Lelkészi jelentés 2009 Kispest-Rózsatér 2010 január 3
„Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat, a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom - hogy törıdsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted ıt kisebbé Istennél, dicsıséggel és méltósággal koronáztad meg…” (Zsolt 8,4-6)
Néhány napnak el kell telni az ünnepet követıen, hogy találjon az ember egy nyugodt, csendes órát, s megálljon a családi karácsonyfa elıtt. Annak tövében újra felfedezze a szeretet kedvességeit, a kibontott ajándékokat, egyiket-másikat kézbe vegye, az ajándékozó szereteténél kicsit idızzön, köszönje ıt Istennek, s forgassa a kedves tárgyakat, öröme legyen benne. A nekem szánt kincsek közül, egy nagy mérető atlaszt vettem a kezembe, s kezdtem olvasgatni. Néhány oldalt gyorsan átlapozva, egyszerre csak megálltam az írások fölött, s ámulatból-ámulatba estem. A világőr tárult elém, kitőnı didaktikus, grafikus tálalásban, tömör magyarázatokkal, lényegre törıen. Egyébként is törékeny, kicsiny emberi létem, zsugorodott porszemnyinél is kisebbre… Így olvastam: „Az Univerzumban sok milliárd galaxis van…a galaxisok halmazokba tömörülnek… szuperhalmazokat hoznak létre: több millió fényév átmérıjő, gigászi galaxiscsoportokat… ezek között, búvik meg, a sok milliárd galaxis egyikeként, Tejútrendszerünk… Csak maga a Tejútrendszer tágassága 40 ezer fényévnyi tér… Ki tudjuk mondani, de nem tudjuk felfogni. Beleütöttem a számológépembe az alapadatokat: a 300 ezret, (a fény másodpercenként 300 ezer km-t tesz meg), a szorzójelet, majd egy esztendı idejét másodpercekben a 31,5 milliós számot,
újabb szorzójel következett, végül a 40 ezres szám… Nem bírta el kicsiny gépem a számsor-tömeget… Irdatlan terek a Tejútrendszerben, s mindez csak egy „piciny” része a teljességnek. S folytatom ámulatomat: a Tejútrendszerünkön belül 200 milliárdnyi olyan csillag van, mint a Napunk. Így érkezünk a mi apró, drága bolygónkhoz, a Földhöz… És itt, 2010 január elején, több mint 6 milliárdnyi emberi élet nyüzsög, sorsokban, családokban, nemzetekben, tehetısen és szegénységben, magasan képzetten és írástudatlanul, társadalomés természettudományos ismeretetekkel is megfejthetetlen roppant bonyolult kapcsolatok rengetegében létezve… közöttük te és én… Felfogjuk, milyen tágas térben helyezett el bennünket a Teremtı, érzékeljük, milyen törpe-piciny létet él az ember? Keveset kell itt idızni, hogy az ember térdre hullva, alázattal vallja, énekelje: „Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, mely
csodálatos a te neved nékünk, nagy dicsıséged ez egész földre, kiterjed és felhat az egekre!” A világ végtelen tereit létrehívó, fenntartó, minden felett uralmat gyakorló, mindenható Istent, amikor megszólítjuk, van egy pillanatnyi csendes-belsı ámulatunk: kihez fordulunk, kinek adunk hálát, kit dicsérünk? A visszáját is emlegetem: nem rettenünk bele, hogy a mindenség Királyát porszemnyi létünkkel olykor kérdıre vonjuk, számon kérjük, vitázunk vele, oktalan merészséggel tagadjuk, létét kétségbe vonjuk?! A 8. zsoltár óriási titkokról beszél, különös arányokról, egybevetésekrıl! Nehezen érthetı, miképpen áll meg egymás mellett e két kijelentés, a 4-5 vers, és a 6. Az elıbbiekben ezt olvassuk: „Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat, a
csillagokat…micsoda a halandó, hogy törıdsz vele, s az emberfia, hogy gondod van rá?” Ez a mi törpe létünk. És a folytatás a 6. versben, mely egy egészen más létminısítést fogalmaz meg: „Kevéssel tetted ıt kisebbé Istennél, dicsıséggel és méltósággal koronáztad meg…” . Ez pedig istenképő létünk. Kérdezhetjük, micsoda az ember? Ki vagy te, és ki vagyok én? Volt egy másik kedves ajándék is a karácsonyfa alatt, azt is kezembe vettem. Errıl is megemlékezem, s majd értjük az elıbbiekkel való összefüggést. Nincs nagy keletje gyülekezetünkben egyházunk hetilapjának, a Reformátusok Lapjának, pedig az elmúlt egy-két évben értékes változásokon ment át. Többek között elkezdte komolyan venni az ifjú nemzedéket, s minden szám egy teljes oldalt nekik szán. Kísérletezı írásokkal, bátor fogalmazásokkal, provokáló, hitvallási tételeket megbolygató gondolkodással, értékes riportokkal. Az itt található rovatok egyikének írásait szedte csokorba a Kálvin Kiadó egy nagyon igényes és szép kötetben, „Morfondír” címmel. A szerzık egyike elmondja, hogy belgiumi útja során, egy régi bruges-i házfalon a következı feliratot olvasta : „Plus est en vous.” Ami valójában biztatás, a magáról oly keveset gondoló, bukdácsoló, törékeny, életét fel-feladó embernek: „Több van bennetek!” Ha egybevetem az elıbb emlegetett zsoltár szavaival, mennyire egybecseng a kettı. „Micsoda a halandó – kevéssel tetted ıt kisebbé Istennél, dicsıséggel és méltósággal koronáztad meg”, és „Plus est en vous”: „Több van bennetek!”.
