyolva, mint szavahihetetlen, álmodozó magántudós volt beállítva lapok, újságírók, politikusok által a köztudatba. Méray Károlynak egyenesen az arcába kacagtak, politikai futóbolondnak nevezték, szélhámos liirét költötték, midőn szociológiai szempontból, társadalomtudományos alapon vizsgálván a politikát, arra a konklúzióra jutott, hogy az úgynevezett „nemzeti vívmányok" alapján nem lehet a jövő politikáját, programmját megoldani, mert a nemzeti vívmányok a nemzetszempontjából tartalmatlan ürességek, frázisok, királyi felségjogok gyanánt fentartott különjogok s Magyarország politikai jövőjét gazdasági alapokon, a parlament újjászervezésével, a parlamenti tényezők megváltoztatásával, a rendi és osztályuralom ledöntésével, szociális kuliura teremtésével lehet és kell is megoldani, mert a nemzeti kardbojt, a magyar vezényszó nem ér fel egy darab kenyérrel s az ország új erőforrásokhoz, új termelési tényezőkhöz csak ja^ííasá^-politikai munka árán és révén jut. Programmjául, illetve a jövő megoldandó politikai céljául az általános, titkos, községenkénti választójog kivívását állította fel, mely gyökerében új politikai és társadalmi eredményeket teremt, mely új elemeket és azokkal új szellemet, új elveket, új szempontokat, új szabályokat és életcélokat visz abba a lejárt, kifáradt, tunya, erőkifejtésre képtelen, önző, osztálycélokat szolgáló gépezetbe, melynek pnrlament a neve. Az első volt a szociológusok közül, ki tudományos jelleget tulajdonított a politikának s be akarta vinni a köztudatba azt a felfogást, hogy az országot, az államokat általában nem a politikai vezérek, nem e s y e s személyek és közéleti exponensek irányítják, de a rohanó, alulról fejlődő, tömörülő közszellem tolja előtérbe a vezéreket, kik nem saját akaratukból cselekesznek, de egyszerűen csak megvalósítják, vógrehajtják a tömegakaratot, a közszellemmé alakult s az irányítás eszközévé jegecesedett társadalmi és gazdasági elveket. Akadnak azután természetesen vezérek, akik a politikához nem értenok, akik magoktól, a saját rövidlátó eszüktől bért tanácsok után akarnak kormányozni, sőt vannak elég vakmerőek és ravaszok, kik bár mogértik a rohanó és érvényesülésre törő új elvek követelő szavát, görcsös erővel, * Jegyzetek Wilde Oszkárról. Irta Sydney Carton.
1191 AUGUSZTUS 20.
173
kasztjuk, rendjük, osztályuk avult, lejárt s a haladással szemben jogtalanul bitorolt érdekeivel szemben nem a kisűrűsödött közakarat politikai és társadalmi megvalósítására törekszenek, de a végrehajtó hatalom gyakorlása közben, erőszakkal a butaság, sötétség, maradiság szellemének mesterséges, álnok, vagy erőszakos, önző terjesztésével, reaktiválni akarják a középkort s tűzzel-vassal, csellel, raffinériával, a legperfidebb politikai bűnök elkövetésével igyekeznek eloltani a haladás fáklyáját s prolongálni a dogmákon, rendi g ő g ö n és erőszakon, társadalmi konvenciókon n y u g v ó államforma és állami élet beteg, inficiáló óráit. A politikai bohóc címét és jellegét adományozták díjmentesen Méray Horvátb Károlynak, midőn hűvös, tudományos, nyugodt filozófiával l e s z e gezte azt a tételt az 1904-iki teremrombolás, zsebkendő és államcsíny után, h o g y addig ebben az országban semmi sem f o g politikai szempontból előre menni, míg az általános titkos választói jog alapján újjá nem szervezik a parlament képét s ezzel ki nem küszöbölik a rendi uralmat, a föuri szupremáciát, a népnyomort az állam életéből. É8 cikkeiben, röpirataiban, könyveiben szinte a mániákus fanatizmusával agitált Méray Horváth Károly tudományos, szociálpolitikai felfogása mellett s midőn az abszolutizmus réme már fenyegető meztelenségében a küszöbön kísértett, midőn a parlament feloszlatása, a rendeleti úton való kormányzás, a minden alkotmányos formák, szabályok és szokások felfüggesztése a császár által már alá is íratott, midőn a kinyomott plakátok már csak a publikálásra vártak, ez a félbolondnak hirdetett Méray Horváth K á r o l y : Kristójfy József, Fejérváry Géza báró, Kossuth Ferenc é s Barabás Béla közbenjöttével kidolgozott és a király által elfogadtatott e g y paktumot, amelyet az ő politikai rögeszméjéhez híven, az általános választói jog alapjan dolgozott ki. Két pontja volt ennek a programmnak csupán. Az e g y i k : Az alkotmányos rend helyreállítása minden vonalon és az államháztartás rendes menetének biztosítása, beleértve az elhalaszthatan katonai terhek vállalását. A m á s i k : az általános választói jog keresztülvitele legalább oly széles alapon, mint azt a jelenlegi kormány, a Kristóffy-féle javaslat formulázza. Ezt akarták Mérayék. Azután jött volna a nagy függetlenségi kabinet. Az abszolutizmus el is maradt, a hataloméhes Polónyi Géza ravaszsága azonban megváltoztatta az eredeti tervet s Bécsből nem az átmeneti kabinet jött haza diadalittasan, de az úgynevezett — nemzeti kormány, országrengető frázisokkal, nemzeti vívmányokkal, bankkal, vámterülettel, harsogó, a nemzetet megmámorító, részeg ígéretekkel . . . É s Méray Horváth egyszeriben darabonttá lett, Kristóffy darabontkirálylyá kiáltatott ki, az egész közvélemény felült a „nemzeti kormány" maszJagolásának s az 1906-iki választás megteremtett e g y merőben hazug, léha frázisokon, semmivel sem garantált, ígéreteken, hordók tetejéről, harsány tüdőkkel, lengő zászlókkal összeharangozott óriási függetlenségi többséget, — akik azután a politikai frondörködés példátlan eszközeivel kivihetetlen, képtelen politikai álmok kivívásához kezdettek, teljesen elhallgatva azt, amire tulajdonképen a mandátumot kapták és vállalták r. az általános választói jog megvalósítását, — a szegény, ledarabontlegényezett, kijátszott Méray Horváth Károly pedig tudományos meggyőződésének meglepő biztosságával, a nagy nemzeti mámor dühöngése, a kormány minden triumfusa közben irta m e g politikai röpiratában: — Minden hiábavaló. A kormány becsapta a hatalom elnyeréseért a nemzetet. Addig, amíg választói törvényt nem csinál, nem lesz sem külön bank, sem külön vámterület, sem semmiféle nemzeti vívmány, mert az első megalkotandó politikai feladat a : választói törvény.
