Lengyel György (szerk.): Megszűnt és működő vállalkozások 1993-1996
Budapest, 1996
2
TARTALOMJEGYZÉK
oldal
Bevezető és összefoglaló megállapítások ............................................................. 5 TANULMÁNYOK ............................................................................................. 13 Czakó Ágnes: Vállalkozások 1996 ............................................................................ 15 Tóth István János: Jövedelemszerzési módok, adózás, új vállalkozások alapítása........................................................... 55 Kuczi Tibor: Család, rokonság a vállalkozásban ....................................................... 81 Vajda Ágnes: Működő és megszűnt vállalkozások tevékenysége, a tulajdonosok demográfiai összetétele, jövedelme ............................ 95 Lengyel György: Karrierminták és gazdasági attitűdök........................................... 121
ESETTANULMÁNYOK .................................................................................. 141 Tóth Lilla: Vállalkozói életutak és kapcsolathálók egy nagyközségben - a leszakadó kisvállalkozókról, kisvállalkozásokról - .......................... 143 Őrszigethy Erzsébet: Egy jó karban lévő falu és vállalkozói ................................... 167 Nagy Beáta: Kisvárosi vállalkozók 1996 ................................................................. 183
FÜGGELÉK ...................................................................................................... 201 Farkas János: Módszertani megjegyzések a mintavételről ...................................... 203 Futó Péter: Az 1993-1996-os összekapcsolt kisvállalkozói felmérés súlyozása ............................................................................... 211
3
4
Bevezető és összefoglaló megállapítások A BKE Szociológia Tanszéke, a KSH Társadalomstatisztikai Főosztálya és a Szonda Ipsos 1996 tavaszán az Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány támogatásával kérdőíves felmérést készített az 50 főnél nem nagyobb létszámú, nem mezőgazdasági kis- és középvállalkozások körében. A vizsgálat célkitűzése az volt, hogy képet adjunk az 1993 óta megszűnt és működő vállalkozások gazdasági és szociológiai jellemzőiről. A cél megvalósítása érdekében a/ ismételten felkerestük az 1993 őszén - a KSH és a BKE Szociológia Tanszéke által végzett felmérés keretében - megkérdezett kis- és középvállalkozókat, b/ a pótmintát olyan kis- és középvállalkozásokból vettük, amelyek 1993 őszén bizonyítottan működtek, c/ az 1993-as és 1996-os felmérések adatait az elérhető esetekben összekapcsoltuk, d/ az így nyert adatállományt településtípus és jogi forma szerint súlyoztuk az általunk korábban becsült 1993-as állapotnak megfelelően. Az interjúalanyokat kérdezőbiztosok keresték fel. A megkérdezett a vállalkozás (egyik) tulajdonosa, vagy kivételes esetben első számú vezetője (azaz egyik kompetens alkalmazottja) volt. A mintát Farkas János (KSH) állította össze. A kérdezés, kódolás és a system-file készítése a Szonda Ipsosban Hargitai Gábor és Závecz Tibor irányításával zajlott, a súlyozás Futó Péter munkája. Összesen 1407 kiértékelhető válaszhoz jutottunk. A vizsgálatot különböző településeken készített esettanulmányokkal egészítettük ki. Vizsgálatunk tanúsága szerint az 1993 őszén működő kis- és középvállalkozások egyharmada szűnt meg 1996 tavaszáig, vagyis 660 ezer működő vállalkozásból 1996 tavaszán 440 ezer működött továbbra is, 220 ezer szűnt meg. Tartalmi és módszertani okokból feltételezhetjük, hogy ez az arány a megszűnések alsó becsléseként fogadható el. (A megszűnt vállalkozások tulajdonosait pl. körülményesebb elérni, mint a működőket.)
5
Ebben az időszakban a kisvállalkozások sorsában bekövetkezett változások, megmaradásuk, illetve megszűnésük, a túlélők tevékenységének alakulása arra utal, hogy elsősorban azok a gazdálkodó egységek tudtak megmaradni, amelyeknek tulajdonosa hosszú távra tervezett, vállalkozását gyarapítani és nem felélni igyekezett, egzisztenciáját pedig alapvetően a vállalkozásra alapozta. A "vállalkozási láz" hevében a gyors meggazdagodás reményében vállalkozást indítók, akik többnyire megőrizték korábbi munkahelyüket is, nagyobb valószínűséggel hagytak fel mára az önálló gazdasági tevékenységgel. Az általunk vizsgált vállalkozások 55%-a alakult 1990-t követően. A megszűnt vállalkozások között ennél is nagyobb az újonnan alakultak aránya. A vállalkozók valamivel több mint kétötöde volt mellékállású (itt és a továbbiakban hacsak külön nem említjük - beleértve a nyugdíj mellett vállalkozókat is), a megszűnt vállalkozások körében azonban a mellékállásúak aránya jóval nagyobb, 56%-os volt. Vagy másként: a főállásúak negyede, a mellékállásúak 43%-a adta vissza a vállalkozói adószámot. Azt tapasztaltuk, hogy a kényszerűségből vállalkozók - akik munkahelyük elvesztése, vagy állásuk elbizonytalanodása miatt "menekültek" a vállalkozói létbe - az általunk vizsgált két és fél év alatt sikeresebben tudtak megkapaszkodni mint azok, akik azért lettek vállalkozók, mert úgy vélekedtek, hogy valamilyen kedvező lehetőség kínálkozott számukra. A vállalkozások megszűnése és megmaradása nem mutat településspecifikus jegyeket, a megszűntek aránya a fővárosban, a városokban és a falvakban egyaránt egyharmados. Kivéve Szolnok és Somogy megyét, ahol átlag feletti a megszűnések aránya. Az 1993-ban és azóta is működő kis- és középvállalkozásoknak mintegy négyötöde egyéni vállalkozás, a megszűnt vállalkozások túlnyomó többsége is az: kiskereskedő. A még most is működők között a kizárólag hazai tulajdonban levők részaránya 93%, ez az arány nagyobb, mint 1993-ban, de kisebb, mint a megszűnt vállalkozások között. A társas vállalkozásoknak nem egyharmada, csak 14%-a szűnt meg: a jogi személyiségű, jobbára kft-kből álló társaságok közül csak valamivel több mint minden tizedik, s a többnyire bt-kből álló nem jogi személyiségű vállalkozások ugyancsak viszonylag stabilnak bizonyultak. A legnagyobb "túlélési" esélyük azoknak a főként betéti társaságokból álló nem jogi személyiségű társaságoknak volt, melyeknek tagjai főfoglalkozásban dolgoztak és a legkevésbé stabilnak azok az egyéni vállalkozások mutatkoztak, melyeknek tulajdonosa kiegészítő foglalkozásúként folytatta vállalkozói tevékenységét.
6
A működő vállalkozások között nagyobb a feldolgozóipar súlya és lényegesen kisebb teret foglalnak el a kiskereskedelemmel foglalkozók, ez vonatkozik a bolti és nem bolti (ügynöki, piaci) kereskedésre egyaránt. A boltok közül elsősorban élelmiszerüzletek és butikok zártak be. Az ügynökök között igen magas, 80 százalékos a megszűnési arány. 1996-ra a vállalkozások több mint háromnegyedében nem változott a foglalkoztatottak létszáma, minden tizedik vállalkozó csökkentette, 11 százalékuk pedig növelte a létszámot. Az átlagos létszámok a megszűnt egyéni vállalkozások között kisebbek, mint a megmaradók között (1.2 vs 2.0), a társas vállalkozások közül pedig a nagyobb átlagos létszámúak hagytak fel a vállalkozással. A '96-ban felkeresett összes vállalkozásban egyébként nagyobb a foglalkoztatotti átlagos létszám, mint 1993-ban volt (3.5 vs 1.7 fô/vállalkozás). A működő vállalkozások 20%-a foglalkoztat alkalmi segítôket, 15%-a vállalkozói igazolvánnyal bedolgozókat, ami azt jelenti, hogy a vállalkozások a regisztrált létszámnál is többet foglalkoztatnak. A megszűnt vállalkozások kisebb arányban éltek ezzel az eszközzel: 12%-ukban volt alkalmi segítő, bedolgozókat pedig csak 5%-uk dolgoztatott. A pályán maradásban már sokkal kisebb a jelentősége a hivatalos oktatási rendszer által nyújtott tudástőkének, mint a pályára kerülésben, megnő az egyéb, iskolán kívül megszerzett ismeretek és kapcsolatok szerepe. A középkorúak, 30-60 évesek körében a legalacsonyabb a megszűnési arány. A fiatalok vagy tapasztalatlanságuk, vagy végig nem gondolt vállalkozási terveik, rossz piac felmérésük, megítélésük miatt lépnek ki a vállalkozók köréből, míg az idősebbek esetében feltehetően a végleges visszavonulási szándék (tehát nem szükségképpen bukás) az oka a magasabb megszűnési aránynak. A megszűnt vállalkozások tulajdonosainak többsége a vállalkozásban korábban végzett tevékenységét nem folytatja, töredéknyi 12 százalékuk továbbra is a korábbi tevékenységét végzi, de nem vállalkozási formában, vagy másik vállalkozásban. A vállalkozások mintegy fele csak egy településen belüli kisebb piackörzetet, vagy egy kis települést lát el. A megszűnt vállalkozások kétharmadukban a kis piackörzetet ellátók közül kerültek ki. A működő vállalkozások fele nyilatkozott úgy, hogy kapacitásait csak felerészben, vagy annál rosszabb arányban tudja kihasználni. A megszűnt vállalkozások négyötödét jellemezte ez a nagyfokú kapacitás-kihasználatlanság a megszűnés előtt. A feldolgozóiparban dolgozók, a kiskereskedők, a taxizók, a szolgáltatók és a tanácsadók kapacitáskihasználása jellemzően 60 százalék körüli. A nem bolti kereskedők, ügynökök kapacitásaikat mindössze átlagosan 20 százalékban használták ki 1993-ban. Számuk csökkenése be is következett.
7
A létező vállalkozások tulajdonosainak mintegy 10%-a alapított új vállalkozást 1993 és 1996 között. Ha a vállalkozás valamely társas - és különösen, ha jogi személyiséggel rendelkező társas - vállalkozási formában tevékenykedik, nő az új vállalkozás alapításának valószínűsége. Ugyanebbe az irányba hat, ha a vállalkozó a képződő tartalékait nem a háztartás, hanem egyedül a vállalkozás céljaira fordítja. A vállalkozók közel fele folyamatos költségelszámolással, közel harmada fizetés formájában, közel negyede pedig egyéb módon jutott jövedelemhez a vállalkozásból. A kisebb vállalkozások élnek inkább a jövedelem költségként való elszámolásának lehetőségével, míg a több alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások tulajdonosai gyakran egyéb formákban jutnak jövedelemhez. A költségelszámolás elsődleges jövedelemszerzési formaként való jelentkezését növeli, ha alkalmazott nélküli, vidéki, vagy szélesebb társadalmi hálózattal rendelkező egyéni vállalkozóról van szó. A piaci kapcsolataikról megállapítható, hogy kétharmad részben hasonló kisvállalkozóktól szerzik be a működésükhöz szükséges alapanyagot és termékeket, de minden második kisvállalkozás említette, hogy nagyvállalatok (is) ellátják a termeléshez szükséges inputokkal. A kis és középvállalkozások közel háromnegyede közvetlenül a lakosságnak értékesíti termékeit és szolgáltatásait. A magáncégekkel majdnem 60 százalék áll kapcsolatban. Minden negyedik-ötödik kisiparos szállítója a helyi intézményeknek. A kft-k döntô többsége magánvállalatoknak értékesít, de majdnem minden második kft elad valamit a helyi önkormányzatnak, egészségügyi intézménynek is. A bt-k szövetkezeteknek, a helyi önkormányzatnak és az iskoláknak adják el szolgáltatásaikat. A kisvállalkozások értékesítési lehetôségeiben tehát jelentős szerepe van azoknak a szervezeteknek, amelyek költségvetési pénzekből gazdálkodnak. Azok közül, akiknek van valamely érdekképviseleti szervezetben tagsági viszonya, 82 százalék említi a "hagyományos" - immár kötelezô - kamarai tagságot. Ezekben a kamarákban átlagot meghaladó arányban a kereskedők vesznek részt néhány szellemi önállóval és jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozással együtt. A többi jelentős számú kisvállalkozói kamarában szövetségben és érdekképviseletben jellemzően nem tagok a megkérdezettek.
8
A vállalkozók nemcsak az országos szervezeteket nem keresik fel üzleti tanácsokért, azt láttuk, hogy a helyi központokkal rendelkezőket sem. A helyi vállalkozói központokat mindössze 2.8 százalékuk kereste meg, szakmai szövetségtől, kamarától megközelítően minden tizedik vállalkozó kért tanácsot, s körülbelül ugyanekkora volt azok aránya is, akik piaci alapon, tanácsadó céghez fordultak. Családi, baráti és ismerôsi kapcsolatokra jelentős mértékben támaszkodnak, mind az üzleti ügyekben - fôként a beszerzéssel kapcsolatos információk megszerzésében -, mind az erőforrások előteremtésében. Nőtt a baráti alapon fizetési kedvezményt nyújtók aránya, de csökkent a pénzkölcsönzők és a "természetben" segítők aránya a megmaradt vállalkozások között az 1993-as megkérdezéshez képest. Az 1993-as adatfelvétel egyik fontos megállapítása volt, hogy a vállalkozások elindításához az önállósodók jelentôs családi, rokoni segítséget vettek igénybe. A mikro- és a kisvállalkozások szférája nagyobbrészt önerôre támaszkodva alakult ki; a megtakarítások, saját tulajdonú ingatlanok, rokoni, baráti kölcsönök tették ki az induláshoz szükséges tôke nagy részét. Ez azért volt lehetséges, mert a mikro- és kisvállalkozások startjához kis tôke is elegendô, hiszen tevékenységük színhelye gyakran a saját lakás, garázs, korábban felépített és berendezett műhely. A szűkebb család és rokonság szerepe a vállalkozások életében nem szűnik meg az indulás utáni években sem. A baráti, rokoni kölcsönök a vállalkozások fennmaradásában, sőt növekedésének finanszírozásában is jelentősek, a megkérdezettek nagyobb arányban támaszkodnak ezekre a forrásokra, mint a banki kölcsönökre. Ennek oka a kedvezőtlen hitelkínálat, de magyarázatul szolgál e szféra sajátos természete is. A kisvállalkozások működésének természetes közege a család és rokonság. A korábbi évtizedekben megszokott családi, rokoni együttműködés, a szívességcserék változatos formái a legális vállalkozás szférájában is tovább élnek. A vállalkozók mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy családjára, rokonaira, barátjára, munkatársára támaszkodott a munkában. Ezek felülreprezentáltak voltak a megszűnt vállalkozások körében. Nem-családi erőforrásokat a vállalkozók 16%-a vett igénybe 1993 óta. A kiskereskedők és a kft-k inkább a bankra vagy egyéb piaci eszközökre szorítkoztak, míg a nem jogi személyiségű társas vállalkozások, például a bt-k az átlagosnál nagyobb arányban mobilizálták a családi tartalékokat. Nagyobb lett a normál kamatozású hitelt felvevôk aránya 1993-hoz képest. Kedvezményes kamatozású hitelekhez kevésbé tudtak az elmúlt periódusban hozzájutni, különösen az egyéni vállalkozók. A családi és a baráti kölcsönök igénybevétele az arányokat figyelembevéve több mint kétszeresre nőtt. A kölcsönök felhasználására jellemzô, hogy a vállalkozók hozzáépítenek valamit üzletükhöz, autót vesznek és kifizetik az adót. A társas vállalkozási formák között van némi különbség: a kft-k a hitelből kifizetik szállítóikat, a béreket, a bt-k pedig visszafizetik tartozásaikat, illetve gépet vesznek.
9
A vállalkozások 56%-a nem rendelkezett irodával, a megszűnt vállalkozások azonban közel háromnegyed részben közülük kerültek ki. A megszűnő vállalkozások tulajdonosai az átlagnál kisebb mértékben töltöttek be korábban vezetői pozíciót, s az átlagnál kevésbé volt korábbról második gazdaságbeli tapasztalatuk, ám az átlagnál gyakrabban voltak munkanélküliek. Ez utóbbiak közül azoknak volt nagyobb a megmaradási esélye, akik a munkanélküliség után azonnal, vagy viszonylag hamar belefogtak a vállalkozásba. A megszűnt vállalkozások tulajdonosaira jellemző az, hogy korábban az ágazatok között, s nem ágazaton belül változtattak állást, az átlagnál némiképp gyakrabban érezték pályafutásukat ugrásszerűnek, illetve hullámzónak. A vállalkozók döntő többsége, több mint négyötöde szokott hajnalban vagy késő este is dolgozni. Ez így volt 1993-ban és 1996-ban is. Akik időközben megszüntették vállalkozásukat, azoknak közel fele nem ilyen túlterhelt. A vállalkozók 1993-ban pályafutásukkal, életszínvonalukkal, kilátásaikkal elégedetlenebbek voltak mint a felnőtt népesség, 1996-ban már kevésbé elégedetlenek. A vállalkozásukat megszüntetők azonban jóval elégedetlenebbek mint az átlag. A vállalkozók mindkét időpontban úgy nyilatkoztak, hogy vállalkozásuk jobb működését elsősorban a kapcsolatrendszer kibővítése, illetve a kapacitásbővítés, tőkebevonás segítené elő. Az átlagnépesség többségéhez hasonlóan a megszűnt vállalkozások vezetői, csakúgy mint a kis- és középvállalkozók csökkentenék a jövedelemkülönbségeket. A kis- és középvállalkozók több mint fele érzékelte anyagi helyzetének romlását az elmúlt évben, ám kevésbé panaszkodnak élethelyzetük romlásáról mint az átlagnépesség, s az átlagot meghaladó arányban vannak olyanok közöttük, akik javulásról számolnak be. A vállalkozásukat megszüntetők többsége az átlagnépességet meghaladó mértékben érzékeli anyagi helyzetének romlását, ám egy kisebb részük ugyancsak az átlagot meghaladó arányban javulásról számolt be. A vállalkozások többségének nem jelent problémát sem a megfelelő alapanyag, sem a megfelelő munkaerő hiánya. A hiánygazdaságra jellemző efféle jelenségek előfordulása már megritkult és a legtöbb vállalkozás nem is számol velük. A vállalkozók működését nagymértékben befolyásolják azonban a bonyolult szabályozókból fakadó adminisztrációs terhek, valamint a szabályozók gyakori változtatásával kapcsolatos nehézségek. Az adózással, vámmal összefüggő jogszabályok gyakori változtatása a társas cégeket érinti érzékenyebben. A jogszabályokból eredő bizonytalanság mértékét növeli, ha az
10
üzleti partnerekre szembenéznie.
vonatkozóan
is
bizonytalansággal
kell
a
vállalkozónak
A vállalkozók a megszűnések okát elsősorban kedvezőtlen piaci feltételekben, a túlzott adó és társadalombiztosítási költségekben, a kormányzati gazdaságpolitika hibáiban látták. Kisebb részük utalt a tőkehiányra, s a piaci ismeretek hiányát, saját szakértelmük hiányosságait még kevésbé említették.
11
12
TANULMÁNYOK
14
Czakó Ágnes: Vállalkozások 1996 Vizsgálatunkban a kis és közepes, nem a mezőgazdaságban tevékenykedô vállalkozások tulajdonosait kérdeztük meg immár másodszor abból a célból, hogy megfigyeljük az eltelt idôszak (1993 ôsze és 1996 tavasza közötti) változásait, és hogy az időközben megszűnt vállalkozások felkeresésével és megkérdezésével képet kapjunk a megszűntek összetételéről, a megszűnés arányáról és okairól. Ennek kapcsán olyan tényeket is kerestünk, amelyek a vállalkozás működésének körülményeiből igyekeznek következtetni a megszűnés valószínűségére.1 A megismételt vizsgálat arra is lehetőséget ad, hogy finomabb képet rajzoljunk ezekrôl a gazdasági szereplôkrôl úgy, hogy a korábbi felvételben csak hipotézisként megfogalmazott összefüggéseket elvessük vagy igazoljuk. Mindezt természetesen csak az 1993-ban már, és 1996-ban még működő kisvállalkozások sokaságáról tudjuk elmondani. Az elemzônek és az olvasónak nem könnyű értelmeznie a két idôpont közötti változást. Az 1993-as vizsgálat az akkor létezô összes vállalkozásról szólt, a kérdezés idôpontjában tapasztaltakat írta le. A mostani mintánk az 1993 ôszét kiindulópontnak tekinti, az akkor létezô vállalkozásokat vizsgálja 1996 tavaszán. Ugyanazon vállalkozások (és vállalkozók) jellemzôinek két idôpont közötti eltéréseit, változási tendenciáit elemezzük. Legfontosabb tény e változások között, hogy a nyomonkövetettek egyharmada idôközben feladta vállalkozói tevékenységét, mintánk két csoportra - a tovább működôk és a megszűntek csoportjára - oszlik. Az 1996-ban készített felmérés tehát nem vonatkozott azokra, akik 1993 ôsze óta lettek kisvállalkozók. Ez a dolgozat statisztikákat sorakoztat fel a két időpont közötti eltérések illusztrálására, részletesebb összefüggés-elemzést nem tekintettük feladatunknak. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a válaszolók, mind a “túlélő” vállalkozók, mind pedig azok, akik a vizsgált idôszakban megszűntették a kérdezett vállalkozásukat, egyértelműen azt állították, hogy a vállalkozás számukra elsősorban a rendszeres munkát és kereseti lehetőséget jelenti, jelentette. Az ismert - vállalkozó-e a kisvállalkozó vagy nem - "vitához" (ami arról szól, hogy a kisvállalkozókat kreatív tőkebefektetőknek képzeljük-e el vagy munka-gazdaságtani nézőpontból egyszerűen önállónak, önfoglalkoztatónak tekintsük) újabb adalékként szolgáló önbesorolás szerint a kisvállalkozók 85-86 százaléka egyszerűen a megélhetés biztosítása végett vállalkozó, beleértve ebbe a rendszeres munkát és a jövedelemkiegészítést is.2
1Az adatfelvétel módszereirôl részletesebben ld. a Függeléket. 2Kimondottan másodsorban említették az önálló üzleti elképzelések megvalósítását - minden harmadik vállalkozó, és minden ötödik a szakmai elismertség növekedését. Ez utóbbi a megszűnt vállalkozások között sokkal kevesebb, vagyis az ő tevékenységük valószínűleg nem kötődött valamilyen szakmához.(Nem válaszolt 23 kérdezett.)
15
ábra
16
A megszűnt vállalkozások tulajdonosai között kisebb az aránya a rendszeres munkát említôknek, a tevékenység jövedelemkiegészítô funkcióját említették. A "túlélô" vállalkozások kétharmada kimondottan a rendszeres munkában látja a vállalkozás legfôbb értelmének. Ezek az arányok arra utalnak, hogy a kisvállalkozások döntô többsége számára a vállalkozás megélhetés vagy jövedelemkiegészítés. Önálló üzleti elképzelés megvalósításának lehetôsége vagy a szakmai elismertség megszerzése a vállalkozói tevékenység által csak minden tizedik vállalkozóra áll. Most a vállalkozások fôbb jellemzôirôl mondjuk el, hogyan változtak meg azok körében, akik 1993-ban is és 1996-ban is működtek!
A vállalkozások összetétele és a változások Az 1993-ban egyéni, társas, ebbôl jogi személyiséggel rendelkezô és jogi személyiséggel nem rendelkezô vállalkozások között 1996-ra jócskán lecsökkent a kiskereskedő egyéni vállalkozók részaránya. 1. sz. tábla A vállalkozások csoportjai az 1996-os jogi forma szerint (%) Vállalkozási forma
Összes vállalkozás 1996-ban még 1993-ban (n=1407) működő vállalkozás (n=943)
93 óta megszűnt, a megszűnés évében (n=464)
Kisiparos
32.5
33.6
26.2
Kiskereskedő
28.4
17.6
43.5
Szellemi önálló
20.8
18.5
16.0
Kisszövetkezet
0.6
0.7
0.8
Kft
8.3
14.8
3.3
Rt
0.1
0.2
-
Bt
7.7
12.6
4.8
Gmk
1.7
1.8
2.2
-
0.2
2.2
egyéb társas
17
1993-ban a megszűnt vállalkozások 27%-a hagyott fel tevékenységével, minden ötödik vállalkozás 1994 óta nem működik. A megszűnések “csúcspontja” 1995-ös év, amikor az összes megszűnt 30%-a hagyott fel a vállalkozással. Minden megszűnési évet külön-külön vizsgálva az látszik, hogy általában minden második megszűnô kereskedelemmel foglalkozott. A megfelelô elemszámmal reprezentált 1995-ös évben átlag alatti a kereskedők megszűnése,az átlagnál nagyobb arányt a kisiparosok képviselnek. A gmk-k és a kft-k megszűnése valószínűleg átalakulás. Az összes vállalkozás megszűnési rátája legalább 15.3 százalék évente, amit a megtalált megszűnt vállalkozások arányából számoltunk ki a kérdezések között eltelt két és fél évet figyelembe véve. (Pontosabb becslésekhez még számításokra van szükség.) Az látszik, hogy a különféle jogi formában működők megszűnési arányai igen különbözőek. Az 1993-ban kisiparos egyéni vállalkozók közül legalább minden negyedik nem működött már 1996-ban. Közülük 4 százaléknyi kiskereskedôként lépett ki a vállalkozók közül. Az 1993-ban kiskereskedő egyéni vállalkozások közel fele megszűnt 1996-ig - három százaléknyi közülük átalakult és valamilyen társas vállalkozási formában hagyott fel tevékenységével.
18
ábra
19
A megszűnt szellemi önálló vállalkozók közül csak 20 százaléknyi volt a megszűnéskor is szellemi önálló, a többiek idôközben valamilyen társas vállalkozóvá váltak és akként szűntek meg 1996-ra. Az 1993-ban kft-k ugyanebben a jogi formában szűntek meg, a 14 százaléknyi bt közül négy százalék más társas vállalkozásként számolta fel tevékenységét. A kisszövetkezetek mindegyike kisszövetkezet volt a megszűnéskor is, a gmk-k közül három százaléknyi valamely más társas vállalkozási formában szűnt meg 1996 tavaszáig.
A tulajdonosi viszonyok Állami tulajdonos alig-alig volt érdekelt a kisvállalkozásokban 1993-ban, közületi/önkormányzati és állami tulajdonos a vállalkozások 5-5 százalékában volt jelen, a többiben nem. Az ismételt kérdezéskor még működő vállalkozások 95%-ban nem változott az állami tulajdonosi részarány, 3-4 százalékuknál csökkent, egyikükben sem nôtt az állam tulajdonosi részvétele3. A külföldi/hazai tulajdonosi összetétel szempontjából a jogi személyiségű társas - (Kft, Rt) - és a jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások érdekesek. A még most is működők között a kizárólag hazai tulajdonban levők részaránya nagyobb. A külföldi tulajdonos és a megszűnés/átalakulás láthatóan együtt jár. 2.sz. tábla Külföldi és hazai tulajdonosok a társas vállalkozásokban (%) 1993-ban teljes minta n=912
A működők 1996 n=783
Megszűntek 1993 óta n=127
Teljesen hazai
89.3
93.4
96.5
Többségi hazai
5.4
2.2
2.3
Kisebbségi hazai
3.3
2.4
0.2
Teljesen külföldi
1.8
0.8
0.1
Nem tudja
0.2
1.1
0.9
Összesen
100.0
100.0
100.0
Tulajdonosi összetétel
Továbbra is igen csekély azoknak a kisvállalkozásoknak az aránya, amelyek állami privatizáció útján jöttek létre (összesen 22 ilyen kisvállalkozást találtunk). 3
20
3.sz. tábla Külföldi és hazai tulajdonosok a társas vállalkozások csoportjaiban (%) Tulajdonosi összetétel
Jogi személyiséggel rendelkezôk n=394
Jogi személyiséggel nem rendelkezôk n=389
társas vállalkozások
Működô társas együtt n=783 1996
Teljesen hazai
88.0
96.5
99.0
Többségi hazai
5.4
0.5
3.1
Kisebbségi hazai
3.5
0.5
2.2
Teljesen külföldi
1.4
0.8
1.1
Nem tudja
1.7
1.6
1.6
Összesen
100.0
100.0
100.0
Tulajdonosok, alkalmazottak, létszámváltozás 1996-ra a vállalkozások háromnegyedében nem változott a foglalkoztatottak létszáma, minden tizedik vállalkozó csökkentette, 11 százalékuk pedig növelte a létszámot. Ha azoknak a csoportját vesszük, akik nem egyszemélyes vállalkozások tulajdonosai jelenleg (a tulajdonosok és alkalmazottak együttes száma >1), figyelemreméltó változásokat tapasztalunk. A létszámok az esetek 57 százalékában nem változtak, a létszám-csökkentések aránya kisebb a létszámnövekedésénél (17,6 vs 22.3 százalék). Közülük minden ötödik növelte létszámát. A többi esetben a vállalkozások létszáma ingadozott a vizsgált idôszak alatt.
21
4.sz. tábla Létszámváltozás 1993 és 1996 között jogi forma szerint az egy fônél többet foglalkoztató vállalkozások körében (%) A létszámváltozás4 tendenciája
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű n=87 n=83 n=314 vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának változása (ha az összes fogl. létszáma>1)
Együtt n=484
Nem változott
41.6
50.6
73.4
57.0
Csökkent
25.8
18.3
10.9
17.6
Nôtt
28.7
27.9
13.6
22.3
Ingadozott
4.0
3.3
1.2
2.6
Összesen:
100.1
100.1
99.1
99.5
A foglalkoztatottak létszáma az 1993-as adatfelvétel szerint meglehetôsen alacsony volt, az egyéni vállalkozások között egy-két fô, a társas formában működôk között ennél magasabb ugyan, de meg sem közelítette az általunk vizsgált létszámkategória 50 fônél kevesebbet alkalmazók - felsô határát. A jogi személyiséggel rendelkezô szervezetekben átlagosan 10 fô dolgozott fôállásúként, a nem jogi személyiségű szervezetekben ennek csaknem fele volt az átlagos létszám.
A megkérdezettek teljes sokaságában kb. ugyanannyian - 10.6 és 11.5 % - vannak az utolsó két évben létszámcsökkenésről és létszámnövekedésről beszámolók. A növekvők átlagosan 6.1 ill. medián: 3 fővel növekedtek, a csökkenők pedig átlagosan 4.2 illetve medián: 2 fővel csökkentették létszámukat. 4
22
5.sz. tábla A foglalkoztatottak átlagos létszáma a vállalkozás jogi formája szerint /fő/ 1993
A foglalkoztatotti státus
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának átlaga (a kérdezés napján, fő)
Együtt
Főállású
10.2
3.6
1.3
2.1
- teljes munkaidős
9.6
2.9
1.1
1.8
- részmunkaidős
0.5
0.4
0.2
0.2
Mellékállású
0.6
0.9
0.2
0.4
Segítő családtag
0.1
0.2
0.1
0.1
Alkalmi segítő (1993-ban)
0.7
0.8
0.2
0.3
Összes foglalkoztatott
10.9
4.5
1.7
2.6
6.sz. tábla A tulajdonosok átlagos létszáma a vállalkozás jogi formája szerint /fő/ 1996
A foglalkoztatotti státus
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű n=129 n=134 n=834 vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának átlaga (a kérdezés napján, fő)
Együtt n=1096
Főállású
3.8
1.4
0.7
1.1
- teljes munkaidős
2.7
1.0
0.5
0.7
- részmunkaidős
0.1
0.1
0.0
0.0
Mellékállású
0.4
0.7
0.7
0.6
Összes tulajdonos
3.2
2.3
1.4
1.8
23
A mostani felvételben részletesebb adatokat kérdeztünk a tulajdonosokról és az alkalmazottakról. Ismét vizsgáltuk az alkalmi segítôk létszámát, de megkérdeztük azt is, hogy a vállalkozás foglalkoztat-e bedolgozóként másokat illetve maga bedolgozik-e másnál. Az 1993-ban tehát már létezô és 1996-ban is működô vállalkozások átlagosan 2-3 tulajdonos kezében vannak, akik átlagosan két alkalmazottal dolgoznak, jogi személyiségű szervezet esetében ez a szám nagyobb, mint 8. Segítô családtagot igen keveset jelöltek meg a válaszolók, az alkalmi segítôk száma azonban jóval nagyobb 1996-ban, mint 1993 ôszén volt. 7.sz. tábla Az alkalmazottak átlagos létszáma a vállalkozás jogi formája szerint /fő/ 1996
A foglalkoztatotti státus
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű vállalkozók n=129 n=134 n=834 (társas) vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának átlaga (a kérdezés napján, fő)
Együtt n=1096
Főállású alkalmazott
7.6
2.0
0.5
1.5
- teljes munkaidős
6.9
1.8
0.5
1.6
- részmunkaidős
0.4
0.1
0.0
0.1
Mellékállású
0.4
0.1
0.0
1.1
Segítő családtag
0.0
0.1
0.1
0.1
Alkalmi segítők évente
6.1
3.7
2.1
2.9
Összes alkalmazott*
8.1
2.2
0.6
1.7
*alkalmi segítô nélkül
Az összes foglalkoztatott számát az 1993. évi adatokkal összehasonlítva majdnem 1 fôvel magasabb átlagokat kaptunk (2,6 vs 3.5 fô vállalkozásonként). A vállalkozóként bedolgozó álalkalmazottakat és alkalmi segítôket minden vállalkozási formában igénybe vesznek a tulajdonosok, de nem mindenki. Nem elhanyagolható, hogy minden ötödik tulajdonos alkalmi segítôt, minden hatodik pedig vállalkozókat alkalmaz, s mint a táblázat mutatja, jelentôsen megnöveli ezzel a foglalkoztatottak létszámát.
24
8.sz. tábla Az összes foglalkoztatott átlagos létszáma a vállalkozás jogi formája szerint /fő/ 1996
A foglalkoztatotti státus: tulajdonosok és alkalmazottak együtt
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű n=129 n=134 n=834 vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának átlaga (a kérdezés napján, fő)
Együtt n=1096
Főállású tulajdonos+alkal.
11.4
3.3
1.3
2.7
- teljes munkaidős
9.6
2.8
0.9
2.3
- részmunkaidős
0.4
0.3
0.0
0.1
Mellékállású
0.9
0.8
0.7
0.7
Segítő családtag
0.1
0.3
0.1
0.1
12.6
4.3
2.0
3.5
Kisegítôkkel együtt*
14.7
5.3
2.4
4.1
Vállalkozóként bedolgozik**
8.1
5.4
2.7
5.8
Összes foglalkoztatott
*A teljes minta 20%-a foglalkoztat alkalmi kisegítôket. **A teljes minta 15%-a foglalkoztat vállalkozókat bedolgozóként. Ez az adat csak erre a sokaságra vonatkozik.
A megszűnt vállalkozások között jóval kisebb arányban fordult elô a bedolgozói vagy az alkalmi kisegítôi alkalmazási forma, s az is látható, - ha elôfordul egyáltalán, kisebb az így megnövelt alkalmazotti létszám.
25
9.sz. tábla Megszűnt vállalkozások összes foglalkoztatottjának átlagos létszáma a vállalkozás jogi formája szerint (a megszűnés évében, fô)
A foglalkoztatotti státus: tulajdonosok és alkalmazottak együtt
Jogi Nem jogi Egyéni személyiségű személyiségű n=14 n=24 n=427 vállalkozásban foglalkoztatottak létszámának átlaga
Együtt n=465
Főáll. tulajdonos+alkal.
22.7
1.0
0.8
2.7
- teljes munkaidős
20.7
0.8
1.2
2.3
- részmunkaidős
0.1
0.4
0.1
0.1
Mellékállású
1.8
3.8
0.4
0.7
-
0.2
0.1
0.1
24.4
5.0
1.2
3.5
Kisegítôkkel együtt*
27.6
5.8
1.4
4.1
Vállalkozóként bedolgozott**
5.7
1.3
3.3
3.3
Segítő családtag Összes foglalkoztatott
*Kisegítôket a megszűnt vállalkozások 12%-a alkalmazott. **Bedolgozókat a megszűnt vállalkozások 5%-a alkalmazott. Ez az adat csak erre az 5%-ra vonatkozik.
Eddig az összes vállalkozásra vonatkozó általános statisztikákat mutattunk be, a következőkben egymással kialakított gazdálkodási, piaci kapcsolataikkal foglalkozunk részletesen. Erről ezidáig semmilyen információnk nem volt.
Együttműködési formák a munkában A vállalkozások nemcsak foglalkoztatnak bedolgozó kisvállalkozókat, hanem húsz százalékuk maga is bedolgozó, vagyis tevékenysége, piaca erőteljesen függ valamely másik szervezettől. A másoknak bedolgozók szerintünk saját, független piacok kiépítésére nem törekednek vagy nincs is rá szükségük. Lényegében alkalmazottként vesznek részt egy másik szervezet munkájában - vállalkozói igazolvánnyal.
26
ábra
27
10. sz. tábla Mely szervezettel alakult ki bedolgozói kapcsolata a kisvállalkozónak - a kisvállalkozás jogi formája szerint (%) Milyen szervezetnél bedolgozó a kérdezett vállalkozás?
Jogi személyiségű n=81
Nem jogi személyiségű n=97 vállalkozás
Egyéni* n=53
Együtt n=231
Nagyvállalat
38.9
37.4
38.7
38.5
Kft
43.5
35.8
35.2
36.4
Szövetkezet*
3.1
5.9
8.8
7.6
Költségvetési szerv*.
11.5
11.6
6.7
8.1
Egyéni vállalkozás*
0.0
5.1
5.3
4.6
Egyéb szervezet*
2.9
3.6
5.5
4.8
Összesen:
100.0
100.0
100.0
100.0
Bedolgozók megoszlása n=231
13.3
17.5
69.2
100.0
Teljes sokaság megoszlása n=1093
15.7
14.6
69.7
100.0
*n!: túl alacsony elemszám
A bedolgozás nem az egyéni vállalkozókat érinti jellemzôen, ez a csoport ugyanis csak pont ugyanakkora részt képvisel a bedolgozók között is, mint a teljes sokaságban. Elsősorban a nem jogi személyiségű társas vállalkozások, például a bt-k egyéb szervezetekkel kialakított partnerségérôl, és - mint láttuk - a jogi személyiséggel rendelkezôk, például a kft-k egymás közötti kapcsolatairól van szó. A legnagyobb bedolgoztatók a nagyvállalatok. A nagyvállalatok és kft-k bedolgozója a kérdezettek legnagyobb hányada (39 illetve 36%), csak 8-9 százalékuk dolgozik szövetkezetek és költségvetési szervezetek állandó megrendelésére. A fennmaradó egy tizedük egyéni vállalkozók és egyéb szervezetek állandó partnere. A bedolgozó kisvállalkozások jogi formáját vizsgálva megállapítható, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem az a jellemző bedolgozó-bedolgoztató kapcsolat, hogy kisiparosok nagyvállalatok partnerei. Sokkal fontosabbnak látszik a kft-k bedolgozói összefonódása, ami a fenti táblázatból is kiolvasható. (Az egyéni vállalkozók részére bedolgozók csoportját a kicsi elemszám miatt nem is elemezhetjük.) A jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások kicsi, a nem jogi
28
személyiségű társas vállalkozásoknak ennél nagyobb hányada szerepel a bedolgozók között. Az egymásra utalt kft-k közül minden negyedik, a bt-k közül minden ötödik képtelen arra - vagy szükségtelen számára -, hogy önálló piaci kapcsolatokat is létesítsen az adott "bedolgozói" viszony mellé. A másokkal bedolgozói viszonyban együttműködô egyéni vállalkozók ennél még sokkal kevésbé képesek/akarnak önálló piaci tevékenységet kialakítani. A bedolgozók 40 százalékának van még e szoros partnerkapcsolaton kívüli önállóan kialakított másik piaca is. A szervezetközi kapcsolatok másik mutatójaként a mellékállású vállalkozók eredeti munkahelyét is felhasználhatnánk. A mellékállásúak (n=218) negyven százaléka állami nagyvállalatnál, negyede költségvetési intézménynél, további durván egyharmaduk vagy másik vállalkozásban vagy egyéb szervezetnél dolgozik főállásban. A másik vállalkozásban érdekelt kisvállalkozók az 1993 óta megmaradt kistulajdonosok között is - éppúgy, mint az előző adatfelvétel mintájában - durván 10 százalékot tesznek ki. Az előző mintában illetve idôpontban igen offenzív gazdálkodási és kapcsolat-építési aktivitást állapítottunk meg róluk. 11. sz. tábla A tulajdonosok foglalkoztatotti státusa 1996-ban és 1993-ban Egyszeres vagy többszörös tulajdonos-e
Jogi Nem jogi személyiségű személyiségű n=108 n=115
Egyéni n=718
Együtt n=941
Együtt 1993 n=1679
vállalkozás Többszörös tulajdonos*
27.4
15.2
4.4
9.6
7.6
Egyszeresfôállásban
52.8
54.4
59.2
57.5
56.9
Egyszeresmellékállás
6.9
17.2
26.0
21.7
22.0
Egyszeresnyugdíjas
3.9
6.0
10.1
8.5
9.7
Alkalmazott**
8.9
7.2
0.4
2.7
3.2
100.0
100.0
100.0
100.0
100.0
Összesen:
*mindenki, akinek egynél több vállalkozása van, függetlenül attól, hogy fô- vagy mellékállású, többszörös tulajdonos **Alkalmazott csak kivételes esetben - inkább a társas vállalkozások megkérdezésekor - került a mintába, ha a tulajdonos nem volt elérhetô.
A válaszolók 90 százalékának persze nincs más vállalkozásban érdekeltsége, de száz 29
megkérdezett közül 2-3 nemcsak kettő, hanem még több cégben is tulajdonos. A táblázat utolsó oszlopában az 1993-as arányokat tűntettük fel. A többszörös tulajdonosok és a fôállásúak részaránya kicsit megnôtt a még működôk között, ami arra enged következtetni, hogy nem ezek közül kerül ki a megszűntek csoportja. (Látható, hogy a tulajdonosok közel 70 százaléka teljes mértékben piaci szereplô, azaz nincs más állása vagy nyugdíja.) Az 1993 óta életben maradt vállalkozások között - valamivel csökkent mellékállású vállalkozói arány mellett - nincs lényeges különbség a mellék- és a főállású vállalkozók között abban, van-e még tulajdonukban másik vállalkozás vagy sem (7-8% mindkét csoportban).
Tevékenység, - sokféleség, többféleség Az összes önálló 27 százaléka egynél több ágazatban tevékenykedett 1993-ban. Ma a tovább működôk között ez az arány 36.5 százalék. A több lábon állók a túlélés szempontjából jól választottak. Az együtt említett tevékenységek 65 százalékban egymásra épülnek, 28 százalékuk esetében ez nem jellemzô, nagyon különbözô, eltérô tevékenységeket folytat a vállalkozás. (A maradékról nem lehetett megállapítani, hogy a többféle tevékenység összefügg-e vagy sem.) Főtevékenységük ágazati besorolása szerint az önfoglalkoztatók (fôállásban egyéni vállalkozó vagy nem jogi személyiségű társaság tulajdonosa) 24 százaléka kiskereskedelembôl élt 1993-ban. További 15-15 százalékuk a feldolgozóiparban vagy tanácsadás területén dolgozott. Minden tizedik tulajdonos szállító egyéni vállalkozó, taxizott vagy teherszállító volt. A többiek építőiparban dolgoztak - ők inkább cégeket alapítottak -, illetve vendéglátással foglalkoztak vagy szolgáltatók voltak. (A főállásúak kiemelését az indokolja, hogy szerintünk ők a kisvállalkozói “szektor” első számú reprezentánsai.)
30
12.sz. tábla A túlélô fôállású tulajdonosok fôtevékenysége vállalkozási formánként, 1996-ban (%)
A fôtevékenység5
Jogi Nem jogi személyiségű személyiségű n=84 n=86
Egyéni n=540
Fôállásúak együtt n=710
Főállásúak 1993-ban
fôállásban vállalkozás Feldolgozóipar
27.1
15.4
15.8
17.7
15.2
Építôipar
15.5
9.2
10.2
11.0
8.4
Nagykereskedelem
22.5
11.2
3.8
8.2
3.8
Kiskereskedelem
11.5
24.7
16.3
16.6
23.6
Nem bolti kereskedelem
0.6
1.6
1.6
1.4
4.6
Vendéglátás
2.6
5.9
9.1
7.5
6.6
Szállítás
2.4
2.6
14.8
10.1
11.2
Ingatlanügyek
00.0
2.7
0.4
0.6
2.9
Tanácsadás
9.8
16.1
9.4
10.5
15.6
Egyéb közösségi szolgáltatás
2.3
6.3
13.2
10.3
6.7
Egyéb tevékenység
5.5
4.4
5.5
5.4
1.4
Összesen:
99.8
100.0
100.0
99.3
100.0
Szembetűnő a kereskedelmi vállalkozások részarányának drámai csökkenése - csak a betéti társaságok közelítik a két évvel ezelőtti kiskereskedelmi arányokat. A szállítók, taxizók részaránya maradt, kevéssé szűntek meg a nagykereskedők, kisebb lett a kiskereskedők és a nem bolti kereskedők és a tanácsadók részesedése a működő összes főállású vállalkozó között.
A tevékenységi besorolásnál a mezôgazdasági tevékenység az egyéb tevékenység kategóriájába került, mivel a felmérés a mezôgazdasági vállalkozásokkal nem foglalkozott. 5
31
13.sz. tábla A fôtevékenység a működô vállalkozások jogi formája szerint 1996-ban és 1993-ban
A fôtevékenység
Jogi Nem jogi személyiségű személyiségű n=108 n=115
Egyéni n=718
Együtt n=941
Együtt 1993-ban n=1679
fôállásban vállalkozás Feldolgozóipar
24.0
13.5
14.8
16.0
13.3
Építôipar
15.9
8.9
8.9
9.8
7.2
Nagykereskedelem
20.71
10.2
10.18
6.9
3.4
Kiskereskedelem
11.47
22.57
14.62
15.28
21.2
Nem bolti kereskedelem
1.26
1.03
4.11
3.21
9.1
Vendéglátás
2.52
4.77
8.71
7.16
5.8
Szállítás
2.17
3.11
11.33
8.69
8.1
Ingatlanügyek
0.00
2.79
0.45
0.72
5.5
Tanácsadás
12.09
17.86
17.46
16.68
19.5
Egyéb közösségi szolgáltatás
2.58
5.09
9.36
7.67
4.5
Egyéb tevékenység
7.35
10.15
7.44
7.82
2.4
100.05
100.0
100.02
99.93
100.0
Összesen:
A kereskedelem mindhárom “ágazata” valóban visszaszorult, a tanácsadó /mellékállásúak/ megmaradtak a vendéglátással, a közösségi szolgáltatásokkal - a fodrászok, kozmetikusok ...- együtt. 1993-ban minden negyedik tulajdonos szolgáltatása csupán kisebb lakókörzetre terjed ki, közel egyharmaduk egy egész települést szolgált ki (14. tábla utolsó oszlop). Egy ötödük tevékenységét több település is igénybe vette, s csupán minden tizedik önálló volt olyan, akinek piaca az egész országra kiterjedt. Hogyan változott meg mindez?
32
ábra
33
A megszűnt vállalkozások 40%-ának piaca a lehető legszűkebb, csupán kisebb lakókörzetre terjedt ki. Az eredeti (1993-as) piaci körzet-megoszlással összehasonlítva látszik, hogy a kis körzetekre és az egyetlen településre termelő/szolgáltatók aránya jócskán csökkent, maradt vagy növekedett a kiterjedtebb piacra dolgozók aránya. 14.sz. tábla Mekkora a piac vállalkozási formánként 1996-ban ás 1993-ban Jogi Nem jogi A tevékenység személyiségű személyiségű kiterjedése, a piac n=108 n=115 nagysága vállalkozás Kisebb lakókörzet
Egyéni n=718
Együtt n=941
1993, teljes sokaság n=1679
7.24
16.65
21.11
18.28
26.7
egy település egésze
16.32
15.79
26.64
23.44
30.3
Több település
11.50
19.78
17.71
17.03
19.9
Több megye
17.87
15.03
13.51
14.42
6.5.9
Az egész ország
28.35
16.59
13.94
16.58
10.1
Több ország
16.63
10.37
1.97
5.49
4.2
Nem jellemzô
1.93
5.51
5.12
4.68
2.1
Összesen:
100.0
100.0
100.0
100.0
100.0
34
ábra
35
A piaci kapcsolatok a megmaradók körében inkább kiterjedtebbek lettek az utóbbi két évben a társas vállalkozók megítélése szerint, csak az egyéniek között nagyobb valamivel a piaci körzet szűkülését tapasztalók aránya. A tovább működő társas vállalkozások minden 4.-5. tulajdonosa bővülő piacokról számolt be. A kapacitás kihasználásában a vendéglátók álltak az élen, 99 százalékban használták ki az üzleti lehetőségeket. A most is működők csak félgőzzel tudnak dolgozni. A feldolgozóiparban dolgozók, a kiskereskedők, a taxizók, a szolgáltatók és a tanácsadók kapacitáskihasználása jellemzően 60 százalék (medián) volt. A megmaradó közül a kapacitáskihasználás 50 százalékra visszaesett, kivéve a tanácsadókat, akik most 70 százalékos kapacitással dolgoznak. Régebben ekkora volt a nagykereskedők, az ingatlannal üzletelők mutatója, ami mára 50-60 százalékra esett vissza. A nem bolti kereskedők, ügynökök kapacitásaiknak mindössze átlagosan 1/5-ét használták ki 1993ban. Számuk drámai csökkenése be is következett, a megmaradó ügynökök - nagyon kevesen - a többiekhez képest nagyon dolgoznak (70% kapacitással). Az összes még ma is működôre, - ha a kapacitáskihasználás egyáltalán felvethető (n=846)- számított átlag 55.7 százalékos kapacitás 1996-ban. A megszűntek az utolsó évben 20%-os(me) kapacitással működtek. A kft-k félgôzzel dolgoztak, a szellemiek lehetôségeik egy tizedét használták, a többiek 20 százalékát.
