létünk TÁRSADALOM TUDOMÁNY KULTÚRA III. évfolyam, 5. szám, szeptember október

létünk TÁRSADALOM • TUDOMÁNY • KULTÚRA I I I . évfolyam, 5. szám, 1973. szeptember—október

„Nem az emberek

tudata

hanem megfordítva,

társadalmi létünk az,

tudatunkat

az, amely

létünket, amely

meghatározza."

Karl M a r x . A politikai gazdaság bírálatához; Előszó. 1859

•

Forum L a p - és Könyvkiadó Vállalat, Újvidék

Szerkesztő

bizottság

Ing.

Sándor

Bácsi

Josip

Buljovčić

Dobó

Illés

Fehér

Kálmán,

Dr.

Györe

Matejka

Matkovics

Dr.

Rehák

Szilágyi

József

László, fő-

Tóth

Dr.

Várady

Dr.

Tibor

tanács

Bori

Imre

Dévics

Imre

Dr.

|

Stjepan

Kis

Han

Sándor

Dr.

Božidar

Dr.

Aleksandar

Mr.

Borivoj

Martin

Dr.

Mirnics

József

Molcer Dr.

Kovaček

Rehák

László

Gábor

Szórád

Dura Dr.

György

Stipić

Teleki

Tóth

Magarašević

Mátyás

Szilágyi Mr.

szerkesztő

Lajos

Prof. ing.

György

Anna

Tripolszky Saffer

Géza

Pál

Vajda

József

szerkesztőség

Csonka

A

szerkesztő

György

Szerkesztői

A

és felelős

Gábor, műszaki

Szórád

Dr.

Dr.

helyettes

szerkesztő

András

Mr.

I

főszerkesztő

Lajos, műszaki

Dr.

Sági

szerkesztő

Kornél,

titkára:

Júlia

fedőlapot

Sáfrány

Imre

és

Szilágyi

Gábor

tervezték

Készült: „Birografika", Szabadkán

a Jugoszláv Vasutak

Kiadó-

és Nyomdavállalata

nyomdájában

Tartalom Dušan Ičević K e m é n y G. Gábor Darvas

A

Szocialista Szövetség önigazgató

Mocsáry Lajos (1826—1916)

társadalmunkban

31

Andor—

Toháti László Dömötör Tekla

A

trichinellózis

Néphitkutatás

járványügyi helyzete

Jugoszláviában

55

és őstörténet

(Diószegi Vilmos emlékére)

63

Műhely Rehák László Bekonja—Mihalik— Milošev—Vugdelija

A szociális különbségek kutatásainak nehézségei és első e r e d ­ ményei Vajdaságban 67 Marxista szellem a mai jugoszláv gazdaságtanban

77

Vajdasági művésztelepek Minda Tibor

A vajdasági művésztelepek zásairól

Bogomil Karlavaris Szilágyi Gábor

társadalmi és kulturális

vonatko­

87

Visszapillantás

91

Előszó a M ű v é s z t e l e p e k V a j d a s á g b a n c. kiadványhoz 95

1952—1972

Dokumentum Stevan

Doronjski

Vajdaság megalakulásának lődése 97

30. évfordulója

és forradalmi

fej­

Szimpózion Palusek Béla Laki László

A Jugoszláv Andragógusok A

káderek

Szimpózion, Somogyi Sándor

Jelen

és

V.

II.

Kongresszusa

és a technikai-technológiai 1973. X . 1 4 — 1 6 . NiS

M a g y a r Operációkutatási

109

fejlődés 111

Konferencia

119

múlt Franjo Kožul

A Kommunista ben 123

Szövetség önigazgató t á r s a d a l m u n k fejlődésé­

Iványi Károly

Harmincöt év után otthon

138

Szemle Csula Mária

Dr. Vladan Ćetković könyve a technokratizmusról eszmei megnyilvánulásáról

Rehák László

M i l o š Nikolić önigazgatás-szociológiai könyvéről

Györe Kornél

Egy könyv a városok fejlődéséről, hanyatlásáról és jövőjéről

Sisa Irén

és

annak

143 147

149

Zágrábi Közgazdasági Intézet: Jugoszláv gazdasági jelenségek időszerű problémái

151

Dušan Ičević

A Szocialista Szövetség önigazgató társadalmunkban

Mértékadóan a Szocialista Szövetséget összes polgáraink szervezetének tekintjük. Megállapítjuk néha, hogy „egyetlen", „igazi" társadalmi-politikai szervezete bizonyos szociális rétegeknek, például a parasztságnak, a városban pedig a „nem termelő" struktúráknak (a nyugdíjasoknak, a háztartásbelieknek stb.). Egyesek részéről időnként felvetődtek olyan lehetőségek is, hogy a D N S Z S Z átalakulhatna a „parasztság" politikai pártjává. A naciona­ lista eufória idején kísérlet történt, hogy az ú n . tömegmozgalommal helyet­ tesítsék a Szocialista Szövetséget. Szórványosan olyan eszmék is elhangzot­ tak, hogy a Szocialista Szövetség oppozícióba vonulhatna — az állammal szemben. Mindeme felfogások igazi értelme a technokratikus és liberalista szemlélet, a társadalmi berendezkedés önigazgatásellenes konceptusa. Gya­ korlatilag mindez a többpártrendszerű politikai pluralizmushoz vezetne. N e m szorul bizonyításra, hogy szociális alapzatának bárminemű szűkítése, vagy az az esetleges kísérlet, hogy a Szocialista Szövetséget külön politikai párttá alakítsuk át, ellentétben állna e szervezet igazi társadalmi jellegével, azzal a szereppel, amit a Szocialista Szövetség az önigazgató jugoszláv tár­ sadalomban betölt. M á r a Népfronttól kezdődően, a népfelszabadító háború és a szocialista forradalom óta a Szocialista Szövetség úgy fejlődik „ . . . mint élenjáró m o z ­ galma az összes demokratikus erők — a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség és más dolgozó rétegek egybekapcsolódásának.. Osztály­ önigazgatói lényegének meghatározásával a Szocialista Szövetségben objektivizálódik a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az összes szocialista b e ­ állítottságú dolgozók és polgárok, valamint önigazgatói-politikai közösségeik és szervezeteik érdekeinek és akcióinak sokirányúsága és egyöntetűsége.

Ellentmondások és nehézségek a Szocialista Szövetség kinyilvánított társadalmi szerepének betöltésében A gazdasági érdekkörben, a termelési viszonyok tekintetében és a politikai rendszerben jelentős változások mentek és mennek m a is végbe. A legújabb alkotmányreform a társult munkásokra ruházza át a hatalmi fölényt a politikai irányításban, az össztársadalmi újratermelés eszközeivel való rendelkezésben,

7

a politikai hatalom gyakorlásában és az összes társadalmi ügyek intézésében. Az önigazgatás megvalósítása és a munkások osztályérdekeinek érvényesítése a társadalomban, ami a legfőbb célja minden rendszerbeli változásnak, az új alkotmányos megoldásoknak és valamennyi akciónak, amelyet a K o m m u n i s t a Szövetség és az összes haladó erők a Levéllel összhangban folytatnak, teljesebb eredménnyel vihető végbe, h a a gyakorlatban „újszerű" alakulatba tömörül a Szocialista Szövetség is, amely az összes haladó társadalmi erők akcióit egye­ síti magában, s a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség vezetésével az önigazgatású szocializmusért harcol. A Szocialista Szövetség hatóképességének növelése közvetlenül a dolgozó emberek mindennapi létszükségleteinek ki­ fejezésére és kielégítésére irányul, a nyílt társadalmi kérdések hatékonyabb megoldását, a gazdaságszilárdítás sikeresebb megvalósítását és az új alkot­ mányos intézkedések valóra váltását célozza. Magát a Szocialista Szövetséget sokféleképpen definiáljuk és magyarázzuk. Az összegyűjtött igenlő és tagadó meghatározások száma a 40-et is megha­ ladja. A legfőbb rendelkezéseket a Szocialista Szövetségről az 1966-ban m e g ­ tartott V I . kongresszus dokumentumai, és külön a szervezeti szabályzat tar­ talmazza, amelyet 1971-ben egészítettek ki. Eszerint a szervezet önkéntességi elven alapuló demokratikus szövetsége a dolgozó embereknek és polgároknak, társadalmi és politikai szervezkedésük és tevékenységük legszélesebb formája, és politikai alapzata az önigazgatásnak. Ugyanakkor szervezete és társult tevékenységi formája minden szocialista tudatú és törekvésű erőnek. A J K S Z IX. kongresszusának álláspontja szerint feltétlenül következetesebbé kell tenni a gyakorlatot, hogy a politikai élet fő kérdéseit a Szocialista Szövetség keretein belül kell felvetni és kialakítani. „A közvetlen szocialista demokrácia rendszerében, amelyért a K o m m u n i s t a Szövetség harcol, egyre fontosabb szerepet tölt b e a Szocialista Szövetség. A társadalmi fejlődés demokratikus eszmei-politikai irányítása a K o m m u n i s t a Szövetség részéről, amellyel t ú l ­ haladjuk a politika egypártrendszerű monopolizálását, s ugyanakkor fölösle­ gessé tesszük a többpártrendszert, csak úgy valósulhat meg, h a létezik egy széles politikai szervezet az összes társadalmi erők számára, amelyek magukévá teszik a társadalmi előrehaladás szocialista elveit, egy olyan szervezet, amely lehetővé teszi, hogy a reális érdekellentétek és a különböző eszmei álláspontok a dolgozó emberek közvetlen társadalmi-politikai ténykedésében jussanak kifejezésre és oldódjanak meg demokratikusan." T é n y azonban, hogy a valóságos társadalmi életben sok ellentmondás vetődött fel, változtak az erő­ viszonyok és sokféle esemény játszódott le, amelyek hatására többek között a D N S Z S Z sem eléggé következetesen, illetve egyoldalúan fejlődött. Voltakép­ pen igen nagy arányú eltérés alakult ki a D N S Z S Z kinyilvánított helyzete és a valóságos társadalmi gyakorlat között. Ennek természetesen számos oka van. 2

3

A Szocialista Szövetség társadalmi hatalmát és hatékonyságát számos „külső" körülmény gátolta, mindenekelőtt saját n e m kielégítő szervezettsége, n e m megfelelő szervezeti fölépítése. Tehetetlenségére kétségtelenül igen nagy közvetlen befolyást gyakoroltak a termelési viszonyok tekintetében és a politikai életben végbement események is. A munkatöbblettel való rendel­ kezés elválasztása a munkásosztálytól, a gazdasági-pénzügyi és politikai hatalom gócainak önállósulása és megerősödése, a technokrata-bürokrata összefogásból eredő monopóliumok kialakulása, valamint az önigazgatás és a társult munka parciális és partikularista érdekekre való szétdaraboltsága felaprózta a m u n k á s 8

osztály egységes érdekeltségét és a társadalom politikai szervezetét. Az etatista irányzatok alapjain, a csoport- és magántulajdon talaján felnövekedett dezintegrációs, nacionalista, liberalista és más munkás- és önigazgatásellenes erők a Szocialista Szövetség tevékenységét és működésének széles társadalmi demokratikus alapjait is leszűkítették. Maga a Szocialista Szövetség viszont, másfelől, nem töltődött fel kielégítő mértékben jelentős szociális erőkkel és érdekekkel. Inkább bezárkózott a maga leszűkített alakulatába, és jobbára fórumszerű munkát folytatott. A szociális tömegbázis, amelyből meghatározása szerint áll, nincs korszerűen és elég jól megszervezve. Volt olyan kísérlet is, hogy elválasszák a Kommunista Szövetségtől, s hogy létének szocialista forradalmi tartalmától megfosztva a tömegek spontán akcióira építsék fel. Másrészt megtalálhatók még benne az adminisztratív időszak hagyatékai is. Ezek mindenekelőtt a társadalmi-politikai szervezetek hierarchikus rendjében és „munkamegosztásában" tükröződnek. Eszerint minden politikai szerve­ zetnek a „maga" ügyeivel kell törődnie, és mindenki a „felsőbb utasításokhoz" alkalmazkodik. Mindezek folytán nem sikerült kielégítő mértékben egyesíteni a sok különböző érdeket, nem sikerült megteremteni az akcióegységet, s legfőképpen ez fosztotta meg igazi társadalmi jellegétől a Szocialista Szö­ vetséget, a dolgozó emberek és polgárok, az önigazgatású szocializmusért küzdő összes társadalmi erők e legszélesebb és legtömegesebb szervezetét. A Szocialista Szövetség munkájáról és tekintélyéről nyilatkozó polgárok a véleménykutatások során leginkább azt kifogásolják, hogy nincs elegendő ereje a tettekhez, mert akcióit nem képes befejezni — a jól kimunkált hatá­ rozatokat nem hajtják végre. Ezért „nincs befolyása", ezért „olyan szervezet, melyre senki sem hallgat", amely csak „begyűjti a tagdíjakat" és „megszervezi a választásokat". A többség egy hatékonyabb társadalmi-politikai tömegszer­ vezetet követel, egy tetterősebb Szocialista Szövetséget kíván. Éppen ennél­ fogva, ha továbbra is az egyedi polgárok szűk területi szervezete marad, ha tevékenysége csupán erre a rétegre terjed ki, és ha csak parciálisan foglalkozik a társadalmi problémákkal, akkor hiába javul esetleg a fórumok összetétele, és hiába válik tömegesebbé, akcióképesebbé a szervezet; ha nem tud minden haladó erőt maga köré gyűjteni, akkor a Szocialista Szövetség nem töltheti be igazi társadalmi szerepét. Azok a nehézségek tehát, amelyek az önigazgatás továbbfejlesztésében, a közvetlen szocialista demokrácia kibontakoztatásában felvetődtek, és az ellenállás, ami elsősorban a jövedelemmel való rendelkezésnek a munkás­ osztálytól való elidegenítésében nyilvánult meg, valamint a hatalmi gócok monopóliumainak kialakulása, összefogása vagy konkurrenciája gátat vetett a Szocialista Szövetség sokoldalúbb tevékenysége és társadalmi befolyása elé. És minthogy a Szocialista Szövetség nem mutatott fel tetteiben kielégítő határozottságot a nyílt társadalmi kérdések megoldása érdekében, s nem volt képes egyesíteni magában az összes társadalmi-politikai szervezeteket, mindez nagymértékben kihatott a közvetlen demokrácián alapuló önigazgatási vi­ szonyoknak és a dolgozó emberek döntéshozatalának lassúbb kialakulására. Ezért akar most a Szocialista Szövetség, összhangban az új alkotmányos elképzelésekkel, egységes frontként továbbfejlődni, amelyben a dolgozó emberek és polgárok, a társadalmi-politikai szervezetek és az összes szervezett szocialista erők, élükön a Jugoszláv Kommunista Szövetséggel, létrehozzák a szocialista erők akcióegységét a társadalom továbbfejlődésének irányításában a munkásosztály és az összes dolgozó emberek hatalma és önigazgatása alap9

ján. A Szocialista Szövetség reformja az önigazgatói-politikai szervezkedés, valamint a dolgozó emberek, a polgárok és a szubjektív szocialista erők ak­ cióegységének megteremtése irányában meghatározott m ó d o n egyet jelent az alkotmányos változások kiteljesedésével.

A korszerű önigazgatói-politikai szervezkedés és a Szocialista Szövetségben folyó tevékenység főbb jellemzői A politikai rendszerben végbemenő változások és a szervezett tudatos szo­ cialista erők akciói a J K S Z vezetésével voltaképpen objektivizálják azokat az intézményes és valóságos feltételeket, h o g y : a) megvalósuljon a társadalom­ ban a munkások osztályérdekeinek dominációja, szövetségben az összes dol­ gozó emberekkel; b) a társadalmi tulajdon és a közvetlen jövedelemelosztás önigazgatása ténylegesen egységes termelési és társadalmi viszonyrendszerré alakuljon, a közvetlen szocialista demokrácia pedig olyan rendszerré, amelyben a társult dolgozó emberek és a polgárok együttesen döntenek saját közös és össztársadalmi szükségleteikről, együttesen gyakorolják a politikai hatalmat és intézik a társadalmi ügyeket. Ilyen alapon alakul ki a Szocialista Szövetség tevékenységének szociális-politikai tartalma, szervezeti fölépítése és egész struktúrája. A legfőbb rendelkezéseket erről az új alkotmányos szövegek és J K S Z X . kongresszusának Platformja tartalmazza. Eszerint a Szocialista Szövetség a jövőben m é g inkább úgy érvényesül majd, mint a dolgozó e m ­ berek, a polgárok és az összes szervezett szocialista erők demokratikus szö­ vetsége, ami voltaképpen a legjobb népfrontos hagyományok egyenes folyta­ tását jelenti ebben az össznépi demokratikus szervezetben. M o s t végre k i ­ fejlődtek azok a társadalmi feltételek és viszonyok, azok a tudatos erők, amelyek szavatolni képesek, hogy a Szocialista Szövetség a gyakorlatban is betölthesse elvileg m á r korábban meghatározott korszerű szerepét. A Szocialista Szövetség voltaképpen kifejezője a szükségszerűségnek: 1. hogy megvalósuljon az önigazgatás mint alapvető termelési viszony és teljes társadalmi rendszer, amelyben a társult m u n k a önigazgatású integrá­ ciója alapján, a K o m m u n i s t a Szövetség által vezetett szervezett szocialista erők hatására és a politikai érdekkör demokratikus integrálódásával politikai téren is megvalósul a dolgozó emberek önigazgatása; 2. hogy létrejöjjenek a feltételek a munkások osztályérdekeinek dominálásához az egész társadalomban, illetve hogy a társult munkában önigazgatásilag megszervezett dolgozó emberek, az egész munkásosztály, együttesen az összes dolgozó rétegekkel a saját érdekeiket és közvetlen akcióikat helyezzék előtérbe a Szocialista Szövetségben, s ők töltsék b e annak egész struktúráját; 3. hogy az önigazgató társadalom számos ellentmondásos érdekének szabad kinyilvánításában és szembeállításában végbemenjen a demokratikus össze­ hangolás, a haladó irányú szintézis, éspedig az összes dolgozó emberek, a polgárok és a szocialista erők társadalmi megbeszélései és akcióegysége útján, kielégítve a dolgozó emberek konkrét érdekeit és szükségleteit, és megszabva a társadalmi fejlődés irányát az uralkodó termelési viszonyok, a munkásosztály történelmi érdekei és a J K S Z programja alapján. Eltérően a polgári társadalomtól, melyben a különböző szociális csoportok szembenállását kibékíthetetlen osztályellentétek okozzák, az önigazgatású 10

szocialista társadalom objektív érdekellentéteit megbeszélések útján össze lehet egyeztetni. Ezzel magyarázható, hogy a szocialista önigazgató társada­ lomban a szociális csoportosulás és a politikai szervezkedés n e m vezet el a politikai pluralizmushoz és a többpártrendszerhez, s ez a társadalmi beren­ dezkedés ugyanakkor eltér az egypártmonopóliumú adminisztratív szocializ­ mustól is. D r . O. Ibrahimagié szerint a D N S Z S Z lehetővé teszi a pluralizmust az akcióban „a munkások és polgárok társulásával és szervezetével, de a szo­ cializmus pozícióin és a közösen meghatározott politikai álláspontok alapján". Szerinte „a forradalmi mozgalomként értelmezett D N S Z S Z , amely magába foglalja a szocialista társadalom minden szervezett erejét", a pluralizmus ju­ goszláv képlete. A munkásosztály uralmán alapuló önigazgatásnak és a köz­ vetlen szocialista demokráciának épp egy olyan önigazgatói politikai szervezet a szükségszerű és természetes kifejezője, mint amilyen a Szocialista Szövetség, amely az összes dolgozó emberek és szervezett társadalmi erők demokratikus jellegű szövetségét és egységes frontját képezi. Az önigazgatásnak, mennél fejlettebb, annál inkább sajátossága, hogy „a dolgozó emberek különböző érdekei és szükségletei a termelés és az elosztás szocialista viszonyai között szabadon kifejeződésre jutnak és összeütközésbe kerülnek egymással, de ezek a konfliktusok demokratikus úton és közvetlenül oldódnak fel, állami kényszer nélkül" Az önigazgatás fejlődése során azonban olyan egyenlőtlenségek és összeütközések is bekövetkeznek, amelyeknek forrása az objektíve adott gazdasági és osztálystruktúra, az árutermelési és piacgazdál­ kodási viszonyok létezése, a polgári társadalom és a régi tulajdonviszonyok számos maradványa, a még mindig erős támaszpontokkal rendelkező etatizmus és a fokozódó technokratikus monopólium. Ezeket az ellentmondásokat semmi­ képpen sem lehet az önigazgatás belső törvényszerűségeivel feloldani és össze­ egyeztetni. „ . . . H a teljes egészében meg akarják valósítani a felszabadított munka érdekeit a termelés társadalmi eszközei révén, akkor politikai alakula­ tukat is létre kell hozni — azaz a politikai hatalomra és saját politikai szerve­ zetük meghatározott formáira kell támaszkodniuk." Az önigazgatás, vagyis a Kommunista Szövetség vezette szocialista erők állandó és kibékíthetetlen összeütközésben vannak az osztályellenséggel, a technomenedzseri, bürokra­ tikus, liberalista, nacionalista és más hasonló erőkkel és törekvésekkel. A Szo­ cialista Szövetségben nyílt és kérlelhetetlen politikai harc folyik a szocialista­ ellenes erők minden olyan kísérlete ellen, amellyel saját eszméiket és érde­ keiket igyekeznek előtérbe helyezni. Az eddigiek során azonban, ahogyan V. Vlahović is megállapítja, magában a Kommunista Szövetségben is érvényre jutottak bizonyos erők, amelyek arra törekedtek, hogy az önigazgatási-szo­ cialista és a technokratikus-bürokratikus erők közötti ellentmondásokat is egyezmények és megbeszélések útján rendezzük, noha ezek az ellentmondások szigorúan osztályjellegűek. Az ilyen antagonista ellentmondásokat csakis politikai eszközökkel és osztályharccal lehet felszámolni, sőt, ha szükség van rá, az állami kényszer alkalmazásától, az adminisztratív módszerektől sem szabad visszariadnunk. E harc forradalmi célkitűzése: a munkásosztály ural­ mának biztosítása a szocialista önigazgatási demokrácia rendszerében, amely a proletárdiktatúra megnyilvánulási formája. 4

5

6

7

A munka felszabadítása és a politika társadalmasítása során tehát az ön­ igazgatási viszonyokat politikailag is formába kell önteni, a politikai önszervezkedésre is szükség van, többek között éppen a társadalmi-politikai szerve­ zetek formájában, s jó ideig a politikai hatalomra való támaszkodás is meg11

marad. A politikai szervezkedés formája és a politikai hatalom eszközei azonban egyre inkább közvetlenül a munkásosztályra tartoznak, az ő akaratát és ér­ dekeit fejezik ki az önigazgatásos termelési viszonyok védelmében. Ez a hatalom a társult termelők ellenőrzése alatt áll, s nincs elidegenítve tőlük. Nem lehet kétséges számunkra, hogy a mai társadalmi fejlődés szükségleteit sem az érde­ kek ösztönös kinyilvánításával és megfogalmazásával, sem a gazdasági törvény­ szerűségek automatizmusával, de másrészt kizárólag adminisztratív-jogi rendelkezésekkel sem lehet sikeresen érvényre juttatni és kielégíteni. Az ön­ igazgatás tulajdonképpen objektív előfeltételét képezi annak, hogy a dolgozó emberek szabadon kinyilvánítsák érdekeiket, és hogy a konfliktusokat köz­ vetlenül, demokratikus úton oldják fel minden állami kényszer nélkül, tehát az önigazgatás fokozatosan felválthatja az államigazgatást, megszüntetheti az állam monopóliumát az általános társadalmi érdekek képviseletére. Ezek a haladó irányú folyamatok azonban nem mehetnek végbe önma­ guktól. Szükség van a szervezett szocialista erők tudatos ténykedésére, amely­ nek alapját az objektív társadalmi törvényszerűségek, valamint a dolgozó emberek reális társadalmi viszonyainak és érdekeinek ismerete képezi. Csak így biztosítható a társadalom fejlődésének önigazgatási szocialista iránya, ami megfelel a munkásosztály történelmi érdekeinek. Ezért minden olyan törekvés és kísérlet, amelynek az a célja, hogy a Kommunista Szövetséget, a Szocialista Szövetséget és a többi szervezett szocialista erőt a régiségek mú­ zeumába helyezzük, nyilvánvalóan a technokratikus és bürokratikus mono­ póliumok érdekeit fejezi ki. Szerintük a mai modern műszaki-technológiai forradalom és a társadalom állítólagos dezideologizálódása idején már nincs szükség az élcsapat irányító szerepére és tetterős politikai szervezetére. Csu­ pán a tömegek ösztönös akcióira, a formális demokráciára és az önigazgatás spontán fejlődésére van szükség. Gyakorlatilag ez természetesen a bürokrati­ kus elittel összenőtt technomenedzseri csoportok korlátlan hatalmához vezetne. Feltétlenül megújulnának és még inkább elmélyülnének az osztályellentétek, kizárólag a munkásosztály autentikus érdekeinek kárára. E. Kardelj kimondja, hogy a technokrata-igazgatási monopóliumok, miután átalakulnának „a társadalmi tőke kollektív tulajdonosainak holmiféle „ügyvezetőivé", de anél­ kül, hogy bárminemű felelősséggel tartoznának e kollektív tulajdonosoknak, azaz a munkásosztálynak", a munkásokat sajátos bérviszonyok közé vetnék vissza, „a munkásosztály önigazgatású demokratikus diktatúráját pedig fel­ cserélnék az igazgatói technostruktúra diktatúrájával". Kardelj az önigaz­ gatás és a technokratikus monopólium összeütközésében társadalmunk leg­ főbb ellentmondását látja, amely ismételten létrehozhatja és elemeiben újra­ termelheti a régi tulajdonviszonyokat, sőt az osztályellentéteket és osztály­ viszonyokat is, a gazdasági hatalmat pedig elidegenítheti a munkásoktól. 8

9

A Szocialista Szövetség osztály-szociális jellege A Szocialista Szövetség nem szigorúan vett osztályszervezet. Szociális alapja és összetétele ennél sokkal bonyodalmasabb. Ugyanakkor azonban osztálybelileg nem semleges, és az érdekeket nem válogatás nélkül képviseli. A meg­ beszélések és a nyilvános politikai harc a Szocialista Szövetségben nem vég­ ződhet egyszerű „megszámláltatással" vagy az összes érdekek és javaslatok 12

gépies összevonásával, hanem el kell jutni a haladóértelmű szintézisig, a szelektáláshoz és a prioritások meghatározásához a munkásosztály és az összes önigazgatásilag szervezett dolgozó emberek érdekeivel összhangban, elvetvén mindazokat az eszméket, követeléseket és érdekeket, amelyek ellentétesek a szocialista társadaloméval. A Szocialista Szövetség ugyanis mindenekelőtt a munkásosztály és a dolgozó emberek történelmi érdekeit képviseli, az ön­ igazgató társadalom fejlődése mellett van, hiszen ezért a célért küzdenek a Szocialista Szövetség keretében az összes szocialista irányvételű polgárok, az összes szervezett társadalmi erők. Ugyanakkor a D N S Z S Z összetett, több nemzetiségű közösségében minden társadalmi-politikai szervezet a nemzetek és nemzetiségek egyenrangúságáért, az államszövetség közös érdekeinek meg­ valósításáért harcol. A szervezet maga is soknemzetiségű alakulat, de a ki­ tűzött célok és a tettek tekintetében egységes az egész J S Z S Z K - b a n , vagyis egész tagsága az önigazgatásos szocialista fejlődés egységes eszmei-politikai platformja alapján tevékenykedik. A munkásosztály érdekeinek megvaló­ sítása, az önigazgatás és a közvetlen szocialista demokrácia, valamint a nagyobb társadalmi hatalommal rendelkező Szocialista Szövetség szempontjából döntő jelentőségű, hogy a jövedelem sorsáról azok döntsenek, akik létrehozzák, továbbá hogy a termelési viszonyok mindinkább megtisztuljanak az etatista vagy csoport-tulajdoni monopóliumok maradványaitól, a társadalmi-politikai berendezkedés pedig a közvetítés és a képviselet elemeitől, s hogy a pártpoli­ tikai szervezkedésből kiküszöböljük minden hagyatékát a transzmissziónak, a paralellizmusnak és a belső vetélkedésnek. A Szocialista Szövetség, együttesen a szervezetbe tömörülő társadalmi erőkkel és a Kommunista Szövetséggel, felelősséggel tartozik azoknak az objektív feltételeknek a létrehozásáért, melyek között a társult munka valóban szabadon rendelkezhet az általa megvalósított jövedelemmel, a dolgozó e m ­ berek és a polgárok pedig minden befolyás nélkül, közvetlenül dönthetnek megbeszéléseik útján saját közös szükségleteikről, a maguk ügyeiben. Mindez eredeti és komplex módon elsősorban a munka- és a helyi közösségben va­ lósul meg, illetve a községben mint önigazgatói közösségben, mint az érdekek és viszonyok közösségében és demokratikus egységében. A Szocialista Szö­ vetség is az önigazgatású munka-, helyi és érdekközösségekben, a községben jött létre. Erre épül azután nemcsak a D N S Z S Z , hanem az egész politikai rendszer szuperstruktúrája. Ez pedig azt jelenti, hogy az egész politikai rendszert úgy kell beállítani, intézményesíteni és napról napra átvinni a való­ ságba, hogy az összes döntéshozatali központok magatartásában és minden elhatározásában az alapvető önigazgatási társulások, a társadalmi-politikai közösségek és szervezetek által önmagukat megszervezett dolgozó emberek komplex érdekei jussanak kifejezésre. Az önigazgatás, hogy így fejezzük ki magunkat, maga is olyan típusú társadalmi szervezet, mint a Szocialista Szövetség. A politikai érdekkörben ugyanis a dolgozó emberek sajátos önigazgatása a legszerteágazóbb módon a Szocialista Szövetségben valósul meg. Sokféle érdeküket a dolgozó emberek természetesen közvetlenül a társult munka szervezetében váltják valóra. D e senki sem zárkózhat b e a saját alapszervezetébe. A közös érdekek meg­ valósítása céljából munkájukat és eszközeiket nagyobb önigazgatói közössé­ gekbe, nagyobb rendszerekbe stb. társítják. Másfelől a társult dolgozók csak úgy vehetik birtokukba az egész jövedelmet, és külön a munkatöbbletet, amely a közös és össztársadalmi érdekek kielégítését szolgálja, s csak úgy 13

elégíthetik ki sokféle szükségletüket a helyi, az érdek- és társadalmi-politikai közösségekben, ha megvan a saját önigazgatói-politikai szervezetük, vagyis h a tevékenyen részt vesznek a Szocialista Szövetség munkájában. A közvetlen szocialista demokrácia, amelynek sajátos kifejezője és formája a D N S Z S Z is, az önigazgatásos termelési viszonyokra és arra a rendszerre épül, amelyben a dolgozó emberek közvetlenül döntenek a m u n k a feltételeiről, eszközeiről és eredményeiről, a társadalmi élet minden kérdéséről. A Szocialista Szö­ vetség voltaképpen egyesíti magában a dolgozó emberek önigazgatói-politikai érdekeit, akaratát és akcióit a közös társadalmi szükségletek kielégítésében, vagyis a küldöttségi rendszer által és más szervezeti formában közvetlenül kihat az önigazgatói egyezmények és társadalmi megállapodások mint közös döntések meghozatalára az önigazgatói közösségekben és a községgyűlésben. Ezért is természetes a követelmény, hogy a Szocialista Szövetséget minél közvetlenebbül a dolgozó emberek érdekeivel és akcióival kell „feltölteni". Egyszóval a Szocialista Szövetséget úgy kell megszervezni és olyan akció­ képessé kell tenni, hogy betölthesse társadalmunkban a maga korszerű sze­ repét.

A Szocialista Szövetség — az összes szervezett társadalmi erők tevékeny társulása A munkásosztály osztály-szociális érdekeinek megvalósítása, továbbá az ö n ­ igazgatás és a közvetlen szocialista demokrácia elkerülhetetlenül megköveteli a Szocialista Szövetség reformját. A politikai érdekkörben a Szocialista Szö­ vetségnek létre kell hoznia a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók osztályérdekei kerüljenek előtérbe a társadalomban. A K o m m u n i s t a Szövetség, vagyis a munkásosztály élcsapata közvetlenül felelős egy akcióképesebb Szocialista Szövetség megteremtéséért, éppen a munkásosztály érdekeinek sokoldalúbb érvényesítése végett. A dolgozó emberek, a polgárok és a szervezett szocialista erők azért társulnak ebbe a szervezetbe, hogy megbeszéljék és ténylegesen megoldják az időszerű társadalmi kérdéseket. Voltaképpen a Szocialista Szö­ vetségben valósul m e g a dolgozó emberek és az összes szervezett szocialista erők érdekeinek és akcióinak önigazgatási-politikai integrációja. A Szocialista Szövetség eddigi szervezetének és ténykedésének egyoldalú­ sága mindenekelőtt é p p abban nyilvánult m e g , hogy úgy fogták fel és úgy kezelték, mint az egyének szövetségét, minélfogva túlságosan az egyedi polgár felé volt fordulva, vagy pedig zártan, fórumszerűen dolgozott. M i n d e n társadalmi-politikai szervezetnek megvolt a „ m a g a " szigorúan körülhatárolt tagsága, a Szocialista Szövetséget pedig, n o h a hivatalosan a dolgozó emberek és polgárok általános szervezete volt, amelyben együttesen léptek fel a szocia­ lista tudatú szervezett erők, számos társadalmi környezetben gyakorlatilag a többi társadalmi-politikai szervezet „maradványaként" tartották számon, olyan szervezetként, amelynek tagsága parciális összetételű, s amely az „egyéb" társadalmi kérdéskörökkel foglalkozik. A J D N S Z S Z V I . kongresszusáig minden társadalmi-politikai szervezet kollektív tagja volt a Szocialista Szövetségnek. Amikor a kollektív tagok e formális státusát megszüntették, n e m azt kívánták elérni, hogy minden poli­ tikai szervezet egymástól elkülönült tevékenységet folytasson, s m é g kevésbé 14

azt, hogy a Szocialista Szövetség csupán egyike legyen a szervezeteknek, velük párhuzamosan működve, hanem azt, hogy ebben a szervezetben egye­ sítse tevékenységét valamennyi társadalmi erő. H a most újra érvényre juttat­ juk az elvet, hogy ez a szervezet képezi szövetségét az összes szervezett szo­ cialista erőknek, és ebben valósul meg az összes társadalmi-politikai szerve­ zetek társulása, akkor a Szocialista Szövetségben közvetlenül létrejön az egysé­ ges szocialista front, a szocialista erők politikai és akciós egysége az önigaz­ gató szocialista társadalom irányítása és továbbfejlesztése céljából. A J K S Z X . kongresszusának álláspontjait és határozatait előkészítő Platform egészen világosan kimondja annak szükségszerűségét, hogy „a J K S Z szüntelen harcot folytasson a szocialista erők egységes frontjának erő­ sítéséért, ami a J D N S Z S Z szervezeteiben jut kifejezésre. M i n t össznépi front, a J D N S Z S Z ugyanakkor a munkásosztály és az összes dolgozó emberek, illetve általánosságban a polgárok legszélesebb önigazgató testületét képezi mint a társadalmi-politikai szervezetek szervezett közössége, élén a munkás­ osztállyal és annak élcsapatával". A D N S Z S Z , mint E. Kardelj magálla­ pítja, elsősorban a Kommunista Szövetség, a szakszervezetek, az Ifjúsági Szövetség, a Harcosszövetség stb. szervezete, s csak azután az összes többi dolgozó emberé. Másként, h a a régi maradna, a sor végére kerülne, gyakorla­ tilag arra a struktúrára korlátozódna, amely kívül áll az önigazgatásos termelési viszonyokon. Természetesen minden társadalmi-politikai szervezet megújul a maga keretein belül, és felkészül a maga korszerű, önálló és felelősségteljes feladataira a társadalomban. Valamennyien együttesen alkotják a Szocialista Szövetség magvát, élükön a Kommunista Szövetséggel, s e szervezeten belül határozzák meg alapvető álláspontjaikat saját és társult tevékenységükhöz, együttesen dolgozzák ki javaslataikat, amelyeket az önigazgató, állami és más szervek és szerveztek elé terjesztenek, s amelyekkel egyúttal támogatják vagy építő jellegűen bírálják azok munkáját. A D N S Z S Z mégsem koalíciója a politikai pártoknak, s n e m csupán alaki összessége a társadalmi erőknek, de n e m is olyan szervezet, amelyben elmerülnek mindazok, akik alkotják. N e m helyettesítője a többi szervezetnek, s n e m is fölérendeltje azoknak. Valamennyien együttesen alkotják a Szocialista Szövetséget, s általa jön létre az akciók egysége és kölcsönös összefüggése. Az „egyéni" és a „kollektív" tagságot n e m is lehet egymástól elválasztani, és külön szervezeti alakula­ tokba tömöríteni. A dolgozó emberek, a polgárok és a szervezett szocialista erők együttesen képezik a D N S Z S Z egységes szervezetét. Ezért elfogadha­ tatlan, hogy az egyedi polgárok külön alakulatba tömörüljenek, amelynek területi jellegű választott szervei lennének, s ezekből állna a szűkebb értelem­ ben vett D N S Z S Z . D e n e m változtatna lényegesen a helyzeten az sem, ha a már meglevő területi szervezetekhez formálisan hozzácsatolnánk a társa­ dalmi-politikai szervezetek küldöttségeit, s ily m ó d o n tekintenénk megújítottnak a szervezetet. 10

A Szocialista Szövetség olyan alkatú társadalmi-politikai szervezet, amilyen­ nel más politikai rendszerekben n e m találkozhatunk. Űj típusa ez a dolgozó emberek és a szervezett szocialista erők önigazgatói-politikai társulásának, azokat egyesíti, akik az önigazgatású szocializmus mellett vannak. M i n t az összes szervezett erők szövetsége n e m esetenként, szükség szerint jön létre, h a n e m állandó tevékenységet folytat — meghatározott szervezeti fölépítésben, az összes erők állandó társulási formájában. A D N S Z S Z az önigazgató tár­ sadalom céljainak megvalósításáért teremti meg sajátos frontját a szocialista 15

erőknek. Arra a kérdésre, hogy a D N S Z S Z politikai szervezet-e, vagy a társadalom szocialista átalakulásának forradalmi mozgalma, dr. O. Ibrahimagić a következő választ adja: „egyre kevésbé politikai szervezet, s egyre in­ kább formája az akciós, politikai és társadalmi egységnek a szocialista progra­ mok megvalósításában". A D N S Z S Z ily módon lehetővé teszi, hogy minden társadalmi-politikai szervezet teljes egészében kifejezésre juttathassa a maga sajátosságait és önállóságát. Minden társadalmi-politikai szervezetnek megvan a maga felelősségteljes programbeli feladatköre, a maga tagsága, a maga sa­ játos szervezeti fölépítése. Valamennyien kölcsönösen függenek egymástól, és közvetlen együttműködést folytatnak. Ami azonban mindannyiukat egyaránt érinti, amit együttesen tudnak a legjobban megbeszélni, azt m á r a D N S Z S Z tűzi napirendre. Együttesen a Szocialista Szövetség legszervezettebb részét alkotják. A K o m m u n i s t a Szövetség a maga programbeli feladatait, a maga eszmei-politikai irányító szerepét a Szocialista Szövetségben mint a dolgozó emberek, a polgárok és a szervezett szocialista erők egységes szövetségében valósíthatja meg a legteljesebben. 11

A Szocialista Szövetségben tehát a dolgozó emberek és a polgárok ön­ magukat szervezik meg, és azért társulnak, hogy szabadon kifejezhessék érdekeiket és javaslataikat. így elsősorban is demokratikus légkörben jutnak el a nézetek összeegyeztetéséhez, a szintézishez, a társadalmi megállapodások­ h o z , kialakul a politikai platform, létrejönnek a közös álláspontok a tevékeny­ séghez. Mindez több sikert igér, ha a D N S Z S Z munkájában minden szerve­ zett társadalmi erő, valamennyi önigazgatói-politikai szubjektum részt vesz, s h a ezek együttes megállapodásaik alapján egyedileg és közösen is felelőssé­ get vállalnak a meghatározott politika valóra váltásáért. A J K S Z vezette szo­ cialista erők egységes frontjának kialakítását szorgalmazva, s ezt a forradalom további irányításának, a forradalmi bázis bővítésének és a tudatos szubjektív tényezők erőteljesebb ténykedésének szükségességével indokolva V. M i latović amellett szállt síkra, hogy a Szocialista Szövetségben mindenkinek „társult, egyesült politikai erőként" kell fellépnie, de ugyanakkor „nem szabad elfojtani vagy megszüntetni a különböző társadalmi-politikai szerve­ zetek létjogosultságát, sem e szervezetek és fórumaik felelősségét elsősorban a saját tagságukkal s z e m b e n " . Ugyanakkor a D N S Z S Z n e m valamilyen „csúcsszervezet", amely a többi társadalmi-politikai szervezet fölé van rendelve, s n e m alakulhat át a fórumok fórumává, h a n e m a társadalmi, a politikai megbeszéléseket kell szolgálnia, azt a tevékenységet kell egyesítenie, amely a jelentősebb társadalmi kérdések megoldására irányul. A D N S Z S Z semmiként sem élvezhet „monopóliumot" arra, hogy egyetlen „központjává" váljon az álláspontok és az akciók összeegyeztetésének. Közvetlen m e g ­ beszélések és érdekegyeztetések mennek végbe az önigazgatói közösségekben és szervekben, valamint a többi társadalmi-politikai szervezetben is. A legfőbb irányító és politikai-koordináló szerepet a K o m m u n i s t a Szövetség tölti be. Amikor azonban az összes társadalmi erők közös érdekeiről van szó, és amikor az összes dolgozó emberek és polgárok érdekeinek, akaratának és akcióinak politikai integrációjáról kell dönteni, akkor a K S Z vezető szerepének biztosí­ tásával ezt sokkal sikeresebben lehet a Szocialista Szövetségben végrehajtani, így általa valósul meg az integráció a politikai érdekkörben, s ha ezt egyesít­ jük az anyagi-termelési érdekkörben., vagyis a társult munkában megvaló­ suló önigazgatói integrációval, akkor teljesebbé és hatékonyabbá tehetjük egész demokratikus politikai rendszerünket. 12

16

A Szocialista Szövetség — közvetlen akciós-politikai társulása a dolgozó embereknek és polgároknak mint egyéneknek A dolgozó emberek és polgárok mint egyének is közvetlenül szervezkednek és tevékenykednek a Szocialista Szövetségben — függetlenül attól, hogy egyéb­ ként melyik önigazgatói közösségnek vagy társadalmi-politikai szervezetnek a tagjai. A dolgozó emberek és polgárok a maguk konkrét érdekeikkel köz­ vetlenül kapcsolódnak ebbe a szervezetbe, és nem csak kollektíván „képvi­ seltetik magukat" az önigazgatói-politikai társulások (a társadalmi-politikai szervezetek, a polgárok társadalmi szervezetei és egyesületei, az önigazgatói érdekközösségek stb.) útján. Egészen végletes megoldás lenne, összeférhetet­ len a demokratikus hagyományokkal, valamint a Szocialista Szövetség szer­ vezetileg szerteágazó, tömeges és össznépi jellegével, ha a dolgozó emberek, a polgárok nem juthatnának benne közvetlenül is kifejezésre, ha nem ve­ hetnének részt saját kezdeményezéseikkel és javaslataikkal az álláspontok és a társadalmi politika kialakításában, az akciók megvitatásában és végrehajtásá­ ban. Az emberek ilyen szempontból sem absztrakt egyedek, egymástól el­ szigetelt egyének, hanem dolgozó emberek és polgárok, akiknek konkrét életszükségleteik, önigazgatói-politikai és társadalmi követelményeik és ér­ dekeik vannak, amelyeket közvetlenül és a többiekkel együttesen kívánnak kifejezésre juttatni, összeegyeztetni és kielégíteni. Különösen a falusi dolgozó embereknek fontos, hogy lehetőségük legyen saját szükségleteik és tevékeny­ ségük sokoldalú szervezett kifejtésére. Következésképpen a DNSZSZ önigazgatói-politikai bázisát úgy kell megszervezni, irányítani és mozgósítani, hogy a dolgozó emberek és a polgárok közvetlenül a munka- és lakóhelyükön vehessenek részt az önigazgatói alap­ közösségek, a tagozatok, a társadalmi-politikai szervezetek, az egyesületek közös tevékenységében, a közvetlen szocialista demokrácia minden munka­ formájában, a Szocialista Szövetség szakosztályaiban és mindenütt másutt, ahol vitáznak, döntenek, befolyást gyakorolnak a társadalmi kérdések megol­ dására, a közös szükségletek kielégítésére, egyszóval ahol társadalmi ügyeket intéznek. Kérdés azonban, hogy magalakítsuk-e, és hogyan alakítsuk meg a területi szervezeteket (a tagozatokat), amelyek felölelik az összes dolgozó embereket és polgárokat, még ha másutt is meg vannak már szervezve, és szervezetileg ezek képezik majd a DNSZSZ alapszervezeteit, vagy pedig egész fölépítése és szervezeti mércéi szerint a DNSZSZ helyi szervezete tekinthető alapegységnek, amely a tagozatokban, az önigazgatású alapkö­ zösségekben, a társadalmi-politikai szervezetekben, a társadalmi szervezetek­ ben stb. megszervezett dolgozó emberekre, a „kollektív" tagok szervezeteire „oszlik". Ugy tűnik, helyesebb, ha a tagozatok és más tevékenységi formák által egy-egy területen minden dolgozó embert és polgárt felölelünk. Ők ily módon is, együttesen az önigazgatói-politikai szervezkedés és társulás egyéb formáival alkotják az egész Szocialista Szövetséget. A helyi szervezetben a dolgozó emberek és a polgárok politikai meg­ beszélések és közvetlen akciók útján, saját álláspontjaik és javaslataik alapján egyeztetik össze egyéni és közös érdekeiket — a helyi közösségek és a munka­ szervezetek összekapcsolásával, a szociális, közoktatási-művelődési, kommu­ nális, lakásügyi és más kérdéseik konkrét megoldásával. Személyes részvéte­ lükkel járulnak hozzá a közvetlen demokratikus döntéshozatal és a társadalmi megbeszélések rendszerének fejlesztéséhez, hatást gyakorolnak a társadalmi2

17

politikai közösségek és az önigazgatói érdekközösségek közgyűléseibe de­ legált küldöttek és küldöttségek munkájára, megbeszéléseire és döntéseire, társadalmi ellenőrzést gyakorolnak a választott szervek munkája felett, küz­ denek az emberek közötti humánus viszonyokért, és szembeszállnak minden antiszocialista jelenséggel és irányzattal. A dolgozó emberek és a polgárok közvetlen választások útján küldötteket választanak területükről a DNSZSZ választmányába és szerveibe, és meghatározzák munkájuk alapvető irány­ elveit. Hogy az „új" Szocialista Szövetségben hogyan tekintünk majd az egyéni tagság kérdésére, erre vonatkozóan viszont egyelőre megoszlanak a vélemények. Bizonyos elgondolások szerint az egyének formális tagságára, és tagdíjak fizetésére nincs szükség a Szocialista Szövetségben. A tagság kérdése eszerint a politikai állásfoglaláson múlik, illetve az önigazgatású szocializmushoz való viszonyuláson. A formalitás e tekintetben értelmét veszíti, mivel minden dol­ gozó embernek és polgárnak alkotmányos joga, hogy tevékeny tagja legyen a DNSZSZ-nek. Ilyenformán a DNSZSZ tagja nem valamilyen absztrakt polgár, hanem a városok és falvak valamennyi dolgozója, aki már egyébként is meg van szervezve az önigazgatói alapközösségek, a társadalmi vagy politikai szervezetek, polgárok egyesületei stb. révén. Ha az új alkatú DNSZSZ is meg­ tartja a formális tagságot, akkor kérdés, kik alkotják: az összes dolgozó embe­ rek és polgárok, azok is, akik már tagjai valamely társadalmi-politikai szerve­ zetnek, vagy csak azok, akik minden ilyen szervezeten kívül maradtak? Más­ részt azonban kifogásolható a formális tagság eltörlése is, hiszen a tagság egyúttal hovatartozást, tettrekészséget és kötelességvállalást is jelent. A tagdíjak fizetése tehát továbbra is igazolása lenne a szervezethez való tartozás­ nak. Nem egységesek a vélemények arról sem, hogy az önigazgatói alapkö­ zösségek beletartoznak-e a Szocialista Szövetségbe. Egyesek szerint a dolgozó emberek, amikor valamely önigazgatói alapközösségbe társulnak, azonnal alkotó részévé válnak a Szocialista Szövetségnek, s ebből eredően közvetle­ nül, nem pedig a szakszervezet közvetítésével választhatnak küldötteket a DNSZSZ választmányába és szerveibe. Mások különbséget tesznek a végső döntések meghozatalára jogosult önigazgatói közösségek, valamint a társa­ dalmi-politikai szervezetek között, amelyek a döntéshozatal előkészítésének tényezői, s arra a következtetésre jutnak, hogy csak a társadalmi és politikai szervezetek és egyesületek által megszervezett dolgozó emberek és polgárok képezhetik alapvető alkotóelemeit a Szocialista Szövetségnek. Elvileg mégis arra az álláspontra helyezkedhetünk, hogy a DNSZSZ alapja a dolgozó ember és annak valamennyi önigazgatói társulása, minden társadalmi és politikai szervezete. A fontos, hogy a dolgozó emberek és a polgárok minden haladó irányú törekvésüket és ténykedésüket a DNSZSZ keretében fejthetik ki. Jobb, ha a tevékenységből vezetjük le tagságunkat, mintsem ha a szigorúan formálisan vett tagság alapján építenénk fel a szervezetet, s ezzel mindent elintézettnek vélnénk. Az akció egységes frontja nem lehet tekintettel a tagság formális kérdésére. A DNSZSZ kizárólag a dolgozó emberek, a polgárok és az összes társadalmi erők egységes tevékenysége alapján válhat korszerű, hatóképes szervezetté. De épp ezért, a maga meghatározott szabvány jegyeivel meg is tartható a tagság kategóriája, ha ennek célja az akciók egyesítése és az egységes magatartás. A Szocialista Szövetség össztevékenységének pénzelését azonban a szükséges eszközök — törvény vagy társadalmi megállapodás útján való — leválasztásával kell szavatolnunk. 18

A Kommunista Szövetség és a Szocialista Szövetség kölcsönös viszonya A Szocialista Szövetség új helyzete rendszerünkben és a tényleges viszonyok tekintetében döntő m ó d o n függ a kommunisták magatartásától és felelőssé­ gük fokától, a Kommunista Szövetség eszmei-politikai erősítésétől, hatékony­ ságának növelésétől és korszerű szervezettségétől. Egész eddigi fejlődésünk­ ben is döntő jelentőségű volt a Kommunista Szövetség viszonya a Szocialista Szövetséghez. A Népfront a J K P közvetlen irányításával jött létre még a háború előtt, majd a népfelszabadító harcban, a szocialista forradalomban erősött meg. N e m fentről szervezték meg a különböző politikai pártok meg­ egyezése alapján, hanem lent a néptömeg hozta létre, s a korábbi pártpolitikai hovatartozástól és társadalmi helyzettől függetlenül egységes össznépi poli­ tikai szervezetté fejlődött. A D N S Z S Z egész eddigi története során különb­ séget tettünk a K S Z és az ún. politikai tömegszervezetek között. A Kommunista Párt, illetve a Kommunista Szövetség — mint ahogyan a Jugoszláv N é p ­ front harmadik kongresszusának programnyilatkozata kimondta — m o z ­ gatóereje és szervezője, irányítója a tömegszervezetnek. Ezen a kongresszuson a Népfront teljes egészében magáévá tette a J K P programját. A J D N S Z S Z szervezeti szabályzata kimondja, hogy a tömegszervezet és a Kommunista Szövetség kölcsönös viszonya az önállóságon, az együttműködésen, a kezde­ ményező készség kölcsönös fejlesztésén, a véleménycserén és a kölcsönös függőségen alapszik. E két szervezet kölcsönös viszonyát dr. N . Pasié kulcsfontosságúnak tartja a politikai rendszer jellege és fejlődése szempontjából, a közvetlen szocialista demokrácia következetes megvalósítása tekintetében. Ebben a viszonyban „a Kommunista Szövetség n e m úgy jelenik meg, mint olyan szervezet, amely kívülről irányítja (a tömegszervezet) munkáját, sem úgy, mint a vezető réteg valamely szűkebb szervezete a Szocialista Szövetségen belül. A Kommunista Szövetség hatása és tevékenysége demokratikus elvekre alapozódik, s n e m csorbítja sem az egyik, sem a másik szervezet önállóságát". A kommunisták a polgárokkal egyenrangúan nyilvánosan, érvekkel és példamutatással harcolnak a K S Z álláspontjainak érvényesítéséért. „ É p p ez teszi lehetővé a Szocialista Szövetség számára, hogy magáévá téve a J K S Z programját mint önnön szo­ cialista irányvételének eszmei megalapozottságát, teljes mértékben megőrizze szervezeti és tevékenységben önnállóságát. í g y magában a politika demokra­ tikus kialakításának és végrehajtásának folyamatában, a Szocialista Szövetségen belül kerül kapcsolatba és fűződik egybe a tudatos szocialista erők vezető szerepe a közvetlen demokráciával és a politikai önigazgatással". A gyakorlatban és az emberek tudatában azonban még megtalálhatók a a régi időszak maradványai. Ezek főképpen abban a felfogásban jutnak ki­ fejezésre, hogy a Szocialista Szövetségre és a Kommunista Szövetségre is szigorúan intézményesített beállításban kell tekinteni, mint két különálló politikai szervezetre, melyek mindegyikének megvan a maga tagsága és a maga feladatköre. Meghatározott alkalmakkor és társadalmi környezetekben úgy tekintettek rájuk mint klasszikus politikai partnerekre, másutt a két szervezet egyes vezetői, fórumai vagy professzionális struktúrái néha vetély­ társakat láttak egymásban, de történtek kísérletek arra is, hogy a Szocialista Szövetséget visszavessük a régi viszonyok közé, amikor szerepe a transz­ misszióban merült ki, s a Kommunista Szövetség egyes fórumainak határoza13

2*

19

tait közvetlenül a Szocialista Szövetség szervezeteihez és szerveihez továbbí­ tották végrehajtásra. A Kommunista Szövetség n e m hajthatja végre sikerrel a maga átalakulását, n e m válhat korszerű élcsapattá, ha a kommunisták n e m fejtenek ki m i n d e n ­ napos tevékenységet a Szocialista Szövetségben, az összes önigazgatói-poli­ tikai testületekben. Ez n e m megbízatás vagy fegyelem kérdése, hanem az eszmei-politikai hozzáállásé és a felelősségtudaté. A K S Z magába zárkózik, elbürokratizálódik és leértékeli saját társadalmi szerepét, ha n e m folytat közvetlen harcot a munkásosztály érdekeiért, az önigazgatásos-demokratikus viszonyokért, a társadalom szocialista irányvételű fejlődéséért a legszélesebb társadalmi rétegekben, elsősorban a Szocialista Szövetségben. A J K S Z I X . kongresszusa kimondta, hogy a kommunisták elkötelezett tevékenysége az önigazgató szervek és a társadalmi-politikai szervezetek, különösen a Szocialista Szövetség munkájában egyik legfontosabb formája a kommunisták nyilvános politikai ténykedésének. A J K S Z X . kongresszusának Platformja szintén felelőssé teszi a kommunistákat a Szocialista Szövetség, valamint a társadalmi-politikai és társadalmi szervezetek munkájáért, miután megállapítja, hogy ezek a szervezetek egyre inkább „egységes szocialista frontjává válnak a munkásosztály és az önigazgatású szocialista társadalom történelmi és konkrét érdekeiért folytatott h a r c n a k " . A kommunisták irá­ nyító és akciós-politikai ténykedését a Szocialista Szövetségben éppen a K o m ­ munista Szövetségnek mint élcsapatnak az az elhatározottsága teszi szükségessé, hogy a munkások osztályérdekei kerüljenek előtérbe a társadalomban, t o ­ vábbá hogy hatékonyabban egyeztessük össze és oldjuk fel a társadalmi ellent­ mondásokat, s hogy továbbfejlesszük az önigazgatási viszonyokat, a közvetlen szocialista demokráciát. Ezért száll síkra a Platform valamennyi társadalmi­ politikai szervezet forradalmi osztálytartalmának, demokratikus szerepének és feladatkörének, önnállóságának és társadalmi-politikai felelősségének erősítéséért, szembehelyezkedve minden olyan szektáns felfogással, amely a K o m m u n i s t a Szövetség vezető szerepét kiegyenlíti a politikai szervezetek igazgatásának módszereivel. 14

A Szocialista Szövetség szerepe a küldöttségi és a gyűlésrendszerben A Szocialista Szövetségben a dolgozó emberek és a polgárok elidegeníthe­ tetlen alkotmányos jogaik alapján szervezik meg önmagukat és társulnak, hogy szabadon kifejezésre juttathassák, összehangolják és kielégítsék egyéni és közös szükségleteiket és érdekeiket, hogy meghatározzák társadalmi poli­ tikánkat, s hogy döntő hatást gyakoroljanak valamennyi választott szervre. Az így meghatározott közös társadalmi politika arra kötelezi a Szocialista Szövetséget, valamint annak minden egyéni és kollektív tagját, hogy saját öntevékenységével végr hajtsa mindazt, amit együttesen elfogadtak. T á r s a ­ dalmi értelemben kötelező ez a társadalmi-politikai és önigazgatói érdekkö­ zösségek közgyűléseire, az állami és önigazgatói szervekre nézve is, azok egész magatartása, minden határozatuk és intézkedésük tekintetében. Az alkotmányos előírások szerint ugyanis a dolgozó emberek és a polgárok, az összes szervezett szocialista erők a J K S Z vezetésével a Szocialista Szö­ vetségben intézik felelős társadalmi ügyeiket — megvizsgálva minden t á r -

20

sadalmi kérdést, irányítva a társadalmi fejlődést, megvalósítva a nemzetek és nemzetiségek egyenrangúságát, folytonosan továbbfejlesztve az önigazgatásos szocialista társadalmi viszonyokat. A Szocialista Szövetségben döntenek a választásokkal kapcsolatos politikai aktivitás programjáról és a káderpolitikai mércékről, megszervezik a jelölési eljárást, határoznak a küldöttek megvá­ lasztásáról és munkájáról, nyilvánosan értékelik a hatósági és önigazgatási szervek, valamint a társadalmi pozíciót betöltő személyek munkáját, bizto­ sítják a dolgozó emberek tájékoztatását stb. A Szocialista Szövetség így válik legszélesebb keretévé a dolgozó emberek, a polgárok és az összes szer­ vezett társadalmi erők társadalmi-politikai ténykedésének, így válik egyik leg­ főbb tevékeny tényezőjévé a szocialista önigazgatási rendszernek. A dolgozó emberek önigazgatása a társult munka alapszervezeteiben, a helyi és érdekközösségekben és a többi önigazgatású szervezetben voltaképpen alapját képezi az egységes önigazgatási rendszernek, valamint a munkásosz­ tály és valamennyi dolgozó ember hatalmának, az erre épülő önigazgatási szervezet a kommunában pedig egész politikai rendszerünknek képezi alap­ ját. Ennek a leglényegesebb mozzanatnak megfelelően az önigazgatás poli­ tikai alapja a Szocialista Szövetség mint a politikai érdekkör integrációjának demokratikus formája. Benne válik lehetővé és valósul meg a dolgozó emberek érdekeinek egybekapcsolása és összeegyeztetése a termelés és a társadalmi közösség viszonyában, aminek elsődlegesen a helyi és érdekközösségekben, valamint a kommunában mint alapvető önigazgatói és társadalmi-politikai közösségben kell megvalósulnia. A Szocialista Szövetségnek felelősségteljes feladatai vannak a küldöttségi rendszer kialakításában és működésében. Az alkotmányreform döntő fontossá­ gú újdonsága a küldöttségi viszonyok beépítése minden olyan intézménybe, ahol azokat a közös érdekű társadalmi ügyeket intézik, amelyeket a dolgozó emberek nem intézhetnek közvetlenül a maguk önigazgatói alapközösségeikben. E tekintetben a küldöttrendszer voltaképpen a dolgozó emberek közvetlen döntéshozatalának hatóeszköze a közös érdekek összeegyeztetésében és ér­ vényesítésében, a társadalmi ügyek intézésében. Ezzel a rendszerrel megszün­ tetjük a politikai-képviseleti viszonyokat a politikai döntéshozatalban és más társadalmi feladatok végzésében. Az eddigi általános politikai képviselők helyett a dolgozó emberek küldötteket választanak a maguk önigazgatói alapközösségeikben, akik azután a gyűlésekben társulva mint az önigazgatói közösségek tanácsai, ha szükség van rá, politikai döntéseket is kimondhatnak, amikor meghatározott közös érdekekről és ügyekről van szó. A társult munka alapszervezeteinek dolgozói ugyancsak küldötteket választanak a nagyobb önigazgatói társulások önigazgató szerveibe, az érdek- és más közösségekbe stb. A dolgozó emberek azonban nem azért választanak küldötteket és kül­ döttségeket, hogy megfosszák magukat a hatalomtól, hanem hogy kifejezésre juttathassák érdekeiket és akaratukat, amit a küldötteknek össze kell egyez­ tetniük a többi dolgozó ember érdekeivel és akaratával. A küldöttségek, illetve küldöttek mint saját önigazgatói alapközösségük szűkebb érdekeinek hordozói a közös szervekben határozzák el, ha kell, szavazás útján, hogy társadalmilag mely érdekeket lehet elfogadni. Osztály­ érdek, hogy a megállapodásokban és döntésekben a munkásosztály, illetve a társult termelőmunka hatalmi fölénye jusson kifejezésre. Ez a követelmény nem egyeztethető össze semmiféle ösztönösséggel, még ha ez a folyamat for­ málisan önigazgatásosnak és demokratikusnak is tűnik. Ugyancsak megenged-

21

hetetlen, hogy a részérdekek szabad kinyilvánításában a technobürokratikus monopóliumok és más hasonló erők jussanak fölénybe a dolgozó emberek jogainak bitorlásával, vagy hogy a küldöttségekkel bizonyos szűk csoportok manipuláljanak. A dolgozó emberek érdekűnek tudatosításával, és a Szocialista Szövetség, illetve a társadalmi-politikai szervezetek által megszervezett politikai megbeszélésekkel és akciókkal döntő módon hozzá kell járulni a munkások osztályérdekeinek érvényesítéséhez. Ezért a küldöttségek és a DNSZSZ, illetve a társadalmi-politikai szervezetek együttműködését nem úgy kell intézményesíteni, mintha ez valamilyen társas viszony lenne, és a DNSZSZ, illetve a társadalmi-politikai szervezetek kívülről gyakorolnak hatást a küldöttségek és a gyűlések munkájára. Ehelyett a társadalmi-politikai szer­ vezeteknek integrálniuk kell tevékenységüket az önigazgatói alapközösségek megbeszéléseiben és akcióiban, s együttesen kell hatást gyakorolniuk a kül­ döttségek, illetve a választott közös szervek munkájára, hogy minél szaksze­ rűbben és felelősségteljesebben határozzák meg és hajtsák végre a közös poli­ tikát, s végezzék a dolgozó emberek által rájuk bízott feladatokat. A Szocialista Szövetségben kialakított közös álláspontok és javaslatok for­ mailag nem kötelezik a küldöttségeket és küldötteket, de a kérdések sokoldalú megvitatásán alapuló reális, építőjellegű véleményezés jelentős mértékben elősegítheti a könnyebb és szakszerűbb döntéshozatalt a gyűlésekben, vagyis az önigazgatói és társadalmi-politikai közösségek önigazgatási szerveiben. Az egész döntéshozatali folyama c így integrálódik reális önigazgatási-de­ mokratikus viszonnyá és rendszerré. Eközben számunkra idegen konstrukció lenne, ami a nyilvános és magánjellegű érdekkörre oszló politikai rendszereket jellemzi, ha a DNSZSZ mint „külső tényező" lépne fel, elkülönülten az ön­ igazgatású szervezkedés és politikai döntéshozatal folyamatától. Rendszerünk­ ben ugyanis maguk az államhatalmi szervek is átalakulnak, mindinkább ön­ igazgatói-demokratikus tartalommal töltődnek fel, maguk is sajátos szerveivé válnak a társadalmi önigazgatásnak. Természetesen még sokáig szükség lesz az állam meghatározott klasszikus funkcióira is, amelyeket mint a társult munka és az önigazgatás hatóeszközeit következetesen és felelősségteljesen alkalmazni kell. Az államhatalomnak azonban a dolgozó emberek, a polgárok és önigazgatói közösségeik érdekeit és akaratát kell kifejezésre juttatnia, és azoknak közvetlen demokratikus ellenőrzése alatt kell állnia. Mindezeknél az okoknál fogva, úgy tetszik, nehéz lenne elfogadni azokat az eszméket, melyek szerint a Szocialista Szövetséget szembe kellene állítani az állam­ hatalommal. Indokoltabb, ha a DNSZSZ mint a dolgozó emberek, a polgárok és az önigazgatói-politikai szubjektumok demokratikus szervezete a társa­ dalmi megállapodások révén az építőjellegű bírálat, nem pedig az oppozíció álláspontjára helyezkedik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csupán továbbí­ tania kell az álláspontokat és követeléseket az illetékes intézményekhez és szervekhez, majd pedig méltóságteljesen várni az eseményekre, hanem fe­ lelősséget is kell vállalnia álláspontjainak realitásáért és progresszivitásáért, mindent meg kell tennie azoknak elfogadásáért és végrehajtásáért, folyto­ nosan akcióban kell lennie, hogy megbeszéljék és demokratikusan össze­ egyeztessék a társadalmi ellentmondásokat és az egymástól eltérő véleményeket a döntéshozatal folyamatában. A társadalmi viszonyok mai egyre határozottabb önigazgatási irányvételének feltételei között, amikor az állam mindinkább a munkásosztály érdekei és hatalma megvalósításának eszközévé válik, nem pedig a legfelsőbb hatalmat gyakorolja, társadalmilag megokoltabb, hogy a 22

magában sokféle érdeket demokratikusan egyesítő DNSZSZ a társadalmi politika, a politikai platform és az akciós programok meghatározásának szín­ helye legyen, s folytonosan tevékenykedve mindig megfelelő alternatívákat kínáljon fel a konkrét megoldásokhoz a rendszer és a hivatalos politika keretei között. Pontosan így alakulnak ki az összetett dinamikus kölcsönösségi vi­ szonyok, így válik összefüggővé a tevékenység és a felelősség, ami jóval több a politikai hatalom osztott központjainak egyszerű szembenállásánál vagy konkurrenciájánál. Dr. O. Ibrahimagié joggal vélekedik úgy, hogy a Szocialista Szövetség és az állam semmiképpen sem léphet társas viszonyra. A DNSZSZ funkciója küldöttségek kialakításában lényegében véve „az állammá szerveződő munkás­ osztály kialakításának funkciója". Ezért az állam nem társ, hanem „ható­ eszköze a Szocialista Szövetségnek mint forradalmi politikai mozgalomnak, az állam e mozgalom funkciója, nem pedig valami, ami kívül vagy felette áll annak." Szerinte csupán „a gyűlések egymás közötti viszonyáról" lehet beszélni, „amelyek egyaránt magából a Szocialista Szövetségből nőnek ki, és egyaránt magának a Szocialista Szövetségnek, a dolgozó emberek, a polgárok és közös szervezeteik struktúrájának a részét képezik", tehát ezek a viszonyok „magán a Szocialista Szövetségen belüli viszonyok, nem pedig azon kívül állók, vagy a közötte és a gyűlések között kialakuló viszonyok". Felfogását a Szocialista Szövetségnek mint az összes szervezett szocialista erők integrált akciójának lényegére alapozza, amely egyúttal a hatalom alapja is. „Ez a szervezet tehát társadalmi formája a munkásosztály és minden dolgozó ré­ teg legmagasabb fokú bekapcsolódásának a hatalom gyakorlásába — részint közvetlen módon, részint pedig küldöttek delegálásával a gyűlésekbe, amelye­ ket a dolgozó emberek közvetlenül ellenőriznek, s amelyek a DNSZSZ által meghatározott társadalmi fejlődés programját hajtják végre. Az állami és önigazgatási szerveket tehát a társult munka alapszervezeteiből és a helyi közösségekből fölépítve a Szocialista Szövetség hozza létre a társadalom minden szintjén, és ugyanakkor politikai és társadalmi felelősségre is vonhatja őket egyénileg vagy kollektive, ha eltérnek az általa meghatározott programtól." Épp ezért a Szocialista Szövetség mélyreható változásokra törekszik saját szervezetén belül, de a tekintetben is, ahogyan mások viszonyulnak hozzá a jelzett irányvétel szempontjából. 15

Következésképpen a küldöttrendszerben és az önigazgatású szocialista de­ mokrácia új berendezésű politikai rendszerében a Szocialista Szövetség nem olyan politikai szervezet, amely a választások lebonyolításával befejezi tény­ kedését, a megválasztott szervek pedig önállósulnak és függetlenítik magukat saját választási és önigazgatói-politikai bázisuktól — saját belátásuk szerint engedélyezve a DNSZSZ, illetve a dolgozó emberek és a polgárok időnkénti részvételét a megbeszéléseken és a döntéshozatalban. A döntő fontosságú újdonság épp a társult munkásoknak, a dolgozó embereknek és polgároknak, a Szocialista Szövetség által megszervezett erőknek az a joga, hogy saját te­ vékenységükkel, a küldöttek megválasztásával stb. létrehozzák a gyűléseket, továbbá hogy közvetlenül és folyamatosan részt vegyenek a döntéshozatalban, hogy megbeszéljék a közös álláspontokat és akciókat, hogy politikai és intézkedésbeli előterjesztéseket tegyenek, ellenőrzést gyakoroljanak, hogy he­ lyeseljenek és bíráljanak, s hogy szükség esetén leváltsák és visszahívják a megválasztott küldötteket, a közmegbízatások hordozóit. A Szocialista Szö­ vetség így válik erőteljes hatóeszközévé az önigazgatásra alapozódó közvetlen 23

szocialista demokráciának, s így válnak a gyűlések mint önigazgatási és állami szervek felelős végrehajtóivá a dolgozó emberek és önigazgatói közösségeik, szervezeteik társult akaratának. A legszerteágazóbban és a legközvetlenebbül így valósul meg az az alkotmányos elv, amelynek értelmében a munkásosztály és az összes dolgozó emberek a hordozói a hatalomnak és a társadalmi ügyek intézésének.

A Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének szervezeti-politikai felépítése A Szocialista Szövetség politikai-szervezeti felépítése, amelyet a szervezeti szabályzat határoz meg közelebbről, összhangban van azzal a rendelkezéssel, amelynek értelmében a Szocialista Szövetség az összes szocialista beállított­ ságú dolgozó emberek és polgárok, illetve az összes szervezett szocialista erők demokratikus szövetsége. Minthogy ilyenformán a Szocialista Szövetség alapját a maguk komplex érdekeik, jogaik és felelősségükfigyelembevételével önigazgatói és társadalmi-politikai közösségekbe és szervezetekbe társult dolgozó emberek és polgárok alkotják, így esetében nem érvényesek a szigorú szervezeti intézményesítés klasszikus normái. A Szocialista Szövetség alapját ugyanis egyfelől a társult munkában, másfelől pedig a helyi és érdekközössé­ gekben és a községben társult dolgozó emberek képezik. A legfontosabb az, hogy a Szocialista Szövetség „új" felépítése és munka­ módszerei, a korszerű szükségleteknek megfelelően konkrétan meg is való­ suljanak a társadalmi bázisban. Tulajdonképpen a Szocialista Szövetségben megy végbe az elsődleges társulás, illetve az összes szervezett szocialista erők szervezeti és tevékenységbeli egybekapcsolódása. A termelési viszonyok meg­ változása, a munkásosztály és az összes dolgozó emberek felülkerekedése a társadalmi újratermelés minden eszközén és folyamatán, a politikai hatalom gyakorlásán és az összes társadalmi ügyek intézésén, s mindennek alapján az egész politikai rendszer levezetése a küldöttségi viszonyokra, mindez köz­ vetlen hatást gyakorol a DNSZSZ egész szervezetére, mindenekelőtt magában a társadalmi bázisban. Voltaképpen magában a társadalmi bázisban alakulnak ki az önigazgatási közvetlen-demokratikus viszonyok, s ezekből vezetjük le a politikai szervezkedés és ténykedés minden formáját. A szervezkedés különféle érdekelvei, amelyek a munkából és a területi hovatartozásból erednek, elsőként és közvetlenül a helyi szervezetben kap­ csolódnak egybe, a helyi szervezet pedig általában egybeesik a helyi közösség­ gel. A helyi szervezetet a társult munka alapszervezeteinek, illetve a szakszer­ vezeti csoportoknak, a különféle területi szervezetek csoportjainak, a társa­ dalmi-politikai szervezetek tagozatainak, a polgárok társadalmi szervezeteinek és egyesületeinek, valamint az önigazgatói érdekközösségeknek a dolgozói alkotják egy-egy meghatározott területen. Mindezekben az alakulatokban a dolgozó emberek közvetlenül választják meg küldötteiket a helyi választmányba. A küldöttségi elvek alapján létrejövő helyi választmány közös megállapodással dolgozza ki programját, valamint a dolgozó emberek és polgárok, illetve a kérdéses területen működő szervezett szocialista erők közös érdekű politikai álláspontjait. A választmány, illetve a küldöttek a saját szervezeteik, azaz az őket delegáló dolgozó emberek és polgárok által meghatározott irányelvek szerint dolgoznak. 24

A helyi választmánynak végrehajtó-politikai szervei vannak a meghatározott politika érvényesítése, a javaslatok előkészítése és a munka egyeztetése cél­ jából. A társadalmi kérdések sokoldalú, szakszerű és konkrét megtárgyalása, a közös álláspontok kidolgozása, valamint megfelelő akciók és intézkedések foganatosítása végett szakosztályok és kérdésköri (tematikus) választmányok alakulnak. (Ésszerűnek tetszik a Szlovén DNSZSZ javaslata, amely szerint a helyi szervezetekben szakosztályokat, „felsőbb" szinten pedig kérdésköri — tematikus — választmányokat kellene létrehozni.) A szakosztályok minden dolgozó ember és polgár előtt nyitva állnak, ha érdeklik őket azok a problémák, amelyekkel foglalkoznak. A kérdésköri (tematikus) választmányok a küldöttségi elvek szerint dolgoznak. A szakosztályok és a kérdésköri (tematikus) választ­ mányok, miután közösen megállapodásra jutnak, gyakorlati intézkedéseket foganatosítanak és közvetlen hatást fejtenek ki a meghatározott társadalmi kérdések hatékony megoldása érdekében. A helyi választmányok a szükségnek megfelelően munkacsoportokat, bizottságokat és más hasonló testületeket hoznak létre, tanácskozásokat, szemináriumokat, közvitákat szerveznek. A helyi választmány olyan szerveket is megalakíthat, amelyek folyamatosan követik, vizsgálják és véleményezik a kölcsönös viszonyok alakulását együttesen az önigazgatói közösségekkel és gyűlésekkel, illetve a küldöttségekkel és kül­ döttekkel, s ezzel kapcsolatban, vagy a káderpolitikával stb. kapcsolatban meg­ felelő javaslatokat terjesztenek a helyi választmány elé. Mindezek a szervek önállóak, és felelősséggel tartoznak munkájukért a DNSZSZ választmányai­ nak. Felépítésük összhangban van a küldöttségi elvekkel, magvukat a társa­ dalmi-politikai szervezetek képezik. A konkrét szervezeti felépítést a helyi szervezet szabályzata és munkaterve írja elő. A DNSZSZ választási feladatkörének teljesítése végett a szervezet egész struktúrájából küldötteket választanak a jelölőértekezletekbe. Ezeknek mun­ káját az alkotmányos rendelkezések és a választási törvények szabályozzák. Mindezek az alapelvek a DNSZSZ községi, tartományi és köztársasági szervezeteiben egyaránt érvényesek. A Szövetségi Választmányban és ennek szerveiben ezenkívül a Szocialista Szövetség köztársasági és tartományi szer­ vezeteinek részarányos képviseletéről is gondoskodnak. Ezeket a testületeket ugyancsak a társadalmi-politikai szervezetek, a különféle önigazgatási szervek, valamint a polgárok által létrehozott szervezetek és egyesületek küldötteiből, illetve küldöttségeiből alakítják meg szövetségi szinten. A Szocialista Szö­ vetségben így jön létre a „bázistól" a „csúcsig" az összes szervezett szocialista erők együttes alakulata, amely ezeknek közös elhatározásaira és tevékenységére épül.

Jegyzetek 1

A J D N S Z S Z szervezeti szabályzata. L á s d Z b o r n i k d o k u m e n a t a , 1 9 4 5 — 1 9 6 9 . Belgrád 1 9 6 9 . 9 7 . old.

2

Meghatározások, hogy a m i a D N S Z S Z : a p o l g á r o k önkéntes d e m o k r a t i k u s szövetsége, a társadalmi-politikai tevékenység és a dolgozó nép által g y a k o r o l t társadalmi önigaz­ gatás legszélesebb támasza (a jelenlegi a l k o t m á n y b ó l ) ; a különféle o k m á n y o k , felszó­ lalások s z e r i n t : egyik legalapvetőbb mozgatója és h o r d o z ó j a a dolgozó e m b e r e k p o l i t i ­ kai akcióinak; a polgárok és dolgozó e m b e r e k hatóeszköze a közvetlen d e m o k r á c i á b a n ; az önigazgatás egységes politikai alapzata; politikai támasza a közvetlen szociális d e m o k ­ ráciának; a társadalom szocialista átalakulásának egységes politikai hatóeszköze; egységes

25

szocialista m o z g a l o m ; a szocialista p r o g r a m és akció politikai szövetségébe szervezett n é p ; szervezett tömegbázis; össznépi s z e r v e z e t ; általános politikai s z e r v e z e t ; leg­ átfogóbb politikai szervezet; a szervezetek s z e r v e z e t e ; k o r s z e r ű s z e r v e z e t ; a legtömegesebb társadalmi-politikai s z e r v e z e t ; az e m b e r e k közvetlen megszervezésének r e n d ­ s z e r e ; az a l k o t m á n y o s r e n d politikai alapzata; v a l a m e n n y i p o l g á r u n k a l k o t m á n y o s j o g a ; a szocialista ö n t u d a t szervezett erőinek szövetsége, egyesülete; a t á r s a d a l m i szervezetek szövetsége; az autentikus érdekek szövetsége; a közvetlen szocialista d e ­ mokrácia legautentikusabb kifejezése. E z e n k í v ü l természetesen: a politikai r e n d s z e r alkotó e l e m e ; az a h e l y , ahol a társadalom összes szervezett e r ő i együttesen t e v é k e n y ­ kednek, és együttesen d ö n t e n e k a közös ü g y e k b e n ; t o v á b b á az a h e l y , a h o l politikai felelősségre lehet v o n n i a közmegbízatások h o r d o z ó i t ; az összes polgárok és szervezett társadalmi-politikai e r ő k összejöveteleinek legszélesebb k e r e t e ; a közvetlen szocialista demokrácia, v a l a m i n t a döntéshozatal, az integráció, a szolidaritás és a társadalmi ellenőrzés t é n y e z ő j e ; t r i b ü n ; és v é g ü l : a j ö v ő élő szervezete. A legújabb időkben m i n d ­ ezen felül m é g hozzáteszik: az önigazgatás politikai szervezete; önigazgatású politikai szervezet, illetve i n t é z m é n y ; a társadalom összes szervezett erőinek szintézise; és m i n d g y a k r a b b a n i s m é t l ő d v e : az önigazgatásos szocializmus p l a t f o r m j á n álló szocialista erők egységfrontja. Másfelől megállapítjuk, hogy a Szocialista Szövetség n e m klasszi­ kus szervezet, n e m közvetítő; soha n e m v o l t a p á r t o k koalíciója; n e m p á r t , n e m csupán egy a szervezetek k ö z ü l , és n e m is p á r h u z a m o s szervezete a t ö b b i n e k ; n e m ellenzék, d e n e m is egyszerű levezetője az állami és a pártpolitikának; n e m közvetítője és n e m is helyettesítője az önigazgatásnak és a közvetlen szocialista demokráciának. M i n d e z e k o l y a n v é l e m é n y e k a Szocialista Szövetségről, a m e l y e k b e n a lényeg, a legfőbb m e g ­ határozó elemek egymásba o l v a d n a k a Szocialista Szövetség p r o g r a m f e l a d a t a i v a l és politikai akcióival. 3

Határozat a J K S Z továbbfejlesztésének eszmei-politikai kongres. K o m u n i s t k i a d ó . B e l g r á d 1 9 6 9 . 2 1 9 . o l d .

4

D r . O. Ibrahimagić: A Szocialista Szövetség — politikai szervezet v a g y f o r r a d a l m i m o z ­ galom. L á s d a Pregled 1 9 7 2 . évi 1 0 . számát. S z a r a j e v ó . 1 2 9 4 . o l d .

6

D r . N . Pasié: Osztályok és politika. L á s d a R a d kiadását. B e l g r á d 1 9 6 8 . 3 3 5 . o l d .

alapelveiről. L á s d :

Deveti

e

Lásd ugyanott, 336. old.

7

V . V l a h o v i ć : A J K S Z X . kongresszusa P l a t f o r m t e r v e z e t é n e k megindoklása. B o r b a 1 9 7 3 . m á j u s 2 5 - i számát. 1 3 . o l d .

8

E. K a r d e l j : A z a l k o t m á n y módosításának alapvető okai és i r á n y e l v e i . L á s d a K o m u n i s t kiadványát. Belgrád 1 9 7 3 . 1 7 . o l d .

9

1 0

Lásd a

Lásd ugyanott. P l a t f o r m a J K S Z X . kongresszusa álláspontjainak és határozatainak L á s d a B o r b a kiadványát. Belgrád 1 9 7 3 júniusa. 1 7 . o l d .

előkészítéséhez.

1 1

D r . O. Ibrahimagić fenti m ű v e . 1 2 9 8 . o l d .

1 2

V . M i l a t o v i ć : A J D N S Z S Z és az önigazgatás, a szocialista demokrácia fejlődése. L á s d a M e đ u n a r o d n a politika 5 5 7 . számát. B e l g r á d 1 9 7 3 . j ú n i u s 1 6 . 4 . o l d .

1 3

Dr. N.

1 4

L á s d a P l a t f o r m szövegét,

1 5

D r . O . Ibrahimagić: A Szocialista Szövetség feladatköre a küldöttségi L á s d a belgrádi B o r b a 1 9 7 3 . j ú n i u s 2 6 - i számának 7. oldalát.

Pašić: fenti m ű v e . 3 4 5 . o l d . ugyanott. rendszerben.

