Közlemény. Varga Domokos György. Tisztelt Fõszerkesztõ Úr!

Tisztelt Olvasó! A TÁRSADALMI ÖNSZERVEZÕDÉS LAPJA

Fõszerkesztõ Varga Domokos György [email protected] Fõszerkesztõ-helyettes Antal Edit [email protected] Lapterv Tóth Zoltán Grafikai elõkészítés, tördelés Fentor Katalin, Juhász Anna Fotók Bartos Csilla, Bogdándy György (Bogdy), Frigyesy Ágnes, Jókuti Tamás, Király Zsolt Ferenc, Kopecsni Gábor, Szamosvári Zsolt, Tóth M. Zoltán Karikatúra Gomba Illusztráció Kozma Ildikó Hirdetési melléklet Juhász Anna, Kucsara Pál Olvasószerkesztés Bartos Csilla, Buvári Márta, Koczka Kata, Koczeth László tövis, Maleczki József, Németh András, Román János, Szentandrási Erzsébet, Verzár Éva Korrektúra Bódi Ildikó, Ferenczy Ágnes, Hajdú Éva, Kékesi Katalin, Megyeriné Nagy Magdolna, Zsengellér Annamária Informatika Füzi Péter, Golarits Imre, Szabó Tamás A szerkesztõség címe 1153 Budapest, Pázmány Péter út 29-33. Szerkesztõségi titkárság Muzsnay Terézia [email protected] Kiadja a Magyarok Szövetsége Egyesület 2000 Szentendre, Kossuth Lajos u. 32. e-cím: [email protected] Nyomda: Innova-Print Kft. 1047 Budapest, Baross u. 92-96. Telelefon: 06-1-201-7083 Sajtókapcsolat A Magyarok Szövetsége honlapja: http://www.magyarokszovetsege.hu/ Szövetség Televízió: http://www.szovetsegtv.hu/ ISSN 2061-7011 (nyomtatott változat) ISSN 2061-702X (világhálós változat) Elõfizetés a szerkesztõségi titkárságon; nyomtatott változat: 1000 Ft/hó világhálós változat: 750 Ft/hó Kapható az Anima könyvkereskedés boltjaiban. Megjelenik hetente

Ebben a számban szóljanak helyettem a beszédes levelek. „Idegen” olvasó, „saját” szerzõnk-dalnokunk mind ugyanazt keresi: hogyan tehetnénk közkinccsé, amink csak van. Fõhajtásom kitartó olvasóinknak is, kitartó munkatársaimnak is. Varga Domokos György Tisztelt Fõszerkesztõ Úr! A „Szilaj Csikó” hetilapban láttam, hogy van olvasói levél. Bátorkodtam én is írni egyet, melynek tartalma a magyarságtudatról szól. Ha úgy tetszik megítélni, hogy a hetilapban lehozható, úgy annak örülnék. Amennyiben változtatásokat tart benne szükségesnek, tegyék, én bizalommal elfogadom… Arra gondoltam, hogy a Magyarok Szövetsége Egyesület tagjai (akik elképzelésemmel azonosulni tudnak) küldenének egymásnak a névnapjukra, születésnapjukra a Duna TV „Virágkosár” mûsorában dalokat, nótákat. Nos, ezek lehetnének szép magyar dalok, hazafias dalok… és a Duna TV-n keresztül nagyon sokan hallhatnák! Ezzel erõsíthetnénk országosan (és ingyen) a magyar tudatot. Maradok üdvözlettel: Dr. Garai Lajos Kedves és tisztelt Fõ Csikók! A csömöri napfényben, késõbb telefonon beszéltünk a terjesztés gondjairól. A Háry Vendéglõ kultúrtermében mûködõ klubom segítséget szeretne nyújtani a budapesti terjesztésben. Egy szekrényben õriznénk a megjelent számokat és kínálnánk az érdeklõdõknek. Honlapjainkon (http://www.dinnyes.com és http://www.harypodium.hu) a következõ szöveget írjuk ki: Minden csütörtökön 16 órától a Szilaj Csikó közösségépítõ hetilap nyomtatott változatát az érdeklõdõk megvásárolhatják itt, a Háry Vendéglõben. Kérjük, aki csak teheti, addig is a világhálós, lapozós változatot olvassa (http://www.magyarokszovetsege.hu), akár úgy is, hogy ezzel is alkalmat keres, illetve teremt a másokkal való gondolatcserére, közösségépítésre. A kérésem – hogy a terjesztés eme bõvítése is sikeres legyen –: a terjesztés helyszínét (Háry Vendéglõ Irodalmi Pódium, Budapest VIII., Bródy Sándor u. 30/B) a lapban helyezzük el, a lapszámokat juttassátok el, és valakit kérjetek meg a csütörtöki ottlétre, mert nem szeretnénk a pincérre bízni a kínálgatást. Én közben énekelek, ezért nem lenne rá idõm... Üdvözlettel Dinnyés József

Közlemény A Szilaj Csikó nyomtatott változata elõfizetõinek egy része e lapszám megjelenése után, másik része a következõ lapszámmal együtt kapja meg újságját. E felemás megoldásra azért van szükség, hogy az elõfizetõk dolgában legalább valamelyest egyenesbe jöjjünk: ama kevesek, akik nem jelezték további elõfizetési szándékukat, most megkapják utolsó lapjukat, a többség pedig e lapszám után egyszer még hármat, azt követõen egy hónapon át kettõt, utána – számításaink és reményeink szerint – már mindig egyet. Kérjük, aki csak teheti, addig is a világhálós, lapozós változatot olvassa, akár úgy is, hogy ezzel is alkalmat keres, ill. teremt a másokkal való gondolatcserére, közösségépítésre. Megrendeléseket ezen az e-címen fogadunk: [email protected], illetve ezen a postacímen: Muzsnay Terézia, 1131 Budapest, Göncöl utca 51. A Szilaj Csikó számlaszáma: Magyarok Szövetsége Egyesület, 64700076-30100471. A Szilaj Csikó régi és új számait (kivéve az 1–3. számot) keresse szerkesztõségi címünkön (a Magyarok Szövetsége székházában) vagy kizárólagos könyves terjesztõnknél (l. baloldalt, az újság adattárában).

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

3

Ünnepi készülõdés

Pünkösd Csíksomlyótól Pilisszántóig Szûz Mária tisztelete a székely nép körében már a XV. században virágzik. A környék népe, Mária-ünnepeken Somlyón gyûlt össze. IV. Jenõ pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul – a kor szokása szerint –, búcsút is engedélyezett a jótevõknek. A templom építését azzal indokolja a pápa, hogy „a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szûnik odagyülni, Máriát tisztelni”. Azóta is megszakítás nélkül tart a zarándoklat Csíksomlyóra, Szûz Mária tiszteletére. 1567-ben újabb fordulat következett be a búcsújárásban. A hitújítás korában János Zsigmond, erdélyi fejedelem, haddal akarta a színtiszta katolikus Csík, Gyergyó és Kászon népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni. Csík, Gyergyó és Kászon népe, István gyergyóalfalvi plébános vezetésével fegyvert fogott hitének védelmére. A gyülekezõ Csíksomlyón volt, pünkösd szombatján. Isten kegyelmébe ajánlották magukat, és Mária segítségéért esedeztek, majd elindultak a Hargitára, szembeszállni a hitújítók hadával. Ezalatt az idõsek, az asszonyok és a gyermekek Somlyón maradtak, és gyõzelemért imádkoztak. A csata diadallal végzõdött. A gyõztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat, és úgy vonultak le a Hargitáról. A templomban maradt nép elébük ment, és együtt jöttek hálát adni a gyõzelemért és megköszönni a Szent Szûz segítségét. Ennek a történelmi eseménynek emlékére fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben, pünkösd szombatján, elzarándokolnak Csíksomlyóra. Ezt az õsi hagyományt õrzi és folytatja a mai napig Mária népe. Ugyancsak az eredeti hagyomány szerint, nyírfaággal kezében, vagy a jármûvét feldíszítve tér haza otthonába. Csíksomlyó most is a katolikus székelység hírneves búcsújáró helye. Most már a más vallású keresztény hívek is szívesen vesznek részt a búcsújárásban. 1990 óta minden évben több százezer ember zarándokol Somlyóra, és vesz részt a Szûzanya tiszteletére tartott körmeneten, szentmisén. Akárcsak eddig minden esztendõben, az idei csíksomlyói pünkösdi búcsúra is mindenkit egyforma szeretettel hívunk és várunk: a kedves híveket, a papokat, a szerzeteseket és a lovagrendek képviselõit, a politikusokat és a különbözõ közéleti szereplõket, de senkit nem társadalmi rangja és beosztása szerint, hanem mint Istent keresõ zarándokot, mint a Szûzanya gyermekét. Ahogyan azt minden alkalommal megfogalmazzuk, most is hangsúlyozzuk: a csíksomlyói pünkösdi búcsú zarándoklat, és szeretnénk, ha megmaradna – történelmi múltjához hûen – vallási cselekménynek. Legfontosabb tehát az, hogy a pünkösdi szent napokon a Csíksomlyóra zarándokolók az Isten imádását, a boldogságos Szûz Mária tiszteletét tartsák szem elõtt, és legyenek tudatában annak, hogy a bûnbánati gyakorlatok, a gyónás, az áldozás és a szentmisén való részvétel mellett a zarándoklatnak a kellemetlenségek és egymás elviselése, az áldozatvállalás is részei. Évrõl évre megtapasztalhatjuk azonban, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsúsok közül sokan nem a fentiekben felvázolt lelki-vallásos tartalmat és lelkületet keresik, hanem annak alkalmaként használ-

Idén a csíksomlyói pünkösdi búcsú május 21–24-e között van. Mottója: „Most segíts meg, Mária!” Május 21-én, pénteken a 19 órakor kezdõdõ szentmise nyitja meg a 443. csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot. A szentmisét követõen a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás kezdõdik. Május 22-én, szombaton reggel 7-kor és 8-kor, valamint 19 órakor lesznek szentmisék a kegytemplomban. Az ünnepi szentmise 12.30 órakor kezdõdik a két Somlyó-hegy közötti nyeregben, a Hármashalom oltárnál. Az idei búcsú szónoka Csaba testvér, Böjte Csaba dévai ferences szerzetes. A szónoklatra való felkérésrõl Böjte Csaba így nyilatkozott: „Nagyon megtisztelve érzem magam. Ugyanakkor érzem annak a súlyát és felelõsségét, hogy az ember saját nemzetéhez szólhat. A reményrõl, az optimizmusról, a bizalomról fogok beszélni, és szeretném a Boldogságos Szûzanya és Jézus Krisztus mellett Domokos Kázmért, Kájoni Jánost és Márton Áront állítani példaképként magunk elé.”A szentmisét a Duna Televízió élõben közvetíti. Szombat éjszaka a kegytemplomban virrasztás lesz. Utána Napvárás a csángó kápolnánál, ahol csángó asszonyok csodálatos énekekkel köszöntik a felkelõ Napot, a Napba öltözött asszonyt: Babba Máriát. A csíksomlyói Szent Péter templomban 18 órakor kerül sor a csángómisére. Május 23-án, vasárnap pünkösd ünnepe van. A szentmisék a kegytemplomban reggel 7-kor, 8-kor, délelõtt 10.30-kor és este 19 órakor lesznek.

ják fel ezt az évszázados hagyományokkal rendelkezõ vallási eseményt, hogy politikai hovatartozásukat, a keresztény értékrendtõl merõben eltérõ csoportidentitásukat mutogassák. Ennek a több éve megfigyelhetõ jelenségnek a megemlítésével nem szeretnénk senkit bántani, de mint a kegyhely õrei úgy gondoljuk, hogy ezek a megnyilvánulások nem találkoznak a búcsús zarándoklat alapvetõ értelmével, szerepével. Éppen ezért hangsúlyozzuk: a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat igazi értéke a bûnbánatban, az Istennel való közös találkozásban, a Mária-tiszteletben rejlik. Törekedjünk tehát a búcsújárás szerepének megõrzésére úgy egyénileg, mint közösségi szinten, hogy keresztényekként megfelelõ magatartásunkkal méltó örökösei, folytatói lehessünk és maradhassunk õseink hitének, a csíksomlyói búcsújárás hagyományainak. Meggyõzõdésünk, hogy a közös imádkozásban és a közös Szûzanya-tiszteletben megnyilvánuló tiszta hit az Istenre való rátalálás mellett minden magyar egymásra találásának a kegyelmévé is válik. fr. Péter Arthur magnificat.ro

A keresztényi nemzet történelmi zarándokhelyén, Csíksomlyón 2010. május 22-én szombaton, 12.30 órakor, a Somlyó-hegy nyergében misét mutatnak be. A keresztaljak sora népesíti be ilyenkor a hegyoldalt, ahol a Szûzanya oltalma alatt együtt imádkozik itt békességben több százezer ember, közös Istenünkhöz. Sokan nem tudnak elzarándokolni Magyarországról Csíksomlyóra, bár érzelmileg együtt szeretnénk lenni erdélyi testvéreinkkel, hogy törleszthessünk tartozásunkból. Ezért a Pilis hegy oldalában, a pilisszántói Boldogasszony kegyelmével, a csíksomlyói misével egy idõben, szintén misét tartunk, az idõ eltolódás miatt, az itteni idõ szerint 11 óra 30 perckor. A szántói misét a pilisi pálosok szülõföldjén bemutatja: Bátor Botond, a Magyar Pálos Rend Tartományfõnöke. Hasonlóan a csíksomlyóihoz, az itteni keresztaljak is a kápolnához vezetõ Csillagösvényen érkeznek a misére imával, énekléssel, ahol a Szûzanya oltalma alatt itt is békességben, a Szentlélek egyesítõ erejével együtt imádkozik a szlovák, szerb, sváb és cigány a magyarral közös Istenünkhöz a Szent Korona és Szent István szellemében, az ország mai erkölcsi mélységébõl való felemelkedéséért! Terveink szerint a két mise bevezetéseként itt, a Pilis oldalában, kihangosítjuk Csíksomlyó üzenetét. Így rövidül meg a 700 km-es távolság testvéri ölelés közelségére, így alkotunk szellemi hidat, így kötjük össze ismét a fizikai és lelki kapcsolatot erdélyi testvéreinkkel, így fog kezet egymással a Kárpát-medence két szent hegye: a Hargita és a Pilis, így kérünk bocsánatot 2004. dec. 5-én elkövetett vétkünkért. Ezen a misén szivárvány ível át a Kárpátmedencén, melynek egyik lábát a csíksomlyói Babba Mária kegytemplomában, a másik lábát a szántói Boldogasszony kápolnában támasztja meg. Így duplázódik meg, közös imáink által, a két azonos lelki tartalmú keresztényi zarándokhely nemzet egyesítõ ereje! Szõnyi József, Pilisszántóért Egyesület

4

Magyar idõ

Öt nagy nemzeti ügyrõl kezdõdnek konzultációk Orbán Viktor sajtótájékoztatója, 2010. április 26., hétfõ

Vasárnap a magyarok megdöntöttek és megbuktattak egy politikai és gazdasági rendszert, és úgy döntöttek, hogy helyette megalakítanak egy újat. A mi dolgunk az a következõ hónapokban, hogy a megalakított új gazdasági és politikai rendszert tartalommal töltsük meg, és felépítsük. Közösségépítõ kormányzásra van szükség, ezért öt nagy nemzeti ügyben: a rend, a szociális biztonság helyreállítása, a gazdaság talpra állítása, az egészségügy megmentése és a demokratikus normák visszahozatala ügyében konzultációkat tartunk. … A nemzeti konzultációk rendszerét lépésrõl lépésre építjük fel. Elsõ feladat lesz a nemzeti együttmûködés kultúrájának meghonosítása. Elõször a gazdaságot és közbiztonságot tesszük rendbe, semmilyen gyors alkotmányos átrendezésre nem kell számítani. Az átadás-átvétel törvényi szabályozásáról szóló elõterjesztés után elsõként egy három blokkból álló tervet kell benyújtanunk a parlamentnek, benne az adórendszerbeli változásokról, a bürokráciával szembeni átfogó támadásról, valamint az önkormányzatokkal történõ együttmûködésrõl szóló elképzeléssel. A három nagy tervnek lesznek törvényi lábai. Az adótörvényeket, adóeljárási jogszabályokat módosítjuk, az önkormányzatok vagyongazdálkodását érintõ törvényt megváltoztatjuk, valamint a bürokrácia leépítése érdekében néhány állami intézményt jelentõs mértékben és gyorsan fogunk megszüntetni vagy lecsökkenteni. … E három blokktól külön kezeljük a közbiztonság helyreállításának kérdését, ahol semmilyen halasztást nem tûrhetünk el. Meg kell üzenni az embereknek: az nem úgy van, hogy a kis halak horogra akadnak, a nagyok meg megússzák. A nagy halak létezése nem ok arra, hogy a kis bûncselekmények felett szemet hunyjunk. Visszahelyezzük a jegyzõtõl a rendõrséghez a kis vagyoni értékre elkövetett szabálysértési eljárások ügyét. Csak akkor tudjuk felszámolni a félkatonai, törvénytelen szervezeteket, ha közben biztonságot tudunk adni az embereknek a rendõrség megerõsítésével. A nemzetpolitika fontos lelki ügy a magyaroknak. Érvényesíteni és képviselni fogjuk a határon túl élõ magyarok érdekeit. Olyan felhatalmazás van a kezükben nemzetpolitikai kérdésekben is, amely egyetlen környezõ állam egyetlen politikai közösségének sem áll rendelkezésére. Ezt pedig kellõ tapintattal, kellõ udvariassággal, de határozottan fogjuk érvényesíteni. Nem lehet úgy bánni a magyar emberekkel, hogy miközben Magyarország

megadja a tiszteletet a szomszédos országok mindegyikének, gyakran elõfordul, hogy nem kapjuk vissza ugyanazt a tiszteletet. Ezt Budapest nem fogja megengedni, érvényt fogunk szerezni a kölcsönös tisztelet politikájának. Adóforradalomra van szükség, de idén még a családi elem nem épülhet be a rendszerbe, erre legkorábban jövõ év januárjától lehet számítani. Idén az adórendszerben azokat az elemeket lehet meglépni, amelyekre sürgõsen, a pénzügyi helyzet megoldása, az adóelkerülés lehetõségének szûkítése miatt van szükség, de ez majd együtt jár az adócsökkentéssel is. A mai adórendszer mellett a gazdaság meg fog fulladni, ezen mindenképpen jelentõs mértékben kell változtatni. A söralátét nagyságú adóbevallás létrehozása a minimális célkitûzés. Ha Magyarország versenyképes akar lenni, akkor adózása nem lehet kedvezõtlenebb a környezõ országok adórendszerénél. Magyarországnak a korrupció, az állami túlszabályozás, a bürokrácia, a fojtogató adóteher alóli felszabadulásra van szüksége. Nem felemelni, hanem csökkenteni akarjuk a hiány mértékét. Meg tudunk majd állapodni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy év közbeni intézkedéscsomag tartalmáról. A saját intézkedési javaslatainkat fogjuk elõterjeszteni a megbeszéléseken, és ahhoz akarjuk majd megnyerni a piaci finanszírozókat, az unió szerveit, az IMF képviselõit. A legjobb hiány a nulla hiány, vagyis az ideális állapot az, amikor nem költenek többet, mint amennyit képesek megtermelni. A probléma azonban az, hogy az ország nyakig úszik az adósságban, és ilyen körülmények között lehetetlen egy nulla hiánnyal mûködõ költségvetést elõállítani. Több éves, a magyar államadóság kezelésérõl szóló tervet kell elkészíteni. Az országnak olyan gazdasági tervre van szüksége, amelyhez meg tudjuk nyerni partnerül azokat, akik az utóbbi idõben Magyarország finanszírozását vállalták. Sem az IMF, sem az unió pénzügyi szervei nem a fõnökeink. Minden ország felelõs a saját gazdaságpolitikájáért; Magyarország a sajátját tönkretette az oligarchikus rendszerrel. Magyarország segítségre szorul, ha pedig segítséget veszünk igénybe, akkor tárgyalni kell, tudomásul kell venni, hogy aki a pénzt adja, azzal kell tárgyalni. Ennek a tárgyalásnak nem az a célja, hogy diktátumokat hallgassunk meg, és ügyes alkudozásokkal szelídítsük azokat elfogadhatóvá. Sajnos kétséges, hogy a PSZÁF és az MNB ellátja azokat a feladatokat, amelyekre létrehozták õket. A PSZÁF-nak az a dolga, hogy ne engedje, hogy a magyar hitelfelvevõk kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, azonban most azt látni, hogy a hitelt felvevõk kiszolgáltatottabbak a hitelezõk erõfölényének, mint más európai országokban. Csak oroszlánszerzõdések léteznek, amelyekben az egyik fél rendszeresen visszaél túlhatalmával. Ezt tétlenül nézte az állam és a parlament, illetve azok az állami szervek, amelyeknek ezt nem lett volna szabad eltûrniük. Az MNB-re büszkék szeretnénk lenni, beleértve a vezetõit is. Az nem offshore-lovagok szálláshelye.