Formális kapcsolatok, tagság szervezetekben Mint már eddig is kiderült, a kisvállalkozók többnyire a vállalkozói tevékenységből élő kisegzisztenciák, akik szűk piacot, főként helyi piacot látnak el. Elég sokan vannak olyanok, akik másnak vagy egymásnak bedolgoznak, s kapcsolatrendszerük - a gazdálkodásban is - inkább a család, az ismerősök és a helyi hivatalok dolgozóival alakult ki. A korábbi felvételben kiderült mindez. Változott-e vajon a helyzet, tekintsük át, milyen vállalkozói testületekben, azóta alakuló érdekvédelmi szövetségekben vagy kamarákban érdekeltek a kisvállalkozók mint tagok. Az 93-as megkérdezés óta megmaradtak 69 százalékban említették, hogy valamilyen hivatalos - országos vagy helyi - szerveződéssel kapcsolatban állnak. Jellemző, hogy mely szervezeteknek nem tagjai, vagy elenyésző köztük a tagsággal rendelkezők aránya. (Nincs lényeges különbség a főállásúak és a mellékállásúak között.) A vállalkozók nem tagok a VOSZ-ban, a GYOSZ-ban, az OKISZ-ban, s egyáltalán nincsenek jelen a munkaadók szervezeteiben. Említik viszont e szövetségek között az IPOSZ-t (8.4%) és a KISOSZ-t (4.3%). A terméktanácsokban, ahonnan pénzt is lehetne szerezni, egyáltalán nincsenek jelen. Nem éri el őket egyetlen újonnan szerveződő kamara sem (ezek a még nem teljes jogú kamarák, pl. a Mérnöki Kamara). Azok közül, akik a tagsági viszonyra igent mondtak, 82 százalék említi a “hagyományos”- immár kötelezô - kamarai tagságot : Kézműves Kamara, Kereskedő
36
Kamara, Agrárkamara. Természetesen ezekben az átlagot meghaladó arányban a kereskedők vesznek részt néhány szellemi önállóval és jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozással együtt. A részvénytársaságok is magasabb tagsági arányt mutatnak. Alig találtunk olyat, aki pártnak, helyi önkormányzatnak vagy alapítványi kuratóriumnak tagja lenne. A kisvállalkozók tehát annyira nem-tagok, hogy még az elvileg kötelező tagsági viszonyról sem vesz tudomást 1/3-uk. (Komolyan elgondolkodtató és talán vizsgálandó, hogy ennek fényében kik lehetnek a tagjai azon szervezeteknek, amelyek - értelemszerűen a kicsi - vállalkozókat képviselnék...) Az országos szervezetektől való távolság talán érthető, hiszen könnyebben eléri a kisvállalkozó a helyi kamarát, ha éppen szüksége van segítségre, információra. Vajon felkeresi-e ezeket a szervezeteket, a jogi, üzleti, könyvelési tanácsot vár? Világos, hogy nem: a Helyi Vállalkozói Központokat mindössze 2.8 százalékuk kereste meg, szakmai szövetségtől, kamarától kért tanácsot kicsit kevesebb mint minden tizedik vállalkozó, s körülbelül ugyanekkora volt azok aránya is, akik piaci alapon, tanácsadó céghez fordultak. Az információs űrök azonban nem maradnak betöltetlenül, a kisvállalkozók barátaikhoz, ismerőseikhez fordulnak tanácsért különféle ügyekben. Az ismerôsök, barátok segítségét a 15-20. táblázatokban foglaljuk össze. 15.sz. tábla Beszerzéssel kapcsolatban kért-e.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=878
n=141
n=44
n=1067
Soha
57.8
9.6
3.2
49.1
Néha
30.8
68.0
4.7
34.5
Rendszeresen
11.4
22.5
92.1
16.1
Összesen
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
37
16. sz. tábla Értékesítéssel kapcsolatban kért.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=917
n=105
n=27
n=1055
Soha
79.9
10.8
3.5
70.7
Néha
15.5
67.3
8.2
20.5
Rendszeresen
4.6
22.0
88.2
8.6
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
Összesen
17.sz. tábla Hitelforrásokkal kapcsolatban kért-e.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=976
n=58
n=22
n=1060
Soha
90.1
31.2
10.5
85.0
Néha
8.5
59.1
2.0
11.1
Rendszeresen
1.3
9.8
87.4
3.6
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
Összesen
18.sz. tábla Adó- és vámügyekkel kapcsolatban kért.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=976
n=78
n=44
n=1064
Soha
73.4
9.1
9.9
65.6
Néha
18.9
72.2
14.0
22.4
Rendszeresen
7.8
18.7
76.1
11.4
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
Összesen
38
19. sz. tábla Üzleti partnerrel kapcsolatban kért.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=911
n=117
n=30
n=1062
Soha
76.9
5.6
9.8
66.9
Néha
19.8
85.1
29.2
27.2
Rendszeresen
3.3
9.3
61.1
5.6
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
Összesen
20.sz. tábla Jogi ügyekkel kapcsolatban kért.... Támogatást kért
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=960
n=76
n=23
n=1062
Soha
80.9
10.3
12.0
74.2
Néha
16.1
80.7
14.0
20.6
Rendszeresen
3.0
9.0
74.0
5.2
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt kért
Összesen
Már az 1993-as adatfelvételben is feltűnt, hogy a beszerzéssel kapcsolatban megszerezhetô információkra kíváncsiak leginkább a kisvállalkozók. Most is az látszik, hogy a még 1996-ban is vállalkozásukban dolgozók több mint fele barátaihoz, ismerôseihez fordul információért alkalmilag, rendszeresen 16 százalékuk. A kisvállalkozók közül viszonylag sokakat foglalkoztatnak - több mint egyharmadukat az adó-vám-problémák és az üzleti partner, de kevésbé az értékesítés, a hitelfelvétel, valamint a jogi információk. Teljesen egyértelmű hogy azok, akik érdeklôdnek, támogatást is kapnak, vagyis többet a puszta információnál és tanácsnál. Megkérdezettjeink nagyobb arányban érezték úgy az elmúlt alkalommal, hogy segítséget adnak másoknak, mint amennyien másokhoz fordultak. Most a megmaradó vállalkozásokban a következôt látjuk:
39
21. sz. tábla A megkérdezett nyújt.... Támogatást ad
Soha
Néha
Rendszeresen
Együtt
n=643
n=345
n=103
n=1093
Soha
44.9
3.4
4.5
27.9
Néha
39.2
68.7
7.5
45.5
Rendszeresen
15.8
27.8
87.9
26.4
Összesen
100.0
100.0
100.0
100.0
Információt ad
A válaszolók között majdnem megegyezik azok aránya, akik azt mondták, hogy soha nem adnak információt, tanácsot illetve támogatást, s azoké, akik rendszeresen teszik ezt (26-27%). Itt is jól látható, hogy a segítségnyújtást többen gondolják magukra jellemzônek, mint azt, hogy segítséget kérnek barátaiktól, ismerôseiktôl. A lehetséges kedvezmények közül, amit a vállalkozók egymásnak adhatnak, kiemeltük a határidômódosítást, a fizetési kedvezményt, a pénzkölcsönöket, az eszközök, gépek, szerszámok, műhely átengedését (kölcsönzését) és azt, hogy a vállalkozó ad-e/kap-e szívességből számlát vagy sem. 22. sz. tábla A viszonosság mutatói a két felvételi idôpontban 1993-as mintában
1996-ban Kedvezmény
Ad
Kap
Ad
Kap
Határidômódosítás
41.8
30.8
40.0
24.0
Fizetési kedvezmény
47.0
29.6
32.6
15.7
Pénzkölcsön
13.8
15.6
21.9
11.9
Eszköz, műhely kölcsön
18.3
15.3
29.2
19.4
Szívességbôl számla
1.4
2.2
-
-
Az 1993-ban nem kérdeztük meg, hogy a vállalkozó ad-e, kap-e számlát szívességbôl. Minden száz közül egy-kettô akad, aki szívességbôl számlázik (valószínű, hogy a számlaszerzés jellemzôen nem szívességi, hanem piaci ügylet). A reciprok segítésekben résztvevôk aránya az elmúlt két évben változott: Határidômódosítást akkor is, most is sokan kapnak/adnak (40%), fizetési kedvezményt két éve csak minden harmadik adott, most, a megmaradók mintájában majdnem minden második vállalkozó ad. 1993-ban minden ötödik adott pénzt kölcsön, minden tizedikük kapott 40
is, a 96-ban tovább működôk pénzt, eszközöket nemigen adnak, de pénzt nagyobb arányban kaptak, mint az 1993-ban megkérdezett összes vállalkozásban. A különbségek oka részben a mai megváltozott körülményekkel magyarázható, részben pedig a túlélô vállalkozások 1996-os, 1993-hoz képest megváltozott összetételében keresendô. Annyit azonban érzékeltetnek adataink, hogy a pénz és az eszközök cseréjének szűkülése és a fizetési kedvezmények arányának egyidejű növekedése mögött valószínűleg az áll, hogy a csereberék helyébe piaci tranzakciók lépnek (legalábbis a túlélô vállalkozások között).
Családi vállalkozások Az ismerôsök mellett a rokonoknak is jelentôs szerepe volt a vállalkozásokban 1993ban. A még működô vállalkozásokat és az akkori adatokat összevetve a házas vállalkozók akkori és mostani megoszlása között eltéréseket tapasztalunk. A megkérdezettek 5 százalékának nincs házastársa, további 8-9 százalékuk elvált, özvegy. Korábban, 1993-ban ez az arány nagyon hasonló, 14.6% volt. 23. sz. tábla A családtagok részvétele a vállalkozásokban Vállalkozási forma
N
Nincs Csak egyik sem házastárs
Csak rokon
Mindkettô Összesen
Egyéni
718
42.3
33.4
14.4
9.9
100.0
Jogi
108
48.7
28.6
9.8
12.8
100.0
Nem jogi
115
27.9
34.9
21.5
15.7
100.0
Összesen*
941
40.4
32.4
14.9
12.2
100.0
1993-ban
1458
71.4
16.6
7.2
4.8
100.0
*1996
Adataink szerint a most is dolgozó házas vállalkozók közül - az egyedül dolgozókat nem számítva - 60 százalékában van családtag az üzletben, ami a teljes sokaságra nézve azt jelenti, hogy minden második túlélő vállalkozásban vannak családtagok. A család nemcsak mint a munkaerő, vagy vállalkozó-társak lehetséges forrásaként kerül szóba ebben a körben, hanem anyagi eszközök, lehetőségek forrásaként is. Kézenfekvőnek látszik bemutatni, hogy azok a túlélő vállalkozások, amelyek működéséhez tőkebevonásra volt szükség, honnan jutottak anyagiakhoz. Kérdésünkben a válaszolók három, számukra egyformán lehetséges pénzhez jutási lehetőséget jelölhettek meg - ugyanazok közül választhattak, mint 1993-ban - egy felkínált sorból. Először azt mutatjuk be, hogy a kiválasztott összes válaszlehetőség közül összesítve 41
hányan említettek családi, rokoni vagy baráti támogatást, s milyen arányban vannak olyanok, akik nem az elsődleges kapcsolatokon keresztül szereztek pénzt. Egy kistulajdonos szükség esetén felvehet normál kamatozású és/vagy kedvezményes hitelt, kérhet kölcsön baráttól, családtól, tőkéstársat vonhat be, vagy eladhatja üzletrészét másnak, vagy a családi vagyon részét is pénzzé teheti. Az utóbbi két évben a túlélő vállalkozások 32 százalékának volt szüksége pénzre a működéshez. A kiválasztott pénzszerzési módokat kategorizálva aszerint, hogy volt-e köze a családhoz vagy nem, az alábbi képet kapjuk vállalkozási formánként. 24. sz. tábla Tôkebevonás vállalkozási formánként és a pénz eredete szerint Vállalkozási forma
Nem családi erőforrás**
Családi erőforrás*
Nem volt szükség rá
Összesen 100.0%
Kisiparos
8.7
15.7
75.6
n= 340
Kiskereskedő
21.8
17.4
60.8
n= 199
Szellemi önálló
9.4
16.1
74.5
n= 179
Jogi szem.
28.9
11.3
60.2
n= 108
Nem jogi sz.
20.4
18.1
61.5
n= 115
Együtt
15.9
15.7
68.3
n= 941
*családi erőforrás: baráti rokoni kölcsön, családi ingatlan vagy vagyontárgy eladása; **nem családi erőforrás: minden más pénzszerzés.
A családi és a nem-családi erőforrások pontosan egyenlô arányban fordulnak elő. A kiskereskedők és a kft-k inkább a bankra vagy egyéb piaci manőverekre szorítkoztak, míg például a nem jogi személyiségű társas vállalkozások, például a bt-k az átlagosnál nagyobb arányban mobilizálták a családi tartalékokat. Összefoglalva közöljük most, hogy az első helyen6 megnevezett erőforrásokat a kisvállalkozók mekkora aránya vette igénybe az 1993-as kiinduló állapothoz képest.
Az elsô helyen szereplô erôforrás nem jelenti azt, hogy az egyben a legfontosabb is. Megjegyezzük, hogy a banki hitelt vagy kedvezményes kamatozású hitelt mindig az elsô helyre kódolták, így a banki ügyletek mind szerepelnek az elsônek említett erôforrások között. 6
42
25.sz. tábla A vállalkozásba bevont pénzek forrása jogi forma szerint Kedvez- Baráti, Banki ményes rokoni Más A vállalkozás jogi
formája
Tőkés Üzlet- Családi Nincs Összes 1 társ rész vagyon tőkebe- 100% bevonása vonás N=
kölcsön
eladása
Egyéni
9.3
2.0
13.9
1.5
-
-
0.9
72.5
718
Egyéni ‘93
6.9
3.5
5.5
0.9
-
-
0.5
82.8
335
Jogi szem.
13.7
6.1
9.1
7.2
0.1
0.3
0.4
61.1
108
Nem jogi
11.9
2.3
15.8
5.11
0.3
0.4
1.6
62.2
115
Együtt*
10.4
2.7
13.4
2.9
0.1
0.1
0.9
69.8
941
Együtt* ‘93
8.7
3.7
5.5
1.3
0.4
0.2
0.5
79.9
1679
*egyéni, jogi és nem jogi társas vállalkozások együtt 1996-ban
A megelôzô kérdezés óta megmaradók körében az utolsó két év alatt 30 százaléknak volt szüksége tôkebevonásra, míg az azt megelôzô két évben csak 20 százaléknak. Kedvezményes kamatozású hitelekhez kevésbé tudtak az elmúlt periódusban hozzájutni, különösen az egyénieknek. A kft-k azonban nagyobb arányban kaptak kedvezményes kamatozású hitelt. Nagyobb lett a normál kamatozású hitelt felvevôk aránya, minden 10. vállalkozás ilyen. A családi és a baráti kölcsönök igénybevétele az arányokat figyelembevéve kétszeresre, háromszorosra nôtt. A családi segítség felértékelôdését jelzi ez az információ. Nem tudjuk persze, hogy ezek a hitelek mekkora összegűek, mert ki-ki akkora összegre gondolt, amekkora éppen kisegítette, tehát óriási különbségekrôl lehet szó. Az, hogy a hiteleket tényleg mire fordították a vállalkozók, arról tanúskodik, hogy a hitelek jó része bizonyára pillanatnyi pénzzavar kiküszöbölésére szolgál a kölcsönkérô kisvállalkozások döntô többsége számára.
43
26. sz. tábla A hitelek felhasználása (az "igen" válaszok aránya -%) Egyéni vállalkozás
Jogi szem. vállalkozás
Együtt
n=34*
Nem jogi személyiségű vállalkozás n=53*
n=211 Kifizette szállítóit
9.0
22.0
19.2
13.4
Bért fizetett
3.4
18.0
15.8
8.5
Bérjárulékokat fizetett
1.9
13.7
13.7
6.2
Adót fizetett be
11.5
12.6
14.1
12.2
Tartozásait fizette ki
9.4
15.3
23.8
13.8
Családi ingatlant épít
6.5
0.4
4.5
4.9
Családi ingatlant felújít
0.7
0.7
0.5
0.7
Műhelyt, üzletet épít
19.3
19.6
18.6
19.2
Műhelyt, üzletet felújít
12.3
14.2
12.8
12.7
Termeléshez gépet vett
21.5
23.8
29.4
23.3
0
0.8
0.4
0.2
Szállítóeszközt vett
12.3
13.3
11.8
12.4
Egyéb beruházásra fordítja
27.3
16.1
17.7
23.4
Mire fordította a hitelt?
Értékpapírt vett
n=298
*csak a súlyozás miatt kicsi az elemszám
Föltűnôen magas azok aránya, akik egyéb beruházásokra7 fordítják a kölcsönöket különösen az egyéniek között. Kérdésünkben felkínált válaszalternatívák nem "találták el" elég jól a kisvállalkozókat, mert azok valószínűleg túlzottan formalizáltak az inkább családias, háztartás-típusú gazdálkodás leírására. A társas vállalkozások - a formalizált "kisszervezetek"- esetében, talán ezért, a felkínált válaszlehetôségekre kicsit nagyobb említési arányokat kaptunk. Érezhetô némi különbség a vállalkozási formák között: a kft-k kifizetik szállítóikat, a béreket, a bt-k pedig visszafizetik tartozásaikat, illetve gépet vesznek. Mindhárom csoportra egyformán jellemzô, hogy a kölcsönbôl hozzáépítenek üzletükhöz, autót vesznek és kifizetik az adót.
Olyan meg nem nevezett "beruházásokról" lehet itt szó, amelyek a vállalkozás működésének fenntartását szolgálták. 7
44
A kisvállalkozásokra igen jellemzônek mutatkozott az elmúlt felvétel során, hogy milyen módon használták fel készpénztartalékaikat, - ha egyáltalán keletkezett készpénztartalék - a gazdálkodás során. Az 1993-ban megvizsgált vállalkozásokat az jellemezte, hogy közel 1/3-uk nem rendelkezett tartalékokkal, s a legtöbben vállalkozásukra (28%), minden negyedikük pedig a háztartásra fordította ezt az összeget. A mai helyzetet az jellemzi leginkább, hogy megnôtt a tartalékokkal nem rendelkezôk aránya - a még ma is működô kisvállalkozók körében. 26.a.sz. tábla Mire fordítják tartalékaikat a kisvállalkozók?
n=1407
A működôk 1996-ban n=942
A megszűntek a megszűnés évében n=465
A vállalkozásra
27.7
22.7
6.8
A háztartásra
24.7
9.3
12.4
Mindkettôre
15.9
27.3
15.4
Csak értékpapírt vett
1.3
0.6
0.5
Nem volt tartaléka
30.3
38.8
63.2
-
4.0
1.7
100.0
100.0
100.0
1993-ban Mire fordítja a keletkezett tartalékait?
Nem válaszolt Összesen
A kisvállalkozások piaci kapcsolatai Az 1993-as adatfelvételben igen óvatosan fogalmaztuk meg azt a feltételezést, hogy a kisvállalkozók üzleti kapcsolataiban nagy szerepet játszik a régi vagy a jelenlegi munkahely (mellékállásúak esetében) - amely cégek többnyire állami (rész)tulajdonban vannak - vagy a költségvetés szervezetei. Mindkét nagyszervezet biztos, fizetôképes megrendelô lehet, azaz ôk vásárolják meg a kisvállalkozások szolgáltatásait, termékeit. A korábbi munkaviszonyból származó vagy más személyes ismeretség szintén az üzleti kapcsolatokat szolgálja. Az 1993-ban is és még most is működô kisvállalkozások piaci kapcsolatait kissé részletesebben megvizsgáltuk, beszerzési és értékesítési piacaikat külön-külön. A különféle gazdasági szereplôkkel, szervezetekkel kialakított üzleti kapcsolataikról kérdeztük ôket.
45
A beszerzési piac - mint azt mindkét vizsgálatunkból kiderült - különösen fontos a kisvállalkozók számára. Azt kérdeztük meg, vajon mennyire fontos üzleti partnerei a kisvállalkozásnak a hazai nagyvállalatok, a szövetkezetek, a külföldi - volt szocialista és nyugati - nagyvállalatok, a bankok, kínai piacok. Lássuk, hogyan kapcsolódik össze a kisvállalkozás - fôként a szervezeti méretbôl fakadóan a maga sajátos módján - és a többi szervezet. Jellemzô, hogy a kisvállalkozások mely szervezetekkel nem alakítanak ki üzleti kapcsolatokat. A volt szocialista és a nyugati/multinacionális vállalatokkal igen kevés kisvállalkozónak van kapcsolata (15%). A többi szervezethez, például a hazai nagyvállalatokhoz képest ez kicsi arány. Kicsi azoknak az aránya, ahol a bank mint a kisvállalkozás szolgáltatásainak megrendelôje szerepel (például egy bankfiók kialakítása egy épületben, felszerelése, berendezése). Leginkább a hasonló kisvállalkozásoktól szerzik be a termeléshez-szolgáltatáshoz szükséges dolgokat. Saját másik cégükkel a mintegy 10 százaléknyi kisvállalkozó 60 százalékának van üzleti kapcsolata. A régi cégeket, vagy mostani munkahelyeket, amelyekrôl azt állították a megkérdezettek, hogy szerepet játszottak a mostani üzleti kapcsolat kialakulásában, a vállalkozók 22 százaléka említette (n=225), némelyek több ilyet is megneveztek. Ezek több mint fele volt állami vállalat, negyede szövetkezet, téesz. A kisvállalkozások 53 százaléka említette, hogy nagyvállalatok (is) ellátják a termeléshez szükséges inputokkal, 66 százalékuk pedig más kisvállalkozástól (is) vásárol. 27.sz. tábla A kisvállalkozások partnerei8 a beszerzési piacon: a) állami/vegyes vállalatok Nagyon fontos Nincs üzleti partner kapcsolata n=226 n=507
Együtt
Nem fontos partner n=143
Fontos partner n=187
23.6.2
38.3
29.4
37.4
33.7
Kiskereskedô
6.2
14.7
21.0
20.5
17.6
Szellemi önálló
33.2
9.4
19.2
17.1
18.6
Jogi szem.
21.5
22.2
16.9
10.9
15.6
Nem jogi szem.
16.0
15.3
13.6
14.1
14.5
Együtt
100.0
100. 0
100.0
100.0
100.0
Együtt %
13.4
17.5
21.2
47.5
100.0
Vállalkozási forma Kisiparos
n=1067
Arról a két szervezettípusról közlünk táblát, amelyekkel a legnagyobb arányban léteznek beszerzési kapcsolatok. 8
46
b) magánvállalkozások, kisvállalkozások, mezôgazdasági termelôk Nagyon fontos Nincs üzleti partner kapcsolata n=334 n=364
Együtt
Nem fontos partner n=103
Fontos partner n=256
Kisiparos
26.0
33.1
33.4
36.9
33.7
Kiskereskedô
5.4
14.1
18.9
22.7
17.7
Szellemi önálló
40.5
18.0
13.6
16.8
18.6
Jogi szem.
16.5
19.4
17.9
10.5
15.5
Nem jogi szem.
11.6
15.4
16.3
13.1
14.5
Együtt
100.0
100. 0
100.0
100.0
100.0
9.8
24.1
31.4
34.4
100.0
Vállalkozási forma
Együtt %
n=1063
A kisiparosoknak és a szellemi önállóknak "csak" fontos partnerei a nagyvállalatok a beszerzésekben, a kiskereskedôknek inkább nagyon fontosak. Hasonló a szerkezet a kisvállalkozók egymás közötti üzleti kapcsolataiban: azok között, akiknek nincsenek "szektoron belüli" kapcsolatai, a kisiparosok vannak legtöbben, legkevesebben pedig a jogi személyiségű kft-k. Nekik különösen fontos beszerzési partnerek a kisvállalatok és a nagyvállalatok egyaránt. A kereskedôk inkább a nagyvállalatokat tartják nagyon fontos partnernek. A kisvállalkozások egymás közötti kapcsolatai nemcsak kiterjedtek, hanem igen fontosak is egymás számára. Azok, akik üzleti kapcsolatban vannak, gyakran segítséget is kérnek egymástól. Azt tudakoltuk, hogy van-e a kérdezettnek olyan személyes jó ismerôse a partnercégnél, aki adott esetben baráti alapon segíteni tud. A két legfontosabb beszerzési partnerszervezetnél a kapcsolatok kiterjedtségével korrelál a baráti alapon segítô ismerôsök aránya: a magánvállalkozásoknál jóval nagyobb az igent válaszolók aránya.
47
ábra
48
Az értékesítési kapcsolatokban a kisszervezetek elvileg többfajta szervezettel léphetnek kapcsolatba: megrendelôjük lehet nagyvállalat, külföldi cég, magánvállalkozás, de fontosnak hittük az állami szervezetek - önkormányzat, rendôrség, kórház, iskola stb. - megrendeléseit is. Különös nehézségei lehetnek azoknak, akik közvetlenül a lakosságnak nyújtanak szolgáltatásokat, a lakossági fizetôképesség általánosnak vélt csökkenése miatt. 28.sz. tábla Az értékesítési partnerek a vállalkozás jogi formája szerint (a "van üzleti kapcsolat" százaléka) Az értékesítési partner
Kisiparos Kiskereskedô Szellemi Jogi Nem jogi önálló személy személy
Együtt
Magánvállalat
50.8
40.0
41.8
82.4
71.2
58.7
Nagyvállalat
39.1
30.8
48.6
73.0
51.2
44.4
Szövetkezet
32.8
20.0
31.5
39.4
45.3
35.7
Nyugati cég
14.3
9.0
20.3
41.0
26.2
20.4
Keleti cég
10.4
5.6
16.5
29.3
18.1
15.4
Helyi önk.
20.0
19.3
30.0
39.5
36.2
26.7
Helyi hivatal
23.6
9.3
18.0
35.5
26.0
18.2
Iskola
22.2
22.6
34.7
48.6
32.3
30.2
Egészségügy
16.4
11.9
20.2
44.8
26.2
22.2
Nonprofit sz.
24.5
14.5
22.4
40.0
28.1
21.9
Bank, takarék
13.8
5.5
10.8
34.8
22.7
16.0
Lakosság
73.5
84.1
61.3
67.3
70.8
71.7
N=
340
199
179
108
115
941
%
33.6
17.6
18.5
15.7
14.6
100.0
A lakossággal közvetlenül nincs kapcsolata a kisvállalkozások közel 30 százalékának. A magáncégekkel - tehát szektoron belül - majdnem 60 százalék kapcsolatban állnak, ezt követi a nagyvállalat és a szövetkezetek említése. Szembetűnô, hogy minden 4.-5. kisiparos kapcsolatban áll a helyi intézményekkel. A kft-k döntô többsége kicsi és nagy magánvállalatokkal üzletel, de majdnem minden második kft elad valamit a helyi önkormányzatnak, egészségügyi intézménynek, de ôk leginkább a nyugati vállalatok partnerei. A bt-k szövetkezeteknek, a helyi önkormányzatnak és az iskoláknak adják el szolgáltatásaikat. Igazolva látjuk elképzelésünket, miszerint a kisvállalkozók értékesítésében jelentôs szerepe van azoknak a szervezeteknek, amelyek állami költségvetési pénzekbôl fizetnek a vállalkozóknak. A vállalkozások számára ezek a 49
partnerek nem egyformán fontos üzleti partnerek. A legfontosabbnak nevezettek az alábbi táblázatban szerepelnek: 28.a.sz. tábla A legfontosabb értékesítési partnerek a vállalkozás jogi formája szerint (a "nagyon fontos partner" százaléka) Az értékesítési partner
Kisiparos
Kiskereskedô
Magánvállalat
25.2
13.6
28.9
35.3
32.3
26.5
Nagyvállalat
14.6
7.7
11.9
24.5
16.9
14.9
Szövetkezet
9.4
5.9
7.5
9.6
11.3
8.8
Nyugati cég
3.8
0.1
0
13.4
10.1
4.9
Keleti cég
2.6
0.1
3.1
5.1
3.2
2.7
Helyi önk.
3.8
6.9
4.0
7.1
8.2
5.5
Helyi hivatal
0.9
2.1
4.5
4.5
4.5
2.9
Iskola
7.4
11.5
12.1
6.9
7.2
8.9
Egészségügy
4.0
4.4
1.3
4.5
2.7
3.5
Nonprofit sz.
0.9
1.4
8.9
3.4
3.4
3.2
Bank, takarék
2.6
0
0.8
4.0
3.0
2.0
Lakosság
63.5
72.7
37.5
37.7
45.1
53.6
N=
340
199
179
108
115
941
%
33.6
17.6
18.5
15.7
14.6
100.0
Szellemi Jogi Nem jogi önálló személy személy
Együtt
Az értékesítés legfontosabb iránya jól megrajzolható: minden második kisvállalkozó különösen a kiskereskedôk és a kisiparosok - a lakosság "megrendelésére" termelszolgáltat. Minden negyediküknek magánvállalat a kiemelkedôen fontos partnere, vagyis a beszerzésben a fontos partnerek között másodikak, az értékesítésben szintén másodikak a lakosság után. Csak ezután következik fontossági arányok szerint a nagyvállalati kör, amely különösen a kft-k számára nagyon fontos. A szövetkezetek, téeszek és az iskolák egyaránt 8-9 százalékban nagyon fontosak a kereskedôk és a szellemi önálló számára. Durván minden tizedik kereskedőnek nagyon fontos az iskola. (Feltételezhetôen a kiskereskedôk és az ügynökök iskolákban és más oktatási intézményekben árusítanak. A tanárok mint szellemi önállók pedig vállalkozói igazolvánnyal oktatnak.) Száz vállalkozóból 5-6-nak nagyon fontos, hogy az önkormányzat megrendelésére dolgozik, fôleg, ha kisiparos az illetô. Az egészségügy és a bankok kicsi arányban a kereskedôk és a kft-k legfontosabb megrendelôi. Mindent egybevetve az értékesítési kapcsolatokban a lakosság döntô hányada mellett elsôsorban 50
a piaci szervezetek a kisvállalkozók nagyon fontos partnerei. Száz vállalkozó közül legfeljebb 5-10 számára jelent nagyon fontos értékesítési csatornát olyan szervezet, amelyik az állami költségvetésbôl gazdálkodik. Az értékesítési üzleti kapcsolatokban is nagy szerepe van annak, ha egy ismerôs baráti alapon besegít az ügyek intézésébe. 29.sz. tábla Ismerôsök. akik baráti alapon segítenek az értékesítési piacon Magánvállalat Fontos-e?
Nincs
Van
Állami / vegyes vállalat Együtt n=600
Fontos-e?
ismerôs, barát
Nincs
Van
Együtt n=560
ismerôs, barát
nem
31.7
10.9
16.7
nem
45.2
14.3
27.7
fontos
32..8
39.9
37.9
fontos
28.7
46.6
38.8
nagyon
35.8
49.2
45.9
nagyon
26.1
39.2
33.8
Összesen
100.0
100.0
100.0
Összesen
100.0
100.0
100.0
A piaci kapcsolat fontossága és az, hogy az adott szervezetnél van-e segítô ismerôs, együttjár: minél fontosabb az üzleti partnerség annál inkább vannak ismerôsök, akik segíteni tudnak. Összefoglalva az együttműködésre, piaci kooperációkra vonatkozó információkat, a következő tényekre hívjuk fel a figyelmet: 1. A működô vállalkozások 20%-a foglalkoztat alkalmi segítôket, 15%-uk pedig vállalkozói igazolvánnyal "bedolgozókat", akik álalkalmazottak s ez a vállalkozások regisztrált létszámát növeli. A megszűnt vállalkozásokban kisebb arányban éltek ezzel az eszközzel a válaszolók 12%-ban volt alkalmi segítô, bedolgozókat pedig csak 5%-uk dolgoztatott. 2. A válaszolók - fôként a nem jogi személyiségű társas vállalkozások -maguk is "bedolgoznak" (azaz vállalkozásként lényegében alkalmazotti munkát végeznek) más szervezeteknél (20%), fôleg egykori állami nagyvállalatoknál vagy kft-knél, minden tizedik pedig költségvetési szervezettel alakított ki ilyen kapcsolatot. Ebbôl a 20 százalékból 60, vagyis a túlélô vállalkozások 12%-a nem épített ki e bedolgozói kapcsolaton kívül más piacot. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozás kizárólag "abból él”, hogy valahonnan állandó megbízást kap.
51
3. A megszűnt vállalkozások 40%-ának piaca a lehető legszűkebb, csupán kisebb lakókörzetre terjedt ki. Az eredeti (1993-as) piaci körzet-megoszlással összehasonlítva a kis körzetekre és az egyetlen településre termelő/szolgáltatók aránya jócskán csökkent, maradt vagy növekedett a kiterjedtebb piacra dolgozók aránya. A piaci kapcsolatok a megmaradók -körében inkább kiterjedtebbek lettek az utóbbi két évben a társas vállalkozók megítélése szerint, csak az egyéniek között nagyobb valamivel a piaci körzet szűkülését tapasztalók aránya. 4. Azok közül, akiknek van valamely szervezetben a tagsági viszonya, 82 százalék említi a “hagyományos”- immár kötelezô - kamarai tagságot : Kézműves Kamara, Kereskedő Kamara, Agrárkamara. Ezekben az átlagot meghaladó arányban a kereskedők vesznek részt néhány szellemi önállóval és jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozással együtt. A többi szervezetben nem tagok a megkérdezettek. 5. A vállalkozók nemcsak az országos szervezeteket nem keresik fel üzleti tanácsokért, azt láttuk, hogy a helyi központokkal rendelkezôket sem. a Helyi Vállalkozói Központokat mindössze 2.8 százalékuk kereste meg, szakmai szövetségtől, kamarától kicsit kevesebb mint minden tizedik vállalkozó kért tanácsot, s körülbelül ugyanekkora volt azok aránya is, akik piaci alapon, tanácsadó céghez fordultak. 6. Családi, baráti és ismerôsi kapcsolatokra támaszkodnak mind az üzleti ügyekben fôként a beszerzéssel kapcsolatos információk megszerzésében-, mind az erôforrások elôteremtésében. Nôtt a baráti alapon fizetési kedvezményt nyújtók aránya, de csökkent a pénzkölcsönzôk és a "természetben" segítôk aránya a megmaradt/túlélô vállalkozások között (az 1993-as megkérdezéshez képest). 7. Családi és a nem-családi erőforrásokat pontosan egyenlô arányban, a vállalkozók 16-16%-a vett igénybe 1993 óta. A kiskereskedők és a kft-k inkább a bankra vagy egyéb piaci eszközökre szorítkoztak, míg a nem jogi személyiségű társas vállalkozások, például a bt-k az átlagosnál nagyobb arányban mobilizálták a családi tartalékokat. Nagyobb lett a normál kamatozású hitelt felvevôk aránya 1993-hoz képest. Kedvezményes kamatozású hitelekhez kevésbé tudtak az elmúlt periódusban hozzájutni, különösen az egyénieknek. A családi és a baráti kölcsönök igénybevétele az arányokat figyelembevéve kétszeresre, háromszorosra nôtt. A kölcsönök felhasználására jellemzô, hogy a vállalkozók hozzáépítenek valamit üzletükhöz, autót vesznek és kifizetik az adót. A társas vállalkozási formák között van némi különbség: a kft-k kifizetik szállítóikat, a béreket, a bt-k pedig visszafizetik tartozásaikat, illetve gépet vesznek. 8. Az 1993-ban megvizsgált vállalkozásokat az jellemezte, hogy közel 1/3-uk nem rendelkezett időleges készpénz-tartalékokkal. Azok közül, akiknek volt ilyen pénze, legtöbben vállalkozásukra (28%), minden negyedikük pedig a háztartásra fordította azt. A mai helyzetet az jellemzi leginkább, hogy megnôtt az ilyen tartalékokkal nem rendelkezôk aránya - a még ma is működô kisvállalkozók körében. A megszűntek
52
kétharmadában semmilyen tartalék nem jelentkezett és igen alacsony a tartalékot a vállalkozásra fordítók aránya (7 vs 23%). 9. A beszerzési kapcsolatokról kiderült, hogy a kisvállalkozók leginkább a hasonló kisvállalkozásoktól szerzik be a termeléshez-szolgáltatáshoz szükséges inputokat (66%). A minden másodikuk említette, hogy nagyvállalatok (is) ellátják. Saját másik cégükkel a mintegy 10 százaléknyi kisvállalkozó 60 százalékának van üzleti kapcsolata. A régi cégeket, vagy mostani munkahelyeket, amelyekrôl azt állították a megkérdezettek, hogy szerepet játszottak a mostani üzleti kapcsolat kialakulásában, a vállalkozók 22 százaléka említette mint beszerzési üzleti partnert. (Ezek egykori állami vállalatok, szövetkezetek, téeszek.) A kisvállalkozások egymás közötti kapcsolatai tehát jóval nagyobb arányt képviselnek, mint a nagyvállalatokkal kialakított beszerzési csatornák. Figyelemre méltó, hogy minden ötödikük felhasználja régi munkahelyét beszerzési forrásként. A túlélő vállalkozások 5-6%-a saját cégei között is regisztrál forgalmat. 10. Értékesítési kapcsolatokról kiderült, hogy a kisvállalkozások közel 30 százalékának nincs kapcsolata közvetlenül a lakossággal. Közel ugyanakkora arányban (60%) értékesítenek is a magáncégeknek, mint amekkora arányban vásárolnak tőlük. Szembetűnô, hogy minden 4.-5. kisiparos szállítója a helyi intézményeknek. A kftk döntô többsége magánvállalatoknak értékesít, de majdnem minden második kft elad valamit a helyi önkormányzatnak, egészségügyi intézménynek. A bt-k szövetkezeteknek, a helyi önkormányzatnak és az iskoláknak adják el szolgáltatásaikat. A kisvállalkozások értékesítési lehetôségeiben tehát jelentôs szerepe van azoknak a szervezeteknek, amelyek állami költségvetési pénzekbôl fizetnek a vállalkozóknak.
53
54
Tóth István János: Jövedelemszerzési módok, adózás, új vállalkozások alapítása9
Az alábbiakban a vállalkozók adózással kapcsolatos magatartásának, jövedelemszerzési módjainak és más vállalkozásba való befektetéseinek a vállalkozások jellemzőivel való összefüggését fogjuk vizsgálni. Nemcsak az adózással közvetlenül összefüggő kérdésekre kívánunk kitérni, hanem a vállalkozói magatartás olyan összetevőinek a vizsgálata is célunk, amelyek megnyilvánulásában feltehetőleg az adórendszerrel kapcsolatos többletterhek is szerepet játszanak. A jövedelemszerzés egyes módjain (pl. a családi kiadásoknak a vállalkozás költségei közötti elszámolása) kívül a már meglévő vállalkozás mellett alapított, azzal párhuzamosan működtetett vállalkozást soroljuk ide.
Ezúton szeretném megköszönni Czakó Ágnesnek, Jávor Istvánnak, Laky Teréznek, Laki Mihálynak, Lengyel Györgynek és Szántó Zoltánnak a dolgozathoz fűzött hasznos megjegyzéseit. 9
55
Más - kis- és közepes vállalatokra vonatkozó - kutatásokból tudjuk, hogy a vállalkozások méretével szorosan összefügg az adózással kapcsolatos magatartás jellege, az adóelkerülési technikák alkalmazása és súlya10 A kisebb cégek körében jelentősebb az egyes az adóelkerülési technikák alkalmazásának valószínűsége (minimálbérhez közeli alkalmazás, béren kívüli juttatások magas aránya a bérhez képest) és nagyobb az összes költséghez viszonyított mértéke, mint a nagyobb cégeknél. Másrészt rosszabb piaci helyzetű (piacaikat elvesztő, likviditási problémákkal szembe néző) cégek esetében nagyobb valószínűséggel fordul elő ez, mint azon cégeknél, amelyeket e problémák nem érintenek. A vállalkozásból származó jövedelem összes jövedelmen belüli aránya és az egyes adóelkerülési formák alkalmazásának, valamint az adócsalásnak a mértéke is összefügghet egymással. Azt feltételezzük ezzel kapcsolatban, hogy minél nagyobb súlyt tesz ki a vállalkozó összes jövedelmén belül vállalkozásának jövedelme, annál inkább jellemző az adóelkerülés és a nem legális jövedelemszerzés (a háztartás fogyasztásának termelő-felhasználásként való elkönyvelése) szerepe a vállalkozó jövedelmein belül11. E jelenség mögött ugyancsak a vállalkozás méretének hatása húzódik meg: az alacsonyabb jövedelmű vállalkozók esetében ugyanis a vállalkozásból származó jövedelem adja a vállalkozó összes jövedelmének túlnyomó részét12 A második vizsgálandó kérdés az új vállalkozás alapításának tényére vonatkozik. Két feltételezés fogalmazható meg ezzel kapcsolatban. Az első szerint a vállalkozás alapításának mozgatórugói között az adózási feltételek gyakori változtatása is szerepet játszik, mivel egy új vállalkozás létrehozásával lehetővé válik a vállalkozó tulajdonos számára, hogy erőforrásait úgy ossza meg, hogy közben nagyobb tere nyíljék például az adózási szabályok által adott kedvezmények jobb kihasználására és a két vagy több vállalkozás közötti jövedelem- és eszköz transzfer kihasználásával a befizetendő adóterhek minimalizálására. Másfelől az új vállalkozás létrehozását leginkább a pótlólagos tőke szükségessége is indokolhatja. Maga a vállalkozás új tevékenység Ld. Tóth István János - Semjén András (1996): "Kis- és közepes vállalkozások adózással kapcsolatos magatartása", Szociológiai Szemle, megjelenés alatt. 11 A törvény lehetőséget ad a háztartásban felmerülő költségek vállalkozással összefüggő részének a vállalkozás költségei közötti elszámolására. A vállalkozások jelentős részénél - különösen ott, ahol lakás adja a vállalkozás telephelyét - élnek is ezzel a törvény által adott lehetőséggel. A háztartások fogyasztása ezt meghaladó részének a termelés költségei közötti elszámolását azonban az adócsalás egy formájának tekinthetjük és hasonlóan Árvay - Vértes (1994) becsléséhez, e jelenséget a rejtett gazdaság részeként tartjuk számon. Lásd Árvay János - Vértes András (1994): A magánszektor és a rejtett gazdaság súlya Magyarországon (1980-1992). GKI Gazdaságkutató Rt. Meg kell ettől különböztetni az adóelkerülést, amely az adórendszer adta kereteken belül a kedvezőbb adózási feltételek választását jelenti, pl. a béren kívüli juttatások (fringe benefits) esetében. Ld. Turner, R. W. : Béren kívüli juttatások (fringe benefits): megfejjük-e a szent tehenet? Megjelent: Semjén András (szerk.) (1993): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Elvek, elméletek, tapasztalatok. Szociálpolitikai Értesítő, 1993/1-2. MTA Szociológia Intézet. 12 Ld. Tóth István János - Ábrahám Árpád (1996): "Jövedelemszerkezet és adóteher-megoszlás. Az 1994-es személyi jövedelemadó-bevallások vizsgálata." Közgazdasági Szemle, XLIII. évf. április (277-302. o.). 10
56
folytatására jön létre és nem jelent mást, mint az eredeti vállalkozási tevékenység diverzifikálása felé tett lépést. Ennek magyarázatához szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy vizsgáljuk a több vállalkozással rendelkező vállalkozók miben különböznek társaiktól13. Az elemzés harmadik része pedig az adózással kapcsolatos vélemények és magatartás, valamint a vállalkozások egyéb jellemzői közötti összefüggésekre irányul14. A vállalkozásukat megszüntetők esetében azt várjuk, hogy körükben nagyobb volt az összes jövedelmen belül a vállalkozási jövedelmek aránya, miközben képződő jövedelmeiket inkább fordítják a család fenntartására, mint azok, akiknek a vállalkozása tovább működik. Azaz a vállalkozásokat megszüntetők kevésbé tudták, illetve akarták elért jövedelmeiket vállalkozásukba visszaforgatni miközben jövedelmeik nagyobb arányban származtak ebből a vállalkozásból.
A vállalkozásokat jellemző háttérváltozók A vállalkozásokat jellemző változók között a létszám, a településtípus, a vállalkozások specializálódottsága mellett a kapacitáskihasználást, a bruttó árbevételt, az ágazati hovatartozást, valamint a vállalkozás gazdálkodási formáját vesszük számba. (A képzett változók megoszlását lásd a tanulmány 1. Függelékben.)
Ennek tisztázása előfeltétele egy sokkal összetettebb kérdés megválaszolásának: milyen racionális meggondolások indokolják, hogy a gazdasági aktorok többrétegű tulajdonosi struktúrát hoznak létre (egyszerre több vállalkozást működtetnek, amelyek között nem ritkák a kereszt-tulajdonosi kapcsolatok sem). 14 Itt jegyezzük meg, hogy a vállalkozás megszűnése nem feltétlenül jelenti a vállalkozási tevékenységről való végleges lemondást. Ez jele lehet a vállalkozni szándékozó aktivitásának, azaz ebben az esetben a megszűnt, valamilyen oknál fogva sikertelen vállalkozás helyett rövid időn belül egy új indításával próbálkozik: ebben az esetben tőke- és erőforrás átcsoportosításáról van szó. A másik lehetőség, ha a vállalkozói aktivitás hosszabb időre, vagy véglegesen abbamarad. 13
57
A létszám kiszámításánál összeadtuk a vállalkozásnál rész-, vagy főmunkaidőben dolgozó tulajdonosok és alkalmazottak számát, majd a kapott változót újrakódoltuk (LTSZM). Külön változóba soroltuk a kisegítő alkalmazottak számát (KLTSZM). Az ágazati megoszlásnál pedig a KSH kétjegyű ágazati osztályozása alapján hat csoportot képeztünk (SECTOR). A vállalkozás formáját (FORMA3) úgy határoztuk meg, hogy a kérdőívben szereplő nyolc kategória felhasználásával elkülönítettük egymástól az egyéni, a jogi személyiséggel nem rendelkező társas és a jogi személyiséggel rendelkező társas vállalkozásokat. 1. táblázat A bruttó árbevétel átlagos alakulása a bruttó árbevétel kvintilisei szerint (ezer forint) kvintilisek
1993
1994
1995
legalsó
0,0
0,0
0,0
2
62,8
73,6
99,7
3
241,5
288,6
391,0
4
1465,8
2115,8
2459,4
legfelső
47349,2
65743,1
79260,4
főátlag
9822,5
13530,1
16362,5
594
600
624
n
A vállalkozások piaci helyzetében bekövetkező változásokat a bruttó árbevétel alapján képzett kvintilisek közötti átmenet alapján határoztuk meg. Ehhez először 1993 és 1995 között minden évre meghatároztuk a bruttó árbevétel kvintiliseit (az átlagos bruttó árbevétel ezek szerinti alakulását lásd az 1. táblázatban), majd az egyes évek összehasonlításával képeztük azokat a változókat, amelyek alapján megadtuk a vállalkozások mozgását az egyes kvintilisek között (DBRAR43 és DBRAR54). E változók megoszlásából látható, hogy miközben 1995-ben kisebb volt a stabil vállalkozások aránya, nőtt a felfelé mozgó, helyzetükön javítani képeseké is (lásd a 2. táblázatot). A táblázat adatai arra is rámutatnak, hogy mindkét évben viszonylag nagy a helyzetüket stabilan megtartó vállalkozások aránya és a lecsúszók valamint a növekvők aránya együttesen mindössze 15-19%-ot tesz ki.
58
2. táblázat A vállalkozások helyzetének változása a bruttó árbevétel kvintilisei között (%) lecsúszó
stabil
felemelkedő
n
vállalkozások aránya Kvintilisek közötti mozgás 1993-1994 között DBRAR43
7,8
85,1
7,1
582
Kvintilisek közötti mozgás 1994-1995 között DBRAR54
7,6
81,6
10,8
591
A vállalkozások többféle célra is fordíthatják olyan tartalékaikat, amelyek időlegesen, vagy rendszeresen a vállalkozás működése közben képződnek. A vállalkozóknak kilenc olyan válaszlehetőséget kínáltunk fel, amely a tartalékok elhelyezésének valamilyen formájára vonatkozott15. Ezeket a lehetőségeket négy kategóriába soroltuk (ld. a 3. táblázatot), majd egy olyan változót képeztünk, amelyben három lehetőséget különböztettünk meg: 1) azon vállalkozók, akik tartalékaikat csak a háztartás kiadásainak, illetve beruházásainak fedezésére fordítják (ide tartozik a vállalkozók 24,9%-a); 2) akik tartalékaikat a háztartás mellett saját, vagy más vállalkozásba fektetik (43,6%); és 3) akik nem a háztartás céljaira, hanem csak saját vagy más vállalkozásokba fektetik be ezeket (31,5%)16.
A felsorolt lehetőségek az alábbiak voltak: saját vállalkozásba fektetés; más vállalkozásba fektetés; részvény vásárlás; értékpapír, vagy kárpótlási jegy vásárlás; bankbetét; deviza betét; alapítvány, egyesület támogatása; háztartás(ok) folyó kiadásai; háztartás(ok) beruházásai. Mivel három válaszlehetőség volt adható, ezért nem jelent problémát, ha olyan célokra fordították a vállalkozás tartalékait, amelyek esetleg egyszerre szolgálták a háztartás és a vállalkozás céljait. Ebben az esetben a válaszadó számára adott volt mindkét lehetőség választása. 16 Mindhárom kategóriában szerepelhetnek ezen túl az olyan egyéb befektetési lehetőségek is, mint például részvényvásárlás, értékpapír vagy kárpótlási jegy vásárlás, bankbetét, devizaszámla, alapítványi, vagy egyesületi támogatás. 15
59
3. táblázat A vállalkozásban képződő tartalékok felhasználásának módja* A tartalékok felhasználásának módja
száma
aránya
háztartás folyó kiadásainak vagy beruházásainak fedezése
783
55,7
saját vállalkozásba fektetés
662
47,0
más vállalkozásba fektetés
55
3,9
egyéb
151
10,7
*: egyszerre több választ is lehetett adni
Az egyéb befektetések közé az értékpapír, vagy kárpótlási jegy vásárlást, a bankbetétet, illetve alapítványi, egyesületi támogatást soroltuk. Az így kapott változók megoszlása arra mutat, hogy a vállalkozók leggyakrabban a háztartás kiadásait fedezik a vállalkozásban képződő tartalékaikból (ld. a 3. táblázatot). Ezen kívül számításba vettük a vállalkozások kapacitáskihasználásának mértékét és a kérdezettek társas kapcsolatainak kiterjedtségére utaló indikátort, a barátok számát is.
A vállalkozások működése során adódó nehézségek A vállalkozások többségének nem jelent problémát sem a megfelelő alapanyag, sem a megfelelő munkaerő hiánya. A hiánygazdaságra jellemző efféle jelenségek előfordulása már megritkult és a legtöbb vállalkozás nem is számol velük17. A vállalkozók működését nagymértékben befolyásolják azonban a bonyolult szabályozókból fakadó adminisztrációs terhek, valamint a szabályozók gyakori változtatásával kapcsolatos nehézségek. A vállalkozók több mint felének jelent problémát a szabályozók gyakori változtatása és 45%-uk érzi terhesnek az adminisztrációt.
Ez az eredmény ugyanarra mutat, mint a közepes- és nagyvállalatok körének felméréséből kapott eredmények. A kilencvenes évek eleje óta sem a munkaerő, sem az anyaghiány nem játszik szerepet ezek működésében Ld. Nagy Ágnes (1996): Konjunktúrateszt-eredmények a feldolgozóiparban, az építőiparban és a kiskereskedelemben. 1996. II. negyedév., KOPINT-DATORG Rt, 1996. Július. 17
60
Az adminisztrációs terhek súlyosságának érzését növel az, ha magas a vállalkozás kapacitásainak kihasználtsága. Egy olyan vállalkozó, akinek termékei, vagy szolgáltatásai iránt nagy kereslet mutatkozik, érzi leginkább, hogy a vállalkozás működtetéséhez szükséges adminisztráció nehézséget jelent, mivel az adminisztrációs teendők akadályozzák a vállalkozás kibocsátásának további növelését. Emellett növeli ezt az érzetet az is, ha a vállalkozás piaci partnereire különösen jellemző, hogy nem tartják be a fizetési feltételeket, továbbá a településnagysággal is nő az adminisztrációs terhek súlyosságának érzete. Az adózással, vámmal összefüggő jogszabályok gyakori változtatása a társas vállalkozásokat, de a kisebb cégeket érinti érzékenyebben, azaz a létszám növekedése csökkenti e problémák súlyosságának mértékét (ld. az F2.1. táblázatot). Ugyancsak pozitív kapcsolatban áll ezzel a partnerek fizetési fegyelemének alakulása: a jogszabályokból eredő bizonytalanság mértékét növeli, ha az üzleti partnerekre vonatkozóan is bizonytalansággal kell a vállalkozónak szembenéznie. A településtípusok szerint ha budapesti a vállalkozó, akkor az növeli annak esélyét, hogy a fenti problémák nagyobb nehézséget jelentenek neki. Inkább a nagyobb cégek partnereire jellemző az, hogy késnek a fizetéssel, vagy megszegik szerződéses kötelezettségeiket. A négynél több alkalmazottat foglalkoztatók közül a késést 41,3%-uk mondta jellemzőnek az átlagos 20,3%-kal szemben, míg a szerződésszegés esetében ezek az arányok 22,4% és 11,5% voltak. Az egyes ágazatok között az építőipari cégeknél leggyakoribbak ezek a problémák (a késés 26,5%-uknál, a szerződésszegés pedig 29,6%-uknál fordult elő jellemzően). Az adminisztrációs terhek is ebben a szektorban tevékenykedő cégeknél jelentkeznek leginkább. Az adózási és a vámszabályok gyakori változtatása pedig a szolgáltató szektorba tartozókat érintették legérzékenyebben (nagyon jellemzőnek ítélte ezt az ide tartozó cégek 20,9%-a az átlagos 16,2%-kal szemben).
