Lápossy Attila Szajbély Katalin korlátozott ter ek

Lápossy Attila – Szajbély Katalin

korlÁtozott ter ek s zo c i Á l i s jo g ok a z É r de m e s s É g É s a k r i m i na l i z Ác iÓ Á r n y É k Á ba n

A hajléktalanság és az egzisztenciális kiszolgáltatottrítása érdekében alkalmazott, köztéri padokra szeság kriminalizációja önmagában nézve, előzményerelt karfák, a sajtó érdeklődését is kiváltó 2008-09itől és kontextusától elszakítva nem más, mint egy es „monoki kísérlet”, ezen belül a munkáért segélyt (jogállamban) paradox és elfogadhatatlan megközeelve vagy éppen a szociális kártya bevezetése. A rálítésmód, amely alapjogi szempontból értelmezheszorultság miatti támogatást erodáló érdemességi tetlen módon a jogellenes cselekmény helyett egy szemlélet és a mindenhatónak hirdetett közmunkahelyzet, a nincstelen állapot szankcionálását eredméprogramok egyik közvetlen kormányzati előképe nyezi. Irányadónak tartjuk az Alkotmánybíróság éppen a 2008-ban indított Út a munkához program 2012-es határozatában kinyilvánított álláspontját, volt. Fontos azonban, hogy az említettek nagy része amely egyértelműen rögzíti, hogy a hajléktalanság alapvetően helyi szintű, elszigetelt vagy burkolt jelszociális probléma, amit az államnak a szociális igazlegű, a jogállami intézményrendszer által kontroll gatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem pedig alatt tartott intézkedés volt. 2010-től kezdődően büntetéssel kell kezelnie. Az emberi méltósággal öszazonban egyre erősebbé, nyíltabbá, országos szintű szeegyeztethetetlen, továbbá teljességgel értelmetlen programmá váltak az önhibára építő, kriminalizációs az, ha az állam a büntetés eszkötörekvések. zeivel kényszerít bárkit szociális a z e m be r i m É ltÓsÁg ga l A jogalkotás legmagasabb, alÖs sz e egy e z t e t h e t e t l e n, kotmányi szintjén a szemléletmód szolgáltatások igénybe vételére. A legszélsőségesebb szegény- tovÁbbÁ teljessÉggel Ér- az Alaptörvény szociális jogi renség aktív és passzív megnyilvánu- telmetlen az, ha az Ál- delkezéseinek megalkotásával kezlási formáit, a közterületi létet lam a bÜntetÉs eszkÖzei- dődött, majd a jogi szabályozás, a vagy a guberálást büntető jogsza- vel kÉnyszerÍt bÁrkit szo- jogalkalmazás és a politikai kombályok fémjelezte megoldási kísér- c i Á l i s s z ol g Á ltatÁ s o k munikáció által generált folyamaigÉnybevÉtelÉre. let azonban – álláspontunk szerint tot a 2013-as negyedik Alaptör– csak egy, az egyéni felelősség és vény-módosítás tetőzte be. Ez végaz önhiba fogalmát központba helyező „szociális” ső lépésként nyíltan magába az alkotmány szövegébe szemléletmód körében értelmezhető. A kimondva emelte be – az Alkotmánybíróság által korábban alvagy kimondatlanul a saját sorsért való személyes fekotmányellenesnek nyilvánított és törvényi szinten lelősséget, az önhibát központba helyező nézetrendmegsemmisített – életvitelszerű közterületi tartózszer a legitimációs talaja az utóbbi évek során hakodás szankcionálását. zánkban az egyenlő méltóság elvét felülíró rendpárNem hagyható figyelmen kívül témánk szempontti, kriminalizációs hullámnak. Alkotmányjogi jából az a köztudomású és történelmileg igazolt tény nézőpontból a szűkebben vett aggályos jelenséget, sem, hogy a gazdasági nehézségek negatív hatást gyatendenciát nem önmagában, hanem a szociális bizkorolnak az emberi jogok érvényesülésére. Az Eurótonsághoz kapcsolódó juttatások körében is teret nyerő pai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentése is1 fiérdemességi személet tágabb kontextusában értelgyelmeztet a 2009-től jelentkező gazdasági válság mezzük. közvetlen és közvetett hatásaira Európa-szerte. Ezzel összhangban, magyar vonatkozásban az alapvető joA hajléktalanokkal és az egzisztenciálisan rászorulókkal szembeni rendészeti-büntetőjogi fellépés, gok biztosa hangsúlyozza az e tárgyban készült vizsvalamint a szociális jogok érdemességhez és egyéb gálatait összegző kötetében, hogy a társadalmi kofeltételekhez kapcsolása ugyanakkor egyáltalán nem hézió gyengülése, az előítéletes gondolkodásformák, előzmények nélküli Magyarországon. Az előképek a szélsőséges magatartások térnyerése és a bűnbakkörében előkelő helyen említhető a guberálás, illetképzés társadalom-lélektani folyamata mind a válság ve a koldulás szabálysértési szankcionálása több tefogalmához köthető jelenségek. Ugyanígy a tágabb lepülésen (köztük például 2005-től Kaposvárott), a értelemben vett válság kontextusában értelmezhetőhajléktalanok frekventált közterületekről való kiszoek a nehezedő gazdasági viszonyokra és a kiéleződő

