Közös felelősségvállalás Beszélgetés Szászfalvi Lászlóval, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil Társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárával A második Orbán kormány megmutatta és nemzeti- keresztény kulturális értékrendet képviselő megüzente idehaza és Európa-szerte, hogy valóban új civil szervezeteket). Mindannyian nyitottak vagyunk a vezetés van. Megszülettek az olyan jelképes üzenetű társadalmi szerepvállalás bővítésére, de ehhez törvények, mint például, amelyik a nemzeti együvé szükségesek a megújult, módosított törvényi feltételek tartozást biztosítja határok nélkül. Sokat olvashatunk és pályázati lehetőségek, remélve azt, hogy a arról is, hogy az egyházakról szóló 1990.évi IV. jogosulatlan állami támogatás és adóelkerülés egyik törvény nap- mint nap az érdeklődés középpontjába formája is megszűnik. Az a nagy mértékű bizalom, került. A Magyar Nemzet arról amely a parlamenti és önkortudósít többek között, hogy mányzati választásokon a jobblegutóbb szeptemberben vonta közép pártok felé megnyilváreflektorfénybe Szászfalvi Lásznult, megerősített bennünket is. ló egyházi, civil és nemzetiségi Most már tényleg lehet egyséügyekért felelős államtitkár ezt a ges koncepció és elgondolás - Semjén Zsolt által is gyakran alapján célokat kitűzni és ezen felvetett – törvényt. A miniszterfelelősségteljesen munkálkodelnök-helyettes felhívta a figyelni. Azokról a lehetőségekről met az anarchisztikus magyar szeretném kérdezni Szászfalvi szabályozás nemzetbiztonsági László államtitkár urat, amekockázatára. A szabályozást – lyek a közös felelősségvállalás az érintettekkel történő megbelehetséges területeiről – a civil szélés után – főként a bírósági szervezetek és az állam közöttiSzászfalvi László államtitkár ről – szólnak. nyilvántartásba vétel, vagyis az egyházalapítást meghatározó intézkedései miatt szigorítaná mindkét kereszténydemokrata politikus. - Miként támogathatjuk a magunk sajátos eszIsmert az a tény, mily nagy munkát fektettek be az közével a Kárpát-medencei nemzetiségi és kulturális elavult szabályrendszerek módosításába, hogy a sűrűtevékenységet? södő visszaéléseket megszüntethessék. Felhívásban A határon túli magyarok ügye szerves részét jelezték, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Miniszképezi a magyar külpolitikai, gazdaságpolitikai, térium szükségesnek tartja a civil nonprofit szernemzetiségi és kulturális elgondolásoknak. A második vezetekre vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát. A Orbán kormány a Kárpát-medencei összmagyarságot megújuló civil szervezetek tevékenységére nagy érintő fölemelkedésben gondolkodik. szükség van. Az eddigiekben nem mondható el, hogy a Fontos, hogy a határon túli magyaroknak nyújtott baloldali-liberális kormányok igazságosan finanszíkulturális, oktatási és nemzetiségi támogatásokra nem rozták volna az átvállalt közfeladatok teljesítését (nézd mint kiadásra tekintünk, hanem mint beruházásra. a történelmi egyházak oktatási finanszírozását vagy Beruházásra, a magyar nemzet felemelkedéséért, Pannon Világ •
1
jövőjéért. Nyilvánvalóvá vált a 20. század történelmét ismerve, hogy az erősek egyesülnek, akik erre nem képesek – széthullnak. - Milyen tekintetben igénylik leginkább a stratégiai partnerséget a megújuló civil szervezetektől? - Meggyőződésem, hogy erős civil szektor nélkül nincs erős állam. A civil szerveződések és kezdeményezések a társadalom lokális problémáira is a leghitelesebb módon tudják felhívni a törvényalkotók figyelmét. Tapasztalatom szerint azokban a városokban pezseg igazán a kulturális, spirituális és egyéb közösségi élet, ahol a társadalmi szervezetek aktívak, egymásra is számíthatnak, a közös célért önzetlenül hajlandóak az együttműködésre. A civil szervezetektől leginkább szociális és kulturális stratégiai partnerségre számítunk.