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

Magyarországon demokrácia van, az emberek azt mondták, hogy a kormány menjen, a demokrácia maradjon. Másik világban keltünk fel, mától minden másképp lesz, a hivatásos rettegõk, a húsz-huszonöt éve az egypártrendszert szolgálók véleménye kevesebbet nyom ma reggeltõl kezdve a latba, mert megváltozik a gondolkodásmód is. Ideje ilyen értelemben is az elmúlt húsz év átmeneti korszakán túllépni, mert az álszentség megrontja a politikát. (forrás: Fidesz Központi Kommunikáció)

Orbán és Vukics a földrõl Orbán Viktor, a Fidesz elnöke 2010. április 26án, nemzetközi sajtótájékoztatón: „Nagyon világos különbséget kell tenni a törvényi szabályozás és a valóság között. Ha Ausztriát nézzük, semmilyen földvásárlási moratórium nincs a külföldiekre nézve, de külföldiek mégsem vásárolhatnak földet. Ugyanez a helyzet Franciaországban is. Ha bármelyik magyar állampolgár Franciaországban szeretne vásárolni földet, azt nem teheti meg. Az a különleges rendszer, ahogy a földtulajdont kezelik, nem engedi meg a földvásárlást. Mindent elkövetünk majd, hogy ezt a magyar földvásárlási rendszert hasonlóvá tegyük az osztrák és a francia példához. Még nem tudjuk, hogy mi lesz a kimenetelük ezeknek a tárgyalásoknak, de minden tõlünk telhetõt megteszünk Brüsszelben azért, hogy megkönnyítsük az életünket.”

Vukics Ferenc, a Magyarok Szövetsége elnöke 2009. tavaszán, egy lakossági fórumon: „Van 15 korábbi tagállama az Uniónak. Õk a saját nemzeti földalapjukat a szabad tõkeáramlás jegyében nem kell, hogy kiszolgáltassák a magyar földvásárlónak. Tehát ha megjelenik egy magyar ember, az nem veheti meg csak úgy, hipp-hopp, a francia földet. Ezt a kritériumot csak a csatlakozó országoknak adták. Még Máltában sem lehetséges – pedig ugyanakkor csatlakoztak õk is –, hogy fogod, és fél Máltát megveszed, mert van rá pénzed, magyarként. Csak Magyarországon, Lengyelországban és a velünk csatlakozó országok közül a többi közép- és kelet-európai országban kell a földet a szabadpiaci tõkeviszonyoknak alárendelni és eladni.”

5

Magyar idõ

Viszont-sajtótájékoztató Vona Gábor, a Jobbik elnöke a Nemzeti Kávézóban (április 26., 15.00) tartott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor délelõtt (11.00) tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottakra reagált. A tõle megszokott nyíltsággal mondott véleményt. Szerinte Orbán Viktor kemény beszédeit általában bátortalan cselekvés követte eddig. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottak nem tartalmaztak konkrétumokat. A Jobbik számára Orbán Viktor beszéde azt igazolja, hogy a Jobbik programja mutatja meg az országnak a válságból kivezetõ utat. Orbán Viktor beszédében a Jobbik programjának pontjai visszaköszöntek. A nemzeti együttmûködésrõl szólva beismerõ vallomásként értékeli Orbán Viktornak azt a kijelentését, hogy az elmúlt 20 év kudarc, zsákutca volt. Az, hogy mi lenne az új irány, a beszédébõl nem derült ki. Úgy tûnik, hogy a jelenlegi keretek közt, a régi struktúrát megtartva, azt szépítve kíván berendezkedni a Fidesz és az új kormány. Az igazi változás három pillére Magyarország jövõje szempontjából, amit feltétlenül újra kell gondolni, és amirõl Orbán Viktor beszédében nem esett szó: – az Alkotmány kérdése, a történelmi jogfolytonosság helyreállítása, – az adósságcsapda, melybõl az ország nem tud szabadulni, – az ország nemzetközi helyzetének, kapcsolatainak újragondolása. Ezek nélkül nem lesz lényegi változás. Többek között hiányolta, hogy a számonkérésrõl sem hangzott el konkrétum, pedig

ez a Fidesznek igen komoly választási ígérete volt. Vona Gábor szerint a politikai felelõsök felelõsségre vonása nélkül nem képzelhetõ el a számonkérés. Az IMF-fel való tárgyalásról nehezen értelmezhetõ utalások hangzottak el. Kifejtette, hogy nem a hiánycél növelése miatt kell tárgyalásokat kezdeményezni, mert a 2/3-os kormánynak lélektani lehetõsége van arra, hogy az ország adósságállományának újratárgyalását célozza meg, mivel ennek elmulasztása történelmi bûn lenne. A 4 éve ígért adócsökkentésrõl sem hangzottak el konkrétumok, ehhez Orbán Viktor bizalmat kért. A közbiztonsággal kapcsolatban elhangzott, hogy a kisebb – húszezer forint alatti – bûncselekményekkel kapcsolatban a Fideszkormány fel fog lépni. Ezt üdvözlik és támogatják, de aggodalomra ad okot, hogy ezt a munkanélküliség és az igazságosság kérdésével kapcsolta össze Orbán Viktor. A Jobbik zéró toleranciát hirdet minden bûnözéssel szemben, és ezt várják el a kormánytól is. A Jobbik 4 fõ területen fog nyomást gyakorolni a kormányra: – az adócsökkentés megvalósulása érdekében szakmai-politikai téren együtt kívánnak mûködni, – a számonkérés elérése érdekében szintén. – A közbiztonság helyreállítására Orbán Viktor 2 hét türelmet kért. Ezt követõen utána kíván nézni a Szabolcs, Borsod, Heves megyék településein a változásnak, ahol több tízezer család van fenyegetett helyzetben. – A kilakoltatás veszélyétõl a több tízezer családot meg kell menteni.

A Fidesz mindent meg fog tenni a Jobbik ellen? Vona Gábor titokzatos találkozója „Ma korán reggel egy titokzatos úrral találkoztam, aki azt mondta, hogy Orbán Viktor közvetlen környezetében, a Fidesz kampánycsapatában dolgozik az egyik barátja, és fontos információt szeretne megosztani velem. Elmondta, hogy a döntés megszületett, a Fidesz mindenképp szeretné megsemmisíteni a Jobbikot, mert ez a hazai politikai érdeke, valamint ezek a nemzetközi elvárások is. A Fidesz mindent meg fog tenni, hogy a Jobbik képviselõit levadássza, megvásárolja, vagy ha nem sikerül,

6

Szó esett a beszédben a határon túli magyarokról. Kevésnek érzik a bátortalan jó szándékot, adott esetekben a konfliktust is fel kell vállalnia a 2/3-os kormánynak. A Jobbik konkrét tervekkel készül. A Parlamentben határozati javaslatot nyújtanak be, hogy június 4-e, Trianon napja legyen nemzeti emléknap, valamint a 90. évforduló méltó megemlékezésére. Szakmai egyeztetést kezdeményeznek a héten a parlamenti pártok szakértõivel a magyar állampolgárság megadásáról is. Orbán Viktor beszédében a Jobbik számára a legörömtelibb rész a földkérdéssel kapcsolatban elmondott gondolatok voltak, amely megegyezik a Jobbik elgondolásával és programjával. A moratórium – 2012 májusát követõ – meghosszabbítása nem oldja meg ezt a kérdést, csak a földtörvény tulajdoni struktúrájának az átalakítása, a francia, osztrák és dán modell mintájára. A Jobbiknak ez az elképzelése, és ehhez minden segítséget, együttmûködést megadnak a cél elérése érdekében. Kérdésekre válaszolva elmondta: A frakcióban az egyeztetések a héten megkezdõdnek. A magyar állampolgárság megadásával kapcsolatos törvényt szeretnék augusztus 20-a elõtt elfogadtatni. Támogatják a határon túliak önrendelkezését. Két kamarás országgyûlést képzelnek el, amely más jellegû szavazati lehetõséget biztosítana a határon túli magyaroknak. A számonkéréssel kapcsolatban létrehozzák a Pongrátz Gergelyrõl elnevezett Igazságtételi Központot, mely a feltárásokat lesz hivatva segíteni. A Fidesz részérõl megjelölt 10 téma mellé a Jobbik is letett további 10 ügyet. Parlamenti vizsgálóbizottságot is terveznek. Az MSZP-vel semmilyen együttmûködést nem tud elképzelni. A Gárdával kapcsolatban megjegyezte: nem szeretné, ha Draskovics álmát Orbán Viktor váltaná valóra. Helyette a rossz törvényeket kell megváltoztatni, melyeket a Gárdával kapcsolatban alkalmaztak. A csendõrséggel kapcsolatos kérdésre válaszolva elmondta, hogy a rendõrség jelenleg a Bermuda háromszöghöz hasonló szorításában van. A Jobbik a csendõrség felállításában látta volna a megoldást. A rendõrõrsök erõsítését támogatják, és minden intézkedést, mely a közbiztonságot erõsíti. Dr. Morvai Krisztina köztársasági elnöki jelölését nem látja reménytelennek, mert a Fideszben is lehetnek olyan képviselõk, akik értékelik, elismerik a munkáját és támogatnák. (forrás: Orbán Éva, Nemzeti Hírháló)

akkor lejárassa. Állítólag az elsõ ügy az lesz, hogy az elfogott óbudai bankrabló majd valamelyik képviselõnkre fog vallani. Nagyon résen kell tehát lennünk, hiszen az elmúlt években a Fidesz ledarálta már a KDNP-t, az MDF-et, az FKGP-t és a MIÉP-et is. Amennyiben a Jobbik is erre a sorsra jutna, azzal Magyarországon végleg megszûnne a nemzeti oldal. A sors különös fintora, hogy úgy tûnik, az MSZP folyamatos támadásai nem hogy véget érnének a Fidesz-kormány megalakulásával, hanem még élesebbek lesznek. Nem fogjuk hagyni. Ez nem a Jobbik, hanem a magyar nemzet érdeke.” (forrás: www.vonagabor.hu/)

„Kegyelmi idõ” Kérem, fogadja elismerésemet a Fidesz páratlan arányú választási sikeréért! Igaz, hogy eddigi megszólalásaiban elhárította a jókívánságok özönét, és a tüneményes választási eredményt Magyarország és a magyar emberek sikerének tudta be. Ám nekünk kendõzetlenül ki kell mondanunk, hogy ez a siker a Fidesz sikere, és azon belül is kiemelten az Öné. Úgy, ahogyan a Fidesz kampánya is kiemelten az Ön személyére épült. Magyarország választópolgárainak döntõ hányada Önre és az Ön által vezetett pártra bízta az ország sorsát. Kevés politikusnak adatik meg ilyen fölényes támogatottság, avagy a kegyelmi idõ. Történik mindez, amikor két évtizednyi kisiklatott és visszájára fordított rendszerváltás Magyarországot a nemlét küszöbére sodorta. A Magyarok Világszövetsége ahhoz a sorsfordító munkához ajánlja fel támogatását, amelynek lehetõségét és felelõsségét az Ön által vezetett politikai erõk számára elhozta az idõ. A kegyelmi idõ. Felajánljuk Önöknek mindazon tapasztalatokat, amelyeket sok országban élõ magyarok élete tanulságként, lehetõségként és kötelességként elénk tárt, és amelyek legtömörebb nemzetpolitikai foglalata „A Fordulat, avagy az erkölcs mindenek felett” címû nemzetpolitikai programunkban található. Felajánljuk Önöknek a magyarságtudományok terén összegzett és rendszerbe rakott ismereteinket, amelyeket a maguk nemében egyedülálló kiadványokban tettünk közkinccsé. Az ország eladósodottságának csökkentéséért és a kommunizmus pusztító örökségének meghaladásához felajánljuk Önöknek a Magyarok Világszövetsége által az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóján elkészíttetett vizsgálati anyagot, amely az 1956-os szovjet katonai intervenció által a magyar államnak okozott károkat tárja fel és összegzi. A Szovjetunió fõ utódállama, Oroszország által is nyilvánosan elismert agresszió során hazánkat több mint 40 milliárd eurós kár érte, amelyért a nyersanyagokban és energiahordozókban bõvelkedõ országtól a kártérítést nemcsak meg lehet kérni, hanem annak teljesítése forráshiányba nem ütközhet. Hatalmas és ezredéve általunk, magyarok által ki nem használt lelki, szellemi és politikai tartalékként, erõforrásként felajánljuk azt az ismeretanyagot és azt a kapcsolatrendszert, amelyet az elmúlt 12 évben a magyarság keleti rokonnépeivel kiépítettünk. Az állami támogatás nélkül megrendezett Magyarok VI. és VII. Világ-

kongresszusa karnyújtásnyi közelségbe hozta hozzánk azokat a népeket, amelyeknek az összlélekszáma talán egymilliárdnál is nagyobb, és amelyek várva várják a rokoni, baráti, testvéri magyar néppel való együttmûködést – közöttük a velünk azonos nevet viselõ és általunk a keleti pusztaságokban feledett „madjarok”. A Trianon 90. évében bekövetkezett kegyelmi idõ megadja Önöknek annak lehetõségét, hogy minden magyar számára törvény által, alanyi jogon megszerezhetõvé tegyék a magyar állampolgárságot. Ezzel nemcsak elemi jóvátételt gyakorolhatnak az elcsatolt magyarokkal szemben, de helyreállíthatják csonka Magyarország polgárainak önbecsülését is a 600 ezer szavazat elcsalásával eredménytelenné tett december 5-i népszavazásért. Ám Trianon 90. évében az az európai politikatörténetben is ritkaságszámba menõ támogatottság, amelyet az Ön által vezetett politikai erõ elért, lehetõvé és indokolttá teszi a Magyarországot és a magyar nemzetet máig sújtó trianoni és párizsi békeparancsok fölülvizsgálatának felvetését. Ehhez a feladathoz felajánljuk a Magyarok Világkongresszusai testületei által, többéves munkával kidolgozott Igazságot Európának! címû petíciót és a június 4-ét nemzeti emléknappá nyilvánító törvénytervezetet, mely összhangban van az európai uniós adottságokkal. Magyarországot vissza kell vezetni történelmi alkotmányához, a jog és az igazság országához. Mindazokat, akik hazaárulással, országkáromlással, tolvajlással és csalással Magyarországot mai, lehetetlen állapotába sodorták, bíróság elé kell állítani. Minderre nem kerülhet sor, amíg e folyamat elsõ számú felelõse parlamenti mentelmi jogának birtokában röhög a markába. Kérjük, hogy adják ki Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát. A hazaárulás és az országkáromlás vádját mi majd megfogalmazzuk vele szemben. A sors úgy hozta, hogy 10 évvel ezelõtt egy politikailag kellõképpen meg nem alapozott döntéssel, pontosan az Ön által vezetett párt vonta meg máig tartóan a Magyarok Világszövetségétõl a költségvetési támogatást, illetve annak a lehetõségét, hogy nemzetszolgálatához a magyar emberektõl származó közpénzeket igénybe vehesse. Amikor az Ön által, pártjának történelmi gyõzelmi napján meghirdetett nemzeti együttmûködési rendszerhez a magunk felajánlásait megtesszük, akkor azt nem kötjük anyagi feltételekhez. Ám a magyar közösségek életében azok gyarapodásához nélkülözhetetlen méltányosság jegyében a tíz évvel ezelõtti döntés fölülvizsgálata indokoltnak látszik. Ezt eddig csak a Jobbik emelte programjába. Most itt az idõ. Budapest, 2010. április 26-án Patrubány Miklós István Ádám a Magyarok Világszövetségének elnöke (MVSZ Sajtószolgálat)

„…merjünk nagy célokat kitûzni és azokért közösen dolgozni!” Gratulálok Orbán Viktornak a fent idézett mondatért! Gratulálok, mert 68 százalékot szerzett a pártja azon szavazók között, akik elmentek és leadták a voksukat a változásra. Remélem, hogy Orbán Viktor valóban nagy célokat fog kitûzni a nemzet és a pártja elé, s azokért közösen fogunk dolgozni. A jogilag talán legfontosabb teendõt most meg is fogalmazom. Meg kell szüntetni a Rákosi-Kádár rendszerrel való folytonosságot! Mert bizony kevés az, hogy politikailag elhatárolódunk a diktatúrától, de alkotmányosan nem. Jelenleg ugyanis nem a történelmi, ezeregyszáz éves magyar állammal állunk jogfolytonosságban, hanem az 1949-ben kiteljesedett proletárdiktatúrával, amelynek ál-alkotmánya (pontosabban: alaptörvénye) még most is itt csücsül a nyakunkon, mint ideiglenesen hazánkban állomásozó „idegen jogrend”. Mindezt Orbán Viktor is jól tudja, és bizonyára készül is a valódi rendszerváltásra. „Demokratikus keretek között olyan nagy horderejû változást tudunk véghezvinni, amelyet régen csak a forradalmak tudtak” – mondta legutóbb. A nemzet éppen ezt várja, régóta és nagyon! Nekem az tetszene legjobban, ha az erkölcsi forradalom ott és úgy történne meg, hogy az elsõ parlamenti ülésen a 2/3-os Fidesz többség kimondaná: „bûnös rendszer volt a proletárdiktatúra”. Már húsz éve erre várunk! Remélem, most megérdemli a nemzet, hiszen megadta hozzá a felhatalmazást!

Az is nagyon tetszene, ha kimondaná a jogfolytonosság visszaállítását az ezer-százéves magyar államok sorával, s a hatalomtól független erõket felkérné, hogy segítsék a kormány munkáját azzal, hogy alulról szervezõdõen (az 1956-os munkástanácsok mintájára) hozzák létre a Nemzetgyûlést, fogjanak hozzá néhány sarkalatos törvény elõkészítéséhez, a jelen jogrend átvilágításához és a politikai bûnözõk elleni törvények létrehozásához. Ha ugyanis ebben az elõkészítõ munkában részt vesz majd a civiltársadalom is – persze nem a pártokhoz kötõdõ civilekre gondoltam –, akkor a hárommillió szavazó mellé valóban felsorakozhatna a hiányzó ötmillió is, akik azután népszavazással erõsítenék meg az alaptörvényt. Erre azért is feltétlenül szükség van, mert bár Szent Koronánk a szuverén, de a jelen politikai garnitúra túl sokszor hivatkozott a népszuverenitásra. Akkor ne csak szajkózzuk, hanem lássuk is azt! Végül annak örülnék legjobban, ha azzal a mondattal fejezné be az elsõ ülést, amit annak idején Prohászka Ottokár mondott: „Az életnek, a magyar történetnek õsi joga van a jobb jelenre s a szebb jövõre.” Kedves Orbán Viktor! Odafigyelek arra, amit a miniszterelnököm mond, mert ennél egyszerûbben és szebben én sem tudtam volna megfogalmazni a nagy célt: „Mától Magyarországon a magyar emberek érdeke az elsõ!” Úgy legyen! Bene Gábor S.

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

7

Az MVSZ nyílt levele a Fidesz elnökéhez Tisztelt Elnök Úr!

