Közös és klaszterspecifikus innovációs háttérfeltételek Megalapozó tanulmány „Határon átnyúló tanuló régió: egyetemek gazdaságfejlesztési szerepvállalási lehetőségének vizsgálata a magyar-szerb határmenti térségben” című, HUSRB/1002/213/086 számú projekthez
Program honlap: http://www.hu-srb-ipa.com/ A tanulmány nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
1
Tartalom
1
Tartalom ........................................................................................................................ 2
2
Rezime na srpskom jeziku ..................................................... Error! Bookmark not defined.
3
Bevezetés ...................................................................................................................... 4
4
Tanuló régiók a tudásalapú gazdaságban .................................................................... 6
5
Az egyetemek szerepe a tanulásalapú/tudásalapú gazdaságban .............................. 14
6
Klaszteralapú innovatív gazdaságfejlesztés ............................................................... 23
7
A közös innovációs háttérfeltételek............................................................................ 31
8
Klaszterspecifikus feltételek ....................................................................................... 35
9
Összegző megállapítások ............................................................................................ 38
10
Felhasznált irodalom ................................................................................................... 40
2
2
Rezime na srpskom jeziku
Zajednički i klaster-specifični skriveni inovativni uslovi Regionalni razvoj privrede koji se osniva na znanju ima razvijenu praksu i osvojenu teorijsku pozadinu. Glavni cilj mu je poboljšanje blagostanja onih, koji žive u regiji, a način za to je ojačanje konkurentnosti, i to uz živahna teritorijalna konkurencija. To znači, da samo one strategije smatramo efikasnim koje ne samo poboljšaju proizvodnost i otvaraju radna mesta, nego i jačaju prednost u konkurenciji lokalno osnovanih preduzeća. Društveni zadatak i misija fakulteta se promenila: pored obrazovanja i istraživanja igraju istaknutu ulogu i u regionalnom i lokalnom razvoju. To proilazi iz razvoja ekonomije znanja, koja zahteva kreativne ljudske resurse čije znanje se stalno obnavlja jer bez njih bi preduzeća ispala iz globalne konkurencije. Fakulteti su pre svega neophodni u formiranju i održavanju inovativnih klastera. Ovisno od razvijenosti pojedinih regija i o podeli poslova između njima i uloga fakulteta se razlikuje, kao što se razlikuje i znanje koje oni efikasno mogu preneti lokalnim preduzećima. Razlika je i u tome, da li je reč o tradicionalnim fakultetima („društvenim koledžima”) ili znanstveno-istraživačkim fakultetima. Uspeh inovativnih klastera je čvrsto povezan sa sistemskim pristupom inovaciji. Rešenja koja proilaze iz linearnog pristupa inovaciji stavljaju naglasak na jednostran protok znanja - od akademske sfere do privredne sfere – i mogu doneti samo ograničen uspeh. Cilj je da se tokom jačanja inovativnih aktivnosti u regiji ojačaju i kompleksni sistemi odnosa između pojedinih elemenata regionalnog inovativnog sistema, a jedan od dobro definisanih elemenata te strategije mogu biti klasteri. Kompleksni sistem odnosa je osnovan na interaktivnom učenju, a to vodi do izrade pojma regije učenja. Prema tom pristupu istaknutu ulogu igraju inovativni klasteri, u kojima značajna grupa partnera u saradnji dolazi sa fakultetskih i istraživačkih instituta. U regijama učenja interaktivna saradnja učesnika može biti efikasno koordinisana samo kroz odozdo-nagore (bottom-up), lokalno izrađene i upravljane strategije. U 3
ovim strategijama igraju jednako važnu ulogu programi koji se ravnaju prema specijalnim potrebama inovativnih klastera kao i ideje koje poboljšaju raznolike inovacijske uslove.
3
Bevezetés A globalizációs folyamatok által kialakított új háttérfeltételekre, új kihívásokra
napjainkra új válaszok is születtek. Fontossá vált a tudásalapú gazdaság, másképpen
tanulásalapú
gazdaság,
amelynek
lényege:
magas
bérű
munkahelyeket nyújtó jövedelmező cégek működése, amelyek folyamatosan innoválnak, megújulnak és alkalmazkodnak a globális verseny kihívásaihoz, versenyelőnyeiket az új tudás kidolgozására és átvételére alkalmas munkaerőre, az egymás tapasztalatainak átvételét lehetővé tevő interaktív tanulásra alapozva. A folyamatos és a versenytársaknál gyorsabban bevezetett innovációkhoz még a multinacionális
nagyvállalatoknál
sincsenek
meg
hiánytalanul
a
szükséges
szakemberek, ezért elengedhetetlen a felkészült fejlesztő intézetekkel, egyetemi részlegekkel, innovatív kisvállalkozásokkal való szoros együttműködés, ami ezen szereplők térbeli koncentrációját is előidézi. Ezt a sokszereplős együttműködési hálózatot regionális innovációs rendszerekkel lehet megadni, amelyek közül az egyik széles körben elfogadott megközelítés a tanuló régió (learning region). Ez a koncepció a tudásalapú gazdaság térbeli működését írja le, amiben kulcstényező a helyi szereplők interaktív tudásmegosztása, innovatív hálózatokban és klaszterekben való együttműködése. A fejlett országok fontos tapasztalata, hogy az innovációk kidolgozásának magas kockázata miatt felértékelődtek az egyetemek és kutatóintézetek, ahol ezeket a kockázatos kutatásokat közösségi forrásokkal támogatva is el lehet végezni. További tapasztalat, hogy elsősorban a fiatal, tehetséges, kreatív munkaerő képes hatékonyan és gyorsan és alkalmazni az újabb eljárásokat. Ezen tényezők miatt értékelődtek fel az egyetemeknek helyet adó térségek, ahol a kutatási kapacitások koncentrálódnak és az adott korosztályok legtehetségesebb képviselői tömörülnek.
4
A megváltozott feltételek miatt a tudásalapú gazdaságban új szemléletű fejlesztéspolitikára van szükség. Ez az új politika a regionális versenyképességet javító
bottom-up
(alulról
szerveződő)
regionális
és
helyi
gazdaságfejlesztési stratégiákra irányul. Egyértelmű, hogy régió típusonként, térségenként más-más módon lehet a versenyképességet hatékonyan javítani: másféle reális célokat kell kitűzni, másféle eszközöket kell alkalmazni és máshogy kell menedzselni a gazdaságfejlesztési stratégiákat is. Mindezek miatt a helyi szereplők által kidolgozott és menedzselt helyi gazdaságfejlesztési stratégiák kerültek előtérbe. A tudásalapú gazdaságban a sikeres bottom-up gazdaságfejlesztési stratégiák közül a klaszteralapú helyi gazdaságfejlesztés az egyik legismertebb. Klaszter alatt értve egy adott iparághoz tartozó független vállalatok és velük kapcsolatban álló üzleti
partnereik,
valamint
a
hozzájuk
kapcsolódó
gazdasági
szektorok
és
intézmények egy adott térségben tömörülő olyan halmazát, amelyek relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat tudnak hasznosítani. A klaszteralapú helyi gazdaságfejlesztés során nemcsak a klasztereket, hanem a térségben az általános innovációs háttérfeltételek mindegyikét fejleszteni szükséges.
Emiatt
az
alulról-szerveződő
regionális
gazdaságfejlesztési
beavatkozásokat két részre különíthetjük el: a közös innovációs infrastruktúra fejlesztésére és a klaszter-specifikus feltételek megerősítésére. Alapvető, hogy ezen kétféle, eltérő módon menedzselhető fejlesztési kör közötti kapcsolatok erősek legyenek, azaz épüljenek egymásra a fejlesztési elképzelések. A közös, szinte mindegyik iparág fejlődéséhez szükséges közös innovációs infrastruktúra: közép- és felsőfokú oktatás, közlekedési hálózat, környezetvédelem stb. Tanulmányomban először a tudásalapú gazdaság, benne a tanuló régiók fontosabb jellemzőit tekintem át. Ezt követően az egyetemek megváltozott szerepével foglalkozok, elkülönítve a kutatóegyetemek és a hagyományos egyetemek (közösségi főiskolák) gazdaságfejlesztési szerepét. Majd a klaszteralapú innovatív gazdaságfejlesztés kulcstényezőit elemzem, bemutatva a közös és klaszterspecifikus innovációs háttérfeltételeket.