174
A JÖVENDŐ
í g y hámozta ezt ő ki már az 1906-ik év tavaszának ujjongó diadalmámorában s futóbolondnak nevezték, cikkeit a lapok fel sem vették, meggyőződéséért üldözték, kacagták s ő szent fanatizmussal, de tudomán y o s egyszerűséggel és logikával, rendületlenül hirdette, h o g y az első teendő a választói törvény. É s a nemzeti színekben páváskodó n a g y minisztérium próbálgatott fűt-fát, h o g y a nemzet bizalmát is megtartsa s a választói j o g kérdésében a királylyal kötött paktumnak is eleget tegyen. Oly dolgokat, melyekről előre tudta, h o g y kivihetetlenek az uralkodói vétójog miatt: a hadsereg vezényleti nyelve például, szemfényvesztésből forszírozott a nép elölt, felfelé viszont csinálta ismét a szédelgő politikát a választói j o g tekintetében, de eltérve a kijelölt útról, meghamisítva, gálád önzéssel, a rendi uralom fentartása s a hatalom további bitorlása céljából, — a plurális szavazás eszméjével. Közben azután, a hatalom illatos husosfazékai mellett pazar étvágyuk kerekedett s a „nagy minisztérium", a „nemzeti vezérek", a politikai hitványságok fertőinek akkora mélységeibe sülyedtek, hogy a falánkságuktól, arcátlan hazudozásaiktól, elvtagadásaiktól, botrány számba eső herberteskedéseiktől, önmaguk és retyerutyáik portálásától, csúf, ledér panamáiktól csömörlésig telt ország, a gyomra mélyéből megundorodott tőlük. Lejáratták a szép függetlenségi ideákat, megölték a nemzet kegyeletében élő régi nagy politikusok és államférfiak presztízsét, kaján vigyorgással tagadták meg tulajdon elveikeit, csakhogy kitartott, lánchuzó koloncosai lehessenek még sokáig a bendőjüket tápláló bécsi akaratnak s midőn felégettek és elpusztítottak mindent, midőn jól, a pukkadásig teleszívták magokat, undok vergődés közben még mindig a hatalom fényében akartak kérődzeni s miután kormányképtelenné tették fent és lent egyaránt saját tulajdon pártjukat, — a vérig bosszantott, rutul becsapott, kihasznált •és kizsarolt nemzet, a haragvó, háborgó közvélemény egyszerűen lerúgta őket a hatalom piedásztáljáról s képes volt szövetkezni e g y különben politikai tekintetekből nem éppen bizalomkeltő, radikálisnak egyáltalában nem nevezhető, sőt határozottan konzervatív párt vezéreivel, tisztán a rajtok érző politikai utlitárizmusért, csakhogy a koalíciós hatalom fojtó, mételyes, egészségtelenül korrupt, politikailag és erkölcsileg egyaránt blamirozott bandáját szétrobbantsa. É s Méray Horváth Károly, a lenézett politikai időjós, a fanatikus választójog imádó, a tudományosan okoskodó szociolog-politikus: m e g állapította röpiratai keretében, h o g y a jóslat ismét teljesült, a m a g y a r politikai élet ú g y van organizálva, a magyar társadalom, gazdasági é s pénzügyi életünknek és konjunktúránknak már olyan a beidegzése, h o g y amíg a kialakult, kiforrott nemzeti primérszükségletek természetes következménye ellenére, emberek, önző, elfogult, g ő g g e l és hatalomvágygyal, osztálygyülölettel bélelt személyek akarnak politikát csinálni s nem nyulaak a nemzeti erők ujjáteremtését előidéző egyetlen, a tömegvélemény által az előtérbe állított, kézen fekvő, radikális programm becsületes kiépítéséhez é s nem a választói törvény megvalósítását propagálják, de önző mellékutakon, klerikális és konzervatív fegyverekkel kisértenek s a liberális, modern előretörés izzó fáklya lángjai elől elzárják a nemzet s z e m é t : addig semmi sem lesz a politikában, azaz hogy nem lesz semmi m á s : harcnál, visszavonásnál, a nemzeti erők céltalan pazarlásánál, meddőségnél s sivár, üres, kíméletlen személyes villongásnál. É s ime mennyire igaza van. A politikai időjós már ismét a fején találta a szeget s 1910 november havában irott cikkében i g y érvel: „Az a mi politika, megyen, halad a maga megváltozhatatlan irányá-
