Lélekápoló - gondolatok, versek, történetek 2007/2. szám
Gyógyító szó - az orvostól A betegség gyakran úgy éri az embert, mint a villámcsapás: nem számítunk rá, nem gondolunk vele, váratlanul jön. Felborítja eddigi életünket, elbizonytalanít a jövőben, félelmet, szorongást, kétségbeesést okoz. Megkérdőjeleződik a múlt, gyötrő kérdések fogalmazódnak meg: Mért pont velem fordul ez elő? Mit vétettem? Ki tehet róla? Mit kellett volna tennem? A jövő elbizonytalanodik, amit korábban hittünk és vártunk távolra kerül, az az életterv, amit kitűztünk magunk elé, felborul. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben nehéz kapaszkodókat találni, elveszettnek, szerencsétlennek érezhetjük magunkat. Arra kevésbé gondolunk, hogy a betegség jót is hozhat, megváltoztathatja az életünket, új értelmet adhat a megszokott jelenségeknek, új célokat tűzhetünk ki. Felfoghatjuk figyelmeztetésnek arra, hogy változtatni kell korábbi rossz szokásainkon, életritmusunkon, más fontossági sorrendet kell felállítani. Ilyenkor derülhet ki, hogy milyen sokan aggódnak értünk, mennyi szeretet vesz körül minket, amit eddig talán észre sem vettünk, vagy el se hittünk. Fontosabbá válnak a kapcsolatok, és háttérbe szorulnak a korábban fontosnak hitt dolgok. A megszokott, hétköznapi jelenségek új színben tűnhetnek fel. Milyen széppé válhat egy szál virág, milyen jól eshet egy
simogatás, milyen örömet okozhat egy kellemes séta! Ha értelmet találunk a betegségben és megtaláljuk azt a célt, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes végig csinálni a vele járó nehézségeket, nyertesei lehetünk ennek a csatának! Dr. Molnár Mária, pszichiáter - Onkológiai Központ
Mit kezdjünk a szenvedéssel? Carl Gustav Jung, az ismert svájci pszichológus házának egyik ablakára a keresztet hordozó Krisztus képét festette. - Tudja, ez a legfontosabb, amit meg kell tanulnunk…- mondta egy teológus látogatójának. – Nemrég jártam Indiában és ott döbbentem rá újra erre. Bármely földrészen éljünk is, meg kell birkóznunk a szenvedés kérdésével. A távol-keleti ember megkísérel érzéketlenné válni a szenvedéssel szemben. Mi, nyugatiak inkább a legkülönbözőbb testi, lelki és szellemi kábítószerekhez folyamodunk. Egyik sem kielégítő megoldás. A szenvedést le kell győzni. Ez csak akkor lehetséges, ha magunkra vállaljuk. Ezt is tanuljuk a keresztet hordozó Krisztustól! 2
Betekintõ - Kitekintõ Ezen az oldalon arra hívjuk meg, hogy alakítson ki egy „nyugalmas szigetet” a mindennapjaiban, amelyben szakít mintegy 5 percet elcsendesedésre, imádságra, itt és most, az alábbi útmutatások és a választott szentírási szöveg segítségével.
Párbeszéd magammal, Istennel Milyen állapotban vagyok most? Vigaszban vagy vigasztalanságban? Milyen érzések vannak most bennem: öröm, szomorúság, fájdalom, kétely, vágy félelem, elhagyatottság, magány, üresség, értéktelenség, indulat, harag, szégyen, szenvedély, gyengeség, csalódás? Most próbálok lemenni ennek az érzésnek a mélyére, vele szóba állni. Valahol itt van Isten akár érzem, akár nem. Próbálom megszólítani valamilyen alkalmas módon: Örömöm Istene! Vagy: Szomorúságom Istene!...Félelmem Istene!...Vigasztalásom Istene!... Megosztom Istennel érzéseimet, bensőm állapotát! … Bibliai idézet /139. zsoltár/ „Uram Te megvizsgálsz és ismersz engem! Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! Elöl és hátul körülzártál engem, fölöttem tartod kezedet.” … Jelenlét Isten feltétel nélkül szeret engem, és mindenütt körülölel jelenlétével. Hol éreztem ezt ma? (Gondoljam végig napomat!) … Köszönöm Atyám Istenem, hogy jelenléted ölelésébe bújhatok! 3
Az imádságról „Amint egyre inkább megtanultam imádkozni, úgy lett egyre kevesebb az, amit mondtam. Utóbb aztán teljesen elhallgattam. Majd egyszer csak elkezdtem Istenre odafigyelni. Valamikor azt hittem: imádkozni annyi, mint beszélni. Most már tudom, hogy imádkozni nem annyi, mint hallgatni, hanem odahallgatni! Csendben figyelni, mit mond nekünk az Isten. Számtalanszor szól hozzánk, de nagyon ritkán figyelünk rá.” Sören Kierkegaard „Az Isten nem beszélgetési téma, hanem beszélgető társ. Azt jelenti ez, hogy Isten és az Ő egész gazdag világa, meg minden cselekedete, elsősorban nem úgy ismerhető meg, hogy beszélünk Róla, hanem különlegesen úgy, hogy beszélünk Vele. A Vele való személyes érintkezésben, a Vele való párbeszédben, a Vele való kapcsolatban – imádságban.” Dr. Joó Sándor