Rezime

Socijalistički savez u samoupravnom društvu O s t v a r i v a n j e klasno-socijalnih interesa r a d n i č k e klase, u savezništvu sa s v i m r a d n i m sloievima d r u š t v a , dosljedniji razvoj s a m o u p r a v l j a n j a i n e p o s r e d n e socijalističke demokratije n e m i n o v n o t r a ž e da se v r š i r e f o r m a Socijalističkog saveza. J o š o d N a r o d n o g f r o n t a , iz narodnooslobodilačke b o r b e i socijalističke r e v o l u c i j e , Socijalistički savez se razvija kao p r o g r e s i v n i p o k r e t p o v e z i v a n j a svih demokratskih snaga

26

— radničke klase, seljaštva, napredne inteligencije i drugih radnih slojeva. Odredbama u n o v o m U s t a v u i u Platformi za D e s e t i kongres S K J još jače se afirmišu i u t v r đ u j u sta­ vovi o Socijalističkom savezu kao demokratskom savezu radnih ljudi i građana i svih organizovanih socijalističkih snaga, kojima se nastavljaju najbolje narodnofrontovske tradicije opštenarodne demokratske organizacije. U njemu radni ljudi i građani, društveno-političke organizacije i sve organizovane socijalističke snage na čelu sa Savezom k o m u ­ nista Jugoslavije ostvaruju političko i akciono jedinstvo socijalističkih snaga u usmjeravanju društvenog razvoja na osnovama vlasti i samoupravljanja radničke klase i svih r a d n i h ljudi. Za razliku od buržoaskog društva u k o m e su interesi različitih socijalnih grupacija u nepomirljivom klasnom sukobu, u samoupravnom socijalističkom društvu se objektivni p r o t i v u r e č n i interesi m o g u ostvarivati s a m o u s k l a đ i v a n j e m i d o g o v a r a n j e m . N a toj osnovi, u samoupravnom socijalističkom društvu, socijalno grupisanje i političko organizovanje n e vodi političkom p l u r a l i z m u i višepartijskom sistemu, a odvaja se ujedno i od jednopar­ tijskog monopola administrativnog socijalizma. Samoupravljanju je svojstvena društvena organizacija tipa Socijalističkog saveza. Svojevrsno samoupravljanje radnih ljudi u poli­ tičkoj sferi, n a i m e , najšire se ostvaruje u Socijalističkom savezu. Neposredna socijalistička d e m o k r a t i j a , čiji j e o s o b e n izraz i o b l i k i s a m Socijalistički s a v e z , izrasta n a s a m o u p r a v n o m produkcionom odnosu, na neposrednom odlučivanju i dogovaranju radnih ljudi o uslovima, sredstvima i rezultatima rada i svim društvenim poslovima. Socijalistički savez nije strogo k l a s n a organizacija. On i m a složenu socijalnu osnovu. M e đ u t i m , on nije klasno neutralan niti propusan za sve interese, već prije svega opredi­ jeljen istorijskim i n t e r e s i m a r a d n i č k e k l a s e . J a v n a politička b o r b a koja se vodi u S S R N n e m o ž e d a se z a v r š i p r o s t i m „ p r e b r o j a v a n j e m " ili m e h a n i č k i m spojem svih interesa i p r e d loga, već d a dovede do progresivne sinteze, do selekcije, određivanja prioriteta koji su u interesu radničke klase i svih radnih ljudi, i samoupravljanja, a odbacivanja svih ideja, zahtjeva, i interesa koji su suprotni socijalističkom društvu. U Socijalističkom savezu u političkoj sferi stvaraju se uslovi da radničko-klasni interes bude dominantan u društvu. Zapravo, d a samoupravljanje u praksi postane i osnovni produkcioni odnos i integralni sistem društva zasnovan n a društvenoj svojini i raspodjeli p r e m a rezultatima rada i soli­ darnosti radnih ljudi, sa odlučujućom u l o g o m radničke klase u svim društvenim poslovima. S S R N je, znači, novi tip samoupravno-političkog udruživanja radnih ljudi i organizovanih socijalističkih snaga koji objedinjuje sve koje s u za s a m o u p r a v n i socijalizam. On se kao savez svih organizovanih snaga ne uspostavlja od potrebe do potrebe, već je u stal­ n o m dejstvu, sa određenim političko-organizacionim ustrojstvom, kao združena akciona s n a g a svih. S S R N je svojevrstan front socijalističkih s n a g a za ostvarivanje ciljeva s a m o ­ u p r a v n o g d r u š t v a . T a k a v Socijalistički savez istovremeno o m o g u ć u j e da se p o t p u n i j e izražava osobenost i samostalnost svake društveno-političke organizacije. M e đ u t i m , za ono što j e zbilja zajedničko, što se u d r u ž e n o m o ž e najbolje d o g o v a r a t i i a k c i o n o o s t v a r i ­ vati, čini se u Socijalističkom savezu. Istovremeno, u Socijalističkom savezu se radni ljudi i građani, svojim interesima i akcijama, neposredno udružuju i djeluju, bez obzira jesu li gdje već samoupravno-politički organizovani. T o je ustvari jedinstveni front s a m o ­ upravnog organizovanja socijalističkog društva. U p r a v o u takvom Socijalističkom savezu će S a v e z komunista najpotpunije ostvarivati svoju p r o g r a m s k u , usmjeravajuću i konkretnu idejno-političku ulogu avangarde radničke klase i vodeće snage društva. Osnova Socijalističkog saveza su radni ljudi i građani sa svojim kompleksnim intere­ sima udruženi u svojim samoupravnim i društveno-političkim i d r u g i m organizacijama, Akciono-političko jezgro čine društveno-političke organizacije na čelu sa Savezom k o m u ­ nista Jugoslavije. Prema tome, radni ljudi u osnovnim organizacijama udruženog rada, odnosno podružnicama Sindikata, u podružnicama i d r u g i m oblicima teritorijalnog orga­ nizovanja, u društveno-političkim organizacijama, u društvenim organizacijama i u d r u ­ ženjima građana i u samoupravnim interesnim zajednicama tvore ukupnost Socijalistič­ kog saveza. U n j e m u se ujedinjuju r a d n i , teritorijalni i interesni p r i n c i p organizovanja. S v i organi i tijela Socijalističkog saveza sastavljeni su na delegatskom osnovu iz s a m o upravno-političkih struktura koje g a sačinjavaju. Najprije u samoj društvenoj bazi pa sve d o v r h a uspostavlja se tako zajedništvo u d o g o v o r i m a i akcijama svih r a d n i h l j u d i i g r a đ a n a , svih organizovanih socijalističkih snaga. Promjene u organizovanju, djelovanju i ustrojstvu Socijalističkog saveza treba upravo da doprinesu akcionom osposobljavanju S S R N za odgovorne zadatke koje i m a u s a m o u p r a v n o m d r u š t v u , posebno za one koji se o d r e đ u j u P i s m o m i n o v i m u s t a v n i m rješenjima.

27

Summary

The Socialist League in the Self-Governing Society T h e realization of socio-class interests of t h e w o r k i n g class, in alliance w i t h all strata of society, m o r e consequent d e v e l o p m e n t of s e l f - g o v e r n i n g a n d socialist d e m o c r a c y , i n ­ evitably r e q u i r e t h e r e f o r m s of t h e Socialist L e a g u e . Beginning w i t h t h e P o p u l a r F r o n t f r o m t h e N a t i o n a l L i b e r a t i o n S t r u g g l e , t h e S o ­ cialist L e a g u e has b e e n d e v e l o p i n g as a p r o g r e s s i v e m o v e m e n t of linking a l l democratic forces — w o r k i n g class, p e a s a n t r y , progressive intelligentzia a n d o t h e r w o r k i n g strata of society. T h e articles of t h e N e w C o n s t i t u i o n a n d t h e P l a t f o r m f o r t h e T e n t h C o n g r e s s of t h e L e a g u e of C o m m u n i s t s of Y u g o s l a v i a assert a n d reaffirm the attitudes a b o u t t h e Socialist L e a g u e as a democratic alliance of t h e w o r k i n g people a n d citizens and all o r g a ­ nized socialist f o r c e s , in w h i c h t h e best p o p u l a r traditions o f the people's democratic organisation a r e being c o n t i n u e d . I n it the w o r k i n g p e o p l e a n d citizens, t h e socio-political o r g a n i z e d socialist f o r c e s at t h e head o f w h i c h stands t h e L e a g u e o f C o m m u n i s t s of Y u g o ­ slavia, realize t h e p o l i t i c a l u n i t y , a n d t h e u n i t y o f a c t i o n as w e l l , o f a l l socialist forces, w i t h t h e a i m o f defining the socialist d e v e l o p m e n t o n t h e basis o f p o w e r a n d s e l f - g o v e r n ­ m e n t o f t h e w o r k i n g class a n d a l l w o r k i n g p e o p l e . U n l i k e t o b o u r g e o i s society i n w h i c h t h e i n t e r e s t s of d i f f e r e n t social g r o u p s a r e in i r r e c o n c i l a b l e conflict, i n t h e s e l f - g o v e r n i n g socialist society, h o w e v e r , t h e objective c o n ­ t r a d i c t o r y i n t e r e s t s c a n n o t b e achieved b u t t h r o u g h c o o r d i n a t i n g e f f o r t s and negotiations. U p o n t h i s g r o u n d , in t h e s e l f - g o v e r n i n g socialist society, t h e social clustering and p o l i ­ tical organizing d o n o t lead t o w a r d s t h e political p l u r a l i s m a n d m u l t i p a r t y system and at t h e same time t h e y d o separate t h e m s e l v e s f r o m t h e o n e - p a r t y m o n o p o l y o f a d m i n i ­ strative socialism. T h e socio-organiza t i o n a l t y p e o f the Socialist League is a characteristical f e a t u r e of s e l f - g o v e r n m e n t . T h e sui generis s e l f - g o v e r n m e n t o f w o r k i n g p e o p l e , in the political s p h e r e , leads e v e n t u a l l y t o its f u l l realization in the Socialist L e a g u e . T h e d i r e c t socialist d e m o c r a c y , w h o s e p a r t i c u l a r expression and f o r m is t o b e f o u n d in t h e Socialist L e a g u e itself, g r o w s o u t o n t h e g r o u n d o f s e l f - g o v e r n i n g p r o d u c t i o n a l r e l a t i o n ­ ship, of direct decision-making and of negotiation of w o r k i n g people o v e r the c o n d i t i o n s , m e a n s and results of w o r k a n d a l l o t h e r social affairs as w e l l . T h e socialist L e a g u e is n o t , s t r i c t l y speaking, a class organization. It has a c o m p l e x social b a c k g r o u n d . I t is n e i t h e r n e u t r a l , in t e r m s of class struggle, n o r is it accessible t o a l l i n t e r e s t s ; it i s , first o f a l l , decidedly linked u p w i t h t h e interests o f the w o r k i n g class. T h e open political struggle w h i c h is being waged in t h e Socialist A l l i a n c e of t h e w o r k i n g p e o p l e c a n n o t finish u p w i t h simple „counting" o r m e c h a n i c a l u n i o n o f a l l interests a n d suggestions, b u t it m u s t lead t o progressive synthesis, t o selection a n d t o d e t e r m i n a t i o n of priorities w h i c h a r e i n t t h e interest of the w o r k i n g class a n d all w o r k i n g p e o p l e , and s e l f - g o v e r n m e n t , and a t the same t i m e , it m u s t lead to rejecting all ideas, d e m a n d s a n d interests w h i c h a r e c o n t r a r y t o t h e socialist society. In the political sphere of the S o ­ cialist A l l i a n c e t h e conditions a r e being created f o r t h e interests of the w o r k i n g class t o b e d o m i n a n t in t h e society; w h i c h m e a n s , in fact, f o r t h e s e l f - g o v e r n m e n t to become in practice a f u n d a m e n t a l p r o d u c t i o n a l relationship a n d an integral system o f society as w e l l , based o n t h e social p r o p e r t y a n d d i s t r i b u t i o n according t o the results o f w o r k a n d the solidarity of all w o r k i n g p e o p l e , w i t h the decisive r ő l e of the w o r k i n g class i n a l l social affairs. T h e Socialist A l l i a n c e of W o r k i n g P e o p l e is, t h e r e f o r e , a n e w t y p e of politico-selfg o v e r n i n g association of w o r k i n g p e o p l e a n d organized socialist forces, w h i c h unifies all w h o a r e f o r the selfgoverning socialism. A s an alliance of all organized forces, it does n o t function i n an e m e r g e n c y , f r o m t i m e to t i m e , b u t it does exercise a p e r m a n e n t i n f l u e n c e as a u n i t e d effective f o r c e having a defined politico-organizational s t r u c t u r e . T h e Socialist A l l i a n c e of W o r k i n g P e o p l e is a F r o n t of socialist forces of a p a r t i c u l a r t y p e aiming at the realization of t h e self-governing society. A t t h e same t i m e such a Socialist A l l i a n c e makes it possible f o r the peculiarities a n d i n d e p e n d e n c e of all socio-political organizations t o come to t h e i r f u l l expression. B u t , as f o r w h a t is r e a l l y c o m m o n , w h a t can b e , thus u n i t e d , best discussed t h r o u g h negotiation a n d b e achieved t h r o u g h c o o r d i n a t e d efforts, is to be d o n e i n t h e f r a m e w o r k of the Socialist A l l i a n c e . A t the same t i m e , the w o r k i n g p e o p l e and citizens, guided b y t h e i r interests a n d ideas, associate and act d i r e c t l y , in t h e Socialist A l l i a n c e , n o m a t t e r w h e t h e r t h e y a r e a l r e a d y organized s o m e w h e r e else o n the p o l i t i c o -selfgoverning basis. A s a m a t t e r of fact, this is a u n i q u e f r o n t of self-governing w a y of

28

organizing i n t h e socialist society. Indeed, in such a Socialist A l l i a n c e t h e L e a g u e of C o m ­ munists of Y u g o s l a v i a w i l l f u l l y c a r r y out its p r o g r a m a n d its coordinating a n d concrete ideo-political r o l e as a v a n g a r d of t h e w o r k i n g class a n d a leading f o r c e i n t t h e society. T h e basis of t h e Socialist A l l i a n c e a r e t h e w o r k i n g people a n d citizens w i t h t h e i r c o m p ­ lex interests, u n i t e d i n t h e i r self-governing a n d socio-political a n d o t h e r organizations. T h e politico-active nucleus is m a d e o f socio-political organizations at t h e head of w h i c h stands t h e L e a g u e of C o m m u n i s t s of Y u g o s l a v i a . T h e r e f o r e , t h e w o r k i n g p e o p l e in t h e basic organizations of associated w o r k , e. g. in t h e t e r r i t o r i a l headquarters of t r a d e - u n i o n s a n d o t h e r f o r m s of t e r r i t o r i a l organizing, in socio-political organizations of citizens a n d i n self-governing communities of c o m m o n i n t e r e s t , m a k e u p t h e e n t i r e t y of Socialist A l l i a n c e . In it a r e u n i t e d t h e w o r k i n g , t e r r i t o r i a l a n d interesting principles of political organizing. A l l organs a n d bodies of t h e Socialist A l l i a n c e a r e composed, o n t h e p r i n c i p l e of delegating, of politico-selfgoverning structures of w h i c h it is m a d e u p . A t first in t h e v e r y social basis u p t o t h e v e r y s u m m i t , t h e c o m m o n n e s s in negatiations a n d actions of all w o r k i n g p e o p l e a n d citizens, of all organised socialist f o r c e s , is c a r r i e d thus i n t o effect. T h e changes concerning t h e methods of organizing, a n d acting of t h e Socialist A l l i a n c e as well those m a d e in t h e v e r y constitution t h e r e o f a r e , i n fact, t o r e n d e r t h e Socialist A l l i a n c e of W o r k i n g People m o r e capable, in t e r m s of action, f o r m o r e r e s p o n ­ sible tasks w h i c h lie ahead in t h e selfgoveming society, p a r t i c u l a r l y f o r those tasks w h i c h a r e laid d o w n in t h e L e t t e r and o t h e r constitutional decisions as w e l l .

29

Kemény G. Gábor

Mocsáry Lajos ( 1 8 2 6 - 1 9 1 6 )

A nemzetközi kisebbségi jog sok éve halott szakértője figyelmeztet talán elsőként arra a vizsgálati módra, melynek közegéből Mocsáry Lajos életműve, nemzetiségpolitikai küzdelmének indítéka leginkább megközelíthető. Flachbarth Ernő fejti ki először a nemzetközi kisebbségi jog rendszeréről írt mono­ gráfiájában s még előbb egy jogtörténeti értekezésében az egyéni és a nem­ zeti szempont, „az individualista és a kollektivista irányzatok" szüntelen és ellentmondásos küzdelmét a kisebbségi, 1918 előtt a nemzetiségi jog fejlő­ désében. Bizonyos, hogy amit a „nemzetiségi egyenjogúság" kutatója magyar viszonylatban megállapít, kisebb-nagyobb mértékben áll minden olyan államra, melynek keretében másajkú népek, nemzetiségek, kisebbségek élnek. Kü­ lönösen érvényes ez a vizsgálódási forma szélesebb kelet-európai vonatkozás­ ban, a nemzetiségi kérdések változatos előfordulási területén. Ahol a kérdések puszta felületi megközelítése is arról tanúskodik, hogy a problémákat korántsem elegendő a helyi sajátosságok, jogszokások és sérelmek mérlegén latolgatni. Vissza kell nyúlni a társadalmi-történeti fejlődésnek ehhez a szálához, eredőjéhez is. Erre teszünk most elöljáróban vázlatos kísérletet, hogy érzé­ keltetni tudjuk Mocsáry fellépésének és működésének nemzetközi jelentő­ ségét. 1

2

Mindaz, amit a továbbiakban Mocsáry elvi-eszmei bemutatása érdekében teszünk, természetesen nem vizsgálható mindenben a modern kisebbségi jog mértékével. Hiszen Mocsáry életében még nem voltak, vagy legalább is elenyésző számban voltak olyan államközi szerződések, nemzetközi határozatok vagy éppen egy államon belüli törvények és rendelkezések, amelyek a több­ ségi nemzet és a nyelvi-nemzeti kisebbségek viszonyát, jogállását szabá­ lyozták. Kétségtelenül nem voltak kisebbségvédelmi kikötések és záradékok a békeszerződésekben, nem voltak egyes népcsoportokra vonatkozó szerző­ dések, statútumok, még a kérdéssel foglalkozó szakirodalom is csak bontakozóban volt. A probléma mégis élt, kifejlett formájában létezett abban az országban és abban az időszakban, melyben Mocsáry harcát — a kor kifeje­ zésével élve, a „nemzetiségi egyenjogúságiért — vívta. Mocsáry Lajos működésének érdemi része a dualizmus korabeli Magyar­ országhoz kötődik. Jóllehet alapvető munkáit, röpiratait még az előző korszak­ ban, az önkényuralom éveiben írta és jelentette meg. Ennek a korszaknak 3

31

a társadalmi, és ezen belül a sajátos nemzetiségi politikai viszonyai között kell tehát vizsgálnunk egész életművét, mert alkotója ekkor válik országosan is­ mertté, ekkor vívja harcát a legszélesebb nyilvánosság előtt a magyar nép érdekében, a nemzetiségi jogok biztosításáért. S ha már előbb megállapítottuk, hogy a modern kisebbségi jogban meghatározó jegy, hogy a vonatkozó jog­ alkotásokban az individuális vagy a kollektív szempont érvényesül, nem érdek­ telen a kérdést visszakísérnünk Mocsáry közéleti szereplésének világába. Kétségtelen tény és törvényszerűség, hogy már ebben az időszakban jól kitapintható az egyéni szabadságjogokat biztosító, tehát individuális, és — ismét a kor szóhasználatával — a „nemzeti egyéniségekre" alapozott nemzeti egyenjogúságot követelő kollektív irányzatok küzdelme és szembenállása. Részben a politikai sajtóban és szakirodalomban, lényegében az uralmi cé­ lokat szolgáló kormányzat és a kifejlett nemzetiségi mozgalmak közötti küz­ delemben. Ennek a küzdelemnek az erővonalai pedig arra mutatnak, hogy a dualizmus korabeli kormányok, a kiegyezést megkötő uralkodó osztályok kép­ viselői és azok utódai még a személyi szabadságjogokat biztosító törvényeket és jogalkotásokat sem engedik érvényesülni. Másrészt éppen a kiélesedő nemzetiségi küzdelem szakaszán válik nyilvánvalóvá, hogy a hangadó nemzeti­ ségek mozgalmát irányító nemzetiségi politikusok ezekkel a személyi szabad­ ságjogokkal mint tárgyalási alappal sem elégedtek meg, tehát kollektív nemzeti­ ségi jogok kivívására törekedtek. Amire bizonyos mértékig hivatkozási alapjuk is volt, hiszen olyan jogalkotások, mint az 1868: XXX. t e , tehát a magyar— horvát kiegyezési törvénycikk, a görögkeleti vallásúak ügyében hozott 1868 : IX. törvénycikk, de még a „Királyfóld" és a „szász Egyetem" rendezéséről szóló 1876: XII. törvény határozataiból is megállapítható, hogy a kollektív joggyakorlat elve tovább élt és hatott a dualizmus korában. Ha Mocsáry nemzetiségpolitikai küzdelmét a maga történeti valóságában akarjuk megismerni, nem érdektelen ezt a megközelítési utat tovább kísér­ nünk. Ennek a vizsgálódásnak azonban már kiinduló pontjaként hangsú­ lyoznunk kell, hogy a dualizmus kora hivatalos kormányzati politikája — s ezzel vívta élet-halál harcát a „nemzetiségek védelmezője" — nem az egyéni és a kollektív nemzetiségi jogok megadása felett tűnődött, hanem minden erejével azon volt, hogy a kezdeti „eötvösi évek" egyéni szabadságjogait, törvényes engedményeit is elenyéssze, megsemmisítse. Mocsáry szerepe tehát korántsem lehetett hasonló a monarchia osztrák felének nemzetiségi politi­ kusaiéhoz, akik az adott társadalmi-politikai helyzetben — az ausztriai jog­ rendszer kétségkívül szabadelvűbb feltételei között — a nemzetiségi kollektív jogok kiterjesztése terén lényegesen előbbre mehettek. Többet követelhettek mint ő, a két Andrássy, Tisza Kálmán és Bánffy Dezső, Grünwald Béla és Apponyi Albert ellenében. Mégis, mi az a reális alap, amelynek szintjén Mocsáry haladó nemzetiségi politikája napjaink olvasója, érdeklődője, kutatója számára körültekintően és sokoldalúan kimutatható. Mi annak a sehol másutt nem tapasztalható sajátos helyzetnek a magyarázata, amelynek egyre szűkebb és reménytelenebb feltételei között vívja a maga harcát. Egy végre nem hajtott és általában is kifogásolt „nemzetiségi törvény" védelmében, melynek kezdeményeinél, mint 1870-ben, szlovák képviselőtársához intézett hírlapi nyílt levelében írja, többre is hajlandó lenne, és olyan nemzetiségi vezetők társaságában, akik a végrehajtott törvényt sem fogadták volna el, hiszen annak már országgyűlési vitájáról is tüntetőleg kivonultak. 4

32

Hol állt tehát lényegében az író és publicista, amikor a fennálló társadalmi rend által biztosított kivételesen kedvező társadalmi helyzetét feladva, a „kér­ dések kérdése" megnyugtató megoldására vállalkozik. Végül, s ez sem kö­ zömbös, hiszen ebből indultunk ki gondolatmenetünk elején, meddig jutott el Mocsáry a nemzetiségellenes kormányok elleni állandó frontális küzdelem­ ben a maga kora egyéni és nemzeti, individuális és kollektivista nemzetiség­ politikai irányzatai megítélésében. És ezzel összefüggésben, mi volt műkö­ désének, életművének szerepe a korabeli nemzetiségi kérdések előrevitelében, a magyar nép becsülete megvédésében és az ekkor együttélt népek, nemzetek közötti kapcsolatok elmélyítésében. Tovább vitte-e, s ha igen, milyen mérték­ ben az Eötvös előtti és az Eötvös-féle nemzetiségpolitika eredményeit, s milyen mértékig fűződik nevéhez a kollektív nemzetiségjogi irányzat ügyének támogatása. Nem véletlen, hogy a felsorolt kérdések számbavételét már elöljáróban el kellett végeznünk. Azért is, hogy valóságos történeti szerepének és munkás­ ságának megmutatásával a működését egyoldalúan elmarasztaló, illetve ki­ sajátítani akaró törekvésektől eleve elhatároljuk magunkat. Ennek a valóban „kétfrontos harc"-nak a jegyében kell elutasítanunk azokat, akik a Mocsáryféle „engedékeny" nemzetiségi politikát a későbbi fejleményekre hivatkozva végzetesnek, elmarasztalandónak tartják. Ugyanakkor azonban azokat is, akik nacionalista általánosítással nem az egykori reakciós kormányokat, nem az uralkodó történeti osztályokat, nem a haladásellenes egykorú társadalmi rendszert, hanem az egész magyar népet igyekeztek egyetemlegesen felelőssé tenni az osztrák és a magyar uralkodó osztályok által végrehajtott nemzetiségi elnyomásért, s akik antagonista propagandájukhoz bizonyító érvként igyekeztek felhasználni Mocsáry és a hozzá hasonlók tiszta patriotizmusát, nemzetfél­ tésből fakadt bírálatát. Mindkét, lényegében nacionalista törekvéssel szemben, feladatunk Mocsáry demokratikus nemzetiségi politikája és haladó patriotiz­ musa egyaránt időt álló jegyeinek bemutatása. Annak kifejtése, hogy Mocsárynak a másajkúak elemi jogait és követeléseit támogató küzdelme a modern nemzetközi kisebbségi jogfelfogás szerint is példamutató, s hogy ez a maga korában kivételes erkölcsi bátorságra és elvhűségre valló erkölcsi kiállás ugyanakkor elsőrendűen szolgálta és szolgálja a maga népe, nemzete ügyét. Életútját, jogvédő patriota küzdelmének ezt az elválaszthatatlan kettősségét a következő fejezetekben közelebbről bemutatjuk. Elöljáróban feladatunk azonban a vázolt főkérdés további kifejtése, részletei megválaszolása. Meg­ ítélésünk szerint ugyanis már itt választ kell adnunk Mocsáry nemzetiségi politikája néhány lényeges problémájára. Olyanokra, amelyek elősegítették programja irodalmi, publicisztikai, politikai kifejtésében és ugyanakkor vá­ zolnunk kell azokat a negatív okokat is, amelyek együttes kihatásaként ez a program a pályakép tanúsága szerint, korán beszűkült. Kétségtelen ugyanis, hogy a pályaindító munkák alapvetéséből többre is következtethetnénk. A dualizmus kora alapvetően megváltozott körülményei között azonban a meg­ tett életút, az elért eremény is nagyszabásúnak tekinthető. Mocsáry Lajos ugyanis lényeges, nem egy tekintetben véleményformáló jelensége a kor haladó magyar nemzetiségi politikájának. Nemcsak azért, mert idejekorán felismerte, hogy az Eötvös utáni évtizedek magyar kormány­ zati politikája ezzel a személyi szabadságjogokra alapozott szabadelvű nem­ zetiségi politikával is tudatosan szembehelyezkedik és végzetes ellentmondásba kerül, de azért is, mert ráébredt arra, hogy a kérdés megoldása alapvető, 5

3

33

azonnal végrehajtandó reformokat igényel. Ezért lett volna hajlandó többet adni a végre n e m hajtott nemzetiségi törvénynél, melyet ugyanekkor — a korabeli nemzetiségi jog állását tekintve — és később is, a csonka törvény végrehajtásáért harcolva, figyelemre méltó alkotásnak tartott. Nemzetiségi politikájának elmélyülése, differenciálódása azonban nála is fokozatos fejlődés eredménye. 1868 őszén, a nemzetiségi törvény vitája előtt, a benyújtott többségi, tehát az Eötvös- és Deák-féle, illetve a nemzetiségi ellenzéki képviselők által beterjesztett kisebbségi törvényjavaslatok helyett, csupán rövid, egyszakaszos ideiglenes törvénycikket javasol. E b b e n — írja — „ki lenne mondva, hogy a h o n polgárainak anyanyelvök használatában is egyen­ jogúsága elismertetvén, mindenki szabadon használhatja a hazában divatozó nyelveket a közigazgatás és a törvénykezés t e r é n . Mocsáry tehát ekkor a nemzetiségi törvény mint „nyelvtörvény" kereteit és lehetőségeit kívánta a meghozott törvénynél szélesebbre kiterjeszteni. A következő évek főbb élet­ rajzi állomásait tekintve, tudjuk, hogy a közíró és politikus ezen a „68-as plat­ formon" ismételten túl akart menni. 1870-ben például azok közé tartozik, akik helyeslik a „magyarországi történeti és meghonosított nemzetek" elve alapján folyó nemzetiségi-baloldali tárgyalásokat, az úgynevezett független­ ségi-nemzetiségi „Alaptörvény" létrehívását, amit egy mindmáig kibogozatlan indiszkréció meghiúsított. K é s ő b b pedig, a kormány retrográd választási törvényjavaslata elleni 1872. évi sikeres országgyűlési ellenállásban éppen az ő tiltakozása a leghatásosabb, aki m á r ekkor kifejti, hogy a magyar baloldal elutasítja a nemzetiségek rovására tervezett jogszűkítést. Mocsáry fellépése így n e m véletlenül kerül m á r ekkor a nemzetiségi sajtó és társadalom érdeklődésének előterébe. A kor ismert szlovák írója, a szlovák Matica alelnöke, Pauliny-Tóth Vilmos m á r a hetvenes évek elején tőle, Jó­ kaitól és Horn Edétől kér véleményt a „magyaroszági genetikus nemzetek"ről szóló törvényjavaslatáról. Mindebből joggal következtethetünk arra, hogy Mocsáry mindaddig, m í g a nacionalista koráramlat ebben megakadá­ lyozta, tovább ment Eötvösnél. Jászi Oszkár felléptéig pedig mindenki másnál a magyarországi nemzetiségi kérdés korszerű megítélésében. M a g a Jászi is szükségesnek tartja 1906 őszén, az álfüggetlenségi koalícióval ekkor m á r el­ keseredett harcokat vívó veterán harcos iránti elismerése kifejezését. Amikor ugyanis Mocsáry a függetlenségi párt koalíciós árulásáról írt röpiratában azt fejtegeti, hogy a demokratikus fejlődés feltarthatatlanul utat tör a hadsereg­ ben is, kivetkőzteti annak tagjait zsoldos, poroszló és kaszt-]éüegéből ( M o ­ csáry jelzői!) „és válnak felfegyverzett n é p p é , polgárokká", Jászi, Jam és radikalizmusával rokonítva a Mocsáryét, — megkapó értékelés keretében, figyelmeztet a forradalmi felismerés fontosságára. „Mocsárynak — vallja — elméletileg is igaza van . . . Franciaországban, Belgiumban és Oroszországban is egyre erősödik a folyamat! D e hogyan? Ú g y , hogy a hatalmas demokrata és szabadságszomjas közszellem, mely ezeket a népeket élteti, előbb-utóbb utat tör magának az osztályérdek és dinasztikus elkülönzöttség legveszedel­ mesebb fellegvárába: a hadseregbe is. Utat tör magának olyan kérdésekben, melyek a n é p lelkét szenvedelmes erővel rázzák m e g ; a szabadság, a kenyér, a jólét, a kultúra utáni vágyódásaiban." 6

7

8

9

10

11

M i ez, h a n e m az újabb „ V o r m ä r z " , a döntő fejlődés előtti felmérés és erőmérlegelés, az elszánt demokratizmus hangja, s annak a radikális baloldal részéről való elismerése. Elmondhatjuk, hogy az eltet évtizedekben nemcsak a nemzetiségi kérdésben, de a társadalmi kérdésben általában döntő előhaladást

34

tapasztalhatunk Mocsáry szemléletében. Még akkor is, ha ugyanakkor ki­ mutathatók a visszahúzó jegyek is. Ha félreérthetetlenül felismerhetők a bir­ tokos középnemességhez fűződő szálak mind irodalmi, mind közéleti tevékeny­ ségében, gyérülő társadalmi kapcsolataiban. Ilyen visszahúzó jegy az is, hogy Mocsáryt még a X X . század elején is reformkori érvelésű regényes antikapi­ talizmus tölti el. Amibe nem kis mértékben belejátszik a korabeli, valóban nemzet- és népellenes finánctőke képviselőjétől, Lánczy Leótól, a Kereske­ delmi Bank elnökétől elszenvedett 1896. évi, parlamenti szereplését végleg berekesztő választási veresége. Mocsárynak a régi nemességhez való ragaszkodása azonban korántsem olyan ellentmondó, mint azt a finánctőkét egyéb meggondolásokból támogató Marczali Henrik feltételezi. Mocsáry ugyanis nem annyira a történelem forgószínpadáról lelépő osztályt, a finánctőkével egyetértésben kormányzó és kizsákmányoló, birtokát már jórészt elvesztő, hivataloskodó dzsentrit értékeli, amely őt haladó nemzetiségpolitikája miatt az irodalomból és a politikai publi­ cisztikából, az országgyűlésről és az egyéb társadalmi szereplésből kirekesz­ tette, hanem ennek reformkori elődjét és mását. A Kölcsey-típusú köznemest, és mindazokat, az 1848 előtti, akkor haladó osztály tagjai közül, akik épp úgy szembekerültek reakciós társaikkal, mint Kölcsey a nemesi vármegyével a „szatmári adózó nép" ügyében. Mocsárynak ezt a reformkori ihletésű fel­ világosult nemesi szemléletét a hirtelen kapitalizálódó századvégen nem sikerült többé elfogadtatnia, érvényesítenie. Ez a szemlélet nyilvánvalóan szemben állt az őt az országgyűlésre küldő miskolci iparosok, kecskeméti és halasi kisbirtokos parasztok, karánsebesi román népi választók osztályér­ dekeivel. Leszűkített osztályszemlélete ugyanakkor élesen szembeállította a maga osztálya túlnyomó, éppen a hatalom birtokában levő s azt gyakorló részével. így határolódott el a századfordulón és a századelő éveiben szinte észrevétlenül egykori kisiparos és kisparaszti választóitól és került élesen és tudatosan szembe az uralkodó osztályok funkcióit ellátó hivataloskodó és földbirtokos dzsentri s a finánctőke képviselői nép- és nemzetiségellenes érdekszövetségével. Mégis, Mocsárynak ez az aránylag korán, már a nyolcvanas években be­ következett társadalmi elszigetelődése, nem korlátozta, ellenkezőleg, meg­ gyorsította elvi-eszmei fejlődését. A veterán harcos, aki 1907 decemberében szinte profetikus elszántsággal ítéli el a jogfeladó és korrupt koalíciót, rö­ videsen a radikálisok házatáján, Purjesz Lajos folyóiratában jelentkezik. Jelentkezik pedig éppen a nemzetiségi kérdésben, Babes Emilnek, az egykorú magyar nemzetiségi politika hibáit elmarasztaló emlékezetes Argus-röpiratával kapcsolatban, a román—magyar nemzetiségi békeakció ügyében. Bizo­ nyos, hogy mai nézőpontról, mind Babes, mind Mocsáry érvelésében, nem kevés, a történelmi fejlődés által elmállasztott nézet és naiv érvelés. Meg­ jelenésük, elhangzásuk idején azonban ezeknek a békülékeny, a népek közötti közeledést szogáló véleményeknek a kétoldali nacionalizmus hullámverésében jelentőségük volt. Mert jóllehet mind Argus-Babes „mérsékelt román párt" és mozgalom illúziója, mind Mocsáry „68-as", tehát az 1868. évi nemzetiségi törvény szűk jogalapjára hivatkozó érvelése felett eljárt az idő. Az „önálló vagy önjogú nemzeti lét szükségszerű bekövetkezte" — amit Mocsáry még ekkor sem tart végkonklúziónak, s ennek ellentéteként, a gazdasági államtest közös érdekére s a nemzeti egyenjogúság megvalósításától várható előnyökre hivatkozik — küszöbön állott. 12

13

14

15

3*

35

Nem is ebből a látószögből jelent döntő előrelépést Mocsáry állásfoglalása. Hiszen ugyanezt röviddel előbb, a függetlenségi sajtó balszárnyán is kifejti. Ami — minden ellenvéleménnyel szemben — bizonyítéka Mocsáry ekkori politikai posszibilitásának, de ezen túlmenően, annak is, hogy „a régi függet­ lenségi mag", az Egyetértés szerkesztőségében és másutt, már ekkor, több mint egy évtizeddel a kiegyezés rendszerének összeomlása előtt, határozottan el­ különítette magát a „48-as" ultrák és koalíciós segítőtársaik, az elvakult soviniszta Polónyiak (a Mocsáry 1887. évi tragikus pártügyében főkolompos apa, Polónyi Géza, és a horvát ügyekben időnként közéleti tömeghisztériát okozó fiú, Polónyi Dezső), a „48-as alapot" féladóKossuth Ferenc, a szakegy­ leteket és a nemzetiségeket egyaránt támadó „fekete gróf", ifjabb Andrdssy Gyula, Apponyi Albert és mások türelmetlen nacionalizmusától. Mocsárynak tehát, mint a függetlenségi baloldal klasszikus képviselőjének, még önként vállalt belső emigrációja évtizedeiben is volt hitele és tekintélye azok körében, akik benne látták a nemzetiségi békemű létrehívására képes független Magyar­ ország elvi letéteményesét, szellemi iránytűjét. És merre mutatott az utolsó években, az első világháború előtti szakaszon ez az iránytű? Pontosan ki­ mutatható Mocsáry ez irányú fejlődésének irányvonala is. Purjeszéktől, a demokrata-radikálisoktól a Világig, a forradalmi radikálisokig, (ennek hasáb­ jain lát napvilágot a haladó nemzetiségi politikáját értékelő, róla szóló utolsó nagy riport) — és innen a radikális-szabadgondolkodó — szocialista, galileista Szabadgondolatig. Itt, ennek „nemzetiségi számában" jelenik meg a világ­ háború küszöbén, utolsó elvi megnyilatkozása, a „nemzetiségi paktum"-ról írt cikke. 16

17

Mocsáryt sem gazdasági, sem politikai kényszerűség nem befolyásolta az élete utolsó évtizedében megtett élesen demokratikus irányváltás végrehaj­ tásában. Egyedül és kizárólag az a felismerés vezette, hogy itt a demokrata és forradalmi balon kell keresnie és megtalálnia — minden egyéb kérdésben fenn­ álló nézeteltérése ellenére — a nacionalista koráramlattal szembenálló nem­ zetiségi politikája egyedüli hátvédjét és támaszát. Az utolsó üzenetben így nyilatkozik erről Poldnyi Károlyhoz, a Szabadgondolat ekkori társszerkesztő­ jéhez, a „nemzetiségi szám" szervezőjéhez intézett levél-cikke bevezetésében: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy az önök által kiadandó „nemzetiségi-szám" egybeállításában részt vegyek... De örvendezésemet itt kell kifejeznem afelett is, hogy van immár a magyar in­ telligenciának egy jelentékeny csoportja, amely nyíltan hadat üzen az úgy­ nevezett sovinizmusnak. Ez haladás. Nem keresem a köztünk más politikai kérdésekben fennforogható differenciákat, a nemzetiségi kérdésben elvtársak vagyunk". Ez a véleménye a „platform"-ról, utolsó írásában. Nem hallgathatjuk el ellenvetéseinket sem. Mocsáry kétségkívül nem volt forradalmár a fogalom marxista, még aufklärista értelmében sem. Jóllehet a magyar jakobinusok, Martinovics és Hajnóczy, majdKazinczy, s a Negyven­ nyolc előtti magyar reformerek: Magda Pál, Széchenyi István, Rumy Károly György és mások óta nála tisztábban senki sem ismerte fel a magyar nép és társadalom ezen a téren betöltendő szerepét és funkcióit. Mocsáry tehát ugyancsak „reformer", a nemzetiségi kérdés korszerű és kielégítő megoldá­ sáért küzdő reálpolitikus, a népe és a népével együtt élő kisnépek közös létérdekeit felismerő politikai gondolkodó. S ebben az értelemben és vonatko­ zásban, valóban egyike volt a legnagyobbaknak kora közéletében és politikai irodalmában. Olyan politikai reformer és gondolkodó, aki nem engedte magát a 18

36

körülményektől, az uralkodó osztályok elnyomó politikája által irányított nép- és nemzetiségellenes áramlattól sodortatni. Aki a történetileg együtt élt kisnépek közötti egyetértés és együttműködés alapelvével mindenkor össz­ hangban, gondosan ügyelt a maga népe nemzeti létezésének feltételeire. Mélységes patriotizmusa és a nemzetiségi alapjogokért vívott rendíthetetlen bátorságú következetes harca életművében és közéleti munkásságában elvá­ laszthatatlan egységben jelentkezik. Mindez megkülönbözteti s egyben el­ választja azoktól, akik nyomában, de nemzete biztonságának létfeltételeit félretéve, vállalkoztak a nemzetiségi kérdések megoldására. Mocsáry ezért nem volt, nem is lehetett doktriner nézetek hangoztatója a nemzetiségi kérdésben. Hiszen ezt a kérdést nem szellemi erőmutatványnak, hanem népe létkérdésének tekintette, kielégítő megoldását pedig a meg­ maradás és független felemelkedés biztosítékának. S ha a halálától eltelt közel két emberöltő távolából nem is fogadjuk el azt a vélekedését, hogy élete végén is „anarchistáknak" érzi azokat, akikkel a radikális nemzetiségi politika vállalásában egyezségre lép, abban kétségtelenül igaza volt, hogy idegenkedett a kérdés publicisztikai túlexponálásától. A magyar valóságtól, de az egykorú magyarországi nemzetiségi mozgalmaktól egyaránt elkülönülő, Renner és Bauer egyoldalú hatása alá kerülő, de az egykorú itteni nemzetiségi mozgal­ makat és azok irányát alapjában nem ismerő doktrinerséggel szemben a kérdés gyakorlati megközelítése és megismerése mellett döntött. Ismeretes, hogy csak bizonyos mértékig és addig fogadta el jogosaknak a nemzetiségi mozgalmak irányelveit, törekvéseit és megnyilatkozásait, míg azokat népe létérdekével, teherbíró képességével összeegyeztethetőknek tartotta. És csak olyan mértékig tartott kapcsolatot ezekkel a mozgalmakkal — mint azt újvidéki képviselő­ jelöltsége, karánsebesi mandátuma történetéből, Kmet' Andrásai való sok­ éves levelezéséből tudjuk, amilyen mértékben ezek a kapcsolatok a nacio­ nalista kormányzati politika, az uralkodó osztályok egyre leplezetlenebb impe­ rialista és erőszakos asszimiláló politikája elleni közös küzdelem ügyét szol­ gálták. Nyilvánvaló, hogy ennek a mértéktartó, olykor szinte fölösen elő­ vigyázatosnak tűnő nemzetiségi politikának voltak a szélesebb összefogást, az átfogó tömegakciót gátló elemei. Nem hallgathatjuk el azonban bölcs és puritán realitását azokkal a szólampolitikusokkal szemben, akik a kérdés fel­ színes ismerete vagy más okok következtében nem egy ízben olyanokat mu­ tattak be a haladás híveiként az egykorú magyar demokrata tábornak, akik ugyanakkor már az egész Európát beágazó, a tengerentúlra is kiterjedő ma­ gyarellenes nemzetközi propaganda exponensei voltak. Azok az írók, publi­ cisták, a magyarországi nemzetiségi politikában szereplő román, szlovák, délszláv, német és más nemzetiségű politikusok, akikkel Mocsáry közéleti vagy éppen baráti kapcsolatban volt, kemény és elszánt elvi harcosok, mint a román Gheorghe Pop de Básesti, (ilyefalvi Pap György), egyidőben a ro­ mán nemzeti komité elnöke, a szlovák Kmet' András, a szerb Polit Mihály és Jása Tomié és mások; a dualizmus elnyomó nemzetiségi politikája kérlel­ hetetlen ellenfelei voltak, akárcsak a magyarországi német mozgalmat szer­ vező Steinacker Ödön, de nem voltak ugyanakkor ellenségei a társadalmilag hasonlóképp elnyomott magyar népnek. Ha Mocsáry és Jászi nemzetiségi politikája szélesebb körű összehasonlításra egyáltalán alapot adna, kétség­ kívül előbbi javára kellene írnunk, hogy olyan szereplőknek, mint T. G. Masaryk. Anton Stefánek és mások, akik már a Huszadik Század hasábjain 19

37

szereplésük idején az egész magyarság ellen éles politikai harcot vívtak, nem adott rokonszenvező publicitást. Korábban említettük Mocsárynak a hetvenes évektől kiélesedő nemzeti­ ségvédő küzdelme „68-as" jellegét. Tehát azt, hogy minél erősebb lett a nacio­ nalista koráramlat hullámverése, ami szintén nem egykorú magyar specialitás, hanem általános európai jelenség, Mocsáry annál inkább kénytelen a végre nem hajtott nemzetiségi törvény jogalapjára helyezkedni. Ez persze nemcsak Mocsáry nemzetiségi politikája beszűkülését jelenti, hanem a kormányzat ellen vívott küzdelme taktikájából és stratégiájából is következett, s hasonló jelen­ séget a kor vezető nemzetiségi politikusainál is észlelhetünk. Mocsáry azonban nem azért nem fogadja el az 1868. évi kisebbségi javaslatot, a nemzetiségi képviselők törvényjavaslatát, mert nem kívánna többet adni a későbbi 1868: XLIV. törvénycikknél. Hanem azért, mert az ellen-törvényjavaslatnak, tehát a nemzetiségi képviselők még 1867. febr. 11-én hozott törvényjavaslatá­ nak a megyék nemzetiség szerinti kikerekítését célzó javaslatát a mindenkori állam egységére, épségére veszélyesnek tartotta. Aminthogy ellene volt minden, a nyelvi-nemzeti kisebbség jogkorlátozását célzó törekvésnek, intézkedésnek, nyílt kormányzati vagy burkolt társadalmi akciónak. Akár iskolai asszimiláció­ ról, telepítésről, asszimiláló kultúregyletekről, óvodai akciókról, akár kon­ cepciós politikai pörök (Miletié-pör 1878, zágrábi pör 1909) elleni tiltakozásról volt szó. Mocsáry tehát kétségkívül megértő támogatója volt az állam létérde­ kével megegyező minden jogos nemzetiségi törekvésnek és kívánságnak, de megállott azon a ponton, ahol úgy vélte, hogy ez a nemzetiségi politika túl­ halad az ország létérdekein. Ezért nem volt híve Polit Mihály föderalistaliberális elképzeléseinek, jóllehet, több évtizedes őszinte barátság fűzte a szerb föderalista politikushoz. Ezért válaszolt határozott nemmel, amikor az annexió évében, 1908 januárjában a Pester Lloyd egyik cikke föderalistának, a „keleti Svájc" hívének mondja. 20

Mocsáry valóban nem volt szocialista vagy forradalmi demokrata nemzetiségpolitikusj nem hajlott Jászi és a Huszadik Század köre példájára az osztrák szociáldemokrata doktrinerek felé, a mindebből következően, nem volt fö­ deralista sem. Mi volt tehát? Mivel jelezhetjük már elöljáróban az ő nemzetiségi poli­ tikája jellegét? Mocsáry, az író és publicista, a függetlenségi és kultúrpolitikus — politikai realista volt. Félelmetesen ismerte népe, nemzete társadalmi­ politikai teherbíró képességét. Tisztában volt mind a nemzetiségek asszimilálását célzó kormányzati politika, mind az elszakadás gondolatát már korán felvető különböző nemzetiségi-politikai törekvések valódi célkitűzéseivel. E célkitűzések ismeretében lett a népek közötti barátság támogatója, az egymásra utalt kisnépek helyzetének felismerője. A józan és szenvedélymentes megbecsülés, az országban élő nem magyar népekkel és a szomszédnépekkel való békés megegyezés és együttműködés híve. Egy olyan, fokról-fokra, lé­ pésről-lépésre haladóbbá és ellenállóbbá váló korszerű magyar nemzetiségi politika kifejezője, mely — a fennálló erőviszonyokra tekintet nélkül — magyar és nemzetközi viszonylatban (így igen korán, a galaci magyarok esetében már 1869-ben a külföldi magyarságra is kiterjesztve ) a nemzetiségi, mai szóval, a kisebbségi egyenjogúság eszméjét, alapelvét írta zászlajára. 21

Mocsáry már a kiegyezés utáni időben — röviddel azután, hogy az uralkodó osztályok kiegyezése ellen tiltakozó szélsőbaloldali Böszörményi László, 38

a Magyar Újság egykori szerkesztője, 1869 tavaszán meghal a pesti, Lipót­ utcai börtönben — kimondotta: „Reánk nézve életkérdés a nemzetiségi kérdés. S az általa előidézett nehéz helyzeten csak úgy uralkodhatunk, ha őszintén bevalljuk, hogy hazánk nem kompakt, hanem polyglott ország, melyben nem a faj és nyelvbeli, hanem a közös hazához való természetes és történelmi előzményekből kifolyó ragasz­ kodás, s a szabadság és jólét közössége képezi az összetartó ragaszt. Ha min­ den hátulsó gondolat és rejtett célzatok nélkül, becsületesen engedünk sza­ bad fejlődést minden nyelvnek és nemzetiségnek, ha képesek vagyunk sza­ badságot és jólétet biztosítani e hon minden polgárainak." Mocsáry tehát olyan megegyezést, olyan alapbázist kíván teremteni, melyen az akkori Magyarország minden népe, de bárhol a világon, minden államalkotó nép és kisebbség jó egyetértésben, a közös gazdasági érdeken túlmenően, egymás nyelvi és kulturális, de nemkevésbé az ország fennállását biztosító alapvető politikai és erősítő érdekeket támogatva kölcsönösen bol­ dogul és felemelkedik. Ez a program az ötvenes években, Mocsáry első könyvei írásakor, megje­ lenésekor, még szerény alapvetésnek tűnt. Ahogyan eltolódott azonban az erőegyensúly ahogyan felerősödött az osztrák—magyar kiegyezés alkotójaival, Deákkal és körével is szembeforduló, Bécsből kezdeményezett, a nép széles tömegei és a nemzetiségek elnyomására alapozott nyers uralmi politika, ezzel szemben és ennek ellenére Mocsáry programjának súlya és tekintélye is megnövekedett. Ez a program már a kiegyezés kora első évtizedében biztos és időtálló erkölcsi alapnak ígérkezett nemcsak magyar szempontból, de a kérdésben elsőrendűen érdekelt hangadó nemzetiségi politikusok, írók és publicisták szemében is. És ezzel arányosan növekedett Mocsáry politikai jelentősége mind magyar viszonylatban, mind az akkori ország nem magyar népei viszonylatában. Az 1861. évi országgyűlésen még alig ismerik. A körülményekre jellemzően, Eötvös sem igyekszik az elméletével a maga gyakorlatát szembeállító fiatal borsodi politikus bemutatására. Soha nem emlékezett róla, nevét nem találjuk a nemzetiségi kérdésről írt munkáiban, feljegyzéseiben. Mocsáry az ekkori országgyűlés által a nemzetiségi kérdésben kiküldötc bizottságnak sem le­ hetett tagja. A kettőjük közötti sajátos kapcsolatra még visszatérve, már itt, a probléma első említésekor, megállapíthatjuk, kevés ellentmondóbb összefüggésről adhatunk számot a kor politikai történetében. Mert Mocsáry ugyanakkor védelmi politikája középpontjába állította azt, amit Eötvös törvényes alapként az utókorra hagyott. Mocsáryt álláspontja kialakításában semmilyen lojalitási, érvényesülési szándék nem vezeti. Hiszen 1865-től ellenzéki politikus, mint borsodi képviselő, majd alispán. S amikor 1869-ben Miskolc város kép­ viselőjeként visszatér az országgyűlésbe, ismét az ellenzéken, a balközép baloldalán helyezkedik el. Azokban a padsorokban, ahol az általa és elv­ barátai által 1874-ben létrehívott egységes ellenzéki, függetlenségi párt későbbi alapítói ülnek. A nemzetiségi kérdésben azonban Mocsáry nem „balközép" vagy „függet­ lenségi párti", hanem országos politikát követ. Ezért nyilatkozik már a tör­ vény meghozatalát követően a nemzetiségi törvény mellett, ezért követeli annak teljes végrehajtását egész további pályafutása során. A Pester Lloydnak válaszoló, említett nyilatkozatában, Mocsáry nemzetiségi politikája előterébe 22

23

39

ezt állítja harmadik megoldásként a „dualizmus Ausztriával illetve a keleti kis népek konföderációja" helyett. Az ő szavaival: „Azt hiszem, teljes joggal tiltakozhatom azon oknál fogva, hogy datur tertium. Ez a tertium — folytatja — nem más, mint az 1868-i nemzetiségi törvénynek úgy betűjében mint szelle­ mében való teljes és becsületes végrehajtása. Annak a törvénynek, melynek keletkezése előtt báró Eötvös József volt a főapostola, kinek eszméit elfogadta s nyélbe ütötte Deák Ferenc, és ráadta áldását Kossuth Lajos, ki egy Turinból küldött cikksorozatban nemcsak helyeselte a törvény meghozatalát, de még azt is hozzátette, hogy ha van még valami, mit a nemzetiségek igazságosan kí­ vánhatnak, azt is meg kell adni. Ez negyven év óta az én álláspontom . . . " Joggal kérdezheti a fentiek elmondása után az olvasó, mi ennek a nyilat­ kozatnak és állásfoglalásnak a reális értéke. Hiszen köztudott, hogy a nemzeti­ ségi törvényt sem meghozatalakor, sem később, a dualizmus bukásáig nem hajtották végre. Mocsáry egész jogvédő küzdelme tehát egy papiros-törvény meddő védelmében zajlott volna le, melyet — erre is utaltunk — az országban élő nem magyar népek ellenzéki képviselői már a törvénycikk általános vitája alkalmával elutasítottak, s annak részletes vitája előtt tüntetőleg eltávoztak. Olyan kérdés ez, melyre nem halogathatjuk a választ. A nemzetiségi képviselők emlékezetes képviselőházi demonstrációja ugyanis lényegében nem az Eötvös-féle eredeti törvényjavaslat ellen irányult. Amit ebben kifogásolnak, az benne van a nemzetiségi képviselők ún. kisebbségi törvényjavaslatában, de nem ezeken a rész-követeléseken van a hangsúly. Hanem a Deák Ferenc által a nemzetiségi törvény országgyűlési vitája kezde­ tén benyújtott, a későbbi törvény első szakaszába foglalt, a magyar politikai nemzetről szóló indítványon. Ez az indítvány, ugyanis olyan magyar állam­ polgárokról szól, akik a magyar politikai nemzet tagjai. Míg a nemzetiségi képviselők törvényjavaslata, melyet a megyék nemzetiség szerinti kikerekítésének követelése súlyosbít, az országot lakó történeti nemzetekről," „tör­ téneti országos népségek"-ről szól. Nyilvánvaló, hogy a két felfogás között akkor nem volt átmenet, nem lehetett közvetítési lehetőség. Amiből viszont logikusan következett az akkori nemzetiségi képviselők kivonulása. A változott helyzetben, az eötvös-deáki szakasz elmúltával s az erőszakos asszimiláló irányzat, a Tisza Kálmán és Trefort Ágoston nevéhez fűződő nemzetiségellenes hatalmi politika uralomrajutása után azonban döntően megváltozott a nemzetiségi törvény nemzetiségi részéről való értékelése is. A hetvenes évek derekától, az erőszakos asszimiláció végrehajtására vállalkozó, 1875-ben létrejött szabadelvű párt megerősödésével egyidejűleg, a hazai nem magyar népek képviselői felismerik a törvény nem kevés olyan előnyét is, amely az individualista és kollektivista nemzetiségjogi irányzatok pár­ harcában az utóbbi javára billentheti a mérleget. Ettől kezdve a nyilvános politikai küzdelem előterébe a nemzetiségi törvény végrehajtása vagy eltör­ lése kérdése kerül, s ez lesz a mérleg nyelve az elkövetkező évtizedek egyre elszántabb és elkeseredettebb országgyűlési és országgyűlésen kívüli vitáinak. Az 1868: XLIV. tc. címében „a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában" hozott törvény végleges szövegében ugyanis egész sor olyan jogot biztosít, amelyhez hasonlót becikkelyezése idején csak a svájci és az osztrák jogban találunk, s amely végrehajtása estén kedvezően befolyásolhatta volna az akkori országban együttélt különböző nemzetiségű népek kapcsolatát. Lényegesen előbbre vitte volna a nemzetközi nemzetiségi (kisebbségi) jog fejlődését a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő szakaszon. 24

40

Ilyen mindjárt a törvény második cikkében a törvényhatósági jegyző­ könyvek nemzetiségi nyelvhasználatának joga, h a ezt a bizottsági tagok egy­ ötöd része (a későbbi kisebbségi rendelkezésekben ismételten előforduló klasszikus 20 százalék) igényli. Ilyen a törvényhatósági üléseken a saját anya­ nyelven való felszólalás joga (3. §), s ezzel összefüggésben a hatósági felter­ jesztésekben a párhuzamos nyelvű szöveg alkalmazásának, s a belső és h a ­ tóságok közti levelezésben, érintkezésben a jegyzőkönyvek vitelében elfo­ gadott további nyelv használatának joga. (4. §) A szélesebb közigazgatási nyelvhasználat terén n e m kisebb jelentőségű a törvénynek az a további m e g ­ állapítása, hogy „a törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik terü­ letén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magá­ nosokkal való hivatalos érintkezésben a lehetőségig ezek nyelvét használják." (6. §) M é g szélesebben intézkedik Eötvös „jogalkotása" a törvény-előtti nyelvi jogok alkalmazásáról. Kimondva, hogy az érdekeltek saját községi bírájuk előtt mindenkor anyanyelvüket, más községi vagy járási bíróságok előtt azok jegyzőkönyvi nyelvét használhatják (7. §). Az egyházi bíróságok pedig maguk határozzák meg ügykezelési nyelvüket (10. §), aminthogy az egyházközösségek az általuk fenntartott iskolákban meghatározhatják az ok­ tatási nyelvet (14.§). Az egyházi testületek és hatóságok önmaguk állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és az egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét. A törvény szavaival: „A felsőbb egyházi testületek és hatóságok (pedig) önmaguk állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét." (15. §). Elsőrendű jelentőségű volt az elkövetkező évtizedek nemzetiségpolitikai küzdelmeiben annyit emlegetett 17. szakasz, mely szerint az állam az általa felállított tanintézetekben „köteles a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együttélő polgárai az általuk vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik." A törvény előírja, hogy azokban a közép- és felsőfokú tanintézetekben, melyek több nemzetiség területén lé­ tesültek, a használt nyelvek mindegyike számára nyelvi és irodalmi tanszéket kell állítani (18. §), s ugyanez a gyakorlat érvényes az országos egyetem vi­ szonylatában is. (19. §). A törvény több cikke intézkedik a községi gyűléseken az anyanyelv használatról (20. §). Ennek kapcsán a községi tisztviselők kö­ telező nemzetiségi nyelvtudásáról (21. §). A községi ügyintézésben s az írás­ beli gyakorlatban (kérvények, felterjesztések, iratok általában) érvényesítendő nyelvi nemzetiségi jogokról. (23. §) Elsőrendű elvi jelentőségű az 1868. évi nemzetiségi törvénynek az egyesülési, az egylet és társulat-alapítási jogra vonatkozó megállapítása. Eszerint „ . . . az egyes honpolgárok, az állam tör­ vényszabta felügyelete alatt, társulatokba vagy egyletekbe összeállhatnak, és összeállván szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt, ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is m e g ­ felelően kezelhetik." (26. §). Végül a törvénycikk egyik záró rendelkezése ki­ mondja, hogy a kormányzat gondoskodni fog az országos bírói és közigazga­ tási hivatalok, így a főispánságok betöltésénél is arról, hogy „a különböző nemzetiségekből a szükséges nyelvekben tökéletesen jártas s másként is alkalmas személyek a lehetőségig alkalmaztassanak" (27. §). Az elmondottakból kitűnik, hogy jóllehet a törvény n e m mondotta ki a nemzetiségek jogi személyiségét (a kor kifejezésével: történeti egzisztenciáját), 41

s az egyesülési jogról szóló nevezetes szakaszból kifelejtette a politikai párt keretében történő „társulás", szervezkedés jogát, számos alapvető határo­ zatot hozott a községi és törvényhatósági igazgatás, az iskolaügy, s törvény előtti nyelvhasználat és joggyakorlat és az egyesülési jog területén. Tartal­ mazza pedig mindezt olyan időben, amikor — mint említettük — hasonló szellemű, célzatú és jellegű jogalkotásról az európai jogban — a svájci és az osztrák jog egy-két idevágó rendelkezésétől eltekintve — nem tudunk. Nyilvánvaló viszont, hogy az 1868. évi nemzetiségi törvény, kivált, ha szembeállítjuk azokkal az egykorú törvényekkel, melyek mint a magyar— horvát törvénycikk (1868: XXX. t e ) , a görögkeleti vallásúak ügyében hozott 1868: IX. illetve az 1876: XIII. törvénycikk, mely a feloszlatott erdélyi szász univerzitás javai feletti rendelkezést továbbra is ez intézmény meghagyott közgyűlésére bízta, a nemzetiségi jog individualista irányzatú alkotásai közé tartoznak, tudatosan szembehelyezkedett a nemzetiségek külön közjogi testületi jogát többé-kevésbé elismerő felsorolt törvényekkel. Bizonyos azon­ ban az is, amire két olyan ellentétes törekvésű nemzetközi jogász, mint Flachbarth és Eisenmann figyelmeztet a törvény értékelésével kapcsolatban. Előbbi szerint „.. . Az 1868: XLIV. tc. a liberális individualizmus jegyében áll, az egyes nemzetiségi honpolgároknak, nem pedig a nemzetiségeknek nyújt jogokat, de ezen az alapon olyan alkotás volt, aminek az érvényben levő (értsd: az első világháborút követő párizskörnyéki békeszerződésekbe fog­ lalt) kisebbségi szerződések általános rendelkezései messze mögötte ma­ radnak". Az osztrák — magyar kiegyezésről monográfát író neves francia jogász (igaz még baráti szemlélő korában) ezt megtoldja a törvény haladó szabadelvűsége indokául felhozott, egyébként túlhaladott argumentummal. „Ha egyszer elfogadjuk (értsd: a nemzetiségi törvénynek) azt a kiindulási pontját — írja 1904-ben — hogy a nemzet politikailag egy és a nemzetiségek nem külön területek az államban, a részletintézkedések valóban nagylelkűségről és őszinte igazságvágyról tanúskodnak. Eisenmann nézete azonban anakronisztikus A nemzetiségi törvény pozitívumait nem lehet a „politikai nemzet" közjogi fikciója „alapjáról" megvédeni. Mert ezen már ekkor túlhaladt az eruópai nemzetiségi-kisebbségi mozgalom, s nem utolsó sorban azért, mert már 1868 őszén elutasították az egykorú nemzetiségi politikusok. Nem érdektelen azonban itt közbevetnünk, hogy a törvényt előkészítő központi bizottság javaslata (Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúságról), mely nyilvánvalóan jórészt Eötvös javaslatának tekinthető, nem szól semmiféle „politikai nemzet"-ről, ezzel szemben arról az egyenjogúságról nyilatkozik, melyet „Magyar­ ország bármely nemzetiségű polgárai politikai és polgári jogok tekintetében különbség nélkül élveznek". A „politikai nemzet elve" Deák külön javasla­ taként — mai kifejezéssel „puccs-szerűen" — kerül módosított törvényja­ vaslatként a nemzetiségi törvény országgyűlési vitájának sodrába. Ezt sza­ vazza meg a kormánytöbbség, a nemzetiségek ellenzéki képviselői távol­ létében. Mindebből levonható, hogy a lényeges megszakítással hét éve készülő törvény országgyűlési vitáját hatalmi szóval megzavarták. Ami annál hely­ telenebb, hiszen bizonyos volt, hogy a nemzetiségek képviselői az említett központi bizottsági javaslatot sem szavazzák meg. Utána pedig a nemzetiségi­ kisebbségi jogokat még ebben az individuális jogalkotás formájában is jelentős mértékben tartalmazó törvény végrehajtását a népellenes rendszer fennállása végéig megakadályozták. Megakadályozták, mert az 1868. évi nemzetiségi törvény még ebben a kormánypárti többség által elfogadott, törvényerőre 25

26

27

42

emelt formájában is veszedelmesnek látszott a kiegyezés kezdetétől jelen levő, az állampolitikai hatalmat lényegében gyakorló nacionalista-soviniszta erők számára, akik Eötvös halála (1871) és Deák félreállítása (1873) után rö­ videsen nemzetiségpolitikai válságba sodorták az országot. Mindez azonban mitsem von le a törvény jelentőségéből, mint azt Mocsáry és a korszak hang­ adó nemzetiségi politikusai egyaránt felismerték. Érdemes ezek után — ha csupán néhány vonással, adattal — vázolni a kérdés jogtörténeti hátterét. Hogyan állt a XIX. században, s közelebbről — az 1868. évi nemzetiségi törvény meghozatala és „törvényen kívül helyezése" időszakában a nemzetiségi jog, a kisebbségi jogvédelem ügye? Mit bizto­ sítottak a mindenkori kisebbségek számára az állam- és békeszerződések, és egyéb rendelkezések, s ezekhez viszonyítva, miben láthatjuk annak a tör­ vénynek a jelentőségét, amit Mocsáry Lajos közéleti pályafutása során prog­ ramja középpontjába állított. Az európai kisebbségi jog történeti előzményei — mint ismeretes — a felekezeti, a vallási szabadságjogok biztosításával fonódtak össze. Ilyen jogtörténetileg is figyelmet érdemlő jelenség a XVI. század hatvanas éveiből a felekezeti tolerancia és a lelkiismereti szabadság elvét deklaráló 1568. évi tordai országgyűlési határozat. A közép-délkeleteurópai népek egymásközti kapcsolatára is kiható, Bethlen Gábor és / / . Ferdinánd között 1622-ben létrejött nikolsburgi béke. Utóbbiban Bethlen a néki átengedett magyaror­ szági megyék (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod, Abauj) területén élő kato­ likusok vallásszabadságát, egyházi közigazgatási jogát biztosítja, s ezzel be­ rekeszti a felekezeti villongások lehetőségét. Egy későbbi, a III. Ferdinánd és I. Rákóczy György között létrejött egyezmény, az 1645. évi linzi béke tovább fejleszti ez a felekezeti toleranciára vonatkozó kikötést. Ennek érvényét kiterjesztve, most már nemcsak a Partium, de — jogkölcsönösség alapján — a királyi fennhatóság alatt levő magyarországi területre is. A kérdés nemzetközi vonala is a felekezeti jogok biztosítása körül alakul. Az 1660-ban Svédország és Lengyelország között létrejött olivai békeszer­ ződés kimondja, hogy a svéd uralom alá került területen (Livonia) a svéd király kötelezi magát az itt élő katolikusok jogai biztosítására. Másfélszázaddal később, az 1815. évi bécsi jegyzőkönyv biztosít hasonló jogokat a Savoya által a genfi kantonnak átengedett községek katolikus lakosai védelmére. Hasonló, most már minden nem mohamedán hitfelekezetre kiterjedő jogbiztosítással találkozunk az 1774. évi kücsük-kainardzsi orosz—török békében, melyben Oroszország kötelezi a Portát, hogy a török birodalom területén a keresztény hitfelekezetekhez tartozóknak, egyházközségeiknek és templomainak oltalmat biztosítson. Száz évvel később, az 1878. évi berlini szerződésben Törökországnak — az 1875. évi hercegovinai és az 1876. áprilisi bolgár felkelések brutális vérbefojtása ellen tiltakozó nemzetközi közvé­ lemény nyomása alatt — ismét kötelezettséget kell vállalnia az immár nemzetivé ért felekezeti szabadságjogok oltalma ügyében. Nem annyira a berlini kong­ resszus, mint San Stefano szelleméből következik, hogy az említett szerző­ désben ezt a kölcsönös jogvédelmet kiterjesztik az ekkori délkelet-európai államalakulatokra, mint Romániára, Bulgáriára, Szerbiára és más területekre is. Az érintett államok kötelezettséget vállalnak a felekezeti szabadság bizto­ sítására, de arra is, hogy vallása, felekezeti hovatartozása miatt senkit nem zárnak ki a közszolgálatból, hivatalokból, különféle foglalkozások és iparágak gyakorlásából. A fentiekből is megállapítható, hogy kivált a törökkel kötött 28

29

43

békeszerződéseknek és egyéb megállapodásoknak az 1699. évi karlócai s a már említett 1774. évi kücsük-kainardzsi békeszerződések óta állandó vele­ járója ez a keresztény egyházak és szervezetek oltalmára vonatkozó kikötés. Ugyanakkor és jórészt szintén Törökországgal összefüggésben kialakul a nemzetközi szerződések egy másik jogi vonala. Amikor is az érdekelt államok már nemcsak a felekezeti, de az ebből kinövő nemzetiségi jogok védelmére is kötelezettséget vállalnak. Jó példa erre az 1809. évi orosz—svéd ferderikshamni szerződés, melyben Oroszország biztosítja Finnország jogait és ki­ váltságait, s korábban említett 1815. évi bécsi jegyzőkönyv, amelyben a szerző­ dő felek: Oroszország, Ausztria és Poroszország kötelezik magukat a fennha­ tóságuk alá került területek közigazgatási és intézményi jogai tiszteletben tartására. Hasonló, inkább d o k u m e n t u m jellegű, mint az illető területek kisebb­ ségi helyzetben élő népessége jogállását javító határozatokat sorozatosan ta­ lálunk az érdekelt európai hatalmaknak Törökországgal a X I X . század első felében kötött szerződéseiben, melyek egyike-másikában a jogtörténész már a modern kisebbségi jogok korai előfordulását véli felismerni. „Törökország — olvassuk például Flachbart összefoglaló fejtegetésében — az 1812. évi bukaresti, az 1826. évi ackermani, az 1829. évi drinápolyi, az 1834. évi szentpétervári és az 1849. évi balta-limani szerződésekben Moldva és Havasalföld, a bukaresti szerződésben pedig azonfelül Szerbia autonómiá­ jának tiszteletben tartására is kötelezte magát. A felsorolt szerződésekben — írja — a „kisebbségek" szó ugyan n e m fordul elő, s az általuk biztosított jogok a területhez (tehát a szerződések által pontosan megnevezett és körülhatárolt területhez) t a p a d n a k . . . e szerződéses rendelkezéseket ismerteti, illetőleg nyelvi kisebbségek érdekében kötötteknek m o n d h a t j u k . " Ebből az alkalomból n e m tekinthetjük feladatunknak, hogy a felsorolt, a nemzetiségi jogvédelem korai csíráit kétségkívül tartalmazó államszerződések nemzetiségjogi értékét latolgassuk. Annál kevésbé, hiszen ezek a szerződések tárgyunkra csakis diplomáciatörténeti áttétellel érvényesíthetők. Az ugyanis, hogy az európai hatalmak hogyan tudják érvényesíteni befolyásukat a D é l ­ kelet-Európa népei egész sorát feudális elnyomatásban tartó itteni török főhatalomra, az kétségkívül igen jellemző történelmi tanulmány lehet a P o r ­ tától való történeti-politikai függés, a szuverenitás különféle válfajait vizs­ gáló számára. Semmiesetre sem alkalmas és tipikus azonban az egy országon belüli nemzetiségi kérdés s a kisebbségi jogvédelem vizsgálatára. Amire egyébként csak az 1878. évi berlini szerződés és fejleményei nyomán van közvetlen lehetőségünk. S ez minden egyébnél szemléltetőbben bizonyítja, hogy az 1868. évi magyarországi nemzetiségi törvény m á r csak korai létrejötte következtében is fokozott figyelmet érdemel, m i n d az itteni, mind az európai nemzetiségi jog történeti vizsgálatában. Ez a törvény ugyanis minden szerződésbe foglalt „jogelődjénél" és az első világháborúig terjedő szakaszon minden későbbi hasonló intézkedéseket tar­ talmazó megállapodásnál konkrétabb, jóllehet alapjában csak személyi n e m ­ zetiségi jogokat tartalmaz. Megállapításunkat néhány példával illusztrálva, elmondhatjuk, hogy az 1878. évi berlini szerződés 4. cikke, mely az „ ú j " államot, Bulgáriát, az első választások alkalmával és a szervezeti szabályzat kidolgozásakor a vegyes r o m á n , török, görög stb. lakosságú területek nemzetiségi jogai és érdekei figyelembe vételére szólítja, az általános alapelven túl részletezést, reális fogózót n e m tartalmaz. Ugyanígy n e m gondoskodtak a berlini szerződést 30

44

aláíró hatalmak az említett szerződésben Kelet-Rumélia bizonyos mérvű nemzetiségi önkormányzata ajánlásakor, ennek biztosítékairól. M é g vigasz­ talanabb a távlat az 1903. évi macedón felkelés után, a Monarchia és a cári Oroszország képviselői által előkészített ún. „mürzstegi program viszonyla­ tában, ahol talán elsőként merül fel — igaz, csak papíron, elméletben — az egymás mellett élő nemzetiségek helyi autonómiáinak elve. A világháború előtti nemzetközi szerződésekből kibontható nemzetiségjogi kört az 1913. évi bukaresti szerződés zárja le. E b b e n a kisebbségi jogvédelemnek bizonyos mérvű, modern államközi szerződésben biztosított szabályozásával is talál­ kozunk. Amennyiben a Románia, Bulgária és Görögország között létrejött békeszerződés kimondja, hogy az utóbbi két ország területén élő román vagy részben román („kucovlach") kisebbség szabályos iskolaügyi autonómiát kapjon és külön püspökséget létesíthessen. Románia pedig az itt létesült és létesítendő nemzetiségi intézményeket gazdasági támogatásban részesíthesse. N e m z e t ­ közi viszonylatban tehát az első világháborút megelőző Balkán-háborúkig kellett várnunk, hogy a nemzetközi kisebbségi jogban az egyházi önkor­ mányzat és az illető nemzetiség (felekezet) által fenntartott iskolai szervezet konkrét védelmével találkozzunk. Olyan határozatokkal, amelyek szövegük­ ben, fejlett és világos, a kollektív kisebbségjogi irányzatot is erősítő formában az 1868. évi nemzetiségi törvényben expressis verbis előfordulnak. 31

A fentiek előrebocsátása után megkockáztatjuk, hogy a svájci államstruk­ túrából következő külön fejlődést, és bizonyos korai osztrák elvi deklarációk­ tól (így az 1867. évi birodalmi alaptörvénynek „valamennyi néptörzsnek nemzetisége megőrzésére és fejlesztésére sérthetetlen jogot biztosító", bizto­ sítékok nélkül bejelentett nevezetes 19. cikkétől) eltekintve, az 1868: X L I V . törvénycikknek jogtörténeti prioritása van. A kutatás mai állása szerint ugyanis feltehető, hogy ez az első — s miután sajnos végre n e m hajtott törvényről van szó — az első elméleti példa a nemzetközi kisebbségi jog viszonylatában egy államon belül spontán létrejött ilyen jellegű jogalkotásra. A jórészt Eötvös József nevéhez fűződő törvény abban kétségkívül megelőzte az osztrák jog­ fejlődést, hogy szervezeti előzményei 1861-ig, az ekkori országgyűlésig, szellemi előzményei pedig egyenesen a forradalmi fogantatású 1849. évi szegedi nemzetiségi törvény intencióira nyúlnak vissza. Aminthogy nyilván­ való az ilyen jellegű összefüggés a vallásfelekezetek dolgában hozott 1848. évi X X . és „a görögkeleti vallásúak"-ról szóló 1868. évi I X . törvénycikk között. Mikor tehát Mocsáry — 1868-tól 1914-ig terjedő nemzetiségpolitikai szakaszán, mint a nemzetiségi jogok ekkor m á r E u r ó p a szerte ismert védel­ mezője, — az Eötvös-féle nemzetiségi törvény m i n t jogforrás életbe l é p ­ tetéséért, végrehajtásáért harcol, tudatosan vállalkozik erre a kezdettől kilá­ tástalannak tűnő küzdelemre. Olyan jogalkotás érvényesítéséért küzd ugyanis, mely minden alapvető hibája, hiányossága, a nemzetiségek politikai személyi­ sége ügyében tanúsított elzárkózó, „közjogi" állásfoglalása ellenére forduló pontnak, a nemzetiségi kérdés ugró pontjának számított. Mocsáry világosan látta, hogy a törvény becsületes végrehajtása lehetőséget nyújtana egy, a maga népét létében n e m veszélyeztető megoldásra, s ha n e m ismerte fel a X X . század elején, hogy a végsőkig kiélezett helyzetben immár a nemzetiségi tör­ vény végrehajtása sem jelentene megoldást, ezért n e m csak őt éri a történelmi felelősség. Arra a kérdésre tehát: meddig m e n t el Mocsáry a modern nemzetiségi (kisebbségi) jogvédelem terén az individualista és kollektivista irányzatok 32

45

harcában, joggal utalhatunk a galileista baloldallal utolsó cikkében vállalt „platform"-nyilatkozatára. Jó lelkiismerettel mondhatjuk: a legtovább ment, ameddig a népét, nemzetét és a vele együtt élt más népeket és nemzeteket be­ csülő magyar haladó politikus és publicista ez idő tájt — a dualizmus kora elsöprő erejű nacionalista koráramlatával küzdve — egyáltalán elmehetett. Nyilvánvaló, hogy nemzetiségvédő (s egyben a maga fokozatosan elszigetelődő és kisebbségbe szoruló népe becsületét és jövő felemelkedését is célzó) küzdel­ mében egymaga többet tett, mint közéleti elvbarátai, a haladó függetlenségi politikusok együttvéve. Ennek a harcnak a részleteiről, szemlélete fokozatos kibővüléséről, hazai és nemzetközi tekintélye növekedéséről, s ugyanakkor az ellene szervezett társadalmi bojkott és hajsza kiélesedéséről a következőkben szólunk. A mű­ veivel, politikai működésével kapcsolatban felmerülő elvi kérdések bővebb kifejtését is a művek megjelenésével, az akciók megtörténtével kapcsolatban tárgyaljuk. Figyelemmel kísérve azok egykorú és későbbi, napjainkig kiható fogadtatását. Van azonban egy kérdés, melyről még itt, elöljáróban kell szólnunk. S ez Mocsáry haladó patriotizmusának problematikája, melynek főbb jellemző vonásaival még a pályakép részletesebb tárgyalása előtt indokolt megismerked­ nünk. Mert Mocsárynak nemcsak az 1868. évi nemzetiségi törvény végrehaj­ tásáért, — az alapvető nemzetiségi jogok fokozatos biztosításáért kellett küzdenie. Épp így és ugyanolyan erővel kellett harcolnia az erőszakos asszi­ miláció szólampolitikáját terjesztő ún. „közművelődési egyletek"-kel, azok félművelt és félrevezetett funkcionáriusaival. A kor nacionalista katasztrófa­ politikájának szóvivőivel és értelmi szerzőivel, a finánctőkével szövetkezett történeti uralkodó osztályok egész korabeli garnitúrájával és erőszakgépe­ zetével, így vívta aktív és száműzött politikus korában egyaránt emberfeletti harcát a magyarországi népek és nemzetek közti megértésért és megegyezé­ sért. Az akkori ország és a szomszédos országok és népek közötti tartós jóviszony és baráti megértés kialakításáért. Nyilvánvaló, hogy tanulmányunk bevezető fejezetében erről a műkö­ déséről nem tudunk teljes értékű képet adni. Aminthogy ez nem lehet feladata ennek, az életmű fő problémái megközelítését célzó bevezetésnek, melyben csupán az ezt meghatározó, a pályaképet kialakító fontosabb összefüggések kialakítására szorítkozhatunk. így is szükséges azonban már elöljáróban néhány jellemző vonást kiemel­ nünk ebből a pályaképből. Ilyen mindenek előtt az, hogy Mocsáry programjának alapelemei a halálától eltelt több mint félszázad óta is jórészt érvényesek és időszerűek. Akárcsak a felejthetetlen nemzetiségvédelmi (ma azt mondhatnók: kisebbségvédelmi) harcok vállalásakor. Mocsáry tehát nemcsak abban az ér­ telemben volt korszerű reálpolitikus, hogy két emberöltőt átfogó közéleti és irodalmi-publicisztikai pályafutása során — hányattatásai és viszontagságai közepette is — helytállt a nemzetiségi egyenjogúság eszméjéért. Élő és helytálló minden tette és nyilatkozata, akkor is, ha azokat napjaink nemzetiségvédelmé­ nek gyakorlati kérdéseihez mérjük. Ezért nem kell, de szükségtelen is Mocsáry állásfoglalásait elhatárolnunk akár a Közép-Keleteurópában, akár másutt fennálló mai nemzetiségi-kisebbségi kérdések által meghatározott proble­ matikától. Ha igaz ugyanis, hogy a népek közötti tartós megegyezés alapja a kölcsö­ nös megismerés, megértés és megbecsülés, ezen belül az alapvető népjogok, 46

s ezek sorában is elsősorban az elemi kisebbségi jogok tiszteletben tartása és érvényesítése, — úgy nem évülhet el Mocsárynak, mint a nemzetkisebbségi jogok biztosításáért folyó küzdelem előfutárának eszmei harca, tragikus nagy küzdelmének tanulsága. Mert ez a középnemesi származású, de Széchenyitípusa, reformer az újabb értékelésekben is a nemzetiségek, a kisebbségek „védelmezőjeként" jelentkezik, amint őt az egykorú nemzetiségi sajtó elne­ vezte. Napjainkban divatossá váló kifejezéssel élve: Mocsáry egész munkássága a modern kisebbségvédelem erkölcsi és jogrendszerének kiterjesztését, integ­ rációját célozza. Ezért mondhatjuk, hogy életművének utóélete olyan realitás, mellyel számolni lehet és kell minden fejlett jogérzékű társadalomban, mely a nemzeti kisebbségek alapvető jogait elismerve elfordul a nemzeti, a nem­ zetiségi, a kisebbségi elnyomás minden válfajától. Ez a történeti-politikai életmű ugyanakkor teljes egészében az irodalmi alkotó géniusz életműve is. Mocsáry nemcsak közéleti szereplő, író és publi­ cista is volt, a maga munkaterületén kora egyik kiváló közírója. S miként a publicisztika szervesen beletartozik az irodalom vizsgálatába, úgy épült bele — immár elválaszthatatlanul — Mocsáry szomszédos népi kapcsolatainak ese­ ménysorozata a népek egymásközti irodalmi és kultúrpolitikai kapcsolatainak történetébe. Az elmondottak előrebocsátásával megkíséreljük annak felvázolását, hogyan fejeződik ki ez a népeket és kultúrákat békéltető és közelebb hozó, a nemzetiségi-kisebbségi alapjogok biztosításáért küzdő szemlélet Mocsáry életútja fontosabb mozzanataiban. A magyar néppel akkor együtt élt, ma szomszédos népekkel való kapcsolatainak fő irányvonalában. Nemzetiség­ védő harcának indítékában. És ezekkel összefüggésben haladó patriotizmusa elvi-gyakorlati megnyilatkozásaiban. Ennek az elvi-eszmei „hármasegységnek", tehát a népeket és kultúrákat békéltető és közelítő, a nemzetiségi alapjogok biztosításáért küzdő és a maga haladó patriotizmusának tudatos megvédését célzó szemléletnek vázlatos bemutatásakor abból a megállapításból indulhatunk ki, hogy a többségi nép államférfiai, kultúrpolitikusai, írói részéről a mindenkori kisebbség érdekében elhangzó, baráti jogvédő nyilatkozatok az illető nép történetének el nem évülő becses dokumentumai. Az ilyen dokumentumok, a korszerű történeti elemzés eszközeivel szemlélcetően és meggyőzően igazolják, hogy a népek és nemzetek közötti megértés gondolatának időtlen realitása van. S az a realitás — történelmi távlatban — erősebbnek bizonyul a nacionalista türelmetlenség okozta ellentéteknél, válságoknál. Napjainkban, csillagászati távolságokat, roppant technikai nehézségeket leküzdő korunkban, az UNESCO, a világ vezető tudományos intézetei és akadémiái, a Szellemi Együttműködés szervei és intézményei ismételten meg­ emlékeznek azokról, akik az emberi művelődés alkotó közegében a közeledés és közelítés gondolatát szolgálták. Akik az alkalmazott és műszaki, a temészetés társadalomtudományok különféle ágazataiban az emberek és népek közötti megértés gondolatának szolgálatára vállalkoztak. Akik életművükkel az Ember igazi hivatására, a népek közötti közeledésre és kölcsönös megbecsülésre ösz­ tönöztek. Akiknek példája riasztó ellentét mindenfajta gyűlölködéssel szemben, de biztató útmutatás a magasabb szintű gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés eléréséért folyó világméretű küzdelemben. 47