Államtitkárok kinevezése
- Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök úgy nyilatkozott a „vörös iszap” drámára is vonatkoztatva, hogy véget kell vetni annak a korszaknak, amelyben a magánérdeket a közérdek fölé lehet helyezni. Napjainkban meglehetősen méltatlan helyzet alakult ki azzal, hogy a hazai történelmi egyházak és a nagy felelősséggel és tisztességgel közhasznú munkát végző civil szervezetek mellé, mintegy azonos súlyúként kerültek, a magukat egyháznak beállító társaságok, destruktív szekták. Számíthatunk-e arra, hogy a soron következő magyar európai-uniós elnökség – a közel jövőben – foglalkozni fog e kérdéssel? - Természetesen, hiszen ez a kérdés nem tűr halasztást. Úgy vesszük észre, hogy a „fantom” civil szervezetek száma mellett a magukat egyháznak valló szekták száma is jelentősen emelkedett. Rájuk jellemző leginkább, hogy egyéni utakat keresnek, a társadalmi együttműködést és az összefogást elutasítják. Sokkal nagyobb odafigyelést igényel, hogy a jövőben az áldozatkészen és önzetlenül tevékenykedő a közjót szolgáló civil szervezetek és egyházak kapjanak mind erkölcsi mind pedig anyagi megbecsülést. 2
Pannon Világ •
- Milyen új törvényi feltételekre és pályázati lehetőségekre számíthatnak a civil szervezetek az elkövetkezendő évben? - Most vannak készülőben a civil szektort érintő jogszabályok, a törvényi keretek változásának kérdései. Ezekkel összefüggenek a civil szervezetek finanszírozási formáinak változásai is. Mindezek reményeink szerint azt fogják eredményezni, hogy a civil szervezetek elmúlt években kialakult jogi és finanszírozási problémái megoldódnak. Ezek közé a problémák közé tartozik a Nemzeti Civil Alapprogram kérdése, amelynek az átalakítása is szükségszerű. - Érezzük az új nemzet-, és kultúrpolitika felszabadító erejét. Bízzunk abban, hogy ez magával hozza a gazdasági fellendülést is. Mi a véleménye a magán- mecenatúráról? Történelmünk során ez mindig azzal járt, hogy akiknek jobban ment a soruk, megvolt a kötelezettségük is, hogy a köz javára fordítsák, magánvagyonok egy kis hányadát. Kereszténydemokrata politikusként, mit üzenne ezzel kapcsolatosan a kulturális és szociális mecenatúrára vállalkozóknak? - Az értékteremtés mindig saját magunkban kezdődik el. Ha mi nem hiszünk saját értékeinkben, másoktól sem várhatjuk el, hogy helyettünk higgyen benne. A kulturális és szociális mecenatúrára vállalkozókat Márai Sándor szavaival bíztatnám: „Nagy alkotásokat nem lehet hideg fejjel, papíron és körzővel kiszámítani. Az igazi remekmű, ha nem is olyan tökéletes, de álom van benne. Kell érzés is, szenvedély is, odaadás és áradás is az alkotáshoz.” - Mit jelent önnek a szolidaritás eszménye? Mondana egy konkrét példát ezzel kapcsolatosan? - A szolidaritásnál szebb szó az együttérzés, de még ennél is jobban kifejezi az eszmény tartalmát a „tevékeny szeretet”. Elfogadom a középkor emberének gondolkodását: gyakorolni az „irgalmasság testi és lelki cselekedeteit”. Manapság sokszor megelégszünk azzal, hogy anyagilag segítjük a rászorulókat – ugyanakkor fon-
Tiszteletbeli vendég
tos, hogy ennek megvannak az intézményesült formái Magyarországon ugyanúgy, mint világszerte. A konkrét cselekedet az előző gondolattal függ össze: a betegek látogatása, a rászorulók támogatása élelemmel, ruhával ugyanúgy, mint jó szóval, az idős szomszéd segítése vagy az imádkozás a bajbajutottakért mind az emberi együttérzéssel függ össze.
