Jelentés a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 2011. évi feladatainak végrehajtásáról
Budapest, 2012. március 29.
SZERKESZTETTE: Drosztmérné Kánnai Magdolna
[email protected] Jónás Csilla
[email protected] Oross Jolán
[email protected] Sztojka Attila
[email protected] LÁTTA: Balog Zoltán államtitkár Dr. Locsmándi Béla helyettes államtitkár Langerné Victor Katalin főosztályvezető JÓVÁHAGYTA: A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának tagjai Berényi László, Roma Koordinációs Tanács Bittsánszky Jánosné, Magyar Katolikus Egyház Botka Mónika, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Fejlesztéspolitikai Koordinációért Felelős Államtitkárság Dr. Budai Miklós, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárság. Dechert Áron, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Sportért Felelős Államtitkárság Füst Katalin, Nagycsaládosok Országos Egyesülete Husz Ildikó, MTA TK Gyerekesély-kutató Csoport Jaczkó Józsefné, Vidékfejlesztési Minisztérium, Vidékfejlesztésért Felelős Államtitkárság Kovácsné Bárány Ildikó, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Szociális, Család- és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkárság Márton Izabella, Magyar Szegénységellenes Hálózat Nagy Anna, Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány Németh Dániel, Nemzetgazdasági Minisztérium, Államháztartásért Felelős Államtitkárság 2
Pál Marietta, Magyarországi Evangélikus Egyház Probáld Anna, Nemzetgazdasági Minisztérium, Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság Dr. Purda Zsuzsánna, Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége Rácsok Balázs, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Révész Máriusz, Miniszterelnökség Szakál Ferenc Pál, Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Oktatásért Felelős Államtitkárság Tokaji Károlyné, Központi Statisztikai Hivatal Vecsei Miklós, Magyar Máltai Szeretetszolgálat
3
TARTALOMJEGYZÉK I. Előzmény: a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia létrejötte, a Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának megalakulása, feladatai. .................................................... 5 II.
Bevezető ...................................................................................................................... 7
III. A gyermekszegénységhez kapcsolódó indikátor-rendszer és az indikátor munkacsoport ......................................................................................................................... 9 IV. A gyermekek és gyermekes családok helyzetének jellemzői Magyarországon a gyermekszegénységhez kapcsolódó indikátor-rendszer adatai alapján, 2006-2010 ............ 12 A. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása ......................................................... 12 B. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése .... 13 C. Gyerekek, családok alapvető szükségleteinek kielégítése, depriváció ........................ 15 D. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása .......................... 16 E. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése ...................................................................... 18 F. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése 22 G. Egészségesebb gyermekkor biztosítása ....................................................................... 26 V.
Intézkedések .............................................................................................................. 30 A. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása ......................................................... 30 B. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése és 35 C. Gyerekek, családok alapvető szükségleteinek kielégítése, depriváció ........................ 35 D. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása .......................... 38 E. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése ...................................................................... 41 F. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése 62 G. Egészségesebb gyermekkor biztosítása ....................................................................... 64
VI. A hátrányos helyzetű gyermekeket (közvetlenül) érintő 2011. évi jogszabályi változásokról ........................................................................................................................ 70 FÜGGELÉK ......................................................................................................................... 80 I. II.
Gyermekek és gyermekes családok helyzetét jellemző indikátorok, 2006–2010 ......... 80 A 2011. évi intézkedésekre beérkezett nem kormányzati szervek észrevételei ...... 102
4
I.
Előzmény: a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia létrejötte, a Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának megalakulása, feladatai.
Az Országgyűlés 2007. május 31-én elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról 2007-2032 szóló 47/2007. (V.31.) Országgyűlési határozatot (továbbiakban OGY határozat), melynek célja, hogy jelentősen csökkentse egy generáció alatt a gyermekek és családjaik szegénységének arányát, felszámolja a gyermeki kirekesztés és mélyszegénység szélsőséges formáit, átalakítsa azokat a mechanizmusokat és intézményeket, amelyek ma újratermelik a szegénységet és a szociális kizáródást. Az Országgyűlési határozat elve szerint gyermekszegénység jelentős mértékű csökkentése, a gyermekek teljes társadalmi integrációja több évtizedes, folyamatos erőfeszítéseket igényel. A program megvalósulásának csak akkor lehet esélye, ha az összefüggő, egy irányba tartó, egymásra épülő részfeladatok, lépések és intézkedések rendszerszerű változásokat képesek generálni a gazdasági, társadalmi, politikai és közszolgálati rendszerben. Ezért szükséges egy 25 évre szóló (2007-2032) generációs stratégiát alkotni, amelynek figyelembevételével természetesen meg kell határozni a rövid és középtávú célkitűzéseket, feladatokat is. A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia elindításának három fő indoka: 1. A gyermekek és családjaik nélkülözésének csökkentése, a gyermekek fejlődési esélyeinek javítása: a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia minden gyermekre kiterjed, de azokra a gyermekekre fókuszál, akiket a nélkülözés a leginkább súlyt, és fejlődésüket jelentősen korlátozza. 2. A szegénységi ciklus megszakítása: a szegénység nem csak az anyagi javak hiánya, hanem a lehetőségek hiánya, korlátozása is, amely a hátrányos helyzet átörökítését eredményezheti, ezért elengedhetetlen a gyermekek helyzetének javítása a deprivációs ciklusok megtörése érdekében. 3. Az ország gazdasági és társadalmi fejlődése: Magyarország jövőbeni gazdasági, társadalmi és politikai fejlődése azon múlik, hogy a most felnövekvő gyerekek társadalmi hovatartozástól függetlenül felnőttként mennyire lesznek jól képzettek, egészségesek. Ehhez szükség van a gyermekek versenyképes felkészültségének biztosítására és piacképes végzettséghez juttatására. A Kormány a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról 2007-2032 szóló 47/2007. (V.31.) OGY határozat 2. pontjában foglalt felkérésnek eleget téve a 1092/2007. (XI.29.) Korm. határozattal, a Stratégiában meghatározott célkitűzések végrehajtása érdekében 2007-2010. évekre vonatkozó kormányzati cselekvési tervet fogadott el. Kidolgozta a Stratégiai terv végrehajtásához szükséges kormányzati intézkedéseket a szegénység újratermelődési ciklusainak megszakítása, a gyermekes szülők munkavállalási esélyeinek javítása, a gyermekes háztartások szegénységének csökkentése valamint a gyermekek jóléte területén.
5
Az Országgyűlés a határozat 6. pontjában felkérte a Kormányt, hogy hozzon létre egy a Nemzeti Stratégia végrehajtását segítő, követő és értékelő monitoring bizottságot - a szociális szakmai és civil szervezetek, és az egyházak bevonásával. A Kormány az OGY határozat 6. pontja alapján a 1053/2008. (VIII. 4.) Kormány határozattal létre hozta a Nemzeti Stratégia hatékony végrehajtása és végrehajtásának követése, értékelése érdekében a szociális szakmai és civil szervezetek, valamint az egyházak részvételével működő, „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságot. A Bizottság feladatai1: vélemények, ajánlások megfogalmazásával tevékenyen közreműködik a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia 2007-2032 megvalósításában; a Stratégia végrehajtását tervszerűen, módszeresen monitorozza, az utánkövetés eszközrendszerét és eljárásait továbbfejleszti, egy – a gyermekszegénységet mérő és leginkább jellemző mutatókból álló – indikátorrendszert alkot, az adatokat összegyűjti, elemezi és közzéteszi; figyelemmel kíséri és értékeli a Stratégia céljaival, prioritásaival kapcsolatos társadalmi folyamatok alakulását; a monitorozás eredményeinek, valamint a kormányzati intézkedések hatásainak, illetve különböző programok működésének a tapasztalata alapján véleményeket, javaslatokat fogalmaz meg a Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság számára.
A „Legyen jobb a gyermekeknek”! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának létrehozásáról szóló 1053/2008. (VIII.4.) Korm. határozat 4. pontja rendelkezik arról, hogy a Bizottság feladatainak végrehajtásáról évente, március 31. napjáig, írásban tájékoztassa a feladatkörrel rendelkező minisztert, valamint a nyilvánosságot, A Jelentés Függelékébe kerültek a monitorozás eszközéül szolgáló indikátorok, valamint a Bizottságban képviselt nem kormányzati szervezetektől a 2011. évi intézkedésekre, jogszabályi változásokra beérkezett vélemények is. Ezek a vélemények nem voltak maradéktalanul beépíthetők a Jelentésbe, mégis fontosnak tartjuk, hogy a közvélemény megismerhesse őket.
1
A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának létrehozásáról szóló – a 1177/2011. (V.31.) Korm. határozattal módosított - 1053/2008. (VIII. 4.) Korm. határozat alapján
6
II.
Bevezető
2011. első felében Magyarország első alkalommal látta el az Európai Unió egyik csúcsszervének, az Európai Unió Tanácsának a soros elnöki feladatait. Az elnökség egyik prioritása a roma kérdés volt. Ennek nyomán az uniós vezetők elfogadták a roma keretstratégiát, mely mérföldkő a mintegy 10 millió európai roma számára. Az elfogadott szöveg felhívja a tagállamokat, hogy 2011 végéig készítsenek nemzeti romaintegrációs stratégiát, illetve aktualizálják a meglévőt, vagy a hátrányos helyzetű rétegek társadalmi felzárkózását célzó integrációs intézkedéscsomagjukat. Ezen felhívást Magyarország elsőként teljesítette 2011 decemberében. A magyar elnökségi tevékenység szintén kiemelt területe volt a gyerekszegénység elleni küzdelem uniós szinten történő napirenden tartása, amelynek egyik konkrét eredménye egy tanácsi következtetés elfogadtatása volt az EPSCO június 17-i ülésén, másik eredménye pedig a gyerekszegénység monitoring rendszerének továbbfejlesztését célzó, a TÁRKI által készített jelentés volt. Ezeket a dokumentumokat az Európai Bizottság figyelembe fogja venni a 2012. II. félévében kibocsátandó, gyermekszegénység kezelésére irányuló ajánlása kidolgozása során. A KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága koordinációjában az uniós roma keretrendszer céljaihoz illeszkedő Nemzeti Társadalmi Felzárkózás Stratégia – mélyszegénység, gyermekszegénység, romák c. dokumentum előkészítése 2011 elején kezdődött meg. A Felzárkózási Stratégia elkészítésének fő célja az volt, hogy integrálja, kiegészítse, és egységes célrendszerben kezelje a szegénység szempontjából meghatározó speciális problématerületi – a gyermekszegénységet, romaügyet, hátrányos helyzetű térségeket érintő – stratégiákat, és ezáltal előmozdítsa a szükséges ágazatközi megközelítések hatékonyabb érvényesülését. Az egységes kezelést a szegénység szempontjából érintett fő célcsoportok közti jelentős átfedés indokolja, hiszen a mintegy 750 ezer fősre becsülhető roma népességen belül körülbelül 500-600 ezerre tehető a mélyszegénységben élők száma. A szegénységi küszöb alatt élő kb. 400 ezer gyermek legalább fele roma származású, ráadásul a roma népesség jelentős része az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben koncentrálódik. A Felzárkózási Stratégiában egy olyan átfogó felzárkózás-politikai megközelítés kerül lefektetésre, amely a szakpolitikák összehangolásával és komplex beavatkozásokkal kívánja elősegíteni hazánk társadalmi és területi kohézióját. Ennek megalapozására a Felzárkózási Stratégia részletes helyzetelemzést tartalmaz. A helyzetelemzés a szegénység, a roma népesség helyzete, a gyermekek helyzete, a területi hátrányok, valamint az oktatáshoz és képzéshez, a munkavállaláshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés kérdései kapcsán a jelen helyzet bemutatását és a problémákhoz kapcsolódó következtetéseket tartalmazza. A Felzárkózási Stratégiában azonosított fő beavatkozási területek, eszközök az érintett problématerületekhez igazodnak, egyben nagyfokú azonosságot mutatnak a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia fő céljaival és az egyes prioritásos területek alá tartozó szükséges feladatokkal. A Felzárkózási Stratégia fő beavatkozási területei közül az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás szintén megjelenik a „Legyen jobb a 7
gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiában, valamint a Kormány és az Országos Roma Önkormányzat között létrejött keretmegállapodásban (továbbiakban keretmegállapodás) is. A keretmegállapodás a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiához hasonlóan szintén prioritásként kezeli a foglalkoztatás bővítését, a foglalkoztathatóság fejlesztését, az oktatás kiterjesztését, színvonalának emelését, az életkörülmények javítását célzó fejlesztési programok kialakítását a hátrányos helyzetű mélyszegénységben élő roma és nem roma gyermekek, fiatalok, felnőttek célcsoportjának esetében. Az egységes, komplex feladatellátás érdekében ezért a Kormány az 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozattal hatályon kívül helyezte a 1092/2007. (XI.29.) Korm. határozatot, mely a 2007-2010. évekre vonatkozott -, mivel a „Legyen jobb a gyermekeknek!” gyermekszegénység elleni Nemzeti Stratégia cselekvési terve a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia cselekvési tervében szerepel a továbbiakban. A Kormány az 1053/2008. (VIII.4.) Korm. határozat 2011. évi módosításával (1177/2011. Korm. határozat) a kormányzati felelősség markánsabb megjelenítése érdekében átalakította a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának összetételét. Az új Értékelő Bizottság 12 kormányzati képviselőből és 12, a civil szervezetek, egyházak, szakmai szervezetek által delegált tagból áll, akikhez állandó meghívottak csatlakoznak. Az Értékelő Bizottság elnöke a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár, társelnöke a 1053/2008. (VIII.4.) Korm. határozat 6. pontjában felsorolt szervezetek képviselői közül az általuk választott személy, aki 2011-ben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által delegált tag lett. Az új összetételű Bizottság feladata többek között a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia végrehajtásának követése és értékelése, valamint a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiában megfogalmazott gyermekszegénységet érintő célkitűzések megvalósulásának nyomon követése is, tekintettel arra, hogy a „Legyen jobb a gyermekeknek!” gyermekszegénység elleni Nemzeti Stratégia cselekvési terve a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia cselekvési tervében nevesítve szerepel.
8
III.
A gyermekszegénységhez munkacsoport
kapcsolódó
indikátor-rendszer
és
az
indikátor
A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság feladatai közé tartozik a Stratégia végrehajtásának tervszerű, módszeres monitorozása, az utánkövetés eszközrendszerének és eljárásainak továbbfejlesztése, egy – a gyermekszegénységet mérő és leginkább jellemző mutatókból álló – indikátorrendszer megalkotása, az adatok összegyűjtése, elemése és közzététele2. Az átláthatóság és ellenőrizhetőség alapelveivel összhangban az Értékelő Bizottság keretében 2008-ban megalakult egy önálló munkacsoport, az Indikátor Albizottság statisztikusok, kutatók és szakértők (Központi Statisztikai Hivatal; Magyar Tudományos Akadémia Gyerekszegénység Elleni Programiroda; Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet; Országos Gyermekegészségügyi Intézet; Szociális Szakmai Szövetség; TÁRKI) részvételével. Az Albizottság kidolgozta az OGY határozatban rögzített, átfogó célok, fejlesztési területek szerint tagolt indikátor-szettet, mely közvetett módon hét témakörben nyújt információkat a Stratégiában foglalt célok megvalósulásáról, az intézkedések eredményességéről: A. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása B. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése C. Gyerekek, családok alapvető szükségleteinek kielégítése, depriváció D. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása E. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése F. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése G. Egészségesebb gyermekkor biztosítása.
A komplex indikátor-rendszer célja a gyermekek helyzetének jellemzése, a Stratégiában nevesített prioritásokkal kapcsolatos társadalmi folyamatok értékelése. A kialakított indikátorlista 60 mutatószámot és azok metaleírását (definíció, számítási mód, gyakoriság, időszerűség, forrás stb) tartalmazza, melyek 2006-tól évente kerülnek aktualizálásra. A rendszer minden esetben – ahol értelmezhető és rendelkezésre áll megfelelő részletezettségű információ – tartalmazza a területi dimenziót (régió, településnagyság) és egyéb releváns bontásokat. Az adatok többségének forrása a Központi Statisztikai Hivatal valamely adatgyűjtése, de néhány indikátort az Oktatási Hivatal, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet, illetve a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (a GYEMSZI, az Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ 2
1053/2008. (VIII. 4.) Korm. határozat a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának létrehozásáról 3. b) pontja.
9
jogutóda) biztosít. Az indikátorokat az Értékelő Bizottság éves jelentései adták/adják közre és ezek alapján történhet meg a gyerekek és gyerekes háztartások helyzetének vizsgálata, a folyamatok értékelése, elemzése.
A „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának létrehozásáról szóló 1053/2008. (VIII. 4.) Korm. határozat módosításával a kormányzat, a szakmai és civil szervezetek, valamint az egyházak részvételével új összetételű Értékelő Bizottság alakult. Az új Bizottság kiemelt feladatának tekinti, hogy a Nemzeti Stratégia monitorozása érdekében az utánkövetés eszközrendszerét, eljárásait továbbfejlessze, valamint a gyermekszegénységet mérő és leginkább jellemző mutatókból álló indikátorrendszert kidolgozza, működtesse. Az Értékelő Bizottság 2011. október 25-ei ülésén egyhangúlag kijelentette, hogy a tény alapú szakpolitika alakításához elengedhetetlen a megfelelő színvonalú adatgyűjtés, a gyerekszegénységgel kapcsolatos indikátorok rendelkezésre állása, megfelelő monitoring rendszer kidolgozása. A december 15-ei ülés hivatalosan újjáalakultnak nyilvánította az Indikátor Munkacsoportot a különböző kutatóintézetek delegáltjaiból (Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet; Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ; Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet; TÁRKI). Áttekintve a témaköröket és a szükséges szakmai ismereteket, a speciális szakértelmet igénylő kérdésekhez (pl. egészségügy) a csoportot további szakértőkkel még bővíteni kell. A csoport célja az indikátor készlet felülvizsgálata, illetve továbbfejlesztése a megváltozott jogszabályi feltételeknek megfelelően.
A Munkacsoport a továbblépés érdekében a következő konkrét javaslatokat fogalmazta meg: Meg kell teremteni a Nemzeti Stratégia teljesítésének monitorozásához szükséges módszerek és eszközök kidolgozását végző szakértői tevékenység szervezeti kereteit, biztosítva annak működési feltételeit. Az újjáalakuló munkacsoport az Értékelő Bizottság felkérésére jöjjön létre, meghatározott feladat(ok) elvégzésére (pl. az indikátor-készlet felülvizsgálatára), tevékenysége egy meghatározott idő-intervallumra terjedjen ki és a szakértők munkája a kidolgozott javaslatok Értékelő Bizottság által történő jóváhagyásával, elfogadásával érjen véget. A Stratégia megvalósulásának, eredményeinek értékelése, a folyamatok elemzése nem tartozik az indikátor munkacsoport feladatai közé. Ki kell dolgozni a Stratégia monitorozását szolgáló adatok feltöltésének ütemezését, eljárásrendjét, a rendszer működtetésének módját, az adatok közzétételének formáját. Az indikátorrendszer 2010. évi adatokkal történő frissítését, a metaleírások aktualizálását az illetékes szervek, hivatalok elvégezték, de a feladat ad-hoc jellege miatt ez rendkívül hosszú időt vett igénybe és számos egyeztetés után is maradtak fenn az adatok értelmezésével, a felhasználás lehetőségeivel kapcsolatos vitás kérdések. Meg kell határozni, hogy az új Stratégia – mely integrálja a szegények és a romák felzárkóztatásának ügyét – hogyan érinti a meglévő indikátor-rendszer alapelveit, tartalmát és egyéb szerkezeti elemeit, a bemutatandó prioritásokat, vertikális és horizontális célokat, és 10
ennek megfelelően a mérés eszközeit és a rendszer működtetésének kereteit, feltételeit, fenntarthatóságát. Eldöntendő, hogy a Stratégia célkitűzéseinek sikeres megvalósulása érdekében hogyan kell ki-, illetve átalakítani a jelenlegi monitoring rendszert. Az indikátor-rendszer felülvizsgálatakor a rendelkezésre álló információkból kell kiindulni, figyelembe véve a továbbfejlesztés szükségességét és lehetőségét. Javaslatokat kell megfogalmazni az elérhető adatforrások megválasztására, a meglévő felmérések módosítására, kiegészítésére, valamint új felvételek indítására egyaránt. A jelenleg érvényes (60 elemű) indikátorkészlet alapján át kell tekinteni és javítani kell a mutatók érvényességét, relevanciáját, elérhetőségét, meg kell oldani a horizontális célok megjelenítésének lehetőségét. a. Roma gyermekek prioritása: A nagymintás lakossági felvételekbe (munkaerőfelmérés/MEF, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel/HKÉF), valamint az országos kompetenciamérés szülői kérdőívébe be kell emelni az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdéseket. Jelenleg folyik az etnikumra kérdezés tesztelése a KSH munkaerőfelmérésében. b. Fogyatékossággal élő gyermekek prioritása: Ki kell dolgozni a fogyatékosságra vonatkoztatható információk előállításának metodikáját és beépíteni a releváns adatgyűjtések rendszerébe. (Külön szakértő megbízását igényli.) c. Települési lejtő csökkentése: Megvizsgálandó, hogy a nagymintás lakossági felvételek mintaválasztása mely indikátorok esetében és milyen mértékben alkalmas a települési különbségek kifejezésére. (Fel kell kérni a KSH-t a kérdés módszertani – mintavételi hiba számítás elvégzése, a sarokszámhoz igazítás problematikájának végiggondolása – és egyéb, pl. a mintanövelés finanszírozási szempontú vizsgálatára.) Az Értékelő Bizottság monitorozási feladatai között a kutatások kiemelten fontos szerepet játszottak és játszanak. A 2011. december 15-i ülésre a kutatóhelyek elkészítették a Nemzeti Stratégia céljainak megvalósításához szükséges kutatásokra, elemzésekre, azok időbeli ütemezésére vonatkozó javaslataikat (a források rendelkezésre állásától függően), melyek között megtalálhatóak az új adatfelvételt igénylő, már meglévő és nemzetközileg harmonizált felmérést kiegészítő, a rendelkezésre álló adatinfrastruktúra másodfeldolgozását, -elemzését célzó, a kutatási eredmények közzétételére vonatkozó tervek is. A kutatási javaslatokkal kapcsolatban nem született döntés.
11
IV. A gyermekek és gyermekes családok helyzetének jellemzői Magyarországon a gyermekszegénységhez kapcsolódó indikátor-rendszer adatai alapján3, 2006-2010
A. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása A háztartásban élő felnőttek munkaerő-piaci státusza meghatározó az egész háztartás, illetve az abban nevelt gyerekek életszínvonala szempontjából. Különösen nagy a szegénységi kockázata azoknak a háztartásoknak, amelyek munkavállalási korú tagjai közül senki sem minősül foglalkoztatottnak. 2010-ben Magyarországon a háztartások közel 40 százalékának nem volt foglalkoztatott tagja, illetve a 15–74 éves népesség 24 százaléka élt ilyen típusú háztartásban. Mindkét arány emelkedett az elmúlt 5 évben. Mind a foglalkoztatott nélküli háztartások, mind az ilyen háztartásokban élők arányát tekintve a két szélső értéket ÉszakMagyarország, illetve Közép-Magyarország képviseli, ahol a különbség a vizsgált években 10-11 százalékpont között volt. A válság hatására 2008 végén, 2009 elején a korábbinál nagyobb arányban nőtt a munkanélküliség. Az időszak elején még 8 százalék alatti érték 2009-ben 10, majd 2010 folyamán 11,2 százalékra emelkedett. A legmagasabb munkanélküliség ÉszakMagyarországon alakult ki – 16 százalékos ráta, – miközben a tartós (12 hónapot meghaladó) munkanélküliség megközelítette a 9 százalékot. Egyre többen maradnak az ország foglalkoztatási szempontból kedvezőbb területein is huzamosan munka nélkül: NyugatDunántúlon 2,4, Közép-Dunántúlon 2,3 és Közép-Magyarországon 2,2-szeresére nőtt az arányuk. Ezzel a korábban - éppen az ipari munkahelyek nagy száma miatt - jobb helyzetű régiók előnye csökkent.
3
Az egyes indikátorok definícióját, forrását és értékeit ld. a Függelékben.
12
A5. Tartós munkanélküliségi ráta [százalék]
százalék
10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
KözépM agyaro.
NyugatDunántúl
KözépDunántúl
Dél-Alföld
DélDunántúl
ÉszakAlföld
ÉszakM agyaro.
Országos
2006
2,3
2,7
2,3
3,6
4,5
4,6
5,5
3,4
2007
2,5
2,2
2,1
3,6
4,4
5,2
5,9
3,5
2008
2,1
1,9
2,2
4,0
5,3
5,9
7,1
3,7
2009
2,6
3,2
3,4
4,5
5,1
6,5
7,1
4,3
2010
4,6
4,7
5,0
5,3
6,1
6,7
8,7
5,6
Forrás: KSH, M EF
A részmunkaidős foglalkoztatásnak Magyarországon – hasonlóan a többi közép-európai volt szocialista országhoz – nincsenek igazán hagyományai. 2006-ban a foglalkoztatottak 4 százaléka, 2010-ben 5,8 százaléka dolgozott részmunkaidőben. A kisgyermeket nevelő nők jelentős számának ez biztosíthatná a munkavállalás és a családi kötelezettségek közötti jobb összhangot, átjárhatóságot. A vizsgált időszakban bekövetkezett részarány növekedés azonban nem annyira ebbe az irányba tett pozitív lépéseket tükrözi, hanem a 2008 őszén kirobbant válság egyik következményeként, a munkaidőalap csökkentés lehetséges eszközei közé tartozott. A férfiak 36, a nők 31 százaléka azért választotta ezt a foglalkoztatási formát, mert nem talált teljes munkaidős munkát
B. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése Az Unió tagállamai közül az utóbbi két évet tekintve Magyarországon a legnagyobb a különbség a gyermekes és a gyermek nélküli háztartások jövedelmi szegénysége között. Az Európai Unióban Magyarország azon 5 ország közé tartozik, amelyben a legnagyobb a távolság a teljes népesség és a gyerekek szegénysége között, a gyerekek rovására. A magyarországi készpénzes társadalmi juttatások rendszerének szegénységcsökkentő hatása európai összehasonlításban a legerősebbek között van. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a juttatások hiányában, a magyarországi népesség, mindenekelőtt a gyermekek szegénységi kockázata a legmagasabbak között lenne az Unión belül.
A szegénység és társadalmi kirekesztődés mérésére szolgáló jövedelmi típusú indikátorok szerint a 2010-ben végrehajtott felvétel alapján a népesség 12 százaléka tartozott a szegények közé. 13
A szegénységi ráta4 meghatározásánál a háztartások összes nettó jövedelmét figyelembe veszik, úgy, hogy minden egyes háztartástag munkából, társadalmi juttatásból, illetve vagyonból származó jövedelmét összegzik és csökkentik a fizetendő adóval és járulékokkal. A szegénység kockázatának korcsoport szerinti vizsgálatából kiderül, hogy Magyarországon a 0-17 éves gyermekek körében a szegénység előfordulása az átlagosnál lényegesen gyakoribb, 2010-ben 20%-os volt, 2007 és 2010 között pedig 19-21% között alakult. A gyermekszegénységet leginkább a szülők munkaerőpiaci helyzete, valamint a kormány gyermekekkel kapcsolatos juttatásainak színvonala és hatékonysága befolyásolja. A szegénységi arány az életkor előre haladásával párhuzamosan folyamatosan csökken és a gyermekek társadalmi juttatások nélkül számolt szegénységi aránya több mint 5-szörösét tette ki a 65 éves és idősebb korosztályénak. A szegénységi kockázatot leginkább a munkaerő-piaci távollét növeli. A kor (és közvetetten a gazdasági aktivitás), továbbá a gyermekszám hatása együttesen tükröződik a háztartástípusonkénti szegénységi ráta alakulásában. A gyermekes háztartások szegénységi kockázata 40 százalékkal haladja meg az országos átlagot, ezen belül kiemelkedően magas az egyszülős, valamint a két felnőttből és 3 vagy több eltartott gyermekből álló háztartások szegénységi aránya (28%). Bár a legnagyobb javulás éppen e háztartásokban következett be, 2006 és 2010 között 11, illetve 6 százalékpontot javult a mutató értéke, más társadalmi csoportokkal összehasonlítva még mindig jelentős maradt a különbség. A szegénységi rés kifejezetten az eloszlás alsó részére összpontosít, azt vizsgálja, hogy milyen mély a szegénység. A mutató a szegények medián jövedelmének az átlagos szegénységi küszöbhöz mért távolságát fejezi ki százalékban kifejezve, ezáltal a szegénységből való kikerüléshez szükséges erőfeszítések nagyságát méri. Ennek nagysága 2010-ben országos átlagban 17 százalékot tett ki, hasonlóan a gyermekekre és középkorúakra számolt értékhez, miközben a 65 éves és idősebbek körében 11 százalék volt a mutató. A jóléti ellátórendszer jelentőségét a társadalmi juttatások nélkül számított szegénységi mutatók fejezik ki, ugyanis a szegény háztartások jövedelmének jelentős részét az ún. társadalmi juttatások teszik ki, amelyek azt a célt szolgálják, hogy bizonyos helyzetek bekövetkezésekor (pl. időskor, betegség, családban élő ellátandó gyermekek és egyéb gondozásra szoruló személyek, munkanélküliség, fogyatékosság stb.) csökkentsék az érintett háztartások, illetve személyek terheit. A szociális transzferek nélkül számított mutató a jövedelmek között a nyugdíjakat figyelembe veszi, csak a többi juttatástól tekint el. E mutató értéke 2010-ben 28 százalék körül alakult, tehát ha csak nyugdíj és munkajövedelem lenne, a szegények aránya 2,3-szerese lenne a transzferek utáni aránynak.
4
A nemzetközi összehasonlításban általánosan alkalmazott szegénységi küszöb a medián ekvivalens jövedelem 60 százaléka a módosított OECD skála használatával meghatározva (az 1. felnőtt 1,0; a 2. és további 0,5; a gyermek (14 éves és fiatalabb) 0,3 egységet képvisel).
Szegénységi ráta: a szegénységi küszöb alatt élő személyek aránya a megfelelő csoportba tartozó összes személyhez viszonyítva.
14
B5. Társadalmi juttatások nélküli szegénységi arány [százalék] 50
százalék
40 30 20 10 0
0 - 17 évesek
18 - 64 évesek
65 - X évesek
Összesen
2006
44
29
14
30
2007
44
29
11
29
2008
47
30
10
30
2009
46
28
9
29
2010
47
28
9
28 Forrás: KSH, HKÉF
C. Gyerekek, családok alapvető szükségleteinek kielégítése, depriváció
A gazdasági hatások következtében az utóbbi években jelentősen megnőtt azoknak a háztartásoknak az aránya, akik csak nagy nehézségek árán tudták fedezni szokásos kiadásaikat. 2010-ben az összes háztartás 24,4 százaléka nyilatkozott így, míg 2006-ban csak 15,8 százalékuk. Az ország térszerkezetében meglévő tartós eltérések az utóbbi években sem csökkentek, de némileg átalakultak. Míg az időszak elején Észak-Magyarországon számoltak be a legtöbben (20% körül) megélhetési problémákról, 2010-re Dél-Alföld és KözépDunántúl lakosai körében jelentett nagyobb gondot (28,8 és 28,6%) a megszokott életszínvonal fenntartása. 2006 és 2010 között a közép-magyarországi régióban is 10 százalékponttal nőtt ez az arány.
15
C1. Személyek aránya, akik nagy nehézségek árán tudnak megélni [százalék] 35 30
százalék
25 20 15 10 5 0 NyugatDunántúl
DélDunántúl
ÉszakAlföld
KözépM agyaro.
ÉszakM agyaro.
Dél-Alföld
KözépDunántúl
Országos
2006
9,3
20,0
17,0
14,7
21,7
17,5
15,1
16,2
2007
8,1
12,1
12,0
13,6
21,2
15,1
12,8
13,7
2008
11,5
16,4
14,6
15,7
22,0
20,5
16,2
16,7
2009
19,6
21,2
24,2
23,7
29,5
25,1
21,7
23,8
2010
19,9
21,0
24,0
25,1
28,4
30,8
31,1
25,9
Forrás: KSH, HKÉF
A háztartások életminőségét, esetleges megélhetési nehézségeit tükrözi az élelmiszerekre költött kiadásaik nagysága. Az általános helyzet romlása ellenére az élelmiszerek beszerzését érintő nehézségekre kevesebben panaszkodtak 2010-ben, mint az előző években. A 2006 óta mért 10 százalék körüli aránnyal szemben minden régióban csökkent azon háztartások aránya, amelyek ilyen gondot jeleztek és összességében 8,4 százalékuk mondta azt, hogy nem volt elegendő pénze ételre.
D. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása
A szegénység vizsgálata során a jövedelem mellett különös jelentősége van a lakáshelyzetnek. A lakás mérete, minősége, felszereltsége és elhelyezkedése alapvetően határozza meg, hogy valaki miképpen tud részt venni a társadalmi életben. A lakás szerepe még jobban felértékelődik, ha a szegénységnek a gyermekre gyakorolt hatását vizsgáljuk, ugyanis többek közt a gyermekek szociális életében, tanulmányi eredményeiben közvetlenül tükröződhet, ha lakókörülményei nem megfelelők. A lakások legfontosabb jellemzője, hogy biztosítja-e a használói számára a higiénia elemei követelményeit. Ezt a legalapvetőbb szintet az fejezi ki, hogy a lakások rendelkeznek-e fürdőszobával, illetve WC-vel. A fürdőszobával való ellátottság tekintetében a vizsgált időszakban a népesség körülbelül 4–4,5 százaléka lakott olyan lakásban, amelyik nem rendelkezik fürdőszobával. Ez az érték gyakorlatilag állandónak tekinthető az elmúlt négy évben. A lakások lakáson belüli WC-vel való felszereltségét vizsgálva szintén nem tapasztalhatunk nagy változásokat.
16
Az alapvető higiéniás felszereltségen túl a lakás legelemibb jellemzője, hogy megfelelő teret képes-e biztosítani a háztartás tagjai számára. Az alábbi mutató azokat a lakásokat tekinti „zsúfoltnak”, amelyekben egy szobára több mint két személy jut. Míg 2006-ban a népesség 8,5 százaléka, addig 2007 és 2009 között kevesebb mint 7 százaléka lakott zsúfolt lakásban, azonban 2010-re újra növekedett a mutató (8,9%), meghaladta az időszak eleji értéket is. A zsúfolt lakás problémája azonban nem egyformán érinti a népesség egészét, a gyermekes háztartások körében határozottan gyakrabban jelentkezik ez a jelenség. A vizsgált időszak mindegyik évében legalább 4–5 százalékponttal magasabb volt a mutató értéke a gyermekes háztartások körében mint a teljes népességre vonatkozóan. A lakáshelyzet stabilitását, kiszámíthatóságát mutatja, hogy ki milyen módon rendelkezhet azon lakás felett, amelyben lakik. A jelenség összetett, de kétségtelenül kedvezőbb azoknak a helyzete, aki tulajdonosként lakják lakásukat, s több tőlük független tényezőre kell felkészülniük azoknak, akik bérlik. Ezt alátámasztják a szegénységre vonatkozó indikátorok is, a bérlakásban élők körében sokkal magasabb a szegénység kockázata. Ebben a csoportban az elmúlt időszakban a szegénységi küszöb alatt élők aránya 20-25 százalék körül alakult, ami megközelíti, illetve egyes években meg is haladja a szegénységi arány országos értékének a dupláját. A bérlakásokban lakó háztartások aránya a vizsgált időszakban rendre 6 százalék körül mozgott. A különböző években mért adatok csupán kis mértékben térnek el ettől az értéktől, a tendencia azonban – ha csupán kis mértékben is – a bérlakásban élő háztartások arányának csökkenését mutatja, 2010-ben már csak 5,3 százalék volt. Egy lakás értéke számos tényezőtől függ, illetve függhet. Befolyásolhatják többek között olyan „külső” tényezők, hogy milyen településen, illetve lakókörnyezetben van a lakás, milyen a fekvése, milyenek a lakás környékének közlekedési, illetve egyéb adottságai. Szintén befolyásolhatják a lakás egyedi paraméterei az építés évétől, felszereltségén keresztül egészen műszaki, illetve esztétikai állapotáig. A lakás értékét tehát több minden befolyásolhatja, általánosságban azonban a lakókörülmények jó indikátorának tekinthető, hogy mekkora értéket képvisel valakinek a lakása. A következő mutató a megkérdezettek becslése alapján kíván képet adni az alacsony értékű lakásban lakókról. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy 2010-ben a háztartások kb. 19 százaléka lakott a medián 50 százalékánál alacsonyabb értékű lakásban. Hasonló érték adódott 2007-ben is, míg a vizsgált időszak többi részében ez az arány 17 százalék körül alakult. Ha a gyerekes háztartások körében vizsgáljuk ezt az összefüggést, akkor rendre magasabb értékeket kapunk. E körben az alacsony értékű lakásban lakók aránya 2006-ban 24,1 százalék, ami az évek során folyamatosan csökken.