Ilyen érdeklődésű ember, ilyen szellemű és törthetetlen meggyőződésű alkotó volt Mocsáry Lajos. A nemzetiségi ellentétek kiegyenlítésén szüntele­ nül fáradozó, a felismert igazságért minden áldozatot és megpróbáltatást vállaló, a többségi nemzet soraiból kiemelkedő, a történeti uralkodó osztályoktól elszakadt és azokkal szembeforduló politikai látnók és bölcselő, akit a nacio­ nalista türelmetlenség szakaszán elszenvedett megpróbáltatás sem tudott eltántorítani a népek közötti közeledésre, a józan emberi megértésre alapozott álláspontjáról. Mocsáry „nemzetiségi politikájának" alapvető kritériuma, hogy a nemzetek, kivált a kisebbségi lélekszámú népek egymásközti nacionalista bajvívása csakis az antidemokratikus osztályerőknek kedvez. Azoknak a visszahúzó osztályerőknek, amelyek a faji, nemzeti, felekezeti ellentétek felidézésével a maguk elnyomó és kizsákmányoló uralmát kívánják megvalósítani és biz­ tosítani, most már nemcsak a kisebbségi szektorban, de a hatalmi befolyásuk alá kerülő többségi és kisebbségi néptömegek felett egyaránt. A végzetes veszélyt felismerve, Mocsáry az 1848/49. évi európai forradal­ mak és szabadságharcok eszményei és vívmányai védelmében hirdette: n e m lehet szabad az a n é p , az a társadalom, mely más népeket hátrányos helyzetbe sodor, alapvető jogaitól megfoszt és elnyom. Világos okfejtéssel vallotta: nem lehet a nagy forradalmi hagyományokra hivatkozva olyan „függetlenségi politikát" folytatni, mely a szabadságjogok legelemibb követelményeivel: a nemzeti és a nemzetiségi egyenjogúsággal ellentétes. „A hazánkban élő nemzetiségeknél — írja 1890-ben, karánsebesi képvi­ selő korában, Az állami közigazgatás című röpiratában — annyira fel van keltve és annyira ki van fejlődve a saját nyelvük és nemzetiségükhöz való ragaszkodás, hogy azt többé semmiféle hatalom el n e m enyésztheti. Ezeknek a nemzetiségeknek nagy tömbjei n e m valami elszakadozott foszlányai más nemzeteknek, melyek oly lebegő elemek, mint az égbolton a kisebb felhő­ darabok, melyek a nagy tömegek által vonzatnak és elnyeletnek. Ellenkező­ leg: teljes szolidaritást éreznek nemzetiség tekintetében azon fajrokonaikkal, kik hazánk határain túl független államokat képeznek. Abban reménykedni, hogy ennek a nemzetiségi érzületnek zománca utóvégre is megtörik egy kö­ vetkezetes, erélyes és kitartó akció súlya alatt, hívságos, de egyben végzetessé válható önámítás." Mocsáry egész életművével bizonyította, hogy a nemzetiségi elnyomás minden formája torz és ellenszenves, mert elhomályosítja az emberek tudatát s eltéríti a mindenkori többségi nemzetet eredeti hivatásától, alapvető gaz­ dasági, társadalmi és kulturális célkütűzéseitől. Politikai értekezések, elemző és értékelő vezércikkek, hírlapi levelek, ta­ nulmányok, merész gondolatmenetű országgyűlési és népgyűlési felszóla­ lások és heves polémiák sorával, egy dúsan termő élet minden közéleti és irodalmi-publicisztikai megnyilatkozásával bizonyította, hogy a kisebb lé­ lekszámú, de nagy jövőre hivatott nemzeteknek n e m egymás ellenére, de egy­ mást támogatva kell fejlődniök, mert ez nemcsak kölcsönösen és nemzetközileg erősíti őket, de ugyanakkor ez a legjobb haladó nemzeti politika is mindannyiuk számára. M a sem érdektelen tehát annak a nagyszabású, drámai elemekben és for­ dulatokban bővelkedő társadalmi-politikai küzdelemnek a megismerése, mely két emberöltőt átfogó közéleti szereplése körül támadt és viharzott. 1855-től, első társadalmi értekezésétől (A magyar társasélet) kezdve, egészen 33

48

az első világháború küszöbéig, a galileista Szabad gondolat-ban megjelent utol­ só nemzetiségpolitikai cikkéig. Mocsáry Lajos valóban a magyar n é p igaz reménysége, szószólója és vé­ delmezője volt, mert létérdekét védte a nemzetiségi egyenjogúságon, emberi belátáson, nemzetek közötti megértésen alapuló programjával és küzdelmé­ vel. Ezzel a védelmi harcával ugyanakkor elnyerte az akkori ország másajkú nemzetei, az akkori „nemzetiségek" legteljesebb elismerését. Ő a kor egyetlen jelentős magyar politikusa, akit az egykorú szlovák és horvát sajtó ismételten a népek közötti megértés előőrseként emleget. Aki 1878-ban Miletié Svetozar akkori magyarországi nemzetiségi pártvezér súlyos és jogtalan elítélése ellen olyan eszmei bátorsággal és jövőbelátással tiltakozik, hogy ezzel kivívja az egykorú magyarországi szerbség pártkülönbségre való tekintet nélküli szoli­ daritását. Mocsáryt jogvédő bölcsként emlegették az egykorú magyarországi német s az erdélyi szász politikai körökben i s . Steinacker Ödön tizenkét évvel az „andornaki remete" halála után közölt tanulmányában az egész kiegyezési időszak egyedül reális politikai gondolkodójának, a népek közötti együttműködés jövendő zálogának nevezte. Különösen gazdag Mocsáry Lajos román kapcsolatainak több évtizedes története. Ő az első magyar politikus, akiről Iosif Vulcan egész oldalas, Mocsáry képével díszített ünnepi vezércikkben számol b e , akit 1886-ban Pesten a magyarországi és erdélyi románság minden rétegét képviselő küldöttség ezerkétszáz szolidaritási aláírással ellátott ünnepi albummal aján­ dékoz m e g . Amikor pedig a függetlenségi párt — egykori alapítóját — a nemzetiségi kérdésben tanúsított nézetei miatt kirekesztette soraiból és a türelmetlen közvélemény száműzte a közélet és a publicisztika minden jelen­ tős fórumáról, Karánsebesen, az utolsó ellenzéki román választókerületben, 1888 májusában őt választották m e g képviselőül. Ez volt mozgalmas, aktív politikai pályafutásának utolsó, és egyben kiemelkedő, a népek közötti barát­ ság és együttműködés motívumának szentelt zárószakasza. Immár több mint nyolcvan esztendeje, hogy 1892 elején a karánsebesi választókhoz intézett megrendítő szépségű, figyelmeztető és jövőbe tekintő hírlapi búcsúszózatá­ v a l végleg megvált a parlamenti szerepléstől, ami az ő esetében — mint látni fogjuk — korántsem volt azonos közéleti pályafutása megszűnésével. Megközelítőleg sem lenne pontos Mocsáry Lajos közéleti szereplését és közeledési életművét vázoló fejtegetésünk (Aurelia Bunea róla szóló emlé­ kezésének ezt a találó címet adja „A román—magyar barátság előfutára" , s ez többé-kevésbé elmondható minden egykorú magyarországi n e m magyar nép vonatkozásában), ha az elmondottak nélkülözhetetlen kiegészítéseként n e m szólnánk Mocsáry Lajos az író és publicista, a függetlenségi és n e m ­ zetiségpolitikus haladó patriotizmusa néhány jegyéről, megnyilvánulásáról. N e m érdektelen erről már itt, elöljáróban szólni, mert Mocsáry értékelése korántsem olyan egyértelmű, mint azt impozáns életműve és küzdelmes pályafutása eredményeként feltételeznők. Bizonyos, hogy valóban előfutára volt a magyar és a román n é p barátsága, és általában a kelet-középeurópai népek baráti megegyezése gondolatának. D e ez a felismerés m é g napjainkban sem mélyült el, s korántsem vált általánossá azoknak a népeknek, társadal­ maknak a körében, amelyekért emberöltőkkel előbb annyit küzdött. Sehol Közép-Keleteurópában, beleértve legszűkebb hazáját, nincs ez idő szerint róla elnevezett intézmény, egylet, tudományos vagy irodalmi kör, iskola, nincs egyetlen emlékmű, szobor, emlék- és utcatábla, amely nevét viselné. Mocsáry 34

35

36

37

38

39

40

41

4

49

ízlésének, puritanizmusának, aki jeltelen „ k u n d o m b " alatt pihen az andornaki letarolt parkban, ez kétségkívül megfelelne. M á s kérdés, mi van a jelenség mögött? Az elgondolkodtató ellentmondásnak egyik és n e m lényegtelen oka, hogy a Mocsáry személyével és pályafutásával foglalkozó szerzők — ideértve ennek a tanulmánynak az íróját is — korábban annyira magától értetődőnek tartották, hogy n e m érezték szükségesnek Mocsáry haladó patriotizmusáról, mint egész nemzetiségpolitikája egyik kifejező jegyéről szóljanak. N e m mentségül, inkább magyarázatul említenők: a személyével és munkásságával foglalkozó magyar és n e m magyar szerzőket annyira megindította, áthatotta nemzetiségi küzdelmének egyetemesen emberi és időtlen erkölcsi értéke, vonzó erkölcsi tartalma, hogy erről az igen lényeges tényezőről n e m szóltak kellő hangsúllyal. Pedig Mocsáry értékelésekor mindenképp hangsúlyozni kellett volna, hogy ez a maga idején a kor európai nemzetiségi politikájának számottevő egyénisége, egyúttal kora magyar társadalmának egyik legnagyobb hazafia, patriótája is volt. M á r első könyve próféciájában az elemi csapásoktól sújtott hazáról ír, ahová mégis visszaszállingóznak a világba kirajzottak, és újra kezdik a munkát, mert „a falak állanak". Az sem érdektelen, hogy az időben másodikként megjelenő önálló munkában, a Nemzetiség-ben (1858) a Hazát alkotó „ma­ gyarországi nemzetek"-ről beszél. N e m kerüli el az érdeklődő figyelmét az sem, hogy nemzetiségvédő harca erkölcsi igazolásaként mindenkor az őt, az országgyűlésbe küldő magyar néphez: miskolci iparosokhoz, kecskeméti, halasi kistermelő parasztokhoz fordul. Milyen nagy, szinte gyermekien áradó az öröme, amikor a nacionalista türelmetlenség egy pillanatra kifullad, csatát veszít Kiskunhalason és a helyi függetlenségi pártszervezet elnöke táviratilag — az egész szervezet nevében — szolidaritást vállal nemzetiségi politikájával. „A halasi szózat — üzeni 1887. márc. 8-i hírlapi nyílt levelében — engesztelő és biztató hatást fog gyakorolni mindazokra, kik a most uralkodó türelmetlenséget látva, már-már kétségbeestek a fölött, hogy meg lehessen még találni a nemzetiségek békés együttélésének módját e h a z á b a n " . A nacionalista támadás hullámverésében, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején, gyakran és jó érzékkel fordul a probléma újbóli felvetéséhez. Hangja mindenkor mértéktartó, öntudatos, népe szeretetétől és annak iránta megnyilatkozó bizalmától felerősödő. A Budapesti Üjság függetlenségi hírlapban például — abból az alkalomból, hogy a lap t ö b b glosszában támadta a naszódvidéki román iskolaalapok ügyében elhangzott nyilatkozataiért, így érvel: „Vagyok magyarnak, mint bárki más. N e m is hiszem, hogy ebben bárki is őszintén és komolyan kételkednék. S ha van valaki, aki erre minden bona fides (jó meggyőződése) hátratételével hangoz­ tatja, csak azért teszi, mert a legkönnyebb módja a menekülésnek azon fela­ dat elől, hogy cáfolja meg tárgyilagosan és érdemileg az általam képviselt nézeteket." Az ekkor pártonkívüli ellenzékinek számító Pesti Napló-ban, a lap szerkesztőjéhez intézett újabb hírlapi nyilatkozatában ehhez még hozzá­ fűzi: „És ki vagyok én, és micsoda nézeteket vallottam magaméinak a n e m ­ zetiségi kérdésben? É n magyar ember vagyok, csak olyan mint bárki más, és sohasem ajánlottam fel egyebet, mint a 1868-i nemzetiségi t ö r v é n y t . . . " 42

43

44

45

46

4 7

Van azonban Mocsáry szelíd és békéltető, de ugyanakkor tudatos patrióta hangvétele mellett egy másik hangja is. Ez a népe jövője feletti aggódása, nemzetféltése következtében harciassá váló hangvétel mutatja valójában,

50

milyen mélyről foglalkoztatja a nacionalizmus térhódítása következtében fel­ erősödött, már-már antagonista külföldi magyarellenes propaganda. Amikor például Björnson párizsi lapjában, a Le Courrier Européeriben, melynek ma­ gyarországi főmunkatársa ekkor történetesen Mocsáry volt (ki is lehetett volna?), egy barátságtalan prágai levél nyomán általánosító támadást intéz a magyarok ellen, Mocsáry ezt üzeni Kmet' Andrásnak, szlovák kultúrpolitikus barátjának, a mártoni Szlovák Múzeum Egylet elnökének: „Én már többször kijelentettem éppen a Courrierben, hogy a nálunk gyakorlatban levő nem­ zetiségi politikát kárhoztatom, de inzultálni a magyart szó nélkül nem enged­ hetem." S az ügy folytatásaként, amikor Björnson már nemcsak Apponyi türelmetlen iskolapolitikáját ítéli el (amivel Mocsáry is egyetért), de tovább viszi a magyar nemzet címére intézett általánosító támadásait, ezeket írja em­ lített szlovák barátjának: „Ha Björnson szabadságot venne magának egyenesen a magyar nemzet címére adresszálni inzultusokat, — ez esetben mondanám oda neki Zrínyi Miklóssal: ne bántsd a magyart! Mert éppen azért, mivel én tisztelem minden más nemzetbelinek fajához és nyelvéhez való igaz ragaszko­ dását, hanc veniam damus petimusque vicissim, s ahhoz, hogy nemzetet inzultáljon, senkinek sincs joga. . . 48

49

5 0

Mocsáry Lajos patriotizmusa, akárcsak e patriotizmus kétségtelen haladó hangvétele — az idézetekből is kitűnően, — nyilvánvaló. Ez a patriotizmus nemhogy ellentétes nemzetiségi politikájával, de teljes és harmonikus egységbe forr össze azzal. Amikor tehát Mocsárynak az ekkori nacionalista-soviniszta koráramlat elleni küzdelméről és az akkori ország nem magyar népeinek alap­ vető emberi-nemzetiségi jogait védelmező, egyedülállóan bátor és kimagasló erkölcsi küzdelméről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindezt egy tősgyökeresen magyar ember teszi, írja, mondja. Olyan magyar ember, aki tovább tekintett a maga szűk világa türelmetlen-lázas áramlatain, aki felismerte, hogy minden népnek és ezek között is leginkább a maga súlyos ellentmondásokkal és megoldatlan társadalmi problémákkal küzdő népének van elsősorban szüksége a népek közötti megértés és a nemzetiségi béke meghonosítására, megbecsülésére. Megérkeztünk Mocsáryhoz, aki valóban felmérte és felismerte kora magyar és kisnépi problematikáját és példát mutatott a népek közötti megértés és megbékélés lehetőségére. Benne — mint /. Tóth Zoltán írta — valóban „a reformkor és részint az abszolutizmus kora legszebb haladó élményei, értékei éltek tovább egy olyan korban, melyben a nemesség korábbi haladó jelle­ géből nemcsak sokat veszített, de azt teljesen fel is adta. Ahogy süllyed a dualizmus kora a haladás szempontjából, úgy emelkedik ki Mocsáry kemény gránitból faragott alakja látszólag mind magasabbra." 51

Irodalom 1

Flachbarth E.: S y s t e m d e s i n t e r n a t i o n a l e n M i n d e r h e i t e n r e c h t e s . B p . 1 9 7 3 . 4 9 8 p . US.: I n d i v i d u a l i s t a é s k o l l e k t i v i s t a i r á n y z a t o k a n e m z e t k ö z i k i s e b b s é g i j o g b a n . ( K l n y . a debreceni tud. e g y e t e m 1936—37. évi Évkönyvéből.) D e b r e c e n 1937, 28 p .

3

A magyar társasélet, P e s t 1 8 5 5 , 2 . k i a d . U o . 1 8 5 6 . — Nemzetiség, U o . 1 8 5 8 . {Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában.) U o . , 1860.

4

Saját szavaival: „ N e k e m igen sok kifogásom van az 1868-as nemzetiségi törvény ellen, s h o g y egyenesen szóljak, s a közönségesen használt kitétellel, én kész volnék többet a d n i . " — Mocsáry L.: P e s t , o c t . 2 6 . — E l l e n ő r , 1 8 7 0 o k t . 2 7 ; 4 2 . s z .

4*

51

5

1866-ban,

Bécsben

kiadott

röpiratának

címe.

6

A nemzetiségi kérdés. — A H o n 1 8 6 8 n o v . 1 1 ; 2 6 0 . s z . — M o c s á r y L a j o s Írásai (a továbbiakban: M L V I ) 367 p .

7

L. 1 8 7 2 f e b r . 2 4 - é n a v á l a s z t á s i t ö r v é n y j a v a s l a t á l t a l á n o s t á r g y a l á s a k o r m o n d o t t b e ­ szédét. — Képv. Napló, 1869—72, X X I . 263—268. p. M L V I 338—344, p . — G y ű j ­ t e m é n y ü n k b e n 10 sz.

8

Kotázke —

9

1 0

národnej

MLVI

Mocsáry

(A nemzeti kérdéshez.) —

Národnie

Noviny

Válogatott

1870 okt.20; 95. s z . ,

623—627. p. L.:

A

függetlenségi párt. Bp.

1906, R é n y i Károly

biz.

1 9 0 6 . o k t . 1. J á s z i O. b í r á l a t a M o c s á r y „ A f ü g g e t l e n s é g i p á r t " c í m ű r ö p i r a t á r ó l . Huszadik Század 1906. 10. sz. 342—343. p . — M L V I 7 3 0 — 1 . p .

1 1

—

Uo.

1 2

Vö. A közösügyi rendszer zárszámadása című könyve bevezetésében mondottakkal. ( M i n t : „ . . . M i d ő n hazai állapotainkat mérlegelem, nem a miniszteri fogadótermek és a pénzintézetek ablakából nézem a világot, én inkább a vidéki kopár mezőkön baran­ g o l o k " . — Mocsáry L.\ A k ö z ö s ü g y i r e n d s z e r z á r s z á m a d á s a . B p . 1 9 0 2 , F r a n k l i n T á r s . 7 - 1 0 . p.)

1 3

1 8 8 7 . d e c . 2 5 . Marczali H e n r i k b í r á l a t a M o c s á r y L . A r é g i m a g y a r n e m e s c í m ű k ö n y ­ véről. — Nemzet, 1888. dec. 2 5 : 355. sz., kar. mell. — M L V I 699—703. p .

1 4

Mocsáry

L.: M i n d e n t e l á r u l t a k . — A N a p , 1 9 0 7 . d e c . 2 1 ; 3 0 5 . s z . — M L V I ,

1 5

Mocsáry

L.: A n e m z e t i s é g e k r ő l . — I g a z s á g , 1 9 0 8 . f e b r . 1 ; 2 . s z . — M L V I , 5 4 8 — 5 6 1 p .

1 6

1 7

1 8

1 9

Vö.

455—457.1.

Egyetértés 1908. jan. 2 9 ; 25. sz.

Mocsáry L.\ A p a k t u m r ó l . — M L V I . 462—465. p. Uo.

Szabadgondolat

1914. febr.

1 5 ; 2. sz. 3 3 — 3 5 . p .

—

Andornak, 1914. jan. 27. L e v e l e M e z e i E r n ő f ü g g e t l e n s é g i p o l i t i k u s h o z é s p u b l i c i s t á h o z a galileista Szabadgondolat-ban megjelenő cikkéről. — O S z K Kézirattár. — M L V I . 595. p .

2 0

(Nyilatkozata a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjáról.) — jan. 1 9 ; 17. sz. — M L V I . 4 5 7 — 4 5 8 . p .

2 1

Andornak, 1869. ápr. 14. M a g y a r o r s z á g f e l a d a t a i r ó l a k ü l f ö l d i m a g y a r s á g i r á n y á b a n , a g a l a c i ref. e g y h á z k ö z s é g h e z i n t é z e t t l e v e l é b e n . — A H o n , 1 8 6 9 . á p r . 1 4 ; 8 8 . s z . — M L V I 503—504. p.

2 2

Mocsáry L.\ A v á r m e g y e o s t r o m a . 371—373 p.

2 3

A

2 4

Mocsáry Lajos nyilatkozata.

2 5

2 6

magyar

Vö.

társasélet.

Flachbarth

i. m .

Pest

III. —

Ellenőr,

Egyetértés,

1908.

1869. jún. 1 0 ; 83. sz. — M L V I .

1 8 5 5 , M ü l l e r G y . k i a d . Nemzetiség,

uo.

1858.

— Egyetértés, 1908. j a n . 1 9 ; 17. s z . , — M L V I . 4 5 7 — 4 5 8 p .

18. p .

Uo.

2 7

1868. nov. 12. Törvényjavaslat a nemzetiségi egyenjogúságról. (A központi bizottság jelentése a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában szóló törvényjavaslatról.) — 1865—68. é v i K é p v . I r o m á n y o k V I . 2 4 9 — 2 5 3 . p . —Kemény G . G á b o r ( s z e r k . ) : I r a t o k a n e m ­ zetiségi kérdés történetéhez M a g y a r o r s z á g o n a dualizmus korában (a továbbiakban: Iratok) I . 1 0 7 . p .

2 8

A z itt köv. fejtegetésben használta fel.

2 9

Vö.

3 0

Uo.,

9. p .

Uo.,

10. p .

3 1

Flachbarth

a

szerző

Flachbarth

említett

jogtörténeti

visszatekintését

i. m . 6. p .

3 2

„Ausztriában u g y a n i s — írja F l a c h b a r t h — m á r az 1867. évi alaptörvény híres 19. cikke, v a l a m e n n y i néptörzsnek sérthetetlen jogot biztosított nemzetiségének m e g ­ őrzésére és fejlesztésére . . . elismerte a néptörzsek, a nemzetiségek jogi személyiségét. — Flachbarth i . m . 1 6 . p .

3 3

Mocsáry kiad.

52

L . : A z állami közigazgatás. B p . 1890. — 2. kiad. 1891., S i n g e r és

Wolfner

3 4

Miletics elitéltetése. — Egyetértés 1 8 7 8 . j a n . 2 0 ; 2 0 . sz. — M L V I . 4 3 6 — 4 3 7 . p . G y ű j t e m é n y ü n k b e n 1 3 sz.

85

V ö . Mocsáry und das siebenbürgische Magyarentum i l l . Ein politischer Märtyrer. — S i e b e n b ü r g i s c h - D e u t s c h e s T a g e b l a t t 1 8 8 7 . j a n . 1 8 . és m á r c . 8. s z . , v a l a m i n t az e r d é l y i szász választók 1 8 8 6 . aug. 2 9 . - i nagydisznódi (Cisnádie, Heltau S z e b e n m . ) választói gyűlésének levelét M o c s á r y h o z és annak válaszát G . A . Binder gyógyszerészhez, a választói gyűlés elnökéhez. — A leveleket közli: Dankadresse des Heltauer Reichstags­ wähler an Ludwig Mocsáry. — K r o n s t ä d t e r Zeitung, 1 8 8 7 . j a n . 1 8 ; 1 3 . sz. — M L V I . 6 5 9 — 6 6 1 . , 6 7 2 — 6 7 5 . ill. 5 1 6 — 5 1 8 . p .

3 6

Steinacker, E.: Eötvös u n d M o c s á r y . — N a t i o n u n d S t a a t 1 9 2 8 . 9 2 8 — 9 3 4 . p . — M L V I . 758—762. p.

—

3 7

Ludovic

3 8

Vő. Budapest'a, 15 aprilie 1886. (Diaconoviciu K o r n é l és M o c s á r y L . beszédei a pesti r o m á n küldöttség által M o c s á r y n a k á t n y ú j t o t t e m l é k a l b u m átadásakor.) — L u m i n a t o r i u l , 1 8 8 6 . á p r . 2 1 ; 2 9 . sz. — M L V I . 3 0 6 — 3 0 8 . p .

8 9

V ö . Karánsebes, 1888. máj. 26. ( A R o m á n N e m z e t i P á r t karánsebesi választási bizottsá­ gának levele M o c s á r y L a j o s h o z a karánsebesi k e r ü l e t képviselőjévé t ö r t é n t m e g v á ­ lasztásakor) és Andornak, 1 8 8 8 . m á j . 2 8 . ( M o c s á r y L a j o s válasza a R o m á n N e m z e t i P á r t karánsebesi választási bizottságának.) Egyetértés 1 8 8 8 . m á j . 2 9 . és 3 0 ; 1 4 8 . és 1 4 9 . sz. — M L V I . 5 2 6 — 5 3 3 . p .

4 0

Budapest, 1892. jan. 2. ( K é p v i s e l ő i beszámolója és búcsúlevele a karánsebesi kerület választóihoz. — Egyetértés 1 8 9 2 . j a n . 3 ; 3 . sz. — M L V I . 5 3 8 — 5 4 3 . 1 .

4 1

Bunea, A.: A r o m á n — m a g y a r barátság előfutára. (Emlékezés M o c s á r y L a j o s r a . ) — K o r u n k , 1 9 6 0 . 4 sz. 4 3 5 — 4 4 0 . p .

4 2

(Prófécia.) — A m a g y a r társasélet, Pest 1 8 5 5 . 8 — 9 , p . M L V I . 1 3 1 . p .

4 3

( A „magyarországi n e m z e t e k " - r ő l . ) — Nemzetiség, Pest 1 8 5 8 , 4 1 — 4 2 . p . — M L V I . 173. p.

4 4

K i s k u n h a l a s , 1 8 8 7 . m á r c . 6. ( A halasi függetlenségi p á r t távirata M o c s á r y L a j o s h o z nemzetiségi politikája t á r g y á b a n ) . — Egyetértés, 1 8 8 7 . m á r c . 6 ; 6 5 . sz. — M L V I . 524. p.

4 5

Mocsáry.

—

Família,

1 8 7 9 . m á j . 8 ; 3 1 . sz.

Újabb nyílt levele a halasi függetlenségi 6 9 . sz. — M L V I . 5 2 4 — 5 2 6 . p .

párt

elnökéhez. — Egyetértés 1 8 8 7 . m á r c . 1 1 ;

4 8

( M o c s á r y L a j o s levele a Budapesti Újság szerkesztőségéhez) á p r . 2 0 ; 1 0 8 . sz. — M L V I . 5 3 5 . p .

4 7

A Pesti Napló szerkesztőjéhez. 538. p.

4 8

Andornak, 1907. okt. 17. L e v e l e K m e t ' A n d r á s h o z . — K m e t ' - l e v e l e z é s . M a t i c a s l o ­ venska. Szlovák I r o d a l m i M ú z e u m . M a r t i n . ( A t o v á b b i a k b a n : K m e t ' - l e v e l e z é s ) — M L V I . 579. p.

4 9

M e g a d j u k ezt a szabadságot (engedélyt) poetica 1 1 .

5 0

Aandomak, 1907. okt. 26. L e v e l e K m e t ' A n d r á s h o z L . N . T o l s z t o j és B j ö r n s t j e r n e B j ö r n s o n nyilatkozataival kapcsolatban. — K m e t ' - l e v e l e z é s . — M L V I . 5 8 0 . p .

5 1

— Budapesti Ú j s á g 1 8 9 0 -

— Pesti N a p l ó 1 8 9 0 . n o v . 1 ; 3 0 1 . sz. — M L V I . 5 3 7 —

és viszonzásul k é r j ü k is. —

Utószó. ( A „ M o c s á r y L a j o s Válogatott Írásai" kötethez.) —

Horatius,

Ars

M L V I . 786. p.

Rezime

Lajoš Močari L a j o š M o č a r i j e istaknuti političar A u s t r o - U g a r s k e , najzapaženiji b o r a c za r a v n o p r a v n o s t i m e đ u n a c i o n a l n u t o l e r a n c i j u p o d u n a v s k i h n a r o d a . T e ž i š t e njegove delatnosti p a d a u doba d u a l i z m a , dakle u v r e m e kada vladajuća klasa ugarske svim silama n a s t o j i da asimilizira nacionalne m a n j i n e , kada svim silama nastoji da i m uskrati p r a v o n a m a t e r n j i jezik, n a c i o ­ nalne škole i nacionalnu k u l t u r u . Iako i sam p o r e k l o m iz r e d o v a v l a d a j u ć e klase M o č a r i

53

L a j o š n e deli m i š l j e n j e istih, n e s m a t r a da j e u i n t e r e s u m a đ a r s k o g n a r o d a da p o d j a r m l j u j e d r u g e n a r o d e sa k o j i m a j e istorijski p o v e z a n , v e ć k a o p r a v i r o d o l j u b o n s m a t r a da j e u i n ­ t e r e s u m a đ a r s k o g n a r o d a i n j e g o v e svetlije političke p e r s p e k t i v e izgradnja t a k v i h odnosa u A u s t r o - U g a r s k o j m o n a r h i j i , k o j i će g a r a n t o v a t i r a v n o p r a v n u m o g u ć n o s t s v i h da s v o j u k u l ­ t u r n u b a š t i n u , i s t o r i j u i jezik n e g u j u , razvijaju i u n a p r e đ u j u i t o n e samo u sferi o b r a z o v n o -vaspitnog delovanja, već i u javnom životu i administrativnom općenju. Odakvo shvatanje L a j o š a M o č a r i j a nailazi n a o p š t u o s u d u u r e d o v i m a v l a d a j u ć e klase U g a r s k e , koja ga želi d i s k r e d i t o v a t i , politički i m o r a l n o o b e z v r e d i t i i iz s v o j e s r e d i n e izopštiti. Izložen sistematskoj, z l o n a m e r n o j , u p o r n o j i n e m i l o s r d n o j h a j c i v l a d a j u ć i h k r u g o v a , obasipan k l e v e t a m a i l a ­ žima L a j o š M o č a r i n e posustaje i v o d i b o r b u za svoja shvatanja u u s l o v i m a k o j i su bili u u g a r s k o m d e l u m o n a r h i j e (zbog m a n j e političkih sloboda u n j o j ) daleko teži n e g o u a u s t r i j ­ s k o m , zato je i p o t r e b n o o c e n e o n j e g o v o j delatnosti donositi imajući u v i d u okolnosti p o d , k o j i m a j e b o r b u v o d i o . P r o t i v sebe je i m a o t a k v e p r o t i v n i k e k a o A n d r a š i , K a i m a n T i s a , D e ž e Banfi, Bela G r i n v a l d i A l b e r t A p o n j i , a u z a se sve n a c i o n a l n o svesne i političkim r e ­ ž i m o m n e k o r u m p i r a n e p r e d s t a v n i k e n a r o d n o s t i A u s t r o - U g a r s k e . Zato su ga j e d n a k o s m a t ­ r a l i s v o j i m p r i j a t e l j e m i S r b i i H r v a t i , i S l o v a c i i R u m u n i , Česi i R u s i n i , a lični su m u bili p r i j a t e l j i i saradnici J a š a T o m i ć i Politi D e s a n č i ć , A n d r a s K m e t ' G e o r g e P o p d e Básesti i Oskar Jasi. Š t o n i u k o m slučaju n e znači da su u s v e m u i m a l i identične s t a v o v e , šta više, ti s t a v o v i i n i s u u v e k bili usaglašeni, j e r j e M o č a r i bio p o l i t i č a r k o m e j e bila s t r a n a svaka akcija, koja n i j e izvirala iz k o n k r e t n i h i r e a l n i h m o g u ć n o s t i datog t r e n u t k a , i n i j e imala za cilj nastojanje da se n e z a d o v o l j a v a j u ć e okolnosti u m o g u ć o j m e r i m e n j a j u i p o b o l j š a v a j u .

Summary

Lajos Mocsáry L a j o s M o c s á r y w a s a p r o m i n e n t politician in A u s t r o - H u n g a r i a n m o n a r c h i c , t h e m o s t r e ­ m a r k a b l e fighter f o r t h e e q u a l i t y a n d i n t e r n a t i o n a l t o l e r a n c y a m o n g t h e nations o f t h e c o u n t ­ ries along t h e D a n u b e . T h e c e n t r e p o i n t of his a c t i v i t y w a s in t h e age o f d u a l i s m , t h u s in t i m e w h e n t h e r u l i n g class in H u n g a r y e n d e a v o u r s w i t h all its p o w e r s t o assimilate t h e national m i n o r i t i e s a n d insist t o disallow t h e i r rights o f using t h e i r m o t h e r t o n g u e , national schools a n d national culture. A l t h o u g h t h a t h e c a m e f r o m t h e r u l i n g class, M o c s á r y d i d n o t a g r e e w i t h t h e i r o p i n i o n , h e did n o t a g r e e , t h a t it c o u l d b e of a n y i n t e r e s t of t h e H u n g a r i a n n a t i o n t o e n s l a v e o t h e r n a t i o n s , h i s t o r i c a l l y tied u p w i t h t h e m . H e c o n s i d e r e d l i k e a real p a t r i o t , t h a t it w a s of i n t e r e s t of t h e H u n g a r i a n p e o p l e a n d t h e i r b e t t e r political f u t u r e t o b u i l d u p s u c h relations in A u s t r o - H u n g a r i a n m o n a r c h i e , w h i c h w o u l d g u a r a n t e e equal possibilities f o r a l l , t o a t t e n ­ d a n c e t h e i r c u l t u r a l h e r e d i t y , h i s t o r y a n d l a n g u a g e , n o t o n l y in t h e s p h e r e of education, b u t in t h e p u b l i c life a n d a d m i n i s t r a t i v r e l a t i o n s , t o o . T h i s o p i n i o n o f L a j o s M o c s á r y m e t general c o n d e m n a t i o n in t h e r u l i n g class o f H u n ­ g a r y , w h i c h w a n t e d t o discredit h i m , politically a n d m o r a l l y , so t h e could eliminate h i m f r o m t h e i r circles. Exposed t o sistematical, i l l - m i n d e d , p e r s i s t e n t a n d c r u e l h u n t of t h e r u l i n g circles, L a j o s M o c s á r y d i d n o t t i r e o u t , a n d h e f o u g h t f o r his o p i n i o n s u n d e r v e r y h a r d conditions (because of m i n i m a l political rights in t h e H u n g a r i a n p a r t of t h e m o n a r c h i e ) a n d t h e r e f o r e it is necessary t o estimate his w o r k taking i n t o consideration t h e circumstances of his fight. S u c h o p p o n e n t s w e r e against h i m like A n d r á s i , K á l m á n T i s z a , D e z s ő Bánfi, Béla G r ü n w a l d , A l b e r t A p p o n y i , a n d beside h i m w e r e all t h e n a t i o n a l l y concious a n d b y t h e political regim not corumpied representatives of the nations in Austro-Hungarian monarchie. S o h i s f r i e n d s w e r e t h e S e r b i a n s , C r o a t i a n s , S l o v a k e s , R u m e n i a n s , a n d p e r s o n a l f r i e n d s of h i m w e r e : J a š a T o m i ć , P o l i t i D e s a n č i ć , A n d r á s K m e t , G e o r g e P o p d e Básesti i Oszkár Jászi. A l l t h i s d i d n o t m e a n t h a t t h e y h a d a l w a y s t h e s a m e o p i n i o n , w h a t is m o r e , t h e s e o p i ­ n i o n s w e r e n o t a l w a y s a c c o r d a n t o p i n i o n s , because M o c s á r y w a s a politician f a r f r o m a n y action w h i c h d i d n o t c o m e f r o m c o n c r e t e a n d r e a l possibilities i n t h e certain m o m e n t a n d did n o t have intention for making the discontented circumstances better.

54

Darvas Andor—Toháti László

A trichinellózis járványügyi helyzete Jugoszláviában

A trichinellózis — jellegét tekintve — kifejezetten anthropozoonózis. Az ember is, az állatok is, csaknem kizárólag trichinellás hús elfogyasztása útján fertőződnek. Következésképpen a húsevő és mindenevő állatokban, és így az emberben jelentkezik elsősorban. A fertőzés megtörténhet a magzatburkon keresztül, valamint a frissen fer­ tőzött állat ürülékével is. Ez utóbbi főleg az enteritis első négy napján, amikor a fiatal trichinellák bőven ürülnek a gyakori széklettel. E d d i g számos állatfajta természetes fertőzöttsége bizonyosodott be. K í ­ sérleti fertőzés elérhető azokban az állatokban is, amelyek — táplálkozásmód­ juk miatt — természetes úton n e m fertőződnek (pl. a juhok). Egyes kutatók szerint a madarak is fertőződhetnek trichinellával. í g y a madárfiókákban a b é l - és izomtrichinellák, a felnőttekben pedig kizárólag a béltrichinellák fordulnak elő. A felfogás, miszerint a poikiloterm állatok n e m lehetnek trichinellák hordozói, tévesnek bizonyult. Például szalamanderekben 30—37°C h ő ­ mérsékleten bél- és izomtrichinellózist idéztek elő. Ezenfelül azok a rovarok vagy rovarlárvák, amelyek tetemekkel táplálkoznak, trichinellás hús fogyasz­ tása után 4—9 napig magukban hordozhatják az excistált trichinellákat. A rovarban ugyan tovább n e m fejlődnek, de fertőzői lehetnek annak az állatnak, amely a rovart ebben az időszakban elfogyassza. A trichinellának, valamint fejlődési útjának felfedése után felvetődött a sertés, illetve az ember fertőződése alapforrásának a kérdése. A klasszikus kutatók ennek két lehetőségét látják: 1. A fertőzés alapforrásai a patkányok, amelyek hajlanak a kannibalizmus­ ra, így egymástól is fertőződnek. Rajtuk keresztül időről-időre a sertések is infesztálódnak — és ezen az úton az ember is. 2. A fertőzés alapforrása a sertés, amelyet vágóhídi hulladékanyaggal hizlalnak, vagy olyan állatmaradványokhoz jutott (patkány, macska, kutya), amelyek előzően fertőzött vágóhídi hulladékot fogyasztottak. Korijazsnov (1938) az első kutató, aki a trichinellózis főforrásának a vadon élő állatokat tartja, de elméletét elfogadhatóan n e m indokolta. 55

Berezancev (1954, 1956) megállapítja, hogy a trichinellózisnak két, egy­ mástól elkülönített típusú góca létezik: a szinantrop és a természetes góc. A természetes gócok a természetben találhatók, ahol az embertől és annak tevékenységétől függetlenül léteznek. A szinantrop gócok a háziállatok és a szinantrop rágcsálók körében jelent­ keznek, az ember közbenjárásával. Ezek a gócok feltehetően ugyancsak a természetből erednek, de kétségtelenül önállóan is létezhetnek. Ezt a tételt bizonyítja a városokban élő kutyákban, macskákban, illetve patkányokban előforduló trichinellózis. Ezeknek az állatoknak ugyanis a természetes kör­ nyezettel való közvetlen kapcsolata valószínűtlen. Berezancev teóriája számos követőre talált a jugoszláviai parazitológusok körében. Az orvostudományi, valamint az ismeretterjesztő közleményekben, amelyek a mai Jugoszlávia területén megjelentek, már 1862-ben említés esik a trichinellózisról. Az első írások zömét a határokon túli egyedi esetek, illetve jár­ ványok leírásai, úgyszintén szimptomatológiai, biológiai vagy therápiai adatok közlései, s n e m utolsó sorban egyszerű ismeretterjesztő közlemények képezik. Az első autohton trichinellózis leírás a hazai irodalomban 1907-ből szár­ mazik, a szerbiai Grúzi járás területéről. A közlemény néhány család meg­ betegedéséről számol b e (a fertőzöttek száma nincs feltüntetve). K é t személyt hospitalizáltak, egy személy pedig exitált. A fertőzés forrása egy házi vágásból eredő sertés húsa volt. Az I. világháborúig egyben ez volt az egyetlen, nálunk leközölt trichinelló­ zis járvány. A következő 50 esztendős időszakban (1919—1969) a Jugoszláv szak­ irodalomban 30 járvány és két egyedi megbetegedés leírása jelent meg. (1. sz. táblázat) Feltehetően az egyedi esetek is járványokból erednek, de ennek bizonyí­ tására adatok nincsenek. A leközölt járványokban a megbetegedettek száma 3—74 között vál­ takozott. Időrendben a járványok zöme (összesen 24) a I I . világháború utáni idő­ szakra esik, ami azonban n e m a trichinellózis növekedését jelenti az említett periódusban. Inkább kifejezője ez a diagnosztizálásra fogékonyabb egészség­ ügyi szolgálatnak, a szervezettebb adatgyűjtésnek és n e m utolsó sorban egy nagyobb törekvésnek a szaklapokba való közlésekre. A leközölt járványokban a fertőzés forrásai a következők voltak: 24 járványban házi vágásból származó sertéshús, 3 járványban vaddisznó h ú s a , 3 járványban pedig ismeretlen. Trichinoskópiát Jugoszlávia egyes vágóhídján 1923 óta végeznek, törvény­ rendelettel pedig 1933-tól kötelezővé válik az ország összes vágóhídjára. Ezzel magyarázható, hogy a járványok legnagyobb részét a házi vágásból eredő sertéshús idézi elő, amelyre az állatorvosi ellenőrzés n e m kötelező. A megbetegedettek nagyrészt a tulajdonosok, családtagjaik és szomszédaik soraiból kerültek ki. 56

1.

táblázat

Trichinellózis járványok

Sorszám

és egyedi megbetegedések Jugoszláviában

Helységnév

Év

A betegek száma

1919—1969-ig

A fertőzés forrása

?

1.

Zemun

1923

22

2.

Peć

1929

?

vaddisznó

?

3.

Belgrád

1932

1

4.

Belgrád

1936

3

5.

Visegrád

1940

20

6.

Belgrád

1940

3

7.

Bugojno

1941

71

8.

Vrbovec

1947

7

magánvágásból eredő sertéshús

9.

V.

1950

1

?

Trgovište

10.

Belgrád

1952

4

11.

Zágráb

1952

5

12.

V. Gorica

1953

9

13.

Sevarice

1954

33

14.

Otroci

1954

22

15.

Milankovac

1954

16

16.

Zenica

1955

14

17.

Fojnica

1956

3

18.

B. Novi

1956

8

19.

Kraljevo

1957

12

20.

Ivanjica

1957

16

21.

Fojnica

1963

25

22.

Karlovac

1963

9

23.

Zavidovići

1963

23

24.

Svilajnac

1963

9

25.

Gradačac

1964

6

26.

Banja

1965

6

27.

Újvidék

1965

74

28.

Priština

1966

36

29.

Belgrád

1966

7

30.

Belgrád

1966

4

31.

B. Novi

1967

19

32.

B. Novi

1967

13

Luka

? sertéshús magánvágásból

?

magánvágásból eredő sertéshús

vaddisznó

magánvágásból eredő sertéshús

A fentieken kívül, ritkábban ugyan (3 leközölt járványban), d e a fertőzés forrásaként vaddisznóhús is szerepelt, amelyre szintén n e m kötelező az állat­ orvosi ellenőrzés. Megemlítenénk, hogy Jugoszláviában ugyancsak kedvelt és elterjedt a nyers, füstölt húsfajták fogyasztása. A leírt járványok, illetve egyedi esetek földrajzi megoszlása a tárgyalt 50 esztendős időszakban arra utal, hogy h u m á n trichinellózist Jugoszlávia területén kizárólag Szerbiában, Boszniában és Horvátországban jegyeztek fel. Külön kiemelünk 3 járványt, amely epidemiológiai szempontból érdekesnek mondható: 57

1. 1963-ban Fojnica községben (Közép-Bosznia) 25 megbetegedéssel járó trichinellózis járványt írtak le. A fertőzés forrása házi vágásból eredő sertés húsa volt. A tulajdonos (aki egyébként vadász) kijelentette, hogy a sertést lelőtt rókák tetemeivel is etette. Tekintettel a rókák magas százalék­ arányú trichinella-fertőzöttségére (Jugoszláviában 12,97%), nagy a valószí­ nűsége annak, hogy a kórokozó a természetes környezetből (róka) — az ember közreműködésével — szűrődött b e a szinantrop környezetbe (sertés), majd a h u m á n populációba. 2. 1967-ben Bosanski Novi községben (Északnyugat-Bosznia) 13 sze­ mély betegedett meg trichinellózisban. A fertőzés forrása ugyancsak házi vágásból származó sertéshús volt. A tulajdonos szerint, a sertés egy esztendő­ vel a vágás előtt megette egy, erdőben talált vadászkutya tetemét. A kutyák fertőzöttsége Jugoszláviában magas százalékarányú (4,15%). Minthogy a szóbanforgó vadászkutya feltehetően gyakran érintkezett a vadonban élő állatokkal, esetleg táplálkozott ezek maradványaival, így trichinellás fertő­ zöttsége nagyon is hihető. A fertőzés vonala a h u m á n populációig valószí­ nűleg így alakult: természet (vadállatok) — szinantrop környezet (kutya, majd sertés) — h u m á n populáció. 3. 1965-ben a Fruska Gora-i hegyekben (Újvidék mellett) lelőttek egy vaddisznót. Ebből az alkalomból vadászlakomát rendeztek, és ezen — többek között — a vaddisznóból készült, rostélyon sült kolbászt szolgálták fel. Ebből a vadászlakomából 74 trichinellózis megbetegedés származott. Az a szerencsés körülmény, hogy a járványnak halálos áldozata n e m lett, részben annak köszönhető, hogy a vaddisznó húsát a nagyszámú vendégsereg számára n e m találták elegendőnek. Ezért leöltek egy sertést is, s a kolbász készítésénél a két állat húsát összekeverték, ami a trichinella lárvák megritkulásához, s így a megbetegedések enyhébb lefolyásához vezetett. A betegek számát tekintve viszont, ez volt a legnagyobb ismert trichinella járvány Jugoszláviában. M i n d h á r o m járvány meggyőzően utal a trichinellózis beszűrődésére a természetes gócokból a szinantrop környezetbe. A falun uralkodó hygiénés viszonyok hihetővé teszik a fertőzött sertés, vaddisznó és róka maradványainak patkányhoz, kutyához, macskához jutását, ezáltal új szinantrop gócok ke­ letkezését, vagy a már meglevők felfrissítését. A következő táblázaton (2. sz.) a trichinellózis Jugoszláviában való el­ terjedtségét láthatjuk háziállatokban és vadon élő állatokban. Az adatokat h á r o m csoportra osztottuk: 1. A sertések fertőzöttsége (vágóhídi adatok), 2. Más szinantrop állatfajták fertőzöttsége (a h u m á n környezetben élő olyan állatok, amelyek n e m közvetlen forrásai az ember fertőződésének), 3. A természetben élő állatok fertőzöttsége. a) A sertések fertőzöttsége: A Jugoszláviában leközölt vágóhídi adatok alapján, amelyeket mintegy négy millió sertés trichinoskópiás vizsgálatával nyertek az 1932—1960-ig tartó időszakban, a fertőzöttség százalékaránya 0 , 0 0 0 7 % és 0,0037% között mozgott. Ennek alapján a fertőzöttség átlagos százalékaránya mintegy 0,003 % - r a tehető, illetve minden százezer levágott sertésre 3 fertőzött jutna. b) M á s szinantrop állatok fertőzöttsége: — patkányok: Az 1931 és 1960 közötti időszakban Jugoszlávia különböző részein összesen 1408 patkányt vizsgáltak meg trichinellózisra, s a fertő­ zöttség foka 0 és 8,6% között mozgott (átlag 1,6%). 58

2 . táblázat Háziállatok

és vadállatok

Állatfajok

állatni

Más inanti

ágóhi adatol

'•3 ^ Sertés

Patkány

N 09

Egér Kutya Macska

trichinellózisa

Jugoszláviában A kivizsgált állatok száma

Zágráb

1932—1935

321.468

0,0037

Zágráb

1932—1941

569.393

0,0031

Jugoszlávia

1932—1938

2,568.962

0,0022

Svetozarevo

1946—1955

258.231

0,0031

Belgrád

1951—1955

159.426

0,0044

Ljubljana

1952—1956

131.473

0,0007

Zágráb

1931

64

—

Belgrád

1934

92

8,60

Szerbia

1960

980

1,45

Jugoszlávia

1960

282

—

Jugoszlávia

1960

220

—

Jugoszlávia

1958—1960

868

4,15

Zágráb

1957

1

Belgrád

1960

1

Róka

6.759

Farkas M

Vadállat

o

58

Sakál

5

Vadmacska

41

Menyét Borz Medve Vaddisznó

A z infesztáltság százalék­ aránya

Vizsgálati é v

Helységnév

92 börfelvásárló állomás Jugoszláviában

1958—1960

(+) (+) 12,97 44,8 (1 d r b . ) 4,87

112

1,78

240

0,83

27

7,40

36

2,77

95

1,05

Vidra

4

Hiúz

3

— —

114

—

Görény

Pézsma­ patkány

— egerek: 1960-ban az ország különböző részeiről 200 egeret vizsgáltak meg, amelyek között azonban fertőzöttet nem találtak. — kutyák: az 1958 és 1960 közötti időszakban megvizsgáltak 868 kutyát, az ország különböző sintértelepeiről. A fertőzöttség százalékaránya 4,15% volt. — macskák: 1957-ben Zágrábban és 1960-ban Belgrádban találtak egyegy fertőzött példányt. Mivel azonban ismeretlen a megvizsgált macskák száma, így a fertőzöttség százalékarányára nem lehet következtetni. c) A vadon élő állatok fertőzöttsége: Az 1958 és 1960 közötti időszakban trichinellózisra megvizsgálták 7494 vadon élő állat izomzatát. Tekintettel a technikai nehézségekre, az izomzat begyűjtése csak az esetek kisebb részében történhetett a frissen elfogott vagy lelőtt állatoktól. A kivizsgálásokhoz nagyobbára olyan izomcafatokat használtak fel, amelyeket a lenyúzott állat59

bőrökről gyűjtöttek Jugoszlávia 92 bőrgyűjtő állomásán. A minták 2—6 hónaposak voltak. A 7494 vadállat izomzatának átvizsgálásakor a következő fertőzöttségi ará­ nyokat találták: 6759 rókából fertőzött 12,97% 58 farkasból 44,80% 55 5 sakálból 1 darab 55 41 vadmacskából 55 4,87% 112 menyétből 1,78% 5) 0,83% 240 borzból 5) 27 medvéből 7,40% 55 36 vaddisznóból 55 2,77% 95 görényből 1,05% 55 Négy megvizsgált vidrában, h á r o m hiúzban és 114 pézsmapatkányban trichinellát n e m találtak. A felsorolt adatok nyilványvalóan arra utalnak, hogy a trichinellózis ter­ mészetes gócai országszerte elterjedtek. í g y fennáll a trichinellózis beszűrődésének állandó veszélye a szinantrop állatok, esetleg egyenesen a sertések közé, amelyek viszont az emberek fertőződésének a főforrásai. A trichinellózis összes beszivárgási útjai a természetes környezetből a szinantrop környezetbe még nincsenek eléggé felfedve. Feltehetően szerepe lehet a patkányok és egerek idényjellegű vándorlásának is. Ezek a rágcsálók fogyasszák a természetben elhullott állatmaradványokat is, majd visszatérve a szinantrop környezetbe, macskákat, kutyákat, sőt sertéseket fertőzhetnek meg. Jelentős a vadászok szerepe is. A lenyúzott vadak tetemét gyakran kidobják, esetleg kutyák, macskák, sertések táplálékául adják. Erről m á r esett említés egyes járványok leírásánál. 1

Röviden vázolnánk a trichinellózis leküzdésének a lehetőségét is. Nyilvánvaló, hogy a fertőződés lánca a természetben lényegében n e m b e ­ folyásolható. E r r e a szinantrop környezetben, s ezen keresztül a h u m á n populáció megvédésében nyílik hathatós lehetőség. Az alapelvek a következők: — megnehezíteni a trichinellózis beszűrődését a természetből a szinan­ t r o p környezetbe, — meggátolni, illetve megnehezíteni a trichinella terjedését a szinantrop környezetben, — közvetlenül megvédeni a h u m á n populációt. A fenti elvek a következő intézkedéseket igénylik: 1. Kötelező trichinoskópia az összes vágóhídon. 2. Kötelező és díjmentes trichinoskópia a házi vágásoknál. Pozitív lelet esetén a tulajdonos kártalanítása. 1

Érdeklődésre tarthat igényt egy kísérlet, amelyben 4-4 darab 2, azaz 3 éve feldolgozott róka- illetve far­ kasbőrről vett izomrostokban (amelyek harántcsíkolt szerkezetüket már elvesztették) trichinella lárvákat találtak. Ezek nem éltek, s kissé elváltoztak ugyan, de azonosságukhoz nem férhetett kétség.

60

3. Az elejtett vaddisznó húsának kötelező és díjmentes trichinoskópiája. 4. A vágóhídi hulladékok megsemmisítése. Amennyiben sertéshizla­ lásra alkalmazzák, kötelezővé tenni előzetes kifőzésüket. 5. A vágóhidak és sertéshizlaldák állandó szisztematikus deratizációja. Az elhullott egerek és patkányok elégetése. 6. K ó b o r kutyák és macskák irtása, maradványaik elégetése vagy mélyre­ ásása. 7. Az elejtett vadak lenyúzás utáni elégetése vagy mélyreásása. 8. Intenzív egészségügyi-felvilágosító munka végzése. A trichinellózis esetleges regressziójára vonatkozólag n e m szabad szem elől téveszteni, hogy az eredmények n e m csupán a helyénvaló elvektől és az intézkedések alaposan kidolgozott tervétől függnek, hanem igen gyakran a kivitelezést befolyásoló szubjektív és objektív tényezők egész sorától.

Rezime

Epidemiološka situacija trihineloze u Jugoslaviji Autori ukazuju n a osnovne rezultate istraživanja na osnovu kojih se može pouzdano tvrditi d a uzročnici infekcije sa t r i h i n e l o m m o g u biti živa b i ć a koja se i n a č e n e h r a n e m e s n a t o m h r a ­ n o m , k a o što s u o v c e , p t i c e i b u b e . U r a d u se u k a z u j e d a u J u g o s l a v i j i najviše p r i s t a l i c a i m a stanovište Berezencova (1954, 1956) p o kome postoje dva odvojena žarišta trihineloze: sinantropsko i prirodno žarište. U pogledu istorijata trihineloze autori navode da se na teritoriji Jugoslavije pisana raspra­ v a pojavljuje o ovoj t e m i već 1862. g o d i n e . P r v i o p i s a u t o h t o n e e p i d e m i j e u domaćoj l i t e r a ­ t u r i pojavljuje se 1907. g o d i n e , a odnosi se n a slučaj zaraze t r i osobe iz g r u ž a n s k o g sreza u Srbiji na osnovu domaćeg klanja svinjčeta. T o je inače i jedina opisana domaća zaraza do prvog svetskog rata. Za ova protekla pola veka bilo j e evidentirano 30 epidemija i dva slučaja pojedinačnog oboljenja. V e ć i n a e p i d e m i j a ( u k u p n o 2 4 ) e v i d e n t i r a n o j e p o s l e II svetskog r a t a , što p o a u t o ­ r i m a n e ukazuje n a porast oboljenja, već na efikasniju zdravstvenu službu i u pogledu d i ­ jagnostike. Do epidemije trihineloze na teritoriji Jugoslavije dolazilo je do sada n a području tri republike: Bosne i Hercegovine, Hrvatske i Srbije. Od evidentiranih 30 slučajeva, izvor epidemije bilo j e u 24 slučajeva kod domaćih svinja u privatnom klanju (u k l a n i c a m a se u nas od 1923. obavljaju trihinoskopske kontrole), u tri slučajeva izvor je bio m e s o divljeg svinjčeta, a u tri slučajeva izvor je ostao nepoznat. Autori u svom r a d u detaljnije prikazuju tri različita slučaja (od kojih jedan iz 1965. godine, kada j e izvor epidemije bila ulovljena divlja svinja u Fruškoj Gori i od nje je poteklo 7 4 t r i h i n e l o z n a o b o l j e n j a u z s r e ć n u o k o l n o s t , d a j e to b i l a e p i d e m i j a b e z i j e d n o g s m r t n o g slučaja) i u k a z u j u k a k o se trihineloza pretače iz p r i r o d n i h žarišta u s i n a n t r o p s k u sredinu. Pacovi, psi i mačke predstavljaju sprovodnika od ostataka već obolelih domaćih svinja, divljih svinja i lisica, te doprinose stvaranju novih sinantropskih žarišta ili osvežavaju već postojeća. A u t o r i u z a v r š n o m d e l u svog rada analiziraju p o d a t k e o rasprostranjenosti trihineloze u Jugoslaviji u domaćim i divljim životinjama, te izlažu m e r e za spečavanje širenja trihineloze sa posebnim osvrtom na mogućnost potpune zaštite ljudi i sprečavanja prenošenja trihi­ neloze iz prirodnih žarišta u sinantropne životinje.

61

Zusammenfassung

Epidemische situation der trichinöse in Jugoslawien D i e V e r f a s s e r v e r w e i s e n a u f die g r u n d l e g e n d e n F o r s c h u n g s e r g e b n i s s e a u f d e r e n G r u n d m a n m i t G e w i s s h e i t b e h a u p t e n k a n n , dass die I n f e k t i o n s v e r u r s a c h e r m i t T r i c h i n e L e b e w e s e n sein k ö n n e n , d i e sich o h n e F l e i s c h n a h r u n g e r n ä h r e n , w i e das d e r F a l l bei S c h a f e n , V ö g e l n u n d Insekten ist. I n d e r A r b e i t w i r d d a r a u f h i n g e w i e s e n , dass in J u g o s l a w i e n d e r S t a n d ­ p u n k t v o n B e r e z e n c e v ( 1 9 5 4 — 1 9 5 6 ) die grösste A n h ä n g e r z a h l hat. N a c h diesem S t a n d p u n k t g i b t es z w e i u n a b h ä n g i g e H e r d e v o n T r i c h i n o s e : s y n a n t r o p i s c h e u n d n a t ü r l i c h e H e r d e . V o n geschichtlicher S e i t e b e t r a c h t e t , f ü h r e n d i e V e r f a s s e r a n , dass a u f d e m G e b i e t J u g o s l a w i e n s s c h r i f t l i c h e A u s e i n a n d e r s e t z u n g e n m i t dieser F r a g e s c h o n 1 8 6 2 erschienen. D i e e r s t e B e s c h r e i b u n g d e r a u t o c h t o n e n E p i d e m i e in d e r einheimischen L i t e r a t u r erscheint 1 9 0 7 u n d bezieht sich auf d e n Infektionsfall d r e i e r P e r s o n e n aus e i n e m D o r f des Bezirks G r u ž i n S e r b i e n . Z u r I n f e k t i o n k a m es als F o l g e des S c h w e i n e s c h l a c h t e n s i m Haushalt. D i e s ist zugleich a u c h d e r einzige b e s c h r i e b e n e Infektionsfall bis z u m I W e l t k r i e g . W ä h r e n d des v e r l a u f e n e n h a l b e n J a h r h u n d e r t s w u r d e n 3 0 Epidemien u n d 2 I n f e k t i o n e n v o n E i n z e l p e r s o n e n v e r z e i c h n e t . D i e m e i s t e n E p i d e m i e n , insgesamt 2 4 , w u r d e n nach d e m I I W e l t k r i e g aufgezeichnet, w a s l a u t d e r V e r f a s s e r n i c h t auf e i n e n Z u w a c h s d e r E r k r a n ­ k u n g d e u t e t , s o n d e r n a u f e i n e n w i r k s a m e r e n G e s u n d h e i t s d i e n s t auch hinsichtlich d e r Diagnostik. Z u e i n e r T r i c h i n o s e e p i d e m i e k a m es in J u g o s l a w i e n b i s h e r a u f d e m G e b i e t d e r R e p u b l i k e n : B o s n i e n u n d d i e H e r z e g o w i n a , K r o a t i e n u n d S e r b i e n . V o n d e n aufgezeich­ neten 3 0 F ä l l e n sind 2 4 F ä l l e a u f das S c h w e i n e s c h l a c h t e n i m p r i v a t e n Haushalt z u r ü c k ­ z u f ü h r e n (ab 1 9 2 3 w e r d e n i n jugoslawischen S c h l a c h t h ä u s e r n t r i c h i n ö s e P r ü f u n g e n d u r c h ­ g e f ü h r t ) , i n 3 F ä l l e n w a r d i e Q u e l l e das Fleisch v o m W i l d s c h w e i n w ä h r e n d in d r e i a n d e r e n Fällen die Infektionsquelle unbekannt blieb. D i e V e r f a s s e r b e s c h r e i b e n i n i h r e r A r b e i t e i n g e h e n d e r d r e i v e r s c h i e d e n e F ä l l e . Ein F a l l s t a m m t aus d e m J a h r 1 9 6 5 . D i e A n s t e k k u n g s q u e l l e w a r ein in d e m G e b i r g e F r u s c h k a G o r a erschossenes W i l d s c h w e i n . A l s F o l g e w u r d e n 7 4 t r i c h i n ö s e E r k r a n k u n g e n aufge­ zeichnet. D i e E p i d e m i e h a t t e z u m G l ü c k k e i n e n einzigen T o d e s f a l l z u r F o l g e . W e i t e r w i r d i n d e r A r b e i t d a r a u f h i n g e w i e s e n , w i e sich d i e T r i c h i n o s e aus d e n n a t ü r l i c h e n H e r d e n in die synantropische U m w e l t verbreitet. Ratten, Hunde u n d Katzen repräsentieren K r a n k ­ h e i t s ü b e r t r ä g e r v o n d e n R e s t e n d e r s c h o n e r k r a n t e n einheimischen Schweine, W i l d ­ s c h w e i n e u n d F ü c h s e u n d t r a g e n s o m i t z u r S c h a f f u n g n e u e r s y n a n t r o p i s c h e r H e r d e bei oder erfrischen schon vorhandene. A b s c h l i e s s e n d a n a l y s i e r e n d i e V e r f a s s e r A n g a b e n ü b e r die V e r b r e i t e t h e i t dieser K r a n k ­ h e i t i n J u g o s l a w i e n b e i H a u s - u n d W i l d t i e r e n . D a n a c h s c h i l d e r n die V e r f a s s e r die V o r beugungsmassnahmen zur Verhinderung der Verbreitung der Trichinose mit besonderem R ü c k b l i c k a u f d i e M ö g l i c h k e i t d e r völligen Beschützung d e r M e n s c h e n u n d d i e V e r h i n ­ d e r u n g d e r Ü b e r t r a g u n g d e r T r i c h i n o s e aus d e n n a t ü r l i c h e n H e r d e n in s y n a n t r o p i s c h e Tiere.

62

Dömötör Tekla

Néphitkutatás és őstörténet (Diószegi Vilmos emlékére)

1972 év nyarán a budai Farkasréti-temetőben sokan álltunk körül Diószegi Vilmos sírját, s tudtuk, hogy vele a magyar néphit és őstörténet kutatásá­ nak olyan képviselője hunyt el, akinek munkáját folytatni már aligha lehet. Negyvenkilenc éves volt, amikor eltemették. Mintegy húsz évvel régebben, külföldi terepmunkái előtt a budapesti egyetem Néprajzi Intézetének könyv­ tárában adta elő terveit, elképzelését, vázolta kidolgozott módszerét. Szépen nőtt, daliás fiatalember volt — senki sem gondolta, hogy ilyen fiatalon távozik közülünk. Ő maga azonban, utolsó életévében m á r sejtette, hogy n e m sok ideje van hátra. Az utolsó évben m é g a dohányzásról is leszokott, hogy „arra se vesztegesse idejét". T u d t a , érezte: túl sok feladat vár m é g rá, melyet csak ő t u d befejezni. D e húsz évvel ezelőtt m é g senki sem gondolt az elmúlásra, legkevésbé maga a fiatal Diószegi. Szerény, de lelkes ifjú volt, aki akkor m á r keleti k u ­ tatóútjaira megfelelően felkészült: török, mongol, mandzsu-tunguz, finnugor és kínai nyelvet tanult, s természetesen egy sor európai nyelvet is. M é g mielőtt első, törökországi kutatóútjára elindult volna, szinte Magyar­ ország egész területét bejárta, hogy a magyar élő hiedelemvilágot megismerje. Tőle vártuk az új magyar néphit-monográfiát (az utolsó ilyen monográfia, Róheim Géza műve, fél évszázaddal ezelőtt készült). D e befejezetlen maradt monográfiája a halottlátó-asszonyokról, a Luca-napi szokásokról is. N e m tudta feldolgozni gyűjtőútjainak eredményeit sem. Hagyatéka a világ egyik legteljesebb a sámánizmussal foglalkozó archívuma, publikált könyvek, tanulmányok és mintegy száz sámán ének magnetofonszalagon. Szövegét, dallamát leírták m á r , de értelmezésük nagyrészt az utókorra maradt. Diószegi egyike volt az utolsó kutatóknak, aki m é g nemrég működő szi­ bériai sámánokra talált, s páratlan nyelvtudásával rítusaikat, s világképüket megismerte s lejegyezte — továbbá a magyar néphagyománnyal egybevetette. A sámán-tudomány és technika ugyanis napjainkban inkább m á r csak emlé­ kekben, mint funkciójában vizsgálható s ugyanezt mondhatjuk a magyar „táltos-hitről" is. A magyar néphit-kutatás kezdettől fogva egybefonódott a magyar ő s ­ történeti-kultúrtörténeti kutatással. Ortutay Gyula egy rádióelőadásában (mely a Halhatatlan népköltészet című kötetben jelent meg) foglalkozott 63

a magyar „rokonságkutatókkal". Valóban, a rokonságkutatás a magyar törté­ netírást a kezdetektől fogva jellemezte: hiszen nyelvileg idegen n é p volt itt a magyar kezdettől fogva indoeurópai nyelvű népek között, s tudta a magyar hagyomány, hogy valahol, keleten rokonaink élnek, akik a mienkhez hasonló nyelvet beszélnek. Amikor azután a múlt század elején a magyar nyelvtudomány kibontako­ zott, s a magyar nyelv finnugor rokonsága nyilvánvalóvá vált, azonnal sejtették azt is, hogy a honfoglaló magyarok hitvilága a „sámánizmus" kategóriába tartozott, s az sem volt kétséges, hogy a régi sámánok emléke a táltosokról szóló hiedelmekben élt tovább. Megírta ezt már 1817-ben Horváth János is, s utána minden ősvallás-kutatónk ugyanezt vallotta. N e m is volt ez kétséges, csupán az, hogy mennyiben lehet még az élő magyar hitvilágban ennek emlékét fellelni, az ezer év óta keresztény magyar­ ság mennyit őrzött meg a régiségből? Vagyis, hogy a néprajzi, pontosabban a néphit-kutatás adhat e konkrét segítséget a magyar őstörténet, kultúrtör­ ténet feltárásához. E kérdés vizsgálatának szentelte életét Diószegi Vilmos, aki példaszerű módszerességgel látott munkához. Róheim Géza például 1925-ben még úgy vélte, hogy a magyar néphit n e m különbözik lényegesen a szomszédos kelet­ európai, indoeurópai nyelveket beszélő népek hiedelmeitől, de poszthumus megjelent munkájában (Hungarian and Vogul Mythology, 1954, N e w York) a külföldön élő öreg, neves kutató, pusztán elméleti ú t o n arra a következte­ tésre jutott, hogy igenis, felfedezhetők még közös vonások az élő magyar néphit és a rokonnépek sámánizmusa és mitológiája között. Diószegit azonban az elméleti munka n e m elégítette ki. Ő személyesen akart minderről meggyőződni. Mondjuk ki mindjárt: Diószegit inkább a magyar őstörténet és ethnogenezis kérdése érdekelte, mint a sámánizmus fenomenológiája: sokkal inkább volt történész, mint vallástörténész. Számára a sámánizmus kutatása inkább segédeszköz volt a magyar őstörténet problé­ máinak tisztázásához. Ezért indult el a „rokonkeresők" nyomában Szibériába. Sámánok nyomában Szibéria földjén című könyvében (Budapest, 1960) tréfálkozva számol b e e gyűjtőútjáról, melyhez két hónapra elég ösztöndíjat kapott, s mely végül is tizenöt hónapig tartott. Azt azonban maga sem tudta, hogy e gyűjtőút (s következő gyűjtőútja Mongóliában) annyira tönkreteszi szervezetét, hogy ilyen fiatalon követi majd elődeit: Jankó Jánost, Reguly Antalt s a többi „rokonkeresőt". Az étkezésre szánt pénzből fényképeket ké­ szített; éjszakánként alvás helyett múzeumi leltárkönyveket másolt. Éhezett, lábujjai lefagytak, nyomorultabban élt, mint a legszegényebb őserdei gyűjtö­ getők és vadászok. Csak akaratereje, derűje, kitartása volt állandó és válto­ zatlan. A nélkülözéseket és szenvedéseket jóformán észre sem vette: szinte boldog révületben élt maga is, hiszen megtalálta a sámánok nyomát. Diószegi Vilmos munkásságának emlékét — a befejezetlen művek mellett — számos publikált könyve, tanulmánya őrzi. E könyvekből megismerhetjük fő tudományos koncepcióját s módszerét. Legnagyobb hatást Magyarországon az 1958-ban megjelent A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben című könyve keltett, a nagyközönség pedig Sámánizmus című összefoglaló köny­ véből tájékozódhatott a kérdéscsoport egészéről (1962). T ö b b idegennyelvű antológiát is szerkesztett, melyek az egész világon hírnevessé tették: a Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker (1963) Budapesten, az Akadémiai kiadó gondozásában jelent m e g , a Tracing Shamans in Siberia Hollandiában 64

(1968). Magyar s külföldi folyóiratokban a jelentős tanulmányok egész sora jelent meg, melyeknek ismertetése nem férne e rövid megemlékezés keretébe: inkább módszeréről s eredményeiről szólnék néhány szót. Mint már említettem, a 19. század eleje óta sejtette a magyar tudományos­ ság, hogy a nyelvtudomány és a néphitkutatás az a két fő terület, mely se­ gítséget adhat a magyar kultúrtörténet régi szakaszainak feltárásához: ehhez csatlakozott azután a régészet és a zenetudomány. Ipolyi Arnold mitológiájá­ ban ugyan még a magyar meséket is megvallatta, de már a századforduló körül nagyjából világos volt, hogy a népköltészeti műfajok: a mese, ballada, dal későbbi eredetűek, s itt az új hazában öltöttek magyar formát. A néphit azonban képes volt igen archaikus vonások konzerválására. Természetesen a látványosabb varázscselekményeket (lóáldozat) vagy a szellemekbe vetett hitet aránylag hamar kiirtotta a kereszténység. De fennmaradhattak olyan elemek, melyek nem voltak nagyon feltűnőek, vagy amelyek ellen az egyházak hiába küzdöttek. Különösen az emberfeletti hatalmúnak képzelt élő személyekről való hiedelmek éltek szívósan tovább. Természetesen az ő tevékenységüket sem nézte jó szemmel az egyház és a közigazgatás, de mégis fennmaradtak, mert a magyar parasztság — éppen jogfosztottsága, rossz életkörülményei és tudatlansága következtében — „tudósai" segítségével igyekezett anyagi prob­ lémáit és érzelmi válságait megoldani. E körbe tartozott az időjárás „mágikus" irányítása, ember és állat gyógyí­ tása és rontása (az oldás és kötés), az elhunytakkal szembeni viszony szabá­ lyozása, mind olyan kérdések, melyek valaha a sámánok hatáskörébe tartoztak. így kb. a II. világháborúig csaknem minden magyar nyelvterületen lehe­ tett még táltosokkal, gyógyítókkal, a halottakkal értekező látóasszonyokkal találkozni. E „tudósokról" szóló történetek (s ide tartoznak az ördöngös kocsisokról, molnárokról, bábákról szóló hiedelmek is) ma ugyan mindinkább elvesztik hiedelem-hátterüket, s epikus történetté válnak, de az idősek szá­ mára még élő valóságot jelentenek: hisznek tudományukban. Ami Diószegit elsősorban ösztönözte, az a tény volt, hogy e magyar „tu­ dók" néhány csoportja — elsősorban a táltosok és a halottlátók — révülés, vagyis extázis során nyerik el „tudományukat", s ez minden kétséget kizáróan a sámánizmushoz közelíti ezt a hiedelemkört. Diószegi korai tanulmányai elsősorban a sámánok és táltosok egyező vonásait vizsgálják. Amit az elődök inkább csak sejtettek, s elméletileg fej­ tettek ki, azt ő saját gyűjtéséből tudta igazolni. Munkájának kétségkívül ez a fő jelentősége — ő az a magyar kutató, aki a magyar s az „orientális" (finnugor és törökös) sámánizmust egyaránt, saját kutatásával tudta tanulmányozni. Élete utolsó évtizedében munkájában még tovább ment. Már nemcsak a magyarság etnogenezise, őstörténete foglalkoztatta, hanem a szibériai és belső-ázsiai kis népcsoportok etnogenezise is. Úgy vélte, a sámánizmus mintegy segédeszköz, amellyel az írott történelemmel nem rendelkező népek törté­ netét egy bizonyos fokig rekonstruálni lehet. Ezért adott részletes leírásokat pl. a különböző népek sámán-felszerelésének készítéséről, mert meggyő­ ződése volt, hogy ez archaikusabb vonásokat őriz meg, mint pl. a nyelv, vagy az életmód. (Ilyen tanulmányai pl: Tuva Shamanism: Intraethnic Differences and Interethnic Analogies. Acta Ethn. 1962. — Az obiugor sámándob erede­ tének kérdése. Műveltség és Hagyomány 1963. — Ethnogenic Aspects of Darhat Shamanism. Acta Orient. Hung. 1963. — A szamojéd kultúra emlékei a keletszajáni népek sámánizmusában. Ethnographia 1963, stb.) 5

65

Utolsó munkái a készülő magyar néprajzi lexikon címszavai voltak, t o ­ vábbá tudománytörténeti munkák: antológiát készített a magyar mitológiával foglalkozó régi művekből, monográfiát irt Sebestyén Gyuláról. Évekig a Magyar T u d o m á n y o s Akadémia Néprajzi Kutatócsoportja folklór-részle­ gének vezetője is volt. Munkáját folytatni egyre nehezebbé válik, hiszen elfelejtik már hazánkban is a táltosokat és halottlátókat, elfakul a szibériai táltosok tevékenységének em­ léke, felszerelésük csak a múzeumokban m a r a d meg. A következő generáció már csak elméletileg foglalkozhat azzal, ami Diószegi számára még személyes élmény volt: élete nagy élménye és életcélja.

Rezime

Istraživanja narodnih verovanja i praistorije A u t o r se o s v r ć e na ž i v o t n o delo V i l m o s a Diosegija (Diószegi V i l m o s ) , istraživača n a r o d n i h v e r o v a n j a i p r a i s t o r i j e , koji j e p r e m i n u o u svojoj 4 9 - o j godini života. Početkom p r o š l o g v e k a , a v r e m e n u kada se razvila mađarska nauka o jeziku, a srodstvo mađarskog jezika sa ugro-finskom g r u p o m jezika p o s t a l o izvesno, pretpostavljalo se i t o da je religijski s v e t M a d a r a u doba dolaska i svog nastanjivanja u sadašnje k r a j e v e srednje E v ­ r o p e spadala u kategoriju „Šamanizma". U kolikoj se m e r i j o š m o g u p r o n a ć i t r a g o v i o v i h religijskih p r e d s t a v a u danas postojećim v e r o v a n j i m a M a đ a r a ; koliko j e još sačuvano o v o g v e r o v a n j a k o d M a đ a r a k o j i su već 1 0 0 0 godina h r i š ć a n i ; osim o v i h , j o š su b r o j n a pitanja čijem je r e š a v a n j u posvetio svoj život V i l m o š Diosegi. Bio j e jedan od poslednjih istraživača, koji je pronašao n e d a v n o još aktivne šamane u S i b i r u , i pošto j e njegovo z v a n j e tog jezika bilo b e z p r e m c a , upoznavši n j i h o v e rituale i p r e d s t a v e o ž i v o t u , i z v r š i o j e komparaciju sa n a r o d n i m tradicijama i v e r o v a n j i m a u Mađara.

Summary

Ethnography and Prehistory W i t h his a r t i c l e t h e a u t h o r r e m i n d s u s o f Diószegi V i l m o s , t h e late r e s e a r c h e r of Hungarian p o p u l a r belief a n d p r e h i s t o r y , w h o died a t t h e age of 4 9 . A l r e a d y a t t h e beginning of t h e last c e n t u r y w h e n Hungarian linguistics began t o develop a n d t h e kinship between t h e Hungarian language a n d t h e F i n n - U g o r g r o u p of languages became e v i d e n t , it w a s at o n c e supposed t h a t t h e religious w o r l d of t h e H u n g a r i a n c o n ­ q u e r o r s of t h e 9 t h c e n t u r y falls u n d e r t h e category of „shamanism". Diószegi V i l m o s dedicated his life n o t o n l y t o find o u t t o w h a t extent it is still possible t o discover i n t h e living Hungarian religious w o r l d t r a c e s of t h a t old belief b u t also t o t h e question: h o w m u c h has t h e t h o u s a n d y e a r s old C h r i s t i a n i t y of Hungarians p r e s e r v e d some f o r m s of t h a t belief. I n addition t o these, m a n y o t h e r questions as w e l l , represented V . Diószegi's field of interest. I t can b e also said t h a t V . Diószegi w a s o n e o f t h e last researchers w h o discovered S i ­ b e r i a n „shamans" w h o w e r e r e c e n t l y still p e r f o r m i n g t h e i r religions habits. O w i n g t o his e x t r a o r d i n a r y linguistic knowledge, V i l m o s Diószegi got familiar w i t h t h e i r f o r m s of w o r ­ ship, t h e i r v i e w of life a n d succeeded i n connecting these w i t h t h e H u n g a r i a n folk tradition.

66

Rehák László

A szociális különbségek kutatásainak nehézségei és első eredményei Vajdaságban

A tartományi törvényhozás 1972-ben jónak látta a szociális különbségek t u ­ dományos kutatását és feltárását Vajdaságban. E célból leszerződtette a Sza­ badkai Közgazdasági K a r Üzemszervezési és Üzemgazdálkodási Intézetét és az Újvidéki Közgazdasági Intézetet, hogy egy éves időtartam alatt végezze el a kívánt kutatást. Időközben a újvidéki társkutató intézet megszűnt, így az amúgy is szűkre szabott idő és szervezeti nehézségekkel terhelt kutatás b o ­ nyolítását m é g inkább megnehezítették. E sorok írója, aki kénytelen volt a megszűnt újvidéki társkutatóra háruló feladatok befejező szakaszának irányí­ tását is vállalni, két közvetlen szabadkai kutató-társával, m r Borislav Martin és Szecsei Mihály egyetemi tanárokkal, a nyár folyamán befejezték a kuta­ tás dandárját. A mintegy húsz kutató és szakmunkatárs, és még további technikai m u n ­ katársak közreműködésének eredményei a hat füzetet kitevő mellékletek és mintegy 500 oldalas tanulmány összefoglalóját és a tanulmányról dr. Mezei István és dr. Miša Naumović egyetemi tanárok recenziói alapján a képviselő­ házban december folyamán vitatták meg a szociális különbségekre vonatkozó tudományos kutatások eredményeit. Az elért kutatási eredmények n e m elégítették ki mindenben a hozzájuk fűzött reményeket, így az Üzemszervezési és Üzemgazdálkodási Intézet m a ­ gára vállalta a kiegészítő kutatások feladatait, amelynek eredményeit 1974. március elején, illetve a tanulmány végleges szövegével április elején közli a tartományi képviselőházzal. Az alábbiakban a folyóiratban való közlés adottságainak figyelembe vé­ telével megjelentetjük a kutatás vezetőjének összefoglaló ismertetőjét a tar­ tományi képviselőházban 1973 decemberében összehívott bizottsági tagok és szakemberek vitaülésén.

A szociális különbségeket kutatók többsége tisztában volt azzal, hogy nemcsak a kutatás-technikai nehézségekkel kell megbirkózniuk. A tanulmány készí­ tőinek számolniuk kellett az általános politikai jellegű nehézségekkel is. T u ­ datában voltunk annak is, hogy a tanulmány kidolgozásánál kettős veszély fenyeget a technokratizmus ellen vívott harc időszakában. Ismeretes, hogy a 5*

67

technokratizmus eszmei kifejezője az anarcholiberalizmus, harctere pedig Vajdaság is, és ezen a területen a tartományi képviselőház is, mint a dön­ téshozatal hordozóinak egyik központja. Az egyik technokratizmusból eredő veszély m á r magából a kutatásból és a problematikához való hozzáállásból eredt, az ugyanis, hogy az ideologizálástól és a politizálástól való félelem következtében megszakad a politikai megközelítés és a közgazdasági megközelítés közötti szükségszerű kapcsolat. A másik veszély — figyelembe kell venni, hogy a kutatások indulásakor a K S Z tartományi vezetősége élén Čanadanović magiszter állt, a tartományi képviselőház élén pedig Rajačić okleveles közgazdász — az volt, hogy m e g ­ felelő eszmei hozzáállás és politikai bátorság hiányában a képviselőház szervei fedezetet keresnek a tudományos megállapításokban vagy tudományos javas­ latokban a m á r foganatosított vagy a végrehajtásra váró feladatok igazolására olyan esetben is, amikor n e m tudományról, hanem puszta politikai határo­ zatról van szó. Ilyen helyzetben, amikor valójában társadalmi konvencióról és megegyezésről van szó, fölmerülhetett annak lehetősége, hogy azok akiknek felelősen dönteniük kell szükségesnek találják tudományos, pontosabban szólva ál-tudományos fedezetet találni intézkedéseikre. Az első veszélyről, a technokratizmusba való áthajlásról és a politikának elkülönítéséről, a gazdasági problémáktól a nyár elején Veljko Vlahović a platform magyarázásakor többek között ezt m o n d t a : „A technokratizmus a tudományból, a számokból és diagrammokból mítoszt csinál. Tudatosan figyelmen kívül hagyja a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyokat. A technokratizmus n e m menekül az elmélettől, de el­ méleti sémákba esik. A technokratizmus azt a gazdaságpolitikát emeli ki, amely a gazdaságot elválasztja a politikától és egy vak gazdálkodást ered­ ményez." A másik veszély a tudomány fetisizálásának kísérletében van, abban, hogy kifejezésre jusson az a törekvés, hogy a politikai határozattól elválasztódjék a döntéshozatal alapja vagy fedezete, azé a döntéshozatalé, amelyért a dön­ téshozókat terheli a felelősség, hiszen ez a politikai döntések körébe tartozik. A gazdálkodás területén (nem is beszélve a szűkebb értelemben vett szoci­ ális politika egyes döntéseiről) kialakított társadalmi viszonyok sok fontos gyakorlati megoldást tartalmaznak, amelyek a politikai felmérés és határo­ zás körébe tartoznak. Valami hasonló van az egyik képviselőházi bizottság október 31-én a most tárgyalt tanulmánnyal kapcsolatos javaslatában is: „ A társadalmi megállapodás és az önigazgatói egyezmény meghatároz­ zák az azonos szakképesítésért és azonos munkáért járó személyi jövedelmek mozgáskeretét (a viszony 1:2). Valamilyen osztályzatot kellene adni erről a keretről, valamint a legalacsonyabb és legmagasabb személyi jövedelmekre vonatkozó 1:5 arány realitását kell meghatározni." A tanulmány előkészítését szolgáló kutatásokban résztvevő személyek közvetlenül közreműködtek a személyi jövedelmet szabályzó társadalmi meg­ állapodások és önigazgatói egyezmények előkészítésében, illetve végrehaj­ tásuk elemzésében. A tanulmány összefoglalója a személyi jövedelmek meg­ határozásának javítása szempontjából is osztályozott és kiértékelte az első hatásokat is, amelyeket a tanulmány n e m foglalhatott idejében össze, de ha valaki elvárná, hogy az 1:2 társadalmi konvenciót tudományosan megma­ gyarázzák vagy a konvenció l : 2 , 2 - r e vagy l : l , 8 - r a való változását t u d o 68

mányosan megindokolják, vagy az 1:4,5 arányt ajánlják az 1:5 helyett — šarlatan volna. Én nem kételkedem benne, hogy ha a képviselőház szervei nagyon inszisztálnak, találnak is majd tudósokat vagy féltudósokat, ha nem a Vajdaságban, akkor azon kívül, akik aláírják nevüket az ilyen „tudományos", pontosabban „kvázi tudományos" elemzések alá. Egész sor gyakorlati megoldást mutat­ hatunk be vagy éppen formálhatunk, azok rendkívül jók is lehetnek, de hang­ súlyozni kell, hogy ezek politikai határozatok, olyan határozatok, amelyek­ ben a politikai döntésekben azonos módon szakavatottak, mint a kutatók, illetve a kutatók sem szakképzettebbek a képviselőknél vagy más döntést hozó társadalmi testület tagjainál. Ha e tanulmány céljairól beszélünk, és ha tekintetbe vesszük a rendel­ kezésekre álló időt, és a rendelkezésre bocsájtott eszközöket, továbbá azt a határozatot, hogy ez egy gazdasági-szociológiai tanulmány legyen, hang­ súlyozva a gazdasági jelleget, valamint tudva azt, hogy a tanulmánynak a politika kialakításához, és esetleg további kutatásokhoz alapot kell biztosí­ tania, akkor megállapítható: a tanulmány arra irányult, hogy diagnosztikus legyen, hogy elegendő hiteles adatot adjon, és hogy elemző legyen olyan mértékben, amennyire az elemzésnek szilárd alapja van ahhoz, hogy meg­ felelő hitelességgel dolgozza fel az anyagát. A kutatók tudatosan mellőzték azokat a másodlagos szociológiai hozáállásokat, amelyekből szintén kiviláglanak a szociális különbségek és ame­ lyek rendkívül érzékenyek és jelentősek a munkások számára, de már csak a meghatározó fontosságú viszonyokból levezetett kategóriát képviselnek. Ugyanígy a politikai szociológia egész területét figyelmen kívül hagytuk, így az egyes társadalmi rétegeknek a döntéshozatalban való részvételét is mellőztük, mert bármennyire is fontos ez, mégis egy olyan dolog, amelyet ki lehet kerülni, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a tanulmányo­ zásukra vonatkozó módszerek elégtelen megbízhatóságát. Ugyanúgy a kultúrszociológia terén bekövetkező változások meghatározásai is igen fontosak az ember élete szempontjából, de ez alkalommal elálltunk e terület elem­ zésétől. A szociális különbségek Vajdaságban való kutatására vonatkozó eszmei vázlat készítői tudatában voltak a megfelelő előzetes adatok hiányos voltának, ezért mindjárt külön empirikus kutatást is irányoztak elő. A kutatások során kétségtelenül kiviláglott, hogy az elmúlt évek folya­ mán, a végrehajtó politikai szervek és a tudomány mennyire nem összehan­ golt, technokratikus módon viszonyult a statisztikához és az adatgyűjtés más szerveihez. Ezért a szabadkai Közgazdasági Karon elvégzett kutatások az adatgyűj­ tés módszertanának változtatását sürgetik, annak ellenére, hogy a kutatók tudatában vannak azoknak a nehézségeknek, amelyek a statisztikai adatok gyűjtésének változtatásával járnak. A szociális különbségek Vajdaságban jelentkező méreteinek és gyökerei­ nek kutatása néhány alapvető irányvonalon haladt. Először a jövedelem­ meghatározás területéhez tartozó szociális különbségeket, másodszor a sze­ mélyi jövedelemből eredő szociális különbségeket vizsgálták. Harmadszor, a kutatások a fogyasztásban való szociális különbségekre, különös figyelmet for69

dítva a legalacsonyabb jövedelmű munkások életszínvonalának megőrzésére és helyzetére, vonatkoztak. Negyedszer, azokra a szociális különbségekre vonat­ koztak, amelyek akkor mutatkoznak meg teljes mértékben, ha a családot veszszük szemügyre, és ezen belül az egyes családtagot, n e m pedig a „foglal­ koztatott munkaerőt" függetlenítve azt annak családi környezetétől, ahogyan ezt ez előtt tették, és ahogyan m a is a gazdasági mozgásokhoz való gazdasági technokratikus hozzáállás teszi. M á r a kutatás vázlata készen volt, amikor a végleges vázlathoz hozzáad­ tuk a szakképesítésről szóló részt, habár a társkutató újvidéki Közgazdasági Intézet és a kutatásban részt vevő munkatársai ellenezték ezt. Az ellenállás megszűnt, amikor megmagyaráztuk, hogy az így megnövekedett költségek teljes egészében a már felosztott témáktól függetlenül a szabadkai kutatókat terhelik. Időközben, miután már az ezirányú kutatási bővítésben megálla­ podtunk, társadalmunkban is elismert körülménnyé vált az, hogy azok a szociális különbségek, amelyek az oktatás és a szakképesítés területén keletkeznek, rendkívül jelentősek, döntő hatásúak és a jövő generációban is visszatükröződnek. Kiegészítő irányvonalként jelentkezett még a kutatások során a regionális jelleg és ezzel kapcsolatban májusban megkaptuk a tanul­ m á n y kidolgozását kísérő bizottság jóváhagyását is. A kutatás egyik további irányvonala a lakásépítési politika volt, amely egész társadalmunkban vita tárgyát képezi. A jövő lakáspolitikájának néhány elemét már most identifikálhatjuk, néhányat pedig társadalmilag kell még csak ezután affirmálni. A tanulmány kidolgozásának befejező szakaszában tovább juthatunk a J K S Z munkaprogramjának általános irányvonalától és alapelveitől vagy a Szövetségi Képviselőház ajánlatától, figyelembe véve a platformot, amely tovább haladt a K S Z alapelveinek és programjának konkretizálásával. A programtól eltérően, amely rámutat arra, hogy a szociális politika a gazdaság­ politika alkotó eleme, a platform azt hangsúlyozza, hogy a szociális politika elsősorban osztályjellegű kérdés, az önigazgatás erősödésének és a közvetlen termelők önigazgatásban betöltött társadalmi helyzetének függvénye, és hogy az általános gazdasági stabilizáció eleme.