5
4
Tanuló régiók a tudásalapú gazdaságban Napjaink globális gazdaságában egy korábban nem ismert, új munkamegosztás
figyelhető meg. A fejlett országokban a globálisan versengő vállalatoknál fizetett magas munkabérek, ezáltal magas bérköltségek csak úgy gazdálkodhatók ki, ha a vállalatok el tudják fogadtatni magasabb áraikat, avagy igen termelékeny és automatizált tevékenységet folytatnak. Ezek a magasabb árak viszont csak úgy érhetők el, ha a versenytársakhoz képest új, vagy új minőségű terméket, szolgáltatást visznek a piacra, amelyet bevezető (monopol) áron tudnak értékesíteni, monopolprofitot elérve. Amint a versenytársak is hasonló terméket kezdenek előállítani, akkor erről a termékpiacról érdemes kivonulni és újabb termékkel célszerű előállni. Tehát a fejlett országok globális vállalatai rákényszerülnek az innovációra, az új tudás kidolgozására, avagy gyors átvételére. A most formálódó tudásalapú gazdaság lényege: magas bérű munkahelyeket nyújtó jövedelmező cégek működése, amelyek folyamatosan megújulnak és alkalmazkodnak a globális verseny kihívásaihoz, versenyelőnyeiket az interaktív tanulásra, az új tudás kidolgozására és átvételére alkalmas munkaerőre alapozva. Mind a gyors termékváltás, mind a termelékenyebb eljárások csak úgy érhetők el, ha a vállalat tudatosan készül fel erre, azaz folyamatosan innovál, állandóan megelőzve a versenytársakat (Dicken 2007). A folyamatos és a versenytársaknál gyorsabban bevezetett innovációkhoz még a multinacionális nagyvállalatoknál sincsenek meg hiánytalanul a szükséges szakemberek, ezért elengedhetetlen egy-egy kérdésben a felkészült fejlesztő intézetekkel, egyetemi részlegekkel, innovatív kisvállalkozásokkal való szoros együttműködés. A vállalat a fejlesztések egy részét saját részlegeivel meg tudja oldani, másik részét megbízásokat nyújtva „kiszervezi” az arra alkalmas cégekhez, főleg rugalmas kisvállalkozásokhoz, üzleti hálózatokat, klasztereket létrehozva. Ezek a kiszervezések, kutatási megbízások pedig tömeges üzleti kapcsolatokkal járnak együtt, azaz jelentős tranzakciós költségeket okoznak és külön apparátusokat kell fenntartani. Emiatt ezek a kapcsolatok főleg térben koncentrálódva működnek hatékonyan, akkor olcsó és megbízható, amikor a térségben (városban) elér egy kritikus tömeget az adott iparágban/üzletágban 6
mind
az
innovatív
cégek,
mind
a
kapcsolódó
intézmények
száma
és
foglalkoztatottjainak nagysága. A
fejlett
országok
másik
tapasztalata,
hogy
új
szemléletű
helyi
fejlesztéspolitikára van szükség. Ez az új politika a regionális versenyképességet javító
bottom-up
(alulról
szerveződő)
regionális
és
helyi
gazdaságfejlesztési stratégiákra irányul. Egyértelmű, hogy régió típusonként, térségenként más-más módon lehet a versenyképességet hatékonyan javítani: másféle reális célokat kell kitűzni, másféle eszközöket kell alkalmazni és máshogy kell menedzselni a helyi gazdaságfejlesztési stratégiákat is. Mindegyik régióban egyaránt kell központi kormányzati (top down) programokat és helyi (bottom-up) fejlesztési elképzeléseket
megvalósítani,
de
ezek
aránya
a
térség
fejlettségétől,
településszerkezetétől, ágazati szereplőitől nagyon függ. A fejlett országok további tapasztalata, hogy elsősorban a fiatal, tehetséges munkaerő képes hatékonyan és gyorsan és alkalmazni az újabb eljárásokat. Az is lényeges, hogy ezen eljárások kidolgozásában és bevezetésében is a fiatal, kreatív munkaerő jár az élen. Tehát döntő, hogy az új gondolatok, műszaki és szervezési eljárások, új munkamódszerek iránt fogékony, szakmailag felkészült munkaerő rendelkezésre álljon, amely munkaerőt főleg fiatal diplomások alkotják. Emiatt értékelődtek fel az egyetemeknek helyet adó térségek, ahol az adott korosztályok legtehetségesebb képviselői tömörülnek. Amennyiben ezek a tehetséges fiatalok elsajátítják egyetemi tanulmányaik során a legmodernebb ismereteket és alapkészségeket, rendelkeznek vállalkozókészséggel és vállalkozói alapismeretekkel, akkor egy megfelelő intézményi környezet esetén (inkubátorház, tudományos park, finanszírozás, tanácsadó ügynökségek stb.) közülük többen képesek a nemzetközi versenyben helytálló, jövedelmező cégekben dolgozni, avagy ilyeneket létrehozni. És ez a munkaerő az egyetemi városokban mindegyik évben „újratermelődik”, rugalmasan alkalmazkodva a munkaerő-piaci igényekhez. Az innovatív iparágakban kevés a felkészült szakértő, magas az innovációk kockázata, költséges a műszerpark és laboratóriumok fenntartása stb., emiatt ún. megosztott (megosztható) szolgáltatások fejlesztésére van szükség, főleg közösségi forrásokból. A kormányzatok nem nyújthatnak közvetlen támogatást a 7
vállalatoknak (az EU-ban is tiltja a versenypolitika), hanem a vállalatok tartós versenyelőnyeinek megerősödését segítő közösségi szolgáltatásokat, az üzleti környezetet erősítik, pl. szakképzés, informatikai hálózatok, logisztikai szolgáltatások, tudományos parkok fejlesztésével. Ezek a szolgáltatások nem kizáró jellegűek, hanem bármelyik vállalat igénybe veheti őket, ezáltal a piaci verseny is élénk marad. A tapasztalatok szerint a közösségnek, kormányzatoknak megéri támogatni a versenyképes üzleti környezet kialakítását, mivel hosszabb távon a foglalkoztatásban, jövedelmekben, adókban ez megtérül. A
vázolt
folyamatok
miatt
a
napjainkban
zajló
új
nemzetközi
munkamegosztásban a tudásintenzív, tanulásintenzív tevékenységek térben koncentrálódnak a fejlett országok egyes térségeiben, főleg a nagyobb városokban, ahol egyetemek működnek és a tehetséges fiatalok tömörülnek. Míg a végrehajtható, leszabályozható, emiatt kisebb bérköltséggel járó tevékenységek dekoncentrálódnak, azaz kiszerveződnek a fejlődő országokba, főleg a felkészült szakmunkásokkal rendelkező térségekbe. A tudásalapú gazdaság a posztfordista gazdaságok legújabb „kiteljesedésének” tekinthető, amelynek speciális jellemzőit célszerű a tárgyi alapú (fordista) gazdasággal
összevetni.
Az
új
folyamatok
jellemzőinek
kiemelésére
több
összehasonlítás született, amelyek között inkább csak árnyalatnyi eltérések és felfogásbeli különbségek vannak (Cséfalvay 2004, Enyedi 1996, Florida 1998, Lengyel 2010). A tárgyi (fordista) és a tudásalapú (posztfordista) gazdaság összevetése többféle
tényezőcsoport
szerint
elvégezhető.
A
regionális
és
helyi
gazdaságfejlesztésre tekintettel négy szempontot tartok fontosnak: a gazdaság szerveződési elveit és formáit, a munkaerőforrás sajátosságait, a vállalati jellemzőket és a térszerveződés meghatározó jegyeit (1. táblázat). A fordista gazdaság jellemzői közismertek, ezért elsősorban a tudásalapú gazdaság meghatározónak tartott, újszerű sajátosságait emelem ki (Lengyel 2003): 1. A gazdaság szerveződési elvei és formái: a tudásalapú gazdaságban megerősödnek a rugalmas, horizontális hálózatok. A globális piacok alapvetően monopolisztikusak (pl. a számítógépgyártás, vagy a gyógyszeripar), igen gyorsan 8
változnak és a magas hozzáadott érték, növekvő mérethozadék determinálja a versenyt. A kapcsolati tőke és tudástőke, az erre alapozódó innováció és tudás összekapcsolódva a pénztőkével - képezi a növekedés forrásait. A kormányzat szerepe alapvetően megváltozik, a korábbi egyoldalú ágazati politikák helyett klaszter-alapú gazdaságfejlesztési politikát folytat a magánszektor szerveződéseit is bevonva, és főleg az információ gyors és hatékony áramlásának feltételeit alakítják ki, valamint a munkaerő képzését (és folyamatos átképzését) tartják fontosnak. 2. Munkaerőforrás:
a
tudásalapú
gazdaságban
nemcsak
a
team-munka
eredményes megszervezéséhez, hanem az új tudás (eljárások, eszközök) megértéséhez, új ismeretek feldolgozásához is szükség van a folyamatos alkalmazkodó készségre. Lényegében a nyitottság a fontos az új ismeretek elsajátítására, az egész életre szóló tanulás (ismeretszerzés) elfogadására. Legfontosabb változás, hogy a feladatmegoldás helyett a problémamegoldás kerül előtérbe,
amely
a
munkatársakkal
(főnökökkel)
történő
együttműködési
készséget, illetve a munkával történő azonosulást is jelenti. Nemcsak a jövedelem nagysága, hanem a „megélhető” (és biztonságos) környezet, a béren felüli kompenzációk, a „szellemi kihívások” is fontosak. A képzési rendszereknek is át kell alakulniuk, a közoktatás széles alapképzettséget nyújt, amit gyakori átképzésekkel, a munkavégzés során szerzett tudással (learning by doing) kell a konkrét, sűrűn változó munkaerő-piaci elváráshoz igazítani. A felsőoktatási intézmények nemcsak oktatnak és kutatnak, hanem inkubációs lehetőségeket nyújtva elősegítik innovációs vállalkozások megalakulását és együttműködését, főleg egyetemi oktatók, hallgatók részvételével (spin-off).
1. táblázat. A tárgyi alapú és a tudásalapú gazdaság főbb vonásai Jellemzők 1. A gazdaság szerveződési elvei Verseny alapja Fő erőforrás Növekedés forrásai Termelés
Tárgyi alapú gazdaság (fordista) Hierarchikus, bürokratikus, vertikális hálózatok
Tudásalapú gazdaság (posztfordista) Egyenrangú, team-szerveződés, horizontális hálózatok
Alacsony költség
Magas hozzáadott érték (egyediség) Kapcsolati tőke, tudástőke Tudás és innováció Növekvő
Fizikai javak, pénztőke Tőke és munkaerő Csökkenő vagy konstans
9
mérethozadéka 2. Munkaerőforrás Főnök-beosztott kapcsolat Ösztönzés
Feladat végrehajtása, előírt teendők Szemben álló
Problémamegoldás, nagyfokú önállóság Együttműködő
Jövedelem
Jövedelem, „kihívások”, vonzó környezet, béren kívüli kompenzációk Munkaerő-piaci elvárások, a magánszektor koordinál „Tudásgyár”, spin-off cégek
Szakképzéssel Társadalmi elvárások, szembeni elvárások kormányzati koordináció Felsőoktatás „Diplomagyár”, alapkutatások 3. Vállalati Független vállalatok jellemzők Vállalati szerkezet Nagyvállalati dominancia, stabil K+F szerepe a Mérsékelt, esetleges vállalatnál Termékek és Szabványosítottak szolgáltatások (tömegtermelés)
Stratégiai szövetségek, hálózatok, klaszterek Vállalkozókészség (KKV-k), változó Erős, folyamatos
4. Térszerveződés
Top-down irányítás
Vevőre szabottak (rugalmas tömegtermelés, termékdifferenciálás) Bottom-up szerveződés
Területi kormányzatok Területi tervezés
Alárendeltek, passzívak
Önállóak, aktívak
Allokatív, költségvetési források Nemzeti
Stratégiai, saját helyi és magánforrások Lokális, regionális
Vállalati tartós versenyelőnyök forrásainak térbelisége
Forrás: Lengyel (2003, 114-117. o.)
