Közlelmények a m.-óvári gépkisérleti állomás körébıl. IV. Trágyaszórógép. Az állomásnál kérdés intéztetett az oly gép tárgyában., mely alkalmas volna sertéstrágyát elhinteni vagy elteregetni. Oly gépet, mely berendezésénél fogva a szóban forgó czélra alkalmas volna, csak egyet tudtam megnevezni, s ez az Amerikában istállótrágya elteregetésére alkalmazott Kemp-féle. Alakját és berendezését a 37. ábrában látjuk. E gép lényegében tulajdonkép nem más, mint hátulján trágyaszóró-készülékkel fölszerelt közönséges szekér; olyan fajta, minıt Amerikában használnak. Ára ott 60 dollár. Hogy a gép hosszuszalmáju istállótrágyát képes-e jól elhinteni vagy sem, nem sikerült megtudnom, valamint azt sem, hogy ezirányban hazánkban e géppel tett-e már valaki kisérletet vagy sem. Ha ily géppel istállótrágyát szándékozunk szétteregetni, a munkát könnyíthetjük azáltal, ha istállóinkban 18–20 c/m hosszuságra szecskázott szalmával almozunk. Ezáltal elıször alomszalmát takaritunk meg; másodszor pedig jobb trágyát kapunk, mert rövid alomba a híg ürülék jobban veszi be magát, mint a hosszuba; harmadszor az ekének is megkönnyítjük a munkáját, mert rövidszalmáju trágyát könnyebben lehet alászántani, mint hosszuszalmájút. Városokban télen só és homoknak az utakra való elhintésére oly egylovas szekereket használnak, melyekbıl a sót vagy a homokot a szekér fenekét képezı végetlen lánczsorozat hinti el.
Hogy erre a rendszerre nem-e lehetne trágyaszórógépeket is szerkeszteni, olyan kérdés, melynek tisztázására érdemes volna néhány kisérletet koczkáztatni. Ilyen gép ára Angliában, Ben Reid & Comp.-nál Aberdeen-ben 360 frt. Miután hazai gyárosainkat jelenleg a trágyaszórógépek szerkesztése is foglalkoztatja,, egyik-másik talán hajlandó lesz ezirányban is kisérletezni.1) Jelenleg legjobbaknak a német trágyaszórógépek vannak elismerve. Az állomásnak alkalma lesz a jövı évben egy Hampl-féle, a mult évi saisonra már megkésve érkezett trágyaszóróval kisérleteket tenni.
1
Újabban vett értesülés szerint Mayer J. szombathelyi gépgyáros vállalkozott a Kemp-féle gép gyártására.
A fa- vagy vasszerkezetü gépek jobbak-e? Több oldalról kérdezték az állomás vezetıjét aziránt is, hogy voltaképen mi czélszerübb: ha a gazdasági gépek állványkeretei fából, vagy ha vasból készíttetnek. Általánosságban e kérdésre csak annyit lehet felelni, hogy ha könnyüségre és nagy lökésfelfogó képességre fektetünk súlyt valamely szerkezetnél, akkor vas és aczél fölött a fának – föltéve, hogy egészséges és száraz – elvitázhatatlan elınyei vannak. Ehhez járul még azon körülmény, hogy a fa sok esetben olcsóbb is a vasnál. Ha azt akarjuk, hogy valamely szerkezet bizonyos ellentálló képességgel birjon s emellett könnyő is legyen, akkor azt fából kell készitenünk. Errıl könnyen meggyızıdhetünk, ha a fa és a vas szilárdságának és fajsúlyának tekintetbe vételével valamely szerkezet méreteit meghatározzuk. A mondottakat a gyakorlat is igazolja, mert a legtöbb gazdasági gép, melynek állványa vagy állványkerete vasból van, nehezebb, mint annak tulajdonkép lennie kellene. Fa helyett vasat akkor alkalmazzunk, mikor jó és száraz fa hiányában vagyunk. A gép, ha ezáltal egyrészt valamivel nehezebb is lesz, úgy másrészt legalább elkerültetik annak a fa összeszáradásával járó megvetemedése és megrepedezése. Sok függ továbbá attól is, hogy az illetı szerkezet mikép vétetik igénybe, s hogy súlyt fektetünk-e a lehetı legnagyobb tartósságra vagy sem; így péld. valamely istálló padlásába vasgerendákat alkalmazni nem leend czélszerütlen, mert elıször: ily helyen a vas tartóssága nagyobb a fáénál; másodszor: a nagyobb súly, amennyiben a gerenda mindig egy helyen marad, ez esetben nem jı tekintetbe; harmadszor: rugalmasságra és lökésfelfogó képességre ez esetben a gerenda igénybe nem vétetik, amennyiben a padláson tartott széna a gerendázatot lökésnek vagy rázkódásnak nem, teszi ki.
