Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban (helyzetfeltáró tanulmány)

Borító

Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban

Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban (helyzetfeltáró tanulmány) Az ÖKO-FERR Hulladékkezelési Kht. Dunaújváros megbízásából készítette Az EG-VÉD Egészségügyi Szolgáltató Betéti Társaság Szekszárd munkatársai Dr. Hangay István Dr. Hangayné Paksi Éva Kőrösiné Furák Annamária Kaszás János

Előszó: Nagy Árpád

ISBN © EG-VÉD Bt 2006

 2. oldal 


Előszó A Dél-dunántúli régió Környezetfejlesztés Stratégiai Fejlesztési Programjában megfogalmazott hosszú távú stratégiai célja a fenntartható fejlődés alapelvein nyugvó környezetgazdálkodás megvalósítása, olyan természeti környezet megőrzése, amely biztonságos alapot nyújt az egészséges életmód kialakításához, fenntartásához. A fenntartható környezetgazdálkodás egyik alappillére a hulladékok által okozott környezetterhelés csökkentése, amelynek alapfeltétele a korszerű hulladékgazdálkodási rendszerek kialakítása, a hulladékszegény technológiák alkalmazása, és ami talán a legfőbb, a lakosság környezettudatosságának fokozása. Jelen tanulmány átfogó képet nyújt a Dél-dunántúli régió hulladékgazdálkodásának jelenlegi helyzetéről, bemutatva a fennálló társadalmigazdasági viszonyokat, valamint a lakossági fogyasztói szokásokat, amelyek figyelembevétele a hulladékgazdálkodás problémáinak jövőbeni megoldásához elengedhetetlenül szükséges. A helyzetfeltáró tanulmány előremutatóan a jelenlegi tényállapot rögzítésén túl foglalkozik a régióban jelenleg tervezés, előkészítés alatt álló térségi hulladékgazdálkodási programok bemutatásával, kiemelten a szelektív hulladékgyűjtés perspektíváival. Napjainkban egyre fontosabbá válik az a felismerés, hogy a fenntartható környezetgazdálkodás kialakításának előfeltétele a megfelelő környezeti nevelés, környezeti tudatformálás, így e tanulmány is részletesen tárgyalja a környezeti nevelés jelenét és lehetőségeit. A vonatkozó hatályos jogszabályok, helyi rendeletek ismertetése, minden hulladékgazdálkodásban érintett szervezet számára hasznos segítséget jelent, csakúgy, mint a más európai országok hulladékgazdálkodási gyakorlatának bemutatását szolgáló nemzetközi példák. A tanulmányban megfogalmazott számos előremutató megoldási javaslat mindenképpen megfontolásra érdemes a hulladékgazdálkodással foglalkozó tervezők és szolgáltatók számára. Nagy Árpád Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kaposvár

 3. oldal 


Tartalomjegyzék ELŐSZÓ...........................................................................................................................................................3 LAKOSSÁGI HULLADÉK KELETKEZÉSE ÉS SORSA A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN...........6 (helyzetfeltáró tanulmány).......................................................................................................................6 BEVEZETÉS......................................................................................................................................................7 I. DÉL-DUNÁNTÚL BEMUTATÁSA........................................................................................................12 1. TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HELYZETKÉP...........................................................................................................13 Földrajzi helyzet....................................................................................................................................13 Településszerkezet.................................................................................................................................13 Demográfiai helyzet..............................................................................................................................15 Lakáshelyzet..........................................................................................................................................16 Háztartások jellemzői............................................................................................................................19 2. MAKROGAZDASÁGI FOLYAMATOK..................................................................................................................20 Átlagkeresetek és adófizetők aránya.....................................................................................................22 3. A RÉGIÓ SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS HELYZETE..................................................................................................24 Térszerkezeti adottságokból fakadóan..................................................................................................24 Belföldi vándorlások..............................................................................................................................25 Közlekedési adottságok.........................................................................................................................25 Iskolázottságra vonatkozó adatok.........................................................................................................28 4. FOGLALKOZTATOTTSÁGI HELYZET..................................................................................................................31 Munkanélküliség....................................................................................................................................31 A foglalkoztatás struktúrája..................................................................................................................32 Cigány népesség....................................................................................................................................33 Belső periférián élők.............................................................................................................................35 Fogyatékossággal élő emberek.............................................................................................................36 Megállapítás:.........................................................................................................................................38 II. A LAKOSSÁG FOGYASZTÓI MAGATARTÁSÁNAK VIZSGÁLATA.........................................41 1. LAKOSSÁGI ÉLETMÓD A VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK TÜKRÉBEN..................................................................................42 Felmérőlapok értékelése........................................................................................................................42 Általános adatok....................................................................................................................................42 2. VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK.................................................................................................................................45 Egy kis kitérő.........................................................................................................................................46 Folytatás................................................................................................................................................47 3. KÖRNYEZETTUDATOS MAGATARTÁS................................................................................................................50 4. HULLADÉKOK ÖSSZETÉTELE, MENNYISÉGE.......................................................................................................57 III. JELENLEGI HULLADÉKGYŰJTÉSI ÉS ELHELYEZÉSI MEGOLDÁSOK.............................63 1. MÁR MEGVALÓSULT SZELEKTÍV GYŰJTÉS MÓDJA, SZOLGÁLTATÓJA......................................................................64 Előzmények............................................................................................................................................64 Hulladékgazdálkodás............................................................................................................................65 A szelektív hulladékgyűjtés....................................................................................................................67 Megállapítás..........................................................................................................................................69 2. A SZELEKTÍV GYŰJTÉS HELYZETE A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN.........................................................................70 Szelektív hulladékgyűjtés Somogy megyében........................................................................................70 Szelektív hulladékgyűjtés Baranya megyében.......................................................................................71 Szelektív hulladékgyűjtés Tolna megyében............................................................................................72 3. A JÖVŐ, AZAZ A RÉGIÓ SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉSI FELADATAINAK MEGVALÓSÍTÁSA.........................................74 Dél-Balaton és Sió-völgye hulladékgazdálkodási projekt.....................................................................74 A projekt 2006-ban ...............................................................................................................................77 Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program........................................................................................78 Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási projekt......................................................................................80 4. LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÁS, TUDATFORMÁLÁS, AKCIÓK......................................................................................86 5. OKTATÁSI, NEVELÉSI INTÉZMÉNYEKBEN, TUDATFORMÁLÁS, VERSENYEK...............................................................93 Óvodák...................................................................................................................................................93 Iskolák...................................................................................................................................................94 6. LOMTALANÍTÁSI AKCIÓK ÉS AZOK SIKERE........................................................................................................96

 4. oldal 

Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban Megállapítás........................................................................................................................................103 IV. ÉRTÉKELÉS, HELYZETELEMZÉS AZ ELVÁRHATÓ KÖVETELMÉNYEK TÜKRÉBEN 105 §.....................................................................................................................................................................105 1. HATÁLYOS JOGSZABÁLYOK.........................................................................................................................106 2. HELYI RENDELETEK...................................................................................................................................114 Ami közös a helyi rendeletekben.........................................................................................................114 Különbségek a helyi rendeletekben.....................................................................................................117 Hiányosságok......................................................................................................................................117 Szankciók.............................................................................................................................................118 Megállapítás........................................................................................................................................118 V. AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁS SZÜKSÉGESSÉGÉNEK BEMUTATÁSA AZ ELEKTRONIKAI HULLADÉKOK PÉLDÁJA ALAPJÁN...................................................................................................119 1. ELSŐ GONDOLAT.......................................................................................................................................120 2. MÁSODIK GONDOLAT.................................................................................................................................126 VI. KÖRÜLTEKINTÉS EURÓPÁBAN...................................................................................................137 1. NÉMETORSZÁG..........................................................................................................................................138 2. ROMÁNIA.................................................................................................................................................141 Hulladékgazdálkodás Székelyföldön a Rubin stúdió riportjai alapján...............................................141 3. SVÉDORSZÁG............................................................................................................................................144 Lakossági megkérdezés alapján..........................................................................................................144 4. ANGLIA...................................................................................................................................................145 Lakossági megkérdezés alapján..........................................................................................................145 VII. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI PROBLÉMÁK ÖSSZEGZÉSE ÉS MEGOLDÁSI JAVASLATOK............................................................................................................................................146 1. ÖSSZEGZÉS...............................................................................................................................................147 VIII. FELHASZNÁLT IRODALOM........................................................................................................152

 5. oldal 


Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban (helyzetfeltáró tanulmány)

 6. oldal 


Bevezetés Hulladék, hulladék és hulladék! Kihívás, nagy kihívás, óriási kihívás! A háztartásokból kikerülő hulladék tömege egyre növekszik. Ez önmagában is probléma, melyet tovább fokoz, hogy a hulladék „eltüntetésének” technikája ezzel a növekedéssel nem tud lépést tartani. A növekvő hulladékmennyiségben folyamatosan jelennek meg új és ismeretlen összetevők, ráadásul növekvő mennyiségben. Nem lebecsülve a háztartások folyékony hulladékát, illetve az ipari termelésből és egyéb úton keletkező szilárd és folyékony hulladékokat, jelen anyag kizárólag a háztartási szilárd frakcióval foglakozik. A kommunális szilárd hulladék egy nagyon rossz, de el nem kerülhető időzített bomba! A gyújtózsinór ég, és az egyes országok eltérő intenzitással igyekeznek eloltani még a robbanás bekövetkezte előtt. A szilárd kommunális hulladék frakciói híven tükrözik életmódunkat, szokásainkat, környezetkultúránkat. Vajon, elég bátrak vagyunk szembenézni önmagunkkal? A szilárd kommunális hulladék valójában egy megtűrt és elkerülhetetlen végtermék! Tartalmaz semmire sem használható szemetet, és újrahasznosítható hulladékot. Mindkét részben előfordulhatnak az életre és a környezetre veszélyes anyagok. A szemét és újrahasznosítható frakció aránya folyamatosan változik, elvárhatóan a szemét rovására. A sötét időkben (nevezhetjük ezt az egyik szélsőséges formának) a keletkező hulladékot maximum a közvetlen lakótértől igyekeztek eltávolítani. Ennek meg is lett az eredménye, már ami a fertőzéseket és az egyéb, életre veszélyes következményeket illeti. A másik (eddig el nem ért) szélsőséges forma a kommunális szilárd hulladék teljes eliminálása (pláne újrahasznosítása) lenne! Nagy kérdés az, hogy a hulladékgazdálkodás e tekintetben mit kér a lakosságtól és mit vár a technológiától!

 7. oldal 


Legyen a cél a következő: a háztartásokban keletkező valamennyi szilárd hulladék eltávolítása oly módon, hogy abból minden hasznosítható hasznosuljon, illetve minden veszélyes teljes mértékben veszélytelenné váljon! Ezt a célt elérhetjük úgy is, hogy a háztartási hulladék teljes egészében egy biztonságos, zárt tartályba kerül, melyet aztán elszállítanak egy üzembe. Itt, a fejlett technológia folytán, a kimeneten többnyire csak újrahasznosítható anyagok jelennek meg, miközben a káros anyag kibocsátás lehetőleg alacsony. Végül a haszontalan, de minél kisebb mennyiségű szemét kerül elhelyezésre a szeméttelepen. A fenti cél elérése úgy is lehetséges, hogy a lakosságot megkérjük, hogy bizonyos hulladékfrakciókat gyűjtsön külön tárolóban. Egy tárolóba pedig kerüljön mindaz, ami máshová nem kerül. Ez utóbbi tárolót a közszolgáltató vagy közvetlenül elszállítja a hulladéklerakóba, vagy az ideiglenes átrakóba. Az előbbi tartályokat pedig elszállítják a megfelelő technológia színterére, ahol a lehető legkevesebb kibocsátás mellett, a lehető legkevesebb maradék képzésével újrahasznosítható anyaggá alakítják Mivel minden pénz kérdése, alapjában ez dönti el, hogy a fenti két forma közül adott ország melyiket részesíti előnyben. De pénz kérdése az is, hogy a második megoldás szerint mit kérünk a lakosságtól! Kérhetjük, hogy bizonyos hulladékokat ne tartályba helyezzen, hanem vigye el például hulladékgyűjtő udvarba, vagy közvetlenül a bontóba. Lehetséges olyan megoldás is, hogy új termék vásárlása esetén leadhatja a régit. Lehetséges kampányokat is szervezni, melyek keretében adott ponton, pontokon leadhatóak bizonyos hulladékok. Szervezhető a kampány úgy is, hogy a ház elé kikészített bizonyos hulladékokat elszállítják. Ennek a formának a hiányosságait szinte teljesen kiküszöböli, ha a lakosság telefonon jelezheti ez irányú igényét adott időszakban. Végül kérhetjük a lakosságtól azt is, hogy adott pontokon elhelyezett konténerekbe dobja be bizonyos hulladékfrakcióit. Kiemelve a lényeget, a kommunális szilád hulladék mennyisége folyamatosan nő, összetétele változik. Már átléptük azt a küszöböt, hogy arra reális esély legyen,

 8. oldal 


hogy ezt a hulladéktömeget hulladéklerakókba helyezzük el. Részint tömegüknél fogva okoznak környezetterhelést, részint összetételüknél fogva. Mindez igaz lenne akkor is, ha az előírások pontos betartásával létesült hulladéklerakókban gondolkodnánk. (Hát még ha a jelenlegi viszonyokat vesszük figyelembe!) A hulladékgazdálkodás fejlődése során a kommunális hulladékból kiemelésre kerülnek frakciók, melyek veszélyességük és/vagy újrahasznosíthatóságuk okán eltérő kezelésben részesülnek. Ezáltal a kommunális szilárd hulladék mennyisége csökken. Természetesen a szilárd kommunális hulladék egyetlen egy összetevője sem veszélytelen! Más szavakkal, a kommunális hulladék is veszélyes hulladék! Mindig tudatában kell lenni annak, hogy az almahéj is – mint bomlani képes szerves anyag – veszélyes, főleg ha igen nagy mennyiségben van jelen. Ezért úgy kell tekintenünk, hogy a hulladéklerakó az a rossz, de nélkülözhetetlen megoldás, ahol a kommunális szilárd hulladék, mint veszélyes hulladék „ártalmatlanítása” megtörténik. Miért az idézőjel? Mert ez az ártalmatlanítás nem más, mint talajjal való összekeverés és beborítás, miáltal a lejátszódó lassú folyamatok közbenső- és végső termékeit igyekszünk elzárni az élővilágtól, a talajtól, a levegőtől, a felszíniés a felszínalatti vizektől. Vegyük szemügyre – mint tanulságos példát – a háztartási elektromos berendezések kérdését. Ezek a berendezések veszélyes hulladéknak minősülnek, következésképpen a kommunális szilárd hulladékba nem kerülhetnek. Felmerül a kérdés: mitől veszélyes hulladék például egy mosógép?! Naponta használjuk, kezünkkel érintjük, benne mossuk a ruháinkat, mitől válik hát veszélyessé? Attól, hogy elromlik, és nem akarjuk használni? És valóban! A mosógép acéllemezből, rézből, valamint alumíniumból áll. Van benne kevés műanyag, szigetelt vezeték, és üveg! Mi hát a veszélyes? Elsősorban az a veszélyes, ha azt hisszük, hogy olyan gazdagok vagyunk, hogy mosógépenként kb. 40 kg acéllemezt, 30 kg vasat, 1 kg rezet, 0,5 kg alumíniumot elföldelhetünk az örökkévalóság számára. Másodsorban nem lehetünk nyugodtak a hulladéklerakóban elhelyezett sok (mosógépből és másból származó) réz gondolata miatt sem. Gondolni kell a jövőre is, mert egy ilyen mértékben rézzel (még ha csak

 9. oldal 


réz volna!) elszennyezett területen ugyan mikor lesz (ha lesz egyáltalán) oly mértékű az öntisztulás, hogy a terület más célra is felhasználható legyen? Gondolatban lépjünk tovább! Nagyon szeretnénk Magyarországon is haladni a fogyasztói társadalom irányába. Ez pedig sok, és még több elektromos berendezést jelent elérhető formában. Továbbá gondoljuk meg, mennyi egy számítógép elavulási ideje? Van azonban egy bökkenő. Azáltal, hogy a háztartási elektromos berendezések kikerültek a kommunális hulladékból, valakinek fizetnie kell azért, hogy a járulékos technológia finanszírozható legyen. Mi ez a járulékos technológia? Az elektromos berendezések összegyűjtése, szétszerelése, és az alapanyagok eljuttatása oda, ahová valóak. Ezt a költséget fizetheti a költségvetés, a lakosság, vagy a gyártó. Magyarországon a költségek viselője a gyártó, ami például az elektronikai hulladékot illeti. Valójában csak az általa forgalmazott termékek egy részének mértékéig. A gyártó azonban nem közvetlenül fizet (erre jogszabályból adódó alapos anyagi kényszere van), hanem az úgynevezett koordinátor-szervezeteken keresztül. A koordinátorhoz csatlakozott gyártó nem kötött összegű termékdíjat fizet, hanem egy a koordinátor által megszabott összeget. Már csak egy dolog hiányzik, és a kör bezárul! A gyártó koordinátor szervezetet alakíthat. Felmerül a kérdés: Ezek ismeretében a gyártó érdekelt abban, hogy az elektronikai berendezések kezeléséért reális összeget fizessen? Egy biztos: óriási veszélyeket rejt magában, ha ez a finanszírozás elmarad, vagy elégtelen. Ez a veszély a következő: A közszolgáltat nem viszi el az elektromos berendezéseket, mert az veszélyes hulladék. A lakosság viszont szabadulni akar tőle. Természetesen azonnal „jelentkeznek” olyanok, akik vállalják az elszállítást. Mindent, ami pénzé tehető ki is „termelnek”, a többi meg az illegális lerakók tartalmát növeli. Nem elég tehát egy hulladékfrakciót kiemelni a kommunális hulladék köréből, hanem biztosítani kell azokat a járulékos költségeket is, melyek során a kérdéses hulladék elveszti veszélyes tulajdonságait, illetve újrahasznosításra kerül. A

 10. oldal 


finanszírozásnak ki kell terjednie arra is, hogy az ártalmatlanítás minél jobb technológiával történjék, a kibocsátások minimalizálása érdekében. Ez utóbbi kérdésre jó példát kínál egy másik elektromos berendezés: a televízió. Nagyon helyesen, a televízió is - veszélyes hulladék lévén - kezelésre kell hogy kerüljön. Feltéve, de nem megengedve, hogy a koordinátor reális értéken fizeti a begyűjtés és bontás költségeit, még egy kérdés nyitva marad. Nevezetesen, hogy mi történjék a képcső ólomüvegével és a készülék műanyag dobozával. Mert a bontott műanyagot megtisztítani, vasmentésíteni, fajtánként gyűjteni, és gazdaságosan szállíthatóvá tenni olyan költség, amit jelenleg senki sem hajlandó finanszírozni és ráadásul még akkor sem biztos, hogy a fröccsöntő (akár ingyen is) átveszi. Az ólmozott üveg meg néhány „kacsa” külföldi értékesítési lehetőség nyomán csak gyűlik, gyűlik… Nem elég tehát a kommunális hulladék közül folyamatosan kiemelni frakciókat gazdaságossági és veszélyességi alapon! Ezt az előremutató tevékenységet úgy kell véghezvinni, hogy a kérdéses hulladékok további begyűjtéséhez és kezeléséhez elegendő

anyagi

eszköz

álljon

rendelkezésre.

Érdekeltté

kell

tenni

a

hulladékgazdát, a begyűjtőt és a kezelőt a tevékenységben. Szigorúan ellenőrizni kell, hogy az adott hulladék csakis az előírt úton haladhasson, semmilyen megkerülési lehetőség ne adódjon. Ki kell munkálni a begyűjtés optimális megoldásait, melyek során a lehető legkevesebb terhet célszerű a lakosságra róni. A kezelés során keletkező valamennyi köztes- és végterméket számba kell venni, és mindegyik esetében ki kell munkálni az ártalmatlanítás és újrahasznosítás lehetőségét. Nos ez az a nem kevés teendő, amely biztosíthatja, hogy a szilárd kommunális hulladék mennyisége folyamatosan csökkenjen azáltal, hogy mind több és több frakciója ártalmatlanításra és újrahasznosításra kerül. Ennek a nem kis feladatnak egy pillanatfelvétele a jelen tanulmány.

 11. oldal 


I. Dél-Dunántúl bemutatása

 12. oldal 


1. Társadalmi-gazdasági helyzetkép Földrajzi helyzet A Dél-Dunántúli régió Magyarország dél-nyugati részén, a Duna, a Dráva, és a Balaton

között

terül

el,

közigazgatásilag három megyét – Baranyát, Somogyot, Tolnát – foglalja magában. A régió délen Horvátországgal határos. A

régió

területével régiónak

14.169 közepes

számít,

az

km2-es méretű ország

területének 15%-át foglalja el. Az ország lakosságának közel 10%-a lakik itt 985.003 fő -, országos viszonylatban itt a legkisebb a népsűrűség. Településszerkezet Az ország 168 kistérsége közül a Dél-Dunántúli régióban 24 található, ebből 9 Baranya, 10 Somogy, 5 pedig Tolna megye területén. A fenti kistérségeket összesen 653 település alkotja, közülük 34 városi, 619 községi jogállással rendelkezik. Valamennyi kistérségi központ város. Baranya és Somogy megye 2-2 (mohácsi, siklósi, illetve fonyódi, kaposvári), valamint Tolna megye 3 (paksi, szekszárdi és tamási) kistérsége területén egynél több város helyezkedik el (2 vagy 3). Az egy kistérségre jutó települések átlagos száma számottevően meghaladja az országosat: míg a régióban 27 település jut egy területi egységre, addig országosan ez a szám 19. A legtöbb települést tömörítő kistérségek a kaposvári (77), a siklósi (53), valamint a szigetvári (46). Ezzel szemben a lengyeltóti és a siófoki térség 10-10, a balatonföldvári 13, továbbá a fonyódi, hasonlóan a paksihoz, 14 települést foglal magába.

 13. oldal 


A Dél-Dunántúl településszerkezete jellemzően aprófalvas, a települések több mint fele (51,38%) 500 fős lélekszámot el nem érő falu. Ebbe a kategóriába tartozó községek legnagyobb arányban Baranyában (66,7%) fordulnak elő, de gyakori a jelenlétük a somogyi térségben is (aránya 43,27%). A régióban a lakosság 9,4%-a él ezekben az ún. aprófalvakban, jelentősen meghaladva ezzel az országos átlagot (2,8%). Az aprófalvak zöme a Zselic és a Mecsek vidékén helyezkedik el. A településhálózat összetettségét jelzi, hogy Tolnában és Külső-Somogyban, a Villányi-hegység környékén és a mohácsi síkságon az aprófalvak kis- és nagyfalvakkal keverednek. „A jelenlegi városhálózat a viszonylag gyéren előforduló néhány ezer lakosnál népesebb,

szerény

városi

funkciókat

teljesítő

tömörülésekből

(Bonyhád,

Dombóvár, Tamási, Nagyatád, Szigetvár, Marcali, Barcs) nőtt ki.”1 Ezen városok lélekszáma zömében alig haladja meg a 10 ezer főt. Az elmúlt másfél évtizedben városi rangot nyert települések (Sásd, Simontornya, Bátaszék, Szentlőrinc, Sellye, Bóly, Villány, Harkány) lakosságszáma még az előzőeknél is gyérebb. A ’90-es években lezajlódott intenzív városodási folyamat ellenére a régió egyes térségei jelenleg is városhiányosak (pl. Tolna megye középső része, vagy a Somogyi Dombvidék). A Dél-Dunántúlon egyedül a baranyai megyeszékhely, Pécs, tartozik lakosságszáma alapján a nagyvárosok kategóriájába. Az aprófalvas jelleget az átlagos népességszám is tükrözi. Az egy településre jutó lakosságszám 9 körzetben (a pécsváradi, sásdi, sellyei, siklósi, szentlőrinci, szigetvári, balatonföldvári, marcali, és a tabi) még a városokkal együtt sem éri el az 1.000 főt. Részben a településhálózatnak tudható be, hogy a Dél-Dunántúl a legritkábban lakott régió. Megyei szinten az országos értékhez képest a legnagyobb elmaradás Somogyban tapasztalható (55 fő/km2). Baranya relatíve jobb helyzetét a Pécsi kistérség kiugróan magas népességkoncentrációjának köszönheti. Azonban 1

Magyarország régiói 4 – Dél-Dunántúl (12. o.) KSH, Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 1998

 14. oldal 


Baranyában még 3 (sásdi, sellyei, szigetvári), Somogyban 6 (barcsi, csurgói, lengyeltóti, marcali, nagyatádi, tabi), valamint Tolna megyében egy (tamási) kistérség népsűrűsége nem éri el az országos átlag 50%-át sem. A kedvezőtlen lélekszámú településnagyságból adódó hátrányokat tovább súlyosbítja a települések viszonylagos területi elzártsága is. A zsáktelepülések száma a régión belül Baranyában a legmagasabb (115), majd Somogy megye (50) követi. Tolnában 25 olyan település található, mely egyetlen bekötőúttal rendelkezik. Megközelíthetőség szempontjából, az előnytelen települések számát tovább növeli, hogy számos településről csak zsáktelepülés felé vezet tovább az út. A fentiek nagyban meghatározzák a települések lakosságának demográfiai, iskolázottsági összetételét, jövedelmi helyzetét, életminőségét és környezeti kultúráját, nem utolsó sorban a munkaerő-piaci mozgáslehetőségét. Demográfiai helyzet A népességszám alakulására a ’80-as években kezdődő kedvezőtlen előjelű természetes népmozgás ’90-es évekre történő felerősödése hatott leginkább. 19902001 között közel kétszer akkora veszteséget könyvelhetett el a Dél-Dunántúl, mint az azt megelőző tíz évben. Baranyában csaknem háromszoros, Tolnában pedig 2,5-szeres volt a természetes fogyás az előző évtizedhez képest. A halandóság eltérése az országos mutatóhoz (13,0 fő/1000 lakos) képest Baranya (12,9 fő/1000 lakos) és Tolna (13,2 fő/1000 lakos) megye esetében nem számottevő, míg Somogy megye (13,8 fő/1000 lakos) vonatkozásában jelentősebb. „Somogy-ország” az 1000 főre jutó halálozások számát tekintve a megyék között országos viszonylatban is a legmagasabb halandósággal bíró területi egységek táborába tartozik. Kistérségi szinten jelentős különbségek tapasztalhatók. A legrosszabb mutatókat a tabi (17,1) és a tamási (16,5) térségben regisztrálták, a legkedvezőbb helyzetben a lengyeltóti körzet (11,5) volt. A régió megyéi körében a 14 év alatti gyermekek aránya nem mutat lényeges eltérést, sőt megegyezik az országos átlaggal is. A kistérségek közül a sellyeiben és a lengyeltótiban kimagasló a gyermekkorúak hányada. Ennek az ellenkezője

 15. oldal 


igaz a pécsi (15,1%), a balatonföldvári (15%) és a fonyódi (15,1%) körzetre. A következő korcsoportból, a 15 és 29 év közöttiek köréből legnagyobb arányban a Pécsi kistérségben élnek. Ennek oka lehet, hogy a fiatal felnőtteket a Pécsi Egyetem a megyeszékhelyre koncentrálja, s a tanulmányok befejezését követően is sokan, ha csak időlegesen is, a városban maradnak. A balatonföldvári és a tabi térségben az átlagosnál alacsonyabb arányban élnek az említett korcsoporthoz tartozók. A 60-69 korosztály népességen belüli aránya a Dél-Dunántúl megyéiben lényegében az országos hányadnak megfelelő. A 70 év felettiek esetében elenyésző különbség tapasztalható lefelé (Baranya), illetve felfelé (Somogy, Tolna). A kistérségek vonatkozásában azonban már látványosabb eltérések mutatkoznak. Az előbbi korcsoportba tartozók népességen belüli aránya 54,9% (szentlőrinci kistérség) és 59,6% (kaposvári kistérség) között szóródik, a 70 éven felüliek részesedése, pedig 61,4% és 67,7% között változik. A 70 év feletti idős népesség legkisebb arányban Sásd körzetében él, míg legnagyobb arányban a csurgói kistérségben képviselteti magát. A népesség nemek szerinti összetételéről elmondható, hogy a 60 év alattiak esetében a férfiak és a nők aránya közel azonos, ezzel szemben a 60 évesnél idősebb populáció körében a nők aránya számottevően meghaladja a férfiakét, amely az életkor előrehaladtával tovább fokozódik. Míg a 60-69 évesek körében a nők részaránya átlagosan alig több mint 10 százalékponttal haladta meg a férfiakét, addig a 70 éven felüliek körében a két nem közötti különbség már 25 százalékpont körül alakult. Ennek oka a férfiak – nőknél - kedvezőtlenebb életkilátásával függ össze. Lakáshelyzet A dél-dunántúli régióban a lakások száma a 2001-es népszámlálás idején meghaladta a 380 ezret (382 791), amely Magyarország lakásállományának közel egytizedét tette ki. 2002-re 386.002-re gyarapodott a régió lakásállománya.

 16. oldal 


2002-ben a lakássűrűség az országoshoz hasonlóan alakult, a három megye átlagát tekintve 100 lakott lakásra 260 lakó jutott. Ezen belül csupán jelentéktelen a megyénkénti különbség. A lakások komfortfokozata A Dél-Dunántúlon az összkomfortos és komfortos lakások aránya (78,6%) 2001-ben megközelítően megegyezik az országos átlaggal, ugyanakkor elmarad a másik két dunántúli régió lakásminőségétől. A régióban az egyes megyék között tapasztalható némi eltérés. Legkedvezőbb helyzetben a pécsi kistérség van, ahol 89,2%-os az összkomfortos és komfortos lakások elterjedtsége. Ellenpólusa a sellyei térség, ahol ugyanez az arányszám 56,7%. Jelentősen elmarad a lakásállomány minősége az átlagtól a gazdaságilag kedvezőtlen helyzetben lévő, stagnáló, illetve lemaradó kistérségekben. Ezen térségekben a komfort nélküli lakások aránya meghaladja a 20%-ot is: a sásdi kistérségben 21,9%, a sellyeiben 30,9%, a csurgóiban 21,5%, a tabiban 24,8%, valamint a tamásiban 21,5%, szemben a regionális 11,9%-kal. A lakások közművel való ellátottsága A Dél-Dunántúli régió kommunális ellátottsága 2001 évi adatok szerint – a terület aprófalvas jellegének köszönhetően - kedvezőtlenebb az országosnál. A közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya a régióban 88,8%, hasonlóan az országoshoz. A vízhálózat lefedettsége mindhárom megyében megközelítőleg azonos (Baranya 89,7%, Somogy 87,9% Tolna 88,7%). „Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a vízellátás terén jelenleg is gondot jelent a régi vízművek felújításának, korszerűsítésének megoldása, az ivóvizek minősége, megfelelő tisztításuk biztosítása.”2 A vízhálózatnál jóval gyérebb a szennyvízcsatorna hálózat kiépítettsége. A szennyvízcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya a régióban 48,4%, mellyel az utolsó a dunántúli régiók sorában. Baranya megye ugyan meghaladja a 60%-ot, azonban Somogy 41,2%-al és Tolna 39,1%-al a régiós átlag alatt van. – 2

Magyarország régiói 4 – Dél-Dunántúl KSH, Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 1998 (27. o.)

 17. oldal 


Sőt! Van olyan térsége a régiónak (lengyeltóti) ahol a szennyvízcsatorna-hálózat egyetlen településen sem épült ki! A régió vezetékes gázzal történő ellátottsága (lakások számát tekintve) kétharmada az országos kiépítettségnek (47,9%). Ezzel az arányszámmal valamennyi régió közül az utolsó helyet foglalja el. A vezetékes gáz elterjedtsége Somogy megyében a legkedvezőbb (57,2%), melyet Baranya (44,3%), majd Tolna (41,1%) megye követ. A régióban a palackos gázzal ellátott lakások előfordulási gyakorisága (37,3%) lényegesen – közel kétszeresével – haladja meg az országosat (21,2%). A palackos gáz elterjedtsége szorosan összefügg a vezetékes gázellátás kiépítettségével. Ez utóbbi gyér elterjedtsége miatt, mintegy kényszermegoldásként választják a háztartások a lakások komfortosítására a palackos gáz használatát. Mindhárom megyében a palackos gázt használó lakások aránya az országos megoszlás felett található, melytől legjobban Tolna megye 21 százalékponttal, legkevésbé pedig (13‰) Somogy megye tért el, csupán néhány százalékponttal megelőzve Baranyát. Központi fűtéssel a településeknek kevesebb, mint fele rendelkezik (47,9%), mely az országos átlagot sem éri el. E közművel való ellátottság tekintetében is a Dél-Dunántúl a legrosszabb helyzetű a dunántúli régiók közül. Baranyában a másik két megyéhez képest (Somogy 36,9%, Tolna 46,3% )lényegesen elterjedtebb a központi fűtés, a lakások 58,1%-a rendelkezik vele. Az egyéni távbeszélő fővonallal ellátott lakások aránya a Dél-Dunántúlon regionálisan is, és megyei szinten is elmarad az országostól. A kábeltelevíziós hálózatba bekapcsolt lakások aránya regionálisan (49,5%) is, és a három megye (56,3, 43,0, 47,3%) vonatkozásában is meghaladja az országos arányt (42,9%). A régión belül Baranya, Tolna és Somogy megye az ellátottsági sorrend. Azon kistérségek tartoznak a jobban ellátott körzetek közé, melyeknek a központja a megyeszékhely vagy „nagyobb” város (komlói, mohácsi, pécsi, kaposvári, bonyhádi és szekszárdi). A jellemzően falusias kistérségek ellátottsága (sellyei, lengyeltóti, tamási) lényegesen a megyei, illetve az országos átlag alatt található.