A jövedelemszerzés módjai és a vállalkozási jövedelem aránya az összes jövedelmen belül A megkérdezettek becslést adtak arra, hogy egy átlagos vállalkozó a családi kiadások hány százalékát tudja elszámolni a vállalkozás költségeként. Bár a kérdés nem a saját vállalkozásra vonatkozott, feltételezhetjük, hogy a becsült költséghányad mértéke a családi költségek saját vállalkozásban való elszámolásának mértékére is utal. Azaz, az átlagosan nagyobb mértékű költségelszámolást becslők saját vállalkozásukban is az átlagosnál nagyobb arányban tudják a családi költségeket elszámolni.
61
A kérdésre adott válaszok alapján a vállalkozók megoszlása egy sajátos, nem normális eloszlást mutat18. Eszerint az adott becslést adók száma és az általuk becsült költségelszámolás mértéke között fordított kapcsolat áll fenn. Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy a családi költségek általános becslésnél látott megoszlás az adott vállalkozásra is érvényesül, azaz a háztartás fogyasztásának termelő felhasználásként való elszámolása, illetve ennek mértéke fordított arányban áll az adott "költségelszámolási arányt" megvalósító vállalkozások számával, akkor nincs értelme a kis- és közepes vállalkozók körében az adó-minimalizálás e módszerének átlagos arányáról beszélni, mivel a vállalkozások nagy hányada viszonylag kis mértékben él ezzel, miközben egy egyre szűkülő kör egyre növekvő mértékben használja ezt. A háztartás költségeinek a vállalkozás keretein keresztül való elszámolására vonatkozó becslés nem független sem a vállalkozás nagyságától, sem attól, hogy milyen minőségben dolgozik benne a vállalkozó (főállás, vagy mellékállás). Növeli a költségelszámolás vállalkozó általi becsült értékét, a vállalkozás létszámának növekedése. Ez összefügghet azzal, hogy a nagyobb, több alkalmazottal dolgozó cég általában nagyobb, mint egy egyszemélyes vállalkozás, így az előbbinél keletkező költségek nagyobbak, mint az utóbbiaknál, így több mód is van rá, hogy a vállalkozó háztartása költségeinek nagyobb hányadát lehessen a vállalkozás költségei között elszámolni. Emellett, ha a vállalkozó főállású, az is növeli e jelenség súlyát az összes családi költséghez viszonyítva. Nem erősíthetjük meg ezek szerint azt a bevezetőben említett feltételezést, amely a mellékállású vállalkozók nagyobb arányú költségelszámolására vonatkozott. Legjellemzőbb módon a vállalkozásból jövedelemhez a megkérdezettek 46,9%-a folyamatos költségelszámolás, 31,2%-a fizetés formájában, 21,9%-uk pedig egyéb módon jut, illetve jutott. E formák vállalkozás-nagyság szerinti megoszlása (lásd a 4. táblázatot) arra mutat, hogy feltételezésünk, valamint más vizsgálatok tapasztalatainak megfelelően a kisebb vállalkozások élnek inkább a jövedelem költségként való elszámolásának lehetőségével, míg a több alkalmazottat foglalkoztatók tulajdonosai gyakrabban egyéb formákban jutnak jövedelemhez. A vállalkozások jellemzőit egyszerre számba véve azt kapjuk, hogy (a részletes számítási eredményeket lásd az F2.3 táblázatban) a létszám növekedésével csökken e jelenség valószínűsége. Másik fontos tényező a vállalkozás gazdálkodási formája (FORMA3): azonos létszámú vállalkozások esetében is hatással van ez az elemzett jelenség valószínűségére. Eszerint például a költségelszámolás elsődleges jövedelemszerzési formaként való jelentkezését növeli, ha a vállalkozás olyan egyéni vállalkozás, amelynek nincsen egy alkalmazottja sem. Ezen kívül, ha a vállalkozó vidéken lakik és szélesebb társadalmi hálózattal rendelkezik, az is növeli a Ugyanilyen, un. Zipf-Pareto eloszlást kapunk, ha a háztartások megoszlását vizsgáljuk a háztartások kiadásain belüli nem regisztrált (fekete-piaci) vásárlások nagysága szerint. Ld. Tóth István János: "A nem regisztrált lakossági vásárlások mértéke és társadalmi összetevői", Közgazdasági Szemle, 1996, megjelenés alatt. 18
62
költségelszámolás primátusának valószínűségét. Nincs szignifikáns kapcsolatban azonban ez sem az adózás terheinek (az adózási szabályok gyakori változása, adminisztrációs terhek) érzékelésével, sem a vállalkozás piaci helyzetével (kapacitáskihasználás). Az adó minimalizálásának e formáját ezek szerint nem ösztönzik sem az adózással összefüggő terhek, sem azok a tényezők, amelyek a vállalkozás bizonytalan piaci helyzetéhez kapcsolódnak. Ezek után nézzük meg azt, hogy a vállalkozók jövedelmein belül milyen szerepet játszik a vállalkozásból szerzett jövedelem. Ezt megkérdeztük mint 1993-ra, mind 1995-re, illetve a vállalkozás megszűnésének évére vonatkozóan (lásd az 5. táblázatot). A jövedelemösszetétel némileg változott a két év alatt. A saját vállalkozásból származó jövedelem súlya csökkent a személyes jövedelmeken belül: nőtt azon vállalkozások aránya, amelyek nem nyújtottak jövedelmet a tulajdonos számára és csökkent azoké, amelyeknél a személyes jövedelem maximum felét a saját vállalkozás adja (28,9%-ról 24,7%-ra). Mindeközben csökkent a főállásból, vagy a korábbi főállásból származó jövedelemmel rendelkező vállalkozók aránya és némileg nőtt azoké, akik más vállalkozásból is jövedelemre tesznek szert (5,8%-ról 8,3%-ra), illetve akik egyéb forrásokra19 is támaszkodnak. 4. táblázat A jövedelemhez jutás módjának (JOVMOD) megoszlása a vállalkozások létszáma szerint
JOVMOD
a vállalkozás nagysága (LTSZM) egy fős 2-4 alkalmazott, 5, vagy több alkalvagy tulajdonos azott, vagy tulajdonos
teljes minta
csak költségelszámolás
57,2
50,2
22,3
47,4
fizetés
21,8
27,6
53,9
30,4
egyéb
21,0
22,2
23,8
22,2
n
223
659
162
1045
(cramer féle v: 0,17502, p < 0,001)
A vállalkozás megszűnése szerint jelentős különbségek mutatkoznak az egyes jövedelemforrások súlya szerint (ld. a 6. táblázatot). Az adatok arra utalnak, hogy az 1993 után megszűnt vállalkozások közel 40%-a már 1993-ban sem jelentett jövedelemforrást a tulajdonos számára. Az egyéb források között a legtöbb esetben a nyugdíj mellett alkalmi munkából és részmunkaidőben végzett tevékenységekből származó jövedelmek szerepelnek. 19
63
5. táblázat Az egyes jövedelemforrások aránya a megkérdezettek jövedelmén belül (%) Év
Kategóriák
Saját Más Korábbi, vagy Egyéb * ** vállalkozás vállalkozás jelenlegi forrás* * munkahely
1993 0
22,3
94,2
67,9
77,9
1
28,9
5,8
4,0
9,8
2
48,8
-
28,1
12,2
1360
1275
1292
1271
0
27,5
91,7
70,9
76,6
1
24,7
8,3
4,9
9,0
2
48,1
-
24,3
14,3
1363
1279
1289
1279
N 1995 vagy a megszűnés éve
N
*: a kategóriák tartalma: 0 - nincs, 1 - 1-50%, 2 - 51% felett **: a kategória tartalma: 0 - nincs, 1 - van ilyen jövedelem
64
6. táblázat Az egyes jövedelemfajták átlagos aránya 1993-ban és 1995-ben a létező és a megszűnt vállalkozásoknál (%) Év
Jövedelemfajta
Megszűnt Működő vállalkozások
1993 Saját vállalkozás
33,9
63,1
Más vállalkozás
3,5
3,3
Volt munkahely
39,3
19,9
Egyéb forrás
18,4
12,0
Saját vállalkozás
20,2
66,4
Más vállalkozás
6,9
4,4
Volt munkahely
37,4
16,3
Egyéb forrás
24,9
10,7
1995, vagy a megszűnés éve
A megszűnt vállalkozások tagjai számára már 1993-ban magasabb volt az eredeti munkahelyről, illetve főmunkahelyről származó jövedelem aránya, mint a fennmaradó vállalkozásoknál, de a megszűnés évében már némileg csökkentek a különbségek e tekintetben. Ez egyrészt arra mutat, hogy a másodállásban, illetve csak második jövedelemforrásként működtetett vállalkozások szűntek meg nagyobb valószínűséggel, másrészt a megszűnés évében a vállalkozások tulajdonosainak jövedelmeiben nem a volt munkahely, hanem az egyéb jövedelmi források súlya nőtt meg inkább (ld. a 7. táblázatot). Ezek a személyek a vállalkozás megszűnte után tehát nem volt munkahelyük felé orientálódtak (e forrás aránya esetükben is csökkent a két év alatt), hanem egyéb jövedelemforrásokat kerestek. Ha a jövedelemforrások két időpontban tapasztalt megoszlásait összevetjük úgy, hogy minden jövedelemforrás esetében a két időpontra vonatkozó értékeket kivonjuk egymásból, akkor szemléletes képet kapunk a jövedelemforrások arányának változásáról. Ez a saját vállalkozásból és egyéb forrásból származó jövedelmek esetében szoros kapcsolatban áll a vállalkozás megszűntével (lásd a 8. táblázatot). Ebben a tekintetben a vállalkozás létszáma szerint nem találhatunk nagy különbségeket.
65
7. táblázat Az egyes jövedelemforrások arányának megoszlása a vállalkozás sorsa szerint (%) arány (%)
működő vállalkozások
megszűnt vállalkozások
0
13,9
39,6
1-50
27,6
31,5
51-
58,5
29,0
összesen
100,0
100,0
n
913
446
0
93,6
95,3
1-
6,4
4,7
összesen
100,0
100,0
n
843
432
0
74,4
55,4
1-50
4,3
3,5
51-
21,4
41,1
összesen
100,0
100,0
n
854
438
0
79,6
74,7
1-50
10,2
9,1
51-
10,2
16,3
összesen
100,0
100,0
n
839
431
1993 Saját vállalkozás
Más vállalkozás
Munkahely
Egyéb forrás
66
1995 vagy a megszűnés éve Saját vállalkozás 0
12,1
58,7
1-50
24,0
25,2
51-
63,9
16,1
összesen
100,0
100,0
n
914
449
0
91,5
92,1
1-
8,5
7,9
összesen
100,0
100,0
n
844
435
0
77,5
58,1
1-50
5,8
2,9
51-
16,6
39,0
összesen
100,0
100,0
n
848
441
0
80,2
69,8
1-50
11,0
5,1
51-
8,8
25,0
összesen
100,0
100,0
n
843
436
Más vállalkozás
Munkahely
Egyéb forrás
67
8. táblázat Az egyes jövedelemfajták alakulásának aránya a vállalkozás sorsa szerint (1993-1995) saját vállalkozás aránya
n
csökkent
nem változott
nőtt
működő vállalkozások
13,4
69,2
17,7
913
megszűnt vállalkozások
33,2
61,9
4,8
446
teljes minta
19,9
66,8
13,3
1359
más vállalkozások aránya csökkent
nem változott
nőtt
működő vállalkozások
2,3
92,7
5,1
842
megszűnt vállalkozások
0,2
94,6
5,2
432
teljes minta
1,6
93,3
5,1
1273
volt, illetve jelenlegi főmunkahely aránya csökkent
nem változott
nőtt
működő vállalkozások
11,0
82,5
6,5
847
megszűnt vállalkozások
8,2
80,4
11,4
437
teljes minta
10,0
81,8
8,2
1282
egyéb források aránya csökkent
nem változott
nőtt
működő vállalkozások
6,8
88,5
4,7
839
megszűnt vállalkozások
3,8
81,4
14,7
431
teljes minta
5,8
86,1
8,1
1270
68
Az adózással kapcsolatos vélemények és új vállalkozás alapítása Az adózással és az adózási fegyelemmel kapcsolatos vállalkozói véleményekre három kérdés vonatkozott. Figyelemre méltó, hogy a vállalkozók túlnyomó többsége elfogadja mind a szabályok megszegésének kényszerére, mind a rossz adózási fegyelemre vonatkozó állítást. Ezek olyan vélekedések, amelyek tekintet nélkül a vállalkozás megszűntére, létszámára, illetve arra, hogy a vállalkozó főállásban, vagy mellékállásban tevékenykedik, minden csoport közel azonos arányban oszt.
69
ábra
70
A fenti vélemények és a vállalkozás működése során adódó adórendszerrel és korrupcióval összefüggő nehézségekről alkotott vélemények a legtöbb esetben nem függnek össze egymással, ami arra vall, hogy e vélemények általában nem a vállalkozások gyakorlatából leszűrt tapasztalat, hanem inkább általánosan elfogadott vélekedések, sztereotípiák vetületei. Két ponton azonban kimutatható szignifikáns összefüggés. A vállalkozás számára jelentkező, az adórendszer gyakori változásával, valamint az adminisztrációval összefüggő terhek és a jogszabályok áthágását elfogadó vélekedéssel való egyetértés között pozitív kapcsolat mutatkozik. Azok a vállalkozók, akik az átlagosnál jobban szenvedek az előzőektől, inkább hajlanak arra, hogy elfogadják a "bizonyos szabályok" áthágásának kényszerét a boldogulás érdekében (lásd a 9. táblázatot). 9. táblázat Az adózással kapcsolatos vélemények megoszlása a vállalkozás egyes problémái szerint (%) Aki ma boldogulni akar, az rákényszerül, hogy bizonyos szabályokat áthágjon nem ért egyet
egyetért
n
az adó- és vám-, illetve jogszabályok gyakori változtatásából eredő nehézségek nem fordul elő
18,3
81,7
193
nem jellemző
8,9
91,1
213
jellemző
8,9
91,1
362
nagyon jellemző
8,8
91,2
150
nem fordul elő
17,7
82,3
240
nem jellemző
13,2
86,8
277
jellemző
4,9
95,1
287
nagyon jellemző
5,8
94,2
116
megterhelő az adminisztráció és a könyvelés
71
10. táblázat Új vállalkozás alapításának összefüggése a vállalkozó és vállalkozása egyes jellemzőivel (%) kategóriák létszám
új vállalkozások alapítása
n
nem
igen
nincs alkalmazott
91,3
8,7
197
1-4
93,0
7,0
560
négy felett
80,3
19,7
143
-10
94,1
5,9
91
11-30
95,1
4,9
102
31-50
94,9
5,1
183
51-70
77,6
22,4
144
71-90
89,9
10,1
107
91-
92,5
7,5
125
specializált, vagy egy lábon áll
85,1
14,9
366
bővült vagy több lábon áll
94,0
6,0
544
háztartás
95,0
5,0
356
háztartás + vállalkozás
88,9
11,1
505
vállalkozás
62,5
37,5
34
Budapest
84,6
15,4
273
város
92,1
7,9
441
község
94,6
5,4
206
kapacitáskihasználás
specializáció
képződő tartalékok felhasználása
település típusa
72
A létező vállalkozások tulajdonosainak mintegy 10%-a alapított új vállalkozást 1993 és 1996 között. Gyakrabban fordult ez elő azon vállalkozók körében, akiknek a vállalkozása nagyobb, kapacitásaikat közepesen használják ki (50-70% között), többnyire egyféle tevékenységet végeznek és Budapesten laknak. Az új vállalkozás megalapításával összefüggésben áll az, hogy e csoport körében az eredeti vállalkozásból származó jövedelmeik aránya csökkent 1993 és 1995 között, miközben nőtt más vállalkozásaik részaránya. Az új vállalkozás alapítása mellett döntők szélesebb társas kapcsolattal rendelkeznek, mint a többi vállalkozó (barátaik száma némileg magasabb20) és szignifikánsan nagyobb mértékben fordítják jövedelmeiket saját vállalkozásuk fejlesztésére is (ld. a 10. táblázatot). E csoport tagjai ezek szerint a korábbi specializált tevékenységük bővítését nem az eredeti vállalkozásuk további fejlesztésével, hanem újak alapításával oldják meg. Ebben feltehetőleg a tőkebevonás szempontjai is közre játszanak, mivel egy új vállalkozásba vagy könnyebb új társtulajdonost keresni és új tőkét így bevonni, vagy maga a vállalkozó preferálja ezt a módot a meglévő saját vállalkozásba való új tulajdonosok belépésével, illetve a meglévő tulajdonosi részarányok változtatásával szemben. Az új vállalkozást alapítók körében feltehetőleg inkább érvényesülnek a klasszikus vállalkozói értékek, amire az is utal, hogy tevékenységük célja túlmutat a család rövidtávú jövedelmi helyzetének stabilizálásán. Ha a vállalkozás jellemzőit egyszerre vesszük számba és ezekkel becsüljük az új vállalkozás alapításának előfordulását (ld. az F2.4 táblázatot), akkor megerősíthetjük az előbb leírtakat. A becslés szerint a vállalkozás gazdálkodási formája erős szerepet játszik ebben a döntésben: ha a vállalkozás valamely társas - és különösen, ha jogi személyiséggel rendelkező társas - vállalkozási formában tevékenykedik, ez növeli az új vállalkozás alapításának esélyhányadosát. Ugyanebbe az irányba hat, ha a vállalkozó a képződő tartalékait nem a háztartás, hanem egyedül a vállalkozás céljaira fordítja. Emellett sem az adózással kapcsolatos nehézségek megítélése, sem pedig a piaci partnerek oldaláról adódó bizonytalanság mértéke nincs hatással erre. Eszerint ha vállalkozó pályáját az új vállalkozás(ok) alapítása, vagy az eredeti vállalkozás melletti kitartás mentén kívánnánk leírni, akkor ebben egy sokkal korábbi, az első vállalkozás formáját meghatározó döntés is szerepet játszik: akik nagyobb költségeket vállaltak azért, hogy a gazdasági életbe vállalkozóként beléphessenek (a kft és a részvénytársasági formát választók), azok később nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy vállalkozások hálózatát építsék ki. A kapott eredmények tehát nem erősítik meg azt a bevezetőben említett feltételezést, miszerint a vállalkozási környezetből, az adórendszerből és az ingatag üzleti 20
A vállalkozást alapítók esetében 4,5, miközben az átlagos barátszám 3,7 a mintában.
73
kapcsolatokból adódó bizonytalanság ösztönző szerepet játszana a meglévő mellé új vállalkozások alapítására vonatkozó döntésben a vizsgált vállalkozói szférában. De nyitva kell hagynunk annak lehetőségét, hogy az így létrehozott vállalkozások a szükséges tőke megszerzésén kívül az adóterhek minimalizálására is szolgálhatnak.
74
Függelék F1. Az elemzésben felhasznált háttérváltozók megoszlása változó
kategória
n
%
TULPOS 1
főállásban vállalkozó
608
64,8
2
mellékállásban vállalkozó
331
35,2
1
specializált, vagy egy lábon áll
380
40,8
2
bővült, vagy nem specializált
552
59,2
1
egy fős vállalkozás
322
23,4
2
2-4 fős vállalkozás
879
63,9
3
legalább 5 fős vállalkozás
175
12,7
SPEC
LTSZM
KLTSZM
létszám
kisegítők foglalkoztatása, akik nem tagjai a vállalkozásnak 1
KAPACIT
LAKAS
TELTIP
nincs kisegítő
1175
84,7
van kisegítő
213
15,3
kapacitáskihasználás mértéke 1
-10%
91
11,9
2
11-30%
107
13,9
3
31-50%
187
24,2
4
51-70%
149
19,3
5
71-90%
108
14,0
6
90% felett
129
16,7
lakás használata irodának, üzletnek 1
nem
507
43,2
2
igen
665
56,8
település típusa 1
Budapest
415
29,5
2
város
676
48,1
3
község
316
22,4
75
SECTOR
BEDOLGE
FORMA3
gazdasági ágak 1
feldolgozóipar
196
13,9
2
építőipar
113
8,0
3
kereskedelem és vendéglátás
533
37,9
4
szállítás
109
7,8
5
szolgáltatás
363
25,8
6
egyéb
92
6,5
bedolgozó-e a vállalkozás? 1
nem
749
80,2
2
igen
184
19,8
a vállalkozás gazdálkodási formája 1
egyéni vállalkozó
1127
80,5
2
társas, nem jogi személyiségű vállalkozás
145
10,3
3
társas, jogi személyiségű vállalkozás
129
9,2
76
F2. A logisztikus regressziós és rendezett logit becslések eredményei F2.1. Az adó-, a vám- és a jogszabályok gyakori változatásából eredő nehézségek mértékének becslése Iteration 0: Log Likelihood = -1309.557 Iteration 1: Log Likelihood =-1257.2027 Iteration 2: Log Likelihood =-1256.7348 Iteration 3: Log Likelihood =-1256.7343
Ordered Logit Estimates
Number of obs = 992 chi2(8)
= 105.65
Prob > chi2
= 0.0000
Log Likelihood = -1256.7343
Pseudo R2 = 0.0403
adovam
Coef.
Std. Err.
z
P>|z|
eqinv35
-.1824872
.2137562
-0.854
0.393
-.6014416
.2364672
tulpos
-.0816771
.1249511
-0.654
0.513
-.3265768
.1632227
tsum
.0972406
.1119874
0.868
0.385
-.1222506
.3167318
spec
-.1378294
.1246782
-1.105
0.269
-.3821943
.1065354
ltszm
-.2311497
.1071181
-2.158
0.031
-.4410973
-.021202
teltip
-.2925264
.0835997
-3.499
0.000
-.4563789
-.128674
forma3
.1171722
.0959768
1.221
0.222
-.0709389
.3052833
kesnek
.6279333
.0747555
8.400
0.000
.4814152
.7744514
_cut1
-1.049134
.4219021
_cut2
.0976574
.4206019
_cut3
2.178147
.4274579
[95% Conf. Interval]
(Ancillary parameters)
77
F2.2. A családi költségek vállalkozásban való elszámolásának becslése Iteration 0: Log Likelihood =-955.76027 Iteration 1: Log Likelihood =-924.92238 Iteration 2: Log Likelihood =-924.75612 Iteration 3: Log Likelihood =-924.75607
Ordered Logit Estimates
Number of obs = 801 chi2(9)
= 62.01
Prob > chi2
= 0.0000
Log Likelihood = -924.75607
Pseudo R2 = 0.0324
vktg
Coef.
Std. Err.
z
P>|z|
tipus
.2630197
.2387963
1.101
0.271
-.2050125
.7310518
tulpos
.8035559
.1434466
5.602
0.000
.5224058
1.084706
tsum
-.2073777
.1303115
-1.591
0.112
-.4627836
.0480281
spec
-.4965161
.1432068
-3.467
0.000
-.7771962
-.2158359
ltszm
.2899829
.1212023
2.393
0.017
.0524308
.527535
kapacit
.0209886
.0435915
0.481
0.630
-.0644493
.1064264
teltip
-.1133892
.0959177
-1.182
0.237
-.3013845
.0746061
barat
-.0136905
.0232506
-0.589
0.556
-.0592609
.0318799
forma3
.0128173
.1103566
0.116
0.908
-.2034777
.2291122
_cut1
.4381148
.6679085
_cut2
1.918156
.6725237
_cut3
3.183268
.6804487
[95% Conf. Interval]
(Ancillary parameters)
78
F2.3. A folyamatos költségelszámolás jellemző előfordulásának becslése N= 781 -2 Log Likelihood
837,083
Goodness of Fit
705,846
Chi-Square 111,191 111,191
Model Chi-Square Improvement
df 16 16
Significance ,0000 ,0000
Classification Table for JOVKTG Predicted ,00 1,00 0 1 Observed ,00 0 1,00 1
241 114
114 216
Percent Correct
67,86% 65,50% 66,73%
Overall Variables in the Equation Variable B TIPUS -,3453 SECTOR SECTOR(1) -,1054 SECTOR(2) -,0328 SECTOR(3) -,0412 SECTOR(4) ,6226 SECTOR(5) -,3535 TULPOS ,3306 TSUM -,0690 SPEC ,0209 LTSZM -,4176 KAPACIT -,0569 TELTIP ,5437 BARAT ,0647 FORMA3 -,6573 ADOVAM -,0552 ADMINISZ -,0360 Constant ,7520 Pseudo R2 = 0,1173
S.E. ,3398 ,1967 ,2552 ,1605 ,2617 ,1745 ,1847 ,1656 ,1845 ,1511 ,0538 ,1249 ,0292 ,1550 ,0929 ,0937 ,9537
Wald 1,0326 8,1025 ,2872 ,0165 ,0661 5,6587 4,1046 3,2036 ,1734 ,0128 7,6390 1,1177 18,9407 4,8918 17,9934 ,3526 ,1476 ,6217
df 1 5 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
Sig ,3095 ,1507 ,5920 ,8979 ,7971 ,0174 ,0428 ,0735 ,6771 ,9098 ,0057 ,2904 ,0000 ,0270 ,0000 ,5526 ,7009 ,4304
F2.4. Az új vállalkozás alapításának becslése
79
R ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,0621 -,0471 ,0356 ,0000 ,0000 -,0771 ,0000 ,1337 ,0552 -,1299 ,0000 ,0000
Exp(B) ,7080 ,9000 ,9678 ,9596 1,8637 ,7022 1,3919 ,9334 1,0211 ,6586 ,9447 1,7223 1,0668 ,5182 ,9463 ,9646
N = 766 -2 Log Likelihood
315,662
Goodness of Fit
529,258
Model Chi-Square Improvement
Chi-Square 91,581 91,581
df 17 17
Significance ,0000 ,0000
Classification Table for EQINV35 Predicted ,00 alapitott vall. 0 1 Observed ,00 0 alapitott vall. 1
607 55
7 6
Percent Correct
98,81% 9,18% 90,78%
Overall Variables in the Equation Variable B SECTOR SECTOR(1) -,1975 SECTOR(2) ,2304 SECTOR(3) -,1208 SECTOR(4) -1,6157 SECTOR(5) ,7997 TULPOS -,5979 TSUM ,7446 SPEC -,2479 LTSZM -,0404 KAPACIT ,0652 TELTIP -,2949 BARAT ,0444 FORMA3 ,8745 ADMINISZ -,0536 KESNEK ,2760 SAJV93 -,4212 JOVKTG -,5415 Constant -3,6798 Pseudo R2 = 0,2249
S.E. ,4492 ,4585 ,3703 1,1465 ,3560 ,3877 ,3010 ,3275 ,2559 ,1028 ,2342 ,0521 ,2054 ,1651 ,1875 ,2256 ,3586 1,3926
Wald 9,9514 ,1934 ,2525 ,1063 1,9859 5,0468 2,3775 6,1198 ,5728 ,0250 ,4029 1,5856 ,7264 18,1335 ,1053 2,1663 3,4873 2,2795 6,9826
80
df 5 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
Sig ,0766 ,6601 ,6153 ,7444 ,1588 ,0247 ,1231 ,0134 ,4492 ,8744 ,5256 ,2080 ,3940 ,0000 ,7456 ,1411 ,0618 ,1311 ,0082
R ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,0865 -,0304 ,1006 ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,0000 ,1990 ,0000 ,0202 -,0604 -,0262
Exp(B) ,8208 1,2591 ,8863 ,1988 2,2249 ,5500 2,1056 ,7805 ,9604 1,0674 ,7446 1,0454 2,3978 ,9478 1,3179 ,6562 ,5819
Kuczi Tibor: Család, rokonság a vállalkozásban Az induló tôke megszerzésével kapcsolatban csak megismételhetjük a korábbi felvételünk során mondottakat, mivel ezzel kapcsolatos új információnk nincs, hiszen egyik kritériumunk az volt, hogy a mintába újonnan felvett vállalkozások 1993 elôtt már létezzenek. Így az indulás körülményeire vonatkozóan nem tudjuk felmérni az eltelt három év változásait. A `93-as vizsgálatunk során a vállalkozások indításához szükséges források elôteremtésével kapcsolatban megállapítottuk, hogy a megkérdezettek nagyobbrészt önerôre (saját megtakarításokra, barátoktól, rokonoktól kapott pénzügyi segítségre) támaszkodhatnak. Ezt mutatják a mintánkba kerültekbôl álló részminta adatai is: akik hozzájárultak személyesen a vállalkozás tôkéjéhez, azok zöme a háztartási megtakarítást és a baráti kölcsönt(65 és 12 százalék) említette az elsô helyen. A `93-as kérdôívtôl eltérôen most megkérdeztük, hogy induláskor vettek-e fel kedvezményes kölcsönt az önállók. A megkérdezettek 4 százaléka említette elsô és 3 százaléka második helyen. Kedvezményes hitelhez zömmel a régi alapítású vállalkozások jutottak, ezek átlagos „életkora” meghaladja a 9 évet (9.35), míg a mintába került vállalkozások átlag hét éve működnek, amibôl arra következtethetünk, hogy a késôbb indulóknak kisebb az esélye kedvezményes hitelhez jutni. Az eltelt három évben nôtt azok aránya, akiknek a folyamatos működéshez növelni kellett tôkéjüket, 1993-ban a megkérdezettek 20.9 százaléka vett fel erre a célra hitelt, illetve vont be más módon tôkét, ez az arány 1996-ban 31.7%. Jelentôsen módosultak a tôkebevonáshoz felhasznált források arányai is.
81
ábra
82
Három évvel ezelôtti vizsgálat egyik tanulsága az volt, hogy a vállalkozások alapvetôen önerôre támaszkodnak, „cégük” indításához és folyamatos fenntartásához zömmel saját erôforrásokat használnak fel. Ez a tendencia az elmúlt három évben folytatódott, sôt fel is erôsödött. Csökkent azok aránya, akik a pénzpiacon jutnak forrásokhoz: 1996-ban majdnem 10 százalékponttal kevesebben említették a bankhitelt és a kedvezményes hitelt az elsô helyen. Az amúgy is szegényes hitelfelvételi lehetôségek mára tovább szűkültek, s ezen belül is a kedvezményes hitel jelentôsége csökken jobban (9 százalékponttal). Ezzel összefüggésben nôtt a szerepe a rokoni, baráti pénzügyi segítségnek; `93-ban a megkérdezettek 26 százaléka, `96-ban pedig 43 százaléka említette ezt a tôkéhez jutási formát. Azt nem tudjuk, hogy milyen összegű kölcsönökrôl van szó, de az kétségtelen, hogy a hitelt felvevôk között ez a forrás a legelterjedtebb, némileg meghaladja a bank és kedvezményes kölcsönöket igénybevevôk körét is. Megjegyzendô, hogy a vállalkozások működtetéséhez vagy bôvítéséhez a rövidebb múltra visszatekintô „cégeknek” van inkább szüksége, ezek átlagos „életkora” 5.7 év, szemben azokkal a vállalkozásokkal, amelyeknek nem volt szüksége az eltelt három évben hitelre, itt az „átlagéletkor” 7.8 év. Azok az egyéni vállalkozók, akiknek hitelre volt szüksége mintabeli arányukhoz képest (74.4 százalék) kevesebben (70.6 százalék), a társasok pedig többen vannak (arányuk az elôbbi sorrendben: 22.6; 29.4). A rokoni, baráti segítséget igénybevevôknél viszont éppen fordított a helyzet, az egyénieknél magasabb (81.6 százalék), a társasoknál pedig alacsonyabb (18.4 százalék) ez az arány. Összehasonlítva az induló és a már működô vállalkozások finanszírozását, a legfontosabb különbség az, hogy míg az indulók a kezdeti nehézségeket (pl. tôkehiányt) alapvetôen a szűkebb családra támaszkodva oldják meg, például a tôkehiányt saját megtakarításaikkal pótolják, addig a már működôknek szívesebben kölcsönöz a tágabb rokoni és ismerôsi kör. Ez jelzi a kezdô vállalkozások nehézségeit; az önállósodók számára nagyon szűkek a lehetôségek a kezdôtôke elôteremtésére. A vállalkozóknak néhány év sikeres működéssel bizonyítaniuk kell a rokonok, ismerôsök elôtt, hogy hitelhez jussanak. Amíg eddig eljutnak, kénytelenek más forrásból pénzt szerezni; azok a vállalkozások a legfiatalabbak, amelyek a hitelhez jutás forrásaként az „egyéb” opciót jelölték meg. Ez az opció pedig többek között uzsorakamatra felvett hitelt jelent. Feltételeztük, hogy az önállóvá válók, tekintve, hogy nincs elegendô induló tôkéjük, az induló feltételek megteremtésében fokozott mértékben támaszkodnak környezetükre; igénybe veszik munkájukat, ügyintézéssel kapcsolatos szolgálataikat. Ilyen típusú segítséget az érintettek egyharmada kapott.(Mivel ez a kérdés az 1993-as kérdôívben nem szerepelt, a minta természetébôl adódóan az adatok csak mintánk egy részére vonatkozik.) A vállalkozások létrejöttében a társas vállalkozások valamivel nagyobb hányada (36,6%) kapott munka vagy ügyintézés jellegű segítséget, mint az egyéniek (33,0). 83
Mint várható, a társas vállalkozások nagyobb hányada kapott munkatársaktól segítséget, mint az egyéniek, bár esetükben is a családi rokoni segítség a domináns. 1.sz. tábla Az indulásnál segítséget kapott vállalkozók és a segítség típusa forrása N=148 munkatárs
család, rokon
barát, ismerôs
egyéni
16.6
57.0
26.4
100
társas
26.8
43.2
30.0
100
Figyelemre méltó, hogy a mellékállásúak fele ismerôsök vagy barátok segítségét vette igénybe az önállósodáskor, s körükben a másik két kategóriánál lényegesen alacsonyabb a családi segítséget igénybevevôk aránya. Ebbôl az az - egyébként a terepmunkánk során tapasztaltakkal is alátámasztható - következtetés adódik, hogy a család akkor vonódik be a vállalkozásba, ha ez válik a fô megélhetési forrássá. Ekkor van igazán tétje annak, hogy megfelelôen induljon a vállalkozás. A mellékállásban végzett vállalkozói tevékenység kereset-kiegészítésnek számít a közvetlen családtagok, rokonok szemében, így valószínűleg kevésbé mozgósíthatók segítségnyújtásra. Ugyanakkor éppen a mellékállású vállalkozók aránya a legmagasabb azok között, akik valamilyen segítséget kaptak másoktól, 41 százalékuk tartozik ide. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az e csoportba tartozók lényegesen iskolázottabbak, több mint fele (54.4 százalék) egyetemet, fôiskolát végzett (a teljes mintában ez az arány 31.3 százalék, és a fôállású felsôfokú diplomával rendelkezôk aránya sem haladja meg érdemben az átlagot: 35.8 százalék), ami szélesebb felületű kapcsolathálót eredményezhet. Az indulásnál a megkérdezettek legnagyobb arányban a rokonoktól, szűkebb családjuk tagjaitól kaptak segítséget, a megkérdezettek fele (52.8 százalék) vette igénybe rokonsága munkáját, ügyintézés jellegű segítségét.
84
2.sz. tábla Az indulásnál segítséget kapott vállalkozók és a segítség forrása N=142 munkatárs
család, rokon
barát, ismerôs
fôállásúak
23.7
55.3
21.0
100
mellékállásúak
9.7
47.8
42.5
100
nyugdíjasok
8.9
61.1
30.0
100
A működô vállalkozások legnagyobb hányada (40 százaléka) családtagokra támaszkodik az együtt dolgozó munkatársak, tulajdonostársak közül. Ugyanakkor jelentôs az eltérés az egyéni és a társas vállalkozások tekintetében. Az egyéniek negyede támaszkodik régi munkatársakra, fele pedig a családra, rokonságra. A társas vállalkozóknál ez éppen fordított.
85
ábra
86
A családtagok, rokonok szerepe jelentôsebb a megszűnt, mint a működô vállalkozások között. A megszűnteknél az egyéniek 80 százaléka támaszkodott a családra (illetve feleségére, rokonokra), s még a társas vállalkozásoknak is majdnem a fele alapozódott a családra. 3.sz. tábla A megszűnt vállalkozásban kiknek támaszkodtak leginkább a munkájára N=320 család
feleség
volt munkatárs
barát
egyéni
71.1
9.8
10.3
8.8
100
társas
35.7
10.2
44.5
9.6
100
együtt
67.6
9.9
13.6
8.9
100
A fô- és mellékállású működô vállalkozások közel azonos arányban támaszkodnak a régi munkatársakra (36.2 és 35.2), ugyanakkor a mellékállásúaknak - a nyugdíjasokhoz hasonlóan - majdnem fele családtagokra támaszkodik. Ha különválasztjuk a társas vállalkozók csoportját, akkor eltűnnek a lényeges különbségek a fô- és mellékállásúak között abban a tekintetben, hogy kikre támaszkodnak leginkább.
87
ábra
88
A társas vállalkozások körében a fô- és a mellékállású vállalkozók fele támaszkodik régi munkatársaira (az elôbbiek 8 százalékponttal többen mint az utóbbiak), s szűk egyharmad részük rokonokra. A házastársak részvételi aránya az elmúlt három évben nôtt, 1993-ban a házas vállalkozók 21 százalékának vett részt a munkában, jelenleg a vállalkozások felében vesznek részt, e tekintetben alig van különbség az egyéniek és a társas vállalkozók, illetve a fô- és mellékállásúak között, egyedül a nyugdíjasok térnek el az átlagtól, 60 százalékuk házastársa vesz részt a munkában. Eltérô részvételi arányokat kapunk aszerint, hogy a feleségek vesznek részt a férjeik vállalkozásában vagy pedig fordítva. Ha a férj a vállalkozó, akkor a feleségek részvétele a vállalkozásban hasonló arányú az egyéni és társas vállalkozásokban éppúgy, mint ott, ahol a férj fô vagy mellékállású (részvételi arányuk 51 és 56 százalék között van). Kivételt képeznek a nyugdíjas férfiak, munkájuk 66 százalékában vállalnak részt a feleségek. Egészen más a helyzet, ha a feleségek a tulajdonosok. Így például, ahol a nôk társas vállalkozások tulajdonosai, illetve egy másik metszetben: ahol fôállásúak, ott házastársaik közel hatvan százalékában vesznek részt az üzletben valamilyen formában (tulajdonosként, alkalmazottként vagy fizetés nélküli segítôként). 4.sz. tábla A vállalkozók és a feleségek és férjek részvételi aránya házastársuk vállalkozásában
fôállásúak mellékállásúak nyugdíjasok egyéni társas
feleségek férjek N=155 N=66 házastársuk vállalkozásában 51.1 59.2 56.6 48.4 66.0 53.1 52.5
43.7 51.9 58.8
A férjek és a feleségek szerepe házastársuk vállalkozásban nem egyformán alakult az indulástól mostanáig. Annyi közös a két nem vállalkozásában, hogy akár a férj, akár a feleség a tulajdonos, házastársuk 40 százaléka soha nem vett részt a „cég” munkájában. Ahol a feleség a tulajdonos, ott a férj szerepe alig módosult az alapítás óta. Ezzel szemben viszont - és ez interjús tapasztalatainkkal is egybevág – a feleségek férjeiknek kezdetben nagyobb arányban segítenek, majd szerepük a késôbbiek során háttérbe szorul; a feleségek 13 százaléka lát el ma kevesebb feladatot, mint kezdetben, a férjeknél ez az arány 3.4 százalék.
89
ábra
90
Az átlagtól a nyugdíjas vállalkozók eltérnek, itt meghaladja az átlagot azoknak a feleségeknek az aránya, akik ma nagyobb szerepet kapnak férjük vállalkozásában (15.6 százalék), s erre a csoportra jellemzô, hogy a feleségeknek mindössze egyharmada nem vett részt soha a cég életében. Megemlítendô még, hogy a mellékállású férfiak házastársai veszítenek szerepükbôl a legnagyobb arányban, negyedrészüknek ma kisebb a szerepe, mint korábban. A férfiak és a nôk aszimmetrikus szerepe házastársaik vállalkozásában abban is megmutatkozik, hogy a férfiak nagyobb arányban tulajdonosok és kisebb arányban alkalmazottak, kisegítôk házastársaik vállalkozásában. A tulajdonostárs nôk aránya férjeik „cégeiben” fele a férfi tulajdonostársaknak feleségeik vállalkozásában. Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a vállalkozásokban a hagyományos családi szereposztás erôteljesebben érvényesül mint a racionális gazdasági megfontolás. 5.sz. tábla A házastársak részvételi formái a vállalkozásban N=471 nem vesz részt van nincs másik másik vállalkozás
tulajdonostárs
alkalmazott
nem kap fizetést
nô
21.1
12.9
18.8
4.9
42.3
100
férfi
40.0
4.9
9.9
16.6
28.6
100
együtt
26.6
10.6
16.2
8.3
38.3
100
A házastárs neme
A táblázatban látható megoszlások elfedik a különbségeket az egyéni és társas vállalkozók között. Ha ezeket külön vizsgáljuk, láthatóvá válik, hogy az egyéni vállalkozási formában domináns a hagyományos családi szereposztás. E csoportban önálló férfiak házastársának mindössze 13 százaléka tulajdonostárs, míg a társas vállalkozók feleségeinek közel harmada (31.3 százalék). A nôk „cégeinek”, ha egyéniek, akkor férjeik harmada, ha társas vállalkozók, akkor fele tulajdonostársa. Ha a nôk mellékállásban vállalkoznak, férjeik ebben az esetben is az átlagtól magasabb arányban tulajdonostársak (45 százalék). Az eltérések jelzik az egyéni és a társasvállalkozások stratégiájának különbségeit is. Az egyéni vállalkozások a megélhetést szolgálják, így itt alacsonyabb azoknak a házastársaknak az aránya, akik tulajdonostársak, ugyanakkor magasabb az alkalmazottak és a fizetés nélkül besegítôk aránya, hiszen itt azon van a hangsúly, hogy munkát, jövedelemszerzési lehetôséget adjon a vállalkozás a családnak, bárki is a tulajdonos. Talán ez magyarázza, hogy az egyénieknél, ahol nôk a tulajdonosok, 91
magasabb arányban vesznek részt a férjek a vállalkozásban nem fizetett segítô minôségben(12.7 százalék), mint a férfiak tulajdonában lévô társas „cégeknél” a feleségek hasonló minôségben (10.4 százalék). A házastársak részvételét egymás vállalkozásában meghatározza az a körülmény, hogy használják-e a vállalkozásban résztvevôk valamelyikének lakását üzletnek, műhelynek, irodának. Akik igénybe veszik a lakást üzleti vagy termelôi célra, azok házastársainak egyéni vállalkozók esetében 58 százaléka, társas vállalkozók esetében 70 százaléka vesz részt a „cég” munkájában. Megemlítendô, hogy azok az egyéniek, akik lakáson végzik tevékenységüket, azoknak a házastársa inkább fizetés nélküli segítôként működnek közre (26.3 százalék, az egyéniek körében az átlag 21.7 százalék), azok viszont, akiknek nem a lakásán van a műhelyük vagy irodájuk, házastársaikat nagyobb arányban foglalkoztatják mint alkalmazottat (18.3, azt egyéniek körében az átlag 12.6 százalék). A vállalkozások 28 százalékában vesznek részt rokonok valamilyen formában, legnagyobb és azonos arányban tulajdonostársként és alkalmazottként. Ez a rokonság növekvô részvételi arányát mutatja, mivel 1993-ban a mintánkba került vállalkozások 14 százalékában volt rokon. 6.sz. tábla Rokonok részvétele a vállalkozásban N=491 Tulajdonostárs
9.1
Alkalmazott
9.8
Tulaj. és alk.
1.3
Segítô csal. tag
6.2
Egyéb
1.0
Nem vesz részt
72.6
A rokonok vállalkozásokban való részvételi arányától messze lemaradnak az egyéb lehetôségek, egyedül a volt munkatársak (volt fônökök és beosztottak) aránya éri el a 10 százalékot. A munkatársak rekrutációja a volt munkatársakból baráti körbôl, szomszédokból, volt iskolatársak körébôl nem jelentôs (1-6 százalék körüli). Összehasonlítva a három évvel ezelôtti és a mostani adatokat, ebben nem volt említésre méltó változás, egyedül a baráti körbôl rekrutálódott munkatársak aránya csökkent, 15-rôl hat százalékra. Összevetve a különbözô rekrutációs forrásokat, megállapítható, hogy a rokonság a legjelentôsebb, ezt követi a volt munkatársak, s csak a harmadik legnagyobb 92
munkaerôforrás az utcáról felvetteké, amelytôl csak néhány százaléknyi eltéréssel marad le a baráti kör jelentôsége. Ha a házastársak vállalkozásban való részvételét is figyelembe vesszük, akkor egyértelművé válik, hogy a vállalkozások viszonylag zártak, az önállók munkatársaikat közvetlen környezetükbôl választják ki, és viszonylag kicsi a súlya az utcáról, ismeretlenül felvetteknek. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a kisvállalkozások egyik legfontosabb erôforrása a rokonság. Indulásnál inkább a szűkebb családra támaszkodnak az önállósodók, saját megtakarításaikat használják fel. A rokonoktól, barátoktól inkább munka vagy ügyintézés jellegű segítséget kapnak, feltéve, ha a vállalkozásból akarnak megélni, nem pedig csak kereset-kiegészítésnek szánják. Az alapítás utáni években, ha stabilizálódik a vállalkozás, számíthatnak a rokonok, barátok pénzügyi segítségére, s emellett ôk jelentik a munkatársak legjelentôsebb forrását is. Az elmúlt három év alatt nôtt a család szerepvállalásának súlya a vállalkozásokban, és ezen belül nôtt a házastársak részvételi aránya. Fôként a hitelhez jutás feltételeinek további romlása következtében a banki és kedvezményes kölcsönöket felvevôk aránya csökkent, és ezzel párhuzamosan nôtt a rokonok pénzügy forrásaira támaszkodók aránya. A „cégek” alapítása utáni elsô néhány évben viszont ez a forrás is korlátozottabb. A megszűnt vállalkozások is magas (kétharmados) arányban említették a rokonok szerepét. Ebbôl következik, hogy családi támogatás önmagában nem óvja meg a „cégeket” a bukástól. Körükben a rokonság szerepének kitüntetett jelentôsége két tényezôvel magyarázható. Egyrészt azzal, hogy valamilyen családi, rokoni segítséget úgyszólván minden önálló kap, viszont ezek csak akkor válnak valóban számottevôvé, ha több ponton (kölcsönök, munka jellegű segítség, tulajdonostárs, munkatárs) is érintik a vállalkozást. Másrészt a megszűnt vállalkozások között az egyéniek felülreprezentáltak, s ôk azok, akik „cége” zártabb, szinte teljes egészében a szűkebb családra alapozódik. A társas vállalkozásokból szűntek meg a legkisebb arányban, s ez többek között azzal is magyarázható, hogy több forrást is igénybe vesznek egyidejűleg, kiaknázzák a rokoni, baráti segítséget éppúgy, ha kölcsönre van szükségük, mint a volt munkatársak szolgáltatásait.
93
94
Vajda Ágnes: Működő és megszűnt vállalkozások tevékenysége, a tulajdonosok demográfiai összetétele, jövedelme Az 1993-ban megkérdezett kisvállalkozók demográfiai összetételében, ha nem is jelentős, de mégiscsak szignifikáns struktúra változás volt kimutatható 1988-hoz képest, több nő és több fiatal ember "választotta" az önállóságot, mint öt évvel korábban. (Czakó és mtársai, 1994) Az 1996-os kutatás arra vállalkozott, hogy megkeresse azokat az összefüggéseket, melyek a kisvállalkozások fennmaradását segítik, illetve a bukás kockázatát növelik. Ennek elsődleges okait természetesen a vállalkozások gazdálkodásában fedezhetjük fel, de nem érdektelen annak vizsgálata sem, hogy a vállalkozások formája és típusa továbbá a vállalkozók személyes adottságai és családi háttere milyen összefüggésben vannak a gazdálkodás stabilitásával.
1. A túlélő és megszűnt vállalkozások típusai Az 1993-ban működő vállalkozások kétharmada volt talpon 1996-ban is. Megszűnés elsősorban a nem főfoglalkozású vállalkozók és önfoglalkoztatók körében volt tapasztalható.
95
ábra
96
Megjegyzés: a mintába bekerült 57 alkalmazott is. (A megkérdezettek 4 százaléka.) A felvételkor arra törekedtünk, hogy kizárólag tulajdonosokat kérdezzünk meg, de társas vállalkozások esetében, ha a tulajdonos semmiképp sem volt elérhető, esetleg a vállalkozásnak nem volt természetes személy tulajdonosa, megengedhetőnek tartottuk, hogy olyan alkalmazott, a vállalkozás vezetője, számoljon be a vállalkozás működésével (megszűnésével) kapcsolatos kérdésekről, aki tisztában volt ezekkel a tényekkel. Azaz az 1993-ban működő vállalkozásoknak 65 százalékát működtette főfoglalkozású tulajdonos 1996-ban, míg a megszűntek között ez az arány 43 százalékos volt. Vagyis elsősorban a mellékfoglalkozásban és nyugdíj mellett dolgozó kisvállalkozók szűntették meg tevékenységüket a megfigyelt három évben.21 A másik jellemző eltérés az egyéni vállalkozók és társas vállalkozások között jelentkezett. 1. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások megoszlása 1993. évi vállalkozási forma szerint Vállalkozási forma
Működő
Megszűnt
Összesen
N
Egyéni vállalkozás
62,6
37,4
100,0
1148
Nem jogi személyiségű társas
84,3
15,7
100,0
127
Jogi személyiségű társas
87,8
12,2
100,0
132
Összesen
66,9
33,1
100,0
1407
21A
vállalkozói típust (tehát, hogy a vállalkozó főfoglalkozásban, mellékfoglalkozásban vagy nyugdíjasként dolgozik-e), felvételtechnikai okokból csak az 1996-os állapot, illetve a megszűntek esetében a megszűnéskori állapot alapján tudjuk meghatározni. Ezért elképzelhető lenne, hogy a főfoglalkozásúak arányának gyarapodása a működő vállalkozások között egy olyan típusú vállalkozói mobilitás eredménye, melynek során a mellékfoglalkozásúakból főfoglalkozásúak váltak. A vállalkozói mobilitásnak ezt az aspektusát a mintába került vállalkozók mintegy felénél tudtuk ellenőrizni. Ennek eredményei azt mutatják, hogy a legváltozatosabb karrierek működnek, a mellékfoglalkozásból főfoglalkozássá válás épp úgy megjelenik, mint az ellenkezője, vannak alkalmazottból vállalkozóvá (fő és mellékfoglalkozásúvá egyaránt) válók is, vannak nyugdíjasok, akik a fő-, vagy mellékállásúvá váltak és így tovább. Nem látszik tehát kirajzolódni egyetlen egyenes vonalú vállalkozói karrier, mely a mellékállásúból főfoglalkozásúvá válást mutatná.
97
Az önfoglalkoztatóknak több mint egyharmada szűnt meg három év elteltével, a jogi személyiségű, (jobbára) kft-kből álló társaságok közül pedig csak valamivel több mint minden tizedik. Figyelemre méltónak kell tartanunk, hogy a jobbára bt-kből álló nem jogi személyiségű vállalkozások, melyeket gyakran azonosítanak a pusztán adóelkerülésre létrehozott egységekkel, ugyancsak viszonylag stabilnak bizonyultak. A megszűnt vállalkozások 93 százaléka volt egyéni vállalkozás, a megmaradottaknak 76 százaléka. A legnagyobb arányban a kiegészítő foglalkozásként létrehozott egyéni vállalkozások szűntek meg, 1996-ban az 1993-ban működőknek csaknem a fele (47 százalék) megszűnt. A legnagyobb megmaradási esélyük pedig azoknak a vállalkozásoknak volt, melyek jogi vagy nem jogi személyiségűek és tulajdonosuk főfoglalkozásban dolgozott a vállalkozásban: minden 100 vállalkozásból 90 1996-ban is működött. (A mellékállásúak minden vállalkozási formában kisebb eséllyel érték meg az 1996-os évet, mint a főállásúak.) 2. sz. táblázat A működő vállalkozások aránya vállalkozási forma és típus szerint, a megmaradás valószínűsége szerinti sorrendben 1 nem jogi személyiségű társas vállalkozás főfoglalkozásban
91,1 százalék
2 jogi személyiségű társas vállalkozás főfoglalkozásban
89,0 százalék
3 jogi személyiségű társas vállalkozás kiegészítő foglalkozásban
87,0 százalék
4 nem jogi személyiségű társas vállalkozás kiegészítő foglalkozásban
76,1 százalék
5 egyéni vállalkozó főfoglalkozásban
75,9 százalék
6 egyéni vállalkozó kiegészítő foglalkozásban
53,3 százalék
Vagyis a legnagyobb "túlélési" esélyük azoknak a főként betéti társaságokból álló nem jogi személyiségű társaságoknak volt, melyek tagjai főfoglalkozásban dolgoztak és a legkevésbé stabilnak azok az egyéni vállalkozások mutatkoztak, melyeknek tulajdonosa kiegészítő foglalkozásúként folytatta vállalkozói tevékenységét.