1191 AUGUSZTUS 20.
175
ban. Emberi mesterkedések nem szeghetik útját. Hanem megfordítva, az s z e g i sorjában nyakát a politikai mesterkedőknek, kik azt hiszik, h o g y ők csinálják az ország életét. É s letárgyalja sorban gróf Tisza István 905-ös csúfos bukását, gróf Andrássy, Kossuth, Wekerle s az egész koalíció kudarcát s megállapítja, h o g y mert Khuen-Héderváry Károly is szemben áll a politikai élet normájával, h o g y miután erőszakos felfogással ő is a saját beállított politikája után akar haladni s eltért arról az útról, amelyen haladnia kellett volna s amelyen haladni is akart, mert megtagadta a választói j o g o t : el fogja seperni politikájával együtt az a természetes evolúció, mely a választói j o g általánosításának törvénybe iktatásán keresztül kívánja rekonstruálni az ország parlamentjét, h o g y a friss, egészséges, új, radikális erők behozatalával reorganizált parlament révén megalakítsa a gazdaságilag erős, új Magyarország pilléreit. É s ez a csodálatos látókörű férfi, ez a lekésett tudós, ez a radikális, fanatikus szociológus, az ő tudományos alapokra helyezett abrakadabráján az ország é s a politikusok veséjébe lát. Minden úgy van, ahogy ő mondja. A h o g y 1902-ben beállította a válságmegoldás síne qua non-jáuí a választói jogot, akörül forog, hozzá idomul a politika. Bármekkora legyen is a tőle való utálat, a vezető fórumokon levők bármily boszorkányos igyekezettel próbálkozzanak is hazafias sallangok, dübörgő frázisok özöntengerével elsikkasztani, a megmozdult tömegakarat szigorú következetességgel, e g y irányban kulminál s a választői jog nélkül rendre bukik kormány és á l l a m f é r f i . . . Nem keresünk ebben sem jóslást, sem babonaságot, sem semmiféle természetfeletti, v a g y tudomány ellenes, misztikus jelenséget, a mint h a g y Méray-Horváth Károly nem is dolgozik mással, mint a tudomány logikájával átgondolt és megfogalmazott politikai filozófiával és szociologiával. Törvényeit, következtetéseit az élet tapasztalati tényeire építi s a világszerte küzdő, vas logikával egymásra következő szociálpolitikai jelenségek tömegéből megérti és kiválogatja azokat a rendszereket és törvényszerűségeket, melyek a mai Magyarország államjogi kapcsolatát, szociális helyzetét, társadalmi nyugtalanságát, kulturforrongását, előretörő radikális akarásait tekintve, a mi viszonyainkra beállíthatók s a melyhez kiforrottságuk miatt emberileg többé utjokban m e g nem állíthatók : s megállapításai magának az életnek a törvényein alapulván, semmi természetfeletti sincs szociológiájának igazságában s azoknak a természet rendje szerint el és be kell következniök. Méray könyve az általános titkos választói jognak egyik sajátszerűen egyéni hangon szóló követelője. A száraz studiumot, a zúzó logikát, a komoly, lehiggadt anyag és adaterdőt csodálatos ü g y e s é g g e l komponálja össze a valósággal, a politikai hangulatokkal. Igen, néha mint valami lyrikus, mint e g y impressziókban utazó tárcaíró csak sybolumokat ad, szineket fest, ötleteivel sziporkázik, a gúny, a malicia fegyvereivel pellengérezi ki ellenfeleit, szatirikus lesz s torzzá csúfolja a politikai sablon igájában nyögő, hatalomféltő konzervativizmust. Tehát ami külön értéket is ad művének, az nemcsak az a magas látókör, az az európai álláspont, amelylyel rávilágít a magyar politikai, társadalmi és közállapotokra, de élénkíti, vonzóvá, élvezetessé, mondhatnám színessé teszi az a pikantéria, az a kedély és malicia, melylyel előadja a különben száraz, fárasztó s talán néha unalmas eseményeket és adatokat. Szinte cseveg helylyel-közzel, mintha nemcsak érvekkel, de virtuóz előadási technikájával, szellemének rugékony üdeségével is védelmezné és bizonyítaná ü g y e igazát. Fanatikus és mégis filozóf. Tagadhatatlanul érdekes, különös, megörökítésre méltó lélek mindkét alakban. Dr. Gond a József.
176
A JÖVENDŐ
Májusi halleluja. Mi-atyánk: isten, tavaszi isten, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben, Ki vagy a házban, a lázban, a fényben, a képben, Ki vagy sok-ezer üde asszonyi méhben aképen, Ki vagy, vagy és örökre, mindenütt vagy, Isten vagy, tavasz vagy, szent vagy, mindenütt vagy, Májusi éjfelek sok csillag-pénzü babonája, Mennyei aranyakat szóró seregek, egek királya, Fiatal asszonyok méhének első gyümölcse, terve, Szép i f j ú lányok csodálatos áldottsága, terhe, Te isten-arcú termékeny tavaszi csodálatosság, Te áldott és titkos asszonyi állapotosság, Te minden szívet bekötő aranyos egyetlenegy pók, Te ezer asszonyt megterhesitő csodálatos egyetlenegy csók: Miatyánk, isten, tavaszi isten, halleluja teneked! Szenteltessék meg a te neved . . .
A vágyak most születnek, kelnék, lesznek, szakadnak, S te magad vagy a legszebb vágya magadnak, Most sárga, fehér, piros és tarka színek fakadnak. Szerelmesek most szent szerelemmel seregeinek, Tavaszi vágyak tavaszi vágynak vídoran feleselnek, Virágokról, szivekről zöld burkok lefeselnek. A vágyak, az ágyak most telnék, majd üresek, Húsz éves i f j ú lányok csókja mostan tüzesebb, Húsz éves i f j ú lányok csókja mostan tüzes seb. A te eljöveteled szent. Május: szent pazaroltság, Nincs annyi hűsöd, sem hősöd, hogy vágyunkat kioltsák. Nálad nélkül a világ egy nagy ravatal, kiholtság. Szívek friss uyarán a vágyak most kelnek, mint a manna, Szív és ajak most mind-mind tüzes borral telt kanna. Jöjjön el a te országod minden szívbe! Hozsanna!
Szomorú legények, kiket szerelmek átka ver váltig, Szeretünk téged s ha nem vagy: vágyakat temetünk ma, Meri csak hiába szeretűnk, nevetünk s epedünk, ha Nálad nélkül epedünk, nevetünk, szeretünk váltig . . . A mi mindennapi csókjainkat add meg minekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket: sok ezer csókot, Miket el nem csókolt botor szívünk, aszkéta ajkunk,