Gazdálkodó

Május – Tavaszutó – Pünkösd hava – Ígéret hava

„Szinte sercent, hogy nõtt a fû, Zengett a fény, tüzelt a Nap, Szökkent a lomb, virult a Föld, Táncolt a Föld, táncolt az Ég…” Ady Endre: Májusi zápor után

Május – az év egyik legszebb hónapja, a természet megújító és fiatalító erõinek a hónapja. Az egész év talán legboldogítóbb ideje ez! „Légy ifjú a fiatalodó természettel együtt – írja O. Z. A Hanish – május havi tanácsaiban – érezd magad egynek a szép, nagy, széles világgal, légy oly friss, mint a reggeli harmat, oly boldog, mint a dalait hujjogó madár, éld át a pünkösd csodáját magadban és magad körül.” A diadalmas tavasz, amely a költõket megannyi gyönyörû vers megírására ihlette, tulajdonképpen két harcos amazon hónapja, a görög Maia istennõé, s Majáé a rómaiak õsi termékenység istennõjéé. Nekik áldoztak május elsején „vemhes emsét” ünnepélyes körmenet után, s ezt nevezték „majalis”-nak. Ez a hónap a „májusfaállítás” ünnepe. A Nap az Ikrek jegyébe lép, ezzel a Tejút-világfa csúcsához ér. A Nap a szakrális térben a felsõ, a mennyei világ bejáratát nyitja meg, megnyílik az „aranykapu”. A felsõ vi-

8

lágba pedig az égbenyúló világfát megmászva lehet feljutni. Azért állítanak ilyenkor „májusfát”, mert ez a valóságos fa jeleníti meg azt a függõleges, felfelé vezetõ utat, amit az ember majd a bensõ ünnepen önmagában jár be, mind magasabb állapotokat meghódítva magában. A zöld ág és zöld levél napja, a tavaszi virágzás, beporzás, a zsendülés, az ég által megáldott, termékenyített Föld örömünnepe. A mindenség szentséges nászának õsi ünnepe, a természet újjászületésének ideje ez. A felállított májusfák mellett, régen a frissen metszett ágakkal játszottak is, hiszen ez az ünnep a tavasz gyõzelmének bizonyosságáról is szólt. A csíki székelység e napot „zöldfarsang”-nak nevezte. A játék során párosával összefogódzkodtak, a párok egymás mögé álltak, felemelték kezüket, a leghátsók pedig, lehajolva átbújtak a többiek karja és az ágak alatt, majd beálltak elõre. Közben ezt énekelték: „Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, hadd bújjatok rajta!” A lélek ilyenkor valóban megnyílhat az „aranykapun keresztül” a menny felé. * Ezelõtt egy hónappal ünnepeltük Jézus feltámadását. A nagy szikla elmozdult a sír bejáratától, és kiáradt belõle az élet. Ezzel egy idõben mozdult a természet, megduzzadtak és kibomlottak a rügyek, a hideg, a tél, a mélység fogságából elõtört az élet, amely a Kárpát-medencében a tündérvilágot sejteti. Ehhez a szép eseményhez kötõdött hajdanában a legénnyé avatás szertartása, amely esemény a felnõtté avatásnak tekinthetõ. Az õsi népeknél az ilyen ünnepek a nõvé, vagy legénnyé válást jelentették. Ettõl kezdve felnõtt embereknek számítottak. Ez egyfajta beavatás volt, aminek a mai megfelelõje az érettségi, amely sajnos már nem tartalmazza azokat a szakrális formákat és rítusokat, amelyek a régi felnõtté avatásban még megvoltak. Akit legénnyé avattak, annak segítenie kellett Nagyboldogasszonynak. Feltámadás negyvenedik napján Jézusunk a mennybe ment, most már ott képvisel minket, nem felejtett el bennünket, s mire a szép Kárpát-medence virágba borul s tündérkertté változik, elküldi Szent Lelkét, mindenek megújítóját. Ezért pünkösdöt mi magyarok, a virágok ünnepének is nevezzük. A nappalok egyre hosszabbodnak, melegszik az idõ, egyre több fény lesz… De azért nem árt óvatosnak lenni, ne tévesszen meg bennünket az a néhány szép, nap, amit valamikor a hónap elején élvezünk, ne ültessünk ki mindent idõ elõtt. Még az enyhébb tájakon is megfontolandó, hogy várjunk vele legalább a hónap közepéig. A fagyosszentek – Szervác, Pongrác

és Bonifác – a hónap közepén a népi megfigyelés szerint még gyakran hoznak talaj menti fagyokat. Csak a fagyosszentek után kerüljenek a végleges helyükre, ágyásokba a fagyérzékeny, melegkedvelõ növények. Ezek a paradicsom, uborka, cukkini, tök, zeller, új-zélandi spenót, a paprika, a padlizsán és a dinnye. A nagy melegigényre való tekintettel e növények helyét védett fekvésben jelöljük ki. Mindazonáltal nagyon fontos, hogy május elején essen az esõ. Hogy miért? A régi népi bölcsesség szerint abban az évben gazdag termést várhatunk. „Májusi esõ aranyat ér!” – tartja a népi regula, most az esõ jó a földnek, a zsendülõ vetésnek, a szárba szökkenõ búzának. Amint elmúlt a fagyveszély – fagyosszentek után –, biztosak lehetünk benne, hogy amit ilyenkor ültetünk vagy vetünk, hamarosan zöldellni és virágozni fog. „Kisgyermek koromban édesapám minden tavasszal megengedte nekem, hogy az elsõ melegágyi hónapos retket én húzhassam ki a földbõl. Olyan volt az, mint egy minden évben rendszeresen megismételt tavaszi pogány áldozat. Késõbb, amikor már magam kertészkedtem, minden évben csodának tartottam, hogy a fagyok elmúltával vetett retekmag néhány nap múltával kikelt, rövidesen kilombosodott, és gyönyörû, piros golyóvá gömbölyödve kínáltatta magát. A természet ébredését és erejét az én szememben minden tavasszal ez a kis növény, a hónapos retek testesíti meg. És bizonyára így van ezzel sok kertésztársam is.” – írja Bálint gazda, Minden héten szüret címû könyvében. Ez jó módszer lehetne ma is, hogy gyerekeink visszaszokjanak a természethez. Az esztendõ körének változásrendjében a nagyhatalmú Szent György után a beporzás idõszaka következik. Ég és Föld násza tombol. A természetben a kozmikus erõk most a kibontakozást segítik, az õsszel elvetett búza kihajt, a fák virágba borulnak, hogy nyárra, õszre meghozzák termésüket. A májusi füvek hatása a hagyomány szerint, mégpedig nyilván az ereje teljében lévõ és a növényeket is átható naperõ hatására, kétszer olyan erõs, mint például a júliusiaké. A gyógynövények ismeretében évezredek tudása összegezõdik. A táltosokról az a hír járta, hogy a füvek emberi nyelven szólalnak meg nekik. A növényekhez különleges lélekkel kell közeledni, és akkor elárulják tudásukat.

Nem minden gyomnövény gaz Ez a hónap a kertkapuk nyitásának az ideje is, egyre több idõt tölthetünk a kertben, a szabadban, a természet lágy ölén. A növényvilág hihetetlenül bõkezû, különösen

azok számára, akik élni is tudnak adományaival. Minden évszaknak megvannak az értékes növényei, mindig éljünk velük, együk azt, ami úgymond a „természet terített asztalán található”. Éljünk együtt a természettel, ne irtsuk, inkább együk azokat a friss, zsenge, tápdús tavaszi növényeket, amelyeket oly bõkezûen kínál nekünk: a medvehagymát, gyermekláncfüvet, a csalánt, a tyúkhúrt, a salátaboglárkát, a zamatos turbolyát. Higygyük el, sokkal értékesebbek, hasznosabbak, mint a fóliában nevelt, sokszor agyonvegyszerezett – ennek ellenére tápanyaghiányos – úgynevezett „primõrök”.

Kiskertben Májusban, a hónap végéig még mindig a legfontosabb tennivaló a palántázás, mind a melegágyban és a fólia alatt, mind a szabadföldi ágyásokban. A hangsúly a palánták edzésén van, s ez a mérsékelt öntözésbõl és a gyakoribb szellõztetésbõl áll. Az edzett palántát, amelyik részben hozzászokott az alacsonyabb hõmérséklethez, kiültethetjük. Kiültetés után nyomban öntözzük, és a víz beszivárgása után takarjuk be földdel az öntözés nyomán keletkezett nedves kört, vagy kaszált fûvel fedjük be a talajt. A kiskert területe általában kicsinek bizonyul, hiszen sok mindenfélét, virágot, zöldséget, fûszer- és gyógynövényt, gyümölcsöt szeretnénk termelni. Azzal nem sokra megyünk, ha a növényeket sûrûbben vetjük, ültetjük, mert ebbõl csak bonyodalmak származhatnak. A növények nem fejlõdnek ki, több lesz a betegség, a kártevõ. Több lehetõségünk is van – a sorrend, a csoportosítás, összeillõ, nem összeillõ növények terén – például, a kistermetû, korán lekerülõ növényeket a hosszabb tenyészidejû, nagyobb növények közé helyezzük. A növények csoportosítása nem csak helytakarékos. A szakemberek megfigyelték, hogy a növények egyes fajták társaságát kedvelik, másokét csak elviselik. Egyes növények bizonyos kártevõket (pl. levéltetveket, fonalférgeket) távol tartanak a környezetüktõl, mások nem, ami a növényvédõ szerekkel való takarékosságot is szolgálhatja. A növények társításánál figyelembe kell venni, hogy az adott növények mennyire viselik el egymás közelségét, mennyire hasznosak, illetve mennyire károsak egymásra. A gyakorlati tapasztalatok alapján kialakultak azok a növénytársulások, növényegyüttesek, amelyeknek tagjai jól társíthatók, egymás közelébe vethetõk, palántázhatók. Bõvebben: Dr. Sárközy Péter: Növénytársítások (Rokonszenv és ellenszenv a növények között). Sok biokertész

ülteti növényeit elõre meghatározott szomszédnövények mellé. Ez a termesztési eljárás azon az elven alapul, hogy egyes növények bizonyos növények szomszédságában jobban, míg mások mellett kevésbé jól fejlõdnek. A hónapos retek magját pl. együtt vethetjük a sárgarépáéval és a petrezselyemmel, mert mire ezek kikelnek, a hónapos retket már ki is szedtük. Vethetjük a korai retket még fejes saláta, hagyma, karalábé, póréhagyma stb. társaságába is. A hónapos retket és a jégcsapretket gyakran támadják meg a földibolhák. Hatásos ellenszerük a gilisztaûzõ varádicsból, ürömbõl készült teával való permetezés. A sárgarépát hagymakivonattal védhetjük meg a kártevõk ellen. A levéltetvek nem szeretik a csalánkivonatot, a gombafertõzések jó ellenszere a zsurlóforrázat. A zsurló az epernél is igen hatásos, de ott a szürkepenész ellenszere. A büdöskének is a zöldségfélék között a helye. Szegélyezzük vele a zöldségest, a növények közzé is palántázhatunk elszórtan néhányat. Ne feledkezzünk meg a sûrû vetések ritkításáról sem; különösen igényli ezt a sárga- és fehérrépa, a retek, a hagymafélék és a saláta. Egy sor korai zöldségféle már szedhetõ és ehetõ: újhagyma, retek, saláta.

Gyümölcsösben A tavaszi fagyok még mindig sok kárt okozhatnak a virágzó fáknak, különösen az ország hidegebb körzeteiben. Legyen gondunk rá, hogy a növények, a fákat is beleértve, ne szenvedjenek vízhiányban. Elsõrendûen fontos, hogy a terméskötõdés idején és azt követõen a gyümölcskezdemények elegendõ nedvességhez jussanak. Ha ez nem történik meg, a fejlõdõ gyümölcsök gyakran lehullnak. A gyomok féken tartása szintén nagyon fontos, különösen a bokrok, a bogyósok és a szamóca (földieper) körül. A gyümölcsfák tetvesedése esetén káliumszappan oldatával történõ lemosással védekezhetünk. Kísérjük figyelemmel a gyümölcsfák koronájának alakulását. Ahol vízhajtást találunk, mindjárt avatkozzunk közbe, vágjuk ki vagy metsszük vissza. A gyökérsarjakat, tõsarjakat bontsuk ki egészen a tövükig, és a hajtásokat csavarva tépjük ki. Érik már a korai cseresznye. Ilyenkor még nem károsítja a cseresznyelégy, így nem kukacos a gyümölcs. A késõbbi érésû fajták esetében is kifoghatunk rajtuk: mulcsozzuk be a fák alját 40 cm vastagon, egészen a korona csurgóig, és már megerõsödik a cseresznye, mire a cseresznyelégy fel-

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

ébred és átvergõdik rajta. Ennek az a magyarázata, hogy a cseresznyelégy kb. 20 º C talajhõmérséklet körül jön elõ a földbõl és ezt a vastag mulcsréteggel 2-3 héttel lehet késleltetni. Meg kell kezdeni az õszibarack legfontosabb kártevõje, a keleti gyümölcsmoly elleni rendszeres védekezést.

Szõlõben A szõlõtõke élete és fejlõdése, az ültetés és az elhalás között, szakaszokra tagolható. A termés a tõke állapotától, a mûveléstõl és az idõjárástól függõen alakul. A szõlõtõke élettartama a mérsékelt égöv alatt évrõl évre megismétlõdõ biológiai ciklusokból áll. Ennek két szakasza van: – tenyészeti idõ vagy vegetációs periódus: a nedvkeringés megindulásától a lombhullásig tart; – téli nyugalmi idõ: a lombhullástól a nedvkeringés megindulásáig tart. A tenyészeti idõt vegetációs (fenológiai) fázisokra oszthatjuk: – könnyezés, – rügyfakadás, – hajtásnövekedés, – virágzás, – zöld bogyók növekedése, – termés érése, – hajtások érése és lombhullás.

Összegezésül – Vessük el, palántázzuk ki a gyorsan beérõ egynyári zöldségféléket, fûszernövényeket. – Figyeljük az idõt, hallgassuk az idõjárásjelentést, és ha fagyok már nem várhatók, eddzük, majd ültessük ki a nyári dísznövényeket. – Egyeljük a szabadföldbe vetett korai egynyáriakat, a zöldségféléket, fûszernövényeket. – Készítsünk munkatervet a növényvédelemre, gyomtalanításra, valamint a kártevõk és betegségek ellenõrzésére, szükség esetén védekezzünk is. – Szükség esetén öntözzünk és trágyázzunk. Kísérjük figyelemmel a palántákat, az edényben nevelt növényeket, valamint az újonnan ültetett bokrokat, fákat. – Fejezzük be az állandó jellegû tartóedények beültetését, hogy a növények a nyár folyamán megállapodhassanak. – A túlmelegedés elkerülésére ellenõrizzük az üvegház árnyékolását és a szellõztetést. – Idõben ültessük el a vöröshagymát. – Töltsük fel a burgonyát, védjük levélzetét a fagytól. – Nyírjuk le a gyepet. Összeállította: Balog Béla

9

Eleink Magyar gondolkodók

A lelkiismeretesség, a kötelességtudás és önzetlenség mintaképe Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, Tabán, 1818 – Bécs-Döbling, 1865) magyar orvos, az anyák megmentõje Semmelweis Ignác, egy pest-budai drogista fia, 1837-ben, tizenkilenc esztendõsen megy Bécsbe, hogy az ottani egyetemen jogot tanuljon. Apja álma, hogy fiából az osztrák hadsereg hadbírója váljon, ami nyugodt és jövedelmezõ állást ígér. A fiatalembernek azonban más elképzelése van, és kis idõ múltán elhatározza, hogy a bécsi klinikai iskola mesterének, Joseph Skodának elõadásait fogja látogatni, a birodalmi fõváros egyetemi kórházában átiratkozva az orvosi karra. Éveken át, szinte naponta látogatta az anatómia-részleget és végzett számtalan boncolást. A pesti diák érzékeny és tapasztalatlan, lobbanékony és polemikus, nagylelkû és törékeny. Nehezen teremt kapcsolatot másokkal, ami az egyik oka és magyarázata pályafutása kálváriájának. „Az én életem pokol volt” – írja sokkal késõbb. „Betegeim elveszítésének gondolata mindenkor elviselhetetlen volt számomra.” Ezekbe a szavakba sûríthetõ orvosi létezésének kvintesszenciája. 1844 tavaszán nyeri el diplomáját A növények élete címû, a kor szokása szerint latinul írott dolgozatának védésével. Tizenkét, fejtegetésekkel teleírt oldal, ami még nem sejteti a késõbbi indulatos Semmelweist. Tractatus de Vita Plantarum, majd sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett 1846-ban, s rögtön tanársegédi állást kapott Klein profeszszor szülészeti klinikáján, a bécsi közkórházban (Allgemeines Krankenhaus) „Mindaz, ami itt történik – jegyzi meg keserûen – számomra teljesen haszontalannak tûnik.” Az egész nem más, mint halálesetek végtelen sorozata. Abban az idõben, a Mária Terézia császárnõ által az elõzõ évszázadban alapított, nagy bécsi általános kórház két szülészeti osztállyal rendelkezett: az egyik Klein professzor vezetése alatt állt, a másik Bartch professzoré alatt. A két osztály hasonlóan mûködött, és páciensi körük is megegyezett mind társadalmi osztály, mind iskolázottság tekintetében. Egy különbség azonban mégis mutatkozott: Klein osztályán orvostanhallgatók kezelték a szülõnõket, míg Bartchnál a bábaképzõsök töltötték tanulóidejüket. Amikor Johann Klein aszszisztens után néz, Skoda Semmelweist ajánlja figyelmébe. Folytatván a gyermekágyi lázban (a szülést követõen fellépõ halálos fertõzésben) elhunyt anyák tetemének boncolását, hozzáfog egy elmélet felállításához, hogy kiderítse, mi az, ami a bécsi szülészetekre beszállított nõk ezreinek halálát okozza. Semmelweis kezdte gyanítani, hogy a soksok halálesetet maguk az orvosok okozzák – igaz, tudtukon és szándékukon kívül – azzal, hogy boncolásról visszatérve szennyezett kézzel nyúlnak a vajúdókhoz. Állítását egészség-

10

ügyi adatok is alátámasztották: a bécsi közkórház I. osztályán, ahol (boncolást is végzõ) orvosok vezették le a szüléseket, sokkal magasabb volt a halálozási arány, mint a bábák által felügyelt II. osztályon, ahol a bábák halottakkal nem kerültek közvetlen kapcsolatba. Egy rövid távolléte alatt vérmérgezésben meghalt Kolletschka professzor, aki egy boncolás közben megvágta a kezét. A boncjegyzõkönyvet tanulmányozva felfigyelt rá, hogy a gyermekágyi lázban elhaltak bonclelete megegyezik azzal, amelyet õ a vérmérgezésben elhalt Kolletschka boncjegyzõkönyvében olvasott. Ebbõl született a zseniális gondolata, hogy a gyermekágyi láz a pyaemia (vérmérgezés) egyik formája, az oka pedig a „bomlott szerves anyag”, amely a szülési sérüléseken keresztül bejut a szülõ nõ szervezetébe. A végsõ következtetés már a tehetséges emberre vall. Megragadja és kimondja az igazságot: „A hallgatók boncolás közben megfertõzõdött ujjai viszik át a végzetes hullarészecskéket a szülõnõk genitális szerveire, mindenekelõtt a méhnyakkal öszszefüggésben.” E felismerés után szinte lázas tempóval kereste a védekezés módját. Mivel a gumikesztyû még csak fél évszázad múlva lesz az orvosi felszerelés része, így más megoldást kellett találni. Azzal tisztában volt, hogy a szokványos kézmosás elégtelen a boncolás közben kezére tapadt anyagok eltávolítására. Hamarosan rájött, hogy a klórmeszes oldattal való erõteljes kézmosás körömkefével hatásos védekezést nyújthat a kóros anyag átvitele ellen. Ezt követõen 1847 májusában fõnöke, Klein professzor engedélyével elrendelte az orvosoknak a várandós nõk vizsgálata elõtt a kötelezõ klórmeszes oldattal való mosakodást. Ennek köszönhetõen az osztályán a következõ hónapokban a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák számaránya 1%-ra csökkent, amely korábban a 18%-ot is elérte. Néhány hónappal késõbb azt is megállapította, hogy a rákos szétesõ vagy gyulladásos szövetekben, tehát az élõ szervezetben is képzõdik „bomlott szerves anyag”, s a közvetítõ nemcsak a kéz, hanem az eszközök és a fehérnemû is. Annak ellenére, hogy felfedezésének köszönhetõen az osztályán a gyermekágyi láz esetei látványosan csökkentek, a többségben maradt orvosi kar nem fogadta el tanát. Hiába mentette meg anyák százezreinek életét, kollégái szakmai féltékenységével és rosszindulatával kellett szembenéznie. 1849 tavaszán lejárt bécsi tanársegédi állását nem is hosszabbították meg. 1850 októberében visszaköltözött Pestre, ahol a Rókus kórházban fõorvosi, majd a Pesti

Tudományegyetemen szülész-nõgyógyász professzori kinevezést kapott. Semmelweis – a támadások ellenére – saját orvosi meggyõzõdésének jegyében folytatta munkáját. 1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává. 1857ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Június 1-jén frigyre lépett a 19 éves Weidenhofer Máriával. 5 gyermekük született, akik közül 3 érte meg a felnõttkort, s csak egyiküknek születtek utódai. Leköszönt a szülészeti osztály vezetésérõl, ahol hat év alatt egy százalék alá(!) szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát. 1858-ban – barátja, Markusovszky Lajos biztatására – az Orvosi Hetilapban A gyermekágyi láz kóroktana címmel publikálta felfedezését. 1865 júliusa közepén magatartásában az elmezavar jelei mutatkoztak. Július 31-én Bécsbe vitték, itt elmegyógyintézetbe zárták, ahol ápolói – agresszív magaviselete miatt – súlyosan bántalmazták, s ennek következtében, állítólag vérmérgezésben, két hét után meghalt. Elõbb ott temették el a schmelzi temetõben, majd annak felszámolása után, tetemét 1891ben neje hazahozatta, saját kerepesi temetõbeli sírboltjába. 1894-ben hamvait díszes, új sírba helyezték. Hatása az orvostudományban: Semmelweis az aszepszis-nek nevezett törekvés és fertõtlenítõ eljárás szellemi atyja, amelynek lényege, hogy a vérmérgezést, gennyedést okozó anyagokat már a szervezetbe jutásuk elõtt el lehet pusztítani. Az angol Joseph Lister (1827–1912), aki Semmelweis halála után – tõle függetlenül – az egész sebészetre vonatkozóan kimondta ezt az elvet, még egy tökéletlenebb megfogalmazást adott neki, amennyiben a mûtéti sebek utólagos fertõtlenítését javasolta (antiszepszis), s csak késõbb általánosította ezt abban az irányban, hogy a mûtéthez használt összes eszközt karbolsavba kell áztatni. Lord Lister, akinek a nevéhez az aszepszis felfedezését kötik, Pasteur mellett Semmelweist tartotta elõdjének, s errõl nemegyszer hálásan meg is emlékezett. Semmelweis Ignác emlékét köztéri szobrok, orvosi egyetem, orvostörténeti múzeum és a bécsi nõklinika õrzi. „Betegeim elveszítésének gondolata mindenkor elviselhetetlen volt számomra.” (Semmelweis Ignác) Összeállította: Koczeth László tövis dr. Gianni Bonadonna: Semmelweis Ignác élete c. tanulmányának – ford.: Kaisinger Rita –részbeni felhasználásával.