 18. oldal 


Háztartások jellemzői A magánháztartásokban élők közül az országos átlagnál (26,3%) valamivel alacsonyabb az egy fős háztartásokban élők aránya a régióban (24,1%). A régión belül a megyék viszonylatában számottevő különbségek nem mutathatóak ki a háztartások nagyság szerinti megoszlásában, de egyes kistérségek tekintetében jelentős eltérések figyelhetőek meg. Néhány kistérség esetében a 4, illetve az 5 vagy több fős háztartások előfordulási gyakorisága lényegesen nagyobb, mint megyei vagy országos viszonylatban. Például a sellyei, a csurgói, vagy lengyeltóti térségeken az egy háztartásban élő nagycsaládok száma az országos és megyei átlagot is meghaladja. Az egy háztartásban élők gazdasági aktivitás szerinti összetétele a DélDunántúlon kismértékben eltért az országos átlagtól. A megyék vonatkozásában nem tapasztalhatóak lényeges különbségek. A háztartásban élő munkanélküliek aránya az összes háztartásban élőhöz viszonyítva, mindhárom megyében (4,6; 4,8; illetve 4,3%) kismértékben magasabb az országosnál (4,1%). Az egyes kistérségek vonatkozásában azonban lényeges szóródások tapasztalhatóak. Az eltartottak aránya többnyire a magas munkanélküliséggel sújtott körzetekben a legnagyobb. Így Baranyában a sellyei, és szentlőrinci, illetve Somogy

megyében

a

lengyeltóti

kistérségekben.

A

háztartásban

élő

munkanélküliek aránya az összes háztartásban élőhöz viszonyítva a legkedvezőbb képet a pécsi (3,3%), a pécsváradi (3,3%), valamint a bonyhádi (3,6%) térségben mutatja. Jó néhány kistérségben a háztartásban élő foglalkoztatottak és az inaktív keresők aránya megfordult, az utóbbiak javára. Az elmondottak a komlói, a pécsváradi, a siklósi, a szigetvári, a csurgói, a fonyódi, a lengyeltóti, a marcali és a tamási kistérségre a legjellemzőbbek.

 19. oldal 


2. Makrogazdasági folyamatok A régió gazdasági teljesítménye országos összehasonlításban közepesnek tekinthető. Az egy főre jutó GDP tekintetében Tolna megye mutatója a legkedvezőbb, melyet Baranya, majd végül Somogy követ. A Dél-Dunántúl részesedése az országos GDP-ből a legkisebb a régiók között, mindössze 7,4%. A megyék gazdasági mutatói mögött azonban markáns területi különbségek húzódnak. Ezt támasztja alá, hogy a régió 24 kistérségéből 18 területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kistérség (Baranya 8, Somogy 8, Tolna 2). A

területfejlesztés

szempontjából

kedvezményezett,

valamint

a

leghátrányosabb helyzetű kistérségek a régióban, 2004

megye, kistérség

társadalmi, gazdasági szempontból elmaradott

ipari szerkezetváltás

Baranya Komlói X X Mohácsi X Sásdi X Sellyei X Siklósi X Szigetvári X Pécsváradi X Szentlőrinci X Somogy Balatonföldvári Barcsi X Csurgói X Fónyodi Lengyeltóti X Marcali X Nagyatádi X Tabi X Tolna Dombóvári X Tamási X Forrás: 64/2004. (IV. 15.) Korm. r. 1. sz. melléklete

A

fenti

településcsoportok

fele

vidékfejlesztés

területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű kistérség

X X X X X X X

X X X X

X X X X X X X X

X X X

X

X

a

leghátrányosabbak

területfejlesztési szempontból is.  20. oldal 

X

közé

tartozik


A vállalkozási aktivitás mutatószámai alapján a dél-dunántúli régió értékei kedvezőtlenebb gazdasági környezetre és szerkezetre utalnak. Kategóriánkénti előfordulásban vizsgálva, a 2002. évi adatok alapján elmondható, hogy a régióban működő versenyszférához tartozó cégek száma összességében is, és az egyes létszám-kategóriákat külön-külön nézve is a régiók közül a Dél-Dunántúlon a legalacsonyabb. Ez szorosan összefügg a vállalkozások megtelepedésének feltételrendszerével, mindenekelőtt a kedvezőtlen - elsősorban közlekedési - infrastrukturális feltételekkel. A Dél-Dunántúl elérhetőségén (autóút és autópálya hiánya) és a régión belüli elégtelen közlekedési hálózaton (rossz minőségű utak, a zsáktelepülések magas száma) túl a humánerőforrások piaci igényekhez kevésbé illeszkedő képzettségi struktúrája is szerepet játszik a "mostoha" befektetői környezet kialakulásában és konzerválódásában.3 A régión belül a vállalkozások előfordulásának gyakorisága alapján felállítható sorrend követi az egyes megyék lakosságszám alapján való egymásutániságát: Baranyában található legnagyobb, és Tolnában a legkisebb számban bejegyzett vállalkozás. Az egyes kistérségek között jelentős különbségek figyelhetők meg mind a vállalkozások számát, mind pedig azok létszám-kategóriák szerinti nagyságát alapul

véve.

Valamennyi

létszám-kategória

előfordulása

tekintetében

a

megyeszékhely központtal bíró kistérségek dominanciája jellemző. A 250, vagy annál több főt foglalkoztató vállalkozásokra különösen igaz ez. Számos olyan térség (sásdi, sellyei, siklósi, szentlőrinci, szigetvári, balatonföldvári, lengyeltóti) található a régióban, ahol egyáltalán nincs ebbe a kategóriába tartozó vállalkozás. A Balaton parti kistérségek közül a fonyódiban és a siófokiban található az említetteken túl a legtöbb 1-50 főt foglalkoztató vállalkozás, amely a térség - hazai és nemzetközi - turisztikai jelentőségével függ össze. A nemzetgazdasági ágak foglalkoztatottsági struktúrája 2002-es adatok szerint jelentősen eltér az országostól, hasonlóan az előző évtizedekhez. 3

Regionális fejlesztés és operatív program 2004-2006 www.ddrft.hu

 21. oldal 


A szolgáltatásban (59,1%) és iparban foglalkoztatottak (32,7%) arányának a rovására mezőgazdasági foglalkoztatottak súlya (8,2%) jelentősebb az országosnál. A mezőgazdasági foglalkoztatottság aránya a régión belül Tolnában a legnagyobb, a másik két megye között a különbség nem számottevő. A szolgáltató ágazat foglalkoztatottságban betöltött szerepe Baranyában közelít leginkább az országos átlaghoz, míg Tolna megye tekintetében tér el legnagyobb mértékben. Az iparban foglalkoztatottak aránya a régió megyéi között 31,3% -39,5% között szóródik, a legnagyobb részesedés Baranyára, míg a legalacsonyabb Tolna megyére jellemző A

foglalkoztatottsági

erőteljesebben differenciált:

szerkezet

a

kistérségek

vonatkozásában

még

Mohács és Sásd térségében a mezőgazdasági

foglalkoztatottság súlya kétszerese a régiós átlagnak. A komlói, a pécsváradi, a tabi, valamint a bonyhádi kistérségben az ipar foglalkoztatottsági súlya 10 százalékkal meghaladja a régiós átlagot. Ezzel szemben Pécs, Fonyód, valamint Siófok város körzetében a szolgáltató szektor által nyújtott munkalehetőségek súlya erőteljesebb a régió többi térségéhez képest. A Dél-Dunántúli régió foglalkoztatási aktivitási aránya (49,7%) elmarad az országos átlaghoz képest, s a dunántúli régiók közül a legkedvezőtlenebb indexszel rendelkezik. A férfiak (57,2%) aktivitási aránya közel 15%-kal felülmúlja a nőkét - hasonlóan az országos átlaghoz (42,8%). A Dél-Dunántúlon Tolna megyében tér el a legkisebb mértékben a fenti arányszám az országoshoz képest, míg a másik két megyében lényegében azonos a vizsgált mutató. 2002-ben a Dél-Dunántúl 15-74 éves népességéből 378.387 fő volt gazdaságilag aktív. A férfiak részaránya – az országos trendnek megfelelően – meghaladja a nőkét, a három megyében közel azonos mértékben (43,9-45,4%). Átlagkeresetek és adófizetők aránya A régió gazdasági helyzetéből adódóan a kereseti átlagok tekintetében is a középmezőnyben helyezkedik el. Legmarkánsabb elmaradás csak a legjobb

 22. oldal 


eredményt felmutató közép-magyarországi régióval szemben figyelhető meg, amely több mint kétszer akkora kereseti átlagot tudhat magáénak. A Dél-Dunántúli Régió az országos referencia értékkel szemben 16,01%-kal marad el. Tolna megyében a legkedvezőbb az átlagkereset (mely országosan 5. helyen állt 2002-ben), ennél közel 7%-kal szerényebb Baranya és megközelítőleg ötödével kevesebb Somogy megyében. Regionálisan elenyésző mértékben nőtt 2002-ben az adófizetők aránya 1998., valamint 2001. évhez képest. A régió adófizetőinek százalékos megoszlása egyes jövedelem nagyságok között kedvezőtlenebb képet mutat, mint az országos átlag. Megyei viszonylatban nem számottevőek az eltérések. A kisebb területi egységek körében azonban már látványos különbségek figyelhetők meg. Az 500 ezer forint, valamint az 500 ezer és egy millió forint jövedelemmel rendelkező adófizetők aránya jellemzően a gazdaságilag elmaradott, illetve kevésbé fejlett kistérségekben (pécsváradi, sásdi, szigetvári, barcsi, csurgói, lengyeltóti, nagyatádi és tamási) haladja meg legnagyobb mértékben a regionális átlagot. A balatonföldvári és a fonyódi térségben a legkisebb jövedelem kategóriába tartozó adófizetők százalékos megoszlása 8,7, illetve 13,8 százalékkal haladja meg a regionális arányt, mely valószínűsíthetően a Balaton parton élők egyéb, be nem vallott jövedelmeiből adódik. Ellenpólusként a Dunaföldvár – Paks kistérség említhető, az Erőmű által biztosított magasabb jövedelmek miatt.

 23. oldal 


3. A régió szociális és kulturális helyzete Térszerkezeti adottságokból fakadóan A Dél-Dunántúl térszerkezete szélsőségesnek mondható a falvak (különösen aprófalvak és zsáktelepülések) nagy száma és a közepes nagyságú városok hiánya miatt. A régió 24 kistérségéből 19-ben a községek aránya meghaladja az országos átlagot: Baranya megye esetében valamennyi kistérségben, Somogyban 5, míg Tolnában 3 kistérségben. A községekben élők aránya csaknem 10 százalékkal felülmúlja az országos arányt. A kistérségi központok minden esetben városok, ám többnyire csak korlátozottan képesek városi szerepkörüket - lélekszám, gazdasági, egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális potenciál tekintetében - ellátni. Továbbá a megyeszékhelyek között is jelentős különbségek tapasztalhatóak. A Dél-Dunántúli régió nagyváros-szerkezetét tekintve leginkább kétpólusú, Pécs és Kaposvár központtal, bár a centrális szerepet a baranyai megyeszékhely tölti be. A

régió

térszerkezetének

egyik

sajátossága

az

agglomeráció.

A

megyeszékhelyek jelentős ellátási – szervezési - szolgáltatási, valamint gazdaságifoglalkoztatási centrumjelleggel működnek, 10-20 települést is vonzanak magukhoz. Ebben különösen Pécs jár élen. Ugyancsak Pécs városra jellemző leginkább az egy-egy városrészt is magába foglaló erőteljes területi szegregáció. Olyan területek (Pécsbányatelep, Györgytelep, Rückner- és István-akna, Mohácsi út egyes részei) alakultak ki, melyeken a szegénység koncentrációja nagymértékben meghaladja a más városrészekét. Az érintett területeken élők halmozottan hátrányos helyzete részben összefüggésben van az alacsony iskolázottsággal és ebből adódóan rosszabb munkaerő-piaci pozíciójukkal, részben pedig a magasabb gyermekszaporulattal. A többszörösen hátrányos helyzetű, nagyrészt roma családok komfort nélküli, kis alapterületű lakásokban,

hiányos

közszolgáltatások,

romló

közbiztonság

mellett

élik

mindennapjaikat. A korábbi elköltözések nyomán megüresedett lakások nagy

 24. oldal 


részébe önkényesen költöztek be a fedél nélkül maradt családok, sokszor vidékről, a jobb megélhetés reményében. Dél-Dunántúl térszerkezetéből adódóan alakult ki egyes kistérségekben a központi települések megyehatár(oka)t átívelő – főként foglalkoztatási és szolgáltatási-ellátási- vonzása. Kiemelendő Bonyhád térsége, mely a régió másik két megyéjével határos. Ezen körzetnek, pontosabban központjának legerősebb az egészségügyi és oktatási vonzása, mely Baranyából mintegy 20-25, Somogy megyéből 4-5 települést vonz. Dombóvár - a fentiekhez hasonlóan - több települést vonz a szomszédos Baranya megyéből. Belföldi vándorlások A népesség csökkenésében a természetes fogyás mellett az elvándorlás is szerepet játszik. Az elvándorlások száma a kistérségek zömében meghaladja az odavándorlások számát. Ez alól csak a kedvezőbb gazdasági feltételekkel rendelkező kistérségek kivételek. A legnagyobb számú vándorlások a megyeszékhely központtal bíró kistérségekben (Pécsi- 8342 fő, Kaposvári- 6097 fő, Szekszárdi kistérségben 4195 fő) figyelhető meg. A legszámottevőbb veszteséget a sellyei kistérségben regisztrálták, itt a vándorlási deficit 24,8%. Ez az egyik leginkább aprófalvas vidék, ahol a szolgáltatásokkal való ellátottság, az infrastruktúra, a közlekedés hiányosságai, valamint a munkanélküliség mutatói a legrosszabbak. Ezzel szemben az átlagosnál jobbak az életkörülmények, kommunális viszonyok a Balatonnál az idegenforgalmi, kereskedelmi, vendéglátói munkalehetőségek széles skálája, illetve az általuk elérhető magas jövedelmek reménye okán. Közlekedési adottságok A régióban 4344 km hosszú a közutak hossza, mely az ország közúthálózatának mintegy 14%-át teszi ki. Sajnos ezen utak többségének minősége erősen alul marad az elvártakon. A közúthálózat sűrűsége a Dél-Dunántúlon (0,31 km/km2) közelít az országos átlaghoz (0,33 km/km2), a legsűrűbb Baranya megyében (0,37 km/km2), míg  25. oldal 


Somogy (27,1 km/km2) és Tolna megye (28,9 km/km2) rendelkezik a leggyérebb úthálózattal. Míg a Tolna megyei kistérségekben viszonylag jól megközelíthetők közúton a települések, addig Baranyában és Somogyban a tipikusan aprófalvas települések gondot jelentenek az elérhetőségben. A községek fekvése nehezen idomul a megyeszékhelyek és a városok vonzásának megfelelően kiépült centrális úthálózathoz, hiányoznak a községek közötti többirányú átjárhatóságot biztosító szilárd burkolatú utak. Mindez komoly hátrányt, bizonyos fokú elszigeteltséget jelent a zsáktelepülések számára. A baranyai, illetőleg a somogyi kistérségek községeinek

közel

egyharmada

küszködik

komoly

megközelíthetőségi

problémákkal. Zsáktelepülések megoszlása az összes településhez képest a Dél-Dunántúli régióban – táblázat: Baranya kistérség Komlói Mohácsi Pécsi Pécsváradi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári összesen

Somogy Tolna % kistérség % kistérség 21,05 Balatonföldvári 23,08 Bonyhádi 37,21 Barcsi 13,04 Dombóvári 56,41 Csurgói 16,67 Paksi 36,84 Fonyódi 14,29 Szekszárdi 37,04 Kaposvári 22,08 Tamási 34,29 Lengyeltóti 20 összesen 35,85 Marcali 17,65 35 Nagyatádi 27,78 43,48 Siófoki 10 38,87 Tabi 32 összesen 20,41 régió összesen 29,36 Forrás: Megyei Állami Közútkezelő Kht. (Baranya, Somogy, Tolna) adatközlése, 2004.

% 38,1 18,75 7,14 19,23 25,81 23,15

A régió kiemelt jelentőségű főútjainak aránya (23%) megegyezik az országossal, együttes hosszúságuk 1001 km. Jelentősebb közutak közül az egyik legfontosabb a 6-os számú főút, mely keresztül vezet mindhárom megyén, és a fővárost köti össze Szekszárdon keresztül Péccsel és Horvátországgal. A Dél-Dunántúlon az autópályák/autóutak hiányának nem kívánt hatása jól érzékelhetően megmutatkozik a közúti közlekedésben: ezek híján ugyanis az egyre növekvő helyi és tranzitforgalom a szűkebb átbocsátó képességű fő és mellékutakat kényszerül igénybe venni, erőteljes terhelésnek kitéve az amúgy is  26. oldal 


leromlott

állagukat.

A

közlekedési

infrastruktúra

említett

elégtelensége

kedvezőtlen befektetői környezetet teremtve a régió versenyképességének növekedését is gátolja. „A vasúti közlekedés adottságai a régióban a közúti közlekedésnél lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben van. Részint a megyeszékhely központú vonalhálózat (mely Baranya és Somogy megyében figyelhető meg leginkább), részint az ehhez társuló alacsony vonalsűrűség, részben pedig a szolgáltatás alacsony színvonala teszi nehézkessé és kényelmetlenné a vonaton történő utazást. A kistérségekben található vasútvonalak – többnyire a mellékvonalak – műszaki állaga, minősége elmarad a kívánatostól. A korábbi évek során több mellékvonal felszámolásra került, ennek nyomán alakulhattak ki egyes kistérségekben (mint a barcsiban, a szigetváriban) „vasúthiányos” övezetek.”4 A helyközi közlekedésben hagyományosan a személygépkocsik mellett a távolsági buszok és a vasúti közlekedés dominál. Speciális közlekedési formát jelent a 600 lélekszám alatti települések körében – főként – az aprófalvak intézményhiányából eredő települési hátrányok enyhítését célzó falugondnoki szolgáltatás. Az alapvető szolgáltatások és intézmények elérhetőségének biztosítása mellett a falugondnoki tevékenység jelentős részét képezi a dolgozóknak a lakóhelytől távolabb eső munkahelyre történő eljuttatása, valamint egyéb közlekedési, szállítási igények kielégítése is. Ingázás A régió településszerkezetéből adódóan – aprófalvak magas aránya – sok településen

nem

megoldott

helyben

hozzáférhetősége, megfelelő mennyiségű

az

általános-

és

középiskolák

és minőségű munkaalkalom,

a

felsőoktatási intézmények pedig főként a megyeszékhelyekre koncentrálódnak, aminek következtében a lakosság jelentős része kényszerül a Dél-Dunántúlon ingázásra. Az ingázó népesség megoszlása alapján a Dél-Dunántúl (69,3%) a régiók rangsorában a középmezőnyben helyezkedik el, alatta maradva az országos 4

Magyarország kistérségei – Dél-Dunántúl KSH, Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 2000 (70. o.)

 27. oldal 


átlagnak (63,6%). A más településen tanulók, dolgozók aránya a megyeszékhely központtal bíró kistérségekben, valamint Barcs, Dombóvár és Paks térségeiben alacsonyabb a régiós átlagnál. Sokkal jellemzőbb az ingázás a pécsváradi, a sásdi, a szentlőrinci, továbbá a balatonföldvári körzetben. Iskolázottságra vonatkozó adatok Mind országosan, mind pedig regionálisan folyamatosan növekszik a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, és egyre kevesebben vannak azok, akik az általános iskola elvégzéséig sem jutottak el. A kedvező változások ellenére a régió elmarad az országos átlagtól a középiskolai érettségivel és a felsőfokú végzettséget igazoló oklevéllel rendelkezők tekintetében is. Nem mutatható ki a régió vonatkozásában számottevő különbség az általános iskola 8 évfolyamát elvégzettek arányában. A régiót alkotó megyék közül a legkedvezőbb képzettségi mutatókkal Baranya rendelkezik, melyet Somogy, majd Tolna követ a sorban. Az Oktatáskutató Intézet 2002-es felmérésében Baranyát a magasan iskolázott, míg a másik két megyét a közepesen iskolázott megyék közé sorolta. A kistérségek iskolázottsági adatait vizsgálva a megyei eltéréseknél lényegesen jelentősebb területi differenciáltságot tapasztalunk. A pécsi kistérség a fenti kategóriák mindegyékében lényegesen kedvezőbb iskolázottsági mutatóival tűnik ki a többi körzet közül. Főként az érettségivel, illetve a felsőfokú végzettséget igazoló oklevéllel rendelkezők népességen belüli arányával tűnik ki, torzítva ezzel elsősorban Baranya megye, de a régió kedvezőtlenebb iskolázottsági jelzőszámait is. Az ellenpólust a sásdi, a sellyei, a lengyeltóti, valamint a marcali körzet képviseli,

„következetesen”

a

regionális

átlagtól

lényegesen

gyengébb

iskolázottsági statisztikáival. A régió iskolázottsági szintjét az általános iskola első osztályát el nem végzők a 10 évesnél idősebb populációhoz viszonyított aránya is jelzi. Ebben a tekintetben mindössze az Észak - Alföldi régió rendelkezik rosszabb mutatóval a DélDunántúlnál. A régión belül itt is jelentős, 0,3-1,8 tartó szóródások figyelhetők meg az egyes kistérségek vonatkozásában. A két véglet közül a kedvezőbb a

 28. oldal 


Balaton-part menti térségeket és a pécsi kistérséget jellemzi, míg a barcsi és a marcali kistérség ennek több mint négyszeresét tudhatja magáénak. Az iskolázottság nemek szerinti adatait vizsgálva elmondható, hogy a férfiak mutatói rendre kedvezőbbek – az országos trendnek megfelelően –, mint a nőké. Kivételt képez az érettségivel rendelkező lakosság, ahol a nők száma meghaladja a férfiakét. Ez utóbbi azonban nem ad pontos képet az érettségivel bíró lakosság nemek szerinti megoszlásáról, mivel a nők számbeli főlénye közismert, főként a 60 éven felüliek körében. A népesség iskolázottságát befolyásolja a helyben, illetve a lakóhely közelében fellelhető oktatási intézmények elérhetősége, kínálati sokszínűsége. Az aprófalvas településszerkezetből, valamint a kedvezőtlen demográfiai folyamatokból adódóan egyre több település kényszerül feladni a „saját” iskola működtetését. Az önkormányzati iskolák mellett jelen vannak alapítványi, egyházi és magániskolák is. A fenntartói kör bővülése és az iskoláskorú gyermekek számának szűkülése az iskolákat egyre inkább egyfajta versenyhelyzetre készteti. Nemcsak a túlélésüket, hanem a megváltozott társadalmi, gazdasági igényeknek való megfelelésüket szolgálja a képzési kínálat bővítése, specializálása.5 Az elmúlt évek kedvező változásai közé tartozott a középfokú oktatásban továbbtanulók különböző iskolatípusok közötti arányeltolódása. A gimnáziumban tanulók aránya nem változott számottevően, azonban a szakközépiskolai oktatásban résztvevők aránya jelentősen megnőtt a szakmunkástanulók rovására. Az átrendeződések ellenére a szakmunkásképzésben résztvevők aránya még mindig lényegesen magasabb Somogyban és Tolnában, mint az országos átlag, Baranyában pedig a gimnáziumi oktatásban résztvevők felülreprezentáltak a szakközépiskolában tanulók rovására. „A jelenlegi iskolai szakoktatás többsége állami, önkormányzati alapon szerveződik. Ennek kétségtelenül előnye a szakiskolák finanszírozási stabilitása, még ha alacsony szintű is. A munkaerő-piaci igényekre – a finanszírozási és döntési mechanizmusok jellegéből adódóan – ez a rendszer képtelen kellő 5

Póla Péter: A Dél-Dunántúl népessége és humán infrastruktúrája, kézirat MTA RKK, Pécs, 2003

 29. oldal 


gyorsasággal reagálni. A demográfiai változások hatására a gazdaság által jelenleg igényelt szakemberek utánpótlását az iskolai szakoktatás egyre kevésbé képes biztosítani. Kialakultak hiányszakmák.”6

6

Póla Péter: A Dél-Dunántúl népessége és humán infrastruktúrája, kézirat MTA RKK, Pécs, 2003

 30. oldal 


4. Foglalkoztatottsági helyzet Munkanélküliség „A Dél-Dunántúli régió foglalkoztatottsági és munkanélküliségi helyzetét tekintve nem sorolható a leginkább kritikus helyzetben levő területek közé, de pozíciója tartósan rosszabb az országos átlagnál”.7 A relatív értelemben kedvezőtlen gazdasági feltételek a közepes (4,5%-os) munkanélküliségben is kifejezésre jutottak. Állás nélkül a legtöbben a déli határszéli (a sellyei, a barcsi és a szigetvári körzetekben), valamint a sásdi és a tamási kistérségekben voltak 2004-ben. Mindegyik terület aprófalvas, viszonylag sok zsáktelepüléssel, rossz úthálózattal, mostoha közlekedési feltételekkel, így ennek köszönhetően kevés a munkahely. E területen élők képzettségi foka kedvezőtlenebb a régió átlagánál. Ezzel szemben a centrum térségekben, a nagyobb városok környékén a kedvezőbb gazdasági feltételeknek,

az

új

vállalatok

megtelepedésének

eredményeként

a

munkanélküliség szintje jóval a regionális átlag alatt van. Az álláskeresők jelentős hányada az alacsonyan képzettek köréből kerül ki, mely tovább nehezíti az elhelyezkedés esélyeit. A Dél-Dunántúlon a regisztrált munkanélküliek mindössze 47%-ának van legfeljebb általános iskolai végzettsége. Ugyancsak jelentős (57,2%) a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg a diplomások jelenléte két százalék felett alakult. Összességében

megállapítható,

hogy

a

munkanélküliek

körében

az

iskolázottság két pólusát jelentő, az alapfokú iskolai végzettséggel sem rendelkezők, valamint a felsőfokú végzettségűek részaránya növekedett, míg a köztes iskolázottságúaké csökkent az elmúlt 10 évben. Az álláskeresők többsége még mindig a fizikai munkavállalók (87,1%-a) közül kerül ki. Egyes kistérségeknél a fizikaiak aránya 76,5 és 94,6%, a szellemieké 5,4 és 23,5% között szóródik évről évre. „A különbség vélhetően nem egy-egy térség eltérő munkalehetőségeinek következménye, inkább a lakosság különböző 7

Dr. László Gyula - Dr. Rappai Gábor: Helyzetfeltáró elemzés a régió munkaerőpiacának jellemzőiről (Kutatási jelentés) Pécs, 1999

 31. oldal 


iskolázottsági

összetételéből

ered.

Ugyanis

a

szellemi

foglalkozású

munkanélküliek nagyobb aránya elsősorban a megyeszékhelyeket magába foglaló kistérségeket jellemezte, ahol pedig viszonylag több a kvalifikált álláskínálat.”8 Részben az elhelyezkedési feltételek javulását, részben pedig a támogatási rendszer változását (szigorodását) jelzi a 180 napon túli munkanélküliek részarányának csökkenése a regisztrált munkanélküliek állományán belül. A foglalkoztatás struktúrája A foglalkoztatottak számának visszaesése már a ’80-as években megkezdődött, s ez a ’90-es évek elején felgyorsult. Ez egyértelmű következménye volt a gyorsütemű

privatizációnak,

a

létszámleépítéseknek,

a

gazdaságtalan

vállalkozások megszüntetésének. Az évtized közepétől a visszaesést stagnálás, majd lassú növekedés váltotta fel. A foglalkoztatottak számának csökkenése felülmúlta a munkanélküliek számának csökkenését. A foglalkoztatottság markáns mérséklődése nem csak a munkanélküliség növekedésével járt együtt, hanem a foglalkoztatottak jelentős hányadának a munkaerőpiacról történő kivonulásával, azaz az inaktívak számának és arányának növekedésével is. Az inaktívvá válás legáltalánosabb formája a nyugdíjba vonulás volt. Számottevően megnőtt a korhatár elérése előtt nyugdíjba vonuló személyek száma. Ez csak részben magyarázható a népesség általános egészségi állapotának romlásával, valószínűnek látszik a munkanélkülivé válás helyett a rokkantsági nyugdíjba való menekülés. Ezt látszik igazolni a korhatárt be nem töltött rokkantsági nyugdíjban részesülők - az országos átlagot meghaladó – magas száma (különösen Baranya megyében). A régióban élő népesség gazdasági aktivitás szerinti összetétele - az országos átlaghoz hasonlóan - jelentősen átrendeződött az utóbbi évtizedekben, azaz 1980hoz képest 2001-ben az eltartottak és a foglalkoztatottak népességen belüli aránya csökkent, míg az inaktív keresők és a munkanélküliek aránya nőtt. Az eltartott népesség aránya közel azonos, a munkanélküliek aránya éppen megegyezik, míg a

8

Magyarország kistérségei –Dél-Dunántúl KSH, Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 2000.

 32. oldal 


foglalkoztatottak aránya elmarad az országos referencia értéktől. Az inaktívak súlya kismértékben meghaladja a hazai jelenlétüket. Jellemzően azon térségekben, ahol a munkanélküliek népességen belüli aránya számottevőbb, az inaktív keresők aránya is meghatározóbb, mint a régió többi körzetében. E mögött vélhetően döntően az áll, hogy a munkalehetőségek beszűkülésével, a munkanélküliséget elkerülendő, tömegesen választották a korhatár elérése előtti nyugdíjba vonulást. Az említett kényszerlépésre a régióban a többi régióhoz képest többen szánták rá magukat. E megállapítást támasztja alá a korhatár alatti nyugdíj-ellátásban részesülők magas aránya is. A foglalkoztatottak arányának drasztikus csökkenése és az inaktív keresők arányának fokozatos térnyerése egyes térségekben felborította a korábbi megoszlást az inaktív keresők javára. Ez a változás kedvezőtlenül érinti a régió versenyképességét. Az eltérő foglalkoztatás és munkanélküliség egyik oka nyilván a korábban jelentősen eltérő struktúrájú gazdaságban keresendő, melynek átalakulása más-más módon formálta a foglalkoztatási piacot. Somogy, Tolna, valamint Baranya határmenti területei mezőgazdasági jellegűek, kevésbé iparosodott térségek, melyek megérezték az átalakulás negatív gazdasági és foglalkoztatási hatását. Baranyában a bányászat felszámolása a mai napig érezteti hatását. Cigány népesség A Magyarországon élő roma származásúak számának és arányának tekintetében a valóságot pontosan tükröző adatok nem állnak rendelkezésre. Az „önbevalláson” alapuló 2001. évi népszámlálás adatai alapján a hazai cigány népesség száma 205.720 fő, amely a lakosság 2%-a. Ennél nagyobb arányban az ÉszakMagyarországi (5,4%), az Észak-Alföldi (3,3%) és a Dél-Dunántúli (2,7%) régióban élnek. A Dél-Dunántúlon Baranyában és Somogyban laknak jelentősebb számban cigányok, számuk – a mikrocenzus adatai szerint - ezekben a megyékben meghaladja

a

10.000

főt.

A

megyei

adatok

 33. oldal 

mögött

jelentős

területi


egyenlőtlenségek tapasztalhatók az egyes kistérségek vonatkozásában. A cigány lakosság aránya 0,8-6,9%

között szóródik a népesség egészéhez viszonyítva.

