Lacza Márta, a szeretetportrék festője

2005/3.

Lacza Márta, a szeretetportrék festője 12-13. oldal

Pályázati felhívások 2., 5., 10., 22. oldal Munkácsy a nagyvilágban 8-9. oldal

Pont kerülhet a nyugdíj ügy végére 3. oldal

A szabad művészetek doktorainak jubileumi kiállítása az Ernst Múzeumban 21. oldal

A történelmi hiátusok kutatója 6-7. oldal Eöry Emil újabb szobrairól 11. oldal Kesztyűs Ferenc, a kísérletező művész 14-15. oldal Kitüntetések, művészeti díjak március 15. alkalmából 18-20. oldal

Karcpoétika „A múlt és a jövõ nagy és végzetes cezúrájának közepén állunk. Nem a reformoktól fázunk - senki se óhajtja jobban, hogy azok jó végre menjenek, mint mi, akik egy évtized óta e reformmunka pionírjai voltunk -, hanem attól az „új világ“-tól didergünk, amelynek leghangosabb kikiáltói között talán egy sincs, kinek fogalma lenne olyan jövõnek építésérõl, amelyben múltunknak idõtlen értékei is helyet foglalnak az új eszmék oldalán.“ /Részlet Pethõ Sándor (1885-1940) publicista, szerkesztõ Levél egy elbujdosott barátom után címû írásából./

Megtiszteltetés és felelősség Általában nem elegáns dolog az olvasót a lapot készítők személyes érzéseivel traktálni. Az újságíró ügye újságírói szempontból nem ügy. Világos direktíva, mégsem állom meg, hogy ne vétsek ellene. Mentségemre szolgáljon, hogy örömöm, amit most szétkürtölni készülök, mégiscsak a Maktárhoz kapcsolódik. Az újságok minden más híreszteléssel ellentétben az olvasónak készülnek. Az újságíró azt szeretné, ha a produktum, a termék felkeltené az érdeklődést, rokonszenvre találna. Mivel ezt előre megjósolni nem lehet, az újságírás vakrepülés. A februári Maktárban felhívást adtunk közre, kértük jelezzék, ha igényt tartanak a lapra. A visszajelzések száma miatt egyszerre érzek meglepetést és örömet, a vártnál jóval többen tudatták ugyanis, hogy szívesen olvasnának bennünket. Ismert művészektől és művészetkedvelő ismeretlenektől kaptunk javaslatokat, dicsérő szavakat. Köszönjük! Nagy megtiszteltetés ez a kiadónak és a szerkesztőségnek. Megtiszteltetés és felelősség, ami mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy még nagyobb odafigyeléssel - a számos bosszantó, nem egyszer szégyellni való hibát kijavítva - készítsük a kiadványt. A felhívás még él, új olvasóinkat arra bíztatom, jelentkezzenek, ha igényt tartanak a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány havilapjára. Nagy kíváncsisággal várjuk javaslataikat, észrevételeiket, véleményüket is. a főszerkesztő

A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány havilapja Megjelenik:

10 000 példányban Kiadja: a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Felelős kiadó: Dr. Nagy István, a kuratórium elnöke Főszerkesztő: Gazdik István Szerkesztő: Nemes Attila Szerkesztőségi titkár: Gömöri Bea Szerkesztőség:

1055 Budapest, Báthori u.10. Telefon: 06-1/428-5001 Fax: 06-1/473-1613 E-mail: [email protected] Tördelés, nyomdai előkészítés:

Octopus Bt., Illés Zoltán ISSN: 1786-7525 A MAKtár digitális változata megtalálható a www.alkotom.hu címen.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány a 15/1995.(XII.29.) MKM rendeletben foglalt hatáskörében eljárva az alábbi műteremlakás bérletére vonatkozó pályázatot meghosszabbítja. Kőszeg, Zrínyi u. 8. fszt. 2. sz. (167 m2, melyből műterem 64 m2) A műteremlakás megtekintésére időpontegyeztetés a (06-1) 428-5000 telefonszámon lehetséges. A pályázatok beadásának határideje: 2005. április 30. Postacím: Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány 1054 Budapest, Báthori u 10. II. em. A pályázat részletes feltételeit tartalmazó űrlap beszerezhető a helyszínen a műteremlakás megtekintésekor, vagy a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány titkárságán (1054 Budapest, Báthori u. 10. II. em.) Felhívjuk a pályázók figyelmét arra, hogy a pályázathoz kötelezően csatolni kell a művész részletes szakmai önéletrajzát, eddigi munkásságát áttekintő, legfeljebb 4-5 oldalas sokszorosított dokumentációt vagy nyomdai úton előállított katalógust, valamint a műterem használata során megvalósítani kívánt munkatervet. Ennek hiányában a pályázat érvénytelen. A pályázatok elbírálására előreláthatólag 2005. május végéig kerül sor, melynek eredményéről a pályázókat személyesen értesítjük. Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Kuratóriuma

Új tele fo n s zá m o k a MA K-n á l A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ISDN vonalakat igényelt, amelynek következtében telefonszámaink 2005. március 30 - tól megváltoztak, az alábbiak szerint: Igazgatói titkárság: Asztalosné Zupcsán Erika igazgató Bányai Annamária titkárságvezető Nemes Attila kuratóriumi titkár

T.: 428-5000 T.: 428-5000 T.: 428-5000

Gömöri Beáta titkársági asszisztens T.: 428-5000 Gyeraj Péter belső ellenőr T.: 428-5004 Bán Györgyi műtárgyraktáros T.: 428-5015 Igazgatási osztály: Juhászné Baráth Márta mb. osztályvezető T.: 30-670-2804 Szántai Erzsébet személyzeti ügyek T.: 428-5006 Kocsis Gáborné nyugdíjsegélyezési csop.v. T.: 428-5007 MAKtár szerkesztőség: Gazdik István főszerkesztő T.: 428-5001 Nemes Attila szerkesztő T.: 428-5001 Gömöri Beáta titkár T.: 428-5001 Jogi ügyek: Dr. Boross László ügyvéd T.: 428-5005 Műszaki osztály: Romhányi Gábor osztályvezető T.: 428-5010 Bankó Sándor ügyintéző T.: 428-5012 Gyökér György ügyintéző, gépkocsiv. T.: 428-5013 Számviteli osztály: Jenei Gyula főkönyvelő T.: 428-5003 Csábi Kálmánné könyvelő T.: 428-5009 Zolnai Katalin könyvelő T.: 428-5008 Bácsai Erzsébet pénztáros T.: 428-5011

F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 473-1613 E-mail: [email protected] F.: 428-5014 E-mail: [email protected] F.: 428-5014 E-mail: [email protected] F.: 428-5014 E-mail: [email protected] F.: 428-5016 F.: 428-5016 F.: 428-5016 F.: 428-5016

E-mail: [email protected] E-mail: [email protected] E-mail: [email protected] E-mail: [email protected]

Tisztelt Olvasók! Kedves Művészek! A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Kuratóriuma 2004. december 11-én döntött arról, hogy az Alapítói Okiratának 5. pontjában meghatározott feladata (létrejött műalkotások megismertetése) ellátása érdekében havi rendszerességgel összművészeti kulturális fórumot teremt. Ezt a feladatot a MAKtár folyóirattal kívánja ellátni. A MAKtár Szerkesztősége ezúton kéri elsősorban azokat a művészeket, akik érdeklődnek lapunk további számai iránt, s szeretnék, ha ingyenes folyóiratunk postai úton rendszeresen eljutna otthonukba, hogy az alábbi elérhetőségeinken jelezzék ezt az igényüket! Postai úton: Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, 1363 Bp., Pf 22 Személyesen: 1054 Budapest, Báthori u. 10. II/204., (Gömöri Bea szerkesztőségi titkár) Telefonon: (06-1)-428-5001, Faxon: (06-1)-473-1613, E-mailen: [email protected] Az ingyenesség feltétele, hogy a művész tagja legyen valamely művészeti szervezetnek (társaságnak, egyesületnek, céhnek, alapítványnak). a szerkesztőség 2

2005/3.

Bővebb, tágabb, művészbarát szabályozás

Pont kerülhet a nyugdíj ügy végére

H

Hosszú ideje tartó vita, egyeztetések után akár még áprilisban döntés születhet az alkotóművészek nyugdíjának ügyében, a kormány elé kerül több közalapítvány, köztük a MAK alapító okirata, küszöbön a kulturális örökségvédelmi törvény módosítása…

Kérdéseinkre Dr. Sámuel Balázs, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Jogi Főosztályának vezetője, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Felügyelő Bizottságnak elnöke válaszol. - A minisztérium delegáltjaként, 2001 nyarától vesz részt a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Felügyelő Bizottságának tevékenységében. Miben áll ez a munka? - Ahogy más, ilyen jellegű szervezeteknél, a MAK esetében is az alapító - jelen esetben a Magyar Köztársaság Kormánya - érdekeinek képviselete, a törvényes működés, hatékony gazdálkodás feletti őrködés adja a bizottság munkáját. Tapasztalatainkról a jogszabály szabta kötelezettségünk szerint rendszeresen beszámolót készítünk a szakminiszternek. - Megítélése szerint hogyan működik a közalapítvány? - Az elmúlt négy évben a működést alapvetően a törvényesség jellemezte, a 2003-as számvevőszéki vizsgálat is ezt támasztja alá. Nem kis feladat a művészek igényeinek kiszolgálását összhangba hozni a gazdálkodás hatékonyságának követelményével. Konfliktusok, viták természetesen lehetnek, de ezeket kellő együttműködéssel normális keretek között lehet tartani, megoldást lehet találni. Azt tapasztalom, hogy a közalapítvány igyekszik hangsúlyosan figyelembe venni az alkotóművészek igényeit. Kérdés persze, hogy jó-e ez a közalapítványi szerkezet általában. Tény, hogy a költségvetés legalább 85-90 százalékban a MAK esetében is determinált. Ez nem könnyíti meg a gazdálkodást. A struktúra tehát adott, ám a felügyelő bizottságnak nem tiszte ennek milyenségéről állást foglalni. Mi ebben a felállásban dolgozunk, a jogszabályok talaján. - Az eddigiekből úgy tűnik, hogy a minisztériumi delegált tevékenysége meglehetősen egyirányú a közalapítványnál. Valóban így van ez? - A napi munka gyakorlatában nem. Természetesen nem minisztériumi köztisztviselőként, hanem a felügyelő bizottság elnökeként veszek részt tanácskozási joggal a kuratórium ülésein, de pontos képem van a történésekről, problémákról. Ha olyasmivel szembesülök, amire a minisztériumnak reagálnia kell, megpróbálom akár informális csatornákon is képviselni azt. - Például? - Ezek nem feltétlenül világraszóló történetek, de megnehezíthetik vagy megkönynyíthetik a működést. Egy példa: az önkormányzati tulajdonú műteremlakások elidegenítésekor befolyó összeg egy része a közalapítványt illeti meg. A jogszabály meghatározza, hogy mire lehet ezt felhasználni, de új műteremlakás vásárlása - ami pedig teljesen logikus és az alapító szándékaival is egyező lenne - eddig nem szerepelt a lehetőségek között. Ezzel közalapítványi munkám során

találkoztam. A Művészeti Főosztállyal már dolgozunk is a módosításon, rövid időn belül megoldódik ez a probléma. - A következő kérdés már a minisztériumi főosztályvezetőhöz szól. Milyen ügyeken dolgozik most a főosztály? - A minisztérium jogi jellegű tevékenységét végezzük, ami előterjesztések készítésétől szerződéskötésekig, jogszabály-módosításokig, peres képviseletig számos területet fog át. - Néhány közérdeklődésre számot tartó aktualitás? - Küszöbön a kulturális örökségvédelmi törvény módosítása. Az integrált örökségvédelem mint alapelv marad, kisebb-nagyobb korrekciók adják a változást. Új elem lesz például a világörökségre vonatkozó szabályozás, bekerül a törvénybe a történeti és a nemzeti emlékhely fogalma is. A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány alapító okiratának módosítása is a közeljövőben várható. - Mi indokolja a módosítást? - Egyrészt jogszabályi változások, összhangba kell hozni például az üvegzseb törvény rendelkezéseivel, de a nyugdíjszabályzatot is beemeljük a dokumentumba. - Lehet, hogy megoldódik a mintegy tizenkét éves probléma? - A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány Kuratóriuma 2003. decemberében elfogadott egy nyugdíjszabályzat tervezetet. A kormány elé kerülő anyag jórészt összhangban van ezzel a dokumentummal. Úgy tűnik, hogy a nyugdíjszabályzat módosítása most már bírja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, egyéb szervezetek, minisztériumok, gyakorlatilag minden érintett támogatását. A közeljövőben, akár még áprilisban kormánydöntés várható a tárgyban. A nyugdíjakkal kapcsolatban ki kell emelni, hogy a szabályzat A. része a jogosultakra vonatkozó szabályokat tartalmazza, azokkal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz, akik a Művészeti Alapba történő befizetéssel szereztek jogosultságot. Az eddigieknél bővebb, tágabb, egyértelműen művészbarát a szabályozás, méltányossági, rokkantsági, árvaellátási juttatásokról is rendelkezik. A szabályzat B. része azokra a személyekre vonatkozik, akik befizetői voltak ugyan a Művészeti Alapnak, de nyugdíjjogosultságot nem szereztek. Hosszú ideje húzódó probléma oldódhat meg most azzal, hogy az ebbe a körbe tartozó művészek számára is biztosítjuk a visszafizetést. Jelen állás szerint a befizetett összeg három év alatt, valorizált értékben kerülne vissza hozzájuk. Most 130 millió forint áll rendelkezésre ehhez, de jelen állás szerint jövőre és az azt követő évben is 100-100 millió forintot fordíthatunk erre a célra. Most végre jó esély van arra, hogy ez a probléma minden érintett számára elfogadható módon rendeződjön. -gazdik3

Ami érdekes Dr. Sámuel Balázs udvariasan, a „Szerintem ez nem annyira érdekes“ mondattal tér ki a személyére vonatkozó kérdések elől. Annyit azért megtudok, hogy 1995-ben szerzett jogi diplomát, 1998-ban szakvizsgázott, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma előtt bíróságon és az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott. „Azt viszont megírhatod, hogy a kislányom másfél éves. Rá nagyon büszke vagyok!“ - mondja.

Internetes József Attila vetélkedő

A Kozmosz éneke

A NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkársága, a Magyartanárok Egyesülete és a Petőfi Irodalmi Múzeum január 7 - május 8. között zajló internetes vetélkedőjének célja, hogy a 2005-ös centenárium többi eseményéhez illeszkedve sokak számára közel hozza a költő életművét és korát. A résztvevőknek József Attila életművével és a huszadik század első felének kultúrájával kapcsolatos kérdésekre kell megfelelniük. A kérdések felölelik a költő életművét, életrajzát, emberi kapcsolatait, továbbá a kor - elsősorban magyar - irodalmát, művészetét, történelmét, egész szellemi kultúráját. A verseny műveltségi és kreatív feladatokból álló, egyfordulós, pontszerző játék, amelybe bárki és - a játék ideje alatt - bármikor bekapcsolódhat. A játékban való részvétel egyetlen feltétele, hogy a játékos regisztráltassa magát. Nincsenek sem életkori, sem foglalkozásbeli, sem iskolai végzettségbeli megkötések. Kollektívák is játszhatnak ugyanazokkal a feltételekkel, mint a magánszemélyek, amenynyiben ugyanúgy, egyetlen névvel regisztrálják magukat. A versenyben részt vehetnek határon túli személyek és kollektívák is, minden megkötés nélkül. A verseny időtartama alatt a

játékba bármikor be lehet kapcsolódni, illetve azt félbe lehet hagyni. A regisztrálást követően neve megadásával a játékos bármikor beléphet a rendszerbe és folytathatja a játékot. Minden játékosnak lesz egy egyéni listája, a játékos tehát mindig tudja, hogy hány feladatot oldott már meg, hány pontot szerzett, a verseny mely szintjén tart éppen. Mivel a versenynek nem célja, hogy a játékosok azonnal válaszoljanak a kérdésekre, ezért lehetőséget ad az utánajárásra, a böngészésre, kutatásra. A versenyidőn belül az egyes feladatok megoldására nincsen semmiféle időbeli korlát. A játék feladatait négy szintre, négy nehézségi osztályba sorolták. Minden feladat egy pontot ér. Amikor egy játékos megkapta az I. szint összes kérdését, akkor továbbmehet a II. szintre, majd ugyanez történik a következő szinteken. Minden játékos addig játszhat, ameddig az összes kérdést meg nem válaszolta. Amikor a játék véget ér, megjelenik a végleges eredménylista. A vetélkedő a www.emlekev.hu oldalon érhető el. Az eredményhirdetésre, jutalmak kiosztására 2005. május végén kerül sor. NKÖM-információ

A Nagy Könyv célja, hogy az olvasás ismét népszerű legyen

A

pal jelentkező programsorozat révén a szervezők meg kívánják fordítani a kedvezőtlen tendenciákat. Az NKA, a Magyar Televízió és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma együttműködésében megvalósuló olvasómozgalom programjait a három legnagyobb magyar könyves eseményhez, a könyvfesztiválhoz, a könyvhéthez, valamint a karácsonyi könyvvásárhoz időzítik. Az NKA 400 millió forintot fordít a program lebonyolítására és 100 milliót a kapcsolódó könyvtári pályázatra. A kulturális tárca 160 millió forinttal támogatja a megrendezést és a könyvtári állomány gyarapítását, az MTV pedig 120 millió forintot költ a képernyőre kerülő műsorokra. A program mellé állva hatvannál is több színész, művész, sportoló, tudós és ismert személyiség vall a televízióban olyan könyvekről, amelyek megváltoztatták, rendbe hozták, vagy éppen felforgatták az életüket. Az MTV két csatornáján naponta többször, összesen 636 alkalommal láthatták, láthatják a nézők márciusban és áprilisban, 53 napon át a beharangozó egyperces etűdöket.

A márciusban indult A Nagy Könyv című program - egy sikeres BBC-műsor és a rá épülő brit olvasómozgalom magyar változata - legfontosabb célja annak elérése, hogy az olvasás újra népszerű legyen.

Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA), és egyben a programot irányító bizottság elnöke egy, a programsorozat indulása előtt, a parlament kulturális és sajtó bizottságában tartott tájékoztatón elmondta: a nagy versenytárs, a televízió eszközeivel próbálják visszaterelni az érdeklődést az olvasás felé; több fordulóban Magyarország kedvenc regényére lehet majd szavazni. Nagy-Britanniában 2003-ban a műsor nyomán látványosan nőtt a könyvek iránti érdeklődés, a szigetországi The Big Read programnak köszönhetően a sajtó és a közvélemény érdeklődése fokozódott az irodalom iránt. A Nagy Könyv fő üzenete az, hogy

„az olvasáshoz pozitív életérzés kapcsolódik“. Minden potenciális olvasót szeretnének elérni, a fiatalokat és az idősebb korosztályokat egyaránt. Világjelenség, hogy egyre kevesebben és kevesebbet olvasnak, de Magyarországon a helyzet gyorsabban romlik, mint másutt. A statisztikák szerint az érettségizettek egyharmada és a diplomások egyhatoda egyáltalán nem olvas könyveket. A felnőtt társadalom alig fele olvasott el legalább egy könyvet az elmúlt évben. Magyarországon az emberek 87 százaléka néz naponta televíziót, ugyanakkor a megkérdezetteknek csak 32 százaléka nyilatkozott úgy, hogy éppen olvas egy könyvet; főleg a középkorosztálybeliek panaszkodnak arra, hogy nem jut elég idejük - tette közzé az MTA szociológiai kutatóintézete által végzett felmérés adataira támaszkodva a Könyvtárellátó Kht. égisze alatt létrehozott A Nagy Könyv programiroda. A televíziós műsorokból, könyvtári és iskolai rendezvényekből álló, saját honlap4

A Nagy Könyv játékos olvasómozgalomban a rendszeresen jelentkező tévé- és rádióműsorok nézőit, hallgatóit, a program internetes oldalának látogatóit, valamint a kapcsolódó könyvtári és iskolai rendezvények résztvevőit szavazásra szólítják fel: nevezzék meg kedvenc magyar, illetve külföldi regényüket. Voksolni lehet könyvesboltokban, iskolákban, könyvtárakban, színházakban, művelődési intézményekben, éttermekben és szórakozóhelyeken, ingyenesen beküldhető szavazólapokon és a honlapon. A Nagy Könyv első nagy megjelenése a március 15-én, egy 80 perces műsor volt, amelyben megismertették a nézőket a szabályokkal (ezek teljes terjedelemben olvashatók a www.anagykonyv.hu oldalon). Április 23-án, a beérkezett jelölések alapján bemutatják Magyarország száz kedvenc könyvét, ami után hetente két alkalommal jelentkezik majd a könyvek csatája című vitasorozat. Június 11-én derül ki a 12 kedvenc könyv címe; a műsorfolyam befejező adásában, december 17én dől el, melyik regény nyeri el a Magyarország kedvenc regénye 2005-ben címet. NKÖM-információ

2005/3.

Pályázati felhívás az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékművének megtervezésére

Virtuális fogadóórát tartott a miniszter Kulturális portálunk, a www.kultúra.hu nemrégiben elindult „fórum“ rovatában havi rendszerességgel lehet művészeket, szakembereket és a minisztérium vezetőit kérdezni a hazai kulturális élet aktuális ügyeiről. A fórum első vendége március 22-én délután 15 és 16 óra között Bozóki András kulturális miniszter volt. A beszélgetések központi témája az alternatív kultúra, a fiatalok szerepe a művészeti életben, a kultúratámogatás kérdése volt, konkrétan pedig felmerült a Krétakör Színház ügye és A Nagy Könyv elnevezésű országos játék. Bozóki András virtuális Olvasóink kérdéseket küldtek az Európa fogadóórán várta a Kulturális Fővárosa programmal kapcso(NKÖM-információ) kérdéseket, ötleteket latban is.

(kivonat)

A tervpályázat kiírója: Miniszterelnöki Hivatal 1055 Budapest, Kossuth tér 2-4. A tervpályázat tárgya: Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc központi emlékműve tervének megalkotása a forradalom 50. évfordulója alkalmából. Az Emlékmű a szimbólumalkotás és a térszervezés eszközeivel fejezze ki az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc eszmeiségét, nemzeti és világtörténelmi jelentőségét. Az emlékmű lehetőséget biztosít az egyéni és az ünnepélyes közösségi megemlékezések megtartására. Helyszín: A felállítandó emlékmű tervezett helyszíne: a budapesti Városliget (XIV. kerület, helyrajzi szám: 29732/1.) területén kijelölt 40 m sugarú félkör. Az eljárás fajtája: Nyílt, nemzetközi, titkos. Tekintettel arra, hogy a részvétel egy bizonyos foglalkozáshoz van kötve, szobrász-építészek; szobrászok; építészek jelentkezését várjuk. A pályázati dokumentáció beszerzésének kezdete: 2005. február 28. A dokumentáció beszerzésének határideje: 2005. június 02. Írásbeli kérdések megválaszolásának határideje: 2005. április 16. A pályaművek benyújtásának határideje: 2005. június 02. 12.00 óra (közép-európai idő szerint). A tervpályázat eredményhirdetése: Műcsarnok, 2005. június 16-án 11 órakor. A pályázatokat a Műcsarnokba (1146 Budapest, Dózsa György út 37.) kell vagy postán, vagy a sérülésmentességet biztosító módon becsomagolva közvetlenül eljuttatni, a pályázattal egyidejűleg, de külön, a dokumentációhoz csatolt borítékban benyújtott, szintén csatolt címzéslap felhasználásával. Sem a pályaművet tartalmazó csomagon, sem a címzéslapot tartalmazó borítékon nem lehet a pályázó kilétére utaló jelzést feltüntetni. A pályaművek benyújtása: A pályázatra benyújtandó munkarészek: 1. az alkotás 1:10 léptékű terve tetszőleges anyagban és a makett bemutatása CD-n vagy DVD-n 2. építési és környezetterv (tervek) 1:100 léptékben 3. perspektív kép a főnézet felől (tetszőleges technikával) 4. műleírás 5. az esti díszkivilágítás tervei 6. költségbecslés 7. az emlékmű kivitelezésének ütemterve A dokumentáció beszerzése: A dokumentáció térítésmentesen átvehető a Miniszterelnöki Hivatal Központi Szolgáltatási Főigazgatóságán (1054 Budapest, Báthory u. 12.), a II. emelet 30. számú irodában, munkanapokon 912 óra között. A személyes átvételi szándékot két munkanappal korábban telefonon (441-2351), faxon (441-2352) vagy e-mailben ([email protected]) jelezni kell, de ezen módokon jelzett kérés esetén a dokumentációt a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság a kért címre postázza is. Az odaítélendő díjak száma és értéke: A bírálóbizottság a pályázók díjazásra 18 millió forintot fordíthat. A legmagasabb díj értéke nem lehet magasabb 8 millió forintnál, a legalacsonyabb díj értéke nem lehet kisebb 4 millió forintnál. A kiíró a pályázat győztesével kíván szerződést kötni a tervezésre és a kivitelezés művészetiépítészeti irányítására.

Európa Kulturális Fővárosa: szűkült a kör Az Európai Parlament és a Tanács 1414/1999/EK (1999. május 25.) határozatának módosuló rendje szerint 2010-ben Magyarország és Németország egy-egy városa viseli majd az Európa Kulturális Fővárosa címet. Mint lapunkban is beszámoltunk róla, a cím elnyeréséért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

A kulturális miniszter elfogadta a bizottság javaslatát. Az előminősítő pályázat eredményeképpen a második fordulóba jutott 7 várost a kulturális miniszter meghívja a második pályázati szakaszban való részvételre, melynek tervezett beadási határideje 2005. augusztusa lesz. A második forduló bírálati sza-

Fotó: Gordon Eszter

Ablakban a továbbjutó városok kétfordulós pályázatot hirdetett. Az első, minősítő előpályázatot a tárca 2004. október 7-én írta ki, melynek beadási határideje 2004. december 31.-e volt. Összesen 11 város nyújtott be pályázatot: Budapest, Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Pécs, Sopron, Székesfehérvár és Veszprém, közülük választotta ki a magyar államigazgatási és kulturális szakemberekből álló 7 fős a bizottság a 7 továbbjutót, 3 város - Eger, Miskolc, Pécs pályázatát egyhangúlag, 4 városét Budapest, Debrecen, Győr, Sopron - pedig egyszerű szótöbbséggel javasolta továbbjutásra érdemesnek.

Terjedelmi okokból nem a hivatalos pályázati kiírás teljes szövegét közöljük, az a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma honlapján tekinthető meg (www.nkom.hu). 5

kaszában a kibővített bíráló bizottság szakmai ajánlást ad a kulturális miniszternek a cím odaítélésére alkalmasnak ítélt városra vagy városokra. Szakmai döntésében a bíráló bizottság indokolt esetben több város pályázatát is ajánlhatja a szakminiszternek. A szakmai bírálati szakaszt követően a kulturális miniszter javaslatot tesz a kormánynak, amely a szakminiszter javaslata alapján még 2005-ben dönt a cím nyerteséről. A kormány döntését követően Magyarország továbbítja a kiválasztott város pályázatát az Európai Unió illetékes szervezeteinek. (NKÖM-információ)

„Küzdöttem az anyaggal, hogy emészthetővé tegyem“

A

A történelmi hiátusok kutatója

A 36. Filmszemle Tényfeltáró Díját Páskándiné Sebők Anna: Erdély 1956 című dokumentumfilmje kapta. A gondolkodás luxusáról, a szívbemarkoló naivitásról, a történelmi pontatlanságról, a hatalom „furmányosságáról“, a dokumentumfilm céljairól beszélgettünk az alkotóval.

- A film rendezője, riportere és narrátora is vagy. Melyik inkább? - Hát filmes nem vagyok. De úgy hozta a sors, hogy ez már a negyedik film, amit készítettem. Nagyon hosszú ideje arról szól az életem, hogy mindig hiátusokat próbáltam helyre tenni, olyan dolgokat megoldani, amikről úgy éreztem, hogy vagy politikai okokból, vagy egyszerűen a felületesség miatt kihagytak a filmekből, könyvekből. - Mik voltak a konkrét, személyes előzményei a film elkészítésének? - 1974-es áttelepülésem után 8 - 9 évig tudományos kutató voltam az Akadémián. Ezt az ötrészes filmet nem lehetett volna megcsinálni, ha a kutatás módszerét, annak szakmai követelményeit nem ismerem. A Hamvas Intézetben férjem egy könyvét készítettük elő, aminek kapcsán szóba kerültek az erdélyi 56-os események, s azt tapasztaltam, hogy alig ismerik azokat, s amit ismernek az hézagos, pontatlan. Bár természetemnél fogva kiegyensúlyozott vagyok, de - jóértelemben véve - indulatba jöttem, s akkor Hankiss Ágnes megkérdezte, hogy nem akarom-e ezt a témát feltárni. Gondolkodási időt kértem, mert éreztem, hogy ez nagy feladat, s nekem még rengeteg dolgom volt - és van - férjem, Páskándi Géza hagyatéka ügyében is. Elkezdtem körbejárni a kérdést. Könyvtárakba jártam, rengeteg anyagot átnéztem és teljesen elkeseredtem a végére, mert kiderült, hogy nagyon hiányos és téves adatok állnak csak rendelkezésre. Nem hanyagolható el az tény sem, hogy a férjem 6 évet töltött börtönben 1957 és 1963 között. Bár ő maximum csak fél mondatokban beszélt erről az időszakról, de óhatatlanul is ez benne volt az életünkben, a lelkünkben. Így aztán ezek a dolgok arra vezettek, hogy elvállaltam a munkát. Ebből született egy interjúkötet - a Kolozsvári perek -, ahol a Bolyai pereket és a képzőművészek perét dolgoztam fel, aztán elvégeztem teljes kutatását az érmelléki Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, ami nagy anyag, hiszen ott 55 fiatalt ítéltek el. Időközben az Intézet „összezsugorodott“, így csak egy füzet jelent meg a témában. A hiányérzetem azonban továbbra sem szűnt meg, a téma nem jutott el a nagy nyilvánosság elé filmen, csak néhány '56-os portré készült, így belevágtam a film elkészítésébe. Hát, nem volt egyszerű. - Kik segítették a film elkészítését? - A Duna TV felvállalta a sugárzást, eszközöket adott, anyagilag beszállt a produkcióba. A Quality Pictures volt a gyártó. 42 órányi anyag készült, ami most már kutatás tárgyát is képezheti. Nagyon jó volt, hogy ünnepi műsorban adták le, majd ezt követően olyan időszakokban, amikor meg is tudják nézni az emberek. Az archív filmek bemutatását a Magyar Történelmi Filmalapítvány pályázata tette lehetővé, Az egyéb költségeket az ORTT pályázatából biztosítottuk. - Milyen tapasztalatokat szereztél a munka során? - Nagyon fontos, hogy olyan emberekkel beszéltem, akik megélték ezeket az eseményeket. Az emlékezés azonban furcsa dolog. A történelmi helyzetek motiválhatják az interjúalanyt arra, hogy mit, hogyan mond, és mire, miként emlékezik. Hajlamos az ember felejteni. Egy dolog biztos: Nagyon sok embert akartak és sikerült is beszervezni azokban az években. Erdélyben sem, ahogy az egész szocialista

érában, az egész blokkban nem maradtak „szent helyek“. Ez egy általános jelenség. A román titkosított levéltár anyagaiból világosan kiderül, hogy ki volt a tégla, ahogy ma mondanánk. - Hogyan jut egy magyar kutató a román titkosított levéltár anyagaihoz? - Én nem tudtam bejutni. Az pedig, hogy hogyan jutottam az anyagokhoz inkább ne kerüljön nyilvánosságra. De nincs benne semmi különös. Egyszerűen jóakaratú történészek segítségével, akik bíztak bennem és tudták, hogy az általuk kikért anyagok jó helyre kerülnek. Sok anyaghoz jutottam az egykori elítéltektől is. Romániában ugyanis felszabadították az irattárakat, s mindenki kiveheti a rá vonatkozó dokumentumokat, persze ez ott pénzbe kerül. Az összegyűlt anyagokat filmszalagok rögzítik, de bemutatni csak egy részét lehetett a filmben. - Mennyire sikerült a felkutatott információk teljességét megmutatni? - Nagyon nagy kínlódás volt ez, mert rengeteg anyagot ki kellett hagyni. Először 3x1 órás filmre gondoltunk, aztán 3x1,5 órára, végül aztán 5x1 óra lett belőle, nem lehetett rövidebbre vágni. - Mennyi időbe telt a pénz előteremtése, hisz ez szinte minden magyar produkció esetében döntő kérdés? - Ugyanannyi időbe, mint a film maga. Majd két év. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy forgatás előtt több év a kutatás időszaka, összeáll a tényanyag. Aztán van egy diszponálási rész, pédául a 46 interjúalanyt percre pontosan be kellett osztani. Ez nem volt egyszerű, egyikük Sárospatakon, másikuk Temesváron, a harmadik Dicsőszentmártonban, a negyedik Kolozsváron élt, és így tovább. Hiszem, hogy Isten velem volt, mert ezt máshogy nem lehetett volna megcsinálni. - Említetted, hogy alig voltak használható anyagok a kutatás során. Gondoltál-e arra, hogy a nézőt valahogy az 56-hoz vezető úttal kapcsolatosan úgymond „képbe hozd“? - Erről inkább az interjú végén szeretnék beszélni, mert a következő munkám ezzel kapcsolatos. - Te vagy a riporter... - Sok könyv jelent meg, amiket el is olvastam. Nem bántásból mondom, de java részük - akár visszaemlékezés, akár más - nem pontosított. Tehát olyan, amit a történész, a tudomány fel tudna használni az utókor számára, amik beazonosíthatóak lennének például a párt dokumentumokkal. - Ez elég kiábrándító. - Ez a dolog amúgy sem szívderítő, de van egy nagyon szomorú része. Ez pedig az, hogy egész Erdélyben sem egy porkolábot, sem egy volt szekust nem tud az ember kamera elé állítani. Mindenki olyan tisztára mosódott az elmúlt évek alatt, hogy ott már bűnös nincs is. Ez egyszerűen vicc. Borzongva gondolunk azokra az őrültekre, akik tagadják a holokausztot. Miért tagadják? Mert meg nem történtté akarják tenni. Hát itt is ez történt. A filmet perekre bontottam, mert azok fix dolgok. Hogy létezik az, hogy bár mindenki tudja, hogy a perek során rengeteg embert vertek agyon, börtönöztek be, végeztek ki, vagy kínoztak meg, s ezért senki a világon még nem felelt?!

6

- Az ember egy „priuszeltüntető állat“? - Igen. Pontosan, ahogy Páskándi Géza mondta. Igazság szerint a probléma az, hogy a nagy bűnösöket kellett volna felelősségre vonni, de ezen a ponton már sajnos túlmentünk. Az apró nyuszikkal ezek előtt nem érdemes foglalkozni, ez ostobaság. Egy vérbíróval sikerült beszélnem, aki nem állt kamera elé, egy szót sem engedett leírni, de a mai napig meg van arról győződve, hogy ő, mint katonai főbíró igazságos ítéleteket hozott ezekben a perekben.

Nagy Benedek román nyelvű szabadulólevele

- Magyarul beszélgettetek? - Hát persze, hogy magyarul, hiszen székely-magyar. Ő adta a halálos ítéletét Ábrahám Árpád mártír katolikus papnak, annak a papnak, aki őt megkeresztelte, s akinél elsőáldozó volt. De volt iskolatársának és barátjának a 25 évre szóló ítéletet is ő adta át. Semmi lelkiismeret furdalása sincs. Az ilyenekkel nem lehet mit kezdeni. De nem is az én dolgom. Ő az amnéziás mellett a másik típus, az, akinek meggyőződése, hogy neki azt kellett tennie, amit tett. - Tendencia volt, hogy magyarokat bíztak meg a magyarok feletti ítélkezéssel? - Ez bonyolult kérdés. Azt azért tudni kell, hogy amikor az ottani „fényes szelek“ elindultak, minden jóravaló ember, a lelke legmélyén azért bízott a baloldalban, mert egy szörnyűséges háború után bennük látta az alternatívát. A tehetséges fiatalok közül többet - magyart, románt, zsidót, németet - a hadseregbe és a rendőrség kötelékébe is bevontak. Egyetemet végezhettek, szóval bizonyos előnyök jártak ezzel. Így nyilván kialakult a katonai vezetésben és a bíróságokon belül is egy komoly magyar gárda. A hatalom furmányossága itt jön, mert értelemszerűen sokkal egyszerűbb volt a legfelsőbb politikai vezetés szempontjából, ha magyarokkal ítéltetik el a magyarokat. - A tárgyalások magyarul folytak a magyar vádlottak ügyében? - Dehogyis. A vallatások során is csak ritkán fordult elő. Az is a probláma, hogy rengeteg fiatal, úgy írta alá a jegyzőkönyveket, hogy fogalma sem volt arról, mit ír alá. Az ötvenes években még nagyon kevés magyar tudott románul. Kiváltképp a partiumi részeken és a Székelyföldön.