17
E. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése
Az elmúlt másfél évtizedben összességében kiteljesedett az iskolarendszerű oktatás. 2010-ben a 0-5 éves korosztály több mint fele (52,6%) részesült napközbeni ellátásban, amely 3 százalékpontos növekedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Az átlagost jelentősen meghaladó ellátottság jellemzi a dél-alföldi (56%) és a nyugat-dunántúli (54,2%) régiókat és az 50 ezernél több lakosú településeket (56%). Kisebb elmaradás az északmagyarországi régióban (50,1%) és a kistelepüléseken (47,5%) mutatkozott. Jelentős változások zajlanak a napközbeni kisgyermekellátás területén. Egyre gyakoribb, hogy az iskoláskor előtti korosztály nevelését-gondozását egyazon intézmény látja el, amely esetenként speciális szakmai elképzelések alapján valósul meg, vagy alternatív megoldásként pl. családi napközik jönnek létre, melyek családias környezetben megvalósuló szolgáltatást biztosítanak, más esetben pedig „egyszerűen”az óvodában kialakított egységes óvodaibölcsődei csoport működik, ahol az óvodáskorú és a 2-3 éves korú gyermekek együtt nevelése folyik. Ez utóbbi formával elsősorban azoknak a 2 év feletti gyermeket nevelő szülőknek nyújtanak – a munkába állást elősegítő – lehetőséget a napközbeni ellátás igénybevételére, akik olyan kisebb településen élnek, ahol a gyermekek alacsony száma miatt nem tartható fenn önálló bölcsőde. 2010-ben még mindig 916 olyan település volt az országban, ahol sem bölcsőde, sem óvoda, vagy más alternatív szolgáltatás nem működött, ebből 841 esetben az 500 fő alatti kisközség lakóinak kell megoldaniuk a gyermekelhelyezést más településen.
E1/A. Napközbeni ellátásban részesülő 0-5 évesek aránya [százalék] 100 90 80
százalék
70 60 50 40 30 20 10 0
3 éves és fiatalabb
4 éves
5 éves
Összesen
2006
25,9
92,4
97,7
49,0
2007
25,9
92,5
96,6
48,6
2008
26,9
92,4
97,2
49,1
2009
27,5
92,8
96,0
49,6
2010
30,9
92,9
96,2
52,6 Forrás: KSH, Intézményi felvételek
18
2010-ben tehát jelentősen nőtt az igénybe vevő gyermekek száma, miközben az intézményi kapacitás csak kis mértékben bővült, így növekedett az óvodai csoportok zsúfoltsága. Országos átlagban az összes óvodai csoport 34 százaléka működött viszonylag magas (25 fősnél nagyobb) létszámmal, sőt az észak-alföldi régióban megközelíti ez az arány a 42 százalékot, de az észak-magyarországi intézményekben is meghaladja a 37 százalékot, és csak a Dél-Alföldön, valamint a közép-dunántúli régióban marad 30 százalék alatt a mutató értéke. Az elmúlt évben a közoktatás valamennyi szintjén nőtt mind a hátrányos helyzetű5 (HH), mind a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek száma és aránya, emellett a területi aránytalanságok tovább növekedtek. Az óvodákban a HH-arány 2006-ban 18,4 százalék, 2010-ben már 31,1 százalék volt. A legkirívóbb helyzet a két északi régióban (ÉszakMagyarország és Észak-Alföld) tapasztalható, e két területen az országos átlagnál csaknem 20 százalékponttal magasabb a mutató értéke, azaz az óvodások mintegy fele hátrányos helyzetű volt. Ezzel szemben Közép-Magyarországon mindössze 14 százalék volt a veszélyeztetett csoportba tartozók aránya. A települések méretének csökkenésével párhuzamosan nő a mutató értéke: a 3000 fő alatti községekben 52 százalék, míg az 50 ezres lélekszámot meghaladó városokban 15,8 százalék a HH óvodások aránya. (A HHH mutatói még erőteljesebben emelkedtek.) Ezek a kedvezőtlen változások nem elsősorban a közoktatási rendszer aktuális helyzetére, hanem a társadalmi-gazdasági környezetre, a szociális védelem működésére vezethetők vissza. A vizsgált 5 év alatt minden régióban 1,7-1,9-szeresére nőtt ez az arány.
5
Hátrányos helyzetű gyermek, tanuló (HH): az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította; e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint - óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek.
19
E4. Hátrányos helyzetű óvodások aránya [százalék] 60 50
százalék
40 30 20 10 0
KözépM agyaro.
NyugatDunántúl
KözépDunántúl
Dél-Alföld
DélDunántúl
ÉszakM agyaro.
ÉszakAlföld
Összesen
8,1
9,8
12,8
18,3
23,5
31,5
30,8
18,4
2007
8,7
11,1
14,1
24,3
29,7
36,3
37,2
21,8
2008
10,5
13,2
16,3
29,2
35,2
43,8
43,8
25,8
2009
12,2
17,0
20,7
32,8
39,2
48,4
49,5
29,2
2010
14,0
19,0
23,6
35,2
42,1
49,0
51,8
31,1
2006
Forrás: KSH, Intézményi felvételek
Az általános iskolákban is folyamatosan nő a napközit igénybe vevő gyermekek aránya, a 2006. évi 74,2 százalékról 2010-ben 78,4 százalékra. A legalacsonyabb érték (68,2%) ÉszakMagyarországon adódott, a legmagasabb pedig Közép-Magyarországon (82,5%), ami minden bizonnyal összefügg a nők foglalkoztatási lehetőségeivel is. A települések méretét tekintve óriási különbségek tapasztalhatók: a 3000 fő alatti falvakban 60 százalék, az 50 ezernél nagyobb városokban 92,7 százalék a napközisek aránya. A sajátos nevelési igényű gyermekek száma az egy évvel korábbival csaknem megegyező, országosan az összes tanuló 6,7 százaléka. A dél-alföldi régióban az átlagot 3,2 százalékponttal meghaladó az SNI tanulók hányada, de a nyugat- és dél-dunántúli területeken is jelentősen magasabb a mutató értéke, míg a legalacsonyabb Közép-Magyarországon (5,2%). Településnagyság szerint meglehetősen kiegyenlített képet kapunk, ugyanakkor a nemek szerint meglévő jelentős különbségek továbbra is megmaradtak. Az oktatáspolitikai célkitűzéseknek megfelelően a sajátos nevelési igényű tanulók egyre növekvő hányada, 2010-ben országosan több mint 62,5 százaléka tanult integrált formában. A legmagasabb arány Dél-Alföldön (74,6%), a legalacsonyabb Közép-Magyarországon (50,1%) mutatkozott. Az időszak során a dunántúli régiókban növekedett a legjobban az integráltan oktatott SNI tanulók aránya. A középiskolai tanulók aránya csökkent 2010-ben az előző évekhez viszonyítva, a 2006. évi 77,4 százalékról 75,9 százalékra. A területi különbségek számottevőek. Kiugró (közel 85 százalékos) a középiskolások aránya a közép-magyarországi régióban, míg a többi országrészen viszonylag kiegyenlített, az országos átlag körüli arányok jellemzők. (Fontos megjegyezni, hogy az adatok az intézmények/feladatellátási helyek területi elhelyezkedését tükrözik, nem a tanulók lakóhelyét!)
20
2010-ben országosan a 16 éves korosztály 95,4 százaléka vett részt az iskolarendszerű oktatás nappali rendszerű középfokú képzésein, nagyobb arányban mint egy évvel korábban, közel 5 százalékponttal meghaladva a 3 évvel ezelőttit. A középfokú intézmények elhelyezkedéséből is adódóan a közép-magyarországi régióban az átlagot 3 százalékponttal meghaladó arányú volt a részvétel, míg Észak-Magyarország 6,2 százalékponttal elmaradt az országostól. A lányok hagyományosan nagyobb arányban vesznek részt a középfokú képzéseken, 2010-ben 2,1 százalékpontos volt az előnyük. Az oktatás egyes szintjeiről való kikerülés „kevésbé sikeres” módja az oktatásból, képzésből való kilépés befejezetlenül, vagy alacsony szintű iskolai és szakmai végzettséggel (ún. korai iskolaelhagyók). 2010-ben a 18–24 évesek 10,5 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, és az arányszám az előző évhez képest 0,7, az elmúlt 4 évben összességében 2,1 százalékponttal csökkent. Bár egyöntetűen kiemelt cél a leszakadók számának csökkentése, e tekintetben meglehetősen nagyok a különbségek a régiókat tekintve. A legrosszabb helyzetben az északmagyarországi régió van, az országosnál több mint 5 százalékponttal magasabb volt a lemorzsolódók aránya (15,6%), míg a Nyugat-Dunántúlon, Közép-Magyarországon és a DélAlföldön 8 százalék körüli a mutató értéke. Az iskola, az oktatás bizonyos értelemben vett outputját tükrözik a tanulói teljesítmények. Az OECD által 1997-ben indított PISA6 vizsgálatsorozat azt kutatja, hogyan állnak tagországai e tekintetben és mekkorák a köztük lévő különbségek. A vizsgálat a matematika, a természettudomány és az olvasás-szövegértés területén végzett összehasonlításokat a 15 éves tanulók körében. A 2006. évi felmérés szerint a 15 éves diákok 20,6 százaléka csak alacsony szintű teljesítményt ért el a szövegértés részben. E fiatalok gyakorlatilag funkcionális analfabéták, akik számára alapvető gondot okoz a mindennapi életben előforduló szövegek megértése, értelmezése. 2009-ben 3 százalékpontot javult a mutató értéke. Kisebb előrelépés mutatkozott a természettudományos készségek tekintetében is, ahol a tanulók közel 1 százalékpontot javítottak a mért eredményeken, a 2006. évi 15 százalékkal szemben 2009-ben 14,1 százalékuk továbbra is csak rendkívül hiányos ismeretekkel rendelkezett, illetve korlátozottan tudta azokat alkalmazni. A matematika terén azonban romlott a mutató értéke, míg az időszak elején 21,2 százalékuk csak könnyen érthető kérdésekre tudott válaszolni, a három év múlva megismételt felmérésben már 22,3 százalékuk nem érte el a második képességszintet sem. A tanulók eredményét szociális, gazdasági és gazdasági hátterük továbbra is erősen befolyásolja.7
6
Programme for International Student Assessment (PISA).
7
PISA 2009 tájékoztató (Oktatási Hivatal)
21
F. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése
Magyarország jól kiépített intézményrendszerrel rendelkezik: egészségügyi, oktatási, szociális és gyermekvédelmi hálózat gondoskodik a gyermekek egészséges fejlődéséről, biztonságáról, a hátrányos élethelyzet, a veszélyeztetettség megelőzéséről, megszüntetéséről. Jelenleg is fennálló probléma azonban, hogy a legkedvezőtlenebb helyzetű családok és gyermekek egy része kiszorul az ellátásból, illetve kevésbé hatékony és eredményes ellátáshoz jut hozzá. A szolgáltatások elérhetősége, tárgyi és személyi feltételrendszere, felszereltsége, egyenlő esélyű hozzáférése terén jelentős különbségek tapasztalhatóak a szegényebb régiók és a kistelepülések hátrányára. Ahol a legnagyobbak a szolgáltatások iránti igények, az ellátórendszer kapacitása rendre elégtelennek bizonyul. A gyermekek védelme, jólétének biztosítása komplex feladat. A települési jegyzők, egészségügyi szolgáltatók, napközbeni ellátást biztosítók, oktatási intézmények mellett elsősorban a gyermekjóléti szolgálatok kísérik figyelemmel a gyermekek fejlődését. Nagyon fontos, hogy ezek a szakemberek a megfelelő tudással, szakirányú képesítéssel rendelkezzenek, annak érdekében, hogy a legmagasabb szintű ellátást biztosítsák a gyermekek számára. A gyermekjóléti szolgálatok szakmai munkakörben foglalkoztatott dolgozóinak 85,7 százaléka teljesíti a képesítési előírásokat. A településméret növekedésével párhuzamosan javul a szakember-ellátottság, minél nagyobb népességű a szolgáltatás telephelye, annál magasabb a szakmai munkakörben foglalkoztatottak közül a szakirányú szakképzettséggel rendelkezők aránya. A régiókat tekintve, Dél-Alföldön a legnehezebb megfelelő ismeretekkel rendelkező munkatársak alkalmazása (77,6%). A szakemberek munkavégzésének hatékonyságát az ellátandó gyermeklétszám is befolyásolja. A legtöbb gyerek ÉszakMagyarország gyermekjóléti szakembereire jut, 66 gyermek megfelelő fejlődése, biztonsága múlik egy-egy gondozón, míg a Nyugat-Dunántúlon ennek pontosan a fele, 33 fő. A gyermekjóléti szolgáltatást igénybe vevő gyermekek száma minden régióban és országos szinten is emelkedő tendenciát mutat. Ez egyrészt azt jelenti, hogy egyre több családhoz jut el ez a típusú szolgáltatás, másrészt, hogy egyre több család kerül nehéz élethelyzetbe és szorul szakember segítségére. A vizsgált időszakban a legtöbb gyermeket – és rajtuk keresztül családot – az észak-magyarországi régióban gondozták, és itt nőtt a legintenzívebben a rászoruló gyermekek száma is. A 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátása keretében nyújtott szolgáltatások egyrészt segítik a család és a munkahely feladatainak összehangolását, segítik a nők fokozottabb munkaerő-piaci részvételét, másrészt szocializációs szerepükkel hozzájárulnak a gyermekszegénység, a társadalmi kirekesztődés csökkentéséhez, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek növeléséhez, hátrányaik leküzdéséhez. A 0-2 éves népesség száma a 2010. évi KSH statisztikai adatai alapján 284.076 fő volt, mely szám évről évre csökkenő tendenciát mutat. A 3-éven aluli gyermekek száma régiónkénti bontásban 92 ezer és 24 ezer fő között van, legmagasabb a gyermekek száma a Közép-magyarországi Régióban, 92.093 fő (32 %), legalacsonyabb a Dél-dunántúli Régióban, 24.505 fő (8,7%). A 3-5 éves népesség (óvódás korú gyermekek) száma 296.414 fő és hasonlóan a 3 éven aluli 22
gyermekekhez a legtöbb gyermek a Közép-magyarországi Régióban található (93.387 fő), legalacsonyabb a számuk a Dél-dunántúli Régióban (26.014 fő). A KSH 2010. évi adatai alapján a 3.152 település közül mindösszesen 491 településen (16%) működik gyermekek napközbeni ellátását biztosító bölcsőde vagy családi napközi, tehát csak minden negyedik településen érhető el valamely szolgáltatás. A bölcsődei ellátás 224 településen 671 intézményben – ebből 23 fővárosi kerület – biztosított, a legmagasabb arányban (47%) a tízezer lakónépesség feletti településeken érhető el a szolgáltatás, ami 315 intézményt jelent. A fővárosban 154 intézmény működik, ami az összes intézményhez viszonyítva 23%-ot tesz ki. Látható tehát, hogy a bölcsődei ellátás biztosítását 70%-ban a törvényi kötelezettségnek eleget tevő önkormányzatok szervezik meg. A tízezer lakónépesség alatti települések közül a 2000-4999 lakosságszámú települések 13 %ában, míg a 5000-9999 lakosságszámú települések 11%-ában szervezik meg az ellátást. Családi napközi szolgáltatás csupán 267 településen (8%) található, így gyakorlatilag csak minden tizenkettedik településen biztosított az ellátás igénybevétele. A 267 településen– ebből 22 fővárosi kerület – 721 db családi napközi működik. Családi napközi szolgáltatás 47%-a a tízezer lakónépesség feletti városokban, valamint 19% a fővárosban található. A tízezer alatti településeken pedig 34%-a. A 0-2 éves korú gyermekeknek mindösszesen 12%-a tudja igénybe a kisgyermekek napközbeni ellátását (bölcsődét és családi napközit együttesen). A 3 év alatti kisgyermekek napközbeni ellátásának (bölcsőde, családi napközi) országos lefedettségére jellemző, hogy nagyon egyenlőtlen, hiszen többnyire csak a nagy városokban, nagyobb településeken érhető el jelenleg a szolgáltatás.
A gyermekjóléti alapellátások a gyermekek családban történő nevelkedését segítik elő, megelőzik, illetve megszüntetik a veszélyeztetettséget, hozzájárulnak a családi problémák megoldásához, a gyermekvédelmi szakellátások pedig a családjukból kiemelt gyermekeknek nyújtanak teljes körű ellátást gyermekotthonban vagy nevelőszülőnél, illetve ápolást, gondozást nyújtó intézményben. Az alapellátások körébe tartozó átmeneti gondozás igénybevételének minden formája a szülő/törvényes képviselő kérelmére, vagy beleegyezésével történik, sőt a gondozásban részesülők közül legtöbben szüleikkel együtt kapnak ellátást. Napjainkban különösen nagy jelentőséggel bír ez gondoskodási forma, mivel az utóbbi időben bekövetkezett természeti katasztrófák miatt családok tucatjai váltak otthontalanná szinte pillanatok alatt. 2010-ben tízezer azonos korú lakosra 42 átmeneti gondozásba vett gyermek jutott szemben a 2006. évi 35-tel. Az átmeneti gondozás esetében figyelembe kell venni, hogy a közép-magyarországi régióban található a gyermekek és a családok átmeneti otthonainak fele, így törvényszerű, hogy az ellátottak arányszáma itt a legmagasabb (60 fő). A legmagasabb arányban (tízezer megfelelő korú közül 65-en) a 4-5 évesek, illetve az őket nevelő szülők szorultak támogatásra, de magas (52 tízezrelék) a 3 év alattiak érintettsége is. Az anyasági, gyermeknevelési támogatások lejárta után az anyák egy része nem tud a munkaerőpiacra visszatérni és sok családban jelentkeznek létfenntartási gondok. 23
A gondozás időtartama alapesetben maximum 12 hónap lehet, mégis a december 31-én nyilvántartott gondozottak mintegy 12 százaléka egy évnél hosszabb ideje tartózkodik az intézményekben, tehát problémáját nem sikerül a kijelölt időn belül rendezni. A szülői felügyelet nélkül maradt, szakellátásban részesülő gyermekeket elsősorban nevelőszülőnél, ha erre nincs lehetőség, gyermekotthonban, ha egészségi állapota indokolja, ápolást-gondozást nyújtó intézményben helyezik el. A gyermekek gondozási helyéből származási helyükre is lehet következtetni. Területi szinten nagy különbségek mutatkoznak az ezer kiskorúra vetített szakellátásban élők arányában. A gyermekvédelmi szakellátásban a legtöbb kiskorút az észak-alföldi (14,3 ezrelék) és a déldunántúli régió (12,8 ezrelék) „jegyzi”, de az országos átlagot (9,9 ezrelék) meghaladóan van szükség ilyen intézkedésekre az észak-magyarországi régióban is (11 ezrelék).
24
F4. Gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek aránya ezer azonos korú lakosra [fő] 16 14 12
fő
10 8 6 4 2 0 NyugatDunántúl
KözépM agyaro.
KözépDunántúl
Dél-Alföld
ÉszakM agyaro.
DélDunántúl
ÉszakAlföld
Összesen
2006
6,4
7,7
7,0
8,3
10,0
11,8
11,9
9,0
2007
6,4
7,7
7,2
8,5
9,9
12,2
12,2
9,1
2008
6,8
7,7
7,4
9,1
10,2
13,1
13,0
9,5
2009
6,9
7,5
7,6
9,6
10,3
12,9
13,7
9,6
2010
7,0
7,8
7,8
9,8
11,0
12,8
14,3
9,9
Forrás: KSH, Intézményi felvételek
A családsegítés a gyermekjóléti szolgáltatással szorosan összefüggő és együttműködő intézményi forma. Célja és feladata, hogy a szociális és mentálhigiénés problémák, illetve egyéb krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek és családok megkapják a szükséges segítséget életük zökkenőmentes folytatásához. A családsegítésnek nemcsak a családban jelentkező konfliktusok megoldására, a foglalkoztatással kapcsolatos segítségnyújtásra, az anyagi nehézséggel küzdők számára a juttatásokhoz való hozzáférésre vagy terápiás programok megszervezésére kell kiterjednie, hanem – a szükséges mértékig – az igénybe vevő környezetére is. A családsegítő szolgálatok – szemben a gyerekjóléti szolgálatokkal –, elsősorban felnőtt személyek és családok gondozására jöttek létre, a kiskorúak aránya az ellátottak között mindössze 8–9 százalékot tesz ki ugyanakkor az igénybevevők többsége gyermeke(ke)t nevel. A gyermekjóléti szolgálat által gondozott évi 120-150 ezer gyermeken kívül a családsegítő szolgálatok további 35-40 ezer kiskorút felügyelnek. Családsegítőkhöz leggyakrabban anyagi problémák miatt fordultak a rászorulók, de a foglalkoztatási gondok megoldásához való segítségkérések is magas hányadot képviselnek. 2010-ben egy szociális szakemberre átlagosan 20 gyermek jut, de ezen belül az ügyfelek területi eloszlása jelentős különbségeket tükröz. Az Észak-Alföldön közel 3-szor annyi gyermeket kell gondoznia egy családsegítő szakembernek, mint a Dél-Dunántúlon, ez az arány hasonló volt 2006-ban is.
25
G. Egészségesebb gyermekkor biztosítása
Magyarországot, mint Európa számos államát évtizedek óta népességfogyás és a népesség öregedése jellemzi. Az egyre kevesebb gyermek azonban szüleinél hosszabb életre számíthat. A megnövekedett élettartam akkor képvisel igazi értéket, ha egyben magasabb életminőséget is jelent. Az élet minőségének legalapvetőbb meghatározója az egészség. Az egészség már a születés, sőt a fogantatás előtt befolyásolható. A szülők iskolai végzettsége, életmódja, jövedelmi helyzete mind-mind befolyásolja az újszülött és a születendő gyermekek fejlődését. A gyermekvállalás időzítése, tervezése, a testi-lelki felkészülés a szülésre javítja az egészséges gyermekek világrahozatalának esélyét. A túl fiatalon vállalt gyermekeknél nagyobb a koraszülés esélye, és ezzel összefüggésben az egészségkárosodás, csecsemőhalandóság valószínűsége. A fiatalkori terhességek gyakorisága és kimenetele a későbbi gyermekvállalás szempontjából is fontos kérdés. A fiatalkori terhességek száma ingadozásokkal tarkított képet mutatott a vizsgált időszakban. 2010-ben ezer 18 éven aluli fiatalkorú nőre 21 terhesség jutott, 1,3 százalékponttal kevesebb, mint 2009-ben. A régiónként mért területi különbségek, ha nem is növekedtek, de változatlanul igen jelentősek. A legmagasabb és legalacsonyabb arányszámmal rendelkező régiók ugyanazok maradtak 2006 és 2010 között. 2010-ben ÉszakMagyarországon 35, Nyugat-Dunántúlon 13 terhesség jutott ezer fiatalkorúra. A különbség 2,8-szeres. Ugyancsak markáns különbségek mutatkoznak az egyes településtípusok között, ha azokat a lakosság lélekszáma szerint tekintjük. A negatív kapcsolat egyértelmű és változatlan maradt a vizsgált időszakban, nevezetesen minél kisebb a település annál több terhesség jut ezer fiatalkorúra és fordítva. 2010-ben az ezer fő alatti településeken 32, míg az 50 ezer fő feletti városokban 13 terhesség jutott ezer fiatalkorú lakosra. G3. Fiatalkori terhességek aránya [ezrelék] 40 35
ezrelék
30 25 20 15 10 5 0 0 – 999
1 000 – 1 999
2 000 – 4 999
5 000 – 9 999
10 000 – 19 999
20 000 – 49 999
50 000 – X
Összesen
2006
34,0
28,9
27,3
24,6
22,8
19,1
14,2
21,8
2007
34,5
29,4
27,7
24,2
21,7
18,4
13,9
21,6
2008
35,4
33,8
28,5
24,3
21,5
20,3
15,2
22,9
2009
34,1
32,8
27,9
23,5
21,3
20,1
15,0
22,5
2010
32,4
32,9
26,0
21,6
18,8
18,6
13,0
21,2 Forrás: KSH
26
A koraszülöttek8 arányát tekintve nem beszélhetünk érdemi változásról a vizsgált időszakban. A 2006. évi 8,3 százalékról, egy átmeneti enyhe csökkenést követően, 8,6 százalékra emelkedett a 2500 gr alatti újszülöttek aránya 2010-ben. Ez azt jelenti, hogy országosan minden tizenkettedik gyermek koraszülöttként jön világra. A területi különbségeket jól jellemzi, hogy a koraszülöttség állapota minden kilencedik újszülöttet érint az észak-magyarországi régióban, szemben a közép-magyarországival, ahol minden tizennegyedik gyermek koraszülött. A különbség másfélszeres. A koraszülöttek arányát számos tényező befolyásolhatja; egyebek mellett az anya életmódja, életkora, egészségi állapota és kultúrája, a korábbi szülészeti események száma és kimenetele vagy a terhes ellátás színvonala. Nehéz megmondani, hogy az egyes tényezők milyen súllyal szerepelnek a koraszülés létrejöttében. Az iskolai végzettség szintje erősen differenciálja a szülészeti események számát és kimenetelét. A koraszülötteket tekintve is jelentős, több mint 2,5-szeres a különbség a legalacsonyabb (15%) és a legmagasabb végzettségű anyák (5,8%) kis súllyal született gyermekeinek arányában A koraszülöttség és a csecsemőhalandóság egymással szorosan összefüggő demográfiai jelenségek. Minél kisebb súllyal jön világra egy gyermek annál nagyobb az esélye annak, hogy 1 éves életkora előtt elhunyhat. Ezért figyelemre méltó, hogy a változatlan, vagy enyhén emelkedő koraszülött arányok mellett egyértelmű javulás tapasztalható a csecsemőhalálozás arányaiban. A magyarázat a koraszülött ellátás színvonalának emelkedése lehet. A 2006. évi 5,7 ezrelékről folyamatos javulás mellett 5,1 ezrelékre csökkent a csecsemőhalandóság 2009re, majd 2010-ben kisebb mértékű emelkedés volt tapasztalható (5,3 ezrelék). A mutató értékének ingadozása eredményeként a régiók sorrendjében változások történtek. A legjelentősebb javulás az észak-magyarországi régióban történt, az előző évhez viszonyítva 2,6, az időszak elejével összevetve pedig 3,5 ezrelékpont. Jelentősek, bár némileg mérséklődtek az eltérések az anyák iskolai végzettség szerinti arányszámaiban. A vizsgált időszakban 3,7-szeresről, 2,6-szeresre csökkent a különbség a legmagasabb és legalacsonyabb végzettségű anyák gyermekeinek csecsemőhalandóságában. Szükséges megjegyezni, hogy minél alacsonyabb e mutató értéke, annál nehezebb a további javulás, és annál inkább előfordulhatnak időszakos ingadozások. Az életkor szerinti mortalitásban kiemelkedő szerepe van az 1 éven aluli halandóságnak. A születést követően ebben az életkorban legtöbb a rizikófaktor az elhunyást vagy túlélést illetően. Akik túlélik ezt az életkort, nagy eséllyel élik meg a nagykorúság küszöbét. A gyermekhalandóság javuló irányzata és a mortalitás csökkenő trendje volt jellemző a vizsgált időszakra. Az egyes életkorokat tekintve azonban szükséges megjegyezni, hogy az alacsony abszolút számok miatt egy-egy váratlan tragédia, közlekedési vagy más baleset megtorpanást, vagy időleges emelkedést okozhat a gyermek, serdülő vagy kamaszkorú fiatalok halandóságában. A halálokokat tekintve a gyermekhalandóság egészében főleg az újszülött korra jellemző halálokok dominálnak; perinatális szakban jelentkező állapotok, illetve a veleszületett rendellenességek. A harmadik jellemző halálok viszont már a csecsemőkor mellett a gyermek, 8
2500 gr alatti élve születések.
27
serdülő vagy kamaszkor egészében is előfordulhatnak. Ezek, az ún. külső halálokok, amely a baleseteket, öngyilkosságokat és gyilkosságokat foglalja magába. A fiatalkorú népesség egészségi állapota a környezeti ártalmakkal, életmóddal kapcsolatos tényezők egészségkárosító hatásával összefüggésben évek óta romlik, egyes elváltozások, betegségek gyakorisága az azonos évjáratokban növekszik. Magyarországon népbetegségnek tekinthető a lakosság nagy részét érintő és veszélyeztető túltápláltság (kövérség vagy obesitás), ami már a fiatal generációk esetében is jelentkezik. Évről évre folyamatosan emelkedik a túlsúlyos és elhízott gyermekek aránya (11-13% a vizsgált populációban), ami a csontok, az izmok és a kötőszövet elváltozásainak okaihoz hasonlóan elsősorban a mozgásszegény életmódra vezethető vissza. Az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” kutatás (Health Behaviour in School-aged Children, WHO Collaborative Study) keretében folyó adatfelvétel alapján a 10-18 éves serdülők egyötöde dohányzik, de a 17-18 éves fiúk körében a 40 százalékot is meghaladja ez az arány. G6. Rendszeresen dohányzó serdülők aránya [százalék] 45 40 35
százalék
30 25 20 15 10 5 0
10-12 éves
13-14 éves
15-16 éves
17-18 éves
Összesen
Fiú
3,5
8,8
29,6
41,5
22,7
Lány
1,0
6,7
26,0
33,8
18,7 Forrás: OGYEI, HBSC
Ugyanennek a vizsgálatnak a során a tanulók mintegy negyede nem tartotta jónak egészségi állapotát. A szubjektív, önminősített egészségre vonatkozó negatív válaszok aránya az anya iskolai végzettsége szerint mutatja a legnagyobb különbségeket: a fiúknál 2,4-szeres a lányoknál több mint 2,1-szeres a különbség aszerint, hogy a szülő egyetemi vagy befejezetlen általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A serdülők korát alapul véve a 10 éveseknél nincs különbség a két nem között, mindkét esetben 13,7 százalékuk volt elégedetlen az egészségével, és az idő előrehaladtával ez az arány és a két nem közötti különbség jelentősen megnő, a 17-18 éveseknél az összesített arány 30 százalék körül alakul, de ezen belül a lányok körében 11,4 százalékponttal többen adtak negatív választ a kérdésre.
28
A gyermekek és gyermekes családok helyzetére jellemző indikátorok részletesebben a Jelentés végén található Függelékben szerepelnek.
29
V.
Intézkedések
A. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása A/1. Foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései Radikálisan csökkenjen a gyermekeket egyedül nevelő, foglalkoztatott nélküli családok száma és aránya; Az atipikus foglalkoztatási formák erőteljes térhódítása megfelelő szintű szociális biztonság garantálása mellett; A gyerekes szülők szükségleteihez rugalmasan igazodó, könnyen elérhető napközbeni ellátási szolgáltatások működése. A/2. Kapcsolódó intézkedések, a foglalkoztatás, munkaerő-piaci helyzet javítása érdekében Közfoglalkoztatás 2011-ben a Nemzetgazdasági Minisztérium által finanszírozott közfoglalkoztatásban érintettek létszáma meghaladta a 268 ezer főt, a szüneteltető álláskeresők létszámadatai alapján ez havonta átlagosan 85,9 ezer fő. A 2010. évi adatokkal összehasonlítva kiderül, hogy míg a három közfoglalkoztatási formában (közmunka, közcélú, közhasznú foglalkoztatás) összesen 186 ezer fő álláskereső, addig az új típusú közfoglalkoztatás keretében 82 ezer fővel több, 268 ezer fő álláskereső foglalkoztatása valósulhatott meg. A Belügyminisztérium támogatásával további 37,5 ezer fő közfoglalkoztatására került sor, így 2011. évben a közfoglalkoztatottak létszáma meghaladta a 302 ezer főt. A kormányhivatalok munkaügyi központjainak adatszolgáltatása alapján készített becslés azt mutatja, hogy 2011-ben országos közfoglalkoztatás keretében több mint 6700 fő, önkormányzati közfoglalkoztatás esetén mintegy 72,5 ezer fő, összesen tehát csaknem 80 ezer álláskereső számára biztosított a kormányzat munkalehetőséget. A KSH-nak a közfoglalkoztatottakat és keresetüket számbavevő statisztikái alapján9 azonban megállapítható, hogy 2010-ről 2011-re 30 százalékkal csökkent a közfoglalkoztatottak átlagos állományi létszáma10. Ezen belül 78-ról 33 százalékra csökkent a teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya. Összevetve ezt a közfoglalkoztatásban érintettek számának növekedésével, megállapítható, hogy 2011-ben többen vettek részt a közfoglalkoztatásban, mint 2010-ben, de rövidebb ideig,
9
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/let/let21101.pdf és http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/let/let21201.pdf
10
A közfoglalkoztatottak átlagos állományi létszáma, azon dolgozók átlagos létszáma, akik a közfoglalkoztatás keretében a helyi költségvetési intézményeknél álltak alkalmazásban havi átlagban legalább 60 munkaórában. (Ez a létszám-adat módszertanilag megfelel a költségvetési szférában illetve versenyszférában alkalmazásban állók átlagos állományi létszámának.)
30
ami a jövedelmek csökkenését vonja maga után. Mivel 2011-ben és 2010-ben is 28.500,- Ft volt a bérpótló juttatás összege arra az időre, amikor az érintett nem részesül közfoglalkoztatásban, így reálértékben ez további csökkenést jelent. (A 2012-ben ezt felváltó 22.800,- Ft-os foglalkoztatást segítő támogatás ezen az ágon további csökkenést eredményezhet.) A részmunkaidősök arányát, az átlagos kereseti adatokat és az adószabályokat is figyelembe véve az érintett háztartások a közfoglalkoztatás révén 2011-ben összességében legalább 40 százalékkal kisebb nettó jövedelemhez jutottak, mint 2010-ben. Így a közfoglalkoztatásban érintett, egyéb munkajövedelemmel nem rendelkező gyermekes családok anyagi helyzete is romlott 2010 és 2011 között. Több megyére kiterjedő közfoglalkoztatási mintaprogram megvalósítása Célzott programként a Belügyminisztérium a víztársulásoknál – az Országos Roma Önkormányzattal, a Vidékfejlesztési Minisztériummal és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal együttműködve – 2011. szeptember 1. és november 30. között minta programot valósított meg 1078 fő roma származású közfoglalkoztatott bevonásával, 8 órás közfoglalkoztatás keretében Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben. Szociális Földprogram A hátrányos helyzetűek foglalkoztatását, foglalkoztathatóságuk fejlesztését célozta a szociális földprogram, amely hagyományosan fontos eszköze volt a vidéken élő hátrányos helyzetű emberek felzárkózásának. Az állam közfoglalkoztatásra irányuló törekvéseivel összhangban, erősíti a háztartás, mint szociális és gazdasági egység jövedelemszerző képességét, a szociálisan hátrányos helyzetű, inaktív vagy tartósan alacsony jövedelmű emberek gazdasági aktivizálását, értékteremtő munka lehetőségének biztosítását. 2011-ben 300 millió Ft keretösszeggel került meghirdetésre a szociális földprogram. Az állam közfoglalkoztatásra irányuló törekvéseivel összhangban a 2011-es szociális földprogramok működtetéséhez közfoglalkoztatási programelem is társult. A beérkezett igény háromszorosa volt a rendelkezésre álló keretnek. A program keretében 168 pályázat részesült támogatásban egyenként 500 ezertől 4 millió Ft-ig terjedő összeggel. A Belügyminisztérium közfoglalkoztatási keretéből 2011-re további több mint 382 millió Ft támogatást kaptak a pályázók. A program 2012. június 30-ig történő folytatásában a közfoglalkoztatottak támogatásához a Belügyminisztérium a közfoglalkoztatási támogatás előirányzatából közel 1 milliárd Ft-ot különített el.