52 / F Ó R U M

F U N DA M E N T U M / 2 0 14 . 3 . S Z Á M

társadalmi problémákra adott – gyakran diszfunkemberi jogi síkra kerültek, az emberi méltóságot érincionális – állami válaszok. Egymással párhuzamotő alapjogi problémaként értelmezhetőek. Ennek san figyelhető meg az állam kivonulása az élet egyes pedig az a nem elhanyagolható, mégis aránylag ritterületeiről és emellett – a csökkenő állami szerepkán hangoztatott következménye lett, hogy másodvállalás ellensúlyozására, a társadalmi többség vélt lagossá vált az egyébként életbevágó szociális biztonvagy valós érdekeinek érvényesítésére – a fokozódó sághoz való jog, az életmentő segítségen túlmutató, kriminalizáció.2 preventív jogvédő, megelőző beavatkozás, a hajléktaEbben a gazdasági-társadalmi kontextusban kelanság perifériáján lévők és a funkcionális hajlékrült sor a hatályos Alaptörvény szociális jogokkal talansággal küzdők programszerű, összehangolt sekapcsolatos rendelkezéseinek megszövegezésére. Az gítése. Az említett alapjogi átstrukturálódásra, az emAlaptörvény értelmében a szociális beri jogi oldal fokozott, közvetlen biztonsághoz való jog nem csak, a rendÉszeti-bÜntetõjogi érintettségére számos példa hozhogy formálisan elveszítette a fellÉpÉs, valamint a szo- ható pusztán az ombudsmani gyameglévő minimális alanyi jogi jel- c i Á l i s jo g ok É r de m e s - korlatból.4 legét, és állami törekvésként, ál- sÉghez És egyÉb feltÉtelekA guberálás büntethetősége (Jólamcélként került megfogalmazás- hez kapcsolÁsa ugyanak- zsefváros, Kaposvár), az életvitelra, hanem nyílt teret nyert az ér- kor egyÁltalÁn nem elõz- szerű közterületi tartózkodás szademesség elvárása. Nem lehet mÉnyek nÉlkÜli magyar- bálysértéssé nyilvánítása viszonyorszÁgon. másként értelmezni azt az alkotlag ismertebb témakörök, de mányi passzust, amely szerint töridesorolhatóak a bejelentés nélküvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a li, közhatalmi eszközökkel végrehajtott hajléktalanszociális intézkedést igénybe vevő személynek a kötelep-felszámolások Budapesten (így Zuglóban és Ferencvárosban), a szociális és rendészeti feladatokat zösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. Az Alaptörvény szövege felülről egyszerre ellátó „előállító” hajléktalanszálló beüzetörte át a szociális jogok alapvetően a rászorultságra melése vagy a budapesti aluljárok „megtisztításának” épülő szolidaritás logikáját: immár nem azt kell az kampánya. A felsorolt intézkedések összességében államnak támogatni, aki rászorult, hanem e körből már nem elszigetelt problémákként, hanem folyacsak azt, aki ezt a közösségtől „megérdemli”. A fenmatként értelmezhetőek. Relatíve szerencse, hogy a tiek alapján nem meglepő, hogy az elmúlt évek során jogalkalmazás tehetetlenségi ereje folytán a tényleaz alacsonyabb szintű szociális jogi jogalkotásban, ges rendészeti fellépés a gyakorlatban kisebb intentörvényi és rendeleti szabályokban is teret nyertek a zitású, mint amilyenre elvben a jogszabályok alapot rászorultságtól független, kifejezetten az elesettek adnának. Nem hagyható figyelmen kívül azonban, „nevelésére” irányuló feltételek. Az általános szocihogy a bírságolásra, előállításra jogalapot teremtő ális támogatási forma, az aktív korúak ellátására való szabályozás, a szankcionálás és intézkedés puszta lejogosultság feltételeként az önkormányzat például hetősége is igen komoly, fenyegető és méltóságsértő rendeletben írhatja elő a lakókörnyezet rendezettséhatással van a jogérvényesítésre szinte képtelen hajgének, tisztán tartásának, higiénikus állapotának bizléktalan emberek esetében. Ez a „fékezett habzású” tosítását. A „tiszta udvar, rendes ház” elvének előírávégrehajtási séma pedig összességében mégis megsa mellett említhető a szabály, amely értelmében – felelt annak a célnak, hogy a zavaró, problémás, a várászorultságtól függetlenül – meg kell szüntetni az rosképet, közhangulatot és egyebet romboló, zavaró ellátását annak, aki az éves felülvizsgálatot megelőhajléktalanokat, nincsteleneket elűzze a frekventált ző egy évben nem tud legalább 30 napos kereső teközterületekről. vékenységet igazolni.3 Eközben az érdemességi személetre, a „többség” A szűkebb témánkra visszakanyarodva, a hajlékjogainak, érdekeinek védelmére alapozva a jogvédeltalanság felszámolása és az egzisztenciálisan rászomi szint csökkentésének igénye az alapjogi gyakorlat rulók támogatása, a lakhatás területe vagy éppen a területén is jelentkezett. Az erős állami beavatkozás, munkanélküliség csökkentése hagyományosan szoa többségi szempontok érvényesítése, a költségvetés ciális jogi terület. A beavatkozás, a támogatás és seteherbíró-képességére való hivatkozás a szociális jogítség jellege, mértéke vagy megoszlása természetgok esetében megszokott formulák, de első generászerűleg a világ minden demokráciájában komoly tárciós személyiségi vagy szabadságjogok esetében hasadalmi viták tárgya. Magyarországon az utóbbi lovány hivatkozások csupán. Az elmúlt években a években azonban az eredendően szociális jogokkal vita ennek ellenére (a segítség módja és mértéke heösszefüggő, második generációs alapjogi problémák lyett) abba az irányba tolódott el, hogy akinek szina kormányzati intézkedések hatására egyre inkább te semmije nincs, az alappal tiltható-e el még a köz-