A tanulmány összefoglalója hangsúlyozottan a politikai rendszerből indult ki, az önigazgatási tartalom, a szociális politika nagy számú résztvevőjenek és realizálójának tényéből, de óvakodtunk attól, hogy az etatizmus erősödé­ sének támpontot adjunk. N o h a a tanulmány rendelésre készült a Tartományi Képviselőház számára, a m u n k a befejezésénél mégsem csak a Tartományi Képviselőházat tartottuk szem előtt, h a n e m a politika és a realizáció teljességét a kutatási terv által meghatározott kereteken belül. A tanulmányban rámutattunk, hogy a társadalmilag igazságtalan különb­ ségek kiküszöbölése n e m csak az állami szervek, a társadalmi-politikai közösségek képviselőházának feladata, és hogy n e m kevésbé lenne ártalmas, h a megengednénk, hogy erősödjenek olyan illúziók, miszerint ezt a proble­ matikát mindenekelőtt magasabb szervek szintjén kell megodani, például tartományi szinten. Ez n e m jelenti azt, hogy a tartománynak mint egységes egésznek nincse­ nek felelős feladatai a saját hatáskörén belül. Az említett tanulmányban hangsúlyozzuk: „Lehetetlen a tartomány szerveit lemezteleníteni, már ami 70

az aktivitást illeti, és lehetetlen tekintetünket mindenekelőtt rájuk irányítani, mert abban az esetben jelentősen megváltoznának a viszonyok jelenlegi politikai rendszerünkben és fennakadna az önigazgatási viszonyok további fejlődése, ami az adott helyzetben a szociális politika végrehajtásának megaka­ dályozását jelentené. Önigazgatású társadalmunk számos tényezőjének mozgósításával és összehangolásával lehetséges megvalósítani a társadalmi feltételeket a szociális politika és a társadalmi viszonyok hatáskörén belül, de hatékonyabbnak és átfogóbbnak kell lenni, közvetlen eredményeket elérni és kijelölni hosszútávú utakat, hogy olyan társadalmi viszonyok jöhessenek létre, amelyek határozottabban kihangsúlyozzák a szocialista jelleget." A szociál-politikai jellegű intézkedések közötti válogatás korlátozottsága kérdéséhez, amelyre a Vajdasági Szakszervezeti Szövetség 1972-es tarto­ mányi értekezlete már rámutatott, nincs is mit hozzáadni — a termelési és a fogyasztás általános viszonya miatt. Igen figyelmesen kell meghatározni az egyes intézkedéseket, különösen amikor a tervezett és új intézkedésről van szó, mert az intézkedéseket a teljes hatás és a szociális politika optimalizációja szempontjából kell vizsgálnunk. Demagógiái hatást az egyes ága­ zatban mindig elérhetünk, ám a hatás optimalizációját teljes egészében elemi összemérhetetlenül nehezebb. Megmutatkozott, hogy az anarcholiberalizmus messze nagyobb mértékben beszövődött a társadalmi viszonyok kiépítésébe, mint ahogy azt várhattuk. Az elemzések kimutatták, hogy az anarcholiberalizmus, nemcsak a politika területére korlátozódik és nemcsak a politikai viszonyok függvénye. Ez n e m kitalált dolog, n e m ideologizálása valós helyzetünknek. A tanulmány rámutat, hogy mindez mennyire ártalmas és hogy ez az időszak, amellyel most szakí­ tunk, negatív irányzatokat tartalmaz. Mihelyt társadalmunk bármely szerke­ zetét elemezzük, az anarcholiberalizmus következményei napvilágra kerülnek.

A kutatók magyarázattal tartoznak a n e m kis költséggel megszervezett kérdő­ íves adatgyűjtésről, az „ezer család ankétjáról". Költségeit mindkét társkutató egyenlő mértékben fedezte, függetlenül attól, hogy a kutatás elején még létező újvidéki intézet témái nagyobb mértékben igényelték a begyűjtött adatokat. A szabadkai Közgazdasági K a r intézetének számítóközpontja m u n ­ kálta meg. A minta statisztikailag kiszámítva valamivel 500-nál több háztartást foglalt magába. Mivel a képviselők kiküldött csoportja kevesellte ezt a számot, ezer családot kérdőíveztek, így is szerepelnek az adatok a kutatás anyagának függelékeiben, és magában a tanulmányban is. A hivatalos statisztikai adatok annyira mellőzték a család jövedelmére, anyagi és társadalmi helyzetére vonatkozó adatokat, hogy a kérdőívezés nélkül n e m dolgozhatták volna fel a tanulmány két fejezetének témáját, valamint további két fejezet is igen hiányos lett volna. M i n t minden ankétkutatás, ez is jelentős kiadásokat igényelt, a kutatás összköltségének 30 százalékát érte el, a feldolgozott anyagnak pedig körül­ belül 17 százalékát fedezi. Ez teljesen érthető is. Mert mihelyt a meg­ levő minimális feltételeknél valamilyen nagyobb követelmény jelentkezik, akkor többé már n e m létezik lineáris arányosság a megnövekedett követel­ mények és az ezen követelmények kielégítésére szükséges megnövekedett költségek között. 71

Pontos az a megállapítás., hogy az „Ezer háztartás" anyagát nem használ­ ták fel teljes egészében ehhez a tanulmányhoz, de szeretném hangsúlyozni, hogy ne fetisizáljuk az ankét eredményeit, amikor a kutatásokban ilyen anyag­ ról van szó. Észrevehetjük, hogy az összegyűjtött adatok alapján a háztartások bevé­ tele és a háztartások egzisztenciájának költségei szempontjából 20 százalékos különbség jelentkezik, ami normális és érthető dolog. Mert, noha az emberek nem az adóztatás szervei előtt állnak, nekik mégis az a benyomásuk, hogy jövedelmük kisebb, mint a valós élet költségei. Megjegyzendő, hogy az ezer család kérdőívezésének adatait a számítógép útján valamivel több mint 700 táblázatban dolgozták fel. A táblázatoknak egy-egy példányát mint elsődleges kutatási eredmény- és forrásanyagot, és külön füzetbe foglalva a legfontosabb eredményeket további táblázatokba szerkesztve, a szabadkai kutatók a megrendelő tartományi képviselőháznál letétbe helyezték illetve az újvidéki kutatók rendelkezésére bocsájtották. Ezeket a forrásokat mindenki használhatja, akiknek a megrendelő engedélyezi. De rendjén volna, ha ezután valaki használja ezeket a mérési eredményeket, hogy a jövőben fel is tűntesse, hogy milyen alkalommal gyűjtötték be az adatokat, valamint azt is, hol és kik dolgozták azokat fel. A kutatások főbb megállapításait és az alapvető javaslatokat a tanulmány fejezetei alapján mintegy 50 oldalon foglaltuk össze (valójában a jelenlevők nagy többsége csak ezt az összefoglalót ismeri). Egészen rövidre fogva, 11 pontban a következőkben emlékeztetnénk az 1972—1973-as évben végzett kutatások fontosabb megállapításaira: 1. A szociális különbségek csökkentésére irányuló tevékenységet meg­ engedhetetlen a népjóléti szervek ügykörére, vagy a tartományi szervek fela­ datkörére zsugorítani. Társadalmi-politikai intézkedésekkel kell a nagyszámú résztvevő tevékenykedését egybehangolni. 2. Az önigazgatói egyezmények és társadalmi megállapodások, amelyek a személyi jövedelmek elosztásáról szólnak pozitív irányban haladnak. Ezt egyébként a recenzióban is kihangsúlyozták. Szükséges kiemelni, hogy szo­ ciális differenciációk jelentkeznek új forrásokban és új formákban is. (Az egyes kategóriák között levő különbség esete.) 3. Az infláció elemei (amelyekre rámutattunk) nagy mértékben kétségbe vonhatják az egyébként nehezen létrehozott határozatokat és vállalkozásokat. Alkalmunk volt a Borbá-ban néhány hónappal ezelőtt olvasni a Szövetségi Képviselőház gazdasági tanácsában lefolytatott vitát. Arról volt szó, hogy kitudódjon, ki hozott határozatot arról, hogy egy éven belül Jugoszláviában a pénztömeg 40 százalékkal megnövekedjen. Ez rövid idő alatt kétségbe vonja azokat az eredményeket, amelyeket egy vagy két évvel ezelőtt tűztek ki és érvényesek is voltak, mint eredmények. 4. Rámutatnék a foglalkoztatással kapcsolatos megállapításokra, az itt ér­ vényes irányvonalakra és az anyag fontosságára. A megállapítások nem le­ becsülendők. 5. A területi szempont a szociális különbségek csökkentésében is külön jelentőséget kap a községek közötti együttműködés a hosszútávú közös mun­ kában, programokban és szolidaritásban. 72

6. A munka alapján megállapított személyi jövedelmek közötti indokolatlan megkülönböztetések. 7. A családnak tulajdonított fontosság, amelyre a tanulmány már elejétől fogva rámutat (már a kutató tervhez is eszerint álltunk). Ma az alkotmányos vita befejező szakaszában ez a fontosság széles társadalmi igazolást kap, ugyanis azt, hogy a családot jelentősebb egységként kell szemlélni, mint eddig. Továbbá a munkás szociális helyzetének, a gyermekek védelmének, a munkások élet­ színvonala megőrzésének és a belkereskedelem fejlesztésének is külön figyelmet kell szentelni a családvédelem szempontjából. 8. A lakásépítési politika eddig a technokrata rétegeknek kedvezett. A rendelkezésünkre álló anyag rámutat, hogy itt mindeddig a profitpolitika uralkodott. 9. Ami a legalacsonyabb jövedelmű munkáscsaládok életszínvonalának védelmét illeti, szükséges volna, hogy a védelem a gazdasági árak alapján reali­ zálódjon a fogyasztás dotálása és az emberek szolgáltatásai által. Tehát ezek a védelmek nem lehetnek általános jellegűek, vagyis nem vonatkozhatnak a nagyobb keresetű családokra. 10. Az iskoláztatás a szociális különbségek szempontjából kulcsfontosságú. Ezzel kapcsolatban úgy véljük, hogy ezek az ismeretek nem eléggé aff irmálódtak és erre rá is mutattunk. Téves az a nézet, hogy a szociális különbségek túlnyomórészt a középiskolákban keletkeznek. Tanulmányunkban rámutattunk, hogy a szociális különbségek forrása az általános iskolákban van és, hogy az itt keletkezett különbségeket a középiskolák csak tükrözik. Az iskoláztatás ennélfogva a rendelkezésre álló társadalmi erők angazsálásának változását követeli meg. 11. Szükséges a köztársaságok és a tartományok között megállapodást kötni az iskoláztatásra vonatkozó statisztika módosításáról. A család hely­ zetét vázoló statisztikai adatokat jelentősen át kell alakítani és végleges for­ mába önteni. Nem elegendő a globális gazdasági és társadalmi folyamatok egyszerű kísérése. Az ember helyzetét a családban, a közvetlen társadalmi környezetben kell vizsgálni. A tanulmány számos területen (a jövedelem és a személyi jövedelem meg­ szerzése és elosztása, területi egyenlőtlenségek, szociális különbségek a csa­ ládok között, iskoláztatás, szociális gyermekvédelem, ifjúsági- és munkás­ védelem, lakásépítési politika) rámutatott és identifikálta a szociális különb­ ségek eredetét és okait, a különbségek társadalmi-gazdasági következményeit és a különbségek megnyilvánulási formáit. Ezek a szociális különbségek az utóbbi időben olyan növekedést mutattak, hogy fokozott társadalmi akciót igényelnek. A kutatók ismereteik alapján több helyen egész sor általános és konkrét javaslatokat és megállapításokat tettek. Tisztában vannak a ténnyel, hogy az önigazgatási társadalmi viszonyok fejlődése feletti társadalmi ellenőrzés olyan összetett, hogy illúzió volna minden résztvevő számára törvénykönyvszemen minden feladatot meghatározni. Meggyőződésünk, ezt a tanulmányban ki is fejtettük, hogy önigazgató társadalmunkban a társadalmi különbségekre ható nagyszámú tényezőnek alkotó módon kell a maga feladatkörét ellátni, lehetetlen számukra előírni vagy részleteiben javasolni sokoldalú tevékenységüket. 73

Úgy véljük, a kritikai megjegyzések nagy része éppen ilyen elvárásból indult ki és eszerint is ítélte meg a tanulmány tartalmát. A kritikusok is abból indultak ki, hogy minden tényező kezébe kimerítő utasítások kerüljenek. A szerzők tudatában voltak, hogy n e m lehet minden jelentős kérdésre választ adni, éppen ezért tartózkodók és óvatosak voltak az ajánlattevésnél. Meggyőződésünk, hogy a tanulmány elegendő konkrét elemet, következte­ tést és megoldást tartalmaz, amelyeket az önigazgatói mechanizmus egyes tényezői kötelesek maguk meghatározni. Az intézkedések társadalmi hatását ellenőrizni kell, azokat összehangolni, továbbá vizsgálni, hogy hogyan fo­ gadják őket a közvetlen termelők.

Rezime

Teškoće i prvi rezultati istraživanja socijalnih razlika u Vojvodini Autor iznosi sadržinu izlaganja koje je u svojstvu predstavnika g r u p e istraživača prezentovao širem s k u p u u Pokrajinskoj skupštini d e c e m b r a 1973. godine. S k u p je i m a o zadatak d a oceni r e z u l t a t e istraživanja socijalnih r a z l i k a u P o k r a j i n i što j e s k u p š t i n a p r v o b i t n o p o v e r i l a E k o ­ nomskom institutu u N o v o m S a d u i Zavodu za organizaciju rada i poslovanja Ekonomskog fakulteta u Subotici. U napisu se ukazuje na opšte političke okolnosti koje su 1972. godine otežavale istra­ živanja, zatim ukazuje n a opravdanost prvobitne orijentacije da se od značajnih oblasti u kojima se pokazuju socijalne razlike istraživanja ograničavaju na ekonomska i sociološka. A u t o r n a g l a š a v a specifičnost aktivnosti velikog broja u č e s n i k a n a regulisanju socijalnih razlika i n a nužnost d a se ova aktivnost kao prevashodno klasno pitanje radničke klase usmeri tako d a ovo pojačano angažovanje jača naš samoupravni socijalistički politički sistem. Iznosi se da s u obavljena istraživanja imala nekoliko osnovnih pravaca: pre svega socijalne razlike u sferi formiranja dohotka, a z a t i m u sferi l i č n i h dohodaka. Istraživanja s u posebno o r i jentisana i n a sferu potrošnje sa posebnim osvrtom na zaštitu i položaj standarda radnih l j u d i sa n a j n i ž i m p r i m a n j i m a . Z n a t n a p a ž n j a p o s v e ć e n a j e porodici. U m e s t o d a se zaposleni čovek tretira kao „ r a d n a s n a g a " , izdvojen o d svoje porodične s r e d i n e , č e m u j e toliko bio sklon e k o n o m s k i t e h n o k r a t i z a m , o n j e p o s m a t r a n i u svojoj porodičnoj sredini. Zbog nedostatka dovoljnih izvornih podataka sa gledišta položaja radnog čoveka situi­ ranog u njegovoj porodičnoj sredini, bilo je potrebno organizovati prikupljanje podataka anketiranjem. U r a d u se takođe daju objašnjenja u vezi sa korišćenjem dobijenih podataka anketiranjem 1000 domaćinstava i obrade ovih podataka na električnom r a č u n a m Zavoda ekonomskog fakulteta u Subotici. U završnom delu autor u sažetom vidu u jedanaest tačaka ukazuje na osnovne rezultatei zaključke istraživanja socijalnih razlika u Vojvodini.

Zusammenfassung

Schwierigkeiten und Anfangsergebnisse in der Untersuchung von sozialen Unterschieden in der Woiwodina D e r Verfasser schildert den Inhalt seiner Ausführung, als Vertreter einer Forschungs­ g r u p p e , vor e i n e r breiteren V e r s a m m l u n g i n d e m Provinzparlament i m D e z e m b e r 1973. Diese Versammlung hatte die Aufgabe, die Forschungsergebnisse zu beurteilen, zu denen diese Forschungsgruppe in ihrer U n t e r s u c h u n g der sozialen Unterschiede in der W o i ­ w o d i n a g e k o m m e n ist. M i t der Forschungsaufgabe, d i e sozialen Unterschiede in d e r W o i ­ wodina z u untersuchen, w u r d e n v o m P a r l a m e n t ursprünglich das ö k o n o m i s c h e Institut, N o v i S a d u n d d a s Institut für Betriebsorganisation d e r Ökonomischen F a k u l t ä t in S u botica beauftragt.

74

I n d e m A r t i k e l w i r d a u f die allgemeinen politischen U m s t ä n d e hingewiesen, die 1 9 7 2 die F o r s c h u n g s a r b e i t e r s c h w e r t h a b e n sowie auf die G e r e c h t f e r t i g t h e i t d e r u r s p r ü n g l i c h e n O r i e n t a t i o n , dass sich die Forschungstätigkeit auf das G e b i e t d e r ökonomischen u n d s o ­ zialen U n t e r s c h i e d e b e s c h r ä n k e n soll. D e r V e r f a s s e r b e t o n t die Eigentümlichkeit d e r A k t i v i t ä t e n d e r meisten T e i l n e h m e r a n d e r R e g e l u n g v o n sozialen U n t e r s c h i e d e n s o w i e d i e N o t w e n d i g k e i t , diese T ä t i g k e i t v o r a l l e m als K l a s s e n f r a g e d e r A r b e i t e r k l a s s e so a u s z u r i c h t e n , dass dieses v e r s t ä r k t e Enga­ g e m e n t u n s e r selbstverwalterisches, sozialistisches, politisches S y s t e m s t ä r k t . Es w i r d w e i t e r h i n dargelegt, dass d i e d u r c h g e f ü h r t e n F o r s c h u n g e n in m e h r e r e R i c h ­ t u n g e n gingen: v o r allem die sozialen U n t e r s c h i e d e in d e r S p h ä r e d e r E i n k o m m e n s b i l d u n g u n d d e r Personaleinkünte. D i e F o r s c h u n g e n o r i e n t i e r t e n sich besonders auch auf die S p h ä r e des V e r b r a u c h s , m i t b e s o n d e r e m R ü c k b l i c k auf d i e B e w a h r u n g des L e b e n s s t a n d a r d s d e r W e r k t ä t i g e n m i t niedrigstem P e r s o n a l e i n k o m m e n . A u c h d i e F a m i l i e e r h i e l t i n d e n F o r s c h u n g s a r b e i t e n dieser F o r s c h e r g r u p p e g e b ü h r e n d e A u f m e r k s a m k e i t . A n s t a t t , dass d e r beschäftigte A r b e i t n e h m e r als „ A r b e i t s k r a f t " b e t r a c h t e t w u r d e — gesondert v o n seiner F a m i l i e n u m w e l t , w o z u insbesondere d e r ökonomische T e c h n o k r a t i s m u s geneigt w a r , w u r d e e r als Bestandteil d e r F a m i l i e b e h a n d e l t . A u s M a n g e l an ausreichenden Quelldaten ü b e r d e n W e r k t ä t i g e n als Familienmitglied w a r es n o t w e n d i g , d u r c h eine U m f r a g e zusätzliche D a t e n zu verschaffen. D i e A r b e i t gibt a u c h A u s k u n f t ü b e r d i e A u s w e r t u n g d e r d u r c h die U m f r a g e 1 0 0 0 H a u s ­ haltungen e r h a l t e n e n D a t e n u n d d e r e n V e r a r b e i t u n g m i t Hilfe d e r Rechenanlage des I n s t i ­ t u t s f ü r Betriebsorganisation d e r Ökonomischen F a k u l t ä t i n S u b o t i c a . Abschliessend v e r w e i s t d e r V e r f a s s e r zusammenfassend in 11 P u n k t e n a u f die G r u n d e r ­ gebnisse u n d Schlussfolgerungen dieser S t u d i e ü b e r d i e sozialen U n t e r s c h i e d e i n d e r Woiwodina.

75

Miloš Bekonja—Marija Mihalik—Milan Milošev—Nedeljko Vugdelija

Marxista szellem a mai jugoszláv gazdaságtanban

Politikai gazdaságtan és tartós gazdasági fejlődés A szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok önigazgatású rendszerének ki­ építése hazánkban egy hosszú, már csaknem két évtizede tartó folyamat. Ebben az időszakban az önigazgatás meghonosodott, és ma hazánkban a szocialista rendszer társadalmi magva, e szerint pedig a munkás a társadalmi tulajdonná vált termelő eszközök adta feltételek mellett a társadalmi és gaz­ dasági viszonyok alaphordozója. A társadalmi-gazdasági fejlődés jelen fela­ datai meghatározzák a társadalmi tevékenység következő időszakra szóló fő irányvonalait. E feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükségesek a társadalom szociális, de különösen anyagi alapjában történő dinamikus változások. Mindennek az önigazgatásos rendszerből kell erednie és a társult munka szerepének figyelembevételével. Hazánk eddigi fejlődésének tapasz­ talata egyértelműen rámutatott arra, hogy a politikai gazdaságtan jelenlegi és távlati célkitűzései között összehangoltabb és átfogóbb viszonyt kell teremteni, hogy állandó, tartós anyagi és társadalmi fejlődést biztosíthassunk. A mai időszak egyik kulcsfontosságú feladata a bővített újratermelés nyitott kérdéseinek megoldása. A bővített újratermelésnek egy teljesebb és tartósabb rendszerré kell válnia, amelyben a társult munka közvetlen termelői az alap­ hordozói a jövedelem és a felhalmozás meghatározásáról és alkalmazásáról szóló határozatoknak. Jelentős a gazdasági ágazatok helyzetének kérdése az elsődleges és másodlagos elosztásban, az eszközök szabad körforgását bizto­ sító feltételek, valamint az árakkal és a társadalmi-gazdasági fejlődésben való közös vállalkozásokkal kapcsolatos társadalmi megállapodások és önigazgatói egyezmények összehangolása is. Marx módszere a tartós és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésről A gazdaság mai fejlődéselmélete különös figyelmet szentel azoknak a kér­ déseknek, amelyek a legtágabb értelemben vett gazdasági fejlődéssel foglal­ koznak. Az eddig elmondottak alapján állíthatjuk, hogy a marxista politikai gazdaságtan alapjában véve a fejlődés elmélete. Marx a gazdasági fejlődésről 77

szóló elméleti elemzésének általános jellege abban van, hogy a gazdasági fej­ lődést úgy tolmácsolja, mint társadalmi-gazdasági fejlődést, azaz mint a tár­ sadalmi-gazdasági viszonyok újratermelését, amely az anyagi termelés fej­ lődési folyamatában szüntelenül változik. Éppen ezért mondjuk, hogy Marx fejlődésanalízise dinamikus és hosszútávú, elemei alapján pedig általános is, illetve teljes. Marx az újratermelés általános vizsgálatakor elsősorban a tartós és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés anyagi feltételeit elemezte. Marx vizsgálódásainak jelentős tényezői a termelés anyagi és értékbeli szer­ kezetének egyes elemei között levő törvényszerű viszonyok, amelyek a fel­ halmozó szabályos folyamatára hat, és ezen az alapon növelik a termelést és annak realizációját. Tudjuk, hogy Marx a szocializmusban történő gazdasági fejlődés általános elemzésével foglalkozik, azt a fejlődést tartósnak és kiegyen­ súlyozottnak, azaz arányosnak tekinti, és tudjuk, hogy az adott problémához való ilyen jellegű hozzáállás az elvonatkoztató elemzésből ered. Szükséges kihangsúlyozni, hogy Marx a szocializmusban végbemenő belső problémák elemzésébe nem mélyedhetett bele, hiszen Marx inkább ezen mozgás lehetsé­ ges megjelenési formáiról beszél, miközben szem előtt tartotta a kapitalizmus­ ban végbemenő hasonló mozgásokat (ezekkel szemben bíráló álláspontra helyezkedett). A gazdasági fejlődés dinamikájának értékelésénél Marx az újratermelésről szóló elemzéséből indult ki, miközben különös figyelmet szentelt az elem­ zési feltételeknek és az elméleti keret kidolgozásának. Marxnál a termelés lehetséges iramának szempontjából a bővített újratermelés a felhalmozás függvénye. Emellett Marx felhalmozása nagysága mellett a felhalmozás szerkezetét is döntőnek tartotta. Marx a bővített újratermelés problémáját minden alkotó elemében alaposan feldolgozta, mindenekelőtt átfogóan illuszt­ rálta az egyszerű és bővített újratermelést vázlataiban. Mivel Marx számára különösen fontos volt az újratermelési folyamat általános törvényszerűsé­ geinek feltárása, ezért elvonatkoztatott elemzést alkalmazott, olyan felté­ telezéseket vezetett be, amelyek az elemzést egyszerűbbé tették. így pél­ dául kizárja a nemzetközi gazdasági cserét és feltételezi, hogy a tőke forgási száma egy valamint, hogy mindjárt a következő évben átvivődik a tőke teljes értéke az új termékre, — ezek a feltételezések csak egyszerűbbé teszik az elemzést, de az elemzés jelentőségét semmiképpen sem kisebbítik. Marx újratermelésről szóló elmélete döntően befolyásolta a szocialista álla­ mok gazdasági elméleteinek alakulását, de különösen hatott a szocializmus gazdasági elméletére. Az eddigi megállapításainkban meghatároztuk Jugo­ szlávia gazdaságtanának kutatási tárgyához való alapvető hozzáállást. Ju­ goszlávia gazdaságtana a gazdasági szerkezetet, gazdasági rendszert és Jugo­ szlávia gazdaságpolitikáját tanulmányozza. A gazdasági szerkezet és a gazdasági rendszer képezi a társadalom, az összes gazdaságban történő működésének gazdasági és jogi alapját. A termelési viszonyok és az anyagi feltételek hatá­ rozzák meg a gazdaságpolitika általános feladatait. Míg a gazdasági rendszer meghatározza a gazdaságpolitika minden hordozója számára az általános jogokat és kötelességeket. Mindemellett a társadalom gazdasági szerkezete szüntelenül változik, a szocialista társadalomban pedig különösen ki van téve a dinamikus változásoknak, amelyek a fejlődés egy meghatározott pontjában a teljes gazdasági rendszer vagy a gazdasági rendszer egyes területeinek meg­ változásához vezetnek. Jugoszlávia gazdaságtanának fontos jellegzetességei (ezek különböztetik meg más gazdaságtanoktól) a következők: A termelő 78

eszközök társadalmi tulajdonban vannak, árutermelés folyik, a termelés terv­ szerű irányítása a munkások anyagi és kulturális életfeltételeinek folytonos javítása céljából, a munkások önigazgatása a gazdasági vállalatokban. A gazdaságpolitika, mint a társadalom a gazdaságban történő szervezett m ű ­ ködése fokozatosan alkalmazkodik az önigazgatású társadalom szükségleteihez azzal a céllal, hogy megváltoztassa a társadalom felépítését, anyagi szerkezetét.

Beruházási politika és tartós gazdasági fejlődés A fejlettség megvalósított foka és a társadalom gazdasági és szociális szer­ kezetében beállt változások alapján az önigazgatásért vívott harc negyedév­ százados évfordulója után elmondhatjuk, hogy az anyagi és kulturális el­ maradottság következményeinek felszámolása és az önigazgatásos szocializmus gazdasági alapjának megteremtése a marxista eszméken és eszmei állásponto­ kon alapszik. Jugoszláviában egy olyan méretű gazdasági és társadalmi fej­ lődésről beszélhetünk, amelyet más országok öt-hat évtized alatt értek csak el. Jugoszlávia nagy gazdasági fejlődése gyorsabb volt a világátlagnál, valamint a fejlett és fejletlen országok fejlődésénél is. Ilyen eredményeket a gazdasági fejlettségben nagy beruházási eszközök nélkül n e m lehetett volna elérni, és akkor sem, ha az anyagiak n e m a progresszív erők kezében lettek volna és n e m az igazi helyre utalják. A gyors társadalmi és anyagi előrehaladás pozi­ tívan hatott az összipar fejlődésére. Mindezek az eredmények Jugoszlávia munkásosztályának érdemei, amik egyben igazolják Marx gondolatait. Jugo­ szlávia munkásosztálya elfogadta a marxista eszméket és kimutatta az ö n ­ igazgatásos szocialista rendszer előnyeit. Marx azt mondta, hogy a szocialista forradalomnak a munkások számára teljes mértékben biztosítania kell a ter­ melő eszközök feletti ellenőrzést, miközben a munkásosztály a munka felsza­ badulásának alanya. Ezt Jugoszláviában a gyakorlatban is alkalmazták. A következő időszakban hazánknak óriási kérdéseket kell megoldania: 1) a gazdasági bizonytalanság okainak elhárítása, 2) a kihasználatlan gazdaságok problémájának megoldása. A fejlettség mai foka a munkásosztály óriási ta­ pasztalatán, a munkaerő gazdagságán, a szakkáder nagy létszámán, az isko­ láztatás fejlett rendszerén, stb. alapszik. A következő időszakban külön figyelmet kell szentelni a beruházási esz­ közök befektetésének, azaz figyelmet kell fordítani a gazdaság felhalmozó­ képességére, a felhalmozás pótforrásainak igénybe vételére, elsősorban azokat a formákat kell alkalmazni, amelyek a belső tartalékokat ésszerűen használ­ ják ki. A polgárok eszközeit takarékbetét által kell összegyűjteni és a fel­ halmozásra irányítani, a gazdaság tartalékalapjaira is különös gondot kell fordítani. Hogy ezt mind megvalósíthassuk, feltétlenül javítani kell a beru­ házások szerkezetét. A fejlődéspolitikát a következő 10—15 évben a beruhá­ zások egészen más szerkezete jellemzi, hiszen ebben az időszakban a régi, visszamaradt szerkezeti problémákat kell megoldani, és új befektetéseket el­ végezni. Ezért szükséges, hogy a mezőgazdaság nyersanyagalapjának és más kategóriáknak, amelyek hosszabb időre relative nagy beruházási eszközöket kötnek le, közös hosszútávú fejlesztési programot határozzunk meg, hogy meg­ találjuk a legésszerűbb megoldásokat e tevékenységek fejlődésére. A következő időszakban arra kell törekedni, hogy lerövidüljön ezeknek az ágazatoknak aktivizációs periódusa a beruházás és a termelés kedvező viszonyainak létre79

hozásában. Hazánk hatalmas kihasználatlan forrásokkal rendelkezik, amelyek teljes gazdasági valorizációja jelentős feltétele a gazdaság gyors és összehan­ golt fejlődésének. E feladatok megvalósításáért sok pozitív lépést tettünk. Ebből láthatjuk, hogy a tartós gazdasági fejlődés legfontosabb eleme a fela­ datok végrehajtásában alkalmazott gazdaságosság és ésszerűség. Ennek a fela­ datnak nálunk nagy jelentőséget tulajdonítanak, az egész ország a gazdaság megszilárdításáért és a gazdálkodás kifizetődöttségéért küzd. Arra kell töre­ kedni: úgy dolgozzunk, hogy a legnagyobb mértékben hozzájárulhassunk társadalmunk stabilizációs intézkedéseihez. A stabilizációs intézkedéseknek gazdasági és politikai jelentőségük van. Ezért teljes joggal állíthatjuk, hogy a mi gazdasági viselkedésünk politikai tudatunkat fejezi ki. Az egész társadalom a gazdasági stabilizációra törekszik, ez a J K S Z számára is alapvető célkitűzés. Minden tervünket tehát, minden pénzbeli befektetésünket át kell járnia a gazdasági stabilizáció szellemének. Ez azt jelenti, hogy minden dinárt ésszerűen és tervszerűen kell felhasználni. Hogy ésszerű gazdaságot valósítsunk meg mindenütt, minden dinárt számon kell tartani. A jól felállított és jól irányított szisztematikus megoldások alap­ feltételét képezik ennek. Ű g y véljük, hogy ez most kulcskérdésnek számít nálunk és ezért fontos a jövőbeni tervezésünket úgy beállítani, hogy a pénz­ ügyi mutatók jelezzék a fogyasztás minden formáját. Alaposabban fel kell dolgozni a pénzbeni eszközök költségmutatóit, hogy az összesítő számlákon aztán fel tudjuk mérni milyen mértékben voltunk gazdaságosak. Semmi­ képpen sem volna szabad az év végéig várni és csak akkor megállapítani hogyan használtuk fel az egyes eszközöket, és mit értünk el általuk. A beruházási eszközök befektetési folyamatát tervszerűen kell elemezni.

Pénzügyi és kölcsönpolitika és a tartós gazdasági fejlődés Egyrészt hogy a társadalmi újratermelés és az elosztás folyamatát megfelelő mennyiségű pénzzel láthassuk el, másrészt hogy kompenzáljuk a bankházakon kívüli pénzre való hatásokat, egész sor pénz- és kölcsönügyi intézkedést kell végrehajtani. Ezek összessége képezi a monetáris- és kölcsönpolitikát. Az intézkedéseknek olyan tényezőkből kell eredniük, amelyeknek hatásuk van a pénzre. E b b e n az értelemben a politika az egyes gazdasági célok megvalósí­ tásához szükséges intézkedések összegét jelenti. A pénzügyi és kölcsönpoliti­ kát elsősorban a társadalmi-gazdasági rendszer határozza meg, de más t é ­ nyezők is kihatnak rá, pl. anyagi, történelmi stb. sajátosságok. M a r x az át­ meneti időszak kölcsönrendszeréről azt állította, hogy a kölcsönrendszer a t ő ­ kés termelési módból a társult munka termelési módjába való átmenetben hatásos emeltyűként szerepel, de mégis a termelés módjának több más szerves függvényével együtt hat. A jugoszláv pénzügyi- és kölcsönpolitika célja, pénzegységünk hazai és külföldi értékének biztosítása valamint a devizaárfolyam rögzítése. E b b e n az értelemben pénzügyi és kölcsönpolitikánk nagy őrefeszítéseket tesz, hogy biztosítsa az összfogyasztás optimális nívóját. A pénz a gazdasági életben betöltött szerepét M a r x világosan megmagyarázta. M a r x újratermelési el­ méletéből következik pénzelmélete is. A pénzzel kapcsolatos problémák össze vannak kötve az újratermelés problémáival. A pénzt és a pénz forgását reális gazdasági mozgások határozzák m e g , mégis a pénznek meghatározott 80

önállósága van. A pénz összefoglalja a fennálló viszonyokat és hat rájuk. M a r x rendszerében a pénztényezőnek elsősorban megengedő szerepe van, létezése elengedhetetlen, hiszen nélküle egyes viszonyok n e m jutnának ki­ fejezésre. Marx újratermeléséről szóló elméletéből világosan kitűnik, hogy n e m elegendő meghatározott használati eszközökkel rendelkezni, szükséges, hogy azok, akik szükségleteinek kielégítésére szolgálnak, ezek a használati értékek, pénzeszközökkel rendelkezzenek. Ugyanígy fordítva, n e m elegendő p é n z ­ eszközökkel rendelkezni, szükséges, hogy megfelelő használati értékek is elő legyenek állítva. M a r x tehát a termelés és az elosztás reális viszonyaiból származtatja a gazdasági mozgások, sőt az árváltozások okait is. A pénzügyi politikát és a pénzmozgásokat tehát alapjában véve a társadalmi termelésben és elosztásban végbemenő reális mozgások határozzák meg. M a r x magyará­ zata, miszerint a felbomlott egyensúly a termelés valamint a személyi fo­ gyasztás és felhalmozás között levő felosztás viszonyából ered, n e m vonja kétségbe a politika jelentőségét. Ezért ki kell hangsúlyozni, hogy Marxnál a pénztényező n e m csak mint „engedményező" tényező szerepel, annál t ö b b . M a r x azt a tényezőt úgy állítja be, mint amely erősen hat minden vi­ szonyra a gazdaságban. Marx így elemezte a pénz hatását a felbomlott egyen­ súlyra: „Minthogy a termelőtőke elemeit folyton elvonják a piacról és helyettük csak pénzegyenértéket dobnak piacra, nő a fizetőképes kereslet, anélkül, hogy saját maga a kínálat bármiféle elemét szolgálhatná. Ezért m i n d a lét­ fenntartási eszközök, mind a termelési anyagok ára emelkedik." Az árutermelésben az áruban megtestesült munka társadalmi jelleget kap. A munka társadalmi jellege az áru árában jut kifejezésre. Az áruk árainak realizálásához meghatározott mennyiségű pénzre van szükség. A forgalmi eszközként funkcionáló pénz tömege kisebb vagy nagyobb nagyság lehet. (Az egyensúlyban, de az egyensúlyon kívül is.) A pénz tömegének eltérése a pénz értékétől magában hordja a válság magvát. M a r x ezzel kapcsolatban ezt mondja: „Ezért az, ami pénzpiaci válságként jelenik meg, valójában magának a termelési és újratermelési folyamatnak a rendellenességeit fejezi ki." (Marx: A tőke, I I . kötet, 290 old. Kossuth Kiadó, Budapest, 1967. Annak ellenére tehát, hogy M a r x egyensúlyelmélete általános érvényű és hogy a pénzügyi egyensúlyt az újratermelésből származtatja, számon tartja mégis azokat az eseteket, amelyek ezektől a viszonyoktól elválaszthatóak. M a r x elmélete szerint a pénzügyi bizonytalanság (néhány kivétellel, rövid időre) mindig a gazdasági kiegyensúlyozatlanság következménye. A pénz gyengesége mindig a gazdaság gyengeségének következménye, vagy a gazda­ sági stagnációé, vagy pedig a hirtelen gazdasági terjeszkedésé. Függetlenül a valódi válságtól, a gazdaság gyengesége és a pénzügyi bizonytalanság is hathat. így a pénz gyengesége is tárgya lehet a gazdasági fejlődésnek, amikor a gazdaság gyengesége n e m a stagnálást és a gazdasági hanyatlást jelzi. Kétség­ telen, hogy a m i tervszerű, szocialista gazdaságunkban a pénzügyi- és köl­ csönpolitika kérdése és célja a társadalmi tervek alkotó eleme kell hogy legyen, különösen azokban a részekben, amelyek meghatározott politikai-gazdasági célok elérését irányozzák elő. Az ilyen politika céljait a társadalmi tervezetek­ ben úgy kell megfogalmazni, hogy azok mindenekelőtt a következő időszakra érvényes optimális gazdaságszilárdítás feltételeit jelentsék. T o v á b b á fontos, hogy a pénzügyi-kölcsön kifejezésre vonatkozzanak a hatások és mozgások, 6

81

amelyek döntő fontosságúak a forgalomban levő pénz és kölcsön szükséges tömegének szabályzásához. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi és kölcsönpolitikának és céljainak összefoglalása a társadalmi tervezetben, valamint az ebből eredő feladatok — amelyek érvényesek hazánk bankintézményeire — kettős jellegűek. 1. A tervnek a kölcsönzési és bankviteli mozzanatoknak az a részét kell összefoglalnia, amely a gazdasági tevékenység tervezett és megvalósított színvonalát biztosítja, továbbá biztosítja a társadalmi termék ezen nívón történő össztermeléséhez és elosztásához szükséges pénzt és kölcsönt. A pénzügyi és kölcsönpolitika céljai ennek megfelelően adottak az össztermék előreirányzott mozgásai által, valamint olyan normák által, amelyeket a terve­ zet irányoz elő. 2. A tervezetnek a pénzügyi- és kölcsönpolitika céljait és feladatait meg kell határoznia. Ez azért fontos, mert a pénzügyi és kölcsönpolitika aktív té­ nyezője és hordozója a politikai-gazdasági célok megvalósításának. A pénz­ ügyi és kölcsönpolitika elősegíti a gazdasági fejlődés gyorsulását. Egyszerűbben mondva, ez a meghatározott tevékenységből eredő kölcsönzések politikájának a problémája. Vagy a bankkölcsönök azon részének kérdése, amelyek kapcsot képeznek a pénzügyi és kölcsönpolitika és a beruházási politika között, ha ezt a két politikát úgy tekintjük mint az ország gazdasági fejlődésének és anyagi termelőerői fejlődésének tényezőjét. Ha ily módon a társadalmi tervezetben összekapcsoljuk a pénzügyi- és kölcsönpolitikát és a gazdasági stabilizációra vonatkozó elemeivel, eljutunk a politika megvalósításához. A pénzügyi- és kölcsönpolitika intézkedéseit, illetve a kölcsönzési politika mint a társadalmi tervezet részének céljait, úgy kell meghatározni, hogy azok biztosítsák a kö­ vetkezőket: a) a termelési folyamatot ellássák megfelelő mennyiségű köl­ csönnel, b) hogy e feladatának megvalósítása közben megszüntessen minden bankon kívüli tevékenységet. A pénzügyi- és kölcsönpolitika céljainak másik csoportja a bank- és kölcsönrendszer szerepét képviseli. Ez azért fontos, mert a bank- és kölcsön­ rendszer a társadalmi tervezetben megfogalmazott gazdasági politika céljainak megvalósításában aktív tényezőként szerepel. Ebben a részben a pénzügyiés kölcsönpolitikát úgy kell megfogalmazni, hogy korrigálni lehessen őket olyan esetekben, amikor a megfelelő mutatók a korrekció szükségét jelzik. A pénzügyi- és kölcsönpolitika közvetlen hatása a gazdaság szilárdságának megingatására annál inkább kifejezett, minél pontatlanabbul van a pénzügyiés kölcsönpolitika megfogalmazva elsődleges feladatára, azaz nem tudja a szükséges mennyiségű pénztömeget és kölcsönöket biztosítani. Minél kevésbé meghatározott ez a szerep, azaz úgy van megfogalmazva, hogy az újratermelési folyamatot nem tudja ellátni megfelelő mennyiségű pénzzel és kölcsönnel, ezzel párhuzamosan jelentkezik a fizetőképes keresletet kielégítő kiegészítő jellegű pénz és kölcsöntömeg, amely közvetlenül hat a jövedelem elosztására, de ugyanakkor ez a jövedelem nem az eredeti elosztásból ered. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi- és kölcsönpolitika megingathatja a gazdasági rendszer szi­ lárdságát. Nálunk ez a veszély teljes mértékben fennáll. Ezért rendkívül fontos, hogy világosan meghatározzuk a bankkölcsönök szerepét, hogy ezáltal megakadályozzuk gazdaságunk szilárdságának megdöntését. A Nemzeti Bank szerepe az ügyviteli bankokéhoz viszonyítva, nem lehet olyan jellegű, hogy csak leszámítolja az ügyviteli bankok váltóit és ne mélyedjen bele azok kölcsönpoütikájának lényegébe. Ezért a bankok hitelrendszerét a mi viszonyaink között 82

közvetenül a gazdaságilag és társadalmilag elismert árutól kell függővé termi, és csak olyan mértékben, amennyiben a kölcsönpolitika a gazdasági fejlődés gyorsulásának aktív tényezőjeként szerepel. Ez a rész a társadalom szigorú ellenőrzése alatt áll és e politika eredményeit jól kell megfizetni.

Káderpolitika és gazdasági fejlődés E század közepén a társadalmi tudományok óriási léptekben fejlődtek, ennek köszönhetően a kutatások tárgya az ember lett, azaz a termelés személyi t é ­ nyezője. Ezzel a fejlődéssel együtt bizonyos túlzások is jelentkeznek, már ami a termelékenység növekedését illeti. Ismeretes a tény, hogy az ember a m u n k a minden formájában jelen van, ezért az embert semmiképpen sem külön tényezőként említjük, hanem a termelés létrehozójaként és a fejlődés hordozójaként. Ezért a fejlődés célszerűségét is csak az ember szemszögéből vizsgálhatjuk. így világosan kitűnik a káderpolitika jelentősége a távlati fej­ lődésben. Ez érvényes a munkaközösségre és az egész társadalomra is. Minden fejlődés mozgásokat és változásokat foglal magába, ezért a fejlődést figyelmesen kell kísérni, különböző előrejelzéseket kidolgozni és azokat meghatározott irányban működtetni. A gazdasági fejlődés számára jelentősek a termelés anyagi és személyi tényezői, valamint a társadalmi feltételek is. Lenin a m u n k a ­ termelékenység növekedésének feltételeit külön kihangsúlyozta és az anyagi bázist közvetlenül összekapcsolta a lakosság kultúrnívójának emelésével, a munka intenzitásának növelésével és a munka jobb organizációjával. M a r x a munka társadalmi gazdaságtanának fejlődését modern formában magyarázta meg. Ezt írta: „A munka termelőerejét sokféle körülmény határozza m e g , többek között a munkások egészségének átlagos foka, a tudománynak és technológiai alkalmazhatóságának foka, a termelési folyamat társadalmi k o m ­ binációja, a termelési eszközök terjedelme és hatóképessége és a természeti viszonyok*. Szemmel látható tehát az ember szerepe a termelési folyamatban. M a r x elmélete szerint a munkafolyamat egyszerű mozzanatai a következők: a) a célszerű tevékenység, vagyis maga a munka, b) a munka tárgya és c) a munka eszköze. A szocializmusban az emberek össztevékenységének célja a szükségletek kielégítése. A lakosságnak azonban nemcsak fogyasztó szerepe, h a n e m termelői funkciója is van ahol „A munka mindenekelőtt olyan fo­ lyamat, amely ember és természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyag­ cseréjét. A természeti anyaggal az ember maga is mint természeti hatalom lép szembe."** A lakosság a fogyasztásban, a termelésben és az igazgatásban betöltött szerepe által fontos tényezője a gazdasági fejlődésnek. Ezért ezt a lakosságot, azaz egy terület minden munkását — akik különböző szakképesítéssel r e n ­ delkeznek — szakkádernek nevezzük. A szakirodalomban gyakran magát a munkaerő fogalmát a szakkáder kifejezéssel helyettesítik. í g y a szakkáder és az anyagi források együtt képezik a társadalom termelőerejét egyúttal a ter­ melő- és gazdasági tevékenység fontos alkotó elemét is jelentik. A szakkáder mint társadalmi-gazdasági kategória a társadalmi-gazdasági mozgások ki­ fejezője, s nagysága a gazdaság fejlettségétől és demográfiai tényezőktől függ. * Marx: A tőke, I. kötet, 46. oldal. Kossuth Kiadó, Budapest, 1967. Marx: A tőke, I. kötet, 168. oldal. Kossuth Kiadó, Budapest, 1967.

6*

83

A szakkáder termelői és fogyasztási funkciójában jelentős hatást gyakorol a gazdasági fejlődés iramára és így a társadalmi-gazdasági fejlődés alapvető tényezőjévé válik. A szakkáder alkalmazásának emelkedése a politikai és termelési életben, valamint a fejlett közvetlen demokrácia növeli a szakkáder­ hatást a fejlesztésre. Mindenki előtt ismeretes, hogy az emberek hatása az állam politikájára csak demokrácia által érhető el. Olyan demokrácia által, amelyet maguk az emberek harcoltak ki forradalmak és szüntelen társadalmi átalakulások útján. Ezeket az átalakulásokat a munkások idézték elő, a bennük vetett hit pedig óriási volt. Ezt tapasztalhatjuk az igazságos forradalmaknál, a tudósoknál és az egyéni alkotóknál. Maxim Gorkij egyike volt azoknak, aki hitt az emberekben és az önzetlen emberiségben még akkor is, ha az emberek másként viselkedtek. Állította, hogy az emberek alapjában véve jók, csak a körülmények gátolják őket abban, hogy jobbak legyenek. Gorkij számára az emberi érték mindenek felett áll. Hitt az emberekben és a proletár szolidaritásban. Ezt írja: „Ember, milyen büszkén hangzik." Elítéli a önzést, azt állítja, hogy nem lehet egy ember szá­ mára szép, amig minden ember számára nem az. Ezért az emberek között köröket keres. A technikai fejlődés elemeinek szerkezetében legfontosabb hely a szakkáder minőségének jut, amely a képesítés színvonalában, a képességben és a tapasz­ talatban fejeződik ki. A munkásönigazgatás általános képesítést igényel. Csak azáltal érhető el fejlettebb társadalmi viszony. A szakkáder képesítése Jugoszlávia iskoláztatási rendszerének sajátossága. A központi tervezés idő­ szakában a közgazdászok feladata a tervek és a nyilvántartások direktiv-rutin munka elvén való elvégzése volt. Az analitikus munkát pontosabb meghatá­ rozott mutatók alkalmazására korlátozták. A közgazdászok tudományos munkáját a központilag irányított gazdasági rendszer korlátozta, így nem jut­ hatott kifejezésre az alkotói szellem. Az állam gazdasági funkcióinak decentra­ lizálása és az önigazgatás bevezetése után, a tudományos munka a jugoszláv gazdaságtannak kutatására irányult. Ez a kutatás azonban csak az utóbbi idő­ ben kap elméleti-analitikus jelleget. A képesítési színvonal tehát igen kü­ lönböző, mégis a szakkáder egységes szabályozásának fontos tényezőjét képezi, általa kimutathatjuk az önigazgatásban való részvételt is. A szakkáder egységesítése után kialakul a szolidaritás érzete is. A szolidaritás lehetőséget nyújt az egyénnek, hogy a többiekkel együtt a jövőt biztosabbá tegye és a gazdaságot megszilárdítsa. A tartós gazdasági fejlődés számára nemcsak magas- és középfokú szakké­ pesítés a fontos, szükség van magas szakképzett és szakképzett munkásokra is. A csoportban potenciális szakemberek vannak, de ezt a gyakorlatban be is kell bizonyítani. Mindezek a termelést és a gazdálkodást hatékonyabbá teszik azzal a feltétellel, hogy a szakkáder összetétele összhangban van a munka­ helyek követelményeivel. Ebben a rendszerben a tudomány és gazdaság kö­ zötti kapcsolat magában hordja a problémák megoldásának lehetőségét. A kapcsolatok rendszerének nem megfelelő kiépítése a felelős a helyzetért. Korábban külföldi szaktudást alkalmaztunk, ez pedig sokkal nagyobb kiadá­ sokat vont maga után, mint amennyi költséget jelentett volna a hazai tudomá­ nyos potenciál kiképzése. Joggal állíthatjuk, hogy a szakkáder a további fejlődés határértékű és döntő fontosságú tényezőjét képezi. A szakkáder jelentősége a munkások önigazgatá­ sos rendszerében fejeződik ki, ahol a munkás a társadalmi viszonyok és a ter84

melőerők alapvető hordozója. A munka társadalmi kombinációját nem csak a termelés növekedésének szempontjából kell vizsgálni. A termelőt úgy kell tekinteni, mint a termelő eszközök igazgatóját és mint a termelés legfontosabb eszmei szervezőjét. Az önigazgatásos rendszer az embert minőségileg új helyzetbe helyezte. Ez pedig a termelési viszonyok változását igényli, az emberi munka humanizációját és nem csak az önigazgatás nívóján, hanem az irányítás nívóján is, hiszen különben ellentétek jönnek létre. A személyiség kifejezésre jutását csak úgy érhetjük el, ha az ember szerepe a döntéshozatalban és az irányításban párhuzamosan növekszik, a munkában pedig kifejezésre jut akarata és képessége. A szakkáder szerepéről és fontosságáról alkotott vélemények sokban meg­ változtak. Bebizonyosodott, hogy nem a pénz az egyedüli mozgató erő a munkafolyamatban. Ez egyidejűleg jelenti a tőkés elvetélését is, miszerint a munkásokat a termelésért és nem a gondolkodásért fizetik. A munkás ma „homo oeconomicus" lesz, mert kiharcolta, hogy úgy tekintsenek rá, mint társadalmi lényre. Marx szerint a társadalmi ember a társadalmi viszonyok összessége. A termelés technikai oldaláról vizsgálva a szakkáder problémája sokkal összetettebb, mert még a legbonyolultabb termelés felett is az ember áll. Az ember a legdrágább kincs a munkafolyamatban. Marx azt állítja, hogy az ember reakciói alapján összetettebb a legbonyolultabb gépnél is.

Irodalom Vladimir Farkas: Bronliv K u b o v i ć , Jakov Sirotković, Vladimir Stipetić, J u g o s l a v i j e — o p š t i deo". — I z d a n j e „ I n f o r m á t o r a " , Z a g r e b , 1 9 7 3 .

„Ekonomika

P l a t f o r m a za p r i m e n e s t a v o v a i odluka K o n g r e s a S K J . — Izdanje N I Š P „ V j e s n i k " , Z a g r e b , 1973. Karl M a r x : Kapital —

„ K u l t u r a " Beograd,

Nikola Miljanović: Novac i kredit. —

1958.

Izdanje 1 9 6 8 .

Ivo Perišin: Kreditno-monetarna politika. — M a r k o N o v o s e l : Biologija za i n ž e n j e r e . —

Izdanje „Informator" Zagreb, 1 9 6 7 .

Izdanje „Panorama", Zagreb, 1 9 6 5 .

Rezime

Marksistička misao o savremenoj jugoslovenskoj ekonomiji O v a j r a d p r e d s t a v l j a u s t v a r i referat p r i p r e m l j e n za v e ć t r a d i c i o n a l n i oblik s a r a d n j e stu­ denata e k o n o m s k i h fakulteta u J u g o s l a v i j i , tačnije rečeno S i m p o z i u m studenata e k o n o m ­ skih fakulteta. U u v o d n o m d e l u r a d a dati su opšti m o m e n t i interesantni za e k o n o m s k u p o l i t i k u v e z a n u za u s l o v e stabilnog p r i v r e d n o g r a z v o j a . U v o d n i deo sadrži i k r a ć u analizu n e k i h r e l e v a n t ­ nih Marksovih misli. T e ž i š t e rada p r e d s t a v l j a analiza k o n k r e t n i h p r o b l e m a jugoslovenske e k o n o m i j e i načina n j i h o v o g teoretskog t r e t i r a n j a k o d nekih v e ć afirmisanih jugoslovenskih ekonomista. U t e specifične p r o b l e m e s p a d a j u : investiciona politika, k r e d i t n o m o n e t a r n a politika i k a d r o v ­ ska politika. Najrazudenije p o s m a t r a n a je k r e d i t n o m o n e t a r n a politika u u s l o v i m a stabil­ nog privrednog razvoja.

85

S v i n a v e d e n i p r o b l e m i analizirani su sa stanovišta u s l o v a stabilnog p r i v r e d n o g r a z v o j a . Posebna p a ž n j a posvećena j e o p š t i m ciljevima i zadacima analiziranih politika. U r a d u su n a v e d e n i autentični tekstovi n e k i h poznatih jugoslovenskih autoriteta. P r i k r a j u svake analize dati su kraći o s v r t i na n e k e b i t n e opšte p r o b l e m e p o j e d i n i h politika p r i v r e d n o g r a z v o j a naše zemlje.

Zusammenfassung

Der marxistische Gedanke über die zeitengenössische jugoslawische Ökonomie Diese A r b e i t stellt eigentlich ein R e f e r a t d a r , das f ü r die s c h o n T r a d i t i o n g e w o r d e n e Z u s a m m e n a r b e i t v o n S t u d e n t e n d e r wirtschaftswissenschaftlichen Fakultäten i n J u g o ­ slawien v o r b e r e i t e t w u r d e . Offiziell heisst dieses T r e f f e n S y m p o s i o n d e r S t u d e n t e n d e r Wirtschaftswissenschaften. I m einleitenden T e i l dieser A r b e i t w u r d e n die allgemeinen M o m e n t e gegeben, die f ü r die W i r t s c h a f t s p o l i t i k — i m Z u s a m m e n h a n g m i t d e n Bedingungen f ü r e i n e stabile w i r t s c h a f t l i c h e E n t w i c k l u n g — v o n Interesse sind. Desgleichen e n t h ä l t dieser T e i l eine k ü r z e r e A n a l y s e einiger r e l e v a n t e r G e d a n k e n v o n M a r x . D e r S c h w e r p u n k t d e r A r b e i t ist eine A n a l y s e k o n k r e t e r P r o b l e m e d e r jugoslawischen W i r t s c h a f t u n d die theoretische Behandlungsweise dieser F r a g e n seitens einiger schon r e n o m i ä r t e r jugoslawischer W i r t s c h a f t s w i s s e n s c h a f t l e r . Z u diesen spezifischen P r o b l e m e n g e h ö r e n F r a g e n d e r I n v e s t i t i o n s - , K r e d i t - u n d M o n e t ä r - s o w i e d e r K a d e r p o l i t i k . A m eingehendsten w i r d die F r a g e d e r K r e d i t - u n d d e r m o n e t ä r e n Politik b e h a n d e l t , u n t e r d e n Bedingungen e i n e r stabilen wirtschaftlichen Entwicklung. A l l e a n g e f ü h r t e n P r o b l e m e w u r d e n v o m S t a n d p u n k t d e r stabilen wirtschaftlichen E n t w i c k l u n g a n a l y s i e r t . B e s o n d e r e A u f m e r k s a m k e i t w u r d e d e n allgemeinen Zielen u n d A u f g a b e n d e r a n a l y s i e r t e n Politiken g e w i d m e t . I n d e r A r b e i t w u r d e n authentische T e x t e e m i n e n t e r jugoslawischer Wirtschaftswissenschaftler a n g e f ü h r t . Abschliessend zu j e d e r A n a l y s e w u r d e n k ü r z e r e Rückblicke auf einige d e r wesentlichen P r o b l e m e einzelner Politiken d e r wirtschaftlichen Entwicklung u n s e r e s L a n d e s gegeben.

86

Minda Tibor

A vajdasági művésztelepek társadalmi és kulturális vonatkozásairól

Elvtársnők és Elvtársak! Felelősségteljes és valóban nehéz feladat átfogóan és tárgyilagosan tükrözni a vajdasági művésztelepek sokrétű alkotó és szerte­ ágazó kulturális tevékenységét, melynek szemtanúi voltunk az elmúlt húsz esztendőben. Ez a ma megnyíló kiállítás hasznos és dicséretre méltó kísérlet ezen a téren. Ezért külön megtiszteltetésnek tekintem, hogy a szervező bizottság engem bízott meg a vajdasági művésztelepek dokumentációs kiállításának megnyitásával. Remélem, hogy e művészi rendezvény serkentőleg hat a vajdasági mű­ vésztelepek és alkotóik kulturális szerepének további feltárására és felmérésére annál is inkább, mert — véleményem szerint — szerepük jelentős, hatásuk hasznos a művelődés és alkotás további fellendítése és társadalmasítása terén, mind nálunk Vajdaságban, mind pedig tágabb értelemben is. Elvtársnők és Elvtársak! A vajdasági művésztelepeknek ez a dokumentációs kiállítása természetesen nem is tarthat igényt arra, hogy teljes visszapillantást nyújtson a hozzá kötődő művészek munkásságáról, eredményeiről, igyekeze­ téről, törekvéseiről. E kiállítás elgondolásában, elrendezésében, de ösztönző sugalmazásaiban sem találhatunk olyan ambíciókat, amelyek teljesebb választ adhatnának arra a kérdésre, hogy lényegében miben is járul hozzá, és mi is a valós, a társadalmilag áttekinthető funkciója ennek a komplex tünetnek — vagy még több —, mozgalomnak, amely húsz éve, a vajdasági művésztelepek alapításával kezdődött. A válaszadást a felsorolt és a többi kérdésekre, az őszinte véleményadást a művésztelepek funkciójáról időközben felvetődött, s bizonyos értelemben ma is fennálló dilemmáról és eltérő nézetekről — bízzuk a további kutatásokra, tudományos értekezésekre. Am meggyőződésem, hogy az ország minden részéből való képzőművészek nálunk, a különböző vajdasági művésztelepeken megvalósult alkotókészsége joggal keresi a módját, hogy megszólalhasson. E kiálllítás, amelynek meg­ nyitása oly megtiszteltetés számomra, éppen a közszemlére tett alkotások hangján szólal meg. És ha ez a megszólalás, ez a kitárulkozás nem is teljes és nem is átfogó, a maga jól átfontolt válogatásával mégis elénk tárja a szerzőket és műveiket, azok értékeit és művészi hitvallását; s minden bizonnyal ösztö87

nözni fogja az eddig megtett út bíráló felmérését, elemzését és szintézisét, de a művésztelepek és általában a képzőművészet mai helyzetének időszerű kérdéskörét is. Az évforduló, amelyről ma e kiállítás megnyitásával emlékezünk meg, egyben kötelez is bennünket, hogy bizonyos megállapításokat tegyünk a művésztelepek és résztvevőik húsz esztendős munkássága kapcsán. Azzal kezdeném, hogy sohasem volt vitás: a vajdasági művésztelepek mindig is az ország tágabb területéről származó képzőművészek nyílt műtermei, alkotóhelyei, véleménycseréjük színhelyei voltak. Ilyen értelemben, a Palicsi Képzőművészeti Találkozóval egyetemben, jelentős helyei voltak a fejlő­ désnek, a nálunk születő képzőművészeti alkotások létrejöttének, és két­ ségtelenül fontos megnyilatkozási formái képzőművészeti életünknek. Ki­ váló alkalmat nyújtottak a hatások, eszmék, alkotások egymásba fonódásának, miközben dialektikus egységben megalkották a bennünket mind jobban össze­ fűző hidakat. Továbbá: sok művész éppen a művésztelepek révén került közvetlen kap­ csolatba a mi vajdasági életünkkel, valóságunkkal, vidékünk oly különös, egyéni varázsával, azzal a sajátos vajdasági környezettel, amelyet kedves és nekünk tetsző módon adtak vissza, miközben gazdagították a mi látókörünket is, és növelték kultúrkincsünket. A művésztelepek ezen felül, már fennállásuknál fogva, de főleg számos kezdeményező vállalkozásukkal és megnyilvánulásukkal sok tekintetben meg­ nyitották a kulturális élet és tevékenység decentralizációjának, a metropolisok­ ból való átplántálásuknak az útjait. S minthogy Vajdaság-szerte működnek, létrehozták a feltételeit annak, hogy a kulturális alkotók minél közelebbi kapcsolatba kerüljenek a dolgozó emberrel, hogy átérezzék a dolgozók kul­ turális törekvéseit és igényeit, s ily módon hatékonyabban állíthassák saját magukat is, intézményeiket is e humánus érdekek szolgálatába. S ez az össze­ fogás teremtette meg a feltételeket, törte meg a gyakran töretlen utakat a való­ ban új, szocialista önigazgatási tartalmak és értékek előtt. A képzőművészet a művésztelepek révén egészen közel került a dolgozók érdeklődéséhez, igényeihez. így létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy a kép­ zőművészeti tevékenység természetét és jellegét szocialista szemszögből értékeljük és mérjük fel, mindenekelőtt nyíltsága, kreatív kiállása és valós funkciója szemszögéből. így született meg a lehetőség arra, hogy társadalmilag objektívebben mérjük fel azt, hogy ez az alkotókészség milyen mértékig szol­ gálja ténylegesen a dolgozók érdekeit, illetve hogy a képzőművészet terén dolgozó alkotók és kulturális intézmények milyen fokig szabadultak meg va­ lóban a közvetítő szereptől, a bezárkózottság és elitizmus lehetséges jegyeitől, jellemzőitől. Azon óhajtól vezérelve, hogy újra érvényt szerezzünk a kultúra és a kul­ turális alkotókészség osztályjellegű eszmei tartalmának, s azon igyekezetünk­ ben, hogy a dolgozóknak lehetőséget biztosítsunk, hogy az önigazgatási társa­ dalomban valóban kinyilvánítsa kulturális befolyását meg azt a tudatot, hogy ő maga is részt vesz megvalósításában, — úgy érzem, a tevékenység e folyamatait és irányait a jövőben is őszintén kell istápolnunk. Élvtársnők és Elvtársak! Ha a kultúrát a szó szoros értelmében mint osztály­ szempontból lekötelezett tevékenységet óhajtjuk fejleszteni — márpedig a valódi kulturális értékeknek rendelkezniük kell e sajátosságokkal —, akkor 88

minden bizonnyal az önigazgatási alapon társult termelők társadalmi ható­ erejeként kell hatnia. A kulturális intézmények és alkotók ilyen elkötele­ zettsége igen fontos útja és módja annak, hogy megszabaduljanak a bezár­ kózottság, a magának-élés, az elefántcsonttorony veszélyétől, attól a kocká­ zattól, hogy intézményesített központokká, holmiféle rezervátumokká váljanak. Most, amikor a Kommunista Szövetség és egész társadalmunk a pártlevélben, a platformban, az új alkotmányos megoldásokban, de különösen Tito elvtárs hozzánk szóló üzeneteiben foglalt felelős feladatok előtt áll; a kultu­ rális munkásokra is az önigazgatási, eszmei, és tartalmi átalakulás halasztha­ tatlan szükséglete vár. A kultúra területén is létre kell hozni a tényleges önigazgatási alapokon álló viszonyokat, megteremteni a feltételeket a munka és az értékek szabad cseréjére, szüntelen harcot kell folytatni a különféle elhajló eszmei nézetek, törekvések és felfogások ellen; szakadatlanul dolgozni a marxista emberi eszmék megvalósításáért — mindez nagy kötelezettsége­ ket és feladatokat ró minden kulturális munkásra, intézményre. Ez a jelentős társadalmi akció valamennyiünktől teljes odaadást, megfontolt és felelős­ ségteljes tevékenységet, félreérthetetlen kiállást, és sokrétű társadalmi intéz­ kedéseket követel meg, ami által minden bizonnyal új távlatok, új és — me­ rem állítani — történelmileg eddig ki nem használt lehetőségek nyílnak meg előttünk az elkötelezett, alkotó tevékenységhez. S ez elősegíti a biztos alapok megteremtését a kultúra egészének valóban népi és demokratikus fejlődé­ séhez. Mert, kultúránk eme eszméinek és folyamatainak érvényesülése jelentős befolyást gyakorol és új ösztönzéseket ad a tényleges osztálytartalmak és -értékek létrejöttéhez az alkotás, a művészeti tevékenység e területén. A vajdasági művésztelepeknek és a Palicsi Képzőművészeti Találko­ zónak őszintén kívánok sok sikert ezen az úton. Ezennel megnyitottnak nyilvánítom a vajdasági művésztelepek dokumentációs kiállítását.

89

Bogomil Karlavaris

Visszapillantás

Egy olyan kiállítást megrendezni, amely a maga teljességében mutatná b e a vajdasági művésztelepek elmúlt húszesztendős fejlődését, n e m könnyű feladat, sőt a jelen pillanatban m e g sem valósítható. A művésztelepek fennállása és működése egy olyan komplex jelenség, amelyet még mindig n e m ismerünk eléggé mélyrehatóan. Olyan jelenség ez, amely számtalan alakban él, s amelyre megannyi magyarázat van. Sokan úgy tekintenek e telepekre, mint különleges vetületeire annak a kapcsolatnak, ami a kultúrát összefűzi a szabad, önigazga­ tású szocializmus igényeivel. Ilyen értelemben ezek a létesítmények döntően különböznek a polgári társadalom művésztelepeitől — amelyek elsősorban a társadalmi állapotokkal és a mecénásokkal szembeni ellenállást fejezik ki — , de különböznek a központosított szocialista államokban létrehozott alkotó­ házaktól is. M á s nézetek szerint viszont az egész telepi mozgalom csupán periférikus jelenség, amelynek nincs különösebb szociális és művészi jelen­ tősége. A művésztelepek szociológiai értelmét és funkcióját a szocialista társa­ dalomban tehát kétségkívül mélyrehatóbban kellene megvizsgálni. E z t eddig, sajnos, elhanyagoltuk. Ezért ilyen szempontból m i sem adhatunk tel­ jesebb elemzést a művésztelepekről. Érdeklődésünket ehelyett inkább a képzőművészetek fejlődésének kérdésére összpontosítjuk, s arra, hogy milyen szerepet töltenek b e ebben a fejlődésben a művésztelepek. Volt-e jelentősebb hatása a telepi mozgalomnak erre a fej­ lődésre, s miben mutatkozik m e g ez a hatás? És megfordítva: vajon n e m éppen a m a i művészet fejlettségi foka váltotta-e ki a művésztelepek létrejöttét, így alakítván ki társadalmunk képzőművészeti életének egyik megnyilvánulási formáját? Elsősorban ezeket a kérdéseket kellene megválaszolnunk, hogy pontosabban felbecsülhessük a jelenséget, a mozgalmat és az általa létrehozott, értékeket. N o h a n e m kívánunk végérvényes feleletet adni a felvetett kér­ désekre, annyit bizonyossággal állíthatunk, hogy képzőművészetünk m a i fejlettségi foka és a művésztelepek fejlődése között kölcsönös okozati össze­ függés és dialektikus kapcsolat áll fenn. M i n t közvetlen résztvevő, mint művész csupán a saját szubjektív meglá­ tásaimat fejthetem ki a művésztelepek jelenségéről és fejlődéséről, legfőképpen is abból a szempontból hogy milyen a kapcsolat és a kölcsönhatás a korszerű 91

képzőművészeti folyamatok és a művésztelepeken kibontakozott alkotói te­ vékenységek között. Különben maga a vajdasági művésztelepek fejlődését szemléltető kiállítás is jórészt ilyen gondolatok, sok-sok hivatalos és kötetlen beszélgetés alapján jött létre, és hát természetesen a kiállítási anyag összegyűjtésének reális lehe­ tőségei alapján, csupán azt akarván szemléltetni, hogy milyen volt a helyzet a vajdasági művésztelepeken az elmúlt két évtizedben. A kiállítás öt részből áll. Az első négy a művésztelepek történelmi fejlő­ dését szemlélteti, az ötödik pedig a legtevékenyebb vajdasági művésztelepek egyedi sajátosságait mutatja be. A történelmi álttekintés persze nem terjed ki minden jelentősebb alkotásra, s a művek keletkezési sorrendjéhez sem alkal­ mazkodhattunk következetesen. D e ha n e m is tudtunk ragaszkodni az idő­ rendhez, a kifejezési elképzelések fejlődéséről már igyekeztünk h ű képet adni, s azt emeljük ki, hogy egy-egy időszakon belül melyek voltak az uralkodó irányzatok. Mellőztük az egyes alkotóegyéniségek előtérbe helyezését is, m e r t azt akarjuk szemléltetni, hogy összességében milyen elképzelések érvényesültek egy-egy adott időszakban. Abban a részben, amely a művésztelepek egyedi arculatát próbálja felvázolni, megközelítőleg sem mutathatjuk b e a telepek minden alkotását és mindazokat a művészeket, akik a telepek munkájában részt vettek. Inkább csak arra törekedtünk, hogy az uralkodó irányzatokat mutassuk be minden telepre vonatkozóan az elmúlt évekre is visszamenőleg. Ezzel össz­ hangban az anyag összeválogatásának n e m a minőség volt a fő mércéje, hanem sokkal inkább a történelmi sajátosság és a mintaszerűség, tekintetbe véve az egyes művésztelepek jellegzetességeit. A művésztelepek abban az időszakban keletkeztek, amikor lazulni kezdett a központosított hatalom, amikor elkezdődött a demokratizálódás folyamata, fejlődésnek indult az önigazgatás, s amikor mindinkább felszabadultak a társadalom rejtett alkotó erői. E b b e n az első i dőszakban, 1952-ig a művésztelepek kétségtelenül kezde­ ményezői és megvalósítói voltak az úgynevezett szocialista realizmus merev dogmáitól való felszabadulás eszméjének. A modern művészetek világfo­ lyamataival akkoriban még alig álltunk kapcsolatban, s így ennek a felszaba­ dulásnak a két háború közötti hazai avantgardista festészet, elsősorban is az expresszionista irányzat képezte alapját. A zentai, a topolyai és a becsei első művésztelepek minden alkotóművésze erőteljes, brutális m ó d o n igye­ kezett ábrázolni a vajdasági tájat; képeiken a sötét körvonalak és az intenzív sötét színek domináltak. N o h a minden művész a maga személyes felindult­ ságát igyekezett kifejezni, ábrázolásmódjuk mégis roppant hasonlatos volt egymáshoz. Ennek egyik oka az volt, hogy a művészek zömmel alig rendel­ keztek alkotói tapasztalatokkal. Nagy részük számára a művésztelepek jelen­ tették a képzőművészet világába való betörés lehetőségét, s azóta valamennyien érett művészekké fejlődtek. Az ötvenes évek második felében a kezdeti irányvétel fokozatosan gyön­ gülni kezd. Az objektumokra való optikai támaszkodás és az expresszionista tolmácsolás mindinkább háttérbe szorul, s a művészek érdeklődése egycsapásra áttevődik magára a kifejezési formára, a magáért való képzőművészeti nyelvre. Ez az irányvétel kettős célkitűzésű: egyfelől a színek játékára t ö ­ rekszik az absztrakt felületen, másfelől pedig dekoratív ábrázolással és kon­ struktivista eszközökkel igyekszik objektumokat szerkeszteni. Jóllehet a Decemberi csoport hatása e tekintetben valószínűleg n e m volt döntő jelentő92

ségű, annyi bizonyos, hogy ennek a csoportnak minden tagja a művészte­ lepeken, elsősorban Écskán dolgozott, s mivel állandó kapcsolatban állottak művésztársaikkal, hatást is gyakorolhattak az új képzőművészeti irányzat kibontakoztatására a művésztelepeken. Sokkal valószínűbb azonban az a feltevés, hogy a művésztelepek tagjaira, s velük együtt a Decemberi csoport művészeire is a legáltalánosabb tényező gyakorolt döntő hatást, éspedig a m o d e r n művészetek világfolyamatainak tényezője, hiszen az absztrakt kifejezési forma azokban az években uralkodó irányzattá vált a képzőművészetben. A harmadik fejlődési időszakban, amely a hatvanas évek elején kezdődött el, egymástól egészen eltérő irányzatok keletkeztek, s voltaképpen ez az idő­ szak jelentette Vajdaságban a korszerű képzőművészet beérésének kezdetét. Ekkor már minden művész az egyéni kifejezési eszközöket, a sajátos stílust keresi, és a legtöbb esetben függetleníti magát a különféle irányzatoktól, elsősorban az uralkodó művészeti irányvételtől. A sokirányú felszabadult útkeresés magában foglalta a sajátos vajdasági meglátások és jelenségek transz­ ponálását is. E b b ő l eredően arra a megállapításra juthatunk, hogy a m ű ­ vésztelepek ebben az időszakban is fontos szerepet töltöttek b e , és ösztö­ nözték az útkeresések szükségérzetét. Számos alkotó egyéniség a művésztelepeken került közvetlen kapcsolatba a valósággal, s életközelségben találta meg a maga motívumát, a maga m ű ­ vészi irányvételét a jelenségek és dolgok újszerű ábrázolásmódjában, elmé­ lyülését a vajdasági égöv valamely részletében vagy megnyilvánulásában, í g y jöttek létre a vízben tükröződő ágakat, az elemzőén vizsgált folyóparti anyagokat, a sokféle díszítőelemet tartalmazó bogáncskórókat a tájat uraló gépeket ábrázoló eredeti ihletésű képek, így alkuit ki az érdeklődés az anyag, a h o m o k , az agyag iránt, élni kezdtek a képeken a füves mezőségek — m á s ­ részt pedig előtérbe kerültek Vajdaság eszmei problémái, függetlenül attól, hogy a múltat, az egykor élt embereket ábrázolták-e a művészek, vagy pedig a jelen felé fordultak, s a folyók, a mezőgazdaság és más hasonlók mindennapi problémáit időszerűsítették. Ambiciózus tervek és elképzelések időszaka ez, kísérletek folynak a képzőművészetek és az építészet szintézisének megterem­ tésére, egymást érik az elméleti jellegű viták, a szaktanácskozások, megjelen­ nek az első kiadványok, megalakul a Palicsi Képzőművészeti Találkozó, s a művésztelepi mozgalom eszméje eljut az ország minden vidékére. A művésztelepek fejlődésének harmadik időszaka n e m vezetett el ugyan kivételes művészi eredményekhez, de mindenképpen fordulat elé állította a művésztelepi mozgalmat, sőt a képzőművészetet általában is, amely ezen a talajon fejlődött. Ezért is fontos m a megállapítanunk, hogy ezt követően — a lendületvétel, az útkeresések és válságok időszaka után — a stabilizálódás, a beérés időszaka következett el, az új értékek létrejöttének időszaka, amire aligha számíthattunk volna egy ilyen történelmi fejlődés nélkül. E b b e n az időszakban számos művészegyéniségünk, aki a művésztelepeken tette meg pályafutásának első lépéseit, elérte legérettebb alkotói korát. Azt persze nehéz lenne pontosan kimutatni, hogy milyen mértékben járultak hozzá a művésztelepek a kifejezési formák, az eszmék és alkotások gazdag sokféle­ ségéhez. M e g kell azonban jegyeznünk, hogy a kutató m u n k a ebben a n e ­ gyedik fejlődési szakaszban sem ért véget. T o v á b b r a is léteznek kísérletező csoportok, amelyek általánosítani igyekeznek saját eszméiket, s igazolást keresnek törekvéseikre a művelt közvélemény legszélesebb köreiben. Ami 93

a vajdasági talajon felnövekedett képzőművészetre igazán jellemző, az n e m más, mint az a tény, hogy ebben az időszakban egyes művészeink még szo­ rosabb kapcsolatba kerülnek a vajdasági környezettel, de mondanivalójukat n e m hagyományos eszközökkel fejezik ki, h a n e m egészen eredeti m ó d o n , és mégis kizárólag az itteni környezettel összhangban. Ez egyébként eléggé ritka jelenség a modern művészetekben. E b b e n az időszakban igen sok jelentős megoldás került b e a művelődési politikába is, kiváltképpen a képzőművészet területén, ami újabb lendületet adott az alkotó munkához, fokozta a kiállítási tevékenységet, és számos fiatal tehetséget irányított Vajdaságban a képzőművészetek felé. A kiállítás ötödik része a művésztelepek egyenkénti legfőbb irányvételét szemlélteti. Zentát elsősorban a kísérletezők csoportjának tevékenysége jellem­ zi, Topolyát pedig a képzőművészet és az építészet szintézisének számos kéz­ zelfogható eredménye. D e a topolyai művésztelep érdekes gyűjteményt állított össze tagjainak jegyzeteiből, vázlataiból és riportjaiból is. Becse a motívumok meghatározottságának — a táj- és portréfestészetnek — az előnyeit szemlél­ teti, párhuzamosan a fiatal tehetségek támogatásának szándékával. Az écskai művésztelep az irányzatok sokféleségének otthona, de külön hangsúlya van a „Zrenjanin és környéke" témának. R u m a a szerémségi táj ábrázolásának első eredményeit mutatja b e a kiállításon. Csatlakozott a kiállítókhoz a keramikusok kishegyesi telepe is, valamint a faliszőnyeg-készítők adai telepe, amely azonban m á r beszüntette működését. Az eszmék és művek rendszerekbe foglalt áttekintésével ezen a kiállításon n e m dicsőíteni akarjuk a művésztelepeket, sem velük kapcsolatban megkér­ dőjelezni valamit. A kiállítás szervezőinek csupán az a szándékuk, hogy m e g ­ ismertessék a nagy nyilvánossággal, de elsősorban is a művelődési élet nyil­ vánosságával, a művészekkel és teoretikusokkal az egyes jelenségek és irány­ zatok rendszerezésének első kísérletét, ily m ó d o n is ösztönzést nyújtva a további tanulmányozáshoz. Szilárd a meggyőződésünk, hogy a művész­ telepek rendkívül hasznosak az alkotók és a telepek szélesebb környezete szempontjából egyaránt, s valamennyiünk közös feladata, hogy további tény­ kedésüket összehangoljuk az új társadalmi feltételekkel és viszonyokkal. A művésztelepek csak így folytathatják hasznos és eredményes működésüket, csak így válhatnak végérvényesen egyik tényezőjévé az új szocialista társadalmi élet kilombosodásának. Az elmúlt húsz évi munkára való visszapillantás olyan tanulságokkal szol­ gál, amelyek egy érett közösségben okvetlenül serkentőleg hatnak a további munkára, a haladás előmozdítására.