2005/3.

- A perek mekkora időszakot ölelnek fel? - 1956-tól 1966-ig. 1966-ban van az utolsó per, amikor már a 209-es törvényt - az állam elleni szervezkedésről szóló törvényt még 1964-ben hatályon kívül helyezik. Ennek ellenére '56-ért, politikai okokból még elítélnek embereket. - Miként jutottál el az áldozatokhoz? - Kutatások kapcsán, de kaptam segítséget erdélyi megyékből is, aztán az egyes áldozatok beszéltek a társaikról, sokakat pedig személyesen is ismertem, hiszen férjem rabtársai voltak. - Aki a film bemutatóján ott volt láthatta az arcokon a megdöbbenést. Mint rendező kellett ezen dolgoznod, vagy maga az anyag ennyire megdöbbentő? - Az anyag még megdöbbentőbb. Az volt a küzdelem az anyaggal, hogy elfogadhatóvá, „emészthetővé“ tegyem. - Milyen tettek miatt és milyen vádpontok alapján ítélkeztek fölöttük? - A vádpontok felsőbb politikai döntés eredményei voltak. Ezek az ítéletek eleve el voltak döntve. Ezek a döntések a kelet - közép - európai és világpolitikai helyzettől is függtek. Nem a bírók mondták meg, hogy kik, hány évet, vagy milyen ítéletet kapjanak, hanem a Központi Bizottság. Ez tény. A bírák csak végrehajtói voltak, a titkos megbeszéléseken, vagy határozatokban megjelenő döntéseknek. - Másként kérdezem. Mit tudott tenni egy 16-22 éves fiatal, amivel kivívta az állam, a párt haragját? - A kérdést ketté lehet választani. Vannak olyan pertípusok - tömegével - amiben fiatalok, amolyan apró szervezkedésért, például röplapok, memorandumok terjesztéséért, falfirkákért kaptak 15-20 éveket. - Miről szóltak ezek a falfirkák? - Ki az oroszokkal, le a kommunistákkal. Ennyi. Ez volt a maximum. A leghíresebb per a Szoboszlai-per, ahol 57 embert ítéltek el, de százával vittek kihallgatásra embereket, és Magyarpécskán nagyon sok családot tettek tönkre, mert agyonvertek embereket stb. Itt 12 embert kivégeztek és egy fő életfogytiglant, a többiek pedig összesen 1200 évet kaptak. Ők valóban szervezkedtek. De nem voltak fegyvereik, nem volt kidolgozott stratégiájuk. - Nem is volt mindennek valamiféle „nacionalista“ felhangja? - Nem. Nem is fogalmaztak meg ilyen törekvéseket. Hacsak nem tekintjük felforgató nacionalizmusnak azt, hogy fiatalok 1956 november elsején - azaz halottak napján - kimentek kokárdával a temetőbe magyar költők sírjaihoz és gyertyát gyújtottak, majd elénekelték a Himnuszt és imádkoztak „magyar testvéreikért“, akik épp harcoltak. De elszakadási törekvések nem jelentkeztek. Azt még el kell mondani, hogy akkoriban a magyarokat bozgornak, azaz hazátlannak szólították. Nekem is feltették az egyetemen a kérdést: Bozgorita (hazátlanka), miért jársz román szakra? - Egy-egy per mennyi ideig tartott? - Attól függött, hogy milyen gyorsan tudták összeszedni az embereket. Több olyan per is volt, amiben fiatalkorúak voltak a vádlottak - ilyen a Székely Ifjak Társasága, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete - ilyenkor egy kicsit vártak. Néhány hónapot. Többet nem kellett várni, mert „jól“ működött a rendszer. Volt egy megfigyelési időszak, aztán lecsaptak. Az azért biztos, hogy az 1958 előtti ítéletekben kevesebb évet szabtak ki, de ők szinte az egész büntetést leülték, mert csak 1963-64-ben kezdődik az amnesztia. A Bólyai pereknél az volt a helyzet, hogy meg akarták szüntetni a Bólyai Tudományegyetemet, és a magyar középiskolák felszámolását is el akarták indítani. A csángó iskolákat 1959-re már megszüntették. Az egész küzdelem - amit Ceausescu „tökélyre“ vitt - már Georghiu Dej alatt elindul, ez a küzdelem pedig az egységes nemzeti kommunista állam megteremtése.

Fontos elmondani, hogy nagyon sok románt is kivégeztek, tehát nemcsak a magyarok szenvedtek, hanem a románok is. Ugyanakkor rengeteg szász és zsidó emberrel is ez történt. Náluk még külön anyagi vonzata is volt ennek. Sokan például megjöttek Auschwitzból, volt egy pár nyugodt évük, aztán elkezdték őket elvinni. Kit börtönbe, kit bányába. Ez is egy felkutatatlan téma. És ezt szeretném most feldolgozni. - A korabeli magyar politika miként reagált ezekre az eseményekre?

Az alkotó az „ítéletek földjén“ - A magyar politika mindenről tudott. Azt tudni kell, hogy a határmenti részeket felvonulási területté változtatták át 1956-ban, mert Temesvár mellől indulnak el az első szovjet harckocsik, egy egész hadosztály. Békéscsaba és Gyula környékén a forradalmárok felszedték a vasúti síneket, így a november 4-én induló újabb hadosztályoknak, már „lábon“ kellett átjönniük. A későbbi perek során magyar katonatisztek is megjelentek, mert folyamatosan kapcsolatot akartak bizonyítani az erdélyi és a magyarországi forradalmárok között. Ez azonban nem igaz. - A legfelsőbb magyar pártvezetés milyen mértékben foglalkozott az üggyel? - Olyan mérgesek voltak a magyarországi forradalom miatt, hogy nem érdekelte őket a dolog. 1958 februárjában Kádár János egy hetet töltött Romániában rangos kísérettel. Marosvásárhelyen például Kállai Gyula kijelentette, hogy mindenki vegye tudomásul, hogy Magyarországnak nincs szüksége Erdélyre, mert elég nagy Magyarország és elég sok dolgozó van, és amúgyis együtt fogjuk építeni a szocializmust. - Van-e összefüggés a látogatás és az 1958 előtti és utáni perekben kiszabott ítéletek különbözősége között? - Dokumentumot ezzel kapcsolatosan nem ismerek, de tény, hogy 1958-ban, az év közepén kezdődnek a kivégzések. S valóban szigorodnak az ítéletek. Akkor egy beszélgetés miatt, magyarkodásért 10-15 évet, fel nem jelentésért 9-10 évet adtak. A 25 évre szóló ítélet 1958 végétől már magától értetődő. Ezek kegyetlen dolgok. - Magukról a kegyetlenkedésekről, a kínzásokról, a verésekről a filmben nagyon kevés szó esik, inkább a pszichés tortúra jelenik meg benne. - A letartóztatások előtti pszichés nyomásról inkább a felnőttek esetében beszélnék, mert a fiatalok még szívbemarkolóan gyanútlanok voltak. A felnőttek érezték, ha megfigyelés alatt álltak. Ma már nehéz megérteni, hogy mit jelent, ha valakit állandóan követnek. Én az

7

áttelepülésem után még évekig forgolódtam az utcán. Mondhatják, hogy az ember paranoiás. De ha üldözik, mit tegyen? Emiatt sokszor a letartóztatás már egyfajta megkönnyebbülés volt, de szerintem csak pillanatnyi megkönnyebbülés, mert ami utána következett a vallatások sorozatával, és annak különleges módszereivel - még kínai, távol-keleti vallatási módszereket is bevetettek - az szinte leírhatatlan. Ezek nem kerültek be a filmbe, mert egész egyszerűen elviselhetetlenek. A 46 riportalanyomból nem vertek mindenkit, de nem tudtam rájönni, hogy milyen logika alapján döntöttek az ilyen kérdésekről. Lehet, hogy nem is volt benne logika. A vallatótisztektől függött sok esetben. - A korszak megismertetésén túl, mint rendezőnek mi volt a célod? - Az elsődleges ok - mint sok más munkámnál - a következő: Egy olyan ember, aki szereti a lelki szabadságot, a határok változásaitól függetlenül, szerintem egy dolgot tehet, azt, hogy összmagyarságban, történelmi magyarságban gondolkodik. Végül is az ember a kultúrában él, s nem a politikában. A politika meghatározza az életünk különböző helyzeteit, de akkor lehetséges „egészségesen“ megélni az életet, ha a kultúráját éli meg az ember. Ha az ember a kultúráját éli meg, akkor már nincs határ. Ha Dsida Jenőre, Szenci Molnár Albertre, vagy Érmihályfalvára goldolok, akkor nemcsak Erdély jut eszembe, hanem az, hogy mindez a magyar kultúra része. Egy nemzethez, egy kultúrához való tartozás kapcsán el kell vállalni a jót is, de a rosszat is. Ugyanez a helyzet a történelemmel. Nem lehet hitelesen beszélni 1956-ról, ha nem beszélünk az erdélyi eseményekről is, mert így kerek egész. Azt szeretném, hogy ezer emberből legalább egy megértse. - Nem gondolod, hogy ezt a gondolatot a magyar irodalom és politikum, vagy a történetírás hosszú évszázadok óta többször is kifejtette már? Mi az oka annak, hogy ezt újra és újra el kell mondani? - A gondolkodás valahol luxus. Az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy egyetemesen próbálják a dolgokat látni, a mindennapjaikkal vannak elfoglalva, s ez érthető is. S ez az értelmiségre is igaz. Természetesen tisztelet a kivételeknek, mert szigorúan egyénenként kell megítélni a dolgokat. Az magyarországi oktatás hiányosságait sem lehet említés nélkül hagyni. S talán ezért van az, hogy mindig újra és újra előlről kell kezdeni. S most Páskándi Gézát szeretném idézni: „Ha élne valahol, mondjuk egy tíz tagú nemzeti kisebbség, és bármikor lehetséges volna őket erőszakkal beolvasztani, üldözni és kiirtani, akkor maga a Globusz is megérett a pusztulásra. Mert ha tíz ember elpusztítására találunk erkölcsi tételt, érvet és enyhítő logikát, akkor a milliárdokéra is lelünk. Akkor enyhítő körülményeink munkája olyan aknás területekké lesz alattunk, amelyen mi robbanunk föl. A felhalmozódott mentő és enyhítő körülményektől, erkölcsi egérutak vak labirintusától retteghet immár az ember hazája, ez a Föld.“ - Mit gondolsz a film visszhagjáról? - Előhang volt inkább, mint visszhang. Több napilapban is részletesebben megjelentek a filmről hírek, de a rádióban, televízióban is helyet kapott. Számomra az volt a visszhang, hogy rengetegen felhívtak, s tudom, hogy sokan felvették videóra a filmet, szakemberek is. De nézettségi adatokat nem tudok mondani. Nem is gondolom, hogy ez a film olyan lenne, ami körül nagy felhajtást kell csinálni. Nem akarom megváltani a világot, azt állítólag már megváltották. - Mégis, nem hiányzik, hogy ha nem is a film, vagy a könyvek, de maga a téma erőteljesebben jelenjen meg a közbeszédben? - Nem ez a fontos. De azt azért el szeretném érni, hogy videón, DVD-n eléhető legyen a film, s eljusson történelemtanárok kezébe és Erdélybe. Akkor érném el, amit szeretnék, ha száz történelemtanárból kettő, legalább speckoll keretében foglalkozna a témával. Nemecz

Szétszóródott képekből ad válogatást a Magyar Nemzeti Galéria

Munkácsy a nagyvilágban

Munkácsy Mihály (1844-1900) a magyar festészet kivételes tehetségű és különleges sorsú egyénisége volt. Már életében ünnepelt és rendkívül sikeres festő, akinek műveiért Európa és Amerika gazdag műgyűjtői versengtek. Mind a mai napig Munkácsy a magyar művészet legismertebb képviselője. Bár alkotó éveit majdnem teljes egészében Párizsban töltötte, a 19. század második felében a magyarságot Liszt Ferenc és Munkácsy nevével azonosították az egész világon. A sikeres életpálya egyik következményeként Munkácsy műveinek jelentős része külföldre került, számos európai és amerikai múzeum őrzi ma is - jórészt még a festő életében, pályája csúcsán vásárolt - műveit. Természetesen vannak olyanok is, múzeumok és gyűjtők egyaránt, akik azóta megváltak a birtokukban lévő Munkácsy-képektől. Ezek a művek időről időre Budapest, Bécs, London, Párizs vagy New York nagy aukciós házainak árverésein figyelemre méltóan magas árakon kelnek el. A Magyar Nemzeti Galéria most nyílt új időszaki kiállítása a világban szétszóródott Munkácsy-képekből ad válogatást, sok olyan művel, amelyet a hazai közönség csak „hírből“ ismert, soha, vagy évtizedek óta nem láthatott. A kiállításon nagy kollekciót mutatnak be sza-

lonképekből és tájképekből. Az egykori amerikai gyűjtők körében rendkívül népszerű szalonképek jó része Párizsban már a „festőállványról“ elkelt, így ezek korábban nem szerepeltek magyarországi kiállításokon. Így például az egykor William H. Vanderbilt gyűjteményéhez tartozó Két család (A szalonban), amely több mint két évtizedig a New York-i Metropolitan Museum of Art állandó kiállítási darabja volt, most először látható Budapesten. A 20. század első évtizedei óta visszatérő panasza a Munkácsy-kutatóknak és a közönségnek egyaránt, hogy az Amerikába került képek nélkül lehetetlen Munkácsy művészetének egészéről felelősen nyilatkozni. A Magyar Nemzeti Galéria látogatóinak pár hónapig újra lehetőségük nyílik arra, hogy ezek közül a képek közül jó néhánnyal ne csak reprodukciókon, hanem személyesen is találkozzanak. Fontos hangsúlyozni, hogy a Magyar Nemzeti Galériának nem állt szándékában gyűjteményes Munkácsy-kiállítás rendezése, erre lehetőségük sem lett volna, hiszen az életmű egy jelentős hányadának hollétéről máig sincs tudomásunk. A kiállítás után a kutatást azzal a reménnyel folytatják, hogy belátható időn belül a teljes életmű megismerhető lesz.

8

A több mint száz festmény mellett grafikai műveket, írásos dokumentumokat és Munkácsy-ereklyéket is bemutató kiállítás egy új Munkácsy-kép kialakítására tesz kísérletet. A szegény asztalosinasból nemzeti hőssé növő Munkácsy mellett megmutatják a művészet Mekkájaként emlegetett francia fővárosban élő, ott virágzó társadalmi kapcsolatokkal rendelkező nagyvilági művészt is, aki korunk „művészsztárjainak“ korai modelljeként is érdeklődésre tarthat számot. Munkácsy jól tudta, hogy nem elég nagyon keményen dolgozni, a siker érdekében reprezentálni is kell. Számos fotográfia őrzi elegáns öltönyökbe bújtatott szálas alakját, büszke és mindig mosolygó tekintetét, vagy a Bois de Boulogne tisztásán ugrató lovas világfias mozdulatait. Arról, hogy mindezek mögött egy érzékeny művész kétségekkel vívódó énje húzódott meg, csak tájképei vagy furcsa, álomszerű enteriőrjei árulkodnak. Élete utolsó másfél évtizedének tragikus kettőssége - a ragyogó közéleti szereplés és a belső magány - sajátos feszültséggel telítette kései alkotásait. A kiállítás laza kronológiai sorrendben tárja a látogató elé Munkácsy életművét, a korai biedermeier arcképektől és életképektől a realista kompozíciókon és a szalonképeken át a szimbolista jellegű tájképekig, illetve a historizmus szellemében készült állami megbízásokig. Külön csoportot képeznek a Munkácsynak nagy sikert hozó monumentális vallási kompozíciók. A Krisztus-trilógia Debrecenben marad, de láthatók lesznek az úgynevezett „redukciók“, a Krisztus Pilátus előtt, és a Golgota „feles méretű“ változatai, illetve számos korábban ki nem állított előkép és vázlat. A kiállított művek mintegy kétharmadát külföldi közgyűjteményekből és magángyűjtőktől kölcsönözték. Partnereik között van a New York-i Metropolitan Museum of Art, a düsseldorfi Stiftung Museum Kunst Palast, a hamburgi Hamburger Kunsthalle, a wuppertali Von der Heydt Museum és a bukaresti Muzeul Naţional de Arta, valamint számos amerikai magángyűjtő. A külföldi intézmények mellett jó néhány hazai múzeum és műgyűjtő is hozzájárult a kiállítás létrejöttéhez, így a debreceni Déri Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. A Magyar Nemzeti Galéria törzsanyagának néhány ritkán bemutatott műve egészíti ki a kölcsönzött anyagot. Az időszaki tárlat nyitva tartásának ideje alatt a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának Munkácsy-terme, a debreceni Déri Múzeum, valamint a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum és Munkácsy Mihály Emlékház kiállításai változatlanul látogathatók lesznek. A kiállítás létrejöttében, a szervezésben és kölcsönzőként is komoly szerepet vállalt Pákh Imre, a debreceni Déri Múzeumban kiállított Golgota című kép amerikai-magyar tulajdonosa. A kiállítás rendezőinek reménye szerint a tárlat látogatói Munkácsy festészetének eddig kevésbé ismert oldalait is megismerve, azzal az élménnyel gazdagodnak, hogy „a legnagyobb magyar festő“ életműve sokkal korszerűbb - mondjuk ki nyugodtan, modernebb -, mint korábban gondolták, és hogy Liszt Ferenc muzsikájához hasonlóan örök értéke az egyetemes kultúrának. A kiállítást Bakó Zsuzsanna és Boros Judit művészettörténészek rendezték, a tárlathoz gazdagon illusztrált, magyar és angol nyelvű tudományos katalógus készült. A kiállítás július végéig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában. forrás: www.nemzetigaleria.hu

2005/3.