3. Vállalati jellemzők: a tudásalapú gazdaságban a kiszervezések (outsourcing) révén a vállalati szervezetek „ellaposodnak”, emiatt megerősödnek a stratégiai szövetségek,
hálózatok
és
klaszterek,
időnként
nehezen
átlátható
kapcsolatrendszereket működtetve. Főleg termékdifferenciálásból származnak a versenyelőnyök,
amihez
saját
kutatás-fejlesztési
eredményekre,
gyors
technológiai váltásokra, kiegészítő szolgáltatások nyújtására van szükség. A vállalati
termelékenység
(versenyképesség)
és
növekedése
már
nem
a
gépesítésből, hanem a digitalizált eszközök széles körű alkalmazásából származik. 4. Térszerveződés: az erőteljes verseny és az állandóan változó piacok miatt gyors döntésekre van szükség, emiatt csak az alulról-szerveződő, a magánszektor képviselőivel együtt kialakított területfejlesztési stratégiák hatékonyak, amit erős hatáskörökkel és jelentős saját forrásokkal rendelkező önkormányzatok tudnak 10
koordinálni. A cégek földrajzi mobilitása nagy, könnyedén változtatnak székhelyet és telephelyet, ezért a helyi önkormányzatoknak egyrészt szoros kapcsolatokat kell kiépíteni a cégekkel (befolyásolás és információk gyűjtése), másrészt aktív település- és regionális marketinget folytatva képesnek kell lenniük újabb vállalkozások odavonzására. A régiók közötti verseny erősödik, a sikeres cégek újabb
részlegeinek,
jövedelmező
kulturális
és
sportrendezvényeknek,
költségvetési intézményeknek (egyetemek, kutatói intézetek stb.) „megszerzése” csak a dinamikus és tudatos vezetéssel bíró térségeknek sikerül, a passzív kivárás garantáltan stagnáláshoz és visszaeséshez vezet.
A fenti tudásalapú tényezők hatására a gazdaság térbelisége új arculatot nyer: a vállalati szervezetek stratégiai szempontok szerint átalakulnak, a piaci versenyben vezető vállalatok tartós versenyelőnyei főleg a tudásteremtésből és -alkalmazásból erednek. Döntő az innovációs készség, amely pedig a hallgatólagos tudáshoz, a személyekben, szervezetekben és a köztük levő kapcsolatokban felhalmozódott tapasztalatokhoz, az intézményi működés „kultúrájához” stb. kötődik. Az „innovatív” személyek, intézmények, részlegek általában földrajzilag koncentrálódnak, kihasználva az extern hatásokat és a keletkező szinergiákat, egyúttal minimalizálva a tranzakciós költségeket. A hallgatólagos tudás csak helyben szerezhető meg a mindennapi együttműködés és személyes tapasztalat útján, illetve a dekódoláshoz (megértéshez) a helyi információs környezet, a kulturális háttér ismerete
elengedhetetlen.
Fontos
az
is,
hogy
a
globális
vállalat
piaci
fennmaradásához szükséges kutatások, műszaki-fejlesztések „üzleti titkait” könnyebb megőrizni, ha egy városba vonják össze a kulcspartnereket. Mint említettük, napjainkban a tudásalapú gazdaság „kettős arculata” érhető tetten: az egyik az új tudás megalkotásában, a hallgatólagos tudást is hasznosító innovációk létrehozásában és gyors elterjedésében megfigyelhető térbeli koncentrációs folyamat, amelynek következtében megfogalmazódott a tanuló régiók (learning region) koncepciója. A tanuló régiók a tudásalapú gazdasághoz kötődnek,
a
helyi
szereplők
interaktív
tudásmegosztásához,
mint
tanulási
folyamathoz, amiben az egyetemek, kutatóintézetek szerepe is fontos (Asheim 1996, 11
Christopherson – Clark 2010, Florida 1998, Hassink 2005, Maillat – Kebir 2001, Rutten - Boekema, 2007). Rutten és Boekema (2007, 136. o) definíciója szerint: „a tanuló régióban a szereplők közös előnyszerzés érdekében együttműködnek és koordinálják tevékenységüket, amelyek elvezetnek a helyi tanulás folyamatához. A helyi körülmények befolyásolják annak mértékét, hogy ez a tanulás milyen mértékben vezet a régió megújulásához”. Szerintük a tanuló régió esetében három tényezőt célszerű kiemelni: a helyi szereplők közötti interaktív tanulást, az innovatív klasztereket és hálózatokat, valamint a regionális innovációs rendszer intézményeit. A másik új jellemző az információk és digitalizálható ismeretek (kodifikált tudás) egyre bővülő körének elterjedése világszerte, azaz felerősödött egy területi dekoncentrációs folyamat, amely az informatikai hálózatokon továbbítható ismeretek helytől független elérhetőségét hasznosítja. A posztfordista tudásalapú gazdaságban az egyidejűleg zajló területi koncentrációs és dekoncentrációs folyamatok a régiók fejlettségétől függően eltérő vonásokkal jellemezhetők. Ezek a folyamatok főleg a globális versenyben részt vevő üzletágakban figyelhetők meg, mivel a helyi gazdaságban kevésbé folyik tudásteremtés, oda inkább „átcsorognak” az új eljárások a tudástranszfer során. Főleg az innovációk keletkezésénél és alkalmazásánál figyelhetők meg jelentős térbeli egyenlőtlenségek, amelyek magyarázata a hagyományos gondolatokkal nem tűnik
kielégítőnek.
A
globális-lokális
dichotómiát
elsősorban
a
különböző
tudástípusok eltérő térbeli terjedésével magyarázzák, a rejtett tudás személyes átvételéhez kapcsolódó tevékenységek térben tömörülnek, ez a ’helyi zsibongás’ (local buzz), míg a kodifikált tudáson alapuló kapcsolatok a ’globális távvezetéken’ (global pipelines) keresztül térben zavartalanul nagy távolságra is terjednek (Bathelt 2008, Moodysson 2008). Az egyetemek élhetnek mindkét lehetőséggel, de az is gyakran előfordul, hogy csak az egyikkel. A kutatóegyetemek főleg a globális kutatói hálózataikat használják, pl. kevésbé fejlett gazdasággal bíró városokban, míg a főiskolák inkább a helyi kapcsolatokra támaszkodnak. Az innovatív gazdaságoknál, tanuló régióknál egyaránt megfigyelhető a földrajzi közelség, azaz helyi együttműködések és a kapcsolati közelség, azaz globális hálózatok kihasználása (2. ábra). Ezek az együttműködések nem kötődnek a régiók 12
határaihoz, hanem a spontán üzleti és személyes kapcsolatok mentén alakulnak. A helyi együttműködések esetében fontosak a közös értékek, attitűdök, értelmezési sémák, azaz lényegében a szociokulturális közelség, a bizalom, amelyek a személyes találkozásokat gyakran lehetővé tevő lokális térségben érhetők tetten. Az is fontos, hogy a globális kapcsolatok előfordulnak „elszigetelten” is, azaz egyedi partnerek bárhol lehetnek, amennyiben erőteljes kapcsolati közelséget képesek kiépíteni és fenntartani.
2. ábra A globális és lokális tudásalapú kapcsolatok
Régió Szereplők, cégek
Közös értékek, attitűdök, értelmezési sémák
Helyi információs folyamatok, pletykák, hírek, zsibongás
Globális csatornák
Forrás: Bathelt (2008, 88. o.)
A fenti, igen leegyszerűsítve vázolt gondolatok érhetők tetten a fejlett országokban megfigyelhető egyetemfejlesztési stratégiákban. Nem „önmagáért” támogatják az egyetemeket, nem „általában a kiművelt emberfőkért”, hanem meghatározott célból és jól felfogott üzleti érdekek mentén. Egyértelműen a gazdasági versenyképesség javulását várják el, azaz jövedelmező és versenyképes 13
munkahelyek létrejöttét, a globálisan versengő vállalatok megerősödését. Az EU-ban is megfogalmazódott az egyetemektől elvárt „tudás-háromszög”: a kutatás, oktatás és tudástranszfer egysége. Másképpen, az egyetemek, mint a felkészült, tehetséges fiatal munkaerőt koncentráló és kibocsátó, megfelelő műszaki és oktatási háttérrel
rendelkező
intézmények
képesek
arra,
hogy
a
régió,
város
versenyképességét javítsák, amennyiben ezt felvállalják és kialakítják ehhez a szükséges feltételeket. A globalizációs folyamatok legfontosabb hatásai napjainkban már kirajzolódnak, determinálva egy újfajta munkamegosztást a különböző fejlettségű régiók között. Az egyes
régiók,
térségek
fejlődési
és
fejlesztési
lehetőségei
főleg
ettől
a
munkamegosztástól függnek, amelyeket a meglevő gazdasági, humán és intézményi lehetőségeik alakítanak. Ezen a pozíción csak tudatos „versenystratégiával” lehet módosítani, amely stratégia elemei nem véletlenszerűek, hanem megadhatók a sikeres nemzetközi tapasztalatok: milyen fejlettségű és jellegű régióban mit érdemes célul kitűzni, továbbá hogyan valósíthatók meg ezek a célok.