TÁMOP 1.1.2. „Hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának javítása” Az NGM a roma származásúak részvételének biztosítása érdekében nem elkülönített forrás, hanem az eredmények, azaz az indikátorok tekintetében tett vállalást. Célértékként vállalta,
31
hogy a 90 000 fő programba bevonni tervezett munkanélküliek közül a roma származásúak száma legalább 13 500 fő lesz. A projekt 2011. május 1-jével indult az ország konvergencia régióiban. A projekt megvalósításának első 8 hónapja – azaz a négyéves projekt időtartamának kevesebb, mint egynegyede – során a fenti vállalás közel 22%-a teljesült az alábbi bontásban. Régió
Romák száma a bevontak között 2011. december 31-én (fő)
Dél-Alföld
637
Dél-Dunántúl
398
Észak-Alföld
372
Észak-Magyarország
917
Közép-Dunántúl
440
Nyugat-Dunántúl
180
Összesen
2 944
A TÁMOP 1.1.4. „Munkaerő-piaci program a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért a Közép-magyarországi Régióban” kiemelt projekt 2011. május 1-jével indult a Középmagyarországi Régió munkaügyi központjaiban az NGM irányítása mellett. A projekt megvalósításának első 8 hónapja – azaz a kétéves projekt időtartamának egyharmada – során 110 fő roma bevonása történt meg.
A TÁMOP 2.1.6. „Újra tanulok” kiemelt projekt célja, hogy az alacsony iskolai végzettségű, illetve szakképzetlen felnőttek számára lehetővé tegye, hogy képzésben vegyenek részt, és ez által javuljon a munkaerő-piaci helyzetük. A program célja továbbá olyan szakképzettséggel rendelkező munkavállalók képzése, akiknek a szakképzettsége elavulttá vált vagy alapul szolgál olyan egyéb új képesség, végzettség megszerzésére, amely valós munkaerő-piaci igényekre épül. A kiemelt projektgazda vállalta, hogy a megvalósítás végére a képzésbe bevont romák száma eléri a 3000 főt. A kiemelt projekt tervezési dokumentációja 2012. február 1-jén jelent meg az NFÜ honlapján, a projektterv benyújtása a projektgazda Nemzeti Munkaügyi Hivatal részéről megtörtént a Közreműködő Szervezet részére.
A hátrányos helyzetű emberek, kiemelten roma nők képzését és foglalkoztatását segíti a TÁMOP 5.3.1/B-1 „Roma emberek képzésbe ágyazott foglalkoztatása a szociális és gyermekjóléti ellátórendszerben” című konstrukció. A program első komponense a résztvevők képzését támogatja, 1,52 milliárd Ft-os keretösszeggel, kiemelt program formájában. Projektgazda az Országos Roma Önkormányzat, konzorciumi partnere a Türr 32
István Képző és Kutató Intézet (továbbiakban TKKI). A kiemelt projekt eredményeképpen 1000 fő támogatott képzése valósul meg, ebből várhatóan 750 fő a képzési programokat sikeresen befejezi, és potenciális munkaerőként jelentkezik a szociális és gyermekjóléti valamint gyermekvédelmi ellátórendszer intézményeinél (elsősorban a TÁMOP 5.3.1.B-2 pályázat keretében). A második komponens szociális és gyerekjóléti intézmények fenntartóinak szóló egyszerűsített pályázat, amely 2012-től a programban résztvevők támogatott foglalkoztatását biztosítja. A pályázatra jelenleg 1,4 milliárd forintos keretösszeg áll rendelkezésre, ami 12 hónap kötelező foglalkoztatását teszi lehetővé (melyet 3 hónapos továbbfoglalkoztatás követ). A pályázat eredményeképp várhatóan 700 roma ember (elsősorban roma nő) támogatott foglalkoztatása valósul meg a szociális és gyermekjóléti, valamint gyermekvédelmi ellátórendszerben. A konstrukció hatására az ezen ellátórendszerek által nyújtott szolgáltatások „befogadóbbá” válnak, valamint erősödik a kapcsolat az intézmények és roma közösségek, valamint az intézmények és az eddig nem, vagy nem megfelelő mértékben elért szegregátumokban élő emberek között. Emellett a roma emberek foglalkoztatása csökkentheti a romákkal szembeni előítéleteket is. A kiemelt projekt felhívása 2011. december 29-én megjelent. Az egyszerűsített pályázatos projekt 2012. I. félévében kerül kiírásra. A TÁMOP 5.3.8/B „A leghátrányosabb helyzetű csoportok munkaerő-piaci esélyeinek növelése érdekében motiváló képzések és támogató szolgáltatások” című, 7,31 milliárd Ft keretösszegű program alapfokú készségfejlesztéssel szolgálja a hátrányos helyzetű emberek, foglalkoztathatóságának, jövedelemszerző képességének és gazdasági aktivitásának javítását. A kiemelt projekt 2011. december 29-én kiírásra került. A részletes projektjavaslatot a projektgazda TKKI miniszteri jóváhagyás után 2012. január 30-án benyújtotta az NFÜ részére. Jogszabályi változások A társadalmi felzárkózást elősegítő támogatás lehetőségének megteremtése Minden, a hátrányos helyzetű célcsoportok bevonását tervező programhoz szükséges olyan támogatás biztosítása is, amely a bevontak képzésre, foglalkoztatásra való képessé tételét, érdekeltségét és motiváltságát segíti azzal, hogy az átmeneti időszakra legális megélhetést biztosít számukra, ezáltal mérsékli a lemorzsolódásuk veszélyét és javítja a munkaerőpiacon való elhelyezkedési esélyeiket. A felzárkózást elősegítő megélhetési támogatás a hátrányos élethelyzetű emberek társadalmi szerepvállalását, elköteleződését és kompetenciafejlesztését szolgáló programok keretében kerül biztosításra. Ezeknek a programoknak a célja, hogy az érintetteket felkészítse különböző munkaerő-piaci programokban való részvételre. A programok hozzájárulnak a helyi társadalom fejlesztéséhez, a normakövető, elkötelezett és tudatos, állampolgári magatartásformák kialakításához. Ez a támogatási forma akkor éri el célját, ha azt a célcsoporttal szorosan együttműködő projektgazda vagy konzorciumi partnerszervezet közvetlenül nyújtja a programban részt 33
vevő személy számára. Ennek érdekében a társadalmi felzárkózást szolgáló európai uniós társfinanszírozású projektek keretében a kedvezményezettek a képzés időtartamára felzárkózást elősegítő megélhetési támogatást nyújthatnak a programba bevont személyek számára. Ennek összege nem haladhatja meg a megállapításakor hatályos közfoglalkoztatási bér összegét. A társadalmi felzárkózási támogatás részletszabályainak kialakítására Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium – Nemzetgazdasági Minisztérium – Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tárcaközi munkacsoport felállítására került sor a TKKI bevonásával.
A közfoglalkoztatást és szociális földprogramot érintő jogszabályok változása A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény módosította a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvényt oly módon, hogy az önkormányzatok részére nem csak a szociális földprogram, hanem a közfoglalkoztatási program megvalósítása céljából is ingyenesen vagyonkezelésbe adhatók Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek. A törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet határozza meg a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek szociális földprogram megvalósítása céljából az önkormányzatok számára történő ingyenes vagyonkezelésbe adásának részletes szabályait, amely megfelelő garanciális szabályokat tartalmaz a földterületek közcélú hasznosítására. Az állami földterületek közfoglalkoztatási célú hasznosítása érdekében a kormányrendelet módosítása folyamatban van. A közfoglalkoztatás területét érintően jó példaként említhető a közfoglalkoztatás középtávú koncepciójáról szóló előterjesztés, amely a közfoglalkoztatással kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 1294/2011. (VIII. 24.) Korm. határozat alapján a Társadalmi Felzárkózási és Cigányügyi Tárcaközi Bizottság közreműködésével készült el. A Bizottság által felállított munkacsoport megfogalmazta a társadalmi felzárkózási szempontokat tartalmazó szakmai javaslatait, amely hozzájárul a közfoglalkoztatás új rendszerének kialakításához. A közfoglalkoztatás értékteremtő képességének fokozása és az elért eredmények hosszú távú fenntartása elősegítése érdekében határozta meg a Kormány a középtávú koncepció végrehajtásával kapcsolatos feladatokat az 1507/2011. (XII. 29.) számú Korm. határozatában. Eszerint az érintett minisztereknek javaslatot kell kidolgozni a közfoglalkoztatás keretében a helyi közösségi önszerveződések segítésére, a megtermelt javak feldolgozására és az értékesítés csatornák kialakítására. Különös figyelemmel kell lenni a tartós foglalkoztatási programok során a szociális szövetkezetekre, illetve az akadályozó jogszabályok módosítására is javaslatot kell tenni 2012. I. félévében.
Az átalakuló, formálódó és forráshiányos 2011. évi közfoglalkoztatási program végrehajtásával kapcsolatban a Bizottsági tagok eltérő véleményt, építő jellegű kritikai észrevételeket fogalmaztak meg. A 2012-ben indított jelentősen átalakított és forrással támogatott közfoglalkoztatási program már megoldja ezeket a problémákat, de a teljesség igénye érdekében függelékben foglaljuk össze az észrevételeket 34
B. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése és C. Gyerekek, családok alapvető szükségleteinek kielégítése, depriváció
B.+C./1. A gyermekes családok anyagi helyzetének javítását szolgáló ellátások fejlesztése, javítása érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései A családtámogatások szegénységcsökkentő hatásának növelése; A gyermekszegénység szélsőséges, végleges formáinak enyhítése és felszámolása. B.+C./2. Kapcsolódó intézkedések, a gyermekes családok anyagi helyzetének javítását illetően A halmozottan hátrányos helyzetű kisgyermekes családok terhein könnyít és az óvodai nevelésbe való mihamarabbi bekapcsolódást segíti az óvodáztatási támogatás, amelyet 2011-ben is évente kétszer kaphatott a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek szülője a három-, illetve négyéves, óvodába beíratott gyermek után, amennyiben a gyermek rendszeresen jár óvodába. A támogatás alapvető célja, hogy a jelenleg intézménybe nem járó, leginkább rászoruló gyermekek is bekerüljenek az óvodai nevelésbe, ezáltal később sikeresebb iskolai pályafutásban legyen részük, mint ami jelenleg számukra – óvodai nevelésben való rendszeres, folyamatos és lehetőleg minél hosszabb idejű részvétel nélkül – prognosztizálható. Az óvodáztatási támogatás összege első alkalommal 20.000 Ft, a további alkalmakkor pedig 10.000 Ft. A szülők részére a gyorsabb segítségnyújtás érdekében az óvodáztatási támogatással kapcsolatban módosult a Gyvt. 20/C. § (1) és (4) bekezdése. A módosítás lényege, hogy az első alkalommal történő óvodáztatási támogatás megállapításához elegendő – az eddigi három hónap helyett -, hogy a beíratott gyermek óvodai nevelésbe vétele óta kettő hónap teljen el. A gyermekgondozási segély (GYES) folyósítási idejének két évről három évre való visszaállítása. A gyermekgondozási segély folyósítási időtartamának 3 évre történő visszaállítása vonatkozott azokra a gyermekekre is, akik 2010. április 30-át követően, azaz a GYES folyósítási idejét két évben meghatározó törvény hatályba lépése után, és e törvény hatályba lépését megelőzően születtek.
Az örökbefogadói GYES lehetőségének megteremtése. 2011. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezés szerint az örökbefogadó szülő - a házastársi és rokoni örökbefogadás kivételével, a gyermek örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezésének időpontjától számított hat hónap időtartamig gyermekgondozási segélyre jogosult, amennyiben a gyermek az örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezéskor a harmadik életévét betöltötte, vagy ikergyermekek esetén, már tankötelessé vált, azonban a 10. életévét még nem töltötte be.
35
A nyári gyermekétkeztetés támogatása évek óta folyik. A legfontosabb adatokról az alábbi táblázat ad összefoglalást: A nyári gyermekétkeztetés főbb adatai Év
Költségvetési forrás
Étkeztetett gyermekek (fő)
Igénylő települések száma
Étkeztetés időtartama
2002
200 millió Ft
30 ezer
700
30 nap
2005
300 millió Ft
70 ezer
1437
30 nap
2006
1,2 milliárd Ft
120 ezer
2477
30 nap
2007
1,2 milliárd Ft
120 ezer
2477
30 nap
2008
1,2 milliárd Ft
109 ezer
2084
30 nap
2009
2,4 milliárd Ft
131 ezer
2221
44–54 nap
2010
2,4 milliárd Ft
131 ezer
2443
44–54 nap
2011
2,4 milliárd Ft
140 ezer
1430
45–55 nap
2011-ben eltérő támogatási rendszer került bevezetésre a nyári gyermekétkeztetés támogatásával kapcsolatosan. Ezt megelőzően a támogatási rendszer fő problémája az volt, hogy nem vette figyelembe az egyes települések helyzetét, lehetőségeit, nem támaszkodott eléggé a helyi kezdeményezésekre és megoldásokra, nem ösztönözte megfelelően a gyermekek napközbeni ellátásának megszervezését. A módosítás lehetőséget biztosított arra, hogy a korábbiaknál több gyermek étkezését sikerült biztosítani. Másrészt pedig a leghátrányosabb és hátrányos helyzetű települések kapták a forrás jelentős részét, így e településeken több gyermeknek tudták biztosítani az étkezést, mint a korábbiakban. A 2011-es évben rendelkezésre állt 2,4 milliárd forintos keretből több mint 949 millió forintot – tehát az előirányzat 40%-át – a szegénységtől leginkább sújtott Borsod-Abaúj-Zemplén és SzabolcsSzatmár-Bereg megye települési önkormányzatai használták fel.
Az ápolási díj összege emelkedett, havi 1000,- Ft-tal. Míg korábban az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodóan, annak arányában volt meghatározva, addig 2011 januárjától az alapösszeget a költségvetési törvény rögzíti, amely számítási alapja az ápolási díj egyes jogosultsági formáinak.
Az egykulcsos adó bevezetése: 2011-ben a személyi jövedelemadó mértéke az adóalap 16 százaléka. 2010-ben, ha az összevont adóalap nem haladta meg az 5 millió forintot, az összevont adó alapja 17 százalék. Ha az összevont adóalap meghaladta az 5 millió forintot, 850 ezer Ft és az 5 millió forint meghaladó rész 32%. 36
2011. január 1. napjától bevezetésre került a családi adókedvezmény: A családi adókedvezményt érvényesítő magánszemély az összevont adóalapját a családi kedvezménnyel csökkenti. A családi kedvezmény - az eltartottak lélekszámától függően - kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként a) egy és kettő eltartott esetén 62 500 forint, b) három és minden további eltartott esetén 206 250 forint.
A nők számára részmunkaidős foglakoztatást nyújtó munkaadó, az eddigi 27 %-os TB járulék helyett 20 %-os járulékot fizethet.
37
D. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása
D/1. Lakás, lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései Egészséges és biztonságos lakókörnyezet; Megfelelő közlekedési infrastruktúra a szolgáltatások eléréséhez; Szegregációmentes lakókörnyezet; Egészséges ivóvíz és megfelelő közüzemi szolgáltatások általános elérhetősége; A szükségleteknek megfelelő, a piac működésével összhangban lévő, igazságos, arányos és fenntartható támogatási rendszerlétrehozása és működtetése; A lakásvesztés intézményesített megelőzési eszközeinek működése; A szükségleteknek a megfelelő mennyiségű bérlakás és szociális bérlakás.
D/2. Kapcsolódó intézkedések, a lakhatás feltételeinek, minőségének, biztonságának javítása érdekében 2011. szeptember 1-től jelentősen átalakult a lakásfenntartási támogatás. Augusztus 31ével megszűnt a szociális alapú gázár- és távhő ár-támogatás és beépült a lakásfenntartási támogatásba. Az új támogatást a helyi önkormányzatnál kell igényelni. Lakásfenntartási támogatást a fűtéstámogatáson túl többek között lakbérre, albérleti díjra, közös költségre, csatornahasználati díjra, a szemétszállítás költségeire, villanyáram, víz és gázfogyasztás költségeire lehet kérni. A támogatási kérelmeket a helyi önkormányzathoz kell benyújtani, amely jövedelem- és vagyonvizsgálatot végez, és pénzben és/vagy természetben is megállapíthatja a támogatást. Az új támogatási rendszer megemelte a jogosultsági jövedelemhatárt, amelyet a törvény 71.250 Ft-ban, az öregségi nyugdíjminimum 250 százalékában határoz meg (a korábbi 150 százalék helyett).
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról szóló 257/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet [MK. 2011/145 (XII. 6.)] alapján, az építési munkák kivitelezésére biztosított határidőt további 3 évvel meghosszabbította annak érdekében, hogy a lakáscélú állami támogatásban (szocpol) részesülő természetes személyek az időben elhúzódó építkezések miatt mentesülhessenek az állami támogatás visszafizetése alól.
A lakásépítési támogatásról szóló 256/2011. (XII. 6.) Korm. rendelet az Otthonteremtési Program egyik elemeként vissza nem térítendő állami támogatás nyújtásáról rendelkezik a lakáshoz jutás elősegítése céljából. A támogatás az energiatakarékos lakások építését, a gyermekvállalást és a munkavállalást ösztönzi úgy, hogy gyermekszám és alapterület függvényében határozza meg a nyújtható támogatás mértékét új lakás vásárlásához 38
vagy építéséhez. A „szocpol” új szabályai a támogatás megelőlegezését is lehetővé teszik, egy vagy két gyermek vállalása esetén. Hazai forrásból kerül finanszírozásra a szegregált lakókörnyezetben, mélyszegénységben élők komplex lakhatási és képzéssel egybekötött munkaerő-piaci modellprogramja, a TKKI összefogásában. A mélyszegénységben élő családok számára kitörési lehetőséget biztosító, 410 millió forintos összköltségvetésű program a következő helyszíneken indult: Ózd: Velence telep és Hétes-telep; Szolnok - Motor utca; Baranya megyei kistelepülések: Komló, Vajszló; Nyíregyháza: Huszár-telep, Keleti lakótelep. A program célja, hogy az érintett településeken 2012. június 30-i programzárással minél szélesebb érdekközösség jöjjön létre, amely minél több érintettet von be a megvalósításba. A komplex program részeként szociális, közösségi programok, lakhatási és lakókörnyezeti körülmények javítása, foglalkoztatottság javítása, munkaerő-piaci reintegrációs, felzárkóztató, és kompetenciafejlesztés, valamint foglalkoztatásra alkalmassá tévő tréningek valósulnak meg. A program megvalósítása a TKKI, az Országos Roma Önkormányzat és helyi partnerek együttműködésével történik. Tekintettel arra, hogy mintegy 1600 szegregátum található az országban, valamint arra, hogy a 2012. évi hazai költségvetés keretei szűkösek, további európai uniós források bevonása szükséges a szegregátumok lakásainak felújítására, vagy felszámolására. Ezért a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kezdeményezte a TIOP módosítását annak érdekében, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) források felhasználását érintő uniós szabályozás 2010. évi módosítása alapján lehetőség nyíljon ebből az operatív programból is lakhatási célú műveletek támogatására. Az Országos Roma Önkormányzat szükségesnek tartja a szegregátumokkal kapcsolatban egy olyan módszertan kidolgozását, amely objektív kritériumok mentén képes meghatározni a felszámolandó telepeket és telepszerű lakókörnyezeteket, valamint a nem felszámolható szegregátumok esetében szükséges, kívánatos beavatkozásokat. A szempontrendszer kialakítása során figyelembe kell venni az integrált városfejlesztési stratégiákat, valamint az azok részét képező antiszegregációs terveket.
A TÁMOP 5.3.6. „Komplex telep-program (Komplex humán szolgáltatás hozzáférés biztosítása)” pályázati felhívását 2011-ben készítették elő a 2012. február 13-án megjelent 4,68 milliárd forint keretösszeggel. A program célcsoportjába a telepeken, telepszerű lakókörnyezetben, szegregátumokban élő, halmozottan hátrányos helyzetű, alacsony, illetve elavult iskolai végzettséggel rendelkező, jellemzően szociális és anyagi gondokkal küzdő, roma és nem roma egyének és családok tartoznak, de a program a település egésze számára is nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyek segítik a hátrányos helyzetű emberek felzárkózását és a település életébe történő integrációjukat. A program szociális, közösség-fejlesztési, oktatási, egészségügyi, képzési és foglalkoztatási elemeket tartalmaz, továbbá elősegíti a telepszerű környezetben élők lakhatási körülményeinek javítását. A támogatott tevékenységek között komplex, egymásra épülő beavatkozásokat kell tervezni, ezért a megvalósítóknak 39
törekedniük kell a felzárkózási programhoz illeszthető további fejlesztési lehetőségek becsatornázására, valamint a célterületen folyó fejlesztésekkel való szinergikus hatások elérésére. A program egyik lényeges eleme, hogy az Országos Roma Önkormányzat, mint kötelező együttműködő partner minden programban részt vesz, ami segítheti a helyi szereplőkkel történő együttműködést, valamint a programok Keretmegállapodásban megfogalmazott célokhoz történő illeszkedését. 16 közösségi központ létrehozása és lakhatási feltételek javítása (TIOP-3.2.3.) A közösségi központokban munkaerő-piaci hátrányokkal küzdő, különösen az alacsony iskolai végzettségű, illetve végzettséggel nem rendelkező személyek esélyeinek növelése érdekében olyan szolgáltatási terek és funkciók kerülnek kialakításra, amelyek megfelelő infrastruktúrát biztosítanak az életviteli készségek, alapkompetenciák fejlesztéséhez, a mentálhigiénés, pszicho-szociális támogatásokhoz, motiváló képzések nyújtásához. Emellett a közösségi központok hozzájárulnak a közösségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához. A közösségi központokban kialakított főbb funkciók a szociális, életviteli kompetenciák fejlesztését, az oktatásba, képzésbe, foglalkoztatásba való bekapcsolódásra történő felkészülést, a munkára szocializálást segítik elő. A közösségi központok infrastruktúráján biztosított képzések helyi szintű hasznosítása érdekében a kiemelt projektgazda együttműködik a helyi önkormányzatokkal a szociális foglalkoztatás szervezésében, a szociális gazdaság különböző formáiba történő bekapcsolódás és az önfoglalkoztatóvá válás elősegítésében, illetve az ehhez szükséges infrastruktúra és eszközrendszer tervezésében. A közösségi központok létrehozását támogató 8,9 milliárd Ft keretösszegű program (TIOP 3.2.3.) tervezés alatt áll, a kiírás várhatóan 2012. I. félévben fog megjelenni. A Kormány és az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) között megkötött Keretmegállapodásban szereplő lakhatási feltételek javítását a tervek szerint két külön pályázati konstrukció (TIOP-3.2.3/A és TIOP-3.2.3/B) támogatja majd (750-750 millió forintos keretösszegekkel): egyrészt a komplex telepprogramhoz kapcsolódó, másrészt a hátrányos helyzetű kistérségekben tervezett lakhatási beruházásokkal.
40
E. A képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése
E/1. Képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései Napközbeni ellátások A 0-3 éves gyermekeket nevelő családok szükségleteinek megfelelő számú napközbeni ellátási férőhelyet biztosító ellátórendszer; a szülői választási szabadságot lehetővé tevő alternatív napközbeni ellátások megfelelő körének működése; 4 éves kortól minden gyermek számára jó minőségű, korszerű pedagógiai eszközöket alkalmazó óvodai férőhely biztosítása; a 6-10 éves korosztály számára a szükségletekhez igazodó számú és jó színvonalú iskolán kívüli tanulási, sportolási és szabadidős tevékenységeket biztosító szolgáltatások működése; a szünidők idején szükséglet szerint igénybe vehető sokszínű programok biztosítás; Korai képességgondozás rendszeres időközönként megvalósuló szűrés a gyerekek egészségi állapotáról, kognitív -, mozgás-, beszéd-, és érzelmi fejlődéséről a korai és hatékony fejlesztés érdekében; a bölcsődébe, óvodába nem járó gyerekek számára képességgondozó és –fejlesztő szolgáltatások biztosítása a kisgyermekkori fejlesztésre, nevelésre szakosodott szakemberek működése a korai képességgondozás intézményeiben, valamint a bölcsődékben, illetve az óvodai tevékenységbe való bevonásuk Közoktatás a hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátásának biztosítása a sikeres iskolai pályafutás biztosítása érdekében, minden gyerek a képességeinek megfelelő szintű maximális tudással fejezze be alapfokú tanulmányait; a kompetenciamérések eredményeiben radikálisan csökkenjen a szülő iskolázottságának, illetve a gyerek lakóhelyének meghatározó szerepe; a sajátos nevelési igényű gyermekek meghatározó többsége a képességüknek megfelelő szakmai támogatással integrált környezetben folytassa tanulmányait; iskolán belüli pedagógiai módszerekkel, iskolán kívüli támogatásokkal, - az iskolai sikeresség elősegítésével -, csökkenjen minimálisra a saját osztályában több évvel túlkoros gyerekek száma; az iskolai szegregáció minden formájának megszűnése, vagy mérhető visszaszorulása,
41
felkészített és tudatos pályaválasztás után radikálisan csökkenjen a középfokú oktatási intézményekben lemorzsolódók száma; minden fiatal a képességeit maximálisan érvényesítő, piacképes tudással hagyja el a középiskolát
E/2. Kapcsolódó intézkedések, a képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások, szegregáció megszüntetése érdekében A kisgyermekkori nevelés minőségének fejlesztése A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai ellátásának biztosítása érdekében tett intézkedések: A nemzeti köznevelésről szóló, 2011 decemberében elfogadott 2011. évi CXC. törvény 8.§ (1) bekezdése alapján 2014-től három éves kortól kötelező lesz az óvodai nevelésben való részvétel. A 3 éves korban történő óvodai ellátás kiterjesztése érdekében történt intézkedések célja az eredményes iskolai előrehaladás megalapozása. Cél továbbá, hogy minden olyan településen elérhető legyen az óvodai ellátás, ahol a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek száma ezt indokolja, illetve azok számára is hozzáférhetővé kell tenni az ellátást, ahol óvodai feladat-ellátási hely nem működtethető.
2011. január elsejétől változott a gyermekvédelmi törvény szabályozása a tekintetben, hogy az önkormányzatok figyelemét felhívja arra, hogy a meglévő bölcsődéjük fenntartása mellett lehetőségük van arra, hogy a működő férőhelyeken felül jelentkező igényeket családi napközi szolgáltatás biztosításával elégítsék ki, ezzel teljesítve ellátási kötelezettségüket. A módosítás hatással lehet egyrészt a 3 év alatti gyermekek napközbeni ellátásának férőhelyhiány mérséklésére, másrészt a munkahelyteremtő hatása is jelentős. A házi gyermekfelügyelet tekintetében 2011. január elsejétől módosult az NM rendelet11 a tekintetben, hogy két új elemet beemelt a jogszabályba, melyeket nem nevesített. A jogszabály korábban nem tér ki minden olyan jelentős élethelyzetre, melyben a szolgáltatás biztosítására nagy szükség lehet. Az egyik elem a korábban nem nevesített esetkör a családban többes iker születése. A másik új elem ahhoz az élethelyzethez kapcsolódik, amikor a gyermek egyik szülőjének, gondviselőjének halála miatt válik szükségessé az ellátás biztosítása.
11
15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről
42
Kisgyermekekre irányuló programok Az újabb óvodai férőhelyek kialakításának támogatását szolgáló fejlesztés a 2011 novemberében a Dél-alföldi Operatív Program, Észak-alföldi Operatív Program, Északmagyarországi Operatív Program, Közép-magyarországi Operatív Program keretében meghirdetett Nevelési intézmények fejlesztése c. (DAOP-4.2.1-11, ÉAOP-4.1.1/A-11, ÉMOP-4.3.1/A-11, KMOP-4.6.1-11) konstrukció. A támogatás a közoktatási intézmények szervezeti keretei között működő óvodai feladat-ellátási helyek férőhelybővítését és célirányos beruházásait (infrastruktúra- és eszközfejlesztés támogatja, egyben segíti a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek nevelésében résztvevő nevelési intézmények férőhelybővítését, a régión belüli társadalmi kohéziót, az egyenlő esélyek és a korszerű nevelés feltételrendszerének megteremtését, a régió hosszú távú versenyképességéhez is hozzájárulva. Segíti továbbá a közoktatási intézmények kapacitásbővítésével a települések népességmegtartó képességét, a települések fiatal, képzett munkaerőt megtartó lehetőségeinek növelését, a helyi szükségletekre és településszerkezetre épülő közszolgáltatások racionális és költséghatékony működésének kialakítását. Mindezzel együtt a pályázat az esélyegyenlőség elvét szem előtt tartva, az egészséges környezet és a hatékony nevelés infrastrukturális feltételeinek megteremtésével támogatja: -
a nevelés-oktatás minőségében meglévő területi különbségek csökkentését,
-
a minőségi neveléshez való – kirekesztés nélküli
-
a megújult tartalmi és módszertani programokhoz illeszkedő integrált, funkcionális intézmények kialakítását,
-
a méltányos nevelési környezet alapkövetelményeinek való megfelelést.
hozzáférést,
A felhívás célrendszere hozzájárul az EU 2020 stratégia megvalósítása érdekében vállalt azon cél teljesítéséhez, hogy a 18-24 éves népességen belül a korai iskolaelhagyók aránya 2020-ra 10 %-ra csökkenjen. A rendelkezésre álló forrás keretösszege a 2011-2013. évben: millió Ft
Operatív Program Dél-Alföldi Operatív Program
2 350
Észak-Alföldi Operatív Program
2 000
Észak-Magyarországi Operatív Program
2 000
Közép-Magyarországi Operatív Program
3 040
A regionális operatív programok keretén belül megvalósuló projektek eredményeként, 2011ben több mint 800 új bölcsődei férőhely jött létre mintegy 3,6 Mrd forintból, illetve további, a gyermekgondozási létesítmények fejlesztését, férőhelybővítést célzó pályázatok vannak folyamatban. A családi napközire vonatkozó pályázati kiírás feltétel rendszere a 2011.
43
szeptember 15-ei kiírásban az előző évekhez képest kedvezőbb lett, így a különböző szervezetek vélhetően nagyobb intenzitással nyújtanak be pályázatot. A napközbeni ellátások fejlesztésének egyik fontos célja a szolgáltatás elérhetőségének növelése, melyhez szükséges: a férőhelyek területileg is célzott bővítése, megfizethető – az azonos jövedelmi viszonyok között élő családok esetében megközelítőleg azonos kiadást igénylő – szolgáltatás biztosítása, valamint olyan szülők számára is elérhetővé tenni a szolgáltatásokat, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset tudnak fizetni. Biztos Kezdet program Az uniós támogatással kialakított Biztos Kezdet Gyerekházak annak a beavatkozási folyamatnak szerves részei, kulcsfontosságú kezdő pontjai, amelyek a hátrányos helyzetű gyermekek/családok felzárkózása érdekében nyújtanak segítséget. Céljuk, hogy a mélyszegénységben élő, többségében roma származású, súlyos szocializációs hiányokkal küzdő kisgyerekek – a későbbi fejlődésük szempontjából legfontosabb korai életszakaszban (0-5, különösen 0-3 év) – segítséget kapjanak a készségeik és képességeik kibontakozásához, amely elengedhetetlenül szükséges a későbbi iskolai sikerességükhöz. A Biztos Kezdet Gyerekház olyan szolgáltatás, ahol a hátrányokkal küzdő szülő a gyermekével együtt végig jelen van, azért, hogy megtanulja, mit kell tennie annak érdekében, hogy gyermeke egészségesen fejlődjön, emellett pedig segítséget kap önálló életvezetési kompetenciáinak megerősítéséhez is (családtervezési, gazdálkodási, háztartási stb. ismeretek és kompetenciák). A Biztos Kezdet Gyerekházak 2011-re már több mint 4000 5 éven aluli gyereket fogadtak. Az Integrált térségi szolgáltatások a gyermekek és családjaik felzárkózási esélyeinek növelésére TÁMOP 5.2.3/A konstrukció kiírása 6 térség számára 2011. augusztus 4-én jelent meg A felhívásban térségenként legalább két Biztos Kezdet Gyerekház létesítése kötelező. A gyerekházak indulása a II. félévben várható a munkatársak képzését és a gyerekház tárgyi feltételeinek kialakítását követően. A következő kiírás 15 térség számára 2012. január 27-én jelent meg, Ez a kiírás térségenként legalább 3 gyerekház létesítését írja elő. A két kiírás alapján 55-60 új Biztos Kezdet Gyerekház jöhet létre. 2011 decemberében közel 20 millió Ft támogatást nyújtott a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság a Szécsényi Gyerekesély Programnak, ahol öt Biztos Kezdet Gyerekház is működik. (A program gazdája a Magyar Szegénységellenes Hálózat.) A 2012. évi központi költségvetés 5. melléklet 11. pont e) alpontja szerint 293 millió Ft áll rendelkezésre az uniós projektjüket befejező gyerekházak számára legfeljebb egy év időtartamra. A Közigazgatási és Igazságügyi Miniszternek rendeletet kell alkotnia a Biztos Kezdet Gyerekházak támogatása igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, felhasználásának, elszámolásának és ellenőrzésének részletes szabályairól. A rendeletterv egyeztetés alatt áll. 44
2012-ben meg kell oldani az eddig projektként működő gyerekházak rendszerének beillesztését valamely ágazat szolgáltató rendszerébe, hogy fenntartásuk hosszabb távon is biztosítható legyen.
Komplex kistérségi gyerekesély programok A 2009-ben meghirdetett és 2010-től 2013. december 31-ig működő TÁMOP 5.2.3 „Integrált helyi programok a gyerekszegénység csökkentésére” konstrukció a „Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia fő irányait, célterületeit követi le helyi szinten, minden gyerek- és ifjúsági korcsoport bevonására törekedve. A programok eredményeként 10 évre szóló kistérségi gyerek- és ifjúsági stratégia, valamint ehhez kapcsolódó cselekvési terv és forrástérkép is készül. A program öt leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségben indult el (sásdi, kisteleki, baktalórántházi, bátonyterenyei, hevesi) összesen 2. 59 Mrd Ft. kerettel. 2011-ben a fentebb is jelzett, „Integrált térségi programok a gyerekek és családjaik felzárkózási esélyeinek növelésére” címen átalakított konstrukció hat kistérség számára került meghirdetésre (szigetvári, ózdi, mezőcsáti, csengeri, sarkadi, jánoshalmi térségek) 3,4 Mrd Ft kerettel. 2012-ben azon 15 LHH kistérség számára hirdettünk pályázatot 7,21 Mrd Ft. kerettel, amelyek a legrosszabb helyzetűek a gyerekekkel kapcsolatos mutatók szempontjából: a magas szegénységi arányhoz magas fiatalodási index társul, ami a roma lakosság felülreprezentáltságára is utal. A Biztos Kezdet és a TÁMOP 5.2.3 térségi gyerekesély programok szakmai-módszertani támogatását a TÁMOP 5.2.1 kiemelt projekt biztosítja, amelyet a Wekerle Sándor Alapkelező valósít meg, konzorciumi partnerségben a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal és a Magyar Tudományos Akadémiával.
Az iskolai sikeresség elősegítése, a képességek kibontakoztatásának támogatása, továbbá a lemorzsolódás csökkentése Az EU2020 stratégia öt számszerűsített és mérhető célkitűzést határoz meg az Unió szintjén, amelyek lefedik a stratégia három fő prioritási területét (Innováció és tudásalapú növekedés, fenntartható növekedés, inkluzív növekedés). Közvetlenül a közoktatás területét érintő célkitűzés: a képzettségi szint javítása – a korai iskolaelhagyás arányának 10% alá csökkentése12 Az EU2020 stratégiához kapcsolódó, 2011-ben készített Nemzeti Reform Programban az eddigi trendek előrevetítése alapján a korai iskolaelhagyók arányának 10%-ra történő csökkentését vállaltuk, ami a hátrányos helyzetű gyermekek növekedési arányával és egyidejűleg azzal is számolt, hogy további forráskivonás nem lesz a közoktatásban. A 10%-
12
A korai iskolaelhagyók arányát a 18-24 éves népességből az oktatásban, képzésben nem részesülő, legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezők arányaként definiálják.