De egybecseng e kettı, ha a zsoltárnak elıbbi verseit, s a különös bruges-i mondásnak az ellentettjét olvassuk egybe: „Ha látom az eget, kezeid alkotását…micsoda az ember, hogy törıdsz vele…” , és „Minus est en vous”: „Kevesebb van bennetek!”. Több és kevesebb. Porszemnyi lét, és kevéssé kisebb lét, mint maga a felséges Isten. Elbírja egymást e két tétel? Két igazság ez, vagy csupán egynek két oldala? Válaszokat nyerünk a kérdésre, ha ennek rendjében emlékezünk a 2009. esztendıre. *
„Kevesebb van bennetek!” Elıször ez a figyelmeztetés legyen elıttünk. Ne tartsd magad annyira fontosnak, hogy fontoskodóvá válj. Ne akarj annyira kegyes lenni, hogy elkerülhetetlenül képmutató legyél. Vigyázz, nem biztos, hogy él benned annyi szeretet, amivel büszkélkedsz. Gondold meg, valóban tudsz annyira hőséges lenni, mint amilyennek mutatni szeretnéd?! Tényleg olyan türelmes vagy embertársaiddal, mint amilyen türelmet elvársz másoktól? Van benned annyi áldozatkészség, mint amirıl papolni szoktál? Él benned úgy a krisztusi lélek, ahogyan megkívánod felebarátaidtól? Alázatoskodásod nem több másokat megszégyenítı és zavarba hozó magatartásnál? Igazságaid nincsenek tele ítélettel és szeretetlenséggel? Ütött-kopott házasságod szembeállíthatod elvált életekkel? Családfıi, fenntartói felelısségedet felmutathatod, akart-akaratlan gıggel azok felé, akik elveszítették kenyerüket, állásukat, munkájukat? Gyülekezethez, testvérekhez való hőségeddel, alkalmakhoz való ragaszkodásoddal, szolgálataiddal, társaid fölé helyezheted magad? Áldozatkészséged valóban hálából fakad, vagy görcsösen ragaszkodsz a tized megkívánt mértékéhez, mert nem lehetsz „rossz” hívı? Úrvacsoravételedben átéled a bőnvallást, a megbocsátó isteni irgalmat, a hálát, vagy csak ítélkezel azok fölött, akik ettıl távol tartják magukat? Megtért életeddel tudsz másokat szeretettel hívogatni Jézushoz, vagy mindenki menekül tıled, olyan gıgös lettél hitedben?
„Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” Péter azt hitte, több van benne. Sokkal több, mint amit Jézus gondol, vagy amire tanítványtársai képesek. Megszégyenült a kakasszónál. Pál is, Saulként, úgy ítélte, nagyon sok van benne, s lihegı indulattal kereste a krisztusiakat. Hamar porba hullt. A farizeusok azt gondolták, emelhetik a követ, és kiirthatnak maguk közül egy szégyentelen életet. Kiderült, igazságukban nincs mentı szeretet, csak igazolást keresı győlölet.
„Kevesebb van benned.” Tudod, hogy kevesebb van benned, mint gondolod? Nem kellene jobban tudnod? Nem volt-e tele a 2009. esztendıd, birkózással, hogy több akarsz lenni, erısebb akarsz lenni, hívıbb kívánsz lenni, hőségesebb, emberségesebb, szentebb? És
megszégyenültél akarásodban, gyülekezetben, egyházadban?
erıfeszítéseidben,
otthonodban,
hivatásodban,
És a visszája. Nem tette-e nehézzé az életedet az elmúlt évben, hogy mindig megaláztak, hogy semmi sem sikerült, hogy kudarc-kudarc hátán volt, „még a szíved is elhagyott téged, bőneid büntetései utolértek”? Hogy már tükörbe se szeretsz nézni, félsz, ha munkába indulsz, ha belépsz a munkaközvetítıi irodába, félsz az erısektıl, a magabiztosaktól, az okosoktól, az ügyesektıl, a rátermettektıl, a helytállóktól, az ép családoktól, a hőségesen házasságban élıktıl, a mosolygósoktól, az ártatlan lelkőektıl? Azaz, meg kellene hallanod az evangéliumot: „Több van benned!” Bezárkóztál, zárvány életet élsz, megvontad a bizalmadat, nem próbálsz szeretetet adni, mert félsz a sebesüléstıl? Olyan vagy tán, mint Illés, amikor a pusztába menekült? Vagy olyan, mint a meddı Anna, aki könnyekkel kesergett, mert úgy érezte, Isten sem szereti ıt? Vagy olyan, mint a vérfolyásos asszony, aki nem mert senkinek sem mutatkozni, megbújt a tömegben, még Jézust is csak hátulról akarta érinteni ? Ha most megállsz, s elgondolkodsz: nem úgy éltél-e az elmúlt évben, hogy tudhattad volna, ott volt a nyomodban, mindig ott állt melletted, mindig nyújtotta feléd a kezét az irgalmas Isten, de hiába mondta neked: Ne félj, kicsinyke Jákób, neveden hívtalak, enyém vagy, vigyázok rád, át akarlak melegíteni a Lelkemmel, szeretni akarlak szeretetemmel ? De te még tıle is féltél, benne sem bíztál ?
„Több van benned!” Több van Isten kegyelmébıl a házasságodban, elvált életedben, családodban, egyedüllétedben, munkádban, munkanélküliségedben, a testvérek közösségében, a szolgálatokban, a tisztaságban, a szentségben, a barátságokban, a derőben! „Plus est en vous !” Tudod-e, hogy kevéssé lettél kisebbé, mint a felséges Isten, hogy dicsıség és méltóság vár rád ?!
„Azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa azt, aki elveszett!”. *
*
*
Testvérek, azt láttam, tapasztaltam, hogy e kettınek a feszültségében éltük az elmúlt esztendıt. Találkozásaink, alkalmaink, kapcsolataink, barátságaink, testvéri közösségi együttléteink, ünnepeink, válságot átélı társadalmunk, küldetésében el-elfáradó egyházunk e kettı terhét együtt hordozta.
Ünnepeink Gyülekezetünk 65 éves. Egyszerő, tartalmas, örömteli alkalmakkal ünnepeltünk. Olykor azt gondoljuk, nagy idı a 6,5 évtized. Pedig kevés még a tapasztalatunk, sok-sok nemzedéknek kell itt felnıni, hogy igaz legyen közöttünk is: „A
megpróbáltatás kimunkálta az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet.” Csaknem tízszer ennyit idıt megélt gyülekezetet látogattunk meg Koltón, Észak-Erdélyben. Minden tekintetben eltörpül mellettük az életünk.
„Minus est en vous”. 500 esztendıvel ezelıtt született a genfi prédikátor, Kálvin János, egyházunk áldott, akaratlan alapítója, elképesztı munkabírású, s alkotókedvő reformátorunk.
„Kevesebb van bennünk”. Legyünk alázatosak ünnepeinkben. A Hálaadás hetében bizonyságtételeket hallgattunk. 80 esztendırıl, háromnegyed évszázadnyi idırıl, házastársi hőségrıl. Mennyi minden feltárult elıttünk. A kegyelem rejtett titkaiból: kik között élünk. milyen áldások vesznek körül.
„Plus est en vous.”