Legnagyobb arányban a sásdi, a sellyei, a marcali, valamint a barcsi körzetben élnek (5,8-6,9%). A cigány népesség számára vonatkozó becslések rendre jelentősen meghaladják a népszámlálás során összeírt nagyságukat. Számítások szerint számuk 500-600 ezer körül lehet. Ugyancsak a becslések szerint Baranyában 25 ezer feletti, Somogyban megközelítőleg 30 ezer, míg Tolnában pedig 15 ezer körül van a roma származásúak száma. A kutatások szerint egyes községekben a lakossághoz viszonyítva kiugróan magas arányú cigány népesség található. Bizonyos településeken a ’60-as évektől kezdődően tapasztalható a cigány népesség arányának folyamatos növekedése, amelynek több, egymást erősítő oka van: egyfelől a nem cigány népesség fogyása (elhalálozás, alacsony szülésszám, továbbá elvándorlás következtében), a romák beköltözése, illetve beköltöztetése (telepfelszámolásoknak köszönhetően). A roma népesség számának növekedésével számos kistelepülés népességének cseréje indult meg. A korábbi lakosok közül főként a tehetősebbek és a fiatalok költöztek el és maradtak a szegények és az idősebbek, amely tényezők együttesen e települések egyre erőteljesebb területi és társadalmi kirekesztődésének kockázatát fokozzák. A dél-dunántúli cigány népesség döntően területileg elszigetelt, alacsony lélekszámú községekben él. Míg az ország népességének 38%-a él falvakban, addig a cigányok esetében ez az arány 58-64%.9 Ebből adódóan nagyobb arányban vannak kitéve a település méretéből adódó hátrányoknak (pl.: a szociális, egészségügyi,

oktatási,

kulturális

és

egyéb

szolgáltatások,

intézmények

elérhetősége, munkalehetőségek tekintetében). A városi cigányság helyzete valamivel kedvezőbb, de többségük itt is peremterületen él. A városokban azonban nagyobb lehetőségük van a „kitörni” akaró és tudó roma embereknek. A cigányság társadalmi beilleszkedése nagymértékben függ iskolázottsági szintjüktől. Az érintett populáció iskoláztatási hátrányainak számos oka van: a 9

Mészáros ÁRPÁD – Fóti János: A cigány népesség jellemzői Magyarországon (In: Horváth Á., Landau E., Szalai J.(szerk.) Cigánynak születni Új Mandátum Könyvkiadó Budapest, 2000.

 34. oldal 


cigány gyermekek családi szocializációja, a cigányság és a többségi társadalom – család által közvetített kulturális mintáinak különbözősége; nyelvi hátrányok; a roma

népesség

szociális

helyzete;

területi

elhelyezkedése,

hátrányos

megkülönböztetés, valamint a szegregáló iskolai/pedagógiai gyakorlat. Az elmondottak következtében magas arányú a lemorzsolódás az általános iskolában, a többségi társadalomhoz képest kis arányú a szakképzésben résztvevők aránya, még elenyészőbb az érettségihez kötött képzésben, valamint a felsőoktatásban résztvevők hányada.10 A

cigány

származású

munkanélküliek

elhelyezkedési

esélyeinek

és

foglalkoztatásának növelését a régió megyei munkaügyi központjai számos eszközzel és munkaerő-piaci programmal igyekeznek elősegíteni. A segítség hatékonyságának fokozására együttműködnek a cigány kisebbség érdekvédelmi szervezeteivel.

A

felzárkóztatásuk

elősegítésére

különböző

képzéseket

(hulladékgyűjtő, kereskedő, boltvezető, parkgondozó, gyógynövény ismerő és termelő,

gyermekfelügyelő

stb.)

indítanak,

melyek

igazodnak

iskolai

végzettségükhöz is. Így alkalmat teremtenek az általános iskola befejezésére, lehetőséget biztosítva a lakóhelyen, vagy annak közelében való képzések igénybevételére. Belső periférián élők A régióban az egyes térségek közti gazdasági, foglalkoztatási, infrastrukturális, szociális és egészségügyi feltételekben fennálló különbségek igen jelentősek. Ezzel összefüggésben a lakosság életkörülményeinek egyenlőtlensége is számottevő. Az említett hátrányok (alacsony iskolai végzettség, közlekedési peremhelyzet) kumulálódása folytán az érintett térségek népessége lényegesen kedvezőtlenebb munkaerő-piaci pozícióval rendelkezik. A lakosság gazdasági aktivitás szerinti összetételéből adódóan jövedelemszerzési forrásaik túlnyomórészt a társadalmi transzferjövedelmekre korlátozódnak. A régió átlagánál rosszabb értéket „hordozó” kistérségek 10

Babusik Ferenc: Roma gyerekek óvodáztatása Új Pedagógiai Szemle 2003. június

 35. oldal 

Baranya Komlói Mohácsi Pécsi Pécsváradi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári Somogy Balatonföldvári Barcsi Csurgói Fonyódi Kaposvári Lengyeltóti Marcali Nagyatádi Siófoki Tabi Tolna Bonyhádi Dombóvári Paksi Szekszárdi Tamási

X X X X X X

X

X

X X

X X X X

X X

X X

X

X X X X

X X

X X

X

X X X X

X

X X

X

X X

X X X X X

X X

X X X

X

X

X X

X

X X

X

X X X X X X

X X X X X X

X

X X

X X

X

X X

X

X X

X X X

X

X

X X

X

Társdalmi-gazdasági szempontból elmaradott

kedvezőt-len lakásviszonyok

a háztartásban élő inaktívak magasabb aránya

a háztartásban élő munka-nélküliek magasabb aránya

a háztartásban élő eltartottak magasabb aránya

X

X

X

X

átlagosnál rosszabb iskolai végzettség

zsáktelepülések magas aránya

X XX XX XX XX XX XX XX XX X

X X

5 v több fős háztartások magasabb aránya

1 fős háztartások magasabb aránya

X

X

X X

X X

X

X

magas természetes fogyás

60 éven felüliek magas aránya

14 év alattiak magas aránya

a községekben élők magas aránya

alattiaz átlagos településnagyság 1000 fő


X

XX

X

XX X X X

X

X

X

X

X

X

Fogyatékossággal élő emberek11 A fogyatékossággal élőket számos hátrány sújtja a mindennapi élet során. Nagy részüknek nem csupán az egészségi állapota, hanem a mostoha társadalmi körülmények is nehezítik az életét, s teszik lehetetlenné a társadalmi normaként elfogadott életvitel folytatását. Magyarországon a fogyatékos emberek létszáma az 11

www.nepszamlalas.hu A fogyatékos emberek helyzete, Népszámlálás 2001

 36. oldal 


1990. évi 368 ezer főről 2001-re 577 ezer főre emelkedett, arányuk a népességen belül 3,5%-ról 5,7%-ra változott. A megkülönböztetés és az elkülönítés kiterjed az oktatásra, a közintézményekhez való hozzáférésre, a foglalkoztatási lehetőségekre, s nem utolsó sorban a megfelelő információkhoz történő hozzájutásra. A munkaerőpiacon való részvételük korlátozottsága miatt a fogyatékossággal élők zömének különböző transzferjövedelmek jelentik az egyetlen megélhetési forrást. Ez egyfelől rendkívül kiszolgáltatottá teszi a társadalom fogyatékossággal közvetlenül érintett részét, másfelől az alacsony összegű nyugdíjak, segélyek, járadékok csak szűkös megélhetési lehetőséget biztosítanak számukra. Ez utóbbi a már említett hátrányokkal együtt jelentősen korlátozza a fogyatékos népesség önálló életvitelét, a társadalom életében való aktív részvételét (ún. társadalmi (re)integrációt. A Dél-Dunántúlon a 2001-es népszámlálás adatai alapján 60.889 fogyatékos személy élt. A régión belül legtöbben Baranyában minősítették magukat valamilyen fogyatékkal bírónak, majd a sort Somogy, végül pedig Tolna követi. A fogyatékossággal élő személyek népesség egészéhez viszonyított aránya a régióban valamelyest meghaladja (0,4 százalékponttal) az országos részesedésüket. A legmagasabb arányt felmutató Tolnában 1,45 százalékkal gyakoribb a fogyatékos személyek jelenléte, mint a legkisebb hányadú Somogy megyében. A fogyatékossággal élő emberek iskolázottságára, munkaerő-piaci helyzetére, életkörülményeire nem állnak rendelkezésre sem megyei, sem regionális adatok, mindössze a 2001. évi cenzus tartalmaz országos szintű felmérést. Tekintettel arra, hogy sem a fogyatékosság előfordulási gyakoriságában, sem pedig összetételében nem tapasztalhatók a Dél-Dunántúlon számottevő különbségek az országoshoz viszonyítva. A hazai fogyatékos népesség jellemzői általánosíthatók a régióban élőkre is. A népszámlálás megállapításai közül alábbiak emelendők ki: A fogyatékossággal élő emberek iskolai végzettsége jelentősen elmarad a nem fogyatékos népességétől. Ez a kedvezőtlen tény nagymértékben behatárolja a munkavállalási lehetőségeiket. A városban élő fogyatékos népesség iskolai végzettsége valamivel kedvezőbb, mint a községben élőké minden szinten, de a legmarkánsabb az egyetemi, főiskolai végzettségűek körében.

 37. oldal 


A fogyatékossággal élő emberek magasabb arányban élnek községekben és kevésbé

városokban.

Így

a

társadalmi

hátrányaikat

a

települési

egyenlőtlenségekből adódó nehézségek tovább súlyosbítják. A

fogyatékossággal

élők

munkavállalási

lehetőségeit

természetesen

akadályozottságuk jellege, súlyosságának foka erőteljesen befolyásolja, de ennél is meghatározóbb, hogy az adott országban milyen a foglalkoztatottság mértéke, a munkanélküliek aránya, a munkaerőpiac általános helyzete. A gazdasági átalakulást megelőzően is jelentős különbség volt a fogyatékos és nem fogyatékos népesség gazdasági aktivitásában. Ebből adódóan a munkanélküliek aránya kevésbé nőtt a fogyatékossággal élők, mint a nem fogyatékosok körében. A fogyatékos személyek jelentős hányada nem keres munkát. Ennek csak részben oka az egészségi állapotuk, az elhelyezkedés nehézségei és a szociális csapdahelyzet is közrejátszanak ebben. Megállapítás: • A Dél-Dunántúli régióban a ’90-es évek elején végbement gazdasági átalakulás következtében a régió kistérségei erőteljesen polarizálódtak, a korábbi területi egyenlőtlenségek tovább nőttek. Ebben jelentős szerepet játszott a térség, a közlekedési hálózat fejletlensége, a régió külső és belső megközelíthetőségének nehézségei, a kedvezőtlen összetételű gazdaságstruktúra, a mezőgazdaság meghatározó jelenléte. • Kedvezőtlen gazdasági környezetet jelent továbbá a szétszabdalt, aprófalvas településszerkezet. A települési hátrányokat tovább súlyosbítja a helyben elérhető

intézmények,

szolgáltatások

hiánya,

melyet

a

többségében

funkcionálisan gyenge kisvároshálózat sem képes kompenzálni. Ezzel szemben a megyeszékhelyek erős népesség koncentrációja és funkcionális (gazdasági, intézményi) dominanciája jellemző. • Az országos átlagot meghaladóan, a Dél-Dunántúl lakosságának közel fele községben/kisközségben él. • A gazdaságfejlődés előnytelen feltételrendszerének köszönhetően az országos átlagot meghaladó munkanélküliség, ezen belül is a tartós állástalanok magas  38. oldal 


hányada, az inaktívak meghatározó jelenléte és alacsony foglalkoztatottsági szint jellemzi a régiót. A gazdasági aktivitás kedvezőtlen összetétele a gazdaságilag aktív lakosságra háruló terheket megsokszorozta, mely tovább rontotta a térség versenyképességét. • A régió népességének a gazdaság változásához történő alkalmazkodó képességét nehezíti az országos átlagnál kedvezőtlenebb iskolai végzettség szerinti összetétele. • A népesség korösszetétele az országoshoz hasonlóan igen kedvezőtlen. Ebben az alacsony születésszám mellett a régió egyes térségeinek az átlagosnál rosszabb halálozási mutatói felelősek, valamint az elvándorlás is szerepet játszik. Főként a válságterületek népességmegtartó képessége gyenge, és jellemzően ezen – főként aprófalvas - térségekben érhető tetten a települések „gettósodása”. • A régióban jelentős a különböző etnikumok jelenléte: Baranyában a cigány, a horvát és a német, Somogyban a cigány és Tolnában a német nemzetiségűek élnek.

Egyes településeken jelentős, illetve meghatározó a roma lakosság

részaránya. Körükben a hátrányok halmozódása gyakrabban figyelhető meg, mint a nem roma lakosság között. • A társadalmi-gazdasági szempontból kedvezőtlen tényezők – többnyire az országosnál gyakoribb előfordulására, és az ennek nyomán kialakult egyenlőtlenségek kezelésére a régió szociális ellátórendszere felkészületlen, hiányos a kiépítettsége. A települések – főként a kistelepülések - jelentős hányadában a legalapvetőbb szociális szolgáltatások sem hozzáférhetőek. Ennek nyomán az egyes ellátások elérhetőségében is indokolatlan területi egyenlőtlenségek keletkeznek. • A kistelepülések méretgazdaságossági nehézségei tompítására is alkalmas önkéntes

településközi

kapcsolatok,

társulások

jelenlétük

ellenére

az

önkormányzatok a bennük rejlő lehetőségeket nem használják ki kellőképpen. Indokolt lenne ezek minél szélesebb körű elterjesztését erőteljesebben ösztönözni.

 39. oldal 


 40. oldal 


II. A lakosság fogyasztói magatartásának vizsgálata

 41. oldal 


1. Lakossági életmód a vásárlási szokások tükrében Felmérőlapok értékelése A lakosság fogyasztói magatartásának egy pillanat felvételét mutatják a felmérőlapok. A felmérés nem reprezentatív, de jól általánosítható, mert minden felnőtt korcsoportból és minden település kategóriából érkezett válasz. Az eredmények figyelemfelhívóak. A felmérőlapok kérdéseit az EG-VÉD Egészségügyi Szolgáltató Betéti Társaság. állította össze. A kérdőíveken lévő kérdések négy csoportra tagolódnak: Általános adatok Vásárlási szokások Környezettudatos magatartás Hulladékok összetétele, mennyisége A kérdőívek kiosztása véletlenszerű volt, a kitöltését a megkérdezettek önállóan végezték. A felmérés a régió mindhárom megyéjére kiterjedt. A kérdőívek egyértelmű azonosításra alkalmas adatokat nem tartalmaznak. Összesen 160 db kérdőív került értékelésre.

Általános adatok megyék megoszlása a megkérdezettek között

Megyék Megnevezés Baranya Somogy Tolna

Választ adók száma 39 19 102

24% 64%

c

12%

 42. oldal 

Baranya Somogy Tolna


A választ adók nemek szerinti megoszlása Megnevezés Nő Férfi

Fő 118 42

Nemek megoszlása a választadók között 150

Értékelés

100 50

A kérdések a vásárlási szokásokra,

0

a

Férfi

Nő

háztartásokban keletkező hulladékokra és kezelésükre vonatkoznak. A magyar családokban jellemzően a szükségletek beszerzését, a vásárlást a nők intézik. A háztartási munkák elvégzése is a családok zömében a nők önként vállalt feladata. A kérdések megválaszolására is inkább a nők vállalkoztak, mert ők rendelkeznek a szükséges információkkal. Települések megoszlása A megkérdezettek lakóhelyük szerint 5 kategóriába sorolhatóak. Település

1000

fő 100-3000 fő 3000-10000

kategória Fő Százalék

alatti 13 8%

közötti 36 22%

fő közötti 16 10%

10000 fő Megyeszékhely feletti 16 10%

79 50%

1000 fő alatti

Kor szerintiTelepülések megoszlás megoszlása

1000-3000 fő

A megkérdezettek kor szerint három csoportba oszthatók. közötti 8%

23%

49%

3000-10000 fő közötti 10000 fő felett

10%

Korcsoport Fő Százalék

10% megyeszékhely

18-35 év közöttiek 36-50 év közöttiek 52 61 32 % 38 %

 43. oldal 

50 év felett 47 30 %


Korcsoport szerinti megoszlás

29%

33%

18-35 év közöttiek 36-50 év közöttiek 50 év feletti

38%

Értékelés A megkérdezettek aránya a három korcsoportban megközelítőleg egyenlő, így a megszerezhető tudás ill. tapasztalatból eredő különbségek kiegyenlítődnek.

 44. oldal 


2. Vásárlási szokások A kérdőív első hat kérdése arra keresi a választ, hogy a csomagoló anyagok közül a környezetbarát, újrafelhasználható, vagy az eldobható, környezetszennyező műanyag csomagolású termékeket választják-e általában a megkérdezettek. A hat kérdés összesítve kerül értékelésre. Az összes megkérdezett közül: Fő Százalék

Újrafelhasználható 342 36 %

Eldobható 618 64 %

Összesen 160 * 6 100 %

A válaszok a megyénként összesen: Somogy megye Baranya megye Tolna megye

Újrafelhasználható 51 45 % 106 45 % 195 32 %

Eldobható 63 128 420

55 % 55 % 68 %

Megyeszékhelyenként a válaszok a következőképpen alakultak Kaposvár Pécs Szekszárd

Újrafelhasználható 28 46 % 75 46 % 71 31 %

Eldobható 32 87 155

54 % 54 % 69 %

Értékelés A vásárlók összesített többsége (64%) az „eldobható” csomagolású termékeket választotta. Ez az eredmény nem meglepő, hiszen a termékek közül, és azon belül is az élelmiszerek között szinte alig van olyan, melynek csomagolása visszaváltható. A nagy bevásárló központok „rászoktatták” a vásárlókat arra, hogy nem kell kosarat vinniük a bevásárláshoz, mert azt ingyen kapják. De ez nem csak az élelmiszer kereskedelmi egységekben van így, hanem a többi üzletben, piacon is műanyag reklámszatyorba csomagolva adják át a vásárolt terméket. A csomagolóanyagok közül a műanyagok jelentik a legnagyobb gondot környezetvédelmi szempontból, hiszen a műanyagok nagy többsége biológiailag nem bomlik el. Mennyiségileg a legjelentősebb a PET palack. A 209/2005. (X. 5.)

 45. oldal 


Korm. rendelet a betétdíj alkalmazásának szabályairól és a 94/2002 (V 5) Korm. rendelet a csomagolásról és csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól rendelkezik többek között arról, hogy a csomagolások közül milyen arányban kell visszaváltható csomagolást használnia a gyártóknak, ill. ezeket vissza is gyűjteni. A gyártók erősen lobbiznak annak érdekében, hogy ezen kötelezettségük teljesítésére több haladékot kaphassanak. Legfőbb indokuk, hogy költséges technológiai beruházásokra van szükségük. Egy kis kitérő 2004-ben az EG-VÉD Egészségügyi Szolgáltató Bt összesen 100 tolna megyei vendéglátó egység és kiskereskedelmi egység megkérdezésével felmérte a keletkező csomagolási hulladékok mennyiségét. A felmérés célja: 1. Mennyi csomagolási hulladék keletkezik a vendéglátó egységekben? (első és másodlagos) 2. Részt kívánnak-e venni a szelektív hulladékgyűjtő programban? Felkeresett települések száma: 30 db Tolna megyében 110 település található, azaz 28 %-ukat kerestük fel. Megkérdezett egységek száma: 102db Ebből a válaszadást elutasította: 2db A felmérés összesített adatai: Darab / hét bontásban PET palack Üveg 2468 db

palack 1455 db

Fémdoboz 596 db

Italos

Zsugor-

Kartonpapír

karton 1261 db

fólia 438 db

95 db

 46. oldal 


2%

Hulladék

1%

PET

7%

ÜVEG 38%

20%

Fémdoboz Italos karton Zsugor fólia

9% 23%

Karton papír Egyéb

A csomagolási hulladék begyűjtésének lehetőségei tovább bővíthetők az élelmiszer kereskedelmi egységekkel. Az élelmiszer kereskedelmi egységekben jelentős mennyiségű másodlagos csomagolási hulladék keletkezik, ami elsősorban kartonpapír és fólia. Jelenleg a vendéglátó és kereskedelmi egységeknél (üzletláncok kivételével) keletkező hulladék, más lehetőség nem lévén, az adott településen működő kommunális szemétszállítás keretében kerül elszállításra. Így az újra hasznosítható hulladék is a szilárd szemétlerakókban végzi, nagymértékben szennyezve ezzel a környezetet. Folytatás 7., 8., 9., 10. kérdés eredményei 7. Elektromos háztartási gépeit, berendezéseit megjavítatja, ha elromlanak, vagy újat vásárol? a. Minden esetben újat veszek b. Értékétől, használhatóságától függ a javítás c. Először mindig megpróbálom megjavíttatni 8. Vásárlásakor mennyire szempont Önöknél az, hogy a termék környezetbarát, takarékos energia igényű? a. Csak az ára a lényeg b. Fontos, de nem kizárólagos szempont c. Ez az elsődleges szempont 9. Az elromlott berendezését új vásárlása esetén visszaviszi a boltba? a. Csak akkor, ha a szállítást meg tudom oldani b. Nem foglalkozok ilyennel c. Nem is tudtam, hogy vissza lehet vinni d. Természetesen igen 10. Új termék vásárlása esetén:

 47. oldal 


a. Megszabadulok a régitől (kuka, szeméttelep) b. Megtartom a régit is, szükség lehet még rá c. Megpróbálom a régit hasznosítani

Az összesített adat Válaszok

a)

b)

c)

d)

Összesen

Kérdések 7. kérdés 8. kérdés 9.kérdés 10. kérdés

5 16 52 34

71 108 28 42

85 36 26 84

54 -

160 160 160 160

Értékelés Elektromos háztartási gépeit, berendezéseit megjavíttatja, ha elromlanak, vagy újat vásárol? A válaszadók 53 %-a, azaz több mint a fele először megpróbálja megjavíttatni a hibás készüléket. Ez abból adódik, hogy a használatban készülékek többsége 10 évesnél öregebb. A berendezések gyártásakor szempont volt a javíthatóság, a szükséges cserealkatrészt a gyártó biztosította. Más szóval ezeket a berendezéseket még nem „cserére” gyártották, a termék életútja is jóval hosszabb. A válaszolók 44 %-a is ezen az állás ponton van, ha a berendezés értékes. Amennyiben a berendezés nem javítható a „történelmi hulladékok” amúgy is nagy számát fogják gyarapítani. Vásárlásakor mennyire szempont Önöknél az, hogy a termék környezetbarát, takarékos energia igényű? A megkérdezettek 68 %-a tartja fontos szempontnak az energiatakarékos, környezetbarát jellemzőket, de döntésüket vásárlás esetén az ár jobban befolyásolja. Ez a magatartás a jövedelmi viszonyok javulásával csak pozitív eredményt hozhat. Jelenleg egy szűk réteg (22%) engedheti meg magának, hogy csak az energiatakarékosság, környezetbarát szempont szerint döntsön vásárláskor. Az elromlott berendezését új vásárlása esetén visszaviszi a boltba? A válaszolók 17 %-a nem foglalkozik ezzel a lehetőséggel, 16 %-a pedig nem is tudott erről a lehetőségről. Vagyis a tájékoztatás hatékonyságán van mit javítani. Szerencsére a többség (32 %) lehetősége arányában (szállítási gondok), 34 % minden esetbél él a felkínált lehetőséggel, és szabályszerűen leadja a berendezést.  48. oldal 


Új termék vásárlása esetén a megkérdezettek 52 %-a válaszolta azt, hogy megtartja a régi berendezést és megpróbálja hasznosítani. Ez a magatartás is a történelmi hulladékok nagy számát gyarapítja.

 49. oldal 


3. Környezettudatos magatartás A kérdésekre adott válaszokból megtudható, hogy a lakosság mennyire ismeri a hulladékokkal kapcsolatos szabályokat, él-e a felkínált lehetőségekkel, illetve milyennek ítéli meg a tájékoztatás milyenségét. A kérdőív 1, 4, 5, 6 kérdése összesítve kerül értékelésre. Mind a négy feltett kérdés a szabályok ismeretére vonatkozik. A kérdések eldöntendő igaz-nem igaz kérdések voltak. Szabályok ismerete 600

501

400

139

200 0 Ismeri a szabályokat

Nem ismeri a szabályokat

A válaszok közül a leggyakrabban hibásan megválaszolt kérdés a következő: Igaz-e, hogy az elhasználódott elektronika berendezés házalóknak nem adható el? Sokan úgy vélik, hogy helyes, ha házaló hulladékgyűjtőknek adják el a hibás berendezéseiket. Ez a magatartás egyezést mutat a lomtalanítási akciók során tapasztalható „lomizási” magatartással, azaz természetes, hogy vannak akik ezt pénzért, vagy ingyen de elviszik a lakosságtól. 2. kérdés Ön a háztartásában gyűjt-e szelektíven szemetet? (igen, nem, részben) Összesített adatok Igen 41 25 %

Részben Nem 62 57 39 % 36 %

Sze le k tív hulladé k gyűjté s a háztar tás ok ban 36%

26% igen részben nem 38%

 50. oldal 


A válaszok település kategóriánként 1000 fő 1000-3000 alatt igen 6 részben 5 nem 2

között 7 14 15

3000-10000

10000

Megye-

között 6 6 4

felett 0 8 8

székhely 27 31 21

szelektív hulladékgyűjtés a háztartásokban település csoportonként

35 30 25 20 15 10 5 0 ly

tt sz ye m eg

10

00

0

ék

fe

he

le

zö kö 00 00

-1 00 30

10

00

-3

10

00

0

00

kö

al

at

zö

t

tt

tt

igen részben nem

Értékelés Település-kategóriánként nem egyforma számú válasz érkezett. Egyszerű átlaggal (a megyeszékhely nélkül), azonos számú válaszokat nézve a megkérdezettek 35%-a kifejezetten külön, azaz szelektíven gyűjti a keletkező hulladékot már a háztartásában, és ugyancsak 35 % az a réteg, aki csak részben szelektálja a keletkező hulladékot. A kisebb településeken még nincs lehetőség a szelektív hulladékgyűjtésre. Ha egy háztartásban külön is gyűjtenék a hulladékot, azt ugyanazon egy gyűjtőautó összevegyítve szállítja el a lerakóba. A megyeszékhely vonzáskörzetében lévő településeken már többen válogatják a hulladékot, és saját autóval hozzák be a megyeszékhelyre a szelektív gyűjtőkonténerbe. Ezt azonban csak azok teszik meg, akiknek nem probléma a szállítás, valamint fontos számukra a környezet védelme és hajlandók is tenni érte.

 51. oldal 


A megyeszékhelyeken élők kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen mind három városban működik a szelektív hulladékgyűjtés, tehát van értelme már a háztartásokban külön válogatni a hulladékot, és elvinni a nem is olyan távol lévő gyűjtősziget egyikére. Ennek ellenére az arány itt is 35 % igen, 39 % részben és 26 % nem. 3. kérdés Hajlandó (lenne) elvinni hulladékait a szelektív gyűjtőbe? (igen, attól függ milyen messze van, nem) Összesített adatok Válasz %

Igen 94 59 %

Attól függ milyen messze van 53 33 %

Nem 13 8%

a sze le ktív hulla dé kgyújté s igé nybe véte lé ne k ha jla ndósá ga 8% igen

33% 59%

attól függ nem

Csak a megyeszékhelyen élők körében

Válasz %

Igen

Attól függ milyen messze

Nem

50 63 %

van 23 29 %

6 8%

 52. oldal 


a sze le ktív hulla dé kgyűjté s igé nybe vé te lé ne k ha jla ndósá ga a m e gyszé khe lye ke n

8% 29%

igen

63%

attól függ nem

Értékelés A felmérés tanúsága szerint a lakosság többsége (59%) hajlandóságot mutat arra, hogy hulladékait szelektív hulladékgyűjtőbe vigye. Jelentős azok aránya is, akik a távolságtól teszik függővé, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel. Ez az arány jelentősen csökkenthető egy jó tudatformáló, tájékoztató program segítségével. 7., 10. kérdés Ezen két kérdés a fizetési hajlandóságra vonatkozik, azaz hajlandóak-e anyagi áldozatot hozni a hulladékok környezetbarát kezeléséért. A veszélyes kategóriába tartozó hulladékok kezeléséért a törvény szerint is fizetni kell. (2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 32§ (5) A háztartásban, illetőleg intézményi

fogyasztásból,

felhasználásból

vagy

szolgáltatásból

keletkezett

veszélyes

hulladékot a termelő köteles a 20. § (3) bekezdésnek megfelelően elkülönítve, a környezet szennyezését vagy károsítását kizáró módon gyűjteni és az annak begyűjtésére és szállítására, illetőleg ártalmatlanítására engedéllyel rendelkező hulladékkezelő részére átadni, valamint a szolgáltatásért járó díjat megfizetni.)

Válaszok %

Hajlandó fizetni a hulladék Nem Hajlandó fizetni a kezelésért hulladék kezelésért 53 107 Fizetési hajlandóság 33 % 67% 150 100

107 53

50 0

 53. oldal 

hajlandó fizetni

nem hajlandó fizetni


Értékelés A szemétszállításért jelenleg is fizet a lakosság nagytöbbsége valamilyen formában. Ez a díj a gyakorlat szerint benne foglaltatik a kommunális adó összegében. A kommunális adó alól mentességet szociális alapon adnak az önkormányzatok, így nekik a szemétszállítás is kvázi díjtalan. Az, hogy a válaszolók többsége nem kíván anyagilag is hozzájárulni a hulladék környezetbarát kezeléséhez, ismét csak tájékoztatási és ismeret hiányra vezethető vissza. 10. kérdés Igénybe veszi-e a lomtalanítási akciókat? (igen, nem) Erre a kérdésre a megkérdezettek 91 % felelt igennel, azaz igénybe veszi a lomtalanítást. Az arány a vártnak megfelelően alakult, hiszen a településeken jelenleg ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a háztartási hulladék azon része, mely mérete miatt nem tehető a napi hulladék közé, is leadható legyen. A hulladékgazdálkodás elveinek megfelelően ezen „lom” kategóriából egyre több összetevő kerül kiemelésre. A kiemelt hulladékfajtákra vonatkozó szabályokat külön rendeletekben szabályozzák. 12. kérdés Mit tesz az ételmaradékkal? a. Kukába teszem b. Leöntöm a WC-be c. Állat etetésre használom fel Az ételmaradék a veszélyes hulladékok közé sorolható, hiszen bomlásakor bűzös és fertőző. (több választ is meg lehetett jelölni)

 54. oldal 


Adatok a családi házban és tömbházban élők szerint bontva A válasz B válasz C válasz

Családi ház 32 9 66

Tömbház 34 10 21

Ételmaradék elhelyezése 80

66

60 40

32 34

21

20 0

9 10 a válasz

b válasz

családiház tömbház

c válasz

Értékelés Az ételmaradék a tömbházas lakóövezetekben a háztartási hulladékgyűjtőbe kerül többségében. Ez a hulladékfajta fertőzőképessége miatt veszélyt jelent, elkülönített gyűjtése nem megoldott. A családi házak esetében az ételmaradékot a házi kedvencek etetésére használja fel a válaszolók 61 %-a, és „csak” 30%-uk helyezi el a szemétgyűjtőbe. Az ételmaradék szennyvízközé öntése a szennyvíz tisztítását nehezíti meg a magas zsír és szilárd anyag tartalma miatt, de a szennyvízrendszer meghibásodását is előidézheti.

13. kérdés Az Önök lakókörnyezetében milyennek tartja a tájékoztatást a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeiről, igénybevétel módjáról? a. Szinte alig tudunk valamit, nem kapunk információt  55. oldal 


b. Közepes a tájékoztatás, sok mindennek utána kell érdeklődni c. Mindenről kapunk megfelelő információt A hulladékgazdálkodáson belül a szelektív hulladékgyűjtés bevezetése az egyik legfontosabb feladat. Ehhez hatékony tájékoztatásra és tudatformálásra van szükség. 1000 fő 1000-3000 alatt Kevés 10 közepes 1 Meg2

között 18 13 3

3000-10000

10000

Megye-

Meg-

között 7 6 2

felett 11 4 1

székhely 22 44 13

oszlása 43% 43% 14%

felelő

Tájékoztatás megítélése

Értékelés

44

50 egyértelműen látszik, hogy a lakossági tájékoztatás, a szelektív A válaszokból 40

hulladékgyűjtés30terén igen hiányos. A megkérdezettek csak 22 14 %-a elégedett azzal 18

20 amit 13a hiányosságra 13 az információval több fejezete is 11jelen tanulmány 10 kap. Erre 2

41

megyeszékhely

76

10000 fő felett

3

3000-10000 fő között

12

1000-3000 fő közöt

10 0

1000 fő alatt

rámutat.

 56. oldal 

a válasz b válasz c válasz


4. Hulladékok összetétele, mennyisége A hulladékgazdálkodási programok végrehajtása során számos megoldásra váró kérdés merül, merülhet fel. Egy igen lényeges kérdés a keletkező hulladékok mennyisége és összetétele. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez is tudni kell, melyik hulladékfajtából, milyen mennyiségre kell számolni. A kérdőív az alábbi eredményeket hozta a Dél-Dunántúli régióban. 1. kérdés A lakosságnál keletkező elektronikai hulladékok a történelmi hulladékok kategóriájába tartoznak-e többségükben? Válasz 143 33

Történelmi hulladék Nem történelmi

% 81% 19 %

hulladék E-hulladék megoszlása 19%

történelmi hulladék 81%

Nem történelmi hulladék

Értékelés A válaszokból egyértelműen kitűnik, hogy a felhalmozódott elektronikai hulladék a történelmi hulladék kategóriájába tartozik. A gyártók azonban csak a 2005. augusztus 13. után gyártott termékeik után fizetnek termékdíjat, mely összegből (leegyszerűsítve) a hulladékká vált berendezések visszagyűjtését és kezelését kell finanszírozni. A begyűjtésre kerülő hulladékok azonban nem ezen berendezésekből kerülnek ki. A jogalkotók felismerve ezt a helyzetet, lehetőséget adtak arra, hogy a történelmi hulladék kezelésének költségét a gyártók (visszavételi kötelezettségük miatt) az új berendezések árában érvényesítsék. A

 57. oldal 


többletköltséget így a fogyasztó fizeti meg akinél a történelmi hulladék keletkezet. Közvetve de érvényesül a törvény 32. §-a. A felhalmozódott történelmi hulladék mennyisége jelentős, begyűjtését és kezelését hatékonyabb módszerekkel és egyszerűbb szabályzással lehet segíteni. 2. kérdés Az Ön környezetében működik-e szelektív hulladékgyűjtés? (igen, nem)

Igen Nem

1000 fő 1000-3000

3000-10000

10000

Megye-

alatt 1 12

között 9 7

felett 1 15

székhely 57 23

között 13 22

Működik-e szelektív hulladékgyűjtés a megkérdezett lakókörnyezetében 57

60 50 40 30 20 10 0

1

12

1000 fő alatt

13

22

10003000 között

23

15

9 7

1

300010000 között

10000 felett

Igen Nem

Megyeszékhely

Értékelés A kérdésekre adott válaszok megerősítik az eddigi tapasztalatokat és adatokat, miszerint

szelektív

hulladékgyűjtés

a

Dél-Dunántúli

megyeszékhelyeken és vonzáskörzetükben van.