94

Szilágyi Gábor

Előszó a Művésztelepek Vajdaságban 1952—1972 című kiadványhoz

Tevékenykedésük huszadik évfordulója alkalmából a Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány területén működő művésztelepek olyan határozatot hoztak küldötteik útján és együttesen a szabadkai Képzőművészeti Talál­ kozó Tanácsával 1972 októberében, Zentán, hogy meg kell rendezni a vajda­ sági művésztelepek közös dokumentációs kiállítását a telepi művészi munkál­ kodás legtevékenyebb résztvevőinek válogatott alkotásaiból, azokból a m ű ­ alkotásokból, amelyek megvásárlás és adományozás útján a szóbanforgó intézmények gyűjteményeiben és képtáraiban halmozódtak fel az elmúlt évek során. A képzőművészeti szintézis eredményeit, valamint a telepek éle­ tével és munkájával kapcsolatos más fontosabb fragmentumokat e határozat értelmében fényképen kell bemutatni. A dokumentációs kiállításnak a telepeken folyó művészi alkotó munka fej­ lődési útját kell szemléltetnie, annak az együttes munkának az eredményeit, ami a képzőművészeti kultúra terjesztésére és az alkotói tevékenység elő­ mozdítására irányult. A határozat továbbá azt is kimondta, hogy — szoros összefüggésben a dokumentációs kiállítással — egy szimpóziont is össze kell hívni, s a m e g ­ jelentetett közlemények és elméleti értekezések alapján a vitában álláspontot kell elfoglalni önigazgatású társadalmunk művelődési és művészeti életének továbbfejlesztése érdekében, a telepek tevékenységével kapcsolatos szervezeti és szakmai kérdésekben, összhangban a képzőművészeti élet szervezőinek és alkotó művészeinek érdekeivel. A kitűzött célok megvalósítására szervező bizottság alakult, s megválasz­ tották annak a szakbizottságnak a tagjait is, amelynek a kiállítási anyagot kellett kiválogatnia. Az összegyűlt anyaggal azonban a szervező bizottság elégedetlen volt, s a kiállítás megrendezésére alakult bizottság második ülésén elfogadta Bogomil Karlavaris elképzelését. Ennek megfelelően az egyes telepek vezetői önnállóan döntöttek a kiállítási anyag kiegészítéséről, mert ily m ó d o n minden telep teljesebb mértékben kifejezésre juttathatja a maga jellegzetességeit. A bizottság harmadik ülésén megszületett a döntés a kiállítás anyagáról, de egyes tagok még mindig elégedetlenek voltak egyik-másik telep választé­ kával, s az ottani szervezőkkel egyetértésben további változások történtek. 95

így a bizottság, a telepi küldöttek többségének támogatásával csak ez év szep­ temberében tudta véglegesíteni a kiállítás anyagát. A kiállítás előkészítése és az adatgyűjtés több mint egy évet vett igénybe. Amellett is azonban, hogy igen nagy erőfeszítések történtek az eredeti el­ képzelések minél teljesebb megvalósítása érdekében — ez a dokumentációs kiállítás mégis csupán egy a lehetőségek sorából mindannak szemléltetésére, amit a telepek és a résztvevő művészek az elmúlt húsz évben elértek. D e ez a kiállítás mindenképpen a telepi alkotó munka fejlődését tükrözi, az alkotó művészetre kifejtett hatását bizonyítja, s a gazdag hagyatékot szemlélteti, amivel a művészek azokat a környezeteket ajándékozták meg, ahol éveken át munkálkodhattak. A telepek munkájával és a kereteik között folyó alkotó tevékenységgel kapcsolatos kérdésekre még mindannyian sok ilyen feleletet várunk, amelyek bizonyítani tudják majd hatásukat a képzőművészet egész fejlődésére nálunk és másutt is. Az eddig kiadott művésztelepi monográfiák és a telepi kiállításokról m e g ­ jelentetett beszámolók és kritikák mellett ez a mostani hozzáállás az első átfogó kísérlet a telepi alkotó munka fejlődésének bemutatására. Katalógusunkban megadjuk a legalapvetőbb adatokat minden vajdasági művésztelepről. Az intézmények vezetői arról is beszámolnak, hogy melyek a legfőbb jellegzetességei művésztelepüknek, s a mellékelt reprodukciók és fényképmásolatok még inkább lehetővé teszik a nagy nyilvánosság számára a beható megismerkedést Vajdaság képzőművészeti telepeivel, a kereteik között folyó alkotó munkával és az elért eredményekkel. Szabadka, 1973. november 18.

96

Stevan Doronjski

Vajdaság megalakulásának 30. évfordulója és forradalmi fejlődése Stevan Doronjski ünnepi beszámolója 1973. november 24-én Üjvidéken, az A V N O J I I . ülésszaka 3 0 . é v f o r d u l ó j á n a k és a Vajdaság alkotmányossága é v f o r d u ­ lójának központi ünnepségén.

E l v t á r s a k ! H a r m i n c é v e a n n a k a t ö r t é n e l m i éjszakának, a m i k o r T i t o e l v t á r s — a J u g o s z ­ l á v Antifasiszta Népfelszabadító T a n á c s m á s o d i k ülésszakán beterjesztett jelentős b e ­ számolójában — a r r ó l beszélt, h o g y m i l y e n nehezen h ó d í t magának t é r t az igazság J u g o s z ­ lávia v a l ó d i h e l y z e t é r ő l ; t o v á b b á szólt az a k k o r i nemzetközi h e l y z e t b ő l , s az e g y r e n a g y o b ­ b o d ó felszabadított t e r ü l e t e k e n az általános népfelkelés fejlődéséből e r e d ő feladatokról, és a következőket m o n d t a : „ M i n d e n t m e g kell t e n n ü n k a n n a k é r d e k é b e n , h o g y népeink o l y a n állami b e r e n d e z é s t t e r e m t s e n e k m a g u k n a k , a m e l y Jugoszlávia m i n d e n nemzetének testvériségén és egyenjogúságán alapszik és a t á r s a d a l o m m i n d e n rétegének igazi szabad­ ságot és d e m o k r á c i á t s z a v a t o l . . . N é p e i n k h a r c a , a dicsőséges népfelszabadító katonaság és partizánalakulatok r é v é n a h a r c t é r e n e l é r t fényes sikereik, az egész h a l a d ó világban n a g y r o k o n s z e n v e t keltettek i r á n t u n k . S i k e r e i n k létrehoztak m i n d e n feltételt a h h o z , h o g y n é p e i n k megvalósíthassák t ö r e k v é s ü k e t — a szabad, v a l ó b a n d e m o k r a t i k u s f ö d e r a t í v Jugoszláviát". A z o n az 1 9 4 3 n o v e m b e r i éjszakán a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t és T i t o e l v t á r s vezette népfelszabadító m a z g a l m u n k leküzdhetetlen e r e j e által győzedelmeskedtek a n é p t ö m e ­ geknek a szociális és n e m z e t i szabadságra i r á n y u l ó , régóta t a r t ó törekvései, a m e l y e k ezúttal radikálisabban és átfogóbban j u t o t t a k kifejezésre m i n t k o r á b b a n , n é p e i n k szenvedésekkel t e l i , harcias m ú l t j á b a n b á r m i k o r . A k k o r , a felszabadult J a j c e v á r o s á b a n a z ö n á l l ó s u l t n é p e k igazi k é p v i s e l ő i juttatták kifejezésre országunk m i n d e n n e m z e t e és nemzetisége akaratát és létfontosságú é r d e k e i t : kikiáltottak és államjogilag megalapozták a z ú j J u g o s z l á v i á t . Ez v o l t az a p i l l a n a t , a m i k o r a fasiszta megszállók és m u n k a t á r s a i k ellen v í v o t t két éves általános h a r c u t á n egy f o r r a ­ d a l m i aktussal m e g v á l t o z o t t a h a t a l o m o s z t á l y h o r d o z ó j a . M e g d ö n t ö t t ü k a b u r z s o á h e g e m o n i s t á k a t , akik népeik létfontosságú érdekeit m á r azzal is elárulták, h o g y az egész h a t a l m i a p p a r á t u s t t ü s t é n t a megszállók szolgálatába állították, h o g y m i n d v é g i g osztozzanak a s o r s u k o n . A f o r r a d a l m i e r ő k v i s z o n t kiépítették ú j u r a l m u k a t , saját felszabadításuk h a t ­ h a t ó s eszközét. A z A V N O J I I . ülésszakának határozatai államjogi kifejezői v o l t a k a hadpolitikai e r ő ­ v i s z o n y o k b a n és a v a l a m e n n y i n e m z e t ú j belső politikai v i s z o n y á b a n m á r v é g b e m e n t d ö n t ő változásoknak. M á r a k k o r egészen világos v o l t , h o g y a dolgozók f o r r a d a l m i ú t o n m e g v á l ­ toztatták h e l y z e t ü k e t , kezükbe r a g a d v a a politikai d ü n t é s h o z a t a l h a t a l m á t ; l é n y e g é b e n m e g v á l t o z t a t v a hazánkban a nemzetek h a l y z e t é t és a nemzetiségek közötti v i s z o n y t . A z ott h o z o t t döntések politikailag törvényesítették a Jugoszlávia v a l a m e n n y i tagorszá­ gában és Jugoszlávia egészében m á r l é t r e j ö t t állapotot — a belső v i s z o n y o k a t és a n e m z e t ­ közi h e l y z e t e t illetően e g y a r á n t . E döntéseket országunk v a l a m e n n y i n e m z e t e és n e m z e ­ tisége egyhangúlag elfogadta, m e r t az általános felszabadítási m o z g a l o m közösen kijelölt céljaira a l a p o z ó d t a k : a katonai szervezésre, a t ö b b síkon fejlett és társadalmilag m e g s z i l á r ­ d u l t népfelszabadító bizottságok s ű r ű hálózatára, a tömeges politikai s z e r v e z e t e k r e és az országos, t a r t o m á n y i , k ö r z e t i képviseleti testületekre támaszkodtak. A z ú j , d e m o k r a t i k u s f ö d e r a t í v Jugoszlávia — a f o r r a d a l o m által ö n á l l ó s u l t , egyenjogú n e m z e t e k és nemzetiségek t e s t v é r i közössége — az egyes nemzetek legszélesebb t á r s a d a l m i

7

97

rétegei és a nemzetek összességének a fasiszta hódítók és hazai támogatóik ellen v í v o t t harcai tüzében jött l é t r e . A felszabadító h a r c gyakorlata bebizonyította, h o g y a második v i l á g h á b o r ú adottságai közepette ez az ú t , egy i l y e n ú t v o l t az egyetlen lehetséges m ó d j a a hazánkban v é g b e m e n ő f o r r a d a l m i változásoknak. M e r t maguknak a tömegeknek a saját nemzeti és szociális felszabadulásukért f o l y t a t o t t önálló — d e a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t által szervezett és szisztematikusan i r á n y í t o t t — hadpolitikai akciója vezethetett és vezetett a t ú l h a l a d o t t v i s z o n y o k és az ósdi p o l g á r i politikai mentalitás h o r d o z ó i v a l v a l ó alapos és győzedelmes társadalmi-politikai leszámoláshoz. Ezért m á r e fenséges h a r c kezdetén — és természetesen t o v á b b i alakulása során is m i n d i n k á b b és m i n d sokoldalúbban — kifejlődött a f o r r a d a l m i tömegek önálló politikai t é n y e z ő v é , a politika d ö n t ő szubjektumává v a l ó feltartóztathatatlan átalakulási és érési f o l y a m a t a . A tömegek lettek v a l a m e n n y i hadpolitikai, gazdasági, kulturális és egyéb t e ­ vékenység fő h o r d o z ó i a saját általános társadalmi, d e mindenekelőtt n e m z e t i és szociális érdekeik megvalósításában. S ő t , a n e m z e t i érdek — a m e l y e t a második v i l á g h á b o r ú a d o t t ­ ságai közepette egyik n e m z e t ü n k burzsoáziája sem védhetett m e g és n e m is akart m e g v é d e n i — v á l t az akciómozgósítás és a politikai integráció d ö n t ő t é n y e z ő j é v é , m e r t v a l a m e n n y i n e m z e t ü n k és nemzetiségünk vitális társadalmi érdeke csak a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t széles antifasiszta p l a t f o r m j á n a l a p u l ó , közös harccal v a l ó s u l h a t o t t m e g , mégpedig a királyi-unitarista és nacionalista-szeparatista burzsoá e r ő k elleni éles szembeszegüléssel. É p p e n ezért Jugoszlávia v a l a m e n n y i nemzetének a társadalmi önállósulásra i r á n y u l ó k a t o ­ nai és politikai akciója a felszabadító h á b o r ú során a legforradalmibb tett v o l t , m e r t csak így serkenthette a milliós t ö m e g lappangó energiáját a r r a , h o g y szabadjára engedje a l k o t ó ­ készségét, és megteremtse a feltételeket a nemzetek és nemzetiségek közötti viszony leg­ megfelelőbb megoldására, új jellegére és t a r t a l m á r a , h o g y d e m o k r a t i k u s ú t o n egyesítse Jugoszlávia m i n d e n népének haladó erőit egy egységes f o r r a d a l m i — felszabadító akcióba, s ily m ó d o n létrehozza közös életük és haladó társadalmi fejlődésük t a r t ó s alapjait. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t e m e stratégiája helytállóságának meggyőző b i z o n y í ­ tékát adták, igen g y o r r s a n , Jugoszlávia országainak és nemzeteinek legfőbb képviseleti szervei, a m i k o r egyhangúlag elfogadták az A V N O J I I . ülésszakának határozatait — m i n t a saját győzelmük részét; s ezt bizonyította a f o r r a d a l o m t o v á b b i kibontakozása is, a m e l y egyidejűleg kialakította és sikeresen m e g is valósította a p r o g r a m o k a t . A Vajdaság lelkesen ü d v ö z ö l t e az A V N O J határozatait, m i n t egy nagy győzelem jeleit, m e r t b e n n ü k látta saját jövőjének rendezését is, a m i k o r is a Vajdaság m i n d e n n e m z e t e és nemzetisége, n e m z e t i és szociális szempontból is szabadon és egyenjogúan f e j l ő d h e t . J o v a n V e s e l i n o v , a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t T a r t o m á n y i Bizottságának akkori titkára, elemezve az A V N O J I I . ülésszakának a vajdasági felszabadító m o z g a l o m f e j l ő ­ désére és kibontakozására g y a k o r o l t serkentő hatását, s megszövegezve az ú j feladatokat a t o v á b b i általános f o r r a d a l m i h a r c b a n , k ü l ö n hangsúlyozta a következőket: „ . . . a nép egyre merészebben áll harcba az új n é p i , demokratikus föderatív J u g o s z ­ l á v i á é r t , a m e l y b e n a m i Vajdaságunk széles k ö r ű a u t o n ó m i á t és önigazgatást f o g k a p n i . . . Hogy teljesíthessük azokat a n a g y feladatokat, a m e l y e k e t n é p ü n k felszabadító harca állított elénk, m e g kell erősíteni és szilárdítani e g y s é g ü n k e t . . . l é t r e k e l l hozni a fegyverbarátságot a megszállók és a hazai á r u l ó k e l l e n , az ú j Jugoszláviáért f o l y ó h a r c b a n . A Vajdaságnak népfelszabadító m o z g a l m u n k szilárd oszlopává k e l l válnia és azzá is v á l i k . . . " S a Vajdaság — és ezt büszkén m o n d h a t j u k — azzá is v á l t . A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t egészében, d e különösen vajdasági szervezete, viszonylag k o r á n felismerte a n n a k t ö r t é n e l m i szükségszerűségét, h o g y egyesíteni kell a népfelszabadítási és a falusi szociális törekvéseket a f o r r a d a l m i munkásmozgalommal. S i k e r ü l t meg is találnia az egységes h a r c o l y a n politikai t a r t a l m á t és f o r m á i t , a m e l y e k mozgósítóan hatottak nemzeteink és nemzetiségeink legszélesebb rétegeire, m e r t magukban foglalták a lényeges n e m z e t i és szociális érdekeket, s megnyitották a j ö v ő demokratikus fejlődésének távlatát. Ezért a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t — a saját szektáns-dogmatikus elhajlásai és tévelygései leküzdésének f o l y a m a t á b a n , m á r 1 9 3 6 - b a n — világosan körvonalazta elvi politikai álláspontját a vajdasági f o r r a d a l m i h a r c alapvető kérdéseiről a következő katego­ r i k u s szavakkal: „ . . . m i , k o m m u n i s t á k m á r m o s t , e l ő r e kijelentjük a z egész p r o l e t a r i á ­ tusnak, a kisparasztságnak és a kispolgárságnak, h o g y a Vajdaság v a l a m e n n y i n é p e egyedüli és tényleges felszabadítását kizárólag egy k o m m u n i s t a f o r r a d a l o m valósíthatja m e g . . . " É p p e n ekkor alakult ki az a u t o n ó m Vajdaság világosan k ö r v o n a l a z o t t politikai k o n ­ cepciója, m i n t az e talajon f o l y t a t a n d ó f o r r a d a l m i h a r c hadászati-taktikai e l ő z m é n y e . Ez

98

az e s z m e kifejlődik és t e r j e d a tömegek s o r á b a n , tökéletesedik és f o r r a d a l m i m o z g a l m u n k serkentő jelszavává válik, m é g p e d i g k é t a l a p v e t ő i r á n y b a n : Először: a tömeges sztrájkok által, a D o l g o z ó N é p P á r t j a és az Ifjúsági Gazdaságia K u l t u r á l i s M o z g a l o m által, az osztályszakszervezeti m o z g a l o m számos szakmai és e g y é b szervezete, ifjúsági és m á s l a p o k és f o l y ó i r a t o k , különféle legális s p o r t - , k u l t u r á l i s - m ű v e l ő ­ dési, h u m a n i t á r i u s és m á s s z e r v e z e t által, m e l y e k a K o m m u n i s t a P á r t eszmei befolyása alatt voltak; és m á s o d s z o r : a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t titói, következetes és n e m dogmatikus marxista-leninista i r á n y v o n a l á n a k elméleti feldolgozásával, a m i a nemzetiségi kérdésnek m i n t a f o r r a d a l n i h a r c u n k egyik d ö n t ő p r o b l é m á j á n a k a megoldását illeti. Ezt a feladatot különösen m a g u k é v á t e t t é k a m o n a r c h i á k b ö r t ö n e i n e k kazamatáiban fogva t a r t o t t tapasz­ talt politikai harcosok, d e sok fiatal aktivista is országszerte. A p o l g á r i a u t o n o m i z m u s e l v é t ő l e l t é r ő e n , a m e l y a r r a i r á n y u l t , h o g y a vajdasági b u r z s o ­ ázia b i z o n y o s h á n y a d á t kiegyeztesse a k i r á l y i centralista h a t a l o m t a r t ó k k a l , a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t , T i t o e l v t á r s kezdeményezésére m á r 1 9 3 6 - b a n k i m o n d t a azt az ó h a j á t , h o g y a z á l l a m s z e r v e z e t f o r m á j á n a k és a n e m z e t i k é r d é s rendezésének meghatározásában Jugoszlávia t ö b b i tagországa és t a r t o m á n y a m e l l e t t a Vajdaságot m i n t egészet, k ü l ö n kell d e k l a r á l n i . V a g y i s n e csak k ü l ö n - k ü l ö n m i n d e n i t t élő n e m z e t , n e csak a vajdasági lakosság m i n d e n t á r s a d a l m i r é t e g e , h a n e m a Vajdaság is k ü l ö n gazdasági, szociális, politikai és k u l t u r á l i s egységként szerepeljen. A f o r r a d a l m i h a r c tapasztalatainak kritikai általánosításából, v a l a m i n t általános céljai — k ü l ö n pedig a n e m z e t i k é r d é s — ö n á l l ó elméleti kidolgozása r é v é n , kifejlődött m o z g a l ­ m u n k ú j e l m é l e t e és g y a k o r l a t a . A f o r r a d a l m i ideológia t ö m ö r í t e t t e a haladó beállítottságú e m b e r e k e t , megszilárdította őket a b b a n a f e l i s m e r é s ü k b e n , h o g y igaz ú t o n és eszközök­ kel k ü z d e n e k a h a l a d á s é r t , a m u n k á s o s z t á l y t és a n n a k élgárdáját p e d i g m i n t a t a r t o m á n y v a l a m e n n y i d e m o k r a t i k u s hazafias e r ő j e t ö m ö r ü l é s é n e k társadalmi-politikai gerincét e m e l ­ te ki. É p p ezért teljes jogúan m o n d h a t t u k a J K P hatodik vajdasági t a r t o m á n y i értekezletén a T a r t o m á n y i Bizottság politikai jelentésében, 1 9 4 0 szeptemberében a következőket: „Jugoszláviában egyetlen p o g á r i politikai p á r t sincs, a m e l y a k a r n á és képes v o l n a helyesen megoldani a nemzetiségi kérdést a V a j d a s á g b a n . . . M e r t jóllehet k ü l ö n f é l e n e m z e ­ tiségűek lakják, gazdasági, földrajzi és t ö r t é n e l m i egységet képez. S h a e g y e t é r t ü n k a b b a n , h o g y ez így v a n — m á r p e d i g ezt a b u r z s o á teoretikusok sem tagadják — a k k o r a Vajdaság egyedül és kizárólag a vajdasági n é p e k é . A burzsoázia m i n d e n a r r a i r á n y u l ó kísérlete, h o g y a Vajdaság s z e r b , m a g y a r s t b . elhatároltságú l e g y e n , azt célozza, h o g y a Vajdaságot g y a r m a t i kizsákmányolásnak vesse alá, s h o g y a z i t t élő s z e r b , m a g y a r v a g y n é m e t n e m z e t n e v é b e n kizsákmányolnánk ezt v a g y a t ö b b i nemzetet. E n e m ­ zetek felszabadító h á b o r ú j á n a k az i l y e n becsempészett kísérletek ellen kell i r á n y u l n i a . " A vajdasági k o m m u n i s t á k n a k t e h á t m e g v o l t a teljesen kifejlett és elfogadott politikai p l a t f o r m j u k a z a u t o n ó m i á é r t f o l y ó h a r c b a n , m i n t a nemzetiségi ellentétek megoldásának régóta keresett és v é g r e megtalált politikai f o r m á j a , a z internacionalista szellemű e g y e n ­ jogú nemzetiségi v i s z o n y o k létrehozásának egyetlen lehetséges m ó d j a . S ez a p l a t f o r m tette l e h e t ő v é , h o g y 1 9 4 1 n e h é z napjaiban a K o m m u n i s t a P á r t a f o r r a ­ d a l o m h í v é v é tegye — a n é m e t e k k i v é t e l é v e l — a Vajdaság v a l a m e n n y i n e m z e t é n e k és nemzetiségének h a l a d ó , hazafias és antifasiszta e r ő i t , a m e l y e k f e g y v e r r e l a kezükben b i ­ zonyították eltökéltségüket, h o g y e g y ü t t óhajtanak élni Jugoszlávia t ö b b i n e m z e t é v e l . A vajdasági k o m m u n i s t á k e b b e a d ö n t ő t ö r t é n e l m i h a r c b a a saját m u n k á s o s z t á l y u k , a n n a k felszabadító szerepe, s azon t ö r t é n e l m i érdekei pozíciójáról i n d u l t a k e l , a m e l y e k teljességben azonosak v a l a m e n n y i nép igazi d e m o k r a t i k u s é r d e k e i v e l ; a reális t á r s a d a l m i képesség a m a pozíciójáról i n d u l t a k , m e l y szerint a k o r s z e r ű társadalom rétegei közül e g y e ­ d ü l ők kelhetnek m i n d e n n é p vitális érdekeinek v é d e l m é r e ; a munkásosztálynak a p a r a s z t - , a nemzetileg e l n y o m o t t és más demokratikus hazafias e r ő i szövetségének pozíciójáról — a m a kötelezettségeikből e r e d ő e n , h o g y a társadalmi szabadság következetes h a r c o s a i , n é p e i k becsületes tagjai, hűséges fiai lesznek. és

A májusi zágrábi párttanácskozás u t á n a t a r t o m á n y i pártvezetőség széles k ö r ű politikai szervezési intézkedéseket tett a f e g y v e r e s felkelés előkészítése céljából.

A J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t t a r t o m á n y i bizottsága k ö z v e t l e n ü l a vajdasági m u n k á ­ sokhoz és m u n k á s n ő k h ö z f o r d u l v a m á r 1 9 4 1 j ú n i u s á b a n a következőket ü z e n t e : „Állítsátok csatasorba népeiteket, h o g y egységes egészként vezethessétek őket h a r c b a a megszállók és a kizsákmányolók ellen. Valósítsátok m e g i l y m ó d o n a p r o l e t á r i n t e r -

7*

99

nacionalizmust, a m e l y fontos feltétele a Vajdaság b o l d o g a b b j ö v ő j é n e k ! A vajdasági n é p e k a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t vezetésével, a S z o v j e t u n i ó r a t á m a s z k o d v a , csak i l y m ó d o n és csak együttesen d ö n t h e t n e k a r r ó l , h o g y m e l y m á s n é p e k k e l éljenek t e s t ­ v é r i közösségben."

E l v t á r s a k ! H a b á r a Vajdaságot h á r o m megszállási ö v e z e t r e osztották f e l , a felszabadító m o z g a l o m erőteljesen és egységesen k e z d e t t kifejlődni. T i z e n ö t p a r t i z á n alakulat v o l t m á r 1 9 4 1 - b e n , és teljes m é r t é k b e n mozgósítottuk a P á r t , a S K O J és m á s ifjúsági szervezetek tagjait. Harci tevékenységük, az erőteljes a n t i ­ fasiszta p r o p a g a n d a , a z országunk k ü l ö n b ö z ő vidékein és a szövetséges f r o n t o k o n v í v o t t n a g y ütközetek visszhangja s t b . , n a g y o n k e d v e z ő l é g k ö r t t e r e m t e t t e k az antifasiszta h a r c i h a n g u l a t h o z t a r t o m á n y u n k s z e r t e . A z ellenséges e r ő k n a g y f o k ú összpontosítása, a s z ö r n y ű ­ séges t ö m e g t e r r o r a lakosság f ö l ö t t , a m e l y sok h e l y e n és a z esetek többségében arcátlan emberirtássá f a j u l t , m i k ö z b e n a szerb burzsoázia és a Vajdaság m á s nemzeteinek e g y része j ó i n d u l a t ú a n v i s e l t e t e t t a megszállók i r á n t , s ő t n é h a támogatta is őket s e g y r e s z o ­ r o s a b b a n e g y ü t t m ű k ö d ö t t v e l ü k — m i n d e z csak t o v á b b fokozta a m á r k o r á b b a n m e g k e z ­ d ő d ö t t politikai differenciálódást a szerbek, h o r v á t o k , szlovákok és ruszinok között, akik m i n d eltöKéltebben ragadták k e z ü k b e a J K P által k i t ű z ü t t h a r c i zászlót. A t ú l e r ő b e n l e v ő fasiszta megszállókkal v a l ó összecsapások a Bácskában és a Bánátban n a g y o n g y o r s a n m e g m u t a t t á k , h o g y a titói hadászati-taktikai koncepció d ö n t ő elemeinek kellően p o n t o s i s m e r e t e és figyelembevétele n é l k ü l bocsátkoztak a h a r c o k b a , n e m a l k a l ­ mazkodtak a síksági, s ű r ű n lakott és utakkal á t - m e g átszelt t e r e p sajátosságaihoz; n e m v o l t kapcsolatunk a J K P politikai k ö z p o n t j á v a l , a k ö r n y e z ő tájegységeken f o l y ó harcokkal, sőt m é g a t a r t o m á n y m i n d e n részével s e m . A Bácskában és a B á n á t b a n f o l y ó h a r c o k a t i r á n y í t ó pártvezetőség tévesen m é r t e fel a h á b o r ú lehetséges t a r t a m á t , és e r r e a t é v e s é r t é ­ kelésre alapozta a politikáját és a h a r c i taktikáját, emiatt aztán a népfelszabadító m o z g a l o m e vidékeken vereségeket szenvedett. J ó l l e h e t a k o m m u n i s t á k és a t ö b b i hazafi m e g antifasiszta, e m b e r f e l e t t i erőfeszítésekben tett t a n ú b i z o n y s á g o t p é l d á t l a n hősiességéről, mégis a m o z g a l o m a Bácskában és a B á n á t b a n is pótolhatatlan veszteségeket s z e n v e d e t t e l : elestek m o z g a l m u n k legkimagaslóbb h a r ­ cosai, elhullottak egész h e l y i , k ö r z e t i , községi és járási szervezetek, p a r t i z á n c s o p o r t o k , tizedek, szakaszok és n a g y o b b alakulatok, á m a h a r c e g y p i l l a n a t r a s e m szünetelt. Életét vesztette a J K P vajdasági t a r t o m á n y i bizottságának, v é g r e h a j t ó irodájának és titkárságának m i n d e n tagja, élükön a t i t k á r r a l , Z a r k o Z r e n j a n i n néphőssel. Hősi halált h a l t a k e r ü l e t i és járási bizottságok sok tagja, m e g számos aktivista, d e a vajdasági felszabadító m o z g a l o m h a r c i készsége és egysége ezzel n e m s e m m i s ü l t m e g . M é l y e n a n é p tudatába v é s ő d v e m e g m a r a d t a k a k o m m u n i s t a eszmék, m i n t a r e m é n y , a szabadság, a testvériség és egység világító t o r n y a i . 1 9 4 1 v é g e felé, a m i k o r a t a r t o m á n y i pártbizottság tagjai elszakadtak egymástól és elvesztették a z egymás közti kapcsolatot, ténylegesen m e g s z ű n t a t a r t o m á n y i p á r t v e z e t ő ­ ség egységes m ű k ö d é s e . M á s és m á s m i l y e n v o l t a népfelszabadító h a r c fejlődése a S z e r é m s é g b e n . A z első tapogatózások és n é h á n y sikertelen sakkhúzás u t á n h a m a r o s a n megkezdődik a m o z g a l o m konszolidálódása. Ehhez n a g y m é r t é k b e n hozzájárultak egyes politikai elítélt k o m m u n i s t á k , akiket s i k e r ü l t kiszabadítani a S r e m s k a M i t r o v i c a - i b ö r t ö n b ő l . A szervezeti és politikai tevékenységet a hosszantartó tömeges katonai-politikai h a r c r a v a l ó átfogó, rendszeres előkészületek jellemezték. A v i s z o n y l a g kis létszámú p á r t — és S K O J - s z e r v e z e t k ö z v e t l e ­ n ü l kapcsolatba k e r ü l a n é p t ö m e g e k k e l , és egyéni érdekeikhez, politikai t u d a t u k fokához közelálló t a r t a l m a k k a l b e v o n j a őket a m o z g a l o m b a a katonai tizedek, a népfelszabadító frontbizottságok, a z ifjúsági és nőszervezetek s ű r ű hálózata r é v é n . A J K P hadászati-taktikai céljaiból k i i n d u l v a a szerémségi k o m m u n i s t á k n a k sikerült kiépíteniük és fokozatosan kifejleszteniük a h a r c azon taktikáját, f o r m á i t és módszereit, m e l y e k megfeleltek a f ö l d r a j z i , a szociál-politikai és a n e m z e t i sajátosságoknak. A z egész hadpolitikai g y a k o r l a t és akció a r r a a meggyőződésre alapozódott, h o g y a népfelszabadító h a r c csak a k k o r lehet gyümölcsöző, h a felöleli és beszervezi a széles dolgozó tömegeket. É p p e z é r t a taktika, a f o r m á k és a m ó d s z e r e k o l y a n o k v o l t a k , h o g y a végsőkig kifejezésre juttathassák a dolgozók f o r r a d a l m i öntevékenységét, és biztosítsák szilárd e s z m e i - p o l i ­ tikai és h a r c i egységüket a J K P széles antifasiszta p l a t f o r m j á n . Ez a S z e r é m s é g b e n k i v í ­ v o t t első nagy t ö r t é n e l m i g y ő z e l e m d ö n t ő e n h a t o t t a felszabadító h a r c egész t o v á b b i f e j l ő ­ désére ezen a t e r e p e n .

100

Ez a siker a következőknek köszönhető: ( 1 ) hogy azokra a reális e r ő k r e támaszkodott, a m e l y e k o b j e k t í v e a felszabadító h a r c eleven e r ő i v é váltak és (2) h o g y eltökélt hadpolitikai akcióként i n d u l t az összes n y í l t és rejtett ellenség ellen. M e r t a megszállók és csatlósaik m e l l e t t a polgári-politikai csoportosulások m a r a d v á n y a i között o t t rejtőzött m é g nemcsak a fasizmus elleni h a r c fölösleges voltának a gondolata, h a n e m a n n a k a próbálkozásnak az eszméje is, hogy a tömegeket eltántorítsák ettől a h a r c t ó l . M i n d k e t t ő r e t e v é k e n y e n hatott a felszabadító h a r c t á r s a d a l m i t a r t a l m á n a k érlelődése, a f o r r a d a l m i gócok szüntelen e r ő ­ södése m i n d e n k ö r n y e z e t b e n , és a felszabadító h a r c t ü z é b e n kifejlődött, kovácsolódott és erősödött katonai és politikai káder merész kiállása. N e m kevésbé v o l t jelentős a h a r c a politikai a v a n t u r i z m u s , a szektásság, a nemzetiségi politika kiforgatása ellen, t o v á b b á a kvázi-szövetségesekkel és a v e l ü k csatlós koalíciós erőkkel v a l ó politikai és eszmei p a r t ­ nerség ellen. A felszabadító akcióban m i n d e n jelentős lépést eszmei-politikai elemzésnek és b í r á l ó - ö n b í r á l ó értékelésnek vetettek alá és kellett is alávetni a tömegek közötti í r o t t és szóbeli p r o p a g a n d a r é v é n , a t o v á b b i t e v é k e n y s é g r e v o n a t k o z ó tanulságok levonásával. E f o l y a m a t o k jelentették a szerémségi politikai e r ő v i s z o n y o k sorsdöntő változásának útját és m ó d j á t — a f o r r a d a l o m javát szolgálva, az e r e d m é n y e k p e d i g : a tömegek, politikai hovatartozásuk, magaviseletük és azon eltökéltségük i m m á r m ó d o s u l t politikájának a kifejezése, hogy a felszabadító akcióban a végsőkig kell m e n n i a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t t a l e g y ü t t , és a n n a k vezetésével. A partizán alakulatok k o r s z e r ű e n szervezett, m o z g é k o n y h a r c i és r á t e r m e t t brigádokká és zászlóaljakká fejlődtek, m e l y e k a S z e r é m s é g e n , sőt a Vajdaságon k í v ü l is t e v é k e n y k e d t e k ; a népfelszabadító f r o n t bizottságai az új n é p h a t a l o m i m m á r az önigazgatás elemeit is t a r ­ t a l m a z ó hathatós szerveinek egységes politikai r e n d s z e r é v é nőttek ki. A politikai szervezetek a h a r c i tevékenység egyedülálló eszközeivé v á l t a k ; újakká típusuk, céljuk, fennállásuk és m ű k ö d é s ü k t a r t a l m a szempontjából is. R ö v i d e n szólva: a katonai egységek, a népfelszabadító bizottságok és a politikai t ö m e g ­ szervezetek a f o r r a d a l m i tömegek önszervezésének és öntevékenységének erőteljes t é n y e ­ zőivé v á l t a k , a n e m z e t i és szociális é r d e k e k é r t f o l y ó h a r c b a n , a J K P irányítása a l a t t ; ezek a z i n t é z m é n y e k n e m mások, m i n t a politikailag önállósult tömegek, új f o r r a d a l m i h a d ­ seregként és új f o r r a d a l m i hatóságként s z e r v e z v e , a proletárdikatatúra lényegi jegyeivel. A S z e r é m s é g b e n e l é r t i l y e n hadpolitikai sikerek azonosították a vajdasági felszabadítási mozgalmat a Jugoszlávia többi v i d é k é n kibontakozott mozgalmakkal, szoros közvetlen együttműködésben a h o r v á t o r s z á g i , boszniai és szerbiai mozgalmakkal, és Jugoszlávia v a l a m e n n y i nemzetének legfelsőbb vezető testületeivel. I l y m ó d o n a szerémségi m o z g a l o m megszerezte a J K P K B és a népfelszabadító katonaság és p a r t i z á n alakulatok legfelsőbb parancsnokságának sokoldalú támogatását m i n d a saját fejlődéséhez, m i n d a vajdasági népfelszabadító h a r c egységének létrehozásához. És m i n d a d d i g , amíg akár e g y felszabadító puska is d ö r g ö t t , amíg egyetlen partizán alakulat is h a r c o l t , amíg akár egyetlen szerémségi falu is szabad v o l t , — a vajdasági n é p e k felszabadítási m o z g a l m a n e m szenvedett vereséget és a h a r c sem s z ű n t meg. A Szerémség m i n d i g a Vajdaság oszthatatlan része v o l t és m a r a d t , nemzeteink újabb történetében és a z egész népfelszabadító h á b o r ú idején is, mégpedig nemcsak földrajzilag, h a n e m a t á r s a ­ d a l m i f o l y a m a t o k t a r t a l m á t , e történések sajátosságait, a f o r r a d a l m i aktivitás egységét t e ­ k i n t v e is, a h á b o r ú előtt és a h á b o r ú idején egyaránt. A Szerémségben sikerült megtalálni és életre kelteni a népfelszabadító h a r c o l y a n t a r ­ t a l m a i t , f o r m á i t és módszereit, a m e l y e k alkalmazhatókká v á l t a k a Bácskában és a B á n á t b a n i s ; s az, hogy a politikai aktivisták és a n é p a Vajdaságnak ebben a két nagy k ö r z e t é b e n az említett t a r t a l m a k a t és módszereket viszonylag k ö n n y e n és gyorsan m a g u k é v á tehették, sikeresen alkalmazhatták és tökéletesítették, igen ékesszólóan bizonyítja a h a r c S z e r é m s é g b e n é t é r t tapasztalatainak a z egész Vajdaságra n é z v e jelentős v o l t á t , és sajátságos m ó d o n t a ­ núsítja a t á r s a d a l m i viszonyok azon elemeinek azonosságát, m e l y e k ezt a t e r ü l e t e t m i n d e n t e k i n t e t b e n egységessé teszik. É p p ezért n e m v é l e t l e n , sőt nagyon t ö r v é n y s z e r ű jelensége a f o r r a d a l o m n a k , h o g y a S z e r é m s é g 1 9 4 2 - b e n , d e különösen 1 9 4 3 f o l y a m á n objektive a vajdasági f o r r a d a l m i erők gyülekezésének gócpontjává és a titói hadászat és taktika szemszögéből h a r c i integráció­ jának a h o r d o z ó j á v á v á l t . A m i k o r a Szerémség 1 9 4 2 n o v e m b e r é b e n r a j t a ü t ő zászlóaljakat küldött K e l e t - B o s z n i á b a — valójában külön választotta a z első vajdasági b r i g á d o t , ahogyan ezt az egységet joggal nevezték — , e z nemcsak a S z e r é m s é g és K e l e t - B o s z n i a területileg korlátozott katonai együttműködése v o l t , h a n e m a z egész vajdasági felszabadítási m o z g a l o m d ö n t ő politikai és katonai összekapcsolása is Jugoszlávia v a l a m e n n y i n e m z e t e felszabadí­ tási m o z g a l m á n a k egészével.

101

Éppen a Szerémségben, 1 9 4 2 végén kezdődik meg a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t V a j ­ dasági T a r t o m á n y i Bizottságának újjászervezése; és a szerémségi körzeti pártbizottság a J K P K B bánáti választmányával együtt megbízatást kap a vajdasági felszabadítási h a r c t a r t o m á n y i vezetőségeinek újjáalakítására. A J K P K ö z p o n t i Bizottsága és T i t o e l v t á r s személyesen is szorgalmazta a vajdasági pártvezetőség m i n é l gyorsabb megújítását, ami 1 9 4 3 első felében b e is fejeződött. A z új t a r t o m á n y i bizottság kezdeményezi a S K O J T a r t o m á n y i Bizottságának megújítását, a Vajdasági Antifasiszta Ifjúsági szervezet és a Nőszervezet ( A F Ž ) főbizottsága megalakí­ tását, t a r t o m á n y i p á r t - , n é p f r o n t - , ifjúsági és női politikai lapokat indít, és sikeresen felveszi a kapcsolatot a K o m m u n i s t a P á r t bácskai és bánáti szervezeteivel, segítséget n y ú j t v a nekik a m u n k a harci-politikai i r á n y v é t e l é h e z , és a katonai tevékenység ú j módozataihoz. A z 1 9 4 3 n y a r á n a Szerémségben, a Vajdasági Egységes Népfelszabadítási F r o n t s z e r v e ­ k é n t ú j r a megindított S l o b o d n a V o j v o d i n a új sorozatának első számában olvashatjuk a következőket: „ A Szerémség, a Bácska és a Bánát n é p e harcának egységbe kell f o l y n i a , megáradnia, megrohamoznia a megszállók bástyáit, szétzúznia az á r u l ó k mesterkedéseit, erősítenie Jugoszlávia v a l a m e n n y i n e m z e t e és országa népfelszabadító harcát. A Vajdaság, a nemzetiségileg és társadalmilag legösszetettebb jugoszláv t a r t o m á n y , csak e h a r c r é v é n vívhatja ki szabadságát, autonómiáját, h a r m o n i k u s életét. És ez a h a r c szavatolja a V a j ­ daság igazi szabadságát, autonómiáját, zavartalan politikai és kulturális fejlődését; szavatolja nemcsak azt, hogy a Vajdaságot megtisztítjuk a fasiszta férgektől, h a n e m azt is, h o g y n e m leszünk zsákmánya a különféle hullarablóknak, amelyek a Vajdaságot vissza szeretnék téríteni a népellenes államban elfoglalt régi helyzetébe, hogy a népnek az i d e ­ gen erőszakoskodók elleni harcát hazai j á r o m m a l koronázzák. A z A u t o n ó m V a j d a ­ ságban m i n d e n nemzetiség szabadságban fog élni." A vajdasági felszabadító mozgalom egységessé kovácsolását követően h a m a r o s a n r e n d ­ kívül nagy hadi és politikai e r e d m é n y e k e t sikerült elérni. M e g ú j u l t a k a politikai szervezetek és vezetőségek, létrejöttek a hatalmi szervek és a partizán alakulatok, kiterjedtek és h a t é k o n y a b ­ bakká váltak a katonai akciók; az e m b e r e k , főleg a fiatalok egyre n a g y o b b számban csatla­ koztak a Szerémségben és Kelet-Boszniában harcoló vajdasági brigádokhoz. A b b a n az i d ő b e n , 1 9 4 3 - b a n , öt vajdasági brigád és öt Vajdaságban m ű k ö d ő partizán alakulat v í v t a ádáz h a r c á t a szabadságért, Jugoszlávia többi nemzetének hősi, fegyveres egységeivel v á l l v e t v e . A z ország felszabadításáért f o l y ó befejező harcok idején pedig a Vajdaság 1 8 brigádja r o h a m o z t a a fasiszta megszállókat, és a csetnik-usztasa árulókat. T a r t o m á n y u n k e hős fiai között ott voltak a m a g y a r , a szlovák, a ruszin és a r o m á n n e m ­ zetiség tagjai is, akik közül egyesek egy ideig külön egységekbe szerveződtek. M é g m a is sokat felteszik a kérdést, hogyan sikerült a felduzzadt hadsereg, a megsoka­ sodott f o r r a d a l m i szervezetek és intézmények számára elegendő és megfelelő k á d e r t t e r e m ­ teni. E r r e az a válasz, hogy a felkelő nép soraiból és a f o r r a d a l m i h a r c b ó l születtek, nőttek ki a katonai és politikai káderek, akik a h á b o r ú ádáz feltételei között edződtek és állták ki a p r ó b á t . Bátor harcosoknak, tehetséges szervezőknek, politikai munkásoknak, p a r a n c s ­ nokoknak és politikai biztosoknak bizonyultak azok, akik egyébként munkások, parasztok, egyetemi hallgatók, diákok voltak. M e g t a n u l t á k a n a g y h o r d e r e j ű f o r r a d a l m i m e g m o z d u ­ lások szervezését és a nagy csaták irányítását. Rendelkeztek mindazokkal az erkölcsi t u l a j ­ donságokkal, amelyek a népfelszabadító és f o r r a d a l m i h a r c során bontakoztak ki, n a p m i n t nap tanújelét adták erkölcsi szilárdságuknak, és tettekkel is bizonyították azt. A népfelsza­ badító katonaság és a nép azért is tisztelte, szerette őket, azért is bízott b e n n ü k a n n y i r a . S o k a n közülük életüket vesztették ebben az óriási h a r c b a n : n e m egy a vajdasági nemzetek és nemzetiségek soraiból v a l ó v o l t . Emléküket a h a r c i becsület, a f o r r a d a l m i méltóság t a r ­ tós jelképeként őrizzük. Ez a n é h á n y t é n y is egyszerűen, de szavahihetően bizonyítja, hogy a felszabadító m o z g a ­ l o m a Bácskában és a B á n á t b a n , miután egységbe o l v a d t , új lendületre és e r ő r e kapott, össznépivé vált. Beigazolódott, h o g y p á r t u n k eszméi elevenen élnek a nép tudatában, hogy a népfelszabadító h a r c e p l a t f o r m j a gyorsan megtalálta az u t a t az e m b e r e k h e z , ha a k o m m u ­ nisták e r é l y e s e n , szervezetten dolgoztak és harcoltak. A z is kétségtelen, hogy az ország­ szerte f o l y ó népfelszabadító és f o r r a d a l m i h a r c , annak intenzitása és sikerei, messzemenő hatást gyakoroltak a nép hangulatára és t u d a t á r a . A megújított Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság, a m e l y e t 1 9 4 4 elejétől Vajdaság Népfelszabadító Főbizottságának neveztek, 1 9 4 3 . o k t ó b e r 2 2 - é n , tehát egy h ó ­ n a p p a l az A V N O J I I . ülésszaka előtt, a következő k i á l t v á n y t tette közzé:

102

„ M i n t ahogy a h e l y i , járási és körzeti népfelszabadító bizottságok a helységek, járások és körzetek néphatalmának magvai, u g y a n ú g y a Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság az egész Vajdaság néphatalmának csírája. A szabad Jugoszláviában, a m e l y e t népeink fegyverbarátságával és nagyszerű harcával valósítunk meg, a Vajdaság nem lehet más, mint autonóm körzet." A Vajdasági T a r t o m á n y i Népfelszabadító Bizottság megalakításával és a Bizottság idézett kiáltványával lezárult a t a r t o m á n y i autonómia és önigazgatás politikai-képviseleti, katonai, és társadalmi-politikai szervezetei intézményesítésének a folyamata. M i n d e z e k a szervek, a m e l y e k a vajdasági népfelszabadító mozgalom belső erőiből nőttek ki, éspedig a következetes képviseleti e l v a l a p j á n , később megkapták a jugoszláv népfelszabadító h á ­ b o r ú katonai-politikai központjainak a jóváhagyását és támogatását. A t a r t o m á n y i a u t o ­ n ó m i a e s z e r v e i , megalakulásuktól kezdve közvetlen összeköttetésbe léptek a J K P K ö z ­ p o n t i Bizottságával, a Népfelszabadító Hadsereg és Partizán A l a k u l a t o k Főparancsnoksá­ g á v a l , Jugoszlávia Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsával és annak V é g r e h a j t ó Bizottsá­ gával, i l l e t v e a N e m z e t i Bizottsággal, a K o m m u n i s t a Ifjúsági Szövetség K ö z p o n t i Bizott­ ságával, az antifasiszta ifjúsági és nőszervezetek vezetőségével. Ezeknek a felsőbb szerveknek az utasítása szerint m ű k ö d t e k , szem előtt t a r t v a a vajdasági népfelszabadító h a r c fejlődésének sajátosságait és érdekeit. A t a r t o m á n y i autonómiának ez a h a r m i n c évvel ezelőtti, a f o r r a d a l o m b a n létrejött i ntézményes mechanizmusa a m a i napig is működik, ami azt bizonyítja, hogy a forradalom fegyveres szakaszában meglelt megoldások tartós értékűek társadalmi fejlődésünk szem­ pontjából, hiszen a f o r r a d a l m i fejlődés folytonosságának letéteményesei. Ezeknek a t a r t o ­ m á n y i szerveknek, testületeknek a teendői és feladatai az idők folyamán természetesen t ö ­ kéletesedtek, egyre szerteágazóbbak lettek. M e g v á l t o z o t t a kölcsönös viszonyuk és f u n k c i o ­ nális kapcsolatuk, teljesebben kifejezésre j u t o t t helyzetük a köztársaságban és kiteljesedett jelentőségűk is a Vajdaság autonómiája hordozóinak szerepében. A Vajdaság A u t o n ó m T a r t o m á n y a k k o r és így v á l t a Jugoszlávia egyenjogú népei f o r r a ­ d a l o m b a n l é t r e j ö t t és kovácsolódott új t e s t v é r i közössége egyik alkotó e l e m é v é , és szerves részévé annak a föderatív berendezésű állami-politikai szervezetnek, m e l y n e k rendeltetése a közös élet és fejlődés.

Elvtársak! Jugoszláviában egyetlen köztársaság, illetve nagyobb társadalmi-földrajzi egység v a g y népközösség sincs, a m e l y b e n egyöntetűen fejlődött v o l n a a népfelszabadító m o z g a l o m ; ez érthető is a r e n d k í v ü l szövevényes katonai-politikai viszonyok és szociális-politikai áta­ lakulások közepette, m i n t a m i l y e n népi h a r c u n k v o l t . Ellenkezőleg: m i n d e n ü t t eltérések mutatkoztak a m o z g a l o m és a h a r c egyes szakaszaiban, ezt azonban n e m tekinthetjük sem t e r ü l e t i bezárkózásnak, sem pedig a mozgalmunk felaprózottságának, hiszen a népfelszabadító h a r c m i n d e n köztársaságban, t a r t o m á n y b a n és körzetben egységes egészet képezett. í g y k e l l tekintenünk a vajdasági népfelszabadító mozgalom egységére is. N e m fogadhatjuk el tehát azt az igyekezetet — a m i m á r m a j d h o g y n e m b e v e t t gyakorlattá v á l t — , h o g y a Bácska, a Bánát, különösen pedig a Szerémség mozgalmát egymástól elszigetelten és függet­ l e n ü l kell kezelni. Ezt a b u k t a t ó t igyekeznek ugyanis elénk állítani egyes h e l y i karrieristák, akik vezető pozícióra törekszenek, miközben ezzel a valótlansággal a kispolgári-regionális önhittséget élesztgetik. M e r t a t ö r t é n e l m i igazság az, h o g y a Vajdaság felszabadító mozgalma egyként és egysége­ sen csatlakozott a népfelszabadító h a r c h o z , és függetlenül a p i l l a n a t n y i k u d a r c o k t ó l , i l l ú ­ zióktól és taktikai tévedésektől, v a l a m i n t azoktól a sajátosságoktól, amelyek a Bácskában és a B á n á t b a n megmutatkoztak, a J K P egységes p r o g r a m j á n a k megvalósításáért h a r c o l t , e h a r c ­ b ó l győztesként, egyként és egységesen k e r ü l t ki, m i n t a jugoszláv népek felszabadító m o z ­ galmának s z e r v e s , összetevő része. A Vajdaság, m i n t történelmileg l é t r e j ö t t gazdasági-szociális, kulturális és soknemzeti­ ségű közösség n e m a nemzetiségi-területi e l v alapján önállósult, p o n t o s a b b a n : n e m ö n á l l ó ­ sult k ü l ö n - k ü l ö n m i n d e n nemzete és nemzetisége. A Vajdaság m i n t egységes, soknemzetiségű egész lett ö n n á l l ó , ahol a f o r r a d a l m i folyamatok sajátságos m ó d o n bontakoztak ki és fejlődtek. M i a kisebbségi kérdést n e m ú g y oldottuk m e g , m i n t egy-egy nemzetiség v a g y e g y ü t t v é v e v a l a m e n n y i nemzetiség külön társadalmi-politikai p r o b l é m á j á t , h a n e m egyidejűleg, a n e m ­ zeti kérdésnek egész Jugoszlávia szintjén v a l ó f o r r a d a l m i rendezésével — m i n t általános jugoszláv p r o b l é m á t , m i n t f o r r a d a l m u n k egésze internacionalizmusának a kérdését. M e r t a vajdasági f o r r a d a l m i h a r c internacionalista i r á n y v é t e l e soha és sehol sem c s o r b u l t meg, inkább erősebbé és e l m é l y ü l t e b b é vált. Ezen az irányvételen még azoknak s e m sikerült változtatniuk, akik az egyes nemzetiségek tagjaiként a fasiszta hadseregek kötelékében m e g -

103

szálltak hazánk egyes részeit. A n é m e t nemzetiséget k i v é v e u g y a n i s a többiek m i n d részt v e t t e k a népfelszabadító h á b o r ú b a n , s e n n e k d ö n t ő hatása v o l t a Vajdaság egész t á r s a d a l m i ­ politikai fejlődésére a h á b o r ú u t o l s ó szakaszában és a mostanáig e l t e l t i d ő s z a k b a n e g y a ­ ránt . . . A J K P internacionalista politikája és az a t é n y , h o g y n e m v o l t a k b u r z s o á e l l e n f o r r a d a l m i katonai-politikai m o z g a l m a k , tette l e h e t ő v é , h o g y a m a g y a r és a r o m á n n e m z e t i kisebbség s o r a i b a n a h a r c u t o l s ó szakaszában v i s z o n y l a g g y o r s a n és erőteljesen m e g i n d u l j o n a p o l i ­ tikai differenciálódás, és h o g y m i n d e n nemzetiség dolgozói az ú j Jugoszlávia építőinek, a f o r r a d a l m i - d e m o k r a t i k u s d i k t a t ú r á n a l a p u l ó politikai r e n d s z e r e építőinek tekintették m a ­ gukat. A V a j d a s á g b a n t e h á t v o l t a k é p p e n m á r a f o r r a d a l o m b a n és a f o r r a d a l m i e r e d m é n y e k hatására kialakult a n é p e k szilárd internacionalista közössége, f o r r a d a l m i egysége, és egy o l y a n cselekvési-politikai kölcsönhatás, a m e l y n e m t ű r i m e g s e m a nacionalizmust, sem a t e r ü l e t i bezárkózást, a m a j o r i z á l á s t , d e a szeparatizmus v a g y az elkülönülési t ö r e k v é s e k b á r m i l y e n m á s f o r m á j á t s e m . Ezen a z a l a p o n f o k r ó l f o k r a oldódtak m e g a nemzetiségi és m á s e l l e n t m o n d á s o k m i n d a h á b o r ú b a n , m i n d a szocialista építés f o l y a m á n , m e r t az i n t e r ­ nacionalizmus f o r r a d a l m u n k e g y e d ü l á l l ó , értékes és m e g s e m m i s í t h e t e t l e n v í v m á n y a , a vajdasági t á r s a d a l o m m i n d e n m u n k á s és h a l a d ó r é t e g é n e k közös m ű v e . A Vajdaság csakis ezen az a l a p o n egyesülhetett J u g o s z l á v i a m i n d e n n é p é v e l f ö d e r a t í v közösséggé — m a is tántoríthatatlanul k i t a r t e m e l l e t t az e l v m e l l e t t , hisz ez szavatolja sikeres előrehaladását a magasan fejlett szocialista önigazgatású t á r s a d a l o m f e l é . A f o r r a d a l o m b a n l é t r e j ö t t Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y , a m e l y először tette l e h e t ő v é a n e m z e t e k és nemzetiségek v a l ó d i önigazgatását, fejlődésében m a g á n viseli egész jugoszláv szocialista, önigazgatású t á r s a d a l m u n k fejlődésének j e g y e i t . A Vajdaság megalakulásától mostanáig m e g t e t t ú t s z ü n t e l e n ü l igazolja f o r r a d a l m u n k folytonosságát, a f o r r a d a l m i f o l y a m a t o k elmélyítését az ú j t á r s a d a l m i v i z s z o n y o k b a n . Ez a vitalitása, ez a képessége, h o g y a m á r e l é r t e t m é g ú j a b b szocialista önigazgatási t a r t a l o m m a l telítse, nemcsak ö n m a g á b ó l a f o r r a d a l o m b ó l f a k a d ; e b b e n a n n a k a m u n k á s o s z t á l y n a k a h a t a l m a s cselekvő e r e j e rejlik, m e l y e t a f o r r a d a l m i a v a n t g á r d v e z e t és a d o l g o z ó rétegek támogatnak. M a g á t ó l é r t e t ő d i k , h o g y e t ö r e k v é s e i n k megvalósítása n e m m e n t nehézségek n é l k ü l . A f o r r a d a l m i fejlődésben az e l l e n t m o n d á s o k felszámolásával t e r e m t e t t ü k m e g a haladás feltételeit; ezeket a z e l l e n t m o n d á s o k a t részben ö r ö k ö l t ü k , részben pedig m a g u n k h o z t u k l é t r e azzal, h o g y f e j l ő d é s ü n k e t o l y a n t ö r v é n y s z e r ű s é g e k szerint a k a r t u k i r á n y í t a n i , a m e l y e k megfelelnek az e m b e r i t á r s a d a l o m f e j l ő d é s t ö r v é n y e i n e k , d e u g y a n a k k o r kifejezik n e m z e t e i n k és nemzetiségeink t ö r t é n e l m i ó h a j á t és alkotókészségét is. Es éppen ez a legfőbb j e l l e m ­ zője a V a j d a s á g Szocialista T a r t o m á n y e l m ú l t h á r o m évtizedes fejlődésének i s . A Vajdaság szocialista a u t o n ó m i á j a fejlődésének első szakasza a r r a a z i d ő r e esik, a m e l y e g y ú t t a l a jugoszláv szocialista f ö d e r a l i z m u s n a k is a kezdete. F o r m á l i s a n u g y a n ez a szakasz v a l a m i v e l t o v á b b t a r t , és csak a Vajdaság A u t o n ó m T a r t o m á n y s t a t ú t u m á n a k m e g h o z a t a ­ l á v a l , 1 9 4 8 . m á j u s 2 4 - é n é r véget. A z egész országban e r r e az időszakra t e h e t ő az A V N O J I I . ülésszakán a Jugoszlávia f ö d e r a t í v államberendezéséről m e g h o z o t t határozatok valóraváltása a n e m z e t e k és nemzetiségek önrendelkezési joga és teljes egyenjogúsága alapján. A V a j d a s á g ­ b a n e z a z időszak jelenti a szocialista a u t o n ó m i a m a r a d é k t a l a n l é t r e j ö t t é t , csatlakozását a S z e r b F ö d e r á c i ó h o z és a D e m o k r a t i k u s F ö d e r a t í v Jugoszláviához. E k k o r a l a k u l t át ugyanis f o r r a d a l m i n é p h a t a l o m az első a u t o n ó m s t r u k t ú r a f e j l e t t r e n d s z e r é v é . Ezzel n e m azt a k a r o m á l l í t a n i , h o g y a t á r s a d a l m i valóságban és az a l k o t m á n y o s m e c h a ­ n i z m u s b a n is l é t r e h o z t u k és biztosítottuk m i n d a z o k a t a t á r s a d a l m i és m á s feltételeket, a m e l y e k szükségesek v o l t a k a V a j d a s á g r ó l a l k o t o t t lényegi meghatározások m a r a d é k t a l a n v a l ó r a ­ váltásához. Ellenkezőleg: a k k o r is, és m é g u t á n a is sokáig, az a l k o t m á n y o s r e n d s z e r b e n és a g y a k o r l a t b a n is elég sok intézkedés formasággá változtatta ezt a t á r s a d a l m i t a r t a l m a t . Csak a szocialista önigazgatás t a r t ó s a b b fejlődése j u t t a t t a k ö z e l e b b a V a j d a s á g o t a m e g é r d e m e l t t é n y l e g e s h e l y é h e z , a m e l y — h á l a a K o m m u n i s t a Szövetség f o r r a d a l m i erőfeszítéseinek és a k ­ cióinak — e g y r e n a g y o b b szocialista t a r t a l o m m a l telítődik. A fejlődés első szakaszában a szocialista a u t o n ó m i a hatását és jelentőségét é r t h e t ő e n korlátozta a c e n t r a l i z m u s , m i n t a f o r r a d a l o m etatista korszakának a v e l e j á r ó j a , a m i v o l t a ­ k é p p e n a b b ó l a szükségletből f a k a d t , h o g y m e g v é d j ü k f o r r a d a l m i v í v m á n y a i n k a t . E z e n ­ k í v ü l a szocialista országépítés beláthatatlan távlatainak a kezdetén v o l t u n k . A szükségszerű központosítás érezhetően lecsökkentette a köztársaságok és t a r t o m á n y o k önállóságának fontosságát; e b b ő l a z o n b a n k o r á n t s e m k e l l e n e — a l e g k ü l ö n f é l é b b színezetű nacionalisták m ó d j á r a — azt a következtetést l e v o n n i , h o g y J u g o s z l á v i a a k k o r n e m is v o l t föderáció. Ellenkezőleg: a jugoszláviai n e m z e t e k és nemzetiségek á l l a m j o g i , politikai és

104

társadalmi egyenjogúságának m i n d e n alapeleme l é n y e g é b e n m á r a k k o r m e g v o l t ; és e r r ő l az a l a p r ó l j u t o t t u n k el — igaz, n e m zökkenők n é l k ü l — az alkotmányfüggelékekig, a h o n n a n m é g határozottabb távlatokkal h a l a d u n k t o v á b b a l é n y e g é b e n azonos elvek magasabb f o k ú valóraváltása f e l é . És h o g y ez lehetséges, a b b a n nagy része v a n a f o r r a d a l o m etatista k o r s z a ­ kában e l é r t sikereknek, e r e d m é n y e k n e k , m e g a szocialista-önigazgatási v i s z o n y o k fejlesztése t e r é n az u t ó b b i é v t i z e d b e n szerzett tapasztalatainknak és e r e d m é n y e i n k n e k . A b b a n az első korszakban k e z d ő d ö t t m e g a t á r s a d a l m i v i s z o n y o k f o r r a d a l m i á t a l a k u ­ lása; a kizsákmányolás felszámolása nemcsak az i p a r b a n , a k e r e s k e d e l e m b e n és a b a n k o k b a n u r a l k o d ó kapitalista v i s z o n y o k megszüntetését jelentette, h a n e m a vajdasági f a l u n u r a l k o d ó tőkés v i s z o n y o k k a l v a l ó szakítást is. A f a l v a k b a n a k k o r kezd m e g v a l ó s u l n i a d o l g o z ó p a ­ rasztság évszázados á l m a , h o g y „azé a f ö l d , aki m e g m ű v e l i " . A n a g y b i r t o k o s i és kulák f ö l ­ dekből nagy mezőgazdasági b i r t o k o k jöttek l é t r e , a m e l y e k e t m a a mezőgazdasági dolgozók irányítanak. A dolgozó t ö m e g e k r e támaszkodó f o r r a d a l m i h a t a l o m v a l ó r a v á l t o t t a a f o r r a ­ d a l o m céljait. Ezek a z e r e d m é n y e k m e g t e r e m t e t t é k a t á v l a t á t a n n a k , h o g y a V a j d a s á g k i ­ m o z d u l j o n a z a g r á r - n y e r s a n y a g t e r m e l ő p r o v i n c i a a l á r e n d e l t h e l y z e t é b ő l és m e g n y i t o t t á k egy o l y a n gazdasági fejlődésnek a távlatait is, a m e l y s e r k e n t i a Vajdaság t e r m é s z e t i és e m b e r i adottságainak a kibontakozását, s alapul szolgál a közoktatás, a k u l t ú r a , a felsőfokú t a n i n t é ­ zetek és k u t a t ó intézetek g y o r s a b b fejlődéséhez, a m u n k á s o k , p a r a s z t o k , és a t ö b b i d o l g o z ó j o b b életéhez, éspedig nemcsak a V a j d a s á g b a n . M á s szóval: a f o r r a d a l m i e t a t i z m u s a Vajdaságban sem v o l t afféle t ö r t é n e l m i melléfogás, sem pedig idegen példák utánzása. F e l t é t l e n ü l szükség v o l t r á a f o r r a d a l o m céljainak a m e g ­ valósításához és a h h o z , h o g y m e g t e r e m t s ü k a gazdaságban dolgozó k ö z v e t l e n t e r m e l ő k önigazgatásának első lépéseihez, később pedig az egész t á r s a d a l o m önigazgatásos a l a p o n v a l ó integrációjához szükséges szociális és gazdasági előfeltételeket. A z önigazgatás m i n t t á r s a d a l m i v i s z o n y d ö n t ő b e f o l y á s t g y a k o r o l t az a u t o n ó m i a l é n y e g é r e , t e r m é s z e t é r e és j e l l e g é r e , m i v e l sohasem é r t e b e az igazgatás f o r m á i n a k puszta m ó d o s í t á ­ saival v a g y csupán egyik s z e r v n e k a másikkal v a l ó felváltásával. A z önigazgatás n e m ösztönszerű, d e n e m is r á e r ő s z a k o l t k é p z ő d m é n y . A dolgozók és polgárok r é g i ó h a j a ; o l y a n t ö r e k v é s , a m e l y e t k o m m u n i s t a m o z g a l m u n k m a g v a dialektikusan f e l i s m e r t , eszméjét továbbfejlesztette m á r kezdettől f o g v a , kifejezetten a m u n k á s - és o s z t á l y ­ lényeget látva b e n n e , a m e l y képes á t h a t n i a t á r s a d a l m i élet m i n d e n t e r ü l e t é t , és o l y a n v i ­ szonyokat t e r e m t e n i , a m e l y e k n e m h o l m i középutat képeznek a d e m o k r á c i a és az etatizmus k ö z ö t t ; ez v a l a m i m e r ő b e n ú j és minőségesebb, s m e g v á l t o z t a t m i n d e n t , a m i v e l csak k a p ­ csolatba k e r ü l . E n n e k a fejlődésnek egyik e l k e r ü l h e t e t l e n f e j l e m é n y e v o l t a teljesebb, a n e m z e t i e g y e n ­ jogúságot gazdasági-politikai és t á r s a d a l m i t é r e n e g y a r á n t biztosító t á r s a d a l m i v i s z o n y o k n a k a megteremtése. És ez mégiscsak sokkal t ö b b , m i n t a k u l t u r á l i s a u t o n ó m i a , a m e l y a tényleges egyenjogúság e g y é b l é n y e g i jegyei n é l k ü l mégcsak k u l t u r á l i s e g y e n r a n g ú s á g o t s e m j e l e n t ­ het! A nemzetiségi k é r d é s m a r x i s t a megoldása magában foglalja azt az é r t e l m e z é s t is, h o g y e z hosszantartó t ö r t é n e l m i f o l y a m a t , v a g y i s m i n d a d d i g e l t a r t , amíg nemzetek lesznek. Nacionalista és dogmatikus kritikusaink képtelenek v o l t a k ezt m e g é r t e n i , s z á m u k r a a d i l e m m á t az j e l e n t i , h o g y v a g y v a n egy ö r ö k k ö n t a r t ó egyenjogúság, v a g y egyáltalán n i n c s . S ez a z é r t l e h e t így, m e r t n e m dialektikus m ó d o n g o n d o l k o z n a k , zavarják őket azok az ú j társadalmi t a r t a l m a k , a m e l y e k e g y b e n a n e m z e t i egyenjogúság m i b e n l é t é t is gazdagítják és továbbfejlesztik. A z önigazgatás, a m e l y ú j t a r t a l m a k k a l gazdagította a t á r s a d a l m i v i s z o n y o k a t , l e h e t ő v é tette a n e m z e t i kérdés megoldásában o l y a n mozzanatok jelentkezését, a m e l y e k az e g y e n ­ jogúságot közvetlenebbül szavatolják, s a m e l y e k a politikai-jogi egyenjogúság m e l l e t t ú j feltételeket t e r e m t e n e k a teljesebb társadalmi-gazdasági, k u l t u r á l i s és m i n d e n m á s e g y e n ­ jogúsághoz is. Ezen az alapon a Vajdaság S Z A T v a l a m e n n y i n e m z e t e és n e m z e t i s é g e t e s t ­ vériségének és egységének jelszava e g y r e ú j a b b elemekkel b ő v ü l , s i l y m ó d o n f e l v é r t e z v e az együttélés o l y a n magasabb fokára j u t h a t , ahol m i n d e n egyes n e m z e t és nemzetiség é r d e k e a szocialista önigazgatásból e r e d ő közös é r d e k b e ötvöződik. A z önigazgatással megkezdődik az ország k o r á b b a n kizárólag v a g y t ú l n y o m ó a n a d m i ­ n i s z t r a t í v - t e r ü l e t i egységeinek önigazgatási-társadalmi alakzatokká v a l ó átalakulási f o l y a m a t a : a politikai h a t a l o m elemei m e l l é felzárkóznak a közvetlen önigazgatás elemei is, s így a t á r ­ sadalmi-politikai közösségek o l y a n t ö r t é n e l m i keretté v á l n a k , a m e l y b e n m e g k e z d ő d h e t a m a r x i vízió megvalósulása: az osztálytársadalom — ahol m i n d e n k i m i n d e n k i v e l , s az egész t á r s a d a l o m m a l is, érdekellentétben áll — a szabad alkotók v a l ó d i t á r s a d a l m i - p o l i t i k a i k ö ­ zösségévé alakul át, m e l y b e n az egyének fejlődése feltételezi az egész közösség fejlődését.

105

D e ez a fejlődés sem o l y a n n y u g o d t f o l y á s ú , m i n t a síksági f o l y ó : a t á r s a d a l m i v i s z o n y o k újabb és ú j a b b szintre j u t v a ú j a b b ellentmondásokat szülnek, v a g y j o b b a n kiélezik a régieket. Egyesek közülük m e g m u t a t k o z n a k t á r s a d a l m u n k autonómiájának alakulásában, s a róla a l k o t o t t felfogásokban is. N o h a társadalmi-politikai életünkben az önigazgatás m á r a k e z d e t b e n sokféle k é t e l y t és ellenállást v á l t o t t ki, az ellenzéki á r a m l a t o k közül sokáig a b ü r o k r a t a - c e n t r a l i s z t i k u s e l l e n ­ állás v o l t a fő zászlóvivő. S a j n o s , még a „szocialista centralisták" sem v o l t a k képesek f e l m é r n i — egyesek m é g a m a i napig sem — , h o g y óriási a különbség a p o l g á r i szeparatista ö n k o r ­ m á n y z a t és a szocialista a u t o n ó m i a között, a m e l y m i n d i g is a szocialista a l a p o n é p ü l ő jugoszláv közösséget szorgalmazta. Ezzel m a g y a r á z h a t ó , h o g y e g y e s 1 9 6 3 . é v i a l k o t m á n y o s mogoldások még éreztetik e n n e k a k é t e l t é r ő nézetnek az e r ő v i s z o n y á t . Igaz u g y a n , h o g y a J S Z S Z K A l k o t m á n y a társadalmi-politikai közösségeknek i s m e r t e el az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k a t , d e az a k k o r i alkotmányszöveg k ö z v e t v e v a g y k ö z v e t l e n ü l t a ­ gadta az a u t o n ó m i a k o r á b b a n m á r e l i s m e r t t á r s a d a l m i m i v o l t á n a k egyik fontos i s m é r v é t — h o g y az a u t o n ó m t a r t o m á n y o k a jugoszláv föderalizmus alkotó elemei. Csak az elkövetkező évtized szerzett é r v é n y t a t a r t o m á n y o k n a k m i n t önigazgatási közösségeknek, m e l y e k b e n m i n d erősebb az önálló szerep és a felelősség, mégpedig nemcsak a saját é r d e k e i é r t és p r o b l é m a i é r t , h a n e m a S z e r b i a S Z K és az egész jugoszláv közösség é r d e k e i é r t és p r o b l é m á i é r t is. És csak a n y o l c é v m ú l t á n m e g h o z o t t alkotmányfüggelékek állítják h e l y r e azt az igazságtalanságot, a m e l y a centralisztikus b ü r o k r a t a elképzelés r é v é n k o r á b b a n b e k e r ü l t az A l k o t m á n y b a is. C s a k h o g y n e m csupán igazságtalanságról v o l t a k k o r szó! M e r t , m é g egy igazságtalan­ ságon — az autonómia l é t r e j ö t t e t ö r t é n e l m i valóságának cáfolatán — f e l ü l magukat a z a l ­ k o t m á n y o s rendelkezéseket ú g y szövegezték m e g , h o g y a l k a l m a t adtak nacionalista s p e k u ­ lációkra, m i n t h o g y az autonómiákat ideiglenes jellegűekként taglalták. A későbbi f e j l e m é ­ n y e k igazolták e k o m p r o m i s s z u m k á r o s v o l t á t , hiszen a n e m eléggé világosan és határozottan megfogalmazott a l k o t m á n y o s rendelkezések szinte a l k a l m a t és támadási felületet n y ú j t o t t a k az önigazgatású szocializmus m i n d e n ellenségének a Vajdaságban és azon k í v ü l is, függetlenül a t t ó l , h o g y a nacionalizmus, a b ü r o k r a t i z m u s , v a g y a z a n a r c h o l i b e r a l i z m u s nézeteit h i r ­ dették-e. A z a u t o n ó m i á k kérdése m á r 1 9 6 9 - b e n , az első alkotmányfüggelékek m e g h o z a t a l a k o r n a p i r e n d r e k e r ü l t , végső megfogalmazására a z o n b a n 1 9 7 1 - b e n k e r ü l t s o r . Ezzel új szakasz n y í l t az a u t o n ó m i á k a l k o t m á n y o s fejlődésében, k ü l ö n ö s e n ha figyelembe vesszük a k ö ­ vetkező r e n d e l k e z é s t : „ A szocialista a u t o n ó m t a r t o m á n y szocialista, önigazgatású d e m o k r a t i k u s t á r s a d a l m i ­ politikai közösség, a m e l y a munkásosztály és v a l a m e n n y i dolgozó u r a l m á n és önigaz­ gatásán alapszik, s a m e l y b e n a dolgozók, a nemzetek és a nemzetiségek megvalósítják m i n d e n s z u v e r é n j o g u k a t ; a köztársaságnak m i n t egésznek dolgozói, nemzetei és n e m z e ­ tiségei közös érdekében álló s z u v e r é n jogokat pedig a S z e r b S Z K A l k o t m á n y a szavatolja." És t o v á b b , a z A l k o t m á n y azon a l a p e l v e i v e l összhangban, a m e l y e k itt m á r az a l k o t ­ mányfüggelékek végrehajtásáért f o l y ó k ü z d e l e m v a l ó d i állapotát fejezik k i : „ . . . a dolgozók, a nemzetek és nemzetiségek s z u v e r é n jogaikat, a l k o t m á n y o s jogaiknak megfelelően a szocialista köztársaságokban és szocialista a u t o n ó m t a r t o m á n y o k b a n v a ­ lósítják m e g , a J u g o s z l á v Szocialista Szövetségi Köztársaságban pedig a k k o r , ha a J S Z S Z K A l k o t m á n y a m i n t közös é r d e k r ő l rendelkezik." A z önállóság, a J S Z S Z K és az S Z S Z K A l k o t m á n y á b a n , v a l a m i n t a Vajdaság S Z A T A l k o t m á n y t ö r v é n y é b e n meghatározott funkciók v é g r e h a j t ó felelőssége n e m jelent b e z á r ­ kózást a t a r t o m á n y határai közé; ellenkezőleg: aktív keretet képez az e t e r ü l e t e n élő m u n ­ kásosztály, a dolgozók, nemzetek és nemzetiségek t ö r t é n e l m i érdekeinek kifejezésre j u t t a ­ tásához, s egyben a S z e r b S Z K - b a és a jugoszláv önigazgatású szocialista t á r s a d a l o m oszt­ hatatlan egészébe v a l ó társulás formáját is képezi. A z ú j a l k o t m á n y o s változások a vajdasági szocialista autonómiának és egész t á r s a d a l ­ m u n k n a k ú j , hathatós f e g y v e r t adnak a fejlődésünk szocialista jellege megvalósításáért f o l y ­ tatott h a r c h o z . A z egyik legjelentősebb f e g y v e r a k ü l d ö t t r e n d s z e r , m i n t döntéshozatali m ó d , a m e l y f e l ü l m ú l j a a közvetett demokrácia m i n d e n k o r á b b i f o r m á j á t , s biztosan egyengeti az utat a munkásosztály és v a l a m e n n y i dolgozó közvetlen hatalomgyakorlása felé. Ha e h h e z hozzáfűzzük a társadalmi-gazdasági r e n d s z e r ü n k b e n v é g b e m e n ő m á s v á l t o ­ zásokat is, különösen azokat, a m e l y e k e t a mezőgazdaság helyzetének megváltozásától v á r u n k , t o v á b b á szocialista t á r s a d a l m u n k m i n d e n a l a p v e t ő értéke hathatósabb megvédését, a teljes alkotmányosság és törvényesség biztosítását v a l a m i n t a jogi és szociális biztonságot, akkor é r t h e t ő , h o g y az ú j a l k o t m á n y o s változások V a j d a s á g - s z e r t e osztatlan támogatásra

106

találtak, s hogy a KSZ vezette vajdasági szervezett erök tartós elkötelezettségként vállalták őket. Röviden: a Vajdaság SZAT történelmi irányvételére nézve döntő, új alkotmányos hely­ zetét és lényegét az osztályjellegű hatalom és önigazgatás képezi, mint olyan lényegi jegy, amelynek jelen kell lennie minden intézményében, sőt minden döntésében is. Szocialista autonómiánk értékmérője tehát az, hogy mennyiben valósul meg a munkásosztály, a dolgozók uralma és önigazgatása, mennyiben érvényesül a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága. A valódi nemzeti egyenjogúság pedig csak a munkásosztály fejlett önigazgatásának és hatalmának funkciójaként valósulhat meg. Elvtársak! Az ilymódon meghatározott munkás-osztályjelleg hangsúlyozásának különös jelentősége van ma, amikor — hála a Tito elvtárs vezette JKSZ forradalmi kezdeménye­ zésének — végérvényesen világossá vált, hogy a szocialista önigazgatásnak mint a proletár­ diktatúra jugoszláv formájának a tagadása közvetlen támadást jelent társadalmi rendszerünk osztályjellege ellen. Tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai szólamokat pufogtatnak, az önigazgatás ellenségei egységesek, akár a forradalmi kiállás proletár mivoltát kell tagadni, akár a JKSZ-t mint olyan avantgárdot támadni, amely politikailag szervezi a munkásosztályt és a többi dolgozót a társadalmi viszonyok megváltoztatásáért folyó harcra. Ezért e támadás fő megnyilvánulási formája az eszmei és világnézeti zavarkeltés volt, hamis dilemmák támasztása a társadalom további fejlődéséről és a párt szerepéről; nacio­ nalista, anarcholiberalista és technokrata magatartás azzal a célzattal, hogy az élgárdát lehetetlenné tegyék, a forradalom mellékvágányára tereljék, s hogy a társadalmi viszonyokért folyó harc szinterén azok az erők maradjanak, melyek ingadoznak egyrészt a burzsoá restau­ ráció és a technomanagerség, másrészt az erős kéz politikája között, de rendíthetetlenül küzdenek a szocialista önigazgatás ellen, ami a monopóliumok és a kiváltságok megszün­ tetését, a munkásosztály közvetlen uralmának a megteremtését jelentené. Ám, mint ahogy a nacionalizmusnak sohasem sikerült biztosítania a nemzeti egyenjo­ gúságot, ahogy az anarcholiberalizmus sem szabadíthatja fel a munkásosztályt, s a techno­ kratizmus tudása sem hathatós — nagyon gyorsan világossá válik hatalombitorló mivolta, amely a bürokrata erőszaktól csak annyiban különbözik, hogy nem a tudat, henem a tudás nevében lép fel. Közös vonásuk, hogy sem tudásuk, sem tudatuk nincs arról, hogy a munkás­ osztálytól elidegenített egyetlen stuktúra sem pótolhatja annak osztályirányzatát, forra­ dalmi ösztönét, és azt a képességét, hogy ténylegesen megváltoztassa a termelési viszo­ nyokat. Éppen ezért minden önigazgatás-ellenes áramlat, akár az amely sohasem tartozott a munkásmozgalomhoz, akár pedig az, amely időközben szakadt el a párttól, rendszerint történelmi vakvágányra siklik. Innen ered a JKSZ-nek az az óriási felelőséggel járó kö­ telezettsége, hogy a forradalmi akció folytonosságának logikájával szálljon szembe minden anti-platformmal, hogy leleplezze azok szocialistaellenes mivoltát — minél előbb, annál jobb, már az „apró" félresiklásoknál, nehogy később kelljen rádöbbennünk: az ártatlannak tűnő megalkuvásoktól és az „apró" önigazgatásellenes tettekbe való opportunista belenyug­ vástól csak néhány lépés kell a nyílt ellenforradalomig. Hiszem, hogy az AVNOJ II. ülésszakának harmincadik évfordulójára nem is készül­ hettünk volna méltóbban, mint az alkotmánymódosításokkal és a JKSZ X. kongresszusának platformjával. Ezzel közvetlenül folytattuk azoknak a határozatoknak a forradalmi lényegét, amelyek a háború előtti jugoszláv társadalom ellentmondásaiból való kibontakozás felismert szükségszerűségéből, és a világosan nemzeti és szociális-felszabadító programot hirdető háború első éveinek sikereiből következnek. A Vajdaság, melyet az egykor nemzeti elnyomással és szociális igazságtalansággal sa­ nyargatott napszámosok, szolgák, béresek, szegény- és középparasztok tömege, valamint a munkásosztály első nemzedéke alkotott, ma szocialista autonóm tartomány, a társadalmilag és nemzetileg felszabadított emberek szilárd közössége. És ez a mi forradalmunk egyik legdrámaibb szépsége: amikor feldarabolták ezt az or­ szágot, melyben voltaképpen egyik nemzet sem volt valóban szabad — a nemzetiségek még kevésbé —, valamennyi nemzet és nemzetiség azzal a szilárd eltökéltséggel csatlakozott a forradalomhoz, hogy ugyanazon határokon belül, de más társadalmi viszonyok között valósítja meg közösségét.

A háború és a fejlődés több mint három évtizede bebizonyította, hogy indokolt volt az embereket mindenütt lelkesítő hit, a reménység a jövőben, mely az Ő önfeláldozó tevékeny­ ségük révén, minden sikerünk eszmei-politikai szervezőjének, a JKSZ-nek és Tito elvtársnak a vezetésével, megvalósult. A kommunisták azonban nem volnának forradalmárok, ha megelégednének az eddig elért eredményekkel. Ezért most, amikor az új Alkotmánnyal újabb szakaszt nyitunk ön­ igazgatású szocializmusunk történetében, amikor életünket és alkotókészségünket új emberi és osztálytartalmakkal gazdagítjuk, annak a programbeli kötelezettségünknek teszünk eleget, hogy amit eddig elértünk, abból semmi sem lehet annyira szent, hogy ne lehetne túlhaladni.

Palusek Béla

A Jugoszláv Andragógusok II. Kongresszusa

Ez év november 15. és 17. között tartotta meg a Jugoszláv Andragógus-szervezetek Szö­ vetsége rendes, II. kongresszusát a crna-gorai tengerparton, Budván. Mivel az előké­ szítő bizottság a kongresszus egész munkáját a hazai andragógiai elmélet és gyakorlat terén elért eredmények összesítésének és a további feladatok meghatározásának szellemében tervezte, már a több mint egy évvel ezelőtt elkezdődött előkészítő munka is ilyen szem­ pontok szerint folyt. A kongresszusra való komoly előkészületek során a Jugoszlávia-szerte tevékenyen működő felnőttképző intézmények (elsősorban a munkás- és népegyetemek, de iskola­ központok, gyári központok, szakszervezetek, munkaközvetítő hivatalok, stb. is) és egyé­ nek valóban kivették a részüket, s ezzel magyarázható az, hogy néhány héttel a kongreszszus előtt megjelent az 540 oldalas „A jugoszláv andragógiai elmélet és gyakorlat elért eredményei és fejlődési irányvonalai" című könyv, dr. Dragomir Filipovic szerkesztésében. Az igen átfogó, sokoldalú és tartalmas kiadvány — mint kongressszusi alapanyag — külö­ nösen a következő négy szempont szerint csoportosította a beérkezett 76 szakjelentést: 1. A permanens képzés követelményei és alkalmazása a felnőttképzésben (dr. Dragomir Filipovic bevezető tanulmányával) 2. A felnőttek képzésének és nevelésének társadalmi és tudományos vetületei (drIlija Mrmak bevezetőjével) 3. A felnőttképzés rendszerének továbbfejlesztése (Marján Lah bevezető elemzésével) 4. A felnőttképző káderek iskoláztatása és továbbképzése (Aleksandar Kovacic vita­ indítójával). Figyelmet érdemel még a könyvben a monográfai rész, amely 9 komoly melléklettel gazdagította a felsorolt alapterületeket. A kongresszus munkája is a könyvben felsorolt négy alapterület részletes feldolgozá­ sában merült ki. A megjelent tanulmányok boncolgatása és értékelése mellett mind a plenáris ülésen (a kongresszus első és harmadik napján), mind pedig a csoportmunkákban további beszámolók, jelentések és hozzászólások hangzottak el. Különösen figyelemreméltó fejtegetések születtek a felnőttek nevelésének szükségességéről és annak messzemenő lehe­ tőségeiről, a viszatérő képzési módokról és társadalmunk ilyenirányú mind nagyobb szük­ ségleteiről, az andragógiai kutatómunka metodológiájáról, a dialektikus materializmus elvének törvényszerű alkalmazásáról a felnőttképzés különféle problémáinak a megköze­ lítésében, egyes terminológiai hiányosságokról, a pedagógiai és andragógiai tudományágak közös fellépésének szükségéről, a felnöttképző káderek sajátos iskoláztatásáról valamint annak a szükségességéről, hogy pedagógiai káderképző iskoláink minél előbb vezessék be tantervükbe az andragógiát is. Hiszen még a belátható jövőben is — minden jel szerint — pedagógusaink lesznek elsősorban hivatottak a felnőttképzés feladatai nagyrészének megvalósítására. Igen elgondolkodtató vélemények hangzottak el ezzel kapcsolatban, amikoris a felszólalók megállapították, hogy maga a képzettség még nem jelent állásfogla­ lást is jelenkori társadalmi-gazdasági életünkkel kapcsolatban; ezekszerint nem mindegy, milyen képzettségű és milyen állásfoglalású egyénekre bízzuk a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek oktatását illetve nevelését.