5
Az egyetemek szerepe a tanulásalapú/tudásalapú gazdaságban Amint kiemeltük, a tudásalapú gazdaságban az egyetemek kulcsszerepben
vannak, mint a felkészült munkaerő kibocsátói, a gyors és rugalmas átképzések szervezői, a tudástranszfer szereplői stb. Az is fontos szempont, hogy a kockázatos kutatásokba és fejlesztésekbe, új technológiák tesztelésébe a vállalatok sok esetben nem vágnak bele, mert túl költséges és kétséges a kimenetele. Kiderült, ha közpénzekből az egyetemi laboratóriumok, intézetek átvállalják a piaci szereplőktől ezen tevékenységeket, akkor jelentős a közösségi haszna ezen „átvállalásnak”, kedvezőbb, mintha a vállalatok közvetlen költségvetési támogatást kapnak. Tehát a tudásalapú gazdaságban lényeges piaci elégtelenségeket képesek a közösségek az egyetemek segítségével kezelni. Állandóan felvetődő kérdés, hogy vajon az egyetemek mit tehetnek térségük fejlődéséért? Elég-e csak oktatni és kutatni, a fiatalokat felkészíteni, esetleg továbbképzéseket szervezni, a tudományos kutatások eredményeit publikálni, 14
mivel a spontán piaci folyamatok majd elindítják a gazdasági növekedést? Avagy az egyetem hozzon létre kutatással és szolgáltatással foglalkozó profitorientált vállalkozásokat, jegyeztessen be szabadalmakat és működjön úgy, mint egy nagyvállalat? Azaz mennyire legyen üzleti értelemben passzív, avagy aktív az egyetem? Ha aktív, akkor mit értünk ezen az aktivitáson? Az egyetemek helyi gazdasági jellemzői a regionális multiplikátor-hatások fogalmaira visszavezetve egyszerűen áttekinthetők. Két eltérő tényezőt célszerű elkülönítenünk: a kínálati oldalt és keresleti oldal (Varga 2004). A kínálati oldalon, másképpen input oldalon azok a hatások jelennek meg, amelyeket az egyetemi kiadások és a diákok pénzköltései váltanak ki. Az egyetem jelentős összegeket költ épületei, laboratóriumai, könyvtárai stb. fenntartására és üzemeltetésére, amelyeket főleg a helyi vállalkozásoktól rendel meg. Az oktatók és dolgozók szintén itt költik el az egyetemtől származó jövedelmük jelentő részét. A hallgatók is helyben étkeznek, szórakoznak, vásárolnak stb., illetve közülük sokan albérletet is igénybe vesznek, amely az itteni lakástulajdonosok jövedelmét gyarapítja. Tehát az egyetem jelenléte élénkíti a helyi szolgáltatásokat, a helyi adókon keresztül mindez növeli a helyi önkormányzat bevételeit, de egyúttal a keresletet is a közszolgáltatások iránt, ami zsúfoltsággal járhat (tömegközlekedés, hivatalok zsúfoltsága stb.). A lakosság és helyi vállalkozások a növekvő bevételeket szintén helyben költik el, amely növeli a helyi szolgáltatások iránti kereslete, azaz élénkíti a helyi gazdaságot (másodlagos regionális multiplikátor-hatás). Jóval összetettebb hatásokat emelhetünk ki a keresleti, másképpen output oldalon. Legfontosabb hatás, hogy a végzős hallgatók közül sokan szeretnének az egyetemi városban maradni, emiatt helyben tömegesen áll rendelkezésre a fiatal kvalifikált munkaerő. A helyben lévő, felkészült munkaerő, az évente megjelenő újabb diplomás álláskeresők a térségen kívülről vállalkozásokat vonzanak, cégek betelepülnek, azaz új munkahelyek jöhetnek létre, amennyiben az egyetemen gyakorlati jellegű színvonalas képzések is folynak. Az egyetemen dolgozók és oktatók, a PhD-hallgatók széleskörű K+F tevékenységeket folytatnak, amelyek eredményeit értékesítve jövedelem áramlik kívülről a térségbe, részben szabadalmak eladása, részben kutatási megbízások révén. Ígéretes ötletekre spin-off cégek 15
alakulnak, amelyek a tudományos eredmények üzleti hasznosítását próbálják kidolgozni. A friss ismeretekre, a helyi ipar-egyetemi kapcsolatokra és széles tudásbázisra alapozva könnyebben indítanak új vállalkozásokat a meglevő helyi vállalkozók is. Az input oldali tényezők másodlagos regionális multiplikátor-hatások kiváltóinak tekinthetők, mivel főleg a helyi szolgáltatások iránti keresletet élénkítik (Lengyel 2010, Lengyel-Rechnitzer 2004). A kínálati oldalon a kereslet nagyjából állandó, elsősorban az egyetem költségvetésének nagyságától és hallgatói létszámától függ, emiatt a kínálati tényezők érdemi gazdasági növekedés generálására nem képesek, és új munkahelyeket is alig hoz létre. A kínálati oldal tényezőit passzív visszahatásoknak tekinthetjük, mivel ezek a hatások minden egyetemi városban megfigyelhetők, bármilyen képzést is folytat az egyetem. Ezzel szemben a keresleti oldalon az elsődleges regionális multiplikátorhatások figyelhetők meg, mivel olyan új cégek alakulhatnak, költözhetnek ide és hozhatnak létre új munkahelyeket, amelyek a térségen kívülről szerzik jövedelmeiket, ezáltal esély nyílik a tartós, kumulatív gazdasági növekedésre (Lengyel 2010). Ezek az output oldali jellemzők aktív hatások, mivel nem jelennek meg automatikusan, hanem csak megfelelő, a helyi munkaerőpiac által is igényelt képzési programokkal, tudatos
egyetemi
stratégiával
és
vállalkozásösztönző
helyi
gazdaságfejlesztéssel érhetők el. Tehát az egyetem tudatos döntésén múlik, együttműködve a helyi önkormányzattal, hogy a tudásintenzív helyi gazdasági fejlődésnek motorja akar-e lenni. A nemzetközi vizsgálatok szerint az output oldal, azaz a keresleti oldal szerint jelentős különbségek vannak a felsőoktatási intézmények között, ezért célszerű
megkülönböztetnünk
a
hagyományos
egyetemeket,
főiskolákat
(traditional universities or community colleges) és a modern kutatóegyetemeket (modern research universities). A magyar kifejezések nem adják vissza pontosan, de a két intézménycsoport közötti alapvető különbség, hogy folynak-e nagy költségű, jelentős műszerigényű, sok kutatót bevonó olyan kutatások, amelyek várhatóan szabadalmak kidolgozásával zárulnak. Ha igen, akkor megnő a lehetősége annak, hogy az egyetemi kutatásokhoz kapcsolódva tudásintenzív cégek tucatjai jöjjenek 16
létre új munkahelyeket létrehozva, azaz közvetlenül gazdaságélénkítő hatást kifejtve. Ha nincsenek ilyen kutatások, akkor kevésbé valószínű, hogy tudásintenzív cégeknek megéri ott megalakulni, avagy odatelepülni. Az egyetem-üzleti/ipari kapcsolatok az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakultak. Az USA-ban a hagyományos egyetemek, főiskolák körében elvégzett nagyarányú vizsgálat három szakaszt különít el, ahogyan a közösségi főiskolákon a technológiai központok kialakultak (2. táblázat). Azaz itt nem világszínvonalú tudományos kapacitásról és nem alapkutatásokról van szó, hanem a főiskolák erőfeszítéseiről, alkalmazott fejlesztésekről, hogy forrásokhoz jussanak és hallgatóik számára munkahelyeket generáljanak.
2. táblázat Egyetemi/főiskolai technológiai központok fejlődése Nagyvállalati központok, 1960-as 70-es évek Vezető Hangsúly Fő kapcsolatok Irányultsága Kapcsolódó funkciók Gazdasági célok
Technológiai központok, 1980-as 90-es évek Technológia „Hard” szakértelem Eszközök terjesztői
Nagyvállalat Nagyvállalati kultúra Gazdaságfejlesztők, vállalat Speciális feldolgozóipari Generikus eljárások feldolgozóipari eljárások Minősítés és válogatás Technológiák szemléltetése Odavonzás Modernizáció
Klaszter központok, 2000es évek Iparág/üzletág „Soft” szakértelem Klaszter tanácsok /társulások „Az iparág összes aspektusa” Tudás megosztása Innováció
Forrás: Rosenfeld et al (2003)
Az első szakaszban, nagyjából az 1960-70-es években a nagyvállalatok hoztak létre az egyetemeken, főiskolákon, avagy közelükben fejlesztő részlegeket, hogy speciális alkalmazott kutatásokat folytassanak. Nemcsak a kutatás eredményessége volt a cél, hanem a nagyvállalati kultúra megismertetése és elfogadtatása a tehetséges fiatalokkal. A régió és egyetem fő célja a gazdaságfejlesztés volt, hogy ezeket a nagyvállalati kutatóközpontokat le tudják telepíteni, oda tudják vonzani. Az 1980-90-es években már nem egyes nagyvállalati kutató részlegek, hanem 17
technológiai központok alakultak ki (gyakran technológiai parkokban), amelyek nem kötődtek szorosan egy-egy vállalathoz. Ezek a technológiai központok, az ott működő kisvállalkozások szolgáltatásként technológiai eljárásokat fejlesztettek és értékesítettek. Már nem a vállalati kultúra volt a lényeg, hanem az egyes műszaki, avagy
természettudományos
speciális
szakértelem,
ami
felhalmozódott
az
egyetemen, főiskolán. Fő cél a modern ismeretek elterjesztése volt, nem pedig a cégek odavonzása. Az új évezredben már a klaszterközpontok erősödtek meg, amelyek az adott iparág összes kapcsolódó tudását próbálja megosztani, előidézve az iparághoz kapcsolódó innovációkat. Nyilván a technológiai központok röviden vázolt fejlődése túlzottan általánosít, de arra felhívja a figyelmet, hogy nincs egységes recept, hanem inkább az intézményi és üzleti szereplők közötti tanulási folyamatról van szó. Az egyetemen/főiskolákon
egy
szerves
folyamat
eredménye
lehet
csak
a
klaszterközpontok kialakulása, nyilván lerövidítve az egyes lépéseket. Szintén az USA-ban elvégzett vizsgálat eredményeit összegezve próbáltak egy gyakorlatorientált modellt adni arra, hogy milyen a közösségi főiskolák és a helyi gazdaság kapcsolata. Három fő területet különítettek el: a tanulást, működést és befektetést (3. ábra). A tanulás lényegében a felsőfokú képzés hatásait jelenti, amelyek megjelennek a munkaerő piac igényeinek kielégítésében és az egyetemi szakértők tanácsadó munkájában. A működés az inputoldalt tartalmazza: a helyi vásárlásokat és helyi lakosok alkalmazását. Az USA közösségi főiskoláinak, egyetemeinek egyik sajátossága, hogy általában jelentős ingatlanokkal rendelkeznek, amelyekkel gazdálkodnak. A hasznosítás egyik formája, amikor az egyetemi oktatáshoz és kutatásokhoz illeszkedő technológiai inkubátort (tudományos parkot, irodaházat) hoznak létre és működtetnek, nyilván részesedve az üzleti haszonból. Tehát a felmérés azt mutatta ki, hogy az USA-ban a közösségi főiskolák jórészt üzleti elvek alapján gazdálkodnak, de nem tévesztik el alapfunkciójukat, azaz alapvetően az oktatáshoz kapcsolódnak az üzleti hasznosítási szempontok.
3. ábra A főiskolák, hagyományos egyetemek kapcsolatai a helyi gazdasággal
18
Vásárló Intézményi vásárlás helyi cégektől
Foglalkoztató Helyi lakosok alkalmazása
Működés Munkaerő fejlesztő Helyi és regionális munkaerő igények kielégítése
Tanulás
Ingatlanfejlesztő Egyetemi ingatlanok fejlesztése
Befektetés
Inkubátor Kezdő cégeknek szolgáltatások nyújtása tudományos eredmények üzleti alkalmazására
Tanácsadó/hálózat építő Egyetemi szakértelem közvetítése helyi cégek kapacitásának növelésére vagy a helyi üzleti környezet javítására
Forrás: Rosenfeld et al (2003)
Az említett felmérés megpróbálta a közösségi főiskolák szempontjából áttekinteni, hogyan és milyen módon kapcsolódnak az innovatív klaszterekhez (4. ábra). Egyértelmű, hogy a klaszterekben a profitorientált, egymással versenyző vállalatok a vezércégek. Az egyetemek nem szervezhetnek klasztereket, viszont nagyon hasznos és szinte nélkülözhetetlen partnerek lehetnek. Az egyetemeken elkülöníthetők azok a tevékenységek, funkciók és szerveződések, amelyek különböző erősséggel kapcsolódnak a klaszterekhez. Kiemelkedik a „mag”, azaz a klaszter cégei számára fontos képzések, tréningek, főiskolai eszközparkok. A főiskolák rendelkeznek olyan speciális kompetenciákkal, amelyek nagyon hasznosak a cégeknek és a főiskolákon koncentrálódva jóval olcsóbbak, mintha a cégeknek kellett volna létrehozniuk. Ilyen kompetenciák a tanácsadás, inkubátorok, üzleti szolgáltatások, illetve az információk közvetítésének sokféle módja. Nagyon fontos kompetencia, hogy a helyi partnerség kialakításában a főiskola szervező szerepét elfogadják: klaszter képzési tanácsokban, oktatási programokban stb.