98
Ez a változás a vállalkozások túlélési esélyének oldaláról támasztja alá azt a makrostatisztikából ismert képet, hogy az egyéni vállalkozások aránya az 1996-os évtől kezdődően némileg csökken a társas formákéhoz képest.22 A megszűnés az esetek túlnyomó többségében az adószám visszaadását jelentette (89%), a csődeljárás és az öncsőd nem volt jellemző (mindkét eset 0,3%-ban fordult elő), végelszámolással szűnt meg a vállalkozások 2,7 százaléka, közülük a társas formák nagyobb arányban szűntek meg ilyen módon.
2. A működő és megszűnt vállalkozások tevékenysége Hogyan alakult a tevékenység szerinti megoszlás a megmaradt és a megszűnt vállalkozások körében?
221995
decemberében az összes működő vállalkozásból 68,9 százalék, 1996 májusában 67,1 százalék volt egyéni vállalkozás. (KSH, Statisztikai Havi Közlemények, '96/6, 38. old. alapján saját számítás)
99
ábra
100
A működő vállalkozások között megnőtt a súlya a feldolgozóiparnak és lényegesen kisebb teret foglalnak el a kiskereskedelemmel foglalkozók, ez vonatkozik a bolti és nem bolti (ügynöki, piaci) kereskedésre egyaránt. A boltok közül elsősorban élelmiszerüzletek és butikok zártak be. (Csaknem minden második.) Az ügynökök között, akiknek száma sokszor a nagykereskedelmi hálózatok verbuváló tevékenységének köszönhetően az utóbbi években gomba módra szaporodott, szinte járványszerű a bukás (80 százalékuk szűnt meg). Az összes megszűnt vállalkozás 15 százaléka ügynök volt, és további 3 százaléka az ugyancsak a nem bolti kiskereskedelem ágazatba sorolt piaci árus. Ezt megközelítő megszűnési arányt csak az ingatlan és ingó vagyon bérbeadásából megélhetésüket biztosítani kívánók között tapasztalhattunk. Ennyiben igazolódott feltételezésünk, melyet az 1993-as kisvállalkozói felvétel eredményeit elemezve fogalmaztunk meg, miszerint ebben a körben az átlagosnál feltehetően nagyobb lesz a fluktuáció. (Czakó-Vajda, 1993) A tapasztalat némi optimizmusra is okot adhat; a termelő ágazatokban a vállalkozási tevékenység jóval stabilabbnak mutatkozik a tőkebefektetés nélkül vagy minimális tőkebefektetéssel, gyors meggazdagodás reményében indított kisvállalkozásoknál. Erre utal az is, hogy a megszűnt vállalkozások többsége (61%) 1990 után kezdte meg működését. Az ügynöki igazolványt kiváltó, majd tevékenységüket feladók 94 százaléka kezdte működését a rendszerváltást követően. A túlélés azonban nem a vállalkozás korától függ. Nem található szoros összefüggés a vállalkozás kora és fennmaradásának valószínűsége között. Nagy arányban adták vissza például vállalkozói igazolványukat a viszonylag távoli "vállalkozói" múltra visszatekintő ingatlanbérbeadással foglalkozók. Feltehető, hogy ez a tevékenység ma már ráfizetéses, a bérleti díjat nem lehet olyan magasan megszabni, - hiszen nincs rá fizetőképes kereslet -, hogy fedezze a beruházás költségeit, az adókat, járulékokat, amortizációt és emellett még nyereséget is hozzon. Nem zárható ki természetesen, hogy a lakást, üdülőt továbbra is kiadják, de "feketén", mint magánszemélyek. Nem szűntek viszont meg az ugyancsak többnyire csupán néhány éves múltra visszatekintő gazdasági tevékenységet segítő szaktanácsadók, adótanácsadók, könyvelők, hirdetési cégek, reklámügynökök, biztonsági szolgálatot ellátó kisvállalkozások, ezeknek a szolgáltatásaira komoly kereslet van, a keresletet maguk a vállalkozások tartják fenn.
101
3. A működő és megszűnt vállalkozások tulajdonosainak demográfiai jellegzetességei A női vállalkozók megszűnési aránya magasabb, mint a férfiaké. Ez elsősorban azzal a ténnyel függ össze, hogy a bukásra ítélt vállalkozói tevékenységeket nagyobb arányban végzik nők. Kétségtelen ugyanakkor, hogy minden ágazatban nagyobb a női vállalkozók megszűnési aránya, mint a férfiaké. (Például a feldolgozóiparban, mely tipikusan férfi vállalkozási ág, a férfiak bukási aránya 15, a nőké 38 százalék. A szaktanácsadói tevékenységben a férfiak megszűnési aránya 20, a nőké 30 százalék.) Frey Mária, aki a munkanélküliből vállalkozóvá váltak túlélési esélyét (is) vizsgálta, ugyancsak arra az eredményre jutott, hogy nők nagyobb arányban adták vissza a vállalkozói igazolványt, mint a férfiak. (Frey, 1995) A megszűnések ágazatspecifikus tényével hozható összefüggésbe, hogy iskolai végzettség szerint nem érvényesül egyértelműen az a (várható) tendencia, hogy minél alacsonyabb az iskolai végzettsége egy vállalkozónak, annál nagyobb a valószínűsége, hogy visszaadja a vállalkozói igazolványát. 3. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások tulajdonosainak megoszlása iskolai végzettség szerint Iskolai végzettség
Működő
Megszűnt Összesen
N
8 általános és kevesebb
44,5
55,5
100,0
119
Szakmunkásképző
69,4
30,6
100,0
304
Szakközépiskola
67,2
32,8
100,0
204
Technikum
76,4
23,6
100,0
157
Gimnázium
54,9
45,1
100,0
182
Főiskola
69,3
30,7
100,0
254
Egyetem
77,1
22,9
100,0
188
Összesen
66,9
33,1
100,0
1407
A csupán alapfokú végzettség kétségtelen hátrány a vállalkozói pályán (is), de gimnáziumi érettségivel - azaz szakma nélkül - csak alig valamivel alacsonyabb megszűnési arány mutatkozik. Ennek oka, hogy az ügynökök, piaci árusok, bolti kiskereskedők többsége nő. Tehát nők azokra a vállalkozói pályákra áramlottak be legnagyobb arányban, melyeknek a bukási kockázata a legnagyobb. További érdekes eredmény, hogy a technikumi érettségi épp olyan arányban készít fel a vállalkozói tevékenységre, mint az egyetemi diploma. A szakmunkásképesítés pedig nem jelent 102
gyengébb szakmai, tudás háttért a vállalkozás működtetésekor, mint a főiskolai végzettség. Ezek az eredmények azért is érdekesek, mert a vállalkozóvá válás esélyeit nagymértékben befolyásolta az iskolai végzettség, mint ez korábbi kutatásainkból kitűnt. (Kuczi-Vajda, 1990, Czakó és mtársai, 1994) Azaz a pályán maradásban már sokkal kisebb a jelentősége a hivatalos oktatási rendszer által nyújtott tudástőkének, megnő az egyéb, iskolán kívül, munkahelyeken megszerzett, iskolában nem elsajátítható ismeretek, szakmai tudás és kapcsolatok szerepe. A családi környezet, a szülői ház, pontosabban a szülők foglalkozása összefüggést mutat vállalkozói pályán megmaradással. Azok a vállalkozók, akiknek az apja önálló volt a megkérdezett 14 éves korában, nagyobb arányban (80%) élték túl az általunk vizsgált három évet. Tehát a családi tradíció -esetleg örökség, közvetlen folytatás - a pályán maradást, stabilitást elősegítő tényező. Hasonló hatása van egyébként a vezető, értelmiségi családi háttérnek is. Ezzel szemben azok a vállalkozók, akiknek az apja betanított vagy segédmunkás volt, az átlagosnál gyakrabban (36%) adták vissza az adószámot. Az édesanyák esetében is kimutatható mindhárom összefüggés, de a kicsiny elemszámok miatt az önállóságnak az anyai ágon nem tulajdoníthatunk különösebb jelentőséget. (Az anyák között az önállók aránya egyik csoportban sem éri a 3 százalékot.) A nagyszülők vállalkozói léte ugyancsak pozitív hatást mutat a vállalkozói pályán maradással. Kimutatható pozitív irányú, bár nem igazán szignifikáns összefüggés a szülők, nagyszülők nemzeti, vallási kisebbségi csoporthoz tartozása és a vállalkozás stabilitása között is. A megmaradás és megszűnés nem volt településspecifikus. A fővárosban, egyéb városokban és a községekben egyaránt a vállalkozások egyharmada szűnt meg az általunk vizsgált három évben.
103
4. sz. táblázat A működő és megszűnt kisvállalkozások tulajdonosainak megoszlása korcsoport szerint Korcsoport
Működő
Megszűnt Összesen
N
24 éves és fiatalabb
58,9
41,1
100,0
24
25-29
54,5
45,5
100,0
85
30-34
74,4
25,6
100,0
150
35-39
66,5
33,5
100,0
190
40-44
77,6
22,4
100,0
312
45-49
77,6
22,4
100,0
259
50-54
69,5
30,5
100,0
159
55-59
71,5
28,5
100,0
88
60-64
55,7
44,3
100,0
58
65-69
39,3
60,7
100,0
58
70 és több
53,0
47,0
100,0
23
Összesen
66,9
33,1
100,0
1406
A korcsoportos megoszlás azt mutatja, hogy a középkorúak (30-60 évesek) körében a legalacsonyabb a megszűnési arány. A fiatalok vagy tapasztalatlanságuk, a korábbi munkahelyeken felhalmozható tudás, kapcsolatok hiánya miatt, vagy végig nem gondolt vállalkozási terveik, rossz piac felmérésük, megítélésük miatt lépnek ki a vállalkozók köréből, míg az idősebbek esetében feltehetően a végleges visszavonulási szándék (tehát bizonyára nem bukás) az oka a magasabb megszűnési aránynak. Az átlagéletkor nem igazán jelentősen tér el egymástól a két csoportban, éppen, mert a fiatalok és idősebbek megszűnési aránya is magasabb az átlagosnál: a működő vállalkozások tulajdonosainak átlagéletkora 44 év, a megszűnteké 46 év. Azok a vállalkozók, akik megszűntették tevékenységüket, éppen a korösszetételből fakadóan a működő vállalkozókénál kisebb létszámú háztartásokban élnek. (Az átlagos taglétszám a megszűntek körében 3,2, a működők körében 3,5 fő.)
4. A működő és megszűnt vállalkozások a vállalkozóvá válás motívumai szerint A várakozásokat ugyancsak megcáfoló eredményre vezetett annak vizsgálata, hogy a 104
vállalkozás stabilitását befolyásolja-e a vállalkozóvá válás motivációja, ahogy ezt korábbi kutatásunkban megfogalmaztuk, kényszerből avagy a piaci kihívások hatására, vonzására vált-e valaki elsősorban vállalkozóvá. (Czakó és mtársai, 1994) Azt tapasztaljuk, hogy a "kényszervállalkozók" sikeresebben tudtak megkapaszkodni legalábbis az általunk vizsgált három év alatt -, mint azok, akik számára valamilyen kedvező lehetőség nyitotta meg az önállóvá válás kapuját. A kényszervállalkozók közé soroltuk azokat, akik arra a kérdésre, hogy "mi volt a legfontosabb közvetlen oka annak, hogy vállalkozóvá lett", a korábbi munkahely jövőjének bizonytalanságát, esetleg állásuk elvesztését jelölték meg. A kedvező lehetőségek közé számítottuk, ha valakinek felajánlották az üzletbe lépés lehetőségét, vagy nagyobb pénzösszeghez jutott, amit érdemes volt vállalkozásba fektetni, esetleg adódott egy váratlan jó piaci lehetőség a számára. 1996-os adataink azt mutatják, hogy a kényszervállalkozók jóval kisebb arányban szűntették meg vállalkozásukat, mint azok, akik az általuk vonzónak ítélt piaci lehetőséget ragadták meg.
105
ábra
106
Az eredmények arra utalnak, hogy a piacgazdaság első éveiben a lehetőségek talán már nem is voltak valóban olyan vonzóak, mint azt a megkérdezettek gondolták, gondoljunk csak az ügynökökre, akiknek busás hasznot ígértek -, feltehetően rosszul mérték fel a vállalkozás eredményességét és kockázatát, voltak még illúzióik a vállalkozói léttel kapcsolatban, szemük előtt talán azoknak az éveknek a sikeres vállalkozói lebegtek, akik az államszocialista rendszerben az átlagos polgárnál, munkavállalónál nem sokkal nagyobb kockázattal sokkal nagyobb jövedelmet, jóval magasabb életszínvonalat értek el. És más oldalról: azok, akiket a munkanélküliség fenyegetett, feltehetően gondosabban építették piaci kapcsolataikat, óvatosabban és nagyobb körültekintéssel kezelték a vállalkozást, olyan profilt választottak, melyben kisebb a bukás kockázata, jobban ismerték a vállalkozás stabilitásának megteremtésére szolgáló piaci és nem piaci eszközöket is. A megszűnt vállalkozások tulajdonosai a kudarc okát pénzhiányban, tőkehiányban, a szűk piacban illetve ezek közül több tényezőben együttesen jelölték meg. A piaci ismeretek hiányát, saját szakértelmük hiányosságait, kapcsolataik szűkösségét alig említették. Kérdés persze, hogy mit is kell bukáson értenünk. A megszűntek tulajdonosainak 70 százaléka azt állította, hogy nem származott anyagi hátránya abból, hogy megszűnt az "üzlet". Ebben az összefüggésben az is felvethető, hogy sokan csak kacérkodtak a vállalkozással, úgy döntöttek, hogy ki kell próbálni azt is, de miután nem a várakozásaiknak megfelelően alakult, abbahagyták a tevékenységet. Elképzelhetők egyéb, az üres vagy fantom vállalkozásokat vezérlő motívumok is, amikoris egy vállalkozás csak egyetlen ügylet lebonyolítására jött létre és ezt a "küldetését" teljesítve meg is szűnt. A megszűnt vállalkozások 17 százaléka állította, hogy kifejezetten anyagi előnye származott abból, hogy visszaadta az adószámot. Az anyagi előnyről beszámolók tb-ről vagy adóról tesznek említést általában. A megszűnt vállalkozások közül a járulékkerülésre született vállalkozásokat nehéz lenne egyértelműen kiszűrni, ezért, jobb híján, továbbra is tartjuk magunkat ahhoz a megfogalmazáshoz, hogy a megszűnés többnyire kudarcnak tekinthető.23 Bár, mint láttuk, 17 százalékuknak egyértelműen anyagi előnyt jelentett a megszűnés. Előnyön azonban azt is érthették, hogy bevételük nem lévén, a járulék kötelezettség teljesítése csak ráfizetés volt. (Nagy arányban számoltak be ugyanis ügynökök anyagi előnyről.) Az idősebbek körében pedig az is elképzelhető, hogy a megszűnés se nem kudarc, se nem járulékkerülési szándék, hanem egyszerű visszavonulás.
5. A működő és megszűnt vállalkozások tulajdonosainak jövedelme
23A
későbbiekben bemutatunk egy becslést arra vonatkozóan, hogy megítélésünk szerint a megszűnések milyen arányban tekinthetők egyben bukásnak is.
107
5. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások megoszlása a szükségesnek ítélt havi összjövedelem szerint A havi összjövedelem kategóriái (Ft)
Működő
Megszűnt
Összesen
50 ezer és kevesebb
11,9
22,6
15,5
51-75 ezer
15,7
16,7
16,0
76-99 ezer
15,7
16,0
15,8
100 ezer
26,2
24,9
26,1
101-150 ezer
18,6
12,2
16,5
151-200 ezer
6,8
4,0
5,8
200 ezernél több
4,6
3,6
4,3
Összesen
99,5
100,0
100,0
Átlag (eFt)
107,2
91,5
102,0
Megjegyzés: ismeretlen jövedelműek nélkül
A megkérdezettek megítélése szerint a háztartás megélhetéséhez szükséges havi összjövedelem a működő vállalkozások körében lényegesen magasabb, mint a megszűntekében, az egy főre jutó jövedelemben viszont nem tapasztalunk akkora különbségeket, jóllehet a különbségek egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy a megszűnt vállalkozásokban alacsonyabb a tényleges vagy a szükségesnek ítélt jövedelem.
108
6. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások megoszlása a szükségesnek ítélt havi egy főre jutó jövedelem szerint Egy főre jutó szükségesnek ítélt jövedelem kategóriák (Ft)
Működő
Megszűnt
Összesen
20 ezer és kevesebb
14,9
14,6
14,8
21-24 ezer
16,2
19,2
17,2
25-29 ezer
19,1
22,5
20,2
30-39 ezer
25,6
24,8
25,3
40-49 ezer
4,7
3,8
4,4
50 ezer és több
19,4
15,2
18,0
Összesen
99,9
100,1
99,9
Átlag (eFt)
32,9
31,9
32,5
Húszezer forint alatti egy főre jutó jövedelmet a vállalkozások tulajdonosainak, működőknek és megszűnteknek egyaránt alig 15 százaléka fogadna el, 50 ezer forint feletti egy főre jutó jövedelmet viszont a működő vállalkozások tulajdonosainak csaknem 20 százaléka tart szükségesnek a megfelelő életszínvonal eléréséhez, fenntartásához, ekkora jövedelmet a megszűnteknek valamivel alacsonyabb, de mégiscsak számottevő hányada, 15 százaléka tart kívánatosnak. A működő vállalkozások a háztartásukban átlagosan csaknem 33 ezer forint egy főre jutó havi jövedelmet tartanak szükségesnek ahhoz, hogy a család megfelelő életszínvonalon élhessen, a megszűnt vállalkozások tulajdonosai ezt valamivel alacsonyabb összegben, mintegy 32 ezer forintban határozzák meg. Bevallásuk szerint kevés kivétellel a vállalkozók nem érték el a szükségesnek tartott jövedelemszintet. A háztartás igényeinek megfelelő jövedelemszintnek a működő vállalkozások bevallásuk szerint átlagosan mintegy 62 százalékát érik el, a megszűnt vállalkozások ennél alacsonyabb jövedelemmel, a szükségesnek csak 51 százalékával rendelkeznek. A háztartásstatisztikai felvétel során az ország valamennyi háztartását reprezentáló mintán hasonló kérdést tettek fel a családoknak. Ebben a vizsgálatban ötfokozatú skálán határozták meg a megkérdezettek, hogy mekkora jövedelmet tartanak szükségesnek: nagyon szűkös, szűkös, elfogadható, jó és nagyon jó megélhetéshez. A megkérdezettek megítélése szerint egy főre jutó havi 14 ezer forintból nagyon szűkös megélhetés oldható meg, a nagyon jó megélhetéshez havi csaknem 52 ezer forintra van szükség. Elfogadható megélhetéshez havi csaknem 25 ezer (24.820) forintot tartottak szükségesnek a háztartások, a jó megélhetést pedig 34 ezer forintból tartották megoldhatónak. (KSH, 1996/a, 16. old.) Azaz a magyar háztartások, családok a megélhetéshez szükséges jövedelmet a működő és tevékenységüket megszűntető 109
vállalkozóknál csak valamivel alacsonyabb szinten határozták meg, a "jó" megélhetést pedig már a vállalkozók mindkét csoportjának igényeinél magasabb összegben jelölték meg. A háztartások tényleges jövedelme pedig az általuk elfogadhatónak ítélt jövedelem 66, a jó megélhetéshez szükséges jövedelem 48 százalékának felelt meg. A tényleges és az szükséges jövedelem aránya a vállalkozók mindkét csoportjában a népesség szerinti megfelelő arányokhoz hasonló, ezért talán nem tévedünk sokat, ha igaznak fogadjuk el a vállalkozók "jövedelem bevallását", pontosabban megengedhetőnek tartjuk azt a következtetést, hogy a vállalkozóktól kapott válaszok nem torzítanak jobban, mint a teljes népességre vonatkozó háztartásstatisztikai jövedelem adatok. 7. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások megoszlása aszerint, hogy a szükségesnek ítélt jövedelem hány százalékával rendelkeznek Százalék kategóriák (%)
Működő
Megszűnt
Összesen
30-nál kevesebb
7,4
14,1
9,6
30-49
15,5
23,0
18,0
50
20,2
26,9
22,4
51-75
27,7
20,6
25,4
76-99
10,9
7,7
9,8
100
17,7
7,7
14,4
100-nál több
0,5
-
0,3
Ismeretlen
4,5
4,7
4,6
Összesen
100,0
100,0
100,0
Átlag (%)
62,5
51,5
58,8
Az igényeket kielégítő jövedelemnek még a felével sem rendelkezik a működő vállalkozások háztartásainak nem egészen 23 százaléka, a megszűnteknek viszont több mint 37 százaléka. Az igényeket kielégítő jövedelmi szinten (vagy afölött) él a működő vállalkozások családjainak 18, a megszűntek 8 százaléka.
110
Megkísérelhetjük annak bemutatását, hogy ezen a kerülő úton végül is milyen jövedelmi szintet "vallottak be" a vállalkozók. A kerülő úton az értendő, hogy kutatói óvatosságból nem tettük fel - a jól ismert ódzkodás miatt, mely a jövedelmi viszonyokra vonatkozó kérdéseket kíséri - egyenesen azt a kérdést, hogy mennyi a családi jövedelem, hanem úgy fogalmaztunk, hogy "Véleménye szerint egy akkora családnak, mint az Önöké, most havonta hány forintra van szüksége ahhoz, hogy megfelelő színvonalon éljen?", majd egy következő kérdésben arra válaszoltak a megkérdezettek, hogy " És körülbelül hány %-ban sikerült ezt megvalósítaniuk?". A kettő szorzata valószínűleg jó közelítését adja az összjövedelemnek és a háztartásban élő személyek figyelembe vételével kiszámítható az egy főre jutó jövedelem is. Az így nyert jövedelemadatok nyilvánvalóan csak közelítő pontosságúak és nem a vállalkozó jövedelméről tájékoztatnak, hanem a család összes keresőjéről együttesen. Alkalmasak azonban arra, hogy a két csoport jövedelmi viszonyait összehasonlítsuk, és hozzámérjük a lakosság jövedelméhez is a rendelkezésre álló adatok alapján. A számított jövedelem átlagok is azt mutatják, hogy a működő vállalkozások háztartásában mind az össz-, mind pedig az egy főre jutó jövedelem magasabb, mint a megszűntekében, de csak a működő vállalkozások háztartásaiban magasabb az egy főre jutó jövedelem, mint a népesség átlagában. A működő vállalkozásokban a havi összes jövedelem átlaga 64 ezer forint, a megszűntekében alig haladja meg a 45 ezer forintot. Az egy főre jutó családi jövedelem havi átlaga a működő vállalkozások esetében nem egészen 20.000 forint, a megszűntekében mintegy 16 ezer forint. A megszűnt vállalkozások háztartásaiban a jövedelmi szint nem éri el a lakosság átlagos egy főre jutó havi jövedelmét. A TÁRKI Háztartás Panel vizsgálata szerint az átlagos egy főre jutó jövedelem 1994/95-ben 17.491 Ft volt. (TÁRKI, 1996) A háztartásstatisztikai adatok szerint a tényleges egy főre jutó jövedelem alacsonyabb, 1996 tavaszán 16.526 forint volt. (KSH, 1996/a, 10 old.)
111
8. sz. táblázat A működő és megszűnt vállalkozások megoszlása a tényleges egy főre jutó jövedelemkategóriák szerint Egy főre jutó tényleges jövedelem kategóriák (Ft)
Működő
Megszűnt
Összesen
5 ezernél kevesebb
4,9
10,4
6,7
5-9 ezer
10,5
17,8
12,9
10-14 ezer
21,0
27,0
23,0
15-19 ezer
22,9
20,1
22,0
20-24 ezer
14,8
10,0
13,2
25-29 ezer
10,0
3,6
7,9
30-39 ezer
9,0
6,5
8,2
40 ezer és több
6,9
4,5
6,1
Ismeretlen
4,4
4,5
4,5
Összesen
100,0
100,0
100,0
Átlag (Ft)
19.977
16.118
18.700
Jól látható, hogy az alsó három kategóriába, mely a népesség jövedelem átlagát sem éri el, a működő vállalkozások háztartásainak csaknem kétötöde, a megszűntekének több mint a fele tartozik. Azaz a vállalkozók (ill. korábbi vállalkozók) több mint negyven százaléka alacsony jövedelműnek tekinthető. A működő vállalkozók között ez az arány alacsonyabb, minden harmadik család, míg a megszűntek között minden második! család tartozik ebbe a kategóriába. A viszonylag magas jövedelmű családok közé számíthatók azok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem meghaladja a negyvenezer forintot. A "magas jövedelmű" családok azonban még a működő vállalkozások között sem érik el az egytizedes arányt. A családi jövedelmek után érdemes megvizsgálnunk, hogy a talpon maradt és megszűnt vállalkozók személyes jövedelme milyen forrásokból származik jelenleg és milyen volt a jövedelmük forrásösszetétele 1993-ban, amikor még valamennyien vállalkozók voltak.
112
ábra
113
Az 1996-ra megszűnt vállalkozásokban tehát 1993-ban sem a vállalkozási bevétel jelentette a fő jövedelmi forrást, a munkaviszonyból származó jövedelemnek volt a legnagyobb súlya a források között. Érthető, hiszen többségük kiegészítő foglalkozású volt, és a vállalkozási tevékenység ezek szerint nem volt igazán jövedelmező. Az arányok változtak 1995-re, csökkent a saját vállalkozásból származó jövedelem - hogy egyáltalán még van ilyen, az azzal magyarázható, hogy 1995-ben még működött az 1996-ban megszűnt vállalkozások egy része - megnőtt az egyéb forrásból (elsősorban nyugdíjból) származó jövedelem jelentősége és valamivel nagyobb arányt képviselt a más vállalkozásból származó bevétel a két évvel korábbinál. (A korábbi vállalkozásukat megszűntetők egy része újra önálló tevékenységbe kezdett.) Nem változott viszont a munkaviszonyból származó jövedelem aránya 1993 és 1995 között. A működő vállalkozások tulajdonosai 1993-ban is és 1995-ben még erőteljesebben a saját vállalkozásból származó jövedelemre támaszkodhattak és valamelyest emelkedett a más vállalkozásból származó bevételek súlya is (1995-ben a vállalkozási bevétel aránya már meghaladta az összes bevétel 70 százalékát). Míg az 1993-as évben a nem vállalkozási bevételek több mint kétötödét tették ki az összjövedelemnek, a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek hányada 1995-re 27 százalékra csökkent. A jövedelmi struktúra összetétele és időbeli változása is jelzi azt a tendenciát, hogy a megszűnt vállalkozások tulajdonosai számára a vállalkozási bevétel mindig is inkább kiegészítő forrás volt, (láttuk korábban, hogy túlnyomórészt a kiegészítő foglalkozású vállalkozók vonultak vissza) míg a talpon maradó vállalkozások tulajdonosai egyre inkább csak a vállalkozási jövedelemből élnek meg, azaz egyre inkább a magán piaci szektor nyújtja a megélhetésüket. A vállalkozás tehát a túlélő vállalkozások számára egyre inkább a megélhetés - és az átlagosnál valamivel magasabb színvonalú megélhetés - kizárólagos forrásává válik. Úgy tűnik tehát, hogy megvalósulóban van az alkalmazotti léttől való fokozatos elszakadás a túlélő vállalkozások tulajdonosai körében.
114
6. Megszűnés; átalakulás- visszavonulás - bukás A megszűnt vállalkozások tulajdonosainak többsége a vállalkozásban korábban végzett tevékenységét nem folytatja (87,9%), 12 százalékuk azonban továbbra is a korábbi tevékenységét végzi, csak másik vállalkozásban (3,6%), vagy nem vállalkozási formában. Korábbi tevékenységüket elsősorban a társas vállalkozások tagjai folytatják (20%). Az egyéni vállalkozóknak csupán 12 százaléka folytatja a korábbi tevékenységet. Az egyéni vállalkozók leginkább nem vállalkozási formában végzik korábbi munkájukat (8,4%), (azaz nem jellemző, hogy egy másik vállalkozási formát választottak volna, ezek aránya mindössze 2,7%), míg a megszűnt társas vállalkozásokból gyakoribb az új vállalkozás alapítása (16%). (Viszonylag gyakori a bt-k átalakulása másik vállalkozássá, továbbá a kft-ké, de a kicsiny elemszám miatt ez utóbbi adatot óvatosan kell kezelnünk.) A főfoglalkozásúak inkább alapítottak új vállalkozást, mint a kiegészítő foglalkozásúak (6,8% ill. nem egészen 1 százalék), de ennél jellemzőbb az önálló egzisztenciát alkalmazotti jogviszonyra cserélő pályamódosítás azok között, akik korábbi tevékenységüket nem adták fel teljesen. A megszűnt vállalkozások tulajdonosainak 12 százaléka tehát folytatja korábbi tevékenységét. A tevékenységet elsősorban alkalmazotti jogviszonyban folytatják, új vállalkozás alapítása alig fordult elő. Az adóigazolványt visszaadó kisiparosok 13, a szellemi önállók 19 százaléka végzi a korábbi tevékenységét alkalmazottként. Új vállalkozás alapítása az esetek 3,7 százalékában fordult elő. Ebből 2 kisiparos, 3 kiskereskedő, 2 szellemi önálló, 2 kft, 5 bt és 1 gmk. A mellékállású tulajdonosok között 158 esetből összesen 2 esetben fordult elő vállalkozás alapítás, (1,4%), a főállásúaknál sem tipikus ez az átalakulási forma, 6,8 százalék. A nyugdíjasoknál a visszavonulást állapíthatjuk meg, ők nem folytatják a korábbi tevékenységet. Megkíséreljük összegezni, hogy mindazok közül, akikről a korábbiakban mint megszűnt vállalkozókról beszéltünk, mekkora lehet a ténylegesen bukottak aránya. Feltehetően nem bukás a végleges nyugdíjba vonulás: 65 eset. Ugyancsak feltehetően nem bukás a vállalkozási forma váltás: 16 eset, összesen 81 vállalkozás. (17 százalék). A 17 százalék azonban valószínűleg csak alsó becslése a békében visszavonulók arányának, mert amikor megkérdeztük, hogy mi okozta a vállalkozás megszűnését, akkor 141 olyan vállalkozó volt, aki nem említett semmilyen nehézséget (30%). Pénz, tőke, piac vagy szakértelem vagy egyéb hiányban jelölte meg a megszűnés okát a megszűnt vállalkozások 67 százaléka. A vállalkozások megszűnésének tehát mintegy 70 százaléka lehet bukás, a többi átalakulás, pályamódosítás, visszavonulás, vagy egyéb, sokszor egyéni élethelyzetből -de nem piaci kudarcból - fakadó ok. Az ilyen értelemben definiált bukás a főfoglalkozásúak körében volt a legmagasabb, ott meghaladta a 75, a kiegészítő foglalkozásúak között a 71 százalékot, a nyugdíjasok körében nem érte el az 50 százalékot sem. A felvétel idején a megszűnt vállalkozások tulajdonosai közül 5 százaléknak egyáltalán nem volt jövedelme, 3,9 százalék munkanélküli segélyt vagy járadékot kapott. A többség alkalmazottként jutott jövedelemhez (47 százalék), 7 százalékuk pedig 115
önállóként. 24 százalékuk nyugdíjban részesült, további két százalék ösztöndíjas volt, gyes vagy egyéb gyermekellátási formában jutott jövedelemhez. Ezekből a jövedelemforrásokból persze nem következtethetünk egyenesen a bukási arányra, hiszen a vállalkozás megszűnése és a megkérdezés időpontja között hosszabb idő is eltelhetett, pályamódosítás is bekövetkezhetett, de az azért állítható, hogy a teljes bukás, a végleges és megmásíthatatlan kudarc, a reménytelen kiúttalanság a megszűnt vállalkozások tulajdonosainak csak kis csoportjáról feltételezhető. A KSH munkaerőfelvételének adatai arra utalnak, hogy a vállalkozóból munkanélkülivé válás nem jellemző, 1995 végén mintegy 7200 bukott vállalkozót tartottak számon a munkanélküliek között. (KSH, 1996/c, 40. old.) Ez a szám a többszázezres "vállalkozói" csoporthoz viszonyítva nem mondható magasnak. A bukások okát elsősorban a tőkehiányban jelölték meg a vállalkozók (29%), ezt követte a szűkös piaci kereslet (23%), az adózás és a tb fizetés nem szerepelt a megszűnés vezető okai között (5-10%). A megszűnt vállalkozások működésének időtartama átlagosan négy év volt, átlagosan a leghosszabb ideig a nyugdíj mellett vállalkozók vállalkozásai álltak fenn (7,5 év), a legrövidebb ideig a mellékállásúak működtek: 2,7 év. A főfoglalkozású tulajdonosok vállalkozásai 4,2 évet értek meg átlagosan.
7. A működő vállalkozások tulajdonosainak néhány demográfiai, jövedelmi jellegzetessége A továbbiakban a túlélő vállalkozások és tulajdonosaik néhány jellegzetességét mutatjuk be. Ez a kör, ezt hangsúlyoznunk kell, nem azonos az 1996-ban Magyarországon működő vállalkozásokéval, hiszen nem öleli fel azokat a kicsiny gazdálkodó egységeket, melyek 1993 óta alakultak. A túlélő vállalkozók között, mint már említettük, a nemek aránya erőteljesen a férfiak javára módosult, és lényegében megegyezett azzal az aránnyal, melyet az 1988-as vállalkozói felvétel során regisztráltunk. A működő vállalkozások tulajdonosai jellemzően középkorúak. A 40 és 60 év közöttiek a többi korcsoportnál nagyobb arányban tagjai mind jogi, mind pedig nem jogi személyiségű vállalkozásoknak és kisebb arányban egyéni vállalkozók. A települési hierarchián lefelé haladva egyre magasabb az egyéni és egyre alacsonyabb a társas vállalkozók aránya. 9. sz. táblázat A működő vállalkozások tulajdonosainak néhány demográfiai jellemzője vállalkozási forma szerint
116
Jellemzők
Egyéni vállalkozás
Nem jogi személyiségű társas
Jogi személyiségű társas
Férfiak aránya (%)
68,3
67,5
73,5
Átlagéletkor (év)
44,3
42,3
44,2
-39 éves
45,5
45,5
39,0
40 és több
54,5
54,5
61,0
Budapest
25,9
35,8
40,3
Város
49,1
45,2
46,4
Község
25,0
19,1
13,3
Szakmunkásképző
36,5
10,8
6,1
Érettségi
39,0
43,5
27,8
Diploma
24,4
45,7
66,3
Korcsoport
Településtípus
Iskolai végzettség
Jól láthatóan válik el egymástól a vállalkozások tulajdonosi összetétele. Nem annyira kor és nem vonatkozásában, hiszen a kistulajdonosi csoportok elsősorban középkorú férfiakból állnak, hanem abból az aspektusból, hogy a fővárosiak és vidékiek, az alacsony és magas végzettségűek más formákban tömörülnek. Kétségtelen persze, hogy a jogi személyiségű vállalkozásoknak a vezetőit kérdeztük meg, tehát ennek következménye az is, hogy köztük kimagaslóan sok diplomást találtunk. Másfelől viszont egyéni vállalkozói formában, ahol gyakorlatilag az egyetlen tulajdonost kérdeztük meg, ott csupán 24 százalék volt a diplomások aránya. Ez sem kevés persze, különösen nem a diplomások népességbeli arányához képest, de a társas formákhoz viszonyítva alacsony arány. Azaz míg minden második vállalkozásban dolgozó diplomás a társas formát választja, a vállalkozó alapfokú (szakmunkás) végzettségűek 90 százaléka az egyéni vállalkozási formában találja meg a tulajdonosi működés lehetőségét. A községekben működő vállalkozások jórészt egyéniek, a fővárosban is természetesen, de ott relatíve nagyobb arányban jelennek meg a jogi személyiségű és anélküli társas vállalkozások. Egyéb jellemzőkben is szignifikáns különbségek találhatók az egyéni, nem jogi személyiségű társas és jogi személyiségű társas vállalkozások között. Más típusú tevékenységek dominálnak a különböző vállalkozási formákban, eltér tulajdonosaik jövedelmének mértéke és jövedelmük szerkezete is. 10. sz. tábla
117
A működő vállalkozások megoszlása vállalkozási forma és tevékenység szerint Tevékenység
Egyéni
Nem jogi társas
Jogi társas
Összesen
Mezőgazdaság
1,2
0,7
2,0
1,3
Feldolgozóipar
14,9
13,8
24,8
16,3
Építőipar
8,7
9,3
16,4
10,0
Nagykereskedelem
2,7
9,6
20,5
6,4
Bolti kiskereskedelem
16,0
24,0
12,1
16,5
Nem bolti kiskereskedelem
2,9
0,4
0,9
2,2
Vendéglátás
8,8
4,9
2,6
7,3
Szállítás
10,4
2,9
2,3
8,1
Ingatlanhasznosítás
0,5
2,9
-
0,7
Szaktanácsadás
17,7
18,5
12,5
17,0
Egyéb szolgáltatás
14,1
9,1
4,5
11,9
Egyéb
2,1
3,9
1,4
2,2
100,0
100,0
100,0
100,0
656
137
148
941
Összesen N
A tőkeigényesebb ágazatokban magasabb a jogi illetve nem jogi személyiségű vállalkozások aránya, míg az egyéniek a kisebb tőkével is indítható, működtethető ágazatokban sűrűsödnek. Ez nem változott 1993 óta. (Czakó-Vajda, 1993) Változott azonban némileg, mint ezt a korábbiakban már jeleztük, az egyéni és a társas vállalkozások egymáshoz viszonyított aránya a túlélők között a csoportos vállalkozások javára, és módosult a fő- és kiegészítő foglalkozásúak súlya, a túlélők között magasabb ugyanis a főfoglalkozású vállalkozók hányada. A főfoglalkozásúak aránya a legmagasabb a jogi személyiségű vállalkozásúak vezetői között (81%), ezt követik a nem jogi személyiségű egységek tagjai (77%) és az egyénieknek is csaknem háromnegyede (70%) dolgozik kizárólag vállalkozásban. 11. sz. tábla A működő vállalkozások tulajdonosainak 1995. évi egy főre jutó tényleges jövedelme és jövedelmük forrásai Jövedelem jellemzők
Egyéni
Nem jogi
Jogi
Összesen
Egy főre jutó tényleges jövedelem (Ft)
17.440
24.386
26.995
19.977
118
Jövedelem források arány, % Saját vállalkozás
64,7
70,4
73,4
66,9
Más vállalkozás
1,9
6,6
13,3
4,4
Munkaviszony
19,2
12,4
7,0
16,3
Egyéb forrás
11,6
10,6
6,7
10,7
A jogi személyiségű vállalkozások tagjainak egy főre jutó tényleges jövedelme lényegesen meghaladja az egyéni vállalkozókét, és a jogi személyiséggel nem bíró társas formák tagjai is magasabb színvonalon élnek, mint az egyéniek. Az egyéniek személyes jövedelmének szerkezete is elüt a társas formák tagjaiétól, ők támaszkodhatnak a legkevésbé az önálló tevékenység bevételére. A túlélő vállalkozásokban dolgozók 1995-ben jövedelmüknek már túlnyomó hányadát vállalkozási tevékenységből szerezték: az egyéniek a jövedelmüknek kétharmadát, a nem jogi személyiségű vállalkozások tagjai több mint háromnegyedét és a jogi személyiségű társaságok vezetői már csaknem kilenctizedét vállalkozásukból ill. vállalkozásaikból nyerték. * A kutatás jelenlegi szakaszában elsősorban arra koncentráltunk, hogy a működő és megszűnt vállalkozások legfőbb vonásait vessük egybe. Az 1993-ban és az 1996-ban is működő (túlélő) vállalkozók jövedelmi és életforma viszonyainak összehasonlítása ugyancsak fontos eredményekre vezethet. Többek között kidomboríthatja a kisvállalkozói szektor heterogenitását, elkülönítheti a kisvállalkozók "elit" és éppen csak vegetáló csoportjait stb., melynek legfőbb választóvonalai feltehetően elsősorban a "cégtulajdonosok", az egyéb társas vállalkozások tagjai és az egyéni vállalkozók között húzódnak, de ezt a vizsgálatot a kutatásnak egy későbbi szakaszában kívánjuk elvégezni.
119
Hivatkozások: Czakó Ágnes-Lengyel György-Kuczi Tibor-Vajda Ágnes, 1994: Vállalkozások és vállalkozók 1993 KSH, BKE Szociológia Tanszék, 1 Czakó Ágnes-Vajda Ágnes, 1993: Kis- és középvállalkozók MVA Kutatási füzetek, 2. sz. Frey Mária, 1995: Munkanélküliből lett vállalkozók, Szociológiai Szemle, 1. sz. KSH Statisztikai Havi Közlemények KSH (1996/a): Háztartásstatisztikai Közlemények 1. sz. 1996. I. negyedév, KSH, Budapest KSH (1996/b): Háztartásstatisztikai Közlemények 2. sz. 1996. II. negyedév, KSH, Budapest KSH (1996/c): Munkaerő-felmérés 1995 (Adattár), KSH, Budapest Kuczi Tibor-Vajda Ágnes, 1990: A kisvállalkozók társadalmi összetétele, Zárótanulmány Munkaügyi Kutatóintézet, Budapest TÁRKI, 1996: Társadalmi Páternoszter 1992-1995 Magyar Háztartás Panel Műhelytanulmányok 7. sz. (Szerk: Sík Endre és Tóth István György) BKE, Szociológia Tanszék, TÁRKI, KSH
120
Lengyel György: Karrierminták és gazdasági attitűdök Karrierminták Az első beosztás tekintetében a megszűnt vállalkozások közt felülreprezentáltak azok, amelyekben a majdani vállalkozó szakképzetlen munkás volt, s némiképp az is, ha nem diplomás hivatali alkalmazottként kezdett dolgozni. Az első munkahely tekintetében nem az állami vállalatoknál kezdők, hanem azok szüntették meg az átlagnál nagyobb arányban vállalkozásaikat, akik az oktatás és a kultúra területéről érkeztek. Az átlagnál nagyobb a megszűntek között azoknak az aránya, akik mielőtt vállalkozásba fogtak munkanélküliek, nyugdíjasok, vagy katonák, gyes-en, gyed-en lévők voltak. Hasonlóképpen az átlagnál nagyobb volt a megszűntek közt azoknak az aránya, akik úgy kezdtek vállalkozásba, hogy eredeti munkaviszonyukat nem számolták fel. A vállalkozást megelőző utolsó munkakör tekintetében ugyancsak a szakképzetlen munkások és a hivatali alkalmazottak aránya haladja meg az átlagot (bár az előbbiek viszonylag kis részben vállalkoznak egyáltalán). A megszűnt cégek között felülreprezentáltak az egyéni vállalkozások (ezen belül is elsősorban a kiskereskedések). Meggondolandó azonban, hogy a kényszerből, illetve a megélhetés miatt vállalkozók között nagyobb volt a megmaradási arány, mint azok közt akik saját meglátásuk szerint egy piaci kihívásra kívántak pozitív választ adni. A megszűnt vállalkozások tulajdonosainak körében némiképp felülreprezentáltak a fiatalabbak. Igen erős összefüggés van a beruházási hajlandóság és a megszűnések között. Akik a vállalkozás utolsó évében a tartalékokat a vállalkozásba fektették azok közt a megszűnés csak egyötödös volt, míg azok közt akik a háztartásra fordították a pénzt, illetve nem volt tartalékuk a megszűnés 45%-ot tett ki. A főállású vállalkozóknak csak egynegyede szüntette meg a vállalkozást, a mellékállásban, illetve nyugdíj mellett vállalkozóknak azonban több mint kétötöde. Jelentősen felülreprezentáltak a megszűnő vállalkozások közt a viszonylag újak, tehát azok, amelyeket 1990 után alapítottak. A megszűnő vállalkozások vezetői az átlagnál kisebb mértékben töltöttek be korábban vezetői pozíciót, s az átlagnál kevésbé volt második gazdaságbeli tapasztalatuk, ám az 121
átlagnál gyakrabban voltak munkanélküliek. Ez utóbbiak közül azoknak volt nagyobb a megmaradási esélye, akik a munkanélküliség után viszonylag hamar (két éven belül) belefogtak a vállalkozásba. A megszűnő vállalkozások esetében a munkanélküliség és a vállalkozás közti várakozási idő háromszor hosszabb volt. Karriermintájukra inkább jellemző az, hogy az ágazatok között mozogtak, az átlagnál némiképp gyakrabban érezték pályafutásukat ugrásszerűnek, illetve hullámzónak. Nincs jelentős eltérés a megszűnt és a működő vállalkozások vezetői közt a munkahelyek és munkakörök számát tekintve. Átlagosan négy munkahelye és négy beosztása volt mindegyiküknek, ami egyszersmind azt is valószínűsíti, hogy - szemben a gazdasági elit vertikális karriermobilitásával - a vállalkozói pályaképeket inkább a munkahelyek közötti horizontális cirkuláció jellemzi. A megszűnt vállalkozások tulajdonosait az átlagosnál némiképp hosszabb pályaív és az egyes fontos karrierszakaszokban eltöltött hosszabb idő jellemzi.
122
Megszűnt és működő vállalkozások a vállalkozó karriermintái szerint Első beosztása -nem diplomás hivatali alkalmazottak aránya, % -szakképzetlen munkások aránya, % Utolsó beosztása -nem diplomás hivatali alkalmazottak aránya, % -szakképzetlen munkások aránya, % Első munkahelye állami vagy magáncég volt-e? (állami %) Utolsó munkahelye állami vagy magáncég volt-e? (állami %) Pályafutása során -volt-e vezető? (igen, %) -volt-e munkanélküli? (igen, %) -volt-e második gazdaságbeli munkája? (igen, %) Ugrásszerű vagy folyamatos volt-e a pályafutása? (ugrásszerű, %) Voltak-e hullámhegyek, hullámvölgyek pályafutása során? (igen, %) Inkább ágazaton belül, vagy ágazatok között változtatott-e? (ágazatok között, %) Munkahelyeinek száma Beosztásainak száma Az első munkábalépéstől a vállalkozás megalapításáig terjedő idő (év) Az egy munkahelyen töltött évek száma Az egy beosztásban töltött évek száma A vezető pozíciótól a vállalkozásig terjedő idő (N=490) (év) A munkanélküliségtől a vállalkozásig terjedő idő (N=210) (év) A második gazdaságbeli tevékenységtől a vállalkozásig terjedő idő (N=442) (év) A vállalkozás mikor alakult? (1990 előtt, %) A kiskereskedők aránya (%) 42.9 Társas vállalkozások aránya (%) Főállású vállalkozók aránya (%) Kényszerből és megélhetés miatt vállalkozók aránya (%) A vállalkozás utolsó évében a tartalékot hogyan használta fel? (a vállalkozásba fektette, %) N=
A vállalkozások megszűnése és a gazdasági attitűdök 123
Megszűnt
Működő
20.6 23.2
17.0 13.4
26.4 12.2 91.3 79.1
13.1 6.6 89.4 76.5
39.4 23.1 34.8
50.1 12.4 48.9
13.6
11.1
54.9
50.0
43.7
35.6
4.0 4.2
3.9 4.3
20.2
18.2
5.0 4.8 14.7 6.3
4.6 4.2 13.0 2.6
11.5
10.7
38.5 21.2 7.8 44.3 42.7
48.3
31.2
58.7
465
942
23.7 64.8 59.0
A gazdasági attitűdök és a vállalkozások megszűnése közötti kapcsolat összetett jelenség. Joggal feltételezhető, hogy a vélemények, beállítottságok és viselkedésminták befolyásolják a vállalkozások megmaradási esélyeit. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a vélemények formálódását, a közérzetet ugyancsak befolyásolhatja a vállalkozás megszűnése vagy fennmaradása. Amennyiben abból indulunk azonban ki, hogy az 1993-as attitűdök és az azóta bekövetkezett megszűnések kapcsolatát tesszük vizsgálat tárgyává, közelebb járunk egy oksági magyarázathoz. A követéses vizsgálat egyik előnye éppen az, hogy módot ad a korábbi attitűdök és a későbbi események összekapcsolására. Még ekkor is élhetünk ugyan a gyanúperrel, hogy a vélemények formálódását befolyásolhatták az üzletmenettel kapcsolatos predikciók és előérzetek, ám a magatartásmintára utaló információk akkor is egy korábbi állapotot rögzítenek. Akik 1993-ban úgy érezték, hogy többnyire nincs szerencséjük -s így vélekedett a vállalkozók több mint harmada - azoknak 45%-a időközben megszüntette vállalkozását. Akik ezt a véleményt magukra nézvést nem tartották igaznak, azoknak közel háromnegyede még most is működik. Az összefüggés statisztikailag szignifikáns. Igaznak tartotta-e 1993-ban önmagára nézve azt a kijelentést, hogy nincs szerencséje
megszűnt
működik
igaz
116 45.2 50.4
141 54.8 31.0
257 37.6
nem igaz
114 26.8 49.6
313 73.2 69.0
427 62.4
231 33.7
454 66.3
685 100.0
N.a.: 722
A szerencsét maguk a vállalkozók gyakran említik fontos tényezőként, s e véleményt bizonyára konkrét élettapasztalatok támasztják alá. Adataink azonban arra utalnak, hogy a szerencséről formált képzetek mögött olyan rögzült beállítottságok rejlenek, amelyek kihathatnak a vállalkozás életképességére. Egy visszatekintő kérdésben azt vizsgáltuk, hogy a vállalkozás elsősorban milyen célokat szolgált: rendszeres munkát jelentett, vagy a fizetés, illetve nyugdíj melletti kiegészítést, netán valamilyen beruházás, üzleti ötlet realizálását, vagy a presztízs növekedését. A legfontosabbnak ítélt első említést vizsgálva kiderül, hogy a 124
vállalkozók döntő többsége, 60%-a a vállalkozást főként munkalehetőségnek tekintette. Valamivel több mint negyedük a jövedelemkiegészítő funkciót tartotta fontosnak, s mintegy nyolcaduk a beruházás, üzleti elképzelés, presztízs szempontjait említette első helyen. Érdekes összefüggés az, hogy a megszűnt vállalkozások körében nem csupán azok alulreprezentáltak, akik a vállalkozói mentalitás jegyeit mutatták, hanem azok is, akik a rendszeres munkalehetőség szempontját emelték ki. Ezzel szemben a megszűnések számottevő része olyan vállalkozásokat érintett, amelyeknek vezetői a vállalkozást elsősorban a jövedelem kiegészítésének tekintették, tehát mellékfoglalkozásúak, nyugdíjasok voltak. Mit szolgált vállalkozói tevékenysége (első említés) megszűnt
működik
munkát
191 23.1 45.2
635 76.9 68.6
827 61.3
kiegészítést
202 55.5 47.8
162 44.5 17.5
364 27.0
befektetést, presztízst
29 18.7 7.0
128 81.3 13.8
158 11.7
423 31.3
926 68.7
1348 100.0
N.a.: 59
Részletesebb bontásokat vizsgálva és az összes említést figyelembe véve a kép tovább árnyalható. Ekkor ugyanis kiderül, hogy első vagy második helyen, de összességében a vizsgált kör mintegy kétötöde említette a beruházás, az üzleti elképzelések realizálásának szempontját. További egyötöd a szakmai vagy személyes presztízs növekedését emelte ki. Az alapösszefüggés így is fennmarad: a megszűntek körében alulreprezentáltak az üzleti beruházás és a munkaalkalom, valamint a presztízs szempontját említők. Ezzel szemben azok, akik a vállalkozásban elsősorban jövedelemkiegészítést láttak, közel kétharmad részben megszüntették vállalkozásukat az elmúlt három évben. Mit szolgált vállalkozói tevékenysége (összes említés) megszűnt
működik
125
mit szolgált munkát
98 29.4 22.7
235 70.6 25.4
333 24.5
kiegészítést
128 64.2 29.7
71 35.8 7.7
199 14.7
beruházást is
140 25.2 32.5
414 74.8 44.7
554 40.8
presztízst is
65 23.9 15.0
206 76.1 22.2
270 19.9
430 31.7
926 68.3
1356 100.0
N.a.: 51
Az üzleti ötlet, jó befektetés szempontját fontosnak tartók felülreprezentáltak voltak a főállásúak, a nagyobb piackörzetet ellátók, nagyobb kapacitáskihasználtsággal és alkalmazotti létszámmal dolgozók, a társas vállalkozások vezetői, a fiatalok és azok közt akik a kilencvenes években alapították vállalkozásukat, valamint a kényszerből vállalkozók és a pozitív piaci kihívásra válaszolók körében egyaránt.