A kongresszus három napba összesűrített anyagába sikerült a szervezőknek még ún. kerekasztal-vitákat is beiktatniuk a következő kérdésekkel kapcsolatban: a felnőttek álta­ lános iskolai képzésének legégetőbb problémái, az eszmei-politikai képzés és nevelés leg­ újabb tapasztalatai, az andragógiai szolgálatok megteremtésének szükségessége, a munka­ szervezetek és káderszolgálatok helye és szerepe a dogozók permanens képzésének fel­ térképezésében és tervezésében, stb. Külön figyelmet érdemelnek Dr. Avgusün Lahnak, a Köztársasági Elnök (mint kong­ resszusi védnök) képviselőjének üdvözlő szavai, melyekben megállapította, h o g y , , . . . a felnőttképzés a gazdaság és más társadalmi tevékenységek további fejlődésének szük­ ségességéből ered,... s éppen ezért nem lehet azt csakis elméleti szempontokból értékelnünk, hanem mindig társadalmi és távlatbeli összefüggésben i s . . . " A munka végén a kongresszus levélben köszönte meg Tito elnöknek, hogy elvállalta a védnökséget, valamint biztosította őt arról, hogy a jugoszláv andragógusok immár hatal­ mas tábora a jövőben is mindent megtesz a képzésre való jog demokratizálása érdekében és a munkásosztály osztályfelszabadító tevékenységének oktatás-nevelés útján történő leg­ messzemenőbb támogatásában. A kongresszusi határozatok — melyeket a szakkiadványok közölni fognak — igen világosan feltárják mindazokat a feladatokat, melyekért a jugoszláv andragógusoknak az elkövetkező időszakban harcolniuk kell mind az andragógiai elmélet, mind pedig a gya­ korlat terén, hogy az elfogadott elvek minél előbb konkrét valósággá váljanak. Kár, hogy a — különben nagy társadalmi figyelemmel kísért — kongresszuson sem a munkaszervezetek sem pedig a Jugoszláv Pedagógusok Szövetsége sem képviseltette magát! A kongresszus utolsó napján megtartotta évi közgyűlését a Jugoszláv Andragógus Szövetség is. A Szövetség elnökévé egyhangúan Dr. Mladen Zvonarevic, zágrábi egyetemi tanárt választották meg.

Laki László

A káderek és a technikai-technológiai fejlődés Szimpózion, 1973. X. 1 4 - 1 6 . Nis

Nagy jelentőségű és fontos tudományos értekezlet színhelye volt Ni5 1973. október 14. és 16. között. Híres, tudományos munkával és egyetemi oktatással foglalkozó személyek részvételével megszervezett szimpózion napjaink egy nagyon időszerű kérdését vizsgálta meg. Ez a kérdés, mint ahogy a szimpózion címéből is kitűnik: a káderek és a technikai­ technológiai fejlődés. Már az értekezlet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a tanácskozás nem hoz valami világ­ rengető megoldásokat a megvizsgált témakör területén, hiszen egy ilyen sokrétűen össze­ függő és bonyolult, dialektikus fejlődésben levő kérdéscsoportot nem is lehet végérvényes receptszerű megállapításokkal megoldottnak tekinteni, de az ott elhangzott beszámolók és tudományos értekezések mégis egy jelentős hozzájárulást képeznek a probléma megvi­ lágításához és megoldásához. A beszámolókat négy témakör keretében dolgozták fel a résztvevők: I. Technikai-technológiai fejlődés (a fejlődés gyorsasága, tényezői — különösképpen a piac és ennek hatása a fejlődésre és más) II. Az emberi tényező jelentősége a technikai-technológiai fejlődésre III. Az emberi tényező előrejelzésének elméleti-módszerbeli kérdései IV. A munkaszervezetek tapasztalatai a technikai-technológiai fejlődés és az emberi tényező „biztosítása" területén Az I. témakör: 1. Dr. Dusán Calic, prof. akadémikus: A káderek és a technikai-technológiai fejlődés 2. Dr. Borislav Blagoev, a szkopjei Közgazdasági Kar és a belgrádi Politikai Tudományok Karának tanára: Technikai-technológiai fejlődés és a munkaviszonyok 3. Dr. Vlaslimir Milosevic, a nisi Közgazdasági Kar docense: A tudomány és technika fejlődése és a káderfejlődés 4. Dr. Bogdán Pilic, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára: A gazdasági fejlődés káderés technológiai tényezőjének kölcsönhatása 5. Dr. Vladimír Polic, a rijekai Ipari Pedagógiai Kar dékánja: A technikai fejlődés és az emberi munka mozgékonysága 6. Aleksandar Simokovic: a szabadkai Közgazdasági Kar docense: A technikai-techno­ lógiai átalakulások hatása a káderösszetételre 7. Radmila Jovanovic, a ni5i Közgazdasági Kar tanársegédje: Káderek a kibernetizáció feltételeiben A II. témakör: 1. Dr. Danilo Markovié, nisi Közgazdasági Kar tanára: A tudományos-technikai fejlődés által előidézett változások a munka jellegében és a munkafolyamat résztvevőinek szak­ képzettségi modelljében

2. Dr. Vera Pilié, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára: A káderek szakképzésének és átképzésének új aspektusai és a technikai-technológiai fejlődés 3. Dr. Rehák László, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára: A technikai-technológiai fejlő­ dés hatása a szakképzettségszerzés területén jelentkező szociális különbségek elhá­ rításának lehetőségére 4. Dr. Dorde Vrcelj, a belgrádi Ipargazdasági Intézet tudományos főmunkatársa: A kutatási-fejlesztési káder kialakítása a foglalkoztatottak szakképesítési szintjének eme­ lése és ezek maximális alkalmazásának jelentősége az ipari technikai-technológiai fejlődés megvalósítása szempontjából. 5. Andreas Schüler, az illmenai (NDK) Technikai Főiskola tanára: A munkásosztály és a mérnöki-technikai értelmiség szövetségének megvalósulása a tudományos-technikai fejlődés folyamán a szocializmusban 6. Laki László, a szabadkai Közgazdasági Kar tanársegédje: A technikai-technológiai fejlődés és a káderösszetétel a mezőgazdaságban 7. Dr. Petar Mandic, a niíi Bölcsészettudományi Kar tanára: Kompjuterizáció és a káderek 8. Zorán Arandelovic, a ni§i Közgazdasági Kar tanársegédje: A munkavállalás néhány kérdése a technológiai fejlődés feltételei között 9. Vlastimir Krstic, a ni5i Közgazdasági Kar Gazdaságkutató Intézetének munkatársa: Az emberi tényező és a kompjuterizáció A III. témakör: 1. Dr. Vladimír RaSkovié, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára: A technikai-technoló­ giai viszonyok és a káderképzés kölcsönös függősége az önigazgatású rendszerben 2. Dr. Ivan Mandic, az eszéki Közgazdasági Kar tanára: Az emberi tényező programozá­ sának elméleti módszertani kérdései 3. Dr. 2ivojin Perié, a niSi Közgazdasági Kar tanára: A technikai-technológiai fejlődés előrejelzése, mint a káderpolitika alapja 4. Dr. Miodrag Nikolic, a niái Közgazdasági Kar tanára: Káderprogramozás problematikája 5. Borislav Martin mr., a szabadkai Közgazdasági Kar docense: Az élő munka felcseré­ lésének tendenciái a holt munkával a jugoszláv gazdaságban és a káderösszetétel vál­ tozásának programozása 6. Ljubisa Krstic mr.,ani5i Gépészeti Kar előadója: A foglalkoztatottak összetételi vál­ tozása a JSZSZK gazdaságában a technikai-technológiai fejlődés hatására Végül pedig a IV. témakör: 1. Dr. Krsto Kilibarda, a zimonyi Mezőgazdasági Kar tanára: Az önigazgatási angazsáltság és a szakképzettségi összetétel 2. Dr. Nikola Jovanovic, a ni§i Közgazdasági Kar tanára: A káder függvényhelyzete a társult munka szervezeteiben 3. Dr. Predrag Radenovié, docens és Zivko Sacurlija, a belgrádi Technológiai Kar tanársegédje: A szakvezetés funkciói és a tudományos technikai fejlődés 4. Buljina Halid, Jelena Mihajliéek és Svetislav Gligorevic: Bosznia-Hercegovina SZK kádertervezésének néhány tapasztalata és nézetei 5. Milán Dimitrijevic mr., prof. a bóri Bányászati-öntödei medence káderosztályának vezetője: Az ügyviteli politika néhány elvének hatása a káderek fejlesztésére és kikép­ zésére a bóri bányavidéken 6. Relja Dordevic, az aleksinci Pedagógiai Akadémia tanára: Kiképzés a gyáriparban Amint a résztvevők névsorából és a beszámolók címeiből is látható az egyes kérdés­ csoportok sokoldalú megvilágításban kerültek a tudományos értekezlet anyagába, ami egyébként könyv alakjában is megjelent. Éppen emiatt a sokrétűség miatt szinte lehetet­ len részletes beszámolót készíteni a szimpózion munkájáról. Így a teljesség igénye nélkül kiragadok néhány számomra érdekesebb adatcsoportot, vagy elméleti megállapítást, amik véleményem szerint még néhány közelebbi adatot szolgálnak a tudományos tanács­ kozás munkájáról. Elsőnek dr. Dusán dalié professzor, akadémikus beszámolójából idézek egy táblázatot, amely képet ad a munkaerő szakképzettségi modelljéről a technológiai fejlődés egyes szakaszában.

Az előirányzott szakképzettségi összetétel képzettségi szint

A technológiai fejlődés szakaszai 3

4

Szakképzetlenek

15

7

Betanítottak

20

Szakképzettek

60

5

6

7

8

9

10

65

65

38

11

3

—

—

20

33

45

60

55

40

21

12,5 21

30

40

50

60

Középiskolai végz.

4

6,5

8

Egyetemi végz.

1

1,5

2

—

(tudományos fokozat)

—

—

11

4

7

10

17

25

34

0,5

1

2

3

4

6

Az 1. és 2. technológiai fejlettségi fok a kézi termelésre vonatkozik 1. = 2. = 3.= 4. = 5. =

kézi munka kézi szerszám használatával kézi szerszám melyet más energia mozgat univerzális gépek félautomata gépek gépesített futószalag (félautomata gépek mechanikus anyagszállítással és kész­ termékszállítással) 6. = automata gépek vagy automata futószalagok 7. = automata berendezés a végrehajtás feltételeinek és a folyamat eredményének önálló mérésével 8. = automata berendezés önálló regulációsszerkezettel 9. = automata berendezés, mely ezenkívül a termelési folyamat jellegzetes paraméterei­ nek automatikus nyilvántartását is végzi 10. = automatikus berendezés, mely automatikusan alkalmazkodik a feltételekhez és önállóan végzi a tevékenységének legmegfelelőbb módszer kiválasztását 1 1 . = automata berendezések, melyek a termelési folyamatnak nemcsak a technikai, hanem a gazdasági irányítását is biztosítják. Colié akadémikus ezekután még egy jelentős megállapítást tett, amely így szól: „Társa­ dalmunkban súlyos következménnyel jár, hogy a káderképzés nem követi a modern technika és technológia fejlődését. Csak két kérdést emelünk ki: a munkahelyi sérülések és a gazda­ sági vezetők alacsony képzettségi foka következtében keletkező gazdasági veszteségek kérdését". Dr. Blagoev beszámolójában megállapítja, hogy az utóbbi két évtized nagy változá­ sokat idézett elő a technika és technológia világában, majd így folytatja: „A rendkívüli lehetőségek mellett, melyeket ez az új technika nyit a dolgozó munka- és életfeltételeinek javítására, és a fejletlen országok felemelésére, egy egész sor összetett szociális problémát is felvet, mint amilyen a munkerőfelesleg megjelenése, a szakmai átképzés szükségessége, a munkaerő nagyobb mozgékonysága, munkabiztonság, munkanélküli segély, a szociális biztosítás és a munkaellenőrzés intézeteinek átszervezése, a fizetés és a munkabér össze­ tételének megváltoztatása az új szakképesítés és a megnövekedett nettó termék igazságosabb felosztása kapcsán." Az automatizáció alkalmazása sok pozitívummal jár, melyek közül a szerző a követ­ kezőket említi: „ . . . a termelő gépek automatizálásának a munka megkönnyítését és a munkás túlzott elfoglaltságtól való megkímélését kell eredményeznie, biztosítania kell magasabb személyi jövedelmét és több szabadidőt pihenésre, a tudása bővítésére és a társadalmi kérdések megoldására." Végül a vállalatokban bevezetett korszerűsítés nyomán bekövetkezett változásokról így ír: „Az új technikai megoldásokat alkalmazó vállalatok gyakorlata mutatja, hogy csökken a közvetlen termelésben foglalkoztatottak száma, de növekszik a kutatók, a programozók, 1

2

3

4

technikusok és mérnökök száma. Ez teljesen érthető ha szem előtt tartjuk a termelési mód­ szerek közötti különbségeket a nem automatizált és az automatizált vállalatokban: a fizikai munkaformát nagy mértékben a szellemi munka váltja fel." Dr. Bogdán Pilic beszámolójában a gazdaságban történő beruházások (beleértve a ká­ derképzésre fordított összegeket is) hatékonyságát elemezve megállapítja, hogy az ipar a megvalósított jövedelmének egynegyed részét az oktatásnak, a szakképesítésnek köszön­ heti. Ezután rátér a káderképzésre fordított befektetések kiszámítási módjának ismertetésére, ami a hazai szakirodalomban még szinte feltáratlan terület és így még maga a módszer is vitatható. Miután az 1966. évi árakkal egy költségvetést végez a közép- és főiskolai, valamint az egyetemi oktatás ráfordításairól és ezek hatékonyságát összehasonlítja az álló­ eszközökre fordított beruházások jövedelemhozó hatékonyságával, megállapítja: „Ezek szerint 1000 dinár befektetés az állóeszközökbe, illetve a káderképzésre 26,3 illetve 44,4 dinár jövedelmet eredményez. E kalkuláció szerint, még ha nem követeljük is meg a fel­ tétlen pontosságot, arra a kétségtelenül fontos megállapításra jutunk, hogy az oktatás 68,8%-kal jobb eredményt adott." Dr. Vladimír Polic a külföldön dolgozó jugoszláv munkások kérdését vizsgálva megálla­ pítja, hogy nálunk egy-egy ember munkaképes korig való felnevelésének költségei 10.350 dollár körül mozognak, ami azt jelenti, hogy a 700.000 külföldön dolgozó munkásunk költségei 7.245 millió dollár. A továbbiakban a következő táblázati adatokkal szolgál: 6

6

A külföldön dolgozó jugoszláv

7

munkások 1971. évi nettó termelési értéke A 600.000 munkásnak (mill.doll.)

Egyénen­ ként (dollár)

Rész­ arány

3094

4687

100

990

1500

32

Kereset (nettó)

2104

3187

68

A megélhetési költségek külföldön

1090

1650

35

Megtakarított összeg

1014

1537

33

Betétek a külföldi bankokban

362

550

12

Hazautalt összeg

652

987

21

Nettó termelési érték Értéktöbblet

%

Az adatokból megállapítja, hogy munkásaink a nettó terméknek csupán egyötödét hozzák be hazánkba, míg a többivel elősegítik a tőkés ország további fejlődését és a már meglevő gazdasági különbségeket még inkább mélyítik. Aleksandar Simokovic mr. beszámolójából csak egy jellegzetes megállapítást emelnék ki a hazai tudomány helyzetével kapcsolatban: „Jugoszláviában 1969-ben 482 tudományos kutató és fejlesztési intézmény létezett, 9910 kutatóval és szakmunkatárssal. Az adatok szerint Jugoszláviában 1000 lakosra jutott 0,5 tudományos munkás, ami az átlagos világ­ színvonalnak felel meg, de jelentősen alacsonyabb egyes fejlett országok százalékszámánál, amelyekkel Jugoszlávia intenzív gazdasági kapcsolatokat tart fenn és ahol ez a százalék a miénk többszöröse." Dr. Danilo Markovié többek között megállapítja: „Az automatizált termelésben a munkás nem végez megerőltető fizikai munkát. A fizikai megerőltetést felváltja a vezér­ lőberendezések kezelése. A munkástól most a munkafolyamat másfajta megerőltetést követel. Az automatizált termelésben a munkaritmus gyorsabb és ezért szükség van az állandó és összpontosított figyelemre az összetett jelzőlámpák és vezérlőberendezések előtt. A munkástól megkövetelik, hogy hiba esetén gyorsan intézkedjen riadójelzés leadá­ sával és a hibát elhárító szakember értesítésével. Ilyen munkafeladat pedig bizonyos pontos8

Ságot és biztonságot követel meg az intézkedésekben. I l y e n feltételek között az állandó figyelem, gyorsaság és biztonság felváltják m i n d a fizikai é r ő t , m i n d a tapasztalaton a l a p u l ó megfigyelés finomságát, a m i v e l a m u n k á s azelőtt rendelkezett. I l y e n feladatokhoz m e g ­ felelő szakképzettség szükséges, d e n e m a fogalom megszokott é r t e l m é b e n . A m u n k á s n a k ugyanis m o s t n i n c s szüksége az egyes m u n k a f o l y a m a t h o z kapcsolódó k ü l ö n képzettségre. „ A m u n k á s n a k nincs szüksége meghatározott tudóskodásra, h a n e m tolmácsolnia kell a b o n y o l u l t jelzéseket, é r t e n i e a m ű k ö d é s m i n d e n részletének fontosságát, még h a n e m is i s m e r i a m e c h a n i z m u s t , magasfokú felelősségérzettel kell rendelkeznie." ( G . G u r v i t c h : Sociologija, „ N a p r i j e d " Z a g r e b , 2 7 3 . o.) D r . V e r a Pilić beszámolójából a „A beiratkozott viszonyítva"*

egyetemi hallgatók

következő adatokat és megállapításokat e m e l n é m k i :

száma a lakosság megfelelő 18—25

életkorú

csoportjához (százalékban)

1950.

1965.

1980. (becslés)

20

41

58

Nagy-Britannia

5

12

20

NSZK

4

9

24

Franciaország

6

17

31

Olaszország

6

11

24

Jugoszlávia

1,8

Ország

USA

4,1

11,6

A z v o l t az ó h a j u n k , h o g y ezzel az összehasonlító elemzésbe v a l ó betekintéssel bemutassuk erőfeszítéseinket és a m é g e l ő t t ü n k l e v ő u t a t . A következőket állapíthatjuk m e g : 1.

Jugoszlávia a n y u g a t - e u r ó p a i országok m ö g ö t t m a j d k é t évtizedes l e m a r a d á s t m u t a t .

2.

Jugoszláviában a fiatal nemzedék részaránya az összlakossághoz v i s z o n y í t v a magas. Ez, n o h a csak látszólag, csökkenti az i r á n y ú erőfeszítéseit, h o g y fejlessze a felső oktatást.

3.

Jugoszlávia egészében késik a technikai-technológiai fejlődéssel, az i s m e r t , ö r ö k l ö t t t ö r t é n e l m i és m á s szubjektív o k o k b ó l . Ebből következik az a megállapítás, h o g y ezen a t é r e n fel kell g y o r s í t a n i a t e v é k e n y s é g e t . " 10

D r . R e h á k L á s z l ó beszámolójában a z iskoláztatás kérdéseit tárgyalva megállapítja, h o g y itt is születhetnek szociális különbségek, m i v e l egyes felmérések alapján m á r az általános iskolában érezhető a m u n k á s - és parasztszülők g y e r m e k e i n e k h á t r á n y o s h e l y z e t e , a m i az osztályismétlők magasabb százalékarányában j u t kifejezésre. A technikai-technológiai f e j ­ lődés időszakában e g y r e n a g y o b b szerepet kap a p e r m a n e n s oktatás, vagyis a m u n k a m e l l e t t i t o v á b b t a n u l á s . Ezzel kapcsolatban a következőket í r j a : „Ez a l k a l o m m a l is szeretnénk r á ­ m u t a t n i : önigazgatású szocialista t á r s a d a l m u n k b a n a m u n k a m e l l e t t i továbbképzés r o h a m o s fejlődése nemcsak a világméreteket öltő technikai-technológiai fejlődés k é r l e l h e t e t l e n k ö ­ v e t e l m é n y é n e k érvényesítése, m e l y jellegzetes, tekintet n é l k ü l a t e c h n i k a i - t u d o m á n y o s f o r r a d a l o m v í v m á n y a i t e g y r e inkább alkalmazó államok t á r s a d a l m i b e r e n d e z é s é r e . Ez a k ö v e t e l m é n y m i n d e n e k e l ő t t két k ö r ü l m é n y b ő l e r e d : a dinamikus technikai-technológiai fejlődés m i n d i n k á b b csökkenti a j ö v e n d ő aktív lakosság iskoláztatásának és szakképesítésének elhúzódását a 2 5 . , sőt n é h a a 3 0 . életévig. A másik k ö v e t e l m é n y abban á l l , h o g y az újítások, különösen az egyes gazdasági ágazatokban és tevékenységekben, g y a k r a n kiegészítik a szakképzettséget a z egyes specializációkra m é g egy hosszú előzetes általános iskoláztatási időszak e l l e n é r e i s . " 11

D r . Đ o r d e V r c e l j a kutatási-fejlesztési szakemberek és i n t é z m é n y e k jelentőségével és hatásával kapcsolatban megállapítja: „ S z e r v e z e t t kutatási-fejlesztési tevékenység n e m létezik m é g azokban a munkaszervezetekben s e m , a m e l y e k b e n m e g v a n n a k a szükségletek és l e ­ hetőségek egy i l y e n tevékenységre, sőt elég g y a k r a n n e m vonják b e a t ö b b i kutatási-fejlesztési i n t é z m é n y szakembereit a vállalati kérdések megoldásába. A z 1 9 7 1 . é v b e n a 8 5 4 a n k é t o l t

8*

115

m u n k a s z e r v e z e t közül (közöttük 4 1 5 gyáripari) csak 4 3 9 rendelkezett szervezett K F - t e vékenységgel, vagyis az ankétolt g y á r i p a r i vállalatok felében létezik saját K F - t e v é k e n y s é g — mégpedig az 5 0 0 munkásnál kevesebbet foglalkoztató vállalatok 3 1 , 6 % - á b a n , az 5 0 0 - 1 0 0 0 m u n k á s t alkalmazók 5 0 % - á b a n , az 1 0 0 0 — 3 0 0 0 m u n k á s 5 7 , 2 % - á b a n , és a 3 0 0 0 m u n k á s o n felüli vállalatok 8 7 % - á b a n . " A technika hazai fejlődésével kapcsolatban a szerző leszögezi: „ A J S Z S Z K g y á r i p a r á b a n az alkalmazottonkénti társadalmi t e r m é k 2 — 3 szor alacsonyabb, m i n t a n y u g a t - e u r ó p a i fejlett á l l a m o k b a n , m í g az ezer kutatóra eső szabadalmak száma 2 , 5 - s z e r — 5 - s z ö r a l a ­ c s o n y a b b ; Jugoszláviában ez a szám 1 0 k ö r ü l alakul, S v é d - és Olaszországban 2 5 , a n y u g a t ­ németországi 2 7 , az ausztriai 5 0 másokhoz viszonyítva. N á l u n k sokkal kisebb azoknak a száma is, akik hozzájárulnak a termelési f o l y a m a t ésszerűsítéséhez. Ha például az N S Z K - b a n az összfoglalkoztatottak k b . 3 , 7 % - a vesz részt a t e r m e l é s ésszerűsítésében, nálunk ezt a r é s z ­ vételt csak ezrelékekben lehet m é r n i (például a zágrábi g y á r i p a r b a n , ahol m á r viszonylag fejlett k ö r n y e z e t r ő l beszélhetünk, ez a részvétel mindössze 0 , 0 0 1 6 % - o t tesz k i ) . " D r . P e t a r M a n d i ć többek között ezt í r j a : „Létezik egy óriási téves felfogás a c o m p u ­ t e r e k r ő l , m i n t e l e k t r o n a g y a k r ó l , m i n t o l y a n berendezésekről, m e l y e k g o n d o l k o d n a k és veszélyeztetik az e m b e r t a szellemi alkotásában. Lelkiismeretlen szakemberek és szenzáció­ hajhászó újságírók tévedése ez. A z igazság éppen e n n e k a f o r d í t o t t j a . A c o m p u t e r nemcsak n e m t u d godolkodni, h a n e m s e m m i l y e n tevékenységet sem t u d végezni b e p r o g r a m o z á s nélkül. N a g y o n h a t é k o n y berendezés, m e r t milliárdszámbamenő adatot t u d befogadni és milliónyi m ű v e l e t e t végez el másodpercenként és éppen ezért kifogástalan kezelésre v a n szüksége. A z e m b e r i t é n y e z ő d ö n t ő fontosságú, h o g y megfelelően és hathatósan m ű k ö d j ö n . Ez a t é n y szükségessé tette a különlegesen specializált szakemberek kiképzését a számító­ központok m u n k á j á r a . Ezek a káderek világszerte n a g y o n keresettek és még m i n d i g nincs belőlük elegendő m é g a legfejlettebb országokban sem. Hazánkban is nagy a h i á n y u k . A felmérések szerint a sikeres tevékenységhez k b . 2 5 . 0 0 0 egyetemi végzettségű és a s z á m í t ó ­ központok m u n k á j á r a specializált szakemberre l e n n e szükségünk, m a viszont csak m i n d ­ össze kétezer ilyen k á d e r r e l rendelkezünk. Emellett t ö b b m i n t 7 0 . 0 0 0 középiskolai speciali­ zált képzettségű k á d e r r e is szükségünk l e n n e , n o h a csak alig egy tizedével rendelkezünk. A kérdés elhanyagolása t e r m e l ő e r ő i n k fejlődését n a g y o n h á t r á n y o s helyzetbe hozza, azokhoz az országokhoz v i s z o n y í t v a , ahol e n n e k a kérdésnek megfelelő figyelmet s z e n t e l n e k . " 1 2

13

14

Z o r a n A r a n đ e l o v i ć a technikai fejlődés hatásáról az e m b e r r e a következőt állítja beszá­ m o l ó j á b a n : „ A technika kétféleképpen hat az e m b e r m u n k á j á r a . Ez elsősorban az e m b e r i izomerő felváltását jelenti. A technika különböző fejlődési szakaszon m e n t keresztül és m a az egyszerű mechanizációtól a visszahatásos automatákig jelentkezik. Ez azt jelenti, h o g y az automatizáció nemcsak felváltja az e m b e r t a nehéz m u n k á b a n , h a n e m m i n d i n k á b b ki is szorítja a termelésből és n ö v e l i a m u n k a n é l k ü l i e k számát. M á s r é s z r ő l a technika bevezetése n ö v e l i a termelékenységet. Ez új szükségleteket n y i t , hat a t u d o m á n y fejlődésére, ez pedig új elhelyezkedési lehetőségeket n y i t . " D r . I v a n M a n d i ć beszámolójában különböző képlettel szolgál a z e m b e r i tényező kiszá­ mítására. Ezek közül egyet szeretnék idézni: „ H a r r o d képlete 1 5

ahol: s = a takarékosság és beruházás százaléka g = természetes növekedés-százalék K = tőke Q = társadalmi t e r m é k V e g y ü k p é l d á u l a J S Z S Z K gazdaságát: 1 9 7 0 - b e n az összes eszközök értéke 2 4 5 m i l l i á r d d i n á r t tett ki, a társadalmi t e r m é k pedig 1 3 1 m i l l i á r d o t . H o g y megőrizhessük a t e r m e l é s 254 1 0 % - o s növekedését é v e n t e 4 9 , 2 5 m i l l i á r d d i n á r t kellene b e r u h á z n u n k , vagyis s= 1 0 — = = 1 9 , 3 9 x 2 5 4 = 4 9 , 2 5 . M e g e m l í t j ü k , h o g y 1 9 7 0 - b e n a J S Z S Z K alapvető alapjaiba a b r u t t ó beruházások 4 4 , 5 7 7 m i l l i á r d d i n á r t tettek ki, ebből pedig a gazdaságba 3 3 , 5 8 3 m i l l i á r d o t , 33,583 a m i 6 , 8 % - o s gazdasági növekedést biztosítana a beruházások alapján - - — . " 1 6

D r . Zivojin Perić beszámolójában többek között a technikai-technológiai fejlődés hatását a káderváltozásra a következő n y o l c p o n t b a n határozza m e g : 1. A technikai-technológiai fejlődés sok ú j szakmát és hivatást e r e d m é n y e z , amelyek új termékek, munkaeszközök és technológiai folyamatok felfedezésével j ö n n e k l é t r e .

116

2 . A z ú j , tökéletesebb t e r m é k , munkaeszköz és technológiai f o l y a m a t l é t r e j ö t t e a m á r m e g l e v ő k kiszorítását idézi elő, a m i n e k következtében egyes szakmákat fel kell számolni. 3 . M i n d i n k á b b növekszik m a j d n e m m i n d e n szakterületen d o l g o z ó tudásának á l l a n d ó felújítási szüksége, m é g p e d i g e l s ő s o r b a n a felső és főiskolai végzettségű és a magasszakkép­ zett és szaképzett m u n k á s o k n á l . A megszerzett tudás e g y r e g y o r s a b b a n e l é v ü l , ú g y h o g y i d ő n k é n t fel kell újítani. 4 . A t á r s a d a l m i és technikai munkamegosztás elmélyítésével m i n d e n e m b e r i t e v é k e n y s é g k e r e t é b e n m i n d i n k á b b kifejezésre j u t az egyes szakterületek m u n k á s a i n a k szűk specializációja. 5. A technikai-technológiai fejlődésnek gyorsulásával m i n d n a g y o b b változások t ö r ­ t é n n e k a m u n k a e r ő elosztásában az egyes t e v é k e n y s é g i fajták szerint. í g y p é l d á u l a m u n k a ­ f o l y a m a t e g y r e magasabb f o k ú mechanizálása és automatizálása n ö v e l i a t e r m e l é k e n y s é g e t és viszonylagosan csökkenti a z ú j r a t e r m e l é s i a n y a g o k és a véghasználati t e r m é k e k előállí­ tásához szükséges m u n k á s o k számát, d e n ö v e l i l é t s z á m u k a t a munkaeszközök t e r m e l é s é b e n . Ú g y s z i n t é n viszonylagosan m i n d i n k á b b csökken a m u n k á s o k száma a t e r m e l é s t e r ü l e t é n és növekszik az elosztásban (disztribúcióban), a szolgáltatási ágazatokban, v a l a m i n t a z élet­ színvonalra ható különféle t á r s a d a l m i szolgálatokban. 6 . A m u n k a f o l y a m a t m i n d n a g y o b b mechanizációval és automatizációval a z e m b e r i tevékenység m i n d e n t e r ü l e t é n ú g y s z i n t é n m i n d i n k á b b kifejezésre j u t a m u n k a e r ő szakkép­ zettségi összetétele javításának szükségessége és a m u n k á s o k általános képzettségi fokának növelése. 7. A z e l ő b b i p o n t o k b a n i s m e r t e t e t t okok m i a t t m i n d i n k á b b csökken a szellemi és fizikai m u n k a közötti k ü l ö n b s é g , m é g p e d i g o l y m ó d o n , h o g y m a j d n e m m i n d e n m u n k a h e l y e n a m u n k a intellektualizálódik. S z i n t é n növekszik a tisztán szellemi dolgozók r é s z a r á n y a az összmunkások s z á m á h o z v i s z o n y í t v a . A z egyes v á l l a l a t o k b a n ez az ú n . közvetett (rezsi) m u n k á s o k számának n ö v e k e d é s é b e n j u t kifejezésre a k ö z v e t l e n t e r m e l ő k h ö z v i s z o n y í t v a (vagyis a m u n k a s z e r v e z e t a l a p t e v é k e n y s é g é b e n k ö z v e t l e n angazsált m u n k á s o k h o z v i s z o ­ nyítva). 8 . M i n d kifejezettebbé válik a m u n k a e r ő mobilitása m i n d szakmai (ágazati), m i n d t e r ü ­ leti é r t e l e m b e n , tekintettel a r r a , h o g y a technikai-technológiai fejlődés s ú l y p o n t j a m i n d g y a k r a b b a n áthelyeződik ágazati és földrajzi t e k i n t e t b e n i s . " 17

Idézeteim

s o r á t L j u b i š a K r s t i ć m r . írásából k é t adatcsoporttal z á r n á m :

„ A m o d e r n technika és technológia bevezetésének és terjedésének t é m a k ö r é b e n a t e c h n i ­ kai-technológiai fejlődés s z e m p o n t j á b ó l k ü l ö n jelentőséggel b í r az e l e k t r o n i k u s s z á m í t ó ­ gépek alkalmazása, a k i b e r n e t i k a . Emiatt e g y ország gazdaságának kibernetizációs foka á l ­ talában is jelentős m u t a t ó j a a technikai-technológiai haladásnak. A kibernetikai technika és technológia alkalmazásában J u g o s z l á v i a m é g csak kezdeti fázisban v a n a fejlett á l l a m o k h o z v i s z o n y í t v a , a m i t a következő áttekintés is m u t a t : 1 8

Ország

USA

E g y m i l l i ó lakosra j u t ó c o m p u t e r száma

A c o m p u t e r e k számának átlagos évi növekedése %-ban

261

(1968)

48

(1965—1968)

NSZK

51

(1967)

20

(1964—1967)

Nagy-Britannia

41

(1967)

26

(1964—1967)

Japán

40

(1967)

—

Franciaország

40

(1967)

37

A Szovjetunió

34

(1970)

—

Olaszország

26

(1967)

23

(1964—1967)

Jugoszlávia

8

21

(1962—1968)

(1971

közepe)

(1964—1967)

117

„ A technikai haladás okozta változásokat a gazdasági s t r u k t ú r á b a n és a foglalkozta­ tottak ágazati összetételének módosulását t ö r v é n y s z e r ű e n követi a lakosság szakképzettségi összetételének megváltozása is. A 1 0 éven felüli lakosság iskolai végzettség szerinti össze­ tételében az 1 9 5 3 — 1 9 7 1 . időszakban a következő változások észlelhetők: A 10 éven felüli lakosság iskolai végzettség szerinti áttekintése az 1953—1971.

Év

összesen

Iskolai végzett. nélkül és az A z ált. Á l t . isk. elemi isk. 4 — 7 végzett. oszt. 1—3 oszt.

Szak­ iskola

Gimná­ zium

Szak­ közép­ iskola

időszakra

Egyetem, felső­ fokú és főisk.

Isme­ retlen

1953.

13381,1

5,632,0

6.160,8

555,9

531,0

154,2

191,3

80,6

74,9

1961.

14611,3

4.864,3

7.092,8

1.068,5

877,7

175,9

311,6

196,6

23,7

1971.

16734,7

4.069,9

7.115,4

2.442,3

1506,1

335,1

721,0

481,0

72,7

A táblázati áttekintés szemmelláthatóan igazolja a lakosság szakképzettségi összetételé­ nek változásáról szóló előbbi megállapítást, a technikai fejlődés hatására, m i n t általános irányzatot." 19

N o h a ezek az idézetek ízelítőül szolgálnak, k o r á n t s e m tudják h ű e n érzékeltetni a t u d o ­ m á n y o s értekezlet hangulatát, légkörét és azokat a jelentős t u d o m á n y o s megállapításokat, melyekből itt néhányat kiemeltem. M i n t elöljáróban m á r megállapítottam, szinte l e h e ­ tetlen az ott elhangzottakat r ö v i d e n ismertetni. Ezt a h á r o m n a p o s zsúfolt p r o g r a m és a beszámolókat tartalmazó 3 1 3 oldalas kiadvány is bizonyítja. A z értekezlet jelentősége szinte kézenfekvő, amiről tanúskodik a résztvevők által h a n ­ goztatott óhaj és t ö r e k v é s , hogy p á r é v m ú l v a hasonló értekezletet kell rendezni, ahol m a j d értékelhető lesz a szocialista gazdaságunk fejlődésében e l é r t e r e d m é n y és a t e c h n i k a i - t e c h n o ­ lógiai haladás megtett ú t j a hazánkban. M i n d e z e k e t összegezve e l m o n d h a t ó , hogy ez a t u d o m á n y o s tanácskozás egy nagyon jelentős kezdeti lépés v o l t a világszerte egyre nagyobb figyelmet é r d e m l ő technikai-technoló­ giai fejlődés t u d o m á n y o s vizsgálatában. A z elméleti és gyakorlati megállapítások az elhang­ zott beszámolókban csak t o v á b b fejlesztik e tevékenységet hazánkban, ahol — m i n t ahogy egyes idézetből is kitűnt — m é g igen sok a tennivaló, amihez hasznos útmutatóul szolgált ez a szimpózion is.

Jegyzetek: 1

2 3

4 6 6 7 8 9 10 11 12 13 14 16 16 17 18 19

118

Kadrovi i tehničko-tehnološki razvoj — Materijal sa Simpoziuma. Niä, 1973. (A technikai-technológiai fejlődés és a káderek — A Szimpózium anyaga. Niä, 1973) 15. oldal Uo. 16. oldal Uo. 18. oldal Uo. 19. oldal Uo. 23. oldal Uo. 46. oldal Uo. 54. oldal Uo. 63—64. oldal Uo. 83. oldal Uo. 98. oldal Uo. 104. oldal Uo. 110. oldal Uo. 112. oldal Uo. 137. oldal Uo. 141. oldal Uo. 164. oldal Uo. 180—1. oldal Uo. 224. oldal Uo. 220. oldal

Somogyi Sándor

V. Magyar Operációkutatási Konferencia

A z ötödik m a g y a r operációkutatási konferenciát Balatonfüreden tartották m e g 1 9 7 3 . X . 1 — 4 - i g , a M a g y a r Közgazdasági Társaság M a t e m a t i k a i - K ö z g a z d a s á g i Szakosztálya, a B o l y a i J á n o s M a t e m a t i k a i T á r s u l a t M a t e m a t i k a i Alkalmazási Szakosztályának és a N e u ­ m a n n J á n o s S z á m í t ó g é p t u d o m á n y i T á r s a s á g Operációkutatási Szakosztályának s z e r v e ­ zésében. ö t ö d i k é v e találkoznak m i n d n a g y o b b számban ezen az értekezleten a m a g y a r k ö z ­ gazdászok, matematikusok és számítógép-szakemberek, h o g y kicseréljék tapasztalataikat, f e l m é r j é k az e l é r t e r e d m é n y e k e t és megismerkedjenek a legújabb kutatásokkal. K ü l ö n figyelmet é r d e m e l a t é n y , h o g y a szakemberek m á r évek óta közösen keresik az új utakat a matematika és számítógépek alkalmazására az élet m i n d e n t e r ü l e t é n . A nagy számú r é s z t v e v ő , közöttük n a g y o n sok matematikailag j ó l képzett fiatal s z a k e m b e r , a n a g y ­ számú vitázó és a viták lényege azt bizonyítja, h o g y n e m csekély az érdeklődés és a g y a k o r ­ l a t b a n igazolást n y e r t a matematika és a számítógépek m i n d szelesebb k ö r ű alkalmazása. T e k i n t e t t e l a p r o b l é m a k ö r nagyságára, a szaktanácskozók h á r o m szekcióban dolgoztak. A z „ A " c s o p o r t keretében 2 4 beszámoló alapján t a r t o t t a k k i m e r í t ő v i t á t a matematika m a k r o ö k o n ó m i a i alkalmazásáról. A „ B " c s o p o r t 2 5 beszámolója és vitája a vállalati szintű a l ­ kalmazás p r o b l é m á i v a l foglalkozott. A „ C " szekcióban 2 7 beszámoló hangzott el számítás­ elméleti és számítástechnikai p r o b l é m á k r ó l . Illusztrációképpen kiemelünk n é h á n y

beszámolót:

S z é p J e n ő ( A Közgazdasági E g y e t e m tanára) E g y e n s ú l y i rendszerek c í m ű b e s z á m o l ó ­ jában az említett fogalom alatt egy o r g a n i k u s r e n d s z e r t é r t , a m e l y n e k jellemzői közül — kvalitatív megfogalmazásban — a következőket emeli k i : Statikus jellemzők: 1 . V é g e s , sok j ó l megkülönböztethető

részből (szervből) áll.

2 . M i n d e g y i k s z e r v állapota függ a t ö b b i t ő l . 3 . M i n d e g y i k s z e r v j ó l m e g h a t á r o z o t t állapotokban létezhet csak. 4 . L é t e z n e k a szervnek és így a rendszernek k r i t é r i u m a i , a m e l y e k alapján dönteni t u d állapotváltoztatásáról. D i n a m i k u s jellemzők: 1 . M i n d e g y i k s z e r v — és így a r e n d s z e r — állapotalakulása időben m e g y v é g b e . 2. A szervek lehetséges állapotainak halmaza időben változik. 3 . A szervek száma változhat időben. Kétféle rendszert különböztet meg: a) E g y a u t o n ó m r e n d s z e r t , m e l y b e n a szervek állapotai kizárólag a t ö b b i s z e r v állapotai­ t ó l függenek. b ) Egy n e m a u t o n ó m r e n d s z e r t , m e l y b e n a szervek állapotai a r e n d s z e r e n k í v ü l i t é n y e ­ zőktől is függenek.

119

A z organikus rendszeren mindenekelőtt gazdasági r e n d s z e r t é r t az általános jellemzőin t ú l i tulajdonságait figyelmen k í v ü l h a g y v a . A kiindulásnál még figyelmen k í v ü l hagyja az időtényezőt, m e r t a rendszer megfogalmazott matematikai modelljének vizsgálata megle­ hetősen b o n y o l u l t és összetett matematikai eszközöket kíván. Közgazdaságilag i n t e r p r e t á l v a : v a l a m e l y gazdasági r e n d s z e r állhat például t e r m e l ő vállalatainak összességéből. Feltehető, hogy b á r m e l y i k vállalat b á r m e l y időpontban jellemez­ hető egy á l l a p o t v e k t o r r a l , amelynek komponensei p l . létszám, állóalap, forgóalap, termelési érték, nyereség stb. M i n d e g y i k vállalatnak — n e m t ú l hosszú i d ő h o r i z o n t o t t e k i n t v e — létezik egy elvileg lehetséges állapothalmaza. Ezekből az elvileg lehetséges állapotokból egy adott időpontban csak azok valósulnak meg, amelyeket a kérdéses időpontban a többi vállalat meglevő állapotai megengednek. í g y jutunk a megengedhető állapotok halmazához. A vállalatok saját állapotaikat preferenciafüggvényekkel értékelik, természetesen a többivel v a l ó kapcsolataiban, tehát a preferenciafüggvény nemcsak a saját h a n e m a t ö b b i vállalat állapotaitól is függ. A vállalat függése a többitől általában n e m determinisztikus, így b á r ­ m i k o r v a n lehetőségük saját állapotuk módosítására, de természetesen n e m korlátlanul. Ezt a korlátozott mozgási lehetőséget fejezi ki a környezetfüggvény. A költségfüggvény kezeli az egy adott állapotból a másikba jutás ráfordításait. A z egyéb korlátozó függvények lehetővé teszik h o g y b á r m e l y vállalat az általános preferenciafüggvényen és költségfüggvényen t ú l ­ m e n ő e n a r e n d s z e r pillanatnyi állapotától és az elérni kívánt állapottól függően egyéb szem­ pontokat is érvényesíthessen állapotváltoztatási döntéseinél. Ezek u t á n egészen általános feltételek mellett m e g m u t a t h a t ó , hogy a rendszernek létezik egyensúlypontja v a g y egyen­ súlyhalmaza. Szakolcai G y ö r g y ( I N F E L O R ) A pénzügyi szabályozási rendszer matematikai m o d e l l e ­ zése c í m ű beszámolójában a matematikai módszerek alkalmazásával foglalkozott a p é n z ­ ügyi tervezésben, közelebbről: a pénzügyi szabályozási rendszer egészének konzisztens és az optimalizációs követelményeket is teljesítő meghatározásáról. A kísérlet háromféle matematikai m ó d s z e r r e támaszkodott. A z általános összefüggé­ seket és optimális feltételeket matematikai, közgazdasági jellegű elméleti modellekkel v i z s ­ gálta; egyes szabályzók számszerűsítésére, sőt egyes általános kérdések eldöntésére ö k o nometriai jellegű vizsgálatok e r e d m é n y e i t használta f e l ; végül a szabályozási r e n d s z e r k o n ­ zisztenciáját dezaggregált modellszámításokkal elemzi. A r r a a következtetésre j u t , hogy jelen k ö r ü l m é n y e i k között szinte lehetetlen o l y a n h a t é k o n y döntési m o d e l l t f e l í r n i , m e l y népgazdasági szintű l e n n e , az összes fontos p r o b l é m á r a kiterjedne és egyben dezaggregált jellegű, tehát ágazati szintű következtetések levonását is lehetővé t e n n é . Ennek é r t e l m é b e n célszerűnek látszik a p r o b l é m á k o l y a n f o r m á b a n v a l ó felvetése, h o g y a döntési modellek vagy a népgazdaság egészének, vagy pedig egyes ágazatoknak a p r o b l é m á i r a vonatkozzanak, és e különböző döntési modellek e r e d m é n y e i n e k konzisztenciáját egy t o v á b b i , dezagreggált m o d e l l biztosítsa. A részmodellek ilyen leírása és összefoglalása esetén ez a technikai é r t e ­ l e m b e n csupán konzisztenciát biztosító, összefoglaló m o d e l l optimális megoldásra vezet azzal, h o g y biztosítja a k ü l ö n - k ü l ö n optimálisnak tekinthető részmegoldásoknak a lehető­ ségekhez képest a legjobb megvalósítását. K a t z e n b a c h M a r g i t (Agrárgazdasági K u t a t ó i n t é z e t ) N e m l i n e a r i t á s a mezőgazdasági t e r m e l é s i m o d e l l e k b e n c í m ű beszámolója megállapítja, h o g y a mezőgazdaságban lezajló f o l y a m a t o k k v a n t i t a t í v jellemzéséhez általában n e m lineáris f o r m u l á k r a v a n szükség, sokkal inkáb m i n t a népgazdaság más t e r ü l e t e i n . M a t e m a t i k a i programozás s z e m p o n t ­ jából ez azt j e l e n t i , h o g y nemcsak a célfüggvény, h a n e m a feltételrendszer is — legalább részben — n e m linerális. A z ilyen típusú feladat megoldásával kétféle m ó d o n próbálkoztak: p a r a m e t r i k u s és szeparábilis programozással. D r . M i c h a l e t z k y V i l m o s és M i c h a l e t z k y G é z a (Országos K ő o l a j - és G á z i p a r i T r ö s z t ) K ü l k e r e s k e d e l m i hatékonyság és folyamatkutatás c í m ű beszámolójuk megállapítja, h o g y a külgazdaság elméletének nemzetközi i r o d a l m á v a l foglalkozók megállapítása szerint eddig még sehol sem sikerült felfedezni o l y a n közleményt, m e l y a külkereskedelmi hatékonyság mérésének teljes és megbízható megoldását tartalmazná. A folyamatkutatástól r e m é l i k a külkereskedelmi hatékonyság összefüggéseinek j o b b megértését, összefoglalásukban m e g ­ állapítják, hogy a külkereskedelmi hatékonyság vizsgálatát üzletileg összefüggő f o l y a m a t o k r a célszerű koncentrálni, m e r t a külgazdaság központi ráhatásai elsősorban f o l y a m a t o k r a történnek, és m e r t így érzékelhető a cserearány alakulása. E folyamatok k ö r é b e n viszonylag h o m o g é n csoportok alakítása célszerű az áttekintés megkönnyítéséért. Előfordulnak átha­ tások az egyes folyamatok között, m e l y e k e t k o r l á t k é n t , vagy más f o r m á b a n kell figyelembe v e n n i . T o v á b b á lényegesnek tűnik, hogy a f o l y a m a t o k b a n v a l ó vizsgálódás o l y a n eszköznek

120

Ígérkezik, m e l y az iparágakra vagy a t e r m é k e k r e v a l ó vetítés e r e d m é n y e i m e l l e t t , sztereólátást n y ú j t h a t a gazdaságvezetés számára. A külkereskedelmi hatékonyság számításának programozása óriási m u n k á t igényelne. M ó d v a n a r r a , h o g y h á r o m fázisban készüljön e l : az első lépés a vállalati o p t i m u m n a k meg­ felelő g y á r t m á n y a r á n y o k a t , a második a népgazdasági o p t i m u m n a k megfelelőt, a h a r m a d i k pedig a kettő különbségét mutatná. Ez u t ó b b i t t á m p o n t k é n t lehet felhasználni szabályozó­ ink továbbfejlesztéséhez. Ifj. G a g y i Pálffy A n d r á s (Országos É r c - és Á s v á n y b á n y á k ) A hazai ércbányászat o p e ­ rációkutatási feladatai c í m ű beszámolójában megállapítja: „Napjaink g y o r s ipari fejlődése és a népesedési szaporulat következtében t ö r v é n y s z e r ű e n n ö v e k v ő fémszükségletek — a kedvezőbb természeti adottságokkal rendelkező és éppen ezért korántsem kimeríthetetlen ásványi nyersanyagok fokozódó h i á n y a közepett — csak ú g y elégíthetők ki, h a az e g y r e rosszabb minőségű és kedvezőtlenebb k ö r ü l m é n y e k között található érclelőhelyeket is nagy m é r t é k b e n hasznosítják. A gyengébb minőségű illetve a kedvezőtlen k ö r ü l m é n y e k között található érclelőhelyek gazdaságos hasznosítása csak évi több millió tonna ércet kitermelő és feldolgozó üzemek létesítésével érhető el. A z ilyen hatalmas kapacitású, t ö b b n y i r e a fel­ dolgozó üzemekkel vertikálisan kialakított kombinátok tervezése és irányítása igen sok részletkérdésben megköveteli a matematikai módszerek és az elektronikus számítástechnika k o m p l e x alkalmazását. A feladatokat a következő f ő b b témakörökre osztja: 1. Mozgatási, szállítási költségek optimalizációja az összegyűjtési csomópontok és a szállí­ tási útvonalak kijelölésével, t ö b b összegyűjtési c s o m ó p o n t esetén, különböző p e r e m f e l t é ­ telek mellett 2. Szellőztetési rendszerek, légutak optimális kijelölése adott valószínűségi elosztás esetén 3 . A maximális gazdaságossággal kitermelhető érckészletek kijelölése a geológiai p a r a ­ métereket leíró valószínűségi változók és a t e r m e l é s által meghatározott peremfeltételek figyelembevételével 4 . Szétosztási feladatok a technológia által meghatározott sajátos peremfeltételek mellett 5 . Optimális termelési főparaméterek meghatározása Ezek a címek is némileg illusztrálják a konferencia átfogó v o l t á t , a teljesebb bemutatás kedvéért felsorolunk m é g n é h á n y beszámolót: D r . F u t ó Péter (Építéstudományi Intézet): Hálózati algoritmusok, számítógépes p r o g r a ­ m o k , felhasználásuk a t u d o m á n y o s kutatás tematikai irányítására D r . G y u l a G é z a (Budapesti M ű s z a k i E g y e t e m ) : V á r o s i tömegközlekedés járműellátásá­ nak k o m p l e x optimalizációja D r . J á n d y G é z a (Budapesti M ű s z a k i E g y e t e m ) : Operációkutatás a vezetési i n f o r m á c i ó ­ rendszerekben D r . Csáth M a g d o l n a (Nemzetközi Számítástechnikai Oktatóközpont): Vállalati b e r u ­ házási döntések előkészítéséről Szarvas István ( I N F E L O R ) : Egy élelmiszeripari ü z e m legmegfelelőbb időtartama és időköze a meghibásodásoktól függően

karbantartási

O r m o s Zsolt (Gazdaságkutató Intézet) Előrejelzés ökonometriai modellel Bánkövi G y ö r g y és Z i e r m a n n M a r g i t ( O T Számítástechnikai K ö z p o n t — Országos T e r v ­ hivatal) M a k r o ö k o n ó m i a i összefüggések becslése és előrejelzése késleltetett változókkal K l a f s z k y Emil ( M T A Számítástechnikai és Automatizálási K u t a t ó i n t é z e t ) : Egy a l g o ­ r i t m u s a sorozatgyártási m o d e l l megoldására D r . S z ü t s K á r o l y (Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési tervezési módszerek és a területi információrendszer

V . ) : Területi

T i m á r P e r e g r i n László (Budapesti M ű s z a k i E g y e t e m ) : A célorientált modellezés forgó villamosgép rezgésmegfelelőségének növelése érdekében

a

Ligeti Csák ( A g r á r t u d o m á n y i Egyetem, G ö d ö l l ő ) : Idényszerűen ingadozó alapanyag­ ellátáshoz és késztermékértékesítéshez igazodó termelés matematikai m o d e l l j e Papanek G á b o r — B o t o s Balázs ( M T A Ipargazdasági K u t a t ó c s o p o r t ) : A kockázat é r t é ­ kelése fejlesztések tervezésénél B r ó d y A n d r á s — A „helyesen orientáló" szabályozásról G a l b a v y M á r t a , Veress G á b o r , Farkas Zoltán ( M T A Számítástechnikai és A u t o m a t i ­ zálási Kutatóintézet) N a g y m é r e t ű feladatok megoldásának optimális számításszervezése

121

M e g á l l a p í t h a t ó , h o g y északi szomszédaink kiegyensúlyozott kutatásokat f o l y t a t n a k és a külföldi kutatások értékelése is i l y e n n e k minősíthető. K ü l ö n figyelmet é r d e m e l , h o g y nagy s z á m ú fiatal kutatójuk v a n , t e h á t n e m szenvednek k á d e r h i á n y b a n , ami egyébként j e l l e m z ő a legtöbb országra. A viták a r r a engednek következtetni, h o g y a számítógép időkihasználása s z á m u k r a n a g y o n f o n t o s k é r d é s . Bíráltak m i n d e n o l y a n megoldást, a m e l y n e m biztosította eléggé a számitógépek o p t i m á l i s időkihasználását. Ez a r r a is enged következtetni, h o g y a számítógép-kapacitások még m i n d i g elégtelenek. A konferencia egyelőre n e m öleli fel a számítógépek és m a t e m a t i k a széles k ö r ű a l k a l m a ­ zásának i n d i r e k t hatásait ( k á d e r s t r u k t ú r a , ü z e m i szemléletváltozás s t b ) . Egyes beszámolók alapján a r r a lehet következtetni, h o g y i l y e n i r á n y ú t a r t a l o m b ő v ü l é s v á r h a t ó a j ö v ő b e n . A tanácskozáson m e g h í v o t t k é n t r é s z t v e t t a szabadkai Közgazdasági K a r n é g y t a n á r a is. A szervezők kérésére az „ A " szekció egyik ü l é s é n A l e k s a n d a r T u m b a š , szabadkai tanár elnökölt.

122

Franjo Kožul

A Kommunista Szövetség önigazgató társadalmunk fejlődésében

Bevezető megjegyzések A z élcsapat szerepének t u d o m á n y o s felmérése — v a g y i s a k o m m u n i s t a p á r t , i l l e t v e a K o m ­ m u n i s t a Szövetség identifikálása — n á l u n k , azt m o n d h a t j u k , csupán a kezdeténél t a r t . E z a k é r d é s évtizedeken át k í v ü l esett a t u d o m á n y h a t ó k ö r é n , ideológiai b u r o k b a v o l t z á r v a , s így objektive alakult ki a m í t o s z , m e l y s z e r i n t a k o m m u n i s t a m o z g a l o m , a k o m m u n i s t a szervezet ö n m a g á b a n a d o t t é r t é k . A m i k o m m u n i s t a m o z g a l m u n k fejlődési ú t j a e m e l l e t t , történelmileg t e k i n t v e n e m hosszú, s így csak a m a i idők térségében jöttek l é t r e a tényleges előfeltételei annak, h o g y — időbelileg és t a r t a l m á b a n — felvessük és megalapozzuk a J K S Z autentikus történetének k é r d é s k ö r é t , i l l e t v e h o g y t ö r t é n e l m i l e g k i m u n k á l j u k a K o m m u n i s t a Szövetség szerepét a szocialista átalakulás f o l y a m a t a i b a n , és a szocialista f o r r a d a l o m t o v á b b i előrehaladásában. A K o m m u n i s t a Szövetség az a szervezet, a m e l y maga vetette fel az elmélet k é r d é s é t ( ö n m a g á r ó l és saját s z e r e p é r ő l ) , de n e m m i n t v a l a m i l y e n k ü l ö n á l l ó entitás k é r d é s é t , h a n e m a v i s z o n y o k szociális alakításának k e r e t e i n b e l ü l , a t á r s a d a l m i k ö r ü l m é n y e k összességében. É p p ez igazolja a t é n y t , h o g y a K o m m u n i s t a Szövetség minőségileg ú j k o m m u n i s t a szer­ vezetté t r a n s z f o r m á l ó d i k . T ö r t é n e l m i l e g , d e m a i s z e m p o n t b ó l is ez a n n á l i n k á b b j e l e n t ő s , m e r t t ö b b m i n t fél évszázadon át, az ideológiai mítoszok b ű v k ö r é b e n , a p á r t o t a „természetfeletti" jelenségek szintjére emelték fel. E z é r t hangoztatták, h o g y nincs szükség t a n u l m á n y o z n i azt, a m i ö n ­ m a g á b a n a d o t t é r t é k , v a g y i s a m i ö n m a g á t ó l u n i v e r z á l i s é r t é k e t képvisel. A k o m m u n i s t a p á r t o k é p p e n a m a g u k h a g y o m á n y o s , ú g y is m o n d h a t n á n k : saját klasszikus f o r m á i k b a n igyekeztek általános é r v é n y ű v é v á l n i , s a szervezet egyik m o d e l l j é t sokáig tekintettük o l y a n t ö r t é n e l m i t a l á l m á n y n a k , m i n t h a az l e n n e m i n d e n idők és m i n d e n t á r s a d a l m i térségek egyetlen elképzelhető t ö r t é n e l m i k i m e n t e l e . És a m i k o r eszmei és politikai eszközökkel n e m lehetett megvalósítani az elképzelt „ ö r ö k eszmét" v a g y a p r a g m a t i k u s „célt", akkor g y a k r a n f o l y a m o d t a k az állami k é n y s z e r m ó d s z e r é h e z , a p á r t e l m é l e t e t az államelmélettel azonosítva. A demitologizálódás f o l y a m a t a összhangban v a n a m e g v á l t o z o t t t ö r t é n e l m i és gyakorlati körülményekkel. Elsősorban is, m á r l e r o m b o l ó d o t t v a g y összeomlóban mezése.

v a n a p á r t univerzalista é r t e l ­

M á s o d s z o r , a p á r t o k t ö b b é m á r n e m kirendeltségei v a l a m e l y központnak, hanem e g y r e i n k á b b a valóság felé f o r d u l n a k , a m e l y b e n elméleti és g y a k o r l a t i tevékenységüket kifejtik. E h h e z természetesen n a g y b a n h o z z á j á r u l t a világ érdekövezetek szerinti t ö m b ö k r e v a l ó oszlása, m e l y n e k fő szempontja a földrajzi fogalmak szerinti polarizálódás. E b b e n i n k á b b a r e n d s z e r b e l i különbségek é r v é n y e s ü l t e k , s kevésbé az ideológiáké, tehát a polarizálódás n e m tisztán ideológiai jellegű v o l t , n e m az ú n . u n i v e r z á l i s k o m m u n i z m u s és az u n i v e r z á l i s kapitalizmus között m e n t v é g b e . H a r m a d s z o r , a m e g m e r e v e d e t t ideológiai felfogások és dogmatikus anticipációk d e mitologizálásához, a fejlődő élet valósága felé v a l ó f o r d u l á s h o z n a g y b a n hozzájárult a m a g a

123

i r á n y v é t e l é v e l a J K S Z . Ezért joggal m o n d h a t j u k , h o g y a J K S Z sajátságos avantgardista szerepe r é v é n g y o r s a b b a n visszafejlődtek a klasszikus felépítésű p á r t alkotóelemei, s így a J K S Z típusú p á r t teljesen beépülhetett az önigazgató társadalom v a l a m e n n y i adottságába. N e g y e d s z e r , bebizonyosodott, h o g y a szervezés konceptusa n e m azonos a k o m m u n i s t a m o z g a l o m m a l , s h o g y a szervezet szükségszerű funkciója a m o z g a l o m n a k , d e n e m elő­ feltétele a n n a k . ö t ö d s z ö r , hozzájárult ehhez a sok-sok műszaki és t u d o m á n y o s v í v m á n y is, kiváltképpen a tömegtájékoztatási eszközök g y o r s fejlődése. T ö b b é m á r sem a kapitalizmus, sem a s z o ­ cializmus n e m képezhet zárt katonai-politikai egységet, szociális t a r t a l m u k n e m határozható m e g az ideológiai p r o p a g a n d a szintjén, a m e l y a k o r á b b i feltételek között mitologizálhatta a társadalmi valóságot. A z általános v í v m á n y o k r é v é n m a a legegyszerűbb e m b e r n e k is m ó d j á b a n v a n felismerni a valóságot, bírálóan értékelni a jelenségeket, és értékítéleteket hozni. M i n t h o g y messzebbre lát a m e r ő hiedelmek horizontjától, l e r o m b o l j a a mitológiai t u d a t o t és a z ideológiai elő­ ítéleteket. A szocializmus igazolta a maga értékeit a m ú l t b a n és a j e l e n b e n egyaránt, túl a mítoszokon, m i n t ahogyan gazdag tapasztalataival és e r e d m é n y e i v e l azt is b e b i z o n y í t o t t a , h o g y n e m mítoszokra és misztifikációkra é p ü l , h a n e m a társadalmi-történelmi fejlődés t ö r v é n y s z e r ű ­ ségeire, a társadalmi valóság alapjain.

I.

Rövid történelmi visszapillantás az élcsapat szerepében fellépő párt fejlődésére A k o m m u n i s t a p á r t történelmileg a kapitalizmus osztálystruktúrájában jelenik m e g , m i n t tényezője az osztályharcnak és az i r á n t a m e g n y i l v á n u l ó szükségletnek (szükségszerűségnek), s ú g y k ü l ö n ü l el, m i n t része a munkásosztálynak, amelynek különálló értékei, ideológiai és etikai jegyei vannak. A m i g más p á r t o k az idők f o l y a m á n u g y a n o l y a n státusban m a r a d t a k az össztársadalmi k ö r ü l m é n y e k h e z képest, begyöpesedtek és k o n z e r v á l ó d t a k , v a g y szét­ hullottak, megújultak, esetleg újjászerveződtek a h a g y o m á n y o s minták szerint, addig a k o m ­ munista p á r t érdekes h a j l a m o t m u t a t a továbbfejlődésre a dialektika elvei alapján, s i l y m ó d o n őrzi meg ö n n ö n létének és tevékenységének vitalitását. A k o m m u n i s t a p á r t h a r c a elméleti síkon kezdődik. L é t é n e k konceptusát m á r a K i á l t v á n y magában foglalja, n o h a a p á r t r a az még elsősorban m i n t „elméleti élcsapatra" tekint. Ezek szerint a k o m m u n i s t a szervezet első írásos d o k u m e n t u m a f o r r a d a l m i , de t ú l n y o m ó részt elméleti jellegű, és emellett a v a n t ­ gardista szerepet tulajdonít a p á r t n a k . A m i n t azonban t u d j u k , a K i á l t v á n y megírása óta a mai napig óriási változások és átalakulások mentek végbe a t á r s a d a l o m b a n , s ennek megfelelően új minőségű tartalmak és f o r m á k jöttek l é t r e a k o m m u n i s t a szervezet felépítéséhez. A z első átalakulás akkor m e n t v é g b e , a m i k o r a p á r t t ö b b é m á r n e m csupán elméleti élcsapatként jelentkezett, h a n e m ú g y is, m i n t a t u d o m á n y o s elmélettel felvértezett m u n k á s ­ osztály élcsapata. A z összeütközések m o s t m á r n e m a klasszikus f o r m á j ú ellenzék és a h a ­ t a l m o n levő osztály relációján mennek v é g b e , m e r t a p á r t magában v é v e is „oppozícióként" jelenik meg, hiszen б a legöntudatosabb része a munkásosztálynak, közvetítő annak t ö r t é ­ nelmi és gyakorlati céljai között. H a r c a n e m kizárólag a politikai h a t a l o m k i v í v á s á r a , a t á r ­ sadalmi domináció elnyerésére i r á n y u l , h a n e m sokkal szélesebb síkon fejlődik, f o r r a d a l m i mozgalommá terebélyesedik. A m u n k á s m o z g a l m o n és a k o m m u n i s t a p á r t o k o n b e l ü l i elméleti irányzatok t ö b b é kevésbé ismertek a t ö r t é n e l e m b ő l , s még m a is léteznek, az elméleti és gyakorlati k o n c e p tusok k ö r ü l i csatározások pedig a megváltozott t ö r t é n e l m i feltételek között is változatlan hevességgel folynak. U g y a n í g y ismeretes az is, h o g y a f o r r a d a l m i átalakulásban a gyakorlati jellegű p r o b l é m á k láncolata k e r ü l t előtérbe. Ez különösen a k k o r v á l t n y i l v á n v a l ó v á , a m i k o r a p á r t o l y a n helyzetbe j u t o t t , h o g y gyakorlatilag is l é t r e kellett hoznia a t á r s a d a l o m ú j szervezetét. Ez t ö r t é n t a Párizsi K o m m ü n idején, m a j d amikor L e n i n összeütközésbe k e r ü l t K a u t s k y v a l és Roza L u x e m b u r g g a l , később pedig amikor le kellett számolnia a liberalistákkal, a mensevikekkel, az anarchistákkal és másokkal. A k o m m u n i s t a mozgalom fejlődésének egész későbbi időszaka a k o m m u n i s t a p á r t marxi-engelsi és lenini konceptusának sztálinista revíziója és az univerzalizmus dominációja jegyében telt el. A z ellentétes elméleti k o n c e p tusok összeütközése azonban a legkiélezettebb f o r m á b a n a J K P és a T á j é k o z t a t ó I r o d a össze-

124

tűzésében j u t o t t kifejezésre, a m i k o r a J K P t á v o l o d n i kezdett a dogmatikus d o k t r i n é r i z m u s t ó l és univerzalizmustól. E b b ő l az összeütközésből m á r a gyakorlati akciók t e r é n is egészen ellentétes megoldások születtek. A z egyik a l a p v e t ő kérdés mindig is az v o l t , h o g y v a j o n a p á r t o t m i n t m o z g a l m a t , v a g y m i n t szervezetet k e l l - e továbbfejleszteni. A h a r c mindig az e r r e v o n a t k o z ó elképzelések és megoldások színterén f o l y t . L e n i n szintén ezen a csatatéren v í v t a m e g h a r c á t a maga ellenfeleivel. Elméleti és gyakorlati szempontból egész é l e t m ű v e a r r ó l szól, h o g y a n kell a k o m m u n i s t a szervezetnek kinéznie a f e g y v e r e s f o r r a d a l o m végrehajtása és a h a t a l o m gyakorlati átvétele idején. K ö z i s m e r t az a tantétele, a m e l y szerint a k o m m u n i s t a p á r t n e m c s u p á n elméleti élcsapat, h a n e m o l y a n élcsapat is, a m e l y a t u d o m á n y o s e l m é l e t r e támaszkodik, és még inkább o l y a n élcsapat, a m e l y gyakorlatilag végrehajtja a f o r r a d a l ­ m a t . H o g y m e g t e r e m t s e a j ö v ő vízióját a h a t a l o m átvételének aktusa u t á n , L e n i n m e g a l ­ kotta a párttevékenység legfőbb a l a p e l v é t , fölállította a „ d e m o k r a t i k u s c e n t r a l i z m u s " k ö v e t e l m é n y é t . K o n c e p t u s a alapján a p á r t számára lehetővé v á l t , h o g y tudatos társadalmi e r ő v é v á l j o n , a m e l y e t a haladó t u d o m á n y o s elmélet v e z é r e l , s h o g y u g y a n a k k o r h a r c o s szervezet legyen a társadalom szociális szervezetének gyakorlati fölépítésében. A p á r t n e m a p a r l a m e n t i többségért h a r c o l , s n e m csupán o l y a n államapparátus létrehozására t ö r e k ­ szik, a m e l y megfelelne saját szerepének, h a n e m , bizonyos é r t e l e m b e n , maga is az állam mintájára szerveződik meg, v a g y részint o l y a n funkciókat vesz át, a m e l y e k hagyományosan az állam hatáskörébe tartoztak. í g y j ö t t l é t r e a „ f o r r a d a l m i aktivizmushoz" igazodó p á r t konceptusa, s ebből f e j l ő d ö t t ki „a p á r t és az á l l a m összekapcsolódásának" fogalmi k o n ­ strukciója. A p á r t h a t a l o m r a kerülésével nyomatékosan felvetődött a p á r t m o d e l l kérdése is — a k á d e r e k és a tömegek szembeállításával. Elméleti szempontból érdekes L u k á c s G y ö r g y elgondolása. Ő , L e n i n h e z hasonlóan, m e g p r ó b á l j a összeegyeztetni a k o m m u n i s t a p á r t elméleti és gyakorlati dimenzióját. S z e r i n t e a p á r t az elmélet és a g y a k o r l a t közötti közvetítés f o r m á j a , lényegében v é v e az e m b e r és a t ö r t é n e l e m közötti közvetítés k o n k r é ­ t u m a ; feltétele annak, h o g y a szemlélődő e m b e r és a t ö r t é n e l m i események objektuma alkotó e m b e r r é alakuljon á t . Elméleti és gyakorlati t é r e n is f e l v e t ő d ö t t a k é r d é s : szüksége v a n - e munkásosztálynak m i n t öntevékeny mozgalomnak élcsapatra, és k e l l - e az élcsapat funkciója a pártnak, ha egyébként is b e é p ü l a munkásosztályba. A z össztársadalmi átalakulás megvalósulásával kiéleződött ez a k é r d é s a m i térségeinkben is, a J K S Z f e l a d a t k ö r é v e l kapcsolatban. T ö r t é n e l m i igazság, h o g y m i n d e n e r ő , a m e l y első ízben lép a t ö r t é n e l e m színterére, az élcsapat szerepében l é p fel az összesség n e v é b e n és az összességért; saját érdekeivel m e g p r ó b á l j a lefedni a z összes é r d e k e k e t , v a g y p e d i g politikai és ideológiai t é r e n hozza összhangba és békíti ki egymással a szétvált és ellentétes i r á n y ú érdekeket, „felülemel­ k e d v e " az a d o t t e l l e n t m o n d á s o k realitásán az élcsapat „szerepkörében". A J K S Z számára ez a k é r d é s sohasem képezhette v i t a t á r g y á t , s ezért a k o m m u n i s t a szervezet teljes m é r t é k b e n azonosul az élcsapattal. M a r x számára sem vitás, h o g y az é l ­ c s a p a t a munkásosztály legtudatosabb részének m a g v a , a m e l y elől h a l a d , eszmeileg és tettekkel mozgósítja a latens e r ő k e t , szervezi és egymással kapcsolatba hozza őket. Ez által t e r e m t i meg előfeltételeit a k o m m u n i s t a f o r r a d a l o m továbbfejlődésének, a m i b e n m á r M a r x is a p r o l e t a r i á t u s á l l a m m á v a l ó szerveződésének lehetőségét látta. M á s szóval ez az a f o l y a m a t , a m e l y n e k során a „ m a g á n - v a l ó osztály átalakul m a g á é r t - v a l ó osztállyá", t e h á t a p r o l e t a r i á t u s öntudatos osztállyá lesz. M a r x szerint azonban a p á r t o l y a n r é s z e a mozgalomnak, a m e l y m i n t szervezet integrálódik az osztállyal. I l y e n é r t e l e m b e n s e m m i t sem l e h e t beilleszteni v a g y mesterséges integrációval b e v o n n i az előre elkészített k e r e t e k b e , sablonokba. A p á r t n e m határozhatja meg ö n m a g á t ó l , és n e m építheti f e l önmaga szá­ m á r a előre a szervezetet, a m e l y b e később helyezné el a f o r r a d a l m i t a r t a l m a t , h a n e m é p p ellenkezőleg: szervezete a f o r r a d a l m i t a r t a l o m b ó l emelkedik ki. Elméleti síkon f o l y t o n o s a n ismétlődik a p á r t m i n t f o r r a d a l m i élcsapat é r t e l m é n e k kérdése. A z elméleti viták f o l y a m a t á b a n , m i n t i s m e r e t e s , sokféle meghatározás j ö t t l é t r e , a p á r t r ó l : m á s e tekintetben a pozitivista, m á s az a b s z t r a k t - h u m a n i s t a , és m e g i n t m á s a f o r r a d a l m i tolmácsolás. D e mindezeknek az irányzatoknak v a n n a k h í v e i és követői. í g y t e h á t L e n i n p é l d á u l hiába a r a t o t t g y ő z e l m e t elméleti és gyakorlati síkon is a m a g a e l l e n ­ felei f ö l ö t t , ezzel m é g n e m szűntek m e g azok a p r o b l é m á k , a m e l y e k L e n i n i s m e r t össze­ ütközéseiben felvetődtek. A k o m m u n i s t a m o z g a l o m á l l a n d ó f o l y a m a t a az átalakulásnak, a m e l y b e n n i n c s lehetőség megcsontosodásra, „ n y u g a l m i h e l y z e t r e " . A s z e r v e z e t kétség­ t e l e n ü l a m o z g a l o m funkciója, az teszi h a t é k o n n y á , s z e r v e z e t t é , az hárítja el az akadályokat és a z a v a r o k a t , d e ugyanakkor (mint szervezet) idővel fetisizálódik, s így a l a p v e t ő p r o b ­ l é m á v á v á l i k a szervezeti m o d e l l megválasztásának k é r d é s e . H a a m o z g a l o m m i n t a f ó r r a -

125

d a l o m legfőbb e r e j e hatékony egy p á r t - t í p u s ú szilárd szervezet nélkül is, akkor a szervezet is megerősödik, de ugyanakkor az a veszély fenyegeti, hogy elbürokratizálódik. M i n d e n k o m m u n i s t a szervezet, így a J K S Z továbbfejlesztésének is egyik következő kérdése: hogyan lehet megtartani a szilárd kapcsolatot a munkásosztállyal, vagyis a maga szociális bázisával? És egy másik k é r d é s : v a j o n a mozgalom v a g y a szervezet képezi-e a legösszetettebb p r o b l é m á t ? A sok t ö r t é n e l m i esemény u t á n , amelyek között ténykedett, a J K S Z m a épp ezekkel a kérdésekkel találta magát szemben, s a válaszadást n e m lehet t o v á b b halogatni. A veszély, hogy a p á r t idővel elkülönül a maga osztálybázisától, a m u n k á s ­ osztálytól, és politikai m o n o p ó l i u m r a jogosult uralkodó párttá degradálódik, a m i r e a m ú l t tanulságai intenek, ez a veszély r e n d k í v ü l szemléletes. És egy ú j a b b k é r d é s : h o g y a n lehet az adott feltételek között, amikor a munkásosztály még mindig n e m eléggé érett, s amikor még nincsenek meg az összes r e l e v á n s előfeltételek annak öntevékenységéhez, biztosí­ tani a társadalmi ellentmondások mintaszerű feloldását, és i l y e n i r á n y b a n továbbfejleszteni a p á r t kohéziós s z e r e p é t ? I l y e n gondolatmenettel v é g ü l elérkezünk ehhez a kérdéshez is: mi az önigazgatás, és m i az élcsapat az önigazgatásban? Ha m a j d a munkásosztály az alapból tényleges mozgatóerővé növekszik fel, és azzá lesz, a m i r e G r a m s c i gondolt, amikor azt írta a munkásosztályról, hogy „a kezekből aggyá fejlődik, s m i n t ész és akarat fejti ki hatását", csak a k k o r , csak i l y e n feltételek között v á l h a t esedékessé a kérdés ú j b ó l i felvetése az élcsapat fennállásának szükségességéről. Elméletileg azonban így is szükség v a n az élcsapat egészen új és időszerű feltételekhez igazodó teljes koncep tusára. A felvetett kérdésekre természetesen n e m adhatunk választ a t ö r t é n e l m i feltételek respektálása n é l k ü l , m i n t ahogy n e m felelhetünk kívül m a r a d v a a társadalom totalitásán, kívül m a r a d v a a maiság releváns dimenzióin. A z élcsapat csak akkor válhatna fölöslegessé, és csak a n n y i r a , amilyen mértékben az önigazgatás a munkásosztály öntevékenységévé válik, és a m i l y e n m é r t é k b e n a történelmi cél tudata v a l ó b a n a munkásosztály felismerésévé, érdekeinek megvalósulásává változik; ez az állapot azonban csak anticipáció, s n e m v a l ó ­ ság. P á r t u n k kínokkal t e r h e s előrehaladásában tehát át kellett gázolni m i n d e n útkereszte­ ződésen, át kellett kelni minden t ö r t é n e l m i R u b i c o n o n — m i n d a belső pártéletben, m i n d nemzetközi téren. És m i n d e n lehetséges megoldás, ami a társadalmi életnek ebben a szfé­ rájában társadalmi eszme gyanánt é r v é n y e s ü l t , hatást g y a k o r o l t a J K P , illetve a J K S Z fejlődési folyamatára. Ebben az előrehaladásban a J K S Z mindig megrpóbált p é l d a m u ­ tató kiutat találni a munkásosztálytól való elkülönülés állapotából, nehogy a p á r t abszolút hatalommá alakuljon át, az eszmei és politikai m o n o p ó l i u m jogával. A sikerek és siker­ telenségek útján k a n y a r o g v a , az egyik f o r d u l ó b a n végül mégis elérkeztünk ú j r a a p á r t és a munkásosztály viszonyának kérdéséhez. Ez a másik jellegzetes p o n t , amit elméleti vizsgálódásunk tárgyává kell tennünk. A K o m m u n i s t a Szövetség milliós szervezet, s ez szolgál é r v gyanánt ahhoz az á l l í ­ táshoz, hogy n e m lehet o l y a n szilárd, káderjellegű monolit szervezet, m i n t a m i l y e n a J K P v o l t a h á b o r ú s időszakban és közvetlenül utána. Rögtön a h á b o r ú u t á n a J K P voltaképpen magáévá tette a pozitivizmus lényegét; a hagyományosan kipróbált konceptusok szerint építette fel a f o r r a d a l m i szervezetet, az állami szervezet mintájára. A p á r t csúcsa egy­ idejűleg az elmélet szubjektuma v o l t , és végrehajtója a politikai-gyakorlati hatalomnak. Ugyanakkor ő adta meg elméleti értékét az irányvonalnak, elméletileg alapozva meg a gyakorlati határozatokat, v a g y pedig post festa igyekezett elméletileg kimunkálni a g y a ­ korlati döntéseket. T e h á t v a g y támaszt kerestek a m á r előre meghatározott politikai d ö n ­ tésekhez, vagy utólag adtak hozzá elméleti magyarázatot. D e ez n e m csupán az ú n . belső pártéletben, a szűkebb értelemben v e t t párthatározatok tekintetében v o l t é r v é n y e s , h a n e m ugyanilyen rendszerrel és módszerekkel szabályozták az egész társadalmi életet, annak m i n d e n anyagi és szellemi megnyilvánulását. í g y jött l é t r e a munkamegosztás egy egészen sajátos rendszere a p á r t b a n az i s m e r t meghatározás szerint, az „elméleti" és „munkajellegű ülések" alapján, a m e l y b e n az anyagok feldolgozásának túltengése u r a l k o d ó f o r m á j a v o l t a „tudat k í v ü l r ő l v a l ó bevitelének", az utasítások és határozatok pedig n e m hivatalos t ö r v é n y e r ő v e l indították el a gyakorlati akciókat. A határozatok végrehajtásában, illetve a politikailag kiértékelt gyakorlatban v a l ó ingadozást, visszautasítást úgy kezelték, m i n t a tudatosság hiányát a p á r t b a n , v a g y m i n t n e m eléggé fejlett öntudatosságát a m u n k á s ­ osztálynak. A döntésekben elkövetett tévedéseket viszont úgy magyarázták, m i n t a „terepen" dolgozó kommunisták n e m kielégítő érettségét, s ebből fejlődött ki, v a g y ebben v e r t g y ö ­ keret az ismert címkézés rendszere. í g y alakultak ki abban az időszakban a m i valóságunkban

126

is mítoszok a p á r t r ó l — m i n t m i n d e n elméleti t u d á s és m i n d e n gyakorlati i r á n y ú k e z d e ­ m é n y e z é s f o r r á s á r ó l . M á s f e l ő l kialakult az egység látszatának t u d a t a , a m i t valóságos á l l a ­ p o t t á n y i l v á n í t o t t a k ki.