Oly gépnek állványa, mely – mint sok gazdasági gép – vagy folytonosan uton van, vagy helyét gyakran változtatja: lökésnek, rázkódásnak van kitéve, fából legyen, mert a könnyüség, a lökésfelfogó képesség és könnyő javíthatóság ezt úgy kivánják. Szekeret péld. egészen vasból szerkeszteni nem lenne czélszerü; egyrészt, mivel súlya nagy lenne, s másrészt, mivel kis lökésfelfogó képességénél fogva oldalain az ütés-lökés nyomai hamar észrevehetık volnának. A vas – egyenlı súly mellett kisebb lévén a térfogata a fáénál – nem bir azzal a lökésfelfogó képességgel, amelylyel utóbbi; úgy, hogy a vason behajlások, behorpadások elıbb lesznek maradandókká, mint a fán. Sokan a vaskeretek és vasoldalak elınyeként nagy tartósságukat emelik ki, s ezért azt ajánlják föltétlenül. Csakhogy ezáltal sokat nem nyerünk,
mert abból, hogy ha esetleg valamely gép állványa belszerkezetét túl is éli, a géptulajdonosnak kevés haszna van, amennyiben az állvány, ha megmarad is, csak ócska vas számba megy, s így csekély értéket képvisel. Sokszor czélszerü valamely gép állványába fát és vasat combinálva használni, amint ez péld. a cséplıgép-rámáknál található. Ahol nagy súly által a stabilitást emelhetjük, s amikor a gép mindig egy helyes dolgozik, akkor az állványba is czélszerüen vasat használhatunk. Példát erre a szecskavágógépek szolgáltatnak, melyeknek állványai öntött vasból vannak. Hogy egyenlı súly mellett a fa hajlítás elleni szilárdsága és ellentálló képessége csakugyan nagyobb a vasénál, azt az amerikaiak gyakorlatilag a 38. ábrában feltüntetett eljárással bizonyítják be. Egy bizonyos hosszuságu fagerendára, az ábrából látható módon, egy vele egyenlı hosszu és egyenlı súlyu vasgerendát helyezve, mindkettıre csavarral nyomást gyakorol, amely alkalommal a vasgerenda mindig gyengébbnek bizonyul, mit annak gyorsabban beálló elhajlása bizonyít. Lökésnek kitéve a kettıt, a vasgerendán szintén elıbb támadnak maradó behajlások. Hogy a nagy-iparban ma tendentia mindent vasból gyártani, könnyü megérteni, mert elıször: vasat beszerezni könnyebb, mint jó fát; másodszor: a vas minden pillanatban feldolgozható, nem mint a fa, mely vágása után gyakran 4–6 esztendı mulva dolgozható csak fel, teljes kiszáradása ennyi idıt igényelvén; harmadszor: a gyáros, ha jó fával akar rendelkezni, fakészletében nagy tıkét kénytelen hevertetni, mit elkerül akkor, ha ott is vasat alkalmaz, hol szélszerőbben fát lehetne használni. Arankarosták. A gépkisérleti állomáson kisérletek a hohenheimi arankamag-választó géppel, a Pretzsch-féle, a Carow-féle, a Mayer-féle arankamag-választó hengerrel, továbbá egy hohenheimi gömbölyü rostával ellátott géppel és a Röber-féle géppel; tehát az egy Vilimek-féle gépet kivéve, minden az aranka kiválasztására ezideig alkalmazott géppel tétettek. A Vilimek-féle géppel, amely a gazdaközönségnek az ıszszel lett elıszır bemutatva, januárban lesz alkalmam kisérleteket tenni. Ezen gépek közül, helyes kezelés mellett, az aranka kiválasztására az egyenes rostával ellátott hohenheimi és Röber-féle gépet