„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért
Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar Nyíregyháza, 2009. május 6.
Szerkesztők: dr. Kósa Zsigmond Nagy Józsefné Szoboszlai Katalin Technikai szerkesztő: Kósa Szilvia
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért DARVAS ÁGNES: A GYEREKSZEGÉNYSÉG NÉHÁNY MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐJE – FOGLALKOZTATÁSI HELYZET, TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEK, SZOCIÁLIS TÁMOGATÁSOK A családok anyagi helyzetének egyik leggyakoribb indikátora az ún. relatív jövedelmi szegénységet méri. Ebben az arányban Magyarországon 2001 és 2007 között viszonylag kis elmozdulásokat tapasztalhatunk. A népesség egészében a relatív szegénység aránya 11-13% között mozgott, a gyermekes családok körében ez az érték magasabb (13-20%) és évenkénti ingadozása is nagyobb. 2001 és 2006 között a népesség gazdasági helyzete javult, a reáljövedelmek jó 25 százalékkal emelkedtek, és ez a változás valamennyire elérte a szegényeket is. 2005-ig a relatív szegénység az össznépességen belül is, a gyermekes családok körében is csökkent. A gyerekszegénység csökkentését célzó Nemzeti Stratégia induló évében, 2007-ben azonban egyértelmű a szegénység növekedése. A 2001 óta javuló trend a gyermekes családoknál is megfordult. Csak a mélyszegénységben (a medián jövedelem fele alatt) élők arányában maradt meg a javulás 2001-hez képest. Az abszolút szegénység alakulását vizsgálva (a mutató azt méri, hogy változott-e a szegény háztartások reáljövedelme, hogy gazdasági növekedés esetén eljutott-e hozzájuk a több forrás, ill. recesszió esetén kaptak-e külön védelmet) még erőteljesebben kirajzolódik a szegénység 2005-ig csökkenő és azóta újra emelkedő mértéke. A családok helyzetének romlása nem független az ország általános helyzetétől: 2005 és 2007 között a gazdasági növekedés visszaesett és a reáljövedelmek csökkentek. A családok anyagi helyzetét meghatározó tényezők között lényeges tételt jelentő családtámogatási rendszer elemei (a legsebezhetőbb csoportoknál nagyobb családi pótlék emelés, családi alapú segélyezés) az elmúlt két évben elsősorban a legrosszabb helyzetű csoportok végletes leszakadását lassították, de a gyermekszegénység növekedését nem akadályozták meg. A gyermekek szegénységének alakulásában jelentős szerepe van a foglalkoztatás alacsony szintjének, az alacsony munkajövedelmeknek, a területi és települési egyenlőtlenségeknek. A szegénység csökkentésének egyik eszköze a családok jövedelmi biztonságának növelése. Ebben a munkajövedelmek mellett a szociális transzfereknek is meghatározó jelentőségük van. Az előadásban az e három területre vonatkozó hazai tények, adatok, tendenciák bemutatására kerül sor.
3
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért TARNAI OTTÓNÉ: A KORAGYERMEKKORI INTERVENCIÓ LEHETŐSÉGEI NAPJAINKBAN Minden gyermek egyedi és különleges emberi lény, aki a saját egyéni módján növekszik és fejlődik. A fejlődés egyes mérföldköveit van aki később éri el, mint a hasonló korú társai. Ha a késés nem a normál fejlődés változata, az eltérő fejlődésű gyermekek segítségre szorulnak abban, hogy képességeiket a lehető legteljesebben kibontakoztathassák. Az elmulasztott fejlesztés, segítség későbbi életszakaszban nehezen, vagy egyáltalán nem pótolható. A fejlődő országokban 200 millióra becsülik a veszélyeztetett gyermekek számát, hazánkban a becslések szerint a gyermekek harmada - negyede korai fejlesztésre szorul. Magyarországon a korai fejlesztés az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején kezdődött. Az 1993 oktatási törvényben jelenik meg először a korai fejlesztés, s ez időtől biztosítanak állami normatívát a fejlesztéshez. Megyénkben, mint civil szervezet az EFOÉSZ keretében történik a fejlesztés a szülők igényei alapján. Az intervenció célja: a 0-6 éves korú, az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek számára ajánlott gyógypedagógiai, mozgásfejlesztő és egyéb terápiás szolgáltatások biztosítása. A fejlődési elmaradás, sérülés korai életszakaszban történő felismerését követően a sérült kisgyermeket nevelő családok segítése, a gyermek sérült vagy lassabban kialakuló készségeinek fejlesztése, a jobb életminőség és a szociális kapcsolatok támogatása. A szülők a kisgyermekük értelmi fejlődésének elmaradásával, mozgásproblémájával, megkésett beszédfejlődésével, viselkedészavarával, hallás-látásproblémájával, étkezésével, alvásával vagy szobatisztaságával kapcsolatos és egyéb sajátos gondjaikkal fordulhatnak különféle szakterület szakembereihez. Legfontosabb a család segítése, így a szülő mint partner vesz részt a folyamatban. Segíteni kell a helyzet elfogadásában, tanáccsal kell ellátni, együttműködve megmutatni, megtalálni a gyermekük számára legtöbbet nyújtó fejlesztési helyet, terápiákat. Mindez ma már alanyi jogon jár, mégis azt tapasztaljuk, hogy viszonylag későn többnyire három éves kor körül kerülnek be a gyermekek az ellátásba. Évről évre nő a segítségre szorulók száma, egyrészt, mert az egészségügyi ellátás fejlődése nyomán egyre korábbi életkorban felismerik a sérüléseket, másrészt, mert a kitartó felvilágosító munka hatására egyre több szülőhöz eljut ennek a lehetőségnek a híre. A vizsgálatot javasolhatja gyermekorvos, védőnő, óvónő, gondozónő, de maguk a szülők is kezdeményezhetik. A kezdetekhez képest az évek során sokat változott a szemlélet és a módszer, ma már team munkában különböző szakemberek látják el ezt a tevékenységet. Együtt kell működjön az egészségügyi, oktatási és szociális terület. A team tagja lehet gyermekorvos, gyógypedagógus és gyógytornász, szükség esetén pszichológus és konzulens szakorvos, logopédus, zene- és családterapeuta, egyéb szakember.