126
Mit szolgált vállalkozói tevékenysége aszerint, hogy milyen piaci körzetet látott el piaci körzet kisebb körzet egy település
több település
munkát
194 61.0 29.4
124 39.0 19.6
319 24.6
kiegészítést
112 60.0 16.9
74 40.0 11.8
186 14.4
beruházást is említ
243 45.5 36.7
290 54.5 45.9
533 41.2
presztízst is említ
112 43.8 17.0
144 56.2 22.8
256 19.8
661 51.1
633 48.9
1294 100.0
N.a.: 113
A személyes és szakmai presztízs növekedését fontosnak tartók azok közt felülreprezentáltak némiképp, akik újabban, valamilyen kényszer folytán alapították vállalkozásukat, több időt töltenek munkával, s tartalékaikat a háztartásra fordítják. A megbecsültség szempontja tehát azoknak fontos elsősorban, akiknek a társadalmi státusza és megélhetése erősebben kötődik a vállalkozáshoz.
127
Mit szolgált vállalkozói tevékenysége és mire használja a tartalékot 96-ban, akinek van tartaléka vállalkozásra 1.00
háztartásra 2.00
munkát
108 48.3 23.1
116 51.7 26.1
224 24.6
kiegészítést
23 22.4 4.8
78 77.6 17.7
101 11.1
beruházást is említ
258 62.1 55.2
158 37.9 35.6
416 45.6
presztízst is említ
79 46.4 16.9
91 53.6 20.6
170 18.7
468 51.4
443 48.6
911 100.0
N.a.: 496
Akiket 1993-ban kérdeztünk, azoknak döntő többsége, több mint 85%-a nyilatkozott úgy, hogy szokott hajnalban, késő este, vagy a hétvégén is dolgozni. Az 1996-ban még működő vállalkozások körében ez az arány gyakorlatilag nem változott. Akik időközben megszüntették vállalkozásukat, azoknak közel fele nem ilyen túlterhelt.
128
Dolgozik-e hajnalban, késő este, vagy a hétvégén 1996-ban megszűnt
működik
dolgozik-e hajnalban
nem
122 6.5 47.7
334 36.5 13.0
igen
232 22.1 52.3
817 77.9 87.0
1049 75.9
444 32.1
939 67.9
1383 100.0
24.1
N.a.: 24
Akik még vállalkoznak azoknak közel fele napi tizenegy óránál többet dolgozik, akik beszüntették a vállalkozást azoknak kétharmada tíz óránál kevesebbet. A vállalkozók hosszabb ideig dolgoznak, mint akik megszüntették a vállalkozást. Hány órát dolgozik naponta 1996-ban
óra -10
11-16
megszűnt
működik
196 29.8 67.3
463 70.2 51.9
659 55.7
95 18.2 32.7
429 81.8 48.1
524 44.3
291 24.6
891 75.4
1183 100.0
N.a.: 224
129
Három kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: igaz-e, hogy akiknek az időráfordítása nagyobb volt 1993-ban, azok nagyobb eséllyel maradtak fenn, igaz-e, hogy a vállalkozók kötött ideje is hosszabb, vagy a háztartási munkára fordított idő csökkenti, esetleg kompenzálja a különbséget, s végül, igaz-e, hogy a vállalkozók nem csupán nagyobb munkaráfordítással jellemezhetők, hanem közérzetük, egészségi állapotuk is rosszabb, mint azoké, akik megszüntették vállalkozásukat. Ez utóbbin kezdve, az 1993-as felmérésből tudjuk, hogy a vállalkozóknak a felnőtt népességet meghaladó többsége, 62%-a érezte magát gyakran kimerültnek, letörtnek, s ugyancsak az átlagnépességet meghaladó mértékben egyharmaduk panaszkodott állandó izgatottságra, idegességre. Kérdés tehát, hogy a nagyobb stressz inkább a vállalkozók sajátja-e, mint ezt általában tartják, vagy eleve inkább azok panaszkodtak ilyesmire, akik nehezebben bírták a feszültséget és időközben felhagytak a vállalkozással. Az adatokból úgy tűnik, hogy a stresszes, kimerült állapot inkább a vállalkozók egészét jellemzi, mert bár a megszűnt vállalkozások vezetői közt a korábban kimerültségről, idegességről panaszkodók némiképp felülreprezentáltak, az összefüggés statisztikailag nem szignifikáns. Ami a második kérdést illeti, a vállalkozók átlagosan tíz és fél órát dolgoznak naponta, ezzel szemben akik megszüntették a vállalkozást, azok hét órát. Igaz ugyan, hogy a háztartási munka tekintetében az arányok megfordulnak, s akik megszüntették vállalkozásukat azok kétszer annyit - mintegy napi négy órát - dolgoznak a háztartásban, mint a vállalkozók. Összefüggésben áll ez azzal, hogy a megszűnt vállalkozások tulajdonosai közt nagyobb arányban vannak nők. Mindez azonban nem kompenzálja, csupán csökkenti a kötött idő egészében megmutatkozó különbséget: a vállalkozók tizenkét és fél, míg akik megszüntették vállalkozásukat azok 10.8 órát dolgoznak naponta a vállalkozói-munkahelyi és a háztartási munkák egészét tekintve. A kilencvenhármas munkaidő-ráfordítás mértéke és az azóta bekövetkezett megszűnések közt nem erős, de statisztikailag szignifikáns összefüggés van (az F értéke 31.3, 0.0000 szignifikancia mellett): akik fenntartották vállalkozásukat azok napi 10.6 órát dolgoztak, akik azóta megszűntették, azok 9.1. órát. Ez ismét arra utal, hogy a megszűnések közt nagyobb arányban szerepeltek azok, akik a vállalkozást nem élethivatásuknak tekintették.
130
A vállalkozók 1993-ban több szempontból elégedetlenebbek voltak mint a felnőtt népesség. Így volt ez az eddigi pályafutás, az életszínvonal, a jövedelem, a kilátások, a munka megítélését tekintve is. Elsősorban azért, mert az egyéni vállalkozók - akik a vállalkozók zömét teszik ki - jóval elégedetlenebbek voltak a társas vállalkozóknál. Ez utóbbiak a felnőtt népességnél kisebb elégedetlenséget mutattak az élet legtöbb területén. 1.sz. tábla A vállalkozók elégedetlensége 1993-ban és 1996-ban Elégedetlen...
Egyéni 1993
Társas 1993
Felnőtt népess. 1993+
Egyéni 1996
Társas 1996
Felnőtt népess. 1996+
saját élete alakulásával
26.4
14.0
21.3
12.5
9.6
16.9
kilátásaival
48.0
31.6
41.6
33.5
22.8
32.9
életszínvonalával
45.0
31.3
37.1
32.0
23.1
32.5
egészségével
19.0
11.0
22.2
20.3
12.7
22.8
munkájával
11.2
7.1
6.8
14.0
7.7
9.4
jövedelmével
52.6
36.5
50.6
44.7
30.3
51.5
1048
264
3974
713
222
3926
N=
+Forrás itt és a továbbiakban: a TÁRKI és a BKE Szociológia Tanszék által készített Háztartás Panel Survey 1993, ill. 1996. évi hulláma
1996-ra a helyzet olyanformán módosult, hogy a vállalkozók - s különösen az egyéni vállalkozók - elégedetlensége csökkent, miközben a felnőtt népesség elégedetlenségi indexe nem változott számottevően. Mindez azzal járt, hogy a vállalkozók pályafutásuk, jövedelmük, kilátásaik, életszínvonaluk megítélését tekintve már kevésbé elégedetlenek mint az átlagnépesség. Valamelyest nőtt az egyéni vállalkozók és a felnőtt népesség körében is a munkájukkal elégedetlenek aránya (más szempontokkal összevetve a munkával hagyományosan inkább elégedettebbek az emberek), s ebből a szempontból a vállalkozói elégedetlenség változatlanul meghaladja az átlagot. A társas vállalkozásokon belüli az elégedettség tekintetében általában kisebbek voltak mint az egyéni és a társas vállalkozások közöttiek.
131
ábra
132
A relatív anyagi helyzet megítélését tekintve a vállalkozók kevésbé térnek el az átlagtól mint azok, akik megszüntették vállalkozásukat. Szemben a felnőtt népességbeli egyötöddel, körükben egyharmadot meghaladó azoknak az aránya akik úgy érzik, hogy rosszabb anyagi helyzetben vannak mint a többség. Mint korábban is, a kétharmadot meghaladó zöm úgy érzékeli, hogy anyagi helyzete átlagos. A vállalkozók mintegy ötöde gondolja magát az átlagnál jobb helyzetűnek, szemben a felnőtt népesség nyolcadával, s a megszűnt vállalkozások vezetőinek tizedével. Ha azonban azokat vesszük tekintetbe, akik az átlagosnál sokkal jobb helyzetűnek tekintették magukat - s ez a felnőtt népességnek csupán fél százaléka -, úgy azt találjuk, hogy a megszűnt vállalkozások vezetői a maguk három százalékával a működő vállalkozásokat is meghaladó mértékben felülreprezentáltak ebben a körben. 2.sz. tábla A család anyagi helyzetének megítélése 1996-ban aszerint, hogy a vállalkozás működik-e vagy megszűnt milyen az anyagi helyzetük a többséghez képest
megszűnt
működik
felnőtt népesség
sokkal rosszabb
7.8
1.6
4.7
rosszabb
26.7
14.7
16.1
mint a többségé
55.3
64.6
67.6
jobb
7.1
17.3
11.3
sokkal jobb
3.2
1.8
0.4
megszűnt
működik
felnőtt népesség
nagyon romlott
34.9
10.3
9.3
romlott
36.2
43.8
52.0
változatlan
21.8
32.0
34.7
javult
4.5
11.8
3.8
sokat javult
2.6
1.9
0.2
a család anyagi helyzete hogy alakult az elmúlt évben
133
a család anyagi helyzete hogy alakul a jövő évben
megszűnt
működik
felnőtt népesség
9.3
5.1
5.3
romlik
46.9
36.9
45.6
változatlan
27.2
40.9
37.3
javul
15.2
16.1
11.6
nagyon javul
1.4
1.0
0.2
N=
465
934
3651
nagyon romlik
Az elmúlt évben a felnőtt népesség mintegy hatvan százaléka tapasztalta anyagi helyzetének romlását, s négy százalék számolt be javulásról. A vállalkozóknak is több mint fele romlást, ám hatoduk javulást érzékelt. A vállalkozásukat megszüntetők körében a család anyagi helyzetének romlását tapasztalók hetvenegy százalékos aránya jelentősen meghaladta az átlagnépességét, de meghaladta a javulást érzékelőké is (7%), bár alatta maradt a vállalkozók körében tapasztalt aránynak. A család anyagi helyzetére vonatkozó várakozások azt mutatják, hogy a felnőtt népességnek mintegy fele számit anyagi helyzetének további romlására, s mintegy nyolcada bízik javulásban. A vállalkozók átlagot meghaladó része, kétötödük gondolja úgy, hogy helyzetük nem változik, s ugyancsak átlagot meghaladó rész, egyhatod véli, hogy helyzetük javulni fog. Ez az arány megegyezik a megszűnt vállalkozások tulajdonosainak körében tapasztalt várakozással, jelentős különbség azonban, hogy ez utóbbiak közt az anyagi helyzet romlásától tartók aránya meghaladja az átlagnépességben tapasztaltakat. A megszűnt vállalkozások mögött tehát két jellegzetes attitűd körvonalazódik. A többség az átlagnépességnél is rosszabbnak ítéli helyzetét és perspektíváit, míg egy kisebbség a vállalkozóknál is jobb helyzetűnek érzi magát és bizakodóbb. Akiknek a vállalkozása még működik azok 82.000 forintra becsülik egy hozzájuk hasonló vállalkozó havi keresetét. Akiknek a vállalkozása időközben megszűnt azok a kisvállalkozók átlagos havi keresetét ennél magasabbra, 90.000 forintra teszik. Méltányosnak a működők ennél 50%-kal magasabbat tartanának. Akiknek a vállalkozása megszűnt azok 20%-kal látnának egy vállalkozói keresetet méltányosnak emelkedni.
134
A különböző foglalkozásokhoz tartozó becsült és méltányos jövedelmek összevetéséből az derül ki, hogy mind a megszűnt vállalkozások vezetői, mind napjaink kis- és középvállalkozói csökkentenék a jövedelemkülönbségeket. Több mint felével csökkentenék a nagyvállalati vezérigazgatók, s közel felével a miniszterek keresetét. Ezzel szemben közel kétszeresére emelnék a szakmunkások és a gépírónők keresetét. A jövedelmi igazságosság megítélésében kevésbé differenciál az, hogy egyéni, vagy társas vállalkozás tulajdonosáról van-e szó, mint a megszűnés ténye. Azonban a társas vállalkozások tulajdonosai egy hozzájuk hasonló vállalkozó havi jövedelmét nem nyolcvan, hanem százezer forintra teszik. A méltányos vállalkozói jövedelmek tekintetében pedig, szemben az egyéni vállalkozók 113 ezer forintos elképzelésével inkább 170 ezer forint körüli havi jövedelmet ítélnének meg maguknak. Ez egyszersmind azzal is jár, hogy a társas vállalkozások tulajdonosai esetében nagyobb aspirációs feszültséggel számolhatunk. A nagyobb aspirációs feszültség azonban kevésbé társul a miniszterek és vezérigazgatók jövedelmével szembeni averziókkal. Bár a társas vállalkozások tulajdonosai is csökkentenék e csoportok méltányosnak érzett jövedelmeit, de nem olyan mértékben, mint az egyéni vállalkozók, vagy különösen azok, akiknek a vállalkozása megszűnt. A vállalkozók közel kétharmada egyetértett 1993-ban azzal a kijelentéssel, hogy aki vinni akarja valamire, rákényszerül, hogy egyes szabályokat áthágjon. Ez nem azt jelenti, hogy személyesen is szükségképpen azonosultak volna ezzel a magatartással, csupán leterjedtnek ítélték. A felnőtt népesség több mint háromnegyede vélekedett így 1993-ban, akik pedig időközben megszüntették vállalkozásukat azoknak közel háromnegyede. A vállalkozók a normaszegő magatartást tehát ekkor nem tartották elterjedtebbnek, mint a társadalmi átlag. Az nem igazolható, hogy a vállalkozás életképessége és a normaszegő magatartásról való vélekedés közt pozitív kapcsolat lenne. Mint látjuk, éppen az ellenkezője igaz, a normaszegést azok tekintették elterjedtebbnek, akik később megszüntették vállalkozásukat, illetve akik eleve nem is vállalkoztak: a széles alkalmazotti és inaktív rétegek.
135
ábra
136
Az eltelt három évben az így vélekedők aránya a vállalkozók körében számottevően nőtt, s mind a vállalkozásukat megszüntetők, mind a vállalkozók a felnőtt népesség négyötödös átlaga fölött, közel kilencven százalékban értettek egyet a társadalmi állapotok ilyetén jellemzésével. Az 1993-as kérdések közt tudakoltuk meg, hogy mire lenne szükség a vállalkozás jobb működéséhez. Az összes válaszlehetőséget figyelembe véve azt találjuk, hogy legtöbben a kapcsolatrendszer bővítését tartották elengedhetetlennek, második helyen a tőkebevonás, kapacitásbővítés szempontjai szerepeltek, majd nem sokkal kisebb arányban a reklám, szervezés, szakmai felkészültség javítása jött szóba. 1996-ra az arányok nem mozdultak el számottevően. Változatlanul legtöbben, a válaszok közel kétötödében a kapcsolatháló kiterjesztését tartották fontosnak, harmadukban a kapacitásbővítés, létszámnövelés, külföldi tőke bevonásának szempontját említették, s végül ugyancsak közel harmadukban a szakmai felkészültség növelése és a reklám szempontjaira utaltak. Mindez megfontolandó következtetésekkel járhat a vállalkozásokat támogató alapítványok, s az inkubátorházak programjait illetően.
137
3.sz. tábla Vállalkozásában milyen gyakran fordulnak elő, mennyire jellemzőek az alábbi problémák 1993-ban és 1996-ban? több-kevesebb rendszerességgel előforduló, jellemző problémák (%)
egyéni 1993
társas 1993
egyéni 1996
társas 1996
tőkehiány
61.4
69.8
50.2
57.0
nyersanyag, jó alapanyag hiánya
37.9
43.5
15.1
15.2
a konkurencia erősödése
66.0
71.0
-
-
rossz, elavult a felszerelése
31.1
37.0
18.8
15.3
megterhelő adminisztráció
48.7
69.2
44.6
43.1
információhiány
47.1
61.8
-
-
partnerek nem tesznek eleget fizetési kötelezettségeiknek
37.9
61.8
20.5
37.3
a partnerek megszegik a szerződést
26.2
48.2
10.9
24.1
-
-
53.4
62.2
kicsi a kereslet
-
-
49.0
43.7
elesett az üzlettől, mert számlát kért
-
-
4.7
5.3
túl sok kenőpénzt kellene fizetni
-
-
6.4
14.8
nem tud olcsó alkalmi munkaerőt szerezni
-
-
4.7
7.9
nem tud bekerülni a nagy megrendelők szolgáltatói közé
-
-
18.4
35.2
nem tudja meg időben, hogyan lehet adót megtakarítani
-
-
38.0
33.4
nem tud jó szakembert megfizetni
-
-
15.2
24.2
1110
269
719
222
adó-, vám -és jogszabályok gyakori változása
N= (-a kérdés az adott évben nem szerepel)
138
1996-ban a felmerülő problémák között a legjellemzőbbnek mind a társas, mind pedig az egyéni vállalkozók az adó-, vám -és jogszabályok túl gyakori változásából adódó nehézségeket, valamint a tőkehiányt említették. Ezeken a területeken a társas vállalkozások vezetői intenzívebben érzékelik a problémákat mint az egyéni vállalkozók. Hasonlóképpen gyakrabban érzik magukat frusztrálva attól, hogy nem tudnak bekerülni a nagy szervezetek szállítói közé. Ezzel szemben a kereslet nem kielégítő mértéke, amit ugyancsak több mint kétötödük felpanaszol, inkább az egyéni vállalkozókat sújtja. Ők ugyancsak gyakrabban, közel kétötödös arányban említik az adómegtakarításra vonatkozó információk késedelmét, mint hátráltató tényezőt. Mindkét csoportban azonos mérvű, több mint kétötödös a túlzottan megterhelő adminisztráció említése. A társas vállalkozásokon belül a jogi személyiséggel rendelkezők erősebben érzékelték a jogszabályok változásával, adózással és tőkehiánnyal kapcsolatos problémákat, mint a jogi személyiséggel nem rendelkezők. Ez utóbbiak az egyéni és a jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások között helyezkedtek el a fenti szempontok értékelésében. Más kérdésekben viszont (az olcsó munkaerő, a jó alapanyag hiánya, a kenőpénz esetében) a sorrend megfordul. A korábbiakhoz képest jóval kisebb a partnerek mulasztásaira és szerződésszegéseire való utalások aránya. Ezeket a problémákat azonban a társas vállalkozások sokkal intenzívebben érzékelik mint az egyéni vállalkozók. A vállalkozók kevésbé érzik munkájuk hátráltató tényezőjének, hogy nem tudnak jó szakembert megfizetni, vagy olcsó alkalmi munkaerőt szerezni, hogy elestek volna egy üzlettől, mert számlát kértek, illetve, mert túl nagy kenőpénzt kellett volna fizetniük, bár a társas vállalkozók 15%-a említette ezt problémaként. Amennyiben azokat az okokat vesszük szemügyre, amelyeket a vállalkozók egy nyitott kérdésre válaszolva maguk említettek meg a vállalkozások megszűnése kapcsán, a következő fontossági sorrendet kapjuk. A válaszok mintegy harmada a kereslet nem kielégítő voltát, a piac szűkülését, a kedvezőtlen gazdasági feltételeket emeli ki. További mintegy harmaduk a túlzott adó és társadalombiztosítás, a gazdaságpolitika, a kormány és a bürokrácia hibáit említi. Valamivel kevesebb mint hatoduk tőkehiányt, s hasonló arányban a szakértelem hiányát, a kényszervállalkozást, a túlköltekezést, s egyéb önhibát jelöl meg a vállalkozás megszűnésének okaként. A vállalkozók önértékelése szerint tehát a megszűnések döntő mértékben a gazdasági körülmények és az intézményrendszer, vagyis az objektív feltételek és nem a szubjektív adottságok hiánya, illetve nem kielégítő volta miatt következnek be. Elenyésző mértékben említették a korrupciót a megszűnések okaként, noha azt a társadalomban széles körben elterjedtnek ítélték. Hasonlóképpen igen alacsony arányban említették a kapcsolatok hiányát a megszűnések okaként. Ugyanakkor láttuk azt is, hogy a vállalkozás jobb működésének elsőszámú feltételeként ezt jelölték meg. Mindez úgy lehetséges, hogy a kapcsolathálók általánosan jelen vannak a vállalkozók munkájában, kevéssé érzékelik hiányukat, s kiterjesztésüktől sikereket várnak. A 139
kapcsolathálók azonban önmagukban nem elégségesek a hiányzó vagy megszűnő erőforrások pótlására. Mintegy a vállalkozás általános kondicionáló tényezői, s a vállalkozók a tőke és szabályozás konkrétabb feltételeivel intenzívebben szembesülnek. Arra a kérdésre, hogy milyen változtatásokat terveznek a vállalkozásban a közeljövőben, ugyancsak saját szavaikkal, minden fontosnak ítélt szempontot felsorolva válaszolhattak. Az összes említést figyelembe véve a következő kép bontakozik ki. A döntő többség, mintegy hatvan százalék nem tervez változtatást. Mintegy tizenöt százalék a kapacitásbővítés, fejlesztés, tőkebevonás szempontjait emeli ki, s általában bővüléssel számol. Ugyancsak mintegy tizenöt százalék az innováció, szervezetátalakítás, piackutatás, minőségjavítás irányába mozdulna el, tehát intenzív fejlesztésre gondol. Végül van tíz százalék, amelyik a kapacitások csökkentésétől, takarékosságtól vár javulást.
140
ESETTANULMÁNYOK
142
Tóth Lilla: Vállalkozói életutak és kapcsolathálók egy nagyközségben - a leszakadó kisvállalkozókról, kisvállalkozásokról A jelenlegi dolgozat előzménye az a szakdolgozat amelyet 1991-ben készítettem azoknak a kérdőíves interjúknak a részleges feldolgozásával amelyeket 1990 novemberében vettünk fel Albertirsán az ott élő kisiparosok 90%-os reprezentatív mintáján. A jelenlegi vizsgálat arra vonatkozik, hogy az akkor megkérdezett 107 fő mára, 1995-re polarizálódott-e a község közvéleménye számára érzékelhető módon és hogy a leszakadók, a tönkrement egzisztenciák ill. a sikeresek, a terjeszkedők, vagyonosodók csoportja milyen jellegzetességeket mutat. Vannak-e új szereplők a település sikeres vállalkozói között, olyanok akik nem rendelkeznek kisiparos múlttal. Az 1990-es adatokat olyan mélyinterjúk egészítik ki amelyeket 1995 nyarán készítettem a két csoport - sikeresek és leszakadók - képviselőivel. A sikeres és a lecsúszó vállalkozók kiválasztása szűk körű közvéleménykutatással készült a településen élő olyan emberek körében akik hivatalból és/vagy üzleti érdekből a legjobban informáltak a helyi társadalom vállalkozói körének tagjairól. A megkérdezettek összetétele a következő: A helyi IPOSZ elnöke - 1980-tól kisiparos ill. kisvállalkozó; A helyi IPOSZ titkára - 1971-től mellékállású, 1987-től főállású kisiparos ill. egyéni vállalkozó; A település polgármestere - a rendszerváltást megelőzően is volt tanácselnök, több évtizede a helyi közigazgatásban dolgozik; A helyi vállalkozók "főkönyvelői" - ők maguk is vállalkozók, munkájuk révén pontosan ismerik a helyi gazdasági élet szereplőit, azok helyzetét. Egyikük a volt tanácsházáról - ahol pénzügyi előadóként dolgozott - lépett ki és alapított Bt-t ahol a tevékenység fő profilja a pénzügyi tanácsadás ill. könyvelés. A másik könyvelő a közgazdaságtudományi egyetem elvégzését követően két évet dolgozott alkalmazottként pénzügyi területen, egy évig biztosítási ügynökként, ezt követően váltott és alapított könyvelő Kft-t. Helyi iparoscsaládba nősült, felesége szintén vállalkozó, apósával közösen egy másik vállalkozásban építőipari tevékenységgel is foglalkozik. A helyi evangélikus lelkész - aki több mint ötven éve él a településen, buzgó hagyományőrző - a betelepített szlovák családok történetének és leszármazottainak avatott ismerője. Számára az evangélikus felekezethez tartozás és a múlthoz való kötődés, a szlovák identitás összefonódik és egyaránt jelentős. Egyik feladata az egyház ill. a egyházi intézmények, kezdeményezések javára történő adakozás megszervezése és kezdeményezése. Az hogy mikor, kitől, mennyit kell és lehet kérni fontos információ, amit - az egyházi hagyományoknak megfelelően - fel is használ akkor amikor a helyi evangélikus gyülekezet és - ahogy ő mondja, "az egyházi 143
vállalkozások" (öregek otthona, evangélikus óvoda, iskola és vendégház) pénzügyi menedzselése a feladat. A rendszerváltás előtt tanácsi építésügyi előadó, jelenleg egy nagy biztosítótársaság területi igazgatója - helyi születésű, egész életében itt élt. Közalkalmazotti státusa idején figyelemmel kísérhette a helyi családok gyarapodását - ami az esetek döntő többségében először építkezésben nyilvánult meg amelyhez az engedélyt megadó és a beruházás szabályosságát felügyelő személy is ő maga volt. A rendszerváltást követően számára az eddigi helyi ismeretségek rendkívül jó piacot jelentettek, a helyismeret pedig megkönnyítette számára, hogy hatékony marketingstratégiával egyre sikeresebb legyen a biztosítás értékesítésben. Tudatosan, üzleti érdekből - munkaköri feladatként vesz részt a helyi formális és informális közéletben. Az előbb ismertetett körtől azt kértük, hogy nevezzék meg azt a tíz vállalkozót a településen akik szerintük sikeresek - és azt az ötöt akik lecsúsztak, korábbi teljesítményük, eredményeik romlottak - akár olyan módon is, hogy feladták az önállóságot, vagy esetleg munkanélküliek lettek. Ha a igényelték a siker meghatározását, de nem végezték el önállóan, vagy rákérdeztek, hogy mit is értsenek alatta akkor arra kértük őket, hogy gondoljanak azokra akik a település közvéleménye számára látható módon növekvő, terjeszkedő vállalkozással rendelkeznek, akiknél a növekedés üteme szembetűnő, akik anyagilag jelentősen gyarapodnak és érezhetően nő a (gazdasági) hatalmuk - növekvő számú embert befolyásolnak., akár egzisztenciálisan, akár véleményformálóként. A megkérdezettek többsége - kéretlenül - definiálta a vállalkozó fogalmát. Elmondták, hogy nem tartják vállalkozónak azt, akinél nem ez a megélhetés elsődleges forrása, például a gyesen lévő kismamákat akik italdiszkont boltot nyitnak, mellékes jövedelemszerzés érdekében. Azok sem vállalkozók ezen kör megítélése szerint akik örökös alvállalkozói kapcsolatban állnak más vállalkozóval a faluban, önmaguk nem alkalmaznak senkit, munkát önállóan nem vállalnak, megélhetésük "munkaadójuktól" függ - akivel tulajdonképpen alkalmazotti viszonyban állnak, az alkalmazotti viszony előnyei nélkül. A vállalkozó nem attól vállalkozó, hogy vállalkozói igazolványa van, nyilatkozták szinte kivétel nélkül. A világos, pozitív definíció azonban hiányzott a megnyilvánulásokból. Ha a megkérdezettek gondolkodásában élő vállalkozókép elemeit rendezgetjük - a megnyilvánulások alapján semmiképpen nem hagyhatók el a következők:
144
A vállalkozó rendelkezik bizonyos - közelebbről nem meghatározott - minimumával: - a pénznek, - az önállóságnak, - a kapcsolatoknak, - a mások feletti rendelkezésnek (alkalmazottak, alvállalkozók). Nem említették mindazt amit a vállalkozói szakirodalom és más szubkultúrák a vállalkozó figurájához rendelnek; az innovációt és/vagy kreativitást, a kockázatvállalást, sajátos életmódot, értékeket, ambíciókat. A sikeresek és leszakadók listájának összeállítása ezt követően úgy történt, hogy megnéztük az egyes vállalkozók említésének gyakoriságát a szűk körű közvéleménykutatás során nyert listákon. A legnagyobb említési gyakoriságot elért vállalkozókat később felkerestük és az erre hajlandóságot mutatókkal mélyinterjúkat készítettünk
A sikeresek listája A sikeresnek ítélt vállalkozókhoz való bejutás, annak elérése, hogy egyáltalán szóba álljanak valakivel úgy, hogy nem fűződik hozzá üzleti érdekük, ma már ezen a, számunkra ismerős településen is nagyon nehéz. .Ennek egyik oka, hogy az idő számukra valóban pénz, másrészt, ha nem muszáj nem nyilatkoznak szívesen. Nem bíznak abban, hogy soha semmilyen hátrányos következménye nem lesz annak, ha valaki információkat szerez róluk, vállalkozásukról. Az, hogy mégis viszonylag nagy számban hajlandóságot mutattak a beszélgetésre a 1990-es megnyugtató tapasztalataiknak valamint annak köszönhető, hogy az ügynökök ügyfélszerző stratégiájához hasonlóan személyes ismerősökön, barátok közvetítése révén próbáltunk hozzájuk bejutni. A tizenhat sikeresnek ítélt vállalkozóból - akiket a szűkkörű közvéleménykutatás során megkérdezettek közül legalább ketten említettek - nyolc vállalkozóval sikerült úgy interjút készíteni, hogy a magnófelvételt is engedélyezték. Ketten csak "beszélgetni" voltak hajlandóak, sem a magnófelvételhez sem a jegyzeteléshez nem járultak hozzá. A beszélgetést ők irányították, saját magukkal ill. vállalkozásukkal kapcsolatosan a tényközlést bevallottan és szándékosan elkerülték. Utalásokból és másoktól származó információkból, a helybeliekkel folytatott véletlenszerű beszélgetésekből áll össze, ha hézagosan is az ő történetük. A legsikeresebb tizenhat helyi vállalkozó közül tízen az 1990-es felvétel mintájában is szerepeltek, ők a volt kisiparosok. A nem volt-kisiparos körből a sikeresek listájára kerültek összetételüket tekintve meglehetősen heterogének: Ketten úgy kerültek a sikeresnek ítélt vállalkozói körbe, hogy a település termelőszövetkezetében voltak felső-, ill. középszintű vezetők, a tsz. kft-kre bomlása
145
idején a kft-k vezetői, később tulajdonosai lettek, a "földesurak" - ahogy az ottani köznyelv emlegeti őket. Egyikük volt általános iskolai tanár, akinek szintén pedagógus szülei egész életükben mellékfoglalkozásban előbb vásározással (mézeskalács, cukorka, játék és divatárú) majd egy kis divatárú üzlettel próbáltak pótlólagos jövedelemhez jutni. A vállalkozóvá válás egyik fő motívuma a szülői örökség átvétele volt - "a boltot valakinek tovább kell vinni". Egy közgazdász - őt megkérdeztük a közvéleménykutatásban is, mint könyvelőt -aki vállalkozó családba nősült, apósa volt kisiparos. A feleség, iskolái elvégzése óta egyéni vállalkozóként dolgozik, mint ahogy mindenki más abban a családban. A ma sikeresnek ítélt vállalkozó két évig dolgozott alkalmazottként állami vállalatnál, aztán váltott. Egy volt állami nagyvállalattól elbocsátott kovács, akinek már az apja is ezt a szakmát művelte. Ma kb. 60 embert foglalkoztató kft. tulajdonosa, két kisüzeme van. Felesége, lánya főállásban részt vesz a vállalkozás ügyeinek intézésében. Másik gyermeke, a fiú jövőre végez a műszaki egyetemen, gépészmérnökként - szabadidejében jelenleg is apja üzemében dolgozik, ami majd első hivatalos munkahelye lesz. Magát, életútját úgy jellemezte, hogy ő "mindig is tilosban járt". Ami valószínű, hogy így is volt hiszen helyi, volt szakmunkástanulók mesélnek legendákat valamikori vállalati gyakorlataikról arról, hogy sokszor hónapokon keresztül kizárólag a mester fusi munkáján voltak kötelesek dolgozni amelyhez még az alapanyagot is a gyártól "vették". Egy volt kiskereskedő aki az utóbbi években jelentősen terjeszkedett, a település centrumában vett ill. épített üzleteket. Elsősorban azt tartják róla számon, hogy sokat jótékonykodik - ami ebben a környezetben egyrészt helyeslést, másrészt némi értetlenséget és zavart vált ki. Ennek a listának még két további érdekessége a következő: A sikeresnek tartott vállalkozók között említették azt a volt kisiparost is, aki mára már elhagyta szakmáját és a közvélemény szerint azzal a tevékenységgel tesz szert a legnagyobb jövedelemre, amit már a nagyanyja is végzett - kölcsönt ad uzsorakamatra. Itt említették azt a pénzügyi tanácsadót is akit nem annyira pénzügyi tanácsainak honoráriuma, hanem inkább az tesz sikeressé, hogy bárkinek tud bármiről áfás számlát szerezni - méltó bérért.
A leszakadók A lecsúszók listája sokkal nehezebben volt létrehozható mint a sikereseké. Egyrészt azért mert a hét megkérdezett közül ketten azt vallották, hogy nem tudnak róla, hogy 146
bármelyik vállalkozónak is rosszabbul menne mostanában, mint régebben. Olyan személyt senki nem tudott megnevezni aki feladta volna az önállóságát, elment volna alkalmazottnak vagy munkanélküli segélyre. A segélyről egyébként is tudják, hogy az olyan dolog ami (volt) vállalkozónak nem "jár". Az erre vonatkozó jogszabály úgy rendelkezik, hogy munkanélküli segélyben nem részesülhet az aki - nem munkavállalói, hanem munkaadói státusban volt, attól függetlenül, hogy korrekt módon fizette-e a közterheket vagy sem. A jogszabály értelmezés világosan kimondja, hogy még abban az esetben sem jogosult, ha olyan státusban volt ahol a munkaadói ill. munkavállalói szerepkör keveredett. A tájékozottabb, jobb érdekérvényesítő vállalkozók papíron sokszor alkalmazottként jelennek meg, rokonaik, barátaik, ismerőseik vállalkozásainak munkaerő-állományában. A havi - minimálbér után kötelező befizetések összegét átadják a "munkaadónak" aki "átfuttatja" őket a vállalkozás adminisztrációján., míg ők mellékfoglalkozású vállalkozóként vagy feketén dolgoznak. Nehézségeik adódtak a vállalkozó mint egyén, és a vállalkozás gondjainak különválasztásában. Nem találtunk olyan vállalkozót, vállalkozást ahol a kudarc abban nyilvánult volna meg, hogy "bezárták volna a boltot" - úgy tűnik, hogy a kisvállalkozói lét az, ahonnan nem vezet sehova sem út tovább. Ezen létformán belül vannak fokozatok, de ki - legalábbis a vizsgált településen tapasztaltak alapján - nem lehet jutni belőle. Valószínű, hogy ezen társadalmi tapasztalat nyilvánul meg az 1995-ös Magyar Háztartás Panel kutatás eredményeiben is. A vállalkozni hajlandók aránya 20% a mintában. Az 1992. óta folyó kutatásban ennél kisebb vállalkozói hajlandóságot nem tapasztaltak a kutatók a lakosság körében (az 1992-es esztendőben volt ehhez hasonló a helyzet). Az, hogy növekszik azoknak az aránya akik a vállalkozóvá válásnak még a gondolatától is elzárkóznak (1993-ban a megkérdezettek 68 százaléka, 1994-ben 66 százaléka, 1995-ben 71 százaléka) szintén egybecseng a saját vizsgálati terepen szerzett benyomásainkkal. Ennek a jelenségnek a fenntartásához természetesen hozzájárul, hogy a kisvállalkozói létformába bennrekedt, tulajdonképpen vállalkozóként kudarcot valló emberek életkora, iskolázottsága, hasznosítható kapcsolatainak hiánya - olyan hátrányok amelyeket semmivel nem tudnak ellensúlyozni és amely eleve kudarcra ítélik őket a munkaerőpiacon. A helyi közösségen belül az előbbi hátrányokat még az is tetőzi, hogy a potenciális munkaadó viszonylag könnyen tud tájékozódni a nála munkát vállalni szándékozók életmódjáról és az italozás ma már egyre kevésbé tolerált deviancia. Így került egyformán a lecsúszók listájára az aki csak alkoholista és/vagy súlyosan beteg azzal aki önmaga adta fel saját nyugalmáért az önállóságot (bár forma szerint mellékfoglalkozású kisvállalkozó) és az akinek a vállalkozása csalás, gazdasági bűncselekmény áldozata lett.
147
Általános a megkérdezettek (szintén kéretlenül kinyilvánított) véleménye, hogy a lecsúszás elsődleges oka az általuk ismert vállalkozók körében az alkoholfogyasztás és/vagy a súlyos betegség - esetleg a szóban forgó vállalkozó házasságának felbomlása. A kettő közül - alkoholizmus plusz egyéb "csapás" általában nem tudni, hogy melyik volt előbb. Éppen a fenti ok miatt (alkoholizmus ) az amúgy is bizalmatlan vállalkozói körben az igazi lecsúszók gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak. Gyanakvó feleségek, vagy más az interjúzásra kijelölt személlyel még együttélő családtagok - a vállalkozó kvázi gyámjaként - utasították vissza az interjút. Érzékelhetően egyrészt a családi problémák takargatása céljából, másrészt azért nehogy valamilyen módon ártson magának nyilatkozatával a megkérdezett. A lecsúszók listája a már említett okok miatt rövidebb. A lecsúszók közül tizennyolc fő olyan volt kisiparos akik az 1990-es mintában is szerepeltek. Közülük (sok nehézség árán) három fővel készült interjú. - ők alkotják a nem alkoholos eredetű leszakadókat. A kudarcot valló vállalkozók csoportjára jellemző iskolai végzettség az általános iskola plusz 3 év szakmunkásképző. Átlagéletkoruk 55 év (medián: 44 év). Az ide tartozó vállalkozók fele fuvarozással foglalkozott, foglalkozik (ketten szekérfuvarozók). két bérfűrészes, két autószerelő és két kőműves tartozik még a lecsúszók közé, valamint egy víz-, gázszerelő - ő már 61 éves, a legidősebb ebben a csoportban, az ő személyének idesorolását az életkora is okozta. Már az 1990-es felvétel idején is feltűnt, hogy a vizsgált vállalkozók körében milyen sok a teher ill. személyszállítással foglalkozó személy. - az akkori minta kisipar jellege szerinti megoszlásában ők képviselték a legnagyobb létszámú szakmát a településen. Akkoriban képzetlen férfiak tömege választotta ezt a tevékenységet - nagy befektetést nem igényelt, sem intellektuálisan, sem anyagilag, hiszen akkor még a hanyatló állami vállalatoktól, téeszektől könnyű volt járműveket bérelni. Az akkor megkérdezettek 17,5%-a volt fuvaros. Már akkor is sejthető volt, hogy akkora kereslet nem lesz erre a szolgáltatásra, hogy mindannyian megéljenek belőle, hacsak határozottan nem keresnek új megrendelőket a településen kívül. Szekérfuvarozásra gyakorlatilag nincs piaci igény. A teherfuvarozás nagy részét pedig a vállalkozások maguk oldják meg - az építőipari kisvállalkozások első nagyobb beruházása általában egy (kis) teherautó.
148
A leszakadók csoportjából három interjúalany nyilatkozott: A megkérdezettek egyike - többek által is hanyatlónak tartott vállalkozást vezető faesztergályos. Pusztán az interjú alapján nem feltétlenül került volna a lecsúszók közé. A közvélemény ítéletét az magyarázhatja, hogy látványos kudarcok, szerencsétlenség érte, amiről sokan tudnak a településen. Ezek a következők: Leégett az egyik műhelye, a tűzeset során maga is sérülést szenvedett. Több éve perben áll egy több milliós összegért amelyet nem fizettek ki neki és amely egyébként jog szerint járna, hiszen ő leszállította a megrendelt munkát. És az utolsó, ami mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincsenek megfelelő emberei, hiszen rászorul a munkaügyi központtól küldött munkaerőre - mindennap szállítja a szomszéd városból érkező volt munkanélkülieket a vasútállomásról a műhelyig és vissza. Másikuk vállalkozása a `90-es felvétel idején élte fénykorát. Ő az aki a klasszikus vállalkozói kockázatvállalást és innovációt megvalósítva megbukott. Új piacokat, új tevékenységprofilt keresett és talált - de nem egyedül, hanem egy idegenbe szakadt hazánkfiával aki végülis a költségeit, befektetéseit sem térítette meg, nemhogy a hasznon osztozott volna - az ügy nemzetközi bíróság előtt van. Hagyományos tevékenységének termékeire nincs vevő, tartalékai nincsenek, hogy átvészelje a jelenlegi nehéz időszakot. A harmadik interjúalany önként vállalta az örökös alvállalkozói státuszt. Most egy hirdetési cégnek ragaszt óriásplakátokat. Egészségi állapota arra kényszerítette, hogy feladja eredeti vállalkozását, mert nem bírta fizikailag a szobafestői munkával járó megterheléseket. (Ugyanez a kényszer, romló egészségi - fizikai állapot a sikeresek csoportjában egy másik szobafestőnél azt eredményezte, hogy fővállalkozói szerepkört töltsön be, másokkal, alvállalkozókkal dolgoztasson.)
A leszakadók megelőző munkahelyi karrierje, az egzisztencia története mostanáig - vállalkozásaik mérete, vállalkozási formák A megkérdezett vállalkozók mindegyike közel húsz évig volt alkalmazott állami ill. szövetkezeti szektorban. Egyikük, 47 éves- végzettsége vasesztergályos - 20 éven keresztül ingázott naponta Budapestre az állami szektor munkavállalójaként. Hazaérve nap mint nap kb. a főállású munkaidejével azonos óraszámban fusizott, dolgozott feketén saját, kőműves kisiparos apjánál. Egészen önállóvá válásáig párhuzamosan végzi a kétféle tevékenységet. 1985-ben kisiparos sógora biztatására főállású kisiparos lesz, a sógor segít az indulásnál, ügyfeleket szerez. 1990-ben közös kft-t alapítanak - a profil ugyanaz mint a kisiparban: vasesztergálás, fémmegmunkálás. A kft indításával egyidejűleg több más kisvállalkozással, magánszemélyekkel és a helyi önkormányzat költségvetési üzemével közösen társaságot alapítanak. (Az azóta már megszűnt 149
vállalkozásban a volt tulajdonostársak úgy emlékeznek, hogy míg ők még a törzstőkéjüket is elvesztették interjúalanyom és sógora legalább két kamion és egy nagy földmunkagép árát "privatizálták ki" - szabálytalan közgyűlés és legalábbis félreérthető jegyzőkönyv segítségével. A sértettek egyike sem tett feljelentést - az igazságszolgáltatás akkori és jelenlegi állapotára hivatkozva, nincs idejük fölöslegesen bíróságra járni - mondják.) Pár évig még újabb kft-ket alapítottak ill. a meglévő tevékenységét bővítették mert egy német állampolgárságú magyar származású "üzletember" is társult hozzájuk. A közöttük megvalósult együttműködés eredménye az a per amely nemzetközi bíróságon folyik és amelyben ők perlik a német üzlettársukat majdnem 60 ezer DM tartozás megfizetésére. Az elmaradt bevételek miatt az alkalmazottak egy időre munkanélküli segélyre mentek - ma az 1990-es létszám, nyolc fő alkalmazott dolgozik nála - náluk. Ma újra egyéni vállalkozói státusban van (sógora is) ezt elsősorban azért választotta mert az őket megkárosító német partner még mindig a közös kft tagja - és nem akarnak semmilyen tevékenységet azon a kft-n keresztül végezni, mert a haszonból - a törvény szerint juttatniuk kellene annak a tagnak is akit egyébként perelnek. Nehezen megy a talpraállás - mindig van valamilyen köztartozása, hol az adóval, hol az áfával, hol a tb-járulék befizetéssel van elmaradva. Ezen nehézségek ellenére nagyobb műhelybe költöztek a szomszédos községbe - ami legalábbis a megrendelések hiányát panaszoló kijelentések után meglepő és ezenkívül még nyitott egy villamossági cikkeket forgalmazó boltot is. Másik interjúalanyunk, 52 éves - szobafestő első munkahelyén egy ktsz-ben tíz évig dolgozott. A szövetkezet megszűnését követően tizenöt éven keresztül főállású kisiparos, majd mivel egészségi állapota megromlott 1985-ben főállású gondnok lesz egy iskolában és mellékfoglalkozásban vállalkozó. Vállalkozóként ma már nem szobafestést végez, hanem egy óriásplakátokkal kereskedő hirdetési ügynökség bedolgozója. Alkalmazottja sohasem volt. Jelenleg főállású fizetésének másfélszeresét keresi vállalkozóként. A leszakadók csoportjának harmadik tagja 54 éves, faesztergályos. Munkába állását követően tíz éven keresztül ingázott hetente Budapestről Hajdú - Bihar megyei falujába. 1971-ben házasságkötés révén került a településre és a helyi ktsz-ben dolgozott 1979-ig, azóta kisiparos ill. egyéni vállalkozó. 1990-ig egyedül dolgozott, két mellékfoglalkozású segítő családtaggal. 1991-`92-ben új műhelyt épít, ahol ma már tízen dolgoznak. A leszakadók csoportjába tartozók közös jellemzője, hogy húsz év állami ill. szövetkezeti szektorbeli munkatapasztalattal rendelkeznek. Egyikük sem került soha vezetői beosztásba - iskolázottságuk alapján ez érthető is. Hármójuk közül ketten ingáztak. Az a szobafestő aki helyben dolgozott munkahelye megszűnésekor váltotta ki az ipart. Úgy tűnik, ha a munkábaállást követően nem kezd valaki ingázni, később már nagy valószínűséggel keres valamilyen megoldást, hogy ezt elkerülje. - Ennek későbbi nem kívánatos következménye, hogy nem tudja kiépíteni a község határain túl terjedő üzleti, szakmai kapcsolatokat. A kapcsolatok hiánya magyarázhatja, hogy viszonylag könnyen vonul vissza, adja fel önállóságát, amikor beteg lesz. 150
Nem véletlen, hogy ő az aki a többiekhez képest a legfiatalabb korában lett önálló. A három szakma közül a szobafestőé az, amelyhez a legkevesebb befektetéshez volt szükség induláskor. Hármuk közül egyikük egy, ketten pedig két szakképesítéssel rendelkeznek, ezek az ingázók, akik hosszabb időt töltöttek állami szektorban. A két szakmai tudás közül az egyiket használták főállású munkahelyükön, a másikat pótlólagos jövedelemszerzésre ez mindkettőjüknél fusizás (bejelentés nélküli, fekete munka) volt egészen addig míg főállású önállók nem lettek. Egyikük az alkalmazottként gyakorolt szakmai profillal, másikuk azzal a szakmai tudással amivel azelőtt, ahogy ő mondja már "vállalkozgatott". Minél hosszabb időt tölt egy vállalkozó önállósulását megelőzően a településen kívül, állami szektorban munkavállalóként és minél több szakmai területen próbálkozott már, annál valószínűbb, hogy a kisvállalkozások átlagos méreteit meghaladó vállalkozása lesz. A megkérdezettek közül annak, aki egész életében helyben dolgozott és csak egy szakmai képesítése volt, soha nem volt alkalmazottja. Aki tíz évet töltött a településen kívül annak tizenöt év kellett ahhoz, hogy az egy főállású kisiparosból és két mellékfoglalkozású segítő családtagból álló vállalkozása egy tíz főt foglalkoztató kisüzemmé fejlődjön. Aki húsz állami szektorban töltött év után indította vállalkozását annak esetében a létszám az induláskor volt tizennégy fő. Ő az egyetlen ebben a csoportban aki könnyedén bánik a vállalkozási formákkal, ha kell máról holnapra vált, attól függően, hogy a pillanatnyi üzleti érdek mit diktál. A többiek szegényesebb kapcsolataik miatt is választották az egyéni vállalkozási formát.
A vállalkozók szűkebb környezete, a család helyzete, családtagok részvétele a vállalkozásban Mindegyik vállalkozó - különböző módon - bevonja családjának tagjait a vállalkozásba. Az alvállalkozóként működő plakátragasztót nem hivatalosan segítik családtagjai; gyermekei, veje, felesége. Beáztatják a plakátokat, vezetik az autót, tartják a létrát stb. A vasesztergályos sógorával közösen viszi az üzletet, felesége ugyan bejelentett mellékfoglalkozású segítő családtag, de ez csak névleges, az elsődleges ok a keletkezett jövedelem kedvezőbb adózása. A faesztergályos fafeldolgozó üzemében dolgozik faesztergályos végzettségű fia. A fiú odakerüléséről a következőket mondta: "Őt szerettem volna, mint örököst, aki tovább viszi a szakmát. Megszerettettem vele és szereti is csinálni. Ugyanúgy dolgozik mint egy orvosnak a fia, aki már félig szakember. Ő már félig szakemberként ment az iskolába is. Osztályelsőként végzett. Nem mondom, hogy ő volt az első általános tanulmányban, de szépen fejezte be tanulmányait. Szakmai szempontból kitűnően. Akar is, meg hát nyugodtan rá merem bízni a munkát". Nála dolgozik a lánya és a veje 151
is, lánya külkereskedelmi végzettségű, veje nyomdász - mindkettőnek talál feladatot: " Mert annak idején a vasútnál én is kijártam a szamárlétrát. Hét évig tanultam mire jó beosztásba kerültem... És bizony a pénz miatt el kellett hagynom azt az állást. Mert nem volt elég pénz az építkezéshez. Aztán elkezdtem vállalkozgatni...Tehát szakmát váltani...Ha a vejem most nyomdászként eljön a faiparba dolgozni. Most akkor ez van, ebből fog megélni. Azt viszont mondtam a lányomnak, hogy szeretném ,ha rendesen elhelyezkedne, mivel várják a gyermeket. Közben pedig jó lenne, ha az angol nyelvtudását fejlesztené. Az nagyon jó lenne, mert küldözgetni kell a különböző ajánlatokat. De ahhoz szükséges lenne a tárgyalókészség szintjén a nyelvismeret. Én már nem tudok megtanulni, ötvenéves vagyok..." Felesége amíg nem fogott önálló vállalkozásba szintén dolgozott nála, mint ahogy másik fia és sógora is. A családtagok foglalkoztatásának elsődleges motívuma ezekben a kisvállalkozásokban nem a vállalkozás belső feszültségeiből, az ellátatlan feladatokból fakad és nem az a gazdasági racionalitás vezérli, hogy - vegyük fel a feladatra alkalmas lehető legjobb munkaerőt a lehető legolcsóbban. Sokkal inkább arról van szó, hogy a közös megélhetés biztosítása, a közös egzisztenciális túlélés a cél. Ezenkívül minél egyszerűbbek, szakértelmet nem követelők a feladatok annál értékesebb egy nem szakember családtag lojalitása, elkötelezettsége, megbízhatósága esetleg egy szakember idegennel szemben. A vállalkozó számára jelentős gazdasági egység az általunk vizsgált körben nem a vállalkozása, hanem a családja. A családi stratégia van amikor azt diktálja, hogy a családtagok vegyenek részt a munkában, van amikor azt, hogy csak jelentsék be őket és gyakori az is, hogy úgy tartják előnyösnek, hogy az a családtag aki még tud maradjon az állami szektorban, vagy ha tanulmányait most befejező fiatal lehetőleg ott helyezkedjen el. A megkérdezettek mindegyikének szűkebb családjában van vállalkozó és olyan is aki az állami szektorban alkalmazott; a feleség vagy a gyermekek valamelyike. A havi fix összegű fizetés, ha alacsony is, de legalább viszonylagos biztonságot nyújt.