3. kérdés

 58. oldal 

régióban

csak

a


Amennyiben van a megkérdezett lakóhelyen szeletív hulladékgyűjtés, a kérdés kitér annak fajtáira. Ha igen, milyen szelektív hulladékgyűjtési lehetőség van az Ön környezetében? Ennek alapján a válaszolók a következő lehetőséget jelölték meg (több választ is meg lehetett jelölni) Elem,

Papír

Műanyag

Üveg

Egyéb

akkumulátor 39 db válasz

69 db válasz

68 db válasz

71 db válasz

5 db válasz

Az egyéb kategóriába a gyógyszerek kerültek a válaszok alapján. Rangsorolva a rendelkezésre álló lehetőségeket 1. Üveg, 2. Papír, 3. Műanyag, 4. Elem és akkumulátor, 5. Egyéb Értékelés A szelektív hulladékgyűjtés lehetőségei közül a csomagolási hulladékok gyűjtése adott, gyűjtőszigetek segítségével. Szintén a gyűjtőszigeteken van mód a használt elemek és kisméretű akkumulátorok leadására is. A gyógyszereket pedig csak a gyógyszertárakban kihelyezett gyűjtőládákba lehet leadni, ami a gyógyszerek veszélyességét tekintve egy jó megoldásnak tűnik. 4. kérdés A következő kérdésben, a megkérdezettek rangsorolták 1-6-ig a háztartásukban keletkező hulladékokat mennyiségük alapján. Papír

PET

Egyéb műanyag

Növényi

Zöld-

Építési

632

palack 531

csomagolóanyag 508

ételmaradék 336

hulladék 339

törmelék 174

Keletkező hulladékok mennyiségei

Papír PET palack

13%

7%

26%

13% 20%

 59.21% oldal 

Egyéb műanyag csomagolóanyag Növényi ételmaradék Zöldhulladék


Rangsorolva a hulladékokat mennyiségileg 1. Papír, 2. PET palack, 3. Egyéb műanyag csomagoló anyag, 4. Zöldhulladék, 5. Étel előkészítésből származó növényi hulladék, 6. Építési törmelék. Értékelés A háztartásokban a legnagyobb mennyiségben újrahasznosítható papír keletkezik. A papír visszagyűjtése és újrahasznosítása azért is fontos, mert ezzel sok értékes erdőt óvhatunk meg a papírgyáraktól. A második és harmadik a rangsorban a műanyag csomagoló anyag (PET, reklámszatyor, zacskó, zsugorfólia…). A műanyag biológiailag nem bomlik el, elégetve a levegőt szennyezi, azaz igen környezetkárosító. Környezetvédelem szempontjából az újrahasznosítás az egyik legjobb megoldás, ehhez azonban egyre nagyobb mennyiségben kell visszagyűjteni. 5. kérdés Lomtalanításkor mit tesz ki az utcára? Műszaki cikkek Bútor Fémhulladék Ruha, cipő Elhasználódott, vagy sérült kisebb használati tárgyak Zöldhulladék (nyesedék)

Egyéb Mint ahogy már szó volt róla, a lomból egyre több összetevőt emelnek ki, és vonják be a szelektív hulladékgyűjtés körébe. Ezért érdekes, hogy a lakosság mit és milyen mennyiségben tesz ki a ház elé egy-egy ilyen akció során. Több választ is meg lehetett jelölni.

 60. oldal 


Műszaki

Bútor

cikkek 45

Fém-

Ruha,

Kisebb

Zöld-

hulladék

cipő

használati

hulladék

42

69

tárgyak 100

51

59

Egyéb

7

Műszaki cikkek Lomtalanítási hulladékok aránya Bútor Fémhulladék 14%

2%

12% 16%

27% 18%

11%

Ruha, cipő Kisebb használati tárgyak Zöldhulladék Egyéb

Értékelés A felsorolástól külön kell választani a lomtalanításkor nem kitehető műszaki cikkek (e-hulladék) kategóriát. Ennek ellenére az összesített adatokban mégis 12 %-ot képvisel. A fémhulladék értékes, az átvevők (MÉH telepek) fizetnek érte, ezzel is ösztönözve a visszagyűjtést. Jelen összesítésben mégis 11 %-ot képvisel. A zöldhulladék jól komposztálható, értékes tápanyagot jelent a növényeknek, de jól használható talajtakarásra is a hulladéklerakókban. Összesen 14 % az aránya jelen felmérésben. E három összetevő 37 %-ot tesz ki. Azaz ha a polgárok lomtalanításkor valóban „csak” a lomot teszik ki a ház elé, és a fent említett három összetevő újrahasznosul, akkor már ezzel 37 %-kal kevesebb hulladék kerül a lerakóba. Kevesebb környezetszennyezés, kevesebb nyersanyag felhasználás.

 61. oldal 


 62. oldal 


III. Jelenlegi hulladékgyűjtési és elhelyezési megoldások

 63. oldal 


1. Már megvalósult szelektív gyűjtés módja, szolgáltatója Előzmények Minden településen a települési önkormányzat feladata a települési szilárd, folyékony és veszélyes hulladék elszállítása, kezelése. Szintén az önkormányzat feladata a közterületek tisztántartása, a területen elhullott állatok eltávolítása és kezelése. Ezt a feladatot közszolgáltatás keretében kell végezni az önkormányzatoknak, vagy az általuk megbízott (szerződött) vállalkozásoknak. E tevékenységet helyi rendeletekben szabályozzák. Az

egyéb

szilárd

hulladék,

lom

kezeléséről

(gyűjtéséről, kijelölt helyre szállításáról) az köteles gondoskodni,

akinél

a

hulladék

keletkezett.

Az Lomtalanítás önkormányzatok ebben is segítenek. Az egyéb szilárd hulladék, lom szervezett összegyűjtéséről és elszállításáról évente két ízben (ősszel és tavasszal) a közszolgáltató gondoskodik lomtalanítási akció keretében. A lomtalanítási akciókhoz hasonlóan már több településen (elsősorban nagyközségekben és városokban) megszervezik évi egy alkalommal a veszélyes hulladék gyűjtését és elszállítását is. A veszélyes hulladék elsősorban festékek, Veszélyes hulladék

oldószerek, olajok és ezek göngyölegeinek gyűjtését jelenti. A 2006-os évben a megyeszékhelyeken (Pécs, Szekszárd,

Kaposvár) már elektronikai hulladékgyűjtési akciókat is szerveztek több-kevesebb sikerrel. Ilyen akciót az önkormányzatokkal közösen az EG-VÉD Egészségügyi Szolgáltató Bt. is végzett Tolna megye 15 településén, melynek keretében, mintegy 40 tonna e-hulladék került begyűjtésre és szakszerű kezelésre. Megállapítható, hogy a települési szilárd hulladék gyűjtése és kezelése mára már 100%-os lett, azaz nincs olyan hely, ahová egy vagy kéthetente ne jutna el a kukás autó.

 64. oldal 


Ez a folyamat az 1980-as években kezdődött és bizony 1520 év kellett ahhoz, hogy kialakuljon, természetessé váljon az emberek számára, hogy elfogadják és betartsák az ezzel Szemétszállítás

kapcsolatos új szabályokat, és kötelezettségeket. Most újabb „tanulnivaló” vár a lakosságra. A kommunális

hulladékból egyre több frakció kerül kiemelésre, melyek elsősorban az újrahasznosítható, vagy veszélyes összetevők. A kiemelt hulladékfajták a csomagolási hulladék, az elektronikai hulladék, a gumiabroncs, és a veszélyes hulladék. Hulladék-fajtánként egy-egy rendelet rendelkezik a visszagyűjtés feltételeiről, az évenkénti teljesítési rátáról, és a kezelés módjáról. Mindezt a hulladékgazdálkodás keretein belül, a szelektív hulladékgyűjtés eszközével kívánják megvalósítani. Hulladékgazdálkodás Mi is az a hulladékgazdálkodás? A hulladékgazdálkodás a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, amely magában foglalja a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és kutatást. A hulladékgazdálkodásról szóló törvény (2000. évi XLIII. törvény) kötelezővé tette minden település számára hogy 2003-ban elkészítse / felülvizsgálja hulladékgazdálkodási tervét, a 15/2003 (XI.) KvVM rendelettel összhangban. Az elkészült tervek 6 évre szólnak. Kétévenként beszámolót kell összeállítani a tervben

foglaltak

végrehajtásáról,

mellyel

egyidőben

magát

a

hulladékgazdálkodási tervet is felül kell vizsgálni. Megállapítható, hogy a hulladékgazdálkodási tervek elkészültek, de a törvény 37. §-ában foglaltak, a lakossági tájékoztatásra és a feladatok megvalósítására vonatkozóak, csak nagyon lassan haladnak, illetve hiányosak. Mire is gondolunk?

 65. oldal 


A lakossági tájékoztatás: A lakosság körében elégtelen a tájékoztatás a hulladékgazdálkodással, környezetvédelemmel, és szelektív gyűjtéssel kapcsolatos kérdésekben. Ezt a felmérés is alátámasztja. Példa az elektronikai hulladékok szemszögéből: A média, elsősorban a TV segítségével egyszerre nagyon sok emberhez juthat el az információ. Ezt a lehetőséget kihasználva készültek is reklámok szép számmal. Sőt, a reklámok közül díjnyertes lett a Környezetvédelmi Minisztérium „mindenki dobja be a magáét” szlogenű figyelemfelhívása. Talán nincs is olyan ember Magyarországon, aki legalább egyszer ne látta volna ezeket a kisfilmeket. Mi történt a reklám hatására? „Ha van egy elromlott háztartási berendezésem, és újat veszek helyette, visszavihetem a boltba a régit.” Az új lehetőséggel sokan éltek, és élnek ma is. De ezzel egyidőben még számtalan kérdés merül fel a jogkövető magatartást tanúsító polgárban! Az évek alatt több elromlott elektronikai berendezés halmozódott fel a padláson, egyéb lehetőség hiányában. Ezekkel mi lesz, mert az üzletbe egyszerre csak egyet lehet visszavinni. Hol veszik át a többit, van-e valami anyagi kötelezettség, honnan tudhatóak meg az ezekkel kapcsolatos információk, stb.? Ezekre a kérdésekre nem terjednek ki a reklámok, pedig legalább olyan fontosak, mint az általános figyelemfelhívás. A lakossági tájékoztatásból szinte teljesen hiányoznak a gyártók információi a termékükkel és azok hulladékaival kapcsolatban. Az önkormányzati rendeletek is igen pontatlanok és hiányosak e téren. Tájékoztatást azok sem nyújtanak a lehetőségekről és kötelezettségekről (erről részletesebben a IV. fejezet 2. pontjában szólunk). A közszolgáltatók, illetve a koordináló Kht-k weboldalain közzétett tájékoztató anyagok nagyon színvonalasak, bárki által hozzáférhetőek. (lásd a fejezet 2. 3. pontjában). A probléma ott van, hogy a lakosság zöméhez nem jut el az az alapvető információ, hogy hol tájékozódhat az adott kérdésben, hogyan juthat hozzá a kiadványokhoz. Bár az informatika egyre terjedőben van Magyarországon,

 66. oldal 


és ezzel együtt egyre több ember jut internetes hozzáféréshez, azért a tájékoztató anyagokat más úton is propagálni kellene. A szelektív hulladékgyűjtés Mi is az a szelektív hulladékgyűjtés? Szelektív hulladékgyűjtésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor valaki a háztartásban keletkező, a számára már felesleges, de hasznosítható anyagokat külön gyűjti, és megfelelő módon adja tovább hasznosításra, ipari feldolgozásra. Amennyiben jó minőségű válogatott hulladékot kívánunk nyerni, az osztályozást a hulladék keletkezési helyén kell elvégezni, azaz az egyes háztartásokban, gyárakban, hivatalokban és intézményekben stb. A szeletív hulladékgyűjtés technikai hátterét a gyűjtőszigetek és a hulladékudvarok jelentik. Lakossági hulladékudvarok A hulladékudvarok olyan zárt területtel és szakképzett személyzettel ellátott gyűjtőhelyek, ahová több fajta és nagyobb tömegű előre szelektált hulladék rakható le. Az elhelyezhető hulladékok típusait és azok mértékét mindig az üzemeltető határozza meg. A szelektív hulladékgyűjtést a lakosság körében az anyagában hasznosítható hulladékfajtákkal

vezették

be.

Alapvetően

ez

azért

fontos,

mert

ezen

hulladékfajták, ha valóban szeletíven és tisztán gyűjtik össze, hasznosítás előtt nem igényelnek jelentős előkezelést. Ezek a papír, az üveg, a műanyag PET palack, és a fém.

Szelektívgyűjtő

 67. oldal 


Néhány adat: Szekszárd és környéke Közös Helyi Hulladékgazdálkodási Terve A csomagolási hulladékok és éves mennyiségük a települési hulladékokban, és hasznosítandó mennyiségük (tonna/év) Hulladék

Papír és karton csomagolási hulladék Műanyag csomagolási hulladék Fa csomagolási hulladék Fém csomagolási hulladék Vegyes összetételű kompozit Egyéb, kevert csomagolási hulladék Üveg csomagolási hulladék Textil csomagolási hulladék Összesen

Keletkező települési szilárd hulladékok csomagolási hányada (t/év)

Hasznosítandó csomagolási hulladékok (t/év)

1518

759

2000

1100

64 236 300

32 300 200

200

100

1085 38

542,5 19

8141

4070,5

Szekszárdon 2003 januárjától 12 gyűjtősziget működik. A 2003-as évben a szelektíven gyűjtött hulladékok mennyisége a 12 gyűjtőszigeten, az alábbiak szerint alakult: Papír: 45,7 t/év Üveg: 5,5 t/év Műanyag: 30,4 t/év Szárazelem: 696 kg/év

Pécs  68. oldal 


Pécs városában a lakossági szilárd hulladék mennyiségi adatai Megnevezés Lakossági szilárd hulladék éves mennyisége Lomtalanításból származó hulladék Fémhulladék

Mennyiség (tonna / év) 40.000 5000 65.000

Papír hulladék 13.000 Inert hulladék 45.000 A kommunális hulladék veszélyes anyag hányadát 0,05 %-ra becsülik. (2004 évi adatok forrás: Pécs Környezetvédelmi programja 2005-2010) Paks Megnevezés Mennyiség (tonna / év) Települési kevert szilárd hulladék 18.000 Ipari és egyéb gazdálkodói nem veszélyes 692 hulladék Veszélyes hulladék (olaj, vegyszer, 154 festék…) Elektronikai berendezése 30 Elemek 5 A gyűjtőszigetek (28 db) 2005 évi tervezett mennyiségei: Papír hulladék: 500 tonna / év Műanyag: 10 tonna / év Üveg: 50 tonna / év Zöldhulladék: 500 tonna / év (2003 évi adatok forrás: Paks Város Helyi Hulladékgazdálkodási terve Megállapítás Az adatokból is leszűrhető, hogy az újrahasznosítható hulladék aránya elég magas a települési szilárd hulladékban. A szeletív hulladékgyűjtés elterjedése, tudatosítása ezt az arányt évről, évre növeli, melynek következtében a lerakóba kerülő szilárd hulladék mennyisége csökken. Ez az egyik nagyon fontos célja a szelektív hulladékgyűjtésnek.

 69. oldal 


2. A szelektív gyűjtés helyzete a Dél-Dunántúli régióban Az ÖKO-Pannon Kht. a csomagolási hulladékok terén tevékenykedik országosan. Magyarországon, a Kht. által koordinált rendszerben jelenleg 4,38 millió lakos, mintegy 4147 gyűjtősziget segítségével gyűjtheti anyaguk szerint különválogatva a hulladékokat.

A Kht. által közzétett térképből is látszik, hogy a Dél-Dunántúli régióban csak 3 központ van. A csomagolási hulladék terén a legtöbb embernek a pécsi régióban van lehetősége a szeletív gyűjtésre (263500 lakos, 187 gyűjtősziget). A második a kaposvári régió (68000 lakos, 25 gyűjtősziget), a leginkább elmaradott terület ezen a téren a tolna megyei terület, itt Szekszárd lakóinak elérhető a szeletív gyűjtés (12000 lakos, 12 gyűjtősziget). (forrás: www.okopannon.hu) Szelektív hulladékgyűjtés Somogy megyében Kaposvári Városgazdálkodási Részvénytársaság tevékenységei Kaposvár, Dombóvár, Harkány és Nagybajom városa mellett, több mint 200 településen a következők:  70. oldal 


- rendszeres lakossági és közületi kommunális hulladékgyűjtés, szállítás, ártalmatlanítás, - újrahasznosítható hulladékok gyűjtése, kezelése, feldolgozásra való előkészítése, - háztartási veszélyes hulladékok gyűjtése, szállítása, átmeneti tárolása, - szilárd és folyékony hulladéklerakó telepek, valamint hulladékudvarok üzemeltetése, - építési törmelék és egyéb kommunális jellegű hulladék konténeres szállítása. A KVG Rt. telephelyén (Kaposvár, Cseri u. 16.) üzemelő hulladékudvarban a lakosság térítésmentesen leadhatja az újrahasznosítható papír, műanyag és üveghulladékait. A hulladékudvarban működik a háztartási veszélyes hulladékok átmeneti tárolására szolgáló létesítmény is. Itt a lakossági eredetű fáradt olaj, akkumulátor, szárazelem, növényvédő szer, gyógyszer, festékmaradványok, étkezési zsiradék térítésmentesen leadható. Kaposváron és Dombóváron évek óta, 2003-tól azonban valamennyi KVG Rt. által ellátott településen az alapszolgáltatás része a szelektív hulladékgyűjtés. Az így összegyűjtött papír, műanyag és üveg hulladék kezelését jelenleg a kaposvári hulladékudvarban végezik, a szerves hulladékok feldolgozása pedig a Kaposváron komposztálással történik. Kaposvár területén 25 gyűjtősziget üzemel. A megyeszékhelyen kívül több Somogyi településen is elérhető a szeletív hulladékgyűjtés a KVG Rt.-nek köszönhetően, de a lefedettség még korán sem teljes, sőt! Szelektív hulladékgyűjtés Baranya megyében Pécsett két helyen, az Eperfás úton és az Eszék utcában található lakossági hulladékudvar, amelyben a következő hulladékok helyezhetőek el: elektronikai hulladék (számítógép, tévé stb.), bútor, lom, akkumulátor, szárazelem, használt étolaj, fém, papír, műanyag, üveg, zöldhulladék (fa-, ág- és fűnyesedék stb.),

 71. oldal 


építési törmelék (max. 1m3), gumiabroncs, növényvédő-szeres göngyöleg, festékes göngyöleg. Pécsett a szelektív hulladékgyűjtési rendszer gyakorlati működését 1998 óta a BIOKOM Kft. végzi. A lakosság aktív részvételének és a fejlett gyűjtési rendszernek köszönhetően Pécsett 12%-os az újrahasznosítható anyagok kinyerése a kommunális hulladékból, amely jóval az országos átlag (4-5%) felett van. A válogatóműben végezik Pécs, és a Dél-Dunántúl területén visszagyűjtött (papír, műanyag, üveg, fém) csomagolóanyag, és egyéb hasznosítható hulladékok szelektálását és ipari előkészítését. A két műszakban évi 15.000 tonna hulladék válogatására méretezett üzemben a beérkező anyagok fajtánként kerülnek szétválogatásra, majd bálázva vagy konténerekben folytatják útjukat az újrahasznosító cégekhez. Pécs mellett több Baranya megyei településen is a BIOKOM végzi a lakossági hulladék, és szelektíven

A válogató üzem

gyűjtött hulladék begyűjtését, mint közszolgáltató. Baranya megye Somoggyal határos településein a már említett KVG Rt. látja el ezt a feladatot. A megyeszékhelyen kívül több baranyai településen is elérhető a szelektív hulladékgyűjtés a két nagy közszolgáltató tevékenységének köszönhetően, de a lefedettség még itt sem teljes. Szelektív hulladékgyűjtés Tolna megyében Tolna megyében az ÖKO-Pannon Kht. partnereként két vállalkozás az ALISCA Terra Regionális Hulladékgazdálkodási Kft., és a Biomark 2000 Kft. tevékenykedik a szelektív hulladékgyűjtés terén. Szelektíven gyűjtött csomagolási hulladék begyűjtésével Dombóváron az ÖKO-Dombó Kft. foglalkozik. A városban 15 gyűjtősziget és egy hulladékudvar üzemel. A megye másik működő hulladékudvara Pakson található. Tamásiban a 2006-os évre tervezték a hulladékudvar megépítését és a szelektív hulladékgyűjtés bevezetését. A város és az azt körülvevő kistelepülések

 72. oldal 


közszolgáltatója pécsi székhelyű BIOKOM Kft. Csomagolási hulladék szeletív gyűjtését ez idáig csak Tamásiban vezették be. Szekszárdon 12 gyűjtőszigeten lehet csomagolási hulladékot (papír, műanyag, üveg) szeletíven gyűjteni. A megyében csomagolási hulladékon kívül, szervezett szelektív gyűjtés még csak elszigetelten működik. Ez a lomtalanítási akciókhoz hasonló módon megszervezett évi egy alkalmat jelent, veszélyes hulladék és esetleg elektronikai hulladék terén. Ezeket az akciókat az adott település önkormányzata szervezi, egyegy kiválasztott szolgáltatóval közösen. Mint ahogy az a térképen is látható volt Tolna megye a szeletív hulladékgyűjtés terén igen csak lemaradt a régió másik két megyéje mögött.

 73. oldal 


3. A jövő, azaz a régió szelektív hulladékgyűjtési feladatainak megvalósítása Dél-Balaton és Sió-völgye hulladékgazdálkodási projekt A Dél-Balaton és Sió-völgye térségét összefogó hulladékgazdálkodási projekt a dél-dunántúli régió három megyéjének összesen 204 települését foglalja magába 373.780 állandó lakossal és szezonálisan több százezer üdülő vendéggel, így jelentős területet érint, és természetéből fakadóan hosszú élettartamú megoldást jelent. A program célkitűzései a következők: 1. A regionális hulladékkezelési igényeket kielégítő műszaki védelemmel ellátott hulladékkezelő rendszer létesítése. 2. A csomagolóanyagok, biológiailag lebomló anyagok és a háztartásokban keletkezett veszélyes hulladékok szelektív gyűjtésének bevezetése a hulladékok újrahasznosítható részének visszaforgatása céljából. 3. Csökkenteni a lerakóba kerülő, biológiailag lebomló hulladékok mennyiségét, komposztáló berendezések beiktatásával, felhasználva a rendszeren belül szelektíven gyűjtött szerves hulladékot. 4. Modern, regionális lerakó berendezések létesítése a jelenlegi műszaki határértékekkel összhangban, a maradékanyagok biztonságos elhelyezése céljából. 5. Gondoskodás a háztartási hulladék veszélyes komponenseinek külön gyűjtéséről és megfelelő módon történő elhelyezéséről. 6. Javítani a tovább üzemelő hulladéklerakók működésének ellenőrzését. 7. A lerakók rekultiválásával a terület-felhasználás csökkentése, amelynek következményeképpen csökken a lerakók által okozott környezeti terhelés. 8. Publicitási intézkedések bevezetésével a lakosság körében a helyes hulladékkezelés és a szelektív hulladékgyűjtés módszereinek megismertetése és elfogadtatása, a környezettudatos magatartás népszerűsítése.

 74. oldal 


A

komplex

hulladékgazdálkodási

rendszer

egyesíti

a

korszerű

hulladékgazdálkodás minden elemét, ugyanakkor a megfelelő üzemméretekből adódóan a legkedvezőbb fajlagos beruházási és üzemeltetési költségszintet is biztosítja. E módszerrel elérhető, hogy gazdaságos és hatékony üzemeltetés mellett a lakosság és az önkormányzatok a lehető legkisebb terhet viseljék. Az érintett 204 település a nagytérségi program elindításával Siófok városát bízta meg, és a rendszer szervezésére, fejlesztésére és a végrehajtás koordinálására konzorcionális szerződést kötött egymással. A térségi hulladékgazdálkodási projekt pénzügyi hátterének megteremtéséhez a konzorciumba tömörült települések EU ISPA és a Magyar Állam által nyújtott támogatást nyertek el pályázat útján. A támogatás mértéke: EU 65%, magyar állam 25%, saját erő 10%. A program célkitűzései a következő fejlesztések segítségével valósíthatók meg: Hulladék elhelyezése, korszerű nagytérségi hulladéklerakókon; Szelektív gyűjtés bevezetése a lakossági hasznosítható hulladékok gyűjtésére; Hulladékudvarok rendszerének kialakítása; A hasznosítható hulladékok utóválogatása és ipari előkészítése; Szerves hulladékok komposztálása; Tömörítős

pormentes

háztartási

hulladékgyűjtés

-

átrakóállomások

alkalmazása. A jelenleg használt, illetve felhagyott lerakók lefedése és rekultiválása. A program előnyei és jellemző számadatai: A program legfőbb előnye, hogy a hulladékgazdálkodási rendszert a környezetvédelmi, korszerűsíti;

a

műszaki műszaki

és

gazdasági

védelemmel

követelményeknek

nem

rendelkező

megfelelően

hulladéklerakók

rekultiválásával és a korszerűtlen gyűjtőjárművek lecserélésével csökkenthető a talaj, víz és a levegő szennyezése; a

lerakásra

kerülő

hulladékban

az

(csomagolóeszközök, szervesanyag) mennyisége.

 75. oldal 

újrahasznosítható

anyagok


Az EU követelményeknek megfelelően lecsökkenthető; valamint az egységes beruházások és az egységes üzemeltetés egységes díjrendszer bevezetését teszi lehetővé. A komplex hulladékgazdálkodási program a nagytérségben élő 372.530 állandó lakost, valamint az üdülési szezonban többszázezer üdülő vendéget érint. Az egész évre vonatkoztatott korrigált népesség száma megközelíti a 468 ezer főt. Becslések szerint ez a népesség jelenleg mintegy 129 ezer tonna hulladékot termel, amely várhatóan évente folyamatosan növekszik és a projekt utolsó évében (2029) meghaladja a 210 ezer tonnát. A lerakott mennyiség a kezdeti 129 ezer tonnához viszonyítva csökken és 2030-ban várhatóan 111 ezer tonna körül alakul, ami a keletkező mennyiség 52%-a. A program várt élettartama 28 év, amiből 3 évet vesz igénybe a javasolt fejlesztések megvalósítása. A kivitelezés 2004-ben kezdődhet meg. A rendszer működési ideje alatt a szelektíven gyűjtött, válogatott és újrahasznosított hulladékok mennyisége fokozatosan növekszik. Az évente elért visszagyűjtési és hasznosítási arányok teljesítik a magyar és EU jogszabályok követelményeit. A program teljes beruházási költsége 49.462 millió euró. Tenderezési eljárások: A programban várhatóan 7 db közbeszerzési eljárás kerül lefolytatásra. Két építési tender (egy az új létesítményekhez, egy a régi lerakók rekultiválásához), Egy beszerzési tender (új szállítójárművek, gyűjtőedényzet), És négy szolgáltatási tender került kiírásra (mérnök felügyelet, PR tevékenység, oktatás és a rekultivációs felülvizsgálatok). A tender eljárások közül elsőként a mérnökszolgáltatás kerül kiírásra, azt várhatóan az építési beruházás fogja követni 2005. első felében. A projekt befejezésére kiszabott határidő 2006. december 31.

 76. oldal 


A projekt-végrehajtó szervezet: A siófoki székhelyű „Balaton és Sió” Térségfejlesztő Kht. látja el a projektmenedzseri teendőket, együttműködve Siófok Város Polgármesteri Hivatalával. A társaság a 204 önkormányzat alkotta Konzorcium munkaszervezeteként működik. A projekt keretében két új hulladéklerakót építenek Som, illetve Cikó közelében, a meglévő ordacsehi lerakót pedig korszerűsítik. Emellett négy átrakóállomás, hulladékudvar és komposztálóüzem is létesül, s a számítások szerint a beruházás mintegy 25 évre oldja majd meg 380 ezer állandó lakos, valamint évi százezer turista hulladékgondjait. (forrás: siofok.hu) A projekt 2006-ban A mintegy 12,5 milliárd forintos uniós támogatásban részesülő, négy éve futó programnak eddig az eszközbeszerzési tenderét sikerült lebonyolítani, aminek köszönhetően több százmillió forint értékű munkagépek várnak bevetésre Siófokon. Nagy az érdeklődés a közelmúltban kiírt üzemeltetési tender iránt. A szolgáltatási és építési tendereket viszont még nem írták ki, de már folyik azok előkészítése is. Az eredeti tervek szerint 2006 végéig kellene elkészülni a beruházásokkal, de az már most látható, hogy nem fogják tudni tartani ezt a határidőt. Az Európai Unió 65 százalékban támogatja a projektet, ezért a bizottságtól engedélyeztetni kell majd a hosszabbítást. Valószínűleg 2008 vége lesz az új határidő (forrás: 2006 11 02 Népszabadság)

 77. oldal 


Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program A Kaposvári Városgazdálkodási Rt. által üzemeltetett létesítményekre alapozva elkészült a Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program koncepciója, Kaposvár és Paks alközpontokkal. A koncepció 233 települést foglal magába, a teljes kaposmenti térséget, mely átnyúlik a Duna-Tisza közére, illetve a 44 baranyai település alkotta kistérséget. A projekt 350 ezer lakos és szezonális vendég számára tervezi egységes, komplex hulladékgazdálkodás megvalósítását. A Kaposmenti Hulladékgazdálkodási Program közvetlen célja olyan korszerű hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése, amely illeszkedne a már elfogadott és beindítás alatt lévő ISPA programmal lefedett régiókhoz, ugyanakkor törekedne a térség teljes lefedettségére, szakszerű üzemeltetésére, amellyel a térségben keletkező hulladék hosszú távú, korszerű, környezetkímélő kezelése és hasznosítása megoldódna. A

projekt

fő

célja

a

települési

szilárd

hulladék

kezelésének

EU

szabályozásoknak megfelelő megoldása, az ehhez szükséges műszaki-, technikai-, szervezeti és tudati feltételek megteremtése három megye (Somogy, Tolna, Baranya) területén. A koncepcióban meghatározott 233 település közül, eddig 162 település több mint 200 ezer lakossal jelezte - képviselő testületi határozattal megerősített - csatlakozási szándékát. További cél a térségben új technikai, technológiai, esetleg gyártási és üzemeltetetési kultúra kifejlesztése; a térség gazdasági életének segítése; új munkahelyek teremtése; a felszín alatti vízbázisok védelme; a védett természeti értékek megőrzése. Célkitűzés, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer megvalósulásával a projekttérség teljes területén 2006-2026 közötti időszakban mindössze kettő regionális

szilárd

települési

hulladéklerakó

üzemeljen,

amely

alkalmas

környezetvédő módon gazdaságosan biztosítani a projekttérség újrahasznosításra már nem alkalmas hulladékának lerakással történő ártalmatlanítását, mely összhangban van az Országos Hulladékgazdálkodási Terv által kitűzött céllal is.

 78. oldal 


Összefoglalva,

az

előzőekben

bemutatott

célokkal

tervezett

hulladékgazdálkodási rendszer összes, a jelenlegi jogszabályoknak és az Európai Unió előírásainak megfelelő eleme tartalmazza az alábbiakat: Hulladék elhelyezése korszerű, nagytérségű hulladéklerakókon; Tömörítős, pormentes háztartási hulladékgyűjtés; Átrakóállomások alkalmazása, többlépcsős hulladékgyűjtés; Szelektív gyűjtés a lakossági hasznosítható hulladékok elkülönítő gyűjtésére; Hulladékudvarok rendszerének kialakítása; A hasznosítható-, és ipari hulladékok válogatása, előkészítése további feldolgozásra; Hosszútávon a hulladék energetikai hasznosítása; Zöldhulladékok hasznosítása (komposztálással); A jelenleg használt, műszaki védelemmel nem rendelkező lerakók bezárása, illetve a felhagyott lerakók rekultiválása. A koncepció tervezett költsége 350 ezer lakos esetén 12,8 milliárd forint, mely a végleges települési kör kialakulásával válhat csak véglegessé. A pályázati önerőt, illetve a projekt teljes előkészítésének költségét a KVG Rt.-ben második legnagyobb tulajdonrésszel rendelkező RWE csoport biztosítja a szolgáltatón keresztül. (forrás: Kaposvár, 2004. március 18.)