Az elmúlt évek egyik legfelemelıbb ünnepe volt a szabadságforrási egybesereglés. A hívogató szóra határon innen és túl csaknem 250 drága barát, testvér érkezett. Amikor az ünneprıl hazaérkeztem, úgy lépkedtem örömömben, hogy azt éreztem, nem érinti a lábam a földet. Szárnyaltunk: testvéri közösséget éltünk, emlékeztünk, hálát adtunk. Ma is több van mindabban, ami egykor volt, mint gondolnánk. Ahol a hit ébredt, ahol a küldetésben sokan elindultak, ahonnan széjjelszóródott az evangélium áldott magva szerte a Kárpát-medencében, abban nagy erık voltak. Nem könnyő idıben, hazug és erıszakos társadalmi környezetben sokan voltak bátrak, hitet ébresztık, evangélisták! De… tudunk-e azokról, akik az életüket is adták-adják ugyanezért. A Zsidókhoz írt levél 11 fejezetében felsoroltak, az elsı keresztyén nemzedékek, a gályarab prédikátorok, mai hithısök, misszionáriusok, akikre nem méltó ez a világ… Az ünnepet igen körültekintıen kellett elıkészíteni. Példaadóan figyelmesen, idıt nem kímélve készült a szolgáló kör (Bogyó László, felesége Hajni és sokan mások). Nagyon köszönjük. Külön emlegetem az ünnephez, ill. más ünnepeinkhez kapcsolódó különféle kiadványainkat. Emlékezésünket szeretı, velünk együtt hálát adó, értı kezek dolgoztak rajta (Füle Balázs). Köszönjük.
Nem tettük az elızı években, most mégis megemlékezem három olyan kedves testvérünkrıl, akik nem lehetnek már közöttünk, sok-sok évvel ill. néhány évvel ezelıtt búcsúztunk tılük, de szolgálatuk, odaadásuk, példájuk, erıs hitük, kedvességük alapján ott élnek tovább a szívünkben. 2009-ben születésük kerek évfordulóihoz juthattunk. 100 esztendıvel ezelıtt, 1909-ben született Fodor Lajosné, Judit. 74 évesen köszönt el tıle a gyülekezet, 1983-ban. Azóta felnıtt egy új nemzedék Rózsatéren, de nem felejtjük, miképpen volt minden bajbajutott embernek segítıtársa, a rászorultaknak gyámola, s mindenkinek mindene. Tele volt féltéssel, szere-tettel, közben nagyon határozott asszony volt. Ennek is köszönhette, hogy ismeretségei alapján kijárhatott mindent azoknak, akik feléje nyújtották kezüket. 90 esztendıvel ezelıtt született édesanyám, 1919-ben. 77-évesen, 1996-ban köszöntünk el tıle. Ablonczy-nagycsaládos karácsonyozásunkban régmúlt idık eseményeit megidézı szép, kedves képekkel, ragyogó írásaival emlékeztünk rá. Ágnes nıvérem gondozásában az egész életutat végigkövetı képsorozat
elevenítette fel életét 10 gyermeke, 36 unokája, Nagyasszonya volt a gyülekezetnek 40 esztendın át.
37
dédunokája
elıtt.
80 esztendıvel ezelıtt született, 1929-ben Vándor Gyula. 1999-ben búcsúztunk tıle, hirtelen, egy ifjúsági konferencián, szolgálatban érte ıt a halál, 70. évében. Élete, szolgálata teljesen összeforrt a gyülekezet életével. Édesapámmal együtt kutatták fel, és Isten segítségével rá is találtak arra az áldott táborhelyre, ahol feleségével, Margitkával együtt évtizedeken keresztül gondozták a lányok és fiúk lelkét. Fıképpen a fiatalokhoz kötıdött szolgálata, de számtalan gyülekezetben megfordult, s tett vallomást szeretett Megváltójáról. Szolgált a Presbiteri szövetségben, a Bethánia Szövetség közösségében. Szeretett énekelni. Ma is vásárolható énekeskönyve („Tanúd vagyok”) sok szép énekkel hirdeti hitét, látását, örömét megváltott élete fölött. Isten áldja mindhármójuk emlékezetét a gyülekezetben is.
Intézményeink Hála érte, lezáródtak építkezési feladataink. Óvodánk is elkészült a valamikori Michna bácsi féle telken (Szegfő u.16), két csoport gondozására alkalmas épület áll a rendelkezésünkre, a templomépületbıl átköltözött az óvoda. Ünnepeltük a felavatást, a növekvı gyermeklétszámot. Köszönjük a terveket (Nagy Béla, Schliszka Csaba), a kivitelezést (Ablonczy Pál és team-je, ill. Hargitai Gábor). Itt emlékezem meg 17 esztendıt átfogó teljes, s remélhetıen lezárult, építkezési tennivalóinkról, s mondok újra köszönetet mindenkinek. Ingatlanokat vásároltunk (Esze T. u. 123, Jáhn F. u. 109, Szegfő u. 16, Vértesacsa), ingatlanok használati jogát kaptuk (Kisviola u. 44), új templomot, parókiát (1200 m2), iskolát, óvodát (1250+250 m2), idısotthont (300 m2) építettünk, ill. újítottunk fel, s közben bontási feladatokat is végeztünk. Mindösszesen kb. 3000 m2-nyi építkezésben fáradoztunk. A rendelkezésünkre álló épületek együttes értéke megközelítıen fél milliárd Ft. Kegyelem, és felelısség a kegyelemben. Isten lelke munkálja, hogy minden az İ dicsıségét szolgálja. Örültünk az új munkatársaknak, iskolában és óvodában egyaránt. A felsı tagozatosok is kiegészültek 8. osztályosokkal, s a reményünk szerint végleges épületállapotban 8 iskolai és 2 óvodai csoportban, 226 gyermekkel folyik a nevelés és az oktatás. Át kellett alakítani a intézményvezetıi szerkezetet, igazgatónkat (Nagy Gábor) két helyettes segíti (Soós Katalin, Dénes Annamária), a megnövekedett óvodai munkatársak irányítására óvodavezetıt kellett választani (Ablonczyné Sz. Éva), s gazdát cserélt a pénzügyi felelısség is (Kléh Györgyné Andrea), köszönjük Nagy Sándorné Zsuzsika eddigi szolgálatát. Akik életre hívói voltak egykoron a még „Alma körte” néven futó kicsiny iskolai közösségnek, ık érzik, hálával és hiánnyal, milyen más ma belépni az épületbe, s hivatást gyakorolni. Csoda-történet az iskola-óvoda kiépülése, de megszőnt a kisközösségi meghittség, a mindenki barátja tud lenni a másiknak állapot, a 8 évfolyamon történı oktatás számtalan félállású, óraadói státusú pedagógus munkába állítását kívánta, s bizony az emberi kapcsolatokban is mintha mindenkinek újra kellene keresni a helyét. Lényegesen nagyobb a kihívás a