tartom elsı sorban alkalmasnak és csak másodsorban a hengerfelülető Pretzsch-félét. Kevésbé alkalmasak a Carow- és a Mayer-féle átlyukgatott pléhhengerek. Az egyenes rostafelület, ha csekély hajlás mellett használtatik, az arankát sokkal könnyebben ereszti keresztül, mint a hengerfelülető rosta. Az egyenes rostafelületen az aranka azonban csak akkor hull ki egészen, ha a mag azon a munka egész tartama alatt vékonyan és egyenletesen elosztva tartatik, s ha a magnak a rostáról való lebocsátása mérsékelt gyorsasággal történik. Ezen, az arankának tökéletes kiválasztására nézve elengedhetlen követelményeknél fogva, e gépek munkaképessége csak korlátolt lehet. Az aranka teljes kiválasztása – föltéve, hogy a rosta kellı sőrőséggel bir – mindaddig sikerülni fog, ameddig az óránkinti munkaeredmény a rosta szélességének minden egyes centiméterje után 1 k/g-ot túl nem halad. Ha péld. a rosta szélessége 45 c/m, akkor a gép berendezése olyan legyen, hogy óránkint a rostafelületre 45 k/g-nál több mag ne legyen ereszthetı. Ha 60 c/m a rosta szélessége, akkor a gép munkaképessége óránkint 60 k/g legyen. A gyárosok – mint más gépeknél, úgy ezeknél is – a munkaképességet nagyon is felcsigázva teszik ki árjegyzékeikben; így péld. a Röber-féle gép, amelynek rostái 45 c/m szélesek, az árjegyzékben 250 k/g óránkinti munkaképes
séggel szerepel, holott munkaképessége, ha azt akarjuk, hogy a mag a rostafelületen oly vékony rétegben feküdjék, aminı az arankának teljes kiválasztásához okvetlen szükséges, óránkint 45 k/g-nál nagyobb nem lehet. A Pretzsch-féle hengernek óránkinti munkaképessége 60–75 k/g-nak van kitéve, holott az – ha tiszta munkát akartunk végezni – óránkint csak 20 %. Ahhoz, hogy valamely arankamag-választó gép munkáját a kitőzıtt czélhoz képest végezze, okvetlen szükséges, hogy a mag a rostafelületen minél vékonyabban és minél lassabban eresztessék át. Ezek a sarkalatos követelmények, amelyekre a gép használatánál ügyelni kell, legyen az bárminı szerkezetü, s azok, akik a munka tisztasága, illetıleg az arankamagválasztó gépek ellen panaszt emelnek, e két pontra bizonyosan nem ügyeltek. A mag a rostafelületre csak addig ereszthetı kelleténél sőrübben, ameddig azon nyilás tágasságának szabályozása, amelyen át a mag a garatból a rostára foly, a munkás kezére bízva marad. Ha a munkás a tolót, amely e nyilást födi, nagyon ki- vagy felhúzza, akkor a mag’ a rostafelületre már oly mennyiségben hull, amely az aranka teljes kiválasztásával ellentétes. I. Hohenheimi arankarosta, A hohenheimi rostának alkatrészei egy 205 c/m hossza és 75 c/m széles rosta és egy garat, amelynek fenekébe, a magnak abból való kieresztésére, egy forgatható fahenger van helyezve. A 39. és 40. ábrán
a rosta A-val, a garat B-vel van jelölve. A rostát a gépállványon a v-vel jelölt vassinek tartják. A rosta alatt levı F vasrúd egy könyökös t tengelybe lévén akasztva, a rostát hintáló
mozgásba hozza, amint nevezett tengely forgattatik. A t tengelynek, valamint a magszóróhengernek forgatására a K forgattyu szolgál.
