Közlemények a m.-óvári gépkisérleti állomás körébıl. II.
Kisérletek a Hornsby-féle kévekötıgéppel. Julius hó második felében alkalmunk volt egy Hornsby-féle kévekötıgéppel néhány próbát tenni. E gép kötıkészüléke megegyez a Mc Cormick féle-ével, és leszámitva a zsineg szakadása által okozott fennakadásokat, jó munkát teljesitett. A lefolyt évben nagyobb jelentıségü aratógép-verseny Közép-Európában három helyen tartatott; ugyanis: Szajolban julius 5-én és 6-án, Noisielben julius 20, 21, 22-én és Hildesheimben julius 27-én. A szajoli versenyen, melynek megtekintésére a nm. Ministerium által küldettem ki, új rendszerü gépeket nem láttam. Alakjukat tekintve, a szajoli versenyen volt kévekötıgépek megegyeztek az 1885. évi apczi versenyrıl ismeretesekkel, sıt mondhatni, hogy az apczi verseny a szajolinál bizonyos tekintetben teljesebb volt, annyiban t. i., amennyiben Apczon a MarshWhitney-féle gép által az ú. n. „low down” vagy „platform” kévekötık is képviselve voltak. („Low down” vagy „platforin” kévekötıgépet Amerikában az olyan kévekötıgépet nevezik, melynél a kévekötés közvetlen a gép marokrakó asztalán történik. Azokat a kévekötıgépeket, melyeket elvétve nálunk is már használnak, az amerikai elevator-kötınek nevez, és pedig azért, mert náluk kötés végett a gabona végetlen vásznak között bizonyos magasságra emeltetik.) Kivitel dolgában, szembesítve egymással az Apczon és Szajolban versenyzett gépeket, különbségképen azt találjuk; hogy míg Apczon csupan csak farámás gépek szerepeltek, addig Szajolban már aczélrámások is voltak, nevezetesen az egyik Mc Cormick-féle s a Masseyféle. Az aczélrámából azonban a gazdára közvetlen elıny nem háramlik, mert az aczélrámás gép nehezebb a farámásnál, s az aczélrámás – addig legalább, mig a külföld lát el minket e gépekkel, minthogy vasszerkezetü tárgyak nagyobb beviteli vám alá esnek – drágább is a farámásnál. Az Apczon és Szajolban jelen volt gépek kötıkészülékét illetıleg megjegyezhetem, hogy a Wood-féle, a farámás Mc Cormick, valamint a Massey-féle gépnek kötıkészüléke most is olyan, mint volt 1885-ben. Wood gépein Holmesnek kötıkészülékét használja; Mc Cormick, valamint valamennyi többi amerikai gyáros, gépeiket az Appleby-féle kötıkészülékkel látják el. Az aczélrámás Mc Cormick-féle gépen azonban az Appleby-féle kötıkészüléket már nem eredeti alakjában, hanem egyszerüsítve látjuk. Az egyszerüsitést szintén egy amerikainak, John Pridmore-nek, köszönhetjük. Az egyszerüsités abból áll, hogy az eredetinél kevesebb számu darabból van összetéve. A kötés minısége azonban ennél is ugyanaz, mint a réginél. Mind a négy kévekötıgép kifogástalan munkát végzett. A verseny lefolyása olyan volt, hogy mindenkire azt a benyomást tette, miszerint aratógépek dolgában a jövı okvetetlenül a kévekötıké. A versenyt nagy számban látogató gyakorló gazdákat az aratási viszonyok felıl kikérdezve megtudtam, hogy Debreczen, Nagyvárad, Hajdu város és Szajol vidékén már mintegy 34, részben ló-, részben pedig ökörfogattal dolgozó Woodés Mc Cormick-féle kévekötı mőködik. Egy debreczeni földbirtokossal (Maurer Emil, Debreczen, Pa-Szepes) beszéltem, kinek két Wood-féle kévekötıje van, melyek közül egygyel ı maga dolgozik. Munkájukkal teljesen meg van elégedve. Puszta-Új-Kúton Jurenák Sándor földbirtokosnál két Mc Cormick-féle géppel dolgoznak. Egy-egy géppel, ha eléje két pár ökör van fogva, naponkint 10 magyar