 79. oldal 


Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási projekt A

Mecsek

Dráva

megvalósíthatósági

projekt érdekében Baranya, Somogy és Tolna megye egy-egy részén lévő települések fogtak össze a települési szilárd hulladék kezelését biztosító projekt megvalósítására. A Mecsek Dráva Hulladékgazdálkodási Projekt a Dél-Dunántúli régió három megyéjének összesen 295 települését foglalja magában, több mint 420 000 állandó lakossal. A program legfőbb előnye, hogy a hulladékgazdálkodási rendszert a környezetvédelmi, korszerűsíti;

a

műszaki műszaki

és

gazdasági

védelemmel

követelményeknek

nem

rendelkező

megfelelően

hulladéklerakók

rekultiválásával és a korszerűtlen gyűjtőjárművek lecserélésével csökkenthető a talaj, víz és a levegő szennyezése, a lerakásra kerülő hulladékban az újrahasznosítható anyagok (csomagolóeszközök, szervesanyagok) mennyisége az EU követelményeknek megfelelően lecsökkenthető. A program várt élettartama 25 év, amiből 3 évet vesz igénybe a javasolt fejlesztések megvalósítása. A kivitelezés 2007-ben kezdődhet, amennyiben a Kohéziós Alap pályázat sikeresen zárul. A teljes rendszer üzemeltetése a beruházási szakasz 2008. évi befejezését követően 2009-től indulhat. A program teljes beruházási költsége 99 millió Euró +ÁFA. A program gesztora a BIOKOM Kft. A Program főbb számadatai Területi hatály: 295 település Érintett lakosság több mint 420 000 fő állandó lakos Keletkező hulladék mennyisége 174 ezer tonna (2005. évi adat) projekt utolsó évében mintegy 228 ezer tonna (2030.évi prognosztíció) Lerakott mennyiség 2005.évben: 162 ezer tonna, a keletkező mennyiség 93 %-a 2030. évben: 75,2 ezer tonna, a keletkező mennyiség 33 %-a.

 80. oldal 


Költségek Tervezett beruházási költség: 24,9 milliárd Ft + ÁFA (99 millió Euro + ÁFA) Főbb projektelemek Regionális hulladékgyűjtési rendszer Lerakó 2 db Tömörítős autó 50 db Mosó autó 2 db Átrakó állomás 6 db Görgős konténeres gépjármű 6 db Hulladékudvar 22 db Zöldhulladék gyűjtés, komposztálás Biofermentáló és komposztáló telep 2 db Komposztáló telep 3 db Tömörítős autó 10 db Egyedi zöldhulladék gyűjtő edény 85.000 db Szelektív gyűjtési rendszer Válogatómű 3 db Gyűjtősziget 800 db Darus, konténeres gépjármű 12 db Egyedi szelektív gyűjtőedény 58.500 db 58 500 Gyűjtőautó 5 db Mechanikai hulladék-előkészítő Mechanikai előkészítőmű 2 db Építési törmelékhasznosítás Mobil építési törmelékhasznosító 1db Rekultiváció Önkormányzati tulajdonú lerakók 108 db

 81. oldal 


A Program célkitűzései Az igénybe vett lerakó-terület csökkentése, (kis lerakók bezárása, központi lerakó alkalmazása, lerakott mennyiség csökkentése). Korszerű hulladékkezelés megoldása regionális lerakóban, és/vagy energetikai hasznosítással (égetés, együttégetés). Regionális hulladékgyűjtési rendszer kialakítása, a nagyobb távolságban lévő hulladéktermelési

centrumokban

átrakóállomások

kialakításával

és

üzemeltetésével. Szelektív hulladékgyűjtés megvalósítása a következő hulladékoknál: papír, üveg, műanyag, fém biológiailag lebomló és szerves hulladék. Szerves hulladékok hasznosítása komposztálással vagy energetikai úton. Veszélyes hulladék alkotók különgyűjtése és ártalmatlanítása. Másodnyersanyag előállítás és kereskedelem: az ipar számára értékesíthető alapanyag előállítása utóválogatással és értékesítése A jelenleg használt lerakók bezárása és rekultiválása. PR tevékenység a lakosság tudatformálására, a korszerű gyűjtési rendszerek használatáért. Regionális gyűjtési rendszer kialakítása A hatékony regionális hulladékgyűjtés megszervezése érdekében a projekt területén gyűjtőkörzetek kerültek kialakításra, a hulladékkezelő létesítmények ezek központi településein létesülnek. A hulladékot a környező településekről ezekbe a létesítményekbe szállítják korszerű, pormentes, tömörítő berendezéssel ellátott 420 m3-es hulladékszállító járművekkel. Átrakó állomások esetében a gyűjtőkörzet hulladékát tömörítés után 32 m3-es konténerekbe töltik, és ezeket szállítják tovább a mechanikai előkészítő és csomagoló üzemekbe. A tervek szerint a projekt területén négy átrakóállomás létesül.

 82. oldal 


Szelektív gyűjtési- és hasznosítási rendszer kialakítása Csomagoló anyagok esetében (papír, műanyag, üveg, fém) a hulladék gyűjtőszigetek (köztéren elhelyezett megkülönböztető színekkel ellátott edények együttese) létesítésével, illetve házhoz menő gyűjtés (szelektíven gyűjtött anyagok családi házaktól való elszállítása) bevezetésével történik. A csomagoló anyag jellegétől függően szükséges lehet a begyűjtött anyagok osztályozása, válogatása, illetve bálázása, ezért ezek az anyagok a regionális válogatóművekbe kerülnek beszállításra. A tervek szerint három válogatómű létesül a projekt keretében. Zöldhulladék külön gyűjtésére kizárólag az 1000 fő feletti települések kertes házas övezeteiben kerül sor, a kisebb településeken a házi komposztálás elterjesztése javasolt. Az így összegyűjtött hulladékot komposztáló telepekre szállítják, ahol a mezőgazdaság, és erdőgazdálkodás számára hasznosítható komposzt készül belőle. A projekt öt komposztáló telep megépítésével számol, amelyek közül kettő a biofermentáló telepek mellett, három pedig egyéb tervezett hulladékkezelő létesítményekhez kapcsolódva kerül kialakításra. A projekt keretében megtörténik a hulladékudvarok rendszerének kiépítése is. A hulladékudvarokban a lakosságnál keletkező szelektíven gyűjthető hulladék (papír, fém, műanyag, zöldhulladék stb.), a nagyméretű hulladékok (bútor, lom), háztartási készülékek is elhelyezésre kerülhetnek. A hulladékudvarokban lehetőség van a lakosságnál keletkező "problémás" hulladék (festékes göngyöleg, szárazelem,

lejárt

szavatosságú

gyógyszer,

elektronikai

hulladék

stb.)

visszagyűjtésére. Mivel a hulladékudvarok lakossági szolgáltatást nyújtanak, ezért a sűrűbben lakott körzetekben, 15-20 ezer főre számítva kerülnek kialakításra. A Mecsek-Dráva projekt területén élő lakosság létszámát figyelembe véve 21 db ilyen létesítmény kialakítására kerülhet sor. Hulladékártalmatlanítási rendszer kialakítása A Projekt kiemelt létesítményei közé tartozik a régióban megépülő három mechanikai előkészítő és csomagoló üzem. amelyekbe saját gyűjtőkörzetük esetében a településekről közvetlenül történik meg a hulladék beszállítása, de ide

 83. oldal 


érkezik az átrakóállomásokon összegyűjtött hulladék is. Itt történik meg a nem szeletíven gyűjtött hulladék mechanikai előkészítése, amely a hulladék különböző frakciókra történő szétválasztását jelenti. Míg a szerves frakció biofermentálásra, a nehéz frakció lerakásra kerül, addig a könnyű frakciót előkészítik energetikai hasznosításra. Az energetikai hasznosítás a projekt keretein kívül valósul meg együttégetési technológia alkalmazásával, vagy a hulladék külső hasznosító műbe történő szállításával. A mechanikai előkészítő üzemből kikerülő szerves frakció biofermentálásra kerül, amely során a bekerülő hulladékot baktériumok lebontják és metán gázt állítanak elő belőle. A gázt energiatermelésre használjuk, az eljárás után megmaradó anyag pedig komposztálásra kerül a biofermentálók mellett létesített komposzttelepeken. Meglévő lerakók rekultivációja A projekt további kitűzése, hogy segítse az önkormányzatokat a korábbi hulladékgazdálkodási

gyakorlat

által

okozott

környezeti

kockázatok

csökkentésében, ezért a program pénzügyi korlátokkal forrásokat biztosít a meglévő lerakók rekultivációjára. Lakossági tájékoztatás A Mecsek-Dráva Projekt keretében megvalósuló regionális hulladékgyűjtő rendszer lakossági elfogadtatása érdekében a program külön forrásokat biztosít a lakossági tájékoztatásra Könnyű frakció energetikai hasznosításának megoldása A Mecsek-Dráva Projekt keretében termelődő égethető könnyű frakció energetikai hasznosítását a térségben meglévő kapacitások felhasználásával kívánjuk megoldani. Ennek érdekében együttműködési megállapodás született a Beremendi Cementgyárral, amely az égethető hulladékot a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására kívánja használni.

 84. oldal 


Az elhatározás komolyságát mutatja, hogy már 2005. évben megindulnak a kísérleti égetések annak érdekében, hogy a Mecsek-Dráva Program indulásakor azonnal elkezdődhessen az energetikai hasznosítás. A Mecsek-Dráva program keretében keletkező könnyű frakció égetésének terve szerepel a Beremendi Cementgyár IPPC dokumentációjában Forrás: http://www.mdhp.hu

 85. oldal 


4. Lakossági tájékoztatás, tudatformálás, akciók Az ember környezetalakító tevékenysége annak érdekében, hogy az életfeltételeit minél jobbá és jobbá tegye felülmúlta önmagát, hiszen egyre nehezebben és nehezebben alkalmazkodunk a magunk által teremtett pszichés és fizikális környezethez. A világ, amelyben élünk napról napra, újabbnál újabb életmódunkat, életvitelünket

befolyásoló

termékkel

sokkol

bennünket.

Vonatkozik

ez

élelmiszereinkre, lakás és munkahelyi felszerelésünkre, utazási és szabadidős eszközeinkre stb. Ez a sokkoló változás – az emberiség történetében viszonylag rövid idő alatt - az értékrendszerünk egyes alapvető momentumát változtatta meg. Ilyen például a minőség! Az időtállóság, mint minőségi mutató helyét ma a cserélhetőség vette át. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a cserélhető minőségű eszközeink védelme, óvása, megbecsülése már nem kap akkora szerepet, mint korábban, és egyenes következményként jelenik meg a takarékosság helyett pazarlás. Akár akarjuk, akár nem a fenti jelenség valamilyen szinten mindannyiunkat érint! – Hogy ennek mértéke milyen? – Nem kell mást tennünk csak belekukkantanunk egy-egy család kukájába! - „Nézd meg a kukáját és megmondod, ki lakik mögötte!” - mondta Mányi István az ÖKO-FERR Hulladékkezelési Kht. ügyvezetője. – Valóban egy-egy háztartás szilárdhulladék tartalmából, összetevőiből következtethetünk az ott élők életviteli szokásaira, a pazarlási jelenség mértékére, igényességre, stb. és nem utolsó sorban a környezeti kultúrára. Ugyanerre a következtethetünk lakossági szinten, ha a települések kommunális hulladéklerakó telepeit vizsgáljuk akár helyi vagy regionális szinten. Mint ahogy azt a lakossági hulladékkal kapcsolatos felméréseink igazolják, a környezeti kultúránk színvonalával nem dicsekedhetünk Dél-Dunántúlon sem.

 86. oldal 


A lakosság az általa termelt hulladékkal kapcsolatos szabályokat 78 %-ban csak részben ismeri. A többségük, pontosabban 58 %-uk ugyan azt állítja, hogy odafigyel a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekre, ugyanakkor ez egyes konkrét

tevékenységekben

(mely

szemléleten,

neveltetésen,

megrögzött

szokásokon alapul) igen alacsony szinten nyilvánul meg a kérdésre adott válaszok alapján. Arra a kérdésre pedig, hogy lakókörnyezetükben milyennek tartja a tájékoztatást a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeiről és igénybevételének módjáról a megkérdezettek 43 %- a „szinte alig tudunk valamit, nem kapunk információt” 43 %- a „közepes a tájékoztatás, sok mindennek utána kell érdeklődni” 14 %- a kaptuk a „mindenről kapunk megfelelő információt” jelölte meg. A lakósság mindössze 33 százaléka fejezte ki fizetési szándékát annak érdekében, hogy a hulladékai ne okozzanak környezetszennyezést. A fentiek és a II. fejezetben részletezett felmérési eredmények alapján a lakósság tájékozottsága a saját hulladékaival kapcsolatosan igen alacsony fokúnak minősíthető. Bár analóg külföldi felmérési eredményekkel nem rendelkezünk, azonban a hulladék elhelyezési és kezelési kérdésekben kapott külföldi példák alapján (lásd VI fejezet) állítható, hogy a lakossági tájékozottság, környezettudatos magatartás színvonala területén még bőven van javítanivalónk az EU-s normákhoz képest. És a tennivaló nem tűrhet halogatást! A lakossági fogyasztói kínálat ma már megegyezik az uniós tagállamokéval. Ebből következően ugyanannyi, és hasonló összetevőjű hulladék keletkezik hazánkban és így a Dél-Dunántúli régióban is, mint ott. A lakossági tájékoztatás, környezetvédelmi tudatformálás módszere és tartalma a lakossági hulladékkal kapcsolatos kérdéskörben nem lehet csupán a hulladékok begyűjtésére és kezelésére szakosodott vállalkozások érdeke és feladata. Bár szükséges, de nem elégséges a környezeti nevelést egyre hatékonyabbá tenni az iskolában! Sőt, nem elég csak az év egy-egy napján akciókat szervezni!

 87. oldal 


A mennyiségében és minőségi összetevőjében egyre növekvő csomagolási hulladék, az egyre növekvő mennyiségű hulladékká vált elavult, lecserélt eszközök, mint mindenütt a világon, hazánkban is a szelektív gyűjtés és az újrahasznosítás felé tereli a megoldást. Ennek kezelése és a szilárd hulladékon kívül egyéb környezeti terhelések mérséklése és kivédése érdekében 1998-ban kidolgozásra került a Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia. A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia nem egyszerűen előre látó gondolkodást, megtervezett cselekedetet jelent. Az IUNCN nemzeti környezeti nevelési stratégiák előkészítésért létrehozott segédanyaga (Anonymus, 1994) szerint a stratégia úgy definiálható, mint „tervezett és rendszeres folyamat egy cél elérése érdekében”. Dél-Dunántúli Környezeti Nevelési Stratégiával nem találkoztunk! Egy környezeti nevelési stratégia célja, hogy „minden ember, bármilyen korú legyen, bárhonnan érkezzen, kifejleszti a figyelmet, megértést, elkötelezettséget és cselekvési készséget azért, hogy ezek segítségével tudatosan lépjen a fenntartható élet felé vezető útra”. A Stratégiai készítésének akkor van értelme, ha valós felméréseken alapuló célokat és feladatokat tűz ki, ezek után megszületik a döntés a feladatok végrehajtására, kidolgozásra kerülnek azok a lépések, módszerek, amelyek a döntések megvalósítását szolgálják. A folyamat időközi értékeléssel és új stratégiai tervek készítésével foglakozik. Továbbá a nemzeti stratégia legfontosabb alapelve, hogy minden embert érint. A nevelés nemcsak intézményes nevelést jelent, hanem a bölcsőtől a sírig tartó folyamatot. Az 1998-ban kiadott Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia minden szintéren működő környezeti nevelés számára fogalmazta meg az elkövetkező 3-6 év legsürgetőbb teendőit. Kitekintése számos esetben ennél hosszabb távú. A környezeti nevelés célja a környezettudatos magatartás, környezetért felelős életvitel elősegítése. A környezeti nevelés az emberi élet megőrzését, fenntartását és annál sikeresebb minél több állampolgár jut el a környezeti kérdésekkel,

 88. oldal 


fenntarthatósággal

kapcsolatos

ismeretekig,

a

környezettel

való

törődés

gondolatáig, illetve a konkrét cselekedetig. A környezeti ismeretek önmagukban nem elegendőek. Környezettudatos életvitelt azok a személyek tanúsítanak, akik azon túl, hogy ismerik a fontosabb környezeti fogalmakat, az aktuális környezetvédelmi gondokat és tennivalókat, az adott kérdés megoldásához adekváttan cselekednek. Törvényi keretek Magyarországon a Környezetvédelmi Törvény (1995.évi LIII. Trv.) 54.1. cikkelye rögzíti, hogy „minden állampolgárnak joga van a környezeti ismeretek megszerzésére és ismereteinek fejlesztésére”. A törvény kifejti, hogy a környezeti nevelés mind az iskolarendszeren belüli, mind azon kívüli formáiban elsősorban állami és önkormányzati feladat. Felmenő rendszerben valamennyi településen, megyében

az

Önkormányzatok

feladataként

meghatározta

a

Települési

Környezetvédelmi Program részeként a környezetvédelmi tudatformálási teendők és módszerek kidolgozását. Így került sor a Nemzeti Környezetvédelmi Program elkészítésére is, amely a nevelés ügyében kívánnivalókat hagy maga után. A törvényről elmondható, hogy jól szolgálja a környezeti nevelés ügyét. Nem kielégítő viszont a környezetvédelmi oktatással, neveléssel kapcsolatos feladatok megfogalmazása a Nemzeti Környezetvédelmi Programban. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a környezeti nevelés a politikához és a gazdasághoz képest alárendelt szerepet kapott a program elkészítése idején is, és kap ma is folyamatosan. Ez a tény a mindennapokban is veszélyezteti az országos és helyi környezetvédelmi rendelkezések érvényesülését. A rendelkezések nagy része mögül hiányoznak a környezetvédelmi szempontból jól informált, morális belső meggyőződéssel élő állampolgárok. Ily módon a törvény betűinek egy része csak írott malaszt marad. A fentiekkel együtt a környezeti nevelést meghatározó kormányzati dokumentumok közül legfontosabb: a NAT és a Nemzeti Környezetvédelmi program.

 89. oldal 


A régió területén valamennyi település elkészítette a Környezetvédelmi Programját. Az abban megfogalmazott feladatok közül a tudatformálást tekintették a legkevésbé fontosnak és csaknem mindenütt kimerült az iskolai oktatás ez irányú feladataival. Lakossági tájékoztatás mindennapi szükségszerűsége: A hétköznapi életviteli döntések során a „létezni vagy birtokolni” (Erich Fromm) alternatívából az ember kapzsi életmódjával okozza a legtöbb kárt környezetének (és önmagának). Ezért a családi életet és az életmódot kellene a környezeti nevelés egyik legfontosabb területévé tenni. Felméréseinkből mind a számszerűsíthető eredmények, mind a kérdőívek felvétele során tapasztaltak arra utalnak sajnos, hogy a Dél-Dunántúli régióban mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztályt a környezeti szempontok iránti közömbösség jellemzi. A megkérdezettek 90%-a azt a kérdést, hogy „Mit tesz ha a kuka mellett szemetet lát?” a következőképpen válaszolta meg: „Ha én odafigyelek, hogy bedobjam, dobja bele más is!” Biztonsággal állítható, hogy a felnőttek bevonása nélkül az iskolai környezetnevelés önmagában nem lehet eredményes. A gyermeknek nagyon nehéz összehangolni az iskola és a család nevelési elveit. Ugyanakkor gyakori jelenség, hogy az iskola lebecsüli a család nevelési technikáit, a család pedig hol bizalmatlan, hol teljesen áthárítja a gyermeknevelés felelősségét a pedagógusokra. Tekintettel régiónk jelentős mérvű aprófalvas szerkezetére, amelyek zömében iskola sincs, szelektív szemétszállítás sem megoldott, a környezetvédelmi kérdések zömével a lakósság csak az újságok és a TV műsorok szenzációvadász híreiből értesülnek és többnyire magukra hagyva vonják le a következetéseiket. – Ezeken a területeken az Önkormányzatoknak sokkal nagyobb a felelősségük, mint hulladékgyűjtéssel és kezeléssel foglakozó gazdálkodó szervezet. Itt többségben személyközi konzultációval a védőnő és a háziorvos közvetítheti a környezet

 90. oldal 


tudatos magatartást, illetve az érdeklődők a világhálóról vagy az iskolás gyermeküktől tudhatnak meg többet. Felmérésünk során egyetlen kis településen sem leltünk fel bármilyen tájékoztató anyagot, szórólapot, újságot, pl. a veszélyes hulladékokról és azok kezeléséről, amelyek a mindennapi élet során nap mint nap előfordulnak, sem az utóbbi években rendelettel szabályozott elektronikai hulladékokról és azok elhelyezéséről, stb. Így nem csoda, ha az illegálisan vagy legálisan működő szeméttelepen a kidobott, széttört TV- től, növény-védőszeres dobozokig, zsákokig és kidobott autóakkumulátorig szinte minden látható a nejlontól és műanyagoktól hemzsegő hulladékfelszínen. Sőt nem ritkán a hulladék még a szemétlerakóig sem ér el, útja megszakad a legközelebb álló kivilágítatlan utca, vagy falu végén. A lakosság tehát teszi a dolgát, igyekszik megszabadulni minden módon a hulladékaitól (lásd. töménytelen mennyiségű illegális szeméttelep, még a nagyvárosokban is!), és teszi ezt mindaddig, amíg a nevelés el nem éri a célját. Természetesen hallani a régió területén ennek ellentétes példáját is, miszerint az utcafronton még az eldobott csikkekért is büntetés jár Dombóváron! Szerencsésnek mondható az a település, ahol van egy elhivatott karizmatikus személyiség, aki kisugárzásával és magával ragadó hatásával a környezetvédelem elkötelezettje. A tudatformálás ugyanis a folyamatában rejlik. A környezeti nevelésnek egyik eszköze lehet a bírság, de ezt optimális esetben, ezt mindig meg kellene előznie a korrekt időbeli tájékoztatásnak. A lakosság körében elkövetett napi környezetvédelmi szabálysértésért kiszabott bírságra az önkormányzat jogosult, amennyiben a köztisztasági rendeleteiben világosan lefektetik a szabályokat, illetve annak megszegéséért kiróható bírság összegét. A legtöbb önkormányzati rendeletből ez a passzus hiányzik, vagy ha nem, a gyakorlati ellenőrzés elmarad! Nem így Dombóváron. Lakossági informáltság és tájékoztatás nélkül tehát nincs környezetvédelmi tudatformálás. – Ebben a tekintetben, kedvezőbb helyzetben vannak a nagyobb települések, nem utolsósorban a városok. Itt a környezeti információs szolgáltatás

 91. oldal 


sokkal szélesebb körű. Ma a helybeli médiumok működésének felfutási idejét éljük. A helyi újságok és a kábelcsatornák információs tartalmát a helybeli szolgáltatási és fogyasztói szemlélet közvetítése határozza meg. Ahogy nem sikerül az országos médiának megfelelő kommunikációs stratégiával sem fellépnie az egyensúlyteremtő környezettudatos magatartás mellett, úgy nem sikerül helyben sem. Ugyanis, ha eredményt akarunk elérni, akkor ennek olyannak kell lennie, amely szöges ellentétben áll a jelenlegi fogyasztói kultusszal. Ezt nem lehet natúr információs özönnel elérni. Ez a kérdés már a nevelés pszichológiai határait súrolja, amely azt sugallja, hogy az információk birtoklása mellett érzékennyé kell tenni az embert a környezeti problémák iránt, hogy a változtatás csíráit elültessük. A cél eléréséhez a sajtó és a média fontos eszköz, de nem az egyetlen. Meglehet nyerni e feladathoz helyi szinten olyan személyeket, akik segíteni tudnak a kommunikációban: művészeket, lelkészeket, egészségügyi szakdolgozókat stb. Erre is vannak példák (Tolna, Bátaszék, Nagypeterd)

 92. oldal 


5. Oktatási, nevelési intézményekben, tudatformálás, versenyek Óvodák Környezeti nevelés fontossága, személyiségformáló és szokásalakító szerepe már az óvodák falai között elkezdődik 3-6 éves korú gyermekek körében. A régióból mindhárom megyében akadtak olyan meginterjúvolt óvodák, amely óvónői

elkötelezet

kapcsolatos

szakmai

változatosnál

hitvallással

változatosabb

beszéltek módszertani

környezetvédelemmel foglakozásokról.

A

környezeti tudatformálás a nevelési területükben kiemelt fontosságot kap. Játék, vers, mese, ének, zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, mozgás mintegy gyöngyként erre a témára fűződik fel. Állíthatjuk, hogy az óvodai környezeti nevelés meghatározó szerepet játszik a felnövekvő lakósság környezetkultúrájának alakulásában. A következő nevelési feladatokat látja el: - környezethez fűződő pozitív érzelmi kapcsolat kialakítása - közvetlen környezeti világ értékeinek megismerése - élő és élettelen környezeti tényezők leglényegesebb összefüggéseinek meglátása - olyan szokások és viselkedési formák kialakítása, amelyek elősegíthetik a környezethez fűződő harmonikus kapcsolatot, környezet tudatos életvitel kialakulását Összességében a környezeti nevelés az óvodákban jó, és átlagosan jobb, mint az iskolákban. Lelkes óvodapedagógusoknak köszönhetően az óvodákban törekednek arra, hogy a foglakozások élményközpontúak legyenek, és olyan élményeket vigyenek haza, amely példa lehet a szülők és közvetlen környezetük számára. A fenti igen dicséretes pozitív programok azonban erősen személyfüggők és nem voltak általánosak. Jellegzetes hibaként értékeltük az óvodák felénél, hogy a környezeti nevelés megvalósítása foglakozáshoz kötött és ismeretközpontú, ritkán van a természetben foglalkozás, annak ellenére, hogy kert és udvar rendelkezésre áll. Környezeti nevelés szempontjából nem minta értékű a víz és áramfogyasztással  93. oldal 


történő takarékosság mellett a hulladékkezelés. Az óvónők élményközpontú neveléshez való felkészültsége ismeretek és tapasztalatok szintjén igen változatos. Iskolák Tantárgyak A környezetvédelmi, környezeti információ meghatározó tantárgyai elsősorban természettudományi tárgyak. De nem nélkülözhetőek a technikai életviteli tantárgyak sem, hiszen ezen keresztül ismerhetik meg a gyerekek gyakorlati szempontból a környezetbarát létformát a gyakorlatban. A művészeti tantárgyak a természet és az embert alkotta környezet érzelmi megközelítésére adnak inkább lehetőséget, hatékonyan fel tudják hívni a figyelmet az értékvesztésre, örökségünk megőrzésének fontosságára. A NAT lehetőséget biztosít a komplex tantárgyakra, amely a környezeti tudatformálást segítik. Ilyen a Környezetvédelem, vagy az Ember és környezet. Tantárgyközi programok Környezetvédelmi napok (Víz-, Föld-, Madarak és Fák Napja, stb.) Szakkörök Témahét, vagy témahónap Erdei iskola program stb. Versenyek, akciók a gazdálkodó szervezetek együttműködésével! A pécsi BIOKOM Kft. legszebb példái: Szelektív hulladékgyűjtési akciók 1. Italos kartondoboz-gyűjtő akció (2006. március 20. – 2006. december 31.) 2. Alumínium italdoboz gyűjtési akció „A Zöld Suli az új tanévben is szeretettel várja a környezetvédelem, illetve a hulladékgazdálkodás iránt érdeklődő nebulókat! A felnövekvő nemzedék környezettudatos

magatartásformáinak

kialakítása,

 94. oldal 

valamint

a

helyes


hulladékkezelési szokások elsajátítása érdekében, számítunk együttműködésére. Szívesen vennénk, ha a közös cél elérése érdekében további ötleteiket, javaslataikat is megosztaná velünk, hogy lehetőségeink szerint társak legyünk ezen hasznos projektjeik megvalósításában. Oktatási programunk minél hatékonyabbá tétele, valamint kínálatunknak bővítése érdekében mi is kerestünk társakat. Az új tanévben tehát céljaink kivitelezésében, megvalósításában a BIOMARK 2000 Kft. és a Zöld Híd Alapítvány Ökokuckója is segít azért, hogy a Zöld Suliban mind az óvodások, mind az iskolások megtalálják a kedvükre való foglalkozást”. Az új tanévben a következő programokat kínálják: • óraadások az Ökokuckóban (Széchenyi tér 9.) • látogatások az Eperfás úti válogatóműben • szelektív hulladékgyűjtési akciók a BIOMARK 2000 Kft. támogatásával • kreatív pályázat kiírása • játszóház, városi rendezvények alkalmával • Oktatónap szervezése • oktatási segédanyagok biztosítása (forrás: www.biokom.hu)

 95. oldal 


6. Lomtalanítási akciók és azok sikere Ha nem is általános, de lomtalanítási akciók majdnem minden település esetében sorra kerülnek. Talán az is megkockáztatható, hogy a lakosság számít a lehetőségre. Ha a lomtalanítási hasznosságát vizsgáljuk, mindenek előtt abból kell kiindulni, hogy megítéljük a cél teljesülését. A cél nyilvánvalóan az, hogy a lakosság szervezett keretek között megszabadulhasson olyan hulladékoktól, melyek valamely okból nem sorolhatók a kommunális hulladék kategóriába. Ilyen ok lehet a tömeg és/vagy térfogat, illetve egyéb (pl. veszélyes) hulladékfajtához való tartozás. Kérdés az, hogy a lomtalanítás szervezésére azért kerül sor, mert a közszolgáltató

rendszeres

munkája

során

nagyobb

térfogatú

hulladékok

elszállítására nem vállalkozhat, vagy azért, mert ily módon egyéb hulladékfajták begyűjtésére is lehetőséget kínál. Természetesen a közszolgáltatótól nem várható el, hogy rendszeres begyűjtési útja körében kedvezőtlen térfogat-tömeg arányú hulladékokat is elszállítson. Így tevékenysége igencsak gazdaságtalan lenne. A kedvezőtlen térfogat-tömeg arány még rossz geometriai alakkal is párosulhat. Nem mellékes körülmény az sem, hogy a

rendszeres

begyűjtésre

használt

autók,

milyen

fogadói

lehetőséggel

rendelkeznek. A napi körút esetében

a

kuka,

konténeres

illetve

fogadás

a

legáltalánosabb. Következésképpen, ez sem technikai, sem személyzeti oldalról nem teszi lehetővé egyéb hulladék begyűjtését. Kétségtelen tény, hogy a háztartásokban

keletkezik

olyan jellegű hulladék, mely tömege és/vagy Utcára dobott lim-lom

 96. oldal 


térfogata alapján nem sorolható a kommunális hulladék kategóriába. Másfelől azonban veszélyes hulladék komponenseket nem tartalmaz. Nézzünk erre néhány általános példát. Elsősorban házaknál

(kertes

családi házaknál)

gyakori a padlás tartalmának felülvizsgálata. Ennek során papír, fa (bútorok), textília, fém

anyagú

tárgyak

kerülhetnek kiselejtezésre, de gyakori az üveg (üvegcserép) előfordulása is. Fellehető továbbá műanyag is, fólia, és edényzet (lavór, vödör, Utcára dobott lim-lom 2

kiskád) formájában. Mindezek közös jellemzője a bőséges por, esetenként madarak, rágcsálók

ürüléke. A lakó hobbija is vezethet hulladékképződéshez. A barkácsolás elsősorban fa és műanyag hulladékok keletkezését generálja. Gyakori továbbá a műanyag megjelenése is. Ilyen esetekben fémre mindig számítani lehet (szegek, csavarok, laposvas, stb.). Külön kategória az autósbarkács! A hulladékgazdától - ebben a kategóriában - fém és műanyag (karosszériaelemek) megjelenésére kell számítani. Minden kerttel is rendelkező lakóház esetében lehet számítani zöldhulladékra. A metszési maradék a nagyobb kertek sajátja, de lenyírt fű, virágmaradványok

Elhagyott gumiabroncs

minden kertből származhatnak. Minden lakóterületen élők esetében megjelennek a hulladék között a bútoralkatrészek, maradványok (esetleg bútorok), szőnyegek és nagyobb csomagolási papír és műanyagok.