figyelmességben, a toleranciában, a habitusban, a kegyesség megélésében, s a szakmai megfelelésben is. Lehet-e mindezek ellenére szeretetben összefogni? Lehet-e egy-más mellett kiállni, segíteni tudja-e az éppen erıs, az átmenetileg bajban lévıt? Most is, és évek óta érzem, ha csak rajtunk múlna az intézmény fennállása, mőködése, elvesztünk volna. Gyarló emberi okok miatt. 2009-ben sem volt másképpen. „Minus est en vous” – mondhatjuk itt is, hiszen olykor talán többet gondoltunk magunkról, mint amit bírtunk. Olykor mintha ellenséget láttunk volna a másikban, aki mellett ellehetetlenül az életünk, bár ellenség és ellenfél – mint mindig kiderül - nem volt sehol. De vallhatjuk: „Plus est en vous”, hiszen ott rejtızik nagyon mélyen ebben a szolgálatban Isten kegyelmi ereje. Több lehet, több van bennünk, mert İ lakik közöttünk, mert szándékainak ı a vigyázója, mert ilyen-olyan lelkeket, fizikai és lelki állapotokat İ gondoz titkon. Köszönjük mindenkinek a felettébb való erıfeszítést. Az oktatási kormányzat miközben valami jónak látszót és igazságosat akar képviselni, elképesztı terhet rak a pedagógusok vállára, s bünteti az egyházi fenntartású intézményeket (a korábbi létszámhoz - 178 fı - igazodó pénzügyi ellátmány magasabb volt, mint 2010 január elejétıl a 226 gyermek után !). Mindannyian tudjuk, a nemzet léte, fennmaradása, mőveltsége, alkotókedve, hazaszeretete, erkölcsisége éppen az óvodai játéktérben és az iskolapadokban alapozódik. Miközben elveszíti vonzerejét a pedagógusi hivatás, lehetetlen tisztes családfenntartást biztosítani az illetményekbıl, ki fogja vállalni ezért a felelısséget? Simeon idısotthonunk élete, mőködése is tele volt kihívással az elmúlt évben. Milyen szépet álmodott még annak idején Rácz Jenı testvérünk, 1994-ben, 15 esztendıvel ezelıtt? S mennyi szeretet volt benne idıseink iránt, mennyi féltés, odaadás? S milyen jólélekkel, örömmel léptek az épületbe, akik döntést tudtak hozni, hogy életük utolsó idıszaka helye, otthona itt legyen. Amikor gondnokunk felesége, Kovács Attiláné Kati évekkel ezelıtt átvette az otthon vezetését, szemlélhettük benne is az elkötelezett embert. Képzettsége, vidámsága, derője, határozottsága, az idısotthoni élet kusza irat és jogvilágában való teljes rendteremtése jó reménységgel töltött el bennünket. Örömünk, hogy alig-alig változik a munkatársak közössége. Példaadó szép összefogásban fáradoznak. De a terhek itt is jelentkeznek. Két területen. A fogyó évek, a gyakoribb betegségek, az erıket, épséget veszítı test megterhelik az életet, az emberi kapcsolatokat. Idısebb korban – ha mi, valamivel fiatalabbak, ezt megérhetjük, magunk is megtudjuk – a másságot, a megszokottól eltérıt nem könnyő, sıt egyre nehezebb tolerálni. Az elszenvedı szeretet küzdelmes útja ez. Látogatásokkal, beszélgetésekkel, idıseinkre szánt idıkkel, imádsággal sokat segíthet a gyülekezet. Mi lehet szép az idıs korban – kérdezte egy 80 év feletti, a Mészáros Lırinc utcában lakó házaspár, az egyik látogatás során? A bölcsességet emlegettem, egy egész életút tapasztalatát, az emlékezés lehetıségét, a hálaadást, közelebb kerülést hitben az örökkévalóhoz, de mindezeket nem pusztán önmagában, hanem a követı nemzedékkel történı megosztásban. Van életörökség, amit át lehetne adni, de vannak-e érdeklıdı, figyelmes, szeretni, tisztelni tudó örökösök? Igen,
igaz a mondás: „Ha a fiataloknak több lenne a bölcsességük, az idıseknek több
lenne az erejük.” És jelentkezik az idısotthoni élet területén is a fojtogató megszorító intézkedések sokasága. Kevesebbıl kell élni egy dráguló, inflálódó társadalomban. Ezért rátermettség, okosság, kitartás, elkötelezettség és élı hit kell a vezetésben. Imádkozzunk, hogy drága idıseink ne csak éljenek az otthonban, hanem kedvük legyen minden naphoz, ébredéshez, az újesztendıhöz is. S a kedves gondozók, gyızzék, megértéssel, kedvességgel, gyengédséggel.
Táborozások, kirándulás Az ünnepek, s intézményeink után, az életünket leginkább gondozó konferenciázásainkat emlegetem. Házasokkal, konfirmandusokkal ismét Piliscsabán voltunk, a mátraházai üdülıt – hála érte – újra megtölthettük a szolgálók hétvégéjén, szabadságforráson két gyermekhetet, s egy ifjúsági hetet tarthattunk, s nem maradt el gyülekezeti hetünk sem, Tahiban, az egyházkerületi üdülıben örülhettünk egymásnak. Sok kedvezménnyel igyekeztünk kedvet s lehetıséget teremteni a táborozásra, természetesen a családi, egyéni áldozathozatalra is szükség volt. Tán többen is élhetnénk ezekkel az alkalmakkal, de nem szeretném elhallgatni az örömömet azok miatt, akik eljöttek és áldást nyertek. Hálás vagyok érte, hogy közösségünk tagjai közül közel 200-an voltak valamilyen táborozáson. Jól járt, aki velünk tartott. Imádkozom azért, hogy érezzék meg a konferenciák jó és áldott lelkiségét azok is, akik még nem próbálták ki, s imádkozom, hogy Isten segítse meg sok család életét, hogy megteremtıdjenek azok a lelki-anyagi feltételek, amelyek alapján ott lehetnek majd köztünk! A táborozásokban segítséget nyújtó testvérek minden szolgálatát nagyon köszönöm. Nem nevezhetı sem táborozásnak, sem konferenciának az évek óta ismétlıdı gyülekezeti több napos kirándulásunk, más mőfaj ez, de sok örömet találunk benne. Szívesen szólok az Észak Erdélyi ıszi utunkról. Telt busszal, egymást már javarészében jól ismerı közösséggel töltöttünk három napot Koltón, Nagybányán, Máramarosszigeten és környékükön. Idegen-vezetınk Egerházy Gizella nem csak kedvet támasztott a jelentkezésre, hanem felkészültségével, derőjével az utazás során is megerısített bennünket abban, felettébb jó dologban van részünk: nemzeti összetartozásunkban, történelmünkben, hitünkben, közösséggyakorlásban mindig újabb ajándékokra, szellemi értékekre lelünk. Hála érte. Az utótalálkozók is beszédesek, kellenek ezek az utak. Már tervezzük a következıt, ha Isten éltet bennünket, keressük az alkalmas naptári körülményeket.