4
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért DR. NÉMETH TÜNDE: AZ „EGYÜTT” PROGRAM A SZÜLÉS ELŐTTI, A SZÜLÉST KÖVETŐ MENTÁLIS ZAVAROK FELISMERÉSE ÉS KEZELÉSE AZ ANYA-GYEREK EGYSÉGBEN Gyermekgyógyászi munkám során sok problémát vetett fel a posztpartum depresszióban, a posztpartum pszichózisban, valamint az egyéb pszichés zavarban szenvedő édesanyák és gyermekeik ellátása. A regulációs zavarok témájával foglalkozva 2000-ben Dr. Éva Hédervári-Heller mutatta meg a Heppenheimi Szociál Pszichiátriai Centrumot, melynek igazgató főorvosa Prof. Dr. Hans Peter Hartmann Németországban először hozott létre egy 11 ágyas önálló osztályt, ahol anya-gyerek egység működik és az anyák és gyermekeik együttápolását és ambuláns kezelését sikeresen végzik. Az OGYEI-ben a komplex családtervezési program több születést követő szolgáltatással – gyerekgyógyászati eufenikai program, szoptatási rendelés, csecsemő-kisgyerekes klub, szülő-csecsemő konzultáció – is kiegészül. Témánk szempontjából kiemelt a PMS-ben szenvedő nők posztpartum depressziót megelőző programja. 2004-ben kezdődött együttműködés az OGYEI, a Szent János Kórház Pszichiátriai Osztálya és a Heppenheimei Pszichiátriai Intézet között, amelynek egyik célja volt, hogy Magyarországon is elindulhasson a pszichiátriai osztályon az anya-gyerek egységek kialakítása. Egy Műhely sorozat keretében a nemzetközi tapasztalatokon végighaladva fogalmazta meg a team – főorvos, orvosok, pszichológusok, ápolók, szociális munkás – saját lehetőségeit, kompetenciáját. Ennek mentén indult el – a magyarországi lehetőségeket figyelembe véve – a pszichiátriai osztály és a gyermek osztály szoros együttműködésében a pszichiátriai megbetegedésben szenvedő anyák és gyerekeik közös ellátása. 2008 év során emelkedett a programban részt vevők száma a team összehangolt munkájának következtében. 2008 decemberében a Heppenheimi Klinika szakembereivel közösen szervezett konferencián mutattuk be a programot a hazai szakembereknek és érdeklődőknek. Olyan általános modell kialakítására törekszünk, melynek keretében a megelőző szakmai feladatok protokolljának a kidolgozásában az OGYEI, a gyógyító feladatoknál a Szent János Kórház Pszichiátriai-, Gyerek- és Szülészeti osztálya, míg az ambuláns ellátásnál a két szakmai partner közös tapasztalatait integráljuk. Szakmai munkánkból két témára fókuszálok az előadásban: 1. Az anya-gyerek interakció fenntartásának kiemelt jelentőségére a gyógyító munka során mind az anya – intuitív szülői szerep, gondozás megtanulása, anyai szerep és önértékelés megerősítése, kórházi tartózkodás időtartamának a csökkentése, otthoni beilleszkedés zökkenőmentesítése – mind a gyerek – szeparáció elkerülése, kötődés elősegítése, megerősítése – szempontjából.