 97. oldal 


A fenti hulladékalkotók közös jellemzője tehát az, hogy anyagukban megfelelnek

a

kommunális

hulladék

szokásos

összetevőinek,

azonban

térfogatukban, tömegükben, alakjukban eltérnek attól. A lakosság számára az ilyenfajta hulladék szervezett keretek közötti elszállítása – a lomtalanítás – természetesen hasznos, és az évenkénti 1-2 alkalom talán elegendő is, főleg ha az rendszeres. Ami neuralgikus pont, az a kikészítés. Mert ami Magyarországon kikerül a ház elé, azt rendkívül gyorsan széttúrják. Széttúrják azok, akik színesfémre, eladható dolgokra vadásznak. Megjelenésük nem ritka és nem váratlan, sőt törvényszerű. A lomtalanítás dátuma kihirdetésre kerül, tehát készülnek az akcióra. A „lomizók” esetében kell számolni balesetveszéllyel, de a probléma inkább másban keresendő. Az ilyenfajta jövedelemszerzés egyéb vonatkozásait nem vizsgálva, a probléma a hulladékok széttúrása mindenek előtt kiszóródási, széthordási problémát jelent. A

széttúrt

kupac

kisebb

alkotórészeit a szél óhatatlanul elsodorja, ütközések, csapódások során

szakadnak,

törnek,

darabolódnak. A

a

kisebb,

könnyebb,

hulladékelemeket

szokásosan

műanyagzsákokba

gyűjtve készítik ki. Egy ilyen zsák kitépése (mi van

Széttúrt szemét

Természetesen

hulladékgazda

benne?) óriási rezervoárja a szél sodorta hulladéknak. az

egymásra

rakott

szemétdarabok

szétpakolása

a

balesetveszélyt sokszorosára fokozza. Gondoljunk a szegbelépésre, vagy a botlásos balesetekre. A veszélyeztettetek elsősorban a kisgyermekek és az idősek. Nem hagyható figyelmen kívül a törés-zúzás. Ez által is darabolódik a hulladék, illetve éles, hegyes felületek keletkeznek, fokozva a balesetveszélyt. Külön probléma a „lomizás” által a mindennapi életbe visszakerülő hulladék problémája. Az adott tárgy eladhatóvá tétele során némi tisztítás, alkotórészek

 98. oldal 


eltávolítása történik. Ez mind további hulladékok keletkezését okozza, amelyek már nem kontrolált formában kerülnek a környezetbe. Ráadásul az „olcsó húsnak” mindig „híg a leve”. Az ilyen eredetű és értékesített tárgyak nagyon hamar a környezetben kötnek ki, mint teljesen használhatatlan holmik. A Guberálás

kérdés az csak, hogy kidobatásuk mennyire civilizált helyre

történik. A kikészítés további elkerülhetetlen problémája a környezeti tatások jelentkezése. Esőre, szélre gyakorta kell számítani. A szél röphulladék képző hatásán túl, az eső a környező talajba mossa mind azt, ami a hulladékból kioldható. Magas talajvízállású területen ez a hatás nem elhanyagolható az első vízadó réteg tekintetében. A fenti hulladékkategória estében határozott tömegcsökkentő hatású a szelektív hulladékgyűjtés. Ez rendszeresen megcsapolja a hulladékmennyiséget, ha az adott területen a lakosság él a lehetőséggel. A jól működő szelektív hulladékgyűjtés tehermentesíti a lomtalanítást és csökkenti annak veszélyérvényesülését. Végül, de nem utolsó sorban! A lomtalanítás e hulladék összetétel esetében is akkor igazán hasznos, ha a begyűjtött hulladék válogatásra kerül. Térjünk most rá a lomtalanítás bevezetőben említett másik esetére Nagyon jó, ha a lomtalanítással egyben, vagy ahhoz csatlakozóan a kommunális hulladéktól eltérő hulladékok begyűjtésére is sort lehet keríteni. Ezt szokás, úgy is megszervezni, hogy adott időben és helyen a lakosságnak alkalma legyen leadni veszélyes hulladékait. Ennek a módszernek a hátránya az, hogy a lakosságnak adott helyre kell szállítani a hulladékot. Ez a jármű oldaláról és a ráfordított idő kérdésében kényes kérdés. Jobb tehát a lomtalanításhoz kapcsolt begyűjtés. Milyen hulladékok előfordulására lehet számolni? A családi házas beépítésű területeken még fellehető az olajtüzelés maradványa, az olajkályha. Sajnos az esetek túlnyomó többségében az olajtartályban még az utolsó használatkori

 99. oldal 


gázolajmennyiség fellehető. Így van ez már csak azért is, mert az olajkályha tartályát nem lehet leürítni. Következésképen, ha a tulajdonos félretette „jobb időkre”, azt az olajmaradékkal együtt tette. Kisebb mennyiségben, de az adagoló is mindig tartalmaz decinyi olajt, hiszen ez az alkatrész még kevésbé üríthető le. A kályha alaplemeze is általában olajjal szennyezett. Más, de ide sorolgató az elkorrodált olajoshordók rozsdás rommaradványa is, beleértve az egykori olajpumpát és csövet. A padlás és udvar rendezésekor (elsősorban falusi települések esetében) igen gyakori a tv készülék és használhatatlan hűtő. Ismét van súlyosbító körülmény. A történelmi tv készülékek doboza kizárólag pozdorja (ritkábban rétegelt lemez) készült. Ebből következően igen érzékeny a nedvességgel szemben. A szétváló rétegelt lemez, a szétmálló pozdorja nem képes egybetartani a viszonylag nagysúlyú berendezést és az a megmozdításakor szétesik. Ezen közben a nedvesség az elektronika vas alkatrészeit sem kíméli, azok elrozsdásodnak. Az ilyen tv készülék katódsugárcsöve ritkán éri meg törés nélkül az elszállítást. A balesetveszélyen túl nem az ólom kioldódásától kell tartani a kónusz üveg esetében, hanem, a vékony alumínium réteg alatt lévő úgynevezett fénypor kioldódásától, kiporzásától. A modernebb tv készülékek kávája ugyan nedvességgel szemben ellenálló, de

TV, képcső

önmagában egy óriási alaktalan, használhatatlan műanyag. Akármilyen is a tv, az autodidakta műszerész tulajdonos megpróbálja megjavítani. Ez általában nem sikerül! De akkor legalább egyes részeit igyekszik

 100. oldal 


eltenni „emlékbe”! Ez vezet aztán a letört elektronágyújú, lógó bekötőhuzaltól borzas roncsokhoz. A hűtők esetében – sajnos – a hűtőtér és a kompresszor is „hasznos”! A belül műanyag munkatér kiváló tároló, míg a kompresszor nagyon megteszi kerékpár pumpa helyett! A lényeg azonban abban van, hogy a rendszer megbontása a freon kiáramlásával jár. Akkor sem jobb a helyzet, ha a nem használt hűtő a szabadban kerül elhelyezésre, hiszen rövid korróziós idő után a freon szintén eltávozik. Az „autóbarkács” portáján bőven lehet számolni olajmaradékkal, olajos alkatrészekkel, kenőzsírral. Az akkumulátorok is általában a „jó lesz az még” kategóriába tartoznak egy ideig. Ha a hulladékgazda karosszéria munkákra is vállalkozik hulladékai között oldószer, festékmaradvány (általában beszáradt) is szerepel. Nem szabad elfelejtkezni a gumiabroncsokról sem! Egyéb barkácsolás esetén is gyakori a festékhulladék, és a használhatatlan ecset, az oldószer maradékával egyetemben. A háztartási elektromos berendezések közül a mosógéptől és a centrifugától is nehezen válik meg gazdája. Ugyanez igaz a porszívóra is. Ezek a berendezések általában elektromos motort tartalmaznak, ami két szempontból fontos. Az egyik majd a „lomizásnál” kerül részletezésre, míg a másik a már ismert „jó lesz még valamire” elv. Minden valamire való férfi „megmenti” a mosógép, centrifuga, ritkábban a porszívó motorját. Ezeket aztán szerencsés esetben semmire nem használja! Szerencsétlen esetben fűnyírás, köszörülés közben előforduló áramütés kapcsán hallhatunk, ezekről a motorokról. A hangtechnikai hordozható berendezések általában kifolyt elemeket, használhatatlan akkumulátorokat tartalmaznak. A számítógép és perifériái közül a monitor és a nyomtató válik általában legelőször feleslegessé. A monitor esetében ebben szerepet játszik az is, hogy számítógépes felhasználáson kívül semmire sem jó.

 101. oldal 


A nyomtatók közül leginkább a mátrix típus az uralkodó, de bőven előfordulnak a tintasugaras típus olcsó változatai is. A nyomtatók esetében is számolni kell a festékező szerkezetek jelenlétére. A fenti hulladékkategóriában már közel sem biztos, hogy elegendő az évi egykettő begyűjtési alkalom. Nem biztos, mert a fenti hulladékok veszélyes hulladékok. Nem célszerű tehát tárolásuk, főleg hosszabb tárolásuk, mert a hulladékgazda ezt megoldani előírásszerűen nem tudja. Gondoljunk csak a hűtőberendezés korróziója következtében előálló freon-vesztésre. Másfelől épp ez a hulladékfrakció az, amelyből jelentős rezervoár van a lakosságnál. Ezt a rezervoárt – előírt módon – csak a vásárlásnál eszközölhető visszavétel és a lomtalanítás csökkenti. Volna egy harmadik út is, de az még kialakulatlan! Nevezetesen, kezelési költség fejében történő leadás. Ennek a módnak jogi háttere biztosított, de az anyagi teher és a következmény hiánya nem teszi elterjedté a lakosság körében („Még, hogy én fizessek! Inkább kidobom!”). Ha lomtalanítás, akkor kikészítés a ház elé. Ebben a hulladékkategóriában virágzik igazán a „lomizás”! Ez nagyon fontos a kérdésben! A tv készülékek eltérítő tekercse és lemágnesező fonata rézhuzalból áll. Következésképpen a kikészített tévéket még a helyszínen szétverik a réz kinyerése céljából. A szétverés lényegi eleme a képcső széttörése, miáltal a már említett fénypor óhatatlanul felszínre kerül. Gyakran az elektrolittal töltött kondenzátorok alumínium háza is felnyílik (vagy a kivezetés környékén eltörik a burkolat) és az elektrolit kifolyhat. A mosógépek, centrifugák, porszívók esetében már említett motorok is kedvenc szerzeményei a „lomizóknak”. A motorok tekercsei is rézhuzalból állnak ugyanis. A motorok eltávolítása nem egyszerű. Nagyfokú roncsolást igényel. Ennek következtében bőven keletkezik apró vezeték, vas és műanyag darab. A két előző esetben a kárt nem csak a szétdarabolás és esetleges veszélyes komponensek környezetbe kerülése jelenti, hanem a későbbi bontás nehézsége. A berendezések bontásának technológiája ugyanis működő vagy nem működő de ép berendezésre lett kialakítva. A roncs tévé, mosógép, stb. nem illik ebbe a

 102. oldal 


technológiai sorba. A szokott tárolási rend felborul. Pl. a tévé képcső kiszerelve szinte tárolhatatlan, hiszen csak egymás mellé helyezhető, így óriási helyet foglal. A bontási tevékenység baleseti veszélye megnő! Egyes esetekben a részegységek további kezelésre való átadása lehetetlenné válik. Ínséges időben színesfém helyett a vas is megteszi. A hűtőgépeket a haszonvas telepek egy része nem veszi át, de műanyagtól, szigeteléstől megfosztva, mint acéllemez, már leadható. A kompresszor is értékesíthető, természetesen a benne lévő olaj nélkül. „Sajnos” a mélyhűtő pultok nagy részének munkatere alumíniummal borított, miáltal a „lomizók” kedvenc szerzeménye. Erre a hulladékkategóriára is igaz az, hogy tartalmaz értékesíthető berendezéseket is. Zseb- és hordozható rádiók, kazettás magnók még jelenthetnek némi pénzt a „lomizóknak”. Nyilván, ezekre, a berendezésekre fokozottan igaz veszélyességük. Különösen a hálózati üzeműek veszélyesek érintésvédelmi szempontból. Megállapítás Összefoglalóan megerősíthető, hogy lomtalanításra szükség van. Minden település esetében – igényektől függően – évente legalább egy- két alkalommal. Természetesen igaz az, hogy ezen esetekben kampányokról van szó. És a kampány sosem teljes megoldás, de amíg jobb nincs, nem nélkülözhető. A kampány nem igazán tudatformáló, nem lehet rá pontosan tervezni, vagy lesz, vagy nem! A kampány sosem alkalmazkodik teljes mértékben az igényekhez, ráadásul meghirdetésében is bizonytalan. Nem biztos, hogy minden érdekelthez időben eljut. Az időzítés sem biztos, hogy mindenki számára megfelelő. Mégis, pillanatnyilag ez az uralkodó megoldás. A lomtalanítás terheit, hátrányait csökkentheti a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése, bevezetése A cél az volna, hogy a lakosság folyamatosan meg tudjon szabadulni kommunális hulladéka mellet, veszélyes hulladékaitól és kommunális jellegű, de azzal tömege miatt nem összemérhető felesleges készleteitől. A megoldás az ezzel kapcsolatos kezelési és szállíttatási költségek viselése lenne a lakosság részéről.

 103. oldal 


Amíg ez napi gyakorlattá válik, addig számolni kell a lomtalanítással, rendszeresen. A lomtalanítás neuralgikus pontja az előre történő kikészítés. E tekintetben a csapadék és a szél káros hatását kell kiemelni, de valószínűleg sokkal nagyobb környezeti kárt

okoz a kikészített hulladék „megdézsmálása”. Ez ma

Magyarországon szinte életformává vált adott réteg esetében (Egészen odáig, hogy pénzért vásárolják az elektronikai berendezések egy részét, rezet, stb.). A lomtalanítás az esetek túlnyomó részében veszélyes hulladékok begyűjtésére nem terjed ki. Elektromos berendezéseket, akkumulátor, festékeket, oldószert, hűtőszekrényt gyakran nem fogadnak. Ez részint a fenti szokásjogot erősíti, részint az illegális lerakók számát növeli. Ezért helyes, ha a lomtalanítással egy időben, esetleg röviddel utána veszélyes hulladékok begyűjtésére is szerveznek „lomtalanítást”

 104. oldal 


IV. Értékelés, helyzetelemzés az elvárható követelmények tükrében

§

 105. oldal 


1. Hatályos jogszabályok Ahogyan azt az Európai Unió fejlett országaiban teszik, úgy hazánkban is jogszabályok, rendelkezések megalkotásával kívánják a környezetvédelmi célok megvalósulását biztosítani. Másfél–két évtizeddel ezelőtt szinte még más tevékenységi

kategóriák,

más

törvények

keretében

boncolgatták

a

környezetvédelmi problémákat. Mára már a környezetvédelem új kategóriát teremtett, különálló törvények és rendeletek létrehozását eredményezte. Jelen tanulmányunkat tekintve – a hulladékokkal, a hulladékgazdálkodással kapcsolatban is lefektették a jogi alapokat. Több olyan rendelet is van, amelyek egyéb tevékenységekkel, vagy bizonyos anyagokkal kapcsolatban tehetőek a hulladékokkal, „kalapjába”.

hulladékgazdálkodással Konkrétan

a

lakossági

kapcsolatos szilárd

jogi

hulladékokkal

szabályozások kapcsolatos

jogszabályok a következők: 1 / 1986. (II. 21.) ÉVM – EüM együttes rendelet a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről 16 / 1996. (XII. 15.) BM – KTM együttes rendelet a települési szilárd és folyékony hulladékra vonatkozó helyi közszolgáltatás ellátásáról 2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 242 / 2000. (XII. 23.) Kormány rendelet a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól 9 / 2001. (IV. 9.) KöM rendelet az elemek és akkumulátorok, illetve hulladékaik kezelésének részletes szabályairól 16 / 2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről 22 / 2001. (X. 12.) FVM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és feltételeiről 98 / 2001. (VI. 15.) Kormány rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről

 106. oldal 


213 / 2001. (XI. 14.) Kormány rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről 241 / 2001. (XII. 10.) Kormány rendelet a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről 271 / 2001. (XII. 21.) Kormány rendelet a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról 5 / 2002. (X. 29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes műszaki szabályairól 94 / 2002. (V. 5.) Kormány rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól 110 /2002. (XII. 12.) OGY határozat az Országos Hulladékgazdálkodási Tervről 15 / 2003. (XI. 7.) KvVM rendelet a területi hulladékgazdálkodási tervekről 23 / 2003. (XII. 29.) KvVM rendelet a biohulladék kezeléséről és a komposztálás műszaki követelményeiről 126 / 2003. (VIII. 15.) Kormány rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről 164 / 2003. (X. 18.) Kormány rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről 15 / 2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól 45 / 2004. (VII. 26.) BM – KvVM együttes rendelet az építési és bontási hulladékkezelésének részletes szabályairól 120 / 2004. (IV. 29.) Kormány rendelet az Európai közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletérő és ellenőrzéséről 224 / 2004. (VII. 22.) Kormány Rendelet a hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről 264 / 2004. (IX. 23.) Kormány rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről 267 / 2004. (IX. 23.) Kormány rendelet a hulladékká vált gépjárművekről

 107. oldal 


Az itt felsorolt jogszabályok által próbálják ma Magyarországon a települési szilárd hulladékok okozta problémákat megoldani, a hulladék sorsát, útját egyengetni. Azonban lehetséges-e ez, ha ezek a jogszabályok néhol hiányosak, néhol nem elég részletesen fogalmaznak, és néhol kissé ellentmondásosak. Tanulmányunk ezen fejezetének nem célja a jogszabályok kielemzése, vagy akár felülbírálása. A jogalkotók szándéka minden bizonnyal arra irányult, hogy a legoptimálisabb módon és formában fogalmazzák meg, fektessék le a környezetvédelem – hulladékgazdálkodás alapelveit és az ezt megvalósító szabályok rendszerét. Ám úgy érezzük, néhány dolgot meg kell említenünk, mely a jogszabályok céljával, hatékonyságával kapcsolatban hiányérzetet kelt bennünk. Egy ország környezetvédelme talán akkor mondható jónak, ha a kidolgozott elveket a gyakorlatban érvényesíteni lehet, és a kívánt cél is akkor lesz elérhető, ha ez meg is valósul. A jogszabályok előírják, hogy „mit kell tennünk”, hogy „hogyan kell ezt tegyük”, és „mi a jogi következménye, ha nem így teszünk”. Ez egy gépies, „fekete-fehér” világban talán meg is állná a helyét. De szerencsére – vagy akár sajnos - a mi világunk nem ilyen „egyszerű”. Mind a tekintetben, hogy nem látható meg minden előre, nem tudunk mindent prognosztizálni, és mind az emberi találékonyság, leleményesség terén, ahogy az ember az élethelyzetekben viselkedik, ahogy próbál kibújni a jogi kötelességvállalás alól. És talán ez a leglényegesebb

momentum.

A

környezetvédelem

érdekében

született

jogszabályoknak, a „környezet védelmét” kellene előidézniük. Több hangsúlyt kellene kapnia a megelőzésnek és a probléma megoldásnak, mint a szankcionálásnak.

Lehet,

hogy

a

tudatformálást

be

kellene

építeni

a

jogszabályokba? Lehet, hogy annak a problémának a megvilágítása hasznos, hogy ha megfelelően gyűjtjük otthonainkban a szemetet, az a mi érdekeinket képviseli? Ezekre a válasz talán egyértelmű. Ha a jogszabályok nem száraz elvárásokat tükröznének, ha nem úgy éreznénk, hogy azokat kívülállók írták kívülállóknak, akkor valószínűleg több hasznunk származna belőlük. Ha a jogszabályok, az olvasó számára olyan dokumentációk lennének, amelyekben nemcsak a társadalmi

 108. oldal 


elvárások tükröződnek, hanem mintegy útmutatóból, olyan instrukciók lennének kivehetők, amelyekkel az ember gyarapodik a környezettudatos magatartás terén, talán a cél elérése is hatékonyabbá válna. Talán nem elhanyagolandó kérdés az sem, hogy vajon „kikhez szólnak ezek a jogszabályok?”. Természetesen ezek mindenkihez kell, hogy szóljanak, azonban jelen állást tekintve több jogszabály esetében, vagy annak részében szinte jogászt igényel azok „megfejtése”. De hát miért is? Miért kell azokat felesleges hivatkozásokkal, „csavarásokkal” és bonyolításokkal ellátni? Anélkül, hogy ez a gondolatmenet egyéb kérdésekhez sodorna bennünket, azt megállapíthatjuk, hogy ha a nyelvezetét olyan formára egyszerűsítenék, hogy azt valóban bárki számára megérthetővé tegyék, a közölt információ is több emberhez eljutna úgy, hogy az kevesebb félreértést szülne. A környezetvédelmi tudatformálás akkor a leghatékonyabb, ha az ember megértette, hogy miért „kell” a környezetvédelmet előtérbe helyezni. Csak úgy válhat a társadalom környezettudatossá, ha előbb az egyén szintjén sikerült ezt megvalósítani. Ezt szolgalmazná az is, ha – mint mindenkire egyforma érvényű szabályok – a jogszabályok, egyéb területein is jelentkeznének a környezet védelmét elősegítő intézkedések. A jogszabályok alkalmazása igenis jó módszer lenne arra, hogy minden ember számára érthetővé tegyük, manapság már KELL a környezetvédelemmel foglalkoznunk. Ezt a hétköznapi élet több terén lehetne érvényesíteni. A környezetvédelem – nem túlzás - napjainkban olyan problémákat vet fel, melyek hatására szinte a „csapból” is ilyen információáradat kellene, hogy folyjon. Talán kötelezővé lehetne tenni a médiák számára, mint közszolgálati feladatot, a környezetvédelmi tudatformálást. Valószínűleg nem csak szubjektív szempontból tűnne ez hasznosabb programnak, mint sok más egyéb műsor. Ilyen, vagy ehhez hasonló példa bizonyulhatna igazán hatékonynak a jogszabályi érvényesítések terén. Példaként lehetne még hozni a Nemzeti Alap Tanterv környezetvédelmi irányú kibővítését is, vagy államigazgatási tárcák közötti koordinációt, vagy

 109. oldal 


különböző tevékenységi körök ilyen direkciójú összehangolását is. Egyszóval bármit, ami a jogszabályok követelményei által azt tünteti fel, hogy korunk értékrendjében a környezetvédelem élenjáró prioritással bírjon. A jogszabályok eddig említett megközelítése mellett megemlíthetünk még néhány dolgot. Ahogy az elmúlt években hazánk az Európai Unió tagállamává vált, már egyre több nemzetközi elvárás is fordult Magyarország felé. Az Uniós tagság bizony komoly követelményeket hozott magával, amely csak még jobban szembetűnővé tette hazánk elmaradottságát az ún. fejlett országokhoz képest. Több terület között a környezetvédelem is egy ilyen „gyenge” pont volt Európa más országaihoz mérve. Ez olyan intézkedéseket vont maga után, amely a környezetvédelem javát szolgálta, hiszen újabb rendelkezések megszületésével próbáltak egyes területeket hatékonyabb igazgatás alá vonni. Viszont átmeneti negatívumai, hogy egyes jogszabályok megmaradtak az Uniós irányelvek megfelelésének való teljesülés szintjén. Vagyis az Uniós csatlakozás feltételeit megteremtették, vagy az esetleges későbbi követelményeknek megfeleltek, de gyakorlati háttér híján a probléma megoldása nem valósult meg, vagy még ez a háttér sem alakult ki. Ezt mutatja az a sok jogszabály-módosítás is, ami a témában az utóbbi időszakban elég gyakorivá vált. Ez azt a képet festi le, hogy az egyes jogszabályban foglaltak elhamarkodott bejegyzések voltak, miután a gyakorlatban visszaigazolódtak ezek hiányosságai, módosítások révén kellett ezeket orvosolni. A „jobb később, mint soha” elv alapján ezek hasznosak, de nem egy átgondolt, szakszerű tervezési munka eredményei, ráadásul ezzel a már említett áttekinthetőséget is rontotta. Sajnos több ponton, az elektronikai hulladékok terén is számos, a gyakorlati háttér hiányosságaiból adódó hibákat vélhettünk felfedezni. Ezek közül több – véleményünk szerint - még ma is megoldásra vár. Ha valakinek esetleg az az érzése támadna, hogy az elektronikai berendezések hulladékával foglalkozó szabályozás túldimenzionált, valószínűleg nem tévedne!

 110. oldal 


A jogalkotás bizonytalanságát mutatja a kihirdetést követő módosítások mibenléte is. Kezdetben az elektronikai hulladék szállítására mindaz vonatkozott, ami a veszélyes

hulladékok

szállítására.

Később,

ahogy

ennek

az

elvnek

a

tarthatatlansága nyilvánvaló lett, jött a módosítás. Az elektronikai berendezés csak attól a pillanattól hulladék, ha a kezelőnek átadták. A sor folytatható például a történelmi hulladékok kérdésével. A gyakorlattól elég távoli az az elképzelés, miszerint a 2005. augusztus 13. után forgalmazott elektronikai berendezéseket és az e dátum előtt eladottakat a jogalkotó külön kategóriában kezeli. Némi utánagondolással belátható, hogy a vásárló történelmi hulladékot fog visszavinni az üzletbe a visszavételi kötelezettség égisze alatt túlnyomó többségben. Ebből következően nem minden történelmi hulladék költségviselését lehet a hulladékgazdára hárítani. Nem nagyon értelmezhető az engedélyezési kérelemhez csatolandó befogadói nyilatkozatok értelme sem! Például a fém hulladék (acél, vas, réz, alumínium) leadására természetesen ott és akkor kerül sor, amikor és ott, ahol az anyagilag legmegfelelőbb. Ha manapság valakinek az a szándéka, hogy a háztartási elektromos berendezések begyűjtésével és bontásával kíván foglalkozni, az nagy feladatra vállalkozik. Az engedélyezési eljárás (tevékenységi engedély) átláthatatlanul bonyolult és meglehetősen lassú. Mindezek mellett 2005. december óta elképesztően drága is. Kis gyakorlati ismerettel felvértezve tudható, hogy egy egyszerű háztartási gép szerviz tevékenysége jó közelítéssel megegyezik egy elektronikai bontóéval. Mindkét esetben működésképtelen berendezések beszállítása történik, melyeket aztán szétszerelnek. Mindehhez szerszámokat és alkatrészeket használnak fel, melyeket helyben tárolnak. A rádió tévé műszerész is tárol a vonatkozó rendelet melléklete szerint veszélyes hulladéknak minősülő képcsövet, nyákot, elektrolit kondenzátort, stb., sőt még ólomtartalmú forraszt, és elemeket is. Természetesen a

 111. oldal 


szerviz nagyon nagy mennyiségben tárol elromlott és bontott berendezéseket is, melyek alkatrészforrásként szolgálnak a javításokhoz. A különbség csak az, hogy mindehhez nincs szüksége veszélyes hulladék raktárra, sem katasztrófatervre, stb. Továbbá a jogszabályok kimondják, hogy az elektronikai hulladék veszélyes hulladék, de ha valaki nem a szerint kezeli, akkor megdőlt minden törekvés, amellyel az e-hulladék hasznosítását és ártalmatlanítását egy egységesen ütemezett mederbe terelhetnénk. A lakosságtól származó hulladék, így is erősen komplex összetételű, és ebben a szellemben ez nem is fog megváltozni. Talán nem túlzás arra gondolni, hogy a háztartási elektronikai berendezések kezelését külön kategóriaként kellene megkülönbözetni. Elég népes kategória lenne, ami önmagában is megérné a fáradtságot. A kategórián belül aztán ki lehetne részletezni az ártalmatlanítás technológiáit. Önmagában a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos rendeletet is érdemes lenne megbontani, hiszen nem lehet mindenre, csak úgy ráhúzni, hogy veszélyes hulladék, azok a kategórián belül is számos különbséget mutatnak, és a kezelésükben is számos eltérés van. A szelektív hulladékgyűjtés révén több hulladék típust kiemeltek a lakossági hulladékból, illetve ezek szakszerű kezelését ilyen módon irányozták elő. Viszont mi a helyzet a többi hulladéktípussal? A lakossági hulladék alapvető problémái közül az egyik leglényegesebb, pont annak heterogén komplex jellege. Az elkülönítetten gyűjtendő hulladékok – üveg, PET-palackok, egyéb csomagolási hulladékok, vagy akár az elemek, akkumulátorok, elektronikai berendezések, gumiabroncsok, autó-roncsok, stb. mind a gyakorlatban, mind jogilag is szabályozott problémakörré vált. Azonban a lakossági hulladéknak több olyan eleme is van, amely jóformán sehol még említésre sem kerül (bontási hulladékok, ablaküveg, elhasznált olajok, kemikáliás flakonok és palackok, műanyagok stb.).

 112. oldal 


Ezek manapság a gyakorlatban is és a „jogi útvesztőben” is egyaránt homályos foltként lebegnek. Az utóbbi gondolatokhoz kapcsolható még egy példa is. Ha egy jogi személy hulladékaival, vagy tevékenysége révén, környezetre károsító hatást gyakorol, annak következményeit meg lehet becsülni a károkozásra és a szankcióra egyaránt, mivel a jogi szabályozás hálója rá egyértelműen – vagy legalábbis egyre jobban – kiterjed. Ha viszont mindezt egy magánszemély követi el, az már kevésbé feltárható és nagy eséllyel fel sem fedezhető. Gondoljunk csak arra az egyszerű példára, hogy az ember a kert hátsó végében szinte bármilyen szennyezést elkövethet, bármit tárolhat, anélkül, hogy az valakinek a figyelmét felkeltené, pláne hogy jogi eljárás induljon ellene. A környezetvédelem fokozása, talán a telekhatáron belülre is beterelhetővé kellene, hogy váljék, talán éppen jogszabályi módosítások által Összességében tehát a lakossági hulladékokkal kapcsolatos jogi szabályozásról elmondható, hogy sajnos több vérző sebtől szenved. A legalapvetőbb hiányosságként az írott alapelvek, és azok gyakorlati megvalósulása közötti szakadékot lehetne említeni. Amíg a környezetvédelem irányelveit szolgáló jogalkotás „tökéletessé” nem válik, addig a gyakorlatban sem remélhetünk áttörő megoldásokat a környezetvédelemben.

 113. oldal 


2. Helyi rendeletek Az önkormányzatok a helyi rendeleteiket a hulladékgazdálkodásról, és a köztisztaság fenntartásáról az alábbi törvények és rendeletek alapján alkotják meg: a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény a jegyző hulladékgazdálkodási feladat- és hatásköréről szóló 241/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet, a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet. A jogszabályok közül az egyik legfontosabb, pontosabban a konkrét feladathoz kapcsolódó, azt részletesen meghatározó, a sorban utolsó kiemelten jelölt rendelet. A régió települései a köztisztaságról és hulladékgazdálkodásról szóló rendeleteiket vagy önállóan, vagy több településsel közösen hozzák meg. Az hogy egy település ezt a kötelezettségét önállóan vagy közösen oldja meg, az függ az adott település méretétől (lakóinak számától), a rendelkezésre álló anyagi forrásoktól, valamint műszaki, földrajzi helyzetétől. Kijelenthető, hogy valamennyi település rendelkezik a lakossági szilárd és folyékony hulladék, valamint a hulladékgazdálkodásra vonatkozó helyi rendelettel. E rendeletek nyilvánosak, többségében Internetről is elérhetőek, olvashatóak. Ami közös a helyi rendeletekben A települési szilárd folyékony hulladékról külön-külön rendeletben határoznak. (jelen tanulmány csak a szilárd hulladékokkal foglalkozik, ezért a folyékony hulladékokról szóló rendeleteket nem értelmezzük) A rendeletekben meghatározzák az önkormányzat, a szolgáltató és a lakósság feladatát. Önkormányzat feladatai például: • A településen átvezető állami tulajdonú útvonalak, továbbá a közcélú zöldterületek (parkok), a meghatározott egyéb zöldterületek, terek, sétányok, az  114. oldal 


ezek mellett húzódó járda, árok, lefolyó és a hozzájuk tartozó út, utcák középvonaláig terjedő terület tisztántartása. • Az Önkormányzat intézményeit körülvevő közterületek tisztántartása; • Közterületre hulladékgyűjtő edények kihelyezése és rendszeres ürítése, környezet tisztántartása; • Szilárd hulladéklerakó helyek kialakításával, hulladékártalmatlanító-, vagy hasznosító berendezések létesítésével kapcsolatos teendők ellátása; • Háztartási hulladékok elszállításáról való gondoskodás; • Belterületi fő vízgyűjtő- és levezető árkok, a zárt csapadékcsatornák • Elhullott állatok elszállítása12 Lakosság feladata például: • Lakóépületek

és

emberi

tartózkodásra

szolgáló

épületek,

helyiséget

tisztántartása • Épületek környékének, járdák tisztítása (tömbházak és közös helyiségek esetében is) • Szórakozóhelyek, és kereskedelmi egységek, valamint ezek előtt lévő közterületek tisztántartása • A Tulajdonos köteles az ingatlanán keletkező vagy birtokába került települési szilárd

hulladékot

gyűjteni,

hasznosításáról

vagy

ártalmatlanításáról

gondoskodni. E kötelezettség teljesítése során: - a hulladék mennyiségét alacsony szinten tartani, - a hulladékot úgy gyűjteni, hogy a környezetet ne szennyezze, - az Önkormányzat által szervezett közszolgáltatást igénybe venni, - a hulladékot a szolgáltatónak átadni. • A gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának kezeléséről a Hgt. 13.§-ában foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik.