F Ó R U M / 53

javak használatától is mások kényelme és jóérzése éraránytalan, alapjogilag magyarázhatatlan jogalkotói dekében. Az alapjogi dogmatikában bevett teszt irány visszafordításához vezettek, hanem a kereteket helyett a szükségességnek és az arányosságnak egyjelentősen átíró alaptörvény-módosításhoz. A módofajta direkt számszerűsített dimenziói kerültek a dissítás – némiképp ironikus módon épp a lakhatás bizkurzus középpontjába. Számos olyan jogalkotói kítosítására irányuló állami törekvést deklaráló új alapsérletnek lehettünk a tanúi már az Alaptörvény netörvényi előíráshoz kapcsolva – megteremti az alkotgyedik módosításának elfogadását megelőzően is, mányi alapot arra, hogy a közrend, a közbiztonság, amikor a többség érdekeként is értelmezhető közéra közegészség és a kulturális értékek védelme érdedekűség szolgál a klasszikus alapjogi hierarchiában kében, a közterület meghatározott részére vonatkolegmagasabb szinten álló emberi méltóság korlátozóan az életvitelszerűen megvalósuló közterületi zásának alapjául. Jól példázza ezt tartózkodást a jogalkotó jogellea megközelítést az említett fővá- az alaptÖrvÉny szÖvege nessé minősítse. E rendelkezés az rosi „aluljáró-tisztítás” kapcsán az felÜlrõl tÖrte Át a szoci- alkotmányossági standard szövegombudsman és a főpolgármester Ális jogok alapvetõen a szerű felülírásával, „felülalkotmáközött kialakult nyilatkozat-há- rÁszorultsÁgra ÉpÜlõ szo- nyozásával” az Alaptörvény belső ború, amelyben a főpolgármester lidaritÁs-logikÁjÁt: im- koherenciájának kérdésességéhez a többség érdekeire hivatkozva le- mÁr nem azt kell az Ál- is elvezet. (Az alapvető jogok bizgitimálta az intézkedéseket, míg lamnak tÁmogatni, aki tosa éppen e belső koherencia éra biztos – a szükséges szakpoli- rÁszorult, hanem e kÖrbõl vényesülése védelmében indítvátikai intézkedésekre való felhívás csak azt, aki ezt a kÖzÖs- nyozta az Alkotmánybíróságnál az sÉgtõl „megÉrdemli”. mellett – alapjogi jelleggel ténylealaptörvény-módosítás felülvizsgesen már csak a nyomor minimugálatát, a testület azonban az mához való jogért küzdött a tiltó intézkedésekkel ombudsmani indítványt visszautasította és csupán az szemben. értelmezési keretek nyitottságát hangsúlyozta.7) Az Alkotmánybíróság egyébként joggal üdvözölA negyedik alaptörvény-módosítás ezen a területen is drasztikusan legyengítette a működő jogvédelhető döntései – így különösen a guberálás és az életvitelszerű közterületi tartózkodás szankcionálásának mi immunrendszert. Jelenleg úgy tűnik, az életvitelalkotmányellenessé nyilvánítása 5 – és relatív követszerű közterületi tartózkodást tiltó zónák kijelölése kezetessége ellenére nem lehet szó nélkül elmenni az csak egy kifejezetten aktivista, az alapjogi hierarchiemlített két határozat különvéleményeiben foglaltak ára alapozó, az Alaptörvény rendelkezései között az mellett. Ezek indokolásában ugyanis a többségi alapemberi méltósághoz való jognak az értelmezési eljogvédő állásponttal szemben több alkotmánybíró is sődlegességén nyugvó, de szövegellenes értelmezésmarkánsan jogkorlátozó álláspont mellett érvelve nesel tekinthető alkotmánysértőnek. Ha az Alaptörhezen értelmezhető megállapításokra ragadtatta mavény valamennyi, a negyedik módosítással beépült gát. Álláspontjukkal a jogkorlátozást felkarolva annak rendelkezésének alkotmányi jelleget tulajdonítunk, legitim céljaként ismerték el a számszerű „arányosmár csupán az önkormányzati „zónarendeletek” túlságot”, az általánosságban vett, alá nem támasztott zott buzgósággal megállapított szabályai vonhatóak közérdeket, a preventív jellegű szankciók alkotmávizsgálat alá, de azok ténye és jogalapja már nem. Alnyosságát.6 kotmányossági felülvizsgálat tárgya lehet jelenleg elKomoly feszültségforrást jelent az, hogy e folyaméletileg minden olyan szabályozás is, amely – közmatokkal párhuzamosan az alapjogvédő intézmévetve vagy közvetlenül – a „jogszerűen” megrajzolt nyeknek, így a bírósági rendszernek, az ombudsmannak tiltott zónákon túlmenően is tiltja, akadályozza a és az Alkotmánybíróságnak folyamatosan szűkült a közterület életvitelszerű használatát. Erre hivatkozmozgástere az alapjog-korlátozó intézkedések, elsőva kezdeményezett az ombudsman alkotmánybírósorban a jogi szabályozás jogállami kontrollálhatósásági eljárást az emberi méltóságot sértő kaposvári öngával kapcsolatban. A kriminalizációra irányuló, helyi kormányzati rendeleti előírás miatt, amely a város szintű törekvéseket kezdetben még az „első védelmi teljes területén bírság kiszabásával szankcionálja az vonal”, a törvényességi ellenőrzést végző kormányéletvitelszerű lakhatásra használt ingóságok köztehivatalok is próbálták keretek közé szorítani. Az rületi elhelyezését, illetve támadta meg a Kúria előtt alapjogsértő jogalkotási lépésekkel szembeni egyre a Fővárosi Közgyűlés rendeletét, amelyben indokohatározottabb ombudsmani fellépés, majd a témában latlanul széles körben jelölte ki azokat a budapesti a klasszikus alapjogi megközelítéshez hű alkotmányközterületeket, ahol jogszerűtlennek minősül az életbírósági határozatok azonban nem az indokolatlan, vitelszerű tartózkodás.