nem szabad engedni a kísértésnek: „Olyanok lehettek, mint az Isten!” – vagyis alázat: nem vagyok tökéletes, de tökéletesedni törekszem. A kérdéseket feltette és a bevezetőt írta: Ortutay Mária
- Hogyan lehet a legkövetkezetesebben megélni a kereszténységet az ember mindennapi hivatásában? - A keresztény ember nem a hivatásában éli meg a kereszténységet (vagy a családjában, vagy a közéletben), hanem egyszerűen „Krisztus követője”. Istennel bensőséges párbeszédet folytatva alakítja életét. Ez olyan lelki beállítottsághoz vezet, amely feltűnés nélkül határozottá és figyelmessé teszi a munkámat. Ha mégis nehéz döntéshelyzetbe vagy konfliktushelyzetbe kerülök, felteszem magamnak a kérdést: Most mit tenne Jézus az én helyemben? És
Manajló Fedor Tivadar születésének 100. évfordulójára „Minden népnek, nemzetnek a kultúrája megérdemli, hogy a világ szeme elé kerüljön!” Egy alkotóművész-tanár öröksége (1910. október 19. Iványi (Ivánovci)– 1978. január 15. Ungvár) (Folytatás az előző számból, befejező rész.) Egy interjú folyamatos közlésével sorsokat tart kezében az olvasó. Manajló Iván úgy mesélte el, ahogyan megélték, közeli, együtt érző, fontos szavakkal. A családi háztól kezdtük a beszélgetés ívét, amely mentén kibontakozott az életük és Kárpátalja közelmúltjának történelme, kultúrpolitikájának bonyolultsága. Beszélgetéseim során engem leginkább az ember érdekelt és a háttér történelem, úgy, ahogy volt. S erre a legalkalmasabb interjúalanyom, a fia – a szintén elismert művész – Iván volt. Ő a Manajló Iván leghitelesebb és legizgalmasabb közvetítő édesapjáról és arról a korról, amelyben éltek. Hiszen az ember élete nem csak önmagáról mesél, nem csak egy család sorsáról. Magáról a történelemről, kultúrpolitikájáról mond el véleményt. 100-évvel azután, hogy megszületett, fejet hajtunk és emlékezünk, mint alkotóra, tanárra, apára, emberre, Manajló Fedorra. Isten áldását és fényét kérjük emlékére! Olvassák szeretettel! „Azóta is Manajló Fedor rajztechnikai módszerét tanítják az iskolában”. Édesapám, Manajló Fedor halála után egy pár évvel, jött létre az Emlékmúzeum. A temetésen nem csak Ungvárról gyűltek össze rokonai, barátai, tisztelői, kollégái, hanem Moszkvából, Kijevből, Tallinból, Tbilisziből. A házunkban volt a halotti tor. Ott voltak: Belasova, Jablonszkája, Osztrovszkij, Po-
pov és több neves szakmai személyiség. Ők inspiráltak, biztattak, segítettek abban, hogy létrehozzuk az Emlékmúzeumot, mondván: „Ivánka, édesapád egy országos jelentőségű festőművész! Megérdemli, hogy emlékmúzeum létesüljön itt, Ungváron, de az utódok, a tulajdonosok nélkül ez nem megy”. Már ott helyben megérintett a gondolat, de még akManajló Fedor a Fekete-tenger partján Pannon Világ •
3
Manajló Fedor alkotás közben a gyermekek körében
kor nem döntöttünk. Apám megérdemelt dicsőségiránti vágya teljesülhet végre – gondoltam. Kb. 1000 képet festett, betegen is dolgozott a kertben, monotípiák százait készítette el. Miért? Azt mondta egyszer: ”Ha meghalok, maradjon nektek is!” Miattunk is csinálta. Első akart lenni mindenben, s ennek érdekében mindent megtett. A Kárpátaljai Képtárnak is ő volt az első igazgatója. A kijevi és moszkvai nagy sikerű kiállításainak, amelyet Jablonszkája protezsált, bőven voltak irigyei. E neves művészettörténész és festő felismerte édesapám sokoldalú tehetségét, példaként említette kompozíció és rajztechnikai módszereit. A kijevi és moszkvai kiállítások után, Kárpátalján is megengedték, hogy hivatalos, professzionális kritikusok is foglalkozzanak vele. Előzőleg bántották, gúnyolódtak rajta: „Manajló Fedor, mint nyugati expresszionista!” – harsogta a sajtó. Az országos hírnevű Mesztyenkin, művészeti kritikus – ellenvéleményként az otthoniakkal -kiemelte a népi hagyományok méltóságát és jelentőségét a vásznain. „ Minden népnek, nemzetnek a kultúrája megérdemli, hogy a világ szeme elé kerüljön! Az eddig világviszonylatban ismeretlen, ám korszakos jelentőségűnek értékelt művészeink munkásságának országos és külhoni elismertetése is kultúrpolitikai feladat!”