Előző oldal: Séta a Parc Monceauban / Walking in Parc Monceau, 1882 Olaj, fa / Oil on wood 98 x 76 cm Jelezve jobbra lent / Signed bottom right: M. de Munkácsy v. Pákh Imre gyűjteménye, USA / collection of v. Imre Pákh, USA

Balra fent Apa születésnapja / The Father's Birthday, 1882 Olaj, vászon / Oil on canvas 101,7 x 137,5 cm Jelezve jobbra lent / Signed bottom right: M. de Munkácsy 1882 v. Pákh Imre gyűjteménye, USA / collection of v. Imre Pákh, USA Középen Cigányok az erdőszélen (Cigánytábor) / Gipsies near the Woods (Gipsy Camp), 1873 CD074 Olaj, fa / Oil on wood 68 x 104,1 cm Jelezve jobbra lent / Signed bottom right: Munkácsy M v. Pákh Imre gyűjteménye, USA / collection of v. Imre Pákh, USA Lent Húsvéti locsolkodás / Easter Merrymaking, 1865 Olaj, vászon / Oil on canvas 111 x 166,5 cm Jelezve jobbra lent / Signed bottom right: Munkácsy M. 865 magántulajdon, letét a Magyar Nemzeti Galériában / private collection, deposit in the Hungarian National Gallery (L.U. 93.18) Jobbra fent Leány a kútnál / Girl by the Fountain, 1874 Olaj, vászon / Oil on canvas 73,2 x 59,5 cm Jelezve jobbra lent / Signed bottom right: M. de Munkácsy 1874 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, Inv. No.: 2560

9

Két kurzus Sárospatakon

Ny

Nyári kórusakadémiát, illetve nemzetközi művészkurzust szervez a sárospataki Művelődés Háza. Az előbbi rendezvényre július 13-tól 24-ig, az utóbbira augusztus 4-től 16-ig kerül sor a Bodrog-parti városban. A Nyári Kórusakadémia középpontjában oratorikus művek állnak. Ide olyan tapasztalt karnagyokat várnak, akik szeretnének zenekarral dolgozni. A kurzus vezetői Farkas András (Svájc) és Hansruedi Kämpfen (Svájc) lesznek. A programon szereplő művek: Beethoven: C-dúr mise, Ferenc Farkas: Requiem, Mendelssohn: O Haupt voll Blut und Wunden, Schubert: G-dúr mise, Händel: Dixit Dominus, Durante: Magnificat, Bach: János passió. A Kórusműhelybe olyan gyakorlott kórusénekeseket várnak, akik ismerik a fenti zeneműveket, illetve vállalják, hogy azokat a kurzus kezdete előtt önállóan megtanulják, és részt kívánnak venni a három zárókoncertre való intenzív - napi hat órás énektechnikai és zenei felkészítésen. A jelentkező teljes kórusok részére önálló fellépési lehetőséget biztosítanak a szervezők. A kórusműhely vezető karnagyai: Mindszenty Zsuzsánna és Sándor Zoltán.

További információk és jelentkezés: Nyári Kórusakadémia Irodája, 3519 Miskolc, Ungvári utca 18., tel., fax: (46) 422-372, e-mail: [email protected]. A Crescendo con spirito nemzetközi művészkurzus keretében Nyugat-Európából, Indonéziából, az USA-ból és Magyarországról érkező kiváló művésztanárok tartanak többszintű, korcsoportokra bontott intenzív képzést. Az Ének a Nemzetekért Kulturális Alapítvány által szervezett kurzus az alábbi szakokat kínálja: kamarazene, karvezetés, zongora, ének, opera, színészet, kreatív írás, kortárs balett és képzőművészet. A promenád koncerteken az érdeklődők naponta ízelítőt kaphatnak majd az Akadémia munkájából: a kurzus résztvevői minden nap 17:00-18:00-ig hangversenyt adnak a város egy-egy történelmi múltú utcájában, parkjában vagy terén. A művészkurzus augusztus 15-én a Rákóczi várudvaron gálahangversenynyel zárul. További információ: www.crescendo.axelero.net honlapon, az [email protected] e-mail-címen, illetve a (1) 321-7796-os telefon-, illetve faxszámon. forrás: fidelio.hu

Felhívás Országos Képző és Iparművészeti Tárlatra 2006 A Műcsarnok 2006. októberében ismét országos tárlatot rendez. Megszólítjuk minden képzőés iparművészeti műfaj jeles képviselőit, hogy munkájukkal, melyet az elmúlt öt év kiemelkedő alkotásának tekintenek, tiszteljék meg kiállításunkat. Külön tematikus egységet képez az 1956-os forradalom 50. évfordulója, melyet „Az út“ hívó szóval jelölünk. A beadás és elbírálás feltételeiről később tájékoztatjuk az érdeklődőket. Fabényi Julia a Műcsarnok főigazgatója

Pályázati felhívás Köztéri képzőművészeti és iparművészeti alkotások támogatására A Képző- és Iparművészeti Lektorátus - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából - pályázatot hirdet az állandóság igényével közterületen, illetve közönség előtt nyitva álló közösségi belső terekben elhelyezésre kerülő képzőművészeti és iparművészeti alkotások létesítésének 2005. évi támogatására. A saját keretet kiegészítő támogatás elnyerésére, meggyőző önerő biztosításával, önkormányzatok, továbbá kulturális, oktatási, egészségügyi és egyházi intézmények, társadalmi szervezetek és alapítványok pályázhatnak. (Gazdasági társaságok - kivéve a kulturális célú kht.-ék -, magánszemélyek, valamint közvetlenül a művész által benyújtott pályázatot a kiírók nem fogadnak el.) Pályázni lehet - közvetlen megbízás keretében születő műalkotás megvalósításához, - a mű megtervezésére meghirdetendő nyilvános vagy meghívásos pályázat pályadíjaihoz, - pályázatnyertes alkotások megvalósításához adandó támogatási összeg elnyerésére. A pályázati támogatás művészileg értékes, környezetesztétikai szempontból igényes új művek létrehozásának az ösztönzésére szolgál. A támogatást műfaji, stílusbeli, tematikai korlátozás nem szűkíti. Egyaránt lehet pályázni emlékmű-állítási tervekkel, köztéri díszítő plasztikákkal, és épületdíszítő murális alkotásokkal. A keret műalkotások restaurálásának a költségeire nem használható fel. A támogatási összeg csak 2005-ben vehető igénybe. A pályázati keret: 45 millió Ft. A támogatásokról szakértői bizottság dönt. Az 1 példányban benyújtandó pályázatnak tartalmaznia kell a művészeti beruházás célját, indokait, a megvalósítás tervezett módját (közvetlen megbízás, nyilvános vagy meghívásos pályázat), a mű ismertetését (műleírást, tervrajzot illetve a műalkotás tervének, modelljének fotóját), a rendelkezésre álló dokumentumokat, a megvalósítás költségvetés-tervezetét, a saját illetve más forrásból biztosított költségvállalás igazolását. (Pályázati űrlap nincs.) A pályázat tartozéka a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kiadott, független szakértők véleményén alapuló, a támogatást javasló művészeti szakvélemény. A bírálóbizottság csak szakvéleménnyel ellátott pályázatokat bírál el. A szakvéleményezést (helyszíni szemle, tervbírálat, az 1:1 modell bírálata stb.) jelen pályázat megjelenésétől folyamatosan, legkésőbb 2005. április 8-ig lehet írásban (postai úton, faxon: (1) 3561-764, vagy E-mailben: [email protected]) kérni a Lektorátustól. (A helyszíni kiszállásért, szakértői munkáért a Lektorátus költségtérítésre jogosult). A pályázatokat a mellékletekkel 2005. május 23-ig beérkezően kell benyújtani a Képzőés Iparművészeti Lektorátushoz (Levelezési cím: 1250 Bp. 1. Pf. 17.) „Pályázat közösségi célú köztéri művészeti alkotások központi támogatására“ megjelöléssel. A szakértői bizottság 2005. júniusában hozza meg a döntését. A döntésről valamennyi pályázó értesítést kap, a nyertesek listáját a NKÖM (www.nkom.hu és a Lektorátus (www.lektoratus.hu) honlapján tesszük közzé. A támogatások forrásául szolgáló beruházási keretet a Lektorátus kezeli, a Magyar Államkincstáron keresztül történő kifizetésekre kötelezettséget vállal. A támogatás folyósításának a feltétele a megbízó (támogatott) és a művész között megkötött felhasználási szerződés. A folyósítás mindenkor a szerződésben megjelölt, és szakvéleménnyel alátámasztott szakmai-művészi teljesítéshez, az alkotó által a megbízónak kibocsátott számlához és a megbízó kifizetési bizonylataihoz kapcsolódik. További információ a Lektorátus címén (1014 Bp. Úri u. 54-56.), továbbá a 3567-444 telefonszámon kérhető Prokai Gábor művészeti osztályvezetőtől (130 mellék) vagy a Művészeti Osztály munkatársaitól. E-mail: [email protected] vagy [email protected] Képző- és Iparművészeti Lektorátus 10

2005/3.

Eöry Emil újabb szobrairól

A lélek harangjai Budapest szomszédságában Érden él és dolgozik Eöry Emil szobrászművész, pályája összegző szakaszában - túl a hatvanon - körülvéve egy bő életmű alkotásaival. Vannak művészek, akiknek a múlt, mások részére a jelen, megint mások számára a jövő jelent leginkább inspirációt - legalábbis a művészet időbeli dimenzióját illetően. Például A. Breton a szürrealizmus pápája már fiatal korában elhatározta, hogy nem jár múzeumokba és nem teszi be a lábát Olaszországba. Egyenesen gyűlölte a múltat. A művészet mozgásterét, kortársainak többségével együtt a jövő idő felé kívánta tágítani. Eöry Emil szobrászata az idő és tér metszéspontjában értelmezhető leginkább. A jelen valóságban. Persze ez a pozíció is meglehetősen mozgékony a történelem és a jövő uralta időhatár mezsgyéi között. Arról van szó pontosabban, hogy Eöry alkotói szemlélete nyitott a tradicionális értékek felé - beleértve az avantgárd értékeit is - másrészről a műalkotást az időtlenség koordinátáiban határozza meg. Tájékozódásában nagyon jól megférnek egymás mellett a görög klasszikusok, a román díszítőszobrászat, vagy éppen Picasso, Giacometti, Moore. Persze a folytatható felsorolás csupán tájékozódási pontokat jelöl egy tág műveltség tartományaiban, hiszen amúgy Eöry karakteres és csak rá jellemző kifejezési formában dolgozik. A forma egyébként is kitüntetett helyen áll művészetében, akár figuratív, vagy éppen nonfiguratív műveket mintáz, önt vagy farag. Szobrai mintha a tér koncentrátumai lennének, vagy inkább létkoncentrátumai, hiszen többnyire a létezés drámai fordulópontjai - szerelem, küzdelem, halál - hasadnak elő vésője nyomán. Formaképzésről beszélni látszólag persze magától értetődő egy szobrász munkáival kapcsolatban, de a modern kortárs művészet különböző törekvéseit figyelve ez korántsem tekinthető evidenciának. Gondoljunk csak a pop-art tárgyias megnyilvánulásaira, vagy például a koncept ideológiákban, fogalmakban megjelenő változataira. Eöry mindig is - pályája kezdetétől - kedvelte a világos kompozíciót a tiszta áttekinthető szerkezetet. Az utóbbi időben készült munkái pedig gyakran tisztán geometrikus idomok rendjében szerveződnek. Például a Nap című konstrukció formája a térben finoman eltolt körcikkelyekből, a Metamorfózis lépcsőzetesen emelkedő, majd hullámzásba váltó alakzatokból, a Brancusi emlékére készült mű karcsú kompozícióba állított vékony gömbszeletekből épül. Akár - a látvány prímér értelmében - teljesen nonfiguratív alkotásokként is szemlélhetjük ezeket a műveket, de elmélyültebb vizsgálódást követően kiderül, hogy a mű sokszor bonyolult utalásokat, távoli asszociációkat, szimbolikus tartalmakat közvetít. Az említett Metamorfózis például nem csupán egy forma a másikba történő átalakulását jeleníti meg, mint ahogyan az értelmezés első síkján gondolhatnánk, hanem az élő - élettelen, anyagi - szellemi, fizikus - metafizikus létezés mozgó, egymásba gyakran áttűnő állapotait is felidézi a szemlélő előtt. A több rétegben felfeslő valóság Eörynél személyes univerzum. Kompozícióiban nem a világ jelenik meg, hanem a világ, ahogy a művész tudatában van. Azzal a számára bizonyos reménnyel, hogy e két dimenzió a valóság és tudata nagyjából megfelel egymásnak, miként talán együtt szólhatnak még a fizikai és lelki világok időharangjai. Kéri Mihály

11

„Azt hiszem, alapvetően nem vagyok indulatos“

Lacza Márta, a szeretetportrék festője - Mit jelent számodra az a szó, hogy újrakezdés? - Amikor újra kellett kezdenem az életemet, a munkámat, nem úgy indultam el, hogy ez most újrakezdés, hanem úgy, hogy folytatom, amit addig is csináltam. Amíg egyszerűen pszichikai és fizikai okok miatt nem tudtam alkotni, hatalmas élményanyag halmozódott fel bennem. Nagyon sok barát és ismerős segített, hogy a

Domb tűzbe veszett eszközeimet pótolni tudjam. Újrakezdés volt az életemben ez az időszak azért is, mert kiújult a terpentin allergiám, így el kellett felejtenem az olajat, mint anyagot, s át kellett térnem az akrillra, amivel addig soha nem dolgoztam. Ezek az alkotások tulajdonképppen időtállóbb anyagra készült akvarell képek. - Mondhatjuk azt, hogy a tűz, amiben elvesztek az alkotásaid és a lakásod, bizonyos értelemben téged is megedzett? - Nagyon megedzett. Végső soron az embernek mindig el kell veszíteni az élete folyamán valamit. A veszteséget fel kell tudni dolgozni, nem szabad összetörni, tovább kell tudni menni. Azon estén a férjem épp egy sürgős munkán dolgozott, én pedig készültem a karácsonyra. Annyira gyors lefolyású volt az egész, hogy alig észleltük a tüzet, már egy papucsban, trikóban kinn álltunk az utcán és végignéztük, ahogy leég a házunk. Nem is tudtam sírni, nem is tudtunk kétségbeesni. Folyamatosan azt néztük, hogy miként tudunk tovább lépni. A következő lépés inspirálja arra embert, hogy az életét fenntartsa, vagy a maradékait mentse. - Tudsz pontos számot arról, hogy mennyi alkotásod veszett oda? - Pontos számot nem tudok. Két-háromszáz között lehet. Festmény, vázlatrajz, grafika. Nagyon döbbenetes, hogy a férjem inkább a grafikus, én inkább a festő, s az ő grafikáinak 90 százaléka odaveszett, nekem pedig a festményeim 90 százaléka. Elképesztő, hogy mindkettőnknek azok a munkái pusztultak el, amiket jobban szeretett. - A tragédia után született képeid mintha „vidámabbak“ lennének? - Ezt én is így hiszem. Egy bizonyos fokig tényleg komorabbak, sötétebbek, vagy búsabbak voltak a képeim korábban. Ez lehet, hogy az olaj miatt volt, de az is lehet, hogy a gondolataim voltak akkor ilyenek. - Miként gondolsz az elveszett munkáidra, hiszen alkotói életed egy igen jelentős része emésztődött fel a tűzben? - Végül is pótolhatatlan. Nemcsak az alkotások, de az azokról készült dokumentáció is elveszett. Fotók, filmek, katalógusok. Az életrajzomat is nehezen tudom összeállítani emiatt.

Annak idején a pályámat nagyon sikeresen kezdtem. Az Élet és Irodalomnál - akkor az ÉS mást jelentett - Nagy László volt a képszerkesztő, s elkezdte publikálni a munkáimat. Emiatt aztán országos szinten ismert lettem. Ez persze nem azt jelentette, hogy mindenki szeretett. Biztos vagyok abban, hogy ennek az időszaknak is köszönhetem a Munkácsy díjat és azt, hogy Derkovics ösztöndíjas lettem. Negatívumként azért el kell mondjam, hogy nagyon keveset vásároltak állami szinten akkoriban ez a lehetőség volt adott - s a vásárlások is főleg a Derkovits ösztöndíj idejére estek. Aztán elfeledkeztek erről. Lehet, hogy ebben én is hibás voltam. Talán többet kellett volna könyökölni, s zsűri kerettagnak lenni, itt-ott üldögélni. - Úgy gondolod, hogy a könyöklés hozzátartozik egy művész önmenedzseléséhez? - Rendkívüli módon. És még egy dolog feltétlenül hozzátartozik; a csoporthoz tartozás. Ha valaki individualista, s azt mondja, hogy nem tagja ennek, vagy annak a csoportnak, a magányos farkasok életét kell élnie. Hogy jól választottam-e, azt nem tudom, de mást nem tudnék választani, az biztos. - A megfestett témákban hozott-e számodra változást az életed e töréspontja? Felmerültek új témák? Adott-e az új technika új lehetőségeket? - Adott. Végső soron minden anyag megfeszíti a művészt, mert meg kell vele küzdeni. Az akrillban is rengeteg lehetőség van. Annyira eleven és friss színei vannak, ami engem különösen inspirál, hiszen mindig is vonzódtam az éles és vad színekhez. Ebben én ki tudom élni magam. Bár magányosak a figuráim, de nem

Krisztus negatív szempontból. Azt szeretném velük kifejezni, hogy minden egyes problémát egyedül lehet megoldani. - Mindenképp megfigyelhető, hogy van egyfajta „Lacza Mártás“ stílus. Hogyan tudnád ennek lényegét megfogalmazni? - A pályám kezdetén nagyon sok aktot rajzoltam. Abban az időszakban az, hogy egy nő női aktot rajzol furcsán hatott. Voltak is feltételezések ezzel kapcsolatosan. Én akkor is úgy gondoltam, hogy nem az akt a lényeg, hanem az ember, a kitárulkozás, az őszinteség, az emberség, amit az ember ruhátlanul átél. Az, hogy szabadon áll a világban, s szabadon van kitéve a világ hatásainak. A szeretet az, ami szeretném, ha átsugároz-

12

Félszoba na a munkáimon és az a női szépség, ami pont a divat ellen szól. Az ellen például, hogy hat éves kisgyerekek fogyókúráznak amiatt, hogy elég szépek legyenek. Inkább arról szóltak a képeim, hogy maradjunk emberek. Olyan emberek, amilyennek az Isten megteremtett bennünket. - Mondhatjuk azt, hogy a képeidnek társadalomlélektani üzenete is van? - Nagyon is. 1938-ban költözött ide Csepelre a családom, ami akkor még egy erdős terület volt, csak minden hetedik-nyolcadik telken volt egy-egy ház. Olyan volt, mint a mesében. Apróvadakkal, madarakkal. Ez a táj feltétlenül felhívta a figyelmet magára. Nekem hatéves korom óta természetes, hogy rajzolok, s a táj is biztosan inspirált. Aztán jöttek az ötvenes évekbeli szörnyű állapotok, amikor megváltozott minden. A vidékről a gyárba felcsalt parasztemberek - akik akkor már se parasztemberek nem voltak, sem munkások még nem lettek - megváltoztatták az építkezési formákat is. Ház, sufni, disznóól. Sem falu, sem város. A fákat is elkezdték kivágni. Később kockaházak épültek. Tehát volt módomban látni ezeket a nagyon szegény embereket, s úgy éreztem, hogy nekem meg kell őket örökítenem. - Tulajdonképpen élő alakok jelennek meg és köszönnek vissza a képeidről? - Ők mind élő alakok, csak nem tudják magukról. Még a Berci macska is élő alak. - Nem hagyható ki a kérdés, hogy az alakok, akiket megformálsz, mintha egy sámánisztikus, prehistorikus állapotot jelenítenének meg, ez is a csepeli élményvilághoz köthető? - Lehetséges, hogy ehhez is kötődik. De még a főiskola idején Csongrádban jártam művésztelepen, s akkor bejártam a férjemmel szinte az egész tanyavilágot. Akkor találkoztam először azokkal a gyönyörű szép arcú emberekkel, akikről később tudtam meg, hogy kunok. Fantasztikusnak találtam az embereket és a tájat is. Ekkor figyeltem fel igazán ezekre a mandulavágású szemű emberekre. Elkezdtem kutatni, hogy e mögött a keleti vonatkozás mögött mi is van valójában. Így jutottam el oda, hogy ma már nagyon rányomják a bélyegüket a képeimre. Nagyon sok sámán képet is festettem. Nagyon közel kerültem ehhez a világhoz. Egyszer egy kun-kipcsák asszony - aki Kazahsztánból költözött ide - azt mondta nekem, hogy olyan a szemem, hogy alkot és kiolt. Saját magam is elégetem. A sámánjaim azóta elégtek, de én nem adom föl. - Úgy tudom, hogy voltak még „érdekes“ találkozások, „látogatók“ az életedben. - Belgiumi tartózkodásunkhoz kötődik ez. A családunk már az első világháború idejétől kötődik Belgiumhoz, a 60-as években pedig a bátyám kinn is maradt. Emiatt én évekig nem kaphattam útlevelet.