Új történelem

Felszaggatott sebek

Dr. Bõsze keresete az USA ellen

Az alábbiakban egy veszprémi ügyvéd, Dr. Bõsze Ferenc bírósági keresetének szerkesztett szövegét tesszük közzé.* Honfitársunk beadványának megalapozottsága vitathatatlan, idõszerûségét pedig az a kártérítési per adja, melyet némely amerikai és izraeli zsidó szervezet arra hivatkozva indított a MÁV, azaz a magyar állam ellen, hogy az õ vagonjaiban szállították a magyarországi zsidókat a német koncentrációs táborokba. Reméljük, hogy ügyvéd úr kezdeményezése hamarosan követõkre talál. Tanuljunk meg követelni! Most, hogy kicsik lenni már tudunk… Tisztelt Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság!

K é r e m a t. megyei bíróságot,

Gyõr Szent István u. 6. 9021 Alulírott Dr. Bõsze Ferenc, 8200 Veszprém, Úrkút u. 10. szám alatti lakos személyiségi jogaim megsértése miatt keresetet

igényt támasztok

nyújtok be az Amerikai Egyesült Államok kormánya (képviselõje: Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége, Budapest, V. ker. Szabadság tér 12.) ellen az alábbi tényállás alapján.

az Amerikai Egyesült Államok kormányával szemben, kövessen meg mindazokért a szenvedésekért, melyek azért értek, mert apám az amerikai kormánytól jóváhagyott légitámadás áldozata lett, másrészt pedig az emiatt elmaradt örömökért. E támadáskor kapott sérülései õt testileg nyomorékká tették hátralévõ életére, ennek terhe pedig ránehezedett egész gyermekkoromra.

Édesapám, Bõsze Ferenc – szül. 1905. május 7én Sopronban, an. Solics Ágnes – 1944. december 6-án a Sopront Bánfalvával összekötõ út mentén tartózkodott, és a szirénák légiriadót jeleztek. A bombázók elõl többedmagával a házakkal szomszédos erdõrészben keresett menedéket. Rövidesen meg is kezdõdött a bombázás, s azt az erdõrészt több találat is érte. A szõnyegbombázás „eredményeként” az erdõ tele volt halottakkal és sebesültekkel. Alig, hogy befejezõdött a bombatámatás, a bombavetõket kísérõ vadászgépek végiggéppuskázták ezt az erdõrészt, holott abból a magasságból, ahol tüzet nyitottak, látniuk kellett, hogy civileket lõnek. Emberi végtagok és testrészek lógtak-hevertek szanaszét. Apám életben maradt, késõbb megmûtötték, a támadáskor kapott 49 szilánkból 47-et eltávolítottak a testébõl, kettõ egészen haláláig – 1968-ig – a fejében maradt, nem tudták volna onnan õket agyának károsítása nélkül eltávolítani. Bal kezének könyöke, bal lábának térde béna maradt, 80 %-os hadirokkant lett. Apámnak ezen állapota végigkísérte gyermek- és kamaszkoromat, akarva-akaratlanul velünk élt a háború borzalma, nap mint nap emlékeztetett bennünket arra az esztelen pusztításra, melyet ez a háború s különösen az 1944. december 6-i soproni eseménye jelentett. Apám, minthogy mozgása korlátozva volt, nem tudott velünk labdázni, futkározni, vízben pancsolni. Természetesen pótolta ezeket a hiányokat határtalan szeretetével. Úgy éreztem, hogy felnõtt koromra mindezt feldolgoztam, s életem lezárt korszakának tekintettem. A közelmúlt eseményei azonban felszaggatták bennem ezeket a sebeket, minthogy folyamatosan újabb és újabb igények jelennek meg különbözõ bíróságok és más hatóságok elõtt, igényt jelentenek be ma regnáló kormányok ellen, hogy vállalják, viseljék mindazon tettek jogkövetkezményeit, amelyeket az adott ország elõzõ kormányai elkövettek vagy elmulasztottak megtenni. Az így felszaggatott sebek engem is arra indítottak, hogy bejelentsem,

Reményeim szerint az Amerikai Egyesült Államok kormánya nemcsak szavak és hirdetmények formájában deklarálja azt, hogy a legdemokratikusabb rend hatalmát testesíti meg s képviseli a világban, hanem ez a tõlem ezúton követelt gesztus megadásában is megnyilvánul. Én csak azt kérem, kövessenek meg engem mindazért, amit a 1944. december 6-i, oktalan soproni bombázással és az azt követõ géppuskázással apám ellen – s közvetve ellenem is – elkövettek. Mind ez ideig csendes tanúja s elszenvedõje voltam ennek a múltnak, de most perlekedõ fél lettem, s nemcsak abban bízom, hogy ennek eredményeként az Amerikai Egyesült Államok kormánya megkövet, hanem abban is, hogy a per tanulságaként mindenki végiggondolja, hogy kivel szemben milyen anyagi vagy egyéb természetû igényt támaszt, illetve követelést kíván érvényesíteni. A Ptk. 75. § (1) bek. szerint a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. § szerint „a személyhez fûzõdõ jogok sérelmét jelenti különösen … a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése”. A fenti tényállás és jogi indokolás alapján tehát személyhez fûzõdõ jogomat megsértették, így a Ptk. 84. § (1) bekezdésben rögzített igényeket támaszthatom: a) követelhetem a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, c) követelhetem, hogy a jogsértõ nyilatkozattal vagy más módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén ehhez a jogsértõ részérõl vagy költségén az elégtételnek megfelelõ nyilvánosságot biztosítsanak, e) kártérítést követelhetek a polgári jogi felelõsség szabályai szerint.

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

– állapítsa meg, hogy az alperes édesapám személyi jogait és az enyéimet is megsértette, – kötelezze az Amerikai Egyesült Államok kormányát, hogy nyilatkozatban adjon elégtételt személyiségi jogaink megsértése miatt, ehhez adjon megfelelõ nyilvánosságot, úgy, hogy kétkét országos magyar és amerikai napilapban tegye közzé a megfelelõ elégtétel megadását tartalmazó nyilatkozatot. B e j e l e n t e m, hogy a jelen keresettel indított polgári peres eljárásra A nemzetközi magánjogról szóló, 1979. évi 13. tvr. határozza meg a magyar bíróság joghatóságát. Ennek 62/C. §-a azt határozza meg, hogy általában nem járhat el a magyar bíróság vagy más hatóság egy külföldi állam, vagy külföldi állami szerv elleni eljárásban, azonban e szabály nem érvényes a 62/E §-ban meghatározott esetekre. A 62/E. § (1) bek. c) pontja szerint ugyanis külföldi állam vagy külföldi állami szerv elleni eljárásra joghatósága van a magyar bíróságnak akkor, ha az eljárás tárgya az élet, az egészség, a testi épség megsértése, a károkozó esemény belföldön történt, és idõpontjában a károsult belföldön tartózkodott. B e j e l e n t e m, hogy figyelembe véve az 1979. évi 13. tvr. 10. §-ának rendelkezéseit, a jelen eljárásra vonatkozó jog a magyar jog, e rendelkezések szerint ugyanis az ember személyhez fûzõdõ jogait személyes joga szerint kell elbírálni. A 11. §. (1) bekezdés értelmében az ember személyes joga annak az államnak a joga, amelynek állampolgára. B e j e l e n t e m, hogy a személyhez fûzõdõ jogok megsértésére alapított peres eljárás – az e jogok megsértése miatt indított per is – az 1952. évi III. tv. 23. § (1) bek. szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. B e j e l e n t e m, hogy a Pp. 37. § alapján jelen peres eljárásra a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Bíróság mint a károkozás helyének a bírósága illetékes. B e j e l e n t e m, hogy jelen peres eljárás megindításában a felperes az 1990. évi XCIII. tv. 62. §. (1) bek. f) pontja értelmében tárgyi illetékfeljegyzési jogot élvez. Veszprém, 2010. március 31. Tisztelettel:

11

Dr. Bõsze Ferenc felperes

Magyarul, magyarán Kedves Olvasóm! Lapunk 5. számában azt írtam, hogy a magyarságnak sürgõsen öntudatos, nyelvileg kitûnõen képzett nyelvhasználó társadalmi réteget kellene kitermelni önmagából. Olyan szellemi kiválóságot – nyelvi nemességet –, melynek nyelvezetérõl leperegnének az idegen hatások, és anyanyelvhasználata példaként szolgálhatna a nyelvközösség egészének. E jegyzetemet annak érzékeltetésére is írom, hogy milyen messzire vagyunk ettõl – de még megvalósításának lehetõségétõl is. Ennek egyebek között az az oka, hogy a magyar „szellemi elit” (így hívják azt a réteget, melybõl a nyelvi nemességnek ki kellene magasodni) egyre gyatrábban használja anyanyelvét. Állításom részletes igazolására nincs itt lehetõségem, mindössze annak néhány példával való bemutatására, hogy „van benne némi igazság”. Hogy mennyi, arra ki-ki következtessen képzelete vagy tudása szerint. A nyelvi elkorcsosulás tünetei akkor a legfájdalmasabbak, midõn valamely hivatásos, felsõ szinten iskolázott nyelvhasználó anyanyelvünknek különleges, ritkán hallható, illetve ma már nagyon választékosnak ható eszközével él rosszul. Például, ha egy nemzetének mélységesen elkötelezett újságírónk azt mondja az Echo tv-ben egy más szempontból szerencsére kitûnõ értekezésben: „Nincs, mit helyre ne hozhatnók”, holott azt kellene mondania: hozhatnánk. Vagyis a feltételes módú tárgyas igeragozás többes számú, elsõ személyû alakját használja alanyi ragozásra is. S hogy ez nem tévesztés, arról meggyõzõdhetünk elõadá-

Szó, szó GRÜNDOL, DEBÜTÁL, CSEKKOL: E szavakban az a közös, hogy idegen tõhöz magyar képzõ van kapcsolva, mégpedig rosszul. Fittyet hánynak a hangrendre. Az ilyen képzés súlyosan veszélyezteti a nyelv önazonosságát, jellegét. Ha csekkel, gründöl, debütöl formában képezték volna tovább ezeket az idegen töveket, az egy fél fokkal jobb volna. A gründol semmivel sem jelent mást vagy többet, mint az alapít szó, a debütál is teljesen fölösleges: belép, fellép, bemutatkozik, kezd. A csekkol a legújabb, eléggé sajátos jelentése van: elsõsorban a repülõtér zárt részébe, a váróba való belépés az iratok ellenõrzése után. Tehát: bejelentkezik vagy belép. „Már becsekkoltunk” – kapom az SMS-t (azaz a betûüzenetet – engedtessék meg, hogy itt népszerûsítsem ezt az ötletemet). Már bejelentkeztünk. Már beléptünk a váróba. Már túl vagyunk az ellenõrzésen. Jó lehet a beléptet szó is, ennek sajátosabb a jelentése: pl. már beléptettek bennünket / túl vagyunk a beléptetésen stb. Melyik jobb? Tud valaki mást? TOLERANCIA: Nagyon divatos szó, de a többszörös hangrendi törés, az egymás utáni l és r miatt annyira nem illik a magyarba, hogy rendszeresen bele is botlik a nyelvünk: tolerencia, torelancia, tolarancia. Könnyen helyettesíthetõ magyar szóval, de nem mindig ugyanazzal: türelem/megértés/elfogadás. MOTÍVUM: Egészen különbözõ jelentésekben használják: mozzanat, dallamrészlet, minta, indíték, indoklás. Az esztétikában elég sajátos jelentése van: ’egy változatlanul vagy változtatva ismétlõdõ dallam, ábrázolás vagy díszítõelem’, így ott indokolt a használata:. Az ettõl eltérõ jelentésekre vannak jó magyar szavak, fölösleges és zavaró rájuk ugyanennek a szónak a használata. KONDÍCIÓ: Korábban az erõnlét kifejezésére vették át, újabban angol hatásra terjed eredeti jelentésében (’feltétel’ értelemben) való használata is, teljesen fölöslegesen. A banknak feltételrendszere, üzleti feltételei vannak. Az ember jó erõben vagy jó húsban van. buv NYELVI JÁTÉKOK 1. A birtokos szerkezet betûibõl egy 19. századi írónk nevét rakhatjuk ki: fóka zsetonja. 2. Mely mondásokat keverte össze a beszélõ a következõ mondatban? Ez már a kisujjamon jön ki! FÓRUM Várjuk kérdéseit, észrevételeit a [email protected] címre.

HTT

12

sának még egy mondatából: „Igaz, barbár keleti hordák nélkül nem találnók barbár keleti hordárokat a bécsi Keleti pályaudvaron.” (Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy újságírónk ugyanebben az adásban kétszer jól is használta a tárgyas igeragozás feltételes módját.) Felszínesen nézve tekinthetnõk ezt a tévesztést teljesen természetes jelenségnek is, mondván, hogy minden változik: kopik, feslik, bomlik, átalakul – miért éppen a nyelvre ne lenne ez igaz? Kétségtelen, hogy a nyelvnek vannak természetes, sõt természeti eredetû változásai is, csakhogy az itt idézett példa nem természetes folyamatot jelez, hanem mesterségest, és nem természetit, hanem társadalmit. Nem az anyag sorsszerû, úgyszólván szabályos átváltozását követhetjük nyomon rajta, hanem az anyanyelvi mûveltség átörökítésének csõdjét, az oktatás és kiváltképp az anyanyelvi oktatás kudarcát – vagyis a társadalom önszervezésének kudarcát. Ugyanez mered elénk az itt hamarosan bemutatandó példákból is. Egykoron gyakrabban volt használatos nyelvünkben a felszólító mód múlt idejû alakja. Ebben a múltra vonatkoztatott és felszólító módba csavarintani kívánt ige megfelelõ számú és személyû múlt idejû alakját a létige egyes számú, harmadik személyû felszólító módú alakjával kapcsoljuk össze. Ezen összetett igealak szükségességének igazolására képzeljük el például, hogy áfonyaszedni megyünk egy erdõbe, de odaérkezve alig találunk néhány szemet. Csalódva barangolunk, majd azt mondja valamelyünk: hát akkor keressünk legalább néhány rókagombát, hogy ne jöttünk légyen hiába. Próbáljuk meg ezt az igealakot másmilyenre cserélni! Bármilyennel akarnók is helyettesíteni a felszólító mód múlt idejû alakját, a mondat értelmetlenné válna. Ennek az igeszerkezetnek ma ugyanannyi létjogosultsága van, mint valaha; a használatát szükségessé tevõ élethelyzetek is mindennaposak. Mégis a nyelvhasználat peremére szorult, ritkán használatos, akkor is többnyire rosszkor és rosszul. Például április 11-ének estéjén az Országos Választási Iroda vezetõje azt mondta a saját választókörzetükbõl máshová átjelentkezett és még 19 óra után is szavazásra sorakozó állampolgárokról, hogy „lett légyenek bármelyik szavazókörzetbõl..,”, noha az említett szavazók éppen a szavazóhelyiségnél voltak. Ezért eleve tévedés volt a létige múlt idejû felszólító módjával kísérletezni. Ráadásul a segédigeként használatos létigét ragozta, holott a másikat kellett volna, az elvétett igealak tehát így lett volna helyes: lettek légyen. Cselekvést kifejezõ igével ugyan helyes lett volna itt a múlt idejû felszólító mód (bármelyik szavazókörzetbõl jöttek légyen is), ám azzal már nemigen merészeli senki sem ezt az igemódot használni, bármennyire szeretne is választékos lenni. A létige felszólító módjának egyes számú, harmadik személyû alakjában egyébként nem nyúlik meg az elsõ magánhangzó (legyen) –, ez a rendhagyó forma (légyen) csakis erre az igemódra használatos, azt jelezzük vele, hogy itt a létigét segédigeként használjuk. S hogy nem csak jogi doktorok nem tudják ezt az igemódot helyesen használni, azt példázza itt egy bölcsészdoktortól, sõt kandidátustól származó idézet, melyben az elõbbiekkel azonos hibákat látunk: „…különös, egyéni hang a magyar lírában: az abszolut aktuális tartalmakat – lett légyenek közéletiek vagy magántermészetûek –, fantasztikus formakultúrával szólaltatja meg…”. Az itt bemutatott nyelvi jelenségek a nyelvi elfajulás sajátos esetei: átnyúlnak a nyelvi elõkelõsködés (a „sznobizmus”), a cigányútra csúszott választékoskodás terepére, oda, ahol az önmagukat nyelvi eszközökkel fényezni akarók termelte nyelvi hulladék tenyészik. A nyelvi elõkelõsködés tömegtermékei például a helytelenül használt idegen szavak. Ezek aztán hamisított jelentésükben elterjedve járványszerûen mérgezik az újabb nemzedékek nyelvi tudatát. Aki idegen szavakkal mutatványoskodva akar a valóságosnál mûveltebbnek látszani, az elõbb-utóbb éppen nyelvi mûveletlenségét leplezi le. Egyik politikai pártunk vezetõje – bölcsész végzettségû õ is – „a pillanatnyi status quo” kifejezést használta a Duna televízió választási mûsorában, pedig a status quo éppen a jelenlegi helyzetet jelenti. Egy neves politikai elemzõ, egykori miniszter azt mondta a választások estéjén az átjelentkezõknek kijelölt szavazókörzetekrõl szólván, még a kampánycsend hosszabbításában: „Nem tudjuk, hogy kik vannak ezeknél az ominózus választókörzeteknél.” Az ominózus latin eredetû idegen szó, magyar megfelelõje: baljós, végzetes, rosszat jelentõ, hanem a mai budapesti „tájszólásban” tévedésbõl ’az említett’, ’a szóban forgó’, ’az a bizonyos’ jelentésû melléknévként használatos. De vajon melyik jelentése szerint használta e hajdani miniszter az ominózus melléknevet? Némi tépelõdés után úgy döntök, hogy a hamisított jelentése szerint értelmezem. Aki maga szeretné eldönteni, hogyan értelmezzék mondandóját, fogalmazza meg magyarul. Maleczki József

Ajánló A teliholdas éjszakán az árnyak rémülten kapaszkodtak a szélbe. Kísérteties mutatványaikban alakjuk hol elnyúlt, hol összetöpörödött. Lidérces játékuk nem kímélte a magányos kislány idegzetét. Kócoska a gangos lépcsõn ült, remegett, haját a szél csak úgy tépázta, s neki mégsem mozdult a keze, hogy helyreigazítsa az összekuszált, szélcibálta fürtöket. Nem bánta. Miért is bántotta volna a szél játéka, amikor lelkében vihar dúlt, sokkal erõsebb a keletrõl érkezõ, megfáradt, öreg vándornál? Fázott. Piciny kis hálóingét magára csavarta, vékony kicsi lába úgy kandikált ki a hálóruha alól, mint a rét egyik legszebbikének, a harangvirágnak a szára: széttárt szirmai alatt gyenge fûszállábon inog, midõn arra settenkedik egy kósza lehelet. Egyedül volt. Nagyon egyedül. Próbált volna aludni, mintha minden rendben lett volna, de a ragyás arcú, titokzatos hold sugárzó fényességével kicsalogatta ágyából. Most meg ezek az árnyak bohóckodnak! Nem tudott nevetni rajtuk, pedig de sokszor volt esti játéka, hogy saját árnyékát beállította egy-egy nagy fa ágainak kuszasága közé, és kergetõzött velük, amíg anyu nem szólt, hogy: – Kócoska! Lefekvés! Nem is tudna most nyugodtan a meleg takaró alatt megmaradni. Fél is. A ház kong az ürességtõl. Egyes-egyedül maradt. Nem volt az olyan rég, amikor édesanyja azt súgta a fülébe: – Nagylány lettél, Kócoskám, ma betöltötted a nyolcadik évedet. Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek. – Édesanya! – jajdult fel, s egybõl sírásra görbült a „nagylány” pici szája. Ma délután végigszirénázott a falun egy sietõ mentõ, benne egy törékeny, beteg asszonnyal. A kislány pedig csak nézte, amint édesanyját felemelik az ágyról, beteszik az autóba, és elszállítják. Senki sem kérdezett tõle semmit, csak a mentõs bácsi simogatta meg a fejét: – Ne félj, meggyógyul. Majd szólj az édesapádnak, hogy a kórházba vittük. – Nekem nincs édesapám – akart válaszolni –, csak más gyermekeknek van, azoknak, akiket hoznak és visznek az oviba, meg az iskolába. A parkba is, van, aki az édesapjával megy. Nekem csak anyukám van. Bácsi, ne vigyétek el! Hozzátok vissza nekem! Mire mindezt elmondhatta volna, már meszsze járt az autó, már csak a szirénáját hallotta. Azóta vár. Titokban azért is jött ki a lépcsõre, mert lehet, hogy tévedtek, az anyu nem lehet beteg, tegnap még mindent kimosott. Itt vannak még a ruhák a szárítókötélen. A szél nagyon himbálja õket, le is kellene szedni. Anyu mindig leszedi. Kihoz magával egy nagy fehér kosarat, az illatos ruhákat összehajtogatja, s belerakosgatja szépen, sorba. Milyen finom a tiszta ruha illata! Olyan, mint a mellette lévõ orgonabokornak, talán még jobb is. Fõleg télen, amikor fagyosan hozza be édesanya száradni, akkor olyan friss lesz benn a levegõ, mint kinn a korcsolyapályán. Együtt van a tél fagyos frissessége és az otthon kellemes melege. Csak le ne szakítsa a kötelet az a bolondos szél! Akkor mindent újra ki kell mosni, és nagyon fogja csóválni a fejét az édesanyja. A ruhák tovább lengedeznek a szélben, árnyékos alakjuk meg-megtörik: „égi lepel, földi lepel” – csikorog mozgásukhoz dalt a karó; s hûségesen alátámasztja a száradó ruhákat, tartja súlyukat, miközben táncot lejt Kócoska szeme elõtt. Pedig õ a karóra nem figyel – hadd