152
A vállalkozásra vonatkozó stratégia döntések is a családtagok részvételével születnek. A háztartás nagyberuházásai, a gyermekek segítése ill. az ezzel járó anyagi terhek nem válnak el a vállalkozásra vonatkozó megfontolásoktól. Általában nem válnak el a vállalkozás pénzügyei a háztartásétól, a családtagok jövedelme nem elkülöníthető, és ahol több vállalkozás ill. vállalkozó van egy családon belül, a különálló vállalkozások bevételei, kiadásai nem a valóságnak, hanem a könyvelő utasításainak megfelelően alakulnak. Arra a kérdésre, hogy elválnak-e és milyen mértékben a vállalkozás pénzügyei a háztartásétól egyikük ezt mondta: "Nehéz teljesen elválasztani. Vannak közös költségek, a telefon, a villany, ilyesmik. Ezek bizony összeolvadnak. Fűtési díj. Együtt van a lakás a műhellyel. Nem teszek közöttük különbséget, hogy most csak a lakáshoz legyen fűtőanyag. Hiszen mind a kettő ugyanolyan fontos. Mert onnan élünk. Mert, ha a munka megáll akkor baj van..." A plakátragasztó csak akkor tudott alvállalkozóként munkát kapni a hirdetési ügynökségnél, ha saját személyautóval rendelkezett. A vállalkozáshoz szükséges beruházást a következőképpen oldották meg: "Készpénzért vettük. Tudniillik a másik autót eladtuk és a nejem örökölt és akkor azt is befektettük. Kölcsönt kértünk a családtól, mert, ha a bankba megyek, ott 40 százalék a kamat. A családon belül mi is szoktunk adni." Alkalmazottak a vállalkozásokban Egyiküknek soha nem volt alkalmazottja. Ő az aki a legközelebb áll a self-employed ideáltípusához. Arra a kérdésre, hogy legalább akkor amikor egészsége meggyengült és már törvény adta lehetőség is volt, mért nem vett fel valakit és fővállalkozóként maradhatott volna önálló anélkül, hogy fizikailag megterhelte volna magát azt mondta, hogy soha nem gondolt ilyenre: - "Nem. Megmondom őszintén. Soha nem voltak ilyen terveim, mert szerintem a kizsákmányolásnak vannak bizony módjai. Mert, ha valaki valakit tart, azt biztosan azért tartja, hogy profitoljon belőle...Hát logikus. Én meg nem voltam soha az a típus. Az élet nekem mindig úgy hozta, hogy bár sok munkával, de más módon jutottam hozzá ehhez a pénzhez. Azt soha nem tudtam volna elviselni, hogy valakit megalázzak...Lehettem volna, de valahogy nem volt kedvem hozzá." Később az interjú után elmondta, hogy négy-öt évvel ezelőtt lett volna lehetőség erre és ő ment is volna, de a felesége nem engedte, azt mondta, hogy a fővállalkozás sok stresszel jár és emiatt italozó életmódhoz vezet. Mind ő mind a felesége hívő, gyakori templomjáró, evangélikus. A feleségnek érettségije és határozott elképzelései vannak, interjúalanyom nyolc általános iskolai osztályt végzett - gyermekeik szerint is a feleség a domináns a döntések meghozatalában.
153
(Éppen a szomszédjukban nőtt fel az egyik legsikeresebb helyi vállalkozó aki szintén hívő, templomjáró evangélikus. Neki nem voltak skrupulusai mások alkalmazásával kapcsolatosan. Volt viszont felsőfokú végzettsége, vezetői gyakorlata és részt vett a privatizációban.) A fent idézett kijelentés úgy tűnik, hogy inkább a korlátozott lehetőségek között hozott döntés utólagos igazolása, mint egy értékracionális cselekvés eszmei háttere. Erre az önigazolásra utal az is ahogyan azt indokolja, hogy miért ragaszt inkább óriásplakátot mint folytatja a szobafestést: "A vállaim tönkrementek és a sok vegyszer is megviselt. És azért váltottam, mert így szabad levegőn vagyok. Az a ragasztó - a plakátragasztáshoz használt- tulajdonképpen nem ártalmas, mert...tehát káros hatása sincs. Nagyon kemény munka, de hát meg kell csinálni." A kétféle munka fizikailag azonos követelményeket állít. Ami a kettő között a leglényegesebb eltérés az az, hogy az egyik esetében önállóan kellene munkát szerezni, míg a másik praktikusan egy bedolgozói viszony. Másikuk, a faesztergályos sok olyan alkalmazottal próbálkozik akiket szerződés alapján a Munkaerőgazdálkodási Hivatal küld. Próbaidőre veszi fel az embereket, ha valaki beválik, azt megtartja. Ha valaki esetleg nála próbálkozik először munkakereséssel akkor megegyeznek, hogy előbb jelentkezzen a megfelelő munkaügyi központban és a központon keresztül kerüljön inkább hozzá. Így hozzájut a volt munkanélkülieket alkalmazókat illető kedvezményekhez. A volt, nála próbálkozó munkanélküliekkel kapcsolatos tapasztalatai lesújtóak: "Azt lehet mondani, hogy nem jobb a helyzetem - mondja az alkalmazottairól - mint régebben volt, pedig lehetne. Pontosan azért, mert az embereknek, a munkanélkülieknek a hozzáállása az bizony kívánnivalót hagy maga után. Illetve, én ezt tapasztaltam. A régi rendszernek legnagyobb hibája volt, hogy a munkásokat elrontotta. Olyan formán, ezt most ki merem mondani, hogy nem azt nézték, hogy milyen a munka minősége és jól menjen, hanem a bajukkal szaladgáltak fűhöz fához az igazukért és a jogaikat nagyon megtanulták, de a kötelességüket nem. És ez nagyon meglátszik a jelenlegi munkanélkülieken, 95 százalékban igaz rájuk... az átlag dolgozó nép nem érzékeli ezt a változást. Nem érzi át, hogy itt most milyen változások történtek...Ezeknek az embereknek tíz évébe fog kerülni talán, ha lesz türelmünk átvezetni őket, hogy úgy kell megcsinálni a munkát, hogy az jó legyen. A dolgozóknak itt át kell alakulni. Nincs mese, mert másképp nem tudnak megélni. Túl sok lehetőségük nincs." Mint minden munkaadó, a kisvállalkozók is azt szeretnék, hogy az alkalmazottak az elvárható korrektségen túl még nagyon lojálisak is legyenek. Érezzék, hogy a vállalkozó gondja az övé is, hogy "egy hajóban eveznek", hogy, ha a vállalkozó tönkremegy nekik sem lesz megélhetésük. Ennek az elvárásnak a nem családtag alkalmazottak nemigen szoktak megfelelni. A munkavállalói odaadás fokozására már sok 154
mindent kitaláltak, a szervezetfejlesztés különböző trükkjein keresztül a résztulajdonlásig. Elmondható, hogy nincs olyan munkaadó akinek ezt a kérdést hosszú távra megnyugtatóan sikerült volna megoldania. Hiszen az alkalmazott többek között azért nem lett vállalkozó, mert nem vállalta a vállalkozással járó stresszt - ugyanezen okból le is mondott az esetleges vállalkozásból származó profitról. Nehezen vehető rá, hogy vállalkozói elkötelezettséget fektessen be és alkalmazotti haszonnal elégedjen meg. Ennek ellenére előfordul az, hogy az alkalmazott, kiszolgáltatottságból, vagy szakmai elkötelezettségből hajlandó a szabálytalan túlórára, egyetért azzal, hogy nem a munkaidő az elsődleges, hanem az, hogy tudják tartani a határidőket, hogy a munka le legyen szállítva és ekkor jön a hatóság embere, a társadalombiztosítástól (ehhez általában az kell, hogy előzőleg valaki feljelentse a kisvállalkozót) - és büntet. A kisvállalkozásokban nincs munkaerőtartalék. Ha nincs vagy nem találnak a felfutó megrendelések idején alvállalkozót és nem tudják azt sem megoldani, hogy minden alkalmazott hivatalosan egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezzen akkor biztosan el fogják követni az összes olyan szabálysértést amit a társadalombiztosítási felügyelet, a munkaügyi előadók teljes joggal szankcionálhatnak. A vállalkozó munkaidejét nem ellenőrzi senki, a törvények csak az alkalmazottakat védik a "kizsákmányolástól". Ez a felemás helyzet ki is váltja a munkaadók felháborodását, az indulatok globálisak, és, ha már elszabadulnak minden elszenvedett sérelem mindegyik másikkal összefüggésben fogalmazódik meg: "Például egy munkaügyi előadó úgy jött ide a reggeli órákban, hogy rögtön megbüntet, mert sok minden baj van. Ne úgy jöjjön ide, hogy csak a bajt keresse, hanem hozzon lehetőséget hitelre! Ha lenne hitel, akkor tudnánk az előírásoknak megfelelően működni, úgy mint nyugaton. Ne csak azt figyeljék, hogy mennyire felelünk meg az előírásos működésnek, hanem azt is, hogy az az ember tizenöt embernek munkát, megélhetést biztosít és, ha nem vállalkozik tovább, akkor az a tizenöt ember kenyér nélkül marad. Vannak problémák amiket pillanatnyilag nem lehet másképp megoldani...Tudni azt, hogy ezt ma be kell fejeznem, mert holnap nem tudom elkezdeni a másikat. Közben valaki a megengedettnél többet túlórázott. Hiába mondtam neki, hogy ez kérem, egy magánvállalkozás. Úgy volt, hogy megbeszéltem a dolgozóval. - Jóska, húsz százalék bér a tied, kifizetem, ha megcsinálod estére. - Ő magától vállalta el, én nem kényszerítettem. Mivel ő túlmaradt a megengedett két vagy négy órán, ezért engem megbüntetnek. Én most úgy látom, hogy egyik szavunkkal meghazudtoljuk a másik szavunkat. Egyrészt adunk lehetőséget a vállalkozónak, hogy megcsinálja. De amikor megcsináljuk, akkor fejbevágnak, hogy miért csináltam meg. Ez a két dolog így együtt valahogy sántít. Engedjük vállalkozni, de, ha este szívvellélekkel csinálja, akkor tízkor hagyja abba, mert a rendelet úgy szól. Képzelje el, ha éppen egy ajtót készít..., hagyja ott éjjelre befejezetlenül! Amit ők kitalálnak az nem kivitelezhető. Van egy rendelet, hogy egy ember nem túlórázhat két nap egymásután. Én adtam egy lehetőséget, hogy megcsinálja. A néni be tudta csukni az ajtót éjszakára.
155
Engem meg megbüntetnek. A nagy fene tudományát, amit a diplomával megszerzett, erre használta. Ez nem egy ritka dolog. Ez az élet. Így megy az élet." A sikeres vállalkozók bizonyos része kizárólag alvállalkozókkal dolgoztat, ők egészen határozottan baleknak tartják azt aki azt kockáztatja, hogy alkalmazottat tart. Interjúalanyunk esetében ez bizonyos mértékig kényszer, nehéz szakemberhez jutni. Az elpusztult nagyipar egyik mellékkövetkezményére - a szakképzés hiányára mások is panaszkodtak. Másrészt elég erős az a csábítás, amit a munkanélkülieket újonnan alkalmazók kedvezményei jelentenek. A "mi egy család vagyunk, és én az apátok" és az "én a munkaadó vagyok" attitűdje folytonosan keveredik. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne elérni - többek - között a következőket mondta: "Például arra is gondoltam, nem is keveset már. Hogyha van olyan gyerek, aki megérdemli a dolgozók között is. Nem látta még a tengerpartot. Titokban megszervezni, odaadni a pénzt és elküldeni. Ha ilyen helyzetbe kerülnék, ezt szeretném megtenni. Nem akarok én menni repülőgéppel Hawaii-ba. De, ha ilyen helyzetbe kerülnék, ennyi ember után, nagyon jó lenne." A harmadik leszakadó vállalkozó alkalmazottainak száma kb. a fele az öt évvel ezelőttinek, öt-hat ember és közöttük is nagy a fluktuáció. Ők is munkanélküli segélyen töltöttek egy rövid időszakot amikor a vállalkozás annyira fizetésképtelenné vált, hogy már a dolgozók bérét sem tudták kifizetni. A környékről, ismeretségi körből verbuválódnak, jellemző, hogy, ha tíz kilométerrel hosszabb utat kell megtenni a munkahelyig, mert a műhely új helyre költözik akkor már többen felmondanak, nem vállalják a bejárással kapcsolatos fáradtságot és többletkiadásokat. Tudatos filozófiája nincs az alkalmazottakkal való bánásmódra vonatkozóan. Arra a kérdésre, hogy tudja-e miért mondanak fel az emberek a következőket mondta: "Persze. Megkérdeztem. Albertirsa végülis egy falu. Van olyan, hogy gépkocsival járnak át. Nem tudunk annyit fizetni, hogy megérje. Amire törvényrendelet van, az meg kevés. Már volt olyan, hogy egyszerre öten jöjjenek. Aztán ahol ember van akadnak ilyen konfliktusok. Marad egy ember. Akkor az, hogyan menjen haza?! Tehát, ha sürgős munka van az egyik gépen, akkor azt csináljuk meg! Igen, de akkor, hogy jöjjek meg minden...Tehát ilyen dolgok adódnak." A kisvállalkozók kapcsolatai, az üzletszerzés módjai Minél nagyobb teret járt be a kisvállalkozó mostanáig szakmailag, földrajzilag, minél nagyobb azoknak a kapcsolódó szakmáknak a száma amelyhez az ő munkája kötődik annál sűrűbb az az ismerősökből álló kapcsolati háló amelyre számíthat, ill. rosszabb esetben amelyben reménykedhet: "- Ezek a megbízások tehát egyrészt a az utcáról, másrészt ismeretségek útján és régi munkákból származnak? 156
- Is-is. Azt lehet mondani, hogy is-is. Mert van aki régi kapcsolat és nem tud annyi munkát adni. De vannak ötletei, hogy próbáld meg ezt, vagy azt. Meg miközben megy az ember, valamit lát. Hogy mondjam ezt? Rá kell érezni, hogy honnan lehetne. - Hogy szokott ráérezni? - Beszélget az ember valakivel és az megkérdezi, hogy - itt nem próbálta? Hát akkor megpróbálom, és akkor lehet, hogy pont bejön. Vagy pedig egyszerűen bekopogtat az ember. Csak az a rosszabb, ha nem tud senkire sem hivatkozni. Akkor nehezebb. - És ezeket az ismeretségeket, hivatkozásokat hol lehet összeszedni? - Évek folyamán, úgy menetközben alakul ki...A Gazdász Kisszövetkezeten keresztül ismertem meg az Újpesti Gépelemgyárat. Rajta keresztül ismertem meg a Ganz-ot is, akit inkább meg se ismertem volna...Ehhez nem helyi ismeretség kell. - Akik a munkát adják, kik ők, üzletkötők, vagy..? - Üzletkötők, gyártásirányítók, GyELO van kiírva az ajtajukra, tehát ez azt jelenti, hogy gyártás-előkészítő osztály...De ott olyan helycserék voltak az utóbbi időszakban, hogy...most éppen pont olyanok vannak akiket ismertem. - És akkor újra lehet kezdeni az egészet, ugye? - Ez így van." A kapcsolatok hasznosíthatósága nemcsak a kapcsolat korától és minőségétől függ, hanem jelentős mértékben attól is, hogy milyen helyzetben van az a megrendelői kör ahova a kapcsolati szálak vezetnek. A következő képzavaros leírás az egyik interjúból származik:
157
"Ott van a Ganz Mávag! Amíg egybe volt, addig egy nagy vállalat volt. Most ahány épület, annyi bt., annyi kft., annyi cég. Ahogy ránéz az ember látszik, hogy az egész megy tönkre. Lehet látni az épületeken. Mert amelyik cég virágzik, azt lehet kívülről is látni. Tudja, ott rózsás, virágos a környéke, mint ahogy belül. De, hogyha belül a virág elkezd hervadni, az ugyanúgy kívül is elkezd hervadni." Így hervadnak a bomlás virágai. Az ő kapcsolatai olyan cégekhez, megrendelőkhöz vezetnek akik mindegyikére illik a fenti jellemzés. Megrendelés még csak akad, de a szállított termékekért nem, vagy csak nagyon késedelmesen fizetnek. Az is előfordult, hogy hosszas huzavona után egy csődbe ment üveggyár 18 millió forintos tartozását, természetben adta meg. Az üveggyár megrendelői a konzervgyárak nem szállították el a megrendelt és legyártott üvegeket, mert a keleti felvevő piacok összeomlottak. Azok az üvegeket amelyeket az üveggyár nem tudott, vagy nem akart eladni eladta egy vasesztergályos és egy lakatos. A plakátragasztó is egy ismerősén keresztül jutott ehhez a munkához: "- Azt mondják, hogy nincs szerencse, dehogyisnem, szerencse kell! - Ehhez milyen szerencse kellett? - Idetelefonált valaki, hogy - te, nem csinálnád meg? - De igen, telefonálj, hogy rendben van. - Ki volt ez? Ismerőse, vagy...? - Ismerősöm. Mondtam neki, hogy nagyon szívesen megcsinálom. Megcsináltam vagy húszat. Akkor kijött valaki lefényképezni. Akkor azt sem tudtam, hogy ki az. De most már tudom, hogy ott van a cégnél bent. Azóta fel vagyok véve." A harmadik interjúalanyunk a következőket mondta a megbízások megszerzéséről és a kapcsolatokról: "Eddig még nem volt gondom a munkával. Mindig megkeresnek. Egyik kuncsaft a másikat hozza. Eddig még nemigen kellett reklámra költenem...Nem mondom nincs annyi munkám mint régebben volt. Régebben egy építkezés hozta magával a munkákat. Az a szerencsénk, hogy mi széles skálán dolgozunk. Alapművelettől dolgozunk a kész bútorig. Van esélyük arra, hogy valami mindig van. Mert harcolunk a munkahelyért. És inkább a munkánk után járó bérünkkel van a gond. Mert az emberek általában el vannak szegényedve és nem tudják kifizetni. Ezzel van a baj." "- Mennyire tartja fontosnak a kapcsolatokat? A személyes kapcsolatokat? - Nagyon fontos. A személyes ismeretség, a rátermettség. Most is csak azt mondom magának, hogy aki most kezd azzal szemben nekünk előnyünk van. Akinek már van 158
kapcsolata, gyakorlata, telefonkönyve, ilyen olyan adatokkal. Van egy kisokosom, abban benne vannak a kapcsolataim, telefonszámokkal. Ne értsen félre, nem rosszindulatú kapcsolatok ezek. Hogyha nekem most nyárfa megrendelésem van, hogy például bútort akarnak nyárfából, akkor én ettől a megrendeléstől elesek, ha most kezdek el nyárfa után rohangálni. De, ha van kapcsolatom erdészetekkel, fakitermelőkkel, akkor már mindjárt egy pár telefon és már meg is van az melyik a legjobb, ami nekem megfelel. Ezt jelenti a kapcsolat." Ez az interjúalany fogalmazta meg a legtisztábban azt is, hogy mit jelent a vállalkozások számára a telefon. Az 1990. novemberi felvétel idején éppen folyt a hálózatfejlesztés a településen. Azok akiknek akkor még nem volt telefonjuk mind jelezték, hogy nemsokára lesz. Nagyon sok vállalkozásban van rádiótelefon is. Az, hogy a vidéki vállalkozó éppen annyi idő alatt hívható fel telefonon mint egy budapesti lehetőséget adott sokak számára, hogy elhagyják a helyi piacot és bizonyos régión belül egyenrangú félként, azonos esélyekkel induljanak. Általában ez az infrastruktúrában bekövetkező változás megkönnyítette legtöbbjük számára a fővárosi megrendelők felé az utat. A fafeldolgozás területén a budapesti vállalkozók visszasírják a régi szép időket amikor még nem kellett azzal szembenézniük, hogy valaki vidéken tőlük alacsonyabb áron kínálja ugyanazt a szolgáltatást. A kudarc okai, tünetei A legfőbb okot az előzetes közvéleménykutatás során megkérdezettek az alkoholizmusban ill. a családi élet problémáiban jelölték meg. A kudarcot nem a vállalkozáshoz, hanem a vállalkozó ill. a vállalkozó családjának egzisztenciális helyzetéhez társították. A nem alkoholos eredetű leszakadók kudarcainak több oka van. Ezen okok bármelyike egyedül is képes a vállalkozás hanyatlásának előidézésére, de gyakori együttes fennállásuk. Ezek a következők: - A kínált termékek, szolgáltatások piaci helyzete. A csökkenő kereslet elsősorban azokban a kisvállalkozásokban okoz problémát ahol szűk a tevékenység profilja és a megrendelések hagyományosan az állami nagyipar területéről érkeztek. A felbomló állami szektor helyét ezen a területen nem vették át a magánszektor megrendelői. A kevés megmaradt megrendelés esetén a megrendelő diktálja az árakat és még az sem biztos, hogy fizet. A helyzetből való kiutat két irányban keresik, keresték a leszakadó vállalkozók: Az egyik a visszahúzódás stratégiája - a plakátragasztóé aki, főállású alkalmazott és mellékfoglalkozású vállalkozó, gyakorlatilag bedolgozói viszonyban. A másik a "menekülés előre" stratégiája - kétségbeesett próbálkozások folynak: profilváltással, profilbővítéssel kísérleteznek, de az új területeken tapasztalat és kapcsolatok hiányában kevés sikerre számíthatnak. Az eredetileg fémmegmunkálással foglalkozó vállalkozó baromfiexport üzletbe vágott. Sem a megrendelőt sem kinti 159
üzleti partnerét nem ismerte igazán. Ez a kísérlet óriási anyagi veszteséget okozott neki. A csökkenő keresletű piacokra vezető kapcsolatok inflálódnak és még remény sincs jövőbeni jobb hasznosíthatóságukra. Érzik, hogy valami mást kellene csinálni: "Hát már sokat gondolkodtunk mi is. De nem jut eszünkbe semmi. Valami egyedi gyártás lenne jó. Valami olyasmi ami kelendő lenne a piacon. Mint például, mondjuk kukoricadaráló, vagy szerkentyű amire érdemes volna ráállni. Hogy tudjunk gyártani, mert egyre rosszabb ez a bérmunka jelleg. Amiatt mert abszolút nem biztos, hogy a megrendelő tud fizetni." Az új termék kifejlesztésének és piacra vitelének legfőbb akadálya, hogy nincs olyan tőke a vállalkozásban ami ezt lehetővé tenné, ill. amelynek birtokában ezt a piaci kockázatot vállalni tudnák. "Az félő dolog, hogy mindennap csepűrágás lenne...mert addig az embereket is fizetni kell és az egyéb anyagot is. Elfogadják mindenféle vizsgálaton keresztül, hogy igen, ez eladható. Addigra bizony lesoványodik az ember." Arra a kérdésre, hogy tudnának-e egy ilyen ötletre hitelt szerezni elmondta, hogy egyszer már próbálkoztak és havi negyven százalékos kamatra kaptak volna, ezt nem tudja kitermelni. A faesztergályos ma már tudatosan nem köti le teljes kapacitását egy megrendelésre, mert megtanulta, hogy ez a helyzet fokozott kiszolgáltatottsággal jár: "Úgy volt, hogy három-négy hónapig dolgoztunk egy munkán, addig a munkabéreket folyósítottam. Feléltem a tartalékomat és a végén odakerültem, hogy egy-két helyről szép pénzt vártam és azt nem kaptam meg. Ezt a rizikót többé nem tudom vállalni. Tehát úgy vállalom most már, hogy tíz-ötven százalékban lekötöm magam és a többit itthon (szabadon) hagyom különböző nagyobb volumenű munkáknál. És ezekből tudunk úgy gazdálkodni, hogy az esetleges fennakadásokat az ember áthidalja. És nem keveredhetek újra abba a hibába, hogy ugye az ember ki van szolgáltatva. A fővállalkozó összerúgta a port a munkaadóval és ugye akkor mi is elvesztettük a részünket." - A megrendelők fizetési fegyelmének hiánya. A leszakadók közül az önállóan munkát vállaló két vállalkozó mindegyikének van peres ügye. Egyikük nemzetközi bíróságon 60 ezer német márkát perel volt üzleti partnerétől ill. általa felhajtott német megrendelőtől. A hazai megrendelők tartozásait nem perlik, mert ők soha nem tagadják meg a fizetést, csak halogatják. Nála az elmaradt bevételek azt okozzák, hogy rangsorolni kényszerül a kötelező befizetéseket: "-...az a baj, hogy általában nincs haszon. Inkább az a gondunk, hogy ki jön előbb, kit fizessünk ki. - Jelenleg kinek tartoznak?
160
- Sztk, meg egy kis forgalmi adó. - Tehát, ha van valami bevétel, akkor valamit kifizetnek? - Igen. Csak így tudjuk kompenzálni az egészet. Mert sajnos itt van a gond, mert, ha már elkéstem akkor már a késedelmi kamat is közbelép, már a haszonnak lőttek. - Ha most mindent kifizetnének maguknak amivel tartoznak, akkor...? - Akkor minden rendben lenne. - Akkor nem lennének adósságaik? - Igen...egyre rosszabb a helyzet. Sőt volt egy Volkswagen buszom, 91-es. Tavaly el kellett adnom és egy az egyben sztk-ra és forgalmi adóra ment el, be kellett dugdosni a lyukakat." A faesztergályos negyvenmillió forintot perel (saját bevallása szerint, most évi hatmillió a forgalma): "Van egy olyan dolog, hogy alvállalkozóként beszálltam egy üzletbe, három évvel ezelőtt és még nem kaptam meg a pénzem. Ebben az esetben én tudom, hogy a munkát száz százalékosan elvégeztem és a béremet elvárom. És amire nagyon neheztelek, a következő törvénykönyvekre, vagy mire lehet hivatkozni, hogy itt az ember a megfelelő kamatját nem kaphatja meg. A törvény szerint húsz százalékot követelhetek az adóstól. Pedig húsz százalékos kamatra én már Magyarországon nem kaphatok semmilyen pénzt. Az inflációt nem követte a rendelet, amelyet az adós, aki vétkes tulajdonképpen használja és abból gazdagodik meg ... Nincs pénzünk, de az amit keresünk megélhetést biztosít."
161
Hogy mennyire méltányos a perelt összegek nagysága, nem tudjuk megítélni. Mindesetre a nagyságrend arra enged következtetni, hogy ha ennek a két vállalkozónak sikerült volna elkerülni a kényszerhitelezés csapdáját akkor, ha a sikeres vállalkozók között nem is említették volna őket, de a leszakadók közé sem kerültek volna. - Ideológiai okok és/vagy az életútból adódó hátrányok racionalizálása. A volt szobafestő kisiparos akiből mellékfoglalkozású plakátragasztó alvállalkozó lett két dologgal indokolta a vállalkozással való szakítását. Az egyik, hogy nem akart másokat kizsákmányolni. A másik egészségi állapotának romlása. A sikeres vállalkozóknál látjuk, hogy a megromlott egészség önmagában nem feltétlenül jelenti az önállóság feladását. Az indoklásban megjelölt másik tényező a meginterjúvoltak egyikénél sem merült fel, egyik táborban - leszakadók és sikeresek- sem. Életmód, gazdálkodás az idővel, egészségi állapot A napi munkaidő azoknál a megkérdezetteknél akik alkalmazottakat tartanak általában reggel fél hat-hat órakor kezdődik és este nyolc után fejeződik be. Ez tizennégy órás munkanapokat jelent. Úgy tűnik, hogy mindannak a végső határán vannak amit a puszta időráfordítás növelésével ki lehet hozni a vállalkozásból. Napközben, ha nem kell ügyeket intézni maguk is részt vesznek a műhelyben vagy területen folyó munkákban, este hat után már inkább csak a beszerzést és az adminisztrációt intézik, megbeszéléseket tartanak. A hétvégék sem szabadok, jellemző, hogy az elmúlt nyáron egyikük egyszer, másikuk egyszer sem jutott el saját hétvégi telkére az interjú időpontjáig (ez augusztus közepe volt). A mellékfoglalkozású plakátragasztó - megromlott egészségi állapotban - főállású munkaideje mellett még átlagosan havi kétszáz órát dolgozik vállalkozóként, ehhez a "plakátolós" napokon hajnali négykor kell kelni: "...akkor négyre megyek dolgozni és akkor kettőig szoktam csinálni. Hétvégén pedig sokkal erősebben. Meg éjszaka is dolgozom. Az állványok ki vannak világítva és lehet." (A megkérdezett egyik lánya és a veje vállalkozók, ők növekvő értetlenséggel szemlélik interjúalanyom "vállalkozását", lebeszélni nem tudják róla. Így azzal segítenek, hogy saját alkalmazottjaikból ill. alvállalkozóikból időnként kirendelnek mellé egy-egy embert segíteni.)
162
Egyikük négy éve nyaralt utoljára Spanyolországban - amikor még jól ment a vállalkozás -, azóta sehol. A másik két vállalkozó minden évben elmegy külföldre nyaralni, de egyre nehezebben tudja megoldani, mind anyagilag, mind idővel. A nyaralás egyiküknél az idén elmaradt, mert bevezették a gázt, a másikuknál megrövidült (két hétről tíz napra) és a hagyományoktól eltérően nem a férj, hanem felesége fizette - aki szintén vállalkozó, kis csomagoló üzeme van. Mindannyian elmondták, hogy nem vállalkozónak való a befizetett út. Még az alvállalkozó sem mozog szabadon: "Nem tudunk maradni sokáig, mert nekünk úgy van, hogy hó elején van a munka és tizenötödike körül a bejárás, mert olyankor minden táblának tele kell lennie. Mindent meg kell javítani. Karban kell tartani. És ezek után már csak tíz nap, amikor belefér. Csak annyi. És nálunk kész is. Nem lehet, hogy jaj, most én megyek, mert lehet menni síelni január másodikán. Eleve nem passzol, mert akkor hó eleje, munkával kezdődik." Hármójuk közül a volt szobafestő légzőszervi és bőrpanaszokról számolt be - a festékek hatása, és izületi fájdalmakról. A régebben rendszeresen futballozó vasesztergályosnak magas vérnyomása lett az elmúlt évek során, állandó feszültségről, idegességről panaszkodik. Csak egy ember mondta azt, hogy egészségesnek érzi magát, hozzátéve, hogy ő nem egy nyavalygó típus. Orvoshoz, ha csak nem nagyon muszáj nem járnak. Ellenőrző vizsgálatra csak akkor mennek, ha az egyébként fontos, például a jogosítványhoz kell. Betegállományba, táppénzre nem mennek. Általában jellemző az itteni kisvállalkozói körre, hogy a kórház az első állomás ahol az egészségüggyel találkoznak. Véleményük a korrupcióról, feketemunkáról Az interjú során azt kértük, ha ismernek hasonló profilú vállalkozásokat jelöljék meg, hogy azokban átlagosan mennyi lehet a feketén alkalmazottak aránya, a számla nélküli forgalom és általában mennyi pénzt, a munkadíj hány százalékát várják el a megrendelést kiadók, hogy zsebbe, feketén megkapják. Általános az, hogy a megrendelést adó (kivéve azt az esetet amikor azonos a megrendelést adó cég tulajdonosával) elvárja a csúszópénzt, jattot. Ez általában a kialkudott áron belül a munkadíj tíz-tizenöt százaléka. A jatt lehet készpénz, de öltheti természetbeni juttatás formáját is kifestenek, felújítanak annak a személynek a lakásán akit korrumpálni kényszerültek. Az így keletkezett költségeket könyvelő segítségével bejáratott módokon lehet elszámolni. Általános az a tapasztalat, hogy a köz-, vagy más pénze felett rendelkező olyan személyek akik külső cégeknek adott megrendelések felett diszponálnak, tíz közül nyolc esetben "megvásárolhatók". A vállalkozó számára a kapcsolatok ahhoz kellenek, hogy tudja, hogy a tíz közül melyik az a nyolc, ill. ezzel a nyolccal kiépítse a kölcsönös bizalom és támogatás légkörét.
163
Kötetlen beszélgetés során más vállalkozói körben mondták el annak a Szerbiából idetelepült vállalkozónak a reagálását aki beruházni, építkezni szeretett volna és az engedélyt adó hatóságok állította akadályokon újra meg újra fennakadt. Nem szereti ezt a bizonytalan világot - mondta - őszintén felháborodva. Ő ahhoz szokott, hogy mindenki megfizethető, de itt teljesen váratlanul kellemetlenséget okoz neki a nem korrumpálható húsz százalék és ráadásul nem is tudja, hogy kik tartoznak oda. A megbízások szerzésénél elsősorban az a tudás ill. kapcsolat hasznosítható amivel nem rendelkezhet az aki csak most indul az adott területen. Jövőkép, stratégia Arra a kérdésre, hogy mit szeretnének elérni a vállalkozással olyan válaszokat kaptunk amik szerény reményekről szólnak, arról, hogy a vállalkozással talán sikerül az egyéni megélhetést biztosítani. A vállalkozás, annak jövőképe a válaszok alapján nem is tervezhető. Várnak, a jobb időkre és addig is egyik napról a másikra el kell végezni az összes munkát ami adódik: " Azt szeretném elérni, ha megdolgozik valamiért az ember, akkor fizessék meg, és akkor nem volna gond. Abban a reményben vagyunk mindig, hogy majd csak jobb lesz. Hogy jobbra fordul és olyan megrendelőt találunk, aki tőkeképes...Azt mondják, hogy van egy olyan, ha nincs semmije az embernek, akkor mije van? Hát reménysége. Ez van mindenkinek. Hát nekünk is reménységünk van. Talán fellendül majd az ipar és akkor jobbra fordul majd minden..." Az ambíciók, a jövőről való gondolkodás fókuszában a család áll: "Hát én szeretnék az elődeimnek jó megélhetést biztosítani. Meg ha a családom úgy közepesen, szerényen megélne. Az nem lenne rossz, ha mire megöregednék és ott lenne a fiam aki ledolgozta a tíz-húsz évét, hogy ne adj` isten például itt van egy ház ajándékba. Hogyha ilyen helyzetbe kerülnék, hogy tudnék valamelyiknek adni." Saját ill. vállalkozásuk erősségeként egyikük a szakértelmet jelölte meg: "...Nem tudnak olyan forgácsolással kapcsolatos munkát adni, amit el ne tudnánk végezni. A legkisebbtől, a legnagyobb gépekig, mindent. Tehát a középmezőnyhöz tartozunk." A kapcsolatok, az ügyfélkapcsolatok minősége jelenik meg erősségként a másik megkérdezettnél: "Én igyekszem a személyes megjelenésemmel, a kapcsolatokkal jobb lenni, mint mások. Tehát, ha Józsit pénteken délután elzavarták, akkor én nem zavarom el. Tudom, hogy valami baja van, leszakadt a háztető, elvitte a vihar a háznak a sarkát. Most is ilyen van. A nagymama fél, hogy beázik a háza, tönkremegy az élete. Ilyen dolgokat
164
vészelek én át. Ha én így, most azt mondják, hogy jobb mert úgy csináltam, akkor jól esik. Szeretnék jobb lenni, az logikus. De nem úgy, hogy aláígérek, azt nem tartom egy korrekt dolognak. Jó, ha még idejönnek és munkát ajánlanak. Megkérdik, hogy mi az én árajánlatom és nem tudok arról, hogy a konkurencia elvállalta hétszázezer forintért, akkor én adok egy árajánlatot, amiből én nagyon jól kijövök. És nem tudom, hogy ő már előzőleg, mástól kért árajánlatot. Ezt egy normális dolognak tartom. De, ha tudom, hogy előzőleg ő mennyiért akarta elvállalni és úgy teszem meg az ajánlatomat, akkor az már egy inkorrekt dolog." Az árverseny eszméje a fentiek szerint nem nagyon népszerű. Ez fakadhat abból, hogy azok akik régen dolgoznak ezen a területen ismerősi viszonyban vannak egymással és működik közöttük valamiféle szolidaritás. Ha pályázni kell valamilyen megrendelésre gyakori egyébként, hogy az azonos profilú vállalkozók megkérik egymást, hogy megbízójuk feddhetetlenségének biztosítása érdekében a másik nyújtson be egy sokkal drágább ajánlatot, hogy demonstrálni lehessen a megbízói döntés gazdasági racionalitását. A vállalkozás belső legsúlyosabb gyengesége szerintük a tőkehiány ill. ennek az a következménye, hogy nem tudják megvenni azokat a gépeket, nyugati technológiákat amikkel versenyképesek lehetnének. Pontosan tudják, milyen gépekben van az adott tevékenység jövője, de ők még régi technológiával, gépekkel "bütykölnek". A vállalkozói önértékelés ambivalenciái nyilvánulnak meg a következő interjúrészletben is: "Mert Németországba most is lenne lehetőség két-három munkára is. De egy kicsit azért félek elkezdeni, mert lehet, hogy a mi technológiánk még nem olyan jó. Most éppen ötszázezer forint kellene nekem, amit huszonöt százalék kamatra adnának. Elfogadható lenne. Akkor vidáman tudnám mondani, már csak egy kis magyar büszkeség is lenne bennem, hogy mi is tudunk valamit. Illetve tudnánk, csak különböző nehézségeink vannak." A külső piaci lehetőségeikre vonatkozó kérdésre olyan értelmű válaszokat adtak, hogy jelenleg nem tudnak ilyet, amit ki is tudnának használni, de egy felfelé ívelő gazdasági helyzetben, ahol lesz újra ipar és fellendülnek az építkezések is nincs kétségük afelől, hogy rengeteg munkájuk lenne. Működésüket nehezítő tényezőként a vállalkozókat ill. vállalkozásokat érintő elvonások mértékét említették. "Ha száz forintból marad tíz-tizenöt forint, akkor az már egy nagyon szép kereset. Ez az elvonás így nagyon sok. Nagyon jó munkának kell lennie, hogy utána még maradjon is valami. Ez rengeteg pénz. És mégis az állam bácsi zsákja valahogy üres. Ez a sok elvonás, ami van, förtelmes. Nem lehet boldogulni. Lehet, hogy valaki tudja. Biztos vagyok benn, hogy mindent betartva, egyenes úton nehéz. Nem találjuk a kiutat."
165
"Először is a vállalkozókat sújtó terheket csökkenteni kell. Tb. téma, nem igaz, hogy mindenki notórius beteg." Vélemények a magyar gazdaság jövőjéről Általános az a vélemény, hogyha így megy tovább akkor nem lesz jó vége. A kereskedelem helyett a termelést ill. a megtermelt árúk jó külkereskedelmét hiányolják. Szerintük a munkanélküliség nem megfelelő kezelése a tovagyűrűző bajok egyik forrása. Ennél kontúrosabb véleményt nem találtunk a jövővel kapcsolatosan a megkérdezett leszakadó vállalkozók csoportjában. Nem tudnak vagy nem akarnak ezzel a kérdéssel foglalkozni, nincsenek stratégiáik, csak a kivárás. Összefoglalva: A leszakadó vállalkozók vállalkozásai létszámukat tekintve kicsik vagy zsugorodnak. azt a helyzetet kivéve amikor a létszám azért nő mert kényszerből, szükségből odavett családtagokkal gyarapodik. Az előzmények különbözőek, ők maguk eltérő attitűddel viszonyulnak a vállalkozáshoz. Piaci helyzetük romló, kapcsolataik vagy nincsenek vagy olyan területre vezetnek ahol csökken a kereslet és késve fizető ügyfelek vannak. Fentiek ellenére nem lennének a leszakadók csoportjában, ha nem lennének méreteikhez, forgalmukhoz képest nagyon nagy összegű perelt kintlevőségeik. Életszínvonaluk az utóbbi négy-öt évben nem nőtt a többi, környezetükben élő vállalkozóéval, sőt csökkent. Tevékenységükben elsősorban családjukra támaszkodnak. Céljaik is a családra vonatkoznak. A növekedés, új termékek, új piacok keresése vagy nem jellemző rájuk vagy csak óhajok szintjén jelentkezik. A munkaidő-ráfordítás növelése által megszerezhető többletbevétel felső határához érkeztek. A tőkehiány és a belső technológiai lemaradás feszültségeit érzik, sejtik, hogy egy esetleges prosperitás, növekvő kereslet esetén sem lennének egyértelműen nyerő helyzetben.
166
Őrszigethy Erzsébet: Egy jó karban lévő falu és vállalkozói A város, amely bővelkedik nevezetességekben és nagy múltú intézményekben, lehet gazdag vagy szegény, pillanatnyi gazdasági helyzete (ideig-óráig legalábbis) független a látványtól. A fuccsba ment vállalkozások romjait az újak, a sikeresek cégtáblája takarja el még akkor is, ha a vesztesek száma meghaladja a nyertesekét. A "fenn az ernyő, nincsen kas"-mutatványra a falvaknak kisebb az esélye. Szerény intézményrendszerük ingatag; kiszolgáltatottabbak a centralizációt és redisztribúciót kedvelő államnak - hatalomnak. A rókalelkűen szociális állam az utolsó félszáz esztendőben csak olyan községeknek juttatott maradandó intézményeket és infrastruktúrát, amelyeknek volt ereje azokat kikövetelni. A központi invesztáció a kilencvenes évekig pusztán azt jelezte, mennyire "sarkonforgó" a falusi elit, a közállapotok színvonalán alig volt mérhető a lakosság anyagi tehetsége. Az egyéni invesztációt politikai, gazdaságpolitikai tilalom korlátozta, ugyanakkor a vezetők központot ostromló falufejlesztő ambícióit a személyes és családi gazdaságot teremtő lakosok inspirálták. (Ahol sok volt az autó, jó utakat kellett csináltatni, ahol divattá-igénnyé vált a fürdőszoba, vízvezeték és csatorna-hálózat kellett, ahol általános foglalkozássá terebélyesedett a mezőgazdasági kisárutermelés, felvásárlóhely, gazdabolt létesült.) Ha a falusi privátgazdaság (alapjait tekintve) nem tünékeny konjunktúrák kreatúrája volt, a kilencvenes években javított a közállapotokon is. A vállalkozás és a közállapotok kölcsönhatása nyilvánvaló, miszerint a leghatásosabb "vállalkozásélénkítő" elem a falvak létező és fejleszthető infrastruktúrája. Ez késztetheti a vállalkozókat maradásra-megtelepedésre és falusi telephely létesítésére. Az évtized elején még csak annyi bizonyos, hogy a jó karban lévő falu gazdagszik tovább - részben a személyi jövedelemadó-hányad visszaosztása révén. (Az elesettebb településekről kivonul a csőd szélére jutott állami-szövetkezeti kereskedelem és szolgáltatás, s szűk, elárvult piacon csupán kényszerből próbálkoznak magánvállalkozók. Ők ugyanúgy tengődnek, mint azok, akiknek szolgáltatnak. Lehetséges persze, hogy a szegény falvakba egyes vállalkozók valamiféle sajátos helyi adottság miatt költöznek, mint például a táj "bukolikus", "istenhátamögötti" hangulata vagy kiaknázható természeti kincsei.) A falvak rangsora tehát a kilencvenes években sem változott. A rendszerváltással induló önkormányzati törvény adott némi esélyt a hátrányos helyzetű települések fölzárkózására, de a törvény módosítása megakasztotta ezt a folyamatot. Bár a személyi jövedelemadó visszaosztható részének mérséklése minden önkormányzatot kedvezőtlenül érintett - a "virilisták" adója révén a gazdag falvak intézményei megőrizték épségüket. A szegény helyeken manapság csak az így-úgy "pántlikázott pénzekkel, az inflációt alulmúló un. normatív támogatásokkal gazdálkodhatnak. A kedvezőtlen adottságú térségeket illetve rétegeket segítő karitatív programok nyomán legföljebb a kényszervállalkozók száma gyarapszik. A falvak helyzeti különbségeiből 167
adódik, hogy a szegényebb településeken több a bukott vállalkozó, mint a módosabb helyeken. Akár lakóhelye, akár telephelye szerint nevezünk valakit falusi vállalkozónak, egyéni pályája és teljesítménye nem értékelhető a befogadó, a munkaadó közeg, a falu előéletének, adottságainak figyelembe vétele nélkül. A következő dolgozatban azt kívánom elemezni, hogy a lokális viszonyoknak milyen hatása lehet napjaink vállalkozó körének kialakulására, valamint az egyes vállalkozók sikereire és kudarcaira. E hatásvizsgálat terepének a Pest megyei Hévízgyörköt választottam.
Az őstermelőkről és elődeikről A 2850 lelkes falu a Galga menti gazdag kertészkedő községek egyike - az M3-as út mellett, a fővárostól 40 kilométerre. Lakói túlnyomórészt parasztvállalkozók, régtől fogva állandó szereplői a főváros piacainak. Egy 1736-ban keletkezett dokumentum szerint 40 Duna-balparti Pest megyei falu közül a hévízgyörkiek látogatták a legkitűnőbb arányban a pesti piacokat - a falu 74 családfője közül 62 árusított rendszeresen, s ők fizették a pesti vámszedőknek a legtöbb cédulaváltságot. A györkiek tehát legalább 260 esztendeje árulják a maguk termelvényeit a pesti vásáros bódékban és standokon. A Grassalkovich-uradalom alattvalójaként a piacon szerzett pénzzel váltották meg az uraságnak járó "konyhai ajándékot és a robotot. A termelőkedv és a kereskedő szellem azóta sem apadt el. A húszadik század agrárválságos éveit, majd a mezőgazdaság kollektivizálásával járó földveszteséget a termelés intenzitásának növelésével ellensúlyozták. A györkieknek minden korban a piac parancsolt. A termelés és az értékesítés történetében nem fedezhetők fel rendszer- és államforma-váltás okozta zökkenők. Bárhogyan alakultak a hatalmi-politikai viszonyok, a piacolás szokása tartotta magát. A török világ elmúltával bőviben adódtak pusztaföldek, ám ahogy az idő haladt, fogyott a parasztbirtok - a szaporodó népességű falut körülölelte a majorsági, uradalmi világ. A húszadik századra akkor is a házi, házaljai kertekbe (káposztáskertekbe, kenderföldekre) szorult volna a piacos irányultságú termelés, ha az állam az 1950-es években nem gyűjtögeti állami gazdaságokba, szövetkezetekbe a gazdák földjeit. A birtokok zsugorodása (a nemesi, majd az állami adópréssel) a györkieket a termelési mód racionalizálására sarkallta.
168
Hévízgyörk parasztvállalkozói nemzedékről nemzedékre uralták a falut. XVIII-XIX. századi iparossága a piacosok szolgálatában gyakorolta mesterségét. 1760-ban a 113 családot számláló faluban 14 iparos tevékenykedett: a kovács, a bognár, a kádár munkája a piacot járó jobbágyok, zsellérek számára nélkülözhetetlen volt. A mészáros, a takács, a molnár, a két szabó, a korcsmáros és az öt csizmadia általános falusi szükségletre dolgozott. Századunk első felében ugyancsak a parasztvállalkozóké az elsőbbség, s újszerű helyi szükségletek híján nem honosodtak meg jó menetelű iparos vállalkozók. Csupán a kocsmák és a szatócsboltok száma gyarapodott valamelyest, ruhaneművel és lábbelivel inkább a pesti piacról szolgálta ki magát a hévízgyörki. Míg az állattartó és gabonát termesztő falvakban a gazda örökség nélküli gyereke a szegénység elől inas-sorba menekült, a györki piacos gyerekek meglehetős örökség híján sem pártolt el a mezőgazdaságtól. Ha a föld kicsiny lett, a családi gazdaságot a munkaszervezet átalakulása mentette meg az összeomlástól: a főszerep az asszonyé lett, a férfi a vasútnál talált magának jövedelempótló foglalatosságot. Az iparos szolgáltatás a szomszédos bagiak feladatköre volt - a bagi határ rossz minőségű földjein nem alakulhatott ki virágzó, népességeltartó mezőgazdaság. (Ahogy ezen a vidéken mondják: Hévizgyörk 'piacos', Bag 'iparos város'.)
A munkapiac és a kisárutermelés húszadik századi változatairól Századunk második felében a kocsmák és a szatócsboltok némelyike bezárt, másokat a szövetkezeti hálózat (ÁFÉSZ) működtetett tovább. Kisiparos úgyszólván egy sem maradt a faluban, a györkiek egyetlen vállalkozásának újfent csak a piacozás mondható. A hatvanas-hetvenes években a lassan, de biztosan gyarapodó magántőkét a piacolók nem forgathatták vissza gazdaságukba, ezért a fel nem élhető pénzt házak építésére, lakások korszerűsítésére költötték. Eleinte az építtetők a szomszédos Bagról vagy más közeli településről hívták szakiparosokat, csak a nyolcvanas évek elején váltott néhány helybeli iparos festő-mázoló és kőműves szakmákra iparengedélyt. Mindőjük a szomszédos falvak iparosai mellett tanulta ki a mesterséget. A földművelést és a piacozást szolgáló vállalkozók praktizálása egybeesik a termelés és értékesítés technikájának átalakulásával. E változás érzékeltetése céljából foglalkoznom kell a györkiek sajátos munkavállalása szokásaival. Századunk első felében - elsősorban a földszűke miatt - a férfiak a falun kívül kerestek biztos, nyugdíjas állást, s a kis parcellára szorult kertészetekben az asszonyok módolták ki az intenzív zöldségtermesztés technikáját. A férfiak persze falun kívüli munkavállalásukkal szintúgy a piacos gazdaságot szolgálták: többségük vasutas lévén vasutas szabadjeggyel a zsebükben olcsón szállíthattak árut a főváros piacaira. A gazdagodásnak köszönhetően a hatvanas évek végétől a személyautós (kombis, utánfutós) szállítás jött divatba. A férfiak eztán ehhez igazodva választottak szakmát. ugyan munkaadójuk továbbra is a vasút, de a hatvanas évek végétől a friss munkavállalók már nem segédmunkások, hanem ipari tanulók lettek. Főként szerelőés vasipari szakmákat sajátítottak el, s szaktudásuk révén immár képesek voltak karbantartani, javítani a családi gazdaság haszonjárműveit. Iparengedéllyel rendelkező 169
autószerelője továbbra sem volt a falunak, a bonyolultabb műszaki hibákkal más falusi mesterekhez kellett fordulni. A helyi 'szerelőiparosok' kizárólag családi, rokonsági megbízásra dolgoztak. A ruházkodásban (viseletben), termelési és értékesítési metódusaikban egyaránt konzervatív hévízgyörkiek csak a hetvenes évek végén kezdtek foglalkoznak fóliázással (primőrökkel), s ezt követően bővült a szakmunkások családi gazdaságot segítő szerepköre. (A fóliasátrak vasvázának hegesztése, az öntözéshez szükséges vezetékek megépítése, a fóliasátrak fűtésrendszerének kialakítása.) A vasútnál szakmát tanult férfiak jártassága csupán meghatározott körben hasznosult, a nyolcvanas évek végéig kevesen váltottak ki iparengedélyt.