holdat végeznek. Váltott fogatokkal, két pár ökröt vagy három középerısségü lovat fogva a kévekötıgép elé, azzal egyenes állásu gabonában egy nap alatt 8 – 12 kat. holdat lehet végezni. Miután a gép ára 800 – 900 frt között van, s miután manila-zsinegbıl egy kat. holdra 1 frt 50 krnyi kell, mindenki, ki az égalji és talajviszonyoknál fogva arra számíthat, hogy termésének egy része nem dıl meg, a fennebbi adatok alapján könnyen kiszámíthatja magának, hogy kévekötıkét kisegitıképen az aratók mellett használnia elınyös lesz-e vagy nem. Abból következtetve, mit a verseny szinhelyén hallani lehetett, úgy látszik, hogy daczára magas árának, a kévekötıgép használata vidékenkint nálunk is indokolt. Amerikában a munkásviszonyokon kivül a farmert még a gépek olcsósága is ösztönzi termésének géppel való learatására. Míg mi egy kévekötıgépért 800 – 900 frtot fizetünk, addig az amerikai farmer egy ilyen gépet 250 – 300 frton vehet. Egy kilogramm tiszta manila-zsinegért mi 1 frt 18 krt, az amerikai azonban csak 60 krt fizet. A kévekötık iránt érdeklıdı gazdáknál nagy elismerésre talált a sárospataki kendertermelı szövetkezetnek a gép kötéséhez szükséges zsinegnek hazai kenderbıl gyártásának felkarolása. Nevezett czég küldött is simaság, egyenlı vastagság és erısség tekintetében kifogástalan zsineget a versenyre, mely – miután kilogrammja csak 75 kr – egyszersmind jóval olcsóbb a manilánál. A kötımadzag gyártása ma már külön iparágat képez. A legnagyobb efféle gyár a chicagói National Cordage Company-é; mely czég, hogy egy társulat élén a zsineg elárusitását monopoliumként őzhesse, néhány rokonczéggel arra szövetkezett, hogy az összes, zsineggyártásra alkalmas nyersanyagot összevásárolja. Ebbeli szándékát a társulat elıször a legközelebb lefolyt évben vitte ki; a zsineg árát oly magasra tartották, hogy egyes farmer
szövetkezetek 10.000 dollárt jutalomképen adtak össze egy oly gép feltalálására, mely zsineg helyett kötésre szalmakötelet használ. Európai zsinegfonó-gyárak a Belfast Ropework Comp. Belfastban s a Saint Fréres-eké Flixecourt és Párisban. Zsineggyártásra nyersanyagul „manilá”-t és „sisal”-t használnak. A „manilá”-t egy, a Philippinákon honos Musa-félének szára, a „sisal”-t pedig egy Yucatan és Mexikóban nagy területen cultivált Agave-félének levele szolgáltatja. Utóbbi anyag Sisal mexikói kikötı után van elnevezve, ez a város lévén az ország belsejébıl, préselt csomagok alakjában hozott rostanyagnak fórak- és elszállitó-helye. Jutából kévekötı-zsineget nem gyártanak, mivel azt, puhaságánál fogva, a kötıkészülék kése csak nehezen vágja. A Páris melletti Noisielben a lefolyt évben tartott nemzetközi aratógépversenyen a Wood-,
a Mc Cormick- s a Massey-féle amerikai gépeken kivül még franczia kévekötıgépek is versenyeztek. A franczia gépek az amerikai gépeknek csak többékevésbé sikerült utánzatai lévén, a versenyen maguknak kiváló helyet nem tudtak kivívni. A jury, mely kilencz francziából, egy angol és egy amerikaiból
állott, a verseny eredménye után a Wood-, Mc Cormick- s a Massey-féle gépeket elsı dijakkal tüntette ki. E versenyen a gépek búzában és zabban dolgoztak. Wood a versenyen mint ujdonságot egy oly kötıgépet mutatott be, mely kötıanyagul szalmakötelet használ s azt maga fonja is. E gép, daczára, hogy még csak a kisérletezés stadiumában van, nagy feltünést keltett. A versenyen Wood még más két gépet is mutatott be, Európában most elıször. Az egyiknél a szalmának kötés végett a kötıkészülékre való felhajtására két vászon helyett csak egy van alkalmazva, a másiknál a szalma kötés végett egyáltalában nem hajtatik fel. A hildesheimi versenyen a gépek csak búzát arattak, s az ott versenyzett Wood-, Mc Cormick-, Massey-, Johnston-, Howard-, Samuelson-féle kévekötık közül a két elsı díjra érdemesíttetett.