1191 AUGUSZTUS 20.
177
(Miktiek halotti sápadtsága szomorog rajtunk) Miképen mi is megbocsátunk sok ezer csókot, Miknek piros virág-tetemén nevetve tovahajtunk. *
Szivünknek most szárnyai nőnék, mint kis seregélynek, Csókunk és könnyünk tavaszi vándorlásban eregélnek, Ágyunkon, mint virágos tavaszi fogaton heverészünk, S hamit álmunk megad: vágyunkból az már felerészünk. Most minden élők élő szívek zavarosában halászok, Csordultig-szívű lányok s fiúk szemében rendre kigyúlnak Apró, tüzes, repeső lángok, üdvözlésedre, Nagy-Úrnak, S lengnek-lobognak, mini ablakokban megannyi zászlók. Szállingó botor vágyak apja és anyja ma minden, Miknek törvényét, ágyát, születését senkise kérdi, De a vágyaknak szent üzenetjét sorra mindenki megérti S az üzenőjét senkitől senki mégse kutatja. Törvény, parancs, tilalom májusban soha sincsen, Mint a kötéltáncos, futkároz a kéj a forróhevü gerincen. Itt a Tavasz, az isten, a május, a csók, a minden. *
Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes állú kis isten, (Ki ellopsz tőlünk minden lányt egy éjszakára), A nyelvünk most cserdül ujjongó halleiujára, Se isteneknek éjszakát szerető Don Jüanja. *
Üdvözlégy Tavasz-isten, te ravasz I Üdvözlégy kamasz-isten, te Tavasz! 0 szörnyű isten: vágy-gyújtogató, 0 kegyes isten: vágy-nyújtogató. A csókjaid mind jók, mind szépek, szentek, A karjaid erősek és pihentek, Olyan vagy, mint egy nagy csodás titok, Amelynek zárán én is most nyitok. * Jön a tavasz orozva, Arany-porral porozva, Fiatalon és frissen, Virágon és tövissen. * Kivágyó lányok szívére orozva lép az ágyban, Titok és csók ezer van ágyban, vágyban, virágban. Tavasz, 6 szent titok, szent mindenség, szent egység, Szent istenség, szent élet, szentté lett szentetlenség. Tavasz: Istennek
ősz és nyár és tél dús, virágos nagy és embernek csodás müsztérionja. *
romja,
A JÖVENDŐ
178
Ő szent Tavasz, ó május: vidám isten, kerítő, 0 májusi éj: sötét, aranyos-szép terítő, ó májusi csók : csodás étetital-merítő. O éjszakák: fekete, tüzes szemű legények, Ó májusi szerelmek: babonás-szép regények, Ó májusi leányok: pompás varázs-edények. *
Mindenki gyilkos most, mert vágyat öldös, S bíbor szivek bíbor sírjába rejti holtan. Csók-arcú rém az ember és a csókok Ember-arcú, apró, rossz, fürge törpék (Piros váza-szívünket összetörték A virágért, amit onnan kilopnak.) Mindenki rom és mindenki éled, Mindenki bűnös és mindenki vágyik, Mindenki van, a csók, a vágy, a bánat, Mindenki lázad, minden kivirágzik. 0 szent tavasz, te csók-formájú hónap, Ó édesdeden gyilkoló tavasz, Ó rossz tavasz, te álnok csudaság, 0 friss tavasz, te áldott csuda-ág, 0 szép tavasz, te nagy virág-mező, 0 bájos tavasz, csókos uzsorás, 0 álnok tavasz, szép bújtogató, 0 mindenekben minden, egyben egy, Titokban titok, vágyban vágy, varázs, Ó kábitó, ó csábító, ó mámor, Magad magadtól megkábult erő, 0 szépséges szép, ó csodás csuda, 0 csalfaság, ó szerelem, ó vígság, 0 élet, ó jó, o bánat, ó csalódás, Ó álmatlanság, ó vágy-teltség, o rózsa, 0 szomjúság, ó ég, 6 menny, ó pokol, 0 lágy-érintés, 6 láz, ó félelem, 0 remegés, o bátorság, ó kéjek, Te csók, te minden, te isten: Tavasz! •
Hozzád jöttem, tavaszi isten, vidáman hallelujázva, iS hoztam kis szívemben tömjént, mirrhát, aranyat, Mert engem tél nem vár, ősz nem lát meg s a nyarat Nem hiszem, mert enyém a tavasz csak, ha remegve, ha fázva. Hozzád imádkozom most, tavaszi isten, vigilemmél, a hóiddal, Míg holttá lélegzem magamat tebelőled, Ó mert oly szép vagy, dús, meleg, illatos és igéző, Buja, pompázó, kacér s remegtetően kéjes, Mint egy fiatal szerelmes lány frissen letelt csipkés ruhája. 0 Tavasz, hozzád könyörgök: szeress, ölelj, takarj be és simulj rám, Mint alvó asszonyok pompás testére melegen a selyem ing. Kis mécsedet akaszd ki szívem piros, párázó kapuján ma, S küldj valakit ágyamnak és vágyamnak ez éjszakára, Tavasz! *
1191 AUGUSZTUS 20.
179
Adj valakit valahogy valahonnan, 0 szent, ó rossz, ö friss, irigy tavasz, 0 áldott, ó jó ó szép, bűnös tavasz, O átkozott, átkommal vert tavasz. *
Éj van. Május. Az istenek itt járnak most a földön. Ünnep vanés az utca a fákkal halkan hallelujázik. Az ablakom kinyitva; alatta lopva a tavasz oson most, Tapsolnak az akácok zöld tenyerükkel ott kinn. Szombati-Szabó
István.
•
AZ ÉRTELMISÉGI KÖZÉPOSZTÁLY
BAJAI. Irta: Rácz Gyula dr.
Az általános titkos választói jogért folyó radikális küzdelem jegyében, aktuálisnak tartom a magyar lateiner középosztály gazdasági bajainak, politikai és szociális szempontokból eredő kritizálását, mert ez a középosztály, csodálatosképen nem akarja megérteni a kérdés nagy jelentőségét s tekintélyes számban még mindig a hatalomnak, a régi rendszernek pariroz. Pedig kétségtelen, hogy önálló termelő exisztenciák hiányában a szegénység adófilléreire épített és a nagybirtokosság osztályuralmát szolgáló magyar államnak elégtelenül fizetett hivatalnokaitól s a köztisztviselők fizetéséhez alkalmazkodó egész értelmi középosztálytól, valamint a dolgozó nép szájából a legszükségesebb falatokat ragadozza el a nagybirtokosság az élelmiszerek árának erőszakos fölcsigázásával 1896 óta. Az agrárius nagyurak profitéhsége és külföldi fürdőszórakazásai, szeretői, játékszenvedélye, dobzódásai elviszik a dolgozó nép kenyerét. És a magyar állam szociális meg gazdasági politikája parlamentben, kormányhatalomban, közigazgatásban, alázatos lakájkészséggel szolgálja ezt az országpusztítást! A csekély fizetésen és a nagy drágaságon kivül még egyéb roppant súlyos következménye is van a hivatalnokosztályra a nagybirtok gazdasági uralmának. Ez a súlyos jelenség a hivatali pályázások alkalmával nyilvánul meg legszembeötlőbben a pályázók túlságos nagy számában. A pályázatok alkalmával válik nyilvánvalóvá az a nagyarányú gazdasági pusztulás, mely a régi magyar birtokos és tehetős iparos osztályt és hivatalnoki meg lateiner osztályt gazdasági csődbe kergette és létrehozta a magyar középosztályoknak oly nagyarányú proletarizálódását, valamint műveltségi és testi alásülyedését is, amelyhez hasonlót nem találunk a nyugateurópai népek társadalmi életében. Megindítója ennek a folyamatnak a középbirtokos osztály jórészének a búzaárak ingadozása következtében való gazdasági bukása volt egyrészt; másrészt a gazdasági életben elhelyezkedni nem tudó középbirtokosság fiainak a hivatali pályák felé való vergálása volt. A középbirtokos nemesi osztály elpusztulása s hivatalba való menekülése és a