54 / F Ó R U M


A totális rendpárti-szankciós jogi és kommunikáradnak, mivel a hazai bíróságok és alkotmánybíróciós hengerrel szemben az alapjogvédelem kisebb ságok kezelni tudják az alkotmányos kereteken túlgyőzelmeket, időleges eredményeket tud felmutatni. terjeszkedő intézkedéseket. A nemzetközi, alapjogi A teljes képhez tartozik, hogy az alkotmánybírósáaspektusú kritikákat ugyanakkor jól mutatja az ENSZ gi határozatokat követően az életvitelszerű közterüjelentéstevőinek állásfoglalása és felhívása 2012-ben, leti tartózkodás teljes körű és totális jellegű tilalma illetve a több mint 130 hajléktalanok jogaiért küzdő némileg szelídült (ha hivatalos felszólításra elhagyja civil szervezetet tömörítő FEANTSA nyílt levele és a területet, akkor nem büntethető a hajléktalan), az határozott tiltakozása az Alaptörvény negyedik móakár azonnali elzárást eredményező szankcionálás dosítása kapcsán 2013-ban.8 A Velencei Bizottság átalakult, az önkormányzati rendeletekből pedig elnegyedik Alaptörvény-módosítást érintő állásfoglatűnt a guberálás közvetlen, direkt szabálysértéssé lása – tartalmi kritika helyett – főleg arra a paradonyilvánítása. A példaként említett zuglói statáriális xonra világított rá, hogy az Alkotmánybíróság által hajléktalantelep lebontása kapcsán született olyan elalkotmányellenessé nyilvánított rendelkezés hogyan sőfokú bírósági döntés, ami kártérítést állapított meg válhat az Alaptörvény részévé és mércévé.9 az érintettek számára, ennek hatására pedig más önAz említett magyar törvényi és alkotmányi szabályokkal összefüggésben magyar ügyek ezen a tekormányzatok (pl. Csepel, Újpest) visszakoztak hasonló intézkedéstől. Ezt ellenpontozza a fővárosi zórületen eddig nem kerültek az Emberi Jogok Eurónarendelet valósága, a hulladék tulajdonjogi helyzepai Bírósága elé, leginkább praktikus okokból: az tének megváltoztatásával pedig a guberálás lopásként Alaptörvény negyedik módosítása óta kicsit több mint való szankcionálhatóságának lehetősége. egy év telt csak el, és eleve igen nehéz a panasztétel Ha nemzetközi vizekre evezünk, akkor minden e csoportok esetében. Bár a Bíróság az Emberi Jogok bizonnyal egy mély és komplex elemzést is megérne Európai Egyezményének rendelkezéseiből követkeaz, hogy az Európai Unió egyes országaiban, külözően nem a szociális alapjogvédelem fóruma, de – nösen a „keleti végeken” a szociális jogok területén, éppen az emberi méltóság, illetve az egyenlő bánása szociális biztonsághoz való jog mód sérelme miatt – egyáltalán érvényesülésével kapcsolatban a tÖbb a l kot m Á n y bÍ rÓ i s nem kizárt, hogy a hatályos magazdasági válság milyen