- írta. Édesapám már Prágában (1934) is jelen volt az európai szintű kulturális világban. 1938-39-ben, amikor Kárpátalja visszakerült az anyaországhoz, ő a Kárpátaljai Tudományos Társaság képzőművészeti szakosztályának lett az egyik képviselője. A szovjet rendszerben csupán a 60-as években kaphatott sajtónyilvánosságot. Csernegá Balla, Kárpátalja egyik legjobb művészeti kritikusa sokat írt apámról. Celtner Vlagyimir Kijevből is méltatta apám munkásságát. Kiállításának plakátját is ő tervezte. Logikusan érvelt, amikor arról írt, s abban az időben ez nagy bátorság volt, hogy semmi rossz nincs a formalizmusban, a nyugati expresszionizmusban. „Manajló Fedor tisztaszívű folklorista! Mi lehet ebben a rossz?” – kérdezte. Nemcsak a szocialista realizmus létezik – állította. Csendej Iván, kiváló író, apám egyik legjobb barátja,
valamint a híres filmrendező Paradzsanov, el voltak ragadtatva apám gyűjteményes kiállítása láttán. Mindketten kemény, de igazságos véleményhordozók voltak. Apámhoz nagyon ragaszkodtak. „Közös filmet kell csinálnunk!” - harsogták. „Tyenyi zábitih predkov” (Elfelejtett ősök árnyékai) - ez volt a közös munka. Manajló Fedor- Jakutovics voltak az illusztrátorok, a film művészeti vezetői, Csendej írta a forgatókönyvet, Paradzsanov kiegészítette. Szemán Öcsi és Fruci is ott voltak a filmkészítők között. Híressé lett az egész csapat. Velencében díjat nyertek ezzel a filmmel. Paradzsnov volt a film rendezője, erősen kötődtek hozzá a többi alkotók. Ez a film rendkívül felzaklatta a hozzáértő közönséget és a szakembereket. Azt a következtetést vonták le, hogy a folklór, a népi hagyomány átörökítése és újjáalakítása a művészet lényege és nem a szocialista realizmus. Nekem személyes kapcsolatom is volt ezzel a rendkívüli emberrel, Paradzsanovval. Kijevben, amikor a Festőművészeti Akadémián tanultunk, egy időben a feleségemmel, Irmával, nem volt hol laknunk. Paradzsanov „otthont” adott nekünk és gyakran hívta meg a két diákot (minket) közös ebédre. Ezek felejthetetlen dolgok. Amikor elutaztak, akkor is odaadták a lakásukat, megbíztak bennünk. Irmával együtt felejthetetlen napokat töltöttünk náluk. A festményeimet is protezsálta az öreg Geraszimovnak. Visszatérve a 70-es évekhez, édesapám halála után egy évvel kezdtünk hozzá az emlékmúzeum kialakításához. 1979-től – 1982-ig tartott a munka. Művészeti tapasztalatokkal rendelkező emberek segítettek. Az ukrán Kulturális Minisztérium is bejelentette, készek támogatni. Jablonszkájá és Balasová is sürgette a munkát, a múzeum létrehozását. Kárpátalján akadályozták a szervezést. Ilyenkor telefonon leszoltak: „Koncsájtye durity, nyemedlyenno gyelájtye múzej!” (Hagyják abba a szélhámoskodást és fogjanak hozzá a múzeum alapításához!). Akkor fordulhattam csak a Megyei Tanácshoz, kérvényezve az Erdélyi- Manajló múzeum létrehozását. Átadtuk nekik a személyes tulajdonunkról szóló beleegyezésünket is: „Mi, az alulírott tulajdonosok átadjuk örökségünket az emlékmúzeum létrehozása
Manajló Fedor az ungvári skanzen létrehozásánál
4
Pannon Világ •
céljából - mindenféle kompenzáció nélkül. – fogalmaztuk meg kérvényünkben. Csupán egy bérlakási elhelyezést kértünk a testvéremnek és nekem, amelyet meg is kaptunk a Mitnájá utcában. Kérvényünket elfogadták és határozat született, hogy ingatlanunk felét, beleértve a 2.- emeleti Manajló Fedor lakását, a város tulajdonába kerül. Nem figyeltünk eléggé a bürokrácia rejtelmeire, s ebből keletkeztek a későbbi bonyodalmak. 1982-ben nyitottuk meg Manajló Fedor Emlékmúzeumot. A testvéremnek, Katicának adtam át az igazgatóságot és a dokumentációt. Kati abban az időben megbetegedett és arra kért, keressek neki segítséget. 1986-ban a volt titkárnőmet kértem fel az ügyvitelre, akivel együtt rúgtak ki az „Ucsilyiscséből”. Foltin Viktóriát ajánlottam, remek munkatársam volt: okos, művelt, magyarul, oroszul, ukránul, ruszinul egyaránt tudó. Ő tűnk akkor a legjobbnak és az is volt sok éven át. Szervezte és vezette a kiállításokat, 2003-ig meg voltam a munkájával elégedve. Mi történt ezután? Ez már egy külön téma, más jellegű küzdelem, amely megviseli az egészségem. De nem adom fel… 1985ben az Emlékmúzeum megkapta a „Pámjátnyik isztóriji kulyturi” – Kulturális örökség – státuszát, ezt pedig senki sem tudja elvenni apámtól. Térjünk vissza inkább szeretett apám emlékéhez… Édesapámnak több ezer alkotása volt. Rendkívüli