180
A JÖVENDŐ
kisbirtokosok, iparosok, kereskedők feltörekvő fiainak a hivatali pályára való tódulása hozta létre a hivatalnoki tulprodukciót. Hogy azonban ez a hivatalnoksereg diploma birtokában nyomorog és megszerzett magasabb értelmiségét s intelligens munkaerejét produktiv munkában nem tudja gyümölcsöztetni: annak kizárólagos oka a nagybirtok gazdasági egyeduralma. Az erőszakolt bürokratizmus kialakulását megindította a régi középbirtokosságnak a búzaárak hanyatlása után elkövetkezett tönkje. Az elpusztult és semmihez sem értő gentry fölcsapott állami hivatalnoknak a 70—80-as években, midőn a modern állammá szervezkedő Magyarországnak sok hivatalnokra volt szüksége. Az állami és közigazgatási hivatalok azonban hamarosan megteltek. És a pusztuló gentry késő jövő tagjainak nem volt hivatal. Csinálták tehát ezrével a sine cura hivatalokat az állam költségére, mert hiszen a magyar földbirtokos nemes „isten kegyelméből való úr és nagyszájú hazafi, kortes" volt, azért el kellett őt az állam költségére biztos hivatalokba helyezni. Nem szünetelt azonban időközben a nép fiainak föltörekvése sem. A kézi és értelmi munkásosztályok gyermekeiből is egész sereg tanult, qualifikált tisztviselő keletkezett, akik kenyeret követeltek. A tulságig telített állam és megye a nyomás alatt elhelyezte egy csekélyke részét ennek is. A diplomás proletárok raja azonban ma is hivatal s biztos kereset nélkül kuncsorog. Ezek nem tudnak elhelyezkedni a gazdasági s termelési rendszerben. Mert Magyarországon a termelés primitiv, a a nagybirtok extenziv mezőgazdasági termelésén nyugszik. A nagyarányú magyar gyáripar és kereskedelem kifejlődését meggátolta a nagybirtok, nehogy a keletkező nagyiparral emelkedjenek a mezőgazdasági munkabérek. A magyar nagybirtok azért tartja fenn ma is a közös vámterületet, hogy biztosítsa magának Ausztria élelempiacát és rászabadítsa a fejletlen magyar iparra az osztrák gyárak öldöklő versenyét. Oly iparunk tehát nincs, amelynek intelligens hivatalnokseregre volna szüksége. A földet elfoglalja könyörtelenül a nagybirtok. Intelligens s nem intelligens munkás előtt tehát zárva van Magyarországon a gazdasági boldogulás útja. Csak az éhség, öngyilkosság, őrület, tüdővész által való pusztulás, vagy kivándorlás között választhat. A nagy többség a kivándorlást választja. De sokat, töméntelen sokat megőröl a neuraszténia és a tüdővész is. Uj hivatalok kreálásával az állam többé nem segíthet. Hiszen a szegény nép fogyasztási adófilléreiből közel 300 milliót emészt fel a tisztviselők személyi járandósága. Csupán nyugdijakra 25 millió koronát ad ki. Akkora összeg az, hogy alig van ország, mely relative annyi embert tartana el állami pénzből. A hivatalnokok jó 40 percentje fölösleges. Jól fizetett és intelligens tisztviselők fele elvégezhetné a mai hivatali teendőket. A többinek megélhetést kellene találni a gazdasági termelés körül. A termelő erők szaporítása, jól fizető kisbirtokrendszer teremtése, nagyipar és kereskedelem fejlesztése, általában egy modern és nagyszabású gazdasági rendszer megalkotása ma lehetetlen Magyarországon. Mindent elnyom a nagybirtok. Minden gazdasági, politikai, társadalmi
1191 AUGUSZTUS 20.
189
RUBLETZKY GÉZA. Ma kevesen ismerik m é g talán ezt a n e v e t ; d& nem soká lesz, h o g y országos elismerés fénye fogja övezni. Ez a fiatalember, szobrász s jelenleg az alföldi népélet tanulmányozása céljából Hódmezővásárhelyen él. N a g y o n intelligens, gondolkozó, nagyobb koncepciókra hivatott művésztemperamentum. Az elmúlt évi tárlaton a fővárosban már diadalmas sikerei voltak s a legelőkelőbb lapok kritikusai róla, mint a modern szobrászművészet egyik legtehetségesebb tagjáról emlékeztek meg T aki mélyen lát az élet valóságaiba s azt és csakis azt adja, ami hű, ami való, ami eredeti meglátásainak az eredménye. Anyaság cimű szoboralkotása egyenesen szenzációt csinált. A csecsemő ott pihen az anya emlőjén s az anya jóságos, áldó tekintete szerelmesen simul gyermeke feje fölé. Egybeforr ez a két alak, művészi öntudatossággal van egybeöntve, mindkettőjükről mégis egységesen, összhangban sugárzik le, a mindennél több, erősebb, meggyőzőbb igazi élet. E g y másik szobra, e g y aranyos kis gyermekfej szintén n a g y tetszésben részesült s 1000 koronával kelt el belől© v a g y hat reprodukció. Művészi hite és dicsősége terjedni kezdett az előkelő kritikák révén országszerte. Az aradi művészeti csarnokot mest építteti a város. Az aradi kupaktanács bizonyos helyi hatások sajnálatos eredményekép elütötte őt a palota belső és külső figurális díszítésének, illetve a művészeti tervek elkészítésének vállalatától s e g y odavaló nagyságot bízott meg a tervek elkészítésével. A közoktatásügyi minisztériumban azonban átláttak a szitán s a művészi munkát, amelylyel 20,000 korona tiszteletdíj jár, a miniszter Rubletzky Gézára ruházta, kinek tervei egyszerűen elragadták és ami szinte e s e m é n y számba m e g y nálunk,— valósággal leszerelték még az arad-városi tanácsot is. Rubletzky Géza e g y végtelenül szorgalmas ember, ki minden erőbeli g y e n g e s é g e , vézna fizikuma dacára is egész nap dolgozik. Tele műterme számtalan apró vázlattal, nagyobb törekvésekkel s lázas erővel azon dolgozik jelenleg, h o g y őszre e g y kollektív kiállítás anyagát összehordja. Rubletzky azonban nem csak kitűnő szobrász, de rendkívül ü g y e s stylizáló és rajzoló is. A mai Jövendő címlapján levő mesteri tollrajz is tőle származik s ezután állandóan fogunk művészi tollából karcolatokat és tollrajzokat közölni. A címlapot Rubletzky tollrajza után Ablaka György, a Dugonics-nyomda művezetője metszette fába.