Tekintettel a jelenlegi viszonyokra, a kévekötıgépnek nálunk jóformán csak olyan gazdaságban lehet helye, hol egyes táblákon a búza vagy egyéb gabona állandóan nem szokott megdılni, s ahol az gyommentes. Ily körülmények között egy, két vagy – a terület nagysága szerint – esetleg több kévekötıgép használatával nemcsak az aratás befejezését, hanem egyszersmind a cséplés megkezdését is siettethetjük, anélkül, hogy csak valamit is koczkáztatnánk.
Meg nem dılt gabonában ugyanis minden fennakadás nélkül el tud a gép dolgozni, s azonfelül ha még az gyommentes is, akkor a kévén a kötés sem lazulhat meg, mert gyomok hiányában nem apad a kéve, mit a gyomok száradásukkal szoktak okozni. Az aratásnál a kézi erıt s a kaszát egészen nélkülözni nálunk seholsem lehet, mert mindig akad dılt vagy olyan gabona, mely gyommal van tele, s ilyenben aratógéppel elıször boldogulni nem lehet, másodszor mert a kévék lazakötésőek maradnak. Végre addig, ameddig aratókat kapunk, kik a kaszálástól egész a keresztberakásig az összes munkát kat. holdankint 4 frt 50 krjával, s vidékenkint még olcsóbban elvégezni vállalkoznak, nincs okunk az aratógépek alkalmazását forcirozni. Olcsóbban végezni ennyi. munkát géppel sem lehet. Marokrakó
gépeket az értelmes gazda is csak annyit fog tartani, ahányat meg nem dılt gabonájában foglalkoztathatni remél. Jó munkát dılt gabonában ezek sem végeznek. Töréseknek a főkaszálógépek vannak legkevésbé kitéve. Ezek különösen ott használhatók elınynyel, hol naponkint nagyobb mennyiségő zöldtakarmányt kell kaszálni. Azon kérdésre, hogy az aratógépek közül melyik a legjobb, csak annyit mondhatunk, hogy a nálunk jelenleg árult gépek egytıl-egyig mind jók; közülök nehéz lenne egyet is megnevezni, mely annyit nem érne, mint a többi. Eszerint tehát a kévekötıgépek közül a Wood-, Mc Cormicks a Masseyfélét lehet ajánlani. Jó marokrakógépek a Wood- s a Mc Cormick-félék, továbbá a Harrison Mc Gregor- s a Hofherr-féle. Kévekötıgépbe okvetetlenül három középerısségü lovat kell fogni, éspedig naponta kétszerháromszor váltva fel azokat. A lovak olyan kisafa elé fogatnak, minıt a 13. ábrában látunk. Nyilvános próbák alkalmával igaz, hogy kévekötıgépeket két lóval is látunk dolgozni, de csak rövid ideig, mert ilyen próba a legtöbb esetben alig tart egy óráig. A kévekötıgépek vonóerı-szükséglete körülbelül 190 k/g. Ez szintén arra mutat, hogy eléje három ló fogandó. Hozzávéve még az aratás idején uralkodó, az állatokat ellankasztó nagy forróságot, be fogjuk látni a fogatváltás szükségességét is. Hogy a különbözı kévekötı-aratógépeket hosszas leirás kizárásával olvasóinkkal megismertessük, egyet mutatunk be mindegyik rendszerbıl. A 14. ábrán látható a leginkább elterjedt „elevator-binder” rendszerü gépek berendezése. A 15. ábrán egy kévekötıgépet látunk, melyet Amerikában „banner-binder”-nek hívnak. Az „elevator-binder”-tıl abban különbözik, hogy nála a gabona kötés végett csak fél olyan magasra hajtatik fel. A 16., 17. és 18. ábrában „low down”- vagy „platform”-binderek vannak bemutatva. A 16. és 17. ábra S. Johnston-féle ilyen gépeket, a 18. ábra pedig a Davis-félét tünteti fel. Ezeknél a kötés közvetlen a gép asztalán történik. A kévekötıgépekhez tartoznak még az úgynevezett „independent binderek” is, melyeknek egyikét a 19. ábrában bemutatva találunk. Ezek, közönséges aratógép után járva, a markokat a tarlóról föl- és kévékbe szedik s egyszersmind meg is kötik. Végül megjegyzem, hogy a „Massey-binder” különösen szoros kötése által tünik ki, mi kévekötınél igen jó tulajdonság.