4. ábra A közösségi főiskolák és innovatív klaszterek kapcsolatai
19
Forrás: Rosenfeld et al (2003) A modern kutatóegyetemek hatása a régió fejlődésére a szokásos kínálatkereslet oldali megkülönböztetésen alapuló helyi gazdaságfejlesztési logikánál jóval összetettebb (5. ábra). Régió alatt értve nem a statisztikai-programozási régiót, hanem a lokális térséget (azaz munkaerő-vonzáskörzetet). Mindegyik egyetem rendelkezik az inputokkal (munkaerő, költségvetés, hallgatók, K+F intézmények stb.), és az outputok legalább egy részével (tudás teremtése, humán tőke teremtése, tudás infrastruktúra). De a modern kutatóegyetem a helyi piaci, üzleti folyamatokra is hat, mivel képes befolyásolni a know-how transzfert, a technológiai innovációt, a tőke befektetéseket, a vállalati vezetőkészség megerősödését. Tehát a tudásalapú helyi gazdaságfejlesztés egyik kulcsszereplője, amelyik direkt hatásokat generál. Lényeges, hogy
megjelennek
a
tudományos
vállalkozók,
megerősödik
a
kutatók
vállalkozókészsége (academic entrepreneurship), akik főleg spin-off cégekben dolgoznak, időnként csak átmenetileg. Részben azért is, mert a doktori képzésekben olyan kutatások folynak, amelyek eredményeinek többsége az üzleti életben is 20
hasznosítható, azaz a doktori hallgatók a jövőbeli „tudományos vállalkozók”, legalábbis munkavállalók.
5. ábra Modern kutatóegyetemek hatása a regionális/helyi fejlődésre
Forrás: Goldstein – Renault (2004)
A modern kutatóegyetemek tényleges gazdasági hatásai a régió, térség termelékenységének
javulásában,
a
jövedelmek
növekedésében,
azaz
versenyképességének megerősödésében érhetők tetten. Az üzleti innovációk a térségben gyorsan elterjednek, új start-up cégek jönnek létre, a térség fejlődése fenntarthatóvá válik, azaz indirekt hatások is megfigyelhetők. Amint említettük, a közösségi főiskolák nem végeznek alapkutatásokat, egyrészt ehhez nincsenek meg tudományos kompetenciáik, illetve nem folytatnak doktori képzéseket sem, azaz hiányzik a rugalmasan alkalmazható, magasan kvalifikált és motivált munkaerő. A kutatóegyetemek és a közösségi főiskolák regionális gazdaságfejlesztési hatásait
mégis célszerű egy összefoglaló
modellben áttekintenünk (6. ábra). Egyértelműen elfogadott, hogy a helyi/regionális gazdaságfejlesztésben csak klasztereket érdemes ösztönözni, azaz itt is az adott térség klaszterei állnak a középpontban. A hagyományos felsőoktatási funkciók 21
mellett, mint képzés és kutatás, elkülöníthető még további hat funkció (Feser 2002). Az egyetemeken keletkezett szabadalmak és egyéb szolgáltatások kereskedelme, az információk terjesztése hálózatokon keresztül, a helyi cégek számára technológia transzfer,
a
spin-off
cégek
részére
inkubációs
szolgáltatások,
a
térségnek
modernizációs küldetés, illetve befektetések elősegítése.
6. ábra Az egyetemi gazdaságfejlesztési stratégiák elemei
Forrás: Feser (2002) Napjainkra a főiskolák, egyetemek társadalmi feladata és küldetése is megváltozott, az oktatás és kutatás mellett a regionális és helyi fejlődésben is kiemelt szerepet töltenek be. Ez szükségszerűen adódik a tudásalapú gazdaság kiteljesedése miatt, amely állandóan megújuló tudású, kreatív humán erőforrást igényel, nélküle a globális versenyből a cégek kiszorulnak. A régiók fejlettségétől, a köztük levő munkamegosztástól függően viszont más-más az egyetemek szerepe, más jellegű tudást tudnak hatékonyan közvetíteni a helyi cégek felé. A nemzetközi gyakorlatban a
hagyományos
egyetemek
és
főiskolák
reális
lehetőségei
elkülönülnek
a
kutatóegyetemekétől. De mindkét esetben a közös innovációs háttérfeltételeket nyújtják a helyben lévő iparágak, üzletágak számára. De fejlett régiókban az innovatív gazdaságfejlesztés során a klaszterek kialakulásában és működésében is megfigyelhető a főiskolák, egyetemek szerepe. 22
6
Klaszteralapú innovatív gazdaságfejlesztés
A napjainkban megfigyelhető globalizációs folyamatok, valamint a tudásalapú gazdaság átrendezte a vállalatok versenyelőnyeit és ezen alapuló versenyképességét. A gazdálkodástudomány egyik domináns irányzatának vezető képviselője, Michael Porter a versenyelőnyök lokális gyökereire hívja fel a figyelmet, újrafogalmazta a vállalati/iparági versenyelőnyök forrásait (Porter 2008, 2009). Szerinte a vállalatok versenyképessége (termelékenysége) egyaránt függ a makrogazdasági és a mikrogazdasági versenyképességtől (7. ábra). A makrogazdasági versenyképességet a politikai, jogi, intézményi stb. feltételek alakítják, mivel a cégek hazai bázisa (home base) nagyon különböző, az országok sajátos társadalmi berendezkedése, közintézményei, fiskális és monetáris politikája stb. pedig eltérő módon hat a vállatok versenystratégiájára. A természeti adottságok is fontosak, de csak rövidtávon hatnak a versenyképességre. A mikrogazdasági versenyképességet három tényező befolyásolja: egyrészt a vállalati működés és stratégia színvonala, másrészt a helyi üzleti környezet minősége, harmadrészt a klaszterek fejlettsége. A vállalati működés és stratégia kifinomultsága (lényegében a belső méretgazdaságosság) elsősorban a vállalati menedzsment és a vállalati kultúra jellemzőitől, az adott vállalat technológiai színvonalától függ. A mikrogazdasági versenyképesség másik része, a helyi üzleti környezet minősége a vállalaton kívüli lokális üzleti környezet (a külső méretgazdaságosság helyi) elemeit fogja át. A helyi üzleti környezet egy rombuszmodellel (másképpen gyémánt-modellel), az adott iparág versenyelőnyeire ható lokális környezet elemeit rendszerező modellel is leírható (Lengyel 2000).
7. ábra. A vállalati/iparági versenyképesség összetevői
23
Mikrogazdasági versenyképesség Mikrogazdasági üzleti környezet minősége
Klaszterek fejlettsége
Vállalati működés és stratégia kifinomultsága
Makrogazdasági versenyképesség Társadalmi infrastruktúra és közintézmények (közintézmények, alapvető humán erőforrás, jogszabályi háttér)
Makrogazdasági politikák (fiskális politika, monetáris politika)
Természeti adottságok Forrás: Porter (2009).
A belső és külső méretgazdaságosság mellett a vállalati versenyképesség formálódásában az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a regionális klaszterek fejlettsége. Porter (2000, 16. o.) értelmezésében a regionális klaszter: ”egy adott iparág versenyző és kooperáló vállalatai, kapcsolódó és támogató
iparágai, pénzügyi intézmények, szolgáltató és együttműködő infrastrukturális (háttér) intézmények (oktatás, szakképzés, kutatás), vállalkozói szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolatrendszerén alapuló földrajzi koncentrációja”. A regionális klaszter a globális versenyre adott üzleti válasz, a kulcsrészlegek és partnerek földrajzi koncentrálódása, mivel ezáltal lehetőség nyílik a kiszervezések miatt egyre bonyolultabb ellátási láncok optimalizálására, a globális verseny miatt jelentősen megnőtt tranzakciós költségek mérséklésére, az innovációk gyors bevezetésére és a kockázatok mérséklésére (Lengyel 2000, Szanyi 2008). A klaszter egyaránt elősegítheti a működési költségek csökkenését és szofisztikált vállalati stratégiák kialakítását. A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrálódása nem mindig tekinthető klaszternek, egy adott iparág, üzletág esetében főleg három szempontot kell mérlegelnünk (Porter 2003, 2008): a kulcsvállalatok hazai bázisát, az iparág súlyát és 24
kritikus tömegét, valamint a tevékenység jellegét. Regionális klaszterek esetében a meghatározó vállalatok döntéshozó részlegei a térségben tömörülnek, általában a vállalati székhelyek is ott található (pl. a Szilícium-völgyben). Ha kívülről vezérelt végrehajtó részlegek dominálnak, akkor az érdemi döntések a térségen kívül születnek, ritkán jön létre hatékony helyi együttműködés. Az is fontos, hogy a térségen belül az iparág fontossága, súlya (ami mérhető pl. a foglalkoztatottak arányával, avagy az export részesedésével) haladja meg az országos átlagot, a térségen kívüli piacokon is legyen jelen. De nemcsak viszonylagosan legyen kiemelkedő ez az iparág, hanem a vállalatok, avagy foglalkoztatottak száma (esetleg az export) is érjen el egy kritikus tömeget. Az előbbiekkel összefüggésben klaszteresedésről olyan tevékenységek esetében beszélhetünk, amellyel térségen kívüli, bővülőnek feltételezett keresletet lehet kielégíteni. Lényegében a tevékenység előállítója és fogyasztója térben különüljön el, a terméket, szolgáltatást exportálni lehessen, avagy a fogyasztó utazzon a tevékenység előállítójához (pl. turizmus). Ezzel kapcsolatban Porter (2003) a tevékenységeket három csoportba sorolta: kereskedelembe kerülő javak és szolgáltatások (tradeable), helyi javak és szolgáltatások (non-tradeable) és erőforrásfüggő (resource-dependent) szektor. A helyi javak és szolgáltatások esetében a klaszteresedésnek nincsenek meg a közgazdasági feltételei, mert a szűkös helyi kereslet miatt csak egymás rovására tudnak versenyképesebbé válni. Az európai gyakorlat a tudásalapú gazdaságok régiók fejlesztésére szolgáló stratégiákat általában innovációs rendszerekben összegzi. Többféleképp lehet rendszerezni a regionális/lokális innovációs rendszerek (RIR) alkotóelemeit és viszonyukat a klaszterekhez. Az egyik széles körben elfogadott komplex felfogás a tudásalapú gazdaságra koncentrálva már a klaszterek egyes elemeit és kapcsolódásukat állítja középpontba, a különböző szintű olyan politikákat és szervezeteket rendszerezve, amelyek befolyással vannak a RIR elemeire (8. ábra). A politikák, mint tudatos közösségi beavatkozások, eltérő kormányzati szinteken és szervezetekben generálódhatnak. Ezek a politikák a RIR három alrendszerére egyaránt hatnak: a tudásteremtési és terjesztési, a tudás alkalmazása és kiaknázása, illetve a regionális politikai alrendszerre. 25
8. ábra. Klaszterek és beágyazódásuk a regionális innovációs rendszerbe
Regionális Innovációs Rendszer Tudás teremtési és terjesztési alrendszer Technológiát közOktatási vetítő szervezetek, intézmények inkubátorok stb.