5ZIDHÁZ. KARENIN ANNA. N a g y o n ravasz, n a g y o n élelmes s a szenzációk iránt kiválóan fogékony ember az a francia detektívregény iró Guirand, ki Tolsztoj csodaszép regényéből a Karenin Annát feldolgozta. R e n g e t e g pénzeket keresett ezzel a jól megválasztott és nagyon jól összeállított rémdrámával. S z e g é n y Tolsztoj sohasem is tudott róla s a dráma bejárta a világ minden nagyobb színpadát s mindenütt, ahol kultur-
CD
emberek laknak s irodalmi és m ű vészeti itélőképpességgel birnak, rendre megállapították, h o g y a dráma e g y igen ü g y e s fercelmény,. kitűnő beállításban, nagy színpadi effektusokkal. Kiragadta a regény e g y e s felettébb drámai részleteit s felvonásokba szedte. É s a felvonásvégek csattannak és megremegtetik az ember idegeit, kicsalják a könnyeit, lebilincselik, exaltálják s akaduak sokan, akik azt mondják kisirt szemekkel az előadás után, h o g y ez már azután kitűnő darab
190 volt. A meséje, cselekménye teljesen a regényen épül fel. Minden tekintetben ugyanaz a tárgy, ugyanazon cselekmény. A drámának is a szerelem nélkül létrejött házasság tragikuma a magva. A gőgös, fenhéjáző Karenin Anna még gyermeke kedvéért sem tud behelyezkedni az őt megalázó, tehetetlenné tevő szituációba s épen ugy, mint a regényben, széttépi a köteléket, szakít a családjával, a társadalommal, a konvenciók törvényeivel s odadobja magát szenvedélyes lelke forróságával annak, akit szeret s aki esküszik, h o g y viszontszeretí. Csalódik azonban, mint ilyenkor minden nő. Ez már a Ieszürődő igazság és erkölcsi törvény. A h o g y e g y m á s bírásával megszűnt a vérük forrósága, végigborult felettük az unalom. A szeretője szabadulni akar s szabadul is s a szegény, lenézett, összetört asszony sötét tragikuma bekövetkezik: a vonat elé löki magát. Ezt a mesét adja tehát a dráma is. Természetesen más szempontból bírálandó el a regény és másból a dráma. A reg é n y pazar leírásai, a nagy társadalombölcsész csodamély meglátásai s helyzet és jellemfestései nem foglalhatnak helyet a drámában, amely valóságos moziszerüen csak tragikus fejezeteket ragad ki s azzal rázza meg a nézőt. Nincsen tehát semmi értelme sem, h o g y hasonlatosságokat és differenciákat fedezzünk fel a két alkotás között. Más az egyiknek és más a másiknak a rendeltetése. Az egyik oktat, tanít, gondolkozóba ejt, problémákat ad fel, sejtéseket támaszt, a másik az idegeinket exaltálja. * A vásárhelyi színpadon ilyen •összevágó preciz n a g y drámai bemutatót még nem láttunk. A címszerepet Kápolnay Juliska, nem az „ő tőle megszokott művészettel", hanem e g y egészen öntudatos, mag a s művészi intellektualitással átértett és átérzett energiával alakitá.
A JÖVENDŐ Öt felvonást harcolt, vivott végig. A szerelem izzó szenvedélyével mérkőző, a magát megadni nem akaró, de később mégis a szenvedély forgatagába szédülő forró, n a g y a s s z o n y intelligens, n a g y interpretálója volt. A visszafojtott szenvedés görcsös vergődése, a kitörő szerelmi mámor tüzes féktelensége, a birás diadalmas ujjongása, a kiábrándulás lesújtó katasztrófája és az elbukás szenzációs m é l y s é g e egyaránt hű, e g y é n i kifejezőre talált ebben a fáradhatatlanul erős asszonyban. Amikor a lóversenyi katasztrófa alkalmával elárulja a kapitány iránt érzett forró szerelmét, amidőn férje szemébe szórja gőgjét, hidegségét s követeli, h o g y adja őt vissza az életnek, ne fossza meg az élet örömeitől, gyönyörűségeitől, ha már ő azt neki nem tudja megadni, midőn karjaiba öleli gyermekét, midőn meglátja szeretője arcán az unalom vonásait, midőn m e g g y ő ződik kedvese hűtlenségéről s ott örvénylik előtte a megtévesztett élet rettenetes mélysége, midőu kétségbeesése a vonat dübörgő kerekei alá sodorják: a dráma minden n a g y szituációjában, öntudatos, e g y s é g e s , művészi volt. Partnere : Kesztler Ede, ki a hideg, karrier vadász minisztert kreálta, széles látkörre valló, nemes és művészi volt s ez az alakítás, e g y i k e a legjobbnak, amit Kesztlertől láttunk. Még e g y szerep van ú g y szólván a darabban, a szerelmes é s karriert vadászó kapitány. Ezt Beregi Sándor dr. játszotta. A köz ö n s é g sokat és lelkesen tapsolt. A hatásos végek, a mély, m e g rázó drámai képek megragadták, exaltálták az idegeit s megtörtént az, amire alig emlékezünk az előadásokra visszatekintve, h o g y a f ü g g ö n y t m é g az utolsó felvonás után is fel kellett húzni, h o g y a k ö z ö n s é g tapsorkánban fejezze ki a művészek iránt érzett elismerését.
dr.
1191 AUGUSZTUS 20.
A BÁBJÁTÉK-
191
Wolf Pierre drámai újdonsága. Bemutató előadás.