Arankamag-választóhenger cséplögépek számára. Fehér Miklós által kisérletre jelentettetett be egy az arankának a lóheretagból már cséplés közben való kiválasztására alkalmas készülék. Lóheretagcséplésre kellı fölszereléssel biró cséplıgép, továbbá kellı anyag hiányában, az állomás a bejelentı kivárialmát nem teljesíthette, óvár vidékén t. i. mag
lóherét seholsem termesztenek. E készülék különben nagyon egyszerü s emellett czélszerü és nem drága, állván az egész készülék egy drótfonata finom rostalemezbıl, mely a cséplıgép sortirozóhengerére – köpenyképen – egyszerően felcsatolható. Az aranka azalatt, míg a sortirozóhengeren áthalad, kihull. Nagyobb lendületet a lóhermag-termelés nálunk csak azóta vett, mióta e magot közönséges gız-cséplıgépen is lehet csépelni. Míg azelıtt heremagcséplésre külön gépet kellett venni a gazdának, jelenleg mindenki, kinek gızcséplıje van, azon lóhermagot is csépelhet, amennyiben ehhez több nem kell, mint az, hogy a cséplıgép kosarát morzsolóhengerrel helyettesítsük. Löhnert volt az elsı, ki közönséges cséplıgéppel lóhermagot csépelt. Cséplıgépbe való beillesztésre szerkesztett morzsolóhengerei nagyon el vannak terjedve. Egyszerüsitette ezeket Graepel H. budapesti gépgyáros. A gız-cséplıgéppel való lóheretag-cséplés két külön míveletbıl áll, nevezetesen a fejeknek a szártól való lecséplésébıl és a magnak kimorzsolásából. Legujabban Graepel a lóhermag-cséplést oda módositotta, hogy a fejeket a szártól lecsépelni és magot is morzsolni egyszerre lehet. Készülékének, valamint eljárásának magyarázatára szolgáljon a 20. és 21. ábra. A cséplıgép rendes A kerete fölé egy másik D keret van helyezve, amely magában foglalja a C cséplıdobot D kosarastól, az E rázómüvet és F terelıt. A gız-cséplıgép rendes G dobja körül H morzsolóköpenyt illesztjük, miután elıbb a cséplıkosarat kitettük, s akkor kész a lóhermorzsoló. A felsı dob az alsóról hajtatié, az E rázómő pedig a felsı dob tengelyérıl. A munka menete a, következı: a lóhert J-nél csusztatják a C dob felé. Szalmája az E rázómüven végig menve, v-nél hagyja el a gépet. A lóherfejek a K nyil irányában esnek a H morzsolóköpeny L tölcsérébe és onnét a köpeny és dob közé, hol megmorzsolódnak. Megmorzsolódásuk után megjárják még a cséplıgépet, hogy a polyvától megtisztuljanak.