Hétköznapi életünk… Hogyan is él a gyülekezetünk? Leginkább hétrıl-hétre. Megnemesítik életünket az eseti, kiemelt ünnepek, de az életünket döntıen hétköznapokban és vasárnapokban éljük. A rendszeres alkalmak, találkozások „mindennapi kenyerébıl”. Azoknak gondozott az életük, akik többet szeretnek itt a
gyülekezeti otthonban, a templomban, mint csupán nagy ünnepeket megélni. Istentiszteletek, bibliaórák, kisközösségi alkalmak, s bennük az ige, az ének, az imádság: ezek táplálnak meg-határozóan. Nagyon hálás vagyok érte, hogy évtizedek óta nem változik a gyülekezet arculata: sokan érzik saját otthonuknak a közösséget, az épületet, becsülik a benne élıket, a testvéreket. Szeretnek szolgálni, segíteni, áldozatot hozni. Természetes tisztem, hogy ilyenkor köszönetet mondjak. Örömmel teszem. Lelkésztársaimat köszönöm. Mindenekelıtt a gyülekezet alapítása óta, 1944-tıl 1984-ig, 40 éven keresztül aktívan fáradozó édesapámat. S hálás vagyok érte, hogy nyugdíjas állapotában a mai napig szolgálhatott, legutóbb éppen az újesztendei igehirdetéssel. 95. születésnapját készülünk ünnepelni január végén, s a rózsatéri szószéken, 65 éven keresztül általa hirdetett igéért vagyunk hálásak Istennek. Már régóta megrendülten szemléljük: az erıs lélek hordozni képes a testi erıtlenségeket. Köszönjük szeretettel való gondozását Pestimrén, Pali fiánál. Tímár Gabriella, a gyülekezet kedves Ullája mindig, minden szolgálatban kiönti elénk a szívét. Hallgatva ıt, minden alkalommal ráébredünk, az Ige egyformán érinti meg értelmünket és lelkünket is. Isten lelke az egész embert kívánja, és az egész embert akarja megáldani. pilisszentlászlói messzeségbıl is tudatosan elvállalja a ráesı, reggel 7 órakor kezdıdı istentiszteleteket is, hogy segítsen. S nem udvariasságból mondom, egyetlen alkalom sem volt, hogy amikor érkezett, ne lett volna ott arcán a derő. Király Leventét, valamikori teológus hallgatónkat, augusztustól már ott láttuk a szószéken, a bibliaórai közösségben, a fiatalok között, s az iskolai hitoktatásokon is. Segédlelkésze lett a gyülekezetnek. Igehirdetıi egyéniségében is áldott ember közöttünk, Istennek kedves munkatársa. Áldja meg ıt, induló, s kibontakozó hivatásában. Köszönjük fáradozásait, s kívánjuk, örömöt találjon a szolgálat mellett, gyarapodó, kedves családja közösségében is. Gondnoktársaimat emlegetem, Kovács Attilát és Pásztor Lajost. Legyünk értük hálásak. Barátságukért, egymás iránti bizalmukért, összefogásukért. Sok helyen van a versengés rossz lelkisége gyülekezetekben, ne tartsuk természetesnek, hogy mi nem szenvedünk ettıl. Bár megırizné ıket szolgálatukban hosszú ideig itt közöttünk az élı Isten. Azt kívánom, amennyi szeretettel fordulnak felénk, hasonlóképpen szeressétek ıket. Példaadóak a hőségben, a számontartásban, a figyelmességben, a szinte bármilyen szolgálatra való készségben. S örömünk hogy társaikkal együtt élnek hőséggel a gyülekezetben. Háttérbe húzódó, de bármilyen faladatban szívesen segítı feleségeik is drágakincseink. Presbitereink is helytállnak. Maratoni győléseken kitartanak, fontos döntésekben részt vesznek. Bizottságokban fáradoznak. Oláh István presbiterünk ebben az esztendıben is elısegítette, hogy a templomi nagytakarítási munkához jó kedvünk és testi erınk legyen: feleségével és kedves munkatársakkal együtt finom ételek mellé ültetett. Presbitereink közül némelyek szeretettel látogatnak, az ajtónálló, testvért köszöntı szolgálatokban kitartanak, s tusakodnak valamennyien a hitet is felırölni akaró nehéz körülményekkel saját munkájuk, családi körülményeik közepette. Erısítse és bátorítsa ıket a Szentlélek Isten. Az énekkaraink énekelnek. Köszönjük a gyermekkórus és a felnıttkórus sok szép énekét, a próbák vállalását, a hőséget, a kórusok vezetését Bartháné Ábrahám
Katalinnak, Horváth Ildikónak, Sándor Borinak. Csermely ifjúsági kórusunk igényesen választ az énekek közül, s megörvendeztet azokkal. Hála érte. Folytassátok. Köszönjük a pénz-ügyekben fáradozók munkáját. Siklósi József presbiterünk félemeleti, hőséges munkáját, adományok bevételét, perselyek számolását, az anyagi háztartás sokféle gondozását. Itt emlékezem meg arról a példaadó hőségrıl, ahogyan idıs holland testvéreink évtizedek óta egybegyőjtik, csomagolják, szállíttatják a hollandiai használt ruhát, és nemkülönben arról a hőségrıl, hogy itthon, az un. „Butik” szolgálatban hogyan áll helyt Takács Magdi és Erzsike sokadik éve. Egyetlen szomorúságuk, hogy a gyülekezet tagjai ritkán fordulnak meg a kedd délutáni ügyeletek ideje alatt. Köszönjük a kántorok szolgálatát (Kun Elemér, Kovács Attila, Csernus Szilvia, Sné Varényi Erika, Király Levente, dr. Masszi Gabriella, Oláh István). Szépen, igényesen játszanak, és a 7 órás istentiszteleteket, s a hétközi alkalmakat is vállalják. Sokunk nagy örömére a hétközi, keddi bibliaórán is megszólalt a zongora az énekkísérésben (Kun Elemér). Köszönjük a kiskörök felelıs vezetését. Fáradozást a gyermekek, a fiatalok, a házasok és az idısek között (gyermek-szolgálatokban Nagyné Eszter, Dobóné Márta, Dobó Márta, Dobó Ágota, Bíró Éva, Pénzes László, Ablonczyné Éva, Mné Bartha Anikó, Harasztiné Viktória, Ablonczy Noémi, Tóth Gyöngyi / fiatalok között, Schliszka Csaba és felesége Eszter, Huszár Márta, Lajos Ágnes, Pénzes László, a Rácz és Ablonczy testvérek / házaskörökben, Nagy Béla és Eszter, Pásztor Lajos és Lívia, Magyaródi József és Ildikó, Kóra Károly és Tamara, Labancz Károly és Eszter / imaóra, Pásztor Lajos / kismama kör, Nagyné K. Ildikó / asszonyok köre, Illésné Jolánka / Simeon otthoni bibliaóra, Tímár Gabriella / Fülöp kör, Bartha József, Siklósi József, Bordás Lászlóné, Egerházy Gizella / „Szertorna kör”, Horváth Ildikó). Csapatmunka szinte valamennyi, s ez így jó, mert az