D e h o g y újdonság. Nincsen ebben e g y gondolat, e g y sor sem, amelyik új volna. Mind elírt, ismert, mindennapi dolgok, sokszor színpadra vitt, regényben-versben sokszor megénekelt érzések, lelki összeütközések ; amiért mégis érték e g y - e g y ilyen dráma, az az oka, mert — igaz. Igazak az elméletei, igazak az alakjai, igazak az érzései, a cselekménybe állította drámai egyéniségek ágálása, az életből lopott, tragédiájukat magunk előtt látjuk a napi élet története során s ép azért, mert a színpadon magunkat, a saját g.yöngeségeinket, hibáinkat, bűneinket, indulatainkat és szenvedélyeinket látjuk: a darab mély hatást ír a lelkünk táblájára, gondolatokat ébreszt bennünk s tanulságaiból okulni próbálunk. Roger (Kesztler) rangján alul nősül. Egyszerű, erényes, társaságban nem forgott falusi leányt, Fornandet (Kápolnay) vesz nőül, kinek durván tudomására hozza, h o g y nem szereti, sohasem is szerette, nem is fogja szeretni; kizárólag az édesanyja óhajtására vette el s elegedjék m e g a nyert ranggal és társadalmi előnyökkel, neki pedig hagyjon békét a szerelmével. Az asszony, ki fiatal és szép, kinek ereiben még é g a vér s aki szeretni akar, ki a házastársától szerelmet akar: megdöbben, de elhatározza, h o g y megszerzi mégis fiatalsága jogait, szerelmi a boldogságot, az élete jogait. É s kacér lesz a szerény asszony, szinte léha és flörtölő. Dekvetált, frivol öltözékekben estélyek rendes vendége s kacér bajaderkép viselkedvén, reagál reá tenger férfiszem s ostrom alá veszik a metoformozis alatt álló asszonyt s körül lepik léha szerelmi ragadozók. A férj megdöbben. Amig az asszony, mint egyszerű, igénytelen hitves, csak az ő mellére simult, csak neki akart tetszeni, visszataszító falusi libának tünt föl előtte ; ma, a körülrajongott, hódító bálkirálynő már ingerli a hiúságát, sérti a mások neki való hódolása s reszket valami titkos, idegölő lázban, ha már csak közelébe jut is. Akit valaha az abszolút közöny hidegségével mérlegelt, az most vad, követelő érzéki tűzbe borította idegeit. É s az asszony egyre vakmerőbb, léhább és kacérabb s már e g y olasz fürdőhelyen Pierrel (Delly) annyira jut, h o g y éjjel fogadni akarja, amikor is a férj ép a legkritikusabb pillanatokban ott terem s valóságos szerelmi őrj ö n g é s vesz rajta erőt. A jó, régi öreg nagybácsi, Ferney (Várnay) azután szerencsés raffinériával bebizonyítja nekik, h o g y ők tulajdonkép csak egymást szeretik most is, a férjnek szüksége volt erre a leckére, de ezzel azután m e g is szenvedett. A férj szerelemittasan borul asszonya lábaihoz s e g y forró csók tüzében esküsznek egymásnak örök szerelmet s új hittel, reménynyel telt szívvel indulnak az új jövő felé. Mint mondottam, a mese sem új, a probléma sem ismeretlen, de az igazságával hat ezúttal is. A megsértett férfiúi hiúság felülkerekedik a rendkívüli ü g y e s asszonyi cselfogásra. Hogyan ? Hiszen ez az asszony egészen m á s ; nem bárgyú liba, de ragyogóan szellemes nagyvilági nő. É s mint ragyogó fény körül a hímes lepkék, ú g y táncol körötte finom, elegáns báli ifjúság, az egész társadalom. Ezt a nagy, szép, gyönyörű nőt más ölelje, más csókja érje, midőn az a nő az övé . . . É s kiválik a legféktelenebb szenvedély izzó lelkéből s viharos tépelődés közben, a legnagyobb exaltáció révén akarja a hím visszakövetelni az ő párját, a n ő s t é n y t . . . Szinte állati impulzusok, mélyek és igazak, az ősi ösztönből fakadók . . . É s a g ő g , a fenhéjázás térdencsúszó apró meghunyászkodássá zsugorodik s a mellveregető hideg az, karjáért sikoltó féltékeny állat letöröttségével feled mindent s még a becstelenséget is kész volna megbocsátani a pihegő, forró, exaltált asszony testének és szerelmének b í r á s á é r t . . . — dr.
192
PÉTER ABBÉ. Ünnepi esemény színhelye lesz f. hó 24-én a hódmezővásárhelyi színkör. Szendrey Mihály énekes személyzete ez alkalommal mutatja be, a színház nagytehetségű karmesterének: Csányi Mátyásnak, a jeles és ismert zeneszerzőnek operáját, a Péter abbé-1. A darab ez ideig még csak Aradon került színre, de állandó tárgyalások folynak a szerző és az Operaház igazgatósága között az opera előadása iránt. A vásárhelyi bemutató jelentőségében messze túlhaladja az átlagpremierek értékét és sokkal mélyebb szempontok emelkednek ki Csányi Mátyás operájának premierjéből. E g y magyar zeneszerző műve kerül szinre vidéken, a főváros mellőzésével, ami minden esetre azt jelenti, h o g y a vidék is kezd tényező lenni abban a koncertben, melyet eddig csak a fővárosban és a fővárosból dirigáltak. Csányi Mátyás operája az első, mely vidéki színpadon megjelenik. Nem kételkedünk, h o g y az operárának n a g y sikere lesz, mert hisz tartalma és belső értéke joggal predesztinálja erre. Csányi, ez a szegedi származású kitűnő karmester, ízig-vérig modern zenész és e g y é n i s é g e biztosítékot nyújt, h o g y zenéje tartalmas és kifejező lesz. Muzsikája magán viseli a modern iskola minden egyéni sajátosságát, dallamszövése és technikája ment minden banalitástól és hatáskereséstől Már a téma is határozott merészséget árul el. Csányi librettóért e g y naturalista regényíróhoz folyamodott és Zola Róma cimű regényéből vette operájához az alakokat. A zene hűen tükrözteti vissza a cselekményt, hiven tolmácsolja a drámai érzelmeket és a maga közvetlenségében adja vissza az opera lirikus cselekményét.