45
os nemzeti célkitűzés vállalása mellett szól, hogy az elmúlt 10 évben a demográfiai egyensúly mellett 2,5%-os csökkenést lehetett elérni, amely az utóbbi néhány évben stagnálást mutat. A vállalás során figyelembe vett szempontok: A magyar társadalom szociális-gazdasági mutatói a közoktatás feladatai szempontjából súlyosbodó tendenciát mutatnak: a viszonylagos demográfiai növekedés az infrastrukturálisan elmaradottabb területeken jelentkezik, a korai iskolaelhagyás szempontjából legveszélyeztetettebb csoportokban. A korai iskolaelhagyók arányának csökkentése a szociokulturális, illetve szocioökonómiai szempontból leginkább hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikeressége elősegítésének, felzárkóztatásának függvénye. Ez korévenként kb. 20.000 tanulót és rájuk nézve legalább 1213 év folyamatos pedagógiai gondoskodást igényel. E tanulónépességnek a felzárkóztatása – mivel a pedagógiai problémák elsősorban szociokulturális, szegénységi, foglalkoztatási gondok halmazából fakadnak – az oktatási szakterületnek csak korlátozott lehetőségei vannak, és ezek is költségigényes, összehangolt állami programokat feltételeznek. A PISA-mérésekben részt vevő országok közül Magyarországon a legerősebb a családi háttér hatása a tanulói teljesítményekre. Az iskoláskor előtt kialakuló fejlődési hátrányok megelőzésében fontos szerep hárul a gyermekgondozást és nevelést segítő intézményekre, beleértve a ma még kevéssé elterjedt alternatív formákat is, valamint a szülői készségeket fejlesztő, illetve a gyermekszegénységet mérséklő programokat és kezdeményezéseket. Kiemelkedő fontosságú az óvoda, amelyet hároméves kortól pedig minden halmozottan hátrányos helyzetű gyermek számára elérhetővé kell tenni. A középiskolai továbbtanulási arányoknak az elmúlt időszakban bekövetkezett emelkedése csak nagyon csekély mértékben érintette a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat és különösen a romákat. A korai iskolaelhagyók arányának csökkentése érdekében az alábbi intézkedéseket jelöltük meg 2011-ben: a korai iskolaelhagyás megelőzése érdekében tett, óvodai ellátást érintő intézkedések hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók iskolai sikerességét elősegítő, a tanulók iskolai kudarcának és lemorzsolódásának megelőzését szolgáló intézkedések a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók körét érintő feladatok felzárkóztató oktatásban való részvétel azok számára, akik nem fejezték be az általános iskolát előrehozott szakképzés a közoktatás hatékonyságát javító minőségbiztosítási, mérés-értékelési feladatok A feladatok keretében történt intézkedéseket a kisgyermekkori nevelésről szóló rész és az alábbiak részletesen is tartalmazzák.
46
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hátrányos helyzetű gyermekeket érintő intézkedéseinek összefoglalása: A 2012. szeptember 1-jétől fokozatosan hatályba lépő, nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény több rendelkezése érinti közvetve vagy közvetlenül a hátrányos, vagy halmozottan hátrányos gyerekeket. A törvény értelmező rendelkezése [4.§ 12. pont] új fogalomként vezeti be a kiemelt figyelmet igénylő gyermek, tanuló fogalmát. Ennek két alapesete a különleges bánásmódot igénylő (sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, kiemelten tehetséges) és a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, tanuló. Utóbbit az új törvény a kettős szabályozás elkerülése érdekében nem definiálja, hanem a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben rögzített meghatározásra hivatkozik. Ez 2013. szeptember 1-jétől érvényes, addig az 1993. évi LXXIX. törvény által használt meghatározás marad érvényben. A 8.§ szerint az óvodába járás 2014 szeptemberétől a gyermek három éves korától kötelező, de ez alól a kötelezettség alól a jegyző – az egyházi és magán fenntartású intézmények esetében a fenntartó – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével a gyermek jogos érdekét és családvédelmi szempontokat szem előtt tartva felmentést adhat. A kötelező óvodába járás kezdetének leszállítása tehát jelentős mértékben a hátrányos helyzetű gyermekek korai felzárkóztatását célozza, és várhatóan csökkenti majd az iskoláskorig kialakuló, és az a későbbi tanulmányokat negatívan befolyásoló szociokulturális és egyéb hátrányok kialakulását. Egyebek mellett hasonló célokat is szolgál a 27.§ (2) bekezdés rendelkezése, mely szerint: „Általános iskolában a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak, továbbá tizenhét óráig – vagy addig, amíg a tanulók jogszerűen tartózkodnak az intézményben – gondoskodni kell a tanulók felügyeletéről.” Az intézkedést elsősorban a gyermekek, tanulók védelme teszi szükségessé, hiszen a családok többsége munkakörülményei vagy szociális helyzete miatt nem tudja biztosítani a gyermek számára a családi nevelő közeget a délutáni időszakban, így a gyerekek számos káros hatás kockázatának vannak kitéve. Az ebben az időszakban szervezett foglalkozások a felzárkóztatásra is jó alkalmat kínálnak. A 16 óráig szervezett foglalkozásokkal kapcsolatban is érvényesül azonban az az elv, hogy a köznevelési intézmény nevelés tekintetében nem riválisa, hanem segítője a családoknak, ezért – bizonyos speciális oktatásszervezési módszerek esetének kivételével – a szülő kérésére az intézményvezető felmentést adhat a délutáni foglalkozások alól [55.§ (1)] A felzárkóztatás megszervezését a jogszabály 27. § (5) bekezdése írja elő az iskolák számára: „Az általános iskola, a középfokú iskola köteles megszervezni a tanuló heti kötelező óraszáma és az osztályok engedélyezett heti időkeret különbözete terhére a tehetség kibontakoztatására, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására, a beilleszkedési, tanulási nehézség, magatartási rendellenességgel diagnosztizált tanulók számára, továbbá az első–negyedik évfolyamra járó tanulók eredményes felkészítésére szolgáló, differenciált fejlesztést biztosító egy - három fős foglalkozásokat. Tehetséggondozásra és felzárkóztatásra osztályonként legalább további heti egy-egy óra biztosított az osztályok 6. mellékletben meghatározott időkerete felett.” 47
Ez a kötelezettség megjelenik a pedagógusok kötelességei között is, a pedagógus alapvető feladatához kapcsolódóan: „A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, oktatása, óvodában a gyermekek Óvodai nevelés országos alapprogramja szerinti nevelése, iskolában a kerettantervben előírt törzsanyag átadása, elsajátításának ellenőrzése, sajátos nevelési igényű tanuló esetén az egyéni fejlesztési tervben foglaltak figyelembevételével. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy a) nevelő és oktató munkája során gondoskodjék a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról, ennek érdekében tegyen meg minden tőle elvárhatót, figyelembe véve a gyermek egyéni képességeit, adottságait, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét, b) a különleges bánásmódot igénylő gyermekekkel egyénileg foglalkozzon, szükség szerint együttműködjön gyógypedagógussal vagy a nevelést, oktatást segítő más szakemberekkel, a bármilyen oknál fogva hátrányos helyzetű gyermek, tanuló felzárkózását elősegítse,” [62. § (1)] Az iskolai körzetek kialakításánál figyelembe kell venni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek számát, és egyenletes arányt kell kialakítani [50.§ (6)], illetve a felvételi kötelezettség teljesítése utáni további felvételi kérelmek teljesítésénél előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket, tanulókat. [51.§ (1)] A kollégiumi tagság, illetve nem tanköteles tanuló esetén a tanulói jogviszony fizetési hátralék miatti megszüntetését hátrányos helyzetű tanuló esetén nem engedélyezi a törvény. [53.§ (2)-(3), illetve 53.§ (8)-(9)] A 72.§ (3) szerint: „A halmozottan hátrányos helyzetű gyermek szülőjét megilleti az a jog, hogy gyermeke óvodába járatásához – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározottak szerint – anyagi támogatást kapjon.”
A hátrányos helyzet szempontjából kiemelten fontos részletek: A hátrányos helyzet definíciója A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény (Nkt.) 4.§ 12 b) pontja alapján az Nkt. nem definiálja a hátrányos helyzet fogalmát, hanem a Gyvt. megfelelő szabályára utal. Ugyanakkor a törvény alkotói számára ismert volt az a tény, hogy a Gyvt. még nem tartalmaz ilyen szabályozást, ezért az Nkt. 95.§ (8) bekezdése 2013. szeptember 1-jéig hatályban tartja a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 121.§ (1) bekezdésének 14. pontját, mely a hátrányos helyzetet definiálja. Hiányzik a törvényből a gyermek mindenekfelett álló érdekének deklarálása is. Ennek oka, hogy az elvet a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény deklarálja. Az Nkt. nem nevesíti, de az elvet szem előtt tartja, a nevesítés elhagyása nem jelenti a szemléletmód változását. A tankötelezettséggel kapcsolatos változások A 2014-től hároméves kortól kötelező óvoda a védelembe vételnél lényegesen egyszerűbb, és olyan gyerekekre is kiterjed, akiknek fejlesztési igényéről a rendszer nem tud. 48
Olyan esetben, ahol ez aránytalan hátránnyal jár, nem indokolt a gyermek hazaküldése 12-kor, ennek kiküszöbölésére figyelni kell. Az Nkt. megadja a felmentés lehetőségét is, ezt a döntést a jegyző (egyházi és magánintézmény esetében a fenntartó) kezébe adja, szakemberként az óvodavezetőt és a védőnőt vonja be a körbe. Ezzel meghagyja a családok jogát és lehetőségét a gyermek nevelésére, de egyetlen gyermek sem kerül a rendszer látókörén kívülre. Figyelemmel kell lenni természetesen az olyan kirívó esetekre, mint például az orvosi igazolással történő visszaélés. A törvény 2.§ (1) bekezdése egyértelműen kijelenti: „Az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, valamint az első szakképesítésre történő felkészítés a magyar állam közszolgálati feladata.” vagyis az ingyenes oktatás nem függ össze az életkorral, nem a tankötelezettség végéig, hanem a végzettség megszerzéséig biztosított. Arra valóban lehetőség nyílik, hogy a 16. életévét betöltött tanuló fegyelmi okból kikerüljön az iskolából, ennek oka azonban semmiképpen sem lehet pusztán az életkora. A leszállított tankötelezettségi korhatár mellé foglalkoztatásügyi program is szükséges. Ugyanakkor ismét hangsúlyozandó, hogy a korhatár leszállítása nem jelenti a tanulmányok befejezését vagy indokolatlan felfüggesztését. A tanuláshoz való visszatérésben, a felzárkózásban és a szakképzésre való felkészülésben jelentős segítséget nyújtanak a 2013 szeptemberétől induló köznevelési Híd-programok. A Híd-programok nem a szegregáció, hanem a felzárkóztatás céljával jönnek létre. Ezt a szempontot a róluk szóló rendelet elkészítésekor is kiemelten szem előtt kell tartani. A felvételivel kapcsolatos változások Az Nkt. 50.§ (5) bekezdése szerint „Sport- és művészeti emelt szintű oktatás esetében az iskola pedagógiai programja szerint alkalmassági vizsga szervezhető általános iskolában is.” A pedagógiai program szerint szervezett alkalmassági vizsga kizárja az olyan vizsgaszempontok érvényesítését, amelyek a hátrányos helyzetűeket negatívan érintik, hiszen ilyen szabályok a pedagógiai programokban nem rögzíthetők. Ugyanakkor a vizsga szabályainak betartását csak az alkalmassági vizsgák szigorú ellenőrzésével lehet garantálni. Az 50.§ (4) bekezdés a középiskolákban megteremti a helyi felvételi vizsga szervezését. Ugyanakkor ezt szigorú feltételekhez is köti: „Helyi felvételi vizsga csak központi írásbeli vizsga mellett, ahhoz kapcsolódva, és csak abban az esetben szervezhető, amennyiben a felvételi évét megelőző három év átlagában a jelentkezők száma több mint kétszeresen meghaladja a felvehető tanulók számát.” Az iskolai munkarend változásai A törvény 27.§ (2) szerint általános iskolában a foglalkozásokat úgy kell megszervezni, hogy azok tizenhat óráig tartsanak. Ez azonban nem egésznapos munkarendet, hanem tanórán kívüli egyéb foglalkozások biztosítását jelenti. Az egész napos iskola lehetőségként szerepel az említett bekezdésben. A délutáni foglalkozások alól az 55.§ (1) bekezdés alapján felmentést adhat.
49
Problémaként merülhet fel a közlekedés megoldatlansága, ez azonban nem a délutáni foglalkozások megszüntetését, hanem a közlekedés fejlesztését teszi szükségessé. Az iskolák azon kötelezettségét, hogy 16 óráig foglalkozásokat biztosítsanak, éppen elsősorban a gyermekek, tanulók védelme teszi szükségessé, hiszen a családok többsége munkakörülményei vagy szociális helyzete miatt nem tudja biztosítani a gyermek számára a családi nevelő közeget a délutáni időszakban, így a gyerekek számos káros hatás kockázatának vannak kitéve. Az ebben az időszakban szervezett foglalkozások a felzárkóztatásra is jó alkalmat kínálnak.
Képesség-kibontakoztató és integrációs felkészítés A 2011. évi költségvetési törvény 5. számú mellékletének 11. a) pontjában rendelkezésre álló forrás a hátrányos, valamint halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók iskolai sikerességének elősegítését, ezáltal eredményes továbbtanulásukat, a munkaerő-piacra történő sikeres belépésüket szolgálta. A támogatást azon intézmények fenntartói igényelhették, amelyeknek intézményei a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/D-39/E. §-ában, 54. § (15) bekezdésében meghatározott követelmények és az oktatásért felelős miniszter által kiadott Integrációs Pedagógiai Program (IPR) szerint képesség-kibontakoztató, integrációs felkészítést vagy óvodai fejlesztő program szerinti foglalkoztatást biztosítanak. A költségvetési törvény szerint a forrás 2011. évi mértéke összesen: 3.750.000.000 Ft. Ezen felül azon pedagógusok, akik részt vesznek a képesség-kibontakoztató, integrációs felkészítésben, óvodai fejlesztő programban, valamint megfelelnek a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben szóló 138/1992. (X. 8.) Korm. rendeletben meghatározott egyéb feltételeknek, a tanév során kiegészítő illetményben részesülhettek. A költségvetési törvény 5. számú mellékletének 11. b) pontja szerint az integrációs rendszerben résztvevő pedagógusok anyagi támogatására 2011. évben összesen 3.420.000.000 forintot lehetett fordítani. (A fenti célú támogatási rendszer kidolgozása és működtetése a 2011. évtől a KIM Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságának feladata a NEFMI közoktatási szakterületének bevonásával.) 2011-ben felülvizsgáltuk, és a szükséges átalakításokat követően folytatjuk az IPR (integrált pedagógiai rendszer) programot, amely a nevelési-oktatási intézmények támogatásával ösztönzi a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált keretek között megvalósuló nevelésének-oktatásának megszervezését. A program két markáns csomagja: a) Az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések támogatása Az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedésekre fordítható támogatást a közoktatási intézményfenntartók a képesség-kibontakoztató, az integrációs felkészítést folytató, valamint
50
az óvodai fejlesztő program megvalósításához igényelhetik, a programot megvalósító intézménybe járó halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók után. A képesség-kibontakoztató, integrációs felkészítés egy, az együttnevelést, az intézményfejlesztést, a pedagógiai megújulást, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók egyénre szabott tanulástámogatását, az iskola társadalmi környezetével való együttműködést és a szülőkkel való kapcsolattartást előtérbe helyező oktatás-szervezési forma. Az óvodai fejlesztő program a gyermek fejlesztésével kapcsolatos pedagógiai feladatokat, a szociális hátrányok enyhítését segítő pedagógiai tevékenységet, a szociális és egészségügyi ellátórendszerrel történő együttműködést, a szülőkkel való kapcsolattartást helyezi előtérbe. b) integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi támogatása. Az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok anyagi támogatását a helyi önkormányzatok – az általuk fenntartott közoktatási intézményekben foglalkoztatott – azon közalkalmazottak után igényelhetik, akik a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai nevelésében, iskolai nevelésében és oktatásában vesznek részt. A 2010/2011. tanév második félévére vonatkozó támogatásokat az „Az esélyegyenlőséget szolgáló intézkedések és az integrációs rendszerben részt vevő intézményekben dolgozó pedagógusok támogatásáról szóló 5/2011. (II. 15.) KIM rendelet útján biztosítottuk. 2011. szeptember 14-én pedig megjelentettük a 2011/2012-es tanév I. félévére nyújtható oktatási esélyegyenlőséget szolgáló támogatásokról szóló 27/2011. (IX. 14.) KIM rendeletet. A 2011/2012 tanévre a támogatási igényeket, 2011. szeptembert 30-ig lehetett benyújtani. A támogatások kifizetésére a támogatási igények felülvizsgálatát és bírálatát követően 2011 decemberében került sor. Az igénylési adatok szerint a 2011/2012 tanévben képesség kibontakoztató, integrációs felkészítésben 74 295 halmozottan hátrányos helyzetű tanuló, óvodai fejlesztő programban 20 864 halmozottan hátrányos helyzetű gyermek vesz részt, továbbá pedagógus kiegészítő illetményben összesen 14 957 pedagógus részesül. A program a résztvevő intézmények, tanulók, gyermekek és a pedagógusok számát, valamint a hozzá rendelt forrást tekintve az egyik legnagyobb, a közoktatás rendszerébe illeszkedő, társadalmi felzárkózást célzó oktatási program. A 2011/2012 tanév második félévének támogatását szolgáló miniszteri rendelet megjelenés előtt áll.
A kompetenciamérés adatai lehetővé teszik, hogy az iskolai teljesítményeket a roma tanulói arány, a családi-háttér index mellett sok más, az iskola belső és külső világával kapcsolatos tényező függvényében is vizsgálni lehessen. Mivel a telephelyi kérdőívben található olyan kérdés is, ami azt tudakolja, hogy az iskola részt vett-e integrációs, képesség-kibontakoztató 51
programban, megvizsgálható a telephely teljesítménye a roma tanulói arány, illetve a programban való részvétel függvényében. Az adatok egyértelműen jelzik, hogy az Integrációs Pedagógiai Rendszert (IPR) alkalmazó iskolák sokkal kisebb mértékben csúsznak le az átlagtól, mint az azt nem alkalmazó iskolák, sőt, az alacsonyabb (1-30 százaléknyi) roma arányról beszámoló IPR-t alkalmazó iskolák átlag fölött teljesítettek.13
A hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességének elősegítését és a lemorzsolódás megelőzését, csökkentését szolgálja célzott programként az Arany János Tehetséggondozó Program, az Arany János Kollégiumi Program és az Arany János Kollégiumi - Szakiskolai Program. A tehetséges, hátrányos helyzetű diákok számára nyújt támogatást az Arany János Tehetséggondozó Program, amelynek célja az esélyteremtés és tehetséggondozás azon társadalmi rétegek számára, amelyek tagjai a program segítsége nélkül nem jutnának el felsőoktatási intézményekbe. A program nagy hangsúlyt helyez a tehetségsegítésre, a tehetséges tanulók képességeinek sokoldalú és differenciált fejlesztésére. A programban a 2010/2011. tanévben közel 3000 diák vett részt. A túljelentkezés minden évben 150-170%-os (régiónként erősen változó arányban). A végzettek felvételi aránya: 68-100%, átlagosan 80% körül mozog. Az Arany János Kollégiumi Program célja, hogy a középiskolai kollégiumok által alkalmazható eszközrendszer segítségével eredményesen tanulhassanak nappali tagozatos, érettségit adó középiskolai osztályokban, ennek eredményeképpen pedig minél nagyobb arányban folytathassák iskolai pályafutásukat a felsőoktatásban a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. A programban a 2010/2011. tanévben több mint 700 diák vett részt. Az intézményközi, hálózati tanulás mozzanatai, a pedagógiai munkához kapcsolódó jó gyakorlatok nem csak az AJKP intézmények falai között fejtik ki hatásukat, hanem kihatnak a környező, nem a programhoz tartozó oktatási intézmények munkájára is. A komplex pedagógiai eszközrendszerek személyre szabott válaszokat adnak a tanulók fejlődésének és a mobilitás igényének. A programban, előírt módon, rendeletileg szabályozott komplex, oktatási, nevelési, szociális, kulturális és egészségügyi, személyre szabott fejlesztés zajlik. Az AJKP, a hálózati működés folyományaként a pedagógiai módszerek fejlesztésének és disszeminációjának új formáit, útjait is tartalmazza. Az Arany János Kollégiumi - Szakiskolai Program célja, hogy esélyt teremtsen a piacképes szakma megszerzésére azoknak a halmozottan hátrányos helyzetű fiataloknak, akik a Programban való részvétel nélkül nagy valószínűséggel nem jutnának el a szakképesítés megszerzéséig. További célja, hogy a célcsoport számára szakiskolai tanulmányaikhoz a kollégium keretei között inkluzív pedagógiai környezetet biztosítson, gondoskodjon a szociális hátrányok kompenzálásáról, valamint hatékonyan támogassa a lemorzsolódás csökkenését, illetve a célcsoport tagjainak szakmához jutását. A programban a 2010/2011.
13
Papp Z. Attila: Idősoros roma tanulói arányok és kihatásuk a kompetenciaeredményekre
52
tanévben 630 diák vett részt. Az intézményekben meghonosodott módszertani kultúra olyan, eddig kevésbé jelen lévő pedagógiai elemeket foglal magában, amelyek a hálózati szintű működéssel karöltve horizontális szintű kooperációt valósít meg. A lemorzsolódási arány a programban jóval az országos átlag alatt van, négy év alatt 13%, éves szinten 3%. Igen jelentős eredmény ez akkor, amikor az országos átlag a becslések szerint a szakiskolai lemorzsolódási arány 30%. 2011 szeptemberében jelent meg a tárca pályázati felhívása, amelynek alapján a 8. évfolyamos tanulók jelentkezhetnek a programok 2012/2013. tanévére. A programok éves költségvetése 3 milliárd forint volt.
Útravaló Ösztöndíjprogram: 2011. júliusban megjelent a 143/2011. (VII. 21.) Korm. rendelet az Útravaló Ösztöndíjprogramról szóló 152/2005. (VIII. 2.) Korm. rendelet módosításáról. Ez alapján a hátrányos helyzetű, kiemelten roma tanulók tanulási és továbbtanulási esélyeinek növelése érdekében – az Útravaló Ösztöndíjprogram, valamint a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (MACIKA)14 által finanszírozott programok áttekintésével – 2011. II. félévétől új, két pillérből álló programot indítottunk ÚTRAVALÓ - MACIKA PROGRAM néven (a továbbiakban Program). A Program egyik pillérét az Útravaló Ösztöndíjprogram felülvizsgált és célzottabbá tett esélyegyenlőségi alprogramjai képezik. Ezek az „Út a középiskolába”, „Út az érettségihez” és „Út a szakmához” alprogramok – összefoglaló néven ÚTRAVALÓ-MACIKA esélyegyenlőségi ösztöndíjak. Az ÚTRAVALÓ-MACIKA Ösztöndíjprogram alprogramjaiban a 2011/2012-es tanévben összesen 11.422 fő újonnan belépő tanuló részesülhet támogatásban, amely 15%-kal több mint a 2010/2011-es tanévben. Az újonnan belépő tanulók 60%-a, összesen 6.849 fő roma származású. Az újonnan belépők mellett továbbfutóként 8782 tanuló kap ösztöndíj támogatást és mentori segítséget, így a 2011/2012-es tanévben összesen 20.204 fő tanuló és 10.196 fő mentor részesül támogatásban.. (Az általános iskola 7.-8. évfolyamán tanuló gyermek 3500 forint/hó, középiskolában tanuló gyermek 4500 forint/hó, szakiskolában tanuló gyermek 4000 forint/hó; mentoruk 7000 forint/hó/tanuló ösztöndíjban részesül.) Tekintettel arra, hogy a legrosszabb továbbtanulási esélyű gyermekek körében a cigány származású gyermekek aránya nagyon magas, 2011. szeptembertől – az esélyegyenlőségi ösztöndíjak esetében a programba újonnan belépő tanulók számának növelése mellett –, valamennyi esélyegyenlőségi alprogramban a támogatottak legalább 50%-ában roma származású tanulót vonunk be. A program 2011. évi pályázati felhívásai 2011. szeptember 8-án meghirdetésre kerültek, a benyújtási határidő 2011. október 10-e volt. 14
A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány megszüntetéséről a magyar kormány a 1071/2011. (III. 23.) Korm. határozata alapján döntött. 2011. május 1-jétől a tevékenységét a Wekerle Sándor Alapkezelő vette át.
53
A beérkezett kérelmek alapján az látható, hogy az Útravaló esélyegyenlőségi ösztöndíjakra a 2011/2012-es tanévben közel kétszeres a túljelentkezés. Összesen 22 337 tanuló-mentor pár nyújtott be támogatási kérelmet. A pályázatot benyújtó tanulók 12 132 diák (a pályázó tanulók 54%-a) jelölte magát roma származásúnak az ellenőrzött adatrögzítési felületen. Az Út a középiskolába és az Út a szakmához alprogramokban 60% feletti a magukat romának vallók aránya, míg az Út az érettségihez alprogramban a tanulók 38%-a vallotta magát roma származásúnak (2 690 tanuló) a pályázatot benyújtók közül. A 2011. évi pályázati fordulóban benyújtott pályázatok vonatkozásában a közigazgatási és igazságügyi miniszter meghozta döntését. Az ÚTRAVALÓ-MACIKA esélyegyenlőségi ösztöndíjak keretében támogatottak száma 2011/2012 tanév
Újbelépők száma
Ebből roma
Mentorok száma
Út a középiskolába
5926
4180
2595
Út az érettségihez
3376
1509
1937
Út a szakmához
2120
1160
1003
11422
6849
5535
A NEFMI főfelelősségébe tartozó tehetséggondozó alprogramban a témavezető irányításával maximum 5 diákból álló kutatócsoportok végezhettek közös munkát. Az alprogram keretében az intézmények legfeljebb 500.000 Ft-os támogatásra voltak jogosultak pályázatot benyújtani. A kutatásban részt vevő tanulók maximum 3000 Ft, a kutatásvezető mentor pedig maximum havi 5000 Ft összegű ösztöndíjban részesülhetett.
A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók befogadó környezetben történő nevelésének, oktatásának támogatása: 2010. évi költségvetésről szóló 2009. évi CXXX tv., ill. 2011. évi költségvetésről szóló 2010. évi CLXIX. számú törvény, 3. sz. melléklete alapján kiegészítő hozzájárulás volt biztosított 2011-ben is a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók oktatásának támogatásához:
Hozzájárulás megnevezése
2010. január 1-jétől, illetve a 2010/2011. tanévben
A 2011/2012. nevelési évben, tanévben
16. Közoktatási kiegészítő hozzájárulások 16.2.1. Gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelés, oktatás az óvodában és az iskolában*
224 000/fő
54
224 000/fő
16.2.2 Korai fejlesztés, gondozás
240 000/fő
240 000/fő
16.2.4. Fejlesztő felkészítés
305 000/fő
305 000/fő
*a fogyatékosság foka szerint eltérő, ld. költségvetési tv. 3. sz. melléklet, 16. b) baa)-bae) E jogcímeken a költségvetés 2011-ben összesen 16,1 milliárd forintot biztosított.
A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók iskolai sikerességét elősegítő programok: Annak érdekében, hogy megalapozatlanul ne kerüljön sor egyetlen gyermek indokolatlanul fogyatékossá minősítésére sem, folyamatos szakmai segítségnyújtást, és független, hatékony ellenőrzés biztosítását írja elő a vonatkozó jogszabály (4/2010. (I. 19.) OKM rendelet) meghatározott eljárásrend szerint, továbbá előírja a szakértői vélemény elkészítését megalapozó vizsgálat szakmai követelményeinek érvényesítését.
A 2011. augusztus 1-jén hatályba lépett rendelkezés értelmében a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók esetében – az első vizsgálat kezdeményezése esetén – a kötelezettségek kibővülnek a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértő szerepéről való tájékoztatási kötelezettséggel. Amennyiben a szülő élni kíván azzal a lehetőséggel, hogy gyermeke vizsgálatakor az Oktatási Hivatal által kijelölt szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértő legyen jelen, úgy a szülő által aláírt, a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem-nyomtatvány egy példányát – az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság részére történő megküldéssel egyidejűleg – az Oktatási Hivatal részére is meg kell küldeni. A TÁMOP 3.1.6 „Az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények által nyújtott szolgáltatások fejlesztése a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelésének támogatása érdekében” elnevezésű konstrukció 2011. június 22-én került kiírásra. A pályázat alapvető célja kapacitás- és szolgáltatásbővítéssel javítani a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátórendszerének minőségét, alakuljon ki olyan szolgáltatási professzió, mely elősegíti a sikeres együttnevelés minőségi feltételeinek megteremtését, és a társadalmi integrációt valamint javítja az esélyeket a munkaerő-piaci megjelenésben, az együttnevelést támogató szolgáltatások beépülése a pedagógiai gyakorlatba a fogyatékossági típusok előfordulásának arányában javítsák a területi lefedettséget, és bővítsék a sajátos nevelési igényű gyerekek ellátórendszerének kínálatát, lehetőség szerint lakóhelyükhöz közel kapják meg a különleges gondozási igényükből fakadó szolgáltatásokat.
A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók befogadó környezetben történő nevelésének, oktatásának támogatása
55
Dobbantó Program: A Dobbantó program közvetlen célja egy olyan szakiskolai előkészítő 9. évfolyami program kialakítása és megvalósítása volt, amely a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető, tartós és súlyos rendellenességével küzdő SNI tanulók számára biztosít olyan egyéni ütemterven alapuló képzést, amely felkészíti őket a többségi oktatásban és képzésben való részvételre, a sikeres továbbhaladásra. A program közvetett célja, hogy a magatartási és tanulási zavarokkal küzdő, az iskolarendszerű oktatásban lemaradó, vagy a rendszerből már kisodródott 15-25 éves fiatalok számára a szakiskolai képzés bázisán az oktatás vagy a munka világába visszavezető, a sikeres egyéni életút megtalálásához eljuttató lehetőséget biztosítson. A program 15 iskolában indult, 3 fő eleme a kompetencia alapú fejlesztés, az életpálya építés alapjainak lerakása és az egyéni ütemtervű, személyre szabott pedagógiai gyakorlat alkalmazása. A Dobbantó Program forrásigénye összesen 850.000.000 Ft volt a 2007-2011. időszakban és 2011-ben zárult.
56
Eredmények: 2009/10 2010/11 Tanévet megkezdők száma
174
185
Tanévet befejezők száma
191
203
Év közben érkezők száma
47
44
Év közben kilépők száma
30
25
Közülük lemorzsolódott
5
2
A Dobbantó Program módszertani eredményei beépülnek a köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben rögzített köznevelési Híd-programok pedagógiai rendszerébe.
A sajátos nevelési igényű tanulók tankönyvellátását érintő intézkedések: A változás a középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók készségfejlesztő speciális szakiskoláit, és a súlyosan, halmozottan fogyatékos tankötelesek fejlesztő iskolai oktatását ellátó intézményeket érintik. A jelzett intézmények pedagógusainak régi kérése, hogy a tankönyvjegyzékben szereplő könyvek mellett, illetve helyett az iskolában az ellátott tevékenységhez kapcsolódó könyveket – pl. egyszerű, képes szakácskönyvek, különböző népművészeti könyvek, digitális ismerethordozók stb. - is beszerezhessenek a tankönyvbeszerzésre biztosított támogatás terhére. A közoktatásról szóló törvény – 2011. január 1-jén hatályba lépett 121. § (10) bekezdésének beiktatásával – ezt a következők szerint biztosítottuk: „Kt. 121. § (10) A tanulók tankönyvellátását szolgáló központi költségvetési támogatás terhére a készségfejlesztő speciális szakiskolai oktatáshoz és a fejlesztő iskolai oktatáshoz a szakmai munkaközösség és az iskolai szülői szervezet (közösség) egyetértésével a pedagógiai programban foglaltak megvalósítását szolgáló, a tankönyvjegyzékben nem szereplő könyvek, munkafüzetek, feladatlapok, digitális ismerethordozók is beszerezhetők tankönyv helyett, ha az iskolában a nevelő és oktató munkához részben vagy egészben nem alkalmaznak tankönyvet.” A sajátos nevelési igényű tanulók számára az elsősorban kis példányszámú, ingyenesen biztosítandó tankönyvellátás pénzügyi fedezetéhez járult hozzá a 2011. évi költségvetési törvény felhatalmazásának megfelelő, 24/2011. (V. 18.) NEFMI rendelet keretében nyújtott hozzájárulás. A rendelet alapján a beérkezett igénylések alapján nyújtott támogatás összege 20.000.000 Ft volt a 2011/2012. tanévre. Részvétel a European Agency for Development is Special Needs Education szervezet munkájában A European Agency for Development is Special Needs Education (Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Gyermekek, Tanulók Nevelésének, Oktatásának Fejlesztéséért) az Európai Unió országainak oktatási minisztériumai által delegált képviselőtestületi tagok és 57
nemzeti koordinátorok alkotta független szervezet. Bár nevében a sajátos nevelési igényű tanulók kifejezés szerepel, tevékenységét egyre inkább a befogadó oktatás feltételeinek Európa-szerte történő kialakítása jellemzi. Az Agency-ben folyó szakmai munka az uniós nyitott koordinációs elveinek megfelelően, elsősorban projektek formájában, másodsorban az évenkénti két közgyűlés alkalmával személyes szakmai viták, eszmecserék, formális és informális beszélgetések, tapasztalatcserék, konferenciák keretei között folyik. A tárca a szakképzési, a tanárképzési és a mérési projektben vett részt 2011-ben. Az elnökségi félév kapcsán a mérési projekt szakmai konferenciája – mely egyben uniós rendezvény is – Budapesten került megrendezésre 2011. március 9-11. között.
A hazai, ill. nemzetközi forrásokra kiírt pályázatokon történő részvétel feltétele volt 2011-ben is a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 105. § értelmében az önkormányzati intézkedési terv, ill. megyei fejlesztési terv részeként, vagy önállóan elkészítendő közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési terv. Az intézkedés célja, hogy a közoktatás-fejlesztési források ne szegmentáltan, hanem az esélyegyenlőség valós figyelembevételével kerüljenek felosztásra, azaz az uniós és a hazai fejlesztési forrásoknak az iskolarendszeren belüli különbségek csökkentését kell szolgálniuk. A terv helyzetelemzésen alapul, melynek során meg kell vizsgálni, hogy érvényesül-e a településen a szegregációmentesség, és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók oktatási és társadalmi integrációjának támogatása. A feltárt ellátásbeli hiányosságokra, illetve a szegregáció bármilyen formájának jelenlétére az önkormányzatnak reagálnia kell intézkedési tervében.
A lemorzsolódást vizsgáló kutatási eredmények (LISKÓ, 2002, 2003) szerint a hátrányos helyzetű tanulóknak (az alacsonyabb iskolázottságú szülők gyermekeinek, azoknak a tanulóknak, akinek mindkét vagy legalább egyik szülőjük inaktív, és a roma tanulóknak) az átlagnál is sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy kimaradjanak az iskolából. A szakiskolákban a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók arányának növekedésével együtt nőtt a 9. és 10. évfolyamosok között a kimaradók aránya (LISKÓ, 2002). A lemorzsolódás főként az első és második évfolyamon fordul elő, mielőtt a szakma tanulása egyáltalán elkezdődne. Vagyis pontosan azok a tanulók lépnek ki a tankötelezettségi korhatárt elérve, szakmai végzettség nélkül ezekből az iskolákból, akiket az expanziós szándék azért kényszerített továbbtanulásra, hogy javítsa munkapiaci esélyeiket. A 2010/2011. tanévben indult előrehozott szakképzés a szakmai képzés előrehozásával a 9. és 10. évfolyamos tanulók kimaradásának arányait kívánja csökkenteni, a hátrányos, valamint halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességének elősegítését, az eredményes szakmatanulást, a munkaerő-piacra történő sikeres belépésüket szolgálja. Az Országos Képzési Jegyzék módosításával összefüggésben az előrehozott szakképzés 87 szakképesítésben és szakképesítés-elágazásban kezdődhetett el. 3038 tanuló került felvételre az előrehozott szakképzést meghirdetett 139 intézményben.