összefogásban és sokszínőségben gazdag lehetıségek vannak. Fiataljaink közösségénél megállok egy pillanatra. Igen örvendetes az a megelevenedés, amit az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztaltunk náluk. Ugye, sokan imádkoztunk azért, hogy így legyen? Köszönjünk megindult életüket, az ifi fél 7 alkalmainak, extráinak létrehívását, a kántálás szolgálatát, éneklésüket és zenélésüket. Köszönjük az igazgatótanácsban, a különféle bizottságokban való részvételt, az erre áldozott idıt. Hálásak vagyunk az iratterjesztésért. Mennyire megkönnyíti az írott evangéliummal való élésünket, ajándékozni akaró kedvünket, hogy rendelkezésünkre áll a földszinti térben és a félemeleten is. Bartha Sándor és felesége Klára erejüket meghaladóan hőségesek ebben. Odaadásuknak is köszönhetı, hogy évrıl-évre magas azok száma, akik Bibliaolvasó Kalauzt és Útmutató füzetet vásárolnak. Az elıbbibıl 140, az utóbbiból 80 darab fogyott. 643 ezer Ft értékben volt kedve vásárolni a gyülekezetnek iratterjesztési anyagokat. Itt köszönjük meg a kötetben megjelentetett hálás emlékezést a múltról, a családról, gyülekezetrıl, testvérekrıl (Bartha Sándor). Köszönjük az imaórák vezetését, az imádságokat, az imádságban szeretettel számon tartott gondokat, betegséget hordozó testvéreket. Köszönjük az egészen egyedi, mással össze nem hasonlítható „Fehér asztalos” alkalmainkat, pünkösd és karácsony ünnepe elıtt. Áldott csapamunka, amelynek fı szervezıje Dobóné Márta. Neki is, és mindannyiuknak köszönjük (László Gáborné, Séra Sándorné, Kun Elemér és felesége Ica, Pásztor Lívia, Takács Magdolna és Erzsébet). Köszönjük a templom rendjét, tisztaságát (Tlasadze Róza). Köszönjük a meg-megelevenedı internetes
híradásokat (Ablonczy Dávid, Haraszti Zoltán). Köszönjük a megnyíló otthonokat, a különféle köröket befogadó szeretetet. Köszönjük a látogatásokat, a számontartásokat. Köszönjük a felvételek készítését, hangfelvételeket (Ablonczy Dávid), képeket (Kovácsné Katalin, Kovács Péter, Nagy Béla, Kóra Károly, Soós Katalin, Jókúti György). A digitális technika révén egyre gazdagabb a rendelkezésre álló anyag. Megemlítem, tervbe vettük, hamarosan a gyülekezet is láthatja, készül egy új, nagymérető közösségi arcképcsarnok. Elsısorban az élıket bemutatva, de emlékezve eleinkre, szeretteinkre is. Sokan vannak, akik természetben való ajándékokkal segítenek, mások az anyagi gondokkal küszködık felé fordulnak, s lehetıségük szerint támogatást nyújtanak. Távoli munkatársaink Dunajcsik Zoltán és felesége Ica, akik a vértesacsai telkünket gondozzák. Nagy kérdés, mi lesz ennek a teleknek a jövıje, hiszen a falu belsı teréhez tartozó alsó szakasz is felszabadult. Pénzünk nincs (e pillanatban 6,5 millió Ft-ot kérnének érte), valószínőleg el kell adnunk a telek ránk esı részét is. Csak felsorolásszerően emlegetem gyülekezetünk vendégeit, akik szolgáltak közöttünk (ABC rendben): Ablonczy Zsolt, dr. Bagdy Emıke, dr. Bibó István, dr. Boross Gézáné, Czibere Károly, Hegedős László, Jaeggi-Nagy Réka, Kiss Gergı és zenekara, Michna Krisztina, Orosz Ferenc, Papp Tibor, dr. P. Tóth Béla, Szilágyi Sándor, dr. Szőcs Ferenc. Köszönjük. Meglátogatta közösségünket Gajda Péter, kispesti polgármester, dr. Nagy Sándor a Zsinat volt világi elnöke, Illés Dávid esperesünk. Jólesı érzés arra is gondolni, gyülekezetünk tagjai közül különbözı egyházi intézmények felelısei, ill. közegyházi felelısség hordozói (Ablonczné V. Margitka, Magyaródiné Ildikó, Fehérváriné Orián Júlia – „Halacska” óvoda, Ábrahám Ferencné – Verıczei Géza Fejedelem bölcsöde, óvoda, iskola, Füle Tamás képszerkesztı – Dunamelléki Egyházkerület, Nagy Béla, Schliszka Csaba egyházi épületek tervezıi, Tímár Gabriella – Ráday Kollégium, Biblia Múzeum). Itt emlékezem meg azokról, akik életüknek egy nagyon fontos részét, hálaadással lezárták, gyülekezeti szolgálatukat egy adott területen befejezték. A gyermekek közötti szolgálatban, velem együtt 25 esztendın keresztül, hőséggel fáradozott Vándorné Margitka, Ablonczyné Vándor Margitka, Magyaródiné Ildikó és Bogyóné Hajnalka. Köszönjük. Ma a gyülekezetünkben alig van 30 esztendısig valaki, aki ne részesült volna bizonyságaikból. S köszönjük, hogy a „Fehér asztalos” ünnepség munkatársai között éveken keresztül ott láthattuk, tudhattuk Kunné Icát és férjét Elemért. Mindig pontosan tudni lehetett, hogy amit vállalnak, azt el is végzik. Hála érte. A sok-sok köszönni való azt mutatja, jelzi: „Plus est en vous”. Bátorodjunk, még inkább erısödjünk abban, ami a másikat építi, örömünket szolgálja. Különleges lehetıségekben van az a gyülekezet, amelyben az emberek hagyják, hogy a Lélek indításai között éljenek.
Ugyanakkor nem szeretném elhallgatni, hogy olykor talán többet gondolunk magunkról, mint amit egyébként sok fáradsággal végzünk. Szeretnénk egy
nagyszerő testvéri közösséget, telve derővel és örömmel, ahol mindenki adhatja, amiben Isten megáldotta ıt. S néha elhisszük, hogy teljességgel így van, miközben sokan szenvednek közöttünk az egyedüllétben, a magukra maradottságban, a lelki-anyagi gondjaikban. Sokféle békétlenségrıl tudok magam is. A segítı jóakarattal való visszaélésrıl. Az emberi, testvéri kapcsolatokban való korrektség hiányáról. Pereskedésrıl. El-elmaradoznak némelyek, mert bár mások sem kapnak több figyelmet, de nekik éppen most minısítettebben arra lett volna szükségük. Mondhatnánk, saját hibájukból, mégsem tehetjük, hogy elfelejtkezzünk róluk, s a kaini mondattal nyugtassuk a lelkünket: „Avagy ırizıje vagyok-e én az én atyámfiának?” Mentori szolgálatról sokszor beszéltünk már. A konfirmandusaink számontartásáról. A megkereszteltekért való imádságról. Megéljük-e, s akikért imádkozunk, azokkal jótettekben is törıdünk, figyelünk sorsukra, gondjaikra, terhe-ikre?!