12

Csak a közterületen elhullott állatokra vonatkozik

 115. oldal 


Szolgáltató 13 kötelességei: • A szolgáltató a tárolóedénybe gyűjtött hulladékot ürítés és elszállítás céljából az ingatlan bejáratának közelében, közterületen veszi át. • Egyéb szilárd hulladék, lom szervezett összegyűjtéséről és elszállításáról évente két ízben (ősszel és tavasszal) a szolgáltató gondoskodik lomtalanítási akció keretében. • Szilárd hulladék lerakó telep előírások szerinti kezeléséről, környékének rendben tartásáról és felügyeletéről a szolgáltató köteles gondoskodni.14 A rendeletek meghatározzák • A gyűjtőedény fajtáját, számát, méretét. • A hulladék elszállítás rendjét, módját. • A szállító járműre, ill. egyéb eszközre vonatkozó előírásokat. • A szolgáltatás díját – vagy annak helyi adóba (kommunális adóba) történő beépítését. Fontos rész a rendeletnek, hogy az összegyűjtött hulladékot hol helyezik el. Amennyiben az adott településnek van saját kezelésében hulladéklerakója (szeméttelepe) akkor ezt a rendeletbe pontosan megjelölik. Azok a települések, amelyek nem rendelkeznek saját szemétteleppel, valamelyik másik település kezelésében lévő telepre szállíttatják el a szemetet. Ebben az esetben erről külön rendelet, és / vagy szerződés szól. Szintén közös vonása a rendeleteknek a veszélyes hulladékra, ill. építési törmelékre vonatkozó része: • A települési szilárd hulladéklerakó telepre állati tetemet, egészségre és a környezetre veszélyes anyagot lerakni tilos. • Építési, bontási törmeléket a Polgármesteri Hivatal által kijelölt, lehetőleg feltöltendő területen lehet elhelyezni. • A veszélyes hulladékokat tilos a háztartási hulladékok közé tenni.

13

Szolgáltató, akivel az önkormányzat szerződést köt a feladat ellátására a hulladékot elszállító szolgáltató és a telep kezelését végző vállalkozás (szervezet) nem feltétlenül azonos. 14

 116. oldal 


Megállapítható, hogy a Dél-Dunántúli Régióban minden településen van szervezet szemétszállítás. Különbségek a helyi rendeletekben A helyi rendeletek különbözőségei elsősorban a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban adódnak Azokon a településeken, ahol a szolgáltató lehetőséget nyújt a szeletív hulladékgyűjtésre, annak feltételeit a rendelet is tartalmazza: • A szeletív hulladékgyűjtő szigetek pontos helyének meghatározása • A

szeletív

hulladékgyűjtő

szigeten

elhelyezendő

konténerek

fajtája,

mennyisége • A konténerek ürítésének gyakorisága, módja • Egyéb szeletív gyűjtési lehetőségek a lakosság részére (pl.: veszélyes hulladék gyűjtése, elektronikai hulladék gyűjtése évi egy-két alkalommal) Szintén egyedi lehet, ha az adott településen működik hulladékudvar (Kaposvár, Paks). Ebben az esetben meghatározzák, hogy milyen hulladékot fogad az adott hulladékudvar, ill. a hulladékudvar üzemeltetésére vonatkozó feltételeket, megállapodásokat. Több település (pl.: Pécs, Szekszárd és térsége, Paks) több évre szóló hulladékgazdálkodási programot is kidolgozott, melyben meghatározta a középtávú céljait is. Ezek a programok összhangban vannak a 1150/2004. (XII. 26.)

Korm.

határozat

Környezetvédelmi

a

Program

2003–2008.

közötti

finanszírozásának

időszakra és

szóló

Nemzeti

végrehajtásának

egyes

kérdéseiről szóló határozattal. Hiányosságok A

lakossági

kommunális

hulladék

összetételét

tekintve

tartalmaz

újrahasznosítható frakciót, veszélyes elemeket, és inert hulladékot is. A hulladékgazdálkodási programok célja a hulladék mennyiségének csökkentése, és egyre nagyobb mértékű újrahasznosítása a környezet legkisebb terhelése mellett. De ezt a helyi rendeletek nem követik. Erre egy példa:  117. oldal 


A lakósság a lomjaitól (ami csak méretében és mennyiségében különbözik a kommunális hulladék többi összetevőjétől) a lomtalanítási akciók keretében szabadulhat meg. Eddig szinte mindet kipakolhattak a ház elé (TV, hűtő), és a szolgáltató el is vitte. A 2005 augusztusa után szervezett lomtalanítások során már néhány helyen elő fordult, hogy ott maradt az elektronikai hulladék. A jogszabályok a hulladékok közül több hulladékfajtát kiemelt, mint külön (szelektíven) gyűjtendő hulladékféleséget. (csomagolási hulladék, veszélyes hulladék, e-hulladék, gumiabroncs stb.) A helyi rendeletek nem szabályozzák pontosan, hogy a külön gyűjtendő hulladékféleségek közé mik tartoznak. A meghatározások csak általánosak és hiányosak. Pl.: „egészségre és a környezetre veszélyes anyag”. Továbbá nem határozzák meg egyértelműen, hogy amit nem szabad, vagy tilos a kommunális hulladék közé tenni, azzal mi a teendő, hol kapható róla információ, melyik jogszabály előírásait kell figyelembe venni (jogszabály megnevezése, elérhetősége, pl.: internetről stb.). Szankciók A helyi rendeletekben a szabálysértésre vonatkozó paragrafusok igen kurták, vagy teljesen hiányoznak (hatályon kívül helyezve). Aki a helyi rendelet előírásait megsérti, szabálysértést követ el és 5000-30.000Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az önkormányzatok lehetőségei és rendelkezései ezzel ki is merültek. Megállapítás A lakossági tájékoztatás és tudatformálás nagyon fontos tényezője a hulladékgazdálkodási programoknak. Ám a jogkövető magatartás elvárása a lakósságtól csak akkor reális, ha a jogszabályok is megfelelőek. A jogszabályokban megfogalmazott szankciók célja a visszatartás, hogy a nem kívánt cselekményeket ne kövessék el. Az olyan rendeletek, melyekből ez a passzus hiányzik, vagy az adott társadalom adott szintjén már nem visszatartó erejű, az egyértelműen hatástalan, és biztos, hogy sokan meg is szegik.  118. oldal 


V. Az Újrahasznosítás szükségességének bemutatása az elektronikai hulladékok példája alapján

 119. oldal 


1. Első gondolat Az ember, amióta létezik a Földön, folyamatos kölcsönhatásban van a környezetével. Ez a folytonos „oda-vissza” hatás, az emberi populáció növekedésével vált igazán jelentőssé. Az ember igyekezett megvédeni magát a környezet kellemetlen hatásaitól, sőt életkörülményeit is kellemesebbé, kényelmesebbé alakította. Igyekezete később már mindinkább arra is irányult, hogy környezetét is saját igényeinek megfelelővé formálja. Tevékenységei során olyan hatást gyakorolt környezetére, mely egyre csak károsan módosította azt. Ez a károsítás természetesen visszahat az emberre, de általában térben és időben eltolva. Ennek következményeként a ma embere szembesülni kényszerült számos olyan problémával, amelyet elődeink felelőtlen gondolkodása idézett elő. Amíg a művi környezetben okozott károk jelentős része kisebb-nagyobb anyagi áldozatok árán helyrehozható, addig a természeti környezetben okozott kár gyakran vissza nem fordítható folyamatokat idéz elő. Az ember idővel érzékelte káros hatásainak következményeit, s tevékenységeit ennek megfelelően módosította, vagy megkísérelte a káros hatásait közömbösíteni, ezzel megalkotva a környezetvédelem alapelveit. Azonban napjainkra a gyors ütemű ipari fejlődés és az erőteljes urbanizáció miatt a káros mellékhatások térben kiterjedtebben, időben pedig gyorsabban jelentkeznek. A szennyezés mértéke ma már annyira megnőtt, hogy a korábbi gondolkodásmód és a fogyasztói társadalmi torzulások sürgős megváltoztatására van szükség. A mai környezetvédelemnek már nem elegendő a „tevékenység → káros mellékhatás észlelése → tevékenység módosítása” hatáslánc átfutási idejének csökkentése, hanem ezen túl mutatva már elengedhetetlenül szükséges előre felmérni a tevékenységek esetleges káros mellékhatásait.

 120. oldal 


Az ember környezetre káros magatartása több téren is megnyilvánul. Az ember különböző tevékenységei során felhasznált természeti kincsek (pl. ásványok, ércek) nagy része káros hulladékká alakul át, az igénybe vett természeti elemeket (pl. vizet, levegőt, talajt) pedig hulladékokkal szennyezi. Így az előbbiek a környezetünkben egyre fogynak, illetve minőségileg romlanak, míg az utóbbiak, az

ember

számára

kedvező

sajátosságai

terén

mutatnak

negatívabb

visszajelzéseket. A levegő, a víz és a talaj szennyezése mellett azonban korunk nagy problémája a hulladékok mennyiségének hatalmas növekedése. Napjainkban az ember életének minden területén – a termelés és fogyasztás szférájában egyaránt – állandóan keletkeznek olyan anyagok, amelyek adott helyen és időben hasznavehetetlenek. Manapság többet termelünk, ezért a termelési folyamatban óhatatlanul több melléktermék, selejt, hulladék keletkezik. A nagyobb fogyasztással

együtt

jár,

hogy

a

lakosság

egyre

több

maradékot,

csomagolóanyagot, szemetet dob ki. A termelő-berendezéseket is gyorsabb ütemben korszerűsítik. Akár technológiai változtatások miatt, akár egyedi igények miatt, de hamarább selejteznek ki fizikailag még el nem használt gépeket is. A fogyasztás szférájában pedig a gyorsan változó divat hatása is sietteti a használati tárgyak kiselejtezését. A

természet

általános törvényszerűsége

az

anyagok körforgása, az ipari termelés viszont megszakítja

a

természetes körfolyamatokat, egyre Több szemét, mint kuka

nagyobb anyagmennyiségeket

von ki abból, és csak hulladékok, illetve szennyezőanyagok formájában téríti vissza azokat. Az ember használja a természet kincseit, de a technológiákat csak a

 121. oldal 


végtermékek érdeklik, a melléktermékek, a hulladékok nem, holott azok gyakran másodlagos nyersanyagként használhatóak lennének. A természeti erőforrások ilyen pazarló gazdálkodásából több probléma is adódhat: a meg nem újítható természeti kincsek elfogyhatnak, a hulladékokban értékes anyagok és energiák mehetnek veszendőbe, egyre nagyobb mennyiségű és egyre újabb, az eddigiektől eltérő összetételű hulladékok kerülhetnek a környezetbe, melyek a természeti elemeket szennyezhetik, az élővilágot mérgezhetik, és akár – egy kisarkított esetben – a bioszféra egyensúlyát megbontva globális változásokat is eredményezhetnek. A fentiek miatt a mai környezetvédelem és hulladékgazdálkodás legfontosabb célja az kell hogy legyen, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzék, az elkerülhetetlenül keletkező hulladék minél nagyobb hányadát hasznosítsák, a nem hasznosítható hulladékot pedig olyan módon ártalmatlanítsák, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben terhelje. Ennek értelmében elsődleges irányvonalként a hulladékok keletkezésének csökkentését, minimalizálását kell célul kitűzni. Ezt főként megfelelő termelési technológiák megválasztásával vagy kifejlesztésével, valamint a fogyasztó központú társadalom visszafogásával lenne megvalósítható.

Ez

azonban

az

emberi

társadalomtól

egy

érettebb

gondolkodásmódot is megkívánna, hiszen mai életünk tettei „csak” a jövőben visszhangzanak majd. Elengedhetetlen figyelembe venni azt is, hogy olyan termékeket gyártsunk, illetve az egyes termékek gyártásánál olyan anyagokat használjunk fel, amelyek a későbbi útjuk során mind kevesebb káros hatást fejthessenek ki, illetőleg a már meglévő hasonló esetekben pedig ennek megfelelően helyettesítsük ezeket. Egy termék gyártásánál már előnyben kell részesíteni olyan anyagokat is, amelyek visszaterelhetőek a társadalom – termelést és fogyasztást mindinkább összhangba hozó körforgásába. Megfelelő alapanyagok megválasztásával a termék hulladékká válása során is visszaforgatható lesz a gyártási ciklusba. Amennyiben ez nem kivitelezhető, a problémákat jelentősen csökkentheti, ha az egyes

 122. oldal 


hulladékokat akár más gyártási folyamatok által is újrahasznosíthatóvá tehetjük. Azonban, ha ezen hasznosítási módok egyike sem alkalmazható, még fontos lehet a termelésbe vont anyagok olyan megválasztása is, amely révén a termék hulladékká válása esetén, anyagában hordozott értékének – energiájának kinyerésére, feltárására is használhatóvá válik. A környezetvédelmen belül, a hulladékgazdálkodás területén, a jelenlegi korlátokat és lehetőségeket figyelembe véve talán a hulladékok újrahasznosítása kell hogy a leghangsúlyosabb fejezet legyen. Bár az utóbbi időben a hulladékok keletkezésének minimalizálása terén is fejlődés mutatható fel, még mindig évrőlévre egyre nagyobb mennyiségű hulladék keletkezik világ szerte. Ha a hulladékok keletkezésének mennyisége csökkenő számokat jelezne, a jótékony hatásai ennek is csak a jövőben lennének felismerhetőek, és csakis akkor, ha ebből a folyamatból tendencia erősödik ki. A jelen nagy problémája a mind regionálisan, mind lokálisan egyaránt nagy számban felhalmozódó hulladékok megléte. Mivel az ártalmatlanítás vagy csak csökkenti a károsodás mértékét, vagy más, kevésbé környezetpusztító területre tereli azt, nem nyújt igazi megoldást a hulladékok környezetre

gyakorolt

hatásának

tekintetében.

Ezért

a

megfelelő

hulladékgazdálkodási törekvéseket a hasznosítási módok valamelyikében kell keresnünk. A legtöbb hulladékféleség esetében az újrahasznosítás kínálkozik a legmegfelelőbb

megoldásnak,

mivel

a

termelési

körforgásba

történő

visszajuttatását többféle technológia bevonásával végzi. Ez várhatóan a jövőben még inkább kielégítő hasznosítási mód lesz, hiszen jelenleg egyes technológiák már figyelembe veszik, és előnyben részesítik az ilyen újrahasznosítható anyagféleségeket. Napjainkban viszont még több olyan hulladékfajta is jelen van, ami egy olyan technológiai színvonalat képvisel, mely számára az újrahasznosítási szempontok még sokadlagosak voltak. Ezek a hulladékok így jórészt csak energetikai

hasznosítás,

vagy

valamilyen

ártalmatlanítási

degradálhatóak.

 123. oldal 

eljárás

révén


A ma környezetvédelme tehát megkívánja a hulladékkezelési eljárások előtérbe kerülését. A hulladékok komplex összetétele és az újrahasznosításra való törekvés, olyan tevékenységek születését irányozta elő, amelyek során a hulladékok minél nagyobb hányada visszaforgathatóvá, hasznosíthatóvá válhat. Ez történt az elektronikai hulladékok területén is. Az „e-hulladékot” hazánkban sajnos csak néhány éve tartják külön kategóriaként számon. Jelenléte már évtizedek óta kíséri életünket, azonban a hulladékká vált berendezések, vagy azok alkotói

nem

keltettek

eddig

különösebb

figyelmet.

Ahogy

azonban

a

környezetvédelem egyre nagyobb hangsúlyt kapott, ez a sötét folt is napvilágra került, így hamarosan nemcsak az egyre növekvő e-hulladék tornyosult ki, hanem az ezzel párhuzamosan megoldásra váró problémák is. Az elektronikai hulladék az egyik legjobb példája az újrahasznosításra váró hulladékféleségeknek. Nemcsak egyes veszélyes összetevői miatt érdemel az átlagosnál több figyelmet, hanem azért is, mert alapanyagai jószerivel teljesen újrahasznosíthatóak, vagy azzá tehetők. A hulladék jellege tehát indokolttá teszi az újrahasznosításra való törekvést, ehhez azonban kiszolgáló tevékenységre van szükség. Az elektronikai hulladék összességében újrahasznosíthatóvá tehető, alkotói, alapanyagai újrahasznosíthatóak. Megfelelő szétszereléssel, előkezeléssel az ehulladék – egyes alkotók kivételével – teljes egészében hasznosíthatók. Ha konkrétabban megvizsgáljuk az elektronikai hulladékokat újrahasznosításuk szükségességének tekintetében, több általános megállapítást tehetünk: E-hulladékok életünk több területén, társadalmunk többféle szintjén keletkezhetnek. Azonban egyéb komplex összetételű hulladékainktól eltérően könnyen

beazonosíthatóak.

Alapanyagaik

sajátosságait

többnyire

stabilan

megőrzik, így összevetve, pl. bármilyen más lakossági hulladékkal, ez a vele való munkát megkönnyíti, folyamatosabbá teszi. Fizikai jellemzőiből adódóan szelektíven gyűjthető. Bár mindennemű elektronikai hulladékot veszélyes hulladékként kell kezelni, veszélyességük nem mondható általános érvényűnek, s

 124. oldal 


veszélyességi tényezőjük is csak bizonyos esetekben jelentkezik. Veszélyességük, összehasonlítva más, „általánosabb” értelemben vett veszélyes hulladékkal elenyészőnek mondható. Némely alkotók környezetre kifejtett, vagy természetben gyakorolt hatását leszámítva általánosságban tűzveszélyességükben, vagy nagy mennyiségekben felhalmozódva jelenthetnek tájromboló hatást. Természetesen emellett egyes alkotók természetben akkumulálódó, mutagén és karcinogén hatásai miatt megkülönböztetett bánásmódot igényelnek. Veszélyes hulladékként való kezelésük tehát – a némely említett indokolt eset mellett, az elkülönítetten történő kezelés miatt, azok újrahasznosíthatóságát is könnyebben elősegíti; a hasznosítható anyagféleségek így könnyebben elérhetővé válnak. Reálisan szemlélve pedig, miért is kellene olyan anyagoknak a természeti elemeket szennyeznie, melyeket hasznosíthatóvá téve, voltaképpen nem is nevezhetnénk „hulladéknak”. Az elektronikai hulladékok tehát jellemző példái annak a hulladéktípusnak, amely esetén azok hasznosíthatóságára kell törekednünk, hiszen a bennük található anyagok a hasznosítás által zárt ciklusban tarthatóak, kevesebb veszélyt jelentve ezzel környezetünk számára.

 125. oldal 


2. Második gondolat Ha létezne (létezhetne) olyan berendezés, melynek bejáratán beadagolnánk az elektronikai hulladékot, és némi zakatolás után a kimeneten megjelennének az újrahasznosítható alapanyagok, akkor a helyzet egyszerű lenne. Bármennyire is szomorú, de ilyen berendezés nincs és nem is lesz! Ezért aztán meg kel barátkozni az elektronikai hulladék bontásával, mint tevékenységgel. Az idő-, és ebből következően pénzigényes bontás hivatott arra, hogy az elektronikai berendezésekből olyan – lehetőség szerint – homogén anyagcsoportok legyenek nyerhetőek, melyek már beleillenek az újrahasznosítási technológiákba. Csaknem minden elektronikai berendezés tartalmaz nyomtatott áramkört és fémeket. A két csoport újrahasznosítási technológiája azonban homlokegyenest különbözik. Ezért tehát, kézi munkával külön kell választani a fémeket és a nyomtatott áramköröket. Ráadásul a nyomtatott áramkörök sem egyformák. A számítógépek úgynevezett alaplapja összetételében és mennyiségében egészen eltérő anyagokból áll, mint egy 1972-ben gyártott rádió nyomtatott áramköri lapja. A sor sokáig folytatható lenne. A bontás tehát hivatott olyan frakciókat eredményezni, melyek újrahasznosítás (ártalmatlanítása) technikailag megoldott. Azt, hogy adott berendezést milyen részletességgel bontunk végső soron finanszírozási kérdés. Az külön bizonyítás nélkül is belátható, hogy a MÉH hálózat utódai, és az azokhoz hasonló fémfelvásárlók által fizetett összegből bontót üzemeltetni nem lehet. Főleg nem, ha az előírások betartása is cél! A példa kedvéért legyen adott egy centrifuga. Borítása, fenéklemeze és a munkatere acéllemez, felső pereme és fedele műanyag, motorja réz és alumínium. Ezért a kb. 18 kg-os berendezésért a kézikocsival „lomizó” napi áron 450-500 forintot kap a vastelepeken. Ha ugyanez a centrifuga a bontóba kerül, akkor kb. 20-25 perc szükséges a bontásához. A bontást nehezíti a korrodált csavarok oldhatatlansága, a munkatér eltávolításához szükséges speciális kulcs. A kinyert motor további bontásához,

 126. oldal 


újabb 30 perc szükséges és satu, illetve munkapad. A bontás nyomán tehát rendelkezésünkre áll kb. 12 kg acéllemez, 1 kg műanyag, 0,5 kg réz, 0,75 kg alumínium, illetve 4-5 kg lemezelt állórész és a forgórész tengellyel. Van továbbá egy indítókondenzátorunk és egy kapcsolónk. Elsősorban a különválasztott réznek köszönhetően az alapanyagok leadása nyomán 700-750 forint bevételre számíthat a bontó. Figyelembe véve a bontáshoz szükséges időt, ha ezt a munkát folyamatosan lehet biztosítani, akkor ez havi 130.000 forintot jelent Ez egy dolgozó bruttó bére és annak járulékainál semmivel sem több. Erre a finanszírozásra nem lehet vállalkozást alapítani, mivel közterhekre, infrastruktúrára, működési költségre, reklámra, begyűjtésre nincs fedezet. Nincs fedezet továbbá azokra a többségében veszélyes hulladékokra, melyek kezelési költség fejében adhatók le. Ezen a ponton már érdemes kiemelni, hogy a bontást, mint szakma megerősödését (kialakulását) nehezíti az a tény, hogy az elektronikai berendezések nagy része korlátozás és engedély nélkül leadható a haszonvas-telepeken. Az ily módon szerzett bevétel egy fajta életforma számára elég, de engedélyek beszerzését, közterhek viselését, szabályok betartását nem teszi lehetővé. Kiemelhető továbbá az is, hogy a finanszírozás fenti módja nem támogatja a bontást, mint időigényes tevékenységet. Anyagilag kifizetődőbb a bontás nélküli értékesítés. Nem következik egyenesen az előbbiekből, de átlátható, hogy a finanszírozás ilyen mértékű alakulása óhatatlanul is kierőszakolja a hulladékok közti válogatást. Van, ami „megéri” és van, ami nem! Ha számolunk a kiegészítő finanszírozással, annak forrása tisztázott. A forgalmazott berendezések bizonyos százalékának mértékéig a gyártó, az úgynevezett történelmi hulladék kategóriában a hulladékgazda.

 127. oldal 


Ami a gyártó – koordinátor szervezeten keresztüli – finanszírozását illeti, az, tendenciájában minél alacsonyabb értékre törekvő. Ennek természetes oka, hogy a gyártó is alakíthat koordináló szervezetet. Következésképpen a minél alacsonyabb finanszírozás kikalkulálása áll érdekében. Ráadásul az érthetetlenséget súrolja az a buzgalom, ahogy az üzletláncok a visszavételi kötelezettség okán átvett elektronikai berendezéseket végighurcolják egész Magyarországon, hogy az adott koordinátorral szerződött (vagy általa alapított) bontóhoz eljuttassák. Ha a begyűjtés és beszállítás nem a vállalkozás finanszírozásában történik, megérheti a bontás koordinátori finanszírozással kiegészítve. Megérheti, de csak nagymennyiségű, és folyamatosan biztosított berendezések esetén, ha a bontásra nem túl sok hangsúlyt fektet. De ehhez koordinátor szervezet megrendelése szükséges, és azt megkapni nem egyszerű. Lényegileg érthető, hogy miért tendencia a koordinátor- bontó- hulladékfém felvásárló konzorcium vagy közös hatterű vállalkozás kialakulásának terjedése. Kiemelendő, hogy ez a tendencia kialakulása nem a minőség, hanem az anyagi előnyök által determinált, ráadásul semmi megoldást nem kínál a lakossági és intézményi történelmi hulladék túlnyomó többségének kezelésére. Ami a hulladékgazda – és ezen belül a lakosság – általi finanszírozást illeti, az, hamar letudható! Igen vékony az a réteg, aki elektronikai hulladékának leadásért képes és akar fizetni. A gyakorlatban, aki képes, az nem akar, aki meg akar, az nem képes fizetni. Ráadásul a szórványos előfordulás a begyűjtés költségét igen megemeli. Erre a finanszírozásra tehát bontót alapítani nem lehet! Olyan sok dolognak kellene megváltozni ahhoz, hogy a lakosság e tekintetben jogkövető magatartást tanúsítson, hogy arról beszélni sem érdemes! Bár, kiemelhető a gazdasági helyzet, a környezettudatos magatartás tanítása, az ellenőrzés, de a lényeg sokkal összetettebb!

 128. oldal 


Az intézmények esetében már más a helyzet. Az intézmény, mint hulladékgazda megfelelő finanszírozást tud biztosítani. A központi igazgatás egy része, a minisztériumok intézményei esetében „nem tétel” a szép számmal képződő,

leginkább

számítástechnikai

hulladék

kezelési

költségének

finanszírozása. Sajnos ez a lehetőség nem minden bontó számára adott! A kapcsolati tőke e tekintetben is nagyon fontos! Az önkormányzatok, és intézményeik anyagi lehetőségeikre hivatkozva nem igen számíthatnak stabil finanszírozóknak. Ha finanszírozási kérdéseken túl tekintünk, szólni kell a begyűjtés lehetőségeiről. Mint arról már történt említés, a nem történelmi hulladékok esetében az üzletláncok többséges dicséretes buzgalommal és anyagi eszközeiket nem kímélve a bontás helyszínére szállítják az elektronikai hulladékot. Ez a bizonyos mértékben érinti a történelmi hulladékok körét is, hiszen (az elég megkésve) módosított rendelkezés végre legalizálta a történelmi hulladék elfogadhatóságát

a

visszavételi

kötelezettség

tekintetében.

Továbbá

a

kereskedelem remekül kihasználja akciók keretében a visszavétel propagálását. A történelmi hulladékok túlnyomó része azonban rejtve áll a hulladékgazdák birtokában. Arról, hogy az elektronikai hulladékokra a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos előírások az irányadók még kevesen tudnak. Igaz ez intézményi és vállalkozói körökre is, ami a kisebb városokat és a falusi településeket illeti. Sajnos

annak

a

rendelkezésnek, miszerint az

elektronikai

berendezések csak

engedéllyel

rendelkező adható Bontásra váró TV-k

hulladéka

le,

kezelőnek foganatja

a

lehető legkevesebb. Ebben szerepet játszik

 129. oldal 


az is, hogy a házalók, többsége fizet is az elvitt hulladékért. Természetesen ez csak egyes berendezésekre vonatkozik, azokra, melyek könnyen értékesíthetők! Érdekes a háztartási készülékek, berendezések szervizeseinek hozzáállása a kérdéshez. Nagyon nagy többségük tisztában van a rendelkezésekkel, de kezelési díjat fizetni nem hajlandóak.

Bizonyára szerepet játszik ebben a tényben a

szervizes szakma nem ép szárnyalása napjainkban. A begyűjtés tehát nehézségekbe ütközik. Nehéz még akkor is, ha a begyűjtő (és egyben bontó) a beszállítás terheit is magára vállalja. A történelmi hulladékok esetében nehéz olyan működő, prosperáló bontót elképzelni, aki egyben begyűjtéssel ne foglalkozna. Tehát, még abban az esetben is nehézkes a begyűjtés, ha hulladékgazda mentesül a szállítástól. Nehézkes és nem egyenletes. A

leginkább

célravezető

megoldásnak

kínálkozik

a

települési

önkormányzatokkal felvenni a kapcsolatot. Személyes megbeszélés során tisztázható az a közös érdek, melynek eredményeként elektronikai berendezések begyűjtési akciókat lehet szervezni. A lehetőség kényes pontja a finanszírozás kérdése. Az adott esettől függ, hogy a finanszírozás milyen mértékű, és a költségeket ki vállalja a magára. A költségvállaló lehet a lakosság, de mérsékeltebb összegek esetében az önkormányzat is partner a kérdésben. A lakosságot minden esetben tájékoztatni kell. Ezt a feladatot általában az önkormányzati csatornákon keresztül el lehet látni, ám az anyag összeállítása gondos munkát kíván. Gondos munkát kíván, már csak azért is, mert a lakosság egyes rétegei esetében az elektronikai berendezések nagy becsben állnak, nagy értéket képviselnek. Teljes mértékben elavult és korszerűtlen berendezések esetében is gyakran hallható „ez még szinte új”, „teljesen jó”, „tökéletesen működik” kitétel. Megtörténik ez még olyan berendezések esetében is, melyek futó megítélés szerint is a roncs kategóriába tartoznak. Mindenek előtt tehát meg kell győzni a hulladékgazdát, hogy elromlott, nem használt elektromos berendezéseiből nem lesz áru, nem annak jó áron történő eladásából fog a bontó meggazdagodni!

 130. oldal 


Egyébként az önkormányzati csatornákon keresztül történő meghirdetésen, média reklámokon kívül a legjobb reklám a szájról- szájra való terjedés. Ezért sosem szabad elmulasztani az adott hulladék történetének meghallgatását, vagy visszautasítani a padlásra szóló invitálást, „mert ott még van valami” okán. A jó szó, a barátságos hangnem és az udvariasság kötelező! A finanszírozáson, begyűjtésen kívül a gyártók sem könnyítik meg a hulladék kezelőjének dolgát. Minél régebbi egy berendezés, annál több alkatrészt tartalmaz, annál precízebben van összeépítve. Kevés műanyagot és fémet tartalmaz általában. Elterjedt a fa, mint szerkezeti elem alkalmazása. Egy ilyen készüléket természetszerűleg kézzel raktak össze. Ha ennek logikáját sikerül átvenni, a bontás nem bonyolult viszont időigényes. Az egyes alkatrészek és jól bonthatóak, még a transzformátorok impregnálása

sem Bontásra váró TV-k 2

akadályozza a munkát, lévén az általában viasz.

Sok csavart alkalmaztak, de a csavarkötések jól bonthatóak, bár a felréselt csavarfejhez jó csavarhúzó kell. A csavarokat általában anyával és festéssel biztosították abban az időben, ez bonyolítja, nehezíti a bontó munkáját. Ha műanyagot és abban csavarkötést alkalmaztak, csaknem biztos, hogy az anyát a műanyagba öntötték. Ez szinte lehetetlenné teszi a műanyag vastalanítását, főleg, ha meg is erősítették bordákkal. Az amúgy is értéktelen műanyagok között nagy a bakelit aránya. Ez a merev és éles törésvonallal pattanó anyag körültekintő bánásmódot igényel. Gondot okoz viszont a bő huzalozás. Még a kezdetleges nyomtatott áramkörök esetében sem volt szempont a tervezésnél az oda- és elvezetések optimalizálása.

 131. oldal 


Nem igen használtak csatlakozókat a vezetékek égén. A vezetékezés maradéktalan eltávolítása időigényes. A nyomtatott áramkörök kiemelését sokszor nagyban nehezíti a fém kerethez történő hozzáforrasztás. A forrasztások egyébként tömegesek, alaposak.

Nyomtatott áramkörök

Az aktív elemek az elektroncsövek és tranzisztorok. A csövek könnyen eltávolíthatók. Eltávolításuk balesetvédelmi okokból minél előbb célszerű. Egyéb üveg alkatrészek (skálaüveg) gyakoriak. Szerencsés, hogy a katódsugárcsövek bandázsszalagját viszonylag könnyen eltávolítható módon szerelték fel. A régebben gyártott készülékek általában nagy és tömeges termékek, raktározásuk sok helyet foglal, viszont geometriájuk folytán jól pakolhatók egymásra. Mozgatásuk erőt igényel. A régebbi elektromos berendezések bontása tehát acélban és fémekben gazdag alapanyagokat szolgáltat. Gyakori az öntöttvas, réz és még az alumínium is. A réz visszanyerés szempontjából előnyös a motorok és transzformátorok bonthatósága. A korabeli műsorvevő berendezések hullámsávjainak megfelelően, a tekercsek sok huzalt tartalmaznak, visszanyerésük érdemes.

 132. oldal 


Nyomtatott áramkörök nem jellemzőek, ha előfordul, akkor bakelit hordozón, viszonylag széles réz rajzolattal. A forrasztások sok ólomtartalmú forraszt tartalmaznak. A fém utáni leggyakoribb szerkezeti elem a fa. Visszanyerése általában problémamentes. A műanyagokat elsősorban a bakelit képviseli.