5
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért 2. Anyai gyógyszerszedés mellett – amennyiben nincs kontraindikáció – a szoptatás lehetőségének fenntartása. Ezeknek a gyakorlati fókuszpontoknak az elméleti magyarázatát adja, hogy a jobb agyfélteke fejlődésében a korai, affektív szülő-gyerek interakciónak kiemelt szerepe van, mivel az így szerzett tapasztalatok nemcsak a belépő információkat alakítják, hanem az agynak az információ feldolgozó képességét is. A korai fejlődés során szerzett szociális tapasztalatok függvényében alakul a stresszre adott hiporeszponzív periódus. A szeparáció, a stressz hatással lesz ezen agyi területek fejlődésére és így befolyásolja a pszichés és testi egészséget a vegetatív-, endokrín- és immunrendszeren keresztül. Előadásomban saját gyakorlati tapasztalatokon esetismertetés keretében kerül prezentálásra az elmúlt 10 évben megindult szemléletváltás.
6
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért HAKLIK ATTILÁNÉ – BENKŐNÉ KOMPANEK ERZSÉBET: BIZTOS KEZDET PROGRAM NYÍRMADÁN 2004-2008
Nyírmada Nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától 40 km-re, Vásárosnaménytól 15 km-re található település. Nyírmada település demográfiai adatait áttekintve megállapítható, hogy 1997-től az állandó népesség 2007-ig folyamatosan növekedett. Az Önkormányzati Közigazgatási Információs Rendszer mintegy 5046 állandó lakosról számol be 2008-ban. Tíz év alatt mintegy 315 fővel gyarapodott az állandó népesség száma. A település külterületén élők száma 14 fő. Jelenleg Nyírmada település a Baktalórántházi Kistérség legnagyobb lélekszámú települése. A program szempontjából fontos tényező, hogy a 2007-es évben a lakónépesség 28%a tartozott a 0-18 éves korosztályhoz, számszerűen 1372 fő, a 0-4 évesek száma 381 fő, ami az összlakosság 7,79%-át jelenti. 2007. évben a roma származású lakosság aránya a lakónépességhez viszonyítva tovább nőtt, 34, 8%-ot tett ki, vagyis 1705 fő vallotta roma származásúnak magát. Közülük 732 fő, vagyis 43%-uk 0-18 éves korosztályhoz tartozik. Nyírmada Nagyközségben a Biztos Kezdet Program viszonylag hosszú múltra tekint vissza, ugyanis 2004. január elsejétől a Vásárosnamény gesztorságával Biztos Kezdet Program megvalósítóinak egyike volt a település. 2004-ben a helyi Védőnői Szolgálat és a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai voltak azok, akik a program elindításában részt vettek, különös tekintettel az állapotfelmérésekre és a szociálisan hátrányos helyzetben élő gyermekek korai fejlesztésére. A program 2008-ig működött a településen. A 2004-ben útjának induló „Biztos Kezdet” elnevezésű program az elmúlt években jelentős sikereket könyvelhetett el. A program elsősorban a 0-6 éves kor közötti gyerekek és családjaik megsegítése és szociális felzárkóztatása céljából jött létre. A programban 39 család vett részt, ebből 81 gyermek. A programokat minden második hét szerdáján rendeztük meg, a helyi Művelődési Ház I. emeletén, illetve 2006. augusztusától már a Szociális Támogató, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat központi irodájában, hetente két alkalommal. Itt különböző foglalkozások kerültek lebonyolításra (pl: színezés, gyöngyfűzés, bábozás, mesék olvasása stb.) a gyermekek és a szüleik számára, továbbá a jeles ünnepekre valamennyi esetben programok szervezésével történtek a megemlékezések, legtöbb esetben nagyközségi szinten megvalósított „sátras”-programokkal, például: gyermeknap, szüreti napok, egészségnapok alkalmával. A Biztos Kezdet programon keresztül a helyi szakmai segítők hatékony együttműködése, a közösségi integráció magas fokon valósulhatott meg az elmúlt évek folyamán. Az óvodáskorú gyermekek óvodai beiratkozása sokkal zökkenőmentesebbé vált, az intézményi és a családi ellátás között megteremtődött az a fajta „híd”, mely a bizalmi elven és az egységes szakmai elveken alapult. A gyermekjóléti szolgálatnál gondozásban lévő családok gyerekei a programba sikeresen bevonhatók voltak, mellyel a kitűzött célok sokkal rövidebb idő alatt és eredményesebben valósulhattak meg. 7
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért
A jövőt illetően Nyírmada Nagyközség Önkormányzata pályázatot nyújtott be a TÁMOP 5.2.2. keretében a „Mocorgó Gyerekház” létrehozására Nyírmadán, mely az elkezdett program egy magasabb szervezeti szintre történő emelését, a szakmai, személyi, tárgyi feltételek biztosításával, és az egységes szakmai elvárásoknak köszönhetően jelentős továbblépést jelenthet a jövőre nézve.