társadal- markÁnsan jogkorlÁto- gyar szabályozás közvetve, konkmi, alapjogi feszültségekhez veze- zÓ ÁllÁspont mellett Ér- rét eseten keresztül a legjelentőtett. Az előítéletesség és a szolida- velve nehezen Értelmez- sebb európai emberi jogvédő fórum ritás csökkenése nemcsak nálunk hetõ megÁllapÍtÁsokra elé kerül a közeljövőben. Jelzésérfigyelhető meg, Nyugat-Európá- ragadtatta magÁt. ÁllÁs- tékű lehet ezzel összefüggésben ban különösen a migrációval ösz- pontjukkal a jogkorlÁ- az Európai Parlament – kötelező szefüggő szigorítások említhetőek, tozÁst felkarolva annak erővel nem bíró – állásfoglalása az felmerülhetnek esetenként kisebb- legitim cÉljakÉnt ismer- Európai Unió hajléktalansággal ségi vonatkozások (pl. romatelepek tÉk el a szÁmszerû „arÁ- kapcsolatos stratégiájáról, amely felszámolása Franciaországban), nyossÁgot”, az ÁltalÁnos- hangsúlyozza, hogy az Unióban de ezek alapvetően lokális jellegű- sÁgban vett, alÁ nem tÁ- „sürgősen véget kell vetni a hajlékek maradtak. Magyarországon masztott kÖzÉrdeket, a talanok bármiféle kriminalizálásáugyanakkor példátlanul erőteljes preventÍv jellegû szank- nak, egész közösségek marginalizáciÓk alkotmÁnyossÁgÁt az az említett kettősség, ami a szolásának”, ennek nyomán „felhívja ciális jogok relativizálása, önhibáa Bizottságot és a Tanácsot, hogy hetól való függővé tétele és az érdemességi szemlélet lyezzenek politikai nyomást azon tagállamokra, amelyek megjelenése, valamint az egzisztenciálisan rászorult, szankcionálják a hajléktalanságot”.10 hajléktalan személyekkel szembeni „közrendvédelTanulságos továbbá a szociális jogok és a méltómi” rendészeti fellépés szabályozás szintjén való foságvédelem terén egyébként kifejezetten attraktívnak nem minősíthető amerikai egyesült államokbekozása jelentett az utóbbi években. A hajléktalanság li bírósági gyakorlat, amely az időszakonként népés más súlyos egzisztenciális státuszokkal szembeni rendészeti fellépést érintően a nemzetközi sztenderdek szerűvé váló tagállami életminőség-törvényeknek kapcsán az összevetést nehezíti, hogy nem igazán parancsolt megálljt. Ezen szabályozások kimondott vannak hasonló, az európai jogvédelmi fórumokig és hangsúlyozott célja a városkép védelme volt, valaeljutó, így referenciaként említhető ügyek. Vélemémint a helyi lakosság „megóvása” a zavartól, bosszúnyünk szerint ennek a hiátusnak az elsődleges oka, ságtól és kellemetlenségtől, amit a hajléktalan, elhogy ha van is ilyen jellegű szabályozás vagy jogalszegényedett, utcán élő, alvó, szükségleteit végző kalmazási gyakorlat, akkor ezek belső körben maemberek látványa jelentett. Az Egyesült Államok