munkabírással rendelkezett, sokat festett, rajzolt. Pénze sohasem volt, nem törődött vele. Nem értett a pénzhez apám, máshoz értett: festészethez, tervezéshez, rajzhoz, iskolaalapításhoz, grafikákhoz, nyomtatványokhoz, stb. Rajztechnikáját még ma is modellként tanítják az iskolában. Később grafikákat rajzolt növényzeti tökökre is, tűvéggel, ezt 20 perc alatt alkotta meg. A szemünk előtt jött létre ez a fajta dombormű. A növény „sebe” nem mindig hegedt össze a kivájt felületen. Felvitte a padlásra a több ezer tököt, ott tárolta. Fizikai létből való távozása után felmentem a padlásra és rémülten láttam, hogy megrágták a magok miatt az élősködők. Hibáztattam magam, hogy nem tudtam megőrizni, nem csak megszámolni, amit alkotott. Megpróbálom most restaurálni, menteni ezeket az egyedi alkotásokat. Bámulatos dolgokat tudott kihozni a növényekből. Ez volt édesapám alkotói életének összefoglalt története, élete és sorsa. Múltjának követésére és ezáltal saját személyes sorsom tudatos meghatározására törekszem. Lehetőségeim mindinkább korlátozottak…, de végig csinálom, ahogy ezt apám erős akaratával tette volna. Ez nem csupán a művész, a tanár, az ember örökségének kényszere, hanem a saját választásom, életcélom is. Ortutay Mária, 2009. Ősz
Elrabolt szüleink és nagyszüleink a Gulágon „Hol sírjaik (nem)domborulnak, unokáik leborulnak, s áldott imádság mellett, mondják el szent neveiket…” 60-évvel ezelőtt éhhalállal kivégzett vértanú aki szellemiségével, megnyerő modorával, magas nagyapám, Ortutay Jenő, országgyűlési képviselő, fő műveltségével nagyon népszerű volt. Hogyan került a esperes, Beregszász polgármestere előtt való fejet „megfagyott világ poklába”? Miért? Csupán azért, hajtás és szívünk szeretetének, nagyrabecsülésének mert a szovjeteknek odadobott szülőföldjén Kárpátüzenete. alján, magyar országgyűlési Elhallgatást, megfélemlíképviselő, görög katolikus fő tést kényszerített ránk a bolseesperes és polgármester volt, vizmus. Később szabad lett a erős szellemi kisugárzással. téma egy még nem teljesen Fokozódott bennem az szabad és kifosztott társadaelhatározás, amelyet egy lomban. Tudatni kell nem csak általam is szeretett költő az egész magyar társadalommegfogalmazott: „Kiáltanod mal, hanem az egész világgal, kell nap-nap azokért, akiket mi történt valójában, kik a örökre elnémítottak, megbíbűnösök és kik az áldozatok. zóleveledet ők írták alá, a Több éve hordozom manémák, a holtak…” (Tollas gamban a vágyat, hogy megírTibor) Ők már nem mondOrtutay Jenő (jobbról) családja körében jam nagyapám történetét és hatják el, ami velük történt. szellemének máig érző üzeneNekünk kell megörökíteni tét. Gyakran kérdezték, hogyan került a Gulágra? életüket, kitartó és példamutató egyéniségüket. Többször emlegették példaként, mint a bajba jutott és Ezért engedjék meg, hogy a világ közvéleményékiszolgáltatott emberek segítőjét, megmentőjét. Még nek elmondjam a történteket. úgy is emlegették fiatal korában, mint a nők bálványát, Pannon Világ •
5