58
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény a hároméves szakképzést kötelezővé teszi.
Szakiskolai felzárkóztató oktatás A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény értelmében a tanuló a szakiskolában - a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében - felzárkóztató oktatás szervezhető azoknak a tanulóknak, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak bekapcsolódni a szakképzésbe. A szülő legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke - az általános iskolai tanulmányai folytatása helyett - a következő tanítási évet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben az betölti a tizenötödik életévét. Az intézkedés megvalósításához nyújtott támogatás felhasználását tekintve két szempont alapján történik: felzárkóztató oktatásban részt vevő tanulók után a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetenciák), a tanulói képességek fejlesztését szolgáló eszközök beszerzésére, valamint a felzárkóztató oktatás elméleti képzéséhez, a költségvetési törvény 3. számú mellékletének 15. pontjában (Közoktatási alap-hozzájárulás) megfogalmazottak szerint. Az egy főre jutó költségvetési hozzájárulás a felzárkóztató oktatásban résztvevő tanuló után 2011-ben 96 000 Ft/fő/év volt.
Pedagógus továbbképzés A 2011. évi költségvetésről szóló 2010. évi CLXIX. tv. 8. számú melléklete alapján biztosított forrást a pedagógus szakvizsga, továbbképzés, szakmai szolgáltatások igénybevételének támogatására, az előirányzat: 1 416,1 millió forint volt, a fajlagos összeg: 10 500 forint/fő/év.
Országos kompetenciamérések 2011-ben is lezajlottak a 6., a 8., és a 10. évfolyamon az országos kompetenciamérések. Az új fejlesztések eredményeként lehetővé vált a tanulók egyéni fejlődésének mérése, s ezáltal az iskolafejlesztő hatásának mérése a tanulói azonosító felhasználásával. Az iskolai jelentésekben már három hozzáadott pedagógiai érték típusú adat található: az iskola szociokulturális kompenzáló hatása, az iskola fejlesztő hatása és a tanulók egyéni fejlődése komplex modellben becsült érték alapján. Az Oktatási Hivatal 2011. május 25-én szervezte meg szakértők bevonásával az anyanyelvi és a matematikai alapkészségek fejlődésének vizsgálatát a negyedik, a hatodik, a nyolcadik és a tízedik évfolyamon valamennyi tanulóra kiterjedően. Szintén 2011. május 25-én került sor a kisebbségi nyelvismeret alapozó mérésére a kétnyelvű és anyanyelvű nemzetiségi iskolák negyedik évfolyamán. 2011-ben is elérhető volt az Oktatásügyi Közvetítő Szolgálaton (továbbiakban OKSZ) az alternatív vitarendezési szolgáltatás az oktatás szereplői számára. Az OKSZ megalakulása óta több száz oktatásügyi vitával (egyeztetés és mediáció), iskolai konfliktussal foglalkozott, ezek kapcsán intézményvezetőkkel, pedagógusokkal, fenntartói képviselőkkel 59
(polgármesterek és önkormányzati szereplők), szülőkkel, diákokkal került kapcsolatba, és azokban az esetekben, ahol a felek e fentebb említett harmadik fél szerepben elfogadták a szolgálatot (ez több mint 100 eset), 90% feletti arányban sikerült a vitát megállapodással lezárni.
A Belügyminisztérium 2011 júliusában nyolcadik alkalommal rendezte meg a roma származású középiskolások számára az országos rendészeti pályára irányító tábort 40 fiatal részvételével az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola bázisán. A résztvevők számára térítésmentes, öt napos tábor költségét a BM Igazgatás fedezte. A tábor programjának középpontjában a felvételi követelmények megismertetése és a felvételi tesztek gyakorlása állt. Az eddigi táborok tapasztalatai szerint a részvevők mintegy fele bekerül rendészeti oktatási intézménybe. A 2011. évi tábor eredményéről még nem tudunk adatokat szolgáltatni, részben mivel a felvételi jelentkezési határidő a közeli napokban zárult, részben, mivel a táborban 11. és 12. évfolyamos tanulók vettek részt, így értelemszerűen a 11. évfolyamosok csak egy évvel később jelentkezhetnek. A megyei rendőr-főkapitányságok a 2011/2012-es tanévben 16 fő roma származású középiskolai tanulóval kötöttek tanulmányi szerződést, a folyamatban lévő szerződésekkel együttesen 47 fő roma középiskolással áll szerződésben a rendőrség. Az ORFK-nak két felsőoktatási intézményben tanuló roma diákkal van szerződéses kapcsolata folyamatban. A 2011/2012-es tanévben nem érkezett érvényes pályázat. Az Országos Cigány Önkormányzat kezdeményezésére összesen 81 fő rendőrségi alkalmazhatóságát vizsgálta meg a BM. Az alkalmassági vizsgálatok eredményeképpen 32 fő felelt meg. 14 fő (10 férfi, 4 nő) lett alkalmas hivatásos szolgálatra. A tényleges szolgálat megkezdése előtt OKJ-s képzésben vettek részt a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolában. Az eredményesen végzők hét megyei rendőr-főkapitányságon „járőrtárs”beosztásba kerülnek (önálló intézkedésre csak a rendészeti szakközépiskola elvégzése után lesznek jogosultak). Jelenleg folynak a vizsgák, a sikeresen megfeleltek számát még nem ismerjük. Tizenhét fő (6 férfi, 11 nő) közalkalmazotti beosztásba került kinevezésre a BRFK-n, illetve megyei rendőrfőkapitányságokon, valamint 1 fő fegyveres biztonsági őrként került kinevezésre a BAZ Megyei Rendőr-főkapitányságon.
A KIM TFÁT 2011-ben megkezdte a NEFMI-vel történő együttműködésben a TÁMOP 3-as prioritásba tartozó, köznevelésben megvalósítandó olyan fejlesztések, programok tervezését, amelyek már alapul veszik a keretmegállapodás iránymutatásait és a halmozottan hátrányos helyzetű, azon belül a roma tanulók gyermekek valós szükségleteit, és szem előtt tartják a vállalások célértékeinek teljesülését. A TÁMOP 3. prioritásba tartozó konstrukciók tervezése még 2011-ben megkezdődött, ugyanakkor a jogszabályi környezet átalakulása miatt a konstrukciók véglegesítésére és a pályázatok meghirdetésére nem kerülhetett sor, szükségessé vált azok újratervezése a nemzeti köznevelésről szóló 2011. CXC. törvénnyel összhangban. A konstrukciók megjelentetése 2012. március-április hónapokban várható. 60
A TÁMOP 3.3.8. konstrukció a halmozottan hátrányos helyzetű, azon belül kiemelten a roma tanulók, gyermekek minőségi oktatáshoz való hozzáférésének biztosítását célozza, emellett támogatja a beóvodázás arányának növelését, valamint az óvoda-iskola átmenetet segítő tevékenységek megvalósítását. A fejlesztés keretében kiemelt hangsúlyt kap a szülők aktív részvételének ösztönzése, továbbá az iskolán kívüli partneri kapcsolatok megerősítése. Emellett lehetőség nyílik a program keretében a közoktatási intézmény módszertani készletét és szemléletét megújító további modellértékű programok adaptációjára és továbbfejlesztésére is.
Emellett a TÁMOP 3.3.9. konstrukció az anyagi szükségben, rossz szociális körülmények között élő tanulók délutáni, tanodai keretek közötti felzárkózását is biztosítja, mivel az iskola utáni, másnapra való felkészülési időszakban nyújtott segítség az iskolai eredményesség szempontjából kiemelkedően fontos. A konstrukció megtartja a NEFMI-vel történt egyeztetésnek megfelelően – a program megtartja az eredeti tanoda projekt bevált elemeit, más elemeit pedig a köznevelési törvény elvárásaihoz igazítja, segítve ezzel az iskolák felkészülését is például a 2013 őszétől kötelező a délután 16 óráig tartó foglalkozások megszervezésére, kerül meghirdetésre a pályázati felhívás. A TÁMOP 3.3.9. konstrukció keretében valósulnak meg a második esély típusú programok is, amelyek célja a tanköteles koron túli halmozottan hátrányos helyzetű, középiskolai oktatásból kimaradt, lemorzsolódott vagy azt elhagyó fiatalok, köztük roma fiatalok középiskolai tanulmányokba való visszavezetése, illetve az érettségi és a piacképes szakképzettség megszerzésének elősegítése.
A TÁMOP 3.3.10. konstrukció a hátrányos helyzetű tanulók középiskolai sikerességének támogatását tűzi ki célul, célcsoportja a gimnáziumban és szakközépiskolában tanuló hátrányos helyzetű fiatalok.
A TÁMOP 3.3.11. projekt a leghátrányosabb helyzetű térségekben nyújt lehetőséget a TÁMOP 3.3.8,, TÁMOP 3.3.9 A és B, valamint a TÁMOP 3.3.10. projektekben támogatott célok és tevékenységek megvalósítására.
61
F. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése
F/1. A gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései szegregációmentes intézmények egyenlő esély a hozzáférésben korszerű tudással rendelkező szakemberek, a hatékonyságot előtérbe helyező, együttműködő szolgáltatások; az ellátatlan gyerekek számának radikális csökkentése rugalmasság, a szükségletekre válaszoló szolgáltatások működtetése rutinszerűen működő szakmaközi együttműködés rutinszerű együttműködés a szülőkkel korszerű képzési és továbbképzési rendszerek bővítése hatékony és intenzív családmegtartó szolgáltatások biztosítása korszerű módszerek rutinszerű használata az iskolai konfliktusok, a családon belüli erőszak, a gyerek – és fiatalkori bűnelkövetés hatékony kezeléséhez; az igénybevevők elégedettségének rendszeres mérése
F/2. Kapcsolódó intézkedések a gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése érdekében A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja lett a munkaügyi hatóság. 2011. január 1-től a 1997. évi XXXI. tv. 17. §-ának módosításával. A jelzőrendszer tagjainak feladata a gyermekeket érintő veszélyeztető tényezők jelzése és összehangolt lépések megtétele a veszélyeztető tényezők megszüntetése érdekében. A munkaügyi visszaélésekben érintett gyermekekről a jelzőrendszer eddig nem szerzett tudomást, mivel a munkaügyi hatóság nem tartozott a jelzőrendszeri tagok közé. A törvénymódosítás célja annak megkönnyítése, hogy a gyermekmunka kitudódjon, és a gyermekvédelmi rendszer a megfelelő intézkedéseket meg tudja tenni. A közelmúlt gyakorlati tapasztalatai például az autópálya építéseknél dolgoztatott gyermekek és az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzése nyomán arra derült fény, hogy a munkaügyi ellenőrzéskor a gyermekmunka észlelése esetén a munkaügyi hatóság nem keresi meg a gyermekvédelmi rendszert. A módosítás nyomán a munkaügyi hatóság köteles jelezni, ha gyermekeket érintő visszaélésről szerez tudomást. A törvény szankcionálja a jelzés elmulasztását is, így a jövőben a szociális és gyámhivatal felléphet a munkaügyi hatósággal szemben és igazgatási bírságot szabhat ki rá.
62
A lakóhelyüket elveszítő családok helyzetének segítése érdekében, a családok átmeneti otthonába a várandós anya férjét, vagy élettársát is el lehet helyezni [Gyvt. 51.§].
A gyermek védelembe vétele a családbafogadás fennállása alatt is elrendelhető, a szakellátásba vétel elkerülése érdekében [Gyvt. 70. § (6) bek.].
63
G. Egészségesebb gyermekkor biztosítása
G/1. Az egészségesebb gyermekkor biztosítása érdekében a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia legfontosabb célkitűzései egészséges életmód megteremtése (táplálkozás, sport, szabadidő); az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő egyenlő hozzáférés megteremtése az alap – és szakellátásban; a védőnők továbbképzése, érzékenyítésük fokozása; az ellátatlan gyerekek számának radikális csökkentése, a minden gyermeket elérő szakorvosi ellátórendszer; a serdülőkori terhességek korszerű megelőzése; a koraszülések előfordulásának és arányának csökkentése.
G/2. Kapcsolódó intézkedések, az egészségesebb gyermekkor biztosítása érdekében A háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatok által végzett minőségi és hatékony tevékenységek ösztönzése érdekében 2011. április 1-től országosan egységes – az ellátás minőségi színvonalának emelését célzó – indikátor rendszer kidolgozására került sor. A háziorvosok praxisjogának megújítása, a területi ellátás kötelezettség és a praxisok közötti kapcsolat megerősítése, egyértelműbbé tétele érdekében. A praxisalap létrehozása a hosszabb ideje üres praxisok betöltésére, a praxisok piacának fellendítése érdekében. Cél az újonnan belépő háziorvosok támogatása a praxisjoghoz kedvező feltételekkel történő hozzájutásban. A Kormány 300 millió forintot tett elérhetővé a fiatal háziorvosok számára a praxis és a szükséges felszerelés megvásárlásához. A rehabilitációs szolgáltatások uniós és hazai kormányzati forrásokból történő fejlesztése, azzal a céllal, hogy a különböző rehabilitációs szakterületek ellátáshoz való lakossági hozzáférés földrajzi – regionális és szakmai –tartalmi egyenlőtlenségeinek csökkentése és az egészségügyi rehabilitációs szolgáltatások ambuláns formáinak elterjesztésével, személyi feltételek javításával, továbbá szakmai együttműködések létesítésével. Az Egészségügyért felelős Államtitkárság 2011. évben 48,5 millió Ft-ot biztosított központi költségvetési forrásból a „Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program célkitűzéseinek megvalósítására. Megvalósító: Országos Gyermekegészségügyi Intézet 64
A 1092/2007. (XI. 29.) Korm. határozat mellékletének 4. pontja alapján biztosítani kell a gyermekek egészségügyi helyzetének javítása érdekében a korszerű gyermek-egészségügyi ismeretek átadását a szülőknek, a gyermekekkel foglalkozó szolgáltatásoknak, intézményeknek egyaránt.
Balesetmegelőzés Magyarország a „Közös kincsünk a gyermek” Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program keretében 2009-ben dolgozta ki a „Nemzeti gyermek- és ifjúságbiztonsági akcióterv”-et. Mind a tervezés, mind pedig a megvalósítás multiszektoriális együttműködést feltételez. A dokumentum a 0-24 éves korosztály véletlen baleseteinek megelőzését szolgálja. Tíz éves időtartamra (2010-2019) fogalmazza meg a véletlen baleseti halálozás csökkentésének 30%-os célját, valamint meghatározza az első 3 év (2010-2012) feladatait, illetve az eredmények mérésének módját. A program a legsúlyosabb kimenetelű baleseteket kívánja eredményesebben megelőzni úgy, hogy a gyermekek egészséges testi, lelki és szociális fejlődését ne akadályozza. Az akcióterv a közlekedésbiztonságra, az otthonok és a gyermekintézmények biztonságára, a biztonságos játékra, szabadidőtöltésre és sportolásra, valamint a baleset-megelőzés hazai tevékenységeinek összehangolására, követésére és elemzésére összpontosít. Összhangban áll a Népegészségügyi Program, a Nemzeti Csecsemőés Gyermekegészségügyi Program, a Nemzeti Baleset-megelőzési Stratégia, a Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram célkitűzéseivel, és megvalósulása segíti e programok céljainak elérését is
Tárcaközi Gyermekbiztonsági Tanács felállítása 2011. 05. 02-án megalakult a Gyermekbiztonsági Tanács, ami az akcióterv munkáját összehangoló grémium. A tanács munkáját az Országos Gyermekegészségügyi Intézet koordinálja.
Média-megjelenés növelése A Gyermekbiztonsági konferencia részét képezte egy média-szakember párbeszéd kerekasztal, ahol a téma szakértői azt vitatták meg, hogyan fordítható a rossz hír a megelőzés javára, hogyan javítható a prevenció lakosságot célzó üzeneteinek eljuttatásában a média szerepe.
Gyermekbiztonsági jogszabályok felülvizsgálata, javaslattétel A hat legjobb gyermekbaleseti halálozási mutatóval rendelkező EU ország gyermekbiztonságot érintő jogszabályai kerültek összegyűjtésre és elemzésre. A vizsgálatba Svédország, Hollandia, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság és Írország jogi szabályozási gyakorlata bevonásra és összevetésre került a hazai szabályozási gyakorlattal.
65
WHO Gyermekbiztonsági világjelentés gyermekbarát változat nyomtatása, terjesztése A WHO 2008-ban kiadott Gyermekbiztonsági világjelentésének munkafüzet jellegű, gyermekbarát változatát nyomtatta ki az Intézet 2000 példányban. Továbbiakban főként hátrányos helyzetű térségekben dolgozó pedagógusok felé kívánják a kiadványt terjeszteni.
Gyermekbiztonsági jelentés: az akciótervben meghatározott indikátorok elemzésével jelentés készült döntéshozók, szakemberek részére a 2007-2009. adatainak értékelésével. Meghatározásra került a „honnan indultunk” állapot (rendelkezésre álló adatok, hiányzó adatok). A kiinduló jelentés elkészítése segíti, hogy az akcióterv megvalósulását számszerűen mérhető módon lehessen monitorozni.
A halmozottan hátrányos (fogyatékossággal rehabilitációját segítő intézkedések:
küzdő)
gyermekek
egészségügyi
Rehabilitációs adatbázis Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet (továbbiakban: OGYEI) 2005. év óta működteti a fogyatékos gyermekek szakellátásáról, korai fejlesztéséről és érdekvédelméről szóló adatbázisát. Az adatbázis létrehozásával az Intézet célja az ellátási formák teljes spektrumát – egészségügyi, pedagógiai, szociális – felölelő információs bázis létrehozása volt. 2011. év első félévében megtörtént az adatbázisban feltüntetett egészségügyi ellátási formák szakmai ellenőrzése, az esetleges kettősségek, ismétlések kiszűrése, az ellátások egyeztetése az intézményekkel. Az adatállomány folyamatosan bővül, az egyéb ellátások (szociális és oktatási) ellenőrzésére és egyeztetésére 2011. év második felében került sor.
Korai fejlesztés, továbbképzés Továbbképzés szervezésére került sor a gyermekegészségügyi alapellátás és társszakmák szakemberei számára korai fejlesztés, rehabilitáció témában. Neves szakemberek közreműködésével 2011. év április - májusban másodízben rendezte meg az OGYEI „Korai fejlesztés és rehabilitáció” című akkreditált továbbképzését. A tréning tematikáját úgy állítottuk össze, hogy minél szélesebb spektrumát ölelje fel a hazai korai fejlesztés és a gyermekrehabilitáció témájának, és azt végző intézményeknek, módszereknek. A továbbképzés célja a szakmaközi, alapellátáson belüli és ágazatközi kapcsolatok, kommunikáció, hatékony együttműködés javítása, a gyermekek időben történő fejlesztésének, rehabilitációjának támogatása volt. Az előző évben főleg a gyermekegészségügyi alapellátás szakemberei – házi gyermekorvosok, védőnők - jelentkeztek a kurzusra, 2011. évben pedig már a szociális területen dolgozó szakemberek, bölcsődei gondozónők, ápolók is részt vettek a továbbképzésen. 66
A bántalmazás bármely formája miatt hátrányos helyzetű gyermekek segítése Gyermekbántalmazás megelőzése Az OGYEI 2010. évben indította a „Sose rázd a kisbabádat” oktató programot azzal a céllal, hogy felhívja a szakemberek és rajtuk keresztül a szülők figyelmét, hogy a csecsemők és kisgyermekek rázásának milyen súlyos szövődményei lehetnek. A program segédanyaga egy oktató DVD és szóróanyag. A programban konferencia sorozatot szerveztek szakemberek számára. A konferencia sorozatot 2011. évben is folytatták, orvosok, védőnők, szociális munkások, gyermekgondozók, rendőrök számára. Egy év alatt kb. 3000 szakemberhez jutottak el különböző formában (gyakorlati szakmai bemutatók, felkérések, konferenciák, írott és elektronikus sajtón keresztül).
2011. július 6-tól elérhető a www.gyermekbantalmazas.hu honlap (ebben a témában az első magyar nyelvű honlap), amelyet a „Közös Kincsünk a Gyermek” program keretében valósítottak meg. A honlapot laikusok és szakemberek egyaránt használhatják. Specialitása, hogy a gyermekbántalmazás témája külön cél- és korcsoportok bontásra került, ezáltal segítve a társadalom minél szélesebb rétegéhez való eljutást. A szakemberek számára pedig további lehetőséget ad a kapcsolatfelvételre, a közös gondolkodásra. A honlapon belül a kiemelten fontos területeknek számos aloldal került létrehozásra. Így külön oldal a „Sose rázd a kisbabádat” című, mely kapcsolódik az azonos nevű programhoz.
Ombudsmani vizsgálat szerint a jelzésre kötelezett szakemberek, ezen belül az egészségügyben dolgozók nem mindig éltek a törvény által előírt jelzési kötelezettségükkel. Ezért a 2004-ben kiadott módszertani levél aktualizálásával a bántalmazás megelőzéséről Szakmai Protokoll kialakítására került sor. Az előkészítő munka számos, különböző társszakmákat képviselő szakember és civil szervezetek szakembereinek bevonásával történt.
Honlap kamaszoknak az egészséggel, betegségmegelőzéssel kapcsolatos témákról: 2006ban indította el az OGYEI a kamaszambulanciához kapcsolódva a tini korosztálynak szóló honlapot, amely a fiatalokhoz hiteles információkat juttat el, valamit szakemberektől történő kérdésfeltételre ad lehetőséget. A honlap technikai és tartalmi megújítása folyamatos: -
-
Mindenképpen szükséges bevonni kamaszokat az oldal kialakításába, működtetésébe; Kizárólag egészséggel kapcsolatos információk mellett mindenképpen meg kell jelentetni olyan témákat, amik biztosan érdeklik a fiatalokat, mint zene, szórakozás, sport, divat stb.; Nagyon gyakran változnia kell az oldalnak, mert a fiatalok leszoknak a látogatásáról; Olyan technikai feltételeket kell teremteni, hogy az oldalon egyszerűbb, de működés közben felmerülő szükséges változtatásokat meg lehessen csinálni. Ehhez nyílt forráskódú rendszer használata célszerű.
67
A megújulás előkészítéseként egy kérdőíves felmérést végzett az OGYEI az internet segítségével. A honlap megújításába kezdetektől bevonták tini-szerkesztőket, akik nagyon aktívan – sok esetben saját kezdeményezésükre, kérésükre vettek részt a munkában.
TÁMOP 6.1.4 Koragyermekkori (0-7 éves) kiemelt projekt – 2,5 milliárd Ft A projekt átfogó, társadalmi célja: Minden – kiemelten a hátrányos helyzetű - 0-7 éves korú gyermek egészséges életkezdetének és sikeres iskolakezdésének támogatása a gyermekek fejlődésének nyomon követésével, a bennük rejlő készségek kibontakoztatásának elősegítésével, a fejlődési rizikótényezők feltárásával, valamint az eltérő fejlődést mutató gyermekek kiszűrésével az egészségügyi alapellátásban. A projekt a gyermekek egészségügyi alapellátását végző szakemberek (házi-gyermekorvosok, háziorvosok, védőnők) hatékonyabb prevenciós, fejlődés követési, szűrési, gondozási tevékenységét - rajtuk keresztül a 0-7 éves korú gyermekeket és őket nevelő családokat támogatja a következő területekre fókuszáló célok, modellértékű tevékenységek megvalósításával: - Korszerű, - a felkészített szülő megfigyeléseire is támaszkodó - fejlődés követési, szűrési módszertan adaptálása/kidolgozása; - A projekt módszertanához illeszkedő protokollok, irányelvek, szakmai útmutatók fejlesztése; - A primer prevenció módszertanának fejlesztése, szakmai módszertan és szülői tájékoztató anyagok kidolgozása; - Szakmai kompetencia határok, feladatok és együttműködés áttekintése, felülvizsgálata a prevencióban; - A rizikó/akadályozó és védő/támogató tényezők azonosítása, a veszélyeztetettség felméréséhez kapcsolódó módszertanfejlesztés; - Tipikus nevelési, viselkedési problémák meghatározása, módszertani útmutatók fejlesztése; - Védőnői felkészítő tanácsadás (szűrőteszt konzultáció) módszertanának fejlesztése; - Gondozási folyamat és gondozási terv szempontjai kliens csoportonként. Sajátos gondozást igénylők (egészségi állapot alapján, a védelembe vett gyermekek családjainak gondozása, szegénységben, mélyszegénységben élők, egyéb aktuális krízisben lévők) általános gondozási módszertanának fejlesztése; - „Gyerek út" algoritmus kidolgozása az ellátók közötti kommunikációs és továbbküldési folyamatokra az egészségügyi alapellátásban, egészségügyi ágazaton belül, más ágazati szereplők irányába; - Szülők támogatása a gondozási-nevelési feladatok ellátásában. Tájékoztató anyagok: hírlevél, weboldal; 68
- Különböző élethelyzetű szülők csoportos foglalkozásához módszertan kidolgozása; - Területi, iskola és kórházi védőnők, házi-gyermekorvosok, háziorvosok akkreditált továbbképzési programjai; - Szupervízió pilot program: Kiégés elsődleges és másodlagos megelőzése, szakmai személyiségfejlesztés; - A 0-7 éves korosztályt ellátó szakemberek - egészségügyi, oktatási és szociális - számára workshopok szervezése; - Korszerű informatikai rendszeren alapuló, egységes adatszolgáltatási és dokumentációs rendszer kialakítása a gyermekegészségügyi alapellátásban a rugalmas kapcsolattartás és információáramlás megvalósítása érdekében. Pályázat kiírása: 2012. április Megvalósítás időszaka: 2012. III. negyedév – 2014. IV. negyedév
69
VI. A hátrányos helyzetű gyermekeket (közvetlenül) érintő 2011. évi jogszabályi változásokról (Összeállította az Alapvető Jogok Biztosa)
2011-ben számos jogszabályváltozás érintette a gyermekeket és családokat. Az alábbiak röviden összefoglalja a 2011-ben született vagy hatályba lépett legfontosabb jogszabályokat. Az összefoglalót – hasonlóan a tavalyi évhez – az Alapvető Jogok Biztosának munkatársai15 állították össze, azonban míg tavaly általában a gyermekeket érintő jogszabály változások követésére kapott a Hivataluk felkérést, ezúttal a hátrányos helyzetű gyermekek speciális eseteire vonatkozott a Kormányzat kérése. A kizárólag jogi szempontú áttekintés az alábbi öt csoport szerint strukturálódik: (1) gyermekvédelmi és gyámügyi kérdések; (2) családok támogatása; (3) szociális ellátás; (4) közoktatás; (5) költségvetési vonatkozású és a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó kérdések.
Gyermekvédelmi, gyámügyi kérdések A Gyvt. hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket érintő 2011. évi változásainak értékelése, hatásai
A közoktatási törvény szerint hátrányos helyzetű gyermek, tanuló: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította; e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint - óvodás gyermek esetén a gyermek három éves korában, tanuló esetében a tankötelezettség beállásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott tanulmányait fejezte be sikeresen; halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, az a tanuló is, akit tartós nevelésbe vettek. A fogalmakat egyébként a gyermekvédelmi törvény nem használja, így a jogszabály módosítások értékelése nehézkes.
A NEFMI Szociális, Család- és Ifjúságügyekért Felelős Államtitkárság álláspontja szerint a Gyvt. fogja nevesíteni a hátrányos helyzet fogalmát, melyre hivatkozik is az új nemzeti köznevelésről szóló törvény! A Gyvt. 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítása szerint – ombudsmani ajánlásra – a munkaügyi hatóság a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja lett. Az autópályákon,
15
Dr. Bene Beáta, dr. Dezső Adrienn, dr. Fórika László, dr. Győrffy Zsuzsanna, dr. Lux Ágnes
70
mezőgazdaságban stb. dolgoztatott gyerekek a tankötelezettségüket nem teljesítik, ha erről jelzés érkezik, intézkedni is lehet. [Gyvt. 17. § (1) bek. k) pont]
Értékelendő, hogy 2011. január 1-jétől óvodáztatási támogatás a gyermek óvodai nevelésben való részvételét követő 2 hónap után jár (korábban három hónap volt) [Gyvt. 20/c §]
Pozitívum, hogy a családok átmeneti otthonába a várandós anya férjét, vagy élettársát is el lehet helyezni.[Gyvt. 51.§]
Azzal, hogy a gyermek védelembe vétele a családbafogadás fennállása alatt is elrendelhető, talán el lehet kerülni a szakellátásba vételt. [Gyvt. 70. § (6) bek.]
Családtámogatással kapcsolatos ellátások A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) alapján A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény főbb változásai közé tartozott, az iskoláztatási támogatást érintő szabályok módosítása, amelynek következtében 2011. január 1-jétől saját jogon jogosult iskoláztatási támogatásra az a gyermek, akinek esetében a saját jogú iskoláztatási támogatásra jogosító körülmények a nagykorúvá válást követően, de a tankötelezettség megszűnésének időpontját megelőzően következnek be. Ebben az esetben a gyermek (személy) a nagykorúvá válásának időpontjától jogosult saját jogon az iskoláztatási támogatásra. Továbbá iskoláztatási támogatásra jogosultak körébe vonta a törvény a javítóintézetben nevelt, vagy büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekek vagyonkezelői joggal felruházott gyámját, illetve eseti gondnokát. A családi pótlékra vonatkozó közös szabályokban történt változás értelmében, ha jogerős bírósági döntés - ideértve az egyezséget - alapján a szülők egyenlő időszakokban felváltva gondozzák gyermeküket, a családi pótlékra, 50-50%-os arányban, mindkét szülő jogosult. A családtámogatási törvény korábbi szabályai szerint a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek, aki után 18 éves korát megelőzően magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak, a tanulmányai folytatásának ideje alatt ugyanolyan összegben volt jogosult családi pótlékra, mint nagykorúvá válása előtt. A módosítás egyértelművé tette, hogy e kedvezőbb elbírálás alá esnek azon nagykorú tanulók, akik bár egészségkárosodásuk mértéke nem éri el az 50%-ot (alapesetben felnőtt korúaknál ez a feltétele a magasabb összegű ellátásnak), de nagykorúvá válásukat megelőzően magasabb összegű családi pótlékra voltak jogosultak.
71
Módosultak a nevelőszülőnél, a hivatásos nevelőszülőnél, a gyermekotthonban elhelyezett, a javítóintézetben nevelt vagy büntetés-végrehajtási intézetben lévő, valamint a gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, és szociális intézményben elhelyezett tanköteles gyermekre vonatkozó tankötelezettség mulasztásával összefüggő rendelkezések. Az ő esetükben, amennyiben a közoktatási intézmény kötelező tanórai foglalkozásai tekintetében igazolatlanul mulasztanak, akkor sem kell az iskoláztatási támogatás folyósítását felfüggeszteni. A törvény a gyermekgondozási segély (GYES) folyósítási idejét két évről három évre állította vissza. A gyermekgondozási segély folyósítási időtartamának 3 évre történő visszaállítása vonatkozott azokra a gyermekekre is, akik 2010. április 30-át követően, azaz a GYES folyósítási idejét két évben meghatározó törvény hatályba lépése után, és e törvény hatályba lépését megelőzően születtek. Az ikergyermekek esetében továbbra is a tankötelessé válás évének végéig, míg a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekek esetében 10 éves korig jár a gyermekgondozási segély. A gyermekgondozási segélyre jogosult nagyszülő keresőtevékenységet továbbra is csak a gyermek harmadik életévének betöltését követően, azonban napi 4 óra helyett heti 30 órát meg nem haladó időtartamban folytathat.
2011. január 1-jétől hatályba lépő rendelkezés szerint a gyermek örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezésének időpontjától számított hat hónap időtartamig gyermekgondozási segélyre jogosult az örökbefogadó szülő - a házastársi és rokoni örökbefogadás kivételével -, amennyiben a gyermek az örökbefogadás előtti gondozásba történő kihelyezéskor a harmadik életévét betöltötte, vagy ikergyermekek esetén, már tankötelessé vált, azonban a 10. életévét még nem töltötte be. Az örökbefogadó szülő a GYES folyósítása alatt kereső tevékenységet heti harminc órát meg nem haladó időtartamban folytathat. A törvény heti 30 órában korlátozta a gyermekgondozási segély mellett folytatható kereső tevékenység időtartamát. Az otthon végzett munka esetében a kereső tevékenység folytatásának továbbra sincs időbeli korlátja. Nincs időkorlátja egy év után a tartósan beteg, illetve ikergyermekeket nevelők kereső tevékenységének. Két speciális jogosulti kör, a nagyszülők, illetve az örökbefogadói GYES-ben részesülők esetében a törvény eltérő szabályokat tartalmaz. Egy gyermek esetén a Gyes összege alapesetben azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével, mely 2011-ben 28.500 Ft volt. A gyermeknevelési támogatást (GYET) újra a legkisebb gyermek hároméves korától lehet igénybe venni. A GYET mellett végezhető kereső tevékenység időtartamát - összhangban a GYES mellett folytatható kereső tevékenységre vonatkozó szabályozással - a törvény 30 órában határozta meg.
72
A törvény – figyelemmel az Alkotmánybíróság döntésére – szabályozta, hogy az anyasági támogatást a Magyar Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó, és a terhesgondozáson való részvétel feltételét teljesítő anyáknak állampolgárságra tekintet nélkül biztosítani kell.
Szociális ellátások A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (Szt). értékelése
Az Szt. szerinti ellátási formák közül a módosítások 2011-ben jelentősen az aktív korúak ellátását és a lakásfenntartási támogatást érintették, de változtak a rendszeres szociális segély és az ápolási díj szabályai is. Az aktív korúak ellátását 2010-ben a rendelkezésre állási támogatás jelentette, amelyet 2011ben felváltott a bérpótló juttatás. Az új ellátásra vonatkozó szabályok többsége megegyezik a rendelkezésre állási támogatás szabályaival, összege sem változott, maradt 28.500,- Ft. Ugyanakkor a települési önkormányzat rendeletében előírhatta jogosultsági feltételként, hogy a juttatásban részesülő a lakókörnyezetét tartsa rendben. A bérpótló juttatás folyósítása szünetel, ha az ellátásra jogosult rövid idejű, legfeljebb 90 napig tartó keresőtevékenységet folytat, ha – időtartamától függetlenül – közfoglalkoztatásban vesz részt, továbbá a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt. A bérpótló juttatásban részesülő köteles a munkaügyi szervezettel nyilvántartott álláskeresőként együttműködni. 2011. január 1-től közfoglalkoztatás keretében csak a kirendeltség által közvetített álláskeresők, elsősorban bérpótló juttatásra jogosult személyek foglalkoztathatóak. Az ügyfél a felajánlott munkalehetőséget az iskolai végzettség és szakképzettség figyelembevétele nélkül köteles elfogadni. A bérpótló juttatás 2011 szeptemberétől foglalkozást helyettesítő támogatásra változott. 2011. szeptember 1-től jelentősen átalakult a lakásfenntartási támogatás. Augusztus 31-ével megszűnt a szociális alapú gázár- és távhő ár-támogatás és beépült a lakásfenntartási támogatásba, az új támogatást a helyi önkormányzatnál kell igényelni. Lakásfenntartási támogatást a fűtéstámogatáson túl többek között lakbérre, albérleti díjra, közös költségre, csatornahasználati díjra, a szemétszállítás költségeire, villanyáram, víz és gázfogyasztás költségeire lehet kérni. A támogatási kérelmeket a helyi önkormányzathoz kell benyújtani, amely jövedelem- és vagyonvizsgálatot végez, és pénzben és/vagy természetben is megállapíthatja a támogatást. Az új támogatási rendszer megemelte a jogosultsági jövedelemhatárt, amelyet a törvény 71.250 Ft-ban, az öregségi nyugdíjminimum 250 százalékában határoz meg (a korábbi 150 százalék helyett). Pénzben és természetben is nyújtható a támogatás, a törvény értelmében azonban a lakásfenntartási támogatást elsősorban természetben kell nyújtani. A támogatást elsősorban azokhoz a rendszeres kiadásokhoz kell nyújtani, amelyek megfizetésének elmaradása a kérelmező lakhatását a legnagyobb mértékben veszélyezteti.