ropja az „egyet jobbra, kettõt balra” táncát –, õ csak a tiszta ruhákat követi, nehogy a kötél leszakadjon, mert akkor azonnal ugrik és összeszedi, mint ahogy anyja tenné, ha otthon volna. Nagylány, meg tudja csinálni. Ahogy a nagyok is teszik, ha vihart jósolnak a fellegek. Szeme le-lecsukódik, néha riadtan feleszmél: – A ruhák! – Aztán ismét elbóbiskol. Az éjszaka árnyai már régen aludni tértek, elfáradtak az ide-oda mászkálástól, a hold is takarót húzott magára. Hajnalra a kéményben lakó bagoly aludni tért, s a fény hasadtával a madarak tavaszi csicsergése új napot hirdetett. A lépcsõn összegömbölyödött csomag: egy kicsi lány, aki belealudt az árnyak táncába. Valaki ébresztgeti: – Kócoska! Kócoska! Te buta kislány, nyisd ki a szemed, reggel van! Majdnem megfagytál, kislányom. Miért nem bújtál a paplan alá? – kérdezték, aztán ölbe vették, feltették egy szekérre. Másik faluba vitték. Mondtak valamit, hogy édesanya nagyon beteg. Mûteni kell, mert akkora daganat van a hasában, mint egy labda. – Holnapra itthon lesz azért? – Sokáig kell itt maradnod a nagyinál – válaszolták. – Ne szomorkodj, gondoskodunk rólad. Meg aztán itt vannak az unokatestvéreid is, akikkel játszhatsz. Meglátod, milyen gyorsan szalad az idõ. No, ne sírj már, kislányom! Másnap mindenki a maga dolga után nézett. A nagyiék kezükbe vették a kapát, kimentek a mezõre. A nénikék is el voltak foglalva az otthoni munkával, csak a gyermekek szaladgáltak a nagy udvarban. A napok meg csak múltak egymás után. Nappal nem is volt baj, annyi érdekesség akadt kinn, hogy nem volt ideje sokat gondolkozni. Fel kellett fedeznie az udvar és a kert titkait. Néha, ha elfáradt, leült egy fa tövébe, virágokat fûzött, vagy csokrot kötött. Aztán indult volna, hogy édesanyjának megmutassa és odaadja, de eszébe jutott, hogy nincs vele. Nem teszi üvegpohárba – mint ahogy szokta – a kislánya virágait. Mérgében összetépte, és szanaszét dobálta, amit addig oly gondosan kötögetett. Többé nem fon koszorút, és nem köt csokorba senkinek virágot! Csak az esték ne lettek volna! Mindenkinek megvolt a maga ágya. Kócoska egy padból átalakított fekhelyet kapott, bele illatos szalmazsákot. A lámpát hamar eloltották, mindenki fáradt volt, reggel korán keltek, várta õket a nehéz, paraszti munka. Itt más volt, mint otthon. Otthon! Ilyenkor este anyu mellé feküdt. Mindketten olvastak. Anyunak is volt egy könyv a kezében, neki is. De mindig õ aludt el hamarabb, amit nem is bánt nagyon, mert olyankor ott maradhatott mellette. S milyen édes volt anyu mellett aludni! Meleg, illatos, biztonságos. Éjszaka, ha felébredt, kezével mindig megtapogatta, nem vitte-e anya õt a kiságyába, s ha megérezte az édes testet, úgy aludt tovább, mint a bunda. Most belefúrta arcát a párnába, nehogy meghallja valaki, hogy könynyei nem tudnak a helyükön maradni szemhéja alatt. Nem tehet róla, úgy folynak, mint otthon a folyó, megállítani még az a hatalmas gát sem tudja, pedig nagy annak az ereje. Még a malmot is meghajtja. Látta a nagy köveket, amelyek forognak, forognak, aztán egyszerre csak megtelik a zsák finom, szálló liszttel. Hetek múltával egy reggel csodálkozva nézett körül. Nem tudta, mi történik. Senki sem ment dolgozni, és valamiért elõállt a szekér. – Talán a piacra mennek? – gondolta. S nézte, amint telerakják a szekeret mindenféle jóval. Kondérba öntött friss levessel. Kosarakban

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

Verzár Éva

Kócoska illatozó, korán reggel sütött kenyérrel. – Mi lehet ez? – El sem tudta elképzelni, hova készülnek a nagyok. A mezõre nem, a piacra sem visznek ennyi ételt; hát akkor mi történhetett? Õt szólították: – Hopp, fel a bakra, kislány, viszünk haza! Otthon van az édesanyád! De jó legyél ám, mert még nagyon gyenge, mégis téged akar látni! – Kicsi szíve kalimpálni kezdett. Hazamegy! Haza! Dacossága felülkerekedett. Ahogy közeledtek az otthonához, egyre mérgesebb lett. A lovak patáinak hangjára mind több és több gondolat jutott eszébe, amely aztán haraggá változott, s mérgesen ismételgette magában: egyedül hagyta, nem gondolt rá az édesanyja, s arra, hogy milyen rossz neki. Miért lett beteg? Talán õ volt a rossz? Tõle akart szabadulni? Vajon õ a hibás? Amikor az ajtón befordult, mérge kiteljesedett. Édesanyja ölelését nem viszonozta, nem beszélt hozzá, nem csókolta meg. Hogyne! Azért sem! Csak titokban várta, hogy anyja mellé fekhet este, de azt sem volt szabad. – Ezután egyedül alszol. Jó kis ágyad van, még megütöd anya hasát – hangzott az intelem. Pedig mennyire szeretett volna odabújni, csak egy kicsit mellette lenni. Vigyázott volna rá, mert tudta, hogy nem szabad anyu hasához érni, mert nagyon felvágták egy késsel, és az még mindig fájhat neki. Csak egy kicsit bújt volna mellé, csak addig, amíg érzi a puha meleget, az édesanyja illatát. Hiába is könnyezik a mama, azért sem szól hozzá. Mondhatja neki, hogy szereti, õt aztán nem érdekli. Megbántották, sértõdötten bújik az ágyába: többet soha sem fog anyu mellé kéredzkedni! Ugyanaz az ég, ugyanazok a csillagok. Még a ragyás képû hold is ugyanott ragyog fenn az égen. Kócoska az eget figyeli; csak nem ott, nem abban a házban, s már nincs anyu. Kócosnak még mindig kócos a haja; csak akkor sima, ha megmossa, de utána már egy nappal nincs az a fésû, amelyik rendet teremtene a fején. Keze mindig benne van, összekuszálja a szálakat, ha olvas, ha gondolkozik. Így szokta meg. Majdnem ötven év telt el, a hajának rosszul is esne, ha nem lenne kusza és bozontos, pedig már sokkal kevesebb van belõle, mint egykoron. (folytatás a 14. oldalon)

13

Iránytû

Nyelvében él a nemzet? „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Bessenyei György szavai ma is aktuálisak. Hol vannak azonban ezek a tudósaink? Egy jobb élet reményében már rég elhagyták szülõföldjüket, az újabb generáció meg most fogja. Milyen vezetés engedheti meg, hogy ne tartson igényt a tudásra, és ne fizesse meg azt annyira, hogy legalább maradásra bírhassa az értelmiséget? Egy olyan kormány, amely a saját érvényesülése érdekében nem volt „rest” feláldozni gyakorlatilag mindent. Fordítva ültek az alájuk adott lovon, hiszen éppen nekik kellett volna a legnagyobb áldozatot hozni. Ez minden vezetõ feladata. Amíg õ nem ránt egyet, addig hogyan s hová tudná õt követni a ló? Mirõl is beszélünk? Hiszen ránt õ, de még mennyire: mélyre, a szakadékba. A kérdés csak az, hogy meg tudjuk-e tartani magunkat egy-egy, a meredek sziklafalon megkapaszkodó faágban. A fa maga a haza, a nemzet, az összetartozás. Ágai a nyelv, a kultúra, a közös múlt, jelen és jövõ. Hát fogjuk meg az egyik ágat, amíg nem késõ, és el ne eresszük azt többé! A magas fennsíkról nem láttuk ezt a szakadékot, amiben bizony csodálatos dolgok is rejtõzhetnek, melyeket most újra fel kell fedezni! „Kormányok lemondanak. De én nem mondok le a magyar mondatról.” Keszei István kiváló megfogalmazásából kitûnik, hogy talán elõször a nyelv kell, hogy újra összekösse a magyarságot. Most kérdezhetnék, hogy miért, hát nem magyarul vesszük szánkra a szavakat? De igen, magyarul. Igen, de milyen magyarul? Nézzünk végig a mai ifjúságon, akik nélkül ugyebár hiába dolgozunk, hiszen akár el is tûnhet mindaz, amit építettünk, ha nem figyelünk oda, hogy legyen, aki továbbvigye mûvünket. Mindig lesz egy értelmiségi réteg, de úgy gondolom, most már égetõ fontosságú az átlag fiatalság lelki felemelése is, mert most már rendkívül sokan vannak, akik teljesen elfordultak a múlttól. Pedig ahhoz, hogy azok legyünk, akik vagyunk, annak kell lennünk, akik voltunk. Reményt és hitet kell adni, és nem azt sugallni, miszerint csak külföldön lehet manapság boldogulni. Vívja meg mindenki a maga harcát ott, ahol született! Nehéz. De hol nem nehéz? Itthon legalább a megszokott magyaros környezet várja: a sok ismerõs arc, ugyanazzal a hamisítatlan tájjal. Fel kell ébreszteni az alvó lelkeket, hogy rájöjjenek és kimondják végre: itthon maradunk, megmaradunk! Amíg viszont például a sok angol kifejezés ki nem kopik a nyelvünkbõl és vissza nem térnek a magyar szavak a helyükre, ki ne gondolná, hogy ne lenne jobb a más földje. Amíg nem oktatják tudatosan a magyart arra, hogy magyar legyen és ne csupán európai és „nyugati”, addig zuhanunk tovább. Amíg szívesebben „élvezik” az agymosó média vívmányait, mint azt a rengeteg más lehetõséget, ami már régebb óta létezik és „netalántán” némi értéket is közvetít, addig nincs megállás. Amíg így marad, addig nem marad a magyar. Nem azt mondom, hogy egy újabb kormány majd csodákat tehet, de elindíthat valamit. Feltéve, ha nemzeti kormányról lesz szó. Bízom a közösség erejében, abban, hogy a kis helyi szervezõdések átadva ismerõseiknek a magyar szót, felemelik ezt a fizikailag és lelkileg is fogyó nemzetet. Talán még az elvándorolt magyarok is visszatérnének, ha lenne egy olyan országunk végre, amelyért ’56-ban oly sokan ontották a vérüket a pesti utcákon. Sosem késõ, legfeljebb egy kevéssel nehezebb. Viszont nem lehetetlen. Próbáljuk meg! Merjünk szabatosan beszélni a nyelvünkön! Vegyünk részt a körülöttünk zajló kezdeményezésekben! Ne legyünk közömbösek határon túl rekedt testvéreink iránt! Ami a legfontosabb: ne felejtsük el továbbadni a szót, amire egyre többen éheznek. Minél több fórumon hirdessük, tudassuk másokkal, hogy mi mellé lehetne állni, hogy így állunk, ez a helyzet… Ágaskodjon fel végre a nép lova és rázza le magáról élõsködõ lovasát! Vágtasson végre szabadon! „Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!” – mondta nem is akárki. Bartók Béla. Farkas Marcell

Verzár Éva

Kócoska (folytatás a 13. oldalról) A szél is más, mint akkor, otthon, a lépcsõn ücsörögve. S most nem a szárítókötelet mozgatja, hanem a diófa ágainak árnyékát lóbálja erre-arra. Jó pár éve már annak, hogy egyszer csak jött a postás. Távirat volt a kezében. – Anyu meghalt, holnapután temetjük, gyertek haza. – Elolvasta az írást, megmutatta a családjának, mert az is volt már neki. Nem sírt. Csomagolni kezdtek, a vonat délután indult Pestrõl – Erdélybe. Hosszú az út, de még mindig nem sír. Nem lehet igaz! Valamit félreértettek. Aztán, amikor hazaérnek, az ajtó fölött a fekete zászló mindent elárul. Még akkor sem hiszi, akkor sem, amikor anyut koporsóban látja viszont. Sírni még ekkor sem tud.

14

Pedig már gyülekeztek az emberek a temetésre, már harangoztak, szegecselték le a koporsó fedelét, s tudta, hogy ezt a hangot anyu sohasem szerette. S azt sem szerette soha, amikor a sírba bedobálták a földet: félt a föld esésének tompa hangjától. Ezért nem is járt temetésre. Dehát anyu is félt! Félt a sötéttõl, s mégis elment. Még mindig nem sír. Sokáig nem jönnek elõ azok a fránya könnyek. Csak most, annyi év után gyülekeznek, s eszébe juttatják, hogy elfelejtette megmondani, hogy nagyon, de nagyon szerette. Csak azért haragudott akkor, amikor kicsi volt, mert annyira hiányzott neki. Most meg elment, és már soha sem mondhatja meg neki. Miért ment el? Miért tette ezt vele? A temetésrõl hazamentek: a magára maradt, üresen tátongó lakásba. Valakit még temettek a faluban, a ravatalt azonnal elvitték. Csak a kisszoba, anyu birodalma volt érintetlen. Félve lépett be, de reménykedve is, hátha mégis ott van. Hátha csak álom volt ez az egész nap, s õ odabújhat mellé, érezheti az illatát, a melegét.

Beesett példabeszéd

Istennel beszélget egy szent ember: – Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket, és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt, az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek, csontsoványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelû kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: – Amit most láttál, az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt, és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az elõzõ szobában. Ott is volt egy nagy kerek asztal, rajta egy fazék finom raguval, amitõl ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelû kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak, és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondta Istennek: – Én ezt nem értem! – Ó, pedig ez egyszerû – válaszolta Isten –, ez igazából csak „képesség” kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önzõ emberek csak magukra gondolnak. Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol itt van a Földön. Csak 7 százaléknyian érzik úgy, megosztanák kanalukat másokkal is. Én megtettem... – ha elfogadod! Áldott, szép életet! Kinyílt az ajtó, de nem volt benn senki. Csak anyu pénztárcája árválkodott az asztalon, benne egy kevéske pénzzel. Tûnõdve megolvasta, gondosan visszarakta. Hátha kelleni fog még neki... Szemüvege a kisasztalon, a könyv mellette… Gazdátlan aludt a sok összehajtott pléd: gyûjtötte õket. Nagyon szeretett betakarózni velük. Egyedül maradt öregkorára, a plédek nyújtottak neki meleget, s vigaszt a könyvekben keresett. A szoba csendes, alszik a szekrényben a ruha, a polc, a pók magányosan, félelem nélkül mászik fel a falon… Ki kell mennie… Könnye még most sem hull. Különös érzés szorongatja: nyelni nem tud, a torkát gombóc fojtogatja, de olyan sokan vannak körülötte. Az édesanyja pedig csak az övé volt. Egyedül szeretne lenni. Le kellene szedni a ruhákat. Beletenni egy fonott kosárba, úgy ahogy egykor anyu tette. Beletemetkezni, s érezni az illatát. Nem baj, ha a könnyei megnedvesítik. Zokogni kellene. Zokogni s kimondani. Kimondani végre: – Édesanyám, én annyira szeretlek!

Messzelátó Botz Domonkos

Magyarok a nagyvilágban II. rész Beszélgetõtársam Balázs F. Attila – író, költõ, mûfordító, szerkesztõ, könyv- és lapkiadó „Milliárdok mennek el úgynevezett országimázsra, és egy ilyen kis összeget nem tudtak biztosítani egy olyan eseményre, amely a magyar irodalmat hozza helyzetbe nemzetközi szinten” – emlékezett a Nicaraguai Költészeti Fesztiválra az interjú I. részében Balázs F. Attila, a pozsonyi Szõrös Kõ c. irodalmi folyóirat kiadója, az AB-ART kiadó igazgatója, az Árkád Szépirodalmi és Mûvészeti folyóirat szerkesztõbizottságának tagja. – A szegény országokban még mindig nagy a becsülete a költészetnek. A hagyományos karneválnak mi költõk voltunk a sztárjai, sok száz autogramot adtam a bennünket megrohamozó diákoknak. Az állam és a helyi vezetések a legmagasabb szinten képviseltették magukat. Még a rendõr-fõkapitányságon és a nagyáruházakban is tartottak felolvasásokat a költõk. És az ország minden városában. Az egyik város díszpolgárává avatott engem négy társammal egyetemben. A média központi helyen foglalkozott az eseménnyel. Ehhez hasonlítható fesztivál nincs Európában. Az emberek fogékonyak a szépre. Azt szeretik, és azt fogadják el, amit nyújtanak nekik. Ha Gyõzike show-t kínálnak nekik, azt fogyasztják. Nem õket kell hibáztatni a kultúra leépüléséért, hanem a módszeres, jól szervezett nyelv- és kultúrarombolókat. – Egyes hazai statisztikák szerint a könyvpiacokon nincs visszaesés, holott más csatornákon azt halljuk, csökkent az olvasási kedv. Mennyivel elõnyösebb a kiadók helyzete Szlovákiában? – A statisztikák nem hazudnak, nincs jelentõs visszaesés. De nem a makró adatokban kell keresni a magyarázatokat. A magyar szépirodalom szorult ki a könyvesboltok nagy részébõl. Ez is a vadkapitalista módszerek térnyerésének tudható be. Tönkrementek az értékközpontú terjesztõk, és megerõsödtek, sõt monopolhelyzetbe kerültek az olyan óriáscégek, amelyek csak a gazdasági szempontokat veszik figyelembe. Nem lenne szabad mindent a szabad versenyre bízni. Ezzel a magyar irodalmat építjük le, hozzuk hátrányos helyzetbe a világirodalom rendszerében. A jövõ kultúrpolitikájának nem lenne szabad megfeledkeznie errõl sem. – Valaha Magyarország volt errefelé a példakép, mára fordult a kocka, s Szlovákia lett… – Úgy igazán sehol sem jó most; ez a világválságnak róható fel. Persze nincsenek véletlenek, minden jól átgondolt és megszervezett, még a válság is. Vannak, akik ebbõl is hasznot húznak. A média, a sajtótermékek azok kezében vannak, akik a gazdasági folyamatokat is ellenõrzik. Nem szabad hinni nekik. Marionettbábukká silányítanak minket, úgy akarnak mozgatni, ahogy nekik jó. Magyarország a térség éllovasa volt a Fidesz-kormány idején; jó volt akkor magyarnak lenni. A szocialista-libe-

rális kormányok teljesen lezüllesztették. Kifosztották. Nehéz dolga lesz az új kormánynak… Szlovákia gazdasági helyzete stabilabb, mint Magyarországé. Olyan kormányunk van, amely gondoskodik arról, hogy magyarként ne érezzük jól magunkat. De szlováknak ma jó lenni itt, gondolom. Szlovákiának nemzeti kormánya van. Korruptak õk is, mint a legtöbb kormány, de legalább nem kifelé folynak a pénzek az országból. – Mi az, ami rosszabb? – Rosszabb a hangulat. Nem annyira veszélyes a nyelvtörvény, mint ahogy azt sokan feltételezik, de arra jó, hogy sakkban tartsa a magyarokat. Mivel nem ismerik a törvény hatályát, ahol eddig használták a magyart, most inkább eltekintenek tõle. Kevesebb magyar szót lehet hallani ott, ahol kisebbségben vannak a magyarok. A Csallóközben nincs ilyen gond, de épp ott, a végeken, ahol eddig is erõs volt az asszimiláció, ez most ront a helyzeten. Újra többen íratják szlovák iskolába gyermekeiket… A gazdasági nehézségek most kezdõdnek Szlovákiában, amikor máshol már megfordult az irányzat. Lesznek még meglepetések, ha a kozmetikázott adatok napvilágra kerülnek. A kultúra és ezen belül a könyv- és lapkiadás nehéz helyzetbe került, két okból is: a támogatás csökkent Szlovákiában is, Magyarországról pedig szimbolikus kétszázezer forintot osztanak le egyformán, ugyanannyit egy profi kiadónak, mint egy kismonográfiát kiadó önkormányzatnak. Ez olyan, mintha egy falusi színjátszó csoport annyi támogatást kapna, mint a Nemzeti Színház. A hûséges pártkatonákat igyekeznek ilyenformán is támogatni… – Mit tanácsolnál honfitársainknak a jelenlegi helyzetbõl való kilábalást illetõen? – Ma a Fidesz közelebb áll a baloldali eszmékhez, mint a nagytõkések érdekeit kiszolgáló MSZP-kormányzat. A programja szimpatikus, de sokakban él a félelem, hogy megmarad ígéretnek. A Fideszen belül is sok a keselyû, a konjunktúralovag, a haszonlesõ. Ezeket is meg kell fékeznie Orbán Viktornak. Nem lesz könnyû. Magyarország legyen újra magyar! Ahogy Franciaország francia, Portugália portugál. Nem elég az, hogy a többség magyarul beszél. Székelyföldön és Csallóközben is magyarul beszélnek, de attól itt nincs Magyarország. Magyarországot újra kell építeni a fejekben, a szívekben és Európa szívében egyaránt. – Mit tennél, ha akár csak napokra is, te lehetnél Magyarország miniszterelnöke? Milyen intézkedéseket tartanál a legfontosabbaknak és miért éppen azokat? – Nem lehet ma Magyarországon mérsékelt politikát alkalmazni. Az újgazdag volt nomenklatúra tagok, a betelepedett multik, a bankok túl nagy befolyással bírnak. A megnyomorított lakosság a sok korrupciós botrány után azt várja, hogy az új hatalom igazságot tesz, elítéli a bûnösöket, visszaveszi az elrabolt pénzeket, ingatlanokat. Ha ez nem történik meg, nem lesz meg a kellõ bizalom a polgá-