Szolgálatomról, családomról Magam is telve vagyok hiányérzettel. Hivatásomat nem tudom betölteni, ahogyan szeretném. 2009-ben jubiláltam. 25 éve szolgálok közöttetek. Nagy a hála bennem a szeretetért, ahogyan errıl a gyülekezet megemlékezett. Köszönöm mindenkinek hogy lehetıvé teszitek, hogy egy nagy álom, életálom, megvalósul-hasson: eljuthassak Izráelbe. S örömmel adtam a kezetekbe azt a kötetet, amelyben felidézıdtek a 25 év számomra fontos állomásai, igeszolgálatai („Tıle, általa, érte”). Isten szeretete adjon erıt nekem is, hogy különbözı állapotokban lévı családok, házasságok, betegek, magányosok, ifjak, gyermekek élete, és az intézményi élet közepette valamiképpen boldogulni tudjak feladataimban. Mint írtam az említett kötetben, hálás vagyok a sokoldalú lelkészi szolgálati szükség miatt, de felkészültségem tele van hiányosságokkal. Már feladtam magamban a terveket, hogy iskolához, oktatáshoz kötött további tanulmányokat folytassak, de nem akarok lemondani azokról a lehetıségekrıl, amelyeket olvasásban, konferenciákban, továbbképzésekben nyerhetek meg. Jó lenne mindenhez érteni, s milyen hiú ábránd ez. Imádkozzatok értem, hogy adottságaimmal és hiányaimmal lelkészetek lehessek. Most is jelzem felétek a lelkészi szolgálati napló néhány adatát. 2009-ben 1010 konkrét szolgálatom volt. Ebbıl 233 un. lelkigondozói jellegő, 85 látogatással, 148 beszélgetéssel. Az iskolában és az óvodában az összes szolgálataimnak körülbelül a negyedrészét végzem. Túlontúl sok, mégis többre volna szükség. Rövid idın belül szükségessé válik egy, az intézményben alkalmazandó lelkigondozó lelkész. Folytatódott az évek óta rendszeres látogatás a Gyöngyvirág utcai gyermekotthonban, a Reménység ökumenikus iskolában és a Szilveszter J. Gimnáziumban áhítatokat tarthattam, havonta egy alkalommal a Gergely utcai idısotthonban voltam gazdája áhítatoknak (itt említem hőséges munkatársamat, Oláh István presbitert, aki idén rendszeres kántori szolgálatot végzett, adventi idıben bátorította az idıseket), igét hirdethettem a kispesti keresztyén gyülekezetekben és sok más közösségben az ország különbözı területein.
Munkatársaim között nem emlegettem - mert többet, s mást jelent nekem - a mindenben szeretettel segítı feleségemet. Tréfásan egyszer ezt mondta: ı a háttérszolgálatok bizottságának felelıse, és tagsága. Számomra a legfontosabb nem is az, miképpen segít a gyülekezetben, hanem, hogy mennyire szereti a gyermekeit: hogy épek, hogy felnıttek, hogy otthonukat szeretık, hogy nyitottak, barátkozók, hogy Biblia van a kezükben, hogy tisztelik egymást, ez legfıképpen Istennek feleségem életében megmutatkozó áldása. És öröm, hogy óvodapedagógusként is helytáll. A gyermekek szeretete, és az elhivatottság egyként mélyen él benne. 2000 és 2010 között, az elmúlt évtizedben gyermekeink felnıtté lettek. Elsıszülöttünk, Dávid, mérnökként dolgozik, hatalmas kalandokkal ajándékozta meg magát 2009-ben. Második gyermekünk, Ádám, építészhallgató, árulkodhatok róla, házasságkötésre készül a nyáron (menyasszonya Vida Bettina), mindenkit szeretettel várunk. Tamás fiúnk, 4. évf. teológusként Tübingenben mélyítette ismereteit. Judit lányunk gyógytornász szakon szorgalommal készül a hivatásra, Áron fiunk pedig érettségizett, egy fél esztendıre ı is elmegy Angliába, a sokak által már kipróbált Lee Abbey intézménybe dolgozni, s hazajıve, úgy tőnik, nagyon szép hivatást remél-kíván választani. Szeretjük a gyermekeinket, s hálásak vagyunk értük.
Népmozgalmi adataink, anyagi háztartásunk Megkeresztelhettünk 9 leány és 5 fiúgyermeket, közöttük a Mári családban a 6ként született Bertát. Konfirmációi fogadalmat tett felnıtt-ként 8 testvérünk, 4 ffi, és 4 nı, hagyományos konfirmálónk pedig 12 volt, 6 lány és 6 fiú. Házasságot kötött és áldást kért 5 házaspár. Jó volt látni a révbe érteket, némelyek évtizedes álma valósult meg, mások csendesen, szép tiszta örömmel újat kezdhettek. Szomorú események is kísérték az életünket, búcsúznunk kellett 14 nıtestvérünktıl és 7 férfitestvérünktıl. Közöttük a gyülekezet életével hosszú évtizedeken át hőséges kapcsolatot tartó testvéreinktıl: Dalmady Csabától, Csizmadia Sándorné Esztike nénitıl, Lakó Nagy Józseftıl (milyen sokan voltunk a temetésen, s mindhárom nemzedékbıl!), a több mint 100 esztendıt megélt lelkészözvegytıl, Nyámádi Istvánné Kati nénitıl, Fodor Istvánné Julianna nénitıl, Rab Istvánné Margittól és Varényi Sándor testvérünktıl. Áldja, segítse, vigasztalja az élı Isten Lelke az ittmaradtakat, családtagokat, a gyászoló gyülekezetet. Külön örömünk volt az elmúlt évben is, az induló, fiatal házasok szövetségében született gyermekek mindegyike. Örülhettünk elsıszülötteknek, harmadikként érkezett gyermekeknek, és sok-sok imádság kísérte a gyülekezetben Bogyó Andráséknál készülı hármas ikrek születését. Örülünk, hogy épek, egészségben vannak, Isten áldja gazdagon a családokat. Anyagi háztartásunkról is megemlékezem. Egészen pontos és részletes adatokat a az egyik mellékletben találhatunk, most csak a fontosabb adatokat emlegetem. A gyülekezet teljes áldozatkészsége 7.906.000.- Ft volt. Ebbıl 4.340.000.- Ft volt fenntartási adomány, 1.921.000.- perselyes áldozat, Templom alapítványunkra 768.000.- Ft-ot fizettek be a testvérek, az intézményeink életét segítı Veteményeskert alapba idén 364.000.- Ft áldozat-hozatal történt.