Magas műanyag tartalmú e-hulladék

Napjainkhoz minél közelebb konstruált elektromos berendezést veszünk szemügyre, annál inkább növekszik a műanyagelemek alkalmazása. Burkolat, tengely, fogaskerék egyaránt műanyagból készül. Ez a fejlődési irány nagyban megnehezíti a kezelő tevékenységét. Egy nyomtató, egy fénymásoló szinte átláthatatlan kombinációban tartalmaz fém és műanyag alkatrészeket. Mivel, a berendezések összeszerelése nem feltétlenül kézi munkával történik, gyakori a beszállítóktól származó kész egységek alkalmazása, nehezen található meg az a vezérfonal, mely a bontás leggazdaságosabb időkihasználásához vezet. A fém és műanyag szétválasztása esetenként kilátástalan. A motorok és transzformátorok kézi bontása az impregnálás és a ponthegesztés miatt gazdaságtalan, vagy épp lehetetlen. Egyes tekercsek (pl. tv soreltérítő tekercs) műgyantába ágyazottak.

 133. oldal 


A nehézségek megszaporodásával párhuzamosan a nyomtatott áramkörök értéke a nemesfémek alkalmazása miatt megnő. A nyákok egyre nagyobbak, bonyolultabbak. Elterjedt a forrasztás gátló lakk alkalmazása. Az aktív alkatrészek csaknem kizárólag különböző tokozású integrált áramkörök. A hullámforrasztás, felületszerelt nyákok alkalmazása miatt a forrasztások egyre kisebb tömegűek, előfordul az ólommentes forrasz alkalmazása is. A vezetékek bontása leegyszerűsödött a széles körben alkalmazott csatlakozók eredményeként. Problémát csak az elképesztő számban és variációban alkalmazott kötegelők okoznak. A vezetékek végén lévő csatlakozók gyakran nemesfémmel bevontak. A modernebb, korszerűbb készülékek tehát, nagyon- nagy mennyiségben tartalmaznak műanyagot. A burkolatok jó része, de a szerkezeti anyagok is gyakran műanyagból készülnek. Ebből következően a bontási hulladék nagymértékben megnő. A bontás ideje a miniatürizálásra

való

törekvés és az egyre bonyolultabb berendezések

miatt

megnő, meghosszabbodik, sokféle

szerszámot

igényel. Egyre gyakoribbak

Bontásához sok idő, nagy gyakorlat kell

a kézi bontás számára hozzáférhetetlen részegységek. Mindezek közben a nyomtatott áramkörök és a beforrasztott alkatrészek értéke a nemesfémek következtében megnő.

 134. oldal 


Az elektromos berendezések bontása tehát jól átgondolt technológia rend szerint kell hogy történjék, megfelelő terület igénybevételével, ahol a bontási végtermékek és kézközelben elhelyezhetőek. A bontás egy része fizikai munka. A bontásra kerülő berendezések egy része igen súlyos akár régebbi, akár újabb gyártású. A bontás több mint betanított munka.

Érzéket,

jó

átlátó

képességet, kreativitást követel. Leginkább

ilyen

kvalitású

dolgozókkal lehet takarékoskodni a Aprólékos kézi munkát igényel a bontása

bontási idővel. A

gyártók

nem

nagyon

gondolnak a szerkezetek kialakítása során a bontásra. Átgondolt tervezés nagyon megkönnyíthetné a kezelő munkáját. Érdemes lenne a tervezésbe bontással foglalkozók véleményét is bevonni. Nehézségek adódhatnak tehát a finanszírozás, begyűjtés és bontás során is. De a bontott alapanyagok elhelyezése sem problémamentes. A témakörben elsőként a műanyagot kell említeni. Érdekes, hogy a hulladék műanyag feldolgozásával foglalkozók számára a legfontosabb alapanyag a gyártásközi hulladék. Alkalmazása szinte kizárólagos, de érthető is. A gyártásközi műanyaghulladék mindig egynemű, és tiszta. Mindez nem mondható el az elektronikai hulladék bontása során keletkező hulladék műanyagról. Szó esett ár arról, hogy a gyártó nem igen gondolnak a tervezéskor a bontásra. Érdekes megfigyelni például, hogy a legnagyobb és egynemű műanyagalkatrészek esetében is mindig akad egy beöntött fém alkatrész, egy eltávolíthatatlan vasanyag! Ami természetesen nem tesz jót a daráló késének és még kevésbé a fröccsöntő gépnek. Az a munka viszont, amivel a műanyag fémteleníthető, nagyon megdrágítaná a bontást. És akkor még nem esett szó az eltávolíthatatlan

 135. oldal 


alumínium, papír címkékről, feliratokról. A műanyag újrahasznosítását ezek is nagyban gátolják. Nagyon gyakran a műanyag porral szennyezett. A háztartási elektromos berendezések különösen nagyfeszültségű alkatrészei vonzzák a port. Egy tévé, egy monitor műanyag burkolata belül fekete a portól. Nem is beszélve a fénymásoló gépekről. A tisztításra csak új technológia beállításával volna módja a bontónak. De ennek finanszírozási feltételei nem adottak, már csak azért sem, mert még a legtisztább műanyagot is leginkább ingyen vinné el a feldolgozó. Még egy fontos dolog! A műanyag azonosítása gyakran lehetetlen. Tapintással, ránézéssel nem eldönthető a műanyag fajtája. A jelzés igencsak gyakran hiányzik, de az is előfordul, hogy az alkatrész gyártása során változtatják az alapanyagot, de a szerszámot nem. Így az új keverékben a régi anyagot jelölő rövidítés jelenik meg a szerszám jóvoltából. A másik anyag, melynek elhelyezése problémás, az üveg. Pontosabban a katódsugárcsövek ólomtartalmú kónusz- és nyak részének üvege. Még pontosabban az elhelyezés az anyagiak miatt problémás. A képcső egyben olyan összegért adható le további kezelésre, mely a finanszírozási viszonyok ismeretében nem megoldás. A képcső kezelési költsége jóval több annál, mint amit a koordinátor szervezet fizet a teljes berendezés bontásáért. A képcső nehéz kérdés. Nem igen elképzelhető, hogy az ólom az üveg anyagából kioldódhatna, de ez a meditálás nem vezet sehová. A képcső veszélyes hulladék, és amíg ez nem változik, az ólmozott üvege is az. Jelenleg egy finanszírozható megoldás van, a tárolás. Ez azonban nem megoldás. Nehezen elképzelhető, hogy az illetékesek, miért nem gondolkodtak erről a mellékterméről, melynek mennyisége jól megtervezhető.

 136. oldal 


VI. Körültekintés Európában

 137. oldal 


1. Németország Tolna megye partnerkapcsolata a németországi Bautzen járás, melynek járási székhelye Bautzen városa. A járás a volt NDK területén a cseh, lengyel háromszögben található. Németország évtizedekkel megelőz minket a szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás gyakorlatában. Bár megoldásra váró feladatok itt is adódnak, a minden napi élet természetes része, hogy a háztartásokban keletkező hulladékot összetevői szerint gyűjtik, szállítják és kezelik. A háztartások részére kiadott gyűjtőedények és zsákok színre jelöltek, attól függően melyik milyen hulladék gyűjtésére van szánva. Például a műanyag csomagolási hulladék, mely a sárga kukába, zsákba kerül. De van egy fontos kitétel, csak az a csomagolási hulladék kerülhet ide, melyen a „zöld pont” (Grüne punkt) elnevezésű grafikus jelölés megtalálható. Hogy miért? Mert ezen termékek olyan anyagból készültek, melyek anyagukban újrahasznosíthatók, ill. megfizették utánuk a gyűjtés, kezelés és hasznosítás díját. (Magyarországhoz hasonlóan egyfajta termékdíjas rendszer működik). A csomagolási hulladékon kívül még külön gyűjtik a: • Zöld hulladékot • A biológiailag lebomló hulladékot (étel nyersanyag tisztításából származó növényi hulladék, élelmiszer maradékok…) • A használt üveget • A papírt • Úgynevezett „maradék szemetet” azaz rongy, cipő, edény, ablaküveg… • A veszélyes hulladék • És az egyéb hulladékok Eddig (2006 03 23-ig) az egyéb hulladék közé tartozott az elektronikai hulladék is. Melyet az előre meghatározott időpontokban elszállított a szolgáltató, de a

 138. oldal 


tulajdonos el is vihette a kijelölt gyűjtőhelyre. A leadott berendezésekért meg kellett fizetni a kezelési díjat. 2006. 03. 24.-től minden elektronikai terméket egy matricával látnak el, hasonlóan a „zöld pont” jelöléshez. A jelöléssel ellátott berendezések után már nem kell kezelési díjat fizetni leadáskor. A díjat a gyártók, forgalmazók fizetik meg egy termékdíjas rendszer szerint. Mivel Németországban már évek óta külön gyűjtik és kezelik ezen hulladékfajtákat, nem halmozódott fel történelmi hulladék. Ezért a történelmi hulladék kezelésének finanszírozásával sincsenek olyan gondok, mint Magyarországon. Az

elektronikai

hulladékot

Németországban

10

kategóriába

sorolták.

Kategóriánként külön kezelik, gyűjtik, ill. a beszállított, vagy leadott berendezéseket az adott telepen válogatják külön. Ezek a kategóriák a következők: 1. Nagyháztartási gépek 2. Kisháztartási gépek 3. Informatikai eszközök, telekommunikáció 4. Szórakoztató elektronika 5. Világítótestek 6. Elektromos szerszámok 7. Elektromos játékok, és sporteszközök 8. Gyógyászati eszközök 9. Elektromos szabályzók, vezérlő berendezések, 10. Automatika. Németországban évente 1,8-2 millió darab elektromos berendezés válik hulladékká.

 139. oldal 


Bautzen járás 2005 évi adatai, a szeletíven gyűjtött hulladékokról tonnában. Megnevezés Zöld hulladék (Grüngut) Biológiailag lebomló (Biomüllentsorgung) Műanyag Csomagolási hulladék ( LPV aus gelbe Tonne) Üveg (Altglas) Papír (Altpapier und pappe) Lom (Restmüll) Veszélyes hulladék (Sperrmüll) Egyéb hulladék (Sonstiges)

Mennyiség (tonna / 2005 év) 1406 5575 5562

 140. oldal 

4332 8891 15304 2614 201


2. Románia Hulladékgazdálkodás Székelyföldön a Rubin stúdió riportjai alapján Románia

egyik

legfőbb

környezetvédelmi

problémája a hulladéktárolás. Hiányoznak az átfogó hulladékgazdálkodási tervek, annak ellenére, hogy az önkormányzatokat

kormányrendelet

kötelezi

a

szeméttárolás európai szintű megoldására. Hargita megyében

most

sikeres

pályázat

útján

jelentős

előrelépés történhet: A

székelyföldi

falvak

közelében

napjainkban

rendszerint

egy-egy

szemetesgödör jelenti a hulladékprobléma megoldását, szennyezve a talajt és a levegőt egyaránt. De hamarosan ezen a helyen egy európai színvonalú regionális hulladéktározó állhat. A több mint egymillió euró értékű projektbe tíz település kapcsolódik be Kászonaltíztől Csíkszeredáig és vállalkozásként fog működni. 2005. szeptember 15. Csíkszereda, Rubin stúdió Közös hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki Hargita és Kovászna megye Tanácsa. A két székelyföldi megye közötti együttműködés eredményeként történő beruházás értéke hosszú távon akár 70 millió eurót is elérheti. A Székelyföld egyik legnagyobb gondját, a hulladékgazdálkodás problémáját megoldó jelentős beruházást Európai Unió infrastrukturális fejlesztésekre elkülönített előcsatlakozási alapjaiból, majd csatlakozás után a Kohéziós Alapokból finanszírozzák. A projekt kivitelezése, a regionális szeméttároló és az átrakodópontok kiépítése 2008-ban kezdődik, addig átfogó tervezés zajlik. A megvalósításra a két székelyföldi megye települési és megyei önkormányzatai között született megállapodás. 2005. december 9. Csíkszereda, Rubin stúdió

 141. oldal 


A háztartási hulladék begyűjtésére és a hulladékgazdálkodásra vonatkozó törvény hat évvel ezelőtt jelent meg Romániában. A jogszabály gyakorlati alkalmazása akadozik, hiszen országos szinten a települések mindössze 12 százalékában sikerült megszervezni a háztartási hulladék begyűjtését. Hargita megyében sokkal jobb az arány, a szemételhordás a megye településeinek 90%-ban megoldott. De tennivaló még így is marad bőven. Csomagolóanyag, ételmaradék, műanyagpalack, papír, üveg - minden egy közös konténerbe kerül. A szelektív hulladékgyűjtés nem működik, holott a lakónegyedekbe kihelyezett kukák ezt lehetővé tennék. Az az igazi szelektív hulladékgyűjtés, ami ott történne, ahol létrejön. A lakosságnál otthon, az utcán, az üzletben, a vendéglőben. Sajnos ezt a feladatot még egyelőre nem tudták megoldani a hivatottak. Egy másik magyarázat szerint az ipar nincsen felkészülve arra, hogy átvegye a szelektíven gyűjtött hulladék-anyagokat. 2006. február 15. Csíkszereda, Rubin stúdió Míg a szemét eldobásához nem kell külön engedélyt kérni, addig összegyűjtéséhez vastag iratcsomó és rengeteg pénz kell – legalábbis Romániában, ahol a környezetvédelmi törvények uniósak – ám a végrehajtás meglehetősen balkáni. Ilyen körülmények között különösen feltűnő néhány környezetvédelem iránt elkötelezett vállalkozó. Székelyföldön, Hargita megyei részén évente mintegy 8000 tonna pillepalack kerül forgalomba. Az elvárás egyértelműen az, hogy a forgalomba hozott göngyöleganyagot, csomagolóanyagot ők 2006. december 31-ig 25%-ában vissza kell forgassák, vissza kell nyerjék. Most általában ezt a termelőcégek nem tudják megoldani. Ebben az esetben a román jogszabályok megengedik, hogy átruházzák a felelősséget. A felelősség átruházás annak a cégnek, aki átvette, nagyon sokba kerül.

 142. oldal 


A vállalatoknak a felelősség átruházás megtörténtéig is megoldást kellett találniuk: így jutnak el az üzemekből, egyelőre csak a selejtes pillepalackok, a két Csíkszeredában működő felvásárló cég egyikéhez. A különféle helyekről összegyűjtött pillepalackok végül eljutnak a felvásárló cég udvarára. Ám a munkának ezzel nincs vége: a vállalatnál ugyanis szín szerint válogatják, és minőség szerint osztályozzák a palackokat. A présbe már a különválogatott palackok kerülnek, és 35-40 kg-s csomagokká alakulnak át. Ezután a pillepalack-tömböket a Csíkszeredától 300 km-re fekvő Buzauba szállítják, az egyetlen Romániában működő feldolgozóüzembe, ahol hosszú vagy rövid szálakat húznak belőlük, és ahonnan művatelinként vagy éppen kínai pólóként folytatják végtelennek tűnő útjukat. 2006. április 1-11. Csíkszereda, Rubin stúdió

 143. oldal 


3. Svédország Lakossági megkérdezés alapján A lakosság a háztartásokban keletkező szemét a keletkezés helyén, azaz otthonukban válogatva gyűjtik. Erre a célra külön edényzetet biztosít a szolgáltató, melyet egy erre a célra kialakított szeméttároló helyiségben helyeznek el (tömbházaknál a szemétledobónál). Itt a következő hulladékfajtákat helyezik el külön-külön: műanyag, fém, elemek, üvegek, kisebb elektronikai berendezések, éghető anyagok (rongy, papír, fa) a „maradékot” pedig a gyűjtőkonténerbe. A szeméttároló helyiségekben szelektálva gyűjtött hulladékot 2-3 naponta szállítja el a szolgáltató. A szemétszállításért Svédországban is díjat kell fizetni, melyet ott is beépítenek a közös költségbe, vagy egyéb költségekbe. A településeken lomtalanítási akciókat nem szerveznek. Ha valaki mégis kitesz a ház elé valami nagyobb berendezést, vagy tárgyat, azért megbüntetik. A használhatatlanná vált elektromos és elektronikai berendezéseket az üzletek nem veszik vissza, azokat saját költségen kell elszállítani és leadni a kijelölt gyűjtőhelyre. A lakosság körében a keletkezés helyén, azaz az otthonukban történő hulladékszelektálás jól bevált, természetes napi gyakorlat.

 144. oldal 


4. Anglia

Lakossági megkérdezés alapján A lakosság a háztartásokban keletkező szemet a keletkezés helyén, azaz otthonukban válogatva gyűjtik. A hulladékból csak az újrahasznosítható papír s műanyag csomagoló anyagokat válogatják szét. Erre a célra külön edényzetet biztosít a szolgáltató. (kukák) A megtelt szemetes edényeket (a szelektív gyűjtőket is) hetente egy alkalommal szállítják el. A szemétszállításért fizetni kell, de a díj benne foglaltatik a helyi adók egyikébe. A keletkező elektronikai hulladékokat a hulladék tulajdonosának kell a kijelölt gyűjtőhelyre szállítani. Korábban az üzletek is visszavették új berendezés vásárlása esetén, de ez a gyakorlat mára már megszűnt. Az elektronikai hulladékok Angliában is veszélyes hulladéknak számítanak. A használt elemeket és mobiltelefonokat újrahasznosítják. A településeken szerveznek lomtalanítási akciókat. A lakosság körében a keletkezés helyén, azaz az otthonukban történő hulladékszelektálás jól bevált, természetes napi gyakorlat. Az iskolában nincs külön tantárgy, ami a környezetvédelemmel foglalkozna. A környezetvédelemre-nevelés a szülők feladata. A felnőtt lakosságot hirdetések, szóróanyagok és tájékoztatók alapján informálják.

 145. oldal 


VII. Hulladékgazdálkodási problémák összegzése és megoldási javaslatok

 146. oldal 


1. Összegzés Áttekintve a háztartási szilárd hullak egyes kérdéseit, vizsgálódva a lakosság körében, megemlítve egyes financiális kérdéseket, stb. ideje felvázolni mi a teendő! Mi az amin nem változtathatunk, és mit tehetünk a hulladékgazdálkodás terén a környezettudatos magatartás érvényesülése érdekében. Amin nem változtathatunk alapvetőn az a hulladék mennyisége! Visszavonhatatlan tény, hogy a kommunális hulladék szilárd frakciója (is) évről évre szaporodik. Az mindannyiunk és így az ország érdeke a fejlődés, a gyarapodás. Ez a kívánalom az, ami alapvetően és parancsolóan kikényszeríti a hulladékgazdálkodás új alapokon történő átgondolását. A hulladék mennyisége tehát folyamatosan nő, következésképpen a fegyvertárunkat fel kell készíteni a környezet érdekében vívandó harcra. Történelmi időkben gyökerező okokból a lakosság nem készült fel kellően a hulladék keletkezés szempontjából környezettudatos magatartás fejlesztésére olyan mértékben, ahogy a hulladékkeletkezés üteme ezt indokolná. Jól mutatja ezt a lakosság körében végzett „mini” felmérésünk is. Egyszerre kell tehát megteremteni a tudatformálás és a környezetbarát hulladékkezelés problematikáját. Ez a kettő fegyvertárunk alapja! Ezt azonban tanácsos kiegészíteni, a nem jogkövető magatartás ellen a szankció muníciójával is! Ami a tudatformálás kérdését illet, elsősorban információk átadására van szükség, abból a célból, hogy a lakosság döntéshelyzetbe kerülhessen. Igazából az információ hiánynak is tulajdonítható – ma még – az olyanfajta hozzáállás, ami a csomagolóanyagok, és az elektronikai hulladék nem megfelelő elhelyezéséhez vezet. Ez hosszú folyamat. Be kell látni, hogy ehhez kampányok – még ha a célcsoport az ifjúság – nem elegendőek. Hosszú időn át és intenzíven kell a legkülönbözőbb technikákat alkalmazni a kívánt eredmény eléréséhez! A technikák tekintetében szerencsére a lehetőségek palettája elég széles. A „legközönségesebb” (ugyanakkor drága és hasznosulási foka alacsony) megoldás a

 147. oldal 


hirdetés, pl. televízióban. Fontos azonban átgondolni, mit hirdetünk közpénzből, ha már a fantázia megreked ennél a lehetőségnél. Az elektronikai hulladék esetében például a visszavétel lehetőségének propagálását nyugodtan a gyártóra kell és lehet bízni, lévén a visszavételi kötelezettség őt terheli, természetesen finanszírozási oldalról is. Felesleges erre a közpénzt pazarolni! Az országos televíziókon (médiákon) kívül – ha már hirdetésről esik szó – érdemes lenne alapozni a városi televíziók és rádiók által felkínált lehetőségre. Arra nevezetesen, hogy közszolgálati anyagokra igen fogadóképesek. Akár a hirdetéseken túl, rendszeresen jelentkező műsorok is tervezhetőek. Ezt, mint minimumot kell tekinteni. Az elérendő cél az, hogy a kérdés a lakosság mindennapjaiba épüljön be! Valójában nem telhetne el nap, hogy a lakosság egésze legalább három alkalommal

ne

találkozzék

a

környezettudatos

magatartás

különböző

aspektusokból megközelített kérdéseivel. A stratégia részleteinek kidolgozása nyilván hozzáértők feladata, de érdemes belegondolni, hogy a fenti téma megjelenhet híradásokban, vetélkedőkben, ismeretterjesztő műsorokba, hazai gyártású „szappanoperákban”, „beszélgető” műsorokban, igazából minden műfajban! Inkább a megerősítés fázisába tartozik, de jelenjen meg a hulladék kérdése minden olyan helyen, ahol tömeges megjelenésre lehet számítani a lakosság részéről. Lehet gondolni a bevásárlóközpontokra és – a teljesség igénye nélkül – a tömegközlekedési eszközökre. Az ismeretek átadását fokozott erővel kell az iskolai oktatás részévé tenni. Leghelyesebb lenne, ha minden tantárgyba beépülne, és nem csupán (a nem igazán népszerű és hatékony) az osztályfőnöki óra témája lenne. Itt kell jelezni, hogy a tanárképzés kereteit is ki kell bővíteni ez irányba! A sokkszerű ismeretátadás nyomán és vele párhuzamosan ki kell építeni a lehetőségek rendszerét. A hulladékgazdálkodás érdeke, hogy a kommunális szilárd hulladék egyre több frakciója kerüljön külön kezelésre. Most a hangsúly a csomagolási hulladékra és az elektronikai berendezésekre helyeződött, de a

 148. oldal 


folyamatot folytatni kell. Minden frakció részére, amelyik elkülönül a kommunális szilárd hulladéktól, technológiát kell kidolgozni. Ez nem egyszerű feladat, mert ennek keretében figyelembe kell venni a lakosság terhelhetőségét, és a kérdéses hulladék frakció minden összetevőjének és melléktermékének kezelését, lehetőleg hasznosítását. Az érthetőség kedvéért álljon itt egy példa sokadszor! Nem elég csupán kiemelni a kommunális szilárd hulladékból az elektronikai berendezéseket, hanem – sok más mellett – meg kell oldani a bontás során kiépítésre kerülő anyagok hazai hasznosítását. Megoldást kell találni az ólmozott üveg és a műanyagok hasznosítására is. A gyűjtés nem megoldás, még rövidtávon sem. A lakosság terhelhetőségének kérdése is fontos. Ezt vizsgálhatjuk anyagi és nem anyagi szempontból. A szelektív gyűjtés lakossági feladat! Nem várható, hogy hazánk olyan gazdasági lehetőségekkel fog bírni belátható időn belül, hogy a szelektív gyűjtés nélkülözhető legyen. Ha pedig nem az, akkor kérdés mi terhelhető

a

lakosságra

és

meddig.

Hulladékgyűjtő

udvarok,

szelektív

hulladékgyűjtő konténerek, elektronikai hulladék leadására szolgáló helyek, mindmind lakossági időt, és az odaszállítás következtében járművet és költséget jelentenek. Nem is beszélve arról, ha a történelmi hulladék kezelési költségét a hulladékgazdának kell fedeznie. A lomtalanítás a legrosszabb megoldás. Főleg, ha a hulladékok kikészítését kéri a szolgáltató. Ez teremt lehetőséget a hulladék illetéktelenek részéről történő „átvizsgálására”!

A következmény hazánkban ismert. Sokkal ésszerűbb,

természetesen megfelelő infrastruktúra birtokában, ha a szolgáltatás igénybevétele telefonon történő megrendelés alapján történik. És bizony, a szolgáltatás kivitelezésére csak munkaidő után érdemes sort keríteni. A lomtalanítási rendszer akkor hasznos igazán, ha ennek keretében minél több hulladékkategória elszállítására kerülhet sor. Ezért aztán előbb-utóbb fel kel készülni, arra hogy a lakosságnak önrészt kell fizetnie. A hulladék udvar létesítése önmagában kevés. Minden estben jogszabályi előírás

lenne

szükséges

a

tekintetben,

hogy

 149. oldal 

mit

kell

fogadnia

egy


hulladékudvarnak. A példa kedvéért kiemelésre érdemes a sütőzsiradékok kérdése. El kell jutni odáig, hogy például a háztartási sütőzsiradékokat minden hulladékgyűjtő udvarnak, fogadnia kellene. De más példa is említhető lenne. Nem kívánatos, ha a hulladékudvar összekeveri a finanszírozási viszonyokat. Ha a történelmi hulladékok kezelésének költségét a hulladékgazdának kell viselnie (a visszavételi kötelezettségbe bevont készülékek kivételével), akkor a hulladék udvarban se ingyen történjék az átvétel. Már csak azért se, mert nyilvánvaló, hogy a bontott alapanyagok értékesítése nem fedezi a bontási költségeket. Természetes viszont, ha, a kezelési költségeket pl. az önkormányzat magára vállalja, akkor az ingyenes átvétel mellet, ezt a tényt közzé kell tenni. A konténeres szelektív hulladékgyűjtés két neuralgikus pontja a megfelelő időközű ürítés és a rongálás. A rongálásra hazánkban sajnos mindenképpen számítani kell. Vagyis, a szolgáltatónak fel kell készülnie a folyamatos karbantartásra. Az ürítési idő kikalkulálása sem egyszerű kérdés, lévén a behordás üteme sem kalkulálható. Nincs annál szomorúbb látvány, mint a tele konténer. Ráadásul, aki odahozta a hulladékot, az ott le is rakja tekintet nélkül a konténer töltöttségi állapotára. Következmény: hulladék mindenhol! Az is igaz viszont, hogy a szelektív hulladékgyűjtésnek ez a legegyszerűbb módja. Ha a lakosság ismeretek birtokában, döntéshelyzetben van, lehetősége is van a kérdéses hulladékok elhelyezésére (továbbá a kérdés napirenden tartása is folyamatos), akkor már csak egy dolgot kell megoldani, nevezetese, a kerülőutak lezárását. És ez nagyon kemény feladat, viszont elengedhetetlen. A kerülőút minden, ami az elhatározott, kihirdetett hulladékkezelésen kívül adódik, adódhat. Márpedig egyesek (nagyon sokan) igen leleményesek. Mindig van olcsóbb megoldás ebben az országban! A kerülőutakat törvényi szabályozással le kell zárni és konzekvens, mindenkire érvényes szankciókkal kell büntetni. Büntetni és nem kérlelni és figyelmeztetni százszor, ezerszer. Nem tagadható (nem érdemes tagadni), hogy Magyarországon él és virágzik az illegális hulladékkereskedelem. Virágzik és úgy, hogy

 150. oldal 


mindenkinek megéri, kivéve a környezetnek! Ezen, sürgősen és radikálisan változtatni kell! A változtatás lényegi elemei a következők lehetnek: 1. A hulladékkezelés a begyűjtéstől az ártalmatlanításig bezárólag szakma, mely csak engedély birtokában végezhető. Vagyis, a begyűjtés is csak engedély birtokában végezhető, tekintet nélkül a mennyiségre és a hulladék fajtájára! Ideje véget vetni a kiskocsis házalóknak. 2. Nem magánszemély esetében a hulladék leadásakor (tekintet nélkül mennyiségére és minőségére) kezelőnek átvételi bizonylatot kell kiállítania a hulladékgazda

adatainak

feltüntetésével

és

a

kezelésre

átvett

hulladék

részletezésével. A hulladékkezelés minden lépése során tehát megítélhetővé kell tenni a bejövő és kilépő mérleget, mennyiségi és minőségi viszonylatban is. Ez egy nagyon fontos ellenőrzési elem is egyben. Talán egyszerűbb lenne nyomára jutni a „nyomaveszett” réznek, ha a dokumentumok alapján a belépési pont azonosítható lenne, és innen el lehetne jutni a hulladékgazdáig, visszafelé haladva a láncolatban. 3. Gyakori ellenőrzéssel talán gátját lehetne vetni a hűtőgépek és egyéb veszélyes hulladékok átvételének a vonatkozó engedéllyel nem rendelkező méh telepeken! 4. A rendszerbe be kell illeszteni a magányszemélyeket is, úgy, hogy a leadási kézség ne ütközzön bonyodalmakba, viszont csak szabályozott formában történhessen. Szóval a teendő sokrétű és sürgős! Jobb ugyanis, ha a szemét felett és nem alatta éljük mindennapjainkat. De az sem mindegy mekkora a szemétdomb!

Végtelen szemétdomb

 151. oldal 


VIII. Felhasznált irodalom • Alapinformációk a települési önkormányzatok szociális tevékenységéről 2001-2002 • Szociális Statisztikai Közlemények KSH, 2003 • A Dél-Dunántúli Régió Foglalkoztatási Stratégiája László Bt. Pécs, 2000 • A szociális terület helyzetelemzései munkaanyaga 1994-2002 • Partnerségi egyeztetés során átdolgozott háttéranyag a Nemzeti Fejlesztési Tervhez • ESZCSM Szociális Stratégiai Önálló Osztály 2002 • Baranya Megye Területfejlesztési Programja • Baranya Megyei területfejlesztési Tanács Pécs, 2003 • Előzetes Regionális Fejlesztési Program – Dél-Dunántúl • Horváth Ágota, Landau Edit, Szalai Júlia (szerk.): Cigánynak születni – Tanulmányok, dokumentumok Új Mandátum Kiadó Budapest, 2000 • Kapitány

Balázs

–

Spéder

Zsolt:

Szegénység

és

depriváció

Társadalomszerkezeti összefüggések nyomában Műhelytanulmányok 4 Budapest, 2004 • Kézikönyv a három éves kistérségi szociális felzárkóztató programok eljárásrendjéről Progress Consult Kft. • Kisgyörgyné Cziráki Andrea: Új ellátási formák a fogyatékosok ellátásában Szociális Menedzser 2004/2 (14. o.) • Közös memorandum a társadalmi befogadásról Szövegtervezet Budapest, 2003 • Dr. László Gyula – Dr. Rappai Gábor: Kutatási jelentés Helyzetfeltáró elemzés a régió munkaerőpiacának jellemzőiről Pécs, 1999 • Magyarország régiói 4. – Dél-Dunántúl KSH Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 1998 • Magyarország kistérségei – Dél-Dunántúl KSH Pécs, Kaposvár, Szekszárd, 2000 • Megye Szolgáltatástervezési Koncepció (Baranya), 2004  152. oldal 


• Megyei Szolgáltatástervezési Koncepció (Somogy), 2003 • Megyei Szolgáltatástervezési Koncepció (Tolna), 2004 • Póla Péter: A Dél-Dunántúl népessége és humán infrastruktúrája, kézirat • Regionális Fejlesztési Operatív Program 2004-2006 Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatal • Somogy Megye Területfejlesztési Programjának felülvizsgálata 2002 • Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet Gyorsjelentés • Műhelytanulmányok 1 Budapest, 2002 • Stabilizálódó társadalomszerkezet Tárki monitor jelentések 2003 Tárki Budapest, 2004 • Szalai Júlia: A társadalmi kirekesztés egyes kérdései az ezredforduló Magyarországán • Szegregáció – A leszakadó térségek, települések és településrészek komplex rehabilitációjának programja • Fact Intézet, KSH Baranya Megyei Igazgatósága, PTE Pollack Mihály Műszaki főiskolai Kar Urbanisztikai Tanszék Pécs, 2001 • Tájékoztató A cigány Tárcaközi Bizottság részére – A cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedéscsomagban foglalt 2003. évi feladatainak teljesítéséről, illetve a 2004. évi finanszírozási lehetőségeiről • Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, a Közmunka Tanács, a Regionális Munkaerőfejlesztő és Képző Központok és a Megye/Fővárosi Munkaügyi Központok beszámolója Budapest, 2004 • Táraki: Onkormányzati kutatások 2002. sz. Budapest, 2003 • Tolna Megye Komplex Fejlesztési Programjának Felülvizsgálata Kapos Innovációs Transzfer Központ Kht. 2003 • Rubin stúdió Csíkszereda riportok • www.siofok.hu • www.kaposvar.hu

 153. oldal 


• www.okopannaon.hu • www.biokom.hu • www.mdhp.hu • 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról • 264/ 2004. (IX. 23.) Kormány rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékainak visszavételéről • 15 / 2004. (X. 8.) KvVM rendelet az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályairól • Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia, Magyar Környezeti Nevelési Egyesület 1998. – Alapvetés• Lehoczky János A környezeti nevelés gyakorlata; 1999. • Fogyasztói magatartás vizsgálata – Kérdőív EG-VÉD 2006

 154. oldal 

Lakossági hulladék keletkezése és sorsa a Dél-Dunántúli régióban (helyzetfeltáró tanulmány)

Recommend Documents