Ortutay Jenő 1889. május 3-án született (második unokám is ezen a napon született) Tarnán, Ortutay István, görög katolikus pap és Dudinszky Mária családjában. Teológiai tanulmányait Ungváron és Budapesten végezte. 1912. december 22-én, Papp Antal munkácsi püspök szentelte pappá. 1913-ban a Zemplém megyei Cséke községben (Hajdúdorogi Egyházmegye) segédlelkészként kezdett működni. 1914-15-ig Beregpapfalván (Gyilok) volt lelkész. 1915-18-ig az ungvári Püspöki Székesegyházban hitszónok és segédlelkész. 1918-20-ig Ökörmezőn volt parochus. Az államfordulat idején a cseh legionisták halállal fenyegették meg és internálták. Később a román megszállás alatt lévő Kövesligetre (Drahove) nevezték ki, ahol 1925-ig működött. Itt nagy harcokat vívott a környéken dühöngő pravoszláv mozgalommal. 1923- januárjában, 8 csomafalvi (Csumaleve) személy bombamerényletet követett el ellene. Az ezen a téren szerzett érdemek elismeréseként, Papp Antal megyéspüspök, 1923-ban tiszteletbeli esperessé nevezte ki. 1925-ben Beregszászban nevezték ki parochussá. Itt szintén tevékeny részt vállalt a katolikus hitélet és a város társadalmikulturális életének irányításában. Szolgálatának elismeréseként, Gebé Péter püspök, a beregszászi kerület esperesévé, majd 1929-től Szentszéki tanácsossá nevezte ki. Az 1928-évi általános helyhatósági választások során mandátumot kapott a városi képviselőtestületbe, ahol egyhangúlag Beregszász város polgármesterévé választották. Ebben a tisztségben főként szociális tisztséget folytatott, nagy odaadással és igen szép eredménnyel. A magyar ajkú katolikusok számára 1930-ban lapot indított „Kárpáti Figyelő” címmel, ám a hatóságok beszüntették a lapot. A gimnáziumban ruszin és magyar nyelven is oktatott. Mint odaadó lelkipásztori munkát végző papot és kerületi esperest, Sztojka Sándor püspök 1935-ben tiszteletbeli fő esperessé nevezte ki. A müncheni egyezmény és a bécsi döntés után mindent megtett annak érdekében, hogy Beregszász várost megvédje a cseh terror erőszakoskodásaitól. Ez irányú tevékenysége őt magát is veszélybe sodorta, több héten át kénytelen volt bujdosni a letartóztatás elől. 1938-39ben, amikor Kárpátalját az anyaországhoz visszacsatolták, mint tartományi képviselő, meghívást kapott a Magyar Országgyűlésbe. 1942-től a Nemzetvédelmi Kereszt tulajdonosa. 1945-ben, Sztojka Sándor püspök kinevezte Ungvár-ceholynyai parochusnak és az ungvári kerület esperesének. Akkor születtem, amikor őt elvitték. Amikor a nagy diktátor Sztálin, a szovjet birodalom fenntartásával és korlátlan hatalmának kiterjesztésével foglalkozott Kárpátalján is. A magyarok deportálása, száműzetése – Sztálin szerint- csupán vagon kérdés volt. A szovjet hatóságok 1945-ben letartóztatták, mesterien összeállított vádak alapján. Kirakatper 6
Pannon Világ •
során 10-évi javító munkatáborba, polgári jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. 1950. december 24-én, Szentestén, Ábeszben halt meg, halálra éheztették. A „hatalmast” nem az áldozatok száma, hanem a végeredmény érdekelte. Különösen a „rebellis” nemzetek elpusztításának szentelt nagy figyelmet. Kárpátalján élő magyarok és ruszinok akadályozták gyors stratégiai tervét. Először a férfiakat kellett elpusztítania, a csonka családok maguktól is elpusztulnak, anyagi és lelki támasz nélkül – gondolta. A görög katolikus egyházat még „frissiben” betiltották, papjaikat elhurcolták a Gulágra és a szolyvai haláltáborba. 1949-ben már több millióan voltak a Gulágon „ellenforradalmi „bűnökért, nemzetiségükre és vallásukra való tekintet nélkül. A bányákban, barakkokban összegörnyedve, csontig lefogyva, vonszolták életüket a fagyhalál küszöbén. Egyik napról a másikra véget vetettek a szabadságuknak, hivatásuknak, s legtöbbször örökre kiragadták őket a szeretett családi környezetből, szülőföldjükről. Szeretteiket, hozzátartozóikat nincstelenné, otthontalanná tették. A „tömegnevelés” hatalom eszközévé változott. Az iskolákban, ovódákban a gyerekeknek, a rádióból, a hangosítókból a felnőtteknek dőlt a propaganda, a hazugság áradata. Mindent titok fedett a legkisebb nyilvánosság nélkül. A félelem és a kiszolgáltatottság volt az úr. Nagyapám történetét gyermekkoromban csupán bizonyos jelekből és elszólásokból érzékeltem. Féltették a gyerekeket, előttünk ritkán beszéltek róla. Először csak halvány hangfoszlányok jutottak el hozzám. Talán éppen ezért mély nyomot hagyott gyermektudatomban: „Marikát nagyon szerette, hiszen még pólyás volt, amikor utoljára a ceholnyai kertkapun kikísértük. Megcsókolta, megáldotta