Az önigazgatás fejlődésének évei A „ f o r r a d a l o m a f o r r a d a l o m b a n " időszakának, a m e l y n e k kezdete, i l l e t v e ciklikus k i a l a ­ kulása az 1 9 4 8 — 1 9 5 3 - a s é v e k r e tehető, a J K P t ö r t é n e t é r e n é z v e v o l t a k é p p e n e l s ő r e n d ű a jelentősége, éspedig n e m c s u p á n az akkor lejátszódott nagyfontosságú t ö r t é n e l m i e s e m é ­ n y e k m i a t t , h a n e m m e r t , azt m o n d h a t j u k , akkor kezdődött el az új t ö r t é n e l m i f o l y a m a t , m i u t á n befejeződött a J K P fejlődési ú t j a az ú j szocialista t á r s a d a l o m é r t f o l y t a t o t t h a r c b a n , a m e l y n e k s o r á n létrejöttek az előfeltételek az önigazgatási r e n d s z e r új modelljének és szo­ ciális szervezetének kialakításához. N e m szorul bizonyításra, hogy az önigazgatásnak és az önigazgató társadalom eredeti m o d e l l j é n e k eszméje, a m e l y n e k érvényesítésében a J K P t ö r t é n e l m i és gyakorlati é r t e l e m ­ b e n is élenjáró szerepet t ö l t ö t t b e és t ö r t é n e l m i felelősséget v á l l a l t m a g á r a , t ö b b - k e v e s e b b sikerrel m á r a f o r r a d a l o m előtti időszakban is felvetődött, a f e g y v e r e s f o r r a d a l o m idején pedig m é g i n k á b b megerősödött. K ü l s ő f o r m á j á b a n a f o r r a d a l m i etatizmust ú g y m a g y a ­ r á z h a t j u k , m i n t időbeli „folytonossági hiányt". A z átalakulás t é n y e n e m jelentett egyet az összeütközések és h a r c o k befejeződésével, n e m o l y a n helyzet létrejöttét jelezte, a m e l y b e n megváltozott az ellentétes irányzatok összeütközésének egész h a r c i és módszerbeli é r t é k ­ r e n d s z e r e . T e l j e s két évtizeden át, a V I . kongresszustól máig az ellentétes irányzatok összeütközése ú g y n y i l v á n u l t meg, m i n t az etatista-sztálinista és az önigazgatási irányzat egymással f o l y t a t o t t k ü z d e l m e , ú g y n y i l v á n u l t meg, m i n t e két m o d e l l egyikének bírálata. Ezen a talajon fejlődtek ki a divergens eszmei irányzatok, t ö b b é v a g y kevésbé észlelhető h a t ó e r ő v e l . T ö m é r d e k energiát és időt követelt m i n d e z , s nagyban késleltette feladataink teljesítését az ú j kiépítésében, fékezte h a r c u n k a t m á s ideológiákkal és platformokkal szemben. A h a g y o m á n y o k és a szociális i n e r c i ó k , a magántulajdonon alapuló felfogások, melyek között az önigazgatás fejlődésnek i n d u l t , n e m tűntek e l , h a n e m épp ellenkezőleg, m i n d e n ú n . válságos h e l y z e t b e n igen erőteljesen jutottak kifejeződésre. A m i k o r megváltoztattuk a korábbi helyzetet, a m e l y b e n a p á r t tartotta kezében m i n d e n szálát az anyagi termelésnek, az ideológiának, a művelődési és a politikai életnek, egyszerre felszabadultak az erők, és hatást kezdtek g y a k o r o l n i egész valóságunkra. K ö z ö t t ü k olyanok is fejlődésnek indultak, m e l y e k n e k a K o m m u n i s t a Szövetséggel v a l ó szembehelyezkedés v o l t a legfőbb szociális céljuk. A z idő múlásával e g y r e kevésbé lehetett a t á r s a d a l o m b ó l kiszorítani a divergens ideoló­ giákat; az eszmei hatóeszközök és a politikai k é n y s z e r alkalmazásával diszkreditálni sem lehetett őket, m e r t ténykedésükhöz létrejöttek az előfeltételek. A legutolsó időszakban, közvetlenül a m a i idők előtt mindezek az ideológiai d i v e r g e n ciók bizonyos m ó d o n megkapták a m a g u k fizionómiáját, illetve latens állapotukból f e j ­ l e t t e b b f o r m á b a m e n t e k át. T á r s a d a l m i eszméink és politikai elemzéseink segítségével sikerült felfednünk igazi t a r t a l m u k a t , sikerült szimbolikusan identifikálni őket. M i n d a ­ zonáltal m é g m a sem k ö n n y ű p o n t o s elemzést adni r ó l u k , és n é v s z e r i n t m e g h a t á r o z n i m i n d e n ideológiai i r á n y z a t o t , a m e l y e k r ő l m a o l y sokat beszélünk. Ennek egyik legfőbb oka a z , h o g y a V I . kongresszus u t á n , a m i k o r megkezdődött a küzdelem az a n t i b ü r o k r a t i k u s és a b ü r o k r a t i k u s e r ő k , v o l t a k é p p e n az önigazgatás és az etatizmus között, általában e l ­ m a r a d t a h a r c a másfajta eszmei irányzatok ellen az elméletben és a g y a k o r l a t b a n e g y ­ a r á n t . Elméletek születtek a c s o p o r t t u l a j d o n r ó l , a fejlett i p a r i társadalom és a polgárság ideológiájának kombinációjáról, „a p á r t humanista koncepciójáról", a m e l y a szociális felvilágosodást helyezi e l ő t é r b e , t o v á b b á a „meglevő állandó r o m b o l á s á n a k " szükséges­ ségéről, de n e m kizárólag filozófiai és teoretikai é r t e l e m b e n , v a l a m i n t a felvilágosult b ü ­ r o k r á c i a és a technokrácia megoldásairól. Mindezek a jelenségek még mindig nincsenek elmé­ letileg kielégítő módon megvilágítva. Elemzésünknek ez képezi a harmadik kérdéskörét. Ezek szerint az önigazgatás fejlett v a g y fejlettebb r e n d s z e r é b e n , a m i k o r a p á r t teljes egészében beleilleszkedik a munkásosztály szervezete t í p u s ú t á r s a d a l m i s t r u k t ú r a k o n ceptusába, m é g m i n d i g nincs kielégítően tisztázva az elméleti ú t , h o g y felelni t u d n á n k a k é r d é s r e : m i l y e n m o d e l l ű élcsapatra v a n szüksége a viszonyok önigazgatási r e n d s z e r é n e k , kiváltképpen m a , amikor egyre erőteljesebbé válik a munkásosztály hatalmának d e c e n t ­ ralizációja, a m i k o r , így is m o n d h a t j u k , a t á r s a d a l m i valóság szinte önmagától k e r ü l szembe a kérdéssel: m i a szerepe a t á r s a d a l m i élcsapatnak, a m i k o r az öntevékenység magasabb szintre k e r ü l t , s a m i k o r az önigazgatásban megtaláltuk azt a f o r m á t , a m e l y b e n a m u n k á s -

127

osztály ténylegesen h a t á r o z h a t a maga m u n k a t ö b b l e t é r ő l , és általában a maga s o r s á r ó l . E r r e a kérdésre a politikai állásfoglalások és a p r o g r a m b e l i i r á n y v é t e l szintjén természetesen m á r megadtuk a feleletet. A p á r t , i l l e t v e a J K S Z avantgardista szerepe t ö r t é n e l m i szük­ ségszerűség, hiszen a társadalmi viszonyokat is épp i l y e n szerepkörében fejlesztette a r r a a szintre, a m e l y e t i s m e r ü n k , az viszont az e l m é l e t feladata, h o g y mindezeket az ú j d o n ­ ságokat t u d o m á n y o s a n és teoretikailag megmagyarázza, m e r t csak így szabadulhatunk meg a politikai p r a g m a t i z m u s t ó l és a t t ó l , h o g y eszmei, politikai és kényszerítő eszközökkel gyakoroljunk visszahatást a társadalmi valóságra. A K o m m u n i s t a Szövetség n e m á l l a ­ p o d o t t meg azon a szinten, a m e l y e n hozzáidomult az ú j o n n a n előállt k ö r ü l m é n y e k h e z , d e azért az e l m ú l t időszakban így is nagyon sok v o l t a v o l u n t a r i z m u s és a p r a g m a t i z m u s . Ismeretes, h o g y nagyfontosságú politikai döntéseket is h o z t u n k g y a k r a n kielégítő elméleti előkészületek n é l k ü l , a n é l k ü l , h o g y tisztáztuk v o l n a az u t a t az e l m é l e t síkján. Ennek m e g kellett mutatkoznia a g y a k o r l a t b a n is. Elméleti t é r e n és a politikai g y a k o r l a t b a n még összetettebbé v á l t a p á r t konceptusának p r o b l é m á j a az alkotmányfüggelékek alkalmazása idején, a m i k o r az államszervezet szintjén minőségileg egészen ú j s z e r ű v é váltak a nemzetek és a köztársaságok közötti viszonyok. Egy i l y e n összetett államfelépítésben a K o m m u n i s t a Szövetség ismét a l a p v e t ő t é n y e z ő j é v é válik a kohéziónak és az integrálódásnak, éspedig nemcsak a t u d a t és az eszmei egység kialakításában, h a n e m a politikai akciók tekintetében is. A z e l m ú l t évtizedben b e b i z o n y o ­ s o d o t t , h o g y az á l l a m képtelen egyenrangú együttműködést kialakítani a köztársaságok között, m i n t h o g y a klasszikus állami hatóeszközök és módszerek alkalmazásával n e m lehet önigazgatói egyenrangúságot kiépíteni. Épp ez jelzi a legnyomatékosabban, h o v á j u t o t t u n k volna a J K S Z nélkül. Bebizonyosodott, h o g y az élcsapat szerepében fellépő p á r t nélkül az á l l a m a dezinteg­ rációnak l e n n e a hatóeszköze. A z e l m ú l t időszak, a m e l y e t m a g u n k m ö g ö t t h a g y t u n k bebizonyította, h o g y a J K S Z n e m szabadulhat meg a felelősségtől a f o r r a d a l o m sorsát illetően. K ö v e t k e z é s k é p p e n m e g v a n n a k a legalapvetőbb elméleti és g y a k o r l a t i jellegű előfeltételek, a m e l y e k e t o k v e t l e n ü l figyelembe kell v e n n ü n k , a m i k o r felvetjük a K o m m u ­ nista Szövetség konceptusának és m o d e l l j é n e k kérdését a v i s z o n y o k önigazgatási r e n d ­ szerének továbbfejlődésében. I t t v a n t o v á b b á az á l l a m és a p á r t viszonyának kérdése ( a h o ­ g y a n a m i k ö r ü l m é n y e i n k között felvetődik), n e m pedig a h a g y o m á n y o s elméleti p r o b l é m a az „összeolvadásról" és az „elkülönülésről". Először is, s z e m m e l l á t h a t ó , h o g y a K o m m u n i s t a Szövetség t ö r t é n e l m i szerepe azonos az élcsapat szerepével, és h o g y ezen a szerepen k í v ü l n e m l e n n e létjogosultsága, v a g y pedig az a veszély állna elő, h o g y polgári p á r t f o r m á v á degenerálódik az állampolitika v é d e l m é b e n . M á s o d s z o r , m i n t h o g y a munkásosztály t ö r t é n e l m i és időszerű érdekei között t é n y ­ legesen a K S Z tölti be a közvetítői szerepet, n é l k ü l e n e m l e h e t szó a t u d a t és a tevékenység szociális kohéziójáról és integrálódásáról, kiváltképpen ha tekintettel v a g y u n k egész t á r ­ sadalmi v a l ó s á g u n k r a , a m e l y b e n a t ö r t é n e l e m t ö m é r d e k ellentmondást és m i n d e n f é l e ellentétet hagyott h á t r a , a munkásosztály tekintetében is. H a r m a d s z o r , i l y e n funkciójában, m i n t élcsapat, a K o m m u n i s t a Szövetség s e m elvileg, sem szervezetileg n e m építhető fel a föderális típusú á l l a m m i n t á j á r a , h a n e m csakis m i n t egységes szervezet v á l h a t reális előfeltételévé a szövetségi á l l a m megvalósulásának, ahogyan ezt az alkotmányfüggelékek is előirányozzák, amelyeknek alkalmazása m o s t v a n f o l y a ­ matban. N e g y e d s z e r , a k ö z e l m ú l t bebizonyította, h o g y a p á r t álhumanista koncepciója n e m f o r r a d a l m i k o c e p t u s , b á r m e n n y i r e is az e m b e r humanista víziójának köntösét viseli, h a n e m reális élettere az anarcho-liberalista kiadású p o l g á r i ideológia restaurálódásának, a m e ­ l y e t j ó l i s m e r ü n k a munkásmozgalom történetéből. K ö v e t k e z é s k é p p e n a K o m m u n i s t a Szövetség csak o l y a n m é r t é k b e n lehet humanisztikus szervezet, a m i l y e n m é r t é k b e n b i z t o ­ sítja a f o r r a d a l o m elmélyítésének előfeltételeit és életterét, a m e l y n e k v é g e r e d m é n y e a munkásosztály tényleges hatalma, illetve a p á r t megszüntetése, m e r t a p á r t „tökéletessége egyet jelent a t ö r t é n e l e m színteréről v a l ó letűnésével", ahogyan ezt G r a m s c i m o n d a n á . ö t ö d s z ö r , a szociális átalakulás irányításában más tényezők n e m léphetnek fel tiszta pártfeladatokkal. H a a J K S Z b á r m e l y i k t e r ü l e t r ő l is kiszorul, o t t más ideológiák foglalják el a helyét. Ez egészen n y i l v á n v a l ó a n megmutatkozott p é l d á u l a hatvanas évek gazdasági életében. A maga t ö r t é n e t é b e n m i n d e n nép a fejlődés különböző szakaszain m e g y át, k i a l a k u ­ lásától k e z d v e , a n y u g a l m a s előrehaladáson és „ n y u g t a l a n időkön" át a f o r r a d a l m i , leg-

128

m é l y e b b r e ható átalakulásokig; aláesések és felemelkedések váltják egymást, s így hozza l é t r e saját t ö r t é n e l m é t , ami eltérő m i n d e n m á s nép t ö r t é n e l m é t ő l , s ami ugyanakkor egyegy népet sajátos társadalmi közösséggé tesz. A t ö r t é n e l m i fejlődés során, akár m e g t o r p a n á s r ó l , fölemelkedésről v a g y aláesésről legyen is szó, az egyes időszakok m i n d i g bizonyos személyekhez v a g y nagyfontosságú eseményekhez kötődtek. A t ö r t é n e l e m í r ó k legegyszerűbb m ó d s z e r e az, h o g y képet adnak a m ú l t r ó l , meghatározzák az egyes társadalmak általános fejlődési irányzatát, s ideológiai s z e m p o n t b ó l értékbeli megkülönböztetést tesznek az egyes tényértékek között, azaz é r t é k ­ ítéletet m o n d a n a k a t ö r t é n e l m i személyekről, eseményekről, és általában a társadalmi t é n y e k r ő l . Így jönnek l é t r e a k ü l ö n b ö z ő t ö r t é n e l m i szemléletek, amelyek a t ö r t é n e l m i f o l y a m a t különböző jelenségeit leginkább „negatív" vagy „pozitív" é r t é k ű e k r e osztják, miközben ez a minőségi értékelés szoros összefüggésben áll az adott társadalom ideológiai konceptusával, a m e l y b e n a t ö r t é n e l e m íródik. Egészen magától értetődik t e h á t , h o g y a t ö r t é n e l e m alakítása és írása soha n e m v o l t és n e m lehet egybevágó. A t ö r t é n e l m i és a dialektikus ellentmondások t a r t ó s követői a fejlődésnek, de a t ö r t é ­ n e l e m a r r a tanít b e n n ü n k e t , h o g y intenzitásuk néha kitör a m a g u k „ n o r m á l i s " keretéből, a m i m á r n e m a szociális i n e r c i ó törvényszerűségei szerint m e g y v é g b e . V o l t a k é p p e n ezek azok a t ö r t é n e l m i pillanatok, amelyek keretében feloldódik m i n d a z , a m i az előző „ n o r m á l i s " fejlődési időszakok s o r á n , a közeli v a g y t á v o l a b b i m ú l t b a n felhalmozódott. A z i l y e n m é l y r e ­ ható átalakulások pillanatait ú g y jelöljük, m i n t f o r r a d a l m i cselekményeket, noha ezek a cselekmények n e m csupán az osztálybelileg és ideológiailag megosztott erők egymás közötti leszámolásából állnak. A leszámolás t é n y e csupán egyik f o r m á j a a szociális átalakulás végrehajtásának, m e r t m i u t á n a fizikai leszámolás egyszerű t é n y e végbemegy a szembenálló erők között, a f o r r a d a l o m folytatja a maga útját mindazokkal a következményekkel együtt, a m e l y e k ebből a drasztikus mozzanatból e i e d n e k . A fájdalmak, a t r a u m á k és a következ­ m é n y e k , a m e l y e k az osztályideológiák e kíméletlen összeütközéséből származnak, több oknál fogva sem szűnhetnek meg magának a győzelemnek v a g y a vereségnek a lejátszódá­ sával. H o g y csak n é h á n y i l y e n o k o t e m l í t s ü n k : Először is, a diadalérzet, a győzelmet követő eufória és r o m a n t i k u s beállítottság, t ö r t é ­ nelmileg t e k i n t v e , g y a k r a n ú j a b b ellentmondások és összeütközések keletkezéséhez vezetnek. N a g y o b b időbeli t á v r a t e k i n t v e , a győztes igazi hozzáértése, egész ügyessége és ereje abban j u t kifejezésre, h o g y egyfelől meg t u d j a - e ó v n i az ú j a t , a f o r r a d a l m i t — a szóbanforgó p r o b l é m á k ellenére — ö n n ö n tévedéseitől, másfelől pedig h o g y meg t u d j a - e akadályozni a legyőzött e r ő k e t abban a t ö r e k v é s ü k b e n , h o g y az új k ö r ü l m é n y e k között regenerálódjanak és restaurálódjanak. Egyetlen o l y a n társadalmi e r ő sincs, a m e l y i k , m i u t á n m i n t győztes á t ­ vette a h a t a l m a t , n e m kínálná fel a j o b b élet vízióját, azt az illúziót, h o g y m i n t új és győztes e r ő egyúttal haladó és f o r r a d a l m i is, s hogy érdekei egybevágóak az általános érdekekkel. A t ö r t é n e l e m tapasztalatai azonban a r r a intenek, h o g y egy-egy nemzedék illúziói az élet következő ciklusaiban k ö n n y e n megdőlhetnek, s az új minőség ellentétévé válik annak, amit m i n t víziót kínált f e l , vagyis igen h a m a r bekövetkezhetnek a felismerések, hogy a „ t e r v e z e t t " és p r o g r a m b e l i l e g k i n y i l v á n í t o t t világ csupán illúzió, esetleg ideológiai m e l l é ­ fogás. Ezenfelül m i n d e n debütáló nemzedék a t ö r t é n e l e m színpadán ki akar t ö r n i a n é v t e l e n ­ ségből, saját idejét korszakosnak, tevékenységét történelemalkotónak kiáltja ki, és ugyanakkor p e r s z e f o r r a d a l m i n a k , haladónak tekinti. A J K P , i l l e t v e a J K S Z is ú g y debütált a t ö r t é n e l e m színterén az e l m ú l t h á r o m é v t i z e d b e n ' m i n t vezető társadalmi e r ő , de abban különbözik a t ö r t é n e l e m más hasonló e r ő i t ő l , h o g y egyetlen helyzetet sem ismer el a tökéletesség állapotának, s h o g y sohasem az ideológiai látszat illúziójával tekint a r r a az i d ő r e , amelynek t ö r t é n e l m é t építi. T e k i n t e t t e l a l a p v e t ő feladatainkra, ú g y t ű n h e t , m i n t h a a m ú l t b a t é r n é n k vissza, de t ö r t é n e l m i l e g nézve egy 5 0 éves időszak csupán szükségszerű előfeltétele annak, h o g y saját tapasztalataink és v a l ó ­ ságunk, v a l a m i n t más népek tapasztalatai és valósága alapján, az összehasonlító m ó d s z e r e k segítségével létrehozzuk az elméleti alapokat a legfőbb társadalmi e r ő tevékenységének t ö r t é n e l m i elemzéséhez, szem előtt t a r t v a annak hozzájárulását az ú j t á r s a d a l m i v i s z o n y o k kialakításához. Saját elméletünket csak i l y e n tapasztalatok alapján t e r e m t h e t j ü k m e g . Hiszen egy elmélet megalapozásához mindig t ö m é r d e k egymástól e l t é r ő , de azonos szociális térségben kialakult tapasztalati építőelemre v a n szükség. E m e l l e t t az idők t á v l a t á b ó l m i n d i g g y ü ­ mölcsözőbb a tapasztalatok összegezése. Eközben persze tiszteletben k e l l t a r t a n i az általános törvényszerűségeket is, az elméleti elemzések m i n d e n fontos p o s z t u l á t u m á t , h o g y az e l ­ m é l e t m i n t a tapasztalatok általánosítása elősegítse a g y a k o r l a t i eltolódások, eltérések és oszcillációk felismerését. A k o m p a r á c i ó s m ó d s z e r d ö n t ő és o b j e k t í v feltétele annak, h o g y

9

129

„lemérhessük" a z értelmezett kvalitásokat, i l l e t v e a n n a k , h o g y általános é r v é n y ű határozatokat és értékítéleteket hozhassunk. D e m i n d e n n é p tapasztalata egyúttal a z u n i v e r z á l i s és á l ­ talános e l m é l e t k o r r e k t í v u m á t is j e l e n t i , k i v á l t k é p p e n h a egy n é p különleges feltételek között fejlődik és építi a maga t ö r t é n e l m é t . M á r m o s t , h a feltételezzük, h o g y az általánosságot és a z általános t ö r v é n y s z e r ű s é g e k e t i s m e r j ü k , és ismeretes s z á m u n k r a a közelebbi és t á v o l a b b i t ö r t é n e l e m i s , i d ő - és t é r b e l i d i ­ m e n z i ó k b a n e g y a r á n t , akkor s z á m u n k r a elsődleges jelentőségű a z , a m i sajátossá teszi k ö ­ zösségünket, s a m i t ö r t é n e l m i k o r r e k t í v u m á t képezi a z általánosnak és u n i v e r z á l i s n a k . Jugoszlávia népeinek ú j t ö r t é n e l m e v o l t a k é p p e n a m a g u k kialakulásának, a z ú j t ö r t é ­ n e l m i térségekben, a z új k u l t ú r á b a n és civilizációban v a l ó integrálódásának a t ö r t é n e t e . I l y e n elképzelések, törekvések és i r á n y z a t o k m á r k o r á b b a n is léteztek, d e i t t m o s t egy egészen új t ö r t é n e l m i kvalitásról v a n szó, egy egészen ú j t ö r t é n e l m i h e l y z e t r ő l , a m e l y a z egyszerű e m b e r e k ö n t u d a t á b a n é r l e l ő d ö t t m e g , sőt é r t e el a tudatosság szintjét. Szociális térségeink­ ben az u t ó b b i 5 0 év alatt kifejlődtek a z előfeltételek a h h o z , h o g y egy u t ó p i a valósággá v á l j o n , vagyis létrejöttek a feltételek az ú j alapokon v a l ó egyesüléshez és i n t e g r á c i ó h o z . M á r kezdettől fogva s e m v o l t v i t á s , h o g y v a j o n a feltételek m e g é r t e k - e , a z általános t ö r ­ t é n e l m i k ö r ü l m é n y e k r e g o n d o l v a , m i n t a h o g y a n m á s n é p e k k ö r é b e n is m e g é r t e k — a m ú l t ­ b a n , v a g y é p p m o s t a n á b a n érlelődnek. Ennél sokkal f o n t o s a b b v o l t : h o g y a n l e h e t a z t , ami m á r m e g é r t , felnövekedett és kialakult t o v á b b serkenteni, és é l e t r e k e l t e n i ? E b b e n a t ö r t é n e l m i p i l l a n a t b a n kezdődött el a J K P t ö r t é n e t e , d e ugyanígy a tőkésosztály koncepcióján a l a p u l ó népek közösségének t ö r t é n e t e is. E b b e n az eseményekkel zsúfolt, r ö v i d időszakban n a g y o n sok m i n d e n t ö r t é n t , nagy változások és átalakulások m e n t e k v é g b e , m e l y e k b e n a J K P a t ö r t é n e l m i elemző szerepét töltötte b e . Ezért m i n k e t i t t m i n t következő kérdés az é r ­

dekel, hogy milyen helyet

és szerepet

töltött be a párt a jugoszláv

népek integrációs

folya­

matában. T e r m é s z e t e s e n i t t m o s t fölösleges, és lehetetlen is l e n n e az eseményeket o l y a n céllal v e t n i t ö r t é n e l m i elemzés alá, h o g y r á m u t a t h a s s u n k m i n d a r r a , a m i t a J K P épített b e új t ö r t é n e l m ü n k hagyatékába. Igaz viszont, h o g y a m ú l t felmérése n é l k ü l n e m i s m e r h e t j ü k m e g j e l e n ü n k e t és j ö v ő n k fejlődési útját. S z á m u n k r a mégis a jelenlegi helyzetnek v a n k i v é ­ teles jelentősége, hiszen a jugoszláv t á r s a d a l o m átalakulásának f o l y a m a t á b a n a mostani változások a legösszetettebbek m i n d e n tekintetben. Ezek s z e r i n t , ú g y tetszik, é p p e n m o s t kell a szociális történések egész szélességében és m é l y s é g é b e n elemzőén f e l m é r n i m i n d a z t ,

ami fontosnak látszik saját tapasztalataink

értékelése szempontjából,

az összes eredményeket és

határozatokat, h o g y n a g y o b b biztonsággal és elméletileg m e g f o n t o l t a b b a n mehessünk t o v á b b a v i s z o n y o k önigazgatási r e n d s z e r é n e k fejlődési ú t j á n , kevesebb v o l u n t a r i z m u s s a l és p r a g m a t i z m u s s a l , m i n t a m ú l t b a n , i l l e t v e m i n t a m e n n y i r e talán a k ö z e l m ú l t b a n szükség volt. A burzsoázia képtelennek és tehetetlennek b i z o n y u l t az igazi integráció megvalósítására, a r r a , h o g y a szó m a i é r t e l m é b e n létrehozza a jugoszláv népek közösségét. E z i r á n y ú v á l l a l ­ kozásában a burzsoázia a k é n y s z e r osztályjellegű hatóeszközeit v e t t e i g é n y b e , v a g y i s u g y a n ­ o l y a n eszközökkel é l t , m i n t a m i l y e n e k e t a m ú l t b ó l i s m e r ü n k , a m i k o r E u r ó p a m á s népei egyesültek. Eközben s e m a t ö r t é n e l m i k ö r ü l m é n y e k e t , s e m égövünk sajátosságait n e m t a r t o t t a tiszteletben, eltérően a z ú j időkben lejátszódott eseményektől. A burzsoázia n e m t u d o t t önmaga fölé emelkedni, tehát o s z t á l y - és nemzeti szinten is i n k á b b a dezintegrációnak, m i n t s e m az egyesülésnek v o l t a tényezője. A h o g y a n a burzsoázia f e l m o r z s o l ó d o t t saját tehetetlenségében, az ésszerű megoldások m i n d e n kilátása n é l k ü l , a p á r t , mielőtt m é g k i v í v t a v o l n a a (tényleges) politikai h a t a l m a t , egyre inkább a t ö r t é n e l m i elemzés, a kohézió t é n y e z ő j é v é v á l t . A p á r t respektálni t u d t a újdonságát az időknek és k ö r ü l m é n y e k n e k , a m e l y e k k ö z ö t t a kohézió tényezőjeként t e v é k e n y k e d e t t , és i l y e n előfeltételek m e l l e t t dolgozta ki a társadalmi ellentmondások feloldásának konceptusát. I t t t e h á t r á kellene m u t a t n u n k , m i l y e n d ö n t ő d e t e r m i n á n s o k épültek b e a p á r t k o n c e p t u sába, a m e l l y e l megkezdhette a leszámolást és a t á r s a d a l o m ú j struktúrájának megteremtését. Ez n e m c s u p á n az elemző t ö r t é n e l m i feldolgozás m i a t t l e n n e d ö n t ő fontosságú, h o g y t é n y ­ szerűen mutassuk b e a J K S Z útjának helyességét. A r e t r o s p e k t í v elemzés azért is szükséges, h o g y kritikai távolságból m é r j ü k f e l , m e n n y i r e ő r i z t ü k m e g a kezdeti f o l y a m a t o k a t , h o l alapozódtak m e g a legfőbb elvek, másrészt pedig h o l következett b e eltérés v a g y ingadozás, s h o g y m e l y e k a következményei a K o m m u n i s t a Szövetség i l y e n ténykedéséneK. A t ö r t é n e l m i síkon c s u p á n a legfőbb p r o g r a m e l v e k r e m u t a t u n k r á , azokra, a m e l y e k a l a p ­ ját képezték a J K P gyakorlati akcióinak, s a m e l y e k e t elméletileg is megfelelő m ó d o n é r t e l ­ m e z h e t ü n k . Ezek az elvek bizonyos m ó d o n megtalálhatók a J K S Z P r o g r a m j á b a n i s , v a g y pedig a m é g k o r á b b i határozatokban.

130

Először, a p á r t alapvető célként jelölte meg az osztályjellegű felszabadulást, tehát az osztály viszonyok eltörlését, és m i n d j á r t ez mellett, tekintettel a t ö r t é n e l m i k ö r ü l m é n y e k forrásaira, a l a p e l v v é tette a n e m z e t i felszabadulást. M á s o d s z o r , a d o k t r i n é r i z m u s t és dogmatizmust úgy értelmeztük, m i n t az ösztönzés fontos tényezőjét, de a p á r t ugyanakkor szükségszerű kritikai viszonyt épített ki a d o k t r í ­ nák és dogmák felé, akárcsak a t ö b b i m a g á n - v a l ó értékkel szemben. H a r m a d s z o r , a b b ó l a realitásból i n d u l t u n k ki, hogy ezen a térségen szükségszerű az igaz t ö r t é n e l m i h e l y z e t , a valóságos helyzetkép bemutatása, h o g y az e m b e r e k igaz és őszinte álláspontra helyezkedhessenek a t ö r t é n e l m i igazságokkal szemben. M á s r é s z t o l y a n helyzetet kellett t e r e m t e n i , a m e l y b e n az ú j r ó l kialakult t ö r t é n e l m i t u d a t megszabadítja az embereket az ideológiai látszatoktól és a politikai manipulációk érzetétől. Negyedszer, a szocializmus o l y a n alapvető é r t é k , és o l y a n konceptusa a társadalmi viszonyoknak, a m e l y n e k nincs alternatívája. ö t ö d s z ö r , a p á r t a kezdet kezdetétől táplálta a nép önnön erejébe v e t e t t hitét, abból a feltevésből k i i n d u l v a , h o g y m i n d e n nép a saját sorsának kovácsa. A másokkal v a l ó e g y ü t t ­ m ű k ö d é s , a kölcsönös segítségnyújtás és az együttélés közös érdek. P á r t u n k ilyen tudatban élt, és ez v o l t a p r o g r a m j a ú j k o r i történetének legnehezebb pillanataiban is. Ezt tette akkor is, amikor sokkal k ö n n y e b b és ellenállásunkban hatásosabb lett v o l n a közvetett hatalmi f o r ­ rásokhoz f o l y a m o d n i (amit n e m r i t k á n fel is kínáltak), s erőnket mások, a rajtunk k í v ü l álló nagy védőhatalmak erejéből m e r í t e m . Ez az álláspontunk g y a k r a n sokkal inkább k a l a n d ­ r a , m i n t s e m politikai bölcsességre hasonlított. A tudatosság és az akcióegység m e g t e r e m t é ­ sében ez az ú t mégis igazolta a maga létjogosultságát. Hatodszor, a p á r t n e m ellenzék v a g y ellenzéki erő a p á r t a r c u l a t o k p o l g á r i é r t e l m é b e n , h a n e m mindig ú g y állítottuk be és fejlesztettük, m i n t a társadalmi kohézió szubsztrátumát vagy tényezőjét, azaz ú g y , m i n t „nagy t ö r t é n e l m i értelemben v e t t p á r t o t " . Ez azt jelenti, hogy az általa t e r v e z e t t j ö v ő b e n a p á r t sohasem alkalmazhatja magát a politikai oszcillációkhoz és a p i l l a n a t n y i k ö r ü l m é n y e k h e z , h a n e m mindig a f o r r a d a l m a t ösztönzi, a m e l y f o l y t o n o s , de mindig más és más f o r m á b a n és módszerekkel hozza l é t r e az összforradalmi teljesítmé­ nyeket. M á s f e l ő l a p á r t m i n t h a t a l m o n levő vezető p á r t sohasem k ü l ö n ü l t el m a g á é r t - v a l ó e r ő v é , h a n e m folytonosan „kockázatnak tette ki" magát, az össztársadalomban indítva el a folyamatokat és változásokat, ami k ü l ö n b e n ismeretlen a p o l g á r i p á r t o k történetében. T u d j u k ugyanis, h o g y a t ö r t é n e l e m b e n eddig m i n d e n p á r t , amelyik h a t a l o m r a k e r ü l t , „megállították az idő folyását", és saját u r a l m á t a legtökéletesebb v í v m á n n y á kiáltotta ki, m i u t á n a hatalom kivívásának f o l y a m a t á b a n m á r bebizonyította, h o g y „helyes ú t o n " j á r . Ezzel szemben a J K P a maga konceptusát a szükségszerű t ö r t é n e l m i változások dialektikus f o l y a m a t á r a ala­ pozta, szütelenül ú j folyamatokat és térségeket t e r e m t v e a f o r r a d a l m i eszme és akció t e r ­ jedéséhez, s egyetlen helyzetet sem fogadva el n y u g a l m i helyzetnek. M é g egyes kommunista pártok is, m i u t á n h a t a l o m r a kerültek és magukévá tették a hagyományos doktrínákat, b e ­ fagyasztották a kialakult helyzetet. E tekintetben a J K S Z bizonyos m ó d o n elkülönült a h a g y o m á n y o s k o m m u n i s t a szervezetek stílusától, ténykedésük és magatartásuk m ó d j á t ó l . Hetedszer, a J K P következetes elvszerűséggel határozta meg viszonyát az á l l a m h o z . S o h a n e m „rejtegette", n e m misztifikálta az állam p r o b l é m á j á t . A h a t a l o m kivívásának f o l y a ­ m a t á b a n és a viszonyok új rendszerének kialakításában ugyanis m i n d e n kétkedés nélkül magáévá tette a „ f o r r a d a l m i etatizmus" elvét, m i n t leghatásosabb m ó d j á t a f o r r a d a l m i e r e d ­ m é n y e k megóvásának és továbbfejlesztésének. U g y a n a k k o r azonban a maga sorsát sohasem kötötte az államéhoz. A z állam t ö r t é n e l m i szerepe elméletileg j ó l i s m e r t , legalábbis ami a m a r x i s t a felfogást illeti e r r ő l a kérdésről. A J K P tehát n e m k í v á n az állam sorsában osztozni, h a n e m , talán épp a legnehezebb t ö r t é n e l m i pillanatban, megnyitotta elhalásának útját. Ez a módszer a h a g y o m á n y o s , dogmatikus és doktriner gondolkodásmód szerint ép ésszel fel sem fogható. N y o l c a d s z o r , nemzetközi síkon a J K P koncepciójának internacionalista beállítottsága szilárd és változatlan. A f o r r a d a l o m egyszerű j e l m o n d a t a : „másé n e m k e l l , a m i é n k e t n e m adjuk" — t a r t ó s m o t t ó j á v á és szilárd e l v é v é v á l t a J K P nemzetközi t é r e n kifejtett t e v é k e n y ­ ségének. A z elkötelezetlenség koncepciójának fejlődése, és országunk szerepe a t ö m b p o l i ­ tika megdöntésében m é g inkább igazolta ennek az álláspontnak az elvszerűségét. P á r t u n k egyik sajátossága is épp az, hogy szervezeti fölépítése internacionalista, tekintettel Jugoszlávia lakosságának összetételére. K i l e n c e d s z e r , az önigazgatás rendszerének bevezetésével a J K S Z egészen szabatosan meghatározta a m a g a viszonyát az e m b e r h e z . N e m is kell hangsúlyozni, m i l y e n m é r t é k b e n fogja át a m a i világot a dehumanizálódás f o l y a m a t a . Ez a dehumanizáció és az e m b e r d e g r a dálása természetesen m i n d i g v a l a m i l y e n é r d e k nevében történik — akár a fasizmus eljárá-

9*

131

sáról v a n szó, akár az e m b e r sztálinista értelmezéséről, akár pedig a r r ó l , hogy az e m b e r t v a l a m i l y e n m o d e r n technikai l é n y szintjére süllyesszük. A J K S Z m i n d e n p r o g r a m o k m á n y a , a m e l y kifejezésre juttatja a p á r t koncepcióját és elméleti alapját, kizárólag o l y a n rendelkezéseket t a r t a l m a z , a m e l y e k az e m b e r t tekintik a legfőbb értéknek, t e h á t nincs o l y a n é r t é k , a m e l y e t az e m b e r fölé helyezhetnénk. N o h a állandó „kísértésnek" v o l t kitéve — tekintettel a divergens ideológiai i r á n y z a t o k sokaságára, k i v á l t ­ képpen a gazdasági é r d e k k ö r b e n , a m e l y e k szerint a represszív rendszerek és az álhumanista irányzatok segítségével sokkal gyorsabban, hatékonyabban és gazdaságosabban le l e h e t n e , győzni az ellenállásokat — a J K S Z k i t a r t o t t az alapvető t ö r t é n e l m i k ö v e t e l m é n y m e l l e t t . M i n d e z e k az alapelvek segítségével és továbbfejlesztésével o l y a n p á r t o t t e r e m t e t t ü n k , amely t ö r t é n e l m i tényezője az elemzésnek, s így k ö v e t j ü k n y o m o n az á l l a n d ó fejlődést, a m é l y r e h a t ó változásokat. I l y m ó d o n a p á r t r a természetesen ú g y tekintünk, m i n t közép­ p o n t r a , n o h a , m i n t m á r a bevezetőben is jeleztük, a J K S Z feladta a külön p á r t e l m é l e t ki­ dolgozásának m ó d s z e r é t . M i n d e n más elmélet, a m e l y n e m a marxista eszmékre és ezekre az e l v e k r e é p ü l , n e m t a r t o z h a t a J K S Z elméleti alapjába, h a n e m csak egy o l y a n alapba, amely ellentétes az általa kidolgozott elmélettel és g y a k o r l a t t a l . Ezúttal természetesen n e m foglalkozhatunk a divergens e l m é l e t i i r á n y z a t o k összeütközéseinek elemzésével, h a n e m i n k á b b m e g p r ó b á l j u k rendszerezni azokat az alapelveket, a m e l y e k é r t az u t ó b b i h á r o m évtizedben a J K S Z m i n d e n k o r síkraszállt. Ezeket az alapelveket a J K S Z szilárdan beépítette a maga p r o g r a m o k m á n y a i b a , határozataiba és megoldásaiba. E m e l l e t t m a r x i s t a i r o d a l m u n k is, a m e l y elméleti vonatkozásban ideológiai alapállományunknak tekinthető, igen gazdag éppen i l y e n szempontból. T e h á t a m i k o r egész ideológiai á l l o m á n y u n k r ó l és ennek össze­ gezéséről v a n szó avégett, hogy hasznosítani t u d j u k saját tapasztalatainkat, akkor, v é l e m é ­ n y ü n k s z e r i n t , k i m o n d h a t j u k : o l y a n t á r h á z ez, a m e l y n e k pozitív jelentését elméletileg és gyakorlatilag e g y a r á n t bizonyítani l e h e t . A m ú l t b e l i események bebizonyították, h o g y a szociális változások végrehajtásában és a f o r r a d a l o m m a l szembeni ellenállás legyőzésében m i n d i g is éppen azok az elvek szolgáltak támaszpontként, amelyeken a J K S Z szervezet épül és fejlődik. Másfelől tapasztalatilag igazolódott az is, hogy m i n d e n megtorpanás és ingadozás ezeknek az alapelveknek az é r v é ­ nyesítésében zavarokat, oszcillációkat, m á r - m á r válságokat idézett elő. Valószínűleg az e l m ú l t években bekövetkezett szociális feszültség és válság is ennek az ingadozásnak a következ­ m é n y e , m i n t h o g y ez által o l y a n ideológiák jutottak kifejezésre, amelyeknek alapelvei i d e ­ genek a J K S Z számára. Ezen a h e l y e n nincs m ó d annak t o v á b b i tárgyalására, hogy az e l m ú l t r ö v i d és eseménydús időszakban m é g hányféle ellenállás n y i l v á n u l t meg a f e l s o r o l t elvek t e r v s z e r ű érvényesítésével szemben. U g y a n a k k o r behelyettesítésükre is t ö m é r d e k k o n c e p c i ó t és megoldást kínáltak fel szüntelenül ( k í v ü l r ő l is, és a különféle frakciók részéről b e l ü l r ő l is a p á r t b a n , egészen 1 9 3 7 - t ő l m i n d a mai napig). R e n d k í v ü l nagy jelentőségű lenne a J K S Z P r o g r a m j á t m a i p e r s p e k t í v á b ó l elemezni (úgy gondoljuk, ez egyike az első kérdéseknek, amelyeket elméletileg fel kell dolgozni), h o g y e legfontosabb o k m á n y alapján mutassuk ki, a r g u m e n t á l t a n , az említett elvek j e l e n ­ valóságát a J K S Z p r o g r a m i r á n y z a t á b a n . Sajnálatos, h o g y egyetlen elméleti jellegű m o n o ­ gráfia sem foglalkozik a P r o g r a m m a l , s ezt ez a l k a l o m m a l sem tehetjük meg. M é g ha csak felületesen vesszük is elemzés, tanulmányozás alá a P r o g r a m b a n t r a t a l m a zott alapelveket, akkor is k ö n n y ű megbizonyosodni r ó l a , hogy az egész o k m á n y pontosan azokra az alapelvekre épül, a m e l y e k r ő l az előbbiekben szóltunk. A z események g y o r s f o ­ l y a m a t a , v a l a m i n t az u t ó b b i 1 5 évben előállt változások m i n d e n bizonnyal megkövetelik a J K S Z ú j a b b tapasztalatainak p r o g r a m b e l i általánosítását is, s ezért ésszerű a feltételezés, hogy m a m á r szükség lenne új elemekkel bővíteni, esetleg korrigálni is a P r o g r a m o t . T a r ­ talmának lényege azonban m a is időszerű, és m a épp a n n y i r a példás megfogalmazása az önigazgató társadalomnak és a J K S Z konceptusának, m i n t a m i k o r meghoztuk. Gondolatilag végigtekintve a megtett ú t o n , a kezdettől egészen a m a i időkig, o l y a n b e ­ n y o m á s u n k t á m a d h a t , h o g y a társadalom és a J K S Z fejlődése egyenes i r á n y ú v o l t , m i n d e n letérés és megtorpanás n é l k ü l i , m i n t h a az önigazgató társadalom fölépítésében és a J K S Z fejlődésében soha n e m fordultak volna elő divergenciák és oszcillációk. M a g á t ó l értetődik, h o g y ez a b e n y o m á s n e m felel meg a valóságnak, hiszen m i n d e n kétkedés n é l k ü l k i m o n d ­ hatjuk, h o g y a fejlődés alapvető i r á n y á t , legáltalánosabban szólva, legalább két másfajta irányzat követte: —

132

egy az elmélet t e r é n v a g y , pontosabban szólva, a t u d a t formálódásában, és

— egy másik a társadalmi gyakorlatban, m i v e l a g y a k o r l a t és a P r o g r a m alkalmazása az életben mindig is kulcsfontosságú feladata v o l t a K o m m u n i s t a Szövetségnek. Ez a gyakorlat n e m m i n d i g é p ü l t elméletileg letisztázott alapokra, s a maga elméleti megfogalmazását sem kapta meg m i n d e n esetben. M i v e l nekünk az a célunk és feladatunk, hogy az elméletileg m é g n e m eléggé m e g v i ­ lágított és tisztázott kérdések után kutassunk, megpróbáljuk legalább f ő b b v o n a l a i b a n f e l ­ dolgozni a politika és a gazdasági ideológia alapvető kérdéseit. V e g y ü n k elő egy fogalmi konstrukciót, egy t e r m i n u s t , amelynek reális t a r t a l m a v a n , s ennek vizsgálatával próbáljuk meg a politika szintjén megmagyarázni az elhajlásokat, a megtopranásokat, az útelágazásokat. T u d o m á n y o s és elméleti gondolkodásunkban ezt a kérdést még n e m érintettük. II.

Frakciós elhajlások T ö r t é n e l m i távlatokból tekintve m i n d e n szervezetnek és p á r t n a k , így (hipotetikus é r t e l e m ­ ben) a Jugoszláv K o m m u n i s t a Pártnak is egyik jellemzője a frakciós h a r c . Ezért itt m o s t — elemzésünk céljával összhangban — n e m t é r ü n k ki a J K S Z osztályjellegű és ideológiai összeütközéseire azokkal az erőkkel, amelyeknek ideológiája homlokegyenesen ellentétes a munkásosztályéval, s ezzel együtt a p á r t é v a l , h a m e m csak azt a parciális p r o b l é m á t vesszük elemzés alá, a m e l y e t fogalmilag frakciózásként jelölünk. A frakciózás jelenségének módszerbeli és t a r t a l m i elemzésével, meggyőződésünk szerint m i n d e n letérést és megtorpanást meg lehetne magyarázni, ami a társadalmi átalakulásra i r á n y u l ó f o r r a d a l m i ténykedés során előállt. M a g á t ó l értetődik, h o g y a felvetődött p r o b l é ­ mák összességét n e m lehet a frakciós h a r c r a levezetni, de a p á r t o n belüli fejlődésre nézve, a J K S Z fejlődése során megtett út felmérése szempontjából, sőt az önigazgató társadalom fejlődése tekintetében is a frakció kérdésének kivételes a jelentősége. Éspedig kétszeresen is: a frakciózás egyrészt csökkentette a p á r t egységét m i n t alapvető előfeltételét az önigazga­ tás és a J K S Z fejlődésének és továbbépítésének, másrészt pedig m i v e l a dolgok természeténél fogva a f r a k c i ó k , kiváltképpen ha tehetetlenek és csak kialakulóban v a n n a k , m i n d e n létező e r ő b e n szövetségest és támaszt keresnek, ha azok hajlandók támogatni a hatalom kivívására i r á n y u l ó törekvésében. Egyfelől tehát gyöngítik a f o r r a d a l m i konceptusért folytatott h a r c frontját, másfelől viszont tevékenységükkel szabad teret biztosítanak, előfeltételeket t e ­ r e m t e n e k a m a r a d v á n y e r ő k restaurálódásához, sőt, éppen tehetetlenségüknél fogva igen gyakran keresik az országon k í v ü l i erők támogatását. A frakciózás és a frakciós h a r c jelensége n e m jugoszláv sajátosság. Megjelenése egybe­ esik az osztálytársadalmak megjelenésével, s a frakciók m o d e r n f o r m á i épp o l y a n idősek, m i n t maguk a m o d e r n p á r t o k és szervezetek. Ez n e m ismeretlen számunkra, viszont a r r a is fel kell figyelnünk, hogy elméleti t é r e n m é g mindig n e m kíséreltük meg feltárni az okokat és a szociális feltételeket, amelyek között a frakciók megjelentek a J K P - b e n . T a l á n abból a feltevésből i n d u l h a t u n k ki, h o g y ez „játékszabály" a politikai s t r u k t ú r á k b a n és szerveze­ tekben, más szóval t ö r v é n y s z e r ű jelenség a politikai történelemben. A hagyományosan értelmezett frakciózás azonban n e m ugyanaz, m i n t amit nálunk t a ­ pasztalhattunk, s így felvetődik a k é r d é s : m i a sajátossága ennek a jelenségnek? A polgári pártokban és szervezetekben ugyanis j o b b r a vagy b a l r a távolodnak el a központtól — m e s z szebb v a g y közelebb kerülnek el, s p r o g r a m j u k , deklarációik tekintetében, v a l a m i n t f o r ­ mailag is elkülönülnek tőle. Gyakorlatilag tehát új szervezetet vagy p á r t o t hoznak l é t r e , és m i n t különálló, önálló ideológiai csoport folytatják ténykedésüket. Itt m o s t lehetetlen még közelebbről megvilágítani ezt az összetett jelenséget, a m e l y e t a „frakció" fogalmával jelölünk, s ezért a továbbiakban m á r csak jelzésekre szorítkozhatunk. Ha sikerül identifikálni néhány ilyen jelenséget, akkor a továbbiakban m á r ezeknek e l m é ­ leti megvilágítására lenne szükség, n e m csupán a t ö r t é n e l m i elemzés, h a n e m — a j ö v ő kedvéért is. Igaz, elméleti síkon m i n d e n frakciós magatartást hagyományosan „ j o b b " v a g y „baloldali­ nak" nevezünk — j o b b vagy baloldali frakcióról beszélünk. N e m bocsátkozva a jelenség ilyen megközelítésének és az ilyen gondolkodásmódnak a bírálatába, a m i értelmezésünket a teljes elemzés kontextusában helyezzük el. K i z á r ó l a g a m i valóságunkra leszünk tekintettel, azokra az ilyenfajta jelenségekre, amelyek a m i társadalmi-politikai térségeinkben tűntek fel. M i n d e n k é p p e n a legfontosabb lenne felfedni szociális, gazdasági, eszmei és politikai, majd pedig mentális-pszichológiai és kulturális okait e jelenségeknek. E r r e itt nincs l e h e -

133

tőség. A n é l k ü l azonban, hogy állításaink teljes és egzakt megalapozottságára, s a kérdés teljes elméleti-analitikai feldolgozására törekednénk, r á fogunk m u t a t n i a J K S Z - b e n észlelt frakciók n é h á n y legfontosabb jelenségére, azokra is, amelyek empirikusan közelállók és k ö n n y e b b e n észlelehetők, de azokra is, amelyek távolabbiak s nehéz megkülönböztetni fizionómiájukat, megmagyarázni őket a régi fogalmi szerkezetekkel. U g y a n í g y közülük egy­ esek hagyományosabbak és ismertebbek, más jelenségek viszont a mi differentia specificánk. K e z d j ü k azokkal, amelyeket szerintünk negyven éven át folytonosan észlelni lehetett. Először is, a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t egységes ideológiai mozgalmán és szervezetén belül folytonosan jelen v a n egy összeütközés, amiből frakciók fejlődtek ki a p á r t ú n . i n t e r ­ nacionalista típusánaK hívei között, akik szorosan egy nemzetközi k ö z p o n t h o z , a „ k o m m u ­ nista V a t i k á n h o z " kötődnek, v a l a m i n t azok között, akik az internacionalizmus dimenzióját úgy értelmezik, m i n t a k o m m u n i s t a p á r t o k egyenrangúságát, s n e m ú g y , m i n t s z u b o r d i n á ciót és vertikálisan összekapcsolt szervezetet, tehát akik antidogmatikusan és d o k t r i n é r e l l e n e sen értelmezik a k o m m u n i z m u s t , és a m a r x i értelemben v e t t k o m m u n i s t a szervezet hívei. A J K P a világon az első p á r t o k között szakított az „univerzalizmus" és a „monolitás" egy központból diktált ideológiájával. U g y a n a k k o r elhatárolta magát attól az e l m é l e t t ő l és g y a ­ k o r l a t t ó l is, a m e l y szerint ez az ideológia az egyetlen, a m i ö r ö k é r v é n y ű v é teszi a k o n c e p t u s t és a szervezetet, az egyetlen, a m i megbízható és m i n d e n k i r e vonatkozik. P á r t u n k u g y a n a k k o r e l k ü l ö n ü l t a szocializmus unifikált m o d e l l j é r ő l i s , a m e l y s e m az i d ő r e , sem a szociális, t ö r t é n e l m i és k u l t u r á l i s k ö r ü l m é n y e k r e m i n e s tekintettel, m e l y e k között a szocializmus épül. A z „ u n i v e r z a l i z m u s " és az „ i n t e r n a c i o n a l i z m u s " híveiből kialakult f r a k c i ó v o l t a k é p p e n a legkorábbi i l y e n jelenség a J K P - b e n . Ez az i r á n y z a t azért v á l t el és k ü l ö n ü l t el a J K P - t ő l , m e r t valójában sohasem h i t t a maga n é p é b e n , és még kevésbé a maga e r e j é b e n m i n t v e z e t ő képes társadalmi h a t a l o m b a n a szociális változások folyamatában. L e g f ő b b jellemzője tehát az o l y a n erőforrások keresése, amelyek k í v ü l esnek azon a t á r s a d a l m i valóságon, a m e l y b e n ténykedik. Ezért a maga hitetlenségét a f o r r a d a l o m b a n és az ideológiában f o l y t o n o s a n k o m ­ munista e r é n n y é igyekezett kikiáltani. M á s r é s z t az új idők sem hatottak e r r e a f r a k c i ó r a , n e m tudtak változtatni dogmatikus és d o k t r i n e r godolkodásmódjukon. A z „univerzalista" t í p u s ú f r a k c i ó v o l t a k é p p e n állandóan misztifikálja a k o m m u n i z m u s t és a p á r t o t , úgy tekint r á , m i n t v a l a m i természetfölötti jelenségre, a m e l y n e k s e m m i köze a társadalmi valósághoz. Feltételezhetően ennek a gondolkodásmódnak v o l t a k ö v e t k e z m é n y e , hogy az egyszerű emberek tudatában a k o m m u n i z m u s és a p á r t fetisizálódott, r é m k é p p é alakult, ami természetesen nagyon megfelelt a burzsoáziának a k o m m u n i s t a ideológia és p á r t elleni küzdelemben. Ez a t í p u s ú f r a k c i ó m o n d h a t n i állandó kísérője a J K P fejlődésének, és m i n t ismeretes 1 9 4 8 - b a n formálisan is m e g p r ó b á l t teljesen elkülönülni a J K P - t ő l , és szembefordulni v e l e . Ha a mostani t á v l a t b ó l tekintünk r á , és elemzés alá vesszük mindazokat a szakaszokat, m e l y e k b e n ez a frakciós f o r m a világosabban megjelent, kétségtelenné v á l i k , hogy m i n d e n indítéka azokban az erőkben v o l t , amelyek n e m tudták k ö v e t n i az időt, és képtelen v o l t a k annak a szociális k ö n y e z e t n e k a t ö r t é n e l m i valóságát respektálni, a m e l y b e n ténykedtek. Ezek az erők n e m hisznek a nép erejében és érettségében, n e m hiszik, h o g y a nép kitarthat a p á r t eszméi és azok v a l ó r a váltása m e l l e t t . A m i s z t é r i u m és a misztikus h a t a l o m f o r r á s t e r ­ mészetesen a t u d a t egy bizonyos megnyilvánulása, a m e l y b e n n i n c s valóságérzet, s ezért érzi szükségét a „kommunista" isten keresésének, a m e l y a maga imaginárius h a t a l m á v a l oldja meg a k o r p r o b l é m á i t univerzális síkon. -

A frakciózás egy másik formája, a m e l y ugyancsak n e m m a i keletű, de a mai időkben új ismérvekkel b ő v ü l , a liberalista i r á n y z a t , a m e l y különben m á r a m ú l t században, de azóta is mindig kísérője v o l t a k o m m u n i s t a mozgalomnak. A m u n k á s - és k o m m u n i s t a mozgalomban tehát a liberalizmus h a g y o m á n y o s jelenség, s a r r a az e u r ó p a i l i b e r a l i z m u s r a támaszkodik, a m e l y az osztályharc semlegesítésére törekszik, következésképpen sajátos formája a polgári ideológiáknak. A m u n k á s - és k o m m u n i s t a m o z g a l m o n b e l ü l valójában L e n i n v í v t a meg a végső n y í l t h a r c o t a liberalizmussal. A z ó t a úgy t ű n t , m i n t h a ennek az irányzatnak a kérdése teljesen l e k e r ü l t v o l n a a n a p i r e n d r ő l . A z a b e n y o m á s alakult ki, m i n t h a v á k u u m keletkezett v o l n a , de n e m így a g y a k o r l a t i ténykedésben. A liberalista típusú frakciózás jelensége a kritikai elemzésekben sem k e r ü l t megfelelő h e l y r e , de még kevésbé v a n megvilágítva új szociális-politikai t a r t a l m a . Ez a f o l y t o n o s h a ­ logatás következménye, a m i m á r m i n d e n megengedhető határt t ú l l é p e t t . A l i b e r a l i z m u s m i n d i g a „ h u m a n i z m u s " , a „demokrácia" és a „szabadság" köntösében jelenik meg, hasonlóan úgyszólván az összes polgári ideológiákhoz. A n t i k o m m u n i s t a h a r c a -

134

b a n a liberalizmusnak m i n d i g s i k e r ü l t maga k ö r é gyűjtenie mindazokat az e r ő k e t , amelyek belesüppedtek az önelégültségbe, s amelyek kizárólag önvédelemből h a r c o l n a k a f o r r a d a l o m , és általában a f o r r a d a l m i változások ellen. M i n d e z azonban csak a z o k r a nézve j á r haszonnal, akik a „szabadság nevében" a t e r r o r t alkalmazzák. A burzsoázia csaknem másfél évszázada folytonosan azzal vádolja a p r o l e t a r i á t u s dikta­ túráját m i n t uralkodási f o r m á t , és a k o m m u n i z m u s t m i n t m o z g a l m a t , h o g y immanensen magukban hordozzák a személyi szabadság elfojtását, s hogy ugyanakkor, mivel globális mé­ retekben anacionálisak, a nemzeti szabadság elfojtására törekszenek. S a j n o s , e b b e n S z t á l i n is a burzsoázia m a l m á r a hajtotta a v i z e t , a m i k o r a r g u m e n t u m o k a t adott a kezébe a d e h u m a nizációról. A J K S Z liberalista frakciója a maga ideológiáját szintén e r r e a burzsoá eszmei-politikai antikommunista és proletárellenes osztálykonceptusra alapozta, s ezért is támaszkodott legfőképpen a r r a a h í r h e d t antikommunista „ m a x i m á r a " , a m e l y a mai m o d e r n v i l á g o t r a ­ dikálisan két t á b o r r a , a „szabad" és a k o m m u n i s t a v i l á g r a osztotta. Saját f e n n m a r a d á s a érdekében ez a liberalizmus a maga legfőbb támaszpontját az antisztálinizmusban találta meg, állandóan azt sugalmazva, hogy a sztálinizmus e l k e r ü l h e t e t l e n formája a p r o l e t a r i á t u s diktatúrájának. I l y m ó d o n igyekezett igazolni saját frakciós helyezkedését és i r á n y v é t e l é t . A J K P h a r c a a sztálinizmus ellen, t o v á b b á az önigazgatás humanista koncepciója, és állandó internacionalista t ö r e k v é s ü n k a nemzetközi viszonyok humanizálásáért voltaképpen m é g inkább felbátorította a liberalista f r a k c i ó t , hogy n y í l t a n elkülönüljön a J K S Z - t ő l , s hogy k ö z ­ vetlen h a r c b a kezdjen az önigazgatás ellen — újdonságként kínálva fel a de facto nagyon régi liberalista ideológiát, nacionalista és szeparatista-soviniszta köntösbe b u r k o l v a . P á r t u n k b a n a liberalizmus gyakorlatilag Đ i l a s megjelenésével erősödött meg, és később sem t ű n t el egészen, m a j d pedig a társadalom ú j a b b átalakulásának időszakában, az a l k o t ­ mányfüggelékekért f o l y t a t o t t h a r c b a n jelent meg ú j u l t e r ő v e l . A m í g azonban a liberalizmus a burzsoá osztálytársadalomban m i n t ellenzéki erő jelent meg szemben a monokráciákkal és a fasizmus típusú represszív rendszerekkel, nálunk a p á r t o n belül f o l y t a t o t t frakciós h a r c o t a h a t a l o m kivívásáért. A k ö r ü l m é n y e k összejátszása f o l y t á n az ötvenes évek elején Đ i l a s — noha „nagy d i l e m m á b a n " v o l t , hogy m e l y i k „istent" szeresse: S z t á l i n t - e v a g y T r o c k i j t — végül is a liberalista ideológia p o l g á r i konceptusa m e l l e t t kötött ki. M i n t h o g y képtelen v o l t megtalálni az „igazi" mogoldást, visszatért a kipróbált liberalista r e n d s z e r h e z . Sikertelen próbálkozása, h o g y kitartson a frakciós h a r c m e l l e t t , magától értetődően a lehető legmesszebbre távolította el a p á r t t ó l — egészen a p o l g á r i ideológiába. Érdekes, hogy u g y a n ­ i l y e n esetek a legújabb időkben is e l ő f o r d u l n a k . T o v á b b r a is n y i t o t t a k é r d é s , hogy m i l y e n sajátosságai vannak a m o d e r n liberalizmusnak, a m e l y mostanában jelentkezett a J K S Z - b e n . Bizonyos állítások szerint esetünkben gazdasági liberalizmusról v a n szó, s azokra a követelésekre vezethető le, amelyet m é g a burzsoázia v e t e t t fel az ú n . szabad kezdeményezések időszakában. S z a b a d megfogalmazásban ez azt jelentené, hogy m e g ú j u l t a „laisser f a i r e , laisser passer" típusú l i b e r a l i z m u s , a m e l y — összefogásban a nemzeti t e c h n o k r á c i á v a l m i n t állítólagos dezideologizált entitással — azt követeli, hogy „mielőbb és közvetlenül jussunk el a ,társadalmi j ó l é t ' állapotába" — a J S Z S Z K nélkül, a J K S Z nélkül és az önigazgatás n é l k ü l . K ö v e t k e z é s k é p p e n a p á r t n a k és az államnak le kell m o n d a n i a m i n d e n n e m ű „beavatkozásról" az anyagi termelés t e r é n , tehát abba kell hagynia a társadalmi viszonyok továbbépítését a gazdasági életben, noha épp ettől függ egész szociális rendszerünk. Ezzel együtt fel kellene számolni az összes szocialista jellegű h a t ó ­ eszközöket — meg kellene szüntetni a tervezést, a gazdaságirányítást, az eszközök elosztásá­ nak és átömlesztésének eddigi gyakorlatát. A gazdasági l i b e r a l i z m u s , tekintettel a t ö r t é n e l m i s mai k ö r ü l m é n y e k összességére, ismételten megengedné az „erősebb jogának" é r v é n y e ­ sülését globális szinten épp úgy, m i n t a c s o p o r t o k és egyének körében. A l i b e r a l i z m u s , még o l y a n formájában is, ahogyan nálunk megjelent, igen r ö v i d idő alatt bebizonyította, m i l y e n hatékony a szociális anarchia kiváltásában, és még inkább a szociális differenciálódás l é t r e ­ hozásában, ami az első lépést jelenti az osztályrétegezödés felé. A z anyagi termelés és a gazdaság szférájának p r o b l é m á i k ü l ö n b e n csakugyan o l y a n jellegű gyakorlati kérdések, amelyekre a jelek szerint n e m adtuk kielégítő feleletet elméleti síkon, s ezért is erősödött itt meg a v o l u n t a r i z m u s és a politikai p r a g m a t i z m u s . A z elemzett frakciós formák mellett a J K P — J K S Z fejlődése s o r á n t ö b b másfajta egyéni és csoportos deviáció is kifejeződésre j u t o t t . A z efféle megatartásokat tartalmilag azonban aligha nevezhetnénk frakciózásnak, noha sok vonatkozásukban azonosak a t a r t a l m i elemeik. Nehéz lenne az egyes csoportok és egyének pszichológiai és mentális tulajdonságait meghatározni, az egyes esetekből kiindulva mégis általánosítható az a megállapítás, hogy a J K P - t ő l mindig akkor különültek el az egyes csoportok v a g y egyének, a m i k o r a m a g u k

135

víziói, illúziói n e m jutottak kifejezésre a valóságban. A f o r r a d a l o m b a n és a p á r t b a n f e l t e ­ hetően egyéni számításból vettek részt, hiszen saját törekvéseiknek általános színezetet igyekeztek adni. A m i k o r azután a realitás szembe helyezkedik az illúziókkal, s amikor a társadalmi valóság szilárdabbnak b i z o n y u l , m i n t a m i t egyszerű győzelemmel v a g y vereséggel el lehetne intézni, tehát a m i k o r a f o r r a d a l o m n a k folytatódnia k e l l , különválásuk a maguk vitális ciklusának végét jelzi, ezt azonban ők maguk n e m tudják és n e m is akarják beismerni. K ö v e t e l m é n y e i k a f o r r a d a l o m m a l szemben v o l t a k é p p e n saját személyes státusuknak a „ p r o b l é m á j á r a " szűkül le. A t ö r t é n e l e m b e n v a n n a k időszakok és pillanatok, a leszámolások pillanatai, amikor a személyes m o t í v u m o k e r e j e , még a fizikai erő is ú g y é r v é n y e s ü l , m i n t a f o r r a d a l o m tényezője. A m i k o r azonban a „dolgok a maguk h e l y é r e kerülnek", amikor a r o m b o l á s t az építéssel kell felcserélni, mindazok, akik n e m nőttek fel a maguk feladatához — akár értelmileg, álcár erkölcsileg — kényszerűen kitérnek a t o v á b b i előrehaladás elől. A z i l y e n deviáns magatartás csupán látszólag jelentéktelen, hiszen m i n d e n frakciónak az a fő jellemvonása, h o g y gyakorlati ténykedésükben egyesülnek, és közös t ö m b ö t hoznak l é t r e a p á r t t a l szemben. T o v á b b i közös tulajdonságuk az új erőben v a l ó kételkedés, a bírálatnak a bírálgatással v a l ó helyettesítése, és nézeteltérések kiváltása a gyakorlati akcióban. Saját destruktív magatartásukat azonban mindig k o m m u n i s t a e r é n n y é kiáltják ki azzal a m a g y a ­ rázattal, h o g y „diszkriminálva", mellőzve v a n n a k , s n e m kaptak elégtételt r é s z v é t e l ü k é r t a h a r c b a n és a szervezetben. M i n d e n újdonság a p á r t taktikájában, a m i t az élet és a politikai felxibilitás követel meg, számukra árulást jelent, m e r t n e m vág egybe az ő erkölcsi és intel­ lektuális habitusukkal. E jelenségek gyökereit n e m lehet felfedni az impressziók és a puszta e m p i r i k u s tények szintjén. A jelenségekre csupán azért m u t a t t u n k r á , h o g y ösztönzést a d j u n k a t á r s a d a l m i gondolatnak a kritikai-történelmi kutatásra és az elméleti megfogalmazásra, hiszen n e m á t ­ meneti jelenségek ezek, és n e m csupán a f o r r a d a l o m egyes k á d e r e i r e jellemzők, akikről m á r v o l t szó, h a n e m m i n d e n jel szerint számítani kell f o l y a m a t o s , különböző változékony f o r m á b a n v a l ó megjelenésükre is. M é g i s , legalább hipotézisek f o r m á j á b a n az okokat is j e ­ leznénk, amelyek v é l e m é n y ü n k szerint az i l y e n t í p u s ú deviáns magatartás újratermelődéséhez vezetnek. Először is, az idők f o l y a m á n ú g y látszik egy o l y a n tudat alakult ki, h o g y a m a g á n t u l a j ­ d o n nemlétének feltételei között a k a r r i e r n e k és a h i e r a r c h i k u s r a n g l é t r á n betöltött helynek n e m csupán szimbolikus jelentősége v a n , m e r t az tényleges elismerését is jelenti az általános e r e d m é n y e k h e z v a l ó személyes hozzájárulásnak. I l y m ó d o n a k a r r i e r m o t í v u m á v á válik a tettnek, s ha a k a r r i e r r ő l alkotott személyes vízió n e m valósul meg, a k k o r a rezignáció n y o m á n kialakul a deviáns magatartás. A k a r r i e r jelensége magában foglalja a gazdasági státust, a társadalmi preszitzst és az érdemek elismerését. M á s o d s z o r , a fundamentális t á r s a d a l m i - t ö r t é n e l m i p r o b l é m á k megoldásának fázisában a k o m m u n i s t a p á r t o k , és épp így a J K P — J K S Z is a t á r s a d a l o m m i n d e n vitális erejének kihasználására törekszik, s így az érdeklődés g y ú j t ó p o n t j á b ó l jórészt kirekesztik azokat az erőket, amelyek perszonális t é r e n m á r i s v a g y csaknem a végére értek önnön vitális ciklusuk­ nak. E p r o b l é m a megoldása á t k e r ü l t az anyagi szatiszfakciók t e r ü l e t é r e , ami azonban n e m b i z o n y u l t kielégítőnek. A különválás egyéni m o t í v u m a i és céljai feltehetőleg egészen különbözőek. Egész b i z ­ tosan v a n n a k közöttük renegátok, c s o p o r t o s u l o k , o l y a n o k , akik n e m t u d n a k alkalmazkodni a f o r r a d a l o m vezetésében bekövetkezett változásokhoz, t o v á b b á o l y a n o k , akik ha helyeslik is a stratégiai célokat, n e m helyeslik az egyes részletmegoldásokat, v a l a m i n t o l y a n o k , akik saját hatóképességüknél fogva m á r n e m tudják követni a f o l y a m a t o k a t , és képtelenek beillesz­ kedni e f o l y a m a t o k b a . Ezek a m o t í v u m o k , azt m o n d h a t j u k , átmenetiek és lényegtelenek. M u t a s s u n k r á végül még egy frakciós jellegű magatartásra. A J K S Z ú j a b b t ö r t é n e t e ugyanis példája annak, h o g y a n lehet t á p o t adni a n e m megfelelő káderpolitikai m ó d s z e r e k ­ k e l , funkciók osztásával és politikai előléptetésekkel a deviáns viselkedésnek saját s o r a i b a n . A frakciós elkülönülések és deviáns magatartásformák példái a p á r t csúcsvezetőségében csupán a legszembeötlőbb i n d i k á t o r o k , hiszen a r e n d s z e r az a l a c s o n y a b b szinteken is u g y a n a z . O l y a n jelenség ez, a m e l y e t a l a c s o n y a b b szinten a p á r t b e l i és politikai szóhasználat „ c s o ­ p o r t o s u l á s k é n t " jelez, de az é r t e l m e és i r á n y v é t e l e azonos, és a k ö v e t k e z m é n y e i is h a s o n l ó a k , csupán a kártételük foka különböző. Tapasztalataink szerint a p á r t fejlődésének k ü l ö n b ö z ő szakaszaiban egyesek r e n d k í v ü l i gyorsasággal emelkednek fel a h i e r a r c h i k u s r a n g l é t r á n , e l ő b b a elfoglalt h e l y ü k s z e r i n t , majd m i n d j á r t utána a funkciók kisajátításával és halmozásával, a politikai előléptetésekkel, ami m i n t kivételes képességű e m b e r e k e t illeti meg őket. M i n t h o g y á l l a n d ó támogatást és nagy hatáskört élveznek a f ó r u m o k és a bázis kielégítő ellenőrzése n é l k ü l , az i l y e n e m b e r e k idővel „pótolhatatlanokká" válnak. Eleinte v a l ó b a n nagy a m b í c i ó r ó l tesznek t a n ú b i z o n y s á g o t , és következetesen kitartanak a f ó r u m o k és általában a p á r t i r á n y v o n a l a m e l l e t t , d e k é s ő b b ,

136

úgy látszik, a r r a a meggyőződésre j u t n a k , h o g y m á r senki sem t u d n á helyettesíteni, pótolni őket. V é l e m é n y ü k e t , álláspontjaikat, tetteiket senki sem bírálja f e l ü l , senki sem fogadja fenntartással. Ennek többféle magyarázata l e h e t : tevékenységüket senki sem ellenőrzi, alacsonyabb szinten mindenki m e g v a n g y ő z ő d v e kivételes r á t e r m e t t s é g ü k r ő l , e r é n y e i k r ő l , o l y a n emberekkel vannak k ö r ü l v é v e , akik p o l t r o n o k m ó d j á r a viselkednek stb. Így alakul ki a t u d a t , hogy az i l y e n e m b e r e k sajátos értéket képviselnek, h a t a l m u k pedig független m i n d e n f ó r u m t ó l , a p á r t t ó l is, m e r t különleges politikai, intellektuális, államvezetői stb. képességekkel v a n n a k megáldva. T á r s a d a l m i l a g és t u d o m á n y o s a n nehéz bizonyítani a perszonális szinten v é g b e m e n ő mentális-pszichológiai t r a n s z f o r m á l ó d á s t , de a t ö r t é n e l m i t é n y e k r e v a l ó tekintettel egészen reális az i l y e n változások feltételezése. A z ilyen magatartásúak, m i n t h o g y különleges e m b e r i értékeket tulajdonítanak önmaguknak, a f ó r u m s z e r ű m u n k á t és a kötelezettségeket b é k l y ó n a k érzik, m e r t szerintük az i l y e n m u n k a csak a középszerűeknek felel meg. V é l e m é n y ü k e t sokféle elem táplálja, n e m c s u p á n a „tiszta ész" logikája, de jórészt a politikai opportunitás is. A f ó r u m o k általában magukévá teszik javaslataikat és nézeteiket, ritkán mondanak nekik ellent. Pedig a „tudásuk" és a „hozzáértésük" m e r ő feltételezés. Ez azonban csak még inkább növeli hiúságukat, önhittségüket, s kialakul bennük a különleges önbecsülés tudata. A „ked­ vencek" nemcsak a ranglétra alsóbb fokain levőket, nemcsak a bázist ignorálják, h a n e m a f ó r u m o t is, a m e l y h e z tartoznak. Ezért a kollektív m u n k a , a bázis respektálása és k o r r e k t i v u m a i nekik objektív tehertételt jelentenek, m e r t ezek n é l k ü l , az ő elképzelése szerint g y o r s a b b a n , h a t é k o n y a b b a n és ésszerűbben lehetne intézni az ügyeket. A z egyszerű e m b e ­ rek tudatában az i l y e n személyiségek m i s z t é r i u m m á , legendává, a képességek kultuszává magasztosulnak. A frakciós h a r c o k hordozói homlokegyenest ellentétesen viselkednek és ténykednek, m i n t az igazi f o r r a d a l m á r o k , akik soha egy pillanatra sem különülnek el saját szociális bázisuktól, és akik soha n e m igyekeznek mítoszt t e r e m t e n i saját személyükből. Ez azt jelenti, hogy a kommunista autoritás sohasem egyes személyek m o n d v a csinált misztikus hatalmából, és n e m is a társadalmi és politikai t é r e n f o l y t a t o t t frakciós h a r c b ó l származik. A kommunisták racionális autoritásának alapját a szociális osztályharc objektív k ö r ü l m é n y e i n e k összessége képezi. A z i l y e n alkatú frakciósok ellenben mindenekelőtt misztériummal övezik saját személyi­ ségüket, és a legtöbbször n e m is kerülnek reális kapcsolatba a bázissal, hogy esetleg i l y m ó d o n növeljék a tájékozatlan tömeg érdeklődését önmaguk i r á n t . Csak amikor ú g y látják, hogy a valóságos társadalmi helyzet megérett számukra, akkor lépnek elő saját, a p á r t t ó l eltérő p l a t f o r m j u k k a l , sürgősen támogatókat és szövetségeseket keresve maguknak idehaza és külföldön egyaránt. A legnagyobb h a t a l o m m a l rendelkező társadalmi e r ő r e , a p á r t r a , és annak a k k u m u l á l t autoritására természetesen csak azért v o l t szükségük, hogy megfelelő szociális és politikai előrehaladást érjenek el, s hogy t e k i n t é l y r e , társadalmi presztízsre tegyenek s z e r t , hiszen ezt m á s ú t o n n e m érthették v o l n a el. Ezután rögtön elkülönülnek a p á r t t ó l , frakcióba lépnek, s a támogatóikat és szövetségeseiket m o s t m á r a l e t ű n t polgári világ m a r a d v á n y a i , a nacionalisták, a soviniszták, a dogmatikus és bürokratikus erők körében találják meg. És befejezésül: h o g y csakugyan f r a k c i ó m i n d a z , amiről szóltunk, amit tapasztaltunk, annak sokféle bizonyítéka v a n . M i n d e n e k e l ő t t : egyetlen divergens ideológia sem találta m e g saját p l a t f o r m j á t a p á r t o n k í v ü l , sem a szocialista konceptus mellőzésével. T o v á b b á : m i n d e n frakciós i r á n y z a t , amivel eddig találkozhattunk, m i n d e n követelését a p á r t o n belül, illetve a p á r t segítségével igyekezett é r v é n y r e j u t t a t n i . Látszólag ők is a szocializmus, a k o m m u n i s t a eszmék mellett v a n n a k , m e r t szükségük v a n a f o r r a d a l m i élcsapat t e k i n t é l y é r e , s csak később árulják el igazi szándékaikat, m i n t a h o g y például n e m befejezett formájában az ú n . t ö m e g ­ m o z g a l o m is felfedte igazi a r c u l a t á t . Egy-egy válságos időszak számukra az esélyt j e l e n t i , azt a p i l l a n a t o t jelzi, a m i k o r f o r m á l i s a n is elkülönülnek a p á r t t ó l . M i n t h o g y állításainkat hipotézisek f o r m á j á b a n fejtettük ki azzal a c é l l a l , hogy ösztönzést n y ú j t s u n k az i l y e n i r á n y ú k u t a t ó m u n k á h o z , ú g y t ű n i k , legalább két alapvető o k r a r á kell m u t a t n u n k e jelenségekkel k a p c s o l a t b a n : Először is, feltételezhető, h o g y módszereinkben és t u d a t u n k b a n m é g mindig m e g t a l á l ­ h a t ó k a p á r t tradicionális konceptusának és szervezeti r e n d j é n e k , s ezzel e g y ü t t a sztálinista gondolkodásmódnak a m a r a d v á n y a i is, m e l y e k szerint az i l y e n kontextusban „kiválasztott" szubjektív tényező a legfőbb mozgatóereje a t ö r t é n e l e m n e k , a t u d a t k í v ü l r ő l v a l ó bevitele pedig a leglényegesebb k o m p o n e n s e az általános t u d a t kialakulásának. M á s o d s z o r , t ö b b nemzetiségű s t r u k t ú r á n k r a v a l ó tekintettel az egyes személyek, m i u t á n önállósultak saját f u n k c i ó j u k b a n és „meggyőződtek" saját különleges é r t é k ü k r ő l , e g y ú t t a l n e m z e t i „hősökké" is válnak, nemzeti szibólumokká lesznek. B e b i z o n y o s o d o t t , h o g y az i l y e n frakciós c s o p o r t o k és egyének a k k o r is számot vetettek ezzel, a m i k o r disszidációba v o n u l t a k .

137

Iványi Károly

Harmincöt év után otthon

Cseh Károly (írói neve Iványi Károly) 1891. november 2-án született Adán. Tanító volt. Munkatársa a Szer­ vezett Munkás c. hetilapnak, írásai jelentek meg a Tovább, a Híd folyóiratokban, a Szabadkán megjelenő Nép­ szava újságnak szerkesztője volt. Részt vett az októberi forradalomban, a Vörös Hadsereg leszerelt őrnagyaként tért haza 1921 augusztusában. A két háború közötti időszakban a munkásmozgalom kiemelkedő pártharcosa, 1945. február 28-án vesztette életét Németországban, az oranienburgi haláltáborban. írásaiból árad az emberséges életért harcoló elementáris erő, a pontos, iránytűszerű meghatározás, & cél­ tudatosság. Műbírálataiban is az osztályellentétek felmutatását keresi, kutatja. Ilyen értelemben írja cikkeit, tanulmányait, korrajzait, elbeszéléseit. Buzdít, lázít, leleplez, ismeretterjesztő írásokat közöl. Cseh Károlynak a Harmincöt év után otthon című írását először a Híd folyóirat jelentette meg. Ez a korkép valójában élményanyag. Cseh Károly 1913-ban vonult be katonának Adáról, és majd tíz év után érkezik vissza, haza. A távollét egy évtized, de ezt az időt megnyújtja az írás megjelenésének időpontjáig, 1937-ig és valójában így is csak 25 évről van szó, de az író csak 35 év távlatában adhatott átfogó képet a kívülről némileg változott, de a szegénység életében változatlanul fennálló sanyarú életkörülményekről. Az író megérkezett a messzi útról a közelmúltba és a jelenbe, hogy szemléltesse a változatlan életet az akkori gazdasági, művelő­ dési megrekedtséget, a munkanélküliséget, a tűrhetetlen szociális helyzetet, és az olvasónak éreznie kellett a történelmi követelményeket. Cseh Károly írásait Urban János gyűjtötte össze és az újvidéki Fórum Könyvkiadó jelenteti meg. Utazom

haza.

R o n g y o s bácskai kubikosok v e r s e s t bólongatnak a döcögő v o n a t t a l . V a l a h o v á d é l r e m e n ­ nek ezek a k o p o t t a r c ú , k o p o t t r u h á j ú e m b e r e k — szerencsétpróbálni. A n n y i sok csalódás u t á n ú j r a csak új r e m é n y . Beszélgetnek. Elkeseredett p a n a s z , passzív lázadás a beszédjük. S ó v á r g á s egy j o b b , egy szebb, e m b e r i b b u t á n . D e csak sóvárgás és s e m m i termi-akarás. M i k o r már Sentát elhagytuk, nem

figyelem

egy

őket — m a g a m b a n é z e k . . .

Ezer és ezer régi emlék közé f ú r ó d n a k gondolataim és ezer meg ezer k é r d é s t r á z fel a nyomában. V á j j o n v á l t o z o t t - e , v á j j o n m e n t - e v a l a m i is e l ő r e ? V á j j o n m e g c s a p t a - e az új idők. új szele, avagy áll, áll és v á r . V á r j a , h o g y lökjék, h o g y lódítsák v a l a m e r r e s aztán m a j d ő is azt teszi, amit o l y sokan m á s o k : s e m m i t . V á j j o n találok-e új embereket új akarással, új életet új fakadással; avagy csak a régieket más r u h á k b a n : a régi halált más k o p o r s ó b a n ? A határnál zakatol a v o n a t , csak még n é h á n y p i l l a n a t s az adai földön leszek, o t t h o n . K i n é z e k az ablakon s szőkén megcsillan a Tisza. Itt a nagy k a n y a r : a sárga p a r t . Régi g y e r e k k o r : p a r t i fecskék, — s í r ó , csupasz fiókák, — a p r ó , zöld t o j á s k á k . . . C s e h t e m p l o m , — kőkecske, — kincsek . . . J á n o s bácsi, az öreg csősz. Egy mese, amit annyiszor elmesélt az ö r e g , ha felcsónakáztunk e r r e s h a z u l r ó l elcsent pálinkával lekenyereztük őt. V a l a m i k o r ezen a h e l y e n mesélte az öreg. I t t a sárga p a r t n á l á l l o t t a régi község, csehek laktak benne. I t t , ahol a sok téglatörmelék v a n , állott a t e m p l o m . A cseh t e m p l o m . A n e v é t m á r rég n e m t u d j a . M á s o k se tudják. S ha szemeink sarkából v a l a m i tamási m o s o l y t v e t t észre, rögtön hozzátette: — N e m hiszitek? Itt v a n a kőkecske is, aki a t e m p l o m b ó l vissza-

138

m a r a d t . V a l a m i k o r , még az ő gyermekkorában, egész v o l t , meg v o l t a feje is, a szarva is. A hasában meg valami csörgött. E egyszer — miként az öreg mesélte — jöttek Csehország­ ból urak, díszes hintón, nagy kalapáccsal és leütötték a kecske fejét s a nyakán csak úgy ömlött a rengeteg kincs, az arany. A z t á n továbbálltak. A faragott ködarab, valami állatforma, ott h e v e r t valahol a p a r t o n . A szántóvető parasztok boronaterhelésnek használták. D e a hivatalos följegyzések e r r ő l a régi meséről, — amit pedig széltében mesélnek az arrajárók, — különösen a tiszai halászok, semmit sem tudnak. A hivatalos adatok alapján még a mohácsi vész előtt a községnek n y o m a sem v o l t . A környéken Asszonyfalva n e v ű h e l y valamikor a török hódoltság végén keletkezhetett a régi község és nevét a török „hada" szóról kaphatta, amely szigetet jelent. Valószínűleg azért, m e r t keletről a Tisza, mig nyugatról az Osztrova fogja körül. Bár ez a bara, m a már jelenték­ telen árokká zsugorodott össze s csak magas vízálláskor juttat az adai szegényeknek ingyen kosztot: halat, ha sikerül „meglopniok". 1 4 4 0 - i g a község közelében Peszér n e v ű falu feküdt, amely Brankovics szerb fejede­ lem kezén v o l t , de ez később elpusztult. 1 6 9 4 - b e n Cernojevics A r z é n pátriárka vezetése alatt bejött szerbek telepedtek le s a község Osztrovó nevet kapott, ami ugyancsak szigetet jelent. 1 7 1 4 - b e n határőrvidék lett s a temesi bánságnak 1 7 2 3 - b a n kiadott térképén, m i n t A d a — Hattá szerepel. 1 7 3 6 - b a n 6 9 katonát kellett szolgáltatnia s az adót 2 0 0 polgáron hajtották be. 1 7 9 1 - b e n megszűnt határőrvidék lenni s Bácsmegye községévé válik. Ezeket a hivatalos feljegyzéseket a község határ-részeinek nevei érdekesen dokumentál­ ják. S ha a h á b o r ú e l ő t t i hivatalos f ó r u m o k több lelkiismeretességgel végezték volna ebben az i r á n y b a n kutatásaikat, ú g y ezeken az elnevezéseken elindulva érdekes fényt deríthettek volna e község, de általában m i n d e n bácskai község történelmi múltjára, m e r t a határ egyik szántóföldrészét, Brankovics szerb fejedelem birtokát képző „Peszér" község után „Pecér"nek, egy másikat „Macedóniá"-nak, egy harmadikat „Budzsák"-nak keresztelték el a régi öregek, ami kétségtelenül a szlávok hagyatéka. V a n viszont a község határában egy gémeskút, amelynek a neve megcáfolja, de legalább is kétségessé teszi a háborúelőtti hivatalos feljegyzések ama adatait, hogy a község a török hódoltság végén keletkezett v o l n a . Ugyanis az úgynevezett „ugar"-ban áll az a kút, amelyet egyesek szerint „tatárszelói" kútnak, mások viszont „tatárcellai"-nak, mig vannak, akik a „Tatársellő" n é v helyessége mellett hitelnek. A z e r r e vonatkozó mondák megegyeznek abban, hogy a tatárjárás idején m á r valamelyes település v o l t ezen a környéken. D e a szlováktelepülés valódisága m e l l e t t a község lakóinak még m a is o l y nagyszámú idegen eredetű nevei a legfényesebben tanúskodnak — b á r viselőik kézzel-lábbal tiltakoznak — szláv származásuk ellen. D e hiába. I l y e n nevek ellen, m i n t Szpuszenyik, V r e c k ó , Janacsek, Vojacsek, D o b r o t k a , Hlavicska, Szincsák, L i p t á k , stb. s t b . , hiába m i n d e n magyaroskodni-akarás. Ezek tények. D e igen sok T ó t h , H o r v á t h és Cseh nevezetű „tőzsgyökeres" m a g y a r n é v szerepel az adai adófizető polgárok n é v l a j s t r o m á n , akiknek ősei kétségtelenül, mint az illető nemzet (cseh, h o r v á t , vagy tót) becsületes tagjai kerültek akár M á r i a T e r é z i a , akár I I . József ideje alatt erre a k ö r n y é k r e . Befutottunk az állomásra. Kiszállok. Ismeretlen emberek nyüzsögnek. Bucsuszkodnak körülöttem s én Ada-szülötte, úgy állok közöttük mint egy j ö t t - m e n t , akinek s e m m i köze sincs az egészhez. M o s t láttam csak m i l y hosszú idő m ú l t el gyerekkorom óta, m e r t a község nyugati felén a régi „ G u n a r a s " helyén egészen új falut találtam. M i k o r régen e l m e n t e m , alacsony, kis viskók sorakoztak egy uccahosszat végig, s most több hosszú, egyenes, p á r h u ­ zamos és kereszt-uccákkal átszelt háztömeg fekszik előttem. Csinos, fehérremeszelt, kékkel „elhúzott" tiszta cserepes házak váltották fel a régi nádas viskókat. M o s t egészen más . . . D e csak kívül. Belül épp o l y alacsony, dohos a „hátulsó h á z " , ahol a „gazda" és családja lakik, m i n t akkor, még a háború előtt. A b l a k a i n még m a is — épp úgy, m i n t akkor — az ucca porával a tüdővész bacillusai járják gyilkos táncukat. Benyitok az egyik házba. Valakit keresek — egy régi ismerőst. N i n c s . N e m i s m e r i k . T o v á b b megyek. T a l á n a r r é b b , talán feljebb. D e itt is hiába. És így — ezzel az ü r ü g g y e l j á r o m végig a falut. Hol i t t , hol ott nézek széjjel.