73
A rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának, megszüntetésének és felülvizsgálatának feltételei nem változtak. Megszűnt azonban az a lehetőség, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosult személy a bérpótló juttatásra való jogosultságot, és ezzel együtt a közfoglalkoztatásban való részvételt válassza. A 2011. január 1. előtt megkötött hatósági szerződések megszűntek, az érintett személyekre a továbbiakban ismét a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni.
Az ápolási díj összege emelkedett, havi 1000,- Ft-tal. Míg korábban az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodóan, annak arányában volt meghatározva, addig 2011 januárjától az alapösszeget a költségvetési törvény rögzíti, amely számítási alapja az ápolási díj egyes jogosultsági formáinak.
Egyes közoktatási kérdések Az Alaptörvény (részletezés, kifejtés és értelmezés nélkül) két összefüggésben használja az esélyegyenlőség fogalmát: A XV. cikk (4) bekezdése szerint „Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti”. Az Alkotmány korábbi szabályához képest ez érdemi változást nem jelent. A XXVI. cikkben az állam az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazását azért tartja fontos feladatának, mert (egyebek mellett) ezzel az esélyegyenlőség előmozdítása is eredményesebb lehet. „Az állam - a működésének hatékonysága, a közszolgáltatások színvonalának emelése, a közügyek jobb átláthatósága és az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében - törekszik az új műszaki megoldásoknak és a tudomány eredményeinek az alkalmazására.” A hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók helyzete alapvetően az oktatás területén javítható állami megerősítő, támogató intézkedésekkel. Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében ezen a területen lehet a legtöbbet tenni. A PISA kutatások eredményeiből – egyebek mellett – az is kiderül, hogy sikeresebbek azok az iskolarendszerek, amelyek egyenlő tanulási esélyeket biztosítanak minden tanuló számára, függetlenül azok társadalmi-szociális hátterétől az iskolaválasztási jog, az iskolák versenye a gyerekekért nem jár az általános színvonal emelkedésével; az iskolák teljesítményének a széles szórását mutató rendszerekből még csak több zseni sem kerül ki, mint az esélykiegyenlítő rendszerekből,minél korábbi az oktatási elkülönítés, annál nagyobb társadalmi különbségek alakulnak ki a gyermekek között, minél több pénzt, energiát fektetnek be a korai szocializációba, annál jobb eredmények várhatóak.
A magyar oktatás rendszerében ugyanakkor az esélyegyenlőség biztosítása terén felmérhetetlenül nagy a feladat: „forradalmi” változásra volna szükség. A PISA-kutatások 74
2011-ben is azt mutatták, hogy a magyar közoktatás nem csökkenti a gyerekek közötti társadalmi különbségeket, és ebben a tekintetben jottányit sem javult a helyzet a korábbiakhoz képest. Nem véletlen tehát, hogy a hátrányos helyzet fogalmát a (most még hatályos) közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény definiálja, s nem a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. XXXI. törvény (Gyvt). A 2011-ben a köz- és felsőoktatás teljes szabályrendszere megváltozott. 2011-ben fogadta el az Országgyűlés a köznevelésről, a szakképzésről és a felsőoktatásról szóló törvényeket. E törvények nem konzekvensen és bizonytalan tartalommal használják a hátrányos helyzet fogalmát, részben azért, mert az esélyegyenlőség előmozdítása érdekében megfogalmazott intézkedések végrehajtását szolgáló további szabályok megalkotása (többnyire) még várat magára. Ennek egyik eklatáns példája, hogy a nemzeti köznevelésről szóló, több lépcsőben, de többségében még idén hatályba lépő, nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) már a Gyvt. megfelelő szabályára utal a hátrányos helyzet fogalma kapcsán, miközben a Gyvt. jelenleg még nem tartalmazza a hátrányos helyzetű/halmozottan hátrányos helyzetű gyermek/tanuló definícióját. Az esélyegyenlőség és a gyermek mindenek felett álló érdekének az alapelvek közüli kihagyása hatással lehet a hátrányos helyzetű gyermekek oktatásbeli hátrányainak a csökkentésére is. A nevesítés elhagyása egy szemléletmódot, megközelítésbeli változást jelenthet a korábbiakhoz képest, ami a végrehajtási rendeletek során kaphat majd igazi jelentőséget. Ezen túl, az alapelveknek kiemelkedő jelentőségük van a rendszertani jogértelmezés alapjaiként is: ha egy korábban használt alapelv megszűnik, az az adott jogterület egyes jogintézményeinek az érvényesülésére is értelemszerű hatással van. A meglévő szelekciós mechanizmusok felerősítését eredményezheti, hogy ugyan az Nkt. 50. § (3) bekezdés b) pontja szerint nem szervezhető általános iskolában felvételi vizsga, de az (5) bekezdés szabálya ezt bizonyos körben mégis megengedi, csak „alkalmassági vizsgának” nevezi: „Sport- és művészeti emelt szintű oktatás esetében az iskola pedagógiai programja szerint alkalmassági vizsga szervezhető általános iskolában is.” Az ombudsmani esetgyakorlat alapján elmondható, hogy az „alkalmassági vizsga” bújtatott felvételi eljárásként, rendre a hátrányos helyzetű tanulók kiszűrésére alkalmazott módszerként működik. A szelekciós mechanizmusok legális formájaként funkcionálhat az Nkt. 50. § (4) bekezdése szerint – a központi írásbeli felvételi eljárás mellett – megszervezhető helyi felvételi vizsga is. A központi írásbeli vizsga objektív, míg a helyi felvételi eljárást átszőheti sok szubjektív elem is, amelyekkel a hátrányos helyzetű tanulók szelekciója elérhető. A hátrányos helyzetű tanulók jellemzően kevésbé sikeresek az iskolai munka során. Viszonylag gyakran előfordul körükben az évismétlés, ezért különös jelentősége van a tankötelezettség határának, ami tulajdonképpen az intézményi szocializációs kötelezettség végét is jelenti. A Nkt. 5. § (3) bekezdése a tankötelezettség határaként a tanuló tizenhatodik életévének betöltését jelölte meg (a korábbi 18-ról). Egy új jogintézmény, a Köznevelési Hídprogram pedig potenciálisan lehetővé teszi, hogy a hátrányos helyzetű (és „problémás”, valamint a középiskolába felvételt nem nyert, de még tanköteles) tanulótól a 16. életév betöltése előtt „megszabadulhassanak”, az ilyen tanulót a többi tanulóról „leválaszthassák” az iskolák. (A Nkt. 94. § (1) bekezdés t) pontja szerint az oktatásért felelős miniszter rendeletben 75
fogja megállapítani a Köznevelési Hídprogramban folytatott képzéshez szükséges nevelésioktatási programokat, a Köznevelési Hídprogramba történő bekapcsolódás részletes szabályait.)
A régi szakképzésről szóló törvény preambulumában a jogalkotó céljaként szerepelt a szakképesítés(ek)nek az esélyegyenlőségen alapuló megszerzése, a 19/A. §-a tartalmazta a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, az 54/B. § pedig a hátrányos helyzetű sajátos, e törvény alkalmazása során érvényesítendő fogalmát. A szakképzésről szóló új jogszabály, a 2011. évi CLXXXVII. törvény 1. §-a alapelvként rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét és az egyenlő esélyű hozzáférést. (Ugyanezt, mint láttuk, az új köznevelési törvény nem tartalmazza.) 22. § (1) bekezdése „indokolt esetben” lehetővé teszi, hogy a szakközépiskola sajátos felvételi követelményeket érvényesítsen. Ez utóbbi (már a kifejtetlenségével is) lehetőséget adhat a hátrányos helyzetű tanulók „kiszűrésére”. A nemzeti felsőoktatásról szóló, 2012-ben négy lépcsőben hatályba lépő 2011. évi CCIV. törvény 41. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Kormány a hátrányos helyzetű hallgatói csoport esélyegyenlőségét a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgatói létszám, a felvételi vizsga teljesítési feltételeinek meghatározása során biztosítja.
Az államilag támogatott létszám azonban jelentősen és szakonként eltérő mértékben csökkent. A keretszámok ilyetén alakításával kapcsolatban általában véve elmondható, hogy alapvetően a magasabb társadalmi státuszúaknak, a gazdaságilag jobb helyzetűeknek kisebb gondot okoz, s számukra a hitelfelvétel is kisebb kockázatot jelent, mint a hátrányos helyzetűeknek. Sokan úgy vélik, hogy egyébként sem igazolható munkaerő-piaci adatokkal a keretszámok ilyen mértékű átalakítása. Az új felsőoktatási törvény idézett 41. §-át részben a 2/2012. (I. 20.) Korm. rendelet hajtja végre, ami 2012. augusztus 1-jén lép hatályba. Az oklevél megszerzési és hazai jogviszony létesítési, illetve ezek megszegése esetén az állami ösztöndíj részben vagy egészben való visszafizetési kötelezettsége alól bizonyos kört a kormányrendelet mentesít. A 15. § (1) és (2) bekezdései szerint mentesül a volt magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató a hallgatói szerződésben vállalt oklevélszerzési, illetve (emiatt egyébként másoknak kötelező) ösztöndíj-visszafizetési kötelezettség alól, ha három gyermeket szül, ugyanakkor csak a halmozottan hátrányos helyzetű hallgató is csak a visszafizetési kötelezettség alól mentesül. Az oklevélszerzési kötelezettség alól kérelemre mentesíthető, aki azt tartós betegsége, balesete, szülés miatt nem képes megszerezni. Az ösztöndíj-visszafizetési kötelezettség alól szintén csak kérelemre mentesíthető a hallgató, ha a megváltozott munkaképességére tekintettel, tartós betegsége, balesete, szülés, kettő vagy több gyermek nevelésére figyelemmel e kötelezettségét nem képes teljesíteni.
76
A hátrányos helyzetű hallgatói csoport esélyegyenlőségét a 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet biztosítja a felvételi vizsga teljesítési feltételeinek meghatározása során. A 22. § előírja, hogy a hátrányos helyzetű jelentkező minden jelentkezési helyén 20, a halmozottan hátrányos helyzetű pedig 40 többletpontra jogosult. Ez a szabály azonban az új felsőoktatási törvény megszületése előtt is hatályos volt. Új kedvezmény ehhez képest mindössze csak annyi, hogy a felvételi eljárás díjainak a megfizetése alól a hátrányos helyzetű jelentkező 50%-os, a halmozottan hátrányos helyzetű pedig 100%-os díjkedvezményben részesül.
Költségvetési vonatkozású és a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó kérdések A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló 2010. évi CLXIX. törvény (költségvetési törvény)
A bölcsődék működése után járó normatív állami támogatás 2011-ben 494.100,-Ft/ellátott. A bölcsődében a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30. §-ának (1) bekezdése alapján korai fejlesztésben és gondozásban, illetve a Közokt. tv. 30. §-ának (6) bekezdése alapján fejlesztő felkészítésben részesülő gyermek után az önkormányzat e hozzájáruláson túlmenően igénybe vehet korai fejlesztés, gondozás címén 240.000,-Ft/fő/év normatív támogatást, míg fejlesztő felkészítés címén 305.000,-Ft /fő/év normatívát. (2010-ben 494.100,-Ft/ellátott a bölcsődei normatíva, míg a korai fejlesztés, gondozás 240.0000,-Ft/fő/év, a fejlesztő felkészítés normatívája 305.000,-Ft/év/fő volt ) Családi napköziben elhelyezett gyermek után járó állami támogatás: 2011-ben 268.200,Ft/ellátott (2010-ben 268.200,-Ft) A falugondnoki szolgáltatás után járó állami normatív hozzájárulás 2011-ben: 1.996.550,Ft/szolgálat (2010-ben: 1.996.550,-Ft/szolgálat). Gyermekjóléti központ működésének támogatása 2011-ben: 2.099.400,-Ft/központ (2010ben: 2.099.400,-Ft/központ) A Gyv. tv. 66/F. §-ának (2) bekezdése szerinti nevelőszülői díj legalacsonyabb összege gyermekenként, fiatal felnőttenként - 2011. évben 15 000 forint/hó, ugyanannyi, mint 2010ben. A Gyv. tv. 66/L. §-ának (1) bekezdése szerinti hivatásos nevelőszülői díj legalacsonyabb összege 2011. évben 135 000 forint/hó. (2010-ben is ugyanilyen összegű volt.) A Gyv. tv. 20/A. §-ának (2) bekezdése szerinti pénzbeli támogatás esetenkénti összege 2011. évben gyermekenként 5800 forint (2010-hez képest nem változott). A Gyv. tv. 20/B. §-ának (5) bekezdése szerinti pótlék esetenkénti összege 2011. évben gyermekenként 8400 forint (szintén nem változott).
77
A személyi jövedelemadóról szóló CXVIII. törvény Az Szja. mértéke 2011-ben a személyi jövedelemadó mértéke az adóalap 16 %-a (egykulcsos adó bevezetése). (2010-ben, ha az összevont adóalap nem haladta meg az 5 millió forintot, az összevont adó alapja 17%, ha az összevont adóalap meghaladta az 5 millió forintot, 850 ezer Ft és az 5 millió forint meghaladó rész 32%.) Változott az adójóváírás szabálya is: 2011-ben az adóévben megszerzett bér 16%-a, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 12.100,-Ft feltéve, hogy a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a 2 millió 750 forintot. (2010-ben az adóévben megszerzett bér 17%-a, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 15.100,-Ft feltéve, hogy a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a 3 millió 188 forintot.) 2011. január 1. napjától bevezetésre került a családi adókedvezmény: A családi kedvezményt érvényesítő magánszemély az összevont adóalapját a családi kedvezménnyel csökkenti. A családi kedvezmény - az eltartottak lélekszámától függően kedvezményezett eltartottanként és jogosultsági hónaponként a) egy és kettő eltartott esetén 62 500 forint, b) három és minden további eltartott esetén 206 250 forint. A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult a) az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, kivéve azt a magánszemélyt, aki a családi pótlékot aa) gyermekotthon vezetőjeként a gyermekotthonban nevelt gyermekre (személyre) tekintettel, ab) szociális intézmény vezetőjeként a szociális intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel, ac) javítóintézet igazgatójaként, illetve büntetés-végrehajtási intézet parancsnokaként a javítóintézetben nevelt vagy büntetés-végrehajtási intézetben lévő, és gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja; b) a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa; c) a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy); d) a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély a c)-d) pont szerinti esetben azzal, hogy az ott említett jogosult és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói közül egy - a döntésük szerint - minősül jogosultnak. A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen, azonban a jogosulttal közös háztartásban élő házastárssal, élettárssal - amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe - az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával közösen is érvényesíthető (ideértve azt az esetet
78
is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni). A családi kedvezmény megosztására az adóbevallásban, munkáltatói adómegállapításban van lehetőség.
79
FÜGGELÉK I.
Gyermekek és gyermekes családok helyzetét jellemző indikátorok, 2006–2010
A1. A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 37,9 38,1 Régió Közép-Magyarország 33,5 33,4 Közép-Dunántúl 34,6 34,4 Nyugat-Dunántúl 33,8 32,9 Dél-Dunántúl 40,6 43,2 Észak-Magyarország 43,9 44,0 Észak-Alföld 41,3 41,9 Dél-Alföld 42,2 41,7
2008 38,3
2009 38,6
2010 38,5
33,9 34,5 33,8 42,1 44,4 42,7 41,4
34,1 37,1 35,1 40,3 44,4 42,7 41,8
33,8 37,1 35,4 40,8 44,9 42,3 41,4
Definíció: Azoknak a háztartásoknak az aránya az összes háztartáson, illetve a háztartások megadott tulajdonságú részhalmazán belül, amelyekben nincs foglalkoztatott. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
A2. Foglalkoztatott nélküli háztartásban élők aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 23,0 23,3 Régió Közép-Magyarország 18,0 18,6 Közép-Dunántúl 20,2 19,7 Nyugat-Dunántúl 17,6 17,4 Dél-Dunántúl 26,4 28,6 Észak-Magyarország 29,0 29,5 Észak-Alföld 27,3 27,9 Dél-Alföld 27,0 26,5
2008 23,7
2009 24,2
2010 24,0
19,1 20,3 18,2 27,8 29,8 28,7 26,2
19,6 22,7 20,0 26,0 29,9 29,0 27,3
19,8 22,1 20,2 25,9 30,1 28,3 26,1
Definíció: Azok aránya a teljes népességen, illetve a népesség megadott tulajdonságú részhalmazán belül, akik foglalkoztatott nélküli háztartásban élnek. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
A3. Munkanélküliségi ráta [százalék] Dimenzió Ország összesen Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
2006 7,5
2007 7,5
2008 7,8
2009 10,0
2010 11,2
5,1 6,1 5,8 9,0 11,0 11,0 7,9
5,1 6,1 5,7 9,0 11,0 10,9 7,8
4,6 5,8 4,9 10,3 13,4 12,0 8,7
6,6 9,3 8,6 11,0 15,2 14,2 10,6
8,9 10,3 9,2 12,1 16,0 14,5 10,6
Definíció: A munkanélküliek (ILO-definíció) száma az aktív népességhez viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
80
A4. Munkanélküliek háztartásában élők aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 10,3 10,2 Régió Közép-Magyarország 7,9 7,0 Közép-Dunántúl 9,2 8,0 Nyugat-Dunántúl 8,5 7,7 Dél-Dunántúl 11,7 12,5 Észak-Magyarország 13,2 15,1 Észak-Alföld 13,7 13,7 Dél-Alföld 10,2 10,7 Definíció: A munkanélkülivel rendelkező háztartásokban népességhez/összes gyerekhez viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
A5. Tartós munkanélküliségi ráta [százalék] Dimenzió Ország összesen Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
2008 10,7
2009 13,4
2010 15,0
6,9 8,8 7,7 12,8 16,1 14,8 11,5
9,6 13,1 12,6 13,8 18,4 17,2 13,2
12,5 14,8 13,3 15,6 19,1 18,3 14,3
élő személyek/gyerekek aránya a teljes
2006 3,4
2007 3,5
2008 3,7
2009 4,3
2010 5,6
2,3 2,3 2,7 4,5 5,5 4,6 3,6
2,5 2,1 2,2 4,4 5,9 5,2 3,6
2,1 2,2 1,9 5,3 7,1 5,9 4,0
2,6 3,4 3,2 5,1 7,1 6,5 4,5
4,6 5,0 4,7 6,1 8,7 6,7 5,3
Definíció: A tartós (ILO-definíció szerint: legalább 12 hónapja) munkanélküliek száma az aktív népességhez viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
A7. Nagyon tartós munkanélküliségi ráta [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 1,6 Régió Közép-Magyarország 1,0 Közép-Dunántúl 1,0 Nyugat-Dunántúl 1,0 Dél-Dunántúl 2,1 Észak-Magyarország 2,7 Észak-Alföld 2,3 Dél-Alföld 1,8
2007 1,7
2008 2,0
2009 2,1
2010 2,5
1,3 1,1 1,1 2,0 3,1 2,4 1,8
1,1 1,1 1,0 2,6 3,8 3,4 2,1
1,1 1,9 1,2 2,9 3,8 3,4 2,1
1,7 1,9 2,0 3,3 4,6 3,3 2,3
Definíció: A nagyon tartós munkanélküliek (ILO-definíció szerinti) száma az aktív népességhez viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
81
A9. Részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 4,0 4,1 Régió Közép-Magyarország 3,2 3,7 Közép-Dunántúl 3,4 3,4 Nyugat-Dunántúl 2,7 3,1 Dél-Dunántúl 4,5 4,2 Észak-Magyarország 4,5 4,3 Észak-Alföld 6,2 6,1 Dél-Alföld 4,5 4,5
2008 4,6
2009 5,6
2010 5,8
4,1 3,7 3,2 4,9 5,3 6,4 5,5
5,5 3,5 3,9 6,6 6,0 6,4 6,9
5,8 4,0 4,0 6,7 6,1 6,1 7,7
Definíció: Részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya a foglalkoztatottak között. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
B1. Relatív szegénység aránya: medián 60%-a alatt élők aránya [százalék] Háztartástípus 2006 2007 2008 1. szint 2. szint Ország összesen 16 12 12 10 8 8 Gyermektelen háztartások összesen 1 személyes háztartás Összes 18 16 15 1 személyes háztartás Férfi 25 20 23 1 személyes háztartás Nő 14 14 12 1 személyes háztartás <65 22 21 22 1 személyes háztartás 65+ 13 11 8 2 felnőtt gyermek nélkül (mindkettő< 65) 10 8 9 2 felnőtt gyermek nélkül (legalább egy 65+) 8 4 3 Egyéb gyermektelen háztartás 6 4 5 21 16 16 Gyermekes háztartások összesen 1 szülős háztartás (legalább 1 gyermek) 39 29 33 2 felnőtt 1 gyermekkel 14 12 11 2 felnőtt 2 gyermekkel 18 14 16 2 felnőtt 3 és több gyermekkel 34 28 29 Egyéb gyermekes háztartás 14 10 11
2009
2010
12 7 14 20 11 19 9 8 3 4 18 32 12 17 34 13
12 7 12 19 10 18 8 9 2 5 17 28 11 15 28 14
Definíció: A szegénységi küszöb (medián 60%) alatt élő személyek aránya a teljes népességhez viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
B4. Relatív szegénységi rés [százalék] Dimenzió Ország összesen Korcsoport 0 - 17 18 - 64 65 - X
2006 24
2007 20
2008 17
2009 16
2010 17
25 25 17
19 21 13
17 18 10
17 17 13
17 17 11
Definíció: A szegénység mélységének mutatója. A relatív szegénységi rés a szegények jövedelmének mediánja és a szegénységi küszöb eltéréseként adódik. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
82
B5. Társadalmi juttatások nélküli szegénységi arány [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 Ország összesen 30 29 30 Korcsoport 0 - 17 44 44 47 18 - 64 29 29 30 65 - X 14 11 10
2009 29
2010 28
46 28 9
47 28 9
Definíció: A nyugdíjak figyelembevételével, de egyéb társadalmi juttatások nélküli jövedelem alapján számított szegénységi ráta. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
C1. Háztartások/személyek aránya, akik nagy nehézségek árán tudnak megélni [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 2010 Háztartások aránya Ország összesen 15,8 13,6 16,2 22,4 24,4 Régió Közép-Magyarország 14,5 13,9 16,0 23,0 24,7 Közép-Dunántúl 15,5 12,0 14,5 20,7 28,6 Nyugat-Dunántúl 9,8 8,0 12,2 18,3 17,7 Dél-Dunántúl 17,0 11,8 15,7 19,6 19,5 Észak-Magyarország 20,1 19,8 19,4 26,5 26,0 Észak-Alföld 16,2 12,2 14,0 21,4 22,4 Dél-Alföld 17,7 15,0 20,6 24,6 28,8 Személyek aránya Ország összesen 16,2 13,7 16,7 23,8 25,9 Régió Közép-Magyarország 14,7 13,6 15,7 23,7 25,1 Közép-Dunántúl 15,1 12,8 16,2 21,7 31,1 Nyugat-Dunántúl 9,3 8,1 11,5 19,6 19,9 Dél-Dunántúl 20,0 12,1 16,4 21,2 21,0 Észak-Magyarország 21,7 21,2 22,0 29,5 28,4 Észak-Alföld 17,0 12,0 14,6 24,2 24,0 Dél-Alföld 17,5 15,1 20,5 25,1 30,8 Definíció: Azon háztartások és háztartásokban élő személyek aránya, akik véleményük szerint "nagy nehézségek árán" tudnak megélni. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
83
C2. Háztartások/személyek aránya, akiknek nincs elég pénze élelmiszerre [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Háztartások aránya Ország összesen 9,4 10,2 10,6 10,5 Régió Közép-Magyarország 4,5 6,0 6,5 6,0 Közép-Dunántúl 7,6 9,4 6,7 6,6 Nyugat-Dunántúl 5,1 6,5 6,7 6,2 Dél-Dunántúl 14,7 11,7 11,4 10,6 Észak-Magyarország 8,9 12,9 12,8 13,2 Észak-Alföld 15,7 14,5 17,6 18,2 Dél-Alföld 15,0 15,3 16,1 16,4 Személyek aránya Ország összesen 9,6 9,7 11,0 10,9 Régió Közép-Magyarország 4,6 5,6 7,3 6,8 Közép-Dunántúl 6,1 8,6 5,6 5,6 Nyugat-Dunántúl 4,5 5,1 5,9 5,4 Dél-Dunántúl 14,9 11,4 12,5 11,7 Észak-Magyarország 10,1 13,0 13,3 13,9 Észak-Alföld 16,1 13,8 18,1 19,2 Dél-Alföld 14,8 14,3 16,1 15,6
2010 8,4 4,1 6,6 5,8 9,9 13,0 11,8 12,8 9,0 4,7 6,8 5,7 11,4 13,1 13,0 12,9
Definíció: Azon háztartások aránya, ahol az élelmiszerkiadás eléri vagy meghaladja az összkiadás 40 százalékát. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
D1. Fürdőszoba nélküli lakásokban élő személyek [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 4,4 4,5
2008 4,1
2009 4,2
2010 4,4
Definíció: Azon háztartásokban élő személyek aránya, ahol a „Van-e a lakásban fürdőszoba, zuhany?” kérdésre nemleges válasz volt. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
D2. WC nélküli lakásokban élő személyek [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 5,8 6,4
2008 6,7
2009 7,1
2010 6,6
Definíció: Azon háztartásokban élő személyek aránya, ahol a „Van-e a lakásban vízöblítéses WC?” kérdésre nemleges válasz volt. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
D3. Zsúfolt lakásokban élő személyek [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 8,5
2007 6,8
2008 6,9
2009 6,9
2010 8,9
Definíció: Azon háztartásokban élő személyek aránya, ahol az egy szobára jutó személyek száma több mint kettő. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
84
D6. Bérlakásban élő háztartások aránya [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 7,0
2007 6,4
2008 6,2
2009 5,6
2010 5,3
Definíció: Bérlakásban élő háztartások aránya: a lakás használatának jogcíme szempontjából az itt lakó személy(ek) bérelt lakás bérlő(i). Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
D7. A lakás piaci ára medián 50%-nál alacsonyabb értékű lakások aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Ország összesen 17,3 20,3 17,9 17,1
2010 19,1
Definíció: A „Véleménye szerint mennyi az Ön(ök) lakásának/házának a piaci értéke? (millió Ft)” kérdés alapján azon háztartások aránya, ahol a lakásár mediánjának 50 százalékánál alacsonyabb értékű lakásban élnek. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
E1/A. Napközbeni ellátásban részesülő 0-5 évesek aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 Ország összesen 49,0 48,6 49,1 Régió Közép-Magyarország 48,7 48,0 48,1 Közép-Dunántúl 49,2 49,0 49,3 Nyugat-Dunántúl 50,2 49,4 50,0 Dél-Dunántúl 49,2 48,4 49,3 Észak-Magyarország 46,1 46,4 46,9 Észak-Alföld 48,6 48,7 49,3 Dél-Alföld 52,0 51,0 52,0 Település nagyság 1-3000 42,9a) 39,2 38,6 3001-5000 46,7a) 50,5 50,8 5001-10000 47,0 47,7 51,6 10001-50000 51,5 51,8 53,1 5000152,8 52,6 52,2 Nem Fiú 48,8a) 48,4 49,0 Lány 49,2a) 48,7 49,1 Korév 3 éves és fiatalabb 25,9 25,9 26,9 4 éves 92,4 92,5 92,4 5 éves 97,7 96,6 97,2
2009 49,6
2010 52,6
48,6 49,7 51,2 50,0 47,7 49,9 52,3
51,4 52,9 54,2 53,5 50,1 52,9 56,0
44,6 48,7 47,1 52,0 52,1
47,5 52,8 52,0 52,7 56,0
49,7 49,5
52,6 52,6
27,5 92,8 96,0
30,9 92,9 96,2
a)
Becsült adat. Definíció: Bölcsődei vagy óvodai ellátásban, (családi napköziben, házi gyermekfelügyeletben) részesülő 0-5 éves gyermekek aránya a megfelelő korú népességben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410; OSAP1203; OSAP1775)
E1.B Napközbeni ellátásban részesülő 0-5 évesek aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 Ország összesen 49,7 51,8 51,1
2009 50,0
2010 48,9
Definíció: Bölcsődei vagy óvodai ellátásban, családi napköziben, házi gyermekfelügyeletben részesülő 0-5 éves gyermekek aránya a megfelelő korú népességben. Adatok forrása: KSH, Háztartási költségvetési és életkörülmények adatfelvétel
85
E2. Bölcsődével, óvodával (illetve bölcsődei, óvodai jellegű szolgáltatást nyújtó intézménnyel) nem rendelkező települések száma Dimenzió 2006 2007 2008 2009 2010 Ország összesen 870 907 919 922 916 Régió Közép-Magyarország 4 4 3 4 3 Közép-Dunántúl 98 102 108 101 99 Nyugat-Dunántúl 296 313 316 319 319 Dél-Dunántúl 285 292 299 306 300 Észak-Magyarország 149 150 152 146 147 Észak-Alföld 30 34 32 36 35 Dél-Alföld 8 12 9 10 13 Település nagyság -499 793 811 824 842 841 500-999 61 71 74 74 69 1000-1999 12 18 15 5 5 2000-4999 4 7 6 1 1 5000– – – – – Definíció: Azon települések száma, ahol nem működik bölcsőde, óvoda, illetve más, 0-5 éves gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatás. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410; OSAP1203; OSAP1775)
E3. 25 fősnél nagyobb óvodai csoportok aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 26,1 27,4 Régió Közép-Magyarország 25,3 27,6 Közép-Dunántúl 23,0 25,3 Nyugat-Dunántúl 20,2 19,8 Dél-Dunántúl 21,8 21,7 Észak-Magyarország 31,6 31,7 Észak-Alföld 34,5 35,9 Dél-Alföld 22,4 24,0 Település nagyság 1-3000 22,2 24,1 3001-5000 30,6 31,6 5001-10000 34,4 33,1 10001-25000 33,0 34,3 25001-50000 28,5 27,8 5000121,9 23,6
2008 29,5
2009 30,2
2010 34,0
29,4 27,2 24,5 22,6 34,0 37,6 26,3
32,8 25,9 24,3 24,4 35,4 36,9 23,5
34,8 29,8 30,8 31,3 37,3 41,9 27,0
24,4 32,9 34,5 38,0 27,4 27,0
23,6 34,1 33,3 38,5 29,1 29,9
24,9 36,6 36,0 39,6 37,7 35,8
Definíció: A 25 fősnél nagyobb óvodai csoportok aránya az összes óvodai csoporthoz viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
86
E4. Hátrányos helyzetű óvodások aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 18,4 21,8 Régió Közép-Magyarország 8,1 8,7 Közép-Dunántúl 12,8 14,1 Nyugat-Dunántúl 9,8 11,1 Dél-Dunántúl 23,5 29,7 Észak-Magyarország 31,5 36,3 Észak-Alföld 30,8 37,2 Dél-Alföld 18,3 24,3 Település nagyság 1-3000 29,7 36,1 3001-5000 21,7 28,2 5001-10000 22,4 28,5 10001-25000 18,6 22,1 25001-50000 16,4 19,4 500018,9 9,4 Nem Fiú 19,0 22,3 Lány 17,8 21,2