8
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért FODOR ÉVA – HOLIKNÉ SAJTOS ÁGNES: GYEREKPROGRAM A HUSZÁRTELEPI CIGÁNYGYEREKEKKEL NYÍREGYHÁZÁN A Periféria Egyesület 1999. óta foglalkozik Nyíregyháza város szegregált lakótelepén, a Huszár-telepen élő roma gyerekekkel. A szegregáció a lakhatásban felerősíti azokat a hátrányokat, amelyek miatt a telepi gyerekek rosszabb esélyekkel indulnak az oktatásban, munkavállalásban és a családalapításban, mint a telepen kívül élők. Az Egyesület fejlesztő és integrációs programjának fókuszában a társas viselkedés többségi normáinak elsajátítása, csoport és közösségépítés, képesség és készségfejlesztés, konfliktuskezelési technikák tanulása, kapcsolatteremtési és beilleszkedési problémák kezelése áll. A program inteprofesszionális együttműködésen alapul, ahol a különböző szakmai területek szakemberei együtt és az egyes program elemekkel külön – külön is hozzájárulnak a cél megvalósításához: szociális munkás, védőnő, pszichológus, gyógypedagógus, pedagógus. Az egészségügyi prevenció a védőnővel való szoros együttműködésben valósul meg, célja az általános egészség és higiénia megismertetése, mindennapos rutinná való alakítása. Tapasztalataink alapján a roma családokban szigorú szokások uralkodnak, így jelentős tabuk vannak ebben a témában is, de a mi célunk nem ezek teljes feloldása, hanem a választási lehetőség felajánlása, helyes döntések segítése. Szándékunk, hogy a gyerekek közvetítésével a családon belül is megjelenjen egyfajta igény az egészség megőrzésére. Fontos feladatunk, hogy az elrettentés helyett tényszerű információátadást végezzünk, mely segítségére lehet a veszélyeztetett fiataloknak abban, hogy döntéseiket helyesen hozzák meg. Az előadás során a szegregált telepen megvalósuló egészségügyi prevenció területei, valamint a védőnő és a szociális munkás együttműködésének gyakorlati lehetőségei kerülnek bemutatásra.
9
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért ERDŐS JUDIT- SIMON JÓZSEF: GYEREKESÉLY PROGRAM ORSZÁGOS KITERJESZTÉSÉNEK MEGALAPOZÁSA A BAKTALÓRÁNTHÁZI KISTÉRSÉGBEN
2006 márciusában készült el kormányzati felkérésre a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program. Ez egyrészt olyan javaslatokat tartalmazott, amelyek a gyermekszegénység csökkentését, újratermelődésének korlátozását szolgálják, másrészt felvázolta a hosszú távra, legalább egy generációnyi időre (25 éves időszakra, 2007-2032.) tervezett program fő irányvonalait, harmadrészt részletesebben kidolgozta az első három év teendőit. Az előadás bemutatja a stratégia és egyben a program céljait, valamint a gyerekszegénység programok– országos kiterjesztését előkészítő TÁMOP 5.2.1: „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése című –a baktalórántházi kistérségben megvalósuló komplex programot. Az MTA KTI Gyerekprogram Iroda által 2006-óta működtetett szécsényi alkalmazási kísérlet számos, más kistérségi programokban is hasznosítható tapasztalatot hozott. Ezen tapasztalatok, tanulságok adaptálhatóságának megteremtésére ad lehetőséget a TÁMOP 5.2.1-es kiemelt program. A kistérségi programok megalapozásával a projekt célja a szolgáltatások működésének gyerek- és családbarátabbá alakítása, a kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, a szegregáció enyhítése. A Gyermekprogram Iroda a komplex kistérségi programok előkészítésébe 2009-ben öt, majd 2010-ben további öt, a harminchárom komplex programmal támogatott leghátrányosabb helyzetű kistérséghez tartozó, nyitott kistérséget kíván\t bevonni. A komplex program megvalósításának feltételeit várhatóan a TÁMOP 5.2.3. (Integrált helyi programok a gyermekszegénység csökkentésére) konstrukciója biztosítja majd pályázati eljárás lebonyolítását követően, amelyre a tervek szerint a 2009-2010-es akciótervben kerül sor.
10
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért CSERJÉSI MÁRIA: A KORAI GYÓGYPEDAGÓGIAI INTERVENCIÓ FEJLESZTÉS A GYAKORLATBAN Az előadás, filmvetítés, konzultáció keretében az alábbi témakörökkel kapcsolatos információk kerülnek ismertetésre: 1.
A korai intervenció fogalma, tartalma Mit jelent a korai intervenció? A korai intervenció területei (kinek, ki, mit, miért)
2.
Tünetfelismerés Fejlődési területenként Mozgásfejlődés, kognitív fejlődés, pszicho-szociális fejlődés Figyelmeztető tünetek-mit figyeljünk? Prediktív, előrejelző, prognosztikus tünetek Figyelmeztető tünetek -képességterületek alapján Mozgásfejlődés Nyelv-, beszédfejlődés Személyiségfejlődés, szociabilitás Prediktív tünetek -életkori hangsúly alapján Újszülöttkor, egy éves, két éves, hároméves életkor Organikus jegyek-fejlődésdiagnosztika alapján Gyógypedagógiai diagnosztikai szempontok
3.