és könnyes szemmel elfordult. Majd mindörökre elvitték…” Ezt a szent áldást a mai napig érzem. Aztán mind többet, szebbet és felejthetetlenebbet tudtam meg róla. Sokan, nagyon sokan szerették és visszavárták. Egyénisége vonzott, erőt hordozott. Emlékét, emberségét idéző történetekkel sohasem tudtam betelni. Úgy hatott rám, mint egy eleven hipnotikus erő. Rabtársai elmondták, hogy a Gulágon a félelem és a gyötrelem napjait méltósággal élte. Társaiért és otthon maradt családjáért aggódott a legjobban. Válságos helyzetbe csak akkor került, amikor megtudta, hogy fiát, Elemért, a négygyermekes apát, a szomszédos lágerbe hurcolták. Élete utolsó napjaiban az „invalidus” részlegre helyezték. Mit jelentett ez? Az invalidus részleg a börtönben a fizikailag teljesen meggyötört emberek gyűjtőhelye volt. A lehető legolcsóbb és legkihasználtabb munkaerő hozta felszínre Oroszország földjeinek mesés kincseit. Ha legyengültek? Félredobták! A pár grammos savanyú fekete kenyéradagját minimálisra csökkentették, hogy a „munkaerő” elpusztuljon. Ott a „legemberibb társadalomnak „hirdetett országba az „ember” szót nem használták, illetve rájuk nem alkal-
mazták. A „szobáká” (kutya) volt a leggyakoribb megszólítás, különösen, ha már a bányamunkára, erdőirtásra, vasútépítésre a rab már használhatatlan volt. Kinek volt rá szüksége? Az utánpótlás mindig megérkezett. Nagyapám szép, magas, daliás alkatú férfi volt otthon.., a Gulágon 30-valahány kilósan temették el ( dobták gödörbe). Fülemben cseng rabtársai által hazaküldött utolsó üzenete: „A pislákoló lángot nem oltják ki. Szétvert egyházunkat visszaállítjuk. Sok a dolgunk nekünk és a bennünket követő nemzedéknek. Készüljünk a feladatokra! Mennyi mindent kell még elvégeznünk!” Vértanú nagyapám teste idegen földben… Lelke és példaadása örökké velem van. Sohasem felejtem, mit mondott és hogyan cselekedett. Hitték, hogy a szovjet birodalom megbukik, s talán nincs is olyan elérhetetlen messzeségben, amiért olyan erősen szenvednek és küzdenek. A szovjet birodalmat, rendszert nem kellett megbuktatni, magától is szétesett. De nagyapám bűn nélkül szenvedett, szabadsága nem találta meg a földi kiutat. Gödörbe temetve, lepedőbe csavarva, csonttá fagyott testét mésszel leöntötték. Idegen föld fedi testét. Utolsó kívánsága mégis teljesült.
Súlyos betegen, közel érezvén halálát, nagyapám imáiban arra kérte a Mindenhatót, hogy ha elkövetkezik az utolsó órája, ő küldjön papot, aki testét megáldja, lelkét Isten színe elé vezeti. Erre a börtöntáborban nem sok esély mutatkozott, ő mégsem szűnt meg könyörögni érte. Mikor aztán kiszenvedett, rabtársai zúgolódni kezdtek Isten ellen: Lám, nem hallgatta meg egyik leghűbb szolgájának esedezését! Ekkor jelentkezett valaki, akit ott csak úgy emlegettek a „munkácsi zsidó” (ott mindenkinek volt valamilyen rá jellemző jelzője, nevüket nem emlegették). „Ne káromkodjatok! Én vagyok a pap és elfogom temetni Jenő atyát!”- szólt hirtelen. A megszólaló pedig senki más nem volt, mint Spíra, a híres munkácsi rabbi. Ő is ott raboskodott. Ő mondta el nagyapám fölött az utolsó áldást, zsidó szertartás szerint. Másfajta valóságot éltek meg, mint amire készültek, de az élet legsötétebb oldalán is a fényt keresték. Hosszú tapasztalatok révén most már tudom – a fényt megtalálták. Nemzedékük nem csak a saját „lángjukat” táplálták, hanem azt a tüzet, ami nélkül hideg, sötét és kilátástalan lett volna a mi életünk is. Legyen békesség velük! Áldd meg őket Istenünk! Ortutay Mária
Szakmai reménytől a valóságig Találkozás Pfandler Katalinnal, a Ramada Resort Aquqword Zrt. Elnök-igazgató asszonyával „Minden emberi munka – alkotás, legyen az irodalmi mű, politikai intézmény, építészeti fejlesztés, tervezés. Minden emberi alkotásban a dinamikát, a fejlesztést, a létrehozást, a folyamatos változást helyezik előtérbe és az egyén felelős munkáját, tehetségét.” Szubjektív impreszPfandler Katalin sziók egy sikeres női menedzserről, ingatlanfejlesztőről, intézmény alapítóról.