F Ó R U M / 55

Legfelsőbb Bírósága már az 1960-as és ’70-es években világossá tette, hogy senkit nem lehet sem közvetlenül, sem pedig közvetve – a szankcionálandó magatartások széles körének felsorolásával – pusztán a helyzete, státusza, állapota alapján büntetni, érvként pedig a jövőbeli bűnözés lehetősége nem fogadható el. Az 1990-es években az Amerikai Egyesült Államok Fellebbviteli Bírósága számos döntésében erősítette meg azt az álláspontot, hogy egyébként ártalmatlan (közterületi) cselekményért vagy pusztán a hajléktalanság okán bárkinek – akinek egyébként nincs hová mennie – őrizetbe vételét előírni alkotmányellenes.11 Végül szeretnénk felidézni azt, a fentiekhez képest szinte utópisztikus megközelítésmódot, amely az ezredfordulón jellemezte a magyar alapjogi diskurzust. Ekkor még a lakhatás jogának alanyi jogi jellege, legalábbis szituatív kikényszeríthetősége volt a kérdés az Alkotmánybíróság előtt. Az az egyébként igencsak tanulságos alapjogi diskurzus, amely 2000ben az akkori ombudsmanok és az Alkotmánybíróság között a lakhatáshoz való jog tárgyában folyt, a mai alkotmányos viszonyok között álláspontunk szerint elképzelhetetlen lenne. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa azért fordultak az Alkotmánybírósághoz, hogy az foglaljon állást a tekintetben, hogy levezethető-e a szociális biztonság jogából a lakhatáshoz (de nem lakáshoz) való jog. Az Alkotmánybíróság ilyen tartalmú alanyi jogot általánosságban nem tekintett kiolvaszthatónak a szociális biztonságot deklaráló alkotmányi rendelkezésből, azt mindazonáltal rögzítette, hogy extrém, az életet és emberi méltóságot veszélyeztető élethelyzetekben, egyfajta „szezonális alapjogként” mindenkinek joga van egy minimális szintű gondoskodáshoz és segítségnyújtáshoz az állam részéről.12 A kisebbségi biztos az Alkotmánybíróság határozatát némi kritikával illette, mivel a határozat „az emberi méltósághoz való jog megvalósulását egy kétségtelenül indokolt és fontos, ám túlságosan szűk szempont szerint vizsgálja.”13 A hajléktalanság a lakhatási szegénység legszélsőségesebb formája, de jóval tágabb területről van szó annál, amit a téli krízisidőszakban az átmeneti, életmentő szállás vagy éjjeli melegedő jelent a hajléktalanok számára. Miközben a legextrémebb helyzetekre – a civilek aktív, nélkülözhetetlen segítsége mellett – van, pontosabban, szerencsés helyzetben lehet valamiféle (minimális, pillanatnyi) megoldás, a lakhatási szegénységgel kapcsolatos közép- és hosszabb távú stratégiák hiányoznak. Úgy tűnik, jelen helyzetben már nincs létjogosultsága az egykori kérdésnek, hogy létezik-e önálló, alanyi jogi, bármely for-