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

rok részérõl. Pedig nagyobb szükség lesz most rá, mint bármikor. Most kell az elmaradt rendszerváltást megvalósítani. Nem elég ruhát váltani, vagy zászlót. Az én tanácsadóim nem csak közgazdászok lennének, nem csak jogászok. Ez a két legkorruptabb kategória. Az igazi gondolkodók mindig az írók, mûvészek, filozófusok közül kerültek ki. Õket kérdezném mindig elõször, és természetesen a választópolgárokat. Nem csak akkor kérném támogatásukat, amikor választások közelednek, hanem állandó kapcsolatban állnék velük pártom helyi szervezetein keresztül. A civil mozgalmak nagy része pártok holdudvarába tartozik. Jól megvizsgálnám mikor, mit, miért kezdeményeznek, milyen érdekeket szolgálnak. És tudatában lennék annak, hogy egy ország számára is épp olyan veszélyes dolog az eladósodás, mint egy magánember számára. Mindent el lehet veszíteni. Csökkenteném az adókat, az újraosztás semmilyen körülmények között nem lehet igazságos. Milyen verseny az, ahol az egyik cég kap támogatást, a másik nem?! Támogatni csak a kultúrát, oktatást, egészségügyet és részben a mezõgazdaságot kell. A többi versenyezzen egymással. A kisebb adó legyen a támogatás. Ez így lenne igazságos. – Magyarország ma adósságcsapdában vergõdik. Hogyan lehetne elkerülni ezt a gazdasági zsákutcát? – Újra kell tárgyalni a szerzõdéseket. Nehéz lesz szembehelyezkedni a nemzetközi pénzvilággal. Ezt csak európai összefogással lehetne, de a magas politikában sajnos mind olyanok tevékenykednek, akiket már rég megvásároltak. Nevén kell nevezni a gyermeket. A hálózatukba csak olyanokat engednek be, akiket sikerül megvesztegetni. Megvannak az eszközeik arra, hogy a bírálókat lefegyverezzék. Semmi esetre sem szabad újabb kölcsönöket felvenni. Nézzük meg a görögországi helyzetet: ha eladnák az egész országot, akkor sem lenne elég az adósság törlesztésére. Hol voltak a közgazdászok, amikor felvették a hatalmas kölcsönöket? Miért nem figyelmeztették a kormányt? Talán épp õk tanácsolták a politikusoknak? A világ eladósodása kedvez annak a maroknyi hipergazdagnak, akik keverik a kártyákat. A feketelevest mindig a kisemberek eszik meg. És a kisvállalkozók. Ezer számra szüntették meg vállalkozásaikat. A bankokat és a nagyvállalatokat megmentik az adófizetõk pénzébõl. Az IMF befolyása veszélyezteti az egyes országok szuverenitását. Csökkenteni kell a külföldi befolyást. Nem kell adómentességet adni a multiknak, nem kell támogatást adni nekik. Abból a pénzbõl, amit odaadunk, magyar vállalkozásokat lehetne elindítani. Minden azon múlik, kik lesznek a tanácsadói a következõ kormánynak. Ha az elõdök útját folytatják – csak visszafogottabban –, 6-8 év múlva ugyanoda jutnak, mint az MDF: a sülylyesztõbe. Már nem lehet manipulálni az emberek többségét, nem hisznek a politikusoknak. Azt hiszem, ezzel tökéletesen tisztában vannak az alakuló kormány tagjai.

15

Költõköszöntõ

Az e héten született költõk közül Zrínyi Miklós gróf az ünnepelt Gróf úr, nagyon sajnálom, hogy késve kaptam a hírt ahhoz, hogy szabadcsapatait felkereshessem. A török és a bécsi erõk elleni felvonulások gyülekezõhelyein szívesen látott vendég lehettem volna, a csaták közti erõgyûjtésben legényeit énekeimmel segíthettem volna. Felvonuló haderõit megénekeltem volna, mint elõdeim, akik megérdemelten kaptak dicséretet. Fennmaradt énekeikben bátor tettekrõl zengett az ének a fõrendi udvarokban. Ismételten sajnálkozásomat fejezem ki, hogy késve kaptam a gyászhírt. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában.” – inti Zrínyi Miklós harcoló, küzdõ kortársait, s hozzáteszi az Írás kérdéseit: „mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak, mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Küzdelmed, gróf úr, nem ért véget, mi veled vagyunk!

Zrínyi Miklós

Az idõ és a hírnév Az idõ szárnyon jár, Soha semmit nem vár, És foly, mint erõs folyás; Vissza sohasem tér, Mindent a’ földre vér, Mindeneken hatalmas: Õ gazdagot, szegént Öszveront egy szerint, Nincs néki ellenállás. Csak egy van, idõtûl S az õ erejétûl, Aki békével marad; Üdõ rajta elolvad: Nem fél kaszájától, Nem sebes szárnyától Az tündöklõ hirnév, Mely dicsõsségre rév, Az mindenkor megmarad.

Nem írom pennával, Fekete téntával, De szablyám élivel, Ellenség vérivel, Az én örök hiremet.

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes csak légyen utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg holló: Míndenütt felyül ég, a föld lészen alsó. 1653

16

Zrínyi Miklós (Csáktornya, 1620. május 1. – Csáktornya, kursaneci erdõ, 1664. november 18.) a XVII. század legnagyobb magyar elbeszélõ költõje, kiváló hadtudományi író; nagy nemzeti politikus és hadvezér. Nagybirtokos fõúri családból született, dédapja a szigetvári hõs Zrínyi Miklós volt. Habsburg-párti szellemben nevelték, de tapasztalatai szembe fordították a Habsburgokkal: a török elleni harcok fõ szervezõje volt, s a császári udvar sorra keresztülhúzta terveit. Utolsó éveiben, Mátyás király példájára, önálló, töröktõl és osztráktól független, egységes nemzeti királyságért küzdött. Egy vadkanvadászaton halt meg. Legnagyobb költõi mûve irodalmunk elsõ eposza, a Szigeti veszedelem, amelyben dédapja hõsi küzdelmének állít mûvészi emléket, s ugyanakkor ebben is meghirdeti – mint prózai mûveiben – politikai és katonai programját: a török kiûzését és az ország egyesítését. (Laterna Magica Bt – http://www.irodalmikepek.hu)

Szilajka Alföld. A látóhatár pereméig végtelen rónaság tárult a szemünk elé. Mintha egy óriás hatalmas gyalugéppel dolgozta volna simára. A csend országa: se autó, se vonat, se üzlet. Még egy égre törekvõ templomtorony sincs, amelynek harangja gyülekezõre hív. Csak a természet és a temérdek háziállat zsongásba olvadó hangját vitte tova a nyári szellõ. Lovak, tarka tehenek, pelyhes kacsák és kislibák, tyúkok, kacsaúsztató. Frissen fejt habos tej, zamatos sajt és olyan füstölt szalonna, hogyha behunytam a szemem, akkor is eltaláltam a kamrához. A mi folyton éhes gyerekpocakunknak maga a mennyország a háború dúlta város után. Itt vagyunk, városi szemnek furcsa, ismeretlen világban. Nem vártak bennünket tárt karokkal, dehogy vártak. Kéretlen teher voltunk mi ott. Még három éhes száj az amúgy is szûkös idõkben. A háziak nap mint nap végezték megszokott munkájukat, míg mi haszontalanul tébláboltunk. Nem is kértek a városiak segítségébõl. Marókának – a dadánknak –, csak egy feladata volt: „Az aprónép a dolog útjába ne legyen!” A tanyaház tornácán égõpiros muskátlik álltak glédát teljes díszükben, fittyet hányva mindenféle háborúra. A természet teremtõ ereje nyitotta ki szirmaikat, leveleik harsogóan és zölden fordultak az ég felé. A házi vénkisaszszony, mintha gyermekeit becézgetné, úgy locsolta mindennap, pontban ugyanakkor, virágait mázas cserépkorsójával, amelyen díszes madarak beszéltek a körbefutó indák között. Szépsége megigézte Miklóskát. Körbejárta, nézegette, de hozzányúlni sosem mert. Egy alkalommal mégis nekibátorodott: – Én is szeretnék segíteni – lépett oda Boriska nénihez. – Nem bánom – szólt ridegen –, de ha eltöröd a korsómat, a darabjait a kobakodon verem széjjel. – De öcsike rá se hederített, boldogan menetelt a kacsaúsztatóhoz vízért. Feladatot kapott! „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére…” – dudorászott, ahogy a masírozó katonákat hallotta otthon. Alighogy a tóba merítette az edényt, levált a feneke. Megrettent. Lopva körülnézett. – Így én haza nem mehetek! – görbült sírásra a szája, és nekiindult a végeláthatatlan napraforgótáblának. Csak ment és ment elõre, egyre mélyebbre a sûrûbe. Oly aprócska volt a szárrengetegben, mint a hangyák a fûtengerben. Esteledett. Sejtelmes árnyak suhantak át feje fölött, ismeretlen neszezés ütötte meg a fülét, piciny lények apró lábakkal surrantak el elõtte. Miklóskának eszébe jutottak a mesék, amelyeket kedves dajkája regélt esténként, amikor valaki megszólította: – Mit keresel itt Miklóska? – kérdezték a napraforgók. – Bujdosok – hüppögte. – Mint a betyárok? Aztán miért bujdosol? – Eltörtem a néne legszebb korsóját – meglepõdve nézett fölfelé, egészen hátra kellett hajtania a fejét, hogy lássa a magasból feléje forduló virágtányérokat. – Ti tudtok beszélni? – csodálkozott. – Hogy tudunk-e? Ha, ha, ha! – kacagtak a hórihorgas virágok, mert nem olyan mindennapi virágok voltak ám: égig érõk, aranyszirmúak. – Egész kicsi palánta korunk óta. Ha, ha! Mi vagyunk a Mesebeli Napraforgóerdõ, és én vagyok a király! – felelte fejét forgatva a legnagyobb. – Aztán mitõl vagytok mesebeliek? – kérdezte Miklóska, és már nem sírt.

F. Szabó Kata

Öcsike világgá megy – Itt laknak a manók, tündérek és még sokan mások is. Mi vigyázunk az olyan eltévedt kisgyerekekre is, amilyen te vagy – szólt a legöregebb. A sárkányokról és boszorkányokról bölcsen hallgatott, nehogy megijessze a kisfiút. A hold elindult éjjeli õrjáratára, ezüst fényével simogatva a földet. Miklóska megtorpant. A távolban tûz lobogott. „Biztosan a hétfejû sárkány lövell lángokat feneketlen torkából. Vagy haramiák tanyáznak ott? Vagy maga az ördög sütögeti a pecsenyéjét? Engem is a tûzre vet, ha kiderül, hogy eltörtem a korsót.” – remegett kétségbeesetten. – Rejtsetek el! – kérte a napraforgókat. – Neked adom a legnagyobb levelemet – szólt a király –, bújj meg alatta! Öcsike lefeküdt a földre és befedte arcát. „Most már biztosan nem lát meg senki.” – s mivel nagyon kimerült volt, elnyomta a buzgóság.

Reggel, mire felébredt, a nap már a látóhatár fölé emelkedett. Fázott. Piros-fehér pötytyökkel tarkított napozóját vizesre áztatta a hajnali harmat. Nem tudta, merre induljon. Amerre csak nézett, végeláthatatlan Mesebeli Napraforgóerdõ. – Kedves napraforgók – szólította meg õket –, mondjátok meg, hogy találok haza? – Senki nem felelt. A király és az egész napraforgó nemzetség némán ringatózott a reggeli szélben, fejüket az áldó nap felé fordítva. – Jó reggelt, Öcsike! A napba nézõk nem hallanak már téged, de én segíthetek. – szólt kedvesen egy napraforgógyermek a felnõttek árnyékában. Öcsike ázva-fázva és éhesen, de épségben eljutott a tanyaházig. Maróka boldogságtól reszketõ kézzel ölelte magához. Boriska néni még aznap keresett egy kopott korsót, amivel Öcsike locsolhatta a virágokat.

Tombor Orsolya

Anya szigora és a fagyi története…

Nyúlfarok

Már este fél hét volt – vacsoraidõ. Amikor a terasz ajtaján kipillantottam a kertbe, a nagyobb gyerekek az öreg cseresznyefán tanyáztak, arcuk úgy nézett ki, mint Jancsi bohócé a cirkuszi elõadáson. A kicsi pedig a tóparton szedett nádszállal próbálta hal formájú homokozó játékait a vizes lavórból kihorgászni. Azt gondoltam, hagyhatunk még kis idõt nekik a vacsoráig, fõleg, hogy a hasuk tele van ropogós cseresznyével. De ez csak egy kósza gondolat volt, nem is tartott sokáig, mivel kiabálást hallottam. – Mikor vacsorázunk? Éhes vagyok, mehetünk kezet mosni? Mi lesz a vacsora? – még további hasonló kérdések záporoztak a kertbõl befelé, a nyitott konyhaablakon át. Úgy látszik, a gyerekek belsõ órája nagyon pontosan jelez. Hát akkor rajta! – Minél hamarabb összepakoljátok a játékokat, annál hamarabb eszünk! – A mondatot még be sem fejeztem, már tudtam: jönnek a morgolódó megjegyzések. Nem is maradtak el. A feladat kiadásával nyertem egy kis idõt. Amíg õk elrakodtak a kertben, én kipakoltam az asztalra. Pár perc múlva büszkén jelentették, hogy mindent a helyére tettek. Kinéztem: valóban nem volt egy játék sem kint, de mivel viszonylag rövid idõ telt el a rendrakásra felszólító mondat és a „Készen vagyunk!” állapot között, jobbnak láttam, ha nem nézek be a pincébe. Némi tisztálkodás után mind az öten – édesapával együtt – az asztal körül voltunk. Hálát adtunk, majd megkezdõdött a verseny: ki jut minél hamarabb valami harapnivalóhoz. A legkisebb tejfölt kért a kenyerére, és kihalászott a zöldséges tálból néhány apró paradicsomot. A nagyobbak tányérján még ott volt a lekváros kenyér fele, de már az iránt érdeklõdtek, hogy vacsora után kaphatnak-e egy kevés – persze, ha lehet, akkor inkább sok – fagylaltot. Megállapodásunkban a következõ állt: az kaphat finomságot, aki megette a kenyerét. Nos, a kicsinek se kellett több! – aki eddig a paradicsomokat gurigatta ide-oda a tányérján, és úgy tûnt, mintha nem is hallotta volna, a nagyok mirõl beszélgetnek. Amint meghallotta a fagylalt szót, egy falatot sem lehetett a tejfölös katonákból bevándoroltatni a szájába. De eldöntöttem, kitartó leszek; amiben megegyeztünk, az vonatkozik kicsire, nagyra egyaránt. A nagyok pillanatok alatt eltüntették a maradék kenyeret, és kérték a fagylaltot. Gyenge próbálkozásként fölvetettem, megvárnák-e míg testvérük is eltünteti a katonasereget, de egyöntetûen leszavaztak. Rendben. A két nagy megkapta a fagylaltot, és ezzel ki is eresztettük a bömbölõ oroszlánt a barlangjából. Még szerencse, hogy meghallottam a csengõszót! Éppen jókor – gondoltam magamban. A szomszéd néni jött, mert a… Becsukta maga után az ajtót. Míg beszélgettünk, fel sem tûnt a csend, holott szinte csiklandozta a fülemet. Próbáltam lábujjhegyen, nesztelenül visszajutni a konyhába. Megálltam a cipõs szekrény mögött, onnan figyeltem õket. Az elém táruló jelenet minden szigorúságomat és kitartó elhatározásomat elkergette. A két nagy felváltva etette fagylalttal a kicsit: arca örömében teljesen kipirosodott, még a füle is maszatos lett. – Mama, mama, nagyon finom! – a testvérei villámgyorsan betapasztották a száját, és figyelték a konyhaajtót, hogy a kiabálás hallatán megjelenek-e. Nem jelentem meg. Leültem a kõre, mert szigorúan elhatároztam, hogy következetes leszek…

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

17

Szövetségben

Levélváltás a gyõri Auchanról Levelet kaptunk. A levélíró azt nehezményezi, hogy a Magyarok Szövetsége – tegyük hozzá: több más civil szervezettel és sokan másokkal együtt – nem szeretné, ha Gyõr mellett egy újabb gigaméretû áruház, méghozzá Auchan épülne. A „támogatói” levélre született választ terjedelmi okokból rövidítettük. Úgy gondoljuk, akinek „füle van a hallásra”, így is megérti.

Kedves Turi Emilia Kisasszony, Asszony, Hölgyem! Nem tudom, miért ellenségei az Auchan megépülésének. Évek óta erre várok. Miért nem voltak ellene a Tescónak? Az Auchan legalább tisztességes haszonnal dolgozik, nem úgy, mint a konkurens áruház. Úgy látszik, Ön nem ismeri a hiperek árpolitikáját. A Budapest környéki áruházakon kívül Miskolcon, Kecskeméten, Székesfehérváron már régen megépültek, ott legalább a lakosság érdekeit nézik. Az Auchan a legkisebb haszonnal dolgozó áruház, ezáltal az árai a többi áruházakkal szemben a legolcsóbb, de nem azért mert a minõség rosszabb, mint a többi áruházban, hiszen a beszállítók hasonlóak, vagy ugyanazok, mint a többi áruházban. Én kimondottan az Auchanban vásárolok a mai napig, valamint még a Corában, ezért Budapestre vagy Székesfehérvárra kell utaznom. Remélem, a Cora is egyszer meggondolja, hogy Gyõrbe jön. Hiszen már van vidéken is, Szolnokon, Miskolcon, Debrecenben. Ne Önök döntsék el, hogy mi jó a gyõri lakosoknak. Kimondottan jó, hogy egy környéken vannak, így ha valaki az egyik áruházból a másikba akar menni, nem kell kilométereket utaznia. Maguk szerint szebb a gazos terület, mint egy beépített igényes terület? Nézze meg a maglódi Auchant, hogy milyen gyönyörû, gondolom, itt is hasonlót szeretnének építeni. Akkor majd megnézheti a Tesco és az Auchan közötti különbséget. Hétvégén a Tescóban a meghirdetett akciók 80%-át nem lehet kapni. Ezért nem lépnek fel? Talán lefizette Önöket a Tesco, ezért kampányolnak az Auchan ellen. Mert ugye mást sem hallani a televízióban, csak a korrupcióról. Azt gondolom, nyugodjanak bele, hogy ilyen szép. Környezetemben mindenki örül, hogy továbbiakban nem a koszos hiperbe kell menniük. Én továbbra is az Auchanban vásárolok, igaz, ezért jelenleg 100 km-t kell utaznom. Még egy kérdésem lenne!!! Kiket akarnak védeni? Netán a kis boltokat? Szíveskedjenek megnézni, a dolgozók hogyan vannak bejelentve? Minimálbéren. Ezzel kellene foglalkozni. Az Auchanban a dolgozók rendes bérük után fizetnek társadalombiztosítási járulékot és adót is. Tisztelettel: (név és cím a szerkesztõségben) Kedves ….! „Nem tudom, miért ellenségei az AUCHAN megépülésének.” Mi nem az Auchan megépülése ellen vagyunk, hanem a gigaraktár ellen, és ennek a területnek a védelmében szólaltunk fel. Azon a területen építhet bármelyik befektetõ az érvényben lévõ rendezési terveknek megfelelõen. Bár az önkormányzat sunyi módon módosítani akar a rendezési terven… Ezzel nem értettünk egyet, mert: 1. veszélyezteti a Natura 2000 környezetét; 2. olyan forgalmat generál, ami a környékre költözött fiatal lakosok és az arra közlekedni akarók életkörülményeit ellehetetleníti, nem beszélve arról, hogy ott fog elmenni a pápai légibázis forgalma is Budapest és Bécs irányába; 3. olyan szigorúan védett történeti lelõhelyet érint, és tesz tönkre, ami európai ritkaságnak számít, ilyen környezetrombolást csak Magyarországon lehet végrehajtani; 4. rámutattunk arra a sunyi magyar módszerre, hogy hogyan bújnak ki folyamatosan az érvényben lévõ rendeletek alól választott „képviselõink” egyéni érdekeik miatt, természetesen „demokratikus” kaftánban... „Miért nem voltak ellene a Tescónak? Az Auchan legalább tisztességes haszonnal dolgozik, nem úgy, mint a konkurens áruház.” Mi nem ellene, hanem mellette vagyunk egy ügynek. A nagy áruházak kereskedési módszereit és a tisztességes haszon elveit még csak egy lapon sem lehetne leírni… Az a marketing és reklámmódszer, amivel a vevõket befolyásolják a drog legkárosabb fajtája. Ráadásul magyar termelõ terméke elvétve található csak ezen áruházakban… többnyire nagy távolságról szállított, adalékanyagokkal túlterhelt (és nem folytatva csak feltételezve, hogy milyen módosított anyagokkal tartósított) termékeik vannak. Ismeri a régi mondást: olcsó húsnak híg a leve. Hát, ez itt nagyon is igaz. Nézze meg a Kisalföld újság halálozási híreit rák, rák, rák, fiatal, öreg, gyermek… Az ellen már keményen szót emeltünk, hogy a magyarországi multik tönkretették a magyar mezõgazdaságot, vele együtt a foglalkoztatottságot, gyakorlatilag rabszolgabéreket fizetnek, ezzel szemben adómentességet kaptak (a magyarok nem), és a multi, három legális számlával, egy offshore cégen keresztül kirántja külföldre az összes nyereségét… és sorolhatnám a tényeket, sajnos, sokáig. „Úgy látszik, Ön nem ismeri a hiperek árpolitikáját. A Budapest környéki áruházakon kívül Miskolcon, Kecskeméten, Székesfehérváron már régen megépültek, ott legalább a lakosság érdekeit nézik.” Erre csak egy példa: beszállító, ár, gatya letolva – akció meghirdetve – alap élelmiszer árrése magasan (pl. tej, ami angol). Az akció miatt bejön a vevõ, az árrését a beszállító fizeti, a nagy árréses terméket pedig viszi, veszi, eszi… döglik… és kezdjünk gyógyszert is árulni – majd mi meg is gyógyítjuk egy helyen… Másik példa: Szlovénia: a multi jöhet, de a tej max. 20 km-es körzetbõl, sör csak hazai. 80%ban csak hazai termékük van, kivéve, ha olyan áru nincs az országban. Ha a franciáknál nem ugyanez lenne az arány, akkor már régen felgyújtották volna… Reménykedem, hogy nem az Önök érdekeit helyezik elõtérbe, hanem a legtöbb gyõri lakosét. Egy önkormányzati képviselõnek lenne itt sok feladata. Megjegyzem, van érvényes tanulmány a gyõri nagy áruházak telepítési optimalizálásáról, de ezt a városházán nagyon rejtegetik. Nem véletlenül. Javaslom végezetül Önnek a Magyarok Szövetsége honlapjának (www.magyarokszovetsege.hu) alapos tanulmányozását, hátha valami pici dologgal egyet is tud érteni. Ha igen, akkor már lesz remény, arra, hogy ne csak kétmillió ember érezze jól Magyarországon, hanem mind a tízmillió. Tisztelettel: Haba Vilmos