2008 25,8
2009 29,2
2010 31,1
10,5 16,3 13,2 35,2 43,8 43,8 29,2
12,2 20,7 17,0 39,2 48,4 49,5 32,8
14,0 23,6 19,0 42,1 49,0 51,8 35,2
43,2 34,1 33,1 25,1 22,7 11,9
49,8 39,2 35,5 26,7 23,5 13,7
52,0 41,1 37,7 28,9 25,6 15,8
26,3 25,3
29,4 29,0
31,3 30,9
Definíció: Az összes óvodás gyermek közül a hátrányos helyzetűek (Közoktatási törvény 121. § (1) 14. pont szerint) aránya. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
E5. Napközis tanulók aránya [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 74,2 Régió Közép-Magyarország 77,2 Közép-Dunántúl 66,2 Nyugat-Dunántúl 72,9 Dél-Dunántúl 78,4 Észak-Magyarország 62,6 Észak-Alföld 80,6 Dél-Alföld 75,7 Település nagyság 1-3000 54,0 3001-5000 53,0 5001-10000 62,1 10001-25000 79,6 25001-50000 84,5 5000192,5
2007 73,9
2008 75,8
2009 76,6
2010 78,7
78,2 67,7 74,7 78,6 62,6 77,6 72,9
79,2 69,6 76,6 80,3 64,0 81,2 75,2
80,4 71,4 78,4 82,0 65,9 78,5 76,2
82,5 74,0 79,5 83,1 68,2 80,8 78,4
52,9 52,0 61,9 77,9 83,8 92,0
54,9 56,8 65,0 79,0 84,5 93,1
58,0 61,0 67,0 80,4 86,2 91,5
60,0 65,1 69,4 82,7 87,4 92,7
Definíció: Az általános iskolai 1-4. évfolyamos tanulók közül iskolaotthonos osztályba járó, vagy napközis tanulók aránya a nappali képzésben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
87
E6. Sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 7,2 6,9 Régió Közép-Magyarország 5,5 5,1 Közép-Dunántúl 6,0 6,0 Nyugat-Dunántúl 6,8 6,9 Dél-Dunántúl 8,3 8,1 Észak-Magyarország 9,0 8,2 Észak-Alföld 7,0 6,5 Dél-Alföld 9,6 9,8 Település nagyság 1-3000 8,3 7,9 3001-5000 7,5 7,1 5001-10000 7,1 6,7 10001-25000 7,1 7,2 25001-50000 7,8 7,4 500016,3 6,1 Nem Fiú 8,8 8,5 Lány 5,5 5,2
2008
2009
2010
6,5
6,6
6,7
5,0 6,0 6,8 8,5 7,1 5,5 9,1
5,0 6,2 7,5 8,2 6,9 5,5 9,6
5,2 6,3 7,9 8,3 6,7 5,4 9,9
7,1 6,1 6,5 6,5 7,2 6,0
7,1 6,4 6,5 6,5 7,2 6,1
7,1 6,7 6,2 6,8 7,4 6,3
8,1 4,8
8,2 4,8
8,4 4,8
Definíció: Az összes 1-8. évfolyamos tanuló közül az SNI tanulók aránya a nappali képzésben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
E7. Integráltan oktatott sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Ország összesen 54,0 56,5 57,0 60,5 Régió Közép-Magyarország 42,5 41,2 42,4 46,9 Közép-Dunántúl 46,4 51,3 54,6 59,0 Nyugat-Dunántúl 55,4 60,7 63,0 67,2 Dél-Dunántúl 51,1 56,0 60,0 61,9 Észak-Magyarország 55,4 57,5 56,3 57,8 Észak-Alföld 58,0 60,8 58,3 61,5 Dél-Alföld 66,8 68,5 68,7 72,8 Település nagyság 1-3000 75,1 79,1 80,4 84,5 3001-5000 66,6 72,0 77,8 80,5 5001-10000 53,3 56,0 55,3 61,1 10001-25000 40,4 46,6 46,0 46,3 25001-50000 38,2 39,1 40,3 43,6 5000145,5 46,9 48,0 50,3 Nem Fiú 55,7 58,1 58,6 62,0 Lány 51,3 53,7 54,0 57,9 Definíció: Az összes 1-8. évfolyamos SNI tanuló közül az integráltan oktatott tanulók aránya. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
88
2010 62,5 50,1 61,9 70,6 62,6 59,3 62,0 74,6 86,4 83,9 63,8 48,5 42,7 53,5 64,0 59,9
E8. Középiskolai tanulók aránya a középfokú oktatásban [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 Ország összesen 77,4 76,9 76,7 Régió Közép-Magyarország 85,3 85,1 84,7 Közép-Dunántúl 72,5 71,7 72,5 Nyugat-Dunántúl 77,1 76,2 76,0 Dél-Dunántúl 71,8 71,9 72,1 Észak-Magyarország 75,3 74,5 74,6 Észak-Alföld 74,4 73,4 72,7 Dél-Alföld 75,2 74,9 74,1 Nem Fiú 72,4 71,5 71,3 Lány 82,6 82,4 82,4
2009 76,2
2010 75,9
84,4 71,3 75,7 70,9 74,2 72,3 74,0
84,3 71,3 75,0 69,7 74,1 72,5 73,5
70,5 82,1
70,2 81,9
Definíció: A középfokú oktatásban tanulók közül a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók aránya a nappali képzésben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
E9/A. Középfokú oktatásban részt vevő 16 évesek aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 Ország összesen 90,6 93,5 93,7 Régió Közép-Magyarország 94,4 95,6 98,1 Közép-Dunántúl 87,1 89,8 90,2 Nyugat-Dunántúl 94,0 97,9 96,0 Dél-Dunántúl 90,2 92,8 86,6 Észak-Magyarország 86,7 88,6 90,5 Észak-Alföld 88,0 93,2 93,3 Dél-Alföld 91,6 95,4 95,8 Nem Fiú 89,4 92,6 92,9 Lány 91,8 94,5 94,7
2009 94,8
2010 95,4
97,7 91,6 97,0 94,6 89,9 93,6 97,0
98,4 92,4 98,4 92,9 89,2 95,5 98,0
94,0 95,7
94,4 96,5
Definíció: A középfokú oktatásban résztvevők aránya a 16 évesek között a nappali képzésben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1410)
89
E10. Korai iskolaelhagyók aránya [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 12,6 Régió Közép-Magyarország 9,9 Közép-Dunántúl 12,2 Nyugat-Dunántúl 8,3 Dél-Dunántúl 16,4 Észak-Magyarország 18,5 Észak-Alföld 15,5 Dél-Alföld 9,3 Nem Férfi 13,8 Nő 11,4
2007 11,4
2008 11,7
2009 11,2
2010 10,5
9,1 11,0 9,9 14,3 15,6 13,0 8,9
9,9 9,8 10,6 13,8 14,5 14,9 9,3
7,9 13,7 9,2 13,1 14,5 14,8 8,8
8,0 11,1 7,9 12,4 15,6 12,8 8,1
12,6 10,1
12,5 10,9
12,0 10,4
11,5 9,5
Definíció: A 18-24 évesek közül azok aránya, akik legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkeznek és a felmérést megelőző 4 hétben nem vettek részt sem iskolarendszerű oktatásban, sem felnőttképzésben. Az oktatásból, képzésből való lemorzsolódást méri. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
E11/A. Az alacsony szövegértési, matematikai és természettudományos képességekkel rendelkező 15 évesek aránya [százalék] Dimenzió 2006 2009 Matematika Nem Fiú 20,9 21,7 Lány 21,5 22,9 21,2 22,3 Összesen Természettudomány Nem Fiú 15,6 15,3 Lány 14,5 13,0 15,0 14,1 Összesen Szövegértés Nem Fiú 27,3 23,6 Lány 13,2 11,4 20,6 17,6 Összesen Definíció: A 15 éves tanulók között azok aránya, akik nem érték el a második képességszintet a PISA vizsgálatain. Adatok forrása: OECD/Oktatási Hivatal, PISA felmérés
90
E11/B. Tanulói teljesítmények (A minimális képességszintet el nem érő tanulók aránya) Átlageredmény (Standard Hiba) 2010 Dimenzió 6. évfolyam 8. évfolyam 10. évfolyam Matematika Ország összesen 1483 (0,6) 1583 (0,4) 1620 (0,4) Régió Közép-Magyarországa) 1510 (1,4) 1633 (1,4) 1628 (1,9) Közép-Dunántúl 1504 (1,6) 1619 (1,3) 1613 (1,4) Nyugat-Dunántúl 1519 (1,6) 1641 (1,6) 1641 (1,3) Dél-Dunántúl 1493 (1,5) 1603 (1,6) 1602 (1,5) Észak-Magyarország 1455 (1,3) 1593 (1,3) 1586 (1,3) Észak-Alföld 1462 (1,2) 1594 (1,3) 1581 (1,1) Dél-Alföld 1496 (1,3) 1618 (1,3) 1614 (1,1) Településtípus Község 1446 (1,1) 1573 (1,0) 1513 (3,9) Város 1490 (0,8) 1613 (0,8) 1582 (0,7) Megyeszékhely 1545 (1,3) 1666 (0,9) 1639 (0,8) Budapest 1557 (1,7) 1682 (1,4) 1642 (1,2) Nem Fiú 1508 (0,9) 1636 (0,8) 1644 (0,6) Lány 1487 (0,8) 1609 (0,7) 1582 (0,7) Anya iskolai végzettsége Nem fejezte be az általános iskolát 1298 (4,0) 1423 (5,2) 1427 (6,4) Általános iskola 1380 (1,5) 1506 (1,7) 1490 (1,6) Szakiskola 1460 (2,5) 1571 (2,4) 1559 (2,5) Szakmunkásképző 1470 (1,2) 1585 (1,3) 1562 (1,2) Érettségi 1545 (1,1) 1659 (1,2) 1639 (1,1) Főiskola 1594 (1,6) 1718 (1,5) 1701 (1,7) Egyetem 1653 (2,3) 1788 (2,7) 1778 (2,7) Szövegértés Ország összesen 1498 (0,5) 1622 (0,5) 1613 (0,4) Régió Közép-Magyarország a) 1499 (1,4) 1596 (1,4) 1638 (1,4) Közép-Dunántúl 1488 (1,7) 1581 (1,3) 1622 (1,3) Nyugat-Dunántúl 1516 (1,6) 1609 (1,6) 1651 (1,4) Dél-Dunántúl 1473 (1,7) 1576 (1,7) 1612 (1,5) Észak-Magyarország 1425 (1,6) 1543 (1,5) 1581 (1,2) Észak-Alföld 1442 (1,4) 1544 (1,1) 1582 (1,0) Dél-Alföld 1488 (1,5) 1587 (1,5) 1629 (1,1) Településtípus Község 1422 (1,1) 1524 (1,0) 1465 (3,7) Város 1476 (0,9) 1579 (0,8) 1589 (0,7) Megyeszékhely 1537 (1,2) 1629 (0,9) 1647 (0,8) Budapest 1554 (1,5) 1642 (1,3) 1651 (1,1) Nem Fiú 1448 (0,9) 1548 (0,8) 1581 (0,7) Lány 1519 (0,8) 1618 (0,8) 1659 (0,5) Anya iskolai végzettsége Nem fejezte be az általános iskolát 1256 (3,7) 1351 (4,4) 1367 (8,7) Általános iskola 1351 (1,7) 1461 (1,4) 1485 (1,9) Szakiskola 1443 (2,7) 1531 (2,5) 1566 (3,1) Szakmunkásképző 1456 (1,1) 1552 (1,2) 1577 (1,3) Érettségi 1535 (1,0) 1625 (1,0) 1657 (1,0) Főiskola 1592 (1,6) 1684 (1,4) 1719 (1,7) Egyetem 1653 (2,6) 1736 (2,3) 1778 (2,6) a) Budapest nélkül Definíció: Tanulói átlageredmények a matematika és a szövegértés terén. Adatok forrása: Oktatási Hivatal, Országos kompetenciamérés
91
E12. A családi jellemzők (ESCS index) hatása a tanulói teljesítményekre [százalék] Dimenzió 2006 2009 Természettudomány Szövegértés Magyarország 23,4 26,0 OECD átlag 14,4 14,0 Definíció: A tanulói teljesítmények eltérései a tanulók gazdasági-társadalmi-kulturális hátterének függvényében. Adatok forrása: OECD/Oktatási Hivatal, PISA felmérés
E13. Alacsony iskolai végzettségűek aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 21,9 20,8 Régió Közép-Magyarország 14,5 13,8 Közép-Dunántúl 23,6 20,9 Nyugat-Dunántúl 20,2 19,8 Dél-Dunántúl 27,1 28,1 Észak-Magyarország 25,5 24,4 Észak-Alföld 28,3 26,4 Dél-Alföld 24,3 22,5 Nem Férfi 18,3 17,1 Nő 25,4 24,2 Korcsoport 25-34 évesek 14,4 14,7 35-49 évesek 19,3 17,9 50-64 évesek 30,3 28,2 25-64 évesek összesen 21,9 20,8
2008 20,3
2009 19,4
2010 18,7
13,4 20,9 19,0 26,6 23,9 26,3 21,8
13,2 21,4 18,0 23,7 22,1 25,3 21,1
12,6 22,0 17,2 22,3 21,9 24,6 19,5
16,8 23,6
16,2 22,5
15,7 21,6
14,4 17,9 27,0 20,3
14,0 17,5 25,4 19,4
13,7 17,2 23,8 18,7
Definíció: A 25-64 évesek közül a legfeljebb alapfokú (ISCED2 és alacsonyabb) végzettséggel rendelkezők aránya. Adatok forrása: KSH, Munkaerő-felmérés
92
F1. Szociális szakemberek aránya a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai között [százalék] Dimenzió 2007 2008 2009 2010 Gyermekjóléti szolgálatok Ország összesen 81,3 85,0 87,0 85,7 Régió Közép-Magyarország 89,8 90,8 91,4 89,2 Közép-Dunántúl 82,0 79,6 88,7 85,6 Nyugat-Dunántúl 79,3 86,4 94,1 90,2 Dél-Dunántúl 78,2 85,2 86,9 85,6 Észak-Magyarország 76,3 82,3 84,4 81,1 Észak-Alföld 82,7 88,6 88,9 89,4 Dél-Alföld 73,1 75,6 78,6 77,6 Településnagyság 0 – 499 63,8 74,5 72,7 72,3 500 – 999 53,8 64,8 75,2 72,3 1 000 – 1 999 62,5 75,5 77,8 73,9 2 000 – 4 999 77,7 81,6 84,3 82,6 5 000 – 9 999 81,3 85,6 89,3 89,0 10 000 – 19 999 79,5 84,6 84,4 84,9 20 000 – 49 999 90,2 90,4 92,0 87,8 50 000 – 99 999 83,5 90,8 95,6 92,0 100 000 – X 88,5 93,7 92,4 91,7 Budapest 94,6 92,9 94,3 92,9 Definíció: A gyermekjóléti szolgálatoknál szakmai munkakörben foglalkoztatottak közül felsőfokú vagy középfokú szakirányú szakképzettséggel rendelkezők aránya az ilyen intézményekben dolgozó összes foglalkoztatotthoz viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1775)
F2. Átmeneti gondozásban részesülő gyermekek aránya ezer azonos korú lakosra [fő] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Ország összesen 3,5 3,5 4,0 4,0 Régió Közép-Magyarország 5,7 5,4 6,0 5,7 Közép-Dunántúl 1,7 1,6 2,1 2,8 Nyugat-Dunántúl 2,4 3,8 4,0 3,7 Dél-Dunántúl 3,2 3,1 4,5 4,6 Észak-Magyarország 2,4 2,7 2,7 3,1 Észak-Alföld 3,3 2,6 3,3 3,4 Dél-Alföld 2,7 2,8 2,9 2,7 Korcsoport 0–3 4,6 4,6 5,1 5,3 4–5 6,2 5,6 6,1 5,9 6 – 13 3,1 3,3 3,7 3,8 14 – 17 2,1 2,0 2,5 2,5 Nem Fiú 3,4 3,4 3,9 4,0 Lány 3,7 3,6 4,0 4,1
2010 4,2 6,0 2,6 4,2 4,4 3,4 3,4 2,7 5,2 6,5 3,9 2,7 4,1 4,3
Definíció: Az átmeneti gondozásban részesülő gyermekek (helyettes szülőnél elhelyezett, gyermekek vagy családok átmeneti otthonában élő) aránya 1000 fő megfelelő korú népességben. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1775)
93
F3. Az átmeneti gondozásban részesülő gyermekek közül az egy évnél hosszabb ideje az ellátórendszerben lévők arányaa) [százalék] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Ország összesen 12,3 14,3 12,3 12,1 Régió Közép-Magyarország 11,5 12,2 11,4 13,5 Közép-Dunántúl 16,4 23,9 8,6 9,0 Nyugat-Dunántúl 21,9 15,4 7,4 8,3 Dél-Dunántúl 10,6 8,7 5,4 10,1 Észak-Magyarország 15,9 17,6 16,5 11,3 Észak-Alföld 9,9 15,1 20,7 12,9 Dél-Alföld 9,3 17,9 14,7 14,6
2010 11,4 9,0 9,9 4,5 17,0 20,6 10,5 15,9
a)
2006-2009 között a december 31-én nyilvántartásban lévő átmeneti gondozottak közül. 2010-től a kikerüléskor eltöltött idő alapján. Definíció: Az átmeneti gondozásban részesülő gyermekek közül a tárgyév december 31-i nyilvántartás szerint 12 hónapnál hosszabb ideig gondozásban részesülők aránya az összes gondozotthoz képest. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1775)
F4. Gyermekvédelmi szakellátásban részesülő gyermekek aránya ezer azonos korú lakosra [fő] Dimenzió 2006 2007 2008 2009 2010 Ország összesen 9,0 9,1 9,5 9,6 9,9 Régió Közép-Magyarország 7,7 7,7 7,7 7,5 7,8 Közép-Dunántúl 7,0 7,2 7,4 7,6 7,8 Nyugat-Dunántúl 6,4 6,4 6,8 6,9 7,0 Dél-Dunántúl 11,8 12,2 13,1 12,9 12,8 Észak-Magyarország 10,0 9,9 10,2 10,3 11,0 Észak-Alföld 11,9 12,2 13,0 13,7 14,3 Dél-Alföld 8,3 8,5 9,1 9,6 9,8 Korcsoport 0–3 4,8 4,7 5,2 5,3 5,3 4–5 6,3 6,1 6,2 6,4 6,7 6 – 13 9,2 9,4 9,7 9,7 10,0 14 – 17 12,9 13,2 13,8 14,4 14,5 Nem Fiú 9,6 9,4 9,8 10,0 10,4 Lány 8,4 8,8 9,1 9,2 9,2 Gondozás helye Gyermekotthon 3,98 3,98 3,89 3,80 3,83 Nevelőszülő 4,80 4,92 5,34 5,62 5,75 Ápolást, gondozást nyújtó intézmény 0,23 0,21 0,23 0,19 0,19 Gondozásban eltöltött időa) 30 nap és kevesebb 0,1377 0,1287 0,1801 0,2305 0,2558 31-60 nap 0,1951 0,1962 0,2217 0,2047 0,2032 61 naptól 1 évig 0,3934 0,3748 0,3759 0,0465 0,4732 1-5 év 0,6534 0,6375 0,6850 0,7806 0,8395 5-10 év 0,3025 0,2775 0,2832 0,3016 0,3160 10-17 év 0,2616 0,2999 0,2810 0,6810 0,2618 17 évnél több ideig állt gondozásban 0,1143 0,1047 0,0949 0,1210 0,1161 a)
Az adott évben gondozásból kikerülő kiskorúak alapján. Definíció: Azon ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek aránya a 0-17 éves korú népességhez képest, akik a gyermekvédelmi szakellátás keretében otthont nyújtó ellátásban (gyermekotthoni elhelyezés, nevelőszülői családba helyezés, ápolást, gondozást biztosító intézményben elhelyezés) részesülnek. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1209)
94
F5. Egy szociális szakemberre jutó gyermekek száma Dimenzió 2007 2008 Családsegítő szolgálatok Ország összesen 19,4 19,3 Régió Közép-Magyarország 12,0 9,9 Közép-Dunántúl 20,8 21,7 Nyugat-Dunántúl 15,4 16,1 Dél-Dunántúl 10,6 15,6 Észak-Magyarország 30,3 27,3 Észak-Alföld 28,4 33,2 Dél-Alföld 21,5 15,0 Településnagyság 0 – 499 13,3 13,3 500 – 999 14,9 10,1 1 000 – 1 999 24,3 18,0 2 000 – 4 999 25,8 23,0 5 000 – 9 999 27,5 20,7 10 000 – 19 999 29,8 31,2 20 000 – 49 999 11,1 16,0 50 000 – 99 999 26,5 36,9 100 000 – X 3,6 7,5 Budapest 11,2 7,3 Gyermekjóléti szolgálatok Ország összesen 52,6 51,8 Régió Közép-Magyarország 49,2 51,8 Közép-Dunántúl 39,6 37,8 Nyugat-Dunántúl 33,1 33,9 Dél-Dunántúl 65,3 63,0 Észak-Magyarország 70,3 68,8 Észak-Alföld 56,9 48,8 Dél-Alföld 55,7 59,7 Településnagyság 0 – 499 31,1 23,6 500 – 999 40,0 34,1 1 000 – 1 999 58,5 50,6 2 000 – 4 999 57,0 53,8 5 000 – 9 999 55,4 52,4 10 000 – 19 999 56,1 55,7 20 000 – 49 999 46,8 47,5 50 000 – 99 999 55,8 53,5 100 000 – X 57,6 56,6 Budapest 42,7 50,6
2009
2010
23,7
19,1
12,8 21,4 23,4 14,5 21,5 44,7 24,4
13,6 19,7 15,6 10,6 23,5 28,4 19,3
7,9 8,2 16,9 20,0 22,2 41,3 26,9 46,3 12,7 10,7
9,8 7,4 18,0 21,2 18,3 35,3 13,8 20,1 13,3 11,3
48,7
50,8
50,4 36,5 30,3 54,0 63,9 48,2 53,4
50,6 35,9 33,4 55,4 66,2 53,8 56,3
20,4 25,8 47,5 47,4 50,6 56,8 47,2 45,8 55,3 45,8
19,3 28,4 47,0 51,2 54,2 57,1 48,6 47,9 57,7 47,8
Definíció: Egy szakemberre (a családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatoknál szakmai munkakörben foglalkoztatott felsőfokú szakirányú szakképzettséggel rendelkezőre, 2009-től a kérdőív változása miatt a családsegítő szolgálatok esetében felsőfokú szociális szakirányú szakképzettséggel rendelkezőre) jutó, a szolgálatok gondozásában lévő 0-17 éves gyermekek száma. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1696; OSAP1775)
95
F6. A szolgáltatások által ellátott gyermekek és családok száma Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Családsegítő szolgáltatást igénybe vevő 0-17 éves gyermekek száma Ország összesen 36 564 37 327 37 580 42 226 Régió Közép-Magyarország 5 851 6 044 5 069 5 547 Közép-Dunántúl 4 767 4 615 4 943 4 653 Nyugat-Dunántúl 4 231 3 281 2 967 4 241 Dél-Dunántúl 2 149 1 994 3 142 2 575 Észak-Magyarország 5 398 6 703 6 681 4 805 Észak-Alföld 8 992 9 532 11 339 15 628 Dél-Alföld 5 176 5 158 3 439 4 777 Településnagyság 0 – 499 247 200 1 592 1 342 500 – 999 333 446 2 702 2 442 1 000 – 1 999 1 860 2 285 4 199 4 592 2 000 – 4 999 6 277 6 774 7 864 6 169 5 000 – 9 999 7 252 6 681 3 755 4 241 10 000 – 19 999 8 743 9 242 6 921 8 200 20 000 – 49 999 3 425 2 811 3 137 5 544 50 000 – 99 999 4 424 4 451 3 936 4 895 100 000 – X 1 552 815 1 074 2 073 Budapest 2 451 3 622 2 400 2 728 Gyermekjóléti szolgáltatást igénybe vevő 0-17 éves gyermekek számaa) Ország összesen 122 908 121 539 126 478 127 219 Régió Közép-Magyarország 28 766 29 591 33 242 32 281 Közép-Dunántúl 10 830 11 362 10 958 11 104 Nyugat-Dunántúl 7 907 7 675 7 862 8 150 Dél-Dunántúl 15 179 14 178 13 547 12 642 Észak-Magyarország 21 150 20 022 21 109 21 589 Észak-Alföld 22 533 23 397 23 582 25 072 Dél-Alföld 16 543 15 314 16 178 16 381 Településnagyság 0 – 499 735 685 683 775 500 – 999 2 930 1 801 1 737 1 832 1 000 – 1 999 8 839 7 259 7 387 7 597 2 000 – 4 999 22 552 21 814 20 828 21 804 5 000 – 9 999 17 871 17 957 18 323 18 163 10 000 – 19 999 20 314 20 493 21 439 22 306 20 000 – 49 999 13 853 15 121 16 685 16 485 50 000 – 99 999 7 642 7 701 8 399 8 204 100 000 – X 13 927 14 456 13 586 13 931 Budapest 14 245 14 252 17 411 16 122 a)
2010 34 755 5 797 4 451 2 882 1 965 5 527 10 113 4 020 1 413 2 171 4 461 6 516 2 905 7 189 2 776 2 357 2 153 2 814 145 377 36 018 12 575 9 210 15 128 23 642 30 232 18 572 754 2070 9355 24604 21898 25088 19132 8285 15937 18254
2010-től az igénybevevők körébe számoljuk a gyermekvédelmi szakellátás miatt gondozott kiskorúakat is.
96
F6. A szolgáltatások által ellátott gyermekek és családok száma (folytatás) Dimenzió 2006 2007 2008 2009 Gyermekjóléti szolgáltatást igénybe vevő családok számaa) Ország összesen 63 327 64 246 68 548 69 340 Régió Közép-Magyarország 16 179 17 346 19 886 19 017 Közép-Dunántúl 5 736 6 445 6 348 6 573 Nyugat-Dunántúl 4 080 4 123 4 594 4 630 Dél-Dunántúl 7 489 7 466 6 617 6 531 Észak-Magyarország 9 894 10 090 10 638 11 185 Észak-Alföld 11 042 11 287 12 025 12 642 Dél-Alföld 8 907 7 489 8 440 8 762 Településnagyság 0 – 499 339 328 328 366 500 – 999 1 244 841 821 836 1 000 – 1 999 3 904 3 317 3 272 3 482 2 000 – 4 999 10 250 10 426 9 975 10 741 5 000 – 9 999 8 583 8 993 9 245 9 374 10 000 – 19 999 10 612 11 030 11 669 11 731 20 000 – 49 999 7 268 7 988 9 302 9 022 50 000 – 99 999 4 120 3 774 4 781 4 556 100 000 – X 8 294 8 500 8 295 9 109 Budapest 8 713 9 049 10 860 10 123
2010 79 645 21 875 7 253 5 042 8 040 12 046 15 281 10 108 364 965 4 507 12 152 11 043 13 891 10 762 4 886 9 518 11 557
a)
2010-től az igénybevevők körébe számoljuk a gyermekvédelmi szakellátás elrendelésével érintett családokat is. Definíció: A családsegítő és a gyermekjóléti szolgálatok gondozásában részesült gyermekek és családok száma. Adatok forrása: KSH, Intézményi felvételek (OSAP1696; OSAP1775) G1. Koraszülöttek (kis súlyú élveszülöttek) aránya [százalék] Dimenzió 2006 2007 Ország összesen 8,3 8,2 Régió Közép-Magyarország 7,7 7,2 Közép-Dunántúl 7,4 7,7 Nyugat-Dunántúl 7,2 6,8 Dél-Dunántúl 8,4 9,0 Észak-Magyarország 10,0 10,3 Észak-Alföld 9,6 9,7 Dél-Alföld 7,7 7,6 Településnagyság 0 – 999 9,6 10,0 1 000 – 1 999 9,4 9,6 2 000 – 4 999 8,8 9,5 5 000 – 9 999 8,6 8,2 10 000 – 19 999 7,9 8,0 20 000 – 49 999 7,7 7,7 50 000 – X 7,9 7,2 Anya iskolai végzettsége Alapfokú vagy alacsonyabb 13,5 14,1 Középfokú érettségi nélkül 8,1 8,0 Középfokú érettségivel 6,8 6,7 Felsőfokú 5,9 5,6 Születési súly < 1 500 gramm 1,3 1,4 1 500 – 2 500 gramm 7,0 6,8
2008 8,3
2009 8,4
2010 8,6
7,2 7,6 7,6 8,7 10,1 9,6 8,2
7,2 7,3 7,8 9,4 10,3 9,9 7,8
7,1 7,7 8,5 9,3 11,0 10,1 8,3
10,7 9,6 9,3 8,5 7,5 7,9 7,3
9,9 9,7 9,1 8,9 7,8 8,2 7,5
11,3 10,4 9,3 8,6 8,6 7,8 7,5
14,0 8,3 6,8 5,7
13,9 8,1 7,1 6,1
15,0 8,7 7,1 5,8
1,3 6,9
1,4 7,0
1,4 7,1
Definíció: 2500 gramm alatti súllyal élveszületettek száma az összes élveszületések számához viszonyítva. Adatok forrása: KSH, Élveszületési lap
97
G2.1 Csecsemőhalandóság [ezrelék] Dimenzió Ország összesen Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Településnagyság 0 – 999 1 000 – 1 999 2 000 – 4 999 5 000 – 9 999 10 000 – 19 999 20 000 – 49 999 50 000 – X Anya iskolai végzettsége Alapfokú vagy alacsonyabb Középfokú érettségi nélkül Középfokú érettségivel Felsőfokú
2006 5,7
2007 5,9
2008 5,6
2009 5,1
2010 5,3
5,1 5,4 4,9 5,4 9,0 5,3 5,2
4,9 6,4 5,4 6,5 9,5 5,2 5,2
4,9 5,3 4,4 4,6 8,8 4,6 6,9
3,5 4,4 5,4 5,0 8,1 5,6 6,1
4,3 4,5 5,4 6,0 5,5 7,2 5,2
8,5 5,3 6,1 6,5 6,4 4,2 5,1
9,2 6,7 6,6 5,6 6,0 4,8 5,2
8,4 6,2 6,3 5,7 4,2 6,0 4,8
5,8 7,0 6,3 5,6 4,4 5,5 4,0
5,6 6,3 5,1 8,2 4,5 5,5 4,5
10,7 5,9 4,4 2,9
12,2 5,0 4,3 3,4
9,4 5,5 4,5 3,8
10,1 4,4 4,3 3,0
9,2 5,6 4,2 3,6
Definíció: 1 éves életkor betöltése előtt meghalt élveszülöttek aránya. Adatok forrása: KSH, Halálozási lap
G2.2 Gyermekhalandóság [tízezrelék] Dimenzió Ország összesen Régió Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Településnagyság 0 – 999 1 000 – 1 999 2 000 – 4 999 5 000 – 9 999 10 000 – 19 999 20 000 – 49 999 50 000 – X Gyermek életkora 0–2 3–6 7 – 14 15 – 17
2006 5,1
2007 5,1
2008 5,0
2009 4,5
2010 4,3
4,8 5,1 4,2 4,9 6,5 5,3 4,4
4,7 4,6 5,2 5,3 7,0 4,6 4,6
4,9 4,9 4,1 3,9 6,8 4,3 5,0
3,6 3,5 4,5 4,2 6,2 4,9 4,8
3,4 4,0 4,2 4,1 4,9 5,2 4,0
6,3 5,4 4,9 5,8 4,9 3,9 4,9
6,4 6,3 5,5 4,6 4,5 4,0 4,9
6,3 4,8 5,4 5,0 4,2 4,8 4,7
5,5 5,9 5,3 4,1 3,4 4,4 3,9
4,7 5,1 4,1 5,4 3,4 4,3 3,7
22,6 1,7 1,7 3,1
22,3 1,5 1,7 3,1
20,8 1,6 1,5 3,8
18,7 1,4 1,5 3,1
18,5 1,2 1,2 2,8
98
G2.2 Gyermekhalandóság [tízezrelék] (folytatás) Dimenzió 2006 Halálok Daganatok 0,4 Idegrendszer betegségei 0,3 Keringési rendszer betegségei 0,2 Légzőrendszer betegségei 0,2 Emésztőrendszer betegségei 0,0 Perinatális szakban jelenkező állapotok 1,6 Veleszületett renellenességek 1,0 Külső okok 1,0 Egyéb halálokok 0,4
2007
2008
2009
2010
0,3 0,2 0,1 0,1 0,1
0,4 0,2 0,1 0,1 0,0
0,4 0,2 0,1 0,1 0,0
0,4 0,2 0,1 0,1 0,0
1,8
1,8
1,7
1,6
1,0 0,9 0,5
0,9 0,8 0,4
0,9 0,7 0,3
0,9 0,6 0,3
Definíció: Gyermekkorban (0-17 év) meghaltak aránya tízezer megfelelő életkorú évközepi népességre számítva. Adatok forrása: KSH, Halottvizsgálati bizonyítvány, Halálozási lap
G3. Fiatalkori terhességek aránya [ezrelék] Dimenzió 2006 Ország összesen 21,8 Régió Közép-Magyarország 15,9 Közép-Dunántúl 15,7 Nyugat-Dunántúl 12,6 Dél-Dunántúl 26,1 Észak-Magyarország 35,9 Észak-Alföld 29,5 Dél-Alföld 17,0 Településnagyság 0 – 999 34,0 1 000 – 1 999 28,9 2 000 – 4 999 27,3 5 000 – 9 999 24,6 10 000 – 19 999 22,8 20 000 – 49 999 19,1 50 000 – X 14,2 Nő életkora – 14 4,9 15 – 17 27,4
2007 21,6
2008 22,9
2009 22,5
2010 21,2
15,9 16,2 13,2 25,6 35,1 28,8 17,3
17,4 17,2 14,8 25,8 38,2 30,0 17,4
16,9 16,2 14,5 26,2 38,4 29,2 16,6
16,2 16,8 12,6 24,8 34,9 27,8 16,0
34,5 29,4 27,7 24,2 21,7 18,4 13,9
35,4 33,8 28,5 24,3 21,5 20,3 15,2
34,1 32,8 27,9 23,5 21,3 20,1 15,0
32,4 32,9 26,0 21,6 18,8 18,6 13,0
5,3 26,8
5,7 28,3
5,3 27,9
5,0 26,3
Definíció: A fiatalkorú (≤17 év) nők terhességeinek száma ezer megfelelő életkorú nőre vetítve. Adatok forrása: KSH, Élveszületési lap, Magzati halálozási lap, Adatszolgáltató lap terhességmegszakításról
99
G4. Túlsúlyos, elhízott gyermekek aránya [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 10,24 Régió Közép-Magyarország 9,21 Közép-Dunántúl 10,37 Nyugat-Dunántúl 10,04 Dél-Dunántúl 10,66 Észak-Magyarország 10,95 Észak-Alföld 10,23 Dél-Alföld 11,14 Nem Fiú 10,22 Lány 10,25 Életkor 11 év 12,17 16 év 10,00
2007 9,94
2008 10,49
2009 11,72
2010 12,01
8,96 10,11 10,33 10,30 10,67 9,89 10,65
9,61 10,39 10,54 10,55 11,59 10,50 11,28
10,67 11,72 12,47 11,72 12,44 11,73 12,46
11,13 12,54 13,16 12,10 11,77 11,78 13,03
10,03 9,85
10,70 10,27
12,17 11,25
12,35 11,66
11,39 9,95
11,99 10,45
12,53 11,43
12,40 12,25
Definíció: A túlsúlyos és elhízott gyermekek aránya az összes megvizsgált gyermek számához viszonyítva. Adatok forrása: GYEMSZI, ESZCSM OSAP 1002/09 sz. jelentés az iskolaegészségügyi ellátásról
G5. Szubjektív, önminősített egészségi állapot serdülőkorban [százalék] 2006 Dimenzió Fiú Lány Összesen Ország összesen 21,5 31,2 26,2 Régió Közép-Magyarország 19,3 30,5 25,0 Közép-Dunántúl 21,0 32,2 26,2 Nyugat-Dunántúl 21,5 25,0 23,2 Dél-Dunántúl 22,7 27,4 24,9 Észak-Magyarország 25,6 36,5 30,3 Észak-Alföld 20,0 34,9 27,5 Dél-Alföld 22,3 30,3 26,1 Anya iskolai végzettsége Befejezetlen általános iskola 29,4 52,6 43,2 Általános iskola 32,7 45,2 40,0 Szakmunkás bizonyítvány 24,0 37,7 31,2 Középiskola 21,1 27,3 24,0 Egyetem/főiskola 12,9 19,5 15,8 Iskolatípus Általános iskola 18,1 24,0 20,8 Gimnázium, szakközépiskola 21,1 31,9 26,7 Szakiskola, szakmunkásképző Életkor 10-12 13-14 15-16 17-18
Fiú 20,0
2010 Lány Összesen 27,5 23,6
19,8 23,3 24,2 20,3 17,2 15,8 22,8
25,5 28,5 22,5 30,1 27,6 31,6 27,2
22,6 25,8 23,4 24,9 22,4 23,4 24,9
32,5 25,4 25,3 19,1 13,5
39,7 34,7 32,5 29,6 18,5
36,2 30,3 28,8 24,3 15,8
16,3 21,7
17,7 31,9
17,0 27,0
34,0
54,8
43,4
25,7
48,1
34,1
17,4 18,7 24,1 25,5
19,8 28,0 37,0 37,5
18,2 23,0 29,5 31,9
13,7 18,7 21,9 23,8
13,7 21,5 34,9 35,2
13,7 20,0 28,1 29,5
Definíció: Azoknak a 10-18 éves serdülőknek az aránya, akik az egészségükre vonatkozó kérdésre anonim módon azt válaszolták, hogy az nem jó. Adatok forrása: OGYEI, Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása kutatás (HBSC)
100
G6. Rendszeresen dohányzó serdülők aránya [százalék] 2006 Dimenzió Fiú Lány Összesen Ország összesen 19,6 19,0 19,3 Régió Közép-Magyarország 15,6 17,2 16,4 Közép-Dunántúl 18,2 18,1 18,2 Nyugat-Dunántúl 16,4 19,1 17,5 Dél-Dunántúl 22,7 18,5 20,6 Észak-Magyarország 29,2 30,1 29,6 Észak-Alföld 21,3 15,0 18,2 Dél-Alföld 15,4 18,9 17,1 Anya iskolai végzettsége Befejezetlen általános iskola 29,4 31,6 33,3 Általános iskola 32,4 26,6 29,1 Szakmunkás bizonyítvány 24,1 24,3 24,1 Középiskola 23,4 22,8 23,2 Egyetem/főiskola 13,6 11,9 12,8 Iskolatípus Általános iskola 4,7 4,2 4,5 Gimnázium, szakközépiskola 27,7 25,7 26,6 Szakiskola, szakmunkásképző 49,1 49,2 49,2 Életkor 10-12 2,8 1,5 2,2 13-14 6,6 7,1 6,9 15-16 26,6 26,4 26,5 17-18 37,7 33,0 35,3
Fiú 22,7
2010 Lány Összesen 18,7 21,0
21,5 19,5 25,8 20,4 27,4 24,6 20,3
17,9 18,3 16,5 20,6 18,2 18,0 22,4
19,7 18,9 21,3 20,6 22,9 21,3 21,4
20,0 32,0 30,6 25,6 18,3
17,5 23,2 22,8 23,6 14,2
17,7 27,4 26,9 24,7 16,4
6,3 30,7 46,6
3,9 27,3 41,1
5,2 29,0 44,5
3,5 8,8 29,6 41,5
1,0 6,7 26,0 33,8
2,3 7,8 27,8 37,7
Definíció: A legalább hetente rágyújtó 10-18 éves serdülők aránya. Adatok forrása: OGYEI, Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása kutatás (HBSC)
G7. Dohányzó várandós anyák aránya [százalék] Dimenzió 2006 Ország összesen 12,1 Régió Közép-Magyarország 7,1 Közép-Dunántúl 10,2 Nyugat-Dunántúl 7,4 Dél-Dunántúl 14,1 Észak-Magyarország 20,7 Észak-Alföld 17,0 Dél-Alföld 12,6 a)
2007 12,0
2008 12,0
2009 10,7
2010a) 10,7
6,7 10,7 8,0 15,0 21,9 16,3 12,8
6,8 10,5 8,0 14,1 22,0 17,3 12,2
6,2 8,0 6,4 12,9 19,8 16,4 11,2
5,9 7,5 6,5 13,7 20,9 15,7 11,7
December havi adat. Definíció: A terhesség alatt dohányzás miatt fokozott gondozást igénylő anyák száma az év folyamán nyilvántartott várandós anyákhoz viszonyítva. Adatok forrása: GYEMSZI, ESZCSM OSAP 1003/ 07 sz. r. Védőnői jelentés
101
II.