2005/3.

Kaptam a meghívóleveleket, s nem engedtek. A sokadik elutasítás után a Belügyminisztériumban egy századosnő azt kérdezte tőlem, hogy mit tettem a magyar államért ahhoz, hogy kapjak útlevelet. Kinevetett, amikor azt mondtam, hogy tanulok. 1977-ig nem is tudtam kiutazni. Akkor egy nemzetközi művésztelepre hívtak meg. Hosszú procedúrát követően útlevélhez jutottunk. Érdekes volt, hogy minisztériumról minisztériumra vándoroltunk, s a végén egy olyan elképesztő helyzet állt elő, hogy egy addig nem létező kategóriájú, úgynevezett szolgálati jellegű magán útlevelet kaptunk. A saját pénzünkön utaztunk, a szolgálati útlevelet pedig állami költségen történő utazásra adták. A „látogatók“ azért volt érdekesek, mert bár Belgiumban a délidő szent - nem illik senkit zavarni - ebédidőben jöttek. Papoknak adták ki magukat, de a kezükről azonnal láttam, hogy nem lehetnek azok. Megkínáltuk őket és levették a kabátjukat, amiken megláttuk a feliratot, hogy VOR, azaz Vörös Október Ruhagyár.

Kismama - Inkább egyedül szeretsz alkotni? - Őszintén megmondom, hogy imádok szórakozni, szeretem a társaságot, de amikor dolgozom zavar, ha valaki van körülöttem. - Mi a munkamódszered? Rendszeresen, vagy inkább ihlethez köthetően dolgozol? - Majdnem minden nap dolgozom. Természetesen vannak ihletettebb időszakok, de akkor is közbeszólhat az anyag, az, hogy az első vonalat nem úgy tettem le, s elvisz messzire attól, amit meg akartam csinálni. Nagyon nehéz persze az alkotómunkáról úgy beszélni, hogy az ember kizárja belőle azt, hogy a megélhetésnek kell az elsőnek lenni. Ez abszurdum. Nagyon szeretném azt elérni, hogy legalább fél évig ne kelljen a számlák miatt idegeskedni. Nagyon nehéz úgy alkotni, hogy közben azon kell gondolkozni, hogy meg tudja-e az ember vásárolni a szükséges anyagokat, eszközöket. - A piaccal miként tudsz kapcsolatba kerülni, úgy, hogy nem csatlakozol különféle csoportokhoz? - Nehezen működik. Vannak, akik megkeresnek, de nagy harcokat kell vívni. A tűzre visszatérve, ha többet foglalkoztak volna velem, s nem tekintenek magányos farkasnak, akkor több munkám lett volna máshol, másoknál is. Főleg azok keresnek meg, akik ismerik azt a bizonyos ÉS-beli korszakot. A piacról szólva, nagyon sok kereskedő próbálkozik, de ez a plázákban kitett képekkel szemben nem jelent konkurenciát. Az a helyzet sajnos, hogy „négerekkel“ dolgoztatnak, sok esetben nagyon tehetséges „négerekkel“. Leverik az árakat. Másrészt, például az illusztrációk kapcsán el kell mondanom, hogy az alkotás tekintetében szabad kezet kapok. - Azt hiszem köztudott rólad, hogy a számítógéppel, a modern technikával komoly mértékben élsz. Hogy látod, milyen a megítélése ennek a szakmában? Te miként látod ezt a kérdést? - Nagyon ellene voltam sokáig. Aztán a férjem inspirált, mert az ő munkájához ez nagyon nagy segítséget jelentett. A szakmatársaim közül többen is mondták aztán, hogy átálltam a másik oldalra. Az igazság szerintem az, hogy ez is ugyanolyan technika,

mint a színesceruza, vagy az ecset. Élni kell tudni vele. Sokan visszariadnak tőle, mert tanulni kell. Nagy önfegyelemre kényszeríti az embert. De praktikus is, hiszen már nem kell a hónom alá csapva elvinni egy képet, hanem egyszerűen el tudom küldeni e-mailen. Ma már attól sem kell tartani, hogy sokszorosítják az ember alkotását, hiszen gyakorlatilag mindent lehet sokszorosítani. Nem arról van szó, hogy számítógépen készülnek az alkotások, hanem arról, hogy bizonyos műveleteket gépen végzünk el. Talán az is elmondható itt, hogy az óriásplakáttól a televízióig olyan menynyiségben vagyunk elárasztva képekkel, képi információval, hogy az borzasztó. Arra most nem tudok válaszolni, hogy ebben az áradatban mi a dolgunk, nekünk képzőművészeknek. A számítógép használat például megmutatta azt, hogy a képfeldolgozás az egyik legfárasztóbb, s a legnagyobb kapacitást igénylő dolog. Egy A4-es kép, úgy 24 megabájt. Ezt feldolgozni hosszú idő. Ehhez képest a TV-ben másodpercenként jönnek a képek. Egyre kevesebb a képi igény. Az a képi igény például, hogy szeretnék egy festményt megvenni. - Az alkotóművésznek lételeme, hogy megmutathassa a munkáit. Mennyire nehéz, mennyire könyöklős ma egy kortárs alkotóművésznek kiállítási lehetőséghez jutni? - Kiállítási hiányom - szerencsére - nincs, nagyon sokan keresnek meg. Mostanában azonban kezdem azt gondolni, hogy nem a kiállítási lehetőség a legfontosabb - az talán egy pályáját kezdő művésznek fontosabb - ám abban a korosztályban, amibe én is tartozom, talán fontosabb eladni a munkákat. A különféle hazai és nemzetközi kiállítások esetében gyakran meg sem keresik az embert, még tájékoztató anyagot sem kapok. Ezzel nem csak én vagyok így, nagyon sok művész érez hasonlóan. Például a 80-as évek kortárs művészetét bemutató kiállításban egyáltalán nem kaptam helyet, pedig 1983-ban kaptam Munkácsy díjat. Bizonyos csoportok számára nem is létezem. Még egy példa: Lux Elvira az első magyarországi szexuál-pszichológiai könyv kapcsán felkért az illusztrációk elkészítésére, ebből következően később elindult az Erato magazin, ahol szintén rajzoltam. Talán mondhatom, hogy én teremtettem meg az alapját ezeknek az erotikus - nem pornográf - rajzoknak. Az ilyen témájú kiállításon természetesen nem szerepeltem.

Szeretet - Nem mondhatja-e azt valaki, hogy a rendszerváltást követően a kortárs művészek megjelenési lehetőségei megnőttek, úgyhogy tessék megtalálni a kapcsolódási pontokat? - Egyetértek. Azt azért meg kell említenem - s most nagyon kemény leszek -, hogy vannak olyan kortárs művészek, akik nagy merényletet követtek el, mert hülyének nézték a közönséget. A közönség nem ilyen. Az embereket, akik alig tudják a létüket fenntartani nem csak pukkasztani kell, hanem meg kell próbálni valamilyen formában örömet szerezni. Egy trágyadomb bevitele a kiállítótérbe ezt a célt biztosan nem szolgálja.

13

- Mennyire ismert véleményed szerint - fogalmazzunk így - az indulatos Lacza Márta? - Szerintem egyáltalán nem. Azt hiszem alapvetően nem is vagyok indulatos. - Mit jelent számodra az a szó, hogy szakmai önvédelem? - Az ember szinte csak saját magát tudja megvédeni, ha nem áll be a csatasorba.

Próba - Tagja vagy több művészeti szervezetnek is. Mit vársz ezektől a szervezetektől? - Talán több odafigyelést. Minden korosztálynak megvan a maga gondja, mindenkit a maga módján kell segíteni, s nem szabad elfeledkezni egyikről sem. Arról, hogy ki mit tett le az asztalra. Én úgy hiszem, hogy eleget tettem le. S ezt nem kapom vissza. A személyi összefonódások nagyon meghatározzák az ember lehetőségeit, s az irigységet is meg kell említeni. Amíg aranyos kislány voltam a főiskolán, sokan szerettek. Amikor kezdtem ismertté válni többen már csak a konkurenciát látták bennem. Egyszer kaptam egy negatív kritikát, s onnantól elkezdtek kizsűrizni. Én pedig elkezdtem nem beadni a munkáim. A kérdés csak az, hogy mi lesz azokkal, akik szeretnék látni a képeimet, mert szerencsére vannak ilyenek. A zsűrizés valahogy elkezd egyfajta cenzúraként működni. Még egy szomorú dolgot szeretnék megemlíteni. A férjemmel együtt a pályánk kezdete óta nem volt munkahelyünk, az alkotóművészet egy ilyen életforma. Nekem 20, a férjemnek 19 évig levonta a Művészeti Alap a bizonyos százalékokat, ami nyugdíj-kiegészítést jelentene. Amikor oda jutottunk, kiderült, hogy az Alap vagyona elúszott. Behívtak, önkéntes nyugdíj-pénztárt ajánlottak, aztán közölték, hogy visszafizetik a befizetéseinket. Nem lesz nyugdíjunk. Emiatt biztonságérzetünk sincs, s nem hiszem, hogy ezzel csak mi lennénk így. - A szakmai közéletről térjünk vissza Lacza Mártára. Hogy fogalmaznád meg azt az üzenetet, ami a munkáidban megjelenik? - A szeretetet szeretném megmutatni. Az ember a legintenzívebb élményt gyermekkorában gyűjti magába, az egy életen át elkíséri. Engem a szeretet vett körül. Ez inspirál. Én nagyon szeretem az embereket. Azt hiszem, hogy az emberek jók, azok rosszak, akik rossz irányba terelik őket. Akik nekünk segítettek a tűznél, komoly erőt adtak, s lehet, hogy ettől lettek még színesebbek és vidámabbak a képeim. - Mi az a szakmai terv, amit még meg akarsz valósítani? - Most egy technikai újítással foglalkozom. Műanyag bevonatú fehér bútorlapokra csinálok ceruzarajzokat, s nem papírra. Témákban is vannak elképzeléseim, de ez a technika most elragadott. - Most hol láthatók a munkáid? - Az Euroklub könyvesboltban a Bank utcában március 30-án Feledy Balázs nyitotta meg a kiállításomat. - Az aktok, a valóban élő kun emberek, általában az alkotásaid, a hitvallásod alapján nevezhetjük a képeidet valamiféle szeretetportréknak? - Ez nagyon gyönyörű megfogalmazás. Nemecz

Tűzzománc-kerámia és szilikonfesték

Kesztyűs Ferenc, a kísérletező művész - Zenésznek készültem, nem festőművésznek. Hegedülni, zongorázni, bőgőzni, cimbalmozni tanultam - kezdi a beszélgetést a kísérletező kedvű mester, akit alkotói munkássága, művésztanári tevékenysége mellett itthon és külföldön is forradalmian új technikák kidolgozójaként ismernek. - Sarkadi kisfiúként egy véletlen terelt a képzőművészet, festészet felé. Pajtásaimmal játszani indultunk, s a temetőnél egy bácsit vettünk észre. Valami fura, háromlábú alkalmatosság előtt állt, a tájat festette. Nem zavart el bennünket, sőt, beszélgetni kezdtünk. Társaim egy idő után megunták a dolgot, de én maradtam, s állványcipelőjéül, famulusául szegődtem Buzi Lajosnak. Lajos bácsi nemcsak jó festő volt, hanem kiváló pedagógus is. Tanított, magyarázott, kedvet ébresztett ahhoz, hogy kipróbáljam magam. Dicsért, segített. - Meg példát adott mesteri, tanári magatartásból… - Igen, most én is igyekszem így közeledni a tanítványaimhoz. Sok tehetség kallódik el, vagy fel sem fedezik őket. Gyakran hiányzik a segítő, orientáló tanári, mesteri hatás. Ez nagy baj. A tehetségek kibontakoztatását nem lehet elég korán elkezdeni. Sokfelé tanítottam, művésztelepeket, szabadiskolákat hoz-

tam létre és vezettem, pályázatok kiírását kezdeményeztem, rendszeresen zsűriztem, s teszem mindezt ma is. - Az alkotói munkásság, művésztanári tevékenység mellett feltaláló, új technikák kidolgozója is. A tűzzománc-kerámia után ismét egy új találmánnyal, a szilikon művészfestékkel állt elő. Mi készteti a művészt a kísérletezésre? - A művész maradandót szeretne csinálni. Olyasmit, ami üzenet a mából a jövő számára, ha élnek még akkor emberek a Földön, lássák, ilyenek voltunk, így néztünk ki, ilyen volt a környezetünk, stb. Magam sem vagyok kivétel. Mindig foglalkoztattak azok a lehetőségek, technológiák, amelyek a művet materiális értelemben is maradandóvá teszik. Így született meg tizenöt évvel ezelőtt a tűzzománc-kerámia, s ez hozta a szilikon művészfestéket is. - Beszéljünk az előzményekről! - A szilikonos történet mintegy négy éve kezdődött. A Műegyetem vegyészprofeszszoránál, Dr. Nagy József barátomnál jártam. A szobájában mindig csuda dolgokat lehet látni. Egy barna lapocskát vettem a kezembe, kérdeztem, mi lenne az. Bajok vannak a teflonnal, olyasmivel kísérletezünk, ami kiválthatná válaszolta, s azt is elmondta, hogy

az elnyűhetetlen szilikon a kísérletek egyik tárgya. Na itt jött elő belőlem a festő. Utánanéztünk, hogy próbáltak-e már szilikonból festéket készíteni. Kiderült, hogy nem. Négyévnyi kísérletezés, kemény munka kezdődött, ennek eredménye az új festék. - Milyen a fogadtatás? Nem idegenkednek a művészek az új anyagtól? - Több bemutatót, ismertetőt tartottam, a szakma érdeklődése felülmúlja a várakozásainkat. Mint említettem már, a művészt legtöbbször az a vágy hajtja, hogy maradandót alkosson. Aki megismeri ezt a festéket, kipróbálja, s reményeim szerint használni is fogja. Magyar gyártóval kötöttünk szerződést, a napokban kezdődik a gyártás, a festék tubusban és tégelyben is megvásárolható lesz, legkésőbb az év végére Magyarországon és külföldön is forgalmazzák majd. - A találmányok hazai sorsáról nem csak sikertörténeteket ismerünk. Miért döntöttek a magyar gyártó mellett? - Magyar cég keresett meg bennünket, mi vele szerződtünk. Aláírtuk a dokumentumokat, hiába is jönne más, akár külföldi érdeklődő, a szilikon művészfestéket döntésünk szerint hazai gyártó készíti. -gazdik-

A mester A háromszoros nemzetközi ezüstérmes grafikus- és festőművész, művésztanár, újságíró, jogász Kesztyűs Ferenc 1932-ben, Sarkadon született. A fővárosban él és alkot. A forradalmian új tűzzománc-kerámia és szilikon művészfesték feltalálója, táblaképek és murális falfestmények készítője hosszú évekig dolgozott az Országházban, Operaházban, Operett Színházban, templomokban stb. díszítő-, aranyozó és freskófestőként. Megalapítója a Sarkadi Városi Képtárnak, ötletadója és elindítója az Iskola Galériának, társalapítója a Büki Képtárnak és a Glatz Oszkár Képzőművészeti Szabadiskolának, társalapítója és művészeti vezetője a Büki Nemzetközi Művésztábornak, Büki Attilával táralapítója a Természetbarát Képzőművészek Ócsai Társaságának. A mester neve jól ismert számos hazai és nemzetközi egyéni (franciaországi, németországi, hollandiai, japán, amerikai galériák) és csoportos (Ancona, Havanna, Prága, Guadalajara, Gabrovo, Montreal stb.) kiállítása kapcsán is. Állandó kiállítása van saját galériájában, a Hotel Taverna róla elnevezett Kesztyűs Ferenc termében, a thaiföldi Bangkokban a Glas Hausban valamint a The Imperial Queen's Park Hotelben és a ráckevei KékDuna Wellness Hotelben, ahol nyaranta művésztábort is

14

2005/3.