Kisérlet a Turcsányi-féle kéregtörıvel. Ezen eszköz vaskeretbe foglalt 6 darab öntöttvas hengerbıl áll. A vaskereteikkel charnierszerüleg egymáshoz kapcsolt hengerek felületén nagyszámu tövisalaku szeg található. A hat henger olyképen van beosztva, hogy a hátulsó három a mellsı háromnak nyomáiban jár. A hat henger közül legelöl van egy, e mögött balról és jobbról a második és harmadik, a negyedik az elsı, az ötödik és hatodik a második és harmadiknak a nyomában jár. A szegek talajba hatolásának mélységét szántalp-alaku vasak korlátozzák. A Turcsányi-féle eszköz a speciális eszközök közé tartozik, amennyiben egy esetben használható csak elınynyel, t. i. mikor a mag kikelése elıtt vagy közvetlen annak kikelése után, záporesı következtében, a felsı talajréteg megcserepesedett. Ily földeken járatva az eszközt; hengereinek tövisalaku fogai a kemény talajrétegbe hálósürőségü lyukakat törnek, miáltal a mag kikelése, vagy ha már kikelt volna az, a zsenge növényeknek továbbfejlıdése biztosíttatik. Nem egész kemény kérgő talajra azonban nem való az eszköz, mert azon a hengerek nem forognak és fogai ahelyett, hogy lyukakat törnének a kéregbe, azt felszaggatják, átbarázdálják, ez alkalommal magot és növényeket szakítva ki a földbıl. Ezen eszköz Kühne E. mosonyi gépgyárában kapható. Ára 80 frt. Alakját a 22. száma ábra mutatja.
A gyomos és gazos gabona cséplése. Gyomos és gazos gabona cséplését illetıleg egy helyrıl oly javaslat tétetett, hogy ily esetben czélszerőbb volna a kévék egészben való cséplése helyett oly módon járni el, hogy azoknak csak kalászos része csépeltetnék, szalmás része azonban nem, és pedig azért, hogy necsak a kéve tövét képezı szalma maradjon meg takarmánynak, hanem az abba bekötözött fő és gyom is. A kévéknek ezen eljáráshoz szükséges kettémetszésére guillotineszerü vágókészülék használtatnék. Ezen eljárás czélszerüsége iránt megkérdeztetvén, kedvezıen nem nyilatkozhattam, mert a cséplésnek a tervezett módon elvégzése semmi olyat nem foglal magában, mit érdemes volna követni. A mondottak igazolására a következıket lehet felhozni: 1. Altalánosan el van ismerve, hogy takarmánynak szánt szalmát cséplıgépen átereszteni nemcsak hogy nem árt, hanem – mi több – czélszerü is, mert ütı és dörzsölı hatásával a dob egyrészt a szalmát megpuhítja, másrészt pedig letisztítja arról a port és homokot, mikkel különösen a kéve töve szokott tele lenni. 2. A gyomos kévék töve, ha csépeletlen marad és feltakarmányoztatik, akkor a gyommagvak, melyek különben a gép alá hullottak volna, a trágyával ismét a földekre hordatnak ki, miáltal ott a gyomok még inkább elhatalmaskodnak. 3. Mainapság, mikor mindenki tudja, hogy a gyom csak gyom és nem takarmány, s mikor a vetımagot trieurözéssel s egyéb gyomirtási eljárásokkal iparkodunk a gyomtól megtisztitani, a szóban forgó cséplési eljárásnak – legalább jó gazdáknál – sem helye, sem értéke nem volna. A szóban forgó cséplési eljárás elınyeikép a következıket hozták fel: 1. a nagyobb munkaképességet, mert rövidebb szalmával etetjük a gépet; 2. az üszögmentesen nyert gabonát, mert az üszögös növények, mivel törpék maradnak, rendesen csak a kéve tövében találhatók; 3. hogy esıs idıben gyorsabb a cséplés, mivel a kéve kalászos vége az asztagban nem ázik meg. Ezen elınyök azonban mind csak látszólagosak, amennyiben nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a kalásznak a kévétıl való elvágására szintén erı és idı kell; hogy továbbá nem helyes azon állitás, melyszerint a legtöbb üszög a kéve tövérıl kerülne, mert az üszögös kalászok nem maradnak törpék s különben is minden gazda tisztában van azzal, hogy remediumot az üszög ellen keresni valami különleges cséplési eljárásban hiábavaló munka lenne, amennyiben ez ellen a leghathatósabb óvszer a csávázás. Ami az esı utáni cséplést