18

Fotópályázat, avagy hogyan népszerûsítsük a Magyarok Országos Gyûlését Mindenki számára ismeretes, hogy a Magyarok Szövetsége mind a bal-, mind a jobboldali országos írott és elektronikus médiában tilalmi listán van. Még a fizetett hirdetéseinket sem közlik a nagy, országos terjesztésû hírközlõk. Ezért szeretnénk arra ösztönözni tagjainkat, hogy folyamatosan nevezzenek fényképeikkel az országos fotópályázatokra, egyrészt a tavalyi Magyarok Országos Gyûlésén készült képekkel, másrészt a Magyarok Szövetsége egyéb, országos és helyi, határainkon kívüli rendezvényein készült fényképeikkel, népszerûsítve ezzel a Szövetséget, és az idei Magyarok Országos Gyûlését. A fényképek címében mindenképpen említsétek meg a Magyarok Szövetségét, a Magyarok Országos Gyûlését, vagy legyen a Szövetségre utaló más kifejezés. Az éppen idõszerû, témába illõ pályázatoktól folyamatosan értesítelek benneteket és kérlek titeket, hogy ti is írjátok meg ha tudomásotokra jut egy-egy újabb pályázat. A következõ fotópályázatokra lehet nevezni a kultúra, hagyomány, magyarság, esemény, rendkívüli történések... témakörökben:

1. Van egy fotóm – MTI A nemzeti hírügynökség fotószolgáltatása várja a rendkívüli történésekrõl, szokatlan jelenségekrõl, szerencsétlenségekrõl készített digitális felvételeket.

2. Ami a hírekbõl kimaradt – Fotópályázat 2010 – MN, HírTV A pályázat célja, hogy a résztvevõk híreket, hírértékû eseményeket örökítsenek meg a fotográfia eszközeivel, melyek a nagyközönség számára is érdekesek lehetnek, de eddig nem – vagy nem megfelelõ mértékben – kaptak publicitást. A fotók szólhatnak a közéletrõl, a sportról, a kultúráról, a környezetvédelemrõl, lehetnek társadalomábrázolások, vagy készülhetnek bármilyen más témában.

3. Fotópályázatot hirdet a Kitekintõ – Kitekintõ.hu Fotópályázatunk célja tehát olyan, a világban történt események megjelenítése, amelyek az utóbbi egy vagy két évben történtek. Ezek vagy politikai események (külföldi államközi találkozók, ceremóniák, vizitek, stb.), vagy olyan társadalmi problémákat feszegetnek, amelyek szorosan kapcsolódnak a világ dolgaihoz (pl. szegénység problematikája, kisebbségek helyzete stb.), vagy természeti katasztrófákról tudósítanak, vagy a legújabb külföldi technikai, katonai újításokról szólnak.

4. Szülõföldem szép határa 2010 – Fotópályázat Olyan képeket várunk, amelyek a szûk értelemben vett szülõföldünk (lakókörnyezet, település, kistáj) valamely értékét (épített vagy természeti környezet, közösségi esemény stb.), illetve az ember és az õt körbevevõ táj, mikrovilág kapcsolatát, egymást erõsítõ viszonyát mutatják be. (Nevezetesség, helytörténeti kuriózum, viselet, szokás, mûtárgy, a „mi népünk”). Magyarok Szövetsége

Operatõr- és vágótanfolyam A Szövetség Televízió operatõr- és vágótanfolyam sorozatot indít mindazok számára, akik szimpatizálnak a Magyarok Szövetsége eszmeiségével, és szeretnének a televízió munkájában részt venni. A tanfolyam egységes, egymásra épülõ tematika és technikai feltételrendszer szerint szervezett, amely tartalmazza a televíziózás technikai alapismereteit (képrögzítés története, mozgókép elméletet, videokamerák technikai és mûszaki ismereteit, a képalkotó rendszerek összetevõit és ezek hatását a kép minõségére. A felvett anyag tárolása, archiválása, átjátszása más média típusra, számítógépes feldolgozásra elõkészítése… stb.) A forgatóköny – szinopszis – mûsortervezés elméletét és gyakorlatát, „mûvészeti” alapismereteket és vágótanfolyamot. Jelentkezni az: [email protected] villanylevél címen, és a 30/526-3203 telefonszámon lehet. A tanfolyam részletes tematikáját minden jelentkezõnek elküldjük. A tanfolyam idõpontjai: Május 8. szombat 10.00–16.00 Május 15. szombat 10.00–16.00 Május 29. szombat 10.00–16.00 Június 5. szombat 10.00–16.00 A tanfolyam helye: MSz. Székház, Bp. XV. ker. Pázmány Péter u. 29–33. oktatási terem. (I. emelet.) A tanfolyam önköltséges áron látogatható. (jelenlegi SZTV munkatársaknak: 1000 Ft/alkalom/fõ, az újonnan jelentkezõknek 2000 Ft/alkalom/fõ, ami a terembérleti + eszközhasználati díj megfizetése). A mielõbbi viszontlátásig: Szövetség Televízió munkatársai www.szovetsegtv.hu

I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

A fenntarthatóság elõõrsei – Közösségi kezdeményezések a tájkímélõ helyi gazdaság erõsítésére Magyarországon A konferencia célja, hogy egymásnak és a nyilvánosságnak bemutasson olyan közösségi kezdeményezéseket, melyek saját értékeikre támaszkodva igyekeznek választ találni a helyi gazdasági, környezeti, társadalmi problémákra. A konferencia lehetõséget teremt a hasonló elven mûködõ kezdeményezések hálózatának erõsödésére, tapasztalatcserére a jó gyakorlatok és ötletek, alternatív gazdasági és életmód minták, közösségi kísérletek bemutatásával, ötletadással, a kapcsolatépítés lehetõségének biztosításával. A konferencia eredményei alapján közös javaslatokat, ajánlásokat fogalmaznak meg a résztvevõk, melyek a közösségi gazdasági hálózatok kialakulását, mûködését segíthetik. Az elõtérben helyi termékek vásárát rendezzük meg. Konferencia idõpontja: 2010. május 17-18. (hétfõ-kedd) Helyszíne: Hotel Touring (1039 Budapest, Pünkösdfürdõ u. 38.) Szervezõk: Jövõ nemzedékek országgyûlési biztosa – ELTE Közös Örökségünk Kutatómûhely

19

Szövetségben

Kõlevesfõzés Csorváson A fõzés április 17-re volt kitûzve. Elõzõ szombaton ketten kimentek a piacra szórólapokkal, hogy elhintsék a „magot”: a következõ piacon jövünk kõlevest fõzni. Már akkor többen megkérdezték, jó lesz-e, ha hoznak bele ezt-azt. Mondtuk, hogy minden jó bele, amit Csorváson termeltek, és szívesen adják. Csütörtökön összeültünk, hogy megbeszéljük a részleteket, kire milyen feladat vár. Azzal fogadtak, hogy a hangos bemondás elmarad. Pénteken viszont úgy gondoltam, hogy ilyen könnyen még nem adtam fel semmit, ezt sem fogom. Körbetelefonáltam mindenkit, aki érintve volt, és 15 órakor elindult a han-

gos bemondás a városban. Akinek feladata volt a szöveg mikrofonba mondása, azt a vonaton érte a hír, hogy mégis lesz, mégpedig három-négy órán át, élõben. Bemondónknak egy idõ után kezdett elmenni a hangja, ezért felváltottuk egy fiatalemberrel, akinek késõbb programja volt, így elsõ bemondónk visszaült a maradék hangjával. Nagyon köszönöm ennek a fiatal csapatnak, nagyszerûek voltak, a munkához való hozzáállásuk példaértékû. Éjszaka alig aludtam, mert azon izgultam, hogy lesz-e, aki ad valamit, illetve lesz-e, aki megeszi a levest?

Kõleves Egyszer régen, igen-igen régen egy szegény falusi legény elhatározta, hogy vándorútra indul. Ment, mendegélt, napokon, éjszakákon át barangolt, míg egyszer csak nagyon megéhezett. Mivel útitarisznyájában már nem talált egy morzsányit sem a hazai cipóból, elhatározta, hogy betér a közeli faluba, majd csak akad valaki, aki megkínálja egy kis meleg étellel. Csakhogy abban a faluban egyetlen jószívû ember sem lakott. – Ha nem látnak vendégül sehol, nem tehetek mást, majd fõzök magamnak kõlevest – mondta a legény az utolsó ház gazdájának. Elcsodálkozott ezen a gazda, és csakhamar híre terjedt, hogy a messzirõl jött vándor kõlevest akar fõzni. A nagy csodára nevetve futottak össze az emberek. Hoztak a falubeliek edényt, a szegény vándorlegény pedig megtöltötte vízzel, és beletette a követ. – Megengedné valaki, hogy a fazekat rátegyem a tûzhelyére? Persze, hogy megengedték, mert nagyon kíváncsiak voltak, hiszen kõlevesrõl még egyikük sem hallott. Amint a víz forrni kezdett, így szólt a vándor: – Egy kanál zsírral micsoda pompás illata lenne! Hoztak neki zsírt három kanállal is. Minthogy a víz már javában forrt, egyre türelmetlenebbül várta a falu népe, hogy mi lesz. A legény megkóstolta a levest, és így szólt: – Pompás, csak egy kicsit sótlan! Jó volna bele egy kevéske só! Hoztak több marékkal. A legény megkavarta a levest, és újból megízlelte. – Ha egy kevés káposzta is volna benne, nincs ember, aki meg ne nyalná a tíz ujját utána! Erre az egyik asszony beszaladt a veteményeskertbe, és három nagy fej káposztát hozott. A vándor megtisztította, és beleszelte a párolgó levesbe. A víz csak egyre forrt. A leves már majdnem elkészült, mikor a vendég váratlanul ismét megszólalt: – Ha még egy falat kolbásszal is megörvendeztetnének, igazán fölséges lenne a leves! Hárman is vágtak neki egy-egy darabka kolbászt, sõt volt, aki egy jókora kenyeret is hozott. A legény bedobta a kolbászdarabokat a vízbe, és csakhamar elkészült a leves. Akkor levette a tûzrõl, tarisznyájából kanalat horgászott elõ, körülményesen leült, és jóízûen falatozni kezdett. Közben nagyokat harapott a kenyérbõl. A fazék rövidesen kiürült, csak a kõ maradt az alján. A falubeliek, akik szájtátva álltak körülötte, szinte egyszerre kérdezték: – Hát a kõvel mi lesz? – A kõvel? Azt megmosom, és elteszem máskorra, amikor újból olyan helyre érek, ahol semmivel sem kínálják meg a fáradt vándort… (Magyar népmese)

Kavics a bográcsban Egy szép magyar népmese elevenedett meg szombaton, a sárospataki piacon, amikor a bográcsban egy jókora kaviccsal kezdtük el a fõzést, és a piacozóktól gyûjtöttük össze a hozzávalók java részét. A Magyarok Szövetsége lakossági fórumára csalogattuk az embereket, április 28-ára, a Lorántffy-terembe. A szombati fõzésrõl kis videós összeállítást is készítettünk. E kõleves közös fõzése bizonyítja: itt, helyben is él a magyar nemzet!

20

Reggel hét órakor megjelentünk az üstházzal és a kõvel azon a piacon, ahol zöldségárust nagyítóval kell keresni. Meglepetésünkre, akik az elõzõ szombaton már hallottak a nagy fõzésrõl, azok már messzirõl integettek, hogy menjünk oda, mert hoztak kolbászt, répát, zöldséget. Mi a kis piacon túl a sok kis boltra támaszkodhattunk. Adott is mindenki valamit, lett is szépen levesbe való: füstölt szalonna, sózott szalonna, füstölt kolbász, lecsókolbász, bab, füstölt oldalas, füstölt húsos szalonna, libahús, hagyma, paprika, paradicsom, répa, zöldség, krumpli, delikát, só, tarhonya, eperlevél, csigatészta, pirospaprika. (Remélem, nem felejtettem ki semmit!) Mindent megtisztítottunk, feldaraboltunk, és elkezdtük a fõzést. Amikor kész lett, meghívtuk ebédre azokat, akik adtak valamit, illetve azokat, akik rászorultak a közös levesre. A kicsi üzletekbe, ahonnan nem tudtak eljönni, mi vittük el az ételt. Egyik tagunk egész délelõtt beszélgetett mindenkivel, aki arra tévedt, illetve szórólapot osztogatott, ezen már az augusztusi rendezvényünk idõpontja is rajta volt. Két „fõszakácsunk”, Doriska néni, és Csaba is azt mondta, hogy õk biztosan ott lesznek Bösztörpusztán, mert tavaly is voltak. Ott is, meg Gellértegyházán is, ahol Doriska néni a tarhonyakészítés fortélyait mutatta be. Ilyen remek szervezést rég nem láttam! Mindenbõl pont annyi volt, amennyi kellett, és a leves is elfogyott az utolsó cseppig. (Persze ez nem a mi dicsõségünk. Segítséget kaptunk ebben is, mint a szép idõjárásban.) Nagyon jó volt, amikor együtt dolgoztunk, és amikor együtt ettünk: mindenki elégedetten, boldogan mosolygott. Külön öröm volt a számunkra, hogy olyan társunk is ott volt, akiért húsvétkor még nagyon izgultunk, mert kórházba került. Kicsit sápadtabban, kicsit gyengébben, de kint volt velünk. (Majd mi erõt öntünk belé, és hamarosan a régi lesz. Ugye, Péter?!) Végezetül köszönetet szeretnék mondani: elõször is annak a fiatalembernek, aki minden dolgát abbahagyva összeszerelte a kocsiban a technikát. Köszönöm Matyi! Szeretném megköszönni a kocsit Gabinak, a hangos bemondást Julinak és Jancsinak. Végül, de nem utolsó sorban köszönet mindenkinek, aki bármit is adott. Mindenkinek köszönjük, aki megvárta és elfogadta az öszszefogásból fõzött levesünket, vagy vette a fáradságot és visszajött 11-re, mert ugye ez sokkal finomabb volt, mint amit otthon fõzünk. A piacos nénik is azt kérdezték: mikor jövünk legközelebb? Ebéd és pakolás után jóérzéssel ment mindenki a maga dolgára. Remélem, nemsokára veletek, illetve másokkal együtt újra fõzhetünk ugyanitt, vagy más város piacán! Lejegyezte: Szigetiné Marcsi

Fiatalok földje program indul a Magyarok Szövetségében Ma már talán mindenki tudja, hogy az egész ország helyzete egyre kilátástalanabb. Az évtizedek óta tartó pártokráciában bizonyos körök igen magas életszínvonalat értek el gyakorlatilag a nemzet hátán, a mi bõrünkön élõsködve. Mára a húszévesek generációja a társadalom „senki földjén” keresi helyét a világban kétségbeesetten, céltalanul, mûveletlenül, vagy értéktelen diplomákkal a zsebében. Jobb esetben itthon, rosszabb esetben a nagyvilágban, modern kori rabszolgaként. A Magyarok Szövetsége azért hozta létre a Fiatalok földje programját, hogy ezeknek a fiataloknak nyújtson segítõ kezet az itthoni érvényesüléshez. A program lényege, hogy olyan parlagon álló földeken kapnának lehetõséget a gazdálkodás elsajátítására, termelõmunka végzésére, amelyeket tulajdonosai már nem bírnak megmûvelni. Ezzel két területen érnénk el sikereket. Részint a fiatalokat vissza lehetne kísérni az erõszakos urbanizáció zsákutcájából a természe-

tes, vidéki életbe, ahol egészséges életvitel mellett kiváló minõségû magyar élelmiszereket lehet és kell elõállítaniuk. Erre, ha figyelembe vesszük a népesség egészségének kritikus állapotát, haladéktalanul szükség van. Másrészt az idõsebb generáció átadhatná tapasztalatait, bölcsességét, tudását, s ez az alapját teremtené meg nemzeti megmaradásunknak, fejlõdésünknek. Túl ezen, az idõsebb generációk élvezhetnék a fiatalok munkájából származó és a feléjük irányuló gondoskodás biztonságát. A XXI. század igazán nagy kihívásai között világviszonylatban élen jár az egészséges élelmiszerek elõállításának feladata, és Magyarországnak kiváló adottságai vannak e területen, ezzel komoly eredményeket tudunk elérni. Már most is mérhetõ az egészséges, tudatos életforma, táplálkozás iránti igény, és az eddigi tendenciát figyelembe véve ez egyre növekvõbb mértékû lesz nemcsak itthon, de világviszonylatban is. Köztudomású, hogy évszá-

Nyárköszöntõ kézmûves- és termelõi vásár, magyar áruk piaca Helyszín és idõpont: május 15-én, szombaton, 9 órától, Nagydorogon, a Farkas lovas udvarban, a Györkönybe vezetõ úton. Egész napos elfoglaltság nálunk a lovaglás, de íjász és kézmûves is vár kíváncsit bízvást! Õstermelõt és kézmûvest mi várunk szeretettel, Hozza közénk terményeit, mely itt majd jól elkel! Helypénz nincs! Várunk minden érdeklõdõt családostul! Információ, a vásározóknak jelentkezés: Farkas Ildikó szervezõ, (20) 570 1879

II. Magyar Majális Dunaszerdahelyen FIGYELEM, FIGYELEM! Sárga rigó, kanveréb, gyûjjenek csak miközénk! Közhírré tétetik szerte e Kárpát-hazában, hogy a május nyolcadikai dunaszerdahelyi Magyar Majális a Magyar Szent Korona oltalma alatt rendeztetik meg! Hívunk tehát minden magyar családot és egyéb közösséget, hogy az egész Kárpát-hazából jöjjenek ünnepelni velünk, felvidéki magyarokkal! Hívunk minden kézmûvest, vásározót, hagyományõrzõt, hogy vegyenek részt a Szeren! A jelentkezéseket április 25-ig várjuk az alábbi elérhetõségeken: Tel.: 0036 30 441 4051, 00421 904 644 950, E-mail: [email protected] I . é v fo l ya m 11. s z á m 2 0 10. m á j u s 6.

zadokon át Magyarország Európa éléskamrája volt. Nem véletlen, hogy 1989-et követõen, éppen az élelmiszeriparunkat és mezõgazdaságunkat számolták fel elsõk között, s e tettükkel számukra idegen, városi életformába kényszerítettek sok embert. A program sikeréhez jelentkezõket várunk. Egyrészt várjuk azok jelentkezését, akik megmûvelésre váró földtulajdonnal rendelkeznek. Másrészt várjuk azon fiatalok jelentkezését, akik ebben a programban szívesen vennének részt. Azokat várjuk, akik már nem hisznek a médiák kínálta hamis ígérvényekben, illúziókban, akik értik az emberi élet valódi értelmét, akik értik közös felelõsségünk hívó szavait, és akik becsületen, szereteten, szorgalmon, egészségen alapuló magyar jövõt álmodnak. A program felelõse: Nirschné Henn Edith Jelentkezni a [email protected] vagy az [email protected] címen lehet.