Tanítványok Kesztyűs Ferenc bemutató rajztanárként, a Pedagógus Fáklya Klub művésztanáraként is számos tehetséget fedezett fel. Harmincnyolc éve vezeti jótékony magániskoláját, ahol az ipar- és képzőművészet iránt érdeklődő tehetségek korhatár nélkül tanulhatnak rajzolni, festeni, szobrászkodni, karikatúrázni, megismerkedhetnek a porcelánfestés, Kővágó Nagy Imre: Barlang tükörfestés, kerámiakészítés és -festés alapjaival, s nem utolsó sorban a tűzzománc-kerámia technológiájával és a szilikonfestéssel is. Egykori - ma már többnyire iparművész, képzőművész - tanítványaival gyakorta állít ki hazai és nemzetközi kiállításokon. Rendszeresen szervez számukra tárlatokat az általa vezetett galériákban és más kiállítóhelyeken. A Kesztyűs Ferenc Műhely néhány alkotójának (Gál Roland, Gombaszögi Mária, Hajas Luca, Gál Roland: Balaton Kesztyűs Tibor, Kővágó Nagy Imre, Molnár Anikó, Siklósi Ágnes és Takács László) munkáit legutóbb a Pestszentimrei Közösségi Ház Klub Galériájában, január 26-tól február 19-ig láthatta a nagyközönség. A tárlatot Dr. Szíj Rezső nyiTakács László: Gyümölcscsendélet totta meg.

Találmányok A tűzzománc-kerámia mínusz 40 és plusz 200 fok között károsodás nélkül állja az időjárás változásait. Magas a törésszilárdsága, kopásálló, víztaszító, ellenáll a gépkocsik által kibocsátott gázoknak, savaknak, többezer évig élvezhető restaurálás nélkül. Kesztyűs Ferenc tűzzománc-kerámiája díszíti többek között a Sarkadi I. sz. Általános Iskola homlokzatát, a Vágyálom: szilikonfestmény, 30x45 cm Debreceni Református Kollégium dísztermének főfalát, a Sarkadi Katolikus Templom keresztelő asztala feletti főfalat valamint a Máriaremetei Bazilika tabernákulumát (Krisztus levétele a keresztről). Fiával, Kesztyűs Tibor festőművésszel közös tűzzománc-kerámia alkotása a sarkadi Paprikafűzés: volt Polgári Iskola homlokzatán látható állami címer és az tűzzománc-kerámia, 32x32 cm Újpesti Fészekrakók Házának belső, murális faliképe. A szilikon művészfesték világraszóló újdonsága abban áll, hogy az ezzel a technikával készült alkotás örökéletű, nem szorul restaurálásra. Nem öregszik, közömbös a levegő víztartalmára, a hőmérsékletre és az oxigénre, vegyszerekre. Élettartama „örök“, olyan mint az üvegé vagy a kerámiáé, azzal a különbséggel, hogy rugalmas, nem törik el, nem töredezik és nem hámlik. A hagyományos művészfestékkel készült műalkotás azért megy hamar tönkre, mert a pigmentfestékek kötőanyagaként száradó növényi olajokat alkalmaznak, nedves levegőn duzzadás, a száraz levegő miatti nedvességvesztés miatt pedig zsugorodás lép fel, az oxigén pedig eloxidálja az anyagot, ami repedezni, hámlani kezd. Ezért kell a festményeket időnként azzal a festékkel restaurálni, amivel a művész dolgozott, s ezért kell őket a megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú térben tartani. A Kesztyűs Ferenc és Dr. Nagy József, a BME professzora által kidolgozott szilikon művészfesték ugyanazokat a pigmenseket tartalmazza, mint a hagyományos festékek. Alkalmazható falra, műanyagra, papírra, Üvegablakterv: szilikonfestmény, 35x45 cm fára, fémre, üvegre, porcelánra, kerámiára, furnérlemezre, pavatexre, szilikonlapra, festővászonra, stb. A festésre szánt anyag művészi elgondolás szerinti alapozása után csőtollal, festékpipával, ecsettel, spaklival, festőkéssel vagy szivaccsal is felhordható. Akvarellszerű, lazúros és pasztózus vagy vastagon felrakott felületek létrehozására is alkalmas, a festék tehát tetszés szerint lehet áttetsző vagy takaró, fedő. A művész sík- (pl. plakát) ill. térszínként (pl. tájkép) is dolgozhat vele, a festmény lehet matt, selymesfényű vagy fényes felületű, a hígítás arányának függvényében. A szilikon művészfestékkel legcélszerűbb időtálló lenvászonra dolgozni (a vászon „örökéletűvé“ tehető mindkét oldal alapozásával, fehér vagy tetszés szerinti színes szilikonnal), de még jobb az üvegvászon, kerámia, műanyag, porcelán, üveg, pavatex használata. A megfestett alkotást terpentinnel hígított térhálósítóval lefújva lehet rögzíteni, vagy a festékhez eleve térhálósítót keverni. A semleges, fő- és mellékszínek a festékek összekeverésével egyaránt előállíthatók. Aggódók: tűzzománc-kerámia, 16x20 cm 15

Kirakatszínház... László Miklós Illatszertár címû darabja a Thália Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház közös elõadásában került színre, Kolos István rendezésében. Sajnos rendezõi munkának ebben a produkcióban nincs érzékelhetõ „lenyomata“: mindenki saját elképzelése szerint jön-megy a színpadon, teszi-veszi magát (valamikori színészmestereket utánozva), és igazából mindenki csak azzal foglalkozik, hogy többékevésbé saját magát valahogyan „megcsinálja“ -, ha már egyszer úgy „alakult“, hogy nincs rendezõi kéz, amelyik legalább jelezné, hogy kinek, merre kellene haladni a térben, kinek, milyen jelmezben, hogyan kellene mozogni-viselkedni, milyen szituációban, mit kellene játszani, ha ez egy jól átgondolt elõadás lenne -. Ez a produkció rendezõileg még a minimálisan elvárható(!) szakmaiság minimumát sem éri el, nagyon messze van attól... Egyetlen erénye, hogy két kiváló tervezõje által teremtett látványvilága legalább az ember szépérzékének kedvez, de egyébként mintapéldáját láthatjuk a mostanság olyan nagy mértékben elszaporodott „hakniszínházaknak“. Szomorúan kell megállapítanom, hogy sztárparádé ez is, „kirakatszínház“. A kirakatban Koltai Róbert, Csonka András, Xantus Barbara…, és vannak még a többiek - akiket nem igazán a kirakatba szántak, viszont nélkülük nem lenne meg a létszám, nem lehetne eljátszani ezt a darabot. Nos, az õ feladatuk lenne statisztálni a „csillagoknak“: a színészbõl filmrendezõvé(?!) avanzsált, mostanság majdhogynem mindig, mindenben unalmasan egyforma Koltai Róbertnek, az RTL KLUB beszédhibás Csonka Andrásának, ország-világ „csonkapicijének“ és a valamikori Família Kft. negédesen ostobácska „barbikájának“, az állandóan civil, minden egyes megszólalásában velejéig hamis Xantus Barbarának. Ismét azzal a helyzettel találkozunk (nem elsõ ízben színházaink repertoárjait illetõen), hogy - a már említett tervezõmûvészek munkái - Libor Katalin díszlete és Rátkai Erzsébet jelmezei kénytelenek külön életet élni, leválni az egyébként nagyon gyatra elõadásról, mert nincs aki használja azokat. Nagy kár! Örüljünk azonban annak, hogy legalább vizuális ingerek érnek bennünket. Mert az elvitathatatlan, hogy a több részre osztott, szellemesen és nagyon ügyesen megtervezett térben nagyon sok lehetõség lenne, hogy ne a statikusság uralja a színpadot. Nemcsak funkcionális ez a több szintû, okosan átgondolt díszlet, de valódi esztétikai látványt is nyújt: az egyes részek ügyesen elkülönítettek egymástól, ugyanakkor színvilágában a felsõ traktus gazdagsága összhangban van a legalsó részek elhasznált megkopottságaival. Szomorú, hogy a kellékek csak kellékek, díszletelemek maradnak, mert szinte senki semmit nem használ azok közül, pedig jócskán tobzódhatnának a legkülönbözõbb játékokban, ha valaki kitalálta volna azokat. Azt azért nem értem, hogy miért kellett itt elhelyezni az IRODA feliratú táblát, amikor minden más helyiség megnevezése - szerencsére! - nem került kiírásra. Ráadásul Hammerschmidt úr telefonja és íróasztala az iroda elé került - teljesen érthetõ módon -, vagyis joggal merül fel a kérdés: akkor meg mi van az irodában? Vagy egyszerûen csak annyi történt, hogy nem hiszik el nekünk, nézõknek, hogy minden „szájbarágós“ segítség nélkül kiigazodunk ebben a kiválóan átgondolt térben? Örvendetes, hogy a jelmezek ugyancsak nagyon „beszédesen“ karakteresek, így legalább azok „tudják, hogy mit kell játszani“ bár azt el kell ismerni, hogy Sipos úr szerepében Kozáry Ferenc és Árpádként Gulyás Sándor erõteljes figurák... A többiekrõl inkább hadd ne írjak semmit… Az elsõ rész (aztán ugyanígy a többi) - a szituációknak tökéletesen ellentmondó - tempótlanságának az se lehet magyarázata, hogy Ruttkay Zsófia dramaturg vagy nem kapott megbízást a replikák sûrítéseire, a dialógusok pergõbbé tételére, vagy nem volt elég „vastag“ ceruzája, hogy jó sokat húzzon a szövegbõl. Önmagában is elviselhetetlen ez az elejétõl a végéig vontatott és minden indok nélküli, lassú játékmód, de az 1936-ban írt darab ma már nem is alkalmas arra, hogy ilyen terjedelemben hangozzék el. Az egyes felvonásokat se ártott volna valahogyan összevonni, hogy ne legyünk kénytelenek állandó üresjáratokat átélnünk, hogy ne kelljen mindenféle filmbejátszásokat néznünk - tudom, hogy ez is nagy divat?! -, amelyeknek semmi közük az azokat követõ jelenetekhez. A vetítéseket vagy valamilyen ötlettel „szervesíteni“ kellett volna az egyes részekhez, vagy egyszerûen le kellett volna mondani ezekrõl a l'art pour l'art megoldásokról. Az elõadáshoz készült szórólapon a következõket olvashatjuk: „László Miklós 1936ban írt darabja a magyar drámairodalom talán legexportképesebb történetének bizonyult. Már a negyvenes évek legelején elkészült belõle az addigra már Hoollywoodban dolgozó Ernst Lubtisch filmje, majd musical is született a darabból. Legutoljára a Szerelem hálójában címmel láthattunk belõle hollywoodi adaptációt Tom Hanks és Meg Ryan fõszereplésével.“ Nagyon fontos mondatok ezek, kár, hogy Kolos István rendezése nem kerülhet majd - követendõ példaként - egy következõ produkcióhoz kiadásra kerülõ szóróanyagon megemlítésre... Jobb lenne ezt minél hamarabb elfelejteni… Nekem nem kellett nagy erõfeszítéseket tennem ennek érdekében, és a Thália Színházban már a szünetben azt tapasztaltam, hogy másoknak se volt nehéz és megoldhatatlan ez a feladat. Azt azért persze javasolnám a színházaknak - a koprodukció mindkét tagjának -, hogy a tervezõmûvészek munkáit próbálják meg átadni egy tehetséges rendezõnek, hogy élettel, igazi élettel telítõdhessenek meg, hátha lesznek, akik használni is tudják majd azokat. Messa di voce 16

Kortárs Drámafesztivál Budapest 2005. április 21 - 28. között immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre a Kortárs Drámafesztivál Budapest - adta hírül a kultport internetes kulturális portál (www.kultport.hu). A rendezvény egyszerre segíti a magyar drámaírók külföldi megismertetését és a kortárs külföldi szerzők hazai felfedezését. Az egyre több szakmai partnerrel közösen megvalósuló jubileumi fesztivál minden eddiginél szélesebb kínálattal áll az érdeklődők, és (elsősorban) a magyar színházi szakma rendelkezésére. Többek között Budapestre érkezik a lett Rigai Új Színház Alvis Hermanis A hosszú élet című produkciójával, valamint Belgrádból a Jugoszláv Drámai Színház Milena Markovic Sínek című új darabjával. A fesztivál díszvendége lesz Oroszország. Ebből az alkalomból végre láthatja a közönség Vaszilij Szigarjev Gyurma (Plastilin) című híres, Kirill Szerebrennyikov rendezte előadását. A különleges programban szerepel továbbá orosz darabok magyar nyelvű felolvasása és szakmai találkozó orosz és magyar színházi szakemberek részvételével. Hagyományos programja a Kortárs Drámafesztiválnak a felolvasószínház is. Ezúttal a már említett orosz darabok mellett svéd, norvég és dán művek is szerepelnek majd a programban. A fesztivál egyedülálló kezdeményezése az ún. Visitors' Programme, melynek keretében 50 neves külföldi szakember érkezik egy hétre Budapestre, hogy a kortárs magyar drámával ismerkedjen. A fesztivál magyar programja is elsősorban nekik szól. A zsűri (Szűcs Katalin Ágnes, Koltai Tamás, Sándor L. István) előzetesen a következő előadásokat javasolta: - Mohácsi János-Mohácsi István: Csak egy szög (Kaposvári Csiky Gergely Színház) - Kárpáti Péter: A negyedik kapu (a Tatabányai Jászai Mari Színház és a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház közös produkciója) - Pintér Béla Társulat: Parasztopera - Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) - Spiró György: Koccanás (Katona József Színház) - Krétakör Színház: FEKETEország A jubileumi fesztivál kapcsán tudományos konferenciát szerveznek az Közép-Európai Egyetemmel (CEU) és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel együttműködve. Az előadások középpontjában a középkelet-európai régió országaiban végbement rendszerváltást követő átalakulások, strukturális és tartalmi változások állnak.

2005/3.

Vizuális antropológiai tanulmányok

Fotókiállítás Miskolcon A kiállítás az Aldebaran Társadalomtudományi Kutatóműhely gondozásában megjelenő kötetek képanyagának bemutatója. Az antropológiai, szociográfiai ihletettségű képek, melyek nem csupán művészi, hanem társadalomkutatói igényességgel próbálják megközelíteni témájukat: széki parasztembereket, keleteurópai mentalitást, cigányokat, nagyvárosi élethelyzeteket, az elmúlást. A kiállítók a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszékének volt, vagy jelenlegi hallgatói. A kiállítás a IV. Antropológus Szaknapok keretében kerül megrendezésre, s április 14-ig látható a Miskolci Galériában, a Rákóczi-házban.

Artisjus-díjazottak Március 4-én át a Stefánia Palota Ovál-termében adták át a 2004-es Artisjus-díjakat. Az Artisjus Egyesület Vezetősége által alapított díj célja a kortárs magyar zenei és irodalmi alkotótevékenység elismerése és ösztönzése. Az év komolyzenei műve(i) kategóriában Orbán György: Requiem és Láng István: Vibráló tárgy parabola pályán című művét, az év könnyűzenei produkciója kategóriában a Ghymes együttes karácsonyi koncertjét és éGHYMESe című lemezét díjazták, az év könnyűzenei alkotópárosa Hrutka Róbert és Jamie Winchester lett. A magyar könynyűzenében nyújtott kimagasló tevékenységéért könnyűzenei alkotói életmű díjban részesült Vidor Máté. Az év magyarnóta szerzője kategóriában Bicskey Dániel nyert, a szépirodalmi alkotás kategóriában pedig Várady Szabolcs költőt tüntették ki a díjjal. forrás: www.fidelio.hu

Kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Leonardo da Vinci Budapesten

Budapest látja vendégül a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Hoepli Kiadó 1894-1904-es Leonardo da Vinci „Codex Atlanticus“ nemzetközi kiállítását, melyet Európában először az innsbrucki császári palotában mutattak be. Ezt az olaszországi bemutató követte, melynek a római Corsini palotában székelő Accademia Nazionale dei Lincei adott helyet, mely több mint 100 évvel ezelőtt Giovanni Piumatit bízta meg a „Codex Atlanticus“ első teljes átiratával. A kiállítás európai körútja újabb állomásához érkezett: Budapestre, ahol az esemény egybeesik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fennállásának 100. évfordulójával. A kiállítás az Olasz Köztársasági Elnök fővédnökségével, az Olasz Külügyminisztérium, az Olasz Földrajzi Társaság és a milánói tudományegyetem (Matematika tanszéke), az UNESCO Olasz Bizottsága és a Vinci-i Leonardo Múzeum védnökségével jött létre, melynek megvalósításában kiemelkedő szerepük volt a különböző intézményeknek és cégeknek is, akik anyagilag támogatták e kezdeményezést. A budapesti kiállítás olyan fontos magyar intézmények védnökségével jött létre, mint a Köztársasági Elnök Hivatala, a Külügyminisztérium, az Oktatási illetve a Kulturális Örökség Minisztériuma, a Fővárosi Polgármesteri Hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia. A kiállítás látogatóinak lehetősége nyílik megtekinteni a Hoepli Kiadó 1894-1904-es Leonardo da Vinci „Codex Atlanticus“ kiadásának több mint 60 eredeti, az Accademia Nazionale dei Lincei levéltárából származó táblaképét, valamint a Vinci-i Leonardo Múzeum illetve a Boldetti történelmi gyűjtemény anyagát képező különböző gépmodelleket. A tárlat elsődleges célja Leonardo leghíresebb kódexei egyikének bemutatása, melyet az 1500-as évek második felében Pompeo Leoni szobrász szétszóródott lapokból gyűjtött és ragasztott össze egy nagy albumban, megmentve így az anyagot. Az első táblaképek hűen tükrözik a korra jellemző megőrzési technikákat, míg a többi tábla Leonardo kísérleteinek és kutatásainak széles skáláját, valamint mérnöki és építészeti rajzainak szépségét mutatja be. Ezen kívül betekintést nyerhetünk Leonardo magánéletének részleteibe, a kor legfontosabb embereivel kialakított kapcsolataiba, matematikai, nyelvészeti tanulmányaiba, irodalmi munkásságába. A szervezők célja, hogy Leonardón illetve a mester tervein kívül bemutassák a nagyközönség előtt azt az óriási utat, melyet a tudomány és technológia tett meg az utóbbi 500 év alatt. A Vinci-i tanulmányok mellett a kiállításon helyet kap néhány igen korszerű technikai tárgy is: egy Ferrari motor, egy Augusta helikopter-hajtómű, egy ultramodern golyóscsapágy a Leonardo-modell mellett, illetve egy ultramodern bicikli a Vinci-i projekt mellett - írja Carlo Barbieri, a kiállítás tudományos koordinátora. A Hoepli Kiadó 1894 - 1904-es Leonardo da Vinci „Codex Atlanticus“ nemzetközi kiállítása, a római Accademia Nazionale dei Lincei és a Vinci-i Leonardo Múzeum gondozásában május 29-ig tekinthető meg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

17

Kitüntetések, művészeti díjak március 15. alkalmából Kossuth-díj Dr. Bachman Zoltán Ybl Miklós-díjas építész, műemlékvédelmi szakmérnök, a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar Építész Intézet igazgatója, egyetemi tanár; Bodrogi Gyula, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Kiváló Művész; Buda Ferenc József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, a kecskeméti Forrás Szerkesztőség főmunkatársa; Déry Gabriella Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Kiváló Művész, az Operaház örökös tagja; Eörsi István József Attila-díjas költő, drámaíró, publicista; Gálvölgyi János, a Madách Színház Jászai Mari-díjas színművésze, Érdemes Művész; Kemény Henrik bábművész, Kiváló Művész; Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész, Kiváló Művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar zeneigazgatója; Körmendi János Jászai Mari-díjas színművész, Kiváló Művész; Lázár Antal Ybl Miklós-díjas építész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár; Molnár Sándor Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem egyetemi tanára; Pauer Gyula Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, díszlet- és jelmeztervező, a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára; Sándor Iván József Attila-díjas író; Szakcsi Lakatos Béla Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, dzsessz-zongoraművész, Érdemes Művész; Székely Magda József Attila-díjas költő, műfordító, a Belvárosi Könyvkiadó munkatársa; Szomjas György Balázs Béla-díjas filmrendező, Kiváló Művész; Valló Péter, a Radnóti Miklós Színház Jászai Mari-díjas rendezője, Érdemes Művész; Vitray Tamás újságíró, a Magyar Televízió örökös tagja, Kiváló Művész; Závada Pál József Attila-díjas író, szociológus.