illeti, ez idıveszteséggel az egész kévék cséplésénél sem jár, ha ilyenkor az asztag tetejének lobontása után az asztag közepérıl szedjük a kévéket a cséplésre. Pfanhauser egyszerü csavar-szénasajtója kézi erıre. Alkalmunk volt egy ilyen sajtót szénasajtolásra használni. E sajtó oldalait négy függélyes, erıs fatalpból eredı, felsı végével vaskeresztbe beerısitett csı-vasrúd képezi. A tetızeten át erıs csavarorsó van vezetve, mely az alája rakott szénára vagy szalmára erıs falap segítségével teszi át a nyomást. Eddig elmondott berendezésében a szóban forgó sajtó megegyez a közönséges csavarsajtóval. Ettıl csak mőködtetése módjában különbözik, amennyiben nála
a csavarorsó le- és fölfelé hajtására használt négy közönséges küllın felül még egy, az orsó korongalaku alsó vége körül alkalmazott végetlen kötél is szolgál. Ezzel a csavarorsót a sajtolás kezdetén (23. ábra), mikor még könnyen össze lehet nyomni a szénát, gyors lefelé haladásra késztethetjük. Szintúgy föl lehet vele gyorsan srófolni a csavarorsót a sajtolás után. E sajtónál a küllıket csak a végsı nagy nyomás kifejtésére használják (24. ábra). A csavarórsónak kezdetbeni gyors hajtása czélszerü, mert így a sajtolást sokkal rövidebb idı alatt lehet végezni, mint mikor kizárólagosan csak küllıkkel hajtatik az orsó. Nem lévén fatáblákkal körülkerítve a sajtó négy oldala, hogy rendes koczkaalakot kapjon a szénatömb, azt, mialatt még a sajtóban van, négy oldalról szénakéssel egyenesre kell metszeni (25. ábra). A szénatömbnek három helyen való körülkötésére a sajtótalpba, valamint az orsó lapjába három-három vágány van fürészelve a zsineg vagy drót átdugására. A sajtó mőködtetésére két ember szükséges. A széna-kezdetben 150 c/m magasságban áll a csavarorsó alatt. E méret a sajtolás végén ¾ méterre apad le. A sajtó talplapjának méretei 1×0.5 méter, úgy, hogy sajtolás útján ⅜ m/3-nyi szénabálákat kapunk 50 k/g átlagsúlylyal. A sajtó ára Pfanhausernál Bécsben 120 frt. A lefolyt évben a párisi világkiállitás alkalmából szénasajtó-verseny tartatott Noisielben, melyen a Whitman-féle amerikai ló- és gızerıvel hajtható szénasajtó nyerte el az
elsı díjat. A Pfanhauser-féle sajtó teljesen megegyez a Bamber-félével, mely 1888-ban Angolországban több helyen díjjal lett kitüntetve. Whitman, Dederick és más amerikai szénasajtó-gyárosok fáradozásainak köszönhetı, hogy ma már szénát és szalmát elszállitani épp azzal a könnyüséggel lehet, mint akár a gabonát vagy más jószágot. Ez szénatermelı vidékekre nézve nagy elıny, így Mosonymegyében a hansági szénának exportképes állapotba sajtolására mintegy 40, szénasajtó mőködik; helyenkint – mint péld. Mosonyban, mely mezıváros a szénakereskedelemnek egyik fırakodó helye – télen-nyáron. A szénának kötetlen állapotban szekéren való elszállitása jövedelmezı alig lehet, és jelentısége a szénakereskedelemnek csak azóta van, mióta sikerült sajtolt szénával a vasuti teherkocsiknak teljesen, kihasználni 100 q-nyi szállitóképességüket. A Whitman- és Dederick-féle lóval hajtható szénasajtókat nálunk Clayton & Shuttleworth czég gyártja.