Feladatok, szakemberek a korai tünetfelismeréstől az ellátásig Probléma felismerése, diagnózis, terápia
4.
A szolgáltatások elérhetősége –intézmények Egészségügyi alapellátás, szakellátás Pedagógiai, pszichológiai alapellátás, szakellátás
5.
A komplex gyógypedagógiai fejlesztés területei, módszerei, eszközei Filmvetítés-példák, módszerek, gyakorlatok A film bemutatja a komplex gyógypedagógiai terápia során alkalmazott eljárásokat, eszközöket
11
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért DR. HORVÁTH LÁSZLÓ: KORAI FELISMERÉS ÉS SZOCIÁLIS SEGÍTÉS
Bevezetés a problémába Ha egy családban fogyatékos gyermek születik, azonnal felmerül a kérdés, hogyan fog felnőni? Ez az egyszerű kérdés sok szakmai, erkölcsi vetülettel rendelkezik. Most vizsgáljunk meg ezek közül néhányat, amelyek az egészségügyi és a szociális ellátó rendszerek vonatkozásában jelennek meg. Megállapítások Leírom azt a folyamatot, mely a fogyatékos gyermek és családja segítésének egy korszerű modellje lehet. Elemei: A fogyatékosság korai felismerése, az egészségügyi és a szociális szolgáltatások családon belüli megvalósítása, szállást nyújtó intézménybe kerülés esetén is legyen feladat a családi kapcsolat fenntartása és erősítése. A szolgáltatások összekapcsolásával, részletes leírásával folytatódik a kutató munka. A fenti lépéseket gyermekenként, családonként kell megtervezni. Részletes szükséglet felmérést kell végezni és azok alapján megtervezni a komplex segítés folyamatát. Korai felismerés A fogyatékosság korai felismerésében értünk el eredményeket, de változó hatékonysággal. Pedig tudjuk, hogy minél hamarabb ismerjük fel a fogyatékosság meglétét, annál eredményesebben tudjuk hozzáigazítani a társadalmi környezetet. A korai fejlesztés is csak úgy tud elindulni, ha a korai felismerés is megtörtént. A fogyatékosság minél hamarabbi felismerése a folyamat első lépése. A korszerű tudományos eszközökkel ez már sok esetben a születés előtt is megállapítható. Ebben a témában óriási lépéseket tett a tudományos kutatás, de azok alkalmazása az alapellátásokban még nem rendszerszerű.
12
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért KISS EMŐKE: „BIZTOS KEZDET PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA CEGLÉDEN” A Cegléd város oktatási intézményeinél, a tanulólétszám alakulásánál számottevő eltérés tapasztalható az általános iskolák és a speciális oktatási intézmény között. Az utóbbi esetben folyamatos emelkedés érzékelhető, mivel az 2.sz Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértő és Rehabilitációs Bizottság egyre több gyermek számára teszi szükségessé a speciális oktatásban való részvételt. A program elindításával alapvető szándékunk volt az okok felkutatásán túl a felszínre hozni, hogy azon gyermekek esetében, akiknél nem áll a háttérben vele született értelmi akadályozottság, megvalósítható -e a képességeiknek megfelelő tudásszint elérése a szükséges tárgyi, környezeti feltételek megteremtésével. A pályázati anyagunk elfogadását követően 2005. november 21-én kezdtük el működésünket. Az eltelt több mint 3 év során elsősorban az országos Biztos Kezdet Program céljainak megvalósítása érdekében a családokkal aktívan együttműködve végezzük tevékenységünket. A programnak köszönhetően elmondható, hogy a rendszeresen járó gyermekeknél a lemaradások és hiányosságok a korai időszakban felszínre kerültek, és a szülők aktív bevonásával a legtöbb esetben korrigálásra kerültek. A gyermekek birtokába kerültek az óvoda majd később az iskola által elvárt ismereteknek és képességeknek. Bízunk abban, hogy ezek elsajátításával sikerült megalapoznunk, hogy a gyermekek a későbbiek során hatékonyabban tudnak szembenézni az életük folyamán felmerülő társadalmi kihívásokkal. A szülők bevonása révén hozzájárultunk ahhoz, hogy a teljes család életében pozitív irányú változások következzenek be. A program a 2008-as évben beadott sikeres pályázatoknak köszönhetően jelentős fejlődésen ment keresztült. Az elkövetkező években az országos szakmai szemléletválás eredményeként további jelentős előrelépés és átalakulás várható.