139

U g y a n a z a kép m i n d e n ü t t . A z e m b e r nincs o t t h o n , kint v a n a piacon — a köpködőn — hátha kapna m u n k á t , m e r t bár szezon v a n , mégsincs kereset, csak az, amit a család keres — a gyártól. A p r a j a - n a g y j a g o m b o t „tűz", lyukat v a r r , g u m m i t vág, bádogot présel, csatot g y á r t , foggantyúkat p o l i t ú r o z , esernyőt állit össze. S ki t u d n á elsorolni, m é g m i t , m i t n e m . í g y játszák ki a gyárak a különféle m u n k á s v é d e l m i és m u n k a b é r t ö r v é n y e k e t , no m e g a f o r g a l m i és adóelőírásokat. M e r t A d á n v a n v a g y 1 5 g y á r ü z e m . A p r ó nyolc-tizenhatéves gyerekek, lá­ n y o k , totyogó vénasszonyok és e m b e r e k saját odúikban napi 1 4 — 1 6 órákat dolgoznak 5 — 1 5 dinár keresetért. Bent a g y á r b a n m i n d e n r e n d b e n , a t ö r v é n y s z e r i n t , de aztán o t t h o n — a „ziccen"? Ide nézne csak egy finánc, vagy az Inspekcija R a d a , akkor alkothatna csak magának képet a g y e r m e k - m u n k á r ó l , a m u n k a i d ő r ő l , a t ö r v é n y e k r ő l , rendeletekről. T o v á b b m e g y e k . U t a m a régi vásártér m e l l e t t visz. N e m a régi m á r . Eltűntek a játszó gyerekek, fabódék, a g y e p , a legelő, libafalkák, s házak, v a l ó d i cseréppel fedett lakóházak emelkednek a h e l y ü k ö n hosszú, végeláthatatlan sorban. Elől az állomás m e l l e t t magas f o r ­ dított „ ú r i " házak t a r k u l n a k a hatalmas p o r t á k h e l y é n : d o b r o v o l y a c - h á z a k . M i g t o v á b b , keletre m i n d e n átmenet nélkül a p r ó , v e r t f a l ú kis „parasztviskók" szimplacserép tetői t a ­ núskodnak a r r ó l , hogy gazdáikra bizony nehéz teherként súlyosodon; a m o d e r n építkezési r e n d e l e t , amely megtiltotta a nádtetők használatát. M a g y a r szegények magaépítette fecske­ fészkei ezek, amelyek a m a r o k n y i p o r t á k egyik szegletében szerényen m e g h ú z ó d v a egykor, egy j o b b u t ó k o r b a n hangos hirdetői lesznek annak, hogy v a l a m i k o r valami cél, v a l a m i m e s t e r ­ kélt ok m i a t t igaztalanul tettek különbséget szegény és szegény, e m b e r és e m b e r között. Egy új negyedbe érek. Hivatalosan „ S z e n y á k " , de k ü l ö n b e n csak „ P e r n y é s " a n e v e , m í g a p o l g á r i irónia „LiIiom"-völgynek emlegeti azért, m e r t az ittlakóknak még a r r a s e m j u t , h o g y az esketéssel j á r ó p o l g á r i és egyházi illetékeket l e r ó v a , t ö r v é n y e s f o r m á k között szül­ hessenek katonákat, munkásokat, h a n e m csak ú g y , a m a g u k m ó d j á n „összeállva" teljesítik az emberiséggel szembeni természetes kötelességüket: a szaporodást. R é g e n — g y e r m e k k o r o m b a n — békatanya v o l t ez a S z e n y á k , g ö d ö r , á r o k , p o c s o l y a . M a az ú j „honfoglaló" m a g y a r szegények p i c i n y viskói húzódnak m e g r e m e g v e rajta s ablakoknak csúfolt, sárbatapasztott üvegtábláik sanda pislogással kémlelgetik a napsütéses n y á r i ég gomolygó felhőit, vagy az őszi borulás szürke szemfedelét, hogy m e l y i k pillanatban áztatja majd vakondtúráshoz hasonló földhalmazzá őket. Hogy ezekben a viskókban m i l y e n az élet, a szociális egészségügyi állapot, a h h o z — külsejük u t á n ítélve — n e m kell egyéb magyarázat. Igazi n y o m o r t a n y á k ezek, ahol az éhsé­ gen és rongyosságon k í v ü l még a tüdővész, a skrof li és a gyermekhalandóság r e k o r d o t d ö n t ő százalékai versenyeznek az első h e l y é r t . P e d i g A d a n e m szegény község. M i n t e g y 2 7 . 0 0 0 kt. h o l d földjén k b . 1 3 . 0 0 0 lélek él. Á t l a g két h o l d n y i t e r m ő f ö l d r e j u t n a két lakos. A birtokviszonyok teljesen azonosak a Vajdaság magyarlakta területeinek hasonló viszonyaival s csak m i n t k i r í v ó jelenséget említem meg, hogy 5 0 0 holdas a g r á r m a x i m u m talán egy sincs a községben, 1 0 0 — 3 0 0 holdas gazdák száma sem haladja meg a húszat, m i g az 5 0 — 1 0 0 holdas birtokok száz k ö r ü l mozognak. A teljesen nincstelenek, a l é t m i n i m u m o n aluliak száma pedig 8 0 0 0 felé j á r . Ipara régi keletű. M á r 1 8 1 5 - b e n fennállottak A d á n a kovácsok, lakatosok, kerékgyártók, asztalosok és kötélgyártók céhei s m a is mintegy tizenöt nagyipari ü z e m dolgozik, ahol 1 2 0 0 — 2 0 0 0 munkás talál állandó foglalkozást a fentebb leírt m ó d o k szerint. Emellett még kisipar, különösen a vásározó cipészek, szabók, papucsosok küzködnek nagy számban a m i n ­ dennapi k e n y é r é r t . M i n t megemlíthető háziipar, a kosárfonás jöhet számításba, amely n é h á n y családnak a téli szezonra n y ú j t h a t szűkös megélhetést. Ennek a háziiparnak a napjai azonban m á r r é g e n meg vannak számlálva, m e r t m a a paradicsomszállításnál mellőzik a kosarakat és éppen ú g y , m i n t a szilvát, szőllőt és más g y ü m ö l c s ö t faládákba csomagolják. í g y azután a m u l t é v i 1 0 — 1 2 dináros darabár helyett 4 — 6 dináros á r é r t kelnek el a kosarak. A gazdasági helyzet fotográfiája hiányos l e n n e , ha n e m tennék említést a közelmúltban t ö r t é n t h á r o m bank bukásáról, a m e l y a község polgárságát, különösen a kispolgárságot, a kisparasztot s a kisiparost létalapjaiban támadta meg. Ezek a bukások mintegy 1 5 m i l l i ó dinár veszteséget jelentettek, m e l y összegnek tekintélyes részét kisemberek betétei képezték, félretett házikóra-, szerszámokra- s aggkori l é t m i n i m u m r a valók, úgyhogy az áldozatok k ö ­ zül m a n e m egy szerencsétlen jár kilincsről-kilincsre napi alamizsnáért. Ilyen gazdasági s t r u k t ú r a m e l l e t t a k u l t u r á l i s viszonyok sem megfelelők. A z elemi-, az alsófokú földmíves- és az egyosztályú polgári iskolán k í v ü l , m e l y az 1 9 3 7 őszén nyílt meg s csak fokozatosan fog b ő v ü l n i — más k u l t ú r i n t é z m é n y szinte említést sem érdemel.

140

V a n u g y a n egy ötvenéves I p a r o s Olvasó Egyesület, a m e l y n e k alapszabályilag e l í ő r t kötelessége lenne a m a g y a r k u l t ú r a ápolása, de ennek a kötelességének é v i egy-két színelő­ adás j o b b - r o s s z a b b megrendezésével eleget is v é l t t e n n i , bár a vezetőség és a tagok soraiban n e m egy intellektuel foglal helyet. A m i ennek az egyesületnek egyedüli k u l t ú r é r d e m é t illeti, az a k ö n y v t á r , a m e l y hozzá­ vetőlegesen 2 0 0 0 kötetet számlál. Ezek a k ö n y v e k állandó használatban v a n n a k u g y a n , de az egyesület vezetőségét mulasztás t e r h e l i , h o g y n e m neveli tagjait a k o m o l y társadalmi és t u d o m á n y o s k ö n y v e k olvasására egyrészt, másrészt pedig, h o g y a k ö n y v e k kiválasztásánál n e m az ú j idők ú j szellemét é r v é n y e s í t i s így a k ö n y v t á r m i n d i g csak az események u t á n kulloghat. A G a z d a k ö r helyiségében mindössze h á r o m újságot találtam. A kaszinó osztályintézmény. Csak j ó l megválasztott tagjai részére n y ú j t k á r t y á t , d o m i n ó t és esetleg sakkot s egy-két újságot. A K e r e s z t é n y Ifjak egyesülete még sokkal fiatalabb, s e m h o g y tőle v a l a m i k o m o l y a b b kult űrtevékenység e l v á r h a t ó v o l n a . A z egész kulturális m u n k a , a m e l y e t az e r r e h i v a t o t t a k A d á n elvégeznek azt, h o g y részt vesznek, illetve jegyet vesznek egy-két m ű k e d v e l ő előadásra, a m i t az Iparos Olvasó Egylet, v a g y v a l a m e l y i k nőegylet, esetleg a két s p o r t k l u b saját anyagi helyzetének javítása érdekében m e g r e n d e z és itt a konvencionális tapsaikat leadják. A m é g létező n é h á n y kisebbségi tanító t á v o l áll a tömegektől. M a g y a r s á g u k dacára — ú g y látszik — n e m éreznek s e m m i érdekközösséget v e l e s így n e m is ismerhetik lelkét, szellemi szükségleteit. D e n e m is tartják m a g y a r s á g u k b ó l eredő kötelességnek kisebbségi sorstestvéreik k u l t u r á l i s s ezzel egyidejűleg gazdasági fel javulásának előmozdítását. Ezzel ellentétben a szerbség egyrészt, m i n t államalkotó többség, másrészt, m i n t gazdasági­ lag erősebb tömeg sokkal előnyösebb helyzetben v a n . A „ S r p s k a P r a v o s l a v n a Č i t a o n i c a " , a m e l y m é g az i m p é r i u m - v á l t o z á s előtt fennállott, m i n t kisebbségi i n t é z m é n y végezte f e l ­ adatát m o s t is, épp ú g y , m i n t azelőtt, hivatása magaslatán áll. A z i n t é z m é n y , a m e l y a szerb tömegek k u l t u r á l i s szükségleteit l e m é r t e és fontosságát felismerte, ennek szolgálatába állítja m i n d e n rendelkezésre álló intellektuális erőit. A z e r e d m é n y természetesen n e m is m a r a d el. M i n t k u l t u r á l i s i n t é z m é n y t kell m e g e m l í t e n e m a földmunkások adai szervezett c s o p o r t ­ ját is. Ezt a gazdasági alakulatot egyszerű, alig n é h á n y elemit végzett földmunkások vezetik, akik felismerték a tudás szükségességét. A z e l m ú l t télen t ö b b k o m o l y t á r g y ú szabadelőadást rendeztek, a m e l y egyedülálló A d a közelmúltjának k u l t ú r n a p l ó j á b a n . A község vallási tagoltsága egyszerű. A magyarság katolikus, a szerbség meg természetesen a p r a v o s z l á v egyház kötelékébe tartozik. A szerbség vallásossága n e m m é l y s inkább csak a m ú l t nacionális tradíciói kötik egy­ házához. Ezzel ellentétben a magyarságot a szinte t ú l h a j t o t t vallási rajongás jellemzi. Ennek a vallásosságnak azonban m é g sincs meg az az erkölcsi életet i r á n y í t ó hatása, a m i t a külső jelekből joggal következtethetnénk, m e r t p é l d á u l az adai m a g y a r anyákat és apákat m i sem tartja vissza az egyke következetes kultiválásától. S z e k t á k r ó l szó sincs A d á n . V a n n a k u g y a n e g y n é h á n y a n , akik otthagyták a katolikus egyházat, de ezt inkább csak személyi okokból tették és nincs általános jellege. R e n d s z e r i n t az egyházi adó kivetése k ö r ü l m e r ü l n e k fel ezek az ellentétek és i l y e n k o r a kilépő adai leg­ többször az ókatolikusok csekélyszámú t á b o r á b a m e g y át. A nazarénusok i n k á b b a szerbség közül v e r b u v á l j á k tagjaikat. A zsidóság itt is — a mostani fasiszta kilengések k ö v e t k e z m é n y e k é p — a cionizmus gyenge karjaiba m e n e k ü l . A m i az adai m a g y a r s á g politikai fajsúlyát illeti, az bizony n a g y o n gyenge. A z adai m a g y a r választópolgár sajnos m é g m i n d i g a háborúelőtti eszem-iszomos politika iskolájának neveltje s m i n t i l y e n a politikai hovatartozandóság fogalmaival n i n c s tisztában. Ezért azután a k ü l ö n b ö z ő demagógoskodó p á r t k o r t e s e k szavazógépévé válik. S z o m o r ú k é p . Egy t i z e n h á r o m e z e r lakosú bácskai község 3 5 éves j á m b o r vegetálása ez, a m e l y r e a legveszedelmesebb o p t i m i z m u s sem m o n d h a t mást, m i n t amit Berzsenyi D á n i e l , a költő m o n d : „ M u l t a d b a n nincs ö r ö m , j ö v ő d b e n n i n c s r e m é n y " .

141

Csula Mária

Dr. Vladan Ćetković könyve a technokratizmusról és annak eszmei megnyilvánulásáról

Dr Vladan ćetković: Tehnokratska ideologija — Kiadó: Institut za političke studije Fakulteta političkih nauka — Beograd, 278 oldal. Tartalom

Svet tehnokratije: 1. Izvori socijalnih promena, 2. Uslovi nastanka tehnokratije, 3. Tehnički progres i tehno­ krati ja, 4. Osobine tehnokratije — Tehnokratske strukture i klasni oblici: 1. Preobražaj birokratske u tehnokratsku organizaciju, 2. Moderna tehnologija i priroda socijalnih suprotnosti, 3. Novi oblici eksploatacije i klasna borba — Primena nauke — Мега društvenosti: 1. О jedinstvu nauke, obrazovanja i proizvodnje, 2. društveni karakter naučnog rada, 3. Naučna proizvodnja — nova svest radničke klase — Socijalne posledice naučnotehničke revolucije: 1. Konkretna primena nauke — otuđenje ili razotudenje 2. Iluzije o „novom tehno­ loškom svetu", 3. Privid tehnokratske svesti — Koreni tehnokratije: 1. Nove društvene funkcije i ovlaščenja, 2. Društvena moć tehnokratije, 3. Upravljanje, nadzor i autoritet, 4. Protivrečan karakter društvenog rada — Tehnokratija u samoupravljanju: I. Između državnog i samoupravnog organizovanja, 2. Naučna politika, 3. Stručno-tehnički kadar u modernoj proizvodnji 4. Obrazovna i kvalifikaciona struktura rukovodećeg i stručno-tehničkog kadra, 5. Tehničkc-tehnološke promene i opštepoliticko predstavljanje — Privredna tehnokratija: 1. Novi vid hijerarhijskih odnosa, 2. Direktor: negacija i afirmacija samoupravljanja, 3. Preobražaj organizatora proizvodnje, 4. Prevladavanje grupne vlasti — Politička tehnokratija: 1. Političko društvo i nove socijalne snage, 2. Elitistički koncept društva — Od radnika ka udruženom proizvođaču: 1. Humanizacija prirode i natura­ lizacija čoveka, 2. Prevazilaženje klasnih obeležja rada, 3. Suština bića radničke klase, — Naučna proizvodnja — Proizvodna nauka: 1. Različita shvatanja o društvenom progresu, 2. Jedinstvo ekonomije, nauke i politike, 3. Čovek, nauka — tehnika i društveni odnosi, 4. Nov položaj visokog školstva i naučnog rada, 5. Putcvi re­ organizacije — Tehnokratija — Ideologija i pokret. D r V l a d a n Ć e t k o v i ć a t e c h n o k r á c i a p r o b l é m á i v a l t ö b b é v e n keresztül foglalkozott. K ü l ö n ö s figyelmet f o r d í t o t t a t e c h n o k r á c i a t a n u l m á n y o z á s á r a az önigazgatású szocialista t á r s a d a l o m b a n . Ú g y elemzi ezt, m i n t az átmeneti időszak sajátságos jelenségét. A szerző a technokrácia elemzésekor visszatér a k i i n d u l ó p o n t h o z , alapjánál kezdi az elemzést. T ö b b fejezetben t á r g y a l j a e t á r s a d a l m i jelenséget a következő c í m e k a l a t t : a t e c h n o k r a t i z m u s világa, t e c h n o k r a t a s t r u k t ú r á k és osztályjellegek, a t u d o m á n y alkalmazása — — a társadalmiság m é r c é j e , a t u d o m á n y o s - t e c h n i k a i f o r r a d a l o m szociális k ö v e t k e z m é n y e i , a t e c h n o k r á c i a g y ö k e r e i , t e c h n o k r á c i a az önigazgatásban, gazdasági t e c h n o k r á c i a , politikai t e c h n o k r á c i a , a m u n k á s t ó l a társastermelőig, t u d o m á n y o s t e r m e l é s — t e r m e l ő t u d o m á n y , a t e c h n o k r á c i a , m i n t ideológia és m o z g a l o m . A szerző szem előtt tartja a t e c h n o k r á c i a összetett, b o n y o l u l t szerkezetét. T ö b b szemszög­ ből elemzi e t á r s a d a l m i jelenséget, m í g v é g ü l r á m u t a t jellegzetességeire és szükségszerű­ ségeire is. Elemzését a t e r m e l é s , t e r m e l ő e r ő k és t e r m e l é s i v i s z o n y o k t a n u l m á n y o z á s á v a l kezdi. A t e r m e l ő e r ő k és a t e r m e l é s i v i s z o n y o k fejlődését, kölcsönös e g y m á s r a h a t á s u k a t , annak k ö v e t k e z m é n y é t elemzi a b u r z s o á t á r s a d a l m i r e n d s z e r b e n és a szocializmusban. M e g h a t á r o z z a a t e c h n o k r á c i a „születésének" idejét és feltételeit: a t e c h n o k r á c i a a t e r ­ m e l ő e r ő k és t e r m e l é s i v i s z o n y o k azon f o k á n jelentkezett, a m i k o r az i p a r g y o r s fejlődésnek i n d u l t , a m i k o r a t e r m e l é s b e n az új t e c h n i k á t és t e c h n o l ó g i á t alkalmazzák. M á r az első technikai v í v m á n y o k és t a l á l m á n y o k behatolnak a t e r m e l é s b e és a t á r s a d a l m i életbe. I l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t az e m b e r e k közötti v i s z o n y o k a t e r m e l é s b e n lényegesen megváltoznak. Foglalkozik azzal a kérdéssel i s , h o g y a t e c h n o k r á c i a l é n y e g é b e n azonos-e a b ü r o k r á ­ ciával?

143

Jelentős a különbség a technokrácia és a b ü r o k r á c i a lényege között. A bürokrácia az időszerű tudományos-technikai haladás feltételei között „konzervatív" e r ő , a m e l y a r r a törekszik, hogy a t e r m e l é s és a munkaszervezés meglevő f o r m á i t megtartsa. A b ü r o k r á c i a kifejezője és egyben következménye a centralisztikus igazgatásnak. A technokrácia más jellegű. T á r s a d a l m i gyökerei az o l y a n termelési viszonyokban és folyamatokban vannak jelen, amelyek felkészülnek a m o d e r n technikai v í v m á n y o k fejlesz­ tésére és alkalmazására. A technokrácia a fejlett ipar időszakában jelentősen különbözik a bürokráciától, azonban a tudományos-technikai f o r r a d a l o m időszakában, amikor a technika szoros összeköttetésben áll a politikával, jelentős társadalmi-gazdasági funkciók végzésével lényegében m o d e r n b ü r o k r á c i á v á válik. Elemezve a kapitalista társadalom különböző fejlődési szakaszait és társadalmi viszonyait r á m u t a t a r r a a h e l y z e t r e , amely lehetővé teszi a technokrata és b ü r o k r a t a erők megjelenését: akkor ütik fel fejülcet, amikor a technikai és a technológiai folyamatok a termelésben n i n ­ csenek összhangban a társadalmi viszonyokkal. A tudományos-technikai f o r r a d a l o m jelentőségét és szociális következményét elemezve eloszlat egy téves v é l e m é n y t a t u d o m á n n y a l kapcsolatban. Idézem: „ N e m dialektikus, történelmileg hamis alkalmazása az önmagát bizonyító igazságnak, h o g y „a t u d o m á n y t e r ­ m e l ő e r ő v é vált". Leszűkíti a világban u r a l k o d ó valódi viszonyok t u d o m á n y o s elemzését, de különösen egyes társadalmi-gazdasági rendszerekben. M i n d e z egy téves képet n y ú j t „a t u d o m á n y o s technológiai f o r r a d a l o m " mindenhatóságáról, erejéről. E mozgalom egyes országokban jelentős tényezője lehet a munkaszervezésben, a t e r m e l é s b e n , a t e r m e l é k e n y ­ ség korszerűsítésében, a művelődésben, a technikai és technológiai műveltségben v a l a m i n t a munkásosztály öntudatában beálló változásoknak; azonban, ha n e m vizsgálják ki e m o z ­ galom objektív i r á n y a d ó tényezőjét, társadalmi feltételezettségét és világviszonylati k ö ­ vetkezményeit, akkor ez a kapitalista osztály, az etatista, b ü r o k r a t a és technokrata csoportok v a l a m i n t egyének eszmei f e g y v e r é v é és hordozójává válik." ( 1 0 6 . oldal) N a g y figyelemmel, részletesen elemzi az önigazgatást, fejlődési lehetőségeit, hozzájá­ rulását a gazdaság fejlődéséhez, de ugyanakkor szem előtt tartja az eddigi fejlődésben meg­ n y i l v á n u l t negatívumait, mulasztásait is. A világ haladó emberiségének célja a természet és a társadalom káros erőinek legyőzése. A z emberiség ez i r á n y ú évszázados h a r c á b a n az önigazgatás és a szocailista demokrácia megnyilvánulásai a termelésben jelezik e cél első sikereit. A z önigazgatás és a szocialista demokrácia fejlesztése a termelésben jelenti egyúttal a „teljes e m b e r " érvényesülését. A z önigazgatás egy összetett, b o n y o l u l t társadalmi viszony, a m e l y b e n gazdasági-terme­ lési, technikai-technológiai, társadalmi-politikai és szociális jellegek összpontosulnak. A termelés eredményes igazgatása és irányítása a szakemberektől függ, képességeik­ től, tapasztalataiktól. A t u d o m á n y és a szakemberek képezik a döntő tényezőt a t e r m e l é s korszerűsítésében és a termelékenység növelésében. A termelés mai szintje és a technológia o l y a n szakembereket követel, akik képesek a termelés nívóját felemelni, a gazdaságot konkurrenssé tenni a v i l á g ­ piacon. A legfontosabb határozatokat, döntéseket a vállalat életében az önigazgatási szervek hozzák. A z önigazgatás i l y e n jellegű összetétele és hatásköre magával hozza a szükségszerű­ séget, h o g y szerveiben az üzemrészleg és gazdasági egység szakemberei, adminisztratív és vezető személyek vegyenek részt. I l y e n k ö r ü l m é n y e k között azonban g y a k r a n „elvész" az önigazgatás. A határozatok és a döntések n e m a munkások érdekeit képviselik. A z i l y e n jelenség azután az önigazgatási és termelési viszonyok, de az egész termelés deformálásához is vezet. Ha a munkások, a közvetlen t e r m e l ő k nem vesznek részt a gazdasági és társadalmi élet igazgatásában, irányításában és ellenőrzésében, akkor passzív szemlélőkké válnak, akik teljes érdektelenséget tanúsítanak a társadalmi fejlődéssel szemben. D r . V l a d a n Ćetković szerint önigazgatású r e n d s z e r ü n k mulasztásának r ó h a t ó fel az a t é n y is, h o g y gazdaságunk legnagyobb része idegen szabadalom és technológiai p r o g r a m vásárlására szorul. E r r e azért k e r ü l s o r , m e r t az önigazgatás még n e m t e r j e d t ki a társadalmi m u n k a m i n d e n t e r ü l e t é r e , m i n d e n társadalmi, gazdasági, politikai, szociális, t u d o m á n y o s és kulturális intézményre. T á r s a d a l m u n k b a n jelen v a n egy negatív tényező is: „. . . ahelyett, hogy erősítenénk saját anyagi erőinket és potenciális lehetőségeinket, megengedjük néha h o g y eszközeink, tudományos-technikai, technológiai, gazdasági és más lehetőségeink t e r v és ellenőrzés nélkül használódjanak vagy más országba folyjanak át". ( 1 4 0 . oldal). A fejlett önigazgatási viszonyok között ennek a jelenségnek meg kell szűnnie. K e d v e z ő b b feltételeket kell teremteni, hogy a t u d o m á n y t és a t u d o m á n y o s v í v m á n y o k a t a társadalmi m u n k a m i n d e n területén alkalmazzák. A z önigazgatás fejlődésével a t u d o m á n y k ö z v e t l e -

144

n e b b ü l és adekvátabban fog a t á r s u l t m u n k á b a integrálódni. A technokrácia a társult m u n k a o l y a n szociális-gazdasági alapjából nő ki, a m e l y b e n a t e r m e l ő m u n k a szervezett, irányított és összeköttetésben áll más társadalmi aktivitásokkal. „ A t e c h n o k r á c i a az i p a r i társadalom t e r m é k e , amely képes az időszerű t u d o m á n y o s ­ technikai v í v m á n y o k alkalmazására, a meglevő tőke és az anyagi t e r m e l ő erők f o r r a d a l m a s í ­ tására. F e l m e r ü l az a kérdés, vajon elérte-e m á r szocialista társadalmunk az i p a r i fejlődésnek, a tudományos-technikai és kulturális fejlettségnek azt a fokát, m e l y lehetővé teszi számára az állandó újításokat a termelésben az időszerű t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k alapján. M i n d e b b ő l kifolyólag felvetődik a kérdés, hogy a technokrácia jellegzetessége-e az önigazgatású szocialista társadalom t e r m e l ő erőinek és társadalmi viszonyainak, vagy csak e m b r i ó s k é p z ő d m é n y e , amely a t ö b b i m á r „beépített" társadalmi erővel együtt jelentkezik a termelési viszonyok r e n d s z e r é b e n . " ( 1 3 1 . oldal). A technokrácia társadalmunk korábbi fejlődési szakaszában a bürokráciával együtt j e l e n t ­ kezik, a m e l y e t m i n d i n k á b b kiszorít a társadalmi élet m i n d e n t e r ü l e t é r ő l , különösképpen a termelésből. A b ü r o k r á c i a hatásköre „klasszikus funkciójára", az adminisztratív m u n k á r a korlátozódik. A t u d o m á n y , a t u d o m á n y o s e r e d m é n y e k , a technika és a technológia alkalmazásának folyamatában jelen v a n n a k a feltételek az anyagi t e r m e l ő erők és a termelési viszonyok f e j ­ lődésére, de ugyanakkor megvannak az objektív feltételek egy társadalmi c s o p o r t ö n á l l ó ­ sulására, a m e l y kihasználja ezt a lehetőséget társadalmi helyzete állandó javítására. V é g ü l pedig társadalmi-gazdasági helyzete alapján társadalomfeletti erőnek igyekszik feltüntetni magát. E b b e n az esetben a technokrácia negatív jelenséggé válik. „ A z önigazgatás és a szocialista demokrácia lényege abban áll, hogy megszüntessék azokat az ellentéteket, amelyek m á r jelen v a n n a k és amelyek még csak képződnek a társa­ dalmi m u n k á n belül" ( 2 3 0 . oldal). „ A z önigazgatás a n n y i b a n válik valójában vezető e r ő v é — a m e l y felszabadul a b ü r o k ­ rata erők nyomása alól és biztosítja a társadalmi-gazdasági és ideológiai-politikai viszonyokat az önigazgatású társadalomban — a m e n n y i b e n biztosítja a gazdasági és tudományos-techni­ kai igazgatását a dolgoknak a társult m u n k a t e r é n és a t e r m e l ő erők v a l a m i n t a társadalmi m u n k a termelékenységének h a t é k o n y a b b fejlődését" ( 2 3 3 . oldal).

10

145

Rehák László

Miloš Nikolić önigazgatás-szociológiai könyvéről

Miloš Nikolić: A munkásönigazgatás eszméjének fejlődése — 1. Az önigazgatás elméletben és gyakorlatban kiad­ ványok sorozata. Nagy József fordítása. Munkásegyetem, Szabadka, 1974. 200 oldal. Tartalom: Bevezető — Marx, Engels és a munkásönigazgatás: Marx felfogása a proletariátus forradalmi öntevékenységé­ ről. Marx és Engels államkritikája. Marx és Engels nézetei a szocialista forradalom céljairól. Marx és Engels viszonya a Párizsi Kommünhöz. — Proudhon, Bakunyin és az anarchisták a munkásönigazgatásról: Pierre Joseph Proudhon. Michail Bakunyin. Az állam anarchista bírálata. Az anarchista szabadságfelfogás. Az önigazgatás anarchista koncepciója. Az anarchista önbírálat. Hogyan értékeljük az anarchizmust. — A II. Internacionálé és a munkásönigazgatás: A II. Internacionálé legfőbb vonásai. Engels viszonyulása a II. Internacionáléhoz. A II. Internacionílé marxizmusának szociális és elméleti gyökerei. Engels filozófiai nézeteinek hatása a II. Internacionálé marxizmusára. Az állam értelmezése. — Anarcho-szindikalizmus, ipari unionizmus és guild szo­ cializmus: Az anarcho-szindikalizmus. Az ipari unionizmus. A guild szocializmus. — Lenin, az orosz forradal­ mak és a proletariátus forradalmi öntevékenysége: Lenin eszméi és eszméinek alapvető ellentmondása. A forra­ dalmat megelőző időszak. Az 1905-ös év, és Lenin felfogásának módosulása. A februári és az októberi forra­ dalom. Az „Állam és a forradalom", és a szovjet állam. A munkások részvétele a gazdaság irányításában. „Munkás-oppozíció". Lenin végső harca a bürokratizmussal. — A forradalmi események Nyugat-Európában az Első Világháború után és a munkásönigazgatás: A munkásellenőrzési és önkormányzati mozgalom főbb okai és tényezői. A munkásönigazgatási mozgalom két szakasza. A munkástanácsok és más munkásönkormányzati formák hatása a forradalmi stratégia alapvető kérdéseire. A Kommunista Internacionálé és a munkásönkor­ mányzat fejlődése Nyugaton. A mozgalom fejlődése Németországban. A mozgalom fejlődése Olaszországban. A munkásbiztosok fejlődése Angliában. — Az idézett irodalmi müvek jegyzéke. 1

M i l o š Nikolić k ö n y v e 1 9 7 3 . második felében jelent meg s z e r b h o r v á t n y e l v e n , m a g y a r kiadása N a g y József fordításában ez év d e c e m b e r é b e n m á r n y o m d a i megmunkálásban v o l t . A k ö n y v kétségtelenül jelentős é r t é k e t képvisel, noha n e m is egy fogyatékossága szembetűnő. A k ö n y v i l y e n alakjában v a l ó megjelentetését az az eszmei n e v e l ő m u n k a sürgette, a m e l y e t a szabadkai M u n k á s e g y e t e m s z e r v e z a J K S Z X . kongresszusát megelőző időszakban. í g y a kiadó v a l ó j á b a n a szerző előadássorozatának kéziratát jelentette meg, elsősorban m i n t sa­ j á t belső használatra szánt k i a d v á n y t . Ezen a k é z i r a t o n M i l o š N i k o l i ć m é g dolgozik, és valószínűleg véglegesnek t e k i n t e t t k é z i r a t a n e m t a r t a l m a z z a m a j d a m o s t m e g j e l e n t k i a d ­ v á n y igencsak v i t a t h a t ó következtetéseit és a n e m eléggé v é g i g o n d o l t megállapítások többsé­ gét. A munkásönigazgatás eszméjének jelentkezését és fejlődését M i l o š N i k o l i ć — a m a r x i z ­ m u s szerteágazó p r o b l é m á i t élénken k ö v e t ő k u t a t ó — e l m é l y ü l t e n t a n u l m á n y o z z a m á r éveken á t . A szerző a kutatók a r á n y l a g fiatalabb k o r o s z t á l y á h o z t a r t o z i k , akik a szocialista m o z g a l o m eszmei síkon jelentkező megnyilatkozásait az önigazgatás g y a k o r l a t i m e g v a l ó ­ sulásával s z o r o s kapcsolatban vizsgálják. Eddigi i l y e n i r á n y ú munkásságának k é t j e l e n t ő s e r e d m é n y é r e h í v j u k fel a f i g y e l m e t . A z egyik a S z a r a j e v ó b a n megjelenő Marksističke sveske c i m ű f o l y ó i r a t 1 9 7 2 évi 3 . számában megjelent bibliográfia, a m e l y az önigazgatásra v o n a t k o z ó a l a p v e t ő i r o d a l m a t m u t a t j a b e . A másik e r e d m é n y egy h á r o m k ö t e t e s nagyszabású szöveg­ g y ű j t e m é n y a belgrádi K o m u n i s t k i a d á s á b a n , a m e l y s z ö v e g g y ű j t e m é n y m i n t e g y 1 9 0 0 o l d a l o n megbízható tájékoztatást n y ú j t a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m klasszikusai, a két v i l á g h á b o r ú közötti írók és a j e l e n k o r i m a r x i s t a közírók és tudósok fontosabb álláspontjairól és érveléseiről. 2

3

4

10*

147

Nikolić a munkásönigazgatás eszméjének jelentkezését a szocializmus eszméinek j e l e n t ­ kezésében, annak kezdetleges utópista alakjában v a l ó jelentkezésében k e r e s i , és m e g is leli. D e ezt megelőzően helyesen j á r e l , a m i k o r k ö n y v e első részét a t u d o m á n y o s szocializmus megalapítói álláspontjainak szenteli, és munkásságukon keresztül vizsgálja a t u d o m á n y o s szocializmus álláspontjait és meglátásait a munkásönigazgatással kapcsolatban. A szerző előrebocsájtja, hogy „ M a r x és Engels keveset beszéltek egyenes é r t e l e m b e n az önigazgatásról, az önigazgatás különböző f o r m á i r ó l " , de ennek e l l e n é r e „az önigazgatás elmélete (vagyis az önigazgatás elméleti k o n c e p c i ó j a , b e l e é p ü l v e az osztálytársadalmak osztályok nélküli t á r s a d a l o m m á v a l ó f o r r a d a l m i átalakításának elméletébe) M a r x és Engels tanítására alapozódik". ( 1 3 . o l d a l . ) M a r x és Engels lényeges elméleti megállapításai, amelyek a munkásönigazgatásra d ö n ­ tőek, a szerző utalásai szerint, négy alapvető tételen nyugszik. A z első tétel, a proletariátus f o r r a d a l m i öntevékenységéből i n d u l ki („a munkásosztály felszabadítása csak magának a munkásosztálynak a m ű v e lehet", az I. internacionálé szervezeti szabályzatának közismert bevezető m o n d a t a ) , a második tétel M a r x és Engels tanítása az á l l a m r ó l és az á l l a m e l h a l á ­ s á r ó l , a h a r m a d i k az új t á r s a d a l o m r ó l alkotott elképzelés, aminek megvalósítása a m u n k á s ­ m o z g a l o m célja és végül a m u n k á s m o z g a l o m tapasztalatainak, elsősorban a párizsi k o m m ü n tapasztalatainak összegezése. A szerző az önigazgatást a lehető legtágabb vonatkozásában é r t e l m e z i , m a j d h o g y n e m azonosítja az elidegenedés feloldásával, ami végső k ö v e t k e z m é n y é b e n oda is vezet. S a j á t társadalmi h e l y z e t ü n k és g y a k o r l a t u n k mégis két s z e m p o n t b ó l szükségessé tette és teszi, h o g y s ú l y p o n t o z o t t a b b a n értelmezzük az önigazgatást. Először is s z á m u n k r a az önigazgatás f o l y a m a t , a m e l y e t a társadalmi v i s z o n y o k és k ö ­ vetkezményei szempontjából el kell m é l y í t e n i , m e l y n e k történelmileg m é g a kezdetén v a ­ g y u n k , és ezért a végső cél a fejlett önigazgatás k ö v e t k e z m é n y e , a m u n k a felszabadítása, a teljes dezallineáció, a t á r s u l t m u n k a társadalma — egyenlő a j ö v ő t á r s a d a l m a , a k o m m u n i s t a társadalmi r e n d megvalósításával. A másik s z e m p o n t az önigazgatás lényegének, a z önigazgató t e r m e l é s i v i s z o n y o k k i a l a ­ kulásának hangsúlyozása. A t e r m e l é s i v i s z o n y o k hangsúlyozása, n o h a sohasem feledkezhetünk m e g a r r ó l , h o g y az önigazgatás átfogó t á r s a d a l m i viszony (a p l a t f o r m i n d o k o l t a n "szocialista önigazgatói i d e o l ó ­ giáról" is beszél), mégis a t e r m e l é s i v i s z o n y o k lényegesek, és ezen b e l ü l a munkásosztály részéről a t á r s a d a l m i ú j r a t e r m e l é s feletti u r a l o m megszerzése. Ez a n n á l is i n k á b b l é n y e g e s e b b , m e r t nemcsak a kapitalista világban v a n r á p é l d a , h o g y a munkásosztálynak a t e r m e l é s f o ­ l y a m a t á b a n v a l ó részvétellel megkísérlik c s o r b í t a n i az o s z t á l y h a r c f o r r a d a l m i é l é t , h a n e m p é l d a v o l t r á n á l u n k is, h o g y az önigazgatás a t e r m e l ő k döntéshozatalának általános szinten v a l ó megrekesztése (egyes szociológusok s z e r i n t , m i n t V e l j k o R u s , J a n e z J e r o v š e k , B o g d a n K a v d ž i ć „középszinten v a l ó tartása") erősítette a t e c h n o k r a t a - b ü r o k r a t i k u s m o n o p ó l i u m o t . 5

H a n g v é t e l ü n k e t p é l d á z v a , idézzük a p l a t f o r m n é h á n y kitételét (második r é s z , 1 / 1 , és I/2.) „ A szocialista önigazgatás m i n t az u r a l k o d ó t e r m e l é s i v i s z o n y o k é r v é n y e s ü l é s e n é l k ü l fennáll a b ü r o k r á c i a , t e c h n o k r á c i a , l i b e r a l i z m u s , nacionalizmus és az adminisztratív szocializ­ m u s r a v a l ó visszatérés reális v e s z é l y e . e

A z alkotmányfüggelékek ezen a t é r e n eszmei s z e m p o n t b ó l is haladást jelentenek. A z ö n ­ igazgatáson — m i n t a t á r s a d a l m i g y a k o r l a t c é l j á n k í v ü l erőteljesen k i d o m b o r í t j á k a t á r s u l t m u n k a (a m u n k a t á r s í t o t t f o l y a m a t á n a k ) lényegét. Ezáltal n a g y o b b m é r t é k b e n hangsúlyozzák a z önigazgatás lényegét és megerősítik az önigazgatással v a l ó visszaélés elé e m e l t gátat. A z „önigazgatást" u g y a n i s o l y a n szervezeti f o r m á k b a n vezették b e , és o l y a n u t a k o n , a m e l y e k a h a t a l o m t e c h n o k r a t a és b ü r o k r a t a m o n o p ó l i u m á t erősítették, a m i szöges e l l e n t é t b e n áll a kötelező a l a p v e t ő szocialista fejlődési f o l y a m a t t a l . Ezzel a munkásönigazgatást leértékelték, és a vállalat általános politikájára v o n a t k o z ó „ v é l e m é n y n y i l v á n í t á s r a " fokozták l e . A t á r s a d a l m i t u l a j d o n b a n l e v ő termelőeszközök a l a p j á n végzett m u n k a t á r s í t á s kifejezi az önigazgatás l é n y e g é t , és meghatározza, h o g y t á r s a d a l m u n k m i l y e n a l a p o n igyekszik s z e r v e z ­ kedni. T e r m é s z e t e s e n a társítási f o l y a m a t n a k m é g csak a kezdetén v a g y u n k , és a m u n k á n a k a „társítása" m é g n e m elegendő.

148

Györe Kornél

Egy könyv a városok fejlődéséről, hanyatlásáról és jövőjéről

Eltel Saarinen: Gradovi — njihov razvitak, preduzeće. Sarajevo 1972. 324 p.

njihovo propadanje,

njihova budućnost — „Svjetlost" Izdavačko

Tartalom

Uvod — Sociološki problem — Fizički problem — Principi izgradnje grada. Ekspresija, korelacija, organski poredak — Arhitektonski momenat — Opšti pregled. — Glava prva: Prošlost — 1. Srednjevekovni grad — Srednjevekovni sanitarni zahtevi — Srednjevekovna vrsta ulica — Srednjevekovni koncept dizajna — Shvatanje prostora — Smisao za korelaciju — Patina vremena — Srednjevekovni grad i priroda — Srednjevekovna arhitektonska atmosfera — 2. Opadanje i propadanje gradova — Oblik umjetnosti „sjemena" — Opadanje oblika ekspresije — Propadanje oblika korelacije — Imitacija i irelacija — Stilska epizoda — Zemljište: Društ­ veni uslovi — Industrija — Interkomunikacija i društvene promene — U pravcu materijalističkog stava shvatanja — Gubljenje ukusa — Planiranje gradova — Arhitekta — 3. Građevinska rehabilitacija — Nastavak forma­ lizma — Oživotvorenje neformalizma — Hausman protiv Zite-a — Formalizam protiv neformalizma — Glava druga: U pravcu budućnosti — 4. Problemi današnjice — Urbane bolesti i lijekovi — Pravac decentralizacije — Sjmeštaj čovjeka i njegovog rada — Ekonomski i pravni cbziri — Pravac novog oblika poretka — Nužna pročiš­ ćavanja — Opsežno i razumno planiranje 5. Koncentracija — Obavezna koncentracija — Spekulativna koncent­ racija — Vertikalne koncentracija — Kulturna koncentracija — 6. Organska decentralizacija — Fizički mome­ nat — Hemijski momenat — Svijetao primer: Njujork — Vizionarstvo — Nedostatak vizionarstva — Slobodna područja i decentralizacija — Saobraćaj i decentralizacija — Kratak pregled — 7. Ocjena vrijednosti — Sta­ bilizacija vrijednosti — zdrava gradilišta — Korelacija zdravih gradilišta — Gipkost, fleksibilnost planiranja. Zaštitr vrednosti — Društveno-ekonomski aspekti — Tehnički prilaz — Pokusne šeme — Prenošenje vlas­ ničkih prava — Problemi zemljišta — Zemljišta zajednice — Zajednička kontrola i cijena zemljišta — Svijetao primer: čikago. 8. Uloga zakonodavstava — Obavezno planiranje — Proširena jurizdikcija — Kontrola cijena zemljišta. Proširenje zakona osuđivanja — Zakonodavstvo i prenos zemljišta — Zakonodavstvo i zaštićene ob­ lasti — Kontrola dizajna građenja — 9. Gradsko stanovništvo — Nehaj stanovništva — Oskudnost vaspitanja — Oskudica u gradskim dizajnerima — Epilog: Dizajn grada — Dizajn grada uopšte — Pogrešno shvatanje pla­ niranja gradova — Praktični momenat — Dizajn i njegovo izvođenje — Vaspitni momenat — Primjena dizajna grada — Ábrák jegyzéke. Tartalomjegyzék. A fenti részletes t a r t a l o m j e g y z é k csak nagy v o n a l a k b a n érzékelteti E. S a a r i n e n k ö n y v é n e k sokoldalúságát, kutatási módszereinek újszerűségét, nézőpontjainak sokrétűségét. E g o n d o ­ l a t o k b a n p á r a t l a n u l gazdag, ö t l e t d ú s , m é l y s é g e s e n h u m á n u s h a n g v é t e l ű , a laikus számára is é r t h e t ő n y e l v e n m e g í r t k ö n y v hazai megjelenése évtizedeket késett u g y a n , azonban a kitűnő finn építész é r e t t , időálló megállapításai, gondolatai, i r á n y m u t a t ó tételei m a is r e n d k í v ü l t e r m é k e n y í t ő hatással lehetnek m i n d e n t é r e n , ahol a v á r o s o k r e n d e z é s é v e l és fejlesztésével foglalkoznak. S a j n o s , a j u g o s z l á v — a m e r i k a i k u l t u r á l i s e g y e z m é n y p r o g r a m j á n a k keretében megjelentetett k ö n y v üzletekben n e m k a p h a t ó , csak az é r d e k e l t igazgatási s z e r v e k és kulturális i n t é z m é n y e k kapták m e g ingyenesen. í g y a v á r o s l a k ó nagyközönség csak közvetett ú t o n szerezheti m e g . A finn városépítészet m á r a századfordulón igen előkelő és m e g b e c s ü l t h e l y e t v í v o t t ki m a ­ gának. A z a r c h i t e k t ú r a v i l á g v i s z o n y l a t b a n is magas szintű felvirágzásának többek között egy n a g y o n lényeges t ö r t é n e l m i jellegű oka is v a n . N e v e z e t e s e n a finn az egyetlen európai n e m z e t , a m e l y n e k n e m v o l t a k saját k i r á l y a i , sem f ő ú r i r e n d j e . Ennek a m o n a r c h i a nélküli h a g y o m á n y ­ nak a kisugárzása nemcsak a politikában, h a n e m a családi életben, sőt az építészetben is érezhető. A szomszédos D á n i a , S v é d o r s z á g , N é m e t o r s z á g , L e n g y e l o r s z á g és Oroszország földjén k i r á l y o k , hercegek, f ő u r a k , főpapok századokon át kastélyok, v á r a k , paloták, t e m p l o ­ m o k , kolostorok építésével állítottak maguknak emléket. A kései u t ó d o k megcsodálva a l k o -

149

tásaikat tisztelettel, sokszor áhítattal emlegetik neveiket, n e m is gondolva a r r a , ki v o l t a kitervező, ki á l m o d t a k ő b e , fába, vasba a r e m e k e b b n é l r e m e k e b b épületegyütteseket. Ezzel szemben Finnország n e m ismeri az „ u d v a r i " építészetet. A hódító svéd és o r o s z nemesség alig hagyott maga u t á n v a l a m i t . Ebbe a t ö r t é n e l m i „ ű r b e " ugrottak be a finn építészek. K i r á l y o k , császárok helyett építettek, n e m a koronás fők és a kényes f ő ú r i r e n d számára alkottak, h a n e m a k ö z e m b e r , a t u d o m á n y , a k u l t ú r a , a művészetkedvelők és a r o ­ mantikus álmodók számára teremtettek csodálatos palotákat, épületeket, lakóházakat, v á ­ rosnegyedeket és új városokat. í g y ebben a kis országban az építészeknek kivételes társadalmi rangjuk v a n — alkotásaikkal kapcsolatban nevüket tisztelettel emlegetik, a közösség teljes bizalmát élvezik, és ami az alkotás szabadsága szempontjából nagyon lényeges, az állami hatóságok, a tőkével rendelkező p é n z e m b e r e k , a gazdaság és a h e l y i községi szervek teljes bizalmát élvezik. N e m csoda, hogy i l y e n kedvező társadalmi k l í m á b a n a m o d e r n finn építészet e u r ó p a i szintre emelkedett. Magalapozói Geselius, L i n d g r e n , B r i g m a n , A l v a r A a l t o és Eliel S a a r i n e n v o l t a k . Ezt a k ö n y v e t , a városlakó e m b e r környezetének megnemesítésével o l y sokat foglalkozó E. S a a r i n e n az e m b e r i hajlékok és városok esztelen, tömeges pusztításának idejében, 1 9 4 3 b a n í r t a . T a l á n paradoxálisan h a t — a kíméletlen pusztítások idején a j ö v ő városának v í ­ zióját v e t n i p a p í r r a — , de mindenesetre r e n d k í v ü l „időszerű" cselekedet v o l t . A k ö n y v t a r t a l m á b ó l pedig a következő alapvető tanulságok szűrhetők le. Ismeretes, h o g y a civilizált világ napjainkban a sorsdöntő változások egész sorát éli át. A z o n b a n s e m m i ­ féle t a r t ó s e r e d m é n y n e m érhető el, amíg egy v a l ó b a n sajátos, fundamentális kérdés n e m oldódik meg — nevezetesen a világ országaiban o l y a n elfogadható lakásviszonyokat és egész­ séges természeti környezetet kell t e r e m t e n i , a m e l y lehetővé teszi az e m b e r egyéniségének és az alkotó munkának teljes kibontakozását. A z emberiség demográfiai f o r r a d a l m á n a k és az u r b á n u s közösségek óriási m é r e t ű felduzzadásának idején egyáltalán n e m lehet közömbös az a kérdés — m i l y e n lakásban és k ö r n y e z e t b e n él és dolgozik az e m b e r . A z építészeti p r o b l é m á k lényegében h u m á n u s jellegűek. M i n d e n városrendezést ezzel az axiómával kell kezdeni: a város elsődleges rendeltetése, hogy az e m b e r i természet k í ­ vánalmainak megfelelő lakásviszonyokat, m u n k a k ö r ü l m é n y e k e t és életlehetőségeket biztosít­ son lakosai számára. A v á r o s o k átalakítását, rendezését, t o v á b b i fejlesztését a lakások, a lakóházak és azok környezetének kialakításával, n e m pedig a m o n u m e n t á l i s épületek, f é n y ­ űző t e r e k , p o m p á z ó sugárutak létesítésével kell kezdeni. A városrendezések központi kérdése n e m a városkép felszínes szépítgetése, ü r e s , hivalkodó díszítgetése, h a n e m a városi o r g a n i z ­ m u s o l y a n i r á n y ú alakítása, amely a társadalom alapsejtje, a család számára kellemes lakást, feszültségmentes és időmegtakarító életlehetőségeket biztosít. A városépítőknek állandóan szem előtt kell tartaniok, hogy a család a társadalom alapköve. A z e m b e r testi és szellemi fejlődése n e m kis m é r t é k b e n függ a lakásviszonyoktól, az u r b á n u s környezet minőségétől. T e h á t a v á r o s v a n az e m b e r é r t , és n e m fordítva. A z o n b a n a lakosságnak is v a n n a k k ö ­ telezettségei. N e m lehet közönnyel, érdektelenséggel szemlélni a fizikai várostest alakulását, annak p i l l a n a t n y i állapotát. T a r t ó s é r d e k l ő d é s r e , éber segítőkész közreműködésre v a n szük­ ség. A városfejlesztés a legszélesebb értelemben közügy. K ü l ö n ö s e n fontos a városban élő alkotó művészek és műszaki dolgozók viszonyulása a városépítés legkülönbözőbb p r o b l é ­ máihoz. „ M u t a s d meg v á r o s o d , és m e g m o n d o m , m i l y e n k u l t ú r s z í n v o n a l o n v a n lakossága, melyek a törekvései, ambíciói" — m o n d j a E. S a a r i n e n , és ez a megállapítás alighanem é p p ú g y é r ­ v é n y e s , m i n t az a k ö z m o n d á s , m e l y szerint: „ m o n d meg, ki a b a r á t o d , és m e g m o n d o m , ki vagy". M i n d e n v á r o s egy n y i t o t t k ö n y v — az érteni t u d ó sok m i n d e n t kiolvashat belőle. Végezetül még e n n y i t : E. S a a r i n e n k ö n y v e a városépítők, területi tervezők, de a városlakók számára is egyaránt nagyon hasznos o l v a s m á n y .

150

Sisa Irén

Zágrábi Közgazdasági Intézet: Jugoszláv gazdasági jelenségek időszerű problémái

A mű eredeti címe: Aktuelni problemi privrednih kretanja Jugoslavije. — Ekonomski institut Zagreb. Redaktor: Dragomir Vojnić. Redakcija: Z. Jašić, p. Jurković, M. Korašić, G. Nikić, M. Sekulić, E. Sirotković, I. Vinski, D. Vojnić. Izdavač: Informator — Zagreb, 1973. Tartalom

Dragomir Vojnić: Predgovor. — Marijan Korašić: Opće karakteristike privrednih kretanja. — Gorazd, Nikić, Josip Štahan: Osnovne karakteristike osobne potrošnje. — Miroslav Priča: Strukturne promjene u proizvodnji i investicijama 1971—1975. — Pero Jurković: Ocjena kratkoročnog djelovanja fiskalne politike na privredna kretanja. — Zoran Jašić: Neki elementi deficitarnog finansiranja privrednog razvoja s posebnim osvrtom na izvanbudžetsku bilancu. — Ivo Fabine: Kriteriji uspešnosti ekonomskih veza sa svijetom. — Ecija Sirotković: Faktori inflacionih kretanja u jugoslovenskoj privredi. — Mato Babić, Gorazd Nikić: Utjecaj rasta cijena uvozne robe na rast općeg nivoa cijena u Jugoslaviji.— Ivo Vinski: Predviđanja kretanja društvenog proizvoda i bo­ gatstva 1970—1985. Ez a t a n u l m á n y s o r r e n d b e n a hatodik, a m e l y e t a Z á g r á b i Közgazdasági Intézet megjelentet. A k ö n y v a J u g o s z l á v Közgazdászok Szövetségének v i t a a n y a g a k é n t szolgált a m ú l t é v d e c e m ­ b e r é b e n Opatijában m e g t a r t o t t tanácskozás t é m á j á h o z , A jugoszláv gazdasági jelenségek időszerű p r o b l é m á i h o z . A k ö n y v t u l a j d o n k é p p e n a „ J u g o s z l á v gazdasági jelenségek és J u ­ goszlávia gazdaságpolitikája" c í m ű szaklap t u d o m á n y o s m u n k á j á n a k az összefoglalása. A Zágrábi Közgazdasági Intézet t u d o m á n y o s k u t a t ó munkásságára j e l l e m z ő , hogy igen részletesen és átfogóan foglalkozik o l y a n p r o b l é m á k k a l , a m e l y e k hazánk gazdasági b i z o n y ­ talanságát fokozzák. N o h a n á l u n k az infláció m i n d e n megjelenési f o r m á j á t részletesen elemezték a k ö z ­ gazdászok 1 9 7 2 - e s p o r t o r o ž i tanácskozásán, mégis t ö b b t a n u l m á n y b a n ú j r a találkozunk az inflációs p r o b l é m á k fejtegetésével. S o k m u n k á b a n az inflációt ú g y állítják b e , m i n t társadal­ mi-gazdasági p r o b l é m á t , a m e l y a jugoszláv gazdasági ú j r a t e r m e l é s b e n kialakult viszonyokból e r e d v a l a m i n t a b b ó l a t é n y b ő l , h o g y a k ö z v e t l e n t e r m e l ő k szemszögéből nézve az é r t é k ­ t ö b b l e t t e l v a l ó rendelkezési r e n d s z e r n e m véglegesen tisztázott. A k ö n y v szerzői k ü l ö n figyelmet szenteltek hazánk gazdasági szerkezetében tapasztal­ h a t ó diszharmóniának. A h i á n y z ó összhang v a l ó j á b a n a gazdasági r e n d s z e r és a gazdaság­ politika gyengeségéből és hatóképtelenségéből e r e d . A Z á g r á b i Közgazdasági Intézet k ö n y v e egy k ü l ö n t a n u l m á n y t is t a r t a l m a z ( d r . I v o V i n s k i : P r e d v i đ e n a k r e t a n j a d r u š t v e n o g p r o i z v o d a i bogatstva 1 9 7 0 — 1 9 8 5 . ) , a m e l y t u ­ l a j d o n k é p p e n a Közgazdászszövetség T a n á c s a számára készült és azokra a köztársaság­ közi megbeszélésekre vontakozik, a m e l y e k a jugoszláv gazdasági fejlődés távlati i r á n y v o ­ nalainak kidolgozásával foglalkoztak. A kutatások e r e d m é n y e i n e k jelentősége és időszerűsége alapján kiemeltünk a k ö n y v b ő l n é h á n y f o n t o s a b b t a n u l m á n y t . I l y m ó d o n a L é t ü n k olvasói megismerkedhetnek a t e r j e ­ d e l e m r e r ö v i d , d e igen t a r t a l m a s k ö n y v v e l és ezáltal tájékozódhatnak Jugoszlávia időszerű gazdasági p r o b l é m á i r ó l . M a r i j a n K o r a š i ć m u n k á j a ( A gazdasági változások általános sajátosságai) igen kiváló elemzése az 1 9 7 3 - a s gazdasági e r e d m é n y e k n e k és sikertelenségeknek Jugoszláviában. A t a n u l m á n y m i n d e n egyes megállapítása egy igen nagy mennyiségi elemzés adatain alapszik.

151

csak n é h á n y jelentős m u t a t ó t emelnék ki. K o r a š i ć megállapítja, h o g y a lakosság életszínvo­ nala az e l m ú l t é v b e n k ö r ü l b e l ü l 3 százalékkal emelkedett ( 1 5 . old.) 1 9 7 2 júniusa és 1 9 7 3 júniusa között 1 3 2 . 0 0 0 személy lépett m u n k a v i s z o n y b a , a m e l y 3 , 2 százalékos növekedést jelent ( 1 7 . o l d . ) . Egy általános pozitív m u t a t ó azt szemlélteti, hogy állandóan csökken azok­ nak a gazdasági szervezeteknek a száma, amelyek folyószámlái zárlat alatt álltak, ez pedig azt jelenti, hogy gazdaságunkban emelkedett a fizetőképesség. Gazdaságpolitikánk intézkedései az 1 9 7 3 - a s é v b e n a r r a i r á n y u l t a k , h o g y a fogyasztást reális keretek közé szorítsák, és h o g y a nemzeti j ö v e d e l m e t a bővített ú j r a t e r m e l é s anyagi alapja növelésének javára osszák fel. E tekintetben K o r a š i ć szerint észlelhető kezdeti e r e d ­ m é n y e k e t é r t ü n k el. ( 2 6 . o l d . ) . Jugoszlávia gazdaságában az 1 9 7 3 - a s é v f o l y a m á n tapasztalható hiányosságok, m u l a s z t á ­ sok és gyengeségek a legkülönfélébb f o r m á k b a n nyilvánultak meg. K o r a š i ć m á r t a n u l m á n y a legelején megállapította, hogy az év f o l y a m á n megvalósított t e r v e k szinte kivétel nélkül eltérnek a gazdaságpolitika céljaitól. L e g n a g y o b b negatív jelenségként K o r a š i ć a gazdasági tevékenység növekedési rátájának igen kedvezőtlen alakulását emeli ki. Ez a növekedési ráta az 1 9 7 3 - a s é v első felében 3 százalék körül mozgott, ami az előirányzott 6 — 7 százalék­ nál jóval kisebb. ( 1 0 . o l d . ) . A pénztömeg növekedését 1 7 százalékra t e r v e z t ü k , a m e g v a l ó ­ sított növekedés pedig 4 7 százalékot tett ki (22. o l d . ) , a m i n a g y o b b , m i n t az 1 9 7 2 - e s é v b e n . Ennek k ö v e t k e z m é n y e pedig az lett, hogy a kiskereskedelmi árak g y o r s a b b a n emelkedtek m i n t 1 9 7 2 - b e n , a létfenntartási költségek hirtelen megnövekedtek. ( 1 9 7 3 első negyedében a l é t ­ fenntartási költségek 1 9 , 9 százalékkal nagyobbak, m i n t az 1 9 7 2 - e s é v megfelelő időszakában.) A létfenntartási költségek emelkedésének k ö v e t k e z m é n y e pedig az lett, h o g y a m u n k á s o k valóságos személyi j ö v e d e l m e általánosan csökkent. ( 1 6 . old) A gazdasági kivándorlás az 1 9 7 3 - a s é v b e n ismét megnövekedett. K ü l ö n p r o b l é m á t okoz az a k ö r ü l m é n y , h o g y a k i v á n ­ d o r l ó munkások között emelkedett a szakkáderek r é s z a r á n y a . A m u n k a termelékenységének növelése t e r é n sem é r t ü n k el elfogadható e r e d m é n y e k e t . K o r a š i ć ezzel kapcsolatban a k ö ­ vetkezőket m o n d j a : „ A m u n k a termelékenységének növekedési rátája az egész gazdaságban 1 9 6 9 óta állandóan esik. Ezt a csökkenést kifejezetten az 1 9 7 2 - e s é v b e n , de m é g j o b b a n 1 9 7 3 - b a n észlelhetjük, amikor a megvalósított termelésnövekedés kisebb v o l t , m i n t a fog­ lalkoztatottak számának emelkedése. E k k o r a m u n k a termelékenységének növekedési rátája negatív v o l t . A z e l ő i r á n y z o t t intenzív gazdálkodás helyett extenzív gazdálkodással állunk szemben." ( 1 9 . o l d . ) K o r a š i ć gazdaságpolitikánk általános hatóképességéről ezt m o n d j a : „Eddigi és jelenlegi gazdaságpolitikánkra is jellemző, hogy túlbecsüljük hatóképességét. A gazdaságpolitika akkor lesz h a t é k o n y a b b , ha feladatkörét azokra a területekre korlátozzuk, a m e l y e n hathat és hatnia is kell." ( 2 8 . old.) K o r a š i ć v é l e m é n y e szerint a gazdaságpolitika jelentősen hozzájárulhat a gazdaság megszilárdításához, ha a gazdasági határozatok meghozatalakor n e m becsüljük le a p i a c r e n d s z e r kidolgozásában m ű k ö d ő önálló döntéshozókat. ( 2 8 . o l d . ) Ecija S i r o t k o v i ć a „Jugoszláv gazdaságban tapasztalható infláció tényezői" c í m ű m u n k á ­ jában abból a megállapításból i n d u l ki, hogy az időszerű gazdasági i r o d a l o m m é g mindig n e m dolgozott ki az inflációról egy konzisztens elméletet annak e l l e n é r e , h o g y az infláció sok megjelenési formáját és okát m á r megmagyarázta. A szerző ú g y v é l i , h o g y ez a hiányosság abból származik, h o g y az infláció lényegének megmagyarázásánál n e m a termelési viszonyokat vették k i i n d u l ó p o n t u l . A tőkés társadami-gazdasági viszonyok között az infláció legfőbb előidézője a ciklikus á r u t e r m e l é s , a m e l y a rendszer sajátos ellentmondásaiból ered. Ezzel kapcsolatban a szerző ezt m o n d j a : „ A tőkés t e r m e l é s ciklikus jellege, a t e r m e l é s anyagi szerkezetében f e l b o m l o t t arány v a l a m i n t az árualapok és vásárlási alapok közötti f e l b o m l o t t egyensúly szüntelen elő­ idézői az inflációs jelenségeknek. E z é r t az infláció a tőkés á r u t e r m e l é s b e n t ö r v é n y s z e r ű jelenség. ( 1 1 2 . o l d . ) Ez a megállapítás az infláció okairól igazolja M a r x nézeteit a t e r m e l é s b e n bekövetkező aránytalanságról. M a r x o t i d é z v e : „Ezért az, ami pénzpiaci válságként jelenik m e g , v a l ó ­ j á b a n magának a termelési és ú j r a t e r m e l é s i f o l y a m a t n a k a rendellenességeit fejezi k i . " ( M a r x : A tőke, második kötet, 2 9 0 . o l d . K o s s u t h K i a d ó Budapest, 1 9 6 8 . ) . A szerző v é l e m é n y e szerint a jugoszláv gazdaságban tapasztalható infláció igen l e n d ü ­ letes. Ebből ered a szerző eléggé szkeptikus megállapítása, miszerint a gazdaságpolitika m i n ­ den eddigi t ö r e k v é s e , a m e l y az infláció felszámolására i r á n y u l t — sikertelen m a r a d t . ( 1 1 3 . old.) A továbbiak során megállapítja, hogy az infláció okait vizsgáló elemzéseinkre két fő irányvonal jellemző. A z egyik felfogás szerint az infláció okozója a beruházások, a másik c s o p o r t v é l e m é n y e szerint pedig a személyi j ö v e d e l m e k kedvezőtlen alakulása. A szerző úgy v é l i , hogy m i n d k é t nézet egy bizonyos m é r t é k b e n egyoldalú, m e r t n e m veszik tekintetbe

152

a termelésben kialakult viszonyok hatását az inflációs folyamatra. (114. old.) V é g ü l a r r a a következtetésre jut, hogy az infláció kérdésének megoldásakor feltétlenül m e g kell változ­ tatni a termelési viszonyokat, a m e l y e k aztán serkentőleg hatnak a kiegyensúlyozott fejlő­ désre, amely tulajdonképpen a munkások természetes igényeit elégíti ki. (117. old.). Ecija Sirotković ú g y véli, hogy az újratermelési folyamat beállításához — a társult m u n k a követelményeinek megfelelően — biztosítani kell bizonyos társadalmi-gazdasági feltételeket. E z e k e t a f e l t é t e l e k e t p e d i g a t e r m e l ő e r ő k t á v l a t i fejlesztési p r o g r a m j a á l t a l l e h e t m e g t e r e m ­ teni. C s a k i l y m ó d o n t u d j u k a tartós é s k i e g y e n s ú l y o z o t t fejlődést szavatolni és az inflációt elfogadható keretek közé szorítani. A z elemzés a következő sorokkal z á r u l : „Csak ekkor m u ­ tatkozik m e g az önigazgatású rendszer előnye m á s rendszerekkel szemben." (118. old.) M a t o Babić és Gorazd N i k i ć közös dolgozatukban („A behozatali á r u áremelkedésének h a t á s a a h a z á n k b a n tapasztalható általános á r d r á g u l á s r a " ) sajátos módszert a l k a l m a z v a m e g ­ felelő felméréseket végeztek e l , a m e l y e k alapján n é h á n y igen jelentős következtetést fogal­ maztak meg. A dinár 1971-es 43,35 % - o s leértékelésének hatását egyes ágazatok gazdasági helyzetére a következő táblázatban szemléltetik. (Itt csak nénány jellegzetes adatot közlök.)

A 43,35%-os

leértékelés hatása egyes ágazatok relatív helyzetére és áraira

gazdasági

S z á z a l é k b a n kifejezett emelkedés at Költségek

Arak

Széntermelés és szénfeldolgozás

4,5

5,9

A nafta derivátjainak előállítása

17,8

19,3

8,2

14,9

11,8

15,4

Színesfémkohászat Hajóépítés Vegyipar

9,6

14,4

Bőripar

7,0

11,4

Posta és közlekedés

7,3

9,5

Kereskedelem

0,2

0,6

(A teljes táblázat a 123. oldalon található m e g . )

A táblázatból világosan kitűnik, hogy a dinár leértékelése n e m egyenlő mértékben érin­ tette a különböző ágazatok költségeit és árait. R ö g t ö n s z e m b e t ű n i k , h o g y a kőolaj termékeinek előállítását, a hajóépítést és a bőripart érintette legkedvezőtlenebbül a leértékelés. S z e m előtt k e l l t a r t a m azt a tényezőt i s , h o g y a jugoszláv i p a r t e r m e l é s e az utóbbi években növekedő irányzatú, d e a behozatal mutatója 1961-ben 0,16 volt m í g 1971-ben 0,27! A behozatal növekedése folytán a külföldi piacokon bekövetkező áremelkedés egyre inkább kifejezésre jut a m i p i a c u n k o n i s . Ez a jelenség 1968-ban szinte jelentéktelen volt, 1970-ben a z o n b a n a n e m z e t k ö z i p i a c i á r a k h a t á s a h a z á n k p i a c i á r a i r a 2 % - b a n fejeződött k i . ( 1 2 7 . old.). A k é t s z e r z ő m u n k á j á t a k ö v e t k e z ő a j á n l a t t a l fejezi b e : „ I l y e n j e l l e g ű e l e m z é s t a l k a l m a z n i kellene a gazdaságpolitika egyes intézkedéseinek meghozatala előtt, a m e l y e k k e l csökkenteni vagy semlegesíteni akarjuk a külföldi hatást piaci árainkra." (128. old.). Ivo Vinski, aki egyike a nemzeti jövedelmünket tanulmányozó legismertebb kutatók­ nak, „A társadalmi termék és változásainak előirányzása az 1970—1985-ös időszakban" c í m ű m u n k á j á b a n e g y i g e n jelentős tervezetet közöl a t á r s a d a l m i termékről és a nemzeti vagyonról. A nemzeti vagyon alakulásának tervezetében a szerző az állóalapból mint a nemzeti v a g y o n mutatóiból i n d u l k i . Ezt m o n d j a : A z állóalapokra az emberi m u n k á v a l létrehozott társadalmi össztermék több mint kétharmada jut." (129. old.). K é t táblázatban szemléltetjük a nemzeti v a g y o n r a vonatkozó kutatásainak e r e d m é n y e i t az 1970—1985-ös időszakra

153

Az aktiv állóalapok

új értéke

1970—1985. 1 9 6 6 - o s árakban kifejezve

A népgazdaság ágazatai és nemzeti területek

1970.

1985.

(millió d i n á r )

(millió dinár)

Index Ш

5

Jugoszlávia a népgazdasági ágazatok összesen

/

}

szerint

454.317

1,080.588

238

261.535

640.542

245

101.707

300.641

295

Mezőgazdaság és halászat

59.394

95.081

160

Közlekedés és híradástechnika

75.457

181.518

240

T e r m e l ő ágazatok Ipar és bányászat

M á s t e r m e l ő ágazatok N e m t e r m e l ő ágazatok Lakásépítés és k o m m u n á l i s építkezés M á s n e m t e r m e l ő ágazatok

24.977

63.482

241

192.782

440.046

228

161.845

359.801

222

30.937

80.245

259

Jugoszlávia a nemzeti területek szerint Jugoszlávia

454.317

1,080.588

238

55.514

163.875

295

Bosznia-Hercegovina Crna Gora

10.668

29.689

278

126.055

275.103

218

Macedónia

23.369

69.907

299

Szlovénia

68.178

142.675

211

H o r v á t Szocialista K ö z t á r s a s á g

Szerbia

170.533

399.339

243

Szűkebb Szerbia

105.847

243.329

230

Vajdaság

53.032

114.352

217

Koszovó

11.654

41.058

352

A táblázat a k ö n y v 1 3 4 . oldalán található meg.)

Az állóalapok

évi növekedési rátája

az 1970—1985-ös

A népgazdaság ágazatai és nemzeti területek

időszakban

Évi növekedési ráta az 1 9 6 6 - o s állandó árak alapján

Jugoszlávia a népgazdaság ágazatai szerint összesen T e r m e l ő ágazatok

6,2

I p a r és bányászat

7,5

Mezőgazdaság és halászat

3,2

Közlekedés és híradástechnika

6,0

M á s t e r m e l ő ágazatok

6,4

N e m t e r m e l ő ágazatok

154

6,0

5,7

Lakásépítés és más kommunális építkezés

5,5

M á s n e m t e r m e l ő ágazatok

6,6

^

A népgazdaság ágazatai és nemzeti területek

Évi növekedési r á t a az 1 9 6 6 - o s állandó árak a l a p j á n

Jugoszlávia a nemzeti területek szerint Jugoszlávia

6,0

Bosznia-Hercegovina

7,5

Crna Gora

7,1

H o r v á t Szocialista Köztársaság

5,3

Macedónia

7,6

Szlovénia

5,1

Szerbia

5,8

S z ű k e b b Szerbia

5,7

Vajdaság

5,3

Koszovó

8,8

( A táblázat a k ö n y v 1 3 5 . oldalán található meg.)

M i n t ahogy a táblázatokból kitűnik, 1 9 8 5 - b e n összesen 2 , 5 - s z e r leszünk gazdagabbak m i n t 1 9 7 0 - b e n . A t e r m e l ő ágazatok közül leggyorsabban az ipar és bányászat fejlődik, itt az évi növekedési ráta 7 , 5 % - o t tesz ki. Vajdaság évi növekedési rátája az 1 9 7 0 — 1 9 8 5 - ö s időszakban 5 , 3 % , amely a jugoszláv átlag alatt ( 6 % ) áll. Igen érdekes a következő táblázat is.

Jugoszlávia

társadalmi

A népgazdaság ágazatai

összterméke az 1966-os

állandó árak

alapján

1970. (millió dinár)

1985. (millió dinár)

Évi növekedési ráta 1970—1985.

115.341

318.546

7,01

Ipar és bányászat

40.929

151.748

9,13

Mezőgazdaság és erdészet

25.011

40.460

3,26

8.887

23.947

6,83

40.515

102.391

6,37

összesen

Közlekedés és híradástechnika M á s termelő ágazatok

( A táblázat a k ö n y v 1 3 0 . oldalán található meg.)

Általános v é l e m é n y szerint a gazdaság jelenlegi fejlettségi foka mellett Európában a 6 % - o s évi növekedési ráta átlagos. A társadalmi össztermék 4—6%-os évi növekedési rátája közepesnek, a 4 % - o n aluli pedig alacsonynak számít. V i n s k i tervezete és az előbbi megállapítás alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Jugoszlávia gazdasága az 1 9 7 0 — — 1 9 8 5 - ö s időszakban igen gyorsan fog fejlődni. V i n s k i értékelése szerint nemzetközi viszonylatban Jugoszlávia gazdaságilag a közepesen fejlett országok közé tartozik. 1 9 7 0 - b e n az egy lakosra eső társadalmi termék körülbelül 1 0 0 0 d o l l á r t tesz ki. Ezt a következő táblázat­ ból láthatjuk:

155

A lakosonkénti társadalmi

termék

— a dollár 1 9 7 0 - e s állandó értékében kifejezve Elmúlt Á l l a m o k

T e r v e z e t

időszak

Évi átlag 1968—1970.

Megközelí­ tőleg az 1975-ös évben

Megközelí­ tőleg az 1980-as évben

Megközelí­ tőleg az 1985-ös évben

USA

4.860

5.585

6.398

7.206

Anglia

2.633

3.027

3.496

3.923

N é m e t Szövetségi K ö z t .

3.002

3.690

4.544

5.455

Franciaország

2.979

3.552

4.293

5.066

Hollandia

2.433

2.846

3.395

3.926

Olaszország

1.811

2.214

2.762

3.368 2.202

944

1.241

1.655

Magyarország

1.312

1.669

2.117

2.636

Lengyelország

1.309

1.643

2.088

2.609

Jugoszlávia

USSR

1.569

2.053

2.694

3.449

Csehoszlovákia

1.739

2.099

2.598

3.147

Német Demokratikus Közt.

2.012

2.513

3.165

3.879

( A táblázat a k ö n y v 1 4 6 . oldalán található meg.)

Igen d e r ű l á t ó a táblázat alapján l e v o n t következtetés, m i s z e r i n t a személyenkénti társa­ d a l m i t e r m é k 1 9 8 5 - b e n 2 , 2 - s z e r lesz nagyobb m i n t 1 9 7 0 - b e n . V é g ü l n é h á n y r e n d k í v ü l fontos megállapítással zárjuk le ezt az elemzést. Vinskit: ( 1 3 0 . old.)

Idézem Ivo

„ A jelenlegi állás szerint N y u g a t - N é m e t o r s z á g 9,5-szer t ö b b társadalmi t e r m é k k e l r e n ­ delkezik m i n t Jugoszlávia, Franciaország n y o l c s z o r t ö b b e l , A n g l i a pedig h é t és félszer. A z 1 9 5 0 - e s években Jugoszlávia és az említett n y u g a t - e u r ó p a i államok közötti különbség n a g y o b b v o l t . A z 1 9 8 5 - ö s időszakban előreláthatóan csökkenni fognak ezek a különbségek. A z 1 9 5 0 - e s években A n g l i a társadalmi összterméke tizenötször nagyobb v o l t m i n t Jugoszlá­ viáé (jelenleg csak 7 , 5 - s z e r ) , 1 9 8 5 - b e n az angol társadalmi össztermék csak 4 , 5 - s z e r fogja f e l ü l m ú l n i a jugoszlávot. A z 1 9 5 0 - e s években N y u g a t - N é m e t o r s z á g és Franciaország társa­ d a l m i összterméke 1 3 - s z o r i l l e t v e 1 1 - s z e r v o l t nagyobb m i n t Jugoszláviáé (jelenleg 9,5-szer illetve n y o l c s z o r n a g y o b b ) . A z 1 9 8 5 - ö s időszakban N y u g a t - N é m e t o r s z á g és Franciaország társadalmi összterméke 6 , 5 - s z e r i l l e t v e 5,5-szer lesz nagyobb m i n t Jugoszláviáé. Olaszország jelenleg 5,5-szer n a g y o b b társadalmi össztermékkel rendelkezik m i n t J u ­ goszlávia. A z 1 9 5 0 - e s é v e k b e n 6,5-szer v o l t n a g y o b b , az 1 9 8 5 - ö s években pedig e l ő r e l á t ­ hatólag négyszer lesz n a g y o b b . Jugoszlávia társadalmi összterméke és a keleti i l l e t v e nyugati államok társadalmi össz­ t e r m é k e közötti különbségek csökkenő i r á n y z a t o t m u t a t n a k a h a r m i n c éves összehasonlítási időszak alapján, ami a nyugati államok felé m é g kifejezettebb. A keleti államokhoz v i s z o n y í t ­ v a is észlelhető ez az i r á n y z a t , de itt v a l a m i v e l gyengébb. K i v é t e l t képez a S z o v j e t u n i ó v a l v a l ó összehasonlítás, ugyanis a k é t ország társadalmi össztermékének növekedési rátája k ö ­ zötti különbség n e m v o l t nagy s e m az e l m ú l t évtizedben, és előreláthatólag n e m is lesz az elkövetkező időszakban sem. A Zágrábi Közgazdasági Intézet e k ö n y v b e foglalt t a n u l m á n y a i bizonyítják, hogy a jugoszláv gazdaság számára m i l y e n jelentős ennek az intézetnek a munkássága m i n d elméleti m i n d gyakorlati t é r e n . A kiadvány t o v á b b á a r r a is r á m u t a t , h o g y m i l y e n nagy szükség v a n hasonló kutatóintézet létesítésére a Vajdaság t e r ü l e t é n is.

156

Számunk szerzői Miloš Bekonja Szabadka

egyetemista, a szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója

Dr. Darvas Andor Szabadka

a biológiai tudományok doktora, egyetemi tanár, a szabadkai Közegészségi Intézet szakmunkatársa

Stevan Doronjski Belgrád

közéleti munkás, a JKSZ elnökségének tagja

Dömötör Tekla Budapest

a néprajzi tudományok kandidátusa, az ELTE néprajzi tanszékének tanára

Csula Mária Szabadka

egyetemista, a szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója

Mr. Dušan Ičević Belgrád

a politikai tudományok magisztere, a JDNSZSZ Elnök­ sége Végrehajtó Bizottságának tagja

Dr. Györe Kornél Szabadka

a budapesti egyetemen földrajztudományokból szerezte meg doktorátusát, a szabadkai Pedagógiai Akadémia tanára

Bogomil Karlavaris Újvidék

festőművész, az újvidéki Pedagógiai Főiskola tanára

Kemény G. Gábor Budapest

történész, a budapesti Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa

Dr. Franjo Kožul Szarajevó

a politikai tudományok doktora, a szarajevói Politikai Tudományok Karának tanára

Laki László Szabadka

okleveles közgazdász, a szabadkai Közgazdasági Kar tanársegédje

Marija Mihalik Szabadka

egyetemista, a szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója

Milan Milošev Szabadka

egyetemista, a szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója

Minda Tibor Újvidék

okleveles politikológus, a Tartományi Végrehajtó Ta­ nács alelnöke

Palusek Béla Szabadka

andragógus, a szabadkai Munkásegyetem szakmunka­ társa

Dr. Rehák László Szabadka

a társadalompolitikai tudományok doktora, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára

Mr. Somogyi Sándor Szabadka

a közgazdasági tudományok magisztere, a szabadkai Közgazdasági Kar tanára

Szilágyi Gábor Szabadka

festőművész, a szabadkai Képzőművészeti Találkozó igazgatója

Toháti László Szabadka

okleveles technológus, a szabadkai Közegészségügyi Intézet szakmunkatársa

Urbán János Szabadka Nedeljko Vugdelija Szabadka

író, a Vajdasági Írók Egyesületének alelnöke egyetemista, a szabadkai Közgazdasági Kar hallgatója

A Létünk nyomdában levő 6. (november—december) számának tartalmából Ágoston András: A föderalizmus és az önigazgatás eszméinek fejlődése és a Szövetségi Képviselőház alkotmányos modelljei Kovács Teréz: A tanyák társadalmi folyamatai egy bácskai községben Körmendi Ferenc: Az esztétikai, matematikai és kísérleti viszszatükröződésről Penavin Olga: A népi tudás, a népi hagyományok gyűjtése a felszabadulás után a jugoszláviai magyarság körében Berkes Eszter: A szlavóniai magyar népsziget tánchagyományai Katona Imre: A magyar parasztság történelemszemlélete Sáfrány Ferenc—Szekeres Zoltán: Az egyetemi hallgatók szo­ ciális összetétele és a tanulmányi eredmény korelációja Veljko Milatović: A helyi közösség szerepe politikai rendsze­ rünkben Edvard Kardelj: Az önigazgatás eddigi fejlődése és az alkot­ mánymódosítások oka Molnár Irén: A hazai ifjúságszociológiai kutatások eredmé­ nyeinek összegezése Gaál György: Mózsi Ferenc: Nemzetiségi iskola - irodalmi nevelés

l é t ü n k

— társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. — Alapító: Vajdaság Dolgozó N é p e Szocialista Szövetségének Tartományi Választmánya. — Kiadó: F o r u m L a p - és Könyvkiadó Vállalat, Üjvidék. Felelős szerkesztő: dr. Rehák László. Szerkesztő­ s é g : 2 4 0 0 0 S u b o t i c a , T r g slobode 2 / 1 . Szerkesztőségi óra m i n d e n p é n t e k e n 16-tól 17 óráig. M e g j e l e n i k k é t h a v o n t a . A r a p é l d á n y o n k é n t 5 d i n á r , kettős s z á m o k é 10 d i n á r . E l ő ­ fizetés folyó é v r e belföldön 2 5 , külföldi címzettre 50 dinár. M e g r e n d e l h e t ő : F o r u m terjesztő r é s z l e g e , 2 1 0 0 0 N o v i S a d , V o j v o d e M i š i ć a 1.