A 2011. évi intézkedésekre beérkezett nem kormányzati szervek észrevételei
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete Az alábbiakban elsősorban a továbblépés érdekében fejtjük ki észrevételeinket. 1. A 2011. évi CXC. törvény a köznevelésről számos igen pozitív vonása mellett, aggályokat is felvetett tagságunkban 1.1. Úgy gondoljuk, hogy mind az egyénileg szükséges tehetséggondozást, mind a hátrányok ledolgozását, de a sokszor egyénileg szükséges egészségügyi jellegű ellátást, a családi élet nevelő jellegű megszervezését, a gyermekek lakóhelyi baráti kapcsolatait, önkéntes munkáját stb-t akadályozza, ha a számukra elérhető iskola minden tanulócsoportja egésznapos munkarendben tanul. 1.2. Aggályaink merültek fel a tankötelezettség felső korhatárának leszállítása miatt azzal kapcsolatban, hogy tapasztalataink szerint kamasz korban a gyerekek – még megfelelő szülői nevelés és érvek esetén is - gyakran rosszul döntenek, ill. nem lehet kizárni, hogy a problémásnak tartott tanulótól ezentúl rövid úton meg akar és meg is tud szabadulni az iskolája. Attól is tarthatunk, hogy – mint a felnőttoktatásban – a 16 éven felüli korosztály számára biztosított, újra kezdett továbbtanulás, első vizsga is tandíjassá válhat. 1.3. Tagságunkból negatív tartalmú észrevételek érkeztek azzal a jelenlegi szabályozással (2001. évi XXXVII. törvény a tankönyvpiac rendjéről 8. § (10) bek.1) kapcsolatban, hogy most már nem is törvénysértő megfizettetni még a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, ill. a nagycsaládban élő, stb. tanuló szüleivel sem a nyomtatott munkatankönyveket, munkafüzeteket, ami a többgyermekes családokban 2011 szeptemberében hirtelen, váratlan, jelentős anyagi többletteherként jelentkezett. Eddig is rendszeresen előfordultak ilyen esetek, de legalább nem mindenütt. 1.4. Nem helyeseljük a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás bevezetését. Ha egy gyermek fejlődését csak intézményes keretek között lehet elősegíteni, erre védelembe vétellel eddig is volt mód. Az érintett - a korosztályból mindössze kb. 8 % - gyermekek zöme – remélhetőleg – nem jegyzői hanyagságból nem óvodás, hanem mert a szülő a kisebb – pl. koraszülött csecsemő - gyerek(ek)kel kapcsolatos kockázatokra és teendőkre tekintettel, vagy a 3-5 éves gyereknél fennálló egészségügyi, fejlettségbeli stb. okból egész nap személyesen kívánja nevelni és gondozni a gyermeket. Miután a gyermekeknek mintegy 10 %-a koraszülött volt, még 3 éves korukban is szükségük lehet naponta akár többször is végzendő, a szülő(k)nek szakorvos által betanított speciális fejlesztésre, amit aligha lehet mindenkinek biztosítani intézményen belül. Ilyen korú gyereket feltétlenül kísérni kell, ha az egyik szülő nincs egész napos állásban, az óvoda el szokta várni, hogy a gyermeket 12kor vigyék is haza, ami a gyermek alvásidejére tekintettel, de a kisebb testvérek miatt, a tömegközlekedési lehetőségek korlátai okán is, továbbá pl. mezőgazdasági munkákban aránytalan hátránnyal jár a családra nézve. Úgy véljük, az óvodáztatási támogatás és a jegyzői védelembe vétel megfelelően biztosítaná a hátrányos körülmények között élő gyermekek óvodáztatását, fejlesztését. A felmentési kérelemnek legalább a vagylagos kellékei közül hiányoljuk a gyermekorvos, gyermekpszichológus véleményét, ill. indokolatlannak tartjuk a pedagógiai, pszichológiai
102
vagy egészségügyi szakképzettségű szülőtől is felmentési kérelmet megkövetelni, ha úgy dönt, hogy a gyermekét otthon neveli. Úgy tűnik, egyszerűbb magántanulónak lenni iskolaköteles korban, mint mellőzni az óvodáztatást. A rendelkezés egyébként viszonylag egyszerűen ki is játszható, éspedig orvosi igazolásokkal, hiszen ilyen kis gyermekeknél amúgy is elég gyakoriak a megbetegedések. 1.5. Mind az egésznapos iskola, mind a kötelező óvodáztatás esetén a földrajzi viszonyok, a település közlekedési sajátosságai tovább ronthatják a legszegényebb gyermekek esélyeit. A tömegközlekedés hiánya vagy elégtelensége éppen a leghátrányosabb helyzetű gyermekek további lemaradását eredményezné, ha amúgy is a buszjárat indulásához igazodva kellene hazaindulnia, míg a többiek még az iskolában/óvodában maradva szakkörön, fejlesztésen vehetnének részt. 2. A 2011. évi CLXXXVII. törvény a szakképzésről még nem váltott ki a fentiekhez hasonló észrevétel-hullámot. 2.1. Úgy gondoljuk, helyes lenne még jóval a pályaválasztást megelőzően, pl. a felső tagozat elején olyan állapotfelmérést végeztetni a tanulóknál és eredményéről értesíteni a szülőket, amelyek befolyásolhatják a pályaválasztást. Ilyenek a mozgásszervi eltérések, a beszéd-, látás-, halláshiba, a színtévesztés, az allergia stb. 2.2. A tagságunkból érkezett jelzések szerint eddig is gyakran kértek pénzt a szülőktől a „jobb”, ill. nagyobb költségekkel tanítható szakmákban gyakorlati képzést nyújtó vállalkozások. Feltételezhető, hogy amennyiben ezt valóban szankcionálni fogják, akkor a drágább képzésű szakmákban a vállalkozások nem fognak tanulót fogadni. Aggályosnak tartjuk, hogy még 18 éven aluli tanulót is szabad két, ill. váltott műszakban tanítani, gyakorlatilag foglalkoztatni (37. §(3) bek.) 2.3. Keveselljük a tanulószerződés felmondásával szembeni védelem időtartamát (52. § (5) bek. c) pont, éspedig azt, hogy a szülést követő 6. hónap leteltével már felmondható a tanulószerződés. Úgy gondoljuk, hogy ez a fiatalon szülő anyák szakmatanulását rendkívüli módon megnehezítheti, hiszen 6 hónapos gyermeket még a leghelyesebb naponta 5-6-szor szoptatni, nem ajánlatos bölcsödébe adni, de igen kevés is a csecsemőket fogadni képes gyermekintézmény. Úgy véljük, legalább a betegszabadságra vonatkozóval azonos szabályozás, azaz a szülést követően legalább egy év védelem lenne méltányos. Ennek megfelelően lenne célszerű módosítani a 67. § (3) bek-t is. 2.4. A családi pótlékra és családi kedvezményre már nem jogosító korú tanuló esetében elvárható lenne, hogy a pénzbeli juttatása (63. § (2) bek. és 65. § (1) bek.) minden esetben érje el legalább az egészséges gyermekekre megállapított átlagos családipótlék-összeget és az eltartó e gyermek beszámításával élhessen a családi kedvezménnyel. 3. A családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvénnyel kapcsolatban semmiféle negatív észrevételt nem kaptunk. Örömünkre szolgál, hogy sarkalatos törvénybe kerültek korábban rendszeresen vitatott szabályok, ami – reményeink szerint – megszüntette bizonytalanságot ezen a termékenységi adatokon is lemérhetően elsősorban hosszú távú kiszámíthatóságot igénylő területen.
103
4. A 16 %-os egykulcsos adórendszer bevezetése és az adójóváírás kivezetése tagságunkban elsősorban az alacsonyabb jövedelmű és a közepes körüli jövedelemből az átlagosnál több gyermeket eltartó családok körében váltott ki vegyes fogadtatást. Vannak bizony olyan nagycsaládos tagjaink, akiknek a nettó jövedelme – nemcsak a járulékmérték emelése miatt - csökkent. E kérdéskörhöz tartozó külön problémaként jelentkezik az általános korhatár előtt nyugdíjazott, most már nem is nyugdíjasoknak számítók nyugdíjpótló ellátásának, a szolgálati járandóságnak adórendszerbeli kezelése. (2011. évi CLXVII. törvény, 5. § (5) bek. és a végrehajtására kiadott 333/2011. (XII.29.) Korm. rendelet, 9.§ (1) bek.) E szülők közül az általános nyugdíjkorhatárhoz közeliek többnyire már nem tudnak érdemi munkajövedelmet szerezni, amiből a családi kedvezményt, különösen több gyermekük után a nagycsaládos összegű kedvezményt maximális mértékben érvényesíthetnék. Jóllehet 16 % SZJA-t vonnak a szolgálati járandóságukból, e jövedelmük terhére azonban csak visszamenőlegesen, az adóév lezárta után – mintegy másfél év késéssel – juthatnak a családi kedvezmény összegéhez. Ez olyan többgyermekes családokban, ahol pl. gyermekgondozási szabadság igénybe vétele miatt a másik szülő sem tudja (teljes mértékben) igénybe venni a családi kedvezményt, hirtelen komoly nettó jövedelem-csökkenéshez vezetett. E szabályozást érintett tagjaink hátrányos megkülönböztetésnek minősítik. 5. A családi adókedvezmény újbóli bevezetése általánosan igen pozitív lépés. 5.1. Helyesnek tartanánk azonban, ha a második gyermek már az egyetlent megillető összegnél érzékelhetően nagyobb adóalap-csökkentő tényező lehetne. 5.2. Ennél is sürgősebbnek tartaná a tagságunk, ha a családi pótlékra már nem jogosult eltartott továbbtanuló gyermek után – ha direkt támogatást már nem is kaphatnak, de – a tényleges eltartói többletterhet figyelembe vevő családi adókedvezmény lehetősége megmaradna. Ez a közoktatásban – pl. a szakképzésben – tanuló 20 évesnél idősebb tanulót, a bármilyen életkorú egyetemistát, főiskolást eltartó családokat érinti. Tagságunkban igen gyakori, hogy már családi pótlék nélkül tartanak el még 3-4 továbbtanuló gyermeket, akik után már adókedvezményt sem lehet igénybe venni. Tekintettel arra, hogy mind a szakképzésben tanulók díjazása, mind a felsőoktatásban szokásos ösztöndíjak összege alatta marad az elveszített nagycsaládos családi pótlék összegének (és újabban a továbbtanulás anyagi terhei jelentős többletteherként jelentkeznek), feltétlenül méltányos lenne legalább az adókedvezmény lehetőségét biztosítani a családi pótlékra már nem jogosító korú és iskolájú diákok esetében is. 5.3.Felhívjuk a figyelmet, hogy a 3 nál több gyermeket nevelő családok a legtöbb esetben nem tudják kihasználni az adókedvezmény teljes összegét, így számukra érdemi javulást nem eredményezett a változás. Ez különösen az egy kereső+anyasági ellátáson lévő szülők gyermekeit érinti hátrányosan. 6. A GYES szabályozásának változásával kapcsolatban tagságunktól csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Változatlan gondot jelent azonban az Flt., az 1991. évi IV. törvény 25. § által szabályozott támogatott képzésnek heti 20 órában maximáltan meghagyott időkorlátja. Évek óta kérjük ennek feloldását. Különösen visszás ez a korlátozás azzal összefüggésben, 104
hogy – egyrészt - támogatott képzés mellett gyermekgondozási ellátáson lévők számára bármiféle jövedelemszerző tevékenység tilalom alá esik, valamint – másrészt – GYES és GYET mellett heti 30 órában szabad házon kívül is jövedelemszerző tevékenységet, ill. szakoktatásban, felsőfokú szakképzésben, felsőoktatásban, doktori képzésben tanulmányokat folytatni. Nem véletlen, hogy az utóbbi években tagságunk azt panaszolja, hogy gyermekgondozási időszakban a munkaügyi szervezetnél a megengedő szabályozás ellenére sem tudnak nekik támogatott képzést felajánlani, nincsenek heti 20 órában maximált külön anyatanfolyamok, hanem az adott szakmának, képzésnek, képző helynek megfelelő intenzitású képzéseket indítanak. Igen sürgető lenne, tehát, harmonizálni a vonatkozó jogszabályokat. 7. Gázár támogatás és Lakhatási támogatás Az elmúlt két év változásai a nagycsaládokban a lakásfenntartási költségeit jelentősen emelkedték, azonos fogyasztás esetén a földgáz számlák 50-70%-kal nőttek. A családok kiadásai között a rezsidíjak egyre nagyobb terhet jelentenek. A távfűtés/gázár támogatás változása kapcsán üdvözlendő, hogy már nem kizárólagosan e két fűtőanyag a kedvezményezett. Családjaink visszajelzései alapján az új Lakhatási támogatás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A 2.500-8.000Ft közötti összeg nagyon alacsony, a lakásrezsi 5-10%a. Azok a háztartások, ahol nincs közüzemi költség (mert nincs vezetékes víz, gáz, villany) számlákkal nem tudják igazolni kiadásaikat ezért kiesnek a rendszerből. A vagyontalansági feltétel is sokakat kizár a támogatotti körből, hiszen egy 7-9 személyes korosabb használt autó értéke is meghaladja a megengedettet. 8. Igen helyes első lépésnek tartjuk kisgyermekes, ill. többgyermekes szülők esetében a foglalkoztatót megillető járulékkedvezményt. Szakértőink javaslatára a Népesedési Kerekasztal a kormánynak ennél komolyabb mértékű – a munkavállaló által eltartott, az igazolt várandóssággal együtt számított gyermekek létszámától függő – a foglalkoztatót megillető nyugdíjjárulék-kedvezményt javasolt (nemcsak atipikus foglalkoztatás esetére) bevezetni annak érdekében, hogy a vállalkozásoknak a vitathatatlan többletgondok mellett is megérje kisgyermekes, többgyermekes, ill. várandós munkavállalókat alkalmazni. Ez nemcsak a foglalkoztatás általános szintjét emelné, de mérsékelné a kisgyermekes és többgyermekes családok szegénységbe kerülésének kockázatát is, ennek hatására növelhetné a családok által tervezett, kívánt gyermekek megszületésének arányát, a termékenységet is. 9. A gyermekek, fiatalok és a lakosság sportolási lehetőségeit bővítő minden intézkedést helyeslünk. A mindennapos testmozgást nemcsak a hagyományos testnevelésórák formájában tartjuk megvalósíthatónak. A keretek közé jól illeszthetők a hagyományos népi játékok, tánc és sportfoglalkozások. Ez a tornaterem mellett alternatív helyszíneken is megvalósíthatók, így az infrastruktúrális hiányosságok mellett is kivitelezhetők.
105
10. A hátrányos helyzetű lakossági csoportok, közöttük is a cigányság helyzetének, lehetőségeinek komplex javítására irányuló minden erőfeszítést nagyra értékelünk, tagszervezeteink munkáját jelentősen segíteni fogják. Úgy véljük, a játszóházak és tanodák hálózatát minél nagyobb ütemben érdemes bővíteni. Miután jelentős pedagógus munkaerő-tartalékokkal rendelkezünk, e hálózat fejlesztésével jelentős előrelépés lenne elérhető. E hálózatokkal színvonalasan áthidalhatók lennének az oktatási intézményekkel egyébként jellemzően megoldhatatlan vakációs időszakok. Az intézmények működését a Köznevelési Tv változtatásai elbizonytalanítják, jelen helyzetben nem látható a helyük a gyerekek délutáni elfoglaltságai között. A finanszírozás kérdése is átgondolást igényel. A pályázatok közötti fél/1 éves szünetek a civil megvalósítókat sok esetben ellehetetlenítik, így a kívánt cél, a gyerekek felzárkóztatásának folyamata, csorbát szenved. 11. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a közegészségügyi, járványügyi ellenőrző funkciót és hálózatot meg kellene erősíteni. 12. Az oktatási, egészségügyi, kulturális és sportintézmények látogatottságának növeléséhez a közösségi közlekedés fejlesztésére, menetrendi alkalmazkodásra, összehangolásra, valamint – mindezzel összefüggésben is – mindenekelőtt a munkavállalási kor alatti gyermekek utazási költségeinek mérséklésére (gyermekjegy stb.) is szükség lenne. 13. A felkérésben nem említett kérdések közül kiemelkedik a lakásterület szabályozása. Álláspontunk szerint különösen forrásszűke idején a bérlést, a bérlakás létesítését, valamint a családlétszám növekedése miatt indokolt nagyobb lakásingatlan megszerzését legalább olyan mértékben lenne szükséges támogatni, mint a lakástulajdon megszerzését, új lakás vásárlását. A családok többsége számára reálisabb használt lakást vásárolni, a család növekedésével bővíteni vagy nagyobb másik lakásra cserélni, majd korszerűsíteni, mint mindannyiszor új lakást vásárolni. Az építőipar és építőanyag-ipar számára nagyobb piacot, a központi költségvetésnek pedig több bevételt jelenthet a lakásbővítés és – korszerűsítés felfejlesztése, mint ha csak új lakások létesítésével számolunk. 14. A közműdíj-tarifák megállapításába – mint számos országban szokás - helyes lenne bevonni az e területen érdekvédelmet ellátni képes civil szervezeteket is. Úgy véljük, méltányosabb tarifák esetén csökkennének a közmű-vállalatok kintlévőségei is. Általános elvi javaslatunk: minden lehetséges területen az eltartó szülő számára váljon adómentessé a gyermekek méltányos fogyasztása, használata (gyermekenként x m2, m3 stb.).
106
Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége 2011-ben az 1997. évi XXXI. tv. módosításai mind a hatósági mind az ellátásokkal kapcsolatos szabályokat érintették. A Gyvt. és a Gyer. módosította a gyermekvédelmi intézményekben élő kiskorúak kapcsolattartására vonatkozó rendelkezéseket.
Ennek keretében az ideiglenes hatállyal elhelyezett, továbbá az átmeneti és tartós nevelésbe vett gyermekkel történő kapcsolattartásról a gyámhivatal hivatalból dönt. A gyermeknek a gondozási helyén történő látogatása, mint alapeset, a gyermekek érdekében történő szabályozás, mivel sok nevelőszülő nem engedte meg, hogy a vérszerinti szülők lakásukon, a gondozási helyen látogassák meg a nevelésbe vett gyermeket, és ezért a gyermeket minden kapcsolattartásra egy idegen helyre – gyermekvédelmi központ helyiségébe, stb. - vitték. Ez nem biztosította a meghitt találkozást a szülő és a gyermek között. A módosítás biztosítja a gyermeknek ezt a jogát, valamint a nevelőszülővel való együttműködést is elősegíti, és hozzájárulhat az átmeneti nevelésbe vétel megszüntetéséhez. Az a lehetőség, hogy a gyermek biztonsága érdekében felügyelt kapcsolattartást rendelhet el a gyámhivatal meghatározva a kapcsolattartás fentiektől eltérő helyszínét, valamint kijelölve a felügyeletet biztosító szakembert, szintén a gyermek érdekében született módosítás, mert a szülő korábbi, gyermekkel szembeni bántalmazó magatartását veszi figyelembe, és nem teszi ki a gyermeket esetleges további negatív szülői hatásnak. Az azonban, hogy hivatalból kell szabályozni a szülőkön kívül más hozzátartozók kapcsolattartását is, nem feltétlenül a gyermek érdekében áll. Egyfelől számtalan testvér, féltestvér illetve nagyszülő kerül a jogosulti körbe, akik korábban sem mutattak érdeklődést a gyermek sorsa iránt. A túlzottan tág hozzátartozói kör akadályozhatja a gyermek örökbefogadásának lehetőségét szülői érdeklődés híján akkor is, ha a hozzátartozók a gyermek sorsának végleges rendezésében nem játszanak szerepet. A tankötelezettséggel kapcsolatos szabályozás A tankötelezettség mulasztásával kapcsolatos szabályok hatékonyságát és eredményességét komoly országos felméréssel kellene megvizsgálni.
Az egyik legnagyobb probléma az, hogy ha a gyermek nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban él, nincs szankciója a tankötelezettség elmulasztásának. A tankötelezettség leszállítása 16 éves korra eléggé megosztja a gyermekvédelmi és a pedagógusi szakmát. A legújabb ügyészi gyakorlat szerint már nem értékelhető kiskorú veszélyeztetésnek büntetőjogi szempontból, ha 16. életévét betöltött gyermek iskolába járását nem biztosítja a szülő. 107
A gyermekek jogainak szemszögéből a hátrányos helyzetű gyermekeknek mindenképpen az iskolában való tartása a lehető legjobb megoldás főként akkor, ha a felnőtt lakosság számára sincs elegendő munkahely, illetve a munka melletti tanulás sem biztosítható, mint ma Magyarországon. Az a tény azonban, hogy nincsenek megfelelő pedagógiai eszközök a gyermekek iskolában tartására, ha a család nem erre szocializálta őket, illetve iskolai kudarcaik már meghatározzák magatartásukat, ellentmond ennek. Az iskolai eszköztelenség a gyermekvédelmi szakemberek szerint nem lehet alapja egy ilyen szabályozásnak. Munkanélküliséggel, elszegényedéssel kapcsolatos tapasztalatok Nem kifejezetten egy jogszabály módosításához kötődik, hogy a gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése iránti kérelmek száma megnövekedett a 2011-es évben, a legtöbb gyámhivatalnál. Ezt egy gyámhivataloknak küldött körlevél adataiból következtettem, illetve tapasztaltam, mivel a 2011-es KSH statisztika adatai még nem érhetők el. Ez egyértelműen a gyermeket egyedül nevelő családok elszegényedését jelzi, és azt, hogy a gyermektartásdíjra kötelezett szülők munkanélkülisége is növekedett. Ez várhatóan a rokkantnyugdíjak egy részének ellátássá alakítása nyomán 2012. január 1-től még növekedni fog. Eszerint a NYUFI az ellátásokból nem vonhatja le a gyermektartásdíjat, és ez kifejezetten gyermekellenes. 6 hónapig ezek a gyermekek és az őket nevelő szülők többsége gyermektartásdíj nélkül maradnak. Már jelzések érkeztek erről a problémáról. Jó lenne idejében fellépni jogszabály módosítást kezdeményezve ennek a negatív hatása ellen. Ugyancsak jelzésértékű, hogy több gyámhivatal az átmeneti nevelésbe vételek számának emelkedéséről számol be, az általam megkérdezettek közül ez a nagyobb városok körzetében jelentkezett inkább. Külföldi munkavállalással kapcsolatos problémák. Ugyancsak az általános elszegényedés és munkanélküliség hatása, hogy egyre több szülő vállal munkát külföldön. Jobb esetben magával viszi a gyermeket, rendezi az iskolalátogatási kérdéseket. Rosszabb esetben itthon hagyja valakire a gyermeket, nem törődve azzal, hogy tartása, ellátása biztosítva lesz-e. Már volt rá példa, hogy emiatt átmeneti nevelésbe kellett venni. Szükség lenne általános tájékoztatásra nemcsak a külföldi munkavállalás kérdéseit illetően, de a gyermekkel kapcsolatos szülői intézkedésekre vonatkozóan is.
108
Magyar Szegénységellenes Hálózat Az alábbiakban a gyerekek élethelyzetét meghatározó két területet emelünk ki és ezek mentén gondoljuk végig, hogy melyek voltak legfontosabb változások 2011-ben, s ezek milyen irányba mutattak. I.
Jövedelem
Közhely, hogy a szegénység komplex probléma és nem egyszerűsíthető le a jövedelem hiányára vagy nagyon alacsony szintjére. Azt is tudjuk azonban, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztettség hátterében – a sok-sok más tényező mellett – általában ott áll a jövedelmi szegénység is. A gyerekeket nevelő nehéz helyzetű családok jövedelmei alapvetően három fő forrásból származnak. Ezek a szülők munkajövedelme, a szülők saját jogon járó szociális transzfer jövedelmei (társadalombiztosítási alapú vagy segély) és a gyerekek után járó univerzális és segély típusú ellátások. Bár a jövedelmeknek-e széles körét tekintjük, általánosságban elmondható, hogy a tavalyi év jogszabályi változtatásai vagy éppen az intézkedések hiánya a szegénységben élő gyerekes családok jövedelmeinek csökkentését okozták. Vegyük sorra, hogy miről is van szó! A kormány 2011. január 1-jei hatállyal bevezette a 16%-os, egykulcsos személyi jövedelemadót, s ezzel párhuzamosan megkezdte az adójóváírás fokozatos megszüntetését. A változtatások eredményeként olyan mértékű jövedelemcsökkenés következett be az alacsony munkabérek esetében, amelyet még – a párhuzamosan bevezetett – gyermekek utáni adókedvezmény sem tudott ellensúlyozni. Példaképpen egy havi bruttó 90 ezer forintot kereső három gyermekes, munkavállaló nettó bére 2010-ben 74 700 forint volt, 2011-ben a gyermekei után járó adójóváírással együtt is már csak 74 250 forint. Nem tudjuk, hogy a jogosultsági felülvizsgálat alá vont 200 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas, szociális és átmeneti járadékban részesülő közül hányan nevelnek gyerekeket, de vélhetően vannak közöttük jó páran. Így azok között is, akiket a felülvizsgálat eredményeként átminősítettek, s innentől kezdve a rokkantnyugdíj helyett mindössze a rokkantsági vagy rehabilitációs járadékra jogosultak. E változással nem csupán annyi a probléma, hogy az ellátás összege csökkent, hanem, hogy teljesen más elbírálás alá esik, mint a nyugdíj, azaz többek között nem vonható belőle a gyermekek után járó tartásdíj sem. Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” szellemében 2011-ben folytatódott – a még az előző kormány által elindított – közfoglalkoztatási rendszer „tökéletesítése”. Az Út a munkához programot számos bírálat érte mivel kiszámíthatatlan jövedelmet biztosít rövid távon és jellemzően rossz minőségű munkákért, miközben az esetek túlnyomó többségében nem jelent valós visszautat az elsődleges munkaerő-piacra. Ehhez képest a tavaly bevezetett új rendszer tovább rövidíti a közfoglalkoztatás időtartamát – ez jellemzően 3 hónap és nagyon sok esetben mindössze napi 6 óra –, bevezette a közfoglalkoztatási bér fogalmát, ezzel
109
különbséget téve dolgozó és dolgozó között, s kivonva a közfoglalkoztatottakat a törvényileg garantált minimálbér hatálya alól. Valamennyi kutatás – így a saját felméréseink is – azt mutatják, hogy a gyerekes családok jövedelmei között nagyon fontos szerepet tölt be a családi pótlék (jelenleg iskoláztatási támogatás). Ennek összege 2008 óta nem változott, 2011. január 1-jével sem történt meg az indexálása. Az ellátás reálértéke az évek során körülbelül harmadával-negyedével csökkent. A szociális transzfer jövedelmek országonként különböző mértékben játszanak szerepet a szegénység csökkentésében. Ez a mérték Magyarország esetében – legalábbis Európai Uniós összehasonlításban – kiemelkedően magas: 57,1%. A KSH 2010-es adatai szerint16 amennyiben csak munkajövedelemmel és nyugdíjjal rendelkeznénk (és semmilyen egyéb ellátást nem kapnánk) a jövedelmi szegénység mértéke 2,3-szerese lenne a tényleges értéknek. A szociális transzferjövedelmek hatása a 0-17 éves korosztály esetében a legerősebb, esetükben az ellátások hiányában csaknem minden második gyermek szegénységben élne. Mindezt azért tartottuk fontosnak leszögezni, mert abban az esetben – s jelenleg Magyarországon ez a helyzet -, ha nincs foglalkoztatás bővülés és a gyermekeket nevelő családoknak nincs reális esélyük a munkából származó jövedelem megszerzésére, illetve növelésére, akkor minden olyan változtatás, amely a szociális transzfer jövedelmek szűkítését (az ellátások összegének csökkentését, a jogosultsági kritériumok szigorítását) célozza, végső soron jövedelmet von el a családoktól és nagy valószínűséggel növeli a gyermekek szegénységét. Ezt a negatív hatást a közszolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének látványos javítása lehetne csak képes – legalább részben – ellensúlyozni, ilyen irányú változtatások azonban 2011-ben Magyarországon nem történtek. II.
Fejlesztés, oktatás, mobilitás
Tudjuk, hogy a gyermekek kibontakozása, majdani felnőtt életbeli és munkaerő-piaci sikere javarészt azon múlnak, hogy koragyermekkorban megkapják-e azt a fejlesztést, amely lehetővé teszi majd az oktatási rendszerben történő helytállásukat. Javarészt Európai Uniós és a Norvég Alapból származó fejlesztési forrásokból évekkel ezelőtt elkezdődött Magyarországon egy komplex gyermekszegénység elleni program kidolgozása. A szakmai munka hosszú ideig a Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia egyfajta gyakorlati megvalósítási kísérleteként futott a Szécsényi kistérségben, majd a modell program mintájára indultak el hasonló kistérségi komplex fejlesztések (ezek részeként alakultak többek között Biztos Kezdet Gyerekházak) szerte az országban. Mindenképpen ennek az innovatív fejlesztési munkának a megtöréseként értékelhető, hogy a pályázati forrás kifutását követően a Szécsényi mintaprogram gyakorlatilag kénytelen volt leállni 2011 tavaszán, s hosszú távú finanszírozása azóta sem biztosított. Az évek során kialakított szolgáltatások 2011 végére abba a szakaszba értek, ahol a pályázóknak – jellemzően forráshiányos önkormányzatok vagy
16
http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/laekindikator/laekindikator10.pdf
110
civil szervezetek – saját erőből kell(ene) ezeket fenntartaniuk. Nagy kérdés, hogy állami finanszírozás hiányában mindezekből a fejlesztésekből és kialakított szolgáltatásokból mennyi fogja tudni hosszú távon szolgálni a gyerekszegénység csökkentését? A 2011-es év nagyléptékű átalakításának egyik legfontosabb terepe a közoktatás rendszere volt. A közoktatással kapcsolatosan korábban megfogalmazott legfontosabb kritikákat talán úgy foglalhatjuk össze, hogy nem képes a családi hátrányokból fakadó egyenlőtlenségeket ellensúlyozni, nem képes azt megakadályozni, hogy a tanulók egy jelentős része a középiskola elvégzéséhez szükséges alapvető készségek hiányában hagyja el az általános iskolát; hogy szelektál és szegregál. A közoktatási törvény módosítása sajnálatos módon ezen problémák jelentős részén nem segít, sőt a tankötelezettség 16 évre csökkentésével tovább rontja a hátrányos helyzetű gyerekek részvételének esélyeit. A változtatással, amelynek hátterében nem lehet más racionális okot feltételezni, mint az oktatási kiadások csökkentésének igényét, a kormányzat gyakorlatilag lemond az iskolában jelenleg nehezen teljesítő és nehezen kezelhető gyerekekről, és egyenes utat mutat nekik a pályakezdő munkanélküliek egyre népesedő tömege felé.
111
MTA TK Gyerekesély-kutató Csoport 2011. évben nagyszámú olyan fontos jogszabály, intézkedés született, amely a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeit mind rövid, mind hosszabb távon lényegesen befolyásolhatja. A nemzeti köznevelésről, a szakképzésről, vagy éppen a családok védelméről szóló törvények elfogadása a tavalyi év utolsó napjaiban történt, hatályba lépésük időpontja pedig ez év január 1., így az azóta eltelt két hónap egyelőre kevés ahhoz, hogy meg lehessen ítélni ezen jogszabályok hatását. Ezért csak egyetlen intézkedéssel kapcsolatban szeretnénk véleményt megfogalmazni. A gyermekek és családok helyzetének, és különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek egyik legfontosabb befolyásoló tényezője a szülők foglalkoztatottságának minősége vagy éppen a foglalkoztatottság hiánya. A 2011.évi jogszabályi változások hatásainak számbavétele során ezért szeretnénk kifejezni aggodalmunkat a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CV. Törvény lehetséges rövidtávú hatásával kapcsolatban. A hátrányos helyzetű gyermekek esélyeinek szempontjából ez a jogszabályi változás azért fontos, mert e családok többségének (főleg a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben) jelenleg a közfoglalkoztatásban való részvétel jelenti a munkaerő-piachoz való lehetséges kapcsolódást, továbbá ezzel szereznek a szülők jogosultságot a bérpótló juttatásra. Mindamellett, hogy a törvénymódosítás célját: az érdekeltség növelését a munkaerő-piaci részvételben fontosnak tartjuk és helyeseljük, terepmunka-tapasztalatunk alapján aggasztónak látjuk annak rövid távú hatását a hátrányos helyzetű gyermekes családok anyagi helyzetére nézve. Az említett jogszabály-módosítások a bérpótló juttatás (foglalkoztatást helyettesítő támogatás) jogosultságának szigorítását jelentették. 2012-től csak annak folyósítható az ellátás, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző évben legalább 30 nap munkaviszonyt tud igazolni közfoglalkoztatásban vagy a munkaerőpiacon, ill. legalább 6 hónapos képzésben vett részt. Amennyiben a feltételeknek nem tud eleget tenni, mert számára nem tudtak közfoglalkoztatás körébe tartozó munkát felajánlani, illetve a 30 nap munkavégzést egyéb módon sem tudta teljesíteni, akkor a 30 nap számításánál az általa teljesített közérdekű önkéntes tevékenység időtartamát is figyelembe kell venni. A bérpótló juttatásban részesül a munkaügyi szervezettel nyilvántartott álláskeresőként köteles együttműködni. Január elsejétől közfoglalkoztatásban csak a kirendeltség által közvetített álláskeresők, elsősorban bérpótló juttatásra jogosult személyek foglalkoztathatók, akik a felajánlott munkalehetőséget az iskolai végzettség és szakképzettség figyelembevétele nélkül kötelesek elfogadni, emellett az önkormányzat rendeletben további jogosultsági feltételeket is előírhat17. 17
Pl. az érpataki, gyöngyöspatai és várbalogi önkormányzatok szociális rendeleteikben további feltételekhez kötik a bérpótló juttatást. Érpatak község önkormányzata képviselő testületének 2/2011.(.14.) rendelete a szociális rászorultságtól függő egyes pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátásokról szóló 6/2008. (V.10.) K. T. rendelet módosításáról, Gyöngyöspata Község Önkormányzata Képviselőtestületének a szociális ellátásokról szóló 3/2009. (. 2.) r e n d e l e t e, és az azt módosító 6/2009. (. 30), a 11/2009. (X.28.), az 1/2010. (. 01.), a 2/2011. (.14.), a 17/2011. (X. 27.), a 21/2011. (X. 05.) és a 23/2011. (X. 15.) rendeletek egységes szerkezetbe foglalt szövege, Várbalog Község Önkormányzata Képviselő-testületének 12/2011.(X.16.) önkormányzati rendelete a szociális igazgatásról és a szociális ellátások helyi szabályairól.
112
A BPJ/FHT összege, a mindenkori öregségi minimál nyugdíjhoz igazítva, több évig változatlanul 28. 500 forint volt, majd ez most lecsökkent 22.500 forintra. Jelenleg, aki nem tud részt venni az önkormányzatok által nyújtott, korlátozott számú lehetőséget nyújtó közfoglalkoztatásban, az jobb esetben bérpótló juttatásra (BPJ) jogosult (azaz 22.500Ft-ot kap), vagy rosszabb esetben ellátatlan marad. A segélyek szigorodó feltételekhez kötése, továbbá az ellátások reálértékének csökkenése ösztönözheti az álláskeresést, és így hosszabb távon és gazdasági fellendülést és/vagy a közmunkalehetőségek növekedését feltételezve javíthatja a hátrányos helyzetű, gyermeket nevelő családok munkaerő-piaci lehetőségeit. Rövidtávon azonban, az új munkahelyek létrejötte, valamint az új feltételekhez való alkalmazkodás időszakában bizonyosan igen nehéz anyagi helyzetbe hozza a legszegényebb családokat, akik számára ráadásul anyagi tartalékok sem állnak rendelkezésre. Egyelőre nem látszanak azok az intézkedések, amelyek ezt a helyzetet orvosolnák.
113