RIS szervezetek
Nemzetközi szervezetek
Kutatói közintézmények K+F kompetenciák
Ügynöki tevékenység
Képzett munkaerő
Tudás alkalmazása és kiaknázása alrendszer
RIS politikai eszközei
Vevők
Beszállítók
Együttműködő partnerek Társadalmiintézményi tényezők
Egyéb RIS
Társadalmiintézményi tényezők Európai Unió politikai eszközei
Vállalatok Versenytársak
Pénzügyi - Támogatási - Innovációs és Klaszter Politikák
Egyéb RIS
Regionális fejlesztési ügynökségek Regionális politikai alrendszer
Politikai intézmények
Forrás: Trippl–Tödtling (2008, 203. o.)
A modell központjában a tudás alkalmazása és kiaknázása alrendszer áll, amely egy klasztert ír le: a rombusz-modell elemei jelennek meg (Lengyel 2000, 2010). A kulcsvállalatok és különböző hálózataik, a beszállító (támogató) és együttműködő partnerek, a vevők és a versenytársak között terjed az információ és ezzel együtt a tudás, a tapasztalat. A vásárlók visszajelzése, a piaci kereslet is nagyon fontos. Ezzel
a
központban
álló
alrendszerrel
szoros
kapcsolatban
van
a
tudásteremtési és terjesztési alrendszer, közöttük a munkaerő, a K+F kompetenciák és az ügynöki tevékenységek teremtenek kötelékeket. A tudás teremtésére és terjesztésére szolgáló alrendszer főleg nonprofit intézményekből áll, az oktatási intézményekből és kutatói közintézmények, de a technológiát közvetítő szervezetek is idetartoznak. A regionális politikai alrendszer szintén a központban álló alrendszerrel áll kapcsolatban, a vállalatok számára pénzügyi, innovációs és egyéb politikai üzeneteket közvetít. A három alrendszer itt külön 26
szerepel, de ez három alrendszer lényegében együtt alkot egy komplex rendszert, egy A regionális gazdaságfejlesztés során nemcsak a klasztereket, hanem az általános innovációs háttérfeltételek mindegyikét fejleszteni szükséges. Az alulrólszerveződő regionális gazdaságfejlesztési beavatkozásokat Porter két részre különíti el: a közös innovációs infrastruktúra fejlesztésére és a klaszter-specifikus feltételek megerősítésére (Porter–Bond 1999). Alapvető, hogy ezen kétféle, eltérő módon menedzselhető fejlesztési kör közötti kapcsolatok erősek legyenek, azaz épüljenek egymásra az elképzelések (9. ábra). A közös, szinte mindegyik iparág fejlődéséhez szükséges közös innovációs infrastruktúra: közép- és felsőfokú oktatás, közlekedési hálózat, környezetvédelem stb. A közös innovációs infrastruktúra fejlesztésének nagyobb része kormányzati feladat, főleg központi források felhasználását és a központi kormányzat, az ágazati (minisztériumi) hatóságok, valamint az önkormányzatok szerepvállalását igénylő közszolgáltatások kiépítését és fenntartását jelenti. De a közös innovációs infrastruktúra fejlesztésekor a régió fejlettségétől és gazdasági szerkezetétől függő sajátos fejlesztéseire is szükség van, amely elképzeléseket a helyi szereplőknek kell kidolgozniuk.
9. ábra. Az innovációs infrastruktúra fejlesztésének részterületei
27
Forrás: a szerző saját szerkesztése Porter–Bond (1999, 56. o.) alapján.
A speciális fejlesztések már a klaszterek egyedi igényeinek felelnek meg: speciális kutatóintézetek, speciális egyetemi szakok, egyedi műszerezettségű laboratóriumok stb. A klaszter-pecifikus feltételek megerősítésére szolgáló fejlesztések alulról-felfelé szerveződnek, mivel csak helyi szinten mérhetők fel a vállalati versenyelőnyökhöz szükséges feltételek. Főleg decentralizált és helyi (önkormányzati, vállalati) forrásokat igényelnek és régiónként, városonként eltérő módon megvalósuló befektetéseket, amelyek ezáltal a területi egységek közötti verseny kiéleződése irányába hatnak. Minden egyes klaszter esetében a Porter-féle rombuszmodell négy determinánsa (ezért van az ábrán öt darab, a csúcsára állított rombusz) szerint kell elemzéseket (pl. SWOT-analízist) készíteni és fejlesztési javaslatokat kidolgozni. Nyilván a különböző klaszterek egymásra hatását is értékelni kell. A közös és a klaszter-specifikus fejlesztésekre eltérő módon megfogalmazott és végrehajtott programok akkor hatékonyak, ha a közöttük levő kapcsolatok erősek, a szinergikus hatások minőségi javulást idéznek elő.
28
10. ábra Az egyetemek és a helyi kormányzatok szerepe kevésbé fejlett régiókban
a
Régió “Globális”
Helyi tudás gazdaság
Egyetem Erőforrások
Helyi kormányzati szereplők
Túlcsordulási hatások
b
Régió “Globális” Helyi tudás gazdaság
Kiterjesztett tudás gazdaság
Erőforrások
Helyi kormányzati szereplők
Egyetem
“Globális” városi jellemzők
Túlcsordulási hatások
Forrás: Benneworth – Hospers (2007, 117. o.)
Kevésbé fejlett régiókban az egyetemek speciális helyzetben vannak (10. ábra). Részt vesznek a nemzetközi tudásáramlásban, az oktatók kutatnak, publikálnak, konferenciákra járnak és távoli üzleti partnerekkel állnak kapcsolatban, globális kapcsolatokkal rendelkeznek, főleg azért, mert a helyi üzleti partnerekkel a gazdaság fejlettsége nem teszi lehetővé a tudásintenzív együttműködést. Ilyen helyzetben lévő egyetemek körül csak spontán módon, túlcsorduló (spillover) hatások következtében formálódik egy ’vérszegény’ tudásalapú helyi gazdaság, de ez a gazdaság is csak az egyetemnek helyet adó városban koncentrálódik. Lényeges, 29
hogy az egyetem akkor is sikeres lehet, ha nem fektet energiákat a helyi kapcsolatokba,
hanem
távoli
partnerekkel
alakít
ki
sikeres
tudományos
együttműködéseket. Ezekben a kevésbé fejlett régiókban a helyi kormányzatok szerepe kiemelkedően fontos, mivel csak ők képesek elindítani a helyi tudásalapú gazdaságot megerősítő folyamatokat. Az egyetemnek sem anyagi forrásai, sem szervezői kapacitása nincs, hogy a hiányzó üzleti környezet elemeit, a tudományos infrastruktúrát (tudományos park, inkubátorház stb.) létrehozza, az egyetemi-ipari kapcsolatokat
folyamatosan
menedzselje.
Aktív
helyi
kormányzati
magatartásra, jól átgondolt stratégiára van szükség, hogy az egyetemi műhelyeket érdekeltté téve tudatosan erősítsék, menedzseljék a tudás túlcsordulásokat: új spinoff cégek létrejöttét, az egyetemi-ipari kapcsolatok erősödését, fórumok és együttműködési lehetőségek kialakítását stb. Ha ez a kormányzati stratégia sikeres, akkor várhatóan a városhatáron túl, azaz a tágabb régióban is meg tud erősödni a tudásalapú gazdaság. Úgy is lehet összegezni, hogy egy tanuló régióhoz az egyetem szükséges, de nem elégséges feltételt jelent, mivel a színvonalas egyetemi kutató részlegek távoli üzleti partnerekkel is együtt tudnak működni, elszigetelődve a helyi cégektől. Ahhoz, hogy a helyben képződő tudás helyben is hasznosuljon, átgondolt és aktív helyi kormányzati akciókra, gazdaság- és vállalkozásfejlesztési stratégiákra van szükség, amelyek az egyetemi részlegekre is kiterjednek. Ezeknek a stratégiáknak egyaránt ki kell térniük a tudásintenzív, innovatív klaszterek ösztönzésére, valamint a széles értelemben vett innovációs háttérfeltételek fejlesztésére.