Bevezető Nemrég találkoztam vele először, amikor a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület és a Ramada Resort/Aquaword Zrt. Budapest közös Kulturális és Ismeretterjesztő Központját avattuk. Nagy érdeklődéssel figyeltük köszöntőjét, amikor is
Pannon Világ •
mindenki figyelmébe ajánlotta az új intézmény művelődési lehetőségeit, majd az alapítóknak Oklevelet adományozott. Rámutatott arra, hogy életünknek csaknem minden vetülete valamilyen módon kapcsolatban van a kultúrával, alkotással, fejlesztéssel. Nem tisztem szakmai munkáját méltatni, erre sokkal hivatottabb személyek vannak. Beszélgetéseink során személyes élményeim közül osztok meg néhányat olvasóimmal, Pfandler Katalinról, majd – szerkesztett formában – közöljük feltáró vallomását „szakmai reményétől a valóságig.” Nem nehéz belátni, hogy aki olyasmivel rendelkezik, amire másoknak is szüksége van, az vezetéstudományi erőforrással is bír. Személyes életútjára való emlékei megfelelően érzékelik, hogy pályájának indulása kapcsán mennyi mindent köszönhet nagyszüleinek, szüleinek, amikor a gazdasági válság mellett erkölcsi, jogi válság is tombolt. Az 50-60-70-es évek kiszolgáltatottsága, a vidéki Magyarország gondolatvilága, élete, oktatási, művelődési lehetőségeinek korlátozása, államosítások, kitelepítések.., mind – mind önálló erőfeszítésre, cselekvő felelősségre nevelték Katalint. Az észszerű
7
gondolkodásnak, gazdálkodásnak nyoma sem volt. A régi szakembereken gúnyolódtak, megfosztották mindenféle termelési lehetőségektől. Hosszú évtizedeken keresztül szorgos munkával összegyűjtött vagyonuktól megfosztották. Évtizedeken keresztül „vakvágányon” vesztegelt az ország. Ebben az „örvényben” főként az asszonyok maradtak meg szálfaegyenesen, akik gyermekeket neveltek és taníttattak. A rendkívüli erőfeszítést inkább az anyák bírták. Most minden erőnket a jelenkor feladataira kell összpontosítani, a múlt tanulságaival együtt - vallja interjúalanyom. Szakmai munkája kezdetén, az új gazdasági mechanizmus fellelkesült és ideológiailag kissé fellazult környezetében, egy inspiráló szellemi környezetbe került. Korán döbbent rá arra, hogy a jó döntés: a lelkiismeretes, tisztességes,, elfogultságtól mentes döntés előkészítési kultúrától, valamint a vezető demokratikusan együttműködő mentalitásától függ, nem pedig a politikai pártállásától. Meglepő, mily nagy hittel épít az emberek alkotó együttműködésére (ezt a kulturális intézményalapító szándéka is bizonyítja). Határozottan előtérbe helyezi az emberi döntések – csoportmunkával felszínre hozható- több szempontúságát, ellentétben az egyszemélyes döntésekkel. Vezetői szemléletformáló ereje már a gyakorlati munkája elején megmutatkozott, amikor azt hangsúlyozta, hogy a mindennapi gyakorlat,
munkafolyamat által felvett problémára általában nem létezik univerzális megoldás, ezért tapasztalatainkkal a valóság követelményeihez kell leginkább alkalmazkodni. Szüntelenül keresni kell az új, a mindig jobb és jobb megoldásokat. A valóságtól elszakadt, teljesen kontrollálhatatlan folyamatok olyan instabilitást eredményez, amely az egész vállalkozást pillanatok alatt maga alá temetheti. Pfandler Katalinnak nagyon aktuális az a figyelmeztető gondolata is, hogy a természeti környezetet, erőforrásokat nem szabad gátlástalanul kihasználni, mert ez a rövid szemléletű, visszafordíthatatlanul kihasználó szemlélet, tragédiákhoz vezethet. Nemzeti és közösségi kötődésű, helyi erőkre épülő vállalkozást támogat. Olyan világot, ahol a fenntarthatatlan, rövid távú profithajszolás helyett, a fenntartható fejlődésre törekszik, alázattal figyelve a természeti környezet alakulását. Bizonyára nincsenek sokan, akik meg tudják jósolni pontosan a magyarországi vállalkozási jövőt. De most – a bevezető gondolatok után – adjuk át a szót Pfandler Katalin elnök-asszonynak, hogy Ő, személyesen mondja el, hogyan lett sikeres vállalkozóvá és hogyan látja, megvalósulhat-e az életközpontú gazdasági rend? Mondatai mind szakmai, tartalmi, mind mondattani szempontból olyan érthetőek, világosak, hogy szinte szerkesztői változtatások nélkül, közöljük. (Folytatás a következő számban)
Tisztelt Olvasóink! Kérjük, amennyiben felkeltette érdeklődésüket, az eddig elhallgatott múltunk igazságát, jelenünk, kultúránk bemutatását szolgáló ingyenes időszaki lapunk, jelezzék további igényűket! A postaköltséget vagy – lehetőségükhöz képest való támogatásukat, segítőkészségüket, örömmel elfogadja civil szervezetűnk a következő számlaszámon: K&H Bank: 10401103-50515656-48491009 Közös gondolataink reményében, üdvözlettel, Manajló András elnök.
Kiadja a Kárpátok Régió Kultúráért Közhasznú Egyesület. Felelős kiadó: Manajló András - az egyesület elnöke. Főszerkesztő: Ortutay Mária. Telefon: +36 1 380 7652. Szerkesztőség címe: 2600 Vác, Bulcsú u. 10. E-mail:
[email protected] Készült: Atlantis Kft. HU ISSN 2062-0381 Példányszám: 4000 db.
8
Pannon Világ •