Széchenyi-díj Dr. Kárpáti János, a zenetudomány doktora, Erkel Ferenc-díjas zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem címzetes egyetemi tanára, könyvtárigazgató; Néray Katalin Munkácsy Mihály-díjas művészettörténész, a Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója; Dr. Radnóti Sándor, a filozófiai tudomány doktora, József Attila-díjas esztéta, kritikus,

Sztevanovity Zorán Liszt Ferenc-díjas az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Esztéelőadóművész, zeneszerző. tikai Tanszék egyetemi tanára; Dr. Sárosi Bálint, a zenetudomány doktora, Erkel Ferenc-díjas népzenekutató, A Magyar Köztársasági címzetes egyetemi tanár, az MTA Érdemrend Tisztikeresztje Zenetudományi Intézete nyugalmazott osz(polgári tagozat) tályvezetője; Vízkelety András, az MTA levelező tagja, irodalomtörténész, filológus, címzetes egyeteBaranyi Ferenc József Attila-díjas író; mi tanár. Kaán Zsuzsa tánctörténész kritikus, a Táncművészet c. folyóirat főszerkesztője; Székelyhidi Ágoston, irodalmi és művéA Magyar Köztársasági Érdemrend szetpártolói, közösségi tevékenysége elisNagykeresztje (polgári tagozat) meréséül, Dr. Varga Kálmán, a Kulturális ÖrökSütő András Kossuth-díjas író, drámaíró. ségvédelmi Hivatal elnöke; Peter Baum művészettörténész, egyetemi professzor; A Magyar Köztársasági Érdemrend Bozsik Yvette táncművész, koreográfus, Középkeresztje a Csillaggal Érdemes Művész; (polgári tagozat) Alexander Brody reklámszakember; Devich Sándor Kossuth-díjas hegedűNovák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus, művész, Kiváló Művész, a Liszt Ferenc rendező, Érdemes Művész, a Honvéd Zeneművészeti Egyetem egyetemi tanára; Kathy-Horváth Lajos hegedűművész, zeEgyüttes művészeti vezetője, igazgatóheneszerző, a Fővárosi Önkormányzat Napház lyettese; Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző, „Khamorro“ Kisebbségi Klubmozi és Kiváló Művész, a Magyar Állami Operaház Kulturális Intézmény igazgatója; Korda György előadóművész; művészeti vezetője.

A Kossuth-díj

A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) Dr. Gulyás Kálmán, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma címzetes államtitkára; Haraszti Miklós író; Hazai György, az MTA rendes tagja, a nyelvtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete kutató professzora; Dr. Mikolás Tibor Széchenyi-díjas építész; Mojzer Miklós művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója; 18

Lajkó Félix zeneszerző, zenész; Lukács Sándor, a Vígszínház Jászai Maridíjas színművésze, költő, Érdemes Művész; Morcsányi Géza Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, a Magvető Könyvkiadó igazgatója; Parti Nagy Lajos József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas író; Dr. Passuth Krisztina művészettörténész, a művészettörténeti tudomány doktora, az ELTE Művészettörténész Doktori Iskola vezetője; Rico Robert Saccani, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara vezető karmestere, művészeti tanácsadó;

2005/3.

Szemethy Imre Munkácsy Mihály-díjas ságvezetője; Dr. Spiró György József Attila-díjas és Dr. Praznovszky Mihály, irodalomBabérkoszorú-díjas író, költő, irodalomtör- grafikusművész, Érdemes Művész. történeti kutatásaiért; ténész, műfordító; Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház ügyVictor Máté Erkel Ferenc-díjas zeneA Magyar Köztársaság vezető igazgatója; szerző. Érdemes Művésze Díj Vándorfi László, a Pannon Várszínház igazgatója. A Magyar Köztársasági Érdemrend Almási Tamás Balázs Béla-díjas filmrenLovagkeresztje (polgári tagozat) dező; Magyar Köztársasági Bátori Éva opera és magánénekes; Ezüst Érdemkereszt Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színBánky József zongoraművész; Bokor Péter Érdemes és Kiváló Művész, művész; Juronics Tamás Harangozó Gyula-díjas Bereczki Sándor, a Pesti Magyar Színház Balázs Béla-díjas filmrendező; Borbély Mihály, a Liszt Ferenc Zene- táncművész, koreográfus, a Szegedi Kortárs főügyelője; Feketéné Kun Ildikó, a Nyíregyházi Priművészeti Egyetem Jazz Tanszék egyetemi Balett művészeti vezetője; mavera Balettegyüttes balettmesterdocense; és koreográfusa; Böröczky József, a Mikroszkóp Honos Rudolf, a Budapesti TörSzínpad művésze; téneti Múzeum főrestaurátora; Dr. Borha Zoltán, a Nemzeti Lukács Jánosné, a magyar nyelvi Kulturális Örökség Minisztériuma kultúra ápolása, megőrzése tervén főmunkatársa; végzett szervezői tevékenységéért; Csákány Zsuzsanna Balázs Markos Zoltán, a Mikroszkóp Béla-díjas vágó; Színpad előadóművésze; Czigány György író, zongoMihálszki Józsefné, a Miskolci raművész; Darvasi László, az Élet- és A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje Galéria Városi Művészeti Múzeum gazdaságvezetője; Irodalom főmunkatársa; Tarr Mária, a Madách Színház súgója; Héra Éva, a Hagyományok Háza főoszKiss János Liszt Ferenc-díjas, Hevesi Turiák Tibor, a Színház- és Filmművészeti tályvezetője; Sándor-díjas táncművész, a Győri Balett Hock Ferenc festőművész; művészeti igazgatója a Magyar Tánc- Egyetem tanársegédje; Valach Mária, a Békés Megyei Jókai Károlyi Pál zeneszerző; művészek Szövetsége elnöke; Kertész Iván karvezető, zenei szerkesztő, Lovas Ilona Ferenczy Noémi-díjas képző- Színház jelmezkivitelező-műhelyvezetője. zenekritikus; művész; Krámer György, a Miskolci Nemzeti SzínMakláry László zeneigazgató, karmester; Magyar Köztársasági ház és a Pannon Várszínház koreográfus Málnay Levente Balázs Béla-díjas nyugalBronz Érdemkereszt rendezője; mazott főrendező; Mucsi János, a BM Duna Művész Együttes Meczner János Jászai Mari-díjas rendező, művészeti igazgatója; igazgató; Cs. Nagy Endre, a Madách Színház főPató Róza szobrász- és éremművész; Orosz István Balázs Béla- és Munkácsy ügyelője, színpadi produkciós igazgatója; Pető Béla, a fiatal művészjelöltek felka- Mihály-díjas grafikus, rajzfilmrendező, Fodor Gyula, a Magyar Állami Operaház rolásáért, támogatásáért; festő. balettmestere; Sallay Stefánia, a BM Duna Művész Dr. Losonci Miklós ny. főiskolai docens; Együttes táncos-szólistája; Szigeti Gábor, a Győri Balett balettA Magyar Köztársaság Menczel Róbert Jászai Mari-díjas díszletművésze. Babérkoszorúja Díj tervező; Vitéz Gábor filmrendező, dramaturg; Balázs Béla-díj Bogyay Katalin, a londoni Magyar Csaplár Vilmos író; Kulturális Központ igazgatója; Nádasdy Ádám, költő, műfordító. Böszörményi Zsuzsa filmrendező; Karácsony János előadóművész; Dévényi Rita díszlet- és jelmeztervező; Kincses Károly fotóművész, muzeológus, Dobos Éva szinkrondramaturg, műfordító; Magyar Köztársasági a Mai Manó-műteremház igazgatója; Durst György, a Duna Televízió producere; Arany Érdemkereszt Kocsák Tibor zeneszerző, zongoraművész, Keresztes Dóra animációsfilm-rendező, a Madách Színház zenei vezetője; grafikusművész; Kristóf István Jászai Mari-díjas artisKrajcsovits István, a Magyar Televízió Beke Sándor, a Kassai Thália Színház műtaművész, a Fővárosi Nagycirkusz főigaz- vészeti vezetője; hangmérnöke; gatója, Érdemes Művész; Miklós Mari vágó; Csutka István, a Csokonai Színház igazSolti János dobos, zeneszerző, tanszak- gatója; Muhi András, az Inforg Stúdió producere; vezető tanár; Pados Gyula operatőr; Delhusa Gjon előadóművész; Tóth Zsuzsa forgatókönyvíró, dramaturg. Kovács Dénesné Ligeti Mária koreográfus-táncpedagógus; A Magyar Köztársaság Kerek Attila kulturális rendezvényBánffy Miklós-díj Kiváló Művésze Díj szervező; Dr. Lelkes Lajos, a hazai néptáncmozgaBalogh Józsefné, a Madách Színház színházi főtitkára; Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóri- lomban kifejtett munkájáért; Lovas Pál, a Pécsi Művészeti SzakközépCsóti József, a Radnóti Miklós Színház porter, Érdemes Művész, nyugalmazott fotóriiskola táncpedagógusa; gazdasági igazgatója; porter; M. Kecskés András pantomimművész, Molnár Istvánné, a Somogy Megyei Harkányi Endre Jászai Mari-díjas színkoreográfus, rendező; Művelődési Központ gazdasági igazgatóművész, Érdemes Művész; Nemes László író, műfordító; helyettese; Matúz István Liszt Ferenc-díjas fuvolaműPataki András, a Szegedi Kortárs Balett Pusztai Mária, a Nemzeti Kulturális vész, Érdemes Művész; Alapprogram Igazgatósága kollégiumi titkára; Rozsos István Liszt Ferenc-díjas magán- igazgatója; Póth Irén, a Pesti Magyar Színház titkár(folytatás a 20. oldalon) énekes; 19

Varró Dániel író, költő. Wilheim András zenei rendező, zene(folytatás a 19. oldalról) Schanda Beáta, a Táncművészeti Főiskola történész; Wolf Péter zeneszerző. művészeti menedzsere; Liszt Ferenc-díj Vida János, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Hivatal Művelődési Cserna Ildikó magánénekes; Jászai Mari-díj és Ifjúsági Osztály vezető-főtanácsosa. Fenyő László gordonkaművész; Bányai Tamás világítás-tervező; Kertész Attila karvezető, a Pécsi TudoBíró József kolozsvári színművész; mányegyetem docense; Balogh Rudolf-díj Csuja Imrének, az Örkény Színház színKesselyák Gergely karmester; Kresz Albert fotóművész; művésze; Kiss Gy. László klarinétművész; Soós Lajos fotoriporter, a Magyar Távirati Dobre-Kóthay Judit, a marosvásárhelyi Kiss József szoboaművész, a Liszt Ferenc Iroda főmunkatársa; Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezője; Zeneművészeti Egyetem tanára; Telek Balázs fotóművész. Fabó Tibor, a Komáromi Jókai Színház Snétberger Ferenc gitárművész; színművésze; Szalai Antal népi zenekarvezető. Fillár István, a Pécsi Nemzeti Színház Blattner Géza-díj színművésze; Munkácsy Mihály-díj Hunyadkürti György, a Kaposvári Csiky Tisza Bea, a Kolibri Színház bábművésze; Gergely Színház színművésze; Rumi László bábművész. Boromisza Péter festő- restaurátorművész; Nyári Zoltán, a Budapesti Operettszínház Chilf Mária festőművész, a Magyar színművésze; Képzőművészeti Egyetem tanársegédje; Ferenczy Noémi-díj Deli Ágnes szobrász; Fischer György szobrász; Auth Attila tervezőgrafikusGallusz Gyöngyi grafikus; művész, a Magyar KépzőGerhes Gábor képzőművész; művészeti Egyetem TervezőKirály Ferenc lendvai szografika Tanszék egyetemi adjunkbrászművész; tusa; Lelkes László tervezőgrafikus, Babos Pálma keramikusa Magyar Képzőművészeti Egyeművész; tem adjunktusa; Baráth Hajnal textiltervező Palkó Tibor festőművész, iparművész; főiskolai docens; Csavarga Rózsa belsőépítész; Szűcs Attila festőművész; Gerle Margit keramikusTürk Péter festőművész; művész; Újváry Lajos festőművész; Gink Judit textilművész; Vincze Ottó festőművész. Heinzelmann Emma illusztrátor; Köblitz Birgit üvegtervező Nádasdy Kálmán-díj Fotó: Gordon Eszter iparművész; Dr. Morgós András iparBozóki András kulturális miniszter az Iparművészeti Múzeumban Baranyi Ferenc librettista, művész-restaurátor, a Magyar adott át kitüntetéseket nemzeti ünnepünk alkalmából. A díjátadá- műfordító; Nemzeti Múzeum tudományos son jelen voltak a minisztérium vezetői: Vass Lajos politikai Horváth Zoltán rendező. kutatója; államtitkár, Koncz Erika közművelődési helyettes államtitkár, Bozóki Nyári Ildikó textiltervezőAndrás miniszter, Schneider Márta művészeti helyettes államtitkár Németh Lajos-díj iparművész; és Benedek András közigazgatási államtitkár Rékasy Levente ötvösművész; Sasvári Edit, a Fővárosi Stefániay Edit tűzzománc-művész. Ónodi Eszter, a Katona József Színház Képtár igazgatóhelyettese; színművésze; Tatai Erzsébet, a Magyar Tudományos Schilling Árpád, a Krétakör Színház Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézet Harangozó Gyula-díj művészeti vezetője; tudományos kutatója; Soltész Erzsébet, a Pesti Magyar Színház Dr. Zwickl András, a Magyar Nemzeti Béres Anikó, a Honvéd Együttes táncos színművésze; Galéria főmuzeológus művészettörténésze. szólistája; Tordai Hajnal, a Pesti Magyar Színház Brieber János, a Magyar Táncművészeti jelmeztervezője; Főiskola tanára; Szabolcsi Bence-díj Töreky Zsuzsa színművész. Dr. Diószegi László koreográfus, a Teleki László Alapítvány igazgatója; Székely András zenetörténész; Katona Gábor, a Közép-Európa TáncVikárius László zenetörténész. József Attila-díj színház táncművésze; Lukács András, a Magyar Állami Ambrus Lajos író; Operaház címzetes magántáncosa; Bartis Attila író; Nagy Grácia, a Budapesti Táncszínház Gratulálunk a kitüntetetteknek, Deréky Pál Bécsben élő irodalomtáncművésze; díjazottaknak. történész; Sándor Zoltán, a Győri Balett balettGyöre Balázs író, költő; Minden tiszteletünk és elisművésze. Karátson Gábor író, műfordító, esszéista; merésünk a tudomány, közélet és a Láng Zsolt, a marosvásárhelyi Látó szerkultúra más területein kimagasló kesztője; eredményeket elért kitüntetetteké, Hortobágyi Károly-díj Lászlóffy Csaba kolozsvári író; de terjedelmi okokból sajnos csak a Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai író, költő; Megosztva a „Golden Power“ duó Takács díjazott alkotó- és előadóművészek, Pécsi Györgyi kritikus; Gyula és Oláh Sándor artistaművészek. illetve az előadóművészeteket, alPrágai Tamás író, szerkesztő; kotóművészeteket munkájukkal közRácz Péter műfordító, a Magyar vetlenül segítő díjazottak névsorát Erkel Ferenc-díj Fordítóház -Alapítvány vezetője; adjuk közre. a szerk. Rostás-Farkas György író, műfordító; Gyöngyösi Levente zeneszerző; 20

2005/3.

A szabad művészetek doktorainak munkáiból

46

Jubileumi kiállítás az Ernst Múzeumban

46 fiatal alkotó műveiből nyílt kiállítás az Ernst Múzeumban, annak megünneplésére, hogy 10 éve, 1995-ben Magyarországon elsőként a Pécsi Tudományegyetemen indult képzőművészeti doktori program. A jubileumi kiállítás anyagát, mintegy 80 művet a Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola DLA képzős hallgatóinak munkáiból a témavezető profeszszorok és a kiállítók válogatták, a tárlatot Várkonyi György művészettörténész rendezte.