Azt külön említem, hogy a 3 esztendın át tartó, Veteményeskert alapba, összesen 2.100.00.- Ft befizetés történt. Elgondolkoztató adat, hogy a legjelentısebb és számba vehetı adományterületen, a fenntartási adakozásban a 4.340.000.- Ft-ot összesen 134 család fizette be, ezek között is 29 család összesen 3,5 millió Ft-ot adományozott. Az anyagi teherviselés meglehetısen aránytalan módjára utal az adat. Kiadásaink egyik felét a különbözı illetmények, adományok, járulékok tették ki, a másik feléhez tartoztak a közüzemi költségek, gáz, villany, víz, csatorna, telefon, biztosítási díjak, ill. karbantartási munkálatok, irodai eszközök, szeretetvendégségek költségei. Hogy a mőködtetésben sok-e a gyülekezetre háruló közel 8 millió Ft, vagy takarékos, elég egy összehasonlító adatot említeni: egy 2 gyermekes, két szülıvel, két átlagos keresménnyel boldoguló család évi költségvetése kb. 3 millió Ft. Szeretnék itt is köszönetet mondani mindazoknak, akik a december eleji gondnoki beszámolóra tekintettel, jelentısebb adományokkal segítették a gyülekezet igen megapadt anyagi forrásait. Így lehetıvé vált, úgy induljunk az újesztendıben, hogy mőködésre rendelkezésre áll közel egy hónapra való tartalék összeg.
Kitekintés Társadalmunk jelentıs változás elıtt áll. És jelentıs változásra szorul. Isten irgalmára, a megtérítı kegyelemre. Sokan-sokan gondolhatjuk regnáló vezetıinkre tekintve, az eredménytelenségek láttán: „Minus est en vous!” Kipróbáltattak, és könnyőek találtattak… Együtt reménykedünk köztár-sasági elnökünkkel, hogy a választások változást hoznak, s azután a józanság, a népért, a magyarságért való oda-adás, s nem csak ígéretek, hanem igaz cselekedetek következnek. Egyházunk népe is oly nehezen tud megbirkózni a társadalmi közömbösséggel. Itt senki sem ellenség, de senki sem barát. Itt senki sem elégedett, de abból alig kívánnak valamit, amit az egyházak felmutatnak. Hiteles, kívánt szolgálat miképpen lehetséges? Az igaz szavakat ismerjük, az alázatos, hittel teljes tettek, a szolgálat maga hiányzik. Uralkodó egyházat már ismertünk, hatalmak alá rekesztettet is, a szabadságban Krisztust megtaláló, felmutató, hirdetı egyházat, annak mai nyelvét, aktuális igazságait, bátor tetteit meg kell találni. Küszködünk e kettı között: „Plus est en vous”, és „Minus est en vous”. Hol egyikben szégyenülünk, hol a másikban bátorodunk. Isten élı lelke legyen irgalmas, hogy emberi, tıle rendelt drága hivatásunkat egyénileg és közösségben örömmel megéljük:
”Micsoda az ember, hogy törıdsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted ıt kisebbé Istennél, dicsıséggel és méltósággal koronáztad meg.” Áldás, békesség ! Ablonczy Kálmán, lelkész
NAPTÁR – 2010 (kiemelt alkalmak) Január 01 03 16 1717-24
Újesztendei istentisztelet (úrv.) Első vasárnapi istentiszteletek - lelkészjelentéssel Házaskörök közös délutáni alkalma Egyetemes imahét (úrv.)
Február 07 08 2626-28
Családi istentisztelet Presbiteri gyű lés Házasok hétvégéje Piliscsabán
Március 07 08-12 08 14 28 3030-április 2
Családi istentisztelet Evangélizáció (esténként másmás-más vendéggel) Ünnepi istentiszteletek (úrv.) Virágvasárnapi KS ünnepi istentisztelet Nagyheti Nagyheti alkalmak
Április március 3030-02 04-05 04 10 1616-18
Nagyheti alkalmak Húsvéti istentiszteletek (úrv.) Kispesti egyházi kórusok találkozója – KR Mátraháza – Szolgálók hétvégéje + Fiatalok hétvégéje
Május 03 13 1515-16 1818-21 18 2222-23 2323-24
Presbiteri gyű lés Áldozócsütörtök, istentisztelet, KS csendes de. Konfirmandusok hétvégéje - Piliscsaba Pünkösdi alkalomsorozat Fehér asztalos alkalom Számadás, Konfirmáció Pünkösdi istentiszteletek (úrv.)
Június 0202-04 és 1212-14 20 2020-26 2727-július 03
Elő Elő készületek a SZFSZF-i táborozásokra KS évzáró istentisztelet, érettségiző k megáldása Gyermekhét I. – SZF Gyermekhét II. – SZF
Július 0404-09 (vas(vas-pént !) 11-17 11 1818-24
Gyülekezeti hét – Tahi (fiataljainkat is hívjuk) (úrv.) Lányok hete – SZF Fiúk hete - SZF
Augusztus 29
KS – évnyitó istentisztelet
Szeptember 05 12 13 1414-17 19 26
Családi - nyárra emlékező - istentisztelet Rendszeres gyermekistentiszteletek kezdete Presbiteri gyű lés Hálaadás hete hete alkalmai Hálaadás napja Rózsatéren (úrv.) SzószékváltóSzószékváltó-diakóniai vasárnap
Október 03 22-24 22 2525-31 31
Családi istentisztelet 2-3 napos gyülekezeti buszos kirándulás Reformációi alkalomsorozat, KS ünnep, fogadalomtétel Reformációi Reformációi ünnepi alkalmak (úrv.)
November 07 2525-27 28 29
Családi istentisztelet Ifi fél 7 sorozat Advent első vasárnapja, ifj. istentisztelet Presbiteri gyű lés
December 12 19 14 2424-26 31
KS ünnepi istent., Advent 3. vasárnapján (de.) GyermekekGyermekek-fiatalok karácsonyi szolgálata (du.) Fehér asztalos alkalom Karácsonyi istentiszteletek istentiszteletek (úrv.) Évzáró istentisztelet (úrv.) Éjféli áhítat (úrv.)
Hetenkénti rendszeres alkalmaink Vasárnap
Hétfő Hétfő
Kedd
Szerda Péntek
7.00 és 10.00 ó 10.00 ó 8.308.30-9.45 ó 8.458.45-9.45 ó 8.00 ó 17.00 ó 19.00 ó 9.30 ó 17.00 ó 18.00 ó 19.00 ó 18.00 ó 19.00 ó
Istentiszteletek Gyermekfoglalkozások Énekkari próba Konfirmációi alkalom KS iskolai hétkezdő áhítat (templom) KS iskolai pedagógus bibliaóra Nikodémus kör (kéthetente) Bibliaóra (Simeon O) Imaóra Bibliaóra Gyermekkatechézis (Gyermekotthon) (Gyermekotthon) Konfirmációi alkalom Ifi körök estéje