56 / F Ó R U M

mában kikényszeríthetőséggel bíró lakhatáshoz való jog. A szociális jogi aspektus elhalványodása, a rendpárti aktivitás mellett éppen itt nem jelenik meg a szükségszerűen cselekvő állam. Az Alaptörvény szövegében szereplő lakhatással összefüggő szerepvállalás és „törekvés” pedig nem tűnik többnek annál, bár – és talán ennek is örülni kell – kevesebbnek sem, mint amit az Alkotmánybíróság 2000-ben kimondott az államcél jelleggel és a széles mozgástérrel kapcsolatban. A rendelkezés valódi hivatkozási pont helyett inkább egy olyan „fügefalevélként” írható le, amely igyekszik eltakarni a lakhatás területével kapcsolatos állami szerepvállalás hiányát, adósságait. Szimbolikus szépségét jelentősen beárnyékolja az ugyanebben a cikkben található rendelkezés az életvitelszerű tartózkodás korlátozására, valamint az azzal rokon, fent részletesen kifejtett érdemességen alapuló jogalkotási tendencia. j e gy z e t e k 1. Lásd FRA working paper on ‘Protecting fundamental rights during the economic crisis’ http://fra.europa.eu/ sites/default/fi les/fra_uploads/1423-FRA-Workingpaper-FR-during-crisis-Dec10_EN.pdf 2. Szajbély Katalin (szerk.): A válság vesztesei – a paragrafusok fogságában projekt. AJB projektfüzetek. 2013/3, lásd http://www.ajbh.hu/documents/10180/ 124834/valsag_vesztesei_2013.pdf/11a8619c-609347c7-89fd-90a9db7e34b9?version=1.1 3. Itt említhető, hogy az ombudsman 2013-ban kezdeményezte a „tiszta udvar, rendes ház” elvét tartalmazó felhatalmazás alkotmánybírósági vizsgá latát, mivel álláspontja szerint több szempontból aggályos az a felhatalmazás, amellyel élve az önkormányzatok a szociális támogatás feltételeként előírhatják és ellenőrizhetik a kérelmező lakókör nyezetének belső állapotát, rendezettségét. Az AB eljárás jelenleg folyamatban van, az ombudsmani indítvány itt érhető el: http:// www.ajbh.hu/documents/10180/111959/201303384A i.pdf 4. A kiszolgáltatott csoportok védelmét érintő ombudsmani gyakorlatot összefoglalja a Pajzsuk a törvény című kiadvány 4 fejezete. Lásd http://www.ajbh.hu/ d o c u m e nt s /1018 0 /1 2 5 0 3 8 / Pa j z s u k+ a+t % C3%B6rv%C3%A9ny+-+R%C3%A1szorul%C3% B3%20csoportok+az+ombudsmani+jogv%C3%A9delemben/1cc8924d-b610-4813-92f4-30c289223207?v ersion=1.1 5. Lásd 176/2011. (XII. 29.) AB határozat és 38/2012. (XI. 14.) AB határozat. 6. Különösen figyelemre méltóak Szívós Mária alkot-


mánybíró említett határozatokhoz fűzött különvéleményei. A guberálás kapcsán az alkotmánybíró kiemeli például, hogy „…függetlenül attól, hogy kit milyen cél, avagy jól felfogott érdek vezérel arra, hogy a szeméttárolóban kotorásszon, onnan a szemetet kivegye, vagy kiöntse, ez az egyre inkább elterjedő jelenség nem vitásan zavarja az adott lakókörnyezetben élők nyugalmát, háborgatja azok mindennapjait”. A z élet v itelsz er ű közterületi lét szankcionálása kapcsán pedig arra jut, hogy „a szóban forgó tényállás nem azt az élethelyzetet rendeli büntetni, hogy egy adott személynek (bármely okból) nincs otthona, hanem egy ettől jogilag teljes mértékben elkülönülő és külön is értékelendő magatartást. Azt a magatartást, miszerint a hajléktalan (de a törvény általános személyi hatályára figyelemmel nem feltétlenül hajléktalan) személy életvitelszerű lakhatás céljára használja a közterületet.” 7. A hivatkozott 12/2013. (V. 24.) AB határozat és az ombudsman indítványának szövege: http://public.mkab. hu/dev/dontesek.nsf/0/1E09722E15EB5DA0C1257B 5D001B9851?OpenDocument


8. FEANTSA állásfoglalást lásd http://www.feantsa.org/ spip.php?article1104&lang=en, az ENSZ jelentéstevők véleményét lásd http://www.ohchr.org/EN/ NewsEvents/Pages/DisplayNews.aspx?NewsID= 11829&LangID=E 9. A véleményt lásd http://www.venice.coe.int/webforms/ documents/?pdf=CDL-AD(2013)012-e 10. Az állásfoglalást lásd http://www.europarl.europa.eu/ sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+MOTION +B7-2014-0010+0+DOC+XML+V0//HU 11. Részletesebben lásd Don Mitchell: The Annihilation of Space by Law: The Roots and Implications of Anti-Homeless Law. In The Right to the City. Social Justice and the Fight for Public Space. New York, Guilford Press, 162. Magyarul lásd Replika, 2010/2, 72. 12. Lásd 42/2000. (XI. 8.) AB határozat. 13. Beszámoló a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 2000. január 1. – december 31. http://www.kisebbsegiombudsman.hu/hir-352-nemzeti-es-etnikai-kisebbsegi-jogok. html

F Ó R U M / 57

Lápossy Attila Szajbély Katalin korlátozott ter ek

Recommend Documents