30
7
A közös innovációs háttérfeltételek
Amint kitértünk rá, a tudásalapú gazdaságban megfigyelhető tanuló régiók fejlesztési stratégiái eltérőek a régió fejlettsége, az ott működő egyetemek jellege, a helyi kormányzatok aktivitása, a térség nagysága stb. miatt. A régiók tipizálására több eredmény született, széles körben elfogadottá vált Porter országokra kidolgozott kompetitív fejlődéselmélete, amely három típust, három fejlődési szakaszt különít el: erőforrás-vezérelt, hatékonyság-vezérelt és innováció-vezérelt (Lengyel-Rechnitzer 2004). Az utóbbi két típust tanuló régióként is felfoghatjuk, más elnevezéssel tudásalkalmazó régiónak és tudásteremtő régiónak is nevezhetjük (Lengyel 2010). A régiók versenyképességének javítására a piramis modellt is alkalmazhatjuk, amely
a
közös
innovációs
háttérfeltételekre
5
elkülönülő
prioritást,
mint
alaptényezőket ad meg. Alaptényezőnként 3-3 olyan fejlesztési eszközt adhatunk meg, amelyek az adott régiótípus feltételeihez illeszkednek (3. táblázat). A tudásalkalmazó régióban a kutatás-fejlesztés iránti igények már megjelentek, a helyi bázisú traded vállalatok is kialakítanak fejlesztő részlegeket, és egyre több alkalmazott kutatási részfeladattal keresik meg a helyi fejlesztő cégeket és kutatóintézeteket is. A gazdaságfejlesztés során ösztönözni kell a vállalatok és intézetek, egyetemek összehangolt, egymáshoz illeszkedő kutatási és fejlesztési tevékenységét. A vállalatok versenyelőnyének megtartásához szükséges, hogy a technológiai változásokat naprakészen ismerjék, a kisebb cégek is egyre inkább korai követőkké váljanak, emiatt elő kell segíteni technológia transzferekkel foglalkozó ügynökségek, intézetek stb. létrejöttét. Az infrastruktúra és a humán tőke viszonylag fejlett, a közlekedési hálózat kiépült. Az üzleti infrastrukturális háttér (képző intézmények, tanácsadó cégek stb.) azon intézményeit és ügynökségeit kell támogatni, amelyek konkrét vállalati elvárásokat elégítenek ki. A jelentkező K+F igényekkel összhangban az innovációs képesség
javulásához
hozzájáruló
létesítményeket
(innovációs
centrumok,
inkubátorházak) kell létrehozni. Az erősödő helyi húzóágazatok pontosan meg tudják 31
fogalmazni a munkaerő képzettségével szemben támasztott elvárásaikat, az ehhez igazodó feladat-orientált speciális szakképzéseket kell fejleszteni. A tudásalkalmazó régióba kívülről jövő befektetések közül csak azokat kell ösztönözni,
amelyek
tevékenysége
a
már
meglevő,
formálódó
regionális
húzóágazatokhoz illeszkedik. A külső térségi bázisú vállalatok beágyazódását a helyi beszállításokat végző KKV-k körének bővülésével kell elősegíteni, a korábban szatellit jellegű iparági körzetek ezáltal Marshall-i szatellitté válhatnak (Lengyel 2010. Így a globális vállalatok értékláncának egyre több eleme kerülhet a régióba, ezáltal nemcsak a gazdasági növekedés élénkül, de a foglalkoztatottság javulása is elérhető.
3. táblázat A tudásalkalmazó és tudásteremtő régiók közös innovációs háttérfeltételei Alaptényezők
Tudásalkalmazó
Tudásteremtő
Kutatásfejlesztés
Kormányzati és magánszektor alkalmazott kutatásai Összehangolt K+F részfeladatok Technológia transzferek
Kormányzat és magánszektor egyeztetett kutatásai Integrált K+F problémák Innovációs miliő
Infrastruktúr a és humán tőke
Innovációs centrumok, inkubátorházak Üzleti infrastruktúra Feladat-orientált speciális szakképzés
Tudományos parkok Kommunikációs hálózat Probléma-orientált szakképzés, átképzések
Kívülről jövő befektetések
Beruházások ösztönzése Marshall-i szatellit iparági körzet Értékláncok kiépülése
Döntési központok odavonzása „Kerékagy-és-küllő” iparági körzetek Támogató és kapcsolódó iparágak letelepítése
Kis- és középvállalkozások
Horizontális hálózatok Start-up üzleti támogatások Menedzseri készségfejlesztés
Klaszterek Kockázati tőke Inkubációs programok, spinoff cégek
Intézmények és társadalmi tőke
Decentralizált közigazgatás Helyi munkaerő piaci igényekhez igazodó felsőoktatás Nonprofit szervezetek
Decentralizált közigazgatás és magánszektor együttműködése Klaszter-specifikus felsőoktatás: „tudásgyár” Regionális identitás
Forrás: Lengyel (2010)
32
A tudásalkalmazó régióban a kis- és középvállalkozások (KKV-k) közül egyre több a traded szektorban működik, felkészültté vált a globális versenyre. Ezen KKV-k megerősödéséhez elő kell segíteni horizontális hálózataik kialakulását, részben az olasz RSC mintája alapján működő fejlesztő ügynökségek támogatásával. A formálódó húzóágazatok tevékenységéhez kapcsolódó start-up cégek megalakulását is ösztönözni kell, főleg üzleti inkubációs programokkal. A traded szektorban működő KKV-k köre fokozatosan bővül, a felkészült menedzserek relatív hiánya miatt egyre több cég igényli a menedzseri készségfejlesztéseket, amelyeket tréningekkel, rendezvényekkel, a „legjobb gyakorlatok” elterjesztésével stb. lehet kielégíteni. A KKV-k megerősödése következtében érzékelhetően javul a foglalkoztatottság, azaz a régió versenyképessége. Ebben a régiótípusban az intézmények és társadalmi tőke szerepe egyre fontosabb. A formálódó húzóágazatok és megerősödő KKV-hálózatok sikeres globális versenyéhez gyors és megbízható közszolgáltatásokra van szükség. A közigazgatást emiatt decentralizálni szükséges, mivel csak a helyben levő regionális és helyi kormányzatok
képesek
hatékonyan,
rugalmasan
intézkedni.
De
nemcsak
a
közigazgatást kell decentralizálni, hanem egyre több feladatot a helyi gazdasági önkormányzatokra (kamarák, szakmai szövetségek stb.) és nonprofit szervezetekre kell
bízni,
mivel
az
állami
hivatalok
sem
felkészültségük,
sem
működési
mechanizmusaik miatt nem képesek szakmai kérdésekhez kapcsolódó ügyekben gyorsan állást foglalni. Ösztönözni kell, hogy a helyi felsőoktatás az erősödő helyi húzóágazatok munkaerő igényeihez igazodó képzéseket alakítson ki, ezáltal elősegítve a vállalatok felkészült munkaerő utánpótlását. A további dinamikus fejlődéshez a nem-üzleti interdependenciák megerősítésére van szükség, ehhez a regionális kohéziót és identitást, azaz a társadalmi tőke különböző megjelenési formáit kell erősíteni. A tudásteremtő
régiókban
a
kutatás-fejlesztés
magas
szintű,
a
kormányzati és üzleti K+F a szuperklaszterek igényei szerinti összehangolt kutatásokat folytatja (3. táblázat). Az innovációs miliő fejlett, az egyes kutatásokban folyó együttműködéseket az intézményrendszer és a helyi társadalom is kiemelten támogatja. 33
Az infrastruktúra és humán tőke egyaránt az innovációs elvárásokhoz igazodik. A közlekedési és üzleti infrastruktúra fejlett, fő cél a tudományos infrastruktúra fejlesztése: tudományos parkok és kommunikációs hálózatok kiépítése. A traded szektorban a szakképzésnek, elsősorban az átképzéseknek a feladatorientáltról át kell térnie a probléma-orientáltra, mivel egyre több innovatív, önálló döntéseket hozó, nem leszabályozható munkát végző munkatársra van szükség. A nontraded szektorban is megjelenik a kreativitás, de ott nyilván továbbra is a feladatorientált munkavégzés marad a jellemző. A kívülről jövő befektetések között fő cél a döntési központok odavonzása, egyrészt nemzetközi és kormányzati szervezeteké, másrészt globális vállalatoké. Az innovatív
klaszterek
megerősítéséhez
a
támogató
és
kapcsolódó
iparágak
letelepedését is ösztönözni kell. A foglalkoztatottság javulása érdekében támogatni kell a KKV-k és a helyi bázisú globális cégek közötti együttműködéseket, elősegítve ezzel „kerékagy-és-küllők” iparági körzetek kialakulását. A
traded
jellegű
kis-
és
középvállalkozások
aránya
magas,
versenyelőnyeiket klaszterekbe szerveződve lehet megerősíteni. A szaporodó innovatív KKV-k igénylik a kockázati tőke változatos formáit, ezért az ilyen jellegű szolgáltatások létrejöttét ösztönözni szükséges. Az egyetemek körül a kreatív végzős hallgatókra, doktoranduszokra, fiatal oktatókra alapozódó spin-off cégeket támogatni kell különböző inkubációs programokkal, mivel ezen innovatív vállalkozásokból nőhet ki néhány olyan nagyvállalat, amelyik globálisan versenyez és később a helyi foglalkoztatásban is komoly szerepet tölthet be. Az intézmények és társadalmi tőke egyaránt támogatja a klaszter-alapú gazdaságfejlesztést. A felsőoktatás a helyi húzóágazatok, klaszterek igényeit elégíti ki, törekedve tudományos igényű képzési és kutatási programok elindítására. A regionális hálózatok hatékonyan működnek és erős a regionális identitás. A decentralizált közigazgatás és a magánszektor különböző szervezetei, a gazdasági önkormányzatok
és
a
nonprofit
szervezetek
együttműködése
konfliktusok kezelésének kialakultak a mechanizmusai.
34
során
fellépő
8
Klaszterspecifikus feltételek
A klaszterek szervezésének elfogadott gyakorlata, kialakult lépései vannak. A klaszteresedés egy olyan folyamat, amelynek a „The Cluster Policies Whitebook” (Andersson et al. 2004) szerint megadhatók a döntő beavatkozási, azaz lényegi fejlesztési pontjai, amelyeknél a vezető team a továbblépést felvázolja (11. ábra).
1.
Beavatkozási
pont:
a
klaszteresedés
előkészítése,
amely
a
társadalmi tőke megerősítésére irányul. A nemzetközi tapasztalatok szerint ezen a ponton elsősorban a kamaráknak, szövetségeknek, helyi kormányzatoknak és intézményeknek kell kezdeményezniük a legjobb gyakorlat elterjesztését, a klaszterek előnyeinek és létjogosultságának elfogadtatását a vállalati szférával. Döntő a hiteles helyi vállalkozók fellépése.
2.
Beavatkozási pont: a klaszteresedés újraszervezése, a meglevő
(hálózati) kapcsolatok tudatos erősítése és a klaszter jövőképének kidolgozása. Akkor van erre szükség, ha a társadalmi tőke megerősödött, a vállalatok felismerték a klaszterekből származó előnyöket, kialakult a bizalmon alapuló együttműködés megfelelő szintje. Mindenképpen kell egy olyan jövőkép, amely orientálja a kisebb helyi vállalatokat, intézményeket és munkavállalókat egyaránt, azokat is, amelyek nincsenek szerves kapcsolatban a klaszter vezető cégeivel. Ez a beavatkozás az iparág kulcsvállalatai vezető munkatársai, kormányzati szakértők és kutatók közös munkája.
3.
Beavatkozási pont: a klaszteresedés organikus fejlődése, a jövőkép
alapján klaszter fejlesztési akciók kidolgozása, amelyek megerősítik a klaszterek cégeinek versenyképességét. Egy bizonyos időszak eltelte után, általában 2-3 év múlva, a jövőképet újra kell fogalmazni és az új kihívásoknak megfelelő új stratégiát, új fejlesztési akciókat kell kidolgozni. Ezt a szakaszt főleg a klaszter cégei vezérlik, közösen elfogadva a kulcsakciókat.