13
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért KOÓSNÉ REHA VALÉRIA: HÁTRÁNYOS ÉS HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYERMEKEK FELZÁRKÓZTATÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Jövőnk szempontjából kulcskérdés a roma családok integrációjának segítése, a roma gyermekek felzárkóztatása, munkaerőpiacra történő kijutásuk, amely képzettség nélkül reménytelennek látszik. E céltudatos tevékenység első színtere az óvoda. Az óvodának egyedüli lehetőségei vannak a közoktatás más szintjeihez viszonyítva – gondoljunk csak a család és az óvoda kapcsolatára, a korai szocializáció és a hátrányok kompenzálása révén a gyermek fejleszthetőségére ebben az életszakaszban. Heves megyében, egy 2400 fős kistelepülésen, Kerecsenden dolgozom immár 30 éve – 27 éve vezetőként – a kistelepülés egyetlen négycsoportos óvodájában. Pályám kezdetén a hátrányos helyzetű gyermekek száma 50% körül volt, mára ez az arány 85%. Négy Eger környéki település – Kerecsend, Demjén, Egerszalók, Egerszólát – önkormányzatai óvodafenntartó mikrotársulás keretében működtetik az óvodákat 2007. augusztustól a székhely óvoda (Kerecsend) és a három tagóvoda összevonásával, 8 csoporttal, 185 gyermekkel, 35 dolgozóval és saját főzőkonyhával. Az összevont intézményből három településen találhatóak halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek (Kerecsenden 62%, Egerszalókon 23%, Demjénben 21%). Az óvodákban sérült gyermekeket (Kerecsenden 7 fő, Egerszalókon 1 fő, Demjénben 1 fő) is befogadunk, amelyhez biztosítottak a személyi és tárgyi feltételek is. Az óvodaegységek a Tevékenységközpontú óvodai nevelési program szerint végzik munkájukat, megőrizve egyéni arculatukat, korábbi gyakorlatukat a helyi szokásokhoz és igényekhez alkalmazkodva, egyéni utakat keresve. A négy település adottságai is különbözőek a lakosság összetételét, szociális és gazdasági helyzetét, a szülői elvárásokat és a fenntartók lehetőségeit tekintve. Helyzetünket nehezíti, hogy Demjénben és Egerszalókon megszűnt az iskola, Egerszóláton már csak alsó tagozat van, s csupán Kerecsenden működik nyolcosztályos intézmény. Közös óvodánk vezetőjeként feladatom a tárgyi és személyi feltételek biztosítása mellett a különböző igények összehangolása, a fejlődés lehetséges útjainak kimunkálása. A továbbiakban az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek eredményes nevelése, fejlesztése. 1. Milyen feltételrendszer szükséges a hátrányos helyzetű gyermekek eredményes neveléséhez az óvodában? A személyi feltételrendszer minősége – a képzett humánerőforrás megléte – a fejlődés, az egyéni utak keresésének mozgatóereje. A hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó óvodapedagógusok nem csupán óvónők, hanem fejlesztő pedagógusok, családsegítők, szociális munkások, gyermekvédelmi szakemberek is egyben. Ezért képzetteknek kell lenniük a következő területeken: fejlesztő pedagógia, romológia, szociológia, gyermekvédelem, családvédelem és ezen területekre vonatkozó joggyakorlat területéin.
14
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért Az óvoda alapfeladataihoz mérten különböző speciális képzettséggel rendelkező szakemberekre is szükségünk lehet: logopédus, gyógypedagógus, gyógypedagógiai asszisztens. Az általuk nyújtott nélkülözhetetlen szolgáltatásokat akár kistérségi ellátás keretében is biztosítania kell a fenntartónak. Az optimális csoportlétszám, az átgondolt csoportszervezés (a vegyes, vagy részben osztott) életkorú csoport a hátrányos helyzetű gyermekek eredményes fejlesztésének meghatározó tényezője kell legyen. Sajnos ez még nem általános gyakorlat! Az országban – nem csak a mi térségünkben – azokban az óvodákban magas a csoportok létszáma, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Ezeken a településeken óvodabővítésre volna szükség. Erre saját forrásból – figyelembe véve egy-egy ilyen beruházás százmilliós nagyságrendű költségigényét - kis önkormányzatok nem képesek. Egyedüli forrásteremtő eszközként a pályázatok kínálta lehetőségekkel számolhatunk, a pályázati rendszer azonban bürokratikus és lassú. 2. Hogyan lehet forrásokat találni az esélyegyenlőségi programok működtetéséhez egy kistelepülésen? Nyilvánvaló, hogy a hátrányos helyzetű települések és a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élők számára kínálnak legnagyobb lehetőséget az EU-s és a hazai pályázati kiírások. Ehhez koncepciót, jó programokat (projekteket) kell helyben kidolgoznunk a nevelőtestülettel, a fenntartóval, esetleg a partnerség jegyében konzorciumot alkotva más szervezettel, közösen. Ezután kereshetünk hozzá pályázati forrást – nem fordítva! A hátrányos helyzetűek – főként a romák - integrációja érdekében több pályázati lehetőség is kínálkozik, amelyekkel a fenntartón keresztül élhetünk. Nézzünk néhány lehetőséget: Az OKM Támogatáskezelő Alap pályázat útján óvodai integrációs program működtetésére – halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére – gyermekenként évi 68500 Ft támogatást biztosít. A Roma Oktatási Alap pályázati kiírásait is érdemes figyelni a roma gyermekek integrált nevelését megvalósító intézményeknek. Általában olyan helyi komplex programoknak van nagyobb esélye a támogatásra, amelyek egyenlő lehetőségeket biztosítanak a helyi romák integrációjához nem csak az oktatás, hanem pl. a szociális, az egészségügyi ellátás, munkahelyi integráció célterületein is. Kerecsenden 2006-tól kezdődően olyan modellprogramot valósítottunk meg az ICSSZEM, támogatásával, amely lehetővé tette többek között a romák által lakott településrészek infrastrukturális fejlesztését, életveszélyes házak felújítását és munkanélküliek nagyszámú foglalkoztatását. E modellprogram folytatásaként kialakítottunk egy családi napközit, létrehoztuk a Tanodát, s az Óvoda szakmai irányításával 2006-ban kialakítottuk és 2007.