Jelentkezz társasházi komposztálási programra! A SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület a Norvég Civil Támogatási Alaptól nyert pályázati forrásból 50 budapesti társasházban komposztálási programot indít. A komposztálás hatására jelentõsen csökken a kukákba kerülõ hulladék mennyisége, vagyis jelentõsen mérsékelhetõ a lakóközösség szemétszállítási költsége. Ráadásul olyan értékes tápanyag, termõföld keletkezik majd, amely további megtakarítást tesz lehetõvé a lakóközösségnek, megspórolva a bolti virágföld árát és szállítási terheit. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a sikeres programhoz jól megtervezett kommunikáció, teljes körû tájékoztatás, ismeretterjesztõ kiadványok, plakátok és megfelelõ eszközök kellenek, no, meg legalább egy személy, aki vállalja, hogy figyelemmel kíséri a komposztálást. Õ a komposztgazda, aki a lakókkal és a szakmai lebonyolításért felelõs SZIKE Egyesülettel is tartja majd a kapcsolatot. Az elsõ 50, szakmai feltételeknek is megfelelõ jelentkezõ, a pályázati forrásnak köszönhetõen most térítésmentesen kapcsolódhat be a programba! A lakókat a lakógyûlésen, közgyûlésen természetesen tájékoztatjuk a program részleteirõl, és folyamatos visszajelzést, értékelést kapnak majd arról, hogy mennyi szemétdíjat takarít meg a társasház a komposztálásnak köszönhetõen, mivel a lakók többségére a gazdasági érvek hatnak leginkább. Ne habozz! Hallod a zöldjavak segélykiáltását? „Hagyj helyben, ne szállíts el!” Mert komposztálni jó – lakóközösségben is! Jelentkezni a SZIKE honlapján lehet (www.szike.eu) a Jelentkezések – Jelentkezés programokra feliratra kattintva. Nincs más teendõ, mint a legördülõ menübõl kiválasztani a „Budapesti lakóközösség”-et, majd kitölteni és egy gombnyomással beküldeni az ûrlapot.

21

Szövetségben Hagyományõrzõ, tavaszköszöntõ vásár

Felráztuk a „vörös Csepelt” Nagy fába vágtuk a fejszénket, mi, az MSz maroknyi csepeli csapata, mikor elhatároztuk: kell egy rendezvény, amivel felrázhatjuk téli tespedésébõl „vörös Csepel” plöttyedt közösségi életét! Igen nagy hit és fantázia kellett hozzá, hogy a tél havas szorításában már a tavasz elsõ napjának derûjére készüljünk. De ha már eldöntöttük, hát csináljuk is meg! Agyaltunk, osztottunk, szoroztunk, ötleteltünk, vitatkoztunk, és közben alakult a program is meg mi is, mint púpos gyerek a présben! Bár vihar- és rendezvényedzettek vagyunk (legtöbbünk a MOGYon is rengeteget dolgozott, és van már egy vásár is mögöttünk, amelyet mi rendeztünk, szintén Csepelen), azért minden új feledat újabb és újabb kihívás, hogy még jobban csináljuk! A döntést tettek követték. Mindenekelõtt a helyszínt kellett megtalálnunk, és lefoglalnunk egy hétvégére. Mit ad isten, pont a csillagászati tavasz kezdetére, március 20-ra sikerült idõzítenünk, és megkapnunk a Rákóczi kertet újból, ahol az elõzõ vásárt is rendeztük. Innentõl már, mint a guruló kõ, ment minden a maga útján. Hazai pályán csak nyerhetünk, nem igaz? Hetente összejöttünk és dolgoztunk. Kiosztottuk a feladatokat, és tettük, amit épp tenni kellett. Hagyományõrzõ, tavaszköszöntõ vásár – ezt a címet adtuk a rendezvénynek. Összeállítottuk a plakát és a szórólap szövegét, képeit. Összeszedtük az elõzõ vásár árusainak listáját, felvettük velük a kapcsolatot. Megterveztük a szórólapok és plakátok kihelyezését. – Kéne jurta? – hangzott el a kérdés az egyik este. – Kell jurta! Naná hogy! Sõt, ha van, akkor legyen kiemelt szerepe! – Valami megrázó, ébresztõ dolog kellene! Amitõl igazi „AHA” élménye lesz az „áldozatnak”! – Van megrázóbb a valóságnál, az eddig elhallgatott, elferdített történelmünknél? Áltathatja magát tovább bárki, miután szembesítettük a nemzet igazi történéseivel? – Rendben, tegyük az embereket szellemi hullámvasútba! Olvasssák csak el pró és kont-

Vukics Ferenc lakossági fórumainak legfrissebb listája: május 9. Gombaszög május 10. Gádoros május 14. Nagyatád május 15. Szabadszállás május 17. Zágráb június 7. Bátonyterenye június 11. Zalaegerszeg június 14. Vértestolna július 7. Kiskunhalas

22

ra, mi áll és állt a hazugságok mögött! Kavarjuk meg az agytekervényeket! Emeljük fel és sújtsuk le a lelkeket a nemzet nagyszerû és elkeserítõ eseményeivel, tetteivel, hogy mire körbeér a jurtában, úgy szédüljön ki onnan, hogy ott üvöltsön benne a kérdés: Na jó, de mit lehet akkor itt tenni? Nekifeküdt hát néhányunk, hogy összeszedje azokat a dokumentumokat, amelyektõl kibuknak az agyak, mert annyira hihetetlenek a tények. Eleinte a kétkedés volt a fõ mozgatórugó: „Á, az nem lehet, hogy tényleg így volt!” De bizony hogy lehet! Sõt! Gyûlt, gyûlt az anyag, és bennünk is a harci kedv; ezt meg kell osztanunk mindenkivel! Aztán felvirradt a nagy nap. Az idõ pontosan úgy alakult, ahogy rendeltük: reggel ragyogó napsütés, napközben, hogy meg ne fõjön a fejünk, némi fátyolfelhõ. Igazi üde tavaszi napot kaptunk az égiektõl. Az árusok idõben elfoglalták helyüket, és vártuk a látogatókat, vajon mennyien vesznek erõt magukon a tél sötétsége után, és mozdulnak ki egy kis családi programra? Sokféle gyönyörûséges kézmûves terméket hoztak az árusok. Volt ruha, csontból sótartó, házi lekvárok, mézek, sõt kézzel készített csokoládé is! Voltak hangszerek: a doboktól kezdve, amikkel remek kis „házi koncertek” alakultak ki idõnként, a különféle sípoló, zörgõ, zajgó szerszámokon át, egészen a dorombolásig volt lehetõség a zenélésre. A bejáratnál a meleg étkek után rögtön üllõre érhettünk. Vagyis üllõhöz. Merthogy egy aprócska kovácsmûhelybõl csengett-bongott a kovács kalapácsa. A mester testi „méltóságával” csak lelki nagysága vetekedhetett; végigment az árusok során, bemutatkozva ismeretlen honfitársainak, különösen a honleányokat részesítve elõnyben. A fehérnép bizony azt érezhette az õ szemébe nézve: jó dolog nõnek lenni. Na, nesze neked gender-õrület! Miért akarnék én haragban lenni nõi mivoltommal, ha ilyen megbecsülést, sõt, rajongást látok egy férfiember szemében? Még szerencsepatkót is kaptam, és cserébe alig akart elfogadni egy kis vásárfiát. A látogatók is örülhettek; üthették a vasat a kovácsmûhely üllõjén. Öröm egy ilyen embernek még a közelében is lenni. Szakrális dobolásban is volt részünk. Sámándobokon ûzte el a bajt egy dobos csoport. Aki hallott már sámándobot közelrõl, az tudja, milyen ereje van ennek a jobbára saját kezûleg készített hangszernek. A lovaglást a gyerekek nagyon díjazták, néhányukat alig lehetett leszedni a paciról! Az íjászok is sok vesszõt tehettek az idegükre, mire a nap végére értek. A vásári forgatagban dudaszóval, rigmusokkal toborozták a táncházba a látogatók apraját-nagyját. Végül fõleg ovisok töltötték meg a táncteret, a kézmûves foglalkozás után felszabadultan ugrálva ki magukból az „alkotás fáradtságát”. A rovásírás tanítása már régóta „ügy” a számunkra. Az itt elkezdett foglalkozásokat azóta is folytatjuk, heti egy alkalommal. Gyula töret-

len hittel várja minden szerdán az érdeklõdõket a Rákóczi kertben. Ebédre kész lett a paprikáskrumpli, amit a vásár szervezõinek, segítõinek fõztünk. Sajnos, bármennyire is kívánatos illatokkal csigázta a szétterülõ illat a közelébe kerülõket, nem tudtunk adni mindenkinek, aki megkívánta. Mert mi lehet finomabb az önzetlenül készített ételnél? Sokan álltak fülig érõ szájjal az egyik sátor elõtt, ahol valami apró fekete jószág ugrándozott egy fiatalember keze alatt. Én még ilyen jól idomított pamuthalmot soha addig nem láttam! A puli ugyebár hungaricum. Mert a puli az nem is kutya, az PULI! Ezt minden puli gazdija tudja. De hogy egy maroknyi fekete fonal ennyire hungaricumként tudjon mozogni?… Nagy sikere volt a mentõs és tûzoltó csapatnak. Fõleg a gyerekek között okozott nagy lelkesedést, hogy beülhettek a különleges autókba, nyúlkálhattak, nézelõdhettek, fölfedezhettek olyan kütyüket és bigyókat, amelyek apu kocsijában nem találhatók. A gyógyító jurtában természetgyógyászok várták a gyógyulni vágyókat, és bár eléggé eldugottan helyeztük el õket, mégis egész nap dolgoztak. Akinek valóban ott volt dolga, az meg is találta õket. A csapatnak is két helyszíne volt ezen a napon, ahol a Szövetség színeiben helyt állt, mert délelõtt a csepeli piacnál fõtt a kõleves is! Hiszen annyian számítanak rá már minden szombaton, hogy azt sem hanyagolhattuk el! A rászorulók köszönete, a piacról hozzájárulók öröme, hogy jó ügyért tehetnek, mindez annyi jó érzést, örömet ad mindenkinek, aki részt vesz benne, hogy lassan függõvé válunk. A vásár este hatig tartott. Mire besötétedett az árusok rendre összepakoltak, és el is hagyták a területet. Csapatunk kapott még egy kis spirituális töltekezésre is idõt és lehetõséget. Rövid, de tiszta szert tartottunk, köszöntve a tavasz kezdetét. Az elmenõknek kiosztott szórólapok alapján közel 2-3000 embert sikerült kicsalogatnunk a rendezvényre. Mikor munkatársunk összeszedte a vásárosoktól a hozzájárulásokat, egyikük igen kedvesen megköszönte az MSZP-nek!!! (a Magyar Szocialista Pártnak) ezt a rendkívül szép rendezvényt! A lányokban bennrekedt a szó, mondhatnám, köpni-nyelni nem tudtak! Mert ha egy vásározó, akivel elõtte telefonon, emailben egyeztettünk, ennyire összekeveri a szezont a fazonnal, akkor mit várjunk azoktól, akik épp csak hallomásból tudnak rólunk valamit? Sok munkánk van még! Lesz tennivaló bõven, mire elég sokan fogják érezni ugyanazt, amit mi: magyarnak lenni büszke gyönyörûség! Fodor Ágnes

I

Akciós termékek az Arany Korona Szövetkezettõl – a készlet erejéig!

60 Ft/kg

1100 Ft/kg

4 féle alma: 20 kg-os ládában, most csak 1200.–Ft/20 kg Gyümölcslekvárok: 400 g-os kiszerelésben, 70% gyümölcstartalommal 500.–Ft/400 g Házi szilvalekvár: 1 kg-os üvegben 1100.–Ft/kg Mák: 1 kg-os kiszerelésben 750.–Ft/kg Dió pucolva: 1200.–Ft/kg 100%-os almalé: 1 literes kiszerelésben 200.–Ft/l

1200 Ft/kg

A termékek megvásárolhatóak az Arany Korona Szövetkezet üzletében, a Bp., XV. ker. Pázmány Péter u. 29–33. szám alatt hétfõ, szerda és pénteki napokon 10–18 óráig. További termékeinkrõl érdeklõdjenek az [email protected] levélcímen. Vidéki vásárlóink keressék a megyei szervezõinket! Megyék

Név

e-levélcím

Fejér Somogy Borsod-Abaúj-Zemplén Gyõr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Jász-Nagykun-Szolnok Baranya Bács-Kiskun

Jakubek Tibor Varga László Kõkúti László Haba Vilmos Szabó Mónika Kovács László Szabó Lilla Gabriella Ludányi András

[email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected] [email protected]

Az Arany Korona Szövetkezet csapata

Az Õrségben, az Országos Kéktúra útvonalához tartozó 150 lelkes KERKAKUTASON, 3 szoba, konyha, fürdõszoba elrendezésû, 7 személyes falusi vendégház, 8000 nm (!) kerttel kiadó. Foglaljon idõben, idõpontok most még rugalmasabban választhatók! További információért kérem, hívjon bizalommal! Telefon: 06 20/9719-232 e-mail: [email protected] internet: www.nyugalomszigete.hu

II

Csíksomlyói zarándoklat

Tervezett útvonal: Pécs – Baja – Szeged – Nagylak – Arad – Déva – Gyulafehérvár – Segesvár – Székelyudvarhely – Csíkszereda – Gyimesfelsõlok Az útiköltség 20.000 Ft/fõ. (A jelentkezés az útiköltség befizetésétõl érvényes.) A Magyar Hagyomány Mûhelye csíksomlyói búcsújáró zarándokaival közös lesz utunk és programunk – õk Budapestrõl, a Hõsök terérõl indulnak (jelentkezés: Monzák Péter: 20-3816146). Az órákat a határátlépéskor 1 órával elõre kell állítani! Érvényes útlevél és/vagy érvényes személyi igazolvány (+ lakcímkártya) mindenkinél legyen! (Tavaly többeket is leszállítottak a határon az éjszaka közepén, – és õk nem tarthattak velünk!) A program nem kötelezõ jellegû, saját külön programot is lehet szervezni. Pénteken - egész napos utazás után - Csíkszeredában lehetõség lesz a bankban pénzt váltani. A csíkszeredai piacon lehet majd vásárolni, ahol nagy a választék: olcsón sajtok, kolbászok, gyümölcs, kenyér stb. (Élelmiszerrõl mindenkinek magának kell gondoskodnia.) 16–18 óra tájban érkezünk Gyimesfelsõlokra. Gyimesfelsõlokon családoknál leszünk elszállásolva. A szállást a gyimesfelsõloki plébános szervezi, intézi. (Ebben az idõben nemcsak nekünk szervezi a szállást, hanem több helyrõl

Tervezetten 2010. május 20-án, csütörtökön az esti órákban indulunk Pécsrõl, a Domus parkolóból. Vissza 2010. május 25-én, kedden érkezünk meg az esti órákban (ugyanoda). Felszállásra lehetõséget biztosítunk az útvonalon más érintett városokban is. is fognak érkezni vendégek.) Mivel nagyon szegények a gyimesi emberek, az a kérése a plébános úrnak, hogy a szállásért naponként és személyenként kb. 1500–2000 Ft-ot fizessünk szállásdíjként (3 éjszaka), kérhetõ reggeli és vacsora is, szintén hasonló összegért. Mindenki tetszése szerint vihet ajándékot a szállásadóknak, amit gondol. (A magyar árunak, ajándéknak örülnek. Az elmúlt esztendõkben több helyen nem fogadták el a szállásdíjat, de ez a tény már nem a szervezõre tartozik.) Szerény körülményekre kell számítani. Ez a zarándokút nem a testi kényelemrõl szól, hanem a lélek táplálásáról. Nem néprajzi turistaútra megyünk, hanem lelki zarándokútra, a legnagyobb magyar „világtalálkozóra, ahol a Boldogasszony újra egybegyûjti népét”. Fizikai értelemben fárasztó, nagy megpróbáltatást jelentõ út lesz, cserébe viszont olyan lelki táplálékot kapunk, amely kárpótol a testi megpróbáltatásokért. Szombaton hajnalban, 4:30-kor indul a zarándok menet. A két napra szükséges csomagokat érdemes induláskor betenni a minket végig kísérõ autók, ill. lovas kocsik valamelyikébe (mindenki csak saját felelõsségre tegye ezt!). Ezeket Csobotfalván, a Péter-Pál templom mellett lehet újra kivenni. A szekér, ill. autó típusát és rendszámát mindenki a saját érdekében jegyezze meg! Mi a Gyimesfelsõloki keresztaljjal megyünk gyalog. Csíksomlyón részt veszünk a nagymisén, majd csatlakozunk a többi búcsújáróhoz, délután a csángó misére is elmegyünk. A templomba történõ bejutáskor a csángóság elõnyt élvez, mi csak utánuk következünk. Aki nem jut be a templomba, az kihangosítón keresztül a templomkertben követheti a szertartást. Virrasztás után, hajnalban a keresztúton (Krisztushágó) megyünk fel a kápolnákig. Vasárnap reggel 8 óra tájban találkozunk a Kegytemplom elõtt, és a mise után indulunk vissza a keresztaljjal Gyimesfelsõlok felé Csíkdelnéig

– onnan busszal megyünk az „ezer éves” határra, a Rákóczi-várba, illetve részt veszünk az ottani ünnepségen. Régi szép hagyomány, hogy pünkösdhétfõn, a Szép-havas tetején Szent László király kápolnájának romjai között, a kilenc moldvai csángó falu lakossága fehér ruhában, aranyhímzésû zászlóikat összeérintve imádkoznak, énekelnek: „Zeng az erdõ, zúg a levele Mária örömére...” Felmegyünk mi is a kápolnához. A meghatóan szép szertartás után, leereszkedünk az esztenán. Együtt maradva, elköltjük az utolsó gyimesi vacsoránkat, majd utána tánccal zárjuk Pünkösd ünnepét. Másnap, kedden hajnalban indulunk vissza Pécsre. Öltözködés: Erdély magas hegyeiben egyik pillanatról a másikra változhat az idõjárás! Egy napon belül elképzelhetõ nagy hõmérsékletingadozás, erõs napfény, gyors zápor, zivatar, erõs szél. Az öltözéket ennek figyelembe vételével kell összeállítani (kényelmes túrabakancs, esõruha, szalmakalap, réteges öltözék, napkrém, hátizsák stb.). Külön, személyesen szükséges balesetbiztosítást (és poggyászbiztosítást) kötni 5 napra (május 21-25.), melynek meglétérõl aláírt nyilatkozatot kérek. (Én a postán szoktam balesetbiztosítást kötni.) Jelentkezéskor a következõket kérem megadni: név, e-mail cím, telefonszám, lakcím, felszállás helye. Ha szállást saját maga(d) intézi(ed), akkor azt is kérem jelezni! A csíksomlyói búcsújáró zarándoklatunkra kérjük a Szûzanya segítségét, hogy lelkünk meg tudjon újulni. További információ: Szabó Lilla Gabriella +36 20 423 6624 [email protected]

III

Az itt található tárgyak megvásárlásával támogathatja a Magyarok Szövetsége mûködését és a Szilaj Csikó megjelenését.

Falinaptár

MOGY DVD

Táltos életfa

Bölcsõ

Szkíta napsólyom

Könyvek

Bronz pajzs

www.magyarokszovetsege.hu

Magyar ízekkel Magyar Szó-Terem www.haryvendeglo.hu 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 30/A. Tel.: +36 1 338 4878 A Háry Vendéglõ Budapest történelmi belvárosának, a Palotanegyednek magyaros hangulatú étterme. Szakácsaink az ország tájegységeinek jellegzetes étkeibõl, a magyar konyha ismert és újra felfedezett ízeivel, felszolgálóink pedig a hagyományos vendégszeretettel várják Önöket. Rendezvényeink között kulturális szórakoztató mûsorok, humoros estek, borvacsorák, kulináris kalandozások szerepelnek. Légkondícionált helységeink akár 150 fõ befogadására alkalmasak, így családi összejövetelek (esküvõ, eljegyzés, születésnap, keresztelõ) megrendezésére, üzleti megbeszélésre, borkóstolóra, diszkrét találkozóra, de akár egy kellemes ebédre is érdemes betérni. A Magyar Szó teremben Dinnyés József mûsorát élvezhetik csütörtökönként, de föllép nálunk Budai Pál cimbalommûvész is. A vendéglõ programjait megismerhetik a www.haryvendeglo.hu honlapról. Minden csütörtökön 16 órától a Szilaj Csikó közösségépítõ hetilap nyomtatott változatát megvásárolhatják itt a Háry Vendéglõben az érdeklõdõk. Kérjük, aki csak teheti, addig is a világhálós, lapozós változatot olvassa (www.magyarokszovetsege.hu), akár úgy is, hogy ezzel is alkalmat keres, illetve teremt a másokkal való gondolatcserére, közösségépítésre.

IV

A Szilaj Csikó hirdetési tarifái: 1/1 – egész oldal

181 x 256mm 30.000 Ft

1/2 – fél oldal

181 x 126 mm 18.000 Ft

1/4 – negyed oldal

88 x 126 mm 10.000 Ft

1/8 – nyolcad oldal

88 x 61 mm 6.000 Ft

1/16 – tizenhatod oldal 42 x 61 mm 4.000 Ft

Hirdetések felvétele: Kucsara Pál, +36 70 584 8597 [email protected]