11. ábra A klaszterek fejlesztésének folyamata
35
Forrás: Andersson et al (2004)
A klaszter-alapú helyi gazdaságfejlesztési stratégia lényege, hogy klaszter-specifikus fejlesztéseket kell támogatni, amelyek a régió klasztereinek versenyelőnyeit megerősítik. Mivel a régiók között verseny van, az üzleti előnyöket könnyű lemásolni, ezért csak a helyben élők között jöhet létre az a „bizalmi küszöb”, amely szükséges a vállalati versenyelőnyöket nyújtó specifikus egyedi fejlesztések kidolgozására. Amint említettük, az a felismerés is erősödik, hogy a klaszter lényege egy „helyi társadalmi hálózat” (local social network), azaz egyének és csoportjaik közötti együttműködés, ezért az egyik legfontosabb feladat a prominens egyének közötti párbeszéd, az együttműködési készség kialakítása.
12. ábra Az innovatív klaszterek ösztönzése
36
Forrás: Huggins (2001)
Az innovációs klaszterek fejlesztésekor a fentieken túl speciális szempontok is felmerülnek. Négy olyan életciklusbeli szakaszt különböztethetünk meg, amelyek a tudatosan generált innovatív (high-tech) klasztereknél megfigyelhetők (Huggins 2001): a keletkezés időszakában van az intézményi impulzus, a fejlődésnél lépnek fel 37
a centrifugális erők, a növekedésnél jelennek meg a centripetális erők és a technológiai életgörbéktől függően megújul, avagy kimúlik a klaszter (12. ábra). Először kell egy intézményi (egyetemi) kezdeményezés, pl. tudományos park létrehozása és az ott letelepedő cégek szakember és tudományos bázisának kialakítása az egyetemi képzésekben. Ez egy erőteljes lökést ad a klaszter szerveződésének, ösztönözve és támogatva spin-off cégek „kipörgését” és új vállalkozók megjelenését. Az így megerősödő vállalkozói kör, felgyűlt üzleti és szakmai piaci tudás odavonz high-tech befektetőket, megjelennek a kockázati tőkeintézmények (eléri a kritikus tömeget a sikeresnek tűnő cégek száma), fellépnek az üzleti szolgáltató cégek. A megerősödött klaszter újraszerveződik, átrendeződik a technológiai életgörbe szerint. Minden egyes szakaszban a társadalmi, szervezeti együttműködések döntőek, éppen a magas kockázattal járó, tudásintenzív tevékenységek miatt. Döntőek a hálózatok, azaz a helyi szereplők közötti együttműködések formái, amelyek a szakasszal együtt változnak: társadalmi, informális, formális és megújult hálózatok. Szintén lényegesek a kötelékek, és a kapcsolatok különböző formái. Tehát szerves fejlődési folyamat eredménye egy-egy innovatív klaszter kialakulása, amelynek kulturális, társadalmi vetülete is meghatározó. A klaszterek fejlesztése mindig egyedi, mivel függ a tevékenység jellegétől, a térségben a kapcsolati tőke (bizalmi együttműködések) szintjétől, a prominens (hiteles) egyének elkötelezettségétől, az egyetemek profiljától stb. Az egyediség ellenére a fenti lépések, illetve szakaszok jól leírják az általános feltételeket.
9
Összegző megállapítások
A tudásalapú regionális gazdaságfejlesztésnek kialakult gyakorlata és elfogadott elméleti háttere van. Fő célja az ott élők jólétének javítása, míg eszköze a versenyképesség erősítése, mégpedig élénk a területi verseny közepette. Ez azt jelenti, hogy csak olyan, a termelékenységet javító, munkahelyeket létesítő stratégia 38
tekinthető
hatékonynak,
amely
megerősíti
a
helyi
térségi
bázisú
cégek
versenyelőnyeit. Napjainkra az egyetemek társadalmi feladata és küldetése is megváltozott, az oktatás és kutatás mellett a regionális és helyi fejlődésben is kiemelt szerepet töltenek be. Ez szükségszerűen adódik a tudásalapú gazdaság kiteljesedése miatt, amely állandóan megújuló tudású, kreatív humán erőforrást igényel, nélküle a globális versenyből a cégek kiszorulnak. Az egyetemek főleg az innovatív klaszterek kialakulásában és fennmaradásában nélkülözhetetlenek. A régiók fejlettségétől, a köztük levő munkamegosztástól függően viszont más-más az egyetemek szerepe, más jellegű tudást tudnak hatékonyan közvetíteni a helyi cégek felé. Aszerint is eltérnek, hogy hagyományos egyetemekről (közösségi főiskolákról), avagy kutatóegyetemekről van-e szó. Az innovatív klaszterek sikere jelentősen összefügg az innováció rendszer szemléletű
megközelítésével.
Az
innováció
lineáris
felfogásában
gyökerező
megoldások, amelyek az akadémiai szférából a vállalati szféra felé irányuló egyirányú tudásáramlásra helyezik a hangsúlyt, csak korlátozott eredményekre „kárhozottak”. A térség innovációs aktivitásának javítása során a regionális innovációs rendszer egyes elemei közötti komplex kapcsolatrendszerek megerősítése a cél, amely stratégiának egy jól meghatározott elemét adhatják a klaszterek. A komplex kapcsolatrendszer az interaktív tanuláson alapul, ami elvezetett a tanuló régió fogalmának kidolgozásához. Ebben a felfogásban kiemelkedő szerepük van az innovatív klasztereknek, amelyekben az együttműködő partnerek fontos köre az egyetemi és kutatóintézeti részlegekből kerül ki. A tanuló régiókban a szereplők interaktív együttműködését csak alulról szerveződő (bottom-up), helyben kidolgozott és menedzselt gazdaságfejlesztési stratégiákkal lehet hatékonyan koordinálni. Ezekben a stratégiákban egyaránt fontos szerepet töltenek be az innovatív klaszterek speciális igényeihez igazodó programok, szintúgy az innovációs háttérfeltételek széles körét javító elképzelések.
39
10 Felhasznált irodalom
Andersson, T.–Serge, S. S.–Sörvik, J.–Hansson, E. W. (2004) The Cluster Policies Whitebook. IKED, Stockholm. Asheim, B.T. (1996) Industrial districts as learning regions: a condition for prosperity, European Planning Studies, 4., 4., 379-400. o. Bathelt, H. (2008) Knowledge-based clusters: regional multiplier models and the role of ’buzz’ and ’pipelines’. In Karlsson, C. (eds) Handbook of Research on Cluster Theory. Edward Elgar, Cheltenham, 78-92. o. Benneworth, P. – Hospers, G-J. (2007) Urban competitiveness in the knowledge economy: Universities as new panning animateurs. Progress in Planning, 105197. o. Christopherson, S. – Clark, J. (2010) Limits to ’The Learning Region’: What University-centered Economic Development Can (and Cannot) do to Create Knowledge-based Regional Economies. Local Economy, vol. 25., no. 2., 120130. o. Cséfalvay Z. (2004) Globalizáció 2.0. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Dicken, P. (2007) Global Shift. Mapping the changing contours of the world economy (fifth ed). Guilford Press, New York. Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Ember-település-régió sorozat, Budapest. Feser, E J. (2002) Tracing the sources of local external economies. Urban Studies, 39., 13., 2485-2506. o. Florida, R. (1998) Calibrating the Learning Region. In de la Mothe, J.–Paquet, G. (eds) Local and Regional Systems of Innovation. Kluwer Academic Publisher, Boston, 19-28. o. Goldstein, H. – Renault, C. (2004) Contributions of Universities to Regional Economic Development: A Quasi-experimental Approach. Regional Studies, 7., 733-746. o. Hassink, R. (2005) How to unlock regional econonomies from path dependency? From learning region to learning cluster. European Planning Studies, 13., 4., 521-535. o. Huggins, R. (2001) Inter-firm policies and firm performance: evaluating the impact of inititatives in the United Kingdom. Research Policy, 30., 443–458. o. Lengyel I. (2000) Porter-rombusz: a regionális gazdaságfejlesztési stratégiák alapmodellje. Tér és Társadalom, 4., 39–86. o. Lengyel I. (2003) Verseny és területi fejlődés: térségek versenyképessége Magyarországon. JATEPress, Szeged. Lengyel I. (2010) Regionális gazdaságfejlesztés. Versenyképesség, klaszterek és alulról szerveződő stratégiák. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lengyel I.–Rechnitzer J. (2004) Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus, Budapest– Pécs. Maillat, D.–Kebir, L. (2001) The Learning Region and Territorial Production Systems. In Johansson, B.–Karlsson, Ch.–Stough, R.R. (eds) Theories of Endogenous Regional Growth. Springer-Verlag, Heidelberg, 255-277. o. 40
Moodysson, J. (2008) Principles and practices of knowledge creation: On the organization of „buzz” and „pipelines” in life science communities. Economic Geography, 4., 449–469. o. Porter, M. E. (1998) On Competition. The Free Press, New York. Porter, M. E. (2000) Location, Competition, and Economic Development: Local Clusters in a Global Economy. Economic Development Quaterly, 1, 15-34. o. Porter, M. E. (2003) The Economic Performance of Regions. Regional Studies, 6-7., 549–578. o. Porter, M.E. (2008) On competition. Updated and expanded edition. Harvard Business School Press, Cambridge (MA). Porter, M.E. (2009) The competitive advantage of nations, states and regions. Presented at the Advanced Management Program, April 15. Porter, M. E.–Bond, G. C. (1999) Innovative Capacity and Prosperity: The Next Competitivenes Challenge. In The Global Competitiveness Report, World Economic Forum, Davos, 54-65. Rosenfeld, S. – Jacobs, J. – Liston, C. (2003) Targeting Clusters, Achieving Excellence. Regional Technology Strategies, North Carolina. Rutten, R. – Boekema F. (eds) (2007) The learning region: foundations, state of the art, future. Edward-Elgar, Cheltenham-Northampton. Szanyi M. (2008) A versenyképesség javítása együttműködéssel: regionális klaszterek. Napvilág Kiadó, Budapest. Trippl, M.–Tödtling, F. (2008) Cluster renewal in old industrial regions: continuity or radical change? In Karlsson, C. (ed) Handbook of Research on Cluster Theory. Edward Elgar, Cheltenham, 203–218. o. Varga A. (2004) Az egyetemi kutatások regionális gazdasági hatásai a nemzetközi szakirodalom tükrében. Közgazdasági Szemle, 3., 259-275. o.
41
