Lengyel emlékhelyek nyomában – Dunakanyar, Ipolymente A magyarországi lengyel emlékhelyeket bejárva 2014-ben hazánk egyik legszebb vidékére, a Dunakanyarba, valamint az Ipolymentére látogatunk el. Olyan közismert turistaközpontokat is fölkeresünk, mint Vác, Esztergom, de itt is az előbb említett fő célt tartjuk szem előtt. A Dunakanyar szentje Szent Hedvig, Nagy Lajos király lánya, Lengyelország szeretett királynője, rá is emlékezünk pl. Vácon, Márianosztrán. Az utóbbi helyen működő pálos rend is összeköti a két nép történetét. A II. világháború alatt befogadott lengyel menekültek a Dunakanyarban, a folyó mindkét oldalán befogadásra találtak. Elsősorban a zsidó lengyelek kaptak itt menedéket, sőt, Vácott külön otthont hoztak létre a gyerekek számára. Jó néhány településen átmegyünk csak, hiszen nincs mindenütt emlékhely, de az emléktáblákat megtekintjük. Természetesen megemlékezünk Sobieski János lengyel királyról, aki a török elleni harcokban vett részt hazánk felszabadításában. Első nap a Duna bal oldalán haladunk, a második napon pedig a bal partot járjuk végig.
Vácott, az Eötvös u. 3. sz. alatt levő óvoda falán elhelyezett emléktáblánál megemlékezünk a Lengyel Tiszti Árvák Otthona működéséről. Fölkeressük Hedvig szobrát
a főtéren, a Fehérek temploma oldalában. és persze sétálunk a Március 15. téren.
Vác után érkezünk Kismarosra, itt Végvári Györgyitől hallunk a településről tájékoztatót. A településen, és a mellette lévő Verőcén is befogadásra találtak a lengyelek, néhány család emlékezik
is rájuk. Fölkeressük a Börzsöny szép települését, Márianosztrát, ahol I. Lajos
kolostort a pálosoknak.
építtetett az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek,
Majd eltávolodunk a Dunától, hiszen Vámosmikola következik. Itt is lengyel menekülttábor volt a kastélyban, ma emléktábla őrzi az emlékét.
Ipolyszalka ma Szlovákiához tartozó magyarlakta település, ahol a volt kaszárnyában működött a tábor. Itt beteggondozó is működött. A háború alatt három lengyel katona halt meg, kettőnek a sírja a temetőben található. A szlovákiai oldalon haladva Párkányra érkezünk. Az 1683. évi párkányi csata
hősére, a lengyel királyra, Sobieski Jánosra emlékezünk
a 2008-ban átadott lovas szobornál de az emlékkövek más lengyel kapcsolatokra - többek között a II. világháborús menekültekre is - emlékeztetnek, A sokáig „elválasztó”, ma már helyreállított Mária Valéria hídon megyünk át királyi városunkba,
Esztergomba. Itt is található egy Sobieski emlékmű, melyet 1933-ban állítottak. De a városnéző sétánk során megtekintjük az ismert nevezetességeket is. Terveim szerint mód lesz szentmisén részt venni a Bazilikában.
A Duna jobb partján haladva megtekintjük a Dunakanyar másik oldalát is, miközben megállunk Dömösön, ahol római kori és Árpád-kori építészeti emlékeket is találunk.
A lengyel menekültekre itt emlékoszlop, Mária-emlékmű - amit 1940-ben állítottak a lengyel katonák állítottak, és amelyre 2010-ben a dömösiek gránit emléktáblát tettek - emlékeztet.
Leányfalun a templom előterében elhelyezett emléktáblánál állunk meg, utoljára emlékezve a
lengyel menekültekre. És természetesen gondolunk Leányfalu nevezetes látogatóira, lakóira is. Közülük néhány név: Gyulay Pál, Móricz Zsigmond, Szeberényi Lehel, Karinthy Ferenc, Ravasz László püspök és veje, Bíbó István. A két napos út során bejárjuk hazánk egyik legszebb vidékét, melyet sokan ismernek ugyan közülünk, de talán a lengyel kapcsolatok szempontjából nem. Bízom abban, hogy a kirándulás hozzájárul ismereteink bővüléséhez, a vidék táji, építészeti megismeréséhez, de a lengyel-magyar kapcsolatok elmélyítéséhez is. A praktikus információkat külön küldöm.
Diósd, 2014. január 25. Bazsóné Megyes Klára