Az Ernst Múzeumban látható munkák felhívják a művészetek iránt érdeklődő közönség és a szakma figyelmét az egyéni doktori programok gazdag tematikájára, kimagasló eredményeire. A művek nagy része a Mesteriskola műtermeiben a program részeként készült, a képzés három éve után önállóan alkotó fiatal művészek egy-egy friss művet is bemutatnak. Közülük számosan évek óta aktív és sikeres szereplői a regionális és összeurópai művészeti életnek. Pályázatokat és ösztöndíjakat nyernek, kiállításokon szerepelnek, műveik magán- és közgyűjteményekben találhatók. 10 éves a képzőművészeti doktorképzés a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. 1995 óta működik a karon a Képzőművészeti Mesteriskola DLA (Doctor of Liberal Arts) képzési programja, amely Magyarországon elsőként adott lehetőséget egyetemi doktori fokozat megszerzésére képzőművészeti szakterületen. A DLA fokozat az egyetemi doktorátus (PhD) megfelelője. A „Mester“ (DLA) fokozat megszerzése valamely meghatározott művészeti szakág magas színvonalú ismeretét, új eredményekkel gazdagító művelését ismeri el. Mindezekkel az

önálló művészeti alkotókészséget, illetve alkalmasságot nemzetközi kritériumrendszer szerint tanúsítja. Ezzel válik lehetővé, hogy a magyar művészeti felsőoktatás is betagozódjon az európai felsőoktatási rendszerébe. A Doktori Iskola (Mesteriskola) lehetőséget nyújt a kiemelkedően tehetséges, diplomával rendelkező fiatal művészek továbbképzésére, akik a DLA fokozat megszerzésével mint művész-tanárok részt vehetnek a legmagasabb szintű művészetoktatásban. A felvételi vizsgán a Mestertestület előtt a magyar és külföldi aspiránsok a képzés három évére tervezett kutató-alkotó programmal jelentkeznek. A pécsi mesterképzés erőssége, hogy a kezdetektől nagy hangsúlyt helyez a gyakorlati, szakmai műhelymunkára és az önálló művészszemélyiség kialakulására. Ehhez minden támogatást megad a hallgatóknak, beleértve különleges technológiák és anyagok költségeit, külföldi és itthoni utazások, tanulmányutak lehetőségét, szakmai és elméleti kurzusokat. A Tudományegyetem intézményi kerete egyedülálló lehetőségeket kínál interdiszciplináris kutató-alkotó tevékenységre.

A mesterképzési programban részt vevő művésztanárok közös szándéka, hogy a fiatal művészek intenzív műhelymunka során sajátítsák el az egyes anyagok, eszközök, módszerek alkalmazásának készségeit, hogy magas szintű szakmai felkészültség birtokában erős és önálló alkotó személyiségekké váljanak. Most először nyílik lehetőség arra, hogy - egy reprezentatív katalógussal kísérve - együtt kerülhessen bemutatásra az elmúlt 10 évben, e mesterképzési programban részt vett fiatal művészek munkái a fővárosban. A kiállítás április 17-ig tekinthető meg.

A mesteriskola témavezető professzorai: Bencsik István, Kossuth-díjas szobrászművész, Professor Emeritus, akadémikus Colin Foster DLA, szobrászművész, habilitált egyetemi docens Keserü Ilona, Kossuth-díjas festőművész, Professor Emerita, akadémikus Rétfalvi Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész, Érdemes Művész, egyetemi tanár Schrammel Imre, Kossuth-díjas szobrászművész, ny. egyetemi tanár, akadémikus Tolvaly Ernő, Munkácsy-díjas festőművész, habilitált egyetemi tanár A kiállítás résztvevői: Appelshoffer Péter, Balanyi Zoltán, Baráz Tamás, Bartek Péter Pál, Böszörményi István, Ernszt András, ifj. Ficzek Ferenc, Fodor Pál, Füzesi Heierli Zsuzsa, Guttman Barbara, Hegedüs Éva, Hegyi Csaba, Jancsikity József, Korodi János, Kotormán Norbert, Krámli Márta, Leitner Barna, Lengyel Péter, Lieber Erzsébet, Losonczy István, Lukács József, Menasági Péter, Miklya Gábor, Mohácsi András, Nagy Attila, Nagy Márta, Nagy Ottó, Németh Pál, Nyári Zsolt, Nyilas Márta, Orosz Klára, Palatinus Dóra, Radák Eszter, Radosza Attila, Raffai Réka, Rezsonya Katalin, Sagmeister Peity Laura, Somody Péter, Sütő Ferenc, Szilvásy Edit, Szőcs Éva Andrea, Szunyogh László, Tolnay Imre, Varga Rita, Varga Tünde, Vásárhelyi Zsolt.

Rajzok, grafikák, akvarellek, világirodalmi illusztrációk

Salvador Dalí: Aranykor A Műcsarnokban 2005 április 1- május 29. között Aranykor címmel látható Salvador Dalí (1904-1989) tárlaton az elsősorban szürrealista festményeiről ismert művész grafikái, rajzai, akvarelljei, világirodalmi illusztrációi kerülnek bemutatásra. A bambergi Richard H. Mayer magángyűjtemény, amely először Budapesten kerül múzeumi bemutatásra, Európa egyik leghíresebb Dalí-gyűjteménye. Míg Salvador Dalí festményeit, az elolvadni látszó órák, lángoló zsiráfok, hosszúlábú elefántok képi világát mindenki jól ismeri, a festő más típusú művészi tevékenysége, így rajzai, grafikái, illusztrációi érdemtelenül háttérbe szorultak. Pedig a festészet mellett a világirodalmi témák illusztrációi is rendkívül fontos szerepet játszanak Dalí művészetében. Ezek nem a hagyományos értelemben vett könyvillusztrációk, hanem az irodalomtörténet jelentős szövegeinek Dalí-féle „paranoia-kritikai“ újraértelmezései. Az újraértelmezés a könyvek külső formájának átdolgozásától sem riad vissza, melyeknek a mester nemritkán szokatlan formákat kölcsönöz. 'Könyv-objektjeivel' ('livre-objets') Dalí mind a formaalakítás, mind a díszítés tekintetében új irányt szabott a 20. századi könyvművészetnek. A könyvek díszítéséhez drágaköveket, féldrágaköveket használ, a kézzel megmunkált pergamenlapokra gyémánt és rubint tűkkel rajzol. A Műcsarnokban látható, általa illusztrált világirodalmi művek között vannak az erotikus, vagy inkább pornográf irodalom „gyöngyszemei“, Casanova emlékiratai, Sade márki elbeszélései, de olyan híres gyermekkönyv-illusztrációk, mint az Alice csodaországban című könyvhöz készült rajzok is. A kiállítás május 29-ig várja a látogatókat.

21

Válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből

Feszített művek A Ludwig Múzeum Magyarország egyetlen, nemzetközi anyagot is gyűjtő kortárs művészeti múzeuma. Az intézményt 1989-ben alapította a magyar kulturális kormányzat. Gyűjteményének alapja az a 70 műtárgy, melyet az 1955 utáni kortárs művészet köréből adományozott a magyar államnak a műgyűjtő Ludwig házaspár, illetve az aacheni Ludwig Alapítvány.

Bak Imre: Partitia, 1999 (fotó: Rosta Ferenc) Az ajándékot 1991-ben újabb 91 műtárgy követte, melyek tartós letétként kerültek a múzeumba. Ezzel egyidőben nyílt a múzeum első önálló kiállítása a Budavári Palota 'A' épületében, a Magyar Nemzeti Galéria rendezésében. Az 1993 óta Néray Katalin igazgatása alatt álló és jelentős kiállítási tevékenységbe kezdő múzeum 1996-ban Ludwig Múzeum Budapest - Kortárs Művészeti Múzeum - néven önálló költségvetést és státuszt kapott. Az újraalapítás alkalmából jelentős magyar anyaggal gazdagodott a gyűjtemény, melyből az újrarendezett állandó kiállítás 1996 decemberében nyílt meg. Az 1993-2005 közti időszakban a Ludwig Múzeum mintegy 150 időszaki kiállítást mutatott be, felvonultatva a magyar és külföldi kortárs művészeti szcéna legjelentősebb alakjait. A 2005-ös év jelentős fordulópont a múzeum életében - a Budai Várból a délpesti, millenniumi városközpontban megépült Művészetek Palotájába költözik, ahol a legmagasabb igényeket is kielégítő, korszerű múzeumtechnológia várja a kiállításokat és a gyűjteményt. A március 15-én nyíl

gyűjteményi kiállításon a látogatók által már jól ismert művek mellett megjelennek a múzeum új szerzeményei, illetve a külön erre az alkalomra bekért, az utóbbi évek fejleményeit reprezentáló művek is. Míg az 1996-os kiállítás a nagy „klasszikusok“ (Picasso, illetve az amerikai pop-art művészei: Oldenburg, Warhol, Rauschenberg, Lichtenstein, stb.) mellett elsősorban a kilencvenes évek első felének művészetére koncentrált, a mostani válogatásban sok friss munka szerepel majd, köztük számos, a múzeumban korábban kiállításokon már bemutatott, emlékezetes mű (Hersko Judit, Hámos Gusztáv - Katja Pratschke, L. A. Raeven). A múzeum egyik legfontosabb törekvése a kezdetektől fogva, hogy a magyar - és a középkelet európai - művészetet a nemzetközi, „nyugati“ művészettel összefüggésben mutassa be. Peter Ludwig eredeti intenciója is az volt, hogy az 1989 előtt ideológiailag szétválasztott világ két felét a művészeten keresztül közelítse egymáshoz, ennek jegyében vásárolt műtárgyakat például szovjet „nonkonformista“ művészektől és más, kelet-európai országokból (Ivan Csujkov, Jurij Albert, Jurij Lejderman, stb.). Az utóbbi években beszerzett, a hatvanas, hetvenes évek közép-kelet-európai avantgarde törekvéseit tükröző művek (Lakner László, Frey Krisztián, Maurer Dóra, Bak Imre, Jovánovics György, Keserü Ilona, Nádler István és mások, illetve Ana Lupa, Józef Szajna) az új kiállításon is a nyugati tendenciákkal párhuzamba állítva jelennek meg, csakúgy, mint a hetvenes évek geometrikus, minimalista művei vagy a nyolcvanas évek nemzetközi újfestészete (Baselitz, Lüpertz, Penck, Palladino). A múzeum a kilencvenes évektől kezdődően szisztematikusan gyűjti a magyar mellett cseh, szlovák, lengyel, román, szlovén stb. művészek munkáit is (Roman Ondák, Zbigniew Libera, Zuzanna Janin, Teodor Graur, Dan Perjovschi, stb.).

Hersko Judit: Üvegtestű férfiak, 2001 (fotó: Rosta Ferenc) Az elmúlt évtizedben vásárolt munkákon túl szerepelnek majd a legújabb szerzemények is, többek között Birkás Ákos, Fehér László, El-Hassan Róza, vagy Németh Ilona friss munkái. A kiállítás az év végéig tart nyitva.

22

Pályázati felhívás kórusművek írására A Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny és Fesztivál Vezetősége pályázatot hirdet kórusművek írására. A pályázat célja a kórusrepertoár bővítése, az arra alkalmas daraboknak a kórusverseny kötelező darabjai közt való szerepeltetése. A pályázat nyílt, azon részt vehet minden, 1973. január 1. után született, magyar állampolgárságú zeneszerző. Pályázni lehet 3-5 perces, nyilvánosságra még nem hozott gyermekkari vagy nőikari kompozícióval. Azonos szerző mindkét kategóriában, kategóriánként 1 művel indulhat. A megzenésített szöveg nyelve magyar vagy latin lehet. A pályaműveket a Kórusverseny Művészeti Tanácsa bírálja el. A Művészeti Tanács kategóriánként 1 művet jelöl meg a pályázat nyerteséül. A nyertes mű szerzője 120.000,- Ft pályadíjban részesül. A pályaműveket kérjük 4 példányban, 2006. január 1-ig a Kórusverseny Titkárságára eljuttatni. Cím: Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny, Főnix Rendezvényszervező Kht., 4028 Debrecen, Kassai út 28. E-mail: [email protected] . Felhívjuk a tisztelt pályázók figyelmét arra, hogy ha a megzenésíteni kívánt szöveg védett mű, akkor a magyar szerzői jogi törvény rendelkezéseinek értelmében a védett mű szerzőjétől vagy a szerző jogutódjától a mű felhasználására írásbeli engedélyt kell kérni (autorizáció). (A műnek a szerzői jog általi védettsége a szerző halála után hetven évig áll fenn.) a kórusverseny vezetősége

Ismét Miskolci Operafesztivál A világ legteljesebb Bartók-fesztiváljává vált a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál az elmúlt években. Idén a Bel Canto jegyében telik a kéthetes esemény, ahol - immár szokás szerint - világsztárok sora fog fellépni. Ötödik alkalommal kerül megrendezésre a „Bartók +...“ Miskolci Nemzetközi Operafesztivál, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Miskolc nevét beírja az európai fesztiválvárosok sorába. A jeles eseményen a kelet- és közép-európai teljes operaprodukciókon kívül olyan világszerte ismert művészek szerepelnek, akik a Scala, a Metropolitan, Coven Garden, Mariinszkij Színház színpadain lépnek fel rendszeresen. 2005-ben az évente megújuló állandó Bartók-repertoár mellett a Bel canto zeneszerzőinek (Bellini, Donizetti, Rossini) művei szerepelnek majd. Az eseményt színvonalas kulturális és idegenforgalmi programok teszik még színesebbé. A június 11-i nyitókoncerten A csodálatos mandarin „szimfonikus animációját“ mutatják be, majd a fesztivál tematikájának megfelelően a Bel Canto-operarészletek következnek. A koncerten Kocsis Zoltán vezényletével és Rost Andrea közreműködésével lép fel a Nemzeti Filharmonikusok zenekara. Al Di Meola, Sebestyén Márta és a King's Singers meghívásával a szervezők azoknak akarnak a kedvében járni, akik nem rajonganak annyira a komolyzenéért. Az operaszínpadon olyan hírességeket láthatunk, mint José Cura, Renato Bruson, Pier-Giorgio Morandi, Giuseppe Giacomini, Lukács Gyöngyi és Marco Balderi.

2005/3.

A legfrissebb szám tartalmából Tóth Krisztina, Kukorelly Endre, Rácz Péter, Spiegl Máté, G. István László, Payer Imre versei Darvasi László: Virágzabálók (regényrészlet III.) Kaszás Máté: Átjárások (Bámulok, avagy kíváncsiság és félelem) Bánki Éva: Babilon felé (regényrészlet) Poszler György: „Versekben tündöklő“ Kolozsvár (magán-szellemidézés hat évtized után) Sándor Iván hetvenöt éves Nagy Boglárka: Hétköznapi halálkozások (Tóth Krisztina: Síró ponyva) Szerbhorváth György: Dupla csavar (Ingo Schulze: Szimpla sztorik) Papp Ágnes Klára: Nyitott világok (Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei; Kukockij esetei)

Jász Attila séták a holdig és vissza (1) (vers) Bazsányi Sándor „...Fenséges az örvénylés...“ (A 75 éves Sándor Ivánnak) Bogdán László: Az erdélyi történet (vers) Tarján Tamás: Az éleslátó (Dráma és színház Sándor Iván horizontján) Faragó Kornélia: Váltópont és átfordulás (Köztes szerkezetek a Századvégi történetben) Nagy Boglárka: Az emlékezet terhe (Alkalmi vázlat Sándor Iván Tengerikavicsáról) Fekete J. József: Az idő mint elmozduló térelem (Sándor Iván időfölülírásai) Olasz Sándor: Terek, belső tájak (Vonások Sándor Iván portréjához) Wernitzer Julianna: Néhány szó, mely egyenlőségjelet kap... (Sándor Iván kézírása kapcsán)

Vendégünk Dobozi Eszter, Lancu Laura, Kovács István, Pintér Lajos, Prágai Tamás, Szabó T. Anna, Tőzsér Árpád versei Bene Zoltán, Czakó Gábor, Gyurkovics Tibor prózái Irodalmi séta a Rudas fürdő környékén

Szabó Imre: Unitas Turcsány Péter versei Adamik Tamás: A szabadság értelmezése az ókortól Rudolf Steinerig Varga Csaba: Visszavont emberi teljesség? Páskándi Géza: Az anyanyelv vértanúsága avagy sorsanalízis Radnóti Miklósról Szörényi László: Hajnóczi Gábor búcsúztatására Szabó Gyulára emlékezünk - Fodor Sándor: Búcsú Szabó Gyulától Szabó Gyula: Almási magyar millennium Bágyoni Szabó István: Józan szőlőhegyi beszéd Szász István Tas: Nincs új a nap alatt: párbeszéd a mestergerendával Páger József : Deszkaversek Barcsa Dániel: Kirekesztők Kósa Csaba: Minden másképp volt Vajda Kornél: Jogfilozófia az ezredfordulón Török András István: Lukács István balladája Czegő Zoltán: Az értelem alkonyán Lukáts János: „Isteni volt a színjáték!“ Keszeg Vilmos: Gondolatok Bágyoni Szabó István A lovak estére hazaérnek című regényéről

Sinkovits Péter: A kocka nincs elvetve Beszélgetés Haraszty Istvánnal. 2. rész Marosi Jenő: A befejezetlen fordulat Gombosi György életműve (1904-1945) Román József: Élek a haláltól 90 éve született Bálint Endre Lóska Lajos: Virtuális hiperrealizmus Nyári István retrospektív kiállítása Sturcz Kános: Mindenki halandó fe Lugossy László kiállítása a Millenáris Kerengő Galériájában Muladi Brigitta: Reflexiókból transzfúzió? A Várfok Galéria csoportos kiállítása Bordács Andrea: Gál András és Hargitai Tibor kiállítása Andrási Edit: Eperjesi Ágnes kiállítása Szombathy Bálint: Herendi Péter kiállítása Körkérdés a 2004-es év kiállításairól A legjobbak és a legrosszabbak: ez történt 2004-ben Bordács Andrea, Hemrik László, Készman Józseif, L. Molnár Mária, Marosi Ernő, Muladi Brigitta, Néray Katalin, Passuth Krisztina, Pataki Gábor, P. Szabó Ernő, Rieder Gábor, Sárosdy Judit, Tatai Erzsébet

Simor András, Zászlós Levente, Esnagy József, Györe Imre, Révész Ágnes, Bartis Ferenc, Boros Roland, Gyimesi László versei Bitsey András: Attila koporsói, Bene Zoltán: A gyöngyöt síró ifjú, Kutas József: Így, úgy Képes Gábor: Kora tavasz Börzsönyi Erika: Tíz év Fekete János: Körül? Belül? Rabinovszky Máriusz: Megszakadt pálya (Sugár Andor, 1903-1945) Szele György: Az ördög sajtója