Lépésről-lépésre Történet egyszer egy katonával, hogy a háborúban lezuhant a repülőgépe az erdő közelében. Kiszállva belőle nem tudott lábra állni, ezért a földön kúszva, kezével húzva-tolva magát haladt előre. A távoli apró fények tudatták vele, hogy a közelben van egy település. Elindult abba az irányba, de mivel érzékelte, hogy nagyon messze van, már-már meghőkölt, és azt mondta, hogy ezt nincs ereje megtenni, erre nem képes! Ilyen állapotban, ekkora út megtétele szinte lehetetlen! Azonban nekirugaszkodott és elvonszolta magát egy fáig, ahol megpihent, majd kinézett magának egy bokrot, és elhúzta magát addig. Majd egy szénakazal volt a következő célpont. Így haladt előre fáról-fára mikor megpillantotta a falu tábláját, ahol már felvette egy kocsis, és gondos kezek ápolták, amíg meg nem erősödött. 4
Az egész lehet, hogy rémisztő, sok és befogadhatatlan, de lépésrőllépésre legyőzhető! A remény nem optimizmus. Nem meggyőződés, hogy valami jól fog végződni, hanem bizonyosság, hogy valaminek értelme van, függetlenül attól, hogy hogyan végződik. Vaclav Havel Szem mögött, szó mögött Gondárnyék feketül; És mégis ne remegj; Lélek van teveled; Nem maradsz egyedül Áprily Lajos: Biztató vers magányosságtól irtózó léleknek Árnyék mögött fény ragyog, Nagyobb mögött még nagyobb Amire nézek, az vagyok! Weöres Sándor S mikor völgyünkre tört az áradat, s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen, egyetlen kőszikla maradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. Áprily Lajos: Menedék 5
Átminõsítés Volt egy vakon született férfi, aki joggal azt mondhatta volna magának, hogy semmiféle próbálkozásnak nincs értelme – belőle soha semmi nem lesz. Ehelyett szorgalmasan tanulni kezdett, egyetemre ment, majd tudományos fokozatokat ért el Oxfordban, a Harvard Egyetemen és Párizsban. Aztán jó néhány könyvet publikált. Elismert szaktekintélye lett a saját tudományos területének. Egyszer valaki, akire mindez nagy hatással volt, így lelkendezett: „Te jóságos ég! Micsoda eredmény! És Ön vak! Ugyan mire vihette volna, ha „látó” lenne?” A válasz váratlanul érte a kérdezőt. A vak férfi ugyanis mosolyogva ezt mondta: „Minden bizonnyal egyáltalán semmire sem vittem volna.” Ami igazán fontos az életben, nem az, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy mit teszünk azzal, ami történik velünk. 6
Szabad és esti ima Szabad
Köszönöm Istenem. Dühöm, s szavad jót tesz nekem. Ámen
Istenem! Dühös vagyok. Nagyon. Rád. És az életre, Hogy elvette tőlem őt. És rá, hogy elhagyott. És magamra.
Esti ima Uram, én Istenem, köszönöm Neked, hogy befejezhettük ezt a napot is. Köszönöm, hogy nyugovóra segíted testemet és lelkemet. Kezed befedezett, megőrzött és megvédett. Bocsásd meg a mai nap minden kishitűségét és igazságtalanságát. Segíts meg abban, hogy megbocsáthassak mindazoknak, akik igazságtalanok voltak hozzám. Engedd meg, hogy békességben alhassam a Te oltalmad alatt. A Te gondjaidba ajánlom az enyéimet és ezt a házat, végül még testemet és lelkemet is. Isten! Dicsértessék a Te szent neved! Ámen
Istenem, Nem mehet ez így tovább! - tomboló dühöm szorításában. Szabad ezt? – dühömet kiönteni Rád?! Kétségeim, Kérdéseim Közt őrlődve Nehezen hallom meg Szavad: „Igen. Szabad. Én ajándékoztam neked a dühöt. Mert néha szükséged van rá. Életedet segíti. Szabad dühöngened, Szomorúnak lenned És kimerültnek.”
/Dietrich Bonhoeffer, mártír lelkész esti imája, melyet fogolytársai számára írt./ 7
Kórházba megérkezni egyszerre jó és nehéz. Jó, mert orvosok és nővérek vesznek körül, hogy segítsenek rajtunk, de nehéz, mert el kell szakadnunk az otthonunktól, és minden emberi törődés mellett is olykor kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Erő kell ahhoz, hogy ezt a helyzetet elhordozzuk és gyógyuljunk. Néha elég egy jó szó, máskor egy hosszabb beszélgetésre lenne szükség, ahol elfogadó és támogató légkörben ki-, és megbeszélhetjük terheinket, kérdéseinket, megoszthatjuk félelmeinket, örömünket. Ebben szeretnék segíteni Önnek a kórház lelkigondozójaként. Négyszemközti, zavartalan beszélgetésre, lelket megerősítő, bíztató elcsendesedésre - a kórtermi látogatáson túl - a lelkigondozói szobában is van lehetőség, amely a Rendelőintézet első emeletén, a büfével szemben található. Szeretettel kérem, ha örömmel venné a lelkigondozó látogatását, kérem jelezze ezt az alábbi elérhetőségen illetve a főnővérnek, nővéreknek, felkeresem Önt. Testi-lelki jót kívánva köszöntöm:
Kerekes Márton, lelkigondozó Lelkigondozói szoba: Rendelőintézet, I. emelet (a büfével szemben) Telefon/üzenetrögzítő: 519-821 (9821) NYÍRI ÚT
Kórházi istentiszteletek
vasárnap 9.00 óra református, 16.00 óra Katolikus Tanácsterem, I. emelet IZSÁKI ÚT
Tüdőosztály csütörtökönként 15.00 órakor, református istentisztelet a földszinti ebédlőben Pszichiátriai osztály minden hónap 2. és 4. vasárnap 15.00 órakor református istentisztelet az I.emeleten
KIADJA:
Kórházi Lelkigondozó Szolgálat, Megyei Kórház, Kecskemét. Kerekes Márton kórházi lelkigondozó, Mikesi Károly ref. lelkész Grafika: Simon András