A stílus kötelez, hiába az állami engedelem A rendszerváltás és az ezt követő gazda-rehabilitáció nem tette legális, regisztrálható (s egyúttal ellenőrizhető) vállalkozóvá a györki piacosokat. Nem kapcsolódtak monstre termelő és értékesítő hálózatokhoz, a piacosok ezután sem röstelltek "kilózni" a pesti standokon, s a korábbi gyakorlatnak megfelelően néhány tételnyi tömegárut a nagybani zöldségpiacra szállítottak. Mértékletességük egyik bizonysága, hogy a kárpótláskor nem hatalmasodott el a földszerzési láz, a jogosultak jó része még kárpótlási igényét sem nyújtotta be. A piacozás stílusa századok óta előírásos; a györkiek konzekvensen ragaszkodnak a termelés és az értékesítés gazdasági egységéhez, s a munkaszükségletet a család mindenkori munkaerő-készletéhez igazítják. A szabott keretek közti működés az állammal-hatósággal szembeni tartózkodást és bizalmatlanságot is kifejezi. 1990 és 1995 között mindössze hárman kértek egyéni gazdálkodó státust. Közülük ketten váltogatják minősítésüket. Egyikük szarvasmarhát tart, a másik kertészkedik, és a fővárosban zöldség-gyümölcs és vegyes élelmiszer boltot működtet. E piacon nevelődött két termelő tanácstalanságát jelzi. hol vállalkozóként, hol egyéni gazdálkodóként iratkoznak fel. Az állat-tenyésztő vállalkozóból egyéni gazdálkodó lett, utóbb az egyéni gazdálkodó zöldségboltos átigazolt vállalkozónak. Kettejük helyzete és váltakozó státusa csak kuriozitás, a falu egészére nézve nem példaértékű. (E váltogatás másik oka a permanens "rendelet-forradalom": szinte havonta mérlegelni kell, melyik vállalkozási forma a legkifizetődőbb.)
170
Az országos piacgazdaság formalizálódásának hatására 1994-ben Hévízgyörkön 87-en kértek az önkormányzattól őstermelői engedélyt. Valószínű, hogy ennél jóval több az őstermelő, és csak a nagybani piacon gyakorta árusítók töltettek ki hatósági igazolásokat - az illetékes piac-felügyelőség követe-lésére. Ezt a feltevést látszik igazolni az 1995-ös év regisztrációja: ekkor csak 17-en jegyeztették be magukat őstermelőnek. Vélhetően nem az árusok száma, hanem a piaci ellenőrök buzgósága csökkent. Mintha 1996-ban a "reszkess, fekete gazdaság"-szólamok hatására megint feltámadt volna az ellenőri szigor, ugyanis már az év első hónapjában egy tucatnyi termelő íratott hivatalos papírt. Képzelhető persze, hogy például az őstermelők ranglistáját vezető piacosok a maguk 20-30 hektárjáról feltűnően tetemes mennyiségű árut képesek szállítani a piacra. 'Summa summarum', a hévízgyörki piacosok nem tüsténkednek annak érdekében, hogy a piacgazdaság státusos-nevezetes szereplői lehessenek, inkább örökös kofák a zöldségpiacon. Miközben a többség változatlanul gyakorolja a magas életnívót teremtő hagyományos foglalkozását, a faluban új típusú vállalkozások születnek.
Új csapat a köz szolgálatára A szerény italboltos-vegyesboltos múlt után a közellátás fél évtized alatt kiteljesedett. 1996 márciusában 132 egyéni vállalkozót és kilenc betéti társaságot tartottak számon a faluban. A polgármesteri hivatal nyilvántartásában csupán azok szerepelnek, akik egyéni vállalkozói igazolványt váltottak. Rajtuk kívül a hivatal még azokról a cégbíróságnál bejegyzett társasági vállalkozásokról tud, amelyek helyben működnek vagy a faluban van a telephelyük. Az érvényes rendelkezések szerint az egyéni vállalkozói státust nem feltétlenül kötelező megszüntetni akkor sem, ha az egyéni vállalkozóból társasági vállalkozó lesz. Nevezetesen: egy kft tagja vagy egy betéti társaság kültagja a társaság működéséért csak korlátolt mértékben felelős - ezért egy személyben maradhat egyéni vállalkozó is. Hévízgyörkön például két asszony egyéni vállalkozóként könyvelési tevékenységet jelentett be, egyikük később esküvőhöz való edények és egyéb kellékek kölcsönzésével bővítette tevékenységét, másikuk adótanácsadással. Utóbb a két asszony a könyvelésre kft-t alakított, de emellett mindketten megtartották egyéni vállalkozói státusukat is. Mivel a vállalkozók a vállalkozási formától függően a helyi hivatal és/vagy a cégbíróság nyilvántartásában szerepelhetnek, a helyben bejegyzett megszűnők és az indulók tényszámai csak részben fejezik ki a falusi vállalkozások sikereit, illetve kudarcait. A györki statisztika mindenesetre azt mutatja, hogy kevés a bukás, és évről évre bővül a vállalkozói kör. 1993-ban, ill. 1994-ben 10-10 vállalkozás szűnt meg. 1995-ben 20-an adták föl az egyéni vállalkozói státust, de többségük nem csődbe ment, hanem egy másik vállalkozási formába. A megszűnőknél magasabb az indulók száma. 1993-ban 33-an, 1994-ben 40-en, 1995-ben 24-en voltak új vállalkozók. (Év végi adatok.) A nyilvántartásból az is kiderül, hogy például 1995-ben a 24 új vállalkozó mellett mintegy 60-an módosították, illetve bővítették vállalkozási profiljukat. Ez a 171
statisztikai tükör meglehetősen pontatlan: nem képes érzékeltetni a vállalkozási formák váltogatásából adódó változásokat. Az egyes vállalkozók pályatörténete többet sejtet a valóságos helyzetről, mint a vállalkozók falusi főkönyvének rubrikái. E vállalkozások tárgyát egyfelől a helyi szükségletek szabják meg, másfelől az országis divat és konjunktúra. 1995 végén a hivatal kimutatása szerint a községben 10 vállalkozó foglalkozott vendéglátással - 7 vendéglátó helyet (kocsmát, presszót, cukrászdát, sörözőt) egyéni vállalkozó üzemelte-tett. 67 egyéb üzleti tevékenység közül 45 egyéni vállalkozóé. 4 üzletben lehetett cipőt kapni, ebből 3 egyéni tulajdonban volt, s az 5 textilkereskedés egyikét egyéni vállalkozó hozta létre. A falu 19 boltjában lehet élelmiszert vásárolni. A vállalkozások tartalmuk alapján a következő csoportokba sorolhatók: 1. szolgáltatók, 2. termelők, 3. kereskedők. (Ezek a csoportok 'tiszta profilú vállalkozásokból álltak össze, ám a valóságban gyakori a különböző profilok halmozása, keveredése, egymásra épülése. A "mixelt" üzletmenetekről az egyes csoportok, még inkább az egyes vállalkozások bemutatásakor esik majd szó.) 1. A szolgáltatókról A szolgáltatások sokfélesége változatos helyi szükségleteket feltételez. A konform helyi igényekre alapozó vállalkozókat a rendszerváltás első hírnökeinek nevezhetjük. Korábban iparengedélyes kisiparosként dolgoztak - 'bejáratott' megrendelői körnek. Más részük más falusi mesterek tanulója vagy alkalmazottja volt, önállóan legföljebb alkalmilag vállalt munkát. A kisiparos munkaadó mellett azt is megtapasztalhatták, hogyan lehet munkamegbízásokat szerezni. Ebbe a körbe sorolhatók a családi ház építéséhez, felújításához nélkülözhetetlen szakemberek: a kőművesek, épületasztalosok, bádogosok, festő-mázolók, villanyszerelők. A györkiek igényes lakáskultúrájára utal, hogy 1996-ban tíz festő-mázoló tudta vállalkozását fenntartani. A kőműveseknek nem nagy keletje volt, mivel a kilencvenes évekre a luxus kivitelű házak építése jellemző, s ezekhez a falusinál rangosabb építőmestert fogadtak. Ez idő tájt a komfortos lakáshoz gázüzemű központi fűtés tartozik, ennek köszönheti munkáját a mintegy féltucatnyi víz-, gáz- és központi fűtés-szerelő. A helyi szolgáltatók közül kiemelkedik az a középvállalkozó, aki gázkazánokat épít, szerel és forgalmaz - falun kívüli megrendelők részére is.
172
A hévízgyörkiek a kilencvenes években cirka 700 autót és 150 utánfutót használnak. Az autók számához képest kevés az autószerelő. Ennek egyik oka lehet, hogy szélsőséges a helyi gépkocsipark "szervízigénye". Egyfelől sok az új, garanciális szolgáltatáshoz kötődő jármű, másfelől sok az öreg járgány is, ezekre nemigen költenek, a házilagos bütykölés általános. E szakágazatban a legnépszerűbb az a karosszérialakatos, aki majd egy évtizede bizonyítja szakmai rátermettségét. Az autóiparosok általában nemcsak autójavításból élnek. Egyikük például a műhelye mellett autóalkatrész boltot és presszót üzemeltet. A szolgáltatók közül hagyományos igényeket elégítenek ki a fodrászok, kozmetikusok, szabók, kötödések. Fodrászból van a legtöbb: 1996 februárjában 8 fodrászüzlet működik a faluban, némelyikük kozmetikussal társul, ill. kozmetikai cikkeket is árusít. Üzletkörük állandó. A piac vélhetően telített: 1990-1996 között egy üzlet megszűnését regisztrálta a hivatal. Néhány hagyományos vállalkozás megbízói köre szűkül, például a szállító iparosoké. Egy taxis rövid ideig tudott létezni Hévízgyörkön, egy teherfuvarozó pedig tetemes TB-tartozása miatt volt kénytelen felszámolni vállalkozását. A szolgáltatók némelyike szokásszerű állami-szövetkezeti funkció átvállalásával próbálkozik; a szeszfőzde, a gázcsere-telep, a nyúlfelvásárlás egyelőre nem sikerül. A jövedelemadó bevezetését és a kárpótlási törvény életbelépését követően új típusú vállalkozók jelentek meg szolgáltatói profillal. A betéti társasági és KFT-formában legalizált vállalkozások ügyvitelszervezéssel, adó- és jogi tanácsadással, könyveléssel, műszaki fejlesztési szolgáltatással foglalkoznak. A termelőszövetkezet átalakulásával egy időben üdülő-telkeket parcelláztak a faluban, s így megnőtt az igény az ingatlanügyek intézésére is. Az ügyvitelre vállalkozók népes csapata a hetvenes-nyolcvanas években szerzett szakmát, ill. képesítést. A helyi (és országos) divatnak megfelelően az iskolázott lányok többsége alapszinten kereskedőnek, eladónak tanult, közép és felső szinten közgazdasági, számviteli képzettséget szerzett. A szakma-tanulók bolti eladók, a középiskolások tisztviselők akartak lenni. A diplomások nagyvállalatoknál helyezkedtek el. Az irodai adminisztráció differenciálódása következtében és a munkapiaci igényekhez igazodva a közép- és felsőfokú végzettségűek újabb és újabb szaktanfolyamokat végeztek. Kvalifikációjukat a kilencvenes évektől magánvállalkozóként is kamatoztatták. Ennek köszönhető, hogy 1996-ban 9-10 olyan vállalkozója volt a falunak, aki a hatóság által előírt adminisztrációban és az ügyintézésben szolgáltatást tudott nyújtani, illetve vállalni. persze e vállalkozók ügyvitelben való jártassága és falubeli közkedveltsége nem egyöntetű, és nem egyenletes a különböző szolgáltatásaik iránti szükséglet sem. A hullámzó kereslet következtében e szolgáltatók profilja változó, s az sem különös, hogy például a számviteli szakember adótanácsadás mellett az esküvőkhöz alkalmatos edények kölcsönzésével foglalkozik.
173
Újszerű vállalkozásnak nevezhető a videokölcsönzés, erre mérsékelt az igény, többnyire csak kísérő szolgáltatás (két-három helyen): az egyetlen önálló videokölcsönző a kilencvenes évek közepén rövid működés után megszűnt. Volt a falunak egy masszőrje is, de ő nem a helybelieknek szolgáltatott, mára elköltözött a faluból. A szolgáltatók közül a legtöbb megszűnő valójában sosem volt önálló vállalkozó. Ide azok a szakmunkások tartoznak, akiket szervezetileg átalakuló munkaadójuk kötelezett egyéni vállalkozói státus felvételére. Az idők változásával ezeknek a szakmunkásoknak a pályája sokféleképpen alakult: egyesek kiléptek a munkahelyükről, másoknak munkaadója, vállalata csődbe ment, megint mások önálló vállalkozásba kezdtek. Ezek a vasas-, szerelő- vagy építő-szakmunkások csak ideigóráig regisztráltatták magukat egyéni vállalkozóként. E körből csak egyetlen sikeres vállalkozót tartanak számon a faluban. Ez a nevezetes vállalkozó építésvezető volt egy útépítő cégnél, a fia útépítő technikus. Apa és fia a privatizáció, valamint a stabil kapcsolati tőke segítségével széles körű megrendelői kört tudott mobilizálni. Napjainkban különböző BT-k és KFT-k kereteiben egyre bővül a családi vállalkozás. Ennek fő szervezője egy, a családba benősült "jöttment", szintén 'kapcsolatgazdag' fiatalember. A falusiak semmi biztosat nem tudnak e vállalkozások tárgyáról, csak abban bizonyosok, hogy a család nagyon gazdag. A többi szolgáltatástól specifikusan elkülönülő vállalkozás a vendéglátás. Mint a bevezetőben említettem, 7 egyéni vállalkozó által üzemeltetett vendéglátó egység működik. Ezek általában kapcsolt részei egy-egy vállalkozásnak. Csak két vállalkozóról (cukrászda, söröző) mondható el, hogy elsősorban vendéglátós. 2. A termelőkről Ez a csoport a termelés értéke, profilja és jellege szerint meglehetősen szélsőséges. A sikeresebb termelők azok, akik éveken át kitartanak egy termelési profil mellett, és falun kívüli piacra (is) dolgoznak. Szerencsés esetben kisvállalkozásból középvállalkozássá fejlesztették tevékenységüket. Példa erre a fafeldolgozó története. A család vállalkozó készségéről nevezetes. A néhai családfő a falu legjobb hentese volt. Fia nyitott egy asztalosműhelyt, ezt a kilencvenes években fafeldolgozó üzemmé bővítette. 1996-ban 3-4 alkalmazottal és ugyanennyi tanulóval dolgozott. Szintén hagyományos mesterségét bővítette ki a falu két száraztészta készítője. Termékeik helyi értékesítése mellett mindketten rendszeresen szállítanak falun kívüli megrendelőknek. Igényeikhez mérten jövedelmükkel elégedettek lehetnek, ugyanis tésztagyártáson kívül nem foglalkoznak mással. (Az csak a vállalkozás-halmozás családi szokására utal, hogy egyikük szülei a család balatoni nyaralóját az idegenforgalmi piacon hasznosítják, nevezetesen, rendszeres 'szobakiadók'.)
174
Két szolgáltatóból lett termelő lakik a faluban. Az első csoportban bemutatott jó menetelű vízvezetékszerelőből kazángyártó kisiparos lett, s a második csoportba sorolt asztalosból faipari termékek kivitelezője és forgalmazója. A nyolcvanas évek szabadabb piaci viszonyai között a kisipari termelés is elindult. Akkoriban még az ún. "több lábon állás" volt a jövedelmező magánvállalkozások biztosítéka. A falu első butikosa üzletével egy időben virágboltot is nyitott, ebben a boltban ma a felesége dolgozik, a fiának fajáték-készítő műhelye van. A kétgenerációs család a nyolcvanas évek óta e három vállalkozásból él. Jelentősebb fejlesztés, bővítés nélkül ma is a "több lábon állás" tartja életben a családi vállalkozást. A mérsékelt befektetésre képes vállalkozó sikere sokszor szerencse dolga. Ma ötletes vállalkozásnak tetszik a grillcsirke-termelő, aki tenyészti, neveli, pucolja, grillezéshez adjusztálva szállítja a baromfit különböző vendéglátó egységeknek. A mérsékeltebb, jobbára helyi igényekre épülő termelés általában kereskedéssel jár együtt. Példa rá a falu legsikeresebb virágboltosa, aki javarészt a kertjében termesztet növényeket árulja. Ugyancsak nagy a forgalom a falu finom-pékárut és süteményeket készítő pékségében. 3. A kereskedőkről Ha a piacos életformában nevelődött hévízgyörki elpártolna a mezőgazdaságtól, talán legtöbbre a kereskedésben vihetné. Az adás-vétel mindent elsöprő országos versenyéből Hévízgyörk sem maradt ki, de nem a megrögzött piacolók álltak be az üzletek, butikok pultjai mögé. Inkább azok kezdtek üzletelni, akik eddig legföljebb csak mellékesen, valamilyen főfoglalkozás mellett árulgattak a zöldségpiacon. Vegyes kiskereskedéseket, ruha- és élelmiszerboltokat, ún. diszkont-üzletecskéket az alkalmi piacos élmények részesei nyitottak. A legtöbb fiaskó ebben a vállalkozó csoportban tapasztalható. 1990 óta sok vásározó, mozgóárus magánkereskedő szűntette meg egyéni vállalkozását, náluk többen (20) csak a bukott ügynökök vannak. Sikert a kereskedelemben jártas üzletelők értek el.
175
A falu egyik legjobb boltosa a Benkó-család. Az idős Benkó Ferenc már az államosítás előtt is kereskedő volt, s az maradt a szövetkezeti tulajdonú üzletben is. Fia, Benkó László ma a falu központjában lévő vas-műszaki kereskedést üzemelteti, a nyugdíjas Benkó feleségével együtt segédkezik neki. Az üzlethelyiség tulajdonosa a még éppen hogy létező szövetkezet, s évek óta Benkó László az első bérlő, akinek vezetésével közmegelégedésre működik a bolt. A rendszerváltás után a polgármester a falu legnagyobb ábécéjét övező téren üzletközpont kialakítását kezdeményezte. Hat kisebb üzlet létesítésére alkalmas területet adott bérbe egyéni vállalkozóknak. 1996 februárjában a hat boltból három Tóth Gáborné családjának a tulajdona. A családot kormányzó üzletasszony 1944-ben született. 1962-től a Galga ÁFÉSZ egyik györki élelmiszerboltjának pénztárosa volt. 1991-ben lépett ki, 8000 forintos fizetéssel.
"Legyek levél" (Egy üzletasszony története) Tóthnét a faluban mindenki lánynevén, Hajdú Juciként emlegeti. Egykori tanítói és tanárai szerint általános iskolai évfolyamának legjobb képességű tanulója volt. Apja a vasútnál dolgozott, keveset volt odahaza. A négy gyermekes családot és a piacra termelő családi gazdaságot az anya irányította. A máig népviseletben járó Jucika az általános iskola befejezése után szeretett volna továbbtanulni, de az anyát még az iskolaigazgató sem tudta rábeszélni, hogy engedjen Jucika kívánságának. Az anya a lány mielőbbi asszonysorát tervezte. Jucika az anyai parancsnak engedelmeskedve 16 éves korában férjhez ment. Az első fia 1963-ban, a második 1969-ben született. Idős anyósa, sokat betegeskedő férje és a mindennapos bolti munka mellett zöldséget termelt. A pesti Hunyadi téri piacon árult, télen ritkábban, a nyári szezonban heti szabadnapjain. ("Hiába munkálkodott bennem, hogy tanulni akarok, akkor más szemléletek voltak, nem kérdezték az embert, hogy mit akar. Mondták rám sokan, hogy megalkuvó vagyok. Az én életem így alakult, és nem bántam meg, mert legyen bármi, amit csinálok, én akkor vagyok elégedett, ha abban teljes odaadással részt veszek. Lehet, hogy mást is tudtam volna, többet meg jobbat, de az én életutam idevezetett. Olyan a sorsom, mint egy levélé, amit lefújt a szél a fáról, és ahova esett, annak ott kell maradni. Én legyek levél, olyan amilyenné az életem alakult. Sokszor nem is tudja elképzelni az ember, hogy melyik lépés mit hoz, merre téríti az életet, Én mindig azt teszem, ami előttem van, és igyekszem eltalálni a fontossági sorrendet.") Jucika idősebb fia, Lajos híradástechnikusként érettségizett, s a györki férfiak több évtizedes szokásához igazodva a MÁV-nál helyezkedett el: a vezérigazgatóság telefonközpontjában dolgozott. Egy pesti virágkötő lányt vett feleségül. Apósának tüzéptelepe volt, s az ő anyagi segítségükkel a fiatal házaspár 1988-ban Zuglóban 176
virágüzletet nyitott. ("A fiam is belejött a virágkötészetbe, szárazáruból nagyon szép kompozíciókat készít. Ahogy az üzlet fellendült, kilépett a MÁV-tól, hogy segíthessen a feleségének.") Jucika másik fiának, Tibornak kalandosabb volt a pályafutása. A vasútforgalmi szakközépiskolában letett érettségi után két alatt autóvillamossági szakmát tanult, s közben hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt is szerzett. Iskolái után másfél évig katona volt, s ahogy leszerelt, nem tudott a szakmájában elhelyezkedni. ("Mindenütt azt kérdezték, hogy mennyi gyakorlati ideje van. Honnan, mikor lett volna? Hát semmi. Az egyik rokonunk a polgármesteri hivatalban dolgozik, az ajánlotta, hogy menjen oda fűtőnek, anyagbeszerzőnek, el is ment, nem akart munkanélküli lenni. Fűtötte a hivatalt meg az orvosi rendelőt. Hazajött 9 óra fele, átöltözött, mert hordta az ebédet az iskola konyhájáról az óvodába. Ha valami anyagbeszerzés volt, ment Pestre, a mi gépkocsinkat használta. Meg voltak vele elégedve.") Tibor ötlete volt, hogy igényeljenek zöldségboltnak való területet a butiksoron. A terület bérlete havonta ezer forint. Jelentősebb összeg s bolt felépítéséhez és az üzlet megindításához kellett. Jucikáéknak kezdő tőkéje sem volt, családi (kamatmentes) kölcsönnel és bontott anyagból, házilagos kivitelezéssel készült el a bolt. A rokonságnak másfél év alatt fizették vissza a kölcsönt. Az üzletet 1991 novemberében nyitották meg. ("Az első karácsony nagyon nehéz volt, majdhogy csak abból tudtunk vásárolni, ami a napi forgalomból bejött. Az első héten négyezer forint volt a napi bevételünk.") Kézenfekvő a kérdés, hogy egy kertész-piacos faluban miért éppen zöldségbolt mellett dönt az induló vállalkozó. Sorba szedem az okokat, amiket Jucika megnevezett: 1. "Tudni kell, hogy itt is vesznek fél kiló krumplit meg pár fej hagymát. Aki Hévízgyörkről piacra jár, legjobban zöldséget és krumplit termel. Nem olyan széles skálájú itt a termelés, hogy teljes egészében kiszolgálja a konyhát. Akik árulnak, sokszor vásárolnak is. Tehát nincs minden a kertekben, azért tudott mindig is létezni a faluban zöldségboltos."
177
2. "Azért mertem zöldségboltot nyitni, mert láttam a központi ellátás hibáit. Hogy például télen egyszer, kétszer hoztak a faluba déligyümölcsöt. S azt is mondogatták a zöldségesnél, hogy például a jövő pénteken lesz gomba, holnapután meg talán érkezik egy kevés őszibarack. Olyan zöldséges nem lehet jó forgalmú, ahol nem teljes a napi választék. 13 tonnás Mazda teherautónk van, abba beleférne egy hétre való áru, de a fiam másnaponként megy a nagybani piacra, hogy mindig szép és friss kínálat legyen." 3. "Mostanában az igények sem olyanok, mint régen. Itt is elfogy télen a külföldi paradicsom, a külföldi paprika. Közben meg kezdtünk elérkezni ahhoz, hogy az emberek a kevés pénzükből nem olyan árut akarnak venni, aminek a felét ki kell dobni. Van, akinek csak két szem almára telik vagy 3 darab gombára a rántottához. És persze azt is tudni kell, hogy nem mindenki termeli meg a napi szükségletét. Ez különösen nyáron igaz, amikor elözönlik a falut a nyaralók, a telkesek." E létező igényekre és körülményekre alapozva 1990 óta négyen-öten nyitottak zöldségboltot, ezekből csak egy bizonyult életképtelennek. Jucikáé volt az első, és ma a legforgalmasabb. 1991 óta reggel héttől este hatig nyitva van. Két évvel később virágboltot nyitott a család a zöldségüzlet szomszédságában. 1993ban ötödikként jelentek meg a helyi virágpiacon. Azóta két virágbolt zárt be. Ezt a boltot szintén családi összefogással alakították ki, s Jucika menye a 'nevesített' vállalkozó. A bevétel a Pesten lakó fiatal házaspáré. A munka egy része Jucikára hárul. (A fiam nem jön le minden nap, a zöldségesből mi is ellátjuk azt a napi három-négy vevőt. Ha temetés van, Pestről készen hozzák a megrendelt koszorúkat.") E boltok megnyitása óta a család nem gazdagodott meg, jószerivel minden bevételt az üzletbe forgattak vissza. ("Nekünk a mai napig a férjemmel nincs úgy pénzünk, hogy no majd gyűjtenénk a takarékba. Most lesz két éve, hogy vettünk egy Mazda teherautót, a részleteit másfél év alatt fizettük ki. 1 millió 225 ezer forintba került, de nem bántam meg, mert ennek előtte sok pénzt vitt el a Barkas javítása meg a benzin. Az új kocsink 'dízeles'. Pillanatnyilag ez az egy autónk van, mert a személyautót eladtuk. Az ára húsbolthoz kellett.") Jucikáék 1995 novemberében indították harmadik vállalkozásukat, a húsboltot. Egy évek óta döcögve működő baromfi boltot vettek meg a butiksoron. Az előzmények ismertetése más típusú vállalkozások működésébe is betekintést enged.
178
A húsbolt első tulajdonosa budapesti, a butikos telkek osztásakor jelent meg először a faluban. "Az agrokernél volt vezető ember, a téesz egyik vezetőjétől kapta a hírt, hogy itt üzletet lehet nyitni." A "vezető ember" egyik ismerősét vagy régi beosztottját(?) is magával hozta, ő vetőmagboltot nyitott a soron. Az új húsboltos sosem állt a pult mögött, a falubeli vélemény szerint hiányzott belőle a kereskedő szellem. Valójában csak befektető volt, és a nagybani beszerzéshez értett. A baromfi boltként megnyitott üzletben helybeli alkalmazottat tartott. A hétvégékre előre csomagolt, nem mindig kifogástalan minőségű egyéb húsokat hozatott. A szűkös választék és a rapszodikus nyitva tartás miatt is pangott az üzlet. A budapesti tulaj túl akart adni rajta, de hirdetésére csak bérlők és referenciával nem rendelkező vevők jelentkeztek. Juciék 1 millió 200 ezer forintért vették meg a boltot, bár az egész vételárat egyszerre nem tudták kifizetni. Az üzletet építő tulajdonossal megállapodtak, hogy részletekben törlesztik a vételár nagyobbik felét. (Úgy tűnik, a györki vásárlási szokások ismerete nélkül idegen kereskedő nehezen boldogul a faluban: 1996 elején az Újpalotáról kijáró vetőmagboltos adta el egy hévízgyörkinek az üzletét. Az új györki tulajdonos korábban is vállalkozó volt: esztergagépeken dolgozott gyári megbízásra, de megrendelői tönkrementek, s a hoppon maradt család megmentett tőkéjét a vetőmag-kereskedésbe fektette.) Jucikáék a harmadik boltot nem szabad tőkéjük lekötése-forgatása céljából vették meg. A vételnek ennél hétköznapibb, praktikus okai voltak. Amikor a butiksoron a helyosztás megkezdődött, "az volt az irányelv, hogy sokan férjünk, ezért mindenki csak 20 négyzetmétert kapott. Elég hamar kiderült, hogy 20 négyzetméter kicsi." Az első üzletek vízvezetéket sem kaptak. ("Ha vécét akartunk használni, haza kellett jönni. Ha muszáj volt, én mehettem az ábécébe, de a fiaim hazarobogtak az autóval.") A húsbolt a KÖJÁL előírásainak köszönhetően jól felszerelt: van mosogató, bojler, kézmosó, WC. Ezt utólag kialakítani egy kész üzletben - sok pénzt fölemésztene. A vételt talán az is serkentette, hogy Jucika unokaöccse iskolás gyermekével magára maradt. Elhagyta a felesége, ezért szárnyai alá vette a rokonság. A fiatalember hentes létére tésztagyárban dolgozott. A húsbolt megnyitásával neki is munkalehetőséget teremtettek - barátságos rokoni körben.
179
A falusi hús- és zöldségkereskedés tanulságairól A rendszerváltás óta évről évre színvonalasabb közellátás a helyi vállalkozók ambiciózusságát mutatja. Az utóbbi ötven évben a falusi boltok csak olyakor-olykor árultak friss húst, a 'böjtös' időket Jucika boltja mulasztotta el. A választék városi színvonalú. A hús is városi nagykereskedőktől származik, holott például tőkehúsból és baromfiból van helyben elég. A helybeli hústermelő viszont elszállítja áruját a faluból. Az 'úgymond' fölöslegesen megtett kilométereket a laposodó pénztárcája bánja. ("lehetne a közeli vágóhídról venni feles disznót, de abban a karaj és a comb a legtöbb, azt kevesen viszik. Az olcsóbb oldalas és köröm fogy. Pesten készpénzért lehet megfelelő árut venni. Legtöbben baromfiból is az olcsó csirke szárnyat, csirke-far-hátat veszik. Mi a gödöllői nagykereskedésből hozzuk, azok a termelőktől szerzik be a baromfit.") Hasonló a helyzet a zöldségkereskedéssel is. A boltos két naponként a nagybani zöldségpiacon vásárol, fizeti a benzint, a helypénzt, a parkolási díjat, s ugyanezt fizeti a pesti piacon áruló hévízgyörki zöldségtermelő. "Aki termel, elviszi a pesti piacra, ott jobban értékesíti. Az idényjellegű terményekből a piacosok sokat termelnek, és én akkora mennyiségre nem vagyok vevő. Sokan keresik a boltunkban a korai zöldséget, mert a faluban például fóliás zöldségtermesztés nincs. Fólia alatt salátát, zöldhagymát, paprikát, paradicsomot termelnek kora tavasztól. Aztán ősszel, amikor majdnem mindenkinek terem, nem megyek el senkihez, hogy adjon, mert nekem egy hét alatt sem fogy el négy kiló. A nagybanira úgyis el kell mennünk, ott válogathatunk. Meg a termelő is megy, hogy jó árat kapjon a portékájáért. Szóval nem tudjuk egymást kisegíteni. Legföljebb megkérdezik a fiamat: hogy megy a nagybanin?" Bizonyára egy nagypiacosnak sem jutna eszébe, hogy fölöslegét a falubeli kiskereskedőnek kínálja fel, s a györki grillcsirkés sem szánja kopasztott állatait a helyi húsbolt hűtőpultjába. A helyi termelés és kereskedés tehát nem talál egymásra. A városi ellátás modelljét követve járt utakon halad. A hosszúra nyúlt szövetkezeti kurzus után még a helyi együttműködés és szövetkezés gondolatának is kellemetlen kollektív felhangja van. Az egymásra utaltság elfogadása csupán családi körben természetes.
180
Guba a gubához? A rokonság máig összetartó erő, s mint üzletasszonyunk történetéből látszik, egyúttal a vállalkozás serkentésére is alkalmas. A kisebb-nagyobb vállalkozásokban fölhalmozódott vagyon újabb rokonsági kapcsolatok teremtésére késztet. A tendenciózus párválasztás célja persze nem feltétlenül a vagyonegyesítés. Ennél nagyobb a jelentősége a hasonló érdeklődésű, életstílusú és életnívójú családok szimpátiájának. Mivel Hévízgyörkön feltűnően gazdag család még kevés van, az összetartásukra utaló példák sem gyakoriak. Hévízgyörk legfényűzőbb házában egy kétgyermekes házaspár lakik. A negyvenéves férfi hentesnek tanult. A kilencvenes években két nagy fővárosi élelmiszerbolt tulajdonosa, s egyéb vállalkozásai mellett jó hírű mészárszéke van a Vámház körúti nagycsarnokban. Apósa Hévízgyörk nevezetes hentesmestere volt. Sógora a falu túlsó végén vállalkozó, több alkalmazottat foglalkoztató asztalosüzeme van. A fényűző ház úrnője a háztartást vezeti és neveli általános iskolás korú gyermekeiket. Ha kellemes az idő, a szép szőke fiatalasszony és lány egyforma lovagló öltönybe bújik, és kilovagol. Nemrégiben portájukhoz közel egy szép parasztházat vettek, itt gondozza a csinos lovászfiú a család tiszta vérvonalú lovait. Télen csengős lovasszán, nyáron hintó áll a szolgálatukra. Hévízgyörkön a kilencvenes években 52 lovat tartanak, három háznál nem gazdasági céllal, hanem passzióból. A parasztvállalkozók lova csak szánt és szekeret húz.
181
182
Nagy Beáta: Kisvárosi vállalkozók 1996 A vizsgálat helyszíne egy észak-magyarországi határmenti kisváros, ahol szinte mindenki mindenkit ismer. "Egy kis város is mindig mindent tud, még azt is, ami meg sem történt." A város bár fontos lokális központ, igen erőteljesen kiszolgáltatottá vált a gazdasági átalakulásoknak. A hatvanas és hetvenes évek ipartelepítéseinek következményeként a városban számos fővárosi vállalat alapított vidéki telephelyet, ahol nagy létszámú ingázó és helybeli, csak töredékrészben képzett és így olcsó munkaerőt foglalkoztattak. Munkahelyhez jutottak a nők a ruhaiparban a Budapesti Finomkötöttárú-gyár varrodájában, a Kőbányai Porcelángyár üzemében, a férfiak pedig a fém- és fafeldolgozás területén találhattak munkát. Ahogy a recesszió elérte a fővárosi vállalatokat, azok elsősorban vidéki üzemeik terheitől váltak meg, jelentősen növelve a kisváros és környező falvai munkanélküliségi mutatóit. Ennek következtében a megye gazdasági teljesítménye az ország legrosszabbjai közé tartozik. Nem véletlen tehát, hogy a megélhetés kényszere és a vállalkozások "mindenhatóságát" hirdető ideológia együttesen példátlan mértékben növelte a kisváros vállalkozásainak számát, ám ezek jelentős része szinte törvényszerűen rövid életű volt. 1.sz. tábla Egyéni vállalkozások állományváltozása férfiak
nők
kiadás
megszűnés
kiadás
megszűnés
1993
163
19
153
28
1994
136
87
95
91
1995
112
104
79
103
1996
34
37
20
44
ä 1993-96
445
247
347
266
forrás: önkormányzati nyilvántartás
Az adatokból kitűnik, hogy az egyéni vállalkozók körében igen magas a fluktuáció. A fenti négy esztendőből egyértelműen 1993-ban jött létre a legtöbb vállalkozás, és ekkor adták vissza a legkevesebb számban a vállalkozói engedélyt. Minden évben lényegesen több férfi, mint nő váltott vállalkozói engedélyt az önkormányzatnál: az 1993-as évtől eltekintve az egyéni vállalkozói engedélyek kb. 2/3-át állították ki férfiak számára, amely megfelel az országos adatoknak. Az adatok mutatják, hogy 1995-ben különösen sokan adták vissza vállalkozói engedélyüket, amely mögött két okot is sejthetünk: egyrészt az eredménytelen működés következtében mondtak le vállalkozásukról, másrészt több egyéni vállalkozás is átalakult társasággá. Ez utóbbi érv ellen szól 183
azonban az az adat, hogy nők esetében abszolút és relatív számokban is nagyobb az engedélyt visszaadók száma, viszont a női vállalkozókról azt is tudjuk, hogy sokkal ritkábban működnek társasági formában. A kisváros egyéni vállalkozásainak jellegét egyértelműen a kereskedelem dominálja. A következő táblázat a kiadott engedélyeken szereplő tevékenységek TEÁOR szerinti besorolását mutatja. (Mivel egy engedélyen több tevékenység is szerepelhet, szükségszerűen nem egyezik a tevékenységek és a kiadott vállalkozási engedélyek száma.) 2.sz. tábla Kiadott vállalkozó engedélyek megoszlása TEÁOR szerint A
Mezőgazdaság
20
D
Feldolgozóipar
238
F
Építőipar
95
G
Kereskedelem
H
Vendéglátás, szálláshely
73
I
Szállítás, raktározás
115
K
Ingatlanügyek, bérbeadás, gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás
556
M
Oktatás
11
O
Egyéb közösségi, társadalmi és egyéni szolgáltatás
85
1463
Összes tevékenység
2656
Elmúlt évek során vállalkozási engedélyt váltott
1239
forrás: önkormányzati nyilvántartás
Jelen tanulmányban arra igyekszem példákat hozni, hogyan alkalmazkodtak a kisváros polgárai a gazdasági átalakuláshoz. 1996 során készítettem interjúkat olyan vállalkozókkal, akik már néhány évvel ezelőtt is önállók voltak. Célom az volt, hogy megvizsgáljam milyen társadalmi, gazdasági, szakmai előfeltételek álltak ezen vállalkozók rendelkezésére a vállalkozás megkezdésekor, az egyén által alkalmazottként felhalmozott szakmai tudás hogyan befolyásolta a vállalkozás túlélési esélyeit.
184
A vállalkozók három fő, a vállalkozás fő indítéka alapján elkülönített csoportját igyekszem körüljárni. 1. Vállalkozási tevékenységeiket a rendszerváltás, recesszió előtt megkezdők. Számukra a szakmai önállóságnak önmagában véve igen nagy értéke van. 2. Az átmenet hatására vállalkozók, akik kihívásként, pozitív késztetésként élték meg a privatizációt, a hivatalos ideológiát, a hitellehetőségeket. 3. A gyár- és üzembezárások hatására vállalkozók, akik számára az alkalmazotti státusz elvesztése után más alternatíva nem is igen adódott, mint kipróbálni az önállóvá válást. A három csoport eltérő motivációja azonban nem jelzi egyértelműen előre a vállalkozás eredményességi esélyeit. A kisvárosi vállalkozók legjelentősebb része a kereskedelem területén próbálkozik tevékenységét fellendíteni. Ennek oka lehet egyrészt a korábban felhalmozott szakmai tudás, másrészt hogy kereskedelmi tevékenységet általában szakirányú iskolában szerzett speciális szaktudás nélkül is lehet végezni. Az alábbiakban négy kisvárosi polgár élet- és vállalkozástörténetét ismertetem, majd összefoglalom a szűkebb-tágabb környezetből eredeztethető közös jellemzőiket.
"Mert mondanom sem kell, hogy ezekhez a vállalkozásokhoz nem a pénz a lényeg, hanem hogy legyen ennyi szerencse." L. A. a kérdezettek közül az egyik legfiatalabb, 1955-ös születésű, mégis a leghosszabb, legtekintélyesebb vállalkozói múlttal rendelkezik. Ő az, aki már jóval a vállalkozások megjelenése előtt elkezdett önállóan tevékenykedni. Anyagilag és függetlenség tekintetében egyaránt ezt az életformát találta vonzónak. Pályaválasztásában igen céltudatos volt, követte a család által kijelölt és bátyja által kipróbált utat, amikor 14 évesen a fővárosba, vendéglátóipari technikumba került. "A bátyám öt évvel idősebb, és ő elment felszolgálónak, és elég jól keresett mint felszolgáló. Igaz, hogy kevés volt a fizetés, de jól keresett. Akkor szerintem ez egy jó húzóág volt, és ezért dominálta a szülőket is, hogy minél előbb egyénileg is talpra álljak."
185
Családi okok miatt nem tudta nappali tagozaton elvégezni a Vendéglátóipari Főiskolát, hanem levelezőn szerzett diplomát. A munka és tanulás párhuzamos elvégzése látványos bürokratikus karriert eredményezett. Mindössze hat évig, 1974 és 1980 között állt alkalmazásban a kisváros neves éttermeiben és szállodájában, és ez idő alatt eljutott az éttermek vezetői pozícióiba. Elérve a legmagasabb lehetséges foglalkozási szintre, érezve a lehetőségek kibővülését, 25 évesen belevágott a maszek világba. "Egészen lentről (kezdtem), tehát olyan, hogy kalkulátor, felíró, utána üzletvezetőhelyettes, utána konyhavezető a Balassában, magasabb szinteken. Majd az Ipoly Étterem-Presszó Szállodának voltam a vezetője. Tehát 74-től főiskolára jártam, 77-ig a Balassa Étteremnek voltam a konyhavezetője, 80-ig, 79-ig az Ipoly Szállónak, amíg be nem zárták felújítás miatt, és utána megtetszett a maszek világ és kijöttem ide gebinesnek." Innentől kezdve fokozatosan kipróbálta az önállóvá válás gazdasági feltételek által behatárolt állomásait. A gebin után következett a boltok szerződéses üzemeltetése, majd 1986-tól saját üzleteket vásárolt és épített. Ez a növekedés a nyolcvanas évek közepén volt igen látványos: sörözőt, ételbárt, fagylaltozót működtetett a város különböző pontjain. Mivel a városban a vendéglátásban az első maszekok között volt, igen sikeresek voltak üzletei. A kilencvenes években a kínálat növekedése és a fogyasztóképes kereslet leszűkülése együttesen vezettek el oda, hogy ezeket az üzleteket ma többségükben bérbe adja, és más gazdasági területen, a kereskedelemben próbálkozik. "Elkezdődött, hogy akinek volt egy kis pénze, az mindjárt nyitott egy kis palackozót, boltot, nyitott egy kis presszót.......A vendéglátás színvonala oltárian lecsökkent. Azt gondolja mindenki, hogy iskolai végzettség nem kell hozzá. ....Ezek a kis boltok egymás alá mentek az árakkal, lényegében null szaldósan dolgoztak, hogy mégis csak valahogy megéljenek, ezáltal a színvonalat teljesen tönkretették." A vezetői és szakmai tapasztalattal rendelkező férfi több ok miatt sem vágyódott vissza az alkalmazotti léthez. Az egyik fontos szempont az önállóság volt. A pénz szintén meghatározó tényező lehetett, hiszen számára ez az időszak volt a családalapítás fázisa, ekkortájt születtek gyermekeik. A vállalkozásokba fokozatosan bekapcsolódott felesége is. Kezdetben támogatóan a háttérből, majd segítő családtagként, végül magánvállalkozóként. A felhalmozás időszakában ők sem kerülték el az önkizsákmányolás csapdáját. Egyrészt egészségügyi problémák jelentkeztek, másrészt a túlzott hajtás, a napi 16-18 órás munkaidő miatt kevés idő jutott a gyerekekre. A kedvezőtlen piaci viszonyok mellett ez a két ok vezetett ahhoz, hogy lassítottak élettempójukon.
186
"Rájöttünk, hogy a gyerekek így egész nap egyedül maradnak, és ezt nem lehet így továbbvinni...És a nagymama állandóan vigyázott rájuk, és nem lehet ezt sokáig. Sajnos a kereskedelemnek az az átka, hogy ha meg akar valaki élni - és biztos, hogy mindenki ezt fogja mondani -, éjjel nappal dolgoznia kell, márpedig ez nem egészséges." A vállalkozás anyagi feltételeit különféle módokon tudta előteremteni, elsősorban kölcsönökre hagyatkozva. ("A tőke az nem nagyon jelentkezik, mivel nem olyan családból származunk, akiknek volt vagyona. Mindent úgy kellett pontról-pontra összeszedni.") Szinte mindenféle hitelt kipróbált, a fizetési kölcsönt, vállalkozói hitelt. Összesen 1 millió négyszázezer forint indulótőkét gyűjtött össze. A hitelfelvétel folyamatosan történt 1986 és 1991 között. Ahogy előre haladunk az időben, egyre nehezebbé vált a hitelhez jutás, számára is egyre gyötrőbbek a törlesztés feltételei, és a rendszeres hitelvisszafizetés. És itt megjelenik a bank intézménye, amelyről egyetlen vállalkozó sem volt jó véleménnyel, élősdinek tartották. "Sajnos a hitelekről ezért nagyon rossz véleményem van. A hiteleknek az elbírálása, a hiteleknek a kamatainak a növelése, tulajdonképpen a bank akkor növel, amikor akar, a kereslet-kínálat alapján megy, mint a piacon egyébként más. Az állam is változtat a kamatrendszerén, a bank is változtat, és így megérhettem azt, hogy a 21%-os kamatról 37%-ra ment fel. Kegyetlen kamat, az embertől mindent elvesz. Sajnos nagyon sok esetben az van, hogy pl. 4 éve nem voltunk üdülni a gyerekekkel." Ezekből az interjúrészletekből kiviláglik, hogy noha számos elképzelése, terve van a kérdezettnek, nem elégedett vállalkozásainak múltbeli és jelenlegi működésével. A város úgy tartja számon őt, mint a látványos nagy bukást. Az üzleti veszteség két területen is utolérte. Egyrészt a vendéglátóiparban túl sok formális előírásnak kellett eleget tenni, amelyek gátolták a tevékenységét, és be nem tartásuk miatt megbüntették. Másrészt túl sokat kockáztatott a posztszovjet keleti piacokon, és nagy kereskedelmi veszteségek érték. Ennek ellenére ő maga csak célzásokat tett egy-egy sikertelen periódusra, de közvetlenül nem "vallott színt". Nagyon lehangoló véleménye van a vállalkozásalapítást erőltető ideológiákról és a vállalkozási feltételekről is, "Most rákényszerítettek mindenkit, a munkanélküliek nagy részét, hogy vállalkozók legyenek. Illetékek terhelik a vállalkozói igazolványokat, mindent kitalálnak, csak hogy adóztassák az embert. Énnekem az a véleményem, hogy vállalkozást csak az kezdjen el, akinek megfelelő piaca van, kettő pedig, hogy terméket állít elő. Tehát a vendéglátás, kereskedelem, szolgáltatás meghalt. A termelésben van egyedül fantázia."
187
A "bukás" kereskedelmi tevékenységéhez kapcsolódik, és ez azért is érdekes, mert jelenleg éppen átalakítja vállalkozásainak szerkezetét: az összes eddigi vendéglátóipari egyéni vállalkozást felszámolja, és teljes figyelemmel a kereskedelem irányába fordul. Ehhez egy régi vállalkozását használja fel, amelyet már 1990 őszén megalapított három társával, akik szintén mellékállásban vettek részt a kereskedelemben. A kft-ből jelképes áron (1000 Ft/fő) kivásárolta társait, és egyszemélyes társasággá alakította, és a tervei szerint csak külkereskedelemmel foglalkozik majd. A külkereskedelmi tevékenység a legkülönbözőbb árukra vonatkozik majd. Gyakorlatilag korábbi tapasztalatait felhasználva fog a különböző országok között kereskedni. Elmesélése alapján igen kiterjedt baráti, ismeretségi kör segíti őt munkájában, kapcsolatai elérnek a Magyarországon dolgozó amerikai, izraeli, bolgár nagykövetig, továbbá rendszeresen utazik Európában, hogy felderítse a potenciális kereskedelmi ügyleteket. "Reexportot csinálok csak. Valahol megveszem, és valahol eladom. Ezt csináltam már öt éven keresztül. Úgyhogy nekem szerencsés helyzetem van." A másik fontos információhordozó a számítógép, mivel a korábbiakban működtetett kft. tevékenységével kapcsolódott egy washingtoni információs központ adatbázisához. A széles, kiterjedt kapcsolatok a kft. többi tulajdonosának köszönhetők, mivel ők távol-keleti cégekkel is kapcsolatban álltak. Ezek a kereskedelmi kapcsolatok csupa "keres-kínál" jellegűek. "Török csirkét árultunk Grúziában,...147 amerikai céggel vagyunk napi kapcsolatban. Azért mondhatom, hogy most már .... nekem kevés egy ilyen vállalkozás, hogy egy presszóban, egy étteremben, hogy ilyenben gondolkodjak, mert én már ebben nem tudok, én már ezen továbbléptem. ....Nem tud lekötni már ez a kis piac, én már túlléptem rajta. Nem azért tanultam, nem azért végeztem ezeket a szakmákat. És tudott az ember mindig nagyobb információkat szerezni, és egy bizonyos ismeretséget. Mert most már az én munkámban nagyon sokat jelent az ismeretség." Nagy előnyt jelenthet ezekben a kapcsolatokban a nyelvtudás is. A vállalkozó - és ez ebben a generációban és térségben ritkaság - két idegen nyelven beszél, oroszul és franciául. Az utóbbi nem nagyon használható a vállalkozás életében, azonban az orosz nyelv kulcsfontosságú. "Az orosz az nagyon fontos. Jelen pillanatban megint csak ez az egyetlen egy piac van, a keleti piac. Mindenki azt hitte, hogy ugye robbanunk Európába. Ez egy nagyon nagy tévedés. Mindenki fillérekért, és alárendelt szerepkörben vagyunk. Egyedül, ha valamit el tudunk adni, az Kelet felé, de most már az sem, mert a nyugati túltermelés odáig fajult, hogy öt évre előre odaadják az árút nekik. Jó politika, de minket csődbe juttat." L.A véleménye szerint a városnak egyáltalán nincsen átgondolt programja a kisvállalkozásokkal kapcsolatban. ("A vállalkozói engedélyek ki- és bevételétől függetlenül már semmit nem tud adni nekünk. Kivéve a helyi iparűzési adót, az ilyen 188
súlyadót a kocsira, meg ilyen közterület adókat.") Látszik a városi koordináció hiánya azon is, hogy egyrészt túl sok vállalkozó van jelen, és a verseny nem javítja, hanem inkább rontja a helyzetet a szolgáltatások minősége szempontjából. Azonban a másik véglet is káros lehet, amikor hegemónia alakul ki egy-egy területen belül. "Megengedheti egy 25-30 ezer fős város, hogy egy ember döntse el a cukrásziparát? És nincs konkurencia, hiszen hagyták, hogy fölvásárolják a cukrászüzemet is. Még csak lehetőséget sem adtak, hogy legyen konkurenciája. Szóval én ezt nem tartom egészségesnek. Attól függetlenül, hogy nagyon szeretem a somlóit, nagyon szeretem a fagylalttal, egybe összekeverve, ugye úgy csináltatni kelyhet, attól függetlenül," A vállalkozók kifejezték igényüket arra, hogy az azonos tevékenységben dolgozó vállalkozókkal laza kapcsolathálókat alakítsanak ki. A kooperációra szükség lenne az egyre növekvő piaci verseny miatt, és tevékenységeiket némiképpen összehangolhassák, hogy információkhoz jussanak. Ennek érdekében a város néhány kereskedője, vendéglátóipari vállalkozói összeültek, hogy személyes jó kapcsolataikat üzletileg is kamatoztassák, ez azonban csak egy röpke epizód maradt a vállalkozók életében. "A Gösserben összeültünk, a Péter, mint a Kereskedelmi Kamarának az elnöke és hát egy jó pár vállalkozó társammal együtt összeültünk, hogy kezdődik valami, hogy ebben a piacgazdaságban nem egymást fogják megölni a vállalkozók, hogy kisebb és kisebb árrésekkel szabadulnak egymástól, hanem hasonlóan mint ...Angliában ezek a vállalkozó klubok, azok a saját zárt reggelitől kezdve ebédre (összejönnek), ezt gondoltuk a Gösserben akkor. Szépen el kezdtünk róla beszélgetni, hogy reggelente, délelőtt ők nyitás előtt összejönnek, aki úgy ráér bemegy, éppen nincs áruért, nincsen megfelelő elfoglaltsága. Bemegy, nyugodtan megreggelizik, megbeszéljük, hogy mik a dolgok, hogy sikerült, mivel vagyunk nehéz helyzetben, az árut nem lehet beszerezni, milyen új stílussal, vagy valami típussal kellene újat mutatni a vendégeknek, de semmi. Ez kb. 3 éve kezdődött, nagyon sajnálom, hogy nem lett belőle semmi. Hogyha a vállalkozók nem fognak összetartani, akkor meg fognak fulladni." A szoros együttműködés kiterjedt volna a piac- és profilmegosztásra, főleg annak érdekében, hogy a megnövekedett kínálatot kicsit összehangolja. Az elképzelés azonban a benne résztvevők hajszoltsága, időhiánya miatt meghiúsult. A kooperációra azért is lett volna nagy szükségük, mert (ez esetben) a Gazdasági Kamara - a kötelező tagság ellenére - egyáltalán nem működik, nem tud betölteni szervező, információszolgáltató funkciókat. A tagok úgy vélik, hogy ők nagy összegeket fizetnek be, mégsem kapnak ellenszolgáltatásokat, segítséget vállalkozásuk működtetéséhez. "Ha én nem mentem volna, nem tudnám, hogy kinek fizetem a tagdíjat. Pedig nem kevés tagdíjat kell fizetni, mert a nyereségnek a bizonyos részét, százalékát. Az azt jelenti, hogy mi is fizetünk tízezer forintot egy évre, tagdíjat."