-ben működtettük a Biztos Kezdet Klubot. Az Európai Szociális Alap (ESZA) Kht. folyamatosan ír ki pályázatokat. E kiírásokat az SZMM honlapján lehet elérni. Az ESZA támogatásával Kerecsenden 2008.-ban tovább működtettük a Biztos kezdet Klubot, újabb beruházásokra is sor került (játszótér, a klubban konyhasarok kialakítása).
15
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért 3. Mi is az a Biztos Kezdet Klub? A Biztos Kezdet Program Angliából került Magyarországra, ahol e programot a gyermekszegénység kezelésére alkalmazták sikeresen. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium gondozásában került adaptálásra először kísérleti jelleggel, majd országos hálózatot alkotva 2006-ban . A program célcsoportja településenként a helyi igényekhez igazodott. Nálunk a hátrányos helyzetűek, a roma családok és gyermekeik, a fogyatékkal élők, és a közösségi élettől elszigetelt fiatal nem roma családok és gyermekeik alkották a célcsoportot. Számukra egy klubhelyiségben, heti 3 alkalommal 4 órában, klubfoglalkozás keretében biztosítottuk a következő szolgáltatásokat: a 3 év alatti gyermekek fejlesztése, korai szocializáció szakemberek bevonásával (óvodapedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, védőnő), egészségkultúra fejlesztése (egészséges ételek készítése szakács bevonásával, ételek kóstolása, étkezési kultúra) krízishelyzetek kezelése pszichológussal, előadások (szakorvosok, környezetvédelem, alternatív gyógymódok, jogi tanácsadás) csecsemőgondozás (baba-mama torna, baba-mama maszszázs) információk képzésről, munkalehetőségről stb. A programot az Óvoda szakmai vezetése mellett helyi szakmaközi összefogással működik (védőnő, gyermekjóléti szolgálat, családsegítő, óvodapedagógusok, iskolai fejlesztő pedagógus). A klubvezető egy helyi roma származású közösségfejlesztő, aki a családvédelem területén képzett. A védőnőnk a koordinátor, aki elvégzi a klub működtetésével kapcsolatos szervezési és operatív feladatokat. A programnak mérhető eredményei vannak. A programban résztvevő gyermekek bemeneti mérési eredményei kiemelkedően magasabb fejlettségi szintet mutatnak, mint azon gyermekeké, akik nem vettek részt a programban. A klubba rendszeresen járó szülők és gyermekeik korai integrációja révén óvodai nevelőmunkánk is eredményesebb. A programnak nem csak hátrányos helyzetű településeken van létjogosultsága, de a programfejlesztés ebbe az irányba mozdult el, a „gyermekesély” projekt keretében a TÁMOP pályázati kiírásain keresztül lehet újabb pénzforrást találni a további működéshez. 4. Milyen kapcsolatrendszert lehet kialakítania az óvodának a családdal, más intézményekkel, szervezetekkel a hátrányos helyzetű gyermekek nevelése érdekében? A családdal való kapcsolattartás az együttnevelés érdekében meghatározó jelentőségű nem csak a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésében. A családdal történő kapcsolattartásnak vannak hagyományai az óvodákban, de a hátrányos helyzetű gyermekeket nevelő óvodákban ezt a helyi sajátosságokhoz kell igazítani. Sok múlik az óvoda- és az iskolavezetés kapcsolatán, amely akkor jó, ha ismerik és tisztelik egymás munkáját az óvodai és az iskolai pedagógusok, és vannak közös célok és programok. A gyermekvédelmi és családvédelmi szakemberekkel való kapcsolattartás az óvodavezető feladata, de nevelőtestületi üléseinkre alkalmanként meghívjuk ezeket a szakembereket. A védőnővel és az orvossal való együttműködés egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az a tapasztalatunk, hogy a mélyszegénységben és annak határán élő gyermekek nem mindig kerülnek orvoshoz. Oda kell figyelnünk és a gyermekjóléti szolgálat, illetve a jegyző segítségét kell kérnünk. Gyakori a higiénés problémák miatti fertőző megbetegedés (fejtetvesség, herpesz, stb.), ezért a többi gyermek védelmében a védőnőnek gyakran kell látogatni az intézményt, kölcsönösen működnie kell a jelzőrendszernek. Gyakran probléma, hogy a gyermeknek esetleg szemüveg vagy más speciális eszköz, illetve ellátás kell. Ezért folyamatosan figyelemmel 16
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért kell kísérnünk a gyermek egészségi állapotát, valamint testi fejlődését (táplálkozás), lelki állapotát (bántalmazás, agresszió stb.) és időben kell jelezni, vagy megtenni a szükséges gyermekvédelmi intézkedést. Mi, akik hátrányos helyzetű gyermekeket nevelünk, szerteágazó tevékenységet végzünk, olyanokat is, ami eredendően nem a mi feladatunk. Tesszük ezt belülről fakadóan szeretettel, önként, hivatástudattól vezérelve, saját erkölcsi meggyőződésünk szerint. Jövőnk kulcsa a GYERMEK. Rajtunk is múlik milyen lesz.