A JÖVENDŐ
A színházi karnagy o p e r á j a . Az opera első felvonása Boccanera herceg, bibornok római palotájának egyjk szalonjában történik. Benedetta hercegnő, a bibornok unokahuga, férjét otthagyta, mert csak kényszerűségből lett a neje. Dario herceget szereti. E g y kedv e s szerelmi duettel kezdődik a darab, mely után Don Vigilio, a bibornok házi lelkésze jön, aki Verment Péternek, a páduai plébánosnak érkezését jelenti be. Péter abbé e g y könyvet írt, m e l y b e n az egyház figyelmét a jótékonys á g fokozottabb ápolására irányítja. De intencióit Rómában félremagyarázták és művét indekszre tették. Bergerot párisi érsek ajánlólevelet ad neki barátjához, Boccanera bibornokhoz, akinek Péter hódolattal bemutatkozik és pártfogását kéri a pápa előtt. Don Vigilio figyelmezteti Pétert, a befolyásos és rosszlelkű Monsignore Nanira, aki mint szentszéki ülnök, a pápa tanácsadója. Ez a hatalmas főpap nem engedi Pétert a szentatya elé és mivel Péter véletlenül tanúja lesz titkárával való intrikáinak, Péter ellens é g é v é válik. Benedette hercegnő válópöre ü g y é b e n a Vatikánba jön és itt Péter bevallja neki iránta érzett szerelmét, melyről tudja, h o g y reménytelen. Monsignore Nani a vallomást meghallva, aláírja a kiátkozó iratot; Péter bevallja végzetes szerelmét és érzi, h o g y mint pap, vétkezett és ezért a szentföldre zarándokol. A hódmezővásárhelyi bemutató sikere előre látható. Részt vesz abban az egész énekes ensemble s a főbb szerepet Diósy Nusi, Cseh Ferenc, Ladiszlay, Wlassák, Polgár s Várnay játszák. Felelős szerkesztő: GONDA JÓZSEF dr. Budapesti főmunkatárs: GYÖNGYÖSI NÁNDOR. Kiadó: A JÖVENDÖ-kladótársasíg.
Üj szerkezetű és hitelesítésű
Balanszmérlegeket
Legkellemesebb esteli szórakozást
rsnia-szi
az
gyártanak^ továbbá niérlesjsiil vok, mérlegek j a v í t á s á t -elvállalják T O K Q D Y T E S T Ű É R E \\ Hmudstírhely, [t^th—-
Koncz-palota.
Legkitűnőbb a r c s z é p i t ő
az
BETOnCSŐUEK,
Orgonauirögcrém.
[EÍTVEDTLfiPÓK,
1 korona.
P o u ő e r 1
.
feorana:
Szappan 7 0 filter,
napunta pcstai szétkiilács.
m Ü L L E R (T1QR. Héűmezőuosárhely. sffiis,
A technika
••••••
vívmánya! nincs többé törött tdrgy! Há valami géprész eltörik, nem kell, hogy hetekig szüneteljen az üzem : pár óra alatt összeforrasztom az autogén hegesztővel. Én acetylen gépemmel biztosad forrasztok: öntvényeket, fémeket, •kovácsolt, vagy acél tengelyt, rezet s bármit összeforrasztok, vagy aegvastagitok, csőrepedést, helyrehozok. • Motorerőre berendezett műhelyemben mindenféle gépfiiegmunkálást, gvalulást, eszfergályozást, köszörülést, maratást, csiszolást, nikkele./úst, galvanizálást, cinkez;est szakszerűen készítek. Vidékre, vagy tanyára is megyek a forrasztókészülékkel Elég egy levelező-lap hívás, •vagy telepemen pzettekiiffls.
MüCSi SÁNDOR
Hmvásárheíy,
Bocskai-utca, Tóalj.
Lámpákat ós vi lanyc«fflrokat feljessn ujjá alakitok ' i' galvanizálással.————
találhat.
C5ERÉPKÁLYHHK mináen nagyságban és méfetben állanöcan kaphatók
Koncz
Péter
építőmester telepén, (a Solti malom mellett).
Egy pohár limonádé cukorral együtt hat fillér. -: r
CITRON S
1
pő'?!
Egy adag cítron por, egy pohár vizbe téve s abban keverés által föloldva, a a l e g k i t ű n ő b b üdítő limonádét adja. raktár:
K, U \ m Ú ) Sáfidör
E g y ad.ag á r a 6 ¿11.
Ismét eladóknak teté] mes árengedmény, -;••
Ö T Ö S remekül f e s t
ÉS
festő tlSZtlt
S z e k f ü - u t c a 14 M Pásztor kaiapos-hdz.
/
Közfceőuelt hóömezőutísdrhelyi cégek. BAflHOL
HIRDETETT
könyvek,
' j a k , h a s z n á l t a k , folyóiratok. | apii-, ró- ós rajzszeivk n i e g s z m ' z l i t ' t ö k legjutúiiyosabb árak mell tt
I v á n s z k y El JK könyv-, papir-, Írószer- és zerh műkereskedésóben H ó d m e ^ •fisáiíhely, Ferenc József-sugárút sy
TILL
VIKTOR-nál
készülnek
a legmodernebb
művészi fényképek! Felvételek minden időben, este is.
A leglátogatottabb műterem!
SZÁLLODA
kerthelyisége, ahol k i t ű n ő k o n y h a ; h ű s í t e t t italokró> az uj tulajdonos, FRANK MENYHÉRT gondoskodik, a zenét BUDAI PISTA zenekara . szolgáltatja. — ----- ~ Finom illatszerek, igazi esszenciák, francia parfümök. Alkoholmentes Dralle, Prohászka specialitások kaphatók:
f\ÖrmenÖy
gyógyszertárban
K055UTH-TÉR.
Férfi és női rqhát olcsón, jót nagy választékban
Klopfer F.-né
a
katolikus templommal szemben Rndrássy-ufcán.
\ikdcs fTltítytís
fodrász
Szántó József
férfi szabó-üzlete „A CSINOS MAGYAR UGÉ»Y"-hez 1. kerület, Sientesi-utca 6 sz. (Saját ház).
Finom magyar öltönyök g a z d á l k o d ó k nak. gasidaifjaknak, r ő l e g é n y i r u h á k csinos kivitelben k e r ü l n e k ki üzletemből. Megrendelések és mértékvétel céljából kérem üzletemet felkeresni. - 1 , . Nagy szövetraktár. =
Kemény L
SZÍNHÁZ UTÁN a legjobb találkozóhely a
NEMZETI
Higiénikus fodrászíiziet! Több évi gazdag fővárosi tapasztalat után Takács Károly Andrássy-utca 10. /.áru alatti fodrászüzletét átv t . a modern hygiénia szerint ujbói - vndeztem Pártfogást kér
Uióóa
a legrégibb, legjobban felszerelt, legolcsóbb
kerékpár, i/arrógép és gramoi&n üzlet. finórássy-utca.
<
Eszközöljön próbavásárlást!
5 i n 6 E R FEREDC női divatáru különlegességekkel dúsan felszerelt áruháza a gör. kel. egyház Kossuth-téri bérpalotájában megnyílt
vv
Igazi francia különlegességek!
Áníséfelcl S. Klauzál-utcai vaskereskedésében sodrony kerítések, szőlőmetszők, vasanyagok, kátránylemezek igen előnyös árban kaphatók. • •
DUGONICS-NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZEGED.