189
Az állami segítségnyújtás is lehetne nagyobb, a vállalkozók panaszkodtak a magas adó-, társadalom- és egészségbiztosítási terhekre. Szerintük ha valaki becsületesen lekönyvel minden egyes tételt, akkor biztosan a csőd szélére jut. "Megmondom őszintén, a nyereség 30%-áig bármikor beleegyeznék, hogy elviszi az állam. .... 90 (%)-on felül van az elvonás. És ha valaki most már a vállalkozását hitelből akarja finanszírozni ... az azt jelenti, hogy nem fogja tudni kitermelni az egész összeget, és amikor nem tudja kitermelni az egész összeget, nem fogja tudni fizetni a hiteleit és csődbe fog jutni, mindenét elveszi a bank. Tehát ezért inkább aludjon otthon." A kérdezett szerint az 1993-as kisvárosi vállalkozók többsége még ma is működik, mert nem is voltak akkor még olyan sokan, és talán elég erősek is voltak. (Az önkormányzati adatok is azt mutatják, hogy 1993 óta gyorsult fel a fluktuáció, és a fekete év 1995 volt.) Azonban prognózisa szerint nem sok jó év vár a jelenlegi kisvállalkozókra, mert nem lesz módjuk a fejlődésre, hanem stagnálni fognak. A relatív eredménytelenség ellenére úgy véli, hogy a közvéleményben az a kép él, hogy a vállalkozók nagyon jó módban élnek. "Azt hiszik, hogy milliomosok, pedig én nagyon kevés vállalkozót tudok olyat, akinek nincsen jelzáloga." Véleménye szerint perspektíva sincsen túl sok, mivel mindenhol túlkínálat van. Egyedül az mentheti meg a vállalkozásokat, ha valamilyen speciális terméket gyártanak, lehetőleg magas színvonalú technikával. Ha valaki átgondolatlanul, számítások nélkül, hitel felvételével vág bele a vállalkozásban, annak minimális esélye van arra, hogy sikeres legyen. "Nem akartam vállalkozó lenni, de ilyen kényszerhelyzet volt." N. O. azon vállalkozók közé tartozik, akiket a szociológiai szakirodalom a kényszervállalkozók közé sorol, és ő is így tartja számon magát. Története megmutathatja, hogy bizonyos induló feltételek - szerencsés - konstellációja mellett a csekély vállalkozási hajlandósággal megáldott egyének is képesek megküzdeni a kényszer jelentette nyomással. A rendezett körülmények között élő, nemrég megözvegyült, de kiegyensúlyozott nő 1991-ig egyáltalán nem gondolt arra, hogy ő "saját sorsának kovácsa" legyen. Ekkor már 49 éves volt, jól érezte magát munkahelyén, a kereskedelemben. A papírboltban már iskolái befejezése előtt, 1956ban elhelyezkedett, szakmunkás-tanulóéveit itt töltötte, és már 15 éve üzletvezető volt. Ekkor került válaszút elé: munkahelyét privatizálták. "Attól nagyon féltem, hogy állás nélkül maradok" - és félt attól is, hogy új környezetben, új kollégákkal kellene dolgoznia. Mondta ezt annak ellenére, hogy munkáját számos kitüntetéssel honorálták, 35 éves folyamatos munkakarrierjéből és vezető pozíciójából eredően a szakmán belül regionálisan mindenki ismerte. 190
N. O. gyermekeivel való konzultáció után döntött, és megvette a privatizációra szánt 270 négyzetméteres boltot. (Pontosabban mondva a bolt bérleti jogát vette meg, amely azóta is egy nagyon érzékeny pont a vállalkozás működtetésében, és amelyre a későbbiekben visszatérek.) "Egyáltalán nem gondoltam végig, hogy mi lesz, hogy lesz, csak az volt az elsődleges szempont, hogy a boltot meg kell venni, mert én nem maradhatok állás nélkül." Meg kellett vennie továbbá a bolt felszerelését, berendezését. A karácsonyi szezon miatt gyorsan kellett cselekednie, így a vásárlás után következő hónapban, 1991 decemberében már megnyitotta a boltot. "Nagyon nagy volt a bolt, nagyon nehéz volt az, hogy rögtön feltöltsem áruval... A volt igazgatóm 30 napos fizetési határidőt adott, amelyet három részletben kellett kifizetnem. Ráadásul adott két milliós készletet abból a készletből, amellyel mi korábban dolgoztunk." A vállalkozás beindításához legkevésbé sem volt elegendő a családi tartalékok mozgósítása. A megkérdezett vállalkozók közül ő volt az egyetlen, akik Egzisztencia hitelt is felvett. A vállalkozás folyamatos működtetéséhez többször is fel kellett vennie forgóeszközhitelt. A bolt nyolc alkalmazottal egyéni vállalkozásként működik, ennek ellenére valódi családi vállalkozással találjuk szemben magunkkal. A családi kapcsolatok korábban is fontosak voltak életében, ám ezek a szálak a férj halála és a vállalkozás beindítása óta még szorosabbra fűződtek. Sajátos üzleti kooperációt dolgoztak ki, amelyben a két felnőtt fiú saját betéti társaságot alapított, és beszállítóként látja el anyja boltját a szükséges termékekkel. Fokozatosan ők is beletanultak a szakmába, és már egyedül végzik az árubeszerzést. A megélhetésen túli cél az, hogy a későbbiekben képesek legyenek átvenni az üzlet működtetését. "Az első perctől én nagyon be is vontam őket...Ezzel azt akartam, hogy megtanulhassák a szakmát, hogy átadhassam nekik. Mert ha már ennyi pénzünk van a boltban, akkor a gyerekek át is tudják venni, és úgy vegyék át, hogy értsenek is hozzá. Elég nehéz szakma, elég sokat kell hozzá tudni." A vállalkozás kezdettől fogva anyagilag sikeresen működik, amelyben igen nagy szerepet játszott a fenti tényezők mellett a kiterjedt kapcsolatháló, amelyre a szakmában eltöltött évtizedek révén tett szert. N. O. ismertségének köszönhetően igen kedvező hitelkonstrukciókban jutott áruhoz a nagykereskedőktől. "Engem ismertek azok a nagykerek, akikkel én már régen, a vállalat idejében is kapcsolatban voltam. Engem azok ugyanúgy hívtak, hogy Erzsi gyere, vásároljál, mint amikor boltvezető voltam...Végül is segítettek."
191
Ez a segítség azt is jelentette, hogy nem kellett készpénzzel fizetnie, hanem mindig csak utólag, 30-45 napos határidőre. A kölcsönös bizalom nagyban segítette az üzleti kapcsolatok fennmaradását. A bolt termékeinek 1990 körül nagyon kiterjedt regionális felvevőpiaca volt, amely a környező települések gazdálkodó egységeiből állt. Amikor vállalkozó lett, elveszítette a közületi vevőket. Éppen ezért nagyon nehéz volt megszoknia, hogy jóval kevesebb árut kell vennie. A volt vevők egyrészt máshová pártoltak, másrészt megszűntek a vállalatok, illetve a vállalatok is racionalizálták fogyasztásukat, továbbá már ők is közvetlenül bejuthattak a nagykereskedőkhöz. Ezért is fejlesztette a játék- és ajándékárut, hogy az tartsa el a boltot. A piac leszűkülése azzal is járt, hogy ki kellett bővítenie az üzleti profilt. "Játék- és ajándéktárgyat azóta hoztam be, hogy kicsit bővüljön a választék. Nagyon sok áru kell." Noha környezete eredményes vállalkozóként ismeri el, nem tartja magát sikeresnek, nem elégedett a teljesítményével, mivel nem tud akkora hasznot kihozni a vállalkozásából, mint szeretne. Ebben szerepet játszik a vevőkör beszűkülése is, de véleménye szerint a város helytelen vállalkozás-politikája is. "Nem segíti a város a vállalkozóit." A város nem korlátozza a kereskedők számát, így azok egymás árai alá menve teszik tönkre saját magukat is. A másik érzékeny pont a bérleti díj állandó emelése. Mivel jól bejáratott boltról van szó, amely a város központjában a Fő utcán helyezkedik el, a bérlet már csaknem elviselhetetlenül magas mértéket ér el. Éppen ezért egyik legfontosabb terve az, hogy amint lehetséges megvásárolja a jelenleg bérelt helyet. Éppen a fenti tényezők következtében nehezebb ma már vállalkozni, mint korábban, egyre kevésbé kiszámítható a piac. Sokat változott azonban az áruk minősége. Most nagyon nagy az árukínálat, szebb árukat lehet venni, és ebben nagy örömét leli.
Mindig újat kell produkálni A harmadik kisvárosi történet a siker butikosé, akiről azt tartja a környezete, hogy nagyon szegények voltak, mielőtt el kezdtek vállalkozni. A fehérgalléros beosztásokban dolgozó adminisztrátor, majd titkárnő a nyolcvanas évek közepén szánta rá magát, hogy megtegye élete nagy lépését, amely azonban még nem a saját üzlet nyitása volt. 1984-be adódott a lehetőség, hogy a kisváros akkor legfelkapottabb divatáru boltjába menjen el afféle mindenesnek: üzletvezetőnek, eladónak. Szerette ugyan a titkárnői állást, azonban gyorsan rájött, hogy az új munka sokkal inkább neki való.
192
"Igaz, hogy nem az enyém volt az üzlet, de teljes erőbedobással csináltam. ... Az már úgy látszott, hogy ennél többre is képes vagyok, nemcsak hogy valakinek a boltját vezessem. Az úgy kialakul az emberben, hogy ennél tovább kell lépni, és muszáj valamit csinálni." A döntésben az is segítette, hogy férjének akkor már autóalkatrész boltja volt, de az nem merült fel, hogy ő is oda menjen dolgozni, az a terület távol állt tőle. A felállás mind a mai napig tulajdonképpen változatlan: a férj megtartotta egyre jobban prosperáló boltját, és biztatta feleségét, hogy próbálkozzon ő is saját bolt nyitásával. Mivel alkalmazottként egyre jobban beletanult a kereskedelembe, végül is hét év után megnyitotta fehérnemű-kereskedését. Mint minden kisvárosban, itt is azok a boltok képesek életben maradni és fejlődni, amelyek a város központjában helyezkednek el. Különösen érvényes ez a divatárura. A vállalkozás egyik fontos indulófeltételét az jelentette, hogy a Fő utcán tudott bérleti jogot vásárolni. Nem volt olcsó, mert más is szerette volna megvenni. Mivel jelentős megtakarításaik nem voltak, szinte az egész boltindítást bankkölcsönből csinálták. A bolt nyitása 1991-ben történt. "Találtam egy nagyon jó fehérneműst, egy olasz kereskedőt, aki rendszeresen hozott be kint Olaszországban már tavalyi árút, de az nekünk még nagyon jó volt." Igen nagy igény volt erre az árura, akárcsak másfajta minőségi termékre, bár a vállalkozó eleinte bátortalan volt. A felvevőpiac jelentősen kibővült az utóbbi évek során a szomszédos országokból ide irányuló vásárlókkal. A profilt fokozatosan bővítették divatáruval. A bolt eredményességét mutatta az, hogy rövidesen szükségessé vált egy másik bolt megvétele, nem messze az elsőtől, a Fő utcán, és így külön tudták választani a profilokat. Mindkét bolt egyéni vállalkozásként működik, az első a lánya, a második pedig a saját nevén. "Eléggé próbára tett, mert nem volt aki segítsen. A férjem annyira más irányban dolgozott, nem is érdekelte ez a divatáru. Nem tudtam egyedül közlekedni, mindig el kellett, hogy jöjjön velem." Kezdeti nehézséget jelentett az is, hogy semmiféle vállalkozói ismerete nem volt, fokozatosan fel kellett deríteni a ruhakészítőket, akihez fordulhatott. Egyszerre kellett lennie a boltban és árubeszerzésen. Mindent neki kellett csinálnia, bár alkalmazottja mindig is volt. A legfőbb segítséget mégis a férje jelentette. "Én nélküle biztos, hogy nem ugrottam volna bele. Ő volt mindig az, aki doppingolt: igen, meg kell csinálni, merni kell, mert én egy kicsit óvatosabb voltam. Én szerettem volna, ha megvan rá a pénzem, és ha megvárjuk, hogy megvan rá. Ő bátran beleugrott, A nagy üzletnél is teljesen kölcsönből vettük az árut." Vállalkozói ideája az új keresése mellett az egyedi áru és az emberekre való odafigyelés. Emlékszik, hogy kinek mit adott el, segíti őket öltözködési tanácsokkal. 193
Véleménye szerint az emberekre való odafigyelés és ambíció szükséges ahhoz, hogy valaki vállalkozóként sikeres legyen. Igyekszik minőségi árut kínálni boltjaiban, és ezzel ki is tűnik a város vállalkozói közül. Kezdetben ő is járt a nagykereskedelmi boltokba, később azonban sikerült közvetlen kapcsolatot találnia a ruhakészítőkhöz. Amikor az üzlet jól ment, akkor folyamatosan foglalkoztatott három varrónőt, hogy csak neki dolgozzanak. Ezt már le kellett építenie, mert nincsen fizetőképes kereslet. Itt is feltűnik okként a kereskedelemben vállalkozók állandó problémája: nagymértékben megnőtt a kereskedők száma, és a kereslet lassan lecsökkent. Véleménye szerint sokkal nehezebb ma vállalkozni, mint korábban. Ennek oka a gazdasági helyzet változásában, továbbá a jelentősen megnőtt a kínálatban rejlik. Mivel a fizetőképes kereslet lecsökkenése tartós jelenségnek számít, igyekszik átrendezni a kínálatát. Tervei között az szerepel, hogy város "tehetősebb", fizetőképes embereit szolgálja ki, esetleg magasabb áron jobb minőséget kínáljon. Ezzel feltehetően sok vevőt elveszítene, azonban a megmaradókat magasabb színvonalon tudná kiszolgálni.
És '90-ben, mikor visszamentem volna dolgozni, akkor megszűnt a cég. Kevésbé kiforrott elképzeléssel rendelkezik vállalkozása jövőjéről a szintén a kereskedelemben dolgozó, virágboltot működtető vállalkozónő. Történetük sajnálatos módon egyre inkább tipikusnak mondható a kisvárosban: a negyvenes éveikben járó, jól menő, ám túlhajszolt vállalkozók, akik saját maguk regenerálására nem tudnak elegendő időt szánni, alkalmazottat nem vesznek fel, mert akkor már veszteséges lenne az üzlet, saját életüket áldozzák fel a vállalkozásért. Egy-két év alatt több ilyen baleset is történt, amikor önmaga korlátait nem ismerve, az éjszakai/hajnali vezetés közben elaludt a sofőr és meg is halt.
194
A következőkben bemutatandó esetben két éve történt a baleset. A (hajdani) vállalkozó hajnali budapesti árubeszerzésből hazatérve látta, hogy még több virágra lesz szükség az üzletben - a sors iróniája, hogy azért mert sok koszorút rendeltek aznapra -, ezért semmit sem pihenve fordult vissza, hogy megtegye az újabb csaknem 200 km-t. A megözvegyült feleség azóta egyedül viszi tovább a boltot, szinte ember feletti erőfeszítések árán: az ő vállán nyugszik az árubeszerzés, az árusítás, a virágkötés és a két kisgyerek nevelése. Az üzlet jól kezdődött, mivel már a nyolcvanas évek közepén belevágott a férj. Tapasztalatait egy maszek virágosnál szerezte, úgy tanulta meg a szakma fortélyait. "84-ben nem kapott fizetésemelést, és úgy döntött, - akkor már dolgozott maszekban, svarcban kötött az egyik virágosnál -, és akkor úgy döntött, hogy ő megcsinálja magának. Akkor csináltunk egy virágüzletet a Bajcsy utcában, vagyis hát ő csinálta, én pedig dolgoztam továbbra is a vállalatnál." A feleség fokozatosan kapcsolódott a vállalkozásba, mivel 1985-ben megszületett első gyermekük, és ő utána otthon volt gyeden. A gyermekgondozási támogatás lejártakor, 1990-ben már nem volt hová visszamennie. "Szép szakma volt annak idején, és egy jó kis szakma, csak hát abból nem lehet megélni mostanában itt a környéken, messze nem itt a környéken." Mivel megszűnt régi munkahelye, az ún. Kerámia, amely egy budapesti cég vidéki telepe volt, és ahol ő vegyipari technikusként dolgozott, adódott az ötlet, hogy ő is legyen vállalkozó. Két párhuzamos egyéni vállalkozás működött a családban: virágbolt és könyvárusítás. Ezek azért is működhettek igazán eredményesen, mert a kisváros központjában helyezkedtek el, saját családi házuk utcai frontján. "És akkor csináltam a könyvárusítást. Itt a ház előtt, mert akkor még lehetett itt az utcán árulni, és ez egy jó bolt volt. Akkor adták ezeket az 50 Ft-os könyveket. És igazán jó üzlet volt ez akkoriban." A könyvárusítás inkább csak kiegészítő tevékenység volt, mindig is a virágárusítás volt a fontosabb. Férj és feleség között gyorsan kialakult a munkamegosztás: a férj feladata volt az árubeszerzés, és ő dolgozott "hátul" a műhelyben, ahol virágot kötött, a feleség pedig a boltban volt. A virágkötésbe autodidakta módon tanult bele, könyvekből sajátította el az ismereteket, illetve férje is segítette, aki tanfolyamokon is tanulta. A befektetett indulótőke a nyolcvanas évek közepén 200-300 ezer forint körül volt. Főleg az árubeszerzést és a bolt berendezési költségeit foglalta magában. Szerencsés helyzet volt az is, hogy saját házukban alakították ki a boltot. A bolt beindításához szükséges tőkét saját maguk teremtették elő.
195
"Akkoriban még azért lehetett spórolni. Én akkor több, mint a kétszeresét kerestem, mint a férjem. És sokat dolgoztunk akkor is, meg hát azért a család összeadogatta. ..... Nem voltak soha hiteleink. Mindig nyereséges volt a vállalkozás. Soha semmilyen hitelt nem kellett felvenni a vállalkozáshoz. Más kérdés, hogy a ház vásárlásához felvettünk." Helyi szinten nincsen sok kapcsolat a virágosok között, talán azért is, mert az utóbbi időben jelentősen megnőtt a konkurencia: A város központjában több mint tíz virágbolt van, ugyanakkor szűkült a felvevőpiac, mivel a környező településeken is nyíltak virágboltok. A helyi virágos vállalkozók gyakorlatilag nem kooperálnak egymással, nem is nagyon van ötletük, hogy valamilyen formában esetleg lehetne. "Én azt mondom, hogy élni, és élni hagyni. Mindenki úgy él, és dolgozik, ahogy gondolja, hogy a legjobb lesz. Természetesen mindenki követ el hibát, de én nem szeretem a másikat ócsárolni, nekem attól nem lesz se több, se kevesebb, ha szidom a konkurenciát." A helyi kapcsolatok mindig nagyon fontosak a megrendeléseknél. Az interjúalany egyik nagy panasza éppen az volt, hogy neki nincsen elég ismerőse. A férjnek pótolhatatlanul nagy szerepe volt abban, hogy jobban számíthatott az ismeretségi körre a megrendeléseknél is, mivel ő ezeket a kapcsolatokat nagyon intenzíven ápolta. A feleség ha tehetné - lenne ideje és módja - szintén nagyobb súlyt fektetne a kapcsolatokra. A városban azonban úgy tartják őt számon, hogy mindenhol mindenkit ismer, mindent el tud intézni. "(A megrendeléseknél) az ismeretség nagyon sokat számít. Mondjuk én hátrányban vagyok, nekem kevesebb az ismeretségem, mint a (férjemnek) volt. Az üzlet nagyon jó helyen van. Amit ő az ismeretsége révén elért, én azt nagyobb választékkal, vagy mással, az átmenő forgalomra is jobban számítok." A virágszakma kritikus pontja az árubeszerzés, hogy megfelelő áron és minőségben lehessen hozzájutni a virághoz budapesti hajnali nagybani piacon. Itt talán még fontosabbak a sok év alatt kialakult kapcsolatok, amelyek ápolásához rátermettség és szakmai hozzáértés egyaránt szükséges. "Mert azért nagy pénzek forognak kockán, ez az egyik, simán átpalizhatnak. A másik meg, hogy több éves ismeretségi kör van, és azért nem mindegy, hogy ki veszi meg (a virágot), mert lehet hogy rásózza, vagy megmondja, hogy nézd te ezt elviheted, de ez ennyit meg ennyit fog kibírni." Éppen ezért nem lehet másra bízni a feladatot, senkit sem lehet alkalmazni arra, hogy hajnalban menjen el Pestre áruért, mert kiszámíthatatlan, hogy mit hoz. Nincsen alkalmazott az üzletben, pedig most már egyre fontosabbak lenne. Nem talál szakmailag olyat, aki az igényeinek maximálisan megfelelni, és az üzletben is képes lenne helytállni. Amíg nem talál kisegítőt, addig egyedül csinál mindent, napi 18 órákat dolgozva,
196
"Ez nekem borzasztó sok. Ma például hajnali 1/2 1-kor fölkeltem, 1-kor bementem Pestre, levezettem a 200 km-t, bevásároltam, hazajöttem 1/2 6-kor, kipakoltam a kisbuszt, elpakoltam a virágokat, megpucoltam mindent, hogy 8 órára nyithassak, és azóta talpon vagyok. Reggel 1/2 1-től. Tudom, hogy ez nem megy sokáig." A férj elvesztését üzletileg úgy élte meg, mintha egy teljesen új boltot nyitott volna. A város ugyanis úgy tartotta számon, hogy a vállalkozást teljes egészében a férj csinálta, és a feleség csak kisegítő volt, Így tehát most neki újra be kellett bizonyítania, hogy ért a mesterséghez, új vevőket kellett szereznie. "Ezért nekem, mikor egyedül kezdtem el csinálni, szinte úgy nézett ki az egész, mintha egy vadonatúj üzletet nyitottam volna. Ugyanúgy fel kellett futtatni, meg kellett győzni az embereket, hogy én is meg tudom csinálni, még mindig felfutóban van az üzlet. Én azt mondom, hogy 5 év kell ahhoz minimum, hogy ilyen kis helyen elismerjenek." A virágüzlet, mint vállalkozás azért tudott sikeres lenni, mert időben kezdték el, a nyolcvanas évek közepén, amikor még kevesen voltak jelen a piacon, amikor a magángazdaság főleg csak második gazdaság formájában volt jelen. Tulajdonképpen ő is megemlítette a többi vállalkozó igényét, hogy valami módon korlátozni kellene a kiadható engedélyek számát, hogy a kereskedők ne tegyék lehetetlenné egymás tevékenységét. "Azt mondják, hogy szabadversenyes kapitalizmus van, és boldog-boldogtalan nyit üzletet. Ért hozzá, nem ért hozzá: pénze van, megpróbálja. ... Jobb volt akkor még, amikor szabályozták, vagy legalábbis próbálták szabályozni, eldönteni, hogy egy-egy szakmából egy-egy településen kb. mennyi kell. Azt, hogy most mindenki nyit egy üzletet, tulajdonképpen rákényszerítik arra, ha nincs munkája, hogy valamibe kezdjen és ez egy üzlet legyen. És miután nincs tapasztalata, semmiféle képzettsége szinte, nagyon nagy a bukás veszélye is." Az anyagi és szakmai feltételek mellett a személyi tényezők is nagyon fontosak a sikerhez: kitartás kell hozzá, türelem, szervezőkészség, és hogy a vállalkozó saját magában bízzon. "Ha nem bízom saját magamban, hogy én ezt meg tudom csinálni, akkor ez egy félsiker szerintem. Az is biztos, hogy nem mindegy, hogy hol csinál vállalkozást. Tehát a helység sem mindegy, hogy hol van. Az sem mindegy, hogy milyen településen, milyen profillal. Vannak sikeres szakmák, amik viszonylag forgalmas helyen vannak, biztos, hogy mennek." Megérzése szerint a kilencvenes évek eleje óta vállalkozók jelentős része tönkrement, feladta vállalkozását. Az azonban emberi gyengeségre utal, hogy az érintett képtelen ezt bevallani saját maga, de még inkább környezete számára, igyekszik eltitkolni a bukást, noha mindenki tudja, hogy mi történt.
197
"Szóval ez egy érdekes dolog, mert nagyon sokan megpróbálják a látszatot tartani. Szégyellik azt, hogy tönkrementek, és erőn felül is mutatni kell, hogy nekik jól megy. És ez egy hülyeség szerintem. Mert ha nekem nem telik csak zsíros kenyérre, akkor azt eszünk, és nem téliszalámit." A túlkínálat (és túlterheltség) mellett másik panasz az adóterhek mértékére vonatkozott. Egyrészt nagyon magasak, tönkreteszik a vállalkozásokat, másrészt kijátszhatók, ezért nem veszik a vállalkozók komolyan. "Most szemrebbenés nélkül lehet lecsalni. Áttételesen tudom. Az ember fülébe jut. ... Öten dolgoznak, abból öten svarcban dolgoznak, és kevesebb adót fizet, mint én........én azt mondom, hogy valahol mindenki adócsaló, vagy az szeretne lenni, mert nem is tisztességes dolog az, hogy én kiszámoltam, amikor még könyvelhet, hogy 93 fillér jutott 1 Ft-ra. Tehát minden megkeresett forintból 93 fillért elvitt az adó, vagy különböző címen sarc. Hát ki az a hülye. Ha én most mindent beütnék a gépbe, akkor még én fizetnék az APEH-nak, ha majd hülye leszek." Szerinte jobb lenne, ha a vállalkozók és a magánszemélyek is a városnak adóznának, mert akkor mindenkinél működne az önkontroll és a közösségi ellenőrzés, hiszen tudná, hogy a többiek meg tudják becsülni az ő bevételét és nyereségét. Ez esetben kisebb lenne a késztetés az adócsalásra. Az érdekképviseletek nem működnek a kiskereskedők számára. Ő is nehezményezte, hogy csak a pénzükre kíváncsiak, a problémáikra nem. Teljesen feleslegesnek tartja a kötelező kamarai tagságot, és még inkább azt, hogy tagdíjat is kell fizetni, amelyért cserébe semmit sem kap, semmire sem számíthat. "Nekem az a véleményem, hogy egymás között osztogatják a pénzt, egymásnak. Tőlünk leperkáltatják ezt a három ezer forintot, én befizettem nekik, ami szerintem teljesen felesleges volt. Egyszer kaptam, tőlük egy papírt, hogy majd összejönnek." Noha a külvilág megítélése szerint az üzlet nagyon jól megy, és a virágos igen jól keres vele, ő egyáltalán nem elégedett a helyzetével. A szubjektív és objektív megítélés közötti ilyen nagymértékű eltérés feltehetően a kérdezett fizikai és lelki kimerültségének tudható be. A helyzeten való változtatás egyik lehetőségeként még az is felmerült, hogy teljesen új dologba kellene kezdenie, esetleg menedzserképzőbe kellene járni.
198
Mert hogyha most bővíteném bármivel, sem tudnám olyan nagyon felfuttatni. Mert végül is én szinte mindent tartok, ami a profilban van. Amivel még bővíteni lehetne az ital, ilyen ajándék jelleggel, meg édesség. Én szerintem ezzel több gond, meg vesződség van, mint amennyit megérne a dolog. Én alapvetően ezt kihagyom. Biztos van lehetőség más, de nem is tudok utánajárni igazából. Azért nem tudok, mert ide be vagyok zárva. Ha én innen elmegyek, akkor be kell zárni a boltot. Ha most bezárod a boltot, akkor nem jön be a vevő,..... Most már egyre inkább érzem a korlátait. Tehát azt, hogy állandóan itt vagyok, hogy nem tudom kipihenni magam, türelmetlenebb vagyok. Összegzés A megkeresett személyekkel készített mélyinterjúk rámutattak arra, hogy azok képesek talpon maradni, és egy-egy üzleti kudarcot kiheverni, akik már a vállalkozások tömeges elterjedése előtti időszakban is szert tettek szakmai és irányítói tapasztalatokra, így képesek voltak "megelőzni" a konkurenciát. Ezek az emberek a nyolcvanas években már mindannyian próbálkoztak az önállósággal, még ha nem is saját üzletükben, hiszen saját vállalkozásaikat egy kivételével 1991 táján kezdték. Új, ismeretlen utakon jártak ezek a vállalkozók, családjukban az idősebb generációkban nem voltak vállalkozók, így nem tudtak visszanyúlni a tradíciókhoz. Ezzel szemben nagy segítséget jelentett, ha a házastárs már korábban elkezdett vállalkozni. A vállalkozások működtetésében nagy szerepet kap a család, a felnőtt gyerekek, de különösen a házastársak vesznek részt a vállalkozási tevékenységekben. A vállalkozók mindegyikének szembesülnie kellett a felvevőpiac szűkülésével. Erre igyekeztek rugalmasan reagálni, teljes vagy részleges profilváltással. A piac különböző kiterjedtségű, ám a lokális jelleg dominál. Ennek oka a vállalkozási terület természete is: divatáru, papírkereskedelem, virágkereskedelem. Egyetlen vállalkozó igyekszik távolabbi piacokra kilépni. Ezek a vállalkozások mind teljes állást jelentenek, egyben teljes önkizsákmányolást is, amely kimerültséget, egyes esetekben megromlott egészségi állapotot eredményezett. Az üzleti nyereség java részét visszaforgatták a vállalkozásba, a vállalkozás növelése, fenntartása, esetlegesen a következő generációra való továbbörökítése önmagában véve is nagy értéket képviselt. Erre utal az is, amikor újabb és újabb befektetést tesznek, hátha a bővítéssel sikerül kikerülni a válságos periódusból, amelyben önmagukat - ha nem is személyesen, de üzletileg bizonyosan - érzik.
199
200
FÜGGELÉK
202
Farkas János: Módszertani megjegyzések a mintavételről A vizsgálat két kérdőíves – kérdezőbiztosokkal végrehajtott – felvételből állt. Az első 1993 őszén, a második két és fél évvel később 1996 tavaszán zajlott le. A követéses vizsgálat célja a hazai kisvállalkozások helyzetében – két és fél év alatt lezajlott – változások vizsgálata volt. Miután ilyen típusú vizsgálatot a kisvállalkozásokról még nem végeztek, e kutatási terv megvalósítása módszertani szempontból is nehéz feladatot jelentett. A két felvétel azonos alapsokaságból származó, azonos elvek szerint kiválasztott mintán alapult.
Az 1993-as kiinduló felvétel mintája A minta a KSH-nak abból a regiszteréből készült, amely a működő gazdálkodó szervezeteket tartja nyilván. Az 1993. évi június 30-i állapotot tükröző alapsokaságból származik a minta: a regiszterből az 50 főnél kevesebb embert foglalkoztató nem mezőgazdasági kisvállalkozásokat vettük alapul. A felvétel nem terjedt ki a pjt. és kkt. formában működő társas vállalkozásokra. A regiszter 1993. júniusi állapotának megfelelően jelöltük ki a minta elemszámát. A mintavétel során háromféle ismérv alapján biztosítottuk a minta reprezentativitását: - a vállalkozás főtevékenysége szerint (TEÁOR ágazati kód szinten), - székhelyének településtípusa szerint (Budapest, megyei jogú város, kisebb város, község) és - vállalkozási jogi forma szerint (kisiparos, kiskereskedő, szellemi önálló, kisszövetkezet, kft., részvénytársaság, betéti társaság, gmk.). A mintavételi arány meghatározásakor arra törekedtünk, hogy a többszázezres vállalkozói kör nem egészen egyötödét kitevő társas vállalkozások is olyan számban kerüljenek megkérdezésre, hogy az elemszám árnyaltabb elemzést is lehetővé tegyen. Ezért, míg az egyéni vállalkozásoknak mintegy 0,1%-a került a mintába, a társas vállalkozásoknak pedig mintegy 1%-a. A minta tervezett elemszáma 2000 vállalkozás volt, melyben 600 egyéni és 1400 társas vállalkozás szerepelt. Jelentős meghiúsulási arányra számítottunk, ezért 100 százalékos pótmintát jelöltünk ki. (Ugyancsak 2000 címet, további 600 egyéni és 1400 társas vállalkozásét.) 1993-ban végül nem sikerült 2000 vállalkozást megkérdeznünk, mert Budapesten és néhány nagyvárosban a 100 százalékos pótcím is kevésnek bizonyult.
203
Az 1996-os felvétel mintája A felvétel második szakaszának mintája két részből tevődött össze: - Az 1993-ban sikeresen megkérdezett 1679 cím (amelyből technikai okok miatt 1672 vállalkozás került a mintába) - A KSH regiszterének 1993. évi június 30-i állapotot tükröző alapsokaságból – az első felvétel szempontjainak megfelelő – újonnan kiválasztott 4000 cím. Az 1996-os felvételnél alkalmazott új pótminta kiválasztására azért volt szükség, mert a kisvállalkozók körében az átlagos statisztikai felvételeknél nagyobb megtagadásra és meghiúsulási arányra kellett számítani. A két felvétel együttes feldolgozásával a kutatóknak kettős célja volt: 1. A kisvállalkozások létrejöttének, életútjának, körülményeinek, a résztvevők társadalmi összetételének vizsgálata, a lehetőségeikről alkotott vélemények összevetése a gazdálkodás objektív körülményeivel. Az 1993 óta megszűnt vállalkozások megkérdezése felbomlásuk körülményeiről. 2. A két vizsgálat között eltelt időszakra – a reprezentált vállalkozási körre vonatkozó – túlélési esély- és megszűnési valószínűség számítása. A "Panel-retrospektívnek"* nevezhető fájl a hagyományos panel mintáknál megbízhatóbb adatállományt biztosít, mert csökkenti az utóbbiaknál tapasztalható – a megtagadások és a meghiúsulások okozta – elemszámcsökkenést, különösen az amúgy is kis elemszámú vállalkozói csoportokban. A "panel-retrospektív" minta segítségével magabiztosabban garantálható volt az 1993-as felvételkor kialakított mintavételi szempontok következetes érvényesítése a két és fél évvel későbbi időpontban. Ez a fájl tehát az 1993-ban sikeresen megkérdezett és az 1996-ban kialakított pótminta alapján együttesen megkérdezett sikeres felvételek alapján készült. A "panel-retrospektív" adatállományon kívül a kutatók összeállítottak egy tiszta "Panel" fájlt is, amelyben az eredetileg 1993-ban sikeresen megkérdezett 1672 vállalkozás szerepel. Ezek közel hatvan százalékáról (972 címről) 1996-ban is sikeres felvétel készült.
*
Sík Endre elnevezése szerint
204
Az 1993-ban és 1996-ban felkeresett és megkérdezett vállalkozások 1. sz. tábla Felkeresett és megkérdezett vállalkozások jogi forma szerint 1993 Jogi forma
Felkeresett
1996
Megkérdezett
Kijelölt
Megkérdezett
vállalkozások Kisiparos
480
251
709
211
Kiskereskedők
308
195
603
175
Szellemi önállók
202
119
447
109
Kisszövetkezet
54
10
57
6
1 069
491
1641
373
21
6
19
4
1 165
484
1749
416
289
123
447
113
3 588
1679
5672
1407
Kft Részvénytársaság Betéti társaság Gmk Összesen
A minta súlyozása 1993-ban az alább részletezett megfontolások alapján készült. 1996ban az 1993-ban becsült alapsokaságot vettük alapul (hiszen a minta ismét az 1993. június 30-i állapotra vonatkozott) és az 1996-os felvétel súlyai ennek alapján készültek.
Az 1993-as felvétel súlyozása A felvételben történt meghiúsulások okainak vizsgálata azt mutatta, hogy a regiszterben nyilvántartott vállalkozások egy része ténylegesen nem létezik. Az alábbi táblázat bemutatja, mik voltak a meghiúsulás okai.
205
2. sz. tábla A meghiúsulás okai 1993-ban A meghiúsulás okai
Elemszám
Válaszmegtagadó
477
Részleges válaszmegtagadó
6
Még nem működik a vállalkozás
38
Már nem működik a vállalkozás
399
Elköltözött, új címe ismeretlen
212
Elköltözött másik címre
30
A megadott címen soha nem volt vállalkozás
66
Szünetel a vállalkozás
18
Nem találták meg a vállalkozás tulajdonosát, az illetékest
161
A postai cím rossz volt
20
Gyanús a vállalkozás
3
Ismeretlen a meghiúsulás közelebbi oka Összesen
374 1 804
A sok ismeretlen meghiúsulási ok azzal magyarázható, hogy nem minden megkérdezéskor sikerült pontosítani a meghiúsulás okát, mivel ez a besorolási lista nem szerepelt a kérdőíven. A meghiúsulás okainak ismeretében meg lehetett állapítani, hogy mely vállalkozási csoportokban - figyelembe véve a vállalkozási formát és a településtípusokat mekkora a nem létező vállalkozások aránya. Az ismeretlen meghiúsulásokról és azokról az esetekről, amelyekről nem lehetett eldönteni, hogy a vállalkozás létezik-e vagy sem, azt feltételeztük, hogy forma és településtípus szerint ugyanolyan arányban léteznek vagy nem léteznek, mint az ismert meghiúsulások csoportjaiba tartozók. Nem létezőknek tekintettük azokat a vállalkozásokat, amelyek: 1. még nem működnek, 2. már nem működnek, 3. a megadott címen soha nem volt vállalkozás, 4. szüneteltetik működésüket, 5. rossz volt - nem létezik - a megadott postai cím, 6. gyanús okok miatt tagadta meg a válaszadást.
206
A nem létező vállalkozások arányának ismeretében előállítottuk az elméleti alapsokaságot, ami értelemszerűen kisebb, mint a regiszterben szereplő vállalkozások száma. Mivel a súlyok kiszámításánál a regiszter adatait, illetve a becsült alapsokaságot használtuk fel cellánként, a keletkezett szorzószámok egyúttal az egyéni és társas vállalkozások már említett mintavételi aránytalanságát is eltűntették. A szorzószámok kiszámítása tehát az alábbiak szerint történt: Egy-egy cellában - vagyis településtípus és jogi forma szerinti csoportokban - a sikeres kérdőívek számából a létező vállalkozások számát akarjuk megkapni. A létező vállalkozások száma a regisztrált alapsokaság és a becsült "létezési arány" szorzata: L R l. A sikeres kérdőívek száma: k. Minden kérdőív
L létező vállalkozást reprezentál. k
A felszorzási arány tehát : l
R . k
A létezés/nem létezés arányainak kiszámításakor nem számoltunk azzal a kétségtelen ténnyel, hogy a vállalkozások állománya az idő múlásával állandó változásban van, vállalkozások keletkeznek és megszűnnek. Mi úgy tekintettük az állományt, mintha a mintavétel és a kérdezés között nem keletkeztek volna vállalkozások. Döntésünket azzal indokolhatjuk, hogy a regiszterbe bekerülni könnyű minden megalakuló vállalkozásnak, kikerülni viszont nehézkes. A nem létezőknek vélt vállalkozások számával - nézetünk szerint - jogosan csökkenthetjük tehát a regisztrált alapsokaságot.
207
3. sz. tábla Az összes nem mezőgazdasági vállalkozás száma 1993. június 30-án (polgári jogi- és közkereseti társaság nélkül) A KSH-regiszter alapján Jogi forma
Budapest
Kisiparos Kiskereskedő Szellemi önálló
61 808 53 820 59 820
Megyei város 51 790 57 976 45 992
Kisszövetkezet Kft. Részvénytársaság Betéti társaság Gazdasági munkaközösség Összesen
1 531 29 494 876 20 893 7 456 235 698
434 15 388 530 17 349 3 894 193 353
Egyéb város 57 111 57 556 41 033
Község
Összesen
70 795 59 975 30 371
241 504 229 327 177 216
365 9 934 284 9 334 2 787 178 404
268 7 794 145 7 596 1 697 178 641
2 598 62 610 1 835 55 172 15 834 786 096
4. sz. tábla Az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató nem mezőgazdasági vállalkozások száma 1993. június 30-án (polgári jogi- és közkereseti társaság nélkül) (alapsokaság) A KSH-regiszter alapján Jogi forma
Budapest
Egyéb város 57 104
Község
Összesen
70 791
Kisiparos
61 800
Megyei város 51 785
Kiskereskedő
53 415
57 972
57 551
59 974
Szellemi önálló
59 820
45 992
41 033
30 371
Jogi személyiségű gazdasági társaság Nem jogi személyiségű gazdasági társaság Összesen
30 461
15 101
9 587
7 674
241 480 228 912 177 216 62 823
28 337
21 232
12 109
9 277
70 955
233 833
192 082
177 384
178 087
781 386
Az előbb említett szorzószámok alapján készült az alábbi táblázat amely a felvétel alapján becsülhető vállalkozások számát tartalmazza.
208
5. sz. tábla Az ötven főnél kevesebbet foglalkoztató nem mezőgazdasági vállalkozások becsült száma 1993. szeptember (polgári jogi- és közkereseti társaság nélkül) Budapest
Megyei jogú városok
Egyéb városok
Kisiparos
50037
58883
43820
61405
214145
Kiskereskedő
43146
58326
36257
49240
186969
Szellemi önálló
55570
41785
19793
19987
137135
Jogi személyiségű gazdasági társaság
24783
16322
11817
6606
59528
Nem jogi személyiségű gazdasági társaság
21043
16821
13294
10814
61972
Összesen
194579
192138
124980
148052
659749
Jogi forma
Községek Összesen
Az 1996-os felvétel súlyozása Az 1996-ban készült szorzószámok az 5. számú táblázatot tekintették alapsokaságnak, tehát a jogi forma és a település típusa szerint megoszlás megegyezik az 1993-as adatokkal. E jelentés az "panel-retrospektív" adatfájl adatainak feldolgozása alapján készült. A feldolgozásra került 1407 kérdőívből 972 olyan vállalkozásokról készült, amelyekről már 1993-ban is sikeres felvétel készült. Ezek 1993-as adatait összekapcsoltuk az 1996-os kérdőívvel. 435 vállalkozás újonnan került a mintába, róluk az előző "Panel" csoporténál részletesebb kérdőívet töltöttek ki, amelyben 1993-as adataikat retrospektív módon rögzítették. Ez a minta "retrospektív" csoportja. A "Panelretrospektív" adatállománynak tehát mintegy hetven százaléka a "panel", harminc százaléka a "retrospektív" adatállományba tartozik. A "Panel" adatfájl tartalmazza a már említett 972 felvétel adatait, amelyeket mind 1993-ban, mind 1996-ban sikerült megkérdezni, továbbá 800 olyan vállalkozásét, amelyekről csak 1993-ban készült sikeres felvétel, a kérdezés 1996-ban meghiúsult.
209
6. sz. tábla A meghiúsulás okai az 1993-ban és 1996-ban is felkeresett vállalkozásoknál A meghiúsulás okai
Elemszám
Válaszmegtagadó
165
Ideiglenesen távol van
40
Elköltözött másik címre
98
Meghalt
10
Szünetel a vállalkozás
103
A postai cím rossz volt
6
Ismeretlen a meghiúsulás közelebbi oka
278
Összesen
700
210
Futó Péter: Az 1993-1996-os összekapcsolt kisvállalkozói felmérés súlyozása A súlyozás célja A súlyozás célja a vizsgált sokaság belső arányainak külső statisztikai információk alapján történő helyesbítése. A súlyozás során a minta elemeihez súlyszámokat rendelünk A számítások során a statisztikai szoftver az egyes elemeket annyiszor veszi figyelembe, amekkora a hozzájuk tartozó súlyszám. A súlyszámokat úgy választjuk meg, hogy a minta belső arányainak esetlegességeit három szempont szerint kiküszöböljük, és ezen mintabeli arányok helyett a számítások során a populációban megfigyelhető belső arányok érvényesüljenek. Mivel a jelen esetben panelvizsgálatról van szó, ezért a súlyozással a kiinduló év, azaz 1993 kisvállalkozási populációjának belső arányait kívántuk beállítani. Elemszámok: a) A minta elemszáma 1407. (E szám forrása a súlyozás előtti adathalmaz.) b) Az 1993-as populáció elemszáma 659.749. Ekkora volt 1993 szeptemberében az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató nem-mezőgazdasági vállalkozások becsült számossága a polgárjogi és a közkereseti társaságok nélkül. Súlyozási sarokszámok. A kutatás során két súlyozási sarokszámot használtunk. Bármelyikkel súlyozunk, a fent említett kisvállalkozási populáció valós belső arányait kapjuk meg, de az adatbázis teljes elemszámát (N, azaz Total Number of Cases) más és más értékre állítják be. a) A KISSULY változóban elhelyezett súlyrendszer a minta elemszámát adja ki (1407). Amennyiben szignifikancia-számításra kerül sor, akkor csak ezt a súlyt szabad használni. b) A NAGYSULY változóban elhelyezett súlyrendszer a populáció elemszámát adja ki (659.749).
211
A súlyozás során az alábbi szempontokból állítottuk helyre a minta arányait. a) Településtípus 1993-ban. Ezt a 3 értékű, nominális változót (Budapest, Város, Község) a TELTIP nevű változó tartalmazza az SPSS fileban. b) Vállalkozás jogi formája 1993-ban. Ezt a 7 értékű nominális változót (Kisiparos, Kiskereskedő, Szellemi önálló, Kisszövetkezet, Kft, Rt, Bt, Gmk) a VALLFOR változó tartalmazza az SPSS fileban. c) Eredetileg az 1993-as ágazati arányok helyreállítása is cél volt, de az alábbiakban közölt megfontolásokból elfogadtuk a populációban a TELTIP és a VALLFOR arányosítása után keletkező ágazati arányokat. Az ágazati arányok súlyozással történő átállítására a következő okok miatt nem került sor. A kisvállalkozási populáció 1993-as ágazati arányait csak közelítő becsléssel ismerjük. A hivatalos statisztika akkor még nem különítette el egymástól sem a működő és a bejegyzett vállalkozásokat, sem pedig az egyéni vállalkozásokon belül az építőiparban tevékenykedő kisiparosokat a többi kisiparostól. (Forrás: Emancipáció és válság. A kis- és középvállalkozói szektor fejlődése, terjedelme Magyarországon. Piacgazdaság Alapítvány 1994 március.) Nincs tehát megbízható külső statisztikai információ. Ugyanakkor az itt vizsgált adatbázis TELTIP és VALLFOR szerint megvalósított súlyozása után az adathalmaznak az aggregált ágazatok szerinti belső arányai csak kevéssé térnek el a becsült 1993-as belső ágazati arányoktól.
A jelen súlyozott minta szerinti arányok, %
Az 1993-as felmérés szerinti arányok, %
Ipar:
14.0
13.2
Építőipar:
8.0
7.1
Kereskedelem:
32.8
34.1
Szolgáltatás:
45.2
45.6
Együtt
100.0
100.0
Aggregált ágazatok
A súlyozás módszere
212
A súlyozási algoritmust az alábbi SPSS program tartalmazza. Elve a következő. a) Először a súlyozatlan adatbázisból létrehoztuk azt a 3 X 7 =21 számot, ami a VALLFOR és a TELTIP nevű változók szerint képzett kereszttáblájának belsejét alkotja. Például: Budapesten 48 kisiparosról került a felmérésbe. b) Ezután az 1993-as felmérés módszertani fejezete alapján kiszámoltuk, hogy ennek a 21 számnak a populációban mely értékek felelnek meg. Például: Budapesten 50037 kisiparos volt 1993-ban. c) Ezután minden elemhez olyan súlyszámot rendeltünk, ami a fenti két szám hányadosa (populációbeli elemszám/mintabeli elemszám) a szóban forgó elem esetében. Így adódik a NAGYSULY változó. d) Ezután NAGYSULY minden súlyelemét elosztottunk a populáció teljes elemszámával (659.749) és megszoroztunk a súlyozatlan minta teljes elemszámával (1407). Így adódik a KISSULY változó. e) Ezután létrehozzuk az aggregált tevékenységi változót a részletes ágazati információból. f) Ezután ellenőrizzük a keletkezett megoszlásokat.
A súlyozáshoz felhasznált SPSS program Comment Súlyozási program az mva1-3. sys filehoz. Comment alapja: 1) Czakó Ágnes-Kuczi Tibor - Lengyel György - Vajda Ágnes: Vállalkozások és vállalkozók, 1993. KSH-BKE Szociológia Tanszék, Bp. 1994, 52. o. c. tanulmányából "Az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató nem-mezőgazdasági vállalkozások becsült száma 1993. szeptember (pjt és kkt nélkül)" c. táblázat és 2) A súlyozatlan file TELTIP by VALLFOR kereszttáblája.
213
Comment Budapest. if(vallfor=1 & teltip=1) nagysuly=50037 /48 . if(vallfor=2 & teltip=1) nagysuly=43146 /42 . if(vallfor=3 & teltip=1) nagysuly=55570 /22 . if(vallfor=4 & teltip=1) nagysuly= 937 /1 . if(vallfor=5 & teltip=1) nagysuly= 23846/133 . if(vallfor=6 & teltip=1) nagysuly= 0 . if(vallfor=7 & teltip=1) nagysuly= 16264 /107 . if(vallfor=8 & teltip=1) nagysuly= 4779 /38.
Comment város. if(vallfor=1 & teltip=2) nagysuly= (45725+56978) /75 . if(vallfor=2 & teltip=2) nagysuly= (44231+50352) /60 . if(vallfor=3 & teltip=2) nagysuly= (39480+22098) /56 .
Comment a mintában nincs községi kisszövetkezet, ezért a városiak súlyának számlálója 869-cel nagyobb lesz. if(vallfor=4 & teltip=2) nagysuly= (156+1797+869) /5. if(vallfor=5 & teltip=2) nagysuly= (14548+10258) /224.
Comment a mintában nincs budapesti rt, ezért a városi rt-k súlyának számlálója 486-tal nagyobb lesz. Comment a populációban nincs községi rt, de azt ott 1 súllyal figyelembe veszem, ám azt itt jóváteszem úgy, hogy a városi rt-k súlyának számlálójából kivonok 1-et. if(vallfor=6 & teltip=2) nagysuly= (486+26-1) /3. if(vallfor=7 & teltip=2) nagysuly= (17612+7370) /277. if(vallfor=8 & teltip=2) nagysuly= (2997+2136) /69.
214
Comment község. if(vallfor=1 & teltip=3) nagysuly= 61405 /88. if(vallfor=2 & teltip=3) nagysuly= 49240/73. if(vallfor=3 & teltip=3) nagysuly= 19987 /31. if(vallfor=4 & teltip=3) nagysuly= 0. if(vallfor=5 & teltip=3) nagysuly= 6605 /16. if(vallfor=6 & teltip=3) nagysuly= 1. if(vallfor=7 & teltip=3) nagysuly= 9343/32. if(vallfor=8 & teltip=3) nagysuly= 1471 /6.
compute kissuly=nagysuly/659749*1407. weight by nagysuly. Comment az aggregált tevékenység változó létrehozása Comment ipar. IF (tszakag >= 0 & tszakag <= 40) aggr_tev = 1 . Comment építőipar. IF (tszakag >= 45 & tszakag <= 46) aggr_tev = 2 . Comment kereskedelem. IF (tszakag >= 50 & tszakag <= 53) aggr_tev = 3 . Comment szolgáltatás. IF (tszakag >= 54 & tszakag <= 93) aggr_tev = 4 . EXECUTE . CROSSTABS /TABLES=vallfor BY teltip /FORMAT= AVALUE NOINDEX BOX LABELS TABLES /CELLS= COUNT . FREQUENCIES VARIABLES=tszakag aggr_tev .
215