17
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért DR. KOVÁCS KATALIN: A MISKOLCI BIZTOS KEZDET-PROGRAM TAPASZTALATAI ÉS TOVÁBBFEJLESZTÉSE Angliában akkor kezdtek a hátrányos helyzetű családok (bevándorlók) kisgyermekeinek iskola előtti felzárkóztató programjával kormány szinten foglalkozni (Sure Start), amikor a bevándorlók aránya meghaladta a népesség 10%-át. Magyarországon a probléma nagysága ma már ennél nagyobb. Az egy éve közzétett OECD-adatsor tanúsága szerint egész Európában Magyarországon, Lengyelországban és Lettországban a legmagasabb (25% feletti!) a gyermekszegénység mértéke. Riasztó tény, hogy éppen a legkisebb, 0 és 5 év közötti gyermekek a leginkább veszélyeztetettek. Intézményünk, ahol a védőnők és a szakképzett kisgyermek gondozók együtt dolgoznak, a jelzőrendszer többi tagjával egyébként is kapcsolatban vannak, ideális háttér szervezetnek tűnt a Biztos Kezdet Program helyi adaptálására, ezért 2006-ban, az országos kiterjesztés fázisában elsők közt csatlakoztunk a hálózathoz. A program igen lényeges eleme, hogy alapvetően a meglévő erőforrásokra támaszkodik, és a meglévő intézményrendszer kereteit megtartva, az érdekeltek jobb együttműködésével közelebb viszi a szolgáltatásokat az érintettekhez. Legfőbb célunk, hogy a hátrányos helyzet ördögi körét a család és a szakemberek együttműködésével megszakítsuk. Kétévi tapasztalattal a birtokunkban a TÁMOP 5.2.2. pályázat beadásához már „mérhető célokat” fogalmaztunk meg. 1. A gyermekek szükséglet felmérésre alapozott, célirányos fejlesztése Folyamatosan legyen 40 öt év alatti gyermeket nevelő „klubtag” a programban. A 2 év felettiek legalább heti 3, a 2 év alattiak legalább heti 1 alkalommal vegyenek részt a foglalkozásokon. A program végére a 3 év alatti gyerekek legyenek többségben. Az óvodaérett gyerekeket vigyék óvodába. 2. Szülői szerepek, kompetenciák megerősítése Valamennyi első gyermekét váró veszélyeztetett várandós ismerje a programot. A veszélyeztetett 3 év alatti gyermeket nevelő szülők legalább egy alkalommal járjanak a Gyermekházban. Egészségi jószokások (személyi hygiéne, táplálkozás, táplálás) mérhető módon javuljanak a klubtagok között. Olvasás, könyvek szeretete iránti igény felkeltése. Közösség építés: családok közötti kölcsönös viszony erősödjön. Egyenrangú együttműködés a szülőkkel és a partner intézményekkel is. Előadásunkban bemutatjuk, hogyan nyertük meg a gyermekek és szülők bizalmát, küzdöttünk az előítéletekkel és a működési feltételek hiányával, milyen módon szereztünk olyan elismerést a munkához, ami az úniós pályázat benyújtásának alapfeltétele volt. Hogyan értették meg a szülők, hogy az ő tenni akarásuk nélkülözhetetlen a gyerekeik későbbi életesélyeinek ked18
„Legyen jobb a gyermekeknek” Közös gondolkodás és szakmák közötti együttműködés a gyermekekért vező alakításában. Ha a gyermekeiknek öröm lesz a tanulás, képesek lesznek a szegény sorból való kiemelkedésre.
19