A két R és r fogaskerék közvetitésével az F rúdnak gyors mozgása idéztetik elı. A t tengely végén van az L lendkerék. A magszóróhengerbe, illetıleg annak felületébe mélyedések vannak bemélyesztve, amelyek a henger forgatása közben maggal megtelnek. A mag e mélyedésekbıl a rostára hull. A magszóró-henger a 41. és 42. ábrában C-vel van jelölve. A v vassín egy hosszukás m kivágásban fel- és lefelé csúsztatható lóvén, a rosta V végének különbözı magasságra való beállitását teszi lehetıvé, ami által a rostafelületnek hajlása kisebbre vagy nagyobbra vehetı. A v vassín, a kézzel forgatható e szárnyas csavarral, az állványnak O oszlopán a szükséges magasságban tartható. A magnak az A rostán lefelé való haladása közben válik ki az aranka, a tisztitott mag pedig a rostának V végénél kerül le. Lóher- vagy luczernamag tisztitásánál, hogy az aranka kiküszöbölése lehetıleg teljesen sikerüljön, az A rosta, hogy hajlása csekély legyen, a v vassínnel magasra akasztandó. Ez azért szükséges, mert kicsiny hajlás mellett az aranka a rostán könnyebben hull át, mint akkor, ha a rosta hajlása nagy. Azon körülmény, hogy a rosta kisebb hajlásánál a mag azon tovább idızhet, az aranka kiválását szintén elısegiti.
Az arankának a lehetıségig teljesen való kirostálása czéljából súly fektetendı még arra is, hogy a magszóró-henger a magot a rostára a lehetıségig vékonyan hullassa. Ezt azáltal érjük el, hogy a d deszkát annyira leeresztjük, hogy a kefe – amely alsó élén alkalmazva van – a
henger felületéhez hozzásimuljon (41. ábra). A d deszka ezen állásánál a garatból a rostára csak az a mag hullhat, amely a C fahenger m mélyedései által fölvétetik. A 42. ábra a d deszkát azon állásban tünteti elı, amelynél a végén levı keféje a henger felületét nem éri. A deszkának ezen állása kerülendı, minthogy ezen állása mellett a magfolyás túlságos sőrő, s ennélfogva az arankának kiválasztása hiányos lenne. Az A rostának magasra akasztása és a d deszkának egészen a magszóróhengerig való leeresztése a fıkellékek arra nézve, hogy a hohenheimi gépen az aranka kirostálása teljesen sikerüljön. Ha a hohenheimi gépen, amely a 43. ábrában távlatilag van elıtüntetne, lóhermagot tisztitunk, akkor a rostának V vége valamivel lejebb eresztendı, mint akkor, amidın luczernát tisztitunk. A luczernamagnál kisebb hajlás mellett is, czélt érünk azon oknál fogva, mivel az jobban cseszik, mint a lóhermag. Kisérletek a Röber-féle „Triumph” szelelırostával. Rostalapok és -lemezek kizárásával e rostának tisztitó- és súly szerint osztályozó képessége csak a szélre van alapítva. Különösen akkor használható elınynyel, ha valamely magfélébıl a legnehezebb szemeket akarjuk kiválasztani vetımagnak. A szél erıssége tág határok között szabályozható e rostánál. A széláram egyenletes, mi részben attól van, hogy a szelelı tengelye szíjjal hajtatik. Munkaképessége nagy s emellett olcsó is. Ára, könnyebb vagy erısebb kivitele szerint, loco Eichrodt-Eisenach 50 és 60 márka. Egy további elınyt nyujt e gép kis méretei által, mi lehetıvé teszi, hogy az mindenhová könnyüszerrel vihetı s munkára akárhol felállítható. Szélessége 0.7 m, hosszusága 1.7 m, magassága 1.3 m. Súlya 65 k/g. A fentebbi czélra való alkalmazásán kivül Röber gépe használható még repcze- és heremag tisztitására, a zabnak a bükköny és borsóból, a vadzabnak a búzából való kirostálására, továbbá búzából az üszkös magvaknak, poros gabonából a por kiszelelésére. Gyárosaink helyesen cselekednének, ha az ily fajta rosták gyártását felkarolva, azokat szintén oly olcsón árulnák, mint Röber.
